India és Dél-Korea nyugdíjrendszerének bemutatása HALÁSZ ÁGNES1 Tömörítvény Projektfeladatom témájául a kontinensnyi nagyságú India és a Magyarországnál alig nagyobb Dél-Korea gazdaságpolitikai elosztórendszereinek a bemutatását választottam, melyek közül ebben a félévben a kiadási karakterisztikájában is sajátos nyugdíjrendszert ismertetem. Célom a három félév során betekintést adni e két ország oktatáspolitikájának, nyugdíjrendszerének és az egészségügyének működésébe. Eredményként megállapítható, hogy a történelmi és kulturális háttér mennyire befolyásolja a társadalom hozzáállását az idősebb generációkhoz. Mivel mindkét ország komoly múltú tradíciókkal rendelkezik az idősebbek támogatását illetően az utóbbi pár évtized modernizációs folyamatainak hatása csak felszínes változásokat eredményezett. Elmondható, hogy India és Dél-Korea nyugdíjrendszere szerkezetét tekintve teljesen eltér egymástól, valamint létrehozásuk sem egy időpontra tehető. Hasonlóság egyedül csak a problémák és a reformtörekvések között fedezhető fel. A társadalmat érintő tendencia, hogy a lakosság elöregedésével a nyugdíjrendszerek befizető oldala szűkül, miközben a kifizetések egyre növekednek, valamint a tény, hogy a biztosítottak aránya alacsony komoly finanszírozási gondot jelent az állami menedzselésű nyugdíjrendszerek számára. Ebben a félévben bevezetésként először általános adatokkal mutatom be a két országot, majd rövid betekintést adok a történelmet, a kulturális sajátosságokat illetően és átfogóan ismertetem az utóbbi pár évtized gazdaságpolitikai eseményeit. Ezt követően a nyugdíjrendszerek általános bemutatása után részletesen ismertetem a két ázsiai ország időskori ellátásának mechanizmusát. A nyugdíjrendszerek reformjainak átfogó bemutatását előbb az indiai, majd a dél-koreai rendszer problémáinak, valamint az esetleges reformtörekvéseknek az ismertetése követi.
Tartalomjegyzék II.Általános adatok a két országról.......................................................................................................2 II.1.Indiai Köztársaság .................................................................................................................... 2 II.1.a.Az ország történelme.......................................................................................................... 2 II.1.b.A kasztrendszer................................................................................................................... 3 II.1.c.Gazdaságpolitika (Swadeshi).............................................................................................. 4 II.2.Koreai Köztársaság.................................................................................................................... 5 II.2.a.Az ország történelme.......................................................................................................... 5 II.2.b.A konfucianizmus meghatározó szerepe a koreai társadalomban.......................................6 II.2.c.Gazdaságpolitika................................................................................................................. 6 III.Nyugdíjrendszerek...........................................................................................................................8 III.1.A nyugdíjrendszer szerepe és fajtái [1].................................................................................... 8 III.2.India nyugdíjrendszere............................................................................................................. 9 III.3.A Koreai Köztársaság nyugdíjrendszere................................................................................ 11 IV.Nyugdíjreformok .......................................................................................................................... 13 Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, Gazdálkodás és menedzsment szak, II. évfolyam, Projektfeladat I. 1
IV.1. Nyugdíjreformok általánosságban [1]................................................................................... 13 IV.2. Az indiai nyugdíjrendszer problémái és a bevezetett új rendszer..........................................13 IV.3. A koreai nyugdíjrendszer problémái és a lehetséges reformlépések.....................................15 V.Összefoglalás.................................................................................................................................. 16 VI.Hivatkozások.................................................................................................................................17
I. II. ÁLTALÁNOS ADATOK A KÉT ORSZÁGRÓL 1. Táblázat Forrás: CIA factbook, ITD országinformációk (2007)
Indiai Köztársaság szövetségi köztársaság 3 287 590 km2 északon mérsékelt, mely dél felé haladva átvált trópusi monszunba 1 129 866 154 fő 1,606% indoárja 72%, dravida 25%, mongoloid és egyéb 3% hindu 80,5%, muzulmán 13,4% (a világ harmadik legnagyobb muzulmán közössége) keresztény 2,3%, szikh 1,9%, egyéb 1,9% hindi, angol, regionálisan még 21 nyelv Új Delhi (elővárosokkal 22 millió lakos) 28 államból és 7 szövetségi területből 18 év Pratibha PATIL (2007) Manmohan SINGH (2004) Indiai rúpia (INR) Mumbai (19 millió), Kalkutta (18,5 millió)
Hivatalos megnevezés Államforma Terület
Koreai Köztársaság elnöki köztársaság 98 480 km2
Klíma
Mérsékelt és a monszun között
Népesség Népesség növekedési üteme
49 232 844 fő 0,394%
Nemzetiségi megoszlás
koreai 96%, kínai 4%
Vallási megoszlás
keresztény 26%, (protestáns 20%, római katolikus 6%), buddhista 23%, egyéb 1,5%, felekezeten kívüli 49,5%
Hivatalos nyelv
koreai
Főváros
Szöul (10,5 millió lakos)
Közigazgatás Általános választójog Államfő Miniszterelnök Hivatalos pénznem (kód) Legnépesebb városok
9 tartományból (to) és 7 tartományi jogú városból (sí) 19 év LEE Myung-bak (2008) HAN Seung-soo (2008) Koreai won (KRW) Puszan (3,8 millió), Tegu (2,3 millió)
II.1. Indiai Köztársaság II.1.a.
Az ország történelme
A területen az első ismert állandó települések nagyjából 9000 éve jelentek meg. 4000 évvel később ezekből alakult ki az Indus völgyi civilizáció [2], melynek bukását (i.e. 1500 körül) követően mozgalmas időszak kezdődött India történelmében. Előbb perzsa, majd görög hódítók törtek be az országba, nyugalmat csak a Maurya (i.e. IV. sz. – i.u. II. sz.) - és a Gupta dinasztia (i.u.
2
IV.- V. sz.) uralkodása hozott. A hunok, majd később az arabok uralkodásának korszakát a nagy földrajzi felfedezések megindulása zárta le, mely fordulópont India történelmében. Az 1600-ban megalapított Kelet-Indiai Társaság irányítása alatt az angolok gyarmatosították az országot. Uralmukat először csak az 1857-es szipoly lázadás ingatta meg, melynek hatására 1858. szeptember 1-jén feloszlatták a Társaságot és a brit kormány átvette az irányítást India felett. Az 1947-ig tartó angol fennhatóság gyökeres változásokat hozott az ország társadalmi, politikai és gazdasági életébe. [14] Az indiai függetlenségi mozgalom az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt (röviden Kongresszus Párt) megalakulásával (1885) kezdett kibontakozni, melynek 1915 után az Afrikából hazatérő, Angliában tanult indiai ügyvéd, Mohandas (Mahatma= ’nagy lélek’) Gandhi (1869-1948) lett a vezetője. [2] A függetlenségi törekvések valóra váltását nagyban megnehezítette a hindu-muzulmán konfliktus, mely az angoloknak kedvezett, a belső egység megbontásával lassította az indiai nemzeti mozgalom kialakulását. [13] A Muszlim Liga általános sztrájkját követően az angolok a felelős indiai kormány kezébe adták az irányítást és a dekolonizáció lebonyolítására, mint alkirályt Lord Mountbatten-t nevezték ki. 1947. augusztus 15-én a róla elnevezett Mountbatten terv vallási megoszlás alapján két független államra, Indiára és Pakisztánra osztotta az országot. [2] [13] A függetlenséget követő első választást a Jawaharlal Nehru által vezetett Kongresszus Párt nyerte. Nehru a kasztrendszer ledöntésére törekedett, valamint támogatta az el nem kötelezettség szigorú politikáját. Kormányzása alatt India a Nemzetközösség tagja lett. Halála után lánya, Indira Gandhi kormányozta az országot, aki nagy tiszteletet vívott ki gazdaságpolitikai döntéseivel és az élelmezési helyzet javítására törekvő tetteivel.
1984-ben testőrségének két szikh tagja
meggyilkolta. Ezt követően fia, Rajiv Gandhi (1989-ig) lett a miniszterelnök. Mélyreható reformjai fölébresztették Indiát a részben saját maga alkotta elszigeteltségből, azonban az ellenségeskedő etnikai és vallási csoportok megbékítését ő sem tudta elérni – 1991-ben sri lankai fanatikusok meggyilkolták. [13] [19] II.1.b.
A kasztrendszer
Indiában a kultúra és a vallás az átlagosnál is szorosabban kapcsolódik. A hinduizmus, ez a több istenhívő, nem térítő vallás és a kasztrendszer nagyban meghatározza az emberek mindennapi életét. Az általunk használt kaszt szó helyett Indiában a varna (szín, alak, megjelenés) szót használják az egyes társadalmi rendek megjelölésére, de a szanszkritben erre két kifejezés is él: az egyik szintén a varna, míg a másik a dzsáti (születés). Az előbbi feltehetően az árják világosabb bőrszínére utal. A négy varna a Brahmana varna (papság), a Ksatrija varna (katonák, uralkodók), a
3
Vaisja varna (kereskedők, földművesek, kézművesek) és a Sudra varna (kétkezi munkások, szolgák) . [16] A négy varna mellett létezik egy ötödik, az ún. kaszton kívüliek, a páriák csoportja, akik rituális értelemben tisztátalannak számítanak és ezért érinthetetlenek. Egyes becslések szerint számuk megközelíti a 170 milliót. [2] A varna rendszeren belül létrejött dzsátik foglalkozási ágankét különülnek el és egyfajta alkasztot jelentenek, melybe az egyén születéstől fogva tartozik. A dzsátik száma megközelítőleg 3-4000. Ezt a fajta társadalmi tagozódást Indiában mind a mai napig isteni eredetűnek tekintik (alapja nem a születés vagy egyéb előjogok). [16] A varnák rendszerének célja az egyén lelki fejlődésének elősegítése, mely az asramákkal (életszakaszok) összekapcsolva kijelöli az alapvető életutat.
Az élethivatás és az azzal való
azonosulás (hogy az egyén a társadalom hasznos szolgálatában megleli élete értelmét) eredménye az évezredek óta stabil társadalmi rendszer. [16] II.1.c.
Gazdaságpolitika (Swadeshi)
A függetlenné válás után az 1950-ben létrehozott Nemzeti Tervbizottság lett a gazdasági folyamatok koordináló szerve, mely, hogy a rugalmasságot biztosítsa éves tervekre épülő ötéves terveket dolgozott ki (a rendszer még működik, a tizedik ötéves tervnek tavaly lett vége (20022007)). A rendszerben fontos szerepet szántak az állami szerepvállalásnak és a közszférának, valamint jelentős korlátozásokat vezettek be a termelés, az árak, a beruházások és a külkereskedelem terén. [2] [13] A szigorú szabályozás és felügyelet megvalósítására kialakított óriási bürokráciát még napjainkban is nagymértékű korrupció jellemzi. A Transparency International 2007-ben 179 országot érintő vizsgálatában a 72. helyre rangsorolta az országot CPI (Corruption Perceptions Index) mutatója alapján. [2] [22] A szocialista országok és a rúpia 1991-es válsága komoly hatást gyakorolt India sajátságosan terv és piac szimbiózisára épülő gazdasági rendszerére, de egyben jelentős reform folyamatok elindítója is volt. A piacosítás során véghezvitt változtatások keretében csökkentették, vagy teljesen megszüntették az addigi korlátozásokat, modernizálták az ország pénzügyi szektorát, valamint a kormány monetáris, illetve költségvetési politikáját. A reformok eredményeképpen javuló gazdasági mutatók és export-import növekedés nagyban enyhített az indiai gazdaság egyik jelentős problémáján, a költségvetési deficiten, ezzel megalapozva a hosszú távú gazdasági fejlődést. [8] [2. táblázat] A beáramló külföldi tőke arányának alacsonyságát több tényező is magyarázza, abban komoly szerepe van infrastruktúra hiányának, a belpolitikai instabilitásnak (vallási ellentétek), az érdekcsoportok túl nagy befolyásának, a privatizációs folyamatok lassúságának, valamint a 199798-as délkelet-ázsiai pénzügyi válság hatásának. [2] [8]
4
Az IT szektor és az outsourcing a két legdinamikusabban fejlődő iparág, melynek terjedését nagyban elősegíti mind az állami, mind a magánszektor nagyfokú elkötelezettsége. A kihelyezett call center és back-office feladatokon túl egyre több amerikai cég bízza indiaiakra fontos szoftvereik kifejlesztését, annak ellenére, hogy a munkaköltség még mindig 20-30%-kal magasabb a kínainál. [1] [8] Ezen felül a mezőgazdaság is jelentősen befolyásolja a nemzetgazdaság egészének teljesítményét, mivel a lakosság közel 70%-ának ad munkát. [8] A vallási és regionális különbségektől elválaszthatatlan munkanélküliség és szegénység még mindig megoldatlan probléma Indiában. [8] [3. táblázat] 2. Táblázat Forrás:[20] megnevezés GDP értéke folyó áron A GDP növekedés változatlan áron Egy főre jutó GDP folyó áron Infláció Folyó fizetési mérleg egyenlege A költségvetés egyenlege a GDP %-ában Export értéke Import értéke Közvetlen külföldi működőtőke-befektetés Közvetlen működőtőke-kihelyezések külföldre
érték Mrd USD (%) USD/fő (%) Mrd USD (%) Mrd USD Mrd USD Mrd USD Mrd USD
2002 446 5,6 435 5,2 29 -5,1 44 51 3,5 1,0
2003 476 4,0 448 5,9 32 -5,9 53 61 5,6 1,8
2004 477 8,1 452 4,8 37 -4,8 62 75 7,6 1,5
2005 488 7,5 457 4,8 29 -4,4 75 105 7,9 1,6
2006 530 8,5 481 5,5 49 -4,1 100 149 9,5 2,9
3. Táblázat Forrás: [24] megnevezés Munkanélküliek aránya Gazdaságilag aktívak aránya 1$-nál kevesebből élők aránya Urbanizáció aránya Szegénységi küszöb alatt élő városi lakosság aránya Szegénységi küszöb alatt élő vidéki lakosság aránya
% % % % % %
2000 4,3 44,37 35 24,7 30,2
2001 34,7 27,7 -
2002 6,2 28 28 -
2007 7,2 15 21,1
II.2. Koreai Köztársaság II.2.a.
Az ország történelme
A koreai államalapítás története visszanyúlik i.e. 2333-ra, amikor a legenda szerint Tangun, a félig isteni, félig emberi lény megalapította azt a nemzetet, melyből minden koreai származik. Ez a legenda adja a napjainkban is erősen meghatározó egységes koreai identitástudat gyökerét. [5] A valóságban az időszámítás kezdetétől Silla hatalomra kerüléséig (i. u. 668) állandó belső csatározások, és a kínai dinasztiákkal szembeni ellenállás jellemezte a félszigeten élő törzseket. A Silla korszak végétől (918) egészen a XIX. század elejéig egymást váltva előbb a Vang (918-1392), majd a Csoszon dinasztia (1392-1910) vezetése alatt állt az ország. [15]
5
Az 1910-ben a japánok által annektált, majd a második világháborús kapitulációjukat követően felszabadult Korea azonnal heves hidegháborús ideológiai csatározások középpontjába került, melynek eredményeként 1948-ban nagyjából a 38. szélességi fok mentén a nagyhatalmak kettéosztották a félszigetet. Az 1948. augusztus 15-én, délen megalakult Koreai Köztársaság és a szeptember 9-én, a félsziget északi felén létrejövő Koreai Népi Demokratikus Köztársaság a hidegháborús légkörben egyaránt saját magát tekintette a koreai nép egyedüli, jogos képviselőjének. Az ellentét háborúba torkollott, melynek az 1953. júliusában aláírt, a pillanatnyi status quot rögzítő fegyverszünet vetett véget, létrehozva a félszigetet ma is megosztó, 238 km hosszú, demilitarizált övezetet (DMZ). [5] [18] 1991-92-re a félsziget két országa között enyhült a légkör, de Észak-Korea gyanítható nukleáris fegyverzetfejlesztési programjának nyilvánosságra kerülése aláásta a tárgyalásokat. Az utóbbi években újabb közeledés volt megfigyelhető, melynek eredményeként elindult a családegyesítési program. [15] II.2.b.
A konfucianizmus meghatározó szerepe a koreai társadalomban
Az utóbbi évtizedek modernizációs folyamatának ellenére az ország csak felszínes társadalmi változásokon ment keresztül (pl.: öltözködés, építészet, városkép), mivel ha mélyebbre tekintünk, az értékek, ideológiák szintjére, látszik, hogy a társadalmi magatartást, az egyéni viselkedést és az üzleti életet meghatározó alapelveket még napjainkban is a konfuciánus hagyományok határozzák meg. [5] A nagyarányú urbanizáció ellenére a család megmaradt, mint legfontosabb társadalmi egység, és mint a hierarchikus tekintély-hatalmi szerkezet alapja, valamint továbbra is fontos az idősek, a feljebbvalók tisztelete, valamint a tanároknak, szakembereknek járó megkülönböztetett tisztelet megadása. [5] [11] A konfucianizmusból eredő vertikális társadalmi berendezkedés (az egyén a felsőbb hatalomnak van alárendelve) számos olyan erényt és tanítást hordoz, mely elősegíti a nyugati értelemben vett modernizációt, ilyen tulajdonság például a kemény munka, önérdek háttérbe helyezése és a motiváció a fejlődésre. [15] A koreaiak döntő többségére jellemző, hogy az ország hazai és nemzetközi üzleti életben elért sikereinek hatására mindinkább megerősödik nemzeti és individuális öntudatuk. [5] II.2.c.
Gazdaságpolitika
A függetlenség elnyerését követően a gazdaságilag addig sem túlságosan fejlett ország romokban hevert. Syngman Rhee (min. elnök: 1948-60) importhelyettesítő gazdaságpolitikában látta a megoldást, melyhez az USA-tól komoly támogatást is kapott. Az állam a gazdasági és pénzügyi szektor meghatározó tényezőjévé és egyben irányítójává vált, azonban idővel a politika és
6
gazdaság olyannyira összefonódott, hogy az 1960-as évekre komoly gazdasági válság alakult ki, mely egyben Rhee bukását is okozta. [12] Ezt követően Park Chung Hee tábornok vezetésével katonai diktatúra és exportorientált iparosítás kezdődött. A látványos fellendülés a képzett munkaerőnek, az ország kedvező világpiaci helyzetének és gazdaság szinte minden szegmensére kiterjedő ellenőrzésnek volt betudható. Ez a magántulajdonon alapul, de egyben erősen centralizált irányítású, tervgazdasági rendszer, mely félkatonai politikai berendezkedéssel párosult kb. az 1980-as évekig fennmaradt. Az állam mellett a chaebolok (többnyire családi alapon szerveződő helyi, nagy ipari-pénzügyi csoportosulások) jelentős támogatást és piaci védelmet élvező gazdasági szereplőkké váltak. [12] A koreai-amerikai viszonyban fordulópontot az amerikai dollár erősödése hozott az 1980-as években. Az USA a fizetési mérlegében így kialakult nagyarányú deficitnövekedés leküzdésére szigorított Koreával szemben alkalmazott kereskedelempolitikáján, melynek eredményeképpen több koreai cég is áthelyezte termelését dél-kelet ázsiai országokba. [12] Az 1990-es évekre az ország termelési szerkezete eltolódott a fejlett technológiát igénylő iparágak felé. [12] Az 1997-es ázsiai pénzügyi válság, a térség valutáinak és értéktőzsdéinek hatalmas zuhanása Koreát sem hagyta érintetlenül. Az IMF-től kért segítség részeként végbemenő reformok hatására nem csak a gazdasági növekedés fordult vissza, hanem komoly belpolitikai problémák is kialakultak: nőtt a munkanélküliség, az infláció, valamint vállalatok és bankok mentek tönkre. [5] [12] A sikertelen IMF-javaslatot követően a kilábalás érdekében a kormány drasztikusan csökkentette
a
kamatlábat,
hatalmas
tőkeinjekcióval
segítette
a
pénzügyi
intézetek
rekapitalizációját, lehetővé tette a KKV-k nagyobb szerepvállalását a gazdasági életben, valamint tárgyalóasztalhoz ült az öt legnagyobb chaebollal, hogy lépéseket tegyenek a nagyvállalatok átstrukturálására. [12] Az, hogy ezeket a reformokat külső kényszerrel, de a domináns pártok egyetértésével hajtották végre csak segítette az országgal gazdasági kapcsolatban álló szereplők optimizmusának mihamarabbi visszatérését. [9] Az a tény, hogy a válságot követően a külföldi működő tőke vásárlási lehetőséget kapott a többségi állami tulajdonú vállalatok privatizációja során nagyban kihatott a gazdaságra és a technikai fejlődésre, mely különösen az IT szektor, vagy bővebben az infokommunikációs technológia (IKT) esetében jelentős. [9] [12] 4. Táblázat Forrás: [22] [23] megnevezés GDP értéke folyó áron A GDP növekedés változatlan áron Egy főre jutó GDP folyó áron Infláció
érték Mrd USD (%) USD/fő (%)
7
2002 476,6 6,3 10 004 2,7
2003 490,4 3,1 10 216 3,4
2004 659 4,7 13 600 4
2005 793 4,0 16 200 2,9
2006 887 5,0 18 400 2,2
Munkaerő piac Munkanélküliségi ráta Folyó fizetési mérleg egyenlege Export értéke Import értéke Közvetlen külföldi működőtőke-befektetés Közvetlen működőtőke-kihelyezések külföldre
ezer fő (%) Mrd USD Mrd USD Mrd USD Mrd USD Mrd USD
22 921 3,3 162,82 152,02 9,1 5,6
22 956 3,6 +12,1 193,8 178,8 6,5 5,4
23 417 3,7 +25 254,2 224,5 12,8 8,5
23 742 3,7 +16,5 284,4 261,2 11,6 9,03
23 978 3,5 +6 325,98 309,33 11,2 18,46
III. NYUGDÍJRENDSZEREK III.1.A nyugdíjrendszer szerepe és fajtái [1] A gazdasági fejlődéssel járó társadalmi változások miatt egyre gyakrabban maradnak az idősek és a rokkantak megfelelő védőháló nélkül. Az olyan egyéneknek, akik koruk, fizikai/szellemi állapotuk, vagy a családeltartó halála miatt nem jutnak keresethez a gazdaságpolitika nagy elosztórendszerei közül a kiadási karakterisztikájában sajátos nyugdíjrendszer biztosít támogatást. Elmondható, hogy a rendszer alapvető célja az öregkori szegénység csökkentése mellett az életpálya fogyasztásának kisimítása. Az állami szerepvállalásnak a nyugdíjrendszerekben alapvetően két oka van: egyrészt a munkavállalók rövidlátása, hogy fiatalon nem gondolnak az öregkorukra, másrészt a ’morális kockázat’, miszerint a munkavállalók arra számítanak, hogy öreg korukban a társadalom nem hagyja majd őket éhen halni. Az állam az így felmerülő költségek minimalizálása érdekében azokat is kötelezik a rendszerben való részvételre, akik, amúgy erre nem szorulnának rá, valamint korlátozza a kifizetéseket azon személyek számára, akik munkában töltött éveik alatt nem tudtak eleget megtakarítani. Az ellátás mechanizmusa a hozzájárulás meglétével jellemezhető. A hozzájáruláshoz kötött nyugdíjrendszerek finanszírozásának alapvetően két formája van: a felosztó-kirovó (PAYG), ahol az aktívan dolgozók fizetéséből járulékot vonnak le, mely az idősebb generáció nyugdíjának alapját képezi (generációk közötti újraelosztás), valamint a tőkefedezeti vagy más néven tőkésített (FF), ahol a dolgozók által befizetett járulékokat befektetik és ezeknek az állami vagy magánpénztárak által menedzselt befektetéseknek a hozama a későbbi járadék lényeges része lesz. A kifizetésre kerülő összegek keletkezésének az egyik módja járadékkal (szolgáltatással) meghatározott (DB), melyben a kapott nyugdíj az aktív kori jövedelem és egyéb meghatározó tényezők függvénye, ezekben a rendszerekben a kockázatot a munkavállaló a kormánnyal közösen viseli. A másik a járulékkal (befizetéssel) meghatározott (DC), melyben a nyugdíj összegét csak az határozza meg, hogy az egyénnek visszavonulásáig mekkora volt számláján a befizetés és annak hozama, itt a kockázatot a munkavállaló egyedül viseli. Általánosságban elmondható, hogy a generációk közötti újraelosztást megvalósító DB rendszerek PAYG típusúak, míg a DC rendszerek FF típusúak. A kettő keveréke az egyéni számlás (NDC) PAYG típusú hibrid rendszer. 8
A hozzájáruláshoz nem kötött nyugdíjrendszerek által megállapított minimális nyugdíj azoknak nyújt segítséget, akik amiatt, hogy nem szereztek nyugdíjjogosultságot, ki vannak téve az öregkori szegénység veszélyének. A mainstream által javasolt nyugdíjrendszer három pillérből áll, melyek a következők: i) kötelező állami, alapnyugdíjat biztosító DB, ii) kötelező, a magánszféra által működtetett, tőkésített DC, iii) önkéntes, magánszféra által működtetett DC.
III.2.India nyugdíjrendszere A gazdasági növekedéssel járó életszínvonal emelkedés következtében a születéskor várható átlagos élettartam a nőknél 71,17 évre, míg a férfiaknál 66,28 évre emelkedett Indiában. [17] Ez a tény, valamint a többi szociális mutató javulása jelentős változást eredményezett a társadalom korcsoport szerinti összetételében, valamint a tradicionális családszerkezetben. [10] [8. táblázat] Napjainkban azonban számos más fejlődő országhoz hasonlóan India sem rendelkezik átfogó társadalombiztosítási rendszerrel az idősebb korosztály védelmére. A működő nyugdíjrendszert túlnyomóan a munkavállalók és a munkáltatók hozzájárulása finanszírozza, ami nagyban a szervezett szektorra korlátozza le a biztosítottak körét. A rendszer igen összetett, az egyén munkaerőpiacon elfoglalt helyzete határozza meg azt, hogy az egyes előtakarékossági alapok és nyugdíjbiztosító rendszerek közül melyik hozzáférhető és/vagy kötelező az illető számára. [10] [3] A magánszektor szervezett részében azoknak a munkavállalóknak, akik legalább 20 főt foglalkoztató vállalatnál dolgoznak és havonta kevesebbet keresnek, mint 5000 rúpia kötelező két, az
Employees
Provident
Fund
Organization
(EPFO)
által
összefogott
és
felügyelt
társadalombiztosítási programban is részt venniük. [3] Az egyik az 1952-ben létrehozott DC típusú Employment Provident Fund (EPF), mely kötelezően magába foglalja 177 gazdasági ágazat azon vállalatainak dolgozóit, ahol a foglalkoztatottak száma meghaladja a 20 főt. Az önkéntes alapon történő csatlakozás lehetősége fennáll a más ágazatból érkezők számára is. [3] A rendszer a dolgozók a havi keresetének 10-12%-a között mozgó hozzájárulást igényel és a nyugdíjkorhatár elérésekor egyösszegben fizet. [10] A másik rendszert, a DB típusú Employment Pension Scheme-et (EPS) 1995-ben hozták létre a Family Pension Scheme (FPS) felváltására. A biztosítottak köre ebben a rendszerben alacsonyabb, mint az EPF-ben, 1999-ben csak 20,5 millió tagja volt. A rendszert jelenleg a munkáltatók (8,33%) és a kormány hozzájárulásai (1,16%) finanszírozzák. A visszavonulás után folyósítandó nyugdíjat a dolgozó utolsó aktív évének átlagkeresete és a ledolgozott évek számának 70-nel leosztott szorzata teszi ki, melyet havi rendszerességgel folyósítanak. [10] [3]
9
A két rendszerről elmondható, hogy özvegyi és rokkantsági nyugdíjat is biztosít, valamint, hogy a nyugdíjkorhatár elérésekor átlagban 50%-os helyettesítési rátát biztosít. [10] [3] Sajátosság, hogy az előírt szabályozó feltételeknek megfelelve a munkáltatók kibújhatnak az EPFO felügyelete alól, jogot szerezve a dolgozóik befizetéseiből létrehozott pénzalapok önálló kezelésére (ez az EPS esetében a kormányzati hozzájárulás megszűnését vonja maga után). Az átfogó felügyelő rendszer (EPFO) azonban adminisztratív költségeinek fedezésére még a ’kiváltságosoktól’ is hozzájárulást szed, mely a munkabér 0,09%-a, míg a felügyelete alá tartozóktól 0,65%-ot von le. Az EPFO által kezelt pénzalapok hozamát évente, a költségvetés elfogadásával egy időben határozzák meg. [3] Habár a magánszektor szervezett részében megtalálhatók speciálisan, foglalkozási alapon szerveződött előtakarékossági alapok, melyeknek irányítása magánkézben van, azok beruházásra és hozamkezelésre vonatkozó szabályai megegyeznek az EPFO által alkalmazottakkal. [3] Az EPF-ből magas keresetük miatt kiszorult munkavállalók számára az önkéntes programok biztosítanak előtakarékoskodási lehetőséget, melyeket vagy a munkáltatók által kijelölt menedzserek, vagy a Life Insurance Company (LIC) irányít. [3] A gazdaság úgy nevezett informális szektorában dolgozóknak, valamint az egyéni vállalkozóknak nem kötelező semmilyen nyugdíj-előtakarékossági programban való részvétel. Őket önkéntes alapon a Public Provident Fund (PPF) biztosítja, mely az egyén keresetétől függően évente 100 és 60 000 rúpia közötti hozzájárulást követel meg. [3] A National Old Age Pension Scheme (NOAPS) az informális szektor legszegényebb munkavállalóinak biztosít járulékot. [3] A közalkalmazottak nyugdíjbiztosítása négy forrásra épül. Egyfelől a hozzájáruláshoz nem kötött Civil Service Pension System (CSPS), mely hozzávetőleg az állami és szövetségi kormányzat 12 millió dolgozóját (1998) biztosítja. Az egyes foglalkozások szerint elkülönített, alrendszerekre osztott CSPS finanszírozása (posta, védelem, telekommunikáció, vasút, stb.) közvetlenül az állami és a szövetségi költségvetésből történik. 1999-ben a köztisztviselői béreket és járandóságokat érintő kiigazítás (minden tizedik évben) a folyósítható nyugdíjat havi szinten 1 257 és 15 000 rúpia között határozta meg. Másfelől a havi 8,33%-os hozzájárulást igénylő, nyugdíjba menetelkor egy összegben fizető DC típusú Governement Provident Fund (GPF) is biztosítást nyújt a közalkalmazottaknak. A harmadik forrás az öregségi biztosítás, mely egy kisebb összegű havi biztosítási díj befizetése ellenében nyugdíjba vonuláskor egy összegben fizet és a biztosított esetleges korábbi elhalálozása esetén örökölhető. Az egy összegű pénzjutalom adja a közalkalmazottak nyugdíjbiztosításának negyedik forrását. Az egyszeri prémium mértéke nagyban függ az illető utolsó havi bérétől és szolgálati idejétől, mivel minden munkában töltött év után félhavi fizetés jár. [3] 10
III.3.A Koreai Köztársaság nyugdíjrendszere Az elmúlt négy évtized gazdasági növekedés komoly változásokat hozott a dél-koreai társadalom számára. Az átlagos életszínvonal emelkedésével a születéskor várható élettartam a nőknél majdnem 81 évre, míg a férfiak esetében 73, 8 évre nőtt [18], valamint számos más szociális mutató is javult. [6] A jelenlegi és a prognosztizált demográfiai folyamatok az idősebb generáció egyre nagyobb arányát mutatják a társadalomban. [12] [8. táblázat] A gyors urbanizáció (napjainkra a városi lakosság aránya 70% körül mozog az összterület mindössze 3%-án koncentrálódva) azonban felnagyította az egyenlőtlenségeket a városi és a vidéki lakosság életszínvonalát és szociális intézményekkel való ellátottságát illetően. [5] [6] Mindemellett a konfucianizmus filozófiai hatása a koreai társadalomra még napjainkban is nagyban hozzájárul ahhoz a tényhez, hogy az idősebb generációk kevésbé függnek az állam által biztosított védőhálótól. Felmérések kimutatták, hogy a lakosság mindössze 3%-a gondolja, hogy a közjóléti intézményeknek kellene az idősek ellátását biztosítania, valamint, hogy az idősebb generációk 62%-a kap rendszeres anyagi támogatást gyermekeitől. Az állami szerepvállalásban is megmutatkozik
a
konfucianizmusban
elfogadott
gyermeki
gondoskodás
hagyománya:
adókedvezmény, kedvezményes lakásvásárlási kölcsön és speciális havi hozzájárulás jár azok számára, akik gondoskodnak szüleik ellátásáról. Az 1997-es ázsiai pénzügyi válság és a vele járó gazdasági visszaesés – a munkanélküliség és az infláció emelkedése – megnehezítette a fiatal generációk számára szüleik támogatását, melynek következtében főként a vidéken élő idősebb generációk létbiztonsága került veszélybe. A szégyenbélyeg miatt, azonban csak a 65 év felettiek 10%-a vette igénybe a rászorultsági vizsgálatot is igénylő, havi átlagban 126 amerikai dollárnak megfelelő összeget folyósító csökkentet nyugdíjat az 1997. év folyamán [6] Dél-Korea 1988-ban hozta létre az állam kézben lévő társadalombiztosítási rendszerét, az NPS-t (National Pension Scheme), mely többek között nyugdíjat biztosít az idősebb generációk számára. Kezdetben csak az 5 főnél többet foglalkoztató vállalatok, a mezőgazdaságból vagy halászatból élők és a 18-59 év közötti vidéken élő egyéni vállalkozók számára volt kötelező a részvétel, azonban 1999-ben bővítették a rendszert. Az állam ekkor terjesztette ki a kötelezően biztosítottak körét az 5 alkalmazottnál kevesebbet foglalkoztató vállalatokra és a városokban élő egyéni vállalakozókra is. Az NPS által lefedettek köre a munkaerőpiacon így 47%-a nőtt, ami még mindig jelentősen elmaradt a rendszer által kitűzött 68%-os céltól. Hozzávetőleg 5 millió aktív kereső maradt kívül a biztosítási rendszeren, akik többnyire részmunka időben dolgozók, háztartási alkalmazottak, munkanélküliek, vagy olyan egyéni vállalkozók, akik nem jelentettek be jövedelmet. 2008-ig főként csak özvegyi és rokkantsági nyugdíjat folyósítottak, mivel csak ekkor érte el a rendszer első, 20 éves munkaviszonnyal rendelkező korcsoportja a nyugdíjkorhatárt (60 év). [6] 11
A rendszerben nyugdíj mértékét elsősorban két tényező határozza meg, a nemzetgazdaság átlagbére és a dolgozó indexált keresete. A hozzájárulás mértékét az NPS 4,5 - 4,5% arányban megosztja a munkavállaló és a munkáltató között, míg az egyéni vállalkozók, a mezőgazdaságból élők és a halászok kötelező hozzájárulási aránya a fokozatosan emelkedést követve 2005-től 9%. [5. táblázat] Az NPS mellett, a munka törvénye előírja a munkáltatók számára, hogy minden egy évnél régebben alkalmazásukban álló személy után évente egy összegben befizessék az átlagbér 30 napnak megfelelő részét. Az adókedvezményes egyéni megtakarítások és a munkáltató által támogatott nyugdíjalapok az NPS mellett fontos részét képezik az időskori jövedelem kiegészítésnek. [6] Az éppen 20 éves múlttal rendelkező állami társadalombiztosítási rendszernél régebbi gyökerekkel rendelkezik három, speciálisan foglalkozási ághoz kapcsolódóan létrehozott rendszer, mely biztosítja az állami tisztviselők (1960), a katonák (1963) és a magán iskolák tanárainak (1975) időskori ellátását. Mivel azonban ezek a rendszerek nagyobb arányú hozzájárulást követelnek és így a kifizetéseik is magasabbak, az ebből adódó különbségek miatt nincs lehetőség a felhalmozott nyugdíjjogosultság átváltására az NPS és e rendszerek között. Ez a tény nagyban gátolja a munkaerő országon belüli szabad áramlását. [6] Az NPF (National Pension Fund) vezetési rendszere a CNPF (Committee of National Pension Fund Operation), melynek irányítását és a felügyeletét a MOFE (Minsitry of Finance and Economy) és a MOHW (Ministry of Health and Welfare) miniszterei közösen végzik. A két minisztérium az Állami Tanáccsal egyeztetve (de a köztársasági elnök jóváhagyásával) határozza meg azokat az irányelveket, melyek a tőke mozgását az adott évben befolyásolják. Többek között a befektetési politikát is részletesen kidolgozzák, meghatározva annak megoszlását szektor (állami, pénzügyi, jóléti) és termék (részvény, kötvény) szerint is. A 15 fős bizottság, összetételéből kifolyólag (10 kormánypárti tag és 5 választott képviselő) a kormányzat hatalma egyhangú a döntéseket tekintve, és szinte semmilyen beleszólást sem biztosít az ellenzéknek. [6] 5. Táblázat Forrás: [6] A nyugdíjrendszer helyzete az 1990-es évek végén NPS Közalkalmazottak Finanszírozás: Munkavállaló 4,5% 7,5% Munkáltató 4,5% 7,5% Helyettesítési ráta 60% 76% Hozzájárulók száma (fő) 10 113 000 952 154 Kedvezményezettek (fő) 201 950 81 991 Hozzájárulók/aktív dolgozók 46,5 % 4,4 %
Magániskolák tanárai 7,5% 7,5% 76% 206 278 14 068 1,0 %
6. Táblázat Forrás: [4] alapján a szerző
12
Katonaság 13 % (kormány fizeti) 90% 153 071 50 081 0,7%
Hozzájáruláshoz kötött nyugdíjrendszerek Menedzselés formája Finanszírozási forma A nyugdíjkifizetések keletkezésének mechanizmusa
állami magán PAYG FF DB DC
EPF ● ●
India EPS ● ● ●
NPS ●
Dél-Korea NPS ●
●
●
● ● ●
● ●
IV. NYUGDÍJREFORMOK IV.1. Nyugdíjreformok általánosságban [1] A nyugdíjrendszerek reformjainak középpontjában a költségvetési deficit javítása mellett, mely elsősorban a DB-rendszereknél jelentkezik, általában a rendszer igazságosabbá tétele – egyre szorosabb kapcsolat kiépítése a nyugdíjak és a befizetések között – áll. A nyugdíjreformok típusai négy nagy kategóriába sorolhatók: a parametrikus reformok – a nyugdíjrendszer paramétereiben történik változás –, a paradigmatikus reformok – új típusú vagy egy komplementer nyugdíjrendszer bevezetése –, a befektetési politikát érintő szabályozási reformok, valamint az adminisztratív reformok. A reformok bár nominálisan megnyirbálják a jövőbeni kifizetéseket, általában növelik a folyósítás valószínűségét, de hogy egyetlen csoport se szenvedjen el indokolatlan hátrányokat fontos a lépések jól átgondolt, fokozatos ütemezése. A reformok következtében hosszabb távon, ahogy a járulékfizetési fegyelem erősödik általában csökkenthető a járulékkulcs. Általánosságban elmondható, hogy a nyugdíjreform pozitív szemlélői és nagy támogatói a pénzügyminisztériumok.
IV.2. Az indiai nyugdíjrendszer problémái és a bevezetett új rendszer India nyugdíjrendszere számos problémával néz szembe, melyek közül az egyik legjelentősebb a lakosság elöregedése. Az idősebb korúak egyre magasabb aránya a népességhez viszonyítva szűkíti a nyugdíjrendszer befizetői oldalát, míg az eltartottak száma egyre növekszik [8. táblázat], ez költségvetési szempontból rendkívül hátrányosan érinti az egyes nyugdíjbiztosító rendszereket. [7. táblázat] A tradícióknak megfelelően Indiában az idős emberek szükség esetén többnyire a családra vagy jótékonysági szervezetekre támaszkodtak. Az utóbbi évtizedek gyors gazdasági fejlődésével párhuzamosan bekövetkezett társadalmi változások hatására (nagyarányú városiasodás és migráció) azonban megbomlott a hagyományos értelemben vett családi egység és ezzel együtt elhalóban van az idősebb generációk családon belüli megsegítése. Ez a tény nagyban hozzájárul az időseket fenyegető öregkori szegénység egyre nagyobb arányához. [4] Talán még ennél is súlyosabb problémát jelent, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer a lakosság jelentős hányadát nem éri el, valamint, hogy a biztosításból kimaradók számára az állam semmilyen időskori ellátást nem 13
biztosít. A rendszer mindösszesen az ország aktív munkaerejének 13%-a számára nyújt öregkori támogatást. [7] A lefedettségben jelentkező aránytalanság mellett a méltányosság is komolyan sérül. 2001-es adatok szerint az EPF/EPS és a CSPS/GPF rendszerek által biztosítottak átlagos havi jövedelme nagyjából 2 900 rúpia a sokszorosa az informális szektorban dolgozókénak. Ez az aránytalanság az időskori jövedelmekkel kapcsolatban is fennáll. A NOAPS, a legszegényebbeket támogató rendszer átlagosan 75 rúpiát folyósít havonta, míg az EPS rendszerben nyugdíjba vonulók átlagosan 1000 rúpiát kapnak havonta, ami még mindig csak az 50%-a annak, amihez a CSPS rendszer által biztosítottak jutnak átlagosan. [3] A kiterjedt bürokrácia hozzájárul ahhoz, hogy a kormányhivatalok jelentős hatalma, ellenőrző szerepe és befolyása a jelenlegi nyugdíjrendszerre akadályozza a biztosítottak körének kiterjesztését, valamint, hogy a konzervatív szabályozó környezet átláthatatlansághoz és a pontos elszámoltathatóság torzulásához vezet. A rugalmatlan környezet, a tény, hogy csak állami és állam által garantált értékpapírokba lehet a társaságok pénzét befektetni, valamint a túlzott elővigyázatosság eredményeképpen pedig a beruházások megtérülési hozama rendre messze alulmarad az elvárhatótól. [10] [3] Az indiai nyugdíj megtakarítások különlegessége, hogy nemcsak nyugdíjként, hanem más célra is - pl.: gyerekek iskoláztatása, esküvő, temetés, építkezés – is felhasználhatók. A lehetőség, hogy a megtakarítási betét korábban felvehető, azt eredményezi, hogy a pénzalap elveszti eredeti funkcióját és így újra fent áll a morális kockázat, valamint a munkavállalói rövidlátás esete. [3] A nyugdíjrendszert érintő problémák enyhítése érdekében szükségessé váló reformok keretében Indiában 2004. január elsejével bevezetették a DC típusú New Pension System-et (NPS). [6. táblázat] A rendszer keretében a központi kormányzat új dolgozóit már az NPS biztosítja. Ezen felül a 2005-ben előirányzott reformlépések keretében bevezetésre került a névleges egyéni számlás rendszer (NDC), valamint megnyitották az NPS rendszert a nem szervezett magánszektor minden dolgozója számára. Következő lépésben önkéntes alapon is elérhetővé tették a rendszert a szervezett szektor biztosítottai számára. Az NPS sikerét bizonyítja, hogy 2007 áprilisáig több mint fél millióan csatlakoztak a rendszerhez, megközelítőleg kétszer annyian, mint azt a szakértők várták. A pár éve bevezetett rendszer paramétereinek többsége összhangban van a nemzetközi gyakorlattal (pl.: 10%os munkavállalói hozzájárulás, 50%-os helyettesítési ráta a végső bért illetően), habár két dologban jelentősen eltér attól. Az egyik az, hogy a rendszer nem biztosít garantált minimum nyugdíjat, másik pedig, hogy a belépés csak a központi kormányzat új alkalmazottainak és a rendszerhez csatlakozott 19 szövetségi állam új kormányzati tisztviselőinek kötelező. [7] A krónikus szegénység felszámolására tett lépések keretében 2007-re 15,7 millióra nőtt azoknak a 65 év felettieknek száma, akik anyagi helyzetükből kifolyólag időskori szegénységi támogatást 14
kapnak, valamint, a szövetségi államok körében általánossá vált az özvegyi és rokkantsági nyugdíj folyósítása. [7]
7. Táblázat Forrás: [10] A főbb nyugdíjbiztosító rendszerek kiadásai (millió rúpia) 1994-95 1995-96 1996-97 1997-98 Közalkalkalmazottak~ 9341 11081 14250 19500 Védelem 27210 31970 38630 49470 Vasút 16860 20900 26150 33670 Posta 2540 2900 3650 5341 Telekommunikáció 1640 1850 2650 3600 * költségvetési becslés; ~ csak a központi kormány alkalmazottai.
1998-99 28000 72700 34250 7000 4000
1999-00 33000 110240 35690 7300 4100
2000-01* 38650 120000 53120 8500 5700
IV.3. A koreai nyugdíjrendszer problémái és a lehetséges reformlépések A demográfiai változások következtében a koreai „nyugdíjrendszer befizetői oldala fokozatosan zsugorodik, míg a rendszer által eltartottak száma stabilan növekszik, annak ellenére, hogy a Távol Keleten az emberek gyakran még a nyugdíjkorhatáron túl is dolgoznak”. [12; 6. oldal] A rendszer fiatalságából fakadóan a befizetések mértéke jelenleg még messze meghaladja a kifizetésekét, de az utóbbiak várható jövőbeni növekedése miatt az állam az NPS rendszer keretében folyamatosan növekvő tartalékalapot hozott létre a GDP 10%-ának értékében. [9. táblázat] Mindezek ellenére a látszólagosan kedvező helyzet csak ideiglenes, mivel költségvetési szempontból a rendszer közép és hosszú távon fenntarthatatlan. Ezen a problémán még az 1999-es jogosultsági kör kiterjesztésével elért bevétel növekedés sem tudott segíteni, csupán kitolta a folyamatot. A Világbank pénzügyi előremutatása szerint az ország implicit nyugdíj adóssága már 1995-ben elérte a GDP 30%-át és ez az arány 2050-re, mikorra feltehetően a tartalékalapok kimerülnek akár a 195%-ot is elérheti. A három foglalkozási alapon szerveződött rendszer helyzete még rosszabb, számottevő tartalékalap hiányában ezek már most deficitesek. [6] [9. táblázat] Dél-Korea világbanki javaslatra egy átfogó reformstratégia kialakítását és egy több pilléres nyugdíjrendszer létrehozását tűzte ki célul. Tárgyalások és egyeztetések kezdődtek, melynek eredményeképpen az új Pension Reform Task Force tagjai (akadémikusok, kutatók, pénzügyi szakemberek, a MOHW hivatalnokai és a három foglalkozási ághoz kapcsolódó nyugdíjrendszer képviselői) körvonalakban előrevetítettek egy lehetséges reform folyamatot. [6] Az
előirányzott
tervek
között
szerepelt
a
finanszírozás
fenntarthatóságával
és
a
nyugdíjjogosultság ’szállíthatóságával’ kapcsolatos problémák megoldása, valamint a biztosítottak körének további kiterjesztése és a beruházási, illetve adminisztrációs hatékonyság növelése. Az egységesítésére tett javaslatok keretében a bizottság a három foglalkozási alapon szerveződő 15
rendszer fokozatos megszüntetését indítványozta, azáltal, hogy e három munkakör új tagjait már az NPS rendszer biztosítsa. [6] A Task Force tagjai szerint a biztosítottak köre tovább növelhető lenne a nyugdíjrendszer újra strukturálásával, ha az egyben a hatékonyság és a méltányosság növekedését is eredményezné. [6] A koreai nyugdíj-alapok és biztosítási termékek irányításának szabályozása nem kiforrott. A CNPF autonómiájának kiterjesztése és az MOHW közbeékelt szerepének megszüntetése párhuzamosan a kormányzati nyomás visszaszorításával az NPF vezetésében nagyban hozzájárulna a beruházás hatékonyságának és átláthatóságának emelkedéséhez. A független irányítás meghozná a nyugdíjrendszer befektetett pénzeinek pillanatnyi állapotával kapcsolatos információk hozzáférhetőségét, valamint hatékonyabban tudná kezelni a rendszer terheit és az azokhoz kapcsolódó politikai kockázatot. [6] 8. Táblázat Forrás: CIA factbook Év
korcsoport 15-64 év között
65 év felett
32,2% 31,8%
63% 63,1%
4,8% 5,1%
1 049 700 118 fő 1 129 866 154 fő
20,6% 18,3%
71,5% 72,1%
7,9% 9,6%
48 289 037 fő 49 044 790 fő
0-14 év között
INDIA 2003 2007 DÉL-KOREA 2003 2007
Teljes lakosság
9. Táblázat Forrás: [6] Az 1990-es évek végén Megtakarítások a GDP %-ában
NPS 10
Közalkalmazottak 0
Magániskolák tanárai 0,8
Katonaság 0
V. ÖSSZEFOGLALÁS India és Dél-Korea két teljesen eltérő történelmi és kulturális háttérrel rendelkező ország. Az utóbbi pár évtizedet jellemző gazdasági fejlődés eredményeként náluk is megfigyelhetők a modernizáció hatására szinte észrevétlenül végbenő társadalmi változások. A szociális mutatók (életszínvonal növekedése, a várható élettartam emelkedése) nagymértékű javulása eddig soha nem látott mértékben megváltoztatták a két ország lakosságának életvitelét, társadalmának szerkezetét. Mindkét országban megbomlóban van a tradicionális családszerkezet, mely a hinduizmus és a konfucianizmus egyaránt fontos alappillére. A nagyarányú urbanizáció azonban földrajzilag kitágította a családi egységet. Főként a fiatalabb generációkat jellemző városiasodás, szemben az idősebb generációk helyben maradásával megbontotta a tradicionális családi egységen és támogatáson alapuló ’informális társadalombiztosítási’ védőhálót, mely az idősebb generációk felett 16
húzódott. Bár napjainkban is megfigyelhető ez a fajta támogatás, már közel nem olyan általános, mint akár ötven évvel ezelőtt. Ez az oka annak, hogy szükségesség vált a társadalombiztosítási rendszerek nyugdíjat folyósító részének kiépítése oly módon, hogy az a társadalom minél szélesebb rétegét átfogja, ezáltal akadályozva meg az időskori szegénység kialakulását. A nyugdíjrendszerek másik általános célja az életpálya fogyasztásának kisimítása. India és Dél-Korea nyugdíjrendszere szerkezetben és a létrehozás időpontjában is eltér. Indiában a munkaerőpiacon elfoglalt helyzet határozza meg a munkavállaló számára, hogy mely nyugdíjbiztosítási rendszerhez kötelező, illetve önkéntes alapú a csatlakozás. Ennek alapján a munkaerőpiacon megkülönböztetik a magánszektor szervezett részét, az informális szektort és a közalkalmazottak
körét.
Elmondható,
hogy
az
ország
nyugdíjrendszerében
a
legkedvezményezettebb és legjobban bebiztosított réteg a közalkalmazottak köre, akik négy oldalról is biztosítva vannak. Ezzel szemben a koreai formális időskori ellátás rendszere egyszerűbb. Az 1988-ban létrehozott DB típusú, PAYG alapú nyugdíjrendszer, az NPS mellett (mely fiatalságából fakadóan csak idén kezdi meg a rendszeres kifizetést) létezik még három kiemelt foglalkozási ág (állami tisztviselők, katonák, magániskolai tanárok), melyek külön biztosítási rendszerrel rendelkeznek. A dél-koreai rendszer hátránya az indiaival szemben, hogy gátolja a munkaerő országon belüli szabad áramlását. Az egyedi rendszerek és az NPS között nincs átváltási lehetőség az eltérő hozzájárulási és kifizetési arányok miatt, míg Indiában ez könnyedén megvalósítható. A két ország formális időskori ellátásának problémái hasonlóságot mutatnak. A biztosítottak körének alacsony aránya, valamint a társadalom elöregedésének következően egyre csak növekvő kifizetések mindkét rendszer finanszírozási gondjának forrása. A pénzügyi problémák megoldása mindkét esetben a reformtörekvések kiemelt céljai között szerepel.
VI. HIVATKOZÁSOK [1] Bokor László – nyugdíjrendszerek in Veress József (szerk.): A gazdaságpolitika nagy elosztórendszerei; Typotex, Budapest (2007) pp. 233 [2] Vietor, Richard H. K. (2007): How Countries Compete. Strategy, Structure, and Government in the Global Economy. Harvard 3. Business School Press, Boston, Massachusetts; pp. 320 [3] Robert Gillingham, Daniel Kanda – Pension reform in India – IMF Working Paper, Fiscal Affairs Department and Asia and Pacific Department; September 2001 [4] Dr. Ramesh Gupta – Pension Reforms in India: Myth, Reality, and Policy Choices; Indian Institute of Management Ahmedabad, Research and Publication Department; IIMA Working Papers, September, 2002. [5] Hidasi Judit (szerk): Szavak, jelek, szokások – A nemzetközi Kommunikáció Könyve; szerk:, Windsor Kiadó; 1998, pp.169-181
17
[6] Robert Holzmann, Ian W. Mac Arthur Yvonne Sin – Pension Systems in East Asia and the Pacific: Challenges and Opportunities; Social Protection Discussion Paper Series; June 2000 pp. 133-144 [7] Charles Kramer, Hiroko Oura, Andrea Richter-Hume, Petia Topalova, (all APD), Helene Poirson (OMD), Renu Kohli (Resident Representative office), Ananthakrishnan Prasad (MCD), and Andreas Jobst (MCM): India: Selected Issues; IMF; Approved by the Asia and Pacific Department; January 4, 2008, pp. 128-146 [8] MTA – Világgazdasági Kutatóintézet Műhelytanulmányok: Távol Keleti gazdaságok pozitív és negatív fejlődési tapasztalatai: Tanulságok Magyarország számára; 37. szám, 2002. február, pp. 2530. Székely-Doby András: India – egy óriás kisgazdaság [9] MTA – Világgazdasági Kutatóintézet Műhelytanulmányok: Távol Keleti gazdaságok pozitív és negatív fejlődési tapasztalatai: Tanulságok Magyarország számára; 37. szám, 2002. február; pp. 1724. Bassa Zoltán: Dél-Korea – A kis Japán? [10] Ranadev Goswami – Old age protection in India: Problems and prognosis; International Social Security Review Vol. 55 Issue 2 Page 95 April-June 2002 [11] BGF, Külkereskedelmi Főiskolai Kar, Nemzetközi Kommunikáció szak, Távol-keleti interkulturális menedzsment szakirány; A Konfucianizmus és a távol-keleti gazdasági csoda, készítette: Folk Szonja Florina, Budapest, 2006. [12] BGF, Külkereskedelmi Főiskolai Kar, Nemzetközi Kommunikáció szak, Nemzetközi gazdaságelemző szakirány; A Koreai Köztársaság Komplex gazdasági elemzése, készítette: Kovács Attila, Budapest, 2005. [13] Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi Kar – Diplomamunka: India gazdasági fejlődése; készítette: Weisz Andrea, konzulens: Dr. Mustó István; 2007. december [14] Csicsmann László – Az indiai civilizáció története a kezdetektől http://www.angelfire.com/planet/madhistory/Vandor/indian.html [2008-04-08]
napjainkig
[15] Drjenovszky Zsófia – Dél-Korea tegnap és ma – Tradíció és modernitás a dél-koreai városi családoknál Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár http://www.terebess.hu/keletkultinfo/drjenovszky.html [2008-04-08] [16] Rácz Géza – Az igazi kasztrendszer, Kagylókürt 31. http://www.kagylokurt.hu/index.php?modul=menu&id=110 [2008-04-08]
szám
–
Orientáció
[17] https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/in.html [2008-04-08] [18] https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/ks.html [2008-04-08] [19] http://countrystudies.us/india/ [2008-04-08] [20] http://www.itd.hu/engine.aspx?page=orszaginfo_in [2008-04-08] [21] http://www.itd.hu/engine.aspx?page=orszaginfo_kr [2008-04-08] [22] http://www.transparency.org/policy_research/surveys_indices/cpi/2007 [2008-04-24] [23] http://www.oecd.org/statsportal/0,3352,en_2825_293564_1_1_1_1_1,00.html [2008-04-24] [24] http://unstats.un.org/unsd/default.htm [2008-04-24]
18
