Igehirdetés VALAKI VÉD. Valaki véd mindig engem, Mióta csak megszülettem. Körülöttem jár láthatatlan, Újra más és más alakban

2010. március

Református Élet

Ig e h i r de té s 1 Mózes 5,24: „ Énók az Istennel járt, és egyszercsak eltünt, mert magához vette őt Isten.” Mi reformátusok, ha kimegyünk a temetőbe, sérelmeiket nem tudják elfelejteni, mások a sértéseiknek vagy sírkőt helyezünk el, akkor hálát adhatunk szentelik életüket. Sokaknak az élet tartalma a panasz. Istennek szüleinkért, vagy más szeretteinkért, hogy Járjunk Istennel és a mulandó dolgok békén hagynak szeretetben éltünk és ilyen szülőket adott nekünk az Úr! bennünket. Dolgoznuk kell, mert meg kell élnünk, ezen Ne beszélgessünk a temetőben a sírnál a halottaink- kívül kell pihennünk is, meg szórakozni is, ez nem bűn. kal, ne modjunk semmit se nekik, ők már nincsenek Tudja az Úr, hogy e gyarló testnek mire van szüksége. Ha ott. Csak portestük van ott. Nem is lehet értük Jézus Krisztussal foglalkozunk mindennap, akkor lélekben imádkozni. Itt a földön kell mindenkinek eldön- Vele egyesülünk, erőt kapunk Tőle, megvígasztal, teni, hogy elfogadja e Jézus Krisztus áldozatát és megbocsátja bűneinket. az Ő útját, vagy nem, mert csak a Krisztus áldoza- Akik Istennel járnak azoknak is eljön földi életük tában hívők vannak a mennyben. Erre hívja az embe- vége. A Biblia óriási különbséget tesz a hívők és nem reket az istentiszteleti alkalom minden hívők között. A hívő ember hazamegy, VALAKI VÉD vasárnap. Ott a mennyben minden ema hitetlent a halál ragadja el. Ne engedjük, ber számára van hely, mindenki maga hogy a testi kívánság legyőzze a léleknek Valaki véd mindig engem, dönti el, hogy elfoglalja azt, vagy sem. a szárnyalását, a lelkünk haza, a mennybe Mióta csak megszülettem. Ha valaki eltávozik közülünk akkor se vágyik, a lelkünk kívánságát teljesítsük. Körülöttem jár láthatatlan, szólítsuk meg, mert nem az elhalt jelentEzt csak úgy lehet, hogy istentiszteletre Újra más és más alakban. kezik, hanem az ördög. Egy férj meghalt. járunk, imádkozunk, és a másik emVigyázott rám ezer bajban, A felesége pár nap múlva nagytakaríbert figyelmesen segítsük vagy csak jó Pedig néha majd meghaltam. tást csinált a házukban. Többek között szót szólunk hozzá. Ha üldöztek, jól elrejtett, a férje régi helyét is takarította, ahol A lelkünk szeretne tisztán hazaS jelezte a csapdát, vermet. ülni szokott, és a régi ruháit is kivette a menni a mennyei Atyánkhoz, ahonnan Mikor álltam bírák előtt, szekrényből, és így rakodás közben minszármazik. Sok szenny hull a lelkünkŐ adott szavamnak erőt. dig emlegette a férje nevét. Egyszercsak re, kérjük, hogy Jézus Krisztus vére Ha nehéz volt munkám, dolgom, a függöny nagyon megmozdult és tisztítsa meg, és szabadítson meg benŐ segített ezer módon. nagyon kellemetlen félelemérzést érzett. nünket a testi vágyaktól, amit Isten S nem engedte semmiképpen, De senkit nem látott. Később megint nem szeret. Az emberi lélek éhes Isten Hogy gyalázat, szégyen érjen. említette a férje nevét, és megint nagyon Igéjére, ma ezért keresik az emberek a jóValaki véd, szeret engem, félelmetes érzést érzett. Később is félt. sokat, meg hasonló praktikákat, de ott az Pedig talán nem érdemlem. Napok múlva is. Valaki aki hitt Jézus ördög jelentkezik, aki embergyilkos volt Tóth Endre Krisztusban, megmagyarázta neki, kezdettől fogva- mondja Jézus Krisztus. hogy ne idézze meg az ördögöt. A Isten, mint Atya szeret bennünket, férje nincs a sírban, csak a teste, és a nevét se említse nincs más aki törődne velünk, keressük Őt! mert a Gonosz jelentkezik helyette. Sokat törődjünk a lelkünkkel és kevesebbet Ima: Mennyei Atyám, jelentsd ki magadat nekem, e világ dolgaival. Énók az Istennel járt. A Biblia felsorolja add, hogy a tied legyek, veled járjak. A Jézus a nemzetségtáblázatot. Írja azt, hogy ki meddig élt itt a Krisztusért hallgass meg! Ámen. földön. De Énókról azt írja: az Istennel járt. Énók életének örökkévaló célja volt, istenfélelem volt a tartalma. Mi kivel járunk? Marton Károly esperes Sokan a gondjaikkal járnak életük végéig. Sokan a

2

Református Élet

2010. március

DÁVID, A ZSOLTÁRIRÓ Dávid a Szentírás azon emberei közé tartozik, akik nemcsak életükkel, cselekedeteikkel, hanem műveikkel, írásaikkal is beírták nevüket a szívünkbe. Neve elválaszthatatlan azoktól a zsoltároktól, amelyek a legkülönfélébb élethelyzetekben születtek és adnak nekünk vigasztalást. A 4. zsoltár esti ének. Talán késő éjjel született meg a szívében. Elalvás előtt a zsoltáros még visszatekint a mögötte lévő már-már eltelt napra. Sok minden történt. Egyik nehézség, baj jött a másik után. Ahelyett, hogy segítséget, támogatást kapott volna az emberektől, azoktól is sebeket kapott, akiktől ezt egyáltalán nem várta. Jöttek a csúfolódók, a nagyotmondók, s ez elkeserítette Dávid szívét. Ezzel a keserűséggel térjen álomra? Nem, ő nem maradhat az emberek és saját keserűségénél, felnéz Istenre. S abban a pillanatban mélységes öröm tör fel a szívéből. Mert ellenségeinek van búzájuk és boruk, neki pedig van egy csodálatos, szabadító Istene! Nekünk is lehetnek olyan napjaink, amikor emberileg semmi okunk sincs az örömre, de mi egy ilyen napnak az estéjén is örvendezhetünk és hálát adhatunk Istennek. Így minden este lelki békével feküdhetünk le és hajthatjuk álomra a fejünket. A hívő ember egy napot sem élhet Isten jelenléte nélkül. De lehetnek olyan napok, amikor úgy érezzük Isten is elhagyott minket. Ilyenkor is meglehet szólítani Istent. Ha nincs örömöm, hálám, akkor sírjam el keserűségemet neki, öntsem ki panaszos szívemet előtte. A 32. zsoltár erre biztat minket. Mondjuk el őszintén Istennek azt, amiben vagyunk, ahogyan itt Dávid is elmondja. Ilyenkor azt is meglátjuk, hogy bizony mi megérdemeljük Isten fenyítéseit, büntetéseit, mert bűnös emberek vagyunk. Az úrvacsoránál olyan könnyen valljuk, hogy: büntetést, halált és kárhozatot érdemlek, de tudjuk ezt akkor is kimondani, amikor egy súlyos próba alatt vagyunk? Alázzuk meg ilyenkor magunkat és lássuk be, hogy mi kegyelemre szorult bűnös emberek vagyunk. Ha ezt tesszük mi is megtapasztalhatjuk azt, amit Dávid: van bűnbocsánat, van tovább! Tovább lehet lépni új kegyelemmel, új erővel. Több zsoltár valóságos élethelyzetben született. Sok helyen ez meg is van nevezve a zsoltár első versében, mint a 34. zsoltárban is. Ezt Dávid akkor írta,

3

amikor Isten csodálatos szabadítást adott neki a filiszteusok városából, Gátból. Saul haragja elől menekült oda, gondolván, hogy ott nagyobb biztonságban lesz. Abimélek, a város királya azonban azonnal megérzi, hogy itt ellenségről van szó, bezáratja a város kapuit. Dávid végveszélyben van. Ekkor cselhez folyamodik, őrültnek tetteti magát és így szabadul meg csodával határos módon. Ha Dávid hitetlen ember lenne, akkor ezek után büszkén mondaná: jól túljártam az eszükön, mert én minden helyzetben kivágom magamat. De Dávid és minden hívő ember ilyen helyzetekben is, amikor ügyesnek bizonyult, nem önmagát dicsőíti, hanem egyedül Istent. Ő tud adott esetben ügyessé, okossá és ravasszá tenni minket. Mi mindenért Őt kell magasztaljuk. A 65. zsoltár Isten kiválasztó kegyelméről beszél. Ez a tan ne legyen botránkozás kövévé, hanem az Isten imádásának oltárává, mondá Kálvin. A zsoltáros telve van ámulattal, csodálattal. Magasztalja és imádja Istent, aki olyan csodálatos világot teremtett, és aki üdvösségre választott el minket. Dávid tudta, és mi is nagyon jól tudjuk, hogy ez a kiválasztás nem a mi érdemünk. Ez egyedül Isten kegyelme, egyedül Isten műve! Kiválasztásunk tükre Jézus Krisztus. Ő azért lett elvetett, azért lett elhagyott, hogy mi választottak lehessünk. Kiválasztottnak lenni azonban nemcsak ajándék, hanem feladat is. Isten arra választott el minket, hogy e földön szent életben járva legyünk az Ő dicsőségének magasztalására. Van egy kedves virágunk, neve: nefelejcs. A 103. zsoltár is ilyen. Figyelmeztet minket, ne felejtsük el Isten jótéteményeit. Sokszor szoktuk ezt idézni olyan esetekben, amikor Isten valakit egy nagy próbából, betegségből hoz ki. Megszámlálhatatlanok Isten jótettei, amelyekben egy élten át részesít minket. Gondolhatunk itt sok emberi dologra: család, egészség, munka, de azt se felejtsük el, hogy Isten legnagyobb jótette, hogy megbocsátja bűneinket. Mi hajlamosak vagyunk erről megfeledkezni. Sokkal inkább azt jegyezzük meg, amit az ember alkot, vagy amit épp mi alkottunk. A megemlékezés Isten jótetteire azért is fontos, mert miközben Isten múltban elvégzett cselekedeteire gondolunk, az Ő segítsége, kegyelme a jelenben is valóságossá válik.

2010. március

Református Élet tal rendkívüli módon meggazdagodik az életünk. Az igaz, hogy Isten gyermekei se bűntelenek, bennünk is vannak emberi gyarlóságok, hiányosságok. De életünkben ott munkálkodik Isten kegyelme, és jó rácsodálkozni arra, hogy Isten egy-egy életben mi mindent tud kiformálni, kimunkálni. És ehhez a családhoz nemcsak a most élők tartoznak, ebben a családban ott vannak az előttünk jártak, ott vannak a tanítványok, a reformátorok, hitvalló őseink, szüleink, és ott vannak az utánunk jövő nemzedékek is. Nincs áldottabb közösség ezen a világon, mint Isten gyermekeinek a közössége. Legyünk ennek mi is élő tagjai! (Javaslat: Olvassuk el a fent említett zsoltárokat a Zsoltárok könyvéből, amely az Ószövetségben található meg) Forrás: „Üzenet”c. gyülekezeti lap, Erdély

Találóan mondotta valaki: Isten jótetteire emlékezni olyan, mint amikor a méhecske rászáll a virágra és onnan kiszívja az édes nektárt. Az ilyen emlékezés megédesíti az életünket és hálássá teszi a szívünket. Életünk egyik legnagyobb ajándéka az, hogy nem vagyunk egyedül, hogy vannak szeretteink, van családunk, vannak barátaink, és lelki testvéreink is, akik szeretnek minket, és akiket mi is szerethetünk. Erről szól a 133. zsoltár. Ez egy vándorének, amit Izrael fiai a templom felé haladva énekeltek, míg mentek a siralom völgyén. Óriási ajándék, hogy mi ezt az életet olyan testvérekkel járhatjuk végig, akik Krisztusban lettek azzá számunkra. Akikkel nemcsak a vér, a közös nyelv, szokások, hanem az élő Istenbe vetett hit köt egybe. Ez csodálatos család, amibe Isten Krisztus váltsága által helyezett. Ezál-

Szikszai György imádságos könyve lettem. És csak ezután tudtam átlátni Szikszai György briliáns elképzelésén. Egy oly könyvet írt, amely mindenki számára érthető lett. A „Keresztyéni tanítások és imádságok” bevezetőjében azt írja Szikszai György, hogy: „Különösen igyekeztem arra, hogy mivel ez a könyv főként az egyszerű keresztyének számára való, minden részében igen egyszerű és világos legyen, de azért úgy, hogy a nagy egyszerűség és világosság minden erőtől és kedvességtől meg ne fossza.” Különféle alkalmakra és eshetőségekre, élethelyzetekre imádságot írt és a hozzá elmaradhatatlan tanítást, hogy tudjuk és értsük azt a dolgot, amelyért imádkozunk. A bevezetőben azt írja, hogy: „Ennek a könyvnek a célja tehát nem más, mint egyedül az Isten dicsősége és egyszerű keresztyén atyámfiai lelki épülése. Azért ha valaki valami lelki hasznot nyer ebből, ha valami lelki gyönyörűséget és vigasztalást talál ebben, egyedül az Isten kegyelmének adjon azért minden dicsőséget.” Az imádságos könyv második szakaszában Szikszai kitér a tanult emberekre is, így adva egy a teljes társadalmi rétegződést felölelő imaéleti tanulmányt a keresztyén olvasó kezébe. Ajánlom én is mindenki kezébe, mert a forrásra mutató útjelző ez, a megtérésünk szolgálatára rendelve.

1994-ben kaptam anyámtól. Nagyanyámé volt, akit alig ismertem. Talán ezért is vettem kezembe oly tisztelettel, és azzal a híres református népi vallásossággal, a paraszt-pátosszal. Nagyanyám akkor hunyt el, mikor öt éves voltam. Hátra maradt az Újszövetsége, a „templomos kistáskája”, az énekeskönyve és ez a könyv. Az imádságos könyv - a „nagy Szikszai”. Azóta megtudtam, hogy egy „igazi” református házból sem maradhatott el a Biblia, az énekeskönyv és a Szikszai. Így volt ez valaha. Mikor először a kezembe került, még sejtelmem sem volt egykori fontosságáról. Ma, és akkor, 1994-ben már alig ismerik Szikszait. Én sem ismertem, de akkor, 1994ben, anyám ezt adta a kezembe, mondván: „Annyáé volt, ezt olvasgatta mindig. Ha konfirmálni akarsz, ezt olvasd. Jól jöhet.” Akartam konfirmálni, és elkezdtem olvasni. De jobban akartam tudni. Tudni valamit Istenről. Olvastam Szikszait, bújtam a könyvet és nem szakadtam el tőle. A párnám alatt tartottam. Olvasva Szikszait, az első dolog, amit megtudtam Istenről az az volt, hogy ő a Bibliában mutatkozik be. Így elkezdtem a Bibliát is olvasni. Ezért értékes nekem Szikszai. Több száz év távlatából is prédikált a „jó öreg Szikszai”. Arról prédikált nekem, hogy keressem meg a forrást. A forrás pedig maga Isten szava, az írott Ige. 1994 óta konfirmáltam és befejeztem teológiai tanulmányaimat is. „Képzett” teológus, bibliaolvasó

Kiss Nándor, ref. lelkész 4

Református Élet

2010. március

MEGEMLÉKEZÉS Emlékszilánk Ágoston Sándorról halálának 50. évfordulóján Nemrégiben egy kedves barátomhoz betértem egy kávéra, akinek felesége - Mária asszony- szabadkai református hittestvérem, egy fényképet mutatott. A kép az 50-es évek elején, pontosabban 1952-ben készült a Bácsfeketehegyen tartott nyári katekizáció résztvevőiről. Találgattuk, próbáltuk felismerni az akkor 14-16 év körüli barátainkat, mint ahogy ezt tenni szokás, amikor egy olyan kép kerül elébünk, melyet rég elveszettnek hittünk. Az én példányom, talán a gyakori hurcolkodás folyamán tűnt el valahol. A képet látva, már derengett bennem egy emlék, amely később odahaza lassan kitisztult, előjött valahonnan a tudatalatti rétegekből, ahol eddig rejtőzött, arra várva, hogy valaki, vagy valami felidézze. A püspök úr, Ágoston Sándor közvetlenül nem igen vett részt a katekizációs napokban, átengedte foglalkoztatásunkat a fiatal lelkészeknek, ami érthető volt, sokirányú elfoglaltsága miatt. A befejező napon azonban híre jött, meglátogat bennünket az akkori árvaházban, amely már akkor is otthont adott a református fiataloknak. Izgalommal fogadtuk a hírt. Nagy tekintélye volt Ágoston püspök úrnak köreinkben is, amit nem kis mértékben szüleink iránta érzett mély tisztelete táplált bennünk. Emlékszem, meghallgatott tőlünk két újonnan tanult éneket, majd szóba elegyedett velünk, főképpen a katekizációs napok benyomásáról érdeklődve. Hozzám érve ezt kérdezte: “Neked hogy megy a gimnázium Kerekes Józsi?” Nem volt meglepő a kérdése, hiszen az ő javaslatára küldtek szüleim Szabadkára, a magyar gimnáziumba. Restelkedve vallottam be, hogy gondjaim vannak a szerb nyelvvel (akkor éppen bukásra álltam, a diákkönyvecském bejegyzése alapján). “Ezen azt hiszem, tudunk segíteni - mondta -, majd beszélek a szüleiddel”. Felbátorodva a gondoskodásán, elhatároztam, felteszem azt a kérdést is, ami már régóta - mióta Szabadkára járok iskolába - feszül bennem.

“Püspök úr - szóltam - kérdezhetek valamit?” Visszafordult. “Kérdezz, fiam - mondta”. “Azt tanítják velünk püspök úr, hogy nem Ádám és Évától származunk - hebegtem - hanem az állatoknak és nekünk közös ősünk volt. És ez a közös ős, az ősember, akkor vált emberré, amikor lejött a fáról, felszabadult a keze, a munkaeszközök készítésére és a vadászatra. Mi az igazság püspök úr?” Elgondolkodva nézett rám. „Nézd fiam - mondta erről valóban részletesebb vitát kell szerveznünk a következő összejövetelünkön. Most elégedj meg ezzel, amit mondok: több elmélet is van erről és sok más kérdésről, amit a mi szemeink ma még homályosan látnak. De mindegyik csak elméleti szinten marad, mindaddig, amíg tényleges bizonyítást nem nyernek. Amíg nincs bizonyítva valami, addig nem lehet, nem kellene egyedüli igazságként kezelni. Talán a jövő század megadja a végleges választ a kérdésedre. Talán. De egy dologra már ma is tudok válaszolni. Ha létezett az ősember, amit említettél, nem akkor vált emberré, amikor lejött a fáról és kezeit nyíl, kés vagy dárda készítésére fel tudta használni. Koránt sem. Akkor lett belőle ember, amikor megpillantotta sérült vagy beteg társát, megállt felette és időt, fáradtságot nem sajnálva, megpróbált segíteni rajta. A szeretet tette az embert emberré.” Tökéletesebb választ, fél évszázad multán sem tudunk elképzelni. Ágoston Sándor halálának most van az 50 éves évfordulója. Bácsfeketehegyen még bizonyára sokan emlékeznek tetteire, mondásaira. Jó lenne, ha ők is elmondanák személyes élményeiket. Nem szabad őt felednünk, hiszen ő azoknak a soraiba tartozik, akiket a délvidéki magyarságnak újra és újra fel kell fedeznie, mert emlékezetük és történelmi jelentőségük felismerése nélkül elképzelhetetlen közösségünk talpra állása, önbecsülésének a helyreállítása. Dr. Kerekes József, presbiter, Szabadka

5

2010. március

Református Élet

MÁRCIUS 15.

„ Ellenben ezt mondtam nekik: Magatok is látjátok, hogy milyen bajban vagyunk: Jeruzsálem rommá lett, és kapui tűzben égtek el. Jöjjetek, építsük fel Jeruzsálem várfalait, hogy ne gyalázhassanak többé bennünket! Elmodtam nekik, hogy Istenem milyen jóakaratú volt hozzám, és hogy milyen szavakat mondott nekem a király. Erre ők így feletek: Kezdjük el az építést! És bátran hozzáfogtak a jó munkához.” Nehémiás könyve 2.rész 17-18 Isten az egész emberi nemzetiség Teremtője. A haza Istentől kapott ajándék! Apostolok Cselekedete 17, 26-ben olvassuk: „ Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén, meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határát, hogy keressék az Istent.” Vagyis a hívő ember hazaszeretetének tartalma az, hogy Isten akaratát igyekszik megvalósitani. Kötelességünk szeretni Hazánkat. A hazaszeretet azt jelenti bibliai értelemben, hogy hazámat, népemet, múltamat szeretem. Jézus Krisztus parancsolja a felebaráti szeretetet! Kik a felebarátaim? Először azok, akikkel egy nyelvet beszélek, egy sorsot szenvedek, s egy hazában élek! Jézus, aki nem e világból való volt, hanem a Mennyből, szerette földi hazáját, sőt az egész világ bűnéért meghalt. Siratta Jeruzsálemet és honfitársait, amikor látta előre vesztüket. Sajnálta és védte népe szegényeit, betegjeit! Pál apostol, aki római állampolgár volt ezt vallja magáról: „Benjámin törzséből való vagyok, zsidóból való zsidó.”

A hazaszeretet biblikus fogalom, Istentől, az emberi szívbe adott misztikus érzés. Nemcsak érzés, hanem felelősség is. Felelősség népünkért, kultúránkért, anyagi boldogulásunkért, jövőnkért, politikai viszonyunkért! A felelősségünk mozgatórugója pedig ez: „Legyen meg a te akaratod, mint a mennyben úgy itt a földön is.” Máté 6,10 Mivel tudja a hívő ember, hogy a nép boldogulásának útjában mindig a bűn áll, ezért egyrészt bűnbánattal áll Isten előtt népe bűnéért is. Nehémiás 1,6: „ …hallgasd meg szolgád imádságát, aki most éjjel-nappal imádkozik előtted szolgáidért, Izrael fiaiért. Vallást teszek Izrael fiainak a vétkéről, amelyekkel vétkeztünk ellened. Vétkeztem én is és atyám házanépe is.” Másrészt szót emel a közelében tapasztalható csalás, önzés, korrupció, erkölcstelenség, politikai hazudozás, gátlástalan harácsolás, az ifjúság elzüllesztése ellen, ami nem válik a haza előmenetelére. A hívő embernek fáj, ha kigúnyolják hazáját, amelyet Istentől kapott. Tiltakozik, ha hazáját elveszik, sőt védelmezi azt. Minden hívő embernek az élete istentisztelet kell hogy legyen hazájában. Istentiszteletté akkor válik a mi életünk, ha becsületesen dolgozunk, tiszta, erkölcsös családi életet élünk a haza javára. Marton Károly esperes

2010. április 9-10-én Bácsfeketehegyen lesz megszervezve a “KOEN” hollandiai szervezet által támogatott “VAKÁCIÓS BIBLIAHÉT” programjának a bemutató napja. Ebben az évben, mi Vajdaság-i munkatársak vagyunk megbízva a nyári gyermektábor programjának a megtervezésére. A bemutató napokra szeretettel várjuk a Kárpát-medencében szolgáló magyar református lelkipásztorokat és egyházi gyermekmunkásokat! 6

Református Élet

2010. március

Kiben, miben hiszünk? Kit, mit imádunk?

Kedves testvérek az Úr Jézus Krisztusban! Ismét figyelemre méltó és tanúságos két eset leírására érzek indítatást. Az egyik a hittel, a másik az imádattal kapcsolatos. Vegyük sorjában: Kiben, miben hiszünk? Karácsony utáni napokban történt. Ilyenkor, Karácsony után – Szilveszter előtt, kicsit többet gondolunk egymásra és meglátogatjuk ismerőseinket, barátainkat. Ez az egymásra figyelésnek és a szeretetnek egy szép megnyílvánulása. Csak lehet, hogy ritkán tesszük. Az ilyen alkalmakkor általában sok minden szóba kerül az elmúlt idő eseményeiből. Így volt ez akkor is amikor meglátogattam ismerőseimet és habár csak a feleség volt otthon szépen elbeszélgettünk. Többek között szóba került, hogy a férjét megműtötték és azokról a dolgokról is beszélt ami a fiaikkal és unokáikkal történt. A végén pedig megjegyezte: „Most már, hála Istennek, hogy lekopogjam (miközben meg is tette), minden rendben van!” Megkérdeztem, hogy miért kopogta le? A válasz egyértelmű volt (biztosan sokan hallottuk már): „Azért, hogy ne hallja az ördög, de én nem hiszem, hogy van ördög”- tette hozzá. Milyen tipikus dolog, mennyire jellemző a Kísértő „taktikájára”. Elhiteti, hogy nem létezik és az emberek a lekopogással mégis neki kedveznek, sőt! Mondom: „Ha nincs ördög akkor nem is hallhatja, tehát elég csak Istennek hálát adni, kopogás nélkül. Ha meg létezik, akkor fölöslegesen kopogsz, mert a gondolataidat meghallja a zörej ellenére is és nagyon elégedett, mert nyert ügye van”... „Hát tudod ez így szokás és nem kell ennek olyan nagy jelentőséget tulajdonítani”- volt a válasz. Éreztem, hogy ellentétes és ellenséges reakciót váltana ki ha hangsúlyoznám e rossz szokás, negatív értelemben vett, nagy jelentőségét, ezért megkérdeztem: „ Ha az ördögben nem, akkor kiben vagy miben hiszel?” Istenben - volt a válasz. „ Ez nagyszerű - mondtam örömteli hangon, akkor biztos olvastad, vagy olvasod is a Bibliát?” „Hát régen tanultam ami az Áldozáshoz és Bérmálkodáshoz kellet, de mostanában nem olvasom” - magyarázta. „Kár, mert a Bibliában ISTEN jelentette ki Magát és bizony szó van benne az ördögről is” kanyarodtam vissza a kezdeti témához. „ Á, de én nem úgy hiszek Istenben, ahogy a Bibliában van”- hárította el a Bibliaolvasásra utaló kérdésemet. „ Akkor hogyan? Szerinted kicsoda ISTEN?”Aválasz kissé megdöbbentett, mert általában az emberek univerzumnak, valamilyen felsőbbrendű erőnek és hasonlóknak hiszik ISTENT: „Hát a természet”- mondta. „Hűha - mondom - a Biblia kijelenti már az első oldalon, hogy ISTEN teremtette,

7

többek közt, a természetet is. A Hiszekegy hitvalásunkban pedig ez áll: „Hiszek egy ISTENben, Mindenható Atyában, Mennynek és Földnek Teremtőjében...” Itt a Föld mindent jelent, ami a földön van, még az embert is, tehát a természetet is” - próbálom magyarázni. „ Ah, ti reformátusok mindent a feje tetejére állítottatok” – volt a válasz. Mivel már akkor indulóban voltam, csak annyit füztem hozzá, hogy: „Ehhez semmi köze a református, vagy nem refomátus vallásnak. A HIT-ről van valójában szó, ami hallásból van, ezért kell igehírdetésre járni. Majd a Bibliát is előveszi az ember és lassan elindul Jézus Krisztus nyomdokában”. Elköszöntem és eltávoztam. Kit, mit imádunk? Ezzel a témával kapcsolatban inkább általánosságban írok, sok rövid eset és észrevétel elkerülése végett. A lényegen ez semmit sem változtat. Bizonyára sokunk átélt és át fog még élni hasonló helyzeteket. Megfigyelhetjük ezt személyes, vagy társaságban való beszélgetések során, de jelen vannak a médiában is: írásokban, rádióban, TV-ben, interneten. Azt tapasztaltam és úgy érzem az emberek a szeretetük túllicitálására, a leg-leg-leg-szeretetre, vagy egyszerűen jelentéktelen és értéktelen dolgokra fecsérelik el azt, ami egyedül ISTEN-t illeti. És ez nem más mint az Imádat. Megdöbbentő és egyben lesújtó is, hogy az emberek mennyire tájékozatlanok, felelőtlenek és felszínesek ezzel kapcsolatosan. Túl könnyen mondják bármire, hogy imádják és tényleg bármire! Például ruhadarabra, tájra, illatra, TV műsorra, színészre, könyvre, játék- vagy kabala-állatra, háziállatra, gyermekre, nagyszülőre... Nem sorolnám tovább, csak néhány példát írok: Imádom ezt a blúzt, imádom a Harry Potter filmeket, imádnivaló kis angyalka, ez a gyermek. Névnapjára üzenjük a nagyinak, hogy imádjuk. ISTEN az Ő Igéjében, érthetően megüzente, megparancsolta, hogy az ember csak Őt imádja (ez számára a legjobb)! Ez a 2Móz 20: 4a, 5a-ban így van megírva: „ Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot... Ne imádd és ne tiszteld azokat.” Úgy érzem eléggé egyértelmű! Végül, hadd idézzem nagy költőnk, Ady Endre Karácsony című csodálatos versének pár sorát, mert ő mélyen átérezte a lényeget: “ Nem volna más vallás, nem volna csak ennyi: Imádni az Istent és egymást szeretni” Ezt adja meg nekünk Isten, Szentlelke által, Jézus Krisztus érdeméért. Áldás-Békesség, mindenkinek, ISTENtől. Szabadka, 2010.02.12. Testvéri szeretettel: Cirják István szabadkai presbiter

2010. március

Református Élet

- Házi Áhítat 2010 március

Írta: Marton Károly esperes Jelmagyarázat: R=Reggel E=Este HK= Heidelbergi Káté É=Ének Március 1. Hétfő Lukács ev. 14,28-35: ”Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy lesz-e elég pénze arra, hogy befejezze?”

mert nem tudta a testi kívánságok fékjét behúzni és megállni a lejtőn. Ez a világ egy nagy lejtő a semmibe. A disznók vájujánál jött rá, hogy lenn a végtelen semmiben és a disznók moslékjából se engedi a gazda, hogy egyen, az éhhalál küszöbén tengődik. Ott dönt, hogy hazamegy, és a szolgai sorsot is elvállalja, de legalább emberhez méltó életet élhet. Az idősebb odahaza maradt, de csak testileg. Lelkileg semmivel se egyezik az Atyjával. Ma ilyenek azok, akik ott vannak a templomokban, de nem engedelmeskednek az Igének. Így kevés atyai szabályt tartanak be. Az Atyja kérlelte az idősebb fiút, hogy jöjjön haza, mert megjött a fiatalabbik fiú. Ő még saját testvérét se fogadja el testvérnek. Azt mondja „ez a te fiad”. A kisebb hazaért, azaz a menynybe ért, de a nagyobb kívül maradt a mennyország kapuján.

Hallhatjuk az Úr hívását vasárnapról vasárnapra, hogy az Ő örök országa kész és vár ránk, hogy ott elfoglaljuk helyünket. Azért a miénk Isten országa, vagy ahogy a Biblia mondja - Édenkert ismét a miénk, mert Jézus Krisztus önként életét adta minden bűnös emberért és nekünk ezt el kell fogadnunk és meg kell köszönünk és most a mennyország szabályai szerint kell élnünk, nem a világ szabályai szerint. Le kell ülnünk és magunkkal megbeszélni, hogy az Urnak élek- e vagy a világnak? Nincs kétfelé sántikálás, hogy most nem érek rá, meg az túl nehéz, meg azt nem nekem kell megtenni. Mindent amit megtehetek, tegyem meg Isten országáért, és dicsőségéért. Ha ezt nem tudom határozottan és végérvényesen eldönteni, akkor nevetnek rajtam mint azon a toronyépítőn aki elkezdte, de nem tudta befejezni és szégyent vallott.

Ima: Uram, add, hogy ne csak megtartója legyek a te Igédnek. Ámen.

hallgatója,

hanem

Március 4. Csütörtök Luk.16,1-13: „… mert e világ fiai a maguk nemében eszesebbek a világosság fiainál.”

Ima: Uram könyörülj rajtam, hogy csak a Te gyermeked legyek. Ámen. E: Ézsaiás 1 rész. É: I.zsolt. HK. 1,2,3

A világ fiai tudjuk kik, azok akik nem sokat törődnek Istennel, csak ha baj van, vagy megszokásból. A világosság fiai pedig azok, akik nap mint nap keresik Isten akaratát és meg is cselekszik. Figyeljük meg, a világ fiai sokszor nagyon bölcsek. Adományokat adnak beteg gyermekek megsegítésére, kórházak javára, misszió részére, károsultak megsegítésére. Koncerteket adnak a rászorulók számára. Sokszor saját életüket is kockáztatják, amikor tűz, árvíz veszély van. A világosság fiai is tesznek sok bölcs dolgot, de többet kellene, és többeknek. Annyi a templombajáró és ha valamit kellene segíteni az egyház portáján, nem segítenek. Rengeteg magányos elhagyatott ember van, akiknek jól esne csak egy kis beszélgetés. Sok kallódó gyermek van, velük is lehetne foglalkozni. Panaszkodunk, hogy nincs a templomban gyermek, talán éppen temiattad testvér, mert nem láttál egy földönfutó gyermeket, akinek egy éneket vagy egy Biblia történetet megtaníthattál volna. Talán még a saját gyermekedet se tanítod?

Március 2. Kedd Luk. 15,1-10:“Ez bűnösöket fogad magához, és velük együtt eszik.” Sokan úgy gondolják, hogy valóban vannak bűnösök és igazak is itt a földön. A farizeusok magukat tisztáknak, bűn nélkül valóknak tartották, ezért megbotránkoznak azon, hogy Jézus olyanokat fogad magához, akik bűnösök. A bűneink miatt nem látjuk saját bűneinket. Aki érzi és akinek fáj a bűne, az igyekszik Jézushoz, és jól teszi, mert Jézus a bűnösökért jött, akiknek fáj a bűn és nem tudnak szabadulni tőle. Senki emberfia nem tud saját bűnétől megszabadulni. Úgy nem szabadul meg senki, ha elmegyek a templomba és hátha Isten leveszi rólam, hát így nem veszi le. Az nagyon jó, hogy elmegyünk a templomba, ott valóban megtudhatjuk hogyan szabadít meg Jézus a bűneinktől. A Bibliában sok történet szól erről, de figyeljük a parázna asszonyt, Jézus megmondta neki mi a bűne. Ma is prédikációban megmondja az Úr mi a bűnünk, csak alázattal fogadjuk el, mert ezután oldoz fel a bűneinkből, de ha tiltakozunk, akkor nem lesz semmi jó belőle.

Ima: Uram, add, hogy lássak, meglássam, ki vár rám, hogy segítsek neki, a te nevedben! Ámen. E: Ézs. 5. É.:VIII. HK.7,8 Március 5. Péntek Luk 16,14-18: “Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő.”

Ima: Uram, adj alázatos szívet, hogy a lelki-testi terheimtől megszabadulhassak! Ámen. E: Ézs.2 É: II.Zsoltár HK: 4,5

A házastársunkat Istentől kapjuk. Kapcsolatban kell lennünk Istennel, hogy ezt az ajándékot elkapjuk, tehát az Ő ajándékát. Nem azt amit én gondolok, vagy nekem tetszik, hanem aki a másik felem. És ha ez megvan, akkor nincs elválás. Ha nem értem meg, vagy kifogásom van ellene, Isten ellen van kifogásom. Már pedig Isten tökéletes, én pedig csak egy bűnös. Tehát a hibás csakis én lehetek. Meg hát bocsássak meg neki, ha van valami panaszom, és biztos hogy nem én vagyok a baj okozója? A házasság nem egy-két évre szól,

Március 3. Szerda Luk 15,11-32: “ Vigadnod és örülnöd kellene hát, hogy a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.” A történetben az apa Istent jelenti, a két fiú pedig a kétféle embertípust. Látjuk, hogy mind a kettő távol van az apa akaratától. A fiatalabbik azért, mert túl szigorúnak tartja az apa parancsait, házirendjét. Ő ezért elhagyta az apát és eltékozolta a vagyonát,

8

Református Élet

2010. március

hanem „holtomiglan és holtáiglan”. Nem hagytad-e el az Urat, mert elválni készülsz? Vizsgáld meg magad, hiszel-e? Ha ebben az egész földi időre szóló szövetségben nem tudsz megállni, hát akkor kisebb dolgokban hogyan tudsz megállni?

a betegség. Az orvos mondta, hogy ő mindent megett, hogy jó legyen az egészsége. Köszönte a beteg az orvosnak a munkáját. Akkor azt kérdezte az orvos, hogy tudja-e hogy ő ki? Nem, nem igazán. Az orvos azt mondta, hogy ő már évek óta Jézus Krisztust követi, aki őérette is meghalt a kereszten, és neki megbocsátott Jézus Krisztus. Most ahol csak tudja, Jézus Krisztust szolgálja. A beteg ezen csak csodálkozott. Na, de ki maga doktor úr - kérdezte a beteg. Én vagyok a zsellérék Jancsikája. Megszeppent a beteg. Ne féljen, tudom, hogy sokat megvert, de én megbocsátottam - mondta az orvos.

Ima: Uram, segíts rendezni minden bizonytalan, fájó ügyemet, hogy te szerinted való legyen, és alkalmas legyek a te országod elnyerésére. Ámen. E: Ézs 7. É: XXV. HK:9. Március 6. Szombat Luk 16,19-31:”Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött.”

Ima: Uram, add, hogy Téged kövesselek. Ámen. Március 8. Hétfő Luk. 17,11-19: „És kiáltozva kérték: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!”

Lám itt van egy ember, aki megteheti, hogy a „leg”-ekbe soroljuk. Mindene megvan. Erre vágyik mindannyiunk óembere. Ha minden megvolna, akkor semmi gond nem volna. Csak ez az ember tovább megy. Mindennap lakomát rendezett. Tehát szörnyen unatkozott. Minden nap más ruhába öltözött, nehogy más megelőzze. Gondoskodni kellet a sok-sok finom ételekről. Hát bírja-e a szervezet ezt a tempót? Ha megmaradt, kidobták az ételt. Rengeteget költ, és mégse elégedett, mégse ér arra a pontra, hogy na én már kiszórakoztam magam, megérdemeltem és megettem, és jó volt. Nem, nem volt vége ennek a mindennapi dőzsölésnek. Az üres léleknek minden nap valami új kell. De még ekkor sem telik meg. Jézus mondja, aki ebből a vízből iszik megszomjazik, de aki abból a vízből iszik amit én adok neki, soha meg nem szomjazik. Tehát a világi dolgok a lelki szomjúságot nem tudják eloltani. Pedig a gazdag embernek meg lett volna erre is módja. Érdeklődhetett volna lelki, örökkévaló dolgokról is. De az újabb és újabb lakomára való készülés lefoglalta. Ott volt a kapujában is egy nagy lehetőség. Neki sok étele kimaradt, egyszer se jutott eszébe, hogy a koldusnak juttasson belőle. Lám a szórokozásra építő ember megfeledkezik mindenkiről, még a saját lelkéről is. Megtelt volna a lelke, ha a koldust odahívta volna, barátom nekem van, te is kapsz sőt hívd a hasonló barátaidat. Nem. Meghalt a lélek a Gazdagban. De a végén meg lett a különbség. Meghalt a koldus és Ábrahám kebelére vitték az angyalok. A gazdagról annyit mond az Ige: Meghalt a gazdag is.

A bűn is gyógyíthatatlan, a lepra is. Az egyik testi betegség, a másik lelki betegség, mert a bűn lelki betegség. A leprát már egy bizonyos fokig tudja gyógyítani az orvostudomány, de a bűnt nem tudja semmivel. Ezért jött Jézus Krisztus, hogy kiggyógyítson a bűnből. Nézzük hogyan történik ez: a leprások felismerték Jézust. Hitték és biztosak voltak benne, hogy mindenre van hatalma, mert Isten Fia. Te felismerted- e már, hogy ki az a Jézus? Bízol-e benne úgy mint senki másban, vagy csak ha bajod van, akkor szólsz? A leprások felismerték, és bíztak benne és meg is szólították, mint legalázatosabb porszemek: Jézus, könyörülj rajtunk. Nem azt mondták, hogy konfirmáltak, meg fizetik az adót, hát miért vagyunk betegek, hanem könyörülj rajtunk. Ide a mélybe el kell jutnunk, hogy nincs más, aki tudna segíteni csak Jézus. Őhozzá meg kimondhatatlan alázattal, teljesen Benne bízva lehet közelíteni, mert az alázatos szívűeket hallgatja meg. Ő belelát a szívünkbe és ha az nem bízik Benne, akkor nincs gyógyulás, nincs bűneimre bocsánat. Ima: Adj Uram alázatos szívet. E:Ézs 9. É:XXIII. HK:11. Március 9. Kedd Luk. 17,20-37: „Előbb azonban sokat kell szenvednie ettől a nemzedéktől.”

Ima: Uram ne hagyd hogy kiégett, lelketlen legyek. Ámen.

Eljött egyszer Jézus mint szolga, emberi testben. Meg lehetett ütni, ki lehetett nevetni, lehetett benne kételkedni, szabad volt hamis vádakat mondani ellene, lehetett elnémítani, azaz hamisan elítélni, megfeszíteni, és lehet elfelejteni ma is. Lehet ma nem törődni Vele, se a saját lelkünkkel. De másodszor amikor eljön, akkor már isteni dicsőségben és hatalommal jön el, és most már Ő az ÚR! Aki alázattal, hittel, Neki engedelmeskedve élt ebben az elfajult nemzedékben, és várta Őt, annak öröm lesz a Vele való talákozás. Aki elfeledkezett Róla és hanyagolta, annak borzalmas lesz tudomásul venni, mit mulasztott el. Gondold meg, az Urak Urával mit teszel?

Március 7. Vasárnap Luk. 17,1-10: “Ha egy nap hétszer vétkezik ellened, és hétszer fordul hozzád és azt mondja: megbántam, bocsáss meg neki.„ Régen történt, amikor még szolgák voltak Magyarországon is. Egy nagy földműves gazdánál egy család szolgált. Ott lakott a gazda birtokán. A családnak voltak gyermekei. Többek között a kis Jancsika. Mindenki úgy mondta: a zsellérék Jancsikája. Sokszor kikapott Jancsika a gazdától, mert igen élénk gyermek volt. Sokszor talán meg se érdemelte, de kikapott a gazdától. Ez a fiú kitanult orvosnak, szívspecialista lett. Egy kórházban dolgozott. Egyszer egy éjjel egy idős embert hoztak be szívinfarktussal. Zsellérék Jancsikája volt az ügyeletes orvos. Átvette a beteget és amilyen vizsgálatok kellettek, azt elvégezte. Az orvos megismerte a régi gazdát. Ő a tanulmányai alatt megismerkedett Jézus Krisztussal és komolyan az Ő útján járt. Munkaidőn túl is ott maradt a beteg körül, a szeme állandóan a műszereken volt. Több óra múlva a beteg felébredt és a betegsége stabilizálódott. Az orvos hazament és másnap ismét munkába jött. Akkor a beteg már felült. Az orvos hozott neki, friss virágot és mást. Majd elkezdtek beszélgetni. Kicsit jobban érezte magát a beteg. Érdeklődött a beteg, hogy mi történt. Az orvos elmondta, hogy infarktussal hozták be. De vigyázni kell veszélyes ez

Ima: Uram ne engedd, hogy a világ diktáljon nekem. Ámen. E: Ézs 10,1-19 É: XLII. HK. 13,14. Március 10. Szerda Luk. 18,1-8: ”Amikor eljön az Emberfia, vajon talál e hitet a földön?„ A hit Isten ajándéka. A hitet a Szentlélek gerjeszti fel bennünk, amikor hallgatjuk az igehirdetéseket, vagy olvasunk könyveket, amelyek Isten Igéjéről szólnak, vagy ha imádkozunk és énekelünk. Úgy nem jutunk hithez, hogy elmegyünk karácsonykor templomba és vége. A hitet Isten az imádkozók közösségében adja, akik

9

2010. március

Református Élet

hallgatják az Igét és azt elfogadják. Az Úr azt szeretné, ha mindenkit meg tudna ajándékozni ezzel a kinccsel, a hittel. A hit ott kezdődik, hogy tudom éjjel és nappal, hogy ott van mellettem Isten. Tud mindenről amit teszek. Így tehát nem teszek olyat, amiről tudom, hogy Neki nem kedves. Gyakoroljuk mostanába ezt. Ima: Uram, Te itt vagy. Szégyenlem, hogy sok mindent tettem, mert úgy gondoltam, hogy te nem tudsz és nem látsz belőle semmit. Ámen. E: Ézs 10,20-34. É: II. HK: 33. Március 11. Csütürtök Luk. 18,9-17: „ Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, parázna.” Így imádkozik az, aki nem tudja mi a bűn. Sokan vannak ilyenek. Egy szóval is lehet ölni, nemcsak késsel. Egy tornaórán a gyermekek a magasugrást gyakorolták. Volt az osztályban egy kis kövér gyermek is. Ő nem tudta átugrani azt a bizonyos magasságot, amit a többi vékony alkatú gyermek átugrott. Ezért egy pajtása azt mondta neki: „ mit keresel itt te kis tepertő?” Hát elmúlt 15 év. A gyerekek felnőttek, kitanultak valamilyen szakmát, a kis kövér gyermek is. Egyszer csak a kövér gyermek öngyilkos lett. A kabátzsebébe találtak egy cédulát és az volt ráírva, „ mit keres az életben egy kis tepertő?” Te még senkit se sértettél meg szóval? Se ajtócsapkodással, vagy éppen sanda nézéseddel és nemtörődöm jellemeddel? Ima: Uram, mutasd meg milyen elveszett, bűnös vagyok! Ámen. E: Ézs 11. É: 387. HK: 22,23. Március 12. Péntek Luk. 18,18-27: „Add el mindened, amid van, és oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben.” A gazdag ifjú elment szomorúan, mert nem tudott megszabadulni a kötelékektől. Neki a vagyon fontosabb volt mint az ÚR. Ez azt is jelentette, hogy nem bízott az Úrban. A holt dolgokban, a vagyonban, a földben, a házban, a pénzben jobban bízott mint az Úrban. Van egy másik történet a Bibliában, nevezetesen egy özvegyasszonynak volt két fillérje és bele tette a perselybe mind a két fillért. Nem volt odahaza se még tartalékba, tehát teljesen bízott az Úrban, hogy kirendeli a mindennapi kenyeret neki, és így lett biztos. A „Mi Atyánk”-ban se kérjük az Urat, hogy hetekre előre adja meg a kenyerünket, hanem a mindennapi kenyeret. Ez a fiú a példázatban, hitt az Úrban, de nem bízta rá a jövőjét. Ez csak fél hit. Ha betegek vagyunk, mit mondunk akkor? Az is az Ő kezéből jött, még csiszolni kell rajtunk, hogy az örök mennyországban alkalmasak legyünk a Neki való engedelmességben. Kezdjünk el bízni az Úrban és rábízni a jövőnket, hogy ha majd el kell válni a földi élettől, semmi se fogjon és húzzon vissza. Ima: Uram, erősítsd a bizalmamat E: Ézs 12 rész. É: 212. HK.34.

Benned.

Ámen.

Március 13. Szombat Luk 18,28-34: „Senki sincs, aki elhagyta házát vagy szüleit…és ne kapna sokszorta többet.” Lám a legjobb bank a mennyei bank. Aki elhagyja házát és mindenét az Úrért, sokszorta többet kap itt a földön és a mennyben. Egyszer meghalt egy istenfélő ember és a mennybe jutott. Ott az angyal vezeti a megillető helyére. Csodálatos szép utcákon keresztül, szebbnél szebb házak mellett vezeti. Ahogy mennek ki a városból, egyre szerényebbek lesznek a házak, gyönyörű minden, de sokkal szerényebb mint a központ. Az újonnan érkezett kérdezi, hogy hát hol van a helye? Itt ez a ház, mondja az an-

gyal. Hát hogy hogy ilyen kicsi? Én sokat imádkoztam, vittem az egyházi lapokat az embereknek, adtam adományt. Ja, mondja az angyal, amit a földön adtál Isten országa részére, abból mi ezt a házat tudtuk építeni. Nem hiábavaló az adakozás. Sokan úgy gondolják, amit adnak az egyháznak, azaz Isten részére, az kidobott pénz. NEM! Annak jutalma van itt a földön is és a mennyben is. Ima: Uram, adj bölcsességet, hogy bízzak a te Igédben! Ámen. E:Ézs 13. É:226. HK.44,45. Március 14. Vasárnap Luk. 18,35-43: „ Mit akarsz, hogy tegyek veled?” Egy háztartásban élt az ifjú pár a gyerekekkel és a nagymama. A nagymama korosodott és lassan kellett volna, hogy a menye odahaza maradjon, ne menjen munkába. Az idős asszony istenfélő asszony volt. A fia és a menye úgy gondolta, hogy egy idősek otthonába beteszik, ott állandó orvosi felügyelet mellett lesz és még jó társasága is lesz. El is mentek megnézni az idősek otthonát. Az idős asszony rugódozott, hogy nem megy be az otthonba, hisz ezért a házért ő is dolgozott, megérdemli, hogy itt éljen. Imádsággal hajtotta álomra a fejét az idős asszony. Éjjel olyan fájdalmai voltak, hogy a padlón fetrengett. Hívtak orvost a gyerekei, de nem változott semmi. Nyugtatókat kapott, elbeszélgettek vele, hogy nyugodjon meg, nem tesszük akarata nélkül be az otthonba. Nem lett változás sőt az iszonyatos fájdalmak erősödtek. Ekkor az idős asszony letérdelt és elmondta az Úrnak: Legyen meg a Te akaratod, ha az a Te akaratod, hogy bemenjek az öregotthonba, kész vagyok azonnal bemenni. A fájdalmak lassan elhagyták az asszonyt, összecsomagolt és mondta családjának, hogy vigyék be az otthonba ez az Úr akarata. Te mit kérnél, ha az Úr azt kérdezné tőled: mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Ima: Uram, azt akarom, hogy lássak. Lássam a Te akaratodat, az embereket drága gyermekeidnek lássam, és a szükségben levőket is meglássam, hogy én is segíthetek valamit.Ámen. E: Ézs 14. É:209. Március 15. Hétfő Luk. 19,1-10: „Erre sietve leszállt, és örömmel befogadta.” Nemzeti ünnep ez a nap. Határon kívül és belül, a kisebbség-ben is baj van. Beteg a magyar nép. Olyan beteg, mint akinek nincs pásztora. Erre volna szüksége politikusnak és minden magyar embernek: „örömmel befogadta”. Zákeus örömmel fogadta Jézust, amikor be akart a házába menni. Minden magyar embernek Jézus Krisztust kellene örömmel fogadni a házába és szívébe is, akkor megváltozna minden. De mivel Jézus Krisztusnak lassan nincs helye az otthonokban, a parlamentben, a munkahelyen, a baráti társaságban, se a szórakozó- helyen, így az egyén és a társdalom tönkre kell hogy menjen. Jézus Krisztus nélkül nem tehetünk semmit, amit teszünk, nem sokáig áll fenn és nem lesz belőle előmenetel. Lelkileg kellene emelni a magyarságot. Tudományilag fejlett az ember, de lélekben olyan mint a lábát veszített ember, aki csak mankóval tud járni. Egy nyomorék ország nem tud fejlődni, csak bicegni. Reggelig dolgozik a diszkó, benne sok lelket ölő zenével, és lelket-testet pusztító szerekkel tömik magukat az ottlévők. Munkamorál szinte semmi. Felelősségtudat nincs. Megújulásra van szükség, és ezt a megújúlást Jézus Krisztus tudja adni. Ima: Uram, könyörülj a magyar népen és országon, hogy ne egy nyomorúlt ország legyen! Ámen. E: Ézs 15. É:213. HK.55,56.

10

Református Élet

2010. március

Március 16. Kedd Luk. 19,11-27: „Egy nemes ember messze földre indult.”

Március 19. Péntek Luk. 20,1-8: „Milyen felhatalmazással teszed ezeket?”

A gazadag ember elment messze földre több időre. A szolgák a gazda nélkül maradtak. Ilyenkor a fegyelem, a munkamorál gyengülni szokott. Így is lett. Volt aki rendesen viselkedett a gazda nélkül, de volt, aki nem. Mi mindannyian Isten szolgái kell hogy legyünk. Most mi itt vagyunk a földön, nem látjuk Őt, de tudjuk, hisszük, már aki hiszi, hogy itt van Ő Lélekben. Hogy viselkedünk az Atya kincseivel? Mit teszünk a lelkünkkel, az egészségünkkel? Alkohol, drog, cigaretta, túlhajszolt munka, nagy evés, szórakozás. Mennyit teszünk a másik emberért, hogy fektetjük be időnket, szeretetünket, hitünket? Az egészség, fizikai-szellemi erő, ajándék Istentől. Ezekkel szentül kell bánni. A szeretet, hit, jóság, hűség, mértékletesség is mennyei kincsek. Ha nem teszünk semmit Isten országáért, haszontalan szolgák vagyunk, nem is jutunk a mennybe. De aki feláldoz a mennyei erőből, szeretetből valamit, ott a mennyben nagy jutalom várja.

A legnagyobb személy felhatalmazásából, a Királyok Királyának az Uraknak Ura felhatalmazásából tett Jézus Krisztus mindent, addig nem tett semmit míg az Atya nem adott engedélyt rá. Nagyon emlékezetes történet, a kánai mennyegző. Elfogyott a násznép bora. Jézus anyja szólt Jézusnak, hogy elfogyott a bor, ami azt jelentette, hogy Jézus tud valamit tenni, és itt az alkalom, tegyen is valamit, ne maradjon a rokonság szégyenben. Jézus azt válaszolja az anyjának, hogy még nem jött el az óra. Tehát a Királyok Királyának az óráján még nem jött el az ideje, és amikor eljött az óra, akkor a vizet borrá változtatta. Ma ugyanígy van, a mi életünkben is sok szép, de sok nehéz dolgoknak meg kell hogy történjenek. Ez mind a lelki emberünk formálálára szolgál. Ha az Atya akarja, eljön a betegség ránk, de ha nem akarja, akkor nem jön el. Figyeljünk arra, hogy Jézus kopogtat a szívünk ajtaján a bajokkal is és a szép dolgokkal is, ezt a kopogtatást halljuk meg, mert ha nem, akkor a szívünk gazdája az ördög marad.

Ima: Uram, add, hogy Te szerinted gondolkozzak. Ámen. E:Ézs 16. : CXXIV. HK 43,44 Március 17. Szerda Luk. 19, 28-40: „ Az Úrnak van szüksége rá.” Egy alkalommal egy tolókocsis lány közelített a Dunaparthoz, hogy végezzen életével. Vasárnap volt. Egy idős asszony ment a templomba és ezt a lányt észrevette. Odasietett és azt mondta neki, hogy ő eltolja szívesen az istentiszteletre. A lány valahogy belegyezett. Ott virágvasárnapi istentiszetelet volt. A Szentlélek Isten a lelkészen keresztül többször elmondta, hogy miránk akik itt vagyunk, az Úrnak szüksége van. A tolókocsis lány istentisztelet után ottmaradt, mert úgy érezte, hogy neki beszélni kell a lelkésszel. Beszélt is és elmondta, hogy ma Isten őt megszólította. De egy nyomorult emberrel mit tud tenni Isten? A lelkésszel imádkoztak és hetek múlva több ilyen nyomorult emberrel együtt hallgatták az Igét és Isten dicsőségére Bibliai Igéket írtak és osztogattak. Te is kellessz az Úrnak testvérem, adj időt az Úrnak és az Ő országa részére. Látsz odahaza is és máshol is bánatos, megkeseredett embereket? Mondd el röviden nekik a vasárnapi prédikáció tartalmát. Ima: Uram, használj engem is. Ámen. E: Ézs 17. É: LXXXIX. Március 18. Csütörtök Luk. 19, 41-48: „Ahogy közelebb ért, látta a várost, és megsiratta.” Miért sír Jézus Jeruzsálem fölött? Nem látta meg a jeruzsálemi nép a nagy lehetőséget éspedig azt, hogy a mennyei Jeruzsálem polgárává váljon. Csak a földi Jeruzsálem polgárai voltak, de csak egy szó kellett volna, hogy mennyei polgárok legyenek. Ez a szó pedig így hangzik: Messiásom, azaz Megmentőm. Mindenkinek a Megmentőre van szüksége, mert bűneink miatt iszonyatos bajban vagyunk. Az Atyánk kegyelmes és hosszútűrő, de ítélő Isten is. Ha nemet mondunk neki, attól a perctől kezdve a számunkra ítélő Isten lesz, ami azt jelenti, hogy senki se állhat meg a szeme előtt, hanem örök sötétségre vettetik ki. Sokakat ez csal meg, hogy tehetek amit akarok úgy se lesz semmi bajom, igen még most Atyánk kegyelmes, türelmes, de ha elveszíti a türelmét, akkor jajj nekünk, sírni és jajgatni fogunk, de borzasztóan. Talán már felettünk is sír Jézus Krisztus a mennyben, mert mi eljátsszuk a kellemes időt, azt az időt, amikor Hozzá térhetnénk. Ima: Uram, figyelmeztess, hogy el ne hagyjalak örökre téged! Ámen. E: Ézs 18. HK.66,67

11

Ima: Uram, tenéked adom a szívem! Ámen. E: Ézs 19. É: 233. HK: 67,69,70 Március 20. Szombat Luk. 20,9-19: „Elküldöm szeretett fiamat.” Küldött Isten erre a földre prófétákat, akik az Ő szavait, akaratát hirdették, amelynek a lényege az volt, hogy Istennek tetsző életet éljenek a mindenkor emberei. Mindenkinek a saját érdeke az, hogy legyen oltalma, Szabadítója, Gazdája. A nép bántalmazta a prófétákat, sőt megölték. Az Úr elküldte Fiát erre a világra, Jézus Krisztust. És mit tett a nép vele, megölte. Lám a bűnös ember nem tudja elviselni a tisztaságot a szentséget. A belső emberünk vágyik a tisztaságra és a szent életre, de a külső ember kívánsága erősebb. Győzzünk az óemberünk felett, nap mint nap, hogy ne a mi bűnös akaratunk legyen meg, hanem az Isten szent akarata és így is a békétlenség fog fogyni e földről. A mennyei gyülekezet azokból áll, akik naponta megöldöklik az óemberüket. A külső ember ellene van a belső új embernek, az új embert erősítsük nap mint nap Isten Igéjével, imádsággal. Ima: Uram, teneked gondod van rám gyarló féregre, segíts győzni az óemberem fölött, aki a bűnt cselekszi. Ámen. E: Ézs 20. É. 383. HK:66,68 Március 21. Vasárnap Luk.20,20-26: „Adjátok meg azért a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.” Miért kell földi császárnak adót fizetni? Azért mert Ő gondoskodik az ország biztonságáról, mert abból a pénzből épít utakat, kórházakat, a kórházakban gyógyítanak, életmentő operációkat végezhetnek rajtunk. Iskolákat, az iskolákban tanulhatunk, szakmánk lehet. Katonák őrzik hazánkat. Törvénynyel védi jogainkat. Miért fizetünk adót az Istennek? Senki se tud életet adni, csak Isten. Ki tudja megvédeni életünket? Csak Isten. Kerülhetünk életünk folyamán nagyon nehéz helyzetbe, ki hoz ki bennünket? Csak Isten. Amikor Amerikában jártunk, és az ottani egyházakat meglátogattuk és szolgáltunk is. Egy alkalommal jött egy nagyon rossz hír. Egy tizenkét éves fiút kerékpározás közben elgázolt az autó és szörnyethalt . Feleségemmel odavittek bennünket a gyászoló családhoz. Az anya és a tizenhat éves lánya összetörtek a fájdalomtól. Az apa kint volt a garázsban, iszogatott fájdalmában. A feleség elmondta, hogy a fia volt mindene, arra számított, hogy kőműves vállalkozását majd a fia folytatja. Borzalmas lelki állapotban volt az

2010. március

Református Élet

apa. Beszélni kellene vele és kérni, hogy jöjjön be a családhoz. Rám hárult ez a feladat. Imádkoztunk, hogy az Úr adjon neki békességet. Odamentem a garázsba és szóltam, hogy a család bent várja, beszélgessünk el. Egy óra múlva felöltözve ott volt az apa. Csak annyit tudtam mondani: Imádkozzunk. Imádkoztunk a feleségemmel. Az apa azt mondta, életében most imádkozott először. A temetés is békében folyt le. Istennek kell fizetni adót, hogy életeket menthessen a lelkész, ott álljon az őrhelyén. Ima: Uram, Te legyél Úr életemben. Ámen. E: Ézs 21. É:137

ben éltek, szolgáltak, vele kapcsolatot tartottak, cselekedték az Ő akaratát, és megmosták ruhájukat azaz „ lelküket” a Bárány vérében. Figyelmeztet az Úr, hogy ne halasztgassuk ezt, hanem azonnal adjuk oda életünket Neki. Ima: Uram, könyörülj rajtam, hogy ne a mulandóra pazaroljam el drága időmet, erőmet, tehetségemet, egészségemet, hanem a te dicsőségedre. Ámem E: Ézs 24. HK: 100 É: 401. Március 25 Csütörtök Luk 21,29-38: „Ugyanúgy ti is, amikor látjátok, hogy ezek bekövetkeznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa.”

Március 22. Hétfő Luk. 20,27-44: ”.. mert hasonlók az angyalokhoz.” A feltámadásról van ebben részben szó. Ez rendkívül felfoghatatlan az ember számára, amikor csak e világot látja és el sem tudja képzelni a másik örök világot. Így a jó, hogy Isten nem mutatja meg az örök világot. Mi volna ha meglátnánk? A Bibliai részek között olvasunk arról, milyen Isten országa, de most ha ezzel a földi szemekkel látnánk, akkor mindenki igyekezne megszerezni. De Isten azoknak adja az Ő örök országát, aki hisz Isten Igéjében és életét rábízza az Úrra, jóban-rosszban. Tehát azok öröklik, akik nem kételkednek abban amit Isten kijelentett. Kérjük Isten Lelkét, hogy Neki éljünk. Ima: Uram, te e mulandó világ felett uralkodsz és igazgatsz mindeneket, add, hogy én alázatos gyermeked benned bízzak. Ámen. E:Ézs 22. É:XC. HK.88,89 Március 23. Kedd Luk. 20,45-21,4: „… és akik színből hosszasan imádkoznak.” Minden szakmában, hivatásban vannak hamis emberek, akik nem szívből végzik feladatukat, hanem főleg pénzért, vagy dicsőségért, vagy kitüntetésért. Régen voltak olyanok, akik imádkozást vállaltak. Ha valakinek volt valami nehéz gondja, akkor elment hozzájuk és azok hosszasan imádkoztak a gondterhelt emberért. Elvárták a hálapénzt is. Nem hosszú imádságainkért hallgat meg Isten, hanem ha valóban van valami gondunk és mi tehetetlenek vagyunk vele szemben, akkor alázattal és Istent dicsőítve imádkozhatunk. Az Úr felhatalmaz bennünket, hogy egymásért is és ismerősökért és misszionáriusokért, kataszrtófát szenvedettekért is, és bűnben vajúdó emberekért is, országunkért, és főleg előljáróinkért és gyülekezetünkért, lelkészeinkért imádkozzunk kitartóan és többször is évente. Már volt olyan, hogy súlyos beteg érdekében a világ minden részében imádkoztak a gyülekezetben és a beteg meggyógyult. Az Úrban vetett bizalmunknak nagy jutalma van! Ima: Uram, a vasárnapi igehirdetésért könyörgök, hogy legyünk mindannyian az Ige megtartói is. Ámen. E: Ézs 23. É:400. HK:1 Március 24. Szerda Luk. 21,5-28: „Amikor pedig mindezek elkezdődnek, álljatok fel, és emeljétek fel fejeteket, mert közeledik a ti váltságotok.” Már észrevesszük, hogy minden romlik, szinte minden évben. Az évszakok összekeveredtek, az emberek elhidegültek, a gazdaság mindenhol gyötrődik, és bizonytalanság, félelem vesz uralmat az emberek szívében. Olyan ez a világ mint egy nagyon romos régi ház. A tető beázik, a falak repedeznek, a fundamentum megcsúszott, szinte bizonytalan, lakhatatlan a ház. Igen, Isten e világot lerombolja és újat hoz létre. Olyanok vesznek részt az új ég és új földön, akik itt a földön az Úr közelé-

12

Sokat ír a Biblia az utolsó időkről, itt ebben a részben is szépen érthetően írja, hogy mivel kezdődik e világ elmúlása. Mindenki valamilyen formában látja is és tapasztalja is. Nagyon kell testvéreinkért imádkoznunk akik hisszük, értjük az idők jeleit, hogy még akik ma nem törődnek lelkükkel, Istennel, ők is ott legyenek az új égen és az új földön velünk együtt. Életünkkel és tetteinkkel, alázatunkkal és szenvedéseinkkel kell megnyernünk a még most istenteleneket. Vállaljuk értük a szenvedéseket és megaláztatásokat, a rágalmazásokat, mert Isten így őket is ráébreszti elveszett voltukra. Mi az, hogy elveszett? Nincs a helyén. Itt a földön sincs, de majd ami következik onnan is hiányzik, mert Jézus Krisztus elment, hogy helyet készítsen mindenkinek. Ima: Uram, adj elég erőt ahhoz, hogy Rólad tegyek bizonyságot, szenvedésemmel, betegségemmel, alázatosságommal és még halálommal is, hogy sokak ott legyenek azon helyen, amelyet te készítettél. Ámen. É: Ézs 25. HK: 88-91 É:II. Március 26. Péntek Luk. 22,1-23: „És elment, megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel, hogyan adja őt kezükbe.” Isten Fiát, aki értünk jött íme a bűnös ember elárulja. Ott volt a tizenkét tanítvány között, látta Jézus csodáit, hallotta hogyan tanít Isten Fia, aki teremtett bennünket. Aki türelmes volt hozzá és megértő, és rábízta az erszényt is. Tehát Jézus megbízott Júdásban, mindent megkapott Júdás is, mint a többi tanítvány, a sok isteni szeretetet is, és mégis Júdás nem tudott a pénzimádásnak, a dicsőségvágynak ellenállni. Azt gondolta, most jó pontot szerez a főpapok szemében és még anyagilag is jól jár. Ma is sokan ezért árulják el Jézust. Hasznot és dicsőséget remélnek. Nem sokáig tartott Júdásban az öröm, a büszkeség, az elégedettség hamar elszállt, és viszavitte a pénzt a főpapoknak, de egyet elfelejtett és mi is ezt szoktuk elfelejteni, Jézustól bocsánatot kérni, és megtagadni régi bűnös énünket. Vigyázzunk, mert ma is ott vannak a Júdások az egyházban is, az előljárok között, a tanítványok között. Még lehet, hogy az erszény is rájuk van bízva. Isten mindenkinek ad esélyt arra, hogy új ember legyen, de sokakat a dicsőségvágy eltántorít Istentől, és talán késő az, ha visszavisszük a nem odaillő dolgokat. Ima: Uram, Te győzd le bennem az óemberemet! Ámen. E: Ézs 26, HK: 45-49 É: 2O1. Március 27. Szombat Luk. 22,24-38: „Majd versengés is támadt köztük arról, hogy ki tekinthető közöttük nagyobbnak.” A mennyei világ teljesen ellenkezője mint e földi világ. Az angyalsereg is várja az Úr parancsát és azt szeretettel, maradékta-

Református Élet

2010. március

lanul végrehajtják. Az üdvözült sereg is az Urat nézi és minden szavát megteszi. Itt már a földön ebben kell gyakorolnunk magunkat. Ha keresztyén vagy, akkor nincs olyan, hogy most nincs időm, most dolgom van, majd máskor. Az ilyenek alkalmatlanok a mennyei életre, nem igazán szeretik az Urat. Itt a földön az a nagy, aki sokaknak parancsol. A mennyben az nagy, aki sok parancsot végrehajt. Itt az a menő, aki a törvényt átvágja és meg is tudja magyarázni, hogy a kiskaput hogyan lehet megtalálni. Itt a földön azok a nagyok, akik még azt is megteszik, amit senki se akar megtenni. Lehet ebben versenyezni. Sok minden munka van az egyházban a hívek, gyermekek, vegyesházasságok és magányosok, alkoholisták és elváltak, gyászolók, és betegek és halál küszöbén állok körül. Vajon Isten gyermekei engedelmeskedve végzik- e feladatukat? Vagy csak nagyok akarnak lenni? Ima: Uram a legkisebb akarok lenni. Ámen. E: Ézs 27 HK:88-99 É: 191. Március 28. Vasárnap Luk. 22,39-53: „És a tanítványokhoz ment, alva találta őket a szomorúság miatt.” Valamit már gondoltak a tanítványok Jézus küldetésével kapcsolatban, éspedig valami nagyon szomorút, talán azt, hogy most itt a vége, felesleges volt a három év amit vele töltöttünk, most szégyenkezve megyünk majd haza, és nem is tudjuk megmagyarázni hol is voltunk. Tehát elkeseredés vett rajtuk erőt, és ezért az imádkozásnak se látták nagyon az értelmét. Nem hitték hogy van folyatás, és még milyen nagyszerű folytatás, az egyház születésében oszlopos tagok ők és történelmi, mennyei és földi magasságokkat mutatnak a bűnös világnak. Mi se keseredjünk el, ha úgy látjuk nincs már miért imádkozni. Akkor van igazán értelme az imádságnak, amikor már minden veszni látszik, mert akkor dicsőíti meg az Úr magát. Jézus itt a Gecsemáné kertben imádkozik, már közel az áruló, már mindennek vége, úgy tűnik. De még milyen óriási értelme van az imádkozásnak, most kapja az erőt, hogy véghezvigye a megváltást. Ha valami megoldatlan helyzeted van, teljes bizalommal lehetsz Urad, Istened iránt, aki meg tudja oldani. Ima: Uram, látod a kemény, bizalmatlan szívemet, töltsd meg irántad való bizalommal! Ámen. E: És 28. HK:111. É: 428. Március 29. Hétfő Luk. 22,54-71: „Asszony, nem ismerem őt.” Képzelhetjük, hogy egy tanítvány, aki nagyon szerette Jézus Krisztust, szinte életét adta volna érte, és amikor kényes helyzetbe kerül, akkor megtagadja a szeretett Urát. Hát ennyire nem ismerjük a bennünk lakó bűn emberét. Péter apostol se tudta, hogy milyen szörny lakik benne, és mi se ismerjük, hogy milyen szörny lakik bennünk. Sok-sok bonyodalmat hoz nekünk ebben az életeben ez a belső szörny ember. Ezt ölni kell, mondja Pál apostol, „öldököljétek meg a bennetek lévő óembert.” Óemberünk nem örökölheti Isten országát, mert az óembernek nincs helye a mennyben, aki szüntelen megtagadja Istent. Semmi más megoldás nincs rá mint nem engedelmeskedni neki. Újjá kell születnünk, a Krisztusnak kell bennünk megszületnie, és az új embert kell táplálnunk, és az óembert hanyagolni. Sőt, az új embert kell erősíteni, hogy az istentagadó óember ne erősödjön, hanem állandóan gyengüljön.

Március 30. Kedd Luk. 23,1-12: „Pilátus azért azt mondta a főpapoknak és a sokaságnak: semmi bűnt nem találok ebben az emberben.” Az emberek ma kitalálnak sok vádat, hazugságot Jézus Krisztussal kapcsolatban, de íme a főldi bíró kimondta, ő sem talál benne semmi bűnt. Igen, miértünk bűnösökért meghalt a tiszta, szent, igaz Isten. Ha ez valakit nem döbbent meg, akkor nagyon kell érte imádkozni. Ma nagyon megkeményedett az emberi szív, a sok tévéprogramok miatt, a sok félig igaz tudományok miatt, és az egészen közömbös emberi természetünk miatt. Mi csak az Igére hallgasunk és oltalom, védelem alá kerülünk. Ez nem azt jelenti, hogy semmi bajunk nem lesz, hanem azt jelenti, hogy a bajainkban, gondjainkban megdicsőíti magát Jézus. Az Isten megtett mindent, hogy a bűnös embert megmentse. Nem mondhatja senki sem, hogy hát elvesztem, miért nem tett értem valamit az Isten! Mindent megtett, csak kérjem az Urat, hogy vágyjak arra, hogy megismerjem az igazságot. Nincs a világban igazság, csak Jézus Krisztus az Igazság. Ima: Uram, ne engedd, hogy a te áldozatodat egyszerű, közönséges dolognak vegyem, hanem lássam, hogy értem Te mindent megtettél azért, hogy megmentsél. Ámen. E: Ézs 3O, 1-18. HK: 122. É: CV. Március 31. Szerda Luk. 23,13-25: „Én előttetek kihallgattam, és semmi olyan bűnt nem találok benne, amellyel vádoljátok.” Pilátus sem találta bűnösnek Jézus Krisztust. A bűnös ember ráragaszt a másikra olyan dolgokat, ami nem igaz. Miért? Azért mert így önmagát akarja tisztává mosni. Hát így nem lehet tisztára mosnunk magunkat hogy a másikat vádoljuk. Csak a saját bűnünket szaporítjuk és a helyzetünket mélyítjük el. Ma is így csinál az ember, hogy kitalál valótlan dolgokat az Úrról, csahogy ne derüljön ki milyen elveszett e világ és lakói. Szeretünk a másikkal foglalkozni. Inkább önmagunkkal foglakozzunk! Magunkkal nem merünk, mert nagy, kellemetlen dolgok derülnek ki. De ha Jézus Krisztust bántjuk és vádoljuk, végzetes bűnt követünk el. Ezt még Júdás is megtapasztalta, amikor elárulta Jézust. Ő azt mondta: elárultam az ártatlan vért. Ne ellene támadj, hanem nézd meg az Ő szeretetét. Az Ő szeretete nélkül éhes emberek maradunk itt a földön és az örökkélvalóságban is. Nekünk életbevágó fontosság, hogy Barátunkkal, Testvérünkkel, Jézus Krisztussal mindig szeretetben éljünk. Gyere testvér, szeressünk, szolgáljunk, engedelmeskedjünk Neki, hogy a szíveinkben és a családunkban is Isten szeretet országa növekedjen. Ima: Uram, bennem vidd előbbre a Te akaratodat, országodat! Ámen. E: Ézs 3o,19-33. É:III.

Ima: Uram, add, hogy lássam, milyen az óemberem és megöldököljem nap mint nap. Ámen. E: Ézs 29. HK,112-114. É: 244.

13

2010. március

Református Élet

ISMERJÜK MEG JOBBAN EGYMÁST ! 10 KÉRDÉS - 10 VÁLASZ

Beszélgetés Surányi Zoltánnal - kérdezett: Surányiné Réti Katalin szabadkai lelkipásztor Hogyan lettél szociális munkás? Most éppen hol és mit dolgozol? • Az Isten gondviselésének köszönhetem, hogy megtaláltam a hivatásom. Gyermekoromtól vonzottak a humán tudományok, valahogy azonban mégis a műszaki iskola felé vezetett az utam, szerettem barkácsolni és Isten elég ügyes kezeket és nagy kreativitást adott, könnyen eligazodtam a matematika, fizika rejtelmeiben ezért nem is okozott túl nagy nehézséget a műszaki pálya, de valahogy nem éreztem otthon magam benne. Ezt azonban akkor még nem tudtam megfogalmazni. Fogalmam sem volt arról mit is akarok, ezért tiszai gyerek módjára „felfeküdtem a víz tetejére és hagytam hadd sodorjon a folyó”. 23 éves koromig tulajdonképpen élveztem is ezt a fajta szabadságot és el is lubickoltam a főiskolán a végzős státusig. Nyolc vizsga és diplomát szerzek, villamos mérnök leszek! Mintha villám csapot volna belém, valami fellázadt bennem, nem akarok mérnök lenni, azt azonban nem tudtam mit is akarok. Évet halasztottam és elmentem katonának, visszajöttem, munkába álltam, elköltöztem a szüleimtől, megnősültem, tehát mindent megtettem amit csak lehet, hogy ne fejezzem be a főiskolát. Igazi fordulatot az jelentett, hogy megismertem az Úr Jézus Krisztust, s általa Istent, egyszóval megtértem, Ő megmutatta mire is hívott el engem, ez pedig a fiatalok felé való szolgálat. Most már tudtam mit akarok, csak azt nem, hogy milyen formában. Ezen felül voltak még elvarratlan szálak az életemben… De minden külső nyomás ellenére, ami a főiskola befejezésére irányult (szülők, feleség), az Úr nyugalmat adott a főiskolából való kiiratkozásra. A szálak elvarrása után, egy szilveszteri éjszakán amit a feleségemmel kettesben töltöttem, jött a gondolat : szociális munka! Nagykőrös, Károli Gáspár Református Tanítóképző Főiskola, s ez mind ilyen pontosan, nem kellett nagyon az iskolákat keresgélnem, alig vártam az ünnepek végét, hogy felhívjam az iskolát. Így lettem szociális munkás. Jelenleg a szabadkai ,, Mi örömünk,, iskoláskor előtti intézményben dolgozom, mint szociális munkás, ahol sok más mellett azzal is foglalkozhatok, amit igazán szeretek ez pedig a gyermek csoportok, közösségek fejlesztése. Milyennek látod az ország szociális helyzetét? • Húúú! ,,Halottról jót vagy semmit,, - szokták mondani mifelénk. Országunk szociális rendszere siralmas állapotban van, és nem a pénz hiánya miatt, hanem a sötétség miatt ami a fejekben uralkodik. Még nincs egy éve, hogy kormányunk átvett egy angolszász mintát és azt ráhúzta a szerbiai szociális ellátó rendszerre, ennek következtében most van egy agyhalott betegünk elsőrangú angol öltönyben. A rendszer tehát rettentően korszerű és divatos csak éppen nincs aki viselje, működtesse. Sajnos a rászorulók igen kevés segítségre s még kevesebb meg értésre számíthatnak. Sürgősen teret kellene adni a civil kezdeményezéseknek, a kormánynak meg kellene oldani ezek normatív állami támogatását, ezzel tényleg elejét lehetne venni az állami intézmények pénzpazarló egyeduralmának. Ugyanis a szociális rendszer sajnos a politika játékszere, kipusztítva minden szolidaritást az emberekből. Továbbá a megelőzésre kellene a hangsúlyt fektetni és nem a csomagok osztására. Csak ezzel is az a baj, hogy a megelőzés politikailag nem eladható, eredményei

csak hosszú évek multán jelentkeznek, éppen ezért nem lehet a sajtóban könnyen jó pontokat szerezni vele. Az ország ellátórendszere össze fog omlani, ezt mindenki tudja s csak idő kérdése az egész, s minden duma ellenére ez be fog következni. Az egyházak és a hívő emberek szerepvállalása az eljövendőben sokkal jobban fel fog értékelődni. Kérdés: vajon készülünk-e mi erre? Milyen problémákkal küszködnek a mai családok? • Ez egy nagyon komplex probléma, egy egész könyvet is megtöltene a problémák sokasága amivel küszködnek a mai családok, másrészről pedig nem lehet általánosítani, minden család egyedi mintázatot mutat, ma már arról is komoly tanulmányt kellene írni mit is értünk család alatt. Ezért inkább arról beszélnék, hogy mik a nehezítő körülmények egy család életében. Elsősorban a társadalomban zajló átalakulás egyáltalán nem kedvez, sőt mondhatni ellentmond a klasszikusnak mondott családok kialakulásának. A holtomiglan- holtodiglan már egyáltalán nem érték, az élettársi viszony ma már teljesen elfogadott, az emberek nagy többség úgy járkál ki-be az élettársi kapcsolatból, mint a szállodai szobákból. A megszületett gyermekek nagy része közben pedig úgy nő fel, hogy nem lát egészséges nő és férfi mintákat. Tehát nekik már sokkal nehezebb valakivel összekötni az életüket, és nagy valószínűséggel fognak úgy élni, mint a szüleik. Ez a modern életforma rengeteg áldozatot termel, s az igazi vesztesek a gyermekek. A másik nagy téma a családon belüli erőszak, ezt mifelénk még csak most kezdik igazán feszegetni, azonban ebben a patriarchális rendszerben mint a miénk nagyon nehezen nyer teret ez a téma, pedig biztos vagyok benne, hogy nem kell szociális munkásnak lenni ahhoz, hogy találkozzunk vele. Sajnos társadalmilag elfogadott, hogy a feleség kaphat egy két pofont, szólás mondásunk is van rá: „a feleség verve jó”. Azt azonban tudni kell, hogy az ilyen családokban felnövekvő gyermekek nagyobb eséllyel válnak maguk is bántalmazóvá vagy választanak bántalmazót társuknak. A teljesség igénye nélkül erre jön rá még az anyagi nehézség, a munkanélküliség, a faj- és nemzetiségi alapon történő negatív megkülönböztetések. A méltatlan orvosi ellátás, amikor is 4-5 órát kell várni a gyermekorvosnál, és akkor is 2 hét kell, hogy felfedezzenek egy tüdőgyulladást…- felelős persze nincs. A szociális ellátórendszer érdektelensége, és embertelen hozzáállása a családokhoz külön nagy probléma. Közösségi terek, megfelelő korszerű játszóterek, kalandparkok szinte nincsenek. Nincs ahol a családok találkozhatnának, barátkozhatnának, gyermekeink méltón és biztonságosan eltölthetnék a szabadidejüket. „Tovább is van mondjam még?” Probléma van, megoldás is lenne, csak vajon meghallja-e akinek meg kellene hallania? Szereted az élménypedagógiát és a fiatalokkal való munkát?Miért? •A fiatalokkal való munka Isten elhívásának része, Ő helyezte szívemre a fiatalokat. Ők az eljövendő nemzedék akik majd utánunk jönnek és nagyobb dolgokat visznek véghez mint amiket el tudunk most képzelni. A növekedéshez azonban törődés kell, a mi felelősségünk, hogy felkészítsük őket. Nagyon fontosnak tartom a fiatalokba történő tudatos és tervezett befektetést, célom, hogy segítsek nekik megtalálni és betölteni az elhívásukat, ezt követve pedig tudják megtalálni a helyüket és ott képesek legyenek helytállni. Nap mint nap vesznek el tehetséges

14

Református Élet

2010. március

Néha tréfásan úgy mutatkozol be, hogy „papné”, hisz a fiatalok az élet forgatagában. A világ nem alkalmas a gyermeszabadkai parókián élsz. Mi ennek az életformának az keink nevelésére, mert számára nem kellenek az egyéniségek, előnye és nehézsége? a gondolkodó, felelősségteljes emberek, akik tisztában van- • Igen, ebben a „papné”-ben benne van áldások és áldonak magukkal, elhívásukkal. A világnak bábokra és szolgákra zatok sorozata. Amikor elvettem a feleségem fogalmam sem van szüksége, akikkel kedvére játszhat és kihasználhat. Isten volt mivel is jár a parókián élni, miben is áll a lelkészi szolminden gyermeknek egy kincses zacskót ad, amikor megszü- gálat. Most öt év távlatából már sokkal bölcsebb vagyok, sokletik, ez a kezdő tőke, amit befektethet és gyarapíthat, de el is kal tisztábban látom a dolgokat. Isten házában, annak közelében veszíthet. Munkám során rengeteg meglopott, kirabolt fiatallal élni mindig nagy kiváltság és áldás, de egyben megterhelő és találkoztam, akiket szó szerint kiraboltak majd eldobtak, mint nagy felelősséggel is jár. Kiváltság, hogy csak 10 lépés a tempegy szemetet. Őket rehabilitálni iszonyúan nehéz, emberként lom, ami csak épület és mégsem csak épület. Amikor körülötnem tudom újra megtölteni a zsákjukat, egyet tehetek: szám- tem összezavarodnak a dolgok gyakran ülök be a templom ba venni azt ami maradt, és ezt megtanítani használni. Mind- hűvös nagytermébe, ott körbevesz a csend és egy külső békeseközben ott van bennem a gondolat, hogy elébe kell menni a ség, itt tényleg Istennel lehetek. Hatalmas előny az ismeretséproblémának, meg kell tanítani a gyermekeket a kincseik gek, emberek akiket az egyházon keresztül ismerhettem meg, az használatára, mert Isten azt várja, hogy vigyázzuk az Ő vetését. imakör, akik kedd délutánonként gyülekeznek. A legnagyobb Az alábbi rövid idézeten keresztül szeretném be- azonban Isten áldása amit nap mint nap megtapasztalok. Nem mutatni ennek a módszernek a lényegét, majd nehézsége, hanem ára van annak ha egy lelkész az életünk párja. utána megindokolni, hogy miért is szeretem. Mit hozott az életedben az apaság? Carl Rogers szavaival élve: “Az élménypedagógia nem más, Milyen két, három éves iker lánykának az apja lenni? mint személyközpontú pedagógia, mely mind az egyén, mind • A megtérésem után a legnagyobb változás az apaság hozta a csoport fejlődésére és sikerességére fókuszál” (Rogers 1984). az életemben. Valami nagyon régit és nagyon mélyet hozott a Az élménypedagógia és tapasztalati tanulás kife- felszínre, ez a másikról való gondoskodás, felelősség vállalás és jezések szinonimaként jelennek meg, az angol a magamról való lemondás, valahogy így fogalmaztam meg. Experiental Education kifejezés fordításaként. Feleségemmel mindketten elég önállóak voltunk mielőtt megisÉlménypedagógiának a cselekvés általi tanulás és fejlődés egyik merkedtünk, megtanultunk gondoskodni magunkról. Ebből sajátos változatát nevezzük. Alapjai sokféle nevelési mozga- azonban nem következik egyenesen a másokról/egymásról való lomban fellelhetők, mint pl. a szabadtéri nevelésben, a kaland- gondoskodás. Az apaság első nagy kihívása a gondoskodás pedagógiában, az emberközpontú pedagógiában, a szabadidő- volt. Két kicsi törékeny lányka, hogyan megfogni, felemelni, pedagógiában, a játékpedagógiában. A módszer a tapasztalati fürdetni, pelenkázni, etetni, játszani velük ,ezek mind félelmnevelés egyik formája, amely kivezeti a gyermekeket a való világ- etesek voltak az első pillanatban. De életem legcsodálatosabb ba, hogy próbára tegyék értékeiket, tudásukat, képességeiket és évei voltak ezek, én elmondhatom, hogy a kezeim között nőnek kreatív gondolkodásukat. A folyamat során az aktívan résztvevő fel a lányok, gyémántok ők, akikkel Isten csiszol engem. A férgyerekek valós következményekkel járó tapasztalatokban ré- finak nagyon nehéz lemondania önmagáról, ezzel együtt hiúak szesülnek és a megszerzett tudással ők maguk kísérleteznek, ahe- is vagyunk, van aki elismeri ezt, van aki tagadja de ettől füglyett, hogy mások tapasztalatait olvasnák vagy hallgatnák. A cél a getlenül minden férfi valamilyen mértékig az. A gyermekeim saját élmény megszerzése, az élmény megosztása és feldolgozá- megszületése által adott Isten hatalmas leckét a hiúságomnak, sa, majd pedig a tanulságok adaptálása más, hasonló helyzetekre. s ebben a leckében megtanultam lemondani magamról, mégMindenekelőtt azért szeretem ezt a módszert , mert személyköz- sem lettem szegényebb. Isten gazdaggá tett, bepillantást engepontú, a középpontban a gyermek, a fiatal van, hogy ő a saját dett az Ő szeretetébe, s most már értem a Bibliában a Szeretet tapasztalatai alapján tanuljon, aktív részvételt igényel, kimozdít, Himnuszát, nem mondom, hogy mindig tudom is tenni, de tumegmozgat, egyszóval élettel van tele, dinamikus, amire a mai dom mi felé törekszem. A következő nagy dolog a felelősség, fiatalok nagyon vevők. Másodsorban nagyon jól alkalmazható ebből már a szülői házban is kitűnő leckét kaptam, a szüleim keresztyén környezetben is. A bibliai történetek megelevened- bölcsen és szeretettel mindig megkövetelték, hogy vállaljam a hetnek e módszer által, amire nagy szükség van, ugyanis az évez- felelősséget a tetteimért, de mindig ott voltak, hogy segítsenek redek alatt ezek az élő történetek a mesék és mondák világába ha kellett. Ezáltal tanultam meg vállalni a felelősséget. Ennek szorultak vissza. A biblia történeteinek pedig nem a mesék és igazi gyakorlatát azonban a gyermekek nevelésében élem meg mondák világában van a helyük, ezzel a módszerrel lerázható nap mint nap, mert felelősséggel tartozom a gyermekeimért, az ő az évezredes por mi belepi a történeteket, s a fiatalok maguk jövőjükért, nem mindegy, hogy milyen örökséget hagyok rájuk, fedezhetik fel a történetek igazságait. Harmadszor: játékos megkönnyíthetem az útjukat, de meg is nehezíthetem. Hogy formában megtapasztalhatják Isten Igéjét pl. mit is jelenthet az, milyen két hároméves lánykának az apukája lenni? Egy szóval: mikor azt mondja a Szentírás: „Egymás terhét hordozzátok, és csodálatos! Még akkor is ha van amikor nem látok a fáradságtól így töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Gal. 6,2). A hangsúly az átvirrasztott éjszakák után, vagy amikor nagyon kiborulok, tehát a tapasztaláson van, amiket magukévá tehetnek, s ezáltal mert valami csínytevés vége a kórházi sürgősségi ellátás, akfelébredhet a kíváncsiságuk az Ige iránt, aki pedig kíváncsi az kor is amikor szárnyaikat bontogatva ellentmondanak nekem, érdeklődik és keres, aki pedig keres az pedig találni fog mert vagy a bevásárlás során éppen a földhöz veri valamelyik magát, Jézus mondja: „Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, mert nem kapja meg amit akar. Gyermeket nevelni szörnyen keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. nehéz és fárasztó foglalatosság, legfőképpen akkor ha repülni Mert mindaz, aki kér, kap aki keres, talál és aki zörget, annak akarom megtanítani őket és nem arra hogyan kell a kalitkában megnyittatik” (Luk. 11,9). Ezért szeretem az élménypedagógiát. gubbasztani. Szabadnak, de nem szabadosnak nevelni - ez egyik legnagyobb kihívása az apaságomnak. Legnagyobb kérdés

15

2010. március

Református Élet

most számomra: hogyan lehetek olyan gát, ami a folyót tereli ugyan, de nem torlaszolja el túlságosan annak szabad folyását. Milyen szolgálatokat vállalsz szívesen az egyházban? • Többnyire elvállalok minden szolgálatot amivel megbíznak, kezdve a mosogatás (valamelyik ifjúsági rendezvény után), teremrendezés, pakolás. Amikor időm van, akkor aktívan részt veszek a közmunkákban (festés, járólapozás, szigetelés) is. Volt idő mikor én szerkesztettem a gyülekezeti újságot, a vallásos rádióműsorokat (ezeket az utóbbi két évben már mások végzik), egyházunkban szolgáló lelkészek szolgálatát rögzítettem, ebből adódóan több CD-t adtunk már ki, többek között a megboldogult Dr. Csiha Kálmán püspök úr szabadkai evangelizációit. Hozzám tartozik majdnem minden technikai ,,kütyü,, és azoknak minden gondja-baja. Amennyire időm engedi aktívan részt veszek az ifjúsági munkában, a tervezés, a szervezés és a lebonyolítás szintjén. Melyik a kedvenc Bibliai történeted, Igéd és miért? • Igazán nincs kedvenc Igém se történetem, egészében szeretem a Bibliát: fedőlaptól fedőlapig. De van egy Ige amire vágyakozom, nagyon szeretnék oda eljutni a keresztyén életben hogy Pál apostollal együtt mondhassam én is amit a Galata 2,20-ban mond ekképpen: „ Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem, azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” Hogyan töltekezel, milyen hobbid van? • A természet, a folyók és a hegyek amiknek közelében feltöltekezem. Isten alkotott egy csodálatos világot, ahol lépten nyomon felfedezhetjük az Ő keze munkáját, de ahhoz ki kel menni a városból. Gyermekoromban a Tiszát hallgatva

töltekeztem, volt úgy, hogy éjszaka több órát is kint töltöttem a partján a víz csobogását hallgatva. Mostanában a hegyek között érzem otthon magam. Sajnos nagyon ritkán jutok el (évente egyszer) túrázni. Pedig ez a hobbim, a természetben járni, hegyet mászni, sátorban aludni, és így töltekezni. Csak az a baj, hogy Szabadka zajos, poros és lapos, se folyó, se hegy, ugyan van egy valamikor szebb napokat is látott tó a közelben, a Palics - i, de számomra túl statikus (hogy diplomatikus legyek). Azonban nem csüggedek, a lányaim nőnek mint gomba az erdőben, közeleg az idő mikor velük is lehet hosszabban kirándulni. Milyen terveid vannak a jövőre nézve? • Rengeteg tervem van, csak győzzem megvalósítani őket. Az oviban 2 program kidolgozásában vagyok benne: az egyik az élménypedagógia óvodai környezetre való adaptálása, a másik pedig egy erőszak megelőző fejlesztő program a gyermekek számára. Egyházi vonalon: a nyári katekizáció legkisebb korosztálya számára a program kidolgozása majd a tábor levezetése, játszóház beindítása a szabadkai gyülekezetben ahol végre a családok találkozhatnának. Fiatal animátorok (munkatársakat) is elkezdtünk képezni, ezt is szeretnénk folytatni, hogy a táborokban, a gyermek- és ifjúsági munkában legyenek fiatal segítőink. Szakmai szinten nagy álmom egy szakmai műhely létrehozása. Saját tervek: hosszabb túrát tenni a hegyekben, szeretnék megtanulni kajakozni is. Családi szinten: ápolni és gondoskodni a családomról. Tervem van az elkövetkező jó pár évre, erő, bölcsesség és kitartás kell hozzá és az Úr áldása, hogy mindezt véghezvihessem. Üzenem a fiataloknak, hogy merjenek nagyokat álmodni, utána sokat imádkozva, minden erejüket beleadva próbálják azt megvalósítani.

,,A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe” Példabeszédek könyve 15:15

JÓTÉKONYSÁGI REFORMÁTUS BÁL SZABADKÁN Immár tizennegyedszerre szerveztük meg február 5-én héz gazdasági időket élünk, mely az Egyházat is érinjótékonysági református bálunkat a Népkör Magyar ti, mindenhol csökkennek a támogatások, fontos tehát, hogy leleményesek Művelődési Egyesületben. Ennek a rendezvénylegyünk és áldozatokat nek töretlen sikere van, hozzunk. Minden bál egy rövid minden évben kb. 230an vesznek részt rajta. áhítattal kezdődik, majd jön a nyitótánc, a vacAz emberek barátkoznak, magyar nótákat énekelsora, a tombolaárusítás és kiosztás, éjfél körül nek, mulatnak, ugyanakpedig elénekeljük a kor egy nemes célt is támogatnak azzal, hogy Székely- és a Magyar jegyet és tombolákat Himnuszt, majd tovább vásárolnak: egyházunk mulatunk. A zenét az oromhegyesi ,,Nefelejcs” külső és belső (lelki) épíkezését. Mindannyian együttes húzza a lábunk tudjuk, érezzük, hogy nealá immár évek óta. 16

Református Élet 2010. március A tombolákat híveink, barátaink, támogató cégek aján- Egy-egy ilyen rendezvénynek közösség összetartó erelják fel, így az 500 darab kiárusított tombolából fele je is van, fontos, hogy a magyarság, a reformátusság nyer. A főnyereményeket összekapaszkodjon a nehéz időkben. azokból a tombolákHálás köszönetból húzzuk ki, akik nem tel tartozunk a nyertek, mintegy vigaszdíjként. Az idén is szép főszervezőknek: Dr. Dautermann Marfőnyeremények voltak, mint például: egy horvátgit gondnoknak, Kákonyi Tibor országi nyaralás 2 szepresbiternek, Ricz mély részére, Gyurkovics Péternek, Fekete Hunor festőművész presAttillának, a tombola biterünk munkája, Ricz Géza fiatal festőművész adományozóknak, minden segítőnek festménye, művészeti lexikon, egy torta és egy és résztvevőnek. ajándékkosár tele sok fiAdja az Úr, hogy jövőre is találkozzunk! nomsággal. A résztvevők láthatóan jól érezték magukat, a régi bálozók mellett minden évben újak is vannak. S. Réti Katalin szabadkai lp.

„Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat” - Zsolt. 8,3

Gyermeknap Torontálvásárhelyen

Milyen nagy gyönyörűség az a szülők, nagyszülők számára, amikor látják, hogy gyermekeik, unokáik annak az Istennek énekelnek, Akit ők szólítottak meg egykor gyermeki szívvel és hanggal. Így próbáltunk meg örvendezni mi is Torontálvásárhelyen a gyermeknap alkalmával. Gondoljuk csak végig: van-e nagyobb feladata egy keresztyén református szülőnek, mint az, hogy a hit magvát elültesse gyermeke szívében? Van-e nagyobb öröm, mint az, hogy megteszünk mindent annak érdekében, hogy gyermekeink, akár gyülekezetünk gyermekei, amikor felnőnek, jobb emberek legyenek, mint mi vagyunk? Ami Torontálvásárhelyen történt, egy kis csepp volt abban a nagy feladat-tengerben, melyet úgy nevezünk, hogy „gyermekeink hitben való nevelése”. Ezt a csepp gondoskodást és nevelést nagy készülődés előzte meg. Készülődtünk mi is itt a gyülekezetben, de készülődtek a Bácsfeketehegyi “Gyermekmisszió” munkatársai is. Örömmel fogadtuk vendégeinket, Halász Sámuelt és Renátát, akik magukkal hoztak egy

szépen kidolgozott bibliai történetet, melyet énektanulással és rajzfilmnézéssel fűszereztünk meg. Dániel története mindannyiunk, nagyok és kicsik, számára, tanulságos volt. Gyermekeink találkoztak e történet által Dániel példamutató életével, Isten pedig közelebb férkőzött fiatal szívükhöz. A nap végén a jelenlevő gyermekek ajándékokban is részesülhettek, némi édesség és a „cipősdoboz” ajándék ismét mosolyt varázsolt a gyermeki arcokra. Hálát adunk Istennek a nap sikerességéért, mert tudjuk, hogy minden nevelési vagy tanítási próbálkozásunk akkor sikeres, amikor Isten megáldja igyekezetünket. Hálát adunk az Örökkévalónak hogy Gyermeknapunkat áldásával kísérte. Tudom, közhely lenne azt írni, hogy ilyen alkalmakat máskor is fogunk szervezni, de mást nem írhatok. Hogyha Isten akarja és megengedi, akkor bizony igyekezni fogunk ilyen napokat szervezni. Amennyi szeretetet, fáradságot, odaadást fektetünk ma gyermekeinkbe, olyan lesz a gyülekezetünk 20-30 év múlva.

17

Tisztelettel: Gyenge Károly lelkész

A bárány elkészítése: vágjuk ki a képet a pontozott vonal mentén, majd hajtsuk be a szagatott vonal mentén. Állítsuk fel és vatta- vagy gyapjúdarabokat ragasszunk rá. Jó munkát!

2010. március Református Élet

Kézimunka gyermekeknek

18

Református Élet

2010. március

G Y ERMEKOLDAL Jézus, az Isten Báránya “Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!” János ev. 1,29 Mindnyájan ismerjük Ábrahám történetét, aki egyszülött fiát, a szeretett örököst hajlandó volt feláldozni Istennek. Azt is tudjuk, hogy Isten nem engedte, hogy Ábrahám véghez vigye az áldozatot, miután meggyőződött az ő engedelmességéről. Mikor az áldozat színhelye felé tartottak, Izsák megkérdezte apját: “Hol van az égőáldozathoz való bárány?” Ábrahám így válaszolt: “Isten majd gondoskodik az égőáldozatra való bárányról, fiam.” (1 Móz 22,7-8)

el a bűnét mindazoknak, akik elfogadják Istennek e drága ajándékát!

Igaz történet, melyben megláthatjuk mit jelent, ha valaki értem és helyettem hal meg: Dél-Németországban egy tetőfedő dolgozott egy magas templom tetején. Megcsúszott, és elkezdett lefelé zuhanni. Biztosan halálra zúzta volna magát, ha nem éppen akkor hajtotta volna egy pásztor arra a nyáját. A tetőfedő mester zuhanását egy bárány fogta fel. A bárány elpusztult, a tetőfedő sértetlen maradt. Később a templom párkányzatára És úgy lett. Amit Isten túl nagy áldo- egy bárány szobrát állították fel, alatta a felzatnak tartott egy földi apától, azt megtette irat: “Íme, az Isten Báránya.” önmaga. Odaadta Fiát, az Úr Jézus Krisztust áldozati báránynak. A kereszten fügött, hogy fizessen a bűneinkért, és elhordozza a büntetést mindazok helyett, akik Benne Isten Báránya, hisznek. Így kellett, hogy történjen, mert te ott a Golgotán, bűnösök vagyunk, te is és én is. Aki őszintén teljes győzelmet vettél megvallja és felsorolja bűneit Isten előtt, az bocsánatot nyer. a harc után. Üdvöt találhat már Mit tegyen Isten, ha te elutasítod ezt az áldozatot? Nincs más lehetősége, mint hogy az egész világ, kárhozatra ítéljen. Ne utasítsd hát vissza, mert megfizetted ott hajts térdet előtte! Fogadd be Őt a szivedbe, bűnünk váltságdíját. higgy Benne! Fennszóval hirdetted Izrael történelmében éveken át zengett a a kereszten: kérdés: Hol a Bárány? Ki a Bárány? “Íme, az Isten báránya, aki elveszi a világ bűnét!” “Elvégeztem! - kiált az utolsó próféta. Jézus Krisztus az Elvégeztem!” Isten által kijelölt tökéletes és egyetlen áldozati bárány. Egyedül Ő tud megváltani és megszabadítani minket a bűneink, gonoszságaink alól. A Bárány a Golgotán megöletett, ( Az én Pásztorom c. könyvből válogatás) kifolyt a vére és ez a drága vér fedezi, rejti Református Élet, a Református Keresztyén Egyház hivatalos lapja Felelős főszerkesztő: Dr. Csete Szemesi István, püspök, Feketics, Testvériség utca 26 Szerkesztették: Halász Sámuel és Renáta, [email protected] Minden megjelent írásért a szerző vállalja a felelősséget, lapzárta minden hónap 15-én Nyomtatva: Čikoš štampa-Szabadka • Megjelenik 1500 példányban 19