Varga Bálint
Ifjúság a szabadság földjén
Több pénzt a rászoruló tanulóknak! A konzervatív Heritage Institute elemzői, Dan Lips és Evan Freiberg a washingtoni állami iskolák rendszerének reformját javasolják tanulmányukban (Improving Education in the Nation's Capital: Expanding School Choice). Washington városában működik ugyanis az Egyesült Államok egyik legrosszabb állami iskolai hálózata. Bár a város sokkal többet költ iskoláira, mint a többi állam, tanulóinak teljesítménye
országos
szinten
a
leggyengébbek között van. A legtöbb gondot okozó bajok egyike a beiskolázási körzetek léte, tehát a szülők akadályozása abban, hogy kedvük szerint válasszanak gyereküknek iskolát. A tanulmány hosszasan sorolja, hogy az egy gyerekre jutó kiemelkedően magas költségek mellett a washingtoni tanulók milyen gyengén teljesítettek a különböző felmérések alkalmával, többek között matematikából, szövegértésből, valamint arról, milyen kevesen végzik el a középiskolát. A gyenge teljesítmény egyik oka a tanulók szociális háttere: mivel a vizsgált terület csak egy, többségében feketék által lakott nagyváros, jóval több szegény családból származó gyerek él ott, mint egy átlagos amerikai államban. Azonban a tanulmány szerint ez nem ad felmentést a drága és rossz minőségű városi közoktatásnak. A rendszer ugyanis pazarló és rosszul irányított, amint azt számtalan közbeszerzési, korrupciós és egyéb botrány is mutatta már. Az iskolák nagyon magas adminisztráció költséggel dolgoznak, kiemelkedően veszélyes az iskolai erőszak, az épületek rossz állapotban vannak. Márpedig – a tanulmány megállapítása szerint - az iskolák állapota hosszú távon is meghatározó: gyenge iskolákból gyenge munkaerő fog kikerülni. Néhány probléma, amit a gyenge iskolarendszer okoz:
-1-
•
A felnőtt analfabétizmus: 2007-ben a washingtoni felnőttek 36%-a funkcionális analfabéta volt, miközben az országos arány 21% volt.
•
A szegénység: az Amerikai Statisztikai Hivatal szerint a város lakosságának egyötöde a szegénységi küszöb alatt él.
•
A felsőoktatási képzés alacsony színvonala: a washingtoniak jóval az országos átlag alatt végeznek el főiskolát vagy egyetemet, ami pedig egyenes út a szegénység újratermeléséhez.
A tanulmány ezért a következő változtatásokat javasolja: A legfontosabb a városi segélyprogram kiterjesztése lenne. Mivel jóval több jogosult család jelentkezett ilyen segélyre, mint amennyi pénz rendelkezésre áll, a tanulmány azt javasolja, hogy a városi költségvetésből nagyobb összeget különítsenek el ezen célra. Különösen a speciális igényű (fogyatékos, stb.), árva és hajléktalan gyerekek segélyét kellene növelni. A segélyezés mellett a másik fontos eszköz az adókedvezmények bevezetése lenne azoknak a szülőknek, akik magániskolai tandíjat fizetnek gyerekük után, illetve azoknak, akik adománnyal segítik az állami oktatást. Szintén támogatásra szorulnak a nyári iskolai programok. Ezek a javaslatok összességében javítanák az iskola szabad kiválasztásnak lehetőségét, ami mindenképpen az oktatás színvonalának emelkedéséhez vezetne. A Heritage Institute ritkán szokott több segélyért síkra szállni. Úgy tűnik, a washingtoni iskolák annyira rosszak, hogy már a konzervatív agytröszt is csak a nagyobb állami szerepvállalásban bízik. Tanulságos ugyanakkor, hogy a középosztálybeli családokat viszont adókedvezmények formájában kívánnék helyzetbe hozni.
A kapitalizmus és a sport etikája A konzervatív American Enterprise Institute elemzője, Kevin A. Hassett azt vizsgálja tanulmányában (Little League, Huge Effect), hogy milyen társadalmi hatása van a fiatalkori sportolásnak. Egyre több kutatás mutatja, hogy a fiatalkorukban sportolók hosszabb ideig fognak iskolába járni, felnőttként többet fognak keresni, és aktívabban vesznek majd részt a -2-
társadalmi életben. A szerző egy amerikai futball edző esetét idézi: Sandy Brownt fiatalkorában több iskolából is eltanácsolták rossz magaviselete és verekedő természete miatt. Élete akkor változott meg, amikor egy jó pedagógia érzékkel rendelkező edző bevette őt a futball-csapatába, ahol már értelmes célért tudott harcolni a haszontalan verekedések helyett. Brown ma már maga is edző, aki erőszakos gyerekekkel foglalkozik. Brown esete egyáltalán nem egyedi, sőt. Azok a középiskolások, akik rendszeresen sportoltak, 25-35%-kal jobb eredményt értek el az iskolában, mint nem sportoló társaik és 1231%-kal jobban kerestek. A sportló fiatalok felnőttként a társadalom életében is aktívabban vesznek részt. Egy 2006-os tanulmány szerint a valamikori sportolók 15%-kal gyakrabban szavaznak és 14%-kal gyakrabban nézik a híreket. Miért sikeresebbek a sportolók a „lustáknál”? A sport ma a hallhatatlanság egy formája, és nem csak az élsportolók esetében. A siker áhítása a legutolsó iskolai bajnokságon is van akkora, mint egy világversenyen. A gyerekek, amint eredményt érnek el, máris önként mennek edzésre, hogy a következő versenyen is sikeresen szerepeljenek. A befektetett munka és az eredmények közötti kapcsolat pedig a kapitalista társadalmak egyik alapelvét képezi. A kapitalista társadalom szinte minden szféráját áthatja a verseny, a sport adta egészséges versenyszellem pedig tökéletes iskola az életre. Sőt, amint egy friss kutatás megállapítja, azok az országok költenek sokat jólétre, ahol a polgárok nagyobb arányban gondolják, hogy a siker kulcsa inkább a szerencsében, mint a befektetett munkában rejlik. Ott, ahol az emberek inkább a munkában látják a siker zálogát, kevesebb igény van jóléti intézkedésekre. Amerika és Európa között ebben a tekintetben óriási különbség van. Az amerikaiak többsége (60%-a) úgy gondolja, hogy a szegények lustaságuk miatt szegények, míg az európaiaknak csak egynegyede (26%-a) teszi felelőssé őket saját helyzetükért. A kutatás szerint ezek az attitűdök részben visszavezethetőek a sportra. Az amerikai gyerekek ugyanis jóval nagyobb arányban sportolnak és vesznek részt szervezett bajnokságokban, mint európai társaik, ezáltal többen tanulják meg a kapitalista gazdaság alapelvét: a siker kulcsa a munka. A tanulmány szerint tehát az iskolai bajnokságok is hozzájárulnak ahhoz, hogy az amerikaiak kevésbé igényeljék a jóléti államot.
-3-
Egy baloldali generáció születése? A baloldali American Progress intézet elemzői, David Madland és Amanda Logan a mai fiatal felnőttek politikai értékválasztását vizsgálják tanulmányukban (The Progressive Generation. How Young Adults Think About the Economy). Az American Progress tanulmánya némiképp ellentmond a fentebb ismertetett AEI-vizsgálatnak, mivel legfontosabb eredménye az, hogy a mai fiatal felnőttek (amerikai terminológiával a millenniumi generáció) gazdasági kérdésekben határozottan baloldali, progresszív nézeteket vallanak, ellentétben az előző generációkkal. évesek
A
többsége
18-29 (a
tanulmány őket sorolja be a millenniumi
generációba)
hisz a kormányzati beavatkozásban a közjó érdekében, pozitívnak tartja az állami egészségügyi és oktatási beruházásokat. Ezzel együtt a millenniumi korosztály többsége elutasítja a konzervatív álláspontot, ami minden bajok okát az államban látja és a kormányzat helyett a szabad piacra bízna mindent. Ez a generáció gondolkozik jelenleg Amerikában a leginkább baloldali, progresszív módon, különösen, ha a mai harminc-negyven éves, a reageni fordulat alatt felnőtt, különösen konzervatív korosztállyal vetjük őket egybe. A millenniumi generációval foglalkozó korábbi tanulmányok elsősorban a társadalmi kérdésekről nyilvánított véleményüket vizsgálták. Madland és Logan tanulmánya viszont inkább a gazdasági attitűdöt elemezte, az adóktól és a kormányzati kiadásoktól kezdve az egészségügyig és szakszervezetekig. A tanulmány egyes fontosabb eredményei: •
A millenniumi generáció tagjai az utóbbi harminc évben a legmagasabb arányban (57%-ban) helyeselnék a mindenkire kiterjedő, állami egészségbiztosítás bevezetését.
•
A fiatal felnőttek 87%-a véli úgy, hogy az államnak még adóemelés árán is növelnie kellene az egészségügyre fordított kiadásokat.
•
Még többen, a megkérdezettek 95%- szerint a kormánynak emelnie kellene az oktatásra fordított összegeket, még akkor is, ha ez adóemeléssel jár együtt. Ez a két adat az utóbbi húsz évben mért legmagasabb ilyen arány.
-4-
•
A millenniumi generáció 61%-a szerint az államnak több szolgáltatást kellene nyújtania.
•
A fiatal felnőttek különösen magas arányban támogatják a szakszervezeteket, mivel 60 pontra értékelik őket a lehetséges százból (0 a teljesen negatív, 100 a teljesen pozitív vélemény). Ez az utóbbi 40 évben mért legmagasabb ilyen jellegű adat.
Mivel a millenniumi generáció a legnagyobb létszámú korosztály az Egyesült Államokban (definíciótól függően 80-95 millió emberről van szó), véleményük a politika számára különösen fontos. Sőt, a fiatal felnőttek politikailag igen aktívak, gyakran próbálnak meg meggyőzni másokat véleményükről, és rendszeresen részt vesznek politikai rendezvényeken és csoportosulásokban. A millenniumi generáció ráadásul egyre nagyobb arányban járul az urnákhoz szavazások alkalmával, amit mutat a tény, hogy 2000-ről 2004-re 12%-kal növekedett szavazási hajlandóságuk. Bár Madland és Logan tanulmánya arra a kérdésre nem kereste a választ, hogy melyek a fiatal felnőttek baloldali szimpátiájának okai, de a szerzőpáros ad néhány lehetséges magyarázatot. A mai fiatal felnőttek több gazdasági problémával szembesülnek, mint elődeik, pl. az elégtelen egészségügyi ellátás, romló munkaerő-piaci kilátások, a tanulmányok magasabb költségei, amelyeket a tanulmány az előző konzervatív kormányok örökségének tart. Ebből pedig értelemszerűen következik a baloldali gazdaságpolitika támogatása.
-5-