T A R T A L O M Tokodi
Mihály:
Mérnökeink és
az
innováció
— — — — — — — — — — — — — 381
Hozzászólás (dr. Csötönyi József) — — — — — — — — — — — — — — — — 385 T ö l g y és b ü k k magtermelő állományok felülvizsgálata (Murányi János) — — — — — 380 Dobroszláv Lajos: Tapasztalatok a B a k o n y magtermelő állományainak kijelölése során — — 389 Dr. Mátyás Vilmos: Legfontosabb fafajaink génállománya — — — — — — — — — 393 Dr. Jámbor László Marosi György: A munkaerő-kiváltás néhány erdőgazdasági prob lémája — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — 897 Az erdő tűrőképessége (Agőcs József) — — — — — — — — — — — — _ _ _ 401 Szélesy Miklós: Erdészeti irányítás és erdőrendezés — — — — — — — — — — — 405 Dobay Pál: Régi erdei mesterségek a Pilisben — — — — — — — — — — — — — 409 Keressük a l e g j o b b a t . . . (Reményfy László) — — — — — — — — — — — — — 414 Dr. Tarján Lászlóné: Somogy megye környezet- és természetvédelmi koncepciója — — — 415 Gondolatok A Z E R D Ő 1983. 4. számához (dr. Agfalvi Imre) — — — — — — — — — 418 Válasz dr. Agfalvi Imre gondolataira (dr. Sólymos Rezső) _ _ _ _ _ _ _ _ 419 Focsícó Ferenc: Magtermelő állományok gépi nyilvántartása — — — — — — — — — 421 Címkép: A z 500. ha erdőtelepítés emlékfája a Vendvidéki M g Szakszövetkezetben, Szentgotthárdon A hátlapon: Elegyes véghasználati feketefenyves a váti erdőben (Jéróme
R. felvételei)
C O f l E P Ä A H H E M. TOKOÔU : HauiH HHweHepu H HHHOBauHH H. MypaHu: FlepeyqeT naca>KAeHHîi A v ő a H 6yKa BbifleneHHbix A J I Î Î npoH3BOACTBa cejwHH JI. JJoűpocAae: OnbiT BbinejieHMH HacawneHniî A A H np0H3B0ACTBa C C M H H B r o p a x BaKOHfo B. Mamam d-p: O O H A reHOB (nojioweHHe) B a w H e n u i H x ApeBecHbix nopon. JI. flMŐop d-p, XI. Mapoutu: HeKOTOpwe npoőjiejnbi 3aiweHbi paőoqeíi C H A H H. A z o n : CnocoŐHocTb jieca nepeHOCHTb 3arpywAeHna TI. JJoCau : OrapMHHbie MacTepcTBa B r o p a x Ó H J I H U I TapnHHa d-p: KoHuenuHH 3 a m M T b i O K p y w a r a m e ä cpeAbi H oxpaHbi npnpoAbi B oÔAac™ IllOMOAb *.
a<4K0: MauiHHHbiii yqeT HacawAeHHft, BbiAeneHHbix una npoH3BOACTBa C C M H H CONTENTS Tokodi M.: The status of our engineers and the innovation Murányi J.: On the survey of the oak and beech seed-crop stands Dobroszláv L.: Experiences on selecting seed crop stands in the Bakony Hills Mátyás V.: The gene-pool of our most important tree species Jámbor L.—Marosi Gy.: Some problems of the substitution of forest labour force A goes J.: The tolerance ability of the forest Dobay P.: Traditional professions in the Pilis Hills Mrs. L. Tarján: Environment and nature protection concepts in County Somogy Facskó F.: Computerized recording of seed crop stands
AZ
:
381 386 389 393 397 401 409 415 421
381 38(i 389 393 3D7 401 409 ,,. 415 421
EBDÖ
A z Országos Erdészeti Egyesület kiadványa. Szerkeszti: dr. Sólymos Rezső. A szerkesztőség címe. Budapest V . Kossuth L . tér 11. Levélcím: Budapest, P l : 1., 1860 M É M . EFH. Kiadj a :a Lapki adó Vállalat, Budapest, Lenin krt. 9—11. Levélcím: Budapest, Pf.: 223., 1906. Felelős kiadó: Siklósi Norbert. K a p j á k : az Országos Erdészeti Egyesület tagjai; előfizethető még: a Posta Központi Hírlapiroda (Budapest, József nádor tér 1., 1900) és a lapterjesztéssel foglalkozó egyes postahivatalok útján. Előfizetési díj egy évre 120,— Ft, félévre: 60— Ft, egyes szám ára: 10,— Ft.Külföldön terjeszti: a „Kultúra" K ö n y v és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat (Budapest Pf.: 149. H—1389). A z évi előfizetés á r a : 7 dollár. Révai N y o m d a Egri Gyáregysége, Eger. 83 7. 1269. Igazgató: Horváth Józsefné.
I
Index: 25 208
H U I S S N 0014—0031
I
634.0.903.
MÉRNÖKEINK ÉS AZ INNOVÁCIÓ TOKOD/
MIHÁLY
„A mérnöki munka tekintélyes része robot. Biztosítani és ja vítani nap mint nap a termékek minőségét, a technológia meg tartását, igazodni a vevők igényéhez — a mérnökök tekintélyes részének ez a feladata. Az anyag- és energiafelhasználás racio nalizálása ugyancsak mérnöki munka a javából, akkor is, ha sok mérnök ezt nem tartja alkotótevékenységnek. Ugyancsak felada tuk a műszakiaknak a munka- és üzemszervezés vagy közremű ködés a piaci munkában." (Juhász Ádám államtitkár) A műszaki értelmiség helyzete általában Magyarországon A műszaki értelmiség száma és aránya az utóbbi időben — a világten denciának megfelelően — jelentősen nőtt Magyarországon is. 1960 és 1980 között a munkások száma az iparban 11%-kal csökkent, ugyanakkor a mű szakiaké viszont több mint kétszeresére emelkedett. Nemrégiben öt szocialista országban vizsgálták a munkások, alkalmazottak és értelmiségiek helyzetét, figyelembe v é v e a jövedelmet, lakáshelyzetet és a kulturális tevékenységet, az öt ország három típusba sorolható, de csak egy csoport van, amelybe több ország is tartozik, köztük hazánk is: NDK Lengyelország Magyarország Csehszlovákia Bulgária . . . . . . . .
]
É E
A A A
F F
(Egymáshoz viszonyított helyzet)
F
A betűk jelentése: É — értelmiség; A — alkalmazott; F — szakmunkás
Nálunk tehát — a vizsgálat szerint •— egyforma a távolság az értelmiség, az alkalmazottak és a szakmunkások helyzete között. A z értelmiségen belüli hazai hierarchiát vizsgálva, egyértelműen megállapítható, hogy a műszaki ér telmiség az értelmiségiek alsóbb csoportjában foglal helyet. A z orvosi v a g y ügyvédi diploma rangosabb, általában nagyobb anyagi és tekintélybeli elis merést biztosít, mint a mérnöki, s közülük is a technológus, szervezőmérnök és a termelésirányító „élvezi" a kisebb megbecsülést.. Ezek a megállapítások általánosak, s inkább az iparra érvényesek, hiszen ott dolgoznak legnagyobb számban a műszaki szakemberek, de — mint minden átlag — jellemzik ágazataink műszaki értelmiségének helyzetét is. A z is általánosítható megállapítás, hogy a műszaki értelmiség tekintélye egy-egy kollektíván belül nemcsak szakképzettségétől, hanem nagymértékben teljesítményétől függ, ez viszont jelentős függvénye a velük szemben támasz tott igényeknek és lehetőségeknek. Ahol sem igény, sem lehetőség nincs, ott ugyanazok a mérnökök sokkal kevesebbet produkálnak, mint ott, ahol
világpiaci színvonalon követelik meg a teljesítményt, de az átlagnál jobban honorálják is azt. Az erdőmérnökök helyzete és lehetőségei A végzős hallgatók e g y része jól berendezett erdészvezetői irodában, ké nyelmes szolgálati lakásban, lehetőleg városban vagy városias jellegű telepü lésen képzeli el jövő életét. Oktatói, kutatói, felügyeleti, tervezési, szervezési munkában csak jóval kevesebben, de — véleményem szerint — azok sincse nek sokan, akik egy-egy gazdasági központ irodájában kívánják szolgálati idejüket eltölteni. Nagyobb részük tehát arra készül, hogy élete során a ter melés szférájában, a termelésirányítás területén tevékenykedik majd, s a mű szaki értelmiség azon fajtáját képviseli, aki közvetlen kapcsolatban él a munkásokkal és művezetőkkel, tevékenysége szorosan és állandóan termékhez és műszaki teljesítményekhez kapcsolódik, a technika, időjárás és a piac vál takozásainak állandóan kitéve. (Nem feladata jelen cikknek vitatni, hogy a képzés helyes arányokban, súllyal erre irányul-e, s hogy szükség van-e ilyen létszámú mérnökre.) A z egyetemi képzés komplex ismeretekre kíván képezni, s a biológiai, műszaki és ökonómiai szakismeretek oktatásával alapozó jártasságot akar biz tosítani az onnan kikerülő mérnökök számára. A több műszaki egyetem spe cializáló törekvéseivel szemben, itt helyénvalónak is látszik a sokrétűbb, szélesebb ismereti alapok biztosítása, hiszen gazdaságainknál, vállalatainknál az irányítótevékenység minden ágában dolgoznak mérnökök. Megtalálhatók a tervezési, szervezési, közgazdasági, kereskedelmi, fejlesztési és műszaki irá nyítótevékenység minden szintjén, az üzemi, vállalati, ágazati vagy szak igazgatási szférában, az oktatásban és kutatásban egyaránt. Nyugodtan állítható, hogy az innovációs lánc minden láncszemében alap vető szerepük van az erdő- és faipari mérnököknek, lehetőségeik ágazaton belül széles körűek, de egyúttal felelősségük is döntő, csaknem kizárólagos ágazataink minden területén. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy az erdő gazdálkodás és elsődleges faipar helyzete, a többi ágazathoz viszonyított szín vonala és versenyképessége, így megújulási képessége is, döntő súllyal az erdő- és faipari mérnökök vállán nyugszik. Az innováció és az erdőmérnök A nem is olyan régen még fennállott áruhiány, az ún. „szívásos gazdálko dás", amelyben a v e v ő mindent megvásárolt, amit kapott, a fagazdálkodásban is jelentősen érvényesült mindeddig, s most, hogy napjainkban egyre inkább a kínálati, „nyomásos gazdálkodás" kezd uralomra jutni szakmánk ban, szakembereink — s mint előbb kifejtettem, elsősorban mérnökeink — dermedten figyelik a jelenséget és várják, hogy elmúljék a gazdasági pangás, növekedjék a fatermékek kereslete, azaz ismét a régi „szívásos" állapot ke rekedjék felül, mód legyen az „ezt termeltük, ezt vegyétek" elv érvényesí tésére. A z i n n o v á c i ó egyik segítő eszköz lehet abban, hogy ezen a helyzeten úrrá legyünk, ágazatunk szekerének rúdját fordítani tudjuk, mert — véle ményem szerint — még ha véget is ér hamarosan a gazdasági pangás, a régi helyzet akkor sem áll vissza már! A piacnak sokkal erősebb hatása lesz a réginél, elvenni, megszüntetni nem lehet többé. Minthogy ágazatainkban minden kulcshelyen mérnökeinké a döntő szó, nemcsak a technikai megújulásban (amely ma még sok embernél ki is meríti
az innovációs gondolatkört), hanem a társadalmi és politikai letén is viselnünk kell a kezdeményezés és átformálás nehéz Miből állhat ez? Hogyan fogjunk hozzá? — kérdezheti a chia, illetve az innovációs lánc valamennyi posztján minden mérnök v a g y technikus. Sok tekintetben jogos a kérdés, hiszen
innováció terü szerepét. vállalati hierar erdő- és faipari
— erdőállományaink adottak, azokból az üzemtervi előírások szerint ki kell a fát termelni; görbe fából nem lesz egyenes; — technikánk eléri az átlagos európai fejlettségi szintet, jelenleg is azzal dolgozunk, s tudásunkhoz mérten gazdaságosan működtetjük is; — a munkaerő egyre fogy, színvonala csökken, a munkaerőforrás szűkül; — bennünket megtanítottak j ó erdőt nevelni, szervezetten termelni, szállí tani és feldolgozni, végezzük is ezt, s ez elsősorban a mérnökök fel adata; — más gazdasági ágakat is érint a recesszió, amelynek okát a világgazda sági környezetben kell keresnünk, nem az ágazatok dolgozóiban stb . . . stb. Nem vitatva eme felvetések jogosságát, tekintsük meg közelebbről az in novációs lánc egy-egy elemét, s vizsgáljuk meg, milyen szerepük van abban mérnökeinknek? Marketing. N e m véletlen, hogy ez az első, s egyben egyik legfontosabb elem ebben a sorban, s az sem, hogy talán éppen ezen a területen a legnagyobb a lemaradásunk a prosperáló ágazatokkal szemben. Ennek a láncszemnek kell eldöntenie, hogy a termelés, az utolsó láncszem, hogyan funkcionáljon, mire készüljön, miből, mikor, mennyit és milyen terméket bocsásson ki, mit ne, v a g y csak minimális mértékben termeljen, mi az a választék, amit csak alacsonyabb készültségi fokon kell tartani, hogy pillanatnyi piaci igé nyekhez igazodva, többféle terméket "lehessen majd előállítani belőle. A ke reskedelmi részlegeket irányító és ott munkálkodó mérnököknek tudniuk kell, hogy a kereskedelem külön szakma, amelyen belül még a propagandának, piackutatásnak, külkereskedelemnek, csomagolásnak stb. is külön szakemberei vannak már, s ezek feladatait ennek a kereskedelmi részlegnek mind ki kell elégítenie! Néhány kiragadott kérdés ebből a tevékenységi körből: — hány mérnökünk v a g y technikusunk szerzett képesítést, de legalább szakismereteket az említett külön szakmákból?; — hányan beszélnek nyelveket, s milyen fokon az itt dolgozó mérnökök közül?; « — hány mérnöknek biztosított a vállalat ilyen továbbképzési lehetőséget, de jelentkezett erre igény akár „lentről", akár „fentről", s teremtettek-e erre érdekeltséget?; — milyen kísérletezések történtek a választékok bővítésére, amely egy ter mékfajtán belül lehetőséget nyújt a vevőnek arra, hogy válasszon: job bat, drágábban, vagy olcsó minőségben akar vásárolni, igénye szerint? (Primer termékeknél, pl. a tűzifánál, elképzelhető lenne legalább 8—10 féle választék, a hengeresfa erdei hulladéktól az I. osztályú, aprított tűzifán és gyújtóson keresztül a fűrészelési hulladékfajtákig, v a g y fű részárunál a szélezetlen, rövid zsaluzóanyagtól a szárított, szélezett, kü lönféle szélességű és hosszúságú, osztályon felüli pallóig stb.) A válasz tékbővítést semmiképpen sem szolgálja az a módszer pl., hogy a készáru téren a vevő vegyes minőségű kásztát kell átvegyen, átlagos minőség ben.
Kutatás. Ezt is elsősorban mérnökök végzik. Itt is felmerül a vizsgálódó szemében néhány kérdés, mint pl.: — milyen az arány a gyakorlat számára végzett, gazdaságilag gyorsan hasz nosítható kutatások és az elméleti vizsgálódások között?; — milyen erővel gyakorol hatást a kutatásokra a vállalati szféra, vannak-e konkrét igények a gyakorlat részéről?; — megfelelő-e az ösztönzés a gyorsan hasznosuló, gyakorlati kutatások irányában?; — ágazataink csaknem 1000 mérnöke közül hányan olvassák, de főleg, há nyan hasznosítottak valamit az évente közreadott kutatási eredmé nyekből, hány ilyen vitacikk jelent meg szaklapunkban?; —• a közös nyereségérdekeltség alapján folyó kutatások milyen eredményt képviselnek ?; — ki tudják, de ki is akarják-e a vállalatok mutatni a kutatási eredmé nyekből származó többleteredményt? Fejlesztés. Nem vitathatóan, elsősorban mérnöki feladat. Mégis, valószínű leg érdekes eredményre jutnánk, ha megvizsgálnánk pl., hogy — hány vállalatnál működik különleges hatáskörű, de nemcsak mérnökök ből álló, hanem vegyes összetételű bizottság a fejlesztési feladatok v é g zésére?; —' ismertek-e azoknak a módszerei és eredményei, ahol megvalósult már ilyen team mások okulása céljából?; — mekkora súlya van a közgazdászok és marketingszakemberek szavának a fejlesztési döntéseknél, az első számú vezető is általában mérnök, hány szavazatot tart magának?; — milyen az arány az újítások tekintetében a mérnökök és egyéb képzett ségűek között? Termelés. A megújulásnak elsősorban a termelésben kell realizálódnia. A termelésirányításban közreműködő mérnökök vállára minden láncszem sú lyából jut,, s a töméntelen napi gond mellett külön az innováció gondjain töprengeni, nem kis elvárás. Mégis ide kívánkozik néhány kérdés: — mikor a fa több évtizedes természetes értéknövekedése megszűnik, a termékké válás megkezdődik, s eldől a sorsdöntő vágás helye, hány vágásnál van ott a mérnök? (pl.: az építészmérnök építésvezetőként „testközelben" van a termelésnél, a mezőgazdaságban minden jelentő sebb gépcsoportot mérnök vezet stb.); — hány vágásban v a g y rönktéren végzik mechanikusan munkások (sok szor csak betanított munkások!) a hossztolást?; — kapott-e már megbízást mérnök, hogy ha a kalkulált költségkeretből, személyes vágásvezetéssel megtakarítást ér el, azon osztozik v e l e a gaz daság?; — hány rönktéren folyik mérnöki irányítás mellett gondos osztályozás?; — vontak-e már felelősségre mérnököt, mert több volt az előírtnál a selejt? A felsorolt, kiragadott kérdések kétségtelenül irányított élűek, de szán dékosan azt célozzák, hogy kissé felrázzák az indulatokat, tettekre, vitákra sarkallják mérnökeinket, mert a bennük rejlő tehetségek — vallom — fel színre hozhatók. N e m vállalhatjuk annak gyanúját, hogy rátermettségünk, képzettségünk kisebb a mezőgazdaságban dolgozó kollégáinkénál, együttmű ködési és koordinációs képességünk egymással és más ágazatokkal nem alkal mas arra, hogy az innovációban rejlő lehetőségekkel éljünk! Nehezen hihető,
hogy a vállalati felső vezetésben dolgozó mérnökök a vállalat belső irányítá si rendszer javításával, az információáramlás pontosításával és gyorsításával ne tudnák jobban összehangolni vállalatuk marketing-, kutatási fejlesztési és termelési tevékenységét. írjunk ki pályázatokat, használjuk ki azoknak a fiataloknak a tehetségét és lelkesedését, akiket már beoltottak a számítástechnika és a szervezés vakcinájával, ne akarjunk más szakmabeliek helyett is mindent magunk v é gezni, -de ha speciális feladattal bíznak meg, vegyük a fáradságot: szerezzünk a tárgykörből megfelelő szakismereteket. Akadjon mérnökeink között minél több „nehéz ember", mert a vezetők nem a szolgaian végrehajtó hivatalno kokat kívánják látni a mérnökökben, hanem a konstruktív, kezdeményező, vitatkozó, műszaki teendőit a gazdasági lehetőségekkel összehangoló, újat kereső, áttekintő tudású műszáki szakembereket.
HOZZÁSZÓLÁS dr. Váradi
Géza és Márton József: ,„A fagazdálkodás Az Erdő 1983 3. számában megjelent
megújulásáért" cikkéhez
című,
és
A cikk méltó nyitánya egy innovációs folyamatnak, amit az Országos Erdé szeti Egyesület kezdeményezett. A szemléletet és magatartást formáló cikk hez kívánok néhány gondolatot hozzáfűzni. A köznapi gondolkodás csak technikai innovációt ismer. Ez leszűkítése az innovációnak. A z innovációt komplexen kell értelmezni. A technikai innová ción kívül van és mind inkább tért hódít a szociális innováció, azaz az emberi tényező figyelembevétele, a humán szempontok megismerése, követése. Ma mind inkább szükség van az emberben való gondolkodásra, az életet emberi léptékkel is mérő szemlélet erősödésére. Milyen lesz holnap az erdőgazdál kodás nemcsak technikai, hanem szociális innováció kérdése is. A z emberi tényező fontosságáról hallunk naponta. Előtérbe került az alkotó, az újat kereső ember, Széchenyi embereszménye, a kiművelt, a sokoldalú emberfő. A z emberi tényező szerepét hangsúlyozza a neves közgazdász is, Kozma Ferenc: „ A z emberi tényező a gazdasági fejlődésben" című könyvében (Kossuth K ö n y v kiadó, 1981.). „Refrénszerűen ismétlődik — írja Kozma Ferenc — a magyar gazdasági realitásból fakadó alapigazság: legnagyobb kincsünk a több mint ötmillió aktív lakos tehetsége és szorgalma." A z elindult innovációs folyamatban — kétségkívül — megnőtt az OEE szerepe, jelentősége, hiszen itt található az a szellemi bázis, amelyik hajtó ereje az innovációnak. Igaz, az OEE-nek közvetlenül nem feladata — nem is lehet — az innovációs tevékenység irányítása, közvetve mégis sokat tehet az innováció érdekében, mégpedig: —• közreműködik olyan érdekviszonyok kialakításában, amelyek ösztönzik a vállalkozói kedvet, az újításra való hajlamot; — erősít olyan munkahelyi demokratikus légkört, magatartást, amelyben segítenek minden technikai fejlesztésre irányuló kezdeményezést; — támogat minden olyan tevékenységet, amelyben mind nagyobb szerepet kap a szociális tényező, mármint a szaktudás növelése, a tudás m e g becsülése és elismerése, mert mindezek e g y dinamikusabb és joggal várt fejlődés előfeltételei. Dr. Csötönyi
József
TÖLGY ÉS BÜKK MAGTERMELŐ ÁLLOMÁNYOK FELÜLVIZSGÁLATA A z erdészeti szaporítóanyag-termelés fejlesztésével foglalkozó, 1979. no vember 8-án tartott államtitkári koordinációs értekezlet határozatának 8. pontja a maggazdálkodás fejlesztésével, a magtermő állományok felülvizs gálatával, valamint az erdészetnek az OECD-be való belépése előkészítésével kapcsolatos döntést hozott. A határozat végrehajtása érdekében 1982 tavaszán az Erdészeti és Faipari Hivatal kocsányos és kocsánytalan tölgy, valamint bükk fafajokra kiterjedő en a magtérmelő állományok kataszterének összeállítása érdekében — az erdőfelügyelőségek részére a nem állami erdőgazdasági erdők ese tében a javaslatok összeállítására, illetve az erdőgazdasági javaslatok egyeztetésére, — az állami erdőgazdaságok részére pedig javaslataik elkészítésére ren delkezést adott ki. A javaslatok felülvizsgálata, illetve a magtermelő állományok értékelési rendszerének egyértelmű kialakítása érdekében dr. Majer Antal egyetemi ta nár elkészítette „ A z állományalkotó, lassan növő fafajok magtermelő állomá nyainak értékelésé"-vel foglalkozó útmutatót. A z t az M T A erdészeti bi zottsága megvitatta. Ezen fórumon és azt követően több megbeszélésen ki alakult észrevételek figyelembevételével az Erdészeti és Faipari Hivatal 9.107/1/1982. számú rendeletében és annak melléklete szerint a tölgy és bükk fafajú magtermelő állományok kijelölésének és értékelésének irányelveit szabályozta. Ezen rendelet az OECD 1982-ben érvényes rendszerezési elvét is figyelembe vette. Ennek megfelelően a következő kategóriák kerültek meghatározásra: elismert (I.) vagy elit (certifikált) állományok, szelektált (II.) kiváló v a g y törzs ( I I / l ) , kiválasztott, szelektálható (II/2), génrezervátumból szelektált (II/3) állományok, azonosított (III.) v a g y identifikált tömeget adó ( I I I / l ) , különleges v a g y extra (III/2) állományok, génrezervátumok (IV.) Magyarországon az I . kategóriának megfelelő állományok egyelőre nin csenek. Mégis — az OECD-rendszerrel összefüggésben — szükséges volt ezen kategória kialakítása, hogy a jelenleg I I . kategóriába sorolt állományokból egy mielőbb végrehajtandó tesztelés és utódvizsgálat eredményeként, elis mertnek minősíthető állományok rendszeren belüli helye adott legyen. A beérkezett javaslatok helyszíni felülvizsgálata érdekében kilenc munka bizottság alakult, amelynek tagjai —• az egyetem és az E R T I képviselői (mint a szakmai irányelvek referen sei), — a területileg illetékes erdőfelügyelőség és — az erdőgazdálkodó képviselője, — az O V S Z F képviselője (egyben mint szervezőtitkár) voltak. A z útmutató egységes értelmezése, az állományok minősítésének azonos alapokon, történő meghatározása érdekében dr. Majer Antal vezetésével va-
lamennyi bizottsági tag részére az egyetem keretében háromnapos tanfolya mot tartottunk. Ezt követően — gyakorlatilag 1982. május 1. és október 31. között —• a javaslatok helyszínelése megtörtént.
* A munkabizottságok csak az E R T I által előzetesen megszűrt, az alapvető irányelveknek megfelelő erdőrészleteket helyszínelték. A z eredeti javaslatok 1060 erdőrészietet tárgyaltak, de ezek közül csak 457-nek a helyszínelésére került sor. A bizottságok feladata volt — az állományra vonatkozó üzemtervi adatok ellenőrzése, — a faállomány minősítése (homogenitás, a törzsek minősítése, az állomány vitalitása, az állományszerkezet, területnagyság és -alak) és kategóriá ba való sorolása, — az állomány legsürgősebb — legfeljebb 2—3 évre kiterjedő — kezelési teendőinek meghatározása, —• egyéb vélemények rögzítése. A bizottságok munkájának eredményét a táblázat részletesen tárgyalja. Eszerint minőségi kategóriánként bükkből, kocsányos és kocsánytalan tölgy ből az ott feltüntetett nagyságú magtermelő állománnyal rendelkezünk. Magtermelő állományok felülvizsgálatának eredménye Bükk
Kocsányos Kocsánytalan tölgy h e k t á r
Szelektált II/l H/2 II 3 Szelektált (II.) együtt
222,9 300,2 107,7 630,9
348,6 499,2 121,8 1060,6
30,1 114,5 37,4 182,0
Azonosított III/l III/2
199,7 94,6
823,4 311,9
226,6 57,2,
294,3 66,1
1135,3
283,8
122,7 2318,6
23,7 489,5 414,6
Azonosított (III.) együtt Génrezerváció (IV.) összesen (II., III., IV.) Megfigyelés alatt' Mindösszes magtermelő állomány Helyszínelés során kizárt összesen helyszínelve
992,3
—
—
992,3
2318,6
904,2
337,1 2328,4
481,5
451,2
2800,1
1355,3
A z ismertetett adatok azt igazolják, hogy bükkből és kocsányos tölgyből elegendő, míg kocsánytalan tölgyből a kijelölt magtermelő állományok te rülete teljesen elégtelen. Különösen kritikussá teszi a helyzetet a megfigye lésre utalt területek nagysága. Kiemelten kocsánytalan tölgyből az eddiginél sokkal több területet kell elvárni a Mecseki, Balatonfelvidéki, Vértesi, Ipolyvidéki, Mátrai, Borsodi EFAG-októl, továbbá a Budavidéki E V A G - t ó l és az M N veszprémi erdőgazdaságától. Állományaink és így a tölgy fafajú erdősítések egymás közti megközelítő aránya 40—45% kocsányos és 55—60% kocsánytalan tölgy. Eszerint és a
kocsányos tölgyből meghatározott magtermelő állomány mértékéből keztetve, kocsánytalanból mintegy 3000 ha kijelölése indokolt.
követ
* A z 1982-ben elvégzett munka a lassan növő lombos főfafajaink esetében is megteremtette a genetikailag értékes, de mindenképpen a származás sze rint elkülönített szaporítóanyag termelésének lehetőségét. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az egyéb fafajoknál másféle módon megoldott nemesített sza porítóanyag-termelés mellett (nemesnyárak és füzek, valamint akác magter melő állományok is), bükkből, valamint kocsányos és kocsánytalan tölgyből a magtermelő állományoknak a populációgenetika elvei szerint történő ki választásával és ezt követően kezelésével, az OECD-rendszer feltételei is megvalósíthatók. A tagságra vonatkozó kérelem beadható. A z elvégzett munka tulajdonképpen a három fafaj esetében a genetikai értelemben minősíthető és tudatos magtermesztésnek csak a kezdetét jelenti, amelyet kell hogy kövessen egyrészt a rendszeres maggazdálkodás, más részt a magtermelésre kijelölt állományoknak a populációgenetika elvei sze rint történő kezelése. Legkésőbb két éven belül — meg kell oldani a magtermelésre kijelölt állományok végleges nyil vántartásba vételét, fel kell fektetni a törzskönyveket és ezen mun kával a N Ö M I - t meg kell bízni; — előbbi folyamat keretében az erdőfelügyelőségeknek az adott erdőrész letek elsődleges rendeltetésének megváltoztatására határozatot kell hoz ni és ezzel egyidőben ki kell mondani az eredeti üzemtervi előírás szerinti bármely fahasználat tilalmát; — az É R T I feladatává kell tenni a magtermelő állományok kezelésére v o natkozó előírások kimunkálását és annak alapján erdőrészletenként meg határozva a kezelési feladatokat; — új javaslatok alapján kocsánytalan tölgyből a magtermelő állományok területét — lehetőség szerint 1984-ben — a szükséges mértékre kell növelni; —• előbbivel egyidőben a megfigyelésre rendelt kocsánytalan tölgy állo mányok felülvizsgálatát is végre kell hajtani; — legalább a I I . kategóriába sorolt állományok bekerítését két éven belül meg kell oldani. :
Állandósuló és egyben azonnal megkezdendő feladatnak minősül — a populációgenetika és a magtermelésre jelölt erdők állományszerkeze tére vonatkozó rendszeres kutatások végzése, valamint — az utódvizsgálatok beindítása és annak várható eredményével kiegé szített kutatások révén egyes állományoknak az I. kategóriába történő átsorolása. Ezen tennivalókon túlmenően, jelen é v legfontosabb programja az egyéb lombos fajú (főként akácra, cserre, hársra, égerre, magaskőrisre kiterjedő) magtermelő állományokra a javaslatok összeállítása, ezt követően pedig azok nak •— az elmúlt évi gyakorlat szerinti — felülvizsgálata. A z 1982-ben elvégzett munka során az idősebb — jellemzően 80 év felet ti — korú erdőkből válogattunk magtermelő állományokat. Elsődlegesen erre volt szükség, hogy mind a nemesítés terén, mind a belső ellátást vagy exportot szolgáló maggazdálkodás érdekében az alapokat lefektethessük. Ezt követően a fiatalabb korú erdőkből válogatva mielőbb gondoskodni kell a
jövő magtermelő állományainak kiválasztásáról. Ezt a munkát legcélszerűb ben az üzemtervezéssel lehet és kell összekapcsolni. Lassan növő lombos fa fajaink esetében kb. 50—60 éves korban az állomány minősége már jól e l bírálható, illetve annak nevelővágások révén történő — az elsődleges ren deltetésnek megfelelő — céltudatos kezelése kedvezően lehetséges. Eddig a j ó termőhelyen levő állományok kiválasztására törekedtünk. T e r mészetesen az elsődleges cél a jövőben is ez marad. Emellett azonban fog lalkoznunk kell a rossz termőhelyen levő, ökotípus jellegű állományokból történő kiválasztással is. Murányi János
634.0.232.311
TAPASZTALATOK A BAKONY MAGTERMELŐ ÁLLOMÁNYAINAK KIJELÖLÉSE SORÁN DOBROSZLÁV
LAJOS
1982 nyarán—őszén ismét megkezdődött hazánkban az idős tölgy és bükk magtermelő állományok helyszíni kijelölése és minő sítése, mert az 1953—2964 között kijelölt 7981 ha-ból az 1967ben történt revízió után 410 db, 2846 ha törzskönyvezett lombos magtermelő állomány maradt Magyarországon. Az 1968—2980 kö zött eltelt 12 év alatt ezek kezelése, ápolása, rvédelme, nyilván tartása és ellenőrzése — [amit 1951 óta rendelet ír elő — fele désbe merült? — elhanyagolódott? Nem lehet tudni. Három erdőgazdasági táj: az Északi-Eannonhát, a Magas-Bakony és a Ba konyalja területét helyszínelő bizottság tagjaként vettem részt a tölgy, bükk magtermelő állományok ismételt kijelölésében és számolok be röviden néhány tapasztalatról. A z erdőgazdaságok (Balatonfelvidéki E F A G és az M N Veszp rémi Erdőgazdasága), a területen gazdálkodó termelőszövetkezetek (kemenesszentpéteri Petőfi Mgtsz és az ajkai Vörös Csillag Mgtsz) részéről magtermelő állománynak bejelentett területek előzetes szűrése (kis terület, fiatal kor stb.) után, a következő erdőrészletek kerültek minősítésre: Balatonfelvidéki E F A G (Keszthely) 19 községhatárban 34 db erdőrészlet M N Veszprémi Erdőgazdasága (Veszprém) 2 községhatárban 2 db erdőrészlet Petőfi Mgtsz (Kemenesszentpéter) 1 községhatárban 1 db erdőrészlet Vörös Csillag Mgtsz (Ajka) 1 községhatárban 1 db erdőrészlet 23 községhatárban 38 db erdőrészlet
363,6 ha, 49,8 ha, 3,4 ha, 14,4 ha, 431,2 ha.
Farkasgyepü, Csehbánya és Németbánya községhatárokban a fenti 431,2 hektáron kívül 363 hektár összterülettel e g y erdőtömböt, amely országos ter mészetvédelmi terület, egyben az egyetem kísérleti területe, II/3-as, azaz gén-
A "felülvizsgált és elfogadott erdőrészletek aránya, fafajonkénti bontásban Helyszínelt Fafaj
Alkalmatlan
Alkalmas ha
állomány
0/
ha
%
Összes erdőrészlet
KTT KST SZT B
8,0 110,5 37,7 127,2
8,1 89,7 100.0 74,0
90,5 12,7
91,9 10,3
—
—
44,6
26,0
5 13 2 18
Összesen:
283,4
65,7
147,8
34,3
38
ha
%
98,5 123,2 37,7 171,8
100,0 100,0 100,0 100,0
431,2
100,0
rezervátumból szelektált magtermelő állománynak javasoltunk . Ebben az erdőtömbben a meglevő fiatal, középkorú é s i < iős (5-—105 éves) állományok f o lyamatosan biztosítanak magtermést. Az állományok minősítése Minden erdőrészletben egy 40—50 m-es mintaterületen törzsenkénti mi nősítést végeztünk. Ez a mintaterület az egész erdőterületet kellett reprezen tálja, vagyis nem a legjobb, de nem is gyenge, hanem a legjellemzőbb, átla gos záródású, törzsminőségű stb. terület kellett legyen. A mintaterületen levő törzseket négy fő jellemző — törzsalak, csavarodottság, korona és villásodás — öt fokozatba való sorolása alapján minősítettük. Külön vizsgáltuk az állományok egészségi állapotát, homogenitását, a megközelíthetőséget, az izoláltságot, a mezoklíma hatását a magtermés szempontjából, valamint a tömbösítés lehetőségét. Mindezek alapján az erdőrészietet valamelyik magtermelő állomány kate góriába soroltuk. A magtermelő állomány kategóriákban a nemzetközi OECDrendszer követelményei, elvárásai is rögzítésre kerültek. A kategóriakritériu mok bizonyos mértékig meghatározzák az állománnyal kapcsolatos legfonto sabb nevelési beavatkozásokat, mégis feltétlenül szükséges volt a 120—160 éves korig fenntartandó magtermő fák számát meghatározni. Ez a hektáron kénti végső törzsszám természetesen a fafajtól is függ. Idős állományokról lévén szó, amelyekben az erdőnevelési munkák nem kimondottan a mag termelést szolgálták, több esetben az ideális magtermelő állomány törzsszá mánál magasabbat kellett megállapítani. Meghatároztuk a legsürgősebb — három éven belül végrehajtandó — nevelővágás mértékét, esetleges második koronaszint és cserjeszint szerepét, a legértékesebb állományokban a ke rítés létesítését. Már a helyszíni minősítések kezdetén feltűnt, hogy viszonylag kevés a be jelentett erdőrészletek között a valóban kiváló minőségű. A törzsenkénti mi nősítés igen hasznosnak, szemléletformálónak bizonyult. Gyakran szemre vételezéssel szépnek látszó állományban a törzsenkénti minősítés után alig volt l-es, 2-es minőségű törzs. Előfordult, hogy az erdőrészietet a szinte minden egyes törzsön tapasztalt, a törzsminőséget rendkívül lerontó és örök lődő vilásodás miatt kellett kizárni. A 2. táblázatban látható, hogy a vizsgált 38 erdőrészletben csak három valóban jó minőségű, a kiváló törzs magtermelő állomány kategóriába sorol-
Magtermelő állományok kategóriánkénti minősítése Magtermelő állomány kategória
KTT erdő részlet
— II/l. Kiváló vagy törzs II 2. Kiválasztott, 1 szelektálható III 1. Azonosított, tömeget adó — III 2. Különleges, vagy extra — 1 4 5
összesen: Kizárva: Vizsgált:
ható á l l o m á n y t fafajonként:
találtunk.
ha
— 8,0
— — 8,0 90,5 98,5
KST erdő részlet ha
— 1
SZT erdörészlet ha
— 3,4
1 34,0
— —
8 100,7 1 6,4 10 3 13
Különösen
110,5 12,7 123,2
1
— 2
3,7
feltűnő
Összes
erdő részlet
ha
erdő részlet
ha
2
33,9
3
67,9
24,0
"8
81,6
10
93,0
32,8
11,7
11 116,1 1 6,4
41,0 2,2
283,4 147,8 431,2
100,0
2
—
—
37,7
12 127,2 6 44,6 18 171,8
— — 2
B
37,7
—
e minőségbeli
25 13 38
—
differenciáltság
— M á r a b e j e l e n t e t t e k k ö z ö t t is r e n d k í v ü l k e v é s n e k t ű n t a k o c s á n y t a l a n tölgyes erdőrészletek száma. A minősítés után a h á r o m erdőgazdasági t á j b a n m i n d ö s s z e e g y (8,0 h a - o s ) e r d ő r é s z l e t b i z o n y u l t m a g t e r m e l é s r e alkalmasnak. — A z ország egyik legnagyobb b ü k k előfordulási területéről lévén szó, csu p á n k e t t ő k i v á l ó m i n ő s é g ű e r d ő r é s z i e t e t t a l á l t u n k (33,9 h a ) . R e m é l h e t ő e n a II/2-es, kiválasztott, szelektálható kategóriából kellő gondossággal és s z a k m a i o d a f i g y e l é s s e l v é g z e t t á l l o m á n y n e v e l ő b e a v a t k o z á s u t á n , a j ö v ő b e n m é g n é h á n y erdőrészlet m a g a s a b b kategóriába sorolható lesz. — N e m j o b b a h e l y z e t a k o c s á n y o s t ö l g y e s e t é b e n s e m . A v i z s g á l t 13 e r d ő r é s z l e t b ő l e g y e t (3,4 h a ) l e h e t e t t a I I / 2 - e s k a t e g ó r i á b a s o r o l n i . A l e g t ö b b — elsősorban azonális előfordulásokból eredő minőségi mutatók miatt — csak t ö m e g e t a d ó m a g t e r m e l é s r e a l k a l m a s . —• A j k a k ö z s é g h a t á r b a n o l y a n 74 é v e s , t e h á t 1 9 0 8 - b a n t e l e p í t e t t s z l a v ó n tölgy állományt, minősítettünk, a m e l y — különösen a jelentős e g y b e f ü g g ő t e r ü l e t e m i a t t ( e g y e r d ő r é s z l e t 34.0 h a ) — k i v á l ó m i n ő s é g e a l a p j á n t o v á b b i ökológiai, genetikai, f a á l l o m á n y - s z e r k e z e t i és esetleg fiziológiai feltárást érdemel. Összegezve megállapítottuk, h o g y a m a g t e r m e l ő á l l o m á n y n a k bejelentett é s m i n ő s í t e t t 431,2 h a - b ó l m i n d ö s s z e 67,9 h a ( 1 5 , 7 % ) a g e n e t i k a i l a g j ó m i n ő s é g ű , kiváló v a g y törzs m a g t e r m e l ő á l l o m á n y n a k megfelelő terület. E tény — m é g a m i n ő s í t e t t á l l o m á n y o k idős k o r á t ( e g y e r d ő r é s z l e t k i v é t e l é v e l 72—112 é v k ö z ö t t i e k ) f i g y e l e m b e v é v e is — m i n d e n k é p p e n e l g o n d o l k o d t a t ó és a z e r d ő nevelési m u n k á k során végzett szelekciós válogatás fokozott szakszerűségének igényét jelzi. A minősítő bizottság v a l a m e n n y i tagja hiányolta a fiatalabb, középkorú á l l o m á n y o k kijelölését, minősítését. A k ö z é p k o r ú á l l o m á n y o k n a g y f o k ú a l a kíthatósága a j ö v ő m a g t e r m e l ő álolmányainak a biztosítéka. R e m é l h e t ő e n e z e k k i j e l ö l é s é r e is m i h a m a r a b b s o r k e r ü l .
Törzsminősítés
a
Magasbakonyban
További teendők A magtermelő állományokkal kapcsolatos további teendőket a következőkben javasoljuk: 1. A lehető legsürgősebben ki kell értékelni a helyszínelő bizottságok által felvett adatlapokat. 2. A magtermelő állományok minősítésében már részt vett, tehát azonos, vagy közel azonos szemléletet követő szakemberek irányításával legalább a II'1-es (esteleg II/2-es) kategóriába sorolt erdőrészletekben a helyszínen Iki kell jelölni a magtermelő fákat, valamint a következő gyérítéskor fel tétlenül kitermelésre kerülő beteg, sérült, villás stb. törzseket. 3. A magtermelő állományok határait az irányelvekben előírt módon, jól lát hatóan ki kell jelölni. 4. Olyan kezelési utasítást kell összeállítani, amely tartalmazza: — a gyérítések gyakoriságát, mértékét és az állománykímélő technológia l e írását, — olyan térbeli rend kialakítását, amely biztosítja a kijelölt magtermelő fák legideálisabb koronafejlesztését, —• a magtermelő állomány védelmét (kerítés szükségessége), —• az eddig ismert és javasolt termésfokozó eljárások módszereit, — a biotikus károsítok elleni védekezési módokat,
— a magtermés esetén követendő begyűjtési előírásokat (elkülönítés, hely színen történő mérés stb.), — a származás szavatolását biztosító ellenőrzési és — a kategóriánkénti nyilvántartási rendet. Fafajpolitikai irányelveink az őshonos, természetes úton felújuló kemény lombos fafajaink és azok között is elsősorban a tölgyek és a bükk fafajok maximális f ahozamának elérését követelik meg. A z adott termőhelyi viszonyok között e fafajaink által elérhető fatömeg mindenkor szakfeladataink közé tartozott. A legkiválóbb erdőállományok kiválasztása, az azokon végzett sze lekciós tevékenység, állományaink genetikai értékének állandó javítása j ó l felfogott érdekünk, egyben az utánunk következő generációk iránti köteles ségünk. 1
634.0.232.311.2
í
LEGFONTOSABB FAFAJAINK GÉNÁLLOMÁNYA DR.
MÁTYÁS
VILMOS
Az évszázadokon át kényszerű tűzifatermelés olyan erdőket ha gyott ránk zömmel, amelyek faállománya a jelen szükségleteink kielégítését szolgáló, okszerű erdőgazdálkodás lehetőségét nagy részt rontja. Kedvezőtlen a fafajösszetételünk és leromlott a főbb fafajok génállománya. Fontos érdek fűződik így erdei fafajaink — ezek között elsősorban a tölgy és a bükk — nemesítéséhez és utóbbiak kellő elterjesztéséhez. Hasznos eszközök ehhez az újab ban felkarolt magtermelő állományok. Gyakorlatilag megvalósít ható tömeges nemesítést jelentenek. Kérdés azonban, hogy ezt faállományaink kormegoszlása milyen mértékben teszi lehetővé? — mit is kell
tenni?
A M a g y a r Középhegységben és a Dunántúlon — ahol erdeink tömörülnek — főleg a X I X . században folyt, de már régebbi keletű kíméletlen erdőhasználat, gyakori sarjerdő-gazdálkodás az erdők állapotára súlyos következményekkel járt. Ezek az állományok génkészletükben nagyobbrészt elszegényedtek, hogy úgy mondjuk — elkorcsosultak. A nemes fajok sokhelyütt kiszorultak, értéktelenebb fafajok vették át a vezérszerepet. í g y következett be a nemes tölgyesek és bükkösök összezsugorodása, a cser és a gyertyán túlzott tér foglalása. Elképzelhető, hogy a leromlott erdőállományban milyen készletleszegényedés következett b e : mindig a legjavát termelték ki, szinte szálalásszerű használatok folytak. Fazekas Mihály is írja a „Ludas Matyi"-ban. hogy „a legszebb törzseket dönteni az építkezés céljára". A vasutak, gyárak épít kezéseihez is csak a legszebb, legkiválóbb anyagot keresték és az erdőkben sok selejt, genetikailag értéktelen anyag maradt vissza. A hamuzsírfőzéshez a legszebb bükköket döntötték. Aztán a tarvágásos gazdálkodás már nem v á logatott semmiben, a vágásterületeket nem újították fel, s ott az nőtt, amit a természet éppen produkálni tudott. A területet legeltették, talaját tönkretették, s ma az erdőgazdaságok terveiben a „rontott erdők" átalakítása a legkeserve sebb feladat.
Már a millennium idején felismerte Bedő Albert országos főerdőmester a tölgy visszaszorulását, s ezt az ország legértékesebb fafajának tartva, mindent elkövetett, hogy a kipusztult tölgyeseket értékes származású, szlavóniai mak kal újítsák fel. Ezen akció maradványai ma az ország legkitűnőbb tölgyállo mányai. A z Alföld fátlanságába beletörődni nem tudó Kaán Károly, az agilis Kiss Ferenc és sokan mások mindent elkövettek az alföldi sík területek erdősültségének emelésére, az e területen ősi lombfák elterjedését azonban csak nagy anyagi áldozatokkal — a vízgazdálkodás rendezésével — lehetne rekonstruálni. A d d i g is, bele kell törődnünk a kényszerű fenyvesítésbe. Ma legfontosabb feladatunk a legértékesebb fafajaink további degradációjának, visszaszorulásának megakadályozása. Gazdasági jelentőségük miatt ne mesítésükről nem mondhatunk l e ! A legjobb állományok elszaporítása már régi gondolat, de a mai napig sajnos kevés megértésre talált. Pedig tényleg, gyakorlatilag megvalósítható nemesítésről van itt szó! A nemesítés egyéb módszerei — a plantázsoktól eltekintve — kísérleti stádiumban vannak, az egyedüli tömeges szelekció a magtermelő állományokon keresztül érhető el. Sali Emil: „ M e g j e g y z é s e k . . . " című tanulmánysorozata tömör átnézetét adja fafajonként fagazdálkodásunknak. Eszerint: Kocsányos tölgyeseink 10%-a sarjerdő, van tehát mit „nemesíteni"! Itt a génkészlet a zalai, vasi, veszprémi, somogyi és baranyai területeken van. A kocsánytalan tölgyből 85,8 ezer ha szálerdő mellett 102,9 ezer ha sarjerdő van! Igen vigasztalan helyzet,, mivel a legnagyobb területen elterjedt fafaj van genetikailag a Legrosszabb helyzetben! Hihetetlen mennyiségű makk-készletre lenne szükség, de honnan, ha nincs magtermelő állomány kellő számban? Itt semmiféle szövettenyészet nem segíthet! A legszebb szálerdők az Északi-Középhegységben vannak, itt kell a vízgazdálkodás feljavításával (árkolással!!!) a termőkészséget fokozni és minden, továbbtenyésztésre alkalmas állományt védelem alá kell venni! A kedvezőtlen állapotokra jellemző, hogy a kimon dott kocsánytalan tölgy termőterület — a Zempléni-hegység — pl. 2/3 részben sarjeredetű állományokból áll! A legszebb szálerdők viszont Zala, Vas, Veszp rém megyékben vannak. Ezek lesznek tehát a magellátás központjai. Ismét más kérdés, hogy szükségből e tájból az erdősítési anyag az ország keleti v é gében felhasználható-e? A csertölgyet azt hiszem, Magyarországon nem kell félteni, bár 12,2%-os elterjedése 5,2% sarjállománnyal van terhelve, azaz csereseinknek majdnem a fele kis értékű! Hajdan tűzifának így is megfelelt, de ma már főleg mind ott, ahol nemesebb fafajt szorított ki, átalakítására van szükség. Űjból és i:- metélten csak nemes, illetve legalább elfogadható erdősítési anyagra lesz szikség! N a g y baj van bükköseinkkel. Bár itt a sarj állományok területe csak kisebb t •;edék, de ezek igen szomorú állapotban vannak. A z összes erdőgazdaság az ilyen állományok lecserélését, illetve szálerdőkké való átalakítását tervezi. E j hihetetlen mennyiségű, sok száz millió bükkcsemetét igényelne, figyelembe v é v e , hogy a fiatalabb korosztályokban mindenfelé nagy hiányok vannak. Tudnivaló, hogy a jelenlegi országterületen már igen régi idők óta folyik a mesterséges telepítés. Érintetlen autochton állományok legfeljebb a hegy vidéki bükkösökben és kocsánytalan tölgyesekben találhatók. Egyebütt a leg különfélébb származású ültetési anyag, makk, csemete stb. került sokszor a fajnak nem megfelelő területre. í g y az állományok e g y része bizonytalan származású ültetési anyagból származott, a termőhelyállékonyság sok helyen
megbízhatatlan, genetikai szempontból értéktelen állományok keletkeztek. A z ökológiai tájrendezés alapelvei szerint végzett telepítéseknél messzemenőleg szem előtt kellene tartani a táj egykori, őshonos fafajainak a lehetőség szerintni rekonstrukcióját. A legelterjedtebb lombfa faj csoportot a kocsánytalan tölgy fajok képezik. A sorozatba (series) tartozó három f a j : 1. Quercus petraea az üdébb, hűvösebb oldalak és völgyaljak fája, a g y e r tyánnal szeret elegyedni. 2. Quercus Dalechampii a szárazabb, délies és nyugati kitettségek melegebb, cserrel elegyes termőhelyek fája. M í g előbbi nyugat-európai, oceanikus faj, ez balkáni mediterrán jellegű. 3. Quercus polycarpa a két előbbinél nálunk kisebb területen, főleg átmeneti alakokban fordul elő, jellegében ,,molyhostölgy szerű". A makk begyűjtésénél ezeket a fajokat (melyek sokak számára még ma is ismeretlenek) természetesen összekeverték, így ma minden törvényszerűség nélkül, a legkülönbözőbb vízgazdálkodási fokokban előfordulhatnak. Ugyanez a helyzet a későn és korán virító szlavóntölggyel. Ezek a mikrorelief szerint alakultak ki: a mélyebb, üdébb, későn felmelegedő talajokon a későn virító, a magasabb, szárazabb, korán felmelegedő részeken a korán virító változat. Ez azonban csak az őshonos területeken volt így. A z összekevert makk miatt ma teljesen keverten is előfordulhatnak. A genetikai célú kiválogatásnál mindezeket figyelembe kell venni!
A génelszegényedés a hazai erdőkben olyan mértékű, hogy kifogástalan autochton egyedeket igen ritkán lehet találni. Mégis, viszonylagosan legjobb állományok in situ, vagyis az eredeti termő helyen való fenntartása nélkül, a jövőben még nehezebb helyzetbe jutunk. Egyszerűen nem lesz olyan állomány, amelyből a nemesítési munka kiindul jon. Mivel azonban minden faállomány csak e g y bizonyos maximális korig tartható fenn, gondoskodni kell a kiöregedő, kiváló állományok utódállomá nyainak létrehozásáról. Vizsgáljuk meg, hogy országos viszonylatban a főbb állományalkotó fafajok fiatal állományai kellő mértékűek-e? A tölgyeknél az idős korosztályokban a szabályos állapothoz képest még mindig hiányok vannak. A 36 ezer hektár 81 évesnél idősebb faállománynak legalább 10%-áí kellene magtermelés érdekében fenntartani és megfelelően kezelni! A legfiatalabb korosztályt kivéve, mindenütt többletek vannak. Or szágos viszonylatban 3600 ha magtermő állományt feltétlen javasolni lehet. A revízió előtt kereken 4000 ha volt törzskönyvezve!!! A csernél a fiatal. állományok jelentős megfogyatkozása (—10 ezer ha) a fa faj visszafejlesztésével van kapcsolatban. A közepes korú állományoknál a múlt idők cseresítési kampánya miatt sok a többlet, de idős állományokban jelentős hiány van (igaz, hogy a csert 100 é v felett csak kivételesen tartják fenn). A csernél a fő problémát a fagylécképződés, gombásodás, bélrothadás okoz za, melynek oka a nem megfelelő termőhely. K é t változata a Qu. Cerris var. austriaca és var. Cerris közül az előbbi a nyugati, üdébb termőhelyi, az utóbbi a szárazságtűrő ökotípus. Itt lép fel a fehér- és vöröscser probléma is. A g é n rezervációkat a Faipari Kutatóintézet vizsgálataival és eredményeivel kellene egyeztetni. A z idős állományok megfogyatkozása miatt ez már eléggé m e g késett feladat! Pedig csereseink a magyar erdőgazdálkodás nélkülözhetetlen
Legfontosabb fafajaink kormegoszlása A MÉM ERSZ adatai, 1981 1—10
Tölgy
van sz. áll.
+
—
Cser
van sz. á l l . i
—
Bükk
van sz. á l l . "r*
—
11—20
21—30
81—90 31—80 é v e s
91—100
100—
összes
7o
24 931 29 282 35 829 25 409 25 409 25 409 — 3 873 10 420 478 — —
8 689 8 328 279 508 28,1 153 491 18 958 127 045 25 409 25 409 25 409 — — — 26 446 6 451 16 720 17 081 —
8 759 11 676 10 280 13 443 13 443 13 443 — — — 4 684 1 767 3163
101 534 8 622 4 022 67 215 13 443 13 443 34 319 — — 4 821 9 421 —
3 563 7 953
4 474 7 953
—
—
4 390
3 479
4 900 7 953 —
47 752 10 570 31 812 7 953 2 617 15 940 —
3 053
—
6 674 7 953
— 1 279
2 985 13 443
147 878 14,8
—
10 458
9 550 7 953 1 620
87 488
8,8
—
állományai, s a j ö v ő b e n is m e g kell t a r t s á k s z e r e p ü k e t a z a u t o c h t o n t e r m ő h e l y e k e n , m i v e l m á s fafajokkal v a l ó helyettesítésük erőltetése a z ökológiai e g y e n s ú l y t v e s z é l y e z t e t i ! T u d o m á s u l kell v e n n ü n k , h o g y k l í m á n k és v í z g a z dálkodási h e l y z e t ü n k a cser ősi t e r m ő h e l y e i n e f a f a j n a k biztosít e l ő n y t . . . A bükk v a l a m e n n y i á l l o m á n y a l k o t ó f a f a j u n k k ö z ö t t a l e g k e d v e z ő t l e n e b b h e l y z e t b e n v a n , m i v e l fiatal á l l o m á n y a i a z adatok szerint állandóan f o g y n a k . O r s z á g o s v i s z o n y l a t b a n a z 1—30 é v e s b ü k k ö s ö k b e n kb. 11 ezer hektár a hiány! A k ö z é p k o r ú á l l o m á n y o k b a n m u t a t k o z ó többletek a századfordulótól a leg u t ó b b i é v t i z e d e k i g f o l y a m a t b a n v o l t t ú l h a s z n á l a t o k b ó l e r e d n e k . 1890—1910 k ö z ö t t v o l t a k a l e g n a g y o b b k i t e r m e l é s e k , s e b b ő l k b . 5000 h a t ö b b l e t kelet k e z e t t a m a 71—90 é v e s á l l o m á n y o k b a n . A l e g k ö z e l e b b i u t á n p ó t l á s b i z t o s í tottnak tűnik, d e veszélyben v a n a j ö v ő század bükköseinek fenntartása! E z é r t a b ü k k ö s ö k b ő l a 81 é v f e l e t t i á l l o m á n y o k a t o l y a n m ó d o n k e l l e n e k e z e l n i , h o g y k b . 4000 h a - o n a f e l ú j í t á s t é s a c s e m e t e - , i l l e t v e m a g t e r m e l é s t ö s s z e l e h e s s e n e g y e z t e t n i . A r e v í z i ó e l ő t t m á r 2281 h a b ü k k m a g t e r m ő á l l o m á n y v o l t t ö r z s k ö n y v e z v e . A f i a t a l o s o k b a n l e v ő h i á n y és a s a r j á l l o m á n y o k á t a l a k í t á s a m i n i m á l i s a n 200 m i l l i ó c s e m e t é t i g é n y e l , s e z c s a k k b . f é l é v százados p r o g r a m m a l valósítható meg.
* A n e m őshonos fafajok, s főleg a f e n y ő k nemesítése a z autochton fafajok p r o b l é m á i mellett m á s o d r e n d ű jelentőségű o l y a n é r t e l e m b e n , h o g y itt sokkal k ö n n y e b b a nemesítő munkája. A nemesnyárak, árbócakác, vöröstölgy, a z erdeifenyő, lucfenyő, v ö r ö s f e n y ő g e n e t i k a i k u t a t á s a m á r e d d i g is s z é p e r e d m é n y e k e t h o z o t t . M a g p l a n t á z s o k k a l m e g o l d o t t u k a z e r d e i f e n y ő m a g - s z ü k s é g l e t kielégítését. N é h á n y őshonos f a f a j u n k a z o n b a n p u s z t u l á s r a v a n í t é l v e : a m o l y h o s t ö l g y , a h a z a i ő s h o n o s nya r a k , s z á m t a l a n k í s é r ő f a f a j ( p l . a b e r k e n y é k ) . E z e k e t in situ s z i g o r ú v é d e l e m alá kell v e n n i és elszaporításukról is g o n d o s k o d n i kellene. I d e tartozik a m a g y a r t ö l g y n é h á n y h a z a i á l l o m á n y a is. M i n d e z e k e n t ú l m e n ő e n , feladatunk kell l e g y e n a m á r e g y é v s z á z a d előtt Simonkai által sürgetett Quercetum fajtagyűjtemény összeállítása, hiszen „tölgyország"' v a g y u n k .
634.0.308
A MUNKAERŐKIVÁLTÁS NÉHÁNY ERDŐGAZDASÁG! PROBLÉMÁJA DR. JÁMBOR LÁSZLÓ, MAROSI GYÖRGY
A termelés munkaigényességének csökkenése, a m^unkaerö holtmunkával történő felváltása nem lehet öncélú folyamat. A ki váltó okok és a gépesítés hatásának komplex értékelése szükséges ahhoz, hogy az élőmunka holtmunkával történő helyettesítése társadalmi-gazdasági, és műszaki-technikai oldalról egyaránt meg alapozott legyen. A z erdőgazdaságok alapvető feladata a tartamos erdőgazdálkodás érdekében az erdőalap nagyságát értékben növelni (esetleg szinten tartani), és a vertikum adta lehetőségek mellett megoldani a faanyag ésszerű értékesülését, M í g az első funkció a népgazdasági, addig az utóbbi a vállalati érdekhez kapcsolódik ma szorosabban. A vállalatok a kitűzött célokat különböző erőforrásaik (élő és holt munka) felhasználásával érhetik el. A z egyes — korlátozottan egymásra átváltható — erőforrások részarányát a gazdaságosság mint kiinduló elv mellett több té nyező befolyásolja (ezek egyike lehet a létszámalakulás). A z erdőgazdaságnak mint szervezetnek, funkcióit és a különböző tényezőket szem előtt tartva lehet és kell a termelőerők egyes elemeinek fejlesztését megtervezni és megvalósí tani. Ez zömében a műszaki fejlesztéssel valósul meg. Í g y egy-egy beruházás elhatározásánál is célszerű ezt a szemléletet a jelenleginél jóval erősebben ér vényesíteni. N e m lenne nehéz negatív példával megerősíteni az előbbiek fon tosságát. Ezek a gondolatok és Andor József , , A motorfűrész első helyen marad?" című cikke ( A z Erdő 1982. 2. sz.) késztettek bennünket arra, hogy a munkaerő kiváltás néhány erdőgazdasági problémájával foglalkozzunk. A hivatkozott cikkben a szerző a Zalai E F A G példáján keresztül a motor fűrészre alapozott fakitermelés ÖSA-gépsorral történő felváltásának a terme lés önköltségére gyakorolt hatását bemutatva arra a következtetésre jut, hogy mivel az élőmunkaigényesség csökkentése jelentős költségnövekedést eredmé nyez, a termelékeny gépek alkalmazására mindaddig, amíg elegendő fizikai munkaerő áll rendelkezésre, csak szűk körben kerülhet sor. Általános elter jedésük csak a fizikai munkaerő számának jelentős csökkenésével várható. Egyetértünk a szerző azon megállapításával, hogy a jelenlegi költségviszo nyok mellett az élőmunka holtmunkával történő felváltása költségnövekedést eredményez, és ésszerűtlen gépesítéssel a termelés önköltségét nem célszerű növelni. Kérdés azonban, hogy lesz-e elegendő
munkaerő?
Ahhoz, hogy erre a kérdésre megközelítő pontossággal választ tudjunk adni, mindenekelőtt az elmúlt évek munkaerő felhasználását kell közelebbről meg vizsgálnunk. «Az 1. táblázat az 1971-től 1980-ig terjedő időszak létszámalakulá-
A létszámalakulás fontosabb adatai
Összes foglalk. Ebből: Teljes munkaidős létszám Teljes munkaidősökből — fizikai — alkalmazott Fizikai létszámból — állandó fogl. — időszaki foglalk.
1971
1972
1973
1974
1975
1976
1977
1973
1979
1980
40 878
39 617
38 978
38 359
37 966
38 052
36 727
36 457
35 743
35 09!!
38 774
37 901
37 466
36 620
36 324
36 307
34 697
34 12::
33 65
33 07
31 829 6 945
31 091 6 810
30 790 6 676
29 957 6 663
29 778 6 546
30 791 5 516
29 16-! 5 533
28 568 5 55í
28 05' 5 59:
27 53:: 5 53.
22 990 8 839
22 920 8 171
22 876 7 914
22 647 7 310
22 878 6 900
24 698 6 093
25 333 3 831
25 43S 3 130
24 66' 3 38"
24 75 2 78Í
sának fontosabb adatait tartalmazza. ( A cikkben közölt adatok minden esetben a 13 EFAG-ra vonatkoznak.) A z erdő- és fafeldolgozó gazdaságok átlagos állományi létszáma a vizsgált időszakban 14,1%-kal (5780 fővel) csökkent, s ennek 98,7%-a (5703 fő) a tel jes munkaidős létszám változására vezethető vissza. A munkaügyi statisztikában a korábban alkalmazotti létszámban szereplő, kisegítő állományba tartozó dolgozókat 1976-tól az állandóan foglalkoztatott fizikai állományúak között kell kimutatni. Ezek létszáma 1975-ben 1075 főt tett ki. A táblázatban szereplő adatokból levonandó következtetések realitása érdekében ezzel a létszámmal az alkalmazottak és az állandó fizikaiak adatait 1976-tól kezdődően folyamatosan módosítanunk kell. (Feltételeztük, hogy lét számuk ezalatt az idő alatt nem változott.) A z így korrigált adatok szerint a teljes munkaidősökön belül az alkalmazotti létszám alig — mindössze 332 fővel — csökkent. A létszámcsökkenés döntő többsége (5371 fő) tehát a fizikai létszám csökkenéséből származott. (Igaza lehet dr. Kuthy Gyulának, aki ,,Az E R D Ő 1981. évi 12. számában arról ír, hogy a nem fizikai területeken dolgo zók létszáma több a kívánatosnál.) A z ismertetett adatok arra mutatnak rá, hogy a vizsgált időszakban végre hajtott kemizálás és gépesítés elsősorban az időszaki munkákat váltotta ki, az állandó munkások létszámára azonban ez idáig nem volt csökkentő hatással. A sorrendet megfordítva, fogalmazhatunk úgy is, hogy az időszaki munkások létszámának csökkenését kellett kemizálással és gépesítéssel pótolni. Mi várható az elkövetkező
években?
A z időszakiak létszámának csökkenése lassan érkezik a végső határhoz, oda, amikor már nem, vagy alig lesz a vállalatoknak időszaki munkában foglal koztatott dolgozója. Ha a fizikai foglalkoztatottakat tovább bontjuk állandó és időszaki foglal koztatottakra, láthatjuk, hogy az állandó munkások létszáma növekedett — tíz év alatt 687 fővel — míg az időszakiaké egyharmadára csökkent. Lényegé ben tehát a munkáslétszám csökkenése teljes mértékben, s ezen keresztül az erdő és fafeldolgozó gazdaságok létszámváltozása túlnyomó többségében az időszaki munkások számának jelentős csökkenésére vezethető vissza. A 2. táblázatból kitűnik, hogy a létszámcsökkenés legérzékenyebben az er dőművelést, majd a fahasználatot érintette. A fafeldolgozásban foglalkoztatot tak létszámának csökkenése nem érte el az ,500 főt, a segédüzemágak létszáma pedig a gépesítettség fokozódása következtében növekedett. Véleményünk szerint az erdőgazdasági vállalatok műszaki fejlesztése az utóbbi néhány évben fordulóponthoz érkezett. A korábbi kézimunkára alapo-
2. táblázat
A fizikaiak átlagos állományi létszámának üzemágak közötti megoszlása (fő) Üzemág Erdőművelés Fahasználat Fafeldolgozás Segédüzemágak Egyéb tevékenys. Összesért:
1971
1972
1973
1974
1975
1976
8 275 8 386 8 389 5 518 3 685 33 853
7 652 7 218 6 869 6 367 7 007 7 967 7 922 7 572 7 537 7 475 7 969 8 011 7 781 7 710 8 123 5 714 5 797 5 942 6 002 6 474 3 271 3 123 3 156 3 063 3 960 32 572 32 071 31 458 31 187 32 39:)
1977
1978
1979
1S88
6 148 7 20Í 8 22) 6 600 3 919 32 09
5 273 5 48 5 843 6 83: 6 50: 6 387 8 22" 8 12 7 891 6 78: 6 77,': 6 827 3 95" 3 81 3 706 31 64 30 70 30 090
zott termelést lényegében minden területen kis és középgépek váltották fel. Kialakult tehát a termelés gépesítésének jelen fokára jellemző új élő- és holt munka arány, amely a jövőben a következők miatt módosulhat: — Elsősorban a szabályozórendszer hiányosságaira visszavezethető okok miatt. A vállalatoknál megítélésünk szerint belső létszám- és teljesítmény tartalékok képződtek, amelyeknek felszabadítására feltétlenül szükség van. Ebből az következik, hogy potenciálisan globális munkaerőhiányra az erdőgazdálkodás területén nem kell számítani. — Problémát jelenthet viszont néhány, a termelés szempontjából kulcsfon tosságú munkaterületen jelentkező munkaerőhiány, amely rákényszerít heti a vállalatokat egy gazdaságtalan műszaki fejlesztésre, ami sem a vál lalatnak, sem az ágazatnak, sem pedig a népgazdaságnak nem lehet elő nyös (pl. nehéz fizikai munkák területén). Ez ellen úgy lehet védekezni, hogy az adott terület dolgozóit kellően megfizetik, munkájukat megbecsü lik, s ezen túlmenően megfelelő munkakörülményeket biztosítanak szá mukra, és így a műszaki fejlesztés a beszerzési korlátok adta lehetősége ken belül ésszerű keretek között marad. A bér- és keresetszabályozás eddigi rendszerében a racionális létszámgazdál kodást és a tényleges teljesítményeken alapuló keresetdifferenciálást egyidejű leg nem sikerült megoldani. Nemcsak a szükséges munkaerő biztosítása, ha nem a vállalati gazdálkodás eredményességének egésze szempontjából is fon tos tehát a bér- és keresetszabályozás továbbfejlesztése. Amennyiben ezen a területen sikerülne lényeges előbbrelépést elérni, nem tartanánk ágaza tunkban reális veszélynek a munkaerő hiányt, s ezzel megszűnne a vállalato kat gazdaságtalan műszaki fejlesztésre késztető egyik külső nyomás is. A műszaki fejlesztés lehetőségei A z elmúlt időszak tényei (3. táblázat) azt mutatják, hogy a termelés álló eszközigénye összességében 1974-ig csökkent, az aktív eszközcsoport esetében szinten maradt. Ebben az időszakban a jellemző rövidfás munkarendszer ( m o torfűrész, traktor, l ó ) tartalékainak mozgósítása lehetővé tette az eszközhaté3. táblázat
A termelés állóeszköz-igénye
Állóeszközállomány (mFt) 1-ből aktív gép + iármű (mFt) Teljes termelési érték (mFt) Eszközigényesség (a.) 1:3 Eszközigényesség ( b . ) 2:3
1971
1972
1973
1974
3030
2977
3149
3314
3796
4199
842
742
804
879
1200
1442
3416
3436
3696
3979
3992
4667
1975
1976
1980
1978
1979
4714
5142
5791
6413
1755
1961
2396
2773
5073
5456
5838
7899
1977
0,89
0,87
0,85
0,83
0,95
0,90
0,93
0,94
0,99
0,81
0,25
0,22
0,22
0,22
0,30
0,31
0,35
0,36
0,41
0.35
konyság növekedését. A z V . ötéves tervidőszakban mind nagyobb részarányt képviselt a hosszúfás munkarendszer, a fafeldolgozás fejlesztése (fűrészipari rékontsrukció) felgyorsult, és az erdőművelésben is egyre több gép dolgozott. Az állóeszközök mennyiségi és értékbeni izmosodását a termelés (alapvető en objektív korlátai, miatt) nem tudta növelni. A z egységnyi produktum elő állításához í g y egyre több állóeszközre volt szükség. A z 1980-as kedvező, vál tozás a faáremelkedés eredménye, aminek hatását leszámítva a korábbi évek tendenciája folytatódik. A z állóeszközigényesség növekedése a vállalati fejlesztési alappal szemben támasztott és támaszt folytonosan növekvő igényt. A számítások szerint az évente képződő amortizáció — 1977-től — több, mint az: egyszerű pótlási szük séglet, de a dinamikus szintentartás megvalósításához kevés. Í g y a nyereség ági fejlesztési alapnak kellett már ez utóbbit is forrásoldalról teljessé tenni, és ezen túl a termelésnövekedés eszközszükségletét (emelkedő eszközigényes ség mellett) megteremteni. A z „F"-alapnak ez a része viszont ehhez kevés volt így indokolt segítségként élt az előző ötéves tervben az erdőgazdálkodásban érvényes beruházás-támogatás. Á z indokoltságot a bevezetőben említett hoszszú távú érdek (út, rakodó), az erdészeti gépkihasználás objektív korlátai (te rep, időjárás), és a relatív' műszaki elmaradottság (gép beszerzés) is alátá masztotta. • . • • . • •• 1
A z 1980-tól jelentősen csökkenő beruházás-támogatás együtt jelentkezik a valószínűen tovább romló eszközhatékonysággal, ugyanis a közeljövőben a fatermelés fejlesztése kap nagyobb hangsúlyt (apríték). Milyen legyen a műszaki
fejlesztés? 2
A vázolt helyzetet tudomásul v é v e a vállalatoknak megalapozott fejlesztési stratégiát célszerű kidolgozni. A stratégiai terv a hosszabb távú (5 év vagy több) vállalati tervnek részeként nem. csak az elképzeléseket kell, hogy, tartalmaz za, hanem a. korlátok (beszerzés, finanszírozás) reális feltárásával a konkrét tennivalókat ' i s . . A keretterv lehetőséget adhat a rugalmas alkalmazkodásra az alapvető célok feladása nélkül. A z ilyen szemléletű fejlesztéssel nem egyeztethető össze sem a létszámcsök kenés által kikényszerített munkaerő kiváltás, de a skandináv és az észak amerikai fafaló gépcsodák kritika nélküli beszerzése sem. Lehetőséget kellene teremteni és azután ösztönözni a szocialista gépbeszerzések kiszélesítését. A ha zai erdészeti gépgyártást pedig a könnyen felszerelhető, különböző célú adap terek fejlesztésének irányába célszerű terelni. Ugyanakkor indokoltnak lát szik az erdészeti infrastruktúra (főleg a javító-karbantartó bázis) szintjének jelentős emelése. N e m biztos, hogy jó — bár látványos — ha a műszaki er dészet amúgy is a kívánatosnál kisebb teljesítőképességét új üzem építése és gépei, eszközei gyártása köti le. Összefoglalóként: a gondolkodásunkat kell lényegesen megváltoztatni. A műszaki fejlesztést ne csak a munkáslétszám-változás motiválja. A munkaerő kiváltás kikényszerített ún. „tűzoltómódszere" a fejlődés keserves útja. Sokkal inkább arra kell törekedni, hogy az alaptevékenység műszaki fejlődése v i szonylag egyenletessé váljék. 1
2
A vállalataink a vizsgált időszakban mind nagyobb mértékben vettek igénybe hitelt fejlesz téseikhez. Ezt néni tekintjük külső forrásnak, hanem a vállalati fejlesztési alap átütemezésé nek A hitel kamata pedig, mint költség, a nyereségadózás miatt a fejlesztési források szem pontjából menyiségben nem jelentős. Érdekeltségi tényezőként pedig — sajnos — teljesen elenyésző. A cikkben végig feltételezzük, hogy a vállalatok a termelés szervezéséből adódó lehetőségei ket kihasználják.
AZ ERDŐ TŰRŐKÉPESSÉGE A sok évszázados, sőt helyenként sok évezredes emberi tevékenység ered ményeként az erdők területe lecsökkent. A megmaradók elegyetlenné v á l tak, hiányoznak belőlük a nagyragadozók is. A maradék fapopulációkat e g y e t len korosztály képviseli. Ez az egy korosztály e g y r e kisebb területen képes önmagát megújítani, e g y r e gyakoribb és súlyosabb bizonyos kórokozóknak epidémiája és kártevőknek a gradációja, egyre nagyobb a különböző szenynyeződések következtében föllépő erdőpusztulás. A helyenként és időnként egészen durva beavatkozások ellenére m é g min dig vannak erdeink, ha nem is hasonlítanak az ember előtti állapotokra. Kérdés, hogy amit eddig tettünk az erdővel, azt tehetjük-e ezután is, ha igen, meddig? Megőrizhetjük-e erdeinket a jelenlegi gazdálkodás mellett? Van-e az erdőnek embertűrő-képessége, és ha igen, hol van annak határa? A megoldandó
feladat
Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre válaszolhassunk, elengedhetetlenül szük ségünk van az erdő, a Bioszféra szerkezetének, állapotjelző paramétereinek, tartós létezési feltételeinek ismertetésére. A z eddig szerzett ismereteink nem felelnek meg minden követelménynek. Erdő és Bioszféra fogaimurik, erdő és Bioszféra definícióink csak néhány önkényes, kiragadott, elsősorban a fakiter melés célját és a hagyományos vizsgálati módszereinket, mérési eszközein ket tükröző szempontnak felel meg. A rendszerkutatók (Churchman, Szadovszkij, Ackoff, Mesarovich stb.) és az ún. tudományfilozófusok (Wartofsky, Fehér M.) segítségével, valamint a bio kémikusok, elsősorban Gánti chemoton modelljére, és az ökológusoknak a szupraindividuális organizációval kapcsolatos eredményeire támaszkodva si került egy olyan erdő-, olyan ökoszisztéma-, sőt olyan Bioszféra képet és f o galmat kialakítani, amely a valósághoz képest hiánytalannak, ellentmondás mentesnek, tetszés szerint részletezhetőnek és bárki által ellenőrizhetőnek mutatkozik. Ennek az erdő- és Bioszféra képnek a részletes leírása „ A Bioszféra funkcio nális rendje" címen el is készült már. A lényeg röviden az, hogy Gánti chemoton elméletét ki lehet, és ki is kell terjeszteni az ökoszisztémákra és a Bioszféra egészére is, amelynek eredmé nyeként láthatóvá v á l i k : az erdő másodfokú, a Bioszféra pedig harmadfokú organizmus, vagyis önmaga állapotát mérő, érzékelő, ellenőrző, fenntartó, r e generáló, stb. „mechanizmus". Erdőn belül az egyes populációk, Bioszférán belül az egyes ökoszisztémák működése hasonló a sejteken belüli enzimek, membránok, valamint a hozzájuk tartozó genom-részletek működéséhez. Ezért az egysejtű, v a g y soksejtű élőlény állapotát éppúgy mint az erdőét, v a g y a Bioszféráét a határaikon belüli, zártvonalú kényszerpályák menti helycseré vel, mint az egyensúlyi állapottól való eltérés dinamikus formájával kell j e l lemezni.. Ez az anyaghelycsere, amit körfolyamatnak, ciklusnak, konvekciónak, örvénylésnek neveztünk, a továbbiakban szintetikus mozgásformának is te kinthető, sőt tekintendő. Ennélfogva ennek időbeli sorsa, története nem „ v á l tozás" v a g y „fejlődés", hanem állandóság, v a g y gerjedés v a g y csillapodás. Mértéke pedig az egyensúlyi állapottól való távolság. Azt kell tehát vizsgálnunk, hogy az erdő milyen mértékű egyensúlyi álla pottól való eltérés esetén lehet stabil, az erdő élelmi hálózata milyen feltételek
mellett képes a tartós létezéshez szükséges anyagokat felvehető állapotban (helycserében) tartani, és az ehhez szükséges energia- (és anyag-) fluxusokat a környezetből fölvenni? A z egyensúlyi állapottól való távolságot sajnos közvetlenül nem tudjuk mérni. K ö z v e t v e viszont mérni tudjuk, hogy az erdő e g y konkrét területére milyen anyag- és energiafluxusok érkeznek, milyenek távoznak? Ebből már következtetni tudunk arra, hogy a területeri milyen, maximális egyensúlytól távoli állapot alítható elő? Ezután csak azt kell meghatározni, hogy a konk rét ökoszisztéma élelmi hálózata milyen mértékben képes e maximum meg közelítésére, és hogy a Bioszférának ebből mire van szüksége. A gyakorlati feladatok meghatározása céljából emellett lehetséges az is, hogy az ökoszisztémát vagy a Bioszférát a klimaxtól való eltéréssel jelemezzük. Mivel a klimax állapot az erdő, a Bioszféra normális, egészséges, optimális, hiánytalan állapotát jelenti, ezért elegendő azt vizsgálnunk v a g y mérnünk, hogy mi hiányzik az erdőből v a g y a Bioszférából? Ezek után megkísérelhetünk választ adni arra a kérdésre, hogy milyen fel tételek mellett nevezhető az erdő. a Bioszféra klimax állapotúnak? A Bioszfé ra funkcionális rendjének ismeretében ezen feltételek között a következők a legfontosabbak: 1. A z élelmi hálózat populáció-gazdagsága. A z egyes populációk diverzitása olyan legyen, hogy egymást sem megenni, sem az élelmi hálózatból kiszorítani ne tudják. A szupraindividuális organizációt (a természetes szelekciót, a belső egyensúlyt) ne zavarja semmi. 2. A z ökoszisztémák, az erdők anyagmérlege ne legyen negatív, az anyag fluxusok ne erodálják az ökoszisztéma szerkezetét. A víz, a szél ne vigyen el több anyagot, mint amennyit hoz. 3. A z élőlények szerkezeti anyagai ne váljanak ki a helycseréből, a geoké miai ciklusból, vagyis a Bioszféra határain belüli anyaghelycserét előidéző energiafluxusok nagysága és v a g y hatásfoka ne csökkenjen. 4. Ha a helycserét fenntartó energiafluxusok nagysága mégis csökken, akkor azt az élővilág önmaga bővítésével, átrendezésével ellensúlyozni tudja. A klimax állapot ismeretében rátérhetünk a tűrőképesség meghatározására. Ezzel kapcsolatban két kérdést kell föltennünk: — Mi az a klimaxtól való maximális eltérés, amit még az erdő, a Bioszféra akármilyen lassan is, de regenerálni képes? — Milyen hosszú ideig képes létezni az erdő, a Bioszféra a klimaxtól való eltérés konkrét, vagy éppen növekvő mértéke mellett? Maximális az erdő tűrőképessége akkor, amikor az erdő is és a Bioszféra is klimax állapotban van. Nulla a tűrőképesség akkor, ha az erdő v a g y a Bioszféra még őrzi azt a képességét, hogy a klimaxtól eltérő állapotból vissza tudjon térni a klimax hoz, de már semmiféle újabb hiányt nem képes elviselni. Magának a tűrőképességnek a pontos meghatározása, vagyis, hogy meddig mehetünk el az erdők és a Bioszféra klimaxtól való eltérítésében, vagy milyen sokáig tarthatjuk az erdőket és a Bioszférát klimaxtól eltérő állapotban, tu lajdonképpen nem is lényeges. A klimaxtól való eltérítést nem tekinthetjük másnak, mint az erdők és a Bioszféra megismerésének eszközét abból a célból, hogy magunk is segíthessük a klimax állapot fenntartását. Attól kezdve tehát, hogy felismertük a klimax állapot jelentőségét, mint a tartós létezés egyetlen lehetséges formáját, és a tűrőképesség létét, nekünk csak arra kell töreked-
nünk, hogy az erdők és a Bioszféra minél közelebb legyen a klimaxhoz, és minél nagyobb legyen az erdők és a Bioszféra tűrőképessége. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, ismernünk kell a populációk funkcióit a kli max állapot fenntartásában. Ezt vázlatosan a következőkben lehet összefoglalni: Egyetlen populáció önmagában nem alkothat élelmi hálózatot, így öko szisztémát, erdőt sem. Egy-egy populáció az ökoszisztéma élelmi hálózatán belül, e g y - e g y öko szisztéma a Bioszféra határain belül kétféle módon segtheti elő a klimaxnak nevezett optimális állapot fönntartását: A h o l valamilyen anyag kiválik a helycseréből, ott helyet foglalva aktív energiaközléssel akadályozza ezt a ki válást. A h o l pedig lerakódnak valamilyen, más helyen kivált tápanyagok, azo kat ugyancsak aktív energiközléssel visszajuttatják a helycserébe. A populá cióknak ez a helyfoglalása, és ott az ökoszisztéma egészét szolgáló aktivitása természetesen csak úgy történhet, hogy eközben más populációk hasonló célú tevékenysége ne váljon lehetetlenné. Ezt teszi lehetővé az az önszabályozási forma, amit régebben természetes szelekciónak, ma inkább szupraindividuális organizációnak neveznek. Annak, hogy ez az organizáció létezhessen, hogy a részek közötti, valamint a részek és az egész közötti rendszerbe szervező kölcsönhatások szabadon érvényesülhessenek, csak egyetlen, de nélkülözhe tetlen feltétele v a n : egyetlen populáció sem szerezhet korlátlan képességeket sem a táplálkozásban, sem a szaporodásban. Ebben az önszabályozási formának van e g y elvi biztosítéka is. Ha vala melyik populáció képessé is válik a korlátlan táplálkozásra és szaporodásra, az előbb-utóbb képes lesz megszerezni azokat az eszközöket is, amellyel ön maga táplálkozását és szaporodását az ökoszisztémák és a Bioszféra klimax ál lapotának fenntartása érdekében befolyásolhatja. A Bioszféra funkcionális rendjének felismerése remélhetőleg éppen ennek az önuralomnak válik az első eszközévé a jövőben. M i következik számunkra az erdőnek és a Biosz férának ebből az organisztikus, klimaxálapotra törekvő képéből? A legfonto sabbak valószínűleg a következők: 1. Mielőbb el kell döntenünk, hogy akarunk-e valamit is tenni az erdők és a Bioszféra érdekében, mert ha igen, akkor a lehető legsürgősebben hoz zá kell kezdenünk. 2. A klimaxállapot érdekében teendő lépés olyan fórum megteremtése l e hetne, ahol a Bioszféra funkcionális rendjének és a belőle következő tenni valóknak a propagálása folyhatna. Ez nem tudományos, nem szakmai, erdé szeti v a g y biológiai probléma, hanem politikai. A második lépés azoknak a fórumoknak a megteremtése lehetne, ahol a szakértők fölmérnék a klimax regenerációjához és fenntartásához szükséges technikai, kulturális, személyi stb. feltételeket. A harmadik lépésben a kli maxépítő tevékenység összehangolása és megvalósítása történhetne. Amennyiben szándékaink és képességeink eredőjeként emberi szükséglet rangjára emeljük is az erdők és a Bioszféra klimaxállapotát, annak elérése akkor is csak több ezer éves terv keretében lesz megvalósítható. Lesz tehát időnk és módunk megszerezni a ma még esetleg hiányzó eszközöket és mód szereket. Van reményünk arra, hogy sikerül elindulnunk még azelőtt, hogy a tűrő képesség nullává válik, bár annak is igen nagy az esélye, hogy minden e r ő feszítésünk hiábavalóvá válik. Agócs
József
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA AGRÁRTUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK ERDÉSZETI KISMONOGRÁFIA SOROZATA A Magyar Tudományos Akadémia agrártudományok osztályának monográ fiasorozatában az elmúlt két évtized folyamán összefoglaló munkák jelentek meg az állományalkotó fő fafajaink közül az akácról, a fenyőkről és a töl gyekről. A monográfiákban közölt ismeretanyag jórészt időtállónak bizonyul, egyaránt hasznosítják a termelésben, az igazgatásban, az oktatásban és a kutatásban. Ujabban igény merült fel olyan rövidebb szakkönyvek iránt, melyek tar talmazzák az említett monográfiák megjelenése óta elért kutatási eredménye ket és gyakorlati tapasztalatokat. A z agrártudományok osztálya most is meg értő támogatást tanúsított és lehetővé tette erdészeti kismonográfia-sorozat megindítását. Alapvetően ezt a sorozatot is fő fajonként tervezzük, de szeret nénk helyet biztosítani egyes szakterületek legújabb eredményeit összefog laló kis könyveknek is. Egy-egy kismonográfia terjedelme 10—12 nyomdai ív. A sorozat főszerkesztője Keresztesi Béla és a következő kismonográfiák van nak előkészítés alatt: A kismonográfia címe A bükk A kocsányos tölgy A kocsánytalan tölgy A gyertyán A z akác A z 'I—214' olasznyár A fa alakú füzek A z óriásnyár A z erdeifenyő A lucfenyő A feketefenyő Fakitermelő gépek és gépredszerek Nemesített fajták az erdőgazdaságban A csertölgy Erdőérték-számítás
A szerzők •
Járó Zoltán—Mendlik Géza—Márkus László Járó Zoltán—Kiss Rezső—Szodfridt István Béky Albert—Szappanos András Béky Albert—Csesznák Elemér Keresztesi Béla és társai Halupa Lajos—Simon Miklós Palotás Ferenc—Tompa Károly Tóth Béla—Babos Károly Sólymos Rezső „ Sólymos Rezső Sólymos Rezső Szepesi László Mátyás Csaba és társai Hajdú Gábor—Szodfridt István Illyés Benjámin—Márkus László
A fafajokra vonatkozó kismonográfiák az adott fafajra vonatkozó hazai és. külföldi legújabb ismereteket az erdészetben is mind inkább teret hódító rendszerszemléletben foglalják össze. í g y például szolgálhatnak a számító gépek bevezetésének és az iparszerű fatermelés elterjedésének. A kismonográfiák elsősorban erdőmérnököknek, erdészeknek, erdőmérnök hallgatóknak készülnek. Jól használhatják őket az erdészettel foglalkozó ter vezők, statisztikusok, közgazdászok, gazdaságpolitikusok. Hasznosan forgat hatják az erdő iránt érdeklődő természetjárók, környezetvédők, tájépítők, a tudományegyetemek természettudományi karán tanuló • hallgatók, valamint a botanikusok és ökológusak is. Elsőként folyó évben az akác kismonográfia jelenik meg, melyet hamaro san követ majd az 'I—214' olasznyár, a kocsány talán tölgy, a gyertyán, a fa alakú füzek, a lucfenyő, az óriásnyár és az erdeifenyő kismonográfia.
634.0.611
Erdészeti irányítás és erdőrendezés SZÉLESY
MIKLÓS
A fa megtermesztése általában hosszú természeti folyamat ered ménye, ezért az erdőgazdálkodás során elkövetett hibákat leg többször évtizedek múltán sem lehet helyrehozni. Több évszáza dos erdészeti gyakorlat bizonyítja, hogy a fatermesztést hosszú távon és mindig a legszigorúbb tervszerűséggel kell szabályoz nunk. A kialakult gyakorlat szerint a fatermesztést az üzemtervezés során az erdőrendezés tervezi és a mindenkori felső szintű erdészeti vezetés irányítja, hagyja jóvá. Erdészeti irányítás A z erdészet fő feladata a termőföld erdőgazdálkodás útján történő hasznosí tása. Ennek a termelő tevékenységnek eleget tenni csak az erdészeti irányítás egésze képes. A z erdészeti irányítás fogalmát ezért a legtágabb értelemben használjuk. Minden irányítónak önmagával szembeni követelménye, hogy fenn maradása és fejlődése érdekében környezetével megfelelő viszonyt alakítson ki. A z erdészeti irányítás is a társadalmi és természeti környezet állandó változásait dolgozza fel és fő feladatából adódóan, elsősorban a fatermesztésre vonatkoztatja. A feladatokat hosszú távon politikájában és stratégiájában, rövid távon taktikájában fogalmazza meg. Ezt követi a célkitűzés és döntés hozatal. Mindezekkel a tájékoztatás és adatfeldolgozás áll összhangban. A z erdészeti irányítás szerkezetének vázlatát és a fatermesztésre vonatkozó f o galmakat a táblázat szemlélteti. Általános
irányelvek
A z erdészeti irányításnak a fatermesztésre vonatkozó politikájában a tár sadalom számára az erdő tartós létezését (fenntartását) kell biztosítania. A z erdészetnek a fatermesztés stratégiájában a társadalmi igényeket kell kielégíteni. A fatermesztés taktikája nem más, mint az erdővagyon jövedel mezőségének, a gazdálkodás eredményességének fokozása. Célkitűzések A z erdészet irányításának politikai célja az erdő több célú rendeltetésének és az ezt megvalósító gazdálkodás folytonosságának, tartamosságának m e g valósítása. A z erdészet irányításának stratégiai • célja az élőfakészlet bővített újratermelése, a fatermés mennyiségének és minőségének fokozása. A z er dészet irányításának taktikai célja, hogy a gazdaságosságot fokozza.
Döntések Az erdészet irányításának a fatermesztésre vonatkozó politikájából, straté giájából, taktikájából és ezek céljaiból kiindulva alakítható ki az egyes cél csoportoknak megfelelő döntések sorozata. A politikai célhoz tartozó dönté sek végterméke a véghasználatok nagyságának, helyének és idejének a meg határozása, valamint az erdősítések állománytípusainak előírása. A stratégiai célhoz tartozó döntések eredménye az előhasználatok mértékének, minőségé nek, helyének és idejének a meghatározása, vagyis a nevelővágások m e g tervezése. A taktikai célhoz tartozó egyik legfontosabb döntést a munka helyes megszervezése jelenti. A z erdősítési, a tisztítási, a gyérítési és a v é g használati munkák hatékonyságát a technikai fejlődés eredményeinek al kalmazásával, a szakképzettség emelésével kell fokozni. Tájékoztatás A tájékoztatás a döntések alapját képező természeti adottságokról és az erdő szerkezetének jelenlegi állapotáról ad felvilágosítást. A politikai cél érdeké ben történő döntéseket segíti a termőhely-térképezés és az erdőállományok szerkezetének leírása. A stratégiai cél döntéseihez nyújt információt a külön böző domborzatú területek genetikai talajtípusain álló, kiváló termőképességű faállományok szerkezetének felderítése és a jelenlegi faállomány-szerkezet ismerete. A tájékoztatás egyúttal a taktikai célok döntéseihez közöl adatokat. Ezek az adatok az erdőrészletek feltártságát, gravitálását, az elvégzendő feladatok eszköz-, munka- és energiaigényét tükrözik. Az erdészeti irányítás fatermesztésre vonatkozó fogalmai
Altalános irányelvek
POLITIKA „ ; f - emo tartós
STRATÉGIA A z erdő gazdasági tulajdonságainak
7
TAKTIKA A gazdálkodás jövedelmezőségének
javítása
tokozása .A.z
-élkitűzések
Ő
tÖ bb
Ú
rendeltet ése 7rÍál lenaeneiese, a gazaaikodas tartamossaga a
A
z
ea
t
élőfakészlet bővíj
u
r
a
t
e
r
m
e
l
e
s
e
crdőművGlés i
fa
-
használati munkák gazdaságosságának foK.ozas a.
Döntések
Tájékoztatás
Vdatfeldolgozás
Az egyes faállomá nyok szerkezetének ja vítása, rontott faállo mányok átalakítása, A termelékenység nö kiváló termőképessé velése, a munka haté gű faállományok meg konyságának fokozása. határozása, üzemmód, vágásérettségi kor megállapítása, nevelő vágások tervezése Erdőrészletek feltártErdőtenyészeti táj övek termőhelyei, kli- A jelenlegi és az el ságának, a gravitáció matikus és edafikus érni kívánt faállo irányának, az elvég erdőállományok szer mányszerkezettel kap zendő munkák menynyiségének, minőségé kezete, jelenlegi erdő- csolatos információk nek és energiaigényé - állomány-szerkezetek nek felmérése Természetszerű és egyéb erdőállományok aránya, elsődleges ren deltetés, hozamszabá lyozás, vágásforduló megválasztása, vég használatok és erdősí tések tervezése
A fatermesztés szabályozásának távlati terve zését segítő feldolgozás
A fatermesztés opera tív tervezését segítő feldolgozás
Adatfeldolgozás A z adatfeldolgozás természetesen a tájékoztatást szolgálja. Ennek figye lembevételével kell az alapadatokat felvenni, csoportosítani és kiértékelni. A z adatfeldolgozás élesen kettéválik. A z egyik a fatermesztés szabályozá sának távlati, a másik az operatív tervezés részét segíti. Erdőrendezés A z erdészeti irányítás fatermesztési vonatkozású fogalmainak csoportosí tása után körvonalazni lehet a különböző szintű, rangú ágazati feladatokat és az ágazati irányításra, az erdőrendezésre és a gazdálkodásra vonatkozó teendőket is. A z ágazati irányítás csak általánosan utalhat a fatermesztésre. A fatermesztés szabályozásának gazdálkodónkénti megtervezése már az erdőrendezés dolga. Az erdőrendezés
szabályozó és értékelő
tevékenysége
A z erdőrendezés az erdőálolmányok szerkezetét szabályozza. Ez két szin ten történik. A z egész erdőállomány szabályozása a magasabb szintű összfolyamat szabályozását, az egyes faállományok szabályozása az alacsonyabb szintű, a részfolyamat szabályozását jelenti. A szabályozás eltérésen alapul. Ennek során a jelenlegi állapot kerül összehasonlításra a célul kitűzött álla pottal. A kettő közötti eltérés az üzemtervi előírás alapja. A z összfolyamat szabályozásakor az erdőállomány-szerkezeti tényezők összevetése a véghasz nálatok előírását eredményezi. A részfolyamat szabályozásakor az adott fa állomány-szerkezeti tényezők alapján a tisztítási és a gyérítési előírásokat adjuk meg. A tervidőszak lejártával az erdőrendezés újra felveszi az alapadatokat és újra elvégzi a fatermesztés szabályozását. A z új állapotfelvétel lehetővé teszi a fatermesztést érintő gazdálkodás — erdőművelés és fahasználat — átfogó értékelését. Kimutatható a tartamosság érdekében célul kitűzött erdőállomány szerkezethez való közeledés v a g y távolodás, az ezt megvalósító véghasználatpk és erdősítések helyes v a g y helytelen elvégzése. Megállapítható a fatermő képesség emelése érdekében végzett nevelővágások eredménye, a faál lomány-szerkezet javulása v a g y romlása. Az erdőrendezés
fejlesztése
A z erdőrendezés legfontosabb feladata: a fatermesztés szabályozása. Ebből adódik az erdőrendezés fejlesztésének lényege is. A fejlesztés központi prob lémája a fa termesztés-szabályozás színvonalának állandó emelése, ami a m o dellezés, az adatfeldolgozás és a döntés javításával érhető el. A jelenlegi modellek „fafajközpontú" szemléleten alapulnak. Ezek — né hány esettől eltekintve — nem lehetnek sem a részfolyamat sem az össz folyamat szabályozásának egységei. A z erdőrészletek faállományainak fafa jokra bontott területe és fatömege helyett az állományféleségek modelljei alkalmasak a részfolyamat szabályozására (tisztítási és gyérítési előírások). A z erdőállomány fafajokra bontott, korosztályonkénti területe és fatömege helyett az összfolyamait szabályozására is az erdőállomány-féleségek modell jei alkalmasak (véghasználatok és erdősítések tervezése). Jelenlegi fatermési tábláink egykorú és egy fafajú állománytípusokra, illetve elegyetlen erdő állomány-típusokra készültek és országos érvényűek. Miután rendszerint ele gyes állományokat kell szabályoznunk, ezért az elegyes és a helyi viszonyok-
ra készült fatermési táblák nélkül mindkét szintű szabályozás színvonalának emelése megoldhatatlannak látszik. A fafaj központú szemlélet mellett, illetve helyett egyre sürgetőbb a fa állomány-féleségekben, faállománytípusokban, erdőállomány-féleségekben és erdőállomány-típusokban történő gondolkodás, tervezés. A z új adatfeldolgozás nak elsősorban ennek a modellezési célnak a szolgálatában kell állnia. A j e lenlegi gépi adatfeldolgozás tulajdonképpen „kész" erdőrészleteket kap to vábbi feldolgozásra, és ezúton nyerjük á fafajokra bontott statisztikákat. Ugyanakkor évente az ország több ezer hektár erdejében történik erdőleírás valamilyen mintavételes módszerrel és a minták számtalan elemének a ter mőhelyre, valamint az állományszerkezetre vonatkozó alapadatai vesznek el az erdőrészletek atlagaiban. Éppen ezek az adatok vonatkoznának az adott észlelési helyek domborzati és genetikai talajtípusaihoz tartozó faállomány féleségekre. A z új adatfeldolgozásnak a hagyományos feldolgozás kiegészíté seként meg kell oldania a mintavételes erdőleírás alapadatainak segítségével az erdőrészletek számítógépes leírását, faállomány-féleségeinek kimutatását, sőt a helyi és elegyes fatermési táblák elkészítését is. A döntési feladat az, hogy a rutinjellegű, algoritmizálható folyamatokat meghatározzuk és azokat a számítógépre bízzuk. Természetesen azzal a fel tétellel, hogy akár a részfolyamat, akár az összfolyamat szabályozásáról is legyen szó, utólag a döntéseket felülbírálhassuk, az előhasználatokra, erdősí tésekre vonatkozó előírásokat módosíthassuk. A fenti feladatok megoldásával megvalósíthatjuk az emberi irányítás rész ben automatizált döntéseit, és í g y létrehozhatjuk a fatermesztést szabályozó számítógépes, egységes tervezési rendszert. A z erdőrendezés lényegének és az erdészet irányításával való kapcsolatá nak vázolása után fejlesztésének jelentősége is eléggé egyértelmű. Gondol junk csak arra, hogy minden helyes erdőrendezési döntés tulajdonképpen az erdészeti vezetés egészét stabilizálja.
A hagyományosan amerikai, a véghasználatból csak az ipari fát kinyerő fakiter melési munkarendszerek módosítására vizsgálat indult annak érdekében, hogy a tüzelésre felhasználható anyag is hasznosítható legyen. Három alap munkarend szer három változatát vizsgálták három állománytípusban, számítógépes szimulá ció, tapasztalati és becsült adatok felhasználásával. A z eredmény röviden: azok a munkarendszerek jöhetnek szóba, amelyek hulladékfelkészítő eszközökkel — bá lázógéppel, aprítógéppel — kiegészithetők. A legelőnyösebbnek mutatkozott a tel jesfás kiközelítés, központi helyen történő gallyazással, csúcsozással, zöldaprítékkészítéssel és a hagyományos választékolással. (Forest Product Journal, Ref;: Tóth M.) A nemesítési eredmények gyakorlatba vételének meggyorsítására egyre nagyobb teret kap a vegetatív szaporítóanyag-előállítás az NSZK-ban is. Évente több mint másfél millió luc dugványt állítanak elő serkentőszerek segítségével, burkolt gyöke rűén, elektronikus vezérlésű, öntözésre berendezett fóliasátrakban. A hagyományos dugványozásra nem alkalmas fafajokat sejt-, illetve szövet kultúrákkal igyekszenek szaporítani. Embeckben (Kleinwanzlebener Saatzucht A G ) tavaly üzemi méretű szövettenyészetet sikerült beállítani rezgőnyárból. 2—4 mm-es szövetdarabokból már 1981-ben 50 000 'Astria' triploid nyárfaklónú csemetét sikerült nevelni. Most kísérletek folynak egyéb fafajokkal is — juharral, bükkel, tölggyel, kőrissel, madárcseresznyével, hárssal és duglászfenyővel. A z eljárás forradalmasít hatja a csemetetermelést. (AFZt. 1983. 16. Ref.: Jéróme R.)
634.0.902
RÉGI ERDEI MESTERSÉGEK A PILISBEN DOBAY
PÁL
Nem célja e rövid kis ipartörténeti írásnak a pilisi fahasználat fejlődéstörténetének — akár csak vázlatos — bemutatása. Ugyan csak bajos volna néhány sorban a csobánkai Mackó-barlangban vagy a pilisszántói kőfülkében meghúzódó és a vadnak vermet ásó ősember „vadászatát" összevetni a repülőgépes-képmagnós vadszámlálással, vagy ' Köveskúti György 692/1981. törzskönyvi számú új Vadgazdálkodási üzemtervével. Csupán e két legősibb pilisi mesterséggel közel egyidős, szintén emberemlékezet óta gya korolt egyéb erdei foglalkozásokról szeretnék egy-két szót ejteni az alábbiakban.
A pilisi erdők két legidősebb főterméke kétségtelenül a fa és a vad. Hosszá volt az út, amíg honfoglaló őseink és az őket ugyanitt megelőző, hajdan volt népek egyszerű fogyűjtögetésétől, alkalomszerű fahasználatától eljutott az itt élő ember a Visegrád—lepencei fafeldolgozó erdészetig. A sor legelején — valahol a ködbeveszett régmúltban — e g y nyaláb tűzre való száraz rőzse áll. Aki összegyűjtötte és karjában vagy hátán éppen primitív, sziklához támasztott kunyhója vagy mindig homályos barlanglakása felé cipeli: igencsak nagyot nézne ma a 14 m hosszúiéval megrakott MAZ—509 tehergépkocsi láttán, vagy halálra rémülne a Stihl—050 motorfűrész hangjától. 3
A szedelékkő-gyűjtés Kétségtelenül a legrégibb pilisi mellékhasználat. A lassan szaporodó embe riség — mintha igazolná az évezredek múlva fellépő Malthust — nem talált már elég barlangot v a g y legalább az esőtől védelmet nyújtó sziklapárkányt. Kénytelen volt mesterséges barlangot készíteni magának összegyűjtött és e g y másra rakott kövekből. Bizonyára hosszú idő telt el, amíg rájött e kövek sár ral történő összeragasztására. Ezáltal melegebb, huzatmentesebb, tehát lakájosabb, sőt csinosabb lett egyszerű kőkalyibája. A házépítés további fejlődése már az építészeti ipartörténet tárgykörébe tartozik. Szegényebb házépítő emberek — megtartva a bányászott k ő magasabb árát — mind a mai napig folytatják alkalomszerűen ezt az ősi mesterséget. A z erdőn járó ember hol itt, hol ott bukkan szabályosan rakott, kiköbözésre váró majd elszállítható szedelékkő-rakatokra. A szedelékkő biztosan fagyálló, hi szen évezredek sem tudták elmállasztani és talajjá változtatni. Ezért házalap nak és lábazatnak, kőkerítésnek kiválóan alkalmas. A lapos szedelékkő (pl. Pilisszentkereszt-Sztaralénia és Vörös dagonya környékén) hétvégi házak kert jében, sőt nagyobb parkokban is ún. tipegőként egyre gyakoribb.
A z erdei mészégetés Szintén több évezredes pilisi ipar. A tüzet eleinte félve tisztelő, majd lassan szolgálatába állító és szemlélődő, összefüggéseket kereső ősember — jóval az alchimisták előtt — felfigyelt a tűz és a köréje rakott mészkő kapcsolatára. A mészkő (kalciumkarbonát — CaCO ) — tudjuk, ám az ősember „csak" ta pasztalta — hő hatására kalciumoxidra és széndioxidra bomlik. A kalciumoxid (égetett mész) vízzel érintkezve sárszerűen kenhető fehér anyaggá: kalcium hidroxiddá válik. Ha az ősi házépítő kalciumhidroxiddal (oltott mésszel) ra gasztotta össze sár helyett a kőkalyiba-építés céljából összegyűjtött köveket: ez a levegőben mindig jelenlevő széndioxid hatására visszaalakult kalcium karbonáttá (mészkővé) és rendkívül erős, időálló kötőanyagot eredményezett. ;i
A megfigyelés és a gyakorlat itt is évezredekkel megelőzte a tudományt. A piliscsabai, -csévi, -szántói, -szentkereszti és -szentléleki mészégető iparos ma sem ismeri — akárcsak ősember elődje — mestersége kémiai vonatkozása it, de ma is ugyanazzal a módszerrel, ugyanolyan formájú kemencével és szer számmal dolgozik. Legfeljebb a mészkő és tűzifa oda- és a kiégetett mész elszál" lítása történik traktorral vagy tehergépkocsival, bár a fogat — az „országos jármű" — még itt és most is gyakori. A pilisi mészégetést nem lehet könyv ből megtanulni. Évezredek óta apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre szálló tudomány. Tudomány a szó szoros értelmében. A kemence építését, boltozat szerű ^berakását", a 72 órás — változó hőfokú — hevítést, a balesetmentes „kiszedést" soha és sehol nem tanították intézményesen. Ma is nehéz, egész embert kívánó — ép ezért igen jól jövedelmező — jellegzetes pilisi erdei fog lalkozás. A jelenleg is működő mészkemencéken kívül a Pilis mészkő alapkőzetű ré szén szinte mindenütt megtaláljuk a régi mészégetés kétségtelen nyomait (Klastrompuszta környéke, Pilistető , Postarét). A szurdoki játszótér melletti felhagyott kőbánya-udvar tőszomszédságában Bene Kálmán erdőmérnök kon zervált — állandó bemutatás céljából — egy 10 é v e még működő mészkemen cét az 1970-es évek elején (1. ábra). 1
1. ábra. A szurdoki bemutató mészkemence
A szénégetés Időrendben a harmadik legrégibb pilisi mellékhasználat. Lassú kibontakozása a korai vaskorszakra nyúlik vissza. Bár a Pilisben ma már sehol sem fordul elő vasérc, az itt lépten-nyomon előbukkanó régi fegyverek és szerszámok f é nyesen bizonyítják a hajdani kovácsmesterség és vasművesség' magas színvo nalát. A vasat már régen ismerő hongfoglaló őseink — és az általuk itt talált avarok — a pomázi Holdvilágárokban valószínűleg mágnesvasércet (magnetitet) termeltek ki, amit a közeli falvakban — A l s ó - és Felsőkovácsiban, ma Kis- és Nagykovácsi pusztán — dolgoztak fel. A főleg ferrikarbonát tartalmú mágnesvasérc szenített fa hőhatására ferrioxiddá alakul. A ferrioxid ugyancsak hőre és a szenített fa szénje közbejöttével — színvassá változik. A pilisi szénégetés párhuzamosan követte a korai iparosodást. Tetőfokát a X V I I I — X I X . században érte el. Még a jelen század első két évtizedéből is tu dunk erdei szénégetésről. A hajdani boksák maradványai — főleg a Pilistetőn és a Pilishegy lábainál — még megtalálhatók. A z 1960-as évek legvégén nyu gatnémet érdeklődésre — házi grillsütők fűtése céljából — ismét szóba jött ez a régi pilisi mesterség, de tényleges újjáélesztésére már nem került sor. A kőbányászat Pilisi elterjedése a magas szinten építkező rómaiak nevéhez fűződik. Rene szánszát azonban az Árpádkor, de különösen az Anjouk nagyarányú építke zései idézték elő. A nagy fáradságot és időt igénylő kezdetleges szedelékkőgyűjtés nem tudta már kielégíteni a lassan-lassan mégis csak letelepedő, vára kat és házakat, templomokat és kolostorokat építő őseink anyagigényét. Szük ségessé vált — mai szóval élve — „a termelés koncentrálása" a kőbányák nyi tása és művelése, ill. újraművelése révén. A Pilis számos — talán a legtöbb — kőbánya-nyitása a római, sőt az ezt is megelőző időkre nyúlik vissza.
kalapácsütés támadópontja
2. ábra. „Bundzsettás"
kőfejtés
A Pilisben három féle követ ismerünk. Ezek mindegyikét mind a mai na pig bányásszák is: — a mészkövet és dolomitot a hegység délnyugati részén, —: az andezitet (a bazalt kiömlési kőzetét) a Duna felé eső szélen, — a hárshegyi homokkövet főleg Pilisborosjenő—Kövesbércen. A robbantásos bányaművelés a legutóbbi évtizedek technikai vívmánya. A z ezt megelőző évszázadok, sőt évezredek pilisi kőbányászai a következő két mód szert ismerték és alkalmazták: - — A visegrádi Fellegvárban ma is jól látható az a néhány, közel vízszintes irányú, kézzel kivésett U-keresztmetszetű vájat, amelybe pontosan be leillő száraz keményfa-gerendát helyeztek; ezt vízzel meglocsolva: fel használták a fa közismert dagadó, tulajodnságát. amely a szilárd követ is képes megrepeszteni. ( A Fellegvár építése során így elkerülhető volt a fáradságos hegyre^fuvarozás; ehelyett i l y módon helyben nyert anyag gal dolgoztak az építők). — A másik, ún. „bundzsettás" módszert Szimeth Tihamér visszaemlékezésé ből ismerjük. Ennek első lépéseként kézierővel és talicskával el kellett távolítani az anyakőzetet csak sekélyen takaró erubáz, ill. rendzina ta lajt. Ezt követte az ily módon letisztított anyakőzet felszínén mindig megtalálható hajszálrepedések felkutatása. E 2—4 méter hosszú repedések mentén kb. 50 cm-enként V-alakú, 8—10 cm széles és ugyanilyen mély vajatokat véstek. E vájatokba — acéllemez-csíkokkal történő „kibélelés" után — nagy nyílás-szögű keményfaékeket — bundzsettákat — vertek 8—10 kg súlyú nagykalapáccsal a 2. ábra szerint. A z ékek folyamatos verése előidézte a kisebb-nagyobb térfogatú kőtömb többé-kevésbé füg gőleges síkú leválását. A további aprítás hasonlóképpen történt. A korszerű robbantásos eljárás lényegileg ugyanezt az elvet követi, csak k é zi vésés helyett légkompresszoros lyukfúrást végez és nagykalapács helyett „ P a x i t " nevű roabbantószert használ. A bibliai eredetű, több mint 2000 éves közmondás ide is érvényes tehát: „Nihil nóvum sub sole" — Nincs új a nap alatt (Préd. 1,9). A z ékeket verő nagykalapácsot Buda környékén „marci"-nak hívták, Esztergom táján „samu" volt a neve. A Pilisborosjenő'—Ezüstbegyi kőbányában az 1950-es évek elején még ezt a módszert alkalmazták. A tógazdaság Jellegzetesen középkorvégi pilisi mesterség. Elsősorban az itt élő cisztercita és pálos rendi szerzetesek művelték. Minden gyakorlatias foglalkozás létrejöt tében a megélhetés és a gazdaságosság az egyedüli hajtóerő. Ez a —• M a r x ál tal tudományosan is megfogalmazott — megállapítás természetesen érvényes a régi szerzetesi haltenyésztésre is. A közismerten sokat böjtölő' (épp ezért ál talában igen jó egészséggel magas kort megérő) szerzetesek csak ritkán f o gyaszthattak melegvérű állattól származó élelmiszert (hús, tojás, tej és tejter mékek), de a hidegvérű állatok (és a fekete lábú szárnyasok) húsának élvezetét már kevésbé korlátozta számukra a regula. Ez a körülmény magyarázza a csaknem minden középkorvégi pilisi kolostor közvetlen közelében megtalál ható halastavat. A kolostor vízellátását is biztosító forrás vizét alkalmas mé lyedésben völgyzáró gáttal duzzasztották tóvá a szerzetesek, a közel állandó vízszintet zsilippel — esetleg zsiliprendszerrel — biztosítva. Kitűnő példa erre a Kesztölc—Klastrompusztai —• jelenleg is működő — halastó, v a g y az Esztergom—Búbánatvölgyi Kerektó (ennek kotrása, átépí tése és ismét halastóvá változtatása mintegy 10 éve történt). Eszergom—Barát-
kúton, a pilisszentléleki pálos romok alatt vagy a pilisszentkereszti Klastrom ban ma is megcsodálhatjuk a tógazdaságot létrehozó és fenntartó — tehát a szintezés gyakorlatában is járatos — egykori barátok kezemunkáját. E hajda ni halastavak „üzemeltetéséről" sajnos nemigen tájékoztatnak a — gazdálkodá si vonatkozásokban egyébként is szűkszavú — fennmaradt kolostori írások. Akkor még nem volt szokás a gyakorlatból azonnal tudományt is csinálni. Mindenesetre bizonyosra vehetjük legalább a különféle keszegek rendszeres és tömeges tenyésztését, ennélfogva természetrajzuk alapos ismeretét is. A z üveggyártás A legrövidebb időtartamú, de kétségtelenül a legérdekesebb ipartörténetű pilisi foglalkozás. Gyökerei a Pilisszentlélek falu feletti legelőn ma is látható pálos kolostor romjaiig nyúlnak vissza. A szentléleki völgy hasznosítására 1703-ban, Bakay prior üvegkészítő mes tert telepített ide, aki az erdő fáját kemence fűtésére felhasználva jövedelme zővé tette a szóban levő területet. A z üveggyártás alapanyaga, a kvarc a kö zeli Csipkevölgyben és a Lencsehegy lábánál ma is megtalálható, ám kiterme lése már nem gazdaságos. András mester —• akit mestersége után Hutás A n d rásnak nevez a fennmaradt szerződés — évi 110 rajnai forint bérleti díj befize tésére és 5 rajnai forint értékű üvegáru szolgáltatásra kötelezte magát. (1 akó = kb. 50 liter bor ára 4—6 forint; 4 ökör 90 forint; 4 l ó 84 forint volt abban az időben). Hutás András mesternek feltehetően a szerződés megkötése előtt is már e helyen kellett tartózkodnia, hiszen előzetesen meg kellett ismerkednie a terep pel, fel kellett tárnia a kvarcbányát, alkalmas hely után kellet néznie a lete lepedés céljából fel kellett építenie a kemencét: a hutát. Innen a település régi neve, amely ma is él a nép ajkán: Hutásszentlélek vagy egyszerűen csak Huta. Szinte megelevenedik a kép előttünk: az erdős hegyek között, a völgyi tisztáson, a patak közelében, a mai kocsma és vegyesbolt helyén áll a huta. Mellette néhány kőből és fából összerótt kunyhó: a mai község „jogelődje". Arrébb kis kert, szántóföld, rét és legelő. A mindennapi kenyér megszerzésének munkáján túl a kis telep lakóinak fő gondja az üvegkészítés. Összegyűjtik a széldöntötte, v a g y tövön száradt fát. Fejtik a kvarcot és szállítják a kemencé hez. A z elégetett bükkfa hamujából hamuzsírt készítenek. Amikor minden együtt van: kezdődik az olvasztás és a fúvás. A környékbeli vásárok idején pedig felkerekedik a mester és egy-két bizalmas embere, hogy pénzre váltsa a huta termékeit. Lassanként újabb és újabb telepesek kerültek András mester és utódai mellé. Három évtizednyi fennállás után megszűnt az: üveghuta, de akkorra már megszületett a ma is élő község. A z 1740. évi szerződésben már 16 csa ládfő vállalja el Horváth György pesti priorral szemben az úrbéri szolgái tatásokat. A szerződést kötő családok legtöbbjének neve mind a mai napig él utódaikban (Bodacz, Minczér, Pirtyák). A dolomitpor-forgalmazás Időrendileg a legfiatalabb pilisi „mellékhaszonvétel". A fém-, majd zomán cozott edények és használati tárgyak általánossá, válásával szükséges lett ezek tisztítása és fényesítése is. Pilisvörösvár élelmes németajkú lakói fedez-
ték fel az e célra igen alkalmas dolomitport: a „fíetpsand"-ot. A pilisvörösvári dolomitsziklák tövében összegyűjthető finom málladékot, átszitálás után, f o gattal 50—60 km távolságra is elszállították és értékesítették. Édesanyám — pedig nem szorosan a Pilisben éltünk — akárhányszor vett „a vörösvári sváb tól Reipsandot". Á dolomitpor nemcsak mechanikailag tisztít, hanem vízzel k e v e r v e kis mér tékben kalcium-magnéziumhidrokarbonáttá, ill. -hidroxiddá, tehát lúggá ala kul. A lúg — zsíroldó hatásánál fogva — szintén tisztító hatású Ma már eltűnt a pilisi-piliskörnyéki falvak utcáiról és a Fővárosból a bor ízű hangon Reipsand!-ot kiáltó „vörösvári sváb". Helyette — ismét „Nincs új a nap alatt" — ugyanaz a dolomitpor Superdol vagy Extradol néven kap ható (ha éppen nem hiánycikk) az ABC-áruházakban és Háztartási Boltban, tetszetős PVC-zacskóba töltve. Gyártja és forgalomba hozza az Országos Érc es Ásványbányák Pilísvörösvári Üzeme.
Keressük
a
legjobbat...
azaz optimalizálunk, olvashattuk A z Erdő márciusi számában. Dr. Bán István írását elolvasva (Véghasználat matematikai optimalizálása) a végén látjuk csak, hogy az egyes faállományok véghasználatának a legkedvezőbb időpontját kell megkeresnünk. E nem kis feladat megoldása érdekében több vizsgálat el végzéséről értesültünk. A negyedik bekezdésben tizenkét állományszerkezeti és termőhelyi tényezőnek, valamint az elsődleges célnak (?) a hatását vizsgálja a szerző, a faállományok hektáronkénti fatérfogatára. Biztosan csak véletlenül történt, de a vizsgált tényezők között nem szerepel az állományok-kora. Sze retnénk azért megnyugtatásul hírt kapni róla, hogy az összefüggés-vizsgálatok kul. A lúg — zsíroldó hatásánál fogva — .szintén tisztító hatású. Hat bekezdéssel odébb már szerepel a kor is a vizsgálatban, és itt olvashat juk : „ . . . számításokat végeztünk a legnagyobb fatömeget adó kor meghatáro zására". Érdeklődnénk az eredmények után; hány száz é v jött ki a számítások során? V a g y talán a legnagyobb fatermést adó vágásfordulót kereste a szerző, netán a legnagyobb értéket, vagy legnagyobb nyereséget adó vágásfordulót? az E R T I nevelési modelljei inkább ezekhez állnak közelebb! Még egy tényező nem szerepel az összehasonlításban: Milyen kezelésben részesültek az összehasonlított állományok? Könnyű belátni, hogy e g y faállo mány térfogata sokkal inkább függ az elvégzett (vagy el nem végzett) nevelő vágásoktól, az utolsó gyérítés óta eltelt időtől, mint például a talaj kémhatását jelző pH-értéktől, „ . . . a talajszemcsék nagyság szerinti százalékos megoszlá sától, az elsődleges céltól . . . " stb. Biztosra veszem, hogy a vizsgálatok végzője ezt is figyelembe vette; jó lenne, ha e felől is megnyugtatást kapnánk. A módszer is nagyon érdekes lehet: hogyan sikerült több mint huszonegyezer olyan erdőrészietet találni, amelyek az életük folyamán azonos kezelésben ré szesültek? A fenti kérdések ismerete és a kétségek eloszlatása minden bizonnyal nö velni fogja a szakemberek körében a számítások eredményének hitelét. Reményfy
László
634.0.935
SOMOGY MEGYE KÖRNYEZET ÉS TERMÉSZETVÉDELMI KONCEPCIÓJA DR. TARJÁN
LASZLÓNÉ
Az 1976-ban alkotott környezetvédelmi törvény megjelölte és védelem alá helyezte a környezet legfontosabb alkotóelemeit — a földet, a vizet, a levegőt, az élővilágot, a tájat és a települési környezetet. Az Állami Tervbizottság a környezetvédelmi koncepció meg valósítása érdekében elrendelte, hogy a környezetvédelmi szakte rületek irányításáért felelős miniszterek és országos hatáskörű szervek vezetőinek gondoskodniuk kell szakterületük irányelveinek, a fővárosi és megyei tanácsoknak pedig a főváros, illetve a me gyék területére vonatkozó, hosszú távú koncepciók kidolgozásáról. Somogy megye környezet- és természetvédelmi koncepciója 1981 végére készült el és került jóváhagyásra. Megyei koncepciónkból a MÉM-tárca és az erdészeti szakágazat feladatait ismertetem, a többi ágazatéi a komplexitás céljából öszszefüggéseiben vázolom csak fel. Somogy megye területe 6035 km- — az ország területének 6,5%-a. K ö r n y e zeti adottságai az országos átlagnál valamivel kedvezőbbek: a kiegyensúlyozott éghajlat, a gazdag erdőállomány, az aprófalvas településszerkezet és az ala csony népsűrűség környezetvédelmi szempontból előnyösnek tekinthető. Földvédelem A megye mezőgazdaságilag hasznosított területe 377 ezer ha, a termőterület az elmúlt évek során — az országoshoz hasonlóan — csökkent, a művelésből kivont területek aránya 13" . A művelési ágak és a mezőgazdasági üzemek termelési szerkezete a megyei tervekkel összhangban változott. Az eróziós szántók egy része erdősítésre vagy talajvédő gyepesítésre került. Magas arányt képviselnek a vizenyős területek is, ezért nagy szerepe van a meliorációnak. A talajjavítási és vízrendezési munkák során eddig mintegy 55 ezer ha-on végezték el a meliorációs beavatkozásokat. A föld védelme érdekében gondoskodni kell a racionális földhasználati elvek következetesebb érvényesítéséről, a földterületek takarékosabb felhasz nálásáról. El kell érni, hogy a földhasználók területeiket maradéktalanul meg műveljék — csökkenjen a parlagterületek nagysága. A más irányú felhaszná lás alól felszabadult területeket rekultivációval és meliorációval alkalmassá kell tenni a mezőgazdasági vagy erdészeti művelésre. A V I . ötéves tervben az eróziónak kitett területeken mintegy 2000 ha erdőtelepítést és mintegy 30 000 ha területen komplex meliorációt kell végezni. Kiemelt feladat a Balaton vízgyűjtőjében a meliorációs munkák elvégzése, ami jelentősen hozzájárul a tó vízminőségének javításához is. ()
Vízvédelem Somogy vízfolyásai három vízgyűjtő rendszerhez Dráva és a Kapós vízgyűjtőjéhez.
tartoznak,
a Balaton, a
A Balaton és vízgyűjtője kiemelt vízminőség-védelmi terűlet. A Balaton vízminőségét a tóba jutó nitrogén és foszfor hatására kialakult eutrofizáció veszélyezteti. A Balaton-térség környezetvédelmi problémáinak megoldását szolgálja a korszerűsített „Balatoni vízgazdálkodási fejlesztési program", valamint a „Ba laton üdülőkörzet regionális rendezési terve". A programok előírásainak megfelelően a Balaton térségében keletkezett szennyvizet regionális tisztítótelepekre kell összegyűjteni és tisztítás után más vízgyűjtőre átvezetni. Ennek érdekében bővíteni kell a csatornahálózatot, a meglevő szennyvíztelepek kapacitását, növelni kell tisztítási hatásfokukat és újabb szennyvíztelepek létesítését is elő kell irányozni. A mezőgazdasági szenynyezések csökkentésére biztosítani kell a vízgyűjtőn levő hígtrágyás rend szerű állattartó telepek rekonstrukcióját. Folyamatosan b e kell vezetni a vízgyűjtő területén a folyékony műtrágyák használatát. A halastavak vízszennyező hatásának kiküszöbölésére meg kell szigorítani a halgazdálkodási termelési technológiát. A Dráva vízminősége a Nagyatád térségéből érkező szennyvizek hatására kissé szennyezett. A K a p ó s folyó a Kaposvár és környékéről érkező ipari szennyvizektől erősen szennyezett, mindennemű vízhasználatra alkalmatlan. A vizek minőségromlásának megállapítása és javítása érdekében csökkenteni kell a kommunális, ipari és mezőgazdasági szennyezéseket. M e g kell szüntetni a vízellátás és szennyvíztisztítás közti aránytalanságot, ami a megyében jelenleg rendkívül kedvezőtlen (65% a közműves vízellátási és mindössze 22% a csa tornahálózatba bekapcsolt lakások aránya). 1
Levegőtisztaság-védelem Somogy az ország kissé szennyezett légterű megyéi közé tartozik. A l a p v e t ő célunk a jelenlegi kedvező helyzet megőrzése. A légszennyező üzemek rekonst rukciójánál elő kell írni a por-, illetve gázleválasztó berendezések felszerelését. A z ipari és mezőgazdasági üzemeknél védőfásítások létesítésével is csökken teni kell a levegőszennyezést. Az élővilág
és a táj
védelme
Somogy m e g y e erdőterülete 140 ezer ha, az összes terület 24%-a, a fásítások területével együtt 26%. A természetes fafajok közül a legnagyobb területet a tölgy foglalja el. A kocsánytalan tölgy a táj legfontosabb fafaja. Jelentős — különösen a somogyi homokvidéken — a kocsányos tölgy térfoglalása. A somogyi táj őshonos fafaja a bükk, már csak néhány százalékos arányban — főleg a Zselicségben — fordul elő, kísérő fafajai közül a legértékesebb az ezüsthárs. Gyakoriak az égerlápok és füzesek. A száraz és félszáraz termőhelyeken az erdeifenyő szerepel a legnagyobb területaránnyal. A kultúrfafajok közül az akác a leggyakoribb fafaj. A m e g y e erdőterületének elsődleges rendeltetése (alapfunkció) szerinti megoszlása: terme lési 83%, környezetvédelmi 15%, szociális, üdülési 2%. A z erdőállományok alap funkciók szerinti összetételét úgy kell alakítani, hogy a környezetvédelmi ren deltetésűéké hosszú távon 20%-rla, a szociális, üdülési célú erdők aránya pedig 5%-ra növekedjen. A z erdők elsődleges rendeltetésének érvényesítése mellett minden erdőterületen a tartamosságot biztosító gazdálkodást kell folytatni. A z erdők környezetvédelmi hatását az erdőgazdálkodással összhangban kell érvényesíteni.
A regionális és általános rendezési tervekkel összhangban tovább kell foly tatni az üdülőkörzetek, a szabad idő eltöltése szempontjából értékes területek fejlesztését. A többcélú hasznosítás végett az erdőterület és a faállomány fokozott védelemre szorul. A természetszerű erdőállományok növelése, az erdőállományok tartamosságának biztosítása, az erdőszerkezet-átalakítás, egy értelműen környezetvédelmi célokat is szolgál. A z erdők környezetpolitikai céljainak érdekében is fokozott figyelemmel kell kísérni az erdőterületek más célú igénybevételét és csereterületek biztosítását. A védőfásításoknál — kü lönösen a légszennyező üzemek körül — a légszennyezést tűrő fafajokat és cserjéket kell telepíteni. A fás vegetáció v í z - és hulladékszennyezését hatósági előírások révén meg kell előzni. A vadon élő állatfajok védelme szorosan kapcsolódik a rezervátumokban folytatott vadgazdálkodáshoz. A somogy—zalai szarvasállomány a világ egyik legértékesebb törzse. A he lyes ivararány kialakítása és az állomány szabályozása elengedhetetlen a minőség megőrzéséhez. A somogyi őzállományt csak populációcserével lehet felújítani. A vaddisznónál degradációs folyamat tapasztalható. Folyamatosan kell a nyúlállomány vérfelfrissítését és a fácánállomány növelését is eszkö zölni. A vadállomány fenntartásán belül az egyes vadfajok helyes arányának kialakítása, a populációk minőségének fenntartása és javítása, valamint a gén készletek megtartása az alapvető célkitűzés. A természetes növényi génforrások védelmét a nemesített szaporítóanyag egyre szélesebb körű alkalmazása teszi szükségessé. A z erdészeti génrezerváció célja az erdei fás növények génmegőrzése és a génerózió megfékezése. A Zse lici Tájvédelmi Körzetben e célból került kijelölésre 100 ha ezüsthársas bükkös állomány, ahol az Erdészeti és Faipari Egyetem erdőtelepítési tanszéke végzi a botanikai és genetikai vizsgálatokat. Ezek a vizsgálatok alapkutatás jellegű ek, de emellett erdőgazdasági gyakorlati eredményeket is hoznak. Somogy m e g y e területének 2,5%-a, 15 ezer ha, került ez ideig természet védelem alá. Ebből 8 országos és 51 megyei érték. Országos jelentőségű ter mészetvédelmi értékeink: a Baláta-tó, a nagybereki Fehér-víz, a Kis-Balaton somogyi területe, a somogyvári Kupavár-hegy, a babócsai Basakert, a csokonyavisontai fás legelő, a barcsi ősborókás és a zselici tájvédelmi körzetek. Megyei természetvédelem alatt állnak értékes kastélyparkjaink, a Balaton part különleges rendeltetésű véderdei, botanikai ritkaságok lelőhelyei, öreg fák, értékes fasorok, kipusztulóban levő növényfajok. Célkitűzésünk, hogy hosszabb távon valamennyi kiemelkedő természeti, táj képi jelentőségű és a tudományos értékük miatt jelentős terület, tájrész v é delem alá kerüljön. Folyamatos védelem alá kell helyezni a zákányi, a rinyaszentkirályi, a bala tonszentgyörgyi, valamint a szalacskai löszdombok, a fonyódi nagyberek, az irmapusztai halastavak és Szántódpuszta környékének országos jelentőségű értékeit. Bővíteni kell a Kis-Balaton, a nagybereki Fehér-víz és a somogyvári természetvédelmi területeket. Mintegy 150 ha területtel 16 park, kultúrtörté neti emlékek kertjének megyei védelem alá helyezése is indokolt. A z 1013/1979. ( V I . 20.) M T . sz. határozatnak megfelelően, a Balaton üdülő körzetben a természetvédelmi területek arányát a jelenlegi 3%-ról középtávon 8%-ra, hosszú távon pedig 12%-ra kell növelni. Biztosítani kell a tájvédelmi körzetek, a természeti és kultúrtörténeti érté kek szakszerű kezelésének a védelemmel összehangolt bemutatását, valamint a természetvédelmi és gazdasági érdekek összeegyeztetését.
A védetté nem nyilvánított táj zömmel azokból a mező- és erdőgazdálkodási művelés alatt álló területekből áll, amelyeknek elsődleges funkciója a terme lés. A tájvédelem feladata ez esetben az, hogy a gazdálkodás oly módon tör ténjen, hogy ez a táj karakterének megőrzését és a természeti elemek védel mét is szolgálja. Ezért biztosítani kívánjuk a védelem alá nem helyezett te rületeken is a somogyi táj jellegének megőrzését, gazdagítását, a tájhasz nálat és tájvédelem komplex, minden gazdasági ágazatra kiterjedő érvénye sítését. A települési
környezet
védelme
A települések környezetvédelmének egyik legfontosabb eszköze a területren dezési terv, amely a területek rendeltetésszerű felhasználása mellett javasla tot tesz a természeti és a művi környezet harmóniájának megteremtésére és foglalkozik a környezetszennyezés mérséklésével, megszüntetésével is. Megyénk településeinek közel fele rendelkezik területrendezési tervvel, kor szerűsítésük folyamatosan történik. Megyénkben az utóbbi években jelentősen nőtt a zöldterületek állománya, az egy főre jutó, gondozott zöldterület 19 m . Valamennyi városunkra és néhány idegenforgalmi településre zöldövezet-fejlesztési program készült. A to vábbiakban központi eszközökkel és a lakosság bevonásával növelni kell a közhasználatú zöldterületeket, parkokat. A z igények és lehetőségek függvé nyében újabb városkörnyéki és Balaton-parti parkerdőket, szabadidő-közpon'.okat kell kialakítani. A z 1013/1979. ( V I . 20.) M T . sz. határozatnak megfelelően, a M É M Erdő rendezési Szolgálata gondozásában készülő, Balaton-parti zöldövezet-fejlesztési tervet az ütemezésnek megfelelően meg kell valósítani. 2
GONDOLATOK „AZ E R D Ő " 1983. 4. SZÁMÁHOZ A lap címbeni számában dr. Sólymos Rezső az erdeifenyő-ültetési hálózattal foglalkozik. A számszerű adatokat nem vitatom, de az ültetési hálózatnál nem tűnik ki a pótlás szükségessége, illetve elvégzett mennyisége, (10 + 2 éves kor). Szerény véleményem szerint pedig minél kevesebb csemetével végezzük az I. kivitelt, annál több pótlásra van szükség. A pótlás pedig mindig drá gább, mint az I. kivitel. A z 1946—1953. évek között erdőrészletenként vezet tem az erdősítési adatokat (munkaóra, munkabér, ültetési anyag, fafaj és db, v a g y magnál súlyban, fogatóra stb., stb.). Ezek az adatok meggyőztek, hogy az I. kivitelnél nem szabad spórolni a csemetével, mert a pótlásoknál kama tostól fizetünk rá. Későbbi években gazdaságossági számításokat végeztem, hogy mennyivel több csemetét célszerű először ültetni, hogy a pótlást lehető leg elkerüljük. A másik: dr. Sólymos cikkéből nem tűnik ki, hogy erdőtelepítés (vagy tele pítésszerű, pl. mezőgazdasági előhasználat utáni — amiből sajnos mindinkább kevesebb van) — vagy erdőfelújítás során létesültek kísérleti állományai. Erdőfelújításnál (még tarvágásnál is) általában megjelenik valamilyen termé szetes újulat és ez igen sokszor felhasználható a főfaj érdekében, megfelelő kézben tartás mellett, sőt maga is állományalkotó fafaj lehet. í g y az erdő felújításnál általában kevesebb csemete kell, mint telepítésnél.
Hosszabb ideig az Örségben is dolgozva ki kell hangsúlyoznom dr. Pagony Hubert tanulmányának következő mondatait: „ A felmérés során világossá vált, hogy a hótörésre való hajlam elegyetlen fenyvesek esetében fokozott. Ezért is tartom helyesnek azt az elvet, hogy a progresszív szukcessziót elősegítendő, kíséreljük meg az elegyes fenyvesek létrehozásának irányát követni." Itt em lítem meg, hogy az Örségben a magától létesült — úgynevezett „lett erdők" — (felhagyott szántók, rétek helyén, természetes úton újult) erdeifenyvesek alatt is, előbb-utóbb megjelenik a tölgy. A z elegyességet vagy a már említett módon, vagy a pótlások során hozhatjuk létre. A pótlások során lassan az erdeinkből eltűnő fafajokat is vissza tudunk hozni, pl. cseresznye, hársak, juharok stb. Végül még egy gondolat. Adott termőhelyeken a kimaradó sorokba pl. luc fenyőt ültethetünk, amit zöld gallynak, ill. karácsonyfának értékesíthetünk. Ez lehetséges a leendő közelítőnyomok helyére is, de adott körülmények kö zött ezeknek másféle átmeneti hasznosítása is elképzelhető. Dr. Ágfalvi
VÁLASZ
DR. ÁGFALVI
IMRE
Imre
GONDOLATAIRA
A z erdeifenyő-erdősítések ültetési hálózata évek óta sokat vitatott kérdés. Kutatási eredményeink szerint tágabb hálózat, a kevesebb csemeteszám al kalmazása nem jár nagyobb pótlási igénnyel, ha: a csemete minősége és ke zelése megfelel a követelményeknek, az ültetés, az ápolás és a védelem szakmailag kifogástalan. A z erdőfelújítási és erdőtelepítési területeken e g y aránt végzett, közel két évtizedes vizsgálatokkal olyan optimális megoldást keresünk, amely a biológiai, a technikai és az ökonómiai követelményeknek egyaránt megfelel. ÁgfalVi Imre álláspontja a hagyományos fatermesztési tech nológiát tekintve helyes akkor, ha elfogadjuk, hogy az erdősítés módszere és minősége nem javítható. Állítása szerint az I. kivitel csemeteszáma a pótlás mértékének a döntő meghatározója. Ezt az igazságot az erdősítési eljárások fejlesztésével kedvező irányban sikerült módosítani. . A nemesített erdeifenyő fajták a minőséget és a növedéket, a burkolt g y ö kerű csemeték, az újabb ültetőgépek és -eszközök, valamint a vadkárelhárítás megoldása az erdősítés eredményességét hivatottak úgy növelni, hogy a ko rábbi, 10 ezer db/ha-on felüli csemeteszámnak a felével is kifogástalan fiata los létesíthető. Mindez a fatermesztés átfogó rendszerében lehetővé teszi a ne velővágások számának a csökkentését és ezen keresztül a Fomes-károsítás mérséklését is. A z őrségi, szentgotthárdi kísérletek az erdeifenyő és a lucfenyő soros ele gyítésére vonatkozóan, már 1976 óta folynak Ezek kiértékelése kedvező lehe tőségeket ígér. A progresszív szukcessziónak megfelelően, a lombos fafajok kal elegyes erdeifenyveseknek az adott termőhelyen kiemelkedő jelentősége van. A sor elején az elegyetlen állományok vannak. A z erdőgazdasági termelés korszerűsítése során arra törekszünk, hogy a legkisebb ráfordítással érjük el a kívánt termelési célt. A fejlesztés előfeltétele az erdősítési technológiák szigorú, fegyelmezett betartása, amely mellett a tá gabb ültetési hálózat rövidebb és hosszabb időszakra egyaránt az eredményes ség növelését szolgálja. Dr. Sólymos
Rezső
Növénytársulástan és erdőgazdálkodás címen, a nyugatnémet göttingeni egyetem professzora, Gisella Jahn által szerkesztett könyv (Application of vegetation science to forestry) különböző szerzők tollából fejezeteket közöl a növénytársulástan er dészeti hasznosításáról különböző országokban. (A magyar beszámolót Jakucs Pál botanikus akadémikus és dr. Csapody István term.-védelmi főfelügyelő készítette). Könyve végén a szerkesztő az egyes fejezetek anyagából összefoglalót készített. Érdemes ebből idéznünk, mivel a vegetációkutatás eredményei és az erdőtipológia a hazai erdészeti gyakorlatban hosszú időn át a gazdálkodás alapjául szolgált és ma is értékes információkat ad a termőhelyi minőség megismerésére. A vegetációkutatás eredményeit az erdőgazdálkodásban általában alkalmazzák, de nem lehet pontosan felmérni, milyen mértékben elnök vele az egyes országok er dészei. A módszer alkalmazásának foka ugyanis országonként változik. Annyit biztonsággal meg lehet állapítani, hogy különböző iskolák tanításai és rendszerezé sei vannak forgalomban, ezek közül a Cajander kidolgozta eljárást megkísérelték Közép-Európában is alkalmazni, de nem jutott olyan sikerre, mint a Braun—Blanquet-íéle teória. Ez utóbbi munka még a tengerentúli államokban is hatott, így pl. Kanadában. A z erdőtipológia a kelet-európai országokban is a gazdálkodás fontos tényezője lett, az Európán kívüli rendszerezések azonban sehol nem értek el olyan jelentőséget, mint kontinensünkön. A vegetációkutatás eredményei közül a nö vények ökocsoportjait sok országban tartották hasznos eszköznek a termőhelyi minőség megismerésére. Általában a nagyobb szélsőségekkel rendelkező országok ban kapott jobban lábra a vegetáció termőhelyindikátor szerepének elismerése, míg a szélsőségektől mentesebb országokban nem méltányolták ezt a tudomány ágat annyira, mint az alpin vagy boreális területeken. Olyan államokban sem fog lalkoztak vele bővebben, ahol zömmel az ültetvényes erdőgazdálkodás volt gya korlatban. A vegetációkutatás eredményeit elsősorban termőhelytérképek készítésében hasz nosították. Ezeket a térképezési eljárásokat általában monofaktoriális vagy plurifaktoriális csoportra lehet szétválasztani, vagyis egy vagy több tényező figyelembe vételén alapuló módszerrel térképeznek. A direkt termőhelyfeltárás módszerét ál talában a talajviszonyok és éghajlati adottságok térképezésével kívánják megol dani ott, ahol hiányzik a jellemző vegetáció vagy ez erősen megváltozott, továbbá ahol olyan talajszintek helyezkednek el mélyebben, amelyek a lágy szárú nö vényzetre nem, a fafajok növekedésére annál inkább hatással vannak. A jövő a plurifaktoriális térképezés irányában halad, tehát a csupán vegetációra alapozott térképezés visszaszorulóban van. A vegetációkutatás eredményeinek erdészeti al kalmazása döcögve halad, főleg, mert az eredmények adaptálását botanikusok nem tudják megoldani, az erdészek pedig botanikai ismeretekkel nem rendelkeznek megfelelő mélységig. De fékezőleg hat az ökológiai szemlélet hiánya is, valamint az a körülmény, hogy a gazdálkodó elsősorban a rövid távú feladatokra fordítja figyelmét, míg a vegetáció szolgáltatta segédeszköz távolabbi célok elérését segíti. A jövőben azonban a fiatalabb szakembergárda elmélyültebb növénytani ismeretei vel lehet számolni, és az ökológiai megalapozottságú erdőgazdálkodási igények is erősödnek. A z ismertetést összefoglalva azt kell látnunk, hogy hazánkban az erdőtipológia, később a termőhely-tipológia rendszerének kialakítása, gyakorlati alkalmazásba vé tele több évtizedes múltra tekinthet vissza. Amit a világ számos országában ma még kívánságként fogalmaznak meg, az nálunk régóta bevezetett gyakorlat és az erdőgazdálkodás egészét alapvetően meghatározza. Természetesen az alkalmazott módszerek fejlesztése ma is feladat, e témakörben kivívott helyünk további előre lépésre kötelez. (Ref.: dr. Szodfridt I.)
A lapban megjelent tanulmányok szerzői: Agócs József tud. munkatárs, EFE, Sopron; Dobay Pál erdőfelügyelő, Visegrád; Dobroszláv Lajos NÖMI körzeti fel ügyelő, Székesfehérvár; Facskó Ferenc erdőmérnök-hallgató, Sopron; dr. Jámbor László tud. munkatárs, ERTI, Sopron; Marosi György tud. munkatárs, ERTI, Sop ron; dr. Mátyás Vilmos ny. tud. főmunkatárs, Sopron; Murányi János MÉM EFH osztályvezető h.; Szélesy Miklós üzemtervező erdőmérnök, Zalaegerszeg; dr. Tarján Lászlóné megyei környezet- és természetvédelmi titkár Kaposvár; Tokodi Mihály ny. MÉM EFH főelőadó, Budapest.
Fiataljaink FACSKÓ
munkáiból
FERENC
MAGTERMELŐ ÁLLOMÁNYOK GÉPI NYILVÁNTARTÁSA A z 1930-as évek elejétől osztályozott csemetékkel folytatott kísérletek a kutatókat meggyőzték arról, hogy csak megfelelő minőségű csemetét szabad felhasználni az erdősítésekben. A belterjesebbé váló erdőgazdálkodás* követ keztében egyre több és jobb magra lesz szükség. E kettős (mennyiségi és mi nőségi) követelményt csak megfelelően kiválasztott és kezelt magtermelő ál lományok, illetve nemesített anyaggal telepített magtermesztő ültetvények (plantázsok) tudják kielégíteni. A hazai kijelölési munkálatok a felszabadulás után a következőképpen ala kultak: — 1948-tól Mátyás Vilmos kezdeményezésére indult meg a magtermelő ál lományok kijelölése. Azonban a termés begyűjtését nem oldották meg, így ezek az állományok nem feleltek meg a célkitűzéseknek. — 1965-ben, a revízió során a genetikai érték megőrzését tekintették mérv adónak (génrezervátumok). — 1980-tól több felterjesztés és vitaülés sürgette a magtermelő állományok új, országos felmérését. — 1982-ben megtörtént az új rendszer kidolgozása, és bizottságok hónapo kig tartó terepi munkája nyomán, a magtermelő állományok végleges osztályba sorolása az OECD-normákhoz igazodva. A magtermelő állományokat nemcsak kijelölni szükséges, hanem azok kor szerű nyilvántartását is meg kell oldani. A z új törzslapok tartalmazzák az állomány azonosításához szükséges adatokat, a termőhely legfontosabb ténye zőit, a fatermési, faállomány-szerkezeti és minőségi jellemzőket, az állomány besorolását és a kezelési teendőket. A z adatállományok kezelése legcélszerűbben számítógépekkel oldható meg. A z esetleges OECD-tagság esetén különösen nagy jelentősége volna a válto zások gyors és pontos átvezetésének, az adatok napra kész tárolásának. A cikkben ismertetett programmal vagy — a végleges irányelvek lefektetése után — annak továbbfejlesztett változatával a számítógépes nyilvántartás megoldható. A program az Erdészeti és Faipari Egyetem IBM 5110 számítógépén készült, BASIC-nyelven. A továbbiak megértéséhez annyit tudni kell a gépről, hogy központi egysége 64 K-s, s háttér memóriaként mágneslemezt használ. Maga a program teljes egészében több mint 64 Kbyte, így egyszerre nem lehetne betölteni. Ezt a problémát úgy oldottam meg, hogy a programot szétbontottam az egyes funkciók elvégzésére képes részprogramokra, és az így kialakult hal mazt procedúra fiZe-okkal kötöttem össze. Ezzel a megoldással a részprogra mok egységes egészként kezelhetők. A z adatok rekordorientált, kulcsos fiié ban helyezkednek el, így bármelyik állomány adatsorához közvetlenül hozzá lehet férni. :
í
A z elkészült program jelenleg a következő feladatok elvégzésére képes: Adatlapok
nyomtatása
A programhoz készült felvételi adatlapok némileg különböznek a bizottság által kidolgozottól. A z eltérés a lap formájában és a kódszámoknak kijelölt hely meglétében mutatkozik. A kódolást azért tartottam szükségesnek, hogy az adatállomány minél kisebb tárterületen elférjen. A kódolásnál a gyakorlat által ma is használt és már megszokott számokat kell használni. Természete sen vannak olyan rovatok is, ahol új kódszámokat kellett bevezetni (pl. mag termelő állomány kategóriája) és vannak olyan rovatok, amelyeknél nem tartot tam célszerűnek a kódolást (kezelési teendők). Adatok
lemezre
írása
A funkció a felvett állományok adatait bekéri és mágneslemezre írja. A z adatbekérés olyan formátumban történik, mint ahogyan az adatfelvételi lap néz ki, mivel véleményem szerint így csökkenthető a téves adatbeírás. Égy adatsor hossza 540 karakter, ami 0,53 Kbyte, így egy mágneslemezen akár 2000 állomány adata is elhelyezhető. Adatok
javítása
A program az adatbevitel során elkövetett hibák kijavítására és az állo mány újrafelvétele esetén a megváltozott adatok felülírására ad lehetőséget anélkül, hogy a teljes adatsort újra be kellene gépelni. A z esetlegesen meg szűnt állományok adatai is ezzel a programmal törölhetők. Fatermésí
adatok
feldolgozása
A z adatlap I I . részében — F A T E R M É S Í ÉS F A Á L L O M Á N Y - S Z E R K E Z E T I A D A T O K —• szerepelnek olyan jellemzők, amelyek nem határozhatók meg közvetlenül. A programrész a kor, a mintaterület nagysága, a vastagsági osz tályok osztályközepének, az osztályok gyakoriságának és az osztályokban mért minden n.-fa magasságának ismeretében, átlagmagassági görbét szerkesztve, kiszámítja az állomány átlagmagasságát, átlagos mellmagassági átmérőjét, hek táronkénti törzsszámát, körlapösszegét, élőfakészletét, átlagnövedékét. Adatok
kinyomtatása
A tárolt adatokat a felvételi adatlaphoz hasonló formátumban így nyomtatja ki (lásd az ábrát). Adatok
helyezi el és
vizsgálata
A programrésszel három feladatot lehet megoldani. Egyrészt maximum hét feltétel megadása esetén megadja a feltételeknek megfelelt állományok sor számait. Í g y azok visszakereshetők és az előző pont alatt ismertetett prog rammal kinyomtathatók. Második funkcióként korrelációs táblát készít leg feljebb öt korlátozó feltétel mellett. A táblázat elkészítése során az egymásnak megfelelő adatpárokat a háttérmemóriában rögzíti, s ezek a gyári statisztikai programcsomag segítségével értékelhetők. Harmadik esetben a vizsgált jel lemzőre nézve elkészíti a legfontosabb matematikai-statisztikai mutatókat, a gyakorisági hisztogramot, s az adathalmazt 5%-os tévedési valószínűség fel tételezése mellett t-próbával ellenőrzi.
„ A z erdő a közegészségügyben" címmel, mintegy félszázoldalnyi, a témát illetően egyedülálló témadokumentáció jelent meg az AGROINFORM gondozásában. Szer zője dr. Szőnyi László. A témadokumentáció erdészeti tárgyú külföldi közlemé nyekre épült. A válogatás az utolsó 4—5 esztendő terméséből származik. Az egyes fejezetek címe: A z erdő szerepe a fizikai környezet megjavításában; A z erdő egész ségügyi hatásának nagysága és értéke; A védő erdők kijelölése és kezelése; A z er dők berendezése mozgássérültek részére. A témodakumentációt gazdag irodalom jegyzék egészíti ki. A z időszerű, új ismereteket nyújtó, hiánypótló és úttörő téma dokumentáció joggal tarthat érdeklődésre számot szakközönségünk körében. (Ref.: Dr. Csötönyi J.)
A KISZ KB Értelmiségi Fiatalok Tanácsa, a MÉM KISZ Bizottsága, az ÉDOSZ, a MEDOSZ. a Magyar Agrártudományi Egyesület, a Magyar Élelme zésipari Tudományos Egyesület és az Országos Erdészeti Egyesület szakmai pályázatot hirdet. A pályázat célja, hogy a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a fagazdaság előtt álló feladatok megoldásában a fiatalok alkotó kedve és ereje, jobbító szándéka minél nagyobb mértékben felszínre kerüljön. Pályázni az. e terüle teket érintő témakörökben lehet. Célszerű azonban az alábbi, kiemelkedően fontos témakörökre koncentrálni: — az ágazat bármely területe gazdaságos exportjának, illetve exportképessé gének növelése a belső források felhasználásával; — importanyagok, eszközök, alkatrészek, berendezések azonos értékű gazda ságos kiváltása; — új, gazdaságos és színvonalas hazai csomagolóanyagok, technológiák kiala kítása és alkalmazása; — a szerves- és hígtrágyakezelés, felhasználás eredményes és racionális mód szereinek kidolgozása; — a hazai élelmiszerellátás javítására, a választék bővítésére új technológiák, új szervezeti és munkaformák kidolgozása; — a kiemelt üdülőkörzetekben, elsősorban a Balaton térségében az erdők üdülési funkciójának bővítése egyszerű, racionális módszerekkel; — az ökológiai szemléletű erdőgazdálkodás módszereinek fejlesztése. A pályázatra minden 35 éven aluli fiatal jelentkezhet. A bíráló bizottság olyan egyéni vagy csoportmunkával készült pályaműveket fogad el, amelyek más pályázaton még nem szerepeltek, és nyomtatásban sem jelentek meg. A pályaművek terjedelme kötetlen, de a lényegre törő, koncentrált megfogal mazás követelmény. A pályázat jeligés. A pályaműveket zárt, „Élelmiszergazdaság" feliratú bo rítékban kell beküldeni, két példányban, mindkét példányon feltüntetve a pályázó jeligéjét. Egy külön zárt, jeligés borítékban kell beküldeni a pályá zóik) nevét, születési évét, munkahelyének pontos címét és telefonszámát, a pályamunka címét. A pályaművek beküldési határideje: 1983. december 31. Cím: KISZ K B Értelmiségi Fiatalok Tanácsa, 1133 Budapest. Űjpesti rakpart 37—38. A pályázatokat az egyes témakörök elismert szakértőiből és a meghirdető szervek képviselőiből álló bizottság fogja elbírálni. Minden kategóriában ki osztható egy darab 10 000,— Ft-os díj. A bíráló bizottság fenntartja a jogot a díjak átcsoportosítására. Eredményhirdetésre az 1984. évi Forradalmi If júsági Napok keretében kerül sor. A díjazott pályamunkáknak a szaksajtó ban — a szokásos honorárium ellenében — történő megjelentetéséről a meg hirdető szervek gondoskodnak. A nem díjazott pályamunkákat a készítőnek visszaküldik.
Az elnökség szeniorok tanácsát hozta létre az egyesület nyugdíjas tagjai érdekeinek az eddigieknél hatékonyabb képviselete céljából; meghatározta feladatkörét, mű ködési rendjét és elfogadta az 1983—1984. évekre vonatkozó munkatervét. A z elnökség a szeniorok tanácsának (az egyesület helyi csoportjaival szoros együttműködésben folytatott) tevékenységével azt szeretné elérni, hogy a nyugdíjas műszaki-gazdasági értelmiség tudását, tapasztalatait a komplex módon értelmezett erdőgazdálkodásunk fejlesztésének javára, közös érdekeltség alapján, megfelelő munkaalkalmak biztosításával, a jelenleginél jobban hasznosíthassa. Ennek kere tében a nyugdíjas egyesületi tagok számára olyan szakmai-társadalmi fórumot kí vánunk biztosítani, ahol nyugdíjasaink szakmai véleményüket kifejthetik és ahol rendszeres szakmai tájékoztatást kaphatnak. Szeretnénk nyugdíjasainkat a szakmai közéletbe érdemlegesen bekapcsolni, a szakemberek nemzedékei között a kölcsönös bizalmat, megbecsülést, harmonikus együttműködést elősegíteni, az idősebb szakemberek szakmai és emberi elszigete lődését megelőzni, feloldani. Törekszünk sokoldalúan fejleszteni a nyugdíjas és aktív szakemberek közös klubéletét. Programunkban szerepel szakmánk múltjának ápolása, a szakmai emlékhelyek feltárása, gondozása, nyilvántartása, a jelentősebb szakmai életművek, tevékenységek megörökítése, közismertté tétele, a szakmai memoárirodalom ösztönzése útján. A tanács feladatának tartja nyugdíjas tagjainak életkörülményeit, szociális ellá tottságát folyamatosan figyelemmel kísérni, a lehetséges segítséget e téren meg adni, reális, tartós megoldásokat kezdeményezni. A szeniorok tevékenységét egyesületünk helyi csoportjaival, az ott létrehozott „nyugdíjas-munkabizottságok", illetve „felelős" útján, a volt munkaadók, illetve azok jogutódai és a helyi szakszervezeti bizottságok segítségével, közreműködésé vel, velük szoros együttműködésben tervezi végezni. Munkánk csak úgy lehet ered ményes, ha nyugdíjas kollégáink, szaktársaink (saját érdekükben) céljaink meg valósításához aktív segítséget, folyamatos közreműködést biztosítanak. Segítsenek, hogy segíthessünk! Számba kell vennünk nyugdíjasainkat, az életkörülményeiket jellemző tényeket, szándékaikat, törekvéseiket, esetleg sérelmeiket. Sokan érdek telenség vagy más ok miatt megszüntették egyesületi tagságukat. Ez ne legyen akadálya annak, hogy közös (elsősorban az ő érdekeiket szolgáló) munkánkba be kapcsolódjanak. Tudnunk kell, hogy hány szaktársunkat, milyen érdekeket kell képviselnünk! Ha a volt tagtársaink önkéntes felismerés alapján érdemesnek tart ják, később esetleg újra vállalják megszakított egyesületi tagságukat és ezzei erősítik az érdekeik képviseletéért tevékenykedő egyesületi szervezeteket. Ágazatunk országos és helyi gazdasági, intézményi vezetőit, a MEDOSZ orszá gos vezetőségét és helyi bizottságait is kérjük arra, hogy támogassák, segítsék a nyugdíjasok érdekeit szolgáló kezdeményezéseinket: munkaalkalmak biztosítását, a szociális helyzet javítását, a szakemberek nemzedékei közötti harmonikus, köz hasznú együttműködés folyamatos biztosítását stb. A munkaadóknak és szakszer vezeti bizottságuknak az eddigieknél nagyobb figyelemmel kellene a nyugdíjváro mányos dolgozók közérzetét gondozni, hogy sérelemérzet nélkül kerüljenek nyug díjba és volt munkaadójukkal, munkaközösségükkel nyugdíjas állapotban is tar talmas, hasznos emberi és szakmai kapcsolatuk lehessen. Fila József, a szeniorok tanácsának elnöke
Az elnökségdr. Herpay Imre elnök vezetésével, 1983. június 15-én, Budapesten, ülést tartott. Első napirendi pontként meghallgatta és megvitatta a bajai helyi csoport munkájáról Tóth Imre csoporttitkár által előterjesztett tájékoztatót. A vitában fel szólalt: Fila József, Fekete Gyula, Csanádi Béla, Riedl Gyula, Halász Aladár, Rakonczay Zoltán, dr. Erdős László, dr. Kovács Jenő, dr. Halupa Lajosné, Király Pál, Tóth Imre, Paulik István. Dr. Herpay Imre elnöki összefoglalójában megállapította, hogy a bajai csoportunknál az átlagosnál jobb egyesületi munka folyik. A csoport és a gazdaság vezetősége közötti példamutató munkakapcsolat erősíti szerepét és tekintélyét. A z elnökség elismerését és köszönetét fejezte ki a végzett munkáért. A második napirendi pont az 1983. évi „Bedő Albert"- és „Clusius"-érmek oda ítélése volt. Ebben az évben 6 db. „Bedő Albert"- és 3 db „Clusius"-emlékérem kerül kiosztásra, mert a múlt évben nem történt adományozás. A z elnökség titkos szavazással döntött. Végül dr. Herpay Imre, dr. Gál János és Riedl Gyula tájékoztatást adott a köz gyűlés előkészületeiről.
* A vadgazdálkodási szakosztály a Gyulaji ÁEVG területén tartott ülést. Ezen Kondor Endre igazgatóhelyettes előadást tartott a vad- és vadföldgazdálkodás, Berg Péter fővadász a dámbefogás és berendezései, Pétervári Gábor erdészetvezető a vadászati erdészet munkája témakörben. Az előadások mindegyikét helyszíni be mutató követte. A csibráki külső vadgazdálkodási körzet munkáját Király Béla fővadász ismertette.
*
A fatechnológiai szakosztály kihelyezett ülését a Balatonfelvidéki EFAG zalahalápi üzemében tartotta Bedő Tibor elnökletével. Az ülés témaköre a szalagparkettagyártás műszaki-gazdasági és kereskedelmi kérdései voltak. A z ismertető előadást Németh János, az üzem műszaki vezetője tartotta. A szalagparketta-gyártás műszaki kérdéseinek ismertetése mellett a legtöbb szó a termék iránti szélsőségesen változó kereskedelmi igényről esett. Jelenleg a ter melés megnyugtató színvonalon folyik, a termék iránt megfelelő az igény. Sajná latos, hogy az exportár nem fedezi a termék költségeit és ezért a vállalatot forint ban mért kár éri. Elgondolkodtató témaként vitatták meg az üzemben koncentráltan keletkező hulladék felhasználásának, hasznosításának megoldatlanságát, miután a nyerhető hőenergiát az üzem környezetében nem lehet értékesíteni.
* Az „Erdők a közjóért" szakosztály, Mészöly Győző elnökletével kihelyezett ülését a debreceni helyi csoporttal közös rendezésben a FEFAG erdőspusztai területén tartotta. A z ülés tárgya: a debreceni erdős puszták közjóléti fejlesztése az erdőgaz dálkodás módszerei, az üdülőerdei szolgáltatások és az üdülési igénybevétellel kap csolatos tapasztalatok voltak.
* Egyesületünk ötfős delegációja, Király Pál főtitkár vezetésével, egyhetes bajor országi tanulmányúton vett részt a Bayerischer Forstverein meghívása alapján múlt évi magyarországi tanulmányútjuk viszonzásaképp. A csoport Augsburg térségében bükk erdőgazdálkodást, Iphafen erdejében történelmi múltú középerdő gazdálkodást tanulmányozott, s nem hiányzott a programból az európai hírnevű spessarti tölgyesek megtekintése sem. Járt a csoport Neumarktban, a Pfleiderer cég évente 2 millió m-3 alapanyagot feldolgozó faipari üzemében, valamint a teisendorfi állami nemesítő- és szaporítóanyag-termelő központban, továbbá a scheyerni erdészeti szakmunkásképző iskolában is. A szakmai program a Berchtesgadeni Nemzeti Park egyes részeinek bejárásával, az ott megkezdett állományátalakítások megtekintésével ért véget.
* A szerkesztő bizottság második negyedévi ülését a Vendvidék Mg. Szakszövetkezet meghívására, Szentgotthárdon tartotta. Alkalmat kínált ehhez a település alapításá nak 800. évfordulója. A különböző helyi szervek igyekeztek erre a nevezetes ese ményre ráirányítani az ország figyelmét, így kapott meghívást egyesületi lapunk is. A kétnapos rendezvény Haszák Aladárnak, a vidék erdőségei nagynevű alakító jának sírja megkoszorúzásával kezdődött. Ez alkalommal dr. Sólymos Rezső, a szer kesztő bizottság elnöke mondott emlékbeszédet. Ezt követően bemutatásra került
a a a a
helytörténeti és vadászati jubileumi kiállítás. A másnapi ülésen Dani Vendel, szakszövetkezet elnöke üdvözölte a megjelenteket, köztük dr. Schmidt Ernőt, város országgyűlési képviselőjét, a közigazgatási szervek vezetőit, képviselőit, tájon illetékes különböző erdészeti szervek küldötteit. Az ülés első részében elsőnek Szabó László városi tanácselnök emlékezett meg a városalapításról, az azóta eltelt 800 évnek az egész ország számára is jelentős eseményeiről, jelen virágzásáról. Ezt követően folyó szerkesztési kérdéseket tár gyalt meg a bizottság. A 8. lapszám összeállítását jóváhagyólag tudomásul vette és kialakította a 9. és 10. számot. A 3—5., legutóbb megjelent számokat Czebe Zoltán, a helyi csoport titkára bírálta. Összefoglalóan mindhármat sikeresnek tartotta, külön kiemelve az 5. számot. Különösebb észrevétele csupán a vitaírások közlési módjával kapcsolatban volt, nem tartotta helyesnek a cikk—hozzászólás, a hozzászólás—válasz egyidejű közlését. Utóbbival nem értett egyet Szanati László csoportelnök, aki a szombathelyi egyesületi csoportot képviselve, bírálta'méltatta a lapot. Dicsérte a lap színvonalát, de az alacsonyabb képzettségűek panaszainak tompítására, maga is a túlzott mélységű levezetések, matematikai megformulázások elhagyására intett. A lapot összességében hasznosnak ismerte el, behatóbb tanul mányozására buzdított. Nagy László, az őriszentpéteri mgtsz ágazatvezetője a tszerdészek nevében fejezte ki megelégedését a lappal szemben, felvetve ugyanakkor, hogy a nehezebben érthető, kifejezetten tudományos jellegű közléseket külön ki adványban lenne célszerű megjelentetni. A hozzászólások során dr. Csötönyi József erdészpanteon alapításaira tett javaslatot, Murányi János a vitaírások megrostá lását kérte, dr. Berdár Béla pedig csupán a viták hangjának moderálását tartotta helyesnek, s védelmébe vette a mezőgazdasági nagyüzemek erdészeti törekvéseit. Az ülés második részében összefoglaló előadások hangzottak el. Hárs József, az erdőfelügyelőség igazgatója, Vas megye erdőgazdálkodását ismertette, Simon József TESZÖV erdészeti főmunkatárs mélyreható elemzést adott a megye országos viszony latban is rendkívül jelentős termelőszövetkezeti erdőgazdálkodásáról. Dani Vendel tsz-elnök pedig a vezetése alatt álló szakszövetkezet közismerten kiváló eredmé nyeiről számolt be. Az itt végzett munkákba rövid betekintést nyerhettek a bizottságnak megjelent tagjai és az ülés vendégei. Röpke tanulmányút vezetett a szövetkezetnek az ERTIvel, név szerint dr. Sólymos Rezsővel, volt ERTI-főosztályvezetővel együttműköd ve telepített, immár hétéves kísérleti fenyvesébe. Ennek is egyik apró részletébe, hiszen a tanulmányút a szövetkezet 500 hektár erdőtelepítését jelző tanúfánál ért véget! A HELYI CSOPORTOK ÉLETÉBŐL A budakeszi csoport a Hazafias Nép front Budapesti Bizottsága kezdeménye zésére, a „Madarak és Fák Napja" meg ünneplése keretében, „ K I R Á N D U L A CSALÁD" elnevezésű kirándulássorozat befejezéseként, a budakeszi vadaspark ban záróünnepséget rendezett. A rendez vényt csoportos fotóséta, szabadtéri mű soros ünnepség, nyereménysorsolás szí nesítette. A z ünnepséghez csatlakozott budapesti helyi csoportunk is.
* A győri csoport 32 fős csoportja ta nulmányozta a Kiskunsági EFAG erdő gazdálkodását. Megismerkedtek a kelebiai erdészet homoki erdősítéseivel Beliczay István erdészetvezető kíséretében, a kiskunhalasi erdészet munkájával Gál István erdészetvezető tájékoztatásával, a jánoshalmi fafeldolgozó üzem tevékeny ségével Lett Béla üzemvezető ismerteté se mellett. A bugaci erdészetről és a Kis kunsági Nemzeti Parkról dr. Horváth László adott részletes, tudományos meg
alapozottságú tájékoztatást. A Kiskun sági EFAG szervezeti felépítéséről, gaz dálkodásáról, erdőművelési munkáiról Ván László és Pankotai Eszter adott rész letes tájékoztatást. t
*
A kecskeméti csoport az M T A szegedi bizottságának erdészeti munkabizottsá gával közösen tudományos tanácskozást tartott. A tanácskozást vezető Sípos Sán dor titkár bevezetőjében örömét fejezte ki afelett, hogy már az ötödik alkalom mal kapnak tájékoztatást a kecskeméti ERTI-kollégáktól a szakterületükön vég zett legújabb kutatásokról. A tanácsko záson előadást tartott: dr. Waltér Ferenc „Az N D K gyártmányú EPAK—II. galylyazó-rakásoló gép hazai vizsgálatának előzetes eredményei, szerepe a nevelővágások gépesítésében", dr. Tóth József „Az erdei- és feketefenyvesek egészsé gi állapota az 1982. évi országos felmérés alapján", dr. Rédei Károly „Közönséges és árbocjellegű akácos összehasonlító vizsgálata", Szilágyi Benjámin „ A z akác gyökérdugványozás gépesítésének néhány
kérdése", Kovács Lóránt „ A Kockums GP—822 processzor tartós üzerni vizsgá latának tapasztalatai", Sülő Ferenc „ A hazai gyártmányú Varuta—62 kihordószerelvény vizsgálatának tapasztalatai", Zsolczai Sándor „ A motorfűrészek tartós koptató igénybevételnek kitett szerkeze ti elemeinek anyagvizsgálata" címmel. Kétnapos tanulmányúton vett részt a csoport a Gyulaji, valamint a Gemenci ÁEVG területén. Előbb a bikácsi erdé szettel, a tengelici homoktalaj tulajdon ságaival ismerkedtek meg a résztvevők, majd a tengelici megyei oktatási köz pont körüli parkot tekintették meg Deák István igazgatóhelyettes, a tamási he lyi csoport titkárának szakmai vezeté sével. Másnap a keselyűsi vadászati múzeu mot nézték meg. A gemenci erdei kisvasúton folytatva programjukat, tanul mányozták az erdőállományokat, a vad védelmet és megismerkedtek a pörbölyi fafeldolgozó üzemmel. Megtekintették .a csertai és a baja—dunafürdői kiránduló központot. Végül Baján, az erdőgazda ság székházában értékelték a látottakat Tóth Imre osztályvezető, a bajai csoport titkára vezetésével. A tanulmányút résztvevőit Baján fogadta Papp László igazgató, a helyi csoport elnöke.
* A szegedi csoport a DEFAG-gal közö sen olyan rendezvényt tartott, amely a szakoktatással összefüggő kérdéseket tár ta fel. A résztvevők között helyet fog laltak a gyulai helyi csoport küldöttei is. A háromszintű szakoktatás kiemelt sze mélyiségei: dr. Gál János, az EFE rek tora, Nádaskay Gábor, a szegedi szak középiskola igazgatója és Frőhlich And rás, az ásotthalmi szakmunkásképző in tézet igazgatója, nagy hozzáértéssel nyújtottak tájékoztatót az egyetemi, a szakközépiskolai és a szakmunkáskép zés jelenlegi helyzetéről, problémáiról és a várható fejlesztésekről. A hozzászó lások a gyakorlatot elsősorban érintő kér déseket vetettek fel. Ilyenek voltak a gépesítési és az ökonómiai képzés hely zete és fejlesztési elképzelései; a szak középiskolai oktatás, a technikusképzés jövőbeni alakulása.
* A szolnoki csoport Jászkisér—Tószeg körzetében tapasztalatcserén vett részt. Bemutatásra került az erdősítés, erdőfel újítás folyamatgépesítése. A tuskózást F I A T - A L L I S géppel végezték; a jelen levők elismeréssel nyilatkoztak a gépről.
Folytatódott a T—100 típ. erőgéppel von tatott forgatóekével, majd a rugóstárcsa és nehéztárcsa munkáját szemlélték meg. A hozzászólások során megemlítették a vegyszerezést is, amely a folyamatba rugalmasan beilleszthető. A tószegi populétumban bemutatták a 15—20 éve te lepített különböző nyárfajtákat. A z 'OP —229', az 'I—214', az óriásnyár és szür kenyár klónok váltottak ki nagy tetszést a jelenlevők körében. A jól sikerült ta pasztalatcserén az erdőgazdasági szak emberek mellett termelőszövetkezeti, ál lami gazdasági, vízügyi, tanácsi és erdőfelügvelőségi szakemberek is részt vet tek.
* A tatabányai csoport a pusztavámi er dészet területére szakmai bemutatót szer vezett a kocsánytalan tölgyesek erdő védelmi problémái és az erdőművelési munkák gépesítése témakörben. Dr. Igmándy Zoltán rektorhelyettes egyetemi tanár részletes ismertetést adott a ko csánytalan tölgyesek erdővédelmi gond jairól. A szakmai bemutató azokat az erőfeszítéseket tükrözte, amellyel a VEFAG égető erdőnevelési gondjait akar ja megoldani. Magasi Pál műszaki ve zető és Mórotz Gyula erdészetvezető szakmai vezetésével bemutatásra került a vértesi láncos pásztakészítő és a sza badalmi védettséget élvező tányérozó. A bemutatókat élénk vita követte.
* A veszprémi MÉM- és MN-csoport ta nulmányúton vett részt a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság területén. A Szőke forrás völgyében tett gyalogos séta ke retében parkerdei berendezésekkel, ideig lenes sátortáborral, valamint a most épü lő, állandó jellegű úttörőtáborral ismer kedtek. A program a lepencei fűrész üzemben folytatódott. Az üzem kész termékeit az erdőgazdaság székházában tekintették meg. A továbbiakban az er dőgazdaság tájalakító tevékenységével ismerkedtek. A parkerdészet vezetőjé től az üdülés és turizmus érdekében folytatott tevékenységről kaptak tájékoz tatást a mogyoróhegyi kirándulóközpont létesítményeinek megtekintése után. A tanulmányút hasznos tapasztalatokat adott a Balaton és a Bakony térségé ben tevékenykedő tagtársainknak az oda nagy számban érkező üdülő, kiránduló, sportoló vendégek fogadásához, elhelye zéséhez, mozgatásához, foglalkoztatásá hoz.
* A szakmai továbbképzés keretében, he lyi csoportjainknál a következő előadá sokat tartották:
BUDAPESTEN: Abonyi István „Erdészpályám emléke zete", KAPOSVÁROTT: Dr. Kőhalmy Tamás „ A z erdő- és a vad gazdálkodás kapcsolatának időszerű kérdései", Rónai József „Vadgazdálkodásunk helyzete és eredményei Somogyban", PÉCSETT: Kovács József „ A termelőszövetkeze tek erdőgazdálkodása és együttműkö désük napjainkban", Dr. Igmándy Zoltán „Kocsánytalan töl gyesek erdővédelmi problémái", HERENDEN: Dr. Igmándy Zoltán „Erdővédelmi-faanyagvédelmi gondok" címmel. Új tagfelvétel Kiss Csaba erdésztechnikus, Ajka. Halálozás Keszthelyen váratlanul elhunyt dr. Ecsedy Sándor oki. erdőmérnök, a Bala tonfelvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gaz daság fejlesztési osztályvezetője. Sopronban, 1943. évben szerzett dip lomát. Pályáját az ungvári erdőigazga tóságnál kezdte. A háború befejezése után a balassagyarmati és váci erdő igazgatóságnál dolgozott, majd a Magas bakonyi (a későbbi Balatonfelvidéki) Á l lami Erdőgazdasághoz került. Kezdemé nyezésére az erdőgazdaság 1957. évben elsőnek vette át a feltáróutak kivitele zését saját hatáskörbe. Létrehozta az er dőgazdaság saját építési szervezetét, be szerezte a szükséges építő- és szállító gépparkot, a munkák tervezéséhez és ki vitelezéséhez műszaki szakgárdát nevelt fel, kiváló útépítő brigádokat fejlesztett
ki. Közben önmagát is állandóan képez te; a soproni Erdészeti és Faipari Egye temen az erdészeti útépítés témakörben műszaki doktori tudományos fokozatot szerzett. Kitartó és szívós munkával el érte, hogy erdőgazdasága erdőfeltáró alaphálózata lényegében elkészült. 1982. év őszén megérhette az erdészeti bur kolt úthálózat 2000. kilométerének ünne pélyes átadását Bakonyoszlopon, erdő gazdasága területén. Az 1970-es évektől tevékenységi köre tovább bővült, elévülhetetlen érdemeket szerzett erdőgazdasága fafeldolgozási te vékenységének, a zalahalápi, a devecser —pétfürdői és a franciavágási üzemek fejlesztésében. Több mint 25 éven át tag ja volt az OEE Erdőfeltárási Szakosztá lyának, amelynek munkáját hatékonyan elősegítette. Á szakosztály szakmai állás foglalásai mindig támaszkodtak az ő vé leményére is. A keszthelyi temetőben, mély részvéttel helyezték örök nyuga lomra. Loós Gábor, a balmazújvárosi „Vörös Csillag" Termelőszövetkezet erdésztech nikusa, debreceni helyi csoportunk tag ja, 35 éves korában elhunyt. Malatinszky László, a volt Országos Erdészeti Főigazgatóság nyugalmazott főrevizora, életének 78. évében, Buda pesten elhunyt.
A Z ERDŐ S Z E R K E S Z T Ő B I Z O T T S Á G A . Elnök: dr. Sólymos Rezső, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) doktora, Budapest; főmunkatárs: Jerome René, Budapest. T a g o k : dr. Balázs István, Budapest; Bánszegi József, Kemencepatak; dr. Bondor Antal, Budapest; dr. Berdár Béla, B u d a pest; Botos Géza, Debrecen; Cebe Zoltán, Szombathely;; dr. Csötönyl József, Budapest; Deák Ist ván, T a m á s i ; dr. Erdős László, Budapest; dr. Firbás Oszkár, Sopron; Gáspár-Hantos Géza, Budapest; Hajak Gyula, Budapest; dr. Herpay Imre, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidá tusa, Budapest; dr. Járó Zoltán, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa. Budapest; dr. Kecskés Sándor, a műszaki tudományok doktora, Budapest; Keszthelyi István, Budapest; Király Pál, Budapest; <Jr. Királyi Ernő, a közgazdasági tudományok kandidátusa, Budapest; dr. Kiss Rezső, Budapest; Lakatos Zoltán, Kaposvár; Murányi János, Budapest; Rodek Márton, Lenti; dr. Rácz Antal, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, Budapest; Soós Ká roly, Kecskemét; Stádel Károly, G y ő r ; dr. Szentkúti Ferenc, Pécs; dr. Szepesi László, a mező gazdasági tudományok (erdészet) doktora, Budapest; dr. Szikra Dezső, Veszprém; Tóth István, Vác; dr. Tóth Sándor, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, Budapest; Varga Béla, Eger; Vida László, Szeged.
