Hoffmann Ottó Kis Tamás (Pécs Debrecen, Ungarn)

Hoffmann Ottó – Kis Tamás (Pécs – Debrecen, Ungarn) Pinkafeldi tolvajnyelvi szójegyzék 1. A magyar nyelvtudomány a magyarországi német tolvajnyelvről leginkább a 19– 20. század fordulójának városi (elsősorban budapesti) argója kapcsán tett említést, de valójában igazán alapos vizsgálatok ezen a téren sohasem történtek1. A kutatások hiányának valószínűleg több oka is van, de kettő biztosan szerepet játszott benne. Egyrészt a magyar nyelvtudomány figyelme hagyományosan csak az olyan nyelvi rétegekre irányult, amelyeknek a nemzeti nyelv szempontjából kiemelkedő szerepet tulajdonítottak, az argó pedig mint periferiálisnak hitt nyelvi jelenség nem keltette fel igazából a magyar nyelvészek érdeklődését, másrészt pedig abban az időszakban (nagyjából az első világháború végéig), amikor még valóban erőteljes volt Magyarországon a német nyelv hatása a városi beszélt nyelvre és benne a tolvajnyelvre (azaz amikor még a leginkább lehetőség nyílt volna az anyaggyűjtésre és a feltárt anyag feldolgozására), a nyelvről való gondolkodást a nyelvvédők purista nyelvszemlélete határozta meg, akik nem a „békés” tudományos kutatást támogatták, hanem a lehető legszélsőségesebb elutasítással viszonyultak minden olyan hatáshoz, ami a „kívülről” (főleg a német és a jiddis irányából) érte a magyar nyelvet. Rendkívül jellemző hozzáállást mutat például a Rendészeti Közlöny egyik rövid híre 1878-ból, mely szerint „A budapesti tolvaj nyelv rosz zsidó-német kifejezésekből áll s ezen társalognak a tolvajok, s az egész generálstáb mely áll a bandájokhoz tartozó pinczérekből, kéjnőkből s orgazdákból. Örülhetünk rajta, hogy a mi édes magyar nyelvünket nem piszkolják be még a budapesti magyar tolvajok sem.” (BpTny. 1878: 76). Ebből a szemléletből nyilvánvalóan következik, hogy nem születtek tudományos elemzések a magyarországi (budapesti) német tolvajnyelvről, jóllehet mai szemmel nézve egy igen izgalmas, a kétnyelvűségnek egy egészen sajátos területen megnyilvánuló esetét lehetett volna tanulmányozni, hiszen a tolvajnyelv kapcsán megismert bűnözők és bűnözői csoportok gyakran kétnyelvűek voltak, és hogy mikor használtak magyar vagy német tolvajnyelvet, az jobbára csak akkor állapítható meg, ha megnézzük a magyar és német tolvajnyelvi szókészlet bázisnyelvét, azaz azt a dialektust, amibe az argószavakat beleillesztették. A német tolvajnyelvnek a magyarra gyakorolt rendkívül erős hatása a 19. század utolsó harmadától adatolható, azonban az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásával a német hatás jelentősen csökkent. Ma már csak a 20. század elejéig bekerült és a magyar tolvajnyelvben meghonosodott, majd onnan elterjed közszlengbeli és társal-

01 Egyedül Bárczi Géza volt az, aki A „pesti nyelv” című tanulmányában viszonylag részletesen tárgyalta a magyar tolvajnyelvbe beáramló német szavak megmagyarosodásának kérdéseit (Bárczi 1932: 16, 17–8, 21–6).

2

Hoffmann Ottó – Kis Tamás

gási nyelvi szavak emlékeztetnek erre a korszakra. (A magyarországi német tolvajnyelv ezen időszakból származó emlékeiről ld. Kis 2002: 172–176.) A kétnyelvűségi viszonyok között használt 19. századi német tolvajnyelv mellett azonban vélhetőleg létezett egy olyan, a magyartól függetlenül beszélt német tolvajnyelv is Magyarország határain belül, amely közvetlenül a német nyelvterület argóihoz kapcsolódott. Erről adataink nem nagyon vannak, de az a tény, hogy a Liber Vagatorumnak készült egy magyarországi (tudtunkkal a német kutatók által nem ismert) kéziratos másolata2, azt mutatja, hogy a hajdani Magyarország német nyelvterülethez tartozó nyugati részein tevékenykedő bűnözői csoportokban használatos lehetett a tolvajnyelv. Erre a feltevésre az első valódi bizonyíték az az 1783-ban Pinkafelden keletkezett szójegyzék, amit jelen írásunkban szeretnénk bemutatni3. Ez a tolvajnyelvi nyelvemlék 170 „szócikkében” 180 szót és kifejezést tartalmaz. Ezeknek egy részét más forrásokból már ismerjük. Siegmund A. Wolf tolvajnyelvi szótárában — általában eltérő helyesírási vagy alakváltozatban — megtalálható például az Altischer (Wolfnál: altrisch) ’öreg(ember)’, Butten : butten ’enni’, Buxen ’nadrág(ok)’, Funckch : Funkich ’tűz’, Fung : Funk ’ua.’, Gallach ’lelkész, plébános’, Jung Lisch : jünglisch ’fiatal(ember)’, Kailn : keilen ’ütni’, Pegerisch : Pegrisch ’betegség’, Weisling : Weißling ’hó’ stb. szó (vö. Wolf 1956). A szójegyzék azonban új adatokat is tartalmaz, így ez a forrás nemcsak a már feljegyzett szavak elterjedtségéről, valamint hang- és alaktani változatairól ad ismereteket, hanem a német tolvajnyelv történeti szókincsét is bővíthetik vele a szakterület kutatói. 2. A pinkafeldi szójegyzék keletkezésének körülményeit vizsgálva elmondhatjuk, hogy a 18. század utolsó harmada Magyarországon a tolvajnyelv felfedezéséé volt. A bűnüldöző szervek, bíróságok ekkortájban jöttek rá, hogy a nyelv nem egyszerűen csak az információközlésre szolgál, hanem identitásjelző eszköz, a csoporthoz, közösséghez tartozás pregnáns kifejezője. A kihallgatott bűnözők bizalmának megnyerése, a zsiványok egymás között elhangzó beszélgetéseinek megértése és általában a tolvajok felismerésének szándéka miatt az 1770-es évektől megszaporodtak a bírósági perek jegyzőkönyveiben az argószavak, amelyeket egy idő múlva a jegyzők az iratanyaghoz csatolt szójegyzékké szerkesztettek, és más törvényhatóságoknak is megküldtek. Az első ismert magyarországi (magyar) tolvajnyelvi szójegyzék 1775-ből származik (Vocabula verō, quibus iidem uti Solebant, ūti Nobis revelatum extitit, Seqvuntur hoc Ordine’4), amelyet hamarosan újabbak követtek5. 1782-ben egy Jablonczay Petes János által jegyzett hajdúböszörményi szójegyzék egészen az or02 Ez a másolat egy 15. század közepén bajor-osztrák nyelvjárásban készült, a szombathelyi Egyházmegyei Könyvtárban őrzött kódexban található (Sermones — Vocabularium vagantium), melynek latin nyelven íródott, de német terminusokat is tartalmazó harmadik része (546–50) „Von den 15 Arten der Bettler” szól, a hatodik része („Vocabularium vagancium”: 564–7) pedig egy német tolvajnyelvi szójegyzék, amelynek anyaga a kódexet ismertető Vizkelety András szerint kisebb eltérésekkel megegyezik a Liber Vagatorumban szereplővel (Vizkelety 1973: 253–5). 03 A szójegyzéket először Kis Tamás ismertette magyar nyelven (Kis 2001). 04 Nógrád Megyei Levéltár, Fiscalia fasc. XLV/36; közzéteszi Török 1957. 05 Ld. Kis 1997: 276–81, Kis 2002: 170–2.

Pinkafeldi tolvajnyelvi szójegyzék

3

szágos hírnévig vitte: a Magyar Királyi Helytartótanács a szójegyzéket6 egy körlevél mellékleteként elküldte a vele hivatali kapcsolatban álló összes törvényhatóságnak, amelyek közül számos az alája rendelt járási, községi intézményeknek másolatban továbbküldte. Így ennek a tolvajnyelvi emléknek a 74 szava több másolatban is előkerült7. A körlevél kiadása egyértelműen azzal a hatóságok által is felismert nyelvi funkcióval magyarázható, amit az egyik bandavezér vallomása 1776-ban így foglalt öszsze: „a’ magyar ZSiványokat, a’ nyelveken lehet meg esmérni”8. E tétel alapján a bíróságok a tolvajnyelv ismeretét a bűnösség bizonyítékának tekintették9, és a tolvajnyelv felismerése révén lehetségesnek látták elfogni a zsiványokat, mint ahogy ezt az említett latin nyelvű10 körlevél is tanúsítja: „Penes hujusmodi proinde Vocum seu Terminorum in hic adnexo specificè cum interpretatione Hungarica denotatorum communicationem C i v i c o h u i c M a g i s t r a t u i intimat Consilium hoc Regium Locumtenentiale: ut, cum præmemorati intercepti id quoque detexerint: quicunque Terminis iisdem in Nundinis uti consueverunt, certissimum signum esse, eundem in præattacta Furum societate existere, & quà talem tutissimè intercipi posse, I d e m C i v i c u s M a g i s t r a t u s hancce circumstantiam per gremium sui pro eo, quo à malitiosis ejusmodi Hominibus sibi quisque cavere, hosque faciliùs observare possit, publicam pro more recepto reddere noverit.” [Ennélfogva fent említett uraságotokkal a Helytartótanács e szavak vagy kifejezések birtokában azokat magyar értelmezésükkel ellátva csatoltan közli, hogy ha az említetteket elfogják, azt is leleplezzék, hogy akik a vásárokon ezen kifejezéseket szokták használni, az a legbiztosabb jele annak, hogy a tolvajok említett társaságába tartoznak. [Mindezt azért közöljük,] hogy minél biztosabban elfoghassák őket; hogy ki-ki az ilyesféle rosszakaratú emberektől óvakodhassék, és hogy azokat minél könnyebben megfigyelhessék, továbbá ugyanazen fent említett uraságotok saját kebelükön belül ezt a tényállást a megszokott módon közzétehessék.]11. 3. Valószínűleg ez a körlevél volt az, amely másokat is hasonló szójegyzékek összeállítására késztetett, és talán ennek a hatására állították össze 1783-ban azt a német

06 Magyar Országos Levéltár C 43 — Helytartótanácsi Levéltár — Acta secundum referentes — Sauska — 1782 — Fasc. 62. 07 Az „Annô 1782. Die 17ma Aprilis, sub Sedria Districtûs Privilegiatorum Oppidorum Hajdonicalium Causarum Criminalium Revisoria in Oppido Böszörmény celebrata, Consignatio Terminorum, & Vocum, quibus Fures Nundinales, vulgò ’Sivány, seu Vásári Tolvaj, in mutuo colloquio, occasione patrandorum furtorum uti consueverunt” címmel kiadott eredeti nyomtatvány újabb kiadásairól, valamint a kéziratos másolatiról ld. Kis 1996: 12–7. 08 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár — Acta fiscalia IV. A. 1018/d. 2. csomó. 09 Így lehetett ez Európa más országaiban is. Schubert (Arme Leute. Bettler und Gauner in Franken des 18. Jahrhunderts. Neustadt–Aisch, 1983. 282) például beszámol arról, hogy 1730-ban Ansbachban néhány személyt csak azért tartóztattak le, mert Jenisch nyelven beszéltek (hivatozik rá van LeeuwenTurnovcová 1996: 195, 22. jegyz.). 10 A Magyarországon 1844-ig hivatalos nyelvként használatos latin természetesen nem azonos a klasszikus latinnal, hanem a középkori latin magyarországi változatáról van szó. 11 A 3247. sz. helytartótanácsi rendeletet tartalmazó körlevél a legtöbb magyar levéltárban megtalálható, pl. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár IV. A. 1/b. 153/1782 vagy IV. A. 1011/c. 51/1782.


4

nyelvű tolvajnyelvi szólistát is, amelyre Madarász Lajos, a Veszprém Megyei Levéltár igazgatója hívta fel a figyelmünket12. 3.1. Ezt a szójegyzéket is egy helytartótanácsi körlevél mellékleteként nyomtatták ki és küldték szét országszerte13. Eredetije, melyet a ma Ausztriához, akkor Magyarországhoz tartozó Pinkafelden (Vas vármegye) Boros Ferenc jegyző készített, egy bírósági per során született. Eredeti kézírásos példánya jelenleg a Magyar Országos Levéltárban található, jelzete: Helytartótanácsi Levéltár, Magyar Királyi Helytartótanács, C 43 (Acta secundum referentes) Fabiankovich 1783. Nr. 148. A Helytartótanács 1783. június elején az 5003. szám alatt foglalkozott az üggyel, amely kapcsán az alábbi, a körlevélben is közzétett döntést hozta:14

C

omitatus CaÑtriferrei Ñub 19na proxime præteriti MenÑis Maji iÑthuc repræÑentavit: è benevolo Examine nonnullorum perverÑæ vitæ hominum in Confiniis Styriæ graÑÑantium, è quibus alii quidem in Ducatu Styriæ jam ad mortem condemnati, Ñubinde verô in via gratiæ publicis laboribus addikti è Carceribus eruperunt, alii verô in dikto Comitatu CaÑtriferrei adhuc detinentur, eveniÑÑe, quod iisdem ad decipiendos alios, inuÑitatis verbis, prout hic advolutus Catalogus demonÑtrat, inter Ñe utantur. Cum itaque publici Ñecuritas exigat, ut perverÑi iÑtiusmodi homines indicio inuÑitati illius idiomatis detekti comprehendantur, & tanquam complices aliorum ad diverÑas pænas jam condemnatorum reatus Ñuos condigna pariter caÑtigatione expient; Ideô Prætitulatis Dominationibus VeÑtris præadnexum inÑoliti illius idiomatis Syllabum ea cum Intimatione communicat ConÑilium iÑtud Regium Locumtenentiale ut eôdem utentes in Ñui gremio aktutum conmprehendi, & detineri, ac pro re nata agenda agere noverint. Datum ex ConÑilio Regio Locumtenentiali Hungarico PoÑonii Die quinta Junii Annô MilleÑimô SeptingenteÑimô OktuageÑimô Tertiô celebratô. Azaz: Vas vármegye az elmúlt május hónap 19-én eddig az alábbiakat állapította meg: alapos vizsgálat alapján több Styria (Stájerország) területén kóborló, bűnöző életű ember, akik közül egyesek a Styriai Hercegségben már halálra lettek ítélve, azonban 12 A Veszprém Megyei Levéltárban található példány jelzete: IV. 1/b Veszprém Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai: 88/1783. VII.7. 13 Ezt a körlevelet és mellékletét vélhetőleg minden, a Helytartótanáccsal közvetlen levelezésben álló törvényhatóság megkapta, így bizonyára legtöbb magyar levéltárban megtalálható, mint ahogy megvan a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban is: „Debrecen város tanácsának iratai — A helytartótanács rendeletei” (jelzete: IV. A. 1011/c. 20. cs.) és „Bihar vármegye nemesi közgyűlésének iratai” (jelzete: IV. A. 1/b. 162. d.). 14 A szöveget az eredeti tördelés és a korabeli betűformák (Ñ = s, k = c) megtartásával közöljük.


5

időközben közkegyelemben részesülve kényszermunkára lettek kötelezve, börtönükből kitörtek, mások pedig az említett Vas vármegyében eddig is fogságban tartattak. Ezekkel történt meg, hogy mások becsapására egymás között szokatlan szavakat használtak, ahogy ezt a mellékelt Jegyzék tartalmazza. A közbiztonság megköveteli, hogy az ilyen bűnöző elemek, akiket ezen szokatlan nyelvhasználat alapján lepleznek le, legyenek letartóztatva, és más, már különböző büntetésekre elítélteknek a bűntársaiként azokhoz méltó fenyítésben részesüljenek. Ezért a Királyi Helytartótanács bizalmasan közli a fent megnevezett uraságotokkal a szokatlan nyelvhasználat csatolt jegyzékét, hogy azt felhasználva, a saját kebelén belül cselekedve képes legyen [a bűnözőket] elfogni, letartóztatni és velük a tényállásnak megfelelően bánni. A Pozsonyi Magyar Helytartótanács 1783. év június havának 5. napján hozott határozata alapján. 3.2. A körlevélhez egy ugyanolyan papírra nyomott kétoldalas szójegyzéket csatoltak, ami a Pinkafelden íródott eredeti kéziratról készült. A kinyomtatott szöveg és a szintén gót betűs15 kézirat között nagyon sok eltérés található. Ezek részben helyesírási, részben nyelvjárási különbségekből származnak, de több helyen olvasati hibával magyarázhatjuk a nyomtatásban megjelent alakot. A szójegyzék eredetije három kézírásos oldalon, kétszer két hasábban (a harmadikon oldalon csak két hasábot használva) sorolja fel a tolvajnyelvi szavakat (Tiebs Sprach) és Schriftdeutsch-beli megfelelőiket. A kézírásos szöveg helyesírása a nyomtatotténál változatosabb képet mutat, kevésbé következetes. A szókezdő nagybetűk helyén a kézírásban vegyesen állnak kisvagy nagybetűk, néhány betű (elsősorban a k és a w) esetében sokszor azt is nehéz eldönteni, hogy kisvagy nagybetűt írt-e a lejegyző. Gyakori a ligatúrák használata, az ff-et, az fft-t és az sch-t mindig összevonva van írva, ráadásul az sch-t oly módon, hogy ligatúrájában nyoma sincs a c-nek, pusztán az s és a h látható. A nagybetűs Sch írásakor is többször járt el így a szöveg készítője (S[c]heinlig, S[c]hlos, S[c]hlisel stb.). (Lejegyzésünkben a ligatúrákban ki nem írt c-ket szögletes zárójelbe tettük (S[c]h, s[c]h). A szöveg ékezethasználata az y-ét kivéve következetes, az ä, ö, ü esetében mindig — de legtöbbször az y-nál is — a gót írásban szokásos páros vessző látható (ƒ, ő, ű, ÿ). Az ÿ helyenként þ-nal váltakozik, a Hueber és Tuelmer szavakban pedig az ue betűkapcsolat jelöli az ü-t. A nyomtatott változattal szemben a kézírásban az Ae, Oe, Ue mellett az Ű, tehát ékezetes nagybetű is előfordul (Űber Trƒpler). Talán a magyar helyesírás hatásával magyarázható, hogy a Polár, bolár, Gáts[c]hinige, Bá‡a, Brám és káln szavakban á-t, a német írásban nem szokásos betűt használt a lejegyző (a Polár-ban ezt egy ízben a nyomtatott változat is megőrizte Pol™r formában). Több esetben megfigyelhető a nazálisok betűinek mellékjeles rövidítéssel történő elhagyása, részben fölül (Bá‡a, kra|er), részben alul (v-vel: Gerstv) jelölve.

15 Mind a nyomtatott, mind a kézírásos változat tartalmaz latin betűvel írott részeket (ezek vagy nevek, vagy latin, illetve a latinnal valamilyen módon érintkező szavak). A közzététel során ezeket a latin betűs szavakat Candara betűtípussal szedve különítjük el a gót betűkkel írt alapszövegtől, illetve a kézirat esetében a jegyzetekben is felhívjuk erre figyelmet.

6


A szövegközlésben megtartottuk az eredeti hasáb- és sortöréseket. A bizonytalan olvasatú helyeket kurzívval, a sötétebb tintával javított, felülírott részeket félkövérrel, a latin betűs írást pedig eltérő betűtípussal jelöltük. Az indexszámokhoz tartozó megjegyzéseink a szójegyzék szövege után találhatók, a kézirat fakszimiléjét pedig írásunk végén helyeztük el. A kézírásos szójegyzék latin betűkkel átírt szövege a következő:


7

Verkűhrte Redens Arth deren Schleten in Grƒntzen deren Steuer=Marckh OeÑtereich und Ungerland Ñich befindlichen Raubers geÑindl welche zur gelegenheit des Pinkafeld dem 1 tv 1 und mehreren Tƒgen des Monaths Mƒrtþ des 1783igÑte Jahr vor genohmen Pro Examinis, Antoni 2 Ruber nach dem 3 Tiebs nahmen Wurtzen kra|er, Tonetl, oder Heilige GeiÑt Bub, Bernarthÿ 4 Urtz, nach dem Tiebs nahmen in der Ca|eratÑ [c]hafft TiÑ [c]hler Hƒrtl, Thoma Hueber, oder Abtőcker Tonedl, Jacobi Martin 5 , nach dem Tiebs nahmen KirÑ [c]hner Jackl genanten eingeÑtanten haben, als.

Gott - - - - - - „ KƒÿÑer . . . . . . „ PiÑ[c]hof . . . . . „ Thom Herr . . . „ Pfarers . . . . . . „ Franciscaner6 Paan Richter „ krier Haubtman od Vicey7 Pann8 - „ Verwalter einneh „ =mer oder Hern „ Saldat . . . . . . Űberreűder9 . . . Diener . . . . . . Baurn . . . . . . Kramer . . . . . FleiÑ[c]hhacker . Wirth . . . . . . „ Pőck . . . . . . . Brƒuer . . . . . . „ SchuÑter . . . . . Schneider . . . . kertzen . . . . . „ Gefƒngnus . . . WaÑÑer . . . . . . Betler . . . . . . „ Geld in Beitl - Jahrmarckh . . . „ Ein reicher MenÑ[c]h Der VorÑteher der Bá‡a - - - „

Tiebs Sprach krimige Paters. Grimige Schienkl grimiger Gallach Gallach Gallachen. Spitz bƒrtl. Paan Schienkl oder . . Paan Printz. GátÑ[c]hinige Ñ[c]hienkl

Ein Dorff . . . . . . „ GeÑ[c]hloÑ 11 Markt oder Statt . . . . . . „ Feuer anheitzen . . . Waitz Kohrn od GerÑtv wie auch and Frucht Sorten . . . . . . . . „ Ein Bőltz . . . . . . Galgen . . . . . . . . Brám Marken . . . . Schergl. Freÿman12 . . . . . . balmachumm Schinter . . . . . . . Űber Trƒpler. MuÑig . . . . . . . . Vőtter tantzen . . . . . . . . Hachen od GÑ[c]herten Strickh . . . . . . . . Regauner Holtz hacker . . . . PoÑelfetzer. FleiÑ[c]h . . . . . . . Schwitzer. Spőck . . . . . . . . LőwenÑ[c]hupfer Brod . . . . . . . . . PlimpelwaÑ[c]her Wein . . . . . . . . . Huben pflantzer Flinten . . . . . . . . Stichler. Stehlen . . . . . . . Todten Ñpies. IÑt gefangen . . . . . „ Tufus. Geld . . . . . . . . . FlauÑer Weeg . . . . . . . . Ñ[c]hnurer od Tűrcher Leibel . . . . . . . . Meger in Reider Schuch . . . . . . . GeÑ[c]hock. HoÑen . . . . . . . . Raucher gober Ñ[c]huxen Haus . . . . . . . . . Hunt . . . . . . . . . Der andere Schux Sau . . . . . . . . . .

Tiebs Sprach Polár10 Steinhaufen. fung machen. Spitz. Rauchling Tuelmer Turmen bekumen Tillinger. Kotler klingen fetzen klein geld Gwaln. krachet Maus Paus. Juden. Lőwen. karls oder Jocher GlaÑanen. Gƒnifen. er iÑt Kranck Mőge. Strudi. Mitter bƒntl. hollen. Buxen. Kiter. TÑ[c]hucka. kronigl.


8

Kuch . . . . . . . . Pferd . . . . . . . . Feuer . . . . . . . . Ketten . . . . . . . Trugen . . . . . . UnÑere Weiber Schlagen . . . . . MeÑÑer . . . . . . . Pőth . . . . . . . . Roth u. Wald13 . . Towach . . . . . . FenÑter . . . . . . Hacken . . . . . . Prƒtl . . . . . . . . Ein Alter Mann Ein Junger Mann Steuer Marck Hungarn . . . . . . Ein Unger . . . . . Waagen . . . . . . S[c]hlaffen . . . . wo Ñeþe dem17 auf enthalt haben „ Ein kleines Magdl Obacht geben Ein rauches fehl Grƒntz Visitren18 oder Petler Jagv knopf . . . . . . . Mieder . . . . . . Leinwanth . . . . Hemet . . . . . . . Jahrs zeit . . . . . wochen . . . . . . Hut oder haubv Der Schon einmahl gefangen war . „ Petten . . . . kűrchen . . . Sabel . . . . Bier . . . . . Sackh Uchr19 feÿl . . . . .

. . . . . .

. . . . + . . . . . .

Tiebs Sprach GleþÑtuckch Kleber. Funckch. LantÑ[c]hen. Schallen. GűtÑ[c]hen. káln. Hiertling. Senfften. Polÿ. Tobrÿ. S[c]heinlig. kűhe kƒmpex. braun Ñpurger. Ein Alti Ñ[c]her.14 Jung LiÑ[c]h. StiriÑ[c]h. koautzen. Ein Kooautz.15 Radlereÿ. +16 LetÑ[c]hen.

Tiebs Sprach. krachet. TuÑen űber fahren oder Schubladln Umbringen . . . . Haim geÑ[c]hickt. S[c]hliÑel . . . . . . Klemones OeÑtereich . . . . . klingeriÑ[c]h. S[c]hreiben . . . . Febern. kalb . . . . . . . . Plerƒ Schaaf . . . . . . . kűhe Ñtőkel. Hencken . . . . . . Tulnen. Kőpfen . . . . . . Haim geÑ[c]hickt Palwier MeÑÑer Hurtling. EÿÑernes Gater „ klingen. Kaufmans Gwőlb21 Suchereÿen. Ziegl . . . . . . . . kős. Ein brőchen . . . . ein geÑ[c]hƒbnet EyÑe‡es Gatter aus heben . . . . . . . klingen zogen. TiÑ[c]h . . . . . . . MutÑ[c]hblat. kruch . . . . . . . Kellerling Richter . . . . . . Pach in Pehn. Nacht . . . . . . . Schwirtiling. GitÑ[c]hedl. Schnee weiÑling22 .. weiÑling Gichi. kalt . . . . . . . . . PiberiÑ[c]h. rauchling. + Warm . . . . . . . Kibig kaÑten . . . . . . . Tenor Ein brenendes dorf ein bolár23 iÑt abgefunckt fűcken Waltzen. Anzinten . . . . . Angefenckt S[c]hnierling Spion . . . . . . . Zincken Ñtőcher Pocklom Ducaten24 . . . . . Bliemel. zu geÑ[c]hnidene Bocktƒm Thaller . . . . . . . Gantze Ñtein. Jannþ. 20ger . . . . . . . . Rƒifling od Krƒntzl. S[c]heinling. 17er . . . . . . . . MariƒÑ[c]h25 od Pazen.26 auf Ñetzling. + kupfer Geld . . . . NetÑ[c]h. Supen . . . . . . . Purifftka. Klocken leitten Tufft Schaltern er war Ñ[c]hon ein Hűtte dich . . . . . BauÑ 27 dich. mahl Kranch Beternƒlƒ. Laufen . . . . . . . S[c]hƒfften od fahren kufft. Ein Ñtőrmend Flus PlauÑa. Spadi od Landmigl. Plimpel. Nupern. fűrmern. Holtz . . . . . . . S[c]hloÑ 20 . . . . . UnkeiÑheit treiben


To28 Towanck S[c]hwőrtzer Strooh . . . . . . . . . Heu . . . . . . . . . . ver kaufen Graf . . . . . . . . . . HerÑ[c]hafft Schƒncken . . . . . . Buch . . . . . . . . . . Augen . . . . . . . . . Mund . . . . . . . . . Anbintv beþ FuÑ 29 Brand wein Raufv u. Ñ[c]hlagen Aepfel . . . . . . . . . Part . . . . . . . . . . Har Ñ[c]hling30 - - FiÑ[c]h . . . . . . . . . Teucht . . . . . . . . . Stecken . . . . . . . . Kranckheit UnÑer libe frau Hőll . . . . . . . . . . Weingarth . . . . . . . Lefel . . . . . . . . . . Bett Tuch . . . . . . . Brief . . . . . . . . . . Spitz . . . . . . . . . . kochen . . . . . . . . Bratten . . . . . . . . EÑÑen . . Trincken Singen . . kopf . . . fus . . . . Bredig . . Meß . . . Műhlner

. . . . . . .

. . . . . . .

. . . . . . .

. . . . . . .

. . . . . . .

. . . . . . .

. . . . . . .

Tiebs Sprach. Tobrþ ketÑ[c]her. rauÑ[c]hen. Kupfer. verbaÑ[c]hen. Printz. Printzereþ Nußen. Blaudereþ. Hűber Ñcheinling MundtÑ[c]ha. AntÑ[c]h laudern gefingel. geheilt. Pumerling. MuntÑ[c]ha. Ñ[c]hling Grƒtling. Stant flauÑa StrauÑen. PegeriÑ[c]h. grimige Maika.31 grimige Funckh gruÑla Ñtaurich S[c]hnabel Verca.32 Sƒnfft Brƒtling Flider. Durch Ñprichling funcken. BraunÑpurger ma= =chen Butten Schwachen. +33 S[c]hallern. Hiber. lauf. + geblauder. + Tufft gefleg. oder Totzþa Rohler. Sign per Franciscum Boros Ord jur Notarium Comit CaÐtriferrei34

9

10


Jegyzetek: 01. A szóvégi -en betűkapcsolatot a szöveg lejegyzője nem mindig írta ki, hanem az n-t az e-ből induló, és az e alá lehúzott farokkal rövidítette. Ezt itt és a továbbiakban az v betűvel jelöljük. 02. A Pro Examinis, Antoni rész latin betűkkel van írva. 03. A dem utolsó betűje eredetileg n volt, amit felülírással javított a lejegyző. 04. A Bernarthÿ név latin betűkkel van írva. 05. A Jacobi Martin név latin betűkkel van írva. 06. A Franciscaner szó latin betűkkel van írva. 07. A Vicey szó latin betűkkel van írva. 08. Vicey Pann: Magyarországon egy évezred óta a megyék alkották a polgári közigazgatás egységét. Vezetőjük a főispán (Obergespann), helyettese az alispán (Vicegespann) volt. 09. A d-vel két betűt, amennyire kivehető, th-t írt felül a javító. 10. A Polár szó latin betűkkel van írva. 11. A GeÑ[c]hloÑ végén a Schluss | helyett s található. 12. Freÿman: Mai helyesírással Freimann ’ein freier Mann’; a 18. században a ’hóhér’ (Scharfrichter, Henker) eufemisztikus elnevezése. 13. Roth u. Wald: ’hegyi erdő’. (Feltehetően a fák és az aljnövényzet különböző színeiről, virágairól, s főleg az őszi színorgiáról.) 14. A fölötte levő g szára miatt írhatta külön a szót, ezért AltiÑ[c]her-nek is olvasható. 15. Az első o-t a javítás során lehúzták. 16. Itt és az egyébként tintával írott szöveg néhány további helyén egy másik (valószínűleg korabeli) kéz ceruzával + jelet helyezett el. 17. A den helyett dem-et írt. 18. A Visitren szó latin betűkkel van írva. 19. Az Uchr szó c-je törlés miatt (bizonyára javítás volt a radírozás célja) csak halványan látszik. 20. A S[c]hloÑ szó végén a Schluss | helyett s található. 21. Kaufmans Gwőlb: Gewölb ’boltozat’. A középkori városok többnyire emeletes házaiban az alsó szint alkotta a műhelyt és a boltot, a boltozattal megerősített felső szint pedig a lakást. 22. A másik hasáb helyett tévedésből ide beírt weiÑling szót kitörölték, ezért csak halványan látszik. 23. A bolár szó latin betűkkel van írva. 24. A Ducaten szó latin betűkkel van írva. (A dukát az olasz ducato, a Velencében a 13. századtól vert aranypénz neveként terjedt el Európában.) 25. A MariƒÑ[c]h pénznévben szereplő ƒ betű esetleg a szó magyar máriás ’Mária-képpel díszített 18. századi ezüstpénz’ megfelelőjéből származik. 26. Pazen: Batzen ’aprópénz, kis értékű aprópénz’. 27. A BauÑ szó végén a Schluss | helyett s található. 28. A lap első szavát (Towanck) tévedésből a táblázatfejbe kezdte írni, de az első két betű leírása után törölte. 29. A FuÑ szó végén a Schluss | helyett s található.


11

30. A másik hasáb helyett tévedésből ide beírt Ñ[c]hling szót kitörölték, ezért csak halványan látszik. 31. A Maika szó latin betűkkel van írva. 32. A Verca szó latin betűkkel van írva. 33. A Schwachen szó a-ja fölött a + jelek beírásánál használt ceruzával két vonást helyezett el a másik kéz. (A nyomtatványban a szó bizonyára ezért szerepel ävel Schwächen-ként.) 34. Az aláírás latin betűkkel van írva. 3.3. Az előbbiekben bemutatott kézírásos szójegyzéket a Magyar Királyi Helytartótanács nyomtatott formában is elkészíttette, és a fentebb a 3.1. pontban említett körlevélhez csatolva Magyarország szerte szétküldte. A kétoldalas, oldalanként kétszer két hasábba rendezett szójegyzék — megőrizve kézírásos eredetije sorrendjét — elsőnek a német Schriftdeutsch-beli, mellette pedig Diebs= Sprache fej alatt a tolvajnyelvi megfelelőket sorolja fel. A szójegyzék és az előtte álló bevezető szöveg (a latin nyelvű, ezért latin betűkkel szedett pro Examinis kifejezés és az aláírás kivételével) gót (fraktúr) betűkkel van nyomtatva. A betűk alakját és a betűváltozatokat tekintve a nyomtatott szöveg egységes képet mutat, egyedül az s-nek vannak meg a gót írásban szokásos paleográfiai változatai: a szó elején és belsejében Ñ-et (s) használnak (sich, ist), a szóvégeken (és a szóösszetételek előtagjainak végén) Schluss s (|) szerepel (Karl|, Dieb|namen)16, illetve használatos a scharfes ß is (Nußen). Az ékezetes ä, ö, ü betűk a nyomtatásban csak kisbetűként fordulnak elő |, x és × alakban (', (, )), két szóban viszont (Hueber és Duellmer) az ü helyén ue-t találunk. Szintén betűkapcsolat a jele a nagybetűs Ä, Ö, Ü-nek: Ae (Ae), Oe (Oe) és Ue (Ue). A betűknek mellékjellel való rövidítése nem jellemző a nyomtatott szövegre, a sor végén álló n-et három esetben az előtte álló betű fölé tett vonallal (‡, ē) helyettesítik (Hauptma], Gschert^, schlag^). Az írásjelek közül az elválasztójel (=) a gót írásban szokásos kettős vonalból álló formájával fordul elő ( ). Megőrizve az eredeti nyomtatvány pontos tördelését, a szójegyzék szövege a következő:

-

16 A szójegyzékek közzététele során is megkülönböztetjük az s és az | betűt, ugyanis az | szóvégjelző szerepe hasznos információkat szolgáltat az egyes szavak morfológiai szerkezetének korabeli megítéléséről (vö. pl. Wei|ling).

12



13

V

erkehrte Redensart deren Schleten in Gr|nzen, deren Steuer= Mark, OeÑterreich, und Ungerland Ñich befindlichen Raubers= GeÑindel, welche zur Gelegenheit des Pinkafeld den 1 ten und mehreren T|gen des Monats Martii des 1783 Ñ ten Jahres vorgenoh= men pro Examinis, Antoni Ruber, nach dem Diebsnamen Wur= zenkrammer, Tonedl, oder heilige GeiÑtbub, Bernarthy Urtz, nach dem Diebsnamen in der CameradÑchaft TiÑchlerh|rtl, Thom| Hue= ber, oder Abtxcker Tonedl, Jakob Martin, nach dem Diebsnamen KirÑchnerjackel genannten eingeÑtanden haben, als: Gott = = KaiÑer = = BiÑchof = = Dom=Herr = Pfarrer = = FranciÑcaner = Bann=Richter = Kriegs Hauptma‡ oder VicegeÑpann Verwalter, Ein= nehmer, o. Herr Soldat = = Ueberreiter = Diener = = Baurn = = Kramer = = FleiÑchhacker = Wirth = = Beck = = Br|uer = = SchuÑter = = Schneider = Kerzen = = Gef|ngniß = WaÑÑer = = Bethler = = Geld in Beutel Jahrmarkt = Ein reicher MenÑch Der VorÑteher der Banna = Ein Dorf = = GeÑchloß, Markt, oder Stadt = Feuer anheitzen Waitz, Korn, oder GerÑten, wie auch andere Frucht= Sorten = = Ein Belz = Galgen = = Brand marken = Freymann = = Schinder =

Diebs=Sprache. Grimige Paters Grimige Schienkl Grimiger Gallach Gallach Gallachen Spitzb|rtl Bann Schienkel od. Bann=Prinz gatÑchinige Ñchienkel Schergl Balmachumm Uebertr|pler Wxtter Hachen od. GÑchertē Regauner PoÑelfetzer Schwitzer LxwenÑchupfer PlimpelwaÑcher Hubenpflanzer Stichler TodtenÑpies Tufus FlauÑer Schnurer o. t×rcher Meger in Reider GeÑchock Raucher gober Schuxen Der andere Schu= xen Pol™r Steinhaufen Fung machen

Spitz Rauchling Duellmer Turmen bekumen Tillinger Kotleo

MuÑik = Tanzen = Strick = Holzhacker FleiÑch = Speck = Brod = Wein = Flinten = Stehlen = IÑt gefangen Geld = Weeg = Leibel = Schuh = HoÑen = Haus = Hund = Sau = Kuch = Pferd = Feuer = Ketten = Trugen = UnÑere Weiber Schlagen MeÑÑer = Pxth = Roth und Wald Tobak = FenÑter = Hacken = Pr|tl = Ein alter Mann Ein junger Mann Steuermark Hungarn Ein Ungar Wagen = Schlaffen = Wo Ñie den Auf= enthalt haben Ein kleines M|d= chen = Obacht geben

= = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = =

Diebs=Sprache. Klingenfetzen Klein Geld Gwaln Krachetmaus Paus Juden Lxwen Karls oder Jocher GlaÑanen G|nifen Er iÑt krank Mege Strudi Mitterb|ntl Hollen Buxen Kiter TÑucka Kronigl GleyÑtuck Kleber Funckch LantÑchen Schallen G×tÑchen Kailn Hiertling Senften Poly Tobry Scheinkig K×hek|mper BraunÑpurger Ein AltiÑcher Jung LiÑch StiriÑch Koautzen Ein Koautz Radlerey LetÑchen Pehn

=

GitÑchedl Gichi

14



Ein rauhes Fell Gr|nze viÑitiren, oder Bethler jagen Knopf = = Mieder = = Leinwand Hemd = =

Diebs=Sprache. Rauchling

F×cken Walzen Schmierling Pocklom ZugeÑchnittene Bockt|m Jahrszeit = Janny Wochen = = Scheinling Hut oder Haube AufÑetzling Der Ñchon einmal Er war Ñchon ein= gefangen war mal krank Bethen Betern|l| Kirchen = = Kufft Sabel = = Spadi od. landmigl Bier = = Plimpel Sackuhr = = Nupern Feyl = = F×rmern Holz = = Krachet Schloß = = TuÑen UnkeuÑchheit treiben Ueberfahren oder Schubladeln Umbringen = HaimgeÑchickt Schl×ÑÑel = Klemones OeÑterreich = KlingeriÑch Schreiben = Federn Kalb = = Pler| Schaaf = K×cheÑtxckel Henken = = Tulnen Kxpfen = HaimgeÑchickt BarbiermeÑÑer = Hertling EiÑernes Gatter Klingen Kaufmansgewxlb Suchereyen Ziegl = = Kxs Einbrechen = EingeÑch|bert EiÑenes Gatter aus= Klingenzogen heben = TiÑch = = MutÑchblat Krug = = Kellerling Richter = = Pach in Nacht = = Schwirtiling Schnee = = Weisling Kalt = = PiberiÑch Warm = = Kibig KaÑten = Tenor Ein brennendes Ein Polar iÑt abge= Dorf = = funkt Anzinden = Angefunkt Spion = = ZinkenÑtxcher

15

Dukaten = = Thaler = = Zwanziger = Siebenzehner = Kupfergeld = Suppen = Glockenl|uten = H×te dich = Laufen = = = Ein Ñt×rmender Fluß = = TobakÑchw|rzer Stroh = = Heu = = Verkaufen = Graf = = HerrÑchaft = Sch|nken = Buch = = Augen = = Mund = = Anbinden bey Fuß Brandwein = Raufen und Ñchlagē Aepfel = = Bart = = Haar = = FiÑch = = Teicht = = Stecken = Krankheit = UnÑer liebe Frau Hxlle = = Weingarten Lxffel = = Bett=Tuch = Brief = = Spitz = = Kochen = = = Bratten = = EÑÑen Trinken Singen Kopf Fuß Predigt Meß

= = = = =

= = = = = = =

M×llner

=

=

Diebs=Sprache. Bliemel GanzeÑtein Reifling od. Kr|nzl MariaÑch o. Patzen NetÑch Puriffka TufftÑchaltern Baus dich Sch|fften o. fahren PlauÑa TobryketÑcher RauÑchen Kupfer VerbaÑchen Prinz Prinzerey Nußen Blauderey HuberÑcheinling MundtÑcha AntÑchlaudern Gefingel Geheilt Pumerling MuntÑcha Schling Gr|tling StantflauÑa StrauÑen PegeriÑch Grimiga Maika Grimige Funk Grußla Ñtaurich Schnabel verca S|nfft Br|tling Flider DurchÑprichling Funken BraunÑpurger ma= chen Butten Schw|chen Schallern Hiber Lauf Geblauder Tufft gefleg oder Totzya Rohler.

Sign. per FranciÐcum Boros, Ord. Jurat. Notarium Comitatûs CaÐtriferrei m. p.

16


4. A pinkafeldi szójegyzék részletes filológiai vizsgálatára nem vállalkozhatunk, a német tolvajnyelv(ek) történetébe való beillesztését a témakör nálunk avatottabb szakértői bizonyára el fogják majd végezni. Ismertetésünk végén csak néhány további vizsgálatra érdemes kérdésre szeretnénk a figyelmet felhívni. 4.1. Különösen érdekessé teszi ezt a tolvajnyelvi emléket, hogy bázisnyelvét17 tekintve két eltérő változatban maradt fenn: a nyomtatvány alapvetően a korabeli német standard (Schriftdeutsch) hangtani, helyesírási, lexikai vonásait mutatja, a Pinkafelden készült kézírásos változat viszont jellegzetesen bajor-osztrák nyelvjárási szöveg. A helyi dialektus sajátosságai természetesen nemcsak, sőt elsősorban nem a tolvajnyelvi szövegben, hanem a jelentéseket megadó bázisnyelvi részben figyelhetők meg. A nyelvjárásiasságokat a nyomtatott szöveg kiadója a szöveg hivatalos céljaira való tekintettel igyekezett „kijavítani”. A nyelvjárásiasságok legfeltűnőbb részét a hangtani változatok képezik. Jellemzőek például a Schriftdeutschbeli zöngés mássalhangzók helyén álló zöngétlen megfelelők: Pischof : Bischof, Tuelmer : Duellmer, krimige : Grimige, Schinter : Schinder; de előfordul ennek ellenkezője is: Bredig : Predigt, Musig : Musik. Találhatunk labiális–illabiális eltéréseket (Lefel : Löffel, Schlisel : Schlüssel; Mőge : Mege, kűrchen : Kirchen), előfordulnak a magánhangzó-kiesés különböző esetei is (Hőll : Hölle; (Paan) Schienkl : (Bann) Schienkel; Kaufmans Gwőlb : Kaufmansgewölb), és egyéb magánhangzó-redukcióra utaló jegyek (Unger : Ungar). Lexikai eltérésekre kisebb számban, de szintén hozhatunk példákat: Towach vagy Towanck : Tobak, Palwier : Barbier, Magdl : Mädel, Mädchen, Hemet : Hemd. 4.2. A szójegyzék egybeszerkesztésének módjáról (esetleg a szavak gyűjtéséről) árul el fontos információkat az, hogy a szójegyzék egymást követő részeiben többékevésbé tematikusan összeválogatott blokkok szerint vannak a szavak felsorolva. Az első témacsoportot például a méltóságok, tisztségek, foglalkozások megnevezései alkotják: Isten, császár, püspök, plébános, bíró, intéző, katona, szatócs, hentes stb. Ezt követik az igazságszolgáltatásra, bűnözésre, bűnözőkre és büntetésükre vonatkozó kifejezések: börtön, koldus, pénz a zacskóban, bitófa, hóhér, lopni, elfogni stb. A bűnözéshez kapcsolódó, a bűncselekmény tárgyát, helyszínét megnevező fogalmak lehetnek a ruhafélék, a ház, a háziállatok stb. nevei. Ilyen jelentéskörök még például az időszakok, a vallás, az ital, a tárgyak, az eszközök, a szoba-konyha felszerelése, az időjárás, a pénznemek, az ételek, az evőeszközök, a sütést-főzés, az étkezés, a testrészek elnevezései. Mindezekbe visszatérően beleágyazódnak a bűncselekmények különböző formáinak elnevezései, melyeknek révén lehetővé válik akár a bűnözők életformájának, gondolkodásmódjának behatóbb feltárása is. Ez a tematikus rendezettség (még ha nem is következetes, hiszen például a bűntetthez kapcsolódó kifejezések többször is előkerülnek) segítheti egyes szavak jelentésének értelmezését is, ugyanis valószínűsíthető, hogy az egymás környezetében előforduló szavak azonos jelentéskörbe tartozó fogalmak megnevezései voltak.

17 A bázisnyelv azt a dialektust jelenti, amelyik egy adott beszédesemény során mintegy „hordozza” a hozzákapcsolódó nyelvváltozato(ka)t (csoportnyelvet vagy regisztert), amelyek egyébként teljes nyelvtani rendszerrel nem rendelkeznek, ilyen módon tehát önmagukban nem volnának beszélhetők.


17

5. A pinkafeldi szójegyzék eddigi ismereteink szerint az egyetlen Magyarországon készült viszonylag korai német tolvajnyelvi szójegyzék. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a több száz éves történelmi múltra vissza tekintő magyarországi németségnek nem rejtőznek további hasonló nyelvemlékei magyar levéltárakban, könyvtárakban. A szerencse és a módszeres kutatás talán még újabb adatokkal gyarapíthatja az anyaországtól távolabbi területeken is a német tolvajnyelv múltjának megismerését.

18


1. kép. A kézirat első oldalának teteje


2. kép. A kézirat első oldalának alja

19

20


3. kép. A kézirat második oldalának teteje


4. kép. A kézirat második oldalának alja

21

22


5. kép. A kézirat harmadik oldalának teteje


6. kép. A kézirat harmadik oldalának alja

23

24


Irodalom Bárczi 1932: Géza Bárczi, A „pesti nyelv”, Budapest 1932. BpTny. 1878: Budapesti tolvajnyelv, in: Rendészeti Közlöny 1/10 (4. Dezember 1878), S. 76–77. Kis 1996: Kis Tamás, A magyar szlengkutatás bibliográfiája, Debrecen 1996. Kis 2002: Kis Tamás, Angaben zur Geschichte der ungarischen Gaunersprache, in: Aspekte und Ergebnisse der Sondersprachenforschung II. (III. und IV. Internationales Symposion 17. bis 19. März 1999 in Rothenberge / 6. bis 8. April 2000 in Münster). Herausgegeben von Klaus Sievert unter Mitarbeit von Christian Efing. Harrassowitz Verlag, Wiesbaden 2002, S. 165–178. van Leeuwen-Turnovcová 1996: Jiřina van Leeuwen-Turnovcová, Subkulturelle Existenz, Ambulanz und Argotisierung. Teil 1: Zur Frage der sprachlichen Solidarisierung von ambulanten bzw. kasarnierten Randgruppen, in: Slavische Spachwissenschaft und Interdisziplinarität. Band 2. München 1996, S. 187– 218. Török 1957: Gábor Török, Legrégibb tolvajnyelvi szójegyzékünk, in: Magyar Nyelv 53 (1957), S. 273–4. Vizkelety 1973: Beschreibendes Verzeichnis der altdeutschen Handschriften in ungarischen Bibliotheken. Band II. Bearbeitet von András Vizkelety. Budapest 1973. Wolf 1956: Siegmund A. Wolf, Wörterbuch des Rotwelschen. Deutsche Gaunersprache. Mannheim 1956.

Hoffmann Ottó Kis Tamás (Pécs Debrecen, Ungarn)

Recommend Documents