Hidvégi Zsuzsi
Dingiria Tündérföld
1
Írta: Hidvégi Zsuzsa Fedélterv és illusztráció: Kovács Noémi
Kiadó: Hidvégi Zsuzsa E-mail:
[email protected] www.dingiria.hu
Készült a D-Plus Nyomdában 2016-ban Első kiadás.
ISBN 978-963-12-7307-6
2
Előszó Hogyan lesz valakiből író? Nálam egy gondolattal, ábránddal kezdődött: „Milyen jó lehet annak, aki egy öreg írógép előtt írja a regényét, és amikor felnéz a munkából, egy gyönyörű kertet lát madarakkal és a fákkal…” Amikor nemrégiben erről meséltem az egyik barátnőmnek, egyszer csak a markomba nyomott egy ilyen írógépet, amit azzal a feltétellel adott nekem, hogy azonnal nekilátok az írásnak. Elkezdtem írni egy történetet egy kislányról és az anyukájáról, akik esténként, vagy amikor az idejük engedi, egymás mellé kucorodnak, és az anyuka mesélni kezd egy varázslatos helyről. Felgyorsult a világ, és most sok minden másként működik, mint régen. Amikor én gyerek voltam, nyolc órakor ágyban kellett lennem, és nem volt nagyobb öröm annál, mint amikor apukám az ágy szélére ült egy könyvvel és mesélt nekem.
3
Imádtam a régi mesekönyvek illatát, a rajzokat és természetesen a meséket. Amikor a lányom megszületett, én lettem a mesélő, és fura módon ezt legalább annyira élveztem. Az idő visszafordíthatatlan, kár lemaradni ezekről az értékes pillanatokról. Nem csak a gyerekeknek fontosak ezek az együtt töltött órák, hanem a szülők is kizökkenve a zakatoló mindennapokból egy boldog, békés világban találják magukat, miközben észrevétlenül szorosabbra fűzik a kapcsolatot gyermekükkel. Kinek íródott a könyv? Szerintem a totyogós babáktól a száz éves nagymamáig mindenki megtalálhatja benne, amit keres. Remélem kellemes időtöltést nyújt majd a gyerkőcöknek, a szülőknek, nagyszülőknek mesélés, olvasás közben. A történethez jó szórakozást, kikapcsolódást kívánok!
4
1. fejezet A Mese Forró este volt aznap. Bár a nap nemrég bukott le, a levegő még fullasztóan meleg volt. A madarak is pihegve motoztak a bozótban, várva az enyhülést. Emma üldögélt a kertben és unatkozott. Semmi nem jutott az eszébe, ami elterelné a figyelmét a rekkenő melegről, pedig általában ebben a kertben mindig történik valami izgalmas. - Legalább egy cicám lenne! Ő biztosan játszana velem. - gondolta szomorúan, és szórakozottan végigsimította csinos pöttyös kartonruháját, amit édesanyja az ötödik szülinapjára vart neki. - Hol vagy, Drágám? - jelent meg Emma anyukája, Anna a ház ajtajában. - A kertben! Unatkozom. - válaszolt a kislány.
5
Anna megtörölte nedves kezét a derekára kötött konyharuhában, majd leült Emma mellé. Imádta egyetlen lányát, és amikor csak tehette, vele töltötte kevéske szabadidejét. Amióta elkezdte új vállalkozását, nagyon kevés ideje maradt, de tudta, hogy mindkettőjük jövője az ő sütijeitől függ. Sütik! Nem is akármilyen sütik! Évek óta kísérletezett a receptekkel, és úgy érezte, most jött el az idő, hogy megmutassa a világnak őket. Ráadásul pár hónapja végre sikerült a városból ide költöznie Emmával. Mindig erre vágyott, hogy csodálatos sütiket készíthessen, és egy kedves kertes házban élhessen kislányával. Vágya valóra vált, de most nagyon sokat kell dolgoznia, hogy új életükhöz biztos hátteret biztosítson. „Majd később könnyebb lesz…” - gondolta, amikor a lányára nézett. - Amikor akkora voltam, mint most te - mondta - tudod, mi volt a kedvenc szórakozásom? Néztem a csillagokat és próbáltam kitalálni, hogy 6
közelről milyenek lehetnek, és hogy vajon laknak e rajtuk. Csendes, kedves hangján mesélni kezdett. Emma megborzongott a boldogságtól. Ezt szerette a legjobban, amikor anyukája végre mesélt neki! - Gyere, feküdjünk le a fűbe, és elmesélek neked valamit, amit előtte még soha senkinek. Egymás mellé heveredtek a puha fűben, és Emma megérezte anyja ruhájának halvány vaníliás süti illatát. Közelebb bújt hozzá. Felbámult az égre, és elámult. Az égbolton milliónyi csillag ragyogott! Csillagot persze sokszor látott, de ma valahogy annyira más volt az égbolt. - Milyen gyönyörűek! És hogy csillognak, villognak! - suttogta a kislány. - Azt nézd! - kezdte Anna - Ami mellett azt a három kisebb csillagocskát látod! Az egy nagyon különleges csillag. A neve Dingiria. Ha 7
most beülnénk egy űrhajóba, sok-sok évig kéne utazni, hogy odaérjünk. Akkor viszont láthatnád, hogy Dingiria is egy gyönyörű lakott bolygó, mint a mi Földünk, illetve azért mégis más. Hatalmas erdők, patakok, vízesések, folyók borítják, de nincsenek utak, bányák, repülőterek, felhőkarcolók, sőt még városok sem! Pedig soksok lakója van. A fákon, virágokon, és állatokon kívül lakói a manók és a tündérek. Bizony! Minden és mindenki békés, boldog ott. Szeretik a földjüket és vigyáznak is rá. Na persze ott is vannak néha pici torzsalkodások a manók és a tündérek között, de ezek mindig hamar megoldódnak. Dingirián a két királyságot egyetlen hatalmas hegy választja el egymástól, aminek a hegye éppen az égig ér, és a lábánál a mindenség legeslegnagyobb vízesése található. Deneka a tündérkirálynő és Moá a manókirály jó kapcsolatot ápolnak, ami fontos is, hiszen a hatalmas galaxis sok-sok bolygóján élnek állatok és növények, és ahol ők megtalálhatóak, ott bizony élnek rájuk vigyázó tündérek és manócskák kiküldetésben. 8
Emmának elkerekedtek a szemei, és anyjára nézett. - De hát itt is laknak állatok! Akkor itt is vannak tündérek és manók? És ha nincsenek házaik, hol alszanak? És…- csak úgy tódultak a kérdések. Anna nevetett. - Légy türelemmel drágám! Mindent meg fogsz tudni időben…
9
10
2. fejezet Dingiria, Tündérföld A tündérkirálynő palotája pontosan az országa közepén található, gyönyörű palotakertje felett. A kertből hosszú kristálylépcső vezet fel egészen a palota kapujáig. Ha megpróbálnád megtalálni, biztosan nem sikerülne, hiszen emberfia azt nem láthatja. Viszont a tündérek az ország minden pontjáról jól látják, hiszen magasan lebeg az ég és a föld között. Átlátszóan csillog a napfényben, de hol a szivárvány minden színében tündököl, hol a királynő ruhájához pontosan illő színben pompázik. Ez utóbbi általában akkor történik meg, amikor fontos delegáció érkezik a palotába. Ilyenkor Tündérország minden lakója tudja, hogy királynőjük nagyon elfoglalt, nem szabad zavarni. A tündérek szívesen tartózkodnak a palota körül, hiszen a bárányfelhők övezte palota édes tánccal, zenével, ambróziaillattal, és menynyeien ízletes nektárral csalogatja őket. A pillangók és a madarak is sokszor odagyűlnek, gyönyörű látványt nyújtva Deneka királynő nagy 11
örömére. A kastélyt övező park olyan színes, és olyan különleges virágokkal van tele, hogy aki látja, nem tud betelni vele. A tündérkirálynő mostanában sokszor elgondolkodott azon, hogy bizony sok a teendő, akadnak problémák, nagy a felelősség, de a pihenés pillanatait mégis oly értékesnek tartja, hogy ez minden fáradtságot feledtet. - Khm. - hallotta meg Deneka, ahogy udvarhölgye tapintatosan megköszörülte a torkát, ezzel kizökkentve őt az elmélkedésből - Felséges királynőm! Megjöttek a küldöncök a manókirálytól. A tündérkirálynő megpördült tengelye körül, és így szembe találta magát Temeraldával, kedvenc udvarhölgyével, aki eddig csendben a háta mögött álldogált. Mint ahogy máskor is, kellemes érzés járta át, ahogy a szőke fürtökkel szegélyezett ovális arcot meglátta, és a tengerkék szempárba nézett. Temeraldát kedvessége, tapintatossága és megbízhatósága miatt a királynő kü12
lönösen szerette és kifejezetten nélkülözhetetlennek érezte. - Jöjjenek! Ne várassuk őket! - mondta a tündérkirálynő. Ellibbent a finom fehér kelme a terem bejárata elől, ahol a Deneka számára jól ismert két manó küldönc jelent meg. Tündéremlékezet óta ők hozták-vitték a híreket a két uralkodó palotája között. Tek, az idősebb és nagyobb, közismerten nagy tudású, tanult manó, Nano pedig a pici zöldsipkás manó, legendás nyomolvasó, jó megfigyelő. „Hosszú és veszélyes az út a két királyság között, hiszen az Óriáshegyen és a vízesésen átkelni. Még a bűbájokban jártas népeknek is kockázatos vállalkozás”- futott át a gondolat Deneka fején „Kell is hozzá a rátermettség” - Üdvözöllek benneteket! Milyen híreket hoztatok?- kérdezte a futároktól.
13
14
- Királyunk sürgősen találkozni kíván veled, Királynő! Megfigyelőink az Óriás hegyről jelentették, hogy a sötét űrhajó, amit mostanában többször láttunk, megint ott ólálkodott a környéken. Vélhetően kémkedik. Sajnos nem tudunk biztosat, királyunk ezért kéri a segítségedet. - Sajnos számítottam rá, hogy nem hagynak fel a gyanús tevékenységükkel. - mondta a tündérkirálynő - Tudnunk kell, hogy honnan jöttek, kik ők, és hogy milyen szándékaik vannak. Ez a legfontosabb most! Minden teendőmet elhalasztom. Tüstént induljatok vissza, és jelentsétek királyotoknak, hogy holnap hajnalban indulok hozzá! Az út hosszú és veszélyes, ezért én utazom, ne ő jöjjön, gyorsabb leszek a vízesés fölött átrepülve! Nem késlekedhetek! A két küldönc meghajolt és sebesen távoztak, ő pedig gondterhelten hátradőlt trónusán. Becsukta a szemét, és arra figyelt, hogy az erő, ami olyan különlegessé teszi őt, szétáradjon a porcikáiban. „Fontos, hogy a legjobbat hozzam ki ma15
gamból” - gondolta - „megmártózom, és át kell gondolnom, hogy mit tehetnénk” - Temeralda! Kérlek, holnapra készítsétek a fehér szivárványcsillámos utazóruhámat, a varázsporos bőröndömet és a varázspálcámat! Fogjátok be a repülő hintó elé a két unikornist! Hajnalban indulok és szeretném, ha velem jönnél. Most pedig fürödni megyek a virágkelyhek kertjébe. Vacsorára lótuszesszenciát kérek az éjjeliszekrényemre. Ne zavarjon senki reggelig! - azzal elsietett. - Igenis, Királynőm! - válaszolt Temeralda, addigra már csak magának mormolva. Deneka lement a függőkertbe, és elkanyarodott a virágkelyhek kertjének irányába. Ahogy lépdelt, a fények halványultak, tompa kékesre változtak, és a virágillat egyre erősebben érződött. A meleg párás levegő megsimította az arcát. Pillanatra behunyta a szemét, és mélyen beszívta a virágok mézédes illatát. A folyosó véget ért, megérkezett. A függőkertben a hatalmas virágok 16
kelyheiben, mint apró medencékben nektár illatú harmat hívogatta. Levette köntösét, majd belehuppant egy halványzöld virágkehelybe, ami a legközelebb volt hozzá. Hirtelen átcsúszott a következőbe, mintha a virágok játszottak volna vele. Minden kehely más és más színű és illatú volt, érintésük oly selymes és puha, mint a pillangó szárnya. Megszűntek a problémák, a virágok szirmaikkal átölelték, a kertben lebegő pillangók és az élet csodálatos szépsége vette körül. Úgy érezte, hogy teste megtelik erővel, és hogy örökre itt szeretne maradni. De hirtelen feleszmélt. „A kötelesség! Ki kell pihennem magam! Holnap korán kelek!”
17
18
Kicsusszant a kehelyből, megtörölte nedves szárnyait és felsietett a szobájába. Miután felhörpintette a nektárt, bebújt puha takarói és párnái közé hogy álomra hajtsa a fejét, mert holnap nagy feladat vár majd rá. Mire a gondolat végére ért, Deneka, a tündérek imádott királynője mély álomba zuhant.
Anna abbahagyta a történetet. - Mennünk kell aludni nekünk is, Drágám! Holnap hosszú napunk lesz. - Megfogta lánya kezét, és felhúzta a fűből. - De ugye holnap mesélsz nekem tovább? - kérdezte Emma kicsit aggódva. - Persze hogy mesélem, de végeznem kell a csomagolással is, mert délután jön a szállító a dobozokért. A házat belengte a másnapra készített sütik illata. 19
- Gyere! Kóstold meg az ananászos sütit, aztán fürdés, fogmosás és irány az ágy! Emma sokáig nem tudott elaludni. Gondolatai Tündérországon jártak. Szinte látta a csillogó palotát és a kertben játszó tündérkéket. Nagyon szerette volna hallani a történet folytatását, ezért elhatározta, hogy holnap segít mamájának, hogy minél hamarabb végezzenek. Gondolatai lelassultak és ő is elaludt. Korán kezdődött a reggel. Anna hajnalban kelt, és nekikezdett a feladatoknak - Anya! - jelent meg a hálószoba ajtajában álmosan Emma. - Segíteni szeretnék neked. Fontos, hogy hamar végezzünk, hogy folytatni tudd a mesét. - megdörzsölte szemét, és ásított egyet. - Ha tényleg segíteni akarsz, reggelizz meg gyorsan és szaladj el tejért a faluba. Sok időt takarítanál meg nekem.
20
Anna egy nagy puszit nyomott lánya homlokára, és folytatta a sütemények csomagolását, Emma pedig szoknyája zsebébe dugott néhány almát, és vidáman elindult a falu irányába. Szeretett egyedül beszerző útra menni, mert az utat csodálatosnak találta. Útközben nézte a tarkavirágú rétet, ami a házuk és a falu között húzódott és csodálta a hatalmas fákat az út mentén. Mindig meglátogatta a szomszéd tarka tehenét és két lovacskáját, akik a közelben legelésztek. Vitt nekik egy kis csemegét, így amikor meglátták Emmát, már kocogtak is oda hozzá. Mint ahogy máskor, most is átugrotta az utat szegélyező árkot, zsebéből előszedte az almákat és odanyújtotta barátainak. Éppen indulni akart tovább, amikor vékony hangocskát hallott. - Miáú! Lemászott az árokba, ahonnan a hangot hallotta, és meglátott a magas fűből kikandikáló barna végű fehér farkincát. 21
- Ó! Ki vagy te? - hajolt előre, és ahogy a füvet széthajtotta, egy picike szurtos fehér cica nézett rá kék szemeivel. - Hol van az anyukád? - nézett körül a kislány, de nem látott senkit. - Szeretnél velem jönni? Úgy látta, hogy a cica bólintott, ezért dobogó szívvel felemelte, és a kötényébe tette. A cica dorombolva belekuporodott a puha zsebbe. Emma sietősre vette lépteit, és közben azon gondolkodott, hogy anyukája vajon mit fog szólni az új jövevényhez. Elhatározta, hogy mindent meg fog tenni, hogy a cica náluk maradhasson. A mező végénél kezdődött a falu és rögtön az első sarkon volt a kis bolt, ahol vásárolni szokott. Kivételesen a tejen kívül vett egy kis májkrémet is a cicának. Miután bevásárolt, elindult hazafelé. - Nevet kell adnom neki. És hol aludjon? - Olyan sok gondolat volt a fejében, hogy észre sem vette, hogy hazaértek.
22
23
- Jövök nemsokára - mondta, azzal szaladt a tejjel a konyhába. Anna jól haladt munkájával. - Délután jönnek a süteményekért, ebéd után pedig kint a kertben folytatom a történetet, ha szeretnéd. Emma ujjongott. Kiszaladt a kertbe és leült a jázmin bokor melletti kis padra. Ölébe vette a doromboló cicát és beszélni kezdett hozzá: - Mi a neved? Várj, kitalálom. Mirrmúr! Nem, az biztosan nem. Mirci? Nem, az sem. Holli! Ez az! Látod? Kitaláltam. Hiszen olyan vagy, mint a hó, nem is lehetne más a neved. - magához szorította a cicát és megpuszilta. - Holli! Beszélnem kell a mamámmal, hogy itt lakhass velünk. Meg kell fürödnöd, hogy szép legyél és tetsszél neki. Hoztam neked enni, mert éhes lehetsz. - suttogta a kiscica fülébe. Amikor elkészült a fürdetéssel, boldogan nézegette újdonsült barátját. A hófehér cica mancsa, füle és a farka vége sötétbarna, szemei ké24
kek voltak, mint a tenger. Emma gyönyörűnek találta. Ebéd után két pohár málnaszörp kíséretében Anna elindult a kertbe, hogy ígéretéhez híven folytassa a mesélést. A bokrok alól ekkor egy fehér cica szaladt a lábához és kedvesen hozzádörgölőzött. - Emma! Hogy került ide ez a cica? - Ne haragudj, anya! Találtam útközben. Egyedül volt az árokban szegény, igazán nem hagyhattam magára. Nagyon szeretném, ha velünk lakna mostantól. Holli a neve - tette hozzá Emma halkan, és lesütötte szemeit. - Drágám! Jobban örültem volna, ha rögtön megbeszéljük, de tudod, hogy nem haragszom, hiszen én is gondolkodtam egy cicán. - Jaj, anya! Annyira örülök! Leültek a fűbe, és Holli, mintha régóta velük élt volna, odagömbölyödött közéjük. Anna megsimította kislányát és folytatta a történetet. 25