106-107. szám. 2015. 03. 01 és 03.16.
H.G. Mahatma prabhu – Az ál-japa formái - 3. rész. (Befejező rész) Relax japa
akinek a hátához kést szorítanak (vagy mint akinek súlyos székrekedése van). Ez gyakran azzal jár, hogy a kezeddel ütöd, vagy súlyosabb esetben falba vered a fejedet. Izgő-mozgó japa. (Ezt “hangyák a gatyában japának” is hívják.)
– ellazultan fekszel egy függőágyban és japázol (gyakran ez azzal párosul, hogy kókuszlevet tartasz a bal kezedben).
Keserű orvosság japa
Városnéző japa – Séta vagy vezetés közben japázol, miközben komolyabban el vagy merülve a városnézésben. Bevásárló Japa - Nish, nish, ram, ram, ari, ari-zol, miközben átszeled a plázát vagy a szupermarketet.
Szunyókáló japa – Arra használod a japát, hogy egy jót szunyókálj. Egy másik formája a „Szunyókáló japának”, amikor küzdesz az alvással, de folyton alulmaradsz a küzdelemben. Ezt „Zuhanóbombázó japának” is hívják, mert a fejed folyamatosan emelkedik és hanyatlik (zuhan).
természetesen –, ha a kedvenc számod szól, vagy zaftos hírek mennek éppen a rádióban).
Apátia japa – Abszolút nulla vággyal vagy lelkesedéssel japázol.
Forrás: www.dandavats.com
Melléklet: – Úgy japázol, mint egy játékmajom, amit éppen most húztak föl.
– Olyan a japázás számodra, mint mikor keserű gyógyszert iszol – még az arckifejezésed is undorba fordul, miközben japázol.
Radar Japa
Fájdalmas japa
Audio Japa
– Az elméd annyira nincs kontroll alatt, hogy igazán fájdalmas kontroll alatt tartani. Ilyenkor az arcod olyan, mint
– Japázol miközben leckét, kirtant, zeneszámot vagy rádiót hallgatsz. Ez különösen nehéz rádióhallgatás közben (kivéve –
– Japázol és közben a szemed mindent és mindenkit végigpásztáz.
H.H. Kadamba Kanana Swami – Radhadesh Mellows 2014 http://www.lepnikell.hu/downloads /09%20Kadamba%20Kanana%2 0Swami.mp3
H.G. Madhavananda pr. Az Úr Jagannátha rejtett azonossága - 3. rész.
Múrtiját pedig Kahnai Khuntia imádta, míg Srí Srí Radha Madan Mohant Sríla Ragunath Das Goswami imádta, stb.
Jagannátha és Caitanya
Ám azon túl, hogy történik említés Mahaprabhu látogatásairól Brahmagiriben,
A Srí Caitanya-mangala első fejezetének 137. versében Sríla Lochan Das Thakur a következő, állítólag a Váyu Puránából származó verset idézi: Kaleh prathama-sandhyáyám laksmí kánto bhavisyati Dáru-brahma samípantah sannyásau gaura-vigrahah A Kali-yuga kezdetén az Úr Narayana arany testszínt ölt, és megjelenik a Földön. Sannyása rendbe lép, és Purusottama ksetrán, az Úr Jagannátha közelében fog lakni. Jagannátha és Srí Caitanya között igen különleges a kapcsolat, aminek fontos tényezője, hogy az Úr Jagannátha volt Srí Caitanya legfőbb imádott Múrtija. Puriban az Úr számos társa imádott múrtikat. Tota Gopinatha formáját Sríla Gadhadhar Pandit, Srí Srí Krisna Balarámot Bhagavan Das és Chota Haridas imádta, Madhavi Devi Radha Gopinatha Múrtit imádott, Swarup Damodara prabhunak pedig Radha Damodara volt az imádottja, Radha Giridharit imádta Jagadananda Pandit, Srí Srí Radha Vrindavan Chandra
Tota Gopinath múrtinál és Alarnathnál, nem olvasunk arról, hogy az Úr más Múrtit is meglátogatott volna, mint Jagannáth. Ezalatt Srí Caitanya Puri-i életrajzaiban részletes leírást találunk arról, hogy naponta többször is rendszeresen ment darsanra az Úr Jagannáthához. Sríla Lochan Das Thakur a Srí Caitanyamangalában (madhya 42.213) azt mondja, hogy Gaurasundar naponta három alkalommal ment darshanra az Úr Jagannátha elé.
Ebből a szempontból érdekes lehet Gaura látogatása a Délindiai Srí Rangamban. A Caitanya-caritámrta azt állítja, hogy ott tartózkodása alatt az Úr Caitanya Maháprabhu naponta elment az Úr Ranganathhoz, Srí Rangam fő múrtijának darshanjára. Viszont Srí Rangam templomában jelen vannak Jagannátha, Baladéva és Subhadra kisméretű múrtijai is, akiket a helyi hagyományok szerint Maháprabhu itt imádott személyesen. Ezekkel a múrtikkal kapcsolatban a helyiek két történetről is tudnak. Néhányan azt tartják, hogy Maháprabhu a saját kezével faragta ki őket; mások szerint pedig ő hozta őket ide, Srí Rangamba. Ha megnézzük a múrtik formáját, meglehetősen különböznek az Orisszában megszokott Jagannátha Múrtik formájától, így az a valószínűbb, hogy a múrtikat egyéni módon készítették el. Két tényezőnek is igen fontos üzenete van e múrtikkal kapcsolatban. Miközben Maháprabhu erre a híres zarándokhelyre látogatott, és naponta darshant vett Ranganath ősi múrtijától, továbbra is elmélyülten imádta az Úr Jagannáthát. Másodszor, a Srí Rangam Jagannátha múrtijai és a Govardhana shila kivételével, akit Shankarananda Saraswati adott neki, és később Raghunath Das tulajdonába került, nem
tudunk egyetlen más múrtiról sem, akikkel kapcsolatban felmerült volna, hogy Maháprabhu személyesen imádta volna őket.
nélkül. Dhyanachandra Goswami, Sríla Gopál Guru Goswami tanítványa ezt írja Gaura-govindárcana Smaranapaddhatijában a 188. versben:
Miért tartotta oly nagy becsben Maháprabhu Jagannáth múrtiját? Miért nem Rádha Krisnát helyezte előtérbe?
Viná rádhá-prasádena krsnapráptir na jáyate Tatah srí rádhiká krsnau smaraníyau susamyutau
A Caitanyacandrodayanátakamban (321. oldal) Sríla Kavi Karnapur utal egy beszélgetésre, amelyben Maharaja Prataparudra a következő kérdést tette fel Sarvabhauma Bhattacharyának: „Ha Vrindávana az Úr számára a legkedvesebb hely, akkor miért csak oly rövid ideig maradt ott, és miért tért vissza Puriba? Sarvabhauma így válaszolt a kérdésre: jagannáthena tadvidaham asahamánena samákrsta iva – „Visszahúzta őt a szíve, mert képtelen volt elviselni az Úr Jagannátha távollétét.”
Rádha kegye nélkül soha nem lehet elérni Krisnát. Ezért mindig úgy kell emlékezni rájuk, ahogy kedvesen egymás mellett állnak.
Rádha mindenek felett Ahogy ebből kitűnik, Gauranga imádandó Ura Jagannátha, akiben a vrindávanai Krisnát látja. Ám ha ezt tudjuk, felmerül a legfontosabb kérdés – hol van Srímati Rádharáni? A Gaudiya vaisnavák siddhántája szerint Krisnát nem lehet megközelíteni Rádharáni
Srí Caitanya bensőséges társának, Sríla Raghunath Das Goswami Stavávalíjának Svaniyama Dasakam-jában olvashatunk Gauranga Maháprabhu követőinek hangulatáról. A hatodik vers így szól: Anádrtyodgítám api muni-ganair vainika-mukhaih Pravinám gándharvám api ca nigamais tat priyatamám Ya ekam govindam bhajati kapatí dámbhikatayá Tad-abhyarne sírne ksanam api na yámi vratam idam Egyelten percre sem megyek egy olyan képmutató közelébe, aki csak az Úr Govindát imádja, és elhagyja az emelkedett Srímati Rádharáni imádatát, akit a Védák és a Nárada vezette szentek
dicsőítenek, és aki Krisna legkedvesebb társa. Ez az én fogadalmam. Látszólag nem imádják Rádhát az Úr Jagannáttal együtt. Ám Raghunath Das kijelenti, hogy Rádharáni jelenléte nélkül nem megy oda mégha Jagannátha maga Krisna is: Sadá rádhá-krsnocchalad-atulakhelá-sthala-yugam Vrajam santyajyaitad yugavirahito ’pi trutim api Punar dvárávatyám yadu-patim api praudha-vibhavaih Sphurantam tad-vácápi ca na hi calámíksitum api Annak ellenére, hogy hosszú idő óta szenvedek az isteni pár távollététől, egy pillanatra sem fogom elhagyni Vraját. Még ha a dvárakai Krisna személyesen is kérne meg, hogy menjek hozzá, akkor sem mennék oda. Gatonmádai ráshá sphurati hariná slista-hrdayá Sphutam dvárávatyám iti yadi srnomi sruti-tate Tadáham tatraivoddhata-mati patámi vraja-putrát Samuddíya svántádhika-gatikhagendrád api javát Ám ha azt hallanám, hogy Srímati Rádharáni elment Dvárakába, ahol az Úr Hari szenvedélyesen a mellkasához öleli őt, akkor lángoló szívvel elhagynám Vraját, és gyorsabban repülnék Dvárakába, mint Garuda.
A verseket olvasva újabb kérdések merülnek fel: Vajon Srí Caitanya Maháprabhu követői miért vállaltak fel nagy nehézségeket, hogy meglátogassák azt a Jagannátha Purit, ahol az uralkodó hangulat a Dvarakához hasonló bőség, és ahol Rádharánit nem imádják Jagannáthával együtt? A válasz talán ez lehet: „Azért megyek oda, mert Puriban Srí Caitanya Maháprabhu Srímati Rádharáni hangulatában élvezte ott a kedvteléseit.” Ez igaz, ám Maháprabhu hangulata Puriban arra az élményre épült fel, hogy Rádha Krisna távolléte miatt kesereg. Miért akarjuk Vrajától távol ilyen hangulatban látni Rádhát? Természetesen Mahaprabhu követői Rádhát Krisna oldalán akarják boldognak látni Vrindávanában. Viszont, ha elkeseredettnek látják őt, akkor nagyon vágynak arra, hogy csökkentsék a szenvedését, és ennek érdekében félretesznek minden más megfontolást. Ezt a pontot emelte ki Sríla Bhaktisiddhanta Saraswati, akinek a következő szavakat tulajdonítják: „A sekély gondolkozású emberek előnyben részesítik Vrindávanát, de a valódi bhajan, a valódi isteni vágy embere Kuruksetrán szeretne élni.” E kijelentés alapja Sríla Thakur Bhaktivinode megjegyzése, miszerint számos zarándokhely
meglátogatása után szeretné élete utolsó időszakát Kuruksetrán eltölteni. „Bhaktivinode mondta, hogy Kuruksetra a valódi hely a bhajan számára.” Miért akart Bhaktivinode Kuruksetrára menni? Miért nem a Radha-kundhoz vagy máshová Vrajában? Srí Caitanya követőinek célja Vrindávana, nem Kuruksetra. Bhaktivinode azért akart odamenni, mert megértette Rádha hangulatát, aki a napfogyatkozás idején elment Kuruksetrára, hogy találkozzon Krisnával, ám ott nagyon nehéz helyzetbe került. Ott voltak körülötte Krisna feleségei és minden, ami a királyi bőség hangulatát árasztotta, míg nem volt ott a Yamuna folyó, sem Vamsivat, sem a Govardhana Hegy. Bhaktivinode azért akart oda menni, mert látta, hogy Rádhának ott van a legnagyobb szüksége a szolgálatára, és úgy érezte, ahol a legnagyobb a szükség, ott értékelik a legjobban a szolgálatát. A Cc. Madhya 13.120. vers magyarázatában Sríla A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada elmagyarázza, hogy
Kuruksetra azonos Jagannátha Puri városával: Miután Srí Krisna, Nanda Maharája fia elhagyta a vrindávanai gopik társaságát, dvárakai kedvteléseinek hódolt. Amikor a bátyjával, húgával, valamint egész társaságával elment Kuruksétrára, ismét találkozott Vrindávana lakóival. Srí Caitanya Maháprabhu rádhábháva-dyutisuvalita, amikor Krisna Srimati Radharani szerepébe lép, hogy megértse Krisnát. Az Úr Jagannath Krisna, Sri Krisna Caitanya Mahaprabhu pedig Srimati Radharani. Caitanya Mahaprabhu az Úr Jagannathot a Gundica templom felé húzza annak mintájára, ahogy Srimati Radharani vezeti Krisnát Vrindávana felé. Sri Ksetra, Jagannatha Puri az a hely, ahol Krisna a legteljesebb gazdagságot élvezi Dwarkában. De Krisnát Srí Caitanya Mahaprabhu Vrindávanba vezeti, ve egy egyszerű egyszer faluba, ahol a falu minden lakosának szíve csordultig tele van a Krisna iránti szeretettel. Rádha és Jagannátha Még mindig maradt egy kérdés: Ha Srí Gaurasundar Rádharáni
hangulatában van, hogyan vonzódhatott Krisna olyan formájához, aki mellett nincs jelen kedves társa, Srí Rádha? Valóban ne lenne jelen Rádha? A Jagannáthástakam hatodik verse szerint Rádharáni ott van Jagannátha karjai között: Para-brahmápidah kuvalaya-dalotphullanayano Nivásí níládrau nihitacarano ’nanta-sirasi Rasánando rádhásarasa-vapur-álinganasukho Jagannáthah svámí nayana-patha-gámi bhavatu me
Jagannátha testét kicserélik. Miután kiválasztották és kivágták azt a fát, amiből Jagannátha új testét kifaragják, a papok speciális mantrákat raknak a fatönkre (nyása), ami a részét képezi a fa lelkivé tételének, és a múrti életre keltésének. A hagyomány szerint, miközben a dárura felrakják a nyása mantrákat a ceremónia vége felé a pap Srímati Rádharánin meditál és a következő sodhányása mantrát ajánlja hat alkalommal a fatörzsre:
Az Úr Jagannátha, akinek a szemei a teljesen kibomlott lótusz szirmaira emlékeztetnek, az abszolút legteljesebb megnyilvánulása. A Nilachal hegyen lakik ő, lótusz lábait Anantadeva fejeire helyezi. A szeretet hangulatától eltelve élvezettel öleli át, és szorítja magához Srímati Rádharánit. Bárcsak ez a Jagannatha Swami megjelenne szemeim előtt!
Smerásyám kunkimábhám sphurad-adhara-patapránta-klptávagunthám Ramyám vesena ení-krta-cikurasikhálambi-padmám kisorím Tarjanyángustha-yuktyá harimukha-kamale-yunjatím nágavallíParnam karnáyatáksím tribhuvana-rucirám rádhikám bhávayámi
Jagannátha imádatának számos kevésbé ismert ceremóniája utal arra, hogy Srímati Rádharáni jelen van Puriban az Úr Jagannátha mellett. Nagyon kevesen tudják helyesen értelmezni a Nava-kalevara ceremónia során elvégzett rituálé részleteit, amikor az Úr
Rádhikán meditálok, aki a világ legszebb leánya. Arca mosolygós, testének színe a kunkuma színére hasonlít. A fátyla ragyogó alsóruhájának szegélyéből készült. A ruhája elragadó és a hajfonata végébe egy lótuszvirág van betűzve. Megjelenése csodálatos, friss és
fiatalos, szemei egészen a füléig érnek. A hüvelyk és mutatóujja közé fogva egy bétellevelet helyez Hari lótuszszájába. Jagannátha, Baladéva és Subhadra adra hármas mellett számos kis múrti is jelen van Puri templomában, és fontos szerepet töltenek be a ceremóniák során. Közöttük megtalálható egy kevéssé ismert, parányi múrti is, a neve sayana-vigraha, sayana az alvó múrti. Ez a színarany múrti Laksmi Laksmi-Narayana kombinált formáját ábrázolja. Úgy is ismerik, mint ardha-nárí-ísvara, ardha vagy ardha-laksmí-hari, ardha azaz fél Laksmi, fél Narayan. Az ardhaardha nárí-ísvara ísvara múrti az Úr Jagannátha képviselője, képvisel nem különbözik tőle. t Az ülő múrtinak nyolc karja van, amelyek közül négyben Visnu V szimbólumait, kagylókürtöt, buzogányt, csakrát és lótuszt tart, négy másik kezében pedig lótuszt, tükröt, könyvet és egy gyémántokkal teli edényt, Laksmi szimbólumait látjuk. A Sáradá Tilaka Tantram a következő szavakkal írja le a múrtit: Vidyut-candra-nibham Vidyut vapuh kamalajá kamalajá-vaikunthayor ekatám Práptam sneha-vasena sneha ratnavilasad vilasad-bhúsá-bharálankrtam Vidyá--pankaja-darpanam manimayam kumbham sarojam gadám Sankham citram amúni bibhrad amitám disyác chriyam vah sadá
Az Úr felveszi a villámlás és a hold fényét. Testének fele Vaikuntha (Visnu), másik fele Kamala (Laksmi). Egyesülésük kölcsönös szeretetüket jelzi. Számos drágaköves berakású ékszer díszíti. Nyolc kezében könyvet, lótuszt, tükröt, drágakővel teli edényt, illetve egy másik lótuszt, buzogányt, kagylót és korongot tart. Hadd részesítsen mindannyiunkat korlátlan áldásában. Számos dolog megjegyzésre méltó e múrtival kapcsolatban. Elsősorban, hogy aranyból van. A Jagannátha Mandírban a múrtik általában fából vannak, ahogy Jagannátha, Baladéva és Subhadra, valamint néhány átmeneti fesztivál múrti is. Néhány múrti rézből, vagy astadhátu fémből készült. Az arany az Úr társának, Laksmidévinek a színe, Srímati Rádharáni testszíne pedig olyan, mint az olvasztott arany, ezt jelzi pranáma-mantrája is: taptakáncana-gaurángi. Az arany az istenszeretet legmagasabb szintjének is a színe. Srí Srímad Gour Govinda Swami az alábbi megjegyzést fűzte mindehhez könyvében az Elkülönülésben: Ha a prémáról van szó, fokozatos fejlődést tapasztalunk. A préma első megjelenését ratinak hívják. Ahogy a rati intenzívebbé válik snehá, mána, pranaya, rága, anurága és bháva lesz belőle. Ezután jön a mahábháva, ami
tovább fejlődik a rúdhamahábháva, adhirúdhamahábháva, modanákhyámahábháva és végül a mádanákhyá-mahábháva szintekre, ez utóbbi a legfelsőbb szint. Így fejlődik fokozatosan a prema. Amikor bekövetkezik az anurága szint, a felkelő nap, az
aruna-varna színében jelenik meg. Aztán a bháva, majd a mahábháva következnek. A mahábháva színe az arany, gaura-varna. Vrisabhanunandini, Vrisabhanu-raj lánya mádanákhyá-mahábháva-mayí, az olvasztott arany színét viseli. Ezért hívják Rádharánit taptakáncana gaurángí-nek, az olvasztott arany színében tündöklőnek. Az említett múrti fontos szerepet játszik a Jagannátha Mandírban, ami további adalékul szolgál az Úr Jagannátha azonosságának rejtett, intim valóságához. Késő este, amikor Jagannáthra úgy gondol a pujári, mint Krisna a gópikkal a rása-lílá kedvtelésében, az Urat a Badasrngára-vesa ruhába öltöztetik, ami szó szerint „a rendkívüli szeretői imádat ruhája”. Úgy tartják, hogy ilyenkor Srímati
Rádharáni és a gopik személyesen eljönnek, hogy lássák az Urat. A nap utolsó áratiját erről a ruháról nevezték el bada-srngára-dhúpának. A ceremónia befejezése után éjjel, úgy 11:45 és 12:00 között, a bhandára-mekápa nevű pap elhozza a kis múrtit a bhandáragharából, a tároló helyiségből. Szantálfa pépet ajánlanak neki, és az Úr Jagannátha közelében felhelyezik az oltárra. Utána az Úr ágyát, a ratnapálankas-t helyezik el az Úr elé, miközben Maháprabhu társa, Maharaja Pratáparudra utasítására hagyományosan egy sevaka elénekli a Gíta-govindát, egy másik pedig, a vínákára-gana nevű vínán játszik. A ceremóniát khata seja lági, víná o gana néven ismerik. A Sayana Thákura ezután kókusz ivólét ajánl fel, és ágyba fekteti az Úr Jagannáthát. Ezután a sayana thákura visszaviszi a kis múrtit a bhandára-gharába, mindent feltisztítanak a templomban és bezárják az ajtókat. A templom záró ceremóniáját pahuda, muda vagy sodha néven ismerik. Egyesülés elkülönülésben 1934 május 18-án Sríla Bhaktisiddhanta Saraswati Thakur utoljára látogatta meg Orisszában Alarnath városát. A reggeli leckén „Srí Ksetra Jagannath Puri Dhamot a vipralambha-ksetra, az elkülönülés színhelyének nevezte meg. Srí Srimad Gour Govinda
Swami ehhez hasonlóan ecsetelte Puri és Jagannatha természetét: Maháprabhu számára fájdalmas érzés, hogy Krisna távol van tőle, így mindig csak sír, rorudha mána. Gaura Krisnáért sír, Jagannátha pedig Rádháért. Két síró személy Jagannatha Ksetrán. Ezért hívják vipralambha-ksetrának, a sírás ksetrájának. Krsna-virahavidura és rádhá-viraha-vidura. A két viraha-vidhura Purusottama Ksetrán találkozik egymással. Meg kell értenünk, hogy ki Gaura és ki Jagannátha, és azt is, hogy milyen furcsa a kettejük találkozója. …Gaura Krisnáért sír, Jagannátha pedig Rádháért. Mindketten a mahábháva eksztatikus hangulatában sírnak. A vipralamba különleges természetét a következő szavakkal határozza meg az Ujjvala-nílamani (srngára-bhedaprakarana, 3. vers): Na viná vipralambhena sambhogah pustim asnute Kasáyite hi vastrádau bhúján rágo vivardhate Épp úgy, ahogy vörös festék nélkül lehetetlen vörösre festeni egy tárgyat, a szeretők szerelmének boldogsága sem érheti el a teljességet, ha a szeretőknek nem kell elválniuk egymástól. Rádha és Krisna soha nem lehet távol egymástól. A Gaudíya Vaisnavák filozófiája szerint a kívülről távollétnek tűnő állapot
valójában belső egyesülés. Srí Srímad Gour Govinda Swami így mutatja be ezt az állapotot: Amikor a viraháról, a távollét érzéséről beszélünk, a hangulat a préma legmagasabb szintjét éri el. A viraha, a távollét miatt, nem tudod kifejezni, amit érzel, nem tudod a szívedben tapasztalt érzést, az ánandát elmondani. A viraha kívülről távollétet, belül pedig egyesülést jelent. Ez az egyesülés a szívben történik. Krisna látszólag távol van, de valójában ott van a szívben, belső egyesülés. Ez a viraha. Ezt tanítja Maháprabhu. Minél jobban sírsz Krisnáért, annál inkább fokozódik iránta a szereteted, és annál inkább érzed a jelenlétét szíved legbelsőbb fészkében. Így alakul ki az a látszólagos távollét, amely a szívben valójában egyesüléssé válik. Ez a viraha, a vipralambha-bháva. Az a Krisna, aki Krisnáért sír, Gauranga, és az a Krisna, aki Rádháért sír, Jagannátha. Mádhurya-rasa-ghanáyita-múrti jagannátha – az Úr Jagannátha a szeretői élvezet tömény formája. Az Úr Síva szavait tolmácsoló könyv, a Yugala-kisoraantottara-sata-náma-stotram (a fiatal pár 108 neve) a Rásollásatantrából, a harmincegyedik versben így mutatja be Krisnát: rádhiká-hrdayangama – ő, aki mindig Rádha szívében él. Ugyanez a vers Rádhát a govinda-hrdayangamá – ő, aki mindig Govinda szívében él – névvel illeti. Sríla Jíva Goswámi
is ezt mondja a Yugalástakam imákban (4-5 vers): Krsna-drava-mayí-rádhárádhá-drava-mayo harih Jívane nidhane nigyam rádhá-krsnau gatir mama Rádha tökéletesen egybeolvadt Krisnával, és Hari tökéletesen beleolvadt Rádhába – életemben vagy halálomban, Rádha és Krisna az én örök menedékem. Sríla A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada az Úr Caitanya Tanítása bevezetőjében ezt írta: Rádhá és Krisna egy, s amikor Krisna élvezetre vágyik, akkor Önmagából, mint Rádhárání nyilvánul meg. Rádhá és Krisna kölcsönös transzcendentális szeretete az igazi megnyilvánulása Krisna belső gyönyörenergiájának. Bár úgy beszélünk erről, hogy „amikor” Krisna vágyódik valamire, mégsem lehet ezt időben meghatározni. Azért mondjuk így, mert a feltételekhez kötött életben úgy látjuk, hogy mindennek van kezdete. Az abszolút vagy lelki életben azonban nincsen kezdet vagy vég. Mégis, hogy megérthessük: Rádhá és Krisna egy, de külön is állnak egymástól, a „mikor?” kérdés automatikusan felvetődik elménkben. Amikor Krisna megpróbálja élvezni gyönyörenergiáját, megnyilvánul egy Tőle különböző formában, mint Rádhárání. Amikor pedig Önmagát Rádhárání szemszögéből akarja megérteni,
akkor eggyé válik Rádháráníval. Ezt az egyesülést nevezzük Srí Caitanyának. A szív tükre Jagannáthát számos bhakta látja és érti különböző módon. Ám vajon amikor az Úr saját magát akarja látni, Ő mit érez? Krisna megkérdezi, „Mitől vagyok szép?” De hogyan is kaphat választ erre a kérdésre? Láthatod-e magadat szemtőlszembe? Valaki más arcát láthatod, de a sajátodat csak egy tükör segítségével. Csak így láthatod magadat, ami viszont csak tükörkép. Egy tükör visszatükröződését látod. Hogyan láthatja Krisna a saját
szépségét? Milyen tükörre van ehhez szüksége? Sat-premahrdaya-darpana tükörre. A szív ez a tükör, darpana, és satprema-hrdaya egy premí-bhakta, a teljesen tiszta szeretetet átélő bhakta szíve ilyen. Egy premíbhakta szíve az a tükör, amiben Krisna láthatja saját magát. Ez már viszont nem visszatükröződés. Egy tükör csak visszatükrözni tudja a formákat, ám egy premí-bhakta szíve a tiszta szeretet tükre, ahol Krisna valóban láthatja önmagát… A prati-bimba tükröződést jelent, de Krisna soha nem prati-bimbát lát. Krisna bimbát, azaz önmagát látja. Nem prati-bimba, hanem bimba. Ez a sat-prema darpana. Egy premí-bhakta szíve az a tükör, amiben Krisna látja
önmagát. A legjobb tükör pedig Srímatí Rádharání szíve. Jagannátha Puriban Gaura Ray szíve olyan arany tükör, aminek segítségével az Univerzum Ura gyönyörködik saját képmásában, Vrindávana elbűvölő Vraja Mohan Krisnájában.
Forrás: Sri Krishna Kathamrita Magazine Issue 12 -"The Hidden Identity of Lord Jagannath" Gopal Jiu Publications, H.G. Madhavananda dasa
