HATÁRTALANUL. Harc a problémák szabad mozgása ellen. Határmenti partnerség a drogprobléma hatékony kezeléséért

HATÁRTALANUL „Harc a problémák szabad mozgása ellen” Határmenti partnerség a drogprobléma hatékony kezeléséért

Nyíregyháza 2008

Észak-kelet Magyarországi Szenvedélybetegségeket Megelőző Egyesület

_________________________________________________

Határmenti partnerség a drogprobléma hatékony kezeléséért

„Harc a problémák szabad mozgása ellen”

HATÁRTALANUL

_________________________________________________ HURO 0602/115 számú ERDF/INTERREG IIIA Community Initiative 2000–2006. és magyar kormányzati társfinanszírozás keretében megvalósult program Finanszírozás: European Union Structural Funds

Nyomdai munkák: Litográfia Nyomda Debrecen

Nyomdai előkészítés: Kolonel D Kft.

Felelős kiadó: dr. Pénzes Marianna

Kiadta: Észak-kelet Magyarországi Szenvedélybetegségeket Megelőző Egyesület www.interregproject.eu

A kötet szerzői: Bogdándi István dr. Hüse Lajos Phd dr. Pénzes Marianna Fábián Róbert Nyircsák János Varga Éva

Melléklet.................................................................................................................. 239 The challenges of treatment system in the light of client needs ............................... 241 Projektösszefoglaló (magyar) .................................................................................. 285 Projektösszefoglaló (román) .................................................................................... 289 Projektösszefoglaló (angol) ..................................................................................... 293 Interregionális Drogkonzultációs Fórum alapító dokumentuma ............................ 297 Képek az alapító dokumentum aláírásáról ......................................................... 301

Drogprobléma ellátórendszerének benchmarkingja ................................................... 201 Módszer................................................................................................................... 201 Románia drogügyi helyzete ..................................................................................... 206 A magyar drogügyi ellátó rendszer .......................................................................... 212 A hazai kábítószer-probléma kezelésének összehangolása, kapcsolata az Európai Unió drogstratégiájával......................................................... 220

Drogfogyasztással kapcsolatos attitűdök vizsgálata, szükségletfelmérés a célcsoport körében regionálisan ................................................. 141 Szerhasználói attitűdvizsgálat Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében..................................................................... 145 A prevenció iránti igények és szükségletek mérése a debreceni diákok körében végzett adatfelvétel alapján .......................................... 163 Iskoláskorúak egészségmagatartása Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében................. 171

Szenvedélybeteg-ellátó rendszer működési jellemzőinek feltárása .............................. 113 Bevezető .................................................................................................................. 113 A vizsgálat tapasztalatai a kábítószer-probléma kezelésének állami és civil intézményei körében.......................................................................... 115 A drogbetegek ellátását biztosító egészségügyi és szociális ellátórendszer helyzete........................................................................... 136

Provocările sistemului de asistenţă pe probleme de droguri în lumina necesarului clientului................................................................................... 61 Benchmarkingul sistemelor de asistenţă în problema drogurilor ............................... 90

Ellátórendszer a kliensigények függvényében – összefoglaló........................................... 9 Helyi szükségletek és ellátási lehetőségek .................................................................. 10 Drogprobléma ellátórendszerének benchmarkingja................................................... 37

Beköszöntő .................................................................................................................. 7

Tartalomjegyzék

7

1997 őszén, Nyíregyházán alakult meg az Észak-kelet Magyarországi Szenvedélybetegségeket Megelőző Egyesület abból a célból, hogy segítse a drogprobléma hatékony helyi kezelését a különböző szaktxerületek munkájának koordinálásával. A szervezetet létrahozó szakemberek úgy érezték, hogy az egyre terjedő legális és illegális szerfogyasztás társadalmi terhe mindenkit érint közvetve vagy közvetlenül és a probléma kezelése túlmutat a helyi, vagy szűk szakmai kompetenciákon. Összefogásra, együttműködésre, kölcsönös támogatásra van szükség! Azóta sok év telt el, a társadalmi-gazdasági-politikai változások erőteljes hatást gyakoroltak az emberek életére, az uniós csatlakozással új lehetőségek nyíltak, a szabadságjogainkkal együtt terheinket cípelve is keresztül-kasul járhatjuk Európát. Lehetőségeket, új élettereket, új közösségeket találhatunk, ha úgy döntünk. Boldogulást itthon és akár más országban, helyzetünktől, vállalkozó kedvünktől függően. A távoli fények gazdagsággal, sikerrel kecsegtetnek. Boldogságot keresünk mindenáron. Önmagáért keressük, mondja Arosztotelész, minden más célunkat ennek rendeljük alá. S ha ezen az úton nem megy, hát vannak, akik más utakat járnak, kezdetben könnyebbnek tűnőt később nagy árat követelőt. A tökéletes élményt megélni erőfeszítéssel, idő és energia áldozattal jár, s nem mindenki tud, talán akar várni. Gyorsan és könnyen, élelemhez, információhoz és boldogsághoz jutni – sokan így próbálják megélni, elérni az áramlatot, az örömteli élményt. Határtalanul vágyunk a boldogságra! Az útkeresés és hatásainak határtalansága hozta létre azt a projektet, melynek összefoglaló kötetét az olvsó kezében tartja. A drogfogyasztás, a boldogságkeresés kémiai útja minden ország, minden közösség népegészségügyi poblémája, melynek megoldása(?), kezelése, hatásainak mérséklése csak széleskörű partnerséggel képzelhető el. Le kell ehhez bontani az akadályokat, legyenek azok bennünk, köztünk, emberek között, intézmények vagy közösségek között. A határmenti területeken élők, helyzetüknél fogva könnyebben azonosulnak egymás problémáival és könnyebben tudnak megoldást is keresni azokra. Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság által támogatott határmenti együttműködési program segített megérteni egy másik ország, jelen programban Románia helyzetét, problémáit, tanulni és tanítani is akartuk a jó gyakorlatokat. De ez a program nem csak az oszágok közötti láthatatlan, de így erősebb határokat segített lebontani, de ráébreszett belső határainkra, korlátainkra is, s ez már keményen rólunk szólt. A projekt célja a drogfogyasztás okozta egészségi, társadalmi, gazdasági hatások mérséklése, a droggal összefüggő károsodások csökkentése kompetens intézményi struktúra fejlesztésével, az átláthatóság növelésével, regionális, határon átnyúló interregionális hálózat kiépítésével, valamint a határon átnyúló, a társadalmi környezetre reagáló szakmai együttműködés gyakorlatának megteremtése. E nagyívű feladatot próbáltuk a lehető legteljesebben megvalósítani. Sikereinket megünnepelve már készülünk a folytatásra, hiszen az Interregionális Drogkonzultációs Fórum olyan mérföldkő, mely lezár egy projektet, de egyben új programot is indít. Jelen kötetben segítve a nyelvi akadályok leküzdését románul is megtalálhatják a projekt és eredményeinek összefoglalóját. Akik a részletes kutatásokra és a tapasztalatokra is kiváncsiak, a rövid összefoglaló után a teljes kutatási anyagokat is olvashatják a kliens szükségle-

Beköszöntő

8

Ehhez kíván sok kitartást mindenkinek a projekt csapat nevében: dr. Pénzes Marianna az egyesület elnöke

Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik segítették, támogatták vagy kontrolálták munkánkat, megosztották tudásukat, tapasztalataikat, és mindazoknak, akik szerveztek, írtak, elemeztek, szerkesztettek, tolmácsoltak, fordítottak, és a projekt sikeréhez bármi módon hozzájárultak. A kötetet tekintsék vitaindítónak, útravalónak a drogprobléma kezelésének, nehéz, akadályokkal teli útján, építsenek e több szakember kitartó munkáján alapuló izgalmas tapasztalatokra. Mint projekt igazi sikerét az adja meg, hogy hogyan tud újra és újra megújulva továbbfejlődni. mert hiába minden erőfeszítés, ha a befejezés nem egy újnak a kezdete, akkor hiába volt a forrás ráfordítás, legyen az bármilyen formában.

tekről, az intézményi ellátásról és az ellátó rendszer sajátosságairól a nemzetközi dokumentumok, szakmai tapasztalatok tükrében.

9

1 ENSZ Egyezmény a kábítószerek és pszichotrop anyagok tiltott forgalmazása ellen. A Magyar Országgyűlés a 14/1996 (III. 1.) OGY. határozatában megerősítette, az 1998. évi L. (XI. 6.) törvényben kihirdette. 2 Gerevich J. (2003): Metszéspontok a globalizált drogpolitikában. http://dev.szochalo.hu/szochalo-tudomany/hircentrum/article/101049/1383/page/1/ 3 http://www.drogriporter.hu/hu/node/891/

A Magyar Országgyűlés 2000 decemberében elfogadta a „Nemzeti Stratégia a kábítószerprobléma visszaszorítására” című dokumentumot, amely azóta a hazai kábítószer-ellenes politika koncepcionális alapját képezi. A hosszú távú cselekvési terv a kereslet-kínálatcsökkentés egyensúlyának alapelve mellett a rendszerszemléletű megközelítést, a regionalitást, és a társadalom minden szintjének bevonása gondolatát emeli ki. A program négy fő pillére: a közösség és együttműködés, a megelőzés, a gyógyítás és a rehabilitáció, valamint a kínálatcsökkentés. A Nemzeti stratégia végrehajtása, a célok elérése a társadalom egészének támogatását és közreműködését igényli. A stratégia megléte ugyanakkor nem garancia arra, hogy az egymást követő kormányok drogpolitikája közel azonos elvek mentén fogalmazódjék meg, mint ahogyan arra sem, hogy a politikai, financiális, illetve szakmai szempontok kiegészítik egymást – ezek hiányában a szükséges társadalmi összefogás helyett egymás ellenében megfogalmazott, egymás hatását kioltó erőfeszítések megjelenésére lehet számítani. A társadalmi együttműködés hiányában a Nemzeti Stratégia által feltárt hiányterületeken sem történhet pozitív előrelépés: nem épül ki megfelelően a prevenció – és nem lesz hatékony sem –, az egészségügyi és szociális szolgáltatások fejletlenek és inadekvátak maradnak, és a lakosság tájékoztatása, érzékenyítése pedig elmarad a szükséges mértéktől. A Nemzeti Stratégia az ENSZ Egyezményben1 megfogalmazott drogmentes társadalomkép célképzetére alapozódott. Ez a társadalomkép azonban az elmúlt évtizedekben utópiává merevedett, kikezdte az idő, elavulttá tették a felgyűlt tapasztalatok. Új törekvésként a szakmai gyakorlat részévé válik a drogfogyasztók ártalmainak csökkentése, vagy legalábbis a szakmai diskurzus igyekszik közpolitikai témává tenni azt. „Az ártalomcsökkentő szemlélet elfogadja a realitásokat, vagyis a drogfogyasztás létezését. Hívei abból a pragmatikus megfontolásból indulnak ki, hogy ha már vannak, akik drogoznak, tegyék ezt minél kevesebb káros következménnyel” – írja Gerevich2. A jelenlegi helyzetről jó és átfogó képet kaphatunk Topolánszky Ákos és Sárosi Péter vitája nyomán3, amely javarészt az ártalomcsökkentés kontra drogmentesség vélelmezett ideológiai ellentétéről folyt. A vita során egy drága, és az állampolgári alapjogok megvalósulását nem biztosító ellátórendszer képe körvonalazódott, amely többek között nem megfelelő színvonalú, nincs kellő lefedettsége, sem elérhetősége, nem elégséges mértékben differenciált, valamint a tényleges kliens szükségletekre sem ad megfelelő választ. Ez is közrejátszik

Ellátórendszer a kliensigények függvényében – összefoglaló

10

Vizsgálódásunk kiindulópontját a helyi kábítószerügyi tevékenység fókuszának megkeresése jelentette. Megfogalmaztuk, hogy a drogfogyasztás megelőzésére irányuló erőfeszítések, a függőség kezelése, illetve a rehabilitációs tevékenységek fókuszában nem tárgyak és fogalmak állnak – pl. drogok, vagy a kábítószer-probléma –, még csak nem is társadalom, hanem az egyén. Az egyén járja, járhatja végig a drogkarrier stációit, az egyén kerül kapcsolatba a szervezetekkel, s az egyén illetve a szervezetek együttműködésének minőségén múlik a problémakezelés hatékonysága. Ennek következtében egyértelművé vált előttünk, hogy a célul kitűzött szervezet- valamint intézményfejlesztést az egyén szemszögéből kiindulva

A „gödör-modell”

Helyi szükségletek és ellátási lehetőségek

A fentiek fényében ma talán az egyik legfontosabb kérdés az, hogy a ma rendelkezésre álló ellátórendszer mennyiben felel meg – legalább – a Nemzeti Stratégiában megfogalmazott koncepciónak, a másik pedig az, hogy az ellátórendszer jelenlegi struktúrája, a felkínált szolgáltatások, illetve ezek hozzáférhetősége és minősége mennyiben találkozik a valós társadalmi szükségletekkel. Jelen tanulmányban e második kérdéshez kapcsolódva mutatjuk be a „Határmenti partnerség a drogprobléma hatékony kezeléséért” elnevezésű INTERREG-projekt kutatási eredményeit. A 2007-ben megvalósított kutatás során kvantitatív és kvalitatív elemeket alkalmaztunk. Az ellátórendszer és a kliens-szükséglet viszonyának megfogalmazásában egyrészt a belépő korosztályok körében végzett, nagymintás survey-vizsgálatok elemzésére, másrészt a szerhasználók körében felvett fókuszcsoportos interjúk tartalomelemzésére támaszkodtunk.

abban, hogy a becslések szerint a problémás droghasználók nem több mint 15%-a kerül kezelésbe – azok nagy része sem az adekvát províziókba, hanem esetlegesen, vagy éppen kényszerítetten (elterelés), és sokszor rossz minőségbe. Topolánszky megállapítja, hogy „az ártalomcsökkentés eszközei alacsony mértékben és lefedettségben állnak rendelkezésre, […] az absztinenciaorientáltság végső és mindent felülmúló drog- és társadalompolitikai víziója sok diszfunkcióhoz és maga is ártalmakhoz vezethet.” Egyetértés mutatkozik abban, hogy a teljes absztinenciával azonosított gyógyulás ideája tarthatatlan, sőt káros. A drogpolitikai diskurzus inkább a megnyert minőségi életévekre, valamint az egészségi állapot minősített javulására koncentráljon a beavatkozások – népegészségügyi szempontú – értékelésekor. Másrészt a páciensek az ellátások egymásra épült rendszerében hosszú távon drogmentessé válhatnak (vagy legalább illegális drogoktól mentessé). Az absztinenssé válás természetes és örömteli eredménye a gyógyulás folyamatának azoknál, akik ezt képesek elérni. „Tehát amennyire kárt okozó a drogmentes társadalom politikai szuggerációja, annyira képviselhető egyéni terápiás lehetőségként azoknál, akik ezt elérni szeretnék” – jelenti ki Topolánszky. Az ellátórendszer működésének hangsúlyos elemei tehát a minőségben, az önkéntességben, az elérhetőségben, valamint a kontinuus és integrált megvalósulásban fogalmazódnak meg. A kezelés akkor jó, ha kellően diverzifikált, abban megtalálhatóak a sürgősségi, a helyettesítésen alapuló, a legközvetlenebb és közvetettebben is megjelenő ártalmak csökkentésére irányuló ellátásokon kívül az absztinencia-orientált ellátások is.

grafika: Vass Richárd © 2005

11

4 Hüse L., Fodor É., Huszti É. (2005): „Lift Me Up” – Nyíregyháza kábítószerügyi ellátórendszerének újszerű áttekintése. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle 2005/3: 320-325.

A gödör-modell szerint a drogkarrier – illetve minden egyéb függőséggel terhelt életút – a tartós hiány stációjával indul; valamely szükséglet(ek) tartósan nem képes(ek) kielégülni. Hiányokkal, kielégítetlen szükségletekkel, kisebb-nagyobb problémákkal mindenkinek meg kell küzdenie a hétköznapok során, ám a problémamegoldó képességek, a konfliktustűrés és kezelés képessége, vagy éppen a választás – és a jó döntések – lehetőségét növelő alternatívák, illetőleg a természetes támogatórendszerek (család, barátok) sokak számára hosszú távon biztosítják a kiegyensúlyozott, megfelelő mértékben önálló életet. A sikerrel megoldott konfliktusok, problémák tovább erősítik az egyént, a személyiség egy magasabb szintre lép. A sikertelen problémamegoldás, illetve a megoldatlan problémák továbbgörgetése éppen ellenkező irányban hat: gyengítik az egyént, beszűkítik lehetőségeit, és arrafelé hatnak, hogy a kielégítetlen szükségletek nyomása alatt vergődő egyén a kelleténél jobban hagyatkozzon

1. ábra. A gödör-modell

kell megkonstruálnunk4. A fókusz ilyetén való definiálását azért is szerencsésnek tartjuk, mivel az intézményrendszerek kialakulásának folyamatában, illetve informális működési elveiben gyakorta megjelenik az az elvárás, hogy az egyén, a kliens igazodjon az intézményekhez, segítő szervezetekhez, illetve hogy a szervezet puszta létezése az elsődleges, de az, hogy milyen minőségben működik, másodlagos. Az egyén fókuszba helyezésével véleményünk szerint elkerülhetőek az efféle „elcsúszások”. Az első lépésben felvázolt gödör-modell az egyén szempontjából lefelé irányuló mozgásnak ábrázolja a drogkarriert, ugyanakkor megtartja a segítő-támogató intézményrendszer feladatszempontú hierarchikus felépítését (1. ábra).

12

valamely külső erőforrásra. Értelmezésünk szerint ez a függőség kialakulásának mechanizmusa, beszéljünk akár kémiai függőségekről (drog, alkohol, nikotin), viselkedési függőségekről (pl. játékszenvedély), társfüggőségről, vagy akár intézményi függőségről. A gödörbe zökkenés tehát akkor kezdődik, amikor az egyén tartós hiányt szenved valamely szükséglete kielégítésében, s a mindennapokban egyre nyomasztóbban kénytelen nélkülözni az elégedettséget, a kiegyensúlyozottságot, valamint a boldogságot – bármit jelentsenek is számára ezek a fogalmak, illetve érzések. Abban a pillanatban, amikor az egyén nem képes önállóan megbirkózni hiányaival, léphet be a rendszerbe az intézményi támogatórendszer. Az egyén és élethelyzete konkrét igényeket támaszt az intézményekkel szemben: segítsen abban, hogy a tartós hiány állapota megszűnjön. Ezen a szinten tehát a szervezeteknek a hiányzó, vagy gyenge természetes támogatórendszert kell pótolni, illetve erősíteni; a hiányzó vagy rossz konfliktus- és problémamegoldó technikákat átadni vagy javítani; a hiányzó, vagy kis számú alternatívák számát növelni a viselkedés, az értékek és célok, vagy éppen a befogadó közösségek terén. Ezen a szinten bőséges tere van a prevenciós tevékenységeknek is. Az első szintet kiemelten fontosnak tartjuk mind az egyén, mind az intézményrendszer szempontjából, mivel ekkor a hiány még nem fordult át egy sokkal nehezebben kezelhető „minőségbe”, a függőségbe. Ráadásul az első szinten tevékenykedő intézmények és szervezetek a „nulladik szinten” is teljes létjogosultsággal jelenhetnek meg, hiszen időleges támaszra, befogadó közösségekre az egyébként sikeres problémamegoldó modellekkel felvértezett egyéneknek is szükségük lehet. Amennyiben a gödörbe zökkenő egyén a tartós hiány szintjét megélve nem kap segítő támogatást, vagy – balszerencséjére – a környezete, illetve a vonatkozási csoportjai deviáns alternatívákat kínál számára, az egyén hamar pótszerekkel fogja kezelni diszkomfortos állapotát. Pótszernek tekintünk minden olyan kémiai szert, vagy viselkedési modellt, amely időleges és szubjektív jól-létet okoz, amely az egyént a „felhőkbe repíti”, miközben a valóságban továbbra sem történik változás az élethelyzetében. A pótszer kipróbálása, illetve rendszeressé váló használata a szer biokémiai tulajdonságaitól és a fogyasztás társas körülményeitől függően hosszabb-rövidebb idő múlva pszichés és/vagy fiziológiás változásokhoz vezet, s ettől kezdve függőségről beszélhetünk. Szervezeti szempontból a folyamatban a változás jelent határvonalat, ám ez a határvonal nem éles, hiszen sok esetben ugyanaz a szervezet megfelelően képes reagálni a kezdeti pótszer-fogyasztók és a függők számára, avagy az adott célcsoportokra jól ráfókuszáló, eltérő szervezetek használják ugyanazokat az eszközöket. Ezért ábrázoltuk modellünkben a különféle szervezeti tevékenységet egymásba csúszónak, az egyén gödörbeli helyzete által meghatározott szinteken átnyúlónak. A kész modell értelmezéséhez a fentieken túl a szociális munka egyik kulcsfogalma, a képessé tevés ad segítséget. Itt érdemes megemlíteni az egészségfejlesztés hasonló kulcsfogalmát az empowermentet, mely képességekkel, készségekkel való felruházást takar. A szervezetek szerepe minden esetben az, hogy képessé tegyék a gödörbe süllyedt klienst arra, hogy feljebb lépjen egy szinttel. Nem tekinthető igazán sikernek az, ha csupán a tovább-süllyedést akadályozzuk meg, hiszen akkor csupán annyi történik, hogy a kémiai függőség helyett – vagy azzal kombinálva – szervezeti függőség alakul ki. Ezért az önállóság képességét fokozatosan elvesztő egyénnek újra kell tanulnia önmagát – és ez a tanulási folyamat a gödör különböző szintjein mást és mást jelent. Ezért (is) van szükség a segítő szervezetek sokszínűségére. Mint látható, a képessé tevés a kliens által támasztott szükségletekre reagáló, szintekre osztott szervezeti sémán kívül abból szempontból is kulcsfogalom, hogy nagy hangsúlyt helyez az egyén önállóságára, azaz arra, hogy a szervezetek tevékenysége a segítségnyújtás mellett arra irányuljon, hogy az egyén mind nagyobb mértékben hagyatkozzon önmaga erőforrásaira, erejére. 13

5 Fábián R. (kézirat, 2007): Iskoláskorúak vizsgálata Debrecen város droghelyzetének feltárásához. 6 Pénzes M., Hüse L. [szerk.] (2007): A nyíregyházi serdülők egészségmagatartása. NyírKEF, Nyíregyháza; valamint Nyírcsák J. (kézirat, 2008): A nyíregyházi HBSC-kutatás adatelemzése. 7 Varga É., Hüse L. (kézirat, 2007): Szerhasználói attitűdvizsgálat Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében.

A fókuszcsoportos kutatásban7 résztvevő személyeket önkéntes alapon az elterelés keretei között ellátott kliensek körében toboroztuk. Mindannyian megelőző-felvilágosító szolgáltatásban részesülnek. A tervezett nyolc fókuszcsoportból hét valósult meg, négy Hajdú-Bihar, három pedig Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. A hét fókuszcsoportban összesen 62 személy nyilvánított véleményt, mindannyian férfiak, amely nem meglepő, hiszen az elterelésben arányuk a nőkhöz képest kb. 89%-ot tesz ki. Vizsgálódásunkban a lakóhely jellege és a droghasználattal kapcsolatos attitűdök közötti összefüggéseket kerestük annak fényében, hogy a vizsgált személyek milyen mértékben élnek illegális szerekkel. Az egyes fókuszcsoportokon belül a lakóhely típusa (megyeszékhely, valamint más települések) illetve a drogfogyasztás mértéke (alkalmi vagy rendszeres

A fókuszcsoportok meghatározása és összetétele

A belépő korosztályok – serdülők – körében végzett nagymintás vizsgálatok Debrecen általános és középiskoláiban5, valamint Nyíregyháza középiskoláiban folytak6. Mindkét helyszínen véletlen mintavétel alkalmazásával biztosították a reprezentativitást. A mintába kerülők fele a megyeszékhelyeken él, a másik fele a megyék egyéb településeiről érkezett az iskolákba. A két vizsgálat egymástól eltérő elemeket is tartalmaz – bevont korcsoportok, a kérdőív struktúrája és kérdései –, az eredmények egymással összevethetőek, miután a nyíregyházi vizsgálat során alkalmazott kérdőív a WHO által támogatott, az iskoláskorúak egészségmagatartását vizsgáló nemzetközi összehasonlító kutatási standard (Health Behaviour in School-aged Children, röviden HBSC), melyet hazánkban már az 1980-as évek óta alkalmaznak, országos mintán, míg a debreceni kérdőív készítői úgy állították össze saját vizsgálati anyagukat, hogy annak eredményei eleve összevethetőek legyenek a HBSC, valamint az ESPAD-kutatások eredményeivel. A debreceni vizsgálat során a városban működő általános és középiskolák közül 61 iskolában 2512 fiatalt kerestek fel kortárs-oktatók és kortárs-segítők. Az elsősorban megcélzott korcsoportból – a nyolcadik és a tizedik évfolyamosok közül (14 és 16 évesek) – kerültek legtöbben a látókörükbe (95,7%). A nyíregyházi adatfelvétel a könnyebb és költséghatékonyabb alkalmazás érdekében online kérdőív segítségével történt, melyet a nyíregyházi KEF honlapján keresztül lehetett elérni. Előre ütemezett rendben, az iskolai informatikai tanárok felügyeletével 3633 diák töltötte ki a kérdőívet. A mintába választott iskolák által megadott tanulói létszámához képest a kitöltési arány 60%. A válaszmegtagadók, illetve magát a kitöltést elutasítók száma egyedül az egyik szakiskola esetében okozhat relevanciaproblémát, amennyiben a kapott adatokat konkrétan erre az iskolára szeretnénk vonatkoztatni.

A survey-vizsgálatok mintavétele

Anyag és módszer

14

A fentebb ismertetett három kutatás – a debreceni, illetve a nyíregyházi survey, valamint a két megyére kiterjedő fókuszcsoport – eredményeit a gödör-modellnek megfelelően nem csupán a szerhasználók által igénybe vehető szolgáltatások szintjén interpretáljuk, hanem igyekszünk megfogalmazni a teljes „életút” mellé állítható szükségleteket, valamint a szükséges intézményi válaszokat is. Elsőként az egyéni attitűdöket tesszük a vizsgálódás tárgyává, ezt követően a társas kapcsolatokat, a természetes támogatórendszer protektív faktoraira, valamint a társas kapcsolatokban megnyilvánuló rizikófaktorokra egyaránt rámutatva. Végül a prevenció irányában felmerülő szükségletet tárgyaljuk, majd a szerhasználók ellátórendszerét elemezzük a megkérdezettek válaszain keresztül.

A vizsgálat eredményei

fogyasztók) szerint homogén csoportok összeállítására törekedtünk. A lakóhelyet – ezen belül a megyeszékhelyre és az összes többi településre való, dichotóm bontást – a kutatás hipotézisének megfelelően választottuk csoportképző, un. törésjellemzőnek. Eszerint eltérő szükségletek, igények és lehetőségek detektálhatók a lakóhely ill. a fogyasztás súlyossága tekintetében; elképzelhető, hogy a kistelepüléseken élők kevésbé érintettek, vagy amennyiben a nagyobb településeken élőkhöz hasonló módon veszélyeztetettek is, hozzájuk képest alig van lehetőségük az igényeiknek megfelelő szolgáltatás eléréséhez (amely nincs vagy nehezen elérhető); a kistelepüléseken élők hátrányban vannak az alternatív programok tekintetében; megyeszékhelyen élők számára elérhetőek a megfelelő szolgáltatások (amennyiben ezek léteznek). A drogfogyasztás mértékének megállapításánál a rendszerességet vettük alapul. A kiválasztott alanyok az állapotfelmérés és addiktológiai diagnózis alapján kerültek az alkalmi vagy a rendszeres használók csoportjába. Az eredmények értelmezéséhez támpontul szolgálhatnak az arra vonatkozó információk, hogy a résztvevők milyen mélységű közvetlen személyes tapasztalatokkal rendelkeznek a droghasználat terén. Feltételeztük, hogy az alkalmi használók kevesebb, míg a rendszeres használók több információval és tapasztalattal bírnak a drogfogyasztással kapcsolatos témakörök megítéléséhez; ezen hipotézis mentén alkalmaztuk második törésjellemzőként a fogyasztás intenzitását. Az alkalmi használók csoportjába kerültek azok, akik kéthetente-havonta vagy annál ritkábban, valamilyen különleges alkalomhoz kötve használnak valamilyen kábítószert. Azokat az elterelteket is ide soroltuk, akik összesen egy-két alkalommal próbálták ki a marihuánát, ennek ellenére rendőrségi eljárásuk következtében elterelésbe kerültek. A rendszeres használók csoportjába vettük azokat a személyeket, akik hetente legalább egyszer vagy ennél sűrűbben fogyasztanak valamilyen illegális szert (a legális szerek együttes használatát ebben a vizsgálatban nem vettük figyelembe). A két törésjellemző (lakhely és a fogyasztás mértéke) kombinációja tehát összesen négy csoportot alakít ki: 1. Nagyvárosi alkalmi fogyasztók 2. Közepes- és kistelepülési („megyei”) alkalmi fogyasztók 3. Nagyvárosi rendszeres fogyasztók 4. Közepes- és kistelepülési („megyei”) rendszeres fogyasztók

A szerhasználattal kapcsolatos attitűdök

8 Csepeli Gy. (2002): Szociálpszichológia. Osiris, Budapest.

15

Az illegális szerek használatához nem csak információk, hanem hiedelmek is köthetők. A debreceni survey készítői a hiedelmek elemzésekor az egyes vélekedések mögötti (külső és belső) ok-tulajdonításnak (attribúció) is figyelmet szenteltek. A külső okok közé a társadalmi folyamatok hatását sorolhatjuk, míg a belső okok között a drogfogyasztó egyéni érdekei, akarata, szándékai szerepelnek, melyekkel indokolják a cselekvést. A megkérdezettek által leginkább elfogadott attribúció magát a fogyasztókat okolja. A diákok 92 százaléka egyetért azzal az állítással, hogy bármilyen rossz helyzetbe is kerül valaki, a drog nem megoldás. A megkérdezettek szerint tehát a rossz élethelyzetekbe került fiatalok gyakran választják a drogokat egyfajta menekülés célzatával. Ugyanakkor tisztában vannak vele, hogy ez nem kiút, hisz 77 százalékuk sokkal veszélyesebbnek tartja a drogokat, mint az alkoholt, illetve a cigarettát (1. táblázat).

a.) A drogproblémával kapcsolatos információk, hiedelmek a debreceni mintában

A drogproblémával kapcsolatos attitűdökben, érzelmi beállítódásban ugyancsak nyomon követhetjük ezt a hármas tagolást. A drogprobléma esetében a viselkedésre vonatkozó megjelenési formák, manifesztumok rögzítése a drogok illegalitása miatt komoly módszertani nehézségekbe ütközik. A debreceni kutatás során ezért a jövőre vonatkozó, prognosztizálható viszonyulás alapján igyekezetek ezt a hiányosságot pótolni.

Az attitűd hármas szerkezetű: 1. Az attitűd tárgyára vonatkozó ismeretek, nézetek, kognitív összetevők. A személy számára tudásként, mégpedig érvényes és objektív tudásként jelenik meg. 2. Az attitűd tárgyára vonatkozó gondolatok, érzelmi-affektív elemek – pl. jó-rossz, helyes-helytelen. Az attitűd viselkedésre ösztönző, motiváló eleme. 3. Az attitűd mentális (kognitív és affektív) összetevői valamilyen módon (a lehetőség szintjén, vagy ténylegesen) a viselkedéshez kapcsolódnak. A viselkedésre vonatkozó eljárásmódokat tartalmazza8.

Az attitűdöt a szociálpszichológiai szakirodalom Allport nyomán eredetileg mint a cselekvésre való készenléti állapotot kezelte. Manapság inkább tartós beállítódást, értékelő viszonyulást jelent valamilyen tárgy, személy vagy gondolat irányában, másképpen az attitűdök társadalmi mezőben értelmezendő lelki folyamatok, amelyek meghatározzák az egyének viselkedését a társadalomban.

5 13 14 36 21 43 26 39 67 49 55 71 58 52 77

92

77

76

38

67

43 61

40

18

27

26

19

28

31

16

Nem értek egyet

külső

belső

belső

belső

külső

külső

belső

külső

külső belső

külső

külső

külső

külső

belső

Oktulajdonítás

16

A különböző cselekedetek elfogadásának illetve elutasításának mértéke egyenként elemezve, de egymással összehasonlítva is rendkívül fontos tapasztalatokkal jár, s a prevenciós szükségletek meghatározásában elengedhetetlen. Érdekes az, hogy a debreceni diákok leginkább a marihuána gyakori, vagy ismétlődő használatát utasítják el – miközben a kipróbálást nem tartják ilyen mértékben stigmatikus viselkedésnek. Feltűnő az, hogy az alkoholfogyasztás – a felnőtt társadalom normáival megegyező formában – tolerált, a napi sörfogyasztás, de még az alkalmi berúgásokat is a diákok kétharmada elfogadhatónak tartja (2. táblázat).

7

17

14

11

19

24

15

20

14 13

12

26

9

10

3

Nem tudom eldönteni

b.) a drogprobléma érzelmi összetevői a debreceni mintában

Bármilyen rossz helyzetbe is kerül valaki, a drog nem megoldás A drogozás sokkal veszélyesebb, mint az alkohol, vagy a cigaretta A könnyű drogok engedélyezése csak növelné a fogyasztást Minden kultúrának megvannak a kábítószerei, csak tudni kell használni azokat Keményen kell büntetni a fogyasztókat is, mert csak így lehet visszaszorítani a drogozást A drogokat úgysem lehet visszaszorítani Akinek szilárd hite van, az nem nyúl kábítószerhez Nem a kábítószeres fiatalok a bűnösök, hanem a terjesztők Csak az igazán kemény drogot nem szabad kipróbálni, a marihuána nem tartozik ezek közé Ha legalizálnák a könnyű drogokat, vissza lehetne szorítani a drogkereskedelmet A drog olyan, mint a korábbi nemzedékeknek az alkohol Meg lehet érteni, hogy a kilátástalan helyzetben lévő fiatalok a drog felé fordulnak Felesleges annyi pénzt költeni a kezelésükre, a drogosok megérdemlik a sorsukat Ha valaki csak a könnyű drogokat próbálja ki, akkor sincs már visszaút A drogozás része a modern szórakozásnak

Egyet értek

1. táblázat: A debreceni fiataloknak a drogproblémával kapcsolatos hiedelmek, vélekedésekről alkotott véleménye

41 42 26 33 30 24 17 10

19 18 51 55 58 72 80

37

18

17

16

6

Helytelenítem

35 51 9 9 6 7 5

34

43

74

Nagyon helytelenítem

4 4 7 5 12 4 5

8

4

2

Nem tudom eldönteni

17

A debreceni fiataloktól megkérdezték, hogy mennyire tartják valószínűnek életük során különböző események bekövetkezését. Az eseményekre adott valószínűsítő válasz reflektál a fiatalok jelenlegi életvezetési értékeire, de nyitottságára, kíváncsiságára is a különböző cselekedetek iránt.

c.) A jövőre vonatkozó cselekvési prognózisok a debreceni mintában

A vizsgálat vezetői úgy találták, hogy a különböző évfolyamokon illetve különböző típusú iskolába járók véleménye jelentősen eltérő az egészséget veszélyeztető magatartásformák megítélésében. A legtoleránsabbak ezen magatartásformákkal szemben a szakközépiskolába járó 10. évfolyamos diákok. Összességében elmondható, hogy az elutasítás mértéke minden tekintetben dinamikusan csökken a tizennégy éves kortól a tizenhat éves életkorra – amikor az alkohollal, cigarettával és tiltott kábítószerekkel már kapcsolatba kerülhetnek a fiatalok. Amíg nem része a „korosztályi kultúrának” a különböző szerek fogyasztása, addig kellő távolságból elítélik ezek fogyasztását, majd néhány év alatt megnő az esélye annak, hogy környezetükben ismereteket szereznek társaiktól, vagy maguk megtapasztalják a szerek használatát, s ezért elfogadóbbak lesznek. Ez az attitűdváltozás ugyanakkor nem tekinthető abszolút érvényűnek, hiszen a nyolcadikosok között is szép számmal akadnak a dohányzást kipróbálókkal (47%), vagy a naponta sörfogyasztókkal szemben (50%) toleráns diákok. A droghasználat megítélésében sincs szignifikáns különbség az életkori csoportok között. A marihuána kipróbálását az általános iskolások 13%-a, a gimnazisták 24%-a, a szakiskolások 21%-a nem tartja elítélendőnek, míg a rendszeres használatot közel azonosan alacsony mértékben tolerálják a különböző korú fiatalok (6%–6%–7%).

Ha hetente több szál marihuánás cigarettát elszívnak Napi egy csomag cigit elszívnak Ha nem ügyelnek egyszer-egyszer a biztonságos szexre Ha hetente berúgnak Ha kipróbálják a marihuánás cigarettát Napi-egy két pohár sört megisznak Ha egy-egy szál cigit elszívnak Ha nem tartják be az egészséges táplálkozás elveit Ha évente egyszer-kétszer berúgnak Ha hetente egy-két pohár sört megisznak

Nem helytelenítem

2. táblázat: A különböző egészségkárosító magatartások helytelenítése a debreceni fiatalok körében (kerekített százalék)

36

49

37

18

30

7

17

8

2

28

13

18

8

8

5

14

5

1

Valószínű

11

23

34

21

43

41

30

26

24

Nem valószínű

84

61

27

63

14

26

9

5

5

Biztosan nem

2

3

8

4

5

7

6

6

7

Nem tudom eldönteni

18

mációikat a kábítószerekkel és hatásaikkal kapcsolatosan. Ennek során a kortárscsoport rajzolódik ki, mint legfontosabb információs forrás. Leginkább egymás beszámolóiból gyűjtik össze a fogyasztásra és a kiváltott hatások érzékelésére vonatkozó ismereteiket. A drogokkal kapcsolatos tudásuk 90%-át egymástól szerzik be, a fennmaradó 10%-ot az internet, valamint az ide vonatkozó filmek segítségével pótolják.

… Az első kérdés, ami felmerül a fiatalok attitűdjeit elemezve, hogy honnan szerzik infor-

A fókuszcsoportos vizsgálat a szerhasználók körében tapasztalható attitűdökre vonatkozó adatokkal szolgál. A „Határmenti partnerség a drogprobléma hatékony kezeléséért” c. projekt szerhasználókra vonatkozó kutatási eredményeiből három részletet emelünk most ki, a szerhasználói attitűdök jellemzésére: 1. A drogproblémával kapcsolatos információk, hiedelmek 2. A droghasználat elterjedtségének becslése 3. A droghasználat kialakulásának okairól alkotott vélemény 4. A droghasználat következményeiről alkotott vélemény/veszélyészlelés

d.) A szerhasználók attitűdjei

A cselekvési prognózisok alapján az elemzők három csoportot különítettek el klaszteranalízis segítségével. A legnagyobb csoport a „józanok” csoportja (48%). Ők a legtöbb deviáns esemény elől elzárkóznak, de nem jelentik ki kategorikusan a helyes táplálkozás fontosságát életükben, a mindenben egészséges életmód követését későbbi életük során. A „sportosan egészségesek” közé tartozók (32%), még a „józanoknál” is jobban ügyelnek majd arra, hogy megőrizzék az egészségüket, ők azok, akik egyáltalán nem szándékoznak sem alkoholt, sem cigarettát, sem drogokat fogyasztani. A harmadik csoport a „hedonisták” csoportja (20%), ők valószínűsíthetően élni fognak bizonyos deviációkkal, de a kemény drogokat ők is elutasítják.

A rendszeres sportolás életem része lesz Minden emberrel megtalálom a közös hangot Minden esetben betartom a törvényeket Hetente többször inni fogok egy-két pohár bort, vagy sört Állandóan ügyelni fogok arra, hogy mit eszem Kipróbálom a marihuánás cigarettát Egyáltalán nem iszom alkoholt, és sohasem dohányzom Naponta tíz, vagy több szál cigarettát fogok elszívni Kipróbálok keményebb drogokat is

Nagyon valószínű

3. táblázat: A kérdezettek által valószínűsített események

19

A fókuszcsoportok minden résztvevője egyetértett abban, hogy rohamosan növekszik a fiatalkorúak aránya a drog-érintett populációban. Egyértelműen kijelentik, hogy a droghasználat kezdete egyre fiatalabb életkorra tehető: az őket (megkérdezetteket) jellemző 15–16 éves kor helyett 13–14 érvre tevődik. A legveszélyeztetettebb réteg megítélésük szerint a 14–17 éves korosztályból kerül ki, egyre inkább iskola-típustól függetlenül. A fiatalok esetében jellemzően a „buli” velejárója a drogfogyasztás, melyet a megkérdezettek szembeállí-

„…ha bementél bármelyik diszkóba, bármelyikbe, mindegyik be volt bogyózva, a közösség 70%-a be volt bogyózva, kólázva. Láttam, mert tudtam, hogy én hogyan nézek ki… láttam rajtuk.”

majdnem minden fiatal kipróbál valamilyen szert életkori, nembeli, iskolatípus vagy munka szerinti megkülönböztetés nélkül. Annyira általánosan elterjedt divat a droghasználat, hogy életük teljesen természetes részének tekintik. Azt látják, hogy ismeretségi körükben szinte mindenki él vele, ezáltal legitimitást is kap, bocsánatos bűnnek tekintik. A szabolcsi szerhasználók (még) nem látják ennyire előrehaladottnak a drogfogyasztást – vagy még nem jellemző rájuk, hogy a drogozás elterjedtségének túldimenzionálásával teremtenek maguknak felmentést saját drogfogyasztásuk okán. Ők 70–80%-ra teszik a kipróbálók és fogyasztók arányát a fiatalok között, ezen belül 10–20%-ra becsülik a lányok arányát.

† A hajdú-bihari szerhasználó fiataloktól származó információk szerint manapság már

Az illegális szerek használatához jellemzően nemcsak objektív információk, hanem hiedelmek is kötődnek. Jelentős szeletét alkotják a használók hiedelemrendszerének a függősséggel kapcsolatos torz elképzelések. Ennek első alkotóelemét adja a különféle kábítószerekhez való rászokás esélyének differenciálatlan megítélése. A különböző csoportokban úgy vélekedtek, hogy az általuk keménynek tartott drogokat (heroin, kokain) nem lehet kipróbálni, mert az biztosan rászokáshoz vezet. Több csoportban árnyaltabb különbséget tettek szerenként vagy használati gyakoriságonként. A rendszeresen használók szerint a függőség kialakulása az adott drog fajtájától is függhet. Véleményformálásukba személyes tapasztalataikat is beleszőve az alkalmi használók csoportjai további bizonyítékokat találtak arra, hogy nem feltétlen válik mindenki függővé, aki kipróbál, vagy használgat valamilyen szert. Az alkalmi marihuána használatot hozták legtipikusabbnak tartott példaként. A debreceni rendszeres használók szintén saját tapasztalataikra hivatkozva jelentették ki teljes konszenzussal, hogy a drogok nagy része csak bizonyos használat után jelent kockázatot a rászokásra nézve. Általában jellemző a kipróbálókra és a rendszeres fogyasztókra, hogy a fizikai és lelki függőséget nem tudják pontosan elkülöníteni, ill. szinte kizárólag a fizikai függőséget tartják veszélyesnek és kezelendőnek. Amennyiben egy szer nem okoz testi elváltozásokat, akkor használatát nem tartják komoly rizikófaktornak. A lelki szenvedés súlyát alulértékelik, és inkább választanák következményként, mint a testi zavarokat. A magukat függőnek valló szabolcsi fogyasztók számára azonban teljesen világosan érzékelhető függőségük lelki vonzata, sőt, lényegében csak a lelki zavarokra koncentrálnak, testi problémákról csak, mint a lelki függőség tünetéről számolnak be (pl. kézremegés). A testi függőség, az egészség megromlása, a fizikai állapot leépülése a keményebb drogokat fogyasztó „mások” esetében kerül említésre. Fontos elemét képezi a függőséggel kapcsolatos elképzeléseknek a kontroll ténye. Megint csak általánosan elmondható, hogy a függőket kivéve mindenki – használati gyakoriságtól, használatban szerzett tapasztalatoktól függetlenül – biztos abban, hogy ellenőrzése alatt tudja tartani a kábítószerfogyasztást, vagyis bármikor abbahagyhatja, amikor csak akarja (de most még nem akarja!). A kontroll képességét kizárólag az akarat erejére bízzák.

20

Az egyéni okok rendszerén belül elhangzott érveik között legnagyobb számban a kíváncsiság, az új élmények, érzések megtapasztalásának vágya jelent meg. Elmondásuk szerint olyan ereje van a kíváncsiságnak, hogy a veszélyérzet teljesen eltörpül mellette. Gyakori következménye, hogy ismeretlenül, akár nagyobb dózisú kábítószereket is magukhoz vesznek anélkül, hogy akár csak megkérdőjeleződne bennük a kipróbálás biztonságos mivolta vagy bármilyen személyes tapasztalatuk lenne a használatról. A szabolcsi fókuszcsoportokban kevésbé hangsúlyozták az egyéni döntést, annak felelősségét. A függők megkerülték a kérdést, mintegy sorsszerűségnek fogva fel azt, hogy valaki fogyaszt-e drogot, vagy sem. Mindenki használja, még az un. „magasabb körök” is, ráadásul

„Mit lehet csinálni egy olyan unalmas porfészekben, ahol mi lakunk? Ha egy kis drog se lenne, elpusztulnánk az unalomtól.”

„Valamit mindig kell használni. Olyan nincs, hogy valaki semmit nem nyomat, ez mindig is így volt. Az öregeink ittak, mi drogozunk, ami még mindig jobb szerintem.”

„Egy kis természetes anyag nem árthat, ezt ne mondja senki!”

„Addig kell mindent kipróbálni, amíg fiatalok vagyunk, akkor is, ha árt!”

A listán látható, hogy a válaszadók külső, és belső okokat különítettek el. A külső okok közé a szűkebb-tágabb társadalmi hatásokat sorolhatjuk, míg a belső okok között a személy egyéni érdekei, akarata, szándékai szerepelnek. Meglepő módon mind a négy csoportban első helyre az egyén felelősségét helyezték. Rendkívül tudatosan hangoztatták a személyes elhatározás, döntéshozás kiemelkedő szerepét a szerhasználatban, elismerve ezzel a döntés adta felelősséget. Az ugyan elismerésre méltó tény, hogy nem akarják másra hárítani a hibát, de felvetődik a kérdés, hogy amennyiben ilyen fokú tudatosság mellett folytatják a szerhasználatot saját életükben, akkor hogyan hidalják át ezt a szembeötlő ellentmondást? Könnyedén hasítanak vagy más módon csökkentik a kognitív disszonanciát. Alábbi megnyilvánulásaik jól tükrözik elhárító mechanizmusaikat:

egyre több fiatal él kábítószerekkel. A vizsgálati alanyok az alábbi tipikusnak mondható válasz-kategóriákba sorolható háttér-okokat jelölték meg a fókuszcsoportokban: t
Egyéni okok rendszere t
Kortárshatás t
Családi problémák t
Párkapcsolati konfliktusok t
Rossz társadalmi helyzet t
Iskolai/munkahelyi gondok

‡ Minden csoportban vizsgáltuk azt a kérdést, hogy mit gondolnak, mi az oka annak, hogy

tanak a túlzott alkoholfogyasztással; ez utóbbiról meglehetősen negatívan vélekednek. Az „alkoholizálás” leminősítése egyúttal bizonyos felmentést is ad azoknak a fiataloknak, akik „csak” drogoznak. A fókuszcsoportokon kialakult kép alapján úgy tűnik, hogy a társas normák támogatják a kábítószerfogyasztást. A társadalom hozzáállása is változik a droghasználattal szemben: enyhül a félelem, megengedőbb reakcióikat észlelnek, az emberek kezdik elhinni, hogy pl. a marihuána használata veszélytelen, illetve jobb, mint az alkoholfogyasztás.

„A családban a fater alkoholista, a nagybátyám szintén alkoholista, tönkrement a mája. Anyám is dohányzik, nagynéném a terhesség alatt is dohányzott, ivott…” 21

Megfigyelhető, hogy az alkalmi használók csoportjában az egyéni okok rendszerén belül inkább dominálnak a drogok keltette pozitív hatások felé vonzó érvek (húzás mechanizmus); ilyenek az örömszerzés, a buli-élmény fokozása, a rekreáció, az egymásra hangolódás, a pörgés, az energiával telítettség, a kikapcsolódás élménye. A szabolcsi kipróbálók arról számolnak be, hogy a drogozáson kívül semmiféle lehetőségük sincs a kikapcsolódásra, a közös élményszerzésre, a városoktól távoli településeken az egyetlen bolt is bezár öt órakor. Esetükben a drogozás együttes élményének húzás mechanizmusára alaposan rásegít a leszakadó térségre jellemző álmos unalom elől való menekülés lökés mechanizmusa. A hajdú-bihari rendszeres használók ezzel szemben inkább az életükben jelentkező negatív hatásoktól szeretnének megszabadulni a droghasználat segítségével (lökés mechanizmus). Pl. a problémáktól való eltávolodás, súlyuk csökkentése, sürgető megoldásuk elhalaszthatósága, stresszoldás, fáradtságérzés kikapcsolása, unaloműzés, gátlásaik oldása társas helyzetekben. Mint fentebb is említettük, a szabolcsi rendszeres használók kitértek az oksági kérdés elől, magától értetődőnek tekintve azt, hogy drogot fogyasztanak. A szerhasználathoz vezető okokat tehát mindenki a saját drogkarrierbeli állomásának szemszögéből ítéli meg. Az oktulajdonítást a lakóhely mérete nem befolyásolja, hanem inkább a szerekhez fűződő pillanatnyi viszony határozza meg. Abban minden csoport egyetértett, hogy nem szükséges nagyobb élethelyzetbeli problémákkal, súlyos családi konfliktusokkal rendelkeznie valakinek, ahhoz, hogy kábítószerekhez nyújlon. Úgy látják, hogy elég egy kis kíváncsiság, egy morzsányi hedonizmus és a droghasználat egyre általánosabbá válásának ténye. Egyéni szempontjaikat leggyakrabban a kortársak hatása egészíti ki a droghasználat kezdetekor. A csoportnyomás súlya az egyén kíváncsiságához kapcsolódva erőteljesen befolyásolja azt a döntést, amely végül a kipróbálás mellett voksol. A vizsgált személyek szerint legtöbb esetben mindkét tényező együttes jelenléte szükséges az első lépés megtételéhez. A kisvárosi csoportokban a lakókörnyezeti barátok szociális befolyásoló ereje lényegesen erősebbnek mutatkozik. A csoporthoz tartozás az ő esetükben a lehetséges történések színtere egy ingerszegényebb környezetben, így egy élménykeresést kielégítő lehetőség. Tudjuk, hogy a csoport biztonságot ad különösen akkor, amikor egy tiltott és ismeretlen tevékenységbe fog valaki. Emellett a csoporton belüli elismerés, elfogadás növeli az önértékelést. A csoportot jellemző normák elutasításával járó kirekesztettséget vagy jelentős presztízsveszteséget ebben a korban még nem könnyű felvállalni. A harmadik leggyakrabban említett háttértényezőt a család képezi. Elégtelen működésmódja, funkcionális hiányosságai megkönnyítik a szerek melletti döntést. A szabolcsi függők esetében a családtörténetben visszatérő elemként jelenik meg a szülők és közeli rokonok alkoholizmusa. Az összes csoportban kiemelték a családi figyelem, értékelés, elfogadás hiányának negatív hatásait. Hasonló módon szenvednek a párkapcsolatban megjelenő igazi elfogadás hiányától és az itt megjelenő konfliktusok, veszekedések frusztráló hatásától.

„…ez már olyan szinten működik, hogy rendőr, orvos, ügyvéd használja… …ha nem volna a felső körökben is elterjedve, akkor már régen megállt volna, mert nem lenne érdeke senkinek.”

olcsó, illetőleg az a szer, amellyel elsősorban ők élnek, az nem is igazi kábítószer. Ilyen körülmények között nem lehet kérdés, hogy miért nyúl valaki a drogokhoz.

22

A társas kapcsolatokra vonatkozóan a nyíregyházi survey-vizsgálat szolgáltat értékelhető adatokkal. A társas kapcsolatok közül a három legfontosabb – a család, a barátok és az iskola – olyan módon hatnak a személyiségfejlődésre, amely a későbbiekben már csak nagy energia-befektetéssel módosítható (a viselkedés és a személyiség megváltoztatásának különféle professzionalizált eszközeivel).

Társas kapcsolatok

„Megfelelő mennyiségű korlátozásban használva ez egy gyógynövény.” A megyei alkalmi fogyasztók már kevésbé differenciált hozzáállással jellemezhetők. Megkülönböztetés nélkül minden szer fogyasztását helytelenítik, még azokat a szereket is, amelyeket ők maguk is kipróbáltak vagy néha fogyasztanak. Veszélyészlelésük is rendkívül homogén, sem a különböző szerek, sem a fogyasztási gyakoriságok mentén nem jelentkeznek különbségek, minden szer kipróbálását ill. rendszeres használatát egyaránt nagyon veszélyesnek tartják. Érdekesnek tartottuk, hogy magát a marihuána használatot is ugyanúgy elutasítják, mint az összes többi kábítószert, hiszen rendőrségi eljárás alá kerültek marihuánával való visszaélés miatt. Amikor próbáltuk felhívni a figyelmüket erre az ellentmondásra, arra hivatkoztak, hogy igazságtalanul jártak el velük szemben, hiszen ők csak nagyon alkalmi használók. Magukat lehasítva a veszélyészlelésről, azt gondolják, ez rájuk nem vonatkozik, mert tudják „ésszel” használni a füvet. Szinte elkerülhetetlen, hogy ne hasonlítsák össze a tiltott szerek veszélyességét az alkoholfogyasztás okozta károkkal. Minden csoport használta ezt a párhuzamot, amelynek segítségével szinte igazolhatóvá tették a marihuána fogyasztás jogosságát. Ennek megfelelően az alkoholfogyasztás megítélése eléri a rendszeres droghasználat veszélyesség-érzékelését, sőt a marihuánához képest sokkal veszélyesebbnek tartják, erőteljesebben elutasítják azt. Úgy gondolják, sokkal több ember életét keseríti meg. Hiszik, hogy az alkoholizmus a nagyobb probléma, mert az alkohol legális, így ahhoz sokkal könnyebb hozzájutni. Hagyománya van az alkoholfogyasztásnak és sokkal olcsóbban be lehet rúgni, vagy elérni a bódult állapotot, mint a kábítószerrel. Meglepő módon minden csoportban könnyebb feladatott jelentett a résztvevők számára a drogfogyasztás negatívumainak felsorolása, mint a drogok nyújtotta örömök megnevezése. A károsnak gondolt következmények között döntő szerepet kaptak az egészségkárosító hatások, amelyek között a legmerészebb elképzelések is megjelennek. A fiatalok többsége a drogproblémát inkább egészségügyi, mint társadalmi zavarként jellemzi fogyasztási rendszerességtől és lakóhely méretétől függetlenül. A társadalmi szintű következményekről szinte alig ejtettek szót, úgymint a szervezett bűnözés, erőszak, korrupció, prostitució. A családi és társas kapcsolati zavarokra utaló jelek is csak nyomokban fedezhetők fel attitűdjeikben.

kalmi fogyasztók inkább érzik nagyon veszélyesnek a keményebbnek ítélt szerekkel való kapcsolatot. A rendszeres fogyasztók viszont különbséget tettek a szerek kipróbálásának, és rendszeres használatának veszélyessége között. A debreceni csoport az ecstasy és a speed kipróbálását elfogadhatónak érzik, rendszeres használatukkal már óvatosabbak lennének. A megyei rendszeres fogyasztók csoportja viszont sokkal engedékenyebb a szintetikus szerekkel szemben, viszont kategórikusan elutasító a heroinnal, kokainnal szemben. A kannabiszszármazékokkal kapcsolatos veszélyészlelésben minden csoport erősen megengedőnek bizonyult. A szabolcsi vidéki csoportban, mint „tiszta, biocucc” jelenik meg, utalva ezzel a „bio” termékekhez kapcsolódó, egészségességet sugalló attribútumokra.

ˆ A szerhasználók veszélyészlelése fogyasztási gyakoriságuk szerint differenciált, tehát az al-

9 Pikó B. (2002): Egészségtudatosság serdülőkorban. Akadémiai Kiadó, Budapest. 10 Pikó B. (2002): Egészségszociológia. Új Mandátum, Budapest.

23

A nyíregyházi diákok családi kapcsolatai – legalábbis a család struktúráját tekintve – nem térnek el lényegesen az országosan tapasztalhatóktól. Egyszülős családban él a válaszadók egyötöde, azon belül az anya gyermekkel, illetve apa gyermekkel típusú családok aránya is megegyezik a 2005. évi Mikrocenzus adataival. A nyíregyházi megkérdezettek 3,8%-a nem a vér szerinti szüleivel él, hanem egyéb rokonoknál, nevelőszülőknél, gyermekotthonban. A lányok valamivel nagyobb arányban élnek teljes családban, mint a mintába került fiúk, valamint megfigyelhető, hogy az egyszülős családokban élő fiúk nagyobb arányban élnek édesapjukkal, mint az egyszülős családokban élő lányok. A kiterjesztett, több generációs családok aránya igen alacsony. A minta 11,9 százaléka él egy háztartásban legalább az egyik nagymamájával, míg 4,7 százalékuk jelölte be a nagyapját (3,6 százalékuk mindkét nagyszülőjével együtt él). A megkérdezettek 14,8%-a egyke, 51,6%-ának pedig egy testvére van. Két testvére van a megkérdezettek 23,4%-ának, három testvére – azaz 4 gyermek – a minta 6%-ában fordul elő. A minta fennmaradó 4,2%-a vagy több testvérről számolt be, vagy nem értelmezhetően válaszolt a kérdésre. A kérdőív alapján nem eldönthető, hogy a válaszadók hány százaléka él egy háztartásban vagy külön háztartásban a testvéreivel, illetve hányan számolják testvéreik közé az elvált, majd újraházasodott szüleik új kapcsolatával érkezett mostoha-testvéreket. A családi struktúra felderítésén túl a vizsgálat kérdései javarészt a családi kapcsolatok tartalmára, minőségére irányulnak. A kapcsolatok „bizalom-fokának” mérésére alkalmas tényező lehet az, hogy a fiatalok meg tudják-e beszélni kapcsolataikkal az őket foglalkoztató kérdéseket, zavaró tényezőket.

a.) A családi háttér

Ha viselkedés vizsgálatán belül csak a szűken vett egészségmagatartásra koncentrálunk, akkor számos rizikótényező mellett – melyek az egészségkárosító, önpusztító viselkedés kialakulását valószínűsítik, mint amilyen például a szerhasználat – protektív, azaz védelmező és megelőző tényezőket is felismerhetünk. A serdülőkori egészségmagatartás, egészségtudatosság területén megfogalmazott összegző munkájában9 Pikó kijelenti, hogy a protektív tényezők közül a társadalmi kohézió, a társas kapcsolatok hálózata jelenti a legfontosabb alapot. Pozitív mintául szolgáló kortárskapcsolatok, a bizalomteli szülő-gyermek kapcsolat, a szülői „monitoring” és bizonyosfajta tanár-diák viszony is jellemezhető protektív mutatókkal. A vizsgálatok túlnyomó többségben arra mutatnak rá, hogy a társas kapcsolatok minősége, tartalma szorosan összefügg a serdülők rizikómagatartásával. A szülőkkel való tartalmas, „megbeszélő” kapcsolat példának okáért kedvezően befolyásolja a fiatalok egészségmagatartását, míg az intenzív kortárskapcsolatok a rizikómagatartást erősítik. Az iskolai környezet nem csupán úgy, mint a tanár-diák viszony természetes terepe, hanem a kortárscsoportok kialakulásának is sajátos terepeként jelenik meg, és talán legmeghatározóbb a rizikómagatartás átvételében10. A kutatás során a legális szerek használata jelent meg, mint szignifikánsan kirajzolódó rizikófaktor, így a rizikómagatartást a dohányzás és az alkoholfogyasztás (pl. rendszeres részegség) mentén tárgyaljuk. Csupán a minta 10–12 százaléka számol be – javarészt egyszeri, vagy alkalomszerű – drogfogyasztásról, illetve gyógyszer-alkohol koktél alkalmazásáról, és ez az arány nem volt alkalmas arra, hogy a társas kapcsolatok szerepét szignifikáns módon bemutassuk.

24

A családi struktúrán belül hat szereplő esetében tudtuk felmérni a megbeszélés intenzitását: édesapa, nevelőapa (vagy az édesanya barátja, élettársa), édesanya, nevelőanya (vagy az édesapa barátnője, élettársa), valamint a fiú, illetve a lánytestvér. Úgy véljük, hogy a kérdésben szereplő minősítő jelző – „milyen könnyen tudod megbeszélni?” – nem pusztán a kommunikációra vonatkozik, azaz, hogy milyen könnyű beszédbe elegyedni, figyelmet kérni a családi szereplőktől. Sőt, a válaszadók számára ez a „könnyűség”, vagy éppen „nehézség” nagy valószínűséggel a családi megbeszélésbe bevitt problémáknak és ügyeknek a másik általi megértését, az érzelmi feldolgozás esélyét jelentik inkább. Úgy is fogalmazhatunk, hogy azok a családtagok megértőek, akikkel a válaszadók könnyen meg tudják beszélni dolgaikat, míg azok, akikkel nehezen lehet megbeszélni a serdülőket foglalkoztató kérdéseket, a nem-megértőek. Ez utóbbiak természetesen sokfélék lehetnek, a túlzottan szigorútól a közömbösön át az egyértelműen elutasító viselkedésű családtagokig – bár ezek a kategóriák alapvetően eltérnek egymástól, mintánkban nem tudjuk elkülöníteni őket a nem-megértőek csoportján belül. A felmérés alapján a nyíregyházi középiskolások családi kapcsolatai nagyon megértőnek bizonyultak. Minden rokoni kategóriában túlnyomó többségbe kerültek azok a tanulók, akik „nagyon könnyen”, vagy „könnyen” meg tudják beszélni az adott személlyel az őket foglalkoztató dolgokat. Legkönnyebben az édesanyákkal és a nővérekkel (lánytestvérekkel) lehet szót érteni, esetükben a legnagyobb arányú a pozitívabb „nagyon könnyen” válaszkategória. De a nyíregyházi apák és fiútestvérek is jellemzően megértőnek bizonyulnak, akikkel meg lehet beszélni az élet nagy dolgait. Adatainkból úgy tűnik, hogy Nyíregyháza az „édes mostohák” városa, hiszen a nevelőszülőkkel (vagy az édesszülők barátnőivel, barátaival, élettársaival) együtt élő serdülők is arról számoltak be, hogy inkább könnyű, mint nehéz a velük való megbeszélés. Ha a másik végletet vizsgáljuk meg, azt tapasztaljuk, hogy az nem tér el a társadalmi kliséktől: a „nehéz” családtagok közül kiemelkednek az édesapák, akiknek egyötödével nehéz, vagy nagyon nehéz megbeszélni a problémákat. A családok mintában tapasztalt összetétele és a családi szerepek hierarchiájából következően kijelenthetjük, hogy a problémák megbeszélése szempontjából kiemelkedő jelentőségűnek kell tekintenünk az apa és az anya szerepét. Az apák és az anyák viselkedése jelentős korrelációt mutat a családokban (P<0,01), melyek túlnyomó többségében mindkét szülő odafigyel gyermekével, aki könnyen, vagy nagyon könnyen meg tudja velük beszélni a dolgait. A „könnyű esetnek” számító édesanyák egyötödéhez viszont „nehéz” édesapák társulnak. A kétszülős családmodellen belül elenyésző az olyan családok aránya, ahol az anyákkal nehéz megbeszélni a fontos dolgokat, és ezeknek csaknem felében az apákkal ezt könnyen meg lehet tenni. A válaszadók 4,5%-a érezte úgy, hogy problémáival mindkét szülő magára hagyja, velük nehezen beszélheti meg dolgait. Mint várható volt, az életkor és az édesapákkal való megbeszélés nehézsége egyenes arányban korrelál egymással. Azok száma, akik nehéznek vagy nagyon nehéznek találják az apjukkal való beszélgetést, az életkor előrehaladtával – ahogy a leválási tendenciák erősödnek – kis mértékben nő. Ezzel szemben az édesanyákkal kapcsolatos nehézségek egy erősen lapított haranggörbeként rajzolódnak ki; 14 és 16 év között nőnek a nehézségek, a 16 éves válaszadók számolnak be legnagyobb arányban problémás kommunikációról, majd arányuk fokozatosan csökken, mintha a kamaszkor érzelmi viharai lassan elcsendesednének. A serdülők neme ugyancsak jellemzően befolyásolja a szülőkkel való kommunikációt. Az anya-lánya típusú kapcsolatok kifejezetten harmonikusnak mondhatók, bár az anya-fia típusú kapcsolatokra csaknem ugyanilyen arányban jellemzőek a „könnyű esetek” és a „nehéz Kik a barátaid?

Mire költöd el a pénzed?

Hol vagy iskola után?

Hová mész este?

Mit csinálsz a szabadidődben?

0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

2. ábra. A szülők informáltságának vélelme a válaszadókkal kapcsolatos néhány alapvető kérdésben

anya – sokat anya – keveset anya – semmit apa – sokat apa – keveset apa – semmit

25

esetek” – számottevő különbség csupán a két pozitív válaszkategória egymáshoz való viszonyában tapasztalható. Ahogyan azt korábban írtuk, az apákkal való beszélgetésekre is inkább a könnyűség jellemző, az apák egyötödét kitevő „nehéz esetek” javarészt az apa-lánya típusú kapcsolatokban manifesztálódnak, az apa-fia kapcsolatokhoz képest csaknem kétszeres valószínűséggel. Az, hogy a serdülők milyen könnyen értenek szót szüleikkel, mennyi megértésre találnak náluk, az édesanyák esetében mutat szignifikáns összefüggést a dohányzás gyakoriságával, és azzal, hogy a megkérdezettek berúgtak-e már. Mindkét rizikómagatartás esetében megfigyelhető, hogy azon anyák gyermekei között, akikkel nehéz (vagy nagyon nehéz) szót érteni, közel ugyanolyan arányban vannak a szélsőséges viselkedésűek (egyáltalán nem dohányzik vs. naponta dohányzik; sosem rúgott be vs. több, mint tízszer berúgott már), míg a megértőbbnek bizonyuló anyák gyermekei esetében a protektív viselkedésűek kétszer-háromszor többen vannak, mint a (válaszlehetőségeken belül) legszélsőségesebben egészségkárosító magatartású fiatalok. Az apák esetében hasonló jelenség figyelhető meg, ám az adatok ott nem szignifikánsak. A szülőkkel való kapcsolat intenzitását mutatja az, hogy milyen ismeretekkel rendelkeznek gyermekeikről. A kérdőívben néhány egyszerűbb információtípust tüntettünk fel, hogy megtudjuk, a középiskolások mit gondolnak arról, mennyit tudnak róluk a szüleik (ezekben a kérdésekben természetesen alul- vagy túlbecsülhetik a szülők informáltságát). A tudás mértékének becslésére alkalmazott kategóriák közül – tekintve, hogy a gyermekekkel kapcsolatos kérdések talán a legalapvetőbbek közé tartoznak (lásd a 2. ábrát) – csupán a „sokat” (tudnak) kategóriáját tartjuk megfelelőnek, a „keveset”, illetve a „semmit” kategóriák elégtelen intenzitásúnak bizonyulnak.

26

Megérti a problémáimat, gondjaimat Szereti, ha én döntök a dolgaimban Engedi, hogy azt tegyem, amihez kedvem van Meg tud vigasztalni, ha valami bánt Megpróbál mindenben ellenőrizni Úgy bánik velem, mint egy kisgyerekkel

Türelmes velem

Segít, ha szükségem van rá

0

10

3. ábra. Az apák nevelési attitűdjei

20

30

40

50

60

70

80

Talán nem meglepő, hogy a nyíregyházi diákok nagyobb arányban vélik úgy, édesanyjuk (vagy nevelőanyjuk) sokat tud róluk, mint azt, hogy az édesapjuk (nevelőapjuk) tud róluk sokat. A szülők „érdeklődési köre” is különbözik: a legtöbb anya a gyermekek barátairól tud sokat, míg az apák leginkább aziránt érdeklődnek, hogy csemetéik hová mennek este. Mindkét szülőre, gondviselőre jellemző, hogy legkevésbé a gyermekük pénzköltési szokásai érdeklik őket – bár az is lehet, hogy a pénzzel kapcsolatos döntéseket csupán tiszteletben tartják, amiképpen a felnőttek világában is a legnagyobb illetlenségnek számít beleszólni mások pénzügyeibe, vagy akár csak érdeklődni is felőlük. A családi viszonyok feltárásában segít, ha ismereteket szerzünk a szülők gyermekeikkel kapcsolatos viselkedéséről, attitűdjeiről. A szülők gyermekneveléssel kapcsolatos attitűdjei a gyermekükkel kapcsolatos, értékítéletekkel átszínezett viselkedésében csapódnak le, ezért olyan fontosak számunkra a kérdőív azon elemei, melyek a szülők segítő, vagy éppen ellenőrző, kontrolláló viselkedését tárják fel. A kérdőívben nyolc állítással teszteltük a szülők (nevelőszülők) attitűdjeit, melyből két állítás kontrolláló, egyenlőtlen szülő-gyermek kapcsolatra utal („úgy bánik velem, mint egy kisgyerekkel”; „megpróbál mindenben ellenőrizni”), a másik hat állítás inkább kiegyensúlyozott szülő-gyermek kapcsolatra, háttérbe húzódó, de gondoskodó, támogató szülői magatartásra jellemző. Egy viselkedésforma eltérő a két nemnél (az apa „türelmes”, az anya „gyengéd”), a többi azonos. A 3. és 4. ábrán a „majdnem mindig” gyakoriságértéknek megfelelően sorrendeztük a válaszokat. Látható, hogy mindkét szülőnél ugyanaz a három viselkedésforma tapasztalható leggyakrabban: a segítőkészség, a türelem/gyengédség és a megértés. Az anyáknál meglehetősen magas a kontroll-szükséglet („megpróbál mindent ellenőrizni”), és a többségük néha, vagy majdnem mindig „anyáskodik” a gyermekei felett („úgy bánik velem, mint egy kisgyerekkel”). Az apák kontrolltevékenysége, illetve a szülői fennhatósággal való élés némileg alacsonyabb intenzitású.

néha soha

majdnem mindig

Ap a

0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

100

néha soha

majdnem mindig

27

Az iskola a kortárscsoportok és barátságok kialakulásának egyik legfontosabb közege, kortárs-terepként biztosítja a szocializációhoz a megfelelő helyszínt. A közoktatás rendszere minden társadalmi réteget, csoportot érint, bár az erőteljes szegregációs mechanizmusok miatt az iskoláskorú gyermekek mégsem találkozhatnak a társadalom teljes metszetével a tanintézmény falai között. Ugyanakkor intézményként nyilvánvalóan hatnak az iskolára a világ társadalmi, gazdasági, kulturális változásai, vonatkoznak rá a jog szabályai, stb.

b.) Az iskola, mint társas tér

Mindkét nevelési attitűd komoly rizikófaktornak számít a gyermekek deviálódása szempontjából, ennek alapján nagy általánosságban kijelenthetjük, hogy a vizsgált nyíregyházi családok közel egyharmadában a szülők nevelési stílusa valószínűsíti gyermekük problémás magatartását. A nyíregyházi mintában a laissez-faire apák és gyermekeik dohányzása, italozása között szignifikáns összefüggés mutatkozott. A büntetés-orientált apák esetében a gyermekek italozására gyengébb hatás deríthető fel, a dohányzással kapcsolatosan ugyancsak szignifikáns az összefüggés. Az anyák esetében mindkét nevelési attitűd és gyermekeik mindkét rizikómagatartása között szignifikáns összefüggés mutatkozott.

Megérti a problémáimat, gondjaimat Meg tud vigasztalni, ha valami bánt Engedi, hogy azt tegyem, amihez kedvem van Szereti, ha én döntök a dolgaimban Megpróbál mindenben ellenőrizni Úgy bánik velem, mint egy kisgyerekkel

Gyengéd hozzám

Segít, ha szükségem van rá

4. ábra. Az anyák nevelési attitűdjei

Szüleik (nevelőszüleik) nevelési elveit négy állítás mentén értékelték a középiskolás fiatalok: megengedő, (laissez-faire), a visszajelző-nevelő, a visszajelző-büntető és a büntetésorientált nevelési attitűd jelenik meg ezekben az állításokban. A két szélsőséges, problémaforrásként azonosítható nevelési attitűd a legtöbb családban egyáltalán nem fordul elő, ugyanakkor a serdülők 10%-a számolt be arról, hogy gyakran, vagy nagyon gyakran azonnal megbüntetik őket, anélkül, hogy tudnák, miért (büntetés-orientált), közel 20%-uk pedig gyakran vagy nagyon gyakran tapasztal nemtörődöm, túlzottan megengedő szülői magatartást.

Anya

28

11 Ligeti Gy. (2006): Az iskola belső világa. Új Pedagógiai Szemle 2006/7-8: 51-55. 12 Pikó B. (2002): Egészségtudatosság serdülőkorban. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Az iskola azonban nem csupán terep, közeg, hanem a szocializáció aktívan ható ágense is, amely oktató-nevelő munkájának köszönhetően sajátos társas kapcsolatokat biztosít a gyermekeknek, fiataloknak. „Az iskola minden mozzanatával, minden pillanatban nevel, akár szándékában áll, akár nem. …Nevel természetesen az iskolahasználók közötti hangvétel, a tanárok és a diáktársak öltözködése, gesztusai, mindennapi érdeklődésük, nevelnek a szabályok és főképpen az a mód, ahogyan az iskola kialakítja működésének rendjét. Komoly nevelőerőt sugároznak a konfliktusok – akár szeretjük őket, akár nem – és azok kezelése is11.” Az elmúlt tizenöt év társadalmi változásai során a család és az iskola viszonya is átalakult. A tényleges partnerség kialakulása/kialakítása helyett – mely jobban megfelelne a demokratizálódó társadalomban – a felek a kölcsönös függőség tehetetlen és frusztrált állapotát élik meg. A frusztrált viszonyok közepette nem alakulhat ki konstruktív együttműködés, s a felelősség megosztása helyett mindkét fél szinte automatikusan a felelősséget áthárító megoldásokhoz nyúl. Pedig a szülők és pedagógusok együttműködésével tudatosan fejleszthetőek lennének a protektív és preventív viselkedés alapjául szolgáló attitűdök, főképpen a jövőorientáltság és a kompetens viselkedés. A pedagógusok és a szakma presztízsének romlása, a társadalmi változások, a magas- és tömegkultúra iskolához való viszonya, valamint a további szocializációs ágensek (család, média, kortárscsoportok, ifjúságot is érintő szerveződések) mind-mind érintik a nevelés, a szocializálás, a személyiségfejlesztés problémáját. Számos vizsgálat bizonyítja, hogy a nem megfelelő tanár-diák, diák-diák viszonyok, az iskolával való elégedettlenség, az iskola hitelvesztése növeli a társadalmi leszakadás esélyét, közrejátszik a devianciák kialakulásában12. A nyíregyházi diákok 10%-a egyáltalán nem szereti az iskoláját, további 20%-a pedig nem nagyon szereti azt. Ha a tanárok vélelmezett teljesítményértékelésének fényében vizsgáljuk meg az iskola elfogadottságát, észlelhető, hogy a teljesítményértékeléssel egyenes arányban javul az iskola szeretete. Az iskolai teljesítménykényszer – melyet a HBSC-kérdőív a nyomasztó feladatok érzékelése felől közelít meg – nem áll ennyire szoros összefüggésben a iskolaszeretettel. Ez utóbbi hátrányait a diákok talán személytelenségénél, nem-szelektív jellegénél fogva jobban tolerálják, mint a tanárok negatív besorolását, amely személyre szabott, és magas benne a szubjektív elemek aránya. A tanárokról alkotott kép egyébként sem túl hízelgő. Bár általánosságban a tanárokat pozitívan megítélők többen vannak (az állításokkal egyetértők és teljesen egyetértők), a válaszadók harmada szerint a tanárokat nem érdekli, hogy milyen az egyéniségük, negyedük úgy véli, hogy a tanárok egyértelműen igazságtalanul viselkednek, és egyáltalán nem ösztönzik diákjaikat az önálló véleményalkotásra. A tanárok segítőkészségét a válaszadók 16%-a hiányolja (5. ábra). 0

5

10

15

20

25

30

35

40

45

teljesen egyetértek egyetértek részben egyetértek, részben nem nem értek egyet egyáltalán nem értek egyet

29

A nyíregyházi középiskolások nem csupán nagy számú barátról, de meglehetősen intenzív baráti kapcsolatokról számolnak be. A megkérdezett diákok komoly önbizalomról, nagy barátkozási hajlandóságról számoltak be. Csaknem 90%-uk érzi úgy, hogy elfogadják őt, háromnegyedük kifejezetten népszerűnek tartja magát. Alig egyötödük számol be arról, hogy nehézségeik vannak a barátkozással, nehezen megy nekik, vagy őket kedvelik meg nehezen mások. Az azonban nyilvánvaló, hogy a nehézségek ellenére rájuk is inkább a sok barát a jellemző: a nehezen barátkozók több mint ötven százaléka három, vagy több barátot tart nyilván, míg azok között, akiket mások nehezen kedvelnek meg, 70% feletti a több baráttal rendelkezők aránya. A baráti együttlétre leginkább alkalmas délutáni órák mellett hangsúlyozottan jelen van a barátokkal együtt töltött közös este is. A közösen töltött időszakok gyakoriságmegoszlása hasonlóképpen „működik”, legyen szó a délutánokról, vagy az estékről: egy haranggörbét

c.) Barátok, haverok, a szabadidő eltöltése

Az, hogy miképpen éreznek a diákok az iskolájuk iránt, szignifikáns összefüggést mutat a vizsgált rizikómagatartásokkal. Az iskola iránti szeretet (mely egyébként összefüggésben van a tanárok diákok felé irányuló elismerésével) protektív tényezőként van jelen, mely csökkenti mind a dohányzás, mind a mértéktelen ivászat kialakulásának valószínűségét. A diákok iskolára irányuló negatív érzelmei ugyanakkor hajlamosító tényezőként vannak jelen. Úgy tűnik, a deviáns életutak kialakulásában kiemelkedő szerepük van az elsődleges szocializációs színterek egyénre gyakorolt taszító hatásának (az iskola nem fogadja el a gyermeket, a gyermek elutasítja az iskola értékeit, stb.). A befogadó iskola nem csupán a nevelési hatások, és a tárgyi tudás mentén teszi befogadóvá a gyermekeket, hanem vélhetően a prevenciós órák üzenetével szemben is érzékenyebbé, befogadóbbá vállnak a tanulók. A taszító iskola ezzel szemben vélhetően erős ellenállást gerjeszt a diákokban, amely azon esetekben is hat, amikor például külső szakemberek tartanak prevenciós órákat a „gyűlölt falak között”.

Tanáraim arra ösztönöznek, hogy elmondjam a véleményemet az osztályban

Tanáraink igazságosan bánnak velünk

Ha külön segítségre van szükségem, megkapom tőlük

Tanáraimat érdekli, hogy milyen az egyéniségem

5. ábra. A tanárok viselkedése

30

13 Pikó B. (2002): Egészségtudatosság serdülőkorban. Akadémiai Kiadó, Budapest.

kiugró maximális szélsőérték követ. Különösen azok száma magas, akik minden hétköznap délután a barátaikkal töltenek el hosszabb-rövidebb időszakot, de a hét minden estéjét az otthontól távol töltők aránya sem simul bele a trendbe, hanem meghaladja azt. Ők azok, akik az átlagosnál szorosabb és intenzívebb baráti kapcsolatokat ápolnak, amelynek igen nagy szerepe van a serdülőkori kockázati magatartási formák kialakulásában. Főleg az esti baráti programok esetén figyelemre méltó, hogy a válaszadók több mint nyolcvan százaléka heti rendszerességgel az otthonától távol, baráti körben tölt legalább egy estét. Minden egyes héten legalább két estét tölt otthonától távol a válaszadók 50%-a! Mind a délutáni időtöltés, mind az otthontól távol töltött esték változóján belül kirajzolódik tehát egy szélsőséges viselkedésű, nagy létszámú csoport, melynek „tagjai” minden egyes hétköznap délutánon, és a hét minden estéjén a barátaikkal „lógnak”. A változók egyébként mindkét most vizsgált rizikómagatartással szoros, szignifikáns összefüggést mutatnak. Az adatokból szemléletesen kirajzolódik a szélsőségesen intenzív baráti kapcsolatokat ápoló fiatalok minden más csoportot messze megelőző „bevállalós” rizikómagatartása. Bár a mintán belüli általánosan magas létszámukból adódóan nyilvánvalóan sokan vannak közöttük nemdohányzók és mértékletes ivók (akár még a szolidabb intenzitással barátkozó, egyébként kisebb létszámú csoportok protektív viselkedésű tagjainál is többen lehetnek), ám egyik másik csoportban sem tapasztalható a szélsőséges dohányosok és nagyivók ilyen magas aránya, mint az intenzíven együtt lógók csoportjában. A serdülők rizikómagatartására tehát alapvetően a társas viselkedésmódok jellemzőek, legyen szó a dohányzásról, az alkohol- vagy drogfogyasztásról, melyben a szociális jutalmazás (a társak elismerése, a közös élményszerzés, együttes „lazulás”) a valódi hajtóerő, és nem a szer kémiai jutalmazó hatása (az addikció kialakulásáig legalábbis). A közlekedési helyzetekben megmutatkozó kockázati tényezők (be nem csatolt biztonsági öv, gyorshajtás, figyelmetlen vezetés, ittas vezetés) is egyértelmű korrelációt mutatnak a társas helyzetekkel, a „bulizással”. Hazai vizsgálatok bizonyították, hogy e tekintetben az összes rizikómagatartás közül kiemelkedik az alkoholfogyasztás és a marihuánafogyasztás (füvezés): ezen szerek fogyasztásának legerősebb prediktora a baráti viselkedés, azaz minél több rendszeresen fogyasztó barát fordul elő a fiatalok környezetében, annál több alkoholt, füves cigit fogyasztanak maguk is13. A 6. ábra elemzésekor érdemes megemlíteni azt a többek által megerősített tényt, hogy a serdülők némileg felülbecslik barátaik szerfogyasztási gyakoriságát: úgy vélik, többet cigarettáznak, isznak, mint amennyit valójában fogyasztanak. Az ábra azonban nem erről szól, ennél sokkal „keményebb” adatot szolgáltat: a válaszadóknak csupán azt kellett megítélniük, hogy a barátaik cigiznek-e, isznak-e stb., vagy sem (e tekintetben nem jellemző a túlbecslés), majd meg kellett adniuk, barátaik mekkora része tesz így. Az így kirajzolódó kép megdöbbentő. A nyíregyházi középiskolások csaknem felének szinte minden barátja dohányzik, harmadának szinte minden barátja alkoholt fogyaszt. Csupán a minta egynegyede számolt be arról, hogy barátaik közül kevesen, vagy senki sem dohányzik, nem fogyaszt alkoholt. A válaszadók ötöde olyan baráti körhöz tartozik, ahol a többség hetente lerészegedik – vélhetően ebből a buliból maga a válaszadó sem marad ki –, csaknem 60%-uk baráti köréből néhányan vagy kevesen ugyancsak mérték nélkül fogyasztanak alkoholt, minden egyes héten. Alig valamivel nagyobb arányban tudnak beszámolni arról, hogy a baráti kör, ha nem is absztinens, de legalábbis nem lesz közülük senki sem részeg hetente. Azt nem tudjuk, hányan maradnának ebben a kategóriában akkor, ha a kérdés nem heti, hanem „csupán” havi lerészegedési gyakoriságra vonatkozna. 0

10

20

30

40

50

60

70

80

a többség néhányan kevesen egy sem

31

14 Huszti É (2007): A szabadidő eltöltése. In: Pénzes M., Hüse L. [szerk.]: A nyíregyházi serdülők egészségmagatartása. NyírKEF, Nyíregyháza. 38-61.

A kutatásban feltett kérdések alapján meg lehetett vizsgálni a szabadidő eltöltésének aktív (mozgásos tevékenységek rendszeressége valamint a ráfordított idő), illetve a passzív formáit (tévézés, videózás, DVD, számítógépes játékok, internet)14. Mindkét változó (aktív és passzív szabadidő-eltöltés) összevont változó. Az elemi változók értékeit úgy transzformáltuk, hogy megegyezzenek a HBSC-kutatásban szereplőkkel (pl. a 2–3 óra napi tévézés soknak számít, a 4 és ezen felüli érték már nagyon soknak), így adataink összehasonlíthatóvá váltak. A megkérdezett fiatalok tanítási napokon elég sok időt töltenek tv-, video-, vagy DVDnézéssel. A válaszolók 40,5%-a naponta kb. 2–3 órát tölt ezzel a tevékenységgel, amely időtartam az HBSC-kutatásban soknak van definiálva. További 20,2%-uk még ettől is többet, naponta minimum 4, de legfeljebb több mint 7 órát tölt tévézéssel, illetve video- vagy DVDnézéssel. Ez utóbbi kategória az HBSC-ben „nagyon sok” időnek számít. A hétköznapokon is elég magas tévénézési arány a hétvégeken még magasabbra szökik a vizsgált fiataloknál. 61,6%-uk hétvégeken 4–8 órát tölt tévézéssel, videózással és DVD-nézéssel. Majdnem minden harmadik fiatal hétvégeken napi 2–3 órát tölt ezzel a tevékenységgel. Ezzel párhuzamosan természetesen csökken azok aránya, akik kevesebb időt szánnak az effajta tevékenységekre. Megkérdeztük azt is, hogy a fiatalok naponta mennyi időt töltenek számítógépes vagy egyéb játékkal (Playstation, Xbox stb). Ez a fajta tevékenység nem annyira jellemző a válaszoló fiatalokra: 43,2%-uk egyáltalán nem foglalkozik ilyen dologgal hétközben, további 28,9%-uk elfogadható időt szán erre a tevékenységre, naponta kb. fél-egy órát töltenek szá-

füvezik

lesz részeg hetente

iszik alkoholt

cigarettázik

6. ábra. Szerinted hány barátod… ?

A vizsgálat adatai szerint a fiatalok annál nagyobb valószínűséggel dohányoznak, és isznak mértéktelenül, minél nagyobb baráti társaságukon belül a részegeskedők aránya. Az összefüggés szignifikáns. Mindezeken túl – bár Nyíregyházát drogok szempontjából a kevésbé fertőzött városok közé sorolhatjuk – a válaszadók negyede nem tudja elmondani azt magáról, hogy a barátai között nincsen egy sem, aki füvezik, vagy fogyaszt egyéb kannabiszszármazékot.

32

15 Albert F., Dávid B., Molnár Sz. (2005): Az internethasználat és a társadalmi tőke időbeni alakulása Magyarországon. www.socialnetwork.hu

Az iskolai prevenciós órák sikeréről és hasznáról megoszlanak a vélemények a fókuszcsoportokon belül. A legtöbb megkérdezettnek nem tudott a prevenciós foglalkozás új ismeretet nyújtani. A megyeközpontokon toborzott csoport tagjai sokkal több drogprevenciós beszélgetésen vettek részt, mint a vidéki csoportok. Ennek ellenére nincs jelentős különbség

Prevenció

mítógépes játékokkal. Viszont majdnem minden ötödik megkérdezett (19,5%) 2-3 órát tölt ilyen tevékenységgel, további 8%-uk pedig több mint 4 órát szán erre a szabadidő eltöltési módra tanítási napokon. Némiképp változik a helyzet a hétvégi szabadidő eltöltésnél: a megkérdezettek több mint fele (51,6%) sok vagy nagyon sok időt, azaz 2–3, illetve 4 vagy ennél jóval több időt tölt számítógépes játékokkal hétvégeken. 25,6%-ra csökken azok aránya, akik egyáltalán nem végeznek ilyen tevékenységet, és csak minden ötödik megkérdezett tölt elfogadható időmennyiséget (1/2–1 óra) számítógépes játékokkal. A számítógép nem játékcélú, de szabadidős felhasználása – internet, chat, e-mail – valamivel kedvezőbb képet mutat. A megkérdezett fiatalok 40%-a elfogadható időmennyiséget fordít számítógépezésre tanítási napokon. Ez az arány viszony csökken a hétvégeken, mindössze 19,9%-uk tölt elfogadhatónak minősíthető időtartamot ezzel a tevékenységgel. Növekszik viszont azok aránya, akik hétvégeken jóval több időt szánnak a szabadidő ilyen eltöltésére. 11%-ról 32,5%-ra nő azok aránya, akik hétvégeken a tanítási napokhoz viszonyítva 4 vagy több órát töltenek számítógépezéssel. A szabadidő eltöltésének módja befolyással van a társas kapcsolatok intenzitására, tartalmára. Egyes megközelítések szerint az internetre fordított idő csökkenti a társaságban eltöltött idő mennyiségét, azaz megjelenhet az elszigetelődés. Más vizsgálatokban viszont azt tapasztalták, hogy az internethasználók nem fordítanak kevesebb időt társas kapcsolataikra, mint a nem netezők15. Adataink szerint szignifikáns összefüggés van a válaszadó fiatalok neme és az internetezéssel eltöltött idő között, a lányokra kevésbé jellemző a túl sok netezés. Azonban a barátok száma és az internetezéssel töltött idő között mintánkban nem találtunk összefüggést. Megnéztük azt is, hogy a hálón való időtöltés és a tanítás utáni barátokkal töltött idő között van-e kapcsolat, és azt láttuk, hogy gyenge asszociációs kapcsolat van a vizsgált változók között. Viszont ez a kapcsolat nem egyenes irányú, tehát az adatok szerint, akik több időt töltenek barátaikkal tanítás után, azok többet is neteznek. Az otthontól távol töltött esték száma és a netezés között is van kapcsolat, ez is inkább gyengébbnek számít, de jelentősebb, mint a délutáni időtöltéssel összevetett netezés. Az adatok alapján gyenge kapcsolat mutatkozik aközött, hogy a megkérdezettnek sok barátja van-e, és mennyi időt szán tévézésre tanítási napokon, vagy hétvégén. Úgy tűnik azonban, hogy pontosan azokra jellemzőbb a sok barát, akik több időt töltenek tévé-, videovagy DVD-nézéssel, tehát feltételezhetjük, hogy a szabadidő eltöltésének ez a módja passzív ugyan, de nem magányos, inkább társas tevékenység. Ugyanilyen gyenge összefüggésről beszélhetünk a számítógépes játékokkal töltött idő és a barátok száma között. Itt azonban már csak a hétvégi szabadidő-felhasználás esetén mutatkozik kapcsolat. A számítógépezéssel töltött idő meghatározó a kortárscsoportokban kivívott népszerűség tekintetében is. Azok a fiatalok ugyanis, akik hétvégén sok vagy nagyon sok időt töltenek számítógépezéssel, azok nagyobb népszerűségnek örvendenek a velük egyidősek körében.

33

Mint fentebb is látszik, a fókuszcsoportok szerhasználó tagjai a megelőző-felvilágosító szolgáltatás hatékonyságát megkérdőjelezték. A vizsgálatban részt vevő fiatalok nem hisznek abban sem, hogy a kábítószer-kereskedők büntetésének szigorítása a fogyasztás csökkentésének leghatékonyabb módja lenne. A fogyasztók büntetését érthető módon még kevésbé tartják annak. Úgy érzik, hogy a fogyasztók rendőrségi célponttá válása számukra komoly akadályát képezi a segítségkérésnek.

Az ellátórendszer elemei és azok hatékonysága a megkérdezettek szerint

„Úgy kezdik, hogy vannak legális és illegális drogok. […] Ja, mit látsz? Hogy anyu, apu drogozik: cigiznek, kávéznak. Ezek után nincs lelkiismeret-furdalásom, ha drog mind a kettő. Ha anyu cigizik, én miért ne szívjak?”

A prevenciós órákon kínosan igyekeznek definiálni a drogok fogalmát, akár egy addiktológiai szakdolgozat védésén, mintha attól félnének a szakemberek, hogy tárgyi pontatlanságon kapják őket. Az eredmény? Íme:

„Kinyitják a táskát, és megmutatják, hogy néz ki a drog. Legalább láthattuk, hogy milyen a minőségi cucc, hogy tudja, ha meg kell venni, akkor hogy kell kinéznie…”

„Felsorolják az iskolában a neveket, hogy ezek a drogok is vannak, az ember meg kíváncsi lesz. Ki kell próbálni, mert része az életnek. A zenészek is ezt használják.”

A „lepukkant drogos” hitelessége azonban megkérdőjelezhető, hiszen minden interjúban megfogalmazódik, hogy a megkérdezettek mások, mint azok, akik „gyengék”, akik kellő „akarat” híján „rácsúsztak” a keményebb drogokra, és ezért leépültek. Az interjúk ezen része erőteljes ellentmondásba keveredik a probléma érzékelését (illetve nem-érzékelését) bemutató interjúelemekkel. Azokról a prevenciós órákról, melyeken a megkérdezettek részt vettek, igen negatívan nyilatkoztak. Több esetben felmerült, hogy a prevenció éppen az ellenkező hatást éri el, nem megvéd, hanem kíváncsivá tesz, sőt, megmutatja, hogyan lehet valaki jobb (tájékozottabb) vásárló.

„Lepukkant drogosoknak kellene tartani. […] Bejön egy szakadt ember, majd meghal, és elmondja, hogy öt éve szétbaszta az életét. Akkor biztos, hogy elgondolkodnánk jobban…”

„Eleve olyan ember beszél, akinek semmi fogalma sincs az egészről. Olyan dolgokat mond el, amikről nincs fogalma.”

köztük az iskolai prevenció megítélésében. Az általuk ideálisnak vélt megelőzés keretében szívesen találkoznának leszokott drogfüggő fiatallal, mert úgy vélik, ez a legmegfelelőbb megelőzés és egyben a leghitelesebb információforrás.

34

Összességében megállapíthatjuk, hogy a kutatásban résztvevők meglehetősen csekély információval rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy a drogproblémák kezelésére milyen kezelési alternatívák, intézményi formák állnak rendelkezésre. Nincsenek ötleteik sem arra, hogy nekik milyen típusú szolgáltatások felelnének meg leginkább. Azokat a szolgáltatásokat, melyeket elérhetnek, leminősítenek, hatástalannak ítélnek.

„Igazából alapvetően nem bízok meg olyan emberben, aki nem tudja, hogy miről beszél. A pszichiáterek nagy része abszolút nem tudja. Fogalmuk sincs, nem használtak még szert. A pszichiáterek könyvből megtanulják, hogyan kell kezelni, elkezdik gyarapítani a statisztikát azzal, hogy megismerik a drogosokat. Ők maguk nem tudják, hogy miről van szó.”

A szabolcsi függők végső esetben megemlítik a kórházat, pszichiátert, mint ahová/akihez segítségért fordulhatnak. Ám az innen várható segítséget nem értékelik valami nagyra:

„Megmondom őszintén, ha láttam, hogy Drogambulancia, kiröhögtem. Én nem drogosnak éreztem magam, hanem füvesnek. Én annyira külön vettem ezt a történetet. […] Érzed, hogy nem függő vagy, hanem ezt [a füvezést] akarod csinálni.”

A függőségüket megélő rendszeres fogyasztók megfogalmazzák, hogy számukra milyen hasznos a Drogambulancia szolgáltatása, ugyanakkor saját élményeik alapján azt állítják, hogy a belépő szakaszokban – amikor még csak kipróbálók az egyének –, az intézmény nem nyújthat megfelelő segítséget, mert amit a Drogambulancia szimbolizál, amilyen „üzenete” van, az nem felel meg a belépő csoportok elvárásainak, önképének.

„Kérdező: Akkor a Drogambulancia az egyetlen lehetőség? Válasz: Miért? Van más? Nem tudunk mást.”

A csoporttagok nagy része egyetért azzal, hogy a droghasználatot nem lehet visszaszorítani. Talán éppen ezért nem jellemző, hogy segítséget várnának kábítószer-problémáik megoldásához. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy egyéb gondjaik rendezéséhez kérnek-e támogatást, vagy ez a reakció egy általános elszigetelődés okaként jelenik meg. Az egészségügyi és szociális beavatkozási formák, mint lehetséges kezelési módok elsősorban a függők, illetve a kemény drogokat fogyasztók kapcsán merülnek fel. A többi esetben leginkább a kortárs-segítést tudják elképzelni. Ezt követi a baráti, családi segítség, végül a szakemberek segítsége (illetve ezek valamilyen kombinációja. A Drogambulanciával – illetve Debrecenben a Függő-Híd Egyesülettel – kapcsolatos általános megítélések nagy része rendkívül pozitív, és többnyire arról tanúskodik, hogy az intézmény sikeresen tölti be feladatát. Persze azt is kifejezi, hogy a megkérdezettek csupán ezen intézmény szolgáltatásait ismerik. Hosszas, rávezető jellegű kérdezés után sem tudtak a Drogambulancia mellett más intézményt felsorolni a szabolcsi vidéki kipróbálók, holott őket az elterelés pl. az ÁNTSZ-hez köti.

„Nem keressük [a segítséget], nem foglalkozunk vele. Benne van a drogosban a félsz, hogy netántán regisztrálnak, a hatósághoz elkerül, már én ott megcsúsztam."

35

A „Határmenti partnerség a drogprobléma hatékony kezeléséért” elnevezésű INTERREGprojekt keretén belül megfogalmaztuk a kérdést: az ellátórendszer jelenlegi struktúrája, a felkínált szolgáltatások, illetve ezek hozzáférhetősége és minősége mennyiben találkozik a valós társadalmi szükségletekkel. A kérdés megválaszolásához az egyén szerfogyasztó életútját vettük alapul – gödör-modell –, így a még nem-fogyasztók (pl. belépő korosztályok) hiányérzetéből kiindulva már a prevenciót megelőző területeket is vizsgálat alá vettük, mint amilyen a család, illetve annak megerősítése, vagy a természetes támogatórendszerek egyéb tagjai. A gödör-modell szemléletének megfelelő adatokat egyrészt a belépő korosztályok körében végzett, nagymintás survey-vizsgálatok során, másrészt a szerhasználók körében felvett fókuszcsoportos interjúkból nyertük. A gödör-modell szemléletéből fakadóan az első lépcsőfokot az egyént körülvevő „szociális tér” jelenti. A szociális tér elemei közül kiemelten kezelendő a család, az iskola (mint szocializációs, oktató-nevelő intézmény, és mint a kortárscsoport interakcióinak legvalószínűbb terepe), valamint a baráti kör. A szociális tér protektív és preventív hatást gyakorolhat az egyén mentális egészségére, döntéseire, viselkedésére a szocializáció, illetve az élet „megélése” során, ugyanakkor esetleges hiányaival, veszélyeztető tényezőivel a szerhasználat legfőbb rizikófaktorát is jelentheti – ezt igazolta a fentebb ismertetett két survey-vizsgálat is. A gödör-modell terminológiáját követve a szociális tér a pozitív minták átadásának helye – az ide kapcsolódó intézmények és szolgáltatások kritériuma a támogatás, valamint a pozitív minták felerősítésének képessége. További jellemzője ezen intézményeknek, hogy általában nem a kábítószerügyi ellátórendszer elemeiként tartják számon őket, a szolgáltatásokat nem a kábítószerügyi forrásokból finanszírozzák, illetve, hogy elsődleges céljuk eleve nem a szerhasználattal kapcsolatos, hanem egyéb területeken – elsősorban a család-, illetve gyermekvédelem, komplex ifjúsági programok, oktatás stb. – található. A három tipikus területnek saját intézményrendszerei vannak: t
A családok működését támogató gyermekjóléti szolgálatok, valamint családsegítő szolgálatok. Viszonylag új intézménytípusok – a családsegítők a ’80-as évektől, a gyermekjóléti szolgálatok csupán 1997-től működnek hazánkban –, tevékenységüket a szociális munka szabályai határozzák meg, és viszonylag friss, bár javarészt külföldi a tudásbázisuk. Problémájuk a forráshiány (amely a magas bérköltségek miatt egyben szakemberhiányt is jelenthet), illetve a klienskör specializáltsága (többnyire deprivált családok, melyek problémáiba az említett intézmények szakemberei belefulladnak, s nem tudnak igazi, a helyi társadalom egészét elérő, családtámogató szolgáltatásokat nyújtani). t
Az oktatási rendszer, mely definiálja és determinálja az iskola működését. Igen intenzív szocializációs színtér, ahol a gyerekek szoros kapcsolatban állnak a velük foglalkozó szakemberekkel. Az oktatási rendszer problémája az egyre látványosabb különbség a társadalmi, illetve munkaerő-piaci elvárások, valamint aközött, amit ma az iskola nyújtani képes; az ismeretek szükségtelen tömegű átadása, amely mellett elsikkad az iskola pedagógiai jelentősége (már a tanárképzésben is); valamint az, hogy átadandó ismeretek nem a gyermekek képességeihez vannak alakítva. A mai oktatási rendszer ezáltal inkább taszító, mint vonzó hatást gyakorol az egyén (a gyermek) körüli szociális térben, vagyis nem tud kellően protektív és preventív lenni. t
Az ifjúsági házak, kultúrházak, mint a kortárs csoportoknak helyet és elfoglaltságot biztosító, szakemberek által koordinált intézmény. Problémájuk a forráshiány, a versenyképesség hiánya (a fiatalok manapság szokásos szabadidős tevékenységeihez

Összegzés

36

képest), valamint sok esetben az, hogy kínálati és nem keresleti „üzemmódban” működnek (azaz nem azokat a szolgáltatásokat és lehetőségeket nyújtják, amelyekre a fiataloknak valóban szüksége van, hanem azt, amelyet a fenntartók/működtetők nyújtani tudnak/akarnak). Ezen a szinten nem is lehet cél, hogy a drogellenes küzdelem kerüljön a tevékenységük fókuszába – bár az nem baj, ha ennek is figyelmet szentelnek –, sokkal fontosabb az, hogy az intézmények a maguk törvényszerűségei és lehetőségei mentén a leghatékonyabban működjenek. Az azonban nélkülözhetetlen és nem is lehetetlen elvárás, hogy az oktatásba épüljön bele a közösségi alapú, integrált egészségfejlesztés, drogmegelőzés szemlélete és gyakorlata. A családtámogató szociális intézmények megerősítsék a családok működését, kohézióját (pl. konfliktuskezelő szolgáltatásokkal, a diszfunkcionális működések visszaszorítására irányuló programokkal), az oktatási rendszer a gyerekek fejlődését elősegítő iskolát hozzon létre, erős és megalapozott pedagógiai tevékenységgel, az ifjúságnak szánt közösségi terek befogadó és vonzó működésre tegyenek szert. Fel kell mérni a helyi közösségekben, hogy milyen intézmények, illetve szolgáltatások képesek azokat az alternatívákat kívülről kínálni, amelyek iránt alapvetően a gödör-modell második szintjén keletkezik szükséglet. Ezen alternatívákra akkor lehet szükség, amikor az egyén már megéli a hiányt, szükségletei nem nyernek kielégülést, és úgy tűnik, hogy az első szint – család, iskola, barátok – támogatásával, erősítésével nem lehet pozitív irányba terelni a folyamatot. A hiányok felismerése mellett alternatívaként kínált lehetőségek (pl. sport) az egyén életmódját képesek megváltoztatni. A két szint között azonban nincsen éles határ, hiszen azok az alternatívák, amelyeket a hiány megélése mellett kínálunk fel, az alapvetően jól funkcionáló családok, iskola, illetőleg baráti közösségek megerősítőjeként is beválhatnak. Az előzőektől eltérően a közvetlen prevenció már része a kábítószerügyi ellátórendszernek. A debreceni survey, illetve a fókuszcsoportok tapasztalatai szerint azonban a prevenció esetenként hatástalan maradhat, vagy éppenséggel visszaüthet. Az eredményes prevenció elvei a Nemzeti Drogabúzus Intézet (USA) ajánlása alapján hazánkban is ismeretesek: 1. A prevenciós programoknak a protektív faktorokat kell erősítenie, mert ezzel lehet csökkenteni a veszélyeztető tényezők hatását. 2. A programoknak az összes pszichoaktív anyagra ki kell terjednie (dohányzás, alkohol- és gyógyszerfogyasztás, kábítószerhasználat.) 3. Tartalmazniuk kell olyan készségek fejlesztését, amelyek segíthetnek a fiataloknak ellenállni a drogok kínálásakor, erősítik elkötelezettségüket a drogokkal szemben, növelik szociális kompetenciájukat (kommunikációjukat, kortárskapcsolataikat, én-hatékonyságukat), amely legalább ennyire fontos protektív tényező. 4. A programok legyenek interaktívak, hangsúly ne a didaktikus előadásokon legyen. 5. Be kell vonni a szülőket is, így erősebbek lesznek az üzenetek, s ez lehetőséget teremt arra, hogy az iskolán kívül a családi körben is megbeszélhessék e témákat. Nem mellőzhető a családra gyakorolt hatás sem. 6. A programok minden esetben hosszú távúak, végigkísérik az iskolai pályát, ismétlődnek, megerősítik a korábbiakban kialakított célokat. Az alkalmi vagy rövid programok hatása elenyésző. 7. Közösségi programok, amelyek médiakampányokkal és stratégiai-politikai változásokkal együtt járnak (bolti árusítás korlátozása, reklámok tiltása). 8. Az iskolai programoknak a teljes populációt meg kell céloznia, el kell érniük a különösen veszélyeztetetteket is (magatartási problémákkal küzdő gyerekek, tanulási nehézséggel küzdők, kimaradók stb.). 37

Az Országgyűlés által elfogadott drogstratégia fontos pillérje a közösség és megelőzés mellett az ellátás, ezen belül is kliensek egészségügyi, szociális és egyéb igényeinek szervezett kielégítése. A kliensigények és a kezelésre, támogatásra hivatott intézményi rendszer „egymásra találásának” egyik feltétele a szükségletek ismerete, a másik az ellátó rendszer megfelelő illesztése – sokszínűsége, elérhetősége, lefedettsége, hatékonysága, sikeressége. A probléma változásával párhuzamosan az ellátást is folyamatosan fejleszteni szükséges, ehhez nyújt segítséget a benchmarking technika. A benchmarking alapfilozófiája, hogy a legjobb szolgáltatók tevékenysége is javítható és a kevésbé jó végeredmény mögött is lehetnek kiemelkedő részeredmények. Lényege, hogy mindenkinek esélye van a továbbfejlődésre, hiszen a legjobbak is tanulhatnak az adott pillanatban gyengébben teljesítőktől – az egész „termelési” folyamatban lehetnek náluk is kiváló elemek, még ha összességében a teljesítményük el is marad a legjobbakénál – a kevésbé jók pedig egyre jobbakká válnak. Ez a kölcsönös tanulás és folyamatos fejlődés teszi értékessé a módszert.

Drogprobléma ellátórendszerének benchmarkingja

Bár az ajánlások már tíz év óta ismertek, a kutatás tapasztalatai azt mutatják, hogy alig akad olyan prevenciós óra (vagy órán kívüli tevékenység), amely legalább elemeiben tartalmazná azt. A kábítószerügyi ellátórendszer gerincét a segítő-gyógyító támogatás intézményei jelentik. Ezek olyan egészségügyi és/vagy szociális intézmények, valamint szolgáltatások, amelyek a kipróbálók, rendszeres fogyasztók, illetve a függők esetében igyekeznek támogatást nyújtani a gyógyuláshoz, illetőleg meggátolni a szerfogyasztás hozadékaként kialakuló egyéb ártalmakat. A hatékony beavatkozás és a szükségletekre való érzékenység mellett ezen intézmények és szolgáltatások kritériuma az elérés – ez utóbbi elégtelensége a másik két kritérium megvalósulása is megkérdőjelezhető. A „Határmenti partnerség a drogprobléma hatékony kezeléséért” projekt során megkérdezett szerhasználók ismeretei az ellátórendszerről, a rendelkezésre álló szolgáltatásokról igen szegényesnek mondhatók. Ennek egyik oka a hazai ellátórendszer fejletlensége, illetve azon anomáliák, melyekről a jelen tanulmány felvezetésében beidézett Sárosi–Topolánszky vita ad részletesebb képet. Erről az oldalról tekintve a szerhasználók ismeretei akár még relevánsak is lehetnének, hiszen amit nem ismernek, az valójában nincs is. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a hazai kábítószerügyi ellátórendszer többé-kevésbé mégiscsak kiépült, és annál lényegesen jobb struktúrával rendelkezik, mint amilyen töredékes, izolált elemeiben meglévő struktúráról a megkérdezettek beszámolnak. Az drogprobléma érintettjeinek informálatlansága ezért inkább arról árulkodik, hogy a megfelelő elérés az a kritérium, amelyik jellemzően hiányzik. Az is kiderül a fókuszcsoportok anyagának elemzéséből, hogy az elérés, illetve az információáramlás legkomolyabb gátja a betegségtudat hiánya, a kognitív disszonanciák „sikeres” csökkentése, valamint a drogfogyasztás kriminalizált megítélése, amely annál erősebb védekező reakciókat gerjeszt a fogyasztókban (pl. elkerülő magatartás, titkolódzás, bizalmatlanság), minél jobban belecsúsznak a „gödörbe”.

9. Minél nagyobb a kockázat, annál hamarabb kell kezdeni a beavatkozásokat. 10. Életkor-specifikusnak kell lennie, vagyis a tennivalók a fiatalok fejlettségéhez, kulturális hátteréhez alkalmazkodjanak.

38

16 Benchmarking Regional Health management II (BEN RHM II) Final report 2007. www.ben.nrw.de

Vizsgálatunk funkcionális benchmarkingnak tekinthető, hiszen hasonló feladatokat ellátó, hasonló problémákat kezelő rendszerek összehasonlítását, értékelését és fejlesztését céloztuk meg. A Pieró és munkatársai által megfogalmazott gyors helyzetfelmérés adaptációja, valamint a benchmarkingtechnika a BEN II nemzetközi projekt keretében eddig 3 népegészségügyi területen került alkalmazásra: emlőrákszűrés, kanyarómegelőzés és a diabéteszszűrés és kezelés. Az egyes témák az egészségügyi management különböző megközelítése szerint került kiválasztásra, így az első esetében a szűrés, másodiknál a prevenció, míg a harmadik területen az ellátás került a fókuszba. A gyors helyzetfelméréshez készített kerettábla, melyet Pireóék arany standardoknak hívtak (mi követjük a BEN-projektben alkalmazott elnevezést), s ezek azok a beavatkozások, politikák, melyeket a szakirodalom és a szakemberek tapasztalatik

Jelen munkánkban az Európai Unió által támogatott BEN II projektben16 alkalmazott definíciót követjük. Ebben a 15 ország 19 régióját magába foglaló projektben magyarországi megyék is részt vettek, és így alkalmuk volt a módszert kipróbálni. A BEN II projekt egyik tapasztalata az volt, hogy nemcsak a különböző országok között, hanem egy országon belül is jelentős különbségek lehetnek az egészségügyi rendszerek irányításában, szervezésében, működtetésében, még akkor is, ha a jogszabályi háttér és finanszírozás azonos. A benchmarking folyamat alapvető feltétele, hogy legyenek mérőszámok, melyek megfelelő minőségűek, gyűjthetők, elérhetők, összehasonlíthatók. Egy szervezet, intézmény, ellátási rendszer nem menedzselhető, ha nem tudunk mérni. Az általunk is alkalmazott benchmarking módszer definíciója: t
Teljesítmények rendszeres összehasonlítása a legjobbakkal t
A különbségek – hátrányok meghatározása t
Új megközelítések keresése t
Fejlesztések megvalósítása t
A fejlődés monitorozása és az eredmények újraértékelése t
A benchmarking erősíti azoknak a körülményeknek és folyamatoknak a megtanulását, amelyek a kiváló teljesítmények mögött állnak.

A hazai gyakorlatban is megjelenő módszerrel kapcsolatban többféle definíció is fellelhető: Definíciók az ide vonatkozó szakirodalomból: t
A saját cégünknél alkalmazott megoldásoknál lényegesen jobb megoldások folyamatos keresése, és e megoldások bevezetése a versenyképesség javítása érdekében (Pálfalvi József: A benchmarking módszerről) t
Folyamatos szintfejlesztés – mit kell tennünk ahhoz, hogy szintmutatóink javuljanak, tehát a piachoz való alkalmazkodási vagy adaptációs képességünk jobb legyen. t
A legjobb teljesítmény eléréséhez vezető legjobb gyakorlat folytonos, szisztematikus felkutatása és alkalmazása (Pantall, 2001) t
Hatékony minőségfejlesztési eszköz a legjobb gyakorlat biztosítása és a teljesítmény javítása érdekében t
A benchmarking sohasem végpont, hanem folyamatos fejlődés alapja – része egy átfogó fejlesztési stratégiának t
A legjobbnál is jobbá válni t
Folyamatorientált, a legjobbhoz mér – de mindenki fejlődhet

39

A drogprobléma megoldásában szerepet játszó intézményi rendszer „ideálképének” azaz a referencia-kerettábla elkészítése során a drogkarrier állomásait ill. az idődimenzióra épülő beavatkozási módokat vettük figyelembe, mint függőleges tengelyt. Horizontálisan a célcsoportokat tekintve az egyes beavatkozási módokhoz beavatkozási szinteket rendeltünk – ezek: egyéni szint, közvetlen környezet, közösség és infrastruktúra, szociális rendszerek, törvényhozás. Elvárásaink szerint a kerettábla elkészítésével segítjük a minőségfejlesztési folyamatokat és az ellátórendszer struktúrájának teljessé tételét a hatékony és megvalósítható „jó” gyakorlatok számbavételével. Itt sem hagyható figyelmen kívül az ellátási rendszert körülölelő kultúra, társadalmi-gazdasági környezet. A jelenlegi intézményi struktúra bár a határ mindkét oldalán létrejött, kapacitásában, hatékonyságában további fejlesztésekre szorul. A fejlesztési irányok meghatározásához, a szükséges lépések (bővítés, új szolgáltatások stb.) megtételéhez ismerni kell a nemzetközi tapasztalatok, szakértői ajánlások alapján lehetséges legmegfelelőbb rendszer sajátosságait valamint a helyi adottságokat. A drogprobléma kezelés tekintetében ilyen program még nem folyt, ezért nehéz a más területeken alkalmazott módszer adaptálása. Tekintettel arra, hogy a drogprobléma az egész társadalmat érinti, kezelésében, megoldási módjaiban érinti az egészségügyi, szociális,

alapján hatékonynak és megvalósíthatónak tartanak. Ezek az aranystandardok vagy referenciák segítenek az érintett népegészségügyi beavatkozások elemzésében, összehasonlításában és felbecsülésében. A kerettábla 4×3-as formában készült, vertikálisan az egyes oszlopok a beavatkozások különböző szintjeit reprezentálják: egyéni, közvetlen környezeti, külső környezeti és társadalmi szintet. Horizontálisan a probléma/betegség időbeni alakulását/az állapot súlyosbodását vették figyelembe. A BEN II projektben kidolgozott referencia-kerettábla struktúráját tekintve némileg eltér az eredetitől, a jobb alkalmazhatóság érdekében 3 oszlopot alakítottak ki, az egyéniközvetlen környezeti, lakossági-közösségi, szociális-társadalmi rendszer – törvényhozás –, szakmai beavatkozás. A negyedik oszlopban kerültek az általános célok, stratégiai pontok, ill. indikátorok. Ez az oszlop azonban nem került összevetésre a különböző partnerek között. A BEN-projekt szakmai vezetői úgy vélték, a kerettábla ebben a formában sokszínűbb és könnyebben kezelhető. Az általunk vizsgált drogügyi ellátási rendszer keretében a referencia-kerettábla kialakításánál szembesültünk azzal a helyzettel, hogy nagyon nehéz a kereteket feltölteni, Nincsenek ugyanis minden területen egységes ellátási standardok, hiányoznak sok esetben a megfelelő értékelésen alapuló evidenciák, ill. a probléma sajátossága miatt a sokszínű kliensigényekhez sokszínű ellátási paletta jön létre, melyeknél a hatékonyság vagy sikeresség tekintetében nincs elég bizonyíték. Még egy nehézség vethető fel, ill. vehető figyelembe a referencia-kerettábla kialakításánál, hogy az ajánlások, referenciák változhatnak, tehát a vizsgálat ideje a különböző gyakorlatok összevetésénél, értékelésénél fontos szempont és korlátozott. A benchmarking módszer, mint a szervezeti gyakorlat összevetése a legjobb gyakorlattal, alkalmazásának előnyei: t
A legjobb gyakorlatok bevezetésével jobbak lehetünk, mint a most legjobbak t
Rövidebb tanulási idő t
Elkerülhetők mások hibái t
Fejlesztési költségek csökkennek t
Ráirányítja a figyelmet a folyamatos fejlődésre t
Elkerülhető a kerék újra feltalálása t
Megerősíti a jó gyakorlatokat, és elismerést ad azoknak, akik abban dolgoztak t
Hatékonyabb forráskihasználás

40

17 Problémás kábítószerfogyasztás kulcsindikátor EMCDDA útmutató 2004 (www.drogfokuszpont.hu)

foglalkoztatási, munkaerőpiaci, oktatási, civil támogató és egyéb szektorokat – e sokszínű, komplex rendszer teljes áttekintése helyett kiválasztottuk a problémás drogfogyasztók ellátását. Az elkészített referencia kerettábla tehát erre a fogyasztói körre koncentrál. Problémás drogfogyasztónak tekintettük azokat az illegális szerfogyasztókat, akik intravénás kábítószerfogyasztók, vagy régóta/rendszeres ópiát, kokain, amfetamin fogyasztók. (Problémás kábítószerfogyasztás kulcsindikátor EMCDDA-útmutató 200417) A Nemzeti Drogfókuszpont jelentésében alkalmazott definíciót követtük, mely megegyezik az Európai Drogmonitorozó Központ által megadott meghatározással. (http://www. drogfokuszpont.hu/) A drogfogyasztás rejtőzködő tevékenység, a drogfogyasztók létszámára csak becslések vannak. A problémás drogfogyasztás kulcsindikátora tulajdonképpen egy ilyen becslést takar. A problémás drogfogyasztók száma 95%-os megbízhatósággal országosan mintegy 24 000 főre tehető, de mivel ez becslés, a 19 000 és 29 000 fő közötti mutató talán árnyaltabb lehet. A magyarországi adatgyűjtési rendszer, a rendelkezésre álló adatok még nem nyújtanak lehetőséget jó minőségű regionális becslésre, különösen nem a helyi szintű érintettségre. Ezt a célcsoportot, ill. ellátásukat vettük mégis górcső alá, miután a szakértői team úgy találta, a probléma kezelésében szerepet vállaló ellátórendszer áttekintése jó képet adhat az egész rendszerről, ráadásul az ellátási folyamat elemei kidolgozottak, a kompetenciák többé-kevésbé egyértelműek. Egy viszonylag jól körülhatárolt kör ellátási spektrumán keresztül kívántuk a módszert alkalmazni, s a gyakorlati tapasztalatokat a későbbiekben kiterjeszteni az egyéb területekre. A kialakított szakértői csapat feladata: t
a szakirodalom és szaktudás alapján a lehetséges beavatkozási szintek, módszerek, ill. ellátási lehetőségek (ideális típusok) rendszerbe foglalása, t
teljesítmény indikátorok, mérőszámok megjelölése, t
az ellátási rendszerek elemzése, t
fejlesztési javaslatok megfogalmazása. A külföldi példák (BEN II-projekt valamint szakmai anyagok, útmutatók) alapján kialakított kutatási terv megvalósításakor több nehézséggel találtuk szembe magunkat. Ezek közül kettő okozott jelentős akadályt, egyrészt nem sikerült az ellátási folyamatábrát megalkotni (az ellátást végző intézményektől beszerezni), másrészt valódi sikerkritériumokat gyűjteni. A román drogügyi ellátórendszer most alakul, struktúrája, tevékenysége, működése központilag meghatározott irányelvekre, utasításokra épül. Működését jelenleg felépítésében vizsgálhatjuk, „sikerességét” néhány évi működés után lehet majd igazából értékelni, összehasonlítani a hazai rendszerekkel. A magyarországi partnereknél viszont sikerült az ellátást a benchmarking módszer alkalmazásával értékelni. A drogprobléma kezelésére kialakított ellátási rendszerek beágyazódnak a nemzetközi/ európai uniós, nemzeti és regionális ill. helyi drogpolitikai környezetbe. A társadalom viszonyulását és szerepvállalását, kompetenciáit, erőforrás mozgásterét a megfogalmazott stratégiai dokumentumok rögzítik. A magyar és román ellátó rendszer elméleti alapjai hasonlóak, hiszen reagálni kíván a komplex, interszektoriális-interprofesszionális együttműködésen alapuló, a kliens igényekre épülő ellátás szükségletére. A két rendszer között azonban kialításában, irányításában, működésében különbségek vannak.

41

18 Prof. Univ. Dr. Abraham, P., De ce cad ingerii?, 2007-Inceputul tratamentului integrat in adictii, Napoca Star Kiadó, Kolozsvár, 2007 Annual Report of the State of the Drugs Problem in the European Union. EMCDDA, Lisbon 2005 Dr. Chereji Ghe., Situaţia consumului de droguri în România, Előadás, Nyíregyháza, 2007 Chiorean, M.-Chereji, Ghe., Domut, V., Aspecte juridice privind traficul ilegal de droguri, GrafNET Kiadó, Nagyvárad, 2007 Dr. Tompea, A.-Dr. Lazarescu, A., M., Formarea de specialisti si rolul lor in prevenirea consumului de droguri, Napoca Star Kiadó, Kolozsvár, 2007 ANA /Románia Nemzeti Drogellenes Ügynökség/, Strategia Nationala Antidrog /Romániai Nemzeti Drogellenes Stratégia/ 2005-2012 ANA /Románia Nemzeti Drogellenes Ügynökség/, Info-Drog Buletin de informare si documentare Nr. 2(6)/2007, Bukarest, 2007

A nemzetközi gazdasági-politikai kontextus és a belső szociális változások következményeként az 1990-es évektől kezdődően Romániában a drogfogyasztás társadalmi jelenséggé nőtte ki magát. Az átalakulási helyzet kellős közepén lévő román társadalmat meglepetésként érintette az új jelenség, mely lehetetlené tette a megfelelő intézkedések bevezetését és azok alkalmazását a különböző, érdemleges szerepel bíró társadalmi szegmensek területén, mint például: törvényhozás, végrehajtás, egészségügyi, oktatás, polgári biztonság, attitűd és a társadalmi szereplők mentalitása. Napjainkban a drogügyek kezelésében előrehaladott stádiumban lévő országok, pozitív jellegű tapasztalatainak, gyors ütemű adaptálása figyelhető meg a román társadalom részéről, mely egy tudományos evidenciákon alapuló és a helyi adottságokra épülő integrált kezelési rendszer alapjainak lefektetését eredményezte. Az új rendszer arra hívatott, hogy felváltsa az elavult, detoxikálás és utókezelés típusú megközelítést, mely a jelenlegi drogfogyasztói igényekre nem képes hatékonyan reagálni. Ilyen értelemben a román társadalom fejlődésének egyik legfontosabb mozzanatát talán éppen az a felismerés jelenti, hogy a drogprobléma csupán jogi úton történő kezelése nem vezet eredményességhez, fontos egy többszereplős kezelési rendszer bevezetése, mely a törvénykezés aspektusai mellett egyenlő arányban tartalmaz egészségügyi, oktatási és társadalmi reintegrációs megközelítéseket is. A Román Nemzeti Drogellenes Stratégia (2005–2012), összhangban az Európai Stratégia célkitűzéseivel, tartalmazza – általános akciós elvként – mindazon új elemeket, melyek kivételes hangsúlyt fektetnek az egészségügyi és pszicho-szociális ellátásra, valamint a rizikó faktorok csökkentésére és a szociális reintegrációra. A drogfogyasztást megelőző stratégiai célkitűzések három szintéren valósulnak meg: iskolai prevenció, prevenció a családban és közösségi prevenció. Az ANA (Románia Nemzeti Drogellenes Ügynökség) igazgatója szerint a román társadalom demokratikus fejlődésének bizonysága, hogy a drogprobléma kezelése nem kivételesen állami feladat, hanem minden társadalmi szereplő részesül belőle, így a civil szervezetek aktívan részt vesznek a drogfogyasztóknak nyújtott szolgáltatások biztosításában. Az egyház, mint a román nemzet által legnagyobb bizalommal elfogadott intézmény, természetesen különleges helyet foglal el a drogfogyasztás megelőzésében és a tanácsadói tevékenység biztosításában. A fejlődést jelzi az is, hogy Románia az EMCDDA Európai Jelentésében referencia országként szerepel a drogprevenciós programok standardizálásában és az, hogy felvették a kábítószer kereslet és kínálat csökkentés területén jó gyakorlatokkal rendelkező országok listájára.

Románia drogügyi helyzete18

Jogi háttér

42

A román REITOX 2005. évi jelentése szerint (EMCDDA országjelentései) a fiatalok körében életprevalencia tekintetében legszélesebb körben a marihuána fogyasztása jelenik meg (2,5%) kisebb arányban az altatószerek, heroin (0,4%), extasy (0,3%) a kokain 0,2%-ban. Külön vizsgálták speciális csoportban a drogfogyasztást és módját. Prostituáltak körében 11%-ban jelenik meg a heroin fogyasztás, közülük 42% intravénásan osztott tűvel fogyasztja. A problémás fogyasztók számának becslésére két esetben történt kutatás 2003-ban és 2004-ben, a fogás-újraelfogás módszerével. A gyors helyzetbecsléshez tűcsere központokat, kezelési központokat és rendőrségi adatbázist vizsgáltak. Az igen széles confidencia intervallum miatt, az EMCDDA-val egyeztetve a multiplikátor módszert ajánlják inkább. A Népegészségügyi Minisztérium keretén belül működő Nemzeti Információs Központ adatai alapján 2007-ben nemzeti szinten, a drogfogyasztás miatt kezelésben részesülők száma 1893 fő volt. Ezeket az esetek 14 egészségügyi egységből jelentették, Bukarest és az or-

Kezelési rendszerbe bevont drogfogyasztók aránya

Az ANA (Románia Nemzeti Drogellenes Ügynökség) egyik fő célkitűzését képezte az egészségügyi és pszicho-szociális ellátások elérhetősége a drogfogyasztók számára. Ezért a 2006. év első részében komoly erőfeszítések történtek egy indikátor rendszer kialakítása érdekében, mely alapját a kezelési rendszer minőségi standardjai biztosítják. Ennek célja egyrészt a szolgáltatásokat nyújtó szervezetek akkreditált módszereinek fejlesztése, más részt pedig az addikció területén dolgozó szakemberek foglalkozási standardjának megállapítása. Nemzeti szinten, a 1873384/16. 11. 2006. számú együttműködési protokoll alapján együttműködési egyezményt írtak alá az ANA és az Igazságügyi Minisztérium keretén belül működő Pártfogói Igazgatóság, a pártfogói rendszerben lévő személyek egészségügyi és pszicho-szociális integrált ellátás biztosítása érdekében. Ugyanakkor a drogfogyasztóknak biztosított egészségügyi, pszicho-szociális ellátás jogi fejlődésének perspektívájába megállapításra és hatályba helyezésre kerültek a drogfogyasztás esetkezelési standardok minimum feltételei és a drogfogyasztó egyéni konzultáció bevezetésének, módosításának és alkalmazásának módszertana. Ilyen értelemben a kezelések biztosítása egy komplex, elhivatottságot és motivációt feltételező integrált szolgáltatási kontinuum formájában valósul meg, mely átjárhatóságot biztosít a különböző szolgáltatások között vagy egy kezelési szintről a másikra. Az 1489/2002 számú a Romániai Nemzeti Drogellenes Ügynökség létrehozását jóváhagyó Országgyűlési Határozatot módosító és kiegészítő 1873 számú Országgyűlési Határozat 2006. december 21-én hatályba lépésével lehetővé vált az ANA felügyeletében lévő olyan integrált egységek létrehozása, melyek a drogfogyasztóknak kezelést nyújtó, szolgáltató típusú állami finanszírozású intézmények. A program egyik specifikus célkitűzése volt egy szolgáltatás komplexum létrehozása, mely az addikció integrált kezelését biztosító központok fejlesztésén keresztül működtesse a drogfogyasztók integrált egészségügyi és pszicho-szociális ellátásának körforgását. Így jelenleg már működik 5 szubsztitúciós kezelést biztosító központ (3 Bukarestben, 1 Nagyváradon és 1 Iasiban), 3 nappali ellátó központ Bukarestben és egy Terápiás Közösség Balanban. Továbbá, a beavatkozások minőségi növekedésnek érdekében a Balani Addikció Területén Dolgozó Nemzeti Képzési Központ működtetésével lehetővé vált egy szakmai eszköztár és szakanyag összeállítása az addikció területén dolgozó szakemberek részére. 10%

6%

23%

3% 13%

20%

0–14 év

15–19 év

20–24 év

25–29 év

30–34 év

35–39 év

40–44 év

45–49 év

50–54 év

55–59 év

> 60 év

43

A harm-reduction típusú szolgáltatásokat civil szervezetek biztosítják, melyek kiegészítéseként 2007-ben több, az ANA (Románia Nemzeti Drogellenes Ügynökséghez) tartozó központ kezdte el működését: Integrált Addikció Kezelő Központ (CAIA), Colentina Tűcsere Központ (együttműködésben a Romániai AIDS ellenes Egyesülettel. A Romániai AIDS

A drogfogyasztást kísérő ártalom csökkentése

A kezelési rendszerbe összesen bevont drogfogyasztók száma 1893 fő, ebből 49% az új esetek aránya. A nemek megoszlása szerint szerint: 78% férfi, 22% nő. Az elsődlegesen fogyasztott kábítószer alapján, a drogfogyasztók 49%-a heroin függőséget kezelő ellátásban vettek részt, 80% korábban is részesült drogfogyasztást kezelő ellátásban. A fogyasztók 17%-nál az elsődlegesen fogyasztott drog az alkohol, 9%-a nyugtatók és hipnotikumok fogyasztása okozta függőség kezelésében részesültek, 9%-a dohányzásleszoktató programban vettek részt, 3,4%-a esetében a canabis az elsődlegesen fogyasztott kábítószer. 1,4%-a esetében stimuláló szerek, 1,2%-a esetében egyéb ópium származékok, 1%-a illékony szerek használata és 9%-a egyéb szerek (pl. epilepsziát kezelő gyógyszerek) fogyasztása miatt került be a kezelési rendszerbe. Az elsődlegesen fogyasztott kábítószer és a nem alapján a heroin fogyasztók 94%-a férfi és 6%-a nő; a canabis fogyasztók 91%-a férfi és 9%-a nő. A legális drogok esetében az tapasztalható, hogy az alkoholfogyasztók közül 87%-a férfi és 13%-a nő vett igénybe valamilyen kezelést és a dohányzás esetében 60%-a férfi és 40%-a nő vett részt dohányzás leszoktató programban.

6%

3%

4%

7%

5%

6. ábra. A drogfogyasztók kor szerinti megoszlása

szág egyéb területeiről. Összevetve a 2005-ös évvel, a jelentést küldő egészségügyi egységek számának aránya továbbra is alacsonynak mondható (2005-ben 20 egészségügyi egységek küldött jelentést).

44

A magyar drogügyi ellátó rendszer áttekintéséhez, különös tekintettel a problémás drogfogyasztók ellátására, kezelésére, rehabilitációjára kérdőívet szerkesztettünk (melléklet). A kérdések mentén értékeljük az ellátást, külön megjegyezve, ha a programban részt vevő megyék között számottevő különbség jelenik meg. A drogfüggőséget, problémás drogfogyasztást kezelő rendszerek működését részleteiben vizsgáltuk mélyinterjú keretében olyan szakemberek bevonásával, akik rendelkeztek kellő rálátással erre a területre. A kérdőívet a BEN II programban alkalmazott kérdőív struktúrájához hasonlóan építettük fel, remélve így a benchmarkinghoz szükséges belső folyamatok alaposabb megértését. A hazai ellátási rendszer felépítése – legalábbis elméletben az ellátási piramist valósítja meg, azonban e tekintetben jelentős területi különbségek tapasztalhatók.

A magyar drogügyi ellátó rendszer

A Bukaresti Mina Minovici Nemzeti Igazságügyi Orvosszakértői Intézet adatai szerint a 2007. év január–december közötti időszakban 2106 boncolást végeztek. Az ügyeleti jelentésekből kiderül, hogy 29 esetben pszichoaktív szerhasználat okozta intoxikáció gyanúja merült fel, mely a Bukaresti Rendőrség Főigazgatóság – Gyilkossági Osztály helyszíni jelentéseiből vagy a kórházban elhunytak halotti bizonyítványából volt kikövetkeztethető. Ugyanakkor a fent említett intézet által megküldött és az ÁNTSZ által ellenőrzött adatok alapján a 2007. év folyamán 32 pszichoaktív szerhasználat okozta halálesetet regisztráltak, melyből 27 a pszichoaktív anyag, szervezetre kifejtett közvetlen hatása miatt bekövetkezett közvetlen (direkt) halálesetnek minősült és 5 egyéb természetű okok miatt bekövetkezett közvetett (indirekt) halálesetnek minősült, azonban ezekben az esetekben is a kábítószer függőség súlyosbító tényezőként volt jelen. A Romániai Nemzeti Drogellenes Stratégia víziója szerint a 2005–2012 közötti időszakot követően Romániában egy olyan integrált, állami intézmények és civil szervezetekből álló rendszer működtetése valósul meg, mely az összlakosság körében előforduló drogfogyasztás incidencia és prevalencia arányainak csökkentése, illetve a drogfogyasztók egészségügyi és pszicho-szociális ellátásának biztosítása mellett, hatékony akciókat szervez a drogokkal történő visszaélési bűncselekmények megelőzése és megszűntetése érdekében.

A drogfogyasztás okozta halálozás

Az ANA (Románia Nemzeti Drogellenes Ügynökség) statisztikai adatbázisa szerint a 2007. év végén a büntetés-végrehajtási intézményekben foglalkoztatott, a nevelés és pszicho-szociális ellátás területen dolgozó szakemberek száma 615 fő, akik közül 365 fő szakértő tiszt (117 fő pszichológus, 80 fő szociális munkás, 168 fő nevelő) A „Drogfogyasztás a büntetés-végrehajtási intézményekben” indikátor esetében a statisztikai adatok azt mutatják, hogy 2007. 11. 30-án, 2061 drogfogyasztó személy volt található a büntetés-végrehajtási intézményekben (69,41%-os prevalencia). A kábítószer szervezetbe jutatása elsősorban intravénás úton történt 1424 fő (69,09%), míg a többiek a szájon keresztüli használatot alkalmazták 637 fő (30,91%).

Drogfogyasztás a büntetés-végrehajtási intézményekben

ellenes Egyesület (ARAS) és az Alkoholizmus és Toxikománia elleni Szövetség (ALIAT) az a két civil szervezet (központokkal Bukarestben és más városokban), melyek az ország egész területén biztosítanak ilyen típusú szolgáltatásokat.

Univerzális prevenció – holisztikus szemlélet, iskola, média munka

Célzott és javallott prevenció, bulisegély, veszélyeztetett csoportok körében végzett tevékenység, elterelés

Alacsonyküszöbű szolgáltatások – Megkereső, változásra motiváló programok/„ Korai ártalomcsökkentés”

Additológiai ambulanciák/járó beteg gondozók

Addiktológiai osztályos ellátás

Közösségi programok

Szenvedélybetegek rehabilitáció ellátása

Védett szállások/szenvedély betegek átmenetei otthonai

Védett munkahelyek

Az addiktológiai ellátások piramisa

45

Az alábbi ábra (Felvinczi Katalin „Az integrált addiktológiai ellátás-fejlesztési modell kialakításának lehetőségei az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében” című előadásából) mutatja az egymásra épülő szinteket.

Hazai helyzet a nemzetközi alapelvek tükrében

A hazai ellátáshoz való hozzáférés többségében jövedelem korlát nélküli, országosan döntően teljes a lefedettség. Megyei szinten azonban a drogprobléma kezelési rendszerének egyes elemei hiányoznak vagy nem kellő kapacitással működnek. A projektben részvevő megyékben a szükséges ellátási típusok megtalálhatók, de az elérési ill. alacsonyküszöbű programok tekintetében Szabolcsban jelentős fejlesztésekre lenne szükség. Általánosan jellemző, hogy az alapellátás csak esetlegesen vonódik be a drogprobléma kezelésébe, szerepük elsősorban a megelőzésre koncentrálódik. A rövid intervenció dohányzás esetében már sokszor alkalmazásra kerül, más szereknél ritka. Szűrés, drogfogyasztással összefüggő károsodásokra vonatkozó tájékoztatás elsősorban a legális szerek esetében történik meg. A különböző ellátási formáknál nincsen várakozási idő, nyitva tartásuk kötött. Az elérési programok esetében tapasztalható a kliens igényekhez illeszkedő hozzáférési idő. Az adatszolgáltatás és adatkezelés kereteit jogszabályok rögzítik. A klienst külön költség nem terheli, a szolgáltatások térítés nélkül vehetők igénybe, állami finanszírozásúak, pályázati vagy más támogatási forrásból származnak, ezeknek aránya változó. A kliens igények formáló hatása az ellátás, szolgáltatás típusára, tartalmára ritka, annak ellenére, hogy a kezelési ajánlatok és a kezelésre vonatkozó elvárások találkozása nélkülözhetetlen a sikeres esetkezeléshez. Külön a nemre specializálódó programmal nem találkozunk, bár egyértelműen más szolgáltatásra tartanak számot a férfiak és

Drog dependencia kezelés elérhetősége és hozzáférhetősége

Hazai helyzet Különös tekintettel Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye

46

19 Principles of drug dependence treatment (discussion paper), UNODC és WHO közös kiadványa, megjelent 2008 márciusában

A drogfüggőség és hozzá kapcsolódó szociális-egészségügyi problémák hatékonyan kezelhetők az esetek jelentős részében, ha a kliensek számára időben hozzáférhetők a megfelelő kezelési, rehabilitációs ellátások teljes kontinuuma. Tényezők: t
földrajzi hozzáférhetőség, lefedettség, kapcsolatok (hálózatok, jövedelem korlát nélküliség, több belépési pont, outreach) t
időhatárok (rövid várakozási idő, rugalmas nyitva tartás) t
jogi keretek (jelentési kötelezettség) t
alacsonyküszöbű ellátások hozzáférhetősége t
elviselhetőség – költségek tekintetében t
kulturális relevancia, kliens barát ellátás t
reagáló képesség – többszörös vagy sajátos kliens igények t
igazságszolgáltatás, mint a rendszer része (kapcsolatok, együttműködés) t
gender(nem) érzékenység Akciók: t
a rendszer teljes lefedettségű – város, falu egyaránt – ráépül az alapellátásra, elérési programokat, alacsonyküszöbű ellátásokat, korai diagnózist, korai kezelésbe vételt ér el, alapellátásban a rövid intervenciót alkalmazzák, t
jogi keretek védik a klienst, t
átjárhatóság a különböző rendszerek között, ellátási kontinuum, t
rövid váró lista, t
elfogadó, nem-elítélő stáb attitűd,

Drog dependencia kezelés elérhetősége és hozzáférhetősége

Drogfüggőség kezelésének alapelvei (UNODC-WHO)

Principles of drug dependence treatment19 (Drogfüggőség kezelésének alapelvei) című dokumentum szerint fontos elvárás a kormányok és partnereik felé, hogy evidenciákra alapozott ellátó rendszereket vezessenek be, amelyek választ adnak a helyi közösségek igényeire. Tekintettel a drogfüggőség, mint probléma megjelenésére a legtöbb társadalomban, valamint arra, hogy korlátozottak a felhasználható források, világos, összehangolt tervezés szükséges. Cél, hogy a lehető legtöbb klienst elérjék, és a legkisebb ráfordítással a lehető legnagyobb eredményt érjék el az ellátó rendszerek. A dokumentumban megfogalmazott alapelvek megvalósításánál fontos priorizálni, és az adott helyzethez illesztve lépésről lépésre haladni. A WHO-UNODC dokumentum mentén értékeltük a projektben érintett két megye ellátó/kezelő rendszereit, illeszkedésüket a dokumentumban megfogalmazott elvárásokhoz.

Hasonlóan más kezelésekhez a bizonyítékokon alapuló jó gyakorlatok, és tudományos tudás irányítsa a beavatkozásokat és beruházásokat Alkotók: t
sokféle evidencia alapú gyógyszeres és pszichoszociális beavatkozások ismertek – alkalmazásuk illeszkedjen a kliens szükségletekhez t
megfelelő terápiás hossz (kliens benntartása fontos)

Evidencia alapú kezelés

Többszörös kezelési szükségletek meghatározása standard módon. Személyre szabott kezelési tervek kialakítása Tényezők: t
rizikó személyek, veszélyes drogfogyasztás, kapcsolódó rizikók szűrése – HIV, HBV, erőszakos viselkedés, öngyilkosság (alapellátás, iskola egészségügy és tanácsadás, munkavállaló támogató program a munkahelyeken) t
felbecsülés és diagnózis (komorbiditás) t
átfogó helyzetértékelés – betegség súlyossága, fizikális, mentális állapot, foglalkoztatottság, családi-szociális integráció, kezelési történet stb. t
személyre szabott kezelési terv Akciók t
a különböző ellátási területeken a dolgozók tisztában vannak/ képzettek a szűrési és a csatlakozó intervenciós eszközök használatával t
nagy rizikójú kliensek megfelelő ellátása (alapellátás, elérési programok, sürgősségi ellátás, szociális ellátás) t
pontos diagnózis – komorbiditás t
klinikai protokollok használata, kliensmonitorozás, írott terápiás tervek t
minden terápiás lépés dokumentációja és standardizálása

Szűrés, felbecsülés, diagnózis, kezelési tervek

t
kulturális háttér tiszteletben tartása, t
tűrhető költségek, t
speciális ellátás nőknek ill. drogfüggő szülők gyerekeinek

Drog dependencia kezelés elérhetősége és hozzáférhetősége

Drogfüggőség kezelésének alapelvei (UNODC-WHO)

47

Az evidencia alapú ellátás gyakorlata hazánkban is széles körben terjed, az alkalmazott eljárások többé-kevésbé illeszkednek a kliens igényekhez. A kliensek kezelésben maradása önkéntes, de edukáció, tájékoztatás segíti a megfelelő időtartamú kezelés megvalósítását. Az ellátásban a holisztikus megközelítés elfogadott, a kezelés multidiszciplináris teamben történik. Rövid intervenció az alapellátásban nem általános, dohányzással esetleg alkoholfogyasztással kapcsolatban már nem ritka.

Evidencia alapú kezelés

Az ellátásra korábban a szakmai kollégium által kidolgozott útmutatások beépültek a saját ellátási protokollokba. Jelenleg kerülnek bevezetésre egyes pszichotróp szerek ellátási protokolljai. Az egyes rizikók szűrése célcsoportját és helyét tekintve változó. HIV szűrésre egyes, a törvény által meghatározott esetekben kötelezően máskor önkéntes formában kerül sor (pl. büntetésvégrehajtási intézményekben fogvatartottak esetében), lehetőség van anonim szűrésre is. Átfogó helyzetértékelés történik a kezelési rendszerbe való belépéskor. Ennek alapján készül az egyénre szabott terápiás terv. A klinikai ellátási protokollok jelenleg kerülnek bevezetésre. Eddig a szakmai irányelvek, útmutatások kerültek beépítésre a saját rendszerekbe. Az ellátás dokumentálása minden ellátó helyen szükséges. Nagy rizikójú kliensek ellátására van lehetőség, azonban ezek nem képeznek egységes, integrált rendszert, a szolgáltatások nem épülnek megfelelően egymásra és kapacitások sem elégíti a ki a szükségleteket.

Szűrés, felbecsülés, diagnózis, kezelési tervek

nők, különös tekintettel a várandós vagy kisgyermekes kliensekre. A teljes lefedettséget nyújtó védőnői szolgálat estében adott a lehetőség a nőknek nyújtott speciális ellátás, tartalmát tekintve ez a megelőzés, tanácsadás és a kezelő rendszer felé irányítás. Az igazságszolgáltatás elsősorban az elterelés esetében válik az ellátó rendszer részévé.

Drog dependencia kezelés elérhetősége és hozzáférhetősége

Hazai helyzet Különös tekintettel Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye

48

Magába foglalja a lehető legjobb egészséghez és jólléthez való jogot és diszkrimináció mentességet. Alkotó elemek t
a drogfogyasztási múlt nem lehet indok a diszkriminációra

Drogfüggőség kezelése, emberi jogok és a paciens méltósága

t
különböző eljárások integrációja – holisztikus megközelítés, az egész ember kezelése t
multidiszciplinaritás (orvos, pszichiáter, pszichológus, szociális munkás, tanácsadó, nővér) t
rövid intervenció – az alkalmi droghasználók, kísérletezők számára hasznos a szűrés és rövid beavatkozás, mely hatékony és gazdaságos t
outreach és alacsony küszöbű ellátás, segíthet az egészségbeli és szociális következmények megelőzésében (vér útján terjedő fertőzések, STD-k) t
alapszolgáltatások – detoxikáció, opiát agonista kezelés, tanácsadás, rehabilitációs stratégiák, szociális támogatás t
orvosilag ellenőrzött leszokás (ópiát, szedatív, altató szerek, alkohol) t
fenntartó kezelés – opiát agonista ill. antagonista kezelés (metadon, buprenorfin, naltrexon) t
önsegítő csoport t
szocio-kulturális megfelelősség t
tudás átadás, klinikai kutatások t
képzés (a kezelési rendszerek szakembereinek képzése a legkorábbi időszaktól) Tevékenységek t
források biztosítása t
átfogó kezelési rendszer kiépítése t
a kezelés időtartamát a kliens egyéni szükséglete szabja meg t
multidiszciplináris team megfelelően képzett az evidencia alapú beavatkozások biztosítására t
alapszolgáltatások, köztük detoxifikáció, pszichoszociálisan támogatott ópiát agonista fenntartó kezelés, tanácsadás, és szociális támogatás elérhető t
láthatóan hatékony pszichoszociális beavatkozások a rehabilitációban és visszaesés megelőzésében, járóbetegellátás és bent fekvő helyeken, különösen a kognitív magatartás terápiában, motivációs interjúban,váratlan események menedzselésében, foglalkoztatás és szakmai képzés tanácsadás és jogi tanácsadás esetén t
a beavatkozások relevánsak a szocio-kulturális környezethez

Evidencia alapú kezelés

Drogfüggőség kezelésének alapelvei (UNODC-WHO)

A drogfüggők tekintetében is alapelv a diszkrimináció elkerülése. A büntetés-végrehajtásban az egészségügyi ellátás jelen van, azonban egyéb ellátási-kezelési lehetőségek korlátozottak.

Drogfüggőség kezelése, emberi jogok és a paciens méltósága

Az elérési és alacsony küszöbű ellátások kialakításra kerültek, Hajdú-Biharban sokszínű, jól működő hálózat működik, a szabolcsi rendszerben egyes elemek már működnek, de kapacitásuk messze elmarad a szükségestől. Szűrésre lehetőség van, azonban ezek esetlegesek, többnyire egy-egy kutatás keretében valósulnak meg. A különböző szolgáltatások működnek. Önsegítő csoportok létrejöttek, nagy többségük az alkohol probléma vonatkozásában. Hajdú-Biharban emellett működnek az A.A., G.A., Al-Anon és ACA csoportjai is. Szabolcsban az alkoholizmus elleni klubok mellett Nyíregyházán szülői csoport működik (Változás Egyesület). A képzések tekintetében már a munkába állásnál megkezdődnek a szakmai felkészítések, a későbbiekben kötelező és választható kurzusok, konferenciák, szakmai találkozók révén bővül az ellátásban dolgozók tudása, készségtára. Egyre nagyobb hangsúly fordítódik a kiégés megelőzésére és az együttműködési készségek fejlesztésére. Az ellátáshoz az egészségügyi és szociális kassza nyújt finanszírozást, azonban minden olyan plusz tevékenységre (speciális szolgáltatás kialakítása, pl. Nagykállóban a rehabilitációs egységben Nyugalom Háza kiépítése, fény-hang-zeneterápiás és egyéb lehetőségekkel, csapatépítő tréning stb.), amelyet az ellátó saját hatékonyságának növelésére alakít ki más források bevonására van szükség – ezek pályázati források, egyedi támogatások vagy magántőke lehetnek. Az egyes ellátások hatékonyság mérésére azonban nem alakultak ki egységes indikátor-rendszerek, így ezek inkább tapasztalati úton, saját célra szerkesztett kérdőívek és mini-kutatások keretében kerülnek értékelésre.

Evidencia alapú kezelés

Hazai helyzet Különös tekintettel Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye

Egyes alcsoportok a lakosságon belül veszélyeztetettek és speciális ellátást igényelnek. Pl. serdülők, nők, várandósok, orvosipszichiátriai komorbiditásban szenvedők, prostituáltak, etnikai kisebbségek, szociálisan marginalizáltak. Többszörösen érintettek többszörös szükségletet mutatnak. Tényezők t
serdülők – speciális képzés kell a tanácsadók, outreach munkások és más szakemberek részére, a multidiszciplináris team tagja legyen gyermek és ifjúsági pszichiáter. Lehetőség szerint a serdülőket és szülőiket külön kell kezelni a felnőtt drogfüggőktől. Együtt kell működni a kezelés során a családdal és az iskolával. t
nők – sok országban az ellátó rendszerek a férfiak igényeit elégítik ki, a nők drogfogyasztása stigmát jelent ezért sokszor nehéz kezelésbe vonni őket. A nők pszichológiai státusza és pszichiátriai komorbiditása speciális igényt jelenthet. A folyamatos drogfogyasztás befolyásolja szexuális és reproduktív egészségüket.

Speciális alcsoportok és körülmények

t
ugyanolyan etikai elvek szükségesek, mint más terápiában (autonómia, önrendelkezés) t
a kezelés elérhetősége – börtönben, visszaesőknek, leszokásra nem motiváltaknak is t
kötelező kezelés csak speciális esetekben és körülmények között – krízis helyzetben, meghatározott ideig t
kezelési alternatíva – de a kliens választhatja a büntetést helyette t
diszkrimináció elkerülése t
drogfüggő emberi joga – kezelésben nincs helye embertelen, vagy korlátozó gyakorlatnak Tevékenységek t
törvényi szabályozás az emberi jogok védelmére a kezelésben és rehabilitációban t
kliensinformálás t
kliens magánéletének védelme t
személyzet képzése az etikai szabályok betartására, tisztelet és stigma mentesség mutatására t
orvosi ellátás nem függ az addikciós kezelésben való részvételtől t
evidencia alapú intervenció és kezelés hozzáférhető a börtönben is t
kutatási protokollok etikai bizottság által vizsgáltak és elfogadottak

Drogfüggőség kezelése, emberi jogok és a paciens méltósága

Drogfüggőség kezelésének alapelvei (UNODC-WHO)

49

A serdülők ellátása terén Szabolcsban nagy probléma a szükséges humánerőforrás hiánya, és országosan az utánpótlás hiánya a szakképzésben. Hajdú-Biharban a veszélyeztetett serdülők utolérését segíti a drogambulanciának az ifjúság-pszichiátriai osztállyal való szervezetileg szoros kapcsolata. Hatékony kezelésüket pedig a szakmai stáb családterápiában való képzettsége biztosítja. A fiatal korcsoport elérésében segít a széles körben, sok éve (90-es évek elejétől) szerveződő, mára hálózattá alakuló kortárs segítő képzés, mely elsősorban a középiskolások körében örvend nagy népszerűségnek. A serdülőkorú drogfogyasztók ellátásában az egészségügyi és szociális rendszerek együttműködnek. A célzottan nőkre, sajátos igényeikre kialakított ellátások hiányoznak, e tekintetben kivételt képez a védőnői tevékenység. Prostituáltak és marginalizált csoportok ellátásában nem-kormányzati civil szervezetek és egyházak vállalnak nagy szerepet

Speciális alcsoportok és körülmények

Az utóbbi években egyre több intézményben kerülnek kialakításra drogprevenciós körletek, és szerveződnek célzott drogprevenciós, személyiségfejlesztő képzések a fogvatartottak számára. Kezelési alternatívára lehetőség van, és az érintett eldöntheti él-e a lehetőséggel. A kutatásokat etikai elvek figyelembevételével, szükség szerint engedélyeztetve végzik szem előtt tartva a személyiségi jogokat.

Drogfüggőség kezelése, emberi jogok és a paciens méltósága

Hazai helyzet Különös tekintettel Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye

50

A drogfüggők kezelése alternativa lehet a bebörtönzéssel/ büntetéssel szemben, de jelenthet ellátást a börtönben és szabadulás után. Hatékony együttműködés szükséges a büntetésvégrehajtás és a kezelőhelyek között. Kutatások igazolták, hogy a drogfüggők kezelése nagyon hatékony a kriminalitás csökkentésében.

Addikció kezelése és az igazságszolgáltatás

A nem-érzékeny ellátás a kezelés tervezése, megvalósítása, személyzet, programfejlesztés, gyermekbarát ellátás, tartalom és anyagok tekintetében fontos. t
várandósok – drogfogyasztó nőknél a várandóság nagy veszélyt jelent, fontos a multiprofesszionális megközelítés, a terhesgondozást is beleértve. Anyatejes táplálás javasolt, ha nincs kontraindikáció. Eset menedzsment jelentősége t
orvosi komorbiditással rendelkező kliensek – HIV, HBV, HVC, TB és májcirrhozis – ugyanolyan hozzáférést kell biztosítani, mint nem-drogfogyasztó betegeknek. Ópiátfüggők számára a fenntartó kezelés segíti a speciális kezelésbe maradást. Egyéni tanácsadás szükséges. t
pszichiátriai komorbiditás –megfelelő kezelés, drog-gyógyszer interakció figyelembe vétele t
prostituáltak – magas a rizikója a fertőzéseknek, áldozattá válásnak, erőszaknak, szociális kirekesztettségnek. Outreach különösen fontos. Szociális támogatás és rehabilitáció elősegíti a fenntartható megélhetést. t
etnikai kisebbség – akadályok lehetnek a hozzáférhetőségben, köztük nyelvi akadályok. Szükség esetén kulturális mediátort kell bevonni. t
marginalizált/utcán élő kliensek – hajléktalanok, munkanélküliek, családból kirekesztettek összetett ellátást igényelnek. Szálláshely, étkezési utalvány, ingyen koszt, időszakos foglalkoztatás, szociális rendszerekkel való kapcsolat, és kezelés együttesen szükséges. Tevékenységek t
speciális szükségletekhez megfelelő kezelés és klinikai protokollok számbavétele szükséges t
átfogó kliens felbecsülés t
integrált ellátás t
speciális képzés a sajátos igényű kliensekkel foglalkozó személyzetnek t
evidencia alapú ellátás, elérhető kezelési rendszerek t
kisebbségi kliensek esetén tolmács vagy kulturális mediátor szükséges

Speciális alcsoportok és körülmények

Drogfüggőség kezelésének alapelvei (UNODC-WHO)

A büntetés-végrehajtási intézetekben az evidencia-alapú kezelések, ellátások hozzáférhetősége korlátozott. Utóbbi időkben több intézményben alakítottak ki drogprevenciós körleteket.

Addikció kezelése és az igazságszolgáltatás

A hajléktalanok ellátásában jelentős kezdeményezések születtek, hazai és uniós források bevonásával igyekeznek az ellátás színvonalát fenntartani. E célcsoport egészségügyi, szociális – megélhetési, lakhatási stb. – igényeit elégítik ki. Megyeszékhelyek esetében e szakterületre vonatkozó a közfeladatok ellátása több esetben civil szervezet felé került delegálásra, mely segíti a korlátozott normatív támogatások kiegészítését ill. a más szervezetekkel való együttműködés, forrás biztosítás rugalmasságát. Kisebbségek ellátása esetében a kulturális különbözőségek jelenthetnek nehézséget, nyelvi akadály ritkán okoz gondot. Mediátorok alkalmazása (akár kulturális akár nyelvi hátterű kommunikációs akadályok kezelésére) nem fordul elő, vagy esetleges. Speciális célcsoportok integrált ellátására vonatkozó protokollok hiányoznak, az egyes ellátó helyek igyekeznek saját szakmai tapasztalatuk, ismereteik, lehetőségeik alapján bevonni az érintett szervezeteket.

Speciális alcsoportok és körülmények

Hazai helyzet Különös tekintettel Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye

Paradigmaváltás – a direkt ellátás helyett inkább együttműködésen alapuló szolgáltatás felé, ahol aktívan bevonják a stakeholdereket (kormányzati és civilszervezetek, magánszektor, vallási szervezetek, közösségvezetők, tradícionális gyógyítók, családtagok, célcsoport. Alkotóelemek t
paciensek aktív részvétele t
elszámolhatóság a közösség felé t
közösségre irányított beavatkozások növelheti a közösség támogatását, a közösség informálása és erősítése csökkenti a diszkriminalitást és a kirekesztettséget. A stigmatizálás csökkentése elősegíti a kezelésbe kerülést és szociális reintegrációt

Közösség bevonása, részvétel és páciens irányítás

A kezelés és a börtön- alternatív ellátás, a börtönben folytatott kezelés, szabadulás utáni szociális reintegráció csökkenti a viszszaesést a drogfogyasztására, a HIV fertőzést, a bűnvisszaesést jelentős egészséghaszonnal jár és javítja a közbiztonságot. Alkotóelemek t
drogfogyasztók számára elérhetővé kell tenni a kezelési alternatívákat (szabályozás kell) t
emberi jogok a kezelés elérésére a börtönben is t
ellátás folyamatossága, különösen terhesek és kisgyermekesek esetében, reintegráció fontos. t
sem a fogva tartás, sem a kötelező munka nem alkalmas a drogfogyasztás kezelésére Tevékenységek t
jogi szabályozása a kezelés és ellátás biztosítása a bűnelkövetők részére a börtönben ill. alternatívaként t
garancia az igazságszolgáltatás és kezelőrendszerek megfelelő együttműködésére t
drogfogyasztó fogvatartottak számára biztosítottak kezelési formák, benne a vér útján terjedő fertőzések megelőzése t
az igazságszolgáltatásban és büntetés-végrehajtásban dolgozók képzést kapnak a megelőzés és börtönben folytatott kezelés tekintetében t
személyzet megfelelően képzett – bizonyíték-alapú ellátás, etikai szempontok t
ellátás folyamatossága a büntetésvégrehajtásban lévő kliensek számára

Addikció kezelése és az igazságszolgáltatás

Drogfüggőség kezelésének alapelvei (UNODC-WHO)

51

A közösségi színtéren széleskörű együttműködéssel valósul meg egyre több program. Ezeket a folyamatokat a helyi KEF-ek katalizálják. A megfelelő lakossági tájékoztatás ill. figyelmes tervezés csökkenti a stigmatizációt és motiválja azokat is az aktív részvételre, akik maguk nem érintettek a problémában. Az egyes szervezetek közötti együttműködés sikere függ a kölcsönösen elfogadott kapcsolódási/találkozási pontoktól („fehér” területeken való együttműködés – vagyis ahol nincs ellátás, vagy hiányzik a kompetenciánk, vagy nincs rá kapacitásunk). A győztes-győztes típusú együttműködés, vagyis a kompetenciák kölcsönös elfogadása, a kölcsönös támogatás és a bizalom (!) valamint a források feletti közös felelősség nem általános, de nélkülözhetetlen.

Közösség bevonása, részvétel és páciens irányítás

A külső szakemberekkel való együttműködésre nyitottak, támogatják azokat a kezdeményezéseket, amelyek a fogvatartottak szabadulás utáni reintegrációját elősegíti. Hajdú-Biharban a fiatalkorúak nevelő-javító intézetében több, mint tíz éves hagyományai vannak a drogambulanciával való együttműködésnek. Nyíregyházán, a megyei BV intézetben célzott kutatás indul a mentális egészség, életkészségek vizsgálatára, több éve eredményes kapcsolatot tartanak fenn a szociális és egészségügyi intézményekkel, készségfejlesztő, személyiségfejlesztő és szakmai képzések szerveződnek a fogvatartottak számára. A pártfogói felügyelet nagymértékben segíti ezt a folyamatot a szabadulás utáni követéssel, tanácsadással, irányítással. A büntetés-végrehajtási intézetekben ma már csak önkéntes részvétellel folyik HIV, HBV, HCV szűrés, azonban a részvétel nagymértékben javítható megfelelő tájékoztatással. A várandósok, kisgyermekes fogvatartottak ellátása, szülői szerepük megfelelő támogatása sok vitát kavar, elsősorban a médiában megjelent torzító híradások miatt. Az igazságszolgáltatásban és a büntetés-végrehajtásban is szerveződnek célzott szakmai képzések, hiányoznak azonban az utóbbi időben azok a kezdeményezések, melyek a 90-es évek elején pl. PHARE támogatással közös szemléleti keretben való gondolkodásra ösztönözte a különböző szakembereket (egészségfejlesztő, orvos, szociális szakember, tanár, lelkész, rendőr stb.). Ezek a programok segíthetnék a különböző szervezetek együttműködését, egymás munkájának megismerését, a kliensek sikeres integrált ellátását.

Addikció kezelése és az igazságszolgáltatás

Hazai helyzet Különös tekintettel Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye

52

Az ellátásnak figyelembe kell venni a tudományos eredményeket és a kliens igényeket. Alkotóelemek t
ellátási politika (benne HR, PR, környezet, működési politika stb.) t
kezelési protokollok t
minősített személyzet, a drogfüggőség bevonása az alapellátásba szükségessé teszi a kurrikulumba való beépítést a graduális, postgraduális képzésbe, tréningekbe, hasznos lehet az e-learning alkalmazása t
szupervízió t
pénzügyi források t
kommunikáció t
monitoring rendszer (kliens információk, szolgáltatások, humán erőforrás menedzsment, fizetés, kliens bizalom) t
ellátás aktualizálása

Drogfüggőséget kezelő ellátások klinikai vezetése

t
köztudatformálás – elősegíti a drogprobléma multifaktoriális betegségként való megközelítését, t
kapcsolatok kiépítése – integrált ellátás t
civil szervezetek szerepe az ellátásban Tevékenységek t
a célcsoport, családtagjaik, közösségi tagok és helyi szervezetek aktív bevonása a tervezésbe, megvalósításba, monitorozásba t
az ellátás beépül a népegészségügyi és szociális ellátó rendszerbe, és kapcsolatot épít ki a közösség megfelelő partnereivel t
az alapellátás, mentális egészség valamint a szociális ellátás szakemberei képzést kapnak a szűrés és rövid intervenció alkalmazására t
a szolgáltatások fejlesztik a terapeuta-kliens kapcsolatát, rendszeresen gyűjtik a kliensek visszajelzését t
a szolgáltatók bevonják és támogatják a drogfüggő kliensek családtagjait t
a kormányzati és civil szervezetek együttműködnek t
kliensek, családok, közösség tagjai aktívan részt vesznek a fejlesztésben, és a közösség hozzáállásának megváltoztatásában t
addikció felfogása betegségként és a bizonyítékokon való ellátás erősítése

Közösség bevonása, részvétel és páciens irányítás

Drogfüggőség kezelésének alapelvei (UNODC-WHO)

A drogbetegek ellátásában szakmai irányelvek és egyes esetekben terápiás protokollok kerülnek alkalmazásra. Az egyes ellátások minimun-feltételei meghatározottak. Ezek közül a tárgyi feltételek esetében is vannak nehézségek, de a humán erőforrásokat nézve szintén nem egyszerű a helyzet. Nem a kínálat, hanem a források által biztosított kapacitások korlátozzák a megfelelő számú szakember alkalmazását. Az ellátók együttműködése javíthat a szakmai kapacitásokon, egy bizonyos határon belül. Így pl. munkavállalási – pályaorientációs tanácsadó, lelkész, egészségfejlesztő bevonására lehetőség van partnerség keretei között. A szolgáltatóknál működő minőségügyi rendszerek fontos része a kliens elégedettség, így lehetőség nyílik az igények és lehetőségek közelítésére. Az ellátások hatékonyságmérésére nincsenek megfelelő indikátor rendszerek, a szolgáltatott adatok nem alkalmasak az ellátás minőségének értékelésére.

Drogfüggőséget kezelő ellátások klinikai vezetése

A hazai ellátási rendszer egyik legnagyobb hiányossága ez a harmonizált integrált ellátás. Az akadályok sokszor nem az akarat hiányát jelentik, hanem sok esetben a humán erőforrás korlátait, a forráshiány miatt kialakuló, „forrás vadászatot”, valamint az információ-áramlást és egyéb közös tevékenységeket szabályozó standardok hiányát. A stakeholderek tekintetében a család, a szülők és rokonok kulcs szerepet játszanak a terápia hosszú távú sikerében, de az érintettek bevonása korántsem könnyű, különösen a felnőttkor küszöbén álló kliensek esetében. A drogkarrier egyik velejárója a kapcsolati háló átalakulása, a családi kötelékek hiánya vagy meglazulása, így egy már korábban megromlott kapcsolatot előbb újra kell építeni. Ez nagy erőfeszítéseket igényel a kezelők és a családtagok részéről is. A tágabb közösség támogatása nélkülözhetetlen a tartós reintegrációhoz, ennek gyakorlati reprezentációja problémás, bár a kezelési lánc egyre több szereplője törekszik a hozzátartozók közös munkába való bevonására. Sem a munkahelyek (még korábban foglalkoztatott drogfogyasztó esetében sem), sem az oktatási intézmények nem készek a gyógyult fogyasztók megfelelő támogatására.

Közösség bevonása, részvétel és páciens irányítás

Hazai helyzet Különös tekintettel Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye

Kezelési rendszer – politikafejlesztés, stratégiai tervezés, ellátások koordinációja Az ellátó rendszer kontinuuma, legalábbis ebben a projektben részt vevő két megyében jelen van, bár jelentős eltérések vannak a kapacitásokban és elérhetőségekben. A multidiszciplináris megközelítést alkalmazzák, aktív szerepet vállalnak a prevenciós programokban is. Szakmai felkészültségük, tapasztalataik kiegészítik a prevenciós szakemberek felkészültségét, javítják a programok hitelességét és segítik a szükségletek korai felismerését. Az alapellátás és a szakellátás közötti gyakorlati kapcsolat jelentős fejlesztésre szorul bár az alapellátás számára is rendszeresen biztosítottak az addiktológiai területre szervezett képzések. A kliens átadás ill. jelzőrendszeri szerep az alapellátás, családorvoslás területén nem elég gyakori.

Kezelési rendszer – politikafejlesztés, stratégiai tervezés, ellátások koordinációja Alkotóelemek t
kezelési politika t
kapcsolódás a prevencióhoz t
helyzetértékelés t
koordináció – egyensúly a különböző ellátások között t
ellátás kontinuuma t
multidiszciplináris megközelítés t
kapacitásbővítés t
minőségértékelés, monitoring, értékelés Tevékenységek t
politikai dokumentáció t
kapcsolatok a különböző ellátási típusok között – megelőzés, kezelés t
kezelési tervezés a drogproblémán és a közösségen alapul t
nemzeti, regionális és helyi szervek felelősek a kezelés, rehabilitáció biztosításáért, hatékony koordináció mechanizmusa kidolgozott t
alapellátás és speciális ellátás kombinációja elérhető, megfelel az érintett lakosságnak és a helyi forrásoknak t
multidiszciplináris team dolgozik t
megfelelő indító tréning valósul meg t
akkreditációs folyamatok

53

A szakfelügyeleti rendszer nem vizsgálja rendszeresen és személyesen a különböző ellátásokat (kivéve a minimum feltételek, a szakmai kapacitások), ehhez hiányoznak a források és kapacitások is.

Drogfüggőséget kezelő ellátások klinikai vezetése

Hazai helyzet Különös tekintettel Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye

Tevékenységek t
akkreditáció t
írott szolgáltatási politika, protokollok elérhetők, t
megfelelő személyzet t
HR politika (kiválasztás, toborzás, foglalkoztatás, teljesítmény monitoring, ezek ismertek) t
fenntartható források t
hálózati működés – a folyamatos ellátás érdekében t
monitoring rendszer t
megfelelő adatgyűjtés t
a szolgáltatás ismeri a trendeket t
a programok, szerepek, és eljárások rendszeres felülvizsgálatra kerülnek, monitorozási és értékelési folyamatok

Drogfüggőséget kezelő ellátások klinikai vezetése

Drogfüggőség kezelésének alapelvei (UNODC-WHO)

54

Ideális helyzet megfogalmazása a valós helyzet értékeléséhez A benchmarking folyamat egyik fontos lépcsője a referencia kerettábla,vagyis az ellátás ideális struktúrájának, feladatainak, szerepeinek feltérképezése. Követve korábbi koncepciónkat, az ajánlott/elvárható/megvalósítható eljárásokat a problémás drogfogyasztók szempontjából gyűjtöttük össze. Az ideális drog-ellátás kialakításához figyelembe vettük a nemzetközi dokumentumokat és a nemrégen megjelent szakmai protokollokat, valamint a nemzetközi szakirodalom ide vonatkozó információit.

idő/ célcsoport

korai elérés idő/ célcsoport

kezelés, ellátás rehabilitáció, utógondozás, reszocializáció

egyéni szint (kliens)

lakosság (környezet)

lakosság (környezet)

egyéni szint (kliens)

» Információs iroda » Alacsonyküszöbű konzultációs központ szolgáltatásai (közösségi, családi, kulturális programok szervezése) » Média anyagok megjelentetése » Internetes tájékoztatás » Speciális börtönprogram (prevenciós körletek kialakítása, ártalomcsökkentés, szűrés, tanácsadás) » Party szerviz (információ, elérés, tünetek enyhítése) » Támogató szolgálatok » Kortárs-segítés » Speciális önsegítő csoportok » Hátrányos helyzetű és más célcsoportra irányuló programok

» Alacsonyküszöbű ellátás tanácsadás, tájékoztatás, informálás (szerfogyasztás veszélyei, ellátási helyek, szociális támogatás, jogsegély), HIV-, hepatitis-, Tbc-, STD-prevenció, szűrés (HIV, hepatitis, Tbc, STD), tűcsere, óvszeradás » Krízisintervenció » Outreach (utcai megkeresés) » Drop in (Toppanj be) központ » Segélytelefon » Alacsonyküszöbű szubsztitúciós kezelés (agonista, antagonista szer helyettesítő, fenntartó kezelés)

» Egészségügyi alapellátás (rövid intervenció, szűrés, tájékoztatás, gondozás) » Szakellátás (komorbiditás és szövődmények ellátása, szomato-pszichoszociális ellátás, családterápia, gondozás) » Szociális alapellátás szolgáltatásai » Közösségi ellátás

» Rövid rehabilitáció » Hosszú rehabilitáció » Lakhatás elősegítése (átmeneti otthon, éjjeli menedékhely, lakóotthon) » Szociális támogatások » Védett-védő munkahely (célzott képzési-átképzési programok, munkahelyi integráció)

» Családtagok, hozzátartozók támogatása » Érdekképviselet » Speciális közlekedési szolgáltatások (hazajutás) » Szenvedélybetegek nappali intézménye

» Önsegítő csoportok » Érdekképviselet » Közösségi modellel dolgozó rehabilitációs, oktatási intézmények » Gyógyultak bevonása a megelőző, elérési programokba

szociális rendszer, törvényhozás, szakértés » Graduális, postgraduális képzés – addiktológus és más szakember számára » Kortárs-segítők képzése » Engedélyezési eljárások » Jelzőrendszer szabályozás » Szakmaközi-intézmények közötti megállapodások (integrált ellátás) » Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok koordinációs tevékenysége » Protokollok, szabályozások, módszertani levelek » Rendőrség, igazságszolgáltatás felkészítése – célzott képzések

szociális rendszer, törvényhozás, szakértés » Célzott képzési programok » Case management » Differenciált ill. integrált ellátás (speciális ellátás nők, nő gyermekkel, egyéb célcsoportnak) » Mentorszolgálat (nyelvi, kulturális, egyéb akadályok elhárítására)

» Képzés, átképzés » Jogvédelmi eljárások » Támogatási rendszer jogi szabályozása » Helyi közösségi stratégiák » BV, rendőrség, pártfogói rendszer együttműködése a kezelői rendszerrel

Stratégia » Helyi szintű stratégiai koncepció (pl. KEF) » Információs rendszer – adatgyűjtés » Rapid response (gyors válaszadás a helyileg megjelenő problémákra) » Integrált ellátásra vonatkozó stratégia (pl. alapellátás bevonása fenntartó kezelésre) kutatások, elemzések » Átfogó szűrési-gondozási program BV-intézményekben

Stratégia » Helyi, regionális koordináció » Ellátási rendszerek összehangolása » Drogprobléma mintázatának monitorozása » Helyzetértékelésre reagáló beavatkozások » Kezelési protokollok » Differenciált ellátási formák protokollja » Elfogadott jogszabályi háttér » Kutatási eredmények hozzáférhetősége » Finanszírozási szabályozás » Munkahelyi drogpolitika szabályozása » Népegészségügyi szabályozás

55

56

Felvetődik a kérdés, alkalmasak-e ezek az indikátorok az ellátás sikerének mérésére, rendelkezésre állnak-e, gyűjthetők-e? Legégetőbb kérdés azonban, hogy ismertek-e a célcso-

1. Az addiktológiában használt szakmai protokollok száma. 2. A képzett addiktológus szakemberek száma 3. A nyilvántartott problémás drogfogyasztók száma egy adott évben 4. Kábítószer-fogyasztókkal kapcsolatba lépő, szolgáltatásokat nyújtók száma 5. Kezeléshez jutás várakozási idő 6. Intervenciós programokban részvevő kábítószerfogyasztók száma 7. Szociális támogatást igénybe vevők száma 8.Az egészségügyi szolgáltatásokat igénybe vevő drogbetegek száma 9. Integrált ellátásban lévők száma éves szinten 10. Első kezelési igény (TDI) 11. Egy problémás drogfogyasztó kezelésbe kerülésének valószínűsége (kezelési arány) 12. Kezelésbe kerülési idő – a fogyasztás elkezdésétől a kezelésbe kerülésig eltelt idő 13. Várólistán lévők száma 14. Kezelésben részt vett problémás drogfogyasztók száma egy adott évben 15. Visszaesési arány (kezelés után) 16. Anonim szűrésben részvevők aránya 17. HIV/HB,CV fertőzött drogfogyasztók száma 18. Pszichiátriai szövődmények száma/aránya 19. A kezelésben/ellátásban eltöltött idő mértéke 20. Az egy főre jutó injektorok száma 21. tűcsere programok és bevontak száma 22. Fenntartó kezelésben lévők aránya a becsült célcsoporthoz képest 23. Fenntartó kezelésben bennmaradók aránya 24. Kriminalitás, életminőség, melléhasználat (fenntartó kezelésben lévőknél) 25. Büntetés alternatívájaként kezelt kliensek száma 26. Egy problémás drogfogyasztó rendőrségi nyilvántartásba kerülésének valószínűsége egy adott évben 27. Első alkalommal a rendőrségi nyilvántartásba került problémás drogfogyasztók száma 28. A kábítószer-fogyasztással összefüggő halálesetek aránya azok körében, akik problémás drogfogyasztóként szerepelnek a rendőrségi nyilvántartásban egy meghatározott időszakban. 29. A kábítószer-fogyasztással összefüggő halálesetek száma egy adott évben 30. A rehabilitációs otthonok férőhelyeinek száma. 31. Rehabilitációs programban részvevők visszaesése két éven belül 32. Az egy főre jutó kezelési ár 33. Az egy főre jutó detox és ambuláns kezelési költség

A siker-indikátorok kiválasztásánál megpróbáltunk minden olyan lehetséges mérőszámot számba venni mely valamilyen módon utalhat a kezelés végső sikerére. Benchmarking lehetséges indikátorok – kiválasztás alapja: relevánsak-e az adott folyamat mérésére, gyűjthetők-e, ill. vannak-e egyáltalán ilyen adatok, ki felelős az adatkezelésért, megyei/regionális szinten léteznek-e, beszerezhetők-e idősorosan, segítenek-e a jó vagy legjobb gyakorlatok kiválasztásában? (Egység, időkeret, fizikai kategorizáltság, költség, módszer.)

57

20 EMCDDA (1997). Annual Report of the State of the Drugs Problem in the European Union. Lisbon: EMCDDA.

port valós nagyságára vonatkozó adatok és lehetővé teszik-e az adatgyűjtési rendszerek az átfedések, ismétlődések kiszűrését? Az egészségügyi adatgyűjtési rendszerek általában nem fedik le az ország összes kezelőhelyét.20 Ahhoz, hogy a kezelési rendszer adatait hasznosítani tudjuk, az adatgyűjtési rendszerben szereplő kezelőhelyekről kell következtetni az összes kezelőhelyre. A lefedettségi arány becsléséhez ismernünk kell a drogfüggőket kezelő intézmények pontos számát. A lefedettségi arány nem azonos a kezelési aránnyal, ami a kezelésben lévő problémás drogfogyasztók arányát jelenti. A kezelés lefedettségi arányát nem könnyű megállapítani, miután a kezelőhelyek járóbeteg- és fekvőbeteg-ellátást is nyújthatnak, mint pl. drogfogyasztók kezelésére szakosodott kezelőközpontok, alacsony- és magasküszöbű szolgáltatók, általános pszichiátriai kórházak, orvosi rendelők és szubsztitúciós programok, valamint kisebb szubsztitúciós lehetőségek. A kezelő intézmények általában maguknak gyűjtik az adatokat, a kezelőhelyek többségét tartalmazó általános, egységes szempontok szerint működő adatgyűjtési rendszert kevés országban vezették be. Ezen kívül a duplikációkat sem lehet kiszűrni, miután sok drogfogyasztó többféle kezelő intézménnyel is kapcsolatba kerül. Az adatvédelmi törvények miatt sok európai országban nem alkalmazható egyéni azonosító a duplikációk megelőzése érdekében. A városokban élő drogfogyasztóknak több lehetőségük van kezelésben részt venni, mint a vidéken élőknek. Ezzel szemben a drogfogyasztás kezdete és a kezelésbe kerülés közötti látencia periódus rövidebbnek tűnik a kevésbé városiasodott területeken, mely összefüggésben lehet a vidék erősebb szociális összetartó erejével. Tehát a kezelőhelyekkel való kapcsolatba kerülés valószínűsége országos szinten nem állandó. Egyes kezelőhelyek kapcsolatban állnak egymással és továbbirányítják klienseiket. Halálozási adatoknál az alkalmazott definíciók és/vagy a nyilvántartási rendszerek nemcsak a különböző európai országok között mutathatnak nagy eltéréseket, hanem egy ország régiói, illetve városi és vidéki területei között is. Egy túladagolás bekövetkezhet véletlenül, szándékosan, vagy meghatározhatatlan okból. A véletlen túladagolások közé tartoznak egyrészt az absztinens időszakok után bekövetkező halálesetek, mikor a tolerancia megváltozott, valamint a metadon, vagy naltrexon használata közben bekövetkezett túladagolások. Akkor is a túladagolás tehető felelőssé, ha valójában a szer volt szennyezett. Mind a rendszeres, mind az alkalmi szerhasználók meghalhatnak túladagolás következtében. Ezen haláleseteket kódolhatják kábítószer-fogyasztással összefüggő haláleseteknek, vagy pedig légzésleállás miatt bekövetkezett halálesetnek. A kábítószer-fogyasztással összefüggő halálesetek közé tartoznak még a pszichotróp anyagok (az alkoholt kivéve) hatása alatt bekövetkezett halálos balesetek és a drogfüggőséggel összefüggő öngyilkosságok. A pszichotróp anyagok hosszú távú abúzusa, valamint a pszichotróp anyagok hatása alatt bekövetkezett erőszakos halálesetek is a definíció részét képezhetik. Fontos szempont, hogy hogyan működnek ezek a nyilvántartások, kik töltik ki a halotti anyakönyvi kivonatokat (patológusok, gyakorló orvosok). Hasznos információk nyerhetők még a drogtúladagolások esetén az elsődleges és másodlagos halálok kódolásánál alkalmazott gyakorlatból. Az általunk összegyűjtött indikátorok nagy része alkalmas lehet az ellátórendszer sikerességének mérésére, abban az esetben, ha rendelkezésre áll a célcsoport nagysága, ha az adatgyűjtés rendszeres, az átfedés kiküszöbölhető és a szolgáltatott adatok validak. Jelenleg azonban ezek hiányában sikerindikátorok alapján az összehasonlítást nem tudjuk elvégezni.

58

A szolgáltatások rendszerében több szinten kialakultak a szenvedélybeteg ellátás különféle formái. Mindkét megyében, így viszonylag színes válaszokat tud adni a szakma a rendkívül összetett drogprobléma kezelésére. Ugyanakkor az ellátás bizonyos pontjai régóta meglehetősen hiányosak, más pontokon viszont túlkínálat van kialakulóban, megint más területeken pedig a jelenség új kihívásaira a meglévő szervezetek még nem tudtak megfelelő választ adni, így az ellátás nem követi egyenletes eloszlással a valós helyi probléma nyomvonalát. A jogi, törvényi szabályozás adja meg a szolgáltatások kereteit, szabja meg a törvényesség határait. A szakmai tevékenység követelményeit és elvégzésének módozatait, pedig szakmai szabályozók – standardok, irányelvek, protokollok – írják le. Az addiktológiában továbbra is nagyon kevés szakmai protokoll áll rendelkezésre, az ellátás legtöbb kérdése még igen erősen vitatott és rendezetlen. A szervezeti és személyi feltételekben egyaránt átalakításnak kitett egészségügyi intézmények bizonytalansága kihat a szakmai munka minőségére is. Különösen a járó-, és fekvőbeteg-ellátás képviselői szenvednek az egészségügyi átalakítás hatásaitól és keresik a szerhasználók ellátásba juttatásának útját a folyamatosan változó ellátási körülmények között. A terápiás lehetőséget nyújtó szolgáltatásokon túl azonban egyik megyében sincs megnyugtató intézményi hálózat az utógondozásra szorulók kezelésére. Az észak-keleti régióban továbbra sem tudott megnyitni az a hosszú évek óta készülődő rehabilitációs ház, amely a drogbetegek komplex reszocializációját valósíthatná meg az egész Tiszántúlon. Mindkét megyére vonatkozóan biztosítani kell a drogbetegek komplex reintegrációját, reszocializációját megvalósító programok megfelelő számban és minőségben való rendelkezésre állását és finanszírozását. A Nemzeti Stratégia az európai trendekkel összhangban hangsúlyozza az ártalomcsökkentő szemlélet fontosságát a drogprobléma kezelésében. Az ártalomcsökkentő programok szerepe a HIV és hepatitis prevencióban mind az egyéni, mind a társadalmi károk mérséklése szempontjából fontos. Az elmúlt időszak fejleményeinek ellenére is azonban azt kell mondani, hogy az ártalomcsökkentés még nem tekinthető megfelelőnek sem regionális, sem megyei vagy városi szinten. Fejleszteni és működtetni kell a droghasználat szempontjából speciális célcsoportok szükségleteire reflektáló ellátási formákat, különös tekintettel a közösségi ellátásokra, valamint az alacsonyküszöbű, ártalomcsökkentő programokra. Az ellátást végző intézmények, szervezetek szakmai tevékenységük finanszírozását zömében a központi kormányzat (kábítószerügyi koordináció, NCA) által meghirdetett pályázatok révén tudják biztosítani. A korlátozottan rendelkezésre áll erőforrásokat hatásosan kell kihasználni, ugyanakkor nem minden esetben felel meg egymásnak a szakmai cél és a rendelkezésre bocsátott összeg, így átcsoportosításokra, új felállású feladat megvalósításra kerül sor, amely általában nem tudja maradéktalanul szolgálni az ellátott célcsoport aktuális igényeit. További nehézséget jelent a szolgáltatások tervezhetőségének és finanszírozhatóságának szempontjából, hogy a célcsoport valódi mérete ismeretlen az ellátást nyújtók előtt. A szenvedélybetegeket ellátó szervezetek ilyen körülmények között nehezen tudják szolgáltatásaikat az aktuális kliens-igényekhez igazítani. Természetesen ehhez hozzájárul az a tény, hogy a gyorsan változó kliens-igények pontos feltérképezését szolgáló felmérések, adatgyűjtési módszerek is kidolgozatlanok. A valós ellátási szükséglet pontos felmérése az illegális szerhasználat sajátos jellegéből fakadóan meglehetősen nehéz, de a kutatási adatokból valószínűsíthető, hogy a problémás drogfogyasztók túlnyomó többsége rejtve marad a szenvedélybetegeket ellátó szolgáltató rendszer előtt. Különösen az intravénás használóknak csak kis része kerül kapcsolatba a specifikus egészségügyi vagy szociális szolgáltatásokkal.

Konklúziók

59

További fontos szempont a droghasználók lehető legkorábbi elérése és az ellátórendszerbe való gyors bekerülésük. Ez a cél tovább erősíti az ártalomcsökkentő módszerek alkalmazásának fontosságát. A kezelési lánc különböző pontjain működő szervezetek fejlesztésre szorulnak ezen a területen. Mindebből kitűnik, hogy mennyire összetett kérdés az aktuálisan jelen lévő kliens-igényekhez igazodó szolgáltatások kialakítása. Nemcsak a célcsoportok valódi mérete ismeretlen, de nehéz feltérképezni a valós szerfogyasztó réteget összetételét, a dominánsan használt szereket, a fogyasztás módját, az érintettek életkorát. Ráadásul a kábítószefogyasztás körülményei mellett a fogyasztók kezeléssel kapcsolatos igényrendszere is változhat. A piaci viszonyok megkövetelik a hatékony, igénybevevő-orientált szociális szolgáltatást, ezzel fejlődésre sarkallják a szolgáltatókat. Működési feltételeik azonban az esetek többségében akadályozzák a kliens-igényekhez való rugalmas alkalmazkodást. A versenyhelyzet előtérbe helyezi az intézmények és a szolgáltatások összehasonlíthatóságát, az igénybevevői/ hozzátartozói elégedettséget, amelyet jelenleg egyetlen szervezet mér. Míg az egészségügyi intézmények (járó és fekvőbeteg-ellátás) humán erőforrásuk tekintetében viszonylag elfogadható helyzetben vannak, addig a szociális szféra égető szakemberhiányban szenved. A további fejlődés hátráltatója ezen a területen, hogy igen kevés a speciálisan addiktológiában képzett szakember. Ez adódik egyrészt a képzések hiányából, helyi szintű elérhetetlenségéből, másrészt a drogszakma egészségpolitikában betöltött szerény megbecsültségéből. Általános tapasztalat, hogy bár az intézményi szolgáltatások palettája jelentősen bővült az elmúlt években, az intézményi formák, az egészségügyi ellátás és a szociális munka, a rehabilitáció és a kezelés közötti kapcsolat gyengén fejlett. Megállapítható, hogy a kliensek elérése, az elérés hatékonysága az észlelő-, és jelzőrendszer tagjainak együttműködési intenzitásától, valamint a megfelelő információk késedelem és akadály nélküli, adekvát helyre történő áramlásától függ. A jelzőrendszernek nem csupán az információ közvetítésben, hanem a problémamegoldásban is kiemelkedő szerepe van. Ugyanakkor drogprobléma-érzékelési képessége fejlesztésre szorul. Az együttműködés az elterelésben működik a leghatékonyabban, mivel kidolgozott protokoll segíti a folyamat áramlását a szereplők között. A szociális szférában foglalkoztatottak humánszolgáltató intézményekkel és a civil szférával való kapcsolataik terén látszanak erőseknek, míg az egészségügyi ellátók egymással való kapcsolattartása lényegesen fejletlenebb. Az együttműködést leggyakrabban akadályozó tényezők között szerepelnek a szemléletbeli eltérések, az erős szakmai ellenérdekeltség, a kompetenciahatárok eltolódása, a kölcsönös kliens-irányítás elmaradása, az információhiány, ill. az információáramlás akadozottsága. Esetre koncentráló intézményi együttműködés (case-management) egyik megyében sem indult fejlődésnek. Az együttműködés hatékonyságának növelésében fontos szerep juthat a több szakterületet érintő interdiszciplináris megközelítéseket alkalmazó, szakmai együttműködést erősítő programoknak.

60

61

În decembrie 2000 Parlamentul ungar a acceptat documentul intitulat „Strategie naţională pentru reducerea problemei drogurilor“. De atunci acest document reprezintă baza conceptuală a politicii naţionale în problematica drogurilor. În cadrul Strategiei naţionale sunt evidenţiate pe langă planul de acţiune de lungă durată, și principiul echilibrului între cerere și ofertă, și regionalizarea și implicarea societăţii la fiecare nivel. Cei 4 piloni principali ai programului sunt: comunitate și colaborare; prevenire; tratament si reabilitare; si reducerea ofertei. Pentru atingerea obiectivelor și a prevederilor Strategiei naţionale este necesar sprijinul și colaborarea întregii societăţi. În același timp, existenţa Strategiei nu este o garanţie că politica în domeniul drogurilor se va baza pe principii asemănătoare în cazul guvernelor care se succed, așa cum nu este o garanţie nici faptul că punctele lor de vedere politice, financiare, profesionale/experţilor se vor completa. În lipsa acestor garanţii, în locul coeziunii sociale ne putem aștepta la apariţia unor eforturi contrare și care se pot anula unele pe altele. În lipsa colaborării sociale nu se poate consemna un pas inainte pozitiv in ceea ce privește ariile deficitare din cadrul Strategiei Naţionale: nu se realizează în mod corespunzător prevenţia – nu va fi eficientă –, serviciile sociale și de sănătate rămân subdezvoltate și inadecvate iar informarea și sensibilizarea populaţiei rămâne în urma faţă de nivelul dorit. Strategia Naţională s-a bazat pe imaginea obiectivă a unei societăti fara droguri care a fost enunţată în acordul ONU. Din păcate însă în deceniile care au trecut, această imagine a societăţii a devenit o utopie care s-a erodat în timp iar experienţele acumulate au degradat-o. Ca o strădanie nouă, reducerea efectelor nocive la consumatorii de droguri devine parte a experienţei profesionale sau, cel putin, discursul de specialitate încearca să o ridice la un nivel de temă centrală. „Viziunea de reducere a efectelor nocive ale consumului de droguri este în concordanţă cu realitatea. Cei care acceptă această viziune pleacă de la premisa că dacă există deja persoane care se drogheaza acestea trebuie să o facă cu urmări nocive cât mai reduse“. O imagine amplă si reală a situaţiei actuale se conturează, în urma discuţiei purtate între Topolanski Iacos și Saroși Peter, pe contradicţia ideologică dintre „reducerea efectelor nocive“ pe de o parte și „pe lipsa totală a consumului din societate“, pe de cealaltă parte. In timpul discutiei s-a conturat imaginea unui sistem de asistenţă scump care nu asigură drepturile de bază ale cetăţeanului, nu se ridica la un nivel corespunzător, nu are o acoperire si accesibilitate corespunzătoare, nu este suficient de diferenţiat și nu răspunde într-un mod corespunzător la nevoile reale ale clientului. Conform estimărilor această situaţie are ca efect faptul că doar 15% dintre consumatorii de droguri cu probleme ajung în sistemul de tratament (marea majoritate a consumatorilor nu primesc tratamentul adecvat și ajung ocazional sau chiar „obligat“ în sistemul de asistenţă și de cele mai multe ori aceste tratamente au o calitate precară). Topolanski susţine că „mijloacele de reducere a efectelor nocive ale consumului de droguri, care stau la dispoziţia utilizatorilor, au o acoperire redusă, (...) viziunea social-politică în problematica drogurilor orientată către abstinenţă conduce la multe disfuncţii și atrage

Provocările sistemului de asistenţă pe probleme de droguri în lumina necesarului clientului

62

Punctul de pornire a cercetarii noastre l-a reprezentat căutarea focusului activităţilor locale în problema drogurilor. Am enunţat ideea că în eforturile orientate către prevenirea consumului de droguri, tratamentul dependenţei, respectiv în activităţile orientate către reabilitare nu stau obiecte (ex: droguri) și principii (de ex. problema drogurilor), nu stă nici societatea ci individul. Individul este acela care poate parcurge pană la capăt stagiile consumului de droguri; individul intră în relaţii cu organizaţii, iar eficienţa tratării problemei legate de consumul de droguri depinde de calitatea colaborării între individ și organizaţii. Ca urmare a acestui fapt a devenit clar că dezvoltarea sau crearea unei organizaţii sau instituţii trebuie realizate pornind de la punctul de vedere al individului. Găsim că este propice definirea în acestă manieră a elementului esential al sistemului de asistenţă, deoarece în procesul formării sistemului instituţional, respectiv în principiile de funcţionare informale a acestui sistem apare deseori acea „așteptare“ ca individul (clientul) să se acordeze la organizaţiile care oferă ajutor, adică primează existenţa organizaţiei dar calitatea de functionare a ei este secundară. Prin poziţionarea individului în centrul sistemului se pot evita dupa parerea noastra astfel de „devieri“. Modelul groapă descris anterior prezintă „cariera de droguri“ a individului ca o mișcare orientată în jos (de la „droguri usoare“

„Modelul groapă“

după sine multe efecte nocive“. Este relevant însă acordul, celor doi, cu privire la faptul că vindecarea prin abstinenţă totală nu este doar imposibil de mentinut ci este chiar nocivă. Discursul pe marginea politicii în domeniul drogurilor trebuie să se concentreze pe evaluările făcute cu privire la starea de sănătate a populatiei, pe numarul anilor trăiţi în calitate (ani calitativi câștigaţi) și pe îmbunătăţirea calitativă a stării de sănătate. Pacienţii nu vor consuma timp îndelungat droguri dacă ajung în sisteme de asistenţă care se completează între ele. A deveni abstinent este un rezultat firesc și plin de bucurii pentru aceia care reușesc să atingă acest nivel. Deși nu există societate lipsită de droguri, obiectivul, la nivelul individului, ar trebui să fie un mod de viaţă lipsit de droguri – a declarat Topolanski Elementele fundamentale ale funcţionării sistemului de asistenţă se caracterizează așadar pe: calitate, voluntariat, accesibilitate și o asistenţă continuă și integrală. Tratamentul este bun daca este suficient de diversificat iar pe lângă formele de asistenţă orientate către reducerea efectelor nocive (mai directe sau mai indirecte) – de urgenţă și de substituţie – apar și formele de asistenţă orientate către abstinenţă. In lumina celor de mai sus, una dintre cele mai importante întrebări care astăzi se pot pune este, în ce masură corespunde concepţiei enunţate în strategia naţională, sistemul de asistenta pus la dispozitie, pe de o parte, și structura prezentă a sistemului de asistenţă, pe de cealalta parte (adică în ce masură serviciile, respectiv accesibilitatea și calitatea lor se întâlnesc cu nevoile sociale reale). Referitor la cea de-a doua întrebare, în prezentul studiu prezentăm rezultatele proiectului INTERREG numit „Parteneriat transfrontalier pentru tratarea eficienta a problemei drogurilor“. In cercetarea înteprinsă în anul 2007 am folosit elemente calitative și cantitative. În evidenţierea raportului dintre sistemul de asistenţă și necesităţile clientului ne-am bazat pe analiza așa numitelor cercetări survey, pe un eșantion mare care a cuprins vârsta limită de debut în consumul de droguri pe de o parte, iar pe de altă parte ne-am sprijinit pe analiza de conţinut a interviurilor luate în focus-grupuri de la utilizatorii de substanţe ilicite. grafika: Vass Richárd © 2005

63

Conform modelului „groapă“ cariera drogurilor (evoluţia în ceea ce privește consumul)aidoma unei vieţi încărcate cu alte dependenţele – are ca punct de plecare o nevoie (nevoi) care nu a fost satisfacută de o perioadă lungă de timp. De-a lungul unei vieti toata lumea se confruntă cu lipsuri și nevoi nesatisfacute, cu probleme mai mici sau mai mari însă capacitatea de rezolvare a problemelor, rezistenţa la conflicte și capacitatea de tratare a lor, alegerea deciziilor bune sau rele și sistemele de sprijin naturale (familie, prieteni) asigură multora o viaţă independentă, echilibrată, de lungă durată. În măsura în care individul își rezolvă cu succes conflictele și problemele, personalitatea lui urcă pe un nivel mai înalt. Insuccesul în rezolvarea problemelor, respectiv evidenţierea permanentă a problemelor nerezolvate are un

Segítő-gyógyító támogatás = Sprijin oferit în vindecare-ajutor Kívülről kínált alternatívák = Alternative oferite din afară Pozítiv minták = Exemple pozitive

Tartós hiány = Lipsă durabilă Pótszer = Substanţă de substituţie Kiprobálás = Încercare rendszeres fogyasztás = Consum regulat Változás = Schimbare Függőség = Dependenţă Ideiglenes és szubjektív jól-lét = Stare de bunăstare temporară și subiectivă

1. ábra. A gödör-modell

individul ajunge la „droguri grele“) în același timp menţine organizarea ierarhică a sistemului instituţional care oferă sprijin (fig nr.1).

64

efect contrar: slăbesc individul, îi reduc posibilitatile și mai mult decât ar trebui, prin efectul lor, împing individul, care se zbate sub presiunea necesităţilor nesatisfacute, către o resursă exterioară, mai mult decât ar trebui. După opinia noastră aceasta este mecanismul formării dependenţei chiar și atunci când vorbim de o dependenţă chimică (drog, alcool, nicotină) dependenţă în comportament (ex: jocuri), dependenţă de partener sau chiar dependenţă de instituţie. Căderea în groapă începe atunci când individul suferă de o lipsă indelungata în satisfacerea unei nevoi: zi de zi nu-i sunt satisfacute nevoile, lipsește starea de echilibru precum și fericirea, indiferent ce înseamnă pentru el aceste noţiuni, respectiv aceste sentimente. In clipa în care individul nu este capabil sa se confrunte în mod independent cu lipsurile sale, poate intra în sistemul instituţional de asistenţă. Individul în funcţie de condiţiile în care trăiește are pretenţii concrete de la instituţii: să fie ajutat ca sa înceteze starea lui de „lipsă (nevoie) durabilă“. La acest nivel organizaţiile trebuie să înlocuiască sau să întărească elementele lipsă, slabe sau cele naturale a sistemului de asistenţă, tehnicile care rezolvă conflictele și problemele trebuie să fie îmbunătăţite, numărul redus al alternativelor din prezent să crească prin comportament, valori și obiective sau chiar alternative la nivelul comunităţilor care să accepte individul. La acest nivel activitatea preventivă are o arie largă. Primul nivel îl găsim deosebit de important atât din punct de vedere al individului cât și al instituţiei întrucât „lipsa“ încă nu s-a transformat într-o „calitate“ mult mai greu de tratat, adică în dependenţă. Mai mult decat atât, instituţiile și organizaţiile care își desfășoară activitatea la nivelul de bază a sistemului sunt în drept să funcţioneze (înfiinţarea lor este îndreptăţită) deoarece de serviciile pe care le oferă pot beneficia indivizi care au nevoie de sprijin, de acceptarea comunităţii, chiar și în situaţiile în care acești indivizi dispun de modele de succes în de rezolvarea problemelor. În cazul în care individul căzut în groapă, trăind deja la nivelul lipsurilor durabile, nu primește sprijin sau spre ghinionul lui mediul său, respectiv grupurile de care aparţine, îi oferă alternative deviante, foarte repede acesta își va trata starea de disconfort cu substante adictive. Considerăm adictivă orice substanţă chimică sau model de comportament care cauzează o bunastare subiectivă și temporară care proiectează „individul în nori“ în timp ce în viata de zi cu zi nu are lor o schimbare reală. Încercarea substanţei adictive, respectiv utilizarea regulată duce la schimbări de natură psihică și/sau fiziologică în funcţie de proprietăţile biochimice ale substanţei și împrejurările consumului. Din acest moment putem vorbi de dependenţă. Din punct de vedere organizatoric schimbarea continuă reprezintă linia de demarcare. Insă aceasta linie de demarcare nu este conturată clar deoarece în multe cazuri aceași organizaţie este capabilă să reacţioneze corespunzător și în cazul consumatorilor de substanţe adictive începători și în cazul dependenţilor sau, dimpotrivă, se poate focusa mai bine pe grupuri ţintă date. Organizaţii diferite utilizează aceleași mijloace. Pentru aceasta în modelul nostru am reprezentat: activităţile diferitelor organizaţii care depășesc limitele stabilite de situaţia/ starea din „groapă“ a individului (ex. dacă individul necesită o terapie medicamentoasă el beneficiază de mai multe servicii: evaluare și consiliere socială). Faţă de cele prezentate mai sus, pentru o înţelegere mai bună a modelului, ne vine în ajutor una din noţiunile cheie ale muncii sociale și anume abilităţile/competenţele sociale. Aici merită să amintim o noţiune cheie similară din domeniul dezvoltării sănătăţii „empowerment“ care oferă individului capacităţi și aptitudini. Rolul organizaţiilor este de fiecare dată aceea de a-l face capabil pe clientul căzut în groapă să urce un nivel. Nu se poate considera un succes dacă împiedicăm doar continuarea alunecării lui, deoarece atunci se întâmplă ca în loc de dependenţa chimică să se formeze dependenţa faţă de organizaţie. Pentru aceasta individul care își pierde treptat „capacitatea de independenţă“ trebuie să înveţe din nou – și 65

Persoanele care au participat la activitatea de cercetare din focus-grupuri au fost recrutate pe bază de voluntariat dintre clienţii trataţi în sistemul de asistenţă. Toate persoanele selectate au beneficiat de servicii de prevenire-informare. Din 8 focus-grupuri planificate s-au realizat 7 (4 în judeţele Hajdu-Bihar și 3 în Szabolcs-Szatmár-Bereg). În cele 7 focus-grupuri și-au exprimat opinia 62 de persoane toţi bărbaţi ceea ce nu este surprinzător deoarece dintre toţi cei care participă la reabiltare 89% sunt barbat,i raportat la numărul femeilor. În cercetare am urmărit legăturile dintre tipul domiciliului clientului și caracterul consumului de droguri pentru a vedea în ce masură persoanele cuprinse în cercetare folosesc substanţe ilegale în funcţie de acești itemi. În unele focus-grupuri am urmărit să creăm grupuri

Definirea şi componenţa focus grupurilor

Cercetările pe eșantion mare efectuat în rândul acelor categorii care încep consumul de droguri – adolescenţii - au avut loc în școlile generale și medii din Debrecen și Nyiregyhaza. In ambele locuri reprezentativitatea a fost asigurată de către eșantionul aleator. Jumătate din cei cuprinși în eșantion trăiesc în reședinţele de judeţ iar cealaltă jumătate provin din celelalte localităţi ale judeţelor. Cele 2 cercetări conţin și elemente diferite – grupele de vârstă atrase în cercetare, structura și întrebările chestionarelor - dar rezultatele sunt comparabile, avand în vedere că s-a utilizat un chestionar standard în cazul cercetarii din Nyiregyhaza (Health Behaviour in School-aged Children, pe scurt HBSC), la nivel internaţional și compară comportamentul privind stilul de sănătate al celor de vârstă școlară. Acest model se utilizează în ţara noastră din anii ´80. Experţii din Debrecen au întocmit chestionarul astfel încat rezultatul cercetarilor să fie comparabil cu rezultatul cercetărilor HBSC și ESPAD. În cazul cercetării din Debrecen s-au aplicat chestionare în 61 de scoli generale și medii. Educatorii între egali și ajutătorii între egali au căutat 2512 tineri. În grupul ţintă 95,7% au fost elevi ai claselor VIII-X (deci vârsta de 14-16 ani). Pentru o utilizare a cheltuielilor mai facilă și eficientă, colectarea datelor din Nyiregyhaza s-a realizat printr-un chestionar on-line care a putut fi accesat prin website-ul KEF-ului din localitate. Conform eșantionării realizate, chestionarele au fost completate de 3633 de elevi supravegheaţi de profesorii din școli. Proporţia completării este de 60% faţă de numărul de elevi ai școlilor aleși în eșantion. Întrebarile fără răspuns, respectiv numarul celor care au refuzat completarea chestionarului pot cauza probleme semnificative, la o singură școala profesională, în cazul în care s-ar dori extrapolarea datelor la acesta școală.

Esantionul cercetarilor survey

Substanţă şi metode

acest proces de învăţare reprezintă mereu altceva la diferitele niveluri ale gropii (de decădere). (Și) pentru aceasta este nevoie ca organizaţiile care oferă ajutor să fie diverse. Precum se poate vedea capacitatea de a depăși situaţia este o noţiune cheie, care alături de schema organizaţiei împărţită pe nivele, reacţionează la necesităţile clientului și pune accent pe independenţa individului; adică activitatea organizaţiilor care oferă servicii de ajutor trebuie de așa manieră orientată încât individul să ajungă să se bazeze din ce în ce mai mult pe resursele și puterea proprie.

66

Rezultatele celor 3 cercetari de mai sus – de la Debrecen, respectiv survey de la Nyiregyhaza precum și focus-grupurile din cele 2 judeţe – conform „modelului groapă“, nu se interpretează doar la nivelul serviciilor accesibile consumatorilor de substanţe ci ne străduim să enunţăm necesităţile care pot să apară pe parcursul vieţii consumatorului și răspunsurile oferite de către instituţii. În primul rând am evaluat atitudinile individuale, pe urmă legăturile în cuplu făcând referire la factorii de protecţie ai sistemului de sprijin natural și la factorii de risc care se conturează în relaţiile de cuplu. În final am analizat necesităţile din domeniul prevenţiei, apoi sistemul de asistenţă al consumatorilor de droguri, toate acestea în lumina răspunsurilor date de cei chestionaţi.

Rezultatele cercetarii

omogene în funcţie de 2 variabile: tipul domiciliului clientului („reședinţă de judeţ“ și „alte localităţi“) și specificul consumatorilor de droguri (consumatori ocazionali sau regulaţi). Am selectat domiciliul conform ipotezelor cercetării, împărţind consumatorii în funcţie de locul de domiciliu: „reședinţă de judeţ“ și „celelalte localităţi“, conform unei divizări dihotome. Conform acestei divizări pot fi detectate la consumatori necesităţi, solicitări și posibilităţi diferite, în funcţie de localitate sau gravitatea consumului; e posibil ca cei care trăiesc în localităţi mici sunt mai puţin afectaţi de consumul de droguri sau în cazul în care există riscul, la fel ca în cazul celor care trăiesc în localităţi mai mari, diferenţa constă în faptul că aceștia nu prea au posibilitatea să acceseze servicii conforme necesităţilor lor (nu există sau sunt greu accesibile); cei care trăiesc în localităţi mici sunt defavorizaţi în ceea ce privește programele alternative și serviciile corespunzatoare (în cazul în care acestea există sunt accesibile mai mult celor care trăiesc în reședinţa de judeţ). La stabilirea specificului consumatorilor am luat în considerare frecvenţa cu care este consumat drogul. Clienţii care au fost aleși ca subiecţi ai cercetării au ajuns în grupul consumatorilor ocazionali sau regulaţi în urma unei evaluări a stării actuale și pe baza diagnozei adictologice. La evaluarea rezultatelor au fost luate în considerare acele informaţii care au relevat experienţa personală directă și modelul de consum. În evaluarea problemelor legate de consumul de droguri am presupus că, consumatorii ocazionali dispun de informaţii mai puţine decat cei obișnuiţi care dispun de informaţii mai multe și experienţă mai mare. Pe baza acestei ipoteze am utilizat ca a doua caracteristică: intensitatea consumului fapt pentru care am inclus în grupul consumatorilor ocazionali pe aceia care consumă droguri la interval de 2 săptămâni -1 lună sau mai rar ori legat de un eveniment special. Am inclus în acest grup și acei clienţi care au consumat marijuana doar o dată sau de două ori și care au ajuns în sistemul de tratament în urma unei intervenţii poliţienești. Am inclus în grupul consumatorilor regulati acele persoane care consumă una dintre substanţele ilicite cel putin o dată pe săptămână însă consumul lor nu atinge criteriile consumului de droguri problematic iar în urma evaluarii stării de fapt nu s-a constatat dependenţa. În funcţie de cele 2 caracteristici ale consumatorului (domiciliul/sau locul unde trăiește și nivelul consumului) s-au format următoarele grupuri: 1. Consumatori ocazionali din orașe mari 2. Consumatori ocazionali din localităţi de mărime medie și mică (judeţene) 3. Consumatori obișnuiţi din orașe mari 4. Consumatori obișnuiţi din localităţi de mărime medie și mică (judeţene)

67

Există informaţii obiective și unele mituri în ceea ce privește consumul de substanţe ilicite. Cand au analizat miturile realizatorii studiului survey din Debrecen au acordat atenţie și atribuirii cauzalităţii (interioare și exterioare) constatate. Printre cauzele exterioare se evidenţiază efectele proceselor sociale iar printre cauzele interioare apar interesele, voinţa, intenţiile individuale cu care consumatorii de droguri își motivează acţiunea. Cea mai acceptata cauză atribuită la nivelul intervievaţilor învinuiește consumatorul. 92% dintre elevi sunt de parere ca drogul nu este o rezolvare indiferent de gravitatea faptei cu care se confruntă persoana. În concluzie, conform opiniei intervievaţilor, tinerii ajunși într-o situaţie de viaţă defavorabilă de multe ori aleg să consume droguri cu scopul de a evada. În același timp sunt de acord ca drogurile nu rezolvă problemele, 77% dintre ei susţin că drogurile sunt mult mai periculoase decat alcoolul și tutunul (tab.1)

a.) Informatii si mituri referitoare la problema drogurilor la esantionul din Debrecen

Mergand pe urmele lui Allport, literaratura de specialitate social-psihologică a considerat atitudinea tinerilor faţă de consumul de substanţe ca o „stare de disponibilitate“ ce pregătește acţiunea. În zilele noastre atitudinea reprezintă mai degrabă o aliniere sau raportare durabilă la un obiect, persoane sau idee adică atitudinile sunt procese sufletești poziţionate în câmpul social care determină comportamentul individului în societate. Atitudinea are o compoziţie formată din 3 elemente: 1. cunoștinţe, viziuni, componente cognitive raportate la obiectul atitudinii. La nivelul persoanei apar cunoștinţele obiective și valabile. 2. ideile, gândurile care se referă la obiectul atitudinii sunt elemente afective – bun-rău, corect-incorect. Este elementul de atitudine care motiveaza, stimuleaza comportamentul de consum. 3. Componentele mentale ale atitudinii (cognitive și afective) se leagă de comportament într-un oarecare mod (la nivelul posibilităţilor sau chiar la nivel real). Conţine metodele de procedură referitoare la comportament. În atitudinile și stările de spirit ale consumatorilor legate de problema drogurilor se poate urmări aceasta divizare in 3. Din cauza ilegalităţii drogurilor înregistrarea formelor și manifestarilor de comportament în momentul consumului se confruntă cu greutăţi metodologice serioase. Din aceasta cauza la cercetarea din Debrecen s-a încercat completarea acestei deficienţe metodologice luând în considerare formele și manifestarile de comportament viitoare ale consumatorilor, care se pot prognostica.

Atitudini faţă de consumul de substanţe ilicite

14 36 21 43 26

76

38

67

43

61

67 49 55 71 58 52 77

18

27

26

19

28

31

16

39

13

77

40

5

92

Nu sunt de acord

Exterioare

Interioare

Interioare

Interioare

Exterioare

Exterioare

Interioare

Exterioare

Interioare

Exterioare

Exterioare

Exterioare

Exterioare

Exterioare

Interioare

Cauza atribuita

68

Se pot trage concluzii deosebit de importante dacă acceptul sau refuzul diferitelor fapte (prezentate în tabel) se analizează separat și pe urmă sunt comparate. Aceasta analiză este obligatorie în stabilirea necesităţilor în ceea ce privește măsurile de prevenţie. Este interesant că elevii din Debrecen refuză consumul marijuanei în mod frecvent sau repetat dar, în același timp, încercarea ei nu o consideră la fel de stigmatică. Este evident că se tolerează consumul de alcool – într-o măsură corespunzatoare în societatea adultă – berea și beţiile ocazionale sunt acceptate de 2/3 din elevi (Tab nr.2).

7

17

14

11

19

24

15

20

13

14

12

26

9

10

3

Nu stiu

b.) Componentele emoţionale ale problemei consumului de droguri la eșantionul din Debrecen

Nu e voie să se încerce doar drogurile cu adevarat puternice; marijuana nu aparţine acestora Dacă s-ar legaliza drogurile uşoare s-ar putea reduce comerţul cu droguri Drogul este aşa cum alcoolul a fost pentru generaţia anterioară Este de înteles că tinerii aflaţi în situaţii disperate se orientează către droguri E de prisos sa se cheltuiască atâţia bani pentru tratament, consumatorii de droguri îşi merită soarta Nu există drum de întoarcere nici atunci când cineva încearcă doar drogurile usoare Consumul de droguri face parte din distracţia modernă

Nu tinerii care consuma droguri sunt infractori ci dealerii

Drogul nu este o rezolvare indiferent de gravitatea situaţiei în care ajunge persoana Consumul de droguri este mult mai periculos decât alcoolul sau tutunul Legalizarea drogurilor uşoare ar mări consumul Fiecare cultură are drogurile sale, trebuie doar să se ştie cum să fie utilizate Consumatorii trebuie pedepsiţi drastic că doar în acest fel se poate reduce consumul de droguri Consumul de droguri nu se poate reduce Cine are un crez solid nu se atinge de droguri

Sunt de acord

Tabelul 1: Părerea tinerilor din Debrecen vis-a-vis de comportamentul și miturile legate de problema drogurilor

80

72

10

17

24

58

41

17 42 26 33 30

37

16

19 18 51 55

18

6

Dezaprob

5

7

6

35 51 9 9

34

43

74

Dezaprob accentuat

5

4

12

4 4 7 5

8

4

2

Nu ma pot pronunta

69

Tinerii din Debrecen au fost întrebaţi despre probabilitatea întâmplării unor evenimente pe parcursul vieţii lor. Răspunsurile care au prognosticat aceste evenimente reflectă valorile de viaţă actual al tinerilor și cât sunt de deschiși și curioși faţă de diferite acţiuni.

c.) Prognozele de acţiune referitoare la viitor în cazul eșantionului de la Debrecen

Cercetatorii studiului relevă faptul că diferă semnificativ părerea elevilor din cadrul diferitelor tipuri de scoală și de clase vis-a-vis de formele de comportament care periclitează sănătatea. Cei mai toleranţi faţă de aceste forme de comportament sunt elevii claselor a X-a din cadrul școlilor profesionale. În concluzie se poate spune că măsura refuzului, în fiecare caz, descrește dinamic de la vârsta de 14 până la 16 ani atunci când există posibilitatea ca tinerii să fi intrat deja în contact cu alcoolul, tutunul și drogurile ilicite. Refuză, într-o proporţie mare, consumul diferitelor substanţe atâta timp cât aceste substanţe nu fac parte din „cultura vârstei“, însa în cativa ani, crește șansa ca tinerii să cumuleze cunoștinţe de la colegii lor sau din mediul în care trăiesc, și astfel ajung ca ei înșiși să experimenteze substanţele și ca urmare devin mai tolerabili faţă de consumul de droguri. Aceasta schimbare de atitudine nu poate fi considerata, în toate cazurile, absolut valabilă deoarece și în rândul celor din clasa a VIII sunt mulţi elevi toleranţi faţă de cei care au încercat să fumeze (47%) sau faţă de cei care consumă bere zilnic (50%). In grupele de vârstă nu este o diferenţă semnificativă nici în aprecierea consumului de droguri. Încercarea de a consuma marijuana nu este condamnată de: 13% dintre elevii școlilor generale, 24% dintre liceeni și 21% dintre elevii școlilor profesionale. În același timp însă utilizarea regulată a drogului este puţin tolerată în diferitele categorii de vârstă (6%–6%–7%).

Dacă fumează mai multe fire de tigară de marijuana săptamanal Fumează un pachet de tigări pe zi Dacă nu utilizează câteodată măsuri de protecţie în actul sexual Dacă se îmbată săptămânal Dacă încearca tigară cu marijuana Dacă beau 1-2 pahare de bere pe zi Dacă fumează câte o ţigară Dacă nu respectă principiile alimentaţiei sănătoase Dacă se îmbată de 1-2 ori pe an Dacă beau 1- 2 pahare de bere pe săptămână

Nu dezaprob

Tabel nr. 2: Dezaprobarea diferitelor forme de comportament nocive pentru sănătate în cazul tinerilor din Debrecen (procentele sunt rotunjite)

18

30

7

17

8

2

8

8

5

14

5

1

11

23

34

21

43

41

30

26

24

Putin probabil

84

61

27

63

14

26

9

5

5

Nu cu siguranta

2

3

8

4

5

7

6

6

7

Indecis

70

procură informaţiile despre droguri şi efectele lor?“. Se conturează ideea conform căreia un grup între egali este cea mai importantă sursă de informaţii. Tinerii cumulează cunoştinţele

…Prima intrebare care se impune atunci când analizăm atitudinea tinerilor este „de unde îşi

Cercetarea focus-grupurilor evidenţiează date referitoare la formele de manifestare care se pot constata la consumatorii de substanţe. Pentru caracterizarea formelor de manifestare a consumatorilor de substanţe ilicite evidenţiem 3 elemente din cercetarea referitoare la consumatorii de substanţe ilicite în cadrul proiectului intitulat „Parteneriat transfrontalier pentru tratarea eficientă a problemei drogurilor“: 1. Informaţiile și miturile referitoare la consumul de droguri 2. Prevalenţa consumului de droguri 3. Opiniile consumatorilor cu privire la cauzele consumului de droguri 4. Opiniile despre droguri, urmările consumului și perceperea pericolului

d.) Formele de manifestare și atitudinea consumatorilor de droguri

Pe baza prognozelor de acţiune analiștii au separat 3 grupe cu ajutorul analizei clusterelor. Grupul cel mai mare este grupul celor „cumpătaţi“ 48%. Ei refuză cele mai multe evenimente deviante dar nu declară categoric că alimentatia sanatoasă este importantă în viaţa lor și nici adoptarea unui mod de viaţă sănătos în toate. 32% dintre cei intervievaţi sunt cei „sănătoși sportivii“; aceștia se vor feri chiar mai bine decât cumpătaţii să-și pericliteze sănătatea, ei sunt aceeia care nu intenţionează să consume nici alcool, nici ţigări și nici droguri. Al treilea grup sunt „hedoniștii“ (20%) care probabil vor apela la diferite forme de devianţă dar refuză și ei consumul drogurilor puternice.

37

49

36

Probabil

18

13

Găsesc un „ton“ comun cu fiecare om

Respect legile în fiecare caz Săptămânal, de mai multe ori, voi bea 1-2 pahar de bere sau vin Voi avea grijă mereu ce mănânc Voi încerca ţigara cu marijuana Nu beau deloc alcool şi nu fumez niciodată Voi fuma zilnic 10 sau mai multe fire de ţigări Voi încerca şi droguri mai puternice

28

Sportul regulat va face parte din viaţa mea

Foarte probabil

Tabel nr 3. Evenimentele probabile nominalizate de cei intervievaţi

„Dacă ai intrat în oricare discotecă fiecare a fost atins, 70% din comunitatea de acolo a fost atinsă (de efectul drogurilor), consumând cu cola. Am văzut pentru că stiu eu cum arăt....am văzut pe ei“. 71

prezent aproape fiecare tânăr a încercat un tip de drog indiferent de vârstă, sex, tip de şcoală sau tip de muncă prestată. Consumul de droguri este o modă răspândită la modul general într-o masură atât de mare încat tinerii o consideră o parte firească a vieţii lor. În cercul lor de cunoştinţe aproape toată lumea consumă droguri astfel primeşte legitimitatea grupului iar consumul este considerat un păcat care se iartă. Consumatorii de substanţe ilicite din Szabolcs (încă) nu văd consumul de droguri ca fiind atât de răspândit sau încă nu le este caracateristic să-şi creeze, prin supradimensionarea răspândirii consumului de droguri, o scuză pentru propriul lor consum. Ei reprezinta 70–80% din tinerii care încearcă şi consumă iar dintre aceştia se estimează că 10–20% sunt fete.

†Conform informaţiilor provenite de la tinerii din Hajdu-Bihar care consumă droguri în

referitoare la consum şi efectele sale, în special din discuţiile lor cotidiene. 90% din cunoştinţele lor despre droguri le procura unul de la celalalt iar restul de 10% le acumulează de pe internet sau din filmele legate de droguri într-o măsură sau alta. În legatură cu consumul de droguri ilicite apar nu numai informaţii obiective ci și mituri. Un segment semnificativ al sistemului de mituri, o reprezintă imaginaţia diformă a consumatorului vizavi de problemă. Primul element al acestui sistem îl reprezintă evaluarea diferenţiată a șansei de „a se obișnui“ cu diferite tipuri de droguri. În diferite grupuri se menţine părerea că drogurile pe care ei le cred puternice (heroina, cocaina) nu trebuie încercate deoarece acestea duc în mod sigur la consum regulat. În mai multe grupuri, problema s-a pus mai nuanţat vis-a-vis de mai multe substanţe sau frecvenţa de utilizare. Conform părerilor celor care consumă regulat droguri, dependenţa poate depinde și de tipul de drog consumat. Raportat la experienţa acumulată în urma utilizării, în procesul de formare a părerii, grupurile de consumatori ocazionali au găsit noi și noi probe care relevă faptul că cel care încearcă sau utilizează ocazional o substanţă ilicită nu devine neaparat dependent. Consumul ocazional de marijuana a fost nominalizat ca fiind exemplul cel mai tipic. Consumatorii regulaţi din Debrecen, referindu-se la experienţele lor personale, au declarat într-un consens unitar că o marea parte a drogurilor reprezintă risc de dependenţă doar după un anumit timp de utilizare. Consumatorii nu fac o distincţie între dependenţa fizică și cea psihică. Ei consideră doar dependenţa fizică ca fiind periculoasă și prin urmare cea care trebuie tratată. În cazul în care o substanţă nu provoacă schimbări în organism atunci utilizarea ei nu este considerată ca fiind un factor de risc serios. Consumatorii subestimează gravitatea suferinţelor psihice și în locul perturbaţiilor din organism ar alege-o mai degrabă ca efect al consumului. Însă în rândul consumatorilor din Szabolcs care se declară dependenţi se conturează clar partea psihică a dependenţei lor sau chiar se concentrează pe perturbaţiile psihice și consideră că problemele organismului sunt doar efectele secundare ale dependenţei psihice (ex. tremurul mâinilor). Dependenţa organismului de droguri, deteriorarea sănătăţii, degradarea starii fizice sunt amintite doar în cazul „altor“ consumatori de droguri mai puternice. Un element important vis-a-vis de părerile consumatorului referitoare la dependenţă o reprezintă existenţa controlului. Se poate declara, din nou, doar la modul general ca exceptand dependentii – independent de frecventa consumului si a experientelor acumulate in perioada utilizarii drogurilor - fiecare consumator este sigur ca poate tine sub control consumul de droguri si afirma ca se poate lăsa oricând dorește (dar acum nu vrea!). Acești clienţi cred că prin propria voinţă pot ţine sub control consumul de droguri.

72

„Ce se poate face într-un cuib atât de prăfuit și plictisit în care noi locuim. Dacă nu ar fi nici măcar un pic de drog am muri de plictiseală.“

„Trebuie să existe mereu ceva care trebuie folosit. Nu există ca cineva să nu împingă nimic, asta așa a fost din totdeauna. Bătrânii noștrii au băut, noi ne drogăm, ceea ce după parerea mea este mai bine“

„Un pic de substanţă naturală nu poate fi dăunătoare, asta să nu o spună nimeni“

„Atâta timp cât suntem tineri trebuie să încercăm totul chiar dacă este dăunător!“

Cei care au răspuns la chestionar au nominalizat factori interni și externi ca și cauze ale consumului de droguri. Printre factorii externi putem menţiona efectele mai restranse sau mai largi care deriva din societate în timp ce în categoria factorilor interni sunt incluse interesele personale, voinţa și intenţiile persoanei. Surprinzător focus-grupurile au pus pe primul loc responsabilitatea individului. Sunt conștineţi de rolul voinţei personale și a capacităţii de luare a deciziei atunci cand se referă la consumul de substanţe psihoactive. Recunosc prin aceasta responsabilitatea deciziei în consumul de droguri. În același timp este un fapt demn de recunostinţă că cei care consumă droguri nu doresc să dea vina pe altcineva. În aceste condiţii se poate pune întrebarea „cum trec peste acest conflict evident din viaţa lor: având o conștientizare atât de ridicată continuă consumul de droguri“. Ei explică ușor aceasta disonanţă cognitivă iar următoarele expresii oglindesc bine mecanismele lor de evitare:

datorită căreia tot mai mulţi tineri consumă droguri“. Persoanele care au participat la cercetarea în focus-grupuri au nominalizat următoarele motive de bază tipice: t
factori individuali t
influenţa grupului de egali t
probleme de familie t
conflicte interrelaţionale t
situaţia socială precară t
probleme la școală sau la locul de muncă

›În fiecare focus-grup am încercat să găsim răspuns la întrebarea „care cred ei că este cauza

Fiecare participant din cadrul focus-grupurilor a fost de acord ca în rândul populaţiei afectate de droguri crește vertigionos numărul tinerilor. Aceștia declară clar ca debutul în consumul de droguri începe de de la o vârstă tot mai precoce: în loc de vârstă de 15–16 ani, caracteristica celor intervievaţi, debutul s-a comutat la vârsta de 13–14 ani. După opinia lor patura cea mai periclitată provine, din ce în ce mai des, din grupul de vârstă de 14–17 ani, indiferent de tipul de școala. În cazul tinerilor distracţia merge mână în mână cu consumul de droguri, iar în cazul celor intervievaţi este opusă consumului excesiv de alcool, despre care au o părere deosebit de negativă. Totodată tinerii consideră degradant „consumul de alcool“ dar oferă o anumită disculpare în cazul acelor tineri care „doar“ consumă droguri. In baza imaginii conturate în cadrul focus-grupurilor se pare că normele comunităţii sprijină consumul de droguri. Și poziţia societăţii se schimbă vis-a-vis de consumul de droguri: se diminuează teama, se constată reacţii din ce în ce mai permisive, oamenii încep să creadă că nu este periculos consumul de marijuana, respectiv e mai bine să se consume marijuana decât alcool.

73

În ceea ce privește sistemul factorilor individuali, consumatorii ocazionali, au argumentat importanţa efectelor pozitive (factori de atragere către consumul de droguri) datorită cărora clientul este atras în consum. Acestea sunt: producerea senzaţiei de bucurie, intensificarea senzaţiilor de distracţie, recreaţia, sincronizarea psihică, agitaţie psihomotorie, senzaţia de umplere cu energie, senzaţia de receere. Cei care au încercat droguri în Szabolcs au declarat că nu au nici un fel de posibilităţi de recreere și de obţinere de senzaţii comune în localităţile care sunt situate departe de oraș și până și singura prăvălie existentă închide la ora 17. În cazul lor, senzaţia comună a factorilor care îi atrag către consumul de droguri este ajutată de factorii care induc consumul de droguri ca și o evadare din faţa unei plictiseli somonolente, caracateristică regiunilor defavorizate. Faţă de aceasta poziţie consumatorii regulaţi din Hajdu-Bihar ar dori să scape de efectele negative prezente în viata lor cu ajutorul consumului de droguri (factori care induc consumul de droguri). De ex. îndepărtarea de probleme, reducerea greutăţii problemelor, amânarea rezolvărilor urgente, diluarea stresului, înlăturarea senzaţiei de oboseală, alungarea plictiselii și diluarea senzaţiei de blocaj (stres) în public. Cum am amintit și mai sus, consumatorii regulaţi din Szabolcs evită răspunsul referitor la cauze și consideră consumul de droguri ca un lucru firesc. In concluzie cauzele care duc la consumul de droguri sunt evaluate de fiecare din punct de vedere al propriei „cariere de droguri“. Atribuirea de cauze nu este influenţată de mărimea localităţii, influenţa provine mai mult din raportul de moment vizavi de substanţa psihoactivă. Fiecare grup este de acord că cineva nu trebuie să aibă probleme mai dificile legate de viaţă sau conflicte familiale grave ca să se atingă de droguri. Ei consideră că pentru generalizarea consumului de droguri e suficientă puţină curiozitate și o firimitură de hedonism. De cele mai multe ori la debutul consumului de droguri criteriile individuale sunt completate cu efectul egalilor în vârstă. Legată de curiozitatea individului, presiunea grupului influenţează puternic acea decizie în urma căruia individul votează pentru experimentarea drogurilor. În cazul persoanelor cercetate în studiu de cele mai multe ori pentru primul pas a fost nevoie de existenţa comună a ambilor factori. În grupurile din orașele mai mici puterea de influenţă a prietenilor este mult mai mare. În cazul lor, apartenenţa de grup, într-un mediu

„...aceasta (consumul de droguri) deja funcţionează la un nivel că îl consumă poliţistul, medicul, avocatul...dacă nu ar fi răspândit și în cercurile superioare atunci s-ar fi oprit mai demult pentru că nu ar fi fost în interesul nimănui“.

Cel mai frecvent argument din sistemul factorilor individuali este curiozitatea, adică dorinţa experimentării unor trăiri și senzaţii noi. Dupa părerea lor curiozitatea este atât de puternică încât senzaţia de pericol devine total nesemnificativă. Ca urmare a curiozităţii, și fără a avea cunoștinţele necesare, tinerii consumă și doze mai mari de droguri fără a-și pune problema siguranţei utilizării sau fără a avea orice fel de experienţă personală privind utilizarea drogului respectiv. În focus-grupurile din Szabolcs s-a accentuat mai puţin importanţa deciziei individului, respectiv responsabilitatea deciziei. Dependenţii au ocolit întrebarea considerând că depinde de soarta individului dacă cineva consumă droguri sau nu; toată lumea consumă chiar și asa zisele „cercuri înalte“ și pe deasupra este si ieftin, respectiv substanţa pe care o consumă nici nu este drog adevarat. In astfel de imprejurari nici nu se poate pune intrebarea de ce ajunge cineva sa consume droguri.

Relaţii sociale

74

Consumatorii ocazionali din judeţ se carcaterizează printr-o atitudine mai puţin diferenţiată raportat la tipul de drog consumat. Aceștia nu sunt de acord cu consumul nici unei substanţe psihoactive, nici chiar cu acele substanţe pe care ei înșiși le-au experimentat ocazional. Opiniile cu privire la riscurile asociate consumului nu se diferenţiază în funcţie de substanţa și frecvenţa consumului. Ei consideră deosebit de periculos atât experimentarea cât și consumul regulat al tuturor substanţelor psihoactive. Găsim interesant faptul că refuză la fel atât consumul de marijuana cât și toate celelalte droguri, dar în același timp au ajuns să fie cercetaţi de poliţie din cauza abuzului de marijuana. Când am încercat să le atragem atenţia asupra acestei contradicţii au declarat că „organele puterii“ au fost foarte nedrepte cu ei deoarece sunt consumatori foarte rari. Ei se consideră în afara pericolului deoarece știu să consume marijuana „cu mintea“. Consumatorii nu au omis comparaţia între periculozitatea substanţelor psihoactive și prejudiciile consumului de alcool. Fiecare grup s-a folosit de această paralelă cu ajutorul căreia au justificat dreptul lor la utilizarea marijuanei. Conform acestei comparaţii, evaluarea consumului de alcool se ridică la nivelul percepţiei periculozităţii consumului regulat de

„Consumat în limitele cantitative corespunzătoare aceasta este o plantă medicinala“

Toate grupurile au avut o atitudine permisivă faţă de consumul derivaţilor de cannabis. În grupurile de provincie din Szabolcs, cannabisul apare ca „material bio curat“ făcând astfel trimitere la produsele „bio“ care transmit ideea de sănătate.

de frecvenţa consumului. Consumatorii ocazionali consideră foarte periculoasă relaţia cu drogurile considerate foarte puternice. Consumatorii regulaţi au diferenţiat periculozitatea dintre experimentarea substanţelor şi consumul frecvent. Grupul din Debrecen consideră ca fiind acceptabilă încercarea extazy-ului şi speed-ului însă ar fi mai precauţi la utilizarea lor regulată. În acelaşi timp grupul consumatorilor regulaţi din judeţ este mult mai permisiv faţă de utilizarea drogurilor sintetice şi au o atitudine de refuz cateogoric faţă de heroină şi cocaină.

75

Relaţiile familiale ale elevilor de la Nyiregyhaza, cel putin în ceea ce privește structura familiei, nu diferă substanţial de situaţia naţională. 1/5 din cei care au completat chestionarul trăiesc în familii cu un singur părinte. Conform acestui model, proporţia tipului de familie

a.) Cadrul familial

Referitor la relaţiile de cuplu cercetarea survey din Nyiregyhaza oferă date care pot fi evaluate. Familia, prietenii și școala – 3 din cele mai importante relaţii sociale – au un efect atât de mare asupra dezvoltării personalităţii individului încât dacă urmează o cale deviantă numai cu un aport mare de energie poate fi readus pe fagașul normal (cu diferite mijloace profesionale pentru modificarea comportamentului și personalităţii). Dacă atunci când cercetăm comportamentul consumatorului ne concentrăm doar pe atitudinea acestuia faţă de problema sănătăţii, putem identifica pe lângă o serie de factori de risc care prognostizează formarea unui comportament de periclitare a sănătăţii (cum ar fi utilizarea substanţei psihoactive) și factori de protecţie și de prevenire. În cercetarea referitoare la atitudinea consumatorului faţă de problema sănătăţii și a conștientizării acesteia în perioada adolescenţei, Piko declară că, dintre factorii de protecţie coeziunea socială și reţeaua reţaţiilor sociale reprezintă elementele cele mai importante. Relaţiile egalilor în vârstă, relaţiile părinte-copil bazate pe încredere, monitorizarea „părintească“ și o bună relaţie profesor-elev, sunt exemple pozitive și reprezintă factori de protecţie. Majoritatea cercetărilor arată că, comportamentul de risc al adolescenţilor este în strânsă interdependenţă cu calitatea relaţiilor de cuplu. De pildă o relaţie plină de conţinut cu părinţii, în care „se discută problemele“, influenţează pozitiv atitudinea vizavi de sănătate a tinerilor, în timp ce relaţiile intensive între egalii în drepturi întăresc comportamentul de risc. Mediul școlar nu este numai locul natural al relaţiei profesor-elev ci este și locul specific al formării grupurilor între egali și pot avea rolul cel mai hotărâtor în adoptarea unei atitudinii de risc. În timpul cercetării a apărut, ca un factor semnificativ de risc, utilizarea substanţelor legale. Astfel, putem discuta despre atitudinea de risc și pe marginea consumului de tutun și alcool (ex. beţie regulată). Numai 10–12% din eșantion oferă informaţii despre faptul că au consumat alcool sau coktail de medicament-alcool o singură dată sau ocazional. Această proporţie nu a fost suficientă ca să analizăm rolul semnificativ al relatiilor de grup.

œ Senzaţia de percepţie a pericolului în cazul consumatorului este diferenţiată în funcţie

„În familie tata este alcoolic, unchiul la fel este alcoolic...i s-a distrus ficatul. Fumează și mama, mătușa a fumat și băut cât a fost gravidă...“

droguri. Chiar mai mult, consumatorii consideră că alcoolul este mult mai periculos decât consumul de marijuana și refuză ideea că marijuana ar fi mai periculoasă decât alcoolul. Ei cred că din cauza alcoolului viaţa mai multor oameni devine amară și mai cred că alcoolismul este o problemă mult mai mare întrucât alcoolul este legal și astfel e mai ușor accesibil. Consumul de alcool are tradiţie și o persoană se poate îmbăta mai ușor sau poate atinge mai ușor o „stare de ameţeală“ decât consumând droguri. În mod surprinzător în fiecare grup participanţilor li s-a părut mai ușor să enumere efectele negative ale consumului de droguri decât să enumere avantajele pe care le oferă consumul de droguri. Efectele nocive asupra sănătăţii au fost cele mai mult nominalizate în rândul respondenţilor. Independent de frecvenţa consumului și/sau mărimea localităţii majoritatea tinerilor consideră că problema drogurilor este mai degrabă o problemă de sănătate decât una socială. Abia au pomenit despre urmarile monitorizate la nivelul societatii: crima organizata, violenta, prostitutie. Semnele care fac trimitere la perturbatiile relatiilor familiale si de cuplu apar ca urme neclare in atitudinea lor.

lipsit de stimulente, conferă posibilitatea de satisfacere a nevoii de senzaţional. Știm că grupul oferă siguranţă în special atunci când individul începe o activitate interzisă și necunoscută. În plus, recunoașterea și acceptarea din partea grupului crește stima de sine. În aceasta grupă de vârstă încă nu este ușoară angajarea răspunderii ca efect de respingere a normelor caracteristice grupului și marginalizarea faţă de grup. Al treilea și cel mai frecvent amintit factor (de background) îl reprezintă familia. Problemele din familie și lipsurile materiale facilitează luarea deciziei de a consuma substante psihoactive. În cazul dependenţilor din Szabolcs, în istoria familiei apare ca fenomen de recidivă alcoolismul familiei și a rudelor îndepărtate. În fiecare grup a fost scos în evidenţă efectul negativ determinat de lipsa atenţiei și a evaluării din partea familiei. În mod asemănător consumatorul suferă din cauza lipsei unei acceptări reale în relaţia de cuplu și de efectele frustrante ale conflictelor și certurilor din interiorul relaţiei.

76

Dincolo de identificarea structurii familiei întrebările s-au referit în principiu la conţinutul și calitatea relaţiilor familiale. Ca factor pozitiv „gradul de încredere“, este dat de măsura în care tinerii pot discuta cu familiile lor problemele care îi preocupă. În ceea ce privește structura familiei am reușit să evaluăm intensitatea discuţiilor în cazul a 6 factori: tata, tata-adoptiv (sau prietenul sau concubinul mamei), mama, mama-adoptivă (sau prietena tatălui sau concubina), respectiv frate sau sora. Noi considerăm că atributul care caracaterizează întrebarea „cât de ușor poţi discuta?“ nu se referă doar la nivelul comunicării adică, cât de ușor se poate implica în discuţie și poate solicita atenţie de la ceilalţi membrii din familie. Pentru mulţi din cei care au răspuns la chestionar „ușurinţa“ sau tocmai „greutatea“ se referă, în mare parte, la discutarea problemelor și la înţelegerea lor de către celălalt și rezolvarea sentimentală a problemei. Cei care au răspuns la chestionar consideră că își pot discuta problemele cu acei membrii de familie care oferă înţelegere. Cei care au declarat că pot discuta cu dificultate problemele care ii preocupa, nu găsesc înţelegere la membrii de familie. Aceștia din urmă pot fi de mai multe feluri: de la excesiv de severi trecând la indiferenţi și până la cei are au comportament de refuz categoric. Aceste categorii diferă însă în eșantion nu au putut fi separate. Confom datelor cercetării relaţiile familiale ale elevilor școlii medii din Nyiregyhaza s-au dovedit a fi permisive. În eșantion majoritatea elevilor au câte o persoană din familie cu care își pot discuta problemele care îi preocupă „foarte ușor“ și „ușor“. Cel mai ușor s-a putut discuta cu mamele sau surorile mai mari. În cazul lor proporţia de „foarte ușor“ a fost cea mai mare. A fost caracteristic și pentru taţii și fraţii din Nyiregyhaza faptul că s-au putut discuta cu ei marile probleme ale vieţii. Din datele noastre reiese că orașul Nyiregyhaza este orașul „vitregilor dulci“ deoarece și adolescenţii care trăiesc cu părinţi adoptivi (sau cu prietenele și prietenii concubinilor) au declarat că e mai degrabă ușoară decât grea o discuţie cu ei. Dacă cercetăm însa polul opus constatăm că nu se abate de la clișeele sociale: dintre membrii de familie „grei“ sunt taţi de sânge dintre care cu 1/5 este „foarte greu“ sau „greu“ sa se discute problemele. Din punctul de vedere al componenţei familiei și al ierarhizării rolurilor din familie putem declara că mama și tata au un rol determinant în discutarea problemelor. Comportamentul mamei și tatălui arată o corelaţie semnificativă în familie (P<0,01). În majoritatea cazurilor ambii părinţi sunt atenţi la copii care, la rândul lor, își pot discuta problemele ușor sau foarte ușor cu părinţii. Însă la 1/5 dintre taţi consideraţi „caz ușor“ se atașează taţi consideraţi „tati grei“. În modelul de familie cu 2 părinţi este nesemnificativă proporţia acelor

mamă cu copil, respectiv tată cu copil, coincide cu datele cercetării Mikrocenzus din anul 2005. 3,8% dintre intervievaţii din Nyiregyhaza nu trăiesc cu părinţii de sânge ci cu rude, părinţi adoptivi sau în centre pentru copii. Fetele atrase în eșantion trăiesc într-o proporţie ceva mai mare într-o familie completă faţă de băieţi. Se poate constata că băieţii care trăiesc în familii cu un singur părinte, trăiesc într-o proporţie mai mare cu tatăl decât fetele aflate în aceeași situaţie. Proporţia gospodăriilor care cuprind mai multe generaţii este foarte redusă. 11,9% din eșantion trăiesc într-o familie cu cel puţin una dintre bunici, 4,7% cu bunicul iar 3,6% cu ambii bunici. 14,8% sunt singuri la părinţi, 51,6% au un frate, 23% au 2 fraţi, 6% (4 copii într-o familie) au 3 fraţi. Partea rămasă din eșantion, de 4,2%, au declarat mai multi fraţi sau nu au dat un răspuns evaluabil. Din chestionar nu se poate stabili cât la sută din cei care au răspuns trăiesc într-o gospodărie sau în gospodării diferite cu fraţii, respectiv câti dintre ei numără printre fraţii lor fraţi vitregi, proveniţi din relaţia părinţilor divorţaţi apoi recăsătoriţi.

77

familii unde lucrurile importante se pot discuta cu mamele; în aproape jumatate din aceste familii se poate discuta foarte ușor cu taţii. 4,5% dintre cei chestionaţi au considerat ca vis-a-vis de problemele lor se simt abandonaţi de ambii părinţi și își pot discuta greu problemele cu ei. Cum a fost de așteptat vârsta și greutatea discuţiilor cu taţii sunt în proporţie directă. Pentru aceia care găsesc discuţiile cu taţii ca fiind dificile și foarte dificile această proporţie crește pe măsură ce înaintează în vârstă (cum cresc tendinţele de separare) Comparativ, greutăţile legate de mame se conturează pe o curba a lui Gaus aplatizată; greutăţile cresc la grupul de vârstă 14–16 ani. Chestionaţii în vârstă de 16 ani au vorbit în proporţie mai mare de probleme în comunicare, apoi proporţia lor scade treptat pe masură ce furtunile sentimentale ale adolescenţei se liniștesc. Sexul adolescenţilor influenţeaza caracateristic comunicarea cu părinţii. Relaţiile dintre mamă-fiică sunt deosebit de armonioase, cu toate că în relaţiile mamă-fiu cazurile „foarte ușoare“ și „foarte grele“ sunt caracateristice în aceeași proporţie. Deosebiri se constată doar în raportul celor 2 categorii. Așa cum am scris mai sus discuţiile cu taţii sunt caracterizate ca fiind ușoare, cazurile de „situaţii grele“, reprezentând 1/5 dintre taţi, se manifestă mai degrabă în relaţii tip tată-fiică – cu o probabilitate de 2 ori mai mare decât în relaţiile tată-fiu. O relaţie de interdependenţă semnificativă în ceea ce privește ușurinţa cu care adolescenţii se înteleg cu părinţii și sunt înţeleși de aceștia, se poate pune în legatură cu frecvenţa fumatului și a consumului de alcool. În cazul ambelor comportamente de risc se poate constata că între copiii, care au mame cu care se pot întelege greu sau foarte greu, se găsesc, în aceeași proporţie, indivizi cu comportamente extreme (nu fumează deloc sau fumează zilnic; nu s-au îmbătat niciodată sau s-au îmbătat mai mult de 10 ori) pe când în cazul în care mamele care îi inteleg mai ușor pe copii, sunt de 2–3 ori mai mulţi cei care au un comportament sigur, faţă de tinerii care au un comportament de periclitare a sănătăţii. In cazul taţilor se observă o situaţie asemănătoare, însă datele nu sunt semnificative. Intensitatea relaţiei cu părinţii arată nivelul de cunoștinţe de care dispun părinţii despre copiii lor. În chestionar am nominalizat câteva tipuri de informaţii mai simple ca să aflăm ce gândesc elevii școlilor medii despre ceea ce știu părinţii despre ei (evident în aceste întrebări am supra sau subestimat gradul de informare al părinţilor). Printre categoriile utilizate pentru evaluarea gradului de cunoștinţe – având în vedere că întrebările referitoare la relaţiile cu copiii fac parte din categoria celor de bază (vezi fig.2) – găsim corespunzătoare doar categoria celor care știu „mult“. Am considerat ca fiind insuficientă categoria răspunsurilor „puţin“ respectiv „nimic“.

0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

mama –mult mama –pu t¸in mama –nimic tata –mult tata –pu t¸in tata –nimic

78

Nu este surprinzător faptul că, într-un procent mai mare, elevii din Nyiregyhaza cred că mama (mama-adoptivă) știe mai mult despre ei decât tata (tatăl-adoptiv). Diferă și „cercul de interese“ al părinţilor: cele mai multe mame stiu foarte multe despre prietenii copilului pe când taţii se intereseaza mai mult unde merg copiii seara. Caracteristic pentru ambii părinţi, parinti-adoptivi, este faptul că îi interesează cel mai puţin obiceiurile de cheltuit banii ai copilului dar există posibilitatea ca ei doar să respecte deciziile financiare a copilului - așa ca și în lumea adulţilor: este cea mai mare impoliteţe să te amesteci în problemele financiare ale altora sau măcar să te interesezi despre ele. În identificarea relaţiilor familiale ne ajută și cunoștinţele obţinute cu privire la comportamentul și atitudinea părinţilor faţă de copii. Atitudinea părinţilor în ceea ce privește creșterea copilului se catalizează printr-un comportament plin de judecăţi de valoare. De aceea pentru noi sunt importante acele elemente ale chestionarului din care se pot descoperi tipurile de comportament: de ajutor, de supraveghere sau control al părinţilor. În chestionar am testat atitudinea părinţilor (părinţilor adoptivi) cu 8 afirmaţii din care 2 afirmaţii se referă la control, la relaţie inegală părinte-copil („se comportă cu mine ca și cu un copil mic“; „încearcă să mă controleze în toate“). Celelate 6 afirmaţii se referă mai mult la o relaţie părinte-copil echilibrată, căreia îi este caracteristică o atitudine părintească în care părintele se poziţionează în spate dar are grijă de copil și îl sprijină. O formă de comportament diferă la cele 2 sexe (tata „răbdător“, mama „afectuoasă“), celelalte sunt asemănătoare. În figura 3 și 4 ordonăm răspunsurile aproape „întotdeauna“ conform valorii frecvenţei lor. Se poate observa că la ambii părinţi se constată aceeași formă de comportament: abilitatea de a acorda mai mult ajutor, răbdare/afecţiune, înţelegere. În cazul mamelor este ridicată necesitatea de a controla („încearcă să controleze totul“) și majoritatea nu încetează să-și domine copilul aproape tot timpul („se comportă cu mine ca un copil mic“). Activitatea de control al părinţilor, respectiv utilizarea puterii părintești, are o intensitate ceva mai redusă.

Cine sunt prietenii t a˘i

Pe ce î t¸i cheltuie s¸ti banii

Unde mergi dupa s¸coala˘

Unde mergi seara

Ce faci in timpul t a˘u liber

Figura 2 Părerea despre gradul de informare a părinţilor faţă de câteva probleme de bază legate de cei chestionaţi.

0

10

20

30

40

0

10

20

30

40

50

60

50

70

60

80

90

70

100

80

aproape totdeauna uneori niciodata˘

aproape totdeauna uneori niciodata˘

79

La elevii școlilor medii am evaluat principiile de educaţie al părinţilor (părinţilor adoptivi) pe marginea a 4 afirmaţii: permisiv (laissez-faire), semnalizare (atenţionare/avertizare) care educă, semnalizare care pedepsește, conduita de educare orientată către pedeapsă. Cele 2 conduite de educatie extreme, care pot fi identificate ca sursă a problemelor, nu apar deloc la cele mai multe familii. În același timp 10% din adolescenţi au declarat că sunt pedepsiţi des sau foarte des fără să știe de ce (conduita orientată către pedeapsă) și 20% dintre ei constată foarte des o atitudine de nepăsare sau excesiv de permisivă din partea părinţilor.

Îi place daca˘ decid eu în problemele mele Ma˘ lasa˘ sa˘ fac ceea ce doresc Ma˘ linis¸tes¸te daca˘ ma˘ supa˘ra˘ ceva Încearca˘ sa˘ ma˘ controleze in tot Se comporta˘ cu mine, ca s¸i cu un copil mic

Îmi înt¸elege problemele

E ra˘bda˘tor cu mine

Ma˘ ajuta˘ daca˘ am nevoie

Fig. 4 Metodele, atitudinile de educare al mamelor

Îi place dac a˘ decid eu în problemele mele Ma˘ lasa˘ sa˘ fac ceea ce doresc Ma˘ linis¸tes¸te daca˘ ma˘ supa˘ra˘ ceva Încearc a˘ sa˘ ma˘ controleze in tot Se comport a˘ cu mine, ca s¸i cu un copil mic

Îmi în t¸elege problemele

Er a˘bda˘tor cu mine

Ma˘ ajut a˘ daca˘ am nevoie

Fig. 3 Metodele, conduita de educare a taţilor

Tata˘l Mama

80

Școala este mediul cel mai important în formarea grupurilor între egali și a prieteniilor și asigură locul corespunzător socializării. Sistemul de învăţământ public integrează toate grupurile sociale deși, din cauza unui mecanism puternic de segregare, între zidurile unei instituţii de învăţământ, copiii de vârstă școlară nu se întâlnesc cu secţiunea întregii societăţi. În același timp evident și școala este afectată de regulile lumii sociale, economice, de schimbările culturale și legislative, etc. Școala nu este numai un loc, un mediu ci este și agentul activ al socializării, care conferă muncii educative de natură pedagogică rolul formării relaţiilor de grup a copiilor, tinerilor. „Indiferent că dorește sau nu, școala, în orice moment, cu toate mișcările ei, educă...educă evident calitatea discuţiilor între cei care beneficiază de școală, stilul de îmbracăminte al profesorilor și elevilor, gesturile, cercul zilnic de interese; educă acele reguli și, în special, modalitatea în care își organizează regulamentul de funcţionare. Indiferent că ne place sau nu conflictele și modalitatea de tratare a lor transmit o putere educativă serioasă. In urma schimbărilor sociale în cei 15 ani care au trecut s-a transformat relaţia familieșcoală. În loc de formarea/crearea unui parteneriat real care ar corespunde mai bine unei societăţi în proces de democratizare, părţile trăiesc o stare de dependenţă reciprocă incapabilă și frustrată. În cazul relaţiilor frustrate, nu se poate forma o colaborare constructivă iar ambele părţi caută automatic metode de transmitere a responsabilitatii, în locul împărţirii responsabilităţii. Prin colaborarea părinţilor și pedagogilor s-ar putea dezvolta conduitele care stau la baza comportamentului de protecţie și prevenţie, în special un coportament competent cu orientare în viitor. Degradarea prestigiului pedagogilor și a meseriei de pedagog, schimbările la nivelul societăţii, raportul școlii faţă de cultura înalta și cultura în masă, precum și toţi ceilalţi agenţi de socializare (familie, mass-media, grupuri între egali, organizaţii care afectează și tineretul), afectează domeniul educaţiei, a socializării și dezvoltării personalităţii. Multe cercetări dovedesc că relaţiile necorespunzatorare profesor-elev, elev-elev, nemulţumirea faţă de școală și pierderea credibilităţii școlii cresc șansa excluziunii sociale și are un rol puternic în formarea devianţelor. 10% din elevii din Nyiregyhaza au afirmat că nu le place deloc școala pe care o frecventează iar 20% susţin că nu le prea place. Dacă cercetăm acceptarea școlii în lumina evaluării performanţelor efectuate de profesori se poate constata că dragostea pentru școală se îmbunătăţește direct proporţional cu evaluarea rezultatelor (performanţelor). Sistemul privind rezultatele (performanţele) școlii – abordat în chestionarul HBSC din direcţia sensibilizării sarcinilor apăsătoare – nu este într-o legătură stransă cu perceperea pozitivă a școlii. Lipsurile care derivă din cel din urmă factor, poate din cauza impersonalităţii și caracterului nonselectiv, este tolerat mai mult de elevi decât încadrarea negativă a profesorilor unde proporţia elementelor subiective și personalizate este foarte mare.

b.) Comunitatea școlară

Ambele tipuri de conduită sunt considerate a fi factori de risc din punct de vedere al devierii copilului și pe această bază putem declara, la modul general, că la aproape 1/3 din familiile din Nyiregyhaza conduita de educaţie a părinţilor duce la atitudinea problematică a copilului lor. În eșantinonul din Nyiregyhaza s-a constatat o legătură semnificativă între fumatul și consumul de alcool al taţilor laisse-fair și cel al copiilor lor. În cazul taţilor care au o conduită de educaţie orientată către pedeapsă se poate afirma că este mai redus alcoolismul în rândul copiilor însa în ceea ce privește fumatul relaţia este semnificativă. În cazul mamelor s-a constat o relaţie semnificativă între ambele conduite de educaţie și între ambele tipuri de comportament de risc la nivelul copiilor.

0

5

10

15

20

25

30

35

40

45

sunt absolut de acord sunt de acord part¸ial sunt de acord, part¸ial nu nu sunt de acord absolut nu sunt de acord

81

Elevii școlilor medii din Nyiregyhaza ne informează nu numai despre un număr mare de prieteni ci și despre relaţii de prietenie intense. Elevii intervievaţi vorbesc despre o puternică încredere în sine și o mare capacitate de a lega prietnenii. Aproape 90% se cred acceptaţi, 3% din ei se consideră a fi populari. Abia o 5% dintre ei declară că au greutăţi în legarea prieteniilor, le merge greu sau ei sunt greu acceptaţi de către alţii. Este însă evident că în ciuda greutăţilor și în cazul lor este caracteristic numărul mare de prieteni: mai mult de 50% din cei care leagă prietenii consideră că au mai mult de 3 sau mai mulţi prieteni pe când printre

c.) Prieteni, amici, petrecerea timpului liber

Cercetarea comportamentelor de risc arată o legătură semnificativă cu privire la sentimentele elevilor faţă de școala lor. Iubirea școlii (care de altfel este în legătură cu aprecierea elevilor de către profesori) este prezent ca un factor de protecţie care reduce probabilitatea apariţiei consumului de tutun și al consumului de alcool fără măsură. Sentimentele negative ale copiilor faţă de școală apar ca factori predispozanţi pentru consumul de droguri. Se pare că în urmarea căilor de viaţă deviante un rol primoridal îl are efectul de respingere a individului în ariile de socializare primoridiale (școala nu acceptă copilul, copilul respinge valorile școlii, etc). În scoală copilul devine mai permisiv nu numai faţă de efectele de educaţie și a cunoștinţelor materiale ci și faţă de mesajul orelor de prevenţie. Școala „care respinge“, generează la elevi o rezistenţă puternică care își manifestă efectul și atunci când experţi din exterior ţin ore de prevenţie între „zidurile detestate“ de elevi.

Profesorii ma˘ stimuleaza˘ sa˘-mi spun opinia in clasa˘

Profesorii sunt se comporta˘ drept cu noi

Daca am nevoi de ajutor în special, ma˘ ajuta˘

Profesorii mei sunt interesat¸i de personalitatea mea

Fig. nr. 5 Comportamentul profesorilor

De altfel, imaginea profesorului nu este prea bună cu toate că sunt majoritari cei care își evaluează pozitiv profesorii (sunt de acord sau sunt intru-totul de acord cu afirmaţiile). 1/3 dintre chestionaţi consideră că pe profesori nu-i interesează personalitatea copilului, ¼ sunt de părere că profesorii se comportă inechitabil, fac nedreptăţi și nu îi stimulează deloc pe elevi astfel încât aceștia să-și formeze o părere independentă. 16% dintre cei chestionaţi consideră că profesorilor le lipsește dorinţa de a oferi ajutor (fig. nr.5)

82

cei care sunt mai greu acceptaţi de către alţii raportul celor care au mai mulţi prieteni este mai mare de 70%. Alături de orele după-amiezii, care sunt cele mai propice pentru întâlnirea prietenilor, este tot mai importantă și seara petrecută cu prietenii. Dispersia frecvenţei perioadelor de timp petrecute împreună, „funcţionează“ la fel, fie vorba de după-amieze sau de seri. Curba lui Gaus este urmată de valori extreme maxime. Este deosebit de mare numărul acelora care petrec cu prietenii timp mai scurt sau mai lung în după-amiaza fiecărei zile lucrătoare iar proporţia celor care petrec în fiecare seară a săptămânii departe de casă nu se aliniază trendului ci o depășesc. Ei sunt aceia care au legături de prietenie mai strânse sau mai intense decât media ceea ce are un rol foarte mare în nașterea formelor de comportament de risc în perioada adolescenţei. În special în cazul programelor de seară este demn de luat în considerare faptul că, mai mult de 80% din cei intervievaţi își petrec cu regularitate, săptămânal, cel puţin o seară, în cercul de prieteni, departe de casa. În fiecare săptămână 50% din cei intervievaţi petrec 2 seri departe de casă. Cazul celor care petrec după-amiezile și serile departe de casa este caracteristic unui grup numeros, cu un comportament marginal, și ai căror „membrii“ „chiulesc“ împreună cu prietenii în fiecare după-amiază și seară din săptămână. Aceste 2 variabile de altfel (timpul liber petrecut după-amiaza și seara) prezintă o interdependenţă semnificativă strâns legată de comportamentul de risc cercetat. Din datele avute la dispoziţie se conturează comportamentul de risc al tinerilor ca fiind generat de relaţii de prietenie intense și extreme. Cu toate că în cadrul eșantionului – dat fiind numărul lor mare – sunt mulţi cei care nu fumează sau beau cu măsură (aceștia sunt mai mulţi chiar decât grupurile cu un comportament protectiv care leagă prietenii mai intense), în nici un grup nu se constată o proporţie atât de mare de consumatori tutun și de alcool excesivi decât în grupul celor care chiulesc împreună masiv. Modalităţile de comportament în grup sunt carcteristice, de principiu, comportamentelor de risc a adolescenţilor, fie vorba de consum de tutun, alcool sau droguri iar premierea socială (acceptarea lor din partea colegilor, procurarea de senzaţii comune și „destinderea“ în grup) este un adevărat motor determinant al consumului de substanţe chimice (cel puţin până la formarea adicţiei). Factorii de risc prezenţi în situaţii de circulaţie (nu are pusă centura de siguranţă, exces de viteză, conducere neatentă și sub influenţa alcoolului) pot fi raportaţi la situaţia socială și la starea de „euforie“. Cercetările din ţară au dovedit că din aceste situaţii de risc ies în evidenţă consumul de alcool și marijuana: cea mai mare influenţă în consumul acestor substanţe o are comportamentul prietenilor; adică cu cât apar mai mulţi prieteni consumatori în cercul tinerilor cu atât mai mult vor consuma și ei alcool și ţigări. La analiza fig.6 merită a fi menţionat și acea situaţie, întărită de ceilalţi, conform căreia adolescenţii supraestimează, într-o oarecare măsură, frecvenţa utilizării substanţei de către prietenii lor: ei consideră ca fumează și beau mai mult decât consumă în realitate. În figură se prezintă date mult mai „puternice“: chestionaţii au trebuit doar să menţioneze dacă prietenii lor fumează, beau, etc sau nu (în aceasta privinţă nu este caracteristică supraevaluarea) apoi au trebuit să estimeze ce proporţie a prietenilor lor procedează în acest fel. Imaginea care se conturează este consternantă. Fiecare prieten, în cazul a jumatate din elevii scolilor medii, fumează iar aproape 1/3 din ei consuma alcool. Doar un sfert din eșantion au declarat că dintre prietenii lor nimeni sau puţini sunt aceeia care nu consumă alcool, respectiv nu fumează. 1/5 din chestionati aparţin unui cerc de prieteni unde majoritatea (60% din cercul lui de prieteni) se îmbată săptămânal – probabil de la această „distracţie“ nu se sustrage nici intervievatul. Câţiva, sau doar puţini, consumă alcool fără măsură în fiecare săptămână. Într-o proporţie puţin mai mare sunt cei care declară despre cercul lor de prieteni: chiar dacă 0

10

20

30

40

50

60

70

80

majoritatea cât¸iva put¸ini nici unul

83

Pe baza întrebărilor din cercetare pot fi analizate formele active (regularitatea activităţilor „de mișcare“ și timpul alocat lor) respectiv formele pasive (vizionare TV, video, DVD, jocuri computerizate, internet) de petrecere a timpului liber. Ambele (petrecerea activă și pasivă a timpului liber) sunt variabile cumulate. Valorile variabilelor elementare le-am transformat de așa manieră încât să corespundă celor din HBSC (de ex. vizionarea a 2-3- ore zilnic a programelor de televiziune se consideră a fi mult iar 4 și peste această valoare se consideră a fi foarte mult) astfel datele noastre devin comparabile. Tinerii intervievaţi petrec destul de mult timp vizionând programe TV, video, sau DVDuri în zilele de școală. 40,5% din cei chestionaţi își petrec aprox. 2-3 ore cu această activitate, interval de timp care în cercetarea HBSC este definit ca fiind mare. Alţi 20,5% depășesc și această valoare și zilnic minimum 4 și cel mult 7 ore petrec cu vizionări de video, TV, DVD. Această din urmă categorie, conform HBSC, este considerată ca fiind „foarte mare“. Și în zilele lucrătoare este destul de mare proporţia timpului petrecut în faţa televizorului dar în weekend, în cazul tinerilor cercetaţi, atinge valori și mai înalte. 61,6% petrec 4–8 ore vizionând TV, Video, DVD. Aproape fiecare al 3-lea tânăr petrece în weekend 2–3 ore cu aceste activităţi. Paralel cu această evidenţă scade procentul acelora care alocă mai puţin timp acestor activităţi. Am pus și întrebarea cât timp alocă tinerii, zilnic, jocurilor pe computer sau altor jocuri (play-staţion, Xbox, etc). Acest tip de activitate nu este atât de caracteristic tinerilor intervievaţi: 43,2% nu se ocupă cu astfel de lucruri în timpul săptămânii, alţi 28,9% alocă acestei

fumeaza˘ marihuana

se îmbata˘ sa˘pta˘mânal

bea alcool

fumeaza˘

Fig 6. După părerea ta câţi dintre prietenii tăi...?

nu sunt abstinenţi ei nu se îmbată săptămânal. Nu știm câţi ar râmâne în această categorie dacă întrebarea s-ar fi referit „numai la“ frecvenţa lunară de îmbătare în loc de frecvenţa săptămânală“. Conform datelor cercetării, tinerii fumează și beau fără măsură cu atât mai mult cu cât este mai mare proporţia beţivilor în cercul lor de prieteni; legătura este semnificativă. Dincolo de toate acestea – cu toate ca din punctul de vedere al consumului de droguri Nyiregyhaza este cel mai putin afectat – ¼ din cei intervievaţi nu pot afirma că între prietenii săi nu este nici unul care nu fumează marijuana sau nu consumă alţi derivaţi de cannabis.

84

În cadrul focus-grupurilor sunt păreri diferite despre succesul și eficienţa orelor de prevenţie din școli. Celor mai mulţi dintre intervievaţi activitatea de prevenţie nu a putut sa le ofere cunoștinte noi. Focus-grupurile din reședinţele de judeţ au participat la mai multe discuţii pe tema prevenţiei consumului de droguri faţă de grupurile din provincie. În ciuda acestui

Prevenţia

activităţi un timp acceptabil de aprox. ½ sau 1 oră zilnic. Însă, aproape fiecare al 5-lea intervievat (19,5%) petrece 2–3 ore cu aceste activităţi iar alţi 8%, în zilele de cursuri școlare, alocă acestei forme de petrecere a timpului liber peste 4 ore. Se schimbă oarecum situaţia la petrecerea timpului liber în weekend și anume, peste jumătate din cei intervievati (51,6%) petrec timp mult sau foarte mult timp, adică 2–3–4 sau mai multe ore jucându-se pe computer. Proporţia celor care nu desfășoară deloc astfel de activităţi se reduce la 25,6% și doar tot al 5-lea intervievat alocă un timp acceptabil (1/2–1 oră) jocurilor pe calculator. Utilizarea în timpul liber a calculatorului – dar nu în scopul jocurilor – a internetului, chatului, e-mailului se prezintă sub o imagine mai favorbabilă: 40% dintre tinerii intervievaţi au declarat că, în zilele de cursuri școlare, alocă pentru utilizarea calculatorului o cantitate de timp acceptabilă. Această proporţie scade însă în weekend când doar 19,9% dintre ei alocă acestei activităţi o durată de timp acceptabilă. Crește însă proporţia celor care în weekend alocă tot mai mult timp acestei modalităţi de petrecere a timpului liber. Procentul acelora care în weekend petrec mai mult de 4 ore în faţa calculatorului, raportat la zilele de cursuri școlare, crește de la 11 la 32,5%. Modalitatea de petrecere a timpului liber are efect asupra intensităţii și conţinutului relaţiilor interpersonale. Conform unor estimări, timpul alocat internetului, crește cantitatea timpului petrecut în comunitate, ceea ce înseamnă că poate să apară izolarea. În alte cercetări însă se constată că cei care utilizează internetul nu alocă timp mai putin relaţiilor comunitare decât cei care nu utilizează internetul. Conform datelor noastre, există o relaţie semnificativă între sexul tinerilor și timpul petrecut în faţa internetului. Această activitate este mai puţin caracteristică fetelor. În eșantionul nostru nu am putut stabili legatura între numărul prietenilor și timpul alocat internetului. Am cercetat dacă există o legătură între navigatul pe internet și timpul petrecut împreuna cu prietenii după orele de program școlar și am constatat că între factorii cercetaţi există o relaţie de asociere slabă. Însă această relaţie nu are o traiectorie dreaptă, conform datelor cine petrece mai mult timp cu prietenii după orele de școală, navighează mai mult pe internet. Există o legătură și între numărul serilor petrecute în afara casei și internet. Această legatură se consideră a fi slabă dar este mai semnificativă decât comparaţia între petrecerea timpului după-amiaza și internet. Conform datelor, se prezintă o relaţie slabă între numărul prietenilor intervievatului și timpul alocat vizionării programelor de televiziune în zilele de școală sau weekend. Se pare însă că tocmai cei care au un număr mai mare de prieteni, petrec timp mai mult cu vizionarea programelor TV, Video, DVD. În concluzie putem presupune că această modalitate de petrecere a timpului liber este pasivă dar nu singuratică ci mai mult o activitate desfășurată în grup. La fel putem vorbi despre o legătură slabă între timpul petrecut cu jocuri pe computer și numărul prietenilor. În acest caz există o legătură doar în cazul utilizării timpului liber în weekend. Timpul petrecut în faţa calculatorului este determinant în lupta pentru popularitate în cadrul grupurilor între egali. Acei tineri, care în weekend petrec în faţa calculatorului timp mult sau foarte mult, se bucură de o popularitate mai mare în rândul egalilor in vârstă.

85

Cum se poate constata și mai sus, membrii din focus-grupuri care consumă droguri pun sub semnul întrebării eficienţa serviciului de prevenire-informare. Tinerii care au participat la cercetare nu cred că înăsprirea pedepsei pentru traficanţii de droguri ar fi soluţia cea mai eficientă în reducerea fenomenului consumului de droguri și, de la sine înţeles, nici pedepsirea consumatorilor de droguri.

Elementele sistemului de asistenţă şi eficienţa lor conform celor intervievaţi

„Așa încep: că sunt droguri legale sau ilegale. (...au și ce vezi! Că tata, mama se droghează, fumează și beau cafea, după aceasta nu am mustrări de conștiinţă dacă sunt droguri amândouă, dacă mama fumează atunci eu de ce sa nu trag!“

În orele de prevenţie au încercat să definească sensibil conceptul de droguri ca la prezentarea unei lucrari de diplomă pe teme de adictologie ca și cum experţii s-ar teme că vor fi surprinși că nu sunt punctuali, la obiect. Rezultatul! Iata:

„Deschid geanta și ne prezintă cum arată drogul. Cel putin am văzut cum arată marfa de calitate, că dacă trebuie cumpărată să se știe cum arată...“

„Înșiră în școală numele și că există și drogurile astea că omul devine curios; trebuie încercate pentru că sunt și astea parte a vieţii. Și muzicienii tot astea le folosesc“.

Se poate însă pune semnul întrebării când este vorba de credibilitatea „drogatului degradat„ pentru că în fiecare interviu se exprimă faptul că cei intervievaţi sunt alţii decât cei „slabi“ care fără „voinţă“ suficientă „alunecă“ pe panta drogurilor mai puternice și de aceea se ramolesc. Această parte a interviurilor intră în contradicţie puternică cu sensibilizarea (respectiv nesensibilizarea) problemei prezentate de subiectul interviului. Cei care au participat la ore de prevenţie, dintre cei care au participat la focus-grupuri, au avut o opinie negativă. În multe cazuri s-a pus problema dacă prevenţia nu are efectul invers, adică în loc de protecţie stârnește curiozitatea, și prezintă cum poate fi cineva un cumpărător mai bun, mai informat.

„...ar trebui ţinută drogaţilor degradaţi. Intră în clasă un om rupt, aproape moare și spune că acum cinci ani și-a futut viaţa. Atunci sigur că ne-am gândi mai mult...“

„Vorbește un om care habar nu are despre nimic. Spune lucruri despre care habar nu are“

fapt la ei nu se constată o diferenţă semnificativă în evaluarea prevenţiei din școli. În cadrul prevenţiei considerate ideale tinerii s-ar întalni cu plăcere cu tineri care au fost dependenţi și s-au recuperat, deoarece consideră că aceasta este cea mai corespunzatoare formă de prevenţie și sursă de informaţie.

86

„În fond nu am încredere într-un om care nu știe despre ce vorbește. Marea majoritatea a psihiatrilor nu știu, nu au consumat încă substanţă. Psihiatrii învaţă din carte cum se tratează și încearcă să înmulţească statistica pe seama faptului că îi cunosc pe drogaţi. Ei înșiși nu stiu despre ce este vorba“.

Într-un stadiu final dependenţii din Szabolcs pomenesc spitalul și psihiatrul la care se pot adresa pentru ajutor însă nu pun o valoare prea mare pe ajutorul care îl pot primi de la aceștia.

„îţi spun sincer când am văzut Ambulanta de droguri m-a umflat râsul. Eu nu m-am simţit drogat, eu fumez marijuana și m-am apropiat de atât de aparte de toată această poveste...simţi că nu ești dependent dar vrei să faci asta (să fumezi marijuana)“

Consumatorii dependenţi s-au pronunţat cât este de important pentru ei serviciul oferit de Ambulanţa de droguri. În același timp, pe baza propriilor senzaţii și trăiri, declară că în perioadele de debut, când se experimentează numai drogurile, instituţia nu poate oferi ajutorul corespunzător deoarece ceea ce simbolizează Ambulanţa de droguri, „mesajul Ambulanţei de droguri“ nu corespunde așteptărilor grupurilor care intră în tratament, în raport cu ceea ce și-au imaginat.

„întrebare: atunci Ambulanţa de droguri este singura posibilitate? Dar ce, este alta? Nu cunoaștem alta“

Marea majoritate a membrilor din focus grupuri este de acord cu ideea că nu se poate reduce consumul de droguri. Din această cauză nici nu se așteaptă la ajutor în rezolvarea problemelor legate de consumul de droguri. S-ar merita să se cerceteze dacă solicită sprijin pentru rezolvarea altor probleme sau dacă această reacţie apare ca și cauză a unei izolări generale. Respondenţii consideră necesară asistenţa medicală și socială doar în cazul tratamentului dependenţei respectiv a consumatorilor de droguri de mare risc. In toate celelalte cazuri ei pot accepta să primească ajutor doar de la egalii în vârstă, apoi de la prieteni și familie și abia în cazurile de depndenţă acceptă ajutorul primit din partea experţilor (eventual vreo combinaţie a acestora). O mare parte a aprecierilor generale cu privire la Ambulanţa de droguri, respectiv Asociaţia Puntea din Debrecen sunt deosebit de pozitive și acest lucru certifică că instituţia își îndepliește cu succes atribuţiile. Se poate deduce și faptul că intervievaţii cunosc doar serviciile oferite de aceste institutii. Consumatorii de droguri din zona rurală a judeţului Szabolcs, în afară de Ambulanţa de droguri nu au putut să menţioneze nici o altă instituţie care oferă servicii de tratament nici chiar după un interviu mai lung cu întrebari ajutatoare, cu toate că tratamentul că alternativă la detenţie îi leagă de Autoritatea de Sănătate Publică.

Ei consideră că în situaţia în care consumatorul de droguri devine o ţintă a poliţiei, solicitarea de ajutor reprezintă o piedică serioasă. „Nu căutăm (ajutorul), nu ne ocupăm cu el. Există teama între drogaţi că dacă ne înregistrează informaţia ajunge la autorităţi iar eu acolo deja am alunecat“ .

87

În cadrul proiectului INTERREG denumit „Parteneriat transfrontalier pentru tratarea eficientă a problemei drogurilor“ am enunţat întrebarea: în ce măsură structura prezentă a sistemului de tratament, serviciile oferite, respectiv calitatea și accesibilitatea lor se interesectează cu nevoile sociale reale. Pentru a răspunde la întrebare am luat ca bază pentru evoluţia consumatorului de droguri, modelul „groapă“. Astfel, pornind de la senzaţia de lipsă (nevoie) a celor care încă nu sunt consumatori (grupurile de vârstă debutante) am început să cercetăm și ariile premergatoare prevenţiei cum sunt: familia, relaţiile familiale, sau alţi membrii ai sistemelor de sprijin naturale. Datele corespunzatoare viziunii modelului „groapă“ le-am colectat pe de o parte din cercetările survey, pe mare eșantion, efectuat în cadrul grupelor de vârstă debutante, iar de cealaltă parte, din interviurile luate în cadrul focus-grupurilor de la cpnsumatorii de droguri. Conform viziunii modelului „groapă“ prima treaptă o reprezintă „aria socială“ care înconjoară individul. Dintre elementele ariei sociale se ţine cont în principal de familie, școală (ca instituţie de socializare, educaţie și învăţământ și ca locul cel mai probabil al interacţiunilor grupurilor între egali) precum și de cercul de prieteni. Aria socială poate avea efect de protecţie și prevenţie asupra sănătăţii mentale, a deciziilor și comportamentului individului de-alungul socializării și existenţei. Eventualele lipsuri (nevoi) ale individului pot reprezenta factori de risc esenţiali în consumul de droguri - acest lucru a fost confirmat și prin cele 2 cercetări survey prezentate anterior. Urmărind terminologia modelului „groapă“, aria socială este locul de transmitere a modelelor pozitive.. Criteriile instituţiilor și serviciile din aria socială sunt: sprijinul oferit și capacitatea de întărire a modelelor pozitive. Instituţiile care oferă sprijin nu sunt considerate ca fiind parte a sistemelor de tratament din domeniul drogurilor iar serviciile oferite de ele nu sunt finanţate din surse alocate rezolvării problemei drogurilor, respectiv obiectivul lor primordial nu se leagă de consumul de substanţe ilicite ci se regăsesc în alte arii: familia, protecţia copilului, programe complexe pentru tineret, învăţământ, etc. Cele 3 arii tipice au sisteme de instituţii proprii: t
Serviciile de protecţie a copilului care sprijină funcţionarea familiei precum şi serviciile de ajutor ale familiei sunt tipuri de instituţii relativ noi în tara noastră. Protecţia familiei funcţionează din anii ‘80 iar serviciile de protecţie a copilului funcţionează abia din 1997. Activitatea lor este guvernată de regulile muncii sociale iar baza lor de date este relativ proaspată şi în mare majoritate provine din străinătate. Problemele lor sunt: lipsa de resurse (din cauza cheltuielilor enorme cu retribuţia angajaţilor), lipsa de experţi, respectiv specializarea cercului de clienţi (în cele mai multe cazuri încercarea experţilor de la instituţiile mai sus menţionate de a sprijini familiile dezavantajate a eşuat; astfel că nu se oferă servicii adevărate, accesibile în întreaga comunitate locală şi care să sprijine familia). t
Sistemul de învăţământ, care defineşte şi determină funcţionarea şcolii, este o arie de socializare deosebit de importantă, unde copiii se găsesc în relaţie strânsă cu experţii care se ocupă de ei. Problema sistemului de învăţământ este dată de faptul că:

Concluzii

În concluzie se poate constata că participanţii la cercetare dispun de informaţii puţine referitoare la alernativele de tratament în problematica drogurilor, respectiv la formele instituţionale care le stau la dispozitie. Cu toate că nu au idee ce fel de tipuri de servicii ar prefera, descalifică și consideră a fi fără efect acele servicii la care au acces în prezent.

88

este din ce în ce mai spectaculoasă diferenţa dintre aşteptările sociale, respectiv ale pieţei forţei de muncă, şi ceea ce astăzi şcoala poate oferi tinerilor; transmiterea informaţiilor într-un volum uriaş, de prisos, pe lângă care deraiază semnificaţia pedagogică a şcolii (chiar şi în formarea dascălilor); precum şi aceea că în ceea ce priveşte cunoştinţele generale acestea nu se aliniază capacităţii de întelegere a copiilor. Sistemul de învăţământ din zilele noastre are astfel asupra individului (copilului) mai degrabă un efect de respingere decât de atragere adică, copilul nu poate deveni protejat și prevenit într-un mod corespunzător. t
Casele pentru tineret, căminele culturale, ca instituţii asigură, prin intermediul experţilor, un loc de ocupaţie grupurilor de egali în vârstă. Problema lor este lipsa fondurilor, lipsa competitivităţii (raportat la activităţile cu care tinerii obişnuiesc să-şi petreacă timpul liber în zilele noastre), respectiv, în multe cazuri, nefuncţionarea lor pe bază de cerere şi ofertă (adică nu oferă acele servicii şi posibilităţi de care au nevoie tinerii ci acelea pe care cei care le exploatează le pot oferi sau doresc să le ofere). La acest nivel nici nu poate constitui un obiectiv ca lupa împotriva drogurilor să intre în focusul activităţilor – cu toate că dacă i se acorda atentie nu este o problemă. Este mult mai important ca aceste instituţii să funcţioneze cât mai eficient pe baza regulilor de funcţionare și a posibilităţilor lor. Însă este nevoie, fără a fi o pretenţie imposibilă, ca în învăţământ să se insereze viziunea și practica combaterii consumului de droguri și o dezvoltare integrată a sănătăţii bazată pe comunitate. Instituţiile sociale pentru protecţia familiei întăresc funcţionarea și coeziune familiilor (de ex. Servicii pentru tratarea conflictelor, programe menite să restrângă activitatea disfuncţională a familiei). În cadrul sistemului de învăţământ ar trebui să se dezvolte o școală care să faciliteze dezvoltarea copiilor, o activitate pedagogică puternică și bine fundamentată iar ariile comunitare destinate tineretului să aibă o activitate de acceptare care să fie atractivă. Trebuie efectuată o evaluare la nivelul comunităţilor locale pentru a se descoperi care sunt acele instituţii, respectiv servicii, care sunt capabile să ofere alternative pentru necesităţile care se conturează la cel de-al doilea nivel al modelului „groapă“. Poate fi nevoie de aceste alternative atunci când individul trăiește în lipsuri iar necesităţile sale nu sunt satisfăcute și se presupune că prin sprijinirea primului nivel și întărirea lui (familie, scoala, prieteni) procesul nu poate fi dirijat în direcţie pozitivă. Alături de recunoașterea lipsurilor/nevoilor, posibilităţile oferite ca alternativă, (ex. sport) sunt în stare să schimbe modul de viaţă al individului. Între cele 2 nivele nu există o linie de demarcare clară, deoarece acele alternative pe care le oferim, raportat la trăirea senzaţiei de lipsă/nevoie, pot apărea și ca elemente de întărire pentru familii, școli, respectiv comunităţi de prieteni care funcţionează bine. Spre deosebire de cele de mai sus prevenţia directă face parte deja din sistemul de tratament din domeniul drogurilor. Însă, conform experienţelor survey din Debrecen, respectiv a focus-grupurilor, de la caz la caz prevenţia poate rămâne fără efect sau poate avea efect invers. Principiile unei prevenţii de succes sunt cunoscute și în tara noastră în urma recomandării: A National Institute on DrogAbuse (SUA) 1. Programele preventive trebuie să întărească factorii de protecţie deoarece prin aceasta se pot reduce efectele factorilor de risc 2. Programele trebuie să se extindă asupra tuturor substanţelor psihoactive (tutun, alcool, medicamente, droguri) 3. Trebuie să conţină dezoltarea unor abilităţi care să asigure tinerilor rezistenţa atunci când li se oferă droguri și să întărească alinierea lor împotriva drogurilor, să mărească

89

Cu toate că propunerile sunt cunoscute mai bine de 10 ani, experienţele cercetării arată că abia dacă există oră de prevenţie (sau activitate în afara orei de prevenţie) care conţine prontre elementele sale aceste lucruri. Coloana vertebrală a sistemului de asistenţă în domeniul drogurilor o reprezintă instituţiile de ajutor și sprijin în tratament. Acestea sunt instituţii de sănătate sau/și sociale precum și servicii care încearcă să ofere sprijin pentru tratamentul celor care au experimentat și a celor care sunt consumatori regulaţi, respectiv dependenţi, respectiv încearcă să împiedice apariţia riscurilor asociate consumului de droguri. Alături de sensibilitatea referitoare la nevoi și eficienţa intervenţiei, criteriul acestor instituţii și servicii este accesul. Insuficienţa acestui ultim criteriu și realizarea celorlalte 2 pot fi puse sub semnul intrebarii. Cunoștinţele consumatorilor intervievaţi, în cazul proiectului „Parteneriat transfrontalier pentru tratarea eficientă a problemei drogurilor“ cu privire la sistemul de asistenţă, la serviciile care le stau la dispoziţie pot fi considerate a fi foarte sărăcăcioase. Una dintre cauze este starea subdezvoltată a sistemului naţional de asistenţă, respectiv acele anomalii prezentate într-o imagine mai detaliată în discuţia Sarosi-Topolanski, descrisă în debutul studiului. Privit din aceast unghi cunoștinţele consumatorilor de droguri ar putea fi relevante: „ceea ce nu cunosc, nici nu există“. În același timp este clar că sistemul naţional de asistenţă în domeniul drogurilor a fost realizat cât de cât și prezintă o structură mult mai bună decât acea structură fragilă și izolată, din punct de vedere al elementelor sale, despre care au vorbit cei intervievaţi. Nivelul dezinformării în rândul celor afectaţi de problema drogurilor ne oferă mai degrabă imaginea unui criteriu care lipsește cu preponderenţă și anume accesarea serviciilor. Din analiza fluxului de informaţii obţinute prin cercetarea realizată în focus-grupuri rezultă că problema legată de accesarea serviciilor se datorează: lipsei conștientizării bolii, reducerii „cu succes“ a disonanţelor cognitive precum și incriminarea consumului de droguri, ceea ce determină în consumatori reacţii de protecţie cu atat mai puternice (de exemplu comportament evaziv, secretomania, neîncrederea) cu cat alunecă în „groapă“ tot mai mult.

9. 10.

8.

7

6.

4. 5.

competenţa lor socială (comunicarea, relaţiile cu egali în vârstă, stima de sine) ca factor protectiv important Programele să devină interactive, accentul să nu fie pus pe prezentări pedagogice Trebuie atrași și părinţii, astfel mesajele vor fi mai puternice și se creează posibilitatea ca temele să poată fi discutate și în afara școlii în cercul familial. Nu poate fi neglijat nici efectul asupra familiilor. Programele să fie de durată, să se întindă pe tot ciclul școlar, să se repete și să întărească obiectivele formulate anterior. Este nesemnificativ efectul programelor de scurtă durată sau cele ocazionale Programe comunitare concomitent cu campanii mass-media și schimbări strategicopolitice (limitarea vânzărilor în unităţile de comerţ și interzicerea reclamelor) Programele școlare trebuie sa se adreseze întregii populaţii, trebuie să ajungă și la cei deosebit de defavorizaţi (copiii care se confruntă cu probleme de comportament, cu greutăţi în învăţare, cu risc de abandon școlar, etc) Cu cât este riscul mai mare cu atât mai repede trebuie începută intervenţia Trebuie să fie specifică grupelor de vârstă, adică activităţile să fie corespunzătoare gradului de dezvoltare a tinerilor, respectiv al cadrului lor cultural.

90

21 Benchmarking Regional Health management II (BEN RHM II) Final report 2007. www.ben.nrw.de

Definiţia metodei benchmarking adoptată și de noi: t
Compararea regulată a performanţelor cu cei mai buni t
Stabilirea diferenţelor – dezavantajelor t
Căutarea unor abordări noi

În lucrarea prezentă urmărim definiţiile aplicate în proiectul BEN II21 sprijinit de către Uniunea Europeană. În acest proiect, care cuprinde 19 regiuni din 15 ţări, au participat și judeţe din Ungaria, și astfel au avut prilejul de a încerca acestă metodă. Conform experienţei din proiectul BEN II, chiar dacă cadrul legislativ și finanţarea este aceeași, pot exista diferenţe însemnate în conducerea, organizarea și funcţionarea sistemelor medicale, nu numai între diferite ţări dar și în interiorul unei ţări. Condiţia de bază a procesului benchmarking este existenţa datelor de evaluare, care să: fie de o calitate adecvată, se pot colecta, se pot obţine, se pot compara. Dacă nu putem măsura, nu putem conduce o organizaţie, un institut, un sistem de asistenţă.

Conform filozofiei de bază a benchmarkingului și activitatea celor mai buni prestatori de servicii se poate îmbunătăţii, și chiar în spatele rezultatelor mai puţin bune pot fi rezultate parţial bune. Esenţa acestei concepţii este bazată pe faptul că fiecare persoană are șanse pentru o dezvoltare, deoarece și cei mai buni pot învăţa de la cei care la un moment dat au o performanţă mai slabă – în întregul proces de „producţie“ pot fi și între ei elemente excelente, chiar dacă în totalitate performanţa lor rămâne în urmă faţă de a celor mai buni – astfel cei mai slabi devin din ce în ce mai buni. Învăţarea reciprocă și dezvoltarea continuă va face valoroasă această metodă. Se pot găsi mai multe definiţii în relaţie cu metoda care apare și în practica din Ungaria: Definiţii din literatura de specialitate de referinţă: t
căutarea continuă a soluţiilor mult mai bune decât cele aplicate la firma noastră, și introducerea acestor soluţii în interesul îmbunătăţirii competivităţii (Pálfalvi József: Modelul benchmarking) t
dezvoltarea continuă a nivelului atins – ce trebuie să facem pentru îmbunătăţirea indicatorilor de nivele, în vederea îmbunătăţirii capacităţii noastre de acomodare la piaţă sau în vederea adaptării cât mai bune. t
Cercetarea și aplicarea continuă și sistematică a celor mai bune practici care duc la obţinerea celei mai bune performanţe (Pantall, 2001) t
Mijloace eficiente de dezvoltare a calităţii în interesul asigurării celei mai bune practici și a îmbunătăţirii performanţei t
Benchmarkingul niciodată nu este un punct final, ci este baza dezvoltării continue – o parte a unei strategii de dezvoltare cuprinzătoare t
Să devenim și mai buni decât cei mai buni t
Orientată la proces, evaluează la cel mai bun – însă toţii se pot dezvolta

Benchmarkingul sistemelor de asistenţă în problema drogurilor

91

Analiza noastră se poate considera un benchmarking funcţional, deoarece am avut scopul de a compara, evalua și dezvolta sistemele care deservesc și administrează sarcini și probleme similare. Adaptarea recunoașterii rapide a situaţiei formulată de Piero și colaboratorii săi, precum și tehnica benchmarkingului în cadrul proiectului internaţional BEN II până acum s-a aplicat în 3 domenii ale sănătăţii publice: screeningul cancerului de sân, prevenirea rujeolei, screeningul și tratamentul diabetului. Temele s-au ales în funcţie de abordarea lor diferită de către managementul sanitar, focusându-se în primul rând pe screening, în cazul al doilea rând pe prevenire iar în al treilea rând pe asistenţa acordată. Tabloul-cadru întocmit pentru recunoașterea rapidă a situaţiei, numit de Piero și colaboratorii săi „standarde de aur“ (noi urmărim denumirea aplicată în proiectul BEN II) și acestea sunt intervenţiile, politicile considerate eficiente și realizabile de către specialiști pe baza experienţelor proprii și a literaturii de specialitate. Aceste „standarde de aur“ sau referinţe ajută la analiza, compararea și aprecierea intervenţiilor în sănătatea publică. Tabloul-cadru s-a executat în format 4×3, pe verticală coloanele reprezintă diferite niveluri de intervenţie: nivelul indivizilor, al mediului înconjurător, al mediului exterior și al societăţii. Orizontal, s-a tratat problema /evoluţia bolii în timp/ agravarea situaţiei. Structura tabloului-cadru elaborat în cadrul proiectului BEN II într-o anumită măsură se abate de la cel original; pentru o aplicabilitate mai bună s-au creat trei coloane: individul – mediul înconjurător, de locuitori-de comunitate, sistem social, societate – legislaţie – intervenţie profesională. În coloana a patra s-au trecut scopurile generale, punctele strategice respectiv indicatoarele. Această coloană nu a fost confruntată între diferiţii parteneri. Conducătorii de specialitate ale proiectului BEN II au considerat că în această formă tabloulcadru este mai multicolor și se poate administra mai ușor. În cadrul sistemului de servicii de asistenţă de droguri analizat de noi, ne-am confruntat cu situaţia dificilă de a umple cadrurile. Nu există standarde unitare de asistenţă pe toate domeniile, în multe cazuri lipsesc evidenţele bazate pe o evaluare corespunzătoare, respectiv datorită specificului problemei ia naștere o paletă multicoloră de necesităţi ale clienţilor și la care, în privinţa eficienţei sau a succesului, nu sunt dovezi suficiente. Se mai ivește o altă greutate, respectiv la alcătuirea tabloului-cadru se poate lua în considerare faptul, că se pot schimba recomandările și referinţele, deci timpul examinării în cazul comparării și evaluării practicilor diferite este important și limitat. Avantajele aplicării metodei benchmarking, de comparare a practicii organizaţiei cu practica cea mai bună: t
Cu introducerea celor mai bune practici putem fi mai buni, ca cei mai buni în prezent t
Timp de învăţare mai scăzut t
Se pot evita greșelile altora t
Scad cheltuielile de dezvoltare t
Atrage atenţia asupra dezvoltării continue t
Se poate evita „redescoperirea roţii“ t
Confirmă practicile bune și recunoaște meritele celor care au lucrat la ele t
O mai eficientă utilizare a resurselor

t
Efectuarea dezvoltărilor t
Monitorizarea dezvoltării și reevaluarea rezultatelor t
Benchmarkingul întărește învăţarea acelor circumstanţe și procese, care stau în spatele performanţelor excelente.

92

22 Indicator cheie in consumul problematic de droguri, Îndrumar EMCDDA 2004 (www.drogfokuszpont. hu)

„Imaginea ideală“ a sistemului instituţional cu rol în rezolvarea problemelei drogurilor, adică la crearea tabloului-cadru de referinţă, axa verticală conţine staţiile carierei de droguri respectiv modalităţile de intervenţie structurate în timp. Orizontal, cu privire la grupele ţintă, la modalitatea de intervenţie am ordonat nivele de intervenţii (vezi diagrama de mai jos) – acestea fiind: nivel individual, mediul înconjurător, comunitate și infrastructură, sisteme sociale, legislaţie. Conform așteptărilor noastre prin alcătuirea tabloului-cadru ajutăm procesele de dezvoltare a calităţii și completarea structurii sistemului de asistenţă prin luarea în evidenţă a practicilor „bune“ eficiente și realizabile. Nici aici nu se poate evita cultura, mediul economico-social care înconjoară sistemul de asistenţă. Structura instituţională prezentă, deși s-a înfiinţat pe ambele părţi ale graniţei, are nevoie de dezvoltare ulterioară în ceea ce priveste eficienţa și capacitatea lui. Pentru determinarea direcţiilor de dezvoltare, și luarea măsurilor necesare (lărgire, servicii noi) trebuie să se cunoască particularităţile sistemelor, cât mai adecvat posibil, recomandate pe baza experienţelor internaţionale și a referinţelor specialiștilor, respectiv condiţiile locale. Astfel, programa, în cazul tratării problemei drogurilor, încă nu a fost desfășurată, de aceea este grea adaptarea metodelor aplicate în alte domenii. Cu privire la faptul că întreaga societate este afectată de problema drogurilor, modalităţile de rezolvare și de tratare a problemelor afectează următoarele sectoare: sistemul sanitar, sistemul social, sistemul de ocupare a forţei de muncă, sistemul educaţional, organizaţiile societăţii civile și alte sectoare. În locul unei priviri de ansamblu a acestui sistem complex, multicolor, am ales asistenţa consumătorilor problematici de droguri. Tabloul-cadru de referinţă alcătuit se concentrează deci asupra acestei sfere de consumători. Am considerat consumatori problematici de droguri acei consumători de substanţe ilicite, care își administrează drogul pe cale intravenoasă, sau consumă de mai mult timp/ cu regularitate opiacee, cocaină sau amfetamină. (Indicator cheie al consumul problematic de droguri, directive EMCDDA 200422) Am folosit definiţiile aplicate în raportul Nemzeti Drogfókuszpont (Punct Focal Naţional de Droguri) care este în conformitate cu definiţia dată de către Centrul European de Monitorizare a Drogurilor. (http://www.drogfokuszpont.hu/) Consumul de droguri este o activitate ascunsă iar despre numărul efectiv al consumatorilor de droguri există numai estimări. Indicatorul cheie al consumului problematic de droguri, în fond, reprezintă o astfel de estimare. Numărul consumatorilor problematici de droguri cu o siguranţă de 95% poate fi de circa 24.000 persoane, însă, datorită estimării, indicatorul între 19.000 și 29.000 de persoane poate fi mai nuanţat. Sistemul de colectare a datelor din Ungaria, datele ce ne stau la dispoziţie încă nu ne permit posibilitatea de estimare regională de bună calitate, în special nu asupra impactului local. Am analizat acest grup ţintă respectiv asistenţa lor, după ce echipa de specialiști a găsit că punctul de vedere, de ansamblu, cu privire la sistemul de asistenţă cu rol în tratarea problemei poate da o imagine bună asupra întregului sistem. În plus, elementele procesului de asistenţă sunt elaborate, competenţele sunt mai mult sau mai puţin univoce. Conform raportului anual al reţelei REITOX din România (raporturile ţărilor EMCDDA), în rândul tinerilor, având în vedere prevalenţa de-a lungul vieţii, apare ca fiind cel mai răspândit consumul de marijuana (2,5%), într-o proporţie mai mică substanţele stupe-

93

În timpul realizării planului de cercetare format pe baza exemplelor de peste hotare (proiectul BEN II respectiv materii profesionale, ghiduri) am întâmpinat mai multe greutăţi. Dintre acestea, două dificultăţi s-au dovedit a fi un obstacol însemnat: pe de o parte, nu s-a reușit alcătuirea diagramei fluxului de proces al serviciilor de asistenţă (procurarea acestora de la instituţiile de asistenţă), iar pe de altă parte, colectarea criteriilor de succese reale. În România sistemul serviciilor de asistenţă acordate consumătorilor de droguri este în curs de formare, structura, activitatea și funcţionarea lor se construiește pe directive și îndrumări stabilite la nivel central. În prezent putem cerceta funcţionarea acestui sistem prin: analiza structurii, a „rezultatele de succes“ care vor putea fi evaluate cu adevărat numai după câţiva ani de funcţionare, și compararea cu sistemul din Ungaria. Însă, la partenerii din Ungaria, prin aplicarea metodologiei benchmarking, s-a reușit evaluarea serviciilor de asistenţă. Sistemele de servicii de asistenţă create pentru tratarea problemei drogurilor sunt înglobate în mediul politicii drogurilor: pe plan internaţional/al Uniunii Europene, naţional, regional respectiv local. Responsabilitatea societăţii, asumarea rolurilor sociale, competenţele, și aria de acoperire cu resurse sunt fixate în documentele strategice. Bazele teoretice ale sistemelor de servicii de asistenţă maghiare și române sunt asemănătoare doar în ceea ce privește nevoile de colaborare complexă intersectorială-interprofesională în serviciile de asistenţă, și în exigenţele clienţilor. Există însă diferenţe între organizarea, conducerea și funcţionarea celor două sisteme.

Sarcinile echipei formate din profesioniști: t
pe baza literaturii de specialitate și a cunoștinţelor profesionale cuprinderea într-un sistem a nivelelor și metodelor de intervenţie, respectiv a posibilităţilor de asistenţă (tipuri ideale), t
marcarea indicatorilor de performanţe și a cifrelor relevante, t
analiza sistemului de asistenţă medicală, t
enunţarea propunerilor de dezvoltare.

fiante: heroina (0,4%), ecstasy-ul (0,3%), cocaina (0,2%). S-a cercetat separat, pe grupuri diferite, consumul de droguri și modalitatea de consum. În rândul prostituatelor consumul de heroină apare într-un procent de 11%, dintre care 42% consumă droguri pe cale injecatbilă utilizând mai multe persoane aceeași seringă. Pentru estimarea consumatorilor problematici de droguri s-au efectuat 2 cercetări, în anii 2003 și 2004, prin metoda de încarcerare și reîncarcerare. Pentru evaluarea rapidă a situaţiei s-au examinat: centreleserviciile care desfășoară programe de schimb de seringi, centrele de tratament și bazele de date ale Inspectoratelor de poliţie. Datorită gradului mare de confidenţialitate se recomandă mai mult metoda multiplicatoare, în concordanţă cu modelul EMCDDA. Am dorit să utilizăm metoda în prisma unui spectru de asistenţă relativ bine delimitat, și să aplicăm ulterior experienţele practice și în alte teritorii.

94

23 Prof. Univ. Dr. Abraham, P., De ce cad ingerii?, 2007 – Inceputul tratamentului integrat in adictii, Editura Napoca Star, Cluj-Napoca, 2007 Dr. Chereji Ghe., Situaţia consumului de droguri în România, Expunere, Nyíregyháza, 2007 Chiorean, M.–Chereji, Ghe., Domut, V., Aspecte juridice privind traficul ilegal de droguri, Editura GrafNET, Oradea, 2007 Dr. Tompea, A.-Dr. Lazarescu, A., M., Formarea de specialisti si rolul lor in prevenirea consumului de droguri, Editura Napoca Star, Cluj-Napoca, 2007 ANA – Strategia Nationala Antidrog 2005–2012 ANA, Info-Drog Buletin de informare si documentare Nr. 2(6)/2007, Bucureşti, 2007

Asigurarea accesului universal al consumatorilor de droguri la serviciile de asistenţă medicală, psihologică și socială a constituit unul dintre principalele obiective ale demersurilor Agenţiei Naţionale Antidrog. Astfel, eforturile iniţiate în primul semestru al anului 2006 au fost continuate în direcţia creării unui sistem de indicatori bazat pe standarde de

Cadrul legislativ

Începând cu anii 1990, ca urmare a unui context geopolitic internaţional și a schimbărilor sociale interne, în România consumul de droguri a crescut considerabil, atingând dimensiunile unui fenomen social. Astfel, societatea românească situată în plin proces de tranziţie, a fost luată prin surprindere aflându-se în imposibilitatea de a acţiona corespunzător în nici unul din segmentele sale de importanţă majoră cum ar fi: justiţia, sănătatea, educaţia, ordinea publică, atitudinea și mentalitatea celor din jur. Societatea româneasca a preluat rapid experienţa pozitivă a statelor avansate în domeniu punând bazele unui sistem de oferire a asistenţei integrate fundamentate pe ultimele evidenţe știinţifice adaptat la particularităţile existente, care înlocuiește vechea abordare, longitudinală, de tipul cura de dezintoxicare și postcura, devenită anacronică și insuficientă, faţă de abordarile actuale a nevoilor consumatorilor de droguri. Astfel, poate unul din cele mai importante momente ale dezvoltării societăţii romanești a fost conștientizarea faptului ca problematica drogurilor nu reprezintă apanajul exclusiv al politicii penale a statului, ci și a celei în domeniul sănătăţii, educaţiei, muncii si reintegrarii sociale. Noua Strategie Naţională Antidrog (2005–2012), elaborată în concordanţă cu prevederile Strategiei Europene în domeniu, cuprinde, ca direcţii și principii generale de acţiune, toate elementele de noutate referitoare în special la asistenţa medicală, psihologică și socială, reducerea riscurilor și reinserţie socială, prevederile referitoare la prevenirea consumului de droguri fiind structurate pe 3 paliere: prevenire în școală, prevenire în familie și prevenire comunitară. În conformitate cu opinia președintelui Agenţiei Naţionale Antidrog, dezvoltarea democratică a societăţii românești a produs efectul scontat, în sensul că, responsabilitatea în gestionarea problematicii drogurilor nu revine exclusiv statului, ci tuturor actorilor sociali, organizaţiile neguvernamentale implicându-se activ în prevenirea și furnizarea de servicii consumatorilor de droguri. Evident că un loc aparte în cadrul instituţiilor implicate în prevenirea consumului de droguri, dar și în furnizarea de asistenţă, îl ocupă biserica, instituţia creditată de poporul român cu cea mai mare încredere. Confirmarea în plan european al eforturilor societăţii românești, precum și a tuturor instituţiilor implicate o constituie nominalizarea României în Raportul European al Observatorului European pentru Droguri si Toxicomanie ca ţara de referinţă pentru standardizarea programelor de prevenire a consumului de droguri, precum și în lista ţărilor cu statut de bune practici în domeniul reducerii cererii și ofertei de droguri, ceea ce implică o mai mare responsabilitate.

Consumul de droguri în România23

95

În anul 2007, conform datelor furnizate de Centrul Naţional pentru Organizarea și Asigurarea Sistemului Informaţional și Informatic din Domeniul Sănătăţii din cadrul Ministerului Sănătăţii Publice, la nivel naţional au fost raportate 1.893 cazuri de admitere la tratament ca urmare a consumului de droguri. Aceste cazuri au fost raportate de un număr de 14 unităţi medicale din București și din ţară. Comparativ cu anul 2005, numărul unităţilor medicale care raportează date este în continuare scăzut (20 de unităţi medicale în 2005). Din totalul de 1.893 de admiteri la tratament raportate în anul 2007, 49% reprezintă cazuri noi., iar distribuţia cazurilor în funcţie de sex: 78% bărbaţi, 22% femei. În funcţie de drogul principal consumat, 49% dintre consumatorii de droguri au solicitat tratament pentru dependenţa de heroină. Dintre aceștia 80% au mai solicitat tratament pentru consum de droguri. Pentru 17% dintre consumatori drogul principal este alcoolul, 9% au solicitat tratament pentru consumul de substanţe hipnotice și sedative, 9% au solicitat tratament pentru consumul de tutun, 3,4% pentru consumul de canabis, 1,4% pentru substanţe stimulante, 1,2% pentru alte opiacee, 1% pentru substanţe volatile și 9% altele (substanţe antiepileptice). În funcţie de drogul principal și de sex, 94% dintre consumatorii de heroină sunt bărbaţi și 6% femei; 91% din consumatorii de canabis sunt bărbaţi și 9% femei. Referitor la drogurile licite se constată că 87% din totalul consumatorilor de alcool sunt bărbaţi și

Admiterea la tratament ca urmare a consumului ilicit de droguri

calitate ale sistemului de asistenţă, spre dezvoltarea metodologiei de autorizare/acreditare a furnizorilor de servicii, precum și spre elaborarea standardului ocupaţional pentru specialiștii care lucrează în domeniul adicţiilor. A fost dezvoltată la nivel naţional colaborarea dintre Agenţia Naţională Antidrog și Direcţia de Probaţiune din cadrul Ministerului Justiţiei (Protocolul de colaborare nr. 1873384/16.11.2006) în scopul acordării de asistenţă integrată medicală, psihologică și socială persoanelor aflate în sistemul de probaţiune.Totodată din perspectiva dezvoltării legislative în domeniul asistenţei medicale, psihologice și sociale acordată consumatorilor de droguri au fost elaborate și adoptate Standardele minime obligatorii privind managementul de caz în domeniul asistenţei consumatorului de droguri și metodologia de elaborare, modificare și implementare a planului individualizat de asistenţă a consumatorului de droguri. Astfel, furnizarea serviciilor de asistenţă se realizează printr-un continuum complex de servicii integrate, într-o manieră care să determine angajament și motivaţie și care să permită tranziţia ușoară între servicii sau de la un nivel de asistenţă la altul. În scopul asigurării resurselor financiare necesare implementării și dezvoltării serviciilor de asistenţă prevăzute în Planul de Acţiune în vederea implementării Strategiei Naţionale Antidrog în perioada 2005–2008, precum și în cadrul Programului Marea Alianţă Română Antidrog, în aprilie 2007 a fost aprobat Programul Naţional de Prevenire și Asistenţă Integrată în Adicţii. Unul dintre obiectivele specifice ale acestui Program este dezvoltarea unui complex de servicii care să operaţionalizeze circuitul integrat de asistenţă medicală, psihologică și socială pentrru consumatorii de droguri, prin dezvoltarea centrelor de asistenţă integrată a adicţiilor, respectiv 5 centre de tratament substitutiv (3 în București, 1 în Bihor și 1 în Iași), 3 centre de zi în București precum și dezvoltarea Comunităţii Terapeutice Bălan. Totodată, Programul vizează asigurarea cadrului necesar creșterii calităţii intervenţiilor prin asigurarea funcţionării Centrului Naţional de Formare în Adicţii Bălan și dezvoltarea unui set de instrumente și materiale de specialitate pentru profesioniștii din domeniul adicţiilor.

96

Conform datelor furnizate de Institutul Naţional de Medicină Legală Mina Minovici din București, în perioada 1 ianuarie–31 decembrie 2007, s-au efectuat 2.106 autopsii. Din rapoartele de gardă au rezultat 29 cazuri de suspiciuni de intoxicaţie cu produși psihoactivi, suspiciuni ce reieșeau din procesele verbale de cercetare la faţa locului ale Direcţiei Generale de Poliţie a Municipiului București – Serviciul Omoruri sau din foile de observaţie clinică ale celor decedaţi în spitale. De asemenea, conform datelor transmise de institutul amintit anterior și validate de Autoritatea de Sănătate Publică, în cursul anului 2007 au fost înregistrate 32 de cazuri de deces în legătură cu consumul de substanţe psihoactive, dintre care 27 decese directe, produse ca urmare a acţiunii directe a substanţei psihoactive asupra organismului, și respectiv 5 cazuri de decese indirecte, a căror cauză determinantă a fost de altă natură, dar în care dependenţa de droguri a constituit un factor agravant. Viziunea Strategie Naţională Antidrog este ca la sfârșitul perioadei 2005–2012, în România să funcţioneze un sistem integrat de instituţii și servicii publice, care are sarcina să asigure reducerea incidenţei și prevalenţei consumului de droguri în rândul populaţiei generale, asistenţa medicală, psihologică și socială a consumatorilor de droguri și eficientizarea activităţilor de prevenire și combatere a producţiei și traficului ilicit de droguri și precursori.

Decese ca urmare a consumului de droguri şi mortalitatea în rândul consumatorilor

Conform unor statistici realizate în cadrul Agenţiei Naţionale Antidrog, la sfârșitul anului 2007, numărul de angajaţi în domeniul educaţiei și asistenţei psihosociale din sistemul penitenciar este de 615, din care 365 ofiţeri specialiști (117 psihologi, 80 de asistenţi sociali, 168 educatori. Pentru indicatorul „Consumul de droguri in penitenciare“, datele statistice relevă faptul că la data de 30.11.2007 se aflau în penitenciare 2.061 persoane cu antecedente de consum de droguri (prevalenţa – 69,41%). Calea principală de administrare a drogurilor a fost cea intravenoasă (1424–69,09%), 637 (30,91%) folosind calea orală.

Consumul de droguri în penitenciare

Serviciile de tip harm-reduction au fost furnizate de către organizaţii neguvernamentale și în plus, în anul 2007, au fost deschise centre aparţinând Agenţiei Naţionale Antidrog – Centrul de Asistenţă Integrată în Adicţii (CAIA) Pantelimon, Centrul de schimb de seringi Colentina (în colaborare cu Asociaţia Română Anti-SIDA). Organizaţiile non-guvernamentale (cu filiale și în alte orașe în afară de București) care au oferit acest tip de servicii au fost Asociaţia Română Anti-SIDA (ARAS) și Alianţa de Luptă împotriva Alcoolismului și a Toxicomaniilor (ALIAT).

Reducerea riscurilor asociate consumului de droguri

13% sunt femei iar în ceea ce privește consumul de tutun 60% dintre cererile de admitere la tratament au fost realizate de bărbaţi și 40% de femei.

Prevenţie universală – viziune holisticăș coala, mass media, munca

ie recomandată și aplicată la o populaţie ţintă, programe de lămurire directă, activităţi desfăș urate în grupurile persoanelor în situaţie de risc, devierea

Servicii cu prag redus – campanii antidrog care motivează schimbarea / “Harm-reduction timpuriu”

Ambulanţe de adictologie/asistenţă ambulatorie

Servicii de asistenţă la secţiile de adictologie

Programe în comunităţi

Asistenţa de reabilitare a bolnavilor toxicomani

Locuinţe protejate/locuinţe temporare pentru bolnavii toxicomani

Locuri de muncă protejate

Piramida serviciilor de asistenţă în adictologie

97

Pentru revizuirea sistemului de asistenţă a drogurilor din Ungaria, în special asistenţa, tratamentul, reabilitarea consumatorilor problematici de droguri, am redactat un chestionar (anexă). Serviciile de asistenţă le evaluăm cu ajutorul întrebărilor, menţionând separat dacă sunt diferenţe însemnate între judeţele care participă la studiu. Am verificat în mod amănunţit funcţionarea sistemelor care se ocupă cu adicţia de droguri și cu consumul problematic de droguri în cadrul unui interviu de sondaj în adâncime, antrenând specialiști care dispun de cunoștinţele necesare în acest domeniu. Structura chestionarului este similară cu structura chestionarului aplicat în programul BEN II, în speranţa ca astfel vom înţelege în profunzime procesele interne necesare benchmarkingului. Structura sistemului din Ungaria – cel puţin teoretic – realizează piramida serviciilor de asistenţă, însă în această privinţă se pot experimenta diferenţe însemnate din punct de vedere teritorial. Diagrama de mai jos (din referatul lui Felvinczi Katalin cu titlul: „Posibilităţile de formare a modelului de asistenţă-dezvoltare integrată a adicţiilor în cadrul Programului de Dezvoltare „Ungaria Nouă“) arată nivelele care se suprapun.

Sistemul de asistenţă a drogurilor din Ungaria

Accesul la asistenţa naţională în general este gratuit iar acoperirea teritorială este în general rezolvată. Însă, la nivel de judeţ, anumite elemente ale sistemului de tratare a problemei drogurilor lipsesc sau nu funcţionează la capacitatea necesară. În judeţele, care iau parte la proiect, sunt dezvoltate serviciile de asistenţă necesare, dar în privinţa programelor de accesibilitate şi al tratamentului minim de bază, în judeţul Szabolcs ar fi nevoie de o dezvoltare considerabilă. În general, caracteristic este, că asistenţa de bază se implică numai în anumite cazuri în tratarea problemelor legate de consumul drogurilor, rolul lor, cu precădere, este cel de prevenire. Intervenţia scurtă, în cazul fumatului a fost aplicată de multe ori, dar la alte substanţe s-a aplicat rar. Controlul medical şi informaţii referitoare la efectele negative ale consumului de droguri, se realizează, în primul rând, la substanţele legale. La diferitele forme de asistenţă, între programele de lucru, nu sunt perioade de aşteptare. În cazul programelor de „atragere” a consumatorilor, se constată acordarea la necesităţile clienţilor. Cadrul serviciilor în legătură cu transmiterea şi gestionarea datelor este reglementat legislativ. Clientul nu suportă cheltuieli separate, serviciile pot fi solicitate gratuit, fiind finanţate de către stat, sau în anumite procente, prin proiecte sau subvenţii.

Abordarea şi accesibilitatea tratamentului dependenţei de droguri

Situaţia naţională În mod deosebit în judeţele Szabolcs-Szatmár-Bereg şi Hajdu-Bihar

98

24 Principles of drug dependence treatment (discussion paper) publicaţie comună UNODC şi WHO publicată în martie a anului 2008

Dependenţa de narcotice şi problemele social-igienice aferente pot fi tratate în mod eficient în majoritatea cazurilor, dacă clienţilor le sunt accesibile în timp util tratamente specifice şi de recuperere adecvate. Date: t
accesibilitate şi acoperire teritorială, contacte (reţele, venituri fără limite, mai multe puncte de înregistrare, outreach) t
limite de timp (interval de aşteptare scurt, program cu publicul flexibil) t
cadrul legal (obligaţie de raportare) t
accesul la tratamentele minime de bază t
suportabilitate – în privinţa cheltuielilor t
relevanţă culturală, sevicii amiabile t
capacitate de reacţie – multiplă sau adecvată cerinţelor clientului t
jurisdicţie, ca parte a sistemului (relaţii, colaborare) t
gender (sex), sensibilitate Acţiuni: t
sistemul acoperă întreaga arie – oraş şi sat de asemenea – programele de „atragere a clienţilor” se suprapun asistenţei de bază, servicii de prag redus, diagnostic timpuriu, realizarea primirii timpurie în tratament, în asistenţa de bază se aplică intervenţii scurte, t
cadrul legal apără clientul,

Abordarea şi accesibilitatea tratamentului dependenţei de droguri

Principiile de bază ale tratării dependenţei de droguri (UNODC-WHO)

Conform documentului cu titlul: Principles of drug dependence treatment24 (Principiile tratamentului dependenţei de droguri) o importantă pretenţie faţă de guvernele și partenerii săi o constituie introducerea unui sistem de servicii de asistenţă bazată pe evidenţe, care răspund la exigenţele comunităţilor locale. Luând în considerare apariţia problemei de dependenţei de droguri în cele mai multe societăţi, și faptul că sursele financiare disponibile sunt limitate, este clar că avem nevoie de o planificare coordonată. Scopul acesteia este ca sistemele de servicii de asistenţă să admită cât mai mulţi clienţi, și să realizeze rezultate cât se poate de mari cu cheltuieli minime. În realizarea principiilor de bază redactate în document este important stabilirea priorităţilor, și de a înainta pas cu pas cu adaptarea la situaţia dată. Am evaluat sistemele de asistenţă/tratament ale celor două judeţe implicate în program conform directivelor documentului WHO-UNODC, și adaptarea lor la cerinţele redactate în document.

Situaţia din Ungaria în oglinda principiilor de bază internaţionale

Definirea necesităţii tratamentului multiplu prin metode standard. Întocmirea planurilor individuale de tratament Date: t
persoane periclitate, consum riscant de droguri, controlul factorilor aferenţi riscurilor – HIV, HBV, comportament agresiv, suicid – (asistenţă de bază, şcoala, serviciul de sănătate publică şi consultaţie, programe de sprijin la locurile de muncă pentru angajaţi) t
estimări şi diagnostic (comorbiditate) t
estimări generale ale situaţiei – gradul de gravitate al bolii, starea fizică şi mentală, ocupaţie, integrare în familie şi socială, istoricul tratamentului, etc. t
Plan individual de tratament Acţiuni t
personalul angajat în diferitele secţiuni ale serviciului de asistenţă, este conştient/pregătit pentru efectuarea testelor şi pentru utilizarea instrumentelor de intervenţie aferente t
tratamentul adecvat al persoanelor ce prezintă grad ridicat de risc (asistenţa de bază, programe de accesibilitate, tratament de urgenţă, asistenţă socială) t
diagnostic dual – comorbiditate t
uzul protocoalelor clinice, monitorizarea clientului, planuri de tratament consemnate t
toate etapele terapiei să fie consemnate şi standardizate

Control medical, estimări, diagnostic, planuri de tratament

t
transferabilitate între diferitele sisteme, întreţinere continuuă t
liste de aşteptare scurte t
atitudine primitoare, fără prejudecăţi din partea echipei, t
respectarea fondului cultural, t
cheltuieli acceptabile t
servicii speciale pentru femei, respectiv pentru copiii părinţilor dependenţi de droguri

Abordarea şi accesibilitatea tratamentului dependenţei de droguri

Principiile de bază ale tratării dependenţei de droguri (UNODC-WHO)

99

Anterior, asistenţa a integrat în propriul protocol de servicii directivele create de colegiile profesionale. În momentul de faţă, încep să fie introduse protocoalele substanţelor psihotrope. Controlul unor factori de risc variază în funcţie de grupul ales şi de teritoriu. Controlul HIV, exceptând cazurile prevăzute de lege, când se face obligatoriu, este voluntar (ex.: în cazul deţinuţilor din instituţiille de executare a pedepsei); există şi posibilitatea testării anonime. În momentul înregistrării în sistemul de asistenţă se face o estimare generală a cazului. Pe aceasta se bazează planul individual de tratament. În prezent sunt introduse protocoalele clinice de terapie. Până în momentul de faţă, în sistemul nostru de asistenţă au fost integrate principiiile şi directivele profesionale. În fiecare punct/loc unde se efectuează tratamentul trebuie să existe documentaţia legată de tratament. Sunt posibilităţi pentru tratarea persoanelor cu risc ridicat, dar acestea nu prezintă un sistem compact şi integrat, serviciile nu se suprapun, şi nici capacităţile nu satisfac necesităţile clienţilor.

Control medical, estimări, diagnostic, planuri de tratament

Este rar cazul când necesităţile clientului au efecte formatoare asupra tipului sau conţinutul serviciului, chiar dacă pentru obţinerea succesului în tratament este indispensabilă punerea în concordanţă a ofertelor de tratament cu pretenţiile clientului legate de tratament. Cu programe specializate pe sex, nu ne-am întâlnit, deşi este evident, că femeile şi bărbaţii necesită servicii diferite şi în mod deosebit clientele însărcinate sau cu copil mic. În cazul serviciului de asistenţă socială, care acoperă tot teritoriul, clientele au posibilitatea accesării serviciilor specializate, care cuprind: prevenţia, consilierea şi îndrumarea către sistemul de asistenţă. Justiţia devine parte a sistemului de asistenţă, când are loc „devierea” de la sentinţa penală la tratament

Abordarea şi accesibilitatea tratamentului dependenţei de droguri

Situaţia naţională În mod deosebit în judeţele Szabolcs-Szatmár-Bereg şi Hajdu-Bihar

100

La fel ca şi în alte tratamente, determinarea intervenţiilor şi investiţiilor se bazează pe dovezile şi cunostinţele ştiinţifice Componente: t
paletă vastă de cunoştinţe despre medicamentele pe bază de evidenţă şi de intervenţii psihosociale – utilizarea lor să se alinieze necesităţilor clientului t
terapie de durată optimă (este importantă menţinerea internării pacientului în instituţie) t
integrarea diferitelor procedee – abordare holistică, tratarea integrată a omului t
multidisciplinaritate (medic, psihiatru, psiholog, asistent social, consultant, soră medicală) t
intervenţii scurte – pentru consumatorii de droguri ocazionali sau experimentali sunt utile testele-control şi intervenţiile scurte, metode eficiente şi economice t
outreach şi serviciile cu prag scăzut, pot ajuta în prevenirea efectelor consumului asupra sănătăţii şi a efectelor sociale (contaminare prin sânge, contact sexual) t
servicii de bază – detoxifiere, tratamentul agonist al dependenţilor de opiacee, consiliere, strategii de reabilitare, suport social) t
detoxifiere sub control medical (opiacee, sedative, somnifere, alcool) t
tratament de menţinere – tratamente cu agoniste ale opiaceelor, sau antagoniste (metadonă, buprenorfină, naltrexonă) t
grupuri de autoajutorare t
corespondenţă socio-culturală t
transmiterea cunostinţelor, cercetări clinice t
instruire (din primele faze, instruirea specialiştilor din sistemele de tratament) Activităţi t
asigurarea resurselor t
construirea unui sistem comprehensiv de tratament t
durata tratamentului să fie hotărâtă de necesităţile individuale ale clientului t
echipa multidisciplinară să fie instruită corespunzător pentru asigurarea intervenţiilor pe bază de evidenţă t
servicii de bază, printre care şi detoxifierea, tratament de întreţinere cu agonisti de opiacee, sprijin psihosocial, consiliere, accesul la subvenţii sociale t
intervenţii psihosociale cu rezultate evidente în reabilitare şi prevenirea recidivei, tratament ambulator şi pentru pacienţii internaţi, în special în terapia comportamentului cognitiv, interviuri motivaţionale, managmentul situaţiilor imprevizibile, în cazul cursurilor de specializare şi consiliere profesională şi juridică t
intervenţiile sunt relevante în mediul socio-cultural

Tratament bazat pe evidenţe

Principiile de bază ale tratării dependenţei de droguri (UNODC-WHO)

Practica asistenţei pe bază de evidenţe se răspândeşte şi în ţara noastră; procedeele folosite corespund în linii mari pretenţiilor clienţilor. Clienţii rămân sub tratament în mod voluntar, dar educaţia şi informarea ajută la realizarea duratei optime de tratament. În tratament este admisă metoda holistică; tratamentul se face cu ajutorul unei echipe multidisciplinare. Intervenţia de scurtă durată în asistenţa de bază nu este generalizată, dar se practică deja în tratarea dependenţei de nicotină sau alcool. S-au format serviciile care determină clientul să acceseze tratamentul şi serviciile de prag redus. În judeţul Hajdu-Bihar funcţionează bine o reţea diversificată iar în judeţul Szabolcs anumite elemente ale sistemului funcţionează, dar randamentul lor este departe de a fi satisfăcător. Posibilităţi pentru efectuarea testelor-control există, dar sunt ocazionale şi de obicei se realizează în cadrul unei cercetări. Diferitele servicii funcţionează. Grupurile de întrajutorare au fost înfiinţate şi majoritatea sunt legate de problema consumului de alcool. Pe lângă acestea, în Hajdu-Bihar funcţionează grupurile A.A., G.A., Al-Anon şi ACA. În Szabolcs pe lângă cluburile anti-alcool, în Nyíregyháza îşi desfăsoară activitatea şi un grup de părinţi (Változás Egylet – Asociaţia Schimbării). În ce priveşte instruirea, încă de la angajare, se ţin ore de specializare, iar mai târziu, în cadrul cursurilor obligatorii şi opţionale, conferinţelor, întâlnirilor profesionale se dezvoltă cunoştinţele celor implicaţi în munca de asistenţă. Se pune tot mai mare accent pe prevenirea ratării profesionale şi dezvoltarea abilităţilor de cooperare. Sursa financiară a acestei activităţi este asigurată de Casa de asigurări sociale, dar pentru alte servicii (creerea de servicii specializate, ex. construirea în Nagykálló a Casei Liniştii, unitate de reabilitare cu terapie lumină-sunet-muzică şi alte posibilităţi, construirea de team-uri, etc.) care au fost înfiinţate, este nevoie, pentru a-şi mări propria eficacitate, şi de alte resurse – licitaţii de proiecte, subvenţii individuale sau capital privat. Pentru a putea măsura eficacitatea unor servicii, nu s-au creat sisteme unitare de indicatori, de aceea acestea sunt apreciate prin experienţa dobândită şi chestionare speciale redactate cu un scop anume şi în cadrul unor miniinvestigaţii.

Tratament bazat pe evidenţe

Situaţia naţională În mod deosebit în judeţele Szabolcs-Szatmár-Bereg şi Hajdu-Bihar

Unele subgrupuri din populaţie prezintă potenţial de risc ridicat şi necesită asistenţă specială. Ex. adolescenţii, femeile, gravidele, suferinzii de comorbiditate medico-psihiatrică, prostituatele, minorităţile etnice, marginalizaţii social. Aceştia sunt afectaţi de numeroase probleme, şi prezintă multiple nevoi. Date t
adolescenţii – consilieri, lucrătorii outreach şi alţi specialisti implicaţi necesită instruire specială. Din echipa multidisciplinară trebuie să facă parte şi un psihiatru specializat pe copii şi adolescenţi. Dacă e posibil adolescenţii şi părinţii lor trebuie să fie trataţi separat de consumatorii adulţi de droguri. Pe parcursul tratamentului specialiştii trebuie să colaboreze cu familia şi cu scoala.

Subgrupuri şi împrejurări speciale

Include dreptul la sănătate şi bunăstare şi evitarea discriminării. Elemente constituente: t
trecutul de consumator de droguri nu poate fi motiv de discriminare t
sunt necesare aceleaşi principii etice, ca şi în alte terapii (autonomie, dreptul la autodeterminare) t
accesul la tratament – în penitenciare, pentru recidivişti, pentru cei motivaţi să renunţe la consumul de droguri t
tratament obligatoriu doar în cazuri şi situaţii speciale, în cazuri de criză, pe timp limitat t
alternative de tratament – clientul pate alege în locul pedepsei tratamentul t
evitarea discriminării t
dreptul omului dependent de droguri – în tratament nu pot fi utilizate metode inumane, sau practici prohibitive Activităţi t
reglementarea prin legi, apărarea drepturilor omului la tratamente şi la reabilitare t
informarea clienţilor t
protejarea vieţii particulare a clientului t
instruirea personalului pentru respectarea regulilor etice, respect şi evitarea stigmatizării t
serviciul medical nu depinde de participarea la tratamente legate de adicţie t
accesul la tratamente şi intervenţii pe bază de evidenţă şi în penitenciare t
protocoalele de cercetare sunt examinate şi acceptate de comisia de etică

Tratamentul dependenţei de droguri, drepturile omului şi demnitatea pacientului

Principiile de bază ale tratării dependenţei de droguri (UNODC-WHO)

101

În ce priveşte asistenţa adolescenţilor, în Szabolcs este o mare problemă lipsa forţei de muncă, iar la nivel naţional lipsa rezervelor în pregătirea profesională. În Hajdu-Bihar căutarea adolescenţilor în situaţii de risc este sprijinită de secţia de psihiatrie-juvenilă care este în strânsă legătură cu Ambulanţa de droguri. Eficacitatea tratamentului este asigurată de o abordare profesională axată pe terapia familială. În antrenarea grupurilor de tineri un ajutor este dat de instruirea adjuvantă contemporană, care a debutat la începutul anilor 90, devenind o adevărată reţea care este prezentă în cercuri tot mai largi, fiind foarte agreată în instituţiile de învătământ secundar. Instituţiile de sănătate şi sociale cooperează în tratamentul adolescenţilor consumatori de droguri.

Subgrupuri şi împrejurări speciale

Evitarea discriminării în cazul dependenţilor de droguri este o axiomă. În instituţiile de executare a pedepsei, asistenţa medicală este prezentă, dar posibilităţile la alte tipuri de asistenţă şi tratament sunt limitate. În ultimii ani, în tot mai multe instituţii au fost create compartimente de prevenire a consumului de droguri, şi se organizează pentru deţinuţi instruiri cu scopul de a preveni consumul de droguri, şi de dezvoltare a personalităţii. Există posibilităţi pentru tratamente alternative, iar persoana poate decide dacă vrea să profite de acestea. Cercetările sunt efectuate având în vedere principiile etice, în caz de nevoie cu aprobările de rigoare şi respectând drepturile persoanelor.

Tratamentul dependenţei de droguri, drepturile omului şi demnitatea pacientului

Situaţia naţională În mod deosebit în judeţele Szabolcs-Szatmár-Bereg şi Hajdu-Bihar

102

t
femeile – în multe tări instituţiile de asistenţă satisfac doar nevoile bărbaţilor; consumul de droguri la femei fiind stigmatizat. De aceea este foarte dificilă antrenarea feneilor în tratament. Statutul psihologic al femeilor şi comorbiditatea psihiatrică reclamă necesităţi speciale. Consumul continuu de droguri influenţează sexualitatea şi capacitatea de reproducere. Planificarea şi acordarea tratamentului este important fie realizate în funcţie de sexul clientului, personalul să fie corespunzător pregătit, programe implementat, asistenţă adecvată pentru copii atât în conţinut cât şi materiale. t
Gravide – la consumatoarele de droguri, sarcina este periculoasă; este important să se trateze cazul multidisciplinar, incluzând şi îngrijirea sarcinii. Alăptarea este posibilă, dacă nu sunt contraindicaţii. Este Important managmentul de caz t
clienţilor cu comorbiditate medicală – HIV, HBV, HVC, TB şi ciroză – trebuie să li se asigure acelaşi tratament, ca şi pacienţilor care nu sunt consumatori de droguri. Tratamentul de substituţie acordat dependentilor de opiacee îi ajută să rămână sub tratamentul specializat. Este necesară consilierea individuală. t
comorbiditate psihiatrică – tratament adecvat, interacţiunea drog-medicament trebuie monitorizată t
prostituatele – factor de risc crescut în contaminare, în a deveni victime, de a fi violate, marginalizate social. Outreach-ul este deosebit de important. Asistenţa socială şi reabilitarea facilitează un trai durabil. t
minoritate etnică – pot fi probleme în abordare datorită greutăţilor lingvistice. În caz de nevoie trebuie să se apeleze la un mediator. t
marginalizaţii/clienţii care trăiesc pe stradă – fără domiciliu, şomeri, excluşi din familie, necesită tratament complex. Necesită azil, bonuri de masă, hrană gratuită, asistenţă temporară, legătură cu sistemele sociale şi tratamente. Activităţi t
pentru tratarea necesităţilor speciale este necesară luarea în evidenţă a protocoalelor clinice t
evaluarea generală a clientului t
asistenţă integrată t
pregătirea specială a personalului care se ocupă de clienţii cu nevoi specifice t
asistenţă pe bază de evidenţă, sisteme de tratament accesibile t
pentru clienţii aparţinând minorităţilor este necesară prezenţa translatorilor sau a mediatorilor culturali

Subgrupuri şi împrejurări speciale

Principiile de bază ale tratării dependenţei de droguri (UNODC-WHO)

Serviciile care vizează femeile, adaptate necesităţilor specifice lor, lipsesc, cu excepţia serviciului de ocrotire medicală. În asistenţa prostituatelor şi a persoanelor marginalizate social un rol important le revine asociaţiilor nonguvernamentale civile şi bisericeşti. Pentru asistenţa celor fără domiciliu s-au făcut demersuri importante, încercând să se păstreze nivelul de asistenţă prin antrenarea resurselor naţionale şi a celor provenite de la Uniunea Europeană. Se satisfac necesităţile de asistenţă medicală şi socială a acestui grup – întreţinere, locuinţă. În cazul resedinţelor de judeţ aceste obligaţii comunitare sunt delegate organizaţiilor civile, care ajută la completarea normativelor limitate, asigură cooperarea cu alte organizaţii şi asigură flexibilitatea resurselor. În asistenţa minorităţilor pot să intervină greutăţi din diferenţele culturale; impedimentele lingvistice rar provoacă probleme. Utilizarea mediatorilor (pentru rezolvarea problemelor de comunicare culturală sau lingvistică) nu este specifică şi se practică doar cazual. Pentru asistenţa grupurilor speciale lipsesc protocoalele necesare; unele instituţii de asistenţă încearcă să antreneze organizaţiile adecvate, bazându-se pe propriile experienţe profesionale, pe cunoştinţele acumulate şi pe posibilităţi.

Subgrupuri şi împrejurări speciale

Situaţia naţională În mod deosebit în judeţele Szabolcs-Szatmár-Bereg şi Hajdu-Bihar

Schimbare de paradigmă – în locul asistenţei directe se tinde spre serviciile bazate pe cooperare, unde sunt antrenaţi stakeholdererii (organizaţii guvernamentale şi civile, sectorul privat, organizaţii religioase, conducătorii comunităţilor, vindecători tradiţionali, membrii familiei, grupuri vizate) Elemente constituente t
participarea activă a pacienţilor t
responsabilitate comunitară

Implicarea comunităţii, participare şi îndrumarea pacienţilor

Tratamentul dependenţilor de droguri poate însemna o alternativă la închisoare/pedepsire. Tratamentul poate fi prezent pe timpul arestului şi după eliberare. Este necesară cooperarea eficientă între instituţiile de executare a pedepsei şi cele de tratament. Tratarea dependenţilor de droguri reduce în mod cert (date întărite de cercetări) rata criminalităţii. Tratamentul şi închisorile – asistenţa alternativă, tratarea în penitenciar şi după eliberare, reintegrarea socială, diminuează riscurile recidivei în consumul de droguri, infectarea cu HIV, sau recidiva în delicvenţă şi are efecte salutare asupra sănătăţii şi creşte siguranţa publică. Elemente constituente t
alternativele de tratament trebuie să fie accesibile consumatorilor de droguri (necesită reglementări) t
respectarea drepturilor omului şi în penitenciare t
continuitatea tratamentului, mai ales în cazul gravidelor şi al copiilor, reintegrarea este importantă t
în tratamentul consumului de droguri nu sunt oportune nici detenţia şi nici munca obligatorie Activităţi t
reglementarea prin legi a asigurării drepturilor la tratament a infractorilor, ca alternativă la închisoare t
garanţia cooperării între autorităţi şi sistemele de asistenţă medicală t
asigurarea diferitelor forme de tratament pentru deţinuţii consumatori de droguri, inclusiv prevenirea bolilor transmisibile prin sânge t
angajaţii autorităţilor şi penitenciarelor primesc instrucţiuni referitoare la prevenţie şi tratament t
personal instruit corespunzător – asistenţă pe bază de dovezi, puncte de vedere etice t
continuitatea tratamentului la clienţii din penitenciare

Tratarea adicţiei şi justiţia

Principiile de bază ale tratării dependenţei de droguri (UNODC-WHO)

103

Printr-o cooperare vastă se realizează tot mai multe programe în comunitate. Aceste programe sunt catalizate de organizaţiile locale KEF. Informarea corespunzătoare a locuitorilor, respectiv planificarea atentă scade tendinţa de stigmatizare şi îi motivează să participe la activităţi chiar şi pe cei care nu sunt direct atinşi de această problemă. Succesul cooperării între organizaţii depinde de acceptarea reciprocă a punctelor de vedere (cooperarea pe teritorii „albe” – adică, unde lipseşte asistenţa, competiţia, capacitatea).

Implicarea comunităţii, participare şi îndrumarea pacienţilor

Accesibilitatea la tratament, pe bază de evidenţă, este mărginită în instituţiile de executare a pedepsei. În ultimul timp, în mai multe instituţii de acest fel au fost deschise secţii de prevenţie a consumului de droguri. Personalul Peniteniciarelor sunt deschişi la cooperarea cu specialiştii din exterior, sprijină iniţiativele care se referă la ajutorarea deţinuţilor în reintegrarea lor după eliberare. În Hajdu-Bihar are tradiţie (peste 10 ani) cooperarea cu succes dintre şcolile ajutătoare, cele de reeducare şi Ambulanţele de droguri. În Nyíregyháza, în Penitenciarul judeţean se fac cercetări, cu scopul, de a examina sănătatea mentală şi aptitudinile viabile. Aceste instituţii susţin legături fructuoase cu instituţiile de asistenţă medicală şi socială, organizează pentru deţinuţi cursuri de: dezvoltare a aptitudinilor şi personalităţii precum şi a competenţelor profesionale. Serviciul de probaţiune sprijină în mare măsură acest proces care începe după eliberare, şi constă în: supraveghere, consiliere, îndrumare. În momentul de faţă, în penitenciare, testele-control pentru HIV, HBV, HCV nu sunt obligatorii, dar informarea corectă creşte considerabil numărul participanţilor la teste. Asistenţa deţinutelor gravide, sau care au copii minori, şi sprijinirea în a-şi însuşi rolul de mamă, a dezlănţuit multe controverse, în primul rând mulţumită ştirilor manipulatoare apărute în mass-media. Se organizează atât la autorităţi cât şi în penitenciare cursuri profesionale, dar în ultimul timp lipsesc acele programe finanţate din fonduri PHARE, care la începutul anilor 90 au fost realizate cu scopul de a încuraja diferiţi specialişti (igienişti, medici, asistenţi sociali, profesori, preoţi, poliţişti) în dezvoltarea gândirii colective. Aceste programe ar ajuta la: cooperarea dintre diferitele instituţii, informarea reciprocă a activităţii celorlalţi şi în reuşita asistenţei integrate a clienţilor.

Tratarea adicţiei şi justiţia

Situaţia naţională În mod deosebit în judeţele Szabolcs-Szatmár-Bereg şi Hajdu-Bihar

104

Tratamentul trebuie să ţină seamă de rezultatele ştiinţifice şi de necesităţile clienţilor Elemente constituente t
politica asistenţei (include HR, PR, mediul, politica de funcţionare etc.) t
protocoale de tratament t
personal calificat, includerea asistenţei de bază a dependenţei de droguri în curricula de pregătire graduală, postgraduală, treninguri; poate fi de folos utilizarea e-learningului t
supervizarea t
resurse financiare t
comunicarea

Sistemul de tratament al dependenţei de droguri

t
acţiunile îndreptate spre comunitate pot să mărească sprijinul acesteia; informarea şi întărirea comunităţii diminuează discriminarea şi marginalizarea. Reducerea fenomenului de stigmatizare ajută în partciparea la tratament şi reintegrarea socială. t
formarea conştiinţei – ajută să considerăm problema consumului de droguri ca o boală multifactorială, t
creerea de legături – asistenţă integrată t
rolul asociaţiilor civile în asistenţă Activităţi t
implicarea activă a grupurilor vizate, membrilor familiei, membrilor comunităţii şi a organizaţiilor locale în planificare, intervenţie şi monitorizare t
această asistenţă se integrează în serviciul de sănătate publică şi în sistemele de asistenţă socială şi crează legături cu membrii responsabili din comunitate t
personalul din asistenţa de bază, sănătatea mentală şi asistenţa socială vor fi învăţaţi să realizeze testele-control şi să aplice intervenţia rapidă t
aceste servicii dezvoltă legătura dintre terapeut şi client; în mod regulat se efectuează sondaje de opinie t
se implică şi se sprijină membrii de familie ai clienţilor dependenţi de droguri t
organizaţiile de stat şi civile cooperează t
clienţii, familiile, membrii comunităţii iau parte în mod activ la schimbarea mentalităţii colectivităţii t
acceptarea adicţiei ca boală şi întărirea asistenţei bazate pe probe

Implicarea comunităţii, participare şi îndrumarea pacienţilor

Principiile de bază ale tratării dependenţei de droguri (UNODC-WHO)

În tratarea consumatorilor de droguri se aplică anumite principii directive şi, în anumite cazuri, protocoale de terapie. În anumite cazuri sunt definite condiţiile-minime de asistenţă. În cazul condiţiilor obiective se ivesc neajunsuri, dar nici în cazul resurselor umane situaţia nu este uşoară. Nu oferta, ci capacitatea resurselor limitează angajarea, într-un număr necesar, al specialiştilor. Cooperarea personalului, între anumite limite, compensează capacitatea profesională. De ex. există posibilitatea antrenării, între anumite limite, a consilierului de angajare-orientare profesională, preotului, igienistului. Sistemele de management a calităţii, care funcţionează în centrele de asistenţă, indică nivelul de mulţumire al clienţilor, şi totodată crează premisa realizării apropierii dintre necesităţi şi posibilităţi.

Sistemul de tratament al dependenţei de droguri

Cooperarea de tipul învingător-învingător, adică acceptarea reciprocă a competenţei, sprijinul reciproc, încrederea (!), şi responsabilitatea comună a resurselor nu este generalizată, dar este indispensabilă. Una dintre cele mai mari lipsuri în sistemul nostru de asistenţă este lipsa armoniei în asistenţa integrată. De multe ori, nu lipsa voinţei ne ridică piedici, ci în multe cazuri capacitatea limitată a resurselor umane, „vânătoarea de resurse” determinată de lipsa sus menţionată, şi lipsa standardelor care ar reglementa fluxul de informaţii şi alte activităţi comune. În privinţa stakeholderelor familia, părinţii şi rudele au poziţii cheie în reuşita terapiei de durată lungă, dar implicarea celor vizaţi nu este uşoară, în special în cazul celor care sunt în pragul maturităţii. Unul din fenomenele care însoţesc „cariera-drog” este transformarea reţelei de cunoştinţe, lipsa totală sau parţială a legăturilor familiale, de aceea primul pas constă în reconstruirea acestor legături. Acest proces necesită eforturi mari atât din partea personalului, cât şi din partea membrilor familiei. Sprijinul unui cerc mai larg al comunităţii este indispensabil în reuşita reintegrării de durată însă realizarea practică este problematică, deşi tot mai mulţi participanţi din lanţul de tratament, încearcă să antreneze membrii familiei în munca comună. Nu este sprijinită reprimirea consumatorilor de droguri vindecaţi nici la locurile de muncă (nici chiar în cazul în care a mai fost angajat acolo), şi nici instituţiile de învăţământ.

Implicarea comunităţii, participare şi îndrumarea pacienţilor

Situaţia naţională În mod deosebit în judeţele Szabolcs-Szatmár-Bereg şi Hajdu-Bihar

Sisteme de tratament – dezvoltare politică, planificare strategică, coordonarea asistenţei Continuitatea sistemului de asistenţă, cel puţin în cazul celor două judeţe care participă la proiect, este asigurată, însă sunt discrepanţe între capacităţi şi accesibilitate. Se aplică abordarea multidisciplinară şi specialiştii participă activ la programele de prevenţie. Pregătirea lor profesională, experienţele acumulate completează cunoştinţele specialiştilor în prevenţie, măresc credibilitatea programelor şi ajută în recunoaşterea timpurie a necesităţilor. Legătura practică dintre asistenţa de bază şi asistenţa de specialitate necesită o dezvoltare, deşi cursuri de adictologie se ţin în mod regulat şi în instituţiile de asistenţă de bază. Redirecţionarea clientului, utilizarea sistemului de alertare în asistenţa de bază, sau la medicii de familie, nu este prea frecventă.

Sisteme de tratament – dezvoltare politică, planificare strategică, coordonarea asistenţei Elemente constituente t
politica tratamentului t
aderarea la prevenţie t
analiza situaţiei t
coordonare – echilibru între diferitele servicii t
continuitatea asistenţei t
abordare multidisciplinară t
mărirea capacităţii t
aprecierea calităţii, monitorizare, evaluare Activităţi t
documentare politică t
conexiuni între diferitele tipuri de asistenţă – prevenţie, tratare t
planificarea tratamentului se face având în vedere problema consumului de droguri şi comunitatea t
organizaţiile de stat, regionale şi locale sunt responsabile de asigurarea tratamentului, a reabilitării; mecanismul de coordonare eficientă a fost schiţat t
asistenţa de bază şi specializată este accesibilă şi corespunde populaţiei afectate şi resurselor locale t
lucrează echipe multidisciplinare t
trening iniţiator se realizează corespunzător t
procese de acreditare

105

Nu există sisteme de indicatori pentru măsurarea nivelului de eficacitate; datele furnizate nu sunt capabile să fie apreciate calitativ. Sistemele de control profesional nu verifică periodic şi personal diferitele servicii (exceptând condiţiile minime, capacitatea profesională), îi lipsesc atât resursele cât şi capacitatea

Sistemul de tratament al dependenţei de droguri

Situaţia naţională În mod deosebit în judeţele Szabolcs-Szatmár-Bereg şi Hajdu-Bihar

t
sistem de monitorizare (informaţii despre clienţi, servicii, managmentul resurselor umane, salarii, încrederea clientului) t
actualizarea asistenţei Activităţi t
acreditarea t
informaţii tipărite, protocoale accesibile t
personal adecvat t
politica HR (selectare, recrutare, preocupare, monitorizarea rezultatelor, acestea sunt cunoscute) t
resurse care pot fi menţinute t
funcţionare în reţea – în interesul funcţionării continue t
documentare corespunzătoare t
serviciul urmăreşte trend-ul t
verificarea regulată a programelor, posturilor şi a tratamentelor, procese de monitorizare şi apreciere

Sistemul de tratament al dependenţei de droguri

Principiile de bază ale tratării dependenţei de droguri (UNODC-WHO)

106

Formularea situaţiei ideale pentru aprecierea situaţiei reale O treaptă importantă a procesului benchmarking este tabla-cadru de referinţă, adică aprecierea structurilor, sarcinilor, rolurilor ideale. Urmărind concepţiile formulate anterior, am adunat metodele propuse/pretinse/realizate pentru consumatorii de droguri problematici. Pentru realizarea asistenţei consumului de droguri ideale, am ţinut cont de documentaţia internaţională și de protocoalele profesionale recent apărute, precum și de informaţiile referitoare apărute în literatura de specialitate. timp/grup vizat

realizare timpurie timp/grup vizat

tratament, asistenţă reabilitare, îngrijire, resociali zare

nivel individual (client)

populaţie (mediu)

sistem social, legislaţie, expertiză

sistem social, legislaţie, expertiză

populaţie (mediu)

nivel individual (client)

» cursuri graduale şi postgraduale pentru adictologi şi alţi specialisti » instruirea egalilor în vârstă (de vârsta vizată) care oferă ajutor » metode de aprobare » reglementarea sistemului alertă » întelegere interdisciplinară la nivel instituţional, asistenţă integrată » activitatea de coordonare a KEFurilor » protocoale, reglementări Instrucţiuni de metodologie » pregătirea poliţiei, autorităţilor – cursuri centrate pe tema drogurilor

» Birou de informaţii » Serviciile centrelor de consiliere la nivel scăzut, organizarea de programe comunitare, familiale, culturale » publicarea materialelor din masmedia » informare prin internet » programe speciale în penitenciare, creerea de compartimente de prevenţie, diminuarea efectelor nocive, teste-control, consiliere » Serviciu Party accesul la informaţii, diminuarea simptomelor » servicii de suport » ajutorul egalilor în vârstă » grupuri speciale de autoajutorare » programe pentru cei defavorizaţi, grupuri vizate

» asistenţă la nivel scăzut, consiliere, orientare, informare (pericolul consumului de, droguri, sedii de, asistenţă, suport social, asistenţă judiciară, prevenţie HIV, hepatită, TBC, STD, teste-control (HIV, hepatită, TBC, STD), schimb de seringi, împărţirea de, prezervative » Intervenţie în situaţiile de criză » outreach (căutare pe străzi) » Drop in - centre (Intră) » asistenţă telefonică » Tratament de substituţie la nivel scăzut, agonist, antagonist (înlocuitor de substanţă, tratament de menţinere

» grupuri de autoajutorare » reprezentarea intereselor » reabilitare utilizând modele comunitare, Instituţii de învăţământ » antrenarea vindecaţilor în programele de prevenţie, realizare

» reabilitare de scurtă durată » reabilitare de lungă durată » ajutor în asigurarea locuinţei, domiciliu temporar, azil de noapte » ajutor social » loc de muncă protejat programe de calificare-recalificare integrare la locul de muncă

» sprijinirea membrilor familiei, aparţinătorilor » reprezentarea intereselor » servicii specializate la domiciliu (deplasare la domiciliu) » centre de zi pentru dependenţi (cu program zilnic)

» asistenţă medicală de bază, intervenţie de scurtă durată, testecontrol, informare, îngrijire » asistenţă specializată, tratarea comorbidităţii şi a complicaţiilor, tratament medico-psihosocial, terapie în familie, îngrijire » serviciile de bază ale asistenţei sociale » asistenţa comunităţii

» programe de instruire pe tema drogurilor » case management » tratament diferenţiat sau integrat (tratamente specializate pentru femei, mame cu copii, alte grupuri de risc) » serviciu de mentor (ligvistic, cultural, eliminarea altor împedimente)

» calificare, recalificare » asistenţă juridică » reglementarea prin legi a sistemului de suport » strategii comunitare locale » cooperarea Penitenciar, poliţie, serviciul de probaţiune, cu sistemul de asistenţă

strategie » Concepţii strategice la nivel local (ex. KEF) » Sistem informaţional – adunare de date » rapid response (răspuns rapid la problemele ivite pe plan local) » Strategie referitoare la asistenţa integrată (ex. antrenarea serviciului de bază, tratamente de substituţie), cercetări, analize » În instituţiile Penitenciare programe globale de testare – suport

strategie » coordonare locală, regională » sincronizarea serviciilor de asistenţă » monitorizarea modelului problemădrog » intervenţii prompte la situaţia analizată » protocoale de tratament » protocolul formelor de tratament diferenţial » fond legislativ aprobat » acces la rezultatele din cercetare » reglementarea finanţării » reglementarea politicii în problema drogurilor la locul de muncă » reglementarea serviciului de sănătate publică

107

108

1. Numărul de protocoale utilizate în adictologie. 2. Numărul specialiștilor adictologi. 3. Numărul de consumatori de droguri problematici luaţi în evidenţă. 4. Numărul celor care au interacţionat și au prestat servicii consumatorilor de droguri. 5. Timpul de așteptare până la începerea tratamentului. 6. Numărul consumatorilor de droguri care participă la programul de intervenţii. 7. Numărul celor care beneficiază de ajutor social 8. Numărul dependenţilor de droguri care beneficiază de servicii medicale 9. Numărul anual al celor care au parte de asistenţă integrată 10. Prima solicitare de tratament (TDI) 11. Probabilitatea ca un consumator de droguri problematic să primească tratament (procent de tratare) 12. Timp de începere a tratamentului – intervalul de la începerea consumului de droguri și solicitarea tratamentului 13. Numărul celor de pe lista de așteptare 14. Numărul consumatorilor de droguri problematici luaţi sub tratament în anul respectiv 15. Procentul de recedivă (după tratament) 16. Numărul participanţilor la testele-control anonime 17. Numărul consumatorilor de drog infectaţi cu HIV, HB, CV 18. Nunărul /procentul complicaţiilor psihiatrice 19. Durata tratamentului/asistenţei 20. Numărul de injecţii/persoană 21. Programe schimb de seringi și numărul participanţilor 22. Numărul celor care primesc tratament de susţinere raportat la grupul vizat 23. Procentul celor care rămân sub tratament 24. Criminalitate, calitatea vieţii (la cei cu tratament de suport) 25. Numărul celor care au ales tratamentul ca alternativă la închisoare 26. Probabilitatea ca un consumator de droguri problematic să figureze în evidenţele poliţiei în anul curent 27. Numărul consumatorilor de droguri problematici care au figurat prima dată în evidenţele poliţiei 28. Rata mortalităţii consumatorilor de droguri din cercul celor care au figurat în evidenţele poliţiei într-un interval de timp 29. Numărul deceselor ce pot fi legate de consumul de droguri într-un an 30. Capacitatea de primire a centrelor de reabilitare 31. Numărul recidivaţilor care au participat la program în intervalul de doi ani 32. Costul tratamentului/persoană 33. Cheltuielile de detoxificare și tratament ambulatoriu/persoană

La alegerea indicatorilor de succes am încercat să luăm în calcul toate posibilităţile, care într-un fel oarecare, în final ne dau indicii despre reușita tratamentului. Indicatori posibili Benchmarking – criteriul de selecţionare: oglindesc în mod relevant măsurătorile de pe parcursul procesului, pot fi adunate, există asemenea date, cine este responsabil de colectarea lor, există la nivel judeţean/regional, pot fi obţinute în ordine cronologică, dacă ajută la alegerea celei mai optime metode? (unitate, cadrul de timp, categorie fizică, cheltuieli, metode)

109

25 EMCDDA (1997). Annual Report of the State of the Drugs Problem in the European Union. Lisbon: EMCDDA.

Se pune întrebarea, dacă acești indicatori sunt potriviţi pentru a măsura reușita tratamentului, dacă pot fi colectaţi? Întrebarea cea mai stringentă este aceea, dacă se cunosc datele privind mărimea reală a grupurilor ţintă, și dacă aceste date oferă posibilitatea filtrării suprapunerilor și repetiţiilor în ceea ce privește evaluarea datelor? Sistemele sanitare de colectare a datelor de obicei nu acoperă toate locurile în care se oferă de tratament (locuri de tratament)25. Pentru a putea utiliza datele din sistemul de tratament, toate locurile în care se oferă tratament pot fi identificate după punctele de tratament medical care apar în sistemul de colectare a datelor. Estimarea gradului de acoperire necesită cunoașterea numărului exact al instituţiilor care tratează dependenţii de droguri. Gradul de acoperire nu este același cu proporţia celor trataţi. Aceasta (proporţia celor trataţi) este dată de numărul consumatorilor problematici de droguri care urmează un tratament. Gradul de acoperire al unui tratament nu poate fi definit ușor, deoarece locurile care acordă tratament, pot asigura atât tratament ambulatoriu cât și spitalizare, cum sunt de ex. centre de tratament specializate pentru consumatorii de droguri, servicii cu prag redus și specializate, spitale de psihiatrie, cabinete medicale și programe de substituţie. Instituţiile de tratament în general colectează datele pentru ei înșiși. Sistemul de colectare a datelor care funcţionează după criterii generale și unitare și care includ majoritatea locurilor de tratament a fost introdus doar în câteva ţări. Pe lângă aceasta nici duplicatele nu pot fi ușor depistate, dat fiind faptul că mulţi consumatori de droguri intră în contact cu mai multe tipuri de centre de tratament. În multe ţări europene nu pot fi utilizate elementele de identificare individuale pentru a preveni duplicatele. Consumatorii de droguri din mediul urban au posibilităţi mai mari decât cei care trăiesc în zone rurale. Însă perioada latentă de la începerea consumului de droguri și până la tratament pare a fi mult mai scurtă în zonele mai puţin urbane, ceea ce poate însemna un grad mai ridicat de coeziune socială în zonele rurale. Deci probabilitatea de a intra în contact cu locurile de tratament nu este aceeași la nivelul ţării întregi. Câteva dintre locurile de tratament menţin legături între ele și își direcţionează pacienţii unul către celălalt. Cu privire la datele de mortalitate definiţiile folosite și/sau sistemele de evidenţă relevă mari diferenţe nu doar între ţările europene, dar și între regiunile, sau zonele urbane și rurale ale unei ţări. O supradoză poate să apară pe neașteptate, intenţionat sau din motive nedeterminate. Printre cazurile de deces se numără și supradozele neintenţionate care intervin după perioade de abstinenţă când gradul de toleranţa s-a schimbat, respectiv supradoze apărute în timpul folosirii de metadonă sau naltrexonă. Se consideră supradoză și cazul în care drogul administrat a fost de fapt impur. Atât consumatorii regulaţi cât și cei ocazionali pot deceda în urma unei supradoze. Aceste cazuri de deces pot fi codificate drept cazuri de deces legate de consumul de stupefiante sau cauzate de stop respirator. Printre cazurile de deces legate de consumul de stupefiante se numără și accidentele fatale produse sub influenţa substanțelor psihotrope (cu excepţia alcoolului) și sinucideri legate de dependenţa de droguri. Mai departe și abuzul pe termen lung de substanțe psihotrope, respectiv cazurile de deces violente produse sub influenţa substanțelor psihotrope pot fi considerate parte integrantă a definiţiei. Este important modul de realizare al acestor evidenţe și persoana care completează certificatele de deces (patologi, medici practicanţi). În cazul unei supradoze informaţii utile pot fi obţinute și din practica codificării deceselor primare și secundare. O mare parte dintre indicatorii adunaţi poate fi folosiţi pentru a măsura eficienţa sistemului de îngrijire. În cazul în care se cunoaște mărimea grupului ţintă, datele se colectează

110

În sistemul serviciilor, diferitele forme de tratament pentru pacienții dependenți au fost create pe mai multe nivele. Astfel specialiștii din ambele judeţe pot oferi răspunsuri relativ diverse privind tratarea problemei complexe a drogurilor. În același timp însă unele elemente ale tratamentului au rămas incomplete de mai mult timp, în alte puncte se poate observa o supraofertă în dezvoltare, iar în alte zone organizaţiile existente încă nu au putut răspunde corespunzător la noile provocări ale fenomenului. Astfel, tratamentul nu este distribuit în concordanţă cu problema locală reală. Reglementările legale stabilesc cadrul serviciilor și limitele legalităţii, iar reglementările profesionale (standarde, directive, protocoale etc.) prezintă cerinţele activităţii profesionale și modurile de efectuare ale acesteia. Adictologia dispune în continuare de foarte puţine protocoale profesionale, iar cele mai multe întrebări legate de tratament sunt încă dezbătute și neorganizate. Nesiguranţa instituţiilor de sănătate expuse reorganizării în ceea ce privește și personalul influenţează și calitatea activităţii profesionale: în special angajaţii din tratamentul desfășurat în ambulator și spitale resimt efectele restructurării și caută moduri de a include în tratament consumatorii de stupefiante în condiţiile de schimbare continue. În afara serviciilor care oferă posibilitate de terapie nici unul dintre judeţe nu dispune de un sistem instituţional sigur pentru persoanele care au nevoie de post-tratament. În regiunea nord-estică nu s-a inaugurat nici până acum „casa de reabilitare“ începută cu mulţi ani în urmă și care ar face posibilă resocializarea complexă a dependenţilor de droguri din întreaga regiune de la vest de Tisa. În ambele judeţe trebuie asigurată reintegrarea dependenţilor de droguri, respectiv disponibilitatea și finanţarea programelor, în mod suficient sub aspect cantitativ și calitativ, pentru resocializarea complexă a dependenţilor de droguri. În concordanţă cu tendinţele europene, Strategia Naţională pune accent pe importanţa reducerii efectelor negative. Programele de reducere a efectelor negative, cele de prevenire a HIV/AIDS și hepatitei sunt importante atât în privinţa reducerii daunelor individuale cît și a celor sociale. Contrar rezultatelor perioadei trecute, trebuie specificat că reducerea efectelor negative ale consumului de droguri nu poate fi încă considerată ca fiind corespunzătoare la niciun nivel (regional, judeţean sau urban). Trebuie dezvoltate și facute să funcţioneze formele de tratament orientate spre nevoile grupurilor ţintă speciale, din punctul de vedere al folosirii stupefiantelor, mai ales programele, cu acces necondiţionate, de tratament comunitar și cele de reducerea efectelor negative ale consumului de droguri. Finanţarea activităţilor din domeniu ale instituţiilor și organizaţiilor care oferă tratament se poate realiza în cea mai mare parte din programe de interes naţional anunţate de către guvernul central (coordonare privind drogurile, NCA). Resursele limitate disponibile trebuie folosite în mod eficient, însă obiectivul în domeniu și suma pusă la dispoziţie nu corespund în fiecare caz. Astfel, se pot întâmpla regrupări, implementarea unor noi sarcini, care nu răspund complet nevoilor actuale ale grupului ţintă tratat. Mai departe, din punctul de vedere al planificării și al finanţării serviciilor, faptul că cei care asigură tratamentul nu cunosc

Concluzii

în mod regulat, respectiv suprapunerea poate fi înlăturată și datele furnizate sunt considerate a fi valide. Din lipsa acestora și doar pe baza indicatorilor de succes nu putem realiza comparaţia.

111

mărimea reală a grupului poate fi, din nou, o dificultate. În astfel de condiţii organizaţiile care tratează pacienţi dependenţi pot adapta cu greu serviciile la necesităţile actuale ale pacienţilor. La aceasta se adaugă și faptul că sondajele de identificare și metodele de colectare a datelor privind nevoile în schimbare ale pacienţilor nu sunt încă elaborate. Identificarea precisă a necesităţii reale de tratament este foarte grea datorită specificităţii folosirii ilegale a stupefiantelor. Însă datele cercetărilor estimează că majoritatea consumatorilor problematici de droguri nu sunt cunoscuţi de către sistemul de servicii care asigură tratament pacienţilor dependenţi. În special dintre consumatorii care își administrează drogul intravenos doar o mică parte intră în contact cu servicii de sănătate sau sociale specifice. Un alt criteriu important este contactarea cât mai devreme și introducerea rapidă a consumatorilor de droguri în sistemul de tratament. Acest obiectiv susţine mai departe importanţa aplicării metodelor pentru reducerea efectelor negative ale consumului de droguri. Organizaţiile care funcţionează pe diferite nivele ale sistemului de tratament necesită o dezvoltare în acest domeniu. Din cele de mai sus, reiese complexitatea dezvoltării serviciilor care vor trebui se se ajusteze la nevoile actuale. Nu doar mărimea reală a grupurilor ţintă este necunoscută, dar și identificarea componenţei grupei de populaţie real al consumatorilor de stupefiante, stupefiantele cele mai folosite, modul de administrare, vârsta consumatorilor. În plus, sistemul de nevoi al consumatorilor, legat de tratament, se poate schimba în condiţiile consumului de stupefiante. În condiţiile de piaţă este necesar un serviciu social eficient și orientat spre solicitanţi, astfel serviciile sanitare sunt nevoite să ţină pasul. Însă condiţiile de funcţionare în cele mai multe cazuri împiedică adaptarea flexibilă la nevoile pacienţilor. Situaţia de concurenţă pune în prim plan comparabilitatea între instituţii și servicii, gradul de satisfacţie al solicitanţilor/ rudelor – fapt care în prezent este evaluată de o singură instituţie. În timp ce instituţiile de sănătate (tratament ambulatoriu și spitalizare) funcţionează în condiţii relativ acceptabile în ceea ce privește resursele umane, sfera socială duce lipsă acută de specialiști calificaţi. Dezvoltarea în continuare a acestui domeniu este împiedicată de faptul că sunt foarte puţini specialiști calificaţi în adictologie. Acest lucru pe de o parte se datorează lipsei de traininguri, respectiv inaccesibilităţii acestora la nivel local, pe de altă parte respectării insuficiente a specializării pe stupefiante în cadrul politicii de sănătate. Este o experienţă generală potrivit căreia cu toate că paleta de servicii instituţionale s-a dezvoltat semnificativ în ultimii ani, legătura dintre formele instituţionale, îngrijirea medicală și asistenţa socială, reabilitare și tratament este slab dezvoltată. Se poate constata că, eficienţa includerii pacienţilor în tratament depinde de intensitatea cooperării între membrii sistemelor de observare și semnalizare, respectiv de fluxul informaţiilor potrivite în locurile adecvate, în timp și fără bariere. Sistemul de semnalizare deţine rol important nu doar în transmiterea informaţiilor ci și în rezolvarea problemelor. În același timp capacitatea acestuia de a semnala problemele privind drogurile trebuie dezvoltată. Cooperarea este cea mai eficientă în deviere, fiindcă protocolul elaborat contribuie la fluxul procesului între părţile implicate. Angajaţii în sfera socială par a fi eficienţi în relaţiile cu instituţiile de servicii sociale și sfera civilă, în timp ce relaţiile între angajaţii din sănătate este mult mai slab dezvoltată. Factorii care împiedică cooperarea sunt de cele mai multe ori diferenţele de păreri, contrainterese profesionale puternice, decalajul de competenţe, lipsa direcţionării reciproce a pacienţilor, lipsa de informaţii, respectiv oprirea fluxului de informaţii. Cooperarea interinstituţională concentrată pe anumite cazuri (case-management) nu s-a dezvoltat în nici unul din judeţe. Creșterea eficienţei în cooperare poate să confere un rol

112

Lectorarea in limba română a fost realizată de: Tarba Camelia

Traducerea în limba română a fost realizată de: Szabó János

important programelor cu abordare interdisciplinară și de întărire a cooperărilor profesionale în mai multe domenii de specialitate.

113

A WHO által javasolt kutatási módszer, az ún. RAR (Rapid Assesment and Response – gyors felmérés és válasz) technika egy bizonyítottan használható eszköz arra, hogy gyors és valós információt gyűjtsünk a drogfogyasztás valamennyi vonatkozásáról. Olyan módszerek keveréke, amelyek főleg kvalitatív adatokkal dolgoznak, a kvantitatív adatok inkább csak megalapozzák a kutatási irányokat. Segítségével a begyűjtött információk válasszá fordíthatók le, vagyis konkrét beavatkozási pontokat jelölnek ki. A RAR jól alkalmazható olyan esetekben, amikor a vizsgált jelenség vagy rendszer egy rejtőzködő populációval dolgozik, viszonylag gyors változásokon megy át, ezért a kutatásra kevés idő áll rendelkezésre. A szenvedélybeteg-ellátás, a drogszcéna tipikusnak mondható ebből a szempontból. A gyors összegzés segítséget nyújt az egészségügyi és szociális ellátással kapcsolatos megfelelő beavatkozásokról szóló helyi döntések meghozatalában. Mindkét városban ezt a kutatási módszert alkalmaztuk.

A RAR mint kutatási módszer

A szenvedélybetegség kezelésében tevékenykedő egészségügyi és szociális ellátórendszer működési jellemzőinek feltárása, kapacitások elemzése, a hiányok, problémák átvilágítása az alábbi módszerek segítségével történt.

A kutatás módszere

A Határmenti partnerség a drogprobléma hatékony kezeléséért elnevezésű projekt fő célkitűzései között szerepel a kompetens intézményi struktúra fejlesztése, az átláthatóság növelése. A jelenlegi vizsgálat ehhez járul hozzá két régióközpont – Nyíregyháza és Debrecen – szenvedélybeteg-ellátó rendszerének feltárásával. Az általunk végzett helyzetelemzés kulcskérdésekre fókuszáló kvalitatív vizsgálati módszerrel – a Nemzeti stratégia két pillérével megegyező módon – a lehető legtöbb információt próbálta begyűjteni az intézmény- és ellátórendszer, valamint a drogprevenció állapotáról.

A projekt célkitűzése

Bevezető

Nyíregyháza–Debrecen, 2007

Szenvedélybeteg-ellátó rendszer működési jellemzőinek feltárása

114

t
speciális ambuláns ellátás (drogambulancia) t
ambuláns addiktológiai szakrendelés t
fekvőbeteg addiktológiai ellátás t
szenvedélybeteg közösségi ellátás t
ártalomcsökkentés (party service szolgálat, tűcsereprogram)

A kutatásban részt vevő intézmények részben szociális, részben egészségügyi feladatokat végeznek a szenvedélybeteg-ellátás területén:

A kérdőíves adatgyűjtésben megszólított intézménytípusok, szolgáltatási formák

Helyzetértékelő és problémafeltáró vizsgálat a Debrecenben működő, a droghasználókat kezelő állami intézmények és NGO szervezetek körében. Az erőforrások számbavétele interjú és a kérdőíves adatgyűjtés együttes alkalmazásával történt. Miután meglehetősen széles a kezelési lánc palettája, ezért 7 kulcsintézményt választottunk ki, összesen 9 ellátási forma képviseletére. Az interjúk a szakmai vezetőkkel készültek. Az adatgyűjtés célja a jelenlegi adottságok, működési feltételek és a szükséges, ideális állapot közötti esetleges diszkrepancia feltárása.

A kezelő-utógondozó intézményrendszer vizsgálata

4. Adatfeldolgozás

t
Strukturált intézményi kérdőív interjú formájában a kezelés-utógondozás területén működő szervezetekkel Debrecenben t
Fókuszcsoport Nyíregyházán

3. Kvalitatív módszerek

t
Már meglévő intézményi adatok számbavétele t
Tematikus adatok gyűjtése

2. Kvantitatív adatgyűjtés

A két megyére vonatkozó hivatalos becsléseket, a kezelőhelyek adatait, a kezelésben megjelentek összetételét, a drogfogyasztással kapcsolatos statisztikákat áttekintve megpróbáltuk meghatározni azokat a kulcspontokat, amelyek a kezelés jelenlegi helyzetét körvonalazzák, illetve további vizsgálódást igényelnek. A meglévő információk számbavétele után körvonalazódtak azok a pontok is, ahol a droghasználók ellátásával kapcsolatos források megfelelő adatokkal rendelkeznek. Debrecen és Nyíregyháza városának droghelyzetéről fontos információkkal szolgálhatnak mindazok az intézmények, szervezetek, ill. képviselőik, amelyeknek feladatuk és szerepük van a prevenció, a kezelés-ellátás, utógondozás, a kereslet-, és kínálatcsökkentés területén. Ebbe a kutatásba három terület szakértőit vontuk be: a jelzőrendszer néhány elemét, a prevencióban érintett szakembereket, valamint a kezelés-utógondozás kulcsszereplőit. A vizsgálatban összesen 12 szervezet, 14 ellátási formára vonatkozó adatait összesítettük.

1. Megközelítés, feltérképezés, mintavétel

Vizsgálati eszközök

115

Szervezetfejlesztő vizsgálódásunk egyik kiindulópontja a létező szervezetek feltárása és feladataik meghatározása volt (lásd a kérdőíves adatgyűjtés tapasztalatait). A másik kiindulópontunkat a helyi kábítószerügyi tevékenység fókuszának megkeresése jelentette. Megfogalmaztuk, hogy a drogfogyasztás megelőzésére irányuló erőfeszítések, a függőség kezelése, illetve a rehabilitációs tevékenységek fókuszában nem tárgyak és fogalmak állnak – pl. drogok vagy a kábítószer-probléma –, hanem az egyén. Az egyén járja, járhatja végig a drogkarrier stációit, az egyén kerül kapcsolatba a szervezetekkel, s az egyén, illetve a szervezetek együttműködésének minőségén múlik a problémakezelés hatékonysága. Ennek következtében egyértelművé vált előttünk, hogy a célul kitűzött szervezetfejlesztést az egyén szemszögéből kiindulva kell megkonstruálnunk. A fókusz ilyetén való definiálását azért is szerencsésnek tartjuk,

A fókuszcsoport célkitűzése, résztvevői

A csoportos interjú (fókuszcsoport) összesített tapasztalatai Nyíregyházán

A vizsgálat tapasztalatai a kábítószer-probléma kezelésének állami és civil intézményei körében

Ahhoz, hogy átfogó képet kapjunk az ellátórendszer helyzetéről, működési hiányosságairól, a szükséges fejlesztési pontokról, körül kell járnunk az egyes szakmai szervezetek jellemzőit, az általuk ellátott kliensek igényrendszerét és a társszervezetekkel való együttműködés lehetőségeit. Megvizsgáltuk az érintett szolgáltatások helyét az ellátási láncban, finanszírozásuk módját, ellátási formáik jellegét, küszöbszintjüket, az általuk alkalmazott segítő folyamat módját, lehetőségeit, kompetenciahatáraikat. Kíváncsiak voltunk rá, hogyan érik el célcsoportjukat, hogyan látják klienseik szükségleteit, s ehhez képest milyen szolgáltatásokkal kínálják őket. Elemeztük az esetátadások irányát, módját és az esetre koncentráló intézményi együttműködés lehetőségeit.

A fókuszcsoportban és az intézményi interjúban érintett kulcskérdések

A fókuszcsoportokba azokat a nyíregyházi szakembereket hívtuk meg, akik szaktudásuk és szakmai tapasztalatuk révén releváns információval rendelkeznek, és adataikkal, véleményükkel szívesen segítették egy helyi szintű feltáró munka elindítását. Ezúttal a prevencióban és a kezelésben érintett intézmények, szervezetek együttműködését kérve gyűjtöttünk adatokat a kulcskérdésekre vonatkozóan.

A fókuszcsoportban megszólított intézmények, szervezetek

t
félutas gondozás t
utcai megkereső szolgálat t
nappali ellátás t
elterelés

116

mivel az intézményrendszerek kialakulásának folyamatában, informális működési elveiben gyakorta megjelenik az az elvárás, hogy az egyén (a kliens) igazodjon az intézményekhez, segítő szervezetekhez, illetve, hogy a szervezet puszta létezése az elsődleges, de az, hogy milyen minőségben működik, milyen (valós) szükségletekre ad választ, az másodlagos. A „Határmenti partnerség a drogprobléma hatékony kezeléséért” c. projekt egyik elemeként annak felderítését tűztük ki célul, hogy feltárjuk az intézményi struktúrában jól körülhatárolható szervezetek együttműködését, partneri kapcsolatait. Ennek során nyilván hangsúlyt kapnak a rendszer hiányzó elemei is, legyen szó egy (szervezetben manifesztálódó) feladat hiányáról vagy a szükséges együttműködés hiányáról. A kábítószerügyi ellátórendszeren belül tapasztalható együttműködés mércéjének elsősorban a klienst tekintettük, másodsorban az intézményi szinten megjelenő partnerkapcsolatokat, információáramlásokat stb. Az adatgyűjtéshez a fókuszcsoport módszerét választottuk, elsősorban azért, mert ez a módszer alkalmas arra, hogy az egyes résztvevők objektív és szubjektív szükségletfogalmai egymásra hassanak, kialakítva azt a jelenséget, melyet a „párbeszéd a párbeszédről” (vagy annak hiányáról) fogalommal szimbolizálhatunk. Az egymásra reagáló felek komplex véleményt fogalmaznak meg – adott esetben a kábítószerügyi ellátórendszer együttműködéséről –, valamint az egyéni interjúk szituációjához képest sokkal erősebben befolyásolhatják az adatgyűjtés menetét, tematizálhatják, újratematizálhatják azt. A fókuszcsoport ez utóbbi jellemzőjét különösen fontosnak tartottuk, hiszen a vizsgált együttműködés éppígy a potenciális résztvevők által tematizált folyamat, melyet a KEF laza keretbe foglal. A fókuszcsoportot a nyíregyházi KEF tagjai közül verbuváltuk, közülük megjelent öt intézmény képviselője. t
Igazságügyi Hivatal, Pártfogói Felügyelet. Az Igazságügyi Minisztérium fenntartásában működő szervezet alapvető feladata a bűnelkövető fiatal- és felnőtt-korúak pártfogói felügyeletének megvalósítása, melybe beletartozik a drogfogyasztók – mint bűnelkövetők – pártfogolása is. t
Az Igazságügyi Hivatal szerteágazó feladatai miatt az elemzésben erre a szervezetre mint Pártfogói Felügyeletre hivatkozom, noha ma már ilyen néven önálló szervezet nem létezik. t
Nagykállói Pszichiátriai Szakkórház, Drogambulancia. A pszichoaktív szereket használók, illetőleg függők ambuláns kezelését, egyéni és/vagy csoportos terápiáját végzi. A Drogambulancia az elmúlt években különböző szervezeti egységekhez tartozott, kapcsolata a jelenlegi háttérszervezettel alapvetően strukturális, ezért a továbbiakban kizárólag a Drogambulancia megnevezést alkalmazom. t
Human-Net Alapítvány, Családsegítő Szolgálat. A szociális munka eszköztárával családsegítést végez, valamint prevenciós programokat szervez. Az alapítvány elsősorban munkaerő-piaci szolgáltatást végez, a családsegítés viszonylag új feladatkör, amely az egész intézményi struktúra integrálásával került feladati közé. A továbbiakban a szervezetre kizárólag családsegítőként utalok. t
Monbebé Alapítvány. Tevékenysége a prevenció különböző területeire koncentrálódik: életvezetési programok, célzott drogprevenció, kortárssegítők képzése. t
Gyermekjóléti Központ. Alapvetően a gyermekvédelemben tevékenykedik, a családgondozói munka során találkozhat a drogproblémával, illetve ilyen területen prevenciót végez. A fókuszcsoport tehát egyrészt a gyógyítás és ártalomcsökkentés területén tevékenykedő segítő szervezetekből, másrészt az észlelő-jelzőrendszer tagjaiból állt, melyek egyúttal prevenciós tevékenységet is kifejtenek. Az öt szervezet közül az első négy megyei szinten is ellátja feladatát, a Gyermekjóléti Központ pedig megyei módszertani intézmény, ennek „Drogfogyasztókkal kerülünk kapcsolatba a pártfogó felügyelet során, amikor a fogyasztókat a rendőrség elkapja, tetten éri, akkor lehetőség nyílik […]

117

A pártfogók esetében a munkaszervezet sajátossága – vagyis az, hogy az Igazságügyi Minisztérium szervezetébe tartoznak – ugyancsak gyengítheti a kliensközpontú szemléletet. Kizárólag „kényszer-szülte” kliensekkel dolgoznak együtt, akiket a rendőrség „termel ki” számukra. A szervezet és a kliens kapcsolatának kezdetét az egyén életébe való rendőrségi beavatkozás jelenti, amely a kényszer erőteljes jelenléte mellett azonnal kriminalizálja is a drogfogyasztót, ilyen módon tematizálja a folyamatot, egészen annak hivatalos lezárásáig, melynek eljárásrendjét ugyancsak a rendőri-ügyészi-bírói munka szabályozói határozzák meg. A hatósági beavatkozással induló, majd az igazságszolgáltatás pólusán lezáruló elterelés mint folyamat közben a „kliens” előrehaladását „felügyelik”, illetőleg „levezénylik”:

„Összességében túl nagy szerepet nem tölt be [a szervezetünk], ha illegális szerekről van szó. A klienskörünkben legális drogokkal kerülünk összefüggésbe – itt az alkoholfogyasztásra gondolok.”

„Családgondozás során is találkozunk drog-, de elsősorban alkoholproblémával.”

A fókuszcsoport résztvevői között nagyobb számban jelentek meg a prevenciós szervezetek: Monbebé Alapítvány, Gyermekjóléti Központ, Családsegítő Szolgálat. Miután a prevenciós tevékenységnek nem kliense, hanem célcsoportja van, a fókuszcsoport összetétele érezhetően rányomta a bélyegét a beszélgetés egyik fő vonulatának tartott „kliensközpontú” megközelítésre. Két szervezet – Gyermekjóléti Központ, Családsegítő Szolgálat – esetében természetesen nem beszélhetünk tisztán prevencióról, hiszen mindkettejük esetében karakterisztikus tevékenység a családgondozás, akár szenvedélybeteg szülőkkel, fiatalokkal is. Ugyanakkor mindkét szervezet képviselője kijelentette, hogy ez esetben túlnyomó részben az alkoholproblémákra kell gondolnunk.

Kliensek jellemzői, kliensek elérése

köszönhetően ugyancsak rendelkezik némi rálátással Szabolcs-Szatmár-Bereg megye ellátórendszerére. A fókuszcsoport tapasztalataként tarthatjuk számon a csoport összetételét is. Abból, hogy a kábítószerügyi ellátórendszer működését vizsgáló fókuszcsoport potenciális tagjai közül kikből verbuválódott végül a csoport, következtethetünk az egyes intézmények aktivitására. A fókuszcsoportot a nyíregyházi KEF tagjai közül verbuváltuk, amely elvben ugyan lefedi a helyi kábítószerügyi ellátórendszert, gyakorlatilag azonban aktív tagsága csupán töredéke ennek. Az inaktív tagokról elmondható, hogy nincs vagy csak elvétve alakul ki együttműködés az ellátórendszer egyéb tagjaival. Mind a jelzőrendszernek, mind az egyéb segítő szervezeteknek megvan a maga önálló, jól körülhatárolható szerepe az ellátórendszeren belül, ugyanakkor tevékenységeik sok esetben szorosan összefüggnek egymással. Ideális esetben a rendszer tagjai kiegészítik egymás munkáját. Hogy mennyire közelíti meg az ideális helyzetet a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kábítószerügyi ellátórendszer, az a fókuszcsoporton elhangzott, 2 órás beszélgetésből kiderült.

118

„[A cél] az absztinenciának a megtartása, és akkor jár vissza rendszeresen hozzánk. Próbáljuk támogatni, ha kell, gyógyszeresen is. Ez a gyógyszeres támogatás azért van, hogy a sóvárgás, meg elvonási tünetek enyhüljenek: ne legyen alvászavara, reggel fel tudjon kelni, el tudjon menni ugyanúgy dolgozni, mint máskor. Van, akinél működik, van, akinél nem.”

Ebben az állapotban a kezelés sikere az önkéntesség ellenére is kiszámíthatatlanná válik.

„Amikor totál kész van. Amikor az a »végem van« fázis, vége van mindennek. Szétesik az egész kapcsolatrendszere, és olyan szintű az anyagi megterhelés, hogy mondjuk heti 30–40 ezer forint, amit fűre el kellene költeni, amit a gyerekeitől vesz el. Ilyenkor vannak, akik magukba fordulnak és akkor bejönnek, nyilván abban a fázisban jönnek be, amikor hótt függők.”

Miután a pártfogók között túlnyomó többségben szociális munkás végzettségű szakemberek vannak, úgy vélem, hogy a napi munkában több-kevesebb mértékben a kliens-segítő kapcsolat, a problémamegoldó modell egyes elemeivel együtt megjelenik, ugyanakkor a meglehetősen hangsúlyos igazságügyi intézménystruktúra (azok a szervezetek, amelyek közé a pártfogói munkát a jogszabályok beágyazzák, illetve maguk a jogszabályok) erőteljesen és igen hatékonyan felülbírálja a szociális munkás szemléletet. A kliens ebben a rendszerben valójában nem kliens, hanem bűncselekménnyel gyanúsított, megvádolt személy, aki „egérutat kap”, melynek viszont minden lépése transzparens, hatósági személyek által szemmel tartott. A kényszer-kliensek másságának értelmezéséhez a fentieken túl a szociális munka egyik kulcsfogalma, a képessé tevés ad segítséget. A kábítószerügyi ellátórendszerben szociális munkát végző szervezetek szerepe is minden esetben az (az kell legyen), hogy képessé tegyék a szerhasználat mélységeibe süllyedő klienst arra, hogy feljebb lépjen. Ennek érdekében az önállóság képességét fokozatosan elvesztő egyénnek újra kell tanulnia önmagát – és ez a tanulási folyamat a függőség különböző szintjein mást és mást jelent. Ezért (is) van szükség a segítő szervezetek sokszínűségére. Véleményem szerint a képessé tevés a kliens által támasztott szükségletekre reagáló, szintekre osztott szervezeti sémán kívül abból a szempontból is kulcsfogalom, hogy nagy hangsúlyt helyez az egyén önállóságára, azaz arra, hogy a szervezetek tevékenysége a segítségnyújtás mellett arra irányuljon, hogy az egyén mind nagyobb mértékben hagyatkozzon önmaga erőforrásaira, erejére. A szociális munka klasszikus kliensfogalmát leginkább a Drogambulancia tevékenységében érhetjük tetten. A pszichoaktív szereket használók elérésében itt is jelentős forrásként kell a rendőrséggel számolnunk, ugyanakkor a Drogambulancia légköre még esetükben is képes megteremteni azt az intimitást, önkéntességet, melyben a segítő attitűdök és az egyén felelőssége előtérbe kerülhet. Az önként jelentkező kliensek esetében ezek a feltételek adottak, ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról a tényről, hogy az enyhébb fokú szerhasználók igen ritkán vagy egyáltalán nem jelennek meg a Drogambulancia önkéntes kliensei között, holott az önkéntességen alapuló együttműködés talán náluk lehetne a leginkább hatékony. Az önkéntes kliens viszont akkor jön:

az elterelésen való részvételre. Ezt az elterelést koordináljuk mi tulajdonképpen mint pártfogók, illetve felügyeljük, és az Ügyészség felé a megfelelő iratok bemutatásával levezényeljük ezt a feladatot.”

119

A másik ok ugyancsak a drogfogyasztás bűncselekményjellegéből fakad. A nem betegként, nem (szociális értelemben vett) rászorulóként kezelt fogyasztó, illetve függő a hatályos jogszabályok szerint bűncselekményt követett el, amelynek akár börtönbüntetés is lehet a következménye. Ilyen társadalmi közegben alakulhat ki az az attitűd, hogy amennyiben a fogyasztó kap egy esélyt arra, hogy elkerülje a börtönbüntetést, elégedjen meg ennyivel, és ettől kezdve tegyen meg mindent azért, hogy igazodjon egy nem reá szabott intézményrendszer szolgáltatásához, a „szolgáltatás” körülményeihez. A bűncselekményt elkövető drogosnak kutya kötelessége végigcsinálni az elterelést úgy, ahogyan azt számára előírták, így – a bírósági eljárás, illetve a börtön árnyékában – nem válik szemponttá az, hogy ezeket a szolgáltatásokat elérhetőbbé tegyük a kliensek számára. Véleményem szerint jól jellemzi a helyzetet az, hogy a szociális alapellátások tekintetében hasonló nehézségek, a kliens hasonló gátoltsága esetében kimondható (és ki is mondják szakemberek, kliensek egyaránt), hogy a szolgáltatás nem elérhető a lakosság számára, ergó a szolgáltatás a megye területének jelentős részén nem létezik. A szakemberek szerint a drogosok összetétele jól leképezi a mai magyar társadalmat. Nincsenek olyan csoportjellemzők, amelyek alapján azt állíthatnánk, hogy mások, mint a többiek.

„…hát mindenhol utálják őket. De ez minden intézményben így van. Nem tudnak velük mit kezdeni. Ha nem tudnak mit kezdeni velük, felejtsük el és utáljuk… és ez így megy. Ez nagyon érdekes. […] Ez az attitűd, hogy ha ez drogos, akkor az egy utolsó szemét. […] Mondjuk ezt egy egészségügyi intézmény szintjén is!”

A kliensekkel való együttműködés nem csupán személyes dimenziókon múlik (kényszerű vagy önkéntes, „sima” fogyasztó vagy „hótt” függő), hanem a földrajzi távolságon, valamint a kliens anyagi helyzetén is. A drogfogyasztókkal való személyes együttműködésben tapasztalatokat szerzett két intézmény (pártfogók, drogambulancia) képviselői az egyik legnagyobb problémának tartják azt, hogy klienseiknek minden egyes eltereléshez el kell utazniuk Nyíregyházára, miközben adott esetben nincs munkájuk, nehezen tudják megoldani azt, hogy kifizessék a távolsági közlekedés árát. Ha munkahelye van, esetleg még iskolába jár a kliens, akkor is problémás, hiszen a szakemberrel való pár órás találkozást több órányi utazás foglalja keretbe, amely így az egész napját igénybe veszi. Ezek a körülmények rombolják a kliensek amúgy sem túl erős motivációját. Ebben a helyzetben megoldást nyújthat az, ha nem a kliens, hanem a szakember utazik. A megyeszékhelyre telepített ellátórendszer első vonalbeli szakemberei – tehát azok, akik a klienssel találkoznak, együtt dolgoznak vele – erre hajlandóak ugyan, ám a romló finanszírozási helyzetben az intézmények menedzsmentje, illetve a fenntartó nem érdekelt abban, hogy a szervezési és működési költségek növelése révén formálja működését kliensközpontúbbá. A költségvetési hatékonyság magasabb rendű szempont, mint a szakmai hatékonyság. Véleményem szerint ennek a fontossági sorrendnek a kialakulásában alapvetően két dolog a meghatározó. Az egyik az az, hogy a drogfogyasztó mint társadalmi csoport, az egyik leginkább megvetett, lenézett csoport. Kitaszítottságukat nem képesek ellensúlyozni, mert semmiféle érdekérvényesítő képességgel nem rendelkeznek, nem kis részben annak köszönhetően, hogy ma Magyarországon a drogfüggőség kriminalizált, és nem medikalizált kérdés. A kitaszítottságot egyik adatközlőnk így jellemezte:

120

A segítő szakmákban az egyik legfontosabb kérdés az, hogy miképpen történik a segítségre szoruló, a kliens elérése. Különösen akkor, ha a segítő és a segített „normális” esetben egymástól távol helyezkedik el, a szakember nem a kliensek közelében él, nem a potenciális kliensek csoportjában dolgozik. Erre a helyzetre jó példa a gyermekjóléti szolgáltatás működése, amely alapvetően a normál gyermekpopulációktól távol, szeparáltan történik, és nem azokban az intézményekben, közegekben, amelyekben a gyermekek nagy számban előfordulnak. Ilyenkor a segítő szervezetek és szakemberek ún. észlelő és jelzőrendszert építenek ki, melynek tagjai kontaktusban állnak a célcsoporttal, észlelik a helyben jelentkező problémát, majd tovább delegálják azt a megfelelő felkészültségű szakember számára. A kliensek elérése, az elérés hatékonysága ezen a módon egyenesen aránylik az észlelő- és jelzőrendszer tagjainak együttműködéséhez, annak intenzitásához. Elsődleges, hogy az adekvát információk késedelem és akadály nélkül áramoljanak az adekvát szakemberekhez és intézményekhez (ahol papírforma szerint gyors és hatékony reagálást kellene kiváltaniuk). A jelzőrendszerre alapozott ellátási formák másik jellemzője, hogy a jelzőrendszer nem csupán információkat közvetít, de a problémamegoldásban is együttműködő partner, tagja az adott eset köré szervezett teamnek. A kábítószerügyi ellátórendszer ugyanezen az elven működik. A fogyasztók és függők kezelésére speciálisan felkészült szakemberek, intézmények a „hétköznapi élettől” szeparáltan működnek, sőt, különösen a függőség kezelésében, ez a szeparáltság alapvető feltétele a jó működésüknek. Ebből az következik, hogy az intézmények hatékony feladatellátása elképzelhetetlen a felkészült, jól és együttműködő észlelő- és jelzőrendszer nélkül. Ha most csupán az információk áramlására, a kliensnek a megfelelő kezelőhelyre juttatására koncentrálunk, akkor megállapíthatjuk, hogy a kábítószerügyi ellátórendszer csupán a nevében rendszer, hiszen a meglévő elemei között nem létezik kapcsolat, sőt, a jelzőrendszer kulcsfontosságú szereplői ellenérdekeltek lehetnek a kapcsolattartásban. Mint az korábban körvonalazódott, a kezelést végző szakemberekhez elsősorban a rendőrség juttatja el a klienseket, vagy azok az erős függőséget elérve, a drogkarrier vége felé maguktól keresik fel a szervezeteket. A sokféle felkészültséggel, rugalmas működéssel jellemezhető családsegítő és gyermekjóléti szolgálat már hiányzik pl. a Drogambulancia jelzőrendszeréből, holott mindkét szervezet aktív tagja a KEF-nek. A fókuszcsoportban a Drogambulancia munkatársa egyszer sem utalt e két szervezetre mint együttműködő partnerre, elvi szinten sem került elő az együttműködés lehetősége, és semmiféle gyakorlati tapasztalat nem hangzott el. A beszélgetés egy későbbi szakaszában egyértelműen megfogalmazódott az, hogy a családgondozás során ezen szervezetek kifejezetten „vakok” az illegális szerhasználat jelentette problémákra. Vélhetően ebben a drogprobléma kezelésének gyakorlati hiányosságai játszanak szerepet: az átlagos, de még a kiemelkedően jó családgondozói munka során hiányoznak azok a speciális képzettségek, melyek birtokában tényleges családgondozásba foghatnának (a drogproblémára koncentrálva).

Szervezeti együttműködés

A drogfogyasztás az egyedüli, amely a csoportot definiálja, ám egyúttal stigmatizálja is. Ez a stigma eltávolítja a legtöbb segítőt – még a hivatásosokat is – a problémától. Hogy hányféle módon lehet eltávolodni, arra a következőkben mutatunk példákat.

„Nem érzem azt, hogy az átlagtól nagyon eltérnek. […] Nem válogat semmilyen szer. Sem a társadalmi státusz, sem a végzettség. Nemtől, kortól független.”

121

Az iskolák tehát félnek – valószínűleg joggal – , hogy ha kiderül, hogy a drog már a falakon belül van, akkor a szülők nem fogják odavinni a gyermekeiket, az iskola hírneve sérül. A tapasztalatok szerint a jó hírnév megtartása olyan erős motiváló erő, hogy egyes iskolákba még akkor sem engedik be a prevenciós és egyúttal némi szűrőtevékenységet végző szervezeteket, ha a pedagógusok, illetve az iskola vezetése tudja, hogy a drogprobléma előfordul náluk, akár úgy, hogy a tanulók másutt, a szórakozóhelyeken drogoznak, akár úgy, hogy az iskolában fogyasztják, illetve ott is jutnak hozzá. Egy külső szakember számára ez a hozzá-

„Mi nem tudom hány iskolával megpróbáltuk felvenni a kapcsolatot, de a név [Drogambulancia] stigmatizál, és nem engedtek be.”

„Többször csináltam olyan pedagógustréninget, aminek az volt a lényege, hogy a jelzőrendszer az iskolán belül hogyan alakulhat. Észreveszi az osztályfőnök, vagy a szaktanár… és akkor hogyan szól tovább, mit csinál, kinek szól, kit értesít? […] Nagyon sokszor kiderült, hogy iskolán belül sincsenek tisztában azzal, hogy hogyan kell továbblépni, kell-e és hogy hogyan kell, kinek kell szólni, mit kell csinálni. Megijednek, azonnal megijednek a problémától. Inkább hárít, inkább észre sem veszi, inkább bezár, nem is foglalkozik vele. És akkor, amikor egy tanári közösség megtalál egy problémát, és feljebb lép ezzel a problémával [az igazgatói szintre], azt mondja a vezetőség, hogy szükségünk van a gyerekekre, meg kell tartani."

A fentiekből következően a helyi kábítószerügyi tevékenységben a családokkal közvetlenül foglalkozó szervezetekre – jelenlegi állapotukban, felkészültségi szintjükön – szinte kizárólag úgy mint prevenciós tevékenységet végző szervezetekre lehet számítani. Ha lehet, még ennél is rosszabb a helyzet az iskolák esetében. Már az is nehezíti a kábítószerügyi ellátórendszer jó működését, hogy a város több mint negyven alap- és középfokú tanintézménye közül 2–3 iskolánál több nem delegál képviselőt a KEF-be. A többiek vélhetően nem tekintik fontosnak a drogproblémát, illetőleg félnek tőle. Ez a félelem nem kizárólag a drogosra mint személyre vetül, hanem magára a problémára, amelyet az iskola vezetése még véletlenül sem akar összefüggésbe hozni a saját intézményével.

„…A gyermekjólétis merre kezdeményezzen, mit csináljon… borzasztóan félek a drogos problémáktól, meg, hogy annyira nehéz előre haladni. Tehát a prevención túl nem szeretek látni, mert nem vagyok ennek szakembere. Attól félek, belenyúlok egy drogos család rendszerébe és elbarmolom a dolgokat.”

„…de ha kapnánk egy jelzést, hogy »drog«, hogy füvezik, tehát, itt… megállna a tudományunk. Tehát innentől kezdve… Mondjátok el nekünk! Onnantól kezdve… mit mondjak nekik?”

„Mivel a munkánk más, nem kifejezetten a drogfogyasztókra koncentrálunk, ezért nagyon sokszor elsiklunk felette, mint probléma felett. […] Ott az alkohol, az egy tipikus probléma, de... de valószínűleg sokszor a szemléletünkből is hiányzik vagy az attitűdünkből... hogy most nagyon odafigyeljünk arra, hogy a drog az mennyire lehet a háttérben jelen, de nem jellemző, hogy erre most kihegyeznénk a dolgot, de annyira nem is szokott ez megjelenni.”

Bürokratikus megoldások halmozásával, vagy nem jellemző.

A hatékonyság javítása

Hatékonyságorientált szemlélet A problémákról minden érintett és/vagy bevonható szakember azonnal tudást szerezzen. Hogyan áramlik a leghatékonyabban az információ? (Gyorsaság, megmozduló szakemberek köre.) Mi a hiba? Hol gátolt, vagy hol siklik félre a folyamat? Miért jelentkezik a hiba? Minden érintett egyenrangú bevonásával. A hiba az egész team munkájának minőségét rontja, tehát mindenki érintett. A hiba kijavítása nem felelősségi kérdés, hanem közös feladat. A team minden tagjára nézve megfogalmazott, konkrét feladatokkal.

122

„Én tudjátok, hol látok egy óriási nagy űrt? És ez már évek óta van. Bejön a szülő, felhív telefonon, vagy bejön személyesen, mert azt hallotta, hogy hozzánk lehet fordulni, hogy mit csináljon, mert a gyerekét rajta kapta, hogy drogozott […] összedugjuk a fejünket, mint amikor a csirkék összegyűlnek egy csomóban, aztán mintha valaki közéjük csapna, százfelé rebbenünk, hogy úristen, most hova forduljunk? Most benneteket hívjunk fel [Drogambulanciát], vagy hova…? Ott van egy óriási űr, hogy amikor kiderül, hogy valamelyik gyerek kipróbáló volt egyszer életében, és valamit csinálni kellene, megijed a szülő, borzasztóan megijed. Én is megijedek személy szerint.”

Felmerülhet a kérdés, hogy a család milyen mértékben számít a jelzőrendszer tagjának. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezen a téren is erős gátlások léteznek. Azt nem mondhatjuk ki egyértelműen, hogy a családok, a szülők nem elég tájékozottak, legalábbis ami a drogfogyasztás elméleti hátterét illeti. Sokan tisztában vannak a szerek sokféleségével, a tünetekkel, hiszen számos felvilágosító kampány, brosúra helyezi a hangsúlyt arra, hogy miképpen vegye észre a szülő, ha a gyermeke drogos. Ám amint észreveszik, jön a pánik:

Az egyes résztvevők különálló erőfeszítéseivel, vagy nem jellemző.

A működés hibáinak kiküszöbölése

A működés hibáinak feltárása

A működés szabályszerűségeinek feltárása

Célok megfogalmazása

Bürokratikus szemlélet Hogy legyen, hogy „elszámolható” legyen. (Hiszen számon kérik) Ki értesít kit? A „csípéssorrend” meghatározása. Nincs, vagy a felelősség áthárítása más szervezetekre („Ki a hibás?”).

1. táblázat. A jelzőrendszeri működés két szemlélete

A drogot kipróbáló serdülők, a fogyasztók és függők, valamint az ellátórendszer között óriási szakadék tátong tehát, miközben igen kevés szervezet képes összeköttetést biztosítani ezen a szakadékon keresztül. A jelzőrendszer hatékony működtetésének igénye nélkül ezen a ponton nem várható javulás. Ám még a jelzőrendszeri működés javításának szándéka is könnyen kudarcba fullad, ha nem megfelelő eszközöket választunk.

Ott van az óriási hiány, hogy nincs egy szervezet, akár egy ember, egy intézmény, akihez odafordulhatna az igazgató, minden következmény nélkül, és azt mondhatná, hogy kérem, tudnának segíteni, mert itt ilyen problémánk van.

állás talán ijesztő lehet, ám az iskola szemszögéből nézve a döntés, hogy nem vesz tudomást a problémáról, reális alternatívája lehet annak a döntésnek, hogy tudomást vesz róla… aztán nem tud vele mit kezdeni.

123

A prevenció ebből a szempontból valóságos sikertörténetnek tűnik. Mindhárom érintett szervezet számos együttműködő partnerről számolt be – bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezek leginkább azok az iskolák, amelyek engedik, hogy a szervezet megtartsa prevenciós programját az osztályokban. Egyfajta passzív együttműködés ez, bár bizonyos iskolák aktívak a kapcsolatfelvétel és a szükségletek megfogalmazása terén. Az aktív szerepvállalás központi figurája nem minden esetben az igazgató, gyakori, hogy az ifjúságvédelmi felelős (újabban drogügyi koordinátor) vagy az iskolavédőnő tölti be ezt a szerepet. A prevenciós szervezetek rendelkeznek tehát a frontvonalak mögé szivárgás képességével,

„A közösségi ellátások, azok talán csináltak valamit, de hát azok sem működnek úgy, ahogy kellene, mivel hogy ők sem tudják elérni a célcsoportot. Illetve nincs olyan együttműködés… a Jósa András Megyei Kórház addiktológiája, a szakambulanciája, vagy a nagykállói között, meg a közösségiek között. Nincs információáramlás sem, semmi az égvilágon. Legalább annyi […] mert ugye több közösségi [ellátást végző szervezet] van, hogy legalább a saját területén élő embereket úgy valamilyen szinten felkutatni vagy megkeresni. […] De még az sem történik meg, hogy mondjuk a kórházban az orvos vagy asszisztens vagy a kórházi szociális munkás tájékoztassa az illetőt, aki egyértelműen valamilyen szenvedélybetegséggel küzd, hogy ide meg ide fordulhat, vagy egy telefonszám, egy szórólap, hogy keresse.”

A pánik elemeit viszonylag jól el lehet különíteni egymástól. Egyrészt maga a drogozás egy misztikus, rémisztő valami, melyet a szülők könnyen úgy élnek meg, mintha a gyermekük halálos beteg lenne, mellyel szemben éppolyan nehéz (vagy a lehetetlenséggel határos) küzdeni. Ezt a képet ugyancsak felerősítik azok a prevenciós próbálkozások, amelyek a drogozás veszélyeit ecsetelik, tragikus kimenetelű drogkarrierek képeivel rémisztgetnek – kérdéses, hogy ezek megérintik-e a közvetlen célcsoportnak számító gyerekeket, serdülőket, de az biztos, hogy az aggódó szülőket igen. A pánik másik elemét a hazánkban elterjedt és jelen tanulmányban többször említett kriminális megközelítés adja: hogyan tegyünk bármit a gyermek érdekében, amikor a rendőrség árgus szemekkel lesi a bűnözőnek tekintett drogfogyasztókat? Hogyan ne sodorjam még nagyobb bajba a gyereket? (T.i. hogy ne legyen megbélyegezve, mint bűnöző. Ez a félelem hatja át a passzivitásba vonuló pedagógusokat is.) A pánik harmadik eleme pedig minden bizonnyal a hiányos kábítószerügyi ellátórendszerről alkotott hiányos és homályos elképzelés: a szeparált intézményekben folyó munkát a szülők nem értik, nem ismerik. Ennek következtében, ha a szülők észlelik is a bajt, a jelzés gyakran elmarad… vagy a végsőkig elhúzzák (lásd az önként jelentkező, a drogkarrier végéig kifutó drogfogyasztókat). Esetleg beszaladnak egy prevenciót végző szervezethez – mert azt ismerik –, és előáll a fent idézett helyzet. Kimondhatjuk tehát, hogy a kábítószerügyi ellátórendszer lényegében jelzőrendszer nélkül működik (eltekintve a rendőrségtől, amely azonban olyan rendszeridegen aspektusokat hoz be a képbe, mint a fogyasztás kriminalizációja, büntetés, hatósági kontroll). Vajon a kezelést végző intézmények egymásra számíthatnak-e? A fókuszcsoport tapasztalatai alapján az elterelésben érintett szervezetek igen. Ebből a szempontból jónak mondható a kapcsolat a Drogambulancia, a Pártfogói Felügyelet, az ÁNTSZ, valamint a rendőrség között. Úgy vélem, hogy ebben nagy szerepe van az elterelés katonás működésének, a rendészeti-igazságügyi drillnek. Ezen túlmenően azonban nincs más. Az egyik résztvevő igen rövidre zárta a szervezetek közötti együttműködés kérdését:

124

Bizonyos esetekben azért hiányzik az együttműködés, mert egy teljes intézménytípus hiányzik. A fókuszcsoportban megfogalmazódott hiányok: nincs a megyében rehabilitációs intézmény, szenvedélybetegek nappali ellátása, illetve nincsen elegendő alternatív szórakozóhely (nem kizárólag a biztonságos szórakozóhely kategóriáját értve ezalatt). Ugyanakkor éppen a rehabilitációs intézmény kapcsán fogalmazódott meg, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye talán nem is lenne képes eltartani egy olyan intézményt, amely az országban a legtöbb helyen ugyancsak félházzal, jóval a rentabilitás szintje alatt működik. Ráadásul a helyi rehabilitációs intézmény hiányát könnyen át lehet hidalni: „Nekem például innen Szabolcsból el kell küldenem Pécsváradra. Ha igazán motivált, akkor elmegy. Utána tudok nyúlni, hogy ott van-e, vagy nincs. De általában akik rehab érettek, és ez az alternatíva fel van nekik ajánlva, azt leszervezem, és meg is csinálják.” Összességében megállapítható, hogy a megyei kábítószerügyi ellátórendszerben számos intézmény működik a rendszer elemeként, de a működésük nem rendszerben zajlik. Esetleges együttműködések mellett megformálódott ugyan egy kisebb szakemberközösség, amely azonban még a megyeszékhelyen sem képes katalitikus integráló erővé válni. A széttagolt, szeparáltan működő szervezetek nem képesek összehangolt felderítő, kezelő és rehabilitációs munkát végezni.

Hasonló technikát használt a Gyermekjóléti Központ is, amikor a „vegzálás” elől elzárkózó iskolákba különféle prevenciós programokat ajánlott ki, majd amikor már megszokták a jelenlétét, már nyugodtan végezhette a(z elsősorban nem drogoktól) veszélyeztetett gyermekek felderítését, a veszélyeztetés megszüntetésére irányuló tevékenységét.

– Drogambulancia: „Nekem is jönnek be olyan infók… ellátottaktól, betegektől, kliensektől infók. Mondjuk én Mártinak tudok szólni, hogy ebben és ebben az iskolában vannak problémák.” – Moderátor: „És ti mentek?” – Monbebé: „Hát igen… de az nem úgy működik, tudod, azt nem lehet megtenni, hogy odamegyünk az igazgatóhoz, és akkor mondjuk, hogy honnan jött a megkeresés. Egyszer ezt kipróbáltam, (mit mondjak) és tudod, mit csinál az igazgató… többet be nem enged az iskolába. […] Nekem nem fáj, ha engem nem enged be, de mit veszít a gyerek?!”

melyet adott esetben a stigmatizált Drogambulancia ki tud használni. Ilyenkor a Drogambulancia teljesen a háttérbe húzódik, és elindul egy konspirációs folyamat:

125

Az egészségügyi és szociális ellátás (beleértve a reszocializációt, reintegrációt) különböző formáit, valamint az alacsonyküszöbű szolgáltatásokat nagyrészt non profit társadalmi és gazdasági szervezetek, egyházi fenntartású szervezetek (szeretetszolgálat, segélyszervezet) működtetik. Mind szakmai feladatvállalásukat, mind finanszírozási módjaikat tekintve több lábon állnak. Ezen szervezetek túlnyomó része a kezelés-utógondozás területén vállalt munkájuk mellett prevenciós feladatokat is ellát. Igyekeznek biztosítani az egyes tevékenységek közötti átjárhatóságot, azaz összekapcsolni egymással az egyes szolgáltatásokat. Működésüket, szakmai programjaikat pályázati támogatások, normatíva, önkormányzati támogatás (pályázat, ellátási szerződés), adományok segítségével biztosítják. A pályázati rendszerek legnagyobb hátránya azonban, hogy a szervezeteknek kell alkalmazkodniuk a kiíráshoz, így kénytelenek eltávolodni eredeti szakmai ötletüktől. Szakember-ellátottság tekintetében főleg az egészségügyi intézmények vannak kielégítő helyzetben, a szociális szolgáltatók már kevésbé elégedettek a szakképzett, addiktológiában speciális tudással és tapasztalatokkal rendelkező munkatársak létszámával. Az intézmények szakmai képviselőivel készített interjúk felhívták a figyelmünket arra, hogy mennyire fontos a nyíregyházi kábítószer-használókkal és a kábítószer-problémával kapcsolatba kerülők, az ellátásban szerepet vállaló intézmények szakembereinek hozzáállása. Úgy véljük, hogy a működési feltételek mellett személyes tapasztalatuk, beállítódásuk, elvárásaik is alapvetően meghatározzák az ellátásban vállalt tevékenységük minőségét. A vizsgált intézmények, szervezetek döntő többsége magas küszöbön keresztül elérhető egészségügyi és szociális szolgáltatásokat nyújt: célul tűzik ki az absztinencia elérését, stabilizálását, társadalombiztosítási azonosítót és személyi adatokat igényelnek, és ezeket dokumentálják is, célcsoportjuk jól körülhatárolható. Ilyen az ambuláns és a fekvőbeteg-ellátás, a közösségi ellátás, az elterelés, a félutas gondozás. Alacsony küszöbbel működő, könnyen elérhető szociális szolgáltatások: a szenvedélybetegek nappali ellátója, a tűcsereprogram, az utcai megkereső tevékenység, a party service. Ezek nem követelnek meg absztinenciát, ingyenesek, személyidokumentáció-mentesek, tág célcsoporttal dolgoznak.

A szakmai szervezetek helye az ellátási láncban, küszöbszintje, az általuk képviselt ellátási formák jellege, finanszírozásuk módja

Interjú formájában felvett strukturált kérdőíveink útján hét városi, ill. megyei hatókörű intézmény, szervezet munkáját vettük vizsgálat alá. Kivétel nélkül minden szervezet egynél több fajta tevékenységet végez a szenvedélybeteg-ellátás területén. Az általuk kínált palettáról összesen kilenc szolgáltatást választottunk ki az ellátási lánc – kezeléstől a rehabilitációig tartó szakaszának – tipikus állomásait figyelembe véve. A szenvedélybeteg közösségi ellátás, az ambuláns ellátás, a fekvőbeteg-ellátás, a szenvedélybetegek nappali ellátója, a speciális ártalomcsökkentő programok közül a tűcsereprogram, a biztonságos szórakozóhely-program, az ehhez kapcsolódó buli-segélyszolgálat, az utcai megkereső szolgálat, a félutas utógondozás és az elterelés kábítószer-használatot kezelő formáját térképeztük fel. Minden szervezetet személyesen kerestünk fel saját működési helyén. Az interjúk anyagát diktafonon rögzítettük, majd egy összesítő adatrács segítségével dolgoztuk fel az alább vázolt szempontok szerint.

Az intézményi interjúk összesített tapasztalatai Debrecenben

126

Az illegális szereket használók ellátását biztosító intézmények közül járóbeteg-ellátás keretein belül jelenleg az alábbi egészségügyi intézmények fogadnak kábítószer-használókat Debrecenben: a drogambulancia, a városi addiktológiai gondozó, illetve magánrendelők. Ez utóbbiakról nincsenek pontos adataink, mindössze két pszichiáter/addiktológus szakorvos kolléga munkáját ismerjük. Míg az országban komoly hiányok mutatkoznak általában a gyermek- és ifjúságpszichiátriai ellátás tekintetében, de különösen a gyermekkorúak addiktológiai ellátásában, addig Debrecen ilyen szempontból rendkívül szerencsés helyzetben van, hiszen a drogambulancia a megyei kórház gyermek- és ifjúságpszichiátriai osztályához tartozik, így az ott megforduló szenvedélybetegséggel küzdő fiatalkorúak egyenes úton juthatnak a drogambulanciára. Az ambuláns ellátás, de mondhatjuk, hogy az egész kezelési lánc legrégebbi tagja és legerősebb szakmai bázisa a drogambulancia. Eredetileg megyei területi ellátási kötelezettsége van, de kezdetektől fogva városi, regionális, sőt országos szinten is fogad szenvedélybetegeket. Az addikciók spektrumában nemcsak az illegális drogok, hanem a legális szerek és a viselkedéses addikciók minden formájának kezelését felvállalja, ami évente kb. 600–700 kliens kezelését jelenti. A megyei kórház keretein belül működő drogambulanciát a megyei önkormányzat tartotta fent, 2007. december 1-jétől azonban a kórház kft.-vé alakult, tehát egy gazdasági szervezet tartja fenn. A fekvőbeteg-ellátás is a megyei kórház keretein belül biztosítja a kórházi kezelést az elvonási és egyéb, társult vagy komorbid pszichiátriai tünetek esetében. Pszichiátriai osztályának addiktológiai részlegén mind a legális, mind az illegális szerekkel visszaélő szenvedélybetegek megvonása és terápiás kezelése megoldható. Az egészségügyi átalakítás hatásai megnehezítik a betegellátást mindkét fent említett területen. A vizitdíj bevezetésekor pl. érezhető volt a betegforgalom hirtelen csökkenése. A büntetőeljárás alternatívájaként választható elterelést három szervezet vállalta fel a városban. A drogambulancia végzi az állapotfelmérést és a függők elterelését, egy egyesület és egy egyházi szervezet pedig a megelőző-felvilágosító szolgáltatást. Az elterelésben érdekelt ellátók munkáját elemezve megállapítható, hogy a hatékonyság jelentősen növelhető azáltal, hogy az állapotfelmérés, a függők és az alkalmi használók kezelése egy szervezeti egység kezében van.

a) Az ellátási lánc szereplői

A szervezetek munkáját segítő szakmai szabályozók – standardok, irányelvek, protokollok – hiányoznak a szenvedélybeteg-ellátás területén. Legmarkánsabban a kínálati palettán újonnan megjelenő szolgáltatási formákban látszik ez a szakmai bizonytalanság (alacsony küszöbű, ártalomcsökkentő szolgáltatások, közösségi ellátás). Az EU-drogstratégia és az Európa Tanács ajánlása alapján biztosítani kell az alacsony küszöbű szolgáltatások elérhetőségét. 2006. január 1-jétől bevezették a normatív támogatást is, ugyanakkor a fogalmi tisztázás elmaradt, így szinte minden szolgáltató eltérő elméletimódszertani megközelítéssel dolgozik. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az ártalomcsökkentés/alacsony küszöbűség fogalmát keveredő szinteken értelmezik, ezért nehéz eldönteni, hogy egy megközelítést vagy egy módszert értünk alatta. Mindezek következtében nem csoda, ha nincsenek egységesen használt módszerek. Ez ad ugyan egyfajta szakmai szabadságot, ugyanakkor a megnevezett szolgáltatás mögött néha egy sajátos kínálatot találunk, amit a célcsoport igényei, a rendelkezésre álló humán erőforrás, tárgyi feltételek vagy éppen a finanszírozási keretek alakítanak.

127

Az elterelést végzők szerint a legjelentősebb gyakorlati probléma az, hogy a folyamatosan változó jogszabályokhoz gyakran nem léteznek az egységes jogalkalmazást segítő eszközök. A túlzottan bonyolult szabályozást gyakran nem értik az elterelésben érintett szervezetek, az elterelést végző szolgáltatók, a részt vevő kliensek és az alsóbb rendőri szervek alkalmazottai sem. A szenvedélybetegek közösségi ellátására számos egyesület/alapítvány vállalkozik Debrecenben. Két ellátót választottunk ki közülük. A kezelési láncban a közösségi ellátás sajátos szerepet tölt be, hiszen olyan szociális-utógondozó hálót épít ki, amely az intézményesített formák mellett preventív, illetve rehabilitációs céllal nyújt szolgáltatást annak érdekében, hogy a kliensek integrált és teljes jogú tagjai maradjanak a közösségnek. A szenvedélybetegek nappali ellátója egy olyan alacsony küszöbű szolgáltatás, amelynek célcsoportját azok a szerfogyasztók alkotják, akik egyelőre nem tudnak változtatni szerhasználati szokásaikon, de a lehetséges veszélyeket szeretnék megelőzni, csökkenteni. Lehetőséget biztosít a napközbeni tartózkodásra, társas kapcsolatok kialakítására, valamint az alapvető higiéniai szükségleteik kielégítésére. Az ártalomcsökkentő tevékenység is munkája részét képezi. Szolgáltatásai egy részét (pl.: információnyújtás, tanácsadás, konzultáció, szociális ügyintézés, klubszerű szolgáltatások) nem csupán kábítószer-használók veszik igénybe. Sajátossága, hogy 18 év alattiakat és Debrecenen kívüli lakosokat is gondozásba vesz. Az ellátást egyházi segélyszervezet biztosítja. Az ártalomcsökkentő programok legnagyobb előnye, hogy képesek elérni azt a rejtőzködő drogfogyasztó populációt is, amelyet a hagyományos egészségügyi intézmények képtelenek. Az ártalomcsökkentő módszerek célcsoportját azok a drogfogyasztók alkotják, akik nem hajlandók felhagyni szerhasználatukkal vagy visszaesőként nem keresnek terápiás segítséget, illetve azok a fogyasztók, akik drogkarrierjük során még sohasem kerültek kezelésbe. Kiemelkedően veszélyeztetettek a fertőző betegségek (Hepatitis, TBC, AIDS) vonatkozásában, illetve a kriminalizálódásban. A speciális ártalomcsökkentő szolgáltatások közül tűcserére van lehetőségük az intravénás droghasználóknak, fenntartó metadon kezelés viszont nem működik Debrecenben. A tűcsereprogram keretében információt, óvszert, fájdalomcsillapítókat, valamint sebkötözésre alkalmas anyagokat kaphatnak a tűt cserélők. Szociális problémájukkal kapcsolatban azonban ritkán kérnek segítséget. Fenntartója egy egyházi segélyszervezet. Az alacsony küszöbű szolgáltatások fontos elemét képezik a megkereső (outreach) szolgáltatások. Egyik elemét képezi az utcai megkereső szolgálat, amely 2007 áprilisában indult hajléktalan szenvedélybetegek ellátására. Tevékenységük során nagyrészt alkoholproblémával küzdő kliensekkel találkoznak, a hajléktalan droghasználó réteg még nem jelent meg a városban. A beindulás óta 10 kábítószerfüggővel volt kapcsolatuk. Ártalomcsökkentő tevékenységeik között információszolgáltatás, gondozás, természetbeni juttatások, továbbutalás szerepel. A szolgálat működtetője egy egyházi szeretetszolgálat. A megkereső munka másik eleme a party service szolgálat. A debreceni felsőoktatási intézményekben tanuló fiatalok legnagyobb szórakozóhelyén beindított biztonságos szórakozóhely-programhoz kapcsolódva működik egyesületi formában. Célcsoportja a szórakozóhelyek, partyk világát látogató szerhasználó fiatalok köre, akik még nem érzékelik drogfogyasztásuk hátrányos következményeit, illetve a szerhasználattal járó negatív következmények eltörpülnek a pozitív, hangulatjavító, euforizáló hatások mellett, így valószínűleg nem fordulnának segítő intézményekhez. Feladatköreihez tartozik a legitim és illegitim drogokkal kapcsolatos objektív informálás, a droghasználat során fellépő akut lelki, fizikai tünetek kezelése, a szolgálat kompetenciáját meghaladó esetekben pedig delegálás a problémát adekvátan kezelni hivatott intézménybe.

128

A viszonylag sokrétűnek mondható debreceni ellátási lánc legfájóbb pontja a rehabilitáció területén található. Hajdú-Bihar megye szociális ellátásának hosszú évek óta hiányzó formája a szenvedélybetegeket rehabilitáló intézménytípus. Jelenleg nemcsak Hajdú-Bihar megyében, hanem az egész észak-alföldi régióban nem áll rendelkezésre ilyen intézmény, így a kezelési lánc a kórházi megvonás után megszakad, a visszaesések száma nő, a társadalmi reintegráció nem valósul meg. A betegeket Budapest közeli vagy dunántúli rehabilitációs intézményekbe kell utalni, ami további nehézségek elé állítja mind a szakellátó intézményeket, mind magát a szenvedélybeteget és hozzátartozóit. Az utógondozás a legfontosabb mozzanat a társadalmi visszailleszkedés egész folyamatában. Ebben a folyamatban készülhet el a szenvedélybeteg rehabilitációs terve. Az elemzés fontos szempontjai között van az egészségi állapot, a pszichiátriai státus, a foglalkoztatás/ beiskolázás, a szociális kapcsolatok rendszere. Meg kell vizsgálni, hogyan változott meg a beteg viszonyulása önmagához, környezetéhez, családjához, a tanuláshoz, a munkához. Az utógondozó rendszer legstabilabb pontját jelenleg a félutas ház adja, amely a szermentes életmód kialakításának és fenntartásának ad igazi otthont. Mellette a társadalmi visszaillesztés elősegítését célzó programok főként önsegítő csoportok formájában vannak jelen. Mivel azonban mind az előtte, mind az utána következő reintegrációs lépések (rehabilitációs otthon, védett munkahely, albérleti hálózat) hiányoznak a sorból, így munkája nehezített feltételek között zajlik. A védett munkahely, albérleti hálózat szorosan kapcsolódna a fenti átmeneti intézményhez. A gyógyult szenvedélybetegeknek olyan munka- és lakhatási feltételekre lenne szükségük, amelyek maximálisan figyelembe veszik képességeiket, helyzetüket, működésmódjukat, és emellett próbálnak általánosan elfogadott életmódot, munkamódot, teljesítménymotivációt kialakítani. A foglalkoztatás láncolatában az első lépcsőfokot jelentené a félutas házban élők, valamint az onnan már kilépők számára. A városban működő kulcsintézményeket feltérképezve két ponton jelenik meg hiányosság a kezelési láncban. A legsürgetőbb hiánypótlásra a rehabilitáció területén lenne szükség, hiszen az utógondozás egy hosszú távú terápiás programot kínáló, közösségi modellben gondolkodó intézmény nélkül nap mint nap elakad. A másik nagy hiány az alacsony küszöbű szolgáltatásrendszerben mutatkozik. Leginkább egy olyan alacsony küszöbű, komplex és integrált intézményre lenne szükség, amely szolgáltatásokat nyújtana azoknak a szerfogyasztóknak, akik egyelőre nem tudnak változtatni szerhasználati szokásaikon, de a lehetséges veszélyeket szeretnék megelőzni, csökkenteni. A klasszikus alacsony küszöbű szolgáltatásokon túl az alábbi tevékenységek várnak megvalósításra: t
drogfogyasztással összefüggő és az intravénás kábítószer-használat révén terjedő fertőző megbetegedések prevenciója, szűrése és kezelése (AIDS, Hepatitis, TBC), t
telefonos segélyszolgálat, t
jogsegélyszolgálat, t
társadalmi reintegrációt támogató lehetőségek (akár éjszakai szállás, munkakereséssel kapcsolatos, szociális szolgáltatásokról tanácsadás).

b) A kezelő-utógondozó intézmények által alkalmazott beavatkozások

Szociális szolgáltatások

t
Terápiás terv

Egyénre szabott formában, változó kidolgozottsági szinten mindenütt elkészül

t
Gondozási terv

Krízisintervenció Szükség esetén saját kompetenciahatárokon belül minden szervezet munkájában jelen van

t
Szubsztitúciós kezelés egyetlen szervezet sem végez

t
Szociális tanácsadás, ügyintézés t
Szűrés, egészségügyi tanácsadás – életvezetési – a szolgáltatások 90%-ánál nincsen semmilyen szűrés – munkavállalási – TBC és nemi betegség szűrése, tanácsadás nem jellemző – két szolgáltatás nyújt hepatitis C-vel, B-vel, HIV-vel kapcso- t
Szociális és mentális gondozás alacsony és magas küszöb egyaránt végzi, latos és nemi betegségekre vonatkozó preventív jellegű sőt még az ambuláns ellátás is tanácsadást t
Detoxifikáció ambuláns és kórházi formában egyaránt

Állapotfelmérés t
A megkérdezettek 80%-a végez változó szintű és komplexitású állapotfelmérést t
Motivációs interjút a magas küszöbű szolgáltatók töredéke vesz fel t
Addikció Súlyossági Index alkalmazása ambuláns kezelésben és elterelésben t
Drogteszt jórészt csak terápiás keretben ambulánsan

129

Információ t
a fertőző megbetegedésekkel kapcsolatos felvilágosítás t
személyes konzultáció keretében a drogokról, a droghasznánem jellemző lat következményeiről t
drogokról, szolgáltatásokról szóló információs anyagok

Egészségügyi szolgáltatások

A vizsgált szakmai szervezetek által alkalmazott beavatkozások:

Az előzőekben felvázolt kezelési térképről látható, hogy a segítő beavatkozás lehetőségei rendkívül színes választékot kínálnak. Mivel nem áll rendelkezésükre az aktuális gyakorlatot leíró, azaz a konkrétan végzett szociális/egészségügyi ellátás, gondozás, beavatkozás elvégzéséhez szükséges tevékenységek ajánlott listája (módszertani levelek és szakmai irányelvek), elemeit tetszés szerint válogatják össze a szolgáltatók annak megfelelően, hogy az általuk kínált beavatkozások milyen célkitűzésekhez igazodnak. Ehhez társulnak azok a speciális szolgáltatások, amelyek az egyes ellátási formákat a kezelési lánc meghatározott helyére teszik. A szervezetek igyekeznek a folyamatosan változó szakmai kihívásoknak és finanszírozási feltételeknek megfelelve átalakítani, bővíteni szolgáltatási formáikat. Így áll össze végül az a kínálat, amely hatékony beavatkozásokat tesz lehetővé.

130

Szinte kivétel nélkül minden intézmény kezeli a szenvedélybetegségek tág körét. Annak ellenére, hogy nagy részük eredetileg kábítószer-fogyasztók kezelésére jött létre, többségében alkoholproblémával és egyéb kategóriába tartozó tünetekkel rendelkező klienskör veszi igénybe szolgáltatásaikat. A drogfogyasztók kezelési aránya átlagosan 30–40% között mozog. Mivel ebben a felmérésben csak az illegális szerfogyasztókra koncentráltunk, az alkohol-, gyógyszer- és viselkedéses addikció miatt ellátott klienseket leválasztottuk mind a statisztikai adatokról, mind a beavatkozások szempontjából. Ilyen módon az alábbi célcsoportok rajzolódtak ki a kezelési láncban: A legjelentősebb fogyasztó réteget a kannabiszhasználók alkotják. Okát a szakemberek főleg abban látják, hogy Debrecen koncentrált középiskolai, főiskolai és egyetemi város, amely bővelkedik szórakozóhelyekben, diákprogramokban. A marihuána elterjedtsége persze nemcsak helyi sajátosság, hanem általános társadalmi jelenségnek tekinthető. A fiatalok ártatlan természetes anyagnak tekintik, nem is tartják igazán kábítószernek, és mivel széles körben elterjedt, ezért használata nem is tűnik számukra normaszegésnek. Nem látnak maguk előtt olyan példákat, amelyek a lelki függőség következményeit, a huzamos használat hatására jelentkező komoly pszichés tüneteket (pl. depresszió, paranoid tünetkör) egyértelműen megjelenítenék. Egyéb szereket használóknál is egyre nagyobb szerepet kap a marihuánafogyasztás kiegészítendő a bázisdrogot. Szerhasználati gyakoriság szempontjából a marihuánát az amfetamin-származékok (speed, ecstasy) követik. Fogyasztóik között intravénás használók is előfordulnak, de nincsenek róluk megbízható adataink, mivel főként az alacsony küszöbű szolgáltatásokban jelennek meg (tűcsere, bulisegély-szolgálat). Leginkább az utógondozásban (félutas ház, önsegítő és absztinencia-fenntartó csoport) jelennek meg a már absztinens ópiátfüggők. Lényegesen kisebb mértékben az addiktológiai részlegen és az ambuláns ellátásban is előfordulnak heroin használók.

a) A klienskör összetétele

A kezelés-rehabilitáció szolgáltatásait igénybe vevő célcsoport jellemzői

Egészségügyi szolgáltatások Szociális szolgáltatások t
Készségfejlesztés t
Terápiás beavatkozások – egyéni és csoportos pszichoterápia az ambuláns ellátás – életvezetési – munkavállalási része – gyógyszeres terápia a kórházi megvonásban és az ambu- – önérvényesítési t
Internethasználati lehetőség láns kezelésben egy szolgáltató biztosítja – család- és párterápia az ambuláns ellátás részeként t
szabadidős foglalkozások, klubok két szolgálat nyújt rá lehetőséget Konzultáció minden szolgáltató végzi a maga szakterületén Delegálás – diagnosztikai, terápiás céllal – rehabilitációs céllal – szűrés céljából – kiegészítő szociális szolgáltatások igénybevételére

131

t
A droghasználattal szemben egyre toleránsabb a társadalom, ennek következtében kezelésbe is egyre kevesebben jelentkeznek, hiszen egyre kevésbé tűnik egy kezelendő problémának. t
A fiatalok szerint manapság már majdnem mindenki kipróbál valamilyen szert életkori, nembeli, iskolatípus vagy munka szerinti megkülönböztetés nélkül. Annyira általánosan elterjedt divat a droghasználat, hogy életük teljesen természetes részének tekintik. t
A szülők is egyre tájékozottabbak az illegális szerek világában, így félelmük, torzító attitűdjük csökken, egyre könnyebben elfogadják gyermekeik droghasználatát. t
A média szerepe is kiemelkedő a társadalmi megítélés formálásában. Azt közvetíti, hogy a droghasználat, de különösen a marihuánafogyasztás nem tartozik a devianciák közé. t
A célcsoport valódi igényei ismeretlenek maradnak a kezelő rendszer előtt, vagy nem ezekre reagál, hanem a finanszírozás által kijelölt kényszerpályán halad. t
A szenvedélybetegek változásra irányuló motiválatlansága általánosan jellemző, külső kényszerítő erők hiányában a problémaérzékenység, betegségbelátás elmarad. t
Nő a szolgáltatásokat igénybe vevők tájékozottsága mind a szerhasználatot, mind a segítségnyújtási formákat illetően, így szűkül az általános szinten segítséget kérők száma. Másrészt viszont jellemző a terápiás beavatkozásokban rejlő valódi lehetőségek ismeretének hiánya.

Az ellátásban részt vevő szervezetek tisztában vannak azzal, hogy nem csökken a drogokkal kapcsolatba kerülő fiatalok száma. Azzal is számolniuk kell, hogy a drogpiac növekszik, igen széles kínálati palettáról választhatnak a fogyasztók, s a város földrajzi elhelyezkedése is fokozott veszélyeztető tényező. A drogok egyre könnyebben hozzáférhetőek: kiépült a terjesztőhálózat, stabilizálódott és már jó néhány éve nagyon könnyen elérhető a teljes kínálat. A kezelő rendszer elemei mégis érzékelik az általuk kínált szolgáltatások igénybevételének csökkenését. Ennek többféle okát feltételezik:

b) A kliensek elérésének módja

Az ártalomcsökkentő szolgáltatások klienskörét a rejtőzködő/kezelést nem igénylő drogfogyasztó populáció, valamint a peremhelyzetben lévő/marginalizált csoportok alkotják. A közösségi ellátó talán széleskörű gondozási feladataiból kifolyólag, a nappali ellátó pedig alacsony küszöbe miatt nagyon heterogén klienskört vonz be. Ellátottaik életkoruk, szerfogyasztásuk, egzisztenciájuk, iskolázottságuk, kapcsolati rendszerük szempontjából rendkívül különbözőek lehetnek. Kicsit más szempontból jellemzi sokszínűség a véletlenszerűen verbuválódó eltereltek körét. Az elterelés kínálja a legszélesebb spektrumot az életkor, a használt drogok típusa, a fogyasztás és a függőség mértéke, a másodlagos pszichés szövődmények, az egyéb pszichiátriai kórképek, a foglalkoztatottság, a családi kapcsolatok tekintetében egyaránt. Elterelésre a büntetőeljárásról szóló törvény értelmében jelenleg akár nyomozati, akár ügyészi vagy bírósági szakaszban is sor kerülhet. Ezzel elvileg szélesedhet az eltereltek köre, a gyakorlati tapasztalat azonban azt mutatja, hogy folyamatosan csökken mind a függő, mind az alkalmi használó, elterelésre jelentkezők száma a járóbeteg-rendelésen és a megelőzőfelvilágosító szolgáltatásban egyaránt. A jelenség hátterében helyi szinten meghúzódó tényezők még „nyomozati szakaszban” vannak. Az elterelést végző szervezetek természetesen az országos ok-okozati összefüggéseket is szeretnék megismerni.

132

Ennek megfelelően a kliensek által megfogalmazott elvárások között leggyakrabban a következők jelennek meg: t
anyagi gondok megoldása, t
munkahely hiányából fakadó problémák csökkentése, t
álláskeresési hatékonyság növelése, t
lakhatás biztosítása, t
családi, párkapcsolati problémák enyhítése, t
jogi helyzet rendezése, t
életvezetési gondok megoldása, t
diszkriminációtól való szabadulás, t
természetbeni juttatásokban való részesülés.

Az ellátásban részt vevő szervezetek gyakran érzékelik, hogy önként jelentkező klienseik szükségletei között sem mindig első helyen szerepel a szerhasználattal kapcsolatos problémák megoldása. Ennek okait az alábbi tényezőkben látják: t
elsősorban életkörülményeiket mihamarabb javító, konkrét segítő beavatkozásokra vágynak, t
könnyebben felvállalnak egy lazább fajsúlyú gondot, amíg a bizalom ki nem alakul, t
nem ismerik pontosan a szolgáltatás lényegét, lehetőségeit, t
a kisebb megterheléssel járó változásokat könnyebben tudják felvállalni.

c) A kliensek által megfogalmazott szükségletek

Ezek a tényezők jelentős kényszerítő erőt jelentenek a szolgáltatóknak, hiszen meg kell dolgozniuk vállalt tevékenységük fenntarthatóságáért. Ezt jelentős változásnak minősítik az elmúlt évekhez képest. Éppen ezért egyre több fórumon próbálják megszólítani a potenciális klienseket. (Csupán az egészségügyi szolgáltatók várják passzívan a spontán érkező, leszokni vágyókat.) Ebben a munkában építenek a társszervezetekkel való együttműködésre, a médiával kiépített kapcsolatukra, szórólapokat juttatnak el a fiatalok gyakori előfordulási helyeire, kortárs segítők, családtagok, hozzátartozók közreműködésével veszik fel a kapcsolatot a rizikócsoportokkal, kulturális és kampányprogramokat szerveznek. Ezek a tevékenységek azonban még csak csíráiban mutatkoznak meg, kiépítésük, szervezettségük és hatékony bevetésük talán további kényszerítő hatásokra vár.

t
A magasabb küszöbbel dolgozó intézményekbe jutás komoly akadálya a szükséges dokumentumok hiánya (személyi azonosítók, TB-kártya). t
Az egészségügyi ellátórendszer működéséből fakadó akadályok. Pl. a fekvőbetegintézmények egyidejűleg nem vesznek fel egy-két drogfüggőnél többet, így ha sokat kell várakozniuk a megvonásra, motivációjuk elillan. t
Az eset-management hiánya. Nem működik olyan szervezet, intézmény, civil közösség, mentorszolgálat, amely végig tudja kísérni a szerhasználókat a kapcsolatteremtéstől a reszocializációig. A kliensek így könnyen kieshetnek a kezelési láncból, növelve ezzel a visszaesés vagy az életminőségük romlásának esélyét. t
Az intézmények és szolgáltatásaik egyre gyakrabban kerülnek versenyhelyzetbe, ami az ellátórendszer elemei közötti összehangolt együttműködés komoly akadályává válik.

133

A kezelők egyre rugalmasabban próbálják közelíteni a célcsoport és az általuk nyújtott szolgáltatás adta kereteket, ill. az ebből fakadó, kliensnek tulajdonított célokat. Látják a felkínált szükségleteket, ugyanakkor tudják, hogy ezek kielégítéséhez gyakran a droghasználó életformán való változtatáson keresztül lehet eljutni. Ezért türelemmel, a motiváció növelésével, a bizalom erősítésével igyekeznek az aktuálisan megvalósítható célokat elérni. A kliens igényeit és aktuális állapotát figyelembe véve próbálják a legmegfelelőbb beavatkozási formát kiválasztani. Az állapotfelmérő szakaszból származó biopszichoszociális információk, valamint a páciens igényei formálják ezt a döntést. A droghasználat jellege és mértéke, a megvonás várható súlyossága, fizikai komplikációk, az életvitellel kapcsolatos károsodások, valamint az esetleges pszichiátriai kísérő tünetek jelenléte szerint formálódik az egyénre szabott beavatkozás. Az egészségügyi szolgáltatók mindig a párhuzamos kezelés elvét követik, vagyis a szenvedélybetegséget és a hozzá társuló pszichiátriai tüneteket általában párhuzamosan kezelik, mivel az észlelt pszichopatológiai tünetek mind okai, mind következményei lehetnek a drogfogyasztásnak. A közösségi ellátás igyekszik minél több forrásból összegyűjteni azokat az információkat, amelyek a gondozottak és természetes kapcsolati rendszerük igényeit összehangolhatják. Intervenciói mögött az a meggyőződés húzódik meg, amely szerint a kliens számára azok a pszicho-szociális segítő megnyilvánulások a leghatékonyabbak, amelyeket a család, ill. a kliens más, természetes segítői (pl. barátok, szomszédok, munkatársak, lakótársak) adhatnak, ezért ezeket a kapcsolatokat facilitálja. A gondozást a páciens egyéni szükségleteiből kiindulva, annak aktív és felelős részvételével, egyénre szabott gondozási terv alapján multidiszciplinális team végzi, amelynek a beteg természetes segítői is egyenrangú szereplői. A nappali ellátásban megforduló kliensek kérései általában eléggé konkrétak (tisztálkodás, mosás, albérlet- és munkaközvetítés, telefonálási lehetőség, önéletrajzírás) és könnyen kiegészíthetők számukra hasznosnak vélt információkkal, ezért mind a kliens-, mind a szakmai igényeknek meg tudnak felelni. Az alacsony küszöbű és különösen az ártalomcsökkentő programok helyzete viszonylag egyszerű, hiszen klienskörük jól definiálható, így igényrendszerük is könnyebben azonosítható. Az általuk nyújtott szolgáltatások is egyértelműek, nagyrészt természetbeni juttatások, ezért könnyebben találkoznak a klienselvárásokkal. Ugyanakkor feladatuk a kliensigényeken túlmutató szolgáltatások felé terelés is, amit csak hosszú távú célként tudnak kitűzni, és próbálkozásaikat ritkán koronázza siker. Az utógondozó rendszer eleve magas küszöbe miatt nem engedhet elvárásaiból, még akkor sem, ha kliensei szükségletrendszere tartósan más

d) A kezelő helyek által gondolt kliensszükségletek és az alapjukat képező információk

Mivel az elterelésben jelentős tényező a kényszer, az általuk megfogalmazott cél a „kényszerkezeléstől” való mihamarabbi megszabadulás. Mint minden külső motivációra épülő együttműködésben, az elterelésben is az időtényező adja meg az esélyt az együttműködés és a reális igények kibontakozására. Ráadásul a kliensek valódi diagnózisa, szerhasználatuk tényleges mértéke, a pszichiátriai szövődmények jelenléte is csak az ellátás előrehaladott szakaszában rajzolódik ki, így a problémát leghatékonyabban kezelő beavatkozást sokszor csak néhány hónap elteltével lehet elkezdeni. Az is előfordul, hogy váltani kell a szolgáltatási formák között. Ebből kifolyólag azok a szolgáltatók vannak előnyös helyzetben, amelyek állapotfelmérést és valamennyi elterelési formát egyaránt tudnak végezni.

134

A legjellemzőbb sikerkritériumok: t
a kliens rendszeresen látogatja az intézményt, tartja az időpontokat, t
vállalja a kezelést annak érdekében, hogy csökkentse droghasználatát, vagy hogy absztinens legyen, t
az anyaghasználat okozta ártalmak mérséklődnek, t
droghasználata (gyakorisága) stabilizálódik vagy csökken, t
reális képet alkot szerhasználatáról, önmagáról és helyzetéről, t
a relapszusok száma csökken, és a betegség lefolyása kevesebb problémát jelenthet az ellátott, illetve szociális környezete számára, t
sikerül elérni, hogy szűrésre menjen, t
sikerül a legmegfelelőbb kezelőintézménybe irányítani, t
tudatosan kezdi tervezni életét, t
elismeri az apróbb pozitív változást is, t
önálló életvitel jelei mutatkoznak, t
természetes segítők bevonása, megnyerése, t
eléri a szerződésben, a terápiás tervben foglaltakat.

e) A sikeres esetkezelés és a kudarcok kritériumai A sikeresnek megélt esetkezelés záloga a két fél igényrendszerének összeegyeztethetősége. A kezelési ajánlat és a kezelésre vonatkozó elvárások kölcsönösen változtathatnak egymáson a közös munka során. Amíg a kezelési ajánlat hatására a kliens elvárásai módosulhatnak, addig fordítva ez nehezen képzelhető el, hiszen a szolgáltatók kompetenciahatára bizonyos pontokon túl nem enged. A sikeres segítő kapcsolat záloga a két tényező összehangolhatósága. Ezt az egyensúlyt a deklarált célokon túl jelentős mértékben befolyásolják a rejtett elvárások is, így az egyezkedés végén a kiindulási alapot a „legkisebb közös többszörös” képezi. Mivel az igényrendszer kisebb-nagyobb változásokon mehet át, ahogy a kezelésben a rövid távú célok kezdenek körvonalazódni, ezért folyamatosan figyelemmel kell kísérni a kliens fejlődését és szükségleteit, és ha szükséges, akkor a mindenkori helyzetnek megfelelően felülvizsgálni a kezelési tervet. Természetesen arra érdemes törekedni, hogy elérhető célokat tűzzünk ki, amelyek mindig szem előtt tartják a páciens aktuális motivációs állapotát. Elemezve a szervezetek sikerhez való viszonyát, kitűnik, hogy ez a tudatos, tervezett öszszehangolás legtöbb esetben még hiányzik működési készletükből. Ugyanakkor a megálmodott maximális siker vágyképe mellett reálisan látják az apró, de fontos változásokat és pontosan tudják, hogy a szenvedélybetegek kezelésében nemcsak a szerhasználat tekintetében gyakoriak a visszaesések, hanem az életvitel összes többi elemére érvényes ez. Ennek megfelelően kudarctűrő képességük is fejlett, a visszaeséseken túl megszokták a kezelésből való kimaradás gyakori tényét csakúgy, mint a változásra való motiválatlanságot és a kudarckerülő működésmódot. Legnagyobb kudarcnak azt érzik, ha befektetett munkájuk mértéke és a hozott eredmény közti szakadék túl nagynak mutatkozik. Ez a fajta frusztráció jelentősen rontja az együttműködést, ezért tudatos újratervezésre van szükség.

szintre kerül. A gondozottak azonban általában reális igényeket fogalmaznak meg, amiben a közösségnek kiemelkedő szerepe van.

135

Az interjúkban megjelenő információk szerint az intézmények közti együttműködés tükrözi a kezelési-utógondozói lánc egyenlőtlen eloszlását. Csomópontokban sűrűsödik a kapcsolatrendszer, néhány ponton pedig nagy távolságok választják el a szolgáltatókat. Érdekes eredménynek tűnik az az adat, miszerint mind a drogellátásban szakfeladatokat ellátó szervezetektől, mind a feléjük közvetített kliensek arányát egyaránt és mindannyian 10–20%-ra becsülik a megkérdezettek. A továbbirányítás során minden szereplő a saját kompetenciahatárain elhelyezkedő intézményekhez fordul. Továbbutalás jellemzően más szociális ellátó intézménybe, egészségügyi intézménybe, rehabilitációba és más civil szervezetek felé történik. A közös esetkezelés általában feldarabolja a klienssel való munkát, ahelyett, hogy komplexebbé tenné. Ritkán történik teljes esetátadás, bár a kezelés előrehaladtával általában gyengül az eredeti segítő kapcsolat. Rendszeres kapcsolattartás esettel kapcsolatos problémák felbukkanása nélkül nagyon ritka, folyamatos együttgondolkodás a drogszcéna helyzetéről, az ellátás javításáról az elmúlt évben a KEF keretein belül volt, jelenleg nincs. Esetre koncentráló intézményi együttműködés (case-management) sajnos csak kezdemények szintjén jelenik meg főleg a közösségi ellátásban. Feladata lenne a különböző intézmények közötti közvetítés, valamint a páciensek és a számukra szükséges szolgáltatások közötti kapcsolat kialakítása, a páciens-környezet intervenciók (krízisintervenció, monitorozás) megvalósítása. A szenvedélybetegeket ellátó intézmények a kezelési lánc szakellátást biztosító elemein kívül kapcsolatban vannak az alábbi segítő intézményekkel: háziorvosok, iskolaorvosok, szakorvosi rendelések, önsegítő csoportok (AA, NA, GA), absztinenciát megtartó csoport, hajléktalanellátás, családsegítő szolgálat, gyermekjóléti szolgálat, fiatalkorúak javító-nevelő intézete, büntetés-végrehajtó intézet, igazságügyi orvostani szakértő intézet, munkaügyi központ, pártfogói szolgálat, lakásotthonok, iskolák, iskolai drogügyi koordinátorok, ÁNTSZ, védőnők, kortárs segítők, mentálhigiénés programiroda, szociális szolgáltatásokat nyújtó civil szervezetek. A feléjük irányított kliensek aránya jóval meghaladja a szakellátást végzők felé irányítást, de nem múlja felül a tőlük kapott kliensek arányát. Megállapítható, hogy az ellátók kapcsolati rendszerükkel városi szinten jól ki tudják egészíteni kompetenciahatáraikat, kivéve a rehabilitációt érintő igények esete, amikor az ország más területeire kell közvetíteni a klienseket. Akadályok a hatékony együttműködésben: Szemléletbeli eltérések nehezítik az együttműködést azokban az esetekben, amikor a társszervezetek másként értelmezik a szolgáltatás célját, ezért más típusú beavatkozásokat várnak egy adott szolgáltatástól, mint amit az ellátórendszerben esetleg egyeduralmon lévő láncszem nyújt. Az ellátást biztosító rendeletek értelmezési különbözősége is komoly zökkenőket képezhet a kliensek közös ellátásában. Különösen érvényes ez az elterelésre. Az ebben megszólított intézmények, szolgáltatók (rendőrség, ügyészség, pártfogói szolgálat, elterelést végző szervezetek, maguk az érintett kliensek) nem minden esetben értelmezik egységesen az amúgy is meglehetősen bonyolult rendeleteket, ami megnehezíti az összehangolt szakmai munkájukat. Többen panaszkodnak a kétoldalúság hiányára az együttműködések során. A szervezetek a jelenleg működő kliensközvetítésnél sokkal nagyobb áramlást várnak önmaguk felé,

Társszervezetekkel való együttműködés

136

Az egészségügyi és szociális ellátás különböző formáit, valamint a prevenciós szolgáltatásokat zömében non profit társadalmi, gazdasági és egyházi fenntartású szervezetek működtetik. A civil szférának különleges szerepe van a drogprobléma megelőzésében, csökkentésében, hiszen a jelenség kialakulásához térben és időben a legközelebb van, ezért a leghatékonyabban tud beavatkozni. A szolgáltatások rendszerében több szinten kialakultak a szenvedélybeteg-ellátás különféle formái mindkét városban, így viszonylag színes válaszokat tud adni a szakma a rendkívül összetett drogprobléma kezelésére. Ugyanakkor az ellátás bizonyos pontjai régóta meglehetősen hiányosak, más pontokon viszont túlkínálat van kialakulóban, megint más területen pedig a jelenség új kihívásaira a meglévő szervezetek még nem tudtak megfelelő választ adni, így az ellátás nem követi egyenletes eloszlással a valós helyi probléma nyomvonalát. Az önkormányzati törvény nem teszi kötelező feladattá a kábítószer-problémával öszszefüggő tevékenységek ellátását, noha az egészségügyi, szociális, közoktatási kötelező feladatok természetesen magukban foglalják a drogprobléma kezelésére vonatkozó feladatokat is. Talán ez a legnagyobb akadálya a KEF hatékony működésének. Szerepének erősítése kétségtelenül fokozná a helyi politika és a szakmai szervezetek közötti párbeszéd hatékonyságát. A jogi, törvényi szabályozás adja meg a szolgáltatások kereteit, szabja meg a törvé-

Működéssel, fenntartással kapcsolatos tények

Összegzés

A drogbetegek ellátását biztosító egészségügyi és szociális ellátórendszer helyzete

viszont kevesen fogalmazzák meg saját aktivitásuk erősítését a mások felé való irányításban. Hátterében egyrészt a több lábon állás kényszeréből fakadó folyamatos kompetencianövekedés áll, ami egy örvendetes fejlődést eredményez. Másrészről egy sokkal szomorúbb tény is fenntartja, ez pedig szakmai ellenérdekeltség. A finanszírozási szigorító intézkedések miatt beindult egy „kliens rablóvadászat” az intézmények között. Fennmaradásuk érdekében meghatározott kliensforgalmat kell produkálniuk, ezért ellenérdekeltté válnak klienseik másokhoz történő átirányításában. A képviselt ellátások kompetenciahatárai a rendelkezésre álló humán erőforrás adta lehetőségek és a kereslet-kínálat eltérései miatt sok esetben beszűkülnek, vagy nem a megfelelő helyre kerülnek. Ellenkező irányba is eltolódhat a folyamat pl. abban az esetben, amikor az adott intézménybe nem jut el az eredetileg ellátandó célcsoport, így a fennmaradás érdekében tágítja ellátási körét és ezzel kompetenciahatárait is. Gyakran megélt nehézség az információhiány, információáramlás akadozottsága, amely megint csak az izolált munkavégzés egyik kikerülhetetlen következménye. A kapcsolatépítés legfontosabb akadályának a folyamatosan megélt időhiányt, túlterheltséget érzik. A KEF tölthetne be facilitáló szerepet a szakma szereplői között, az utóbbi hónapokban azonban ez a funkciója erősen háttérbe húzódott.

137

A kábítószer-probléma kezelésére az állami forrásokon kívül nem áll rendelkezésre más finanszírozási lehetőség, hiszen a magántőke ezen a területen nyomokban sem jelenik meg. Az illegális kábítószerrel való visszaélésből fakadó állami kiadások hazánkban a büntető igazságszolgáltatás és az egészségügyi kezelés költségeit fedik le. Ez előbbi javára mutatták ki a közkiadások jelentősebb hányadát. (Jelentés a 2006. évi magyarországi kábítószerhelyzetről.) Az egészségügyi ellátók helyzetét a források szűkössége mellett az egészségügyi reform következményei is finanszírozási bizonytalanságban tartják. A vizsgált szervezetek szakmai tevékenységük finanszírozását zömében a központi kormányzat (kábítószerügyi koordináció, NCA) által meghirdetett pályázatok révén tudják biztosítani. A korlátozottan rendelkezésre álló erőforrásokat hatásosan kell kihasználni, ugyan-

Költségvetési helyzetkép

nyesség határait. A szakmai tevékenység követelményeit és elvégzésének módozatait pedig szakmai szabályozók – standardok, irányelvek, protokollok – írják le. Az addiktológiában továbbra is nagyon kevés szakmai protokoll áll rendelkezésre, az ellátás legtöbb kérdése még igen erősen vitatott és rendezetlen. A szervezeti és személyi feltételekben egyaránt átalakításnak kitett egészségügyi intézmények bizonytalansága kihat a szakmai munka minőségére is. Különösen a járó- és fekvőbeteg-ellátás képviselői szenvednek az egészségügyi átalakítás hatásaitól és keresik a szerhasználók ellátásba juttatásának útját a folyamatosan változó ellátási körülmények között. A terápiás lehetőséget nyújtó szolgáltatásokon túl azonban egyik városban sincs megnyugtató intézményi hálózat az utógondozásra szorulók kezelésére. Magyarországon a jelenleg kialakított addiktológiai ellátás úgynevezett „legmagasabb küszöbű” ellátási formái a hosszúterápiás rehabilitációs otthonok. Országos szinten a rehabilitációs otthonok férőhelyeinek száma az elmúlt években emelkedett részben bővítéssel, részben új rehabilitációs otthonok létrehozásával. Az északkeleti régióban azonban továbbra sem tudott megnyitni az a hosszú évek óta készülődő rehabilitációs ház, amely a drogbetegek komplex reszocializációját valósíthatná meg az egész Tiszántúlon. A debreceni KEF korábbi kezdeményezései között szerepelt ennek a háznak hármas összefogással (Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Szolnok megye) történő megnyitása és közös finanszírozással történő működtetése kiszélesített ellátási területtel. Érdemes lenne a konkrét megvalósítás felé terelni ezt az ötletet. A védett munkahelyek, védett szállások, speciális képzési programok egyre erőteljesebben követelik helyüket az utógondozó folyamatban. Mindkét megyére vonatkozóan biztosítani kell a drogbetegek komplex reintegrációját, reszocializációját megvalósító programok megfelelő számban és minőségben való rendelkezésre állását és finanszírozását. A Nemzeti Stratégia az európai trendekkel összhangban hangsúlyozza az ártalomcsökkentő szemlélet fontosságát a drogprobléma kezelésében. Az ártalomcsökkentő programok szerepe a HIV- és hepatitis-prevencióban mind az egyéni, mind a társadalmi károk mérséklése szempontjából fontos. Az elmúlt időszak fejleményeinek ellenére is azonban azt kell mondani, hogy az ártalomcsökkentés még nem tekinthető széles körben elfogadott szemléleti iránynak Magyarországon, s ezzel összhangban regionális, megyei és városi szinten is hiányosak ezek a programok. Fejleszteni és működtetni kell a droghasználat szempontjából speciális célcsoportok szükségleteire reflektáló ellátási formákat, különös tekintettel a közösségi ellátásokra, valamint az alacsony küszöbű, ártalomcsökkentő programokra.

138

A problémás drogfogyasztók száma 24 ezer főre becsülhető Magyarországon. Az egészségügyi kezelésbe vontak száma évente mintegy 14–15 ezer fő között mozog. ( Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetről, 2006) Hazánkban is megfigyelhető a kannabisz dominanciája a szerstruktúrában, csakúgy, mint az Európai Unió más országaiban. (OSAP 1627, illetve EüM (ESzCsM) 1211. sz. jelentés) A kábítószer-felderítési adatok is jól szemléltetik ezt, hiszen a legnagyobb mennyiségben lefoglalt kábítószerfajta a marihuána. A kezelő helyek is jelzik, hogy kliensforgalmuk összetételében egyre növekvő arányban jelennek meg a marihuánával élők. A tendencia mögött meghúzódhat az egyéb kábítószereket fogyasztó problémás réteg csökkenő aránya a kezelésben. A kérdés eldöntéséhez még nem áll rendelkezésre elegendő információ. A valós ellátási szükséglet pontos felmérésére az illegális szerhasználat sajátos jellegéből fakadóan nincs lehetőség, de a kutatási adatokból valószínűsíthető, hogy a problémás drogfogyasztók túlnyomó többsége rejtve marad a szenvedélybetegeket ellátó szolgáltató rendszer előtt. Különösen az intravénás használóknak csak kis része kerül kapcsolatba a specifikus egészségügyi vagy szociális szolgáltatásokkal. A kezelő beavatkozások zöme az illegális szereket használók közül kannabiszhasználókra, emellett pedig a legális szerekkel élőkre irányul, míg a problémás droghasználó réteg nem jut el az ellátórendszerbe. Ezt a csoportot a leghatékonyabb módon az alacsony küszöbű és ártalomcsökkentő módszerekkel lehetne elérni. Ezúton nyílna lehetőség az arra motivált kliensek átirányítására az ún. magas küszöbű, drogmentességet célzó programokba, amelyek jelenleg forgalomcsökkenésről számolnak be. További fontos szempont a droghasználók lehető legkorábbi elérése és az ellátórendszerbe való gyors bekerülésük. Ez a cél tovább erősíti az ártalomcsökkentő módszerek alkalmazásának fontosságát. A kezelési lánc különböző pontjain működő szervezetek mindannyian megfogalmazták ezen szolgáltatások fejlesztésének szükségességét. Mindebből kitűnik, hogy mennyire összetett kérdés az aktuálisan jelen lévő kliensigé-

A célcsoport jellemzői

Míg az egészségügyi intézmények (járó- és fekvőbeteg-ellátás) humán erőforrásuk tekintetében kifejezetten jó helyzetben vannak, addig a szociális szféra szakemberhiányban szenved. A további fejlődés hátráltatója ezen a területen, hogy igen kevés a speciálisan addiktológiában képzett szakember. Ez adódik egyrészt a képzések hiányából, helyi szintű elérhetetlenségéből, másrészt a drogszakma egészségpolitikában betöltött szerény megbecsültségéből.

Humánerőforrás-ellátottság

akkor nem minden esetben felel meg egymásnak a szakmai cél és a rendelkezésre bocsátott összeg, így átcsoportosításokra, új felállású feladat megvalósítására kerül sor, amely általában nem tudja maradéktalanul szolgálni az ellátott célcsoport aktuális igényeit. További nehézséget jelent a szolgáltatások tervezhetőségének és finanszírozhatóságának szempontjából, hogy a célcsoport valódi mérete ismeretlen az ellátást nyújtók előtt. A szenvedélybetegeket ellátó szervezetek mindannyian információhiányban szenvednek munkájuk finanszírozhatóságát illetően. Nem látják azokat a tendenciákat, amelyek meghatározhatják akár a közeljövő szakmai szempontjait. Ez érvényes az államilag finanszírozott szolgáltatásokra és a civil szférára egyaránt. Ilyen körülmények között nehezen tudják szolgáltatásaikat az aktuális igényekhez igazítani. A civil terület feladatellátásában további forráslehetőséget jelenthetne a helyi önkormányzat pénzügyi támogatása. Ezek mozgósításában a helyi KEF-eknek lehet adekvát szerepük.

139

Általános tapasztalat, hogy bár az intézményi szolgáltatások palettája jelentősen bővült az elmúlt években, az intézményi formák, az egészségügyi ellátás és a szociális munka, a rehabilitáció és a kezelés közötti kapcsolat gyengén fejlett. A fókuszcsoport eredményei alapján Nyíregyháza a szakellátást végzőkkel való kapcsolatrendszer szempontjából meglehetősen nehéz helyzetben van („a kábítószerügyi ellátórendszer csupán a nevében rendszer, hiszen a meglévő elemei között nem létezik kapcsolat, sőt, a jelzőrendszer kulcsfontosságú szereplői ellenérdekeltek lehetnek a kapcsolattartásban”). Ebben a városban elsősorban a jelzőrendszer elemei, ill. egyéb segítő szervezetek lettek megszólítva a kutatásban. Megállapítható, hogy a kliensek elérése, az elérés hatékonysága az észlelő- és jelzőrendszer tagjainak együttműködési intenzitásától, valamint a megfelelő információk késedelem és akadály nélküli, adekvát helyre történő áramlásától függ. A jelzőrendszernek nem csupán az információ közvetítésben, hanem a problémamegoldásban is kiemelkedő szerepe van. Ugyanakkor drogprobléma-érzékelési képessége fejlesztésre szorul. Az együttműködés az elterelésben működik a leghatékonyabban, mivel kidolgozott protokoll segíti a folyamat áramlását a szereplők között. Debrecenben az ellátó lánc viszonylag fejlett, a szervezeteknek több lehetőségük van a megfelelő helyre történő eligazításra, és így a kliensek szükségleteihez legjobban illeszkedő ellátás biztosítására. A szociális szférában foglalkoztatottak humánszolgáltató intézményekkel és a civil szférával való kapcsolataik terén látszanak erőseknek, míg az egészségügyi ellátók egymással való kapcsolattartása lényegesen fejletlenebb. Az együttműködést leggyakrabban akadályozó tényezők között szerepelnek a szemléletbeli eltérések, az erős szakmai ellenérdekeltség, a kompetenciahatárok eltolódása, a kölcsönös kliensirányítás elmaradása, az információhiány, ill. az információáramlás akadozottsága. Esetre koncentráló intézményi együttműködés (case-management) egyik városban sem indult fejlődésnek egyetlen területen sem. Az együttműködés hatékonyságának növelésében a KEF jelentős szerepe mellett megfelelő információs rendszerek kialakításával és működtetésével lehetne fejlődést elérni. A kábítószer-használó személyek egészségügyi és szociális ellátásáról összességében megállapítható, hogy a kezelési lánc meglehetősen egyenetlen és több tekintetben hiányos. A Nemzeti Stratégia felhívja a figyelmünket arra, hogy csakis egy átfogó, a drogprobléma kezelésében részt vevő minden szervezeti és intézményi formát magában foglaló megközelítés érhet el eredményeket a drogprobléma kezelésében. Mindkét város jelentős fejlesztésre szorul mind az egészségügyi, mind a szociális szolgáltatások terén.

Társszervezetekkel való együttműködés

nyekhez igazodó szolgáltatások kialakítása. Nemcsak a célcsoportok valódi mérete ismeretlen, de nehéz feltérképezni a valós szerfogyasztó rétegek összetételét, a dominánsan használt szereket, a fogyasztás módját, az érintettek életkorát. Ráadásul nemcsak a kábítószer-fogyasztás körülményei, hanem a fogyasztók kezeléssel kapcsolatos igényrendszere is változhat. A piaci viszonyok megkövetelik a hatékony, igénybevevő-orientált szociális szolgáltatást, ezzel fejlődésre sarkallják a szolgáltatókat. Működési feltételeik azonban az esetek többségében akadályozzák a kliensigényekhez való rugalmas alkalmazkodást. A versenyhelyzet előtérbe helyezi az intézmények és a szolgáltatások összehasonlíthatóságát, az igénybevevői/ hozzátartozói elégedettséget, amelyet jelenleg egyetlen szervezet mér.

140

141

26 további részletek későbbi fejezetben megtalálhatók 27 Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakmai kiadványsorozata 2007. 28 Pikó Bettina: Ifjúkori problémaviselkedés in Ifjúság, káros szenvedélyek és egészség a modern társadalomban L’Harmattan Kiadó Budapest 2005

Kutatás célja a szükséglet alapos megfogalmazásához, az intézményi kapacitások és szolgáltatások megfelelősségének vizsgálatához szükséges információk begyűjtése. A két megyét, Hajdu-Bihart valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét megcélzó kutatás részben quantitatív részben qualitatív módszereket alkalmazott. A kezelési rendszerben bent lévő, már fogyasztói kört fókusz csoportos interjú keretében vizsgáltuk26. Az ifjúság fogyasztási szokásait, veszélyeztetettségét, esetleges ellátási igényét valamint az illegális szerfogyasztás szempontjából befolyásoló tényezőket kérdőíves módszerrel vizsgáltuk. Debrecenben a vizsgálat a droghasználat gyakoriságára, a drogokhoz-droghasználókhoz kapcsolódó jellemző attitűdök megismerésére fókuszált. A szabolcsi kutatás a HBSC nemzetközi standard kérdőív on-line lekérdezésekor szerzett adatok másodelemzéséből merített. 2007-es ( Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetről27) jelentés szerint a korábbi évben végzett kutatások a drogfogyasztás területén, különösen a kipróbálás vonatkozásában enyhe emelkedést mutatott. A HBSC vizsgálat is igazolta a jellemző fogyasztási struktúrát, vagyis a cannabis fogyasztás és az alkohol gyógyszerrel együttes használata jellemző. A megkérdezett 9 és 11 osztályos tanulók 20,3%-a fogyasztott valamilyen illegális szert ill. visszaélésszerűen gyógyszert és inhalánsokat. A cannabis fogyasztás életprevalenciája 17,3% (a legmagasabb az illegális szerek körében). Második helyen a gyógyszer-alkohol együttes fogyasztása áll. A fogyasztási gyakoriság tekintetében döntően kipróbálókról beszélhetünk a kutatás alapján. A fiúk körében magasabb mindkét korosztályban a tiltott és legális szerek visszaélésszerű használata, s idősebb korban nagyobb az életprevalencia értéke is. Az életkor, nem mellett a település nagyság is befolyásolja a szerfogyasztás előfordulását – fővárosban a legnagyobb, megyeszékhelyeke és városokban magasabb, mint a kisebb településeken. Bár a függőségek tekintetében a mai magyar társadalomban az alkoholfogyasztás és a dohányzás okozza a legsúlyosabb társadalmi terheket (halálozás, sérülés, egyéb egészség károsodás), az általunk szervezett kutatásokban az illegális szerhasználtra koncentrálunk, nem hagyva figyelmen kívül a determinánsok és az okozott problémák átfedéseit. Ezen túlmenően a szakirodalomban széles körben találkozunk a legális és illegális szerek fogyasztása közötti összefüggésekkel.28 A megelőzés területén (általános prevenció) a hangsúly valóban a személyiség és támogató környezet, különböző színterek, politikák egészséget fejlesztő elemeinek kiépítésén, megerősítésén van. Azonban ha már veszélyeztetettekről, érintettekről van szó célzottak kell koncentrálni az illegális szereket fogyasztók sajátosságira. Saját kutatásaink is hasonló eredményeket mutatnak. Valamivel alacsonyabb, 18–19% körüli életprevalenciát találtunk az illegális ill. visszaélésszerű szerfogyasztásnál az iskolás-

Drogfogyasztással kapcsolatos attitűdök vizsgálata, szükségletfelmérés a célcsoport körében regionálisan

142

29 Jelentés a magyarországi droghelyzetről 2007.

korúak (középiskolások) vizsgálatában. Legelterjedtebb szer a marihuána. Azonban feltétlen fontos számba venni azokat a jelzéseket, melyek a kisebb települések sajátos helyzetéből adódó veszélyeztetettségre utalnak (fókusz csoportos vizsgálat). Eszerint ezeken a helyeken a hiányzó alternatívák miatt egyfajta helyettesítő magatartási szokásként jelenik meg a drogfogyasztás, melynek célja a szórakozás, kortárs kapcsolatok erősítése, feszültség levezetés. A fókuszcsoportos kutatásban részvevők szerint rohamosan növekszik a fiatalkorúak aránya a drogfogyasztó populációban. A droghasználat kezdete a jelenlegi rendszeres használókat jellemző 15–16 éves kor helyett 13–14 évre tevődik, egyre inkább iskola-típustól függetlenül. A drogfogyasztás okaként a válaszadók külső, és belső okokat különítettek el. A külső okok közé a szűkebb-tágabb társadalmi hatásokat sorolhatjuk, míg a belső okok között a személy egyéni érdekei, akarata, szándékai szerepelnek. Meglepő módon a fókuszcsoportokban első helyre az egyén felelősségét helyezték. Rendkívül tudatosan hangoztatták a személyes elhatározás, döntéshozás kiemelkedő szerepét a szerhasználatban, elismerve ezzel a döntés adta felelősséget. A fiatalok közel kétharmada a drogproblémát inkább egészségügyi, mint társadalmi zavarként jellemzi fogyasztási rendszerességtől és lakóhely méretétől függetlenül. A társadalmi szintű következményekről szinte alig ejtettek szót, úgymint a szervezett bűnözés, erőszak, korrupció, prostitúció. A családi és társas kapcsolati zavarokra utaló jelek is csak nyomokban fedezhetők fel attitűdjeikben. Szakirodalom29 szerint fokozott veszélynek vannak kitéve a pszichés problémákkal küzdő gyermekek, a gyermekvédelmi gondoskodásban élők, roma fiatalok, nevelőintézeti fiúk és az elektronikus zenei partik látogatói. Fontos determinánsok a szerfogyasztás tekintetében a család teljessége (egy vagy kétszülős), szülői kontroll erőssége, idősebb testvér szerfogyasztása, családban előforduló devianciák. A fiatalokat megcélzó kutatás felderíteni kívánta a drogprobléma kezelő rendszer lehetséges kliens körének nagyságát, a veszélyeztetettség ill. a már megjelenő fogyasztási szokások által előrevetíthető szükségleteket. Az egészségkárosító viselkedésformákkal kapcsolatos attitűdök beazonosítása lehetőség szerint olyan véleményeket, hiteket és normákat magában foglal, amelyet az emberek ezekkel a tettekkel kapcsolatban megfogalmaznak. Ezek a köznapi beszélgetésekből könnyen felidézhetők, s akár a pozitív akár a negatív állításokkal való egyetértés alapján kategorizálhatók. A kérdőív attitűdkérdéseinek elemzése során szerepelnek azok az állítások, amelyekkel való egyetértés, illetve egyet nem értés alapján a toleráns, elfogadó véleményen lévők – és a szerek használatát veszélyesnek és indokolatlannak tartók jól megkülönböztethetőek, elválaszthatóak. Az könnyen igazolható, hogy az egészségkárosító cselekedetekkel kapcsolatos pozitív attitűd inkább valószínűsíti a jelenlegi vagy a későbbi várható magatartást, míg a negatív ítéletek inkább gátolják. A szerhasználat valószínűsítése – tapasztalatunk alapján – még nem elegendő a védettség vagy veszélyeztetettség becslésére. Az elemzés során nagyobb megbízhatóságra, pontosságra van szükségünk, ezért bevontuk az elemzésbe a saját viselkedésük alakulására vonatkozó prognózisukat is. A szerhasználat szempontjából védettnek tekintjük azokat a fiatalokat, akik helytelenítik a marihuána kipróbálását, biztosak benne, hogy nem próbálják ki a marihuánát és az egészséges életmód elkötelezettjei. A szerhasználathoz kapcsolható attitűdjeiket a rend-pártiság és intolerancia jellemzi („felesleges pénzt költeni a kezelésükre”, „keményen kell büntetni a fogyasztókat is”, „a könnyű drogok kipróbálását követően nincs visszaút” – állítások közül valamelyikkel egyetértők) 30 Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetről 2007 31 mellékelve az ellátási piramis rendszere

143

Rendszerét tekintve:31 t
járóbeteg-ellátás – addiktológiai gondozók – TÁMASZ (Területi Általános Megelőző Addiktológiai Szakgondozó Hálózat) hálózat – pszichiátriai, addiktológiai ambulanciák, – pszichiátriai gondozók, – gyermek és ifjúságpszichiátriai gondozók, – szakrendelések,

Veszélyeztetettnek azokat tekintjük, akik tervezik (vagy már kipróbálták) a marihuánát, nem helytelenítik a szerhasználatot, toleránsak a szerhasználókkal illetve veszélytelennek tartják a marihuána használatát. („minden kultúrában jellemző a szerhasználat”, „része a modern szórakozásnak”, „már nem lehet visszaszorítani”, „a legalizálás a drogkereskedelmet felszámolná” – állítások valamelyikével egyetértők). A debreceni kutatásba bevont középiskolások körében a gimnazisták 73%-a nem vagy alig veszélyeztetettként jelenik meg míg a szakközép és szakiskolások 61%-a sorolható ebbe a kategóriába. Ez utóbbi iskola típus hallgatóinak 15%-a veszélyeztetett a drogfogyasztás szempontjából. A nyíregyházi középiskolákba járó fiatalokat vizsgáló kutatás szerint elmondhatjuk, hogy a legális drogok bűvkörébe hamar bekerülnek. Megvannak mindazok a családi, társadalmi mintázatok, amelyek a szocializációjuk szerves részévé teszi ezeknek a szereknek a kipróbálását, a hatásuknak az átélését. Ha nem is alakul ki egy masszív, relatíve széles illegális szerhasználói kör, az nagy valószínűséggel megállapítható, hogy már ebben az életkori szakaszban találkozhatunk az alkoholfogyasztását nyíltan vállaló és annak gyakoriságát sem leplező válaszadói körrel. A szerek használatával kapcsolatban valójában nem is az a kérdés, hogy milyen rendszeresen – rendszertelenül, sokat – keveset fogyaszt, legális – illegális szert használ, hanem az, hogy kialakul egy attitűd a szerekkel kapcsolatban és az nem feltétlenül elutasító. Ha csak azt nézzük, hogy a baráti körben milyen természetesen vannak jelen ezek a drogok, látható, hogy megvan az elfogadása, ha úgy tetszik a létjogosultsága az adott közösségben. Úgy tűnik, hogy szembesülnek a problémával, de önmagukat többségben kívül helyezik a problémán. Ez némi megfelelni akarást tükröz a nem eminens diákok körén kívül, bár ebben az esetben egyfajta inkongruenciát érzékelve. Ráadásul azt is szem előtt kell tartani, hogy abban a biológiai és pszicho-szociális időszakban, amelyben a válaszadók életkoruk alapján most tartózkodnak, az azt is előre vetíti, hogy az alkohol és a dohányzás lassan kialakuló következményei miatt – a mai helyzethez hasonlóan – továbbra is biztosított az egészségügyi ellátórendszer betegköre. Az ellátó rendszerben a kezeltek száma30 emelkedett országosan, döntően kannabiszfogyasztás miatt kerültek be, de jellemzően növekedett a heroin fogyasztók és intravénás fogyasztók száma. A kezelésben lévők és általában a fogyasztók által használt szer – cannabis – azonos, kérdés azonban, hogy az ellátó rendszer által nyújtott szolgáltatások megfelelnek-e a kliensek igényeinek, szükségleteinek. A kezelési láncra országosan jellemző, hogy egyenetlen megoszlású, néhol hiányos. Szakmai hátterét tekintve problémás a szakember ellátottság és a gyermekek-serdülők ellátása.

144

A problémás fogyasztók országos vizsgálata a rehabilitáció és a metadonkezelés területén jelzett nehéz elérhetőséget. A komplex, bio-pszicho-szociális ellátás nem valósul meg, az egészségügyi és szociális – jóléti rendszer nem alkot egységet, nem kellően reagál az új kihívásoknak. Nehézséget jelentenek továbbá a finanszírozás nehézségei, sok esetben annak esetlegessége (pályázati források és a támogatás utáni önállósodás). Ez utóbbi különösen a nem-kormányzati szervezeteknél (civil szervezetek, egyházak) okoz gondot a folyamatos ellátás és fenntarthatóság biztosításában. Az egészségügyi reform további nehézségeket okoz az addiktológiai betegkörben a járóbetegellátás területén, de javulást jelenthet a rehabilitáció kapacitásában (volumennövekedés). Biztosan kijelenthető azonban, hogy az egész kezelési lánc harmonizált átalakítása nélkül egy-egy elem változtatása gátolhatja a drogfogyasztók eredményes kezelését és reszocializációját. E tekintetben a koordináció hiánya, a case-management folytonosságának hiánya olyan probléma, mellyel az országban sok területen szembesülni kell. Az iskolai prevenciós programok az országos értékelés szerint jellemzően a visszautasítási technikák erősítésére és a személyiségfejlesztésre koncentrálnak. A célcsoport azonban kevésbé kedvezően értékeli ezeket a programokat az interaktivitás és a foglalkozásvezetők megítélésében. Ez utóbbiak gyakran külső szakemberek, bár az iskola saját pedagógusai is részt vesznek a programokban. Saját kutatásainkban a fókusz csoport keretében megkérdezettek nem hisznek a felvilágosító, oktató, megelőző tevékenységben, legfeljebb akkor, ha azonos korú társak, illetve az érintettek nyújtanak információt. A média sokkal erőteljesebb hatást gyakorol a fiatalokra, mint felvilágosító-megelőző kampányok. A vizsgálatban részt vevő fiatalok nem hisznek abban, hogy a kábítószer-kereskedők büntetésének szigorítása a fogyasztás csökkentésének leghatékonyabb módja lenne. A fogyasztók büntetését érthető módon még kevésbé tartják annak. A fogyasztók rendőrségi célponttá válása számukra komoly akadályát képezi a segítségkérésnek. A csoporttagok nagy része egyetért azzal, hogy a droghasználatot nem lehet visszaszorítani. Talán éppen ezért nem jellemző, hogy segítséget várnának kábítószer problémáik megoldásához. Bár nem reprezentatív a fogyasztók körében végzett két-megyés fókusz csoportos kutatás, mindenféleképpen elgondolkodtató, hogy a megkérdezetteknek csekély információja van az egész kezelési rendszerről, hogy milyen lehetőségek lehetnek drogproblémájuk kezelésére. Információ hiányuk hatását a probléma közösségi megoldásában tovább súlyosbítja

– drogambulanciák, – magánklinikák, rendelők t
fekvőbeteg-ellátás – pszichiátriai osztályok – pszichiátriai osztályok addiktológiai részlege – addiktológiai osztályok t
drogrehabilitációs intézmények t
védett szálások, védett munkahelyek t
szociális ellátások t
helyi közösségekben működő társadalmi szervezetek, közösségi programok, önsegítő-támogató csoportok – Minnesota modell – támogató foglalkozások – szülő és hozzátartozói csoportok – megkereső programok stb.

145

A kutatásban résztvevő személyeket önkéntes alapon az elterelés keretei között ellátott kliensek körében toboroztuk. Mindannyian megelőző-felvilágosító szolgáltatásban részesülnek. Összesen hét fókuszcsoportot szerveztünk, ebből négyet Hajdú-Bihar, hármat pedig Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Tudjuk, hogy az eltérő életkörülmények, a jogi kör-

A fókuszcsoportok meghatározása és összetétele

A Határmenti partnerség a drogprobléma hatékony kezeléséért elnevezésű INTERREGprojekt fő célkitűzései között megfogalmazódik az igény, hogy a szakemberek a jelenleginél pontosabb képet kaphassanak a határmenti régió lakosságának drogfogyasztással kapcsolatos attitűdjeiről, a drogproblémához való viszonyulásukról, a probléma visszaszorítása érdekében tett erőfeszítések értékeléséről. A lentebb bemutatott kutatás ehhez járul hozzá a határ menti régió két megyéjének lakossága körében végzett feltáró munkával. A kutatás során egyaránt alkalmaztunk kvantitatív és kvalitatív elemeket. Egyrészt a belépő korosztályok körében végzett, nagymintás kvantitatív (survey) vizsgálat elemzésére, másrészt a szerhasználók körében felvett fókuszcsoportos interjúk tartalomelemzésére, mint kvalitatív módszerre támaszkodtunk. Jelen tanulmány a fókuszcsoportok eredményeit mutatja be. Az adatfelvétel 2007 végén a debreceni, illetve nyíregyházi Drogambulancián, valamint az ÁNTSZ nyíregyházi kirendeltségén történt.

A vizsgálat célkitűzése

Szerhasználói attitűdvizsgálat Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében

a meglévő/ismert ellátási formák megítélése. Ezeket sokszor hatástalannak vagy nehezen elérhetőnek tartanak. Ráadásul az ellátó rendszer által nyújtott szolgáltatások nem eléggé differenciáltak a kliens igények felől. Tekintettel a kutatásainkban tapasztalt jellemző fogyasztási szokásokra (alkalmi, rekreációs fogyasztás) a leggyakrabban elérhető szolgáltatások, intézmények, azok image-a az igénybe vevők szerint nem felel meg az ő igényeinek. Persze nem hagyható figyelmen kívül a motiváció, vagyis önkéntesen vállalt kezelésről vagy elterelésről, egyfajta „forszírozott” motivációról van szó. A kutatási eredmények jelzik a beavatkozások irányát és a helyi igényekre, szükségletekre épülő komplex ellátás fontosságát. A döntően rekreációs ill. alkalmi fogyasztás elterjedtsége, hangsúlya miatt speciális színterekre és célcsoportokra irányuló elérési programok, valamint prevenciós programokra van szükség. Természetesen az ellátó rendszernek ki kell szolgálnia azokat a sajátos igényeket, melyeken keresztül a nagy egészségi-társadalmi károkhoz vezető fogyasztási magatartásokat kezeli, következményeit mérsékli – problémás fogyasztók, függők, komorbiditással rendelkezők, várandós szerhasználók stb. ellátása. Jelen pályázati program célja a szolgáltatások helyi szükségletre alapozott fejlesztése, így az országos és helyi tendenciákhoz illesztve szükséges az ellátási piramis elemeit megteremteni, erősíteni. Nem utolsó sorban biztosítani vagy legalábbis elősegíteni a minél szélesebb körű információterjesztést a meglévő struktúrák tekintetében, különös figyelemmel a célcsoport által igényelt / hatékony kommunikációs módszerekre.

146

A kutatási terv szerint a négy csoportot párhuzamosan mindkét megyében megszerveztük volna, azonban a kérdéses időszakban nem sikerült nyíregyházi alkalmi fogyasztókat elérni, így Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében csupán három fókuszcsoporttal folyt a vizsgálat. A hét fókuszcsoportban összesen 62 személy nyilvánított véleményt, mindannyian férfiak, amely nem meglepő, hiszen az elterelésben arányuk a nőkhöz képest kb. 89%-ot tesz ki.

nyezet, az ellátórendszer és a társadalmi hatások együttesen befolyásolják a droghasználatot. Természetesen ezen tényezők nagy részét feltérképeztük ugyan, mégsem volt alkalmunk egyenként számításba venni az eredményeket befolyásoló hatásukat. Jelen vizsgálódásunkban a lakóhely jellege és a droghasználattal kapcsolatos attitűdök közötti összefüggéseket kerestük annak fényében, hogy a vizsgált személyek milyen mértékben élnek illegális szerekkel. Az egyes fókuszcsoportokon belül a lakóhely típusa (megyeszékhely, valamint más települések) illetve a drogfogyasztás mértéke (alkalmi vagy rendszeres fogyasztók) szerint homogén csoportok összeállítására törekedtünk. A lakóhelyet – ezen belül a megyeszékhelyre és az összes többi településre való, dichotóm bontást – a kutatás hipotézisének megfelelően választottuk csoportképző, ún. törésjellemzőnek. Eszerint eltérő szükségletek, igények és lehetőségek detektálhatók a lakóhely ill. a fogyasztás súlyossága tekintetében; elképzelhető, hogy a kistelepüléseken élők kevésbé érintettek, vagy amennyiben a nagyobb településeken élőkhöz hasonló módon veszélyeztetettek is, hozzájuk képest alig van lehetőségük az igényeiknek megfelelő szolgáltatás eléréséhez (amely nincs vagy nehezen elérhető); a kistelepüléseken élők hátrányban vannak az alternatív programok tekintetében; megyeszékhelyen élők számára elérhetőek a megfelelő szolgáltatások (amenynyiben ezek léteznek). A drogfogyasztás mértékének megállapításánál a rendszerességet vettük alapul. A kiválasztott alanyok az állapotfelmérés és addiktológiai diagnózis alapján kerültek az alkalmi vagy a rendszeres használók csoportjába. Az eredmények értelmezéséhez támpontul szolgálhatnak az arra vonatkozó információk, hogy a résztvevők milyen mélységű közvetlen személyes tapasztalatokkal rendelkeznek a droghasználat terén. Feltételeztük, hogy az alkalmi használók kevesebb, míg a rendszeres használók több információval és tapasztalattal bírnak a drogfogyasztással kapcsolatos témakörök megítéléséhez; ezen hipotézis mentén alkalmaztuk második törésjellemzőként a fogyasztás intenzitását. Az „alkalmi használók” csoportjába kerültek azok, akik kéthetente-havonta vagy annál ritkábban, valamilyen különleges alkalomhoz kötve használnak valamilyen kábítószert. Azokat az elterelteket is ide soroltuk, akik összesen egy-két alkalommal próbálták ki a marihuánát, ennek ellenére rendőrségi eljárásuk következtében elterelésbe kerültek. A „rendszeres használók” csoportjába vettük azokat a személyeket, akik legalább hetente egyszer fogyasztanak valamilyen illegális szert, de fogyasztásuk mértéke nem meríti ki a problémás droghasználat kritériumait és az állapotfelmérés nem mutatott ki náluk függőséget (a legális szerek együttes használatát ebben a vizsgálatban nem vettük figyelembe). Valójában tehát ez az elnevezés nem egy régóta fennálló, valódi rendszeres kapcsolatot jelent a drogokkal, csupán a nagyon alkalmi használathoz képest rendszeresebb fogyasztást. A két törésjellemző (lakhely és a fogyasztás mértéke) kombinációja tehát összesen négy csoportot alakít ki: 1. Nagyvárosi alkalmi fogyasztók 2. Közepes- és kistelepülési („megyei”) alkalmi fogyasztók 3. Nagyvárosi rendszeres fogyasztók 4. Közepes- és kistelepülési („megyei”) rendszeres fogyasztók alkalmi 8 9 – 5 22

A szerhasználat „rendszeres” 17 18 3 2 40 25 27 3 7 62

Össz:

147

A két megyei minta között jelentős létszámbeli eltérés mutatkozik az egyes fókuszcsoportok tekintetében is. A módszertani sajátosságok miatt ez nem okoz problémát azon esetekben, amikor a fókuszcsoport „jól” működik, azaz megindul egy nyílt kommunikáció, a csoporttagok egymásra reagálnak, illetve feltételezhető az őszinteség. Bizonyos kényes témák – mint amilyen az AIDS, a homoszexualitás, vagy a bűnelkövetés mellett a drogfogyasztás is – kifejezetten javasolt a kisebb, bensőségesebb hangulatú csoportok alkalmazása. Miután a szabolcs-szatmár-bereg megyei minta mindkét rendszeres használói csoportjában kialakultak a megfelelő feltételek, valamint az elhangzott anyag igen informatív volt, a megyei összevetést az eltérő elemszám nem befolyásolja. A szabolcsi csoporton belül nem alakult ki a megfelelő légkör, ebből következően túlnyomórészt tőmondatokban megfogalmazott, erős csoporthatásról árulkodó válaszok születtek, amelyek csak elvétve szolgáltak jól elemezhető adatforrásként – ilyenkor a lényegesen informatívabbnak bizonyult hajdú-bihari csoportok tapasztalatait megerősítő konzekvenciákkal szolgáltak. A fogyasztott szerek összetételét vizsgálva kimutatható, hogy a debreceni csoport fele csak marihuána, fele a marihuána mellett ecstasy és speed fogyasztó, míg a hajdú-bihar megyei csoportnak csupán az egy negyede fogyaszt a marihuánán kívül más szereket (szintén ecstasy és speed). A mintába került nyíregyházi rendszeres fogyasztók ezzel szemben kizárólag marihuánát fogyasztanak, ahogyan a szabolcs-szatmár-bereg megyei kipróbálók is. A vidéki függők marihuánát, ecstasy-t és speedet egyaránt fogyasztanak. Életkorukat tekintve a hajdú-bihari csoporttagok átlagéletkora 23 év. A másik megyében idősebb szerhasználók kerültek a mintába: a kipróbálók átlagéletkora 25 év, a rendszeres fogyasztóké 30 év. Iskolai végzettség szerint nem tettünk különbséget a csoportok között, ennek ellenére összetételük spontán módon meglehetősen homogénre sikerült. A hajdú-bihari csoportok többségébe középfokú végzettségű résztvevők kerültek, kivéve egy főt, aki főiskolán tanul. Néhányan általános iskolai végzettséggel rendelkeznek, de jelenleg középiskolában tanulnak. Mindössze 6 fő maradt meg az alapfokú végzettségnél. A megkérdezett fiatalok 40%-a tanul, 30%-uk dolgozik, és 30% munkanélküliként, ill. alkalmi munkát vállalóként azonosította magát. A szabolcsi mintában nem került sor az iskolai végzettség és a munkaerő-piaci státusz meghatározására. Az egyes fókuszcsoportok másfél-két órán keresztül tartottak, attól függően, hogy a csoporttagok milyen részletesen fejtették ki véleményüket. Ahhoz képest, hogy az elterelésben való részvétel egyfajta külső kényszert jelent ezen fiatalok életében, szívesen vonódtak be a vizsgálatba, együttműködőek voltak, szemmel láthatóan élvezték a véleménycserét, kivéve a fentebb említett szabolcsi csoport esetében. A debreceni két csoportra, valamint a szabolcsi két függő csoportra inkább volt jellemző, hogy hosszabb ideig tartottak a beszélgetések. Ennek oka egyrészt az volt, hogy a kezdeti irányított kérdésekhez kapcsolódóan spontánul felvetettek a droghasználattal kapcsolatos

Debreceni csoport H-B megyei csoport Nyíregyházi csoport Sz-Sz-B megyei csoport Összesen:

1. táblázat: A fókuszcsoportok összetétele

148

Ebben a vizsgálatban egyrészt az elterelésben résztvevő illegális kábítószereket fogyasztó fiatal korosztály drogokhoz, droghasználathoz kapcsolódó tipikus attitűdjeinek, ismereteinek, véleményének összegzésére törekedtünk. Másrészt az általuk kifejezett kezelésre vonatkozó igényeket és szükségleteket próbáltuk feltérképezni, mivel egy előzetes kutatásunkban érintettük ezt a kérdéskört és kiderült, hogy a komoly szerhasználók kezelési igényeit jórészt nem a jelenleg rendelkezésre álló szolgáltatási formák fedik le. Kíváncsiak voltunk arra, hogy az elterelésben résztvevők szerint a kábítószer használatból fakadó problémák kezelésére mely formák lennének a legalkalmasabbak. Minden kérdéskörben kerestük az esetleges különbséget a lakóhely mérete, ill. a szerfogyasztás gyakorisága tekintetében. Megpróbáltuk felmérni, hogy a vizsgált személyek szűkebb környezetében mekkora problémát jelent drogfogyasztás, szerintük a fiatalok hány százalékát érinti; mit gondolnak a használthoz vezető lehetséges okokról. Azt is néztük, hogy az elterelésben részesülő fiatalok életében milyen mértékben van jelen az illegális szerek használata. Kíváncsiak voltunk arra, milyen a vizsgált csoportok ismereti szintje az illegális szerek használatával kapcsolatban; vannak-e tévhiteik vagy információik hiteles forrásokból származnak, és naprakészen megállják helyüket. Azt gondoltuk, hogy a rendszeres használók mennyiségében és minőségében egyaránt gazdagabb információkkal rendelkeznek. A használatban szerzett tapasztalataik reális információkkal segítik őket a kábítószer-fogyasztás következményeire vonatkozó nézeteik árnyalásában is. Megnéztük, hogy kimutatható-e különbség a négy csoport illegális és legális szerek használatát elfogadó / elutasító viszonyulásában. Hipotézisünk szerint a nagyvárosi rendszeres fogyasztók a legtoleránsabbak mind a legális, mind az illegális szereket fogyasztókkal szemben. Azt feltételeztük, hogy különösen a kipróbáló-alkalmi használó fiatalok veszélyeztetett korcsoportot képeznek, hiszen nem mindegy, hogyan folytatódik a drogokkal való viszonyuk: lesz-e belőle drogkarrier vagy tudnak nemet mondani a folytatásra. Végül a drogprobléma kezelésével kapcsolatos kérdések következtek: a segítségnyújtás lehetőségeiről, igénybevételének esélyéről, a preferált szolgáltatási formákról való információikat gyűjtöttük össze.

Az attitűdre vonatkozó kérdéskörök

egyéb témákat (pl. külföldi példák, a szerhasználattal kapcsolatos kulturális elmélkedések, filmélmények), másrészt az, hogy nagyon szívesen beszéltek a drogokkal kapcsolatos nézeteikről. A résztvevők a fókuszcsoport befejeztével az ambulancián maradtak, hogy egymással vagy a moderátorral beszélgessenek. A hajdú-bihar megyei csoportokban erőteljesebben bátorítani kellett a résztvevőket arra, hogy nyíltan vállalják véleményüket még akkor is, ha az nem egyezik meg a többiekével, illetve bátran reagáljanak az elhangzottakra vagy kérdezzenek egymástól. Körükben a résztvevők a hangadók által formált véleményt, információt általában hamarabb elfogadták, közelítették hozzájuk álláspontjukat és ezt követően nem is változtattak rajta. A csoporttagok ebből kifolyólag gyakran egyetértettek egymással, még az esetleges egyéni ellenvéleményt erősíteni célzó moderátori behatásra sem változtatták meg álláspontjukat. Úgy tűnt tehát, hogy a nagyvárosi csoporttagok kommunikációját könnyedebb és árnyaltabb véleményformálás jellemzi. Végül egy híján valamennyi csoportban sikerült megteremteni azt a hangulatot, amelyben nyíltan vállalták a drogokkal, drogfogyasztókkal kapcsolatos nézeteiket.

149

A nagyobb elemszámú hajdú-bihari mintában kimutatható az összefüggés a „belépő életkor” és a szerhasználat intenzitása között. A rendszeresen használó csoport idősebb korban kezdett drogokat használni (átlag 17 évesen), az alkalmi használók többsége viszont 14 éves kora előtt találkozott először illegális szerekkel. Itt felmerül bennünk a kérdés, hogy vajon a ma még alkalmi használók milyen arányban válnak függővé? Az ide vonatkozó kutatások ugyanis kimutatják, hogy minél korábbi életkorban kezdődik a droghasználat, annál nagyobb az esély a rendszeressé válására és így a függőség kialakulására. Az elsőnek használt szer az esetek több mint 90%-ában kannabiszszármazék volt lakóhelytől és használati módtól függetlenül. A debreceni és a szabolcsi vidéki rendszeres használókra jellemző, hogy a marihuana mellett ecstasy-t és speeed-et is fogyasztanak változó rendszerességgel. A hajdú-bihari fiataloktól származó információk szerint manapság már majdnem minden fiatal kipróbál valamilyen szert életkori, nembeli, iskolatípus vagy munka szerinti megkülönböztetés nélkül. Annyira általánosan elterjedt divat a droghasználat, hogy életük teljesen természetes részének tekintik. Azt látják, hogy ismeretségi körükben szinte mindenki él vele, ezáltal legitimitást is kap, bocsánatos bűnnek tekintik. A szabolcsi szerhasználók (még) nem látják ennyire előrehaladottnak a szerhasználatot – vagy még nem jellemző rájuk, hogy a szerhasználat elterjedtségének túldimenzionálásával teremtenek maguknak felmentést saját drogfogyasztásuk okán. Ők 70–80%-ra teszik a kipróbálók és fogyasztók arányát a fiatalok között, ezen belül 10–20%–ra becsülik a lányok arányát.

„Életkor szerint széles spektrumon mozog. 17-től 40 éves korig használják, bár 12–60 is beleférne”

A vizsgált személyek tiltott droggal való első találkozása döntő többségében 16 éves kor előtt, átlagosan 15 és fél évesen történt. A hajdú-bihari mintába több mint egyharmada azonban 14 éves vagy annál fiatalabb életkorban próbálkozott először valamilyen tiltott drog használatával; a szabolcsi csoportokban ilyen fiatalon senki sem próbálta még ki az illegális szereket. Az életkori különbségek könnyen adódhatnak a két megye eltérő fertőzöttségéből. A legfiatalabb életkor 12 éves korra tehető két személy esetében, a legidősebb kipróbáló 24 éves. A debreceni csoportban nagyobb az életkori értékek szórása, mindkét szélső érték körükben található meg. A drogfogyasztás életkor szerinti megoszlását az egyik adatközlő a következőképpen jellemezte:

A kábítószer-fogyasztás mértéke, összetétele, becsült jelenléte

Vizsgálati eredmények

Összefoglalva az alábbi öt témakört jártuk körül fókuszcsoportos interjú segítségével: 1. A droghasználat elterjedtségének becslése 2. A droghasználat kialakulásának okairól alkotott vélemény 3. A drogokról és használatuk következményeiről alkotott vélemény / veszélyészlelés 4. A drogfogyasztókhoz / törvényi szabályozáshoz való viszonyulás/felelősségtulajdonítás 5. A drogprobléma kezelésének lehetséges eszközei

150

„Azt tudatosan építem le. Leépülnek, nyilván elkezdődik a drogos folyamat, drogos vagy. Másabb vagy, meg marihuánás vagy, és úgy kezelnek, hogy drogos. Aki nem drogos, annak csak drog van, vagy nem drogos, ugye akkor egy ember lepattan tőled. Aztán mással már nem szívesen próbálkozol, félsz attól, hogy ő is elmegy… …Ha belegondolsz csak drogosok vannak körülöt-

Úgy tűnik, hogy a társas normák támogatják a kábítószer fogyasztást. A társadalom hozzáállása is változik a droghasználattal szemben: enyhül a félelem, megengedőbb reakcióikat észlelnek, az emberek kezdik elhinni, hogy pl. a marihuána használat veszélytelen és jobb, mint az alkoholfogyasztás. A fiatalok megszokják a rendőrségi eljárásokat is, megtanulják, hogy az elterelés teljesítésével jogi következmények nélkül lezárható az ellenük indított büntetőügy. Megtapasztalják és elterjesztik, hogy az elterelés egy viszonylag kellemesen túlélhető szankció, így még tovább csökken a jogi/társadalmi visszatartó tényezők ereje. A szabolcsi kipróbálók csoportja sajátosan értelmezi az elterelés „visszatartó erejét”: sok időbe telik, míg elutaznak Nyíregyházára, majd vissza (ez a beregi területekről akár 3–3 órás út is lehet), illetőleg fájlalják a magas útiköltséget. Hogy ezen tényezőknek van-e pozitív, a drogkarriertől „elterelő” hatása, az erősen kétséges. Megítélésük szerint egyre több fiatal próbál ki valamilyen kábítószert. A hajdú-bihari fiatalok ismeretségi körében minden második személy használt már drogot és mindenki élt már legális szerekkel (alkohol, dohányzás, gyógyszerek). Minden résztvevő egyetértett abban, hogy rohamosan növekszik a fiatalkorúak aránya a drog-érintett populációban. Egyértelműen kijelenthető, hogy a droghasználat kezdete egyre fiatalabb életkorra tehető: az őket jellemző 15–16 éves kor helyett 13–14 érvre tevődik. A legveszélyeztetettebb réteg megítélésük szerint a 14–17 éves korosztályból kerül ki, egyre inkább iskola-típustól függetlenül. A fiatalok esetében jellemzően a „buli” velejárója a drogfogyasztás, melyet a megkérdezettek szembeállítanak a túlzott alkoholfogyasztással; ez utóbbiról meglehetősen negatívan vélekednek. Az „alkoholizálás” leminősítése egyúttal bizonyos felmentést is ad azoknak a fiataloknak, akik „csak” drogoznak. Az idősebb (szabolcsi) függők a drogfogyasztás felső életkori határát 40 év körülire becsülik, és „jelentősnek” tekintik a 30–40 év körüli korcsoport érintettségét, társas és magányos szituációkban egyaránt. Arra a kérdésre, hogy mit használnak jellemzően a velük egyidősek, az első és leggyakoribb helyre a marihuána került, s csak ezt követte az ecstasy és a speed. A szerfogyasztás színterének a bulikat említik, és a megyei csoport tagjai, különösképpen az alkalmi használók a szerhasználatot a társaságtól, haveroktól elválaszthatatlannak tartják. A magányos használati mód inkább megtalálható a nagyvárosi rendszeres használók körében. A szabolcsi mintában mindkét rendszeres használói csoportban előfordul a magányos szerhasználat, ámbár, mint azt a csoportok jellemzésekor kiemeltük, a magukat egyértelműen függőnek definiáló csoportok tagjai talán előrébb járnak a drogkarrierben. A magányos szerhasználatról elismerik, hogy nem jó dolog, de nem tartják „befordulásnak”, inkább úgy tekintenek rá, mint egy véletlen helyzetre, amelynek nincsen jelentősége; drogozni akart, éppen egyedül volt otthon, mi abban a befordulás? A vidéki függők csoportjában aztán igen komoly ellentmondás bukkant fel ebben a témában, miután a moderátor a későbbiekben az izolálódásról kezdett beszélni. Az adatközlő reakciója a kapcsolatok leépülésének felvetésére a racionalizálás és a hárítás kombinációja, melynek a vége beletörődés:

„…ha bementél bármelyik diszkóba, bármelyikbe, mindegyik be volt bogyózva, a közösség 70%-a be volt bogyózva, kólázva. Láttam, mert tudtam, hogy én hogyan nézek ki… láttam rajtuk.”

„Nehéz elképzelni egy bulit cucc nélkül; hogy lehet szórakozni tisztán? Tiszta gáz, jobb el se menni!”

„Nem mindenkire olyan veszélyes, főleg, ha az ember ésszel csinálja.” „Vannak olyan marhák, akik eszetlenül nyomják, és mindent, amihez csak hozzájutnak. Közben persze előadják a nagymenőt.”

„Mit lehet csinálni egy olyan unalmas porfészekben, ahol mi lakunk? Ha egy kis drog se lenne, elpusztulnánk az unalomtól.”

„Valamit mindig kell használni. Olyan nincs, hogy valaki semmit nem nyomat, ez mindig is így volt. Az öregeink ittak, mi drogozunk, ami még mindig jobb szerintem.”

„Egy kis természetes anyag nem árthat, ezt ne mondja senki!

„Addig kell mindent kipróbálni, amíg fiatalok vagyunk, akkor is, ha árt!”

151

A listán látható, hogy a válaszadók külső, és belső okokat különítettek el. A külső okok közé a szűkebb-tágabb társadalmi hatásokat sorolhatjuk, míg a belső okok között a személy egyéni érdekei, akarata, szándékai szerepelnek. Meglepő módon mind a négy csoportban első helyre az egyén felelősségét helyezték. Rendkívül tudatosan hangoztatták a személyes elhatározás, döntéshozás kiemelkedő szerepét a szerhasználatban, elismerve ezzel a döntés adta felelősséget. Az egy elismerésre méltó tény, hogy nem akarják másra hárítani a hibát, de felvetődik a kérdés, hogy amennyiben ilyen fokú tudatosság mellett folytatják a szerhasználatot saját életükben, akkor hogyan hidalják át ezt a szembeötlő ellentmondást? Könnyedén hasítanak vagy más módon cselesen csökkentik a kognitív disszonanciát. Alábbi megnyilvánulásaik jól tükrözik elhárító mechanizmusaikat:

Minden csoportban vizsgáltuk azt a kérdést, hogy mit gondolnak, mi az oka annak, hogy egyre több fiatal él kábítószerekkel. A vizsgálati alanyok az alábbi tipikusnak mondható válasz-kategóriákba sorolható háttér-okokat jelölték meg a fókuszcsoportokban: t
Egyéni okok rendszere t
Kortárshatás t
Családi problémák t
Párkapcsolati konfliktusok t
Rossz társadalmi helyzet t
Iskolai/munkahelyi gondok

A kábítószer-fogyasztás lehetséges okai

ted… …Eleve ott a mi környezetünkben, aki ezt csinálja, a kreativitása sokkal másabb, mint egy külsős embernek. Meg kell nézni a művészvilágot, ott ahol a drog jelen van, csodálatos alkotások születtek. Azok az emberek, akik nem fogyasztják, betokosodott embereknek tekinthetők. Nem tudja a fantáziáját elengedni. Bár ez nekem józanul is megy… …Szóval ez a drog hatása, meg a társadalomé. Az, hogy elizolálódik az ember, szerintem.”

problémák távolítása

kalandvágy egymásra hangolódás szórakozás, kikapcsolódás „van idő” felszabadultság

szabadság

152

Megfigyelhető, hogy az alkalmi használók csoportjában az egyéni okok rendszerén belül inkább dominálnak a drogok keltette pozitív hatások felé vonzó érvek (húzás mechanizmus); ilyenek az örömszerzés, a buliélmény fokozása, a rekreáció, az egymásra hangolódás, a pörgés, az energiával telítettség, a kikapcsolódás élménye. A szabolcsi kipróbálók arról

„…fillérekért állítják elő, hamarabb hozzájutsz.” „Nem egy nagy vaszisztdasz, pláne, hogy egy Európai Uniós fejlett országban ez egy legális termék, amit a boltban megveszel, mint egy cigarettát.”

„…ez már olyan szinten működik, hogy rendőr, orvos, ügyvéd használja… …ha nem volna a felső körökben is elterjedve, akkor már régen megállt volna, mert nem lenne érdeke senkinek.”

Ismét egy ellentmondás-sorozat, amit úgy tűnik, könnyedén kiküszöbölnek a fiatalok. A szabolcsi fókuszcsoportokban kevésbé hangsúlyozták az egyéni döntést, annak felelősségét. A függők megkerülték a kérdést, mintegy sorsszerűségnek fogva fel azt, hogy valaki fogyaszt-e drogot, vagy sem. Mindenki használja, még az ún. „magasabb körök” is, ráadásul olcsó, illetőleg az a szer, amellyel elsősorban ők élnek, az nem is igazi kábítószer. Ilyen körülmények között nem lehet kérdés, hogy miért nyúl valaki a drogokhoz.

„Több ezren kipróbálják minden nap, és soha senkinek nem lett tőle komoly baja, ezek csak rémhírek, nem kell velük foglalkozni!” – mondja egy rendszeres használó a debreceni csoportban. Ugyanakkor mind a négy hajdú-bihari és a két szabolcsi rendszeres használói csoportban elhangzanak az alábbi tények: t
egyre többször keverik ismeretlen szennyezőanyagokkal a drogokat, szinte már lehetetlen tiszta anyaghoz jutni t
eleinte nem lehet tudni, milyen hatást fog ténylegesen kiváltani egy-egy kábítószer, t
sokan rossz élményeket élnek át az első alkalommal t
szinte mindenki ismer legalább egy komoly függő személyt, aki láthatóan rossz állapotban van.

Az egyéni okok rendszerén belül elhangzott érveik között legnagyobb számban a kíváncsiság, az új élmények, érzések megtapasztalásának vágya jelent meg. Elmondásuk szerint olyan ereje van a kíváncsiságnak, hogy a veszélyérzet teljesen eltörpül mellette. Gyakori következménye, hogy ismeretlenül, akár nagyobb dózisú kábítószereket is magukhoz vesznek anélkül, hogy akár csak megkérdőjeleződne bennük a kipróbálás biztonságos mivolta, vagy bármilyen személyes tapasztalatuk lenne a használatról.

kíváncsiság buli-hangulat fokozása örömérzet pörgés gondtalanság megnövekedett teljesítőképesség érzete

Lökésmechanizmus unaloműzés gátlásoldás fáradtságérzés kikapcsolása nyugalom stressz-oldás

Húzásmechanizmus

2. táblázat: A drogfogyasztáshoz vezető egyéni okok rendszere

153

Mind a használó, mind a nem használó pár gondot okozhat. Az előbbi elmélyíti a kábítószer használatot, az utóbbi – amennyiben ellenzi párja drogozását – örökös „szekálásával” feszültté és titkolózóvá teszi a másikat. Érdekességként jegyeztük le, hogy minden egyes fiú kizárólag nem használó lánnyal tudja elképzelni az életét. A kábítószeres lányokat visszataszítónak találják, és úgy gondolják, a nők náluk sokkal durvábban belemerülnek a használatba és keményebb függőségbe tudnak keveredni.

„A családban a fater alkoholista, a nagybátyám szintén alkoholista, tönkrement a mája. Anyám is dohányzik, nagynéném a terhesség alatt is dohányzott, ivott.”

számolnak be, hogy a drogozáson kívül semmiféle lehetőségük sincs a kikapcsolódásra, a közös élményszerzésre, a városoktól távoli településeken az egyetlen bolt is bezár öt órakor. Esetükben a drogozás együttes élményének húzás mechanizmusára alaposan rásegít a leszakadó térségre jellemző álmos unalom elől való menekülés lökés mechanizmusa. A hajdú-bihari rendszeres használók ezzel szemben inkább az életükben jelentkező negatív hatásoktól szeretnének megszabadulni a droghasználat segítségével (lökés mechanizmus). Pl. a problémáktól való eltávolodás, súlyuk csökkentése, sürgető megoldásuk elhalaszthatósága, stresszoldás, fáradtságérzés kikapcsolása, unaloműzés, gátlásaik oldása társas helyzetekben. Mint fentebb is említettük, a szabolcsi rendszeres használók kitértek az oksági kérdés elől, magától értetődőnek tekintve azt, hogy drogot fogyasztanak. A szerhasználathoz vezető okokat tehát mindenki a saját drogkarrierbeli állomásának szemszögéből ítéli meg. Az oktulajdonítást a lakóhely mérete nem befolyásolja, hanem inkább a szerekhez fűződő pillanatnyi viszony határozza meg. Abban minden csoport egyetértett, hogy nem szükséges nagyobb élethelyzetbeli problémákkal, súlyos családi konfliktusokkal rendelkeznie valakinek, ahhoz, hogy kábítószerekhez nyújlon. Úgy látják, hogy elég egy kis kíváncsiság, egy morzsányi hedonizmus és a droghasználat egyre általánosabbá válásának ténye. Egyéni szempontjaikat leggyakrabban a kortársak hatása egészíti ki a droghasználat kezdetekor. A csoportnyomás súlya az egyén kíváncsiságához kapcsolódva erőteljesen befolyásolja azt a döntést, amely végül a kipróbálás mellett voksol. A vizsgált személyek szerint legtöbb esetben mindkét tényező együttes jelenléte szükséges az első lépés megtételéhez. A kisvárosi csoportokban a lakókörnyezeti barátok szociális befolyásoló ereje lényegesen erősebbnek mutatkozik. A csoporthoz tartozás az ő esetükben a lehetséges történések színtere egy ingerszegényebb környezetben, így egy élménykeresést kielégítő lehetőség. Tudjuk, hogy a csoport biztonságot ad különösen akkor, amikor egy tiltott és ismeretlen tevékenységbe fog valaki. Emellett a csoporton belüli elismerés, elfogadás növeli az önértékelést. A csoportot jellemző normák elutasításával járó kirekesztettséget vagy jelentős presztízsveszteséget ebben a korban még nem könnyű felvállalni. A harmadik leggyakrabban említett háttértényezőt a család képezi. Elégtelen működésmódja, funkcionális hiányosságai megkönnyítik a szerek melletti döntést. A szabolcsi függők esetében a családtörténetben visszatérő elemként jelenik meg a szülők és közeli rokonok alkoholizmusa. Az összes csoportban kiemelték a családi figyelem, értékelés, elfogadás hiányának negatív hatásait. Hasonló módon szenvednek a párkapcsolatban megjelenő igazi elfogadás hiányától és az itt megjelenő konfliktusok, veszekedések frusztráló hatásától.

154

A megyei alkalmi fogyasztók már kevésbé differenciált hozzáállással jellemezhetők. Megkülönböztetés nélkül minden szer fogyasztását helytelenítik, még azokat a szereket is, amelyeket ők maguk is kipróbáltak vagy néha fogyasztanak. Veszélyészlelésük is rendkívül homogén, sem a különböző szerek, sem a fogyasztási gyakoriságok mentén nem jelentkeznek különbségek, minden szer kipróbálását ill. rendszeres használatát egyaránt nagyon veszélyesnek tartják. Érdekesnek tartottuk, hogy magát a marihuána használatot is ugyanúgy elutasítják, mint az összes többi kábítószert, hiszen rendőrségi eljárás alá kerültek marihuánával való visszaélés miatt. Amikor próbáltuk felhívni a figyelmüket erre az ellentmondásra, arra hivatkoz-

„Megfelelő mennyiségű korlátozásban használva ez egy gyógynövény.”

A városi csoportba tartozók az alábbi attitűdökkel jellemezhetők: A marihuánát többi szertől elkülönítették, kipróbálását nem helytelenítették. A heroin, valamint a kokain kipróbálását pedig, a marihuánához képest nagyobb mértékben véltek helytelennek. A szabolcsiak ez utóbbiakat kifejezetten veszélyes szernek tekintették, amely rövid távon lerombolja a szervezetet. Veszélyészlelésük fogyasztási gyakoriságuk szerint differenciált, tehát az alkalmi fogyasztók inkább érzik nagyon veszélyesnek a keményebbnek ítélt szerekkel való kapcsolatot. A rendszeres fogyasztók viszont különbséget tettek a szerek kipróbálásának, és rendszeres használatának veszélyessége között. A debreceni csoport az ecstasy és a speed kipróbálását elfogadhatónak érzik, rendszeres használatukkal már óvatosabbak lennének. A megyei rendszeres fogyasztók csoportja viszont sokkal engedékenyebb a szintetikus szerekkel szemben, viszont kategórikusan elutasító a heroinnal, kokainnal szemben. A kannabiszszármazékokkal kapcsolatos veszélyészlelésben minden csoport erősen megengedőnek bizonyult. A szabolcsi vidéki csoportban, mint „tiszta, bio-cucc” jelenik meg, utalva ezzel a „bio” termékekhez kapcsolódó, egészségességet sugalló attribútumokra.

a.) A különféle legális és illegális szerek veszélyességének megítélése

A drogokról és használatuk következményeiről alkotott vélemény/veszélyészlelés

Sem a családi, sem a párkapcsolati tényezők tekintetében nem található lényeges eltérés a csoportok véleménye között. Többnyire a kisebb lélekszámú településeken élő fiatalok okolják a nehéz társadalmi körülményeket a fiatalok pótszerekhez fordulásáért. Azt élik meg, hogy nagyon nehezen jutnak előre, reménytelennek érzik csakúgy az anyagi, mint a társadalmi előrejutást. Ilyen érzésekkel aztán könnyen eljuthatnak arra az álláspontra, hogy érdemesebb egy könnyebb, gondtalanabb életet élni, a pillanatnyi örömöket keresni, kihasználni a drogok adta élményeket. Végül a használat elterjedtségének okaként a nagyvárosi csoport megjelöli még az illegális szerekhez való könnyű hozzáférés lehetőségét. A kisebb településeken élők pontosan az ellenkezőjét élik meg: sokat kell utazniuk a beszerzésért, többször előfordul, hogy „ellátás” nélkül maradnak, hetekig nélkülözniük kell.

„A női lélek érzékenyebb. A nők gyengébbek lelkileg, erkölcsileg közel sincs a drogos nőnek akkora tartása. A nők rajta is maradnak.”

155

A következmények megítélésében a csoporttagok érzékelhetően megpróbálták elkülöníteni az alkalmi és a rendszeres fogyasztási módot. A csoportok többsége egyetértett abban, hogy a kipróbálásnak, az alkalmi használatnak alig vannak ártalmai, akkor még csak a pozitívumok jelentkeznek. Többen úgy látják, hogy a kipróbálásnál még meg lehet állni, de ha többször fogyaszt valaki, akkor azonban könynyen rendszeres fogyasztóvá válhat. Végül konszenzusra jutottak abban, hogy erősen függ az egyéntől, hogy rendszeres vagy alkalmi fogyasztónak érzi magát. Határaik mindig az aktuális veszélyészlelés és kontroll-képesség szubjektív érzetének függvényében húzódnak meg.

b.) A kábítószerfogyasztás következményei

„A fater kőkemény alkesz volt, a legszebb évek, a középiskolás kolis évek alatt, és azzal ment el, hogy nincs erre, nincs arra, mert apu elvitte a pénzt, még a Szűzmáriát is. Én úgy kezelem ezt történetet, hogy csak akkor család, ha én ezekkel a szaroktól már megszabadultam, mert én már láttam olyan családot, ami majdnem széthullott a faszom szenvedélybetegség miatt, szóval nekem nem fér össze a kettő. Eleve, hogy akarok egészséges embert nevelni, ha én is komplett hülye vagyok. Szóval le kell szokni!”

tak, hogy igazságtalanul jártak el velük szemben, hiszen ők csak nagyon alkalmi használók. Magukat lehasítva a veszélyészlelésről, azt gondolják, ez rájuk nem vonatkozik, mert tudják „ésszel” használni a füvet. Szinte elkerülhetetlen, hogy ne hasonlítsák össze a tiltott szerek veszélyességét az alkoholfogyasztás okozta károkkal. Minden csoport használta ezt a párhuzamot, amelynek segítségével szinte igazolhatóvá tették a marihuána fogyasztás jogosságát. Ennek megfelelően az alkoholfogyasztás megítélése eléri a rendszeres droghasználat veszélyesség-érzékelését, sőt a marihuánához képest sokkal veszélyesebbnek tartják, erőteljesebben elutasítják azt. Úgy gondolják, sokkal több ember életét keseríti meg. Hiszik, hogy az alkoholizmus a nagyobb probléma, mert az alkohol legális, így ahhoz sokkal könnyebb hozzájutni. Hagyománya van az alkoholfogyasztásnak és sokkal olcsóbban be lehet rúgni, vagy elérni a bódult állapotot, mint a kábítószerrel. Az agresszivitás, az önkontroll hiánya, a családi kapcsolatok szétrombolása mind azon érvek közé tartozik, amelyek alátámasztják az alkoholfüggőség szörnyű mivoltát. Ugyanakkor egyetlen részletező érvet sem hallunk a tartós marihuána használt negatív hatásairól. Talán azért lehet ez így, mert a marihuána használatának káros következményei nincsenek szem előtt, a kezdeti időszakban nincsenek rossz élményeik a fogyasztóknak, így aztán egy ártatlannak tűnő növényként kezelik. Nem látnak maguk előtt olyan példákat, amelyek a lelki függőség következményeit, a huzamos használat hatására jelentkező komoly pszichés tüneteket (pl. depresszió, paranoid tünetkör) egyértelműen megjelenítenék. Még abban az esetben sem gondolnak arra, hogy a marihuánának köszönhetőek azok a pszichés tünetek, amiket esetleg társaikon látnak. A lelki, sőt, testi függőséget megélő, a függőség tényét realizáló szabolcsi csoportokban viszont rendszeresen kiemelik a marihuána káros hatásait. Elmesélik azokat a kudarcos napjaikat, amikor tisztán szerettek volna maradni, mert fontos elintézni valójuk akadt és vagy nem voltak képesek megállni, hogy ne szívjanak, vagy a hiányzó füves cigi miatt olyan mély depresszióba zuhantak, hogy azért nem voltak képesek elintézni a dolgaikat. Több alkalommal említik a marihuána – illetve a függőség – családromboló hatását, az izoláció kényszerét. Egyik adatközlőnk érdekes párhuzamot vont az alkohol és a marihuána között:

negatívumok egészségkárosodás, fizikai leépülés függőség, megvonási tünetek memóriazavar érdektelenség, halogatás problémahalmozás kapcsolati rendszer megromlása iskolai, munkahelyi zűrzavarok depressziós másnapok anyagi gondok

156

Az első kérdés, ami felmerül a fiatalok attitűdjeit elemezve, hogy honnan szerzik információikat a kábítószerekkel és hatásaikkal kapcsolatosan. A kortárscsoport rajzolódik ki, mint legfontosabb információs forrás. Leginkább egymás beszámolóiból gyűjtik össze a fogyasztásra és a kiváltott hatások érzékelésére vonatkozó ismereteiket. A fiatalok beszámolóiból

c.) Drogproblémával kapcsolatos információk, hiedelmek

Elgondolkodtató, hogy az egészségkárosító hatások miért kerülnek egyeduralomra a fiatalok megítélésében. Vajon ez a prevenciós célú információközvetítés egyoldalúságának hibája vagy egy torzító egyszerűsítésnek lehetünk szemtanúi? Netán összefügg a veszélyészlelésben hasonló módon a testi tünetekre koncentráló kritériumrendszerrel?

„pozitívumok” gondolatok felszabadulása, „megvilágosodás” többiekhez tartozás elfogadás igazi családban lenni megnyugvás gondtalanság, gátlásoldás szórakozás, kikapcsolódás feladat-, és problémamegoldás súlya elvész fizikai és szellemi kiteljesülés

3. táblázat: A drogfogyasztás hatására megélt élmények, „pozitív” és negatív következmények

A fiatalok közel kétharmada a drogproblémát inkább egészségügyi, mint társadalmi zavarként jellemzi fogyasztási rendszerességtől és lakóhely méretétől függetlenül. A társadalmi szintű következményekről szinte alig ejtettek szót, úgymint a szervezett bűnözés, erőszak, korrupció, prostitució. A családi és társas kapcsolati zavarokra utaló jelek is csak nyomokban fedezhetők fel attitűdjeikben. Egy hozzászólást kivéve egyáltalán nem jelent meg az önkiteljesedést, önmegvalósítást akadályozó hatásra utaló vélemény. Ez a debreceni fiú a céltalanságot jelölte meg a droghasználat legnegatívabb hatásának.

A fiatalok többsége az átlagvéleménnyel szemben nem gondolja, hogy a könnyű drogok automatikusan a súlyosabb addikciót kiváltó kábítószerek használatához vezetnek. Meglepő módon minden csoportban könnyebb feladatott jelentett a résztvevők számára a drogfogyasztás negatívumainak felsorolása, mint a drogok nyújtotta örömök megnevezése. A károsnak gondolt következmények között döntő szerepet kaptak az egészségkárosító hatások, amelyek között a legmerészebb elképzelések is megjelennek: t
agykárosodás/elbutulás, szellemi leépülés, az agysejtek pusztulása, t
korai halál, t
tüdőtágulat, t
törékennyé váló csontok t
a szervezet „elöregedése” t
nemzőképtelenség, impotencia, t
fogak pusztulása, hajhullás, t
ízületi gyulladások, stb.

157

A prevenciós órákon kínosan igyekeznek definiálni a drogok fogalmát, akár egy addiktológiai szakdolgozat védésén, mintha attól félnének a szakemberek, hogy tárgyi pontatlanságon kapják őket. Az eredmény? Íme:

„Emlékszem rá tisztán, középiskola másodikban bejött egy srác… nem akarom bántani, de bamba egy gyerek volt. Látszott, hogy semmi köze hozzá, de jobbá teszi a világot. Azzal, hogy megmutatja a fiataloknak, hogy mi micsoda. A bélyeg így néz ki, a bogyónak milyen figurája van… egy olyan dolgot nem mondott, miért drogozik az ember. Ha ezt én csinálnám, akkor elmondanám, hogy azért a drogoknak jó hatása is van, mámorosan érzed magad, de ne csináld, mert a véged ott lesz!”

„Kinyitják a táskát, és megmutatják, hogy néz ki a drog. Legalább láthattuk, hogy milyen a minőségi cucc, hogy tudja, ha meg kell venni, akkor hogy kell kinéznie…”

„Megismertük a drogok neveit […] hallottad őket, és hú, de jól hangzik ennek a neve, a kender az jól hangzik spanyolul.”

„Felsorolják az iskolában a neveket, hogy ezek a drogok is vannak, az ember meg kíváncsi lesz. Ki kell próbálni, mert része az életnek. A zenészek is ezt használják.”

A „lepukkant drogos” hitelessége azonban megkérdőjelezhető, hiszen minden interjúban megfogalmazódik, hogy a megkérdezettek mások, mint azok, akik „gyengék”, akik kellő „akarat” híján „rácsúsztak” a keményebb drogokra, és ezért leépültek. Az interjúk ezen része erőteljes ellentmondásba keveredik a probléma érzékelését (illetve nem-érzékelését) bemutató interjú-elemekkel. Azokról a prevenciós órákról, melyeken a megkérdezettek részt vettek, igen negatívan nyilatkoztak. Több esetben felmerült, hogy a prevenció éppen az ellenkező hatást éri el, nem megvéd, hanem kíváncsivá tesz, sőt, megmutatja, hogyan lehet valaki jobb (tájékozottabb) vásárló.

„Lepukkant drogosoknak kellene tartani. […] Bejön egy szakadt ember, majd meghal, és elmondja, hogy öt éve szétbaszta az életét. Akkor biztos, hogy elgondolkodnánk jobban…”

„Eleve olyan ember beszél, akinek semmi fogalma sincs az egészről. Olyan dolgokat mond el, amikről nincs fogalma.”

tudjuk, hogy a drogokkal kapcsolatos tudásuk 90%-át egymástól szerzik be, a fennmaradó 10%-ot az internet, valamint az ide vonatkozó filmek segítségével pótolják. Az iskolai prevenciós tartalmú órák sikeréről és hasznáról megoszlanak a vélemények, legtöbbjüknek nem tudott sok új ismeretet nyújtani. A megyeközpontokon toborzott csoport tagjai sokkal több drogprevenciós beszélgetésen vettek részt, mint a vidéki csoportok. Ennek ellenére nincs jelentős különbség köztük az iskolai prevenció megítélésében. Az általuk ideálisnak vélt megelőzés keretében szívesen találkoznának leszokott drogfüggő fiatallal, mert úgy vélik, ez a legmegfelelőbb megelőzés és egyben a leghitelesebb információforrás.

158

„Velem ez nem történik meg, én tudom kontrollálni, sosem leszek függő!”

Az illegális szerek használatához jellemzően nemcsak objektív információk, hanem hiedelmek is kötődnek. A hiedelmek elemzésekor az egyes vélekedések mögötti ok-tulajdonításnak is figyelmet szenteltünk. Jelentős szeletét alkotják a használók hiedelemrendszerének a függősséggel kapcsolatos torz elképzelések. Ennek első alkotóelemét adja a különféle kábítószerekhez való rászokás esélyének differenciálatlan megítélése. A különböző csoportokban úgy vélekedtek, hogy az általuk keménynek tartott drogokat (heroin, kokain) nem lehet kipróbálni, mert az biztosan rászokáshoz vezet. Több csoportban árnyaltabb különbséget tettek szerenként vagy használati gyakoriságonként. A rendszeresen használók szerint a függőség kialakulása az adott drog fajtájától is függhet. Véleményformálásukba személyes tapasztalataikat is beleszőve az alkalmi használók csoportjai további bizonyítékokat találtak arra, hogy nem feltétlen válik mindenki függővé, aki kipróbál, vagy használgat valamilyen szert. Az alkalmi marihuána használatot hozták legtipikusabbnak tartott példaként. A debreceni rendszeres használók szintén saját tapasztalataikra hivatkozva jelentették ki teljes konszenzussal, hogy a drogok nagy része csak bizonyos használat után jelent kockázatot a rászokásra nézve. A következő tényező esetén abból indulhatunk ki, hogy általában jellemző a kipróbálókra és a rendszeres fogyasztókra, hogy a fizikai és lelki függőséget nem tudják pontosan elkülöníteni, ill. szinte kizárólag a fizikai függőséget tartják veszélyesnek és kezelendőnek. Amennyiben egy szer nem okoz testi elváltozásokat, akkor használatát nem tartják komoly rizikófaktornak. A lelki szenvedés súlyát alulértékelik, és inkább választanák következményként, mint a testi zavarokat. A magukat remdszeres fogyasztónak valló szabolcsi fiatalok számára azonban teljesen világosan érzékelhető függőségük lelki vonzata, sőt, lényegében csak a lelki zavarokra koncentrálnak, testi problémákról csak, mint a lelki függőség tünetéről számolnak be (pl. kézremegés). A testi függőség, az egészség megromlása, a fizikai állapot leépülése a keményebb drogokat fogyasztó „mások” esetében kerül említésre. Fontos elemét képezi a függőséggel kapcsolatos elképzeléseknek a kontroll ténye. Megint csak általánosan elmondható, hogy a függőket kivéve mindenki – használati gyakoriságtól, használatban szerzett tapasztalatoktól függetlenül – biztos abban, hogy ellenőrzése alatt tudja tartani a kábítószerfogyasztást, vagyis bármikor abbahagyhatja, amikor csak akarja (de most még nem akarja!). A kontroll képességét kizárólag az akarat erejére bízzák. A rendszeres használók csoportjában feltételeztük, hogy nem jelenik meg ez a tévhit. Azt tapasztaltuk, hogy ők lakóhely méretétől függetlenül sokkal inkább azt hangsúlyozzák, hogy nem szoknának rá a kábítószer használatára, nem alakulna ki náluk függőségi állapot. Ez a hiedelem annak ellenére fenntarthatóvá válik, hogy elmondásuk szerint szűkebb ismeretségi körükben számtalan példát láttak a kényszeres használat észrevétlen kialakulására. Valószínűsíthetően a kognitív disszonancia csökkentése érdekében mégsem gondolják, hogy ők maguk függőkké válhatnak.

„Úgy kezdik, hogy vannak legális és illegális drogok. […] Ja, mit látsz? Hogy anyu, apu drogozik: cigiznek, kávéznak. Ezek után nincs lelkiismeret-furdalásom, ha drog mind a kettő. Ha anyu cigizik, én miért ne szívjak?”

159

A média szerepe is kiemelkedő a társadalmi megítélés formálásában. Azt közvetíti, hogy a marihuána fogyasztás nem tartozik a devianciák közé (pl. a Kendermag Egyesület akció-

A marihuána-fogyasztást engednék, de az ecstasy vagy a speed esetében korlátokat állítanának fel, a heroin és a kokain fogyasztását viszont nem engedélyeznék. Véleményük itt összhangban van a kábítószerek veszélyességéről alkotott elképzeléseikkel. Kiemelik az egyéni döntés és felelősség fontosságát: „Mindenki maga döntse el, hogy fogyaszt-e; a saját életéről van szó, más ebbe ne szóljon bele, csak ha kisgyerekről van szó!”

„Én úgy gondolom, hogy tegyük fel, hogy marihuánát legalizálják, az emberek nem tiltott szerként használják, nem fogyasztanák annyit, mert már szabad, így nem alakulna ki függőség, mert akkor csak hétvégén használják, valaki nem is fogyasztaná így. […] Az alkoholt is csak hétvégén fogyasztják a fiatalok. Meg valaki nem is fogyasztaná, ez ilyen dolog.”

A kábítószerek használatának elterjedésében feltételezett okok sorában a csoportok többsége nemcsak a terjesztőket hibáztatja, hanem magukat a fogyasztókat is. A megyei rendszeres használók csoportjában megjelent egy újabb szempont is: előbb-utóbb maga a fogyasztó is terjeszteni fog kisebb-nagyobb mértékben, így mindenképp felelőssé válik. Csupán a megyei alkalmi használók körében jutottak arra a következtetésre, hogy a terjesztők bűnösebbek a fogyasztóknál. Természetesen senki sem gondolta, hogy keményen kéne büntetni a fogyasztókat is a droghasználat visszaszorítása érdekében, annál is inkább, mert lehet, hogy a tiltott dolog sokakat vonz. A résztvevők a drogfogyasztást sem bűncselekménynek, sem pedig betegségnek nem tartják. A fogyasztókat mint normális és átlagos fiatalokat szemlélik, akik természetes kíváncsiságuknak engedve próbálnak kikapcsolódni. Nagyon jellemző az, hogy az alkalmi használókkal szemben inkább elfogadók, míg a drogfüggőket könnyebben elítélik akaratgyengeségük miatt. Az alkalmi használók kevésbé tartják felelősnek a kábítószer befolyása alatt álló személyeket a tetteikért, mert azt gondolják, hogy egy erős függőség már nem mindig enged tisztán érvelni. A rendszeres használók viszont tudják, hogy a drogos állapot nem mentesítheti őket tetteik következményeitől. A terjesztők büntetésének kérdésében már nincsenek ennyire egységes véleményen az eltereltek. A szigorú börtönbüntetés mellé állnak, amikor arról beszélnek, hogy emberek életét lehet megnyomorítani egy kemény függőséggel. Fogyasztóként magát az elterelést is igazságtalanul szigorú büntetésként élik meg, főleg a program kezdetén. Ez a tény szintén a terjesztők még kegyetlenebb bevasalását követeli, hogy az igazságosnak vélt arányok helyreálljanak. Amikor viszont arra gondolnak, hogy ők maguk is bevezették már néhány társukat ebbe a tiltott világba, vagy az jut eszükbe, hogy ebben a nehéz megélhetést biztosító világban mennyivel egyszerűbb pénzhez jutni egy kis droggal, lényegesen enyhül a megítélésük a terjesztők irányában. A legalizálás kérdésében megoszlanak a fókuszcsoportok véleményei. Többségük egyetért azzal, hogy a könnyű drogok engedélyezése csak növelné a fogyasztást. Nem gondolják, hogy a könnyű drogok legalizálásával vissza lehetne szorítani a drogkereskedelmet, bár a szabolcsi vidéki fogyasztók csoportjában ezzel ellenétes vélemény fogalmazódik meg:

A drogfogyasztókhoz/törvényi szabályozáshoz való viszonyulás/felelősségtulajdonítás

160

Az interneten és a filmekből elég információhoz lehet jutni, a drogokról és hatásaikról nem kell felvilágosítani a fiatalokat, akik egymás tapasztalatait megosztva néha többet tudnak erről a témáról, mint a megelőzést végző szakemberek. A média sokkal erőteljesebb hatást gyakorol a fiatalokra, mint felvilágosító-megelőző kapmányok szakemberei, vagy akár azok média-jellegű anyagai (pl. a filmek), így a mozifilmek korántsem prevenciós szemléletű üzenetei jobban terjednek a fiatalok közösségeiben, mint a prevenciós koncepció mentén megfogalmazott üzenetek. A csoporttagok nagy része egyetért azzal, hogy a droghasználatot nem lehet visszaszorítani. Talán éppen ezért nem jellemző, hogy segítséget várnának kábítószer problémáik megoldásához. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy egyéb gondjaik rendezéséhez kérnek-e támogatást, vagy ez a reakció egy általános elszigetelődés okaként jelenik meg. Az egészségügyi és szociális beavatkozási formák, mint lehetséges kezelési módok elsősorban a függők, illetve a kemény drogokat fogyasztók kapcsán merülnek fel. A többi esetben leginkább a kortárs-segítést tudják elképzelni. Ezt követi a baráti, családi segítség, végül a szakemberek segítsége (illetve ezek valamilyen kombinációját. A Drogambulanciával – illetve Debrecenben a Függő-Híd Egyesülettel – kapcsolatos általános megítélések nagy része rendkívül pozitív és többnyire arról tanúskodik, hogy az

„Nem keressük [a segítséget], nem foglalkozunk vele. Benne van a drogosban a félsz, hogy netántán regisztrálnak, a hatósághoz elkerül, már én ott megcsúsztam. […] Alapvetően jogilag nem lehet [a rendőrségnek informálódnia a Drogambulanciákról]. De hát a katolikus papok voltak az előző rendszerben a legnagyobb spiclik…”

A kábítószer-fogyasztás csökkentésének lehetséges módjairól kérdezve az elterelteket kézenfekvővé vált, hogy a megelőző-felvilágosító szolgáltatás értelmét megkérdőjelezzék. Meglepő módon egyik csoportban sem tették, hanem arról beszéltek, miért nem hatásos eszköz az elrettentés, a kínálatcsökkentés, a felvilágosítás (lásd a fentebb beidézett véleményeket). A megkérdezettek nem hisznek a felvilágosító, oktató, megelőző tevékenységben, legfeljebb akkor, ha azonos korú társak, illetve az érintettek nyújtanak információt. A vizsgálatban részt vevő fiatalok nem hisznek abban, hogy a kábítószer-kereskedők büntetésének szigorítása a fogyasztás csökkentésének leghatékonyabb módja lenne. A fogyasztók büntetését érthető módon még kevésbé tartják annak. A fogyasztók rendőrségi célponttá válása számukra komoly akadályát képezi a segítségkérésnek.

A drogprobléma kezelésével kapcsolatos vélekedések

„A K.-n laktam. Abban az utcában hárman osztják… […] Ha az ember nem csinál hülyeséget, nem kerül rendőrségre, akkor bármikor, bárhol be lehet nyomni. Annyira nem nagy gond.”

inak bemutatásával). Nem meglepő tehát, hogy a fiatalok nem érzik szabálysértésnek vagy bűnügynek a használatát. Mindemellett az is fontos szempont, hogy a drogok egyre könnyebben hozzáférhetőek: kiépült és stabilizálódott a terjesztőhálózat, ezért gyakorlatilag bármilyen illegális szer nagyon könnyen elérhető. A külföldről történő beszerzésnek sincsen akadálya az uniós csatlakozás következtében. A könnyű hozzáférés szintén azt az illúziót táplálja, hogy a használó nem szegi meg a társadalmi normákat.

161

A Határmenti partnerség a drogprobléma hatékony kezeléséért elnevezésű kutatás során képet szerettünk volna kapni a határmenti régió lakosságának drogfogyasztással kapcsolatos attitűdjeiről, a drog-problémához való viszonyulásukról, a probléma visszaszorítása érdekében tett erőfeszítések értékeléséről. Jelen tanulmány a vizsgálat kipróbálók és szerhasználók körében végzett, kvalitatív módszeren alapuló részét mutatja be. A vizsgálatban 7 fókuszcsoportot toboroztunk az elterelésen résztvevő kipróbálók, és rendszeres fogyasztók között, összesen 62 fővel. A fókuszcsoportos interjúk elemzése alapján megfogalmazhatjuk, hogy a társas normák

Összefoglalás

„Tényleg kijöttök hozzám, beszélgettek velem egy órát. Elgondolkodok, aztán elmegyek, és szívok tovább.”

Összességében megállapíthatjuk, hogy a kutatásban résztvevők meglehetősen csekély információval rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy a drogproblémák kezelésére milyen kezelési alternatívák, intézményi formák állnak rendelkezésre. Nincsenek ötleteik sem arra, hogy nekik milyen típusú szolgáltatások felelnének meg leginkább. Azokat a szolgáltatásokat, melyeket elérhetnek, leminősítenek, hatástalannak ítélnek.

„Igazából alapvetően nem bízok meg olyan emberben, aki nem tudja, hogy miről beszél. A pszichiáterek nagy része abszolút nem tudja. Fogalmuk sincs, nem használtak még szert. A pszichiáterek könyvből megtanulják, hogyan kell kezelni, elkezdik gyarapítani a statisztikát azzal, hogy megismerik a drogosokat. Ők maguk nem tudják, hogy miről van szó.”

A szabolcsi függők végső esetben megemlítik a kórházat, pszichiátert, mint ahová/akihez segítségért fordulhatnak. Ám az innen várható segítséget nem értékelik valami nagyra:

„Megmondom őszintén, ha láttam, hogy Drogambulancia, kiröhögtem. Én nem drogosnak éreztem magam, hanem füvesnek. Én annyira külön vettem ezt a történetet. […] Érzed, hogy nem függő vagy, hanem ezt [a füvezést] akarod csinálni.”

A rendszeres fogyasztók szerint – bár számukra hasznos a Drogambulancia szolgáltatása – a belépő szakaszokban, amikor még csak kipróbálók, vagy rendszeres használók az egyének, az intézmény nem nyújthat megfelelő segítséget, mert amit a Drogambulancia szimbolizál, amilyen „üzenete” van, az nem felel meg a belépő csoportok elvárásainak, önképének.

„Kérdező: Akkor a Drogambulancia az egyetlen lehetőség? Válasz: Miért? Van más? Nem tudunk mást.”

intézmény sikeresen tölti be feladatát. Persze azt is kifejezi, hogy a megkérdezettek csupán ezen intézmény szolgáltatásait ismerik. Hosszas, rávezető jellegű kérdezés után sem tudtak a Drogambulancia mellett más intézményt felsorolni a szabolcsi vidéki kipróbálók, holott őket az elterelés pl. az ÁNTSZ-hez köti…

162

támogatják a kábítószer fogyasztást. A társadalom hozzáállása megváltozott a droghasználattal szemben: enyhült a félelem, az emberek kezdik elhinni, hogy pl. a marihuána használat veszélytelen és jobb, mint az alkoholfogyasztás. A fiatalok megszokják a rendőrségi eljárásokat is, megtanulják, hogy az elterelés teljesítésével jogi következmények nélkül lezárható az ellenük indított büntetőügy. A vizsgálat minden résztvevője egyetértett abban, hogy rohamosan növekszik a fiatalkorúak aránya a drogfogyasztó populációban. A droghasználat kezdete a jelenlegi rendszeres használókat jellemző 15–16 éves kor helyett 13–14 évre tevődik, egyre inkább iskola-típustól függetlenül. A drogfogyasztás okaként a válaszadók külső, és belső okokat különítettek el. A külső okok közé a szűkebb-tágabb társadalmi hatásokat sorolhatjuk, míg a belső okok között a személy egyéni érdekei, akarata, szándékai szerepelnek. Meglepő módon a fókuszcsoportokban első helyre az egyén felelősségét helyezték. Rendkívül tudatosan hangoztatták a személyes elhatározás, döntéshozás kiemelkedő szerepét a szerhasználatban, elismerve ezzel a döntés adta felelősséget. Az egy elismerésre méltó tény, hogy nem akarják másra hárítani a hibát, de felvetődik a kérdés, hogy amennyiben ilyen fokú tudatosság mellett folytatják a szerhasználatot saját életükben, akkor hogyan hidalják át ezt a szembeötlő ellentmondást? Könnyedén hasítanak, racionalizálnak, erős kontrasztot használnak az általuk fogyasztott lágy drogok és a „valóban káros” kemény drogok között, vagy más módon csökkentik a kognitív disszonanciát. Érdekes, hogy az alkoholfogyasztással való szembeállítás is abban erősíti meg a résztvevőket, hogy az alkoholizmushoz képest ők tulajdonképpen egészségesen élnek. A prevenciós előadásokon legális drogként definiált nikotin, illetve koffein – azaz a dohányzó és kávéfogyasztó szülők – ugyancsak enyhítik a drogfogyasztók kognitív disszonanciáját, hiszen mindenki drogozik, és lám, a marihuánával csak az a gond, hogy az „ostoba törvények” miatt illegális. A fiatalok közel kétharmada a drogproblémát inkább egészségügyi, mint társadalmi zavarként jellemzi fogyasztási rendszerességtől és lakóhely méretétől függetlenül. A társadalmi szintű következményekről szinte alig ejtettek szót, úgymint a szervezett bűnözés, erőszak, korrupció, prostitúció. A családi és társas kapcsolati zavarokra utaló jelek is csak nyomokban fedezhetők fel attitűdjeikben. A kábítószer-fogyasztás csökkentésének lehetséges módjairól kérdezve az elterelteket, kifejtették, hogy miért nem hatásos eszköz az elrettentés, a kínálatcsökkentés, a felvilágosítás. A megkérdezettek nem hisznek a felvilágosító, oktató, megelőző tevékenységben, legfeljebb akkor, ha azonos korú társak, illetve az érintettek nyújtanak információt. Az interneten és a filmekből elég információhoz lehet jutni, a drogokról és hatásaikról nem kell felvilágosítani a fiatalokat, akik egymás tapasztalatait megosztva néha többet tudnak erről a témáról, mint a megelőzést végző szakemberek. A média sokkal erőteljesebb hatást gyakorol a fiatalokra, mint felvilágosító-megelőző kapmányok szakemberei, vagy akár azok média-jellegű anyagai (pl. a filmek), így a mozifilmek korántsem prevenciós szemléletű üzenetei jobban terjednek a fiatalok közösségeiben, mint a prevenciós koncepció mentén megfogalmazott üzenetek. A vizsgálatban részt vevő fiatalok nem hisznek abban, hogy a kábítószer-kereskedők büntetésének szigorítása a fogyasztás csökkentésének leghatékonyabb módja lenne. A fogyasztók büntetését érthető módon még kevésbé tartják annak. A fogyasztók rendőrségi célponttá válása számukra komoly akadályát képezi a segítségkérésnek. A csoporttagok nagy része egyetért azzal, hogy a droghasználatot nem lehet visszaszorítani. Talán éppen ezért nem jellemző, hogy segítséget várnának kábítószer problémáik megoldásához.

163

Az illegális és legális kedély és tudatmódosító szerek használatában ma már veszélyeztetett életkorban lévők közé sorolhatjuk az általános iskolák végzős tanulóit, és a középiskolák első-második évfolyamán tanuló diákokat egyaránt. A mérések szerint a veszélyeztetettség mértéke elsősorban a lakóhelytől és az iskola típusától függ. A megyeszékhelyeken élő fiatalok körében mérhető drogérintettség ugyan a fővárosi életprevalencia értékek alatt marad, de magasabb, mint más, kisebb lakosságú városokban tapasztalható. Mi prevencióról, megelőzésről beszélünk, miközben évről évre nő az egészségkárosító magatartással jellemezhető fiatalok aránya. Az iskolákban történtek ellenére nagyon alacsony a prevenciós programok hatékonysága hiszen folyamatosan nő az alkoholt kipróbálók, rendszeres fogyasztók aránya, s életkoruk is egyre alacsonyabb. (HBSC-vizsgálat 2007.) Az illegális szerek életprevalencia értéke is – ugyan csökkenő dinamikával – de évről évre nő. ( Jelentés a magyarországi kábítószer helyzetről NDI – Drogfókuszpont 2007) Emellett bőven akadnak adatok más jellegű, az egészséget veszélyeztető probléma mértékére is. Évente átlagosan 160 tizennégy év alatti lány kényszerül abortuszra, a 15–19 év közötti lányok közül évente átlagosan hétezren esnek át hasonló műtéten, miközben 17 éves korukig a fiatalok 40%-a túl jutott a nemi élet kezdésén. Helyesebb lenne, ha nem a megelőzés kifejezést használnánk arra a kísérletre, hogy lehetséges összes eszközünkkel csökkentsük a fiatalok veszélyeztetettségét, tudatosítsuk a veszélyét az egészségkárosító magatartásoknak, növeljük ismereteiket, erősítsük akaratukat a helyesnek ítélt életvitel választására. Talán pontosabb meghatározás a „segítségnyújtás” az egészségtudatos életmód kialakításához. Ezzel eljutottunk „a megelőzés hatékonysága” kérdéséhez, hiszen a szükségleteknek és igényeknek megfelelő segítségnyújtás minőségileg eredményesebb megelőző munkát eredményez. A polémia ellenére a továbbiakban mi is – jobb nem lévén – a prevenció kifejezést használjuk. Az iskolai tevékenységet jól átlátó szakemberek igen pontosan és jól meg tudják fogalmazni az ideális prevenció formáját és tartalmát. Egészségfejlesztéssel, komplex és hosszú távú programokkal lehet a legtöbb eredményt elérni, viszont a személyiségfejlesztés összetett és hatalmas többletmunkával járó feladatát a jelenlegi iskolarendszer egyelőre nem tudja integrálni. Ezt pótolják az alkalmi, egyedi és rövid időtartamú programok, leginkább csak a „lelkiismeretük megnyugtatására, a „feladat kipipálására”. A megelőzés fontosságának vannak harcos képviselői az oktatási intézményekben, de összességében az jellemző, hogy szinte mindenki másként látja a megelőzés lehetőségeit és a szükséges módszereket. Akadnak szép számmal olyan testületek is, akik elégedettek az eddigi tettekkel, elegendőnek és sikeresnek vélik a beavatkozásokat. Úgy látják, hogy az iskola ennél többet nem vállalhat, az oktatás rovására nem lehet bővíteni a prevenciós órák számát. Az oktatási tárca fontos rendelete miatt (osztályfőnöki órák kötelezően egészségfejlesztési tematikával), a prevenciós programokra történő pályázatok száma miatt ma már jogosan véljük azt, hogy minden iskolában történik valami egészségfejlesztés, egészségnevelés vagy bizonyos egészségre ártalmas viselkedésmódok megelőzésének szándékával. E három kifejezés mást és mást tartalmaz – a komplex személyiség és egészségfejlesztéstől valamely konkrét egészségkárosító viselkedés elleni fellépésig (leggyakrabban a dohányzás elleni ak-

Bevezetés

A prevenció iránti igények és szükségletek mérése a debreceni diákok körében végzett adatfelvétel alapján

164

A Nemzeti Drogmegelőzési Intézetben évek óta kísérletek folynak arról, hogy milyen módon győződhetünk meg a prevenciós szükségletekről és igényekről. E munka részeként a „Harc a problémák szabad mozgása ellen” „Határmenti partnerség a drogprobléma hatékony

A debreceni adatfelvétel a veszélyeztetett korú diákok körében

ciók, az egészséges táplálkozás melletti agitáció és a droghasználat megelőzése folyik az iskolákban). Az iskolai egészségfejlesztési programok teljes feltérképezése, mérése (az adatfelvételi technikák fejlődésével együtt) véleményünk szerint továbbra sem lehetséges, bár egyre többet tudunk az iskolában történtekről – tanárok, egészségnevelők, drogügyi koordinátorokkal folytatott fókuszcsoport beszélgetések, a számtalan iskolai kérdőíves adatfelvétel, a prevenciós szolgáltatók felkeresése és megkérdezése ellenére sem. Ennek okát elsősorban abban látjuk, hogy a szakmában ismert és alkalmazott fogalmak a színtereken még nem ugyanazt jelentik, többek között az „egészségnevelés” és „egészségfejlesztés”, a „holisztikus programok” és általában a „programok”, az „események” és az „egymásra épülő, összefüggő programok” között legtöbbször nincs értelmezésbeli azonosság. Ez gondot jelent a döntéshozóknak és a népegészségügy állapota miatt aggódó szakértőknek egyaránt. De ha a jelenlegi (sejthető, becsülhető) helyzetet a tíz-húsz évvel ezelőtti állapotokkal hasonlítjuk, akkor a fejlődés vitathatatlan. Ma már ott tartunk a folyamatban, hogy a mennyiségi növekedést fel kell, hogy váltsa a minőségi – eredményességi mutatók javulása is. Ennek mérése pedig egyelőre nagyon korlátozott. Amit viszont rövidtávon lehetne tenni a javulás érdekében, az a szükségleteknek és igényeknek megfelelő programok kiválasztása az azonos módon és tömegesen végzett „prevencióval” szemben. A megelőzést csak kellő óraszámmal és megfelelő tematikával érdemes csinálni, s erre viszont nem nyitottak az iskolák. Jellemzően nem biztosítanak elegendő óraszámot, vagyis valójában csak látszattevékenység folyik, igen korlátozott eredményekkel – mint ezt az egészségkárosító magatartásformák növekvő, vagy gyakorisága jelzi a diákok körében. A szükséges módszert illetően a leggyakoribb vélekedés az „elriasztás” sikerességéhez kapcsolódik. Az alsó tagozatos diákok a dohányzás elleni propaganda látványos bemutatóit (rákos légzőszerv bemutatását stb.), a felsős diákok a drogprevenciós foglalkozásokon a volt drogfüggők tapasztalatait vélik igazán hitelesnek, miközben akad pedagógus, aki a komplex egészségfejlesztést tartja a legeredményesebbnek. Minden bizonnyal igazuk van, hiszen mindezek a módszerek bizonyos közegben sikeresek lehetnek, máshol inkább kárt okoznak Annak felismerése, hogy a számtalan elérhető program és alkalmazható módszer közül azokat kellene választani, amelyik a leginkább adekvát, és valóban a diákok szükségleteit és igényeit szolgálják – még várat magára. Mi sem indokolja ezt, mint a diákok körében szerzett tapasztalatunk arról, hogy iskolánként – osztályonként jelentős különbségeket mérünk a diákok ismeretei, egészséges magatartáshoz kapcsolódó attitűdjei és főként veszélyeztetettségük mértékében. Szót kell ejteni az ún. bumeránghatásról, amely meglehetősen gyakori, és azt jelenti, hogy ismeretek közlése a különböző illegális szerek hatásáról prevenciós szándékkal, akaratunktól teljességgel ellentétes hatást ér el. Az elriasztás vagy megfontolt visszautasítás helyett a figyelmet és érdeklődést keltjük fel a szerhasználat iránt. A bumeránghatás és a fent említett ellentmondás a korai illetve a késői beavatkozást illetően is viszonylag jól feloldható az igények és szükségletek előzetes felmérésével.

165

Az egészségkárosító viselkedésformákkal kapcsolatos attitűdök beazonosítása lehetőség szerint olyan véleményeket, hiteket és normákat magában foglal, amelyet az emberek ezekkel a tettekkel kapcsolatban megfogalmaznak. Ezek a köznapi beszélgetésekből könnyen felidézhetők, s akár a pozitív akár a negatív állításokkal való egyetértés alapján kategorizálhatók. A kérdőív attitűdkérdéseinek elemzése során szerepelnek azok az állítások, amelyekkel való egyetértés, illetve egyet nem értés alapján a toleráns, elfogadó véleményen lévők – és a szerek használatát veszélyesnek és indokolatlannak tartók jól megkülönböztethetőek, elválaszthatóak. Az könnyen igazolható, hogy az egészségkárosító cselekedetekkel kapcsolatos pozitív attitűd inkább valószínűsíti a jelenlegi vagy a későbbi várható magatartást, míg a negatív ítéletek inkább gátolják. Az attitűd-blokkban szereplő állítások nem automatikusan kategorizálhatók, de nagyjából a droghasználathoz kapcsolódó pozitív és negatív attitűdök együtt szerepelnek. Némelyik szélsőséges álláspontot képvisel, némelyik nehezen besorolható, kategorizálható. A meglehetősen nagy mintán futtatott matematikai program eredményeképpen a 15 item közül csak azokat emeltük be az analízisbe, amelyek a védettség és a veszélyeztetettség kritériumainak indikátorai lehetnek. Kifejezetten e célból készült az attitűd-blokk, de összességében reális képet nyújt a kerületi (általában véve a mai) fiatalok jellemző ítéleteiről, az illegális szerekkel kapcsolatos veszélyérzetükről, s arról, hogy milyen mértékben vált a szerhasználat az ifjúsági kultúra részévé. Az egyes állításokkal egyetértők, egyet nem értők és válaszképtelenek összesített százalékos arányát tüntetjük fel a következő táblázatban.

A droghasználattal kapcsolatos attitűdök megismerése

kezeléséért” című program keretében történt meg szakmai támogatásunkkal Debrecenben 2500 diákot érintő adatfelvétel. Közvetlen célunk a prevenció iránti igények felmérése, a szükséges teendők meghatározása volt a veszélyeztetett korban lévő populációnak a szerekhez, szerhasználókhoz kapcsolódó jellemző attitűdjeinek, és saját várható magatartásának megismerésével. A munkában részt vett kortárs-oktatók, kortárs-segítők a városban működő általános és középiskolák közül 67 iskolában 2512 fiatalt kerestek fel, kezdeményeztek beszélgetést és töltettek ki egy rövid kérdőívet. Az elsősorban megcélzott korcsoportból – a nyolcadik és a tizedik évfolyamosok közül – kerültek legtöbben a látókörünkbe. E két életkori csoport a megelőzés szempontjából kiemelten fontos a számunkra. Nem véletlen, hogy összehasonlítható adatok állnak rendelkezésünkre (az ún. „ESPAD” és „HBSC” néven ismétlődő országos reprezentatív adatfelvétel révén) éppen e két korosztályról, a nyolcadikosokról és a tizedikesekről. E két ismert adatfelvételen kívül az NDI maga is számtalan vizsgálatot végzett az elmúlt években éppen e két évfolyamon tanulók körében – elsősorban a droghasználat gyakoriságára és a drogokhoz – droghasználókhoz kapcsolódó jellemző attitűdök megismerése céljából. E cél érdekében alakult ki az a kérdőív, amely alkalmasnak bizonyult a tanulócsoportokon belül – és persze összességében is – meghatározni a szerhasználat szempontjából védettnek és veszélyeztetettek csoportjának nagyságát. E két faktor képzéséhez az adatfelvétel során alkalmazott kérdőív három kérdésblokkjában szereplő „itemekre” adott válaszokat vontuk be: a szerhasználathoz köthető attitűdöket, az egészségkárosító viselkedésekkel kapcsolatos toleráns illetve elutasító álláspontokat és a kérdezettek várható (esetleg jelenlegi) egészségkárosító magatartásának valószínűsítését.

5 15 39 26 13 70 36 55 77 43 52 49 21 67 58

76

40

61

77

19

38

26

16 43

31

27

67

18

28

Nem értek egyet

92

egyetértek

14

15

12

24

17

7 14

19

26

11

10

13

20

9

3

Nem tudom eldönteni

166

Jól érezhető az, hogy az egyes állításokkal való egyetértés alapján milyen nehéz kategorizálni. Mely esetekben mondhatjuk egyértelműen és főleg igazolhatóan azt, hogy a kérdőívet kitöltőt, a szerek használatához és a szerhasználókhoz pozitív vagy éppen negatív attitűdök jellemzik. Ilyen esetekben a válaszok együtt járása orientálhat minket – vagyis azok, akik a 3, 6, 7, 8, 9, 10, 12, 14 állítással egyaránt egyetértők nagyobb valószínűséggel toleránsabbak liberálisabb véleményen vannak a szerhasználatról, mint azok, akik 5, 11, 13, 15 állítással egyaránt egyetértenek, akik nagyon veszélyesnek látják a szerek használatát, és a szerhasználókat szigorúan büntetnék. Az eddigi tapasztalatok alapján ilyen mértékű válaszegyüttes, ennyire koherensen gondolkodó válaszoló nem akad a több-ezres mintánkban, s ez természetesnek tekinthető. Minél fiatalabb a válaszolók átlagéletkora, annál gyakoribb az egymásnak ellentmondó véleményekkel, ítéletekkel való egyetértés. Ennek oka a viszonylag alacsony ismeretszint e tárgyban, és az „elvárt” válaszok megjelölése iránti késztetés. A 16 évesek természetesen logikusabban gondolkodnak, gyakran közvetlen tapasztalataik alapján

1. Bármilyen rossz helyzetbe is kerül valaki, a drog nem megoldás. 2. A könnyű drogok engedélyezése csak növelné a fogyasztást. 3. Nem a kábítószeres fiatalok a bűnösök, hanem a terjesztők. 4. Akinek szilárd hite van, az nem nyúl kábítószerhez. 5. A drogozás sokkal veszélyesebb, mint az alkohol vagy a cigaretta. 6. Meg lehet érteni, hogy a kilátástalan helyzetben lévő fiatalok a drog felé fordulnak. 7. Minden kultúrának megvannak a kábítószerei, csak tudni kell használni azokat. 8. A drog olyan, mint a korábbi nemzedékeknek az alkohol. 9. A drogozás része a modern szórakozásnak. 10. A drogokat már úgysem lehet visszaszorítani. 11. Ha valaki csak a könnyű drogot próbálja ki, akkor sincs már visszaút. 12. Ha legalizálnák a könnyű drogokat, vissza lehetne szorítani a drogkereskedelmet. 13. Keményen kell büntetni a fogyasztókat is, mert csak így lehet visszaszorítani a drogozást. 14. Csak az igazán kemény drogot nem szabad kipróbálni, a marihuana nem tartozik ezek közé. 15. Felesleges annyi pénzt költeni a kezelésükre, a drogosok megérdemlik a sorsukat.

Állítások, vélemények

1. sz. táblázat: Mi a véleményed az alábbi állításokról? (a teljes minta válaszainak százalékos megoszlása n = 2501)

24

51 56 58

10

5

6

6

9 9

51

35

34

43

77

Nagyon helytelenítem

4

4

12

7 5

4

5

8

3

2

Nem tudom eldönteni

167

Ha a droghasználattal kapcsolatos attitűdöket kívánjuk megismerni könnyebb helyzetben vagyunk, mint például az alkoholfogyasztás esetében. Gondoljunk csak a heti egy-két sör elfogyasztásának megítélésére. Hova sorolhatjuk azokat, akik ezzel a gyakorisággal egyetértenek? Még a napi egy-két sör elfogyasztása sem igazán sorolható a veszélyes, káros viselkedésmódok közé, csak a heti berúgási gyakoriságról állíthatjuk azt, hogy veszélyes, egészségkárosító magatartás. Ilyen esetben segít az, hogy több (esetünkben négy) „item” is foglalkozik az alkoholfogyasztással – tehát azokat, akik mind a négy esetben elfogadók, azokat valóban besorolhatjuk azok közé, akiket célcsoportunknak tekinthetünk egy prevenciós folyamat beindulása előtt. Az illegális szerhasználatra vonatkozó két állítás esetében az a gond merül fel, hogy tudjuk azt: a marihuána egyszeri kipróbálása nem súlyos rizikófaktor, hiszen nem automatikusan követi ismétlés, az egyszeri használat pedig nem jár igazolható ártalmakkal. Ezt viszont sokan (attól függetlenül, hogy egyértelműen a morális vétségek közé számít) vitatják a szakmában is – vagyis kategorikusan nem eldönthető a válaszok

80

33 30

18

Ha hetente egy-két pohár sört megisznak

26

19

17

42

17

72

37 41

16

18

Helytelenítem

6

Ha évente egyszer-kétszer berúgnak

Ha hetente több szál marihuánás cigarettát elszívnak Napi egy csomag cigit elszívnak Ha nem ügyelnek egyszer-egyszer a biztonságos szexre Ha hetente berúgnak Ha kipróbálják a marihuánás cigarettát Napi-egy két pohár sört megisznak Ha egy-egy szál cigit elszívnak Ha nem tartják be az egészséges táplálkozás elveit

Nem helytelenítem

2. sz. táblázat: A különböző viselkedésmódok helytelenítése (a teljes minta válaszainak százalékos megoszlása n = 2704)

Bizonyos egészségkárosító magatartásokkal kapcsolatos ítéletek

alakul véleményük, kevesebb a vélekedés, több az információ ítéleteikben. Ezért az analízis során csak azokat a változókat vettük be az elemzésbe, amelyek a legerősebben korreláltak a faktorképzés során. Emiatt is kellett azt a megoldást választanunk, hogy a veszélyeztetettség-védettség kategóriák a „nem veszélyeztetett” kategóriától az „nagyon veszélyeztetett” illetve a „nem védett” kategóriától a „biztosan védett” kategóriákig terjednek. A kérdőív attitűdkérdéseinek elemzése során leírtuk azokat az „itemeket”, amelyekkel való egyetértés, illetve egyet nem értés alapján a toleráns, elfogadó vélemények lévők – és a szerek használatát veszélyesnek és indokolatlannak tartók jól megkülönböztethetők, elválaszthatók. A kérdőív első blokkjában pedig az egészségkárosító magatartásformákat (többek között az illegális szerek kipróbálását) elítélők és azt tolerálók különböztethetők meg.

168

A szerhasználat valószínűsítése – tapasztalatunk alapján – még nem elegendő a védettség vagy veszélyeztetettség becslésére. Az elemzés során nagyobb megbízhatóságra, pontosságra van szükségünk, ezért bevontuk az elemzésbe a saját viselkedésük alakulására vonatkozó prognózisukat is. Bizonyos viselkedésformák esetében vannak stigmatikusnak ítélt elemek, ezért nem lehet közvetlen kérdésekkel tudakolódni az iránt, hogy a kérdezett diák él-e már ezekkel a cselekedetekkel, vagy éppen komolyan érdeklődik utánuk, s egyben a pozitív választ tekinteni a veszélyeztetettség egyedüli kritériumának. Ezért a jövőre vonatkozó, prognózisuk alapján próbálkozunk meg azzal, hogy jelenlegi érzelmi, értelmi azonosulásukat ezekkel a tettekkel megismerjük. A következő táblázatban szereplő állítások ismét a dohányzás, alkoholfogyasztás, drogfogyasztás mellett az egészséges életmód megőrzésére, a társas kapcsolatok problémamentességére és a törvények betartásának valószínűségére utalnak. Az egy-egy állítással való egyetértés alapján komoly következtetések levonása szakszerűtlen és indokolatlan – valójában a blokk szerkesztésekor a cél éppen az összes állításhoz való viszony (egyetértés, vagy egyet nem értés) alapján történő faktorizálás volt. Olyan csoportok elkülönítése, (majd a csoportok nagyságának megállapítása) amely alapján a veszélyeztetettség mértéke egy közösségen belül meghatározható. A tanulócsoportban mi a jelenleg uralkodó szemlélet? Milyen mértékben valószínűsíthető az, hogy az egészségkárosító (és most még megelőzhető) viselkedésmódok jellemezni fogják a diákokat? A meglehetősen bonyolult faktorképzés folyamatának leírása nélkül is megállapítható milyen cselekedetek valószínűsítése esetén jelenthetjük ki a veszélyeztetettséget – és annak irányát –, és ezzel a prevenciós szükségletek mértékét egy tanulócsoporton belül. Azt viszont, hogy a „nagyon valószínű” vagy „valószínű” választ adókat egy csoportba soroljuk, vagy sem, azt a magatartás veszélyességének mértéke szabja meg, de minden esetben a kutató döntése, éppúgy, mint a bizonytalanok – a „nem tudom” választ adók besorolása valamelyik csoportba. A standardizálást csak viszonylag nagy mintán végzett elemzést követően végeztük el – a legpontosabb és számtalan variációban elvégzett analízist követően.

A jövőre vonatkozó cselekvési prognózisok értékelése.

alapján a veszélyeztetettség. Viszont a gyakoribb és ismétlődő szerhasználat veszélyei nyilvánvalóak, ezért a heti többszöri szerhasználatot elfogadók egyértelműen besorolhatók a veszélyeztetettek közé. Ezért a kérdésblokkra adott válaszokat önmagukban nem tekintjük rizikós ítéleteknek, viszont felhasználjuk a faktoranalízis során – más véleményekkel, ítéletekkel együtt-járásuk esetén. A drogokkal kapcsolatos érzelmi viszony a fiatalok körében a felsorolt lehetőségek közül a legelutasítóbb. A diákok 77 százaléka nagyon helyteleníti azt, ha valaki hetente több szál marihuánás cigarettát elszív, viszont a fiatalok 6%-a nem helyteleníti akár a heti többszöri marihuána fogyasztást. A cselekedetet rosszallók magas száma ellenére sem megnyugtató arány, hiszen csaknem minden ötödik diák viszont nem rosszallja a marihuána kipróbálását, s 6%-uk pedig a heti több szál elszívása ellen sem emel kifogást. A heti egy-két pohár sör elfogyasztása a legelfogadottabb a felsoroltak közül. A szexedukációt tervezők számára pedig a 17%-os, veszélyt bagatellizáló populáció jelenthet feladatot – bármekkora kisebbségben is vannak. Ezt a megoszlást akár életkor, akár iskola, akár tanulócsoportos bontásban is érdemes megnézni – összkép, összehasonlíthatóság és konkrétan egy tanulócsoport jellemző attitűdjeiként interpretálható az adatsor, s mindháromnak önálló jelentősége van, s az egészségnevelők számára fontos információt jelentenek. 37 18 30 7

18 8 8 5

8 2

5 1

17

49

13

14

36

28

Valószínű

11

23

34

21

43

41

30

25

24

Nem valószínű

84

61

27

63

14

26

9

5

5

Biztosan nem

2

3

8

4

6

7

6

8

7

Nem tudom eldönteni

169

Ezek után adódik a következtetés, a pontosabb becsléshez mindezeket a válaszokat együtt kell értelmeznünk, az „együtt-járások” (faktorok) adják a legpontosabb becslést, valószínűséget. A szerhasználat szempontjából védettnek tekintjük azokat a fiatalokat, akik helytelenítik a marihuána kipróbálását, biztosak benne, hogy nem próbálják ki a marihuánát és az egészséges életmód elkötelezettjei. A szerhasználathoz kapcsolható attitűdjeiket a rend-pártiság és intolerancia jellemzi („felesleges pénzt költeni a kezelésükre”, „keményen kell büntetni a fogyasztókat is”, „a könnyű drogok kipróbálását követően nincs visszaút” – állítások közül valamelyikkel egyetértők) Veszélyeztetettnek azokat tekintjük, akik tervezik (vagy már kipróbálták) a marihuánát, nem helytelenítik a szerhasználatot, toleránsak a szerhasználókkal illetve veszélytelennek tartják a marihuána használatát. („minden kultúrában jellemző a szerhasználat”, „része a modern szórakozásnak”, „már nem lehet visszaszorítani”, „a legalizálás a drogkereskedelmet felszámolná” – állítások valamelyikével egyetértők)

A rendszeres sportolás életem része lesz Minden emberrel megtalálom a közös hangot Minden esetben betartom a törvényeket Hetente többször inni fogok egy-két pohár bort, vagy sört Állandóan ügyelni fogok arra, hogy mit eszem Kipróbálom a marihuánás cigarettát Egyáltalán nem iszom alkoholt, és sohasem dohányzom Naponta tíz, vagy több szál cigarettát fogok elszívni Kipróbálok keményebb drogokat is

Nagyon valószínű

3. sz.táblázat: A kérdezettek által valószínűsített jövőbeni események (a teljes minta válaszainak százalékos megoszlása n = 2507)

alig veszélyeztetett 39 41

37

39%

nem veszélyeztetett 29 32

24

28%

22%

24

kicsit veszélyeztetett 23 20

nem védett 6 10 9 8%

alig védett 21 28 26 24%

kicsit védett 34 38 35 36%

védett 29 21 22 25%

Erősen védett 10 4 7 8%

1%

2

Súlyosan veszélyeztetett 2 –

170

A 14 évesek védettségének – veszélyeztetettségének megítélése igen rizikós a kérdőív kérdéseire adott válaszok alapján, még akkor is, ha valamelyik szer kipróbálását tervezik, igen toleránsak a szerhasználókkal, és egyben veszélyérzetük sem jellemző. Nemcsak azért, mert gyakran inkoherens válaszokat adnak, hol a toleráns, hol rendpártinak ítélt véleménnyel értenek egyet, ismereteik még hiányoznak, tapasztalataik nincsenek, következtetéseik átgondolatlanok. Tudjuk pontosan, hogy a következő két év alatt gondolkodásmódjuk, attitűdjeik jelentősen megváltoznak. Akiket védettnek minősítünk ebben az életkorban, éppúgy megváltozhatnak, mint a már most veszélyeztetettnek minősítettek. Ezért ezeket a kategóriákat csak a 16 évesek esetében alkalmazhatjuk biztonsággal. A 14 évesek körében az NDI által immár tíz éve használt, és nagy mintán alkalmazott „komplexebb”, információgazdagabb kérdőív alkalmazása megbízhatóbb abban az esetben, ha védettségük vagy veszélyeztetettségük mértékét kívánjuk megismerni. E kérdőív alkalmazása esetén a diákok válaszai alapján megbízhatóan elválaszthatók a rossz közérzetű, tanulásban alulmotivált, reális tervek és jövőkép nélküli fiatalok a tudatos életvezetésű, jó közérzetű fiataloktól. Miután már 14 évesen összefüggés látható a közérzetük és az egészségkárosító magatartásformák gyakorisága között – úgy véljük a veszélyeztetettség mérésére a fiatalabbak körében a hosszabb terjedelmű kérdőív alkalmasabb, mint az eddigiekben elemzett, rövidebb kérdőív. Természetesen a felmérést sem tekinthetjük egzaktnak, minden esetben csak valószínűségeket mérünk, még akkor is, ha az adatfelvétel minden szabályát sikerül pontosan betartani. Ezért nem szabad egyértelműen és általánosan alkalmazott szabályt felállítanunk a szükséges beavatkozást illetően. Debrecenben elsősorban az egészségkárosító legális és illegális szerek használatának megelőzése céljából a szükségletek felmérése volt a célunk. Jelentős különbségeket mértünk az iskola telephelye, típusa, és az iskolafenntartó intézmény alapján – de akár mindezekben azonos oktatási intézmények között is. A tapasztalatokat a fenntartó vagy éppen a tantestület tudomására hozva segítettük a döntésük megszületését a szükséges beavatkozás mértékéről és tartalmáról. A módszer bevált és alkalmas arra, hogy az egészségkárosító magatartásformákhoz köthető egyéni attitűdök, vélemények, hiedelmek és várható cselekvési prognózisok

Iskola típusa Általános iskola Gimnázium Szakközép és szakiskola összesen

9%

13

9 7

Veszélyeztetett

5. sz. táblázat: A szerhasználattól különböző mértékben védett debreceni diákok aránya iskolatípusonként (n = 2511)

Általános iskola Gimnázium Szakközép és szakiskola összesen

Az iskola típusa

4. sz. táblázat: A szerhasználattól különböző mértékben veszélyeztetett debreceni diákok iskolatípusonkénti megoszlása (n = 2511)

171

32 A mintára vonatkozó leíráshoz a témát szintén feldolgozó Horváth Rita szociológus-közgazdász szakos egyetemi hallgató szakdolgozatából vettem át részleteket. Horváth Rita: Drog- és alkoholfogyasztási típusok vizsgálata serdülők körében, Szakdolgozat, 2007. 33 Azoknak az aránya, akik konzisztensen válaszoltak két szerfogyasztást mérő kérdésre: a fogyasztási gyakoriságra az élet során, valamint az első fogyasztás életkorára vonatkozó kérdésekre.

A felmérés során 3633 főt kérdeztünk meg. Nemek szerinti megoszlásban 1742 (48,4%) fiú és 1858 (51,6%) leány található a mintában (súlyozott minta).

1. A minta tagjai

Személyes jellemzők

Összesen 9 középiskola került a mintába: 2 gimnázium, 4 szakközépiskola és 3 szakiskola. A lekérdezett kérdőívek száma 3633. Néhány iskolában a hiányzások, és az órák ütemezése miatt a tervezettnél kevesebb diák töltötte ki a kérdőívet. Emellett, mivel a kérdőív kitöltése önkéntes volt, egyes diákok úgy küldték el azokat, hogy a kérdések legnagyobb részére nem válaszoltak, vagy úgy töltötték ki, hogy utólag egyéb okból használhatatlannak minősítették. Lehetséges, hogy a számítógépes kérdőívkitöltés során a fiatalok által észlelt magas fokú anonimitás miatt néhányan úgy érezték, hogy nem derül ki, ha nem veszik komolyan a kérdőív kitöltését. A szakiskolákban jelentősen alacsonyabb volt a kitöltési arány (44,7%), mint a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban (66,4%). Ennek az a legfőbb oka, hogy a mintába került szakiskolák egyikébe problémás, nehezen kezelhető és más iskolákból kimaradt diákok járnak. Ebben az iskolában kirívóan alacsony, 16,1%-os volt a válaszadási kedv – a tanár szerint a tanulók közel fele kitöltötte a kérdőívet, értékelhető kérdőív viszont csak ennél jóval kevesebb maradt. Az adatbázis megbízhatóságának egy mutatója, az egyszerű konzisztencia-arány33 a mintában 95,1% és 95,5% közötti tartományban helyezkedik el – ez az arány elfogadható. Az adatok érvényességét vizsgálva, 0,01% azoknak a kérdőíveknek az aránya, amelyeknél nem válaszolták meg a kérdések legalább felét. Az alkohol- és drogfogyasztásra vonatkozó kérdésekben a hiányzó válaszok aránya (1,4–2,2%) enyhén magasabb, mint a szociodemográfiai adatokra vonatkozó kérdésekben (0,3–1,1%). Szerepelt a kérdőívben egy nem létező szer („baltok”), a kérdőívet kitöltők 1,4%-a jelezte, hogy fogyasztotta már életében ezt a drogot, ez az arány magasnak mondható.

A minta32

Iskoláskorúak egészségmagatartása Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében

alapján megállapítsuk azt, hogy milyen mértékűnek látjuk a tanulócsoporton belül azok arányát, akiknek (ha gyakran nem is igénylik) szükségük van valamilyen szervezett vagy egyéni beavatkozásra jelenlegi vagy későbbi egészségmagatartásuk módosítására, befolyásolására.

fiú

leány

48%

Gyakoriság 582 847 984 957 260

Százalék 16,0 23,3 27,1 26,4 7,2

172

Azt gondolom, hogy érdemes egy kis időt és néhány gondolatot szentelni ennek a korcsoportnak a sajátosságaira. A mintába bekerült fiatalok a serdülőkor időszakában vannak. Abban a sajátos életszakaszban, amely elkezdődik a tízes éveink elején és lecseng annak utolsó éveiben. Nehézségekkel, sokszor konfliktusokkal, szélsőséges érzelmi kilengésekkel terhelt pillanatai annak a biológiai, szocializációs és pszichés okoknak az összhatásából adódnak, amelyek ezt az életkori szakaszt jellemzi. Lewin kiemeli, hogy a serdülőkor alapkonfliktusa a csoporthoz tartozás megváltozása. Egy biológiai „átváltozás” közepette a korábban kialakult gyermeki szerepek megszűnnek és új, alapvetően ismeretlen felnőtt szerepeket kell elsajátítani a serdülő számára sajátos térben. Megjelenik egy új belső erő: a szexuális vágy és megjelenik egy társadalmi/környezeti elvárás: a „várni tudás”. Képessé kell válni a késlekedő jutalom ellenére távoli célokért dolgozni.

n = 3630 elhagyott elemek száma = 3

Megnevezés (születési év) 18 éves vagy idősebb (1987) 17 éves (1989) 16 éves (1990) 15 éves (1991) 14 éves vagy fiatalabb (1992)

1.1. táblázat: A vizsgálati minta korcsoportok szerinti megoszlása

Az életkor szerinti megoszlás alapján egy viszonylag homogén csoportról, vagyis a középiskolás korosztályról beszélhetünk. Az átlagéletkor 16 év, ugyanakkor az előzőekben is említett kis terjedelemre utal az alacsony szórásérték is (szórás: 1,19).

n = 3633 elhagyott elemek száma = 33

52%

1.1. ábra: A vizsgálati minta nemek szerinti megoszlása

Megnevezés

Gyakoriság 3 1472 689 1418 47

Százalék 0,1 40,5 19,0 39,0 1,3

20,8%

20,5%

18,5%

20,7%

20,7%

17,8%

16,7%

15,8%

Szülők iskolai végzettsége középfokú szakmunkás 8 általános apa anya apa anya apa anya 374 fő 500 fő 553 fő 338 fő 54 fő 125 fő 45,8% 41,1% 34,3% 38,5% 18,4% 22,9% 145 fő 253 fő 330 fő 163 fő 61 fő 113 fő diploma apa anya 277 fő 408 fő 63,4% 55,2% 73 fő 117 fő

-%

173

11,1%

8 ált. kevesebb apa anya 5 fő 5 fő 50,0% 0,4% - fő 2 fő

34 Lewin, Kurt: A mezőelmélet a társadalomtudományban Gondolat Kiadó, Budapest 1972.

Város

Megyeszékhely

Lakóhely

2.2. táblázat A szülők iskolai végzettsége és a lakóhely közötti összefüggés

Némi összefüggést mutathatunk ki a lakóhely és az iskolai végzettség között. Ezen belül is úgy tűnik, hogy a férfiak (apák) vannak valamelyest nagyobb hatással annak megválasztására.

n = 3630 elhagyott elemek száma = 3

Főváros Megyeszékhely Város Község, falu Tanya

2.1. táblázat A vizsgálati minta korcsoportok szerinti megoszlása

A lakóhely vonatkozásában megállapíthatjuk, hogy elsősorban a megyeszékhelyen élők fordulnak elő legnagyobb arányban a mintán belül. Ettől alig marad el a községben, falvakban élők számaránya. 19%-ot tesz ki a megye városaiban élők megoszlása és 47 fő került be a mintába tanyasi lakóhelyről, míg fővárosi lakóhellyel 3 tanuló rendelkezik.

2. Lakóhely

Társadalmi tér

Ebben az életszakaszban egy széles szimbolikus ajtóban áll: kifelé tart a gyermeki megszokott, ismert, ezért általában biztonságot jelentő világából és egy ismeretlen, de sokszor vágyott felnőtt létbe tart. Keresi a helyét, az identitását, igyekszik elsajátítani az új szabályokat és szerepeket. Ha a gyermek erre az időszakra nem hoz magával szilárd értékrendet, vagy elveszítette azt, akkor alapvetően bizonytalanná válik: mit lehet, mit szabad, mit kell tennie. Ez a bizonytalanság felerősíti a serdülő érzelmi kilengéseit, fokozódik instabilitása, érzékenyebbé, agresszívebbé válik, hajlamosabb lesz a szélsőséges, deviáns megnyilvánulásokra. A gyermek és felnőttkor közötti távolságtól függően konfliktusok keletkeznek attitűdök, értékek, ideológiák és életstílusok között.34

0,3%

0,6%

0,3%

1,5%

8 fő

54,9% 10%

1 fő

40,0%

ffi: Chi-Square: 218,603; df:12; sig.: 0,000; nő: Chi-Square: 167,466; df:12; sig.: 0,000;

1,5%

10 fő 11,1%

2 fő

50,0%

8 ált. kevesebb apa anya 4 fő 9 fő

174

Az egy háztartásban élő családtagok adatait elemezve hasonló adatokat kapunk, mint ami egyébként jellemzi a magyar családokat. A családok mai formáját tekintve elsősorban a két generációt magában foglaló, úgynevezett nukleáris családokról beszélhetünk. Ez a családforma jellemzi a mintába bekerült válaszadókat is. A hazai tendenciák azt mutatják, hogy egyre kevesebb a házasságok száma, amivel párhuzamosan nő az élettársi kapcsolatok előfordulása. Szintén a fejlettebb államokra jellemző folyamat, hogy magas a válások aránya, ami hazánkban is tapasztalható.

3. A család

A 2.2. táblázatból kitűnik, hogy a magasabban kvalifikált szakemberek elsősorban a megyeszékhelyen telepedtek le. Természetesen megvan ennek a logikus magyarázata. A megyeszékhely mint közigazgatási és képzési központ vonzza a jól képzett, megfelelő tudással rendelkező szakembereket. A közszféra mellett a piaci viszonyok között működő vállalkozások, gyárak, üzemek is elsősorban a megyeszékhelyre összpontosulnak, ami szintén növeli a keresletet a diplomás szakemberek iránt. Nem tapasztalható azonban lényeges különbség a városok és a községek között. Sőt, láthatjuk, hogy a nők esetében a községekben, falvakban történő letelepedés gyakrabban fordul elő. Érdemes végiggondolni ennek logikai magyarázatát. A későbbiekben majd láthatjuk, de a 2.2. táblázat is mutatja, hogy a nők (anyák) iskolai végzettsége alapján egy heterogénebb csoportot képeznek a férfiakhoz (apák) viszonyítva. Egyenletesebb eloszlást mutatnak a különböző szintű képesítési kategóriáknak megfelelően. A nők körében több a diplomás, illetve a középfokú végzettségű, míg a férfiak esetében a szakmunkások száma jelentősen magasabb. A lakóhely választásában két befolyásoló szempontot találtunk: t
nem, t
iskolai végzettség. Tehát a férfiak inkább döntenek a lakóhely megválasztásában, amit befolyásol az iskolai végzettségük. Ugyanakkor jóval több magasabban képzett nőnek van alacsonyabb iskolai végzettségű férje, élettársa, akik egyébként kisebb mértékben hatnak a lakóhelyválasztásra. Feltehetőleg a képzett nők többségének a falusi iskolák, óvodák, helyi hivatalok biztosítják a munkalehetőséget és ezzel együtt a megélhetésüket.

1,0%

13 fő

57,5%

1,2%

20 fő

41,5%

0,1%

12 fő

43,9%

9 fő

2 fő

37,2%

35,3%

27,7%

19,5%

9 fő

Szülők iskolai végzettsége középfokú szakmunkás 8 általános apa anya apa anya apa anya 288 fő 453 fő 707 fő 365 fő 169 fő 300 fő

diploma apa anya 85 fő 205 fő

ffi: n = 3167 Elhagyott elemek száma=466 nő: n = 3400 Elhagyott elemek száma=233

Tanya

Község

Lakóhely

228 3405

anya

816 2 817

apa

3578 55

nevelőanya

3446 187

nevelőapa

3202 431

nagymama

3464 169

3615 18

3589 44

nagy- gyermek- mással papa otthon él

elhagyott elemek száma = 0

n = 3633

175

Elgondolkodtatónak tűnik, hogy az együttélésre vonatkozó változók körében a statisztikai elemzés során az édesanyával és az édesapával való együttélés között nincs erős ok-okozati összefüggés. Azt gondolom, hogy ez részben magyarázható azzal, hogy a több mint 3600 fős mintában összesen 1044 esetben fordul elő, hogy a vér szerinti szülők egyike, elsősorban az apa, kisebb mértékben az anya nem él együtt a családdal. Ha ehhez hozzátesszük még azt is, hogy egyes válaszadók mással vagy gyermekotthonban élnek, akkor tovább nő ez a szám. Összességében a minta kb. 1/3-nál fordul elő, hogy idővel megváltozott a család szerkezete. Fentebb ugyan említettük, hogy a mai családtípus jellemzően a nukleáris család, ugyanakkor a megkérdezettek ≈ 7%-nál a többgenerációs nagycsaládról beszélhetünk. A testvérek számadatait tekintve szintén az általános társadalmi tendenciák tükröződnek vissza.

nem igen

0

500

1000

1500

2000

2500

3000

3500

4000

3.1. ábra: A megkérdezettel együtt élő hozzátartozók

lánytestvér 77,2 17,4

3 3,6

0,7

4 0,4

5

176

A család, a háztartás mindennapi megélhetését, jövedelmi gazdasági viszonyát számtalan tényező határozza meg. Magyarország azon országok közzé tartozik, ahol az iskolai végzettség és a jövedelem között rendkívül szoros az összefüggés. Szintén erős kapcsolat mutatható ki a képzettség és a munkaviszony között. Általában elmondhatjuk, hogy a magas iskolai végzettség magasabb jövedelmet és stabilabb munkahelyet, illetve a sikeres munkavállalásnak a lehetőségét jelenti.

4. Gazdasági státusz

A nagycsalád kifejezést mai értelemben sokkal inkább a három vagy több gyermeket magába foglaló nukleáris családra értjük, semmint a többgenerációs családokra. A megkérdezettek valamivel több mint fele nem jelölt meg testvért. Abban a családban, ahol ketten vannak testvérek – a minta 59,5%-a –, ott a testvér jellemzően ellenkező nemű (≈ 80,0%). A három gyerekes családok aránya 20%-ot tesz ki és szintén 20% körül alakul a négy vagy több gyermekes családok aránya a mintán belül.

elhagyott elemek száma = 1853

0,7

n = 1780

1,4

2

elhagyott elemek száma = 1657

3,6

1

n = 1976

17,4

fiútestvér 76,1

0

0

5

20

20

4

40

40

3

60

60

2

80

80

1

100

3.3. ábra: Lánytestvérek száma

100

3.2. ábra: Fiútestvérek száma 13%

felsőfokú középfokú szakmunkás 8. általános nincs nem ismert

25%

21%

elhagyott elemek száma = 102

n = 3531

25%

15%

1%

4%

34%

felsőfokú középfokú szakmunkás 8. általános nincs nem ismert

4.2. ábra: Anya iskolai végzettsége

Általános iskolát végzett

Szakmunkás-bizonyítványa van

Középiskolát végzett

Egyetemet vagy főiskolát végzett

Édesapád legmagasabb iskolai végzettsége?

nincs 8 fő 2% 25 fő 3% 53 fő 3% 16 fő 5%

van 396 fő 92% 686 fő 84% 1312 fő 82% 182 fő 62%

15% 96 fő 33%

6% 99 fő 12% 233 fő

Nem tudom 27 fő

(0,4)% 1 fő (0,3)%

(0,2)% 3 fő (0,4)% 6 fő

177

nem találkozom vele 1 fő

Édesapádnak van-e jelenleg állása?

4.1. táblázat: Mi édesapád legmagasabb iskolai végzettsége? *Édesapádnak van-e jelenleg állása? – változók közötti összefüggés

A mintában részvevők esetében az apák körében majd’ 50%-os volt a szakmunkás végzettséggel rendelkezők aránya, míg az anyák körében a középiskolai végzettség volt a legygyakoribb képesítés. Az apák képzettsége az anyákhoz viszonyítva alacsonyabb. Ugyanakkor a férfiak sikeresebben tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon. További jellemző eltérés, hogy az anyák esetében nagyobb volt az iskolai végzettség szórása. Ez annak tudható be, hogy a szakmunkás-bizonyítványt szerzett férfiak közel 50%-al többen vannak, míg az anyák esetében magasabb a középiskolai végzettséggel, diplomával rendelkezők aránya, de a körükben a befejezett általános iskolai végzettséggel rendelkezők is többen vannak.

elhagyott elemek száma = 316

n = 3317

49%

9%

0% 4%

4.1. ábra: Apa iskolai végzettsége

nincs

2 fő

20% 29 fő 20%

van

7 fő

70% 102 fő 69%

nincs 75 fő

10% 260 fő 21% 278 fő

32% 273 fő 50% 13 fő

72% 41 fő 32%

van 647 fő

88% 935 fő 77% 585 fő

66% 256 fő 47% 4 fő

22% 75 fő 59%

–% – fő –%

(0,1)% – fő –% – fő

–% – fő –% 1 fő

nem találkozom vele – fő

Chi-Square: 349,714; df:15; sig.: 0,000;

6% 11 fő 9%

2% 16 fő 3% 1 fő

2% 18 fő 1% 14 fő

Nem tudom 13 fő

Édesanyádnak van-e jelenleg állása?

178

A 4.1. és a 4.2. táblázat adatainak összehasonlításából jól kitűnik, hogy a férfiak nagyobb arányban vannak jelen a munkaerőpiacon mint a nők. A nők munkavállalását számtalan tényező befolyásolja, de talán az egyik legfontosabb szempont a gyermekvállalás kérdése. A gyermeknevelés következtében, annak minden szépsége és nehézsége mellett az anyák, ha úgy tetszik kényszerű parkoló pályára kerülnek. Rövidebb-hosszabb időre eltávolodnak a munkaerő-piactól, és minél tovább vannak távol, annál nehezebb a visszajutás oda. Tovább rontja az elhelyezkedés esélyeit, ha alacsony színvonalú képesítéssel rendelkeznek vagy egyáltalán nincs képesítésük. Ezek a nehézségek visszatükröződnek a megkérdezettek válaszaiban is. Az alábbi (4.3.) ábrán is láthatjuk, hogy a foglalkoztatási helyzetre vonatkozó kérdésre adott egyértelmű (van, nincs) válaszok alapján az apákhoz viszonyítva a munkahely nélküli anyák száma közel hétszeres.

n = 3516 elhagyott elemek száma = 117

Nem tudom

Nem fejezte be az általános iskolát

Általános iskolát végzett

Szakmunkás-bizonyítványa van

Középiskolát végzett

Egyetemet vagy főiskolát végzett

Édesanyád legmagasabb iskolai végzettsége?

-% 1 fő (0,7)%

- fő

nem találkozom vele

Chi-Square: 223,612; df:15; sig.: 0,000;

10% 15 fő 10%

1 fő

Nem tudom

Édesapádnak van-e jelenleg állása?

4.2. táblázat: Mi édesanyád legmagasabb iskolai végzettsége? *Édesanyádnak van-e jelenleg állása? – változók közötti összefüggés

n = 3301 elhagyott elemek száma = 332

Nem tudom

Nem fejezte be az általános iskolát

Édesapád legmagasabb iskolai végzettsége?

anya

apa

nincs van

anya 944 2519

apa 138 2716

179

Jelen társadalmi helyzetünkben, jövedelmi viszonyaink között a munkanélküliség komoly problémákat hordoz magában. Már az is nagy megterhelést jelent egy család számára, ha az egyik szülő válik állástalanná, ha pedig mindketten kiszorulnak a munkaerő-piacról, akkor a család mindennapi megélhetése, fennmaradása kerül veszélybe. Fontos még egy kérdésre kitérni jelen fejezetünkben. A megkérdezettek egy 10-es skálán értékelhették jelenlegi élethelyzetüket. Ha jobban belegondolunk ez a kérdés alapvetően nem a jövedelemről szól. Annál sokkal több értéket foglal magába. Ugyanakkor az anyagi javakhoz kötődő világunkban, diszkont társadalmunkban az életminőség szorosan kötődik az anyagi jóléthez, a család gazdasági helyzetéhez.

0

500

1000

1500

2000

2500

3000

4.3. ábra: Apa, anya munkaerőpiaci státusza

A férfiak esetében láthatóan árnyaltabb a helyzet. Az ő esélyeik rendszerint jobbak a nőknél, de a képzettség az ő esetükben is komoly befolyásoló tényező. A szülők iskolai végzettségére a későbbiekben még kitérünk, mivel fontos szerepe van a gyerekek iskolaválasztásában, továbbtanulásában is.

751

7

357

5 127

4 68

3

Leggyakoribb érték (mode): 8

474

6 23

2

Szórás (std. deviation): 1,785

26

1

180

35 Mannheim, Karl: A szociológia és az osztályterem In: Az iskola szociológiai problémái. Válogatta Ferge Zsuzsa és Háber Judit. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp., 1974.

A minta tagjainak életkorából adódóan az iskolába járás, a tanulás fontos szerepet tölt be a mindennapi életükben. Ugyanakkor az oktatás a társadalmi folyamatok meghatározó területe. Jellegéből, szerepéből adódóan az iskolának három funkciója van35: 1. társadalmilag fontosnak tartott információk átadása; 2. kibontakoztasson olyan attitűdöket, amelyek segítik a tanulási folyamatokat; 3. segítse a tanulót a jövendő szakmájára való felkészülésben; Látens vagy közvetett módom azonban az iskolának számtalan más fontos funkciója is van. Maga az iskola évszázadok alatt alakult és formálódott a mindenkori társadalom képére. A tételes tudás átadása mellett fontos szerepet tölt be a felnőtté válás folyamatában. A család biztonságot nyújtó, védett környezetéből kilépve a kortárscsoporton keresztül bővül a „világra való rálátásunk”, új értékeket ismerünk meg, normákat sajátítunk el. A pozitív megerősítéseken, a kudarcokon keresztül mélyülnek el, finomodnak tudatos és látens ismereteink, alakul normakövető és/vagy a határokat feszegető, nemegyszer deviánsnak tetsző magatartásunk. A középiskolás évek időszakára felerősödik és meghatározóvá válik a kortárscsoportok szerepe. Az általa közvetített magatartás minták, értékek, valamint a kapcso-

5. Az iskola – a munka

A 10-es skálán a minta tagja átlagosan 7-re értékelték az életminőségüket, a leggyakoribb érték pedig a 8-as volt. A megkérdezettek 1/6-a értékelte egészen rosszra jelenlegi élethelyzetét, míg a magasnak tekinthető 9–10 értékeket a minta közel 23%-a jelölte meg.

Középérték (median): 7

885

8

elhagyott elemek száma = 81

512

9

n = 3552

310

10

Átlag (mean): 7,19

életminőség

0

200

400

600

800

1000

4.4. ábra: A létra teteje (10. fokozat) a lehető legjobb életet jelöli, a létra alja (0. fokozat) a lehető legrosszabb életet jelöli

Gyakoriság 58 78 2575 907

Százalék 1,6 2,2 71,2 25,1

1

2

3

4

5

%

1 26

2 4 3 25,7 24,9 22,5

elhagyott elemek száma = 0

n = 3633

5 0,9

181

A középiskolák 4 évfolyama gyakorlatilag egyenletesnek tekinthető megoszlásban jelent meg a mintán belül. Az 5. évfolyam rendszerint a szakközépiskoláknál fordul elő. Az ott tanulók létszámában is jóval kevesebben vannak a többi évfolyamhoz viszonyítva, aminek következtében láthatóan kisebb számban jelentek meg a válaszadók között.

0

5

10

15

20

25

30

5.1. ábra: A vizsgált minta iskolai osztályok szerinti megoszlása

A speciálisabb gimnáziumi képzési formának tekinthető 6 vagy 8 osztályos képzésben tanulók mintán belüli aránya nem éri el a 5%-ot. Az első számú választott képzés (71%) a 4 osztályos gimnáziumi/szakközépiskolai oktatást. Szakiskolai szakmát a válaszadók 25%-a tanul.

n=3618 Elhagyott elemek száma= 15

Iskolatípus 6 osztályos gimnázium vagy szakközépiskola 8 osztályos gimnázium vagy szakközépiskola 4 osztályos gimnázium vagy szakközépiskola szakiskola vagy szakmunkásképző

5.1. táblázat: A vizsgálati minta iskolatípus szerinti megoszlása

latok formálásában, alakításában, az egyéni attitűdök kialakulásában betöltött szerepe egy életen át meghatározó. A mintába bekerült fiatalok ¼-e jár szakiskolába, a jelentős többség a gimnáziumi/ szakközépiskolai képzés valamilyen formáját választotta.

564

32,5

17,6

82,4

százalék

Chi-Square: 107,472; df:1; sig.: 0,000

1169

gyakoriság

67,5

Százalék

Lányok

326

1528

gyakoriság

1190 fő 493 fő 998 fő 29 fő

81,0% 71,8% 70,7% 61,7%

Iskolatípus 280 fő 194 fő 413 fő 18 fő

szakiskola

Chi-Square: 49,727; df:3; sig.: 0,000

középfokú 19% 28,2% 29,3% 38,3%

182

Az iskola formalizált rendszere, a társadalmat tükröző képe alapvető és egyértelmű, a diákok számára is könnye értelmezhető szabályokat közvetít. Az osztályzás rendszere nem csak a tételes tudás értékelésére szolgál, hanem mércét állít, véleményt formál a tanulók megnyilvánulásairól, az általánosnak tekintett normák elsajátításáról és betartásáról (magatartás, szorgalom osztályzása). A családból, a szűkebb környezetből hozott szocio-kulturális minták jelentős mértékben meghatározzák a tanár-diák, iskola-diák kapcsolatát. Az „egy nyelvet beszélő”, azonos értékeket hordozó tanár-diák kapcsolat az alapját jelenti a sikeres iskolai (diák) karriernek, míg ennek hiánya magában hordozza a folyamatos kudarcokat. Az iskolai értékelések, osztályzatok alapján egy sajátos én-kép formálódik, alakul ki a diákokban. A tanár mint hatalommal bíró, megkérdőjelezhetetlen tekintély tereli jó vagy kevésbé jó irányba a diák útját.

Megyeszékhely Város Község, falu Tanya n = 3615 elhagyott elemek száma = 18

Megnevezés

5.3. táblázat: A vizsgálati minta lakóhely és az iskolatípus közötti összefüggése

A minta nemek és iskolatípus szerinti megoszlása alapján egyértelműen kitűnik, hogy a lányok nagyobb arányban tanulnak tovább középfokú képesítést nyújtó iskolában, szemben a csak szakismeretek elsajátítását biztosító szakképző iskolákkal. Ez a tendencia beleillik abba a folyamatba, amit már a szülők iskolai végzettségénél is tapasztaltunk és tovább erősíti egyes szakterületek (oktatás, egészségügy, jogi terület, szociális ellátás) elnőiesedését. A lakóhely megválasztásával összefüggő tényezők boncolgatásához hasonló köröket írhatunk le az iskolaválasztással kapcsolatban is. A szülők iskolai végzettsége kihat a lakóhelyválasztásra és kihat a gyerek iskolaválasztására egyaránt. Tehát ebből adódik az is, hogy összefüggés mutatható ki a lakóhely és az iskolaválasztás között.

Középfokú iskola (gimnázium/szakközép) szakiskola vagy szakmunkásképző n = 3587 elhagyott elemek száma = 46

Megnevezés

Fiúk

5.2. táblázat: A vizsgálati minta nemek és az iskolatípus közötti összefüggése

1

2

3

4

n = 3587,73

Mean = 2,4

Std. Dev = 0,72

58 fő 594 fő 174 fő 62 fő

Iskolatípus 6,5% 66,9% 19,6% 7,0%

szakiskola

Chi-Square: 68,417; df:3; sig.: 0,000

középfokú 148 fő 5,5% 1419 fő 52,8% 896 fő 33,3% 224 fő 8,3%

183

Addig, amíg az iskolaválasztásban fontos szerepet játszik a szülők iskolai végzettsége, addig az iskolában nyújtott teljesítményt már nem feltétlenül befolyásolja. Feltételezhető, hogy a középiskolába bekerült diákok elsősorban az ott nyújtott teljesítményüknek megfelelő mi-

átlagosnál rosszabb tanulók közé sorolnak az átlagos tanulók közé sorolnak a jó tanulók közé sorolnak a legjobb tanulók közé sorolnak n = 3575 elhagyott elemek száma = 58

Megnevezés

5.3. táblázat: A tanulói értékelés és az iskolatípus közötti összefüggés

Arra a kérdésre, hogy hogyan értékelik a megkérdezett iskolai teljesítményét, csak 58 diák nem válaszolt. Ez is azt mutatja, hogy mennyire sikeres az iskolai adaptáció. Lehet, hogy rossznak ítéli meg a tanuló a saját helyzetét, esetleg szembeszegül annak szabályaival, lázad, de már ezzel a magatartásával is elfogadja annak létét, viszonyítási alapnak tekinti. A minősítés két szélső értékeként megjelenő nagyon jó, illetve átlagnál rosszabb attribútum kis számban és szinte hasonló arányban fordul elő. Mondhatjuk azt is, hogy a vizsgált kérdésre adott válaszok normális eloszlást mutatnak. Az iskolatípusok szerinti különbségek elsősorban a jó és az átlagos tanulói értékelésnél jelentkeznek. A középfokú képzésben részvevők közül többen érzik magukat jó tanulónak a szakiskolásokhoz képest. A tanulók zömében az átlagos szintű tanári értékelés (osztályzat) mellett feltehetőleg megjelenik a tanulásba fektetett energia reális értékelése is.

0

500

1000

1500

2000

2500

3000

5.2. ábra: Szerinted a tanáraid hogyan értékelik az iskolai teljesítményedet?

17%

nagyon

eléggé

kicsit

nem

49%

184

36 Nyírcsák János: Természetes támogatórendszerek Nyíregyházán In: „Peremvidék” – Szociális Kutatások Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, DOTE Egészségügyi Főiskolai Kar – Salgótarjáni Népjóléti Képzési Központ, Nyíregyháza–Salgótarján, 1999.

Az emberi kapcsolatok kusza hálózata szövi át mindennapi életűnket. Kapcsolataink segítenek céljaink megvalósításában, hiányérzetünk kielégítésében, problémáink megoldásában. Anyagi és szocio-emocionális szükségleteinket meglévő és állandóan változó kapcsolataink segítésével elégítjük ki. Az egyéni szükséglet meghatározásakor a hangsúly a mi van és a mit kívánon van. A kettő közötti különbség, a hiányérzet motiválja az egyént szükségleteinek kielégítésére. Maslow az emberi szervezet belsejében rejlő motivációt a szükségletben fejezi ki. Ferge Zsuzsa az egyének közötti fizikai és társadalmi életesélyekben meglévő különbségek kiegyenlítését szolgáló feltételeket tekinti az alapvető emberi szükségleteknek (Ferge, 1991). Az egyén állandóan jelentkező szükségleteinek kielégítési színtere a társadalom, illetve annak kisebb-nagyobb közösségei, melynek tagja. Alapvető fontosságú az adott közösség társadalmi struktúrában elfoglalt helye. A hierarchiából adódóan objektíve meglévő strukturális különbségek, egyenlőtlenségek (oktatási, egészségügyi, gazdasági, kulturális, közösségi (stb.) intézmények elérhetősége, igénybevehetősége) gyakorlatilag kiszámíthatóvá teszik, determinálják az egyén életét36.

Kapcsolatok

n = 3578 elhagyott elemek száma = 55

26%

8%

5.3. ábra: Mennyire nyomasztanak téged az iskolai feladatok?

nősítést kapnak, vagy legalábbis többségében úgy érzik. Az iskolában nyújtott teljesítmény értékelésének a minősége azonban úgy tűnik, hogy közvetlenül nem befolyásolja az iskolai feladatok okozta szorongó, nyomasztó érzéseket. Valószínűleg a szorongás érzésének a mélysége sokkal inkább egyedi, a személyiséghez köthető. Mindenesetre a tanulók 36-%-a többé-kevésbé szorong, ezen belül is ez az érzés a diákok 8%-nak okoz komolyabb problémát.

Családi kapcsolatok – természetes támogató rendszer

185

A felnövekedő gyermek számára fokozatosan tárul ki a világ. A szűk családi környezet csak hosszú évek után kezd kitárulni, háttérbe szorulni, és a helyét egyre inkább átveszi a kortárs közösség. A serdülőkor, a fiatal felnőttkor időszakában alapvető változás következik be. A korábbi erős kötődések relatíve lazábbá válnak és a helyét kereső serdülő fiatal egyre inkább eltávolodik a családtól. A fiatal önállósodásának folyamatában a szülő – gyerek kapcsolatban hangsúlyosabban megjelennek az értékkülönbségek, ami miatt gyakoribbá válnak a konfliktusok. A családról történő leválás, az új kapcsolatok kialakítását, a másokkal vállalt érték és sorsközösség minőségét messzemenően meghatározzák a családból hozott normák, jó és rossz minták, kapcsolati sémák. Ugyanakkor a jól működő család egy menekülési pont is. A helyi társadalomba, közösségekbe történő beilleszkedés, az új és változó kapcsolatok, az iskolai és munkahelyi elvárások számtalan nehézséget, bizonytalanságot, problémás helyzetet hordoz magában. Normál esetben a család jelenti azt a helyet, ahol biztonságra találhatunk. A személyes kötődések, az egymás iránti bizalom csak a családon belül olyan erős, hogy az megfelelő alapot, kellő garanciát jelentsen a biztonságra, a nehéz élethelyzetek átvészelésére. A rosszul, folyamatos konfliktusokkal terhelten működő, a problémákat kezelni nem tudó családból menekül az egyén. A fiatal már egészen korán elkezdi keresni azt a környezetet, társaságot, kapcsolatrendszert, ahol elfogadásra, befogadásra talál, amelyben megtalálja a helyét, ahol értékelik a cselekedeteit, véleményét, ahol partnernek, társnak tekintik. Ennek a folyamatnak azonban lehet egy olyan következménye, hogy a társadalom többségétől eltérő deviáns szubkultúra részévé vélik az egyén. Serdülőkori helykeresésének, világképének alakítása során esetleg olyan társadalmi csoportok biztosítanak teret és nyújtanak mintát, amely az általánosan elfogadott írott és íratlan szabályoknak ellentmond, nemegyszer súrolva ezzel a jogszerűség és erkölcsösség határait. Általában elmondhatjuk, hogy a természetes támogató-rendszer, vagyis a családi – baráti – rokoni – ismerősi kapcsolat az, amelyre elsődlegesen támaszkodhatunk, ha problémánk van. A kapcsolatok jellege alapvetően meghatározza, azt is, hogy kitől milyen segítségre számíthatunk. A családon belül az anya és az apa rendszerint kitüntetett helyzetben van, családöszszetartó szerepük hangsúlyos. Ugyanakkor a női érzékenység, az anyai kötődés, a sokszor megnyilvánuló altruizmus következtében rendszerint az édesanyák játsszák a „villámhárító”, a feszültségcsökkentő szerepet. Ez nyilvánul meg a kapott válaszokban is. A minta tagjai a mindennapi életben zavaró dolgokat elsősorban az édesanyákkal tudják megbeszélni. A megkérdezettek ≈ 90%-a fordul az anyákhoz, míg az apákat körülbelül 15%-al kevesebben keresik meg problémáikkal. A minta közel 7%-a, 210 fő pedig kifejezetten nehezen tudja nehézségeit megbeszélni az apjával. Ez az arány pedig tovább romlik, ha nevelő szülőről van szó, amely esetben már nincs jelentősége a nemiségnek, vagy talán egy kicsit rosszabb a nevelőanyával a kapcsolat, mint a nevelőapával. Ha jobban megnézzük az alábbi ábrát, akkor kitűnik a férfiak és nők közötti különbség a problémák megbeszélése szempontjából, ami szintén a fentebb már taglalt női személyiségben, szerepekben keresendő.

12,2

1,9

14,7

6,9 4,0 0,9 1,2 3,4

51

64

37

100 52 29 39 113

253 173 118 236 577

48

282

71

17,5 13,2 3,5 7,2 17,3

18,9

8,3

17,2

17,6

%

n

6,8

547

n

210

%

Nehezen

633 534 1286 1836 1782

106

1490

196

1608

n

43,8 40,7 35,4 56,2 49,1

41,9

43,9

47,1

51,6

%

Könnyen

460 553 1942 1156 866

62

1558

98

750

n

31,8 42,2 57,5 31,8 25,9

24,5

45,9

23,5

24,1

%

Nagyon könnyen

1445 1312 3376 3267 3339

252

3394

416

3116

n

∑

186

Milyen tényező az, ami befolyásolja a fenti kapcsolatokat. Összehasonlítva a nem, az életkor, az iskolatípus, a lakóhely változókkal a természetes támogató-rendszeren belül lévő kapcsolatokkal, valójában egy változó volt, amely némileg meghatározó volt a zavaró dolgok megbeszélése során. Ez pedig a nem. A lányok vagy nehezebben tudták megbeszélni a problémáikat másokkal, vagy nem volt ezzel kapcsolatban lényeges különbség a fiúkhoz viszonyítva. Bár az apa – lánya kapcsolat sokszor különösen jó tud lenni, ugyanakkor a minta életkori periódusát tekintve a párkapcsolat, a nemiség témája meghatározó ebben az időszakban, amit pedig az azonos neműekkel könnyebb megbeszélni (kibeszélni). A deviáns magatartás kialakulása szempontjából fontos kérdés, hogy mennyire figyelnek oda a szülők a gyermekeik életformájára, kapcsolatrendszerére, a szabadidejük hasznos eltöltésére. Az alábbi táblázatban kitűnik, hogy az apák valamelyest erősebb kontrolt gyakorolnak a gyermekeik felett. Ugyan az eltérés nem jelentős az anyák gyermekeikkel kapcsolatos információihoz viszonyítva, de az arányok a felsorolt kérdéskörökben rendszerint magasabb az apák oldalán. Ez a kontroll, pedig kifejezetten érződik akkor, ha a szabadidő eltöltéséről, az iskola utáni vagy netalán esti programokról van szó. Összevetve ezt a kérdéskört a problémakezelés kérdéskörével, akkor itt az apa – anya szerepének a megváltozása tapasztalható. Talán azt is mondhatjuk, hogy az anyák a mindennapi beszélgetésekből, csevegésekből több információhoz jutnak, míg az apák valamelyest direktebb formában szereznek tudomást gyermekeik cselekedeteiről.

Édesapáddal Nevelőapáddal (vagy édesanyád barátjával, élettársával) Édesanyáddal Nevelőanyáddal (vagy édesapád barátnőjével, élettársával) Bátyáddal (bátyáiddal) Nővéreddel (nővéreiddel) Legjobb barátoddal Azonos nemű barátaiddal Ellenkező nemű barátaiddal

Megnevezés

Nagyon nehezen

6.1. táblázat: Milyen könnyen tudod megbeszélni a téged zavaró dolgokat? Mennyit tud édesapád arról, hogy …? *Milyen könynyen tudod megbeszélni a téged nagyon foglalkoztató vagy zavaró dolgokat édesapáddal? – változók közötti összefüggés Kik a barátaid? Apámmal semmit keveset sokat 93 fő 421 fő 236 fő Nehezen 12,4% 56,1% 31,5% 55 fő 651 fő 1628 fő Könnyen 2,4% 27,9% 69,8% n = 3084; hiányzó = 549 Chi-Square: 387,195; df:2; sig.: 0,000; Mire költöd el a pénzed? Apámmal semmit keveset sokat 171 fő 389 fő 183 fő Nehezen 23,0% 52,4% 24,6% 152 fő 847 fő 1317 fő Könnyen 6,6% 36,6% 56,9% n =3059; hiányzó = 574 Chi-Square: 298,086; df:2; sig.: 0,000; Hol vagy iskola után? Apámmal semmit keveset sokat 133 fő 306 fő 306 fő Nehezen 17,9% 41,1% 41,1% 121 fő 536 fő 1658 fő Könnyen 5,2% 23,2% 71,6% n = 3084; hiányzó = 549 Chi-Square: 255,953; df:2; sig.: 0,000; Hová mész este? Apámmal semmit keveset sokat 106 fő 248 fő 387 fő Nehezen 14,3% 33,5% 52,2% 116 fő 479 fő 1713 fő Könnyen 5,0% 20,8% 74,2% n = 3084; hiányzó = 549 Chi-Square: 143,751; df:2; sig.: 0,000; Mit csinálsz szabadidődben? Apámmal semmit keveset sokat 36 fő 223 fő 482 fő Nehezen 4,9% 30,1% 65,0% 62 fő 506 fő 1730 fő Könnyen 2,7% 22,0% 75,3% n = 3039; hiányzó = 594 Chi-Square: 31,406; df:2; sig.: 0,000;

6.2. táblázat

187

Mennyit tud édesapád arról, hogy …? *Milyen könynyen tudod megbeszélni a téged nagyon foglalkoztató vagy zavaró dolgokat édesanyáddal? – változók közötti összefüggés Kik a barátaid? Anyámmal semmit keveset sokat 42 fő 155 fő 107 fő Nehezen 13,8% 51,0% 35,2% 130 fő 938 fő 1738 fő Könnyen 4,6% 33,4% 61,9% n = 3110; hiányzó = 523 Chi-Square: 98,944; df:2; sig.: 0,000; Mire költöd el a pénzed? Anyámmal semmit keveset sokat 75 fő 148 fő 78 fő Nehezen 24,9% 49,2% 25,9% 279 fő 1100 fő 1417 fő Könnyen 10,0% 39,3% 50,7% n =3097; hiányzó = 536 Chi-Square: 94,094; df:2; sig.: 0,000; Hol vagy iskola után? Anyámmal semmit keveset sokat 64 fő 119 fő 118 fő Nehezen 21,3% 39,2% 39,2% 214 fő 735 fő 1847 fő Könnyen 7,7% 26,4% 66,1% n = 3097; hiányzó = 536 Chi-Square: 104,249; df:2; sig.: 0,000; Hová mész este? Anyámmal semmit keveset sokat 53 fő 97 fő 149 fő Nehezen 17,7% 32,4% 49,8% 197 fő 634 fő 1953 fő Könnyen 7,1% 22,8% 70,2% n = 3083; hiányzó = 550 Chi-Square: 64,756; df:2; sig.: 0,000; Mit csinálsz szabadidődben? Anyámmal semmit keveset sokat 69 fő 116 fő 116 fő Nehezen 22,9% 38,5% 38,5% 170 fő 1013 fő 1623 fő Könnyen 6,1% 36,3% 57,8% n = 3107; hiányzó = 526 Chi-Square: 119,056; df:2; sig.: 0,000;

1. 1,000 0,551 0,510 0,542

1,000 0,666 0,599

2.

1,000 0,616

3.

1,000

4.

27,8

4

14,2

5

%

0

10,8

1 15,9

2

188

elhagyott elemek száma = 84

33,9

3

elhagyott elemek száma = 79

16,4

2

n = 3549

7,7

1

10

20

30

40

50

41,3

3 21,1

4 10,8

5

6.2. ábra Igazságosan bánnak velünk

Megnevezés 1. Tanáraim arra ösztönöznek, hogy elmondjam a véleményemet az osztályban 2. Tanáraink igazságosan bánnak velünk 3. Ha külön segítségre van szükségem, megkapom tőlük 4. Tanáraimat érdekli, hogy milyen az egyéniségem

n = 3554

%

0

10

20

30

40

6.1. ábra Véleményt nyilváníthat

1. 2. 3. 4.

6.3. táblázat: Korrelációs mátrix

Diákként akarva akaratlanul szembekerülünk az értékeléssel, a minősítéssel. A tanárok rendelkeznek mindazokkal az eszközökkel amelyek alapján megtehetik ezt. A diákok alárendelt helyzetükből adódóan csak akkor tehetik meg ugyanezt, ha felhatalmazást kapnak erre a tanártól. Úgy tűnik (bár erős ok-okozati összefüggést nem kaptunk), hogy azok a tanulók, akik elégedettek a tanárok értékelésével, nem vagy kevésbé szoronganak, a kapcsolatuk is jó a pedagógusokkal, bátrabban nyilvánítanak véleményt és mondandójuk nyitott fülekre talál. Az 5.4. táblázatban szereplő korrelációs mátrixból is láthatjuk, hogy a válaszadóknak van egy köre, amelynek tagjai kifejezetten jó kapcsolatot ápol a tanárokkal.

Tanár-diák kapcsolat

4

5

32

14,5

%

1 12,4

2 17,7

3 37

4 23,1

5 9,8

189

Mint ahogy már korábban is taglaltam a jelen életkori szakaszban lévő fiatalok (ti. a serdülőkor) számára lényeges szerepet játszik a kortárscsoport. Ezt a csoportfunkciót pedig döntően az iskola tölti be, illetve az az osztály, amelyben nap mint nap jelen van a fiatal. A kérdőívben szereplő osztálytársi kötelékekre vonatkozóan három változó alapján a minta tagjainak többsége alapvetően elégedett azzal az osztállyal, amelyben rendszeresen és több-kevesebb intenzitással jelen van. A pozitív megítélés mellett azonban van egy 10% körüli réteg, amelynek tagjai inkább konfliktusosnak tekintik az osztálytársi kapcsolatokat és a minta közel 4%-a állítja azt, hogy az osztály tagjai nem fogadják el olyannak amilyen. Ez pedig kényszerűen kihat a kapcsolatokra, az érzelmi állapotra, a nyújtott teljesítményre.

Diák – diák kapcsolatok

Minden bizonnyal ők azok, akik rendelkeznek azokkal a kulturális mintákkal, nyelvi kódokkal, amelyek segítségével kommunikációjuk során azonos hullámhosszon vannak a tanárral, partnerként jelennek meg. Ugyanakkor a tanulók azon csoportját alkotják, akik révén sikeressé tudnak válni a pedagógusok – megtanulják a tananyagot, jól felelnek és elsajátították az elvárt és szükséges szabályokat. Mindemellett van a mintának egy 20–25%-os része, amelynek tagjai úgy érzik, hogy nem kíváncsiak a véleményükre. Nekik nem tűnik igazságosnak a rendszer, nem figyelnek rájuk, nem kapnak segítséget. A körükben található azon tanulóknak egy része is, akik egyébként szoronganak az iskolai feladatoktól. Felvetődik az a kérdés, hogy mi is okozza a szorongást: a tanulással összefüggő nehézségek, bizonytalanságok esetleg a tanár-diák kapcsolatban látens módon meghúzódó, talán nem egyszer nyíltan felszínre kerülő konfliktusok, nehézségek, vagy családon belüli problémák, érzelmi elhanyagoltság? Erre a kérdésre most nem kaphatunk választ.

elhagyott elemek száma = 84

37

n = 3549

10,2

elhagyott elemek száma = 79

6,3

n = 3554

%

0

10

10

3

20

20

2

30

30

0

40

6.4. ábra Odafigyelés az egyéniségemre

40

1

6.3. ábra Segítséget kapok

26,5%

948 fő

n = 3572 hiányzó = 61

32,0%

30,9%

1145 fő

7,8%

280 fő

1103 fő

2,7%

96 fő

688 fő

1149 fő

1251 fő

362 fő

104 fő

n = 3555 hiányzó = 78

18,9%

31,6%

34,4%

10,0%

2,9%

Osztálytársaim… …többsége kedves és segítőkész

1180 fő

1409 fő

794 fő

106 fő

64 fő

n = 3553 hiányzó = 80

33,2%

39,7%

22,3%

3,0%

1,8%

…elfogadnak olyannak, amilyen vagyok

átlag 1,67 3,46 1,78 2,80 3,25 2,87 2,40 3,71 3,55 3,99 3,24 3,05 3,38 3,00

esetszám 3590 3600 3576 3587 3599 3589 3588 3572 3555 3553 3554 3549 3544 3544

1,111 1,054 1,139

1,123

szórás 0,855 0,790 0,812 0,833 0,769 0,930 0,717 1,027 1,007 0,915

190

A 14 értékkör bevonásával elvégzett főkomponens analízis során három faktort sikerült elkülöníteni. A három főkomponens információ tartalma 53,5%. A bevont változók alkalmasságát igazoló Kaiser-Meyer-Olkin mutató értéke 0,835, a Bartlett-teszt szignifikancia értéke pedig 0,000. Az első faktorba a következő hat változó tartozik: t
Tanáraink igazságosan bánnak velünk. t
Ha külön segítségre van szükségem, megkapom tőlük.

Megnevezés 1. Nehezen barátkozom 2. Sok barátom van 3. Nehezen szoktak megkedvelni 4. A velem egyidősek körében népszerű vagyok 5. Úgy érzem, elfogadnak az emberek 6. Hogyan érzel az iskolád iránt? Szereted az iskoládat? 7. Szerinted a tanáraid hogyan értékelik az iskolai teljesítményedet? 8. Osztályom tanulói szívesen vannak együtt 9. Osztálytársaim többsége kedves és segítőkész 10. Osztálytársaim elfogadnak olyannak, amilyen vagyok 11. Tanáraim arra ösztönöznek, hogy elmondjam a véleményemet az osztályban 12. Tanáraink igazságosan bánnak velünk 13. Ha külön segítségre van szükségem, megkapom tőlük 14. Tanáraimat érdekli, hogy milyen az egyéniségem

6.4. táblázat: A főkomponens elemzésbe bevont változók

Az iskolai kapcsolatok vizsgálata során a tanár–diák, a diák–diák, a baráti kapcsolatokra vonatkozó változókat vontam be egy főkomponens analízisbe abban bízva, hogy markánsan kirajzolódnak olyan (látens) változók, amelyek szemléletesen utalnak erre az iskolai kapcsolati rendszerre.

egyáltalán nem értek egyet nem értek egyet részben egyetértek, részben nem egyetértek teljesen egyetértek

…szívesen vannak együtt

6.3. táblázat: Diák-diák kapcsolat

Faktorsúly 0,811 0,811 0,777 0,694 0,539 0,450

Értékkör

Faktorsúly 0,726 0,704 0,684 0,646 0,535

191

Számukra az osztály jelenti a közösséget, a kortárs csoportot. Talán egy kicsit még éretlenek, vagy talán mondhatnánk azt is, hogy „elvannak mint hal a vízben”.

A harmadik faktor három értékkört tartalmaz, amelyek a következők: t
Osztálytársaim többsége kedves és segítőkész t
Osztályom tanulói szívesen vannak együtt t
Osztálytársaim elfogadnak olyannak, amilyen vagyok

A velem egyidősek körében népszerű vagyok Sok barátom van Úgy érzem, elfogadnak az emberek Nehezen barátkozom Nehezen szoktak megkedvelni

6.6. táblázat: Faktor 2 – A „showman” diák

Az öt értékkör alapján ennek a faktornak a „showman” nevet adtam. A kapcsolatorientált diák, aki számára kevésbé fontos az iskola. A kapcsolatai is elsősorban az osztályon kívül találhatóak. Fontos számára, hogy mások elfogadják és sikereit, emocionális kielégülését is vélhetően a baráti – kapcsolati kör biztosítja.

A második elkülönített faktorba öt értékkör tartozik. Ezek a következők: t
A velem egyidősek körében népszerű vagyok. t
Sok barátom van. t
Úgy érzem, elfogadnak az emberek. t
Nehezen barátkozom. t
Nehezen szoktak megkedvelni.

Értékkör Tanáraink igazságosan bánnak velünk Ha külön segítségre van szükségem, megkapom tőlük Tanáraimat érdekli, hogy milyen az egyéniségem Tanáraim arra ösztönöznek, hogy elmondjam a véleményemet az osztályban Hogyan érzel az iskolád iránt? Szereted az iskoládat? Szerinted a tanáraid hogyan értékelik az iskolai teljesítményedet?

6.5. táblázat: Faktor 1 – Az eminens (önmegvalósító) diák

Az első faktorba tartozó értékkörök egy olyan diák vízióját mutatja be, aki számára fontos a teljesítmény. Az iskola olyan színtér számára, ahol otthon érzi magát. Jó a kapcsolata a tanárokkal, megkapja azokat a visszajelzéseket, ami szükséges a megfelelő önértékeléshez, az önmegvalósításhoz. Számára nem jelent szorongást, félelmet az iskola.

t
Tanáraimat érdekli, hogy milyen az egyéniségem. t
Tanáraim arra ösztönöznek, hogy elmondjam a véleményemet az osztályban. t
Hogyan érzel az iskolád iránt? Szereted az iskoládat? t
Szerinted a tanáraid hogyan értékelik az iskolai teljesítményedet?

Faktorsúly 0,827 0,820 0,724

34,1

93,8

30,8

84,0

1210

3330

1089

2986

%

65,2 55,1

2321 1958

n

Nem jellemző

461

1879

143

1749

1040 1435

n

13,0

53,1

4,0

49,3

29,2 40,4

%

Kissé jellemző

107

572

76

586

198 161

n

3,0

16,2

2,2

16,5

5,6 4,5

%

Nagyon jellemző

3553

3540

3549

3545

3559 3554

n

∑

192

Az ún. kemény változók összevetése során azt tapasztaltam, hogy a könnyen káromkodom, trágár szavakat használok, valamint a szívesebben választom a nálam idősebb fiatalok társaságát változók esetében nem találtam különbséget az érettségit adó középiskola és a szakképző iskola között. A többi esetben egy maximum 10–15%-os különbség volt megfigyelhető, ami a szakiskolába járó tanulók negatívabb magatartására utalt. A főkomponens elemzés során kapott három faktorral való összevetés során lényeges kapcsolatot nem tapasztaltam. Ugyanakkor gyenge szignifikáns negatív ok-okozati összefüggés kimutatható volt az eminens névre keresztelt egy faktor és a vizsgált negatív viselkedésformák között.

Könnyen keveredem rossz társaságba Gyakran füllentek vagy csalok Szívesebben választom a nálam idősebb fiatalok társaságát Előfordul, hogy otthonról vagy máshonnan lopok Könnyen káromkodom, trágár szavakat használok Lógok, kerülöm az iskolát

Megnevezés

6.8. táblázat: Milyen könnyen tudod megbeszélni a téged zavaró dolgokat?

Az élethelyzetet minősítő tízfokozatú skála és a jelen változó („showman” (2.) faktora) között szignifikáns ok-okozati összefüggés mutatható ki. Ebből arra következtethetünk, hogy a jelen faktorral jellemezhető csoport jobb anyagi körülmények közül, magasabb társadalmi státusszal rendelkező családokból származnak. Ez a helyzet pedig mindenképp kellő biztonságot nyújt ahhoz, hogy feszültségek nélkül, vidáman tudják élni az életet, nyitottabbak, felszabadultabbak legyenek. Az eminens diákok körében (1. faktor) is tapasztalható egy magasabb színvonalú életminőség, de ott feltehetően a szülői háttérből, elvárásokból adódóan egy erősebb teljesítmény orientáció jelenik meg. A direkt formában feltett deviáns magatartásformákra, deviáns kapcsolatokra történő rákérdezés során az alábbi válaszokat kaptuk:

Értékkör Osztálytársaim többsége kedves és segítőkész Osztályom tanulói szívesen vannak együtt Osztálytársaim elfogadnak olyannak, amilyen vagyok

6.7. táblázat: Faktor 3 – Az „osztálytárs” diák

Gyakoriság 2324 273 186 814

Százalék 64,6 7,6 5,2 22,6

193

Kicsit színesíti a kapott eredményt és elgondolkodtató, hogy a megkérdezettek 44,1%-a adta azt a választ, hogy a barátainak a többsége, míg csak 5,8% jelezte azt, hogy egy barátja sem dohányzik. Vagyis én nem, de a barátaim igen?

n = 3597 elhagyott elemek száma = 36

Megnevezés Nem dohányzom Ritkábban, mint hetente Hetente legalább egyszer, de nem mindennap Naponta

6.9. táblázat: Jelenleg milyen gyakran dohányzol?

Dohányzás A legális és gyakorlatilag bárhol, bármikor hozzáférhető drog, a cigaretta kipróbálását a megkérdezettek 70%-a jelezte, ugyanakkor a minta 64,6%-a válaszolta azt, hogy nem dohányzik. A rendszeres, napi dohányzók aránya 22,6%. A többi esetben (12,8%) ritka, eseti jellegű a cigarettázás.

Legális droghasználat

Az eddig leírtak alapján kezd kirajzolódni a több mint 3600 válaszadó közül egy olyan kör, amely élethelyzetét tekintve számtalan problémát hordoz magával: konfliktusos családi kapcsolatok, problémás iskolai viszonyok (szülő – gyerek, tanár – diák, diák – diák). Természetesen azt nem mondhatjuk, hogy minden nehéz élethelyzettel szorosan összefügg egy deviáns magatartásforma. Ugyanakkor általános tapasztalat az, hogy az elhidegült családi kapcsolatok, a konfliktusos szülő – gyerek kapcsolat, a meleg, befogadó családi környezet a fiatal menekülését, minél hamarabbi leválását jelenti a családból nemegyszer a bűnözői szubkultúrák világába. Tehát mivel nem lehet szorosan összekapcsolni az anyagi jólét és a deviáns cselekedetek kiváltódását, ezért nehéz szoros megtalálni azokat a mutatókat, amelylyel egyértelműen beazonosíthatunk deviáns csoportokat. Jelen vizsgálatunkban sokkal inkább arról kaphatunk képet, hogy a felnőtté válás folyamatában hogyan jelennek meg a legális és illegális szerek fogyasztásához mint deviáns viselkedésformákhoz kapcsolódó válaszadói attitűdök. Feltételezem, hogy az adatok elemzése során a legális drogok használata általánosan megjelenik a minta tagjai körében, illetve inkább eseti jellegű, úgynevezett „diszkó drogok” és könnyebben hozzáférhető (speed, ecstasy, marihuána, LSD) drogok fogyasztásáról szerzünk információkat. A meglévő helyi tapasztalatokra, fókuszcsoportos információkra építve feltételezhetem, hogy a drágább (ópium, heroin, kokain), talán nehezebben beszerezhető, kialakult szubkultúrákhoz köthető illegális drogok fogyasztására utaló adatok csak nyomokban jelennek meg. Azt gondolom, hogy a ragasztók, oldószerek használata (szipuzás), a ma már nehezebben hozzáférhető máktea (csája) vagy gyógyszerek szedése inkább utal egy alakuló, működő deviáns csoportra, mint az eseti jellegű szerfogyasztásra.

Drogfogyasztás – mint a deviáns magatartás egyik fiatalkori megnyilvánulási formája

Min. 1 1 1 1 1 1

N 3585 3572

3575

3571 3565 3576

4 4 4

4

Max. 4 4

3,28 3,48 3,28

3,08

Átlag 3,06 3,28

0,908 0,840 0,934

0,936

Szórás 1,027 0,912

194

Alkoholos üdítők (pl.: Bacardi Breezer, Smash)

Röviditalok vagy rumos kóla vagy gin tonikkal vagy vodka naranccsal

Bor vagy boros kóla vagy pezsgő

Sör

6.11. táblázat: Leíró statisztika

Hetente

581 fő 16,2% 559 fő 15,6% 674 fő 18,8% 395 fő 11,1%

Naponta

118 fő 3,3% 77 fő 2,1% 79 fő 2,2% 86 fő 2,4%

247 fő 6,9% 456 fő 12,8% 505 fő 14,1% 464 fő 13,0%

Havonta 929 fő 25,9% 1412 fő 39,5% 1004 fő 28,1% 1144 fő 32,0%

Ritkán 1710 fő 47,7% 1069 fő 29,9% 1314 fő 36,8% 1482 fő 41,5%

Soha

A megkérdezettek több mint fele fogyaszt valamilyen alkoholt. Ha megnézzük az alábbi táblázat sorait, akkor a bor, boros kóla, pezsgő kombinációja esetén kaptuk azt a választ, hogy soha. A ritkán történő alkoholfogyasztás leggyakoribb „befutója” is ez a termékkör. A másik viszonylag széles körben fogyasztott és a heti, illetve havi fogyasztási gyakoriságát tekintve dobogós helyen van az égetett szeszek köre. Ez összhangban van azzal az országos statisztikával is, amely szerint Magyarország az égetett szeszfogyasztásban az európai élmezőnyben helyezkedik el. A sör fogyasztásának napi gyakorisága kiemelkedő és ha a megkérdezett korcsoportot tekintjük, akkor talán elgondolkodtató (talán meg is kérdőjelezhető) ez az esetszám.

Sör Bor vagy boros kóla vagy pezsgő Röviditalok (pl. konyak, whisky, vodka, pálinka) vagy rumos kóla vagy gin tonikkal vagy vodka naranccsal Alkoholos üdítők (pl. Bacardi Breezer, Smash) Édes likőr Más alkoholos italok

6.10. táblázat: Leíró statisztika

Alkoholfogyasztás Az európai országok jelentős részében kaphatók mindazok az alkoholfajták, amelyek gyakorlatilag a „beetetés”, az alkoholra szoktatás szerepét töltik be. Ebbe a körbe tartoznak az édes likőrök és az alkohol tartalmú üdítőitalok. Az alábbi táblázat magas átlagértékeit tekintve és az ahhoz kapcsolódó alacsony szórásértékeket, akkor láthatjuk, hogy a válaszadói korosztálynak megfelelően magas az ízesített alacsony alkoholtartalmú italoknak a fogyasztása (a fogyasztási gyakoriságtól most eltekintek és csak annak tényét hangsúlyozom).

Az egyes összefüggéseket elemezve azt az eredményt kaptam, hogy a lányok valamivel kevesebben dohányoznak mint a fiúk. Továbbá az életkorhoz kapcsolódóan, valamint az 1. faktor „eminens” diákjai esetében kaptam egy szignifikáns negatív korrelációt, vagyis az eminensek körében alacsonyabba a nikotin iránti függőség. Önbevallás alapján a rendszeres, napi szinten dohányzók mintán belüli aránya 24% körül mozog. 216 fő 6,0% 451 fő 12,6%

59 fő 1,7% 76 fő 2,1%

292 fő 6,2% 334 fő 9,3%

Havonta

Ritkán 1164 fő 32,6% 1161 fő 32,5%

Soha 1834 fő 51,5% 1554 fő 43,5%

15%

40%

n = 3597 elhagyott elemek száma = 36

több mint 10

4–10-szer

2–3-szor

egyszer

nem

195

Arra a kérdésre, hogy a minta tagjai „az elmúlt 12 hónapban hány alkalommal ittál alkoholt?” – a megkérdezettek 21%-a mondta azt, hogy soha. Itt kaphatunk választ a fentebb feltett kérdésünkre. Már az alkoholfajták fogyasztásának elutasításánál kezdett kirajzolódni egy 800–1000 fő körüli, úgynevezett abszcinens kör. Az elmúlt év alkoholfogyasztására vonatkozó kérdésnél kopott 755 fős fogyasztás elutasítás összhangban van ezzel.

19%

9%

17%

6.3. ábra: Ittál-e már valaha annyi alkoholt, hogy be is rúgtál?

Az összefüggéseket elemezve a sör esetében jelent meg egy egyértelmű férfidominancia. A női nem részéről ebben az esetben volt egy határozottabb és látható elutasítás egy bizonyos alkoholfajtára vonatkozóan. A másik érdekessége az összevetésnek az volt, hogy aki sört iszik, az mindent iszik. Továbbá igaznak tűnik az is, hogy a soha nem ivók következetesen elutasító választ adtak és ezek a választások alapvetően nem az alkoholfajtáktól függtek. Hogy mekkora ez a válaszadói kör? A fenti ábra alapján itt most csak tippelni lehetne, de egy későbbi kérdés majd segít. A dohányzáshoz hasonlóan jelen esetben is megjelent egy szignifikáns, de gyenge korreláció az alkoholfogyasztás és az „eminens” 1. faktor között a ritka, illetve elutasító magatartásra utalva. Magas válaszadási hajlandóság mellett a minta 60%-a jelezte, hogy legalább már egyszer berúgott életében, vagyis körülbelül 2200 megkérdezett adta ezt a választ.

Más alkoholos italok

Édes likőr

Hetente

Naponta

Gyakoriság 755 813 483 414 442 263 391

Százalék 21,2 22,8 13,6 11,6 12,4 7,4 11,0

196

Mára az illegális drogfogyasztás a társadalom általános problémájává vált. Az egyes időszakok aktuális politikai, gazdasági problémái rendszerint háttérbe szorítják ezt a kérdést, míg kiegyensúlyozottabb időszakokban, nemegyszer aktuális téma híján egy-egy tragikus eseményhez kötődően újra a média és a közbeszéd témájává válik. Talán még nagyobb hangsúllyal jelenik meg az illegális drogfogyasztás kérdésköre a nyílt társadalomban, ha abból politikai tőkét lehet kovácsolni. Ugyanakkor az illegális drogok kereskedelme, használata jelen van a mindennapi életünkben. Illegitim jellegéből adódóan mindenféle nyilvánosságtól mentesen zajlik folyamatos terjesztése, megcélozva elsősorban az új dolgokra, a különlegességekre nyitottabb, a vagányak, az exhibicionalizmusra hajlamosabbak vagy akár az elesettebbek, az értékzavarokkal, beilleszkedési problémákkal küszködő, családból menekülők, el- és befogadásra váró fiatalok körét. Sokszor ugyanilyen csendben mennek tönkre családok, emberi kapcsolatok a drogfüggőség következtében. Közép-európai kultúránkban nincs kiforrott gyakorlat, társadalmi tapasztalat ennek a speciális problémának a kezelésére. A drogambulanciák, drog-rehabilitációs központok alacsony kliensforgalma is ezt jelzi – (vagy lehet, hogy szükség lennem megfelelő minőségbiztosításra?). Sokszor az ellátórendszerek, a jogszabályok nem megfelelő ismeretéből, esetleg a nem megfelelő jogszabályokból (ellátórendszerből) adódóan maradnak el a szükséges kezelések és mélyülnek el, válnak tartóssá a problémák. A drogfogyasztás mint deviáns probléma mögött természetesen meghúzódnak a társadalom működésének a zavarai és megnyilvánulnak benne a család mint alapvető szociális színtér funkcionális problémái.

Illegális szerhasználat

Az elmúlt év alkoholfogyasztási gyakoriságával talán összhangban van az a mutatószám, ami arról szól, hogy (a torz válaszadásokra is tekintettel) a megkérdezettek több mint 25%-a részegedett le legalább egy alkalommal. Természetesen a lerészegedés gyakorisága is összhangban van az alkoholfogyasztás gyakoriságával. Úgy tűnik, hogy a legális drogok használatának körében egy általánosan elfogadott viselkedésforma az alkoholfogyasztás. A kultúránk szerves része és úgy tűnik, hogy nem is várható változás ezen a területen.

n = 3561 elhagyott elemek száma = 72

Megnevezés Soha 1–2-szer 3–5-ször 6–9-szer 10–19-szer 20–39-szer 40-szer vagy többször

6.12. táblázat: Az elmúlt 12 hónapban hány alkalommal ittál alkoholt?

A szórást tekintve azonban elég széles volt a paletta. Egyedül a 20–29-szer meghatározott kategóriában került a válaszadók aránya 10% alá.

94,9 96,4 95,6 98,2 95,1 98,1 97,3 98,6 97,9 89,3 95,8

3454 3421 3512 3405 3500 3474 3514 3494 3178 3480

91,1

3240 3373

87,5

3124

Nem fő %

128 159 66 174 67 97 50 75 380 87

183

315

448

Igen fő %

3,6 4,4 1,8 4,9 1,9 2,7 1,4 2,1 10,7 2,4

5,1

8,9

12,5

3582 3580 3578 3580 3567 3571 3563 3562 3558 3567

3556

3555

3572

51 53 55 53 66 62 70 64 75 66

77

78

61

Összesen n -n

197

37 A minta leírásában is szereplő „beépített” anyag, a baltok fantázianévre hallgató nem létező szerre adott relatíve magas válaszadási arányból kiindulva

A marihuána fogyasztására külön feltett kérdés is visszaigazolta a fenti adatokat. Ugyan az arányok egy kicsit módosultak, de még így is 3% felett vannak a kipróbálók és az elmúlt 12 hónapban füvet szívók aránya.

1. Fogyasztottál-e marihuánát, hasist (füvet, füves cigit, zöldet, dzsangát, spanglit) életedben? 2. Fogyasztottál-e marihuánát, hasist (füvet, füves cigit, zöldet, dzsangát, spanglit) elmúlt 12 hónapban? 3. Fogyasztottál-e marihuánát, hasist (füvet, füves cigit, zöldet, dzsangát, spanglit) elmúlt 30 napban? 4. Ecstasy, MDMA (diszkó tabletta) 5. Gyorsító (speed, spuri) 6. Heroin vagy ópium (hernyó, máktea, máktej) 7. Gyógyszer, hogy feldobjon 8. Kokain (koko, crack) 9. Ragasztó, oldószer (szipuzás) 10. Baltok 11. LSD (bélyeg, lecsó, utazás) 12. Alkohol és gyógyszer együtt 13. Mágikus gomba, növényi drogok

Megnevezés

6.13. táblázat: Használtál-e már életedben egyet vagy többet a következő anyagokból?

A prevencióra, a veszélyeztetett korosztály, a családok felkészítésére pedig (a fentebb taglalt aktualitásoknak megfelelően) vagy van pénz vagy nincs. Addig, amíg a legális drogok fogyasztásáról naprakész információink vannak és szembesülhetünk annak kirívó nagyságával, addig az illegális szerek jelenlétéről, a „fogyasztói igényekről” csak korlátozott információink vannak, illetve matematikai, statisztikai becslések álnak rendelkezésre. Az persze nyilvánvaló, hogy a terjesztés és a fogyasztás undergrund jellegéből adódóan nincsenek hiteles információink. Ha nem állnak rendelkezésre megfelelő statisztikai adatok, akkor célszerű megkérdezni egy-egy érintett társadalmi csoportot. Jelen kutatás alapján az illegális szerhasználók száma a fentebb taglalt két legális drogfogyasztási körhöz viszonyítva jóval szűkebb, de annyira nem szűk, hogy ne kellene vele foglalkozni. Az olcsóbb, a könnyebben elérhető, az eseti fogyasztásra használt szerek fogyasztása egyértelműen kimutatható. Ha csak a 3% feletti használatot vesszük figyelembe37, akkor is látható a marihuána egyszeri vagy akár rendszeresebb fogyasztása, de jelen vannak az ún. diszkó drogok is. A marihuána használata mellett hasonlóan magas az alkohol gyógyszer kombinációja.

n 3124 269 60 33 25 11 49 n = 3572

Életedben

% 87,5 7,5 1,7 0,9 0,7 0,3 1,4

n % 3240 91,1 175 4,9 53 1,5 24 0,7 21 0,6 7 0,2 36 1,0 n = 3555

12 hó n % 3373 94,9 86 2,4 27 0,8 16 0,4 11 0,3 6 0,2 36 1,0 n = 3556

30 nap

13%

11%

198

elhagyott elemek száma = 50

n = 3583

7%

10%

14%

20%

soha <11 éves 12 éves 13 éves 14 éves 15 éves >16 éves

25%

6.4. ábra Valamilyen alkoholt ittál

elhagyott elemek száma = 59

n = 3574

2% 1%

5%

15%

18%

6.5. ábra Részeg lettél

42% soha <11 éves 12 éves 13 éves 14 éves 15 éves >16 éves

17%

Az ok-okozati összefüggéseket vizsgálva a legális szerekhez hasonlóan a lányok és az 1. faktor eminens diákjai mutatnak némi elutasító magatartást megfelelő szignifikancia érték mellett. Megállapítható továbbá, hogy az életkor emelkedésével nagyobb valószínűséggel válik valaki kipróbálóvá. Az iskolatípus és a lakóhely változók nem jelentek meg szerhasználatot befolyásoló tényezőként. Ez ugyanakkor azt is jelentheti, hogy a terjesztők kellő alapossággal lefedtek egy adott területet. Ebben az esetben pedig sokkal inkább a egyéni motiváltság számít a szerhasználattal összefüggésben (a szerhez úgyis hozzá férhet). Ennek alapján úgy tűnik, hogy ma már nem mondhatjuk el hogy a kisebb településeken élők védettebbek lennének. Számtalan dolog van az életben, amit nem árt korán elkezdeni (lásd pl.: idegennyelv tanulás), de a drogok fogyasztása nem tartozik ebbe a körben. A kapott kép azonban kellően szomorú (amit a kósza módon megjelenő napi hírek is vissza-vissza igazolnak). Miről is van szó?

Soha 1–2-szer 3–5-ször 6–9-szer 10–19-szer 20–39-szer 40-szer vagy többször

Megnevezés

6.14. táblázat: Fogyasztottál-e marihuánát, hasist (füvet, füves cigit, zöldet, dzsangát, spanglit) elmúlt…?

8% 7%

0% 1%

elhagyott elemek száma = 69

n = 3564

2% 1% 1% 0%

35%

soha <11 éves 12 éves 13 éves 14 éves 15 éves >16 éves

95%

soha <11 éves 12 éves 13 éves 14 éves 15 éves >16 éves

8%

6.8. ábra: Más drogot fogyasztottam

elhagyott elemek száma = 78

n = 3555

12%

17%

13%

0% 0% 1%

elhagyott elemek száma = 59

n = 3574

4% 2% 1%

soha <11 éves 12 éves 13 éves 14 éves 15 éves >16 éves

199

92%

6.6. ábra Végig szívtad az első szál cigarettát 6.7. ábra Marihuánát, hasist fogyasztottál

200

Szóval láthatjuk, hogy a legális drogok bűvkörébe hamar bekerülünk. Megvannak mindazok a családi, társadalmi mintázatok, amelyek a szocializációnk szerves részévé teszik ezeknek a szereknek a kipróbálását, a hatásuknak az átélését. Ráadásul a felnőtté (a férfivé, a nővé) válás folyamatának is egyfajta szimbólumai. A szerek, a szükséges eszközök birtoklása mint fétisek jelennek meg az ember életében. Sokszor azt hisszük, hogy vagyunk valakik, ha rendelkezünk, birtokolunk tiltott (féllegális) tárgyakat, eszközöket. Mindenképp elgondolkodtató, hogy a diákok 1/3-a él megváltozott (egyszülős, nevelőszülős) családformában, ami gyakoribb konfliktusokhoz, szerepzavarokhoz vezethet, illetve megnövelheti a kortárscsoportok, esetleg a befogadó deviáns szubkultúrák jelentőségét. Mindazonáltal a családon keresztül a társadalom sérül, ha ez elhatalmasodik és gyilkos kórként terjed tovább. Ha nem is alakul ki egy masszív, relatíve széles illegális szerhasználói kör, az nagy valószínűséggel megállapítható, hogy már ebben az életkori szakaszban találkozhatunk az alkoholfogyasztását nyíltan vállaló és annak gyakoriságát sem leplező válaszadói körrel. A szerek használatával kapcsolatban valójában nem is az a kérdés, hogy milyen rendszeresen – rendszertelenül, sokat – keveset fogyaszt, legális – illegális szert használ, hanem az, hogy kialakul egy attitűd a szerekkel kapcsolatban és az nem feltétlenül elutasító. Ha csak azt nézzük, hogy a baráti körben milyen természetesen vannak jelen ezek a drogok – „még ha én nem is használom” (???) – látható, hogy megvan az elfogadása, ha úgy tetszik a létjogosultsága az adott közösségben. Úgy tűnik, hogy szembesülnek a problémával, de önmagukat többségben kívül helyezik a problémán. Ez némi megfelelni akarást tükröz a nem eminens diákok körén kívül, bár ebben az esetben egyfajta inkongruenciát érzékelhetünk. Ráadásul azt is szem előtt kell tartani, hogy abban a biológiai és pszicho-szociális időszakban, amelyben a válaszadók életkoruk alapján most tartózkodnak, az azt is előre vetíti, hogy az alkohol és a dohányzás lassan kialakuló következményei miatt – a mai helyzethez hasonlóan – továbbra is biztosított az egészségügyi ellátórendszer betegköre.

Összegzés

201

38 Benchmarking Regional Health management II (BEN RHM II) Final report 2007. www.ben.nrw.de

Jelen munkánkban az Európai Unió által támogatott BENII projektben38 alkalmazott definíciót követjük. Ebben a 15 ország 19 régióját magába foglaló projektben magyarországi megyék is részt vettek és így alkalmuk volt a módszert kipróbálni. A BEN II projekt egyik tapasztalata az volt, hogy nemcsak a különböző országok között, hanem egy országon belül is jelentős különbségek lehetnek az egészségügyi rendszerek irányításában, szervezésében, működtetésében, még akkor is, ha a jogszabályi háttér és finanszírozás azonos. A benchmarking folyamat alapvető feltétele, hogy legyenek mérőszámok, melyek megfelelő minőségűek, gyűjthetők, elérhetők, összehasonlíthatók. Egy szervezet, intézmény, ellátási rendszer nem menedzselhető, ha nem tudunk mérni.

A benchmarking alapfilozófiája, hogy a legjobb szolgáltatók tevékenysége is javítható és a kevésbé jó végeredmény mögött is lehetnek kiemelkedő részeredmények. Lényege, hogy mindenkinek esélye van a továbbfejlődére, hiszen a legjobbak is tanulhatnak az adott pillanatban gyengébben teljesítőktől – az egész „termelési” folyamatban lehetnek náluk is kiváló elemek, még ha összességében a teljesítményük el is marad a legjobbakénál – a kevésbé jók pedig egyre jobbakká válnak. Ez a kölcsönös tanulás és folyamatos fejlődés teszi értékessé a módszert. A hazai gyakorlatban is megjelenő módszerrel kapcsolatban többféle definíció is fellelhető: Definíciók az ide vonatkozó szakirodalomból: t
A saját cégünknél alkalmazott megoldásoknál lényegesen jobb megoldások folyamatos keresése, és e megoldások bevezetése a versenyképesség javítása érdekében (Pálfalvi József: A benchmarking módszerről) t
Folyamatos szintfejlesztés – mit kell tennünk ahhoz, hogy szintmutatóink javuljanak, tehát a piachoz való alkalmazkodási vagy adaptációs képességünk jobb legyen. t
A legjobb teljesítmény eléréséhez vezető legjobb gyakorlat folytonos, szisztematikus felkutatása és alkalmazása (Pantall, 2001) t
Hatékony minőségfejlesztési eszköz a legjobb gyakorlat biztosítása és a teljesítmény javítása érdekében t
A benchmarking sohasem végpont, hanem folyamatos fejlődés alapja – része egy átfogó fejlesztési stratégiának t
A legjobbnál is jobbá válni t
Folyamatorientált, a legjobbhoz mér – de mindenki fejlődhet

Módszer

Drogprobléma ellátórendszerének benchmarkingja

202

Vizsgálatunk funkcionális benchmarkingnak tekinthető, hiszen hasonló feladatokat ellátó, hasonló problémákat kezelő rendszerek összehasonlítását, értékelését és fejlesztését céloztuk meg. A Pieró és munkatársai által megfogalmazott gyors helyzetfelmérés adaptációja valamint a benchmarking technika a BEN II nemzetközi projekt keretében eddig 3 népegészségügyi területen került alkalmazásra: emlőrák szűrés, kanyaró megelőzés és a diabétesz szűrés és kezelés. Az egyes témák az egészségügyi management különböző megközelítése szerint került kiválasztásra, így az első esetében a szűrés, másodiknál a prevenció, míg a harmadik területen az ellátás került a fókuszba. A gyors helyzetfelméréshez készített kerettábla, melyet Pireóék arany standardoknak hívtak (mi követjük a BEN projektben alkalmazott elnevezést) s ezek azok a beavatkozások, politikák, melyeket a szakirodalom és a szakemberek tapasztalatik alapján hatékonynak és megvalósíthatónak tartanak. Ezek az aranystandardok vagy referenciák segítenek az érintett népegészségügyi beavatkozások elemzésében, összehasonlításában és felbecsülésében. A kerettábla 4×3-as formában készült, vertikálisan az egyes oszlopok a beavatkozások különböző szintjeit reprezentálják: egyéni, közvetlen környezeti, külső környezeti és társadalmi szintet. Horizontálisan a probléma/betegség időbeni alakulását/az állapot súlyosbodását vették figyelembe. A BEN II projektben kidolgozott referencia kerettábla struktúráját tekintve némileg eltér az eredetitől, a jobb alkalmazhatóság érdekében 3 oszlopot alakítottak ki, az egyéni–közvetlen környezeti, lakossági–közösségi, szociális–társadalmi rendszer – törvényhozás – szakmai beavatkozás. A negyedik oszlopban kerültek az általános célok, stratégiai pontok ill. indikátorok. Ez az oszlop azonban nem került összevetésre a különböző partnerek között. A BEN-projekt szakmai vezetői úgy vélték, a kerettábla ebben a formában sokszínűbb és könnyebben kezelhető. Az általunk vizsgált drogügyi ellátási rendszer keretében a referencia kerettábla kialakításánál szembesültünk azzal a helyzettel, hogy nagyon nehéz a kereteket feltölteni, Nincsenek ugyanis minden területen egységes ellátási standardok, hiányoznak sok esetben a megfelelő értékelésen alapuló evidenciák ill. a probléma sajátossága miatt a sokszínű kliens igényekhez sokszínű ellátási paletta jön létre, melyeknél a hatékonyság vagy sikeresség tekintetében nincs elég bizonyíték. Még egy nehézség vethető fel ill. vehető figyelembe a referencia kerettábla kialakításánál, hogy az ajánlások, referenciák változhatnak, tehát a vizsgálat ideje a különböző gyakorlatok összevetésénél, értékelésénél fontos szempont és korlátozott. A benchmarking módszer, mint a szervezeti gyakorlat összevetése a legjobb gyakorlattal alkalmazásának előnyei: t
A legjobb gyakorlatok bevezetésével jobbak lehetünk, mint a most legjobbak t
Rövidebb tanulási idő t
Elkerülhetők mások hibái t
Fejlesztési költségek csökkennek

Az általunk is alkalmazott benchmarking módszer definíciója: t
Teljesítmények rendszeres összehasonlítása a legjobbakkal t
A különbségek – hátrányok meghatározása t
Új megközelítések keresése t
Fejlesztések megvalósítása t
A fejlődés monitorozása és az eredmények újra értékelése t
A benchmarking erősíti azoknak a körülményeknek és folyamatoknak a megtanulását, amelyek a kiváló teljesítmények mögött állnak.

&WJEFODF
CBTFE
QPMJ cies and interventions: Reference Frameworks

Tracer: t
.FBTMFT t
#SFBTU
$BODFS t
%JBCFUFT

Identification of )FBMUI
1FSGPS mance Indicators

*OEFQUI
*OUFSWJFXT $PMMFDUJPO
PG 4UBUJTUJDBM
%BUB
)1*T
BOE
$MVTUFST



#FODINBSLJOH 3BQJE
"QQSBJTBM
Identification of Good 1SBDUJDFT
JO
DMVTUFST


203

A drogprobléma megoldásában szerepet játszó intézményi rendszer „ideálképének” azaz a referencia kerettábla elkészítése során a drogkarrier állomásait ill. az idő dimenzióra épülő beavatkozási módokat vettük figyelembe, min t függőleges tengelyt. Horizontálisan a célcsoportokat tekintve az egyes beavatkozási módokhoz beavatkozási szinteket rendeltünk (l. alábbi ábrát) – ezek egyéni szint, közvetlen környezet, közösség és infrastruktúra, szociális rendszerek, törvényhozás. Elvárásaink szerint a kerettábla elkészítésével segítjük a minőségfejlesztési folyamatokat és az ellátó rendszer struktúrájának teljessé tételét a hatékony és megvalósítható „jó” gya-

Regional Health Systems

Construction of ganigraph

Ben RHM II Rough overview of Methodlogy-módszer

t
Ráirányítja a figyelmet a folyamatos fejlődésre t
Elkerülhető a kerék újra feltalálása t
Megerősíti a jó gyakorlatokat és elismerést ad azoknak, akik abban dolgoztak t
Hatékonyabb forráskihasználás A mérőszámok összehasonlító elemzése során meghatározzuk a hátrányt/lemaradást, a befolyásoló tényezőket. Fontos feltétel az összehasonlíthatóság biztosítása. A benchmarking természetesen nem egy egyszeri akció (ha csak erre van motiváltságunk vagy lehetőségünk, inkább bele se vágjunk), hanem a trendek értékelésén alapuló folyamatos fejlesztési tevékenység. Kulcsfontosságú a teljesítmények mérése, a szükséges siker- vagy teljesítmény indikátorok kiválasztása, ezek begyűjtése, elemzése. A benchmarking tervezésénél a nemzetközi példa gyakorlatára épülve, alakítottuk ki az egyes folyamatokat és tevékenységeket – időnként előreszaladva majd hátralépve. A BEN II szerint a referencia kerettábla vagyis az ideális ellátási rendszer megfogalmazása és a siker-indikátorok kidolgozása után kerülhet sor a jelenlegi rendszer áttekintésére. Benchmark – összehasonlítási referencia pontnak az ideálisnak tekintett elemeket vettük. Célkitűzéseket, fejlesztési terveket részben a referencia keretre alapozva, részben a hazai és nemzetközi szabályozásokat követve fogalmaztunk meg.

Egyéni szint

Közvetlen környezet

Közösség és infrastruktúra

Beavatkozási szint

204

39 Problémás kábítószerfogyasztás kulcsindikátor EMCDDA útmutató 2004 (www.drogfokuszpont.hu)

A harmadik dimenziót, melyet Piero és munkatársai ajánlanak, vagyis az esélyegyenlőséget külön most nem vizsgáltuk. A jelenlegi intézményi struktúra bár a határ mindkét oldalán létrejött, kapacitásában, hatékonyságában további fejlesztésekre szorul. A fejlesztési irányok meghatározásához, a szükséges lépések (bővítés, új szolgáltatások stb.) megtételéhez ismerni kell a nemzetközi tapasztalatok, szakértői ajánlások alapján lehetséges legmegfelelőbb rendszer sajátosságait valamint a helyi adottságokat. A drog-probléma kezelés tekintetében ilyen program még nem folyt, ezért nehéz a más területeken alkalmazott módszer adaptálása. Tekintettel arra, hogy a drog-probléma az egész társadalmat érinti, kezelésében, megoldási módjaiban érinti az egészségügyi, szociális, foglalkoztatási, munkaerőpiaci, oktatási, civil támogató és egyéb szektorokat – e sokszínű, komplex rendszer teljes áttekintése helyett kiválasztottuk a problémás drogfogyasztók ellátását. Az elkészített referencia kerettábla tehát erre a fogyasztói körre koncentrál. Problémás drogfogyasztónak tekintettük azokat az illegális szerfogyasztókat, akik intravénás kábítószerfogyasztók, vagy régóta/rendszeres ópiát, kokain, amfetamin fogyasztók. (Problémás kábítószerfogyasztás kulcsindikátor EMCDDA útmutató 200439) A Nemzeti Drogfókuszpont jelentésében alkalmazott definíciót követtük, mely megegyezik az Európai Drogmonitorozó Központ által megadott meghatározással. (http://www. drogfokuszpont.hu/) A drogfogyasztás rejtőzködő tevékenység, a drogfogyasztók létszámára csak becslések vannak. A problémás drogfogyasztás kulcsindikátora tulajdonképpen egy

idő

Harmadlagos megelőzés

Másodlagos megelőzés

Egészségfejlesztés/ elsődleges megelőzés

Beavatkozási szintek

esélyegyenlőség

Az általunk kialakított referencia kerettábla struktúrája:

korlatok számbavételével. Itt sem hagyható figyelmen kívül az ellátási rendszert körülölelő kultúra, társadalmi–gazdasági környezet.

Rejtett népesség (fő) 21 404 7 890 5 238 7 410

Problémás fogyasztók teljes száma (fő) 24 171 9 159 9 462 7 683

2481,7 1296,4 1413,8 5335,3

Standard szórás

Konfidencia intervallum 19 307–29 0,35 6 618–11 700 6 691–12233 –2 774–18 140

205

A külföldi példák (BEN II project valamint szakmai anyagok, útmutatók) alapján kialakított kutatási terv megvalósításakor több nehézséggel találtuk szembe magunkat. Ezek közül kettő okozott jelentős akadályt, egyrészt nem sikerült az ellátási folyamatábrát megalkotni (az ellátást végző intézményektől beszerezni), másrészt valódi sikerkritériumokat gyűjteni. A román drogügyi ellátórendszer most alakul, struktúrája, tevékenysége, működése központilag meghatározott irányelvekre, utasításokra épül. Működését jelenleg felépítésében vizsgálhatjuk, „sikerességét” néhány évi működés után lehet majd igazából értékelni, összehasonlítani a hazai rendszerekkel. A magyarországi partnereknél viszont sikerült az ellátást a benchmarking módszer alkalmazásával értékelni. A drogprobléma kezelésére kialakított ellátási rendszerek beágyazódnak a nemzetközi/európai uniós, nemzeti és regionális ill. he-

A román REITOX 2005 évi jelentése szerint (EMCDDA országjelentései) a fiatalok körében életprevalencia tekintetében legszélesebb körben a marihuána fogyasztása jelenik meg (2,5%) kisebb arányban az altatószerek, heroin (0,4%), extasy (0,3%) a kokain 0,2%-ban. Külön vizsgálták speciális csoportban a drogfogyasztást és módját. Prostituáltak körében 11%-ban jelenik meg a heroin fogyasztás, közülük 42% intravénásan osztott tűvel fogyasztja. A problémás fogyasztók számának becslésére 2 esetben történt kutatás 2003-ban és 2004-ben, a fogás-újraelfogás módszerével. A gyors helyzetbecsléshez tűcsere központokat, kezelési központokat és rendőrségi adatbázist vizsgáltak. Az igen széles confidencia intervallum miatt, az EMCDDA-val egyeztetve a multiplikátor módszert ajánlják inkább. E viszonylag jól körülhatárolt kör ellátási spektrumán keresztül kívántuk a módszert alkalmazni, s a gyakorlati tapasztalatokat a későbbiekben kiterjeszteni az egyéb területekre. A kialakított szakértői csapat feladata: t
a szakirodalom és szaktudás alapján a lehetséges beavatkozási szintek, módszerek ill. ellátási lehetőségek (ideális típusok) rendszerbe foglalása, t
teljesítmény indikátorok, mérőszámok megjelölése, t
az ellátási rendszerek elemzése, t
fejlesztési javaslatok megfogalmazása.

15–64 15–24 25–34 35–64

Korcsoport

A problémás drogfogyasztók rejtett és teljes száma főbb korcsoportok szerint

ilyen becslést takar. A problémás drogfogyasztók száma 95%-os megbízhatósággal országosan mintegy 24 000 főre tehető, de mivel ez becslés, a 19 000 és 29 000 fő közötti mutató talán árnyaltabb lehet. A magyarországi adatgyűjtési rendszer, a rendelkezésre álló adatok még nem nyújtanak lehetőséget jó minőségű regionális becslésre, különösen nem a helyi szintű érintettségre. Ezt a célcsoportot ill. ellátásukat vettük mégis górcső alá, miután a szakértői team úgy találta, a probléma kezelésében szerepet vállaló ellátórendszer áttekintése jó képet adhat az egész rendszerről, ráadásul az ellátási folyamat elemei kidolgozottak, a kompetenciák többé-kevésbé egyértelműek.

A nemzetközi gazdasági–politikai kontextus és a belső szociális változások következményeként az 1990-es évektől kezdődően Romániában a drogfogyasztás társadalmi jelenséggé nőtte ki magát. Az átalakulási helyzet kellős közepén lévő román társadalmat meglepetésként érintette az új jelenség, mely lehetetlené tette a megfelelő intézkedések bevezetését és azok alkalmazását a különböző, érdemleges szerepel bíró társadalmi szegmensek területén, mint például: törvényhozás, végrehajtás, egészségügyi, oktatás, polgári biztonság, attitűd és a társadalmi szereplők mentalitása. Napjainkban a drogügyek kezelésében előrehaladott stádiumban lévő országok, pozitív jellegű tapasztalatainak, gyors ütemű adaptálása figyelhető meg a román társadalom részéről, mely egy tudományos evidenciákon alapuló és a helyi adottságokra épülő integrált kezelési rendszer alapjainak lefektetését eredményezte. Az új rendszer arra hívatott, hogy felváltsa az elavult, detoxikálás és utókezelés típusú megközelítést, mely a jelenlegi drogfogyasztói igényekre nem képes hatékonyan reagálni. Ilyen értelemben a román társadalom fejlődésének egyik legfontosabb mozzanatát talán éppen az a felismerés jelenti, hogy a drogprobléma csupán jogi úton történő kezelése nem vezet eredményességhez, fontos egy többszereplős kezelési rendszer bevezetése, mely a törvénykezés aspektusai mellett egyenlő arányban tartalmaz egészségügyi, oktatási és társadalmi reintegrációs megközelítéseket is. A Román Nemzeti Drogellenes Stratégia (2005–2012), összhangban az Európai Stratégia célkitűzéseivel, tartalmazza – általános akciós elvként – mindazon új elemeket, melyek kivételes hangsúlyt fektetnek az egészségügyi és pszicho-szociális ellátásra, valamint a rizikó faktorok csökkentésére és a szociális reintegrációra. A drogfogyasztást megelőző stratégiai célkitűzések három szintéren valósulnak meg: iskolai prevenció, prevenció a családban és közösségi prevenció. Az ANA /Románia Nemzeti Drogellenes Ügynökség/igazgatója szerint a román társadalom demokratikus fejlődésének bizonysága, hogy a drogprobléma kezelése nem kivételesen állami feladat, hanem minden társadalmi szereplő részesül belőle, így a civil szervezetek aktívan részt vesznek a drogfogyasztóknak nyújtott szolgáltatások biztosításá-

206

207

Jogi háttér Az ANA (Románia Nemzeti Drogellenes Ügynökség) egyik fő célkitűzését képezte az egészségügyi és pszicho-szociális ellátások elérhetősége a drogfogyasztók számára. Ezért a 2006. év első részében komoly erőfeszítések történtek egy indikátor rendszer kialakítása érdekében, mely alapját a kezelési rendszer minőségi standardjai biztosítják. Ennek célja egyrészt a szolgáltatásokat nyújtó szervezetek akkreditált módszereinek fejlesztése, más részt pedig az addikció területén dolgozó szakemberek foglalkozási standardjának megállapítása. Ennek érdekében az Igazságügyi Minisztérium, Belügy és Adminisztráció Minisztérium és a Népegészségügyi Minisztérium 2006. május 18-án hatályba helyezte a 1.216/C számú, az előzetesben lévő drogfogyasztóknak biztosított integrált egészségügyi, pszicho-szociális programok menetét szabályzó Rendeletet, mely a Hivatalos Romániai Monitor 471/2006. számában lett közzé téve. A drogfogyasztóknak biztosított egészségügyi, pszicho-szociális ellátás jogi fejlődésének perspektívájába megállapításra és hatályba helyezésre kerültek a drogfogyasztás esetkezelési standardok minimum feltételei (az ANA igazgatójának 2006. október 02., 16. számú döntése) és a drogfogyasztó egyéni konzultáció bevezetésének, módosításának és alkalmazásának módszertana (az ANA igazgatójának 2006. október 02-i, 17. számú döntése). Ilyen értelemben a kezelések biztosítása egy komplex, elhivatottságot és motivációt feltételező integrált szolgáltatási kontinuum formájában valósul meg, mely átjárhatóságot biztosít a különböző szolgáltatások között vagy egy kezelési szintről a másikra. Nemzeti szinten, a 1873384/16.11.2006 számú együttműködési protokoll alapján együttműködési egyezményt írtak alá az ANA (Románia Nemzeti Drogellenes Ügynökség) és az Igazságügyi Minisztérium keretén belül működő Pártfogói Igazgatóság, a pártfogói rendszerben lévő személyek egészségügyi és pszicho-szociális integrált ellátás biztosítása érdekében. Az ANA /Románia Nemzeti Drogellenes Ügynökség/ kezdeményezésének köszönhetően bevezetésre került egy új foglalkozás a Romániai Foglalkozások Osztályozásába (COR), az addikció konzulens. Ugyanakkor a Munkaügyi, Szolidaritás, Szociális és Családügyi Minisztérium a Románia Nemzeti Drogellenes Ügynökséghez tartozó 41 drogellenes prevenciós, értékelő és tanácsadó Központ akkreditálását hagyta jóvá, mint szociális szolgáltatásokat biztosító egységek. Az 1489/2002 számú a Románia Nemzeti Drogellenes Ügynökség létrehozását jóváhagyó országgyűlési határozatot módosító és kiegészítő 1873 számú országgyűlési határozat 2006. december 21-én hatályba lépésével lehetővé vált olyan integrált, állami finanszírozású, az ANA felügyeletében lévő egységek létrehozása, melyek a drogfogyasztóknak kezelést nyújtó, szolgáltató típusú állami intézmények. A program egyik specifikus célkitűzése volt egy szolgáltatás komplexum létrehozása, mely az addikció integrált kezelését biztosító központok fejlesztésén keresztül működtesse a drogfogyasztók integrált egészségügyi és pszi-

Románia drogügyi helyzete40

40 Prof. Univ. Dr. Abraham, P., De ce cad ingerii?, 2007 – Inceputul tratamentului integrat in adictii, Napoca Star Kiadó, Kolozsvár, 2007 Dr. Chereji Ghe., Situaţia consumului de droguri în România, Előadás, Nyíregyháza, 2007 Chiorean, M.–Chereji, Ghe., Domut, V., Aspecte juridice privind traficul ilegal de droguri, GrafNET Kiadó, Nagyvárad, 2007 Dr. Tompea, A.–Dr. Lazarescu, A., M., Formarea de specialisti si rolul lor in prevenirea consumului de droguri, Napoca Star Kiadó, Kolozsvár, 2007 ANA /Románia Nemzeti Drogellenes Ügynökség/, Strategia Nationala Antidrog /Romániai Nemzeti Drogellenes Stratégia/ 2005–2012 ANA /Románia Nemzeti Drogellenes Ügynökség/, Info-Drog Buletin de informare si documentare Nr. 2(6)/2007, Bukarest, 2007

ban. Az egyház, mint a román nemzet által legnagyobb bizalommal elfogadott intézmény, természetesen különleges helyet foglal el a drogfogyasztás megelőzésében és a tanácsadói tevékenység biztosításában. A fejlődést jelzi az is, hogy Románia az EMCDDA Európai Jelentésében referencia országként szerepel a drogprevenciós programok standardizálásában és az, hogy felvették a kábítószer kereslet és kínálat csökkentés területén jó gyakorlatokkal rendelkező országok listájára.

lyi drogpolitikai környezetbe. A társadalom viszonyulását és szerepvállalását, kompetenciáit, erőforrás mozgásterét a megfogalmazott stratégiai dokumentumok rögzítik. A magyar és román ellátó rendszer elméleti alapjai hasonlóak, hiszen reagálni kíván a komplex, interszektoriális–interprofesszionális együttműködésen alapuló, a kliens igényekre épülő ellátás szükségletére. A két rendszer között azonban kialításában, irányításában, működésében különbségek vannak.

208

A Népegészségügyi Minisztérium keretén belül működő Nemzeti Információs Központ adatai alapján 2007-ben nemzeti szinten, a drogfogyasztás miatt kezelésben részesülők száma 1893 fő volt. Ezeket az esetek 14 egészségügyi egységből jelentették, Bukarest és az ország egyéb területeiről. Összevetve a 2005-ös évvel, a jelentést küldő egészségügyi egységek számának aránya továbbra is alacsonynak mondható (2005-ben 20 egészségügyi egységek küldött jelentést).

Kezelési rendszerbe bevont drogfogyasztók aránya

A felsorolt képzések minőségét és fontosságát jelzi, hogy azok megszervezéséhez szakmai jóváhagyását adta a Romániai Orvosi Kamara és a Romániai Pszichológusok Társasága is.

Az ANA (Románia Nemzeti Drogellenes Ügynökség) különleges figyelmet biztosít a saját rendszerén belül dolgozó szakemberek és más szervezetek – e területen tevékenykedő – szakembereinek folyamatos szakmai képzésének, az addikció integrált kezelés területén történő beavatkozások minőségének és szakmai színvonalának növelése érdekében. A következők említhetők meg, felsorolásszerűen: t
Alap Szakmai Képzés Projekt 112 szakember részére (orvosok, szociális munkások, pszichológusok) t
EuropASI használatának elsajátítását célzó képzés együttműködésben az Spanyolországi Oveido Egyetemmel, az addikció területén dolgozó 35 szakember részvételével (orvosok, szociális munkások, pszichológusok) t
HIV/AIDS, TBC és malária ellenes képzési projekt 2. célkitűzése: A HIV/AIDS által megfertőzött, veszélyeztetett és erre érzékeny személyekre kifejtett hatást csökkentő egészségügyi és pszicho-szociális ellátó nemzeti rendszer erősítése; 14. Tevékenysége: A kábítószerfüggők egészségügyi és pszicho-szociális ellátó rendszer fejlesztése és erősítése. t
Intézményi Partnerség Projekt „A drogkereslet-csökkentés területén tevékenykedő román ügynökségek kapacitás növelése”, mely több tematikusképzést foglalt magában.

Szakmai képzés

cho-szociális ellátásának körforgását. Így jelenleg már működik 5 szubsztitúciós kezelést biztosító központ (3 Bukarestben, 1 Nagyváradon és 1 Iasiban), 3 nappali ellátó központ Bukarestben és egy Terápiás Közösség Balanban. Továbbá, a beavatkozások minőségi növekedésnek érdekében a Balani Addikció Területén Dolgozó Nemzeti Képzési Központ működtetésével lehetővé vált egy szakmai eszköztár és szakanyag összeállítása az addikció területén dolgozó szakemberek résére.

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

Kezelést első alkalommal igénybevevő személyek

Korábbi kezelésben már részesülő személyek

Összesen

6%

3%

4%

10%

7%

5%

6%

23%

3%

A drogfogyasztók kor szerinti megoszlása 13%

20%

0–14 év

15–19 év

20–24 év

25–29 év

30–34 év

35–39 év

40–44 év

45–49 év

50–54 év

55–59 év

> 60 év

209

A 2007. évben beküldött jelentések alapján a kezelési rendszerbe összesen bevont drogfogyasztók száma 1893 fő, ebből 49% az új esetek aránya, 51% azon kliensek aránya, akik korábban már részesültek kezelésben. A nemek szerinti megoszlás magasabb arányt mutat a férfiak esetében – 78% a nőkkel szemben – 22%. A férfi drogfogyasztók 48%-a első alkalommal vette igénybe a kezelést, 52%-a pedig korábban már részesült kezelésben. Fordított arány tapasztalható a nők körében, a kezelést első alkalommal igénybevevők aránya magasabb – 53% szemben azokkal, akik korábban már részesült kezelésben – 47%.

0

500

1000

1500

2000

2500

210

A harm-reduction típusú szolgáltatásokat civil szervezetek biztosítják, melyek kiegészítéseként 2007-ben több, az ANA/Románia Nemzeti Drogellenes Ügynökséghez/ tartozó központ kezdte el működését: Integrált Addikció Kezelő Központ (CAIA), Colentina Tűcsere Központ (együttműködésben az Romániai AIDS ellenes Egyesülettel). A Romániai AIDS ellenes Egyesület (ARAS) és az Alkoholizmus és Toxikománia elleni Szövetség (ALIAT) az a két civil szervezet (központokkal Bukarestben és más városokban), melyek az ország egész területén biztosítanak ilyen típusú szolgáltatásokat. A 2007. év során az általuk nyújtott szolgáltatások finanszírozása külső forrásokból történt, főleg a HIV, TBC és Malária ellenes Globális Alapból és a HIV/AIDS prevencióért és szolgáltatások biztosításáért felelős Egyesült Nemzetek Drogügyi és Kriminológiai Irodája (UNODC) által. Az ALIAT által 2007-ben „Minimális rizikó” címen megvalósított tűcsere program keretén belül 2180 kliensnek (6500 esetben) adtak át 538 000 egyszerhasználatos fecskendőt, melyből 250 000 darab begyűjtése történt meg. A program során a tűcsere kiegészült egyéb tevékenységekkel, mint például: drogprevenciós szóróanyagok terjesztése (kb. 8700 anyag), gumióvszer kiosztása (21 650 db.), különböző egészségügyi cikkek kiosztása (nyomókötés, desztillált víz), továbbküldés más szolgáltatókhoz (985 kliens esetében) és tanácsadás biztosítása. A Romániai AIDS ellenes Egyesület által „Health options” címmel megvalósított tűcsere programban 538 kliens vett részt, akikkel a 2007. év január–szeptember közötti időszakban 1750 alkalommal történt meg a kapcsolat felvétel. A program keretén belül

A drogfogyasztást kísérő ártalom csökkentése

Az elsődlegesen fogyasztott kábítószer alapján, a drogfogyasztók 49%-a heroin függőséget kezelő ellátásban vettek részt, 80% korábban is részesült drogfogyasztást kezelő ellátásban. A fogyasztók 17%-nál az elsődlegesen fogyasztott drog az alkohol, 9%-a nyugtatók és hipnotikumok fogyasztása okozta függőség kezelésében részesültek, 9%-a dohányzásleszoktató programban vettek részt, 3,4%-a esetében a canabis az elsődlegesen fogyasztott kábítószer. 1,4%-a esetében stimuláló szerek, 1,2%-a esetében egyéb ópium származékok, 1%-a illékony szerek használata és 9%-a egyéb szerek (pl. epilepsziát kezelő gyógyszerek) fogyasztása miatt került be a kezelési rendszerbe. Az elsődlegesen fogyasztott kábítószer és a nem alapján a heroin fogyasztók 94%-a férfi és 6%-a nő; a canabis fogyasztók 91%-a férfi és 9%-a nő. A legális drogok esetében az tapasztalható, hogy az alkoholfogyasztók közül 87%-a férfi és 13%-a nő vett igénybe valamilyen kezelést és a dohányzás esetében 60%-a férfi és 40%-a nő vett részt dohányzás leszoktató programban. Az etnikai hovatartozás elemzése alapján a drogfogyasztók 94%-a román, 3%-a roma, 2%-a magyar származású és 1%-a egyéb etnikumhoz tartozó. A kezelést elkezdő időpontot figyelembe véve az tapasztalható, hogy a drogfogyasztók egy jelentős hányada az első foglalkozás időpontjában munkanélküli volt (egy 47%-os arány), akiket 17%-os aránnyal a foglalkoztatottak követik, diákok vagy egyetemi hallgatók – 8%, nyugdíjasok – 5%, munkanélküli segéllyel rendelkezők – 2% és 21%-uknál nincs adat. 2007. évben a kezelési rendszerbe öszszesen bevont drogfogyasztók közül 62%-a detoxikációs programban vett részt, 9%-a hosszú távú szubsztitúciós kezelésben részesült, 9%-a támogatást/tanácsokat kapott, 2%-a vett részt pszichoterápián, 1%-át másik központba küldtek, 15%-a egyéb kezelésben részesült és 2% esetében az igénybe vett kezelés formája nem került megjelölésre. A 2007. év folyamán a „Prof. Dr. Alexandru Obregia” Pszihiátriai Klinika két detoxikáló központjában az illegális drogfogyasztás következtében 443 fő részére biztosították a fekvőbeteg ellátást, akik közül 250 fő estében a heroin fogyasztás okozta káros hatásokat kezelték.

211

A Bukaresti Mina Minovici Nemzeti Igazságügyi Orvosszakértői Intézet adatai szerint a 2007. év január–december közötti időszakban 2106 boncolást végeztek. Az ügyeleti jelentésekből kiderül, hogy 29 esetben pszichoaktív szerhasználat okozta intoxikáció gyanúja merült fel, mely a Bukaresti Rendőrség Főigazgatóság – Gyilkossági Osztály helyszíni jelentéseiből vagy a kórházban elhunytak halotti bizonyítványából volt kikövetkeztethető. Ugyanakkor a fent említett intézet által megküldött és az ÁNTSZ által ellenőrzött adatok alapján a 2007. év folyamán 32 pszichoaktív szerhasználat okozta halálesetet regisztráltak, melyből 27 a pszichoaktív anyag, szervezetre kifejtett közvetlen hatása miatt bekövetkezett közvetlen (direkt) halálesetnek minősült és 5 egyéb természetű okok miatt bekövetkezett közvetett (indirekt) halálesetnek minősült, azonban ezekben az esetekben is a kábítószer függőség súlyosbító tényezőként volt jelen. A 27 haláleset közül 19 esetében toxikológiai vizsgálatokat végeztek a Mina Minovici Nemzeti Igazságügyi Orvosszakértői Intézetben (a pszichoaktív anyag kimutatása érdekében). A 19 megvizsgált minta közül 18 pozitív, 1 pedig negatív eredményt mutatott. A további 8 halálesetben a toxikológiai vizsgálatokat illetően nincsenek adatok. A drogfogyasztás következtében elhunytak aránya tekintetében – az állandó lakhely figyelembevételével – továbbra is a főváros foglalja el az első helyet, azonban egyértelműen nem jelenthető ki, hogy az ország más városaiban nincs az ismertnél több haláleset. További laboratóriumok működtetésével, várhatóan a drogfogyasztás okozta halálesetek számának növekedése lesz tapasztalható a jövőben.

A drogfogyasztás okozta halálozás

A kábítószer szervezetbe jutatása elsősorban intravénás úton történt 1424 fő (69,09%), míg a többiek a szájon keresztüli használatot alkalmazták 637 fő (30,91%).

Az ANA (Románia Nemzeti Drogellenes Ügynökség) statisztikai adatbázisa szerint a 2007. év végén a büntetés-végrehajtási intézményekben foglalkoztatott, a nevelés és pszicho-szociális ellátás területen dolgozó szakemberek száma 615 fő, akik közül 365 fő szakértő tiszt (117 fő pszichológus, 80 fő szociális munkás, 168 fő nevelő). A „Drogfogyasztás a büntetés-végrehajtási intézményekben” indikáor esetében a statisztikai adatok azt mutatják, hogy 2007. 11. 30-án, 2061 drogfogyasztó személy volt található a büntetés-végrehajtási intézményekben (69,41%-os prevalencia). A kor és nem szerinti megoszlásuk a következő: t
126 fő (6,11%), 15–19 év közötti; t
566 fő (27,46%), 20–24 év közötti; t
837 fő (40,61%), 25–29 év közötti; t
532 fő (25,81%), 30 év közötti; t
1820 fő (88,3%) férfi és 241 fő (11,7%) nő volt.

Drogfogyasztás a büntetés-végrehajtási intézményekben

több mint 200 fő estében HIV- és HVC-tesztet végeztek, védőoltást kaptak Hepatitis A és B ellen, a tesztet megelőző és követő tanácsadásban részesültek, kb. 1600 gumióvszer lett kiosztva és 1073 résztvevőt továbbküldtek egyéb szolgáltatókhoz.

2001

2

10

12

0

2002

3

3

2003

6 1

7

2004

6 1

7

5

2005

1

6

1

20

2006

21

2007

1

26

27

Összesen

Férfi

Nő

212

A magyar drogügyi ellátó rendszer áttekintéséhez, különös tekintettel a problémás drogfogyasztók ellátására, kezelésére, rehabilitációjára kérdőívet szerkesztettünk. A kérdések mentén értékeljük az ellátást, külön megjegyezve, ha a programban részt vevő megyék között számottevő különbség jelenik meg. A drogfüggőséget, problémás drogfogyasztást kezelő rendszerek működését részleteiben vizsgáltuk mélyinterjú keretében olyan szakemberek bevonásával, akik rendelkeztek kellő rálátással erre a területre. A kérdőívet a BEN II programban alkalmazott kérdőív struktúrájához hasonlóan építettük fel, remélve így a benchmarkinghoz szükséges belső folyamatok alaposabb megértését. A hazai ellátási rendszer felépítése – legalábbis elméletben az ellátási piramist valósítja meg, azonban e tekintetben jelentős területi különbségek tapasztalhatók. Az alábbi ábra (Felvinczi Katalin „Az integrált addiktológiai ellátás-fejlesztési modell kialakításának lehetőségei az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében” című előadásából) mutatja az egymásra épülő szinteket. A rendszer működését, kiemelve az esetleges helyi sajátosságokat a BEN II projektben alkalmazott mélyinterjús kérdőív mentén mutatjuk be, a problémás fogyasztók ellátására fókuszálva.

A magyar drogügyi ellátó rendszer

A Romániai Nemzeti Drogellenes Stratégia víziója szerint a 2005–2012 közötti időszakot követően Romániában egy olyan integrált, állami intézmények és civil szervezetekből álló rendszer működtetése valósul meg, mely az összlakosság körében előforduló drogfogyasztás incidencia és prevalencia arányainak csökkentése, illetve a drogfogyasztók egészségügyi és pszicho-szociális ellátásának biztosítása mellett, hatékony akciókat szervez a drogokkal történő visszaélési bűncselekmények megelőzése és megszüntetése érdekében.

0

5

10

15

20

25

30

213

A korai elérés a jelzőrendszer intézményeinek közreműködésével valósul meg. Célja a kezelésbe való mihamarabbi eljuttatás. Alkotóelemei az egészségügyi, szociális, hatósági intézmények, ill. a természetes társas környezet, valamint a speciális korai elérés, az alacsonyküszöbű szolgáltatás A kezelés az egyén szükségletei alapján kiválasztott beavatkozások mentén szerveződik. Célja az absztinencia elérése, megtartása, az általános egészségi állapot javítása, a drogmentes életvitel kialakítása. Az alábbi lehetséges szükségletek juttatják el a problémás droghasználókat a kezelő rendszer valamelyik eleméhez: t
Külső kényszernek való megfelelés – családi – intézményi – hatósági t
Információ igény t
Krízis-rendezés t
Ártalomcsökkentés igénye t
Szerhasználat kontrollálása – Minőségi – Mennyiségi – Teljes absztinencia t
Visszaesés megelőzés t
Drogfogyasztás következményeinek rendezése – Szomatikus – Pszichés – Szociális

A beavatkozás politikája és szervezete Az ellátási lánc szakaszai: Korai elérés  Kezelés  Rehabilitáció

Univerzális prevenció – holisztikus szemlélet, iskola, média munka

Célzott és javallott prevenció, bulisegély, veszélyeztetett csoportok körében végzett tevékenység, elterelés

Alacsonyküszöbű szolgáltatások – Megkereső, változásra motiváló programok/„ Korai ártalomcsökkentés”

Additológiai ambulanciák/járó beteg gondozók

Addiktológiai osztályos ellátás

Közösségi programok

Szenvedélybetegek rehabilitáció ellátása

Védett szállások/szenvedély betegek átmenetei otthonai

Védett munkahelyek

Az addiktológiai ellátások piramisa

214

Az addiktológiában továbbra is nagyon kevés szakmai protokoll áll rendelkezésre, az ellátás legtöbb kérdése még igen erősen vitatott és rendezetlen. Jelenleg a protokollok véglegesítése zajlik. Intézményi szinten a szakmai ajánlások integrálódnak a minőségügyi rendszerbe. Differenciált ellátási formák protokolljának kidolgozására lenne szükség speciális esetekre (másodlagos pszichiátriai tünetekkel rendelkező szenvedélybetegeknek, krónikus mentálisan beteg droghasználóknak, büntetés-végrehajtási intézetekben tartózkodó szenvedély-

A kezelési lánc befejező elemét képezi a rehabilitáció. Célja a tartós, stabil absztinencia, a kiegyensúlyozott kapcsolatrendszer, kielégítő tanulmányok / munka elérése. Utógondozás t
Rehabilitációs terv, motiváció analízis t
Utánkövetés, gondozás t
Pszichoedukáció t
Képzések / átképzések t
Reintegrációt célzó tréningek t
Jogi képviselet Foglalkoztatás t
Rehabilitációs program részeként t
„Védett” munkahelyen t
Eredeti munkahelyre visszaillesztve Szocializáló csoportok t
absztinenciát fenntartó csoportok t
önsegítő csoportok t
érdekvédelmi szervezetek t
szabadidős tevékenységek t
klub-foglalkozások

A fenti igényekre reagáló beavatkozási módok, kezelési eszközök: t
Motivációs interjú, probléma feltárás t
Informálás t
Krízisintervenció t
Állapotfelmérés (szerhasználat mértéke, módja, szomatikus és pszichés állapot, szociális helyzet) t
Szűrővizsgálatok, tűcsere t
Egyénre szabott ellátás Addiktológiai tanácsadás t
Ártalomcsökkentés t
Szerhasználat kezelése – Akut ellátás (gyógyszeres terápia, pszichotikus tünetek megszüntetése) – Méregtelenítés – Gyógyszeres támogatás – Visszaesés megelőzése t
Szomatikus állapot rendezése t
Pszichés állapot rendezése – Konzultáció – Pszichoterápia egyéni, család, csoport t
Szociális esetkezelés

215

Jelenleg az alábbi egészségügyi intézmények fogadnak kábítószer-használó személyeket: az addiktológiai gondozók, a TÁMASZ (Területi Általános Megelőző Addiktológiai Szakgondozó) -hálózat, a pszichiátriai, addiktológiai osztályok ambulanciái, a pszichiátriai gondozók, a drogambulanciák, illetve magánrendelők. Komoly hiányok mutatkoznak viszont a gyermek- és ifjúságpszichiátriai ellátás tekintetében. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében jelenleg nem dolgozik ifjúságpszichiáter. HajdúBihar megye ebből a szempontból lényegesen kedvezőbb helyzetben van, hiszen a régióban egyedül itt működik gyermek-és ifjúságpszichiátriai részleg a Kenézy Kórházban. A fekvőbeteg-ellátás pszichiátriai osztályokon, ill. Debrecenben önálló addiktológiai osztályokon történik. Túladagolás esetén a betegek detoxikálása sürgősségi osztályokon történik. A tudatmódosító szerek által okozott mérgezések ellátása a sürgősségi ellátás sajátos területét képezi. A kábítószer-használó személyek egészségügyi ellátásáról összességében megállapítható, hogy az egészségügyi kezelési lánc meglehetősen egyenetlen és hiányos. A meglévő addiktológiai hálózat több ponton fejlesztésre szorul – különös tekintettel a személyi és tárgyi feltételekre. A személyes gondoskodás keretébe tatozó szociális alapszolgáltatások és szakosított ellátások egészítik ki, ill. folytatják az egészségügyi kezelési lánc tevékenységét.

Kezelés intézményi rendszere

A kezelésbe kerülésre való motiválás eszközei változatosak, sokszor esetlegesek, akciószerűek. Az egészségügyi intézmények megpróbálnak nyitni a közösség felé, aktívabb szerepet vállalva azokban a programokban, ahol az általuk célcsoportnak tartott és esetlegesen kezelési igénnyel rendelkező fiatalok, felnőttek megjelennek. Ezeknek az elérési programoknak a célja a stigma megszüntetése, információ átadás, esetenként rizikószűrés, tanácsadás. Nyíregyházán, a Drogambulancián nyílt napokat szerveznek, hogy megismertessék az itt folyó munkát.

betegeknek, a „sürgős szociális és munkaügyi támogatásra szoruló” szenvedélybetegeknek, kábítószerfüggő terhes nőknek és gyermekeiknek, hajléktalan drogfüggőknek). További fontos szakmai fejlesztési tevékenység a szakmai irányelvek, protokollok kidolgozása, amelynek keretében most először jelent meg 2008-ban az opiát-függőség, a kannabiszfüggőség és az amfetamin-függőség szakmai protokollja, továbbá megújításra került a metadon-kezelés szakmai protokollja. A kezelési lehetőségek széles palettája, mely a drogfogyasztó egyén tényleges szükségleteihez szabott, még nem áll rendelkezésre Magyarországon. Adott ellátási lehetőségek közül a szakmai irányelvek ill. a szakmai gyakorlatok alapján valamint a meglévő kapcsolatrendszer keretei között kerülnek kiválasztásra az alkalmazott ellátási elemek. Ezek értékelésére az esetmegbeszélések ill. vezetői kontroll ad lehetőséget. Hazai kezelési irányzatok kijelölik azokat a kezelési stratégiákat, amelyek mentén megindul az ellátás. Három kezelési irányzat azonosítható, melyek meghatározzák a kezelésbe kerülés esélyeit, valamint a hatékonyabb ellátást biztosító terápiás formákat: 1. pszichiátriai (betegség) modell 2. pszicho-szociális (szociális munka) modell 3. szenvedélybetegek közösségi ellátása

216

A kábítószer-probléma kezelésében érintett minisztériumok, állami szociális és egészségügyi intézmények, kutatóintézetek. A Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság, a Kormány drogpolitikai tanácsadó testülete. A KKB feladata elsősorban a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégia program végrehajtásának elősegítése, a megvalósítás folyamatának nyomon követése, valamint, hogy összehangolja a KKB-ban résztvevő minisztériumok és országos hatáskörű szervek által a stratégia megvalósítása érdekében végrehajtott tevékenységeket.

Kormányzati szereplők

A nem kormányzati szereplők elsősorban a keresletcsökkentési tevékenység vonatkozásában fejtik ki hatásukat. Jelenleg Magyarországon mintegy 150–160 civil szakmai szervezet működik, amelyek a fentiekben kategorizált tevékenységeket végzik. A szervezetek döntő többsége prevenciós tevékenységet is folytat. A szervezetek szakmai tevékenységük finanszírozását szinte kizárólag a központi kormányzat (kábítószerügyi koordináció, Nemzeti Civil Alap) által meghirdetett pályázatok révén tudják biztosítani. A kábítószerügy területén, az állami forrásokon kívül gyakorlatilag nincs lehetőség egyéb finanszírozó bevonására, a magán mecenatúra ezen a területen egyáltalán nem jelenik meg. Az önkormányzatok kötelező alapfeladataikon túl jelentős mértékben nem tudják támogatni e tevékenységeket. A drogprobléma befolyásolásának keresletcsökkentési oldalán egy differenciált, ha nem is kellő kapacitásokkal és minőségi jellemzőkkel bíró intézményrendszer áll rendelkezésre. Egyrészt az egészségügyi, másrészt a szociális ellátások biztosítják a kliensek szükségleteinek leginkább megfelelni hivatott intézményi válaszokat. Ezeken túlmenően még számos informális, vagy a napjainkban működő engedélyezési és finanszírozási rendszerekbe jelenleg még be nem férő ellátás azonosítható, elsősorban a helyi közösségek területén. Az egyes ellátási elemek – beleértve az egészségügyi, szociális és egyéb elemeket – ritkán kapcsolódnak szorosan egymásra épülő egységes rendszerbe és főleg a reszocializációt segítő ellátások hiányosak (védett szállás, védett munkahely, támogató-segítő célzott foglalkoztatás), Így a kezelés végső sikere, vagyis a tartósan szer-mentes, támogató kapcsolatokkal bíró, adófizető polgári státusz elérése ritkán sikerül. Az ellátó rendszer elemeinek működését törvények, rendeletek, szakmai irányelvek szabályozzák. A drogfogyasztással kapcsolatos feladatokat a Nemzeti Stratégia a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében, a nemzeti Népegészségügyi Program valamint a Társadalmi Bűnmegelőzési Program fogalmazza meg. A kábítószer-probléma kezelése szempontjából, a nemzeti drogstratégiában foglaltaknak megfelelően a kormányzati, önkormányzati és a nem kormányzati szereplők tevékenységének egyaránt nagy jelentősége van.

Sajátos szerepet vállalnak a non profit társadalmi és gazdasági szervezetek, egyházi fenntartású szervezetek, amelyek t
a prevenció, t
az egészségügyi és szociális ellátás (beleértve a reszocializációt, reintegrációt) különböző formáit, valamint t
az alacsonyküszöbű szolgáltatásokat működtetik.

217

Az EU 2005–2012 időszakra vonatkozó drogstratégiája kiemelt fontosságúnak tartja a korai intervenciós programok (intézkedések) elérhetőségének javítását, különösen a pszichoaktív anyagokat kísérleti jelleggel használó fiatalok számára. A szenvedélybetegség krónikus betegségnek tekinthető, így gyógyíthatóságának egyik alapfeltétele a jelenség korai felismerése, osztályozása, ill. korai kezelésbe vétele. A korai elérésben kiemelkedő szerepet játszó intézmények, szolgáltatások:

Korai kezelésbe vétel és ezt elősegítő intézmények

Jelenleg Magyarországon mintegy 100 helyszínen (város, megye, kistérség, kerület, régió) léteznek kábítószerügyi egyeztető fórumok, melyek a nemzeti stratégia szellemiségének megfelelően a kábítószer-probléma kezelésének helyi motorjai. E szerveződések katalizátorként segítik a feltárt helyi igényekre-szükségletekre épülő helyi stratégiák megfogalmazását, megvalósítását és különösen az értékelését. Küldetésüket tekintve nem program megvalósító szervezetek, hanem koordinátor, tanácsadó, kommunikációt segítő szakmai szövetségek. A KEF-ekben szakmai és önkormányzati szereplők vesznek részt, nem személyükben, hanem – hasonlóan a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottsághoz – intézmény képviseleti minőségben. A KEF-ek az önkormányzatok kábítószerügyi tevékenységét lennének hivatottak alakítani a nemzeti stratégia célkitűzéseinek ismeretében.

Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok

Önkormányzati kötődéssel jellemezhető szereplők:

Az intézet adatgyűjtési, ellátás-szervezési és szakmai-módszertani feladatokat lát el. Jelenlegi státusza bizonytalan.

Országos Addiktológiai Intézet

Az Európai Unió Drogmonitorozási Központja által működtetett REITOX hálózat magyarországi tagja, a hazai kábítószerügyi adatgyűjtés szervezője.

Nemzeti Drog Fókuszpont

A koordinációért felelős tárca szakmai, módszertani, kutatási feladatokat ellátó háttérintézménye, a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet részjogkörű költségvetési egysége. Az Országos Egészségfejlesztési Intézet is ellát ide vonatkozó szakmai feladatokat.

Nemzeti Drogmegelőzési Intézet (NDI)

A tárca képviseli a Kormány drogpolitikai álláspontját. Elősegíti a nemzeti, illetve helyi szintű koordinációs mechanizmusok működését, a kereslet-, és kínálatcsökkentés területein zajló, illetve az ellátórendszer fejlesztését célzó programok megvalósulását.

Kábítószerügyi koordinációért felelős minisztérium – Szociális és Munkaügyi Minisztérium

218

A Nemzeti Stratégiai program megvalósítására a jelenlegi és korábbi időszakokban sem állt rendelkezésre elégséges forrás. Az illegális kábítószerrel való visszaélésből fakadó állami kiadások magyarországi becsült értékének meghatározását szolgáló első hazai vizsgálat a nemzetközi tapasztalatok alapján elsősorban a két legjelentősebb tételre, a büntető igazságszolgáltatásra és az egészségügyi ke-

Finanszírozás

Alacsony küszöbű szolgáltatók t
megkereső tevékenység, utcai munka t
önsegítő csoportok t
drogsegély telefon – információ, felvilágosítás – életvezetési tanácsadás – jogsegély szolgálat – AIDS, hepatitis, TBC-prevenció Ártalomcsökkentés intézményei: t
biztonságos szórakozóhely – buli-segély, party-szerviz t
utcai szociális munka, megkereső szolgálat – információ-nyújtás – óvszer – krízisintervenció – delegálás t
tűcsereprogram t
hajléktalan ellátás t
nappali ellátó intézmény

Jelzőrendszer: t
Egészségügyi intézmények – alapellátás – Családorvos – Iskolaorvos – védőnői hálózat t
Szociális intézmények Családsegítő – Gyámügy – Gyermekjóléti szolgálat – egyéb szociális intézmények, szolgáltatók t
pedagógiai szakszolgálat (nevelési tanácsadók) t
Hatóság – Rendőrség – Ügyészség – Bíróság t
Természetes környezet – család, barátok – iskola – munkahely – egyház

219

Az egészségügyi ellátás járó,- és fekvőbeteg-ellátásra osztható fel. A járóbeteg-ellátás elsősorban tanácsadást biztosít szenvedélybetegnek és hozzátartozóiknak, gyógyszeres és pszichiátriai kezelést, pszichoterápiás kezelést (egyéni és csoportos formában) valósít meg, elterelő kezelést, szociális támogatást és gondozást, családi konzultációt, különböző prevenciós szolgáltatásokat nyújt, valamint oktatási és tudományos tevékenységet folytat. Ezen túlmenően különböző ártalomcsökkentési szolgáltatásokat is biztosítanak (megkereső szolgáltatás, jogi és életvezetési tanácsadás, szűrés stb.). A járóbeteg-ellátás az ország minden régiójában és megyéjében megtalálható, lefedettségük azonban még messze nem kielégítő. További fejlesztésük indokolt. Már csak egy megyében nem működik drogambulancia. A fekvőbeteg (aktív és krónikus) ellátás pszichiátriai osztályokon, pszichiátriai osztályok addiktológiai részlegein, és kisebb mértékben önálló addiktológiai osztályokon történik. Az állandó lakcím szerinti illetékes fekvőbeteg osztály biztosítja az elvonási tünetek enyhítését, vagy az egyéb társult, illetve a komorbid pszichiátriai tünetek és szövődmények kezelését, továbbá az egyéni és csoportos pszichoterápiát. Túladagolás esetén a betegek sürgősségi osztályra kerülnek. Magyarországon a kórházi fekvőbeteg-ellátás és ambuláns ellátás keretében is folytatnak gyógyszerrel támogatott kezeléseket, ami elsősorban metadon kezelést jelent. A kezelés mindkét formája (elvonó és a fenntartó kezelés) általában elérhető a betegek számára. A járóbeteg-ellátáson belül elsősorban fenntartó kezelésre van mód. A fenntartó szubsztitúciós kezelés elérhetősége, ill. területi lefedettsége változó. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében nem folyik ilyen ellátás.

Az ellátási formák céljai

zelés költségadataira vonatkozott. A vizsgálat során a két ágazat közül arányaiban a büntető igazságszolgáltatásban mutatták ki a közkiadások jelentősebb hányadát. A bizottság megállapította, hogy a költségeloszlás értékelése további, részletes vizsgálatot igényel, ugyanakkor megállapítható, hogy egyes területeken aránytalanságok mutatkoznak a rendelkezésre álló források tekintetében. A kábítószer-probléma kezelésére szolgáló költségvetési előirányzatok a kábítószerügyi koordinációért felelős tárca költségvetésében folyamatosan növekvő tendenciát mutatnak. Ezek a források elsősorban az elmúlt években létrejött szolgáltatások működését és fejlesztését szolgálják, elsősorban pályázati úton történő felhasználás révén. Az utóbbi években jelentős EU-s források bevonására is nyílt lehetőség. Az állami egészségügyi intézmények finanszírozása kisebb részben ún. bázis-finanszírozott, nagyobb részben az OEP által támogatott szolgáltatási típus (járóbetegellátás) ill. homológ betegségcsoport szerint. Nem biztosított jogviszonyú kliensek esetében is megtörténik az ellátás és a szolgáltató megkapja a finanszírozást. Non profit társadalmi és gazdasági szervezetek, egyházi fenntartású szervezetek szakmai tevékenységük finanszírozását szinte kizárólag a központi kormányzat (kábítószerügyi koordináció, NCA) által meghirdetett pályázatok révén tudják biztosítani. A civil terület feladatellátásában további forráslehetőséget jelentenek a helyi és fővárosi önkormányzatok pénzügyi támogatásai, a Nemzeti Civil Alapprogram támogatási lehetőségei, valamint, hogy az elkövetkezendő években az Új Magyarország Fejlesztési Terv fejlesztési erőforrásainak kedvezményezettje kell, hogy legyen a terület. A kábítószerügy területén, az állami forrásokon kívül gyakorlatilag nincs lehetőség egyéb finanszírozó bevonására, a magán mecenatúra ezen a területen egyáltalán nem jelenik meg. Az önkormányzatok inkább tulajdonosi, mint fenntartói minőségben vállalnak szerepet, vagyis csekély mértékben nyújt kiegészítő forrást az intézmények működéséhez.

220

2005–2012 között, illetve az ehhez kapcsolódó kábítószerügyi Akcióterv 2005–2008 között számos feladatot ró a tagállamokra. Fontos tennivalók hárulnak a koordináció szerveire az Akciótervben foglalt cselekvések magyarországi megvalósításának elősegítése, illetve a kapcsolódó elemzésekben az Európai Bizottsággal való együttműködésben. A Horizontális Kábítószerügyi Munkacsoport havonta esedékes ülésein tárgyalják a tagállamok képviselői a drogpolitikai szempontból jelentős kérdéseket. A koordináció feladata, hogy az aktuálisan tárgyalandó témák szerinti szakértőkkel kiegészülve képviselje Magyarországot az ülésen, illetve gondoskodjon az ülésen megfogalmazott feladatok végrehajtásának koordinálásáról. Magyarországra számos jelentéstételi kötelezettség hárul EU-s és ENSZ vonatkozásban, mely jelentéstételi kötelezettségeinek az elmúlt időszakban eleget tett. Az Országgyűlés Kábítószerügyi Eseti Bizottsága vizsgálta a Nemzeti stratégia megvalósulását és a kábítószerügyi koordináció hatékonyságát vizsgálta. Az ennek alapján készült jelentés megállapította, hogy a magyar drogstratégia jól illeszkedik az Unió drogstratégiájához, valamint, hogy a koordinációs struktúrák hatékonyabb működtetése érdekében átalakításokra van szükség. A fentiek megvalósulását szolgálja többek között, hogy 2006-ban előkészítésre került a 1039/1998. Korm. Határozat módosítása, amely átalakítja a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottságot, abban a civil szakmai szervezetek szerepvállalását erősíti. A népegészségügyi célok megvalósításának szolgálatába kell

Az Európai Unió kábítószerügyi politikáját meghatározó Kábítószerügyi Stratégia

A hazai kábítószer-probléma kezelésének összehangolása, kapcsolata az Európai Unió drogstratégiájával

A szociális ellátás keretében átmeneti elhelyezést nyújtó drogrehabilitációs intézmények az egészségügyi finanszírozás szempontjából krónikus fekvőbeteg-ellátást nyújtanak komplex (bio-pszicho-szociális) segítséget igénylő kliensek számára. A rehabilitációs otthonokra a munka jellegű, vagy terápiás foglalkoztatás, illetve a terápiás közösségi forma működtetése jellemző. A terápiás közösség életvezetési ismeretek és készségek fejlesztésével segíti a reintegrációt. A rehabilitációs otthonokban egyre nagyobb szerep jut az önsegítő elven alapuló 12 lépéses felépülési modell alkalmazásának. A szociális ellátások közé a személyes gondoskodás keretébe tartozó szociális alapszolgáltatások körében a családsegítés, a közösségi ellátás, a támogató szolgáltatás, a nappali ellátás, a közösségi, illetve alacsonyküszöbű ellátások, és az utcai szociális munka tartozik, valamint a gyermekvédelmi ellátások keretében nyújtott szolgáltatások is. A személyes gondoskodás keretébe tartozó szociális szakosított ellátások az ápolást, gondozást nyújtó intézmények (különös tekintettel: szenvedélybetegek otthona, hajléktalanok otthona), átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények (szenvedélybetegek átmeneti otthona, hajléktalan személyek átmeneti szállása, valamint átmeneti otthona, éjjeli menedékhely), rehabilitációs intézmények (szenvedélybetegek rehabilitációs intézménye, hajléktalan személyek rehabilitációs intézménye), valamint a lakóotthonok (szenvedélybetegek lakóotthona) szolgáltatását jelenti.

41 Az Országgyűlés Kábítószerügyi eseti bizottságának jelentése Budapest 2007. október

221

Nemzeti szinten a Kábítószerügyi koordinációért a Szociális és Munkaügyi Minisztérium a felelős. A tárca képviseli a Kormány drogpolitikai álláspontját. Elősegíti a nemzeti, illetve helyi szintű koordinációs mechanizmusok működését, a kereslet-, és kínálatcsökkentés területein zajló, illetve az ellátórendszer fejlesztését célzó programok megvalósulását. Helyi szinten a Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok küldetése a helyi koordináció megteremtése, hatékony párbeszéddel a szolgáltatókkal és a célcsoporttal, valamint a helyi igényekre reagáló fejlesztési célkitűzések megfogalmazása és különös tekintettel az értékelés. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ezen túl a Nagykállói pszichiátriai Szakkórház hangolja össze kompetencia határain belül az egyes ellátó rendszerek működését.

Koordináció

állítani a meglévő kapacitásokat és az ehhez szükséges finanszírozási technikákat ki kell dolgozni, a kódrevízió során figyelembe kell venni a nemzeti népegészségügyi célokat. A meglévő területi aránytalanságokat tervezett fejlesztési programokkal ki kell egyenlíteni, új, hatékony technikákat alkalmazó, szakmai és teljesítmény-indikátorok alapján értékelt és monitorozott, a helyi közösségekbe beágyazott ellátók létrehozásával, a meglévők ilyen irányú fejlesztésével. A szenvedélybeteg-ellátást az adott területen élők szükségleteihez, annak feltárásához igazodva kell végezni, a szenvedélybetegségek kezelésében az igény-alapú tervezési technikák korlátozottan alkalmazhatók, mert a betegek nem, vagy nehezen vesznek részt a kezelési programokban (eltérően a legtöbb betegségtípustól), illetve hajlamosak elmaradni a kezelésből. Külön feladatokat fogalmazott meg a Nemzeti drogstratégiában foglalt aktuális célfeladatok megvalósítását szolgáló feltételek biztosítása érdekében41: t
erősíteni kell a koordinációt a kábítószerügy államigazgatási, helyi önkormányzati szintű területein, valamint fejleszteni szükséges a civil együttműködés kereteit; t
valamennyi számottevő prevenciós színtéren fejleszteni kell a szolgáltatásokat, a helyi igényeknek és lehetőségeknek megfelelően, egységes szakmai követelmények meghatározásával meg kell oldani a prevenciós programok akkreditációját; t
szükség van a média hangsúlyosabb bevonására a szülőkre irányuló felvilágosító munkában; t
képzéssel és intézményfejlesztéssel biztosítani kell a gyermekkorúak addiktológiai ellátását; t
növelni szükséges a HIV- és hepatitismegelőző programok számát, a szűrés és tanácsadás hozzáférhetőségét; t
a büntetőjogi szabályozás kialakításakor figyelembe kell venni az „elterelés” intézményrendszerének szakmai tapasztalatait, különös tekintettel az 1/2007-e s Büntető Jogegységi döntésre.

222

Az egészségügyben és szociális ellátásban dolgozók szakképesítés megszerzése után további szakmai fejlesztésben ill. szakmai szinten-tartó programokban vesznek részt. A kötelező jellegű akkreditált képzéseken túl lehetőség van egyéni fejlesztésekre. Ezen a területen kü-

Képzés, szakmai továbbképzés

A kezelési adat nyilvántartási, statisztikai rendszerben szükséges a jelentkező kliensekről egységes szemléletű, EU-s normákhoz igazodó minimum adatok rögzítése, mely az évenkénti (esetleg évente többször) összesítésre kerülő egészségügyi statisztika alapjául (OSAP kábítószerbetegek összesítése rész) szolgál. Így a kezelésbe kerülő droghasználók számáról, összetételéről és ennek változásáról kapunk képet. Szükséges a droghalálesetek regisztrálásának pontosítása. A kezelési forgalom alakulása csak a kezelési lehetőségek függvényében értelmezhető helyesen.

A Nemzeti Stratégia a kábítószer-probléma visszaszorítására egyrészt önálló fejezetet szentel a monitorozás jelentőségének, másrészt minden pillér (közösség és együttműködés, megelőzés, kezelés és ártalomcsökkentés, kínálatcsökkentés) esetén említésre kerülnek a helyzetfelméréshez, illetve a beavatkozások értékeléséhez szükséges kutatási témakörök. Ugyanakkor az elmúlt öt évben főként epidemiológiai kutatások készültek különböző populációkban; hiányterületnek számítanak a drogfogyasztás következményeit feltáró vagy az utánkövetéses vizsgálatok, ritkán találkozunk a beavatkozások hatékonyságát elemző felmérésekkel. Ennek oka egyrészt a kezdeti helyzetfeltárásra való törekvés, másrészt a nagyobb ráfordítás és – nem kevésbé – a szakértelem hiánya. Ebből adódóan Magyarországon a survey jellegű kvantitatív kutatásoknak vannak hagyományai, kvalitatív technikákat alkalmazó vizsgálat igen kevés készül. A magyarországi drogkutatások fő koordinátora és egyben finanszírozója a kábítószerügyi koordinációért felelős tárca, jelenleg a Szociális és Munkaügyi Minisztérium. A finanszírozás pályázati formában történik. Az Országgyűlés a 14/2007 (III .7.) OGY határozattal létrehozta a Kábítószerügyi eseti bizottságot. A bizottság feladata „A Nemzeti Stratégia a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében” dokumentumban megfogalmazott stratégiai törekvések alapján meghozott intézkedések értékelése. A bizottság munkájáról országgyűlési határozat formájában jelentést készít, melyet az Országgyűlés elé terjeszt. A bizottság a kábítószer-problémakezelésére adott intézményi válaszok átfogó értékelését végezte el, az érintett minisztériumok és intézmények, valamint civil szervezetek beszámolói alapján. Hazánk drogstratégiájának megvalósítása szempontjából fontosnak tartja parlamenti szinten a problémakör folyamatos nyomon követését. A Nemzeti Drog Fókuszpont végez szisztematikus adatgyűjtést 2004. évi felállítása óta az alábbi források felhasználásával: t
önbevallásos epidemiológiai kutatások, t
a kezelési igény nagyságrendje, t
a problémás szerhasználók népességen belüli aránya, t
a kábítószer-használattal összefüggő fertőző betegségek aránya és elterjedtsége, t
a kábítószer-használattal közvetlenül és közvetetten összefüggő halálesetek aránya alapján kerül szakmai jellegű értékelésre a kábítószer-használat elterjedtsége.

Monitorozás, értékelés

223

lönösen fontosak a több szakterületet érintő interdiszciplináris megközelítéseket alkalmazó, szakmai együttműködést erősítő programoknak. Ezeket a készségfejlesztő, kommunikációt, konfliktuskezelést, érzelmi intelligenciát erősítő, kiégést megelőző tréningeket sok esetben a for-profit szektorban nagy tapasztalatot szerzett szolgáltatók végzik. A részvételi lehetőségeket korlátozhatja a képzési keretek szűkössége (ezek a programok sokszor költségesek), valamint az egészségügyi szektorban megfigyelhető túlterheltség és humán erőforrás hiány. Ezek akkor is nehézséget jelenteken, ha egyébként e programok költség-hasznosság aránya kedvező és magas a hozzáadott érték. A drog problémák kezelésével foglalkozó intézményben is növekszik szerencsére a belső képzések, csapatépítő, kiégést megelőző tréningek iránti igény.

A hazai ellátáshoz való hozzáférés többségében jövedelem korlát nélküli, országosan döntően teljes a lefedettség. Megyei szinten azonban a drogprobléma kezelési rendszerének egyes elemei hiányoznak vagy nem kellő kapacitással működnek. A projektben részvevő megyékben a szükséges ellátási típusok megtalálhatók, de az elérési ill. alacsonyküszöbű programok tekintetében Szabolcsban jelentős fejlesztésekre lenne szükség. Általánosan jellemző, hogy az alapellátás csak esetlegesen vonódik be a drogprobléma kezelésébe, szerepük elsősorban a megelőzésre koncentrálódik. A rövid intervenció dohányzás esetében már sokszor alkalmazásra kerül, más szereknél ritka. Szűrés, drogfogyasztással összefüggő károsodásokra vonatkozó tájékoztatás elsősorban a legális szerek esetében történik meg. A különböző ellátási formáknál nincsen várakozási idő, nyitva tartásuk kötött. Az elérési programok esetében tapasztalható a kliens igényekhez illeszkedő hozzáférési idő. Az adatszolgáltatás és adatkezelés kereteit jogszabályok rögzítik. A klienst külön költség nem terheli, a szolgáltatások térítés nélkül vehetők igénybe, állami finanszírozásúak, pályázati vagy más támogatási forrásból származnak, ezeknek aránya változó. A kliens igények formáló hatása az ellátás, szolgáltatás típusára, tartalmára ritka, annak ellenére, hogy a kezelési ajánlatok és a kezelésre vonatkozó elvárások találkozása nélkülözhetetlen a sikeres esetkezeléshez. Külön a nemre specializálódó programmal nem találkozunk, bár egyértelműen más szolgáltatásra tartanak számot a férfiak és

Drog dependencia kezelés elérhetősége és hozzáférhetősége

Hazai helyzet – különös tekintettel Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye

224

42 Principles of drug dependence treatment (discussion paper), UNODC és WHO közös kiadványa, megjelent 2008. márciusában

A drogfüggőség és hozzá kapcsolódó szociális-egészségügyi problémák hatékonyan kezelhetők az esetek jelentős részében, ha a kliensek számára időben hozzáférhetők a megfelelő kezelési, rehabilitációs ellátások teljes kontinuuma. Tényezők: t
földrajzi hozzáférhetőség, lefedettség, kapcsolatok (hálózatok, jövedelem korlát nélküliség, több belépési pont, outreach) t
időhatárok (rövid várakozási idő, rugalmas nyitva tartás) t
jogi keretek (jelentési kötelezettség) t
alacsonyküszöbű ellátások hozzáférhetősége t
elviselhetőség – költségek tekintetében t
kulturális relevancia, kliens barát ellátás t
reagáló képesség – többszörös vagy sajátos kliens igények t
igazságszolgáltatás, mint a rendszer része (kapcsolatok, együttműködés) t
gender(nem) érzékenység Akciók: t
a rendszer teljes lefedettségű – város, falu egyaránt – ráépül az alapellátásra, elérési programokat, alacsonyküszöbű ellátásokat, korai diagnózist, korai kezelésbe vételt ér el, alapellátásban a rövid intervenciót alkalmazzák, t
jogi keretek védik a klienst, t
átjárhatóság a különböző rendszerek között, ellátási kontinuum, t
rövid váró lista, t
elfogadó, nem-elítélő stáb attitűd,

Drog dependencia kezelés elérhetősége és hozzáférhetősége

Drogfüggőség kezelésének alapelvei (UNODC-WHO)

Principles of drug dependence treatment42 (Drogfüggőség kezelésének alapelvei) című dokumentum szerint fontos elvárás a kormányok és partnereik felé, hogy evidenciákra alapozott ellátó rendszereket vezessenek be, amelyek választ adnak a helyi közösségek igényeire. Tekintettel a drogfüggőség, mint probléma megjelenésére a legtöbb társadalomban, valamint arra, hogy korlátozottak a felhasználható források, világos, összehangolt tervezés szükséges. Cél, hogy a lehető legtöbb klienst elérjék, és a legkisebb ráfordítással a lehető legnagyobb eredményt érjék el az ellátó rendszerek. A dokumentumban megfogalmazott alapelvek megvalósításánál fontos priorizálni, és az adott helyzethez illesztve lépésről lépésre haladni. A WHO-UNODC dokumentum mentén értékeltük a projektben érintett két megye ellátó/kezelő rendszereit, illeszkedésüket a dokumentumban megfogalmazott elvárásokhoz.

Hazai helyzet a nemzetközi alapelvek tükrében

Hasonlóan más kezelésekhez a bizonyítékokon alapuló jó gyakorlatok, és tudományos tudás irányítsa a beavatkozásokat és beruházásokat Alkotók: t
sokféle evidencia alapú gyógyszeres és pszichoszociális beavatkozások ismertek – alkalmazásuk illeszkedjen a kliens szükségletekhez t
megfelelő terápiás hossz (kliens benntartása fontos)

Evidencia alapú kezelés

Többszörös kezelési szükségletek meghatározása standard módon. Személyre szabott kezelési tervek kialakítása Tényezők: t
rizikó személyek, veszélyes drogfogyasztás, kapcsolódó rizikók szűrése – HIV, HBV, erőszakos viselkedés, öngyilkosság (alapellátás, iskola egészségügy és tanácsadás, munkavállaló támogató program a munkahelyeken) t
felbecsülés és diagnózis (komorbiditás) t
átfogó helyzetértékelés – betegség súlyossága, fizikális, mentális állapot, foglalkoztatottság, családi-szociális integráció, kezelési történet stb. t
személyre szabott kezelési terv Akciók t
a különböző ellátási területeken a dolgozók tisztában vannak/ képzettek a szűrési és a csatlakozó intervenciós eszközök használatával t
nagy rizikójú kliensek megfelelő ellátása (alapellátás, elérési programok, sürgősségi ellátás, szociális ellátás) t
pontos diagnózis – komorbiditás t
klinikai protokollok használata, kliensmonitorozás, írott terápiás tervek t
minden terápiás lépés dokumentációja és standardizálása

Szűrés, felbecsülés, diagnózis, kezelési tervek

t
kulturális háttér tiszteletben tartása, t
tűrhető költségek, t
speciális ellátás nőknek ill. drogfüggő szülők gyerekeinek

Drog dependencia kezelés elérhetősége és hozzáférhetősége

Drogfüggőség kezelésének alapelvei (UNODC-WHO)

225

Az evidencia alapú ellátás gyakorlata hazánkban is széles körben terjed, az alkalmazott eljárások többé-kevésbé illeszkednek a kliens igényekhez. A kliensek kezelésben maradása önkéntes, de edukáció, tájékoztatás segíti a megfelelő időtartamú kezelés megvalósítását. Az ellátásban a holisztikus megközelítés elfogadott, a kezelés multidiszciplináris teamben történik. Rövid intervenció az alapellátásban nem általános, dohányzással esetleg alkoholfogyasztással kapcsolatban már nem ritka.

Evidencia alapú kezelés

Az ellátásra korábban a szakmai kollégium által kidolgozott útmutatások beépültek a saját ellátási protokollokba. Jelenleg kerülnek bevezetésre egyes pszichotróp szerek ellátási protokolljai. Az egyes rizikók szűrése célcsoportját és helyét tekintve változó. HIV szűrésre egyes, a törvény által meghatározott esetekben kötelezően máskor önkéntes formában kerül sor (pl. büntetésvégrehajtási intézményekben fogvatartottak esetében), lehetőség van anonim szűrésre is. Átfogó helyzetértékelés történik a kezelési rendszerbe való belépéskor. Ennek alapján készül az egyénre szabott terápiás terv. A klinikai ellátási protokollok jelenleg kerülnek bevezetésre. Eddig a szakmai irányelvek, útmutatások kerültek beépítésre a saját rendszerekbe. Az ellátás dokumentálása minden ellátó helyen szükséges. Nagy rizikójú kliensek ellátására van lehetőség, azonban ezek nem képeznek egységes, integrált rendszert, a szolgáltatások nem épülnek megfelelően egymásra és kapacitások sem elégíti a ki a szükségleteket.

Szűrés, felbecsülés, diagnózis, kezelési tervek

nők, különös tekintettel a várandós vagy kisgyermekes kliensekre. A teljes lefedettséget nyújtó védőnői szolgálat estében adott a lehetőség a nőknek nyújtott speciális ellátás, tartalmát tekintve ez a megelőzés, tanácsadás és a kezelő rendszer felé irányítás. Az igazságszolgáltatás elsősorban az elterelés esetében válik az ellátó rendszer részévé.

Drog dependencia kezelés elérhetősége és hozzáférhetősége

Hazai helyzet – különös tekintettel Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye

226

Magába foglalja a lehető legjobb egészséghez és jólléthez való jogot és diszkrimináció mentességet. Alkotó elemek t
a drogfogyasztási múlt nem lehet indok a diszkriminációra

Drogfüggőség kezelése, emberi jogok és a paciens méltósága

t
különböző eljárások integrációja – holisztikus megközelítés, az egész ember kezelése t
multidiszciplinaritás (orvos, pszichiáter, pszichológus, szociális munkás, tanácsadó, nővér) t
rövid intervenció – az alkalmi droghasználók, kísérletezők számára hasznos a szűrés és rövid beavatkozás, mely hatékony és gazdaságos t
outreach és alacsony küszöbű ellátás, segíthet az egészségbeli és szociális következmények megelőzésében (vér útján terjedő fertőzések, STD-k) t
alapszolgáltatások – detoxikáció, opiát agonista kezelés, tanácsadás, rehabilitációs stratégiák, szociális támogatás t
orvosilag ellenőrzött leszokás (ópiát, szedatív, altató szerek, alkohol) t
fenntartó kezelés – opiát agonista ill. antagonista kezelés (metadon, buprenorfin, naltrexon) t
önsegítő csoport t
szocio-kulturális megfelelősség t
tudás átadás, klinikai kutatások t
képzés (a kezelési rendszerek szakembereinek képzése a legkorábbi időszaktól) Tevékenységek t
források biztosítása t
átfogó kezelési rendszer kiépítése t
a kezelés időtartamát a kliens egyéni szükséglete szabja meg t
multidiszciplináris team megfelelően képzett az evidencia alapú beavatkozások biztosítására t
alapszolgáltatások, köztük detoxifikáció, pszichoszociálisan támogatott ópiát agonista fenntartó kezelés, tanácsadás, és szociális támogatás elérhető t
láthatóan hatékony pszichoszociális beavatkozások a rehabilitációban és visszaesés megelőzésében, járóbetegellátás és bent fekvő helyeken, különösen a kognitív magatartás terápiában, motivációs interjúban,váratlan események menedzselésében, foglalkoztatás és szakmai képzés tanácsadás és jogi tanácsadás esetén t
a beavatkozások relevánsak a szocio-kulturális környezethez

Evidencia alapú kezelés

Drogfüggőség kezelésének alapelvei (UNODC-WHO)

A drogfüggők tekintetében is alapelv a diszkrimináció elkerülése. A büntetés-végrehajtásban az egészségügyi ellátás jelen van, azonban egyéb ellátási-kezelési lehetőségek korlátozottak.

Drogfüggőség kezelése, emberi jogok és a paciens méltósága

Az elérési és alacsony küszöbű ellátások kialakításra kerültek, Hajdú-Biharban sokszínű, jól működő hálózat működik, a szabolcsi rendszerben egyes elemek már működnek, de kapacitásuk messze elmarad a szükségestől. Szűrésre lehetőség van, azonban ezek esetlegesek, többnyire egy-egy kutatás keretében valósulnak meg. A különböző szolgáltatások működnek. Önsegítő csoportok létrejöttek, nagy többségük az alkohol probléma vonatkozásában. Hajdú-Biharban emellett működnek az A.A., G.A., Al-Anon és ACA csoportjai is. Szabolcsban az alkoholizmus elleni klubok mellett Nyíregyházán szülői csoport működik (Változás Egyesület). A képzések tekintetében már a munkába állásnál megkezdődnek a szakmai felkészítések, a későbbiekben kötelező és választható kurzusok, konferenciák, szakmai találkozók révén bővül az ellátásban dolgozók tudása, készségtára. Egyre nagyobb hangsúly fordítódik a kiégés megelőzésére és az együttműködési készségek fejlesztésére. Az ellátáshoz az egészségügyi és szociális kassza nyújt finanszírozást, azonban minden olyan plusz tevékenységre (speciális szolgáltatás kialakítása, pl. Nagykállóban a rehabilitációs egységben Nyugalom Háza kiépítése, fény-hang-zeneterápiás és egyéb lehetőségekkel, csapatépítő tréning stb.), amelyet az ellátó saját hatékonyságának növelésére alakít ki más források bevonására van szükség – ezek pályázati források, egyedi támogatások vagy magántőke lehetnek. Az egyes ellátások hatékonyság mérésére azonban nem alakultak ki egységes indikátor-rendszerek, így ezek inkább tapasztalati úton, saját célra szerkesztett kérdőívek és mini-kutatások keretében kerülnek értékelésre.

Evidencia alapú kezelés

Hazai helyzet – különös tekintettel Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye

Egyes alcsoportok a lakosságon belül veszélyeztetettek és speciális ellátást igényelnek. Pl. serdülők, nők, várandósok, orvosipszichiátriai komorbiditásban szenvedők, prostituáltak, etnikai kisebbségek, szociálisan marginalizáltak. Többszörösen érintettek többszörös szükségletet mutatnak. Tényezők t
serdülők – speciális képzés kell a tanácsadók, outreach munkások és más szakemberek részére, a multidiszciplináris team tagja legyen gyermek és ifjúsági pszichiáter. Lehetőség szerint a serdülőket és szülőiket külön kell kezelni a felnőtt drogfüggőktől. Együtt kell működni a kezelés során a családdal és az iskolával. t
nők – sok országban az ellátó rendszerek a férfiak igényeit elégítik ki, a nők drogfogyasztása stigmát jelent ezért sokszor nehéz kezelésbe vonni őket. A nők pszichológiai státusza és pszichiátriai komorbiditása speciális igényt jelenthet. A folyamatos drogfogyasztás befolyásolja szexuális és reproduktív egészségüket.

Speciális alcsoportok és körülmények

t
ugyanolyan etikai elvek szükségesek, mint más terápiában (autonómia, önrendelkezés) t
a kezelés elérhetősége – börtönben, visszaesőknek, leszokásra nem motiváltaknak is t
kötelező kezelés csak speciális esetekben és körülmények között – krízis helyzetben, meghatározott ideig t
kezelési alternatíva – de a kliens választhatja a büntetést helyette t
diszkrimináció elkerülése t
drogfüggő emberi joga – kezelésben nincs helye embertelen, vagy korlátozó gyakorlatnak Tevékenységek t
törvényi szabályozás az emberi jogok védelmére a kezelésben és rehabilitációban t
kliensinformálás t
kliens magánéletének védelme t
személyzet képzése az etikai szabályok betartására, tisztelet és stigma mentesség mutatására t
orvosi ellátás nem függ az addikciós kezelésben való részvételtől t
evidencia alapú intervenció és kezelés hozzáférhető a börtönben is t
kutatási protokollok etikai bizottság által vizsgáltak és elfogadottak

Drogfüggőség kezelése, emberi jogok és a paciens méltósága

Drogfüggőség kezelésének alapelvei (UNODC-WHO)

227

A serdülők ellátása terén Szabolcsban nagy probléma a szükséges humánerőforrás hiánya, és országosan az utánpótlás hiánya a szakképzésben. Hajdú-Biharban a veszélyeztetett serdülők utolérését segíti a drogambulanciának az ifjúság-pszichiátriai osztállyal való szervezetileg szoros kapcsolata. Hatékony kezelésüket pedig a szakmai stáb családterápiában való képzettsége biztosítja. A fiatal korcsoport elérésében segít a széles körben, sok éve (90-es évek elejétől) szerveződő, mára hálózattá alakuló kortárs segítő képzés, mely elsősorban a középiskolások körében örvend nagy népszerűségnek. A serdülőkorú drogfogyasztók ellátásában az egészségügyi és szociális rendszerek együttműködnek. A célzottan nőkre, sajátos igényeikre kialakított ellátások hiányoznak, e tekintetben kivételt képez a védőnői tevékenység. Prostituáltak és marginalizált csoportok ellátásában nem-kormányzati civil szervezetek és egyházak vállalnak nagy szerepet

Speciális alcsoportok és körülmények

Az utóbbi években egyre több intézményben kerülnek kialakításra drogprevenciós körletek, és szerveződnek célzott drogprevenciós, személyiségfejlesztő képzések a fogvatartottak számára. Kezelési alternatívára lehetőség van, és az érintett eldöntheti él-e a lehetőséggel. A kutatásokat etikai elvek figyelembevételével, szükség szerint engedélyeztetve végzik szem előtt tartva a személyiségi jogokat.

Drogfüggőség kezelése, emberi jogok és a paciens méltósága

Hazai helyzet – különös tekintettel Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye

228

A drogfüggők kezelése alternativa lehet a bebörtönzéssel/ büntetéssel szemben, de jelenthet ellátást a börtönben és szabadulás után. Hatékony együttműködés szükséges a büntetésvégrehajtás és a kezelőhelyek között. Kutatások igazolták, hogy a drogfüggők kezelése nagyon hatékony a kriminalitás csökkentésében.

Addikció kezelése és az igazságszolgáltatás

A nem-érzékeny ellátás a kezelés tervezése, megvalósítása, személyzet, programfejlesztés, gyermekbarát ellátás, tartalom és anyagok tekintetében fontos. t
várandósok – drogfogyasztó nőknél a várandóság nagy veszélyt jelent, fontos a multiprofesszionális megközelítés, a terhesgondozást is beleértve. Anyatejes táplálás javasolt, ha nincs kontraindikáció. Eset menedzsment jelentősége t
orvosi komorbiditással rendelkező kliensek – HIV, HBV, HVC, TB és májcirrhozis – ugyanolyan hozzáférést kell biztosítani, mint nem-drogfogyasztó betegeknek. Ópiátfüggők számára a fenntartó kezelés segíti a speciális kezelésbe maradást. Egyéni tanácsadás szükséges. t
pszichiátriai komorbiditás –megfelelő kezelés, drog-gyógyszer interakció figyelembe vétele t
prostituáltak – magas a rizikója a fertőzéseknek, áldozattá válásnak, erőszaknak, szociális kirekesztettségnek. Outreach különösen fontos. Szociális támogatás és rehabilitáció elősegíti a fenntartható megélhetést. t
etnikai kisebbség – akadályok lehetnek a hozzáférhetőségben, köztük nyelvi akadályok. Szükség esetén kulturális mediátort kell bevonni. t
marginalizált/utcán élő kliensek – hajléktalanok, munkanélküliek, családból kirekesztettek összetett ellátást igényelnek. Szálláshely, étkezési utalvány, ingyen koszt, időszakos foglalkoztatás, szociális rendszerekkel való kapcsolat, és kezelés együttesen szükséges. Tevékenységek t
speciális szükségletekhez megfelelő kezelés és klinikai protokollok számbavétele szükséges t
átfogó kliens felbecsülés t
integrált ellátás t
speciális képzés a sajátos igényű kliensekkel foglalkozó személyzetnek t
evidencia alapú ellátás, elérhető kezelési rendszerek t
kisebbségi kliensek esetén tolmács vagy kulturális mediátor szükséges

Speciális alcsoportok és körülmények

Drogfüggőség kezelésének alapelvei (UNODC-WHO)

A büntetés-végrehajtási intézetekben az evidencia-alapú kezelések, ellátások hozzáférhetősége korlátozott. Utóbbi időkben több intézményben alakítottak ki drogprevenciós körleteket.

Addikció kezelése és az igazságszolgáltatás

A hajléktalanok ellátásában jelentős kezdeményezések születtek, hazai és uniós források bevonásával igyekeznek az ellátás színvonalát fenntartani. E célcsoport egészségügyi, szociális – megélhetési, lakhatási stb. – igényeit elégítik ki. Megyeszékhelyek esetében e szakterületre vonatkozó a közfeladatok ellátása több esetben civil szervezet felé került delegálásra, mely segíti a korlátozott normatív támogatások kiegészítését ill. a más szervezetekkel való együttműködés, forrás biztosítás rugalmasságát. Kisebbségek ellátása esetében a kulturális különbözőségek jelenthetnek nehézséget, nyelvi akadály ritkán okoz gondot. Mediátorok alkalmazása (akár kulturális akár nyelvi hátterű kommunikációs akadályok kezelésére) nem fordul elő, vagy esetleges. Speciális célcsoportok integrált ellátására vonatkozó protokollok hiányoznak, az egyes ellátó helyek igyekeznek saját szakmai tapasztalatuk, ismereteik, lehetőségeik alapján bevonni az érintett szervezeteket.

Speciális alcsoportok és körülmények

Hazai helyzet – különös tekintettel Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye

Paradigma-váltás – a direkt ellátás helyett inkább együttműködésen alapuló szolgáltatás felé, ahol aktívan bevonják a stakeholdereket (kormányzati és civilszervezetek, magánszektor, vallási szervezetek, közösségvezetők, tradícionális gyógyítók, családtagok, célcsoport. Alkotóelemek t
paciensek aktív részvétele t
elszámolhatóság a közösség felé t
közösségre irányított beavatkozások növelheti a közösség támogatását, a közösség informálása és erősítése csökkenti a diszkriminalitást és a kirekesztettséget. A stigmatizálás csökkentése elősegíti a kezelésbe kerülést és szociális reintegrációt

Közösség bevonása, részvétel és páciens irányítás

A kezelés és a börtön- alternatív ellátás, a börtönben folytatott kezelés, szabadulás utáni szociális reintegráció csökkenti a viszszaesést a drogfogyasztására, a HIV fertőzést, a bűnvisszaesést jelentős egészséghaszonnal jár és javítja a közbiztonságot. Alkotóelemek t
drogfogyasztók számára elérhetővé kell tenni a kezelési alternatívákat (szabályozás kell) t
emberi jogok a kezelés elérésére a börtönben is t
ellátás folyamatossága, különösen terhesek és kisgyermekesek esetében, reintegráció fontos. t
sem a fogva tartás, sem a kötelező munka nem alkalmas a drogfogyasztás kezelésére Tevékenységek t
jogi szabályozása a kezelés és ellátás biztosítása a bűnelkövetők részére a börtönben ill. alternatívaként t
garancia az igazságszolgáltatás és kezelőrendszerek megfelelő együttműködésére t
drogfogyasztó fogvatartottak számára biztosítottak kezelési formák, benne a vér útján terjedő fertőzések megelőzése t
az igazságszolgáltatásban és büntetés-végrehajtásban dolgozók képzést kapnak a megelőzés és börtönben folytatott kezelés tekintetében t
személyzet megfelelően képzett – bizonyíték-alapú ellátás, etikai szempontok t
ellátás folyamatossága a büntetésvégrehajtásban lévő kliensek számára

Addikció kezelése és az igazságszolgáltatás

Drogfüggőség kezelésének alapelvei (UNODC-WHO)

229

A közösségi színtéren széleskörű együttműködéssel valósul meg egyre több program. Ezeket a folyamatokat a helyi KEF-ek katalizálják. A megfelelő lakossági tájékoztatás ill. figyelmes tervezés csökkenti a stigmatizációt és motiválja azokat is az aktív részvételre, akik maguk nem érintettek a problémában. Az egyes szervezetek közötti együttműködés sikere függ a kölcsönösen elfogadott kapcsolódási/találkozási pontoktól („fehér” területeken való együttműködés – vagyis ahol nincs ellátás, vagy hiányzik a kompetenciánk, vagy nincs rá kapacitásunk). A győztes-győztes típusú együttműködés, vagyis a kompetenciák kölcsönös elfogadása, a kölcsönös támogatás és a bizalom (!) valamint a források feletti közös felelősség nem általános, de nélkülözhetetlen.

Közösség bevonása, részvétel és páciens irányítás

A külső szakemberekkel való együttműködésre nyitottak, támogatják azokat a kezdeményezéseket, amelyek a fogvatartottak szabadulás utáni reintegrációját elősegíti. Hajdú-Biharban a fiatalkorúak nevelő-javító intézetében több, mint tíz éves hagyományai vannak a drogambulanciával való együttműködésnek. Nyíregyházán, a megyei BV intézetben célzott kutatás indul a mentális egészség, életkészségek vizsgálatára, több éve eredményes kapcsolatot tartanak fenn a szociális és egészségügyi intézményekkel, készségfejlesztő, személyiségfejlesztő és szakmai képzések szerveződnek a fogvatartottak számára. A pártfogói felügyelet nagymértékben segíti ezt a folyamatot a szabadulás utáni követéssel, tanácsadással, irányítással. A büntetés-végrehajtási intézetekben ma már csak önkéntes részvétellel folyik HIV, HBV, HCV szűrés, azonban a részvétel nagymértékben javítható megfelelő tájékoztatással. A várandósok, kisgyermekes fogvatartottak ellátása, szülői szerepük megfelelő támogatása sok vitát kavar, elsősorban a médiában megjelent torzító híradások miatt. Az igazságszolgáltatásban és a büntetés-végrehajtásban is szerveződnek célzott szakmai képzések, hiányoznak azonban az utóbbi időben azok a kezdeményezések, melyek a 90-es évek elején pl. PHARE támogatással közös szemléleti keretben való gondolkodásra ösztönözte a különböző szakembereket (egészségfejlesztő, orvos, szociális szakember, tanár, lelkész, rendőr stb.). Ezek a programok segíthetnék a különböző szervezetek együttműködését, egymás munkájának megismerését, a kliensek sikeres integrált ellátását.

Addikció kezelése és az igazságszolgáltatás

Hazai helyzet – különös tekintettel Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye

230

Az ellátásnak figyelembe kell venni a tudományos eredményeket és a kliens igényeket. Alkotóelemek t
ellátási politika (benne HR, PR, környezet, működési politika stb.) t
kezelési protokollok t
minősített személyzet, a drogfüggőség bevonása az alapellátásba szükségessé teszi a kurrikulumba való beépítést a graduális, postgraduális képzésbe, tréningekbe, hasznos lehet az e-learning alkalmazása t
szupervízió t
pénzügyi források t
kommunikáció t
monitoring rendszer (kliens információk, szolgáltatások, humán erőforrás menedzsment, fizetés, kliens bizalom) t
ellátás aktualizálása

Drogfüggőséget kezelő ellátások klinikai vezetése

t
köztudatformálás – elősegíti a drogprobléma multifaktoriális betegségként való megközelítését, t
kapcsolatok kiépítése – integrált ellátás t
civil szervezetek szerepe az ellátásban Tevékenységek t
a célcsoport, családtagjaik, közösségi tagok és helyi szervezetek aktív bevonása a tervezésbe, megvalósításba, monitorozásba t
az ellátás beépül a népegészségügyi és szociális ellátó rendszerbe, és kapcsolatot épít ki a közösség megfelelő partnereivel t
az alapellátás, mentális egészség valamint a szociális ellátás szakemberei képzést kapnak a szűrés és rövid intervenció alkalmazására t
a szolgáltatások fejlesztik a terapeuta-kliens kapcsolatát, rendszeresen gyűjtik a kliensek visszajelzését t
a szolgáltatók bevonják és támogatják a drogfüggő kliensek családtagjait t
a kormányzati és civil szervezetek együttműködnek t
kliensek, családok, közösség tagjai aktívan részt vesznek a fejlesztésben, és a közösség hozzáállásának megváltoztatásában t
addikció felfogása betegségként és a bizonyítékokon való ellátás erősítése

Közösség bevonása, részvétel és páciens irányítás

Drogfüggőség kezelésének alapelvei (UNODC-WHO)

A drogbetegek ellátásában szakmai irányelvek és egyes esetekben terápiás protokollok kerülnek alkalmazásra. Az egyes ellátások minimun-feltételei meghatározottak. Ezek közül a tárgyi feltételek esetében is vannak nehézségek, de a humán erőforrásokat nézve szintén nem egyszerű a helyzet. Nem a kínálat, hanem a források által biztosított kapacitások korlátozzák a megfelelő számú szakember alkalmazását. Az ellátók együttműködése javíthat a szakmai kapacitásokon, egy bizonyos határon belül. Így pl. munkavállalási – pályaorientációs tanácsadó, lelkész, egészségfejlesztő bevonására lehetőség van partnerség keretei között. A szolgáltatóknál működő minőségügyi rendszerek fontos része a kliens elégedettség, így lehetőség nyílik az igények és lehetőségek közelítésére. Az ellátások hatékonyságmérésére nincsenek megfelelő indikátor rendszerek, a szolgáltatott adatok nem alkalmasak az ellátás minőségének értékelésére.

Drogfüggőséget kezelő ellátások klinikai vezetése

A hazai ellátási rendszer egyik legnagyobb hiányossága ez a harmonizált integrált ellátás. Az akadályok sokszor nem az akarat hiányát jelentik, hanem sok esetben a humán erőforrás korlátait, a forráshiány miatt kialakuló, „forrás vadászatot”, valamint az információ-áramlást és egyéb közös tevékenységeket szabályozó standardok hiányát. A stakeholderek tekintetében a család, a szülők és rokonok kulcs szerepet játszanak a terápia hosszú távú sikerében, de az érintettek bevonása korántsem könnyű, különösen a felnőttkor küszöbén álló kliensek esetében. A drogkarrier egyik velejárója a kapcsolati háló átalakulása, a családi kötelékek hiánya vagy meglazulása, így egy már korábban megromlott kapcsolatot előbb újra kell építeni. Ez nagy erőfeszítéseket igényel a kezelők és a családtagok részéről is. A tágabb közösség támogatása nélkülözhetetlen a tartós reintegrációhoz, ennek gyakorlati reprezentációja problémás, bár a kezelési lánc egyre több szereplője törekszik a hozzátartozók közös munkába való bevonására. Sem a munkahelyek (még korábban foglalkoztatott drogfogyasztó esetében sem), sem az oktatási intézmények nem készek a gyógyult fogyasztók megfelelő támogatására.

Közösség bevonása, részvétel és páciens irányítás

Hazai helyzet – különös tekintettel Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye

Kezelési rendszer – politikafejlesztés, stratégiai tervezés, ellátások koordinációja Az ellátó rendszer kontinuuma, legalábbis ebben a projektben részt vevő két megyében jelen van, bár jelentős eltérések vannak a kapacitásokban és elérhetőségekben. A multidiszciplináris megközelítést alkalmazzák, aktív szerepet vállalnak a prevenciós programokban is. Szakmai felkészültségük, tapasztalataik kiegészítik a prevenciós szakemberek felkészültségét, javítják a programok hitelességét és segítik a szükségletek korai felismerését. Az alapellátás és a szakellátás közötti gyakorlati kapcsolat jelentős fejlesztésre szorul bár az alapellátás számára is rendszeresen biztosítottak az addiktológiai területre szervezett képzések. A kliens átadás ill. jelzőrendszeri szerep az alapellátás, családorvoslás területén nem elég gyakori.

Kezelési rendszer – politikafejlesztés, stratégiai tervezés, ellátások koordinációja Alkotóelemek t
kezelési politika t
kapcsolódás a prevencióhoz t
helyzetértékelés t
koordináció – egyensúly a különböző ellátások között t
ellátás kontinuuma t
multidiszciplináris megközelítés t
kapacitásbővítés t
minőségértékelés, monitoring, értékelés Tevékenységek t
politikai dokumentáció t
kapcsolatok a különböző ellátási típusok között – megelőzés, kezelés t
kezelési tervezés a drogproblémán és a közösségen alapul t
nemzeti, regionális és helyi szervek felelősek a kezelés, rehabilitáció biztosításáért, hatékony koordináció mechanizmusa kidolgozott t
alapellátás és speciális ellátás kombinációja elérhető, megfelel az érintett lakosságnak és a helyi forrásoknak t
multidiszciplináris team dolgozik t
megfelelő indító tréning valósul meg t
akkreditációs folyamatok

231

A szakfelügyeleti rendszer nem vizsgálja rendszeresen és személyesen a különböző ellátásokat (kivéve a minimum feltételek, a szakmai kapacitások), ehhez hiányoznak a források és kapacitások is.

Drogfüggőséget kezelő ellátások klinikai vezetése

Hazai helyzet – különös tekintettel Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye

Tevékenységek t
akkreditáció t
írott szolgáltatási politika, protokollok elérhetők, t
megfelelő személyzet t
HR politika (kiválasztás, toborzás, foglalkoztatás, teljesítmény monitoring, ezek ismertek) t
fenntartható források t
hálózati működés – a folyamatos ellátás érdekében t
monitoring rendszer t
megfelelő adatgyűjtés t
a szolgáltatás ismeri a trendeket t
a programok, szerepek, és eljárások rendszeres felülvizsgálatra kerülnek, monitorozási és értékelési folyamatok

Drogfüggőséget kezelő ellátások klinikai vezetése

Drogfüggőség kezelésének alapelvei (UNODC-WHO)

232

Ideális helyzet megfogalmazása a valós helyzet értékeléséhez A benchmarking folyamat egyik fontos lépcsője a referencia kerettábla,vagyis az ellátás ideális struktúrájának, feladatainak, szerepeinek feltérképezése. Követve korábbi koncepciónkat, az ajánlott/elvárható/megvalósítható eljárásokat a problémás drogfogyasztók szempontjából gyűjtöttük össze. Az ideális drog-ellátás kialakításához figyelembe vettük a nemzetközi dokumentumokat és a nemrégen megjelent szakmai protokollokat, valamint a nemzetközi szakirodalom ide vonatkozó információit.

Idő/ célcsoport

korai elérés Idő/ célcsoport

kezelés, ellátás rehabilitáció, utógondozás, reszocializáció

Egyéni szint (kliens)

Lakosság (környezet)

Lakosság (környezet)

Egyéni szint (kliens)

» Információs iroda » Alacsonyküszöbű konzultációs központ szolgáltatásai (közösségi, családi, kulturális programok szervezése) » Média anyagok megjelentetése » Internetes tájékoztatás » Speciális börtönprogram (prevenciós körletek kialakítása, ártalomcsökkentés, szűrés, tanácsadás) » Party szerviz (információ, elérés, tünetek enyhítése) » Támogató szolgálatok » Kortárs-segítés » Speciális önsegítő csoportok » Hátrányos helyzetű és más célcsoportra irányuló programok

» Alacsonyküszöbű ellátás tanácsadás, tájékoztatás, informálás (szerfogyasztás veszélyei, ellátási helyek, szociális támogatás, jogsegély), HIV-, hepatitis-, Tbc-, STD-prevenció, szűrés (HIV, hepatitis, Tbc, STD), tűcsere, óvszeradás » Krízisintervenció » Outreach (utcai megkeresés) » Drop in (Toppanj be) központ » Segélytelefon » Alacsonyküszöbű szubsztitúciós kezelés (agonista, antagonista szer helyettesítő, fenntartó kezelés)

» Egészségügyi alapellátás (rövid intervenció, szűrés, tájékoztatás, gondozás) » Szakellátás (komorbiditás és szövődmények ellátása, szomato-pszichoszociális ellátás, családterápia, gondozás) » Szociális alapellátás szolgáltatásai » Közösségi ellátás

» Rövid rehabilitáció » Hosszú rehabilitáció » Lakhatás elősegítése (átmeneti otthon, éjjeli menedékhely, lakóotthon) » Szociális támogatások » Védett-védő munkahely (célzott képzési-átképzési programok, munkahelyi integráció)

» Családtagok, hozzátartozók támogatása » Érdekképviselet » Speciális közlekedési szolgáltatások (hazajutás) » Szenvedélybetegek nappali intézménye

» Önsegítő csoportok » Érdekképviselet » Közösségi modellel dolgozó rehabilitációs, oktatási intézmények » Gyógyultak bevonása a megelőző, elérési programokba

Szociális rendszer, törvényhozás, szakértés » Graduális, postgraduális képzés – addiktológus és más szakember számára » Kortárs-segítők képzése » Engedélyezési eljárások » Jelzőrendszer szabályozás » Szakmaközi-intézmények közötti megállapodások (integrált ellátás) » Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok koordinációs tevékenysége » Protokollok, szabályozások, módszertani levelek » Rendőrség, igazságszolgáltatás felkészítése – célzott képzések

Szociális rendszer, törvényhozás, szakértés » Célzott képzési programok » Case management » Differenciált ill. integrált ellátás (speciális ellátás nők, nő gyermekkel, egyéb célcsoportnak) » Mentorszolgálat (nyelvi, kulturális, egyéb akadályok elhárítására)

» Képzés, átképzés » Jogvédelmi eljárások » Támogatási rendszer jogi szabályozása » Helyi közösségi stratégiák » BV, rendőrség, pártfogói rendszer együttműködése a kezelői rendszerrel

Stratégia » Helyi szintű stratégiai koncepció (pl. KEF) » Információs rendszer – adatgyűjtés » Rapid response (gyors válaszadás a helyileg megjelenő problémákra) » Integrált ellátásra vonatkozó stratégia (pl. alapellátás bevonása fenntartó kezelésre) kutatások, elemzések » Átfogó szűrési-gondozási program BV-intézményekben

Stratégia » Helyi, regionális koordináció » Ellátási rendszerek összehangolása » Drogprobléma mintázatának monitorozása » Helyzetértékelésre reagáló beavatkozások » Kezelési protokollok » Differenciált ellátási formák protokollja » Elfogadott jogszabályi háttér » Kutatási eredmények hozzáférhetősége » Finanszírozási szabályozás » Munkahelyi drogpolitika szabályozása » Népegészségügyi szabályozás

233

234

Felvetődik a kérdés alkalmasak-e ezek az indikátorok az ellátás sikerének mérésére, rendelkezésre állnak-e, gyűjthetők-e? Legégetőbb kérdés azonban, hogy ismertek-e a célcsoport valós nagy-

1. Az addiktológiában használt szakmai protokollok száma. 2. A képzett addiktológus szakemberek száma 3. A nyilvántartott problémás drogfogyasztók száma egy adott évben 4. Kábítószer-fogyasztókkal kapcsolatba lépő, szolgáltatásokat nyújtók száma 5. Kezeléshez jutás várakozási idő 6. Intervenciós programokban részvevő kábítószerfogyasztók száma 7. Szociális támogatást igénybe vevők száma 8. Az egészségügyi szolgáltatásokat igénybe vevő drogbetegek száma 9. Integrált ellátásban lévők száma éves szinten 10. Első kezelési igény (TDI) 11. Egy problémás drogfogyasztó kezelésbe kerülésének valószínűsége (kezelési arány) 12. Kezelésbe kerülési idő – a fogyasztás elkezdésétől a kezelésbe kerülésig eltelt idő 13. Várólistán lévők száma 14. Kezelésben részt vett problémás drogfogyasztók száma egy adott évben 15. Visszaesési arány (kezelés után) 16. Anonim szűrésben részvevők aránya 17. HIV/HB, CV fertőzött drogfogyasztók száma 18. Pszichiátriai szövődmények száma/aránya 19. A kezelésben/ellátásban eltöltött idő mértéke 20. Az egy főre jutó injektorok száma 21. Tűcsere programok és bevontak száma 22. Fenntartó kezelésben lévők aránya a becsült célcsoporthoz képest 23. Fenntartó kezelésben bennmaradók aránya 24. Kriminalitás, életminőség, melléhasználat (fenntartó kezelésben lévőknél) 25. Büntetés alternatívájaként kezelt kliensek száma 26. Egy problémás drogfogyasztó rendőrségi nyilvántartásba kerülésének valószínűsége egy adott évben 27. Első alkalommal a rendőrségi nyilvántartásba került problémás drogfogyasztók száma 28. A kábítószer-fogyasztással összefüggő halálesetek aránya azok körében, akik problémás drogfogyasztóként szerepelnek a rendőrségi nyilvántartásban egy meghatározott időszakban. 29. A kábítószer-fogyasztással összefüggő halálesetek száma egy adott évben 30. A rehabilitációs otthonok férőhelyeinek száma. 31. Rehabilitációs programban részvevők visszaesése két éven belül 32. Az egy főre jutó kezelési ár 33. Az egy főre jutó detox és ambuláns kezelési költség

A siker-indikátorok kiválasztásánál megpróbáltunk minden olyan lehetséges mérőszámot számba venni mely valamilyen módon utalhat a kezelés végső sikerére. Benchmarking lehetséges indikátorok – kiválasztás alapja: relevánsak-e az adott folyamat mérésére, gyűjthetők-e, ill. vannak-e egyáltalán ilyen adatok, ki felelős az adatkezelésért, megyei/regionális szinten léteznek-e, beszerezhetők-e idősorosan, segítenek-e a jó vagy legjobb gyakorlatok kiválasztásában? (egység, időkeret, fizikai kategorizáltság, költség, módszer)

235

43 EMCDDA (1997). Annual Report of the State of the Drugs Problem in the European Union. Lisbon: EMCDDA.

ságára vonatkozó adatok és lehetővé teszik-e az adatgyűjtési rendszerek az átfedések, ismétlődések kiszűrését? Az egészségügyi adatgyűjtési rendszerek általában nem fedik le az ország összes kezelőhelyét.43 Ahhoz, hogy a kezelési rendszer adatait hasznosítani tudjuk, az adatgyűjtési rendszerben szereplő kezelőhelyekről kell következtetni az összes kezelőhelyre. A lefedettségi arány becsléséhez ismernünk kell a drogfüggőket kezelő intézmények pontos számát. A lefedettségi arány nem azonos a kezelési aránnyal, ami a kezelésben lévő problémás drogfogyasztók arányát jelenti. A kezelés lefedettségi arányát nem könnyű megállapítani, miután a kezelőhelyek járóbeteg- és fekvőbeteg-ellátást is nyújthatnak, mint pl. drogfogyasztók kezelésére szakosodott kezelőközpontok, alacsony- és magasküszöbű szolgáltatók, általános pszichiátriai kórházak, orvosi rendelők és szubsztitúciós programok, valamint kisebb szubsztitúciós lehetőségek. A kezelő intézmények általában maguknak gyűjtik az adatokat, a kezelőhelyek többségét tartalmazó általános, egységes szempontok szerint működő adatgyűjtési rendszert kevés országban vezették be. Ezen kívül a duplikációkat sem lehet kiszűrni, miután sok drogfogyasztó többféle kezelő intézménnyel is kapcsolatba kerül. Az adatvédelmi törvények miatt sok európai országban nem alkalmazható egyéni azonosító a duplikációk megelőzése érdekében. A városokban élő drogfogyasztóknak több lehetőségük van kezelésben részt venni, mint a vidéken élőknek. Ezzel szemben a drogfogyasztás kezdete és a kezelésbe kerülés közötti látencia periódus rövidebbnek tűnik a kevésbé városiasodott területeken, mely összefüggésben lehet a vidék erősebb szociális összetartó erejével. Tehát a kezelőhelyekkel való kapcsolatba kerülés valószínűsége országos szinten nem állandó. Egyes kezelőhelyek kapcsolatban állnak egymással és továbbirányítják klienseiket. Halálozási adatoknál az alkalmazott definíciók és/vagy a nyilvántartási rendszerek nemcsak a különböző európai országok között mutathatnak nagy eltéréseket, hanem egy ország régiói, illetve városi és vidéki területei között is. Egy túladagolás bekövetkezhet véletlenül, szándékosan, vagy meghatározhatatlan okból. A véletlen túladagolások közé tartoznak egyrészt az absztinens időszakok után bekövetkező halálesetek, mikor a tolerancia megváltozott, valamint a metadon, vagy naltrexon használata közben bekövetkezett túladagolások. Akkor is a túladagolás tehető felelőssé, ha valójában a szer volt szennyezett. Mind a rendszeres, mind az alkalmi szerhasználók meghalhatnak túladagolás következtében. Ezen haláleseteket kódolhatják kábítószer-fogyasztással összefüggő haláleseteknek, vagy pedig légzésleállás miatt bekövetkezett halálesetnek. A kábítószer-fogyasztással összefüggő halálesetek közé tartoznak még a pszichotróp anyagok (az alkoholt kivéve) hatása alatt bekövetkezett halálos balesetek és a drogfüggőséggel összefüggő öngyilkosságok. A pszichotróp anyagok hosszú távú abúzusa, valamint a pszichotróp anyagok hatása alatt bekövetkezett erőszakos halálesetek is a definíció részét képezhetik. Fontos szempont, hogy hogyan működnek ezek a nyilvántartások, kik töltik ki a halotti anyakönyvi kivonatokat (patológusok, gyakorló orvosok). Hasznos információk nyerhetők még a drogtúladagolások esetén az elsődleges és másodlagos halálok kódolásánál alkalmazott gyakorlatból. Az általunk összegyűjtött indikátorok nagy része alkalmas lehet az ellátó rendszer sikerességének mérésére, abban az esetben, ha rendelkezésre áll a célcsoport nagysága, ha az adatgyűjtés rendszeres, az átfedés kiküszöbölhető és a szolgáltatott adatok validak. Jelenleg azonban ezek hiányában sikerindikátorok alapján az összehasonlítást nem tudjuk elvégezni.

236

A szolgáltatások rendszerében több szinten kialakultak a szenvedélybeteg ellátás különféle formái. Mindkét megyében, így viszonylag színes válaszokat tud adni a szakma a rendkívül összetett drogprobléma kezelésére. Ugyanakkor az ellátás bizonyos pontjai régóta meglehetősen hiányosak, más pontokon viszont túlkínálat van kialakulóban, megint más területeken pedig a jelenség új kihívásaira a meglévő szervezetek még nem tudtak megfelelő választ adni, így az ellátás nem követi egyenletes eloszlással a valós helyi probléma nyomvonalát. A jogi, törvényi szabályozás adja meg a szolgáltatások kereteit, szabja meg a törvényesség határait. A szakmai tevékenység követelményeit és elvégzésének módozatait pedig szakmai szabályozók – standardok, irányelvek, protokollok – írják le. Az addiktológiában továbbra is nagyon kevés szakmai protokoll áll rendelkezésre, az ellátás legtöbb kérdése még igen erősen vitatott és rendezetlen. A szervezeti és személyi feltételekben egyaránt átalakításnak kitett egészségügyi intézmények bizonytalansága kihat a szakmai munka minőségére is. Különösen a járó-, és fekvőbeteg-ellátás képviselői szenvednek az egészségügyi átalakítás hatásaitól és keresik a szerhasználók ellátásba juttatásának útját a folyamatosan változó ellátási körülmények között. A terápiás lehetőséget nyújtó szolgáltatásokon túl azonban egyik megyében sincs megnyugtató intézményi hálózat az utógondozásra szorulók kezelésére. Az észak-keleti régióban továbbra sem tudott megnyitni az a hosszú évek óta készülődő rehabilitációs ház, amely a drogbetegek komplex reszocializációját valósíthatná meg az egész Tiszántúlon. Mindkét megyére vonatkozóan biztosítani kell a drogbetegek komplex reintegrációját, reszocializációját megvalósító programok megfelelő számban és minőségben való rendelkezésre állását és finanszírozását. A Nemzeti Stratégia az európai trendekkel összhangban hangsúlyozza az ártalomcsökkentő szemlélet fontosságát a drogprobléma kezelésében. Az ártalomcsökkentő programok szerepe a HIV és hepatitis prevencióban mind az egyéni, mind a társadalmi károk mérséklése szempontjából fontos. Az elmúlt időszak fejleményeinek ellenére is azonban azt kell mondani, hogy az ártalomcsökkentés még nem tekinthető megfelelőnek sem regionális, sem megyei vagy városi szinten. Fejleszteni és működtetni kell a droghasználat szempontjából speciális célcsoportok szükségleteire reflektáló ellátási formákat, különös tekintettel a közösségi ellátásokra, valamint az alacsonyküszöbű, ártalomcsökkentő programokra. Az ellátást végző intézmények, szervezetek szakmai tevékenységük finanszírozását zömében a központi kormányzat (kábítószerügyi koordináció, NCA) által meghirdetett pályázatok révén tudják biztosítani. A korlátozottan rendelkezésre áll erőforrásokat hatásosan kell kihasználni, ugyanakkor nem minden esetben felel meg egymásnak a szakmai cél és a rendelkezésre bocsátott összeg, így átcsoportosításokra, új felállású feladat megvalósításra kerül sor, amely általában nem tudja maradéktalanul szolgálni az ellátott célcsoport aktuális igényeit. További nehézséget jelent a szolgáltatások tervezhetőségének és finanszírozhatóságának szempontjából, hogy a célcsoport valódi mérete ismeretlen az ellátást nyújtók előtt. A szenvedélybetegeket ellátó szervezetek ilyen körülmények között nehezen tudják szolgáltatásaikat az aktuális kliens-igényekhez igazítani. Természetesen ehhez hozzájárul az tény, hogy a gyorsan változó kliens-igények pontos feltérképezését szolgáló felmérések, adatgyűjtési módszerek is kidolgozatlanok. A valós ellátási szükséglet pontos felmérése az illegális szerhasználat sajátos jellegéből fakadóan meglehetősen nehéz, de a kutatási adatokból valószínűsíthető, hogy a problémás drogfogyasztók túlnyomó többsége rejtve marad a

Konklúziók

237

szenvedélybetegeket ellátó szolgáltató rendszer előtt. Különösen az intravénás használóknak csak kis része kerül kapcsolatba a specifikus egészségügyi vagy szociális szolgáltatásokkal. További fontos szempont a droghasználók lehető legkorábbi elérése és az ellátórendszerbe való gyors bekerülésük. Ez a cél tovább erősíti az ártalomcsökkentő módszerek alkalmazásának fontosságát. A kezelési lánc különböző pontjain működő szervezetek fejlesztésre szorulnak ezen a területen. Mindebből kitűnik, hogy mennyire összetett kérdés az aktuálisan jelen lévő kliens-igényekhez igazodó szolgáltatások kialakítása. Nemcsak a célcsoportok valódi mérete ismeretlen, de nehéz feltérképezni a valós szerfogyasztó réteget összetételét, a dominánsan használt szereket, a fogyasztás módját, az érintettek életkorát. Ráadásul a kábítószefogyasztás körülményei mellett a fogyasztók kezeléssel kapcsolatos igényrendszere is változhat. A piaci viszonyok megkövetelik a hatékony, igénybevevő-orientált szociális szolgáltatást, ezzel fejlődésre sarkallják a szolgáltatókat. Működési feltételeik azonban az esetek többségében akadályozzák a kliens-igényekhez való rugalmas alkalmazkodást. A versenyhelyzet előtérbe helyezi az intézmények és a szolgáltatások összehasonlíthatóságát, az igénybevevői/hozzátartozói elégedettséget, amelyet jelenleg egyetlen szervezet mér. Míg az egészségügyi intézmények (járó és fekvőbeteg-ellátás) humán erőforrásuk tekintetében viszonylag elfogadható helyzetben vannak, addig a szociális szféra égető szakemberhiányban szenved. A további fejlődés hátráltatója ezen a területen, hogy igen kevés a speciálisan addiktológiában képzett szakember. Ez adódik egyrészt a képzések hiányából, helyi szintű elérhetetlenségéből, másrészt a drogszakma egészségpolitikában betöltött szerény megbecsültségéből. Általános tapasztalat, hogy bár az intézményi szolgáltatások palettája jelentősen bővült az elmúlt években, az intézményi formák, az egészségügyi ellátás és a szociális munka, a rehabilitáció és a kezelés közötti kapcsolat gyengén fejlett. Megállapítható, hogy a kliensek elérése, az elérés hatékonysága az észlelő-, és jelzőrendszer tagjainak együttműködési intenzitásától, valamint a megfelelő információk késedelem és akadály nélküli, adekvát helyre történő áramlásától függ. A jelzőrendszernek nem csupán az információ közvetítésben, hanem a problémamegoldásban is kiemelkedő szerepe van. Ugyanakkor drogprobléma-érzékelési képessége fejlesztésre szorul. Az együttműködés az elterelésben működik a leghatékonyabban, mivel kidolgozott protokoll segíti a folyamat áramlását a szereplők között. A szociális szférában foglalkoztatottak humánszolgáltató intézményekkel és a civil szférával való kapcsolataik terén látszanak erőseknek, míg az egészségügyi ellátók egymással való kapcsolattartása lényegesen fejletlenebb. Az együttműködést leggyakrabban akadályozó tényezők között szerepelnek a szemléletbeli eltérések, az erős szakmai ellenérdekeltség, a kompetenciahatárok eltolódása, a kölcsönös kliens-irányítás elmaradása, az információhiány, ill. az információáramlás akadozottsága. Esetre koncentráló intézményi együttműködés (case-management) egyik megyében sem indult fejlődésnek. Az együttműködés hatékonyságának növelésében fontos szerep juthat a több szakterületet érintő interdiszciplináris megközelítéseket alkalmazó, szakmai együttműködést erősítő programoknak.

238

239

Melléklet

240

241

44 UN Treaty against selling banned drugs and psychotropic materials. The Hungarian Parliament had affirmed it in its Act of Parliament a 14/1996 (III. 1.), and enacted in Act L. (XI. 6.) ,1998. 45 Gerevich J. (2003): Points of concurrence on global drug policy. http://dev.szochalo.hu/szochalo-tudomany/hircentrum/article/101049/1383/page/1/ 46 http://www.drogriporter.hu/hu/node/891

In September 2000, the Hungarian Parliament accepted the document titled “The National Strategy to Combat Drug-problems” that has been the basic conception of national drug prevention policy since then. Besides the principle of reducing the supply and demand balance, the long-term activity plan also emphasizes system approach, regional approach and the idea of involving all levels of society. The four main pillars of the program are community and cooperation, prevention, care, rehabilitation and supply reduction. The realization of the national strategy and the achievement of the targets need the support and the cooperation of the whole society. The existence of the strategy does not guarantee that succeeding governments will follow nearly the same drug policy principles, neither that the political, financial and professional aspects supplement each other – in their absence we can anticipate efforts that black out each others’ effects instead of experiencing the necessary national cooperation. In case of lacking national cooperation there cannot be any positive advancement in the problematic areas that were found by the National Strategy: there will not be adequate prevention – and it cannot be effective – if health care and social services stay inadequate and citizens’ information will fall below what is expected. The National Strategy was based on the targeted idea of drug free society as laid down in the UN Treaty44. This conception of society had stiffened to utopia in the past years; the marching time and new accumulation of experiences have made it out of date. As a new effort, the harm reduction of drug users became part of professional practice or at least the professional boards try to make it be the topic of public policy. The “harm reduction” approach accepts reality that is the existence of drug intake. Its followers use the pragmatic concept that if there are ones who use drugs, they should do it with causing the least harmful possible consequence-as written by Gerevich45. We can get a clear and good view of the present situation from the debate of Ákos Toplánszky and Péter Sárosi discussing46 mostly the hypothetical ideological adversary of harm reduction contra drug pureness. Via the debate an expensive supporting system was outlined which does not ensure the basic civil rights, is not of adequate quality, has no appropriate coverage and availability, does not differentiate in proper extents and does not give proper answers to real clients’ needs. It also contributes to the fact, that according to estimates, not more than 15% of problematic drug users get treatment – and most of them do not get in adequate provisions, but by chance or force (diversion) and often they got bad quality treatment. Toplanszky states that “the means of harm reduction are at hand at a low extent and coverage, […] the final and utmost drug and public policy vision of abstinence-orientation lead to much disfunction and harm by itself as well.“

The challenges of treatment system in the light of client needs

242

47 Hüse L., Fodor É., Huszti É. (2005): "Lift Me Up” – Up to date review of Nyíregyháza drug handling system Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle 2005/3: 320-325.

Starting-point of our survey was to find the focus of local activities aiming at drug issues. We have found that in the focus of efforts of drug intake prevention, addiction treatment and rehabilitation are no objects and concepts – such as drugs or drug issue –, nor even the society but the individual. The individual completes or can complete the stations of drugcareer; he or she gets in connection with organisations and treatment effectiveness depends on the quality of the cooperation between the individual and the organisation. Consequently, it became clear for us that we must construct the development of the targeted organisation/ and institution from the aspect of the individual47. We consider such focus definition as being fortunate, because in the development of institutional systems and in their informal operational principles we often experience the expectation towards the client to adapt to the institution and helping organisations. It shows that the existence of the organisation is of primary importance while its operational quality is only of secondary importance. Putting the individual in focus, we believe that such “lapses” can be avoided. The Pit model drafted in the first step presents drug career as a downwards movement from individual aspect. At the same time it preserves the task-angled hierarchal structure of the helping-supporting institutional system. (Picture 1.)

The “Pit model”

In the light of the above, one of the most important questions may be, that to what extent does the present provision system correspond to the conception laid down in the National Strategy, and the other is, that how well do the structure of present provision system, its availability, offered services and quality meet real public needs. In present study, connected to the second question, we present the research findings of INTERREG project (Crossborder Partnership for the Effective Control of Drug Issue). During the research completed in 2007, we applied qualitative and quantitative elements. In drafting the relationship between the care system and client-need, we analysed the large-scale survey of the entering age groups on the one hand, and we relied on the interview content analysis made among drug users on the other hand.

There is an agreement that the idea of full recovery associated with abstinence is unsustainable or even harmful. The drug policy discussion should focus on achieved good quality years of life and graded health condition development upon evaluating the actions done from public health point of view. On the other hand, through the applied successive treatments patients can get rid of drug addiction in the end (or at least are free from illicit drugs). Becoming abstinent is the natural and happy result of recovery for those who are capable of achieving it. “Consequently, as harmful is the suggestion of the public policy for drug-free society it is so applicable for those who want to achieve it as a personal therapy possibility” says Toplánszky. The stressed elements of the drug treatment system are formulated in the realization of quality, volunteering, continuity and integration. The treatment is appropriate if it is well diversified and contains abstinent-oriented treatments besides emergency, substitutive treatments aiming at direct and indirect harm reduction.

Graphics: Richárd Vass © 2005

243

According to the Pit model drug career – and all other lives burdened with dependence – begins with the station of constant shortage; some need(s) cannot be fulfilled completely. Everyone has to face smaller-bigger problems in everyday life, but the ability of problem solving, dealing with and tolerating conflicts, or even the possible alternatives that increase choices – good choices – and the natural supportive systems (family, friends) can ensure appropriate, harmonious, independent life for many people. Successful problem solving, conflict handling further strengthen the individual and the personality steps to a higher level. Unsuccessful problem solving and rolling problems ahead have a diverse effect: they weaken the individual, make their possibilities narrower, and influence the person who is struggling under the pressure of unfulfilled needs to rely on an outer source of energy more than he/she should do it. According to our interpretation that is how dependency develops, we either talk about chemical addiction (drug, alcohol, nicotine) or behavioural addiction (game addiction) partnership or even institutional dependency. Consequently, getting into a “pit” starts when one experiences constant shortage in fulfilling some of one’s needs, and in everyday life more and more stunningly has to miss satisfaction, harmony and happiness- no matter what these concepts and feelings mean to him or her. At that point, when the individual cannot tackle with his/her shortages by herself/himself the institutional supporting system could enter. The person and his/her life situation represent actual needs towards the institution: it has to help in ceasing the state of constant shortage. At this stage, the institutions have to compensate for the lacking or weak natural supporting system or to strengthen it; to provide or improve lacking or wrong conflict handling techniques and to strengthen it; to increase the number of alternatives in the areas of behaviour, values, targets, or recipient communities. At this stage, there is plenty

Picture 1. The Pit model

244

48 Fábián R. (script, 2007): Survey of school Aged Children to Reveal Drug Situation in Debrecen City. 49 Pénzes M., Hüse L. [editor.] (2007): Health Attitudes of Adolescents in Nyíregyháza. NyírKEF, Nyíregyháza; and Nyírcsák J. (script, 2008): Data Analysis of Nyíregyháza HBSC-research.

Large scale survey of the entering age groups – teenagers – were done in primary and secondary schools48, of Debrecen and the secondary schools49 of Nyíregyháza. In both scenes, there was random sample taking. Half of the students taking part in the survey were living

Sample taking of the survey

Material and method

of area for preventive activities as well. We consider the first stage being significantly important from both aspect of the individual and the institution as the shortage has not turned into a more complicatedly manageable “quality” that is addiction. What is more, institutions and organisations acting on first level can be present at “zero level” as well with full raison d’ętre, as even successful problem solving individuals may also need temporary support and recipient communities. If the person in trouble does not get adequate support while experiencing the state of constant shortage – or to his/her ill fortune – his/her entourage and its concerning groups show deviant alternatives, the person will soon treat his/her discomfort with surrogates. We call all those chemical materials or behaviour model as surrogates that cause temporary and subjective ease “flying the person to the sky”, while in reality, no change happens in the person’s life situation. Within a shorter or longer period, trying the surrogates and its regular use lead to psychic and/or physiological changes depending on its biochemical quality, and the conditions of its gregarious use. From institutional aspect, the boundary in the process is the change, although this line is not sharp, since in many cases at the beginning, the same organisation can react adequately to beginner surrogate users and addicted people, or organisations well focusing on the given target group use the same means. This is the reason why we present the different organisational activities as sliding into each other, going over levels that are defined by the individual’s situation in the pit. In order to interpret the whole model the key concept of social work “making able“ gives help in addition to the above. Here we should mention the similar key concept of health improvement that is empowerment, which means endowing people with abilities and skills. The role of the organisations in all cases is to make the person being in a pit step one level up. It cannot be called success if we only prevent further sliding down as in this case, instead of chemical addiction – or combined with that – there will be an organisational dependency. Therefore, people who are losing the ability of being independent gradually, have to re-learn themselves, which process means something completely different at different levels of the pit. This is (also) the reason why the diversity of different supporting organisations is necessary. As it became clear “making able” is a key concept in the different levelled organisational structures from that point as well, that it greatly emphasizes the individual’s own sources that is directing the individual, parallel to support giving, to rely on his/her own sources and strength to a bigger extent.

245

50 Varga É., Hüse L. (2007): Attitude Survey of drug users in counties Hajdú-Bihar és Szabolcs-SzatmárBereg .

In the focus group survey50 the participants were chosen on voluntary bases from clients being treated within the framework of diversion. All of them are receiving preventive-informative service. From the planned 8 focus groups 7 was realised, four in Hajdú-Bihar county and three in Szabolcs-Szatmár-Bereg county. In the 7 focus group , altogether 62 participants gave their opinion, all of them men, which is not surprising as their proportion in diversion is 89% compared to women. In our survey, we aimed at finding coherence between the type of residential place and drug-using attitudes in the light of what extent do participants use illicit drugs. We strived at composing homogeneous groups according to the residential type (county capital or other) and the extent of drug-use (ad-hoc or regular). According to the hypothesis of the survey, we have chosen the place of residence – and within this, the dichotomic subsections of the county capital and all other places- as group making so called splitting factor. According to this, different needs and possibilities can be detected in respect of residence and the seriousness of consumption; it can be anticipated that people living in smaller townships are less involved. If they are endangered to the same extent as those living in bigger cities and compared to them, villagers have fewer opportunities to get the service they need (that is either not existing or hardly available). People living in smaller townships experience the disadvantage in respect of alternative programmes while in the county capital the appropriate services are at hand (if they exist). Defining the extent of drug-use we took regularity as basis. The chosen participants got into the categories of ad-hoc or regular users based on the condition check and addicti-

Identification and members of focus groups

in the county capital; others arrived at school from different parts of the counties. The two surveys contained different elements from each other – the involved age groups, the structure and questions of the questionnaire. The result of both questionnaires can be compared with each other. The questionnaire used in Nyíregyháza was constructed, based on the national research supported by WHO, that is having been used in Hungary since the 1980s and is according to the WHO’s international comparable standard, analysing the health behaviour of school children (Health Attitude in School-aged Children, in short HBSC). The questionnaire being used in Debrecen was constructed to be comparable with the results of HBSC and ESPAD researches as well. In Debrecen the peer educators and peer helpers visited 61 schools and reached 2512 students. The most students (95,7%) get into focus from the primary age-group, from classes 8 and 10 (14 and 16 years old). Sample taking in Nyíregyháza was done online, which could be reached via the web-site of KEF for the quicker and more cost effective application. At a previously scheduled pace under the supervision of the IT teachers 3633 students downloaded the survey. Filling out rate of the questionnaire was 60% compared to the number of students studying in the selected schools. The number of declining students or students denying completion can cause relevancy problem only in case of one vocational school, if we wanted to refer the data to this school in particular.

246

51 Csepeli Gy. (2002): Social psychology. Osiris, Budapest.

We can see this ternary structure in attitudes and affective approach regarding drug-issues. In case of drug-issue, to record ways of behaviour and manifests faces serious metho-

Upon Allport, social psychology literature treats attitude as the stand by condition for acting. Nowadays it rather means constant approach, evaluative approach towards objects, person, or idea. From social aspect, attitudes are psychic processes that define the person’s behaviour in society. Attitude is of ternary structure: 1. Information and cognitive particles regarding the object of the attitude. For the person, it is realised as knowledge, affirmable and objective knowledge. 2. Ideas regarding the object of the attitude, affective elements – e.g. good-bad, right – wrong. The incentive, motivating element of attitude to behave. 3. The mental elements (cognintive and affective) of the attitude that join to behaviour in some ways (on the level of possibility or effectively.) It contains the proceedings regarding behaviour51.

Attitudes in connection with drug use

Based on the Pit-model we are interpreting the results of the above three surveys – Debrecen, Nyíregyháza, and the focus group covering both counties – not only on the level of available services for drug-users but we aim at identifying the needs and necessary institutional responses for the whole “life passage”. At first, we examine individual attitudes, then social relationships that are the protective factors of natural supporting system and also pointing out risks factors in social relationships. Finally, we discuss needs for prevention then we analyse the care system of drug users through the answers of the participants.

The results of the survey

onal diagnoses. When analyzing the results, the pivot could be the information about to what direct experience participants have and that is how deep in the area of drug-use. We assumed that ad-hoc consumers know less, while regular users have more information and experience to judge drug-taking subjects. Based on this hypothesis we applied the intensity of consumption as second splitting factor. Students using drugs in two-weekly, monthly or more rarely got into the ad-hoc users category, for whom using drugs connected to some special occasions. We have also ranked those diverted students who have tried marijuana for once or twice, but been diverted due to police prosecution. Those who use some illicit drugs at least once a week or more often got into regular users category. (We have not considered the conjunct legal drug intake in this survey.) The two splitting factors (place of residence and intensity of consumption) combine into four groups: 1. Ad-hoc consumers of big cities 2. Ad-hoc consumers of middle and small townships (“county”) 3. Regular consumers of big cities 4. Regular consumers of middle and small townships (“county”)

However bad situation someone gets into, drug is not the solution Using drugs is more dangerous than alcohol or cigarette Legalizing “light” drugs will increase consumption Every culture has its own drugs, they only have to know how to use them Consumers must get strong punishment, this is the only way to reduce drug-intake Drugs cannot be decreased One who has strong belief do not use drugs Not the drug users are the offenders but the suppliers Only the really “heavy” drugs must not be tried, marijuana is not one of them If trade of light drugs was legalized, drug trade could be reduced Drug is like alcohol for earlier generations It can be understood that young people in dead-end situation start using drugs It is unnecessary to spend so much money on drug users’ treatments, they deserve their fate Even if someone tries only light drugs there is no possibility to return Using drugs is part of modern entertainment

67 49 55 71 58 52 77

18 27 26 19 28 31 16

21

67

39

36

38

40

14

76

43 26

13

77

43 61

5

Disagree 92

Agree

7

17

14

11

19

24

15

20

14 13

12

26

9

10

3

Cannot decide

outer

inner

inner

inner

outer

outer

inner

outer

outer inner

outer

outer

outer

outer

inner

247

Cause of Reason

Table 1: Opinion of youngsters living in Debrecen about beliefs regarding drug-intake

Using illicit substances can be tied not only to information but also to beliefs. People working on the survey in Debrecen paid attention to attribution upon analysing beliefs (inner and outer). We can rank the influences of social processes among the outer beliefs, while the drug-taker’s individual interests, wills and intentions, that motivate actions, are among inner beliefs. According to the people surveyed, the most accepted attribution blames the consumers themselves. 92% of students agreed that no matter how serious somebody’s situation is, drug-intake is not a solution. According to the participants, youngsters getting into troubled life situation often chose drugs as a kind of loophole. At the same time they are aware of the fact that drug is not a way out, as 77% of them considers drugs being more dangerous than alcohol or cigarette. (Table 1.)

a.) Information, beliefs about drug-issue in the Debrecen sample

dological trouble, due to the illegality of drugs. During the Debrecen survey, this deficiency was tried to be compensated by prognostic relations referring to the future.

18 37 41 42 26 33 30 24 17 10

6

16 17 19 18 51 55

58

72 80

I disapprove

7 5

6

43 34 35 51 9 9

74

I greatly disapprove

4 5

12

4 8 4 4 7 5

2

I cannot decide

248

The leaders of the survey found that opinions about health impairing behaviour significantly differ among students of different age groups and students attending to different schools. The most tolerant to this were students attending the 10th class of vocational schools. In general, it can be stated that the degree of rejection dynamically reduces from the age of 14 to the age of 16 – whereas youngsters can get into connection with alcohol, cigarette and illicit drug. As long as using different substances is not the part of the “age-group culture” they condemn their use from appropriate distance, then the chance to get information about these substances rises within a few years, or they experience the effects of them and so they become more permissive. This change in attitude cannot be believed absolutely applicable, as plenty of 8th class students were tolerant towards trying out cigarette (47%) or drinking beer daily (50%). There is also no significant difference about judging drug-intake among different age groups. Trying out marijuana was not considered being condemnable by 13% of primary school pupils, 24% of secondary grammar school students and 21% of vocational school students. Different age groups tolerate regular intake at nearly the same low level (6%6%-7%).

If they smoke some pieces of marijuana cigarettes weekly If they smoke a packet of cigarette daily If they do not pay attention to safe sex ad-hocly If they weekly get drunk If they try marijuana cigarette Drink one-two glasses of beer per day If they smoke one-two pieces of cigarettes If they do not follow the basic principles of healthy nutrition If they get drunk once or twice a year If they drink one or two glasses of beer in a week

I do not disapprove

Table 2.: Disfavour of different health impairing behaviours among students in Debrecen (round off percentage)

30 7 17 8 2

5 1

18

8 5 14

8

36 49 37

Probable

11

23

43 21 34

41

Not probable 24 26 30

84

61

14 63 27

26

Surely not 5 5 9

2

3

5 4 8

7

Cannot decide 7 6 6

249

mation regarding drugs and their effects form. During it, their own age group proves to be the most important information source. They gather information regarding drug consumption and their effects form each other’s reports. Their 90% of drug related knowledge comes from each other, while they get the remaining 10% from the internet and films dealing with the topic. Using of illicit drugs is connected with not only objective information but beliefs also. Great segments of it are the users’ abnormal beliefs about addiction. Its first element is the

… The first question arising in analysing young people’s attitudes is where they get the infor-

The focus group survey provides figures about attitudes of drug-takers. We highlight three aspects from the research results of “Crossborder Partnership for the Effective Control of Drug Issue” concerning drug-takers in order to typify their substance using attitudes: 1. Information, beliefs concerning drug issue 2. Prevalence estimation of drug consumption 3. Opinion about the possible reasons of drug-intake 4. Opinion/Risk assessment of the consequences of drug-intake

d.) Attitudes of drug-takes

Based on action prognosis, the analysers marked off three groups with the help of clusteranalysis. The biggest group are the “sobers” (48%). They reject most of the deviant behaviour but do not emphasize the importance of healthy nutrition and following healthy lifestyle in all aspects in their coming years. People falling into the “sporty–healthy” (32%) category, focus on preventing their health condition better (more than the “sobers”), they are the ones who do not intend to consume alcohol, drugs nor cigarettes at all. The third group, the “hedonists” (20%) will likely live with some deviation; still they also do reject heavy drugs.

Regular sport activities will be part of my life I will get on well with all people I will obey laws in every case I will drink one or two glasses of beer or wine several times a week I will always see to what I eat I will try marijuana cigarette I will not drink alcohol or smoke at all I will smoke 10 or more pieces of cigarettes every day I will try heavier drugs as well

Very probable 28 13 18

Table 3.: Possible events said by participants

c.) Future action prognosis in the Debrecen sample Students in Debrecen were asked the possibility of occurrence of different events during their lives. The possible reactions to events reflects the students’ present life values but also openness and curiosity towards different actions.

b.) Emotional elements of drug issue in the Debrecen survey

The extent of accepting or rejecting different actions lead to significant experience even if we analyse them one by one or compared to each other, and they are essential in identifying preventive needs. It is interesting that students studying in Debrecen mostly reject the frequent or periodical use of marijuana- while they do not consider trying it to be a stigmatic behaviour to that extent. It is remarkable that alcohol consumption – in the same forms as in the norms of adult society – is tolerated, daily beer intake or ad-hoc drunkenness are considered acceptable by two third of the students (Table 2.).

250

county, nowadays nearly every young person have tried some kind of substance, irrespective of age, gender, school type or workplace. Drug-intake is such a generally widespread fashion, that they consider it as the integral and natural element of their lives. They experience, that nearly everyone among their acquaintances use it, consequently drug-intake receives legitimacy, and they think it is a forgivable sin. Drug-takers in Szablcs-Szatmár-Bereg do not believe that drug – intake was so far-gone (yet) – or it is not characteristic to them to absolve themselves from drug-intake by blaming over dimensioned drug coverage. They put the percentage of young users and “tryer outs” to 70–80%, and estimate the proportion of girls to 10–20. All participants in the focus group agreed that the number of young people taking drugs is increasing dramatically. They state unequivocally that using drugs starts in earlier life: from the relevant age, 15–16 (in their case) went down to age 13–14. According to them, the most endangered group comes from the age groups 14–17, irrespectively from school type. Among young people, using drugs is the overgrowth of “party time”. This, the interviewed contrasted to excessive alcohol consumption; they have quite a negative opinion about the latter. Downgrading “alcoholism” gives a kind of absolution to those young people who “only” take drugs. Based on the picture formulated via focus groups it seems that social norms support drug-intake. Even the society’s approach towards drugs has changed; fear lessens, people experience reactions that are more permissive, and they start believing that the use of some drugs e.g: marijuana is safe, or rather is better than drinking alcohol.

† Based on the information received from drug-taking young people in Hajdú-Bihar

undifferentiated judgement about the chance of habituation to different drugs. People in different groups believed, that the heavy drugs (cocaine, heroin) must not be tried as they surely lead to addiction. In many groups, they made a more graded differentiation according to the type of drugs or the frequency of intake. By the regular drug-takers, addiction can also depend on the type of drugs being used. The groups of ad-hoc drug takers found evidence for, based on personal experience as well, that trying out or occasionally using some substances do not lead to addiction inevitably. They brought up ad-hoc use of marijuana as the most typical example. The regular users in Debrecen, based on their own personal experience, stated with full agreement that most of the drugs will represent a risk for addiction only after a period of use. Generally, it is typical for regular users and for tryer-outs, that they cannot make a clear distinction between mental and physical addiction, or rather they consider only physical addiction as being dangerous and which should be treated. If a substance does not cause physical disorders, they do not consider its use as a risk factor. They underestimate the burden of mental sufferings, and they would rather choose that to be the consequence, than physical disorders. In Szabolcs-Szatmár-Bereg, for consumers who ranked themselves as addicts the mental consequence of their addiction is clearly visible, or even, they almost concentrate on mental disorders only. They only mention physical disorders (like trembling hands) as the symptom of mental addiction. Physical addiction, health and physical impairment is only mentioned in case of “others” using heavier drugs. An important element of beliefs regarding addiction is the existence of control. Again, it is generally established, that everyone, except for addicts – independently from the frequency of intake or gained experiences- is sure to be able to control drug-intake, so will be able to stop consuming it whenever they want to (but for right now, they do not intend to do so !). They solely throw the ability to control on their will power.

„…this works at a level that the policeman, the physician and the lawyer use it… …if it didn’t gain ground in the upper class, it would have long stopped, as it was not in the interest of anyone.”

251

Within the scope of personal reasons, the most often mentioned one was curiosity, wishing for new experiences and emotions. According to the participants, curiosity is so strong that the notion of danger is completely dwarfed beside it. Its frequent result is that they intake even a bigger doses of unknown drug, without questioning the safety of doing so, or having any personal experience about its use. In the focus group in Szabolcs-Szatmár-Bereg the participants emphasized the personal decision and its responsibility less. The drug addicts got around the question, as if drug intake was inevitable as a destiniy. All people use it, even the so-called “upper class” as well, what’s more, it is cheap, and the type of drug they are mostly using is not a real drug. Under these circumstances, the reason of drug intake cannot be questioned.

„What can be done in such a boring place where we live? If there were not some drugs, we would die of boredom.”

„Something always must be used. It does not happen that someone does not use anything, it had always been like that. Our fore-elders drank, we use drugs that is still better I think.”

„Some quantity of natural substance cannot harm, no one should tell me that!”

„We have to try everything as long as we are young, even it is harmful!”

cents using drugs. In every age group, the possible reason for more and more young people using drugs was questioned. The participants in the focus groups indicated the following typical answer-categories as background reasons: t
System of personal reasons t
peer influence t
Family issues t
Partnership conflicts t
Bad social situation t
School/workplace problems It is clear from the list that the questioned people differentiated inner and outer reasons. We can categorize among outer reasons the narrower-broader social influence, while the person’s personal interests, will and intention are among inner reasons. To astonishment, personal responsibility was put at first place in all the four groups. They emphasized very consciously the role of individual resolution, decision making in drug taking. By doing so, they acknowledged the responsibility of decision. The fact that they do not want to devolve responsibility to someone else is meritorious, still the question arises that if they continue drug taking with such awareness in their lives, how do they by-pass this salient contradiction? They easily cleave or reduce cognitive dissonance in another way. Their following statements well reflects their defending mechanism:

‡ In all groups we have checked their opinion about the cause of more and more adoles-

252

Consequently, ad-hoc users consider the connection with heavier drugs more dangerous. Regular users make a distinction between the danger of trying-out and using drugs regularly. The Debrecen group feels that trying-out ecstasy or speed is acceptable, but they would be more cautious with their regular use. The group of county regular drug takers is more forgiving with synthetic substances; still they reject heroin and cocaine categorically.

ˆ Sense of danger among drug takers is differentiated according to the frequency of intake.

„In the family, Dad is alcoholic, my uncle is also an alcoholic his liver had ruined. My mum also smokes, my aunt had even smoked and drank while he was pregnant…”

It can be observed, that among ad-hoc users the positive effects of drug intake are dominant (dragging effect) within the scope of personal reasons. They are looking for pleasure, enhancing party-felling, recreation, tuning on each other, spinning, saturation with energy and the experience of recreation. Young tryer-outs in Szabolcs said that they have no other chance for entertainment, common adventures, except drug taking. In small townships far from the cities even the only shop closes at five pm. In their case, the dragging effect of common drug use is increased by the pushing effect of escaping from general boredom that is a characteristic of poorer areas. On the contrary, regular users in Hajdú-Bihar would rather like to get rid of the negative effects of their lives with the help of drugs (pushing- effect). For example drawing-away from problems, reducing their seriousness, the possibility of postponing their urgent settlement, cutting –off sense of pain, stress-release, outfighting boredom, and easing inhibition in social situations. As we have already mentioned above, participants in Szabolcs did not give an answer for the cause of result, felling drug intake inevitable. Consequently, reasons for drug taking are considered from the point of view of people’s own drug careers. The size of residential place does not affect the reasons, but rather does the momentary relation to drugs. All groups agreed, that it is not necessary to experience serious life situation, family conflicts in order to take drugs. They feel that some curiosity, a dash of hedonism, and the fact that drug intake is more and more widespread is enough. Personal points of views are often expanded by the influence of the peers. The weight of group pressure, joint with individual curiosity, strongly affects decision that finally leads to trying-out the drug. According to the participants, in most cases both factors have to be present for the first step to be done. In small township groups, the effect of friends living in the same area proved to be significantly stronger. Belonging to a group in their case is the setting of possible events in a less stimulative surrounding, so it is a possibility to fulfil the need looking for adventure. We know, that group provides safety, especially when someone starts an illegal and unknown activity. Furthermore, appreciation and acceptance given by the group increases self-respect. At this age, it is very difficult to accept the significant prestige loss and exclusion by rejecting norms characteristics to the group. The third most often mentioned background reason was the family. Its insufficient operation, functional defects make the decision to use drugs easier. In case of addicts living in Szabolcs-Szatmár-Bereg, the parents’ and close relatives’ alcoholism is a re-occurring element in the family history. All groups emphasized the negative effects of lack of family attention, appraisement and acceptance. They similarly suffer from the lack of real acceptance in their partnerships, and the frustrating effects of conflicts, arguments happening in them.

52 Pikó B. (2002): Health Awareness of Adolescents . Akadémiai Kiadó, Budapest.

253

Referring to social relationships the Nyíregyháza survey gives us appraisable data. The three most important social relationships – family, friends, and school – effect ones self-development in such a way that later it can be modified only with great energy-input (different professional ways for changing behaviour and personality). If, within behaviour analysis, besides plenty of risks factors, we only focus on the health-attitude within narrow bounds – that make the development of self-destructing, health-impairing behaviour like drug intake possible – we can recognize protective, i.e. protective, and preventive factors. Piko states in his summarizing work52 about adolescents’ health-attitude and health consciousness, that the network of social relationship and social cohesion are the most important footings among protective factors. Positive association models of people of the same age; trustful parent-children relationship, parents’ monitoring, and a kind of teacher-student relationship can be charac-

Social relations

The county ad-hoc drug takers can be characterized by less differentiated approach. They disapprove the use of all substances, even those ones, which they have already tried or take occasionally. Their sense of danger is quite homogenous as well, no differences occur regarding different types of drugs, or the frequency of their use. They consider the trying out and regular intake of all drugs as being extremely dangerous. It was interesting that they even reject marijuana, similar to all the other drugs, although they were brought under police prosecution for marijuana abuse. When we drew their attention to this contradiction, they referred to, that the prosecution was unjust, as they use drugs very rarely. Splitting themselves off the sense of danger, they believe it is not applicable to them as they can use drugs “sensibly”. It is almost unavoidable for them not to compare the danger of illicit drugs with the harm caused by alcohol. Each group used this parallel and with its help, they almost made marijuana intake justifiable. According to this, the judgement of alcohol consumption goes up to the sense of danger for drug intake, or rather when compared to marijuana they consider it being more dangerous, and reject it more intensively. They think it makes much more people’s lives miserable. They believe that alcoholism is a more serious problem, as spirits is easier to obtain. There is a tradition for alcohol consumption and it is cheaper to get drunk, or reach stupefacient condition than with drug taking. It was surprising that listing negative effects of drug intake was easier for each group than naming the pleasures it causes. Among famed harmful effects, the most significant ones were health-impairing effects, among which the most absurd beliefs occurred. The majority of young people think that drug taking is rather a problem of health than of social disorder, irrespective from frequency of intake and size of residence. They hardly spoke about consequences at social level, such as professional criminality, violence, corruption, prostitution. Marks for family and partnership troubles can be found only in traces in their attitudes.

„Being used in appropriate restricted proportion it is medicinal-herb.”

In case of detecting the danger of cannabis-derivatives, all of the groups were strongly permissive. In the county group in Szabolcs they categorize it as “clean bio-staff “ alluding to the attributives connected to the word “bio” suggesting healthy lifestyle.

254

53 Pikó B. (2002): Health Sociology . Új Mandátum, Budapest.

Family relationships of students living in Nyíregyháza do not differ significantly from the national average, as far as family structure is concerned. One fifth of the participants live in one-parent families, the percentage of mother-child and father-child family types correspond to the figures of Microcenzus, 2005. 3,8 % of the participants in Nyíregyháza do not live with their natural parents but with relatives, fosterers or in asylums. Girls live in whole families at a bigger extent than boys taken in the sample, and in case of one-parent families, boys live with their fathers at a bigger rate than girls. The number of extended families, where different generations live together, is rather low. 11,9 % of the participants live in the same flat or house with one of the grandmothers and 4,7% marked their grandfathers (3,6% of them lives together with both grandparents). 14,8 % of the participants are only children, and 51,6% have one sibling. 23,4 % have two siblings, while there are 3 siblings –together 4 children- only in case 6% . The remaining 4,2% have even more siblings or their answers could not be analysed. From the questionnaire, it cannot be decided whether how many participants live together in one household with their siblings, or in separate households; also how many of them involve their step-brothers and step-sisters, arriving with new marriage or new partnerships of their parents, upon giving answers. Besides the discovery of family structure, questions of the survey mostly aimed at the content and quality of family relationships. In order to measure the “trust-rate” of a family, the factor if they can discuss their questions, problems and disturbing conditions with their relatives, can be appropriate. Within the family structure we could measure the intensity of discussions in case of six participants: father, step-father (or mother’s friend, partner in life), mother, step-mother (or father’s girlfriend, partner) the brother and sister. We think that the attributive presented in the question-“how easy is it to discuss”- does not only refer to the communication, the easiness of getting into conversation or asking attention from family members. Rather, for the respondents “easiness “or “difficulties” mean others’ understanding and the chance of emotional approach of problems and matters taken into family debates. We can indite that those family members are “understanding” who the respondents can discuss their problems with, and those are”not-understanding” with whom it is difficult to discuss adolescents’ questions and problems. The latter of course can vary, from steep severity via indifferent to rejective

a.) Family background

terized by protective figures. In most cases, the analysis showed that the quality of social relationships strongly correlates to the adolescents’ risk behaviour. For example, the fruitful, “discussing” connection with parents has a positive effect on youngsters’ health-attitude, while intensive coeval relationship strengthens risk behaviour. School atmosphere acts, not only as the natural scene of student-teacher relationship, but also as the specific scene for forming coeval-groups, and is maybe the most important in the adoption of risk-behaviour53. During the research, the use of legal drugs proved to be the significant risk factor, so we discuss risk-attitude along smoking and alcohol consumption (e.g. regular drunkenness). Only 10-12 percent of the participants talk about-mostly one or rare- drug intake, or the consumption of alcohol and pills. This percentage was not adequate to present the significant role of social relationships.

255

family members-although these categories contrast strongly from each other, within the not –understanding group we could not mark them off in our sample. Based on the survey, family relationships of Nyíregyháza secondary school students proved to be very understanding. In every relative category, those students are in majority who can discuss their problem matters “very easily” or “easily”. The easiest was to talk it over with mothers and elder sisters. In their case, the number of positive answers “very easily” is the greatest. Furthermore, in Nyíregyháza fathers and elder brothers also proved to be understanding with whom the big issues of life can be discussed. From our data, Nyíregyháza seems to be the city of “sweet step – mothers/fathers”, as adolescents living with fosterers (or with the girlfriends, boyfriends, partners of natural parents) stated that the discussion with them is rather easy than difficult. If we examine the other extremity, we experience that it does not differ from social clichés: fathers stand out from “difficult” family members; with one fifth of them it is complicated or very difficult to discus problems with. Arising from the structure of families in the sample and the hierarchy of the families we can state, that the role of mother and father is outstandingly important in discussing problems. Fathers’ and mothers’ behaviour show a significant correlation in families (P<0,01), in the majority of the cases both parents pay attention to their children, who can easily or very easily discuss their problems with them. To one fifth of the mothers, who are considered as “pushovers”, are consociated with “difficult” fathers. In case of two-parent families, the percentage of families where it is difficult to discuss serious troubles with mothers is minimal, and nearly in half of these families problem discussion with fathers is easy as well. 4,5% of the respondents felt that both parents leave them alone with their problems, and it is difficult to discuss his/her problems with them. As it was anticipated, age and the difficultness of discussing problems with fathers correlates with each other in direct ratio. Number of those people who find discussion with their fathers difficult or very difficult, slightly increased, as they got older- and detachment tendencies got stronger. On the contrary, problems with mothers have drawn a sharply reduced bell-shaped curve; between the age of 14 and 16 troubles grow. 16-year-old respondents talk about communication problems in the highest extent, then their ratio gradually decreases, as if storms of teenage period slowly blew over. The gender of the adolescents typically influences their communication with parents. Mother-daughter type relationships can be called positively harmonious, though motherand-son type relationships are characterized with “easy cases” and “difficult cases” nearly at the same ratio. There is significant difference only in the relation of the two positive answer categories. As we have already put it down, communication with fathers are characterised with easiness, while “difficult cases”, that are one fifth of the fathers, manifest mostly in father-daughter relationships. Its possibility is nearly twice as much compared to father-son relationships. The fact that adolescent how easily have a word with their parents, how much understanding they get, in case of mothers, it shows significant connection with the frequency of smoking and if the respondent had been drunk before. In case of both risk-attitude it can be seen that among children whose mothers are difficult (or very difficult) to talk with extreme behaviour (do not smoke at all, vs. smokes daily; had never been drunk vs. had been drunk more than ten times) occur at the same rate. Adolescents of more understanding mothers show protective behaviour twice as much than (within the answer possibilities) the extreme health impairing young people. The same data can be seen in case of fathers; still, in their case figures are not significant The intensity of relationships with parents shows what kind of information parents know

0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

anya –sokat anya –keveset anya –semmit apa –sokat apa –keveset apa –semmit

256

It is may not surprising that students in Nyíregyháza believe in a greater ratio that their mother (step-mother) knows more about them than their father (step-father). The scope of interest of the parents also differs: most of the mothers know a lot about the children’s friends, while fathers are rather interested in where their offspring is going. It is characteristic to both parents that they are the least interested in their children’s expenditure-though it can happen that they honour their children’s money decisions, like in the adult world it is the utmost indecorum to interfere in other’s money affairs or enquire about it. In exploring family relationships, it helps to get information about the parents’ attitude and approach towards their children. Parents’ attitudes towards upbringing are shown in their approach towards their children, which is discoloured by value judgement; this is the reason why questions referring to helping or controlling approaches of parents are so important. We have tested parents (foresters) statements by eight questions in the questionnaire, from which two refers to controlling, unequal parent-child relationship (treats me like an infant; tries to control everything), the other six statements are more characteristics of harmonious parental – keeping away, helping, caring-parent-child relationship. This behaviour differs according to gender, (dad is “patient” and mum is “affectionate”) the others do not

Kik a barátaid?

Mire költöd el a pénzed?

Hol vagy iskola után?

Hová mész este?

Mit csinálsz a szabadidődben?

Table 2. Beliefs about parents’ information in some basic questions regarding respondents

about their children. In the questionnaire, we have used some simpler information-type in order to find out what secondary school students believe how much information parents have about them (in these cases they naturally over- or underestimate their parents’ knowledge). From categories applied for estimating the ratio of information – considering that questions regarding children fall into the most basic category (see Picture 2.) – we feel that only (they know) “a lot“ category is appropriate while categories “a little” or “nothing” are of inadequate intensity.

0

10

20

Megérti a problémáimat, gondjaimat Meg tud vigasztalni, ha valami bánt Engedi, hogy azt tegyem, amihez kedvem van Szereti, ha én döntök a dolgaimban Megpróbál mindenben ellenőrizni Úgy bánik velem, mint egy kisgyerekkel

Gyengéd hozzám

Segít, ha szükségem van rá

0

10

20

30

Table 4. Mothers’ upbringing attitudes

Megérti a problémáimat, gondjaimat Szereti,ah én döntök a dolgaimban Engedi,ohgy azt tegyem, amihez kedvem van Meg tud vigasztalni, ha valami bánt Megpróbál mindenben ellenőrizni Úgy bánik velem, mint egy kisgyerekkel

Türelmes velem

Segít, ha szükségem van rá

Table 3. Fathers’ upbringing attitudes

40

30

50

40

60

50

70

60

80

90

70

100

80

recede from each others. In tables 3 and 4 we ranked answers according to the frequency of “almost always”. It is clear, that the same three approaches are typical for both parents: helpfulness, patience/affectionateness and understanding. In case of mothers, the need for control is quite high (“tries to control everything”) and the majority of them rarely or almost always mother their children (“treats me like an infant”). Controlling activities and using parental control is a bit less intensive in case of fathers.

néha soha

majdnem mindig

Apa néha soha

257

majdnem mindig

Anya

258

54 Ligeti Gy. (2006): The inner world of the school. Új Pedagógiai Szemle 2006/7–8: 51–55. 55 Pikó B. (2002): Health Awareness of Adolescents Akadémiai Kiadó, Budapest.

School is one of the most important scenes of forming friendships and peer-groups, as a social-spot it provides the adequate place for socialization. The system of public education affects all social layers and groups, though due to strong segregating mechanisms students still cannot meet the whole segments of society within the walls of educating institution. At the same time, the school as an institution is evidently affected by the world’s cultural, economical changes and its measures. School is not only a scene or a spot but also an active agent of socialization, which thanks to its teaching-educating work creates special social relationships for children and the young. “School is educating in its every moment with its every momentum, even if it wants to do so or not. … Naturally, the tune between the people using the school, teachers and schoolmates’ clothing, their gestures and everyday interests educate, and so do the rules and the way the school creates its operational frames. Conflicts, beam a significant educating power – whether we like them or not – and their handling does the same as well.54“ During the social changes of the past 15 years, the relation between schools and families also has changed. Instead of forming/creating real partnerships – which would suit a society better in a tend towards democracy – the parties experience the incapable and frustrated state of mutual dependence. Within frstrated relationship constructive cooperation cannot be made and in regards sharing responsibilities both parties nearly automatically use solutions to shift the blame on to each other. In turn, with parents and teachers cooperation attitudes that are the base of protective and preventive approach could be improved wittingly, especially future orientation and competent behaviour. The worsening of teachers’ and the profession’s prestige, social changes, the relation of high and mass culture to school as well as further social agents (family, media, coeval groups, youth organisations) all affect the problem of education, socialization and personality development. Several research show that non-adequate teacher-student, student-student connections, discontent with schools, and their discredit increase the chances of social abruption and contribute to forming deviancy55.

b.) School as a social scene

Secondary school students evaluated their parents’ (or foresters’) upbringing principles along four statements: permissive, (laissez-faire), responding-educating, responding-punishing and punishment-oriented attitudes are in these statements. The two extreme attitudes that can be associated as problem source do not occur at all in most of the families. At the same time, 10 % of the adolescents tell that they are often or very often punished immediately, without their knowing its reason (punishment-oriented). Nearly 20 % of them experience indifferent or too permissive attitude from their parents. Both attitudes represent a serious risk factor from the point of view of children’s deviation. In general and based on this we can state, that nearly in one third of the families in Nyíregyháza the parents’ style of upbringing results in their children’s problematic behaviour. In the sample in Nyíregyháza, there was a significant connection between laissez-faire fathers and their children’s smoking and alcohol consumption. In case of punishment-oriented fathers there is a less influence on children’s alcohol consumption, in case of smoking the connection is significant. In case of mothers, there was a significant connection between both upbringing attitudes and their children’s risk-attitude.

0

5

10

15

20

25

30

35

40

45

teljesen egyetértek egyetértek részben egyetértek, részben nem nem értek egyet egyáltalán nem értek egyet

259

The fact, that how students feel towards their schools, shows significant connection with the analysed risk-behaviours. Love towards the school (which again, correlates to the teachers’ appraisal to students) is present as a protective factor, which reduces the possibility of both smoking and excessive drinking. At the same time, students’ negative feelings towards the schools are present as inclining factors. It seems, that in regards forming deviant life-path the repugnant effects of the primary socializing scenes have significant roles on the individual (the school does not accept the student, the child rejects school values etc). The recipient school hopefully does not make students receptive only by educational impacts and factual knowledge, but also students become more receptive towards the message of preventive lessons.On the contrary, rejective schools presumably generate strong counteraction in students, which works in even those cases, when professional experts hold preventive lessons “within the hated walls”.

Tanáraim arra ösztönöznek, hogy elmondjam a véleményemet az osztályban

Tanáraink igazságosan bánnak velünk

They give extra help if need

My teachers are interested in my personality

Table 5. Teachers’ attitude

10% of Nyíregyháza students do not like their schools at all, another 20% does not like it very much. If we analyse schools’ acceptance in the light of the teachers’ presumptive performance assessment, we can see, that love of school increases in direct ratio to performance assessment. School performance pressure – which is approached from experiencing oppressive tasks in HBSC questionnaire –, does not correlate so closely to the love of school. Students better tolerate the disadvantages of the latter – maybe due to its impersonality and non-selective nature – than teachers’ negative rating, which relates to a person and has many subjective elements. Moreover, the picture drawn about the teachers is not very complimentary anyway. Though there are more people who have positive opinion about teachers in general (who agree or fully agree with the statements), according to the third of the respondents teachers do not care about students personality at all, a quarter of them think that teachers behave unequivocally unfairly and they do not encourage their students to form independent opinion. Helpfulness of the teachers are missed by 16% of the respondents. (Table 5.).

c.) Friends, mates spare time activities

260

56 Pikó B. (2002): Health Awareness of Adolescents. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Secondary school children in Nyíregyháza talk not only about a great number of friends but also intensive friendships. The responding students relate about serious self-confidence and the inclination for making friends. Almost 90% of them feel that they are accepted, three quarters of them consider themselves being very popular. Less than one fifth tell that they have problems with making friends so it is difficult for them, or it is difficult for others to take to them. Still it is evident, that apart from difficulties, they also have many friends: 50% of students who make friendships with more difficulties has three or more fiends, while among those who are difficult to get liked the percentage of people having more friends is 70%. Besides appropriate afternoon hours for spending time together with friends, evenings spent with them are strongly present. The frequency division of spending time together “works” on the same way, even if we talk about afternoons or evenings: a ball-shaped curve is followed by a maximum extreme value. It is especially long for those who spend a shorter/ longer period with their friends on weekday afternoons. Still, those who spend all evenings of the week away from home do not level to the trend but goes above that. They are the ones who have stronger and more intensive friendship relations compared to average, which has a very important role in forming adolescent risk-attitudes. It is especially true in the case of evening programs with friends, that 80% of respondents spend a night away from home with friends every week. In each week 50% of them stays out for two nights! Concerning afternoon programs, and the evenings spending away from home a large number of extremely behaving group shows up whose members are “hanging about” with friends every afternoon and evening. The variables show strong, significant correlation to presently analysed risk-attitude. From the data, the “taking-on” risk attitude is shown in case of adolescents who have extremely intensive friendship connections, which data is above all other ones. Although due to their average large number in the sample, there are evidently a lot of non-smokers and moderate alcohol consumers (although their number must be more than that of the smaller protectively behaving groups’ where the intensity of friendship is not as strong), still none of the groups have so many extreme smokers and heavy drinkers than in the group of intensive “hanging-abouts”. Consequently, adolescent’s risk-attitudes can be characterised with social behaviour, shall we talk about smoking, alcohol or drug consumption, whereas social rewarding (others’ recognition, common adventure, common “relaxation”) is the real driving power and not the chemical effect of the substance (at least until addiction begins). Risks factors in traffic (unfastened safety belts, speeding, careless driving, driving after drinking) show evident correlation to social circumstances, to “having a party”. National surveys proved that in this regard, alcohol and marijuana consumption (smoking pot) exceed all other risk-attitudes: the strongest predictor of these substances is friends’ behaviour, that is the more regular consumers who take drugs are in ones’ surrounding the more alcohol and cannabis will they themselves take as well56. When analysing Table 6. it is worth mentioning that teens overestimate the frequency of their friends’ drug taking habits: they think that friends smoke or drink more than they do in reality. However, the table is not about only this, but provides rather “harder” figures: 0

10

20

30

40

50

60

70

80

the majority some a few none

261

57 Huszti É (2007): Spending free-time. In: Pénzes M., Hüse L. [editor.]: Health attitude of Adolescents in Nyíregyháza NyírKEF, Nyíregyháza. 38–61.

Based on the survey questions the active (sporting activities and the time spent on them) and passive (watching TV films, computer games, and internet) forms of free time activities could be analysed57. Both variants (active and passive action) are merged variants. We transformed the figures of elemental variants so that they comply with the ones present in the HBSC research (e.g. 2–3 hours in front of the TV is considered much, four and above very much), so their figures became comparative. The questioned young people spend quite a lot of time in front of the TV, watching video or DVD films during teaching days. 40, 5% of the respondents spend approx. 2–3 hours with these activities, which figure is defined to be much in the HBSC research. Another 20% of

Smoke pot

Get drunk weekly

Drink alcohol

Smoke

Table 6. How many of your friends do you think… ?

respondents only had to judge if their friends drink alcohol, smoke etc or not (in this respect overestimation is not characteristics), then they had to tell how many of their friends do so. The picture based on the answers was astonishing. Nearly half of the secondary grammar school students’ friends smoke, and drink alcohol of a third’s. Only a quarter of the sample told that only a few or none of their friends smoke or drink alcohol. One fifth of the respondents belong to such a group of friends, where the majority gets drunk nearly every week- presumably the respondent is not an exception either- and from the group of friends of nearly 60%, some or a few drink alcohol without limits each week. Only a slightly higher percentage could state, that from the group of friends, even though they are not abstinent, no one will get drunk weekly. We do not know how many of them would remain in this category if the question concerned for monthly and not weekly frequency. According to survey figures, the probability for smoking and drinking excessively is higher if the number of drinking adolescents is bigger within the groups of friends. The correlation is significant. Above all – although Nyíregyháza is considered as a slightly infected city from the point of view of drug-intake –, quarter of the respondents cannot tell that there is no one among their friends who does not use cannabis or other cannabis-derivatives at all.

262

58 Albert F., Dávid B., Molnár Sz. (2005): Time changes of Internet Usage and Social Capital in Hungary www.socialnetwork.hu

them spend minimum four but maximum 7 hours every day with watching TV or video, DVD films. This latter category is considered “very much “time in the HBSC research. The high ratio of watching TV on weekdays goes even higher at the weekends in case of the respondents. 61,6 % of them spends 4–8 hours with watching TV, video or DVD films. Nearly every third youngster spends 2–3 hours with this activity. Parallel to this, the percentage of those is naturally decreasing who devote less time to these kinds of activities. We have also asked how much time young people spend with computer or other games (Playstation, Xbox, etc). This kind of activity is not so typical of the respondents: 43,2% do not deal with these kind of activities on weekdays, another 28,9% spends an acceptable amount of time on them 0,5–1 hour per day. Then again, nearly one fifth of them (19,5%) spends 2–3 hours with this activities, and another 8% devotes four hours on these free-time activities on teaching days. The situation changes a bit in case of the weekend: then more than half of the respondents (51,6%) spend much or very much time, 2–3 or 4 or even more hours with computer games. The ratio of those who do not spend time with these activities has reduced to 25,6%, and only every fifth of the respondents devotes acceptable time (1/2-1hours) for computer games. Using the computer for other free time activities – internet, chat, e-mail –, shows a bit more favourable figure. 40% of the respondents spend reasonable time on using the computer on weekdays. This ratio reduces at weekends, only 19,9% of them use the computer for a reasonable period. At the same time, the percentage of those who spend more time in front of the computer is increasing. The number of those who spend 4 or more hours with using the computer, compared to weekdays, increase from 11% to 32,5% . Ways of spending free time influence the intensity and content of social relations. From one perspective, time spent on the internet reduces the amount of time devoted to friends, so isolation can occur. Still, in other researches it was experienced that internet users do not devote less time to friends than those who do not use the Net58. According to our figures, there is a significant correlation between the gender of the respondents and time spent on the internet, girls are less likely to devote too much time to it. Nevertheless, in our sample we did not find any connection between the number of friends and the time spent with using the Net. We have also checked if there was a relation between hanging on the Net and spending time with friends after school, and we found a weak association connection between the analysed variables. However, this connection is not in direct ratio, so those who spend more time with their friends after school they spend more time on the Net as well. There is correlation between the time spent away from home and using the Net. This is rather weak; still it is more considerable than internet use compared to afternoon activities. Based on the data, there is a weak connection between if the respondents have many friends and the time spent with watching TV on teaching days or at the weekend. It seems, those who spend more time in front of the TV, video or DVD have more friends, so we can assume that although this is a passive form of spending free time it is not a solitary activity but rather a social one. The same weak correlation is between the number of friends and computer games. Here, connection only occurs at weekend free time activities. Spending time with using the computer is significant in relation to achieving popularity among the same age groups. Those youngsters, who spend much time or too much time with using the computer at the weekends are more popular in their own age group..

263

As it can be seen above, the drug takers of the focus group queried the effectiveness of drug preventive-informing service. Youngsters taking part in the survey do not believe that the most effective way for reducing drug taking would be the severe punishment of drug-dealers. It is understandable that they consider the punishment of drug takers even less effective.

The elements and effectiveness of the care system according to the respondents

„They start that there are legal and illicit drugs... […] Ah, and what do you see? That mum and dad use drugs: they smoke cigarettes, drink coffee. After all, I have no remorse if both of them are drugs. If mum smokes why shouldn’t I?”

During preventive lessons, they try to define the concept of drugs very preciously, as if they had to keep the addictological act as if they were afraid of being caught with factual inaccuracy. And the result? Here it is:

„They open the bag and show us the drug. At least we can see what good quality stuff looks like, so if we have to buy we know what it should be like.…”

„At school they list the names of drugs and make us curious. It must be tried, as it is part of life. Musicians use the same..”

The authenticity of the “apoo drug addict” can be queried since in every interview it comes up that the questioned people are different than those who are “weak” and due to lack of adequate “will” “take to“ heavier drugs and became sunk. This part of the interview strongly conflicts with those interview elements that show the perception (or non-perception) of the problem. The respondents had rather negative opinion of the preventive lessons they had took part in. In many cases it came up that prevention has a counter effect. It does protect, but makes interested and at the same time it shoes how one can become a better (more informed) customer.

„A man speaks who has no idea about what he is talking. He talks about things he has no experience about.”

Opinions about the success and use of school prevention lessons differ within the focus group. For most of the respondents, the preventive lesson could not provide any new information. Group members at the county capitals attended more drug prevention lessons than the students in the country did. Apart from this, they do not have significantly different opinion about school prevention. According to them, the ideal prevention would be to meet such drug addict young people who had given up the habit, as they think it would be the best preventive way and most authentic information source.

Prevention

264

In general, we can state that people participating in the research have rather little information about what kind of treatment alternatives intuitional background is available to treat drug problems. They also do not have ideas what kind of services would suit them the most. They downgrade the services which they can reach and deem them as not being affective.

„Actually I don’t trust people who don’t know what they speak about. The majority of psychiatrists do not know at all. They have no idea, they have not used drug so far. Psychiatrists learn it from books how to treat it, they start increasing statistics by getting to know drug users. They themselves do not know what it’s all about. .”

Regular consumers who are aware of their addiction tell how important it is for them the support given by drug-ambulance; at the same time they say, based on their own experience, that in the initial phase – when the people are only tryer outs –, the institution cannot give appropriate help. The fact is that the “message” sent by the drug ambulance and what it symbolises do not correlate to the expectations of the entering groups. „I tell you truth, when I saw Drug-Ambulance, I started to laugh. I didn’t consider myself a drug addict but someone who smokes pot . I took this story so detach. […] You feel that you aren’t an addict, but you want to do this [smoking pot].” Addicts in Szabolcs-Szatmár-Bereg mention hospital, psychiatrist to turn for help in the last resort. Still, they do not really appreciate the possible help from here:

„Interviewer: So, drug-ambulance is the only question? Reply: Why? Is there any other? We do not know any other.”

The majority of the group members agree that drug taking cannot be subdued. Maybe that is the reason why they are unlikely to ask help to solve their drug issues. It would be worth examining if they ask support for solving their other problems, or this reaction is a result of general isolation. Health and social intervention forms as alternative treatment ways come up in mostly in case of addicts and people using heavy drugs. In other cases, people can only think of only coeval-help. Family, friends’ help then finally professional help (or their combination) follows this. General opinion about Drug Ambulance – and Addicted-Bridge Association in Debrecen – is positive and proves that the institution successfully works. At the same time, it shows that the respondents only knew the services of these institutions. Even after inductive helping questions, the tryer outs in Szabolcs-Szatmár-Bereg could not name any other institute except Drug-ambulance, although they are tied to National Public Health and Medical Officer’s System by diversion.

„We do not look for [help], we do not care about it. Apprehension is inside the drug user, if you got registered by chance….it gets to the authorities, I have already flunked there.

They feel that by consumers becoming a police target seriously hinders them from asking for help.

265

Due to the perspective of the pit model, the first step is the individual’s “social surrounding”. From the social sphere family, school (as social educating and teaching institute , and as the most probable field of age-group interaction) and group of friends must be focused on. The social sphere can have protective and preventive effect on the individual’s mental health, decisions, social behaviour. At the same time with its probable shortages, endangering factors it means the highest risk factor for drug taking – as proven by the above two surveys. Following the terminology of the pit model, the social sphere is the place of transforming positive models – the criteria for institutions and services connecting to it have to provide support and skills for strengthening positive models. The further characteristics of these institutions are that they are not considered as being part of the care system; the services are not financed from sources available for drug issues. In fact, their primary aim is not connected to drug use but to other areas-most of all family and child protection, complex youth programmes, education etc. The three typical areas have their own institutional systems: t
Child welfare organisations to provide help for families and family support organisations. They are rather new institutions- family support organisations work from the end of the 80s, while child welfare services work form 1997 in Hungary-their operation is controlled by the rules of social work. Their knowledge base is relatively new but mostly comes from abroad. Their issue is the lack of sources (which due to high labour costs mean lack of professional experts as well) and the specialization of their clientele (mostly deprived families whose problems overload the experts so they cannot provide real overall family supporting service which reach the whole local society.) t
The education system, which defines and determines the schools’ operation. It is an intensive socializing sphere where children have strong connection with experts educating them. The problem of the education system is the more and more conspicuous disparity between social and workforce-market expectations and what the education system can provide, that is the unnecessary amount of actual knowledge load, what is more, the schoolwork does not comply with children’s abilities. Collaterally, the schools’ pedagogical function diminishes (even in case of teacher training). The present education system is more repugnant than attractive in the social sphere around the individual (child) consequently, it cannot be protective and preventive. t
Youth clubs, culture houses as institutions coordinated by professionals giving place and tasks for peer-groups. Their issue is lack of sources and competitiveness (compared to the youth’ usual free-time activities) and also that in many cases they

Within the frame of „ Border Partnership for the Effective Control of Drug Issue” INTERREG-project we formed a question: to what extent does the present handling system, services, their availability and quality meet real needs of the society? In order to answer the question, we took the individual’s drug taking path as a base – the Pit model –, so starting from the sense of shortage of non-users (e.g. entering age groups) we even analysed preventive areas as well, such as the family, or strengthening that, or other members of the natural supportive systems. Figures complying with the Pit model were taken from the large-scale survey of the entering age groups and the interview content analysis which was made among drug users in the focus group.

Summary

266

Although the recommendations have been known for ten years, the research experience show that there are hardly any preventive lessons (or out of lesson activities) that contain it at least in its elements. The backbones of drug handling system are the helping-healing supportive institutions. These are such health care and/or social institutions and services that try to give help for tryer-outs, regular users and addicts to recover and hinder other side effects of taking drugs. Beside effective interference and sensitivity for need the criteria for these institutions is availability – in case of the insufficiency of the latter the fruition of the other two can be questioned as well. During the “Crossborder Partnership for the Effective Control of Drug Issue” project the questioned drug users’ information about the handling system, the available services can be called rather poor. One of its reasons is the undeveloped national handling system and those anomalies, which are discussed in the introductory part of present study and about what the Toplánszky–Sárosi debate gives a more thorough picture. From this angle, the users’ information could even be relevant, as if what they do not know that does not exist. At the same time, it is evident that the national drug handling system has been established more or less, and it has a much better structure than the fragmental isolated structure the respondents talked about. So the unawareness of people concerned in drug issue ruck about that appropriate reach is the criteria that is missing mostly. The research also reveals from the analysis of the focus group answers, that the most important barriers of reach and information flow are the lack of illness awareness, the “successful” reduction of cognitive dissonances, and the criminological judgement of drug taking. This latter generates the more defensive reactions in the users (divertive behaviour, secrecy, distrust) the more they get down in the “pit “.

At this level, the target cannot be to focus on anti drug activities – though it is not a problem if they do pay attention to that as well –, it is more important that the institutions work in the most effective way within their possibilities and according to regulations. However, it is an inevitable and not an impossible requirement that education must involve the aspect and practice of integrated health improvement and drug prevention. The family supporting social organisations should strengthen the families’ operation and cohesion. (e.g.: by providing conflict handling services, programs to reduce dysfunctional operations), the education system should build schools aiming at children’s development with strong and grounded pedagogical activities and social spheres for the youth should have a receptive and attractive operation. It must be assessed in communities which institutions and services could provide those alternatives from outside, for which demand generates at the second level of the pit model. These alternatives are necessary when the individual experiences the shortage, his/her needs are not fulfilled and it seems so that with the support and strengthening of the first level – family, school, friends – cannot divert the process in positive direction. Together with identifying the shortages, the alternative possibilities (sport) can change the lifestyle of the individual There is no distinct line between the two levels, as the alternatives offered in case of shortage, could become the strengthening factor of families, schools and friends’ communities that work well. Differently from above, direct prevention is the part of care system. According to the survey in Debrecen and the experience of the focus groups, prevention can be ineffective in some cases, or can have a diverse effect. Concepts of effective prevention are also known in Hungary, based on the recommendation of National Drug Abuse Institution (USA). 1. Preventive programs should strengthen protective factors because the effects of risks factors can be reduced by it. 2. Programs have to cover all psychoactive substances (smoking, alcohol and medicine consumption, drug use.) 3. Should contain such skills development that help young people resist drugs when they are offered, and also strengthen their commitment to reject drugs, enhance their social competency (their communication, coeval-relationships, self-effectiveness) that is nearly such an important protective factor. 4. Programs should be interactive; the emphasis should not be on dialectical exposés. 5. Parents must be involved so the messages will be more effective and provide a possibility to talk about the subject out of school, at home within family circle. The effect on the family also cannot be neglected. 6. Programs are of long run; they have to accompany the school years, have to be repetitive, and strengthen earlier aims. The effect of ad-hoc or short programs is evanescent. 7. Community programs that go with media campaigns and strategic-political changes (restricting sale, banning advertisements). 8. School programs should target the whole school population, and must reach the most endangered ones as well (children with behavioural problems, learning problems, school leavers etc).

267

To the overview of the Hungarian drug related care system, we constructed a questionnaire notably care, treatment, rehabilitation of the problematic drug users. We evaluated the care provision along the questions. We examined systems which treat drug dependence, problematic drug users, working in details with interview involving specialists who overlook this area. We composed questionnaire similar to one applied in BEN II (Benchmarking health management project, leaded by North Rhine Westphalia region and supported by EU), hoping in this manner more understanding of the necessary inner processes to the benchmarking. The construction of the domestic drug related care system – accomplishes the pyramid of care in a theory at least, but in this look considerable regional differences can be experienced. The under mentioned figure (from presentation of Katalin Felvinczi: Az integrált addiktológiai ellátás – fejlesztés modell kialakításának lehetőségei az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében) shows the levels founded on each other.

The Hungarian drug related care system

9. The higher the risk is the sooner the interposition has to be started. 10. It must be age-specific so tasks have to adapt to the maturity of young people and their cultural background.

operate on supply basis and not on “demand” (so they do not provide those services and possibilities that the youth really need but the ones the maintainer want to / can provide

Protected workplaces

268

According to a document titled Principles of drug dependence treatment, important expectation the governments and towards their partners, to launch evidence based service provision systems, which gives an answer on communities needs. Regarding to the realisation of drug dependence as a real problem in the most societies and to the limited usable resources, clear, concerted planning is necessary. The aim is to reach as many clients as possible and

National situation in the mirror of the international basic principles

Comparing the local drug related care system to above presented structure; we can declare that almost every element exists. However they are characterised different parameters regarding to quality, performance, availability, coverage. Infrastructure and human resources need more investment from decision makers and owners. Not only regionally but nationally there is a stressful demand for systematic review of resources, especially professional reinforcement and supply for example with long term planned vocational trainings. We have to respect on the local demands and circumstances to fit services to the client needs. This service planning, policy forming process can be supported by using benchmarking method, the reference framework as ideal service system in it. We defined benchmarking for ourselves as method for: t
The regular comparison of performances with the best ones t
The definition of the differences and gaps t
The search of new approaches t
The realization of developments t
Monitoring of developments and re-evaluation the results t
The benchmarking strengthens learning those circumstances and processes that are behind the distinguished performances.

Universal prevention – holistic approach, school, massmedia

Selective, indicated prevention, party service, activities among risk groups, diversion

Low threshold services – outreach, motivation for change programs/early harm reduction

Outpatient care, ambulant centres

Inpatint care

Community programs

Rehabilitation of addict clients

Protected shelters, temporary shelters for addict clients

Pyramid of drug related care

The drug addiction and the related social and health problems can be treated efficiently in most cases if the relevant treatment and rehabilitation services are available for the clients in time. Factors: t
geographical accessibility, covering, contacts (networks, no income level limit, outreach) t
time limits (short waiting list, flexible opening hours) t
legal frameworks (reporting obligation) t
access to low threshold services t
tolerability – regarding the expenses t
cultural relevance, client friendly services t
reacting skills – specific client need t
jurisdiction as the part of the system (contacts, cooperation) t
gender sensitivity Actions: t
all spectrum of the services are available – both in cities and villages – the system is based on the primary health care system, outreach work, low threshold services, early diagnosis and treatment, short interventions in primary health care are provided, t
legal frameworks protect the client, t
connections between the different systems, supply continuum, t
short waiting list, t
positive, not judging staff attitude, t
respecting cultural background, t
tolerable expenses, t
special services for women and drug addict parents’ children

Availability and accessibility of drug addiction treatment

The principals of drug use treatment (UNODC-WHO)

269

Availability of care is in most cases without income restriction, the full spectrum of the services is available in the country. However, at county level some elements of the care system are missing, or the capacity is sufficient. In the participating counties the necessary types of treatment services are available, but regarding the outreach and low threshold services in Szabolcs considerable developments would be need. Universal feature that the primary care is only occasionally involved in the treatment of the drug addictions, their role is concentrated mostly onto prevention. Short interventions used more often only in case of smoking. Screening, giving information related to health damages caused by drug use occurs mostly in the case of legal drugs. In the case of different services there is not waiting time, their opening hours set. In the case of outreach programs the service provision is adjusted to the client needs. Data management are regulated by the law. The client separate expense does not burden, serving without a conversion purchasable into a claim, with state financing, granting or deriving from other funds, the proportion of these is variable. The services are free of charge; the clients do not have to pay for them. The services are supported by the state on normative bases, through grants or other types of sources. . The clients’ needs rarely have an effect on the type and content of the provided services despite the fact that the basis of the efficient treatment is to meet the needs of clients. We don’t have gender specific programmes but men and women demand different services, with special regard to the pregnant clients or women with young child. Special services (prevention, counselling and directing towards a treatment system) are provided to women by the district nurse service. The jurisdiction turns into the part of the treatment system in the case of the diversion primarily.

Availability and accessibility of drug addiction treatment

Domestic situations especially in Szabolcs-Szatmár-Bereg and Hajdu-Bihar counties

to get the largest results with lowest cost. The realisation of basic principles formulated in a document important to prioritise and go forward step by step based on the real situation. We evaluated the drug related care system of two counties taking part in this project along the WHO-UNODC document, adjusted their characteristics to the expectations expressed in the document.

270

Similarly to other fields, interventions and investments should be led by evidence based practice and scientific knowledge. Elements: t
diverse evidence based pharmacotherapy and psychosocial interventions are known – their application has to be adjusted to the client needs t
suitable therapeutic length (keeping the client in the treatment is crucial) t
the integration of different procedures – using holistic approach t
multidisciplinarity (doctor, psychiatrist, psychologist, social worker, consultant, nurse) t
short interventions – for occasional drug users and experimenters the screening and short interventions are useful, which are efficient, and economical t
outreach programmes and low threshold services can help to prevent health and social consequences (infections through blood, STD-s) t
primary services – detoxification, opiate agonist treatment, counselling, rehabilitation strategies, social support

Evidence based treatment

Defining multiple service needs on using standard method. Developing personalised treatment plans. Factors: t
persons with risk factors, problematic drug use, the screening of related risk factors – HIV, HBV, violent behaviour, suicide t
(primary care, school health and counselling, employee supporting program on the workplaces) t
appraisal and diagnosis (co morbidity) t
comprehensive situational analyses – the gravity of an illness, physical, mental state, employment, family-social integration, service history. t
personalised treatment plan Actions: t
the employees working on the different fields of the system are informed and trained regarding the screening methods and the use of short intervention techniques t
the suitable care of clients with high risk (primary care, outreach programs, emergency care, social care) t
accurate diagnosis – co-morbidity t
the usage of clinical protocols, client monitoring, written therapeutic plans t
the documentation of all therapeutic steps and standardisation

Screening, Assessment, diagnosis, service plans

The principals of drug use treatment (UNODC-WHO)

The evidence based practice is getting widely spread in Hungary; the applied procedures are adjusted mostly to the client’s needs. Staying in the treatment is voluntary for the clients, but education, giving information helps to keep the clients in the treatment for the necessary time. Holistic approach accepted and used the working in multidisciplinary teams. Short interventions in the primary care are not typical, but in case of smoking and alcohol problems are more often used. Outreach programmes and low threshold services were established, in Hajdú-Bihar county various services available working in. In Szabolcs county certain elements are already in place, but their capacity is far away from what would be needed. Screening is carried out mostly in the framework of a research projects. The different services work. Self-help groups established (related to alcohol problem mostly). In Hajdú-Bihar county A.A., G.A., Al-Anon and ACA groups work as well. A parent self help group works in Nyíregyháza in Szabolcs county besides the groups against the alcoholism (Változás Egyesület – Change Association).

Evidence based treatment

Protocols related to treatment services developed by the national professional board are integrated into local treatment guidelines. The protocols for the treatment of psychotropic drugs are under implementation currently. The screening of risk factors in specific target groups in specific places is random. HIV screening can be compulsory in special case, and can happen on a voluntary basis (e.g. in prisoner). Anonymous screening is also available. Complex analyses carried out entering the service system. The personalized therapeutic plan is drawn up based on this analysis. The clinical treatment protocols are introduced currently. Till now the given professional guidelines were integrated into the own systems. Documentation of the treatment services is compulsory. Clients with high risk can access to treatment, but these services do not form an integrated system, the services are not built on each other, and they have low capacities.

Screening, Assessment, diagnosis, service plans

Domestic situations especially in Szabolcs-Szatmár-Bereg and Hajdu-Bihar counties

This incorporates the rights to the best health status and wellbeing, without discrimination. Elements: t
the drug use history cannot be a reason for discrimination t
ethical principles are needed as in any other therapy (autonomy, self-determination) t
the availability of the treatment – in a prison, for relapsing ones, for those who are not motivated to quit t
obligatory treatment only in special cases, under special circumstances (in a crisis situation for a determined period) t
service alternative (diversion) – but the client may chose the legal consequences instead t
the avoidance of discrimination t
a drug addict’s human right – there is no place for inhumanity in the treatment process

The treatment of drug addiction, human rights’ and the patient’s dignity

t
treatment by medical assistance (opiates, sedatives, narcotics, alcohol) t
maintenance treatment – opiate agonist and antagonist treatment (methadone, buprenorfin, naltrexon) t
self-help group t
clinical researches t
training (the training of the specialists of the service systems from the earliest period) Activities: t
allocate resources t
development of a complex service system t
the client’s individual needs defines the time span of the treatment t
multidisciplinary team adequately trained to use evidence based interventions t
available primary services (detoxification, psychosocially supported opiates agonist maintenance treatment, counselling, and social support) t
applying effective psychosocial interventions in the rehabilitation and relapse prevention, in outpatient and inpatient services, particularly in the cognitive behaviour therapy, motivational interview, in the management of unexpected events, employment and vocational training, and in the case of counselling and legal counselling t
the interventions are relevant to the socio-cultural environment

Evidence based treatment

The principals of drug use treatment (UNODC-WHO)

271

The avoidance of the discrimination is a basic principle in dealing with drug addicts. The medical care is present in the law enforcement institutions, but special service opportunities are limited. Drug prevention areas have been set up in some institutions in the past years, and trainings on drug prevention, personality development have been developed for the prisoners. There is an opportunity to choose treatment, but the client can decide to take this opportunity or not. For service alternative, and it affected an edge may decide it with the opportunity. Research projects are carried out according to the ethical principles, protecting the human rights.

The treatment of drug addiction, human rights’ and the patient’s dignity

Professional development is crucial: mandatory and optional courses, conferences, workshops help to develop the knowledge and skills of the employees in the care system from the very beginning of the work and in the later phase. Increasingly bigger emphasis is put onto the prevention of burning out and the development of cooperative skills. The services are supported financially by the health and social sectors, but extra resources are needed through grants, bids or mecenatura for developing the effectiveness of the work of the system (e.g. establishing a special service in Nagykálló in the rehabilitation unit as „Nyugalom Ház –Relaxing House”, lightsound-music therapy, team building training etc.) That onto the increase of the provider’s own efficiency develops somebody else onto the withdrawal of sources there is need – these competition sources, they are unique supports in a private capital may be. There is no general indicator system developed to measure effectiveness of the services. The services are evaluated through everyday experiences, special questionnaires, and small scale research projects.

Evidence based treatment

Domestic situations especially in Szabolcs-Szatmár-Bereg and Hajdu-Bihar counties

272

There are high risk groups in the population who need special care. Such as adolescents, women, pregnant women, clients with medical-psychiatric co morbidity, prostitutes, ethnic minorities, socially marginalised ones. The ones with several risk factors have multiple needs. Factors: t
Adolescents – a special training is needed for consultants, outreach workers, and other specialists. Child and youth psychiatrists have to be involved in the multidisciplinary team. Adolescents and their parents should be separately treated from adult drug addicts. During treatment cooperation is needed with the family and the school. t
Women – the systems usually fulfil the men’s needs in many countries, the women’s drug use is stigmatised, which makes difficult to involve them into the treatment process. The women’s psychological status and psychiatric co morbidity needs special care. The problematic drug use influences their sexual and reproductive health. t
Pregnant women– at drug user women the pregnancy is a high risk, the multiprofessional approach is important, including the prenatal care. Breast feeding is indicated if there is no contraindication. t
clients with medical co morbidity – HIV, HBV, HVC, TB and cirrhosis – it is necessary to provide access to them as it is for non drug users. For opiate-addict clients the maintenance treatment helps staying in the treatment process. Individual counselling is necessary. t
Psychiatric co morbidity – relevant treatment; drug-medicine interaction should be taken into consideration t
Prostitutes – high risk for infections, turning into a victim,

Special subgroups and circumstances

Activities: t
legal regulation for the protection of the human rights in the treatment and in rehabilitation t
informing the clients about his or her rights t
the protection of a client’s privacy t
training for the staff to keep the ethic rules, being able to present respect towards the clients, working without stigmatization t
evidence based intervention and treatment is also accessible in the prison t
research protocols are examined and accepted by ethical commission

The treatment of drug addiction, human rights’ and the patient’s dignity

The principals of drug use treatment (UNODC-WHO)

The lack of the necessary human resources and training in the field of adolescents care in Szabolcs county is a big problem. In Hajdú-Bihar the drug ambulance have a close connection with the youth-psychiatry, which helps reaching the youth at high risk. Efficient treatment is based on the staff trained in family therapy... The peer education/support training, which is organized as a network (from the beginning of the 90’s) and popular among high school students, helps in reaching the young population. Health care and social systems collaborate in teenage drug users’ care. Services directed specifically to women and their needs are missing, the district nurse activity is an exception. Non-governmental civil organisations and churches play an important role in the care of prostitutes and marginalized group. Important programmes were initiated for homeless people using resources from Hungary and the EU. These programmes are directed to help the life of the target group (living, housing etc.). In big cities in most cases civil organizations do this public task. In case of minorities’ care cultural differences can cause a problem. There are no language boundaries. Mediators do not work in this field. Protocols for integrated care of special target groups’ are missing, the service providers try to involve other organizations based on their experiences, knowledge.

Special subgroups and circumstances

The treatment of drug addiction, human rights’ and the patient’s dignity

Domestic situations especially in Szabolcs-Szatmár-Bereg and Hajdu-Bihar counties

Interventions for drug dependent people in the criminal justice system should address treatment as an alternative to incarceration, and also provide drug dependence treatment while in prison and after release. Effective cooperation is necessary between health care and the criminal justice system. Research results indicate that drug dependence treatment is highly effective in reducing crime. Treatment and care as alternative, the treatment in prison followed by support and social reintegration after release decrease the relapse in drug use, HIV transmission, reincidence in crime, with significant health benefits and public security too. Factors: t
Treatment and other alternatives should be made available for drug dependent offenders (regulation is necessary) t
human rights onto reaching the treatment in the prison t
the continuity of services, particularly for pregnant women and mothers with small children, reintegration is also important. t
neither detention , nor the forced labour is suitable as treatment for drug use disorders Activities: t
legal regulation for insuring the treatment and care options for offenders in the prison or as alternative to incarceration

Addiction treatment and the criminal justice system

violence, social exclusion. Outreach is especially important. Social support and rehabilitation help maintain living. t
Ethnic minority – access can be difficult, language boundaries. It is necessary to involve a cultural mediator if it is needed. t
Marginalised/clients living on the street – homeless, unemployed people, those who are excluded from the family need complex care. Accommodation, canteen voucher, free food, periodical employment, contacts with social systems and treatment are all needed. Activities: t
the consideration of a suitable treatment and clinical protocols is necessary to special needs t
hypotenuse client appraisal t
integrated supply t
special training for the staff dealing with the clients with a specific claim t
evidence basis supply, available service systems t
you are an interpreter on minority clients’ case cultural mediator necessary

Special subgroups and circumstances

The principals of drug use treatment (UNODC-WHO)

273

Availability of evidence based treatments and care services are limited in the law-enforcement institutes. Drug prevention barracks were developed in more institutions lately. Institutions are open for collaboration with the exterior specialists, they support initiations which foster reintegration of prisoners after release In Hajdú-Bihar county the young offender institute has more than ten years tradition in collaboration with drug outpatient centre. In Nyíregyháza, the county’s Penalty Institute started a special research for examination of mental health, and life skills. They have maintained fruitful relationship with the social and health care institutions for many years. Skills and personality development programmes and vocational trainings are organized for the prisoners. The patronage supervision helps this process with follow up after release, with counselling, with orientation. HIV, HBV, HCV screening is proceeding in the law-enforcement institutes with voluntary participation already today, , but the participation can be improved with suitable information Care of pregnant women, prisoners with small child, the suitable support of their parental role raises many debates especially because of distorting news appeared in the media. Vocational trainings are organised in the criminal justice system

Addiction treatment and the criminal justice system

Special subgroups and circumstances

Domestic situations especially in Szabolcs-Szatmár-Bereg and Hajdu-Bihar counties

274

Paradigm shift – towards the service based on cooperation instead of the direct care, where stakeholders are actively involved (governmental and civil organisations, private sector, religious organisations, community leaders, traditional healers, family members, target group) Factors: t
Patient active involvement t
accountability to the community t
community oriented interventions can increase community support; community information and empowerment reduce discrimination and exclusion. Reducing stigmatization improve accessibility to treatment and social reintegration. t
shaping public knowledge – promote to acknowledge drug dependence as a multifactorial disorder t
establish linkages – integrated care t
role of NGO-s in provision of services Activities: t
active involvement of the target group, their family members, community members and local organisations into the planning, implementation, monitoring t
services are integrated within the public health and social care system, and builds up links with the relevant partners of community t
staff of primary health care, mental health and social care services get a training for application of screening and brief intervention t
services develop the therapist- client relationship, the clients’ feedback is collected regularly t
the service providers involve and support the family members of the patients t
the governmental and civil organisations collaborate

Community involvement, participation and patient orientation

t
measures to guarantee adequate cooperation of the criminal justice system and drug dependence treatment system t
drug using inmates are offered treatment and care services including prevention of blood borne infections t
staff working in criminal justice system and in prison are trained about prevention and treatment interventions in prison settings t
staff adequate trained – evidence based care and ethical standards, t
continuation of treatment for patients in criminal justice system

Addiction treatment and the criminal justice system

The principals of drug use treatment (UNODC-WHO)

More and more programs come true with wide-ranging cooperation on the community scene These processes are catalysed by local KEF. The suitable population information or attentive planning reduces the stigmatization and motivates those to the active participation who are themselves did not affect in the problem. Success of cooperation between organisations depends on the mutually accepted links meeting points (collaborating on white areas – that is where no provision, or our competence is missing, or no enough capacity). The cooperation with a win-win type, that is the mutual acceptance of the competences, the mutual support and the confidence (!) and the common responsibility above the resources not general, but indispensable. One of the largest deficiencies of the domestic system is this harmonised integrated care. The obstacles do not mean the deficiency of the will many times, but in many cases the bars of the human resources, “source hunting” because of the lack of funds, and the deficiency of standards regulating the information flow and other common activities. Regarding to the stakeholders, the family, the parents and relatives have a key role in the long-term success of the therapy, but involving affected persons isn’t easy especially, in the case of clients being on the threshold of the adulthood. One of the concomitant of the drug carrier is the transformation of human net, lack or weakness of family relationships, therefore firstly we have to build up a contact earlier deteriorated This demands big efforts from the acre providers and the family members too. The wider community’s support indispensable stable reintegration, the practical representation of this is problematic, although players of the treatment/care service chain strive for involving the relatives in common work.

Community involvement, participation and patient orientation

and in the low enforcement institutes. Initiations as for example were launched in early 90-s with PHARE support, are missing. They motivated professionals from different fields for thinking in common frame (health promoters, doctors, social specialists, teachers, clergymen, policemen etc. participated). These programs could force partnership of different organisations, better understand the work of each others and support integrated care of clients.

Addiction treatment and the criminal justice system

Domestic situations especially in Szabolcs-Szatmár-Bereg and Hajdu-Bihar counties

The service requires the scientific results and the client claims. Factors: t
service policy (HR, PR, environment, operational policies etc.) t
treatment protocols t
qualified staff, involving the drug addiction in the primary care needs to implement into the curriculum of the gradual, postgraduate education, into trainings, e-learning may useful t
Supervision t
financial resources t
communication t
monitoring system (client information, services, human resource management, payment, client confidence) t
updating services Activities: t
accreditation t
written service provision policies, protocols available, t
sufficient staff t
HR policies (selection, recruitment, employment, performance monitoring are known to all) t
sustainable resources t
networking – to ensure the continuous care provision t
monitoring system t
adequate record system t
service providers know the trends t
the programs, roles, and procedures are regularly revised , there are monitoring and evaluation processes

The clinical governance of drug dependence treatment system

t
clients, families, a community’s members participate in the development, and in the alteration of the community’s attitude t
public perception of addiction as an illness and strengthening the evidence based treatment

Community involvement, participation and patient orientation

The principals of drug use treatment (UNODC-WHO)

275

Professional guidelines and in some cases the therapeutic protocols are applied in drug related care. Minimum-standards are defined in single services... From among these there are difficulties in the case of the infrastructural conditions, but looking at the human resources likewise not plain the situation. Not the supply, but the capacities provided by the resources limit the application of the specialist with a suitable number... The providers’ cooperation may repair on the professional capacities, inside a certain border. For example there is an opportunity for involvement of work – career orientation adviser, clergyman, health promoter in frame of partnership. The important part of the quality systems working at the service providers the client satisfaction, it gives an opportunity to draw nearer the needs and opportunities. For the effectiveness assessment of the services are not suitable indicator systems, the provided data are not suitable for the assessment of the quality of care. The professional supervision system does not examine it regularly and personally the different services (except of minimum standards, the vocational capacities); the resources and capacities are missing for this.

The clinical governance of drug dependence treatment system

Neither the workplaces (even in case of early employed drug users), neither the educational institutions not ready for suitable support onto consumers’ of healed patients.

Community involvement, participation and patient orientation

Domestic situations especially in Szabolcs-Szatmár-Bereg and Hajdu-Bihar counties

276

Factors: t
-treatment policy t
link to prevention t
situation assessment t
coordination – balance between the different services t
the continuum of care t
multidisciplinary approach t
capacity building t
quality assessment, monitoring, assessment Activities: t
policy documentation t
links between the different services – prevention, treatment t
service planning is based on the drug problem and the community t
national, regional and local bodies are responsible for provision of treatment, rehabilitation; the mechanism of effective coordination worked out t
the combination of primary care and specialized services is available, it is adequate to an affected population and the local resources t
a multidisciplinary team is working t
initial training is realised t
accreditation processes

Treatment system – policy development, strategic planning, the coordination of services

The principals of drug use treatment (UNODC-WHO)

The continuum of care system is present in two counties taking part in this project at least although there are considerable differences in the capacities and in availabilities. The multidisciplinary approach is taken; an active role is undertaken in the preventive programs too. Their vocational preparedness, their experiences complement the preparedness of preventive specialists, they enhance the authenticity of the programs and improve the early recognition of the needs. The relationship in practice between the primary care and inpatient-outpatient care require a considerable development although they are assured regularly for the primary care the trainings organised on the areas of addictology. The client passing ill. Signalling system role don’t happen enough frequently in the primary care, family care.

Treatment system – policy development, strategic planning, the coordination of services

Domestic situations especially in Szabolcs-Szatmár-Bereg and Hajdu-Bihar counties

277

The reference framework is one of the important stairs of the benchmarking process that is the mapping of the ideal structure of the care, its tasks, and roles. Observing our previous concept, we collected the recommended/expected/feasible procedures, from the point of view of the problematic drug users. To the forming of the ideal drug treatment system we took the international documents into consideration and the professional protocols published recently, and the international literature its here relevant information. For the ideal picture of the institution system playing a role in solving drug problems that is the reference framework we took into accounts the stations of the drug carrier. For the vertical axis we used different interventions built on the time dimension. Horizontally regarding to the target groups, we assigned intervention levels: these are individual level, direct environment, community and infrastructure, social systems, legislation. We expected that with forming reference framework we contribute to the quality development and improvement of drug related services. We hope that implementation of the best practices which are feasible will be fruitful for the whole community. Cultural and economic-social environment must be in focus of attention. The present institution structure although the border came into existence on both of its sides, in his capacity, requires additional developments in his efficiency. To the definition of the development directions, the necessary steps (extension, new services etc.) to his accomplishment it is necessary to know if the international experiences, based on expert recommendations possible and the most suitable for the peculiarities of a system and the local conditions.

The drafting of an ideal situation to the assessment of the real situation –part of benchmarking process

278

time/target group

individual level (client) » low threshold services, counselling, informing (the dangers of consumption, care places, social assistance, legal aid) HIV, hepatitis, TB, STD prevention screening (HIV, hepatitis, TB, STD) needle exchange condom distribution » Crisis intervention » outreach (street search) » Drop in centre » Free call help centre » substitutional treatment agonist, antagonist medicines substitute, maintainer treatment

» short term rehabilitation » long term rehabilitation » temporary homes for enhancing housing, night refuge, rest home » protected-protector workplace targeted educational-re-educational programs workplace integration

individual level (client)

time/target group

» primary health care, short intervention, screening, information, follow up » special treatment for co morbidity and the care of complications somato-psycho-social care family therapy follow up » services of primary social care » community care

treatment, supply

early achievement rehabilitation, aftercare, resocialisation

population (environment) » Informational office » low threshold consultation centre’s services organising community, family, cultural programs, » publishing through the mass media » internet information » special prison program the forming of preventive barracks harm reduction screening counselling » Party service information centre outreach the alleviation of symptoms » supporting services » peer aid » special self-help groups » Programs for marginalised persons » support the family members, relatives » representations of interest » special services for transporting – getting home » daytime institution of addict clients

population (environment) » self helper groups » representations of interest » rehabilitation, educational institutes working with community model » involvement healed people into prevention, outreach programs

social system, legislation, academic specialisation understanding » gradual, post gradual training – addictologist and for other specialist » peer education » licensing procedures » regulation of signing system » agreements among institutes from the same fields integrated care provision » Coordination Committees of Drug Affairs, coordination activity » protocols, regulations, methodological letters » police, preparing criminal justice system – targeted trainings

» targeted training programs » case management » differential or integrated care (special care for women, with a child, and for other target groups) » mentoring service (lingual, cultural, and prevent other obstacles)

social system, legislation, academic specialisation understanding » training, retraining » law protected procedures » the legal regulation of a supporting system » local community strategies » Penalty Institute, police, a patronage system collaborating with the care system

Strategy » Local level strategic concept (e.g. KEF) » Information system – data collection » rapid response (fast response on the problems appearing locally) » integrated strategy concerning care (e.g. including the primary care into the maintainer treatment) researches, analyses » comprehensive screening and caring program in prisons

» local, regional coordination » harmonisation of care systems » monitoring on drug patterns » interventions reacting on the assessment of the drug situation » protocols of the treatment » protocols of different care forms » accepted legal measure background » availability of research results » financial regulation

Strategy » the regulation of a drug policy in workplaces » public health regulation

279

At selection of the success indicators we tried to take all possible index-numbers into consideration which may indicate the final success of the treatment. Benchmarking possible indicators – the basis of a selection: relevance on the measurement of the given process can be collected, or there are data at all, who is responsible for the data management, are they existing at county or at regional level, available the time series, can they help to select the best practices. (unit, time frame, physical categorization, expense, method) 1. The number of the professional protocols used in addictology 2. The number of trained addictology specialists 3. The number of the registered problematic drug users in a given year 4. Number of service providers who contact to drug consumers 5. Waiting time for treatment 6. Number of drug users taking part in intervention programmes 7. Number of applicants in social support system 8. The number of the drug patients taking advantage of the health care services 9. The number of patients treated in integrated care per year 10. First treatment demand (TDI) 11. Probability of getting into treatment service (treatment proportion) for problematic drug users 12. Getting into a treatment time – time passed from the start of the consumption getting into the treatment 13. The number of clients on a waiting list 14. The number of problematic drug users took part in a treatment in a given year 15. Relapse proportion (after a treatment) 16. Proportion of participants in anonymous screening 17. Number of HIV/HB,CV infected drug users 18. The number of psychiatric complications/its proportion 19. Time spent in the treatment/care system 20. The number of injector per person 21. Needle exchange programs and the number of those involved 22. The proportion of clients in a maintainer treatment compared to the respected target group 23. Number of clients staying in a maintainer treatment/their proportion

280

59 EMCDDA (1997) Annual report of the State of Drugs Problem int he European Union. Lisbon

The question is raised: Are these indicators appropriate to measure the success of the care provision, are they available, can they be collected? However, the most important question is if the data, concerning the target groups’ size, are known and do they make it possible to strain off the overlap and repetitions? The health care data systems usually do not cover all the treating places of the country.59 To be able to use the data of the treating place we have to judge to all the treating places by the treating places that are in the data collecting system. To be able to estimate the covering rate we should know the precise number of the institutions treating the drug addicted. Covering rate is not equal to treatment rate, which means the rate of those problematic drug addicts who are treated. It is not easy to determine the covering rate of the treatment, as treating places may provide both out-patient and inpatient treatment too, like e.g. treating centres for treating drug consumers, low and high-threshold services, general psychiatric hospitals, surgeries and substitution programs and smaller substitutional possibilities. Treating places usually collect data for themselves, data collecting system that contains most of the treating places and that work according to general, uniformed views has can be found only in few countries. Apart from it duplications cannot be strain off, a many drug users get in touch with many kinds of treating institutions. Because of the data protection laws individual identification cannot be used in many European countries to prevent duplications. Those drug users who live in towns have more possibilities to get treatment that those who live in the country. Contrary to it the latency period between the beginning and the time when the drug user gets into the treating system seems to be shorter in the less urban areas that can be in connection with the country’s stronger cohesion power. So the chance to get in connection with the treating places is not constant all over the country. Some treating places are in connection with each other and send their clients to the appropriate places. In case of mortality data the applied definitions and/or registration systems can show big differences not only among various European countries but also among the regions or among urban and county areas of one country. Overdose can happen by chance, deliberately or because of an unidentifiable reason. Among accidental overdose we can mention either death after abstinent periods when tolerance has changed, or overdoses while using methadone or naltrexon. Overdose is res-

24. Criminality, quality of life, drug using beside the medicine (persons in maintenance treatment) 25. The number of clients treated as the prison alternative 26. The probability of getting into police register in a given year among problematic drug users 27. Problematic drug consumers’ number got into the police register with a first occasion 28. The proportion of the deaths related to the drug consumption they are in his circle, who appear as a problematic drug consumer in police register 29. The drug related mortality, number of deaths 30. The number of beds in rehabilitation institutes 31. Relapse in 2 years of clients took part in rehabilitation programme 32. Expenditure per client 33. Expenditure per capita of detoxification and ambulatory treatment

281

The different forms of provision of addicted patients have been developed in the system of services. Medical professionals of both counties (Szabolcs-Szatmár-Bereg and Hajdu-Bihar) can give relatively various answers to the treatment of the very compound drug problems. At the same time certain areas of the drug related care have been rather incomplete, but in other areas there is a gradually growing oversupply and in different other areas the already existing organizations have not been able to respond properly to the new challenges of this phenomenon, so the provision does not follow the trace of the real local problem with steady distribution. The legal judicial regulation gives the frameworks of the services, defines the borders of legitimacy. The requirements and ways of accomplishment of the professional activity are stated by professional regulators – standards, governing principles and protocols. In addictology we still have very few professional protocols; most of the questions of provision are still strongly debated and not regulated. The uncertain situation of health institutions because of the organizational and personal reforms affects the quality of the professional work as well. Particularly representatives of the out-patient and inpatient care suffer from the effects of the health reforms and are trying to find the ways how to get the drug addicts to the care system among the always changing provisional circumstances. Besides the services providing therapeutic opportunity neither of the two counties have a good institutional network for the treating of those who need aftercare. That rehabilitation institute that has been planned to open for long years in the North-Eastern region and would realize the complex re-socialization of drug addicts in all Trans-Tiszanian region has not been opened yet. In both counties we should have programmes for the complex reintegration, resocialization of drug patients in appropriate numbers and quality and their financing should be provided as well. The National Strategy in co-ordination with the European trends emphasizes the importance of the harm-reduction approach in the treatment of the drug problem. The role of harm-reduction programs in HIV and hepatitis prevention is important to decrease both in-

Conclusions

ponsible in even those cases when actually the drug was contaminated. Both regular and casual drug users may die because of overdose. This kind of death can be coded as death in connection with drug consuming, or death because of apnoea. Drug related deaths are fatal accident stoned by psychotropic drugs (with the exception of alcohol) and suicides in connection with drug addiction. A part of this definition can be both long term psychotropic drug abuse and death by violence because of being stoned by psychotropic drugs. It is also important how these registrations work, who fill in the death certificate (pathologists, doctors). In case of overdose we can get useful information from practice applied in case of coding primary and secondary cause of death. Most part of indicators collected by us can be appropriate to measure the success of the provisional system in that case if the size of the target group is available, if the data collecting is regular if the overlap can be eliminated and if the provided data are valid. However, at the moment for want of them on the basis of success indicators we cannot perform the comparison.

282

dividual and social harms. However, in spite of the development of the last period we should say that the harm reduction still cannot be regarded appropriate either on county or urban level. We should develop and run provisional forms reflecting to the needs of target groups special from the drug using point of view, taking community provisions and low threshold, harm decreasing programs into consideration. The institutions, organizations providing treatment can provide the financing of their professional activity mainly from tenders by the central government (drug coordination, NCA). The have to use the restricted resources effectively, but the professional aim and the available sum are not always proper to each other, so rearrangements, realization of new tasks are needed, which usually cannot serve the actual claims of the provided target group completely. The fact that the real size of the target group is unknown for those who provide the treatment means further difficulty from the planning and financing point of view of services. Organizations providing addict patients can hardly match their services to the actual client-claims in such circumstances. In addition the surveys for precise mapping of the quickly changing client- claims, the data collecting methods are not elaborated. The precise survey of the real treatment demand is very difficult because of the specific character of the illegal drug usage, but from the survey data it can be possible that the majority of the problematic drug consumers remain hidden for the system providing addictive patients. Only a small part of those who use drugs intravenously gets in touch with specific or social services. It is also very important to reach drug users as early as possible and to get them to the drug related care system as soon as possible. This aim strengthens further the application of the importance of the harm-decreasing methods. Organizations on the different points of the treatment chain should be developed in this area. From all this it is clear how complex question is to create services appropriate to the actual client-claims. Not only the real size of the target groups is unknown, but it is hard to map the consistence of the real drug users, the drugs used dominantly, the consuming method, the age of the affected. What’s more, besides circumstances of the drug consuming the claim system of the consumers for how to be treated can be changed. Market circumstances claim require the effective, client-oriented social service, and with it they make the service providers develop. However, their operational circumstances hinder the flexible adaptation to the client-needs in most cases. Race condition puts the comparability of the institutions and services, the client/relative satisfaction forward. It is measured only by one organization at now. While health institutions (out-patient, inpatient care) in point of human resources are in considerably good position, the social sphere suffers from shortage in professionals. The further development of this area is hindered by the lack of professionals of specially educated in addictology. On one hand it is the reason of the lack of training, of the fact that these trainings are not available locally and on the other hand because the profession dealing with drug addicts is not appreciated in health policy. It is a general experience that although the range of the institutional services significantly expanded during the last years, the connection between the institutional forms, the health provision and the social work, rehabilitation and treatment is underdeveloped. We can declare that the reach of clients, the efficiency of their achievement depends on the co operational intensity of the members of the observing and signalling system and on the streamline of the appropriate information getting to adequate places without delay and obstacles. Signalling system has an important role not only in information-mediating but in problem solving as well. 283

At the same time the problem perception ability of the drug problem needs developing. Cooperation works the most efficiently in diversion as the elaborated protocol helps the flow of the process among the characters. Employees in social sphere seem to be strong in the field of their relation with human servicing institutions and the civil sphere while keeping contact with each other in case of health care providers is much less developed. Among factors that most often hinder cooperation, differences of view, strong professional counter-interest, the shift of the competence borders, the lack of the mutual client orienting, the lack of information or its jamming play the most important role. Case management institutional cooperation has not started to develop in either county. Programs concerning several professional areas which apply interdisciplinary approaches, strengthen professional co-operation may have important role in the development of the efficiency of co-operation.

284

285

A szakterületek közötti hatékony, hoszzútávú együttműködést segíti az interszektoriális tréning, a követéses szakértő napok pedig hozzájárulnak a folyamatos fejlődéshez. Az együttműködés jó gyakorlatát valósítják meg a Regionális Drogellenes Konzultációs Fórumok, melyek a határon átnyúló találkozások révén, a regionális fókuszpontok irányításával működnek.

igényeket is kielégítve.

A fenti célok megvalósítása érdekében a drog fogyasztás okozta problémák kezelésében érdekelt szervezetek, intézmények jól működő, hozzáférhető adatbázisát hozzuk létre. Az adatbázis kialakításához felhasználjuk más népegészségügyi területen, nemzetközileg sikerrel alkalmazott technikákat (referencia keret matrix, benchmarking) ill. hiánypótló qualitatív és quantitative kutatási módszereket. Így átfogó képet adunk a drog társadalmi, gazdasági, egészségbeli, jogi és szolgáltatási vonatozásairól. Az elkészült 3 nyelvű (román, magyar, angol) honlap ezen túlmenően biztosítja a határmenti régiók szakembereinek gyors, on-line kommunikációjat, a kliensek vagy érdeklődők megfelelő tájékoztatását az elérhető szolgáltatásokról, jogszabályi, finanszírozási, és egyéb tényezőkről, a drogproblémáról ill. hatásairól mindkét országban. Tájékoztató anyagok is készülnek 3 nyelven így is hozzájárulva a szolgáltatások átláthatóságához és átjárhatóságához roman, magyar ill. más EU-országból érkező

gyakorlatának megteremtése (III.)

A project megvalósításában Magyar részről a pályázó Észak-kelet Magyarországi Szenvedélybetegségeket Megelőző Egyesület, partnere a Függőhíd Egyesület, román részről pedig mint határment partner a Fundatia Servicillor Sociale Bethany (Bethany Szociális Szolgáltatások Alapítvány) működik együtt. A project átfogó célja: a társadalmi – kulturális összhang megteremtése az emberek és közösségek között, olyan határon átívelő szervezeti, intézményi együttműködés és partnerség által, mely hozzájárul a fenntartható gazdasági – társadalmi fejlődéshez. Célunk a drogfogyasztás okozta egészségi, társadalmi, gazdasági hatások mérséklése, a droggal összefüggő károsodások csökkentése kompetens intézményi struktúra fejlesztésével, az átláthatóság növelésével (I.), regionális, határon átnyúló interregionális hálózat kiépítésével (II.), valamint a határon átnyúló, a társadalmi környezetre reagáló szakmai együttműködés

Határmenti partnerség a drogprobléma hatékony kezeléséért

„Harc a problémák szabad mozgása ellen”

Tükör projekt

Az intézmények és a közösségek közötti együttműködés támogatása

Magyarország–Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program

286

A szektorközi és nemzetek/régiók közötti együttműködés megalapozza a határok zökkenőmentes együttműködését és biztonságos igazgatását, ezzel előmozdítva a határtérségek fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődését és együttműködést a régiók és nemzetek

Multiplikátor hatás

A szenvedélybetegek ellátásra vannak szolgáltatók, melyek az együttműködés hiányában nem működnek elég hatékonyan, így fi gyelembe véve a probléma összetett hátterét, tartós, társadalmi szinten mérhető eredményeket nem érnek el. A szolgáltatási lánc egyes elemei hiányoznak, ez nehezíti a korai elérést és kezelésbe vételt valmaint a hatékony reszocializációt. A határ mindkét oldalon hiányzik a megfelelő minőségű és hozzáférhető szolgáltatási térkép, így a kliens nem ismeri a megfelelő ellátási területeket, melyek kielégítenék igényét régiósan és a határokon keresztül. Nem megfelelő az együttműködés a koordináció a régiókon belül tevékenykedő szervezetek között, annak ellenére, hogy mintaértékű a Kábíttószerügyi Egyeztető Fórumok tevékenysége városi szinten. Nincsenek felkészülve a szolgáltatók az EU-csatlakozással meginduló határon átnyúló mobilizálódásra, melynek velejárója lehet a „probléma- hordozó” kliensek mozgása ugyanis nem történtek meg a szükséges egyeztetések és dokumnetált megállapodások. Hiányzanak, ill. nem ismertek kellően e speciális területen az elfogadott, bevált jó gyakorlatok a nemzetközi együttműködésre (román–magyar).

Problémák és szűk keresztmetszetek, amik feloldását a projekt célozza

A projekt előkészítése során összegyűjtött adatok alapján ill. személyes megbeszélés alkalmával tisztázódtak azok a közös problémák és kihívások, melyekre a tervezett tükör program választ kíván adni. A határmenti régiókban élő emberek egészségi állapotukat, életminőségüket tekintve hátrányban vannak az ország más területeivel szemben (ezt igazolják a Népegészségügyi jelentések és regionális elemzések), így az országos átlaghoz képest veszélyeztetettebbek a szenvedélybetegségek szempontjából. A kezelési rendszerbe bekerült kliensek száma alacsony, az ellátó struktúrának egyes elemei hiányoznak ill. nem kellően ismertek. Miután a drog probléma és a fogyasztáshoz vezető rizikófaktorok mindkét országot érintik, a turizmus ill. a lakosság munkavégzés, vagy egyéb okok miatti mozgása következtében ellátási / kezelési igény jelentkezhet a határ másik oldalán. Mindkét ország rendelkezik saját drogstratégiával, azonban nincsenek meghatározva a közös pontok és a szükségletek „összeérése” miatt a kezelési rendszerek átjárhatóságának módjai. Mindkét oldalon kiépült a szenvedélybetegségeket ellátó rendszer, azonban nincs kialakult gyakorlat a rendszeres együttműködésre, a problémák közös megoldására, melyre mindkét oldalon nagy igény van. A kölcsönös tanulás és a közös fejlesztések elősegítik az itt élők életminőségének javítását, az európai átlaghoz való közelítését.

A projekt relevanciája a célterület (ország/országok vagy régió) szükségleteinek szempontjából

A workshopokon és konferenciákon keresztűl kívánjuk erősíteni a személyes – közvetlen szakmai kapcsolatokat, tapasztalatok megosztását, a határon átnyúló intézményi kapcsolatok kialakulását.

287

között. Egy speciális, a drogprobléma megoldásában kialakított hálózati működés készsége hasznos eszközzé válik, más, esetleg a másik fél által érzékelt probléma közös megoldásához „win – win“ (győztes-győztes) formában. Más területeken is alkalmazható eljárások kerülnek bevezetésre, melyeket a szakmai találkozók, workshopok, közös tréningek nagymértékben elősegítenek. A programba bevont köztes célcsoport tagjai saját területükön további hálózatok kialakulását generálják. A kialakult határmenti hálózat mintát ad további, más területeken történő együttműködésre. Az ellátó hálózat áttekintése, a kezelési szükségletek felderítése a nemzetközi irodalmi ill. Szakértői ajánlások által megfogalmazott ideális ellátási kép összevetése alapján fejlesztési célkitűzések kerülnek megfogalmazásra. Ezek megvalósítása az együttműködés továbbélését igényli, újabb kezdeményezésekre motiválja a határmenti régiók stakeholdereit. Projekttel kapcsolatos további információk: www.interregproject.eu honlapon.

288

289

La realizarea acestui proiect participă asociaţia Észak-kelet Magyarországi Szenvedélybetegségeket Megelőző Egyesület (Asociaţia pentru Prevenirea Dependenţei de Substanţe din Ungaria de Nord–Est), din partea maghiară, având ca partener asociaţia „Függőhíd Egyesület”, respectiv Fundaţia Serviciilor Sociala Bethany, din partea română, ca partener transfrontalier. Obiectivul general al proiectului: crearea armoniei sociale şi culturale între oameni şi comunităţi prin realizarea unei colaborări şi a unui parteneriat transfrontalier între organizaţii şi instituţii care vor contribui la o dezvoltare economico-sociale sustenabilă. Scopul nostru este ameliorarea efectelor consumului de droguri asupra sănătăţii, asupra societăţii şi a economiei, respectiv reducerea daunelor legate de droguri prin dezvoltarea unor structuri instituţionale competente, prin creşte rea transparenţei (I.), prin construirea unei reţele regionale şi interregionale transfrontaliere (II.), precum şi prin crearea ueni practici de colaborare profesională transfrontalieră pentru a reacţiona la mediul social (III.). Pentru atingerea acestor obiective se va crea o bază de date funcţională şi accesibilă a organizaţiilor şi instituţiilor interesate în gestionarea problemelor provocate de consumul de droguri. În crearea acestei baze de date vom aplica tehnicile utilizate cu succes pe plan internaţional în alte domenii ale sănătăţii publice (matricea asociată cu cadrul de referinţă, benchmarking), precum şi metodele de cercetare calitativă şi cantitativă elaborate pentru remedierea lipsurilor. Astfel vom obţine o imagine de ansamblu asupra aspectelor sociale, economice, de sănătate, juridice şi de servicii sociale legate de droguri. În plus, pagina web realizată în trei limbi (română, maghiară şi engleză) va asigura o comunicare on-line rapidă între specialiştii din regiunile de frontieră, informarea clienţilor şi a celor interesaţi despre serviciile disponibile, despre factorii legaţi de reglementări, de fi nanţare şi de alte aspecte, despre problema şi impactul drogurilor în cele două ţări. Vor fi elaborate materiale informative în trei limbi care, de asemenea, vor contribui la transparenţa şi interoperabilitatea serviciilor, satisfăcând astfel nevoile României, Ungariei sau ale altor state membre. Trainingul intersectorial va facilita cooperarea eficientă şi pe termen lung între diferitele domenii de specialitate, iar zilele follow-up vor contribui la dezvoltarea continuă a experţilor. O bună practică de cooperare este realizată de Forumurile Consultative Regionale Împotriva Drogurilor care funcţionează prin întâlniri transfrontaliere şi prin conducerea punctelor regionale de focus.

Parteneriat transfrontalier pentru gestionarea eficientă a problemei drogurilor

„Lupta împotriva circulaţiei libere a problemelor”

Sprijinirea cooperării între instituţii şi comunităţi proiect oglindă

Program De Colaborare Transfrontalieră Între Ungaria şi România

290

Cooperarea între sectoare şi naţiuni/regiuni constituie fundamentul unei colaborări fără

Efectul de multiplicare

Există furnizori de servicii de îngrijire a pacienţilor dependenţi de diferite substanţe, dar care nu funcţionează corespunzător din cauza lipsei unei cooperări, astfel că, luând în considerare fondul atât de complex al problemei nu se obţin rezultate durabile şi măsurabile la nivel social. De asemenea, lipsesc unele verigi din lanţul de servicii, iar acest lucru îngreunează accesul şi tratamentul timpuriu, precum şi resocializarea efi cientă. Reţeaua de servicii de calitate şi accesibile lipseşte de ambele părţi ale frontierei, astfel că cei vizaţi nu cunosc domeniile de îngrijire care ar putea satisface nevoile lor atât la nivel regional, cât şi la nivel transfrontalier. Cooperarea şi coordonarea între organizaţiile care activează în cadrul regiunilor nu este corespunzătoare în pofi da activităţii exemplare a Forumurilor Consultative în Problema Drogurilor la nivel de oraş. Furnizorii de servicii nu sunt pregătiţi pentru mobilizarea transfrontalieră începută cu aderarea la UE, o problemă de care se leagă şi circulaţia clienţilor „purtători de problemă” pentru că con-sultările necesare nu au avut loc şi nu s-au ajuns la acorduri documentate. Lipsesc sau sunt insufi cient cunoscute bunele practici de cooperare internaţională (română–maghiară) acceptate şi consacrate în acest domeniu special.

Probleme şi secţiuni transversale înguste a căror rezolvare se doreşteprin acest proiect

Informaţiile colectate în cursul pregătirii proiectului, precum şi discuţiile personale au contribuit la clarifi carea problemelor şi provocărilor comune la care doreşte să ofere răspunsuri acest proiect-oglindă. Persoanele care trăiesc în regiunile de frontieră sunt în dezavantaj faţă de cei din celelalte regiuni ale ţării în ceea ce priveşte starea de sănătate şi calitatea vieţii (fapt confirmat şi de rapoartele de sănătate publică şi analizele regionale), aceste persoane fiind expuse unui risc mai mare din punct de vedere al dependenţelor. Numărul clienţilor din sistemul de tratament este redus, iar anumite componente ale structurii de îngrijire lipsesc sau nu sunt suficient de bine cunoscute. Cum factorii de risc asociaţi cu problema drogurilor şi cei care conduc la consumul de droguri afectează ambele ţări, necesitatea îngrijirii / tratamentului poate apare de cealaltă parte a frontierei în urma circulaţiei populaţiei în scop turistic, de muncă sau din alte motive. Ambele ţări dispun de o strategie antidrog, dar până în prezent nu au fost definite punctele comune şi modul de interoperare al sistemelor de tratament a cărui necesitate apare din cauza „convergenţei” nevoilor. Ambele părţi au elaborat un sistem de îngrijire a persoanelor suferind de dependenţă, dar nu există o practică consacrată de cooperare sistematică în scopul rezolvării comune a problemelor pentru care există cerere din partea ambelor ţări. Învăţarea reciprocă şi dezvoltarea comună contribuie la îmbunătăţirea calităţii vieţii locuitorilor din zonă, precum şi la apropierea acestei calităţi de media europeană.

Relevanţa proiectului pentru ne-voile domeniului ţintă (stat/state sau regiuni)

Dorim să întărim relaţiile personale directe, relaţiile profesionale, împărtăşirea experienţei şi crearea unor relaţii instituţionale transfrontaliere în cadrul unor workshopuri şi conferinţe.

291

piedici şi administrarea sigură a frontierelor, promovând astfel dezvoltarea economică şi socială sustenabilă a regiunilor de frontieră, precum şi cooperarea între regiuni şi naţiuni. Disponibilitatea de a colabora într-o reţea în scopul rezolvării unei probleme speciale, cea a drogurilor, poate deveni un instrument foarte util şi în rezolvarea altor probleme comune, semnalate eventual de către cealaltă parte, într-o formă „win-win” („doar învingători”). Vor fi introduse proceduri care pot fi aplicate şi în alte domenii, şi care pot fi promovate într-o mare măsură în cadrul întâlnirilor profesionale, a workshopurilor şi trainingurilor comune. Membrii grupului ţintă intermediar implicaţi în program vor genera alte reţele în domeniile lor. Această reţea de frontieră va servi drept exemplu pentru cooperarea în alte domenii. Analiza reţelei de îngrijire, identifi carea nevoilor de tratament şi compararea lor cu imaginea ideală descrisă în recomandările din literatura internaţională de specialitate vor servi ca bază pentru formularea unor obiective de dezvoltare. Realizarea acestora impune continuarea cooperării şi va motiva stakeholderii din regiunile de frontieră să elaboreze şi alte iniţiative. Pentru mai multe informaţii privind acest proiect, vizitaţi pagina: www.interregproject.eu.

292

293

This project will be implemented with the cooperation of Észak-kelet Magyarországi Szenvedélybetegségeket Megelőző Egyesület (Association for the Prevention of Addictions, North-Est Hungary) and its partner, the Függőhíd Egyesület association, both from Hungary, as well as the Fundatia Serviciilor Sociale Bethany (Bethany Foundation for Social Services) from Romania. The overall objective of this project is to create social and cultural harmony between people and communities by a cross-border organizational and institutional cooperation and partnership, which contribute to sustainable economic and social development. Our aim is to mitigate health, social and economic eff ects and to reduce drug-related damages by developing a competent institutional structure, and by increasing transparency (I), building a regional and a cross-border interregional network (II), as well as creating practices for professional cross-border cooperation suitable to react to the social environment (III). In order to achieve these objectives we will create a well-functioning and accessible database of organizations and institutions addressing problems related to drug abuse. This database will be generated using techniques successfully applied in other public health areas at international level (reference frame matrix, benchmarking), as well as qualitative and quantitative research methods used to remedy defi ciencies. Thus, we provide a comprehensive image about drug-related social, economic, health, legal an service providing aspects. In addition, a three-language webpage (in Hungarian, Romanian and English) will ensure a quick on-line communication between experts in the border regions, proper information of those concerned about available services and regulatory, legal, financing and other factors, as well as drug-related problems and their effects in both states. Furthermore, information materials are prepared in three languages, contributing thus to the transparency and interoperability of services and meeting needs coming from Romania, Hungary and other Member States. Intersectoral training will facilitate efficient long-term cooperation between domains, while follow-up expert days will contribute to continuous development. Good cooperation practices are realized by Regional Consultation Forums against Drugs, which operate through cross-border meetings and management of regional focus points. We wish to strengthen direct personal and professional relations, sharing of experiences and cross-border institutional relations through workshops and conferences.

A cross-border partnership for an efficient management of drug-relatedproblems

“Fighting the free movement of problems”

A mirror project to support cooperation between institutions and communities

Cross-Border Cooperation Program Hungary and Romania

294

Intersectorial cooperation and cooperation between nations/regions support smooth cooperation and safe administration of borders, and thus promote sustainable economical and social development of border regions and cooperation between regions and nations. The willingness for a network operation developed to solve a special problem, that is, the problem of drug abuse, can become a useful mean to solve together, in a “win-win” manner, other issues observed eventually by the other party.

Multiplicator effect

There are care providers for people with addiction, which however cannot operate efficiently in the absence of cooperation, and thus, taking into account the complex background of this problem, they cannot produce results measurable on a social level. Some elements of the service chain are missing, which render difficult early access and treatment, as well as effi cient re-socialization. An accessible service map of appropriate quality is missing on both sides of the border, and thus the clients are not aware of the adequate care domains, which could meet their needs both on regional and transfrontier level. Inappropriate cooperation and coordination between the organizations within the regions despite the exemplary activity of the Conciliation Forums on Drug-related Issues at local level. Service providers are not prepared for cross-border mobilization after adhering to the EU, which could be associated with the movement of “problemcarrying” clients, because no necessary preparations and documented agreements were made. Accepted good practices for international cooperation (Hungarian-Romanian) in this special domain are missing or insuffi ciently known.

Problems and narrow cross-sections, which are addressed in this project

Data collected during the preparation of this project and personal discussions helped to identify common problems and challenges, which should be addressed by the mirror-program envisaged. People living in the border region are at disadvantage compared to other regions as regards their health and quality of life (confirmed by public health reports and regional analyses, as well), thus they are more vulnerable compared to the national average in respect of addictions. The number of clients in the treatment system is low, and some elements of the health care structure are missing or insuffi ciently known. Since the problem of drug abuse and the risk factors conducive to drug consumption concern both countries, a need for care / treatment may appear on the other side of the border as a result of free movement of the population for tourist, work or other purpose. Both countries have developed an antidrug strategy, but no common issues or methods for ensuring the interoperability of treatment systems due to the “convergence” of needs are defi ned. Both parties have developed a system to ensure the care of those suffering of addictions, but there are no practices for systematic cooperation and joint problem-solving, although these are needed on both sides. Mutual learning and common developments will promote the improvement of the quality of life of those living in these regions and approaching their quality of life to the European average.

The relevance of the project to the needs of the target area (country/countries and regions)

295

A number of procedures applicable to other domains will also be implemented, which will be mainly promoted by professional meetings, workshops and common trainings. The members of the intermediary target group involved in the program will generate further networks in their respective fi elds. Th is border network will also serve as a model for cooperation in other domains. A series of developmental objectives will be elaborated based on the review of the health care network, the identification of treatment needs and the comparison with the ideal image of care construed on the basis of international professional guidelines. Th e achievement of these objectives demands the continuation of cooperation and motivates the stakeholders in the region to launch new initiatives. For further information on this project, visit page www.interregproject.eu.

296

297