MŰSZAKI KATONAI KÖZLÖNY a MHTT Műszaki Szakosztály és a ZMNE folyóirata XXI. évfolyam, különszám, 2011.december
ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM VÉDELMI IGAZGATÁS SZAK
A Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat keretében a
„Hallgatók a Tudomány Szolgálatában” Védelmi igazgatás szakos hallgatók I. országos tudományos konferenciája
Ócsai Gábor Az erőforrások alkalmazásának kérdései az árvízi védekezés során How and what resources to use for flood defence
Budapest, 2011. november 10. 811
Absztrakt: Magyarország legjellegzetesebb katasztrófa kockázatát az árvizek jelentik, köszönhetően az ország sajátos földrajzi elhelyezkedésének. A Kárpát-medence Európa, de talán az egész világ legzártabb medencéje, és hazánk ennek a közepén fekszik. Mindezek következtében hazánkban folyamatos kulcskérdés a vizek, különösen az árvizek kártételei elleni védekezés. A védekezés azonban nincs ingyen, erőforrásokat igényel. Az erőforrások azonban végesek, éppen ezért meghatározó azok hatékony felhasználása. Természetesen maga a hatékonyság is összetett kérdés, sok irányból megközelíthető, például eredmény és forrásoldalról. Az erőforrások hatékony felhasználására azonban csak akkor van reális esély, ha az árvizekre nem elsősorban, mint veszélyeztető tényezőkre, hanem mint egy komplex ökológia, meteorológia és vízgyűjtő rendszer elemére tekintünk. Legalább ilyen fontos, hogy ne az árvizek, hanem azok kártételei ellen védekezzünk, amely azonban az árvizek, mint kockázat minőségi elemzését követelik meg.
Kulcsszavak: Erőforrások
áttekintése, Minőségi
kockázatelemzés,
Felülvizsgálat,
Komplex rendszer. Rewiev of resurces, Quality Risk Analisys, Overwiew, Complex system
Bevezető
A mai, modern társadalmak egyik legfontosabb jellemzője, hogy igyekeznek megóvni tagjait a környezetükben jelentkező veszélyekről, mely, mint arra Dr. Hornyacsek Júlia is rámutatott, alapvető szerepet játszott azok kialakulásában: „Az emberi társadalmak létrejöttének és fejlődésének egyik fontos mozgatórugója a veszélyekkel szembeni közös védekezés szükségességének felismerése volt. A társadalmak fejlődésével, fokozatosan nőtt az emberi életeket és az anyagi javakat veszélyeztető veszélyforrások száma, azok fajtái, pusztító hatásaik összetettebbé váltak.”1 Hazánk katasztrófavédelmi kockázatait áttekintve egyértelművé válik, hogy abban kiemelt szerepet játszanak az árvizek, a kártételeik elleni védekezés. Az ezek elleni hatékony védekezésnek egyrészt képesnek kell életünknek, egészségünknek és javainknak a megóvására, másrészt ugyanakkor egy másik, ellentétes jellegű kockázat, az aszály, vagyis a súlyos, pusztító szárazság kezelésére is. Ugyanakkor egyáltalán nem mindegy az, hogy milyen és mekkora erőforrások igénybe vételével érjük el a kívánt eredményt, az 1
(Dr. Hornyacsek J. 2009.)
812
erőforrások felhasználása milyen hatásokat idéz elő a társadalomban illetve az állami intézményekben, vagy magában a természeti környezetben. Jelen dolgozatomban először át kívánom tekinteni, hogy milyen kockázatokkal is járnak az áradások, ám nem mennyiségi, hanem minőségi oldalról. Vagyis azt kívánom megvizsgálni, hogy milyen károsító hatások léphetnek fel az árvizek által, és hogy hol jelentkezhetnek ezek, mert ez mutatja meg, hogy hol, és milyen jellegű is szintű intézkedések, erőforrások szükségesek a kockázatok elfogadható szintűre mérsékléséhez. Ezt követően meg kívánom vizsgálni, hogy milyen erőforrások állnak a védekezés rendelkezésére, és ezen erőforrások alkalmazásának jellegzetességeit, előnyeit, hátrányait, amennyire lehetséges, hosszabb távú hatásait. Majd be kívánom mutatni, hogy az árvizek milyen szerepet töltenek be a vízgyűjtő, mint összetett meteorológiai és ökológiai rendszer működésében, és azt, hogy a jelenlegi árvízvédelmi rendszer erre milyen befolyással bír. Mindezek alapján javaslatokat kívánok megfogalmazni mind a jogalkotók, mind az igazgatási, mind a vízügyi szakemberek részére a rendszer hatékonyabbá tétele, az erőforrások jobb kihasználása érdekében. Elképzeléseim szerint egyes javaslatok a többitől függetlenül, a rendszer teljes reformja nélkül is hasznosíthatóak lesznek, míg mások épp egy lehetséges reform irányát mutatnák meg, összhangban a XXI. század és az Európai Unió elvárásaival.
Az árvízvédelmi rendszer erőforrásai és a kockázatok az összetett meteoökológiai rendszer tükrében
1. Az árvizek minőségi kockázatelemzése: Amennyiben valamilyen veszély ellen kívánunk védekezni, célszerű meghatározni az abból származó kockázatokat2. A kockázatelemzés lényegében két részből áll, a minőségi kockázatelemzésből, amelyben lényegében azonosítjuk a kockázatokat jelentő hatásokat és azok lehetséges következményeit, illetve a mennyiségiből, ahol lényegében bekövetkezési valószínűséget és kárértéket rendelünk az azonosított kockázatokhoz. Jelen műben az árvizek kapcsán csak a minőségi kockázatelemzésre vállalkozom, mivel az is alkalmas néhány alapvető felismerés megtételére. 2
A kockázatelemzés végrehajtását elő is írja az európai parlament és a tanács 2007/60/EK irányelvének 4. cikkelye, igaz más metodikával. Forrás: 2007/60/EK irányelv.
813
Az első már a térképekre nézve is kézenfekvő: a kockázatoknak van egy jellegzetes területi eloszlása, azok egy része elsősorban az ártéren belüli településeken, másik része az árterek településeken kívüli területein, a harmadik pedig országosan jelentkezik. A második pedig az, hogy nem csak maga az áradás, hanem annak kezelése is kockázatokat rejt magában. Tulajdonképpen az árvizek minden kockázata az emberi jelenlét és tevékenység következménye, melyre oly találóan mutat rá az Európai Unió Az Árvízmegelőzés, az Árvízmentesítés és az Árvízvédekezés Legjobb Gyakorlata dokumentumának megállapítása: „A természetben nincsenek árvízkárok. Az árvizek csak akkor vezetnek károkhoz, amikor az emberi használatokat érik kedvezőtlen hatások. Minél intenzívebb módon és minél kevésbé megfelelően használják az ártéri öblözetet, annál nagyobb a károsodás veszélye és a valóságos károsodás árvíz esetén.”3
1.1.
A településeken jelentkező kockázatok:
Településeink életünk színterei, ezekben lakunk, élünk családi és közösségi életet, tanulunk, szerezzük be a létfenntartáshoz és a különféle tevékenységeinkhez szükséges javakat és jobbára ezekben is dolgozunk. Árvíz esetén azonban a települések meglepően sérülékenyek, amint azt a 2010. évi árvízről készült 1. számú kép is bemutatja, ahol sokféle eredetű és jellegű kockázat megjelenése várható. A lehetséges problémák eredetének az alábbiak tekinthetőek: az árhullám dinamikus ütőhatása, a vízoszlop statikus nyomása, a víz jelenléte az elárasztás révén, hulladékok és veszélyes anyagok víz általi behordása a lakosság szűkebb környezetébe valamint a lakosság túlzsúfolódása a szárazon maradó településrészeken. Ugyanakkor lényegesen többet árulhatnak el a lehetséges következmények: -
közvetlen és közvetett életveszély a víz jelenléte általi fulladás, az épületek a víz statikus és dinamikus nyomása, szerkezet elázása által bekövetkező romosodása, az elektromos közművek meghibásodásából származó áramütés, a kiszabadult éghető vagy robbanásveszélyes veszélyes anyagok által okozott robbanás vagy tűz, illetve a mérgező anyagok lenyelése, belélegzése által;
3
Forrás: Az Árvízmegelőzés, az Árvízmentesítés és az Árvízvédekezés Legjobb Gyakorlata, 20. oldal, http://www.kvvm.hu/szakmai/budapestinitiative/docs/LegjobbGyakDok.pdf, Letöltve: 2011.10.04.
814
1. számú kép. Készítő: Ismeretlen, Cím: arviz.jpg, Főcím: Árvíz – 1749 – Csak egy SMS http://www.bmwfanatics.hu/cikkek/arviz-csak-egy-sms.html, Letöltve: 2011.03.16.
-
sérülésveszély a fentebb sorolt okokból, valamint a víz által magával sodort szilárd tárgyakkal való ütközésekből;
-
járványveszély egyrészt az ár által behordott emberi holttestek és állati tetemek, másrészt a szennyvíz kiszabadulása, harmadrészt a víz által magával sodort egyéb fertőzésveszélyes (például egészségügyi) hulladékok, negyedrészt a lakosság száraz területekre történő zsúfolódása által;
-
a közigazgatás (beleértve a rendvédelmet is) ideiglenes széthullása a működéshez szükséges objektív feltételek, úgymint épületek, adatbázisok, felszerelések, járművek, hírközlő rendszerek megrongálódása, megsemmisülése vagy elérhetetlenné, ideiglenesen használhatatlanná válása által;
-
a
közmű
infrastruktúra
használhatatlanná
válása,
megrongálódása,
megsemmisülése az árhullám dinamikus ütőhatása, illetve a víz jelenléte által; -
a közlekedési infrastruktúra használhatatlanná válása, megrongálódása az árhullám dinamikus ütőhatása, illetve a víz jelenléte által;
-
a kommunikációs infrastruktúra megbénulása, megrongálódása az árhullám dinamikus ütőhatása, illetve a víz jelenléte, illetve a működéshez szükséges közműszolgáltatások megszűnése által;
-
anyagi károk keletkezése a víz dinamikus és statikus nyomása, illetve jelenléte általi rombolóhatások következtében; 815
-
gazdasági károk keletkezése a gazdálkodó szervezetek tevékenységének megbénulásával;
-
környezeti károk keletkezése a veszélyes anyagok környezetbe kerülése által;
-
ipari katasztrófa bekövetkezése a víz dinamikus vagy statikus nyomása, jelenléte okozta romboló vagy működést gátló hatása által.
Már a fenti felsorolás is tökéletesen megmutatja, hogy a települések a bennük koncentrálódó emberi jelenlét és tevékenység révén olyan területek, ahol a sokféle és egymásból származó kockázat bekövetkeztére kell számítani. További probléma, hogy a települések alapvetően gazdasági, kulturális és közösségi szempontok alapján fejlődnek, szerveződnek, így a településeken belül az árvizek hatásainak kockázatait kevéssé lehet figyelembe venni a létesítések során, így az épített környezet kevéssé alkalmas az élet-, netán a normális, mindennapi élet feltételeinek biztosítására elöntés esetén.
1.2.
Az árterek településen kívüli részein jelentkező kockázatok:
A települések az ártereknek jellemzően csak kicsiny részét teszik ki, a fennmaradó területeken jellemzően mezőgazdasági területek és létesítmények, tároló létesítmények, erdők, tanyák, köz- és vasutak, telekommunikációs adótornyok, csővezetékek és kábelek helyezkednek el. A lehetséges problémák eredete főképp maga az elöntés, valamint a víz dinamikus és statikus nyomása. A lehetséges következményeket áttekintve a következőket kapjuk: -
Közvetlen és közvetett élet- és sérülésveszély, amely elsősorban a tanyákon és a közlekedési eszközökben tartózkodókat érinti, és a fő veszély maga a fulladás, kisebb mértékben az omlásveszély;
-
a
közmű
infrastruktúra
használhatatlanná
válása,
megrongálódása,
megsemmisülése az árhullám dinamikus ütőhatása, illetve a víz jelenléte által; -
a közlekedési infrastruktúra használhatatlanná válása, megrongálódása az árhullám dinamikus ütőhatása, illetve a víz jelenléte által;
-
a kommunikációs infrastruktúra megbénulása, megrongálódása az árhullám dinamikus ütőhatása, illetve a víz jelenléte, illetve a működéshez szükséges közműszolgáltatások megszűnése által;
-
anyagi károk keletkezése a víz dinamikus és statikus nyomása, illetve jelenléte általi rombolóhatások következtében;
-
környezeti károk keletkezése a veszélyes anyagok környezetbe kerülése által. 816
Ugyanakkor alaposabban megvizsgálva a fenti kockázatokat, azt láthatjuk, hogy kevésbé elkerülhetetlenek. A mezőgazdasági termelés során, a tanyák épületeinek, a közés vasutak és ezek műtárgyainak, a kommunikációs adótornyok, a különféle vezetékes rendszerek létesítése során reálisan figyelembe vehető az árvízi elöntés kockázata, így az abból származó kockázat igen jelentősen, közel korlátlanul mérsékelhető.
1.3.
Az országos szinten jelentkező kockázatok:
Az áradások nem csak az ártereken, hanem azokon kívül is képesek kockázatok kiváltására. Ennek okai sokfélék. Egyrészt bizonyos kockázatok jellegüknél fogva hajlamosak a terjedésre. Más kockázatok az ember épített környezetének sajátosságaiból származnak. Harmadrészt azonban magának a védekezésnek is vannak kockázatai, amelyek nyilvánvalóan nem léteznének az áradás nélkül. Ezek a kockázatok: -
járványok kialakulása a kitelepítettek körében és a járvány továbbterjedése;
-
a közlekedési infrastruktúra átbocsájtó kapacitásának lecsökkenése, egyes térségek elzárttá válása;
-
a kapcsolat nehézkessé válása az elzárt térségekkel a távközlési infrastruktúra egyes elemeinek meghibásodása, leállása által;
-
gazdasági károk keletkezése az ártereken és az elzárt térségekben lévő gazdálkodó szervezetek leállása, és ezáltal a termelői-szolgáltatói struktúra sérülése (pl.: beszállítók kiesése a termelésből) következtében;
-
pénzügyi károk keletkezése a védekezés túlzott vagy nem hatékony erőforrás felhasználása következtében;
-
az állam egyes intézményei működőképességének csökkenése vagy megszűnése erőforrásaik védekezésre történő felhasználása következtében.
Alaposan megvizsgálva azonban a fenti kockázatokat, azt látjuk, hogy lényegében három csoportba oszthatóak: a védekezési, az infrastrukturális és a továbbgyűrűző kockázatok csoportjára. Az utóbbiak csak akkor jelentkeznek, ha maga a kezdeti kockázatok is realizálódtak az árterekben. Az infrastrukturális kockázatok csak akkor, ha a közlekedési és távközlési hálózatok kialakításánál nem vették figyelembe az áradásokból származó kockázatot. Valójában a legjelentősebb kockázatot maga a védekezés képviseli, már csak annak okán is, hogy képes kihatni minden más kockázatra.
817
1.4.
A kockázatok áttekintésének tapasztalatai:
Már a minőségi kockázatelemzés alapján is levonható néhány fontos megfigyelés. A területi eloszlás sajátosságai rámutattak a települések kiemelt jelentőségére a védekezés során. Azok ugyanis igen sokféle kockázatnak vannak kitéve egy áradás esetén, és az ott realizálódó kockázatok hajlamosak a továbbgyűrűzésre. Emellett a települések szerkezete csak kevéssé alkalmas a kockázatok mérséklésére, amit talán az 2. számú kép is jól szemléltet, így a települések kockázatai lényegében véve elsősorban a megfelelő védművek kialakításával és karbantartásával korlátozhatóak elfogadható szintre. Ugyanakkor az árterek településeken kívüli részei már teljesen mások a kockázatok tekintetében. Az ezen a területeken jelentkező kockázatok tulajdonképpen kétféle stratégiával is korlátozhatóak, egyrészt az ármentesítéssel, másrészt azonban a kockázat elfogadásával, és azok figyelembe vételével is a létesítések és a gazdálkodó tevékenység során.
2. számú kép. Készítő: Ismeretlen, Cím: Árvíz 2010, arviz_zagyva_2010_1.preview.jpg, Főcím: Árvíz 2010, http://www.zagyvarekas.hu/hirek/arviz-2010, Letöltve: 2011.03.16.
Az országos kockázatok áttekintése megmutatta, hogy ilyen téren maga a védekezés a legfontosabb kockázat. A megfelelő erőforrások hatékony alkalmazása a kulcs ahhoz, hogy ezek a kockázatok egy elfogadható szintre mérséklődjenek, míg a nem 818
hatékony alkalmazás nem egyszerűen az ártereken élők kockázatait növeli meg, hanem jelentős költségekkel és egyes, klasszikusnak nevezhető állami intézményrendszerek képességcsökkenéséhez,
lebénulásához
vezethet,
amelynek
következményei
beláthatatlanok.
2. A védekezés erőforrásai: Az
árvizek
elleni
védekezés
különféle
erőforrások
létrehozásával
és
felhasználásával történik. Ugyanakkor érdemes tisztázni, hogy mit is értünk védekezés alatt. A védekezésnek van egy szűkebb és egy tágabb értelmezése. A szűkebb értelmezés szerint a védekezés az a tevékenység, amikor a jelenlévő árhullám károkozásának megakadályozása érdekében felhasználjuk a rendelkezésre álló erőforrásokat. A tágabb értelmezés
szerint
minden
olyan
tevékenység,
amelynek
célja
a
károkozás
megakadályozása, vagy minimalizálása. Megítélésem szerint a védekezés csak akkor lehet hatékony, ha az még az árhullám kialakulása előtt megkezdődik, mert csak az árhullámok közötti nyugalmasabb időszakokban van lehetőség arra, hogy a védekezési rendszer elméleti alapozása és az erőforrások ki- és megalakítása megtörténjen. Erre való tekintettel jelen írásművemben az árvízi védekezés alatt a tágabb értelmezést, a szűkebb értelmezésre pedig az aktív védekezés fogalmát fogom használni. A védekezés erőforrásait áttekintve lényegében az alábbi erőforrás csoportokat lehet beazonosítani: védelmi létesítmények, védekezésre felhasználható ingatlanok, emberi munkaerő, gépi munkaerő, anyagi készletek, pénzügyi források, jogszabályok.
2.1.
Védelmi
létesítmények
és
a
védekezésre
felhasználható
ingatlanok A védekezés egyik legfontosabb erőforrásai a védelmi létesítmények és a védekezésre felhasználható ingatlanok. Ezen erőforrások lehetővé teszik a védendő terek közvetlen védelmét az elárasztás ellen, a vízszint és a nyomás mérséklését, a víztömeg szétterítését valamint a víz kinetikai energiáját koncentrálni képes szilárd testek lerakatását. Ezek a létesítmények, ingatlanok és a védőhatásaik a következőek lehetnek: -
árvízvédelmi gátak, amelyek felfogják a víz nyomását és elválasztják az árteret az ármentesített tértől, és ezáltal megakadályozzák az ármentesített tér elárasztását; 819
-
árvízvédelmi víztárazók, amelyek lehetővé teszik az árhullámok víztömege egy részének ideiglenes tározását, így a maximális szintek és a nyomáscsúcsok mérséklését, az árhullámok nyomásának és szintjének az árvízvédelmi gátak teherbíró képességén belüli tartását;
-
holtágak
és
csatornák,
amelyek
képesek
befogadni
az
árhullámok
víztöbbletének egy részét, így korlátozni az elárasztás mértékét, illetve mérsékelni a gátakra nehezedő nyomást; -
elárasztható szabad területek, amely lehetővé teszik a víztömeg szétterítését, nyomásának, szintjének mérséklését;
-
szabad befogadó kapacitással rendelkező tavak, amelyek képesek a víz befogadása révén képesek mérsékelni az elárasztás mértékét, lelassítják a víztömegeket és lerakatják azok hordalékát;
-
az elárasztható területen található természetes víz érhálózat, amely lehetővé teszi az elárasztott terület mérséklését, illetve egyes esetekben alternatív áramlási lehetőségeket biztosíthatnak.
A fenti felsorolásból egyvalami azonnal felismerhető: a gátakkal szemben támasztott magassági és nyomásállósági követelmények fordított arányban állnak a víz szétterítésének lehetőségeivel. Vagyis csak ott szükségesek igazán magas és erős gátak, ahol kevés az elárasztható terület, alternatív levezetési lehetőség. Ugyanakkor látni kell, hogy az árvízvédelmi gátak építésének és karbantartásának a költségei a vele szemben támasztott követelményekkel arányosak, tehát az elárasztás lehetőségei nem csak a követelményeket, hanem a költségeket is mérséklik, miközben természetesen az eláraszthatóságnak is vannak vagy lehetnek költségei. A költségek tekintetében tulajdonképpen egy sokösszetevős rendszer figyelhető meg. A jól kiépített védművek ugyan drágák, ugyanakkor nagyon olcsón lehet rajtuk aktív védekezést folytatni, miközben mindkettő költségei mérsékelhetőek az elárasztás lehetőségeivel, viszont annak költségei az elárasztás mértékétől, ezáltal tulajdonképpen az állandó és az ideiglenes védművektől függenek.
2.2.
Emberi és gépi munkaerő
A legjobban kiépített gátak sem tartanak örökké, és nem teszik lehetővé az aktív védekezés elhanyagolását sem. A gátak építésére, karbantartására, az aktív védekezés
820
irányítására, a gátak megerősítésére, javítására, ideiglenes védművek építésére, valamint a védekezés támogatására emberi és gépi munkaerőre van szükség. Ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, hogy ezen munkaerőt honnan és miképp vesszük. A rendelkezésre álló lehetőségek, valamint előnyeik-hátrányaik az alábbiak: -
a vízügy erői a legtermészetesebb lehetőség, hiszen tulajdonképpen ez a feladat a munkájuk. Ugyanakkor létszámuknál, erejüknél fogva elsősorban a védekezés irányítására és néhány speciális munka elvégzésére alkalmasak, önmagukban nem képesek az aktív védekezés jelentős munkaerő igényeit kielégíteni;
-
a védelmi szféra (hon- és rendvédelem) erőinek alkalmazása. Előnyük a viszonylag könnyű mobilizálhatóság, emellett az, hogy a Magyar Honvédség emellett jelentős eszközparkkal is rendelkezik, így nem csak emberi, hanem gépi munkaerőt is képes biztosítani. Ugyanakkor ezen erők alaprendeltetése más, igénybevételükkel az alaprendeltetés, a rendvédelem, a tűzoltó kapacitás illetve a haderő kiképzése sérül, amely újabb kockázatok megjelenéséhez vezet. Másrészt ezek az erőknek fel kell vonulniuk a helyszínre, ami a mobilizálásukkal együtt jelentős időigénnyel jár;
-
a polgári védelmi szervezetek fő feladata épp a lakosság és az anyagi javak védelme, emellett eleve a helyszín közelében vannak. Ugyanakkor ezen szervezetek állománya a mindennapi életben a polgári szférában dolgozik, és a kormányzatok jellemzően nem szívesen vállalják fel alkalmazásuk költségeit;
-
az önkéntes védekező erők alkalmazása egyre terjed, alkalmazásuk korlátját a nehéz előre jelezhetőség, a gépi munkaerő minimális mennyisége valamint a védelem rendszerébe integrálásuknak nehézségei jelentik. Ugyanakkor az önkéntesek esetében jelentős előny, hogy csak az ellátásuk költségei terheli a védelem rendszerét;
-
speciális lehetőséget jelent a közmunka program a munkanélküli ellátásban részesülők részére. A megoldás legfontosabb előnye, hogy olyan szabad munkaerőt hasznosít, amelynek az állam amúgy is fizet, ráadásul az a munkaerő nagy mennyiségben áll rendelkezésre, amint azt a 2010. évi rendkívüli esőzések által kiváltott árvíz kapcsán általam készített 1. számú ábra is mutatja.
821
1. számú ábra: Borsod-Abaúj-Zemplén megye munkaerő tartaléka a 2010. évi árvíz során. Készítette: a szerző
Az ábra jól mutatja, hogy miközben az aktív védekezésben összesen 20-25.000 fő, ebből 7.800-7.900 főnyi lakosság és polgári védelmi szervezet állománya vett részt, addig csak az árvíz által leginkább sújtott Borsod-Abaúj-Zemplén megyében több mint 60.000 fő volt a regisztrált álláskeresők száma. Az alkalmazás korlátját leginkább ezen munkaerő rendszerbe integrációja jelenti, a közmunka program ugyanis tervszerű alkalmazással számol, miközben az árhullámok megjelenése nem tervezhető, így ezen munkaerő jelenleg elsősorban a létesítési időszakban vehető igénybe. -
a helyi lakosság egy közvetlen, közel azonnal rendelkezésre álló lehetőség, hiszen közvetlenül érdekelt a védekezés sikerében és a helyszín közelében él, ugyanakkor jellemzőik igen hasonlóak a polgári védelmi szervezetek állományáéhoz, és éppen ezért a kormányzatok inkább csak önkéntes jelentkezés esetén veszik igénybe ezt a lehetőséget;
-
a mentő-, karitatív és segélyszervezetek hasznos segítséget képesek nyújtani az aktív védekezésben, ugyanakkor létszámuk, erejük, sajátosságaik elsősorban a védekezés
támogatására
és
egyes
speciális
feladatokra
korlátozza
tevékenységüket; -
a gazdálkodó szervezetek alkalmazása jelenleg elsősorban a létesítési időszakokra korlátozódik. Jelentős előnye ezen szervezetek alkalmazásának a
822
szakértelmük és magas hatékonyságuk, ugyanakkor alkalmazásuk feltétele a szerződéskötés, amely miatt csak kevéssé rugalmasak. A fenti felsorolást áttekintve megállapítható, hogy az aktív védekezés munkaerő igénye elsősorban az állami szférából kerül kielégítésre, amelyet a 2010. évi árvízi védekezés kapcsán készített 2. számú ábra is jól mutat.
9000 8000
Tűzoltóság
7000
Katasztrófavédelem
6000
Polgári védelem
5000
Mentőszervezetek
4000
Rendőrség
3000
Honvédség
2000
Büntetés végrehajtás
1000
Vám- és Pénzügyőrség Polgári lakosság
0 Védekező szervezetek
2. számú ábra: a 2010. évi árvíz elleni aktív védekezésben részt vevő erők. Készítette: a szerző
A védekezés során az abban részt vevő 21066 főből 13183 fő volt az állami szféra állományában. Az ábra jól mutatja, hogy a védekezés terheit elsősorban a rendőrség, a helyi és az önkéntes polgári lakosság és a Magyar Honvédség viselte. Az állami szféra ilyen magas arányú alkalmazása azt sugallja, hogy a védekezés rendszere jelenleg csak igen korlátozottan támaszkodik a helyi lehetőségekre, kevéssé érvényesül a szubszidiaritás elve. Ezzel szemben inkább a költségtakarékosság elve érvényesül, vagyis az aktív védekezés rövidtávú anyagi terheit igyekszik a rendszer a minimumon tartani, a hosszú távú következmények figyelembe vétele nélkül.
2.3.
Pénzügyi források és anyagi készletek
A védekezés – legyen szó akár a teljes ciklusról, vagy csak az aktív időszakáról – talán legfontosabb háttér erőforrásait a pénzügyi források jelentik, amint ezt a védekezési rendszer költségtakarékossági szemlélete is mutatja. Ennek oka lényegében kettős. Egyrészt a védekezés legtöbb erőforrása viszonylag könnyen előteremthető, ha rendelkezésre állnak a megfelelő pénzügyi források. Másrészt azonban hazánk – a fejlett 823
világ legtöbb országához hasonlóan – folyamatosan költségvetési problémákkal, vagyis költségvetési hiánnyal küzd. Ennek hatására a védekezésre elköltött minden állami forint a költségvetési hiányt és az államadósságot növeli. Ugyanakkor éppen ez a helyzet az, amely szükségessé és indokolttá teszi a védekezéssel kapcsolatos források és azok felhasználásának áttekintését és együttes kezelését. A védekezésre felhasználható források az alábbiak lehetnek: -
az árvízi védekezésre szolgáló szervezetek kormányzat által biztosított költségvetése, amely azonban leginkább ezen szervezetek napi kiadásának fedezésére, működtetésére elegendő;
-
az önkormányzatok által az árvízi védekezésre szolgáló szervezeteknek juttatott hozzájárulások,
amelyek
leginkább
alkalmi,
dologi
jellegű
kiadások,
fejlesztések végrehajtására elegendőek; -
az árvízvédelmi programok kormányzat által biztosított költségvetése és az önkormányzatok helyi védművekkel kapcsolatos beruházási programjai, illetve a kapcsolódó uniós pályázati források, amelyekből a védelmi létesítmények javítása, fejlesztése, újak létesítése finanszírozható;
-
a közmunka program forrásai, amelyek a tervezhetőséggel kapcsolatos kritériumok
alapján
leginkább
a
védművek
karbantartására
lesznek
felhasználhatóak; -
a polgári védelmi szervezeteknek juttatott támogatások és adóengedmények, melyek
elsődlegesen
a
polgári
védelmi
szervezetek
létrehozására,
működtetésére és készenlétük fenntartására használható fel; -
az állami költségvetés általános tartaléka, amely jellegénél fogva elsősorban az aktív védekezés és a helyreállítás feladataira vehető igénybe. Ugyanakkor a tartalék felhasználása a deficites költségvetési politika miatt növeli az államadósságot, emellett a tartalék más célokat is szolgál, így igénybevételére sok esetben korlátozott a lehetőség vagy hiányzik a politika hajlandósága;
-
az aktív védekezésbe bevont állami szervezetek saját költségvetése és anyagi készletei, amelyek az aktív védekezés és a helyreállítás végrehajtására vehetők igénybe. Koncepcionálisan ezek ideiglenes források, vagyis ezeket vissza kellene pótolni a részt vevő szervezetek részére, azonban ez többnyire csak részben vagy egyáltalán nem valósul meg, amelynek eredményeképp ezen szervezetek hosszabb távon képesség csökkenést szenvednek el.
824
-
a védekezést támogató civil szervezetek erőforrásai, amely elsősorban az aktív védekezés támogatására és a helyreállítás feladataira használhatóak fel. Igénybevételüket korlátozza, hogy az állami védekező erők saját működési szabályai sokszor megnehezítik a kapott támogatás felhasználását;
-
jelenleg ismereteim szerint ki nem használt forráslehetőséget képviselnek az építkezési
beruházások
és
a
környezetterhelések
biológiai
aktivitás
kompenzációi. Egyes beruházások illetve tevékenységek ugyanis a környezetük biológiai aktivitásának csökkenésével járnak, amelyet a hatályos jogszabályok értelmében kompenzálni kell. Ennek a rendszernek a felhasználása lehetőséget teremthetne az árterek, ártéri erdők bővítésére, vagyis az elárasztható terület növelésére, amely mérsékelné a védelmi létesítményekkel szemben támasztott követelményeket; -
jelenleg a védekezés érdekeivel ellentétes hatású, de elméletileg jól hasznosítható források lehetnének a mezőgazdasági támogatások. Az ellentétes hatás oka, hogy a jelenlegi mezőgazdasági támogatási rendszer az ártéri öblözetekben támogatást nyújt szárazság kedvelő vagy tűrő terményekre és termelési módokra, így olyan művelési módok fennmaradását támogatja, amelyeknél nem, vagy csak korlátozottan lehet a mezőgazdasági területeket elárasztani, és elárasztás esetén a termelők kárát az állam megtéríti. Tulajdonképpen ezen száraz művelési módú területek adják az ármentesített tér legnagyobb részét, vagyis emiatt kell ennyire magas követelményrendszernek megfelelő
árvízvédelmi
töltéseket
használni.
A
támogatási
politika
megszűntetésével vagy megváltoztatása lehetőséget teremtene az ártéri öblözetek nagyobb arányú elárasztására, ami mérséklően hatna a költségekre; -
a biztosítóknál kötött biztosítások, amelyek a biztosítottak részére lehetővé teszik a károk megtérítését. Ugyanakkor ezen forrás csak a biztosítottak részére érhető el, a biztosítással nem rendelkezők számára nem.
A fentieket áttekintve megállapítható, hogy a források tekintetében jelentős az állami túlsúly, ami azért is probléma, mert a védekezésben részt vevő erőknél ugyanez volt látható. A jelenlegi védelmi rendszer csak kevéssé mobilizálja a helyben található erőforrásokat, nem aknázza ki a helyi lakosság és gazdálkodó szervezetek érdekeltségét a védekezés sikerében. Emellett a mezőgazdasági támogatási rendszer még növeli is a védelemmel szemben támasztott követelményeket és ezáltal annak költségeit, ahelyett, hogy arra mérséklően hatna. Az aktív védekezés időszakának fő erőforrását a védelembe 825
bevont állami szervezetek adják, amelyek így hosszútávú képességcsökkenést szenvednek el. Az erőforrásokkal kapcsolatos problémák az erőforrások utolsó csoportjára utal, a jogszabályokéra.
2.4.
Jogszabályok, mint erőforrások
A jogszabályok különös helyet foglalnak el a védekezés erőforrásai között. Követelményeket, jogokat és kötelezettségeket állapítanak meg. Ösztönzik a társadalom különböző szereplőit, és ezen hatásukkal elősegíthetik vagy épp megnehezíthetik a védekezés feladatát. A jogszabályok egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy egyszerre hatnak, ami a sikeres védekezés érdekében megköveteli az összehangolásukat, egységes szemlélet alapján történő megalkotásukat, ellenkező esetben olyan anomáliák születhetnek, mint amilyet már a mezőgazdasági támogatás terén már vázoltam. Ma – megítélésem szerint – a jogszabályok egy része nincs összehangolva, és a védekezéssel kapcsolatos jogszabályokban az állami feladatvállalás elsősége érvényesül. Ennek köszönhető, hogy az állam nem csak a védekezés pénzügyi forrásai, hanem a végrehajtó erő tekintetében is túlsúlyos szerepet lát el. Ehhez kapcsolódik az a jelenlegi finanszírozási rendszer is, amely arra ösztönzi a polgármestereket, hogy mint a helyi védelmi bizottság vezetői ne vezessék be maguk a rendkívüli intézkedéseket az aktív védekezés során, hanem azokra magasabb szinten kerüljön sor, mivel így a költségeket nem ők, hanem az elrendelő magasabb szint viseli. A jogszabályok és a többi erőforrás rendszerének vizsgálata egyvalamire mutat rá: a szemlélet fontosságára. Az, hogy milyen rendszert alakítunk ki, az attól függ, hogy mit gondolunk a társadalmunkról és a környezetünkről, ám a gondolatainkat ismereteink befolyásolják. Ennélfogva érdemes megismerni az árvizek szerepét a vízgyűjtő rendszerben, mint a meteo-ökoszisztéma egyik kulcsszereplőjét.
3. Az árvizek szerepe az összetett meteo-ökoszisztémában Mint azt már korábban említettem, a Kárpát-medence Európa, de talán az egész világ legzártabb medencéje, és ez kiemeli az árvizek jelentőségét abban az összetett meteoökoszisztémában, amelynek egy részét mi hazánknak tekintünk. Persze elsőként felmerülhet a kérdés, hogy mi is ez a meteo-ökoszisztéma? Tulajdonképpen ez a műszó csak annyit fejez ki, hogy az ökológiai és a meteorológiai rendszerek egymás szerves 826
részeit képezik. Éppen ezen összetartozás adja az árvizek különleges szerepét, melynek megértése az alapját képezheti az egész árvízvédelmi rendszer felülvizsgálatának. Ennek érdekében előbb röviden be kívánom mutatni ezt a rendszert, majd a jelenlegi árvízvédelmi rendszer erre gyakorolt hatásait.
3.1.
Az áradások szerepe
A földön minden élet alapja a víz, amely ugyanakkor meglehetősen egyenetlenül oszlik el bolygónkon. Legnagyobb része az óceánokban és tengerekben található, ahonnan a szárazföld felől érkező meleg levegő kiváltotta párolgás révén jut a légkörbe, majd onnan csapadék formájában tér vissza a felszínre. Ugyanakkor a csapadék-eloszlás sem egyenletes, a legtöbb csapadék a tengerekhez, óceánokhoz közel, illetve a hegységekben, dombságokon csapódik ki, gazdag élővilágot teremtve ott. A sík területek felett – különösen, ha azok a kontinensek belsejében helyezkednek el – kevesebb csapadék hullik, ezen területekre a felszíni és a felszín alatti vízfolyások révén jut el a legtöbb víz. A vízfolyások közvetlen környezete ezért természetes állapotában szintén igen gazdag élővilágban. Ugyanakkor a felszíni vízfolyások az erózió révén a kisvízi hozamukhoz képest mély, ezáltal kis felszínű medreket hoznak létre, ahol a vízfolyás, és a környező növényzet csak viszonylag kis mennyiségű vizet képes elpárologtatni és visszajuttatni a légkörbe. Az áradások során azonban a kisvízi vízhozam többszörösének megfelelő vízmennyiség érkezik, amelyet nem képes befogadni a meder, így a többlet vízkészlet igen jelentős területen terül szét. Mivel a nagyvízi vízállások természetes környezetben hosszú ideig, hetekig, hónapokig fennállnak, ezért az árterekben, különösen azok mélyebb fekvésű részeiben szintén gazdag élővilág telepedhet meg, ahol a legvizesebb részeken az ártéri erdők dominálnak. Ezen ártéri erdők kulcsszerepet játszanak ezen meteorológiai és ökológiai rendszerben. Meteorológiai szerepüket az adja, hogy igen nagy területeken képesek jelentős vízkészleteket elpárologtatni, ráadásul ezt még az árhullámok levonulása után is jó ideig képesek megtenni, mivel a növénytakaró többi részéhez képest mély gyökérzetük révén a talaj által elnyelt valamivel mélyebben fekvő vízkészletekhez is hozzáférnek. Ez az elpárologtatott vízkészlet pedig ismét képes kicsapódni, mind a sík, mind hegyes, dombos területek felett, amint azt a 3. számú ábra is mutatja.
827
3.
számú ábra: a víz körforgása. Készítő: ismeretlen, Forrás: víz- egy „különleges anyag”, http://www.vilaglex.hu/Kemia/Html/Viz.htm, letöltve: 2011. október 19.
Ennek révén az ártéri erdők egyenletesebbé teszik az időbeli csapadékeloszlást, ami gazdagabb biomassza kialakulásához vezet, alkalmasabbá teszi a vízgyűjtő területét a mezőgazdasági művelésre. Emellett az ártéri erdők táplálékul és búvóhelyül szolgálnak az állatvilág számára, így a stabil, önfenntartó ökoszisztéma nélkülözhetetlen alapjait képezik. Ugyanakkor ezen rendszer nélkülözhetetlen eleme a rendszeres elárasztás, és éppen ez az, amelyre az árvízvédelmi rendszer a legnagyobb hatást gyakorolja.
3.2.
A jelenlegi árvízvédelmi rendszer hatása a vízgyűjtőre
A jelenlegi árvízvédelmi rendszer legfontosabb jellegzetessége, hogy nem a pontszerűen jelenlévő, magas értékű települések védelmére fókuszál, hanem az ártéri öblözetek területének legnagyobb részét árvízmentesíti, így az ártéri élővilág területét a töredékére csökkenti. Ennek legfontosabb hatása az árvizek vízhozamának kisebb hasznosulással történő levonulása, a párolgás mértékének csökkenése és ezáltal az időjárás szárazabbá válása, még ha az nem is azonnal észrevehető. Erre mutat rá Szalai Sándor: „A 107 év alatt a csökkenés mintegy 7% (1901–2008), azaz a XX. század eleje óta átlagosan egy hónapnyi csapadékmennyiséggel csökkent az éves csapadékösszeg. Ez önmagában véve nagy mennyiségnek tűnik azonban hatásait tekintve az évről évre való változékonyság elnyomja. Ez azt jelenti, hogy egyik évről a másikra az országos éves csapadékösszeg mintegy a felére eshet vagy a kétszeresére nőhet, ami a hosszú távú, 10%os csökkenés hatásait képes alkalmanként elnyomni.”4 4
(Szalai S. 2011.)
828
Mindez hosszú távon azonban az éghajlatunk sajátosságait veszélyezteti, az egykoron vízben oly gazdag ország jelentős területeit elsivatagosíthatja, amely beláthatatlan következményekkel járhat mind a védelem rendszerére, mind az ország egészére nézve. Amennyiben ezen következményeket el kívánjuk kerülni, illetve a védekezés költségeit és erőforrás igényeit egy elfogadhatóbb szintre kívánjuk mérsékelni, úgy magát az árvízvédelem koncepcióját kell felülvizsgálni és átalakítani
Következtetések, javaslatok
A kockázatokat, erőforrásokat és a jelenlegi árvízvédelmi rendszer meteoökoszisztémára gyakorolt hatásait megvizsgálva megállapítható, hogy a jelenlegi rendszer nem egy, a kockázatok térbeli és mértékbeli eloszlásával arányos, az áradások kártételei elleni védelmet valósít meg. Ehelyett az áradások többlet víztömege lefolyásának felgyorsítására fókuszál, miközben azt egy igen szűk keresztmetszetű nagyvízi mederbe tereli, amelyet egy igen magas szintű követelményrendszernek megfelelő gátrendszer határol. A védelmi rendszer fejlesztései és az aktív védekezés időszaka ennek megfelelően nem az áradások jelentette kockázatok mérséklésére és a kínálkozó lehetőségek kihasználására fókuszál, hanem a gátrendszer épségének fenntartására, az ármentesített területek elárasztásának megakadályozására. Ezen felül a védekezés minden elemében a kormányzat és az állami szervezetek szerepvállalása dominál, a rendszer csak kevéssé támaszkodik a helyi lehetőségekre, a védekezés eredményében közvetlenül érdekeltekre, valamint az önkéntességre. Mindez összességében egy rendkívül drága védekezési rendszert jelent, amely hosszútávon veszélyezteti a védekezésben részt vevő állami szervezetek működőképességét, és ezen felül még a nagyvízi vízhozamok növekedése nélkül is rendszeres fejlesztésre szorul és hosszútávon veszélyezteti hazánk klimatológiai sajátosságait, összességében ökológiai katasztrófa bekövetkeztével fenyeget. Természetesen ennek bekövetkezése nem szükségszerű, módunkban áll változtatni a jelenleg is zajló folyamatokon, amely ráadásul mérsékelné a védekezés rendszerére háruló terhet, így helyreállíthatóvá válhatnának a résztvevő szervezetek lecsökkent vagy elveszett képességei. Javaslataimat, amelyek részben a politikai döntéshozóknak, részben a vízügyi szakembereknek, részben a katasztrófavédelmi rendszer szakembereinek szólnak, lényegében két csoportba lehet osztani: az árvizek kártételei elleni védelem koncepciójának felülvizsgálatára valamint a védekezés rendszerének felülvizsgálatára. 829
Az árvizek kártételei elleni védelem rendszerének felülvizsgálatával kapcsolatos javaslatok: -
a minőségi kockázatelemzés megmutatta, hogy a kockázatok legnagyobb része a településeket érinti, így javaslom, hogy a védelmi létesítmények a településeket és csak a teleüléseket védjék körgát jelleggel;
-
az ártéri öblözetek további területei védő árvízvédelmi töltéseket a körgátak megépülése után javaslom felszámolni, az öblözetek területére vonatkozó építési, létesítési előírások oly módon történő módosításával, hogy a létesítés során vegyék figyelembe az áradásokból származó kockázatokat, az ott elhelyezkedő infrastruktúra a 80-100 évente megjelenő árhullámok esetén is képes legyen a feladatait ellátni;
-
a mezőgazdasági támogatási rendszer oly módon történő átalakítása, hogy az árvíztűrő vagy kedvelő művelési ágak, módok kialakulását segítse elő az ártereken;
-
a biológiai aktivitás fenntartásával és a környezethasználattal kapcsolatos jogszabályok olyan módon történő módosítása, hogy a létesítések biológiai aktivitás csökkentő hatása valamint a jelentősebb környezetterhelések az érintettek általi ártéri erdő telepítésekkel legyenek kompenzálhatóak;
-
a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos jogszabályok olyan módosítása, hogy a mezőgazdasági termelés során a termelők lassítsák a víz lefolyását a felszíni vízfolyásokba, segítsék elő a víz visszatartását.
A védelem rendszerének felülvizsgálatával kapcsolatos javaslatok: -
a településeket védő körgátak létesítéséhez kapcsolódóan a körgátak létesítésének, karbantartásának, fejlesztésének kizárólagos önkormányzati hatáskörbe adása, az állami és uniós források csak pályázati rendszeren keresztüli megjelenítése;
-
a települések polgári védelmi besorolási rendszerének felszámolása, a polgári védelmi szervezetek erejének, létszámának a védekezés igényei alapján történő megállapítása, a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok, mint felügyeleti hatóságok kijelölése a megfelelő védekező erő kialakításának biztosítása érdekében;
830
-
a szociális és gazdasági, beruházási célú támogatások a polgári védelmi szervezetekhez és tevékenységhez kötése oly módon, hogy az aktív védekezés ideje alatt a védekezésben részt vevőknek csak az önköltség kerül megtérítésre;
-
társadalmi szervezet jellegű polgári védelmi szervezetek létrejöttének kezdeményezése és támogatása az önkéntes védekezés előmozdítása, illetve az önkéntes védekezők védelem rendszerébe integrálása érdekében;
-
szabályok alkotása és nyilvánosságra hozatala az önkéntes védekezés, illetve védekezési támogatások nyújtásával és igénybevételével kapcsolatban, hogy az önkéntes védekezők, illetve támogatást nyújtók a segítségüket a rendszerbe illeszthetően legyenek képesek biztosítani;
-
az aktív védekezés finanszírozási rendszerének oly módon történő átalakítása, hogy az ne gátolja a rendkívüli intézkedések bevezetését a polgármesterek által;
-
a szubszidiaritás elvének maradéktalan érvényesítése, az országos szintű állami intézményrendszerek szerepének, alkalmazásának minimalizálása az aktív védekezésben.
Az áradások a természet részei, és nekünk így vagy úgy együtt kell élnünk velük. Amennyiben – javaslataimmal összhangban – lehetőségeket magában rejtő kockázatként kezeljük, úgy a károsító hatásaik viszonylag szerény erőforrás igénylő rendszerrel is kezelhetőek, és az eredményes védekezés feltételei helyi szinten biztosíthatóak. Ugyanakkor ez a jelenlegihez képest alapvető szemléletváltozást követel, és mindezt nem csak az árvízi védekezés rendszerében. Ám ez a változás hosszútávon mindenképp megtérül, hiszen egyrészt nagyobb teherbíró képességű természeti környezethez jutunk, másrészt a komplex védelem rendszerének hatékonyabbá válásával az állami intézmények visszanyerhetik elvesztett vagy meggyengült kapacitásaikat, képessé válnak alapvető küldetésük, a rendvédelem, tűzoltás, a honvédelem és más feladatok végrehajtására.
831
Forrásjegyzék 1.
2007/60/EK irányelv
2.
Az árvíz egészségügyi kockázatai, Forrás: http://www.weborvos.hu/egeszsegmagazin/arviz_egeszsegugyi_kockazatai/156844/,
Letöltve:
2011.10.03. 3.
Az Árvízmegelőzés, az Árvízmentesítés és az Árvízvédekezés Legjobb Gyakorlata, Forrás: http://www.kvvm.hu/szakmai/budapestinitiative/docs/LegjobbGyakDok.pdf, Letöltve: 2011.10.04.
4.
DÁVID Zoltán: "A Természeti értékek megőrzésének és árvízi biztonság növelésének komplex programja a Túr árterén” című pályázat megvalósulása, Forrás:
http://www.hidrologia.hu/vandorgyules/26/2szekcio/David_ZoltanOK.htm,
Letöltve:
2011.02.11. 5. DEZSÉNYI Zoltán: A Tisza-völgy fenntartható hasznosítása és klímavédelmi hatásai. „Klíma-21” Füzetek 2011. 65. szám, MTA KSZI Klímavédelmi Kutatások Koordinációs Iroda, Budapest, 2011. pp. 33-55. ISSN 1789-428X 6.
Dr. HORNYACSEK Júlia: Polgári Védelem 1. Egyetemi Jegyzet. ZMNE Vegyi- és Katasztrófavédelmi Intézet, Budapest, 2009. pp. 1-201. ISBN: 978-963-7060-66-3
7.
HORVÁTH
Norbert:
Árvízpolitikánk
a
rendszerváltás
után,
Forrás:
http://www.fenntarthato.pte.hu/docs/hn1.pdf, Letöltve: 2011.10.03. 8.
KERTÉSZ-Káldosi Zsuzsanna: Fenntartható árvízvédelem a Tisza-völgy térségében, a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése program, Forrás: http://www.sze.hu/kornyezet/KTT8/Kaldosi.pdf, Letöltve: 2011.10.03.
9.
MIKOLA Klára: Medrek és megoldások, Forrás: http://www.c3.hu/~levego/9901/990118.htm, Letöltve: 2011.02.08.
10. Mrekva
László:
Városi
Árvízi
Kockázatértékelés,
Forrás:
http://www.hidrologia.hu/vandorgyules/27/dolgozatok/04mrekva_laszlo_varosi.htm,
Letöltve:
2011.10.03. 11. Nagy
László:
Árvízi
kockázat
az
árvízvédelmi
gát
tönkremenetele
alapján,
Forrás:
https://www.me.bme.hu/doktisk/dissz/NagyLaszlo_2006tezis.pdf, Letöltve: 2011.10.03. 12. Nagy László: Kockázat alapú megközelítést javasol az EU az árvízvédelemben, Forrás:
http://www.aquadocinter.hu/themes/Vandorgyules/pages/7szekcio/nagy.htm, Letöltve: 2011.10.03. 13. SZALAI Sándor: Magyarország hidroklimatológiai jellemzése. „Klíma-21” Füzetek 2011. 65. szám, MTA KSZI Klímavédelmi Kutatások Koordinációs Iroda, Budapest, 2011. pp. 17-28. ISSN 1789428X 14. TAMÁSI János: Mezőgazdasági vízgazdálkodás. „Klíma-21” Füzetek 2010. 63. szám, MTA KSZI Klímavédelmi Kutatások Koordinációs Iroda, Budapest, 2010. pp. 16-24. ISSN 1789-428X 15. Zsuffa
István:
Árvizek
okozta
kockázatok,
Magyar
Tudomány
1999/1.
Forrás:
http://90fokosfordulat.hu/attachments/057_Kock%C3%A1zat%20%C3%A9s%20biztons%C3%A1g .pdf, Letöltve: 2011.10.03.
832
