Hallgatók a Tudomány Szolgálatában

MŰSZAKI KATONAI KÖZLÖNY a MHTT Műszaki Szakosztály és a ZMNE folyóirata XXI. évfolyam, különszám, 2011.december

ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM VÉDELMI IGAZGATÁS SZAK

A Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat keretében a

„Hallgatók a Tudomány Szolgálatában” Védelmi igazgatás szakos hallgatók I. országos tudományos konferenciája

Gödöllei Rita A településrendezés szerepe a katasztrófák megelőzésében

Budapest, 2011. november 10.

389

BEVEZETÉS

Absztrakt Témám kiválasztásakor az a cél merült fel bennem, hogy megpróbálom feltárni milyen széleskörű is a katasztrófavédelem, hisz annyi meg annyi területre kiterjed életünk terén, amelyről nem is gondolnánk, hogy mekkora szerepe van abban, hogy életünket biztonságban éljük. A településrendezés fontosságáról a hétköznapi életben nem is gondolnánk milyen fontos szerepe. Témaválasztás indoklása A katasztrófavédelem olyan komplex rendszer, amelyben a feladatok végrehajtása különböző szervek, szervezetek összehangolt tevékenységével valósul meg. 1 Egyik célkitűzése, hogy a

különböző irányelvek és szabályok bevezetésével, alkalmazásukkal megelőzzék a baleseteket, valamint csökkentsék azok hatásait az emberre és a környezetre. Ebbe bele tartozik a települések elrendezésének kialakítása, hiszen az emberek nagy városokba tömörülnek és élnek együtt, amelynek elengedhetetlen következményei a balesetek és katasztrófák. Ezért különösen fontos, hogy figyelmet fordítsunk arra, hogy úgy éljünk egymás közelségében, hogy az ne jelentsen veszélyt számunkra. Természetesen a településrendezés nem csak az emberek együttélésében fontos, hiszen városainkban nagy veszélyt jelenthetnek a közlekedés és a különböző ipari területek, melyek elhelyezése az emberi környezetbe szintén nagy jelentőségű. Az Európai Unió is figyelmet fordít erre a nézőpontra, hiszen a tagországokban a településrendezési tervezés nagyfokú autonómiát élvez, és magán viseli a nemzeti sajátosságokat. A településrendezési tervezés megfelelő eljárások kidolgozásával és azok hatósági alkalmazásával a tényleges katasztrófák megelőzésének hatékony eszközévé tehető.

1

Dr. Hornyacsek Júlia: Polgári védelem 1. ZMNE Budapest: 2009. p. 83. ISBN: 978-963-70-60 66-3

390

I. FEJEZET

Mi is a településrendezés? A településrendezés a település területének megfelelő felhasználását és az építés helyi rendjének szabályozását, ezek révén a település-fejlődését, a kedvező településkép kialakítását szolgálja. Számos területre kiterjed, ilyen például a település működőképességéhez nélkülözhetetlen utakkal és közművekkel való kellő ellátása a biztonságos mindennapi életet veszélyeztető problémák (tűz-, árvíz- és belvíz-, erózió-, csúszásveszély stb.) elleni védekezés is. A településrendezés feladata még az országos-, a térségi-, a települési érdekek és a jogos magánérdekek összhangjának megteremtése, az érdekütközések feloldásának biztosítása, valamint az erőforrások kíméletes hasznosításának elősegítése. Hangsúlyozni kell, hogy a településrendezés során nem csak az adott település, vagy esetleg annak szűkebb részén érintett lakosok helyi érdeke számít közérdeknek, hanem figyelemmel kell lenni magasabb területi szintek közösségi szempontjaira is. A településrendezési tevékenység számos jogszabállyal (törvénnyel, rendelettel) körül van bástyázva, amelyek figyelembevételétől sem az önkormányzatok, sem a tervezők nem tekinthetnek el. A jogszabályi keretek (amelyek időnként talán drótakadályoknak is vélhetők más szemszögből nézve…), ugyanakkor nem akadályozzák azt, hogy az önkormányzatok a rendezési folyamatban érvényesíthessék településük sajátosságait, figyelembe vegyék értékeit és eldönthessék, hogy melyek a koncepcionális és megvalósítási hangsúlyok, amik mentén a jövőjüket tervezik. A településrendezésre vonatkozó alap-jogszabályunk, az épített környezet alakításról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (építési törvény, Étv.): A törvény hatálya: a települések területének rendezésére, a településrendezés tervezésére, az épületek, műtárgyak, valamint az építési munkák és építési tevékenységek építési előírásainak kialakítására, az építmények építészeti-műszaki tervezésére, az építmények kivitelezésére,

391

az építési termékek, anyagok, szerkezetek, berendezések és módszerek minőségi követelményeinek kialakítására, az épített környezet emberhez méltó és esztétikus kialakítására, valamint az építészeti örökség védelmére, a települések zöldfelületeivel kapcsolatos munkákra, A fenti témakörök kutatására, műszaki fejlesztésre és ezek eredményének alkalmazására, a feladatokra, hatáskörökre és hatósági jogkörökre, továbbá a szabályok megállapítására, alkalmazásuk ellenőrzésére és érvényre juttatására. A folyamatban szükséges döntések felelősségteljesek, mivel a településen rendelkezésre álló területek végesek, és a már megváltoztatott felhasználású területrészeken általában nem, vagy csak igen nehezen (és költségesen) fordíthatók vissza a beindult folyamatok (pl. ha már beépültek a telkek). Sokféle szempontra egyidejűleg szükséges figyelni. Így a fenntartható fejlesztésre, megfelelő lakó- és munkakörülmények kialakulására, új munkahelyek megteremtésére, a település gazdaságos üzemeltetésre, a környezet természeti, táji és épített értékeire és azok fejlesztésére egyaránt. A településrendezés fogalma Olyan igazgatási tevékenység, amelynek célja a településfejlődés térbeli-fizikai kereteinek meghatározása, a településpolitikai célokkal, közösségi érdekekkel összhangban. Tágabb értelemben a területrendezési politika irányelveivel összhangban kialakított, a településfejlesztési koncepció célkitűzésének megfelelően az egyes településcsoportokra, településrészekre irányuló komplex rendezési tevékenység. A településrendezés célja, feladata, eszközei A településrendezés célja: a települések terület-felhasználásának és infrastruktúra-hálózatának kialakítása, az építés helyi rendjének szabályozása, a környezet természeti, táji és épített értékeinek fejlesztése és védelme, az országos, a térségi, a települési és a jogos magánérdekek összhangjának megteremtése, az érdekütközések feloldásának biztosítása,

392

az erőforrások kíméletes hasznosításának elősegítése A településrendezés feladata, hogy a település területének, telkeinek felhasználására és beépítésére vonatkozó helyi szabályok kialakításával: meghatározza a település összehangolt, rendezett fejlődésének térbeli-fizikai kereteit; a település adottságait és lehetőségeit hatékonyan kihasználva elősegítse annak működőképességét a környezeti ártalmak legkisebbre való csökkentése mellett; biztosítsa a település (településrészek) megőrzésre érdemes jellegzetes, értékes szerkezetének, beépítésének, építészeti és természeti arculatának védelmét A településrendezés eszközei: a településszerkezeti terv2, amelyet az önkormányzati településfejlesztési döntés figyelembevételével a települési önkormányzat képviselő-testülete dolgoztat ki, és határozattal állapít meg; a helyi építési szabályzat 3és a szabályozási terv4, amelyet a településszerkezeti terv alapján a települési önkormányzat képviselő-testülete dolgoztat ki, és rendelettel állapít meg. a településfejlesztési koncepció, amelyet a települési önkormányzat képviselő-testülete határozattal állapít meg; A településrendezési tervek egyszerűsített eljárási rendje: a rendezés alá vont terület meghatározása ki kell nyilvánítani a rendezés célját és várható hatását (az érintettek számára véleménynyilvánítási lehetőség biztosítása) az érintettek: lakosság, települési önkormányzati szervek, meghatározott államigazgatási szervek készítés alatt levő terveket a polgármester véleményezteti a tervtanáccsal Az elkészített tervet a jóváhagyás előtt a polgármester véleményezteti a közigazgatási, az érintett települési önkormányzati és az érdek-képviseleti szervekkel, valamint a társadalmi szervezetekkel (22 munkanap)

2

Településszerkezeti terv: az a településrendezési terv, amely meghatározza a település alakításának, védelmének lehetőségeit és fejlesztési irányait, ennek megfelelően az egyes területrészek felhasználási módját, a település működéséhez szükséges műszaki infrastruktúra elemeinek a település szerkezetét meghatározó térbeli kialakítását és elrendezését. 3 Az építés rendjét a helyi sajátosságoknak megfelelően megállapító és biztosító települési önkormányzati rendelet. 4 A szabályozási terv –amennyiben készül- a helyi építési szabályzat rajzi mellékletét képezi.

393

egyeztető tárgyalást kell tartani, a véleményezési eljárás valamennyi érdekeltjét a tárgyalás előtt legalább 8 nappal meg kell hívnia. (jegyzőkönyv, minden elfogadott és nem elfogadott vélemény + indoklás) Véleményezési eljárás befejezése után 1 hónapig közzé kell tenni, + megküldeni szakmai véleményezésre (miniszter (90 nap) v. állami főépítész (30 nap)) Terv elfogadása, közzététele Dokumentáció megküldése a Közigazgatási Hivatalnak Hatályba léptetése 60 napon túli

Fontos szempontok A

településrendezés

végrehajtásával

bekövetkező

változások

az

érintett

lakosság

életkörülményeiben, értékrendjében és szociális helyzetében hátrányos következményekkel ne járjanak. Biztosítani kell a területek közérdeknek megfelelő felhasználását a jogos magánérdekekre tekintettel, az emberhez méltó környezet folyamatos alakítását, értékeinek védelmét. Ennek során figyelembe kell venni: az egészséges lakó- és munkakörülmények, a népesség biztonságának általános követelményeit, a népesség demográfiai fejlődését, a népesség lakásszükségletét, a népesség fizikai, szellemi és lelki igényeit, különös tekintettel a családok, a fiatalok, az idősek, a fogyatékos személyek igényeire, az oktatás, a kultúra, a sport, a szabadidő és az üdülés, valamint a társadalmi szervezetek, egyházak működési feltételeinek lehetőségeire, a megőrzésre érdemes történeti vagy településképi jelentőségű településrészek és az építészeti és régészeti örökség védelmét, felújítását és továbbfejlesztését, valamint az értékes építmény és tájrészlet látványát (rálátás), továbbá az ingatlanról feltáruló kilátás védelmét, annak mértékéig, hogy az az érintett telkek szabályos beépítését ne akadályozza, a környezet-, a természetvédelem, a tájhasználat és a tájkép formálásának összehangolt érdekeit, különös tekintettel a víz, a levegő, a talaj, a klíma és az élővilág védelmére,

394

a népesség megélhetését biztosító gazdasági érdekeket, a munkahelyek megőrzésének és új munkahelyek teremtésének érdekeit, a mező- és az erdőgazdaság, a közlekedés, a posta és a hírközlés, a közüzemi ellátás, különösképpen az energia- és a vízellátás, a hulladékkezelés, a szennyvízelhelyezés és -kezelés, valamint a nyersanyaglelőhelyek biztosítását, a honvédelem, a nemzetbiztonság és a katasztrófavédelem érdekeit, a területtel és a termőfölddel való takarékos gazdálkodást, az arra alkalmas természeti adottságok gyógyászati hasznosításának elősegítését és védelmét, a közlekedési kényszer (lakóhely-munkahely, nyersanyag kitermelés-feldolgozás stb. viszonylatában) csökkentését és a megfelelő színvonalú közlekedés kialakítását

II FEJEZET

Védőterületek kialakítása Az

egyes

létesítmények környezetre

gyakorolt

káros hatása

csökkentésére vagy

kiküszöbölésére, illetőleg az egyes létesítményeknek a környezet káros hatásaitól való védelme céljából védőterület kialakításáról szükséges gondoskodni. A védőterület kialakítása annak a kötelessége, akinek a tevékenysége következtében az szükségessé válik. A hatóság a súlyos baleset következményeinek csökkentése érdekében, a biztonsági jelentés vagy a biztonsági elemzés alapján kijelöli a veszélyes üzem körüli veszélyességi övezet határait. A veszélyességi övezeten belül a fejlesztések korlátozhatók, és a külön jogszabályban meghatározott lakosságvédelmi intézkedések hozhatók. A hatóság a veszélyességi övezet határairól tájékoztatja az érintett polgármestert, és javaslatot tesz a veszélyességi övezetnek a településrendezési tervben való feltüntetésére. A hatóság – veszélyességi övezetben élők száma, elhelyezkedése, védettsége és a környezetrendezési elemek mellett – a veszélyességi övezetben található veszélyes üzemek, és más építmények, épületek alapján ítéli meg azt, hogy a veszélyességi övezetben engedélyezhető-e: új veszélyes üzem létesítése, a meglévő veszélyes üzem olyan mértékben történő fejlesztése, amely a biztonsági jelentés vagy a biztonsági elemzés kiegészítését

395

igényli. A hatóság vélemény nyilvánít az út-, vasúthálózat, a közművek fejlesztéséről, valamint más beruházásról vagy fejlesztésről. A veszélyességi övezetben történő fejlesztéssel kapcsolatos állásfoglalás kialakítására, a hatóság, a szakhatóság, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, a környezetvédelmi, indokolt esetben a természetvédelmi hatóság, a veszélyes üzem és az önkormányzat

képviselőiből

bizottság

alakul.

A

bizottság

a

veszélyeztetés

figyelembevételével nyilvánít véleményt a veszélyességi övezetben tervezett fejlesztésekről.

1.sz. ábra: A településrendezés folyamata http://www.katasztrofavedelem.hu/index2.php?pageid=seveso_bemutatas_tervezes

396

2.sz. ábra: Veszélyes üzemek eloszlása Magyarországon http://www.katasztrofavedelem.hu/index2.php?pageid=seveso_eredmenyek_reszletek&ev=2003

III. FEJEZET

Településrendezési feladatok megvalósulását biztosító sajátos jogintézmények A sajátos jogintézmények célja A sajátos jogintézmények meghatározzák az építkezés általános körülményeit, az építéssel kapcsolatos tilalmakat, szabályozzák a telekalakítást, az önkormányzatok területrendezéssel kapcsolatos elővásárlási jogát, a kisajátítást, a helyi közút céljára történő lejegyzés módját, az útépítési és közművesítési hozzájárulást, a településrendezési kötelezéseket, valamint a kártalanítási szabályokat. A sajátos jogintézmények fajtái Építésjogi követelmények Az építés alapvető feltétele az építésre kialakított (építési) telek megléte, a minősítése és beépítési feltételeinek meghatározása. Ez országos jogszabályokban és a településrendezés helyi jogi eszközeiben történik. Építés csak helyi építési szabályzattal, szabályozási tervvel rendelkező területen, az azokban foglaltaknak megfelelően történhet. Ha nincs a területre

397

vonatkozó helyi szabályozás, akkor az Étv. Általános rendelkezései szerint kell eljárni, figyelembe véve a már beépült területeket és a külterületet. b) Tilalmak A törvény a korábban használt telekalakítási és építési tilalom fogalma mellett bevezeti a változtatási tilalom fogalmát, melynek lényege továbbra is a kitűzött településrendezési célok megvalósítása és a természeti, környezeti veszélyeztetettség megelőzése. Az önkormányzati rendelettel elrendelt tilalmat, vagy annak megszüntetését az első fokú építésügyi hatóság az érintettekkel, határozattal közli. A változtatási tilalommal terhelt ingatlanon nem csak a telekalakítás és építés tilos, de más értéknövelő változtatás sem hajtható végre és a feltétlenül szükséges mértékre, időtartamra kell korlátozni. Meg kell szüntetni, ha az elrendelésének oka már nem áll fenn. A természeti, környezeti veszélyeztetettség megelőzése érdekében törvényben meghatározott esetekben az illetékes államigazgatási szerv megkeresésére, az építésügyi hatóság a tilalmat határozattal rendeli el, melyben meg kell jelölni az érdeket és érdekeltet. c) Telekalakítás A törvény telekalakításra vonatkozó rendelkezései a korábbiakhoz képest új szabályokat nem tartalmaznak, fenntartják a régi előírásokat. E szerint az építés a rendezett, emberhez méltó települési

környezet

biztosítása

érdekében

csak

meghatározott

követelményeknek

megfelelően történhet. A terület rendeltetésének megfelelő használatra alkalmas, alakja, terjedelme, beépítettsége és megközelíthetősége a jogszabályokban és a szabályozási tervben meghatározottaknak megfelelő lehet. Az egyes telkek, területek tulajdonjoga nem jelenti azok beépítésének alanyi jogát, az csak a követelmények teljesülése esetén illeti meg a tulajdonosokat. Ezek elsősorban a közúti kapcsolat, a közművek megléte, az érintett terület előkészítettsége. E feltételek az önkormányzat számára jelentenek feladatot. A telekalakítást csak jogerős engedély alapján lehet végezni, melyhez külön jogszabályban foglaltaknak megfelelően telekalakítási tervet kell készíteni. Ez és a felmerülő költségek a kezdeményezőt terhelik. A telekalakítás lehet: telekcsoport újraosztása, telekfelosztás, telekegyesítés és telekhatár rendezés. A telekalakítási és építési tilalom az Étv. 20. §-a szerint elrendelhető a településrendezési feladatok megvalósítása, továbbá a természeti, környezeti veszélyeztetettség megelőzése érdekében. Az érintett területre változtatási, telekalakítási, illetőleg építési tilalom rendelhető el. A tilalmat a feltétlenül szükséges mértékre és időtartamra kell korlátozni és haladéktalanul meg kell szüntetni, ha az elrendelés oka már nem áll fenn. A tilalmak felülvizsgálatát a helyi 398

építési szabályzat és a hozzá tartozó szabályozási tervek felülvizsgálatával együtt el kell végezni. A településrendezési feladatok megvalósulása érdekében önkormányzati rendelettel elrendelt tilalmat, vagy annak megszüntetését - a változtatási tilalom kivételével - az első fokú építésügyi hatóság határozattal közli az érintettekkel. A természeti, környezeti veszélyeztetettség megelőzése érdekében törvényben meghatározott esetekben az arra illetékes államigazgatási szerv megkeresésére, az építésügyi hatóságnak határozattal el kell rendelnie a telekalakítási, illetőleg építési tilalmat. A törvény végrehajtását a telekalakítás szabályozására kiadott 85/2000. (XI.8.) FVM rendelet, valamint a telekalakítási és építési tilalom elrendeléséről szóló 3/1998. (II. 11.) KTM rendelet részletezi. A tilalom elrendelése ügyében az építésügyi hatáskört első fokon a települési önkormányzat jegyzője, másodfokon az illetékes megyei (fővárosi) közigazgatási hivatal vezetője gyakorolja. A tilalom érvényesség szempontjából lehet határozott idejű, határozatlan idejű, ill. valamely feltétel bekövetkeztéig tartó. Határozott idejű tilalmat kell elrendelni a helyi építési szabályzat, illetve szabályozási terv végrehajtásának biztosítása érdekében, vagy ha azt külön jogszabály előírja. Határozatlan idejű, ill. valamely meghatározott feltétel bekövetkeztéig tartó tilalom akkor rendelhető el, ha a terület rendeltetésszerű felhasználását, az élet- és vagyonvédelmet veszélyeztető változás (pld.: talajmozgás, levegő-, zaj- vagy talaj állapot romlás stb.) következhet be, vagy ennek veszélye áll fenn. A régészet, a műemlék- vagy környezet- és természetvédelem érdeke azt megköveteli, a terület bányatelek határain belül fekszik és a tilalom elrendelését a bányatelek jogosultja kéri, vagy ha a felszín alatt bányatelekkel még nem fedett ásványi nyersanyag települt, és a tilalom elrendelését a Magyar Geológiai Szolgálat javasolja, ill. külön jogszabály azt előírja. d) Elővásárlási jog A törvény az elővásárlási jognak két fajtáját különbözteti meg. A települési önkormányzat számára biztosítja a közérdekű célok megvalósítása érdekében az általános elővásárlási jogot és lehetőséget teremt arra, hogy a képviselőtestület saját rendeletében különös – konkrét elővásárlási jogot állapítson meg. Az építési szabályzatban és a szabályozási tervben meghatározott településrendezési célok megvalósításához szükséges ingatlanokra, a településszerkezeti tervben rögzített közérdekű célok megvalósítása érdekében a beépítetlen telkekre, ill. olyan területekre, ahol településrendezési intézkedéseket tervez, és a településfejlődés biztosítása ezt megkívánja. A rendeletben meg kell jelölni az elérni kívánt célt, amelyre a területet felhasználják. 399

A törvény kitér a Budapestet érintő sajátos helyzet megoldására is. Az elővásárlási jogot az önkormányzatoknak kötelező az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztetni, majd ha indokai megszűnnek, haladéktalanul kérniük kell a törlését. Az önkormányzat elővásárlási joga - az országos jelentőségű védett természeti területek és a műemléki ingatlanokra vonatkozó elővásárlási jogot kivéve - a más jogszabályokon, ill. szerződésen alapuló elővásárlási jogot megelőzi. Amennyiben az elővásárlási joga gyakorlásával kapcsolatos megkereséstől számított hatvan napon belül nem nyilatkozik, az ingatlan elidegeníthető. A bejegyzett elővásárlási jogot az elidegenítés nem érinti. e) Kisajátítás A településrendezési feladatok megvalósításához közérdekből szükséges ingatlanok a kisajátításról az 1976. évi 24.(IX. 5.) sz. törvényerejű rendelet részletesen rendelkezik. Meghatározza milyen célra, milyen eljárással van helye kisajátításnak. Az építési törvény kiegészíti ezeket a rendelkezéseket. A tulajdonosnak az ingatlanért teljes és megfelelő kártalanítást kell kapnia, összegét a jogszabályban meghatározott tényezők mérlegelésével kell megállapítani. A kártalanítani lehet csereingatlannal, pénzzel, vagy mindkettővel. Az eljárás során nemcsak a károsult vagyonának értékcsökkenéséért, hanem az elmaradt haszonért is kérhető kártérítés. Pénzbeli kártalanítás esetén a kisajátított ingatlanra vonatkozóan más személyt megillető jogok és az ingatlanra bejegyzett tények megszűnnek. Kivétel a telki szolgalom, a jogszabályon alapuló szolgalom, vezetékjog és más használati jog, valamint tulajdoni korlátozás. Ezekről szükség szerint rendelkezik a kisajátítást végző szervezet. Ha a kártalanítás részben, vagy egészben csereingatlannal történik, a kisajátított ingatlanra vonatkozó jogok a csereingatlanra szállnak át. A bérleti, a haszonélvezeti jogot és a használat jogát csak a jogosult kérelmére kell a csereingatlanra átvinni; a lakásra és a nem lakás céljára szolgáló helyiségre ezek a jogok nem vonatkoznak. Az állam, ill. az önkormányzat - ha a tvr. másként nem rendelkezik – a határozat jogerőre emelkedésével az ingatlan tehermentes tulajdonjogát szerzi meg. f) Helyi közút céljára történő lejegyzés A törvény a rendezett környezet biztosítása érdekében előírja, hogy az építés feltételei az egyes telkek, területek közúttal és közművekkel történő ellátása biztosított legyen. Az építési feltételek megállapítása a településrendezési tervben, helyi építési szabályzatban történik, ezért az önkormányzat feladata és jogköre, hogy e feltételeket biztosítsa, ha jogszabály arra mást nem kötelez.

400

Az építési törvény megengedi az érintett tulajdonosok érdekét szolgáló közút építése céljából kisajátítási eljárás nélkül a telekből az úthoz szükséges telekterület lejegyzését. Ez a lehetőség a (a tulajdonosok közvetlen érdekét nem szolgáló) közút kialakításához szükséges telekterület igénybevételére nem alkalmazható. Ha településen kiszolgáló út létesítése, bővítése vagy szabályozása szükséges, az építésügyi hatóság a teleknek az út céljára szükséges részét - kisajátítási eljárás nélkül - a telek fekvése szerinti települési önkormányzat javára igénybe veheti és lejegyezheti. A lejegyzéshez az érdekeltek hozzájárulása nem szükséges. g) Útépítési és közművesítési hozzájárulás A helyi építési szabályzatban, a szabályozási tervben a területre előírt kiszolgáló utakat és a közműveket az újonnan beépítésre szánt, ill. a rehabilitációra kijelölt területeken legkésőbb az általuk kiszolgált építmények használatbavételéig meg kell valósítani. E kötelezettség teljesítése, ha jogszabály, vagy megállapodás arra mást nem kötelez, a települési - a fővárosban megosztott feladatkörüknek megfelelően a fővárosi, ill. kerületi - önkormányzat feladata. h) Településrendezési kötelezések Ha a közérdek megkívánja a településrendezési feladatok soron kívüli megvalósítását, a törvény lehetőséget ad arra, hogy az önkormányzat beépítési, helyrehozatali, vagy beültetési kötelezéseket állapítson meg a helyi építési szabályzatban, melynek alapján az építésügyi hatóság erről határozattal rendelkezik A kötelezettségek elrendelése a tulajdonosi jogokat érinti ezért, azok elrendelése esetén az önkormányzatnak megfelelő támogatási eszközökről is gondoskodni kell. A helyi építési szabályzat a tervszerű telekgazdálkodás, a beépítés helyes sorrendje és a településkép előnyösebb kialakítása érdekében az építési telkekre meghatározott időn belüli beépítési kötelezettséget állapíthat meg. Ha a tulajdonos e kötelezettségét nem teljesíti, az önkormányzat az ingatlant kisajátíthatja. Amennyiben az ingatlan tulajdonos a beépítési kötelezettségét nem tudja teljesíteni, kérheti az ingatlan kisajátítását. A helyi építési szabályzat előírhatja a rossz állapotú építmények meghatározott időn belüli helyreállítását. A kötelezettség teljesítéséhez anyagi támogatást nyújthat. i) Kártalanítási szabályok A törvény meghatározza a kártalanítás feltételeit, mértékét és kimondja, hogy ha az ingatlan engedélyezett felhasználásának célja nem valósul meg, a megállapítástól számított 3 éven belül, úgy a tulajdonos feltétel nélkül követelheti a kártalanítást, amit a kedvezményezett köteles megfizetni. Ez a felek megállapodásának tárgya, vagy a bíróság dönt. Összege az ingatlan korábbi rendeltetése szerinti értéke és az új forgalmi értéke közötti különbözet. A 401

később megvalósítandó cél akadályozza a tulajdonos építési jogát, a közérdekű cél kedvezményezettjétől, ill. ennek hiányában a települési önkormányzattól követelheti az ingatlan megvételét. Ha a megvételre vonatkozó megállapodás a kérelemtől számított három éven belül nem jön létre, az ingatlant kisajátítják. Nem jár kártalanítás a természeti veszély elhárítása érdekében tett megelőzési munka végzése során elrendelt tilalom, a változtatási tilalom, valamint a szabálytalan építmény, építményrész és használat esetében. Védett terület, építmény vagy egyedi érték védelme érdekében elrendelt tilalom esetén az erre vonatkozó külön jogszabályokat alkalmazzák. Kártalanítást köteles fizetni az, akinek az érdekében a korlátozás történt, vagy a települési önkormányzatot terheli. Az igény a kár keletkezésekor esedékes, mértéke a felek megállapodásának tárgya. Ha - a kérelem benyújtásától számított egy éven belül - nem jön létre megállapodás, akkor kártalanítási eljárást kell lefolytatni, melyet az ingatlan fekvése szerint illetékes megyei, fővárosi közigazgatási hivatal vezetője folytat le a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint, az Étv-ben meghatározott eltérésekkel.

IV. FEJEZET

A településrendezési feladatok törvényi szabályozásának története A központi szabályozás előtti időszak 1937. előtt nem volt nem volt egységes szabályozás az építészet területén. Az 1400-as években Zsigmond és Mátyás király elrendelte a leromlott állapotú házak felújítását. Ennél szélesebb körű szabályozás Mária Terézia idején történt. Ebben az időszakban építési tevékenységet végezni engedélyezési eljárás után lehetett. 1788-ban Pesten magisztrátusi engedélyhez kötötték a tevékenységet. 1808- ban Szépítő Bizottságok létrehozásáról döntöttek. 1839-ben Pest Építési szabályozásának kibocsátásával szabták meg az építési feltételeket, 1869-ben országos egységes tűzrendészei szabályok léptek életbe, melyek az építkezés során betartandó tűzrendészeti szabályokat foglalták össze. A XIX. században az országgyűlés egyedi törvényekkel engedélyezte a nagy építkezéseket (Lánchíd, Nemzeti Múzeum). 1872-ben egyesült Buda - Pest – Óbuda az egységesítés érdekében a Fővárosi Közmunkák Tanácsa építési szabályokat alkotott. Az 1876. évi 14. tc. az építkezésekkel kapcsolatos közegészségügyi szabályokat írta elő.

402

A városok szabályozási terveket alkottak, az egyéb települések számára megyei rendeletek írták elő az építési szabályokat. Az építészet új felfogásának jelei Magyarországon már a I. világháborút megelőző években is mutatkoztak. Ennek képviselő közé tartozott Lechner Ödön és Koós Károly is. A XX. szd. elején alakult ki az építés állami rendszere, mely a középítkezéseket rendezte. A települések továbbra is önkormányzati szinten szabályozták a tevékenységet. Az 1910-es évek elején nagyszabású munkák folytak, melyeket a háborús évek visszavetettek. Az 1920-as békés évek fellendülést hoztak, majd a gazdasági válság ismét hanyatlást eredményezett, ennek ellenére új építőanyagok és szerkezetek jelentek meg, főleg a fővárosban. Az építészeti irányzatok közül a funkcionalizmus nyert teret, mely az építészek oktatásában is jelentős előrelépést hozott. Az 1937. évi VI. törvény volt az első országos szabályozás a városrendezésről és építésügyről, mely keretjelleggel szabályozta a területet. Előírta a városfejlesztési tervek, az általános rendezési tervek és a részletes rendezési tervek készítését, foglalkozott a telekfelosztással, telekhatár rendezéssel, telekalakítással és kisajátítással, szabályozta az építési engedélyezési eljárást, az engedély nélküli, vagy attól eltérő építéseket szankciókkal sújtotta. A helyi viszonyokat továbbra is helyben szabályozták. Az 1964. évi III. törvény Már a második világháború után megindult a területi folyamatok állami alakítása, melyet az adott kor gazdasági - társadalmi szükségletei szerint alakítottak. A települések fejlődésének irányításában egyre fontosabb szerep jutott

a központi szintű jogi

szabályozás

eszközrendszerének. Az 1964. évi III. törvény szólt az építésügyről, mely hét fejezetben tárgyalta a területtel kapcsolatos szabályozást. Az általános rendelkezéseken túl foglalkozott a területrendezéssel, a műemlékvédelemmel, az üdülőterületek építésügyi védelmével, a hatósági engedélyezési eljárással, ennek ellenőrzésével, az építéstervezéssel, kivitelezéssel, ill. a vegyes rendelkezéseket foglalta össze. Az 1971. évi I. törvény a tanácsokról rendelkezett mely meghatározta a területfejlesztéssel és rendezéssel kapcsolatos helyi feladatokat. A szükségletek felmérésétől a feladatok megvalósításáig szabályozta a területfejlesztés célját és mértékét, a tanácsok kezébe adva a döntéseket és a szervezést. A településfejlesztés-településpolitika szempontjából meghatározó volt az 1972. évi VII. törvény, mely három tervezési időszakot szabályozott: hosszú távú, középtávú (általában 5 év) és éves (operatív) tervet. A hosszú távú tervekben irányt szabott a legfontosabb társadalmi és gazdasági folyamatokkal kapcsolatos elgondolásoknak és megjelölte a célokat és feladatokat. A középtávú tervek az adott időszakra határozták meg fejlődés fő ütemét, arányát és a 403

fontosabb szerkezeti változásokat, célokat és feladatokat. Az éves (operatív) terv ezeket a feladatokat egy éves időszakra lebontva határozta meg a szükséges intézkedéseket. Meghatározó szerepet töltött be a konkrét településfejlesztési feladatok végrehajtásában az Országos Építésügyi Szabályzat (OÉSZ), melyet az 5/1974-es (V.24.) ÉVM. számú rendelet léptetett életbe 1974. október 1-én. Hatálya kiterjedt az állami szervekre, a társadalmi szervezetekre, más jogi személyekre és az állampolgárokra egyaránt. Szabályozta a terület felhasználást, telekalakítást, épület kivitelezést, karbantartást, helyreállítást, bővítést és bontást. Ezekben az években még számos más jogszabály és egyéb rendelkezés szabályozta a területfejlesztés és településpolitika gyakorlati megvalósítását. Az 1997. évi LXXVIII. törvény Látható, hogy az 1990-es rendszerváltás előtt is jellemző volt a területpolitika központi szabályozása, de a cél, hogy területileg kiegyenlített fejlődést mutasson az ország, nem mindig valósulhatott meg – mert nem szakmai, hanem politikai törekvések kerültek előtérbe és a területi különbségek, inkább kiéleződtek, mint megszűntek. A 80-as évek helyes irányba mutató kezdeményezéseit a rendszerváltozás nem engedte kibontakozni. A területi különbségek fokozódtak, munkahelyek százezrei szűntek meg, a korábbi ipari központok leépültek. A feszültségek kezelésére több kormányszintű programot is kidolgoztak. Az infrastruktúra kiépítése bekapcsolta az országos hálózatba a még ellátatlan területeket. Víz, gáz, telefon és úthálózat fejlesztések történtek, de a munkahelyek telepítése még így sem volt sikeres. A területpolitika célját és alapjait az 1996. évi XXI. Törvényben határozták meg. A törvény nyomán megkezdődött az OTK kidolgozása. Meghatározták a térszerkezet alakításának irányát, a területpolitika céljait, irányelveit, az elsődleges fejlesztési irányokat, valamint az alapelveket. Kiépült az országos, megyei és kistérségi intézményrendszer, ezek kialakították szervezetüket és munkamódszerüket, kidolgozták a kistérségi területfejlesztési koncepciókat, melyek meghatározták a jövőképet, a fejlesztési irányokat. A szakemberek és intézmények összehangolt munkába kezdtek. Az Európai Uniós csatlakozás lehetőségének közelsége szükségessé tette a tervezés megerősítését. 1999-ben módosították a területfejlesztési törvényt, ez nagyobb teret adott a regionális szintek működésének. Létrehozták statisztikai régiókat Európai Uniós mintára. Az uniós források segítségével új területfejlesztési stratégiát készítettek – többek között az Alföldre is. A tervezési folyamat lényege, hogy az adott térség gazdasági – társadalmi – környezeti helyzetének feltárásával meghatározzák a lehetőségeket, majd a bekövetkezett változások visszaellenőrzésével elindítsák a következő tervezési ciklust. A feltételrendszerek teljesítése már előre vetíti az Unióhoz való csatlakozás lehetőségét. 404

Az 1997. évi LXXVIII. törvény az építési szabályozáson túl a korábbi „igazgatási jellegű” szabályozástól eltérően bevezette az épített környezet védelmének fogalmát a törvény rendező elveként - összhangban a környezetvédelmi törvény rendelkezéseivel. Ebben a törvényben először kötődik össze a környezet ügye és az építés ügye. A törvény az épített környezet egészét átfogja - kivéve a sajátos építményfajtákat, valamint a műemlékvédelem alatt álló építményeket és területeket – ahol a törvényt a rájuk vonatkozó külön törvényekkel együtt kell

alkalmazni.

Ezen

építmények

esetében

a

rájuk

vonatkozó

törvények

és

kormányrendeletek rendelkezései az irányadóak.

V. FEJEZET

Magyarország várostípusai A településeknek a településhálózatban betöltött szerepére legközvetlenebbül a hierarchiában elfoglalt pozíció utal (3.sz. ábra). A települések között kimutatható hierarchikus tagolódás „szintje” a városi alapfunkciók mennyiségétől és minőségi kombinációjától függ.

3.sz. ábra A magyarországi városok hierarchiája, 1995. Forrás: Magyarország településkörnyezete, Bp. 2000 52.o.

A városi alapfunkciók közé a tágabban értelmezett szolgáltatási ágak nem mindennapos igényeket kielégítő intézményei, illetve ezek tevékenysége sorolódik. 405

A magyarországi hierarchia megállapítására empirikus5 módszert alkalmaztunk. Az e módszerrel végrehajtott számbavétel hat hierarchia szint kialakítását tartotta indokoltnak. Az egyes hierarchiaszintekbe sorolt települések számát a 1.számú táblázat tartalmazza.

Hierarchiaszint

Települések száma

I. Főváros

1

II. Regionális központok

5

Ebből: Teljes értékű központ

3

Hiányos központ

2

III. Megyeközpontok

14

Ebből: Teljes értékű központ

8

Hiányos központ

2

Részleges központ

4

IV. Középvárosok

25

Ebből: Teljes értékű központ

9

Hiányos központ

7

Részleges központ

9

V. Kisvárosok

83

Ebből: Teljes értékű központ

26

Hiányos központ

29

Részleges központ

28

Összesen

128

VI. Városias jellegű települések

62

Mindösszesen

190

1.sz. ábra: Az egyes hierarchiaszintekbe tartozó települések száma Forrás: Magyarország településkörnyezete, Bp. 2000. 53.o.

A magyarországi komplex várostípusok 1. Világváros-főváros (Budapest) 2. Regionális központok (megyehatárokon túlnyúló vonzáskörzettel rendelkező városi funkciókat tömörítő 130000-210000 lakosú nagyvárosok, ipari és városi- nagyvárosiszerepkörökkel. 3. Megyeközpontok: A típusalkotás kritériuma a megyeközponti hierarchikus rang. 4. Középvárosok központi szerepkörrel és iparral – döntő többségük a hierarchikus rangsorban a középvárosok közé tartozik.

5

„leltározó”

406

5. Központi szerepkörű kisvárosok jellegformáló méretű iparral többségük hagyományos kisváros, egykori piacközpont és járási székhely, illetve kis- és közepes méretű mezőváros, ugyancsak volt járási székhelyek. Városi funkcióik kisvárosi szintűek. 6. Iparvárosok (A városi funkciói között domináns az ipari szerepkör.) 7. Üdülő (fürdő) városok (Siófok kivételével kisvárosok, városiasodó települések a Balaton, illetve a Velencei-tó partján.) 8. Agglomerációs6 települések, kert és elővárosok – többségük Budapest környékén található; vezető funkciójuk a lakófunkció, esetenként számottevő iparral. Ma dinamikusan fejlődnek. 9. Vasutas város (Záhony) 10. Városiasodó települések – „hierarchia-érzékeny” típus, a kisvárosi szintet el nem érő, speciális szerepkört be nem töltő városiasodó települések kerületek e csoportba. 11. Városi rangú települések városi funkció nélkül ÖSSZEGZÉS Világszinten elismert felfogás, hogy a megfelelő szempontok szerinti településrendezésnek igen komoly szerepe van a katasztrófavédelemben, az emberek védelmében. A településrendezési tervek végrehajtásának eredményeképp áttekinthető és rendezett helyzet teremthető a településeken, a területhasználatban, az infrastruktúra-rendszerek területi elrendezésében

és

a

katasztrófák

megelőzésében.

Vannak

országok,

ahol

a

településrendezésnek már jóval nagyobb múltja van, mint hazánkban, így ennek megfelelően még vannak hiányosságok ezen területen, de a megfelelő szakemberek munkájával és tapasztalataival fejlődik a terület. Hazánkban meghatározóan a városok rendezésére irányuló tervezési tevékenység lényegében két évszázados múltra tekint vissza. Ennek ellenére jelenleg hazánk városai nagy többségének van területrendezési terve. Ezen tervek betartása és fejlesztése nyomán megfelelően felkészültté tehetjük ezt a területet.

6

Az agglomeráció a nagyvárosok térbeli „előrenyomulása”, maga a város, és az azt körülölelő, vele összefüggő (de közigazgatásilag önálló) település együttes.

407

FELHASZNÁLT IRODALOM Önkormányzati környezetvédelmi kézikönyv Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1999., ISSN: 1219-3208, ISBN 963 224 367 6 Magyarország településkörnyezete (Magyarország az ezredfordulón, Stratégiai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián, VI. A településfejlesztési program tudományos megalapozása) Magyar Tudományos Akadémia, Budapest 2000. ISSN 1419-3507 ISBN: 963 508 166 9 A terület- és településfejlesztés kézikönyve, Ceba Kiadó 2001. ISBN 963 9089 85 0 A településrendezési tervezés helye és szerepe a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos ipari balesetek megelőzésében (Doktori PhD értekezés) Vass Gyula tü. ezredes, Budapest 2006. Dr. Hornyacsek Júlia: Polgári védelem 1. ZMNE Budapest: 2009. p. 83. ISBN: 978-963-70-60 66-3 A településrendezési feladatok megvalósulását biztosító sajátos jogintézmények, különös tekintettel Kalocsa város területrendezésére és fejlesztésére, az 1960-as évektől napjainkig. (Szakdolgozat) Balázs Józsefné, Székesfehérvár 2006 http://www.e-epites.hu/lakossagi-tajekoztatok/mi-is-az-a-telepulesrendezes http://www.onkorkep.hu/14_0708/pdf/28-32.pdf

408