1 EVANGÉLIUMI TANÍTVÁNYKÉPZŐ KÖZPONT www.tanitvanykepzo.hu 1016 Budapest, Dezső u.12/b.
GONDOLATOK AZ ÍRÁSÉRTELMEZÉSRŐL ÍRTA: DEMETER JÓZSEF
ÁLTALÁNOS HERMENEUTIKAI SZABÁLYOK ÉS IRÁNYELVEK. Az alapgondolat: mindenkinek joga van értelmezni a Szentírást. Ehhez azonban a megértés utáni őszinte vágy és a Szent Lélek vezetése egyaránt szükséges. Néhány olyan szabályt és irányelvet szeretnék közzé tenni, amelyeket az írásértelmezés biblikus látásmódja megkíván. Értelmezhetjük szubjektív módon is a Szentírást, de ez gyakran sajátos problémákat szülhet. Ezért szükségszerűnek látom; olyan általános alapelvek figyelembevételét, amelyek elsegíthetnek – az evangéliumi szemlélettől kísérve, a gyümölcsöző, tiszta szövegértéshez. Ehhez fontos lenne egy kulcsszót megemlíteni, a hermeneutikát. Erre a kifejezésre épült rá a szövegértelmezés szabályait magába foglaló tudomány. Eredete a görög herméneó igéből származik, jelentése magyaráz, értelmez, lefordít, tolmácsol, (a „dia” előrag az értelem intenzívebbé tételére szolgál esetenként). A bibliai hermeneutika kizárólag, a kanonizált Szentírás magyarázatának szabályaira szorítkozik. A hiteles bibliaértelmezés első alapfeltétele, ismerni a szerzőt, Istent, és szándékát. Emellett az ihletettség kérdése is meghatározó fontosságú. „A görög theopneuszt kifejezés pontosított jelentése: „Istentől „kilehelt”-et jelent. „Az Írásban egyetlen Prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei (2Pét 1,20).” A helyes írásértelmezés lényegét érthetjük meg Ezsdrás pap, és Izrael éltéből. Miként jutottak el az Írás üzenetének megértésre és a helyes ismeret, és továbbadására. „Olvasának pedig a könyvből, Isten törvényéből világosan s azután magyarázának, és a nép megérté az olvasottakat Neh 8,8.” A szövegértelmezés elnevezése a görög exégeomai szóból származik. Jelentése, elmond, hírül ad, (szóban) leír, értelmez. Az Újszövetségben még nem található származékával – az exegézis főnévvel – válik később az írásmagyarázat szakkifejezésévé. Feladata, hogy ábrázolja és közölje az emberrel az Istentől származó üzenetet. A helyes exegézis és az eiszegézis között meghatározó különbséget rejt az előrag. Az „ex” előrag jelentése „ból-ből” valamiből ki származtatni. Ezzel szemben áll az „eisz” előrag jelentése „bele” vagyis, olyat bele erőltetni a szövegbe, amit nem tartalmaz. „Egy szöveg nem jelentheti azt, amit sohasem jelentett írója, és olvasói számára.” Megemlítendő az objektívizmus és a szubjektívizmus közötti különbség. Az első esetben az exegéta (írásértelmező) az Igerészletet, a teljes Írás összefüggésében, történeti, szerzői, és irodalmi kontextus figyelembevételével vizsgálja. A második esetben, pedig egy önmaga kreált előfeltételezésből indul ki, ami eiszegézishez vezet. Az írásértelmezéshez Induktív, és deduktív módszerrel közeledhetünk. Az induktív megközelítésnél a gondolatmenet felépítő jellegű, ami egy megfigyeléssel kezdődik,
2 EVANGÉLIUMI TANÍTVÁNYKÉPZŐ KÖZPONT www.tanitvanykepzo.hu 1016 Budapest, Dezső u.12/b.
majd az értelmezést az alkalmazás követi, a szerző céljaival azonosulva. A dedukció latin szó jelentése: logikai levezetés, következtetés az általánosról az egyesre. Bibliaértelmezési szempontból „levezetés, egy olyan érvelési folyamat, amelyben az ismert fogalomból haladunk, az ismeretlen felé”. A Szentírás, saját maga értelmezője, ezért egy homályosabb rész a többi fényében válik világossá. A Bibliát szó szerint kell értelmezni természetes módon. A szó szerinti kifejezés a latin litera szóból származik, jelentése: betű. Értelmezési iskolák, a jellemző példáikkal. A rabbinikus hermeneutikát két fő irányzata jellemezte. Az egyik a Sammáj-féle, a Másik A Hillél féle irányzat. Hillél („a nagy öreg”) volt az első nagy Erec Jiszraáél-i iskola alapítója és vezetője: Sámmáj kollégájával együtt ő határozta meg a második Szentély utolsó periódusában a zsidó nép szellemi fejlődését. A történészek szerint Hillél i. e. 30-tól i. sz. 10-ig a Szánhedrin elnöke is volt. Hillél és Sámmáj voltak az elsők, akiknek nagyszámú tanítványsága külön iskolát alapított. Éles viták alakultak ki a tan alkalmazása, és a követendő stratégiák terén. Sámmáj szigorú, és dogmatikusabb volt, míg Hillél enyhébb és béketűrőbb. Mivel iskolája tanította az „ellentábor” tanát is, ennek eredményeképp a háláchá, (zsidó vallási törvénykezés) Hillél iskolájához igazodott. A rabbinikus iskolákban élt egy írásmagyarázati mód a midras. Elnevezése, a darash szóból ered (jelentése kikutatni, tanulmányozni, nyomozni, sétálni valamin). Sajátos irányzatot képviselt, a Holt-tengernél kolóniában élő qumráni közösség. Főleg tekercsek másolásával foglalkoztak, Kr. Előtt III-II században. Elkülönültek a hellenizálódó eredeti környezetüktől, egy sajátos nézetbe burkolóztak. A pesher interpretációs értelmező módszert követték, ami kiemel részleteket, a má-ba helyez át, kimutatva, hogy a kiválasztottak között a most-ban hogyan teljesedik be a prófétai ige. A rabbinikus iskolákról azért tettem említést, mert Hillél unokája volt Gamliél rabbi, akinek Pál apostol a tanítványa volt. Így a rabbinikus gondolkodásmód értékekeinek egy bizonyos része átöröklődhetett az újszövetségi keresztény tanításba is. Ennek figyelembevétele mellett értelmezhetjük a páli teológia összetettségét. Fontos segítség lehet számunkra, ha figyelembe vesszük a különböző korok és kultúrák írásértelmezését. A széles látószög sokkal körültekintőbbé tehet minket. Az itt rövid említésekre szorítkozó cikk mellé ajánlanám a szorgalmasabb olvasóim számára a kutató munkát; könyvtárban vagy interneten, bőven találunk építő információkat e rendkívül fontos témában. AZ ÍRÁSÉRTELMEZÉS SZABÁLYAI, ISKOLÁK. Most tekintsük át az írásértelmezés néhány meghatározó irányzatának alakulását Krisztus korától elkezdődően. Az alexandriai zsidóság kiemelkedő írástudója volt Philon (kb. Kr.e.20- Kr.u. 50.) akihez fűződik, az allegorikus irányzat kialakulása. Az elnevezés, a görög allégoreó szóból ered, a szószerinti mögött, kutatni a mélyebb jelentéstartalmat. Az allegorikus irányzatot, a világi irodalmi és művészeti életből vette át. Erősen hatott rá a neo-plátonizmus is. Törekvése, ötvözni a hellenista tudományokat, a rabbinikus hagyományokkal. Ebben rendelkezésére állt a septuaginta, az (Ószöv. Görög
3 EVANGÉLIUMI TANÍTVÁNYKÉPZŐ KÖZPONT www.tanitvanykepzo.hu 1016 Budapest, Dezső u.12/b.
fordítása) is. Meg kell említeni Origenészt (185-254) aki kora kimagasló bibliakutatója, és írója volt. Philonhoz hasonlóan, elegyítette a teológiát a platonista filozófiával. Irányzata a kétoldali kritika ellenére is, tovább él. Egészen napjainkig is a nyugati egyházban (Római Katolikus) meghatározó lett, az allegorikus értelmezés. Szent Jeromos (345-419) 405-ben. befejezi a latin fordítást, a Vulgata Bibliát, és később kommentárokat is készít hozzá. Ezzel is éleződött a helyzet a latin, és görög nyelv között. A Vulgata megjelenése, nagyban hozzájárult a kelet és nyugat széthúzásához, hitvitákhoz. Az ezredfordulót követően a keresztyén hadjáratok „hozományaként” (10501350) erőt vett a Katolikus Egyházon a teológia racionalizálása skolasztika elnevezéssel. A görög scole szóból eredeztethető jelentése, „egy tanulásra szolgáló hely”. A filozófia és a teológia harmonikus kapcsolatára törekedett. A skolasztikának nagy hatása volt több kiemelkedő egyéniségre, pl. Aquinói Tamásra is. A másik fő irányvonal a Literális szószerinti értelmezés. Az anthiókiai iskola képviselte. Biblikusabb, ragaszkodóbb volt a szöveg egyszerű, történeti jelentéséhez. Ezsdrás idejére emlékeztet, és a Keleti Egyházra gyakorolt nagy hatást. A literális hermeneutikát újraélesztette a reformáció. Luther Márton (1483-1546) eltért kora Bibliaértelmezési hagyományaitól, később a középkori qadrigát (négyes emberi kritériumok szerinti vizsgálat) is elveti, mint értelmezési módszert. Korábbi egyházatya, Hippoi Augustinus (354-430) szemlélete, erősen hat rá. Síkra szállt a szószerinti, és az egyéni értelmezés mellett, mindezt elősegítve a németnyelvű bibliafordítással is. Ide kapcsolódnak még Melanchton, Ulrich Zwingli, Kálvin János, nevei, kiknek odaszánt életén keresztül alakult ki, a lényegileg egységes protestáns irányzat. Ezen irányvonal mindmáig erősen él, a történelmi protestáns egyházakban, és számos evangéliumi kisegyház írásértelmezésében is meghatározó alapul szolgál. Összehasonlítás a Bibliaértelmezés új hermeneutikai és protestáns módszerei között. Az új hermeneutika szakít a korábbi hermeneutikák éles alanytárgy szembeállításával, miszerint, az alany az ember, a szöveg a tárgy, és az alanynak el kell sajátítania azokat a technikákat, megérzéseket, melyek segítik a tárgy helyes értelmezésében. „A szöveghez közeledő magyarázó – állítja az új hermeneutika – eleve bizonyos kulturális, nyelvészeti és etikai háttérrel rendelkezik.” Ebből a háttérből tesz fel kérdéseket a magyarázó a szöveg felé így befolyásolja bizonyos mértékig a szövegből nyert válaszokat. Az önmaga által befolyásolt válaszok viszont alakítják az ő további kérdéseit. Önmagából indul ki és önmagához tér vissza, így értelmezése szubjektív jellegű marad. Egyes képviselőik szerint egy szöveg valódi és objektív tartalmát keresni „délibábkergetés”. Csak a természetesen megtapasztalhatót fogadja el. Racionális, tudományos eszközökkel akarja magyarázni a természetfelettit, így csupán a „tanult elit” értheti igazán az írást. Liberális határtalanságában, kérdőjel elé állítja a Biblia ihletettségét, és Isten létezését is. A konzervatív protestáns módszer viszont a Szentírást, Istentől ihletett, és tévedhetetlen kinyilatkoztatásnak fogadja el. Mélyen meghajol tekintélye előtt. Ezért az értelmezést is Istentől kiindult folyamatnak tekinti: „De mikor eljő amaz az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra… az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek (Ján 16,13).”
4 EVANGÉLIUMI TANÍTVÁNYKÉPZŐ KÖZPONT www.tanitvanykepzo.hu 1016 Budapest, Dezső u.12/b.
Jézus Krisztus ígéretét kell tekintenünk alapul: a Szent Lélek minden hívő számára megnyitja az tiszta értelmezés lehetőségét. Az Istentől vezetett írásértelmezés nyitott a mindenkori csodákra. Legfontosabb ismérve, hogy összhangban áll Isten céljaival. Meg kell tanulnunk, hogy miképpen magyarázzunk, mert aki olvas – akár tetszik akár nem – egyúttal értelmez is. Kívánom, hogy minden írásértelmező, lehessen: olyan munkás – aki szégyent nem vall – és aki „helyesen hasogatja az igazság beszédét.” 2Tim. 2,16/b. Isten áldjon meg mindenkit és tegyen bölccsé, a Szentírás értelmezésére és alkalmazására egyaránt. A helyes értelmezés elvezet a jó gyakorlathoz. Csak az tud Isten akarata szerint járni, aki helyes megközelítésben jól értelmezi Isten igéjét. Ez egy olyan törvényszerűség, amely önmagát bizonyítja be a gyakorlati élet során. Ahogyan értelmezünk, úgy gondolkodunk – és ahogyan gondolkodunk, úgy cselekszünk. Remélem ebben a két részben – ha dióhéjnyi terjedelemben is – de mégis tartalmazott olyan információkat, amelyek hasznosíthatóak a mindennapi írásértelmezés terén.
5 EVANGÉLIUMI TANÍTVÁNYKÉPZŐ KÖZPONT www.tanitvanykepzo.hu 1016 Budapest, Dezső u.12/b.