Kunetz Szabolcs
Gondolatok a helyi televíziózásról Avagy helyben-bajban fürösztve?
Budapest, 2008. május, 25. szám
ISSN 1788-134X ISBN 978-963-87823-6-6
Kiadja az Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet Budapest, 1021 Hvösvölgyi út 95. Felels kiadó: Nahimi Péter igazgató Borítóterv: Czakó Zsolt Nyomdai munkák Megyetemi Kiadó Felels vezet: Wintermantel Zsolt www.kiado.bme.hu
Tartalom
1. A MÚLTBA VESZ ELZMÉNYEK ................................................................4
2. JELEN-LÉT ....................................................................................................8 2.1. Közszolgálat ............................................................................................. 8 2.2. Helyi televíziók a médiakasztban......................................................... 11 2.3. Reklámtorta – az a láthatatlan szelet .................................................. 13 2.4. Finanszírozás ......................................................................................... 15 2.4.1. ORTT – pályázatok........................................................................ 15 2.4.2. Önkormányzatok............................................................................ 17 2.4.3. Helyi reklámpiac ........................................................................... 20 2.5. Szakmaiság............................................................................................. 21
3. ÉRDEKVÉDELEM ........................................................................................23 3.1. Helyi Televíziók Országos Egyesülete ................................................. 23 3.2. Feladatok, összegzés .............................................................................. 24
3
1. A múltba vesz elzmények A hetvenes évek második felében már általános tendencia volt a lakótelepeken a nagyközösségi antennarendszerek kiépítése, s ugyanakkor a híradástechnikai eszközök közül a – már a magánhasználatra is alkalmas – videokészülékek újabb generációja is elterjedben volt - annak egyre hozzáférhetbb ára miatt. A videotechnika és a nagyfrekvenciás technológia egyesítése már magában hordozta a helyi televíziós kísérletek lehetségét, amire nem is kellett sokat várni. A helyi televíziózás megszületésének egyik mérföldköve volt az els próbaadás, amelyet az Magyar Televízió (MTV) Pécsi Körzeti Stúdiójának munkatársai 1979. április 2-án, Pécsett, az Újmecsekaljáról, a 17 emeletes épületben lev nagyközösségi antenna-központból adtak. Az adás mindössze a „Kábeltelevíziós kísérlet” feliratból állt1 . Ezt követen hosszú szünet következett, majd 1980 szén már egy tízperces adást sugároztak az uránvárosi toronyházból, amely néhány lakásban volt csak látható. A pécsi próbálkozások mellett Nyíregyházán, Dunaújvárosban, Székesfehérvárott és Veszprémben is folytak adáskísérletek, amelyek elsdleges célja még a technikai lehetségek ellenrzése és igazolása volt. 2 A helyi televíziózás kísérletének els nyomát ebben az idézetben leljük: „Amennyiben megoldható, hogy a központi antenna jele helyett (…) egy stúdiókimenetet kapjon a rendszer, abban a pillanatban egy önálló msort sugárzó televíziós rendszer állna a város rendelkezésére – az országban, de talán a szocialista országokban is elször. 3 ” Székelyhídi Attila és Kókány Jen a szerzi annak a tizenhat oldalas tanulmánynak, amelyet a körzeti stúdió vezetségének nyújtottak be, miután felmérték a város antennarendszerét. Úgy számoltak, hogy a város lakosságának mintegy kétharmada nézheti a kábeltelevíziót, ha megtörténik a végs kiépítés. Ez a becslés alultervezett volt, mert akkor még nem épült meg a kertvárosi lakótelep Pécsett. Békés Sándor, a Pécsi Körzeti Stúdió akkori vezetje támogatta a javaslatot 4 , hiszen nyilvánvalóvá vált a számára, hogy az igen behatárolt lehetségeit, amelyeket a stúdió számára a központi adásidpont, tematika, msorstruktúra és idtartam területén az MTV meghatároz, ezzel az új, helyi hírközlési eszközzel jelentsen tágítani tudja. A javaslattevk kitértek a lehetséges msortípusokra is: egészségügyi, balesetvédelmi, polgári védelmi és tzvédelmi programok, hirdetések, rendezvények idpontjainak ismertetése, valamint egyéb msorok 5 . Ekkoriban a helyi televíziózás jogilag szabályozatlan környezetben mozgott, mindössze a postáról és a távközlésrl szóló 1964. évi II. törvény vonatkozott rá, amely kimondta, hogy a Magyar Posta engedélyéhez kötött a nagyfrekvenciás villamosberendezések elállítása és azok üzemben-tartása. Az akkori állami vezetés természetesen nem vette volna jó néven, ha a szárnyát próbálgató újfajta televíziózás önálló tartalmakkal töltdne meg, ezért 1981 májusában a Magyar Posta Vezérigazgatóság Vezetékes Távközlési Szakosztályának vezetje egy határozott hangú rendelkezést adott ki a közösségi vev-antennarendszerekkel kapcsolatban, melyben elrendeli, hogy azok engedélyokirataiban fel kell tüntetni, hogy „az 1
Békés Sándor: Az els évtized, Baranya megyei Mveldési Központ, Pécs. 1986. 61. o. Kálmán András - Nagypál Endre - Szekf András: A kábeltelevízó magyarországi fejldésének sajátosságai, Videó-Alfa, Múzsák Közmveldési Kiadó, Budapest. 1987. 191. o. 3 Székelyhídi Attila - Kókány Jen: Kábeles rendszer televíziós adás lehetségei Pécsett, tanulmány 4 Kálmán András - Nagypál Endre - Szekf András: A kábeltelevízó magyarországi fejldésének sajátosságai, Videó-Alfa, Múzsák Közmveldési Kiadó, Budapest. 1987. 196. o. 5 Kálmán András - Nagypál Endre - Szekf András: A kábeltelevízó magyarországi fejldésének sajátosságai, Videó-Alfa, Múzsák Közmveldési Kiadó, Budapest. 1987. 195. o. 2
4
engedély nem jogosítja fel az engedélyest saját szerkesztés, önálló msorok továbbítására, valamint egyéb jelleg, külön információs átvételére.” 6 Gyakorlatilag tehát már 1979-ben lehetvé vált volna a helyi televíziózás beindulása, ám látható, hogy jócskán voltak még akadályok: október 9-én például megszületett az a fels politikai állásfoglalás, amely kimondta, hogy nem támogatandóak ezek a kezdeményezések7 . Ennek megfelelen sokan megálltak, és nem léptek tovább, ám egy évvel késbb újabb, a korábbiaknál nagyobb horderej javaslat feküdt a döntéshozók asztalán: a dokumentum hat tervezett csatornáról szólt, amelybl három képújság-jelleg szolgáltatást nyújtana, a negyedik válogatva ismételné az MTV adásait, az ötödik egy kereskedelmi és reklámcsatorna, míg a hatodik várospolitikai msorokat sugározna. Fontos érvként jelentkezett a kábel mellett, hogy „az egyre élesed nemzetközi ideológiai és tömegkommunikációs háborúban is megállhatja a helyét, hiszen ellenséges propagandát sugárzó mholdak által bevehetetlen e rendszer.” 8 Az MTV akkori elnöke, Nagy Richárd, tájékozódott a Pécsi Körzeti Stúdió kezdeményezésérl, az addig elvégzett munkákról, és támogatásáról biztosította a kábeltelevíziós kísérleteket. E támogatásnak írásos nyoma nincsen; az egyik forrás szerint egy interjúból derül ki, hogy 1980 tavaszán született a felhatalmazás, a Miskolci Filmszemlén, szóban. 9 A másik forrás szerint pedig 1981. január 22-én tárgyalt az MTV elnöksége a Pécsi Körzeti Stúdió eddigi munkájáról és kezdeményezéseirl, s ezen az ülésen hangzottak el a bátorító szavak. 10 Voltaképpen mindkét verzió igaz lehet, egymást nem zárják ki, mindenesetre komoly lökést adott az újrainduláshoz. Talán ez a kinyilatkoztatás is hozzájárult ahhoz, hogy már a következ évben, 1982-ben megállapodást kötött a Pécsi Körzeti Stúdió a Nevelési Központtal, melyben a stúdió vállalta a msorkoncepció kidolgozását, a szignál és az embléma megtervezését, a bemondó helyszín kialakítását, díszletezését, és legfképpen a msorszerkesztés felelsségét. A Nevelési Központ pedig az összeköttetést biztosította a nagyközösségi antenna-központtal. Magyarország els nyilvános kábeltelevíziós adása 1982. november 29-én volt látható, a pécsi Kertváros lakossága számára, melynek során kilencven perces éladást közvetítettek a Nevelési Központ Mveldési Házának ünnepélyes átadása alkalmából 11 . Történelmi pillanat volt, melyet aztán sok hasonló pillanat követett szerte az országban, s a rendszerváltás környékén már hazánkban volt az egyik legtöbb önállóan mköd helyi televízió szerte Európában. Mindez természetesen a továbbra is ingoványos jogi környezetben történhetett, hiszen hiába volt áttörés az 1986. évi II. törvény (sajtótörvény), amelynek során a helyi televíziózás immáron nem megtrt „kóbor jószág”volt, hanem igazi „háziállat”, vagyis az engedélyezett kategóriába került, valójában a jogi szabályozás nem volt képes a fejldéssel lépést tartani. Persze – mondhatnánk ironikusan –, mit is várunk az akkori viszonyoktól, amikor már szinte megszületése pillanatában elavult volt a tíz évvel késbbi médiatörvény is, 6
Békés Sándor: Az els évtized, Baranya megyei Mveldési Központ, Pécs. 1986. 90. o. Kálmán András - Nagypál Endre - Szekf András: A kábeltelevízó magyarországi fejldésének sajátosságai, Videó-Alfa, Múzsák Közmveldési Kiadó, Budapest. 1987. 196. o. 8 Kálmán András - Nagypál Endre - Szekf András: A kábeltelevízó magyarországi fejldésének sajátosságai, Videó-Alfa, Múzsák Közmveldési Kiadó, Budapest. 1987. 196. o. 9 Kálmán András - Nagypál Endre - Szekf András: A kábeltelevízó magyarországi fejldésének sajátosságai, Videó-Alfa, Múzsák Közmveldési Kiadó, Budapest. 1987. 197. o. 10 Békés Sándor: Az els évtized, Baranya megyei Mveldési Központ, Pécs. 1986. 85. o. 11 Békés Sándor: Az els évtized, Baranya megyei Mveldési Központ, Pécs. 1986. 115. o. 7
5
s mintha valami hasonló készülne most is a digitális átállás kapcsán. Ugyanakkor viszont elévülhetetlenek a helyi televíziózás elterjedése tekintetében a sajtótörvény azon passzusai, amelyek kimondták: „Helyi jelleg, önálló rádió- vagy televíziómsort készít stúdiót (a továbbiakban: helyi stúdió) állami szerv, gazdálkodó szervezet, társadalmi szervezet és egyesület is alapíthat; (…) a helyi stúdió jogosult rádió-, illetleg televíziómsort készíteni, és jogszabályban meghatározott módon nyilvánosan közölni.” Ezek szerint ugyanis a már létez, és – ugyan szabályozatlan formában, de mégis – mköd, helyi televíziók, a bejelentést és az engedélyezést követen legálisan mködhettek, st, a msorok készítésére külön engedélyezési eljárás nem kellett. Még szerencse, mondhatnánk, de valójában ez azt jelentette, hogy ha az akkori „alkotmányos” rendbe nem ütközött, emberi jogokat, nemzetközi érdekeket, állampolgárok és jogi személyek törvényes jogait, közerkölcsöt, stb. nem sértett az adás, akkor – a fszerkeszt/intézményvezet/felels szerkeszt – felelssége mentén bármi kimehetett a csövön. Annak ellenére tehát, hogy a 80-as évek káderképzése folytán, valamint a többszörös szrk beépítésével, és a msorokért felels személy kiválasztásával beiktatott bels fékkel minimalizálni lehetett annak a lehetségét, hogy nem engedélyezett, vagy „nemkívánatos” tartalom legyen látható a helyi adásokban, mégis egyfajta autonómiát kaptak a stúdióvezetk. Ezzel az autonómiával pedig úgy éltek, hogy megértették a helyi történések közlésének fontosságát, helyesen ítélték meg a helyi közösség igényeit, és igyekeztek kielégíteni a helyi információk közvetítésében addig meglev rt. A helyi televíziók indentitáskeresése azonban nem történt meg egyik napról a másikra, hosszú folyamat után találták meg a helyüket a hazai médiapalettán. Azt már láttuk, hogy a postatörvény értelmében a Magyar Posta engedélyéhez kötötték a nagyfrekvenciás villamos berendezések elállítását és azok üzemben tartását. Ugyanakkor pedig a sajtótörvény engedélyhez kötötte a helyi televízió alapítását. A Magyar Televízió és a Posta létrehozott egy vegyes bizottságot, amelynek feladata volt, hogy kidolgozzák a helyi televíziózás alapelveit, megvizsgálják, hogy hol van igény önálló msor indítására az országban, illetve hogy hol és milyen mszaki-infrastrukturális lehetségek adottak a msorkészítésre. A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala (MTH) is bekapcsolódott ebbe a munkába, csakúgy, mint a Szerzi Jogvéd Hivatal (SZJH). A Posta, vállalásának megfelelen 1984 végére elkészítette a kábelhálózatok fejlesztésére vonatkozó szabványkiegészítés kidolgozását, majd a kiépült rendszerek mérése, új hálózatok tervezése, kivitelezése következett. A Kábeltelevíziós Bizottság ún. „utazó csapata” 12 meglátogatta a lehetséges helyszíneket, és ott összevetették a helyi terveket a központi elképzelésekkel, valamint felmérték a helyi viszonyokat. Azt tapasztalták, hogy elavultak a nagyközösségi antennarendszerek, mszaki okok miatt nem lehet fejleszteni azokat, és a karbantartásuk sem kielégít. Ugyanakkor viszont a Posta monopóliumába tartozó mikrohullámú jeltovábbítást több helyen is megvalósították – lényegében törvénytelenül – a helyi közösség igényeinek megfelelen, a helyi adások szélesebb kör terjesztése érdekében, úgy, hogy a nagyközösségi antennaállomások fejállomásai között teremtettek mikrohullámú összeköttetést. Ez a Kábeltelevíziós Bizottság foglalkozott els körben a stúdióengedélyek kiadásával, mégpedig úgy, hogy a Posta megvizsgálta a jeltovábbító rendszert, a stúdiók e rendszerhez történ megfelel csatlakozását, majd ha megfelelnek találták, akkor jóváhagyták a stúdióengedély ezen részét. Az MTV pedig a stúdió alapító okiratát vette górcs alá egyrészrl, hogy az mennyiben felel meg msorpolitikai szempontból, másrészt pedig magát a 12
6
Kálmán András - Nagypál Endre - Szekf András: A kábeltelevízó magyarországi fejldésének sajátosságai, Videó-Alfa, Múzsák Közmveldési Kiadó, Budapest. 1987. 199. o.
stúdiótechnikát vizsgálta az adásbiztonság érdekében. Postának a stúdióengedély kiadása tekintetében vétójoga volt. A mködési engedélyt végül a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala adta ki. A finanszírozási helyzet már a helyi televíziózás indulásakor sem volt kánaáni, ezért korabeli szerzk tanulmányaikban 13 olyan társulási formát javasolnak, amelyben a helyi önkormányzatok (tanácsok), társadalmi szervezetek, állami vállalatok és intézmények is részt vesznek. Ez elssorban a megosztott finanszírozás, illetve a msorid hatékonyabb kihasználása okán lehetett gazdaságos. A legjellemzbb mködési forma azonban végül a helyi tanács saját költségvetésébl létrehozott stúdió volt, de elfordultak olyan intézményes keretek is, ahol egy már meglev intézményhez (pl. mveldési ház) csatolva mködtették a helyi televíziót. A 80-as évek közepére megszaporodtak a helyi televíziók országszerte. Túlzás lenne azt mondani, hogy mindenütt profi szakemberek végezték ezt a munkát, bár azt feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a mszaki vonalon dolgozó helyi televíziósok minimum öt MacGyver 14 nyi képességgel és szaktudással kellett rendelkezniük, mert egy komplett stúdiót és vezérlt két gemkapocsból, egy doboz gyufából és némi cukorspárgából össze kellett tudniuk állítani. Ugyanakkor a msorkészítk között sokan voltak, akiket érdekelt a munka, megkérdezték tlük, hogy akarjátok-e csinálni, vállat vontak és csinálták. És szép lassan kitanulták a szakmát, saját és egymás hibáiból okosodtak, míg végül rutinos öreg rókaként taníthatták a fiatalabb generációt. Különös bája volt a helyi televíziózásnak akkoriban, egyfajta küldetéstudattal készítették a msorokat, sokszor leginkább csak szerelembl. Az emberek pedig szép lassan megszokták, hogy a tévésekkel idnként találkoznak a boltban, a fodrásznál, vagy éppen a munkahelyen, hiszen sokan csak másodállásban televízióztak. Ma már más a helyzet: a helyi televíziózás talán sokak számára továbbra is szerelem, de már indusztriális körülmények között zajlik a „msorgyárban a termelés”. Bizony, a helyi televíziózás is ipar lett, és manapság már némileg más problémákkal kell szembenéznie, mint egykor. Az országban a rendszerváltást megelz néhány évben már igen sok stúdió mködött, s elbb-utóbb érzékelték, hogy azokkal a nehézségekkel, amelyekkel nap, mint nap találkoznak, nincsenek egyedül az univerzumban, bizony, más településeken is hasonló akadályokba ütköznek a kollégák. Gondot okoz a finanszírozás, a szerzi jogok kérdése, a technikai eszközbeszerzés, a képzés, a kapacitásbvítés, s a politikai játszmák is: ha kiszolgálják a helyi hatalmat, akkor a felels szerkeszt rosszul dolgozik, ha pedig nem teszik, akkor a fenntartó számára lesz rossz a televízió vezetése. Ezek a problémák, valamint annak felismerése, hogy ha nagyobb egységben, egymással összefogva próbálják meg kezelni azokat, akkor könnyebb megoldani azokat – no és persze az 1989. évi II. törvény, az egyesülési jogról –, vezetett el oda, hogy 1989. június 13-án megalakulhatott a Helyi Televíziók Országos Egyesülete 15 , a magyarországi helyi televíziók szakmai érdekképviseleti szervezete.
13
Kálmán András - Nagypál Endre - Szekf András: A kábeltelevízó magyarországi fejldésének sajátosságai, Videó-Alfa, Múzsák Közmveldési Kiadó, Budapest. 1987. 199. o. © 2006 Paramount Pictures Corporation. All rights reserved. 15 A továbbiakban: HTOE 14
7
2. Jelen-lét Ma Magyarországon elképeszt mennyiség helyi televíziót tart nyilván az Országos Rádió és Televízió Testület 16 : több mint ötszáz vezetékes msorszolgáltató, és csaknem ötven földfelszíni sugárzású helyi televízió van a médiahatósághoz hivatalosan bejelentve 17 . A sugárzó televíziók száma nagyjából fedi is a folyamatosan mköd televíziókét, azonban a vezetékes msorszolgáltatók tekintetében fontos megjegyezni, hogy azok túlnyomó többsége nem funkcionál igazán televízióként. Talán nem is kellene annak hívni ket, hiszen javarészük csak képújságot sugároz, vagy még azt sem, csak egyszer információs csatornaként mködik. Ilyenek például azok, a kábelszolgáltatók által fenntartott csatornák, ahol a nap 24 órájában az adott csatorna promócióit, vagy a szolgáltató csatornakiosztását, ügyfélszolgálati rendjét lehet olvasni. Akad közöttük olyan, bejelentett msorszolgáltató, amely semmilyen msorszolgáltatást nem végez, átmenetileg, vagy tartósan. Megint sokan vannak azok, amelyek esetében a msorszolgáltatás állandó megnevezése más és más, ám annak tartalma ugyanaz. Vagyis több településen mondjuk ugyanaz a képújság látható. A becslések szerint az igazi televízióként mköd, vagyis saját szerkesztett msort adó helyi msorszolgáltatók 18 száma úgy 180-200 körül lehet, s ebben természetesen már benne vannak a nagy, huszonnégy órában sugárzó helyi televíziók csakúgy, mint a heti két órát adó kis falutévék. Általánosságban elmondható, hogy összességében a helyi televíziók, a maguk mintegy 2,5 milliárd forintnyi eszközparkjukkal, s az általuk foglalkoztatott mintegy 1200 emberrel, az ország egyik legnagyobb, közszolgálati tartalmakat elállító médiavállalkozása. Msoraikat túlnyomó többségében, jellemzen úgy 70-80 százalékában ezek a televíziók közszolgálati tartalmakkal töltik meg. Praktikusan a Magyar Televíziónál – amely ugye közszolgálati csatorna – is nagyobb arányú közszolgálati msortartalmakat sugároznak adásaikban.
2.1. Köz-szolgálat Igen érdekes kérdés annak vizsgálata, hogy mit jelent a közszolgálat szó maga. Magyar Nyelv Értelmez Szótárának definíciója szerint: „közszolgálat: az állam valamely jelleg, vagy önkormányzati hatóság, intézmény alkalmazásában végzett munka, ott kifejtett (rendszeres hivatali) tevékenység. 19 ” Ez a meghatározás úgy tnik, sokat nem segít, tehát lehet tovább gondolkodni. Jelenti-e például kizárólagosan a köz szolgálatát? És azt milyen értelemben? Hiszen a latin-amerikai szappanoperák, vagy a Gyzike show 20 is közszolgálatiak lehetnek, mivel a nézettségük igen magas, tehát valamilyen formában a köz szolgálatában állnak, amennyiben azt a „köz” igényli. Természetesen ez helytelen megközelítés, keressünk egy másikat: az 1996. évi I. törvény a rádiózásról és a televíziózásról 21 például a fogalmat nem, de az alábbiakat az értelmez rendelkezésekben meghatározza: 16
A továbbiakban: ORTT www.ortt.hu [online] – nyilvántartás, 2008. február 6. 18 A tanulmány további részében kizárólag ezeket a msorszolgáltatókat nevezem helyi televízióknak. 19 Magyar Nyelv Értelmez Szótára IV. kötet, Budapest. 1979. 20 „A »Gyzike« c. msor reality komédia, melynek fszereplje a mindenki által csak »Gyzikének« ismert Gáspár Gyz.” Az RTL Klub Televízió msorán. © RTL Klub Online, M-RTL Rt. 21 A továbbiakban: médiatörvény 17
8
„Közszolgálati msor: az a msor, melyben a közszolgálati msorszámok meghatározó szerepet játszanak, és amely a msorszolgáltató vételkörzetében él hallgatókat, nézket rendszeresen tájékoztatja közérdekldésre számot tartó kérdésekrl. 22 Közszolgálati msorszám: a msorszolgáltató vételkörzetében (országos, körzeti, helyi) él hallgatók, nézk tájékozódási, kulturális, állampolgári, életviteli szükségleteit, igényeit szolgáló msorszám, így különösen: a) a mvészeti alkotás, az egyetemes, a magyar és a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek kultúráját, valamint a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek életét, a kisebbségi álláspontokat bemutató közlés, b) oktatási, képzési célú ismeretek közzététele, c) tudományos tevékenység és eredmények ismertetése, d) a vallásszabadság megvalósulását szolgáló, valamint az egyházi és a hitéleti tevékenységet bemutató msorok, e) a gyermek- és ifjúsági msorok, f) a mindennapi életvitelt segít, az állampolgárok jogi és közéleti tájékozódását szolgáló, az egészséges életmódot, a környezetvédelmet, a természet- és tájvédelmet, a közbiztonságot, a közlekedésbiztonságot elsegít ismeretek terjesztése, g) az életkoruk, testi, szellemi vagy lelki állapotuk, társadalmi körülményeik következtében súlyosan hátrányos helyzetben lév csoportok számára készített msorszám, h) a hírszolgáltatás. 23 Közszolgálati msorszolgáltató: olyan msorszolgáltató, amelynek mködését közszolgálati msorszolgáltatási szabályzat határozza meg, feladata többségében közszolgálati msor szolgáltatása, fenntartása alapveten közpénzekbl történik, társadalmi felügyelet alatt áll, alapvet jogait és kötelességeit e törvény állapítja meg. 24 ” Az a különös érzés alakul ki az emberben a törvény meghatározását tekintve, hogy bizony, nem is tévednénk nagyot, ha a Gyzike show közszolgálati msorszámnak minsülne, hiszen voltaképpen a médiatörvény 2. § 19/a. pontjának meg is felel, amennyiben bemutatja egy roma család életét. A probléma gyökere nem is itt van, hanem leginkább ott, hogy azok a msorszámok, amelyeket a médiatörvény kategóriáiba be lehet illeszteni, azok valójában milyen képet is adnak a valóságos helyzetrl, azaz a valódi állapotokat mutatják-e be, vagy inkább valamilyen torzított képet? S az egyoldalú, csúsztatásokkal terhes hírszolgáltatás is vajh’ a köz szolgálatában áll? A törvény nem tesz különbséget a szakmailag kifogástalan és a szakmaiatlan hírmsorok közszolgálatisága tekintetében, s vizsgálódásaiban az ORTT msorfigyel és msorelemzési igazgatósága, vagy a panasziroda sem azt vizsgálja, hanem, hogy megfelelt-e a tájékoztatás a sokoldalúság, tényszerség, idszerség, tárgyilagosság és kiegyensúlyozottság követelményeinek 25 . Antal Zsolt, a MédiaMix c. havilap hasábjain így elmélkedik: „Magyarországon a rendszerváltás óta tisztázatlan a közszolgálatiság fogalmi meghatározása, miközben a fogalom hivatkozási alapként és érvként egyaránt intenzíven jelen van a médiáról folyó diskurzusban. Az 1995 végén elfogadott médiatörvény látszólagos kulcskifejezésének 22
1996. évi I. törvény a rádiózásról és a televíziózásról, 2. § 18. 1996. évi I. törvény a rádiózásról és a televíziózásról, 2. § 19. 1996. évi I. törvény a rádiózásról és a televíziózásról, 2. § 20. 25 1996. évi I. törvény a rádiózásról és a televíziózásról, 4. § (1). 23 24
9
tartalmát az eltelt nyolc év alatt sem sikerült tisztázni. Ideje lenne számba venni, hogy milyen valószínsíthet okok húzódnak meg a közszolgálatiság fogalmi meghatározásának késlekedése mögött, és feltárni, milyen érdekek kötdnek a szabályozatlansághoz. A 15 éves közinformációs deficit nem tr további halasztást, a helyzet rendezése a legalapvetbb nemzeti stratégiai érdekek között sorolható. 26 ” Nos, a „közinformációs deficit” mégis csak tri a további halasztást, legalábbis a cikk megjelenése óta eltelt csaknem három év óta tri. Mindezek dacára tény: a közszolgálatiság fogalma nem kellképpen definiált, azonban hivatkozási alapként és érvként valóban intenzíven jelen van, amikor a médiáról beszélgetünk. Mindenki tudja, hogy mit jelent, ám voltaképpen senki sem. Nem hiszem, hogy bármely ok késleltetné a közszolgálatiság fogalmi meghatározását, sokkal inkább arról lehet szó, hogy pillanatnyilag nem tudunk jobb definíciót rá kitalálni. Vagy nem is gondolkodunk rajta, hiszen ez a fogalmi homály-állapot mindenkinek jó, mindenki megtalálja benne a lehetségeit. Összességében tehát nem lettünk okosabbak, a közszolgálatiságot mindenki – bizonyos keretek között – szabadon értelmezheti. Miért jelentettük akkor ki büszkén, hogy a helyi televíziók msorideje 70-80 százalékában közszolgálati msorszámokat sugároz, ha ennyire bizonytalan maga a fogalom? Egyfell természetesen azért, hiszen a médiatörvény értelmezéseinek megfelel közszolgálatiságot biztosítják, másfell pedig azért – és véleményem szerint az a hangsúlyosabb -, mert olyan közérdek információkat biztosítanak a helyi közösségek számára, amelyeket máshonnan – ilyen formában – nem kaphatnak meg. A helyi televíziók tudósítanak a közösség életének eseményeirl, a helyi politikai, kulturális, gazdasági történésekrl. Ez az a felület, amely biztosítani tudja a közérdek információk gyors és részletes megjelenését, azt a funkciót tölti be, amelyet klasszikusan nevezhetünk a közösség érdekében végzett szolgálatnak. A helyi televíziók felülete nem jelent kizárólagosságot a helyi információk megjelenítésére, hiszen például az internetes tartalmak is alkalmasak lennének erre. Ugyanakkor azonban ezek a tartalmak pillanatnyilag a nyomtatott újság szintjén képesek átadni információkat, leszámítva az egyes helyi televíziók webes felületeit, amelyek részletes televíziós tudósításokkal is várják a honlap látogatóit. Itt érdemes megemlíteni a Pécs TV online 27 felületét, amely az országban elsként jelent meg kulcsszavakra kereshet, saját fejlesztés videoarchívummal, valamennyi, a televízióban megjelent anyag nézhet és letölthet formában megtalálható ott. Ez már túlmutat a klasszikus televíziós megjelenésen, és az integrált tartalmak irányába halad, amelyrl a késbbiekben még lesz szó. A televízió jelenleg még meglev hatalmas elnye a többi felülettel szemben az elssorban mozgóképes megjelenítés, amelynek segítségével minden információ eredményesebben rögzül, így az üzenetek hatékonyabban közvetíthetk. Ennek jelen esetben a közszolgálati tartalmak esetében van központi jelentsége, hiszen alapvet fontosságú a közérdekldéssel bíró tájékoztatások pontos célba juttatása. Természetesen nem szabad leszkíteni hírközvetítésre a közszolgálatiságot, hanem annak egyéb spektrumai is számottevek a helyi televíziók msoraiban: ilyenek lehetnek a hátrányos helyzet rétegek integrációja, a többségi elfogadottság mértékének növelése ezen rétegek javára, az egyházi, hitéleti tevékenység közvetítése, életmód- és életvezetési tanácsok megjelenítése, környezettudatos nevelés, környezetvédelmi eszköztárak bemutatása, gyermek-és ifjúságvédelem, jogi segítségnyújtás, stb. 26 27
Antal Zsolt: A közszolgálatiság éget hiánya; Médiamix 2004. 09. 10. www.pecstv.hu [online] © Pécs TV Kommunikációs Kft.
10
Mindannyiunk közös érdeke és felelssége – vagyis nem kizárólag a helyi közösségeké –, hogy a helyi televíziók által megteremtett értékek, a településekrl, helyi közösségekrl készített kordokumentumok ne vesszenek el, hiszen azok nemzeti kincsek, pótolhatatlanok. Kiemelked fontosságú elérend cél, hogy helyi televíziók archívumaiban, ilyen-olyan hordozón – de nyilván túlnyomó többségében szalagon – tárolt anyagok, valamint a jelenlegi mhelyekben naponta teremtd értékek a Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA) által kötelezen feldolgozandók legyenek, s digitális formában megrzésre kerülhessenek az utókor számára. Ehhez pedig biztosítani kell – leginkább állami forrásokból – olyan archiváló rendszert, amely kompatibilis a NAVA archívumkezel rendszerével. A NAVA saját maga fogalmazza meg: „A kötelespéldány archívumokat minden országban ugyanaz a felismerés hozta létre: az elektronikus médiában (analóg és digitális televízió és rádió) keletkez audiovizuális dokumentumok a nemzeti kulturális és történelmi örökség részét képezik, a nemzeti kultúra és történelem dokumentumai, ezért megrzésük a jöv számára és hozzáférhetvé tételük a kutatás és az oktatás céljaira ugyanolyan fontos, mint a nyomtatványoké, a képzmvészeti alkotásoké, a filmeké és a zenemveké. A msorszolgáltatói archívumok a gyártás kiszolgálására épülnek, ezért nem tudják megfelel módon érvényesíteni az oktatás és a kutatás szempontjait. Továbbá, semmi sem garantálja, hogy az egyes msorszolgáltatóknál felhalmozott kulturális értékek megfelel módon és megfelel rendszerezettséggel rzdjenek meg. Az ellenrizetlenség és széttagoltság például a megrzés területén óriási károkat okozott már eddig is. 28 ” Vagyis igen fontosak ezek az értékek, de a NAVA felállításáról 2004-ben meghozott törvény 29 sem emlékezik meg a helyi televíziókról. A Helyi Televíziók Országos Egyesülete pedig – felismerve a kezdeményezés jelentségét – a kezdetektl fogva szorosan együttmködött a NAVA-val, s az ORTT-nél is többször kezdeményezte az archiváló rendszerekre egységesítésére – és NAVAkompatibilitására – pályázat kiírását, eredménytelenül. A lehetség ugyan megvan arra, hogy a helyi televíziók önkéntes adatszolgáltatás keretében nyújtsák be mveiket a NAVA-hoz, de a f kérdést mindez nem oldja meg: a már akár két évtizede is meglev értékek megmentését az enyészettl.
2.2. Helyi televíziók a médiakasztban Mint láttuk, a hangsúly a lokalitáson van: a lokális csatornák a helyi közösségek érdekldési körébe tartozó híreket, információkat jelenítenek meg. Itt azonban említést kell tennünk egy sajátos jelenségrl: a budapesti helyi televíziók helyérl és szerepérl. Magyarország vízfej ország, gigantikus fvárossal, minden döntések központjával. Budapest a véleményformálás netovábbja, az országos sajtó itt székel, munkatársai többnyire Budapesten és vonzáskörzetében élnek. A finanszírozás központja is itt található, függetlenül attól, hogy az állami-e, vagy pedig a vállalati szférába tartozó. Budapest a magyarországi döntéshozók fellegvára. A helyi televíziók megítélése bizony meglehetsen negatív: alulfinanszírozottság, pocsék szakmai munka és rossz képminség a sztereotípia, voltaképpen az ország els 24 órán át sugárzó televízióállomása 30 is csak „egy kis kábeltévé”-ként létezik a köztudatban. Vajon honnan erednek ezek a berögzült elítéletek? Vajon miért kell elmagyarázni egy fvárosi embernek, hogy mi az a helyi televízió? 28
29
30
Miért van szükség a NAVA-ra? [online] NAVA honlapja (2008. 02. 06) URL: http://nava.hu/nava/gyik.php 2004. évi CXXXVII. törvény a Nemzeti Audiovizuális Archívumról Magyarország els 24 órában msort sugárzó televízió csatornája a Pécs TV.
11
A válasz kézenfekv: a budapestiek helyi televíziója nem más, mint valamely kerületi önkormányzat által fenntartott csatorna. „Kerületi tévének” lenni a leghálátlanabb vállalkozás: egy sajátos létforma az univerzumban, megfelel pozícionáltság nélkül, de komolyabb nehézségekkel küzd, mint a vidéki helyi televíziók. Azoknak ugyanis teljesen világos szerepük van, amelynek megpróbálnak megfelelni: híreket-információkat közvetíteni a helyi közösségnek a helyi közösség életébl, történéseibl. Olyan tájékoztatásról van szó, amelyet máshonnan nem szerezhetnek meg az ott élk. Ezzel szemben a kerületi televíziók sokkal mostohább helyzetben vannak: a fvárosban történtekrl tájékoztatást kapnak az országos – kereskedelmi és közszolgálati – csatornáktól is. Ugyanakkor nincs meg az a közösségi zártság, amely vidéken tapasztalható, amennyiben ott az emberek jellemzen ugyanazon településen laknak, dolgoznak, szórakoznak, gyermekeik ugyanott járnak óvodába, iskolába, s a politikai, gazdasági, kulturális színtér egy és oszthatatlan. A fvárosban egészen más a helyzet: az emberek az egyik kerületben ébrednek, jellemz, hogy egy másikban járnak a gyerekek óvodába, iskolába, egy harmadikban van a munkahely – a házaspár másik tagjáé egy negyedikben –, a kulturális kikapcsolódást pedig megint más kerületekben találják meg. Vagyis az életüket nem egy zárt területi közösségben élik, hanem egy kerületeken átjárható nyitott rendszerben. Így a kerületi televíziók funkcióik javarészét elvesztik, hiszen adott esetben az a néz, aki lehuppan a fotelbe a tévé elé, nem lesz kíváncsi arra, hogy milyen kerületi történések zajlanak, hiszen az élete nagy részét más és más kerületekben tölti, voltaképpen csak ébred és fekszik a lakóhelyén. A „jelentsebb” kerületi eseményeket pedig akár az országos csatornákból is megtudhatja – feltéve, ha kellen bulvár jelleg a téma. Tehát azt láthatjuk, hogy légüres térbe kerülnek a fvárosi helyi televíziók, képtelenek definiálni önmagukat, próbálnak helyi televízióként mködni, jóllehet azt a funkciót nem fogják tudni betölteni. Így pedig valóban olyan msort kap a néz, amelyet nehezen értelmez, nem érzi a magáénak, nem érzi, hogy hozzá szól, hanem csak egy televízió csatornát lát, amelyen legtöbbször emberek ülnek egy stúdióban és beszélgetnek számára érdektelen dolgokról. Nincs promóció, a msorújság nem tartalmazza a msorokat – és hogy egyáltalán mely napokon van friss adás –, az adásid nagy részét képújság teszi ki, amelynek információi mintha nem is neki szólnának. Ennek megfelelen, ha történetesen az említett néznk egy döntéshozó személy, elmondhatja magáról, hogy már látott helyi televíziót, de azt a kutya sem nézi, minek is oda pénzt adni. Ballai Éva örökbecs szavai mondják ki a legfontosabb igazságot errl a jelenségrl, s a helyi televíziók megítélésrl: „(…) mind a médiairányítás, mind a médiaszereplk úgy képzelik, hogy Budapesttl 15 kilométerre az emberek már nyereg alatt puhítják a fasírtot, a helyi televíziós pedig az a bunkó, akit hatodrangú sztárocskák a kereskedelminek nevezett szemetekben nevetségessé tehetnek.” 31 Az említett döntéshozó pedig nagyot téved: a vidéki helyi televíziók hírmsorai meglehetsen nézettek, az emberek kifejezetten kíváncsiak arra, amit az országos hírszolgáltatásokból nem tudnak meg, de ket mégis alapveten érinti. Helyzetük pontosan meghatározott, feladatuk világos. Képesek a megfelel tájékoztatást adni, és kielégíteni a nézk helyi információkra vonatkozó igényeit. A vidéki helyi televíziók nézi magukénak érzik a csatornát, akár tetszik nekik a msor, akár nem, de az övék. A képernyn látható személyekkel nap, mint nap találkoznak az utcán, közülük való, ez adja a hitelességüket, s ezáltal a helyi televízió hitelességét. Egy 2006-os GfK felmérés 32 szerint, amely negyvenhat helyi televízió 31
Ballai Éva: A helyi televíziózás története, jogi, gazdasági és politikai környezete A jövbeli helyzetet meghatározó hatások és tényezk. [online]. In: Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet, Budapest. [2007. 05. 10.] URL: http://www.akti.hu/tanulmany/dok/ballai_01.doc 32 GfK Hungária Piackutató Intézet; adatfelvétel: 2006. március 6-12. Megkérdezettek száma: 3000 f. Mintavétel: egyszer véletlen mintavétel az adott településeken, a települések lakosságszámával arányosan.
12
nézettségét és a nézi véleményeket vizsgálta – különös tekintettel a saját készítés híradókra –, megállapítható, hogy a helyi hírekkel kapcsolatos elsdleges információforrás a helyi televízió, megelzve a megyei újságot, a helyi rádiót, a városi lapot, az internetes felületeket is. Különösen érdekes, hogy a helyi híradót a nézk hitelesnek, aktuálisnak, pártatlannak és informatívnak tartják. 33 Ezeket az adatokat a Magyar Gallup Intézet egy 2003-as felmérése 34 is igazolja, amely huszonöt városban végzett telefonos kutatást, random mintán: eszerint arra a kérdésre, hogy „milyen forrásból szerez tudomást arról, hogy mi történik az Ön városában?”, a megkérdezettek 93 százaléka válaszolt úgy, hogy a helyi televízióból, megelzve a helyi újságot, az ismersöket, a helyi rádiót, stb. Mindezek azt mutatják, hogy a helyi televíziók presztízse ott mondható ersnek, ahol a valódi funkciója szerint mködik. Ahol nem próbál vetélytársa lenni az országos kereskedelmi csatornáknak, ahol a televízió vezeti ráébredtek arra, hogy a nézi szokások is egészen másképp festenek a helyi televíziók esetében. Azokat ugyanis nem úgy nézik, ahogyan az országos csatornákat: nem ülnek órákat eltte, hanem célzottan az ket érdekl információkat nézik, s ez teszi létjogosulttá az ismétléseket. Nagyon komoly érdekképviseletre szorulnak tehát a helyi televíziók, annak érdekében is, hogy a megítélésük – a döntéshozók szemében – javuljon. Ehhez természetesen nem elég nekik jobbnak lenni bármely más televíziónál, hanem komoly lobbitevékenység kifejtésére is szükség van. Az elmúlt néhány évben azért történt elmozdulás, a HTOE elz – hat évig hivatalban lev – elnöke, Keresnyei János minden fórum eltt igyekezett egységesíteni ezt a meglehetsen heterogén csapatot, és ennek meg is lett az eredménye: az ORTT-vel igen jó munkakapcsolat alakult ki, bevonták a helyi televíziósokat a pályázatok elkészítésébe, valamint az egyesület tagot delegál a bíráló bizottságba is. Ma már a helyi televíziókat érint jogszabályok elkészítésében is szerepet kapnak, de itt nem állhatnak meg: ott még nem tart a HTOE, hogy minden szinten számoljanak vele, sokszor egy-egy minisztériumi pályázatnál a kiírónak eszébe sem jut, hogy léteznek egyáltalán helyi televíziók. Pedig ezek a csatornák helyben többnyire elérték már azt, hogy hivatkozási ponttá váljanak, de országos szinten ez még messze nem mondható el.
2.3. Reklámtorta – az a láthatatlan szelet Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az elmúlt 17-18 év reklámpiaci változásainak nagy vesztese a helyi televíziózás. Egészen pontosan: sosem volt nyertese. Jelenleg egy reklámügynökség, vagy médiaügynökség média-tervez és -vásárló munkatársa országos kampányok lebonyolítása során nem számol a helyi televíziókkal. Valójában nem is teheti, hiszen a különböz adatok megadása során a szoftver ajánl lehetségeket, ám ezekben a szoftverekben a helyi televíziók nem szerepelnek. Esélyük sincs arra, hogy helyi vállalkozókon kívül bárkit is rávegyenek meggyzéses-hipnotizálós módon arra, hogy pénzt költsenek a hírmsor eltti reklámblokkban. A kulcsszó a nézettség, s ma az egyetlen általánosan elfogadott mérési módszer az AGB Hungary mszeres televíziós közönségmérése. Aki ilyen adatot produkálni nem tud, gyakorlatilag nem is létezik az ügynökségek számára, így szinte még csak kiegészít
33 34
1-5-ig terjed skálán: hiteles: 4.5; aktuális: 4.3; pártatlan: 4.3; informatív: 4.3; színvonalas: 4; profi: 4; tartalmas: 4.2 Magyar Gallup Intézet; adatfelvétel: 2003. június. Megkérdezettek száma: 2500 f. Mintavétel: a telefonszolgáltatók által biztosított telefonelfizeti címlistából véletlenül kiválasztott elfizeti számhoz tartozó háztartásból a kérdésekre csak egy személy válaszolhatott, nevezetesen akinek a kérdezés idpontjához képest utoljára ünnepelték a születésnapját, biztosítván ezzel a kor és nem szerinti reprezentativitást.
13
elemként sem lehet részese az országos kampányoknak. De vajon miért nem rendelkeznek a helyi televíziók AGB adatokkal? A válasz egyszer: ma Magyarországon összesen 840 mérmszer adataiból állítják össze a nézettségi statisztikákat. Ez a nézmér rendszer „a családoknál elhelyezett elektronikus adattároló egységekbl minden éjjel telefonvonalon lehívja a nézettségi adatokat, és így már másnap képes adatokat szolgáltatni a televíziós csatornák és msorok nézettségérl. 35 ” Értelemszeren a mszerekbl Budapesten van a legtöbb, a nagyobb városokban már kevesebb. Az AGB Hungary hétpecsétes titokként rzi a mérésbe bevont családokat, nem lehet tudni, hogy hol vannak telepítve a mszerek, így azt sem tudhatjuk, hogy mely településen hány darab van. Az összes kihelyezett mszer alacsony számából azonban világosan következik, hogy vannak olyan települések - legalább az ország kétharmada –, ahol egyáltalán nincs mszer. Ahhoz, hogy egy helyi televízió nézettségét reprezentatív módon meg lehessen állapítani, például mondjuk Kaposváron, szükség lenne legalább 229 db mérmszerre, amennyiben a népességszámot összesen 68 697 fben állapítjuk meg. 36 Ehhez képest médiaberkekben azt rebesgetik, hogy ott pontosan egy darab mszer található. Könnyen belátható, hogy akár egy, akár 10 mszer is van Kaposváron, a Kapos TV nézettségérl autentikus adatot nem szolgáltathat az AGB, hiszen hetvenezer ember nézi attitdjét harminc mszeres kapcsolgató nem fogja tudni reprezentálni. Ugyanakkor pedig óhatatlanul is akadnak olyan települések, ahol van helyi televízió, ám nincs telepítve mszer, ami ilyen szempontból ugye a legérdekesebb felállás. Felmerülhet a kérdés, hogy ha egyenként nem is, de országosan vajon miért ne lehetne a helyi televíziók msorainak nézettségét reprezentatívnak tekinteni? Nos, azért, mert vannak kisebb, heti két órát adó televíziók, és vannak nagyobb, 24 órás sugárzású csatornák is, más-más msorstruktúrával, s a hírmsorok sem ugyanabban az idpontban láthatók mindenütt, így a mérés nyilvánvalóan pontatlan és használhatatlan. Ha egységesen ugyanabban az idpontban lenne mindenütt, minden nap a helyi híradó, akkor lehetne adatokat nyerni a helyi televíziókra vonatkozóan, országos reprezentativitással, de még akkor sem tudnánk azt meg, hogy helyben mennyire nézett az adott helyi televízió. Akad természetesen pozitív példa is néhány, mindig vannak vállalkozó szellem, és újításra törekv cégek, amelyek személyes kapcsolatok révén, vagy más indíttatásból úgy döntenek, hogy kipróbálnak egy országos kampányt a helyi televíziók által kínált lehetségekkel. Így tett a Tatai Cserép Rt. is 2001-ben, s a Helyi Televíziók Országos Egyesületén keresztül szervezett központi, országos reklámkampányt. Ennek keretében decembertl júniusig sugározták a helyi televíziók a reklámspotokat, heti néhány alkalommal, de szigorúan fmsoridben, a helyi hírmsor eltt, vagy az után közvetlenül. Azóta ez az „akció” legendássá ntte ki magát, ugyanis a Tatai Cserép Rt. még a kampány befejezése eltt szólt, hogy a helyi televíziók álljanak le a spotokkal, nem kell több sugárzás, mert egyszeren képtelenek teljesíteni a megrendeléseket, annyira megugrott a rendelésállomány. A cég vezeti elmondták, hogy nem számítottak arra, hogy ilyen hatással lesz a termelékenységükre a helyi tévés sugárzás, s hiába próbálták gzervel teljesíteni a megrendeléseket, nem jártak sikerrel. Összegezve, a helyzet tehát az, hogy a helyi televíziókat az egyetlen – ügynökségek által – elfogadott nézmérési rendszerrel vizsgálni nem lehet, így a kör bezárul: hiába érnének is el a hírmsorok jelents nézettséget, a reklámpiaci torta ebben a rendszerben láthatatlan és érezhetetlen lesz a helyi televíziók számára – kivéve a vállalkozó kedv cégek által juttatott 35 36
www.agb.hu [online] ; www.agbnielsen.net/whereweare/dynPage.asp?lang=local&id=318&country=Hungary forrás: Központi Statisztikai Hivatal
14
falatkákat –, várhatóan a digitális átállás megtörténtéig. Az pedig elbb-utóbb bekövetkezik, s jó eséllyel borít fel mindenféle szépen felépített nézmérési stratégiát, és várhatóan lesz majd nagy csodálkozás a cégek marketingbugyraiban a számukra meglep adatok láttán. A piac erteljesen át fog rendezdni, pláne, ha hirtelen lehetség lesz arra, hogy a digitális technológiának köszönheten azonnali és pontos adatokat kapjanak az éppen a képernyn látható msorok nézettségérl – s akkor még a megváltozott, illetve a változás eltt álló nézi szokásokról nem is beszéltünk. Addig is azért nyilván sokat segítene a jelenlegi helyzeten, ha – akár ORTT-s támogatás segítségével – elérhet lenne egy olyan, országosan reprezentatív, de a helyi adatok megismerését is lehetvé tev nézettségmérés, amelyet elfogadnak a médiaügynökségek, s amelynek segítségével bekerülhetnek a helyi televíziók azok szoftveres rendszerébe. Az elképzelés nem ördögtl való, hiszen kezdeményezés volt már erre: a HTOE több lehetség megvizsgálása után támogatta a Szonda-Ipsos Médiakutató, Véleménykutató és Piackutató Intézet ajánlatát, amely lehetvé tette volna, hogy a kutatási eredmények megjelenjenek a közvéleménykutató cég saját – de az ügynökségeknél jelen lev – rendszerében, versenyképessé téve ezáltal a helyi televíziókat. Azonban a kutatás nem kezddött el, küls támogatás hiányában a HTOE nem tudta vállalni a program finanszírozását, pedig éget szükség lenne rá.
2.4. Finanszírozás A helyi televíziók elsdleges feladata az információközvetítés, vagy nagyon leegyszersítve: a helyi hírszolgáltatás. Ez azonban meglehetsen drága mulatság, az egyik legköltségesebb mfaj. A helyi televízióknak ugyanakkor nem adják olcsóbban a kamerát, a lámpákat, a vágóstúdiókat, vagy akár a merevlemezeket – hogy mégse kazettákról beszéljünk a digitális korban –, mint a legnagyobb országos kereskedelmi csatornáknak, vagy akár a közszolgálatiaknak. Vagyis adott termékre vonatkozó beruházási költségigénye pont akkora, mint bármelyik más televíziócsatornának szerte e hazában. Ugyanakkor azonban a bevételi lehetségei lényegesen korlátozottabbak, a vételkörzet kicsinysége miatt. Összehasonlításképpen: egy országos kereskedelmi csatorna hat nap alatt termel annyi bevételt, amennyibl a legnagyobb helyi televízió egy egész évig él. Azonban helyi televíziók többségének éves szinten mindössze annyi pénz áll rendelkezésére, amennyi egy országos kereskedelmi adónak 4-5 órára! Adódik a kérdés, ha – amint azt fent láttuk – a reklámpiacból nem, vajon honnan szerzik a helyi televíziók a mködésükhöz szükséges anyagi eszközöket? Cinikusan válaszolhatnánk, hogy nincsenek az elengedhetetlen feltételeken túlmenen anyagi forrásaik, jóllehet valahogyan mégiscsak léteznek ezek a lokális csatornák. A kép azonban ennél lényegesen összetettebb. 2.4.1. ORTT - pályázatok A médiatörvény sajátos logikája folytán az a szerencsétlen „megtiszteltetés” érte a helyi televíziós társadalmat, hogy a jogalkotó nem vette figyelembe azt a – korábban már hosszasan taglalt – tényt, miszerint a helyi televíziók msoridejének 70-80 százalékában közszolgálati tartalmak láthatók, s ennek megfelelen nem is kapták meg automatikusan a közszolgálati státust. St, voltaképpen semmilyen minsítést sem kaptak, a helyi televíziók mintegy kifelejtdtek a médiatörvénybl. Azazhogy mégsem, hiszen magát a „jelenséget” definiálja: „Helyi msorszolgáltatás: az a msorszolgáltatás, amelynek vételkörzetében éves
15
átlagban legfeljebb százezer lakos vagy egy városon belül legfeljebb ötszázezer lakos él.” Nagyjából ennyi, vagyis a helyi televíziók – hacsak nem kéri valamelyikük kifejezetten a közmsor-szolgáltatói jogállást –, önmagukat kénytelen-kelletlen, kereskedelmi televízióknak minsítik. Közmsor-szolgáltató az lehet, akit az ORTT Testülete – benyújtott kérelemre – annak nyilvánít. A médiatörvény szerint az átminsítés akkor következhet be, ha a kérelemben az illet msorszolgáltató vállalja a közmsor-szolgáltatóra vonatkozó kötelezettségeket 37 . Nagy elnye a sikeres procedúrának, hogy nem kell msorszolgáltatási díjat fizetni, azonban ezért kemény feltételeket szab a törvény: például, a napi msorid átlagában számított óránként a reklám idtartama nem haladhatja meg az öt percet, illetve, hogy a msorid - bármely módon számított - egy óráján belül a reklám nem haladhatja meg a hat percet. A kereskedelmi adók esetében ez a rendelkezés úgy szól, hogy a msorid bárhogyan is számított egy óráján belül a reklám nem haladhatja meg a tizenkét percet, de ebbe nem tartoznak bele a televíziós vásárlási msorablakok 38 . A kereskedelmi csatornák megszakíthatnak msorszámot reklámmal, 39 a közmsor-szolgáltatók viszont nem, 40 kivéve a sport- és más olyan közvetítésekben, amelyekben természetes szünetek vannak. A kereskedelmi televíziók a hírmsoron kívül 41 szinte bármelyik msorszámukat támogattathatják, a közmsor-szolgáltatók azonban csak vallási és egyházi tartalmú msorszámokat, mvészeti és kulturális eseményeket bemutató, vagy közvetít msorokat, a nemzeti és az etnikai kisebbségi anyanyelv, illetve a nemzeti és etnikai kisebbségek életét, kultúráját bemutató, továbbá az életkoruk, testi, szellemi vagy lelki állapotuk, társadalmi körülményeik következtében súlyosan hátrányos helyzetben lév csoportok számára készített msorszámokat 42 . Könny talán belátni, hogy nem ezek a kifejezetten szponzoráltatható msorok. Míg a közszolgálati televíziók a törvényben meghatározott módon kaphatnak állami támogatásokat, addig a helyi televíziók célzott állami támogatásáról nem beszélhetünk. Pályázhatnak ugyanakkor – valamennyi televízióhoz hasonlóan – az ORTT Msorszolgáltatási Alaphoz, amely egy olyan elkülönített pénzalap, melynek feladata a különféle msorszolgáltatók, msorszámok támogatása. Az Alap bevételei adódhatnak msorszolgáltatási díjból, pályázati díjból, a msorszolgáltatási szerzdés megszegése okán kirótt kötbérbl, bírságból, vagy kártérítésbl. Ezen túlmenen költségvetési hozzájárulás is kiegészítheti a forrásait, és lehetség van önkéntes befizetésekre is. Ugyanakkor a médiatörvény alkotói meghatározták azt is, hogy a forrásait mire költheti: az éves bevételének 0,5-1 százalékát a közmsor-szolgáltatók és nem nyereségérdekelt msorszolgáltatók visszatérítend, vagy vissza nem térítend támogatására fordíthatja. A befizetett msorszolgáltatási díjak összegének legalább felét a magyarországi gyártású
37
1996. évi I. törvény a rádiózásról és a televíziózásról, 22. § (2) 1996. évi I. törvény a rádiózásról és a televíziózásról, 16. § (2) 39 1996. évi I. törvény a rádiózásról és a televíziózásról, 17. § (2), az alábbi korlátozásokkal: 17. § (4) Nem lehet reklámmal megszakítani vagy megrövidíteni azt a msorszámot, amely a) hírt vagy idszer eseményeket tartalmaz, ha idtartama nem haladja meg a harminc percet, b) tizennégy év alatti kiskorúakhoz szól, és idtartama nem haladja meg a harminc percet, c) nemzeti ünnepek eseményeirl tudósít, vagy d) vallási, illetve egyházi tartalmú, e) dokumentumfilm, és idtartama nem haladja meg a harminc percet. (5) A msorszámon belül közzétett reklám vagy reklám-összeállítások között legalább húsz percnek kell eltelnie. (6) A negyvenöt percnél hosszabb filmalkotás - a sorozatok, a könny szórakoztató msorszámok és a dokumentumfilmek kivételével - negyvenöt perces idszakonként egyszer szakítható meg reklámmal. Ha a filmalkotás idtartama legalább húsz perccel hosszabb kétszer vagy többször negyvenöt perces idszaknál, akkor az további egy esetben szakítható meg reklámmal. 40 1996. évi I. törvény a rádiózásról és a televíziózásról, 24. § (3) 41 1996. évi I. törvény a rádiózásról és a televíziózásról, 18. § (5) 42 1996. évi I. törvény a rádiózásról és a televíziózásról, 25. § 38
16
közszolgálati msorszámok készítésének – visszatérítend, vagy vissza nem térítend – támogatására kell fordítania, „különös tekintettel a filmgyártással összefügg elírásokra.” 43 Ennek megfelelen az ORTT minden évben dönt a várható pályázati kiírásokról, s ezeket az úgynevezett pályázati naptárban közzé is teszik. A msorszolgáltatás besorolásától függen a helyi televíziók többféle támogatásban is részesülhetnek, de a legkomolyabb pályázati lehetségük jelenleg minden bizonnyal a „TV-Állandó” megjelölés pályázat, melyben – az eddigi évek gyakorlata alapján – évi 300-400 millió Ft pályázati keretösszeg állt rendelkezésre. Eredetileg negyedévenként meghirdetett, egy évre szóló támogatási rendszer, melynek során hír-, sport- és magazinmsor támogatását hirdeti meg az Alap. A rendelkezésre álló források csökkenése miatt immáron e pályázat esetében az év már csak három negyedévbl áll, vagyis három fordulóban ítélik oda a meglev keretösszeget. A pályázat nagyon sokat segített a helyi televízióknak abban, hogy ahol még nem volt, ott indítani tudjanak rendszeres hírmsort, illetve a már jól mköd híradókat fejleszteni tudják. Az ORTT ezzel a pályázattal nagyban hozzájárult a helyi demokráciák ersítéséhez, de sajnos a pénz szaga odavonzotta azokat a vállalkozásokat is, amelyek nem igazi helyi televízióként mködnek. Mivel ez a pályázat rendszeres – bár az ORTT elnöke ugyan az egyik helyi tévés találkozón kijelentette, hogy nem biztos, hogy az is marad, vagyis ne ezekre az összegekre építsék a helyi televíziók a hírmsoraikat –, a hírek szerint több vállalkozás alakult arra, hogy az e pályázaton elnyerhet összegeket megkaphassák. A médiatörvény rendelkezik egyfell arról, hogy a közszolgálati tartalmakra vonatkozó támogatásokat nyilvános pályázat útján kell biztosítani, másfell a felállítandó bírálóbizottságról is, amennyiben annak tagjait az ORTT Testülete választja ki „köztiszteletben álló személyek közül” 44 . Tekintettel arra, hogy a Testület politikai delegáltakból áll, nyilvánvalóan a bírálóbizottságok sem lesznek mentesek a politikai döntésektl. Ez természetesen azt is jelentheti egyben, hogy a pályázatok elbírálása esetén adott esetben a politikai szempontok érvényesülnek a szakmaiság kárára. Némileg megersíteni látszik ezt a feltételezést, ha végignézzük a bizottsági tagok névsorát: 45 nem lehet egyértelmen kijelenteni, hogy többségben vannak a szakmához értk. Pedig a Helyi Televíziók Országos Egyesülete ebben is igyekezett segít kezet nyújtani: szakmai delegátusnak kért, és kapott helyet a bizottságban. E pályázat mégis, minden problémája dacára kifejezetten hasznos a helyi televíziós mhelyek számára, ahogy már arról volt szó, számos település közössége e forrásnak köszönheti, hogy rendszeres hírmsort láthat a helyi televízió képernyjén. 2.4.2. Önkormányzatok A médiatörvény az ORTT számára biztosítja azt a lehetséget, hogy a msorszolgáltatási jogosultságra vonatkozó szerzdéseket nyilvános pályázati eljárásban kösse meg. Ennek megfelelen az ORTT Testülete határozott az általános pályázati feltételekrl 46 (ÁPF) is. A helyi televíziók szempontjából többek között azért volt érdekes az ÁPF tartalma, mert ez rendelkezik a helyi önkormányzatok tulajdonlási lehetségeirl, viszonyairól a helyi televíziós társaságokban. Eszerint az önkormányzatok eltt két út áll: vagy azok egyszemélyes tulajdonú társasága a helyi msorszolgáltató, vagy pedig úgy kell kialakítaniuk 43
1996. évi I. törvény a rádiózásról és a televíziózásról, 78. § (2) 1996. évi I. törvény a rádiózásról és a televíziózásról, 78. § (4); (5) 2008. február 6-án: a 2006-os TV-Állandó pályázat bírálóbizottsági tagjainak névsora olvasható az ORTT honlapján. 46 A továbbiakban: ÁPF 44 45
17
a tulajdoni arányokat, hogy az önkormányzat szavazati joga legfeljebb 25 százalékot érjen el a társaságon belül. Így alakulhatott ki az a gyakorlat, hogy a helyi televíziók tulajdonosai, fenntartói dönt többségében a helyi önkormányzatok, száz százalékos részesedéssel. Igen kevés a magánkézben lev helyi tévék aránya, de számuk az utóbbi idben lassacskán növekedik. Ennek pedig közvetlen kiváltó oka az, hogy a tulajdonos önkormányzatok egyre nehezebb terhet látnak a helyi televíziók fenntartásában, forrásokat vonnak el tlük, hogy az egyéb helyeken keletkezett költségvetési lyukakat foltozni lehessen. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján kijelenthetjük, hogy fehér hollónak számít az a helyi televízió, ahol évrl-évre legalább az infláció mértékével emelik a televízió költségvetési támogatását, a jellemz egy ideig a stagnálás volt, mostanában pedig már az elz évi támogatás csökkentése a trend. Nagy általánosságban elmondható, hogy a helyi tévék mködési költségeik 40-60 százalékát kapják a fenntartó önkormányzatoktól, a többit pályázati úton, vagy reklám- és szponzorációs bevételekbl fedezik. A két véglet természetesen létezik, vannak, akik önkormányzati támogatás nélkül mködnek, és létezik olyan helyi televízió is, amelyiknek szinte nincs is más bevétele. Jóllehet többségében kereskedelmi televízióknak minsülnek a lokális csatornák, mégis – ahogy arról volt már szó – msoraikban inkább a közszolgálatiság jellemzi ket. Ez természetes is lehet, hiszen az önkormányzati finanszírozás feltétele a közszolgálati msorok készítése, azonban többnyire elmondható, hogy a kereskedelmi bevételek közszolgálativá konvertálódnak, hiszen küls források igénybevételével is készülnek közszolgálati msorok a helyi televíziókban. Az intézményvezet / fszerkeszt / igazgató autonómiája bizonyos esetekben nagyban függ az t kinevez polgármester elképzeléseitl. A kezdetben intézményi keretek között mköd helyi televíziók így igen nehéz helyzetben találták magukat, hiszen szabályozatlan törvényi háttérrel „meggyengítve” kellett eleget tenniük a saját szakmaiságuk által diktált feltételeknek úgy, hogy még munkáltatói-politikai nyomás is nehezedett rájuk. Érdekes módon nem sokat változott a helyzet napjainkra sem: ugyan alapveten gazdasági társaságok üzemeltetik a helyi televíziókat, ám mivel nagy részük teljes egészében önkormányzati tulajdonban van, ezért k - mködésükhöz általában nem elegend - éves támogatásban részesülnek, amely rosszabb esetben feltételezi a politika beleszólását a televízió mködtetésébe. A televízió vezeti közül ki-ki tudása, ügyessége szerint hárítja el a politika közeledését, másutt a városvezetés látja be, hogy a befolyásolással a hitelességét veszti el a médium, s ez az kommunikációját is negatívan érinti. Helyenként képviseli tudatébredésnek lehetünk tanúi: a helyi televízió mködtetéséhez szükséges források biztosítása nem a televízió birtokbavételét, hanem a közösségi pénz újraelosztását jelenti. No, ez azért persze nem túl gyakori. Az önkormányzatnak abban van dönt szerepe, hogy a településén mköd csatorna funkcionális költségeihez olyan mértékben járuljon hozzá, amely elegend ahhoz, hogy a televízió a közszolgálati feladatokat el tudja látni. Ennek ellenére a helyi tévék túlnyomó többsége napi anyagi problémákkal küzd: nemhogy technikai fejlesztésekre, a munkatársak szakmai továbbképzésének finanszírozására nincs lehetségük, hanem még a fenntartási költségeik fedezése is csak nagyon komoly erfeszítések árán valósulhat meg, amely erfeszítések nagyon sok idt és energiát vesznek el a msorok és az adás minségének
18
javításától. Az önkormányzat felelssége mindezek felett az alkotói- és a sajtószabadság biztosítása az általa fenntartott televízióknál. Felelssége, hogy ne sajátjaként, hanem a közösség televíziójaként kezelje a helyi televíziót, s ennek megfelelen szakmai és ne politikai alapon nevezze ki a csatorna vezetjét. Tulajdonosként felelssége, hogy ne válhasson egyik, vagy másik politikai er szócsövévé, hiszen a hitelességét, s ezáltal nézit veszti el a televízió. De azért be kell látni: független helyi televízió mint olyan, nem igazán létezik. Egyfell nem lehet politikailag független teljesen, hiszen a fenntartó önkormányzat – mint tulajdonos, ráadásul leginkább egyedüli tulajdonos – a saját érdekeit tartja szem eltt elssorban. A legkézenfekvbb megoldás úgy beavatkozni a televízió msorszerkesztési elveibe, vagy megoldani a városvezetés és a televízió között óhatatlanul felmerül konfliktusokat, hogy a támogatás csökkentésének, vagy szélsséges esetben annak teljes megvonásának lehetségét lebegtetik meg a televízió vezetjének szeme eltt. Mindezt persze részben ki lehet küszöbölni azzal, hogy a városvezetés megfelelen lojális fszerkesztt nevez ki – nyilvános pályázat útján természetesen – a televízió élére, akár olyan áron is, hogy az addigi fszerkesztt eltávolítják. Az önkormányzati választások utáni idszakban jól megfigyelhet ez a jelenség, országszerte történnek személycserék a televíziók vezetésében. Másfell a helyi televízió gazdasági értelemben sem lehet igazán független, hiszen a helyi reklámbevétel jelentheti a másik f bevételi forrását az önkormányzati támogatáson felül. Ennek megfelelen bizonyos – pláne önkormányzati – cégeknél történ visszásságok feltárása a televízió gazdasági érdekeivel szembehelyezked tevékenység lenne, hiszen a következ évi szponzorációs megállapodásnak akár búcsút is mondhat. A jó hír azonban az, hogy amennyire ritka a független helyi televízió, annyira gyakori a függetlenedés igénye a televízió-vezetk körében. Túlnyomó többségében ugyanis azért ersebb a szakmaiságra, a szakmai igényességre való törekvés a politikai-gazdasági lojalitásnál. Ennek megfelelen keresgélik és szélesítik a függség falán keletkez repedéseket, hiszen – errl késbb lesz még szó – a létük fenntartásához alapveten fontos a hitelességük megrzése. Példaérték, s ennek megfelelen egyre több városban alkalmaznak már kommunikációs együttmködési megállapodást a tévé és a város vezetése között, amelynek keretében pontosan rögzítik mindkét fél lehetségeit és jogait, s az együttmködés feltételrendszerét. Ez a megoldás mindkét fél számára elnyös, hiszen pontosan tudják, hogy mit várhatnak el a másiktól, s ha bármelyikük mégis nagyobb igénnyel lépne fel, a szerzdés alapján az igény elutasítható, vagy újratárgyalhatóak a feltételek. Lényegében egy jó megállapodás ki tudja zárni a televízió kézi vezérlés irányítását a politika fell, biztosítva a tárgyilagos hírszolgáltatás, a valódi közszolgálatiság megvalósíthatóságának lehetségét a helyi csatorna számára. Garantált msorfelületet, garantált kontrollt, de nem szervilizmust kap így a helyi hatalom. Ráadásul ezen msorok többsége interaktív, s a nézi visszacsatolás folytán némelyik gyakran az ügyintézés kezdpontjává is válik. A tulajdonostól való függetlenség természetesen álom csupán, de léteznek elképzelések arra, hogy hogyan is lehetne azt részben megvalósítani. Ha számszersítjük a helyi televíziók számára biztosított (önkormányzati, ORTT-s, stb.) támogatásokat, nagyjából 2-2,5 milliárd forintra tehetk azok. Ez jól láthatóan méltatlan összeg a közszolgálati csatornákhoz juttatott milliárdokhoz képest, hiszen – amint már többször is említettük – a helyi televíziók is közszolgálati feladatokat látnak el. Természetesen hosszú idre megoldható lenne a helyi tévék fennmaradása, ha annyi állami támogatásban részesülnének összesen, mint az MTV, de
19
ez nyilván irreális elképzelés. Ha azonban a meglev támogatások esetében minden egy forint után az állam is újabb egy forintot biztosítana, vagyis 2-2,5 milliárd forint plusz érkezne ebbe a szektorba, az már megoldaná a jelenlegi áldatlan állapotokat. Megvan ugyanakkor a veszélye is annak, hogy az önkormányzatok a felére csökkentik a saját támogatásukat, mondván, hogy eddig is megvoltatok ennyi pénzbl, oldjátok meg ezután is, ezért inkább az lehet a helyes út, ha az állam közszolgálati msortartalmakra biztosít ennyi összeget, nem pedig normatív alapon. Nagy elnye ennek a konstrukciónak, hogy biztosítva van a felhasználás ellenrzése az ORTT mechanizmusában, de ami még ennél is fontosabb, hogy jelentsen csökkenti az önkormányzati befolyást a helyi televíziókban. Hiszen ha eddig a mködési költségek mondjuk felét biztosította az önkormányzat, ezáltal már az arány leesik a harmadára, vagyis sokkal kevésbé lehet sakkban tartani a támogatás csökkentését, vagy teljes megvonását lebegtetve a televízió vezetjét. Ugyanakkor ez az összeg jelentéktelen nemcsak a közszolgálati televízió támogatásához képest, hanem ahhoz az értékteremt munkához képest is, amit a helyi televíziók végeznek nap mint nap. 2.4.3. Helyi reklámpiac Az országos reklámpiac esetében láthattuk már, hogy arra a pályára – melyen gondozott f, szép a felfestés, öltöz és esti világítás is van – nem juthatnak fel a helyi tévés focisták még labdaszednek sem, hogy esetleg ha odapattan a labda, belerúghassanak egy picit. Azt a meccset kívülrl nézik. A helyi pálya viszont az övék, legalábbis részben, s az ugyan beton, nyolcadakkora, mint a másik, és a kapukon nincs háló, sötétedés után pedig senki sem látja a labdát, de legalább jó sokan fociznak rajta! Paradox helyzet, de minél nagyobb egy település, annál telítettebb a reklámpiac, ugyanakkor minél kisebb, szintén annál telítettebb. A nagyobb városokban fókából is, de vadászból is több van, míg a kisebb településeken igen csekély az egy négyzetméterre jutó fókák száma, ráadásul azok jó soványak is. Konkurencia mindenütt van, hiszen a televízión kívül a helyi rádió, lap(ok), megyei lapok, és egyéb érdekeltségek is ugyanabból a tálból esznek. A tálban lev falatok pedig picinykék, és olyan csekély a mennyiségük, hogy senki sem tud jóllakni bellük. No, ott aztán van is tülekedés. Ugyanis a helyi televíziók esetében – még a legnagyobbaknál is – olyan szk a vételkörzet, hogy nem lehet igazán komoly árat kérni a reklámfelületekért. Ráadásul nehezített a gyakorlat, mert a msortartalom leginkább közszolgálati, így a legjobban értékesíthet reklámhelyek a helyi híradók környékén vannak, illetve msortámogatásokkal próbálkozhatnak még. Jellemzen a helyi piac tehát nem reklámspotok formájában jelenik meg a televízió képernyjén, hanem egyéb más formákban. Tény ugyanakkor, hogy a profi reklámfilmek elkészítési költségei is a töredéke annak, amennyiért a reklámügynökségek legyártatják azokat, vagyis nem kell többszázezer forintot invesztálni egy reklámspot elkészítésébe. A lényeg a megjelenés alacsony bekerülési értéke a reklámoztató számára, így – fleg a kistelepüléseken – nagyon népszerek a képújság-jelleg megjelenési formák. Egyre inkább láthatóak helyben a médiakoncentrációs törekvések, ma már nem ritkaság, hogy a helyi televízió üzemeltet helyi újságot, és/vagy rádiót. Ennek nagy elnye az integrált szolgáltatási kínálat nyújtása a hirdetk számára, amely nyilván vonzóbbá is teszi az ajánlatot. Trükkök, speciális megoldások tökéletes tárházát adják a helyi televíziók annak érdekében, hogy valamilyen formában biztosítani tudják a mködésükhöz elengedhetetlenül szükséges anyagi eszközöket, s hogy eleget tudjanak tenni a közszolgálatiságból adódó feladataiknak. 20
2.5. Szakmaiság Egyértelmen nem jelenthet ki, hogy a fentebb vázolt küzdelem a megélhetésért, a politikaigazdasági függetlenedésért jót tesz a helyi televíziók szakmaiságának ersödésének. Mindez pedig nem tesz jót az amúgy is megtépázott renoméjuk helyreállítására tett erfeszítéseknek. Kétségtelen, hogy a helyi televíziók nem homogének, a településekhez hasonlóan igen sokfélék. Tulajdonosi körük, méretük, anyagi lehetségeik, technikai felszereltségük, msoraik, humán erforrásaik különbözek, így értheten a gyártott msorok minsége is eltér. Az országos kereskedelmi csatornák megjelenésével, valamint a technikai fejldéssel a helyi televíziók lépéshátrányba kerültek: a nézk hozzászoktak a kristálytiszta kép- és hangminséghez, amelyhez a városi tévék (tisztelet a sok-sok kivételnek!) anyagi lehetségeik szkössége folytán csak késbb tudtak igazodni. De helytállásukat igazolja, hogy felzárkóztak, st, jelents részüknél már nem találunk analóg jelet a msorkészítés folyamatában. Ugyanakkor az országos csatornák tartalmi szempontból helyzetbe hozták a helyi tévéket: ahogy elkényeztették a nézket a technika fejlesztésével, úgy maradtak adósak az igényes, saját gyártású msorok készítésével. És ez az „idilli” állapot bizony még ma is tart, st, néha úgy tnik, van még út lefelé.. Elssorban a kereskedelmi televíziók msorán láthatóak olyan produkciók, amelyekhez egy magára valamit is adó helyi televíziós sosem adná a nevét. Magam néhány éve hallottam az egyik kereskedelmi csatorna valamelyik remek „msorvezetjének” szájából él msorban azt a csodálkozással vegyes kíváncsisággal feltett, komolyan érdekld kérdést az Abai Napok rendezvénysorozat kapcsán – ahol mellesleg mködik egy picinyke, napi msort gyártó helyi televízió is –, hogy mégis, Aba 47 hol van? Oda is megy még busz? A helyi televíziósok pedig képzik magukat, hiszen tudják, hogy bizonyos szakmai mérce alatt nincsen hiteles televízió. Amíg tehát az országos kereskedelmi csatornák idnként tájékozatlan, kérdezni képtelen, helyenként botrányos minséget produkáló színész-, és/vagy sztár-„msorvezetket” vetnek be, addig a lokális információkat helyi szinten javarészt hiteles emberek közvetítik a nézknek. A helyi médiának létkérdés a hitelesség megrzése, hiszen elssorban az információközvetít szerepe miatt vonzza a nézket, nem beszélve arról, hogy a helyi tévé képernyjén látott arcok minden áldott nap szembejönnek az utcán. Ezért egyszeren a helyi televízió nem teheti meg, hogy nem hiteles. A szórakoztatásban anyagi lehetségei hiányában nem kelhet versenyre az országos csatornákkal. De ez nem is feladata. A szórakoztatást sokféle – országos, regionális, kereskedelmi, tematikus, stb. – csatorna biztosítja, de azt senki, amit a helyi tévék: helyi információközvetítést, tartalomszolgáltatást. Az is iránymutatást adhat a helyi televíziók szakmaiságának tekintetében, hogy a jelenlegi „médiasztárok” nagy része valamely városi tévében kezdte a pályafutását (Friderikusz Sándor, Ers Antónia, Máté Kriszta, stb.). Óriási az országos csatornák elszívó hatása: nemcsak riportereket, msorvezetket, hanem operatröket, vágókat, s egyéb mszaki vonalon dolgozó szakembereket is magukhoz ragadnak a kisebb-nagyobb helyi elektronikus médiából. A helyi televíziók fel is vállalják e szerepüket: olyan szakembereket képeznek, nevelnek ki, akik aztán bármely csatornánál megállják a helyüket, s országos hír újságírókká, televíziósokká 47
Aba nagyközség a Mezföldön fekszik, a 63-as fútvonal mentén, félúton Székesfehérvár és Sárbogárd között, mintegy 81 km-re Budapesttl.
21
válhatnak. Intézményes formában akár együttmködések is létrejöhetnének az országos csatornákkal a képzések tekintetében. A HTOE az elmúlt években oktatási jelleg feladatokat tudatosan nem vállalt fel, bár mindig voltak pártolói a képzési programoknak. Ugyan áll az egyesület rendelkezésére olyan kidolgozott koncepció, amely egyfajta gyorstalpaló tanfolyamként szolgálná az abban részt vev helyi televíziósokat, azonban az elképzelés több sebbl is vérzik. Az elképzelés lényege, hogy országszerte öt képzési központban folyna az oktatás, egy-egy hétvégét szánva rá központonként. A HTOE által felkért szakember egyfajta road show-szeren járná az országot, és elemezne együtt fként hírmsorokat az érdekldkkel. Alapvet probléma a helyi televíziók mködési adottságaiból fakadóan, hogy ugyan szükségük lenne az állandó szakmai továbbképzésekre, ám azokat, akiknek ez igazán segítséget nyújthatna – szerkesztk, riporterek, mszaki vonalon dolgozó szakemberek – a televíziós mhelyek nem tudják két-három napra sem nélkülözni. Többnyire kevés ember lát el sok feladatot, így akár egy f kiválása is könnyen az adásbiztonságot veszélyeztet tényez lehet, s ez hatványozottan igaz a kisebb televíziók esetén, ahol viszont talán nagyobb szerepe is kellene legyen a képzésnek. Ráadásul annak lenne igazán értelme – és látszata is –, ha egy stúdióból több munkatárs is részt vehetne a képzési programban, ám ez egyszeren megoldhatatlan problémát jelentene. A másik f problémája a koncepciónak, hogy alkalmatlan a funkciója betöltésére. Mégha a helyi tévék munkatársai zsúfolásig is megtöltenék a helyszínt, s a felkért szakember is kiváló, s nem csak a szakmájában, hanem még eladóként is, egy ilyen két napos akciót nem lehet olyan továbbképzésnek nevezni, amelytl valódi szakmai fejldést várunk. Ahhoz többnapos alkalmakkal, gondosan felépített struktúrájú képzési program szükséges, a megfelel mennyiség, megersít ismétléseket beépítve. Vagyis sokszor két nap szükségeltetne a várt szakmai fejldés eléréséhez, úgy, hogy párhuzamba lehetne állítani – riporterek esetén például – a képzés kezdetén készített anyagokat a program közepén és végén gyártottakkal. Ez az, aminek komoly értelme lehetne, s mindenki a saját magán láthatná a szakmai fejldést. Nem példa nélküli az elképzelés a helyi tévés szakemberképzéssel kapcsolatban, mint ahogyan a kezdeményezés bukása sem az: az elmúlt években két-három – OKJ-s képesítést biztosító – kezdeményezés is csdöt mondott az érdektelenségnek tn jelenség miatt, amely mögött valójában a nélkülözhetetlennek bizonyuló munkatársak el nem eresztése is állott.
22
3. Érdekvédelem 3.1. Helyi Televíziók Országos Egyesülete Ha valaki látott már közelrl egyesületet, akkor az tudja, hogy az jó eséllyel egy túros hátú közös ló 48 . Aki részt vett már egy egyesületi közgylésen, az tudja, hogy többnyire a „jó eséllyel” kitétel felesleges. A helyi televízióknak két ilyen lova is van: az egyik a HTOE, a másik a Hálózat TV, igaz, ez utóbbi nem társadalmi szervezet, hanem részvénytársaság, a helyi televíziósok összefogásából jött létre, s épp emiatt kiemelked jelentség. Külön tanulmányt érdeml, a médiatörténelem csodájaként létez jelenség. Fontos mindkettt megemlíteni, hiszen – igaz mintegy 15 év eltéréssel – de mindkettt a helyi televíziók közös akarata hozta létre, más-más céllal. A HTOE 1989-ben alakult meg a helyi televíziók érdekképviseleti szerveként. Tagjai számára alapszolgáltatásokat nyújtott, szakmai konferenciákat szervezett, és eljárt a helyi televíziók érdekében. 2000-tl már saját – a kor szokásainak megfelelen vállalkozóként dolgozó – alkalmazottal rendelkezett, kezdett szépen felpörögni az egyesületi élet, egyre izmosodott a szervezet, bvítette tagjai számát, tárgyalóképes partnereknek tekintették, s eközben kiépült egy olyan – a magyarországi civil szervezeteknél ritkaságszámba men – bels kommunikációs rendszere, melynek segítségével minden tagtelevízió azonnal el tudta érni az összes többit, s így hatékony és azonnali segítséget remélhetett a kollégáktól. A HTOE mködtetni kezdett egy bels, kóddal védett honlapot, ahol olyan információkat és dokumentumokat oszthattak meg egymással a tagok, amelyek lényegesen segítették a munkájukat, megállapodásaikat küls partnerekkel, illetve egy küls honlapot is annak érdekében, hogy megmutathassa magát a külvilágnak is. A HTOE stabilizálta a tagtelevíziók kapcsolatát az ORTT-vel, ami alapvet fontosságú volt azok életében. Állandó jogi és gazdasági tanácsadók segítették a tagok munkáját, akik térítésmentesen segítettek az egyes televíziók problémáinak megoldásában. Az idrl-idre felmerült médiatörvény-módosítási lázakban megtette a javaslatait, amelyek természetesen a tervezetekkel együtt a kukába kerültek. Központilag értékesíteni kezdett az egyesület éves szinten húsz percet a tagtelevíziók reklámidejébl, ezáltal bevételeket teremtett, melyekbl immár nem csak a mködési költségeit tudta fedezni, hanem extraszolgáltatásokat is nyújtott a tagjainak. A HTOE képviseli egyre több fontos konferenciára voltak hivatalosak eladóként, panelbeszélgetések résztveviként, a mindenkori kormányzat, állami szervek felé hallathatta a hangját, s a médiapiac hangsúlyos szerepljeként vehetett részt a jogszabályok, törvények elkészítésében. Évrl-évre jól látható fejldési pályát futott be a szervezet, lassan kitekintett az országhatárokon kívülre is, nem csak tanulmányutak szervezésével, hanem nemzetközi partnerkapcsolatokat keresve. A kép csaknem idillinek tnhet, s kívülrl valóban az is volt, kintt a semmibl egy olyan szervezet, amely hatékonyan tudta képviselni a magyarországi helyi televíziózás érdekeit. Ám mindezt súlyos bels harcok árán sikerült megvalósítani, amolyan igazi magyar virtusként ez a heterogén társaság nem egyfelé húzta a szekeret, hanem rögtön több irányba is, amelybl kett volt igazán markáns. Ahogyan ersödtek a bels harcok, úgy gyengült a kitzött cél, s szép lassan ez a valaha céljaiban egységes egyesület kettészakadt, egyre fekélyesebb lett a közös ló háta. Megfelelve a kortárs politikai környezetnek, csendesen a politikai befolyás is 48
A túr szláv eredet fnév, amely sebe, fekélyt, gennyes kelést jelent, vagyis a gyakori közös használat okán a lónak sebes lesz a háta, nem pedig túrós, ahogyan sokan és sokszor – tévesen – használják.
23
beszivárgott, s egyre jelentsebb terepet kapott, ami akkor volt igazán tetten érhet, amikor tisztségvisel-választásra került sor: a politikai ervonalak mentén néha igazán direkt befolyásolási eszközökkel élve kaptak némelyek utasítást a leend elnök személyére történ szavazást illeten, s a küls szemlél nem gyzte kapkodni a fejét, hogy mekkora energiák összpontosulnak egy társadalmi munkában végzett elnöki pozíció megszerzése érdekében. Ezekre az energiákra számos esetben nagyon komoly szükség lett volna a helyi televíziók érdekeiért megvívandó csatákban, de az egység hiánya, valamint az egyéni érdekek eltérbe helyezése révén sokszor sikerült elbukni azokat, vagy épp nem azt az eredményt érték el, ami kívánatos lett volna. A helyi televíziós társadalom fennállásának 26 éve alatt, de a közös érdekképviseleti szervük alapítása óta eltelt tizenkilenc év közösségi munka sem volt elegend ahhoz, hogy a helyi televíziók leküzdjék azt a kicsinyes, provinciális felfogásukat, amely cselekvési metódusként nem az egyesült er csapásában, hanem az egyénenkénti ügyeskedésben látja minden probléma megoldását. Így lehet az, hogy elbb szaladnak a televízióvezetk a polgármesterükhöz, annak érdekében, hogy járjon ki egy bukásra ítélt pályázat sikerességét, minthogy a megszerzett információkat bedobják a közösbe, s együttes ervel lépjenek fel a források bvítése, illetve például a nem televízióként mköd vállalkozók televíziós pályázatból történ kizárása érdekében. Minden erfeszítés ellenére – legnagyobb tisztelet a kivételeknek – mind a mai napig jobbnak látják az egyéni tárgyalásokat, lobbizásokat a különféle szerveknél, minthogy az egységes fellépés irányába haladjanak. Ennek természetesen rövid távon megvan a maga elnye, de egyik televízió sem szemlélheti rövid távon az életét, pláne, amikor olyan sorsfordító pillanathoz érkezik a magyarországi televíziózás, mint a digitális átállás. Addig lesz vert helyzetben a hazai helyi televíziózás, amíg nem ismeri fel önnön értékeit, amíg nem látja meg azt a hatalmas ert, amely benne lakozik. Addig tehát maradnak a sirámok a valóban szörnységes helyzetükrl, amíg a rövid távú egyéni érdekeiket a hosszú távú közös érdekeik elé helyezik, s amennyiben ez a szemléletmód nem változik, lassú agónia során fognak kimúlni egymás után a helyi televíziók, vagy szép csendesen átalakulnak valami egészen mássá, ami azonban már kevésbé a helyi közönség információigényét lesz hivatva kielégíteni.
3.2. Feladatok, összegzés Tennivalóból akad jócskán: mindenekeltt valamilyen formában stabilizálni kell a helyi televíziók helyzetét úgy anyagi, mint politikai tekintetben. Ehhez a feladathoz lehetne energiákat mozgósítani, hiszen ez mindannyiuk közös érdeke lenne. Ha az érdekképviselet mentén egységes fellépéssel el tudná érni a helyi televíziós társadalom azt, hogy törvényben ismerjék el a közszolgálati feladataik ellátását, s ennek hatására állami alapokból évi két és fél milliárd forintot kaphatnának a meglev támogatások mellé közszolgálati msorok gyártására és esetleg technikai beruházásokra, akkor egyfell rendezdhetnének az anyagi jelleg problémáik, másrészt pedig a fenntartóktól való függetlenedés folyamata is elindulhatna. Ez utóbbi pedig már nem kizárólag helyi tévés belügy lenne, hanem a közérdek tökéletes megnyilvánulása, hiszen lehetséget teremtene arra, hogy kevesebb mérték politikai befolyás érvényesüljön a televízió-vezet kiválasztásánál, ami a szakmaiság ersödését, a köz igényesebb és széleskörbb tájékoztatását is jelenthetné egyúttal. A HTOE eltt álló további feladat az archívumok értékeinek megmentése. Ezek olyan nemzeti kincsek, amelyek országunk kultúrájának, történelmének szerves részei, s ehhez méltatlanul javarészük olyan adathordozón leledzik – VHS kazetta –, amelynek minden perc késlekedés számít. Egy húszéves VHS kazettát már lejátszani is extrém sportnak minsül – a 24
kockázati értékét tekintve –, ezért a lehet legrövidebb idn belül biztosítani kell azokat a forrásokat, amelyek segítségével ezek megmenthetk lennének. És ne tessenek itt komoly összegekre gondolni, nem igényel különleges technikai beruházást az elképzelés, talán egy régi számítógép és egy VHS videomagnó is elegend lenne, de azt az embert, aki heteken, hónapokon, esetleg éveken keresztül mással nem foglalkozik, mint az archivált anyagok DVD-re írásával, azt valahogy meg kell fizetni, mert az adásból kiszakítani senkit sem lehet. De a hangsúly az idn és annak vasfogán van… Ugyanakkor nem kevésbé fontos, hogy a Nemzeti Audiovizuális Archívum ezeket az értékeket befogadja, és archiválja az utókor számára. Egységes fellépésre lenne szükség a digitalizáció esetében is, hiszen, ahogyan a reklám mondotta egykor: aki kimarad, az lemarad. A HTOE ugyan részt vett a Digitális Átállás Stratégiájának (DÁS) kidolgozásában, s annak végs változatában helyt is kaptak az észrevételei, ám valahogy a kormány elé terjesztett, majd a parlament által elfogadott, a msorterjesztés és a digitális átállás szabályairól szóló törvénybl a helyi televíziók mégis kimaradtak. Vagyis csak majdnem, mert arról például rendelkezik a törvénytervezet, hogy a „msorterjesztt - kapacitásának legalább tíz százalékáig, de legfeljebb három msorszolgáltatóig - a helyi msorszolgáltatók szerzdéses ajánlatára – különös tekintettel a helyi közmsor-szolgáltatóra vagy helyi nem nyereségérdekelt msorszolgáltatóra szerzdéskötési kötelezettség terheli.” Köszönet a médiatörvénynek, melybl egy az egyben emelték át ezt a mondatot, s amely eddig is számos konfliktus forrása volt a helyi televíziók és a kábelszolgáltatók között. Ez ugyanis nem jelent mást, mint hogy az új törvényi szabályozásban sem veszi figyelembe a jogalkotó a helyi televíziók speciális helyzetét, hangsúlyos közszolgálati szerepét, a helyi értékek közvetítésének szinte kizárólagos módját, s e szabályozás következményeként ismét elindulhatnak a csatározások a kábelszolgáltatók és a helyi tévék között, hogy ki és mennyit fizessen a másiknak. Holott a jogalkotónak ki kellett volna kötnie a tervezetben – az említett értékek okán – az ingyenességet, egyszerre elismerve a kábelszolgáltatók felé az általuk nyújtott szolgáltatás, míg a helyi televíziók felé a közszolgálatiság képviseletének értékét. A helyi televíziózás márpedig úgy tnik, kimarad, annak ellenére, hogy minden konzultáción hangsúlyozták a kormányzati szereplk a helyi értékek és a közszolgálati tartalmak kiemelten fontos jelentségét. A HTOE azonban nem volt elég harcos: a Digitális Átállás Stratégiához és a Nemzeti Audiovizuális Stratégiához is csak egy alig másfél oldalas, általánosságokat és különféle kérdéseket tartalmazó, de valós, tételes alternatívát nem biztosító véleményt nyújtott be, mintha az egész ügy nem is lenne életbevágóan fontos a helyi televíziók számára. Létfontosságú lett volna egy szakmailag megalapozott, komoly anyagot letenni az asztalra, olyat, amilyet a helyi televíziósok egységesen támogatni tudnak, amelynek elkészítésében részt vettek, s amely konkrét rendelkezéseket követel a jogalkotótól. Ehhez azonban nem elegend üléseket tartani, megvitatni az aktuális helyzetet, hanem kész és komplett tervezeteket kell letenni a döntéshozók asztalára, akár tetszik a munka, akár nem. Ezt a helyi televíziós társadalmon belül széleskör egyeztetéseknek kell megelzniük, ahol a HTOE vezetségének konkrétan megfogalmazott koncepciókkal kell a tagság elé állniuk. Nem engedheti meg magának a helyi televíziózás, hogy ne írjon meg akár egy komplett törvénytervezetet is, ha az az elemi érdekeit szolgálja! De sajnos mégis megengedi, mondván, hogy miért is dolgozzon azok helyett, akik a törvénytervezet megalkotásáért fizetést kapnak. Mivel a világ fejldése nem áll meg, bizony minden fronton lépést kell tartani a médiapiaci szereplkkel. Hosszasan lamentáltunk afelett, hogy a médiaügynökségek által egyetlen elfogadott mérési metódus az AGB nevével fémjelzett mszeres mérés amivel helyi
25
televíziókat nem lehet reprezentatíven mérni. Ennek ellenére valahogyan mégiscsak be kell törni az országos reklámpiacra, s ezt jelen tudásunk szerint másképp el nem érhetik a helyi tévék, mint ha áldoznak rá nem kevés pénzt – vagy megfelel mennyiség energiát az ORTT meggyzésére egy kutatás megfinanszírozására, egyedi pályázat keretében – és három, vagy négy negyedévben megmérik a helyi televíziók nézettségét. Ha a már egyszer vezetségi döntéssel kiválasztott ajánlatot, a Szonda-Ipsos javaslatát elfogadva megtörténik a nézettségmérés, akkor a helyi tévék sok éves álma teljesülne: bekerülhetnének az ügynökségek szoftvereibe, s onnantól már csak rajtuk áll, hogy azt hogyan tudják kihasználni. Ezt azonban még el kell érni, elbb-utóbb létfontosságú lesz a számukra, egészen addig, amíg a digitális átállás fejldése során majdan mindenütt meg nem valósul a kétirányú adatforgalom, hiszen akkortól a jelenlegi módszert és adatait ki lehet dobni a kukába, a msorszolgáltatóknak pontos napi információjuk lesz minden egyes nézjük televíziós szokásairól. A nézettség okán pedig visszatértünk ismét a szakmaiság kérdéséhez: megfelel nézettséget csak tartalmas msorokkal lehet elérni, azokhoz viszont pénz kell, ez a kereskedelmi televíziózás körforgása. Ugyan a helyi televíziók sajátos meghatározása hiányzik a médiatörvénybl, ahogyan arra már utaltunk, a többségük – egyéb lehetség híján – kereskedelmi csatornának tartja magát. A szakmaiság ersítése sokféleképpen történhet, ezek közül egy kiváló példa az évenkénti szakmai díjak átadása. A HTOE hagyományosan minden évben a tavaszi helyi tévés találkozóra hirdeti meg a Helyi Érték Díjak átadását, amelyre tagtelevíziók pályázhatnak, különféle kategóriákban 49 . Eleinte televíziós alkotók pályázhattak, akik közül kategória-gyzteseket hirdetett a szakért zsri 50 , s akik oklevelet és pénzjutalmat kaptak. A HTOE vezetsége késbb – az egyik vezetségi tag indítványára, mely szerint, ha valamely gyztes alkotó elmegy a tévétl, akkor ne vihesse magával az oklevelet – úgy határozott, hogy alkotók helyett tagtelevíziók pályázhatnak, és pénzjutalom helyett tárgyjutalmat kapnak a gyztesek, de díjazzák az els három helyezettet is kategóriánként. Az új rendszer hatására jócskán csökkent a pályázók száma, de néhány televízió gazdagodott értékes Zsolnay-díjakkal és oklevelekkel. A HTOE vezetsége jelenleg is fontolgatja a régi rendszer visszaállítását, kivéve a televíziós alkotók pályázási lehetségének restaurációját. Pedig, ha valaminek lenne értelme, akkor az a tagságon belüli pályázási lehetségek kapujának tágra nyitása, és a pénzjutalommal történ motiváció, hiszen az erkölcsi dicsségen felül minden alkotómhelynek áldás az anyagi elismerés is. Annál is inkább lényeges pont a motiváció, mert a tavaszi találkozók során nem csupán díjkiosztás van a zsri döntése alapján, hanem külön programpontként szerepel a benyújtott pályamvek értékelése a zsritagok részvételével, bejátszók vetítésével. Egyfajta kisebb szakmai képzés zajlik minden tavaszi találkozón, amennyiben a benyújtott pályamunkák erényeit és hibáit közösen elemzik az alkotók a felkért szakemberekkel. Ugyanakkor a gyztes alkotómhelyek számára felbecsülhetetlen érték egy ilyen szakmai díj, hiszen mutatja, hogy helyes az irány, amerre tart a televízió, s emellett szkebb és tágabb környezetükben egyaránt önnön létjogosultságukat igazolja, melyre nagyon komoly szükség, hiszen számos település önkormányzata épp e létjogosultságot kérdjelezi meg. A Helyi Érték Díj tehát ers tartást, megbecsülést és presztízst ad a díjazottaknak, s maga a pályázat kiváló lehetség arra, hogy felmérjék, hogy hol is tartanak a szakmai munkában. A HTOE új idszak eltt áll, de ez már egy felntt szervezet, ahogyan a helyi televíziózás is szép lassan azzá vált. Hosszú út vezetett a bájos, olykor társadalmi munkában végzett, 49 50
2007-ben négy kategória: hírmsor, tematikus magazinmsor, dokumentumfilm, magazinos riport, vagy kisfilm. 2007-ben a zsri tagjai: Bernát György (a TV2 volt hírigazgatója), Surányi András (dokumentumfilm-rendez), Rónay Ferenc (a HTOE Etikai Bizottságának tagja)
26
autodidakta módon elsajátított közösségi televíziózástól a mai, ipari termelésnek megfelel professzionális televíziós tartalomszolgáltatásig. A jöv televíziózásának fbb irányai láthatóak ugyan, de számos út vezet arrafelé, s kérdés, hogy a helyi televíziók melyiket, vagy melyeket választják. Az érdekképviseletnek kiemelked szerepe lesz, mert ahogyan eddig is, a helyi televíziók rendkívüli módon egymásra lesznek utalva, hiszen a regionális hálózatok kialakítása, illetve a kistérségi televíziózás már ma is látható jelei és alapjai a jövbeni együttmködéseknek. A jelen helyzetben néhány sarokpontot igyekeztünk megvilágítani, ahol lényeges feladata van a helyi televíziók érdekképviseleti szervének. Nem esett szó a Hálózat TV-rl, melynek egy külön tanulmány tárgyát kell képeznie a maga történelmével, megszületésének szükségszerségével, mködésének jelentségével és a helyi televíziók – mint tulajdonosok – hozzá való igen sajátos viszonyulásával. Nem esett szó arról, hogy vajon mi lesz ha nem lesz – legalábbis a mai értelemben vett – ORTT, Msorszolgáltatási Alap, hogyan juthatnak majd támogatáshoz a lokális mhelyek, miként kezeli majd ket a politika, lesz-e beleszólásuk a saját életükbe? Mindez annyira képlékeny és a jöv politikai homályába vesz kérdés, hogy hosszasan e pillanatban errl érdemben nem tudunk beszélni. A helyi televíziók egy olyan közösséget alkotnak, amely már elérte, hogy a helyi demokráciák nélküle nem lehetnek igazán teljesek. Egy olyan fórum, amelyre a helyi társadalmaknak éget szüksége van, az értékeik, kulturális identitásuk megrzése, illetve a helyi közösséget épít és ersít hatása miatt. S a helyi tévék egyenként hiába bizonyítják nap, mint nap az életképességüket, létük szükségszerségét, voltaképpen k maguk azok – és természetesen a lehetetlen jogi környezet –, akik okozói lehetnek önnön elsorvadásuknak. A Helyi Televíziók Országos Egyesületének ezért a legfontosabb feladata nem a küls tennivalókra irányuló kötelezettségei, hanem önmaga vizsgálata kell, hogy legyen. A szervezetnek szembe kell néznie azzal a kihívással, amely ott áll az egész ország eltt is: a megosztottság problematikájával. A legkomolyabb és legsürgetbb „érdekképviseleti” feladat tehát a helyi tévék sorainak rendezése, erejük összefogása, hogy legalább a külvilág felé mutasson ez a heterogén társaság határozott egységet. Ha ugyanis a helyi televíziók egyesíteni, és egy közös cél elérésére tudják összpontosítani azt a felmérhetetlen erej politikai-gazdasági kapcsolatrendszert, amellyel rendelkeznek, akkor olyan erket tudnak megmozgatni, amelyekkel minden akadályt könnyedén leküzdhetnek, hiszen az összesített lobbierejükön túlmenen övék a nyilvánosság fegyvere is.
27