Felfedezőút a Bibliában OKTÓBER Philip Yancey & Tim Stafford szövegének fordítása. Saját használatra
OKTÓBER 7-8 AZ IGE TERJED ApCsel 1 - Távozás: Jézus sokkoló válasza tanítványai visszatérő kérdésére 1,9 Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Feltámadása után negyven napon át Jézus több ízben is megjelenik a tanítványainak, majd ugyanolyan hirtelen eltűnik a szemük elől. Amikor megjelenik, követői kíváncsian hallgatják a történtekre adott magyarázatát, távozása után pedig az új királyságról beszélgetnek, amelyet Jézus bizonyára hamarosan megalapít felszabadítva Jeruzsálemet a római elnyomás alól. Ahogy Izrael népe ősidők óta, úgy a tanítványok is olyan látható királyságban reménykednek, amelyről minden nép álmodik: amelyben hús kerül minden fazékba, ahol nincs munkanélküliség, és amelynek hatalmas hadseregétől minden ellenség visszaretten. Bár Jézus számtalanszor beszélt a láthatatlan királyságról és a kereszt útjáról, úgy tűnik, mindezt képtelenek felfogni. Mennybemenetel Jézus azonban néhány titokzatos utasítást is ad. Meghagyja tanítványainak, hogy térjenek vissza Jeruzsálembe, és ott várjanak. „Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét” – mondja nekik. Végül az egyik tanítvány felteszi Jézusnak azt a kérdést, amely mindannyiukat foglalkoztatja: „Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?” Ami azonban ekkor történik, arra egyikük sem számít. Jézus, mintha félresöpörné a kérdést, a látószöget Izrael népéről és annak szomszédairól „a föld végső határáig” tágítja. Ismét említést tesz a Szentlélekről, majd legnagyobb megdöbbenésükre, teste felemelkedik a földről, egy pillanatra mintha előttük lebegne, majd eltűnik a felhők között. Soha többé nem látják őt. Új valóság A keresztények meg vannak róla győződve, hogy a történelem egész menete Jézus, a Krisztus élete körül forog. A puszta tények azonban arról szólnak, hogy Jézus harminchárom év után eltávozott a földről. Távozásáról ezt mondta: „Mivel ezeket mondom nektek, szomorúság tölti el a szíveteket. Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok” (János 16,6–7). Az apostolok cselekedetei, amelynek szerzője Lukács, a négy evangélista egyike, arról számol be, mi történt Jézus mennybemenetele után. LétKérdések Mikor döbbentünk rá, hogy Jézusnak más terve van az életünkkel, mint amire számítottunk? ApCsel 2
OKTÓBER 9-10 ApCsel 2 - Robbanás: Valami történik, ami átformálja a tanítványokat 2,37 Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: „Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?” Zarándokok ezrei tolonganak Jeruzsálemben, akik a zsidó pünkösd ünnepére érkeztek. Jézus tanítványainak kis csoportja a Mester utasításainak értelmében összegyűlik, hogy türelmesen várják az ígéret beteljesedését. Hirtelen szélzúgás támad, és lángnyelvek jelennek meg. A Szentlélek, Isten jelenléte lakozást vesz egyszerű emberek testében – az ő testükben. Nemsokára mindenki Jézus követőiről beszél Jeruzsálemben. A világ minden tájáról összesereglett zarándokok megdöbbenve hallják saját anyanyelvükön a galileaiak üzenetét. Nem kétséges, valami különös dolog van készülőben. Nyoma sincs a félszegségnek Péter, aki nem sokkal azelőtt háromszor is megtagadta Jézust, hogy a saját bőrét mentse, most bátran néz szembe a zsidó és a római hatóságokkal. Dávid király és Jóel próféta szavait idézve közli, hogy a jelenlévők a világtörténelem legfontosabb eseményének lehettek tanúi. „Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk” – mondja, majd kijelenti, hogy Jézus a Messiás, a zsidóság ősi álmának beteljesedése. Azon a napon mintegy háromezer ember csatlakozik a tanítványokhoz. Ezzel létrejön a keresztény egyház. Az új hívők csoportja a zsidó és a római hatóságok bosszúságára rohamosan gyarapodik. Amint Jézus előre megmondta, az üzenet bejárja az egész tartományt, és kevesebb, mint egy emberöltő leforgása alatt eljut Rómába is, az akkori civilizáció központjába. Egy olyan korban, amikor új vallások tömkelege születik, majd szinte egyik napról a másikra el is tűnik, a kereszténység világméretű jelenséggé válik. Mindez a pünkösdi eseményekkel veszi kezdetét. LétKérdések Láttunk már valakit egyik napról a másikra megváltozni, miután találkozott Krisztussal?
OKTÓBER 11-12 ApCsel 5 A döbbenet hullámai: A régi cselszövők összefognak az új mozgalom ellen 5,42 És nem hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust a templomban és házanként. A Szentlélek erejével felruházott tanítványok, akárcsak Jézus, a templomban prédikálnak, és járják a vidéket, miközben betegeket gyógyítanak és gondoskodnak a szükségben lévőkről. Közben az új gyülekezet ugrásszerűen növekszik. Az apostolok cselekedetei azonban a problémákról is beszámol, amelyek a sikerekkel párhuzamosan keletkeznek. Amint a gyülekezet népszerűsége növekszik, jövendőmondók és mágusok is beszivárognak, hiszen vonzzák őket a gyógyulásokról és csodákról szóló beszámolók. Anániás és Szafira egy jómódú házaspár a nagylelkű adakozás fényében tetszeleg a közösség előtt, ám tragikus sorsuk nyilvánvalóvá teszi, hogy sem Isten, sem az apostolok nem tűrnek meg semmiféle romlottságot és megalkuvást a szárnyait próbálgató gyülekezetben. Tehetetlen ellenség A belső problémák helyett hamarosan a külső ellenállás kerül a figyelem középpontjába. Ugyanazok az erők, amelyek Jézus ellen is összefogtak, most a fiatal egyház ellen szövetkeznek. A gyülekezet vezetőinek meg kell jelenniük a hatóságok előtt, de mivel is lehetne őket vádolni? Talán azzal, hogy betegeket gyógyítanak? Hogy Isten dicséretére buzdítják az embereket? A keresztények nem úgy festenek, mint akik veszélyes politikai összeesküvésre készülnek. Többnyire nyilvánosan találkoznak a templom udvarán. A vallási vezetők azonban koholt vádak alapján megveretik és bebörtönzik az apostolokat. Ami ezután történik, abból a vezetőknek is látniuk kell, kikkel állnak szemben: az Úr angyala kiszabadítja őket a börtönből, az apostolok pedig azzal válaszolnak a verésekre, hogy Istent dicsérik, amiért méltónak találtattak, hogy az ő nevéért szenvedjenek. A legjobb tanácsot talán Gamáliel, a bölcs, idős farizeus adja: „Hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket. Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül; ha pedig Istentől való, akkor úgy sem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhettek fel, mint akik Isten ellen harcoltok.” (38–39. vers) Mintha próféta szólt volna belőle. LétKérdések Milyen – külső vagy belső – problémák okoznak ma leginkább aggodalmat az egyház számára?
OKTÓBER 13-14 ApCsel 9 - Hátraarc: Saul új nevet és új identitást kap 9,21 Mindenki csodálkozott, aki hallotta, és így szóltak: „Hát nem ő az, aki üldözte Jeruzsálemben azokat, akik segítségül hívják ezt a nevet?” A 9. fejezetben betekintést kapunk az ősegyház életének abba a korai szakaszába, amikor az egyháznak még sem volt. A gyülekezet tagjai a letartóztatásoktól és az üldözéstől való állandó félelemben éltek – ha nem a rómaiak, akkor a zsidó hatóságok részéről. Egyik vezetőjüket, Istvánt nyilvánosan megkövezték. Senki sem kelt akkora félelmet az őskeresztények szívében, mint egy Saul nevű ember, aki István kivégzésében is részt vett. Ekkor csodálatos fordulat történik a damaszkuszi úton. (Damaszkuszt, a mai Szíria fővárosát sokan a világ legrégibb, folyamatosan lakott városának tartják.) Saul olyan hevesen küzd az új vallási közösség ellen, hogy akár százötven mérföldet is utazik Jeruzsálemből, csak hogy ott, Damaszkuszban is üldözze a keresztényeket. A damaszkuszi úton azonban olyan élményben részesül, amely váratlanul új irányt szab az életének. Isten természetfeletti beavatkozásának köszönhetően Saul megtér. Az apostolok cselekedetei több helyen is újra elbeszéli ennek a fejezetnek az eseményeit, hiszen Saul megtérése megrengeti a korabeli világot. Mivel azonban veszélyes ember hírében áll, a keresztények eleinte nem bíznak benne, és csak fokozatosan fogadják be maguk közé. Pálfordulás Bármilyen furcsa is, Isten a volt üldözőt, Sault választja ki, hogy a fiatal egyházat vezesse. Hamarosan új néven válik ismertté: ő Pál, aki az üldözőből üldözött lett. Korábbi „kollégái” most már őt veszik üldözőbe, mivel rendkívüli eredményességgel vezet másokat Krisztushoz. Pál végül menekülni kényszerül a zsidó zelóták elől, akiknek eredetileg a támogatására indult Damaszkuszba. Bár Lukács nem említi, Pál egy időre visszavonul Arábiába, ahol bőven van ideje átgondolni új hitét és küldetését (lásd Galata 1,17). Négy nagy missziói útja során bejárja a Földközi-tenger partvidékét, és mindenhova eljuttatja az evangélium jó hírét, sőt, arra is szakít időt, hogy kiterjedt levelezést folytasson azokkal a gyülekezetekkel, amelyek az ő munkája nyomán jöttek létre. LétKérdések Tapasztaltunk-e a saját életünkben is hirtelen fordulatot?
OKTÓBER 15-16 Galaták 3 - Törvényeskedés: Tehetünk-e bármit azért, hogy Isten jobban szeressen? 3,3 Ennyire esztelenek vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben akarjátok befejezni? Első missziói útja során Pál apostol nagy meglepetéssel tapasztalja, hogy a nem zsidók sokkal nyitottabbak a Jézusról szóló üzenet iránt, mint a zsidóság. Ekkor dolgozza ki azt a stratégiát, amelyet aztán egész szolgálata során következetesen alkalmaz. Bárhova megy, először mindig a zsinagógába tér be, és a zsidók között prédikál. Ha elutasítják őt, akkor a pogányok felé fordul. Megtérése előtt Pál apostol vallásához hűséges, szigorú zsidóként büszke volt törvénytisztelő életmódjára. Ha a törvény megtartásával el lehetett volna érni Istent, akkor neki, a hithű farizeusnak minden bizonnyal sikerült volna. Az életében bekövetkezett drámai fordulat után azonban a pogányok apostolaként válik ismertté. Amikor látja, hogy Isten miként munkálkodik a pogányok között, a köztük folytatott munka élére áll. A Galácia (a mai Törökország része) gyülekezeteihez írott levél a zsidók és pogányok közötti korai viták időszakában keletkezett. Pál apostol felfokozott érzelmi állapotban dühödt támadást intéz azokkal a félrevezető próbálkozásokkal szemben, amelyek a zsidó törvényeskedés béklyójába akarják kényszeríteni a gyülekezetet. Pál már ismeri a szabadság jó ízét, amely a törvény korlátozása alól való felszabadulással jár, és elszántan ragaszkodik ehhez a szabadsághoz. Feltételek nélkül A 3. fejezet első bekezdésében Pál erőteljesen hangot ad szenvedélyes meggyőződésének. Ezt követően az Ábrahámmal és Mózessel kötött szövetség sokkal inkább „keresztény”, mint zsidó értelmezésével folytatja gondolatmenetét. A 3. és a 4. fejezetben éles kontraszt rajzolódik ki: egy fogoly és egy szabad ember, egy felügyelet alatt álló gyermek és egy felnőtt ember képének ellentéte. Ne viselkedjetek úgy, mintha gyermekek vagy rabszolgák lennétek! – mondja Pál. Viselkedjetek úgy, mint fiak, akik kiváltságos helyzetben vannak, és hatalmas vagyon örökösei! A Galata levél cáfolja azt az elképzelést, mely szerint Isten szeretete a törvény megtartásától függ. A törvényeskedés olyan, mint a kalitka: csupán arra képes, hogy kárhoztassa és rácsok mögé zárja az embert. Pál nyomatékosan rámutat, hogy senki sem képes megtartani Isten törvényét, minden ilyen igyekezet kudarcra van ítélve (3,10–11). Luther Márton azt mondta: „[A Galata-levél] az én saját kis levelem. Eljegyeztem magam vele. Olyan ez nekem, mint Katie von Bora [Luther felesége].” Ez a rövid kis könyv kinyilvánítja, hogy Isten ingyen, feltételek nélkül adja nekünk a szeretetét. Őrizzük meg magunkban ennek az igazságnak a döbbenetét – mondja a galatákhoz írott levél. LétKérdések Az első keresztények közül némelyeknek, akárcsak a galatáknak, rögeszméjükké vált a törvényeskedő magatartás. Mások túl messzire mentek keresztény szabadságukban, és már semmilyen szabályt nem voltak hajlandóak megtartani. Saját környezetünkben melyik látszik nagyobb veszélynek?
OKTÓBER 17-18 ApCsel 16 Terelőút: Egy nem tervezett látogatás és beszélgetés nyomán új gyülekezet születik 16,9 Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: „Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre!” Pál apostol utazásai során a fontosabb kereskedelmi városokra és a római provinciák fővárosaira összpontosít. A sokféle kultúrának ebből az olvasztótégelyéből kiindulva, az evangélium üzenete kisugározhat az egész földkerekségre. Ha egy új gyülekezet ígéretesnek látszik, Pál ott marad, esetenként akár három évig is, hogy irányítsa lelki növekedésüket. Levelei jól tükrözik, milyen bensőséges kapcsolatot ápolt ezekkel a közösségekkel. Pál látomása a macedón férfiról a Biblia egyik legismertebb története az isteni vezetéssel kapcsolatban. Egyben az is kiderül ebből az elbeszélésből, hogy milyen szokatlan volt az ilyen fajta kinyilatkoztatás. Pál a látomás hatására egész útitervét megváltoztatja. Szokásához híven stratégiai alapossággal megszervezi missziói útját, melyet a nagyobb városok érintésével készül megtenni. Ez alkalommal azonban akadályba ütközik, és kénytelen változtatni az útirányon. Egy asszony és egy börtönőr Ennek a változtatásnak köszönhetően jön létre Pál egyik legkedvesebb gyülekezete. Filippi, ahova a látomás irányítja őt, Macedónia tartományának egyik kiemelkedő fontosságú városa. Pál a város szélén egy folyó mellett beszédbe elegyedik egy asszonnyal, és ez a találkozás megnyitja az utat számára (a nők meghatározó szerepet játszottak számos korai gyülekezet életében). Ami Filippiben történik, szinte mintája lehetne Pál eseményekben és fordulatokban gazdag missziói útjainak: eleinte szívesen fogadják, aztán éles ellenállásba ütközik, majd gondviselésszerű szabadulást él át a veszélyes helyzetből. Veszélyhelyzetben Pál bátran él a római állampolgárság nyújtotta jogával és státusával. A római polgárnak kijáró tisztelettel kivezetik Filippiből, ám addigra két megváltozott életű családot hagy a háta mögött: az egyik egy ruhaárus kereskedő asszony családja, a másik pedig a városi börtön parancsnokáé. Ebből a valószínűtlen kombinációból eleven gyülekezet jön létre, amelyhez később a filippiekhez írt levelét küldte. LétKérdések Történt-e olyan fontos esemény az életünkben, amely egy alkalmi beszélgetésből indult ki?
OKTÓBER 19-20 Filippi 2 - Viszontagságok között: Honnan merít Pál erőt? 2,5 Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt. Pál apostol sok szenvedésen ment keresztül a filippi gyülekezet megalapítása óta eltelt tíz év alatt: verések, bebörtönzés, hajótörés, ellenséges támadások a féltékeny vetélytársak részéről. Bizonyára voltak pillanatok, amikor azon tűnődött: Megéri mindez a sok fájdalmat? Ezt a levelét is „Krisztusért viselt bilincsek” között írja (1,13). Valahányszor azonban a filippiekre gondol, az idős apostol lelke megelevenedik. Ha valaki megkérdezte volna tőle: „Pál, mond meg őszintén, mi motivál téged, amikor nehézségeken mész át?” – ő valószínűleg ennek a fejezetnek a szavaival válaszolt volna. A 2. fejezetben Pál felfedi a benne lévő elfojthatatlan hajtóerő forrását. Először is, Jézus példáját állítja elénk. Ebben a méltóságteljes, himnikus hangvételű bekezdésben rácsodálkozik arra, ahogy Jézus feladta a menny minden dicsőségét, hogy emberi formát öltsön magára – nem pusztán emberi, hanem szolgai formát, aki leteszi az életét másokért. Pál magára alkalmazza ezt a mintát. Csapatmunka Ezután, látszólag ellentmondásos módon, az Istennel való együttműködésről beszél: Miközben Isten belülről munkálkodik, nekünk „kívülről”, félelemmel és rettegéssel kell munkálkodnunk üdvösségünkön. Avilai Szent Teréz így fejezte ki ezt a paradoxont: „Úgy imádkozom, mintha minden Istenen múlna; úgy munkálkodom, mintha minden rajtam múlna.” Ez a megfogalmazás találóan summázza Pál lelkiségét. A filippi levél bepillantást enged Pál apostol fáradozásaiba, ugyanakkor abba is betekintést ad, hogy mi volt az, ami megóvta Pált a kiégéstől. A Filippiben élő hívőket olyanoknak látta, mint ragyogó csillagokat a világban. Az ő lelki növekedésük felett érzett örömből merít Pál erőt. LétKérdések Miként tekinthetünk másokat különbnek magunknál (3. vers) anélkül, hogy ez alacsony önértékelésből fakadna?
OKTÓBER 21-22 ApCsel 17 Vegyes eredmény: Pál mindenütt felfordulást, megvetést vagy zavargást vált ki 17,18 Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele, akik közül egyesek ezt kérdezték: „Mit akarhat ez a fecsegő mondani?” Jézus egyszer mondott egy példázatot a magvetőről, aki kiment a földekre, hogy elvesse a magot (Máté 13). A magok némelyike köves helyre hullott, némelyik tövisek közé, némelyik pedig terméketlen talajba. Ebben a fejezetben, amely Pál apostol második missziói útjának eseményeiről szól, világosan látszik, hogy az első misszionárius pontosan a példázatban szereplő reakciókkal találkozott, méghozzá gyorsan egymás után. Pál érkezése zavargást robbant ki Thesszalonikában. A következő város, Bérea sokkal befogadóbbnak bizonyul. Zsidók és nem zsidók egyaránt tanulmányozni kezdik a Szentírást, hogy ellenőrizzék Pál üzenetének helyességét, majd sokan közülük hitre jutnak. Hamarosan azonban a Thesszalonikából érkező agitátorok ott is bajt kevernek, ellenfelei ugyanis mindenütt az apostol sarkában járnak, azon mesterkedve, hogy lerombolják a munkáját. Pál bemutatkozik Athénban Athénban, ebben a művelt, egyetemi városban Pál apostol talán a misszionáriusokat érő legfélelmetesebb kihívással találkozik. Ebben a városban, amely híres volt filozófusairól, minden új gondolat hirdetőjét kimerítő intellektuális próbatételnek vetik alá. A helyi filozófusok mély megvetést tanúsítanak Pállal szemben. Az Aeropágosz elé állítják, amely a vallási és erkölcsi kérdéseket felügyelő, filozófusokból álló tanács. Pál magabiztosan áll a szkeptikus hallgatóság elé, hiszen biztos benne, hogy az új hit megállja a helyét az eszmék piacterén. Ékesszóló beszédet tart az összesereglett filozófusok és gondolkodók előtt. Ám minden jel szerint kevés sikerrel. Az athéni elitből kevesen térnek meg. Ezt követően Pál Korinthusba utazik. Az itt alapított gyülekezet etnikai sokszínűségéről ismert. Néhány bibliatudós úgy véli, hogy a korinthusiakhoz írott levél első négy fejezete Pál athéni élményeinek utóhatásait írja le. LétKérdések Amikor barátainkkal és ismerőseinkkel beszélgetünk az evangéliumról, milyen megközelítés bizonyul számunkra a leginkább működőképesnek?
OKTÓBER 23-24 1 Thesszalonika 3-4 Felkészülés a végső dolgokra Ne engedjük, hogy a jövő beárnyékolja a jelent 4,17–18 És így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel. A thesszalonikaiakat minden jel szerint egyetlen kérdés foglalkoztatja: mikor tér vissza Jézus a földre, ahogy megígérte? Ez a kérdés, amelyet a mai keresztények is gyakran feltesznek, Jézus eltávozása óta folyamatosan foglalkoztatja az egyházat. A thesszalonikaiak ezzel kapcsolatban több kérdést intéztek Pálhoz. Mi lesz azokkal, akik Jézus visszajövetele előtt meghalnak? Ők vajon lemaradnak a halál utáni életről? Pál apostol egyértelmű és megnyugtató választ ad a kérdésekre. Félelem és reménység keveréke A thesszalonikaiaknak jó okuk van arra, hogy a jövő miatt nyugtalankodjanak. Ahogy sok keresztény napjainkban is üldöztetést szenved, úgy ők is állandó félelemben éltek a hatóság részéről való üldöztetések miatt. Bármelyik éjszaka dörömbölhettek az ajtón, vagy léptek kopogása verte fel az utca csendjét, ami bebörtönzést vagy halált jelentett. Érthető tehát, ha a fiatal egyház sóvárogva és reménykedve várja Jézus második eljövetelét. Pál biztosítja a gyülekezet tagjait, hogy a jövőbe vetett reménységük biztos alapokon áll, akár megérik Jézus visszajövetelét, akár nem. Ezzel együtt azonban óva int a jövővel kapcsolatos találgatásoktól. Jézus visszajövetelére várva A thesszalonikai hívők óta a kereszténység egymást követő generációiban mindig akadtak, akik a jövő eseményeit firtatták. Egész nemzedékek estek bele abba a csapdába, hogy Krisztus visszajövetelének pontos helyét és idejét próbálták meghatározni, hogy aztán végignézzék, miként hiúsulnak meg jövendöléseik. Pál elvet minden ilyenfajta spekulációt (5,1–2), és bemutatja, mit jelent helyesen, illetve helytelenül készülődni Jézus visszatérésére. A történelem arról tanúskodik, hogy a levél első olvasói megfogadták Pál tanácsát. A továbbra is fennálló problémák ellenére, amely miatt szükség volt egy második, dorgáló levél megírására, a thesszalonikai gyülekezet hosszú éveken át életképesnek és egészségesnek mutatkozott. Mivel az ottani hívők az üldöztetések közepette is hűségesek maradtak, városukat az „ortodoxia városaként” kezdték emlegetni. LétKérdések Mit jelentene most számunkra Jézus második eljövetele? Milyen szélsőségekkel szemben figyelmeztet bennünket Pál apostol?
OKTÓBER 25-26 2 Thesszalonika 2 Téves szóbeszéd: Naplopók, akik Jézus második jövetelét várják 2,5 Nem emlékeztek rá, hogy még amikor nálatok voltam, megmondtam nektek mindezt? A thesszalonikai gyülekezetben olyan kérdés merült fel, amely Pál első levelének az egyik szakaszára vezethető vissza, ahol olvasóinak a halál utáni élettel kapcsolatos kérdéseire válaszol. Vajon azok, akik már meghaltak, lemaradnak a halálból való feltámadásról? Ez nem pusztán elméleti kérdés a thesszalonikaiak számára, akik az üldöztetés és a vértanúság állandó fenyegetettségében élnek. Első levelében Pál biztosította őket arról, hogy mindazok, akik megérik, amikor Jézus visszatér a földre, újra találkoznak majd azokkal, akik korábban elhunytak. A thesszalonikaiak azonban messzemenő következtetésekre ragadtatták magukat ezzel kapcsolatban, amelyek túlmentek Pál szavain. Vissza a munkához Jézus visszajövetelének várása némelyeknél odáig vezetett, hogy feladták a munkájukat, és tétlenül várták a nagy napot. Ahogy Pál mondja, „nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek” (3,11). (Azóta is időről időre felütik a fejüket olyan szekták, amelyek távoli vidékekre vonulnak vissza, hogy ott várják Krisztus visszatérését.) Pál elsősorban azért írja második levelét a thesszalonikaiaknak, hogy korrigálja ezt a tévedést. A 2. fejezetben azokról a homályos eseményekről beszél, amelyeknek meg kell előzniük Jézus második eljövetelét. Emellett a tétlenség veszélyére is felhívja a thesszalonikaiak figyelmét. Pál némely gondolata nehezen értelmezhető, mivel olyasmire építi tanítását, amit minden bizonnyal korábban személyesen mondott a thesszalonikaiaknak. LétKérdések Hogyan kell készülnünk Jézus második eljövetelére?
OKTÓBER 27-28 1Korinthus 13 A szeretet himnusza: Pál apostol a legnagyobb kegyelmi ajándékról beszél 13,2 Ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. Pál apostol pályafutásának legnehezebb szakaszában látogat első ízben a görögországi Korinthus városába (lásd ApCsel 17–18). Thesszalonikából és Béreából a feldühödött csőcselék kergette ki őt. Útjának következő állomásán, Athénban a művelt hallgatóság gúnyolódásával kellett szembenéznie. Igencsak megviselt lelkiállapotban érkezhetett Korinthusba. Az ellentábor hamarosan Korinthusban is felbukkan. A zsidó vezetők gyalázni kezdik, majd törvényszék elé viszik Pált. Úgy tűnik, bármerre jár az apostol, mindenhol zaklatásnak van kitéve. A válságos helyzet kellős közepén azonban Isten különleges, bátorító üzenettel keresi fel Pált: „Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban.” (ApCsel 18,9–10). Másfajta szeretet Ezek a szavak bizonyára meghökkentették Pált, hiszen Korinthus városa elsősorban feslettségéről és kocsmai verekedéseiről volt hírhedt. A korinthusiak a szerelem istennőjét tisztelték, és kultuszi életük leginkább orgiákra emlékeztetett. Csaknem lehetetlennek látszott, hogy ebben a városban meggyökerezzen a keresztény gyülekezet. Mégis ez történt. Egy zsidó házaspár megnyitja otthonát Pál előtt, aki a következő tizennyolc hónap során velük marad, hogy a megtérők lelki fejlődéséről gondoskodjon. A korinthusi gyülekezethez írt leveleiben Pál azokkal a vitás kérdésekkel foglalkozik, amelyek egy ilyen sokszínű gyülekezetben felmerülnek. A 13. fejezet szavait – amelyek „a szeretet himnuszaként” váltak ismertté – gyakran idézik esküvőkön és temetési szertartásokon. Ezt a bibliai fejezetet olvasta fel a brit miniszterelnök Diana hercegnő temetésén. Az a szeretetfogalom, amelyet Pál apostol itt kifejt, meglehetősen újszerű és szokatlan lehetett a korinthusi hívők többsége számára. LétKérdések Az 1Korinthus 13 az ideális szeretetről szól. A szeretet melyik jellemzőjét kell még fejlesztenünk magunkban?
OKTÓBER 29-30 1 Korinthus 15 - Az utolsó ellenség: Miért hiszünk a halál utáni életben? 15,55 „Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” Az első korinthusi levél nagy része a személyes életvitel és a közösségben való részvétel kérdéseiről szól. Pál apostol ezután arra a témára irányítja a figyelmet, amely számára minden másnál fontosabbnak tűnik. Sokan, akik szerint a halállal minden véget ér, megkérdőjelezik a keresztényeknek a halál utáni életbe vetett hitét.. A történelem során mindig is sokan voltak, akik így gondolkodtak. Jézus korában a szadduceusok csoportja tagadta a halálból való feltámadást. Napjainkban a New Age egyes képviselői szerint a halál természetes részét képezi az élet körforgásának. Ugyan miért kellene tartani tőle? – kérdezik. Nem tündérmese A korinthusi gyülekezet tagjai hamar felismerik, hogy jobb, ha nem hangoztatják ezt a véleményt Pál apostol közelében. Számára ugyanis a halál utáni élet nem mese, hanem hitének szilárd alapja. Ha nincs élet a halál után – mennydörgi Pál –, akkor a keresztény igehirdetés hazugság. Ha nincs élet a halál után, akkor semmi értelme további lelkipásztori szolgálatának, Krisztus halála értelmetlen vérontás volt, és a keresztények a legszánalmasabb emberek a világon. A Biblia fokozatosan egyre nagyobb hangsúlyt fektet a halál utáni élet kérdésére. Az ószövetségi zsidóság meglehetősen homályos fogalmakkal rendelkezett e tekintetben. Amint arra Pál apostol rámutat, Jézus feltámadása a halálból mindent megváltoztatott, hiszen cáfolhatatlanul bizonyította a világ előtt, hogy Istennek hatalmában és szándékában áll legyőzni a halált. A 15. fejezetben a kereszténység halállal kapcsolatos felfogásának szálait látjuk összefonódni egyetlen egésszé. Pál apostol a halált habozás nélkül „ellenségnek” nevezi, mégpedig a végső ellenségnek, amelyre pusztulás vár. Bizonyára ezért idézik gyakran ezt a fejezetet temetéseken is. Amikor az emberek búcsút vesznek szeretteiktől, mintha ösztönösen éreznék a halál szörnyű és természetellenes voltát. Ez a fejezet mindannyiunk számára a reménység üzenetét közvetíti. Rámutat arra, hogy Krisztus feltámadása legyőzte a halált, így az többé nem a véget jelenti, hanem a kezdetet. LétKérdések A halál utáni életbe vetett hitünk milyen hatással van mindennapjainkra?
OKTÓBER 31-NOVEMBER 1 2 Korinthus 4 - Égetett sár Válságos pillanatában Pál a cserépedény metaforájából merít bátorítást 4:7 Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak. Pál apostol hite a halál utáni életben megingathatatlan, mégsem tétlen várakozással tölti az idejét. A lehető legteljesebb odaadással munkálkodik azon, hogy Isten akarata valósuljon meg a földön, amint a mennyben is: „Ezért arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki.” (5,9) A jövőbe vetett reménysége akkor is tartja benne a lelket, amikor a nehézségek miatt könnyen feladná a harcot. Miközben ezt a levelet írja, a korinthusi gyülekezettel való küzdelme a tetőpontjára hág, ezért ebben a levélben a legmélyebb és legsérülékenyebb pillanataiban láthatjuk az apostolt. Olyan súlyos nehézségeken ment keresztül, amelyek „erején felül megterhelték” (1,8). Mint egy agyagedény Pál képes beszédet használ – a „cserépedénybe rejtett kincs” hasonlatát – legbensőbb gondolatainak kifejezésére. Abban a korban a cserépedények csaknem olyan mindennaposak – és éppúgy eldobhatók – voltak, mint manapság a kartondobozok. Ugyan kinek jutna eszébe, hogy kincset tároljon olyan közönséges edényben, amely lényegét tekintve nem más, mint égetett sár? Pált ez a hasonlat vezeti arra a felismerésre, hogy Isten az evangélium „kincsét” olyan esendő emberekre bízza, mint ő maga is, aki nehézségektől körülvéve éppolyan törékeny, mint egy cserépedény. A halhatatlan Isten különös módon halandó embereket választ ki, hogy őt képviseljék. „De ki alkalmas erre?” – teszi fel a kérdést Pál (2,16). Elhatározza, hogy nem önmagára irányítja a figyelmet, hanem a benne lévő kincsre. LétKérdések Amikor mélyponton érezzük magunkat, mennyire vagyunk képesek „nem a láthatókra, hanem a láthatatlanokra” emelni tekintetünket (18. vers)?
NOVEMBER 2-3 2 Korinthus 12 Dicsekvés a gyengeségekkel: Pál furcsa védekezése bírálóinak lefegyverzésére 12,10 Mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős. Bármerre jár Pál apostol, nyomában mindig megjelennek a zsidó vagy a római hatóságok, amelyek egyaránt komoly fenyegetést látnak benne. Ellenállásuk azonban nem éri váratlanul Pált. A keresztények részéről tapasztalt ellenkezés sokkal jobban zavarja őt. Féltékeny vetélytársak szivárognak be a korinthusi gyülekezetbe, akik mindenféle szóbeszédet terjesztenek róla, hogy aláássák jó hírét. Kétségbe vonják zsidó származását, és azt állítják, hogy nem méltó az apostoli címre sem, hiszen Jézus földi életében ő nem tartozott a követői közé. Ráadásul azzal vádolják, hogy a többi hamis tanítóhoz hasonlóan, őt is csak a pénz érdekli. Levelében Pál leszögezi, hogy nem szívesen kel önmaga védelmére. „Esztelenül szólok” (11,23) – mondja, miközben szenvedéseire hivatkozik. A bírálatok azonban minden határon túlmennek. Hogy nem zsidó? Pál szigorú farizeus, aki a híres Gamáliel rabbinál tanult. És nem apostol? Igaz, Pál nem tartozott a tizenkét tanítvány közé, de a damaszkuszi úton találkozott a feltámadt Jézussal, és később olyan különleges és „kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket nem szabad embernek elmondania”. És hogy másokon élősködik? Pál a saját keze munkájából él, hogy ne kelljen pénzt elfogadnia a gyülekezettől. Pál nem ragad le az önmaga védelmére felhozott nyomós érveknél, hanem meglepő módon gyengeségeivel kezd dicsekedni. Hosszan sorolja, hányszor volt része verésben, bebörtönzésben, bántalmazásokban és nehézségekben, amelyek egész pályafutását végigkísérték. Különleges látomásáról szóló beszámolóját azzal ellensúlyozza, hogy őszintén beszél kitartó imádságáról, amelyet Isten sohasem teljesített. A kínzó tövis Pál háromszor is kérte Istent, hogy távolítsa el testéből azt a titokzatos tövist. A Biblia tudósai különféleképpen értelmezik, mire is utal valójában a „tövis” kifejezés. Egyesek olyan testi betegségre gondolnak, mint a szembetegség, a malária vagy az epilepszia. Mások inkább lelki természetű kísértést értenek rajta, vagy az őt ért sorozatos kudarcokkal azonosítják, melyek végigkísérték szolgálatát. A Biblia egyik elgondolásra nézve sem szolgál egyértelmű bizonyítékkal. Pál hangsúlyozza, hogy Isten minden imádsága ellenére sem távolította el testéből a „tövist” – talán éppen azért, hogy ezáltal többet tanuljon az alázatról, a kegyelemről és az Istentől való függésről. Pált lenyűgözi az az érthetetlen csoda, hogy Isten éppen őt, az egykori ellenséget választotta ki, hogy terjessze az evangéliumot. Megszégyenítve, ugyanakkor megtisztelve érzi magát, hogy még gyengeségében is – különösen gyengeségében – Isten eszköze lehet országa építésében. LétKérdések Szólt már hozzánk is Isten a gyengeségeinken keresztül?
NOVEMBER 4-5 PÁL ÖRÖKSÉGE Róma 3 - Gyógyulás: Gyógyír az emberiség egyetemes betegségére 3,22 Isten pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban való hit által minden hívőnek. Kalandokkal bővelkedő élete során Pál apostolnak végig az cél lebegett a szeme előtt, hogy eljusson Rómába. Pál idejében a hatalmas Római Birodalom fővárosa egymaga uralta az egész földközi-tengeri térséget. Az újonnan létrejött kicsiny római gyülekezet nagy izgalmat váltott ki a keresztények körében, akik jól tudták, hogy az egyház jövője bizonyos értelemben attól függ, mi történik Rómában. Ha el akarják érni a világot, akkor be kell jutniuk üzenetükkel ebbe a hatalmas városba. Pál szüntelenül imádkozik a római gyülekezetért, és többször is tervezi, hogy meglátogatja azt. Mivel egyik terve sem valósulhatott meg, Pál megírja ezt a levelet, amelyben a keresztény hit tömör összegzését adja. Ki a beteg? Pál azt hirdeti, hogy az emberiség problémáira az egyetlen gyógyír Isten kegyelme, amely teljes körű gyógyulást hoz, és mindenki számára elérhető. Az emberek azonban nem fogják keresni a gyógyulást, amíg rá nem jönnek, hogy betegek. Ha hirtelen egy orvos jelenne meg a képernyőn egy televíziós hírműsorban, és bejelentené, hogy feltalálták a paraguay-i influenza gyógyszerét, ugyan ki törődne vele? Ahhoz, hogy ez a hír megragadjon bennünket, és elkezdjük keresni, miként juthatnánk a védőoltáshoz, először azt kellene bebizonyítania, hogy komoly veszélyt jelent ránk nézve ez az újfajta, ismeretlen vírus. A római levél éppen ezért baljós kinyilatkoztatással indul. „Nincsen igaz ember egy sem” – állapítja meg Pál apostol. Az egész világ lelki értelemben halálra van ítélve. A gyászos üzenetből azonban felragyog a csodálatos örömhír (21-31. vers), amely tömören összefoglalja az evangélium központi üzenetét. LétKérdések Ismerünk-e valakit, akiért igazán aggódunk, és szeretnénk, hogy meghallja és megértse a római levél üzenetét?
