Évkönyv Eötvös Loránd Tudományegyetem Radnóti Miklós Gyakorlóiskola

Évkönyv – 2003

Eötvös Loránd Tudományegyetem Radnóti Miklós Gyakorlóiskola

Eötvös Loránd Tudományegyetem Radnóti Miklós Gyakorlóiskola

Évkönyv 2003

Radnóti Miklós: Arckép Huszonkét éves vagyok. Így nézhetett ki ôsszel Krisztus is ennyi idôsen; még nem volt szakálla, szôke volt és lányok álmodtak véle éjjelenként! (1930. október 11.)

Készült 2004 februárjában Szerkesztette: Schiller Mariann Az anyaggyûjtésben segített: dr. Gyôri János A címlapon: a tanári kar 2002 tavaszán (fényképezte Simonyi Bulcsú, volt 12.C) Kiadja az Eötvös Loránd Tudományegyetem Radnóti Miklós Gyakorlóiskolája 1146 Budapest, Cházár András utca 10. Honlap: http://www.radnoti.hu Felelôs: Tomcsányi Péter igazgató Nyomdai elôkészítés: Kármán Tamás 1137 Budapest, Szent István park 4. E-mail: [email protected] Nyomta és kötötte az OOK Press Kft. 8200 Veszprém, Csillag utca 5. E-mail: [email protected] Felelôs vezetô: Szathmáry Attila

Tomcsányi Péter: Kellenek-e a gyakorlóiskolák?

Az utóbbi hónapokban több helyen, több fórumon lehetett hallani a fenti kérdést. Az oktatásügyet alakító szakemberek közül néhányan kételyeiket fogalmazzák meg abból kiindulva, hogy a gyakorlóiskola az oktatási intézmények között egyedi, nem tipikus, egyfajta steril környezet, laboratórium. Szerintük a tanárjelölteknek a valóságos iskolát kellene látniuk, a tanítás igazi nehézségeivel kellene szembesülniük, hiszen ezek várnak rájuk késôbbi pályájuk során. Az általuk kifejtett fenntartások, kifogások indítottak arra, hogy az itt következô gondolatokat saját iskolánk mûködése alapján megfogalmazzam, de a mondandómat kicsit messzebbrôl kell kezdenem. Iskolánk elsôsorban közoktatási intézmény. Ez azt jelenti, hogy a 6–18 éves ifjúság nevelése, tanítása a legfontosabb feladatunk. Mindent megteszünk azért, hogy diákjaink majd megállják a helyüket a felsôoktatásban és késôbb hivatásuk gyakorlása közben is. Az iskola pedagógiai programjában megfogalmazott célkitûzés rövid, tömör, de minden törekvésünk benne van: „a mai kor kívánalmainak megfelelô általános felkészültséggel, jól hasznosítható nyelvtudással, megfelelô informatikai ismeretekkel rendelkezô, az új információkat alkalmazni képes, az egész életen át tartó tanulásra kondicionált, kreatív, kommunikatív, emellett humánus és harmonikus személyiség kialakítása.” Az iskolai élet középpontjában tehát a gyerek és a gyerek személyisége áll. Minden tevékenységünket, a tananyag átadásának módját, minôségét, mélységét igyekszünk tanítványaink korához, képességeihez, egyéni ambícióihoz és tehetségéhez igazítani. Ez a törekvés – valószínûnek tartom – sok más igényes iskolában is megtalálható. A pedagógiai célkitûzéssel összhangban ugyanakkor iskolánk tudatosan vállalja, hogy elsôsorban a tehetséges gyerekeket fogadja. A jelentkezôk létszáma általában öt-hatszorosa a felvetteknek. Így lehetôség adódik a válogatásra, s valóban a legjobbak lehetnek radnótisok. A diákok összetétele eszerint nem tekinthetô átlagosnak, általánosnak, de ebbôl nem is csinálunk titkot. Szerencsére az országban más – nem gyakorló – iskolák is élen járnak a tehetséggondozásban, s ilyen intézményekre valóban szüksége van az országnak. Baj, ha az oktatás magasabb szintjével találkozik elôször a tanárjelölt? Baj, ha nem csak az egyszerût, az igénytelent látja, hanem azt is, mit lehetne elérni? Gyakorlóiskolánk tantestülete a hasonló diáklétszámú iskolák testületeihez képest nagyobb létszámú. Ennek az az oka, hogy a tanárok több mint 5

fele vezetôtanár, akik a tanárjelöltek fogadásával és tanításával a felsôoktatás gyakorlati tanárképzésében vesznek részt, s munkaidejüknek egy részét ez a feladat köti le. Talán nem tûnik túl személyesnek a kívülálló számára, ha elárulom, hogy a vezetôtanárság a tanári pályának egyfajta szakmai csúcspontja. Mivel a legtöbb szakon az itt dolgozó fiatalabb kollégák elôtt is ez a perspektíva, ezért bátran kijelenthetem, hogy iskolánkban nemcsak a diákok, hanem a tanárok is válogatottak. Mindegyikük önálló, kreatív, alkotó és színes egyéniség, aki a saját munkáját folyamatosan értékeli, fejleszti. Nagyon sokan közülük tudományos tevékenységet végeznek iskolán kívül, társadalmi szervezetek, oktatási bizottságok aktív tagjai, vezetôi, oktatási kísérletben vesznek részt iskolán kívül és belül, pedagógiai szakértôk, számosan többszörös tankönyvszerzôk. Mindez mutatja, hogy tanár kollégáim kiváló szakemberek, számosan szakterületük elismert képviselôi. Az oktatás tehát okos gyerekekkel, kitûnô tanárokkal magas színvonalon folyik iskolánkban. Kiváló szakemberek, akik magas szinten és eredményesen tanítanak, természetesen minden iskolában dolgoznak. Intézményünk annyiban különleges, hogy itt sok ilyen tanár mûködik. Emiatt olyan a környezet és a légkör, hogy a felsorolt tulajdonságok természetessé válnak, s így egy-egy alkotó közeg, egy pedagógiai mûhely alakul ki. Valóban, ez sem tekinthetô átlagosnak az iskolák között. Baj az, ha a tanárjelöltnek pályafutása elején alkalma van közelrôl látni, hogyan lehet általános és középiskolás fokon magas szinten és igényesen tanítani? Baj az, ha a tanárjelölt mintát lát arra, hogyan lehet a mindennapi munka és a család mellett a folyamatos tanulást, az önfejlesztést, esetleg a tudományos alkotómunkát megvalósítani? Gyakorlóiskolánk mint intézmény sajátos mûködésû. Arra rendezkedett be, hogy fogadjon félévente mintegy 150 tanárjelöltet, s szervezze meg azok gyakorlatát. Itt természetes dolog, hogy a tanárjelölt bármikor bárkinek (nem csak saját vezetôtanárának) az órájára bemehet hospitálni. Így láthat más szakos órát is, illetve saját szakjában több tanáregyéniséget ismerhet meg. Ha nem gyakorlóiskolai vezetôtanárhoz kerül beosztásra, más iskolában erre nincs lehetôsége. Baj az, ha a leendô tanárnak lesz némi fogalma arról, mit csinálnak a kollégái, s saját szakterületén is többféle egyéniséget, többféle utat megismer? A gyakorlóiskolában a tanárjelölt a tanítási gyakorlatot olyan gyerekek között végzi, akik hozzászoktak a „kistanárokhoz”. Akik legtöbbször élvezik a változatosságot, s segítik is a tanárjelöltet, aki még bizonytalan, talán félénk, mindenesetre kevéssé magabiztos, aki ha szakmai tudással rendelkezik is, de annak átadásában gyakorlatlan, aki még nem tudja az óravezetés mellett „tanárosan” kezelni a pedagógiai problémákat, s aki ezért legtöbbször minden segítségért magában hálás a diákoknak. Valóban, mondhatják sokan, ez laboratórium. Baj az, ha a tanárjelölt elôször megismerkedik a lehetséges eljárásokkal és módszerekkel egy laboratóriumban, hogy késôbb nehezebb feladatokat kapva önállóan eldönthesse, melyiket alkalmazza? 6

A vezetôtanárok közül sokan osztályfônökök is, ezért természetes, hogy a szakmai kérdések mellett mód nyílik pedagógiai problémák megbeszélésére. A mi iskolánkba is valódi gyerekek járnak, akik nevelése ugyanúgy nehéz, mint bármely más oktatási intézmény diákjai esetében. A tanárjelölt bevonható a tanítási órán kívüli pedagógiai munkába (iskolai vagy osztályrendezvények, kirándulások, táborok, közösségvizsgálatok, környezetvédelem stb.). Lehetôsége van igazi pedagógiai nehézségekkel találkozni, megismerheti azok lehetséges megoldási útjait. Módja van kipróbálni pedagógiai érzékét, tanulni, ellesni módszereket úgy, hogy még nincs igazi felelôsség rajta. Mindezt intézményi szinten és keretek között. Bár közhely, mégis gyakran megfeledkezünk arról, hogy a pedagógia olyan munkaterület, ahol nem lehet selejtet gyártani, mert késôbb nincs mód a javításra. (Talán csak az orvosi pálya ilyen kíméletlen még.) Vagy jól végzi valaki, vagy végleg elrontja. Emellett az a legnehezebb benne, hogy csak nagyon korlátozott lehetôség van a kísérletezésre, mivel gyakran csak késôbb vagy egyáltalán nincs visszajelzés. Baj az, ha a leendô pedagógus intézményi keretek között kipróbálhatja magát, megismerheti, formálhatja saját képességeit, ellesheti a szakmai fogásokat tudva, hogy még nem okoz jóvátehetetlen kárt? A gyakorlóiskola tehát sok tekintetben valóban laboratórium. De baj ez? A leendô kézmûves tanmûhelyben gyárthatja elsô selejtjeit, senki nem várja tôle, hogy rögtön a legbonyolultabb feladatot is egyedül végezze. Az orvosjelölt évekig nem önálló, más orvos felügyelete mellett tanul speciális klinikákon, itt szerez tapasztalatot. A fizikus laboratóriumban próbálja ki ötletét, mielôtt azt a gyakorlatban alkalmaznák. A mérnök, a jogász csak sok évvel az egyetem elvégzése után kaphat önálló feladatot, s akkor is többször ellenôrzik, lehetôsége van a javításra. Miért gondolja bárki is, hogy a pedagógus teljes vértezetben, mindenre felkészülve hagyja el az egyetem falait? Mert ha nem így van, akkor neki is jár legalább néhány hónapig egy laboratórium. Talán ez a rövid idôszak nem elijeszti a tanári hivatástól, hanem megerôsíti elhatározását, s felvértezi a késôbbi nehézségekkel szemben. Meggyôzôdésem, hogy ez a társadalmi befektetés nem vész kárba.

7

A 2002/2003. tanév tanárképzési oldala az adatok tükrében

A TANÁRJELÖLTEK LÉTSZÁMA

1. félév

2. félév

ELTE BTK + TFK

74 fô

70 fô

144 fô

ELTE TTK

63 fô

40 fô

103 fô

137 fô

110 fô

247 fô

összesen

2002/2003. tanév

A VEZETÔTANÁROK LÉTSZÁMA

57 fô, ebbôl 4 külsô, 2 megbízott nyugdíjas FOGLALKOZÁSOK A TANÁRJELÖLTEKNEK

1. félév 2002. október 17.: munkaközösségenkénti szemináriumok 2002. november 21.: A tanár mint munkavállaló (iskolai dokumentumok, szerzôdés, kötelezettségek) elôadó: Tomcsányi Péter igazgató Egy iskolai együttmûködés TAPASztalatai (Nemzetközi projekt szervezése) elôadó: Kropog Erzsébet vezetôtanár 2. félév 2003. március 27.: Apró csodák az iskolapszichológus munkájában elôadó: Járó Katalin iskolapszichológus 2003. április 24.: A közoktatási törvény a 2003. évi módosítások tükrében elôadó: Eich László tanár

8

Az iskola dolgozói és tanulói, 2003/2004

A TANTESTÜLET NÉVSORA, 2003 SZEPTEMBER

Albert Viktor vezetôtanár Amaczi Viktorné dr. vezetôtanár Andrékóné Mézes Angéla Arató László vezetôtanár Artner Erzsébet Balassa Lászlóné Balázs Katalin vezetôtanár Baranyi Mária vezetôtanár Bayer Éva vezetôtanár Beke Judit Berek László vezetôtanár Bíró Ágnes Dr. Boronkai Szabolcs vezetôtanár Boyle Zsuzsanna Csanádiné Varga Katalin Csatár Katalin vezetôtanár Csekné Szabó Katalin DANCZ PÉTER igazgatóhelyettes Dávid Anna vezetôtanár Demeter Anna Dékány Józsefné Dohertyné Enyedi Ágnes Drozd Zsuzsa vezetôtanár Eich László Etédi Emôke vezetôtanár Fábián Márton vezetôtanár Farkas Mária Fazakas Ágnes Galicza Klára vezetôtanár Gerencsérné Tonk Veronika Dóra Golub Xénia Gulyás Anna Gulyás János vezetôtanár Gulyásné Pusztai Réka vezetôtanár Gyôrffy Magdolna Dr. Gyôri János vezetôtanár Hajdu Lajos Hegedûs Sándor vezetôtanár

Hegyi Györgyné vezetôtanár Dr. Honyek Gyula vezetôtanár Horváth Beáta vezetôtanár Dr. Illés Éva vezetôtanár Iványiné Harró Ágota vezetôtanár Járó Katalin pszichológus J. Tóth Judit vezetôtanár Karamán Ferencné vezetôtanár Dr. Kelényi Enikô iskolaorvos Kiss Lászlóné vezetôtanár Kiss Zsuzsanna Kondor Judit védônô Dr. Kopper Lászlóné vezetôtanár Kornai Júlia Dr. Kósa Jánosné vezetôtanár Köllô Júlia könyvtáros Köves Katalin Kropog Erzsébet vezetôtanár Kult Gabriella LAUKONIDESZ JÓZSEF igazgatóhelyettes Láng György vezetôtanár Dr. Lenkovics Barnabásné vezetôtanár Lôvey Éva vezetôtanár Ludmann Mihály vezetôtanár Lugosi Zoltánné Marcsek Gábor vezetôtanár Markovits Tibor vezetôtanár Dr. Matskási Istvánné vezetôtanár Maucha Imre Mándics Dezsô vezetôtanár Megyeri Andrea Merényiné Kalotai Judit vezetôtanár Dr. Molnár Katalin vezetôtanár Monostori Zsuzsanna Morvai Éva vezetôtanár Mozer Tamás vezetôtanár Nagy Albert vezetôtanár 9

Nagy Piroska vezetôtanár Palócz István Pap Anna Dr. Papp Györgyné vezetôtanár Paulovits Ferenc vezetôtanár Patrik Pirk Zsolt vezetôtanár Petróczki Edit vezetôtanár Rácz Mihály vezetôtanár Rell Péterné Réz Gáborné dr. Rosenzweigné Pejtsik Júlia vezetôtanár Schiller Mariann vezetôtanár Dr. Simon Antalné Simonné Károlyi Júlia Sólyom Attila Solti István vezetôtanár Staudinger Erzsébet Szalóki Dezsô vezetôtanár Dr. Szamosi Tamásné SZATLÓCZKY DALMA igazgatóhelyettes Szatmári Kálmán vezetôtanár Székely Ágnes vezetôtanár Dr. Széplaki Györgyné vezetôtanár

Sziklai Gábor Szinyákovics Györgyné könyvtáros TOMCSÁNYI PÉTER igazgató Törzsök Édua vezetôtanár Varga E. Tamás vezetôtanár Vári György Vég Gáborné vezetôtanár Véryné Pákolitz Éva vezetôtanár Vujovits Vladimírné dr. Weltner Mariann vezetôtanár Wrobel Péter Zimmermann Henriette Távollévôk: Adámy Anna Farkasházi Csilla Kenéz Anikó Kurucziné Kapcsándi Katalin Lángné Erdôs Katalin Lengyel Zsuzsa Dr. Nyakas Tünde Szabóné Rudnai Zsuzsa Szekeresné Nádudvary Ildikó Tóth Erika

AZ ISKOLAI ÉLET MINDENNAPJAIT SEGÍTÔK

Bákonyi Tiborné takarító Borosznoki Zsolt rendszergazda Czepány Margit takarító Csík Simonné konyhai dolgozó Fazekas Jánosné konyhai dolgozó Fedák Csaba oktatástechnikus Gerôcs László karbantartó Grodekné Szalai Ibolya gondnok Gutyina János portás Jóri Károlyné takarító Kordás Dezsô udvaros Környei Ibolya Brigitta portás Lénárt Eszter takarító Lesti Jánosné takarító Meleg Jánosné gazdasági ügyintézô Merkovszki Pálné laboráns (kémia) Mihalkó Sándorné takarító 10

Németh Tiborné adminisztrátor Noll Józsefné konyhai dolgozó Pásztor Jánosné gazdasági elôadó Pege Lászlóné takarító Preiszné Túri Zsuzsa konyhai dolgozó Serfôzôné Kesztyûs Zita laboráns (fizika) Solymosi Györgyné laboráns (biológia) Szabó Aranka takarító Szabó Viola iskolatitkár Szôke Józsefné takarító Szûcs Éva Mária takarító Trenkáné Hidas Ilona konyhai dolgozó Varga László karbantartó

11

1. osztály

2. osztály

osztályfônök: Balassa Lászlóné

osztályfônök: Csekné Szabó Katalin

Almási Bence Arató Szonja Bukta Attila Csörögi András Fekete Zsolt Halász Péter Hegyi Nándor Horváth Károly Kalocsai Adél Kaminek Petra Kappanyos Mária Kelényi Bernadett Kincses Petra Kovács Balázs Kovács Csenge Kovalóczy András Lenkefi Júlia Majer Viktória Müller Luca Nguyen Vi Vien Patrik-Pirk Zsombor Pelikán Panna Phan Tuan Rajkó Gergô Schein Dávid Solt Sámuel Szafonov Szonja Upor Veronika Varga Dominika Vrabély Lilla

Arató Máté Babonics Blanka Edina Belényesi Gábor Bende Borbála Borbély Bálint Bukova Kristóf Dreiszker Zsóka Gatter Herta Gintli Tamás Sebestyén Gorcsa Olivér Gyopár András Hajnal Áron Hegyi Dorottya Timea Kerepes Mária Kovács Zita Köves Mira Kuti Petra Le Thanh Houng/Andi Majoros Gábor Pál Nagy Ágnes Nóra Nguyen Kim Árnika Papp Nóra Pásztor Dávid Krisztián Péter Ágoston Rácz Réka Anita Salga Máté Sánta Anna Szamozvancev Dimitrij Temesvári Fanni Tószegi Eszter Tóth Róbert Tran Duy An

12

3. osztály

4. osztály

osztályfônök: Farkas Mária

osztályfônök: dr. Simon Antalné

András Georgina Balogh Marcell Berényi Lili Csek Péter Dióssy Anna Vera Dorogi Balázs Eszes Dorina Garancsi Annamária Gáspár Krisztina Gellai Anett Gyöngyösi Norbert György Dávid Havadi-Nagy Zsálya Hámori Dénes Hegyi Orsolya Kárpáti Bence Maruzsa Gréta Meleg Andrea Müller Gergô Müller Réka Nagy Róbert Páva Julianna Perjési Benjamin Rácz Ádám Szabó Réka Domonika Szabó Richárd Szungyi Virág Tarba Dóra Urbán Márk Ván Gyöngyvér Janka Vrabély Márk

Boskovitz Ráchel Bottka Eszter Bucz Ágnes Csizmadia Árpád Csontos Gábor Danyi Bálint Dezsô Lili Dúzs Bernadett Elekes Orsolya Gyöngyösi Sándor Havadi-Nagy Menta Kalacsi Gábor Karácsony Eszter Kas Péter Katona Kristóf Kiss Dóra Kollár Karolina Kovács Zsuzsanna Lázár Lili Somogyi Hanna Szabó Krisztina Székely Áron Szungyi Kata Telegdy András Toroczkai Dávid Turai Eszter Ugray Dániel Varga Zita Vizi Donatella Vujovits Júlia Zalaba András

13

5.A osztály

5.B osztály

osztályfônök: Balázs Katalin

osztályfônök: Patrik-Pirk Zsolt

Baksa Máté Bányai Tamás Borda Bence Csörögi Eszter Deák Gergely Dénes Veronika Dúzs Brigitta Gábor Sára Gyopár Dóra Halpern Márk Hegedûs Dániel Horváth Milán Juhász Pál András Kappanyos Ilona Kárpáti Fanni Kemény Lili Kósa Kinga Kristály Dániel Kurdi Fanni Lóka Máté Makó Eszter Molnár Markó Nagy Krisztina Nguyen Phan Anh Orbán Ákos Ott Máté Boldizsár Péter Georgina Petró Bálint Benedek Pintér Dániel Pós Eszter Sarolta Rakonczai Anna Solt András Sz. Kis László Szabó Máté Gergely Tóth András Üveges Bianka Katalin Vadász Gergely Endre Zempléni Réka Timea

Bacsa Tibor Barsi Kitti Baumann Judit Belényesi Krisztina Borscs Dimitrij Butkai Dániel Clement Tamás Czeller Ildikó Eich Richárd Fórizs András Gábor Hanna Hajdú Balázs Halkovics Melinda Hegedûs Gergely Hegyi Borbála Izsák Vera Kis Viktória Koncz Anna Kovács Koppány Kônig Beáta Láng Nóra Judit Lovas Lars Mánfai Marcell Zoltán Markovits Júlia Matei Veronika Molnár Máté Nagy Dorka Perjési Fanni Sánta Luca Solymosi Péter Tamási Luca Tasnádi Gergely Temesvári Ágnes Ván Bálint Virág Andrea Vrabély Fanni Wollner Róbert Zanathy Anna

14

6.A osztály

6.B osztály

osztályfônök: Lövey Éva

osztályfônök: Bayer Éva

Almásy Gergô Ágostházi Soma Domokos Árva Dorottya Bakó Gabriella Balogh Ádám Binét Regina Boskovitz Anna Buzási Ramóna Csibi Katalin Csontos Laura Fentôsi Eszter Gansperger Mátyás Garancsi Katalin Garibovic Iris Geréby Fruzsina Hegyi Dániel Máté Hegyi Frigyes Jeney Anikó Kádár Balázs László Kiss Sándor Kratochwill György Magyar Bálint Molnár Dániel Ferenc Nagy Réka Nemes Krisztián Pörzse Virág Rajnai Gergely Szabó András Viktor Szatmári Bálint Tamaskovics Gergely Tímár Anna Erika Torma Elina Hajna Tzokas Dorothea Vrabély Máté Wolkowski Wanda Zakariás János

Ambrus Enikô Barabás Vajk Benczik Balázs Bukovszky Dániel Csermely András Cserna Gécsa Benca Dési Ádám Dinh Van Anh Fadgyas Fanni Garamvölgyi Zita Gatter Kornél Geibl Fanni Gulácsi Éva Halek Fanni Halek Mirkó Jánosi Barbara Kádár András Kékuti Laura Kiss Réka Korényi Anna Kovács Borbála Kozma Benedek Környei Szabina Miskolci András Nguyen Anh Minh Prinz Dorottya Sárai Regina Szabó Kristóf Szafonov Olga Szili András Szili Melinda Hanna Telegdy Eszter Varga Ádám Vincellér Zsuzsa

15

7.A osztály

7.B osztály

osztályfônök: Fazakas Ágnes

osztályfônök: Sziklai Gábor

Abuzant Balázs Ambrus András Angyal Emese Bágyi Ada Bánhegyi Borbála Bánki Zoltán Bárdossy Krisztina Brosch Dóra Barbara Császár Júlia Csizmadia Péter Faragó Nikolett Farkas Luca Gál Bálint Gáspár Dorottya Gulácsi Péter Horváth Márton Jakab Eszter Juhász Dániel Kemény Judit Korda Dávid Kovács Kincsô Lôrincz Borbála Maruzsa Szabolcs Montvai Hanna Pelle Johanna Pénzes Dóra Rafácz Bence Ribáry Eszter Slemmer András Szabó Orsolya Széll Dóra Szmodics Natália Szótér Beáta Tamási Rebeka Tóth Boldizsár Vu Mai Ha

Almádi Zsófia Bárdos Orsolya Both Deborah Bucz Eszter Csikós Bernadett Diószegi Anna Elôdi Júlia Erbszt Ádám Fekete Áron Péter Gáspár Nóra Gelléri Mirtill Dorottya Gerstner Anna Göncz Lea Dorottya Joanidis Kritiforos Kemenesi Claudia Kiss Abdrea Kozma Gábor Laki Márta Lázár Kristóf Lengyel Fanni Nagy Eszter Nguyen Hoa Tünde Papp Márton Simon Papp Roland Porkoláb Dorottya Prinz Dániel Rajnai Viktor Reith Péter Ritter Kinga Sajó Tamás Tarr Bettina Torma Dániel Attila Vági Orsolya Váradi József Varga Vivien Végh Rudolf Veres Nóra Zalaba Péter

16

7.C osztály

8.A osztály

osztályfônök: Nagy Piroska

osztályfônök: dr. Kopper Lászlóné

Aszenov Nóra Bakajsza Kristóf Balogh Dániel Balogh Krisztina Barabás Noémi Békési Gergely Dérczy Péter Dóczy Gábor Farkas Márk Fekete Viktória Ganyu Attila Hajnal Zsófia Hátszegi Eszter Juhász Zsuzsanna Kalina Dóra Kecskés Anikó Kern Krisztián Kovács Kitti Láz Gergô Lencsés Ádám Major Bálint Mándics Boglárka Nagy Tamás Nguyen Anh Huy Nguyen Huy Anh Novák Balázs János Oláh Ágnes Pál Flóra Panykó Fanni Papp Zsolt Tamás Paulin Márton Sebestyén Judit Sebôk Rózsa Spiegel Dávid Ottó Tompai Benjamin Varga Koritár Attila Végvári Dóra

Baki Lilla Bendes Ábris Bódi Ágnes Eszter Bottka Éva Bianka Dinh Dorottya Fedoszejev Lilla Füstös Balázs Herczeg Viktória Kádár Luca Kalmár Zsófia Kerényi Áron Kis-Gálfalvi Tamás Kövesi Zsuzsanna Krausz Áron Kristály Csaba Lakatos Eszter Láng Kristóf Tamás Mányoki Soma Nagy Fruzsina Nagy Kristóf Pándi Julianna Péterfi Mátyás Rapp Eszter Salzinger Anna Solti Andrea Mariann Sólyom László Szekeres Dóra Szilágyi Anna Szilléry Mirjam Szungyi Dóra Tési Áron Todorovits Márta Toldi Árpád Tóth Máté Károly Vakaliosz Athéna Vôfély Róza

17

8.B osztály

8.C osztály

osztályfônök: Horváth Beáta

osztályfônök: Gulyás János

Árva Márton Biszók Bálint Csapó Zsolt Fórizs Fanni Geibl Kata Hack Gábor Hámori Imre Hegyi Daniella Hegyi György Imre Zsófia Karginova Alana Kassai Anna Kázmér Anita Kiss Dániel Kóbor Andrea Krauth Veronika Major András Marosi László Molnár Brigitta Orbán Bence Ozorai Sára Pálnik Réka Szamosi Máté Szloboda Judit Szôllôsi Gábor Szûcs Viktor Tarcsafalvy Andrea Tóth Angéla Török Zsófia Üveges Lilla Vámossy Gergely Varga Judit Várszegi Szilvia Verlics Tibor Vrabély Brigitta Weninger Attila

Ács Orsolya Babanyecz Balázs Bartha Mariann Benedek Katalin Burján Tamás Buzás Lívia Dienes Csaba Fábián Katalin Fodor Brigitta Für Mónika Gábor Andrea Gyôri Blanka Hegedûs Márton Horváth Fruzsina Imre Blanka Kepes Rozália Kövesdy Márton Landstoff Zoltán Lugosi Zsuzsa Matkovics Dávid Nagy Henrietta Nagy Judit Nedoba Judit Nguyen Ha Phoung Olti Sándor Palatinus Andrea Phan Nu Huong Lan Pregun Dávid Simon Imre Szabó Kristóf Szalontay Péter Szatmári Ádám Ulbert Alexandra Upor András Valent Fruzsina Varga Bálint Vermes Anna Júlia Virág Péter

18

9.A osztály

9.B osztály

osztályfônök: Törzsök Édua

osztályfônök: dr. Gyôri János

Bakonyi Borbála Bakonyi Gergely Bárdos Károly Barsi Ágnes Csek László Diera Dániel Eckert Ádám Eszes Ádám Fejér Tamás Gaál Csilla Gottfried Júlia Hajósi Szofia Hidvégi Csaba Horváth Lili Olga Hubai András Jendrolovics Máté Kálmán Attila Kiss Dániel Miklós Komári Lilla Kováts Anett Laczó Dániel Mekler Zsuzsa Nagy Krisztina Óvári Bálint Pákó Judit Puskás Zsuzsanna Rajnai Márton Sarkadi Nagy Márton Schmidt Dániel Simon Mónika Sütô Nagy Anna Szabó Attila Szepes András Tóth Judit Vetlényi Enikô Vilhelm Dóra

Ács Dávid Békés Dóra Bencsik Bálint Csende Dániel Csillag Péter Czeglédi Gabriella Ember Katalin Fekete Tamás Gurály Ottó Gyertyán Fruzsina Jandó Tamás Juhász Johanna Káposztás Timea Kerékfy Miklós Kerényi Áron Kôszegi Tamás Mányoki Gábor Mengyi Adrienn Nagy Nóra Nedelykov Ágnes Nyéki Péter Ócsvári Ádám Rolek Tamás Schuller András Serfôzô Katalin Siegler Bálint Sparing Stefánia Stupinszki Zsófia Sütô Csaba Svajer László Sz. Kiss Júlia Szilágyi Anna Szili Noémi Tóth Andrea Varga Tamás Vince Dániel Zanathy Tamás

19

9.C osztály

10.A osztály

osztályfônök: Fábián Márton

osztályfônök: Iványiné Harró Ágota

Abaházy Andrea Bágyi Milán Balogh Dénes Gyôzô Bodó Réka Diószeghy Zsófia Gast Gábor Gulyás Fruzsina Horváth Júlia Kemény János Kóbor Bence Kuti Márta Libisch Ábel Lôrincz Ábel Mandák Attila Megyeri Balázs Miklós Bianka Misley Péter Molnár Rebeka Janka Mórócz Dániel Nagy Ádám Ober Márton Papp Klára Peringer József Pinke Anita Rádai Dániel Reith Anita Rózsa József Sárkány András Sváb Tamás Ferenc Szécsényi Ágnes Szilágyi Sára Tardos Zsófia Tétényi Gergely Tóth Attila Tóth Irén Ersilia Tóth Péter Török Júlia Vámos Viktor Vásárhelyi Orsolya Villányi Dóra Anna

Bukosza Nóra Buzási Orsolya Czinege Zsolt Dankó Diána Ferencz Anna Harsányi Eszter Hegedüs Levente Holló Zsófia Homola Dániel Hrabák Zita Jenei Orsolya Kis-Várday Márton Kozma Balázs Lilli Tamás Nagy Máté Pénzes Rita Povázsai Ágnes Révész Ágnes Simonics Miklós Simonovits Gábor Straner Kata Szabó Edit Szabó Roland Tóth Tamás Ujváry Anna Végsô Ágota Winkler Dávid Zoltán Gergely Zsigmond Áron

20

10.B osztály

10.C osztály

osztályfônök: Hegyi Györgyné

osztályfônök: Kropog Erzsébet

Antók Ádám Bakos Bence Bankó Ádám Burger Zsuzsanna Császár Barbara Czap Ildikó Deli Zsófia Ferenczy Szabolcs Gruber Kata Gulácsi Ágnes Gyenge Zsuzsanna Halász Gábor Herczeg Petra Hüttl Sarolta Kalmár Dávid Kemény Zsuzsanna Korcsmár Bálint Kovács Ágota Júlia Lakatos Kornél Montvai Dávid Ozorai Attila Pálfia Szabolcs Petró Panna Simon Zsófia Eszter Stribik ndrás Székely Anna Széll Tamás Szloboda László Tóth Manó Török Lili Ungár Barnabás Vajda Adrienn Wittmann Dávid Zimák Zsófia

Badényi Tamás Bokor Balázs Bukovszky Szilveszter Csernyánszky Pál Csikós Melinda Csikós Pamina Dányi Orsolya Dülk Ivor Földessy Árpád Gábor Diána Gray Tamás Áron Hajniss Ildikó Horváth Ildikó Jávori Tamás Kalmár Judit Katona János Kósa Tamás Kurdi Benedek Láz Boglárka Mészáros Gergely Molnár Anna Molnár Tamás Nádas Dávid Nádasy László Petô Hanna Cecilia Remport Ádám Sólyom Zsófia Szegô Andrea Széles Dávid Terényi Orsolya Zelei Tamás

21

11.A osztály

11.B osztály

osztályfônök: Morvai Éva

osztályfônök: Láng György

Bakos Dániel Balogh Tamás Bácskai Júlia Bányai Tibor Csörgô Zsolt Gáspár Laura Halmos Tamás Hegedûs Norbert Hidvégi Zsolt Jalsovszky Gábor Kalacsi András Kalina Gergely Kéri Attila Koltai Zsuzsanna Kontra Veronika Kónya Klára Molnár Attila Parázsó János Sebestyén Szandra Spíró Zoltán Steller Gábor Surányi Borbála Szabó Anna Szabó Anna Szûcs András Timár András Tóth András Attilió Urbancsek Zoltán Veress Tibor Vincellér Valéria Vörös Nóra Winkler Zsuzsanna Zabezsinszkij Anna Zsarnóczay Lilla

Barta Márton Burger Júlia Bartke Péter Csizmadia Gábor Fejes Anikó Gál József Gast Zoltán Gazdik Péter Geréby Zsófia Gosztonyi Balázs Gyopár Gergely Gyôri Benjamin Horváth Zita Jendrolovics Péter Juhos László Keszthelyi Dániel Kontra Márk Mathesz Dávid Miskolczi Péter Oszolik András Ozorai Szilvia Séllei Eszter Siegler Balázs Somogyi Gábor Sz. Kis Zoltán Szabados Beatrix Szabó Dániel Szabó Eszter Tolnai Krisztina Tuboly Csaba Turai Júlia Torcsány Diána Vadnai Balázs Vági Dorottya Valker Ádám

22

11.C osztály

12.A osztály

osztályfônök: dr. Honyek Gyula

osztályfônök: Etédi Emôke

Arató Gergely Bakk Péter Balika Anna Czeller Anna Debreczeni Péter Dobai József Döme Zoltán Fekete Ádám Fodor András Földes Dóra Gere Péter György Eszter Harmat Nóra Hámor Péter Jankó Ágnes Kelemen Máté Ketipisz Vangelisz Kinyik Anita Kovács Máté Láng Nóra Léczfalvi Sára Lili Lestár Bálint Mellényi Krisztina Mietsch Rita Ober Gergely Oláh Márton Rapp Dániel Sólyom Tamás Soós Erzsébet Szabó János Szász Ferenc Székely Nóra Tompai Anna Tóth Anna Szilvia Tóth Attila Tömböl Klára Tömpe Judit Upor Ágnes Varga Dániel Zsidó Nóra

Becságh Nóra Bölcskei Blanka Demeter Áron Egresi Petra Gedeon Zsuzsanna Görbe Márk Gudra Viktor Gyenge Ádám Hámori Eszter Honti Viktória Kawka Gábor Kocsis Zsuzsa Koroknai Gergely Kovács Anna Lovik Anikó Márkus Péter Nagy Ádám Nagy Cecilia Nagy László Nagy Lilla Nagy Márton Ranschburg Zoltán Réti Kornél Strelinger Balázs Strelinger Tibor Susuk Márton Szabó Noémi Szakács Miklós Szenthelyi Dávid Szilágyi Levente Szungyi Anna Toldi Kata Tomasovics Viktória Varga Flóra Végsô Péter

23

12.B osztály

12.C osztály

osztályfônök: Vég Gáborné

osztályfônök: Berek László

Bárány Eszter Bezeczky Ágnes Csernus Nándor Dancsó Mária Dülk Marcell Fadgyas Balázs Ferencz Zsófia Földi Zsófia Göndöcs Tamás Halasi Anna Harsányi Márton Horváth Andor Horváth Dávid Izsák Anna Jakus Zsófia Juhász Kristóf Kis-Várday Júlia Kovács Róbert Laczkó Julianna Láng Zsófia Laszkovszky Andrea Mezei Márk Nedelykov Tamás Oroszi Katalin Pozsonyi Kriszta Sági Kiss Dániel Somogyi Kinga Somogyi Róbert Tóth Bálint Vachter Ákos Varga Áron Wellmann György Zsoldos Anita

Balogh Leonóra Biczók Noémi Burgyán Attila Csordás Gyula Füzessi Katalin Garai Dóra Roberta Gyertyán Attila Horváth Péter Kellner Anna Kellner Linda Kerpen Andrea Koleszár Ádám Kovács Nóra Júlia Lukovich Kristóf Ponomarenkó Dénes Salzinger Gábor Sillye Anetta Sipos Evelyn Sörös Petra Szabadkai Tünde Szakács Gergely Szécsényi Tamás Szûcs Anna Teknôs Eszter Tóth Gergely Vályi Péter Végh Krisztina Vörös Márton András Zalka Gábor Zoltán Viktória Dóra

24

2003 májusában ballagtak, végeztek Az A osztály és fônöke: Balázs Katalin

Az B osztály és fônöke: Marcsek Gábor

A C osztály és fônöke: Mozer Tamás

Andó Gergely Bán Luca Borsik Márton Burger Anna Csibi András Erdélyi Ádám Eszik Veronika Fogarasi Szilvia Hegedûs Viktor Horváth Dániel Kéri Csilla Kisbali Anna Kiss Gergely Kozma Péter Kulisz Diana Lehel Bernadett Major Dóra Mezei Dóra Mészáros Réka Molnár Ágnes Ozorai Júlia Perényi Zsófia Soós Réka Sparing Dániel Szoboszlay Márton Szûcs Dániel Tímár Zoltán Varga Júlia Varga Koritár Zsolt Vályi Krisztina Víg Dávid Vincze Eszter Vörös János

Alvégi Lôrinc Antók Dániel Bakonyi Zsuzsa Baksay Annamária Balassa Eszter Bartók Imre Dudás Dóra Eckert Attila Faddi Anna Fejôs Gergely Fekete Dorottya Fórizs Mátyás Hoffmann Tamás Ijjas Anna Imre Boglárka Kálmán Mihály Kocsis Dóra Kornai Tamás Kovalóczy Anna Kovácsy Dóra Köllô Tamás Kund Barbara Nguyen Phuong Anh Papp Judit Popova Mása Ráci Péter Réthy Ádám Simonics Balázs Szegedi Atina Szerencsés Ágnes Szíjj Bálint Szilas Dóra Takács Liza Varga Márton Vilcsek Andrea Werner Iván

Balogh Tibor Barabás György Benkô Péter Bognár Péter Csikós Veronika Dancz Márton Diószegi Nóra Faragó Balázs Farkas Márton Fazekas Dóra Fülöp Balázs Füzessi Károly Gerstner Júlia Gomola Ágnes Grottadaurea Szandra Hajdú Lili Hámor Tamás Hidasi Linda Kékesi Tamás Komáromy Dávid Kotnyek Sandra Kovács Barbara Kötcsei Katalin Lázár Judit Lovas Eszter Maczkó Adrienn Nagy Eszter Nagy Péter Nagy Zsuzsanna Oláh Ádám Palkó Zsolt Szabó Viktor Szandtner Zoltán Szegô Nóra Tomcsányi Krisztina Török Imre Tüske Annamária Várkonyi András Weninger Magda 25

26

Az ujjak harapása folytatódik

Felbuzdulva az elôzô nyár lendületén, 2003 tavaszán is tervezett az iskolavezetés merészet és nagyot. Az épület szégyenfoltját, az alagsort kívántuk a lepusztultság szintjéig elhanyagolt állapotából kipofoztatni a tavaly kigondolt ütemezésnek megfelelôen. Aki legalább egyszer napjában megteszi az utat a tanári és az alagsor legtávolibb zugából nyíló, igényesen felújított ebédlô között, annak a kontraszt több, mint szembetûnô. És akarva akaratlanul felmerül a kérdés, milyen hatékonysággal és hitelességgel lehet örökbecsû igazságokat és törvényszerûségeket, szívet-lelket gyönyörködtetô szépségeket hirdetni egy lepukkant sikátor mélyérôl?! És meddig választanak bennünket a tehetséges gyerekek, ha szebb, jobban karbantartott, korszerûbb épületben is tanulhatnak?! De hagyjuk az akadémikus kérdéseket és térjünk vissza kihulló ablakainkhoz, leszakadt ajtóinkhoz, vibráló neonjainkhoz! Nos, a mi lehetôségeink szintjén továbbra is elsôdleges elvárás a balesetek elkerülése, a tartós, maradandó károsodások megelôzése például: szemromlás a gyenge, elavult világítás miatt. A maradék elv szerint tudjuk csak mérlegelni a nevelési, esztétikai, praktikussági szempontokat. Így kerülhetett sor az alagsor 86-os, a kis rajzterem aljzatának, világításának felújítására, a falak festésére, valamint a 86-os terem melletti raktár teljes átalakítására, hogy DÖK-irodaként funkcionálhasson. Itt parkettázás, vakolatjavítás, villanyszerelés, válaszfal készítése, ablakcsere, festés és mázolás szerepelt a listán. Sikerült is egy sötét, barátságtalan odúból kellemes, világos szobát varázsolni. Most már csak a bútorzatra kell megteremteni az anyagi fedezetet! Ha ezekbôl a szépen felújított helyiségekbôl kilépünk a folyosóra, akkor jön az igazi feketeleves. Koszos, omladozó vakolat, foghíjas, szedett-vedett csempeburkolattal, a falon kívül szerelt villany és egyéb vezetékek végeláthatatlan és szakadozott mûanyagburkolatban, alul kopott kövezet vagy felpúposodott linóleum, felül poros csôkígyók futnak párhuzamban, hogy találkozzanak valahol a végtelenben, az ebédlô környékén. Ettôl a lehangoló sikátorélménytôl szerettünk volna megkímélni minden emberi lényt, aki szükségbôl vagy véletlenül erre a környékre vetôdik. A tervek elkészültek, már a kivitelezôt is megtaláltuk, az átkozott anyagiak miatt viszont halasztani kellett a munkákat. A nyári váratlan pénzelvonások alaposan keresztül húzták terveinket. Így csak egy rövi27

debb falszakasz gipszkarton burkolására tellett. Már ez is érezhetôen javított a sivár hangulaton, még az aranyhalak is vidámabban fickándoznak a zöld pont akváriumában. Szerencsére a tenyérnyi fénymásoló szoba megnagyobbítására még futotta a megmaradt szûkös keretbôl. Szalóki kolléga élettere közel két négyzetméterrel növekedett, így aztán tánclépésben is megteheti az utat a szép, új kövezeten a fénymásoló és a számítógép között, ha bohókás kedve úgy tartja. Egy emelettel feljebb a földszinti folyosó kelti talán a legjellemzôbb alapélményt azoknak, akik a leggyakrabban használatos útvonalon haladnak a bejárat és a tanári viszonylatában. A falakat itt a tablókon kívül munkaközösségeink, a diákbizottság és a tanulmányi versenyek hírei, beszámolói és nem utolsó sorban tanulóink képzômûvészeti alkotásai díszítik és teszik érdekessé, ezidáig meglehetôsen rendezetlen formában és szedett-vedett keretben. Mivel ez a falrészlet meghatározó benyomást nyújt iskolánkról, fontosnak tartottuk egy méltóbb és egységesebb háttér és keret kialakítását alapítványi finanszírozással Megint egy szinttel feljebb kapaszkodva a nagylépcsôn jutunk el a díszterem elôtti aulához. Ezt a térséget használja futkározásra, játszadozásra az alsó tagozatos korosztály az órák közti szünetekben. Ugyanakkor a nagygimnazisták is szívesen behúzódnak az ablakok elôtti mélyedésekbe tanulni, beszélgetni. Itt sikerült helyet találni a biliárdasztalnak is, s ez a hármas funkció már eleve nehézzé teszi a terület igazságos felosztását. De Csibi Edina belsôépítészt nem olyan fából faragták, hogy meghátráljon az ilyen feladatoktól. Már eddig is sokat segített iskolánk arculatának barátságosabbá tételében. Gondoljunk csak a nagylépcsô virágládáira vagy a kislépcsôrôl nyíló vitrinekre. Edina és fiatal csapata érdekes tervet készített, melyet többször átdolgoztak igényeink szerint, mert a készülô mûtárgynak el is kell választani, meg nem is, be is lehessen látni a falán, meg nem is. Ugyanakkor funkcionáljon és illeszkedjék stílusában környezetéhez! Augusztus hónap folyamán a Kemabo Kft. elkészítette a várszerû képzôdményt. Szeptemberben aztán nagygimnazistáink kissé idegenkedve fogadták, de birtokba vették és azóta használják. Számomra az elfogadás jele az, hogy negyedév elteltével rongálás, firkálás nem fedezhetô fel rajta! Most irányítsuk át magunkat az épület túlsó felébe és hatoljunk feljebb még egy emelettel. Már csúcsközelben járunk, mert megérkeztünk a zene birodalmába. A hosszú, keskeny terem, melybe elôször belépünk, sajátos berendezést igényel. Találékony és ügyes asztalosunknak sikerült is összeállítania 40 db kottatartós összecsukható széket. Az igazi kihívást azonban az érzékeny muzsikus lelkeket is kielégítô tanári bútorzata jelentette. Természetesen igényes énekes kollégáink még többet szerettek volna. Jelenlegi helyzetében viszont az igazgatóság Mozarttal együtt dalolta a Szöktetés a szerájból vígopera fináléjából: „Akinek ennyi jó kevés, azt érje gáncs és megvetés!” 28

Kiadásaink summázataként elmondhatjuk, hogy az alapítvány ismét kitett magáért. Nem említettem még, mert az elôzô tanévrôl húzódott át a nyárra, a diákklub bútorzatának elkészítését. 2,8 millióra rúg az idei kiadások teljes összege. A költségvetésbôl fedezhetô munkálatok értéke viszont a nyári elvonások miatt a felére csökkent (8,5 millió) a tavalyihoz képest. Még jó, hogy az induló osztályok festése és a számítástechnika asztalainak költsége még belefért az alaposan megkurtított keretbe. Ha belegondolunk, hogy a felújított termekkel együtt mindösszesen 5 ajtót és 7 ablakot cseréltünk, nem is beszélve a világításról, úgy érzem, kezünk ujjainak harapását ki kell terjeszteni az alsó végtagunkra is! De félre a rossz, pesszimista gondolatokkal! Ezekre legjobb gyógyír egy kis testmozgás. Ezért hát homlokommal megpróbálom megérinteni a nagylábujjamat. Budapest, 2003. november Laukonidesz József az épületért felelôs ig.h.

29

Az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola Alapítványának 2003. évi mûködésérôl

Alapítványunk 2003 elején 9,58 millió forinttal rendelkezett. Az alapítvány sokféle módon és formában támogatja az iskola mûködését, az idegen nyelvek oktatását, a diákok szabadidôs, kulturális és közösségi programjait, az iskolai rendezvényeket. A kuratórium tavasszal és ôsszel 43 elôre meghatározott feltételek szerint benyújtott pályázatot bírált el, s ítélt meg ezekhez támogatást, összesen 2,94 mFt-ot. Ezek között nyári táborok (egy-egy osztály, evezôsök, régészek, iskolai szintû táborok), sítáborok, illetve osztályszintû közösségi programok szerepeltek. További 11 iskolai rendezvény kapott pályázat alapján támogatást, ezek körében szalagavató, kiállítások, filmklub, tantestületi rendezvény és kulturális programok szerepeltek. A teljes összeg 2,8 mFt. Az alapítvány a diákok és a tanárok idegen nyelv tanulását megalakulása óta támogatja. Idén a külföldi diákcserékhez 240 eFt-ot fizetett ki az alapítvány. Egyéni pályázat alapján 8 fô kapott tanulmányi ösztöndíjat, 190 eFt. Az alapítvány által alapított díjakat (Radnóti Plakett, Az Év Diákja, Kármán Mór Díjak) 2003-ban is átadták. A díjak és a velük járó költségek összege 130 eFt volt. Az épület felújításához idén is jelentôsen hozzájárult az alapítvány. Elkészült a diákklub és a zeneterem bútora, a folyosóra esztétikus hirdetô és kiállító felületek kerültek, s új tartózkodó–tanuló hely kialakítására került sor az elsô emeleti aulában. Az épületre az alapítvány 2,74 mFt-ot költött. Elkészült egy nagyon színvonalas kiadvány a 2002. évi Radnóti Tudományos Diáknap elôadásaiból, melynek kiadását az alapítvány 1 mFt-tal biztosította. Tanáraink minden évben nagyon sok pályázatot írnak minisztériumok és más alapítványok felé különbözô programok, akciók megvalósítása, valamint az oktatási feltételek fejlesztése céljából. Ezek közül idén 10 pályázat járt sikerrel. Az elnyert összegek céltámogatások, melyekkel nem az alapítvány rendelkezik. Az elôzô évrôl áthúzódó és az idei ilyen jellegû kifizetés 1,74 millió forint volt. A tavaly vásárolt kisbusz árát havi részletekben törleszti az alapítvány, ez egész évben összesen 1,24 mFt. A kisbusz nyáron a táborokat, tanulmányi idôszakban pedig az iskola mûködését szolgálja. 30

Végül az alapítvány mûködtetésével kapcsolatos kiadások is komoly összeget jelentenek. A hirdetések, bank- és postaköltségek, adók, könyvelés, a pályázatokhoz szükséges eljárási díjak (adóhivatal, önkormányzatok, bíróság, közjegyzô) és a jármûvek fenntartása 1,74 mFt-ot igényeltek. A fenti célok elérését a több forrásból érkezô bevételek tették lehetôvé. Jogi személyektôl kapott az alapítvány közel 1,64 mFt-ot. Magánszemélyek kis számban, de igen jelentôs mértékû felajánlásokat tettek, összesen 1,69 mFt értékben. Az alapító okiratnak megfelelôen a vállalkozási tevékenység nem számottevô, az ebbôl származó bevétel nem érte el a 64 eFt-ot. Az iskola tanárai által írt külsô pályázatokon elnyert céltámogatások összege 1,96 mFt. A banki kamatokból 160 eFt folyt be. A legnagyobb forrás az SZJA 1% felajánlásából érkezô összeg, ami idén 7,11 mFt volt. Egyéb visszatérítésekbôl befolyt 300 eFt. Az alapítvány vagyona 2003. év végén 7,74 millió forint. Végül itt is köszönetet mondunk minden támogatónknak, segítônknek. Azoknak, akik egyedi felajánlásukkal vagy az 1% felajánlásával lehetôvé teszik az alapítvány mûködését, s azoknak is, akik munkájukkal önzetlenül segítik a programok, rendezvények megvalósítását! Diákjaink és nagy múltú iskolánk érdekében továbbra is számítunk mindenki segítségére! Dr. Mezei Károly, a kuratórium elnöke

31

Eredményeink a 2002/2003. tanév országos tanulmányi versenyein

BALASSA ESZTER a 12.B osztályból a Mozgókép és Média OKTV-n különdíjat ért el. GOSZTONYI BALÁZS a 10.B osztályból az Arany Dániel Matematika versenyen II. fokú dicséretet ért el. GULÁCSI ÁGNES a 9.B osztályból az Arany Dániel Matematika versenyen II. fokú dicséretet ért el. HALÁSZ GÁBOR a 9.B osztályból az Arany Dániel Matematika versenyen II. fokú dicséretet ért el. UPOR ÁGNES a 10.C osztályból az Arany János Irodalmi versenyen ezüst érmet ért el. BUKOSZA NÓRA a 9.A osztályból az Arany János Irodalmi versenyen bronz érmet ért el. KÓNYA KLÁRA a 10.A osztályból az Arany János Irodalmi versenyen bronz érmet ért el. BÁCSKAI JÚLIA a 10.A osztályból az Arany János Irodalmi versenyen arany érmet ért el. FEKETE TAMÁS a 8.B osztályból a Varga Tamás Matematika versenyen 9. helyezést ért el. VÁRI BÁLINT a 4. osztályból a Bátaszéki Matematika versenyen 9. helyezést ért el. LACZÓ DÁNIEL a 8.A osztályból az OÁTV-n angol nyelvbôl 9. helyezést ért el. KISBALI ANNA a 12.A osztályból az OKTV-n magyar nyelvbôl 9. helyezést ért el. HALÁSZ GÁBOR a 9.B osztályból a Gordiusz Matematika versenyen 7. helyezést ért el. SZEGÔ NÓRA a 12.C osztályból az OKTV-n angol nyelvbôl 7. helyezést ért el. SPARING DÁNIEL a 12.A osztályból a Gordiusz Matematika versenyen 7. helyezést ért el. NAGY KRISZTINA a 4. osztályból a Zrínyi Matematika versenyen 7. helyezést ért el. LAKATOS ESZTER a 7.A osztályból a Varga Tamás Matematika versenyen 7. helyezést ért el. VÔFÉLY RÓZA a 7.A osztályból a Hevesy György Kémia versenyen 6. helyezést ért el. 32

SZABÓ EDIT a 9.A osztályból a Horváth Mihály Történelem versenyen 6. helyezést ért el. NAGY LILLA a 11.A osztályból az OKTV-n francia nyelvbôl 6. helyezést ért el. KOMÁROMY DÁVID a 12.C osztályból az OKTV-n kémiából 6. helyezést ért el. KISS RÉKA az 5.B osztályból a Bátaszéki Matematika versenyen 6. helyezést ért el. HÁMORI ESZTER a 11.A osztályból az OKTV-n latin nyelvbôl 6. helyezést ért el. DUDÁS DÓRA a 12.B osztályból az OKTV-n francia nyelvbôl 5. helyezést ért el. RÉVÉSZ ÁGNES a 9.A osztályból a Horváth Mihály Történelem versenyen 5. helyezést ért el. SZABÓ KRISZTINA a 3. osztályból a Bátaszéki Matematika versenyen 4. helyezést ért el. SPARING DÁNIEL a 12.A osztályból az OKTV-n matematikából 4. helyezést ért el. ANDÓ GERGELY a 12.A osztályból a „Civil Kezdeményezések Programja” versenyen 3. helyezést ért el. BARTA MÁRTON a 10.B osztályból a „Polgár az Európai Demokráciában” versenyen 3. helyezést ért el. DEMETER ÁRON a 11.A osztályból a „Polgár az Európai Demokráciában” versenyen 3. helyezést ért el. GERÉBY ZSÓFIA a 10.B osztályból a „Polgár az Európai Demokráciában” versenyen 3. helyezést ért el. GYÔRI BENJÁMIN a 10.B osztályból a „Polgár az Európai Demokráciában” versenyen 3. helyezést ért el. VÍG DÁVID a 12.A osztályból a „Civil Kezdeményezések Programja” versenyen 3. helyezést ért el. TÜSKE ANNAMÁRIA a 12.C osztályból a „Civil Kezdeményezések Programja” versenyen 3. helyezést ért el. STELLER GÁBOR a 10.A osztályból a Gordiusz Matematika versenyen 3. helyezést ért el. SOMOGYI ESZTER a 11.B osztályból az OKTV-n orosz nyelvbôl 3. helyezést ért el. NAGY CSABA a 8.A osztályból a Zrínyi Matematika versenyen 3. helyezést ért el. KISS DÓRA a 3. osztályból a Kalmár László Matematika versenyen 3. helyezést ért el. KISBALI ANNA a 12.A osztályból a „Civil Kezdeményezések Programja” versenyen 3. helyezést ért el. BAKONYI BORBÁLA a 8.A osztályból az OÁTV-n angol nyelvbôl 2. helyezést ért el. BUKOSZA NÓRA a 9.A osztályból a Horváth Mihály Történelem versenyen 2. helyezést ért el. DINH VAN ANH az 5.B osztályból a Bátaszéki Matematika versenyen 2. helyezést ért el. 33

ÜVEGES LILLA a 7.B osztályból a Bátaszéki Matematika versenyen 2. helyezést ért el. STELLER GÁBOR a 10.A osztályból az Arany Dániel Matematika versenyen 2. helyezést ért el. NAGY KRISZTINA a 4. osztályból a Kalmár László Matematika versenyen 2. helyezést ért el. VETLÉNYI ENIKÔ a 8.A osztályból az Arany János Vers- és prózamondó versenyen 1. helyezést ért el. PRINZ DÁNIEL a 6.B osztályból a Horváth Mihály Történelem versenyen 1. helyezést ért el. NGUYEN PHAN ANH a 4. osztályból a Bátaszéki Matematika versenyen 1. helyezést ért el. NAGY CSABA a 8.A osztályból a Bátaszéki Matematika versenyen 1. helyezést ért el. NAGY CSABA a 8.A osztályból a Varga Tamás Matematika versenyen 1. helyezést ért el. HALÁSZ GÁBOR a 9.B osztályból a Mikola Sándor Fizika versenyen 1. helyezést ért el. BARTÓK IMRE a 12.B osztályból az OKTV-n filozófiából 1. helyezést ért el. BEZECZKY ÁGNES a 11.B osztályból az OKTV-n francia nyelvbôl 1. helyezést ért el. KÁLMÁN MIHÁLY a 12.B osztályból az OKTV-n orosz nyelvbôl 1. helyezést ért el.

34

Radnóti Emlékplakett 2003

I. FOKOZAT Nguyen Phuong Anh 12.B II. FOKOZAT Bognár Péter 12.C EMLÉKLAP Farkas Márton 12.C Hajdú Lili 12.C Kisbali Anna 12.A Komáromy Dávid 12.C Sparing Dániel 12.A Szegô Nóra 12.C Vályi Kriszta 12.A Várkonyi András 12.C Víg Dávid 12.A AZ ÉV DIÁKJA 2003

Sparing Dániel 12.A Szavazatot kaptak még Bezeczky Ágnes 11.B Barabás György 12.C Nagy Csaba 8.A

35

Radnóti versenyek legjobbjai 2002/2003. tanév

Radnóti versenyek az 5–8. évfolyam számára I. díj

II. díj

Erbszt Ádám Veres Nóra

6.B 6.B

Várszegi Szilvia

7.B

Szafonov Olga

5.B

Szili Noémi

8.B

Schuller András

8.B

III. díj

Dicséret

MAGYAR VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ VERSENY 5–6. évfolyam Korényi Anna 5.B

7–8. évfolyam 8.A Szepes András KAZINCZY VERSENY 5–6. évfolyam Szmodics Natália 6.A Pelle Johanna 7–8. évfolyam Szepes András 8.A Tóth Máté Károly ESSZÉ, TANULMÁNY PÁLYÁZAT Vetlényi Enikô

Boskovitz Anna Diószegi Anna Gáspár Nóra Jakab Eszter

5.A 6.B 6.B 6.A

Boczán Tamás

5.B

Kékuti Laura Sárai Regina

5.B 5.B

Porkoláb Dorottya Gyertyán Fruzsina

6.B 8.B

Papp Roland

6.B

Kôszegi Tamás

8.B

Kövesi Zsuzsanna

7.A

8.A

6.A 7.A

NÉVADÁSI SZOKÁSOK – kérdôíves tanulmány Papp Roland Prinz Dániel Korényi Anna

6.B 6.B 5.B

Sztupinszki Zsófia

8.B

Sztupinszki Zsófia Kôszegi Tamás

8.B 8.B

Békés Dorottya

8.B

KÉPVERS Kôszegi Tamás

8.B KREATÍV NAPLÓ

VERSPARÓDIA

Kisbali Tamás

36

7.A

TÖRTÉNELEM – EGYÉNI PÁLYÁZAT Prinz Dániel 6.B

I. díj

Kôszegi Tamás

II. díj

8.B

III. díj ANGOL TÖRTÉNETÍRÁS PÁLYÁZAT – 7–8. évfolyam Bottka Éva Bianka 7.A NOVELLAFORDÍTÁS – 9–12. évfolyam Békés Dorottya 8.B

Dicséret

MATEMATIKA – iskolai rangsor munkaközösségi értékelés alapján 5. évfolyam Kiss Réka 5.B Vrabély Máté 5.A Dinh Van Anh 5.B Torma Elina 5.A 6. évfolyam Gulácsi Péter 6.A Szabó Orsolya 6.A Torma Dániel 6.B 7. évfolyam Phan Nu Huong Lan 7.C Kiss Dániel 7.B Hegedûs Márton Lakatos Eszter 7.A 8. évfolyam Nagy Csaba 8.A Fekete Tamás 8.B Pinke Anita Szepes András 8.A Schuller András Varga Tamás

Vôfély Róza

7.A

Biczók Bálint

Fekete Tamás

8.B

Schuller András

Szûcs Viktor

7.B

KÉMIA 7. évfolyam 7.B Bottka Éva Bianka 8. évfolyam 8.B

7.C

8.C 8.B 8.B

7.A

FÖLDRAJZ PÁLYÁZAT Kövesi Zsuzsanna Szungyi Dóra Vakaliosz Athéna

7.A 7.A 7.A

RAJZ PÁLYÁZAT ANGOL VERSILLUSZTRÁCIÓ Gulácsi Éva Korényi Anna

5.B 5.B

Fórizs Fanni Hegyi Daniella

7.B 7.B

Almádi Zsófia Nagy Eszter

6.B 6.B

Porkoláb Dorottya

6.B

VERSILLUSZTRÁCIÓ

KÉPREGÉNY

FANTÁZIAKÉPEK I. – térkép, városkép Dinh Van Anh 5.B Geréby Fruzsina 5.A FANTÁZIAKÉPEK II. – épületek Nedelykov Ágnes 8.B Kováts Anett 8.A INFORMATIKA – „DIGITÁLIS OSZTÁLYKÉP” PÁLYÁZAT

Nguyen Ha Phuong 7.C

37

Radnóti versenyek a 9–12. évfolyam számára I. díj

Tolnai Krisztina

Bukosza Nóra

II. díj

10.B

9.A

György Eszter

10.C

Bácskai Júlia

10.A

György Eszter

10.C

Garai Dóra Roberta Horváth Andor Sörös Petra

11.C 11.B 11.C

Bácskai Júlia

10.A

Lovas Eszter

12.C

Simonovits Gábor

9.A

Laczkó Julianna

11.B

38

III. díj

MAGYAR VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ VERSENY Szegô Andrea 9.C ESSZÉ, TANULMÁNY PÁLYÁZAT Mellényi Krisztina 10.C Jankó Ágnes 10.C KÉPVERS Szabadkai Tünde VERSPARÓDIA Vachter Ákos 11.B

Dicséret

11.C

TÖRTÉNELEM – ZÁRTHELYI DOLGOZAT Révész Ágnes 9.A

Szabó Edit

9.A

Czeller Anna

10.C

Antók Ádám Ozorai Attila Széll Tamás Tóth Manó

9.B 9.B 9.B 9.B

ANGOL ZÁRTHELYI NYELVI TESZT – 9–10. évfolyam Tóth András 10.A Balika Anna 10.C Döme Zoltán 10.C NOVELLAFORDÍTÁS FRANCIA KISELÔADÁS TARTÁSA – 10–12. évfolyam Somogyi Róbert 11.B CIVILIZÁCIÓS VETÉLKEDÔ 3 fôs csapatoknak Gótikus katedrálisok Franciaországban Jakus Zsófia 11.B Császár Barbara 9.B Nagy Márton 11.A Deli Zsófia 9.B Toldi Kata 11.A Gulácsi Ágnes 9.B Székely Anna 9.B

NÉMET MÛFORDÍTÁSI PÁLYÁZAT – I. kategória (10. évfolyam) Gyôri Benjámin 10.B Kinyik Anita 10.C MÛFORDÍTÁSI PÁLYÁZAT – II. kategória (11–12. évfolyam) Réti Kornél 11.A Zalka Gábor 11.C Egresi Petra LATIN ZÁRTHELYI FORDÍTÁS – 9. évfolyam Harsányi Eszter 9.A ZÁRTHELYI FORDÍTÁS – 10–11–12. évfolyam Demeter Áron 11.A Koroknai Gergely 11.A

11.A

I. díj

II. díj

Tóth Anna

10.C

Bányai Tibor

10.A

Kozma Péter

Halász Gábor Gosztonyi Balázs Steller Gábor Juhász Kristóf Alvégi Lôrinc

12.A

Zimák Zsófia

III. díj OROSZ II. KATEGÓRIA – írásbeli 9.B III. KATEGÓRIA – írásbeli

Dicséret

Csizmadia Gábor

10.B

IV. KATEGÓRIA – írásbeli + szóbeli Bezeczky Ágnes 11.B

MATEMATIKA – iskolai rangsor munkaközösségi értékelés alapján 9. évfolyam 9.B Széll Tamás 9.B Kalmár Dávid 9.B 10. évfolyam 10.B Horváth Zita 10.B 10.A 11. évfolyam 11.B Mezei Márk 11.B Réti Kornél 11.A 12. évfolyam 12.B Sparing Dániel 12.A Nguyen Phuong Anh 12.B Komáromy Dávid 12.C FIZIKA – iskolai rangsor munkaközösségi értékelés alapján 9. évfolyam

Halász Gábor

9.B

Gosztonyi Balázs

10.B

Mezei Márk

11.B

Sparing Dániel

12.A

10. évfolyam 11. évfolyam 12. évfolyam

Halász Gábor

9.B

Parázsó János

10.A

Kocsis Zsuzsa

11.A

Komáromy Dávid

12.C

Debreczeni Péter

10.C

KÉMIA – iskolai rangsor munkaközösségi értékelés alapján 9. évfolyam Kiss Csaba 9.C 10. évfolyam Steller Gábor 10.A 11. évfolyam Tóth Gergely 11.C 12. évfolyam RAJZ – FANTÁZIAKÉPEK II. (épületek)

39

Arató László: Tizenkét Tézis a magyartanításról 1

Lehet-e „magyart” ma ugyanúgy tanítani, mint negyedszázada? Lehet-e ugyanazt és ugyanúgy tanítani irodalomból, mint amit és ahogyan akkor tanítottunk, amikor az olvasás a középiskolások szabadidôs tevékenységei között az elsô helyen állt, nem pedig a huszadikon, mint ma? Lehet-e ugyanazt és ugyanúgy tanítani magyar nyelv és irodalomból ma, a kereskedelmi csatornák, a multiplex mozik, a videó, a DVD és az internet korábban? Lehet-e ugyanúgy közvetíteni az írott magaskultúrát ma, az átlagosan napi három óra tévénézés korában, mint hajdan, a napi 45 perc átlagos tévézés korában? Lehet-e, szabad-e az iskolának úgy tennie, mintha nem egy új képkorszakban élnénk? Lehet-e a tömegdemokrácia egyenlôsítô korában ugyanúgy tanítani irodalmat, mint az irodalom politikai kitüntetettségének korában? Lehet-e, szabad-e ugyanazt és ugyanúgy tanítani magyarból a középiskolában ma, amikor az adott korcsoport bô kétharmada – nemsokára bô háromnegyede – szerez érettségit, mint amit és ahogyan akkor tanítottunk, amikor egy korosztálynak alig harmada járt érettségit adó középiskolába? Az alábbi magánmanifesztum ezekre a kérdésekre igyekszik határozott és éles választ adni. 1. A magyartanítás és ezen belül az olvasóvá nevelés ma hazánkban súlyos és mély, de elfedett válságban van, amelyrôl azonban sem a magyartanárok, sem a tankönyvkiadók, sem a felsôoktatási intézmények, sem a szülôk, sem a diákok, sem a tudósok nem szeretnének tudomást venni. Nem szeretnének tudomást venni róla, mert a szembenézés nem áll érdekükben, az önvizsgálat és a változtatás ugyanis energiaigényes, költséges és néhol veszélyes folyamat lenne. Rövidtávon célszerûbbnek látszik a struccpolitika, a hallgatás vagy a puszta kultúrkritikai panaszolkodás. 2. A magyartanítás azért van válságban, mert 1978 óta nem reagált a radikálisan megváltozott szociokulturális környezet kihívásaira; nem alkalmazkodott a változásokhoz. Az olvasóvá nevelés többek között azért van válságban, mert olvasóvá nevelés helyett minálunk nagyjából 12 éves kortól kezdve irodalomtanítás, azaz irodalomtörténet-tanítás folyik. A fenti „kiáltvány” rövidebb-hosszabb bôvítésekkel, prológusokkal és epilógusokkal elhangzott a Magyar Olvasástársaság 2002. október 25-i, illetve az Irodalomtudományi Intézet 2002. november 22-i konferenciáján, majd jelen formájában megjelent az Élet és Irodalom 2003. február 21-i számában.

40

3. A magyartanítás azért került látens válságba, mert a rendszerváltás utáni oktatáspolitika dokumentum-centrikus volt és nem fejlesztésközpontú. Márpedig holmi szabályozó tantervek (melyek lényegében reprodukálják az 1978-as tantervet) és az ezekhez színleg hozzáigazított tankönyvek nem adnak segítséget a pedagógusoknak ahhoz, hogy válaszolni tudjanak a megváltozott társadalmi értékrend, az átalakult szabadidô-eltöltési szokások által létrehozott helyzetre. A szabályozó tantervek – hívják ôket NAT-nak vagy kerettantervnek – természetszerûen nemigen adnak gyakorlatias eligazítást arra vonatkozóan, hogy mi is történjék a magyarórán. 4. A terjedô kulturális autizmusra – a magaskultúra narratíváinak és metaforáinak befogadhatatlanná válására – csak a személyes, a jelen idejû és a populáris felé való nyitás, azaz a dialogikus elsajátítás elôfeltételeinek megteremtése válaszolhatna eséllyel. (Vö. Knausz Imre: Mûveltség és autonómia, Iskolakultúra 2002/9) Ezt azonban az irodalomtörténeti kronológia kizárólagossága, illetve dominanciája nem teszi lehetôvé. A tanároknak a három P (a popular, azaz a népszerû, a present, azaz a jelen idejû és a personal, azaz a személyes) felé fordulását sem a mai magyar tanárképzés, sem egy folyamatosan frissülô tantárgyi programkínálat nem segíti elô. 5. Amíg a diákbefogadó szempontját a hagyományközvetítés, a kánonközvetítés, az ismeretközvetítés fetisizálásának jegyében a magyartanítás rugalmatlanul figyelmen kívül hagyja, addig mind a szövegértési felmérések, mind az olvasásvizsgálatok továbbra is szomorú eredményeket fognak mutatni. 6. A magyartanításban két egymással összefüggô radikális hangsúlymódosításra van szükség. Az egyik a képességfejlesztés és a kánonközvetítés (mûveltségközvetítés) viszonyának átrendezése az elôbbi javára, az utóbbi rovására. A másik a magyar elnevezésû tantárgy olyasfajta koncepcióváltása, mely az irodalomtörténet + leíró nyelvtan tantárgyi kettôsség helyett a kommunikációs képességfejlesztésre, illetve az egyéni és a kollektív önmegértés, önmeghatározás elôsegítésére törekvô, integrált nyelvi–irodalmi tárgyat hoz létre. 7. Ma az irodalomtanítás a tananyag bûvöletében, a teljesség igézetében él. A kronologikus tananyag-elrendezés uralja: a Homérosztól Nagy Lászlóigelv, ami meggyôzôdésem szerint tévút. Elvileg – mondják sokan – a kronologikus elrendezés egyeduralma és a képességfejlesztés nem zárják ki egymást. Elvben talán nem, de gyakorlatban igen, ugyanis a kronológia kizárólagossága a gyakorlatban a tanítási folyamat végére szorítja a nagyobb motivációs hatású huszadik századi és kortárs szerzôket, másfelôl az értelmezô elidôzés helyett a folyamatos rohanást sugallja. Márpedig a rohanás, az idôvel való harc az irodalomtanítás egyik alapbetegsége. 8. A rohanás betegségébôl fakad az irodalomtanítás másik fenesége, amit helyett-tanításnak nevezek. Amikor mûvek olvasása, értelmezése helyett a diák puszta neveket, életrajzi adatokat, mû- és kötetcímeket, pályaszakaszokat és tartalmi kivonatokat, kerek és rövid mûértelmezéseket magol. Érdemes megfigyelni, miféle piaca van a kivonatoknak, ismertetôknek és érettségi tételeknek. Így ôsszel, tanévkezdéskor, majd tavasszal, az érettségi idôszakának 41

küszöbére érve a kirakatok és különféle sajtóorgánumok megtelnek ezekkel az irodalomtanításunkat mindennél jobban karakterizáló pótszerekkel, mûvégtagokkal. S aligha véletlen, hogy az a tankönyvsorozat uralja a középiskolai piacot, amely maga is felvállalja ezt az általános pótszer-szerepet, és szépen, gördülékenyen ismerteti a tanult mûvek tartalmát. Azaz lényegében megáll a saját lábán, tanulásához a mûvekre magukra nemigen van szükség, a diák– szöveg interakciót, párbeszédet – azaz az irodalomtanítás lényegét – elôsegítô feladatokkal nem orientálja a tanárt és nem terheli a tanulót. 9. A magyar közoktatás nem vetett számot elôbb a középfok majd a felsôoktatás eltömegesedésével. Minálunk mindent egy iskolafokkal lejjebb tanítanak, mint kellene: a felsô tagozat utolsó két évében a középiskola anyagát, a középiskolában az egyetem alsó fokának szaktudományos–irodalomtörténeti ismeretanyagát. Ez a lejjebb tanítás pedig kifejezetten elidegenítô hatású. Véleményem szerint például az írói pályaszakaszok tanítása, a legalább hat „pályakép” és a sok-sok író- és költôportré nem a tömegoktatás színterévé vált középiskolába való. Alapjában mûveket, témákat, szövegeket kellene tanítani – és mélyfúrások során csupán két-három kiválasztott nagy szerzô és egy-két fontos korszak vagy irányzat kinagyítására lenne szabad vállalkozni. Egyébként pedig feladatunk nem más, mint pusztán az olvasás és az írás 12 éven át való tanítása, fejlesztése. 10. Helyet kell adni az „új” tananyag-kiválasztási és -elrendezési elveknek: a motivikus, a konvenciótörténeti, a szociálpszichológiai szempontú, az archetípusokra építô, a poétikai szempontokat követô, a problémacentrikus és a szövegalkotás egy-egy meghatározott módját, szempontját középpontba állító, az irodalmi és nem irodalmi szövegeket együttesen kezelô, a médiaszövegeket is bevonó, az áttekintéseket és mélyfúrásokat váltogató építkezési módoknak. És még megannyi másnak. 11. Az új tananyag-szervezési elveket követô, képességfejlesztô programok létrehozását nem várhatjuk el sem valami központi mamut programgyártól, sem a helyi–iskolai fejlesztô barkácsmûhelyektôl. Sem az etatista–centralizáló út, sem a liberális, a helyi fejlesztéseket, a helyi innovációt túlértékelô út nem járható. A tantárgyi programfejlesztéseknek új koordináló központra s eköré szatellitekként szervezôdô projekt-munkacsoportokra van szüksége annak érdekében, hogy a modernizációra hajlandó, anyagilag és erkölcsileg ösztönzött, de nem rendeletileg és központilag kényszerített tanároknak legyen mit választaniuk az Alföldy- és Mohácsy-könyvek, az uralkodó hagyományos paradigma helyett. 12. Ha nem térünk át az irodalomtörténeti ismeretközlésrôl a kommunikációs képességfejlesztésre és az egyéni és kollektív önismeretet és önmeghatározást célzó magyartanításra, akkor nem csupán annyi történik, hogy nem felelünk meg bizonyos, a PISA-felmérésben is megjelenô, „divatos” nemzetközi trendeknek, ha tetszik EU-prioritásoknak, hanem arról, hogy a társadalmi csoportok közötti megértést és együttmûködést, a nemzeti–társadalmi kohéziót veszélyeztetjük. 42

Horváth Beáta: Képigénytérkép Mozgókép- és médiaismeret

„…ha jól ismerem a tanárnôt – még nem…” – ékelôdik egy félmondat egy diák e-mailjének közepébe. És így igaz, a tanár még nem látta az éppen ajánlott/számon kért filmeket. Nehéz ugyanis követni, meglépni azt az elvárást, melyet egy némi filmes kultúrával rendelkezô ember-tanár önmagával szemben állít, s melyet a diákok olykor elé, olykor mögé támasztanak, majd hirtelen elvesznek, felszámolnak: s ilyenkor – támasz nélkül – dôlünk el, s dôl velünk biztosnak hitt kultúránk. Tehát jó volna látni azt, amit már láttunk, s régen elérhetô volt – s természetesen jó volna látni mindazt, amit még nem láttunk. A filmoktatás egyik szépsége, hogy a gyerekek nagyon közvetlen kultúráját nyitja meg, így egyre többen szeretnék, ha látott filmélményük elemzés tárgyává válna, egyre több tehát a látni való, egyre nagyobb a tér, melyben az adott tanár elvész, s vész, miközben dolgozik, s ha jól dolgozik, e problémára diákjai figyelmét is felhívja, s így együtt vesznek el. A mozgó-

43

kép-, illetve médiaoktatásnak, mely immár több mint tíz éve folyamatosan és intenzíven tör magának utat, helyet a magyar tananyag-rendszerben, éppen az a feladata, hogy a bennünket körülvevô végtelenített nyelvi-, képi szövegrendszerre rámutasson, néhány problémáját érzékeltesse, egy-két útját, történetének egy-két foltját, nyelvrendszerének alapját megmutassa, egy kicsit keretezzen tehát: keret a Keretben. Iskolánkban végigkísérhetôk a képolvasás oktatásának fontos fázisai. Elôször a magyar tananyaghoz kapcsolódó modulokat alakítottunk ki, majd a NAT rendszerében szintén a magyarba integrált tantárgy lett a film, jelenleg pedig a Kerettanterv elôírásai szerint folyik az oktatás: A kisgimnáziumban 7. és 8. évfolyamon 9–9 duplaórán ismerkedünk a filmnyelv alapjaival, illetve a média képi megoldásaival. Az órákon nemcsak szakmai alapozás történik, hanem nagy figyelmet fordítunk a koncentráció megerôsítésére. Mindkét évben egy-egy olyan film kerül az elemzés centrumába, amely a diákbefogadó számára hosszú és a megszokottól lassabb elbeszéléssel bír. (S. Leone Volt egyszer egy vadnyugat, Hitchcock Hátsó ablak ). A filmelemzés feladatait is a megfigyelés mérésével, erôsítésével kezdjük. Házi feladat például, hogy öt percig folyamatosan kell nézni valamit otthon, majd a tapasztalatokat le kell írni. Így többen vesztek össze papagájukkal, egy növény – bár már évekkel ezelôtt – áldozatul esett e feladatnak. De hát a képért sok mindent meg kell tennünk, például érzékelnünk kell, hogy a kép, a montázs vagy csak ritmust szabadít ránk, vagy erôs tartalommal bír: s ezek a házi és benti helyzetek szétválasztják ritmus és figyelem fogalmát. A médiaszövegek elemzésekor is alaptéma, hogy érzékeljük, mi közlésdokumentum, mi fikció, mely elemek válnak kóddá, illetve épülnek közléssé, mely elemek azok, amelyek csak a ritmust, a szórakoztatást szolgálják. Tesszük mindezt azért, mert a befogadás lassítása, a befogadás mint vizsgálandó helyzet ma már a szövegértés (akár mozgóképi, akár média, akár irodalmi) egyik alappillére. A kisgimnáziumban filmélmények másik nagy tárháza a burleszk. A bohózat e formája sokféle, egymásra rétegelhetô lehetôséggel bír: visszaépíti a szórakozást, sôt egybeépíti szórakozás és értelmezés kettôsségét, megmutatja a filmi elbeszélés kialakulásának történetét, reprezentálja azt a mesélési technikát, amikor még fontos volt történet és figura, és nem utolsósorban az órán vetített film vagy akár annak csak részlete a közös, együttes filmnézés élményét, az érzelmi aktivizálódás helyzetét is megteremti. Harmónika alakja, Hitchcock figurái, Charlie Chaplin asszociációi az értelmezés és átélés együttes munkáját követelik meg a diákoktól. De elemzett filmek még Huszárik Zoltán Capricció ja, Rófusz Ferenc Légy címû filmje, Tornatore Cinema Paradisó ja, illetve Szôts István és Fábri Zoltán mûveivel is kísérleteznénk. A nagygimnáziumi anyag célja az átélés aktivizálása mellett már egy rendszerezô-kritikai olvasói magatartás kialakítása. A 11–12. évfolyam a Kerettantervtôl nagyon csekély óraszámot kapott. A 16–16 óra az év folyamán szét44

szórva nem szüli meg azt a vizuális-, illetve vitaingert, ami egy igen összetett mûvészeti ág és egy elméleti megközelítés együttes mozgását kialakítaná a gyerekekben. Az iskola ezért tömbösített formában (négy nap, 4 × 4 óra) építi be az év programjába a mozgókép- és médiaismeretet. Egy-egy nap a diákok négy órában folyamatosan a képi gondolkodás problémáival foglalkoznak. Más órájuk ekkor nincs. Így egy-egy kérdést végiggondolhatunk, s van lehetôség a vitára is. Másrészt ez a forma jól mûködik a félév fáradtabb idôszakaiban is, hiszen kibillenti az órák megszokott rendjét, egyben oldja azt, másrészt feszes, dinamikus, intenzív teret ad a mozgóképnek. Az évfolyamokon elemzett alkotások kettôs ajánlással váltak tananyaggá. Makk Károly Szerelem, Jancsó Miklós Szegénylegények címû filmje vagy éppen Hitchcock a klasszikus kultúrát képviselô tanári kényszer által lett az elemzés tárgya, a Mátrix vagy Tarantino Ponyvaregény e azonban már a diákok ízlését is képviselik. (A Mátrix már a kisgimnazisták igénylistáján is ott van.) Apropó Mátrix: mint mindig és mindenre a Mátrix most is metaforául szolgálhat. Ennek az új ismeretanyagnak helyét, formáját, lendületét egy sokszoros kulturális igény és munka teremtette meg. Köszönet azoknak a tanároknak és diákoknak, akik jó szemmel és érvekkel létrehozták ezt a szellemi diskurzust, köszönet az iskola volt és jelenlegi vezetôségének, amely nemcsak támogatta, de az induláskor meg is követelte, hogy ilyen programmal rendelkezzünk, majd ennek formát is adott. S köszönet ezen közös akarat szövevényének, mátrixának, Mátrixának. Az ügynökök is jöhetnek.

45

Csanádiné Varga Katalin: Színes lelkek a díszteremben…

Hétfô, kedd és csütörtök délután, egyre többen telepednek le a díszterem bejárata elôtt. Becsöngôkor megjelenik a tanár, kezében kultikus tárgyakkal. Felhördül az összegyûlt gyereksereg, izgalomba jönnek a tárgyak láttán, majd lassan elnyeli a terem torka a jelenlévôket, és üressé válik az elsô emeleti aula. Hogy valójában mi is történik odabenn, azt csak a bennfentesek tudhatják, annyit azért elárulhatok, a másfél óra túlnyomó részét a játék teszi ki. Igen, ez a dráma óra. A tavalyi évben vezették be az iskolában, így fontosságáról érdemben szólni még nem igazán lehet. Mindenesetre a gyerekek jelentôs része élvezettel jön ezekre a késôi órákra. Néhány alapvetô információt szeretnék elmondani a foglalkozásokkal kapcsolatban: • A drámajáték nem azonos a gyermekszínjátszással, és nem jelenti az olvasott, vagy megtekintett drámák mûelemzését. • A drámapedagógia személyiségre figyelô, gyermekközpontú tevékenység, mely a játékra, cselekvésre épül. • A játék nem cél, hanem eszköz, melynek segítségével a gyermek egész személyiségét fejleszthetjük. • A dramatikus játékok együttjátszást, közös élményt jelentenek, mely aktivitást, empátiát, toleranciát igényel a gyerekek részérôl. • Az órákon a gyerekek nem passzív befogadók, hanem aktív cselekvô résztvevôk. • A drámajáték kreatív, problémamegoldó gondolkodásra késztet, fejleszti az ön- és társismeretet és a különbözô érzékszerveket, aktivizálja a figyelmet, emlékezetet, fantáziát. Mindezekbôl látható, jelentôsen eltér a hagyományos órák szerkezetétôl, sokkal kötetlenebb és fesztelenebb. Ez nem baj, sôt, úgy gondolom, hogy a hatalmas iskolai elvárások mellett – amikkel nap, mint nap szembe kell néznie a tanulóinknak – jól esik egy kis más jellegû kreatív, játékos tevékenység, ahol azt is be tudják bizonyítani, hogy nem csak elméletben és szorgalomban, hanem kreativitásban, kollektív alkotásban is képesek értékeset produkálni. Érdekesnek találom, hogy azok a tanulók, akikkel általában a hagyományos órákon komoly magatartásbeli problémák vannak, dráma órán sokkal jobban kezelhetôek és munkájuk sokszor igen magas színvonalat üt meg. 46

Valószínûleg a kötetlen munka, a nagyfokú önállóság, a minimális szabályok azok, amelyeket jobban képesek tolerálni. A tavalyi év során a nagyfokú érdeklôdés miatt, tanár kollégáimnak is tartottam két alkalommal dráma órát, talán emlékeznek még Höltzl Matildra, vagy az improvizációs gyakorlatokra. Nekem nagyon jól esett az ôszinte érdeklôdés és meg kell mondanom, van igazság abban, hogy a tanári pálya nagyon közel áll az elôadómûvészi feladatokhoz, hiszen kollégáim ötletei, rögtönzései, jelenetei nagyon élvezetesre és néhol látványosra, színházasra sikerültek. Azt hiszem, elmondhatom: „Ez jó mulatság, férfi munka volt!” Ennyit tudok most elmondani az új tantárgyunkról, remélem hosszú életet szánnak neki ott fent, hiszen a mai elidegenedô világban nagyon nagy szükség van a toleranciára, a közös munkára, a spontán ötletekre, alkalmazkodásra, az önfeledt szórakozásra, a játékra.

47

Nagy Albert: Bemutatkozik a gyógytestnevelô Néhány gondolat a gyógytestnevelésrôl

Elôbb GONDOLAT A GONDOLATRÓL

„Nekem a gondolataim elôbbre vannak, mint a beszédem. Mikor például ezt a mostani mondatot mondom, már egy új gondolat van bennem. A bennem szó tehát egy korábbi gondolatból van. Elôbb a gondolat szó alatt ez a mondat járt a fejemben. És most se az, amit most mondok. Csak akkor tudom a beszédemmel egy idôben mondani a következô mondatot, ha most ugyanarra a mondatra gondolok. De ez a mondat már nem ugyanaz, mint az elôbbi. Ez se Ez se Ez igen! Nem az ez igen, hanem az ez se! Az ember tehát csak akkor tudja a gondolatával egy idôben közölni a gondolatát, ha a múltból él és jelenben nem gondolkodik…” Sándor György

48

MI A GYÓGYTESTNEVELÉS CÉLJA, SZEREPE?

Általában fiatalkori mozgásszervi vagy belgyógyászati eredetû elváltozások megszüntetésre irányuló speciális célú testnevelési foglalkoztatás. A gyakorlati cél az, hogy a gyógytestneveltek mielôbb visszakerüljenek a „hagyományos” testnevelési foglalkozásokra. A gyógytestnevelési foglalkozásokat – mint pedagógiai szakszolgálatot – azon közoktatási intézmények látják el, amelyek ezt elvállalják, és megteremtik a szervezeti, személyi és anyagi feltételeket. Az iskolai gyógytestnevelés alkalmazott testnevelés, az iskolai testnevelés része. (Nem azonos a gyógytornával.) Az iskolaorvosi szûrôvizsgálaton az orvos – ha a tanuló egészségi állapota ezt szükségessé teszi szakorvos például ortopéd, belgyógyász stb. bevonásával – a tanulót gyógytestnevelési foglalkozásra utalja. A testnevelô tanárok igen sokat tehet(né)nek a mozgásszervi elváltozások megelôzésére az úgynevezett preventív (megelôzô) tornával. A preventív torna a törzs izomzatának megerôsítése meghatározott gyakorlatokkal. Az egészségi állapot változások, elváltozások mértéke alapján a tanulók gyógytestnevelési besorolást kapnak, így enyhébb elváltozás esetén, vagy például hosszabb betegség után könnyített testnevelési besorolást (a testnevelési órákon differenciált foglalkoztatás keretében vesznek részt), vagy komolyabb elváltozás esetén speciális testnevelésen (gyógytestnevelésen) vesznek részt. Amikor a Radnótiba kerültem 1995-ben, az is elhangzott Réz Gáborné igazgatónôvel való bevezetô beszélgetés során, hogy mint gyakorló gyógytestnevelô, indítsam be a gyógytestnevelés oktatását az iskolában. (Már volt ilyen korábban is, de csak nyomokban…) Elég nehezen indultak a dolgok… Az 1995/96-os tanévben egy csoportban, 19 fôvel kezdôdtek meg a tornatermi és az uszodai foglalkozások. Most a 2003/04-es tanévben három csoportban összesen 59 tanuló vesz részt a foglalkozásokon. A tanulók életkor szerint három csoportba vannak beosztva, 3–4., 5–7., 8–12. osztályosok. Az említett 59 tanulón kívül 18 tanulónk más oktatási intézményben vesz részt gyógytestnevelési foglalkozásokon, vagy állapotuk miatt egyéni gyógytornára kötelezettek. Így iskolánkban a gyógytestneveltek összlétszáma 77 fô, ami az iskola létszámának 8,5%-át jelenti. Ez meglehetôsen magas arány. A statisztikák alakulásában – véleményem szerint – három tényezô játssza a döntô szerepet: • A jelenlegi mozgásszegény életmód, a rendszeresen végzett testedzés, sportolás hiánya. Tanulóink közül évrôl-évre egyre kevesebben sportolnak rendszeresen, versenyszerûen. Ráadásul a heti kétszeri testnevelés óra édeskevés… A radnótis diákok valamit szeretnének elérni… Az OKTV-n minden évben sokan vesznek részt. Egy-egy gyógytestneveltet foglalkozásról-foglalkozásra keresve derül ki, hogy sokan szinte mindegyik versenyen elindulnak. 49

• Az iskolaorvos elkötelezettsége, felkészültsége, a tanulóifjúsággal, az osztályfônökökkel és a gyógytestnevelô tanárral való kapcsolata. Iskolánkban 2001-tôl az egészségügyi ellátást új iskolaorvos végzi, Dr. Kelényi Enikô és Kondor Judit védônô. • Az iskolavezetés milyen szándékkal és mennyire veszi komolyan a gyógytestnevelést. Iskolánkban a magas színvonalú gyógytestnevelési munkát három évvel ezelôtt a Testnevelési Egyetem vezetô tanári megbízással értékelte, a kinevezést a jelenlegi iskolavezetés, Tomcsányi Péter igazgató úr is támogatta. MÉG EGY ADALÉK A STATISZTIKÁK ALAKULÁSÁHOZ

A minap a szünetben a büfé elôtt egy kis vidám fiúcska hátán hatalmas hátizsákot pillantottam meg. Odamentem, és se szó, se beszéd, kicsit megemeltem a hátizsákját, azaz megemeltem volna, de alig bírtam. Kérdeztem tôle: Tudod-e, komám, hány kiló a hátizsákod? Ô határozottan: Apám szerint 14–16 kg körül van. És hányadikos vagy? Ô: ötödikes. Kistermetû volt, nem lehetett több 30 kg-nál, erôsen elôre hajolt, hogy elbírja az iskolatáskáját, miközben a büfénél a barátját várta. Érdemes elgondolkoznunk a dolgon… „Tanár úr kérem, én készültem” – én is. Az olvasókat e Kar inthy, hogy ép testben ép lélek, mint azt az ókori görög bölcsek is tanácsolták – úgy éljetek!

50

Járó Katalin: Az iskolapszichológus noteszébôl

Egy osztályról, ahol 4–6–8 évet töltenek együtt a diákok, a benne élôknek számos élménye halmozódik fel. A pszichológus általában akkor kerül kapcsolatba egy-egy közösséggel, amikor megbeszélik, milyen a légkör az osztályban, milyen módon alakultak ki a barátságok, a társaságok, ki hogyan találta meg a helyét, milyen feszültségek keletkeznek, milyen okból, hogyan rendezôdnek ezek. Errôl nehezebb beszélni, igaz élményeket megosztani, mint gondolnánk. Egyik módszer, amivel meg lehet eleveníteni rejtettebb élményeket is – a rajz. Az itt látható rajzokat a diákok osztályukról készítették. Olyanokat válogattam össze, ahol lakhelyek, valamilyen ház képezte le, szimbolizálta az osztályt a készítôk számára.

51

A képek értése és értelmezése természetes adottságunk, ha nyitott szemmel és lélekkel közelítünk, szemlélôdünk, ha engedünk fantáziánk és érzéseink szabad áramlásának. Ez a képességünk a fejlôdés során, az intellektus ellenôrzése alatt gátlás alá kerül. Ebben az állapotban mások pszichológiai értelmezését már némi – a csodának, a jóslásoknak, az irracionális dolgoknak kijáró – gyanakvással fogadjuk, vagy akár mint hiteltelen fecsegést elutasítjuk. Az alábbiakban a Jelképtár és egy avatott szakember segítségével abban tájékozódunk, hogy a fenti ábrákban elôforduló lakhelyek vonatkozásában milyen jelentéseket tart számon a néprajz és a pszichológia. HÁZ1 – sátor, templom, vár, város, illetve elôképe a barlang, kunyhó, nomád jurta az archaikus világképben a világ közepén áll, egyúttal annak képmása (kör, illetve négyszögletes alaprajz). Általánosságban a pince az alvilág, a lakószint a Föld, a padlás a Felsô világ jelképe. A különleges funkciójú házba, mely közel áll a templomhoz (Isten háza), vagy az uralkodók palotájába (várak, kastélyok) – melyek általában a település középpontjában állnak a fô égtájak keresztezôdésében – gazdag kozmikus jelrendszereket építettek be. Európában a legismertebb a Napkirály versailles-i kastélya. Miként a világot például a taoizmus és a buddhizmus Ház-ember arányokkal ruházta fel, úgy jelenik meg ez a gondolat a ház szimbolikájában is, a ház részei az emberi testnek felelnek meg. A magyar gondolkodáshoz is közel áll 1 Forrás: Hoppál Mihály – Jankovich Marcell – Nagy András – Szemadám György: Jelképtár. Budapest Helikon 1990.

52

53

az ilyen antropomorfizáció: a parasztházaknak „láb”-azata, „homlok”-zata, oszlop-„fô”-je van, „szemöldök”-fa és ablak-„szem” kifejezések is ismertek. Mivel a ház óvja lakóját, mint jelképnek bizonyos nôies, anyás karaktere van. A ház és az ember megfeleltetése jelképek szintjén a pszichológia elôtt is ismert. A pince a tudatalatti, a lakószint a tudat, a padlás a felettes én megfelelôje ezek szerint. Az archaikus csillagászat a Nap és a Hold keringési idejének megfelelô pályaszakaszokat ’ház’nak nevezi és az uráli mitológia a nap hétoldalú ’ház’áról beszél. Ezt jelképezik a mesék kacsalábon forgó várkastélyai. NÉHÁNY KONKRÉTABB PSZICHOLÓGIAI JELENTÉS

HÁZ – otthon, az én házam, hazám, hozzám jössz, hozzám tartozó tér a világban, ami oltalmaz, biztonságot ad, kifejez engem és általában a benne élôket. TORONY – magasra törekvés, az építkezés folyamata, toronycsúcs – jól körvonalazódó célok felé törekvés. Lapos tetô magas tornyon nyers öncélú, provokatív feltörés. VÁR – a biztonságos, nyugodt várakozás helye, erôd, ami elzár az ellenségtôl, a kapuk és ablakok jelzik, milyen a kapcsolata a világgal, mennyire nyitott az érintkezésre, a kommunikációra. SÁTOR, indiánsátor – bizonytalan otthon, veszélyesen romlandó, a díszítés a mûvészet, amely viszont az adott véges idôre örömet, szépséget ad. BÜFÉ – a pillanatnyi, de létfontosságú szükségletek kielégítését szolgáló ház. JURTA – azt a képességet fejezi ki, hogy ott teremtünk otthont, ahol éppen vagyunk, lennünk kell, azaz a rugalmasság, a változás, a megfelelô hely keresésének kifejezôje, miközben a biztonságunkat, a meleget magunkkal visszük, újra meg újra felépítjük. A JÉGKUNYHÓ az alkalmazkodást jelképezi, bármibôl lehet otthont teremteni, építeni; a jég a tisztaság jelképe, ahol a meleget a saját testünk által termelt hô adja. KUNYHÓ, KUCKÓ – a rejtôzködésre szolgáló ház, a legszemélyesebb tér, a titkokat védi illetéktelenektôl, ott rejtjük el, amit szégyellünk mások elôtt, magunk is oda bújunk el, ha félünk. (Dr. Szônyi Magda szimbólumterapeuta gondolatai nyomán)

54

Margaret Attwood: Méregkeverés Fordította: Bácskai Júlia

Ötéves koromban mérget készítettünk a bátyámmal. Akkoriban városban laktunk, de valószínûleg egyébként is elkészítettük volna a mérget. Egy festékesdobozban tároltuk valaki más háza alatt, és minden olyan mérgezô dolgot beletettünk, ami csak eszünkbe jutott: mérges gombákat, döglött egereket, madárberkenye bogyókat, amelyek talán nem is voltak mérgezôek, de annak tûntek, és vizeletet, amit azért gyûjtögettünk, hogy hozzáadjuk a festékesdoboz tartalmához. Mire megtelt, minden benne lévô dolog nagyon mérgezô volt. A probléma az volt, hogy ha már egyszer elkészítettük a mérget, akkor nem hagyhattuk ott csak úgy. Valamit kezdenünk kellett vele. Senkinek sem akartuk belerakni az ételébe, de szükségünk volt egy célra, valami beteljesülésre. Senkit sem utáltunk eléggé, ez volt a bökkenô. Nem emlékszem, hogy végül mit csináltunk a méreggel. Otthagytuk volna a barnássárga faház sarka alatt? Vagy talán ráöntöttük valakire, egy ártalmatlan gyermekre? Felnôttre nem mertük volna. Igaz volna a bennem élô kép, egy könnyekben és piros bogyókban úszó arcocskáról, a hirtelen felismerésrôl, hogy a méreg valóban mérgezô? Vagy kidobtuk, és az lenne a valóság, hogy azok a piros bogyók lefelé úsznak a csatornában, bele a kanálisba, és én ártatlan vagyok? Tulajdonképpen miért is készítettük a mérget? Emlékszem, mekkora örömmel kevergettük és tettük belé a dolgokat, emlékszem a varázslat és a teljesség érzésére. A méregkeverés olyan öröm, mint a tortasütés. Az emberek szeretnek mérget készíteni. Aki ezt nem érti meg, az soha semmit nem fog megérteni.

55

Hans Fallada: Pünkösdi utazás a mosóteknôben Fordította: Bácskai Júlia

Történetünk kezdetén a tanyán Karl Päplov és nyolc asszony élt: Päplov anyja, a felesége és hat lánya, minden korosztályból. De egyik nô sem volt harminc évesnél fiatalabb. Ezenkívül ott élt még egy fiúcska is, a Malte. Azt azonban nehéz volt megállapítani, vajon melyik lányhoz is tartozik. Mindegyik lány állandóan körülötte volt. Amikor a gazda ezt már nem bírta tovább, ordítozva csapott szét az asszonyok között. Ezt szívesen tette, és ettôl érezte jól magát. Nyolc asszonya ilyenkor riadtan rebbent szét, mert Karl Päplov nemcsak kiabálós, hanem goromba és megrögzött kötekedô is volt. Ez különösen akkor vált szembeötlôvé, amikor meghalt: a nôk eleinte egyáltalán nem tudták elhinni, hogy a kötekedô nélkül is van élet. És azután, hogy eltemették, a nôk teljesen eszüket vesztették. Elôször is nagy felszabadultságukban tûzre vetették az összes olyan ruhát, amit a gazda viselt. És a nyolc nô táncolt és kiáltozott a tûz körül. A kis hároméves Malte egy sarokban állt, és nagy, kék szemeivel némán nézte a megháborodott asszonyokat. Ott találtak rá a tûzoltók, amikor berohantak egy fecskendôvel. Erre már nagyon is szükség volt, mivel az istálló teteje már égett. Látnivaló volt, hogy ez így nem mehet tovább a nôkkel. Sokaknak eszébe jutott egy közelben lakó idôs gazda, aki az okosságáról volt ismert. Ôt küldték el a tanyára, mivel úgy vélték: egy férfi kell ezek mellé a bolond asszonyok mellé! Egy napon megérkezett a gazda a tanyára. A nyolc nô új ura erôs férfi volt, nagy hassal. Az arca nagyon piros volt, különösképpen a kövér orra. Minden nap, még vasárnaponként is, ugyanazt a fekete öltönyt viselte, ami meglehetôsen piszkos volt. Mindenki közül legelôször a kis Malte értette meg az új helyzetet. Apró, puha gyermekkezét beletette az idôs férfi nagy, kemény kezébe, „Walli bácsinak” szólította és elvezette a kiskutyákhoz. Ám a következô, aki felfogta a helyzetet, maga Walli bácsi volt. Ahogy az elsô hét végén ebédhez hívta a nyolc nôt, és azok szokás szerint ide-oda szaladgáltak, s gyorsan még valami mást akartak csinálni, még egyszer szólt nekik, tisztán és érthetôen: „Azt mondtam, ebéd, bolondok!” Természetesen kiáltozás és ordibálás támadt, de Walli bácsi erre csak ennyit mondott: „Bolondok vagytok! Engedelmeskednetek kell!” Ezt olyan nyugodtan mondta, mint orvos a betegnek, akinek meg kell gyógyulnia. 56

És Walli bácsi sikerrel járt. Szigorúan megkövetelte az engedelmességet, és alig telt bele két hét, nagyobb hatalomra tett szert a házban, mint amilyennel korábban az ordibáló Karl Päplov bírt. De nemcsak szorgalmas és jó gazda volt, hanem emellett képes volt meggyógyítani mindent, ami beteg volt, és ennek hamarosan az egész vidéken híre ment. Ha a tehenek vagy a disznók megbetegedtek, egy kicsit bemetszette a fülüket, és a nyílásba gyógynövényeket tett: „Ez kiûzi a betegséget a testbôl” – mondta. Az öreg nagymamát maga elé ültette egy székre, és nézte szomorú, kerek halszemeivel. Negyed óra hosszat, egyetlen szó nélkül! „Ó, az már igazán különös, ha Walli bácsi ennyi ideig bámul engem” – mondta a nagymama. De a köhögése elmúlt, arra a napra legalábbis igen. Így hát Walli bácsi az orvosok és az állatorvosok rémévé vált, a nyolc nô azonban tisztelte és engedelmeskedett neki. Viszont az ô kicsi Maltéja szerette is ôt. Nézzük csak, még milyen állatok éltek a tanyán. Amikor a kicsi Malte az ô Walli bácsijával kiment az udvarra, az állatok az idôs ember körül tolongtak. Mind meg akarták nyalogatni a fekete öltönyét és a karját. Amikor egy macskának kicsinyei születtek, az idôs embert minden tiltakozás nélkül odaengedte a kicsikhez, ô pedig nap mint nap megmutatta Malténak a kicsi, vak macskákat, mígnem a kilencedik napon kinyitották a szemüket. És azidôtájt Walli bácsi történeteket mesélt a macskák csodatévô erejérôl és arról, hogy egy háromszínû macska megvédi a tanyát a tûztôl. A kicsi Malte figyelmesen hallgatta. És aztán a lovakkal kimentek a krumpliföldekre. Walli bácsi dolgozott, Malte pedig az úton ült és aludt vagy nézegetett, vagy az erdôben futkosott, vagy csak a tenger hullámzását hallgatta. Említettük már, hogy a tanya a tenger mellett volt? Igen, a tenger mellett, egy nagy, széles, homokos öböl mellett. A túlsó part a messzeségbe veszett. Zöld volt az erdôtôl és sárga a homoktól, és itt-ott látszott egy-egy kicsi ház, hüvelykujjnál nem nagyobb. A két part között azonban ott volt a víz, kéken és zölden vagy szürkén, vagy magas hullámokkal. A tenger hozzátartozott a tanyához – az ordítozós Karl Päplov gazdához, a bolond nôkhöz, akárcsak a kicsi, csendes Maltéhoz és Walli bácsihoz is.

57

Békés Dorka: Egy szinttel az Alföld alatt Petôfi Sándor Az Alföld címû versének átirata Mit nekem te légkondis plázának Giccsben úszó samponillat-árja! Csak röhögök, ha arra visz dolgom, S képzetem e boltokat nem járja. Lenn a mélyben a Keleti alatt, Ott vagyok honn, ott az én világom, Mint konzervbe préselt hering testem, A tömegen magam ha átrágom. Arrébbrúgok szeges bakancsommal Szórólapot és reklámújságot, S bandzsítva rámnéznek a részegek A metróra ha végre felszállok. Árusoknak rekedt ordítása Visszhangzik a húgyszagú sarkokban, S ötforintos gurulása hallik, Hogyha landol a hegedûtokban. Félmeztelen szôke nô virít az Újságosnál, a Playboy címlapján, Körülötte néhány szakadt ember, Kis félkörben, nyálukat csorgatván. Idejárnak más aluljárókból A csövesek télen melegedni, Pénzük rég nincs, az agyuk eltompult, Egy vágyuk van már csak: sört vedelni. Talpam alatt szemét zizegése Cigicsikkek és csokipapírok, Utcaseprô még sosem járt erre, Hát egy zsepit én is elhajítok. A Keleti legalább nekem szép, Ismerôsen taszító bûzverem, Erre járok minden áldott reggel, Olyan ocsmány, szinte már szeretem. 58

Horváth Andor 1. meg akarok halni! – mondta az isten, mikor elege lett az emberekbôl. – meguntam képzeletem játékát, hiszen úgyis tudtam, mit fog tenni, és ha nem volt kedvemre való, megváltoztattam. Mást csinálni nem tudok, mint ami én vagyok nekik – Mindenható, magamnak csak egy öröklény érzik, hogy léteznek bennem – istenben – 2. és ezt mondta minden nap és minden éjjel, amit kitalált, és az embereknek fogalmuk se volt azokról az évmilliókról, amiket az isten nem képzelt el. Azokban az évmilliókban minden képzeletével a halálon gondolkozott. Ô, aki mindenkit meg tudott volna ölni, saját magával nem volt képes végezni. Kereste a halált saját születésében, amire nem emlékezett, mivelhogy öröktôl fogva volt. Kereste az emberek halálában, amit ô talált ki: 3. Meg akart szûnni – azt hogy lehet? Félt, ha megszünteti hatalmát: gondolatait, megmarad egy, a szûnni nem tudó szûnni akarás. Csinálhatott volna magáról hasonmást, azon kipróbálhatta volna, ha lett volna tükre. De neki csak a gondolatai éltek, csak azt tudta lemásolni, megérteni, ami a gondolataiba belefért. 4. Mert nem volt lelke. Nem volt külvilága, mely bonyolultabb lett volna nála, amelyet érzékelnie kellett volna, és amelyhez gondolatainál bonyolultabb gondolatokra lett volna szüksége. Nem volt külvilága, amely túlterhelte, megölte volna, vagy legalább ránézett volna, hogy megmondja, hogyan ölje meg magát. Így élt mindörökké.

59

Kormos István: Szonett Szent Gellért lánya, te borongó, tünde Thermál, téged kíván a test, híjján egyéb vigasznak, medencéd ölibe lehull a lélek, elmáll, kamrád ködében agg hímek magukban asznak. Ha ifjú áll beléd, sûrül vére máris, míg hámlik hallgatag, belül lealjasul; szemét legelteti a homoszexuális, sóhajt és ülepét gyúratja pimaszul. Fogadjon kô-öled magába, ládd esengünk, hiszen teéltalad tûnik Dunába szennyünk, a rüh, a kosz, a rev. Ó, el ne hidegülj! Légy hozzánk szénsavas! Áhít Juhász, a Réz, a Kormos és a Vas, sôt Iván Kozirev.

60

Kormos István: Sonetto Turai Júlia fordítása Figlia di Gherardo, Thermál, dolce, cupa, il corpo ti esige senz’altro conforto, in seno di piscina l’anima frantuma maschi vecchi appassono in tuo fosco. Giovane sta in te, spesse suo sangue, abbrute in se finch pian’ si spellera; e pasce l’occhio il omosessuale, maneggiando sedere sfrontato, sospira. Supplichiamo: ci ospiti sasso-seno, tramite tu svane loia nel Danubio, la rogna, il lezzo. O, non raffreddarti! Sii gassosa con noi! Juhász, Réz, Kormos e Vas ti aspirano, anz’ Ivan Cosirevo.

61

Az elfeledett Messze már a bánat Éji sötét a házad. Föld hull testedre, Senki nem néz többé szemedbe. Messzejáró vándor Egek közé szálló. Felhôkön át messze, Repül, csak a lelke. Távolban tán harang… De ô már nem hallhat. Ki tudja, hova ment… Csak a csillagok fénye leng. Kereste, kereste. Futott felé veszetten. Lángoló csillag ég. De ô már nem él. Csak a csillag, mi ôrzi. S örökre magához kötözi. A csillag, mit keresett, Csak hullatja a könnyeket. Messze, dombokon túlról Sápadt fény süt a holdból. A csillag csak ég. Fojtogatja a lég. Zuhan, zuhan messze, Hogy az emléket eleressze Hogy repüljön a világba, Szárnyait kitárva. Át az ég féltekén, Hulló csillag a föld felé. A sírás elhalkul, S minden fény kihúny.

62

Könny többet nem hull, Csak a bánaton túl, Egy idegen testben, halódva, Párszáz év múlva egy csillag siratja. De az idô is felejt. A csillagnak csak hûlt helye lehet. Ezer fénylô barátja, Már a tetemét se látja. Elveszett az emlék. Nem ismerik már mifelénk. S engem is elfeledtek. Aki még emlékezhetett… Szili Hanna

63

Turai Juli: Egyperces dráma

(a konyhában ) – Reggel az oviban mindig melegtej szag volt, vicces, mert akkor is éreztem, ha nem meleg tej volt a reggeli… – Te szeretted a meleg tejet? – Nem emlékszem. – Én nem szerettem, és most se szeretem. Olyan túl lágy… – Pedig emlékeztethetne arra az édeni állapotra, amikor csecsemô voltál. – Kisded. (leteszi a poharat és félig elmosolyodik ) – Ja. Vagy kisded… Szóval bementem az oviba, és akkor rögtön névsorolvasás volt. Én már a Tóth Ákosnál nagyon izgultam – ô volt elôttem – és alig bírtam kinyögni, hogy „itt vagyok”. – De vajon miért? Ez azért nem akkora feladat… – Nem tudom, de biztos ki lehetne elemezni, hogy ez volt önmagam kinyilvánítása, az individuum felvállalása, mit tudom én! (lenéz a terítôre, elôtte egy kávéfolt ) – De miért pont ilyentôl féltél? Miért nem mondjuk a sötétben? – Egyrészt, ettôl nem is féltem kifejezetten, csak izgultam. Másodszor pedig féltem rendes dolgoktól is, mint mondjuk a szakállas férfiaktól. – Ez neked rendes dolog? – Attól még, hogy megmagyarázhatatlan, lehet rendes! A Mikulástól is féltem, de csak az óvódaitól, mert csak azzal találkoztam élôben. És az meg pont engem szemelt ki mint legjobb gyereket, hogy segítsek vinni a zsákját. Majd belehaltam. A többiek persze irigyeltek. – És te, a legjobb gyerek, nem értékelted? – Hát nem. – Van valami szösz a hajadban. (odanyúl, megpróbálja kiszedni, nem találja ) – Szedd ki! – Nem kell, jól áll… – Na, ne szórakozz! (kiszedi ) – Kösz. – Szívesen. 64

(körmével kapargatja a terítôt, nem néz fel ) – Álmos vagy? – Nem. – Akkor menjünk be zenét hallgatni. – Jó. (fölállnak, hátratolják a széküket, bemennek a szobába ) – Mit rakjak be? – Mindegy, amit akarsz. – Ez jó lesz? (felmutat egy cd-t ) – Pörfikt… (berakja a cd-t, megszólal a zene. leül az ágyra, lábával halkan üti a ritmust ) – Rágyújtasz? – Nem, kösz. – Akkor én sem. (elteszi a cigisdobozt ) – Mire gondolsz? – Nem mondom meg. – Jó. (csöndben ülnek ) – Rám gondoltál? (elmosolyodik, nem válaszol ) – Na? – Nem. (most ô mosolyodik el ) – De igen. Tudom. – Honnan? – A füled mozgásából. – Mi van? Nem is mozog a fülem…! – Pont azért tudtam. – Hát te hülye vagy. (csóválja a fejét, mosolyog ) – Na gyere, ülj ide! – Ezekután? (bólint ) (föláll, kihúzza zsebébôl a kezét ) (lassan odamegy ) (leül mellé ) (ez a mû eredetileg a Radírban jelent meg)

65

Ranschburg Zoltán: Az a fránya esô

Az idôjárás-jelentés viharos, esôs idôt ígért a hétre, Dr. Villányi Bendegúznak mégis autóba kellett szállnia, hogy még aznap felérjen Pestre, elintézzen néhány halaszthatatlan ügyet, és a rákövetkezô nap részt vegyen 10 éves érettségi találkozóján. Este hat órakor a vizes autópálya egyik kanyarjában megcsúszott kocsijával, és az útmenti árokba rohant. Csodával határos módon semmi baja nem történt, egy karcolás nélkül szállt ki a totálkárossá vált kocsiból. Mobiltelefonján segítséget kért, majd visszament kocsijához, kiszedte belôle aktatáskáját, igazolványait, a családi képeket a kesztyûtartóból, a csomagtartóban lévô rongyot a földre terítette, ráült, esernyôjét maga fölé tartotta, és várta az autómentôt. Idôközben felhívta Pesten várakozó ügyfeleit megbeszélésük elhalasztását kérve, valamint egyik régi barátját, volt osztálytársát, akinek elújságolta, mi történt, biztosította róla, hogy nem esett baja, és hozzátette, hogy elképzelhetô, nem fog tudni elmenni a másnapi érettségi találkozóra, amit az szomorúsággal, ám megértéssel vett tudomásul. Egy órán belül megérkezett az autómentô. Dr. Villányi felvázolta a történteket a segítôkész sofôr (Firnyák Tamás, két éve volt a cégnél) elôtt, aki együttérzôen bólogatott, s a roncsot társa és a megfelelô eszközök segítségével a jármû hátsó rakodóterére emelte. Firnyák felajánlotta Dr. Villányinak, hogy elviszik Pestre, úgyis odaszállítják a totálkáros autót. Ô köszönettel elfogadta az ajánlatot, és így elindultak a város felé. Este fél nyolckor a vizes autópálya egyik kanyarjában az autómentô megcsúszott, és az útmenti árokba rohant. Firnyák és társa azonnal meghaltak, Dr. Villányi csodával határos módon egy karcolás nélkül megúszta a balesetet. Mobiltelefonján segítséget kért, kivette a kocsiból aktatáskáját, igazolványait, a családi fotókat, egy rongyot terített a földre, leült, és esernyôjét maga fölé tartva várta az autómentôt. (ez a mû eredetileg a Radírban jelent meg)

66

Hova máshová?!

Megkerestünk néhány olyan szülôt, aki valaha maga is a Radnóti diákja volt, hogy számolnának be arról, miért tartották fontosnak, hogy ugyanabba az iskolába járassák gyereküket, ahol maguk is tanultak. A felkérésnek, ötletnek többen örültek, mint ahányan végül válaszoltak is. Ezeket olvashatják alább. A szerk.

RADNÓTI

Ha az ember gyereke iskolás lesz, hát beadja az iskolába. Az iskolába. Most azt igyekszem megfogalmazni, amit még soha: miért adtam (és most sikoljunk el a szóhasználat pontatlansága fölött – ó, ha csak úgy be lehetne adni…) gyermekeimet ugyanabba az iskolába, ahova én is jártam. Talán gôgbôl. Meg nanáhogy-ból. Én nem csak hogy voltam radnótis, hanem csak radnótis voltam. Lehet, hogy titokban még most is az szeretnék lenni? De az biztos, hogy nem szeretném érvényteleníteni azt a 12 évet, jószerivel a teljes gyerek-, kamasz- és ifjúkoromat. És ha szántszándékkal máshova küldtem volna ôket, úgy érzem, ezt tettem volna. Ehhez persze elvileg szükséges, hogy azt gondoljam, az iskola is ôrzi azt a folytonosságot, amit én – de hát azt is gondolom. Most, hogy ezen gondolkozom, hirtelen mintha kezdene valamit jelenteni az, hogy „hagyomány” – a hagyomány valószínûleg az önazonosításhoz nyújtott hathatós segítség. Ugyanezt mondanám, ha bárhova máshova jártam volna? Hát, ha máshova jártam volna, más ember lennék, és akkor az a másik ember persze nem tudná … és azt hinné a kis buta, hogy úgy kerek a világ. De egy talán homályos, de objektív, vagyis a többi iskolához képest megfogalmazott megállapítással ki tudok bújni ebbôl a körkörösségbôl: Úgy voltunk okosok, hogy nem álltunk harcban. Nem valami ellenében, hanem magától értetôdôen, a teljesség, az a prioritás öntudatlan tudatában. Hegyi Katalin 67

68

Örömmel tölt el, hogy Zsófia leányom abba az iskolába jár saját akaratából, ahol én is 12 évig koptattam az iskolapadot. Egész életemet megalapozta és befolyásolta a Radnótis „szellem”. Tanáraim megtanítottak küzdeni és minden helyzetben logikusan gondolkodni. Jó, hogy a Radnótiban a szellemi nagyság a fokmérô még ma is, és nem a külcsín. Remélem, ez így is marad még sokáig, és jelenleg nyolc hónapos kisfiam is megtapasztalhatja ezt. Répászky Dóra MARCI BÁCSI1

Marci bácsi az osztály felének, tucatnyi féktelen kamasz fiúnak oktatta a matematikát négy éven át. Korábban nem szerettem a matekot, de a Marci bácsi-féle más volt: házi feladatra, felelésre, témazáró dolgozatra vagy egyéb szokásos iskolai mûfajra nem nagyon emlékszem, mégis, félévre rendesen befejeztük az az évre rendelt tananyagot. Valami osztályzatfélét is kaptunk. A továbbiakban Marci bácsi olyan kérdéseknek szentelte az idôt, mint: tudjátok-e hogyan lett éppen 360 fok egy kör? Hogyan próbáltak az ôsi kínai gondolkodók több ismeretlenes egyenleteket megoldani? Szó volt számmisztikáról, a püthagoreusok mágikus ötös számjegyérôl, aranymetszésrôl és aranyszögrôl, amelyet egyébként az ismert Krisztus monogramon és Szent István kézjegyén láthatunk. Nem szerettem a matematikát, és nem is igazán értettem, de a Közgáz matek felvételijét – máig sem tudom hogyan – hibátlanra írtam. Ahogy mindenki más a csoportból. Marci bácsi négy évtizedes tanári pályáját velünk fejezte be, egyszerre ballagtunk el az iskolából. Az utolsó órára nagyon készültünk: titokban mikrofont rejtettünk el az elsô padban. Arra számítottunk, hogy a nagy matematikus összegezni fog és mi évek múlva visszahallgatjuk majd útravaló bölcsességeit. És nem csalódtunk, ô is készült, az órát egyetlen témának szentelte. Nos uraim, tudják-e mi a boldogság titka? Nem tudtuk, 18 éves fiúknak a boldogság nehéz és bonyolult tantárgy, akárcsak a matematika. Rend, tökéletesség, harmónia, szépség, – e fogalmakról már mind tudtunk valamit a matematika képletei által. Hogy mit mondott Marci bácsi a boldogságról? Nemigen emlékszem már. Talán azt, hogy ez a megbékélés képessége. Csak azt tudom, hogy ez volt az egyetlen fogalom, melyet Marci bácsi nem számokkal és képletekkel vezetett le. Amikor a Radnótira gondolok, ezen az órán látom magamat, az elsô padban ülök, kezem a pad alatt a mikrofont szorítja. Nagyobbik fiam, akit Marcinak hívnak, az idén nyolcadikos a Radnótiban. A terem ugyanaz, ô most az ötödik padban ül. Kövesdy Gábor 1 Sain Márton (1915–1997), matematikus, matematikatörténész, 1970 és 1979 között a Radnóti Miklós Gimnázium vezetô tanára.

69

70

MIÉRT A RADNÓTI?

Természetesen azért, mert én szeret(t)em. Szeret(t)em az épületet kívül-belül, a három lépésre levô Ligetet remek futóköreivel, a környezô utcákat, tereket… Jó volt sokan lenni kicsinek, közepesnek, nagynak. Ismeretség, barátság, azóta tartó kapcsolatok osztály- és iskolatársakkal. Bárhová mész, a jelszó ugyanaz: biztosan lesz itt régi Radnótis, legyen az szülészet, ahová kitalálható okokból jöttél, bank, ahonnan kölcsön kéne, sok és gyorsan, könyvtár, ahonnan az elôbb említett feltételek mellett könyveket szeretnél, és persze szakdolgozni, államvizsgázni is nála fogsz (ez utóbbi azonban nem feltétlenül könnyít a helyzeten…). Jó (volt) ez az iskola: tanulni kell(ett), de ezen kívül annyi mindent csináltunk, amit nem kellett – táborok, versenyek, osztályszínpadok, foci, kosár. Hagyomány. Rendszer. Biztos tájékozódási pont. Kályha. S mint megtanultuk, „Az ember melegségre vágyik”… Ozorai Judit HOGY MIÉRT KÜLDI EGY VOLT RADNÓTIS A GYEREKÉT A RADNÓTIBA?

Hát ugye, az ember mégiscsak a legjobbat akarja a gyerekének, aki persze a legszebb, legjobb, legokosabb gyerek a világon, tehát nyilvánvaló, hogy egy nagyon jó középiskolába kell járnia, ahol nagyon jó tanárok mindent megtanítanak neki, amit csak lehet, és így gond nélkül felveszik majd az egyetemre. No és persze az is fontos, hogy hasonló szép, jó, okos gyerekek közé kerüljön, mert ugye éppen a tinédzser korban, amikor a gyerek egyre jobban szakad el a szülôi háztól, fontos, hogy az iskolában megfelelô társaságot találjon. Meg aztán az iskolában uralkodó nevelôi szellem is megfelelô legyen, például kellô szabadságot biztosítson a határozott, önálló egyéniség kialakulásához. Ja, és persze jó, ha az iskolák eme gyöngye elérhetô távolságban van az ember lakásától. De hát ez az iskola csakis a Radnóti lehet! Aztán az ember gyereke nem érzi jól magát a Radnótiban, nem találja helyét az osztályában. Az ember töpreng, hogy jól tette-e, amikor ide küldte. Közben oda jár már az ember második (legszebb, legjobb, legokosabb) gyereke is, és – mit tesz Isten – ô nagyszerûen érzi magát az iskolában. Idôközben mindketten egyetemi hallgatók már, de – mondjam, ne mondjam – azóta a Radnótiba jár a harmadik is. Jól érzi magát. Azt mondja, hogy ha nem kéne annyi leckét írni, akkor a Radnóti lenne a legjobb hely a világon. Ne csodálkozzon hát senki, ha az ember azt fontolgatja, hogy majd, ha akkorára cseperedik, esetleg a negyedik gyerekét is a Radnótiba küldi. Hiszen oda járt anyja, nagybátyja, három testvére is! Meg sok más érdekes, szimpatikus ember. Mert nem egy s nem két jó ismerôsrôl, barátról derült már ki, hogy egész véletlenül ô is a Radnótiba járt. 71

72

Radnótisnak lenni rangot jelent és valahová tartozást. Hiszen az életben nagyon fontos, hogy valahová tartozzunk: egy családhoz, egy munkahelyi kollektívához, egy városhoz, egy néphez és még sok más körhöz is, melyek közül nem a legjelentéktelenebb az iskolatársak köre, számunkra a radnótisok köre. És az ember szeretné, ha a gyerekei is ebbe a körbe tartoznának! Puskás Ágnes MIÉRT ÍRATTAM GYEREKEIMET A RADNÓTIBA?

(Egy iskolaválasztás elôtt álló apuka szóbelijének vázlata) Tisztelt Bizottság! 1. nosztalgikusan (t.i. – értsd: tetszik tudni – én is ide jártam) Kulcsszavak: És ott a kô… Az öreg Alma Mater… Ifjúságom ragyogása… Szeretném, ha gyermekeimnek is megadatna az önmagára eszmélô ifjúság… Cserebogár, sárga cs. b. Még: a langymeleg versenyistálló puha fészke 2. tárgyszerûen Az ELTE Radnóti Miklós Gyak. Gimn. eredményeivel évtizedek óta bizonyítja, hogy az ország egyik legkiválóbb tanintézete. Ebben a gimnáziumban évtizedes hagyományai vannak a tizenkét évfolyamos képzésnek. Az oktatás a fél emberöltô alatt koherensen, konzisztensen és komplexen épül a mindenkor ismert világról alkotott világképünk életkori sajátosságok szerinti befogadhatóságának 3. márkahûség Míg más gimnáziumokban… A R-ban: – a reneszánsz ember teljességét szívja magába a diák – a szakmai színvonal mellett a Humanizmus, Tolerancia – volt R-okkal ott folytatjuk a mondatot, ahol húsz éve abbahagytuk – a tanári kar színvonala már önmagában – demokratikus/önkormányzati hagyományok (nem kisebbségre gondolok!) – dinasztikus tradíciók 4. kónbácsisan Mér? Hova máshová?! Tisztelt Bizottság! Kérem elôterjesztésem kedvezô elbírálatát szíveskedjenek! Montvai Péter

73

Korcsolyaoktatás az 1. osztályban

74

Bemutatkozik a 2. osztály

A 2002/2003. tanévben 32 új elsô osztályossal bôvült a radnótisok nagy családja. A kezdeti megilletôdöttséget hamar kinôttük, hamar igazi nagy iskolások lettünk. Év közben a sok-sok tanulás mellett jó barátságok születtek. Sok közös programot szerveztünk: színházba jártunk, kirándultunk, születésnapokon együtt játszottunk. Nyáron táborozni voltunk. Osztálytáborunk gyönyörû környezetben, a nyíri erdô „közepében” zajlott. A Kiskunsági Faipari Gazdaság gondozásában mûködô új intézmény igényes kialakítású, maximálisan szolgálja a kis gyerekek kényelmét, biztonságát és tartalmas idôtöltését. Vajda Rudolf (Rudi bácsi), a tábor vezetôje magával ragadóan, mesébe szôve és játszva ismertette meg a gyerekeket az erdei élettel. Megtanulták, hogy ott az ember az erdô vendége, az ott élô állatok és növények vannak otthon. Ennek megfelelôen, csendesen kell haladni a fák közt és vigyázni az

75

76

ott lakókra. A gyerekek vadlesen figyelték meg a dámvadakat, vaddisznókat, de láttak rókát és mókust is. Sétáltunk pávák között is. Elhullott tollaikból egész gyûjteményt hozhattunk haza. Lovagoltunk, megtanultuk, hogyan kell íjjal lôni. Lovaskocsiztunk egy tanyára, láttunk szürkemarhát és teheneket. (Már meg tudjuk különböztetni a nôstényt a hímtôl.) Megkóstoltuk a csalánt, azt is tudjuk, hogy miért nem csípi meg a nyelvünket. Ettünk vackort, ami savanyú grimaszt csalt az arcunkra. De a gombák, a moha, az apró élôsködôk élete sem maradt titok elôttünk. Egyik legizgalmasabb bogarászás a hangyalesôk keresése volt. Késôbb mikroszkópon néztük meg, milyen az ízelt lábú rovar, milyen a lepke szárnya. Megtanultuk azt is, miért fontos a térkép, megismertünk néhány fontos jelölést. Kincskeresést játszottunk, Rudi bácsi kereste meg a gyerekek által elrejtett kincset, amelyhez a térképet is a gyerekek rajzolták meg. Esti bátorságpróbát is tettünk, majd egy tisztáson hanyatt fekve megtanultunk tájékozódni a csillagos égbolton. Kézmûves foglalkozásokon termésbábokat készítettünk makkból, csuhéból. Tésztát dagasztottunk és kemencében kenyeret sütöttünk. És persze sokat – sokat játszottunk. Hazainduláskor az elsô osztályosok nem akartak felszállni a buszra! Még maradni akartak. Rudi bácsival megbeszélték: szeptemberben kezdôdjön ott az új tanév. Csek Katalin osztályfônök

77

Bemutatkozik a 4. osztály

78

79

Bemutatkozik az 5.A

Mi az 5.A osztály vagyunk, és leírjuk, hogy milyen volt az iskolakezdet. Az osztály egyik része már idejárt a Radnótiba, a másik fele most jött az iskolába. Minket, újakat egy – tudomásunk szerint – összeszokott, de számunkra ismeretlen osztály, más követelmények, ismeretlen tanárok vártak.. A „régieknek” egy szétvágott, és megújított, félig ismert, félig ismeretlen osztály jelentette a nehézséget. Errôl, a kezdet félelmeirôl és örömeirôl ír egy „új”, és egy „régi” gyerek. »RÉGI« GYEREK

Nagyon vártuk a találkozást az évnyitót. Mindannyian kíváncsiak voltunk az új osztálytársakra. Elsô nap alig szóltunk egymáshoz, mi „régiek” csak egymással játszottunk és egymás mellé ültünk. A kirándulásig csak ismerkedtünk, beszélgettünk. A régi radnótisok segítettek az iskola bemutatásában, de csak ha kérték. A kiránduláson lett belôlünk ilyen jó csapat, hála Kati néni játékainak, amik nagyrészt az ismerkedésrôl szóltak. Vegyes csapatokat kellett alkotni, és a szobákban is régiek és újak aludtak együtt. Mikor a kirándulásról visszajöttünk, akkor már minden új gyereknek volt barátja. Kárpáti Fanni »ÚJ« GYEREK

Az osztályban mindenkinek furcsa volt a kezdet. Nekünk nehéz volt eligazodni az iskolában, és egy kicsit a beilleszkedés is. Bár ebben a többiek is segítettek, például azzal hogy a „régiek” az iskolában még ismeretlen helyekre elkísértek, mivel nekünk az épületben való eligazodás is problémát jelentett. Az osztályban hagyományai voltak a közös szabadidôs programoknak, ez nagymértékben a szülôkön múlt, nagyon jó volt a közös szülô–gyerek-kirándulás, és a szülôk közös játékokat is szerveznek. Abban, hogy teljesen egy osztállyá váljunk, az osztályfônökünk segített, például azzal is, hogy tanulópárok lettek az osztályban. Osztályfônöki órán közös programokat terveztünk: Az osztály díszítésével kapcsolatos progra80

mok; az osztály krónikájának írása. Minden héten egy óra van, amikor Kati néni kommunikációs gyakorlatokat játszik velünk. Abban, hogy az osztályban már nincs különbség a régiek és az újak között, nagy szerepe volt az osztálykirándulásnak. Mivel két napon át együtt voltunk, és szerencsére nem szakadt az osztály két részre, jóban lettünk egymással, ma már nincs akkora különbség közöttünk és a már régebben idejárók között. Gábor Sára

81

Bemutatkozik a 6.B

82

Bemutatkozik a 7.A Sümeg 2003

2003 júniusában – mikor végre mindenki átküzdötte magát a vizsgákon – Sümegre mentünk osztálytáborba. 13-án hosszú vonatút után elfoglalhattuk szobáinkat a Hotel Kapitány „B”ben. A környezet tökéletes volt, ugyanis 500 m-es körzetben találhattunk várat, múzeumot (a belépés ingyenes), medencét, istállót lovakkal, játszóteret, ábécét, fagyizót (ahol, ha többen mentünk, kedvezményt kaptunk) és telefonfülkét. Erre a hat napra egy László nevezetû lovagot kaptunk vezetônek, akit Lacinak kellett szólítanunk, és aki a legkevésbé sem okozott csalódást nekünk. Már a tábor elején sikerült bemutatkoznunk, ugyanis „túl sokat ugráltunk” a medencébe és „túl hangosak voltunk”. Ez nem igazán tetszett két híres személyiségnek és családjuknak, úgyhogy csak a strandon tombolhattuk ki magunkat – amelynek higiéniáját kétségbe lehetett vonni. Részt vettünk egy lovagitorna-bemutatón, ahol láthattuk, hogy kedvenc lovaink és lovagjaink hogyan küzdenek meg egymással. (Egyébként késôbb is beülhettünk bármelyik bemutatóra.) A tornán szereplô harci fogásokat késôbb mi is elsajátítottuk, és a csapatok között versenyt is rendeztek. Miután befejezôdött a bemutató, középkori vacsorát tálaltak fel nekünk. Mindent kézzel kellett enni – még a levest is… Laci nagy türelemrôl tett tanúbizonyságot, amikor megtanított minket a palotásra. A táncot többé-kevésbé lelkesen, de mindenképpen nagy sikerrel elôadtuk néhány ott dolgozó nônek. Laci azt is megtanította, hogyan kell gyorsan hegyet mászni. Megérte a cipôt és a fáradságot, mert a hegy tetejétôl gyönyörû tájat láthattunk. Ha volt szabadidônk, a fiúk hintázni, a lányok az istállóba vonultak. A hintázás lényege körülbelül az volt, hogy ki esik nagyobbat, annak pedig, hogy az istállóba mentünk, az, hogy hat nap alatt megtanultuk az összes ló nevét. Egy nap elindultunk a Balcsihoz fürdeni. „Egy kis kitérôt teszünk, és kirándulunk egyet!” – javasolta Ági néni. Ez sikerült is, csakhogy a „kis kitérô” hosszúra nyúlt. Ebbôl kifolyólag – két lekésett után – csak a harmadik jármûvet értük el. Mikor át kellett szállnunk, néhányan elmentünk a közeli közértbe. Ezalatt zuhogni kezdett az esô. Egyesek a Balcsira szánt törölközôvel szárítkoztak. A Balatonból – amiért annyit szenvedtünk – nem lett 83

semmi, kullancsból viszont annál több. (A rajtunk mászó 2 pontot, a bennünk lévô 5 pontot ért!) A tábor folyamán két alkalommal is számháborúztunk. Egyszer nappal a várban, egyszer pedig este zseblámpával a Népkertben. Mindkét játék nagyon izgalmas volt, mert a csapatok ugyanolyan ügyesek voltak. Kétszer is gyújtottunk tábortüzet. Az egyiket éneklés, a másikat szalonnasütés végett ültük körbe. Mikor 18-án haza kellett jönni, sokkal nehezebb volt a táskánk és a szívünk. Szomorúan vettünk búcsút László lovagtól, a vártól, mindenki a kedvenc lovától és a hely hangulatától, amely végig ugyanolyan jó volt. És reménykedünk, hogy egyszer még visszamegyünk Sümegre. Lôrincz Borbála és Császár Júlia

84

Bemutatkozik a 8.A

Ezúton szeretnénk tudatni minden kedves és nem kedves évkönyvolvasóval, hogy a 8.A él! De még mennyire, hogy él! Egyenesen virul! 36 kis- és nagygyerek dolgozik, alszik, netán levelezik az órákon. Mindenkinek saját joga, hogy eldöntse: melyik van többségben… Mint minden más osztály életében, a miénkben is a legnagyobb esemény az évi két városnézés, persze Noszály Sanyi nélkül (a nagy Ô!)! Mi szeptemberben Kecskemét városát tekintettük meg. Több múzeumot is meglátogattunk „óriási lelkesedéssel”, de a legjobb a Zenetörténeti Múzeum volt. „Kitörô lelkesedéssel” indultunk el: „Már megint egy dilis múzeum!”. Hát, baromira meglepôdtünk!!! (Talán a bûztôl, talán a hangszerektôl.) Ahogy beléptünk, le kellett vennünk a cipônket (lásd bûz), mert egy ház volt berendezve múzeumnak (lásd hangszerek). Legnagyobb meglepetésünk az volt, hogy többeknek eszébe jutott egy dal, amit énekbôl tanultunk, a „Megismerni a ka-

85

nászt…”. A bácsi, aki minket körbevezetett, egy furcsa pengetôs hangszeren adta elô. Mi is énekeltük vele egy ideig. Az elsô versszak után hirtelen csönd lett. A többit nem tudtuk! A bácsi tudomásunkra hozta a második versszakot. Ebbôl lehetett következtetni, hogy mért nem tanultuk meg a többi versszakot… A 18 éven felüli részt (lásd 3. versszaktól) csak tanáraink (dr. Kopper Lászlóné – történelem tanár és osztályfônök, és Eich László – magyar) dúdolták magukban egyes fantáziadús gyerekek szerint! Közkívánatra hallottunk még egy gyönyörû dobszólamot a Riói Karneválból. Erre az ismert mûre többen csörgôztek és táncoltak. Sajnos nagyon hamar letelt az az 1 óra, amit erre szántunk. A szállásunkra visszafelé láttunk egy „Táncoló Köcsögöt”! (Ne vegye senki magára!) Bizony, egy igazi kecskeméti „Táncoló Köcsöggel” volt szerencsénk találkozni! Mint az emlékmûveket, ezt is megörökítettük az utókor számára. Ezek után – mint kik jól végezték dolgukat – hazajöttünk, és boldogan tértünk aludni pihe-puha ágyikóinkba. Kívánunk másoknak is hasonlóan jó kirándulásokat! A 8.A egy anonim (névtelen) képviselôje

86

Az osztályról és az osztálytáborokról, azaz a 9.A

2002 szeptemberének legvégén Szigligeten táboroztunk, 2003 nyarán pedig Kecskemét mellett üdülhettünk a vizsgák sora után. Az ôszi szálláshelyünk szôlôültetvényekkel, egy kisebb erdôvel volt körülvéve, no meg egy elhagyhatatlan tényezôvel: a focipályával. Amikor nem kirándultunk, sétáltunk vagy „ektivitiztünk”, itt fárasztották fiaink és lányaink lábaikat, és nyúzták szét az amúgy is kétes állapotú, enyhén lejtôs „pályát”. Este ide ültünk ki egy nagy körbe és ápoltuk az osztályközösséget. Mert azt ugye mindig muszáj, mert az elnyûhetetlen, mert az fontos, mert az áll mindenekfelett, ez a táborok, összejövetelek mozgatórugója: a közösség. A mi közösségünk begyûjtött már két serleget a Diákszínpadon nyújtott kiváló teljesítményével. Különös kontraszt, hogy az elsô és az utolsó évben hódítottuk el a kupát, vagyis kezdôként, kis ötödikesként, ám annál hatalmasabb lelkesedéssel, valamint „nagy” nyolcadikosként, fáradtan, amolyan kötelességszerûen. Itt muszáj megemlítenem Enikô, Zsuzsi és Bocó nevét, akik sokat segítettek az utolsó évben, azaz nyolcadikban, hogy valahogy beinduljon a szekér. Köszönjük!!!!!!!!! A mi közösségünk búcsúztatott és fogadott is már társat. A mi közösségünk rengeteget kirándult, sétált, fagyizott, nevetett, sírt, bulizott, evett, ivott, aludt már együtt. Ezen tevékenységek általában: a táborokban tobzódtak… A mi közösségünk szervezett már kicsiknek, nagyoknak, idôseknek különbözô kulturális és szórakoztató programokat, csomagolt már karácsonyi ajándékokat tanároknak, diákoknak, „öregtanároknak”, „öregdiákoknak”, szervezett már gyûjtést és programokat kárpátaljaiaknak. A mi közösségünk igen sokrétû. A srácok nyertek már különbözô kisebbnagyobb focikupákat, de kosárlabdában, floorballban is bizonyítottunk már. Van, aki kajakozik, öttusázik, vízilabdázik, táncol, tornázik. Valamit mindenki csinál, valamit mindenki elér. Van, aki matekzseni, mások magyar- és idegen nyelvekben is bizonyítottak már, a többiek történelem, illetve irodalomversenyeken indulnak igen szép eredményekkel. A mi közösségünk megpróbálja elfogadni egymást, kisebb-nagyobb sikerekkel. A mi közösségünk próbálkozik. A mi közösségünk szeret. A mi közösségünk akar. A mi közösségünk fejlôdik, épül, javul. A mi egyéniségünk színesedik, sokrétûbbé válik. 87

A mi közösségünkben a fiúk vannak többen, bár már majdnem behoztuk ôket, mi, lányok. A mi közösségünkben is vannak klikkek – mint mindenhol –, de ezen klikkek nem fordulnak, egymás ellen, nem alakul ki harc. Legalábbis eddig nem alakult ki. És bizton állíthatom, hogy nem is fog. Mert szeretjük egymást, csak ez nem mindig egyértelmû. Nem mindig tudjuk, illetve próbáljuk egyértelmûvé tenni. Mert nem mindig lehet egyértelmûvé tenni. Most, hogy vége a kisgimnáziumnak, egy szép, de nehéz korszakot hagyhatunk magunk mögött. Kicsit nyögvenyelôs, kicsit akadozó volt, de megoldottuk, az év végi vizsgákon is nagyon szépen szerepeltünk. 4,7-es átlaggal büszkélkedhetünk, ami ugye kuriózumnak számít, valamint az évfolyamot is alaposan lefôztük. Szerettük az elmúlt négy évet, bár azt hiszem, ez a következô négy év izgalmasabb, nehezebb, reményeink szerint kevésbé akadozó lesz. Szeretni fogjuk ezt a négy évet, és egymást is. Mert egymást szeretnünk kell. Mert együtt lenni jó. Komári Lilla

88

Bemutatkozik a 9.B

89

Bemutatkozik a 9.C

Bár a 9.C osztály mindössze három éve emeli a Radnóti fényét, mégis ez az idô tökéletesen elegendô volt ahhoz, hogy teljes mértékben felzárkózzon évfolyamtársai mellé. Osztályunk az országszerte elért számtalan kiemelkedô eredmény mellett az iskolában is nagy hírnévnek örvend. Ugyan számtalanszor elôfordult, hogy pedagógusaink a nevelési értekezleten erre az osztályra, illetve bizonyos tanulóira helyezték a hangsúlyt, mégis az osztály elé lépve az ôszinte elismerés önti el szívüket. Közösségünk viszonya minden tanárunkkal kiváló ugyanis, sohasem kerül sor a fegyelmezés akárcsak legenyhébb eszközeinek alkalmazására sem. Osztályunk az iskola gyöngyszeme, minden diák titkon arról ábrándozik, hogy egyszer még egy ilyen kitartó, szorgalmas közösség tagja lehet.

90

Bemutatkozik a 11.A

Ezek lennénk mi, a másodikon a 63-as terem lakói, immár hetedik éve együtt. Tavaly óta nôttünk egy kicsit, itt-ott kilyuggattuk az arcunkat, sokak örömére és még többek nagy bánatára; van mûkörmünk, és festett hajunk, és rasztánk, meg napszemüvegünk, és még sokezer mindenünk, kinek mi kell. Ja van sok mobilunk, de már nincs focilabdánk (bár meg kell valljam, ez utóbbi nekem sose volt). Házifeladatot már tavaly is csak annyit írtunk, hogy ne ártson, (most ôszintén, kinek van kedve napi hét óra tanulás után még otthon is nekiülni?), a vizsgákat tavaly is megcsináltuk. Mint eddig mindig. Ha morogva, és streszszelve is, de mind átmentünk, elsôre-e vagy nem, úgyse számít. Idén a fakultáció miatt még kevesebb az olyan két ember, aki minden tárgyból egy csoportban van, de ez persze nem zavar senkit, a szünetekben mindenki ott lóg, ahol akar. Az órákon meg azzal, aki van. Tényleg, a fakultációk! Talán nem egyedül a magam véleményét tolmácsolom, ha azt mondom, hogy ez a választás kicsit túl sok stressz volt nekünk, mintha tizedik májusban, de legkésôbb tizenegyedik elején tudnom kellene, hogy melyik egyetemre akarok menni. Mert mindenki azt gondolja, hogy már nagy vagyok, és elôrelátó, meg felelôsségteljes. Én meg azt gondolom, hogy tudja a fene, hogy mit akarok majd csinálni az „ÉLET”-ben. Ha elkezdek egy egyetemet, és nem tetszik, abbahagyom, és megpróbálok egy másikat. Ha a fakultáció nem megy, félévkor leadom. Szóval a tavalyi ofô óráink a mi leszel, ha nagy leszel kérdéskörben mozogtak, megpróbáltuk innen-onnan megközelíteni a kérdést, és valamilyen fakultációt végül mindenki választott, szóval azt is mondhatnám, hogy nagy sikerrel mûködött az ofô óra, és persze Éva néni. Tehát néhány hónapig porszemnyi életünk nagy súllyal nehezedett ránk. Szerintem ez legtöbbünket a szokásosnál is bizonytalanabbá tette. Persze akad, aki öt éves kora óta tudja, hogy mi akar lenni. Meghalt a Kukac nevezetû kisegér, és nem tudott semmit tenni, és akkor majd ô, ha nagy lesz, megmenti Kukac barátait állatorvosként. Nagyok vagyunk már, és tervekkel tele, vagy terveket keresve, de éljük az életünket egyre önállóbban, és felelôsségteljesebben, vagy a szokásosnál is linkebbül. Mindenesetre ez az év, reméljük, még az elôzônél is jobb lesz. Már nem sokáig, de még együtt a 11.A. WZS 91

Bemutatkozik a 11.C Pillanatképeink, avagy üdv a második emelet 62-bôl

SHOWHAJTS! NEM, NAGYOBBAT! MÉG NAGYOBBAT! IGEEEEEEN!!

Hogy is kezdôdött? Kattintgató fényképész, fotók rólunk, felhívások mindenhol (3 [a szoba], 4 [a kerék], 1984 és egyéb számok…). A Pedellus figyel Téged, illetve minket. Na akkor majd mi megmutatjuk neki! Meg is mutattuk. A lávalovat (ami igazából alávaló), a sulikönyvtárnyi láthatatlan embert, s még vigyázó szem(et)ünket is Párizsra vetettük, bár kedvenc ofônkrôl sajna más forgatott filmet. A hatás nem maradt el. Kivételesen voltunk elegen… És nyertünk!! Ugyan csak pár ponttal, úgyhogy az eredményhirdetést kollektív körömtöviglerágás elôzte meg és kollektív egymásnyakábaugrálás követte. Örültünk, na. És hogy mi lett a szabadnappal? NYALJUK A FAGYLALTOT…

Méghozzá Pásztón. A pásztói kollégium majdnem három napig viselt minket a nyakán, ahol még az ottmaradt egy-két koleszossal is összehaverkodtunk. Ja, és Lugosi Kati néni is véletlenül szintén oda jött kirándulni egy kórussal, mint ezt a vonaton összetalálkozva (nem volt elég hely) kiderítettük. Már elsô este az intelligenciateszttôl kellôképpen farkaséhesen a pizzázóban kipróbáltuk a „Tehenészlány álma” pizzát. Ja, hogy a fagyi? Nos, Pásztón számos fagyizó akadt, végig is próbáltuk ôket. Volt házi fôzött, pizzázós, illetve bódés, ahol még becsukni is segítettünk. (Honyek tanár úr a fôzöttre szavazott, mi nem jutottunk el odáig.) Ezen kívül voltunk strandon, ahol az egymás vízbetaszigálása és lefröcskölése megint számos konfliktushoz vezetett. (A hajam, te hülye! Nenenenene, hagyjál, bent van a kontaktlencsém!) És ezzel még mindig nem volt vége, mert… MIT NEKÜNK TE KÁRPÁTOKNAK VADREGÉNYES TÁJA…

Az iskola minden nyáron rendez anyanyelvi tábort, kárpátaljai diákcserével egybekötve. Mi pedig gyorsan lecsaptunk az üresen kimenô buszra és úgy döntöttünk, megnézzük magunknak Kárpátalját. Jó döntés volt. Sajnos elég sokan otthon maradtak, de még így is szép számmal érkeztünk meg a fogadócsaládokhoz, akik nagyon kedvesek és közvetlenek voltak, mindenki hamar összebarátkozott velük. Az ottani iskola igazgatója pedig, aki a diák92

93

cseréket szervezi, igazán szívmelengetô és kedves köszöntôbeszédet mondott, végig azt éreztük, hogy valóban szívesen látnak minket. Két nap kivételével végig Visken aludtunk, azt a két napot pedig Rahón töltöttük, egy panzióban, ahol reggelire (többek közt) fügelekvárnak megszavazott nagyon-nagyon finom fehérmálna lekvárt ettünk (igen, többen kifogásolták, hogy a füge déli növény…) és ahol még egy csodarózsaszín szoba is volt. Tutajoztunk a jéghideg Szinevéri-tavon, megnéztük, hol folyik egybe a Fekete- és a Fehér-Tisza, megcsodáltunk egy hatalmas vízesést, meglátogattunk egy sóbányából kialakított szanatóriumot, bevásároltunk Ungváron és kicsit csalódottak voltunk a Vereckei-hágónál, hogy szinte semmi nincs ott (még árnyék se nagyon). Viszont találtunk Beregszászon Hôsök terét és ECDL vizsgaközpontot. Esténként pedig a „Diófában” vagy a „Husi-bárban” vitattuk meg az aznapi eseményeket egymással és a fogadócsaládok fiataljaival (utóbbi helyen csocsó is volt, noha miniatûr változatban, ami mindig felborult), már amikor nem voltunk hozzá túl fáradtak. A kirándulásra az utolsó napon rendezett búcsú-parti tette fel a koronát, ahol volt marhapörkölt, torta, sôt uborka is (néhányan egybôl lecsaptunk szegény zöldségre, mit sem törôdve a tortaevôk furcsálló pillantásaival), úgyhogy mindenki talált kedvére valót. Másnap reggel viszont akár tetszett, akár nem (nem tetszett), indulni kellett. Hosszas búcsúzkodás, fényképezkedés, címcsere és integetés után végül mégis csak elhagytuk Visket és Kárpátalját, ami ez alatt a nem túl sok idô alatt családostul–hegyestül–Tiszástul nagyon hozzánk nôtt. Viszont a nyárhoz már megvolt az alapozás. ESZTER! GOMBA? SUZUKI GYÁR!

Alig hevertük ki az idei iskolakezdést és alig meséltük el egymásnak nyári élményeinket, jött az újabb osztálykirándulás. Most nem olyan messze, Esztergomba, illetve egész pontosan a Búbánat-völgybe, ami számtalan gyenge és nem túl jó poénra adott okot. Innen buszoztunk be nap mint nap a városba. Megnéztük a Bazilikát, a Mária-Valéria hidat, természetesen fagyiztunk és… pizzáztunk. Ez nálunk már hagyomány. Ugyan nem volt elég szék, de mi mindent megoldunk. Még a túra után is elérjük az utolsó elôtti buszt, ami bevisz a völgybe. Már aki képes másfél perc alatt belapátolni a forró gomba-, zeller- vagy gulyáslevest és utána lefutni a teli hassal kismaratonnak tûnô távot a buszmegállóig. A többieknek meg… Levittük a cuccát, még jó, hogy nem jött mindenki túrázni. (Vaskaput csak rozsdásat találtunk az út szélén, az eredetit sajna nem sikerült…) Persze ebben nem merült ki a program. Néhányan átmentünk Párkányba, ahol a társaság egy része kávézóban múlatta az idôt, a másik része viszont jót ázott a híres gyógyfürdô kellemesen langyos termálmedencéjében. Állítólag volt hideg is, de az valahogy kimaradt… A kirándulás fénypontja pedig a Suzuki-gyár volt, ahol nemcsak az egyes részek készítését kísérhettük figyelemmel, de az összeszerelést, a hegesztést, 94

(mindenki kapott jópofa védôszemüveget), sôt a fékpróbát is. A festôrészleg nagy bánatunkra zárva volt, de még így is rengeteg mûhelytitkot tudtunk meg segítôkész idegenvezetônktôl, aki a végén kérdésünkre még azt is bevallotta, hogy most éppen nem Suzukival jár, bár az elôzô három autója „házi” volt. Mégiscsak megérte elgyalogolni idáig, bár a védôszemüvegeket a végén visszakérték. És idén? Majd meglátjuk… Upor Ági

95

Bemutatkozik a 13.A

Elmentünk Dömsödre osztálykirándulásra, mert ôsszel kirándulás van. És természetesen mi fôztünk. Mert már nagyok vagyunk. Igaz, már hetedikben is mi fôztünk. De ilyen még nem volt: a vacsorát szobában ettük meg késsel, villával. És szalvétával terítettünk, bár az ellen úgysem véd. Kaja után feltettük a szalagavatós CD-t és beindult az osztálytánc. Harmincezerszer vagy háromszázezerszer táncoltuk el a produkciónkat, és jött a Zsuzsi és hozta a videót és eltáncoltuk a keringôket, és jaj de kár, hogy nem volt palotás! De ezért még nem kellett elszakadni a mindig friss és üde Irma nénitôl. Hú, és annyira jó lett az osztálytánc, hogy elmentünk versenyre. Milyen jól sikerült! Azért az erkölcsi gyôzelem a mienk, fôleg, hogy képesek lettünk volna berendezni a táncteret a kulturáltabb körülményekért. Hát, errôl ennyit tudok mondani magának. És aztán szomorkodtunk, meg tanultunk, meg szomorkodtunk, de tudni véltük: az ellen úgysem véd. Azóta tudjuk, hogy igenis véd. És annyit egy napon iskolában az életben nem voltunk azelôtt. És siránkoztunk, meg ragaszkodtunk. De ha még egy napot kellett volna eltöltenünk együtt, akkor öltünk volna. De nem kellett. És elballagtunk és érettségiztünk (de hogy!) és visszajártunk. És töri és magyar és töri és magyar és második forduló és bankett. Aztán az Artúr király nevét viselô vendéglátó-ipari egységben felszínre törtek a 8 éve elfojtott érzelmek. Mármint Kati néni irányában. És aztán volt osztálykirándulás, és kéthetente van Oli az ô pincéjében és foci a suliban. És van osztályhonlap. És van decemberben kakaóparti, mert az tavaly is volt és jövôre is lesz. És tabló is lesz. Egyszer. És mindjárt sírok. Fogarasi Szilvi, Hegedûs Viktor, Ozorai Juli, Vig Dávid

96

Bemutatkozik a 13.G (17.B) Egy osztály ha találkozik

Tapasztalati tény, hogy elôbb-utóbb minden osztály elhagyja a középiskolát. Persze a helyzet valójában nem ennyire egyszerû. Például értelmes kérdés, hogy vajon ugyanaz az osztály távozik el, amelyik belépett a gimnázium – az osztálytársak által olykor nyomasztónak érzékelt – rendszerébe? Ha valaki nincs ott az érettséginél, noha ott volt az indulásnál, beszélhetünk-e ugyanarról az osztályról? És ha mindenki ott van? Immár az osztálytársak nem kislányok és kisfiúk, hanem fiatal felnôttek, s bizony egy fiatal felnôtt nem sok közös témát talál egy kislánnyal, kisfiúval. Ezért jó, hogy viszonylag ritkán találkozunk korábbi önmagunkkal – az öt (tíz stb.) éves osztálytalálkozó azonban egy ilyen alkalom. Egykorvolt osztálytársaink ugyanis a korábbi arcunkat, arcainkat ismerik, s ezekre kíváncsiak, ha kíváncsiak egyáltalán. Persze a fenti problémák gordiuszi csomója könnyû szerrel átvágható: elég azt mondani, hogy az osztály az érettségi után nem osztály, s ezért az osztálytalálkozóra semmi szükség, hisz nincs, ami találkozzon önmagával. (Figyelem: ezzel az osztályok nyolc éven keresztül tartó azonosságának kérdését még nem oldottuk meg, bár ez nyilván nem is volt célunk.) Mégis, vannak olyan személyek, akik magukat igenis osztálytársnak tartják, s hajlandók valamit tenni a találkozás érdekében – ôk az úgynevezett osztálytalálkozó-szervezôk. A nosztalgiázni vágyó öregradnótis december tájékán elkezd azon agyalni, hogy kellene egy osztálytalálkozó. Mire ez a gondolat a tanítási gyakorlatok és vizsgaidôszak közepette konkretizálódik [merthogy tanárszakos végzô egyetemista az illetô], már február van. Osztálytársai látványának hiányától szenvedô öregradnótis elkezdi begyûjteni a telefonszámokat, elérhetôségeket (lehetôleg emailcím legyen, mert szervezônknek az a legegyszerûbb). Mire szervezônk képes az osztály 75%-ával kontakust létesíteni, már bôszen hordjuk a tavaszi kabátot, és törölgetjük homlokunkról vasárnapi sétánk alkalmával az izzadságcseppeket. A szervezôi munka elsô fázisán tehát túlestünk, megvan a kapcsolatrendszer (mindezért sûrûn köszöngetjük méginkább nosztalgiázni vágyó, de szervezésre képtelen voltosztálytársainknak a segítséget). A következô szakasz – aminek idôtartama minimum egy hónap, maximum három – a megfelelô idôpont megtalálását jelenti. Ez az a szakasz, amikor eddig az osztálytalálkozó tüzében égô szervezônk úgy érzi, eljött az 97

98

idô: letészem a lantot. Ez azonban nem valósul meg, mert addigra túl sok az úgyszintén lelkes, és a szervezéshez csatlakozó voltosztálytárs. Miután a találkozni vágyók közös megegyezéssel nem jutnak dûlôre idôpontügyben, szervezônk úgy dönt, itt az ideje, hogy a megengedô hangnembôl átváltson a katonai diktatúrákban megszokott kifejezési módra: az osztálytalálkozó augusztus 30-án lesz (este hétkor) és kész. Ekkor már rövidnadrágos, harisnyanélküli idôszakban járunk; az idôpont-egyeztetés szempontjából különösen szerencsés, hogy ilyenkor mindenki nyaral és semmiképpen sem nézi meg a postaládáját – leendô tanárnéni szervezônk természetesen nem, totális erôbedobással szervez, itthon. A helyszín hasonló módon lesz kiválasztva: szervezô-öregradnótisunk többször ebédelt már jót és olcsón a Stex-házban, egyszer megkérdezte az igazgatóbácsit, lehet-e tömegrendezvényeket rendezni ottan, ó, és milyen olcsó, jól van, köszönöm a telefonszámot, jelentkezünk. Így hát oda lett tömegrendezve a találkozó, lett rendelve sok finomság, meg jófajta italok – mindezt egy segítô társ, partner, volt padtárs vette kézbe; hisz szervezônk egyben jó vezetô is, és tudja, hogy nem kell mindent magára vállalnia, mert az nem sülhet el jól – ezért vannak az osztálytalálkozószervezô-önkénteskortárssegítôk. Miután minden voltosztálytárs tudja az idôpontot, helyszínt, a menüt, szervezônk szemrebbenés nélkül fogadja a sajnálkozó, szabadkozó emaileket, hogy hát sajnos az ígéret ellenére esélytelen, hogy közösen nosztalgiázzunk néhányukkal. Úgy gondolja, lehet, hogy kicsit több idôt kellett volna szánni a megfelelô idôpont keresésére, talán túl jóhiszemû volt, amikor azt feltételezte, hogy az a három hónap elég lesz, közösen tudnak majd választani a felajánlott megközelítôleg százezer idôpont közül. Miután túlesik a lelki krízisen, lemondja a nemjövôk fejadagját az étteremben, sóhajt egyet, majd fellélegezve elmegy nyaralni. Nyaralás alatt a Balatonban lubákolva alig-alig gondol a távoli, nyár végi szombatra, ám gyomrában a feszültséggombóc az idô haladtával folyamatosan nô, de nem törôdik vele. Azonban egyszer a Balatonból is elfogy a víz, kénytelen hazajönni, és elkezdeni a felkészülést az alkalomra. A napon a szokásos három óra helyett öt-hatot tölt a fürdôszoba és ruhásszekrény között rohangálva, majd megkésve bár, de törve nem, elindul. A hetesbuszés villamos-élmény után az utcán érzi, leizzadt, de nagyon, ám be kell mennie az étterembe. Szervezônk végül bemegy, dicsfény övezi, mindenki gratulál, milyen jól sikerült a helyválasztás, hááát végül is, az idôpont is, szóval minden jó. Szervezônk megvacsorázik, nehezen gyûri le a különbözô húsokat százféle körettel, de a feszültséggombóc csak akkor múlik el, miután konstatálja, hogy a nemkedvvelérkezô voltosztálytársak jól érzik magukat, mindenki szóba áll mindenkivel, és az egész osztály nevet és örül, mert érzi, a közös nyolc évet – nagy küzdelmek árán – senkinek sem sikerült kitaszajtani a kis lelkébôl, bármennyire is próbálja ezt a látszatot kelteni. 99

Szervezônk elégedett, kellô mennyiséget nosztalgiázó öregradnótissá vedlik. A megfáradt leendô tanárnéni este tizenegykor szívében jóérzéssel, zsebkendôjében szemébôl kimorzsolt könnycseppekkel már-már boldogan hagyja el a helyszínt, mert nagyon jól érezte magát (nemcsak az elfogyasztott bormennyiségnek köszönhetôen); de úgy dönt, a tízéveset már semmiképpen sem ô szervezi. Ô csupán élvezni szeretné azt is, úgy, mint ezt. Az osztálytalálkozó-szervezô eredményes mûködése azonban csupán szükséges, de nem elégséges feltétele az osztálytalálkozónak. Kellenek hozzá olyan személyek is, akik ugyan a szervezésben nem hajlandók közremûködni, de ha úgy hozza a helyzet, szívesen tekintik magukat osztálytársaknak, s megjelennek a helyszínen – és, hála az osztálytalálkozó-szervezônek, úgy hozza a helyzet. Én értem, de meg nem értem azokat, akik húzódoznak az osztálytalálkozótól, de legalábbis „az ötévestôl mindenképp”. Persze mindenkiben lakozik legalább három óvodás kisfiú és egy önmórikáló süldôlány, de attól még védhetetlen az az álláspont, amely olyanokat mondat ki velünk, mint „engem nem érdekel, mi lett XY-nal”, „akiket szeretek, azokkal egyébként is” vagy „miért kéne együtt töltenem az estét épp”. Miért ne kéne? Még ha kizárólag másokon szórakozni vágyó keselyû-énemet firtatom is: neki talán nem esne jól cinkosan összevillantani a tekintetét egyik-másik régi dögevô-társáéval, amikor valamelyik volt osztálytárs viselkedése még mindig/mostanra azért már gááááz…? De nem tagadhatjuk meg a bennünk élô filantrópot sem, aki még csak nem is színlelt érdeklôdéssel bólogat, amikor egy múltba veszô árny újrapolírozott alakban arról mesél, hogy mostanában tanulás és gyerekszülés mellett csincsillákat tenyészt. A fenti érveknél azonban már csak az „ô se megy, úgyhogy én se fogok”típusú elôzetes hetykeségek hökkentettek meg jobban, mert ha gondolatban továbbcsévéltem ezt a baljós és érthetetlen birkalelkeket feltételezô láncolatot, arra jutottam, hogy egyedül fogok ülni Ágival az asztalnál (ami persze nem lett volna baj, de hát akit szeretek azzal egyébként is…). Nem akarok ezentúl mindenkivel naponta emailezni. Nem akarok hetente osztálytalálkozót. Nem akarok régen sem mûködô kapcsolatokat öt perc jópofasággal helyrehozni. Viszont irtó jól éreztem magam, és örültem, hogy a legtöbben mégis ott voltak, hátbaveregettek, anekdotáztak, görbén néztek, megmosolyogtak és igenis szórakoztattak. Ezenkívül láttam valakit, aki idôközben olyan szép lett, hogy az csak na. Léteznek tehát osztályok? Nehéz egyértelmûen válaszolni. Léteznek osztálytalálkozók? Úgy tûnik, igen. Az elméleti problémák ezúttal is a gyakorlatban oldódnak meg, és jól van ez így. Bárány Tibor, Jókúti András, Kökényesi Ágnes 2004. január

100

Öt év után együtt az osztály

1993. Zajlik az élet a nagyszünetben a Radnóti elsô hatosztályos csapatánál. A fiúk az udvaron fociznak. Akik nem, azok fenn a tanári asztal körül pingpongoznak. Néhány lány csicsereg az osztályterem elôtt. Hárman a folyosón ülve böngészik a „történelemkönyvet”. Bent a teremben páran körben ülve egymásról másolják a francialeckét. Többen a büfésorban próbálnak szerencsét. A szertárosok térképért mentek. Két lány együtt indul a toalettre. Mások inkább az alagsori vécét preferálják. A tanárok a tanáriban kávéznak, erôt gyûjtenek következô órájukhoz. Csöngetés után tíz perccel az utolsó késôk is befutnak. Kettô óra öt perckor azután szétoszlik a társaság. (…) 2003. Újra együtt az osztály. A fiúk a kerthelyiségben dumálnak. Néhány lány csicsereg egy asztalnál. Többen egy csoportba verôdve hallgatják egymás történeteit. Bent a teremben négyen körben ülve egymásnak mesélik franciaországi tanulmányútjaik kalandjait. Mások már a svédasztalok elôtt tolonganak. A szertárosok nem emlékeznek arra, hogy valaha szertárosok voltak. A lányok kettesével indulnak felderíteni a toalettet. A tanárok velünk együtt kávéznak, és nem gondolnak a másnapi óráikra. A meghívóban feltüntetett idô után egy órával az utolsó késôk is befutnak. Fél kettô-kettô körül azután szétoszlik a társaság. (…) Mintha csak tegnap lett volna. 12.C (VI.H) 1992–1998

101

Kárpátaljai tábor

A Kárpátalján élô gyermekek számára szervezett tábor idén is Ábrahámhegyen volt. Ennek a táborozó gyerekek duplán is örülhettek. A Balatonról már mindegyikük hallott, némelyik közülük már járt is ott. Így szinte minden nap elhangzott a legfontosabb kérdés: „Mikor megyünk a strandra?” A strandolás persze nem csak lubickolást jelentett (idén két turnusban, olyan sok gyerek jött). Többen kérték, mutassuk meg, hogyan kell elkezdeni úszni tanulni, hiszen otthon, bár sokan a Tisza mentén nônek fel, ezt nincs alkalmuk megtanulni. A fürdôzés élvezetéhez járult még Emôke néni üzletasszonyhoz illô alkudozásának az eredménye: kapunk két vízibiciklit egy órára, minden nap. Innen aztán lehet csúszdázni, ugrálni, csak tanárok és ifik bírjuk ilyen sokáig a vízben állást. Amikor pedig már nem bírjuk tovább, irány a part, s az ifik által szervezett játékok (foci, japán foci, …). A táborban minden otthonosan zajlik, hiszen gondnoka Emôke néni ismerôse. S bár az ízek mindenképpen mások, mint otthon, a konyhán mégis

102

mindent megtesznek, hogy ne legyen menza hangulata az étkezéseknek. A sok játék, program között persze ne felejtsük el a tábor célját: anyanyelvi órákat tartani a gyerekeknek. Ez nem mindig egyszerû. Az idôsebbek sokat tudnak, s ezt szívesen el is mondják. A kisebbek hol kíváncsi tekintettel néznek, hol azon gondolkoznak, mennyi idô van még hátra a strandolásig. De azt hiszem, egy gyerek se ment el anélkül, hogy ne tudna legalább egy kicsit többet Magyarország földrajzáról, hogy ne hallotta volna legalább egykét, számára addig ismeretlen, magyar költô, író, tudós nevét, esetleg egy mûvét. Nekünk, tanároknak is érdekes volt így, saját tárgyunktól függetlenül mesélni, tanítani. A Rahóról és környékérôl érkezô, nem magyar környezetben felnövô gyerekek számára külön magyar órát tartottunk. A verstanulás itt sem maradt el, ám ezt megelôzte egy nagyobb kihívás: megérteni, mirôl szól. Azt hiszem, mindegyikük számára élmény volt, hogy ez sikerül, s hogy ezen a számukra már kicsit távoli, valamelyik felmenôjükhöz kötôdô nyelven még szavalni is tudnak. Utolsó este azután kiderült, hogy bizony több elôadómûvész is akad a csoportban. Hallhattunk verseket, magyar népdalokat ízes, budapesti fülnek ismeretlen tájszólásban. Láttunk több táncbemutatót is. Kiosztottuk a különbözô vetélkedôk gyôzteseinek a díjakat. Azt hiszem, mindenki jól érezte magát. A másnapi búcsúzkodást azért megkönnyítette, hogy sok gyereknek volt már honvágya a hosszú távollét végén, így legtöbbjük hazafele is örömmel indult. Nem csak a gyerekek, mi is sok élménnyel, tudással lettünk gazdagabbak ez alatt a néhány nap alatt. Demeter Anna 103

Olasz–spanyol Nap a Radnótiban

A mi iskolánkban a 14–18 éves diákok évente párszor délutáni programot szerveznek a kisebbeknek. Idén az elsô program egy olasz–spanyol nap volt, ahol a gyerekek olyan játékokat játszhattak, amelyek valamilyen formában kapcsolódtak a spanyol vagy az olasz kultúrához. Lehetett nyakláncot fûzni tésztából, spagettit feltekerni, nápolyiból tornyot építeni, puzzle-darabokból kirakni egy hatalmas pizzát, arcra festeni az országok zászlóinak a színeit. Volt póker, a kultúrákhoz kapcsolódó kérdések kvíz formájában, színház, ahol a gyerekek szituációs játékokban próbálhatták ki magukat, és néha nagyon jó mini-elôadások születtek. Mindeközben folyamatosan szólt a forró, latin zene, amelyre egyszerkétszer táncoltunk is. Próbáltuk nagyon színessé tenni a délutánt. Gyorsan el is telt az idô, akik ott voltak nagyon jól érezték magukat, beleértve a szervezôket is. Talán sikerült felkelteni a gyerekek érdeklôdését a számukra új és idegen kultúrák iránt. Török Lili, Gyenge Zsuzsi

104

Sítábor az alsótagozatban

105

Természetkutató tábor Fadd-Dombori, 2003. július 3–8.

Kísérôtanárok: Matskási Istvánné, Láng György, Szalóki Dezsô Táborvezetô: Balázs Katalin …és néhány életkép:

Csatornaépítés a Duna-parton Láng tanár úr vezetésével…

…és a csatorna készül… …a csatornán átívelô „hidat” Láng tanár úr alkotja…

…a fáradt társaság…

106

…és az Esti Pontszerzô…

…legvégül a végeredmény!

107

Mialatt az ég…

Nagyon furcsa így, 3 hónappal a tábor vége után írni a Nomádról. Így persze könnyebb lesz megállni, hogy felesleges részletekbe bonyolódjak, sok minden biztos ki is marad. Viszont: talán ezzel tényleg lezáródik (legalábbis nekem) az idei tábor, és még egy csomó dolog, ami hozzá kapcsolódik. Ez tipikusan a Nomád: én már negyedik éve sosem bírom feldolgozni, hogy vége van. (Idén egyszerûen nem vettem róla tudomást; és csak körülbelül október végén kezdtem elengedni az egészet.) És szerintem nem csak én: mert amikor hazajövünk, másnap még elmegyünk mekibe, aztán szeptemberben az aulában Nomádinduló-éneklés van, aztán egy-két hétig még eltart, amíg mindenki elôhívatja a képeket, aztán Nomád-videó, és most after-Nomád-party is volt. De ez mind semmi ahhoz a rengeteg e-mailhez képest, ami ilyenkor íródik, és tényleg CSAK arról szól, hogy milyen jó lenne, ha még mindig Nomád lenne. Na, talán ezen már túl vagyunk mostanra, de tényleg 3 hónap kellett hozzá. Most voltam ott elôször ifi, és egész évben azt hallgattuk, hogy ne csak azért dolgozzunk, hogy levigyenek Nomádba, mert „az ifiség nem csak errôl szól”. Hát, lehet, hogy nem csak errôl szól… Akkor mondjuk: azért IS biztos, hogy érdemes dolgozni, hogy levigyenek Nomádba. Ezzel biztosan nem mondok sok újat, de egész más így a tábor, a hangsúly egyszerûen máshová tolódik. Gyerekként (mármint Nomád-értelemben vett gyerekként), ha nem is komolyan, de úgy éreztem, hogy ha már valahol, akkor az elôadásokkor, például árnyjátékkor, vagy stílusgyakorlatnál kell kihoznom magamból valamit, vagy minimum jófejnek tûnni… és ez most pontosan az ellenkezôje: a rajgyûlés az, ahol el kell érni, hogy figyeljenek rád, és nem az ott kitalált elôadás. A másik dolog, ami fura volt, az az, hogy ellentétben azzal, ahogy eddig kellett volna csinálnom. ideális esetben, kreatívnak lenni, végig pörgetni az agyam együtt a többiekkel, és minél több ötletet mondani – ifiként nem jó, ha folyamatosan ötleteket gyártasz (vagy legalábbis képesnek kell lenni arra, hogy ezeket magadban tartsd), mert még így sem tudott mindegyik jó dolog megvalósulni. Féltem, hogy ez nem fog sikerülni, de nem is nagyon volt szükség arra, hogy mi is, mondjuk, alapötleteken agyaljunk, mert hihetetlenül kreatív volt a raj, és ahogy a többiektôl hallottam, nem csak a miénk. Még egy dologtól rettegtem: biztos voltam benne, hogy nagyon nehéz lesz bármire megkérni a nyolcadikosokat, akik között rengeteg barátom van, és kilencedi108

kesként nem igazán van jogom, mondjuk, elküldeni ôket aludni. És érdekes, de ez sem okozott (vagy nem nagyon) konfliktust, és az összes feszültség, ami a nyolcadikosok és az ifik között lehetett volna, maximálisan levezetôdött a hatalomátvételkor, ami, bármilyen nehéz is belátni, jól sikerült. Pedig, mivel nyolcadikosként mindig piszkáltak minket a hatalomátvétel miatt az ifik, mikorra mi is ifik lettünk, abban éltük ki magunkat, hogy minden erônkkel idegesítsük a nyolcadikosokat, amikor elvileg „titkos nyolcadikos gyûlésük” volt. Ez gyerekesnek tûnhet, talán mert az is. :) Régebben azzal áltattam magam, hogy a gyerekek között terjedô pletykák nem feltétlen jutnak el az ifik fülébe; ennek tökéletesen az ellenkezôje bizonyosodott be, kiderült, hogy egyszerûen mindenki pletykás ebben a táborban. Ez eleinte ijesztô (nem tudom miért: ez egyébként az egész iskolára igaz), de lassanként rájöttem, hogy kár így felfogni, ez inkább vicces. Talán részben azért van, mert 10 napig nagyon intenzíven együtt vagyunk, és tényleg mindent megbeszélünk, és ezért sem baj, úgy sincs nagy tétje ezeknek a dolgoknak. (Ennek ellenére sajnos ez nem volt teljesen tipikus Nomád, mert a táborban nem sokan jöttek össze… még a diszkóban sem. :) ) A legnagyobb melegágya az infók terjedésének az altatás, ami talán a legjobb része volt a táboromnak ifiként. Az egyértelmûen lehetetlen, hogy egy szobában leoltott villanyt hagyj magad után, de nem (csak) ez a cél. Ideális esetben ez lenne, de ez NAGYON nehéz feladat, úgyhogy helyette inkább mesemondás volt/ éneklés, vagy sztorizás a vízitúráról, ami azért vicces, mert tapasztalatból mondom, hogy nem igazán érdemes kipróbálni ennek a fordítottját vízitúrán. Megint lett egy csomó szám, amikrôl még most is a Nomád jut eszembe, pedig egész nyáron ezek mentek a rádióban. (Nick Hornby is mindig az ilyen számokra építi a könyveit, csak ez nem britpop.) Például a Fighter, a Get Busy!, meg a Mundian To Bach Ke; a második kettôrôl egyértelmûen az ébresztés jut eszembe, meg a reggeli torna, ami két olyan dolog, amit biztos, hogy csak ifiként élvez az ember. :) (Talán ilyen a sorverseny is.) Volt még egy szám, ami mindegyiknél többet ment: a Júlia, ami egy teljesen ismeretlen dal volt eredetileg, de hazafelé a buszon a Nomádinduló és az elleninduló után ez volt a harmadik, amit énekeltek. A negyedik az „a WC-nk nem takaros…” kezdetû dal volt, ami a fordított napon született, és az ifik kimerültségét, azt hiszem, összegzi. Egészében nagyot dobott a hangulaton (pedig nem volt amúgy sem rossz) az, hogy folyamatosan szólt a zene, ez legjobban a járôrversenyen jött ki. Egyébként megfogadtam (csatlakozzatok), hogy jövôre sem küldök a titkos barátomnak számot a járôrversenyen, mert nem eredeti ötlet. A rádióból csak egy kicsit több Oasis hiányzott. Most, amikor november végén sikerült újra felidézni a hangulatot, megint nagyon hiányzik. Pedig van ez a mondás, hogy busz és fiú után nem szabad futni, mert úgyis jön a következô, ehhez végül is a Nomádot is hozzá lehetne tenni, mert az is ilyen, úgyhogy lassan érdemes lesz tényleg túllépni az idein, csak lesz jövôre is. Török Lili 109

Nomád tábor

Be kell vallanom valamit. Már hatodikos koromban rettentôen szerettem volna egy olyan eredeti aláírt pólót. Ám sajnos fogalmam sem volt róla, hogy a többiek honnan szerzik. Aztán hetedikben megtudtam, de csak nyolcadikban szántam rá magam, hogy elmenjek a nomád táborba. Nagy hiba, ugyanis ha néhány évvel korábban kapok észbe, most ennél is több kellemes emlék birtokosa lennék. De mivel az idei nomádba végre elmentem, legalább nem maradtam le mindenrôl. Sokan állítják, hogy nyolcadikosként lehet a legjobban élvezni a tábort a hatalomátvétel miatt. Nos, valószínûleg a tapasztaltak láttak már jobb hatalomátvételt is az ideinél, de mi azért rendkívül büszkék voltunk magunkra, amikor a naponta (lehetôleg többször is) megtartott, rendszerint nem sok eredményre vezetô, ám roppant rejtélyesen hangzó „titkos nyolcadikos gyûlésen” sikerült eldöntenünk, hogy bömbölô afrikai bennszülöttekként vegyük át az ifik helyét. (Habár nem sok választotta el a gyûlést attól, hogy megszavazza azokat a remek ötleteket, miszerint öltözzünk tanároknak, rajzfilmfiguráknak, BKVellenôröknek, illetve nyugdíjasoknak.) Bár egy kicsit nyugodtabbak voltak azok a napok, amiket nem a lelkes nyolcadikosok irányítottak. Talán a legjobban a stílusgyakorlat sikerült (na jó, talán az elfogultság beszél belôlem, ugyanis ennek a játéknak a végén egy különdíjjal gazdagodtam…), és természetesen a fiúsztriptíz (na tessék, már megint a részrehajlás…). A szellemkastély is remek volt, nem is szólva a túranapról, bár egyeseken a nehezebb emelkedôknél erôs szájhabzás volt megfigyelhetô, nem tudni, hogy a folyadékhiánytól, vagy az indulattól, amivel a szervezôket szidták. Valószínûleg én is a habzó szájúak között voltam, de a szervezôknek azért ezer köszönet a tábor hangulatáért. Meg az ötletes programokért, a póttornáért, a fél tízes takarodóért, az esti meséért (és ennek részeként természetesen az ifik remek énekhangjáért is), és Sziklai tanár úr tízperces röhögôgörcséért. A többi táborlakónak az általános jófejségért, a fantáziadús elôadásokért, a több kilométer zöld kreppapírért, és a KisP-féle csapatért a járôrversenyen. És végül, de nem utolsósorban Kálmán bácsinak a szép fûért, amibôl a végére nem sok maradt, az elôzetes figyelmeztetésekért, a használhatatlan zuhanyozókért, és azért, hogy több emberre is sikerült rányitnia a vécén. Szívbôl kívánom mindenkinek, aki még megteheti, hogy ne hagyja ki a nomád tábort! Békés Dorka 110

Diákcsere – tanár szemmel Oberderdingen

Be kell vallanom, hogy diákként én soha nem vettem részt semmilyen diákcsere programban. Hogy miért? Azt nem tudnám megmagyarázni, de azok után, hogy kinn töltöttem egy hetet Oberderdingenben és láttam a diákokat, hogy milyen programjaik vannak, hogy hogyan is érzik magukat stb.… Azt kell, hogy mondjam, hogy bánom, hogy elszalasztottam az ilyen lehetôségeket. Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy régebben nem is volt rendszeres az ilyen jellegû csereutazás. Miért is jó egy ilyen csereutazás? Megismerünk egy másik országot, de nem csak úgy, mint egy turista, meglátogatva a látványosságokat, hanem belepillanthatunk az emberek mindennapjaiba, hiszen velük élünk egy hétig. Továbbá, mint angol tanár, fantasztikusnak tartom, hogy használhatjuk az angol nyelvet és megértjük a másik embert. Egy ilyen utazás emléke sokáig él az emberben, de nem a városnevekre fogunk emlékezni, hanem apró pillanatok maradnak meg: a jégesô az állomáson, a sikítás a nagycsúszdán, a diákok és tanárok közös „makarénája”, a gumicsizmás taposás a vízben, a bárány és a kecske harca a Skanzenben, és még sorolhatnám.

111

Akkor gondolhatnánk, hogy miért is kell a TAPAS? Csak úgy is „csereberélhetnénk” egymást. De ez így nem mûködik. Kell VALAMI, ami összeköt minket, embereket, amirôl beszélünk, amit megosztunk egymással. Azt hiszem a környezetvédelem, a vízvizsgálat a lehetô legjobb téma, amirôl két ember beszélhet. Miért is? Egyrészt, mert aktuális és sürgetô téma, másrészt, mert meg kell tanulnunk, hogy hol élünk, milyen a környezetünk és, hogy milyen hatással vagyunk erre a csodálatos környezetre: a földre, a levegôre, a vízre, és az élôlényekre. És ezt nem lehet elég korán elkezdeni. Nagyon köszönöm, hogy részt vehettem ezen az utazáson. Csodálatos embereket – diákokat és tanárokat – ismertem meg, akik jól érzik magukat, ha annak itt az ideje és kôkeményen küzdenek céljaikért, ha annak jön el az ideje; jelen esetben: a gyerekekért és a környezetért. Tonk Dóri

112

Francia út Bordeaux–Párizs, 2003. május, akkori 10.C és 11.C Szervezô: Dávid Anna Kísérôk: Dávid Anna, Pejtsik Júlia

Kezdjük a végén, mert az volt a legizgibb és a legextrább. Mire Párizsba értünk, a csoport nagy része már csak a vizuális örömöknek élhetett, mert utolsó centjeinket is gondosan elköltöttük csodálatos francia szuvenírekre, például: Notre Dame-os hûtômágnes, francia sapi, baguette alakú toll, érdekes képeslap a Montmartre-ról, angol nyelvû képregény, ja, és persze bor, sajt. Egyesek még a pályaudvarra menet gyorsan vettek újságot, nehogy megmaradjon 2 eurójuk. Már csak fel kellett volna szállni a vonatra. Ha lett volna. De itt jött a hidegzuhany: nem volt. „Törölve” írta a tábla, meg hogy bocs, sztrájk. Elôször persze virultunk, hogy hú de izgi, plusz pár nap Párizsban, de hamar rájöttünk, hogy nem rendelkezünk a következôkkel: kaja, pia, szállás, vonat haza. De volt fejenként 2 üveg bor és sajtok ajándéknak. Ezek szépen elfogytak a következô napokban, mert „túl nehéz” és „úgyis megromlana”. Sôt volt egy Dávid Anna tanárnô is, aki egybôl nekiállt szervezkedni (és ezt kénytelen volt folytatni az elkövetkezô 48 órában). Ezalatt mi ácsorogtunk-ücsörögtünk, (itt váltak érdekessé a hatalmas bôröndök, amiken kényelmes ülés esett), szóvicceket gyártottunk stb. „Közös” munkánk eredménye: a követségtôl (kölcsön!) pénz szállásra és kajára. Végül két nap múlva tényleg hazajutottunk, és egybôl eszünkbe jutott, hogy milyen jó volt. Már az odautazáskor is jól szórakoztunk, éjszaka fel lehetett deríteni az Orient Expresst a legolcsóbbtól a legdrágább helyekig, csak a német ellenôrök zavartak egy kicsit… Amikor odaértünk, annak ellenére, hogy már ismertük a franciákat (nálunk voltak 1 hétig) legalább annyira izgultunk, mint amikor ôk jöttek. Így aztán volt nagy megkönnyebbülés, hogy nem is ettek meg minket, ráadásul a szüleik is beszéltek franciául, és még úgy nagyjából érthetôen is! Ennek egész hétvégén örülhettünk, mert az elsô két nap családi hétvége volt, amikor a legtöbben az óceánpartra mentek, de volt más érdekes program is. Itt még jó idô volt, zuhogni csak akkor kezdett, amikor a városnézésre került a sor. A szokásos városháza–színház–templom kombináció mellett láttunk többek közt egy szuper piacot, ahol minden volt, a bakelitlemezek széles választékától kezdve az indiai cuccokig. A többi napon láttunk egy csomó kastélyt, amik kívülrôl nagyon nagynak néztek ki, de aztán kiderült, hogy 2 méter vastagok a falak és alig férünk el benn. Amikor a mindennapi tanyasi életrôl néztünk egy múzeumot, az idegenvezetô néni mindent demonstrált, hogy mit hogy kell használni (bili, fotel, bilifotel…). A 113

legjobb valószínûleg mindenkinek az arcachoni nap volt, ahol a tengerparton egy 100 méter magas homokdûne van, aminek a tetejérôl lerohantunk a tengerig. Voltunk az ottani suliban is néhány órán, ez mindenkinek határozottan önbizalom növelô hatású volt. Extra élmény volt, hogy Bordeaux-ban megtudhattuk, hogy mi fán terem az internet. (Kicsit el voltak tájolódva a franciák, nem csoda: a fali Európa térképek sok helyen csak Ausztriáig tartottak…) A végén a Bordeaux-i búcsú sokkal nehezebb volt, mint a budapesti, még sírás-rívás is volt mert nagyon összebarátkoztunk velük. Fura volt, hogy sose fogjuk ôket újra látni. De még hátra volt két nap Párizs, és ez mindenkit újra felvidított. Amikor megérkeztünk, rögtön neki is láttunk a marathoni városnézésnek, és abba se hagytuk körülbelül hajnali 1-ig. Így sikerült rengeteg mindent megnézni, még a Musee d’Orsay-re is jutott idô, voltunk a Montmartre-on, a Diadalíven (éjszaka nagyszerû látvány a Champs-Elysées felülrôl), az Eiffel-toronynál, természetesen a Louvre-ot is megnéztük (kár, hogy csak kívülrôl), a Notre Dame-ot, a Sainte-Chapelle-t és rengeteg híres utcán sétáltunk. Másnap folytattuk a hadjáratunkat. Aztán jött a kis meglepetés, de errôl már volt szó. A ráadás két napban még úgy nagyjából ötször voltunk a Notre Dame-nál, de voltunk új helyeken is, például: a Saint-Denis utca (ami tele volt night-clubokkal és elmaradhatatlan kísérôikkel…), Bastille Opera, Királyi Palota stb. Volt sok szabadidô is, amit jórészt különbözô boltokban töltöttünk el, és megtudhattuk, hogy érezhetik magukat a hajléktalanok a Luxembourg-parkban, akik egész nap ülnek, filozofálnak, galambot etetnek, és az esô elôl a metróba menekülnek… Végül is a ráadás is eltelt, szép volt, jó volt, elég volt, gondoltuk akkor, és amikor kigördült a vonat a Gare de l’Est-pályaudvarról, üdvrivalgásban törtünk ki. De amikor begördült a másik Keleti-pályaudvarra, már indultunk volna vissza, és sokak elsô útja a fényképkidolgozóhoz vezetett. Reméljük Dávid Anna tanárnô sem bánta meg, hogy rengeteg munkával megszervezte ezt a nagyszerû utat. Nagyon köszönjük neki! Czeller Anna, Mellényi Krisztina 11.C

114

115

Tudományos diáknapok

116

117

ELTE Radnóti Miklós School

The school was built in 1931 and served as a boys’ and girls’ grammar school for the Jewish community in Pest. It is a listed building which was designed by Lajta Béla, the famous architect, very few buildings of whom survived the Second World War. After its renovation and nationalisation, the building housed a number of institutions including a teacher training college, a primary and various grammar schools. In 1959 the school was named after Radnóti Miklós, one of the greatest Hungarian poets of the 20th century. In 1961 other changes followed. Joined with the primary school which was located in one of the wings of the building at the time, the grammar school became the teacher training school of the Eötvös Loránd University (ELTE), Budapest. As a result, apart from the teaching of primary and secondary school pupils from Year 1 to Year 12, the school has also been providing mentoring for university students both from the Faculty of Arts and the Faculty of Sciences. Today our school is one of the largest and most prestigious state schools in Budapest. Mentoring services and the fact that the teaching staff are engaged in teacher training entails that the school can consistently meet the high academic and educational standards of our time. A major breakthrough in the history of the school was the unique idea of teaching options. It means that apart from the compulsory subjects, students can choose to study subjects which are useful for their future careers. The introduction of optional subjects was part of the reforms proposed by the then Headteacher, Lukács Sándor. The new system made it possible for students to select two subjects they wished to study in an increased number of lessons from the age of 14. The success of this innovation and the impressive results achieved by the students resulted in an ever increasing number of applicants. In the eighties the huge number of applications made the introduction of entrance exams necessary. In order to meet the requirements of the twentieth century, the number of foreign language lessons was increased and the teaching of IT began. The students’ growing workload and other pedagogic considerations made it clear that changes had to be made if the school wanted to maintain the high standards of education it had achieved. Under the direction of Mrs Réz, the Headteacher, in two years the staff of the school designed the structure and the curriculum of the six- and eight-year secondary grammar school programme and incorporated it within the framework of the school’s 12-year 118

system. The two new programmes were gradually introduced from 1990 and 1992. Today, the school provides an initial period of four years of primary education (from age 6 to 10), which is followed by 8 years of secondary education. There also exists a class of students who join the school at the age of 12 and enjoy 6 years of secondary education. The 6 and 8-year education programmes are based on each other and are closely aligned. The main principle of the school’s pedagogic programme applies to both types of secondary education: the objective of the school is to ensure that its students develop balanced, tolerant and creative personalities who have the necessary general, foreign language and IT knowledge and can effectively process new information. The eight-year secondary education begins with a preparatory period when the foundations are laid in Years 5 and 6. Between Years 7 and 10, for four years, in both types of secondary education, the focus is on general education. It means that the teaching of various subjects is based on the compulsory core curricula whose content can be acquired by any student showing average interest in a subject. The final two years represent a completely new phase. Apart from preparing students for the school leaving exam, Years 11 and 12 put the emphasis on providing specialist training and the support of gifted students. This is the time when students can choose options which they study in more depth and intensity. The advantages of the introduction of optional subjects are as follows: – Students make their choices after they have covered most of the curriculum of secondary education. – At the age of 16 students face the responsibility of choice and decision making. However, the choice is not final and can be altered later. – The system of options makes it possible for teachers to adopt an individual approach to the teaching of students. In this way, those more able can be stretched so that they fulfil their full potential. – Since the curriculum is tailored to suit the specific needs of the students, it is the students’ interest in a subject and motivation that stimulates their development. – Teaching options ensures that students are prepared for university entrance exams, the provision of which is one of the main tasks of a grammar school. – The system makes it possible for students to take the advanced state foreign language exam. The school places great emphasis on the teaching of foreign languages. The teaching of English begins at the age of 9–10. The first foreign language is taught for eight/six years whereas the teaching of the second foreign language spans four years (with 4 lessons a week). Most students take and pass the intermediate level of the state language exams. Apart from the lessons, conversation classes and after-school clubs are organised in order to prepare students for these exams. 119

For the six and eight-year secondary schools a set of examinations is organised internally. All students are obliged to take exams either when they have covered a certain area in a subject or when the teaching of a subject has finished. The aim of these written and/or oral examinations is revision, the development of study skills and the practice of presentation. The staff of the school make every effort to maintain high standards of education. Our students do consistently well at highly competitive university examinations, as well as local, national and international competitions. The average number of foreign language exam passes is 1.5 per school-leaver. The fact that more than 50 schools have adopted the 6 and 8-year curricula shows the success of the innovation. The popularity of the curricula has been further increased by the fact that the designers have also written the textbooks. The school offers a wide range of extra-curricular activities for the students. We have an excellent, well-stocked library, and the pupils have access to the computer room all afternoon. There are about 10–15 student groups and clubs which include arts and crafts, IT, competition practice as well as an environmental group. The school’s sports clubs invite students to compete in various sports and games. Every year the Student Union offers a huge variety of leisure activities which serve the students’ special interests and strengthen the school community. The teachers of the school also take their share of these activities. Every spring the Radnóti Day is organised where students can listen to talks and lectures given by renowned scholars and scientists. Every summer 20–22 summer camps provide the students of all ages with the opportunity to relax and enjoy themselves. There are camps for bookworms, cyclists, hikers, rowers and athletes etc. In 1986 a group of students with the help of their teachers contacted Nobel Prize winners and asked them to send articles, signed photos and letters to the school. The collection was then exhibited in the school to commemorate the International Year of Peace. In 1987 the school received the Peace Messenger Prize from the Secretary General of the UN for this exhibition. For many years a group of enthusiastic teachers has organised a fortnight’s holiday for children of Hungarian origin from Ukraine whose programme includes Hungarian language and history lessons, a trip to Lake Balaton and sightseeing in Budapest. Every year the students of the school take an active part in the organisation of this scheme. The cooperation with teachers and children from a different background helps our students to develop a sense of community and also to learn how to help the needy. These endeavours are in line with the overall aim of the school which is to encourage all pupils to become independent learners and thinkers, to develop their abilities to the full and to enable them to enjoy a successful and happy adult life.

120

Brève présentation de l’école

Le bâtiment a été construit en 1931 pour le lycée de garçons et le lycée de filles de la Communauté Israélite de Pest, par l’ingénieur architecte Lajta Béla dont seulement quelques oeuvres sont restées après la deuxième guerre mondiale à Budapest. C’est pour cette raison que l’école est sous la protection de l’Office National des Monuments Historiques. Après la reconstruction de la guerre, puis la nationalisation, le bâtiment a donné place à plusieurs institutions pendant des périodes différentes dont l’école normale d’instituteurs, une école primaire, des lycées divers. Le lycée qui s’y trouvait en 1959 a pris le nom de Radnóti Miklós, grand poète hongrois du XXe siècle. En 1961 le lycée a reçu une nouvelle tâche. En fusionnant avec l’école primaire fonctionnant dans une aile du bâtiment il est devenu l’École-Pilote Radnóti Miklós de l’Université Eötvös Loránd (ELTE) de Budapest. Depuis, à part l’enseignement primaire et secondaire de 12 ans, l’établissement a pour tâche la formation pratique pédagogique des étudiants de la Faculté des Lettres et de la Faculté des Sciences. L’école est l’une des plus grandes écoles publiques et aussi l’une des plus prestigieuses de Budapest. Son profil d’école d’application, la compétence des professeurs formateurs ont donné la possibilité dès les débuts de réaliser un enseignement de haut niveau. Un pas en avant décisif a été fait par l’ancien directeur Lukács Sándor qui avait introduit un système d’options, unique dans le pays. Dans le cadre de ce système les élèves apprenaient deux matières en horaire renforcé à partir de 14 ans. La réputation de ce système d’options, les données statistiques des résultats ont beaucoup contribué à l’augmentation forte des candidats ce qui a rendu nécessaire l’introduction d’un concours. Aussi l’établissement se charge-t-il de l’éducation et des soins de jeunes talents et de la préparations de ses élèves pour des études supérieures. Entre-temps conformément aux défis sociaux le nombre de cours des langues étrangères a de plus en plus augmenté et l’enseignement de l’informatique a également apparu. La charge des élèves accroissait sans cesse et d’autres raisons professionnelles exigeaient aussi des changements urgents. D’après les conceptions et sous la direction du proviseur Madame Réz le corps enseignant a élaboré en deux ans la structure des lycées de huit et de six ans, leurs programmes et les a insérés dans le système scolaire de 12 ans. 121

Ces deux nouvelles formes ont été introduites progressivement à partir de 1990 et 1992. Actuellement dans l’école fonctionnent une école primaire de 4 ans, un lycée de 8 ans qui admet des élèves de 10 ans et un lycée de 6 ans où les élèves commencent leurs études à l’âge de 12 ans. Le programme de l’école primaire se conforme aux programmes des lycées de 8 et de 6 ans. Les programmes des lycées de 8 ans et de 6 ans sont coordonnés. La conception rédigée dans le programme pédagogique de l’école est valable pour toutes les deux formes scolaires: son but c’est de former des personnalités ayant une formation répondant aux exigences de notre époque, une bonne connaissance de langues, des connaissances en informatique, de former des personnalités créatives, capables d’utiliser de nouvelles informations, communicatives, humaines, équilibrés. L’enseignement de 8 ans débute avec une préparation de 2 ans, en 5e et 6e années. Dans les programmes de 8 ans et de 6 ans on met l’accent sur la formation générale au cours de 4 années, de la 7e a la fin de la 10e. L’enseignement des matières se déroule conformément aux programmes obligatoires. Ces programmes s’adressent aux élèves moyens, capables de suivre des études secondaires sans posséder un niveau ou intérêt exceptionnels. La thématique des deux dernières années en diffère complètement, quand la dominante c’est la formation différenciée qui en dehors de la préparation au baccalauréat donne des connaissances spécialisées et prend en charge les soins des enfants surdoués. Dans cette période les élèves choisissent des matières qu’ils étudient en horaire renforcé dont les avantages sont les suivants: – Les élèves font leur choix après avoir étudié une grande part de la matière au programme. – À l’âge de 16 ans ils sont confrontés à la responsabilité de la décision, du choix. Cependant ce choix n’est pas définitif, ils peuvent le modifier plus tard s’ils le désirent. – L’horaire renforcé donne un cadre naturel pour la différenciation, l’enfant doué pour la matière acquiert un plus grand savoir. – Le programme différencié supprime l’obligation, la contrainte et il exploite l’intérêt des élèves, la plus grande force motrice et ses énergies qui en proviennent. – L’enseignement en horaire renforcé assure au maximum la préparation des études universitaires ce qui est la tâche primordiale du lycée. – En langue étrangère il prépare les élèves à l’examen de niveau supérieur. L’école attribue une grande importance à l’enseignement des langues étrangères. L’enseignement de l’anglais débute à l’âge de 9–10 ans. Dans les deux formes du lycée la première langue étrangère est enseignée pendant 8 ou 6 ans, la deuxième pendants 4 ans, en 4 heures par semaine. Les élèves appliqués réussissent à passer l’examen de niveau moyen de deux langues que les cours préparatoires, des cours de communication aident également. 122

Dans les système de 8 et de 6 ans l’établissement a des examens intérieurs. A la fin de certaines unités, pour clore l’étude de certaines matières, dans des années et formes déterminées, les élèves passent des examens de fin d’études. Grâce à ces examens les élèves s’habituent à réviser, à structurer leurs connaissances et a s’exprimer aussi bien à l’oral qu’à l’écrit. Le corps enseignant de l’école fait de tout son mieux pour sauvegarder le haut niveau de l’enseignement. Depuis des années les élèves participent avec beaucoup de succès aux concours locaux, nationaux et internationaux. Les élèves des terminales réussissent bien aux concours d’entrée des universités. Le nombre des diploˆmes de langues des élèves est une fois et demie supérieur au nombre des élèves.

123

Les programmes des lycées de 8 et 6 ans ont été pris et appliqués par une cinquantaine d’écoles, ce qui prouve l’adoption et leur reconnaissance professionnelles. Les professeurs de l’école ont rédigé également des manuels pour les programmes ce qui a favorisé leur propagation. Dans l’établissement en dehors des cours les élèves ont la possibilité de participer à des activités diverses. L’école possède une bibliothèque de 53 000 exemplaires, deux salles d’informatique dont l’une est à la disposition des élèves même les après-midi. Une quinzaine de clubs leur proposent des programmes variés, de l’artisanat à l’ informatique, de la préparation aux concours généraux à la protection de l’environnement. Des clubs fonctionnant dans plusieurs branches de sport organisent des championnats locaux et participent également aux championnats de Budapest. L’Association des élèves organise des programmes de loisirs chaque année. Les clubs des élèves répondent aux intérêts culturels et spécialisés, les programmes de divertissement assurent la détente et la vie commune. Les professeurs participent aussi à l’organisation des programmes de loisirs. Tous les printemps a lieu la Journée Scientifique Radnóti à laquelle des savants et des experts de grand renommé, des professeurs d’université donnent des conférences aux élèves dans des thèmes différents de leurs domaines. En été une vingtaine de colonies sont organisées pour les différentes classes d’âge. Les élèves y passent des séjours soit littéraires soit sportifs, font des randonnées pédestres, en canoë ou en vélo. De 1986 date un projet particulier: les élèves sous la direction des professeurs sont entrés en contact en lettre avec des savants de Prix Nobel et leur ont demandé des articles, des photos dédicacées, des lettres. En 1986, l’Année Internationale de la Paix, de ces documents collectés ils ont organisé une exposition. En 1987, en exprimant sa reconnaissance, le secrétaire générale de l’ONU a attribué le titre Pace Messager à l’école. Depuis de longues années un groupe de professeurs enthousiastes organise des camps de repos-études pour des groupes scolaires de la minorité hongroise de l’Ukraine. Ces enfants passent six jours au Balaton, font connaissance des monuments de Budapest et participent aux cours d’histoire. Dans la réalisation de ces programmes plusieurs lycéens prennent part aussi. Cette coopération aide à développer la sensibilité sociale des élèves, afin que dans leur vie future ils aident ceux qui sont dans le besoin, qu’ils soient capables d’organiser des secours. Le corps enseignant considère comme tâche primordiale que des élèves sortant de l’école réussissent dans la vie, soient des personnes de mentalité et de comportement intellectuels.

124

Miklós-Radnóti-Ausbildungsschule der Eötvös-Loránd-Universität Unsere Schule stellt sich vor

Die Schule wurde im Jahre 1931 für das Jungen- und Mädchengymnasium der Jüdischen Gemeinde von Pest gebaut. Die Baupläne wurden von Béla Lajta, dem bekannten Architekten erstellt. Kaum einige Werke von ihm blieben in Budapest nach dem zweiten Weltkrieg erhalten. Deshalb steht das Gebäude unter Denkmalschutz. Nach der Wiederherstellung nach dem Krieg und später nach der Verstaatlichung waren mehrere Institute in dem Gebäude für kürzere oder längere Zeit tätig: Lehrerbildungsanstalt, Grundschule, verschiedene Gymnasien. Das im Jahre 1959 hier tätige Gymnasium nahm den Namen von Miklós Radnóti an. Schließlich bekam die Schule im Jahre 1961 eine neue Aufgabe. Sie wurde die Miklós-Radnóti-Ausbildungsschule (RMAS) der Universität ELTE durch die Vereinigung mit der Grundschule, die in einem Flügel des Gebäudes tätig war. Seitdem hat unsere Schule mit 12 Jahrgängen als Aufgabe neben dem Unterricht und der Erziehung der Schüler der Grundschule und des Gymnasiums die praktische Lehrerausbildung der Studenten „mit Lehrerfach“ der Philosophischen und Naturwissenschaftlichen Fakultät der Uni ELTE. Unsere Schule, die ihren Namen von dem grossen ungarischen Dichter des 20. Jahrhunderts bekommen hat, ist eine der größten und berühmtesten staatlichen Schulen in Budapest. Der Ausbildungscharakter, die Kenntnisse der hier arbeitenden und auch an der Lehrerausbildung teilnehmenden Pädagogen gaben von Anfang an eine Möglichkeit zur Verwirklichung eines den jeweiligen Erfordernissen des Zeitalters entsprechenden, niveauvollen Unterichts. Ein entscheidender Fortschritt war die Einführung des im Land allein stehenden LK-Systems auf Grund der Reformkonzeption des ehemaligen Direktors, Sándor Lukács’. Im Rahmen dieses Systems lernten die Schüler zwei Unterrichtsfächer bereits mit 14 Lebensjahren in erhöhter Stundenzahl. Der Ruf des LK-Systems, die statistischen Daten über die Ergebnisse der Schüler erhöhten die Zahl der Bewerber sprunghaft in den 80er Jahren, deshalb wurde „eine Filtrierung“, die Aufnahmeprüfung nötig. Damit übernimmt das Institut öffentlich die Talenterziehung, die Talentpflege, die Vorbereitung der Schüler für das Hochschulstudium. Inzwischen nahm die Stundenzahl des Fremdsprachenunterrichts den gesellschaftlichen Herausforderungen entsprechend, 24 später erschien auch der Informatikunterricht. Die Belastung der Schüler wurde immer größer, auch andere fachliche Überlegungen machten Veränderungen dringend. Auf 125

Grund der Konzeption der Direktorin, Frau Dr. Erzsébet Réz und unter ihrer Leitung erarbeitete das Lehrerkollegium der Schule in zwei Jahren die Struktur und den Lehrplan des acht- und sechsklassigen Gymnasiums und integrierte sie in das 12-Jahrgänge-System der Schule. Die zwei neuen Formen wurden von 1990 bzw. 1992 an stufenweise eingeführt. Heute sind im Institut 4 Klassen der Unterstufe der Grundschule, die sich nach dem Unterrichtsplan des späteren Gymnasiums richtet, bzw. vom 10ten Lebensjahr achtklassiges und mit ihm parallel vom 12ten Lebensjahr sechsklassiges Gymnasium tätig. Das Programm des acht- und sechsklassigen Gymnasiums ist synchronisiert, beide sind einander angeglichen. Die Konzeption des pädagogischen Programmes der Schule ist für beide Schultypen gültig: unser Ziel ist die Ausgestaltung einer kreativen, kommunikativen, humanen, harmonischen Persönlichkeit, die über den Ansprüchen des heutigen Zeitalters entsprechende, allgemeine Kenntnisse, über gut einsetzbares Sprachkönnen, über entsprechende informationstechnische Kenntnisse verfügt, die die neuen Informationen anwenden kann. Die achtklassige Ausbildung beginnt mit zweijähriger Vorbereitung in den Jahrgängen 5 und 6. Das Gewicht liegt an der allgemeinen Ausbildung in den Jahrgängen 7 bis 10 im acht- und sechsklassigen Unterrichtsplan. Der Unterricht läuft nach verbindlichen Grundlehrplänen den Lehrfächern entsprechend. Sie gelten allen zu den gymnasialen Studien geeigneten Kinder, d.h. sie enthalten gut erwerbbaren Lehrstoff auch für Schüler, die durchschnittliches Interesse für das gegebene Lehrfach zeigen und keine herausragenden Fähigkeiten besitzen. Die Thematik der letzten zwei Jahre hebt sich davon stark ab. Hier dominiert – neben der Vorbereitung für das Abitur – der der Talentpflege dienende, speziale Ausbildung bietende, differenzierte Unterricht. In dieser Periode wählen die Schüler dem LK entsprechend unter den Lehrfächern. Die Vorteile sind: – Der Schüler wird vor die Wahl nach dem Erkenntnis des größeren Teils des gymnasialen Unterrichtsstoffes gestellt. – Mit 16 Lebensjahren erkennt das Kind die Verantwortung der Wahl, der Entscheidung. Die Wahl ist aber nicht endgültig, sie kann später geändert werden. – Das LK-System bietet einen natürlichen Rahmen zur Differenzierung, im LK-Fach erwirbt das begabte Kind ein größeres Wissen. – Der differenzierte Unterrichtsplan lockert die Verbindlichkeit, den Zwang und verwertet dadurch die größte Triebkraft, das Interesse des Kindes und die daraus stammende Energie. – Das LK-System sichert die Vorbereitung auf das Unistudium in höchstem Maße, und das ist die grundlegende Aufgabe des Gymnasiums. – Es wird die Vorbereitung auf die Sprachprüfung in Fremdsprache ermöglicht. 126

Die Schule hält den Fremdsprachenunterricht für sehr wichtig. Der Unterricht des Englischen beginnt im Lebensalter von 9–10 Jahren. Im Gymnasium wird die erste Sprache 8 bzw. 6 Jahre lang, die zweite Fremdsprache 4 Jahre lang in 4 Stunden pro Woche unterrichtet. Für die fleißigen Schüler ist es möglich, eine Mittelstufenprüfung in beiden Sprachen abzulegen. Das wird auch durch die Konversations- und Sprachprüfungsvorbereitungszirkel gefördert. Im acht- und sechsklassigen Gymnasium funktioniert ein internes Prüfungssystem. Jeder Schüler legt eine Prüfung nach dem Abschluss gewisser Lehrstoffe, einzelner Lehrfächer in bestimmten Jahren und in bestimmter Form ab. Der Zweck der schriftlichen oder mündlichen Prüfungen ist neben dem Überblick und der Systematisierung der erworbenen Kenntnisse die Einübung des konzentrierten Lernens, der Vortragsweise und des Abschneidens bei der Prüfung. Unser Lehrerkollegium tut alles für das Bewahren des hohen Unterrichtsniveaus. Die Schüler unserer Schule erzielen gute Resultate in jedem Jahrgang seit Jahren an den regionalen, internationalen und Landesschulwettbewerben. Unsere Schulabgänger behaupten sich an den Hochschulaufnahmeprüfungen. Unter den Abiturienten ist im allgemeinen die Zahl der Sprachprüfungen anderthalbmal mehr als die Zahl der Absolventen. Die fachliche Anerkennung und die Annahme der acht- und sechsklassigen Unterrichtspläne wird dadurch bewiesen, dass sie im Land von mehr als fünfzig Schulen übernommen und als lokaler Unterrichtsplan eingesetzt wurde. Zur weiten Verbreitung hat beigetragen, dass die Lehrer der Schule auch Lehrbücher zu den Unterrichtsplänen geschrieben haben.

127

Im Institut gibt es auch viele andere Möglichkeiten für die Schüler über die Unterrichtsstunden hinaus. Es stehen ihnen eine niveauvolle, reiche Bibliothek und ein auch am Nachmittag geöffnete Computerraum zur Verfügung. Die 10 bis 15 Zirkel bieten bunte, abwechslungsreiche Programme von Handwerk bis Informatik, von der Vorbereitung auf die Schulwettbewerbe bis zur Umweltschutzaktivität. In mehreren Sportarten sind Sportzirkel tätig, es werden „Hausmeisterschaften“ organisiert. Die Schülervertretung organisiert reiche Freizeitprogramme jedes Jahr. Die sich selbst organisierenden Schülerzirkel dienen dem kulturellen und speziellen Interesse, die Unterhaltungsprogramme sichern die Entspannung und das Gemeinschaftsleben. Auch die Lehrer tragen das ihre zu dem Organisieren der Freizeitprogramme bei. Im Frühling wird der Wissenschaftliche Schülertag veranstaltet, an dem anerkannte, herausragende Wissenschaftler und Fachleute für die Schüler in einem Themenkreis in ihrem Fachbereich Vorträge halten. Sommers werden 20 bis 22 Feriencamps für die verschiedenen Altersklassen organisiert, unter denen Literatur-, Freizeit-, Sport-, Radfahrer-, Wanderungs-, Paddelcamps zu finden sind. 1986 startete ein Projekt: unsere Schüler – unter Lehrerbetreuung – haben brieflichen Kontakt mit Nobelpreisträgerwissenschaftler aufgenommen und haben sie um Artikel, Briefe, signierte Fotos für die Schule gebeten. Aus dem gesammelten Material wurde 1986, im Internationalen Friedensjahr eine Ausstellung veranstaltet. Als Anerkennung dafür wurde die Schule mit dem Titel „Botschafter des Friedens“ („Peace Messenger“) im Jahre 1987 vom Generalsekretär der UNO geehrt. Seit langen Jahren organisiert eine Gruppe begeisterter Lehrer jeden Sommer für je eine Kindergruppe aus der Karpato-Ukraine eine zweiwöchige Erholungs-Unterrichtsferien in Ungarn. Auf dem Programm stehen Ferien am Balaton, Stadtbesichtigung von Budapest, es werden auch Literatur- und Geschichtestunden gehalten. Am Programm und an der Betreuung der Kinder nehmen mehrere Schüler unserer Schule jedes Jahr teil. Diese Zusammenarbeit trägt dazu bei, dass die soziale Empfindsamkeit unserer Schüler entwickelt wird, damit sie auch später den Notleidenden helfen, oder fähig sein werden, die Hilfeleistung zu organisieren. Das Lehrerkollegium der Schule hält für seine grundlegende Aufgabe, solche Schüler zu erziehen, die intellektuelle Denkart und Verhaltensweise besitzen und sich im Leben durchschlagen können.

128

Scuola di tirocinio Miklós Radnóti dell’ELTE

La scuola venne costruita nel 1931 per il liceo maschile e femminile della Comunita Israelita di Pest. I progetti furono fatti da Béla Lajta, il famoso architetto di cui solo qualche opera è rimasta dopo la seconda Guerra Mondiale a Budapest. Per questo ragione l’edificio è sotto la tutela della Soprintendenza alle Belle Arti. Dopo la ricostruzione susseguente alla guerra e alla statalizzazione, diversi istituti lavoravano nel edificio per periodi più o meno lunghi: fra questi una scuola di magistero, una scuola elementare, diversi licei. Nel 1959 il liceo, che funzionava qui, prese il nome da Miklós Radnóti. Alla fine nel 1961 la scuola ha ricevuto un compito nuovo. Unendo la scuola elementare con il liceo è diventata la Scuola di Tirocinio dell’ ELTE (Università delle Scienze) Lóránd Eötvös. Da questo momento il compito della scuola oltre l’insegnamento degli alunni nella scuola elementare e secondaria di 12 anni è la formazione pratica degli insegnanti della Facoltà delle Scienze e di Letteratura dell’ELTE. La scuola intitolata al grande poeta ungherese del ventesimo secolo oggi è una delle scuole statali più grandi e rinomate di Budapest. Il carattere di scuola di tirocinio, la preparazione dei pedagoghi che lavorano qui e prendono parte anche alla preparazione didattica degli insegnanti ha dato la possibilità fin dal principio realizzare un insegnamento ad alto livello che corrisponda alle esigenze di ogni tempo. È stato un passo decisivo in avanti l’inizio del sistema facoltativo unico nel Paese sulla base delle idee riformatrici dell direttore Sándor Lukács. Secondo questo sistema gli alunni dall’età di 14 anni studiavano due materie in un numero di lezioni più elevato. La fama del sistema facoltativo e i dati statistici sui risultati degli alunni hanno fatto balzare in alto il numero dei candidati negli anni ’80, per questo l’esame d’ammissione è diventato necessario. Così l’Istituzione si assume in pubblico lo sviluppo del talento e la preparazione degli alunni per gli studi superiori. Nel frattempo in conformità alle esigenze sociali il numero delle lezioni di lingue straniere è aumentato continuamente ed è cominciato anche l’insegnamento dell’informatica. Il peso sugli studenti diventava sempre più grande e anche le considerazioni professionali hanno reso necessario il cambiamento. Sulla base delle idee della direttrice Réz, il corpo degli insegnanti ha elaborato il progetto del liceo di 6 e di 8 anni rispettivamente e lo ha 129

inserito nel sistema pedagogico della scuola di 12 anni. Le due forme nuove sono state iniziate nel 1990–1992. Oggi nella scuola funziona una parte elementare di 4 anni, poi un liceo di 8 anni e parallellamente un liceo di 6 anni dall’eta di 12 anni. I programmi del liceo di 6 e 8 anni sono armonizzati. La concezione formulata nel programma pedagogico della scuola è valida per tutti e due i tipi di liceo: lo scopo è formare personaggi armonici, umani e creativi con una preparazione generale conforme alle esigenze di oggi, con la conoscienza utilizzabile delle lingue straniere e dell’informatica, i quali siano capaci di applicare le informazioni nuove in ogni territorio della vita. L’istruzione di 8 anni comincia con due anni preparatori nel quinto e nel sesto anno. Dal settimo al decimo anno la cosa più importante è l’istruzione generale in tutti e due i tipi di liceo. L’insegnamento si svolge sulla base dei programmi di studio fondamentali in ogni materia. Quei programmi valgono per tutti gli alunni adatti agli studi secondari con interessi generali, cioè si tratta di una materia che può essere imparata da ogni studente di abilità media. La tematica degli ultimi due anni si distingue nettamente da quanto precede. Durante questi ultimi anni diventano più importanti gli studi specalizzati, lo sviluppo dei più dotati, l’insegnamento differenziato. Gli alunni scelgono fra le materie facoltative, i vantaggi sono: – L’alunno deve scegliere dopo aver consciuto la maggior parte della materia scolastica – I ragazzi all’età di 16 anni hanno la possibilità di conoscere la responsabilità di scegliere, di decidere. Dopo invece possono modificare la scelta. – Gli alunni con talento in una certa materia possono arrivare ad un livello più alto. C’è la possibilità di differenziamento. – Il progetto d’inseganemento differenziato utilizza l’incentivo più importante, l’interesse dei ragazzi e l’energia derivata da questo al posto della forza. – Il sistema facoltativo assicura la preparazione per gli studi all’università, e questo è il compito fondamentale del liceo. – Il sistema rende possibile la preparazione per gli esami di lingua a livello avanzato. La scuola dà molto peso all’insegnamento dell’inglese, che cominicia all’età di 10–11 anni. La prima lingua viene insegnata rispettivamente per 8 o per 6 anni, e la seconda per 4 anni in quattro lezioni alla settimana. Per gli alunni diligenti è possibile raggiungere l’esame di medio livello in tutte e due le lingue. Contribuiscono in questo corsi di conversazione e di preparazione per l’esame di lingua. Nei licei di 6 e 8 anni c’è un sistema di esami. Ogni alunno passa un esame dopo aver finito una certa materia. Lo scopo degli esami orali o scritti è la sistematizzazione della materia conosciuta, praticare lo studio intensivo, entrare in contatto con la situazione d’esame. 130

Il nostro corpo insegnante fa tutto il possibile per conservare un alto livello di insegnamento. Da anni gli alunni della scuola ottengono buon risultati nelle competizioni di studio nazionali e internazionali. Gli alunni che finiscono la scuola ricevono buon punteggi agli esami d’ammissione, e la media degli esami di lingua è maggiore del numero degli alunni diplomati. I progetti di studio per i due tipi di liceo sono stati adottati da più di 50 scuole nel paese, anche questo dimostra il valore professionale del progetto. Per aiutare le altre scuole i nostri professori hanno anche scritto dei libri. Nell’istituto ci sono molti tipi di opportunità per gli alunni oltre le lezioni. C’è una ricca libreria, la sala d’informatica è aperta anche il pomeriggio. Ci sono 10–15 circoli con programmi diversi dall’artigianato all’informatica, dalla preparazione per le competizioni alla protezione dell’ambiente. Ci sono diversi tipi di attività sportiva, campionati. Il Comitato degli Studenti organizza programmi diversi per il tempo libero. Ci sono circoli di studenti con interessi culturali speciali, e programmi di rilassamento per rafforzare lo spirito comunitario, nella organizzazione dei quali anche i professori prendono parte. Ogni primavera si organizza il giorno studentesco delle scienze, quando professori e scienziati rinomati tengono conferenze in diversi territori. Ogni estate vengono organizzati 20–22 campeggi, fra i quali si trovano quelli di letteratura, di ciclismo, di escursione aquatiche, di riposo. Nel 1986 un nuovo progetto è iniziato: i nostri alunni hanno preso contatto per lettera con gli scienziati premio Nobel, e hanno chiesto fotografie, articoli e lettere per la scuola. Con il materiale hanno organizzato un’esposizione nel 1986, l’anno internazionale della Pace. Nel 1987 il segretario generale dell’ONU ha premiato il nostro istituto con il titolo: Messaggero di Pace (Peace Messenger). Da molti anni un gruppo d’insegnanti entusiasti organizza un soggiorno di due settimane per un gruppo di ragazzi dall’Ucraina Subcarpatica. I ragazzi imparano a conoscere Budapest, il lago Balaton e partecipano a lezioni di letteratura e storia. Ogni anno anche studenti della scuola partecipano ai programmi. Questi programmi sviluppano la sensibilità sociale dei nostri alunni, aiutano di vedere, come possono aiutare nel futuro ai bisognosi. Lo scopo fondamentale degli insegnanti è di emettere dalla scuola studenti con una mentalità e comportamento intelettuale, che saranno capaci di fare fortuna nella vita.

131

Miklós Radnóti Instituto de Práctica Pedagógica de la Universidad Eötvös Loránd

La escuela se construyó en 1931 para el instituto de segunda enseñanza para niños y niñas de la comunidad judía de Pest. Su plano arquitectónico lo trazó Béla Lajta, un arquitecto célebre. Después de la segunda guerra mundial permanecieron muy pocas obras suyas en Budapest. Por eso está protegido el edificio como monumento nacional. Después de la reconstrucción después de la guerra y después de la socialización trabajaron varios institutos en el edificio por cierto tiempo: escuela normal, EGB, diferentes institutos de segunda enseñanza. El instituto de segunda enseñanza que trabajaba aquí en 1959 tomó el nombre de Miklós Radnóti. Al fin recibió en 1961 la escuela una nueva tarea. Uniéndose con la EGB que trabajaba en una ala del edificio llegó a ser el Miklós Radnóti Instituto de Práctica Pedagógica de la Universidad ELTE. Desde entonces es la tarea de nuestro instituto de 12 grados fuera de la educación y enseñanza de los alumnos de la EGB y del instituto de enseñanza secundaria también la formación práctica pedagógica de los estudiantes de CAP de la Facultad de Filosofía y Letra y de la de Ciencias Naturales de la Universidad ELTE. Nuestra escuela denominada del gran poeta húngaro del siglo veinte es una de las mayores escuelas estatales de categoría en Budapest. El carácter de escuela de práctica pedagógica, la preparación de los profesores del instituto quienes toman parte en la formación pedagógica también hizo posible desde el primer momento la realización de una enseñanza de alto nivel correspondiendo a las exigencias habituales de la época dada. Un adelanto decisivo era la introducción del sistema facultativo (como el COU en España) único en el país a base de la concepción de reformas del ex director Sándor Lukács. En el marco del sistema estudiaron los alumnos desde la edad de 14 años dos asignaturas en un número elevado de clases. La fama del sistema COU, los datos estadísticos sobre los resultados de los alumnos aumentaron bruscamente el número de los concursantes, por eso fue necesaria „una filtración”, el examen de ingreso. Entretanto creció el número de clases de lenguas extranjeras correspondiendo a las exigencias sociales, luego apareció la enseñanza de la informática también. Se aumentó la carga de los alumnos y también otras consideraciones profesionales apresuraron un cambio. A base de la concepción de la directora Sra Dr. Erzsébet Réz y bajo su dirección elaboró el profesorado del 132

instituto en dos años la estructura y el plan de enseñanza del instituto de enseñanza secundaria para ocho y seis grados y los integró en el sistema de 12 grados del instituto. Las dos formas nuevas fueron introducidas gradualmente desde 1990 respectivamente desde 1992. En el instituto funcionan hoy 4 clases de la primera etapa de la EGB acomodada al posterior programa educativo de la secundaria, respectivamente desde la edad de 10 años funciona un sistema de ocho grados y con este paralelamente un de seis años desde la edad de 12 años. Los programas de la enseñanza de ocho y de seis grados están armonizados, se ajustan uno a otro. La concepción formulada en el programa pedagógico del instituto vale para ambos tipos de escuela: el objetivo es formar una personalidad creativa, comunicativa, armónica y humana que dispone de una preparación general correspondiendo a las exigencias de nuestra época, de conocimiento de idioma bien aprovechable, de conocimientos de informática convenientes y que es capaz de aplicar las informaciones nuevas. La formación de ocho grados comienza con dos años de preparación, de fundación en los grados 5–6. En los grados 7–10 predomina durante 4 años la formación general en el plan de enseñanza de ocho y de seis grados. Correspondiendo a las asignaturas se da clases según planes básicos obligatorios. Estos se dirigen a todos los niños aptos para estudiar en la secundaria, es decir contienen una materia de enseñanza que puede aprenderse por alumnos de interés promedio por la asignatura dada y sin capacidades destacadas. Se diferencia claramente la temática de los últimos dos años. En esta etapa al lado de la preparación al bachillerato domina la enseñanza diferenciada sirviendo a la atención al talento otorgando de conocimientos de formación especial. En este período los alumnos eligen entre las asignaturas según un sistema de „COU”. Las ventajas son: – El alumno tiene que elegir sólo después de haber conocido la mayor parte de la materia de enseñanza de la secundaria. – En la edad de 16 años se confronta el niño con la responsabilidad de elegir, de decidir. La decisión no es definitiva, se puede modificar más tarde. – El COU da un marco natural para diferenciar, en la asignatura dada el niño de talento hace suyo un saber mayor. – El plan de enseñanza diferenciada desligando la presión, la obligación utiliza la mayor fuerza, el interés del niño y las energías procedentes de él. – El COU asegura totalmente la preparación para los estudios universitarios y ésto es la tarea básica de la secundaria. – Hace posible la preparación para el examen de lengua extranjera (ELE). La escuela da mucha importancia a la enseñanza de lenguas extranjeras. La enseñanza del inglés comienza en la edad de 9–10 años. La lengua primera se enseña en la secundaria durante ocho respectivamente seis años, la segunda durante cuatro años en 4 clases pro semana. Para los alumnos diligentes es posible hacer el examen de nivel medio en ambas lenguas. Este fin lo apoyan los círculos especializados en preparar el ELE y en conversación. 133

En la secundaria de ocho y de seis grados funciona un sistema interno de exámenes. Después de haber terminado ciertas materias de enseñanza para acabar una asignatura hace cada alumno un examen en años y en forma determinados. El motivo de los exámenes orales o escritas es al lado del repaso y de la sistematización de la materia estudiada el entrenamiento de la dicción y del modo de comportarse en el examen. Nuestro profesorado hace todo para guardar el nivel alto de la enseñanza. Los alumnos de la escuela logran resultados excelentes en cada clase de edad desde hace muchos años en los concursos regionales, nacionales e internacionales. Nuestros bachilleros aprueban muy bien los exámenes de ingreso de la enseñanza superior. Entre los examinandos de bachillerato el número de ELE es en general casi el doble del número de los alumnos. El reconocimiento y la aceptación de los planes de enseñanza de ocho y de seis grados por el gremio los demuestra que en el país más de 50 institutos los adaptaron y los aplican como plan de enseñanza local. Contribuyó a la difusión amplia que los profesores del instituto escribieron libros de enseñanza para acompañar a los planes de enseñanza. En el instituto hay varias otras posibilidades para los alumnos fuera de la activididad en las clases. Una biblioteca rica y de alto nivel y una sala de informática abierta por la tarde también están a su disposición. Los 10–15 círculos especializados ofrecen varios programas desde la artesanía hasta la informática, desde la preparación a los concursos de estudios hasta la actividad desarrollada en la protección del medio ambiente. En varios ramos de deporte funcionan círculos de deporte y se organiza „campeonatos de la casa”. La autonomía estudiantil de la escuela organiza cada año un programa rico de tiempo libre. Los círculos autoorganizados sirven al interés cultural y especial, los programas recreativos garantizan la distensión y la vida colectiva. También los profesores toman su parte de la organización de los programas del tiempo libre. En primavera se organiza el Día Científico de los Alumnos, este día dan conferencias científicos y especialistas reconocidos, destacados en su territorio para los alumnos en un tema de su ramo especial. Por los veranos se organizan 20–22 campos para las diferentes clases de edad, entre ellos se encuentran campamentos de literatura, de vacaciones, de deporte, de ciclismo, de caminadores, de excursionismo por agua. En 1986 se puso en marcha un proyecto: nuestros alumnos bajo la dirección de los profesores entraron en contacto por correspondencia con científicos, titulares de premio Nobel y les pidieron para la escuela artículos, cartas, fotos dedicadas. De la materia recogida se organizó una exposición en 1986, en el Año Internacional de la Paz. Reconociendo esta actividad el secretario general de la ONU honoró el instituto con el título „el Embajador de la Paz” („Peace Messenger”). Un grupo de profesores entusiasmados lleva muchos años organizando en los veranos vacaciones de enseñanza de dos semanas para un grupo de niños de Rutenia (región de los Carpatos). En el programa figuran vacacio134

nes en el Balaton, visita de Budapest paralelamente clases de literatura e historia. En el programa colaboran cada año también varios alumnos de la escuela. Esta colaboración ayuda a desarrollar la sensibilidad social de nuestros alumnos y favorece que en su vida más tarde también ayuden a la gente que lo necesite o que sean capaces de darse cuenta como organizar la ayuda. El profesorado del isntituto considera como tarea básica educar y al fin despedir de la escuela alumnos de modo de pensar y de comportarse intelectualmente y los que pueden tener éxitos en la vida.

135

Tartalom

Tomcsányi Péter: Kellenek-e a gyakorlóiskolák? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A 2002/2003. tanév tanárképzési oldala az adatok tükrében . . . . . . . . . . . . . . . . . Az iskola dolgozói és tanulói, 2003/2004 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Laukonidesz József: Az ujjak harapása folytatódik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Dr. Mezei Károly: Az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola Alapítványának 2003. évi mûködésérôl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Eredményeink a 2002/2003. tanév országos tanulmányi versenyein . . . . . . . . . . . Radnóti Emlékplakett 2003 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Radnóti versenyek legjobbjai 2002/2003. tanév . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Arató László: Tizenkét Tézis a magyartanításról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Horváth Beáta: Képigénytérkép . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Csanádiné Varga Katalin: Színes lelkek a díszteremben… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Nagy Albert: Bemutatkozik a gyógytestnevelô . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Járó Katalin: Az iskolapszichológus noteszébôl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Margaret Attwood: Méregkeverés (fordította: Bácskai Júlia) . . . . . . . . . . . . . . . . . Hans Fallada: Pünkösdi utazás a mosóteknôben (fordította: Bácskai Júlia) . . . . . Békés Dorka: Egy szinttel az Alföld alatt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Horváth Andor verse . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kormos István: Szonett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kormos István: Sonetto (Turai Júlia fordítása) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szili Hanna: Az elfeledett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Turai Juli: Egyperces dráma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ranschburg Zoltán: Az a fránya esô . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Hova máshová?! – ex-radnótis szülo˝k . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Korcsolyaoktatás az 1. osztályban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Bemutatkozik a 2. osztály . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Bemutatkozik a 4. osztály . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Bemutatkozik az 5.A . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Bemutatkozik a 6.B . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Bemutatkozik a 7.A – Sümeg 2003 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Bemutatkozik a 8.A . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az osztályról és az osztálytáborokról, azaz a 9.A . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Bemutatkozik a 9.B . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Bemutatkozik a 9.C . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136

5 8 9 27 30 32 35 36 40 43 46 48 51 55 56 58 59 60 61 62 64 66 67 74 75 78 80 82 83 85 87 89 90

Bemutatkozik a 11.A . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Bemutatkozik a 11.C – Pillanatképeink, avagy üdv a második emelet 62-bôl . . . . Bemutatkozik a 13.A . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Bemutatkozik a 13.G (17.B) – Egy osztály ha találkozik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Öt év után együtt az osztály . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Demeter Anna: Kárpátaljai tábor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Török Lili, Gyenge Zsuzsi: Olasz–spanyol Nap a Radnótiban . . . . . . . . . . . . . . . . Sítábor az alsótagozatban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Természetkutató tábor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Török Lili: Mialatt az ég… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Békés Dorka: Nomád tábor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tonk Dóri: Diákcsere – tanár szemmel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Czeller Anna, Mellényi Krisztina: Francia út . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Showhajtás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tudományos diáknapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ELTE Radnóti Miklós School . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Brève présentation de l’école . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Miklós-Radnóti-Ausbildungsschule der Eötvös-Loránd-Universität . . . . . . . . . . . . Scuola di tirocinio Miklós Radnóti dell’ELTE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Miklós Radnóti Instituto de Práctica Pedagógica de la Universidad Eötvös Loránd

91 92 96 97 101 102 104 105 106 108 110 111 113 115 116 118 121 125 129 132

137

Abaházy Andrea Abuzant Balázs Ács Dávid Ács Orsolya Adámy Anna Ágostházi Soma Domokos Albert Viktor Almádi Zsófia Almási Bence Almásy Gergô Alvégi Lôrinc Amaczi Viktorné dr. Ambrus András Ambrus Enikô Andó Gergely András Georgina Andrékóné Mézes Angéla Angyal Emese Antók Ádám Antók Dániel Arató Gergely Arató László Arató Máté Arató Szonja Artner Erzsébet Árva Dorottya Árva Márton Aszenov Nóra Babanyecz Balázs Babonics Blanka Edina Bacsa Tibor Bácskai Júlia Badényi Tamás Bágyi Ada Bágyi Milán Bakajsza Kristóf Baki Lilla Bakk Péter Bakó Gabriella Bakonyi Borbála Bakonyi Gergely Bakonyi Zsuzsa Bákonyi Tiborné Bakos Bence Bakos Dániel Baksa Máté Baksay Annamária Balassa Eszter Balassa Lászlóné Balázs Katalin Balika Anna Balogh Ádám Balogh Dániel Balogh Dénes Gyôzô Balogh Krisztina Balogh Leonóra Balogh Marcell Balogh Tamás Balogh Tibor Bán Luca Bánhegyi Borbála Bánki Zoltán Bankó Ádám Bányai Tamás Bányai Tibor Barabás György Barabás Noémi Barabás Vajk Bárány Eszter Baranyi Mária Bárdos Károly Bárdos Orsolya Bárdossy Krisztina Barsi Ágnes Barsi Kitti Barta Márton Bartha Mariann Bartke Péter Bartók Imre Baumann Judit Bayer Éva Becságh Nóra Beke Judit Békés Dóra Békési Gergely Belényesi Gábor Belényesi Krisztina Bencsik Bálint Benczik Balázs Bende Borbála Bendes Ábris Benedek Katalin Benkô Péter Berek László Berényi Lili Bezeczky Ágnes Biczók Noémi Binét Regina Bíró Ágnes Biszók Bálint Bódi Ágnes Eszter Bodó Réka Bognár Péter Bokor Balázs Borbély Bálint Borda Bence Dr. Boronkai Szabolcs Borosznoki Zsolt Borscs Dimitrij Borsik Márton Boskovitz Anna Boskovitz Ráchel Both Deborah Bottka Eszter Bottka Éva Bianka Boyle Zsuzsanna Bölcskei Blanka Brosch Dóra Barbara Bucz Ágnes Bucz Eszter Bukosza Nóra Bukova Kristóf Bukovszky Dániel Bukovszky Szilveszter Bukta Attila Burger Anna Burger Júlia Burger Zsuzsanna Burgyán Attila

Burján Tamás Butkai Dániel Buzás Lívia Buzási Orsolya Buzási Ramóna Clement Tamás Csanádiné Varga Katalin Csapó Zsolt Császár Barbara Császár Júlia Csatár Katalin Csek László Csek Péter Csekné Szabó Katalin Csende Dániel Csermely András Cserna Gécsa Benca Csernus Nándor Csernyánszky Pál Csibi András Csibi Katalin Csík Simonné Csikós Bernadett Csikós Melinda Csikós Pamina Csikós Veronika Csillag Péter Csizmadia Árpád Csizmadia Gábor Csizmadia Péter Csontos Gábor Csontos Laura Csordás Gyula Csörgô Zsolt Csörögi András Csörögi Eszter Czap Ildikó Czeglédi Gabriella Czeller Anna Czeller Ildikó Czepány Margit Czinege Zsolt Dancsó Mária Dancz Márton Dancz Péter Dankó Diána Danyi Bálint Dányi Orsolya Dávid Anna Deák Gergely Debreczeni Péter Dékány Józsefné Deli Zsófia Demeter Anna Demeter Áron Dénes Veronika Dérczy Péter Dési Ádám Dezsô Lili Dienes Csaba Diera Dániel Dinh Dorottya Dinh Van Anh Dióssy Anna Vera Diószeghy Zsófia Diószegi Anna Diószegi Nóra Dobai József Dóczy Gábor Dohertyné Enyedi Ágnes Dorogi Balázs Döme Zoltán Dreiszker Zsóka Drozd Zsuzsa Dudás Dóra Dúzs Bernadett Dúzs Brigitta Dülk Ivor Dülk Marcell Eckert Ádám Eckert Attila Egresi Petra Eich László Eich Richárd Elekes Orsolya Elôdi Júlia Ember Katalin Erbszt Ádám Erdélyi Ádám Eszes Ádám Eszes Dorina Eszik Veronika Etédi Emôke Fábián Katalin Fábián Márton Faddi Anna Fadgyas Balázs Fadgyas Fanni Faragó Balázs Faragó Nikolett Farkas Luca Farkas Mária Farkas Márk Farkas Márton Farkasházi Csilla Fazakas Ágnes Fazekas Dóra Fazekas Jánosné Fedák Csaba Fedoszejev Lilla Fejér Tamás Fejes Anikó Fejôs Gergely Fekete Ádám Fekete Áron Péter Fekete Dorottya Fekete Tamás Fekete Viktória Fekete Zsolt Fentôsi Eszter Ferencz Anna Ferencz Zsófia Ferenczy Szabolcs Fodor András Fodor Brigitta Fogarasi Szilvia Fórizs András Fórizs Fanni Fórizs Mátyás

Földes Dóra Földessy Árpád Földi Zsófia Fülöp Balázs Für Mónika Füstös Balázs Füzessi Károly Füzessi Katalin Gaál Csilla Gábor Andrea Gábor Diána Gábor Hanna Gábor Sára Gál Bálint Gál József Galicza Klára Gansperger Mátyás Ganyu Attila Garai Dóra Roberta Garamvölgyi Zita Garancsi Annamária Garancsi Katalin Garibovic Iris Gáspár Dorottya Gáspár Krisztina Gáspár Laura Gáspár Nóra Gast Gábor Gast Zoltán Gatter Herta Gatter Kornél Gazdik Péter Gedeon Zsuzsanna Geibl Fanni Geibl Kata Gellai Anett Gelléri Mirtill Dorottya Gere Péter Geréby Fruzsina Geréby Zsófia Gerencsérné Tonk Veronika Dóra Gerôcs László Gerstner Anna Gerstner Júlia Gintli Tamás Sebestyén Golub Xénia Gomola Ágnes Gorcsa Olivér Gosztonyi Balázs Gottfried Júlia Göncz Lea Dorottya Göndöcs Tamás Görbe Márk Gray Tamás Áron Grodekné Szalai Ibolya Grottadaurea Szandra Gruber Kata Gudra Viktor Gulácsi Ágnes Gulácsi Éva Gulácsi Péter Gulyás Anna Gulyás Fruzsina Gulyás János Gulyásné Pusztai Réka Gurály Ottó Gutyina János Gyenge Ádám Gyenge Zsuzsanna Gyertyán Attila Gyertyán Fruzsina Gyopár András Gyopár Dóra Gyopár Gergely Gyöngyösi Norbert Gyöngyösi Sándor Gyôrffy Magdolna György Dávid György Eszter Gyôri Benjamin Gyôri Blanka Dr. Gyôri János Hack Gábor Hajdú Balázs Hajdu Lajos Hajdú Lili Hajnal Áron Hajnal Zsófia Hajniss Ildikó Hajósi Szofia Halasi Anna Halász Gábor Halász Péter Halek Fanni Halek Mirkó Halkovics Melinda Halmos Tamás Halpern Márk Hámor Péter Hámor Tamás Hámori Dénes Hámori Eszter Hámori Imre Harmat Nóra Harsányi Eszter Harsányi Márton Hátszegi Eszter Havadi-Nagy Menta Havadi-Nagy Zsálya Hegedûs Dániel Hegedûs Gergely Hegedüs Levente Hegedûs Márton Hegedûs Norbert Hegedûs Sándor Hegedûs Viktor Hegyi Borbála Hegyi Dániel Máté Hegyi Daniella Hegyi Dorottya Timea Hegyi Frigyes Hegyi György Hegyi Györgyné Hegyi Nándor Hegyi Orsolya Herczeg Petra Herczeg Viktória Hidasi Linda

Hidvégi Csaba Hidvégi Zsolt Hoffmann Tamás Holló Zsófia Homola Dániel Honti Viktória Dr. Honyek Gyula Horváth Andor Horváth Beáta Horváth Dániel Horváth Dávid Horváth Fruzsina Horváth Ildikó Horváth Júlia Horváth Károly Horváth Lili Olga Horváth Márton Horváth Milán Horváth Péter Horváth Zita Hrabák Zita Hubai András Hüttl Sarolta Ijjas Anna Dr. Illés Éva Imre Blanka Imre Boglárka Imre Zsófia Iványiné Harró Ágota Izsák Anna Izsák Vera J. Tóth Judit Jakab Eszter Jakus Zsófia Jalsovszky Gábor Jandó Tamás Jankó Ágnes Jánosi Barbara Járó Katalin Jávori Tamás Jendrolovics Máté Jendrolovics Péter Jenei Orsolya Jeney Anikó Joanidis Kritiforos Jóri Károlyné Juhász Dániel Juhász Johanna Juhász Kristóf Juhász Pál András Juhász Zsuzsanna Juhos László Kádár András Kádár Balázs László Kádár Luca Kalacsi András Kalacsi Gábor Kalina Dóra Kalina Gergely Kálmán Attila Kálmán Mihály Kalmár Dávid Kalmár Judit Kalmár Zsófia Kalocsai Adél Kaminek Petra Káposztás Timea Kappanyos Ilona Kappanyos Mária Karácsony Eszter Karamán Ferencné Karginova Alana Kárpáti Bence Kárpáti Fanni Kas Péter Kassai Anna Katona János Katona Kristóf Kawka Gábor Kázmér Anita Kecskés Anikó Kékesi Tamás Kékuti Laura Kelemen Máté Kelényi Bernadett Dr. Kelényi Enikô Kellner Anna Kellner Linda Kemenesi Claudia Kemény János Kemény Judit Kemény Lili Kemény Zsuzsanna Kenéz Anikó Kepes Rozália Kerékfy Miklós Kerényi Áron Kerepes Mária Kéri Attila Kéri Csilla Kern Krisztián Kerpen Andrea Keszthelyi Dániel Ketipisz Vangelisz Kincses Petra Kinyik Anita Kis Viktória Kis-Gálfalvi Tamás Kis-Várday Júlia Kis-Várday Márton Kisbali Anna Kiss Abdrea Kiss Dániel Kiss Dániel Miklós Kiss Dóra Kiss Gergely Kiss Lászlóné Kiss Réka Kiss Sándor Kiss Zsuzsanna Kóbor Andrea Kóbor Bence Kocsis Dóra Kocsis Zsuzsa Koleszár Ádám Kollár Karolina Koltai Zsuzsanna Komári Lilla Komáromy Dávid

Koncz Anna Kondor Judit Kontra Márk Kontra Veronika Kónya Klára Dr. Kopper Lászlóné Korcsmár Bálint Korda Dávid Kordás Dezsô Korényi Anna Kornai Júlia Kornai Tamás Koroknai Gergely Dr. Kósa Jánosné Kósa Kinga Kósa Tamás Kotnyek Sandra Kovács Ágota Júlia Kovács Anna Kovács Balázs Kovács Barbara Kovács Borbála Kovács Csenge Kovács Kincsô Kovács Kitti Kovács Koppány Kovács Máté Kovács Nóra Júlia Kovács Róbert Kovács Zita Kovács Zsuzsanna Kovácsy Dóra Kovalóczy András Kovalóczy Anna Kováts Anett Kozma Balázs Kozma Benedek Kozma Gábor Kozma Péter Köllô Júlia Köllô Tamás Kônig Beáta Környei Ibolya Brigitta Környei Szabina Kôszegi Tamás Kötcsei Katalin Köves Katalin Köves Mira Kövesdy Márton Kövesi Zsuzsanna Kratochwill György Krausz Áron Krauth Veronika Kristály Csaba Kristály Dániel Kropog Erzsébet Kulisz Diana Kult Gabriella Kund Barbara Kurdi Benedek Kurdi Fanni Kurucziné Kapcsándi Katalin Kuti Márta Kuti Petra Laczkó Julianna Laczó Dániel Lakatos Eszter Lakatos Kornél Laki Márta Landstoff Zoltán Láng György Láng Kristóf Tamás Láng Nóra Láng Nóra Judit Láng Zsófia Lángné Erdôs Katalin Laszkovszky Andrea Laukonidesz József Láz Boglárka Láz Gergô Lázár Judit Lázár Kristóf Lázár Lili Le Thanh Houng/Andi Léczfalvi Sára Lili Lehel Bernadett Lénárt Eszter Lencsés Ádám Lengyel Fanni Lengyel Zsuzsa Lenkefi Júlia Dr. Lenkovics Barnabásné Lestár Bálint Lesti Jánosné Libisch Ábel Lilli Tamás Lóka Máté Lovas Eszter Lovas Lars Lovik Anikó Lôrincz Ábel Lôrincz Borbála Lôvey Éva Ludmann Mihály Lugosi Zoltánné Lugosi Zsuzsa Lukovich Kristóf Maczkó Adrienn Magyar Bálint Majer Viktória Major András Major Bálint Major Dóra Majoros Gábor Pál Makó Eszter Mandák Attila Mándics Boglárka Mándics Dezsô Mánfai Marcell Zoltán Mányoki Gábor Mányoki Soma Marcsek Gábor Markovits Júlia Markovits Tibor Márkus Péter Marosi László Maruzsa Gréta Maruzsa Szabolcs Matei Veronika

Mathesz Dávid Matkovics Dávid Dr. Matskási Istvánné Maucha Imre Megyeri Andrea Megyeri Balázs Mekler Zsuzsa Meleg Andrea Meleg Jánosné Mellényi Krisztina Mengyi Adrienn Merényiné Kalotai Judit Merkovszki Pálné Mészáros Gergely Mészáros Réka Mezei Dóra Mezei Márk Mietsch Rita Mihalkó Sándorné Miklós Bianka Miskolci András Miskolczi Péter Misley Péter Molnár Ágnes Molnár Anna Molnár Attila Molnár Brigitta Molnár Dániel Ferenc Dr. Molnár Katalin Molnár Markó Molnár Máté Molnár Rebeka Janka Molnár Tamás Monostori Zsuzsanna Montvai Dávid Montvai Hanna Mórócz Dániel Morvai Éva Mozer Tamás Müller Gergô Müller Luca Müller Réka Nádas Dávid Nádasy László Nagy Ádám Nagy Ágnes Nóra Nagy Albert Nagy Cecilia Nagy Dorka Nagy Eszter Nagy Fruzsina Nagy Henrietta Nagy Judit Nagy Kristóf Nagy Krisztina Nagy Krisztina Nagy László Nagy Lilla Nagy Márton Nagy Máté Nagy Nóra Nagy Péter Nagy Piroska Nagy Réka Nagy Róbert Nagy Tamás Nagy Zsuzsanna Nedelykov Ágnes Nedelykov Tamás Nedoba Judit Nemes Krisztián Németh Tiborné Nguyen Anh Huy Nguyen Anh Minh Nguyen Ha Phoung Nguyen Hoa Tünde Nguyen Huy Anh Nguyen Kim Árnika Nguyen Phan Anh Nguyen Phuong Anh Nguyen Vi Vien Noll Józsefné Novák Balázs János Dr. Nyakas Tünde Nyéki Péter Ober Gergely Ober Márton Ócsvári Ádám Oláh Ádám Oláh Ágnes Oláh Márton Olti Sándor Orbán Ákos Orbán Bence Oroszi Katalin Oszolik András Ott Máté Boldizsár Óvári Bálint Ozorai Attila Ozorai Júlia Ozorai Sára Ozorai Szilvia Pákó Judit Pál Flóra Palatinus Andrea Pálfia Szabolcs Palkó Zsolt Pálnik Réka Palócz István Pándi Julianna Panykó Fanni Pap Anna Dr. Papp Györgyné Papp Judit Papp Klára Papp Márton Simon Papp Nóra Papp Roland Papp Zsolt Tamás Parázsó János Pásztor Dávid Krisztián Pásztor Jánosné Patrik Pirk Zsolt Patrik-Pirk Zsombor Paulin Márton Paulovits Ferenc Páva Julianna Pege Lászlóné Pelikán Panna

Pelle Johanna Pénzes Dóra Pénzes Rita Perényi Zsófia Peringer József Perjési Benjamin Perjési Fanni Péter Ágoston Péter Georgina Péterfi Mátyás Petô Hanna Cecilia Petró Bálint Benedek Petró Panna Petróczki Edit Phan Nu Huong Lan Phan Tuan Pinke Anita Pintér Dániel Ponomarenkó Dénes Popova Mása Porkoláb Dorottya Pós Eszter Sarolta Povázsai Ágnes Pozsonyi Kriszta Pörzse Virág Pregun Dávid Preiszné Túri Zsuzsa Prinz Dániel Prinz Dorottya Puskás Zsuzsanna Ráci Péter Rácz Ádám Rácz Mihály Rácz Réka Anita Rádai Dániel Rafácz Bence Rajkó Gergô Rajnai Gergely Rajnai Márton Rajnai Viktor Rakonczai Anna Ranschburg Zoltán Rapp Dániel Rapp Eszter Reith Anita Reith Péter Rell Péterné Remport Ádám Réthy Ádám Réti Kornél Révész Ágnes Réz Gáborné dr. Ribáry Eszter Ritter Kinga Rolek Tamás Rosenzweigné Pejtsik Júlia Rózsa József Sági Kiss Dániel Sajó Tamás Salga Máté Salzinger Anna Salzinger Gábor Sánta Anna Sánta Luca Sárai Regina Sarkadi Nagy Márton Sárkány András Schein Dávid Schiller Mariann Schmidt Dániel Schuller András Sebestyén Judit Sebestyén Szandra Sebôk Rózsa Séllei Eszter Serfôzô Katalin Serfôzôné Kesztyûs Zita Siegler Balázs Siegler Bálint Sillye Anetta Dr. Simon Antalné Simon Imre Simon Mónika Simon Zsófia Eszter Simonics Balázs Simonics Miklós Simonné Károlyi Júlia Simonovits Gábor Sipos Evelyn Slemmer András Solt András Solt Sámuel Solti Andrea Mariann Solti István Solymosi Györgyné Solymosi Péter Sólyom Attila Sólyom László Sólyom Tamás Sólyom Zsófia Somogyi Gábor Somogyi Hanna Somogyi Kinga Somogyi Róbert Soós Erzsébet Soós Réka Sörös Petra Sparing Dániel Sparing Stefánia Spiegel Dávid Ottó Spíró Zoltán Staudinger Erzsébet Steller Gábor Straner Kata Strelinger Balázs Strelinger Tibor Stribik ndrás Stupinszki Zsófia Surányi Borbála Susuk Márton Sütô Csaba Sütô Nagy Anna Sváb Tamás Ferenc Svajer László Sz. Kis László Sz. Kis Zoltán Sz. Kiss Júlia Szabadkai Tünde Szabados Beatrix

Szabó András Viktor Szabó Anna Szabó Anna Szabó Aranka Szabó Attila Szabó Dániel Szabó Edit Szabó Eszter Szabó János Szabó Kristóf Szabó Kristóf Szabó Krisztina Szabó Máté Gergely Szabó Noémi Szabó Orsolya Szabó Réka Domonika Szabó Richárd Szabó Roland Szabó Viktor Szabó Viola Szabóné Rudnai Zsuzsa Szafonov Olga Szafonov Szonja Szakács Gergely Szakács Miklós Szalóki Dezsô Szalontay Péter Szamosi Máté Dr. Szamosi Tamásné Szamozvancev Dimitrij Szandtner Zoltán Szász Ferenc Szatlóczky Dalma Szatmári Ádám Szatmári Bálint Szatmári Kálmán Szécsényi Ágnes Szécsényi Tamás Szegedi Atina Szegô Andrea Szegô Nóra Székely Ágnes Székely Anna Székely Áron Székely Nóra Szekeres Dóra Szekeresné Nádudvary Ildikó Széles Dávid Széll Dóra Széll Tamás Szenthelyi Dávid Szepes András Dr. Széplaki Györgyné Szerencsés Ágnes Szíjj Bálint Sziklai Gábor Szilágyi Anna Szilágyi Anna Szilágyi Levente Szilágyi Sára Szilas Dóra Szili András Szili Melinda Hanna Szili Noémi Szilléry Mirjam Szinyákovics Györgyné Szloboda Judit Szloboda László Szmodics Natália Szoboszlay Márton Szótér Beáta Szôke Józsefné Szôllôsi Gábor Szungyi Anna Szungyi Dóra Szungyi Kata Szungyi Virág Szûcs András Szûcs Anna Szûcs Dániel Szûcs Éva Mária Szûcs Viktor Takács Liza Tamási Luca Tamási Rebeka Tamaskovics Gergely Tarba Dóra Tarcsafalvy Andrea Tardos Zsófia Tarr Bettina Tasnádi Gergely Teknôs Eszter Telegdy András Telegdy Eszter Temesvári Ágnes Temesvári Fanni Terényi Orsolya Tési Áron Tétényi Gergely Timár András Tímár Anna Erika Tímár Zoltán Todorovits Márta Toldi Árpád Toldi Kata Tolnai Krisztina Tomasovics Viktória Tomcsányi Krisztina Tomcsányi Péter Tompai Anna Tompai Benjamin Torcsány Diána Torma Dániel Attila Torma Elina Hajna Toroczkai Dávid Tószegi Eszter Tóth András Tóth András Attilió Tóth Andrea Tóth Angéla Tóth Anna Szilvia Tóth Attila Tóth Attila Tóth Bálint Tóth Boldizsár Tóth Erika Tóth Gergely Tóth Irén Ersilia Tóth Judit

Tóth Manó Tóth Máté Károly Tóth Péter Tóth Róbert Tóth Tamás Tömböl Klára Tömpe Judit Török Imre Török Júlia Török Lili Török Zsófia Törzsök Édua Tran Duy An Trenkáné Hidas Ilona Tuboly Csaba Turai Eszter Turai Júlia Tüske Annamária Tzokas Dorothea Ugray Dániel Ujváry Anna Ulbert Alexandra Ungár Barnabás Upor Ágnes Upor András Upor Veronika Urbán Márk Urbancsek Zoltán Üveges Bianka Katalin Üveges Lilla Vachter Ákos Vadász Gergely Endre Vadnai Balázs Vági Dorottya Vági Orsolya Vajda Adrienn Vakaliosz Athéna Valent Fruzsina Valker Ádám Vályi Krisztina Vályi Péter Vámos Viktor Vámossy Gergely Ván Bálint Ván Gyöngyvér Janka Váradi József Varga Ádám Varga Áron Varga Bálint Varga Dániel Varga Dominika Varga E. Tamás Varga Flóra Varga Judit Varga Júlia Varga Koritár Attila Varga Koritár Zsolt Varga László Varga Márton Varga Tamás Varga Vivien Varga Zita Vári György Várkonyi András Várszegi Szilvia Vásárhelyi Orsolya Vég Gáborné Végh Krisztina Végh Rudolf Végsô Ágota Végsô Péter Végvári Dóra Veres Nóra Veress Tibor Verlics Tibor Vermes Anna Júlia Véryné Pákolitz Éva Vetlényi Enikô Víg Dávid Vilcsek Andrea Vilhelm Dóra Villányi Dóra Anna Vince Dániel Vincellér Valéria Vincellér Zsuzsa Vincze Eszter Virág Andrea Virág Péter Vizi Donatella Vôfély Róza Vörös János Vörös Márton András Vörös Nóra Vrabély Brigitta Vrabély Fanni Vrabély Lilla Vrabély Márk Vrabély Máté Vu Mai Ha Vujovits Júlia Vujovits Vladimírné dr. Wellmann György Weltner Mariann Weninger Attila Weninger Magda Werner Iván Winkler Dávid Winkler Zsuzsanna Wittmann Dávid Wolkowski Wanda Wollner Róbert Wrobel Péter Zabezsinszkij Anna Zakariás János Zalaba András Zalaba Péter Zalka Gábor Zanathy Anna Zanathy Tamás Zelei Tamás Zempléni Réka Timea Zimák Zsófia Zimmermann Henriette Zoltán Gergely Zoltán Viktória Dóra Zsarnóczay Lilla Zsidó Nóra Zsigmond Áron Zsoldos Anita