Emlékmise a Stephansdomban

K Kerekasztal Hírlevéll 2015.JÚLIUS - AUG. 1.oldal © Ausztria usztria Magyar Szervezetek Kerekasztala

1010 Wien, Schwedenplatz 2, TOP 10.

www.kerekasztal.at www.kerekasz

Kedves Tagjaink és Barátaink!

Emlékmise a Stephansdomban

Reméljük, hogy mindenkinek pihenésben gazdag volt a nyara.

2015. augusztus 29. Augusztus 29-én a Stephansdomban tartottak misét (I.) Szent István király (uralk. 1000 - 1038) tiszteletére. A misét Korzenszky Richárd tihanyi perjel celebrálta magyarul.A misén a hőség ellenére körülbelül kétezer zarándok vett részt. Simon Ferenc esperes és a bécsi magyar katolikus egyházközség volt a vendéglátó. A részvevők között sokan népviseletbe öltöztek, többségük hagyományörző csoportok tagjai voltak. A perjel a prédikációjában hangsúlyozta, hogy Szent István a magyarokban tudatosítani akarta a „szent” fogalmát a „szent közösség” és a

Tagjaink közül sokan a nyári hónapok folyamán is különösen aktívak voltak, tevékenységükről természetesen örömmel számolunk be Hírlevelünk ezen számában. Szeretném felhívni a figyelmet a honlapunkra, ahol jelezzük a soron következő rendezvényeket, és ahol a megadott linkeken keresztül minden tagegyesület honlapja elérhető. Különösen a Burgenlandi Magyar Kultúregyeület weblapjára szeretném felhívni az Olvasók figyelmét (www.bukv.at), ahol az Őrvidéki Hírek aktuális kiadásait lehet letölteni. Mind a mi Hírlevelünkben, mind pedig az Őrvidéki Hírekben megmutatjuk, hogy mennyire elevenek, sokoldalúak, illetve aktívak az ausztriai magyar egyesületek és hogy mindenekelőtt milyen sikeresen dolgoznak a magyar közösségért. Kellemes olvasást kívánok.

Hartig Christoph

Petőfi Sándor Ösztöndíjprogram 2015. szeptemberétől két ösztöndíjas segíti kitartó munkájával a Kerekasztal és annak tagszervezetei és egyesületei munkáját, a Kárpát-medence szórványmagyarságát segítő program, a Petőfi Sándor Program keretein belül. A Miniszterelnökség megbízásából egy 10 hónapos missziót teljesítenek, ahol a szervezetek és egyesületek munkájának segítése mellett a diaszpórában élő magyarság közösségi és hagyományőrző programokkal való összefogása is kiemelt feladatuk. Segítségünkre Keller Rita, aki már a tavalyi Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként elkezdte munkáját a Kerekasztalnál, valamint Miklós Tünde lesz.

„szent család” formájában, emiatt István mindenütt a királyság területén templomokat alapított. Ezenkívül, mondta a prior, nincs értelmes élet, anélkül hogy vállalnánk a kötelességeinket. Ugyanakkor el kell fogadnunk a másik embert, de ez ma mindinkább nehezebb, ugyanis az egyén áll a világ középpontjában. Az is nagy problémát jelent, hogy az emberi értékek ma régimódinak tűnnek. De nekünk – minden külső elvárással szemben – meg kell őrizni az értékeinket. Európainak lenni nem azt jelenti, hogy feladjuk azokat. A perjel Babits Mihály szavat idézve az mondta, hogy őrizni kell a kincseinket, de a mások kincseit sem szabad elvenni, emellett védenünk kell a szellemi környezetünket. Társadalmi gyökerek nélkül az élet elromlik, és az ember, aki egy közösségben él, sokkal kevésbé kiszolgáltatott és sokkal kevésbé manipulálható. Sajnos a mértéktelenség felé tart a világ, és a fejlődés alatt ma csak a gazdasági fejlődést értik. Ki kell mondanunk, hogy az ember maga nem lehet a mérték, hanem van egy, az emberek felett uralkodó erő, egy szellemi-erkölcsi hatalom. (Márai Sándor) Mécs László költő véleménye szerint a mérték elvesztése a legveszélyesebb. „Ha gyökereinket vállaljuk, van lehetőség arra, hogy növekedjünk” – mondta Korzenszky Richárd. „Nőni kell, és nőni csak az ég felé lehet” (Reményik Sándor) Tehát úgy kell élnünk, mintha lenne Isten. A mise végén a perjel megáldotta az oltár elé hozott magyar gyümölcsöket és terményeket: kenyeret, bort, szőlőt és kolbászt. A rendezvény után magyar néptáncbemutató volt a dóm előtti téren és az érseki palotában. Ale Márió Dániel


Mozgalmas nyár - A Bécsi Napraforgók Mecséren (H), Deákin (SK) és Kommandón (RO) 2015. nyár

A rekordhőség ellenére a Napraforgók Táncegyüttes idén nyáron sem tartott szünetet: A néptánccsoport tagjai a heti rendszerességgel megtartott próbák mellett egy közös edzőtáborban, a Mecséri

Ladikos Fesztivál színpadán valamint a Kommandói Cigányfolklórtábor alatt gyarapították illetve mutatták be tánctudásukat – verejtékezve, de mit sem lankadó lelkesedéssel. A 10. Ladikos Fesztiválra, amely Nyugat-Magyarország egyik kiemelkedő néptáncos-népzenés eseménye, a Napraforgók 15. jubileumára felújított és a jelen felállásban a XVI. Bécsi Magyar Táncháztalálkozón először bemutatott „Kassa környéki táncok” című koreográfiával készült az együttes. Június 6-án a Dűvő Zenekar kíséretével egy nagyon jó hangulatú produkciót sikerült színpadra vinni, ráadásul olyan neves művészekkel osztozva a színpadon, mint a Magyarpalatkai Banda, a Jászság Népiegyüttes, a Gázsa Zenekar, és sokan mások. Emellett már javában zajlottak az előkészületek az idei Táncháztalálkozóra, ami november 7-én kerül megrendezésre. A Napraforgók többek között felcsíki táncokkal készül az eseményre, ezek elsajátítása végett jött össze a csoport egy májusi hétvégére a felvidéki Deákin. A táncokat Jánosi Attila „Pici” és Fehér Noémi tanították. Ezt az edzőtábort egy szeptemberi összpontosítás fogja követni, amely a megszerzett tudás tökéletesítéséről fog szólni. Ám az együttes hét különösen lelkes tagjának ezek után sem volt elég a táncból: Részben önszorgalomból, de részben már a közelgő Táncháztalálkozót szem előtt tartva utaztak el Erdélybe, hogy a Kovászna



megyei Kommandón részt vehessenek a július 27. és augusztus 2. között megrendezett Nemzetközi Cigányfolklórtáborban, ahol szászcsávási táncokat valamint szászcsávási és őrkői énekeket tanulhattak és adhattak elő a kommandói falunapon. A táncosok alig várják, hogy novemberben a tanultakat a bécsi közönség előtt is bemutathassák!

A magyar néptánc és népzene bécsi kedvelőinek viszont nem kell novemberig várniuk, hogy ismét táncolhassanak, hiszen október 2-án kerül sor a Napraforgók és a Collegium Hungaricum évadnyitó táncházára, a megszokott helyen és időben. Tanítanak Muszka György és Ilonka, a zenéről Németh Dénes és zenekara fognak gondoskodni. A Napraforgók Táncegyüttes szeretettel vár minden érdeklődőt! Németh Júlia - Napraforgók

NeMaMaT IV.Nemzetközi Konferencia 2015. augusztus 3 - 5. A „Debreceni Nyári Egyetem” örömmel hirdette meg 2015 augusztus 3 és 5 között a „Külföldön Élő és Dolgozó Nem Magyar Anyanyelű Magyartanárok valamint Külföldön Tartósan Magyar Nyelvet és Kultúrát Tanítók” (röviden NeMaMat) című negyedik Nemzetközi Konferenciát, ahol az Őrvidék Dowas Katalin személyével is képviselte magát. Az 1927-ben létrejött intézmény régóta kapcsolatban áll olyan külföldi tanárokkal és óvónőkkel, akik lelkesen és nagy odaadással tanítják a magyart saját közösségükben. A Debreceni Nyári Egyetem kifejezte, milyen nagy elismerést érdemel munkájuk és mennyire fontos szerepet játszanak a magyar nyelv és kultúra terjesztésében. Az idei konferencia külön figyelmet fordított azokra is, akik nem államiliag támogatott intézményekben, hanem hétvégi iskolákban, civil szervezetekben vagy más magánkedvezményes formájában törekednek a magyar nyelv tanítására, a magyar kultúra ápolására, közvetítésére. A rendezők – köztük Dr. Szaffkó Péter (igazgató), Dr. Csontos Pál (tanulmányi igazgató, tagozatvezető), Dr. Dobi Edit (szakmai igazgató), Dr. Duffek Mihály (tisztbeli művészeti igazgató), Pogány Emese (egytemi tanár), Helmeczi


Boglárka (irodavezető), Kozma Éva (értékesítési és marketing menedzser), Kulcsár Judit (programszervező) és Farkas Evelin (segítő) – arra szeretett volna lehetőséget teremteni, hogy az érdekeltek szervezett formában találkozhassanak, kapcsolatokat építhessenek más országokban tanító kollégákkal, valamint eszmecserét folytathassanak egymással és a Debreceni Nyári Egyetemen tanáraival, szakembereivel. A konferencia keretében nemzetközi tapasztalattal rendelkező szakemberek tartottak magyar nyelvű plenáris előadásokat, a résztvevők számára óralátogatásokat, szakmai fórumot és konzultációs alkalmat is felajánlottak a konferencia időtartalma alatt. Az esti órákat pedig együtt tölthették a mintegy negyven országból Debrecenbe érkező külföldiekkel. Számukra a hagyományos „Debreceni Nyári Egytemen Magyar Nyelv és Kultúra Nyári Kurzus“ című tanfolyam keretében szerveztek kulturális programokat. A konferencia hivatalos megnyitója után a több mint húsz résztvevő bemutatkozására került sor. Szekcióülések, plenáris előadások és kerekasztal-beszélgetések váltották egymást. A témák a következőek voltak: „A magyar nyélv és civilizációs ismeretek tanítása a hétvégi iskolákban és óvodákban“ illetve „A magyar nyelv és civilizációs ismertek tanítása a felsőoktatásban – lektorok, vendégoktatók tapasztalatai“. Kerekes Judit New Yorkból beszámolt az Amerikában működő hétvégi magyar iskolák tanárainak szakmai együttműködéséről. Hollstein Barbara Frankfurtról mesélt, milyen esélyt és kihívást jelentenek a németorzsági hétvégi magyar iskolák. Víghné Horváth Zsuzsanna bemutatta az AMAPED „Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesületének“ oktatómunkáját. Dowas Katalin Felsőőről beszámolót tartott az Őrvidéken történő magyartanításról. Nagy lelkesüléssel és rengeteg bemutató anyaggal ismertette meg a közönséget a Burgenlandban, főleg az Őrségben, fáradhatatlanul a magyarság identitás-őrzéséért küzdő egyesületeket: az UMIZ-t („Alsóőri Magyar Média és Információs Központ“), a BMKE-t („Burgenlandi Magyar Kultúregyesület“), a „Magyar Népfőiskolát“, az „Alsóőri Színjátszóegyesületet“, „Felsőőri Magyar Katolikusok Körét“, a „Felsőőri Református Olvasókört és Színjátszó Egyesületet“, az „Alsóőri Dalárdát“, a helybeli néptánccsoportokat, a BMKE „Játékos Magyar Gyermekóráját“ stb.



Császi Ildikó Szloveniából „A magyar nyelv tanításáról a Maribori Egyetem nem magyar szakos hallgatóinak“ című előadással készült. Kovács Sándor beszámolt a magyartanítás tapasztalatairól a Hankuk Egyetemen Koreában. Kurcz Ádám István a „Magyar Nyelvstratégiai Intézet“-et ismertette meg a továbbepzésen lévő szakemberekkel. Jövőbeli tervek, együttműködési lehetőségek megbeszélése után és sok színes kultúrális programokon való részvétet követően a konferencia résztvevői derűsen és élményekkel gazdagítva búcsúztak egymástól. Dowas Katalin

Délibáb tánctábor Kiscsőszön 2015. július 14 - 19.

A Délibáb Bécsi Magyar Kulturegyesület Néptáncegyüttese az idén nyáron Kiscsőszön tartotta nyári edzőtáborát, július 14-19. között. A táncosok évek óta minden nyáron Magyarországra utaznak 6-7 napra, hogy tánctudásukat finomítsák és új tájegység táncainak

alapjait is elsajátíthassák. Kilyénfalvi Gábor az egyesület művészeti vezetője az idén személyes kapcsolatait bevetve Kovács Norbert Cimbi és felesége Gaschler Bea, kiscsőszi portáját foglalta le a táborozás helyszínéül, valamint a közelben lakó és Cimbi által alapított művészeti iskola táncoktatóit – Szabó Rubinka és Maximilien Linczenbold – kérte fel, hogy az együttes tagjainak magyarbődi páros táncokat tanítson 2 és fél napon keresztül.


A tábor többi napján a már korábban is tanult táncokat (bonchidai, szatmári, buzai és dél-alföldi) gyakorolták a táncosok Török Sándor vezetésével, aki szeptembertöl júniusig oktatja a Délibábosokat Bécsben is. A felnőtt táborozókhoz a hét végére csatlakoztak a Szivárvány gyermek tánccsoport apró tagjai is szüleikkel együtt. A kicsiket Bors Erika tanította táncolni és sok énekkel, mondókával és játékkal tette még vidámabbá az itt töltött időt. Kiscsősz a Somló-hegy közelében található kis település, ahol Kovács Norbert Cimbi vezetésével virágzik a hagyományok őrzése ápolása. Azért is ez lett a tábor helye, mert a Délibábosok már évek óta többször jöttek ide hosszú hétvégékre táncolni és részt venni a nagyszerű itteni rendezvényeken.

A Délibáb tagjai a felújított tájház udvarán lévő tánctérnek kialakított pajtában ropták egész nap kisebb szünetekkel a táncot. A talpalávalóról Nagy Bertalan és bandája gondoskodott, így élő zenére táncolhattak, próbálhattak a táncosok, ami csak fokozta, az egyébként is nagyon jó hangulatot. Hogy a táncosok bendője ne maradjon üresen, Cimbiék az udvarukon kialkakított „ebédlőben“ gondoskodtak kedves munkatársaikkal Krisztivel és Gyöngyivel, a reggeliről, ebédről, vacsoráról. A táncpróbák után sem unatkozhatott senki, hiszen Cimbiék portáján mindig akadt látnivaló, az istállóban több lóról is gondoskodott minden nap Máté a helyi lovászfiú. A lovak mellett szamarakat, szürke marhákat, birkákat, kecskéket, csüngő hasú malacokat is láthattak, etethettek a táborozók, aminek főleg a gyerekek örültek. A bátrabbak lóra is ülhettek, egyik este pedig lovaskocsikázásra vitték a tábor lakóit.



Esténként táncházban folytatódott a mulatság. Szombaton délután a Somló hegyen rendezett Séd Dülöngélő a családi pincészetek borfesztiválján a Délibáb Táncegyüttes 3 koreográfiát is előadott a színpadon , ebből az elsőt a műsor közben érkező zivatar sem tudta elmosni, a táncosok hősiesen, vizesen is végigtáncolták azt. Vasárnap a tábor utolsó napján délelőtt még folyt a tánctanulás, aztán ebéd után mindenki útra kelt, sajnálva, hogy ilyen gyorsan eltelt az idő, mert mindenki nagyon jól érezte magát. Aki kedvet kapott csatlakozni a táncscoporthoz, kicsikhez, vagy nagyokhoz, szeretettel várjuk és jövőre már jöhet is velünk táborozni Kiscsőszre Piszker Ágnes - Délibáb

72.sz. Széchenyi I. Cserkészcsapat - Csapattábor 2015 2015. nyár Az idei csapattáborunk már egy számunkra megszokott helyen történt, mégpedig Hasebachbál, ahol már törzsvendégeknek számítunk. A tábor témájának egy aktuálisnak számító eseményt vettünk, mégpedig az 1956-os forradalom előtti évet, ahol a cserkészet be volt tiltva, helyét átvették az úttörők és bujdosva lehet csak nyakkendőt viselni. Mi is egy

bujdosó tábort szerveztünk, ahol az idegenek előtt titokban kellett tartanunk, hogy kik is vagyunk mi valójában.

K Kerekasztal Hírlevéll © Ausztria usztria Magyar Szervezetek Kerekasztala

Több mint negyven kis és nagy-cserkész vett részt a táborunkon. A nagy tábori készülődés befejeztével indultak útnak a bécsiek a csapatotthontól közösen busszal ahol már énekléssel és játékokkal hangolódtak a táborra. Mire a busz megérkezett, a helyszínen már elő volt készítve az ebéd, rendbe volt rakva a sátoroknak a terep és építőanyagokról is gondoskodott a tulaj. Ebéd után megkezdődött a tábor felépítése a nagy-cserkészeknek, sátrakat állítottunk, kiástuk a tűzhelyet a pöcegödröt, néhányan már neki is álltak tábori építményeket készíteni, de a legtöbben beszélgettek és történeteket meséltek a régen látott barátoknak. Idén vendégünk is volt az Egyesült Államokból, Vajtay Dani, aki sok új játékot, népdalt és praktikát ismertetett meg velünk.

2015.JÚLIUS - AUG. 5.oldal



Sajnos a titkos táborunk nem volt sikeres, hiszen a kommunista vezetők gyanút fogtak és megpróbáltak minket tőrbe csalni, kémeket küldtek, nagy kommunista vezetőket, kihallgatásokat csináltak, de szerencsére a sok bátor cserkészünk ügyesen helyt állt a feladatokban és kitartottak. Nem csak a kommunista vezetők, hanem az időjárás is ellenünk fordult ezen a héten, hiszen nem csak tűző napsütést és kánikulát, hanem jégesőt és hatalmas léhűlést is kaptunk. De számunkra ez nem jelentett nagy akadályt, felkészültünk mindenre, vizes csapatépítő játékokkal, és jó eső elleni felszereléssel könnyen vettük az akadályokat. Még egy nyavalya is felütötte a fejét ami a legbátrabb cserkészeket is ágyhoz szögezte, de doktor tanácsára egy különleges házi csodaitallal sikerült legyűrnünk a betegséget! Tábor zártával sok mindent megtanultak a gyerekek. Tájékozódni, tüzet rakni, csomózni, mesét mondani, előadni, útjeleket felismerni, térképet olvasni, rovást írni, őrsben csapatként működni és még sorolhatnám. Utolsó nap, vasárnap, kimerülten, piszkosan, sok új emlékkel a hátunk mögött és sok új baráttal mellettünk, végleg levontuk a zászlónkat és hazakocsikáztunk. Póser Tibor - Táborparancsnok

Miskolcon járt a Club Pannonia 2015. június 26 - 28. A Club Pannonia négy évvel ezelőtt „Ismerd meg Magyarországot“ mottóval indította el az osztrák-magyar kapcsolatokat ápoló sorozatát, melynek célja, hogy elsősorban az osztrák érdeklődőknek, a Club Pannonia osztrák barátainak, tagjainak szeretnék bemutatni Magyarország történelmi emlékeit, kultúrális örökségeit, kulináris értékei, sokszínűségét. A négy évvel ezelőtt megfogalmazott alapgondolat az volt, hogy ezzel az utazássorozattal főleg az osztrák közönségnek egy olyan pozitív megítélésben bemutatni Magyarországot, a tájat, a városokat, a kultúrát, melyet megérdemel. Az ebből az ötletből született sorozat már évek óta egyre nagyobb sikerrel indít kirándulásokat Magyarország különböző tájaira, mely után mindig

Miután a nagy-cserkészek berendezkedtek, a kiscserkészek pedig kirándultak és felfedezték a környéket már este is volt és a zászlófelvonással és egy tábortűzzel el is kezdtük igazán a táborozást. Mivel a táborunkban hivatalosan 1955-öt írtunk, ezért olyan híres személyiségek is meglátogattak minket mint Sík Sándor, Bodnár Gábor, Puskás Ferenc és még sokan mások. Különleges segítőink is voltak, régi okos cserkészek és furcsa figurák, mint például Dini, az álcázás nagymestere aki minden problémára tudott választ ha a kiscserkészek bajba kerültek.

csodálattal és ámulattal térnek haza Ausztriába az osztrák kirándulók. Az elmúlt években olyan helyeken jártak, mint például Pécsett, Egerben, Herenden, Kaposvárott, Győrött,


Pannonhalmán, Debrecenben, a Hortobágyon illetve több alkalommal Budapesten is. Az idei kirándulás uticélja június 26 – 28-ig a már tavaly kiválasztott Miskolc volt, ahol egy háromnapos kirándulás keretein belül 24 résztvevő csodálhatta meg Magyarország ezen tájának szépségeit, kincseit. A kiránulók elsőként Gödöllőn az Ausztriában is ismert Sissi kastélyt nézhették meg, ahol Martonyi János volt magyar külügyminiszter feleségével személyesen üdvözölte a csoportot. Ezután Miskolcra vezetett tovább az út, ahol a városnézést követően kisvasúttal kirándultak Lillafüredre, a Hámori tóhoz, a miskolctapolcai barlangfürdőhöz, a nap pedig egy tokaji borvacsorával zárult. A diósgyőri várban lovagi játékokat láttak, majd a csodálatos és számos híres magyar művész bölcsőjén, Szentendrén keresztül vezetett a hazaút. A kiránulás során végig német nyelvű idegenvezetés volt, tekintettel arra, hogy a résztvevők kétharmada német nyelvű volt. A miskolci kirándulás hatalmas sikerrel zárult, melyet az is igazol, hogy a legtöbben már most jelentkeztek a következő útra, mely a híres Hévízre viszi majd őket. Keller Rita




Minden nap játékos tornával kezdődött, délután pedig zenés, táncos foglalkozással zárult. A kettő között pedig különféle ügyességi sport és sorversenyeken mérettethették meg magukat a gyerekek kint a szabadban. Gergelics Dóra és Keller Rita táborvezetők és pedagógusok ebben az évben is nagy hangsúlyt fektettek a koordinációs és mozgást fejlesztő feladatokra, sorversenyekre bent és a szabadban egyaránt, valamint úszás oktatásra, strandolásra, délutáni táncos és kreatív gyermektáncórákra is. Természetesen maradt idő sok-sok játékra is, ahol további kompetenciákat fejlesztő feladatokat kaptak a gyerekek. Az egy hetes tábor sűrű programjába belefért egy egész napos kirándulás is Kahlenberg-be, ahol a csodálatos bécsi panorámában való gyönyörködés után, a dombmászást, az erdei ösvényeken

AMAPED Sporttábor 2015. július 06 – 10. A sporttábor idén már 3. éve sikeresen működő és nagyon népszerű tábora az AMAPED-nek (Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesülete) itt Bécsben. A tanterem ez évben is megtelt csupa vidám és sportolni vágyó gyermekkel. A sokszínű mozgásos programok mellett jutott idő a rajzolásra, logikai és kirakós játékokra, valamint az egyéni és csoportos meseolvasásra is.

való túrázást és a szőlőültetvények közötti versenyfutások fáradalmait egy piknik közben pihenhették ki a gyerekek. A gyerekek fáradtan ugyan, de annál elégedettebben távoztak a hét végén a táborból, kezükben a délutánonkénti rajzos foglalkozások eredményeivel, alkotásaival és már nagyon várják, hogy jövőre is újrajöhessenek sporttáborozni az AMAPED-be. Keller Rita





AMAPED Honfoglalás kori tábor Létavértesen 2015. július 19 - 26. Az AMAPED szervezésében 2015. július 19-től 26-ig honfoglalás kori táborban vettek a részt tanítványaink a Létavértes júrtatábor helyszínén. 10 fő főként 7 és 13 éves kor közötti gyerekek vettek részt a tábor életében. A kísérő pedagógusok Görög Máté és Vígné Horváth Zsuzsanna voltak. A tábor lakói jurtákban laktak, melyt nagyon élveztek a rekkenő hőség ellenére is. A hét minden napját kalandokkal töltöttük el. Megismerkedtünk őseink ruházatával, fegyvereivel, ékszereivel, használati tárgyaival.

Néhány percre mi magunk is honfoglalokká váltunk a korhű ruhákba öltözve. Megismerkedtünk a Kassai-féle lovasíjászattal és egy egész délutánt az íjászat kipróbálásával, használatával töltöttünk. Vidáman, énekelve szekéren kocsikáztunk egy lovastanyára, ahol lovagolhattak és ismét íjjal lőhettek a gyerekek, mint a honfoglaló magyarok. A finom ebédek utáni pihenőket érdekes filmvetítések, történetek követték majd a kézműves foglalkozásokon megvalósíthatták a láttotakat és hallotakat. Kezük ügyességét is fejleszthették. Tarsolylemezt, nemezlabdát, sámándobot, karkötőket, sámánszövést, hajfonatkorongot, agyagtálat és sárkányfarokjátékot készítettek, melyekkel szeretteiket ajándékozták meg hazatérésükkor. Megnéztük a Rozsnyai Kerámiagyűjteményt, ahol őseink edényeivel ismerkedhettünk meg. A gyerekeknek lehetőségük volt a rovásírás alapjainak elsajátítására is. Egy rövid sétával egybekötve megnéztük az Irinyi Kiállítótermet és megcsodáltuk a település arborétumát is. A hét folyamán megismerkedtünk honfoglaló őseink mondavilágával, mely kedvet ébresztett tanulóinknál, hogy ők személyesen is olvassanak ebben a témakörben. Gyalogtúrát is tettünk amikor megláttogatunk egy vizi vágóhídat. Szabadidős tevékenység keretében sokat fogócskáztunk, sorversenyeket játszottunk, pancsoltunk, számháborúztunk és vizifociztunk. Esténként sportoltunk, népi játék olimpiát szerveztek számunkra, ahol igazán felfokozott hangulatban versenyeztünk. Az esti szalonna és kenyérlángos sütése felejthetelen élmény volt a gyerekek számára. A népi hangszerek megismerése és az azt követő táncház remekül sikerült. A nyári táborozás fürdés nélkül semmit sem ért volna, ezért egy vidám napot töltöttünk el a debreceni Aquaticumba. Szombaton egy hosszabb kirándulás várt ránk, amikor Miskolcon a Hermann Ottó Múzeumot láttogatuk meg. Ez a honfoglalás korát bemutató interaktív kiállítás összefoglalta a héten szerzett új ismereteinket. A tárlat megtekintése után egy játékos kvíz keretein belül számot adhattunk az új tudásunkról. Vasárnap búcsút vettünk Létavértestől és a felejthetetlen tábortól. Vígné Horváth Zsuzsanna - AMAPED





„Mesetábor” az AMAPED szervezésében 2015. augusztus 24 - 28. 2015. augusztus 24 és 28. között Mesetábor volt az AMAPED - Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesülete szervezésében. Az 5 napos táborban, amelyet a KultPult szervezet könyvekkel támogat, 18 óvodás és kisiskoláskorú gyermek vett részt. A szabadidős tevékenységek mellett a résztvevők megismerkedhettek számos kortárs magyar mesekönyvvel, és kipróbálhatták magukat különféle népi játék, tánc és kézműves foglalkozásokon is. A táborban a foglalkozások tematikusan lettek felosztva és a szervező pedagógusok, Bencze Mariann és Piszker Ágnes minden napra egy fő témát választottak. Hétfőn állatos mesékkel ismerkedtek meg a gyermekek, és ehhez kötődően kézműves foglalkozásokra is sor került, ahol a gyerekek például „zoknicicát” és víziliovat barkácsoltak. „Cikicakk, a fekete cica” kalandját a résztvevők diafilmen nézték meg. Emellett számos dalt is tanultak, így például Gryllus Vilmostól és az Eszterlánc együttestől énekeltek. A hétfői napot a bécsi Stadtparkban zárták.A táborozók kedden a háztartás témáját járták körül, készítettek hamuba sült pogácsát és mondókáztak is. A háztartási témakörben megtanulták a szelektív hulladékgyűjtés fő lépéseit, ehhez a szervezők a Lola mesék sorozatból választottak történeteket és gyakorlatokat. Szerdán magyar szerzők verses meséi kerültek előtérbe, melyekhez ismét dalok

kapcsolódtak. Csütörtökön a Mesetáborban népmesés napot tartottak, ennek kapcsán a tábor résztvevői ellátogattak a Hadtörténeti múzeumba. Emellett a török-magyar témákat is körbejárták ismert magyar népmesék által. Pénteken a táborozók csoportokba bontva hallgathattak autós és lányos meséket. Bencze Mariann, a tábor egyik szervezője szerint a Mesetábor célja az volt, hogy a gyermekek minél több magyar nyelvű kortárs mesekönyvet ismerjenek meg, ezeket akár könyv, akár diafilmek vagy projektorok által bemutatva. A táncolás és a zenehallgatás is fontos része volt a tábornak, valamint a mesékhez kapcsolódó kézműves foglalkozások is. A tábor során a maguk által batikolt zsákot a gyermekek pénteken haza is vihették, és így nemcsak az összegyűjtött kincsek, üveggolyók maradtak meg, mint maradandó emlék, hanem a sikerélmény is az elkészült tárgyak által. Bagári Kinga - AMAPED

A nagyvázsonyi Kinizsi-vár A Kinizsi-vár Nagyvázsonyban, Veszprém megyében található, Tapolca és a megyeszékhely között, mintegy 16 km-re a Balatontól. A település az Eger-patak mellett fekszik, a Balatonfelvidéki Nemzeti Park közelében, az erdőkben gazdag Bakony délnyugati részén. Nem tudjuk, hogy az erődítményt mikor építették, a róla szóló első írásos források a 15. század közepén keletkeztek. Akkoriban a falu a Vezsenyi-családhoz tartozott. Annyi bizonyos, hogy Mátyás király 1472-ben a várat tartozékaival együtt Kinizsi Pálnak adományozta a különböző királyi hadjáratokban tanúsított bátorságáért. A vár fő feladata a Buda és Róma közötti borostyánút védelme és ellenőrzése volt, ugyanis az út keresztezte a várhoz tartozó területet. Egyébként a várat - az akkori szokásokkal ellentétben - egy völgyben és nem dombon vagy hegyen építették fel. Kinizsi Pál várúrsága idején az erődöt többször bővítették,


megerősítették. Tornya egy középkori gótikus lakótorony, amely, más nyugat-magyarországi várakkal összehasonlítva jó állapotban van: négyszögletes és ötemeletes, 30 méter magas és hozzávetőlegesen 12 m széles. A falak alul két méter szélesek, felül, a tetejénél 1 méteresek. A vár legerősebb része a kapu fölötti kisebb torony, a falakon pedig számos lőrés látható. A várárokban található egy bővízű forrás, amely az erőd vízellátását biztosította. A 16. századtól a vár a Zichy-családhoz tartozott. Amikor később a törökök elfoglalták Veszprémet, a Kinizsi-vár vesztett jelentőségéből. A romokkal kapcsolatos ásatások és az erőd pontos történetének a kutatása 1955-ben kezdődött. Manapság a Kinizsi-napok keretében nyáron lovagi játékokat rendeznek a vár mellett, amelyekre sok turista szokott ellátogatni. A játékokon kívül van középkori piac, íjászat, kovács- és fazekasbemutatók, ezenkívül lehetőség van népművészeti termékeket venni és még pisztrángot is fogyasztani a várhoz közeli csárdában. Itt következzen egy rövid életrajz Kinizsi Pálról, hiszen személye a vár történetének fontos részét képezi.

Kinizsi Pál 1430-1440 körül született, és szakmájára nézve molnár volt. A Kinizsi-család szerb származású, eredeti nevük Brankovics. Egy legenda szerint Kinizsi édesapja is molnár volt, és Hunyadi János seregében harcolt a törökök ellen (tehát 1456, azaz Hunyadi János halála előtt.) Amikor Mátyás király egy alkalommal úton volt és megszomjazott, a fiatal molnár az italt egy malomkövön szolgálta fel neki. A királyt ez annyira megdöbbentette, hogy rögtön katonájává tette Kinizsit. Később apjához hasonlóan ő is elkezdett a király seregében harcolni és végül kimagasló bátorságáért léptették elő. Egy királyi rendelet szerint Máramaros főispánja lett. A hagyomány szerint 1468-as morvai




hadjáratban bukkan fel Magyar Balázs alparancsnokaként. A következő években Korvin Mátyás több nyugati hadjáratában részt vett. 1479. október 13-án mesemmisítette a Kenyérmezőn (a mai Románia területén) Báthori Istvánnal együtt a török erőket, amelyek Erdélyt támadták meg.

Erre a király Kinizsinek ajándékozta Somló várát is, és ugyanebben az évben házasodott meg a honvédő Magyar Benignával, parancsnokának, Magyar Balázsnak a leányával. 1481-től kezdve a király rábízta Kinizsire Magyarország déli várainak védelmlét. Ebben az időben lett temesi ispán, és ebben a minőségben harcolt csapataival a török ellen Szerbiában. 1482-ben, Szendrő mellett ismét győzelmet aratott felettük. Eközben Nagyvázsonyban alapított egy pálos kolostort, és ennek révén a település kulturális centrummá vált. A kolostor stílusa gótikus volt, ám a várat és a palotát reneszánsz elemekkel díszítették. A kolostor romjai is megtekinthetők ma Nagyvázsonyban. Miután Mátyás király meghalt, Kinizsi II. Ulászló udvari pártjának vezetője lett. 1490-ben I. Miksa német-római császár megtámadta a magyar királyságot, és elfoglalta pl. Nagyvázsony várát is. Kinizsi azonban visszafoglalt a saját otthonát. Ugyanabban az évben Kinizsi Szombathely és Veszprém várát is visszafoglalta, melyeket I. Miksa korábban ostrommal vett be. 1492-ben a nándorfehérvári, szabácsi és szörényi csatákban győzött a török ellen, majd a Száva mellett verte szét a fosztogató fekete sereget. Az 1494-es évben, miután szélütést kapott, betegen vezette a hadműveleteket Szendrő vára ellen, melyet időközben elfoglalt a török, azonban Kinizsi az ostrom folyamán, november 24-én, Szent Kelemen falvában halt meg. Miután katonái a holttestét visszavitték Nagyvázsonyba, Kinizsi Pált a vár kápolnájában temették el. Sírköve vörös márványból volt. Ale Márió Dániel Források:

Dippold Pál: A vár, ahol Kinizsi Pál lakott Ungarrisches Digitalisches Nationalarchiv http://mandarchiv.hu/cikk/490/Nagyvazsony_ahol_Kinizsi_Pal_lakott die offizielle Webseite der Burg - A Kinizsi-vár weblapja: www.kinizsivar.hu die offizielle Webseite der Gemeinde Nagyvázsony - Nagyvázsony hivatalos oldala : (Quelle der Bilder - a képek forrása): www.nagyvazsony.hu Szabolcs ottó - Závodszky Géza: Wer ist wer in der Geschichte, Verlag Laude, Budapest, 1996 (Ki kicsoda a történelemben, Laude Kiadó, Budapest, 1996) Tarján M. Tamás: 1494. november 24. - Kinizsi Pál halála (Kalendárium – Kinizsi Pál halála - Der Tod von Pál Kinizsi) Rubicon, történelmi folyóirat - geschichtliche Zeitschrift http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1494_november_24_kinizsi_pal_halala/




Molnár Mária a bécsi Collegium Hungaricum új igazgatója Új arculat, új programok, új lendület a Collegium Hungaricumban. 2015. június első napjától Molnár Mária művészettörténész lett a bécsi Collegium Hungaricum új igazgatója. Mária eddig Magyarországon, Budapesten élt és dolgozott és már eddigi szakmai tapasztalata is sokszínűségét mutatja, hisz mindamellett, hogy művészettörténész, 10 évig egy közép-európai kortárs művészeti lapnak volt a főszerkesztője, dolgozott az Ernst Múzeum vezető kurátoraként, szerkesztőként számos könyvet szerkesztett, ugyanakkor jómaga egy könyvet is írt művészettörténeti témában. Mária hatalmas lendülettel kezdte meg igazgatói munkáját a 2015-ös év közepén a Collegium Hungaricumban. Nagyon erőteljes a művészetek iránti szeretete és kötődése, mely munkájában és a 2016-os programjában is tükröződni fog. Mária elmondta, hogy rengeteg új programmal készül a 2016-os évre. A már tradícióként megjelenő rendezvények mellett rengeteg fesztivál van előkészülőben, melyben minden művészeti ág (zene, képzőművészet, tánc és dráma) helyet fog kapni egy-egy két napos fesztivál keretein belül, amelyek - a tervek szerint – „mini” konferenciákkal, illetve workshop-okkal lesznek egybekötve az adott témában. A közönség és a szereplők körének szélesítése céljából egy újabb, friss irányvonal is előkészülőben van, ahol a klasszikus, modern és népi motívumvilág összefonódásának művészeti megjelenésének kezdeményezéseivel is találkozni fogunk. Kiemelt cél a hagyományőrzés, a fiatalság támogatása, az eddigi „közönség”megtartása és új „közönség” toborzása mellett a fiatal, még kibontakozásban lévő tehetségek felkarolása, bemutatása. Ezzel is újabb lehetőségeket nyitva a régi és új előadóknak, alkotóknak az újabb vagy éppen az első bemutatkozáshoz. A Collegium Hungaricum szélesebb körben fog helyet és lehetőséget biztosítani minden fiatalabb és idősebb tehetségnek is, akik elsősorban magyarok, de akár osztrákok is lehetnek. Molnár Mária fontosnak tartja, hogy az osztrák kultúra és művészetek felé is nyissunk, így szeretné, ha a

magyar előadók mellett vagy éppen velük kooperálva osztrák előadók is fellépjenek magyar rendezvényeken a Collegium Hungaricum előadótermében. Ennek kettős célja, hogy a magyar rendezvények nem csak magyar közönséget kapnának, továbbá ezáltal a bécsi lakosság is megismerné kultúránkat, hagyományainkat, sokszínűségünket. Annak ellenére, hogy Máriának a korábbi igazgató – Méhes Márton - éves programját kell folytatnia, még ebben az évben láthatunk egy kis „ízelítőt” a Mária programjából is. „Intonáció” címmel november utolsó hetén egy kétnapos zenei fesztivál lesz, mely 26-án a Bécsi Nagykövetségen, 27-én pedig a Collegium Hungaricumban lesz megrendezve. A 2016-os év előre láthatóan egy filmfesztivállal fog kezdődni, rengeteg filmvetítés, dokumentumfilm bemutatók és gyermek filmek is vetítésre kerülnek majd, egyfajta filmmustra jelleggel, egész délutános filmvetítésekkel. A cél, az itt élő magyaroknak bemutatni, hogy „otthon” mi történik jelenleg a filmművészet területén, díjazott és kasszasiker filmek megismertetése elsősorban a Bécsben és környékén élő magyarokkal, ahol pedig megoldható az angol vagy német felirat ott a nem magyar ajkúakkal is. Sokkal több egyéni kiállítás lesz ugyancsak kiváló magyar alkotók munkáiból, számos néptáncos és kortárstáncos workshop lesz, továbbá a közismerten pezsgő bécsi zenei élethez igazodva több nagyszabású zenei program van már előkészülőben kiváló magyar és Magyarországról érkező előadókkal. Mária sokkal koncepciózusabban szeretné csinálni a programokat, igyekszik minél több egyesületet, szövetséget, főként fiatalokat bevonni a programok megvalósítása tekintetében, ugyanakkor nyitott minden programötletre is. Az elképzelés az, hogy legyen a Collegium Hungaricum egy bázis, egy találkozóhely az itteni magyaroknak, melynek ajtaja szinte mindig nyitva áll előttük. Az új igazgatóhelyettes, ifj. Bertényi Iván történész fogja szeptember végétől segíteni az igazgatónő munkáját. További információ a Collegium Hungaricumról: http://www.becs.balassiintezet.hu/hu/ Facebook: Collegium Hungaricum Wien Hírlevél feliratkozás (név és email cím elküldésével): [email protected] Keller Rita


Interjú Helmut Windhagerrel, a Bécsi Magyar Kultúregyesület elnökével - Hogy kezdődött a kapcsolata a magyar néptánccal és kultúrával? Tudna valamit erről mesélni? Az én személyes kapcsolatom ezekkel úgy kezdődött, hogy első feleségemet, aki magyar volt, egy keszthelyi kiránduláson ismeretem meg. Ez 1966-ban volt. Rajta keresztül lettem a Magyar Munkásegyesület tagja, amely a legidősebb magyar egyesület Ausztriában. Együtt jártunk rendszeresen a Munkásegyesület által a Collegium Hungaricumban tartott klubestekre. Kezdetben véleménykülönbségek adódtak a tekintetben, hogy engem, lévén, hogy nem beszélek magyarul, felvegyenek-e az egyesületbe. Apósom és néhány elnökségi tag valamint az elnök támogatása révén mégis tag lettem. És a mai napig tag vagyok. Az egyik klubest alkalmával lehetőségem volt a CH színháztermében az akkori a 'Szabadság' nevű bécsi magyar Sport- és Kultúregyesület néptánccsoportját próba közben látni. Annyire elbűvöltek a mozdulataik, a lépéseik és a zenéjük, hogy én is feltétlenül meg akartam tanulni néptáncolni. Így kezdett el kialakulni bennem a magyar néptánc és annak zenéje ill. kultúrája iránti vonzalom. - Tehát Ön a 70-es évek eleje óta aktív tagja a néptánccsoportnak. Mi történt a 80-as években? A CH különféle egyesületeknek adott otthont. Már akkoriban táncoltak az egyes egyesületek tagjai a tánccsoportban. Az Ausztriai Független Magyar Egyesületek Ernyőszervezetének megalapítása után (1983) a tánccsoport mint az ernyőszervezet minden egyesületének közös csoportjaként működött tovább. Ebben az időben hívtak meg minket jó néhány alkalommal tánctáborokba és más rendezvényekre, például az Anyanyelvi Konferenciára. Ezeken olyan tánccsoportok vettek részt, amelyek a világ minden tájáról érkeztek. Egy alkalommal egy hosszabb turnét is csináltunk Magyarország különböző városain keresztül. Ezek révén nagyon sokat tanultunk és csodálatus élményekre tettünk szert.



Kezdetben Burián Lucia asszony és a feleségem, Theresia Windhager vezette a csoportot. Néhányak kérésére létrehoztak egy gyerektánccsoportot is, amely évről-évre nagyobb lett. Kétszer egy évben csütörtöktől vasárnapig egy koreográfusnő jött Magyarországról hozzánk, akivel új táncokat tanultunk be. Akkoriban a táncok tulajdonképpen színpadi bemutatók voltak, ami azt jelentette, hogy teljesen szemben álltunk a publikummal. Sajnos egészségügyi okokból nem tudta folytatni a csoport vezetését Burián asszony, ezért azt a feleségem és én vettünk át tőle. Egyébként a nyolcvanas évekre esik a tánccsoport egyik virágkora. Akkoriban kb. 25 fő tartozott a csoporthoz. Ehhez jött még 25 gyerek két korcsoport szerint felosztott csapatban. Tucatnyi fellépésünk volt ezekben az években, mindenekelőtt Ausztriában, de különböző magyarországi fesztiválokon is valamint Brémában, Karlsruhéban és a vajdasági Adán. A nyolcvanas évek végén kezdődött el a táncházmozgalom. Ekkoriban lett Fritz Oberhofer tagja a tánccsoportnak. Egy bál megnyitóján ismerte meg a csoportunkat az egykori Sofia csarnokban, ahol ORF-riporterként volt jelen. Nagyon érdeklödő fiatalember volt, és ő akkor már egy osztrák néptánccsoportban táncolt. Ő is felfedezte magában a magyar néptánc iránti szeretetet és szerzett Magyarországon egy néptáncdiplomát. Fritz Oberhofer közvetítette nekünk a táncházmozgalmat, amely egy új iránya volt a eredeti népi-paraszti hagyományoknak. - Folytatta a tevékenységét a 90-es években és 2000 után is a néptáncot illetően? Az utolsó fellépés, amelyen a feleségem és én a gyerektánccsoportot vezettük 1992-ben volt, a Fény a Sötétségben c. műsorban, a Küniglbergi ORF-központban. Sajnos 1993-ban elhunyt a feleségem és akkor én is visszavonultam egy időre. Felmerült a kérdés: ki veszi át a tánccsoportot? Javaslatomra Fritz Oberhofer vette át a vezetését, ő vitte tovább a hagyományt. A CH átépítése miatt a Munkásegyesületnek, a tánccsoportnak és a 'Szabadság' Magyar Sport- és Kultúregyesületnek ki kellett költöznie onnan. Attól kezdve a tánccsoport a a Fabatka Kamara nevű csoporttal gyakorolt tovább a 18. kerületben. Öt évvel később a csoport feloszlott az utánpótlás hiánya miatt. De a csoport tagjai persze továbbra is tartották a kapcsolatot. Később egyszer csak felmerült az ötlet, hogy egy találkozót szervezzünk minden korábbi táncos részvételével. Ez a találkozó az 'Unsinn' vendégházban került megrendezésre. Erre valóban minden egyes táncos eljött, akik jelen voltak mindkét tánccsoport (tehát a Munkásegyesület és a 'Szabadság' csoportjainak) alapításánál.


Még néhány koreográfus Magyarországról és a gyerekcsporthoz köthető szülő is jelen volt. Le voltunk nyűgözve, hogy oly sok egykori tag bukkant fel. És akkor jött a kezdeményezés. Miért nem táncolunk újra együtt? Ez volt a kezdete a mostani tánccsoportnak. Majd néhány érdeklődő táncos elkezdett újra együtt gyakorolni. Sikerült a XIII. kerületben egy megfelelő termet találnom az SPÖ kerületi szervezeténél, amelyet mi hetente egyszer ingyen használhattunk. Fritz Oberhofer, a Szabadság Egyesület vezetőjeként volt akkoriban a mi koreográfusunk és művészeti vezetőnk. Az élénk érdeklődés okán újra létrejött egy gyerektánccsoport is. Mivel a XIII. kerületbe való eljutás sokaknak túl hosszú ideig tartott, új gyakorlóterem után kutattunk. Azt a X. kerületben találtuk meg a Szokol Egyesületnél, ami a cseh kultúregyesület volt. Ott azonban terembérletet kellett fizetnünk. Noha az egyesületi tagok már fizették a tagsági díjat és a Kancelláriahivataltól támogatást kaptunk, nagyon nehéz volt az egyesület anyagi helyzete. Miután a bérleti szerződést a cseh kultúregyesülettel felmondtuk, újra helyiség után kutattunk. Egyik 10. kerületi elöljárójával, Hermine Mospointner asszonnyal és a kultúrbizottság vezetőjével, Walter Hloch úrral folytatott beszélgetés után kaptuk meg a Jagdgasse 1/b alatt lévő ünnepi termet, és ott is vagyunk a mai napig. Ezzel egy időben lehetőségünk volt a Munkásegyesület Herzgassén lévő termeiben próbálni. Az intenzív próbák révén nőtt a művészi színvonal, az egyesület sokszínűsége. Egészen eddig az időpontig nem volt saját egyesületi helyiségünk, olyan, mint amilyen a Munkásegyesületnek volt. Én azon a véleményen vagyok, hogy minden egyesületnek – mint ahogy egy családnak is – saját otthonra van szüksége. A Favoriten-i kerületi elöljáróktól tudtam meg, hogy Bécs városa saját oldalán helyiségeket kínál bérlésre. Három évig tartó keresés után találtunk végül egy pénzügyi szempontból alkalmas helyet. Időközben Fritz Oberhofer és én Dr. Christa Achleitner und Bettina Neumeister asszonyokkal a



Kancelláriahivatalban a bérleti és rezsiköltségeink átvételét illetően folyamatosan párbeszédet folytattunk, amely eredményre vezett. - Akkor teljesen újjászervezték magukat az utolsó években.... Pontosan. 2003. augusztus 23-án az egyesületet, 'Délibáb' Bécsi Magyar Kultúregyesületre neveztük át. Fritz Oberhofer kívánságára (ő akkoriban a Szabadság Sport- és Kultúregyesület vezetője volt) vettem át én 2000-ben az egyesület vezetését. Fritz Oberhofer maradt továbbra is a művészeti vezetőnk. Sajnos ő 2012-ben elhunyt. Utódja Kilyénfalvi Gábor lett, aki szívvel – lélekkel fejti ki nagyszerű tevékenységét az egyesület szellemében. Az új helyiséget, amit mi a Kennergasse 10 alatt találtunk (a bejárat a Staudiglgasse felől van), alaposan renoválnunk kellett a Kancelláriahivatal részleges anyagi segítségével, hiszen az egy régi pinceborozó volt. Hónapokon át dolgoztunk rajta. Ez most a Délibáb Bécsi Magyar Kultúregyesület otthona. Jelenleg az egyesületi heliységben a rendszeres megbeszéléseink mellett a gyerekcsoport táncpróbái zajlanak ott, amelyeket Piszker Ágnes asszony vezet nagy sikerrel. Továbbá a csoportjaink is, pl. a citeracsoport, a kórus és a modern tánccsoport is használja a helyiséget. -Tehát akkor ez a mostani helyzet. Igen. - Mit gondol, milyen lesz az egyesület jövője? Szeretném látni, hogy a magyar kultúrát tovább ápolja az egyesületünk. Ez elsősorban az egyesület tevékénységének megtartását jelenti, valamint az utánpótlás gondozását a magyar nyelv, kultúra és tánc terén. Persze nagyszerű lenne minél több kétnyelvű (!) óvoda és iskola, amelyek egészen az érettségiig segítik el a tanulókat, az igény ezekre megvan. És egy saját magyar kultúrház színházteremmel. Ebben a házban helyiségeket kellene biztosítani a magyar egyesületeknek. Mindezt diáklakások és egy étterem tudná kiegészíteni. A CH egykori átépítése miatt az álmom az ott meglévő helyiségekben sajnos nem valósulhatna meg. A bécsi magyar egyesületek jövője attól függ, hogy van a megfelelő épület a számukra. A mi egyesületünk jövőjét pedig csak akkor tudjuk hosszútávon biztosítani, ha továbbra is támogatásokat kapunk. - Itt az interjú végén két személyes kérdést szeretnék feltenni. Melyik a kedvenc magyar néptánca? Több kedvenc táncom van, ezek többek között a szatmári, a huszárverbunkos, a mezőségi és a kalotaszegi táncok. - És mi az hobbija? Feltételezem, a néptánc... Természetesen a magyar néptánc, de szeretek tevékenykedni az egyesületünkben is. Három évvel ezelőtt felhagytam a néptánccal. (Helmut 71 éves – a szerk.) A második hobbim a kertem. Végül még egy lényeges dolgot szeretnék mondani: nagyon fontos, hogy a magyar rendezvények és az azokról szóló információkat mind magyar mind német nyelven meghírdessék, ahogy azt más egyesületekben is teszik (pl. a horvát kultúregyesületben). Sok olyan ember van, aki magyar származású vagy érdeklődik a magyar kultúra iránt, de nem beszél magyarul. Egyszer megkérdezték tőlem egy interjúban: kicsoda Ön, amikor „magyarul” táncol? Erre azt feleltem: amikor felhúzom a csizmát és „magyarul” táncolok, akkor magyar vagyok. Ale Márió Dániel


„Osztrák” magyarok Nem tudjuk, hogy vajon az Olvasók emlékeznek-e a következőre: a 60-as években Magyarországon volt egy sikeres tévésorozat, ‘A Tenkes Kapitánya’. Mint ismeretes, a sorozat a Rákóczi-szabadságharcról szól. A történetben, amely tulajdonképpen egy komédia, a kurucok folyton túljárnak a császári erők eszén azokban a harcokban, amelyek a mai Baranya megye déli részén zajlódnak le. A császáriak Siklós várát védik és abban állomásoznak, a magyar szabadságharcosok vezetője, Eke Máté (Zenthe Ferenc) pedig társait a Tenkes-hegy körül toborozza, amely észak-nyugatra van a fent említett vártól. Ehelyütt arról szeretnénk megemlékezni arról, hogy néhány humoros osztrák karaktert ebben a sorozatban magyar színészek formáltak meg. Természetesen rögtön gondolhatunk itt báró Eckbert Eberstein ezredesre, akinek a szerepét a kitűnő színész, Ungváry László játszotta (`A tizedes meg a többiek` c. filmben is láthattuk őt.) Az ezredesnek, akit egy bizonyos fajta bécsi vagy éppen franciás elegancia jellemez, van egy vicces katonája is Pityik őrmester személyében. Őt Szilágyi István alakította. Mindkét színész játéka nagyszerű. A filmben felbukkan Amalia Eberstein bárónő is, az ő szerepében Krencsey Marianne volt. Emellett más osztrák személyek is vannak a műben, pl. Alfonz Bruckenbacker kapitány (Basilides Zoltán), aki hasonlóképpen megnevetteti az nézőt. Egyébként Zenthe Ferencé volt a főszerep Eke Máté szabadsághős alakjában. A film adatai: A Tenkes kapitánya (1963 – 1964) rendezte: Fejér Tamás Ha valaki megnézi ezt a régi sorozatot, jó szórakozást kívánunk neki!




MEGHÍVÓ szeptember 17., 19:00

Zsuffa Tünde: ANGYAL A FÖLDI POKOLBAN könyvbemutató / EUROPA CLUB Helyszín: Collegium Hungaricum Wien - 1020 Bécs, Hollandrstr. 4.

szeptember 19., 10:00

AMAPED Évnyitó / AMAPED - Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesülete Helyszín: Collegium Hungaricum Wien - 1020 Bécs, Hollandrstr. 4.

szeptember 25., 17:30 és 19:30

GÖRÖG - MOLDVAI TÁNCHÁZ / MELTEMI ÉS DÉLIBÁB TÁNCEGYÜTTES Helyszín: 1100 Bécs, Jagdgasse 1B

szeptember 26., 10:00 - 17:00

TAG DER SPRACHEN BEI AMAPED / AMAPED - Ausztriai Magyar Pedagógusok

Egyesülete

Helyszín: 1010 Bécs, Schwedenplatz 2., TOP 11

szeptember 26 - 27., 14:00

MOLDVAI TÁNCTANÍTÁS / DÉLIBÁB TÁNCEGYÜTTES Helyszín: 1100 Bécs, Jagdgasse 1B

október 02., 17:00

TÁNCHÁZ / NAPRAFORGÓK NÉPTÁNCEGYÜTTES Helyszín: Collegium Hungaricum Wien - 1020 Bécs, Hollandrstr. 4.

október 03., 17:00

SZÜRETI MULATSÁG / AUSZTRIAI FÜGGETLEN MAGYAR KULTÚREGYESÜLETEK CSÚCSSZERVETE Helyszín: Rothneusiedlerhof - 1100 Wien, Himberger Straße 53.

október 03., 21:00

II. BÉCSI MAGYARBÁL / CLUB PANNONIA Helyszín: Eschenbach palota - 1010 Wien Eschenbachgasse 11.

október 8., 19:00

HIT ÉS HŰSÉG - Történelmi visszapillantás 1889 - 1989 / EUROPA CLUB Helyszín: Collegium Hungaricum Wien - 1020 Bécs, Hollandrstr. 4.

október 09 - 10.

GÓLYAAVATÓ / MAGYAR DIÁKOK EGYESÜLETE

október 10 - 11., 14:00

MAGYARBŐDI TÁNCTANÍTÁS / DÉLIBÁB TÁNCEGYÜTTES Helyszín: Collegium Hungaricum Wien - 1020 Bécs, Hollandrstr. 4.

október 14., 18:30

200 JAHRE WIENER KONGRESS / CLUB PANNONIA Helyszín: Marmorsaal der Botschaft von Ungarn, 1010 Bécs, Bankgasse 4 - 6.

További programok és aktualitások a Kerekasztal facebook és weboldalán: Alfonz Bruckenbacker (Basilides Zoltán), Baron Eckbert Eberstein (Ungváry László, jobbra)

Ale Márió Dániel

www.kerekasztal.at

Emlékmise a Stephansdomban

Recommend Documents