Egyházközségi Híradó Az Aszódi Római Katolikus Egyház időszaki tájékoztatója
2011. április – Szent György hava
Kitekintő Május Mátranovák: Nepomuki Szent János plébániatemplom (május 16.) Neve 1384-ben merül fel Nowak névalakban. A középkorban a Novák család birtoka, a XVIII. században pedig a gróf Teleki, Csoma, Szabó családoké volt. Templomát az 1674. évi összeírás szerint Mátranovák és Homokterenye lakói közösen használták, mert a két falu határán feküdt, körülötte temetővel, ahová mindkét falu temetkezett. A nováki hívek száma 1674-ben 161, ezek ekkor Mátraszeléhez tartoztak leányegyházként. 1710-ben szakítva a közös templomhasználattal, felépítettek egy templomot a mainak helyén, Keresztelő Szent János tiszteletére. E templomnak nem volt sekrestyéje, a hívek pedig 1710-ben már Kazár fíliáját képezték. 1797-ben felállították itt az önálló plébániát, Homokterenye fíliával. Rövidesen felépítették a plébániaházat, 1800-ban pedig a mai templomot, Nepomuki Szent János tiszteletére. A későbarokk plébániatemplom műemlék jellegű. Június Ságújfalu: Szent László plébániatemplom (június 27.) A Zách-nemzetség ősi birtoka. Zách Felicián visegrádi merénylete után Károly Róbert 1332-ben a birtokot az Ákos-nembeli Celen fia Sándor fia Jánosnak adományozta, aki ti. megölte Zách Feliciánt és így megakadályozta a királyi család kiirtását. 1715-ben 12 magyar háztartást jegyeztek fel. Régi neve Új-Falu, Ságh-Újfalu. Az 1629-es, Pázmány-féle összeírás, amely a török idő előtti egyházi állapotot vette számba, Új-Falut a nógrádi főesperesség plébániái között említi. Az 1688. évben fíliáiként sorolták fel Szalmatercset, Pilinyfalut, és Endrefalvát. Később
XIV. évf. 45. szám
Húsvét: mit jelent a feltámadás? A feltámadás a nem hívő emberek számára a hit botrányköve, amivel nem igazán tudnak mit kezdeni, míg a hívők ötven napon át, húsvéttól egészen pünkösdig ünneplik a kereszténység legnagyobb ünnepét, a húsvétot, Krisztus feltámadását. Sőt minden vasárnap erre emlékeznek. Néhány gondolat arról, hogyan lehet megragadni a feltámadás lényegét, megmagyarázható-e a krisztusi áldozat. Jézus Krisztus beteljesítette az ószövetségi húsvétot. A zsidók húsvét vagy más néven pészah nevű ünnepén az Egyiptomból való megszabadulást ünnepelték. Ekkor az ünnepi ételük a bárány – melynek hibátlannak kellett lennie – emlékeztet az egyiptomi tizedik csapásra – amelyben minden elsőszülött gyermeknek meg kellett halnia. Ezt a súlyos csapást Isten azért küldte a fáraóra és népére, hogy engedje el Isten választott népét. Ezen csapástól csak azok menekültek meg, akik a bárány vérével megkenték ajtóik félfáit, ugyanis a halál angyala kikerülte őket. A húsvéti bárány Krisztus előképe volt. Jézus az Isten Báránya, akinek vére, szeretete, áldozata árán megmentette az embert – minket is – a haláltól. Krisztus élete történelmi tény, kereszthalála szintén, melyet a komoly történelemtudomány sem von kétségbe. A feltámadása egyik jelére, az üres sírra – amelyet katonákkal őriztettek – is tanúk vannak. E sír fölé emelték a Szent Sír Bazilikát, amely máig is a keresztények legszentebb zarándokhelye. Ez is bizonyítja: nem valami később kialakult tanításról vagy ideológiáról van szó,
Egyházközségi Híradó Ságújfalu Karancsságnak lett fíliája. A hívek hosszú időn át a máter templomába jártak. 1948-tól lett önálló lelkészség. Ősi templomát az 1688. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv elhagyatottnak említette. A jelenlegi templom az eucharisztikus kongresszus emlékére épült. 1939-ben, Magyarok Nagyasszonyának ünnepén szentelték fel. Külsőleg 1977-ben, belsőleg 1979-ben renoválták. Az egyházközség 1973-ban vásárolt új épületet a lelkészlak számára, amelyben 1974-ben Szent József titulussal téli kápolnát is nyitottak. Július Dány: Szent Jakab apostol plébániatemplom (július 25.) Neve valószínűleg a Dániel névváltozatából ered, így keletkezését a korai 10-12. századra tehetjük. Árpádházi Szent Margit 1330 körül íródott úgynevezett „nápolyi legendájában” említett „villa Dandy”, illetve „villa Da” váci egyház-megyei faluk a Ráskay Lea által másolt Magyar Legendárium szerint „Dan” falu-nak felelnek meg. Ennek alapján az 1270-es években lakott falu. Oklevélben 1324-ben Dann néven fordul elő először. A Csákvayak ősi birtoka, akiktől Károly Róbert király hűtlenség vétsége miatt elvette és Hursundorfi Ulweng lovagnak adományozta. A hódoltság elején a török defterben Dáni 14 házzal adózik. 1683-ban félportás hely, 1686-1689 között úgy látszik lakatlan, de 1690-ben már adózó hely. Az 1728. évi országos összeírásban „Ab antiquo Populosa” (régóta lakott) és 55 család lakja. 1741-ben Grassalkovich Antal kamaraelnök vásárolta meg és gödöllői uradalmához csatolta, ezután annak sorsában osztozott. Templomáról középkori emlék nincs. A Pongrácz-térképen azonban templomos helyként van jelezve Isaszeg és Zsámbok között. E templom még a hódoltság alatt elpusztult, mert 1697-ben fatemploma van Szent Jakab tiszteletére. A katolikus hitélet a 18. század második felében virágzott, 1656-ban valószínűleg jezsuita misszió volt a faluban, 1673-ban licenciátusa van. 1724-ben Stahremberg Gundaker gróf és a hívek áldozat-készségéből új templomot építettek szilárd anyagból, melybe az új oltárképet a gróf adományozta. Ez Szent Jakab prédikációját ábrázolja. 1736-ban Zsámbok filiájaként jelzik. Templomát jól megépítettnek mondják. Grassalkovich
2
hanem a legerősebb megtapasztalás szülte élményről, amely Krisztus óta elevenen él az ő követőiben. Gyakran Tamásként hitetlenkedünk mi is a feltámadásban Jézus egész életében beszélt arról, hogy Emberfiának – ahogy gyakran nevezte magát – sokat kell szenvednie, meg kell halnia, és harmadnapon fel kell támadnia a halottak közül. A húsvét előtti pénteken – amire nagypénteken emlékezünk – délután három órakor meghalt Jézus urunk a Golgotán felállított keresztfán. Vasárnap hajnalban üres sírt és egy természetfeletti jelenést találnak a holttest bebalzsamozására igyekvő asszonyok. Két férfi, ragyogó ruhában (angyalok) pedig így szóltak hozzájuk: „Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt.” (Lk 24,5b-6a) Nem csoda ugyanakkor, hogy sokan ma sem értik a feltámadás lényegét. Jézus tanítványai számára is akkor vált világossá, amikor a feltámadt Krisztus megjelent nekik, beszélgetett velük, evett velük és megérinthették testét. Az első ilyen alkalommal az apostolok közül egyedül Tamás apostol nem volt jelen, és mikor a többiek elmondták neki, hogy látták az Urat, ő nem hitte el. A mai ember hozzáállása is olyan, mint Tamásé. Amíg neki is meg nem jelenik, amíg nem tapinthatja sebeit, nem hisz a feltámadásban. Az is, hogy Jézus azután több száz embernek is megjelent, egy halatlanul meghatározó élmény volt sokak számára. Ezekkel a jelenéseivel az Úr igazolta azt, hogy: van feltámadás, van új élet. Jézus urunk feltámadása után rengetegen adták életüket azért, hogy a feltámadás tényének igazságát és valóságát igazolják a világ előtt. Az apostoloktól kezdve az őskeresztényeken át a későbbi vértanukig sok ezren adták Jézusért az életüket. Mert a feltámadás erős megtapasztalása volt a vértanúságuk alapja, hiszen egy képzelgésért, egy mende-mondáért senki sem vállalná a halált. Feltámadunk, de hogyan? Nem a földi test támad fel, hanem egy megdicsőült, szellemi test, valamiféle halál utáni állapot, ami túlmutat a mi ismereteinken. Mi keresztények hisszük azt, hogy nemcsak a lélek halhatatlan, hanem az egész személy ér célba, tehát a 2011. április
Egyházközségi Híradó herceg a templomot 1766-ban megnagyobbíttatta. 1908-ban a templom tornya ledőlt. Mostani templomát a Koronauradalom, mint patrónus, 1909-ben 100 ezer korona költséggel építtette. A templom a historizmus művészetének egyik reprezentánsa az egyházmegyében. Fadrusz János gyönyörű feszületének másolata Pásztor Jánosné ajándékaként került a templomba. A templom jelenlegi kifestésének helytörténeti értéke van, mert a diadalíven egy helyi „szent ember” képe látható. Augusztus Zebegény: Havas Boldogasszony plébániatemplom (augusztus 5.) Egy 1288. évi oklevél a zebegényi bencés apátságnak Szob közelében, Almáson levő részbirtokáról tesz említést. A Zebegényheggyel kapcsolatos birtokperben Sajghy Benedek pannonhalmi főapát 1752-ben igénye mellett azzal érvel, hogy a zebegényi bencés apátság romjai még láthatók. A település első lakói szlovák favágók. A 18. század folyamán DélNémetországból jönnek telepesek, ők még Nagymaroshoz tartoznak. 1900 után Zebegény a Korona-uradalomhoz tartozik. A vallásos kultusz legelső helye valószínűleg a Kálvária-hegy alján levő sziklabarlang volt, amelyben a hagyomány szerint egy remete lakott, és az ő alkotása a barlang belső falán a Mária mennybevitelét ábrázoló dombormű. A hívek a barlang elé kápolnaszerű építményt emeltek. Az 1779. és 1813. évi nagymarosi egyházlátogatási jegyzőkönyvből arról értesülünk, hogy filiájának Zebegénynek temploma is van. Ezt feltehetőleg az új templom elkészültekor bontják le. A mai, a táj panorámájába páratlanul simuló, műemlék jellegű templomot Kós Károly és Jánszky Béla tervezték erdélyi népi elemeket is felhasználva. A belső díszítés Körösfői Kriesch Aladár festőművész és tanítványai munkája. 1910. július 10.-én a község pap szülötte, dr. Koperniczky Ferenc kanonok, esztergomi szemináriumi rektor áldotta meg, aki kezdettől fogva fáradhatatlanul buzgólkodott létrejöttén. 1926-ban, amidőn nagyrészt az ő támogatásával elkészült a plébániaház is, az egyházi hatóság Zebegényt plébánia rangra emelte. A templomot 1958-ban és 1975-ben újították fel külsőleg. Forrás:http://sematizmus.vaciegyhazmegye.hu/ K.S.
2011. április
test is átmegy egy átalakuláson – a testem nélkül ugyanis nem vagyok „én”. A feltámadás történelmi tény, de teológiai igazság, amit természettudományosan nehéz igazolni, nem a fizika törvényei alá esik. Ugyanakkor a Biblia vallásai – a zsidóság és a kereszténység – nem spekulációkra vagy filozofálásra, hanem tapasztalásra építenek: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk, és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek.” (1Jn 1,1) Itt van közöttünk A keresztény hitünk magva, hogy Jézus Krisztus értünk szeretetből meghalt és feltámadt. Mi pedig azt hirdetjük, amit Ő megígért: „én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig.” (Mt 28,20b) „Azt valljuk, hogy Jézus itt van közöttünk: misztériumokban, jelekben, az evangéliumban – aki nyitott lélekkel olvassa, annak az élete lelkileg átalakul: fényt, értelmet kap”. Tehát Jézus jelen van a keresztény közösségben, az Oltáriszentségben, a szentségekben, az igéjében. A szentmisében az utolsó vacsora rítusát jelenítjük meg, Jézus keresztáldozatára emlékezünk, és a feltámadást ünnepeljük. Mint ahogy bárki megtapasztalhatja az örömöt, a szeretet, a szerelmet, a békét, mint olyan emberi, lelki valóságokat, amiket senki sem tagad, mégsem lehet őket természettudományos módszerekkel leírni. Éppen így a hit is meggyőződés és lelki megtapasztalás, és nem lehet fizikailag megmérni. Minden emberben ott van az Isten által belé oltott öröklét utáni vágy, amire a húsvét felel, azaz: létezik örök élet a feltámadt Krisztusban. Mert Krisztus feltámadt, és azt ígérte követőinek, hogy őket is feltámasztja, és a szentháromságos életben részesíti őket. Áldott ünnepeket kívánok mindenkinek! István atya
3
Egyházközségi Híradó
Püspöki körlevél nagyböjt 5. vasárnapjára Evangélium: Jn 11,1-45 Kedves Testvérek! Lázár evangéliumi története ad alkalmat arra, hogy az idei húsvéti előkészületünkben hazánk sorsáról elmélkedjünk. Szentatyánk hívta fel a figyelmünket rá, hogy az évenként visszatérő nagyböjti szentírási olvasmányok a keresztségre készülőkkel együtt mindannyiunkat segítenek, vezetnek, hogy a jelen körülmények között tudjuk vállalni keresztségi elkötelezettségünket. Ez annyit jelent, hogy nem általában szeretnénk keresztények lenni, hanem itt és most: ezek között a társadalmi körülmények között. Urunk Jézus Krisztus sorsközösséget vállalt velünk, emberekkel, és értünk-velünk vállalta a keresztutat, a halált, hogy feltámadásra, életre, örök életre vezessen. A keresztségben vállalt életközösség Krisztussal mindig egy konkrét történelmi helyzetre vonatkozik. A Föld sójaként, a Világ világosságaként szeretnénk jelen lenni embertársaink között, hogy a feltámadásba vetett hittel-reménységgel az önzetlen segítő szeretet tanúságtételére vállalkozhassunk. Örök életre kaptunk meghívást, de itt és most kaptunk feladatot az Isten Országának építésére. Lázár halála, a családtagok gyásza, mint minden betegség, elesettség és reménytelen 4
helyzet, elbizonytalanítja azokat, akik érintve vannak benne. Emberi erőnk végessége, a tehetetlenség segítség után kiált. Orvost keresünk, akiben megbízunk. A nővérek hívták Jézust, mert belátták, hogy az ő erejük kevés. Hazánk jelenlegi állapotát ugyanilyen tehetetlenül szemléljük. Az államadósság olyan mértékűvé vált, amit alig lehet kezelni. Fel sem tudjuk fogni a számokat. Talán annyit megértünk, hogy mit jelent az, hogy minden magyar állampolgárt 2 millió Ft adósság terhel. Talán néhány gazdag ember ki tudná fizetni, de a többség? Akiknek nincs munkájuk hónapok óta, akiket kilakoltattak otthonukból, a betegek, a gyerekek? Megtévesztő a látszat. Roskadásig tele vannak a nagy áruházak, gyönyörűek az autópályák, rengeteg az autó az utakon, de mindez hitelből. Az elmúlt húsz év alatt eladtuk a gyárainkat, amelyeket röviddel ezután bezártak. Az új külföldi tulajdonos csak a konkurenciát akarta megszüntetni. Piaccá váltunk a saját országunkban. Engedelmesen vásároljuk a külföldi termékeket. Parlagon maradnak a földjeink, elöregszenek, kipusztulnak a falvaink. A fiatalok 2011. április
Egyházközségi Híradó reménytelennek látják a jövőt. Külföldre mennek szerencsét próbálni, vagy beköltöznek a városokba. Egyre kevesebb gyerek születik. Már 10 milliónyian sem vagyunk. Öregszik a népesség, egyre nagyobb teher nehezedik a fiatalokra. Látjuk Európa többi népénél a jövőt: arabok, törökök, kínaiak lesznek lassan többségben. Közelről fenyeget minket is Görögország, Írország, Portugália gazdasági csődje. Ugyanakkor lelkileg is beteg a társadalmunk. Elégedetlenség, kedvetlenség, reménytelenség az egyik oldalon, a másik oldalon a gyűlölködés, irigység, kapzsiság bénít minden emberi törekvést. Szétszakadt családok, sodródó fiatalok, kábítószer, bezárt iskolák, csődbe ment egészségügy. Napi tapasztalataink. Ilyen körülmények között mit jelent kereszténynek lenni? Hogyan készülünk Isten szándéka szerint az idei húsvétra? Miben kövessük Jézust? Van-e remény? Jézus osztozik a nővérek gyászában. Velük érez, velük sír. Biztosak lehetünk abban, hogy Jézus tőlünk, keresztényektől ugyanolyan együttérzést vár a bajba jutott családokkal kapcsolatban, mint ahogy ő együtt gyászolt Máriával és Mártával. Velünk is megtörténhetne a betegség, munkanélküliség, otthontalanság, családi kudarc, lakáshitel csőd. A szolidaritástól vagyunk keresztények. Imádság, böjt, irgalmasság. Ez a három nagyböjti gyakorlatunk egymástól elválaszthatatlan. Ezt sem csak úgy általánosságban gyakoroljuk, hanem mindig itt és most. Imádkozunk hazánkért, amikor ekkora bajban van. Imánk akkor őszinte, ha áldozatot is vállalunk, amiért imádkozunk. Éppen ezét kérjünk Istentől erős hitet a nagylelkűséghez, az áldozatvállaláshoz, az önzetlenséghez. Minden bajunk forrása az önzés. A heti Szentségimádások, családi imatalálkozók erősítsenek meg abban a tudatban, hogy nem vagyunk magunkra hagyva. 2011. április
A Szűzanyával, Magyarok Nagyasszonyával, szentjeinkkel együtt kérjük a Szentlélek gondolkodást megtisztító és cselekvésre késztető kegyelmét! A böjt, az aszkézis váljon életformánkká! Amikor ilyen nagy bajban van az ország, akkor mi keresztények mutassunk példát a szerényebb életvitelre. Minden forint, amit külföldre viszünk, külföldi árura költünk, nemzetünk családját károsítja. Nem önmagunkért böjtölünk, hanem szeretnénk szolidárisak lenni honfitársainkkal. Az államadósságot is csökkenteni tudjuk, ha van bátorságunk lemondani a pillanatnyi kényelmünkről. Talpra tudjuk állítani a mezőgazdaságunkat, ha összefogunk, ha segítjük egymást. Nem lehet munkanélküliség Magyarországon addig, amíg parlagon vannak a földjeink, amíg az önellátó háztáji gazdálkodást újra föl nem fedezzük. A másokért vállalt áldozat az irgalmasság megnyilvánulása. Erre nevel bennünket az Irgalmas Jézus! Nagypénteki keresztje a bizonyítéka ennek az irgalmas szeretetnek. Tudunk segíteni egymáson, ha akarunk, ha van bennünk őszinte szeretet. Lázár jöjj ki! Jézus Krisztus isteni erejével visszahozta a földi életbe barátját, Lázárt. Ezt a történelmi újjászületést kérjük népünk számára is. Higgyük, hogy Szentlelke által képessé tesz a kiengesztelődésre, megbékélésre, az összefogásra. Ne bántsuk egymást! Keresztényként lehetünk a Magyar Föld sója. Szelíd szóval, a szeretet tetteivel, a családi öszszefogás példájával közvetítői lehetünk Isten szabadító szeretetének. Imádkozzunk egymásért, és szívünkben valljuk meg reményünket: A hazánkért érzett felelősséggel mindannyiunknak legyen szívügye, hogy el legyen vetve az idei tavaszon az új termés magja, valóságosan és átvitt értelemben egyaránt. Ámen. Miklós püspök 5
Egyházközségi Híradó
Egyházközségünk történetéhez Akik elolvasták a Kisváros a Galga mentén című könyvemet, azok megtalálhatták benne az aszódi római katolikus közösség középkori és újkori vázlatos történetét. Természetesen még az ilyen tekintélyes terjedelmű városmonográfiába (a két kötet terjedelme 812 oldal!) sem lehet minden eseményt, minden részletet beleírni. Mondhatnánk azt is, hogy nem is volt célja a könyvnek, hogy az Aszódon létező egyházközségek, gyülekezetek történetét teljes mélységében feltárja és bemutassa. A részletes feldolgozás és egy önálló egyházközség-történeti munka elkészítését a jövő feladatai közé soroltam. Mindez azonban annál is inkább váratott magára, mert a település 1945 utáni történetének a feldolgozására a várostól nem kaptam megbízást. Most, hogy Dr. Beer Miklós megyéspüspökünk őeminenciája kezdeményezésére a Váci Egyházmegye megalapításának 1000. évfordulója alkalmával széleskörű programot jelölt meg az e munkában feladatot vállaló történészek számára, akik között e sorok írója is szerepel, elhatároztam, hogy feldolgozom az aszódi római katolikusok, az egykori filiális egyházközség, majd az önálló egyházközség történetét, napjainkig. E cél érdekében kértem a Kedves Híveket, hogy egyházközségi emlékeik közlésével, bemutatásával segítsék elő ezt a munkát. Eddig mindössze két személy keresett meg e témában, akiknek ez úton is megköszönöm fáradozásukat. Ismételten kérem tehát a Kedves Testvéreket, hogy segítsenek emlékeik felidé6
zésével, emléktárgyaik (fényképek, iratok, első áldozási, bérmálási emléklapok stb.) bemutatásával előmozdítani ezt a munkát. Az egyik Kedves Testvérünk több egyházi könyvet (családi Biblia, énekes- és imakönyvek) adott át az egyháztörténeti munkálkodás sikere érdekében. Ez adta azt a szép és megvalósítható gondolatot, hogy – amennyiben a Kedves Testvérek is segítenének – a csupán bemutatásra átadott régi, már nem használt vallási tárgyú könyveikből egy nagyon szép és tanulságos kiállítást lehetne készíteni a Hitéleti Központunkban. Ez több vonatkozásban is segíthetne az Egyházközségünk elmúlt közel másfélszáz éves történetének a felidézésében. A közelmúltban a Képviselő Testület ülésén javasoltam a Plébános úrnak és a Képviselőknek, hogy a temetőnkben nyugvó, egyházközségünkért egykor sokat fáradozó halottainknak – a leszármazók hiánya vagy más okok miatt – nem gondozott, de mindenképpen megőrzendő sírjait, síremlékeit őrizzük meg az utókornak. A Testület, élén a Plébános úrral a javaslatot elfogadta és kérte a megőrzendő sírok, síremlékek jegyzékét. Hogy ez a lista teljes legyen, tisztelettel kérem e témában a Testvérek javaslatait is. Mindenekelőtt a temetőgondnok, valamint az idősebb Testvéreknek a véleményét szeretnénk meghallgatni.
Dr. Asztalos István 2011. április
Egyházközségi Híradó
Tovai atya búcsúztatója Istenünk, hallgasd meg könyörgésinket, amikor most elhunyt testvérünkre, Tovai József görög katolikus plébánosra emlékezünk. Vígasztald meg a szívünket, mert nagy ajándékot veszítettünk el József testvérünkben, aki 1954 január 29-én Pócspertiben született, szolgáló papjaid közé 1977 augusztus 7-én Máriapócson emelted. Viszontagságos időkben kísérted őt, egy olyan világban, amely a te szolgáidat nem fogadta be. Ezekben a nehéz időkben szolgált paróchusként és helyettes lelkészként Bedőben, Nyírpilisen, Leveleken, Sajószögeden, segédlelkészként Nyíradonyban, és több kis gyülekezetben, ahova a küldték. Köszönjük azt, hogy szolgáló testvérünk minden gyülekezetben, bárhova sodorta is az élet, mindenhol meghallotta a Te hívásodat, és megtalálta azokat, akik a Te igédet szomjazták. Nyugdíjba vonulása után nyugalmát és a családi élet szent békéjét itt Zagyvaszántón találta meg, de megmaradt továbbra is hűséges szolgálatodban, így szolgált mindenhol, ahova hívták, különösen a Galga mente településein, és közöttünk, az Aszódi Evangélikus Gimnáziumban. Nagy ajándékot veszítettünk el Tovai plébános úr, és tanár úr személyében. Annak a Tovai tanár úrnak a személyében, aki hatodik éve hozott minden reggel kedves köszöntésével és érdeklődésével odaszánó figyelmet Az Aszódi Evangélikus Gimnázium tanári szobájába. Aki hittanóráin és miséin – tudásán kívül – személyes élettapasztalatán és történetein keresztül mutatta meg Isten gondviselő jóságát. Nagy ajándékot veszítettünk el annak a Tovai tanár úrnak a személyében, aki soha nem fogyott ki a viccekből, aki szívesen szóba állt és beszélgetett nemcsak lelkészekkel, kollégákkal és tanárokkal, hanem mindenkivel, akivel csak találkozott. Mindig kész volt megállni egy-egy perce, sokszor erőt és vigasztalást nyújtva jókedvével az embertársainak. Olykor szigorú volt, de mindig következetes a szeretetben és a megbocsátásban. Nagy ajándékot veszítettünk benne, aki ragaszkodó görög katolikussága ellenére elszánt és kiemelkedetten elkötelezett tanára volt egy evangélikus gimnáziumnak, elkötelezettje az ökumenének, a keresztények szeretetközösségének. Nagy ajándékot veszítetünk el benne, aki jó és büszke édesapa, és jó családfő volt. Nagy ajándékot veszítettünk el benne, aki szeretett utazni. Akinek sokszor útitársai lehettünk kézzelfogható módon, talán kirándulásokon, utazásokon vagy túrákon, és akinek útitársai lehettünk a Krisztushoz vezető ösvényen is. 57. születésnapján szólította haza a Mennyei Atya. Búcsúzik tőlünk most utolsó útján Tovai József testvérünk, és búcsúzunk mi is tőle.
Kármán János atya 2011. június 20-án, hétfőn 9 órától június 22-én, szerda ebédig Szentlélek szemináriumot végzetteknek tart lelkigyakorlatot Máriabesnyőn, a Lelkigyakorlatos Házban. 2011. április
7
Egyházközségi Híradó
HÁNY KENYERETEK VAN? Ökumenikus női imanap 2011. március 4. Két hetet a Nagyböjtből Németországban töltöttem hivatalos kiküldetésben. Szabadidőmben jártam-keltem a környéken, hogy felfedezzem a rejtőző kincseket. Egyik este egy eldugott alsó szászországi falucska vártemplomába meghirdetett nagyböjti zenés áhítatra igyekeztem. A vártemplomot nem találtam meg azonnal, de egy tárt ajtajú evangélikus templom az utamba tévedt. Bementem, hogy körülnézzek, és miután az építészeti remekműben kigyönyörködtem magam, az újságos polcot kezdtem szemügyre venni. Lám, máris egy ismerős kép integetett felém a polcról: egy képeslap, ami a 2011-es ökumenikus női imanap művészeti alkotását, a chilei hímzést ábrázolta. Hát itt is, otthontól 1000 km távolságra, egy istenhátamögötti faluban is megtartják ezt az alkalmat! Most lettek igazán kézzelfogható valósággá számomra annak az éneknek a sorai, amit ilyenkor mindig éneklünk, s melynek lényege az, hogy annak a napnak minden percében valahol ugyanazért imádkoznak a földkerekségen. 2011. március 4-én például Chile leányaiért-asszonyaiért, a chilei társadalmi problémák megszűntéért. Aszódon ebben az évben egyházközségünk volt a soros házigazdája ennek az eseménynek. Mivel ez a városban immár kilencedik alkalommal került megrendezésre, a szervezésben jól bevált hagyományokra támaszkodhattunk. Ilyen volt például az ökumenikus női énekkar közös éneke, a közös, most chilei recept szerint való kenyérsütés. A hivatalos liturgia szövegeit is 8
megosztottuk a felekezetek között szokás szerint. A bevezető gondolatok és énekek után Vrabély Panni találóan és lebilincselően megszerkesztett diaképekkel mutatta be az ország földrajzát, történelmét és jelenét, közel hozva hozzánk ezt a távoli népet és kultúrát. Sokunk számára ott és akkor derült ki, hogy 1810 óta a hatalom a társadalmat elnyomással és öldökléssel tartotta ellenőrzése alatt, így tudott gátat szabni a szociális követeléseknek. 1907-ben a salétrombányák munkásai családostul átkeltek a világ egyik legszárazabb vidékén, az ország északi részén található Atacama sivatagon, hogy jobb életkörülményeket harcoljanak ki maguknak a hatalmon levő rétegtől. A fegyveres katonaság hátba támadta őket és mintegy 2000 embert mészároltak le. Lota szénbányáinál ezernél is több munkást bocsátottak el. A férfiak munkanélkülisége folytán az asszonyok kezdték átvállalni a családfenntartás nehéz feladatát. Azt tették, amihez a legjobban értettek: kenyeret sütöttek. Ma is működnek a lotai közösségi kenyérsütödék. Műszakváltásban sütik a ro-
2011. április
Egyházközségi Híradó pogós kenyereket, amiket a piacon eladnak. Ezért is választották hát az imanap evangéliumául a csodálatos kenyérszaporítás történetét (Mk 6, 30-44). Ma ugyanúgy kérdez minket Jézus: „Hány kenyeretek van?” Hányat tudtok megosztani a rászorulókkal, anélkül, hogy azon aggódnátok, vajon nektek marad-e elég? Az imanapi alkalom igehirdetésére Bárdosy Évát, A Szív c. jezsuita magazin volt főszerkesztőjét kértem fel, aki a meghívást nagy örömömre el is fogadta. A kenyérszaporítás csodájának gondolatát tovább szőve ráébresztett bennünket, hogy Isten az életünk minden területén ezt a ráhagyatkozást várja tőlünk. Idézem a prédikációját: „Jézus biztosan nem ragaszkodik és soha nem is ragaszkodott ahhoz, hogy akik az éhezőket így vagy úgy jóllakatják, csak férfiak lehetnek. A pásztor nélküli nyáj sem mindig csupán kifejezetten ételre éhezik. Lassan az egész világon kevésnek bizonyulnak a papok, lelkészek, de DélAmerikában biztosan. (Ahol átmenetileg növekedni látszik a papi hivatások száma, például Afrikában – ott sajnos erősen tetten érhető az a helyzet is, hogy a szegénységből való kiemelkedés egyetlen útjának a papi „hivatás” bizonyul némely élelmes férfiak számára.) Az egyházakban sokszor úgynevezett „imahadjáratokat” indítanak az eget ostromolva, küldjön munkásokat az aratásba. És Jézus válaszát nagyon nehezen akarják meghallani. Mert mit is sugall nekünk ilyenkor? „Nézzetek csak utána, hány kenyeretek van?! Oldjátok meg ezt a szükséghelyzetet
2011. április
abból, ami itt és most rendelkezésetekre áll. Hiszen ott vannak körötökben a hivatások, amelyek mind tőlem erednek. Rátok bíztam az oldást és a kötést is, mármint konkrétan Péterre, akinek az apostolok körében különleges szerepet szántam. Péter megtanulta, hogyan kell megkötni a szabályokat. Megkötni a szabályokkal magát az egyházat is. Pedig jogában állna az oldás módszerét is használni. Ilyenkor és még sok más ínséges helyzetben. Kedves chilei és aszódi nővéreim (és fivéreim)! Jézus tanítványaiként, ami az Ő követését és szolgálatát jelenti elsősorban, még jó sok alázatra lesz szükségünk. Ugyanakkor lényeges, hogy bátorságunkat, leleményességünket sose veszítsük el, és mindig latba vethessük, valahányszor szükség lesz rá. Szükség lesz ránk. Mert így van, és biztosan így is lesz, míg egészen be nem teljesedik Isten országa, amelyről tudjuk, hogy igazságosság, öröm és béke a Szentlélekben.” A szentbeszéd után „megtörtük” és elfogyasztottuk a chilei recept szerint sütött kenyereket. Lakos Mária Lujzi még egy meglepetéssel is kedveskedett nekünk: az együtt töltött közös áhítat emlékére ki-ki hazavihetett egy chilei leves receptet is, amit a szervezők már korábban „teszteltek” és finomnak ítéltek. A liturgia befejeztével mindannyian egyetértettünk abban, hogy csodálatos lelki élményben volt részünk, s hogy az egységnek egyre nagyobb mélységeit tapasztaljuk meg közös együttléteinken. Lorencz Klára
9
Egyházközségi Híradó
Húsvét előtt… Nagyböjti áhítat a javítóintézet kápolnájában Az idei Virágvasárnap előtt három nappal egy különleges lelki élményben részesülhettek azok, akik ellátogattak az Aszódi javítóintézet kápolnájába. Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató által gyűjtött, archaikus népi imádságokból és ősi, egyházi énekekből készült az az összeállítás, amelyekkel az intézet munkatársai és barátaik a hallgatóságot megajándékozták. Azoknak, akiknek évek óta lehetőségük van szemmel kísérni a kápolnában zajló eseményeket, feltűnhet, hogy míg máshol a keresztény közösségek szétesése miatt sötét képet festenek az Egyház jövőjéről, - itt már évek óta – különösen a „szent időkben” – egyfajta „ébredésnek” lehet örülni: Isten újra elfoglalja méltó helyét a lelkekben. Tény, hogy 2007. óta, minden hónap első hétfőjén a munkatársak imacsoportja itt tartja összejöveteleit, hogy az intézet életéhez az imahátteret biztosítsa. Az sem titok, hogy a katolikus egyház egyik legismertebb megújulási mozgalmának, a cursillónak már tizenhárom lelkes tagja van a dolgozók között. Nem véletlen, hogy az idei nagyböjti áhítat szereplői jórészt az imacsoport és a cursillisták közül kerültek ki. A Jóisten az ünnepi szándék mellé áldásként adott más „jóakaratú” embereket is, akik hasonló lelkiséggel állhattak az ügy
10
mellé, hogy a megszokottól eltérően – csángó népviseletben, csángó imákkal és népénekekkel elevenítsük meg Urunknak, Jézus Krisztusnak és édesanyjának, Máriának szenvedéstörténetét. Az áhítat, a műsor – lehet mondani – jól sikerült. De azt a Jóisten tudja csak igazán, hogy mi járhatott a lelkekben… A befogadó csoport növendékei azt mondták, hogy ők minden héten szívesen részt vennének egy ilyen előadáson. A Pp. csoport növendékei meghatottan gratuláltak a műsorban szereplő nevelőiknek. A nem hívő kollégákat is mélyen megérintette, amit láttakhallottak. A „külsős” vendégek, szereplők csodálkozásuknak adtak hangot, milyen áhítattal figyeltek, milyen fegyelmezetten viselkedtek az intézet lakói. A műsor alcíme ez volt: „Szenvedek szegényekér’, boldogokér’…” Mi, akik jelen voltunk 2011. április 15-én délután az Aszódi Javítóintézet kápolnájában nézőként vagy szereplőként – akár szegényen, akár boldogan! – mind Isten gyermekének érezhettük magunkat. Így díszíthettük fel a lelkünket a legméltóbban a közelgő ünnepre.
Lakos Mária Lujza 2011. április
Egyházközségi Híradó
Juhász Gyula: Húsvétra Köszönt e vers, te váltig visszatérő Föltámadás a földi tájakon, Mezők smaragdja, nap tüzében égő, Te zsendülő és zendülő pagony! Köszönt e vers, élet, örökkön élő, Fogadd könnyektől harmatos dalom: Szívemnek már a gyász is röpke álom, S az élet: győzelem az elmúláson.
Húsvét, örök legenda, drága zálog, Hadd ringatózzam a tavasz-zenén, Öröm: neked ma ablakom kitárom, Öreg Fausztod rád vár, jer, remény! Virágot áraszt a vérverte árok, Fanyar tavasz, hadd énekellek én. Hisz annyi elmulasztott tavaszom van Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!
Egy régi húsvét fényénél borongott S vigasztalódott sok tűnt nemzedék, Én dalt jövendő húsvétjára zsongok, És neki szánok lombot és zenét. E zene túlzeng majd minden harangot, S betölt e Húsvét majd minden reményt. Addig zöld ágban és piros virágban Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!
2011. április
11
Egyházközségi Híradó
Pázmány Péter: A jámbor házasok imádsága Irgalmas kegyelmes Isten, ki e világ kezdetin rendeléd, és emberi testbe öltözvén, jelenléteddel, és első csuda tételeddel meg szenteléd, a Házasságot, melyet a régi Sz. Patriarchákba böcsülétessé töttél vala, hogy ez által a te néped szaporodnék, és az választottak száma beteljesednék. Adjad a te szent nevedért, hogy ebbe az állapatba híven szolgáljunk te néked: Ne légyen az ördögnek semmi hatalma rajtunk, mint Sára férjein, hanem a te szent lelked által, és a mennyei Angyalok által, úgy igazgass minket, hogy házas társommal egyetembe, csendes és szilíd elmével hordozzam a szent házasság terhét: Öregbítsd és tartsd meg a belénk öntött szeretetet, hogy minden visszavonás, gyanúság, háborgás és egyenetlenség nélkül éljünk, Tisztán és igaz keresztényi szeretettel, mind végig, egy szüvvel, egyenlő akarattal szolgáljunk teneked, ki előtt nincs kedvesb dolog az atyafiúi szeretetnél, és a házasoknak egyességénél. Oltalmazz meg Uram minket, minden testi lelki veszedelemtül, és a te Sz. neved dícsíretire, az Anyaszentegyház éppületire,
adjad, hogy mi magunk, és maradékunk szolgáljon szent felségednek: Ne nézd Uram az én bűneimet, és az én szerelmes házas társomnak nyavalyáival, avagy halálával meg ne ostorozz engem, hanem a te véghetetlen jó voltodért, tarts meg minket a te szent nevednek dícséretire, A te szerelmes szent fiad, a mi urunk Jézus krisztus által, Amen. Graeczben, 1606. esztendőben Pázmány Péter Nagyváradon született 1570-ben és Pozsonyban halt meg 1637ben. A katolikus főpap esztergomi érsek, bíboros, a honi ellenreformáció jeles alakja. Egyetemalapító, prédikátor, író. A fent idézett ima Keresztényi Imádságos Könyv című munkájában olvasható. A könyv Grácban készült Az nemzetes és böcsülletes Kapi Anna asszonynak, az tekintetes Hetési Pethe László, Ormosd vára szabad ura és Császár ő Felsége Mezei Hadnagya szerelmes házas Társának (…).
K.Z.
II. Kézimunka kiállítás Hitéleti Központ 2011.04.01-04.15. Tavaly az első kézimunka kiállítást Reményik Sándor gondolataival nyitottam meg: ,,A világ Isten- szőtte szőnyeg, Mi csak visszáját látjuk itt, És néha - legszebb perceinkben A színéből is - valamit." Azóta magam is elmélkedem ezeken a sorokon. Érdekes tapasztalat, hogy amikor – 12
mondjuk úgy - „prédikál” az ember, sokszor szól olyan igazságokról, amiket hisz, amiket igaznak tart, de maga még igazi mélységében nem tapasztalt meg. Ezeknek a verssoroknak az igazságát én az elmúlt két évre visszatekintve értettem meg igazán. A válság az én életemben is, akárcsak mindannyiunkéban, nehéz időket hozott. Ilyenkor az ember valóban mintha csak a 2011. április
Egyházközségi Híradó visszáját látná a szőttesnek, a hímzésnek. Aztán amikor fellélegezhet, akkor látja meg, hogy mindez a sok kusza szál, göcsörtök, csomók egy készülő mesterművet szolgálnak. Mi vagyunk a hímzővászon a Nagy Kézimunkázó kezében. Gyűr minket, döfköd a hímzőtűjével, újra és újra, mi meg csak kiabálnánk, hogy elég! Mikor lesz már vége?! És nem vesszük észre, hogy közben egy csodálatos hímzés születik. Mennyivel könnyebb dolgunk lenne, ha elengednénk magunkat, átadnánk a Mesternek, hagynánk, hogy alkosson az Ő tökéletessége szerint! A hímzés így is-úgy is megszületik. De minden kézimunkázónak van tapasztalata arról, milyen, amikor első szárnypróbálgatásai idején nem engedelmeskedik a hímzővászon, a horgolótű, amikor – kedvenc lányregényemet idézve – „mákos tészta színű horgolások” születnek a fehér fonalból. És micsoda különbség, amikor már ezek szinte maguktól simulnak az ember kezébe! Akik elhozták a műveiket a Hitéleti Központba: a Nagy Kézimunkázó földi másai. Ők már megértettek valamit a teremtés csodájából. Mert a teremtés nem ért véget: minden percben történik egyre, és mi munkatársai vagyunk a Nagy Alkotónak. A sokszínűség, amit itt láttunk, jele a világ sokszínűségének. Láttunk itt hímzést, horgolást, kötést, fafaragást, gyöngyből készített virágcsodákat. Mindegyik egy-egy dal, amiről Babits Mihály így ír: „Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.” Én hiszem, hogy lelke legmélyén minden embernek gyönyörű dal van, ami a felszínre kívánkozik. Boldog ember az, aki ezt a dalt meg tudja örökíteni, meg tudja osztani a világgal. A tragédia az, ha ezt valami okból nem tudja megtenni. Van egy ismerősöm, azt mondja, a felesége kottáról bármit leénekel, gyönyörű hangja van, mégsem 2011. április
hallotta soha önszántából, szívből énekelni. Tizenéves fiával ugyanez a helyzet. Ahogy beszélgettünk erről, kiderült, hogy a felesége édesapja nagy harmonikás volt, onnan örökölték a családtagok a muzikalitást. Egész nap csak játszott a hangszerén, de a felesége egyszer csak megelégelte, és elzárta a harmonikát. Azóta csend van a házban, és később csend lett a lányuk családjában is. Akik itt közkinccsé tették alkotásaikat, hálát adhatnak azért, hogy „dalolni” tudnak, ki gobelinnel, hímzéssel, ki gyöngygyel, ki famunkával. Hogy szeretteik örülnek a daluknak, és hogy lehetőségünk van most másoknak is örömet szerezni vele, és másokat is „dalra” bátorítani. Köszönet érte a fő bátorítóknak: Hegedűs Attiláné Heninek és Rasovszky Andreának. Köszönjük Hegedűs Attilának és Adámi Zolinak a „koncerthez” nyújtott „hangtechnikát”- azaz a kiállítás fizikai megvalósítását. Én pedig a város lakói nevében köszönöm, hogy az alkotók nem féltek megosztani velünk műveiket, sőt fontosnak tartották, hogy még családi kincseiket is kiállítsák. A művek között a 96 éves Kovács Klári néni édesanyjának kelengyéjéből származó, tehát 100 éves darabokat is láthattunk! A közönségszavazás eredménye a következő: Első helyezett, nyereménye 15.000 Ftos vásárlási utalvány: Második helyezett, nyereménye 10.000 Ft-os vásárlási utalvány: Harmadik helyezett, nyereménye 5.000 Ft-os vásárlási utalvány: Az utalványok a kézimunka-boltban válthatók be. Lorencz Klára
13
Egyházközségi Híradó
Kálvária és példa Régi húsvétok jutnak eszembe mostanában. Szinte látom gyermekkori önmagamat, amint apai nagyanyámmal kaptatunk fel a dombra. Egy messzi kisvárosban valahol a Bácskában. A tavaszi melegben lassan lombosodó fák alatt megállunk pihenni. Nagyanyám fájós lábát simogatja, én meg az úttest és a járda közötti árok partjáról nézem a kálvária fehér stációit. Csupa rejtély számomra a sok fehér, bádogajtós építmény. Meg is kérdem a szikár, mindig feketében járó asszonytól, hogy mit rejtenek a bádog táblák. – Képek vannak benne, Krisztus urunk szenvedésének képei! – mondja nagyanyám és igazít kendőjén, majd indulunk tovább. Hazafelé ballagunk a temető mellett a hosszú Moravicai úton. Arra már nem emlékszem mikor mutatta meg a stációkban rejtező képeket, még azon a tavaszon, vagy egy másikon… Talán nem is ez a történet lényege. Szóval, egy másik séta alkalmával a lekaszált harmatos fűben a vakítóan fehérre meszelt stációk közé vezetett és megnéztük a szenvedéstörténet képeit. Minden állomás egy mese volt számomra. Mese, melyet áldott emlékű mamám mesélt, aki a kommunizmus évei alatt is járt templomba. Pedig sokan elfordultak a vallástól. Egyik barátom mesélte nagy14
apjáról, aki az első világháborúban az olasz fronton harcolt, hogy miután hazatért nagyon megváltozott. Többé be nem tette lábát az Isten házába! Igen, két vesztett háború után sokan gondolták azt, hogy égbe kiáltó igazságtalanság történt, amiért a teremtő is felelős… Nagyanyám nem gondolta így. Hitt az úrban és szelíden próbált engem is a hit irányába terelni. Mondom: szelíden! Soha nem volt számonkérés a hangjában és sohasem bonyolódott családi vitába a hit miatt. Így azután személyes példája okán kezdtem őt elkísérni a dimbes-dombos utakon. Kísértem a templomba, abba a hatalmas tornyos téglaépületbe, ami titkokkal volt teli. Szobrai, oltárai és hatalmas színes üvegablakai egy ismeretlen világot rejtettek. Évek rohantak egymás után és lassan egyre távolabb kerültem a kisvárostól, nagyanyámtól. Bárhová vetett is a sors, öreganyám példája ott motozott bennem és az új állomáshelyen templomot és kálváriát, útszéli keresztet kerestem. Talán azért, hogy megtaláljam a korábban megvolt biztos kapaszkodókat. Talán, mert ezek állapota jelzi a társadalom érzékenységét a hit dolgaira. 2011. április
Egyházközségi Híradó Ám az is lehet, hogy csak egy példaadót keresek a múltból, aki segít eligazodni a jelen kuszaságában! Ez a példaadó pedig nem más, mint Krisztus urunk, aki egész évben a pléhtáblákkal zárt stációk fülkéjében rejtőzködik, hogy így húsvét idején
megmutathassa magát nekünk egyszerű halandóknak! Csak remélni merem, hogy példája sokak számára ma is követendő. Legyen áldott ez a mostani húsvétunk is! Klamár Zoltán
MISEREND Megnevezés Templomban: Hétfő, kedd, csütörtök és péntek Szerda Vasárnap* Javító Intézet Szombat Domonyban Vasárnap
Okt. 1 – Ápr. 30.
Máj. 1. – Szept. 30.
17.30 7.00 8.00
18.00 7.00 8.00
17.30
17.30
9.30
9.30
*: Nagyböjt 1. vasárnapjától (március 13.) pünkösdig vasárnaponként a 8 órai szentmisén kívül a templomban 11 órakor is lesz szentmise. Amennyiben hosszútávon megnövekszik ezáltal a szentmisére járók száma, abban az esetben ez a lehetőség pünkösd után is megmarad, amennyiben nem, akkor újból csak egy szentmise lesz vasárnaponként is. Májusban minden hétköznap este 17.30 órától a lorettoi litániát imádkozzuk. 2011. április
15
Egyházközségi Híradó
Húsvéti miserend Április 21. NAGYCSÜTÖRTÖK – Az Utolsó Vacsora emlékezete 17.30 – Szentmise a templomban 21.00 – Virrasztás, Szentségimádás Április 22. NAGYPÉNTEK – Az Úr szenvedésének emlékezete 17. 30 – LITURGIA Április 23. NAGYSZOMBAT – Húsvét vigíliája 20.00 – Húsvéti szertartás – Szentmise és körmenet Április 24. vasárnap – HÚSVÉTVASÁRNAP 8.00 – Szentmise a templomban. 9.30 – Szentmise DOMONYBAN. 11.00 – Szentmise a JAVÍTÓ INTÉZETBEN!!! Április 25. HÚSVÉTHÉTFŐ: 8.00 – Szentmise a templomban.
Várható események: Június 5-én – Mennybemenetel ünnepén lesz templomunkban az elsőáldozás. Június 13-án – Pünkösdhétfőn Család napot tarunk.
Táborok: Ökumenikus tábor A Hitéleti Központban I. turnus: július 4 - 8. II. turnus: július 11-15. Katolikus hittantábor: Augusztus 7-13. – Helyszín: Bükkszentkereszt
TEMPLOMUNK Szentháromság Templom – Aszód, Szent Imre u. KÁPOLNÁNK. Javító Intézet – Baross u.
16
Szerkeszti a Képviselő – testület megbízásából: Dr. Klamár Zoltán (PhD) Lektor: Klamár Sára Számítógépes tördelés: Varga Ilona
2011. április
