Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése

Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése

Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet, 2008.

A projekt a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács (NSZFT) megbízásából készült, a támogatást a Munkaerőpiaci Alap terhére a Szociális és Munkaügyi Minisztérium biztosította. 2008

Készítette: Dr. Strasszné Bánki Cecília Dr. Tiringer István

Lektorálta: Kovács Tünde

© Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet, 2008 Felelős kiadó: Vízvári László, főigazgató

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a mű bővített, illetve rövidített változatának kiadási jogát is. A kiadó írásbeli hozzájárulása nélkül sem a teljes mű, sem annak része semmiféle formában (fotokópia, mikrofilm vagy más adathordozó) nem sokszorosítható.

Tartalomjegyzék Előszó és köszönetnyilvánítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4

Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5

Áttekintés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7

Felmérés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

9

Eredmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32 Jegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35 Irodalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36 Melléklet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39

4


Előszó és köszönetnyilvánítás A kiadvány az „Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése” projekt disszeminációja. Célja, hogy átadja a projekt főbb eredményeit és tapasztalatait a célcsoportok számára. Bízunk benne, hogy a közzétett anyag hatékonyan segíteni fogja a jövőben a humán erőforrással kapcsolatos munkát az egészségügy területén. Köszönetet mondunk azoknak, akik értékes adatokat szolgáltattak a projekt számára és azoknak, akik részt vettek a projektmunkákban.


5

Bevezetés A foglalkoztatás területén nem új az az igény, hogy a képzés főbb irányvonalait a munkaerőpiac határozza meg elsősorban. Különösen fontos ez az egészségügy jelen helyzetében, ahol az átalakítások jelentős változásokat hoztak a fekvő- és a járóbeteg ellátásban egyaránt. A krónikus és rehabilitációs ágyak száma jelentősen megemelkedett, mindamellett, hogy a fekvőbeteg ágyak száma abszolút számban csökkent. Az aktív fekvőbeteg szakellátásban 26%-kal csökkent az ágyak száma, a krónikus – rehabilitációs – ápolási ágyak száma összességében 35%-kal növekedett. (1) Az egészségügyi ellátórendszerben végbement változások jelentős munkaerő áramlást okoztak, így csak összehasonlításra használhatóak fel az ezeket megelőző állapotok adatai. A projekt egyik fő célja volt felmérni a jelenlegi munkaerőpiaci helyzetet, az igényeket, illetve ezen felméréssel egyidőben olyan mérőeszközt kidolgozni, mely a jövőben is alkalmas lehet a munkaerőpiaci kutatásra. Az áttekintés című fejezetben tárgyaljuk mindazokat a szempontokat, melyekre a projektben végzett kutatás során kitértünk. Hivatkozunk számos szakmai anyagra, melyeket feltételezéseink alapjának tekintettünk a felmérés során. A felmérés című fejezetben a kérdőíves kutatás metódusát ismertetjük. Az eredmények című fejezetben részletesen ismertetjük az adatokat, melyekkel alátámasztani vagy elvetni kívántuk az előzetes feltételezéseket. Az összegzésben javaslatot teszünk a kutatás eszközeként szolgáló mérőeszköz jövőbeni alkalmazhatóságára, ennek tervezetét mellékletben tettük közzé. Az irodalomjegyzékben foglaltuk össze mindazokat a szakmai anyagokat, melyekre a projekt során támaszkodtunk, és amelyek az egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetét érintik.

A kiadványban használt szakkifejezések • Hiányszakma: Az a szakma vagy szakterület, melyből kevesebb van, mint amennyire az adott nemzetgazdasági ágban szükség volna. • Humán erőforrás: Az adott szervezet folyamatainak ellátását biztosító nem tárgyi feltétel. • Kompetencia: Ismeretek, készségek, képességek, magatartási, viselkedési jegyek összessége, mely által a személy képes lesz egy meghatározott feladat eredményes teljesítésére. • Munkaerőhiány: A munkaerőre vonatkozó mennyiségi és minőségi igény alulteljesítettsége. • Munkaerőpiac: A munkaerő-gazdálkodás „színtere”, a humán erőforrás felhasználásának területe. • Munkakör: Adott státuszra vonatkozó tevékenységek leírása, mely meghatározza az elvégzendő feladatot. • Munkaviszony: A munkáltató és a munkavállaló között munkaszerződés alapján létrejövő, munkavégzésre irányuló jogviszony. • Részmunkaidő: A törvényileg meghatározott napi 8 óra, heti negyven óra alatti foglalkoztatás, egyéni szerződésben meghatározottan.

6

Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése • Szakdolgozó: Szakképzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott dolgozó. • Tartós távollét: A munkaviszony szünetelése, melynek során a munkavállalót nem terheli munkavégzési, a munkáltatót pedig foglalkoztatási kötelezettség, annak ellenére, hogy a munkaviszony továbbra is fennáll. • Teljes munkaidő: Törvényileg meghatározott napi 8 óra, heti negyven óra.


7

Áttekintés Az egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzete egyre többet emlegetett témája volt az utóbbi években mind a szakmának, mind pedig a közéletnek. 2008-ban számos cikk, előadás és rendezvény foglalkozott az emberi erőforrás kérdésével az egészségügy területén. Általánosan megfogalmazódtak a lehetséges okok, melyek a sokat emlegetett munkaerőhiányt okozhatták. Ezeket az okokat a kutatás feltételezéseiként értelmeztük: • az utánpótlás hiányzik • megszűnt a munkavállalók beáramlása a környező országokból • jelentős létszámú ápoló nyugdíjba vonult • az egészségügyi reform következményeként igen jelentős létszámú a pályaelhagyó • a rendszerben maradtak túlterheltek, sokszor nem a képzettségüknek megfelelő feladatot látják el • alacsony bérezés • túlóra és túlterheltség miatt kiégés, magánéleti válság • a tárgyi feltételek hiányosságai (2, 3) • alacsony társadalmi megbecsültség és hierarchiában elfoglalt hely • kompetenciakörök kidolgozatlansága (4) Az utánpótlás hiánya bizonyított tényként kezelhető, elég ha megnézzük, hogy az utóbbi évtizedben az ápolóképzés különböző szintjein a hallgatói létszám egyre csökkenő tendenciát mutat. A képzésben résztvevők egyre csökkenő száma miatt sokan a képzést okolják, de valójában ez a probléma áthárítása, a valóság az, hogy a kedvelt szakokat minden szakmában az határozza meg, hogy mekkora annak a munkaerőpiaci értéke. Miközben a társadalom részéről áhított és joggal elvárható minőségi ellátáshoz nincs meg a megfelelő számú szakember, addig a 2008-as évben is létszámleépítésekről és létszámstopról hallottunk. (5) Ennek oka részben az, hogy az ellátás anyagi nehézségeit még mindig a humán erőforrás kárára hajtják végre a rendszerben, másik oka az ellátórendszer számos területén végbement profilváltás. Pedig azok a szakemberek, akik elhagyják a pályát, már nem vagy csak nagyon kis százalékban hívhatóak vissza és a tapasztalatok azt mutatják, hogy nem mobilizálhatóak országhatáron és szakmán belül. (6). A KSH a 2008. évi II. negyedévére becsült létszámváltozási előrejelzésében megjelent, hogy várhatóan 1,9% létszámcsökkenés várható az egészségügy és a szociális ellátás területén. (7) Ennek pótlására már nem várható, hogy a környező országokból vándorolnak majd be jelentős mértékben a munkavállalók az egészségügy területére, ellenben hazánkból évente ötszáz ápoló megy külföldre dolgozni. (8, 9) A rendszerben maradó szakdolgozók túlterheltek, gyakran nem a képzettségüknek megfelelő munkát látják el, kevés az alapápolást végző ápolási asszisztens, segédápoló. Gyakran fordul elő, hogy magas képzettségi szinttel alapápolási vagy nagyon alacsony képzettségi szinttel szakápolási feladatokat látnak el az egészségügyi dolgozók. Szükséges ezért kidolgozni a kompetenciaköröket, hogy világos legyen a különbség a különböző képzettségű ápolók között. A szakképzési rendszer az új OKJ megjelenésével részben felkészült arra, hogy a jövőben kompetenciaközpontú képzést nyújtson. Fontos szerepet kap ebben

8


a kompetencia-mérés, a képzés rövidül, a szakképzés felkészült a munkaerőpiaci elvárásoknak való megfelelésre. (9) Az egészségügyi reform kezdetekor az Egészségügyi Minisztérium az egészségügyi végzettségek közül többet hiányszakmaként tüntetett fel. Ezek a hiányterületek: onkológiai szakápoló, pszichiátriai szakápoló, rehabilitációs tevékenység terapeuta, geriátriai szakápoló, hospice szakápoló, körzeti-közösségi szakápoló, felnőtt intenzív szakápoló, műtéti szakasszisztens, mentőápoló. (10) Ezen szakterületek feltérképezését a projekt kiemelt feladatának tekintette.


9

Felmérés A munka megkezdésekor felkutattuk azokat az elérhető adatbázisokat, melyek az egészségügyi ellátórendszer humán erőforrás ellátottságára utalnak. A projekt keretében az alapellátás, a járóbeteg- és a fekvőbeteg ellátás területéről egyaránt kerestünk kapcsolattartókat. Ennek során 298 szakápoló hely, 27 hospice ellátó és 130 fekvő- és járóbeteg-ellátó helyről készült egy lista. Ebből véletlenszerű kiválasztás alapján készítettünk egy szűkített listát, figyelembe véve a regionális megoszlást, továbbá az intézmény progresszivitási szintjét (súlyponti vagy területi ellátó hely). Felkérést az „Egészségügyi szakdolgozók munkaerőpiaci helyzete” című projekt keretében végzendő felmérésben való részvételre 185 helyre postáztunk. Az egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci felmérésének keretében 185 egészségügyi intézménnyel vettük fel a kapcsolatot, melyek közül 22 fekvő-járóbeteg intézmény és 17 alapellátó intézmény igazolta vissza részvételi szándékát. Közülük 25 intézmény szolgáltatott ténylegesen adatokat. A 25 intézmény összesen 311 különböző ellátó részlegéről kaptunk információkat a szakdolgozók helyzetére vonatkozóan a kérdőíves felmérés során. Felmérésünk keretében célunk az volt, hogy objektív adatokat kapjunk a megkeresett intézmények és részlegek szakdolgozói létszámáról és a képzettségek megoszlásáról. Továbbá információkat kívántunk gyűjteni arról is, hogy milyen a részlegvezetők szubjektív megítélése az általuk irányított szakdolgozók helyzetével kapcsolatban. Céljainknak megfelelően a kérdőív kialakításánál az adott részleg szakdolgozói státuszainak számszerű adataira kérdeztünk rá (a részleg szakdolgozói létszáma, az előírt képesítéssel rendelkezők, képesítést szerzők száma, nyugdíjas főállásúak, nyugdíjas részállásúak, tartós távollévők, betöltetlen státuszok, új belépők száma). Mivel feltételeztük, hogy a kérdések egy része csak a részlegek egy részét érinti majd, ezekben az esetekben feltételes kérdéseket fogalmaztunk meg. Miután a válaszadó igennel válaszol az adott kérdésre, nyilatkozik arról, hogy részlegén hány fő rendelkezik másod- és/vagy harmad-állással, hogy a létszámleépítés és a megszüntetett munkaviszony hány főt érintett. Két kérdés esetében az életkori megoszlásokról is gyűjtöttünk adatokat: a meglévő és a leépített szakdolgozói státuszokkal kapcsolatban. Nehéz az optimális szakdolgozói létszámot megadni, ennek meghatározására több módszert is kidolgoztak már, de jelenleg erre irányadó rendelet nincs. A 2003. évi konkrét minimumfeltételek módosításánál az ápolási egységenként meghatározott szükséges létszám helyére, az „amennyi a biztonságos ellátáshoz szükséges” megfogalmazás került. Éppen ezért bátorkodtunk a szubjektív megítélést is figyelembe venni, amikor azt kérdeztük meg a szakdolgozói középvezetőktől, hogy véleményük szerint a rendelkezésükre álló szakdolgozói létszámmal milyen szintű ellátásra képes a részleg? A válaszadók előre megadott kategóriák szerint minősíthették az általuk vezetett részleg ellátásának színvonalát (ideális, optimális, közepes, minimális). Igen-nem típusú kérdéseket tettünk fel azzal kapcsolatban, hogy • a részlegvezető elegendőnek tartja-e részlegén a szakdolgozók képzettségi összetételét, • véleménye szerint a jelenlegi egészségügyi szakképzés biztosít-e elegendő képzési irányt,

10


• van-e olyan területe tevékenységnek, melyen szükséges lenne újabb képzési irányra, • van-e olyan képzési irány, melyre kevéssé vagy egyáltalán nincs szükség. Mivel a szakdolgozói helyzet néhány vonatkozásában nem rendelkeztünk pontos előzetes adatokkal, továbbá a feltételes okok között megfogalmazott lehetőségekkel nem kívántuk befolyásolni a válaszadót, nyitott kérdéseket fogalmaztunk meg – egy-két soros válaszadási hellyel – azzal kapcsolatban, hogy • mi az osztály/részleg tevékenységi köre, • a leépítések milyen státuszokat érintettek, • milyen okok miatt szüntették meg szakdolgozók munkaviszonyukat, • milyen szakképesítésekből van hiány az adott részlegen, • milyen új képzési formákat tart szükségesnek/szükségtelennek a válaszadó. A válaszok értékelésénél az igen-nem kérdéseket nominális változókként, az előre megadott kategóriák szerinti minősítést ordinális változóként, a megadott létszámokat pedig intervallum típusú változóként használtuk. A nyitott kérdésekre adott válaszokból utólagos elemzéssel képeztünk kategóriákat, majd azokat az alábbi szempont szerint alkalmazzuk: teljesül, nem teljesül, nem alkalmazható.


11

Eredmények A vizsgálatban résztvevő osztályok ellátási területenkénti megoszlását és az egyes területek szakdolgozói létszámát az 1. táblázat mutatja. Terület

Osztályok száma

Dolgozói létszám

Pszichiátria

12

432,5

Onkológia

9

239,5

Sürgősségi- és intenzív ellátás

25

669,5

Sebészet

53

1543,5

Belgyógyászat

70

1748,5

Csecsemő- és gyermekellátás

20

652,5

Szülészet-nőgyógyászat

11

586,5

Diagnosztikai területek

18

410,5

Műtéti területek

14

478,5

Egyéb fekvőbeteg-ellátás

15

429,5

Rehabilitáció

28

547,5

Hospice ellátás

3

68,5

16

208,5

Alapellátás

9

342,5

Gyógyszerészeti terület (nem közforgalmú gyógyszertárak)

6

59,5

309

8410,5

Egyéb járóbeteg-ellátás

Összesen:

1. táblázat

A vizsgálatban résztvevő összes szakdolgozó státuszával kapcsolatos információkat a 2. táblázat mutatja.

12

Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése Szakdolgozói létszám

8443,5

Képesítettek aránya (%)

91,3

Képesítést szerzők aránya (%)

2,7

Nyugdíjas főállásúak aránya (%)

1,9

Nyugdíjas részállásúak aránya (%) Tartós távollévők (GYED stb.) aránya (%)

1,0 12,5

Betöltetlen státuszok aránya (%)

3,6

Másodállások aránya (%)

6,8

Szakképzetlenek aránya (%)

5,0

Leépítések aránya (%)

4,7

18-24 évesek aránya (%)

5,7


19,9


27,8


22,0

46 < évesek aránya (%)

22,6

Összes leépítés

352

Leépítési arány (%)

4,0

Felmondott munkaviszony/fő

957,5

Felmondási arány

10,2

Új belépés aránya

12,6

Az ellátás minősítése a vezető által ideális

7,8

optimális

37,2

közepes

46,0

minimális

8,4

Képzettségi összetétel minősítése megfelelő

62,1

nem megfelelő

35,9

Szakképesítés elegendő-e? igen

52,8

nem

42,4

Újabb szakképesítés igénye igen

46,0

nem

46,9

Nem igényelt képzés van-e? igen

8,0

nem

79,1

2. táblázat


13

A vizsgálatban összesen 8444 szakdolgozóról nyertünk adatokat. Ez alapján a résztvevők közül 7713 (91,3%) rendelkezik a státuszához előírt képesítéssel. A nyugdíjas főállású alkalmazottak száma 162 (1,9%). Tartósan távollévő 1057 szakdolgozó (12,5%), a betöltetlen státuszok száma 304 (3,6%). A betöltött álláshelyek száma nem feltétlenül ad objektív képet a munkaerő viszonyokról, mert sok helyen a tartós távollévők helyére nem alkalmaznak helyettest, így számtanilag minden rendben van, de az ellátottság már korántsem. A válaszok alapján 239 esetből, 150 esetben nincs a tartósan távollévők (GYES, táppénz) státuszán helyettes. Ezt a szempontot is figyelembe kell venni a létszámadatok értékelésénél. A vizsgált szakdolgozói minta státuszainak adatait százalékos megoszlásokban az 1. ábra mutatja. A szakdolgozók helyzete (N=8444)

A szakdolgozók kormegoszlása (N=8444)

14,0 Százalék (%)

12,0 10,0

6%

8,0

23%

6,0

20%

4,0

18-24 évesek aránya 25-31 évesek aránya

2,0

32-38 évesek aránya

0,0

(G YE D

st b. )a rá ny a


1. ábra

46 < évesek aránya

23% 28%

2. ábra

A vizsgálatban résztvevő szakdolgozók életkori megoszlását a 2. ábra foglalja össze. Az életkori csoportok nagyjából egyenletesen oszlanak meg a 25-től a nyugdíjas életkorig. Mintánkban viszonylag kis számban (6%) szerepelnek frissen végzett szakdolgozók (18-24 éves korosztály). Ez is alátámasztja azt a tényt, hogy a szakképzésben egyre kevesebb az új belépő.

14


Adatgyűjtésünk fontos része volt, hogy az elmúlt években az adott ellátó egységekben hány státusz szűnt meg létszámleépítés miatt. A vizsgált minta egészében összesen 352 fő (4%) státuszát építették le. A megszűnt státuszokat összesítve a 3. táblázat, a leépített státuszok korcsoportonkénti megoszlását pedig a 3. ábra mutatja. Gyakoriság

Százalék

OKJ ápoló (5.4)

19

5,3

csecsemő- és gyermekápoló

20

5,6

gyermek intenzív szakápoló

4

szülésznő védőnő pszichológus

10 1 1

felnőtt szakápoló

16

EKG asszisztens

2

audiológiai asszisztens aneszteziológiai szakassz.

1 13

kardiológiai szakassz.

1

klinikai elektrofiziológiai assz.

2

endoszkópos assz.

2

fizioterápiás assz.

6

szakasszisztens

1

asszisztens segédasszisztens

25 11

fogászati asszisztens

2

elektrofiziológiai assz.

1

labor asszisztens

8

műtős szakassz.

3

fogtechnikus

2

pszichiátriai szakápoló

3,7

7,0

5

röntgen asszisztens

szakápoló

4,5

18

3,1

5,1

2

intenzív terápiás szakápoló

8

nefrológiai szakápoló

3

általános ápoló

82

23,0

diplomás ápoló

14

3,9

segédápoló/ ápolási assz.

20

5,6

ideg-elme ápoló

1

gyógytornász

5


15

Gyakoriság masszőr

3

óvónő, gondozónő

1

Százalék

műtős asszisztens

14

3,9

műtőssegéd

12

3,4

sterilizáló

1

logopédus

1

orvosírnok

4

szoc. gondozó

1

adminisztrátor

4

csak érettségivel rendelkező

6

Összesen:

356

3. táblázat

A leépített állások több mint fele a nyugdíjhoz közel álló, 46 év feletti korosztályban történik.

Létszámleépítés életkori csoportok szerint 3% 20%

A vizsgált mintában 2007 eleje óta 957 dolgozó szüntette meg munkaviszonyát, ami a megmaradt és felmondott státuszokat tekintve (8443 + 957 fő), annak 10,2%-át jelenti. A munkaviszony megszüntetésének jellegzetes okait a 4. ábrán foglaltuk össze. Az adatszolgáltatók véleményezése szerint a munkaviszony megszüntetésének leggyakoribb oka a nyugdíjba vonulás volt (26%). 12-18%-ban tartották a munkaviszony megszüntetése okának az alacsony bérezést, a családi körülmények változását, elköltözést, valamint a külföldi munkavállalást, szakmán belüli munkahelyváltást, illetve a pályaelhagyást. Az ellátási területek különbségeit a munkaviszony megszüntetésének véleményezett okaiban a 4. táblázat foglalja össze.

18-24 év 25-31 év 32-38 év 52%

16%

39-45 év 46 év <

9%

3. ábra A munkahely megszüntetésének oka (N=958) 2% 1%

2% 2%

Bérezés

13%

Munkakörülmények (munkajogi környezet, terheltség)

10% 13%

Nyugdíjazás Betegség Családi ok/utazás/költözés

11%

Külföldi munkavállalás Szakmán belüli munkahelyváltás Pályaelhagyás Leépítés

10%

Továbbtanulás 21% 14%

Alkalmatlanság Egyéb

1%

4. ábra

16


Bér

Munkakörülmények

Nyugdíjazás

Családi okok

Pszichiátria

16,7

25,0

50,0

16,7

8,3

8,3

8,3

Onkológia

0,0

25,0

12,5

25,0

25,0

0,0

25

Egyéb fekvőbetegellátás

26,7

13,3

6,7

13,3

13,3

13,3

0,0

Egyéb járóbetegellátás

6,3

6,3

18,3

12,5

6,3

6,3

18,8

Alapellátás

14,3

0,0

0,0

0,0

0,0

0,0

0,0

Rehabilitáció

14,3

21,4

17,9

17,9

10,7

21,4

0,0

8,0

20,0

16,0

28,0

20,0

8,0

28,0

14,3

7,1

28,6

28,6

0,0

0,0

14,3

Sürgősségi ellátás Műtéti területek

Külföldi munkavállalás

Szakmán belüli munkahelyváltás

Terület

Pályaelhagyás

Sebészet

11,3

11,3

34,0

13,2

9,4

18,9

9,4

Belgyógyászat

21,4

17,1

25,7

17,1

14,3

14,3

15,7

Csecsemő- és gyermekellátás

20,0

20,0

10,0

20,0

15,0

15,0

20,0

Gyógyszerészet

33,3

16,7

33,3

0,0

0,0

16,7

16,7

Szülészetnőgyógyászat

0,0

0,0

0,0

18,2

18,2

36,4

9,1

Diagnosztika

16,7

22,2

55,6

11,1

5,6

5,6

5,6

Összes:

15,1

15,4

25,1

17,0

11,3

13,2

12,2

Átlag

14,5

14,7

22,0

15,8

10,4

11,7

12,2

Szórás

9,3

8,6

17,0

8,7

7,7

10,0

9,1

Átlag - szórás

5,2

6,1

5,1

7,2

2,7

1,7

3,1

Átlag + szórás

23,8

23,2

39,0

24,5

18,2

21,7

21,3

4. táblázat

A táblázatban szereplő százalék arányok azt mutatják, hogy az adott területről adatokat szolgáltató részlegek hány százaléka tartja jellemzőnek a munkaviszony megszüntetésének adott okát. Jelentősnek vettük azt az okot, mely a különböző ellátási területek százalékának átlagától egy szórásnyira (± 1SD) eltér. Látható, hogy az alacsony bérek miatt leginkább az egyéb fekvőbeteg-ellátó intézmények és a gyógyszertári szakdolgozók léptek ki. Elégedettebbnek tűnnek ebből a szempontból az onkológiai és a szülészet-nőgyógyászati szakdolgozók. A nem kielégítő munkakörülmények miatt leginkább a pszichiátriai, onkológiai, a rehabilitációs és diagnosztikai területen szüntették meg munkaviszonyukat. Ez az ok nem jellemző az alapellátásban és a szülészet-nőgyógyászatban dolgozók esetében. Nyugdíjba vonulás miatt leginkább a pszichiátriai és a diagnosztikai területen dolgozók szüntették meg munkaviszonyukat. (A későbbiekben majd látni fogjuk, hogy ezen a két területen kifejezetten magas a nyugdíjas korhoz közel álló szakdolgozók aránya.) A külföldi munkavállalás miatti felmondás leginkább az onkológiai, a sürgősségi


17

és a szülészet-nőgyógyászati területeken jellemző. Az átlagnál jóval kevésbé jellemző a külföldi munkavállalás az alapellátásban, a műtéti szakmákban és a gyógyszertári munkahelyeken dolgozók esetében. A szakmán belüli munkahelyváltás leginkább a szülészet-nőgyógyászati és a rehabilitációs munkahelyek esetében jellemző. A pályaelhagyást jelentő munkaviszony megszüntetés egyedül az onkológiai területen lényegesen magasabb az átlagnál. 2007 eleje óta a vizsgált ellátó intézményekben 1063 (12,6%) szakdolgozó kezdett el új belépőként dolgozni. Vizsgálatunkban megkértük a részlegek vezetőit, értékeljék, hogy a rendelkezésre álló szakdolgozói létszámmal milyen szintű ellátást képesek biztosítani. A megkérdezettek 7,8%-a érzi úgy, hogy ideális ellátást tud nyújtani, 37,2% pedig optimális ellátást minősített. A szakdolgozói ellátás színvonalát a részlegek 46%-a tartja közepesnek, és 8,4%-a minimális szintűnek. A részlegvezetők 62%-ának véleménye alapján az irányításuk alatt dolgozók képzettségbeli összetétele megfelelő, 36%-a elégedetlen a rendelkezésére álló dolgozók képzettségi arányával. A részlegvezetők 52,8%-a szerint a jelenlegi egészségügyi szakképzési rendszer elegendő képzési irányt biztosít, 46%-a úgy látja, új képzési irányokra lenne szükség. Arra a kérdésünkre, hogy van-e olyan képzési irány, melyre nincs szükség az ellátásban, a válaszadók 8%-a válaszolt igennel, illetve közel 80%-a nemmel. Az 5. táblázatban foglaltuk össze, hogy melyek azok a képzettségek, melyek leggyakrabban hiányoztak az egyes részlegekről a középvezetők megítélése szerint. Gyakoriság

Százalék

Pszichiátriai szakápoló

4

1,3

Onkológiai/hospice szakápoló

9

2,9

Ápolási assz.

15

4,9

5.4 Ápoló

40

12,9

Szakasszisztens

19

6,1

Diplomás ápoló (DÁ)

27

8,7

4

1,3

Pszichológus Sürgősségi szakterület Gyermekápoló Radiográfia szakterületei Rehabilitáció szakterületei

24

7,8

3

1,0

7

2,3

17

5,5

Műtéti asszisztens

3

1,0

Geriártiai szakápoló

3

1,0

5. táblázat

Az adatokból látható, hogy kifejezett igény van az 5.4 ápoló, a diplomás ápoló, a sürgősségi szakterület, a rehabilitációs szakterület és a szakasszisztensi munkaerőkre. (A táblázatban csak azokat a képzettségeket tüntettük fel, melyek legalább kétszer szerepeltek az igények között.)

18


A 6. és a 7. táblázat a válaszadók által konkrétan említett új képzési irányokat és a feleslegesnek tartott képzéseket összesíti. Az új képzési irányokat a válaszadók leginkább továbbképzés és licencvizsga keretében képzelik el. A válaszadók egy része olyan képzési irányokat is megfogalmazott, melyeket az érvényben lévő szakképzési rendszer már biztosít, ezeket a válaszokat meglévő szakképesítésként összegeztük. Szükségesnek tartott új képzés

Gyakoriság

Meglévő szakképesítés (alapképzés, melyek már rendelkezésre állnak)

Százalék

72

47,1

Gyógyszertan

1

0,7

Etikai kérdések

1

0,7

Egészségpszichológia

9

5,9

Kommunikáció

7

4,6

Sebkezelés

5

3,3

Speciális gépek kezelése, karbantartása

1

0,7

Endoszkópia, laparoszkópia

1

0,7

Pedagógia

1

0,7

Laktációs szaktanácsadó

1

0,7

Korábbi képzési formák (szakisk., szakközépisk.)

9

5,9

Főiskolai és egyetemi szint utáni szakosítás

3

2,0

Műtős szakmák (aneszteziológiai szakassz., műtős szakassz.) képzés főiskolai szinten

3

2,0

Sürgősségi ellátás

8

5,2

Rehabilitáció

8

5,2

Onkopulmonológia, asthma nurse, COPD-ellátás

1

0,7

Sztómaterápiás/inkontinenciát kezelő ápoló/parenterális táplálás

5

3,3

Pszichiátria spec. (gyermek-, sürgősségi)

1

0,7

Intravénás kezelések

3

2,0

13

8,5

Egyéb továbbképzés kmn. Összesen:

153

6. táblázat Gyakoriság

Százalék

Ápolási asszisztens

Feleslegesnek tartott szakképzés

3

1,0

Gondozói (szociális ágazati) képzések

7

2,3

Főiskolai és egyetemi szintű szakdolgozói képzések

7

2,3

Általános ápolói képzés

1

0,3

UH-asszisztens

1

0,3

5.5-ös OKJ képzések

1

0,3

7. táblázat


19

Az egyes ellátási területek szakdolgozói helyzetének jellegzetességei és különbségei

Műtéti

Fekvő

Rehabilitáció

Hospice

Járóbeteg

Alapellátás

Gyógyszertár

Átlag

Szórás

Átlag + szórás

410

478

429

547

68

208

342

59

96

97,8 93,2

91

94,4 87,8 100 78,4 98,2 98,3 92,2

6,1

98,3 86,0

3,7

1,8

0,7

1,5

4,2

1,9

4

0

1,9

0,6

6,8

2,6

1,8

4,4

0,8

0,8

1,5

0,6

1,2

10,2

2,3

2,1

1,3

10,3

1

0,3

11,9

3,3

4,0

7,3

-0,6

0,5

1

0,6

1

1,2

2,1

0,2

1,3

1,5

0,5

3,8

3,4

1,3

1,1

2,4

0,2

15,5 14,2 13,7 13,9 17,2 11,4

6,3

8,6

17,2 11,5

7,4

6,7

7

5,1

10,9

4,1

15,1

6,8

4,4

5,6

4,5

4,8

2,8

6,1

1,4

3,9

1

1,9

5,1

1,5

2,4

0,6

5,1

3,4

1,8

5,2

1,6

2,8

9,6

7,2

5,4

6,3

5,7

7,8

4,9

3,1

9,1

6

0

2,4

2

1,7

4,9

2,9

7,8

2,1


13,9 21,3 27,4 21,1 22,7 22,9 20,5

8,5

12,6 21,2 16,5

25

8,7

21,6

5,1

17,9

6,7

24,6 11,3


23,6

32,7 28,3 28,4 27,3 24,4 25,4 34,9 29,8 26,1 13,2

26

28,1 10,2 25,4

6,4

31,9 19,0


25,2 22,2 16,9

18,7 23,3 23,2 27,3

27

20,3 24,1 19,1 35,1

19

4,6

27,5 18,4

46 < évesek aránya (%)

32,6 22,2 12,6 18,3 19,9 25,9 23,4 36,6

22

18,2 24,5 45,6 27,4 28,1 62,7 28,0 12,6 40,6 15,4

Másodállások aránya (%)

6,2

5,9

13,2

4,1

5,7

5,1

1,9

15,1

6,1

8,2

7,7

27,9

3,8

9,9

10,2

8,7

6,4

15,1

2,4

Szakképzetlenek aránya (%)

6,9

3,3

9,7

4,4

6

1,7

1,5

6,1

9,6

4,7

4,9

0

3,4

0,3

1,7

4,3

3,0

7,3

1,3

Leépítések aránya (%)

3,8

4,8

1,2

5,9

3,4

6,3

5,6

6,4

3,4

2,5

1,6

0

2,8

1,4

1,7

3,4

2,0

5,4

1,3

Onkológia

Sürgősségi

Gyermek

433

239

669 1543 1748 652

Képesítettek aránya (%)

85,5 95,8 83,9 91,6 90,6

Képesítést szerzők aránya (%)

3,5

1,7

4

2,5

Nyugdíjas főállásúak aránya (%)

2,8

2,1

1,2

Nyugdíjas részállásúak aránya (%)

0,7

1,7

0,1

Szakd. tartós távollévők (GYED stb.) aránya (%)

8,3

Betöltetlen státuszok aránya (%) Korcsoportonkénti megoszlás: 18-24 évesek aránya (%)

23

Sebészet

Pszichiátria Szakdolgozói létszám

22

20,3 22,9

Átlag - szórás

Diagnosztika

586

Belgyógyászat


A továbbiakban az egyes ellátási területek szakdolgozói helyzetére vonatkozóan adunk külön áttekintést. Az ellátási területek válaszainak összehasonlíthatósága érdekében külön táblázatban foglaltuk össze eredményeinket (8. táblázat). Jelentősnek vettük azt a különbséget, mely a különböző ellátási területek százalékának átlagától egy szórásnyira (± 1SD) eltér.

Gyermek


Diagnosztika

Műtéti

Fekvő

Rehabilitáció

Hospice

Járóbeteg

Alapellátás

Gyógyszertár

Átlag

Szórás

Átlag + szórás

Átlag - szórás

8,6

5,6

10,7

5

8,1

11,1 11,7

6,3

6,3

18,1 10,0

3,4

13,4

6,5

18,4 22,4 12,4 13,2

9

7,2

9

8,8

9,8

14,4 17,6 10,1 16,4 33,9 14,1

7,0

21,1

7,0

5,0

0

5,6

7,1

13,3

7,1

optimális

16,7 55,6 32,0 24,5 25,7 40,0

9,1

61,1 71,4 60,0 50,0 33,3 56,3 33,3 50,0 41,3 18,1 59,4 23,1

közepes

66,7 22,2 56,0 58,5 61,4 45,0 81,8 27,8 21,4 20,0 35,7 33,3 18,8

minimális

8,3

Új belépések (%)

8,6

Az ellátási színvonal minősítése (részlegvezető): ideális

8,3

0

Sürgősségi

12

Megszüntette munkaviszonyát (%)

Onkológia

11,3 10,2 12,4 11,9

Pszichiátria

Belgyógyászat


Sebészet

20

4,0

5,7

1,4

11,4 10,0

0,0

0,0

6,7

7,1

0,0

0,0

0

16,7 37,7 22,9 60,6 14,8

22,2

8,0

9,4

Képzettségi összetétel minősítése (elegendő %)

25,0 77,8

52

60,4 55,7

Szakképesítés elegendő-e? (igen %)

33,3 66,7 48,0 49,1 50,0 55,0 63,6 61,1 64,3 66,7 46,4 100,0 50,0 66,7 33,3 56,9 16,3 73,3 40,6

Újabb szakképesítés igénye (igen %)

41,7 33,3 52,0 49,1 52,9 35,0 27,3 33,3 57,1 40,0 53,6

65

9,1

33,3 25,0 55,6 16,7 12,5 15,1 27,7 -2,6

11,1 16,7

8,0

6,4

14,4

1,7

81,8 72,2 78,6 66,7 57,1 100,0 81,3 66,7 66,7 67,1 17,0 84,1 50,1

0,0

25,0 66,7 50,0 41,1 16,4 57,5 24,7

8. táblázat

A pszichiátriai szakdolgozók helyzete Vizsgált mintánkban 12 pszichiátriai részleg összesen 432 szakdolgozójáról kaptunk információkat. A terület státuszainak százalékos arányát az 5. ábra, a pszichiátriai szakdolgozók életkori megoszlását a 6. ábra mutatja: a pszichiátriai szakdolgozók egyharmada 46 évnél idősebb. Pszichiátriai szakdolgozók életkori megoszlása (N=433) 3% 14% 18-24 évesek aránya

33%


5. ábra

24%

ar án ya

st b. )a rá ny a

(G YE D

ar án ya


ar án ya

Százalék (%)

Pszichiátriai szakdolgozói helyzet (N=433) 9,0 8,0 7,0 6,0 5,0 4,0 3,0 2,0 1,0 0,0

39-45 évesek aránya 46 < évesek aránya

26%

6. ábra


21

A területen az átlagosnál alacsonyabb a megfelelő képesítéssel rendelkezők aránya (85,5%). A részlegvezetők mindössze ¼-e elégedett a vezetése alatt állók képesítési összetételével. Nagy többségük (66,7%) közepesnek értékeli az ellátásuk színvonalát. A pszichiátriai vezető szakdolgozók a legkevésbé elégedettek a jelenlegi szakképzési rendszerrel (33,3%-ban). A pszichiátriai területen leginkább ápolókból és pszichiátriai szakápolókból van hiány (az előbbieket a részlegek 17%-a, utóbbiakat 25%-a hiányolja).

Az onkológiai szakdolgozók helyzete Felmérésünk során 9 onkológiai részleg 239 szakdolgozójáról nyertünk adatokat. A területen a státuszuknak megfelelő képesítéssel rendelkezők aránya 96%. Magasnak tekinthető a tartós távollévők aránya (16%), ami összefüggésben lehet azzal, hogy a szakdolgozók közel fele a reproduktív korban lévő korosztályokba tartozik. Az onkológiai terület státuszainak százalékos arányát a 7. ábra, a szakdolgozók kormegoszlását a 8. ábra összesíti. Onkológiai szakdolgozók életkori megoszlása (N=239) 10% 23%

18-24 évesek aránya 22%


(G YE D

st b. )a rá ny a

Százalék (%)

Onkológiai szakdolgozók helyzete (N=239) 18,0 16,0 14,0 12,0 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0

7. ábra


46 < évesek aránya 23%

8. ábra

A vizsgált onkológiai részlegeken az átlagnál jóval magasabb a betöltetlen státuszok aránya (5,6%). A vezetők közel ¼-e (22%) minimálisnak minősíti az onkológiai részlegek ellátási színvonalát a rendelkezésükre álló szakdolgozói létszám tükrében. Az onkológiai vezetők közel egynegyede hiányol részlegén 5.4-es ápolókat és onkológiai/hospice szakápolókat.

22


A sürgősségi ellátási terület szakdolgozóinak helyzete A felmérési időszakban 28 sürgősségi részleg 669 szakdolgozójáról nyertünk adatokat. A szakdolgozói státuszok százalékos arányát a 9. ábra, a részlegek életkori megoszlását pedig a 10. ábra foglalja össze.

16,0 14,0 12,0 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0

A sürgősségi ellátás szakdolgozói kormegoszlása (N=669) 13%

7% 18-24 évesek aránya

28%

18%


st b. )a rá ny a

Százalék (%)

A sürgősségi ellátás szakdolgozói helyzete (N=669)


(G YE D


34%

9. ábra

10. ábra

Magas a területen a szakképzetlenek és a másodállást vállalók aránya (9,7% ill. 13,2%). Jelentős a tartósan távollévők százalékos aránya is, ami feltehetőleg abból adódik, hogy a terület szakdolgozóinak kb. kétharmada reproduktív korban van. A sürgősségi ellátásban alacsony volt a leépítések aránya (1,2%). A területen igen jelentős volt az új belépések aránya (22,4%) 2007 eleje óta.

A sebészeti területek szakdolgozói helyzete Mintánkban 53 sebészeti részleg 1543 szakdolgozójáról gyűjtöttünk adatokat. A szakdolgozói státuszok százalékos arányát a 11. ábra, kormegoszlását pedig a 12. ábra mutatja.

16,0 14,0 12,0 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0

A sebészeti területek szakdolgozói kormegoszlása (N=1543) 6% 19% 22%


st b. )a rá ny a


(G YE D

Százalék (%)

A sebészeti területek szakdolgozói helyzete (N=1543)

11. ábra


23%


30%

12. ábra


23

A sebészeti területen igen magas, 5,9% volt a leépítések aránya. A terület többi mutatója nem tér el jelentősen az átlagos tendenciáktól. A sebészeti terület hiányolt szakmái a műtéti asszisztens (a részlegek 3,8%-a), a sürgősségi szakterületi dolgozó (7,5%), a szakasszisztens (7,5%) és az ápoló (22,6%).

Belgyógyászati területek szakdolgozói helyzete A beküldött adatokban legmagasabban reprezentált terület a belgyógyászat: 70 részleg 1748 dolgozójáról rendelkezünk adatokkal. A státuszok több mint 90%-án megfelelő képzettséggel rendelkező ember dolgozik. A státuszok helyzetének százalékos megoszlását a 13. ábra, a szakdolgozók életkori megoszlását a 14. ábra foglalja össze.

16,0 14,0 12,0 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0

A belgyógyászati területek szakdolgozói kormegoszlása (N=1748) 6% 21% 24%

18-24 évesek aránya 25-31 évesek aránya 32-38 évesek aránya

(G YE D

st b. )a rá ny a

Százalék (%)

A belgyógyászati területek szakdolgozói helyzete (N=1748)

13. ábra


19%


30%

14. ábra

Az ábrából látható, hogy az életkori megoszlás nagyjából egyenletes. A belgyógyászati területeken a leépítések aránya 3,4% volt, melynek több mint felét a nyugdíjhoz közel állók tették ki. A belgyógyászati részlegeken az elmúlt másfél évben közel 12% szüntette meg munkaviszonyát, az új belépők aránya pedig 13,2% volt. A vezetők 61%-a közepesnek, egynegyede optimálisnak tartja részlegének ellátási színvonalát. A vezetők 56%-a elégedett részlege képzettségi arányaival. A belgyógyászatokon leginkább hiányolt szakdolgozók az 5.4-es ápolók (23%), a diplomás ápolók (15%) és a szakasszisztensek (11%).

24


Csecsemő- és gyermekgyógyászati területek A csecsemő- és gyermekellátás területéről 20 ellátó egység 652 szakdolgozójáról kaptunk adatokat. A 15. ábrán látható, hogy a területen nagyon alacsony a szakképzetlenek aránya, magas százalékban jellemző viszont a tartósan távollévők (17,2%) aránya. A 16. ábrán látható kormegoszlás kiegyenlítettnek tűnik.

Százalék (%)

A csecsemő- és gyermekellátás szakdolgozói helyzete (N=652) 20,0 18,0 16,0 14,0 12,0 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0

A csecsemő- és gyermekellátás szakdolgozói kormegoszlása (N=652) 5% 25% 22%

18-24 évesek aránya 25-31 évesek aránya 32-38 évesek aránya

15. ábra

ar án ya

st b. )a rá ny a

ar án ya

(G YE D

ar án ya


22% 26%

16. ábra

A gyermekellátásban az átlagnál lényegesen magasabb volt a leépítések (6,3%), ugyanakkor szintén jelentős a betöltetlen státuszok aránya (6,1%). A vezetők közel kétharmada elégedett a jelenlegi szakdolgozói képzettségi összetétellel. Gyermekgyógyászatokon leginkább diplomás ápolókból (a részlegek 20%-a), sürgősségi szakemberekből illetve rehabilitációs szakdolgozókból tapasztalható hiány (utóbbi kettő 10-10%-ban). Gyermekgyógyászati részlegvezetők az átlagnál elégedettebbek a jelenlegi képzésekkel (55%) és csak 35%-uk igényelne újabb képzési irányokat, közülük is leginkább továbbképzés és licencvizsga keretében.


25

Szülészet-nőgyógyászat Vizsgált mintánkban 11 szülészeti részleg 586 szakdolgozójáról gyűjtöttünk adatokat. A 17. ábra foglalja össze a szakdolgozói státuszok jellemzőinek százalékos arányait, a szakdolgozók korcsoport szerinti megoszlását pedig a 18. ábra.

Százalék (%)

A szülészeti-nőgyógyászati ellátás szakdolgozói helyzete (N=586) 14,0 12,0 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0

A szülészeti-nőgyógyászati ellátás szakdolgozói kormegoszlása (N=586) 8% 23% 18-24 évesek aránya

21%

25-31 évesek aránya 32-38 évesek aránya 39-45 évesek aránya 46 < évesek aránya

23% 25%

17. ábra

18. ábra

Látható, hogy a területen magas a munkakörüknek megfelelő képesítéssel rendelkezők aránya (97,8%). A területen alacsony a betöltetlen státuszok száma (1,4%). A többi területekhez viszonyítva alacsony a másodállást vállalók aránya (1,9%). Az elmúlt évek leépítései az átlagnál jobban érintették a szülészeti-nőgyógyászati területet: 5,6% a leépített státuszok aránya. Ez tükrözi az egészségügy struktúraváltozását. Ugyanakkor az átlagnál jelentősen kevesebb, 5,6% a munkaviszonyokat megszüntetők aránya. A szülészeti részlegvezetők jelentős többsége (81,8%) közepesnek minősíti a munkahelyek ellátási színvonalát a dolgozói létszám tükrében.

26


Diagnosztikai területek szakdolgozói helyzete 18 diagnosztikai részleg 410 szakdolgozójáról rendelkezünk adatokkal. A státuszok jellemzőinek százalékos arányait a 19. ábra, a szakdolgozók korcsoportonkénti megoszlását pedig a 20. ábra mutatja.

16,0 14,0 12,0 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0

A diagnosztikai területek szakdolgozói kormegoszlása (N=410) 5% 8%


36%


(G YE D

19. ábra


st b. )a rá ny a

Százalék (%)

A diagnosztikai területek szakdolgozói helyzete (N=410)

46 < évesek aránya 26%

20. ábra

Látható, hogy az átlagnál jóval magasabb a nyugdíjas főállásúak, és alacsonyabb a tartósan távollévők aránya. Utóbbi adat valószínűleg a reproduktív korúak alacsony arányával függ össze. A diagnosztikai területen az átlagnál jóval magasabb (15,1%) a másodállást vállalók aránya. A területet jelentősen érintette az utóbbi évek leépítése (a státuszok 6,4%-a szűnt meg). A diagnosztikai részlegvezetők jelentős része (61%-a) optimálisnak tartja ellátásuk színvonalát. A részlegek 22%-a hiányol radiográfiás szakképesítéssel rendelkezőket. Ezen a területen az utánpótlás hiánya miatt jelentős létszámprobléma léphet fel a következő évtizedekben az életkori megoszlás adatai alapján.


27

Műtéti szakterületek helyzete 14 részleg szolgáltatott adatokat, összesen 478 szakdolgozójáról. A státuszok jellemzőinek százalékos arányait a 21. ábra, a szakdolgozók korcsoportonkénti megoszlását pedig a 22. ábra mutatja. A műtéti területek szakdolgozói kormegoszlása (N=478)

A műtéti területek szakdolgozói helyzete (N=478) Százalék (%)

12,0 10,0 8,0

3%

6,0

22%

13%

4,0


2,0


0,0

ar án ya

(G YE D

st b. )a rá ny a


21. ábra


27%

35%


22. ábra

Az átlagnál magasabb, 9,6% a területen dolgozó szakképzetlenek aránya, ezzel összefüggésben magas a képesítésüket szerzők aránya is (4,2%). Az átlagnál alacsonyabb (1%) a betöltetlen státuszok aránya. A területet kevésbé érintették az elmúlt évek leépítései (a státuszok 5%-a szűnt meg). A részlegvezetők döntő többsége (71%-a) tartja optimálisnak munkahelye ellátási színvonalát.

28


Egyéb fekvőbeteg intézmények szakdolgozói 15 részleg 429 szakdolgozójáról rendelkezünk adatokkal. A státuszok jellemzőinek százalékos arányait a 23. ábra, a szakdolgozók korcsoportonkénti megoszlását pedig a 24. ábra mutatja.

20,0 18,0 16,0 14,0 12,0 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0

Egyéb fekvőbetegellátói szakdolgozók életkori megoszlása (N=429) 9%

18%



21%


(G YE D

st b. )a rá ny a

Százalék (%)

Egyéb fekvőbetegellátói szakdolgozók helyzete (N=429)

30%

23. ábra

24. ábra

A többi ellátási területhez képest jelentősen magasabb a tartósan távollévők aránya, aminek háttere feltehetőleg az, hogy igen magas a reproduktív korúak száma a területen. Kiemelendő még, hogy a saját minősítés alapján a részlegek 60%-ának optimális az ellátási színvonala. A területen diplomás ápolókból és 5.4 ápolókból tapasztalható hiány (a részlegek 13 ill. 20%-ánál).

Rehabilitációs és krónikus ellátás szakdolgozói helyzete 28 részleg szolgáltatott információkat 547 szakdolgozójáról. A státuszok jellemzőinek százalékos arányait a 25. ábra, a szakdolgozók korcsoportonkénti megoszlását pedig a 26. ábra mutatja. A rehabilitáció szakdolgozói kormegoszlása (N=547) 6% 25%

17%


st b. )a rá ny a


(G YE D

Százalék (%)

A rehabilitáció szakdolgozói helyzete (N=547) 14,0 12,0 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0

25. ábra


25%

27%

26. ábra


29

A területen az átlagnál alacsonyabb (88%) a státuszuknak megfelelő képesítéssel dolgozók aránya, 4% szerzi aktuálisan szakképesítését. Ennek oka feltételezhetően az, hogy az egészségügyi rendszerben végrehajtott viszonylag rapid struktúraváltást még nem tudta követni a munkaerőpiac. Az egyéb szempontok alapján a terület jellemzői az átlagos tendenciákat követik. A rehabilitációs részlegvezetők szerint rehabilitációs szakképesítéssel rendelkezőkre (14,3%), pszichológusokra (7,1%), diplomás ápolókra (10,7%) és ápolókra (14,3%) lenne leginkább szükség a területen.

Hospice ellátás A hospice osztályok kezdődő elterjedésére utal, hogy összesen 3 részleg 68 dolgozójáról nyertünk információkat. Talán e szakterületnek kedvez a krónikus ellátás előtérbe helyezése. A státuszok jellemzőinek százalékos arányait a 27. ábra, a szakdolgozók korcsoportonkénti megoszlását pedig a 28. ábra mutatja. A hospice ellátás szakdolgozóinak kormegoszlása (N=68)

A hospice ellátás szakdolgozói helyzete (N=68)

Százalék (%)

30,0 25,0 20,0

0%

15,0

24%


10,0 5,0


44%

0,0



19%

27. ábra

28. ábra

A területen a vizsgált mintánkban maximális (100%) volt a megfelelő képesítéssel rendelkezők aránya. Az átlagnál jóval magasabb (10,3%) a nyugdíjas főállásúak és a nyugdíjhoz közel állók aránya (45,6%). Alacsony a betöltetlen státuszok száma (1,5%), a vizsgált részlegeken nem történt leépítés.

30


Egyéb járóbeteg-ellátás szakdolgozói helyzete A járóbeteg-ellátás területéről összesen 16 részleg 208 szakdolgozójáról gyűjtöttünk adatokat. A státuszok jellemzőinek százalékos arányait a 29. ábra, a szakdolgozók korcsoportonkénti megoszlását pedig a 30. ábra mutatja.

Százalék (%)

Egyéb járóbeteg-ellátás szakdolgozói helyzete (N=208) 8,0 7,0 6,0 5,0 4,0 3,0 2,0 1,0 0,0

Egyéb járóbeteg-ellátás szakdolgozóinak életkori megoszlása (N=208) 2%

9%

28%

18-24 évesek aránya 25-31 évesek aránya 26%

32-38 évesek aránya 39-45 évesek aránya 46 < évesek aránya

35%

29. ábra

30. ábra

Ezen a területen a legalacsonyabb a státuszuknak megfelelő képesítéssel rendelkezők aránya (78,4%). Alacsony a tartósan távollévők aránya (6,7%). A területen dolgozók nagyobb részét a középkorúak és nyugdíjhoz közel állók adják. A területen dolgozók 6,3%-a szüntette meg munkaviszonyát az elmúlt másfél évben, ami az átlagnál jelentősen kisebb arány.

Alapellátás Az alapellátás területéről 9 alapellátó egység 342 dolgozójáról rendelkezünk adatokkal. A felmért területek jellemzően házi ápolásból és háziorvosi ellátásból tevődtek össze. A státuszok jellemzőinek százalékos arányait a 31. ábra, a szakdolgozók korcsoportonkénti megoszlását pedig a 32. ábra mutatja. Az alapellátás szakdolgozói kormegoszlása (N=342)

Az alapellátás szakdolgozói helyzete (N=342) 10,0

2%

8,0 6,0 28%

4,0

22%


2,0


st b. )a rá ny a

0,0

(G YE D

Százalék (%)

12,0

31. ábra

39-45 évesek aránya 46 < évesek aránya 19%

29%

32. ábra


31

Az alapellátásban dolgozók majdnem 100%-a (98,2%) rendelkezik megfelelő képesítéssel. Érdekes, hogy a területen kiemelkedően magas a nyugdíjas részállásúak aránya (3,8%). Nagyon alacsony a betöltetlen státuszok aránya (0,6%). Az átlagnál jelentősen kisebb arányban szüntették meg munkaviszonyukat a terület szakdolgozói (6,3%). Kiemelendő még, hogy a részlegvezetők többsége, 55,6%-a ideálisnak minősítette ellátásuk színvonalát. Feltételezhetően ezeket az adatokat befolyásolja az a tény, hogy ezek a területek gyakran a magánszektor irányítása alatt állnak. Az alapellátás vezető szakdolgozói igényelnének a legmagasabb arányban újabb szakképesítéseket (66,7%). A részlegek 33%-a igényelne rehabilitációs szakképesítéssel rendelkezőket, 22%-a diplomás ápolókat.

Gyógyszerészeti ellátás szakdolgozóinak helyzete 6 részleg 59 dolgozójáról gyűjtöttünk adatokat. A begyűjtött adatok kizárólag intézményi gyógyszerellátáshoz kötött munkahelyekre vonatkoznak, nem közforgalmú gyógyszertárakra. A státuszok jellemzőinek százalékos arányait a 33. ábra, a szakdolgozók korcsoportonkénti megoszlását pedig a 34. ábra mutatja. A gyógyszerészeti ellátás szakdolgozói helyzete (N=59) 14,0

A gyógyszerészeti ellátás szakdolgozói kormegoszlása (N=59)

Százalék (%)

12,0 10,0

2% 5%

8,0

10%


6,0


4,0 2,0


ar án ya

ar án ya

st b. )a rá ny a


63%


(G YE D

ar án ya

0,0

33. ábra

34. ábra

A területen igen magas (98,3%) a megfelelő képesítéssel rendelkezők aránya (leggyakrabban gyógyszertári szakasszisztensek). 11,9% a nyugdíjas főállásúak és 3,4% a nyugdíjas részállásúak aránya. A területen a legmagasabb a nyugdíjhoz közel álló szakdolgozók száma (62,7%). A vizsgált mintában ezen a területen volt a legmagasabb a megszüntetett munkaviszonyok, illetve az új belépések száma (18,1 ill. 33,9%). A gyógyszerészeti ellátásban jelentős igény mutatkozik (33%) szakasszisztensi képesítéssel rendelkezőkre.

32


Összegzés A kérdőív jellemzése a felmérés adatai alapján

Hiányzó adat

Átlag

Medián

Szórás

Ferdeség

Csúcsosság

Minimum

Maximum

A kérdések relevanciáját és a megfogalmazások egyértelműségét mutatja, hogy többségüknél 1% alatt volt a nem válaszolók aránya. Magasabb volt ez az arány a tartós távollévők helyettesítésére (9,3%), a szakképesítések arányának minősítésére (4,8%), az új szakképesítések igénylésére (7,1%), a nem igényelt képzésekre (12,9) vonatkozó kérdéseknél. Az intervallum típusú változókra általában jellemző volt, hogy a válaszadók többsége alacsony számokat adott meg, csak néhány nagyobb intézmény osztályai regisztráltak nagyobb számokat a státuszok egyes jellemzőinél. Ezért a megoszlások csúcsosak (csúcsosság: 4,8-30,1) és balra ferdék voltak (ferdeség: 1,9-5,0). A 9. táblázat foglalja össze az intervallum típusú változók megoszlásának jellemzőit.

Szakdolgozói létszám

0

27,1

21,0

24,2

3,0

14,1

2

210

Képesítettek

3

25,0

18,0

23,7

3,2

15,9

0

210

Képesítést szerzők

5

0,8

0,0

1,4

2,9

13,3

0

11

Nyugdíjas főállásúak

1

0,5

0,0

1,2

4,6

28,3

0

11

Nyugdíjas részállásúak

2

0,3

0,0

0,8

5,0

37,1

0

8

Tartós távollévők (GYED stb.)

2

3,4

2,0

3,9

2,5

9,1

0

29

30

1,1

0,0

1,7

2,3

6,7

0

10

18-24 évesek

8

1,6

1,0

2,7

3,2

14,6

0

22

25-31 évesek

7

5,5

4,0

7,2

3,1

13,1

0

53

32-38 évesek

7

7,7

5,0

8,2

2,7

11,4

0

65

39-45 évesek

7

6,1

4,0

5,9

1,9

4,8

0

38

46 < évesek

7

6,3

5,0

6,4

3,3

18,6

0

54

Másodállások

30

2,0

0,0

4,0

3,6

17,8

0

31

Szakképzetlenek

11

1,4

0,0

2,9

3,6

15,6

0

19

Leépítések

2

1,3

0,0

3,2

4,8

30,1

0

29

Megszüntett munkaviszony

3

3,1

2,0

3,7

2,4

8,7

0

26

Új belépések

6

3,5

2,0

4,2

2,8

11,6

0

31

Betöltetlen státuszok

9. táblázat


33

Az igen-nem típusú kérdéseknél a kérdés jelentőségét mutatja az „igen” válaszok magas aránya. A kérdések közül egyedül a feleslegesnek tartott képzésekre vonatkozót válaszolták meg alacsony arányban (8%) „igen”-nel. Az eldöntendő kérdésekre adott válaszok százalékos arányait a 10. táblázat mutatja.

Hiányzó adat

90,4

9,6

98,7

1,3

Szakképzetlen (%)

39,5

57,9

97,4

2,6

Leépítés (%)

32,2

67,2

99,4

0,6

Képzettségi összetétel minősítése (megfelelő ill. nem megfelelő, %)

62,4

35,7

98,1

1,9

Szakképesítés elegendő-e? (%)

52,7

42,4

95,2

4,8

Újabb szakképesítés igénye (%)

45,7

47,3

92,9

7,1

8,0

79,1

87,1

12,9

Felesleges szakképesítés (%)

Az ellátás minősítése (%)

Hiányzó adat

Összesen

24,4

50,2

Minimális

Részben

25,7

48,6

Közepes

Nem

40,2

Másodállás (%)

Optimális

Tartós távollévők helyettesítése (%)

Ideális

Igen

A vizsgálatunkban használt egyetlen ordinális típusú változó az ellátás színvonalának a részlegvezető általi minősítése volt. Az előre megadott kategóriák közül a többség a két középsőt választotta, a szélső kategóriákat jóval kevesebben (10. táblázat).

7,7

37,3

46,0

8,4

0,6

10. táblázat

34


A kérdőív értékelése és továbbfejlesztésének lehetőségei Vizsgálatunk céljainak megfelelően az általunk kialakított rövid kérdőív különböző típusú kérdéseket használt az egészségügyi szakdolgozók helyzetének számszerű jellemzésére, illetve ugyanezen kérdések szakdolgozói középvezetők általi minősítésére. A meg nem válaszolt kérdések alacsony arányából és a válaszok megoszlásából következtethetően sikerült a szakdolgozói helyzet jellemzésére releváns kérdéseket megfogalmaznunk. Utólag hiányolható, hogy a válaszadók számára nem adtunk lehetőséget arra, hogy adott terjedelemben saját szempontokat is felvessenek a szakdolgozók helyzetének jellemzésére. A feldolgozás során az adatok ismételt átgondolása kapcsán merült fel, hogy nem kérdeztünk rá új szakdolgozói státuszok létesítésére sem. Az adatokat szolgáltató vezetőktől az igen-nem típusú kérdésekkel több vonatkozásban egyértelmű és megbízható adatokat nyertünk az egyes részlegek szakdolgozói helyzetéről, ami lehetővé tette, hogy az egyes ellátási területek szakdolgozói helyzetéről árnyalt képet kapjunk és összehasonlításokat tegyünk. Az ellátás színvonalának minősítésére előzetesen megadott kategóriák szűkösnek bizonyultak, amit a középső kategóriák döntő többségben történő megjelölése mutat. A kérdőív továbbfejlesztésekor a kategóriák további bontása, 6-7 fokú válaszskála kidolgozása javasolható. Összességében a kérdőív a javasolt változtatások beépítésével alkalmas lehet a későbbiekben is az egészségügyi dolgozók helyzetének felmérésére. Az egészségügyi dolgozók helyzetére vonatkozóan nem elegendő kizárólag a számszerű létszámot illetően adatokat gyűjteni. A felmérés egy rendkívül fontos tapasztalata, hogy egyes döntések meghozatalában mekkora szerepe lehet a gyakorlatban dolgozó szakemberekhez legközelebb álló részlegvezetők véleményének.


35

Jegyzék 1 Az egészségügyi reform két éve. Miniszteri sajtótájékoztatón bemutatott háttéranyag (2008. április 24.) Forrás: www.eum.hu 2 Csetneki Julianna: Ápolók kritikus helyzetben. Ápolásügy, 2008. 22. évf. 1. szám. p. 3-4. 3 Zsuponyó Diána: Veszélyben a betegellátás biztonsága? Létszámhiány az egészségügyben. øTInfo, 2008. június 11. évfolyam, 6. szám p. 1. 4 Gyurisné Pethő Zsuzsanna: Az ápolás humánerőforrás kérdései. Nővér, 2002. február 15. évf. 1. szám (http://www.eski.hu/new3/kiadv/nover/2002/200201/2002_01.htm) 5 http://pecs.mconet.biz/pecs/leepitesek_a_pecsi_egyetemen_pecs_82_399436.html 6 Eke Edit, Girasek Edmond: Mobilitás program. Orvosok Lapja, 2007. december, p. 24-26. 7 Munkaerőpiaci előrejelzés 2008-ra. Az SZMM és az MKIK közös sajtótájékoztatója, 2008. február 7. 14 óra. 8 Halmosné Mészáros Magdolna: „Volt egyszer egy ápoló”. IME, VII. évfolyam 7. szám. 2008. szeptember, p. 32-36. 9 Erdélyi Mariann: Egyező álláspontok: Az egészségügyben munkaerőhiány van, pont! øTInfo, 2008. június 11. évfolyam, 6. szám p. 1-3. 10 Hiányszakmák az egészségügyben az új OKJ tükrében. Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet (összeállította: Erdélyi Gábor, Fekete Szabolcs, Maléta Andrea. Felelős kiadó: Vízvári László), 2008. p. 4-5.

36


Irodalomjegyzék Ari Lajos: Biztoság és partnerség: feladatok az egészségügyben 2010-ig. Egészségügyi Gazdasági Szemle, 2008/4. p. 4-5. Ari Tamás, Kovács Viktória, Kovács Tünde: Az egészségügyi szakképzés humán erőforrásának helyzetelemzése (tanulmány, 2007.) Az ápolás helyzete Magyarországon (szerk.: Balogh Zoltán, Boldogné Csurik Magdolna, Borbás Ilona, Bugarszki Miklós, Jakab Zsuzsanna, Kovács Erzsébet, Kovácsné Kelemen Judit, Lakó Erika, Simkó Katalin, Tóthné Födő Gyöngyi, Vártok Józsefné). Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet, 2008. A kiadvány az Egészségügyi Minisztérium támogatásával készült. Bakacsi Gyula et al.: Stratégiai emberi erőforrás menedzsment. Bp., 2004, KJK-Kerszöv. p. 357. Borgulya Istvánné [et al]: Emberi erőforrás menedzsment kézikönyve. 4. átd., bőv. kiad. Bp., 2004. KJK-Kerszöv. p. 574. Csetneki Julianna: Ápolók kritikus helyzetben. Ápolásügy, 2008. 22. évf. 1. szám. p. 3-4. A dictionary of human resource management. [Compiled by] Edmund Heery, Mike Noon. Oxford, New York, 2001, Oxford Univ. Press. XXVII, p. 449. Az egészségügyi reform két éve. Miniszteri sajtótájékoztatón bemutatott háttéranyag (2008. április 24.). Forrás: www.eum.hu Az egyetlen út a fejlődés. A Magyar Európai Üzleti Tanács éves jelentése. Magyar Európai Üzleti Tanács, Alapítva 1998. Forrás: http://www.ert.eu/DOC/09102.pdf Eke Edit, Girasek Edmond: Mobilitás program. Orvosok Lapja, 2007. december p. 24-26. Erdélyi Mariann: Egyező álláspontok: Az egészségügyben munkaerőhiány van, pont! øTInfo, 2008. június 11. évfolyam, 6. szám p. 1-3. Eurybase. Az európai országok oktatási rendszereinek információs adatbázisa: Magyarország oktatási rendszere. 2005/06. Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatóság, Európai Bizottság. Fedineczné Vittay Katalin (szerk.): Az ápolás helyzete Magyarországon az európai uniós csatlakozás küszöbén. Országos Egészségügyi Információs Intézet és Könyvtár-MEDINFO. Budapest, 2003. Gyurisné Pethő Zsuzsanna: Az ápolás humánerőforrás kérdései. Nővér, 2002. február 15. évf. 1. szám (http://www.eski.hu/new3/kiadv/nover/2002/200201/2002_01.htm) Halmosné Mészáros Magdolna: „Volt egyszer egy ápoló”. IME, VII. évfolyam 7. szám. 2008. szeptember p. 32-36. Hiányszakmák az egészségügyben az új OKJ tükrében. Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet (összeállította: Erdélyi Gábor, Fekete Szabolcs, Maléta Andrea. Felelős kiadó: Vízvári László), 2008.


37

Juhász Péter: Az emberi erőforrás értékelési kérdései. Bp., 2003. BKÁE Vállalatgazdaságtan Tanszék. p. 35. Kapócs Gábor, Vízvári László: Az egészségügy humán erőforrás stratégiája (2006.) Karoliny Mártonné, Csetneki Zsuzsanna: Az emberi erőforrások menedzselése. Pécs, 1997. Janus Pannoius Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézet. 249 p. Kazai Anita: Itt a következő boom! Jelenleg nincs utánpótlás az ápolóképzésben. Medical Tribune, 2008. szeptember 25. p. 10-11. Krisztián Béla: Válogatott tanulmányok és bibliográfia. Pécs, 2004. PTE FEEFI. p. 204. Kullmann Lajos: Humán erőforrás gondok az egészségügyben, 2005. A munkaerőfelmérés módszertana. Statisztikai Módszertan Füzetek 46, Központi Statisztkai Hivatal, 2006. Munkaerőpiac, érték, nevelés (Gondolatok Magyari Beck István könyve kapcsán) Munkaerőpiaci előrejelzés 2008-ra. Az SZMM és az MKIK közös sajtótájékoztatója 2008. február 7. 14 óra Nemeskéri Gyula-Fruttus István Levente: Az emberi erőforrás fejlesztésének módszertana. Bp., Ergofit, 2001. p. 327. Pálinkás Jenő, Vámosi Zoltán: Emberi erőforrás menedzsment. Nyitott rendszerű képzés – távoktatás – oktatási segédlet. Felsőoktatási tankönyv. Bp., 2000. LSI Oktatóközpont, MAK Alapítvány. p. 348. Poór József [et al.]: Nemzetközi emberi erőforrás menedzsment. Bp., 1996. Közgazd. és Jogi K. p. 182. Radnai Anna: Gondok és gondolatok (riport: Fodorné Kovács Erzsébet). Kórház, 2006/7-8. p. 21-23. Reinhard Busse-Sophia Schlette: Gesundheitspolitik in Industrieländern, Ausgabe 7/8, Verlag Bertelsmann Siftung (Az egészségügyi dolgozók helyzete) Ford.: Kövesi Ervin, øTInfo 2008. október 11. évfolyam, 10. szám p. 5. Rozgonyi Tamás: Fejezetek a humán erőforrás menedzsment témaköreiből. Jegyzet. Bp., 2000. Budapesti Gazdasági Főiskola. p. 183. Roóz József-Rozgonyi Tamás: Humán erőforrás menedzsment. Jegyzet. Bp., 2001. BGF Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kar. p. 248. Sediviné Balassa Ildikó, Kolontár Elvira, Németh Ágnes: Felmérés a szakképzésben alkalmazott új tanulói teljesítményértékelési módszerekről Magyarországon (Készült az Európai Bizottság támogatásával az L-B-PP-170021/2004 számú projekt keretében. Copyright © 2007.) Szloboda Imréné, Dr. Kocsisné Pap Katalin: Milyen szakdolgozói létszámmal ápolják kórházainkban a betegeket? Nővér, 2006. 19. évf. 6. szám. p. 14-22. Szloboda Imréné: Jótékony hatású béremelés. Egészségügyi menedzsment, 2004. november VI. évfolyam, 3-4. dupla szám. p. 32-36.

38


Trend: Ápolás, utókezelés, rehabilitáció. HVG, 2008. október 4. 40. szám p. 57-66. Varga Piroska: Vitaanyag az egészségügyi dolgozók helyzetéről, jövőjéről, szerepük az átalakuló egészségügyben. http://www.eszcsm.hu/eszcsm/eszcsm.head.page? pid=DA_11029 Várhelyi Krisztina, Pavics Lázár: „A hadviselés művészete”. Egészségügyi Gazdasági Szemle, 2008/1. p. 36-38. Zitkovics-Mizsei: A hentespult is vonzóbb az ápolónői pályánál. Magyar Nemzet, 2008. szeptember 9. p. 3. Zrínyi Miklós, PhD: Miért kellenek határozott vezetők az ápolásban? Nővér, 2004. 17. évf. 4. szám. p. 29-33. Zsuponyó Diána: Szemléletváltás az egészségügyben. Biztoság és partnerség: feladatok az egészségügyben 2010-ig. øTInfo, 2008. szeptember 11. évfolyam, 9. szám p. 1-3. Zsuponyó Diána: Veszélyben a betegellátás biztonsága? Létszámhiány az egészségügyben. øTInfo, 2008. június 11. évfolyam, 6. szám p. 1-3.

Linkek Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) – www.oep.hu Orvosi és egészségügyi portál – www.medicentrum.hu Magyar Egészségügyi Honlap – www.eum.hu Egészségügyi Szakszervezetek címtár Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet – www.eski.hu Állami Foglalkoztatási Szolgálat – www.afsz.hu Dr. Info – Lakossági egészségügyi információs portál – www.dr.info.hu Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet – www.nive.hu ANYI-szakképzés jelen helyzete www.logsped.hu/eblink.htm Heti világgazdaság – www.hvg.hu/karrier/20070202_munkaeropiaci_felmeres.aspx Világgazdaság online – www.vg.hu Magyar Munkaerő Prognózis lekérdező rendszer – www.mmpp.hu/main.php www.weborvos.hu/egeszsegpolitika/kormanybiztost_apolok_elere/109302 www.korhazszovetseg.hu/write/docs2/sajtofigyeles_20071012.rtf Magyar Orvosi Kamara – www.mok.hu/print.php?pg=news_1_28974Cnyelv=0


39

Melléklet KÉRDŐÍV 1.Osztály/részleg tevékenységi körének leírása: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ........................................................................... 2. Osztály/részleg szakdolgozói létszáma: . . . . . . . fő 3. Ebből a munkakörére előírt képesítéssel rendelkezik: . . . . . . . fő 4. Jelenleg munkakörére előírt képesítését szerzi (munka mellett): . . . . . . . fő 5. Nyugdíjas főállású foglalkoztatott: . . . . . . . fő 6. Nyugdíjas részállású foglalkoztatott: . . . . . . . fő 7. Szakdolgozói létszámba foglalt tartós távollévők (GYES, GYED, tartós táppénz, fizetés nélküli szabadság, stb.): . . . . . . . fő 8. A tartós távollévők állásán van-e rész- vagy teljes időben foglalkoztatott helyettes? igen

nem

részben

9. Betöltetlen státuszok száma: . . . . . . . . . . 10. Életkori megoszlás: 18-24 év: . . . . . . . . fő, 25-31 év . . . . . fő, 32-38 év . . . . . . fő, 39-45 év . . . . . . fő, 46 év felett . . . . . . fő 11. Van-e tudomása arról, hogy főállású szakdolgozói másod-és/vagy harmadállást töltenek be? igen

nem, amennyiben igen, ez hány szakdolgozót érint? . . . . . . . . . . . . . . . fő.

12. Van-e olyan szakdolgozója, aki nem rendelkezik a munkakörére előírt szakképesítéssel? igen, . . . . . . fő

nem

ha igen, milyen munkakör(-ök)ben? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13. Történt-e létszámleépítés az irányítása alá tartozó ellátó helyen? igen

nem

Ha igen, az hány szakdolgozót érintett? . . . . . . fő Képzettség szerint: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Életkor szerint: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

40


14. A 2007-2008-as évben hány szakképesítéssel rendelkező szakdolgozó szüntette meg munkaviszonyát? . . . . . . fő Ennek okai: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15. A 2007-2008-as évben hány szakképesítéssel rendelkező szakdolgozó lépett be a részlegre? . . . . . . fő 16. Véleménye szerint a rendelkezésére álló szakdolgozói létszámmal milyen szintű ellátásra képes a részleg? ideális

optimális

közepes

minimális

17. Elegendőnek tartja-e részlegén a szakdolgozók képzettségi összetételét? igen

nem

18. Milyen szakképesítés(-eket) hiányol a részlegén? ........................................................................... ........................................................................... 19. Véleménye szerint a jelenlegi egészségügyi szakképzés biztosít-e elegendő képzési irányt ? igen

nem

20. Van-e olyan területe tevékenységüknek, melyen szükséges lenne az Ön véleménye szerint újabb képzési irányra? igen

nem

mely(-ek) ezek a területek? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .amennyiben igen, úgy milyen formában? szakképzés

továbbképzés

licence vizsga

21. Van-e olyan képzési irány, melyre véleménye szerint kevéssé vagy egyáltalán nincs szükség? igen

nem

mely(-ek) ezek? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése

Recommend Documents