DÚCZ LÁSZLÓ

Magyar VADÁSZLAP 2009/FEBRUÁR

CXXX. (18.) ÉVFOLYAM 2. SZÁM y 2009/FEBRUÁR y ÁRA: 650 FT, ELŐFIZETŐKNEK: 600 FT y www.vadaszlap.hu

DÚCZ LÁSZLÓ A szerkesztőség címe: 1031 Budapest, Pákász u. 7. Tel/fax: 06-1/242-0042, 06-1/453-3367 Mobil: 06-70/702-5000 e-mail: [email protected]

1944–2009

Kampány Szerintem jó dolog, hogy az szja 1 százalékával anyagilag is lehet támogatni azokat a szervezeteket, amelyeket erre méltónak ítélünk. A rendszerben mégis iszonyú nagy az állami ökörség, ugyanis sem a támogató nem bizonyosodhat meg pénzének célba éréséről, sem a támogatott nem szerezhet róla tudomást, hogy kiknek tartozik köszönettel, kinek kellene holnaptól sokkal nagyobbat köszönnie. Pedig ezek az információk adottak az APEH-nél, enélkül nem tudnák „kiszámítani”, hogy tavaly meg tavalyelőtt kinek és mennyi támogatást juttattak a személyi jövedelemadó fizetésére kötelezettek. Tájékoztatásul egy morzsányit odadobnak a nyilvánosságnak, az APEH honlapján kis kutakodással megtalálható egy lista, amelyen szerepel a kedvezményezettek neve, székhelye és a támogatás mértéke... mindez nagyon apró betűkkel és közel kétszáz oldalon. Mivel a listához nem csatlakozik semmiféle keresőprogram, órákon keresztül szórakoztam azzal, hogy kikeressem a vadászati alapítványok, vadásztársaságok nevét a felsorolásból, mert ha nem is sokan, de vannak vadászok, akik élnek a lehetőséggel. Ebben az évben a VKE – ha az NCA-CIV-08-G/2 kódszámú országos kampányra irányuló pályázatát elfogadják (csodák még vannak) - nemcsak arra biztatja a vadászokat, hogy adószámának ismeretében a vadászok és hozzátartozóik neki ajánlják fel az 1 százalékukat, hanem arra kér mindenkit, egyrészt, hogy ne mulasszák el, másrészt, hogy saját maguknak, a saját vadásztársaságuknak, vadászegyesületüknek, alapítványuknak adják a támogatást. És ami még mindenképpen fontos, szabályosan, hibátlanul készítsék el a felajánlásukat. (Csak zárójelben: ha a VKE pályázatát pozitívan bírálják el, akkor szerkesztőségünk vállalja, hogy a lapban, a www.vadaszlap.hu honlapunkon, a Vad-Lap-Hír hírlevelünk mellékleteként közzé teszünk egy listát, ki-mindenkinek lehet fölajánlani a személyi jövedelemadó egy százalékát. Ezért már most meghirdetjük, szíveskedjenek e-mail címünkre – [email protected] – elküldeni a szükséges adatokat, a szervezet nevét, címét, adószámát.) Ne becsüljük le a lehetőségeinket, tavaly az adóbevallók 28,7 milliárd forintot juttattak a civil szervezeteknek, ami ugyancsak jelentős bevételt jelent az állatvédőknek, a kutyamenhelyeknek, a madarászoknak, de még a horgász egyesületeknek is … csupán néhány példa az „életrevalók” táborából. Nem hiszem, hogy mi vadászok ezeknél a szervezeteknél kevesebbek lennénk, hogy ennyire hiányozna belőlünk az összefogás igénye, hogy ennyire ellenségei lennénk önmagunknak. „A te bajod, nem az én bajom!” - vágta a szemembe nemrég egy új puskás vadász, amikor arról beszélgettünk, hogy a magyar vadászatnak mennyi gondja-baja van és a VKE, valamint szerkesztőségünk mennyit küszködött/küszködik a vaddisznó monitoring költségeinek megtérítéséért, a fegyvertartási törvény és rendelet módosításáért, a tavaszi szalonkázás megmaradásáért … hogy csak a legfrissebbeket említsem. Talán nem kerüli el a hatalomban terpeszkedők és a közvadászok figyelmét, hogy kitartóan és rendületlenül a vadászokat szolgáljuk, amikor petíciónk alátámasztása érdekében gyűjtjük a vadászok aláírásait és segítjük-pártoljuk a szalonka monitoring beindítását. Nem titok, a Vadászati Kulturális Egyesület mind a hét tagozatának – a Dianáknak, a szalonka klubnak, a vadászkürtösöknek, az ifjúsági tagozatnak, az irodalmároknak, a képzőművészeknek és a tavaly alakult profi klubnak - zömében elkötelezett tagjai azok közé tartoznak, akik akarnak valamit tenni a vadászatért, a vadászati kultúráért, a vadászok közösségéért. Lehet, hogy éveim számának gyarapodásával együttjáró nosztalgia, de még mindig optimistán hiszek az összefogás erejében és az olyan emberi értékekben, amit a szüleimtől, a tanáraimtól, a vadászattól, a példaképül választott vadászoktól, a barátaimtól tanultam … ami egy értelmesebb, intelligensebb életvitel része. Ezért nem szégyellem, hogy a VKE tagjaival együtt, valamiért állandóan kampányolunk, hiszen ezek a figyelemfelkeltő mini-hadjáratok, ezek a fokozott erőfeszítést feltételező akciók nem öncélúak, nem önérdekűek, kizárólag a magyar vadászok érdekében történnek. Ha megtörténnek! CSEKŐ SÁNDOR És ez a kampány most sem rajtam, rajtunk, [email protected] hanem valamennyiünkön múlik.

2009. február z www.vadaszlap.hu

A SZERKESZTŐ JEGYZETE

Címlapon: Dúcz László Somfalvi Ervin felvétele

A tartalomból: Interjú Jogi tetemre hívás .......................... 73-74.

Vadászati gyakorlat Ki van a lyukban? .............................. 75-77.

Vadegészségügy Ne hagyjuk annyiban ........................ 78-79.

Vadászfegyver Az észszerűsítés érdekében ...........80-81.

Aktuális Ki rágja tovább a gittet? ................ 84-85.

Tudomány Tilos az átjárás................................ 87-89.

Vadászkutya Agárral a vad nyomában ................. 94-95.

Portré, vadászotthonok Falra álmodott természet ............99-101. Más lett a világ ........................... 108-109.

Vannak vidékek Mesél az öreg akác ......................106-107.

Szafari Jávorokkal a sarkcsillag alatt ..... 110-111.

Hihető és hihetettlen történetek Kankalinágy ................................. 114-115. Az öreglányok disznója .................116-117.

Horgászat Átalakuló balatoni halászat ................131.

71

TERÍTÉKEN

Európai vadászhölgyek találkozója A „Dama Dama” nevű, horvátországi vadászhölgyeket tömörítő szervezet meghívásának eleget téve, a Diana Vadászhölgy Klub nyolc tagja vett részt tavaly november 28-30. között az immáron harmadik alkalommal megrendezett kétnapos, vaddisznóhajtással egybekötött baráti találkozón. Megérkezésünk napján Kutjevoban, Európa legöregebb borospincéjében szervírozták nekünk meghívónk, Moralic Enver úr legkiválóbb borait, mégpedig annál az asztalnál, melynél Mária Terézia is szívesen poharazgatott. A pince jövőre lesz 777 éves. A vadászaton Bagi Miklósné, Ági volt a legsikeresebb, ő egymaga 5 vaddisznót lőtt (az egyik kan agyara az előzetes bírálat alapján aranyérem-esélyes). A teríték mellé – kedves gesztusként – megkaptuk a „Vecernji list” című újság legfrissebb számát, amely bő terjedelemben számolt be az előző napi vadászatunkról. Búcsúzáskor újabb meglepetés ért bennünket, mindenki kapott ugyanis ajándékba egy üveggel az általunk kedvencnek kikiáltott „Cin Cin” fantázianévre keresztelt női bor 2007. évi palackozásából. Dr. Sipos Istvánné Évi

Ezüstérmes bika a Mátrából

Az irodaház szalonkája November 24-én a fővárosban, az Árpád-híd és a Váci út kereszteződésénél az egyik toronyház belső udvarán egy földre kuporodó erdei szalonkát találtak. Az első befogási kísérletem sikertelenül végződött, másodszorra viszont már rá tudtam borítani a hálót. A hálóban lévő szalonkát óvatosan belehelyeztem a mérlegelő zsákba (340 grammos volt), majd meggyűrűztem és a budai hegyekben útjára engedtem. Fluck Dénes

A képen látható páratlan tizennégyes, 8,39 kilogramm agancssúlyú szarvasbika a Kanázsvári Vt. területén került terítékre. A trófeát a megyei bírálaton 193,83 pontra értékelték, így ezüstérmes minősítést kapott, korát 10 évesre becsülték. Az elejtő Salamon József mátraderecskei vadász, a kísérője Bolyki Balázs volt. Barták Imre

Nádai emlékvadászat A Magyar Solymász Egyesület fősolymásza, Lóki György szervezésében került sor a Nádai Sándor emlékvadászatra december 27-30. között Balatonfenyvesen, a Hubertus Agráripari Bt. területén. A hagyományoknak megfelelően a névadó kopjafájának megkoszorúzásával nyitották meg a négynapos rendezvényt. A csípős, hideg idő ellenére a vadászat eredményesnek mondható, hiszen összesen huszonnégy fácánt zsákmányoltak a solymászok. P.G.

Pályázati felhívás A Magyar VADÁSZLAP „Hónap fotója” című pályázatára továbbra is várjuk a profi, valamint amatőr természet- és vadfotósok képeit. A felvételeket .jpg vagy .tif formátumban, legalább 300 dpi felbontásban, minél nagyobb méretben kell eljuttatni hozzánk. A „Hónap fotója” címet kiérdemlő fotókat bruttó 50 ezer forintos honoráriummal díjazzuk. Kérjük, hogy a képeket CD-n vagy DVD-n küldjék el címünkre: 1031 Budapest, Pákász u. 7.

72

Jézuska hozta... Diana szép karácsonyi ajándékkal kedveskedett Szinek Józsefnek, a Somogy megyei Kercseliget és Környéke Ftk. tagjának, aki december 25-én reggel egy 12 kilogramm súlyú, kan aranysakált hozott terítékre. A környéken ez volt az első elejtett „toportyán”. Kozmóczki Béla hivatásos vadász

Magyar VADÁSZLAP

INTERJÚ dr. Mikó Zoltánnal

Dr. Mikó Zoltán (55) egyike volt azoknak, aki annak idején a szaktárca részéről egyik vezéralakja volt a 96-os vadászati törvény megalkotásának. Számtalan nyilatkozattal, szakmai publikációval, sőt egy azóta is sokat forgatott szakkönyv közreadásával igyekezett segíteni az akár pozitív, akár negatív megítélésű, de minden kétséget kizáróan korszakalkotónak mondható, a földtulajdonhoz kötött vadászati jogra való áttérés folyamatát. Nem sokkal később pénzügyi szakterületen folytatta a pályafutását, majd letette a vadászvizsgát és vadász lett. Jelenleg újra az FVM jogi főosztályának helyettes vezetője, az OMVK jogi bizottságának tagja. Az elmondottak magánvéleménynek minősülnek, eseti jogvitákban nem használhatók fel.

Jogi tetemrehívás... VADÁSZLAP: Több mint egy évtizedes vadászmúlttal a háta mögött milyen vadásznak tartja magát? Dr. Mikó Zoltán: Zöldfülűnek persze már semmiképpen nem, de azért jócskán rám fér még a tanulás, az élmény- és tapasztalatszerzés. Szerintem ez mindenkinél egy egész vadászéleten át tart. Túlzás nélkül egy új világot ismertem meg, és annak valós részévé válva, a természettel való legközvetlenebb találkozás lehetőségeit kaptam cserébe. Ez idő alatt rengeteg kiváló hivatásos- és sportvadász barátot, igaz vadásztársakat ismerhettem meg. Remélem, ez ma is kölcsönös. Persze öszszejöttem olyan „vadászokkal” is, akikkel remélem, az volt az utolsó találkozásom. Nem vagyok területes társaság tagja, így évente csak 5-6 alkalommal jutok el hajtásokra. Kevés szabadidőm miatt sajnos nem sokkal több esetben jutok el egyéni vadászatokra sem. Tavaly bőgésben lőttem meg egyedül cserkelve az első szarvasbikámat. Agancsa ugyan mindössze csak 3 kilós, amolyan selejt „vadőr bika”, de nekem egy olyan életre szóló hajnali élményt adott, amelyet soha el nem felejtek. Egy vadkanagyar, nyolc őzagancs díszíti a falamat. Van egy őzbak, amelyre három éve vadászom, de eddig minden alkalommal ő volt az ügyesebb. Barátom ugyan


biztatott, hogy lőjek meg nyugodtan egy másikat helyette, de ha hiszi, ha nem, nem vitt rá a lélek. Az őz nem nyúl. Remélem, az idén végre beteljesedik ezzel a bakommal a várva várt találkozásom. Vallom, hogy csak azt a vadat tudjuk igazán becsülni, amiért alaposan meg kell küzdeni. Valahol olyan ez, mint az udvarlás. Nem tagadom, sok meghívást kapok, de csak és kizárólag olyat fogadok el, amelyik önzetlen, valóban Mikó Zolinak szól, nem pedig az éppen betöltött pozíciómnak. És, hogy történetesen ez mikor, melyik, melyiknek szól, azt minden esetben tudni, érezni kell. VADÁSZLAP: Van-e különbség abban, hogy egy érdekcsoport problémáit kívülről, vagy belülről vizsgálja valaki, azaz vadászként más-e a véleménye? Dr. Mikó Zoltán: Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Egyáltalán nem tartom „enyhítő körülménynek” a korábbi, nyíltan vállalt kívülállóságomat, mert volt ennek jó és rossz oldala is. Jó volt, hogy az elfogultság vádjának lehetősége nélkül vitatkozhattam, érvelhettem. Rossz volt, hogy valójában nem ismertem belülről a vadászok külön világát, sajátos látásmódját, csak a számukra egyértelmű érveik ki nem mondott belső tartalmát.

Egy szakma alapigazságait ugyanis – ahogy az erdészek mondják – csak tő mellett lehet igazán megismerni. Kétségtelen, hogy ma sok mindent másként látok. VADÁSZLAP: Mindezek alapján jó, vagy rossz a törvény? Dr. Mikó Zoltán: Javítani mindig lehet rajta, de alapjait tekintve nem rossz. Ne felejtsük el, hogy éppen akkoriban zajlott a sokat emlegetett, belső megosztottságot eredményező, rosszul időzített, ádáz erdész-vadász vita is, amely azóta szerencsére lecsengett... A törvény előkészítésének időszakában – 1993-94-ben – rendkívül bonyolult és szerteágazó érdekviszonyok voltak, egyedülálló gazdaságpolitikai helyzetben. Végül, korántsem könnyen, jelentős kompromisszumokkal, hat parlamenti párt görcsös egyeztetései során jött létre a jelenlegi törvény. A látens hatalmi viszonyoktól is terhes időszakban végül két jól elkülöníthető csoportérdek volt a meghatározó, amelyben végül egy sajátos patthelyzet alakult ki. A földtulajdonosi érdekcsoport még nem, a vadász lobbi pedig már nem volt eléggé erős az érdekeinek érvényesítésére. A vadászok esetében jelesül arra gondolok, hogy továbbra is fenntartható legyen az állami vadászati jog. A napnál világosabb volt, hogy a

73 000

INTERJÚ földtulajdonosokat a lényegi döntésekből kihagyni már nem lehetett. Más kérdés, hogy jóval több, mint egy évtized után vajon miért nincs a földtulajdonosoknak egy lobbi érdekeket képviselő szervezete? A nagyobb birtokosok persze azóta már igen jól képviselik az érdekeiket, de a túlnyomó többségű kisebb, néhány hektárral rendelkezőké azóta sem jött létre. Ezért a 30 hektárt el nem érő földtulajdonnal rendelkezőket a jegyzőnek kell képviselnie a döntéseknél, mert a hazai átlagos birtoknagyságok ismeretében csak így lehet egy földtulajdonosi gyűlés határozatképes. Tudom, azóta is sokan támadják ezt a megoldást, sőt a jegyzők egy részének is púp a hátán, de eddig még senki nem tudott – jogszerű, hivatalosan elfogadható – jobb megoldást még csak javasolni sem. VADÁSZLAP: A törvény, a végrehajtási rendelet azóta többször módosult, sőt az év elején is változott. Ennek ellenére – és éppen a közelmúltban lezajlott területkijelölések esetében tapasztalva - számos sarkalatos kérdés ma is megoldatlan. „Szakmázzunk” tehát, elsőként talán azzal kezdve, hogy ha a törvény nyomatékos felszólító módban írja elő a földtulajdonosi közösség kötelezettségeit, ki gyakorolja a tulajdonosi közösségek felett a törvényességi felügyeletet? Ki kérheti számon a jogszabályokban előírtakat? Dr. Mikó Zoltán: Erre nagyon egyszerű a válasz: maguk a tulajdonosok. Ha a hozott határozat sérti az okszerű gazdálkodást, a kisebbség, vagy a határozathozatalban részt nem vett tulajdonosok jogos érdekeinek lényeges sérelmével jár, a közösség határozata 30 napon belül a bíróságon megtámadható. Ha a választott képviselő mulaszt valamiben, a szankcionálás szintén a közösség hatásköre. Erről a Működési Szabályzatban kell rendelkezni, amely tartalmazza – egyebek között – az elszámolás, a számonkérés rendjét is. Szankcióként szóba jöhet a megbízás azonnali visszavonása, súlyosabb esetben a kártérítési felelősség kérdése is, ami persze egyben bizonyítási kérdés. VADÁSZLAP: Rendkívül sok vitát, gondot okoz az osztatlan közös-, és a részarány-tulajdonok nyilvántartása, adminisztrációja, kifizetése... Dr. Mikó Zoltán: Elöljáróban le kell szögezni, hogy a jogi problémák alapvetően a hazai termőföld tulajdoni struktúrájából adódnak. Az átlag 3 hektáros földtulajdonhoz – megfűszerezve az osztatlan kö-

74

zös tulajdonnal, amely mintegy 1,5 millió hektárt érint – 3 ezer hektáros minimális vadászterület-nagyság kapcsolódik. Azonban az előbbiek esetében is hajszálpontosan megállapítható a tulajdoni hányad. Ennek megfelelően mind a költségekből, mind pedig a maradék díjbevételekből a tulajdonos részesedése is. A tulajdonosok nagy száma, illetve a túl kicsi bevétel persze azt is eredményezheti, hogy valójában nincs is olyan összeg, amit a föld tulajdonosa kézhez kaphatna. A járandóságokat a képviselő az elévülési időig, azaz öt évig köteles nyilvántartani, de a fel nem vett összegek felhasználásáról csak az elévülési idő után hozott határozatban dönthet a közösség. Mivel kicsi az érdekeltség, ezért kellenek a kisegítő jogszabályokban rögzítettek, például a jegyző jelenléte, aki így a döntések jogi legitimációját biztosítja. A jegyző esetleges mulasztása esetén a munkáltatójához, a polgármesterhez lehet fordulni. Amennyiben egy esetleges törvénymódosítás a földtulajdonosok hirdetményi értesítését másként rendezné, és rövidebb elévülési időt írna elő, kétségtelenül egy tisztább, egyszerűbb helyzetet eredményezhetne. De részemről ez is csak egy javaslat. VADÁSZLAP: A legjobb jogszabály sem lehet az élet minden egyedi feladványára egyértelműen válaszadó. Ráadásul a 19 megye tisztviselőinek értelmezésében egy-egy paragrafusnak még számtalan „olvasata” lehet, és a tapasztalatok azt mutatták, hogy volt is, a bírósági ügyek vidám, vagy keserű „tanulságait” már nem is említve. Mi volna erre a megoldás? Dr. Mikó Zoltán: Véleményem szerint célszerű, ha a végrehajtásért felelős vadászati hatóság a tulajdonosi gyűlés munkáját segíti. Ez persze nem mentesíti a tulajdonosokat a döntés felelőssége alól. Olyan kérdésekben, amelynek eldöntése a vadászati hatóság hatáskörébe tartozik, indokolt, hogy a tanácsadásnál az érintettek önmérsékletet tanúsítsanak. A vadászati hatóság ne ígérjen, vagy ne tanácsoljon olyat, amelyet saját hivatali eljárása során nem tud érvényesíteni. A működésképtelen tulajdonosi közösségnek vállalnia kell annak a következményét, hogy ha fontos kérdésekben nem tud, vagy nem képes dönteni, jön a vadászati jog kényszerhasznosítása. A helyettesítés rendjét célszerű a Működési Szabályzatban rögzíteni. VADÁSZLAP: Folyamatosan azt halljuk, hogy a földtulajdonosi közösség valójában egy „formátlan”, „kvázi” társulat. Miért nem lehetett, vagy lehet ennek egy

világos, jogilag értelmezhető, törvényes státuszt adni? Különösen olyan esetben alapvető fontosságú ez, ha a földtulajdonosi közösség a bejegyzett vadászatra jogosult, és önállóan gyakorolja a vadászati jogot... Dr. Mikó Zoltán: A jogi státusz az egyik legnehezebben megoldható kérdés. Jogi személyiségű szervezetként való elismerése és működése bonyolult és költséges. Leginkább a társasházi közösség analógiáját lehetne alkalmazni, de nagyon leegyszerűsített mechanizmussal. Meg kell oldani az elkülönített pénzkezelési, az ehhez kacsolódó adózási, számviteli stb. kérdéseket. VADÁSZLAP: Csak az a baj, hogy senki nem tud mit kezdeni a jogszabályokban furtonfurt előforduló személytelen és – jobb szó híján – arctalan, vagy inkább arcátlan „kell”, „szükséges” „kötelező” stb. kitételekkel, és hivatalos felügyeleti szerv hiányában számon nem kérhető egyéb előírásokkal. Tehát kinek, mikor, és milyen határidőre „ kell” valamit egyértelműen megcsinálnia? És mi van, ha nem csinálja? Az ádáz jogviták „hozománya” az amúgy is túlterhelt bíróságokon landol, ahol három, vagy több évig is elhúzódik egy-egy ilyen - valójában - „tyúkper” jogerős ítélete. Gyorsabb eljárást ígérnek a megyei agrárkamarák választott bíróságai. Mi erről az Ön véleménye? Dr. Mikó Zoltán: Ha már itt tartunk, megfontolandó volna egy, a vadászati érdekképviseletek által működtetett egyeztető tanács felállítása, amely úgynevezett laikus bíráskodás keretében jogosult lenne meghatározott rendben, vagy egyezségkötésnél közreműködni, vagy a felek meghallgatása után javaslatot tenni a jogvita lezárására. Ha törvényi szinten szabályoznánk ezt a kérdést, akkor talán még az így megkötött egyezség egyszerűsített végrehajtása is megoldható lenne. A vadászati hatóságot ebbe az eljárásba én nem keverném bele, mivel annak eljárására a közigazgatási törvény (Ket.) szabályai vonatkoznak. Ez sokkal formalizáltabb, mint az egyeztető tanács eljárása. VADÁSZLAP: Várható-e, hogy a Parlament még ebben a ciklusban tárgyalni fogja a vadászati törvény módosítását? Dr. Mikó Zoltán: Erre a kérdésre nem szívesen válaszolok, legfeljebb a magánvéleményemet tudnám elmondani, de ezt inkább megtartanám magamnak... Homonnay Zsombor

Magyar VADÁSZLAP

VADÁSZATI GYAKORLAT

Ki van a lyukban? Jól bírja Ön a hideget? Tud akár órákat egy helyben állni mínuszokkal „feljavított” pusztai szélben, hogy aztán a másodperc tört része alatt ráforduljon a kotorékból „kirepülő” rókára, s arra rá tud lőni úgy, hogy el is találja? Vagy szükség esetén akár köbméternyi félig fagyos földet kiásni, hogy a bennszorult kutyát kimentse? Nos, ha igen a válasz, akkor Ön megbecsült tagja lehet egy kotorékozó csapatnak.

folytatás


75

Azért nem minden esetben ennyire (vadász)embert próbáló feladat a téli rókaugratás, sokszor csak kellemes hétvégi sétának tűnik, ha azt az Istenek, a kutyák – és persze a rókák is úgy akarják. Mert a lágy téli napsütésben a bálakazal valamelyik „emeletéről” a kutyák által leugrasztott, a finom porhavat felverve, lobogó farokkal vágtató, majd jó lövéssel karikára bucskázó róka látványa igencsak megdobogtatja egy igazi vadász szívét. Ilyenkor lehet feltérképezni, hogy az ismert kotorékok közül melyik a „jártas”, s nem utolsó sorban azt, hogy ki a lakója. Ha a bevezető nyomok arról árulkodnak, hogy a benn tartózkodó borz, vagy nagyobb testű macska, nem biztos, hogy érdemes beengedni a kutyákat, mert lehet, hogy súlyos harcok után „kigyúrják” a jogos főbérlőt otthonából, de ez szinte garantáltan pofasérülésekkel, letépett szájszéllel, szemhéjjal, meghasított fülekkel jár. Persze, nem csak a már ismert, hanem a még eddig előttünk rejtett – meghagyott tarló vagy gyep közepén kikotort, árokszélbe, partoldal takarásába ásott – kotorékok feltérképezésére is kiváló az idő, amit akkor is érdemes elvégezni, ha nem kifejezetten vadászati céllal indultunk a határt járni.

Dúvadtanya-térkép

FOTÓK: Somfalvi Ervin

Csökkenő apróvad-állományú területeken a hiva- A tacskó az egyik legkiválóbb kotorékeb tásos vadász elsőrendű, fontosságában minden mást megelőző feladata kell(ene) legyen, hogy megismerjen min- a memóriájában eltárolt adatok alapján – bármikor, a takarástól, den olyan helyet, ahol a hasznos vad vámszedői el tudnak rejtőzni. fedettségtől függetlenül oda tud vezetni minden egyes rejtekJó, ha ezeket a pontokat térképre jelöljük, vagy a ma már - vad- helyhez, amelynek térbeli pozícióját rögzítettük. Ezzel egy olyan, gazdálkodói költségszinten - egyáltalán nem megfizethetetlen éveken, évtizedeken át használható és egyre bővülő adatbázisra GPS eszközön jelöljük meg a hely koordinátáit, majd ezt visszük tehetünk szert, amivel a szaporodási időszakban sokkal nagyobb fel a térképre. Ráadásul ez a kicsi, de igen nagy tudású műszer – hatékonysággal tudjuk megvédeni haszonvadunkat. S ugye,

A jagd terrier vehemens, megalkuvást nem ismerő fajta, róka- és borzfogásra is eredményesen használható

76

Magyar VADÁSZLAP

VADÁSZATI GYAKORLAT

FOTÓ: Bécsy László

mennyivel könnyebb egy ilyen térkép alapján megtervezni egyegy „duvadazós” vadásznap útvonalát, anélkül, hogy felesleges kerülőkkel, üres ide-oda autózásokkal vagy gyaloglásokkal töltsük a rövid téli nap idejét – miközben óhatatlanul kifelejtünk egy két, éppen eszünkbe nem jutó kotorékot. Természetesen nem csak a földalatti rejtekhelyekben kell gondolkodni, a róka kitüntetett figyelemben részesíti a kazlakba rakott szalmabálákat, ahol télen jól fűtött (szalmaszigetelésű) lakosztályt tud kialakítani, s ráadásul még a táplálék is „házhoz jön” a kazlat szintén téli lakhelyül választó egérkék és pockok formájában. A nem túl szorosra rakott bálák közt aztán közlekedőalagutakat alakítanak ki, amelyek nemcsak vízszintesen, de felfelé akár a kazal tetejéig is vezethetnek, s a fent megjelenő „toronyróka” igencsak meglepheti a vadászt, aki földhözragadt módon csak a földszintet figyeli... Ilyenkor tapasztalhatjuk meg, hogy mennyire nem zavarja a komákat az ember közelsége. Nemegyszer a bekerített, kutyákkal őrzött szérűkben, majorokban, istállók mellett összerakott kazlakhoz vezetnek – a kerítésen keresztül – a nyomok, legkevésbé sem zavartatják magukat az őrkutyák zajos, de rájuk nézve veszélyt ritkán jelentő, nagy testű, de nem túl gyors „nemzetségétől”. Hasonló módon érdemes szétnézni a területen lévő, elhagyott épületek, lerombolt vagy az idő vasfoga által rommá lett tanyák környékén. Ezekbe szintén előszeretettel költöznek be a vörös frakkosok, de itt már sokkal nagyobb eséllyel találkozhatunk az ember által emelt épületeket előszeretettel lakhelyül választó nyestekkel is. Ne hagyjuk ki a nagyobb farakások, különösen a több éve bolygatatlan gallyrakások körülcsapázását sem, mert gyakran itt ver tanyát az egyébként nagyon ritkán szem elé kerülő házi görény, de lehet benne kóbor macska és nyest egyaránt. (Vigyázat, a mezei görény és nyuszt is védett!)

Eb a vadász… …kutya nélkül - tartja a régi, bölcs közmondás, és ez hatványozottan így van az ugratásnál. Mert igaz, hogy épületekből, romokból, gally- és farakások szétszedésével a négylábú vadásztársak segítsége nélkül is kiugrathatjuk a benne lakókat, feltéve, hogy zajos közeledésünk hallatán azok már odaérésünk előtt nem oldottak kereket, s ha friss hóban megyünk, azt is látjuk, van e bevezető nyom, ám a kutya az orrával azt is megmutatja, otthon van-e a lakó. Kotoréknál azonban nemigen tudunk kutya nélkül mit kezdeni, hacsak ki nem várjuk lesben ülve a gazdát, vagy egyik vadászismerős által gyakorolt, kissé bizarr és meglehetősen vadásziatlan módon űzött módszerrel, miszerint füstokádó, öreg dízel terepjárója kipufogójának végére húzott hosszú csövet a kotorékba ledugva szó szerint kifüstöli a benn fuldokló nyomorultat. Persze nem mindegy, milyen kutyával próbálkozunk. Kevés az, hogy beleszagol, vagy beleugat a lyukba, ha nem fér bele, vagy nem akar belemenni. Az igazi jó kotorékebek vékony testű foxik, jagdterrierek vagy tacskók közül kerülnek ki, „akik” teljes biztonsággal mutatják a vadásznak, hogy lakott e az adott kotorék, akkor visszafogni sem lehet őket s nem ijednek meg egy kis föld alatti csetepatétól sem. Kazlaknál, különösen a nagyméretű kör-, vagy tégla alakra préselt bálákból rakottaknál a rövidebb lábú kutyák csak a földszinten ellenfelei a rókának-macskának, itt a nyurgább jagdok, foxik vannak előnyben, akik a felsőbb sorokra is fel tudnak ugrani. Egy erős és gyors vizslát is vigyünk „tartaléknak”, amelyik az ilyenkor gyakran csak megsebzett kártevőt utoléri, lefojtja.

Felállás, lövés A már fentebb említett módon, csendben célszerű elfoglalni a lőállásokat, mert az emberi hangokat meghalló vad hajlamos meglapulva maradni a veszély elmúltáig. Ha épp nincs „kéznél” másik puskás, és egyedül megyünk egy-két tacskóval, a legjobb módszer, ha a kutyákat beengedjük a jártas kortorékba. Ezután egy negyed-


A róka figyelmét nem könnyű kijátszani félórás ádáz harc után kihívjuk, és távolabb megkötjük őket, vagy a kocsiba zárjuk, majd lesben állunk úgy, hogy a kotorék szájából semmiképp meg ne láthasson a menekülő róka, amelyre ritkán kell 10-15 percnél többet várni. Ha többen vagyunk – bár kotoréknál elvileg már két puska is elég, nagyobb váraknak akár 5-6 kijárata is lehet – ideális esetben mindegyiket el tudjuk állni. Nem célszerű szemből várni a rókát, mert egyrészt megláthat a lyuk szájából, és visszafordul, másrészt a szembe lövéssel az esetleg mögötte lévő kutyát is eltalálhatjuk. A kijárat felett, mögött állva - fedett helyen a lehető legtöbb kilövést adó helyen – kell a mindig gyorsan kiugró jószágra lőni, többnyire rövid távra, így felesleges a tízesnél vastagabb sörét, fontosabb az egyenletes terítése a sörétrajnak. Épületeknél, kazlaknál legalább 4 puska kell ahhoz, hogy ne maradjon „lefedetlen” menekülési irány. Nyílt helyen, pláne 50-80 méter hosszú kazlaknál célszerű kicsit távolabb állni, így több idő van az észrevételtől a célzásra, itt már indokolt a 8-as, a szűkebb csőbe a 6-os sörét. Sose lőjünk a kazal oldalán felbukkanó rókafejre, nehogy esetleg az őt kiszorító kutyát lőjük meg. Természetesen ilyenkor nincs helye a társasvadászatokon kötelező(?) udvariaskodásnak, nem számít az összelövés, nem fontos ki lőtte, lényeg, hogy terítékre kerüljön a kártevő. S hogy milyen gyakran ismételhető ez a hasznos és izgalmas vadászat? Párzásidőben, amikor a koslató rókák akár minden nap más kotorékban töltik a napot, akár másnaponta, egyébként ha hétvégenként megismételjük, jót teszünk vele magunknak – s nem utolsó sorban nagyobb SOMFALVI ERVIN túlélési esélyt adunk hasznos [email protected] apróvadjainknak.

77 000

Ne hagyjuk annyiban „Igazán vad disznóság” címmel tavaly májusban írtunk a sertéspestisről, a monitoringról – és ami ennél fontosabb – a jogszabály alapján járó kártalanítás érthetetlen „visszatartásáról”, valamint az ezzel kapcsolatos anomáliákról. Ennek a cikknek (is) a hatására jutottunk el odáig, hogy 2008 októberétől végre kártérítést fizet az állategészségügyi hatóság a vadászatra jogosultaknak.

követően a megyei kamara „Jó vadászatot” című hírleveléből, jelesül dr. Varga Ákos cikkéből bővíthettük pestisügyi ismereteinket. Ebben azonban – ellentétben az érvényes rendelettel, és a válaszként kapott Joó doktor cikkében leírtakkal – tételesen az áll, hogy csak a járványveszélyesnek minősített területen kívül eső 10 kilométeres védősávon (surveillante zóna) belül jár a monitoring vizsgálatok költségeinek állami kártalanítása. 2005-től (területenként leosztott számban) évente 13 100 vaddisznóból voltunk és vagyunk kötelesek a monitoring céljára előírt mintákat beküldeni. Ez „alsó hangon” minimum 10 000 forinttal számolva évente 131 millió forintot tesz ki. Az elmaradt

FOTÓ: Polster Gabriella

A cikket megküldtük a szaktárcánk illetékes élelmiszerlánc felügyeleti főosztályának. Arra a kérdésre, hogy hová lett az EU-s pénz, persze nem kaptunk semmiféle megnyugtató választ. Többszöri sürgetés után, néhány hónappal később azonban küldtek egyfajta hozzászólásfélét Békés megyéből, dr. Joó Jenő nyugalmazott igazgató főállatorvostól, az MgSzH Központ járványügyi megbízottjától, aki részletesen leírta a vadászoknak a járvánnyal kapcsolatos legfontosabb teendőit, valamint, hogy igenis jár a vissza nem térítendő állami kártalanítás, amiről az MgSzH Élelmiszerlánc Biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóságai adnak felvilágosítást. (2008/08) Vagyis nem az számít, hogy jár, hanem az, hogy

autópálya vonala és északon az országhatár közötti rész, azaz Pest, Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén megye területei. Az országhatár, vagy egy folyó – például az Ipoly – pedig nem jelent a vaddisznóknak akadályt, és mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy Szlovákiában a vaddisznókat évek óta vakcinázzák, és az így kezelt átjött vaddisznók is mind szeropozítívnak bizonyulnak, noha a járványt nem terjesztik. Nálunk viszont - ellentétben a szlovákiai állatorvosokkal - a vakcinázást nem tartják jó megoldásnak. A határ magyar oldalán minden terítékre került vaddisznóból kiveszik a mandulát, a szívből vérmintát vesznek, egy zsákban behordják a teljes zsigert. A vadtárolóban a zsigerelt disznókat függesztve és előhűtve tárolják addig, amíg a hetente két alkalommal beküldött mintákból nyert vizsgálati eredmény vissza nem érkezik. Azokat a személyeket, akik a lőtt vaddisznóval bármilyen kapcsolatba kerültek – felszereléseiket, járműveiket kötelező lefertőtleníteni. Miután sehol le nem írták, hogy ezt a műveletet mivel kell elvégezni, megkérdeztük, és azt a választ kaptuk, hogy hypóval, vagy virociddal (vírusölő vegyszer, minden konkrét megnevezés nélkül). Tehát a szerencsés vadásznak a hagyományos töret és teríték átadását követő fotózása után jöhet is a kevésbé ünnepélyes össznépi fertőtlenítő permetezése.

Tiszta üzlet ez a piszkos üzlet

Évente 13 ezer vaddisznóból vagyunk kötelesek mintát venni aki kér, az kap, aki nem, az nem. Mivel országos érvényű rendeletről és monitoring vizsgálatról van szó, bizonyára nem csak a járványveszélyesnek kijelölt területek élhetnek a kártalanítás jogával. Augusztus végén Pest megye vadászatra jogosítottainak képviselőit összehívták Gödöllőre, ahol részletesen ismertették a vadászoknak a járvánnyal kapcsolatos teendőit. Ezt

78

három évet tekintve a kamatokkal együtt eléri az 500 millió forintot. Ennyiért már igazán érdemes volna akár próbaper-sorozatokat is indítani.

A pestisveszély határai A járványveszélyesnek nyilvánított terület ma a Duna vonalától keletre, délen az M3-as

Gyakorlati tapasztalat: mire megjön a vizsgálat eredménye, addigra a hús úgy bebarnul, hogy az állatorvos nyomban elkobozza. Vadásztársasági szempontból azonban ez nem nagy baj, mert a kobzási kártalanítás igencsak jelentős, előre nem tervezett plusz bevételt jelent – kilónként 490 forint kártérítést kapnak. Ezzel szemben az első osztályú lőtt vaddisznó áfás felvásárlási ára a cikk megírásának idején 240 Ft. Az is csak nálunk fordulhat elő, hogy az ehetetlennek nyilvánított dögért sokkal többet kapunk, mint az ehető húsért. Ám, hogy

Magyar VADÁSZLAP

VADEGÉSZSÉGÜGY a házi- és vaddisznóhús export érdekeinket, amely a hatalmas és ellenállhatatlan importnyomás miatt odaveszett. Nálunk ugyanis már régen nem az export, hanem sokkal inkább a disznóimport a veszélyes, amely ellen – szintén a nagyokosok szerint – semmit nem lehet tenni. Sok évtizedes tapasztalatok mondatják, hogy a szóban forgó területeken régebben is rendszeresek voltak járványos betegségek, jelesül a sertéspestis is. (Csak éppen nem volt szabad ezt még csak megemlíteni sem, pedig mindenki tudott róla.) A természetben azonban egészen más, igen fontos szerepe van a járványoknak, mint a háziállatok vonatkozásában. Túlszaporodás esetén törvényszerűen bekövetkezik, és semmiképpen nem mondható rendellenesnek. A járvány sújtotta túlélők a szerzett ellenálló képességük alapján újra elszaporodnak, s a felfelé ívelő szakasz tart egészen a következő járványig. Ez a jelenség – ökológiai szempontból – minden más ismert „felsőfokon oktatott” állományszabályozási módszernél jóval hatékonyabb. A természeti rendszerekbe, azok működésébe való bármilyen öncélú emberi beavatkozás hatásai pedig egyfelől beláthatatlanok, másfelől a legdrágábbak és előbb utóbb igen alaposan visszaütnek. Az ember önző érdekei még ma is sajnos jócskán felülírhatják a természet évmilliók alatt kialakult tökéletes rendjét. FOTÓ: Blaumann Ödön

Hajrá érdekvédelem

Nincs jobb üzlet egy kistérségi „vadgazdálkodási krematórium” létesítésénél a mentesítés során tartós védelemre kell berendezkednünk, arra példa az, hogy Németországban az ilyesmi átlag nyolc évig tartott, tehát nálunk még az üzemtervezési cikluson is áthúzódó lehet. Ezért nem igen akadhat manapság jobb üzlet annál, amelylyel egy-egy kistérségi „vadgazdálkodási krematórium” beruházása kecsegtetne... Az viszont már egyáltalán nem a gyakorlatban, hanem csak a mesék világában létezik, ha valaki ezek után azt képzeli, hogy a vadászok kezdik már elfelejteni, milyen is a vaddisznó húsának semmi máshoz nem hasonlítható zamata. Ebben legalább nincsenek a kémiai tanulmányainkból kimaradt „E” anyagok, guargumi, aflatoxin, vagy éppen az ír dioxin. Amúgy meg ha valaki jól megsütögeti a pecsenyéjét, akkor a vaddisznótól semmi baja sem lesz. A bolti húsra viszont már régen nem kell mérget venni... Ha nem is könnyű ép ésszel felfogni, de furcsa világunkban napi valóság lett


a kocsiról leöntött meggy, a pozdorjává zúzott dinnye, a sok ezer tonnányi fákon hagyott-fagyott léalma, tűzifa helyett jóval olcsóbb csöves kukoricával fűteni, s a nem könnyen megszerzett zsákmányunk az ATEV kéményein keresztül télapóként távozva füstöl el, mert ez így „trendi”. Hogy hol vannak ilyenkor a lágylelkű állatvédők? Vagy talán a 21. században nem is a lelkek lágyultak túl, hanem az agyak?

Célok és eszközök Régóta tudjuk, hogy a megjelölt vagy kitűzött célok korántsem mindig szentesítik az eszközöket. A hivatalosan megjelölt fő cél ugyanis a házi disznók védelme, amelyekből racionális, porig bombázott gazdasági okok miatt a falusi házaknál ma már szinte csak mutatóban röfög néhány saját célra hizlalt konyhamalac. Mindemellett – talán megszokásból – körömszakadtáig védjük

Azt is mindenkinek meg kellene már érteni, tudomásul kellene végre venni, hogy mi vadászok, az egyre fogyó szabadidőnkben, egyre nagyobb anyagi áldozatok árán, igaz vadászélményeket, trófeákat és nem pedig különböző undorító mintákat szeretnénk a saját költségeinken gyűjtögetni. Akárhogy vesszük, az általunk áhított kikapcsolódás helyett mi most „bekapcsolódunk” valami olyasmibe, amihez valójában semmi közünk, hiszen nem vagyunk önkéntes szanitécek. Ezért aztán joggal várunk el ellentmondásoktól mentes, tisztességes és korrekt kommunikációt, amely nyomán a többletköltségeinket megtérítik, hiszen a hatósági állatorvosok és az ATEV dögész munkatársai sem szabadidejükben, társadalmi munkában végzik a munkájukat. Ha a „balhézásunk” nyomán, tavaly ősztől már fizetik a kártérítést, nem hinném, hogy csupán szívességből, vagy valami baráti gesztusból teszik. Ha immáron jogos a kár megtérítése, akkor az előző években is az volt, és ki kellett volna fizetni. Azt pedig mindenki tudja, hogy a pénzügyi követelések öt év múlva évülnek csak el. Az érdekeinket pedig nem csak úgy általában szokás folyvást védeni, hanem azokat bízvást érvényesíteni is kell. H.Zs.

79 000

Az észszerűsítés érdekében A Magyar VADÁSZLAP szerkesztősége hozzáértő jogászok segítségével összeállított egy beadványt a „253/2004. (VIII. 31.) Korm. A fegyverekről és lőszerekről” szóló rendelet módosításához, melyhez a tavalyi évben kezdeményezett aláírásgyűjtés eredeti íveit is csatolni fogjuk, és azzal együtt beadjuk az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium illetékes főosztályára. A beadvány természetesen a jelenleg is hatályos joganyagba lesz beillesztve, a könnyebb érthetőség kedvéért azonban a „jogi bikkfanyelvtől” eltérve, ehelyütt inkább pontokba szedett javaslatok formájában tárjuk azokat az Olvasók elé. Közös érdekünk ugyanis, hogy életszerűbbé és gyakorlatiasabbá tegyük, valamint az európai normákhoz igazítsuk a mindnyájunkat érintő – drasztikusan szigorú – előírásokat.

1. Csak az a személy ne tarthasson fegyvert, akit szándékos erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt ítéltek el, és még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. A rendőrség a közbiztonság védelme érdekében, ha az engedéllyel rendelkező ellen szándékos erőszakos bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt büntetőeljárás indult, határozott időtartamra, de legfeljebb a jogerős ítélet meghozataláig kérhesse a bíróság döntését a kiadott engedély felfüggesztésére, a lőfegyver, lőszer, lőszerelem rendőrségnél történő ingyenes tárolására, a tartás korlátozására, vagy tilalmára.

nyességének lejártáig ne kelljen műszaki vizsgálatra bemutatni.

2. Fegyvertartási engedély birtokában és érvényességi ideje alatt lehessen külön fegyvervásárlási engedély nélkül lőfegyvert vásárolni. A fegyverkereskedők kapjanak korlátozott online betekintést a rendőrségi nyilvántartásba. (Ellenőrizhessék a fegyvertartási engedély meglétét és érvényességét.). Szigorú szabályok mellett tegyék lehetővé az internetes lőszer- és fegyveralkatrész vásárlást. A megrendelt, engedélyköteles áruk átvétele hatóságilag kontrollált helyen (pl. vámhivatalokban) legyen.

5. Vizsgázott, engedéllyel rendelkező természetes személy is vásárolhasson és használhasson muzeális fegyver működtetéséhez szükséges lőszerelemeket (fekete lőport vagy a fekete lőpor kiváltására gyártott lőport), tarthasson sportlövészeti célú használatra muzeális fegyvert. Külön vizsga letételét követően lehessen használni vadászati célra meghatározott teljesítményű muzeális (elöltöltős) fegyvereket.

3. A CIP által elfogadott próbajelekkel ellátott fegyvereket a gyári garancia érvé-

80

4. Fegyver és lőszer a fegyver jellegétől, valamint kaliberétől függetlenül egy magánokirat kíséretében, bejelentési kötelezettség nélkül legyen átadható megszerzési vagy tartási engedéllyel rendelkező személynek. Közvetlen hozzátartozók egymás lőfegyvereire kaphassanak másodlagos lőfegyvertartási engedélyt (amennyiben rendelkeznek fegyvertartási engedéllyel, átadás-átvételi procedúra nélkül viselhessék és használhassák közvetlen hozzátartozóik fegyverét).

6. Önvédelmi célra rövid lőfegyver és lőszer megszerzése és tartása annak legyen engedélyezhető, aki konfliktuskezelésből a külön jogszabályban meghatározott sikeres vizsgát tett.

Magyar VADÁSZLAP

FOTÓ: Siklósi Kálmán

VADÁSZFEGYVER

7. A fegyvertartási engedély érvényességi idejének meghosszabbítását csak közvetlenül az érvényességi idő lejártának határnapja előtt kelljen kezdeményezni. Ennek elmulasztása igazgatásrendészeti bírsággal legyen sújtható, az engedély visszavonására csak a kitűzött újabb határidő elmulasztása esetén kerülhessen sor. A kérelmező kérhesse, hogy az érvényességi idő lejárta adott évben a születésnapjára essen. 8. A lőfegyvert, valamint gáz- és riasztófegyvert tartó személy a fegyverét ne viselhesse és ne használhassa szeszes italtól befolyásolt állapotban, illetve, ha szervezetében kábítószer vagy egyéb pszichotróp anyag van. (A korlátozás a rejtetten, tokban, ürített állapotban való szállításra ne vonatkozzon!) 9. A vadászlőfegyverek szállítására vonatkozó szabályokat ésszerűsítsék, a vezérelv a kizárólagos birtokolás legyen. (A lezárt gépjármű csomagtartója, a szálláshely zárható szekrénye, illetve a szálloda értékmegőrzője is legyen elfogadott korlátozott időtartamú tárolásra). 10. A lőfegyvert az engedélyes állandó vagy ideiglenes lakóhelyén nyilatkozata alapján (állandó magyarországi lakóhelylyel nem rendelkező engedélyes esetén


magyarországi szállásán) ürítve tárolhassa, biztonsági zárral ellátott fém lemezszekrényben vagy biztonsági fóliával, illetőleg golyóálló üveggel rendelkező, fémlemezre burkolt, biztonsági záras fegyverszekrényben. Lőfegyver egyéb, biztonsági záras szekrényben akkor legyen tartható, ha a működtetéséhez szükséges elengedhetetlen lőfegyverdarabot szabvány szerinti minősítésű, falhoz vagy padlóhoz rögzített páncéldobozban külön tárolják, illetőleg a lőfegyver elsütő szerkezetét külön biztonsági zárral védik, és az elzárt lőfegyvert rögzítik szabvány szerinti szakítószilárdságú drótfonattal vagy lánccal. A lőszert, valamint a lőszerelemeket a lőfegyverektől elkülönítve, biztonsági zárral rendelkező lemezszekrényben kelljen tárolni. 11. Tegye lehetővé a jogszabály a lőszerek házi összeszerelését (az utántöltést), ha a biztonságos lőszer összeszereléséből a jogosult magánszemély – a fegyvervizsgához hasonlóan – eredményes pirotechnikai vizsgát tett. 12. Szülői engedély birtokában és szülő, sportvadász, oktató vagy edző irányítása alatt és annak felelősségére 14. életévet betöltött személy is vadászhasson, céllövészetet, sportlövészetet űzhessen, s ehhez lőfegyvert használhasson.

13. Ismerje el a magyar jogrend is a lőfegyver üzletszerű kölcsönzésének (régen kartonos puskák) intézményét, valamint a fegyverközvetítői tevékenységet. A lőfegyver kereskedők kapjanak állandó szállítási és kiállítási engedélyt. 14. A sportlövő bírók és edzők kapjanak a fegyvermesterekkel egyenlő jogosítványokat a lőfegyverek tartása és szállítása terén. Oldják fel az egy személy által tartható sportlövő fegyverek mennyiségi korlátozását. 15. Legyen a lőfegyver egyszerűen örökölhető – személyes tárgyi emlék jogcímén – ha a biztonságos tárolást az örökös biztosítani tudja. (Amennyiben az örökös nem rendelkezik fegyvertartási engedéllyel, hatósági használati- és lőszervásárlási tilalom mellett akkor is tarthassa meg az örökölt fegyvert.) 16. Ismerjék el Magyarországon is a lőszergyűjtemény, fegyvergyűjtemény jogintézményét. (A jogosan tartott fegyverüktől eltérő kaliberű lőszert is tarthassanak a fegyvertartási engedéllyel rendelkező személyek.) A fentiekkel kapcsolatban várjuk olvasóink észrevételeit, javaslatait, véleményét!

81 000

A HÓNAP

FOTÓJA

A mesterséges megtermékenyítés után a budapesti állatkertben világra jött „Lisimba” nevű hím orrszarvú bébit nem volt könnyű a külvilághoz szoktatni. Második alkalommal volt a kifutóban, amikor szertelen rohangálása közben nekiszaladt az édesanyja patájának, megpördült, szaltózott egyet a levegőben, majd tovább folytatta jókedvű játszadozását. Kertész Gábor

82

Magyar VADÁSZLAP

13. OLDAL

Folytonos gyanúsítgatások a mi érdekünkben… Egy normális országban (valaha ez is az volt) a legfőbb érték a haza, a család, és maga az ember. Az ember, aki egyszersmind cselekvőképes állampolgár is, így számára bizonyos jogokat biztosítanak. Jogot ahhoz, hogy félelem nélkül, nyugodtan, kvázi lét-, jog- és közbiztonságban tengesse mindennapjait. Kis hazánkban évszázadokon át korlátoztak bennünket szabadságunkban különféle idegen hatalmak vagy ideológiák. Támadtak minket a tatárok, a törökök, a Habsburgok, majd a „békeharcot” hirdető elvtársak. Kizsákmányolás, sarcolás, kínvallatások, bebörtönzés, meghurcolás, kivégzések. Állandó szorongások közepette éltünk. Ez ma már hála Istennek csupán történelem… Elmúlt – gondolhatnánk. Igen ám, de mostanság, amikor elvileg már demokratikus államrend honol a Kárpát-medencében, megint csak ott tartunk, hogy nap mint nap sérülnek alapvető alkotmányos jogaink. Nem védhetjük meg a magántulajdonunkat, ráadásul súlyos atrocitások szenvedő alanyaivá váltunk, packázik velünk mindenki. Ellenőriznek, kutakodnak utánunk – és gyanúsítgatnak bennünket. Rendőrök igazoltatnak, ha kell, ha nem, APEH ellenőrök turkálnak a pénztárcánkban, parkoló őrök lesik szúrós tekintettel a szélvédő mögé helyezett cetlijeink érvényességét, biztonsági őrök követik minden lépésünket, állatorvosok analizálják a tányérunkon heverő sonkát, miközben az önkormányzatok ilyenolyan munkatársai kíváncsiskodnak az ingatlanhelyzetünk iránt. Rosszhiszeműen vádaskodnak, keresgélnek, elemeznek úton útfélen. Mindenkit, mindent és mindenhol. Mi pedig birkatürelemmel viseljük a sorsunkat, tisztességgel befizetgetjük a kirótt bírságokat, illetéket szurkolunk le ezerféle engedélyre, kérelemre, kérvényre. Tombol és virágzik a bürokrácia! Az egészben talán az a legmegkapóbb, hogy folyamatosan hangoztatják: a mi érdekünkben, azaz értünk teszik. Mit csinál ezek után egy magunkfajta sorsüldözött vadászember? Elindul, ki a területre: erdőre, mezőre – mindegy hova, csak minél távolabb a világ zajától. Igen ám, csakhogy a gyanúsítgatásoktól és a folyamatos ellenőrzésektől itt sem mentesülünk, és a fránya papírmunkákból is jócskán kijut. Vegyes „halmazállapotú” kontrollcsoportok elvárásainak kell megfelelnünk: vadászati hatóság, rendőrhatóság, természetvédelmi hatóság, állategészségügyi hatóság, meg „x” hatóság és „y” hatóság. Csak kapkodjuk a fejünket, és néha megemeljük a zöld, zsinóros kalapunkat (na nem előttük), hogy gyöngyöző homlokunkról letöröljük az izzadságcseppeket. Van már nekünk krotáliánk, vadkísérő jegyünk, személyi igazolványunk, fegyvertartási engedélyünk, műszaki érvényességet ta-

núsító kártyácskáink, állami vadászjegyünk, egyéni lőjegyzékünk, beírókönyvünk, a társas vadászatoknál mindenki által kötelezően aláírt balesetelhárítási jegyzőkönyvünk, meg a fene tudja, mi mindenünk. Nehéz kiigazodni, de a kényszer nagy úr: szép lassan megtanulunk mindent. Aláírni, igazolni, érvényesíttetni, bemutatni, felmutatni – s ha mulasztunk, akkor fizetünk. A hatóság pedig rendületlenül és könyörtelenül szankcionál – a mi érdekünkben… A legújabb módi szerint a rendőrök is minden ürüléket a vadászokra akarnak rákenni. Bele, egyenesen a képünk kellős közepébe! Novemberben egy vélhetően uzsorakamat folyományaként bekövetkező lövöldözés után a rendőrség első dolga volt – miközben a szóvivőjük megpróbálja etnikai síkra terelni a történteket – megnézni a beírókönyvet, hogy tudják, ki volt kint akkor az adott területen vadászni. Az elkövető ugyanis szerintük bizonyosan egy vadász lehetett. Később persze „ejtették a koholt vádat”, de a közvélemény mégis összefüggésbe hozta a hírekben hallottakat azzal, hogy a nyomozásnál a vadászok, mint potenciális elkövetők szóba kerültek. Azaz úgy csapódott le egy átlagemberben, hogy: a vadászok bűnözők… A másik alkalommal, pár héttel később egy könyökén meglőtt rendőr nem éppen úriember módjára próbálta a gyanút ismét a vadászokra terelni. Utólag kiderült, hogy pont a két egyenruhás orvvadászott – miközben „szolgáltak és védtek”. Álmaimban egyre gyakrabban elém tárul a következő esztendők drasztikusnak tetsző rémképe: a vadászoknak 30 napnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvánnyal a tarisznyájukban kell mászkálniuk, miután megszerezték az öszszes pecsétet az útvonalengedélyükre, és csak abban az esetben viselhetik a puskájukat, ha átestek a szigorú nemzetbiztonsági átvilágításon, ujjlenyomatukat regisztrálták egy elektronikus rendszerben, és a bőrük alá beépítették az előírt mikrochip-et. Tartok tőle, hogy a (rém)álmom valósággá válik. Akár betartjuk az előírásokat, akár nem, a hatóságok „Démoklész-kardja” mindig ott lebeg a fejünk fölött. Pedig mi semmi egyebet nem szeretnénk, csak nyugodtan, rettegés nélkül VADÁSZNI. Ha másként nem megy, akkor ellenőrökkel a nyomunkban – bár ez valahogy nem az igazi… Nekünk – mármint a vadászoknak úgy általában – nincs takargatnivalónk, nem félünk, állunk a végeláthatatlan ellenőrzések elébe. Félnivalójuk legyen inkább azoknak a jogalkotóknak, akik ezt az áldatlan állapotot előidézték, valamint az érdekképviseletünknek, akik szó WALLENDUMS PÉTER nélkül hagyták, hogy a [email protected] zet idáig fajuljon.

... vádaskodnak, ellenőriznek úton útfélen. Tombol és virágzik a bürokrácia!


83

FOTÓK: Polster Gabriella

Ki rágja tovább a gittet? Nincs olyan megyei, vagy országos okoskodó értekezlet, ahol el ne hangozna, hogy szakadatlanul küzdünk az orvvadászat megfékezéséért. Persze ebből eddig legfőképpen a „fékezés” terén érezhető némi sikerélmény. Van már ugyan együttműködési szerződésünk a rendőrséggel, ami leginkább abból is látszik, hogy többször ellenőriznek minket, de ami az alapos gyanúsítgatások után következik, az már tiszta röhej. Már megint a ló túlsó oldalára csúszva vágtázunk, mert a szakadatlan jogállamiság fennen lengetett zászlaja alatt szinte már csak az elkövetőknek vannak jogai. Teljesen rossz a leosztás, mert nekünk csak a költségek és a kötelességek maradtak.

Annak ellenére történik mindez, hogy a notóriusan változó, agyilag követhetetlen, megjegyezhetetlen, paragrafus-dzsungellel túlszabályozott vadászati és az ehhez kapcsolódó fegyvertartási szabályainkkal a földkerekség minden épeszű országát már régesrégen leköröztük. Vadászati nagyhatalom voltunk, ezzel szemben jogszolgáltató bürokrata nagyhatalom lettünk. Nem csak a bíróságra, hanem nálunk manapság már az első „alapkihallgatásra” is az ügyvédjével jön a gyanúsított. A jogtudor aztán alaposan megdolgozik a pénzéért, és bikkfanyelven szakadatlanul belecsaholva, mind a kihallgatókat, mind a tanúkat úgy hajtja be az erdőbe, mint egy puli a birkákat este az akolba. A napnál világosabb tényállásokból pedig aztán olyan gyermekded és fantáziadús meséket rittyentenek, hogy még a kiscsoportos óvodások is jobbra-balra dőlnének az önfeledt kacarászástól. A hazugság pedig – mifelénk

84

már mi más is lehetne – a bátorság próbája. Márpedig bátorság és pofabőr, az aztán van, minden színben és méretben. Mindeközben – és mást sem hallunk unos-untalan – a megújuló természeti erőforrások, az erdő és a vadállomány védelme senki által nem vitatott közügy, méghozzá „kiemelt”. Ezért aztán nem csak a rendőrséggel kellene együttműködnünk, hanem a jogalkalmazás agytekervényes láncolatának minden további „szervével”, a szabálysértési hatóságokkal, a vadászati felügyelőségekkel, a bíróságokkal, azaz mindenkivel. Akkor talán nem fordulhatnának elő halmazatban az olyan esetek, hogy a legkülönbözőbb jogszabályokra hivatkozva bizonyítottság hiányában szüntetnek meg eljárásokat, ahelyett, hogy elrendelnék a rendőrhatósági nyomozást, bizonyítást. Ilyen jogköre ugyanis sem a bejelentőnek, sem pedig a vadászati hatóságnak nincsen. Mindezen hiányosságok az ügy,

Magyar VADÁSZLAP

AKTUÁLIS az elkövető és a feljelentő szempontjából azt a felettébb kínzó érzetet keltik, hogy nálunk a paragrafusok egyáltalán nem a jogkövető magatartásúakat védik. Ha viszont több ezer éves, és alapvető jogelveink ellenére a bűn nem nyeri el méltó büntetését – legyen az külső, vagy belső rabsickodás – akkor kannaszámra öntözik olajjal az amúgy is hevesen lángoló tüzet, s ez a „locsolkodás” vezetett a manapság tapasztalható totális anarchiához. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy az eredménytelen látszatintézkedéseket leszámítva, akar itt még valaki egyáltalán rendet csinálni? Alulnézetből ugyanis egyáltalán nem így néz ki. Hogy ne mondjak mást, egészen mások az elkövetési módszerek, mint régen. Ennek ellenére – mintha mi sem történt volna – a számonkérés oldalán állók még ma is „faekével szántanak”. Kísértetiesen hasonlítanak a vadtolvajok módszerei a fatolvajokéira. Köztudott, hogy a klasszikus tényállás megkövetelt elemei hiánytalanul csak rendkívül ritkán jönnek össze. Manapság ugyanis az a módi, hogy az egyik a vadat meglövi (vagy a fákat vágja halomba) ezután mobiltelefon hívásra jön az elkövetés bizonyításához szükséges „felszerelések” nélkül az eltakarító brigád, akik „kvázi” megtalálóként fölpakolják az árut. Ennek értéke azonban többnyire nem haladja meg a szabálysértési értékhatárt. Nem bizonyítható tehát sem a fakivágás, sem a vad jogosulatlan elejtése. A rendőrség az ügyet többnyire – és mint utóbb kiderült törvénysértő módon – bűncselekmény hiányában átadja a szabálysértési hatóságnak, így ezzel még jócskán javul a bűnügyi felderítés statisztikája is! Ezután már bármi megtörténhet, és a rossz törvényszerűen elnyeri a méltó jutalmát. Ha valami csoda folytán az ügy netán mégis vádemelési javaslattal bíróságra kerül, röpke két-három év alatt a jogerős ítélet úgy születik meg, mint a fogós gyerek. A kiszabott büntetést többnyire felfüggesztik, az elkövetőt „próbára bocsátják”. Az egész eljárás az én olvasatomban nem jelent mást, mint azt, hogy ha az elkövetkező néhány esztendőben nem sikerül a pró- A kiszabott büntetést többnyire felfüggesztik, az elkövetőt próbára bocsátják bára bocsátott vadorzót újfent tetten érni, Nem tudom ki, hogy van vele, de én állampolgári engedetlenakkor valójában nem történt az égvilágon semmi. Az évekig tartó huzavona után a károsult pedig csak külön polgári peres úton re- ségből itt és most jelentem ki, hogy ezentúl rám ne számítsanak. A feladat egyébként sokkal inkább a bájos, főfoglalkozású, fimélheti a kárának esetleges megtérülését. Úgy tűnik az sem jobb, ha a vadászati felügyelőség intézi az zetett jogalkalmazóink számon kérhető dolga és kötelezettsége ügyet. A kiszabható vadvédelmi bírság az államé, s ebből meg sem volna. Oldják meg mielőbb, ahogy tudják, vagy ahogy az eddig lehet előlegezni a vadban okozott kár megtérítését, és megint csak igen csak szerénynek mutatott képességeikből telik. Ugyanis külön indított bírósági perrel lehet azt érvényesíteni. A vadászatra ez az egész –alázatosan jelentem – így nem működik. Mindjogosult képviselője pedig legtöbbször nem vállalja az újabb éve- ezek nekünk eddig is rendkívül sokba kerültek. Ezért addig is, amíg a sikerek halvány kémiai nyomokban netán kimutathatók kig tartó, és költségekben bővelkedő tortúrát. Ha valaki még esetleg nem vette volna észre, ebben az ön- és nem lesznek, kedves mindközveszélyes evolúcióban megrekedt jogállamunk egy következ- nyájuknak az eddigieknél mények nélküli országgá fejlődött. Amíg államilag nem garantált eredményekben lényegesen HOMONNAY ZSOMBOR a vadorzás hatékony megfékezése, addig a vadgazdálkodásnak gazdagabb, kellemes állami [email protected] felügyeletet kíván: jobb betegállományban maradnia.


85 000

A SZAKÉRTŐ VÁLASZOL

Véleményünk szerint Az Őcsényi Földtulajdonosi Vadászati Közösség 2006 áprilisában alakult meg, és rövidesen, májusban be is nyújtotta vadászterületkialakítási kérelmét a Tolna Megyei Földművelésügyi Hivatal Vadászati és Halászati Felügyelőséghez. A kérelmet a hatóság előbb elutasította, majd a határozatát viszszavonta, ugyanis menet közben a „konkurencia” megalakította a Decsi Földtulajdonosi Közösséget. A Szekszárd, Decs és Őcsény névvel jelzett tulajdonosi közösségek igénye átfedésben volt. Ez-

tárainak kijelölése nem jogszabálysértő, s a perben nem vehető figyelembe. Igaz, akad ennél több törvénysértés is. Az egyik vadásztársaság, illetve a Szekszárdi Földtulajdonosi Közösséget képviselő ügyvédnő leírta, hogy a vadászati hatóságnak az előírások ellenére joga van ilyen módon kijelölni a határokat, mert különben csak és kizárólag kör alakú vagy négyzet alakú vadászterületeket lehetne az országban kijelölni. A két hatóság – közös gőzerővel – nem kevesebb, mint tízszer lépett túl a rájuk is kötelezően vonatkozó törvényi rendelkezésen. Ez is hozzátartozik a magyar valósághoz. Dr. Balázs István

Időközi változások

után a Tolna megyei hatóság más eljáró hatóság kijelölését kérte, melyre a Baranya megyei vadászati osztályt jelölték ki. Az új kijelölő hatóság a Szekszárd és Decs névvel jelzett földtulajdonosi vadászati közösségek határait hivatalból megállapította, és az őcsényi földtulajdonosi közösség kérelmét különböző indokokra hivatkozva elutasította. Az indokokat, miután igen terjedelmes az ügy, és a felülvizsgálati kérelem bírósági eljárás alatt áll, terjedelmi okokból mellőzzük. Tény, hogy mind a másodfokú vadászati hatóság, mind a bíróság is a kérelmet, a fellebbezéseket elutasította. Csupán tanulságként kívánjuk bemutatni a két vadászterület kialakítását. (l. térkép) Látható, hogy a decsi vadászterületen 4 helyen (1,2,3,4, számozva), míg a szekszárdi vadászterületen 6 helyen nincs meg a szemközti határvonalak között a vadászati törvény 8. §. (2) bekezdésében törvényileg előírt 3000 méteres távolság. A méretek a térképeken jól láthatóak és 700-2910 méter között állapíthatók meg. A két megyei vadászati hatóság, valamint a Baranya Megyei Bíróság megállapította, hogy ennek ellenére a vadászterület ha-

86

Egyre többen érdeklődnek afelől, hogy mi történik akkor, ha egy vadásztársasági tisztségviselőt, vagy vadászatra jogosultként bejegyzett földtulajdonosi képviselőt megbüntetnek, vadászjegyét, fegyvertartási engedélyét bevonják. Megmaradhat-e a tagsági jogviszonya, tisztsége, valamint külföldit vadásztathat-e? Vadásztársaságnak, mint egyesületnek az esetében az Alapszabály rendelkezik a tagsági jogviszony feltételeinek, létesítésének, megszűnésének kérdéseiről. Ha az Alapszabályban nem előírt feltétel a vadászjegy és a fegyvertartási engedély megléte és az illető vállalja a vadászaton kívül előírt tagi kötelezettségeket, lehet az egyesület tagja, hiszen vadászni, vadat ejteni nem kötelező. Így „ad abszurdum” maradhatna még akár tisztségviselő is, ha a tagság tisztségéből nem hívja vissza. Vadásztársaságok esetében ilyen eset a fehér hollóhoz hasonló ritkaságú, de a földtulajdonosi joggyakorlás esetén egyre több olyan közösségi „tag” akad, aki valójában nem is vadász, mert különböző okok miatt nem rendelkezik a vadászat jogszabály által előírt feltételeivel. (Vadászvizsga, vadászjegy, fegyvertartási engedély.) Nem csupán azért, mert valamilyen szabálysértés miatt a jogosultságát elveszítette, hanem számos esetben azokat meg sem szerezte. Célszerű, ha mindezeket a közösség Működési Szabályzata tartalmazza. Más kérdés a vadásztatás, a vendég kísérése. Ebben nincs pardon, mert a Vhr. 67. §. 2. bekezdése ezt tételesen tiltja. Vadászengedéllyel rendelkező, vagy bérlelövési szerződést kötött vadásznak a hivatalosan bejegyzett vadászatra jogosult részéről felelős kísérő vadász kijelölése kötelező. Erre a feladatra elsősorban a terület hivatásos vadásza, vagy vadászai jelölhetők ki, több vendég, vagy más akadályoztatás esetén kijelölhető megfelelő területismerettel rendelkező sportvadász tag is. A területismereten kívül alapvető feltételként előírás az érvényes vadászjegy megléte. Tehát egyértelmű, és nem képezheti vita tárgyát, hogy a vadászat jogszerű feltételeivel nem rendelkező személy vadászvendéget nem kísérhet. Az ezzel a rendelkezéssel kapcsolatos bárminemű mulasztás a vadászat rendjének súlyos megsértése. Hasonló a helyzete társas bérvadászatok alkalmával a kijelölt felelős vadászatvezetőnek, vagy éppen vendégvadász mellé beosztott töltögetőknek is. Ugyanis – ha csak időlegesen is – valójában ezekben az esetekben ugyancsak fegyverátadás történik, ezért töltögetőnek csak olyan személy jelölhető ki, aki ugyanazon típusú fegyver tartásával rendelkezik. -H-

Magyar VADÁSZLAP

TUDOMÁNY A magunk mögött hagyott évszázad második felétől az egyre sűrűbbé váló szilárd burkolatú közúthálózat és a drasztikusan növekvő gépjárműforgalom az élőhelyek feldarabolódásán túl, sok esetben kritikus mértékű vadpusztulást is jelentettek. A vadmacska előfordulásának csökkenése például szintén az utak elszigetelő hatásának köszönhető. Ugyancsak ismert, hogy sok helyütt kritikussá vált a kétéltűek, különösen néhány békapopuláció helyzete, mivel a szaporodásukra vagy a telelésükre alkalmas területre csak forgalmas közút keresztezésével juthatnak el.

FOTÓ: Kiss Péter

Tilos az átjárás

folytatás


87

A kizárás lehetőségei

FOTÓK: Szabó László

Egy felmérés szerint, ha az adott útszakaszon a naponta elhaladó járművek száma meghaladja a tízezret, akkor ott csak az a vad próbálkozik az úton való átkeléssel, amelyik nagyon izgatott, illetve stresszes állapotban van. A fizikai törvényszerűségekből adódik, hogy minél nagyobb a kérdéses jármű tömege és sebessége, illetve az ütközésnek kitett állat tömege, annál nagyobb lehet a sérülés a járműben és a benne utazó személyekben. Fontos tudni azt is, hogy minél nagyobb sebességgel halad egy jármű, annál nagyobb a veszély egy állattal történő ütközésre. Ha tehát figyelembe vesszük az autópályán alkalmazott sebességet, könnyen belátható, hogy súlyos baleset forrása lehet már egy olyan méretű állat is, mint amilyen a róka vagy a borz. A közlekedés biztonságának a védelme, valamint az élővilág fennmaradásának a biztosítása kettős cél, éppen ezért meg kell találni a megoldást a közlekedők és az állatok biztonságát óvó rendszerek kialakítására. Egyszerre három követelménynek kell megfelelni: egyrészt az állatokat ki kell zárni az útpályáról, másrészről biztosítani kell az állatok átjárását az útpálya alatt vagy fölött, harmadszor pedig biztosítani kell az óvintézkedések ellenére a pályára került állatok kijutását.

FOTÓ: Pátka Gábor

A közlekedés biztonsága és tulajdonképpen az átkelni akaró állatok védelme is azt kívánja, hogy a forgalmas utakat kerítéssel védjük. Ez a vadvédelmi kerítés általában csak a nagyobb testű vadat tartja távol az úttól, de ha a rácsozat és a süllyesztés megfelelő, Autópálya fölötti vadátjáró Lengyelországban kizárja a rókát és a borzot is. A kerítés készítésénél figyelembe kell venni, hogy a különböző emlősfajok - az átjárást keresve - általá- ni azokat az akadályokat, amelyek révén az állatok csapdahelyzetban a kerítés mentén közlekednek, vagy megpróbálják átküzdeni be kerülhetnek, így például, ha egy aluljáró mindkét végén lépcsőmagukat a kerítés alatt, illetve megkísérlik az átmászást, átugrást feljáró van, az végzetes lehet a békák és a sünök részére, továbbá a vízelvezetés is csapdáa kerítésen. Őz és vadba ejtheti a kisebb testű disznó számára legalább jószágokat. Növelhető 150, gímszarvas és dám az átjáró hatékonysága, esetében legalább 220 ha az autópálya alatt centiméter magas kerívagy felett átvezetett tés szükséges. Az oszloút, esetleg a pálya alatt pok közötti távolság őz, átvezetett vízfolyás meldám és gímszarvas eselett füves vagy legalább tében hat méter is lehet, földes padkát, illetve parvaddisznónál azonban tot hagynak. A többcélú a biztonság érdekében felüljárók hatékonysága négy méternél ne legyen függ a méretektől és az több. Hogy a vaddiszazokat használó gyalonó ne tudja a dróthálót gosok és járművek számegemelni, célszerű mától is. A hosszúság és annak alsó szélét kéta szélesség arányának méterenként közbülső kevesebbnek kell lennie karókhoz erősíteni, vagy Valódi, kellőképpen széles biohíd Ausztriában 2,4-nél. A tapasztalatok 40 centi mélyre a föld alá süllyeszteni. Tovább tetézi a gondokat, hogy az autópálya-kijára- szerint a nagyvad ritkán használja ezeket, a kisebb emlősök, mint a sün, a nyúl, a róka és a menyétfélék számára azonban alkalmasak toknál, a csatlakozó utaknál megszakad a kerítés folytonossága. lehetnek, de egy, az M3-as autópályán végzett vizsgálatunkban az őz is rendszeresen használta a Galga-patak átvezetését. Az átjutás biztosítása A kifejezetten a kisebb emlősök részére készített átjáró lehet Az autópályán az állatok átjutását többféle műtárgy vagy létesít- akár egy 40 centiméteres átmérőjű betoncső is, aminek az alját mény szolgálhatja. Lehetnek többcélú felül- és aluljárók (ezek az földdel kell borítani. Az alagútnak csekély esést kell biztosítani, állatok átjutása mellett valamilyen út vagy vízfolyás átvezetését is hogy a víz ne álljon meg benne. Az átjáró bejáratának környezetészolgálják), de létesíthetnek átjárókat nagyvad, kétéltűek és hül- ben az út forgalmát, a fény- és zajhatásokat sűrű növényzet ültetésével kell takarni. lők, valamint kisebb emlősök számára is. A nagyvad számára kialakított híd vagy aluljáró szélessége A többcélú felül- és aluljárók elsődlegesen mezőgazdasági utak vagy vízfolyások átvezetésére szolgálnak, azonban alkalmassá te- keskenyebb lehet, ha azt az állatok alkalomszerűen használják hetők arra, hogy az állatok is használják ezeket. Mindez lényegesen és szélesebbnek kell lennie, ha gyakori a keresztülváltás. A nagyolcsóbb, mint külön átjárót építeni. Elsődlegesen meg kell szüntet- vad érzékenyebb a zavaró hatásokra, így a számukra készített

88

Magyar VADÁSZLAP

TUDOMÁNY Az átjárók helyének kiválasztása A vadátjárók ma már a legtöbb új autópálya-szakaszon elkészültek, de sokan vitatják, hogy jó helyre kerültek-e. Mindenekelőtt abból kell kiindulni, hogy az adott autópálya-szakaszon milyen állatfajok átjutását kell lehetővé tennünk. Az átjáró szükségességét nem az érintett populáció mérete alapján kell eldönteni (az egyedszám pontos meghatározása a legtöbb esetben amúgy sem valósítható meg), hanem az adott fajnak az adott területen tapasztalt mozgási intenzitása alapján. Vannak például olyan területek, ahol a vaddisznó vagy a gímszarvas csak szezonálisan fordul elő. A nagy mozgásigényű és nagy testtömegű, így a közlekedésre is veszélyes fajok számára mindenképpen célszerű az átjárás biztosítása. A nagyvad számára alkalmas átjáró kiépítésekor a szóba jöhető helyszínek közül mindenképpen ki kell zárni az olyan útszakaszt, ami közvilágítással ellátott; lakott vagy ipari terület mellett van, illetőleg pihenőhely vagy benzinkút található a közelében. Lehetőség szerint kerüljük továbbá, hogy a létesítmény a vadkárra érzékeny területek közelében legyen. A patások számára alkalmasabb lehet a felüljáró, amennyiben a szükséges paraméterei (szélessége, növényboátjáró elhelyezése akkor rítottsága, a forgalom ideális, ha 500 méteres zavaró hatásainak mérkörzetében nincs gyaséklése) megfelelőek. A logút, kerékpárút vagy hűvös és árnyékos aluljámásik közút. Az aluljárók Az átjárót a vad nem használja, ha nincs rajta természetes takarás róban ugyanis nem makialakításánál alapvető követelmény, hogy azokhoz közelítve a túlsó oldal növényzete jól rad meg a növényzet és ha összegyűlik benne a víz, vagy nem eléglátható legyen. Ügyelni kell arra, hogy a szabad tér index kisebb séges a szélessége és a magassága, akkor azt az állatok elkerülik. legyen, mint 1.5 (szabad tér index: szélesség szorozva a magasság- Bizonyára a jól megépített nagyvad-aluljáró is betöltheti feladatát, gal, osztva a hosszúsággal). Az átjáró azonban csak akkor lesz ha- ám legnagyobb előnye az, hogy létesítési költségei jóval kisebbek, tékony, ha a magasság meghatározásánál figyelembe vesszük az mint a felüljáróé. Az M7-es autópálya Ordacsehi és Balatonfenyves egyes fajok igényeit. Vaddisznók számára elegendő a 2,5 méteres közötti szakaszán csak aluljárók létesültek, a belmagassága nem magasság, az őz viszont 3,5, míg a gímszarvas 4 méteres magas- mindegyiknek megfelelő, és talán ez is oka lehet annak, hogy az ságot igényel. Az aljzatot természetes földtakarónak kell alkotnia. útszakasz átadásától eltelt nyolc hónap alatt mintegy harminc, A bejáratok előtt 10-20 méterrel célszerű az alagút járófelületével szarvasokkal történt ütközés volt. azonos anyagú, homorú rézsű kialakítása. A forgalom zavaró hatásait (mozgás, zaj, fény) a lehetőségekhez mérten csökkenteni kell, A kijutás biztosítása az elkerített területről ezért az állatoknak úgy kell tudniuk megközelíteni az alagutat, hogy a növényzet védelmet biztosítson számukra e hatásoktól. Az állatok a legtökéletesebb kerítések ellenére is az útpályára A vadátjáró hidakat a nagyvadfajok áthaladásának érdekében kerülhetnek – ha másutt nem, a csatlakozó utaknál, az olyan szahosszú, enyhe emelkedővel alakítják ki. Ezeknél alapelv, hogy a kaszokon pedig, ahol kerítés van, de átjáró nincs (ez jellemző az hosszúság/szélesség arány kisebb, mint 2,4, a műtárgy közepén a összes régi autópálya-szakaszra) még nagyobb a valószínűsége az látószög nagyobb 45 foknál, a híd két szélén a rönkökből képzett ilyen eseteknek. A kerítések közé került állat mozgása rémületéből palánk magassága 2 méter, a hidat borító talaj vastagsága pedig adódóan kiszámíthatatlanná válhat és ilyen állapotban még súlegalább 40 centiméter. Lényeges, hogy a vékony talajréteg miatt lyosabb balesetek okozója lehet. Ezért az autópályákon az állatok szárazságtűrő növényekről kell gondoskodni. kizárását és átkelését a kijutással együtt kell kezelni. A nagyobb A biológiai hidak az előbbi típus továbbfejlesztéseként kialakí- testű fajok számára a kerítések mellett kiugró rámpát kell létesított, szélesebb felüljárók, pontosabban lefedett bevágások, me- teni, többségük ugyanis a kerítés mellett haladva keresi a kijutás lyek szélessége legalább 30 méter. Ez a létesítmény gyakorlatilag lehetőségét. minden állatfaj számára megfelelő lehet. Törekedni kell azonban arra, hogy az építmény fedésére használt anyagok minél jobban A vad átjutását biztosító műtárgyak utólag is létesíthetők ugyan, a leghasonlítsanak a környezetre és a felső talajréteg lehetőleg azonos fontosabb mégis az, hogy a még folyó, vagy tervezett építkezéseken legyen az érintkező területek talajával. Ez a legköltségesebb, de a alapos vizsgálatokat követően, szakszerűen jelöljék ki az alkalmazanlegtökéletesebb megoldás az állatok átjutása érdekében. Alkal- dó átjárók típusát és helyét. Saját biztonságunk, testi épségünk és a vad mazása a kiemelt értékek védelmében különösen indokolt (külön- érdekében a szakmai szervezetnek közösen kell fellépni azért, hogy az leges élőhelyek, alacsony egyedszámú fajok, kritikus mértékben eddigi valóban sokszor csak „alibi gyakorlat” ne folytatódhasson… lecsökkent populációk). Szélessége több száz, de akár több kiloHeltai Miklós, Szemethy László méter is lehet (pl. fúrt alagutak felett). SZIE, Vadvilág Megőrzési Intézet


89 000

Vadászat felsőfokon Az 1927-ben megjelent könyvön egykor vadászgenerációk sora nőtt fel. Olyan alapmű jellegű vadászkönyv, amelyik egyetlen, magára valamit is adó vadász könyvespolcáról sem hiányozhat. Nem egyszeri olvasmány, mert különböző módon szól különböző korosztályokhoz. Meghatározó élmény volt egykoron tinédzser korban, de ugyanezt nyújtja a vadászembernek még őszülő fejjel is. Ez az Afrika korrajz egy még olyan szinte szűziesen romlatlan vadvilágot és annak vadászatát, napi küzdelmeit mutatja be, amely már össze sem hasonlítható a ma teljes mértékben üzletszerű kéjelgéssé degradálódott, készen kapható, „tizenkettő egy tucat” jellegű élmény „konzervekkel”.A különbséget azonban csak az tudja igazán érzékelni, aki a veretes hasonmás kiadás

Valaczkai Erzsébet: Erdőn, mezőn járva... 2009-es falinaptár

90

6100,-

immár klasszikussá vált legendás szerzőjének, Kittenberger Kálmánnak első munkáját összeveti kortárs Afrika vadászaink „jöttem-láttam-lőttem” szerűen megírt élményeivel, vagy saját, immár jó pénzért vásárolható tapasztalataival. Stílusa igazán nem könnyű, de szakmai hitelessége, tudományos pontossága kiállta az idők próbáját, és azóta is páratlan alkotás a maga nemében. Érdekes megfigyelni, hogy a világhírű vadász milyen sajátos írói eszközökkel ragadja magával olvasóit egy-egy különleges vadászélménye során. A példaképnek bízvást tekinthető, utolérhetetlen tanító-nevelő egyéniségének ez volt az egyik titka. Ám, ami a legérdekesebb, egy cseppet sem hiányzanak a mai kor látványos illusztrációs technika vívmányai. A kor színvonalának megfelelő, igencsak gyenge minőségű fekete-fehér fotókért bőséges kárpótlást kapunk a még ma is zsinórmértékként tisztelhető páratlan vadászati, zoológiai, és néprajzi ismeretekért, a hiteles megfigyelésekért, tapasztalatokért a valóban megismételhetetlen vadásztörténetek vaskos láncolatában. -y-

Harmat és vér Igazi irodalmi csemege, ahol a vadászat hol meghatározó, hol csak epizód szerepet kap a történetben, de majd mindegyiknek főszereplője az ember, a maga esendőségével vagy rá-

ÍZELÍTŐ KÍNÁLATUNKBÓL: Abonyi Kürte.: Egy vadászat emlékére CD . . . . . .2500,Balogh I.: Természetlesen... DVD . . . . . . . . . . . . . . .4680,Balogh-Schmidt: Tavaszi zsongás CD. . . . . . . . . . . 3120,Baranya Vadászkürt E.: Hubertus Mise CD . . . . . .2980,Bársony I.: A láp és a pagony dalnoka DVD . . . . . 2700,Concerto-Boldog: Vadász-zene CD . . . . . . . . . . . .2500,Dénes Gábor: Tanuljunk kutyául DVD . . . . . . . . . . 1280,Blaumann Ö.: Vadászévad 2006-07. DVD . . . 2400,-/db Vad és vadászat DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2400,Agancsosok DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2400,Erdő P.R. Bt.: A természet művészei DVD . . . . . . .4500,Gyenes K.: Kerekek és lépések I-V. DVD . . . . . 2890,-/db Heltay I..: Amit a nagyvadról tudni illik DVD . . . . 5550,Homoki-Nagy: Cimborák nádi szélben DVD . . . . 1280,Gyöngyvirágtól lombhullásig DVD . . . . . . . . . 1280,Hunting Videó Stúdió: Schwarzbaren DVD . . . . .8900,Afrika Erfahrungen DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8900,Traumtrophäen in Ungarn DVD . . . . . . . . . . . .8900,Ignácz M.: Örökség Fekete Istvántól DVD . . . . .3500,Élményvadászatok I. DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . .4500,Élőhelygazdálkodás I.-II. DVD . . . . . . . . . . . . . .6300,Kossuth K.: Vadvirágok, növénytan CD . . . . . 4990,-/db Media Art: Vérebvezetők nyomában DVD . . . . . .5400,MOKÉP: Mo. nemzeti parkjai I-II. DVD . . . . . . 2100,-/db Naturhun: Hunting in Hungary I-II. DVD . . . . 5900,-/db Oxigén Bt.: Csergezán Pál vadvilága DVD . . . . . . 6240,Rácz Gábor: Tizenkét hónap az erdőn 2 DVD . . . 2950,Rockenbauer: Másfélmillió lépés... I-III. . . . . 2890,-/db Sáfrány József: Az én Afrikám I-II. DVD . . . . . 2100,-/db Select Kft.: Hódok úttalan utakon DVD . . . . . . . . . 1500,Afrika prédái, ragadozói DVD . . . . . . . . . . . . . . 1500,Farkasok, medvék DVD. . . . . . . . . . . . . . . . . 1500,-/db Takács Viktor: Hegyi vadászataim DVD . . . . . . . . .4900,Tesztvadászat VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3500,A nagyvad találatjelzése DVD . . . . . . . . . . . . . .3500,Természetfilm: Budapesti vadon DVD . . . . . . . . . . 1990,Madagaszkár állatparadicsoma DVD . . . . . . . 1990,Életem, utazásaim (dr. Balázs Dénes) DVD . . 1990,Az emberevők földjén DVD . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Uys, Jamie: Sivatagi show DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . 1280,Zsila: Otthon a természetben CD JÁTÉK!. . . . . . .3000,-

KÖNYV

2400,-

tartiságával. Egyik-másik írás míves, archaikus nyelvezete, félig a feledés homályába veszett szavai igazi szellemi felüdülést nyújtanak igénytelen, bikkfanyelvű, smsnyomorítású, választékosság nélküli napjainkban. Áprily Lajos, Bánff y Miklós, Bözödi György, Gáspár Ármin, Gyallay Domokos, Kemény János, Maderspach Viktor, Nyírő József, Sebesi Samu, Tamási Áron, Wass Albert. Parádés szereposztás, elsőrangú előadás – mondhatnánk színházi nyelven. -som

2500,-

CD, DVD

Draskovich Iván: Szarvasgazdálkodás

Alexandra: Vadételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1999,Bagi-Fekete: A szarvasgombász mesterség . . . .4990,Bakay-Papp: Lovas ijászat és őstörténet . . . . . . . 1880,Basche: Vadak és vadszárnyasok . . . . . . . . . . . . . . .5990,Baumann, Doris: Kölyökkutya . . . . . . . . . . . . . . . . . . 600,Bickel, Gabrielle: Likőrök, pálinkák... . . . . . . . . . . . 1050,Bíró Andor: Régi magyar kutyafajták . . . . . . . . . . .3500,Kutyakiképzők kézikönyve . . . . . . . . . . . . . . . . .2800,Bodrogi Gyula: A vadász néha főz is . . . . . . . . . . . 1500,Borics Kata: Régi magyar ételek . . . . . . . . . . . . . . . . . 550,Bőhm István: Vérebkrónika (számozott) . . 6500-7500,Carluccio, Antonio: Gombák könyve . . . . . . . . . . .5500,Cey Bert: Hunok és magyarok konyhája . . . . . . . .2500,Corelli, Igles: Vadételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5999,Csávossy György: Magyarán a borról . . . . . . . . . . . 1900,Cser Kiadó: Kis Gomba ABC receptekkel . . . . . . . . 1498,Csizmadia: Étkeink s illő boraink harmóniája . . .3900,Degenfeld: A vadászszenvedélyről . . . . . . . . . . . .3980,Dictum Kiadó: Kutyafajták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2730,Dúcz László: A közöttünk élő turulmadár. . . . . . . 1995,Istennek háttal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2499,Durantel, Pascal: A vadászat enciklopédiája . . . .6990,Elek: A vadászszenvedély bűncselekményei . . . 3213,F. Horváth Ilona: Magyaros ételek . . . . . . . . . . . . . . . 660,Vadételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 660,Fekete István, ifj.: Vuk és a simabőrüek . . . . . . . . . . 950,Fekete István: Bogáncs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1790,Vuk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1390,Vuk a kis róka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 980,Felső-Papp: Gemenc. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2680,Fogle, Bruce, dr.: Kutyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4999,Frank Júlia: Magyar parasztkonyha . . . . . . . . . . . . . 1950,Friedl, Ludwig Wolf: Kutyabetegségek . . . . . . . . .2500,Fürkész könyvek: Kutyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1799,Géczi Zoltán: Kutyakönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2980,Gerhardt, Ewald: Gombagyűjtés okosan . . . . . . . 2499,Gerhardt, Ewald: Gombászok kézikönyve . . . . . . 5999,Glória: Kedvenc receptjeim gombával . . . . . . . . . . 298,Habik-Szijjártó: Négy évszak házi süteménye . .3500,-

3900,Magyar VADÁSZLAP

KÖNYVAJÁNLÓ Hargitai György: Vadételek a javából . . . . . . . . . . 1880,Hartink: Antik lőfegyverek enciklopédiája . . . . .4990,Pisztolyok és revolverek enciklopédiája . . . .7990,Sörétes és vegyescsövű vadászpuskák . . . . .4990,Határozó kézikönyvek: Gombák . . . . . . . . . . . . . . .2900,Határozó kézikönyvek: Kutyák . . . . . . . . . . . . . . . . .2800,Heltay: Amit a fegyverismereti vizsgán... . . . . . . . 3100,Horányi-Pivárcsi: Magyar világjárók kalandjai . .2960,Horváth: Fűszerkülönlegességek termesztése .2980,Horváth: A kutya és a macska betegségei . . . . . .3900,Iglói: Perőcsényben puskával és fakanállal . . . . .2480,Perőcsényi vadászatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1980,Ignácz Magdolna dr.: Vadásznapló . . . . . . . 3900-5900,Kafi Bt.: Borok, gasztronómia Baranyában . . . . . .3500,Király Klára, dr.: Jagdterrier . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1490,Kovács: Billenőcsövű golyós vadászfegyverek .4800,Luxus vadászfegyverek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8000,Vadászfegyverekről nem csak... . . . . . . . . . . . .4500,Kovács László: Vadnyugati vadászpuskák . . . . . . 3100,Kovács Zs.: Farkasok a Kárpát-medencében . . . 1600,Kútvölgyi Mihály: Vadételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3800,Kutyatár: A magyar vizsla . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1950,Puli, Pumi, Mudi. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1950,Lazi Kiadó: Fekete István bibliográfia . . . . . . . . . .4500,Lusztig-Csigó: Halételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1880,Magyar Vadászkürt E.: Szóljon a vadászkürt . . . . 1950,McNab, Chris: A fegyverek nagykönyve . . . . . . . 11980,Mercz-Kádár: Borászati kislexikon. . . . . . . . . . . . . . 4200,Montag, Karin: Gombák. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2680,Nagy-Nagyné: Vadászatok és vadételek . . . . . . . 1400,Nozdroviczky Lajos: Vadászemlékeim . . . . . . . . .3200,Oetker, dr.: Gombák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1890,Pallós Andrea: A beagle . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1390,Park Kiadó: Madárhatározó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .7900,Péter Jánosné: Vadételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 850,Pető János: Megismerni a vadászt. . . . . . . . . . . . . . 1500,Mitöl hízik a vadász? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1500,Pomázi: Nemzeti kincsünk, a magyar vizsla . . . .3990,Rácz Gábor: Majdnem megmásztam... . . . . . . . . .3200,Rimóczi Imre, dr.: Gombaválogató 1-9. . . . . . 2690,-/db Magyarország leggyakoribb gombái . . . . . . .2500,Rothweiler-Steidl: Szetter és pointer . . . . . . . . . . . . 699,Schneidermann,Brigitte: A retriver . . . . . . . . . . . . . 1995,Somlai Sándor: 126 étel nyúlhúsból . . . . . . . . . . .2800,Stb.: A 100 legjobb bárány- és birkaétel . . . . . . . . . 250,A 100 legjobb disznótoros finomság . . . . . . . . 250,A 100 legjobb vadétel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 250,Szabó: Különös vadászat (kotorékozás) . . . . . . . .2200,Rókák és terrierek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3360,Szalay: Halak, vadak, szárnyasok könyve . . . . . . . . 850,Széchenyi Zsigmond: Két kecske . . . . . . . . . . . . . . . 2499,Năhar . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3499,Székely Dénes: A lőpor és a töltény . . . . . . . . . . . . 2180,Szepessy: Ízek világa... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 300,Szinák Dr. -Dr. Zsolnay: Több, mint kutya . . . . . . .4500,Szovátai Vass: Erdélyi ételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 550,T.K.K. Kiadó: Barangolás a kutyák világában . . . .4000,Magyaros finomságok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2440,Terék István: Sajtvilág, juh- és kecskesajtok . . . .3600,Totem Kiadó: Száz magyar ételcsoda. . . . . . . . . . .5980,Varga-Nagy: A legnépszerűbb terrierek . . . . . . . . 1390,Várnai György: Vadásztörténetek és mesék . . . .6500,Veress István: Német dog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1490,Óriás schnauzer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1490,Verhóczki István: Erdélyi ízek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 550,Felvidéki ízek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 550,Hal- és vadételek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 550,Igazi magyar ételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 550,Sajtos ételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 550,Vendégváró falatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 550,Wagner, Heike: Kutyaápolás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 998,Whitehaed, Sarah: Kutyák. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6990,Zoltán: Emlékek Éváról... (puha kötés) . . . . . . . . . .2500,-

Vértelen vadászat (DVD)

4680,-

Mindenki, aki az elmúlt harminc évben lapozgatta a hazai természeti témákkal foglalkozó újságokat, rendszeresen találkozott jobbnál-jobb madárfotókkal, amely mellett az állt: Bécsy László felvétele. De kit is takar ez a név valójában? Milyen ember az, aki évtizedeket töltött azzal, hogy a hazánkban előforduló madárfajok egyedeiről világraszóló gyűjteményt fényképezzen össze, sokszor nyakig vízben állva, vagy napokig szélfútta fák koronájának életveszélyes magasságába épített lessátorban kucorogva. A legtöbben talán a Schmidt Egonnal közösen „elkövetett” madárhatározókból

ismerhetik a képeit, a természet igazi rajongói azonban kiállításain is megcsodálhatták fotográfiáit. Balogh István kiváló, HD minőségű, líraian szép jelenetekben is bővelkedő filmjében megismerhetjük ezt a nem mindennapi elhivatottsággal alkotó embert. -som

A teremtő tenyerén Korrajz, történelmi kalandozás, életregény, tájleírás, vadásznovella-gyűjtemény… Azt gondolnánk, hogy képtelenség mindezt egy kötetbe belesűríteni. Dr. Vörös Istvánnak mégis tökéletesen sikerült ötvöznie a látszólag egymásnak ellentmondó műfajú és stílusú olvasmányokat „A teremtő tenyerén” című művében. Szándékosan nevezem műnek, ám az utóbbi esztendőkben megjelent elsekélyesedő tartalmú olvasnivalók között akár műremeknek is lehetne titulálni. Amolyan oázis a sivatagban… Tudom persze, hogy egy könyvismertetésben, recenzióban vagy kritikában rengeteg a szubjektív elem, így a szuperlatívuszok használata kerülendő. Nekem mindenesetre tetszett! Mielőtt kézbe vettem, kétkedve fogadtam Pápai Gábor ajánlóját, ahol azt írja, hogy nem tudta letenni, de miután belekezdtem, én is valami hasonlót éreztem. Manapság már az is eredmény, ha nem kell kínkeservesen „átrágnia” valakinek magát egy könyvön, hanem szinte „beleragad” az ember kezébe, és hosszú órákra lekötik

2990,-

a sorok. Tulajdonképpen semmi különöset nem tett dr. Vörös István, csak életének egy-egy jelentős eseményét, élményét papírra vetette, mindenféle flancolás vagy nagyképű felhang és cirkalmas körmondatok nélkül – könnyed gördülékenységgel. Talán éppen ennek köszönhetően szerez kellemes és felejthetetlen órákat az olvasónak. Érthető fogalmazás, szívhez szóló történetek, tanulságos esetek jellemzik a Tinta Kiadó gondozásában megjelent 538 oldalas könyvet, melyben 19 különálló írásán keresztül meséli el a szerző gyermekkori élményeit, vadásszá válásának históriáját, valamint a vad iránt érzett tisztelettel átszőtt szenvedélyéhez fűződő rajongását. W.P.

Web-áruházunk kínálata a www.vadaszlap.hu honlapon található! Valamennyi árucikk megrendelhető:

Vadászlap Kft. 1031 Budapest, Pákász u. 7. Telefon: 06-70/702-5000, Tel./fax: 06-1/242-0042 e-mail: [email protected] Megrendelését postai utánvéttel szállítjuk.


KEMÉN Y BOR

ÍTÓVA L

Vadászetikett II. kiadás

1500.-

Takács Viktor: Európa terítéken

5800.-

Dr. Zoltán János: Emlékek Éváról

2900.91

Aggodalomra semmi ok …nem a Fotó-Okoska rovatot indítjuk el a megújult VADÁSZLAP-ban, hanem néhány jó tanáccsal szeretnénk segíteni a digitális fényképek elkészítését. Bevallom, ezt nem önzetlenül tesszük, hiszen a jobb minőségű képekkel nekünk könnyítik meg a munkákat és lehetőségünk lesz több, az olvasók által beküldött képes hír közlésére is. A digitális fényképezőgépek technikai értelmezésébe, leírásába nem kívánok belebonyolódni, csak az alapvető beállításokat szeretném röviden ismertetni és néhány beállítási praktikával szolgálni.

Miután figyelmesen elolvasták a használati útmutatót, automata felvételi módot használjanak, ettől csak akkor térjenek el, ha meggyőződtek róla, hogy a kiválasztott egyéb lehetőségek (pl. portré, vagy éjszakai pillanatfelvétel mód) jobb minőségű képet eredményeznek. A tükörreflexes gépeknél is a felvétel menüjében kell a képméret nagyságát beállítani, amely nagyon fontos a nyomdai minőség szempontjából. A legnagyobb méretű és felbontású lehetőséget kell választani, igaz, ebben a módban fér a legkevesebb fotó a memóriakártyára. Az érzékenységet, az ISO értéket érdemes a digitális fényképezőgépeknél beállítani. Minél kevesebb a fény, annál magasabb érzékenységet kell választani. Ha szürkületben, borús időben készítünk képet, emeljük bátran az ISO számot addig, amíg lehet. A beépített vakut használhatjuk segédfényként. Ilyenkor az ISO értéket 400-500-640-re állítva villantsunk rá a témára. A sötétben készített terítékfotóknál próbáljunk a lehető legközelebb menni, de vegyük figyelembe, hogy a gépünk vakuja milyen teljesítménnyel bír, szem előtt tartva, mekkora az a legkisebb távolság, ahonnan még éles és élvezhető képet készít. Ez általában 2-3 méter. Az életlenséget kiküszöbölhetjük állvány vagy valamilyen támaszték használatával. Vaku alkalmazásánál legyen bekapcsolva a „vörös szem” mód, mert ez akadályozza meg, hogy a képen „nyusziszeműek” legyenek az emberek. A digitális gépeknél a képméret mellett fontos beállítani a képminőséget is. Célszerű a JPEG, a JPEG FINE + NEF, RAW vagy a TIF minőséget használni.

– Félbevágott borjú, levágott lábú bika ája péld us tipik a rosszul beállított felvételek A fotós „lemaradt”, a disznó a gép zajá ra elugrott

92

Magyar VADÁSZLAP

PORTRÉ Ennyit a technikáról, most jöjjön a kép komponálása. Terítékfotózásnál figyeljünk a vad szabályos elhelyezésére, az utolsó falat, a sebtöret meglétére, a vad ne a zsigerelt feléről vagy a feneke felől legyen lefotózva, minél kevesebb vér látszódjon a képen, az elejtő a vad mögött guggoljon, a puskájának zárdugattyúja hátrahúzott állapotban legyen, ügyeljünk arra, hogy ne maradjon le a képről a vad vagy az elejtő valamely testrésze és oda nem illő dolgok se lógjanak be a képbe. A teríték egészét szemből vagy a sarkáról fotózzuk. Trófea fotózásánál a legjobb azt valamilyen tartóra, trófeaállványra tenni, világos tónusú háttér elé helyezve a trófeát, ha erre nincs mód, egyszínű felület előtt fényképezzük le. Kissé oldalról, normál vagy teleobjektíves beállításban, azaz ne nagylátószögű objektívállásban fényképezzünk a természetes arányok torzításának elkerülése érdekében. Figyeljünk a fény irányára, saját árnyékunk se látszódjon a fotón, lehetőség szerint kerüljük a nappal szembeni fotózást. Legkedvezőbb az oldalvilágítás vagy a súrolófény, amelyet a nézőpontunk megválasztásával érhetünk el. Ember vagy portré fényképezésekor szűk képkivágást használjunk, lehetőleg semmilyen oda nem illő tárgy ne legyen az illető mellett, és ami nagyon fontos: a feje mögött (a „fejéből”) se álljon ki semmi. Nagyon lényeges a képek elkészítésénél - a technikai beállításokon túl -, hogy a kép összhatására figyeljünk, ne csak a témára, hanem mindenre, ami azt körülveszi. A képen mindig minden szabályos, etikus legyen. Például a vadászok a képen ne szerepeljenek vadásziatlan felszerelésben, ne tartsák a kezükben szabálytalanul a puskát…

Gondosan komponált beállítással ellenfényben is nagyon szép képet készíthetünk, ha a nap nem süt bele a lencsébe

zzunk, különben bemozdul a kép Sötétben vaku nélkül és állványról fotó

A terítékfotózásnál is legyünk figyelemm el a háttér zavaró körülményeire, és lehetőleg a vadat se „csonkítsuk meg”

Sem a vadat, sem a vadászokat nem szerencsés „farba lőni”

POLSTER GABRIELLA [email protected]


93

Agárral a vad nyomában Az agarászat a legősibb vadászati módok egyike, melyben a vadászat „eszköze” maga az agár. Ennek megfelelően kialakulása a lőfegyverek megjelenése előtti időszakra tehető. Hazánkba egyes elméletek szerint a solymászattal együtt a honfoglalás-kori vándorlások során kerülhetett, a másik feltételezés alapján azonban az agarak a nyugati lovagokkal érkezhettek a Kárpát-medencébe, de vannak olyan nézetek is, amelyek azt vallják, hogy agarak már a honfoglalásunk előtti időkben is éltek ezen a területeken, s a kelta kultúrában használták is vadászatra.

A XV-XVI. század meghatározó az agarászat hazai történetében. A török hódoltsággal a keleti típusú agarak friss vért, új kultúrát hoztak a tenyésztésbe. Emellett igen kedvező változást jelentettek a szintén az ezekre az évekre eső alföldi erdőirtások. Megfelelő „alapanyaggal”, megfelelő területeken folyhatott az agarászat. A XIX.

94

században egy újabb, ez esetben nyugati kultúra hatott a magyar agár fejlődéstörténetére. Elterjedtek és közkedveltté váltak az agárversenyek, melyek lebonyolításai az anglománia idején egyre inkább az angol agarak számára kedveztek. A magyar agár a győzős (a „hosszútávfutó”) és sebes (a „rövidtávfutó”) típusra szakadt, főképp mi-

kor lehetőség nyílt importált angol agarak behozatalára. A velük való keresztezések máig rányomták bélyegüket a magyar agarak minőségére. Az 50-es évekre a hanyatlás jellemző, amikor politikai okokból „nemkívánatosnak tartották” az ősi vadászebeket. Szerencsére az elhivatott agarászok elbújtattak

Magyar VADÁSZLAP

VADÁSZKUTYA

néhány megmaradt példányt, egészen 1963-ig, amikor Szigethy Kálmán, a gödöllői MAFILM telep akkori vezetője egy filmforgatáshoz agarakat kutatott fel, majd azokat tenyésztésbe vonta. Ezekkel a példányokkal kezdődhetett meg a magyar agarak újkori története. Sajnálatos módon a velük való vadászat azonban feledésbe merült, jogi háttere nem volt biztosított. A kialakult helyzetből fakadó illegális agarászatok ezzel egyidejűleg természetesen sokat rontottak a fajta megítélésén. A vadászat lehetősége tehát az agarászok számára elveszett, és csupán a pályaversenyeken, valamint a kiállításokon mérethették meg kutyáikat. Az újabb – ezúttal kedvező – változást az 1996. évi LV. törvény hozta, mely szerint az agarászat ugyan nem engedélyezett, de nem is tiltott vadászati móddá vált. Másrészt az agarak, illetve speciálisan a magyar agarak vadászkutyaként lettek kategorizálva (30/1997 (IV.30.) FM rendelet, 11/2000 (III.27.) FVM rendelet). A jogi környezet tehát tulajdonképpen megadta a lehetőséget az agarászat újraélesztésére és a magyar agár megmentésére. Ezen az úton elindulva többek között az Országos Agarász Egyesület, majd a belőlük kivált Tiszántúli Agarász Egylet (ma: Magyar Agár Tenyésztők Országos Egyesülete – MATOE) is pályázott az FVM tenyésztői szervezet címéért. A lehetőséget a fajta tulajdonságainak felmérésére, a tenyésztés koordinálására, és ezáltal a fajta eredeti formájában való fenntartására végül a MATOE kaphatta meg.


Programjuk szerint a magyar agarak értékmérő tulajdonságait először is egy küllembírálattal ítélik meg, és csak az ezen való eredményes helytállás után engedik teljesítményvizsgára az ebeket. Az e két megmérettetést a megfelelő minősítéssel teljesítő agarak vonhatóak tenyésztésbe. A teljesítményvizsga lehetőséget ad arra, hogy az elismert tenyésztő szervezet meghatározott területeken, génmegőrzés és vadászati hagyományőrzés jelleggel teljesítményvizsgát rendezzen magyar agarak számára. A vizsga, bár nem tekinthető vadászatnak, a vadászat követelményeinek szigorú betartásával folyik. Az agarászaton csak érvényes állategészségügyi igazolással rendelkező, az államilag elismert tenyésztő szervezet által küllemileg magyar agárnak ítélt kutya vehet részt, és az agarásznak is rendelkeznie kell érvényes állami vadászjeggyel, valamint az OMVK-val közösen szervezett kiegészítő agárvezető vizsgával. Az agarászaton kizárólag mezei nyúl és a róka ejthető el, ennek értelmében a mezei nyúl vadászati idényében kerül megrendezésre. Bár a régi időkben vadásztak magyar agárral még őzre, szarvasra, és vaddisznóra is, a mára kialakult vadászati rendszer ezt nem teszi lehetővé. Az agár elsősorban szemmel vadászik, éppen ezért „az ebek sólymának” is nevezik. Ha kell, több kilométeres hajsza után ejti el zsákmányát. Az úgynevezett röghatás eredményeként a hazai viszonyok között a magyar agár kevésbé sérülékeny,

mint például az angol. Vagyis a magyarországi környezeti hatások alatt kiszelektálódott egyedeknek bírniuk kell az olykor kemény megpróbáltatásokat is. A vadat űző agár a kiszemelt vadról másra nem válthat, a már elejtett vadat nem kezdheti meg. Sikeres zsákmányolás után az agárnak nem feladata a vadat behozni a gazdájának. A szigorú szabályok szerint megrendezett agarászatok a jelenlegi, hatóságilag ellenőrzött teljesítményvizsga formájában nem merítik ki az orvvadászat bűntettét, még akkor sem, ha többen előszeretettel mossák össze e két fogalmat. Talán az agarászok ezért is tartják mindennél fontosabbnak a szak- és a közvélemény tudatformálását és az agarak népszerűsítését. Ennek érdekében számos vadásznapon vesznek részt olyan bemutatókkal, amelyeken általában az agarászat egy mesterséges formáját, a coursing-et láthatják az érdeklődők. Itt a valódi nyúl mozgását imitáló, cikk-cakkos vonalon haladó műnyúl után kell két agárnak futnia. A bemutatók alkalmával nem csak az agarak impozáns külseje, de fordulékonysága, kitartása is megmutatkozik. Petz Ágnes vadgazda szakmérnök www.olajosretikennel.mlap.hu

„Adja a magyarok Istene, hogy ősi, nemes kedvtelésünk: az agarászat újra felviruljon!” (Csanády Jenő: Agarászat)

95 000

96

Magyar VADÁSZLAP

TUDÓSÍTÁS

Nyereményvadászat Karácsony előtt egy héttel az Anas Crecca Kft. jóvoltából a Pest megyei Bag közelében került sor a Magyar VADÁSZLAP előfizetői között kisorsolt nyereményvadászatra. A jó hangulatú fácánhajtáson kilenc olvasó vett részt, s hála a kiváló szervezésnek – na meg az időjárásnak – igen szép teríték mellett búcsúztathatták el az óévet. Igaz ugyan, hogy a vadászat szerdára esett, ám cseppet sem „hétköznapi” élményeket szerezhetett, aki elfogadta a meghívást. Reméljük,

hogy számukra nem csupán a szerencséjüknek köszönhetően ölükbe hulló vadászati lehetőség miatt marad emlékezetes december 17-e, hanem sokáig megőrzik a szívükben a nap történéseit is: az együtt eltöltött órákat, a fárasztó sárdagasztást, a parádés lövések után a földön tompán puffanó hosszú farkú toronykakasokat és a kiválóan apportírozó – munkavizsgával rendelkező – hannoveri vérebet… wapeti

A kompetenciaosztás – mint ahogy maga a vadászat is – vidám hangulatban telt

...ezt a „papucsot” nem cipelem tovább


Nem mindennapi látvány...

A nap végére a terítéken ötvenöt fácán és egy szajkó feküdt

97

98

Magyar VADÁSZLAP

PORTRÉ

Falra álmodott természet Boros Zoltán a Délvidéken, Szabadkán született 1976-ban. Általános iskolai tanulmányait ott végezte, a gimnáziumba is szülővárosában kezdett járni, az érettségit azonban már Budapesten tette le. Szüleivel a délszláv válság és a háború miatt jöttek az anyaországba. Már ekkor, fiatalon érdeklődött a vadászat iránt, és a vadászati-természeti témájú képzőművészet is magával ragadta. Első rajzait gimnazistaként csak saját szórakoztatására, kedvtelésből készítette.

folytatás


99

Boros Zoltán orvosnak készült, de a felvételire végül nem ment el – meggondolta magát… Végül a gödöllői egyetemen kötött ki, ahol vadgazdálkodási szakirányú környezetgazdálkodási agrármérnöki diplomát szerezett. 2000-ben a Hubertus Kft-nél kezdett dolgozni. Első munkahelyén vadászatszervezéssel foglalkozott, kozott, majd több irodánál megfordult, dult, s így sok embert megismert, t, kapcsolatokat épített – és közben rajzolt, festett, naa meg, ha ideje engedte, vadászott… Gyakorló vadászként lehetősége volt „élő, egyenes adásban” megfigyelni a természet minden egyes rezdülését: a színeket, fényeket – s főleg eg a hangulatokat. Azt vallja ugyanis, hogy egy képet pet a harmonikus összhatás, vagyis yis a festmény hangulata minősít. Az átélt élmények yek megörökítéséhez pedig nem csak az alkotói technikák echnikák tökéletes ismerete szükséges, hanem legalább lább annyira fontos az is, hogy a szívét és a lelkét is „belevigye” a munkába. Ez – és a tehetség persze ersze önmagában kevés volna, a tanulás szintén elkerülhetetlen lkerülhetetlen a fejlődéshez. S ő nem volt rest tanulni. Igaz, nem járt festőiskolába, de „tanítómestere”, Murayy Róbert tanácsait mindig megfogadta. Kezdetben csupán azz adott faj anatómiai hitelességére törekedett, és főleg vadportrékat rajzolt vagy festett, ma már az is fontos a számára, hogy „modelljeit” lehetőleg természetes

100

élőhelyi környezetükben jelenítse meg. Grafikával, ceruzarajzokkal kezdte, majd jöttek a színek… Akvarell és olaj. Nem csak vászonra, hanem falemezre, kőre, majd később az egyik legősibb alapanyagra, bőrre is dolgozott. Különösen a terrakotta színvilág ragadta magával. Hát színű marhabőrre festett afrikai színvil igen, AFRIKA – így, csupa csu nagybetűvel. A fiatal fekete kontinens szerelmese. művész ugyanis a feke képzőművészeti tanulmányNégyszer járt képz földrészen, amely egy életre úton azon a föld rabul ejtette. Az első komoly tárlata 1996-ban Szentendrén, a Tasi Galériában volt látható, majd több helyszínen is lehetőséget kkapott arra, hogy a nagyközönség előtt bemutatkozköz hasson, egy év múlva pedig hasso megnyílt a Vajdahunyadvárban Vajda „Vadászat a művészetben” című állandó kiállításra kiállítás is bekerült egy vizslát pasztellképe. A hazai galériák ábrázoló paszt különféle vadászati rendezvémellett külön egyre gyakrabban találkoznyeken is egy Boros Zoltán munkáival. A hattunk Boro dortmundi és a salzburgi kiállításokon elismeréssel szóltak a külföldi érdeklődők érdeklő a képeiről, éppen eezért később Madridban próbált. Komoly fegyvertényt is szerencsét próbál hogy a nagynevű aukciós jelentett számára, ho ház, a londoni illetőségű Holt’s egyik tavalyelőtkerültek festményei. Rendti árverésén kalapács alá ker szeresen jelentek meg rajzai, grafikái, akvarelljei a Magyar VADÁSZLAP-ban, s a Dénes Natúr Műhely több könyvét is

Magyar VADÁSZLAP

PORTRÉ

A vadászati múzeum dioráma-háttérképeit másfél évig festette ő illusztrálta. Közben saját honlapot is indított (www.borosart. hu), amelyen megtekinthetők a legjelentősebb alkotásai. Természetesen a megbecsülés sem maradhatott el: 2003-ban Arany Ecset-toll képzőművészeti díjban részesült, mely újabb „lökést adott” a további munkához. Közismert, befutott képzőművészként biztosan jól megy neki – gondolhatnánk –, ám Boros Zoltán nem csak a festészetből él. Néha elkészít ugyan megrendelésre is egy-egy festményt, de nem a biztos megélhetés motiválja. Egyszerűen szeret alkotni, s ez nem megy vezényszóra. „Félő, hogy a tömeggyártás a minőség rovására menne, ráadásul elveszítené az egész a varázsát. Az elhivatottság sokkal lényegesebb számomra… meg az is, hogy örömömet leljem abban, hogy vászonra viszek egy-egy hangulatot. Mert ez egyfajta kihívás számomra, és ez a legfontosabb…” – vallja. Szerencsés fordulatot jelentett mind a magán-, mind a művészéletében, amikor megrendelésre egy leopárd kép megfestésével közvetlen kapcsolatba került legfőbb „mecénásával”, Hidvégi Bélával. Miután megtervezte az SCI Közép-magyarországi Szervezetének a logóját, főállású gazdasági felelőse lett a Safari Clubnak. Azután igen nagy fába vágta a fejszéjét… Egyenesen Keszthelyre vezetett az útja, ahol felkérték a Helikon Vadászati Múzeum dioráma-háttérképeinek elkészítésére. Több külföldi tanulmányutat követően 2007 júniusában munkához látott, és kisebb-nagyobb megszakításokkal másfél évig dolgozott. Öt földrész jellegzetes tájképeit, természeti jellegzetességeit kellett részletes aprólékossággal falra festenie. Tervezett, rajzolt, vázlatokat készített – míg végül tavaly, december 5-én befejezte a nagyszabású munkát. A feladatot nemcsak a látogatók, hanem a szakmabeliek egyöntetű véleménye alapján is – túlzás nélkül állítható – tökéletesen teljesítette… W.P.


Boros Zoltán nem csak a vad anatómiai hitelességét, hanem a környezet élethű ábrázolását is fontosnak tartja

101

Lap-vadászat Manapság egyre jobban meg kell gondolni, hogy mire, mennyi pénzt költünk, s ez alól nem kivételek a vadászújságok sem. Az sem mellékes azonban, hogy a lapokra kiadott forintjainkért mit kapunk cserébe. A gyöngyösi Károly Róbert Főiskolán tavaly elkészített szakdolgozatomban az olvasási szokásokat, a vadászújságok kedveltségét, népszerűségét, a médiafogyasztók egyes lapokhoz fűződő viszonyát vizsgáltam. A kutatásomat kérdőíves felméréssel végeztem, melyben 150 vadászt kérdeztem meg, hogy milyen véleménnyel vannak a jelenlegi magazinokról. Ez a minta körülbelül 1-1,5 százaléka a hazai „vadászsajtó-fogyasztóknak”. Az eredmények többé-kevésbé reprezentatívak, hiszen az ország több pontján élő, különböző korcsoportba tartozó, eltérő életminőséget képviselő alanyokat választottam.

Kíváncsi voltam többek között arra, hogy a legnagyobb múlttal és presztízzsel rendelkező Nimród még mindig őrzi-e piacvezető pozícióját, vagy csupán a nevéből, múltjából él. Arra a kérdésre szintén szerettem volna választ kapni, hogy van-e létjogosultsága a jelenlegi négy, kizárólag vadászattal foglalkozó újságnak Magyarországon, vagy elegendő volna-e a két, stabil előfizetői háttérrel rendelkező „nagy” havi lap, a Nimród és a Magyar VADÁSZLAP. Az eredmények értékelésekor beigazolódtak az előzetes feltételezéseim, mely szerint a nyomtatott sajtó még mindig lényegesen nagyobb jelentőségű a piacon, mint az elektronikus médiumok.

102

A vizsgálatok során visszatérő problémaként jelentkezett, hogy több válaszadó nem tudott megfelelően differenciálni az egyes sajtótermékek között. A kérdőívek legfontosabb eredményeit az alábbiakban szeretném összefoglalni. Az első kérdésem az volt, hogy „Melyik vadászújságot olvassa legtöbbször?” A válaszadók 68 százaléka (102 megkérdezett) leggyakrabban a Magyar VADÁSZLAP-ot veszi kézbe. Utána következik a Nimród Vadászújság 60 százalékkal (90 fő), majd a Magasles 24 százalékkal

Magyar VADÁSZLAP

AKTUÁLIS (36 fő), végül az Élményvadász 7 százalékkal (10 fő). A kiértékelés alapján megállapítható tehát, hogy lényegesen többen veszik kézbe a két „nagy” lapot, mint fiatalabb társaikat. A felmérés egyik legérdekesebb része a hirdetésekhez kapcsolódott. Arra a kérdésre, hogy „Ön szerint melyik újságban van a legtöbb hirdetés?”, szignifikánsan egyértelmű válaszok érkeztek. A 2007. év hirdetéseiből a két legnagyobb konkurens lapot öszszehasonlítva a következőket állapítottam meg: 2007. év hirdetések Újságban lévő hirdetések mennyisége (oldal) Össz. oldalszám Újság terjedelme hirdetések nélkül Egy oldal ára hirdetések nélkül (Ft) Egy oldal ára hirdetésekkel (Ft) Az újság ára Hirdetési arány

VADÁSZLAP Nimród 232 800 568 13,7 9,8 650 29%

202 636 436 13,7 9,3 495 32%

A kérdőívet kiértékelve meghökkentő eredmény született, az olvasók véleménye szerint ugyanis a legtöbb hirdetés a Nimród Vadászújságban van, ezt a válaszadóknak több mint a fele gondolta így. A második legtöbb, közel 40 százalékkal, a Magasles. Ez a magas érték azért lehetséges, mert a hirdetések tömbösítve, az egymást követő oldalakon jelennek meg. Csak kevesen jelölték be a Magyar VADÁSZLAP-ot, ami talán annak köszönthető, hogy az újság jól van megszerkesztve, a hirdetések nem folyamatosan láthatóak, hanem több, kisebb blokkokból tevődnek össze. Fontos megemlíteni, hogy a Magyar VADÁSZLAP-nál, ha nő a hirdetések aránya, akkor azzal együtt növekszik a lap oldalszáma is, így kevésbé zavaró és nyomasztó a reklámok mennyisége. A 2007-es évet figyelembe véve nincs számottevő különbség a két folyóirat ára között, mivel az egy oldalra számított érték megegyezik. Hozzá kell tenni viszont, hogy a Nimród Vadászújság ára a 2008-as évtől megemelkedett 545 Ft-ra, míg a VADÁSZLAP-é változatlan maradt, az éves terjedelme viszont 856 oldalra nőtt. A hirdetések fontos szerepet játszanak egy lap életében, részben fontos anyagi bázist biztosítanak az újságnak, részben ismertető, információközlő szerepet töltenek be. Lényegesnek tartottam megvizsgálni, hogy aki a kérdőívet kitöltötte, „Vásárolt-e már újsághirdetés alapján?”, azaz maguk az érintettek, vagyis azok, akiknek a hirdetés szól, valójában fizetőképes keresletet jelentenek-e a hirdetők számára, potenciális vásárlóvá lépnek-e elő, azaz a hirdetés eléri-e a célját. Az illetékesek, azaz a válaszadók 67 százaléka még nem vásárolt egyik vadászújság hirdetései alapján sem. Az „igen” választ adók közül a Magyar VADÁSZLAP-ból


29-en (20 százalék), a Nimródból 20-an (13 százalék) és a Magaslesből 17-en (11 százalék) vásároltak. A kérdőíven szereplő kérdésekre adott feleletek alapján a szakmai hitelességet, a kép-szöveg arányt, a címlapokat, valamint a szerzők ismertségét tekintve a VADÁSZLAP és a Nimród fej-fej mellett haladva jócskán megelőzte a másik két szaklapot. A vadászújságok honlapjai közül magasabb a két legnépszerűbb magazin portáljainak a látogatottsága, és követendő példának, jó kezdeményezésnek tartják a Magyar VADÁSZLAP hírlevél-szolgálatát, valamint a web-áruház működtetését is. Az utolsó kérdésre, hogy „Kérem, értékelje, hogy Ön menynyire érzi a vadászújságok aktualitását?”, a túlnyomó többség a VADÁSZLAP-ot jelölte meg első helyen, s egyúttal ezt tartották az olvasók a lap egyik legfőbb erősségének, hiszen hónapokkal korábban jelennek meg bizonyos információk, mint a többi kiadványban, igaz az Élményvadász a negyedéves megjelenése miatt helyzeti hátrányban van. Az aktualitás szempontját vizsgálva törekedniük kell az újságoknak arra, hogy a hírek, tudósítások, szakmai anyagok a megfelelő időben jussanak el az olvasóközönséghez. Hozzá kell tenni, hogy egy lap „frissessége” nem csupán a szerzőktől és szerkesztőktől, hanem elsősorban a nyomdai átfutási időtől is függ. Szakdolgozatomban arra a következtetésre jutottam, hogy az igen erős piaci versenyben a magántulajdonban lévő Magyar VADÁSZLAP – a kitöltött kérdőívek tanúsága szerint – kedveltségében megelőzi az Országos Magyar Vadászati Védegylet hivatalos lapját, a Nimródot, míg a többi magazin minden tekintetben alulmarad. Megállapítható továbbá az is, hogy a Nimród elveszítette monopol státuszát, de mindenképp meghatározó újság maradt, igaz népszerűségét főleg az idősebb, 55 év fölötti korosztály körében őrzi. A fiatalabbak, valamint a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők körében viszont a Magyar VADÁSZLAP megítélése lényegesen kedvezőbb. Az olvasóközönséget érdemes további szegmensekre bontani. A legtöbben mindkét piacvezető újságot, a Nimródot és a Magyar VADÁSZLAP-ot is olvassák, de sokan vannak (17 százalék), akik valamilyen okból kizárólag az egyik vagy a másik „mellett teszik le a voksukat”. A kizárólag Magaslest vagy csak az Élményvadászt olvasók tábora mindössze alig néhány százaléknyi. Több válaszadó soknak találja a négy újságot, ám elismeri, hogy a Magaslesnek inkább a kezdő vadászok, az Élményvadásznak pedig a tehetősebb vadászok képezik a célközönségét. Egyre nagyobb igény lesz a szakmai pontosságra, valamint az informálisabb anyagokra, és talán az újságok nyomdai minősége is emelkedni fog. Véleményem szerint tehát mindenképpen hasznos, hogy több, kimondottan a vadászattal, vadgazdálkodással foglalkozó folyóirat jelenik meg, hiszen a kialakult verseny a szerkesztőségeket folyamatos minőségjavításra sarkallja, amivel végső soron az olvasók nyernek. Farkas Bertram

103

104

Magyar VADÁSZLAP

HUBERTUS KERESZT KITÜNTETÉSEK 2008 Hubertus Kereszt gyémánt fokozata Baranya Vadászkürt Együttes (Agyaki Gábor, Babirád Ferenc, Hohmann Ferencné, Videcz Virág, Csernavölgyi András, Egle Zoltán, Gáspár Géza, Gergácz Péter, Hári Béla, Horváth Zsolt, Hubert Heidenreich, Jung Jenő, Korb Zoltán, Partos Péter). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . VKE

Hubertus Kereszt arany fokozata Antal Zoltán . . . . . . . . . . . . . . . . OMVK B-A-Z megye Árvai József . . . . . . . . . . . . Fajsz-Miske Egyesült Vt. Bajusz János . . . . . . . . . . . . . . . . . .Földeáki Dózsa Vt. Bálint Ervin . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Vaszar-Gecse Vt. Ifj. Balog Ferenc . . . . . . . . . . . . . . OMVK Vas megye Bárányos István . . . . . . . .Balaton Vt. Nagycsepely Bársony Zoltán . . . . . . Csólyospálosi Hubertus Vt. Bartha Gábor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Rigóci Baráti Vt. Berdár Béla . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . VKE Berényi Ferenc . . . . . . . . . . . . . Székkutasi Petőfi Vt. dr. Berzi József . . . . . . . . . . . . . OMVK B-A-Z megye Bónay János . . . . . . . . . . . .Balaton Vt. Nagycsepely Borbély András . . . . . .Kutas és Vidéke Kossuth Vt. id. Bőhm István . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .SEFAG Zrt. Budaházi Zoltán . . . . . . . . . . . . OMVK B-A-Z megye Csontos János . . . . Dobozi Kettős-Kőrösmenti Vt. Dorogi Géza . . . . . . . . Csongrádi vadászszövetség Eidenpencz József. . . . . . . . . . . . Kossuth Vt., Karád Farkas Attila . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Bakonyerdő Zrt. Farkas Sándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . Bakonyerdő Zrt. Fazekas Péter . . . . . . . . . . . . . . Szekszárd-Szálkai Vt. Fehér Lajos . . . . . . . . . . . . Kaszó Erdőgazdaság Zrt. Ferenczi Gyula. . . . . . . . . . . Bácsalmási Medosz Vt. Fóris Sándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . Izsák Hubertus Vt. Frendl József . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Jánoshalmi Vt. Gál János . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Aranykalász Vt. Gál József . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Solti Vécsey Vt. Géczy Zsolt . . . . . . OMVK BKM Területi Szervezete Gergely István . . . . . . . . . . . . . Kékcsei Hubertus Vt. Giczi András . . . . . . . . . . . . . . . . . . Barbacsi Diana Vt. Gróf András . . . . . . . . . . . . . .Zalai vadászszövetség Gubik Tibor . . . . . . . . . . . . . . . . Kékcsei Hubertus Vt. Halmai László . . . . . . . . . . . . . . Kunszentmiklósi Vt. Horváth István . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Soproni TAEG dr. Illés László . . . . . .OMVK Komárom-Esztergom Jaksa Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Fejértó Vt. dr. Jávor Erik . . . . . . . . . .Szilvásvárad és Vidéke Bvt Jócsák István . . . . . . . . . . . . . . . .Battonyai Dózsa Vt. Kara Béla . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Városföldi Vt. Kári Mihály . . . . . . . . Hernádi Március 15 MTSZ Vt. Kékes Gábor . . . . . . . . . . . . . . . Szekszárd-Szálkai Vt. Keller János. . . . . . . . . . . . Hosszúcser Vadászegylet Keresztes László . . . . . . . . . . . . . . . . . . Alsónánai Vt. Kimmel Attila . . . . . . . . . . . . . . . . . Koppánymenti Vt. Király Géza . . . . . . . . . . . . . . . . Kékcsei Hubertus Vt. Kobra József . . . . . . . . . . . . . .Zalai vadászszövetség Kósa László . . . . . . . . . . .Centenáriumi Bérkilövő Vt Kovács András . . . . Iharosberény és Környéke FTK Kovács András . . . . . . . . . . . . . . OMVK B-A-Z megye Kovács Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Alsónánai Vt. Kovács Zoltán . . . . . . Szalkszentmártoni Petőfi Vt. Kucsin Géza . . . . . . . . Du-Vad Vadászati Egyesület Kurt Wilde . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Hertelendy KTKE Laczi István . . . . . . . . . . . . . . Jakabszállási Hunor Vt. Liszkai Miklós . . . . . . . . . . . . . . OMVK B-A-Z megye Majer László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Nádasd Vt. Mikó János Antal . . . . . . . .Bajai Szakszervezeti Vt. Nagypál József . . . . . . . . . . .Jászjákóhalmi Béke Vt. Nemes István . . . . . . . . . .Babócsa és Környéke FTK Németh Imre . . . . . . . . . . . .Kerekegyházi Dózsa Vt. Nógrádi László . . . . . . . . . Zalai vadászszövetsége Ifj. Novák István . . . . . . . . . . . . . Bakonyér-menti Vt. Ifj. Ódor László . . . . . . . . . . Fülöpszállási Kiskun Vt. Osika Barna. . . . . . . . . . . . . . . . . OMVK B-A-Z megye Prof.dr.Papp György . . . . . Szalkszentmártoni Vt. Parádi László . . . . . . . . Somogyi Hunor Vt. Kéthely Pásztor Lajos . . . . . . . . . . . . . . . Gyöngyösi Mátra Vt. Pásztor Zoltán József . . . . . . . . Szabadszállási Vt.


Pék Elemér . . . . . . . . . . . . . . . . Soproni Hubertus Vt. dr. Pencz Kamilló . . . . . . . . . BKM Vadászszövetség Pintér József . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Hód-Agro Zrt. Vt. Putyora József . . . . . . . . . . . . . . Kisbárapáti Béke Vt. Rácz László . . . . . . . . . . . . . . . . . OMVK B-A-Z megye Rauh Konrád. . . . . . . . . . . . . . . . . . . Dunakömlődi Vt. Rochi József . . . . . . . . . . . . . . . Szekszárd-Szálkai Vt. Rohoska Sándor . . . . . . . . . . . . . . . . . Solti Vécsey Vt. Sárossi Ferenc . . . . . . . . . . . . . . OMVK B-A-Z megye Simon Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . VKE Stohl András . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . VKE Sümegi Árpád . . . . . . . . . . . . . . .Báta Dunamenti VE Szabados Lajos . . . . . . . . . . . . . . . . . . Solti Vécsey Vt. Szabó István . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Solti Vécsey Vt. dr. Szakál Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . Hajdúnánás FTK Szaszkó Mihály . . . . . . . . . . .Jászjákóhalmi Béke Vt. Szebellédi Ferenc . . . . . . . . .Kecskeméti Városi Vt. Szép László . . . . . . . . . . . . . . . . . OMVK B-A-Z megye Szmorad Ferenc . . . . . . . . . . . . OMVK B-A-Z megye Szöllősi Imre . . . . . . . . Pásztó-Szurdokpüspöki FTK Szűcs Antal . . . . . . . . . . . . . . . . . Gyöngyösi Mátra Vt. dr. Tajthy Sándor . . . . . . . . . . . . . Haim Venture Kft. Tamás Barnabás . . . . . . . . . . . . OMVK B-A-Z megye dr. Taradán Zdenkó. . . . . . . OMVK Baranya megye Tisljar Mihály . . . . . . . . . . . . . . . . Szarvasi Táncsis Vt. Tóth Á. Dénes . . . . . . . . . . . . . . . OMVK B-A-Z megye Tóth Attila . . . . . . . . . . . . . Szürkevarjú Bérkilövő Vt. Tóth Kálmán . . . . . . . . . Jászladányi Aranykalász Vt. Tóth Kálmán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . VKE id. Tóth Pál. . . . . . . . . . . . . . . . .Darány és Térsége Vt. Tóth Sándor . . . . . . . . .Kutas és Vidéke Kossuth Vt. Ullik Béla . . . . . . . . . . . . . . . . . . . OMVK B-A-Z megye Váczi Sándor. . . . . . Dobozi Kettős-Kőrösmenti Vt. Váradi József . . . . . . . . . . . . . .Mecsek Erdészeti Zrt. Varga Ferenc . . . . . . Tordas-Gyúrói Vadgazdák Vt. Vári József . . . . . . . . . . . . Alsónánai Vadásztársaság Vaszkó Antal . . . . . . . . .Böszörményi Bérkilövő Vt. Vígh László . . . . . . . . . . . . . . .Tokodi Aranykalász Vt. Vozár János . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Sarkadi Pelikán Vt. Wanderer Mihály . . . Somogyi Hunor Vt., Kéthely Wallendums Péter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . VKE Zay Benedek. . . . . . . . . . . . . . . . Felső-Tarnavidék Vt.

Hubertus Kereszt ezüst fokozata dr. Andrássy Ákos . . . . . . . . .Kecskeméti Városi Vt. Babják Tamás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Bakonyerdő Zrt. Balázs Imre . . . . . . . . . . . . . . . . . . Csemői Községi Vt. Balogh László . . . . . . . . . . . . . „Kék Madár” Vt. Bőny Barták Imre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Kanázsvár Vt. Besze László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Aranykalász Vt. Brunner Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Levéli Vt. Drótár János . . . . . . . . . . . . . . . . OMVK B-A-Z megye Dudás János . . . . . . . . .Váebalogi Három Fenyő Vt. Erdei Győző. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Demjéni FTK Erdélyi Bertalan . . . . . . . . . Ipolymenti Gazdák FTK Foki Ferenc . . . . . . . . . . Várbalogi Három Fenyő Vt. Fövényesi Ervin . . . . . . . . . Vad-coop Bérkilövő Vt. Fuchs Sándor . . . . . . . . . . . . . . Soproni Hubertus Vt. Göngyösi Imre . . . . . . . . . Dunaszentbenedeki FTK. Hajdu Miklós . . . . . . . . . . Dunamente Bérkilövő Vt. Hegedűs György . . . . . . . . . . . . . . Rábamenti KKVE. Hock János . . . .OMVK Baranya megyei Ter. Szerv. Hók Vilmos . . . . . . . . . . . . . .Törökkoppányi Íjász Vt. Horváth Miklós . . . . . .Sopronhorpácsi Nimród Vt. Humpók Imre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Bakonyerdő Zrt. Imrei Dániel . . . . . . Iharosberény és Környéke FTK Inczédy György . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Egererdő Zrt. Ipacs József . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Kanázsvár Vt. Istvanovszki Gábor. . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tókerti VE Jozef Sabo . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . VKE Kálmán István . . . . . . . . . . Marcalvölgyi Sólyom Vt. Kérdő Ferenc . . . . . Mártélyi Vadászok Egyesülete Kiss Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Soproni TAEG Krieger Sándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Nádasd Vt. Lükő Sándor . . . . . . . . . . . . . . . . OMVK B-A-Z megye Máriás Ferenc . . . . Mártélyi Vadászok Egyesülete Míg Dóra . . . . . . . . . . .Kiskunfélegyházi Kunság Vt. Mike Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Környei Vt.

Némedi Zoltán . . . . . . . . . . . . . OMVK B-A-Z megye Ifj. Nemes János . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Kötegyáni Vt. Pajor János . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Örkény-Tábor Vt. Pintér Miklós . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . VKE Pongrácz István . . . . . Somogyi vadászszövetség Punk János . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . VKE Ragadics Nándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Fejértó Vt. Schupkégel Ádám . . . . . . . . Köröstarcsai Petőfi Vt. Sebák József. . . . . . . . . . . . . .Tokodi Aranykalász Vt. Strubel Imre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Alsónánai Vt. Surányi Gabriella . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . VKE Szabad Vencel . . . . . . . . . . . . . . Gyöngyösi Mátra Vt. Szabó Balázs . . . .Hajdúnánás Természetbarát Vt. Szabó Jenő . . . . . . . Bács Megyei Vadászszövetség Szabó Mihály . . . . . . . . . . . . . . . Gyöngyösi Mátra Vt. Szmorad László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Nádasd Vt. Takács Endre . . . . . . . . . . . . . . . . . . Rábamenti KKVE. id. Torzsa Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . . .Kötegyáni Vt. Tóth Fonai György . . . . . . . . . . . . Kerekesmenti FTK Tóth Gábor . . . . . . . . . . . . Dunamente Bérkilövő Vt. Tóth István . . . . . . . . . .Sopronhorpácsi Nimród Vt. Tóth József . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Aranykalász Vt. Tölt József . . . . . . . . . . . . . . . . . . Soproni Fertőtáj Vt. Varga János . . . . . . Iharosberény és Környéke FTK Zsidai Endre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Rábamenti KKVE.

Hubertus Kereszt bronz fokozata Ács György . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Baráti Vt. Ambrus Attila . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Alsónánai Vt. Bagi József . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Aranykalász Vt. Bargel János . . . . . . . . . . . . . .Tokodi Aranykalász Vt. Bernáth József. . . . . . . . . . . . . . . Tarnóca Völgye Vt. Bódis Lajos . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Atkári Bíbic Vt. Bodnár László . . . . . . . . . Domaszéki Széchenyi Vt. Csonka Imre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Tündértó Vt. Csüllög Antal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Vésztői Vt. Dobos Mihály . . . . . . . . . . . . . . . . Csemői Községi Vt. Donkó Ferenc. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . VKE Dropka Tibor . . . . . . . Pásztó-Szurdokpüspöki FTK Éles Tibor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . OMVK B-A-Z megye Fajcsák Sándor . . . . . . . . . . . . . . . Egri Csengőkő Vt. Gelencsér Gábor . . . Tapsony és Vidéke Petőfi Vt. György Imre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . VKE Gyüre Zoltán . . . . . . . . . . . . . . Kékcsei Hubertus Vt. Hárskuti Attila . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Környei Vt. Ifj. Dalnoki György . . . . . . . . . . . . . . Julia-Völgyi VE Jámbor Győző . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Vésztői Vt. Karanyicz Sándor. . . . Egri Csillagok Bérkilövő Vt. Kárdási László . . . . . . . . . Csesztvei Anna-Hegy Vt. Kaszai János . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Vésztői Vt. Kiss Dezső . . . . . . . . . . . . . . . . . . OMVK B-A-Z megye Kiszeli Lajos . . . . . . . . . . . . . . Győri Rábca-menti Vt. Kotroczó József . . . . . . . . Mátranováki Fénykő Vt. Kovács László. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Tündértó Vt. Krecz László . . . . . . . . . . . . . . . . . Tarnóca Völgye Vt. Kukorelli Gyula . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Baráti Vt. Lancz Tamás . . . . . . . . Tapsony és Vidéke Petőfi Vt. Madarász István . . . . . . . . . . . . Kisbárapáti Béke Vt. Mahalek László . . . . . . . . Tiszakarádi Tiszavirág Vt. Meleg Sándor . . . . . . NEFAG Pusztavacsi Erdészet Mesterházy István. . .Sopronhorpácsi Nimród Vt. Motesiky Árpád . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . VKE Németh József. . . . . . . . . . Vitnyédi Nagy Endre Vt. Németh Tibor. . . . . . . . . . . . . Győri Rábca-menti Vt. Orosz Zoltán . . . . . . . . . . . . . . . . OMVK B-A-Z megye Rung Márton . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kevermesi Vt. Szabó Béla . . . . . . . . . . . . . . Vitnyédi Nagy Endre Vt. Szabó Imre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Demjéni FTK Szabó József . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Hollókő Vt Szadai János . . . . . . . . . . . . . . . . OMVK B-A-Z megye Tímár László . . . . . . . . . . . . . . . . . Tarnóca Völgye Vt. Tóth Mácsai Árpád . . . . . . . . . . . . . . Aranykalász Vt. Ifj. Varga Gusztáv. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Baráti Vt. Varga Mihály . . . . . . . . . . . . . . . . . . Örkény-Tábor Vt. Vári Richárd . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Alsónánai Vt. Waszarics Imre . . . . . .Sopronhorpácsi Nimród Vt. Weidmann Ádám . . . . . . . . . . . . . . . . . Alsónánai Vt. Zám István. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Egererdő Zrt.

105

Mesél az öreg akác A bábolnai ménesudvarban áll egy vén akác, magjai valamikor az 1700-as évek elején kerültek Magyarországra. Az öreg fa talán faja legvénebbje, úgy háromszáz éve őrzi Bábolnát, és figyeli a körülötte zajló gyarló emberi dolgokat. A vénség már egyre fáradtabb, ágait sok helyütt vasabroncsok, drótkötelek tartják, de még így is minden májusban virágba borul, s ilyenkor olyan, mint egy habos-fehér ruhás menyasszony. Példa az öreg akác, hiszen bármi is történik, ő áll egyenes derékkal, megvesztegethetetlenül, az új tavaszba vetett örök reménykedéssel.

Bizonyos Csekonics József, bőnyi születésű, 27 éves vértes lovassági kapitány tervezetet dolgozott ki a magyarországi lótenyésztés fejlesztéséről, s a Budán tartózkodó II. József elé terjesztette, aki azt jóváhagyva, a rá jellemző módon haladék nélkül rendelkezett megvalósításáról. Olyan intézményt hívott életre, amelynek célja a fedeztető állomások megfelelő csődörökkel való ellátása és a hadsereg lovassági, málhás- és hátasló igényeinek ellátása volt. Így alapíttatott a „bábolnai m. kir. Ménesbirtok” 1789-ben, mégpedig úgy, hogy „a birtok vásárlás útján lett beszerezve, gróf Szapáry Józseftől 450 ezer forintért, aranyban.” Bábolna puszta az új intézmény alapítására igen alkalmasnak ígérkezett, ugyanis itt haladt át az országút, a Budáról Bécs felé vezető Mészáros út, amely már addig is megszokott állomáshelye volt az utazóknak, kiváltképpen a nyugati irányba lábon hajtott szarvasmarhának. A forgalom tekintetében remek helyen, Győr és Komárom között, a Kisalföld keleti szélén található táj bizony nem túl különleges; a Concó-patak és a Bakony-ér között néhány tengődő nyaras, akácos színesíti csak az itt-ott szelíd dombokkal tarkított síkságot. A magyar mezőgazdaságban már a XIX. századtól kiemelt szerepet játszó, az 1960 utáni időszakban pedig az agrárium „zászlóshajójává” emelkedő Bábolnai Gazdaság (utoljára Zrt.) az új évezred hajnalán „léket kapott”,

106

jelenleg felszámolás alatt áll, az állami földeket pedig tavaly őszszel értékesítették… Mikor 1995-ben, életemben először megláttam a Ménesudvar nyári pompáját a gyönyörű fákkal, a virágágyásokat és a szökőkutat, a Hősi-kaput, a gyönyörű arab lovakkal teli istállókat, és az öreg akácot – amellett, hogy a szám tátva maradt – megérintett ez a hely, olyannyira, hogy egy kisebb kitérő után máig itt élek. Talán úgy jártam, mint a messziről idekerült öreg akác, gyökeret vertem itt, s bármi történt, a hely valódi szelleme biztatott. És a táj a másfél évtized alatt megtelt emlékekkel. Szívem közepén lakik immár a település szélén álló Lobkovitz-erdő, hosszú évekig kedves szalonkázó-helyünk, ahol több száz hajnalban s alkonyban lestem a csodamadarakat, még meglőttem első bábolnai szalonkámat. A gímszarvas ezen a tájon nem volt őshonos. A nagytáblás, intenzív rendszerű kukoricatermelés kezdte idevonzani a 70-es évektől a Bakonyból, a Vértesből és a Gerecséből a szarvasokat; az első szarvasbőgést 1972-ben hallották a szakemberek, az első bőgő bikát 1973-ban ejtették el. A szarvasok a bőgés után néhány évig vissza is mentek a hegyekbe, de mivel a vad nyugalmat talált, a szántóföldek közötti egy-két ingoványos, nádas rész elegendő biztonságot adott nekik, így a 90-es évek elejére már kitelelt a szarvas Bábolnán, mára pedig állandó vaddá vált, télen 50-70 tagú csapa-

Magyar VADÁSZLAP

Bábolnán elejtett „életbikám”

Az öreg akác

tot is látni, bőgésben pedig legalább 15-20 bikát hallani. Évente több, 10 kiló feletti agancssúlyú háremúr kerül terítékre. A 2008 őszén elejtett 13 kilogrammos bikának messzi földről csodájára jártak, pedig néhány hónappal később két olyan hullott agancsszárat is találtak, melyek párban csaknem 12 kilót nyomtak. Ezt már nem lehet a véletlen számlájára írni… Bábolna neve összeforrott a nemes szépségéről és kitartásáról híres arablóval; a ménes alapjait adó tisztavérű arab telivéreket egyiptomi és szíriai expedíciók során szerezték be, majd a fajtaalapító törzsmén, Shagya utódaiból egy immár az Országgyűlés által őshonos magyar fajtává minősített bábolnai (Shagya) arab fajtát tenyésztették ki. A ló a leghűségesebb bajtárs; ennek emlékét őrzi a szobor, amely a kantár és lovas nélkül a győri csatából Bábolnára hazatérő paripa történetéről regél; a szobor talapzata pedig felsorolja azt a 14 hadjáratot, amelyben bábolnai huszárok, illetve lovak vettek részt. A Hősi-kapu alatti egyik emléktáblának is története van: egy bábolnai huszárszázadról regél, akik 1848-ban a haza hívó szavára elindultak távoli állomáshelyükről a forradalom segítségére; a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinátról dokumentumfilmet forgató Sára Sándornak valószínűleg ez is ötletet adhatott a ló és


FOTÓ: Rombauer Tamás

FOTÓ: a szerző felvétele

FOTÓ: Novadovszky Nóra

VANNAK VIDÉKEK

Munkában a híres lipicai ötösfogat az ember csodálatos kapcsolatáról talán legszebben szóló filmjéhez, a 80 huszárhoz... Az 1930-as évektől a ménes ötéves kancáinak „téteményképességét” a falka utáni vadászlovaglások keretében próbálták ki. A mindenkori vadászatok koronája a Hubertus vadászlovaglás volt, amelyet hagyományosan novemberben tartották. (Ezeket a falkavadászatokat talán még a mai „sötétzöldek” is megbocsátanák, mert nem élő vad, hanem vonszalék után hajtott a falka...) Az 1970-es, 1980-as évek híres „TETRA-vadászatai” a Kombinát nagyhatalmú vezetőjéhez, Burgert Róberthez kötődnek, aki ezeken a fácánhajtásokon látta vendégül a világ minden részéről összesereglett, prominens partnereit. A vadászatok a környékbeli puskaforgatóktól begyűjtött fegyverekkel zajlottak, gyakran olyan vendégek részvételével, akik egyébként nem is vadásztak. Az ő nevéhez fűződött a Ménesudvar tetőterében létrehozott, míves bútorokkal berendezett vadászterem, a preparátumokkal díszített, a hazai vadállományt diorámákban bemutató kis vadászati múzeum is, amely mára sajnos az enyészeté lett. Bábolna szép vadászattörténeti emléke az 1998 szeptemberében megrendezett országos vadásznapi záró-rendezvény. dr. Faragó István

107

BÉKÉS SÁNDOR

FOTÓK: Körtvélyesi László

[email protected]

Más lett a világ... Nem a puska teszi a vadászt. Sok (sajnos, egyre több) olyan ember kezében van vadászpuska, akire nem illik a vadász megnevezés. A puskás ember még nem vadász. De ez a tétel fordítva is igaz: puska nélkül is lehet valaki igazvadász. Nagy Ferenc József egykori földművelésügyi, majd tárca nélküli miniszter fegyverszekrénye már harmadik éve üres…

- Hogy szólítják a faluban? - Feri bácsinak. - És amikor miniszter volt? - Akkor is Feri bácsi voltam. A kinevezéssel nem változtak meg az emberi kapcsolataim. Legfeljebb a nagy és fényes szolgálati autó okozott feltűnést, és volt egy ideig szóbeszéd tárgya… Nagy Ferenc József 1990-ben, az első szabadon választott koalíciós kormányban a poraiból főnix-madárként feltámadt Független Kisgazdapárt elnökeként kapott miniszteri tisztet. A szolgálati autó legtöbbször késő éjszaka érkezett vele haza, Kisharsányba. A Dózsa Gyögy és a Kossuth Lajos utca sarkán álló, tekintélyt parancsoló, hosszan elnyúló, tornyos családi ház 1922-ben épült. Nagy Ferenc József ma is abban a házban él, ahol született. A magas belső terű szobák, a kétszárnyú ajtók és a régi bútorok még őrzik annak a letűnt világnak a hangulatát, amelyben a kisebb-nagyobb földtulajdonnal rendelkező gazdák megpróbálták kezükbe venni a sorsuk irányítását. A ház ablakainak többsége az 1840-41-ben épült református templomra

108

néz. Nagy Ferenc József családja kálvini puritanizmusban élt. Az építkezéshez a szülők saját kezűleg készítettek 150 ezer téglát annak idején… Az 1923-ban született Nagy Ferenc József 14 évesen lett a Független Kisgazdapárt tagja. Családi birtokuk 47 kataszteri hold nagyságú volt. Két könyvszekrény is van a szobában, ahol beszélgetünk. A polcokon katonás rendben sorakozó kötetek többsége a népi íróként számon tartott szerzők műve. - Már gyerekként is sokat olvastam. Izgatott a paraszti sors, a parasztság jövője. Nagy hatással volt rám Bajcsy-Zsilinszky Endre, Echardt Tibor, Veres Péter, Németh László, Szabó Pál és Kovács Imre - mondja Nagy Ferenc József, aki „Sáros kerék” címmel maga is írt egy figyelemreméltó, önéletrajzi jellegű könyvet. - Mi ennek a könyvnek az egymondatos üzenete? - Talán az, hogy a múltat nem kell, és nem is lehet „végképp eltörölni”, a múlttal szembe kell nézni – és tanulni kell belőle…

Magyar VADÁSZLAP

VADÁSZOTTHONOK Az immár történelminek is nevezhető falak között a bútorok, a könyvek, a fényképek – és persze a trófeák is a családtörténet rekvizitumai. Ezt a fényképekkel vegyes trófeagyűjteményt – mely a tágas és fedett folyosót díszíti – alighanem fitymálva nézné egy mai „sikervadász”. A legnagyobb gímagancs kilenc és fél kilós. Nagy Ferenc József néhány meghívást miniszterként is kapott, illetve elfogadott: meg is mutat abból az időből egy szerény méretű dámlapátot. Egy hosszú szárú, ágnélküli, gyilkos őzagancsnál időzünk azonban a legtöbbet. Le is emeljünk a falról, mert hogy ez a trófea az egyik baranyai vadásznapon a rendellenes trófeák kiállításán emléklapot nyert. Nagy Ferenc József abban a korban lett vadász, és azokra az évtizedekre emlékezik a legszívesebben, amikor még nem kilókban, grammokban és pontokban mérték az élményeket. - A vadászat a falusi élet szerves része, fontos eleme volt – meséli. - Amikor megjött a tél, előkerültek a vadászpuskák. A nyúl volt a „fővad”, a nyúlvadászat pedig a téli időszak egyik legfontosabb eseménye. Egy-egy nagyobb hajtás alkalmával 150-180 nyúl került terítékre. És mire véget ért a vadászat, a vadászfeleségek már kisütötték a fánkot és elkészítették a forralt bort. Gyerekként vágyakozva néztem a vadászokat. Aztán jött a háború, mely elsöpörte a régi vadásztársaságot is. Az új vadásztársaság megalakítására azonban már 1945 novemberében sor került, s ebben már meghatározó szerepem volt. Egy „szakszervezetinek” nevezett csoportosulással szemben 7000 pengőért sikerült megszereznem a községhatárra szóló vadászati jogot. De aztán 1947-ben minden megváltozott. Egy kulák kezében nem maradhatott puska. És ilyen házban se lakhatott. A puskát elvették, a házunkat államosították. Negyvennyolc órán belül ki kellett költöznünk. 1960-ban lettem újra vadász, miután a falu népe az 1959-ben megalakult termelőszövetkezet elnökévé választott. A szülőházamat 1970-ben vásárolhattam vissza… - A miniszteri kinevezés ezek után mesebeli fordulat volt… - Álomvilágban éltem napokig. Vártam, mikor ébredek fel. Egy kisharsányi parasztember, egy volt kulák, majd téeszelnök a bársonyszékben…

- Mire gondolt az első munkanapon? - Arra, hogy a miniszter szó eredeti jelentése: szolga. A miniszteri munka: szolgálat. Reggelenként elsőként érkeztem a munkahelyemre, mint ahogy annakidején a téeszben is. A takarítónők még mosták fel a folyosót… - A rendszerváltást az emberek többsége a várakozás és az elbizonytalanodás kettős érzésével élte meg. A vadászok mindenképpen. Mi volt az új kormánynak a vadászat jövőjével kapcsolatban az álláspontja? - Emlékezetem szerint a vadászat nem volt kormánytéma. A kárpótlás és a reprivatizáció nagy kérdéseire kerestük a megoldást. A Parlamentben Bánff y György, a vadászok érdekvédelmi szervezetének akkori elnöke mögöttem ült. Jó volt a kapcsolatunk. Mindketten a nyitást és az értékmegőrzést tartottuk a legfontosabb feladatnak… Nagy Ferenc József gondolkodásmódját, erkölcsi értékrendjét és életvitelét a szülői ház példája és elvárásai mellett a cserkésztörvények alakították. A segítőkészség, a kötelességteljesítés, a takarékosság és a testi-lelki tisztaság voltak a legfontosabb cserkészerények. - És a természetszeretet! – teszi hozzá Nagy Ferenc József. – „A cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz és kíméli a növényzetet..!” Mezőgazdászként és vadászként is ennek a parancsolatnak a jegyében éltem. Sok élményben, örömben volt részem… - Mégis letette a puskát… - Megöregedtem. És a világ is más lett. A hagyományos paraszti gazdálkodás megszűnésével a falusi emberek gondolkodásmódja is megváltozott. Fellazultak, ridegebbek lettek és „kiürültek” az emberi kapcsolatok. Új erkölcsi értékrend van kialakulóban. Ez a folyamat meglátásom szerint a vadászat tekintetében különösen látványos. Ferenc fiam vadász, és talán nemsokára az egyik unokám is az lesz. Nincs bennem harag vagy elutasítás. De vannak olyan helyzetek, amikor az ember éppen azáltal marad az, aki és ami volt, hogy megáll, félrehúzódik, átadja a helyét és nem folytatja tovább…

A gyűjtemény nem egy miniszterre, hanem az önmegtartóztató vadászra vall


„A múlttal szembe kell nézni...”

109

Jávorokkal a Sarkcsillag alatt Alaszka az USA legnagyobb állama, még Texasnál is nagyobb. Bántja is az ott lakók önérzetét, de mint az egyik cowboy barátom megjegyezte: „Ha fölmegyek néhány cimborámmal és egy tisztességes házi murit csapunk, mire elfogyasztjuk a jégkockákat, nem is lesz olyan nagy az a jegesmedve birodalom.” Jártam már ott fent kétszer is filmezés közben, de most csak azzal a céllal vágtam neki az irdatlan útnak, hogy egy jávorlapáttal térhessek haza.

Az első nap frissen, kipihenve jól ráléptem a gázra, de az este még hogy tavaly egy milliomos mexikói vadászt kísért. Hajnal felé semindig Kaliforniában talált, pedig 1088 kilométert hagytam ma- nor Gonzales gyanús zörejt hallott a sátor bal oldalán, felkapta a gam mögött. Az alaszkai autópályát Dawson Creek nevű falunál fegyverét és a sátorlapon át tüzet nyitott a zaj irányába. El is talált értem el. Innen egyre vadabb lett a vidék. Útközben láttam egy egy békésen legelésző jávortehenet, amit egyébként tilos lőni. Tahattagú rénszarvas-csapatot, majd táblák figyelmeztettek a bö- lán letagadhatták volna, de Scott jellemes ember, elmondta tehát lénnyel való találkozásra. A távolság még mindig óriásinak tűnt... a hivatalos helyen. Tőle fél évre bevonták az engedélyét, senor Hat nap múlva elértem Alaszka határát. Miután bevallottam, hogy Gonzalest pedig megkérték, hogy azonnali hatállyal hagyja el az jávorszarvas után áhítozom, még jó szerencsét is kívánt a határőr. országot. Délután kimentünk a folyópartra célba lőni, hogy a hosszú úton Ez elmaradhatott volna, magyar vadász lévén nem tudok szabanetán elmozdult céltávcsövet ellenőrizzük. Nálam összesen tíz töldulni ettől a babonától. Első alaszkai éjszakámat Tok Junction nevű faluban töltöttem. tény volt , amire Scott ugyancsak csóválta a fejét. Másnap reggel fél ötkor volt az ébresztő. Pakolás és indulás a vaInnen még egyszer felhívtam Kellyt, a hivatásos vadászt, de csak a neje volt otthon, aki közölte velem, hogy a férje McArthur helység- dászat színhelyére. Öt órán keresztül lovagoltunk, de nem sík vagy nyílt terepen, hanem a hez közel, a 27. mérföldköztudomásúan goromba kőnél fog repülőgépével alaszkai kefesűrű bozóton várni másnap délelőtt. át – hegyre fel, lejtőnek le. Reggel egy jó hideg zuMegérkeztünk az ideiglehany után tovább indulnes táborhelyünkre. Scott tam. Az aszfaltút földesre hamar felütötte a sátrat, váltott, s az útjelző táblák Kelly és a lovakért feleis hiányoztak – a hódok lős hölgy, Caroline pedig szétrágták őket. Végre visszaindultak a központi megérkeztem. Házigaztáborba. dám, Kelly Vrem hozta az Elindultunk a jávorvaélelmet, a sátrat, a lovakat dászatra. A vezetőmnél és a minden vendégvavolt egy kiszáradt lapockadászhoz beosztott, felescsont, érdeklődésemre azt küdött vezetőt. Bepakolmondta: „Ez fog téged egy tuk a felszerelésemet a nagy bikához segíteni.” gép gyomrába. OptimisSátrunktól negyvenöt tán rákérdeztem, hogy percre egy völgy keleti a jávoragancsot hogyan oldalán telepedtünk le. hozzuk majd ki? Alattunk ideális, jávornak - Repülőn – mondta Odaküzdöttem magam, és csodálattal szemléltem a jávorbika tisztelevaló terep: sárga törpefűz, Vrem. éger és törpenyír-sűrű, - Na, ez jó trükk lesz – tet parancsoló kapitális agancsát amelynek közepén patak gondoltam, hiszen én is csak oldalra fordulva férek be a szűk ajtón. Tizenegy percnyi repülés csörgedezik. A domb tetején ültem, Scott valamivel lejjebb, a lapocután megint földet, illetve folyami kavicsot fogtak a kerekek. Tábo- kacsonttal csépelte a cserjét, utánozva a lapátos bika bokorverését. runk a Kenaicott folyó mentén állt. Valahogy mást vártam… Össze- Messzelátómon pásztáztam a völgyet, és kisvártatva meg is pillantottam egy kis csapatot: három tehén és egy fiatal, villás agancsú, vissza felállított különböző színű műanyag sátrak alkották a tábort. A vezetőm, Scott Simmons szimpatikus, szenvedélyes vadász- nem lőhető bika. Kicsit később Scott is feljött hozzám, nagy erősséember egyből közölte, hogy ma már nem megyünk ki, mert én gű spektívjén keresztül kutatta a domb nyugati oldalát. – Látok egy grizzlyt! – mondta. Áfonyát lakmározott, majd ezt repültem, s az alaszkai vadásztörvények szerint aznap egyáltalán megunva, elkezdett kaparni, mint egy kotorékot tágító tacskó. Fölnem szabad vadászni. Az Isten háta mögött vagyunk, ahová még véletlenül sem té- di mókusokra vadászott. Közben ránk esteledett, így visszabotorved be az állami vadőr, de a szabály, az szabály. Scott elmesélte, káltunk az éger-sűrűn át a jéghideg táborba.

110

Magyar VADÁSZLAP

SZAFARI

FOTÓK: a szerző felvételei

Hat óra harminckor már a tegnapi megfigyelőhelyről vizsgáltuk a terepet. Scott egyhangúan folytatta a bokor csépelését a lapockacsonttal, miközben elmondta, hogy a jávor hallása kitűnő, az agancs lapátjai úgy szolgálnak, mint egy radarfelvevő és minden hangot a nagy öszvérfülekbe vezetnek. Éppen a magunkkal hozott szendvicsen rágódtunk, amikor Scott felszisszent: „Látok egy jó nagy bikát!” Jó kilométernyi távolságból közeledett felénk. A vadászláztól alaposan „áttüzesedve” csőre töltöttem. Scott egy műanyag tölcsért vett elő és kicsalta belőle a vágyakozó jávortehén hangját. A lapátos egyre közelebb került hozzánk. Kísérőm lemérte a távolságot: 165 méter. Támaszték nem volt, de ezt a sörös ló nagyságú szarvast csak eltalálom szabad kézből is – gondoltam. Kilégzés, belégzés, megint belégzés és mintha nedves spongyából préselném ki a vizet, elsütöttem a puskámat. A becsapódás hangja visszaért hozzánk, de a bika találatjelzés nélkül ment tovább. Ismételtem. A második lövésre felpúposodott, mint a macska a kéményen, és eldőlt, de csak egy pillanatra – megint lábra kapott. A dombon lefelé indult, felém fordítva szügyét. Csattant a harmadik lövés. Még lépett vagy négyet-ötöt és kifutottak alóla a lábai. Rögtön eltűnt a két méter magas sűrűben. Scott magához vette a puskáját és elindult a zsákmányt megkeresni. Én maradtam a megfigyelőhelyen irányítani, ha netán a sűrű rengetegben elkavarodna. Fél óra múlva a két karjával integetve kiáltotta: - Megvan! Odaküzdöttem magam, és megdöbbentem az elejtett vad nagyságán. A fényképezkedés után hozzáláttunk a bőr lefejtéséhez és a hús feldolgozásához, mert az alaszkai törvény megköveteli, hogy a húst elvigyük. A bal felével végeztünk. A következő lépés a még mindig nehéz testet átfordítani. Ilyenkor néha bosszút áll a jávor és az átcsapódó hosszú lábak egyike jól oldalba vágja az óvatlan vadászt. Széchenyi Zsigmond azt írta Alaszkában vadásztam című könyvében, hogy „A jávorláb mélyen behasított, tágra nyíló körme közé úszóhártyához hasonlítható, harmonikaszerűen táguló bőrdarabot növesztett a gondviselés. A szétnyíló köröm között feszülő bőr megnagyobbítja a talp felületét.” Kerestem ezt a hártyaszerű bőrt, de akármennyire feszegettem a csülkeit, nem találtam. Az igaz, hogy a gróf ezt 1935-ben írta és azóta lehet, hogy a jávorok más cipődivatra tértek át. Délután ötre végeztünk. A húst az e célra hozott, rovartól védő zsákokba raktuk, vagy húsz méterre a zsigerektől és megelégedve hazaballagtunk. Másnap reggel hatkor reggelire jávorszelet sistergett a serpenyőben. Az öreg állat húsa meglepően porhanyós volt...

Iszonyatos lármát csapva közeledtünk a medvéhez Délben megérkeztek Kellyék a lovakkal és a málhás öszvérekkel. Scott odavezette őket az összekészített húshoz. Én ottmaradtam


Scott felszisszent: „Látok egy jó nagy bikát!” sátrat őrizni. Élveztem a ritka szép őszi napot, mikor a vezetőm lihegve tért vissza. - „A grizzly megtalálta a tetemet, rajta ül és morog. Gyere velem, minél többen vagyunk, annál jobb az esélyünk, hogy elzavarjuk.” Lövésről szó sem lehet, az alaszkai törvény szerint ugyanis a hús és a trófea védelme nem ok a medve lelövésére. Magamhoz vettem a fényképezőgépemet a 400-as objektívvel, és követtem Scottot. A medve még mindig őrizte a jávormaradványokat, de a zsákokba rakott húst nem bántotta. Iszonyatos lármát csapva közeledtünk hozzá, szidva az összes rokonságát. Egy darabig állta, de aztán kelletlenül odébbállt. Nekem még sikerült pár képet készíteni róla. A medveepizód miatt csak délután ötkor indultunk vissza. Este 11-kor végre feltűntek a tábortűz fényei. Jó volt megint szilárd talajt érezni a lábam alatt. Vacsora nélkül zuhantam ágyba. A több mint 35 kilós agancs – ahogy sejtettem – nem fért be a repülőbe, ám Kelly feltalálta magát: az egyszárnyú gép merevítő rúdjához kötözte. Elbúcsúztam Scottól és a többiektől. Este még Alaszkában megpihentem, a Göncölszekér és a Sarkcsillag mintha visszatükrözték volna égi hasonmásukat. Egy percig megilletődve néztem ezt a szimbolikus képet, és hálás voltam a sorsnak, hogy megajándékozott egy jávorszarvassal a Sarkcsillag alatt. Hubert G. Wells

111 000

112

Magyar VADÁSZLAP

IN MEMORIAM

Dúcz László 1944-2009 A tavalyi, karácsony előtti szerkesztőségi vadászaton még büszkén mondta (bár ez nem volt igaz), hogy fel vannak töltve a „duracell elemei”. Merthogy éveken keresztül ezzel cukkoltuk, pontosan tudván, szívritmus szabályozót ültettek a mellébe. Az utóbbi hónapokban, baráti körben már nem dicsekedett az „elemekkel”, gyakran lett rosszul, ilyenkor hihetetlen magasra szökött a vérnyomása. Január 8-án ez a magas vérnyomás sajnos „eldurrantotta” az aortáját, a gyors műtéti beavatkozás már nem tudott rajta segíteni, 9-én hajnalban átköltözött az örök vadászmezőkre. Elvesztettük. Elvesztettünk egy kiváló szerzőt, egy megbízható munkatársat, egy igazi, jó barátot. Az emberi értékeit, a tehetségét és a tudását nem csak most, korábban is tudtuk, ismertük. De tudta mindenki, aki részt vett valamelyik előadásán, aki olvasta írásait, aki egyáltalán személyesen találkozott vele. A mi találkozásunk nem a legszerencsésebben indult. Én egy kijelölt tűzrakó helyen fókazsírt olvasztottam a bográcsban, ő pedig a tűzrakási tilalomra hivatkozva, erőszakosan eloltotta a tüzem, ráadásul ismeretlenül letegezett, csak azért, mert zöld ruhában voltam. Majdnem összeverekedtünk a pilisi sikárosi völgyben, amit Laci a saját nézőpontjából meg is írt Harmatcseppek című kötet Erdőtűz c. novellájában. Aztán – minden érdek nélkül – összebarátkoztunk. Évtizedeken keresztül együtt szalonkáztunk, vadásztunk, és minden évben a névnapját az általa készített csodálatosan finom, tejfölös rácponttyal ünnepeltük. Ez a barátság persze néha viharossá is tudott válni, ha szakmáról, politikáról, világnézetről, pártállásról vitatkoztunk, mert a szentendrei erdészet kerületvezető vadásza, az önkormányzat nyugdíjas mezőőre – közben persze eltelt több mint negyed század - meggyőzhetetlen volt. Sokan tudtuk – gyakran írt, mesélt róla - hogy ifjúkorában szenvedélyes madarász, solymász volt. Ez indította el a néprajzi és antropológiai kutatásait, a turul-legendát akarta megfejteni. Így lett amatőr történész, akinek a véleményére a magyarság-kutatók is odafigyeltek, előadásai és az első, az 1993-ban megjelent könyve, „A közöttünk élő turulmadár” révén vált a neve tudományos körökben is ismertté. A turulmadár titkának megfejtését a tavaly kiadott, kibővített, negyedik kiadású kötetben minden intelligens vadásznak és vadásztanulónak illene elolvasnia. Amikor az első felesége - Erzsike - meghalt, mintha megbillent volna benne valami. Ráadásul elvesztette a pilisi ál-


lását, átmenetileg a Nimród szerkesztőségében - ahogy ő mondta „raktáros”, valójában az archívum-vezetője lett, majd relatív rövid herceghalmi vadőrködés után végleg felhagyott a szakmával. Szentendrén az önkormányzat alkalmazta előadónak, majd a nyugdíjazása után mezőőrnek. Istenem, milyen boldog volt és büszke a második házasságából született lányaira, s bár mindig szentendreinek vallotta magát, a család miatt Pomázra költözött, itt lett a városka díszpolgára. Nem alaptalanul. A pomázi Klisszadombon, az Árpád-kori romok közelében építtetett egy kicsiny kápolnát. A kápolna terveit Csete György készítette, a benne felállított Szűz Mária szobor Szerváciusz Tibor alkotása. A kápolna előtti szabad terület azóta több emlékezetes magyar ünnepség színhelye volt. Ha emlékeim nem csalnak, az első infarktusát egy közös börzsönyi vadászat alatt élte túl. A Csóványos alatti Esztergályos katlan környékét faggattuk úgy 30-40 centis hóban, amikor szólt, hogy nem érzi jól magát, visszamegy a kocsihoz. Csaba fiammal tovább kerestük a szarvasokat, és amikor Lacival újfent találkoztunk, már jobban volt. Utólag derült ki az infarktusa, és az életét – orvosa szerint - a kocsimban véletlenül megtalált whisky mentette meg. A szíve azonban tovább rakoncátlankodott, s bár ritkán panaszkodott, négyszemközt azért elárulta, hogy érzi a betegségét. Talán ezért igyekezett vadászként, íróként, történészként és nem utolsó sorban elkötelezett magyar állampolgárként egyre többet alkotni. 1999-ben jelent meg az „Istennek háttal” című történelmi regénye, amelyet a hivatalos kritika megpróbált elhallgatni, mégis már a második kiadásánál tart. 1997-ben jelent meg a „Harmatcseppek” és 2001-ben a szintén vadászati témájú elbeszéléseket, novellákat tartalmazó kötete, a „Csillagfényben”. Néhány héttel ezelőtt még arról beszélgettünk, hogy kibővíti, és együtt újra kiadja a két novellás-kötetet… és többet fog újra dolgozni a VADÁSZLAP-nak is. Ezzel sajnos adós marad, mint ahogy én is örökké az adósa maradok. Már nem adhatom át a húsz éven keresztül beígért igazi hallókészüléket és már csak magamnak - nem Dúcz Lacinak - tartok whiskyt az autómban, ha vadászatra indulok. -cssA Hubertus Kereszt arany fokozatával és a VKE „Aranyfácán toll” irodalmi nagydíjjal kitüntetett Dúcz László búcsúztatására és örök nyugalomra helyezésére január 17-én Szentendrén, a pismányi temetőben került sor.

113

Kankalinágy Dúcz László

A hó olvadt már és kásás, cipőáztató, sáros, lucskos foltokban maradt az út szélén. Bizony nem volt szép látvány. Isten bocsássa meg nekem, de az jutott az eszembe, olyan, mint egy elfeledett öreg ember valamelyik elfekvőben, akinek már nincs rokona, akihez már senki nem megy, akihez már senki nem szól… Pedig karácsony előtt egy-két nappal hogy örül neki mindenki! - Hullik a hó! – kiáltozzák a gyerekek és még az öregek is szívesen tartják az arcukat a puha pelyhek elé és a ráolvadt vizet le sem törlik – hátha fiatalít… De az idő múlik és az arcra száradt hópehely helyén egyre mélyebb ráncok húzódnak. Amikor születik, senki nem gondol erre a nehezülő, elmúló korra. Mindenki örül, mert ő a jövő! A hegyekről langyos légáramlat csúszik szembe velem, és örömmel nyugtázom, nem kell a kabátot összehúzni. A hajnal már nem fagyos leheletű. Igyekszem csendben indulni a vadászháztól, mert gyakran áll a környékén vad, nem szeretném megugrasztani. De most nincs ott semmi a sárosra puhult vadföldön, ahol néhány napja még teljes volt a fehér takaró, ott mára a sarjadó vetés látszik. Megállok a föld szélén, és távcsővel körbepásztázom a tájat. Későre csúszott az olvadás, már nagyhét van. A húsvét április közepére esik, ami húzza a telet maga után. A szekérnyomban csörgedezik igen halkan az olvadó hó, ami az árokpart északi oldalán még fehér csíkként világít. A meleg fuvallat simogatva újra az arcomnak támaszkodik. Az út melletti füvön indulok tovább, gumicsizmám ne cuppogjon a sárban. A fakuló sötétben négy süldő ballag előttem, amiket az előbb még nem láthattam az erdei út kanyarulata miatt. Télen gyakran találkoztunk, amikor még anyjukkal együtt mászkáltak, de a mama már nincs velük. Dolga van. Az új családot szoptatja valahol a tölgyesben, ahol messzire lát, vagy a sűrű bozótban, ahol közelről sem látni őket. A disznók nem vettek észre. Mire kényelmesen elballagtak, kivirradt. Az utam mintha templom mellett vinne el. Legalábbis mindig úgy érzem, ha arra járok, templomban vagyok – nem román, nem gótikus, hanem valami sokkal régebbi, igazán ősi, a Teremtőt idéző templomban. Mintha harangszót hallanék és talán az Úr a kezemet fogná amikor egyenesen nem is a fülembe, hanem a szívembe szólna:

- Itt vagyunk otthon. Engem itt mindig megtalálsz, csak ülj le a bükkös szélén arra a mohos kőre, szállj magadba, gondolkozz el az életeden, mert ide csak tiszta lélekkel léphetsz be! Amikor lenézek a völgybe, úgy látom, az öreg bükkök szürke oszloprengetege magát a Mennyországot tartja. Aztán mielőtt lassan leereszkedem a völgybe, a térdig érő alomban csúszkálva valóban eszembe jutnak viselt dolgaim, miközben kérem az Urat, mentsen fel, bocsásson meg… Az öreg, piszkés kosárnyi héjafészek alatt - amely az ágak között pihen évek óta - gyakran hosszú időt töltök, mire egyértelműen megállapíthatom: újra lakott a fészek! Nem tudom megmagyarázni, miért okoz ez ekkora örömöt? De ez így van. Ám ma a vastag avarréteg alatt havat találtam. Mint valami természetes jégveremben. Vastag, tán méteres jeges hó, ami lassan-lassan olvad még május végén is, így gondoskodva az éltető vízről, a talaj üdeségéről, ami a Mennyországot tartó óriási szürke oszlopcsarnok létfeltétele. Mert ez az Úr háza és ő valóban otthon van, csak meg kellene éreznünk a jelenlétét… aztán jönnek a motorfűrészesek... a héja elköltözik, a templomot „lebontják” és mi magunkra maradunk, s a harangot sem halljuk, ami bánatosan kondul a fejünk felett… De ma még itt a héja-pár és a tojásokban rövidesen új életek dobognak. Jó érzéssel megyek tovább. A tetőn levő sűrűben csendben kerülgetem a galagonya és vadrózsa bokrokat. Megérte! Öreg, már új agancsát nevelő bikát látok meg egy tisztás túloldalán, amin már kankalinok virítanak, hiába volt olyan hosszú a tél. Mozdulatlanul áll és figyel, de nem felém. A nedves füvön észrevétlenül lépek egy hagyásfa mögé, onnan lesem, mit néz a bika. Csendesen legelve mufloncsapat közeledik. Meglett korú, fehér fejű jerke vezette pici csapat. A tisztás szélén a rudasban több bika áll, de nem törődnek az újonnan érkezettekkel. Lassan tovább is ballagnak, de az öreg mereven áll és nézi a jövevényeket, mint aki tudja, valami történni fog és azt látni akarja, mert azt látni kell! Először nem akartam megzavarni az erdő lakóit, azért nem mozdultam. Aztán rájöttem, de inkább megéreztem, valaminek a tanúja, sőt talán a részese lehetek. Így hát a bikához hasonlóan mozdulatlan maradtam, a rigódalt hallgatva. Az egyik jerke né-

Bibliográfia: A közöttünk élő turulmadár 1993 – Antológia Kiadó – Lakitelek 1998 - Magyar Ház – Budapest 2001 – Rovás Kft. – Pomáz 2008 – Geobook Kiadó – Szentendre

Istennek háttal 1999 – Magyar Ház – Budapest 2008 – Geobook Kiadó – Szentendre

Harmatcseppek 1997 – Rovás Kft. – Pomáz

Csillagfényben 2001 – saját kiadás – Pomáz

114

Magyar VADÁSZLAP

Vadászbúcsú Videcz Ferenc Míg élt, a repülést másoknak hagyta: Madárnak, pillangónak. Sose vágyott Poros ösvényről csáb-kékű magasba, Honnan nem látni vadcsapát, virágot. Egy napon elment. Végső rendelése: Kívül járja tűz, mi rég benne égett, S hogy mindörökre hamvaiba vésse, Fentről ölelje a kedves vidéket. Nyílik az urna; ónos pelyhek hullnak. Gyászillatú virágok megfakulnak, Megtört szél hajlik őszkönnyes bokorra. Natura napja ismét körbefordult; Triumfuszában kis csillámok voltunk: Sors-szél kavart, de megtérünk a porba.

ILLUSZTRÁCIÓ: Boros Zoltán

hány lépést tett púposított háttal, kicsit szokatlan testtartással, amit alig lehetett észrevenni. Csak gyakorlott szem - mint az öreg szarvasé - vehette észre; csak az erdőben élők érezhették meg a változást. Nemcsak a hó gyászos halála, az enyhe fuvallat, a rigókoncert, az ölyvek kiáltozása, a fák kérgének erősödő percegése, a kankalin nyiladozása, hanem még valamiről, valami többről is lehet szó. Ezt érzi a jerke is, aki pár pillanat múltán a tisztás közepén levő kankalinosba feküdt. Nem láttam mi, de történt valami, mert a mufloncsapat visszafordult és szinte körbeállták a fekvő társukat. A bika is tipródni kezdett egy picit, majd néhány arasznyit közelebb lépett és a nyakát nyújtva figyelte az eseményeket - ami nem férfinek való látvány. Sajnos nem láttam az érkezés pillanatát, de rájöttem: megszületett az új élet, a kis csapat eggyel szaporodott. Az öreg fehér fejű jerke közel lépett és megszagolva köszöntötte a jövevényt, a pici bárányt. Eszébe jutottak-e az elkövetkező nehézségek, a kóbor kutyák elöli menekülések, a vadászok leselkedése és lövöldözése, az időjárás kegyetlen keménysége? Vagy csak örömöt érez a sárga kankalinok közötti ajándéknak köszönhetően? Hiszen megérkezett az Úr ajándéka, a haldokló hó feltámadása, az új élet… Nagyhét van. A húsvét közeledik, sőt szemmel láthatóan meg is érkezett! Az öreg bika még nézte néhány pillanatig a kankalinágy eseményét, majd lassan elfordult és elballagott a többiek után. A muflonok talán észre sem vették. Remélem, az én távozásom sem zavarta őket. (Az írást eredetileg az áprilisi számunkban terveztük megjelentetni, de Dúcz László hirtelen halála – sajnos – aktuálissá tette ennek a remekbe szabott, kis novellának a közlését. A szerk.)


Vándorsólyom (Falco peregrinus)

„A magyar népnek történelme során oly sok és szoros kapcsolata volt a ragadozó madarakkal, hogy úgy érzem, fontos ma is minden magyarul érző embernek azok kissé jobb megismerése.” (Dúcz László) ILLUSZTRÁCIÓ: Kovács Tibor

115 000

Az öreglányok disznója Rakk Tamás „Ott a sebzett nagy kan, tessék gyorsan lőni…!” – hadarta a kissé hirtelen fővadász, aztán gyorsan lehervadtak az arcvonásai. De kezdjük az elején. Az 1970-es évek végén, már minden őszt a nagy téli vadászatok előkészítésével kezdtük. A hajtásokra kijelölt erdőrészletekben megindítottuk az etetést. A nyiladékokat szárzúzóztuk, a lőcsillagokat szélesítettük, kitisztítottuk… Amikor aztán megtudtuk, hogy a legfőbb főnökünk, Czinege Lajos vezérezredes, az akkori honvédelmi miniszter is részt vesz a vadászaton, felborzolódtak az idegek. Mert ugye néhány tábornok vadásztatása abban az időben már meg se kottyant, de a miniszternek híre volt. Mindenki tudta róla, hogy ért a vadászathoz, tisztában van a vaddisznóhajtások menetével és kíméletlenül megkritizálja, ha a hajtások folyamán szervezetlenséget tapasztal. Ezt még akkor is megteszi, ha a hibák ellenére este szép számú teríték dicséri a lőtudását. Ha viszont egy jól szervezett vadászat alatt úgy alakul, hogy rá csak kevés disznó megy, és kevés esélye van a lövésre, ellentétben sok más nagyhatalmú, protokolláris vadásszal… ő akkor is megdicséri a vadászatszervezőket, s elismerő szavak kíséretében köszöni meg a fáradtságos munkát. Reálisan vélekedő, vadászathoz értő miniszter ide vagy oda, az idő múlásával a gyomrom fokozatosan kisebb lett. Mert igaz, hogy egy erdészetvezetőnek az első számú feladatai közé tartozott az erdészeti munkák sikeres irányítása – abban az időben a Herendi Erdészetnél a siker minden évben jelen volt, ha azonban a miniszteri vaddisznóhajtás nem sikerül, akkor annak következményeit nehéz elképzelni. Az esetleges sikertelenséggel járó szemrehányást közvetlenül az erdőgazdaság igazgatója kapja, és ki tudja, hogy ez milyen ostorok formájában csattog majd egy szegény erdészetvezető hátán? Egy szikrázóan hideg, havas napon, január harmadik hetében aztán megérkezett, kíséretében a tábornokokkal. A vadászokat szállító terepjárókonvoj a Kab-hegyi vadászház előtt sorakozott. Az első GAZ kocsi parancsnoki ülésén az érintett terület felelőse, egyben az aznapi vadászat vezetője – én -, mögöttem az erdőgazdaság igazgatója a fővadásszal és a fővadász- helyettessel foglalt helyet. Utánunk a minisztert és legfontosabb főtiszteket szállító GAZ kocsi és a többi tábornokot szállító terepjáró következett. A délelőtti két hajtás rendben zajlott, szaporodott a teríték, egyre jobban mosolyogtak a vadászvendégek és Csillag-tanyán a nagy hóban, szabad tüzek mellett elköltött ebéd hangulata is tükrözte az eredményes délelőtti vadászatot. Az ebéd végén a miniszter hozzám fordult: „Na, erdészetvezető elvtárs, remélem a délutáni hajtás méltó koronát tesz erre a szépen alakuló vadásznapra!” Mit mondhattam volna? „Miniszter elvtárs, mi mindent megtettünk és megteszünk, a többi pedig a vadászszerencse dolga.” „Van benne igazság!” – válaszolt, majd vállon ütött és indulást vezényelt.

116

A Nagykopasz adottságai mindig ideális vaddisznóhajtással kecsegtettek. Elindult a hajtás, negyedóra múlva a fegyverek is megszólaltak és a lőállások felől egyre sokasodó dörrenések hallatszottak. Sok jó „becsapódást” nyugtáztam, amelyek bizsergették szívemet, aztán lassan jó érzés járt át: ez a hajtás méltó koronája lesz a napnak! Csak baleset ne történjen, csak baleset ne történjen… tompította induló ünneplésemet az agyam reálisabban gondolkodó fele.

ILLUSZTRÁCIÓ: Fábián Dénes Zoltán

A fegyverek végre elcsendesedtek, a vadászkürtök pedig harsogni kezdték a hajtás, a vadászat végét. Hamar kiderült, hogy a miniszteri les körül sok kimúlt disznó fekszik. Amikor a leshez közeledtem, láttam, hogy a miniszter nagyon magyaráz a körülötte állóknak, olyan nagy hévvel, mintha a sok fekvő vaddisznó nem is érdekelné. Csak nem történt valami baj? – villant az agyamba. „Na jöjjön csak, erdészetvezető elvtárs! Ilyen nagy kant, ekkora csapákat, biztos még maga sem látott!” Kezével először a melle közepén a disznó magasságát, aztán lehajolva tenyerével a nyomait mutatta. „Csak egyet tudtam rálőni, de biztos, hogy eltaláltam.” Valóban, úgy tíz méterrel később, apró vércsöppök jelezték a találatot. A vércsöppök sűrűsödtek, de rövid követés után úgy határoztam, hogy visszaindulunk, aztán jelentem a miniszternek, hogy a keresésre rendelt embereim értik a dolgukat, ők egy kis várakozás elteltével – kutyák segítségével – megkezdik a csapázást és bízom abban, hogy megtalálják.

Magyar VADÁSZLAP

HIHETŐ ÉS HIHETETLEN TÖRTÉNETEK „Remélem erdészetvezető elvtárs, ügyes emberei és kutyái vannak, mert nem szeretném, ha ez az óriás remete nem kerülne meg!” Ezt akár fenyegetésnek is vehettem volna, de a hangja nem tartalmazott indulatot, inkább csak izgalmat. A vadászok közben elfoglalták helyüket a kocsikban és a konvoj visszaindult Kab-hegyre. Amikor az autóban egy kicsit kifújtuk magunkat, az erdőgazdaság fővadásza korholó hangsúllyal nekem esett: „Nem értem miért nem kerestétek tovább. Milyen hatást érünk el, ha odahúzzátok a nagy dögöt a miniszter lába elé, aztán tömény jó érzéssel vonulhat Kab-hegyre?” „Te is tudod, bátyám, hogy egy ekkora sebzett kan utánkeresését nem lehet elkapkodni és a vendégsereg sem várakoztatható, hóban, fagyban sötétedésig.” – emeltem fel én is a hangomat. „A többi le van fütyülve, itt nekünk csak a miniszter számít!” – fortyogott. A feszült szóváltás közben terepjárónk kikanyarodott az utolsó hajtást délről szegélyező széles csapásra. Igazi téli látványt nyújtott a vastag hószőnyeggel terített, messze nyúló nyiladék, a hódunyháktól nehezedő fákkal-bokrokkal szegélyezve. Néhány métert haladtunk előre, amikor vagy 200 méterre felfedeztem egy szőrös fekete valamit, mely keresztben, majdnem átérte az utat. Ott fekszik egy nagy disznó! – szóltam hátra. Közben távcsöveztem a feketeséget, mintha

mozdulna még… Az autónak megállj-t parancsoltam. A további vizsgálódásomat a fővadász gyors és határozott reakciója szakította félbe: „Ez a miniszter sebzett nagy kanja, idáig vonszolta magát. Gyorsan szállj ki az ülésből!” - közben ő is kiszállt és a mögöttünk álló miniszteri kocsihoz lépett. A minisztert a kocsijából ki-, majd a helyemre tessékelte, ő pedig a miniszter mögé ugrott. „Ti várjatok itt, amíg mi megadjuk a kegyelemlövést.” Távcsövemmel figyeltem a dolgok alakulását: a terepjáró lassan haladt, a nagy fekete kupac meg-megmozdult, úgy gondoltam, hogy már lőni kéne, ha tényleg a sebzett kan van ott. Ők is úgy gondolták. A kocsi megállt, a miniszter kiszállt, az ajtóhoz szorította fegyverét és lőtt… A havas tájban tompára szelídült a dörrenés, a távcsövemben pedig két hatalmas fekete fül lendült az ég felé, aztán a nagy hóból kikapaszkodott egy három mázsa körüli fekete cornwall disznó, majd betámolygott az erdőbe…


Ez tragédia, itt mindennek vége! Szelíd disznót lőtt a miniszter, a legfontosabb tábornokok szeme láttára. De legalább nem én adtam ki a tűzparancsot, vigasztalódtam. Közben indulást vezényeltem a konvojnak. Gyorsan a miniszterhez értünk. Arcán bosszúság és némi idegesség látszott. „Erdészetvezető elvtárs, honnan a fenéből került ide ez a hatalmas szelíd disznó?” – sziszegte a kérdést. A fővadász sápadt volt, fenyegető pillantásokat lövellt felém. „Kiderítem miniszter elvtárs, de javaslom, hogy most induljunk tovább.” Mindenki visszaült a helyére, indultunk. Úgy hatvan méter után megláttam az óriási fekete disznót, az úttól néhány méterre az erdő szegélyben szédelgett, látszott, bármelyik pillanatban összeeshet. Gyorsításra ösztönöztem a pilótánkat, hogy minél hamarabb, minél messzebb kerüljünk a szégyenletes, nem túl vidám képtől, azonban a mögöttünk lévő miniszteri kocsi lestoppolt. Mi is megálltunk és hátra tekintgettünk. Mint később kiderült, a miniszter parancsára a vele utazó - szép szál, de elhízott –, sokak által utált, kemény, beképzelt tábornok kiszállt és megadta a kegyelemlövést. A vacsora elég furcsa hangulatban telt. Erőltetett vagy sunyi mosolyok a vacsoraasztalnál, a folyosón pedig kuncogó vagy félhangosan kárörvendve röhögő tábornokok. Nem mérges, de nem is mosolygós miniszter és szótlanul falatozó házigazdák. A terítéken 47 disznó feküdt, a végtisztességet adó vadászok arcán megfejthetetlen mosoly bujkált. A jelentés után a miniszter udvariasan megköszönte a vadászatot, méltatta a jó szervezést, a fegyelmezetten zajló hajtásokat és gratulált a gazdag terítékhez. A ceremónia végén félrehívott. „Erdészetvezető elvtárs, elvárom magától, hogy a disznó tulajdonosa maximális mértékű kárpótlásban részesüljön. De mondja már meg végre, honnan a fenéből került ez a disznó a hajtásba?” Két választásom volt. Vagy hazudok és azt mondom, „Nem tudom”, vagy elmondom, ami a lengő fülek láttán villámként hasított belém. Az őszinteség mellett döntöttem: „Az erdőszélben egy idős asszony él a már nem fiatal lányával együtt, a hátuk mögött csak „Öreglányoknak” nevezzük őket, ők tartanak disznókat, amelyeket időnként szabadon engednek. A házuk a hajtás-területtől úgy két-három kilométerre van, valószínűleg ez a hasas disznó elkóborolt, közben felfedezte a szóróinkat és odajárt kukoricát csemegézni. Pechünkre belekeveredett a hajtásba és mivel ellés előtt volt, a zargatásoktól nagyon elfáradt, ezért feküdt le pihenni a nyiladékon. Az embereim már kizsigerelték, 14 gyönyörű, még mozgó malac borult ki belőle. Az anyaállatot zsigerelve vitték az aszszonyokhoz, akik sírva-ríva felravatalozták és most várják, hogy megkeressem őket.” „Ismétlem, ne kicsinyeskedjen, a malacok értékét is vastagon számítsa bele a kárpótlásba. A nevemben pedig vigyenek egy óriási csemege ajándék kosarat, minden földi jóval megrakva.” fejezte be határozottan. Aztán kissé furcsa, élesebb hangsúllyal hozzátette: „Maga szerint a fővadászuk nem túl hirtelen, kapkodó, meggondolatlan ember?” Mit lehet erre válaszolni? Készségesen megígértem: „Mindent megteszek, hogy a károsultak méltó és elegendő kártérítést kapjanak és igyekszem, hogy az ügy a lehető legkisebb hírverést kapjon. Hát, nem így sikerült. A disznólövés ezer verzióban terjedt a vadászok között, s mindenről szólt, csak az igazságról nem. A történethez talán még hozzátartozik, hogy a sebzett óriás kant sohasem találtuk meg. Ennek ellenére egy ritka jó agyarpárost küldtünk a miniszternek, ami sokáig emlékeztette a kiemelkedően sikeres, nagy terítékű, herendi vaddisznóvadászatra.

117

118

Magyar VADÁSZLAP

RIPORT

5 vadász + 5 hajtás = 16 vaddisznó

Ha sok nagy disznó van a platón, könnyen eltörik a rugó … és át kell pakolni a másik terepjáróra (Van egy jó barátunk, aki – állítólag – azért fizet elő a VADÁSZLAP-ra, hogy figyelemmel kísérhesse: a szerkesztőség munkatársai kinél, mikor, hol és hogyan vadásztak. Voltak, vannak és feltehetően lesznek is olyan lapszámaink, amelyben megbillen a mérleg, amelyben arányaiban több személyes élményt továbbítunk az Olvasóinknak … óhatatlanul, hiszen újságkészítők, újságírók vagyunk… és a vadászati meghívásaink nem csak a barátságnak, sok esetben a pozíciónknak szólnak. Ez a meghívás – meggyőződésem - kizárólag a barátnak és nem a főszerkesztőnek szólt.)

rülnek a hajtások, mozognak a kondák … és az eredménnyel sem kell szégyenkezni. Az első napon 7 vaddisznó feküdt a terítéken, Szegedi András lett a „vadász-király”, mivel egy 21 és egy 25 centis kant, igazi „ősállatokat” sikerült elejtenie. Másnap Koller Roland, a szlovák Safaris vadászatszervező iroda tulajdonosa lett a legeredményesebb, hat vaddisznót – köztük két kant – hozott terítékre.

Az SCI magyar szervezete – dr. Gergely Imre közreműködésével – januárban ismét Székelykeresztúron, a Hargita megyei Hubertus Vadásztársulatnál kötött le kétnapos vaddisznóhajtást. Sokan jelentkeztek, de még az utolsó pillanatban is ketten lemondták a részvételt, így ugyancsak kevés, mindössze öt puskásnak hajtottak a székelyek.

Fazakas Attila, a társulat igazgatója, kezdetben nem örült a kis számú vadász-csa-

(Csak csendesen, de be kell vallanom, elejtettem életem első erdélyi vaddisznóját, hogy az ismerőseimnek ne kelljen emiatt telefonálniuk.)

patnak, de a vadászat végén elégedetten dörzsölte össze a tenyerét, a tervezettnél több lett a társulat bevétele. S ha mindehhez hozzátesszük, hogy a hangulat – elsősorban a „doktor úrnak” köszönhetően – ismét fergeteges volt, mindkét napon ragyogóan sütött a nap, a 10-15 centis porhóban még könnyű volt közlekedni, senkit sem zavart a mínusz 10-12 fokos hideg, az első napon legalább hatvan, a második napon minimum negyven hosszú orrú, igazi fekete sörtéjű erdélyi vaddisznó – és egy közepes nagyságú medve – mozgott az öt hajtásban. csekő

(S hogy ismét a csapat tagja lehettem, ez a januári számunkban megjelent „Fázik a fejem” c. riportomnak köszönhető: „hátha meglesz a sapkád” - mondta Gergely doktor. A nevezetes fejfedő természetesen nem került elő, viszont nagyon kellett vigyáznom az újra, amit – a riport hatására - szintén Hídvégi Bélától kaptam.)

Ritkán és keveseknek adatik meg, hogy egy vadászidényen belül, kétszer is részt vehet olyan szabad területű vaddisznóhajtáson, ahol szinte minden együtt van: szép a terület, kedvező az időjárás, jól sike-


Az 5 vadász – Szegedi András, Koller Roland, dr. Gergely Imre, a szerző és Járási Gábor – valamint a két nem mindennapi kan

119

Negyedszázad December 12-ikén Miskolcon, díszvacsorával egybekötve rendezték meg a Miskolci Vadászklub negyedévszázados jubileumi ünnepségét. Dr. Székely László, Csekő Sándor, Heinemann Pál és Tóth Á. Dénes köszöntőbeszéde világosan mutatta, hogy mindenki számára mást jelentett az elmúlt 25 év: életre szóló barátságok, vadászatok, kirándulások, sok-sok együtt töltött óra, szerelem, fájdalom… 25 év az ember életében is nagy idő, hát még egy közösségében! 1983. december 14-én, a klub megalakulásakor a legfontosabb célkitűzés a vadászati kultúra és hagyományok ápolása, az oktatás és a baráti találkozások lehetővé tétele volt. A havonta összejövő, nagyszámú, lelkes közönség rangos előadásokon találkozhatott több mint száz szaktekintéllyel, akik közül – a teljesség igénye nélkül – néhány név külön említésre érdemes: Prof. dr. Bencze Lajos, Bartucz Péter, dr. Bertóti István, Páll Endre, dr. Sterbetz István, Szidnai László… Rajtuk kívül számos színész, képzőművész, világutazó kapott felkérést, hogy egy baráti beszélgetésre, a Borsodi megyeszékhelyre utazzon. A programokat tovább színesítették kirándulások, tanulmányutak, múzeumlátogatások is, melyek még szorosabbra fűzték a tagok közti baráti viszonyt. A 90-es évek elején a klubhelyiség használatának lehetősége megszűnt, így a további előadások lehetősége bizonytalanná vált, a törzstagoknak köszönhetően azonban nem szűnt meg a klub, és ehhez nagyban hozzájárult a megyei vadászkamara és vadászszövetség folyamatos anyagi és erkölcsi támogatása is. BBO

Vadon élő állatok karácsonya Először a Magyar VADÁSZLAP 1997 decemberi számában hirdette meg a Vadászati Kulturális Egyesület a „Vad-karácsony” mozgalom gondolatát. Az akcióval akkor sikerült felhívni a figyelmet a vad téli kiegészítő takarmányozásának fontosságára. Elsőként a „Matulások” csatlakoztak a felhíváshoz, és több száz gyerek részvételével, tíz esztendeje a Fővárosi Állat- és Növénykertben megtartották a „Vadon élő állatok karácsonya” című rendezvényt. 2008. december 18-ikán, Cegléden, a szakadó eső ellenére több mint 500 fiatal gyülekezett a Vörösmarty téren felállított, majdnem 5 méteres fenyőfa körül. A Pipacs Vadászkürt Együttes gyülekező szignáljára a környék vadásztársaságainak tagjai is felsorakoztak, hogy a megnyitó ünnepség után a gyerekekkel együtt – bőséges takarmányszállítmány kíséretében – elinduljanak a vadászterületre és feltöltsék az etetőket. A program – a Fővárosi és Pest Megyei Vadászkamara anyagi támogatásának köszönhetően – egy vidám, gyerekzsivajtól hangos közös ebéddel zárult. Befejezésként Oláh Csaba, a VKE elnöke emléklapokat adott át a résztvevőknek. Mészáros Iván

120

Magyar VADÁSZLAP

TUDÓSÍTÁS

FOTÓ: Fürtös Lajos

Ünnepélyesen

Feketű Tibor és Balogh János Még az ellenségei is elismerik, hogy Balogh János - a hódmezővásárhelyi Hód-Vad Vadász és Természetvédő Közhasznú Egyesület elnöke - kiváló szervező, valami olyasmit tud, amit nem az iskolákban lehetett megtanulni. Első alkalommal a mecseki vadászkürtös-tanfolyamon találkoztunk, merthogy a barátaival együtt kürtölni tanult. Aztán óhatatlanul össze kellett futnunk, mert Hódmezővásárhelyen életre hívta a szalonka-klubot. Ettől kezdve rendszeressé váltak az együttléteink, vadásztunk közösen fácánra, nyúlra, megküzdöttünk egy különleges agancsú őzbak elejtésével és nagyokat mulattunk a Fekete Sasban megrendezett szalonka bálokon. Amit most felsoroltam, csak töredéke mindannak, ami számomra és még sokunk számára Balogh Já-


nos nevéhez kötődik és ami mögött egyértelműen a meghatározó fő motívum: a barátság. A barátság, ami úgy tűnik ennek a sokoldalú, életvidám, társasági embernek a legfontosabbak közé tartozik. A barátság, ami hihetetlen méretű és sok esetben megfizethetetlen kapcsolati tőkét, ismertséget és ismeretséget eredményez… és ami nélkül általában csak döcögnek a szervezések, legyen szó vadászatról, vadásznapról, konferenciáról vagy éppen egy együttműködési szerződés aláírásáról. Balogh János, Vangel Gyula, Mészáros Lajos, Török Ferenc és a csapat többi tagja, ideértve a háziasszonynak is kiváló hölgyeket, valamint a szomszéd megyéből a Harkakötönyi Vadászok Egyesülete, Feketű Tibor elnök vezetésével december végén egy esti vacsorával és egy másnapi vadászattal - nem találtak fel semmi újat, csupán aláírásukkal szentesítettek egy olyan szimpatikus együttműködést, amely a közös programokról, a közös vadászatokról, gyakorlatilag a vadászati kultúra ápolásáról és fejlesztéséről, s nem utolsó sorban a barátságról szól. Amikor a kis herceg – Antoine de Saint Exupéry csodás művében – találkozik a rókával és a róka elmondja neki, hogyan tudja őt megszelídíteni, hogyan tudja a barátjává tenni, van egy nagyon fontos gondolat, amit érdemes megjegyezni: ha valakit a barátunkká fogadtunk, az egyszer és mindenkorra felelősség is. Felelősség önmagunk és a világ felé, hiszen „embernek lenni pontosan annyit jelent, mint felelősnek lenni.” Valami ilyesmit éreztem a mártélyi étteremben és másnap a -dor hódmezővásárhelyi határban.

121

Diana bál A Vadászati Kulturális Egyesület Diana Vadászhölgy Klubja február 7-én, Szegeden, a Tisza Hotelben rendezi meg VI. Országos Diana bálját. További információk és előzetes helyfoglalás Bán Beatrixnál a 30/962-0930 vagy a 70/702-5164-es Vodafone vadászflottás telefonszámon.

Uniós vadászbál A HOTEL UNIO február 14-én, 19 órai kezdettel vadászbált rendez, melyre minden kedves vadásztársat szeretettel várnak a szervezők. A svédasztalos vacsora 7000 forintba, az éjszakai szállás pedig személyenként 5000 forintba kerül. További információ: Hotel Unio (1077 Budapest, Dob utca 73., tel.: 06-1/479-0400, 479-0402, [email protected].

Vadászatvezető képzés Vadászatvezető képzés indul Csongrádon, 2009. február 23-án. Az egyhetes, programakkreditált kurzus befejezése után, a sikeres vizsga függvényében társas, apró- és nagyvadvadászatok vezetésére lehet jogosultságot szerezni. A tanfolyam ideje alatt a hallgatók teljes képet kapnak a társasvadászatok előkészítésének, lebonyolításának, szervezésének balesetmentes és sikeres lehetőségeiről. Jelentkezni az alábbi címen és telefonszámon lehet: Diana Vadász-Felnőttképző Alapítványi Szakképző Iskola 6640 Csongrád, Jókai u. 14. Tel./fax: 06-63/483-790, 06-30/437-0923 [email protected] www.dianaszki.hu

122

Magyar VADÁSZLAP

HÍREK - TUDÓSÍTÁSOK

Pályázati kiírás Megjelent a vadgazdálkodáshoz kapcsolódó tevékenységek csekély összegű támogatásáról szóló 27/2008. (III. 12.) FVM rendelet módosítása. A joganyag szerint 2009-ben két támogatási cél szerepel a pályázati kiírásban. Az egyik „A vadászható állatfajok élőhely-védelme, valamint a kiemelkedő genetikai értékű vadállomány védelme”, a másik pedig „A vadászati-vadgazdálkodási kultúra és ismeretterjesztés.” A pályázatok benyújtásának határideje: 2009. március 13. További részletek a minisztérium honlapján (www.fvm.hu) találhatók.

Fegyverárverés-rekord Londonban, a Holt’s aukciós ügynökségnél december 11-én megtartott fegyverárverésen minden eddigi értékesítési rekord megdőlt. A golyós és sörétes puskák között jó néhány különleges darab került kalapács alá. Az első a svájci Müller Murgenthal által készített golyós puska volt, mely a „Szeretet diadala” nevet viseli. A véset és a puskán elhelyezkedő apróbb szobrocskák a jó és a rossz örök harcát ábrázolják. Ezt a darabot egy 120 000 fontos (34 millió forint) ajánlatot tevő gyűjtő vihette haza. Az aukció sztárjai kétség kívül Eric Clapton puskái voltak. Egy pár 20-as, Coggan által gravírozott Purdey 130 000 fontért (37 millió forint) talált gazdára. Az aukció rekordbevétellel ért véget, a teljes forgalom 1 700 000 font (480 millió forint) volt. Szollár András

Mire szabad vadászni? Februárban: gímünőre és borjúra – dámtehénre, -ünőre, -borjúra – őzsutára és gidára – muflonra – házi görényre – nyestre – fácánkakasra – balkáni gerlére – borzra – aranysakálra – dolmányos varjúra – szarkára – szajkóra Márciusban: – Egész évben vadászható: vaddisznó kan, süldő, malac – róka – pézsmapocok – nyestkutya – mosómedve

2009 A hó napja

A hét napja

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14

Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat

ÚJHOLD I

Január elsejétől dr. Nagy Dániel erdőmérnök vezeti a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Természeti Erőforrások Főosztályát. Az új főosztályvezető - nemzetközi tapasztalatokkal és jogász végzettséggel is rendelkező erdőmérnök - néhány évvel ezelőtt tért vissza Magyarországra, és az erdészeti hatóságnál állt szolgálatba, majd a minisztériumba került, ahol aktívan részt vett az erdőtörvény tervezetének kidolgozásában. Súlyos, de nem életveszélyes annak a szerencsétlenül járt hivatásos vadásznak a sérülése, akit egy vadkan sebesített meg január 9-én reggel Tevel határában. A hajtásban a kutyák szorításából kitörő kan a fegyvertelen vadőrt olyan súlyosan megsebesítette, hogy mentőhelikopterrel kellett kórházba szállítani, ahol rögtön megoperálták. A támadó vadkan az eset helyszínétől egy kilométerre terítékre került. Három tiszaburai férfi brutális módon ölt meg egy őzsutát január 7-én a Jász-Nagykun-Szolnok megyei település közelében. Az esetre a szolgálatban lévő körzeti megbízott és a vele járőröző faluőr lett figyelmes. Az elkövetők éppen a kegyetlenül elpusztított állat elszállításához készülődtek, amikor tetten érték őket. Az őz lábait eltörték és fejét is szétverték. Mindezek megalapozzák a tiltott vadászat során elkövetett állatkínzás vétségének gyanúját, amely két évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható. Szilveszter este őzet akartak enni azok a rendőrök, akiknek egyike meglőtte a járőrtársát az őrtilosi erdőben. Az egyenruhások szolgálati idejükben próbálkoztak az orvvadászattal. A svájci RUAG Holding AG fegyvergyártó vállalat felvásárolja a siroki MFS 2000 Zrt. lőszergyárat. Sirokon 1952-ben kezdődött a lőszergyártás, az akkor még Mátravidéki Fémműveknél. A vállalat az ezredfordulón került magánkézbe, idáig egy magyar befektetőkből álló csoport tulajdonában volt. A magyar céget felvásárló RUAG Ammotec jelentős szereplő a kiskaliberű lőszerek gyártásában, amelyet elsősorban állami szervezetek vásárolnak, de komoly részesedésük van a vadász- és sportlövész-piacon is.

Február Nap kel nyugszik (h min) (h min) 07.10 07.09 07.07 07.06 07.05 07.03 07.02 07.00 06.59 06.57 06.56 06.54 06.52 06.51

16.45 16.47 16.48 16.50 16.51 16.53 16.54 16.56 16.58 16.59 17.01 17.02 17.04 17.05

Hold kel nyugszik (h min) (h min) 09.12 17.16 10.05 10.45 11.39 12.48 14.09 15.35 17.01 18.23 19.42 20.58 22.13 23.26

23.55 -01.13 02.32 03.46 04.50 05.40 06.18 06.47 07.10 07.30 07.48 08.07 08.27

ELSŐ NEGYED D

2009. február www.vadaszlap.hu

A hó napja

00.13 D

15.49 O

15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28

28 nap A hét napja Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat

Nap kel nyugszik (h min) (h min) 06.49 06.47 06.46 06.44 06.42 06.41 06.39 06.37 06.35 06.33 06.32 06.30 06.28 06.26

TELIHOLD O

17.07 17.09 17.10 17.12 17.13 17.15 17.16 17.18 17.19 17.21 17.22 17.24 17.25 17.27

Hold kel nyugszik (h min) (h min) -- -00.37 01.44 02.46 03.39 04.23 04.58 05.27 05.50 06.09 06.27 06.43 07.01 07.19

08.49 09.17 09.51 10.33 11.24 12.23 13.28 14.36 15.46 16.55 18.05 19.16 20.29 21.44

22.37 C

02.35 I

UTOLSÓ NEGYED C

123 000

GYEREKEKNEK

A vadászterület berendezései A vadászterület berendezéseit két nagy csoportra oszthatjuk: a vad védelmét szolgáló és vadászati célú berendezésekre. Fontossági sorrendet nem lehet felállítani, mert mindkettőnek meghatározó szerepe van a szakszerű vadgazdálkodásban.

Nagyvadetetők

rostaaljat hordunk a fogyásnak megfelelő rendszerességgel. A fogolyetetőket fasorok mentén, sűrű útszéli bokrok (kökény, galagonya, líciumsövény) mentén szokták felállítani. A fogolyetetőket úgy is készítik, hogy a bokrok alját megszórják búzaocsúval, apró magvakkal, és a magvakat takaró kukoricaszárat pedig a bokorhoz támasztják. A nyúletető csupán egy ágas fából áll, amelynek ágvillájába kötnek egy-egy nyaláb lucernaszénát és a tövéhez tesznek 2-3 darab répát. Az itatók megléte a száraz, eső- és hómentes időben fontos, ott, ahol a természetes vizek eltűntek, vagy kiszáradtak. Ahol nincs más megoldás, ott mesterséges itatókat kell létesíteni.

Mindig olyan helyre kell építeni, ahonnan a vad belátja a területet, és nyugodt, zavartalan erdőrészben van. Ajánlott napos helyen felállítani, mivel a vad télen szívesen fekszik el a kihullott szénán. Az etetőt, különösen a szarvasok számára nem szabad fiatalosba építeni, mert ott a kéreghántással, rágással nagy károkat tudnak okozni. Ha etetőt szeretnénk építeni, akkor a terület tulajdonosával minden esetben egyeztetni, engedélyeztetni kell. A padlással rendelkező nagyvadetető megkönnyíti a vadőr munkáját, mert télen a nehezen megközelíthető helyekre nem kell behordani a takarmányt, hiszen a padlásról könnyen pótolni lehet a kifogyott lucernaszénát, szemes takarmányt, mert az etetőkbe mindkettőt egyaránt tenni kell. Azt, hogy mennyi etetőt létesítünk a vadászterületen, mindig az ott élő, vagy időszakonként ott tartózkodó vadállomány nagysága határozza meg.

Magaslesek

Apróvadetetők Sajnos gyakori hiba, amikor úgy gondolják, hogy egyféle etető az összes apróvadnak megfelel, pedig ez korántsem így van, más méretű és elhelyezésű kell a fácánnak és a fogolynak, más a nyúlnak. A lábakon álló, lejtős tetővel felszerelt fácánetetőket vadrejtő sűrű (csenderesek, remízek) szélén szokták elhelyezni. Fontos tudnivaló, hogy a magasabbik oldala déli irányba nézzen, az alacsonyabbik pedig a bokrok alá érjen. A tájolás azért fontos dolog, mert a legtöbbször északi széllel érkező esőtől védeni kell a takarmányt és az esetleg ott megbúvó vadat a déli nap szárazon tartja. Fontos szempont, hogy a ragadozók elől a a rendszeresen látogató foglyok és fácánok gyorsan a sürűbe, védett helyre menekülhessenek. Az etetőkbe szemes kukoricát, búzát, napraforgót, vagy ocsút,

124

A magaslesek a vadászterület leggyakoribb berendezései. Többféle változatukat ismerjük, például állandóak, hordozhatók, nyitottak, fedettek, zártak. A magaslesek feladata, hogy az adott területet minél jobban beláthassuk, a vadászt a vad ne lássa meg és a hosszú várakozás alatt kényelmesen tudjon ülni. Erdei tisztás, tarvágás, rét, vadföld köré több magaslest célszerű építeni, azért, hogy bármilyen irányból fúj a szél, bárhonnan kell megközelítenünk, mindig szél alatt tudjunk lesre ülni. Az állandó les 4-7 méter hosszú oszlopokra épül, melyek vége a talajba van beásva. Az oszlopokat ferdén, felfelé összetartó gúla alakban kell felállítani. A lépcsőt úgy kell támasztani a leshez, hogy minél kevésbé legyen meredek, hiszen puskával, hátizsákkal, meleg ruhával megpakolva nem könnyű feltornázni magunkat. A hordozható magasleseket elsősorban a vadkárelhárító vadászatoknál, vagy hajtásban használják. Ezek egyszemélyes, fából vagy fémből készült, könnyen hordozható eszközök, amit mindig az éppen vadászni kívánt területrészen állítanak fel. A leskunyhókból kártékony vadra vadászhatunk, létesített dögtéren rókára, vagy a napjainkban már-már feledésbe merült vadászati mód szerint a műuhu segítségével.

Sózók A sózók a nagyvadetetők elengedhetetlen tartozékai, amelyekbe a háziállatoknak is adott nyalósót, esetleg ásványi anyagokkal

Magyar VADÁSZLAP

FOTÓK: Somfalvi Ervin

Vörös vércse (Falco tinnunculus) Galamb nagyságú. Mezőkkel tarkított erdőkben, facsoportokban, mezőgazdasági területek és legelők közelében él. Zsákmányát kémlelve gyakran egy helyben szitál. Rágcsálókkal, gyíkokkal, rovarokkal, bogarakkal táplálkozik. Vetési varjak fészkében, a fák koronájában fészkel. Fészekalja 3-8 tojásból áll, melyeken 28-30 napig kotlik. Természetvédelmi értéke 50 000. dúsított sókockát helyeznek. A só elhelyezésére többféle megoldás is létezik, például: keretsózók, sóvályúk (főleg őzes területen használják), tönk- vagy rönksózó. A kérődzők számára elengedhetetlenül szükséges a só, főként az agancsfelrakás időszakában lényeges, a sóban lévő ásványi anyagok beépülése miatt. Ellenőrizd a tudásodat! Milyen célt szolgálnak a vadetetők? Mivel etetik a vadat télen? Milyen leseket ismersz? Miért fontosak a sózók?

ELEK SZILVIA [email protected]

Pontosítás: A januári lapszámban tévesen jelent meg az őzbak agancsfelrakási ideje, amelynek helyesen: 16-20 hét.

Labirintus A téli időszakban a vad nehezen jut élelemhez a fagy és a hótakaró miatt, éppen ezért ilyenkor nagyon fontos szerepük van a vadászoknak. Most te is segíthetsz a tél végére legyengült állatoknak, hogy eljussanak a túlélést biztosító etetőhöz. Mutasd meg nekik az odavezető utat!

Nagy kárókatona, vagy kormorán (Phalacrocorax carbo) Tyúk nagyságú, csak vizek közelében fordul elő. Tavakban, ritkábban folyókban, víz alá bukva fogja el a halakat. Maró hatású ürülékétől elpusztulnak azok a fák, melyeken nagy számban fészkel. Az utóbbi évtizedekben gyakran áttelel hazánkban. 4-5 tojását vízinövényekkel bélelt gallyfészekbe rakja. A halgazdaságokban károkozása miatt hatósági engedéllyel gyéríthető.

¾

A januári játék nyertese: Magyar Gábor (Nyírmeggyes) Nyereményét postán küldjük el.


Süvöltő ( Pyrrhula pyrrhula) A verébnél valamivel nagyobb testű, hazánk északi részén szórványosan fészkelő madár. Erdőkben, parkokban, kertekben találkozhatunk vele. Májusban 2-5 méter magasan, a lucfenyők ágain 12-14 napig költ. Fiókái 12-16 nap után repülnek ki. Fák (főleg kőris) és gyomok termését, bogyókat, rügyeket, költésidőben rovarokat is eszik. Természetvédelmi értéke 10 000. 125

126

Magyar VADÁSZLAP

ÍZVÁLASZTÓ

Velős gondolatok A február elsősorban a tarvadvadászatok idénye, aminek eredményeként csak elvétve akad falra akasztható trófea, annál gyakrabban kerül viszont a fazékba, serpenyőbe való alapanyag: a belsőség, a nyelv és az agyvelő, a rekeszizom, a pofaizmok, disznónál a háj, sőt a kan jól fejlett „tojásai” is. Mind a vegetáriánusok, mind a (szín)húsevők lebecsülik eme földi jókat, pedig csodálatos eledeleket lehet ritytyenteni belőlük.

Pejslipörkölt Minél többféle alkatrészt (szív, tüdő, vese, máj, rekeszizom, nyelv) teszünk bele, annál ízletesebb lesz! Akinek az orvosa tiltja a zsírt, használhat olajat, de ha rám hallgat, inkább jóféle szalonna kisütésével indítja el a folyamatot, aminek zsírján szép üvegesre

pirongatjuk a bőségesen mért hagymavagdalékot. Óvatosan, hogy meg ne égjen, igazi házi pirospaprikával színezzük meg, majd rádobjuk a feldarabolt belsőségeket, s megforgatjuk a hagymán. Vízzel felöntve addig rotyogtatjuk, amíg az egyes alkotóelemek szinte már nem különíthetők el szemmel egymástól, borssal, sóval, akár növényi fűszerekkel is gazdagíthatjuk az ízét. Akkor jó, ha a darabok és a vastag szaft íze már egységes. Aki szereti, vörösborral is pótolhatja az elfövő vizet, csak módjával, nehogy elsavanyítsa az egésznek az ízét (többit inkább igyuk meg főzés közben, vagy étkezéskor…)

Savanyú tüdő- vagy pejslileves A lebenyeire szedett tüdőt magában, de akár más belsőségeket is hozzátéve bőséges vízben (vagy aki disznóvágáskor előre gondolkodva lefagyasztja a hurkafőzésből megmaradt abalevet, abban) megfőzzük, miközben 2-3 babérlevelet, pár tucat egész borsot, kevés sót adunk hozzá. Addig főzzük, míg a tüdő leszáll a felszínről, majd kiszedünk mindent, s kihűlés után csíkokra szeleteljük, és visszatesszük a főzőlébe. Ecettel savanyítjuk, aki szereti, a vadashoz hasonló ízhatást imitálva akár reszelt sárgarépával is dúsíthatja, átforralva szükség szerint utánízesítjük, majd jól elkevert tejföllel habarjuk be. Forrón tálaljuk.

Velőt-rázó változatok A vad koponyáját hosszában óvatosan kettévágjuk, figyelve arra, hogy az agyvelőt védő burok ne sérüljön meg, s azt egyben kivesszük, megmossuk. A velőt saját burkában lobogó forró vízbe (sima, vagy fűszeres) téve blansírozzuk, majd kiszedve lefejtjük a burkot és a további felhasználás módja szerint rózsáira szedjük, szeleteljük, vagy apróra vágjuk. A rózsákat vagy szeleteket sima, vagy parmezán sajt reszelékével kevert panírba forgatva kirántjuk, mellé rántott májszeleteket is készíthetünk, de mindig a velőt süssük előbb. Tojásos velőhöz kevés hagymával megpirítjuk a felaprított darabokat, majd behabart tojással öszszekeverjük, de ne süssük szárazra. Ha velős pirítóssal akarjuk meglepni vendégeinket, akkor a felaprított kockákat hagymával, esetleg gombával megpirítjuk, villával öszszetörjük, illatos kakukkfűvel, borssal, sóval megfűszerezzük, és a forró pirítósra kenve, más változatnál a kenyérszelettel együtt


olajban kisütve frissen tálaljuk. Feltétlenül adjunk mellé csípős paprikakrémet, az adja ki igazán az ízét.

Abált nyelv A savanyú levesben egyben megfőtt, vagy önállóan megfőzött nyelvet lecsepegtetjük, megtisztítjuk fehér külső rétegétől, kivesszük a nyelvcsontokat, és úgy rendezzük tálra, hogy könnyen szeletelhető legyen. Édesnemes házi pirospaprikával finoman meghintjük (ha sok van rajta, keserű lesz!), majd fokhagymagerezdeket présben összenyomunk, levét rácsurgatjuk, s egyenletesen elosztjuk a masszát a nyelven. Kifagyasztva, hidegen tálaljuk tormakrémmel, mustárral, savanyú paprikával, vagy krumplis hagymasalátával.

Mi maradt ki a sorból? A kevés, de nagyon ízletes pofahúst hozzátehetjük pörkölthöz, leveshez, kocsonyához, vagy – disznó esetén – a nyelvvel együtt abálhatjuk. A lépet kevesen használják fel, ám sokan nem tudják, hogy fele-fele arányban, a májjal összedarálva remek pástétom-alapanyag, sokkal simábbá, kenhetőbbé teszi az amúgy száraz májat. A kanok hátul kidudorodó páros férfidísze remek pörkölt alapanyag, sőt, az agyvelőhöz hasonlóan blansírozva és karikákra vágva kiváló rántva és tojással is. A disznó háját tisztán és vérmentesen kiszedve érdemes hazavinni, (a szutykos véres csomagot a fejünkhöz vághatja az asszony…) kisütve gyönyörű fehér, ikrás zsírja lesz, kiváló ízű – és nem avasodik meg. - som

127

128

Magyar VADÁSZLAP

VADÁSZÍJÁSZAT

Vadászíjász etika Sokáig azt hittem, hogy nincs értelme vadászíjász etikáról beszélni, hiszen a húrfeszítőkben is ugyanaz az erkölcsös vadászmagatartás kell legyen, mint a puskás társaikéban. Aztán a minap az egyik vadászattal foglalkozó havilap hasábjain megláttam egy terítékfotónak jóindulattal sem nevezhető illusztrációt, amin egy vaddisznó látható nyílvesszővel a fejében, s mellette az elejtője.

A kép láttán először mint vadász éreztem ezt etikai merényletnek. Majd, mint íjjal vadászó ember, háborodtam fel arra gondolva, hogy ez a cikkillusztráció vajon hány vadász számára lesz a magyarországi vadászíjászat megítélésének alapja. Félreértés ne essék, itt nem a fotós hibázott, hiszen „belső használatra” mindenki készít képeket. Elmarasztalni csakis a lap szerkesztőjét lehet, aki úgy gondolta, hogy az íjjal elejtett vad ilyen jellegű ábrázolásában nincs semmi kivetnivaló, így alkalmas egy vadászíjászatot bemutató, ne adj’ isten népszerűsítő cikk illusztrálására. Hát nagyot tévedett! Az etikát én részben szubjektív dolognak tartom. Mindenki saját maga dönti el, hogy a vadásztársadalom által elfogadott írott és íratlan etikai szabályokat milyen mélységben kívánja magáénak tudni. Az alapoknál, mint például a vad végtisztességének megadása, vagy a sebzett vad mielőbbi terítékre hozása, azonban nincs pardon. Az íjas vadászat speciális mivolta miatt bizony létezik néhány „vadászíjász etikai alappillér” is az általános „axiómákon” kívül. Az etikus vadászíjász a vad vitális zónáját célozza, lövést csak akkor ad le, ha az állat ezen része „elérhető”.


A fej-, a gerinc- és a nyaklövést az etikus íjász -tudatosan - nem kockáztatja meg. A vadászíjász lövés után mindent megtesz annak érdekében, hogy az ellőtt vesszőt megtalálja, hiszen annak állapotából a lövés jóságára lehet következtetni. (Azon kívül a természetben hagyott vadászvesszők az éles pengék miatt balesetveszélyesek.) Az etikus íjász terítékfotózáskor nem hagyja a meglőtt vadjában a vesszőt. (Itt meg kell jegyeznem, hogy az esetek többségében a vadászvesző átszalad a vad testén, és nem marad benne.) A vadászíjász nem tiszteletlenségből, vagy az amerikai kultúra majmolása végett hord álcaruhát. Ez az öltözék a vadhoz való közelkerülést szolgálja, ami az eredményességének záloga. Sok vadásznak az is szemet szúrhat, hogy az íjász nem visel kalapot. Természetesen ez sem a vadászhagyományok látványos fenékberúgása az íjászok részéről. Egyszerűen arról van szó, hogy a vadászkalap az íjászt zavarhatja a lövés leadásában, hiszen az ideget az archoz kell húzni, ami így beleérhet a zöld fejfedő karimájába. (Egyre gyakrabban tapasztalom azonban magam is, hogy a vadászat után az íjász fejfedőt és öltözéket cserélve, a ravatalnál már vadászkalapot és zöld ruhát visel.) Az etikus vadászíjász mindig figyel arra, hogy vadászpengéi borotvaélesek legyenek. Jelenleg még nem beszélhetünk Magyarországon újkori vadászíjász hagyományokról, szokásokról, hiszen még nincs két évtizedes a hivatalos engedélyezés. A mostani generáció feladata az, hogy ezt megteremtse. Mint minden szokásnak, hagyománynak, a gyakorlati praktikum és az erkölcs a mozgatórugója. Egy igen jó példa erre a következő történet: nyúlvadászat alkalmával egy sebzett nyúlra lettek íjászbarátaim figyelmesek, amint az a fűben nagybetegen lapult. Minden nehézség nélkül meg lehetett közelíteni, s terítékre hozni. Az íjásznak ugyanis a vadászati törvény engedélyezi, hogy álló nyúlra lőjön. A nyulat azonban - véleményem szerint nagyon helyesen - az az íjász kapta, aki először lőtte meg. Az íjas apróvadvadászat talán a legnehezebb vadászatok egyike. Egy terítékre hozott fácánkakas, vagy nyúl sokszor nagyobb örömet okoz az íjásznak, mint egy lesvadászaton elejtett vaddisznó. Ezért a hagyományokkal szemben és az érvényes előírások megváltoztatásával javasolom, hogy az íjas apróvadvadászat során, ha a vad csak több íjász lövése után kerül kézre, akkor azé a vad, aki először ejtett az állaton olyan sebet, amely után a vad terítékre hozatala már lényegesen egyszerűbb feladat. Napjainkban egy nagyon jól szabályozott törvényi keretek között működő fegyelmezett, egymás iránt felelősséget érző vadászíjász társadalom van kialakulóban, akik közül a többség - miután kialakította - magáénak tudja SZABÓ ZSOLT és minden esetben betartja a [email protected] vadászíjászat etikai előírásait.

129

130

Magyar VADÁSZLAP

HORGÁSZOKNAK

Átalakuló balatoni halászat

FOTÓ: Somfalvi Ervin

A cím egy kicsit elnéző, közelebb járunk az igazsághoz, ha azt írjuk, feldarabolják a balatoni halgazdaságot. A száztíz éves halgazdaság története során megélt már számos átalakulást, hogy a legújabb mit hoz magával, azt egyelőre csak találgatni lehet.

Tény, hogy a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács legutóbbi döntése értelmében a halgazdaság elsőrendű feladata a tó ökológiai egyensúlyának fenntartása és a horgásztatás lesz, a cég tógazdaságait, kereskedelmi tevékenységét, a halfeldolgozást külön értékesítik. Amiből számomra az derül ki, hogy ami nyereséges volt eddig, azt eladják, ami veszteséges volt, az marad. Ha így lesz, nem kérdéses, hogy állami támogatásra szorul majd, hiszen mitől lenne nyereséges, ha eddig sem volt az. Korábban felmerült az a lehetőség, hogy az egyes tevékenységi körök leányvállalatokba való kiszervezésével a halászat holdinggá alakul. A vagyontanács ehelyett azt a Balaton Fejlesztési Tanács elnöke által is támogatott megoldást fogadta el, hogy mind a tógazdaságokat, mind a halfeldolgozó üzemet értékesítik. Suchman Tamás, a halászati cég 33 százalékos tulajdonjogával rendelkező Balaton Fejlesztési Tanács elnöke szerint a vagyongazdálkodási tanács haladéktalanul nekilát a privatizáció megszervezésének. Már csak azért is, hogy a 2009. évi horgászszezon indítása, valamint a tavakkal kapcsolatos halászati feltételek megteremtése már az új tulajdoni állapotoknak megfelelően kerüljenek előkészítésre. A BFT elnöke fontosnak tartja, hogy az átalakulás után a Balatonért felelős, állami tulajdonban maradt, zártkörűen működő részvénytársaság megkapja


azokat az anyagi eszközöket és forrásokat, amelyek a halászati cég rendbetételéhez szükségesek Életem hatvanöt évéből igen keveset töltöttem a Balaton nélkül, így aztán illúzióim nem nagyon vannak, már ami a balatoni halászatot, horgászatot illeti. A korábbi tervek szerint holdinggá alakult volna a cég, e helyett privatizálni fogják, ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy piaci áron kell beszereznie, majd a Balatonba telepítendő halat, és miután eladta a feldolgozó üzemet, a kifogott halat feldolgozatlanul kell majd értékesítenie. A részleges privatizációtól remélt bevétel (2-2,5 milliárd forint) nagy részét elviszi a cég korábbi adósságállománya (amely a tavalyi 750 millió forinttal szemben az idén várhatóan még több lesz!), a maradékból kéne a cég további működését finanszírozni. Ismerve az ország jelenlegi gazdasági helyzetét, én erre csak akkor látnék esélyt, ha törvényileg külön költségvetési tételben garantálnák. A balatoni halászatnak évente 350 millió forint bevétele származik a horgászjegy-értékesítésből, amely nem fedezi a horgászturisztikai, valamint közcélú feladatainak a költségeit. A piaci áron történő halbeszerzés drasztikus horgászjegy áremelést von majd maga után. Nagy kérdés, hogy a jövőben mennyien lesznek képesek megfizetni az így is évről évre emelkedő balatoni horgászjegyeket. Maradva még a leendő új halászati cégnél, marad nekik a halőrzés, a haltelepítés és az állományszabályozás nem kis költséget jelentő feladata. A halőrzés jelenlegi formájában a tréfa kategóriájába tartozik, az orvhalászat változatlanul jelen van, egyre arcátlanabbul lopják a halat. 2008 őszén sem a vízen, sem a parton nem találkoztam halőrrel, pedig a munkám során számtalan balatoni horgászhelyen megfordultam. Tizennégy főállású halőr, akikből kettő a Kis-Balaton halállományának őrzésért felel, egyszerűen képtelen a csaknem hatszáz négyzetkilométeres Balaton ellenőrzésére! A múlt év decemberében orvhalászni indult két ember veszett a Balatonba. Róluk a tragikus hír kapcsán tudunk. De arról is tudunk, hogy a halászati vállalatnak évtizedek óta sok százmilliós kárt okoznak az orvhalászok. Vajon mi fog változni a privatizációval? Ami az állományszabályozást illeti: évek óta mást sem hallunk, mint a tó ökológiai egyensúlyának fenntartását, ami becsülendő és szép feladat. De a valóságban nem más, mint a busa halászata. Amelyről évtizedek óta beszélünk, de eddig számottevő eredményt nem hozott. A busa állomány nem csökken. Kérdés, ha a balatoni busának eddig sem volt megfelelő piaca, honnan lesz majd ezután, senki nem kötelezheti arra a feldolgozó új tulajdonosát, hogy korlátlanul vegye át a kifogott busákat. Kereskedelmi tevékenységet meg nem folytat az újonnan alakult cég, mi lesz a kifogott busákkal? Mert ha igaz, hogy első számú cél a tó ökológiai ZÁKONYI BOTOND egyensúlya, akkor a busát [email protected] lászni kell éjjel nappal!

131 000

Használt Land Rover Defenderek, Mitshubishi L300-asok, Renault Kangoo-k szervizelve, friss műszakival kedvező áron eladók! Globálpraxis Bt. Baja Telefon: 06-20/951-8492

132

Magyar VADÁSZLAP

APRÓHIRDETÉS

VADÁSZATI LEHETŐSÉGEK Vadásztársaságok, földtulajdonosok figyelem! Kizárólagos vadászati joggal, hosszú távra bérelnék nagyvadas jellegű vadászterületet (5001000 ha). Telefon: 06-30/280-8828 Börzsönyi nagyvadas vadásztársasági tagságomat átadnám. Telefon: 06-20/546-7667

FEGYVER Sürgősen eladnám 16os sörétes puskába való .22-es Hornet betétcsövem. Műszaki érvényesség: 2016. Ár: 60 000 Ft Telefon: 06-20/565-3047 Remington 7 mm Rem. Magnum rozsdamentes, cserélhető táras esőpuska, Seeadler világító szálkeresztes céltávcsővel, gyári szerelékkel eladó. Telefon: 06-30/395-2695

.243 Win. kaliberű Steyr Mannlicher, gyári szerelékkel, 6x42 Zeiss távcsővel, új állapotban eladó Telefon: 06-20/928-5800 Eladó kitűnő állapotú, 4 éves CZ 550 Lux. 9,3x62-es golyóspuska, 3-12x56-os 4A szálkeresztes Swarovski távcsővel. Irányár: 320 000 Ft. Érdeklődni: 06-70/360-5497

VEGYES A Diana Vadász-Horgász Antikvárium vadászkönyvek nagy készletével áll minden érdeklődő rendelkezésére! Készletünk megtekinthető az interneten is. Ingyenes árjegyzéket küldünk. – 6900 Makó, Zrínyi u. 34. Telefon: 06-62/211-561 www.dianaantikvarium.hu Tanuljon meg könnyen és gyorsan olaszul, hogy vadász vendégeihez anyanyelvükön szólhasson. Tel.: 06-70/702-5013

Napelemes vaditató, amellyel itathat és dagonyát vízzel elláthat egyszerre! Automata vadetető beállítható szórási idővel és szabályozható mennyiséggel. Éjjellátó kereső távcsövek eladók. Telefon: 06-30/467-0123

3,5 éves vadkan, kocák és malacok eladók. Telefon: 06-70/200-7132 20 éves gyakorlattal rendelkező tolmácsidegenvezető vállal (alkalomszerűen) kísérő tolmácsolást, budapesti városnézést, múzeumi tárlatvezetést, stb. olasz, német vagy angol nyelven. Tel.: 06-70/702-5026 50 négyzetméteres, exkluzív berendezésű lakás kiadó Budapesten a Gellért térnél (Műszaki Egyetem mellett). Telefon: 06-70/702-5013, 06-30/650-5745

Pointer kölykök, aktívan vadászó szülőktől, kétszeres Aranykoszorús Mestertenyészetből eladók! www.postelekipointer.fw.hu Telefon: 06-20/490-9940 Baukóné Hannoveri véreb kölykök aktívan vadászó szülőktől törzskönyvvel eladók. Telefon: 0630/548-2862

ÁLLÁS

KUTYA

Vadgazdálkodási technikus és technikus felesége vadőri, gondnoki állást keres. Gyakorlattal, terepjáróval rendelkezünk. Telefon: 06-20/3116604, 06-20/266-3965

Drótszőrű magyar vizsla kölykök értékes szülői pároktól (egyik alomból sima szőrű, sötétzsemle színűek, a másik alomból normál színűek) eladók. Továbbá előképzett fiatal vadászkutyák kaphatók a Hejőcsabai kennelből. Telefon: 06-30/322-9991 és 06-46/304-175

Vadász-vadtenyész tő technikus vegyes-vadas gyakorlattal, B-C-Mgv. jogosítvánnyal, vadhúsvizsgálói és motorfűrész-kezelői vizsgával, társalgási szintű német nyelvtudással vadőri állást keres. Szolgálati lakás szükséges. Telefon: 06-30/411-0378

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Szabó Adorján (1981-2008) a Nyárlőrinci Bérkilövő Vt. tagja

Megjelenik havonként a megelőző hónap utolsó hetében. Ára: 650 forint Előfizetőknek: 600 forint 2009-ben az előfizetési díj: 7200 forint Kiadó-főszerkesztő: Csekő Sándor Főszerkesztő helyettes: Wallendums Péter Főmunkatárs: Homonnay Zsombor Olvasó szerkesztő: Somfalvi Ervin Tervezőszerkesztő: Wéber Ferenc [email protected] Hirdetési igazgató: Polster Gabriella 06-70/702-5006 [email protected] Szerkesztőségi titkár: Elek Erzsébet 06-70/702-5040 [email protected] Webmester: Wéber Ildikó 06-70/702-5037 [email protected]

Kiadja a Vadászlap Kft.

Előfizethető belföldi postautalványon, átutalással a 65100149-11301439 számú számlára, vagy a hírlapkézbesítőknél, a postahivatalokban.

2008. december 31-én tragikus körülmények között autóbalesetben elhunyt. Emlékét kegyelettel és tisztelettel megőrizzük.

Terjeszti a Lapker Zrt. a Magyar Posta Zrt. és az alternatív terjesztők. A terjesztést gondozza: MédiaLOG Zrt. Erdélyben terjeszti és az előfizetéseket fogadja a Krónika Kiadóház Rt. Telefon: 0264-420-320 Szlovákiában: Ábel Gábor Telefon: 036/771-2331 Mobil: 0905-407-017 Szerkesztőség: 1031 Budapest, Pákász u. 7. tel/fax: 1 242-0042 flotta mobil: 70/702-5000 [email protected] Nyomdai előállítás: Pharma Press Kft.

Felelős vezető: Dávid Ferenc ISSN 1215-6159 (nyomtatott) ISSN 1588-1229 (online)


HUMOR

134

Magyar VADÁSZLAP

DÚCZ LÁSZLÓ

Recommend Documents