VERSENYKORLÁTOZÓ MEGÁLLAPODÁSOK AZ EURÓPAI GÉPJÁRMŐ-BIZTOSÍTÁSI PIACON Dr. Ruszthiné dr. Juhász Dorina A Gazdasági Versenyhivatal 2006 decemberében meghozott határozatában megállapította, hogy az Allianz Hungária Biztosító Rt., a Generali-Providencia Biztosító Zrt., a Gépjármő Márkakereskedık Országos Szövetsége, a Magyar Peugeot Márkakereskedık Biztosítási Alkusz Kft., a Magyar Opelkereskedık Bróker Kft. és a Porsche Biztosítási Alkusz Kft. versenykorlátozására alkalmas magatartást tanúsítottak, amely jogsértésük miatt megközelítıleg 7 milliárd Ft összbírságot szabott ki az eljárás alá vont vállalkozásokkal szem- ben. A közelmúltban lezárult magyar ügy apropóján vetıdött fel annak igénye, hogy a gépjármőbiztosítások piacán más tagállamokban tapasztalt versenyanomáliák bemutatásra kerüljenek, ezáltal egyfajta összképet adva a gépjármő-biztosítási piacokon érvényesülı versenyhelyzetrıl és annak versenyjogi megítélésérıl. A jelen tanulmány célja az európai biztosítókartellek oly módon történı bemutatása, hogy sorra vesszük a tagállamok versenyhatóságai által lefolytatott eljárásokat. Tekintettel arra, hogy egyes tagállamok eltérı intenzitással léptek fel a gépjármő-biztosítási piacokon tapasztalt versenyellenes magatartások tekintetében, a tanulmány bizonyos tagállamok esetében hosszabban ismerteti az adott ügyet. 1. A MAGYAR VERSENYHATÓSÁG ELJÁRÁSA A Gépjármő Márkakereskedık Országos Szövetségének (a továbbiakban: Gémosz) 2002tıl célja volt a márkakereskedések javítói árai vonatkozásában az árverseny korlátozása, az egységes árak, illetve áremelések érvényesítése. A Gémosz a 2003-2005. években a javítói óradíjak mértékérıl megállapodást kötött az Allianz és a Generali biztosítókkal, amelyek magatartása alkalmas volt az árak befolyásolására ezáltal a hatásos verseny korlátozására. Az Allianz és a Gémosz közötti 2004. és 2005. évre vonatkozó megállapodásokban szerepelt a biztosítási termékek értékesítésében elért teljesítmény és az óradíj mértékének összekapcsolása. A Gazdasági Versenyhivatal versenyfelügyeleti eljárása során bizonyítást nyert, hogy a 2004. és a 2005. évben az Allianz által alkalmazott óradíjakról szóló, az egyes márkakereskedésekkel kötött megállapodások tekintetében általános gyakorlat volt az óradíj és az értékesítés összekapcsolása. A Generali és a Gémosz közötti 2003-2005. évekre vonatkozó megállapodás alapján nem volt megállapítható, hogy ezeknek a megállapodásoknak része lett volna az óradíjak mértékének és a biztosítások értékesítésében elért teljesítménynek az összekapcsolása. A versenyfelügyeleti eljárás során
beszerzett
bizonyítékokból
megállapítható
volt,
hogy
a
Generali
és
az
egyes
márkakereskedések közötti, a Generali által 2004 és 2005 között alkalmazott óradíjakról szóló
tárgyalások során általános gyakorlat volt az óradíjak mérté- kének és a biztosítások értékesítésében elért teljesítménynek az összekapcsolása. A Gazdasági Versenyhivatal által lefolytatott eljárás során bizonyítást nyert, hogy az óradíj és az értékesítés összekapcsolása azt a célt szolgálta, hogy a márkakereskedésekben a magasabb óradíjért cserében a két piacvezetı biztosító, az Allianz és a Generali arra tekintettel fogadta el az óradíjak emelését, hogy ez irányukba új biztosítási szerzıdések megkötésével ellentételezésre kerül. Az eljárás alá vontak ezen magatartása azt eredményezte, hogy a piacon aktív többi biztosító szintén a megemelt óradíjakat volt kénytelen alkalmazni, amely alkalmas volt költségeik növelésére, valamint a
gépjármővekre
szóló
biztosítások
terjesztésének
egyik
fontos
csatornája
számukra
a
megállapodások következtében csak korlátozottan volt hozzáférhetı. A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján nem találta megállapíthatónak, hogy az Allianz és Generali között a javítói óradíjak tárgyában (horizontális) megállapodás jött volna létre, illetve összehangolt magatartást tanú- sítottak volna. A biztosítási alkuszok sajátos piaci tevékenysége tekintetében az eljáró Versenytanács a rendelkezésre
álló
bizonyítékok
alapján
megállapította,
hogy
sértik
a
versenykorlátozó
megállapodások tilalmát azon megállapodások, amelyeknek a tárgya -
adott
idıszakban
a
biztosítási
alkusz
hány
darab
casco,
illetve
kötelezı
gépjármőfelelısségbiztosítási szerzıdést közvetít a biztosítóhoz, - a biztosítási alkusz az adott idıszakban általa közvetített casco és kötelezı gépjármőfelelısségbiztosítási szerzıdések minimum meghatározott százalékát közvetí- ti a biztosítóhoz, azt is rögzítve, hogy ez havonta minimum hány casco és kötelezı gépjármő-felelısségbiztosítási szerzıdést jelent, - adott idıszakban az alkusz által a biztosítóhoz közvetített casco és kötelezı gépjármőfelelısségbiztosítási szerzıdések száma meghaladja a korábbi (irányadó) idı- szakban közvetített szerzıdések számát, - a biztosítási alkusz jutalékának (céljutalékának) mértékét az általa a biztosítóhoz közvetített szerzıdések számának (vagy az új szerzés állománydíjának) függvényében sávosan állapítja meg, ezzel arra ösztönözve az alkuszt, hogy minél több szer- zıdést közvetítsen a biztosító felé. A fenti szempontok alapján a Versenytanács megállapította, hogy a verseny korlátozására alkalmas magatartást tanúsított
- az Allianz és a Magyar Peugeot Márkakereskedık Biztosítási Alkusz Kft. az általuk 2000. október 4. és 2005. március 9. között megkötött, - az Allianz és a Magyar Opelkereskedık Bróker Kft. az általuk 2002. április 16. és 2005. március 21. között megkötött, - az Allianz és a Porsche Biztosítási Alkusz Kft. az általuk 2002. április 24. és 2005. március között megkötött, - a Generali és az Magyar Peugeot Márkakereskedık Biztosítási Alkusz Kft. az általuk 2000. október 11. és 2005. március 1. között megkötött, - a Generali és a Magyar Opelkereskedık Bróker Kft. az általuk 2001. december 21. és 2005. augusztus 10. között megkötött, - a Generali és a Porsche Biztosítási Alkusz Kft. az általuk 2002. január 21. és 2005. augusztus 31. között megkötött, a biztosítási alkusz magatartásának versenykorlátozó módon történı befolyásolására irányuló megállapodásokkal. 2. AZ ÍR VERSENYHATÓSÁG ELJÁRÁSA Az ír versenyhatóság által lefolytatott eljárás annak vizsgálatára terjedt ki, hogy az Allianz Ireland plc. (a továbbiakban: Allianz), az AXA Insurance Limited (a továbbiakban: AXA), a Hibernian General Insurance Limited (a továbbiakban: Hibernian) és a Royal & Sun Alliance Insurance plc. (a továbbiakban: RSA) vállalkozások megsértették-e a versenyjogi rendelkezéseket az ún. Glassmatix – gépjármővek javítására vonatkozó értékelési – rendszer bevezetése során. Az ír versenyhatóság határozatában2 végül elfogadta az eljárás alá vontak által felajánlott kötelezettség-vállalásokat, ezért nem került sor bírság kiszabására sem az eljárás alá vont vállalkozásokkal szemben. A Glassmatix egy olyan nemzetközi viszonylatban is ismert rendszer, amelyet gépjármővek javításainál alkalmaznak a biztosítók és megbízható, objektíven igazolható javítói óradíjakat valamint aktuális gépjármőalkatrész árakat tartalmaz. Az eljárás alá vont négy biztosító egy konzorciumot alkotott, amely bevezette Írországban a Glassmatix rendszert.
A versenyhatósághoz érkezı panaszok szerint a négy biztosító arra használta a Glassmatix rendszert, hogy meghatározza a gépjármő-javítási szolgáltatások árát. Az eljárás alá vont négy biztosító a gépjármő-biztosítási piac 65-70%-át fedi le Írországban. Az ír versenyhatóság szerint a négy biztosító oly módon alkalmazta a Glassmatix rendszert, hogy az alkalmas volt a gépjármővek javítási árának meghatározására, ezért korlá- tozta a versenyt a gépjármőjavítások piacán. A versenyhatóság álláspontja szerint a költségekre vonatkozó bármiféle együttmőködés amellett, hogy csökkenti a versenyzési haj- landóságot a gépjármő-biztosítások piacán, olyan feltételek megteremtését segíti elı, amelyek a gépjármő-biztosítási díjak terén összejátszásra ösztönöznek. Az ír versenyhivatal a következı három érintett piacot azonosította a vizsgálat során: •
a személygépkocsi biztosítások piaca;
•
a gépjármő-javítási szolgáltatások piaca;
•
a számítógépes gépjármő-javítási értékelı rendszerek piaca.
A piac mőködésének lényege, hogy a gépjármőjavítók szolgáltatást nyújtanak a gépjármő biztosítóknak, akik szolgáltatást nyújtanak a biztosítottaknak. A versenyhatóság szerint a számítógépes gépjármő-javítási értékelı rendszerek piaca segíti elı az elıbb említett két piaci szegmens közötti kölcsönhatásokat, ezért egy harmadik érintett piacnak minısült a jelen ügy szempontjából. A három piaci szegmens közötti kapcsolatot a következı ábrával szemléltette a versenyhatóság: A versenyhatóság az eljárás során feltárta, hogy a négy biztosítón kívül a piacon jelenlévı többi biztosító is kifejezte azon szándékát, hogy csatlakozni kíván a Glassmatix rendszerhez, amely bekövetkeztével lefedték volna az írországi gépjármő-biztosítások piacának 90-95%-át. 2.1. A GÉPJÁRMŐ-JAVÍTÁSI SZOLGÁLTATÁSOK PIACA A gépjármőjavítók szolgáltatásokat nyújtanak a végfogyasztóknak. A versenyhatóság álláspontja szerint a gépjármőjavítások piacai különálló termékpiacoknak tekinthetık az or- szágon belül, mert az új gépjármővek vásárlása vagy a külföldi javítómőhelyek szolgáltatásainak igénybevétele nem jelent ésszerő alternatívát a fogyasztók számottevı többsége számára az országban található gépjármő javítók szolgáltatásaihoz képest. Az országban több száz gépjármőjavító mőködik. A versenyhatóság – bár pontos adatokkal nem rendelkezett – vizsgálata során megállapította, hogy a gépjármő-javítási piac nem koncentrált és nincsenek jelentıs belépési korlátok sem. A versenyhatóság szerint kérdésként merült fel, hogy
gépjármő-javítási szolgáltatások esetében különálló termékpiacként fogható-e fel a gépjármőbiztosítóknak nyújtott gépjármő-javítási szolgáltatások piaca. A konzorciumi tagok és a többi biztosító aszerint osztotta két csoportra a gépjármőjavítókat, hogy kifejezetten ajánlotta-e ıket a biztosítottaknak vagy sem. A kifejezetten ajánlott javítókat panel, csatlakozott vagy elfogadott javítókként említették. A kifejezetten ajánlott javítók körébe azon vállalkozások tartoztak, amelyek árengedményt adtak a gépjármő-biztosítónak cserében azért, hogy hozzájuk irányította a biztosí- tottakat. A biztosítók annak alapján szelektáltak az ajánlott javítók között, hogy megfeleltek-e a minıségi követelményeknek. A biztosítótársaság egy minimális munkaterheltséget garantált az ajánlott javítónak, ezért a javítókkal ún. Szolgáltatási Megállapodást kötött. A megállapodás értelmében a biztosítótársaság engedményt kapott az óradíjak tekintetében és olyan többletszolgáltatásokhoz is jutottak a fogyasztók, mint például vontatás, raktározás. A versenyhatóság szerint nem egyértelmő, hogy a gépjármőjavítók által a gépjármőbiztosítóknak nyújtott szolgáltatások piaca különálló termékpiacnak minısül-e, valószí- nőleg inkább a szélesebb gépjármő-javítói piac részének tekinthetı. A versenyhatóság szerint valószínőtlennek tőnik, hogy a gépjármő-biztosítók által kiválasztott gépjármőjavítók képesek lennének egységesen fellépve 5-10%kal emelni az áraikat. A gépjármő biztosítók megtehetik, hogy a kifejezetten ajánlott gépjármőjavítók helyett olyan gépjármőjavítót választanak, amely nem emelt árat. Megközelítıleg 60 javítót (az összes javító kb. 20%-a) kifejezetten ajánlott legalább az egyik konzorciumi tag és a javítók kisebb számát (kb. 10) ajánlotta több konzorciumi tag. Az a tény, hogy a kifejezetten ajánlott javítók nem tekinthetık önálló piacnak, nem jelenti egyben azt, hogy egy olyan kapcsolódó piacon, mint a gépjármő-biztosítások piacán bekövetkezett esemény ne gyakorolhatna kedvezıtlen hatást a versenyre a gépjármő-javítások piacán. A gépjármő-biztosítók azzal érveltek, hogy a biztosítottak nem kötelesek a gépjármővüket a biztosító által ajánlott javítóhoz vinni. Amennyiben a biztosítottak az országon belül bármelyik javítóhoz fordulhatnak, nem állapítható meg, hogy a gépjármő-biztosítóknak nyújtott gépjármő-javítási szolgáltatások piaca különálló piacnak minısül. 2.2. A SZÁMÍTÓGÉPES GÉPJÁRMŐ-JAVÍTÁSI ÉRTÉKELİ RENDSZEREK PIACA A számítógépes gépjármő-javítási értékelı rendszerek a legjobb megoldást jelentik annak érdekében, hogy a gépjármővek javítása optimális munkaidıvel elkészüljön. Ezek az ún. "best practice" munkaidık megfelelnek a Thatcham kutatási központ által meghatározott szintidıknek. A
számítógépes javítási értékelı rendszer alternatíváját az olyan hagyományos idırendszerek jelentik, amelyek a gépjármő-javítási piac szereplıinek piaci tapasz- talatain alapulnak. A versenyhatóság álláspontja szerint a számítógépes gépjármő-javítási értékelı rendszerek piaca országos szinten tekinthetı a versenyjog szerint érintett piacnak. Ennek oka, hogy ezen rendszer bevezetésével a korábban használt hagyományos rendszerek alkalmazása jelentıs mértékben visszaesett. Konkrét bizonyítékok hiányában a versenyhatóság nem tudta megítélni, hogy ezen a piacon milyen hatásos a keresleti helyettesíthetıség. A Glassmatixon kívül számos gépjármő-javítási értékelı rendszer létezik, például Motex, CCC's Pathways+, Cogsys' ARCS és a Carcalc. Írországban azért a Glassmatix rendszer került bevezetésre, mert a konzorciumi tagok ezt támogatták. A versenyhatóság szerint kevés az esélye annak, hogy újabb számítógépes gépjármő-javítási értékelı rendszerek is belépnek a piacra. A
Glassmatix
rendszer
kiválasztásával,
bevezetésével,
végrehajtásával
és
mőködtetésével
kapcsolatban a vizsgálat két jogi kötıerıvel rendelkezı megállapodást tárt fel a biztosítók között. Ez a két megállapodás foglalta keretbe a négy konzorciumi tag közötti megállapodásokat és a Glassmatix tulajdonosával való kapcsolatukat. Ezen megállapodások folyamatos megbeszélések és találkozók eredményeként születtek, amelyeken fıként a konzorciumi tagok vettek részt. A versenyhatóság birtokába kerültek a találkozók jegyzıkönyvei és a kapcsolódó levelezés az 1999 márciusa és 2002 júliusa közötti idıinterval- lum tekintetében. Az AXA, az Allianz, a Hibernian és az RSA egyaránt aláírták a konzorciumi szerzıdést 2001. júniusa és júliusa folyamán. A Konzorciumi Megállapodás összesen 17 pontból állt, célja, hogy "alapul szolgáljon azon megállapodáshoz, amelyet a felek a Glass's Information Services Limited vállalkozással kötöttek egy olyan szoftver kifejlesztésére, amely a gépjármőjavítások értékelésére szolgálna Írországban". A konzorciumi tagok Glass-szal kötött megállapodása részleteiben tartalmazza a Glassmatix rendszer kidolgozását. A versenyhatóság négy különbözı megállapodást vizsgált a konzorcium tekintetében: •
a Glassmatix rendszer kiválasztása, beszerzése és bevezetése;
•
a konzorciumi tagok különbségtétele a gépjármőjavítók között;
•
azon kompenzáció meghatározása, amelyet a gépjármőjavítók kaptak a Glassmatix bevezetéséért;
•
a konzorciumi tagok közötti együttmőködés a Glassmatix rendszerben alkalmazott input árak (például óradíjak) és közvetve az output árak (például a gépjármőjavítás ára) tekintetében.
3.3. MEGÁLLAPODÁS A GLASSMATIX RENDSZER KIVÁLASZTÁSA, BESZERZÉSE ÉS BEVEZETÉSE TEKINTETÉBEN Ésszerőnek tőnik elfogadni, hogy jelentıs hatékonytalansághoz vezetett volna, ha az országon belül többféle számítógépes gépjármő-javítási értékelı rendszer kerül bevezetésre, amely során a gépjármő-biztosítók bizonyos fokú együttmőködése szükségszerő. A konzorciumi tagok elıadták, hogy egyetlen majdani rendszer kiválasztása és bevezetése szol- gálja a legjobban a verseny érdekét. A versenyhatóság szerint nem fér kétség ahhoz, hogy a Glassmatix rendszer elınyei (megbízható, objektíven igazolható munkaidı és alkatrészárak, magasabb fokú transzparencia stb.) eljut a fogyasztókhoz, amennyiben érvényesül a verseny a biztosító-társaságok között. A versenyhatóság megítélése szerint annak érdekében, hogy megvalósuljanak a Glassmatix rendszerbıl származó elınyök nem szükséges a konzorciumi tagoknak kollektív megbeszéléseket folytatniuk és megállapodniuk a tényleges munkadíjakról és a javítók által a biztosítóknak az alkatrészekért és a festésért ténylegesen számlázott árakról. Technikai szempontból nincs szüksége a biztosítóknak arra, hogy a javítókkal vagy nélkülük kollektív megállapodásokat kössenek a javítók által a biztosítóknak számlázott árakról. 3.4. A KONZORCIUMI TAGOK MEGÁLLAPODÁSA A GÉPJÁRMŐJAVÍTÓKKAL A gépjármő-biztosítók és a gépjármőjavítók közötti vertikális megállapodások hatékonyságot eredményeznek a gépjármő-javítási szolgáltatások tekintetében és csökkentik a biztosítótársaságok költségeit. Az ilyen megállapodások tehát a fogyasztók hasznára is szolgálhatnak. A versenyhatóság álláspontja szerint, amennyiben a biztosító objektív kritériumok alapján választja ki és ellenırzi a gépjármőjavítókat, a megállapodás alkalmatlan arra, hogy jelentıs mértékben korlátozza a versenyt a gépjármőjavítók között. Abban az esetben azonban, ha a konzorciumi tagok között horizontális megállapodás születik a gépjármőjavítók kiválasztásáról, már nem állnak fenn a megállapodás versenyjogi felelısség alól való mentesülésének feltételei. 3.5. MEGÁLLAPODÁS A KOMPENZÁCIÓRÓL, AMELYET A GÉPJÁRMŐJAVÍTÓK KAPTAK a Glassmatix rendszer alkalmazásáért A versenyhatóság szerint elfogadható a konzorcium azon védekezése, hogy a biztosítótársaság kompenzálhatja a gépjármőjavítókat a Glassmatix rendszer bevezetésével kap- csolatban felmerülı költségeik miatt, azonban ennek egyedi megállapodáson és nem más biztosítókkal megvalósított együttmőködésen kell alapulnia. 3.6. A KONZORCIUMI TAGOK KÖZÖTTI EGYÜTTMŐKÖDÉS
Az ír versenyhivatal szerint alapvetıen különbséget kell tenni aközött, hogy a Glassmatix rendszert költségcsökkentés miatt vagy annak érdekében vezetik be, hogy a rendszer enyhítse a verseny intenzitását a gépjármő biztosítók között. A vertikális kapcsolatok azt célozzák, hogy összehangolják a gazdasági törekvéseket az upstream (gépjármőjavítók) és a downstream (gépjármő biztosítók) piacon aktív vállalkozások között annak érdekében, hogy a fogyasztók és más piaci szereplık hasznára váljék. Ezzel szemben a horizontális kapcsolatok arra szolgálnak, hogy oly módon közelítsék egymáshoz az upstream és a downtream piacon érdekelt vállalkozások gazdasági érdekeit, amely a fogyasztók megkárosítását eredményezi. Mindazonáltal a vertikális megállapodásoknak is lehetnek versenyellenes hatásaik (összejátszás, kiszorulás a piacról stb). Abban az esetben, ha a konzorciumi tagok a következı módon állapodnak meg az input oldal tekintetében a költségcsökkentésrıl, a megállapodásuk versenyellenesnek tekint- hetı, amennyiben •
közvetlenül rögzítik az ajánlott javítók tekintetében elfogadott kompenzáció mértékét a Glassmatix rendszer bevezetésével ıket terhelı költségek fedezésére;
•
közvetve meghatározzák a gépjármő-javítási szolgáltatások vásárlási árát oly mó don, hogy kollektív megállapodás révén rögzítik a Glassmatix rendszeren belüli javítói óradíjat;
•
közvetlenül meghatározzák a gépjármő-javítási szolgáltatások vásárlási árát oly módon, hogy kollektíven megállapodnak a javítókkal egy rögzített arányú munka díjemelésben a Glassmatix rendszer bevezetése folyományaként;
•
közvetlenül meghatározzák a festés kiskereskedelmi árának haszonkulcsát;
•
megállapodnak a munkadíjak éves felülvizsgálatának módszerében;
•
megállapodnak a Glassmatix rendszerben a festésre és egyéb javításokra meghatá rozott díjak éves felülvizsgálatának módszerében;
•
a Glassmatix rendszerben keletkezett gazdálkodási információkat megosztják egy mással a munkaórák és a munkadíjak vonatkozásában.
A versenyhatóság szerint ezek a megállapodások növelik a verseny csökkenésének a veszélyét a downstream piacon, mivel a konzorciumi tagoknak azonos költségeik lesznek, és nem teszik szükségessé, hogy a Glassmatix rendszer által nyújtott potenciális elınyök kiaknázására törekedjenek a piaci szereplık. A versenyhatóság birtokába került dokumentum szerint "bármely megállapodásnak tartalmaznia kellene a díjemelés lehetıségét". A versenyhatóság szerint a díjemelés terén megvalósuló
együttmőködés alkalmatlan arra, hogy a megállapodás révén elért elınyök eljussanak a fogyasztókhoz. Az ír versenyhivatal szerint megfelelı képzésekkel lehetne elısegíteni, hogy a vállalkozások alkalmazottai megfelelıen figyelembe vegyék a versenyjogi rendelkezéseket. Összegzésképpen elmondható, hogy a Glassmatix megállapodás megvalósítása alkalmas arra, hogy lehetıséget teremtsen a gépjármő-javítási árak rögzítésére, ezáltal csök- kentse a versenyt egyrészt a konzorciumi tagok, másrészt a gépjármőjavítók között a gépjármő biztosítóknak nyújtott gépjármőjavítási szolgáltatások vásárlásának piacán. A versenyhatóság álláspontja szerint a versenytársak közötti együttmőködés a költségeik tekintetében (munkadíj, festés kiskereskedelmi árának haszonkulcsa stb.) verseny- ellenes, ugyanúgy, ahogy a versenytársak összejátszása az árak (díjak) tekintetében, mivel az ilyen magatartások a költségekre vonatkoztatva csökkentik a versenyzési hajlandóságot downstream szinten. 3. A DÁN VERSENYHATÓSÁG ELJÁRÁSA 2006. március 29-én a dán versenyhatóság határozatában3 megállapította, hogy a dán Kis- és Középvállalkozások Szövetsége (a továbbiakban: DFSME) a verseny korlátázását célzó összehangolt magatartást valósított meg azzal, hogy a gépjármőjavításra költségindexet vezetett be. A DFSME számos kereskedelmi szövetség és határon átnyúló szövetség győjtı szervezete. A DFSME tagjai különbözı piacokon fejtik tevékenységüket, mint például keres- kedelem, építıipar, szolgáltatások. A DFSME tagjai sorában tudhatja a független gépjármőjavítók szövetségeit is. Ezen tagjai nevében a DFSME nemleges megállapításért vagy egyedi mentesítésért folyamodott a versenyhatósághoz annak érdekében, hogy a gépjármőjavítók költségindexet alkalmazhassanak a biztosítókkal folytatott tárgyalásaik során. 1998-ig a gépjármőjavítók szövetsége és a biztosítók szövetsége tárgyalt azokról az árakról, amelyeket a gépjármőjavítók és a biztosítók alkalmaztak. 1998-ban a versenyhatóság megállapította, hogy ez a gyakorlat sérti a versenytörvény rendelkezéseit. Ezen versenyhatósági döntést követıen a gépjármőjavítók és a biztosítók egyedileg állapodtak meg az árakról. Tekintettel arra, hogy a dán biztosítási piac erısen koncentrált, négy nagyobb biztosító alkotja a piac 85%-át, míg a gépjármőjavítók többnyire kis- és középvállalkozások. A gépjármőjavítók úgy találták, hogy az egyedi tárgyalásos rendszer tarthatatlan, ezért többen közülük kezdeményezték, hogy térjenek vissza a kollektív tárgyalás módszeréhez.
A DFSME felismerte, hogy a kollektív tárgyaláshoz történı visszatérés sértheti a versenytörvény rendelkezéseit,
ezért
nemleges
megállapításért
vagy
egyedi
mentesítésért
folyamodott
a
versenyhatósághoz. A költségindex a KSH hivatalos indexe és a dán Munkavállalók Szövetségének hivatalos indexe alapján kerülne meghatározásra. A költségindex értelmében a biztosítótársa- ságokkal való tárgyalás megkezdése elıtt a gépjármőjavítók kollektív százalékemelést hajtanának végre egy hivatalos index mentén, amelyet egy átlagos gépjármőjavító költségeihez igazítanának. A DFSME azzal érvelt, hogy az index nem járna versenykorlátozási céllal, csak arra szolgálna, hogy a gépjármőjavítók össze tudják hasonlítani a saját költségeiket az átlagos gépjármőjavítók költségeivel. A versenyhatóság szerint ezen cél kizárólag csak hivatalos indexek közreadásával valósítható meg. A versenyhatóság megítélése szerint a gépjármőjavítások terén bevezetésre kerülı költségindex a dán gépjármőjavítók
összehangolt
magatartását
eredményezi
a
biztosítókkal
való
tárgyalások
tekintetében, ezért az index bevezetése sértené a versenytörvény rendelkezéseit. Mindezek alapján nem részesítette nemleges megállapodásban és egyedi mentesítésben a kérelem tárgyát képezı megállapodást. 4. AZ OLASZ VERSENYHATÓSÁG ELJÁRÁSAI 4.1. Általános kockázati biztosítások 1993 májusában nemzeti fogyasztói szövetségek panasszal éltek az olasz versenyhatóságnál. A panasz szerint számos vezetı biztosítótársaság megállapodást kötött egymással a szerzıdés idıtartama, a feltételek és a díjak tekintetében a nem-élet biztosítási piac tekintetében. A versenyhatóság vizsgálata4 16 biztosítóval szemben folyt a baleset-, a beteg-, a különbözı gépjármőbiztosítások, a tőz, a lopás és az egyéb felelısségbiztosítások piacán. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a biztosítótársaságok idıközönként – ha nem is rendszeresen – találkoztak egymással 1990 és 1993 között annak érdekében, hogy információkat cseréljenek a társaságuk tevékenységérıl és közös politikát határozzanak meg a hagyományos nemélet biztosítási piacokon. Az olasz versenyhatóság megállapította, hogy a vállalkozások egyesített adatainak egymás közötti közlése és tevékenységük ellenırzése annak érdekében, hogy a vállalások és az ajánlások megvalósuljanak, korlátozta a versenyt annak ellenére, hogy az egyes találkozók tartalma és hatékonysága esetrıl esetre változott.
A versenyhatóság arra a következtetésre jutott, hogy a vállalkozások közös politikában állapodtak meg a kereskedelmi díjak és a pótdíj klauzulák tekintetében. Az eljárás alá vontak abban is megállapodtak, hogy nem versenyeznek egymással, amíg néhány biztosítási szerzıdést az ipari kockázatok tekintetében meg nem újítanak. A versenyhatóság szerint a legsúlyosabb jogsértést a gépjármő-biztosítások tekintetében követték el a vállalkozások, mert kifejezett versenykorlátozó és széles körő megálla- podásokat kötöttek a kereskedelmi díjak és a pótdíj klauzulák vonatkozásában. Ezen megállapodás teljesülését szigorú rendszer keretében ellenırizték. A jogsértésben részes vállalkozásokat (Generali, Assitalia, Fondiaria, Ras, Sai, Reale, Toro, Unipol, Milano, Lloyd e Zurigo) elızı évi nettó árbevételük 1%-a erejéig terjedı bírsággal – összesen 20 milliárd lírával – sújtották. 4.2. A gépjármő felelısségbiztosítás piaca 2000 júliusában a versenyhatóság egy komplex vizsgálatot5 folytatott a gépjármő-biztosítások piacán azon gyakorlat felderítésére, hogy több vállalkozás kizárólag cascóval együtt kínálta a kötelezı felelısségbiztosítását és a biztosítótársaságok kereskedelmi szempontból érzékeny információkat cseréltek egymással. Az eljárás során a versenyhatóság a biztosítótársaságok gyakorlata között abszolút hasonlóságot vélt felfedezni a casco-kötelezı felelısségbiztosítás árukapcsolása tekintetében. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a versenyhatóság arra a következtetésre jutott, hogy a két termék (kötelezı felelısségbiztosítás és casco) iránti kereslet kiegészíté- sének a foka rendkívül korlátozott és nem minısül olyan természetőnek, amely igazolná, hogy a fogyasztókat a "csomag" megvásárlására kényszerítse. Az olasz versenyhatóság eljárása során azt is megállapította, hogy a biztosítótársaságok horizontális megállapodás keretében érzékeny kereskedelmi információkat cseréltek egymással. A biztosítók egy egységes információs hálózatot mőködtettek, amely a reciproci- tás elvén alapult: mindegyik vállalkozás megküldte a saját adatait egy tanácsadó cégnek cserében azért, hogy a versenytársai adataihoz hozzáférjen. A versenyhatóság álláspontja szerint a felek által megvalósított magatartás, érzékeny információk (díjak, engedmények, kockázatbecslési eljárások, szerzıdési feltételek, győjtött adatok, követelések, mőködési költségek) cseréjének intézményesített rendszerét jelentette, amely megkönnyítette a vállalkozások számára, hogy elıre kiszámíthassák a versenytársaik magatartását, valamint mesterséges transzparenciát teremtettek a piacon.
A versenyhatóság szerint az eljárás alá vontak súlyos jogsértést követtek el, amelyben, nagy számban vettek részt az érintett piac szereplıi, ezért jelentıs mértékben csökkent a verseny az érintett piacon. Mindezek alapján a versenyhatóság jelentıs összegő bírságot szabott ki a versenykorlátozó megállapodásban résztvevı felekre. A bírság összege a vállalkozások elızı üzleti évben elért nettó árbevételének 1-3,8%-át tette ki, összesen 700 milliárd líra volt. 4.3. Az ANIA ügy 2005. november 30-án az olasz versenyhatóság megállapította az olasz Nemzeti Biztosítószövetség (a
továbbiakban:
ANIA)
jogsértését,
amiért
egységes
költségtényezık
alkal-
mazásával
versenyellenes gyakorlatnak engedett teret. A versenyhatóság 2 millió euró bírságot szabott ki az ANIA-val szemben, a konkrét bírságösszeg meghatározása során figyelembe vette a jogsértés súlyosságát és idıtartamát. A versenyhatóság arra is kötelezte az ANIA-t, hogy haladéktalanul szüntessen meg mindenféle koordinációs tevékeny- séget a tagjai között, amelynek elısegítésére 90 napon belül megfelelı intézkedéseket kell hoznia. Az olasz versenyhatóság által folytatott eljárás6 2005. július 14-én vette kezdetét. A vizsgálat annak felderítésére irányult, hogy 2003-ban az ANIA és Olaszország legnagyobb biztosítási kárbecslıket tömörítı szövetségei meghatározták egymás között a biztosítók által a karbecslıknek fizetett díjak mértékét és azon módszer kritériumait, amely alapján a kárbecslés történik. A versenyhatóság szerint a megállapodások következtében az ANIA által meghatározott standardot, az ANIA és a kárjavítók között köttetett megállapodásban rögzített költségtényezıket, alkatrészárakat, javítási idıket és munkadíjakat alkalmazták. A versenyhatóság vizsgálata két különbözı, egymástól különálló versenyellenes megállapodást tárt fel, amelyek összekapcsolódtak. Az elsı megállapodás a biztosítási kár- becslık díjára vonatkozott, a második megállapodás a tulajdonban bekövetkezett kár meghatározási módszerét és kritériumait ölelte fel. Ugyanezen eljárás során a versenyhatóság megállapította, hogy az ANIA és a biztosítási kárbecslık szövetségei (a továbbiakban: AICIS, SNAPIS, CNPI, SNAPI, SNAPIA, UIPA) a díjak meghatározását célzó versenykorlátozó megállapodást kötöttek, amelyek alkalmasak voltak az EKSZ 81. cikkének a megsértésére. Ezért a jogsértésért az ANIA-ra 200 ezer euró, az AICIS-re 1 ezer euró, a SNAPIS-ra 1 ezer euró és a CNPI-re 800 ezer euró bírságot szabott ki. Bár részt vettek a versenykorlátozó megállapodások megkötésében, a versenyhatóság csekély tagdíj bevételeik miatt nem szabott ki bírságot a SNAPI, a SNAPIA és az UIPA szövetségekkel szemben. ÖSSZEGZÉS
Az európai versenyhatóságok gépjármő-biztosítási piacot érintı döntéseibıl látható, hogy az Európai Unió más tagállamaiban sem kerülhetik el a versenyjogi felelısségre vonást a biztosítási piac azon szereplıi, akik a hatásos verseny akadályozására, korlátozására alkalmas magatartást tanúsítanak. Az ír jogeset arra enged következtetni, hogy önmagában az a tény, hogy egy megállapodás hatékonysági elemekkel is rendelkezik, nem jelent "bianco" felhatalmazást a jog- sértés elkövetése esetére, ha bizonyítást nyer a hatékonysági elınyöket meghaladó mértékő versenykorlátozásból eredı súlyos hátrány. A dán jogeset a versenyhatóság következetes fellépésrıl tesz tanúbizonyságot olyan esetekben, amikor a biztosítási piac szereplıi visszatérı jelleggel kollektív tárgyalásokon mesterségesen generált költségindex segítségével próbálnak magasabb árat kialkudni szerzıdéses viszonyaikban, ezáltal torzítva a hatásos versenyt. Az olasz jogesetek sokrétő versenyellenes gyakorlatot tártak fel, amelyek nagy összegő bírság kiszabással zárultak, annak érdekében, hogy elrettentsék a piaci szereplıket az árak befolyásolását célzó kartelltevékenységtıl. A Gazdasági Versenyhivatal 2006 decemberében meghozott döntése tehát összhangban áll az európai versenyjogi gyakorlattal, amikor a gépjármő-biztosítási piacon is zászlajára tőzi a versenyszabályozás azon alapvetı célját, hogy a piaci szereplık szabadon és önállóan, egymással nem összehangoltan hozzák meg üzleti döntéseiket. Ahhoz, hogy jól mőködjön egy ország piacgazdasága, elengedhetetlen a fejlıdés legfıbb mozgatórugójának tekinthetı piaci verseny hatásosságának fenntartása. A versenyjog a "Qui non proficit, deficit", vagyis az "Aki nem gyarapszik, hanyatlik" alapigazságnak oly módon kíván érvényt szerezni, hogy minden olyan esetben beavatkozik, ha a piaci szereplık egy szőkebb csoportja a hatásos versenybıl természetszerőleg adódó kockázatokat oly módon igyekszik kiküszöbölni, hogy az adott piacon az érdemi versenyt csökkenti. Mindez oda vezet, hogy a versenykorlátozásban résztvevık csak a saját körük számára teszik lehetıvé a gyarapodást, miközben a társadalom fennmaradó része szükségszerően a hanyatlás útjára lép.
