„BABEª-BOLYAI” TUDOMÁNYEGYETEM KOLOZSVÁR KÖZGAZDASÁG- ÉS GAZDÁLKODÁSTUDOMÁNYI KAR Str. Teodor Mihali nr. 58-60, 400591, Cluj-Napoca, Romania Tel.:0264-418655 Fax: 0264-412570 E-mail:
[email protected] http://www.econ.ubbcluj.ro
ÁLLAMHÁZTARTÁS
Jegyzet a Babeº-Bolyai Tudományegyetem távoktatásban résztvevõ hallgatói számára
Összeállította: Dr. Bokros Lajos egyetemi tanár Székely Levente Kolozsvár 2007
A tárgy célkitûzései A megnevezett gazdaságtudományi szakág alapvetõ fogalmainak megértetése a hallgatókkal és ezek gyakorlatba való helyezése, különösképpen: 1. A költségvetési problémák és ehhez tartozó jelenségek elméleti és gyakorlati elsajátításához szükséges készségek kialakítása. 2. Egy olyan elméleti-módszertani alap kidolgozása, amelynek keretében megérthetõk a román költségvetések és eljárások sajátosságai. Egy koherens és realista szemléletû költségvetési politika feltételeinek és korlátainak felfogása. 3. A hallgató egyéni tanulásához szükséges feltételek megteremtése. 4. Minél több diák bevonása a pénzügyi tudományos kutatás területére. A tárgy tartalma Az állami költségvetés kiemelt jelentõséggel bír a gazdasági és politikai eszköztárban egy sor gazdasági és szociális politika meghatározásának és alkalmazásának szempontjából. A fogalom helyes ismerete lényeges egy, a pénzügyi szférában elhelyezkedni kívánó fiatal közgazdász számára. A tárgy lehetõséget nyújt arra, hogy a hallgatók megismerhessék és tudásukat mélyíthessek a költségvetési rendszerek, ezek jellegzetességeinek, típusainak, elveinek terén. Minthogy a költségvetési rendszerben a helyi (önkormányzati) költségvetés is fontos szerepet tolt be, az elõadás részletesen tárgyalja a helyi költségvetéseket, kitérve a pénzügyi decentralizáció kérdéskörére is. A tárgy külön hangsúlyt helyez a költségvetés kidolgozassanak eljárására és módszertani lehetõségeire, valamint a költségvetés végrehajtására is. Ez utóbbi témakör keretében tárgyaljuk a kincstár fogalmat.
1
Kötelezõ könyvészet 1. L 500/2002 Lege privind finantele publice (Központi államháztartási törvény) http://www.cdep.ro/pls/legis/legis_pck.htp_act?ida=38955 2. L 273/2006 Lege privind finantele közpénzügyekrõl szóló törvény)
publice
locale
(Helyi
http://www.cdep.ro/pls/legis/legis_pck.htp_act?ida=65894 3. L 571/2003 Lege privind codul fiscal (actualizat la 01.01.2007) (Adó Törvénykönyv) http://www.dsclex.ro/coduri/cod_fiscal_1.htm 4. GLA Economics – The rationale for public sector intervention in the economy http://www.london.gov.uk/mayor/economic_unit/docs/rationale_for_ public_sector_intervention.pdf 5. GAO – Performance Budgeting – Past Initiatives Offer Insights for GPRA Implementation http://www.gao.gov/archive/1997/ai97046.pdf 6. GAO – Understanding the Tax Reform Debate http://www.gao.gov/new.items/d051009sp.pdf 7. IMF – Working Paper 210/2005 – Does Performance Budgeting Work? http://www.imf.org/external/pubs/ft/wp/2005/wp05210.pdf 8. IMF – Confronting Budget Deficits http://www.imf.org/external/pubs/ft/issues3/issue3.pdf 9. IMF – Working Paper 33/2003 – Performance Budgeting: Managing the Reform Process http://www1.worldbank.org/publicsector/pe/pfma07/Jdiamond.pdf 10.IMF – Working Paper 120/2005 – Deficit Limits, Budget Rules and Fiscal Policy http://www.imf.org/external/pubs/ft/wp/2005/wp05120.pdf
2
11.IMF – Working Paper 169/2003 – From Program to Performance Budgeting: The Challenge for Emerging Market Economies http://www.imf.org/external/pubs/ft/wp/2003/wp03169.pdf 12.Budapesti Közgazdaságtudományi tankönyv – 5-dik rész (175-287 o.)
Egyetem
–
Pénzügytan
I.
13.Hõgye Mihály – Az adózás alapelvei (in Közösségi Pénzügyek, Aula, 2003 – 160-186 o.) 14.Zeljko Sevic – Nem adójellegû bevételi források (in K.P., Aula, 2003 – 282-326 o.) 15.Hamenikova, Maaytova – Közkiadások (in K.P., Aula, 2003 – 353371 o.) 16.Vígvári Gábor, A költségvetési kiadások politikai gazdaságtana, Szakdolgozat, Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest, 2005 Ajánlott könyvészet 17. Axelrod Donald, Budgeting for Modern Government, Ed. S1, Martin's Press, New York, 1995 18. Bahl Roy, Linn Johannes, Urban Public Finance in Developing Countries, 1992 19. Beju Viorel, Metode ºi tehnici fiscale, Editura Dimitrie Cantemir, Târgu Mureº, 2002 20.Bird Richard M, Vaillacourt Francois, Fiscal Decentralization in Developing Countries, Ed. Cambridge Press, 1998 21. Bland Robert L, Rubin Irene S., Budgeting - A guide for local Governments, Ed. ICMA, Washington D.C., 1997 22. Fisher Ronald c., State and Local Public Finance, Ed. Scoti, Foreman and Company, Glenview, 1988 23. Harvey Rosen, Public Finance, Ed. Mc Graw Hill, New York, 2002 24. Manolescu Gh., Buget, abordare economicã ºi financiarã, Ed. Economicã, Bucureºti, 1997. 25. Mosteanu Tatiana (coordonator), Buget si trezorerie publicã, (ed. a III-a), Ed. Tribuna Economicã, Bucureºti, 2002 26. Mosteanu Tatiana (coordonator), Buget si trezorerie publicã, Ed. Universitara, Bucureºti, 2004 3
27. Muzellec R., Finances publiques, 8-eme edition Ed. Dalloz, 1993 28. Paysant Andre, Finances publiques, 2-ed Ed. Masson Paris, 1988. 29. Rubin Irene S., The Politlcs of Public Budgeting : Getting and Spending, Borrowing and Balanclng, 1997 30. Schick Allen, Capacity to Budget, Ed. The Urban Institute Press, Washington D.C., 1990 31. Stiglitz Joseph E., Economics of The Public Sector, 3rd ed., Ed. W.W. Norton&Company Inc., 2000 32. Tulai Constantin, Finanþele publice ºi fiscalitatea, Ed. Casa cãrþii de ºtiinþã, Cluj-Napoca, 2003 33. Wildavsky Aaron, The Politics of the Budgetary Process, 3rd ed., Ed. Little, Brown and Company, Boston, 1979 34. Zaharia Vasile, Finanþe publice, Ed. Gheorghe Bariþiu, Cluj-Napoca, 2002 35. Inceu Adrian Mihai, Dan Tudor Lazãr, Finanþe ºi bugete publice, Editura Accent, Cluj Napoca, 2006 36. Inceu Adrian Mihai, în colaborare, Guvernare modernã ºi dezvoltare localã, Ed. Accent, Cluj Napoca, 2005 37.Inceu Adrian Mihai, Lazãr Dan Tudor, Managementul financiar al comunitãþilor locale, Ed. Gewalt, Cluj-Napoca, 2000; Ed. Marineasa, Timiºoara, 2003, http://www.civitas.ro/docs/management_financiar.doc 38. Vãcãrel Iulian, etc., Finanþe publice, ed. IV-a, Editura Didacticã ºi Pedagogicã, Bucureºti, 2003 39. Moºteanu Tatiana (coordonator), Buget si trezorerie publicã, Ed. Universitara, Bucureºti, 2004
4
A tárgy óraterve 1. hét Elõadás: Bevezetés. Gazdasági szektorok: kormányzat, vállalati szektor, háztartások. Szeminárium: Adminisztratív jellegû problémák. A tantárgy követelmény- és értékelési rendszere. – Az állami beavatkozás szükségessége. Magán javak vs. közjavak. Externáliák. Irodalom: lásd könyvészet: 4, 12, 16, 23, 31 2. hét Elõadás: Pénzügyi szektor. Államháztartás. Költségvetés VS állami vagyonmérleg. Államháztartási törvény VS éves költségvetési törvény. Szeminárium: Központi államháztartási törvény megtárgyalása – I. Irodalom: lásd könyvészet: 1, 12, 31 3. hét Elõadás: Az államháztartás vetületei (jogi, pénzügyi, hagyományos, stb.). Politics VS policy. Központi kormányzati közigazgatás. Elkülönített alapok. Szeminárium: Központi államháztartási törvény megtárgyalása – befejezés. Helyi közpénzügyekrõl szóló törvény megtárgyalása. – I. Irodalom: 1, 2, 12, 23, 31 4. hét Elõadás: Önkormányzatok. Központi VS helyi. Finanszírozási lehetõségek. Szeminárium: Helyi közpénzügyekrõl szóló törvény megtárgyalása. – befejezés Irodalom: 2, 12, 23, 31 5. hét Elõadás: Államháztartás finanszírozása. Adók VS hitelek. Adók és adózási alapfogalmak. Szeminárium: Költségvetés általános felépítése – bevételi és kiadási oldal. IMF – Government Finance Statistics. Irodalom: 6, 12, 13, 23, 31 6. hét Elõadás: Fiskális szektor VS pénzügyi szektor. Pénzpiac VS tõkepiac. Likviditás. Állampapírokkal történõ finanszírozás VS jegybanki hitellel történõ finanszírozás. Jegybanki függetlenség. Szeminárium: Adók I. – Adónemek megtárgyalása. (szemelyi jövedelemadó, társasági nyereségadó, mikrovállalatok jövedelemadója, fogyasztási adók, helyi adók) Irodalom: 3, 12, 23, 31 7. hét Elõadás: Adószerkezet. Adófajták. Közvetlen VS közvetett. Szeminárium: Adók II. – Adónemek megtárgyalása (Általános 5
8. hét
9. hét
10. hét
11. hét
12. hét
13. hét
14. hét
6
Forgalmi Adó). Nem adójellegû bevételi források. Irodalom: 3, 12, 14, 23, 31 Elõadás: Egykulcsos VS többkulcsos adók. Egyfázisú VS többfázisú adók. Közkiadások Szeminárium: Közkiadások (funkcionális és gazdasági osztályozás). Költségvetési egyenleg. Irodalom: 8, 12, 15, 23, 31 Elõadás: Nyugdíjrendszerek. A felosztó-kirovó rendszer (PAYG – Pay As You Go). Szeminárium: Költségvetés-készítési módszerek. Bázis alapú költségvetés, Planning Programming Budgeting System (PPBS), Management by Objectives (MBO), Zero-Base Budgeting (ZBB), Teljesítmény-alapú költségvetés. Irodalom: 5, 7, 12, 23, 31 Elõadás: Nyugdíjreformok. Parametrikus VS paradigmatikus reform. Többpilléres nyugdíjrendszer. Szeminárium: Költségvetési reform. Irodalom: 9, 11, 23, 31 Elõadás: Egészségügyi rendszer. Vetületei (finanszírozás és ellátás). USA vs EU. Megelõzés és a gyógyítás szintjei (háziorvos, járó beteg szakellátás, kórház, rehabilitáció). Szeminárium: A román nyugdíj és egészségügyi rendszerek áttekintése, megvitatása. Irodalom: 12, 23, 31 Elõadás: Egészségügyi reform. – Finanszírozás: fejkvóta, szakmai protokoll, korrigált fejkvóta. Finanszírozás a központi költségvetésbõl, a PAYG rendszerbõl, a magán és kötelezõ egészségügyi biztosításból, a magán és önkéntes egészségügyi biztosításból, fogyasztói társfinanszírozás (Copayment). Szeminárium: Fiskális intézkedések gazdasági hatásai. A Haavelmo tétel. Irodalom: 10, 12, 23, 31 Elõadás: Oktatási rendszer – szintek (bölcsõde, óvoda, általános iskola, középiskola, felsõfokú oktatás). A centralizáció ismérvei. A Bolognai folyamat. Szeminárium: Románia jelen évi költségvetésének áttekintése, megvitatása. Elõadás: A felsõoktatás finanszírozása. Angolszász modell VS kontinentális európai modell. Fix összegû támogatás és tandíj. Szeminárium: Összefoglalás. Ismétlés. A vizsgával kapcsolatos problémák, teendõk megbeszélése.
Az elsõ két heti elõadás illetve szemináriumi anyag részletesen kidolgozott változata Források Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem – Pénzügytan I. tankönyv – 5-dik rész (175-287 o.) Vígvári Gábor, A költségvetési kiadások politikai gazdaságtana, Szakdolgozat, Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest, 2005
Az államháztartásról általában az állami költségvetés jut az emberek eszébe, de ez ennél többet takar. Azért van szükség rá, mert modern gazdaságban a fõ funkciói szükségessé teszi az állami beavatkozást. (állami szerepvállalás). Minden államban ez eltérõ mértékû a GDP adott %-t vonja be a beavatkozásba. – általában 60%-megy keresztül állami beavatkozáson, a Nyugat-Európai gazdaságokban erõs az állami beavatkozás, diktatúrában még erõsebb, az USA-ban 50%-ot sem ér el. Az állam gazdaságba való beavatkozása az újkorban kezdõdött, intenzívvé a XX. században vált. Meg kell gondolni, hogy hova, milyen mértékben és mely szervezet avatkozik be. Belsõ folyamatok (mely területeken avatkozik be az állam): Allokáció, Disztribúció, Redisztribúció, Stabilizáció 1. Allokáció Cél: az erõforrások hatékony elosztása – milyen javakat lehet elosztani? – amik valamilyen szempontból adottak. Részei: a.) Magánjavak: polgári demokráciában piaci mechanizmusok által kerül elosztásra. b.) Piaci kudarc: vannak olyan javak, melyek magáncélú fogyasztása van, de elérhetetlenné válik újraelosztás hatására. Olyan javak, melyek a mindennapi életben nincs szükség (pl. oktatás, kultúra, egészségügy), ha a.) pont szerint kerülne elosztásra, nagy réteghez nem jutna el. c.) Közjavak biztosítása: másra nem lehet bízni az elõállításukat, szétosztást, ezért állami megrendelések révén, vagy állami elõállítással gondoskodnak róla. Pl. utak – állami megrendelésre, de magánszféra állítja elõ, vagy oktatás – az állam állítja elõ.
7
Ezen belül létezik: nemzetközi (össztársadalmi) közjavak: felsõoktatás, egészségügy – elõállításáról az állam gondoskodik, helyi közjavak: a helyi állami szervezetek gondoskodnak elõállításáról – pl. alapfokú oktatás A termelési költségek határgörbéje: az összjószág készleten belül az egyik csak a másik kárára javulhat. Másképpen megfogalmazva: ha több az állami közjavak elõállítása, akkor a magánszféra elõállítása csökken és fordítva, mert az erõforrás mennyiség adott. 2. Elosztás (disztribúció/redisztribúció) - ha nincs állami beavatkozás – a piacon kerül elosztásra - azért van állami beavatkozás, mert a modern államban felmerül az igazságos elosztás problémája, vagy legalább elfogadható jövedelem elosztás – mivel az összlakosság elégedett – csak áll. beavatkozással lehet. Elosztási politika fõ eszközei: a.) Adótranszfer: adózás révén a keletkezõ jövedelmek jelentõs részben nem ott realizálódik, ahol keletkezett –a visszajuttatott pénzek az eredeti szándéktól eltérõen kerülnek elosztásra. Lényeg: a társadalomban keletkezett minden jövedelmet megadóztat. b.) progresszív jövedelemadó: minél magasabb a jövedelem annál több adó c.) fogyasztási cikkek adóztatása, támogatása: jövedelem újraelosztás – ha adókkal megemelik egy termék árát, aki ezt megvásárolja, a jövedelembõl kevesebbet tud megvásárolni, mint az, akinek több a jövedelme Újraelosztás és gazdasági hatékonyság - a jövedelem újraelosztás gazdasági hatékonyságot sértõ jelenség – a magas jövedelem adózás után kevesebbet takarít meg, a bankbetét kevesebb lesz, a banki kevesebb pénzt tud áramoltatni – a gazdasági növekedés kevesebb lesz. 3. Stabilizáció Lényege: a gazdaság egyenletes fejlõdéséhez az államháztartásnak úgy kell mûködni, hogy ne legyen hullámzó görbéje, visszaesés ne legyen. Ez nem kerülhetõ ugyan el, de a kilengéseket restrikciós (túl
8
magas/erõteljes növekedést visszafogja, hogy ne legyen nagy esés) és expanziós (hanyatlást ösztönözze) fiskális politikával szabályozza. Megvalósítása: fiskális politikával – foglalkoztatás, árstabilitás, fizetési mérleg egyensúlya, gazdasági növekedés nem lehet megvalósítani, de törekedni kell rá, olyan állami gazdaságpolitikával, ami hol expanziós, hol restrikciós politikát folytat. Államháztartás alrendszerei 1. Központi kormányzat 1.1.Központi költségvetés 1.2.Szociális biztonság rendszere 1.2.1.Kötelezõ társadalombiztosítás 1.2.2.Önkéntes pénztárak 1.2.3.Kiegészítõ biztosítások 2. Elkülönített alapok 3. Helyi önkormányzatok Állami feladatok: Központi- /helyi- /konkrét egyedi feladatok államháztartás: központi és helyi költségvetések – a feladatok megosztása- a helyi feladatokat a helyi önkormányzat végzi el. Központi kormányzat 1. Állami (központi) költségvetés Fogalma: Egy adott – várható idõszak valószínûsíthetõ összes bevételeinek és kiadásainak összeállítása, ami 0-ról indul, nem a bázis év alapján. Különbözõ költségvetések vannak (államtól függõ – pl. állami, szövetségi, nemzetközi (nemzetközi szervezet, pl. EU) költségvetés Tartalmai elemei: Nehéz konkretizálni : az állam gazdasági tevékenységének alapja – az államháztartás gazdasági keretei követnie kell az állam célkitûzéseit, amelyeket meg akarnak valósítani (pl. nyugdíjemelés) az erõforrás allokációt úgy kell megvalósítani, hogy belekalkulálja elõre ….. a deficitet is be kell tervezni Formai elemei: Bevételek és kiadások terv- és számszerû szembeállítása Mindkét oldalának egyenlõnek kell lenni (a bevétel tartalmazza a deficitet is) jövõre vonatkozó pénzügyi terv jogilag kötelezõ érvényû, törvényerejû, parlament hagyja jóvá 9
Készítésének alapelvei: jogi jellegû alapelvek – készítési eljárási szabályok gazdálkodási alapelvek – végrehajtás, gazdálkodási elveket jelenti elszámolási alapelvek – nyilvánosság
2. Szociális biztonság rendszere 2.1 Kötelezõ társadalombiztosítás – Széles rétegeket érintõ intézményes biztosítás – önkéntes v. kötelezõ lehet. Alapgondolata: a nem biztosan bekövetkezõ eseményekrõl való gondoskodás – részben magánbiztosításon keresztül valósulhat meg, de azért össztársadalmi biztosítás van, mert az intézményes biztosítás költsége olcsóbb, mint az egyéni/egyenkénti – ha egyéni lenne, lennének akik nem tudnák/nem akarnák fizetni – ha van gondja, másoknak kellene róla gondoskodni. Társadalombiztosítás – egyéni biztosítás / jellemzõk-azonosságok: - bizonytalan jövõbeni veszélyhelyzet: azonos - a kár megtérítése: TB-nél 100%-ban, egyéninél nem biztos – sõt! kármegosztás – biztosítási díj – pl. Casco – nagyobb díj, kártérítés % nagyobb – de a TB sem mindig téríti meg a kárt (pl a táppénz<jövedelem) Különbségek: - megállapodás – törvényi rendelkezés – kötelezõvé teszi a fizetését a TB-nek - díj és ellenszolgáltatás kapcsolata: magasabb díj, magasabb szolgáltatás a magán biztosításnál, a TB-nél nem - a térítés formája: TB: természetben, nem pénzt adnak, hanem lehetõséget a gyógyításra, magánnál pénzt ad - szervezeti mûködési forma: egyéninél biztosító szervezeten keresztül, TB: állami - üzleti (mindkettõnek jó) - magán <–> szolidaritási jelleg (a társadalom rászorult rétegei is részesüljenek) (TB) A társadalombiztosítás bevételei: önállóan mûködik, vannak bevételi forrásai, amit õ állít elõ. Ide tartozik: - munkáltatók, munkavállalók befizetései 10
- befizetési kötelezettség van - központi költségvetési támogatás – mert a befizetések nem fedezik a kiadásokat - tõkejellegû bevételek: a TB önálló szerv, a rábízott vagyonnal gazdálkodni kell - befekteti a tõkét, bevételei lesznek - államkötvény, kincstárjegy, ingóságok, ingatlanok, stb. A társadalombiztosítás fõbb szolgáltatásai: - öregségi- rokkantsági nyugdíj - egészségügyi ellátás - táppénz - munkanélküli segély - anyasági- és gyermekgondozási segély A nyugdíj megállapításának rendszerei: - többféle rendszer van 1. Felosztó kirovó rendszer: (PAYG) a biztosítási év alatt befolyt járulékbevételeket szétosztják a biztosítottak között. – abban a évben szétosztják. - Lényeg: generációk közötti átcsoportosítás Probléma: nem képez tartalékot / átlagos életkor növekedése – a születések száma csökken: nem tudják finanszírozni abban az évben a nyugdíjakat. 2. Várományfedezeti rendszer: az emberek várnak valamennyi nyugdíjat, ennek fedezetét kell befizetniük – összege maga a váromány. Olyan társadalomban mûködik, ahol többféle módon gondoskodnak magukról a lakosok (pl. önkéntes nyugdíjpénztár)
11
3. Tõkefedezeti rendszer: modern társadalmakban ez a jellemzõ elõzõ kettõ kombinációja – a nyugdíjkifizetéseket a folyó járulékbevételekbõl teljesítik, de egyedi tõkefedezeti számla: a be- és kifizetések tõkésített értékének ekvivalenciája Egészségbiztosítás: a betegséggel összefüggõ gyógyítás, táppénz, többféle rendszer van: - Kötött rendszer: nincs szabad orvosválasztás- meghatározott, hogy hova fordulhat - Szabad orvosválasztás rendszere: mindenki oda megy, ahova akar – nem megvalósítható - Vegyes rendszer: szabadon lehet menni, de minden orvos csak meghatározott számú beteget fogadhat - Térítési rendszer (USA): rendszere tényleg nem jó, az elesettek nem tudják finanszírozni a kötlségeket, ha az alapellátás nem elegendõ – a másik oldalon meg pozitív, mert nem pazarló, arra ösztönöz, hogy maguk gondoskodjanak az ellátásukról. Munkanélküli segély alapfunkciója: a munkavállalók ösztönzése álláskeresésre nem a megélhetés finanszírozása a cél a világon a munkanélküli segély nem progresszív, nem kap magasabb összeget, aki elõtte sokat keresett
2.2. Önkéntes pénztárak: Önkéntesen szervezõdõ, független, szolidaritási elven alapuló non-profit szervezetek. Kezeli a tagdíjbefizetéseket és a rábízott vagyonnal gazdálkodik A tagok a pénztár tulajdonosai – akik elfogadják a pénztár alapszabályát, vált. nem akar.
12
Jellemzõik: - önkormányzati mûködés - függetlenek - kölcsönösség – a tagok érdekeit veszi figyelembe – a mûködést is a tagoknak kell finanszírozni - önkéntesség - függetlenség - szolidaritás – célja a tagok megsegítése - non-profit mûködés Típusai: - nyugdíjpénztár (egyéni számlákon gyûjtik) – ha csatlakozik, fizeti a tagdíjat, amíg nyugdíjba nem megy. - önsegélyezõ pénztár (szociális rászorultság esetére anyagi támogatás) - egészségpénztár (alapellátáson felüli kiegészítõ ellátás finanszírozása) Fontos: - kötelezettségei vannak – a rendelkezésre álló forrásokkal jól gazdálkodjon, azok nem veszhetnek el, növelje forrásait új tagfelvétellel, forrásainak jó befektetésével - megfelelõ taglétszám – különben nem mûködik gazdaságosan - munkáltatói érdek - állami preferenciák – adókedvezményt ad a tagoknak és a tagok munkáltatóinak. 2.3. Kiegészítõ biztosítások - Üzleti alapon történõ biztosítók - nyugdíjbiztosítás - egészségügyi biztosítás - táppénzbiztosítás Elkülönített célalapok Elõre meghatározott konkrét célra a költségvetésbõl elkülönített pénzalap, állami alap, mely független a központi v. a helyi költségvetéstõl. Konkrét céllal jön létre, önálló alrendszer. Konkrétan fellelhetõ társadalmi/gazdasági probléma megoldására létrejövõ. Bevételi forrásuk kettõs: központi költségvetés, és vállalkozások (pl. idegenforgalmi adó, szakképzési hozzájárulás). Ellátandó feladatok (gazdasági-, közösségi célok) Elõnyei: - önállóság: maguk döntik el, jobban ismerik az adott problémát - ösztönzõ hozzájárulás – a vállalat és magánszemélyek 13
befizetéseiket szívesebben fizetik be, mert konkrét hasznát jobban látja - rugalmas: változtatható a cél, új alapot létrehozhat, ha már más a fontos. Hátrányai: - népképviseleti ellenõrzés: ellenõriz és nem is - célok – gazdasági helyzet: manipulálhatók – a társadalmi problémából súlyoz – nem megfelelõ célok, lobbizás mást hozhat létre - központ prioritások: nagyobb szerepet kap - ellenõrzés: nyilvánosságra hozás, ha nem jó az eredmény, annak nincs következménye. Helyi önkormányzatok Kötelezõen ellátandó feladataik: - helyben kell ellátni, törvény vonatkozik a helyi önkormányzatokra. Feladataik: - alapfokú oktatás/ egészségügyi és szociális ellátás/ - bölcsõde, óvoda, általános iskola, rendelõk, kórházak - helyi közutak és köztemetõk fenntartása/egészséges ivóvíz ellátás/ közvilágítás Önként vállalható feladatok: - lakásállomány kezelése: az önkormányzatnak van saját tulajdonú lakásállománya, el lehet adni, de bérbeadni is lehet. - épített és természetes környezet védelem - helyi foglalkoztatás – minél jobban megvalósítsa - kulturális-tudományos tevékenység - etnikai kisebbségek problémái Az önként vállalt feladatok ellátása nem kötelezõ, de felvállalja, mert a központi kormányzat nem tudná rendesen ellátni – kvázi kötelezõ feladat. Önkormányzati modellek 1. Központosított modell (tanácsi modell volt): a közösségi feladatokat az állam vállalja magára / kiadásorientált modell – az állami költségvetés mondja meg, hogy mennyi pénz van, de a feladat is megvan hozzá 2. Önkormányzati modell: a szûk körû állami feladatokon kívül a közösségi funkciókat az önkormányzat látja el/ bevételorientált modell: az állam keveset vállal 3. Európai megoldások: Dél-európai típus – minden településen van önkormányzat, de a megoldandó feladatok központilag vannak 14
meghatározva, részben finanszíroz, az önkormányzatnak szabadsága van/északi típus: kevesebb önkormányzat van, azok szövetséget hoznak létre – hatékonyabb feladatmegoldást eredményez Magyarország: 1990.-es önkormányzati törvény a kettõ ötvözete (központosított és önkormányzati modell), sok feladat sok állami támogatással, de az önkormányzatoknak nagyobb szabadsága van, hogy bevételeit mire költi Önkormányzati kiadások finanszírozása - Állami feladat – állami finanszírozás - Állami feladat – állami forrásból – önkormányzati végrehajtás - Állam által támogatott feladat – önkormányzat látja el – normatív támogatást ad (meghatározza, hogy egy tanulóra hány RON adható pl.) - Saját felelõsségre végzett feladat – saját finanszírozás Önkormányzati bevételek Adóbevételek: - központi adók: központilag szedik be, de ebbõl visszakapnak az önkormányzatuk – beszedésük kisebb költség, mintha önkormányzatként szednék be. - helyi adók: csak olyat vethet ki, amit az adótörvény elõír (iparûzési, idegenforgalmi, kommunális, súlyadó) - A központi adók átengedése: alapelvek: o hatékonysági szempont: ha elvonják az adót, csak annyit szabad elvonni, ami még ösztönzi az önkormányzatot, hogy adót szedjen o esélyegyenlõség elve: egyenlõ esélyeket biztosít, hogy egyenlõen fejlõdjön a több és kevesebb jövedelmû önkormányzat is. o felzárkóztatást segítõ elv: a hátrányos területeken élõ önkormábyzatok számára is biztosítani kell a fejlõdés lehetõségét Állami támogatások - normatív állami támogatás - egyedi céltámogatás: idõszakról-idõszakra meghirdeti – pályázni lehet rá, - kiegyenlítõ állami támogatás: csak a hátrányos területeken élõ önkormányzatok számára elérhetõ, pályázat útján lehet hozzájutni, de csak a hátr. önkorm-nak.
15
Egyéb saját bevételek - mûködési ár- és díjbevételek - vállalkozási bevételek: az önkormányzat a saját vállalkozásaiból nyeri - Kötvénykibocsátás, hitelfelvétel: amikor nincs elég pénz – csak a legtekintélyesebb önkormányzatok jegyezhetik be - inkább hitelfelvétel jellemzõ. Kötvények lehetnek: általános kötelezettségû kötvény, jövedelemhez kapcsolt kötvény Költségvetési jellemzõk - arányát GDP-hez viszonyítják, ami függ: gazdasági fejlettség/ piaci hagyományok/ szociálpolitika - magas: Svédo., Hollandia, Dánia, alacsony: USA, Svájc, Spanyolo. - Bevételeket illetõen egységes: adók: 90% (személyi jövedelemadó, ÁFA, nyereségadó, TB járulék) - Kiadási szerkezet (nem egységes): TB kiadások trendje egyre növekvõ.
16
Az államháztartás bevételei, kiadásai és egyenlege Az államháztartás bevételei - Adójellegû bevételek: általában ez a gyakori - Nem adójellegû bevételek: illetékek, díjak, bírságok: az állam által nyújtott szolgáltatások – - Állami vagyonhoz kapcsolódó bevételek: privatizáció, profit, osztalék – az állami tulajdonban lévõ vállalkozások osztaléka - Adományok, segélyek és egyéb bevételek: nem közvetlenül fut be, hanem állami alapítványok vagy alapokra – pénz és tõkepiacokon a jegybanktól felvett hitelek Adók 1. Közvetlen (egyenes, direkt) adó: amikor adó alanya nem háríthatja másra, pl. SZJA (Személyi JövedelemAdó) 2. Közvetett (indirekt) adó: amit átháríthat – idegenforgalmi adó v. áfa, aki beszedi, csak beszedésre kötelezett, de nem az övé Az adó tárgya: a tevékenység, amire kivetik az adót (pl. ingatlan eladás). Az adóalap: ami alapján kiszámítják az adót Az adó mérték - amennyi adót kivet, %-ban – adóelõleg: az adót folyamatosan fizetjük, de az összeget bizonyos idõszak után lehet megállapítani (pl. SZJA, éves) Adókulcs – adótábla, többféle kulcs van 1. proporcionális: adott alap mindig azonos mértékben adózik (1 kulcs), 2. progresszív – legtöbbször ez van: amennyire nõ az adóalap, annál nagyobb a fizetendõ adó, 3. degresszív: minél magasabb a jövedelem, annál alacsonyabb az adó. Probléma: Nehéz az adóterhek összehasonlítása. Adó: törvényben elõírt, állammal szembeni, kényszer jellegû befizetési kötelezettség, amelyért a befizetõnek semmilyen közvetlen ellenszolgáltatásra való joga nem keletkezik. Az adó alanya: mindenki, akinek adófizetési kötelezettsége van, természetes vagy jogi személy Az adózás típusa: önadózás/önkéntes: senki nem mondja meg, hogy be kell fizetni, kivetéses adózás: megmondják, mennyit kell, pl. örökösödési adó, súlyadó. Az adók közgazdasági funkciói - Alapfunkciója: az államra testált (allokáció, disztribúció, stabilizáció)
funkciók
magvalósítása
17
- Fedezeti funkció: elegendõ legyen a bevétel – ezért nem csökkentik szívesen az adót - Befolyásolási funkció: hogy ki mennyi adót fizetett, befolyásolja az adott szereplõ piaci szereplését – pl. nagy áfa – akik azt a terméket fogyasztják, befolyásolja a fogyasztást. - Arányosítási funkció: minél magasabb valakinek a jövedelme, annál többet képes fizetni Az adórendszerrel szemben támasztott követelmények 1. Igazságossági – méltányossági szempont - haszonelvûség/ közteherviselõ képesség: aki többet kap, az többet is fizessen. 2. Hatékonyság elve: ha sok az adó, csökken a megtakarítás, csökken a hitelkészlet 3. Semlegesség elve: az által, hogy valaki adózik, ne változzon meg a piaci pozíciója – a magasabb jövedelmûek adózás után megmaradt jövedelembõl is ugyanazt realizálják 4. Egyértelmûség elve: meg tudják pontosan mondani, hogy mennyi az adó 5. Egyszerûség elve 6. Alacsony adminisztratív költségek elve 7. Stabilitás elve: nem jó, ha gyakran vált – a piaci szereplõ nem tud alkalmazkodni 8. Rugalmasság elve: ha változnak a körülmények, az adóknak is változniuk kell. Ellentmondások a követelmények érvényesítése között 1. 1.Stabilitás elve ellentmond a rugalmasság elvének 2. 2.Méltányosság elve ellentmond a hatékonyság elvének Méltányossági preferencia: progresszív adóztatás, Probléma: jövedelmek mérése (fekete gazdaság) – eltitkolhatják, adócsalási törekvések jelenhetnek meg, ÁFA kulcsok változtatása lehetetlen, hogy minden cikk azonos kulccsal adózzon., hatékonysági preferencia (áfa), igazságosság elvének megsértése A legfontosabb adónemek 1. Jövedelemadók – közvetlen adó, Típusai: 1 személyi (minden jövedelmet megadóztat)- / társasági (csak a nyereséget adóztatja meg) 2 Vagyoni-, tárgyi adók – vagyont v. tárgyat adóztat, 18
3. Erõforrásokhoz kapcsolódó adók – földadó, bányaadó, 4. Forgalmi adók (áfa, fogy. adó), 5. általános, 6. fogyasztási Személyi jövedelemadó - Közvetlen adó/ igazságosság – méltányosság elve - alapja az egyén teljes tárgyévi folyó jövedelme, mely különbözõ forrásokból jöhet - Adóalap meghatározása nehéz, a bevételnek tekintendõ tételek: önálló tevékenységbõl származó, nem önálló tevékenységbõl származó, ingó és ingatlan vagyon értékesítésébõl származó, egyéb (tõkejövedelem..) - Adómérték meghatározása: sávos progresszív (szinte mindenütt), - Társasági adó - Feladata: közteherviselés – a társaság is járuljon hozzá - Adókulcs meghatározásának elvei: társasági adókulcs és az szja adókulcs ne nagyon különbözzön (aki tulaj és dolgozó is: kétszer adózik) Általános forgalmi adó (ÁFA) – többféle létezik: Összfázisú adó: valamennyi értékesítési fázisban megfizetendõ/ fiskális szempontból elõnyös Bruttó módon való beszedése: adóhalmozódás Összfázisú nettó forgalmi adó: többletrérték- v. értéknövekedési adó, az adott fázisban létrejött értéknövekedésre számítják, mindenki befizeti az elõzõ fázisban befizetettet pedig visszaigényli. Különbözõ kulcsok vannak, létezik tárgyi (adott tevékenység) – alanyi (adott személy) mentesség Fogyasztási adó: egyfázisú adó – fedezeti funkció – a végsõ értéknél kell befizetni – fedezeti funkció: az államháztartás bevételeinek növelésére szolgál A költségvetés kiadásai 1. Támogatások: - árszubvenció: bizonyos termék ára túl magas lenne piaci viszonyok között, az állam a végsõ szakaszban támogatja (gyógyszer) - export szubvenció: amikor fokozottan szüksége van az államnak deviza bevételre, de az export nem gazdaságos
19
- közüzemi vállalatok támogatása: bekerülési érték és átlagos nyereség értékesítéssel nem lenne elérhetõ, ezért az állam olcsóbban adatja 2. Fogyasztói árkiegészítés: nem éri el az ára az átl. nyereséget 3. Felhalmozási kiadások: az állam is befektetõ, része a beruházási piacnak (utak, hidak) 4. Adósságszolgálat: az elõzõ évek túlköltekezéseire 5. Nemzetközi kapcsolatokkal összefüggõ kiadások A költségvetés egyenlege, államadósság - Szufficit (többlet) – deficit (hiány) - Deficit finanszírozása: Értékpapírral- az állam értékpapírt bocsát ki, ezáltal jut hitelhez., vagy Közvetlen hitelnyújtás: kereskedelmi bankoktól vagy jegybankpénzbõl - Kiszorítási hatás: a deficittel kapcsolatos fogalom, jelentése: ha az állami deficit nagy, és hitelnyújtással finanszíroz (közvetlenül a ker. bankoktól), a hitelpiacról kiszorítja a vállalkozásokat – nem jut elég pénz a gazdaság növekedéséhez, a vállalat saját tevékenységének finanszírozására nincs elég forrás. A költségvetési egyenleg és a hitelrendszer kapcsolata - szufficit esetén: az államnak több pénze van, nem tudja elkölteni, visszavásárolja a kereskedelmi bank - deficit esetén: kiszorítási hatás érvényesül
Államadósság fogalma, típusai: Fogalma: Fogalma: egy adott országban a helyi-, a szövetségi-, és a központi kormány adósságainak konszolidált összege (valuta le- és felértékelés). - Nem csak az állami költségvetés, hanem az alrendszerek adósságai is ide tartozik, azt is bele kell venni. - A valuta le- és felértékelése a valutában kifejezett adósságot növelheti v. csökkentheti úgy, hogy a valuta árfolyamot változtatja. – pl. ha van 100 RON. államadósság és az 100$, de csak 50$ adósságot akarunk, erõsíti a RON-t (10 RON/USD helyett 20 RON/USD-re)
20
Az államadósság: – költségvetési deficit: minden pillanatban fennáll – de év végén derül ki – pénzügyi teher: a jövõben a visszafizetésre kell gondolni – feláldozott haszon: feláldozza azt a hasznot, ami az adó termel – jövõ: a magas államadósság a jövõ generáció által szemben nem fair – visszafizetés és nem visszafizetés: nem kell feltétlenül visszafizetni a deficitet, a jegybank finanszírozza Az államadósság finanszírozása: belföldi forrás: államháztartáson belüli forrás - az egyik alrendszer finanszírozza a másikat - jegybanki hitelnyújtás - kereskedelmi bankok által - vállalatok, lakosság – értékpapír vásárlással külföldi forrás: - nemzetközi szervezetek: Világbank - más országok kormányai - külföldi bankok - nemzetközi alapok - külföldi befektetõk Fontos az adósság menedzselés, hogy bebizonyítsa a piaci szereplõknek – akiktõl pénzt akar, hogy nem rossz az állam, a gazdaság fejlõdik – ha jól menedzsel, nem gond az állami költségvetés finanszírozása. A finanszírozás eszközei: - hosszú és közép lejáratú kötvények - rövid lejáratú kincstárjegy - hosszú lejáratú hitel - rövid lejáratú hitel
Államadósság fogalma, típusai Fogalma: egy adott országban a helyi-, a szövetségi-, és a központi kormány adósságainak konszolidált összege (valuta le- és felértékelés) Államadósság – költségvetési deficit Államadósság – pénzügyi teher Államadósság – feláldozott haszon Államadósság – jövõ 21
Államadósság – visszafizetés és nem visszafizetés Az államadósság finanszírozása Belföldi források: - államháztartáson belül - jegybanki hitelnyújtás - kereskedelmi bankok értékpapír vásárlásai - vállalatok, lakosság Külföldi források: - nemzetközi szervezetek - más országok kormányai - külföldi bankok - nemzetközi alapok - külföldi befektetõk A finanszírozás eszközei: - hosszú- vagy középlejáratú kötvény - rövid lejáratú kincstárjegy - hosszú lejáratú hitel - rövid lejáratú hitel
*****
22
Bevezetés. Az államháztartás szerepe Az államnak sok pénzzel kell gazdálkodnia, mégse elengedõvel. Mindig több az igény, mint amennyi a rendelkezésre álló forrás. És persze sokszor érezzük úgy, hogy nem úgy és nem arra költi el, amire kellene, fõleg akkor, ha nem ránk költi. Az államháztartás, melynek a költségvetés egyik, ha nem éppen a legfontosabb része, mindazon feladatok finanszírozási eszköze, melyeket az állam magára vállal. Egy ország büdzséje Igen sok funkciót, célt, jellemzõt olvaszt magába. A makroközgazdászok hajlamosak a költségvetést fekete doboznak tekinteni, ahol a pénzügyi források átkonvertálása folyik az egyes célok érdekében. Vagyis a bevételek központosítása, majd újraelosztása más szerkezetben. A "fekete doboz szemlélet" igen káros, mivel így sokan gondolják azt, hogy a költségvetés reformja kizárólag annak méretét érinti, tudniillik, hogy csökkenteni kell az állami elosztás mértékét, csak így lehet egy ország gazdasági helyzetét, versenyképességét javítani. Pedig a költségvetési folyamatok megértése ennél jóval bonyolultabb folyamat. Egy büdzsében egyszerre jelennek meg gazdasági, társadalmi és politikai folyamatok. Így a reform nem jelenthet kizárólag méretbeli csökkenést, hanem a költségvetési folyamatok újragondolását is magába foglalja. Az állami költségvetésbõl igényelt pénzek száma végtelen, míg a rendelkezésre álló erõforrások természetesen végesek. Így egy költségvetés magán hordozza egyes csoportok, politikai erõk meggyõzõdését, hogy szerintük mire érdemes költeni inkább az állam pénzét? Egy ország költségvetése utalás a múltra, hiszen megjelennek benne a korábbi sikerek és kudarcok utólagos pénzügyi következményei; és egyben kinyilatkoztatás a jövõre is: hiszen jövõbeli eseményekhez, aktusokhoz rendel pénzeszközöket. Emiatt a költségvetés mindig egyfajta terv a jövõre nézve, és, mivel egy terv sem lehet tökéletes, egyben jóslat is. Ezért a büdzsével foglalkozva az elsõ legfontosabb kérdés az, vajon hogy is jön létre az a terv, amely aztán majd mint egy ország költségvetése kerül elfogadásra. Természetesen hiába tervezik meg a Pénzügyminisztérium munkatársai a büdzsé számadatait részletekre menõen, ha valaki, aki ráadásul kedvezõ 23
pozícióban van, másképp gondolja a pénz elosztását. Ez a valaki lehet egy parlamenti képviselõ, aki választókerülete számára szeretne valamit kiharcolni, vagy meggyõzõdése miatt például több pénzt szeretne juttatni valamelyik egyháznak. De lehet a sok baráttal rendelkezõ üzletember, vagy vállalkozói kamara, akinek az érdekeit sérti a tervekben visszaállított árfolyamnyereség adó. De lehet a kormány, vagy a hatalmon levõ párt is, aki hatalma megtartását szeme elõtt tartva hajt végre soron kívüli béremelést. A tervezési mechanizmusokon kívül tehát vizsgálni kell az érdekcsoportok, politikai rendszer befolyását is a rendszerre. A nem megfelelõ tervezés miatt, illetve az érdekcsoportok és a politikai rendszer hatásai miatt gyakran áll elõ az a helyzet, hogy az állam jóval többet kíván elkölteni, mint amennyi bevétele van, deficit alakul ki. Számos elmélet létezik, mely a deficit hatásaival foglalkozik, abban azonban a legtöbb egyetért, hogy hosszútávon a deficit fenntarthatatlan. Mégis, mi akkor a megoldás, ha a deficit nehezen visszaszorítható jelenség? Esetleges megoldást jelenthetnek a fiskális intézmények. A fent felsorolt problémák természetesen hazánkban is jelentkeznek. Különösen fontos a költségvetés helyzetével foglalkozni akkor, amikor hazánk a Monetáris Unió tagjává szeretne válni, melyhez elengedhetetlen a költségvetési deficit csökkentése, az államadósság megfelelõ szinten való tartása. Egy ország költségvetését politikusok fogadják el (sõt, gyakran megalkotásuknál is már ott bábáskodnak), amibõl következik, hogy elemzésénél nem hagyható figyelmen kívül a politikai rendszer sem. A kiadások hatásai pedig szintén nem csak gazdasági téren érvényesülnek, hanem sok egyéb, a gazdasághoz csak lazán, vagy egyáltalán nem kapcsolódó társadalmi alrendszerben is (szociálpolitika, közlekedés, egészségügy, oktatás). A politikai gazdaságtani megközelítés tehát multidiszciplináris megközelítést jelent. A politikai gazdaságtani megközelítés mellett a másik fontos kérdés, milyen közgazdaságtant is használunk egy probléma vizsgálatánál. John Neville Keynes, az egyik elsõ olyan tudós, aki a közgazdaságtan metodológiájával foglalkozott három különbözõ közgazdaságtant különböztetett meg: "pozitív tudomány, amelyet úgy definiálhatnánk, mint az ismeretek olyan rendszerezett egysége, amely annak feltételeit tárgyalja, ami van; normatív vagy regulatív tudomány, amely ismeretek 24
olyan rendszerezett egysége, amely annak feltételeit tárgyalja, aminek lennie kellene, és ennek megfelelõen a ténylegestõl megkülönböztetve az ideállal foglalkozik; mûvészet, amely egy adott végcél elérés éhez szükséges szabályok rendszere." Neville Keynes szerint tehát a pozitív közgazdaságtan egy adekvát leírásnak felel meg a gazdaság állapotáról, egyes intézkedések hatásáról. A normatív közgazdaságtan egyfajta mintát ad, vajon mi lenne az ideális? Míg a mûvészet nem más, mint a gazdaságpolitika, a végrehajtás mûvészete. Kicsit más, a gazdaságpolitikára jobban alkalmazható, értelmezést használ Stiglitz. Ö csak a pozitív és a normatív közgazdaságtan között tesz különbséget. A pozitív közgazdaságtant õ is leírónak nevezi az idõsebb Keyneshez hasonlóan, a normatív közgazdaságtan alatt azonban kicsit mást ért. Szerinte a normatív közgazdaságtan nem más, mint értékelõ közgazdaságtan. Eszerint ezzel a szemlélettel egy gazdaságpolitika lehetséges következményeit, hatásait mérhetjük fel, és értékítéletet alkothatunk ennek alapján róla. Itt tehát nem egy közgazdász által helyesnek ítélt dolgot értünk a normatív közgazdaságtan alatt, hanem minden egyes intézkedést mérlegelni kell, lehetséges hatását elemezni kell, és utána már saját belátásunk szerint szabadon ítélkezhetünk. A kormányzat szerepével kapcsolatos eltérõ felfogások A fejlett és közepesen fejlett országok többségének, így Románia gazdasága is, úgynevezett vegyes gazdaság. Vegyes gazdaságokban a gazdasági tevékenység nagy részét a magánszektor, magánvállalatok és a háztartások végzik, míg egy másik jelentõs rész a kormányzati szektorban zajlik. A kormányzati szektor az államot képviseli a gazdaságban is, mint megannyi más társadalmi alrendszerben, a kormányzat feladata az állami funkciók gyakorlásához szükséges feltételek biztosítása, valamint az állam menedzselése. Fontos, mielõtt továbbmegyünk, hogy különbséget tegyünk a közszektor és a kormányzati szektor között. A közszektor az állam gazdasági szerepvállalásának intézményrendszere, amely alszektorok konglomerátuma. Az egyik ilyen alszektor a kormányzati szektor, vagy államháztartás. Ezen kívül a közszektor részei még az állami és önkormányzati tulajdonban levõ vállalatok szektora, valamint az NGO-k által alkotott alszektor. 25
Azonban nem szabad elfelednünk azt, hogy a kormányzati és a magánszektor nem egymástól függetlenül mûködik, hanem szoros kapcsolatban áll egymással. A kormányzati szektor - alább részletezésre kerülõ - funkciói miatt egyrészt szabályozza a magánszektort, valamint egyéb tevékenységeivel még igen sokféle módon befolyásolja a magán gazdaság szereplõit. Ugyanakkor elmondható az, és ez a tankönyvekbõl rendszerint kimarad, hogy a magánszektor is hat az államra, hiszen a gazdaság szereplõi egyrészt a hatalom megválasztásakor befolyásolják a kormányzati szektort, másrészt a vállalatok esetben csak lobbitevékenységükkel is hatnak az állami akaratra. Egy másik fontos jellemzõ, hogy nem tudjuk pontosan elhatárolni a magánszektor és a kormányzati szektor határát. Az éppen uralkodó gazdasági ideológiától, vagy a gazdasági helyzettõl függõ en bizonyos tevékenységek átkerülhetnek egyik szférából a másikba. Fontos azonban az, hogy mindig látható legyen a határ a két szféra között. De miért is van szükség az állam gazdasági szerepvállalás ára? Ez a kérdés már a közgazdaságtan (vagy korai nevén a politikai gazdaságtan) kialakulása óta foglalkoztatja a tudós közösséget. A klasszikus politikai gazdaságtan atyja, Adam Smith, és késõbbi követõi az állam minél kisebb mértékû gazdasági szerepvállalása mellett érveltek. Smith szerint a piac mûködésekor egy "láthatatlan kéz" biztosítja azt, hogy a gazdaság szereplõi jóléte a maximális legyen. Az állam feladatául azt tartotta, hogy az, egyfajta éjjeliõrként a piac rendje felett õrködjön, például biztosítsa a tulajdon sérthetetlenségét. A tizenkilencedik század végén, az úgynevezett marginalista forradalom következtében kialakult neoklasszikus közgazdaságtan hasonló nézeteken volt. Walras, Menger és Jevons olyan modelleket alkotott, melyekben az egyensúly bizonyos feltételek mellett kialakul, ehhez azonban a piac tökéletességét tételezték fel, amelyet nem torzít állami beavatkozás. A fenti "laissez-faire" politika jellemezte a közgazdasági gondolkodás fõáramát egészen az 1929-es nagy gazdasági válságig. A korai közgazdasági nézetek többé-kevésbé alkalmazhatóak voltak a tizenkilencedik század nagy részének gazdasági rendjére, azonban a század végén egy sajátos, Polányi Károly szavait használva, "Nagy átalakulás" kezdõdött meg, mely a "laissez faire" filozófia átgondolására 26
kellett volna, hogy kényszerítse a közgazdászokat. Azok legtöbbje azonban az 1929-es válságig nem nézett szembe a változó idõkkel. Igazságtalanok lennénk azonban, ha nem említenénk meg azt, hogy bizony ebben az idõben is voltak olyan non-mainstream irányzatok is, amelyek tagadták a "laissez-faire" ideológiáját. Ilyen volt például Karl Marx, vagy a német történeti iskola hívei, akiknek többek között a bismarcki német társadalombiztosítási rendszert köszönhetjük. A nagy válság, melynek megoldására három kísérletet ismerünk, azonban ezt megváltoztatta. Az elsõ a fasiszta út volt, melyet Polányi a piac gazdaság válságából szükségképpen következõ dolognak tartott. Az általa elfogadott, a két világháború közötti három idõszakot is a fasizmus térnyerésének mértékével azonosította. Eszerint az elsõ és harmadik, válságos idõszakokban a fasizmus teret nyer, míg a másodikban visszaszorul. Polányi szerint a válság - melynek oka az önszabályozó piac kudarca volt megoldása a tervgazdaság, az önszabályozó piac megszüntetése. Ennek módja a gazdasági tervezés. A tervgazdaság megjelenik mind a szocialista, mind a fasiszta gazdaságban. Polányi a kettõ közötti különbséget a szabadsághoz való viszonyukban adja meg. "Míg a fasiszta beletörõdik a szabadság feladásába és dicsõíti a hatalmat, ami a társadalom valósága, addig a szocialista belenyugszik ebbe a valóságba, és ennek ellenére fenntartja igényét a szabadságra." A teljes képhez hozzátartozik, hogy a Polányi által említett szocializmus nem egyenlõ a Szovjetunióban akkoriban hatalmon levõ sztálini diktatúrával. A mainstream közgazdaságtanban a változást John Maynard Keynes munkássága jelentette, akinek 1936-ban megjelent "A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete" címû munkája igazi fordulópontot jelentett a fõáramú ökonómián belül az állami szerepvállalás megítélésével kapcsolatban. Keynes az Általános elméletben egy, az elõbbiektõl eltérõ, ám szintén az állami beavatkozásra építõ megoldással állt elõ. A válság kezelésére nem restrikciós, hanem éppen ellenkezõleg, keresletélénkítõ gazdaságpolitikát javasolt. Ennek eszköze az állam aktív gazdasági szerepvállalása, beruházások indítása. A politikai rendszer vizsgálatát Keynes nem tartja elsõdlegesnek. Sõt, még a világháború alatt is elismerõen nyilatkozik a német gazdaság szervezettségérõl, illetve orosz felesége révén alkalma 27
nyílik tanulmányozni az orosz viszonyokat is. Ugyanakkor az államszocialista rendszerrõl kritikusan nyilatkozik "A laissez-faire vége" címû mûvében. Ez az elmélet az akkori amerikai elnök, Roosevelt új gazdaságpolitikájában, a New-Dealben öltött testet leginkább, noha Keynes ezzel sem volt teljesen elégedett, mint ahogy azt több dokumentumban olvashatjuk is. A keynesi gondolkodásmód, illetve annak különbözõ gazdaságpolitikai implikációi az állami szerepvállalás kibõvülésében öltöttek testet. Az 1950-es és 60-as évek a jóléti állam, az állami vállalatok kora a fejlett kapitalista országok többségében, illetve az aktív állami szerepvállalás évtizedei a fejlõdõ országokban. Az újabb fordulat az 1970-es évek közepén következett be, amikorra nyilvánvalóvá váltak a keynesi gazdaságpolitika gyengéi. A hetvenes években a fejlett világban általánossá vált a stagfláció, a költségvetési expanzió hatástalan volt. Ennek súlyosbító körülménye volt ráadásul a két olajválság. Újra elõtérbe kerültek tehát az állami szerepvállalást megkérdõjelezõ neoliberális nézetek. A Milton Friedman nevével fémjelezhetõ monetarista irányzat uralkodóvá a közgazdaságtanon belül. Tanaikat az alábbiakban a következõképpen fogalmazhatjuk meg. A gazdaságban manapság végbemenõ változások két nagy területen ragadhatók meg. Az egyik a makrogazdaság-politikák klasszikus prioritásainak egymáshoz való viszonya, egymásra gyakorolt hatása. A változás lényege, hogy az úgynevezett bûvös négyszög ellentétpárjai ma már nem szabadon választhatók, hanem egyre keményedõ korlátokat, jelentenek. A klasszikus ellentétpárok egymásra gyakorolt hatásáról van szó, azaz növekedés versus egyensúly, illetve foglalkoztatás versus infláció. Az alapvetõ feltételek - piaci kereslet, a rendelkezésre álló és megszerezhetõ termelési tényezõk mennyisége és kombinációja, a piaci hatékonyság és versenyképesség elérhetõ szintje mellett a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás bõvítésének kemény korlátjává vált a makroegyensúly különbözõ elemeinek és az infláció szintjének mennyiségileg is jól meghatározható mértéke, azaz nem lehet az egyensúlyi pozíciók rontása árán dinamizálni a gazdasági növekedést, és tilos az infláció erõteljes növelésével javítani a foglalkoztatás viszonyait. A másik általános tendencia az állam gazdasági szerepének karakterisztikus változása. Általános, széleskörûen érvényesülõ tendencia, hogy az állam gazdasági szerepvállalását megtestesítõ és 28
gyakorlati megvalósítását szolgáló legfontosabb elemek többnyire egy irányba változnak. Ezen elemek közül három fontosat emelhetünk ki: 1. Az állam tulajdonosi szerepvállalása csökken. 2. Erõsödik az állam gazdasági szabályozó szerepe. 3. A redisztribúció csökkenése. Habár a két tényezõt külön szokás kezelni, véleményünk szerint a második inkább az elsõbõl következik. A globalizáció erõteljes, befektetõkért folyó versenye, valamint ezzel együtt a neoliberális gazdasági eszmék térnyerése az, amely ehhez a folyamathoz vezet, mégpedig a versenyképesség megõrzése céljából. Hogy ez mennyire pozitív, illetve helyes folyamat, az itt és most meghaladja a fejezet kereteit.
Az állam gazdasági szerepvállalásának okai – Piaci kudarcok Az állam gazdasági beavatkozásának leggyakoribb gazdasági indokait az úgynevezett piaci kudarcok jelentik. Bizonyos termékeket vagy szolgáltatásokat nem lehetséges piaci úton elõállítani. Ezek az úgynevezett közjószágok, melyek fogyasztása nem rivalizáló, és abból senki sem zárható ki: ilyen például a honvédelem. Vannak olyan javak és szolgáltatások is, amelyek elõállítása versengõ körülmények között annyira drága, hogy ezeket nem éri meg elõállítani, vagy az emberek jelentõs része nem tudja igénybe venni õket. Gondoljunk az oktatásra, az egészségügyre, vagy a tömegközlekedésre. Más jószágokat viszont, amelyek a társadalomra nézve káros lehet, viszont elõállít a szabadpiac, ezek a meritokratikus javak, mint például a cigaretta vagy az alkohol. Az állam feladata lehet, hogy az elõbb felsoroltakból a hasznosakat maga, kedvezményes áron elõállítsa, illetve, hogy az utóbbiak elõállítását valamilyen módon korlátozza. Egy másik probléma a szabadpiacon az aszimmetrikus információ jelenléte. Egy fogyasztó nem mindig van tisztában azzal, hogy az a szolgáltatás, vagy az a termék, amit megvásárol, valóban azt nyújtja-e számára, amit hirdetnek róla. Az államnak tehát általánosan elfogadott feladata, hogy ezt az információs aszimmetriát tompítsa.
29
A szabadpiacon bizonyos termékek vagy szolgáltatások elõállítása nagy volumenben hasznos, ilyenkor pedig megnõ a veszélye monopóliumok, vagy oligopóliumok létrejöttének. Ezek pedig visszaélve erõfölényükkel mesterségesen torzíthatják az árviszonyokat, mely káros lehet a fogyasztókra nézve. Az állam feladata tehát ezeknek a monopóliumok felügyelete, az erõfölényükkel való visszaélés lehetõségének korlátozása. A piac mûködésébõl (egyesek szerint hibájából) a jövedelem a piaci szereplõk között egyenlõtlenül oszlik meg. A piac mûködésébõl következhet az is, hogy egyes, már amúgy is sok jövedelemmel rendelkezõk még többhöz jutnak, míg a leszakadók tovább szegényednek. Így sok közgazdász véleménye az, hogy ezt a folyamatot az államnak tompítania kell. Vannak azonban olyan szakemberek is, akik a piac eme tulajdonságát nem tartják károsnak, így ezt a fajta állami beavatkozást is csak mérsékelten tartják elfogadhatónak. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban említést kell tennünk még arról is, hogy a piacokon bizony elõfordulhatnak kilengések, visszaesések a termelésben. Sokáig azt gondolták, egészen pontosan az 1929-es válságig, hogy ezekbõl a visszaesésekbõl a piac magától ki tud kecmeregni. Akkor azonban ez a teória megdõlt, és most már a legtöbb közgazdász egyetért abban, hogy az állam feladata lehet az is, hogy a piac stabilitását elõsegítse. A Wagner és az ellen-Wagner törvény Az állami szerepvállalás terjedelmének változását a fejlõdés elõrehaladásával elõször a német Adolph Wagner kutatta. Vizsgálatának végkövetkeztetése az volt, hogy a fejlõdéssel együtt növekednie kell az állami szerepvállalásnak is. Ennek magyarázata az úgynevezett túlzsúfoltsági hatás. Ennek oka, hogy az iparosítás következményeként bekövetkezõ urbanizáció az, ami egyre több olyan problémát, negatív externáliát szül, melynek következtében megnõ az állam szolgáltatásai iránt a kereslet. Ilyen hatás például a bûnözés, a zaj, a környezetszennyezés. Empirikus vizsgálatok csak részben igazolják Wagner felvetéseit. Ha különbözõ fejlettségi szinten álló országokat hasonlítunk össze, akkor világos a pozitív kapcsolat az egy fõre esõ jövedelem és az állami kiadások aránya között. Ha azonban csak a fejlett országokat vizsgáljuk, 30
már nem ilyen egyértelmû a kép. Ebben az esetben azt tapasztaljuk, hogy sokkal inkább egyéb más társadalmi, politikai tényezõk azok, amik az állami szektor nagyságát befolyásolják. Sõt, más empirikus vizsgálatok kimutatták, hogy az állami szerepvállalás éppen abban az esetben kisebb, ha a gazdasági növekedés felgyorsul, és megnõ válságok esetén. Mindez egyértelmûen jelzi az automatikus stabilizátorok jelenlétét a fejlett országok gazdaságában. Ezt a negatív kapcsolatot nevezi Wildavsky ellen-Wagner törvénynek. Látható, hogy nincs egyértelmû szabályszerûség arra vonatkozóan, hogy az állami szerepvállalásnak mekkora az ideális volta, vagy hogy hogyan változik az a fejlettséggel. Az állami szerepvállalás növekedésének egyéb gazdasági okai A Wagner törvény az állami szerepvállalás növekedésének okait elsõsorban kereslet oldali okokkal magyarázta. Nem szabad megfeledkeznünk azonban kínálati oldali hatásokról sem. Ezt nevezzük Baumol-hatásnak. Az állami kiadások növekedésének okát itt abban látják, hogy a szolgáltatási szektor termelékenysége jóval lassabban nõ, mint az ipari szektor termelékenysége. Mivel az állam fõleg a szolgáltató szektorban van jelen, így ez a termelékenységi különbség hátrányosan érinti. Baumol ezt a hatást vizsgálva arra jutott, hogy egy gazdaság, melyben a fenti két szektort tételezzük fel arányosan növekszik, akkor a társadalmi termék mind nagyobb részét kell a szolgáltatások termelésére fordítani, így az állami kiadások folyamatosan nõnek. Az állami kiadások növekedésének egyéb, nem gazdasági okai Az állami szerepvállalásnak persze számos nem gazdasági oka is van. A politikai okoknál is beszélhetünk keresleti és kínálati okokról. A keresleti okok között szerepel például a választókért folytatott harc, melynek következtében, különösen választások közeledtével, megugranak a költségvetési kiadások. (A költségvetési ciklusok elméletérõl lásd a harmadik részt!) Ezt nagyban érinti a választók fiskális illúziója, mely szerint a választók nincsenek valós tudatában annak, az 31
állami kiadások milyen hatással van valós társadalmi jólétükre. Szót kell itt ejteni a bürokrácielméletekrõl, melyek szerint a bürokrácia önmagát folytonosan növelve emeli az állami szerepvállalás nagyságát. Fontos még megemlíteni az érdekcsoportok lobbista szerepét. Késõbb részletezendõ történeti-intézményi magyarázat a politikai rendszerek különbözõségébõl (centralizmus/föderalizmus, pártrendszerek) fakadó magyarázat. Az összes az eddig felsoroltakon túli elméleteket is tartalmazza az alábbi táblázat. Tényezõk Kereslet Kínálat Baumol-hatás: Gazdasági Wagner-törvény: •Infrastrukturális •Kapacitáshatások • Jólét és magasabb rendû •Termelékenységnövekedés szükségletek relativ árak •Az iparositás •Népességnövekedés, urbanizáció •Bürokráciaelmélet •Az államigazgatás Politikai stratégiai •Pártverseny helyzete •Érdekcsoportok •A bürokrácia önmozgása •Választók és a fiskális •Választási és •Central izmus/foderal •Inkrementalizmus Egyéb, •adórendszer intézményi tényezõk 1. táblázat: Az állami kiadások növekedését magyarázó tényezõk
32
Az állam funkciói A fentiekbõl következõen az államnak a politikai és rendvédelmi funkcióin kívül az alábbi négy gazdasági funkcióját szokták megkülönböztetni (lásd. Musgrave): 1. Az állam szabályozó funkciója A szabályozó funkció a piaci "játékszabályok" megalkotását jelenti. Ebbe tartozik például a fent említett problémák közül az információs aszimmetriák kezelése, a monopóliumok és oligopóliumok szabályozása. 2. Allokációs funkció Az allokáció s funkció keretében az állam átvállalja a piactól bizonyos erõforrások elosztását. Ennek keretében különbséget tehetünk a piac mûködését korrigáló, illetve a piac mûködését pótló funkciót. Az elõbbi esetet szokás struktúrapolitikának is nevezni, míg az utóbbi esetben kerül sor olyan tiszta, vagy nem tiszta közjószágok elõállítására. 3. A gazdasági stabilizációs szerepkör Ennek keretében az állam különbözõ makroökonómiai eszközökkel igyekszik a gazdaságot stabil pályán tartani. Ezen eszközök egy része automatikus stabilizátor, mint például a progresszív jövedelemadó, vagy a munkanélküli segély. A másik lehetõség a diszkrecionális politika, például fiskális expanzió válság esetén nagy állami beruházások formájában. 4. Redisztribúciós (újraelosztási) funkció Az állami újraelosztás makrosíkon a gazdaságban megtermelt jövedelem egy részének állam általi centralizációja, majd újraelosztása. Ennek gyakran használt mutatószáma az államháztartás nagyságának viszonyítása a GDP-hez képest. Ugyanakkor utalni kell a mikrogazdasági megközelítésre, amikor egy-egy szegmensen belüli újraelosztásról beszélünk, például a generációk közötti újraelosztást, vagy például a regionális újraelosztást.
33
Kormányzati kudarcok Természetesen nem csak a piacnak, hanem a kormányzati beavatkozásnak is vannak tökéletlenségei. Ezeket Stiglitz osztályozása szerint négy csoportba oszthatjuk: 1. Korlátozott információk: Egyes kormányzati döntések következményeit nehéz elõre látni, a hatások összetettsége miatt. 2. A magánpiaci reagálási módok korlátozott ellenõrzési lehetõségei: A kormányzati beavatkozás hatásait a magánszférára a kormányzat csak korlátozott módon képes ellenõrizni. 3. A szakapparátusok fölött gyakorolt ellenõrzés korlátjai: a bürokrácia, amely az egyes intézkedéseket végrehajtja, jelentõsen alakíthatja az eredeti döntéseket azáltal, hogy a végrehajtásnál módosításokat eszközöl, akár vétlenül is. 4. A politikai piac mûködésébõl következõ korlátok: mivel a politikusok elsõsorban szavazatmaximalizálók, ezért döntéseikkor kiemelten próbálják választóik akaratát figyelembe venni, ugyanakkor hajlamosak lobbicsoportok érdekeit is követni. Ráadásul nem rendelkeznek arról sem tökéletes információval, választóiknak mi is jó igazán. Így döntéseikkor bizonyos korlátokkal szembesülnek, illetve elõfordulhat, hogy ebbõl adódóan helytelen döntést hoznak. Ezen okok miatt a közgazdászok jelentõs része gondolja úgy, hogy a kormányzatnak minél kevesebbet kellene beavatkoznia a piaci fo lyamatokb a, mivel intézkedési több kárt okoznak, mint hasznot. A vita tovább folyik, az egyes iskolák állásfoglalása aszerint változik, hogyan vélekednek a piaci, illetve a kormányzati kudarcokról. Az államháztartás, és a költségvetés Az állam az elõzõ fejezetben leírt funkcióit nagyrészt saját pénzügyi eszközeivel, az államháztartáson keresztül gyakorolja, "az az állam által felvállalt feladatok finanszírozásának kerete". A román államháztartásnak két szintje van, az egyik a központi kormányzat szintje, a másik pedig a helyi önkormányzat szintje. Mivel a költségvetés tehát az államháztartás legfontosabb része, így nem meglepõ, hogy az elõzõekben leírt kormányzati funkciók mindegyike 34
tetten érhetõ a költségvetés kiadási szerkezetében. Ez már csak azért sem meglepõ, mivel a költségvetésbõl a legtöbb egyéb alrendszer rendszeres juttatásokban részesül, így például a társadalombiztosítási alapok hiányát a Költségvetés finanszírozza. A költségvetési kiadásokat három különbözõ szemlélet szerint csoportosíthatjuk: 1. Jogi vonatkozások szerinti adminisztratív csoportosítás: a költségvetést Romániában is, mint a fejlett és közepesen fejlett kapitalista országok legtöbbjében évente, törvény formájában fogadják el. A törvényen belül a kiadásokat az irányzatok feletti jogosultságok szerint csoportosítják, a magyar költségvetésben fejezetek, címek és alcímek szerint. 2. A kiadások közgazdasági jellege szerint: ez a csoportosítási mód elosztás formáját mutatja meg. Megkülönböztethetünk így bér- és bérjellegû kiadásokat, valamint az ehhez kapcsolódó közterheket, beszerzési (dologi), szolgáltatásvásárlási kiadásokat, transzfereket, beruházási (felhalmozási) kiadásokat és kamatfizetéseket. 3. Funkcionális, vagy ágazati osztályozás: az elosztás tartalmát, célját mutatja meg. Eszerint megkülönböztethetünk például igazgatási, védelmi vagy oktatási kiadásokat. A nemzetközileg elfogadott funkcionális osztályzást lásd az alábbi táblázatban!
35
FOl Altalános közszolgáltatások F02 Védelem F03 Rendvédelem és közbiztonság F04 Oktatás F05 Egészségügy F06 Társadalombiztosítási, szociális és jóléti szolgáltatások F07 Lakásügyek, települési és kommunális szolgáltatások F08 Szabadidõs, kulturális és vallási tevékenységek és szolgáltatások F09 Tüzelõ-, üzemanyag- és energiaellátás FlO Mezõ-, erdõ-, hal- és vadgazdálkodás Fll
Bányászat és ipar
F12 Közlekedés és távközlés F13 Egyéb gazdasági tevékenységek és szolgáltatások Fl4 Környezetvédelem Fl5 Államadósság-kezelés, államháztartás finanszírozása Fl6 Fõcsoportokba nem sorolható tételek Állami mûködési kiadások Jóléti funkciók Gazdasági funkciók Államadósság-kezelés Funkcióba nem sorolható tételek
(FOl +F02+F03) (F04+F05+F06+F07+F08+FI4) (F09+FIO+Fll +F12+F13) (Fl5) (FI6)
2. táblázat: A kormányzati funkciók csoportosítása a COFOG (Classification of Functions of Government) alapján
A költségvetési kiadások gazdasági hatásai A kormányzat a kiadásaival jelentõs hatást gyakorol a gazdasági szereplõkre, és ezen keresztül az egész gazdaság teljesítményére is. Az állami szerepvállalás fontosságával elõször, mint már korábban errõl szó esett, Keynes foglalkozott. A keynesi közgazdaságtanból táplálkozó egyszerû, alap makro ökonómia kurzusokból ismert modellbõl levonhatjuk azt a következtetést, hogy az állami költekezés, pontosabban 36
az állami beruházások, növelik a gazdaság összjövedelmét. A keynesi érvelés lényege a következõ: a kormányzati beruházások munkaalkalmat jelentenek a lakosságnak, az ebbõl származó pluszjövedelem egy részét ugyan megtakarítják, azonban nagy részét elfogyasztják, ezzel többletkeresletet teremtve a gazdaságban, amely növelheti a magánszektor jövedelmét is. Ez az úgynevezett multiplikátor hatás. A multiplikátor értéke: ÄG = 1/(1 – MPC), ahol MPC a fogyasztási határhajlandóság mértéke, azaz, hogy a fogyasztók egy pótlólagos egységjövedelembõl mennyit áldoznak fogyasztásra. Természetesen a dolog korántsem ilyen egyszerû. Már a keynesi modellben is szerepel az a lehetõség, amely szerint az állami kiadások általi kamatemelkedés privát beruházásokat szorít ki, mely a növekedésre gyakorolt hatást elméletileg is csökkenti. De tekintsünk át néhány más elméleti iskolát is, vajon mit mondanak a költségvetési politika növekedést elõsegítõ hatásáról. A már említett keynesi modell bõvítése a Hicks által kidolgozott IS-LM modell, melyben megkülönböztetünk rövid, illetve hosszú idõtávot. Rövid távon, ekkor az árszínvonal a ragadós árak miatt nem változik, a költségvetési expanzió növeli a kibocsátást. Hosszú távon azonban, mivel az expanzió a potenciális kibocsátási szintrõl a gazdaságot elmozdítja, a kamatszint emelkedésével, és így a beruházások csökkenésével a gazdaság visszatér az eredeti kibocsátási szintre, miközben az árszínvonal megemelkedik. A Barro-féle ricardoi ekvivalencia tétel szerint a költségvetési expanziónak egyáltalán nincs hatása a gazdaságra. Ennek okát abban kell keresni, hogy a racionális várakozások miatt a gazdasági szereplõk az állami költekezésben egy jövõbeli adóemelés lehetõségét látják. Így erre felkészülve csökkentik fogyasztásukat, ellensúlyozva az állami költekezést. A monetarista irányzat a kiszorítási hatásra helyezi a hangsúlyt. Eszerint az állami költekezés növeli a kamatokat. A kamatok növekedése miatt pedig csökkeni fognak a magánberuházások, ami miatt a fiskális expanzió teljességgel hatástalan. Egy további elmélet, a Lucas-Sargent-Wallace modell, vagyis a rugalmas árak elmélete. Ezen újklasszikus gondolkodók szerint a költségvetési expanziónak szintén nincsen hatása a gazdasági 37
növekedésre. Az érvelése logikája a következõ: a fiskális expanzió az árak növekedéséhez vezet, ami a reálpénzmennyiség csökkenésén keresztül oda vezet, hogy a reáljövedelem nem nõ. Mint látható az újklasszikus és a keynesi tanok között az alapvetõ különbség az árak rugalmasságának megítélése. Keynesnél az árak rövid távon ragadósak, így a költségvetési politika hatásos, míg Lucasék esetében az árak rugalmasak, így az expanzió azonnali inflációt okozva hatástalan. Sokan végeztek empirikus vizsgálatokat, melyek azt vizsgálták, milyen hatással van a növekedésre a kormányzati kiadás. A legtöbb vizsgálat azt mutatja, hogy a kormányzati kiadások nem mindig jelentenek jövedelemnövekedés. A tanulmányok egyetértenek abban, hogy különbözõ produktív állami kiadásoknak, mint például az infrastrukturális beruházások, vagy az oktatásra, kutatás-fejlesztésre költött forintoknak pozitív hatása van a hosszú távú növekedésre, bár a hatás erõsségét a különbözõ tanulmányok nem egyformán értékelik, némelyikük a hatást szkeptikusan ítéli meg. Ugyanakkor a jóléti kiadások, annak ellenére, hogy piaci tökéletlenséget szüntetnek meg, csökkenthetik is akár a növekedés ütemét, amennyiben a kormányzati beavatkozás tökéletlen: például a túlzott mértékû munkanélküli segély csökkenti a munkakínálatot. Ugyanígy nem okoznak gazdasági növekedést azok az improduktív kiadások, melyek valamilyen gazdasági szolgáltatás elõállítására irányulnak, vagy reprezentatív célokat szolgálnak. A kiadások hatását foglalja össze az alábbi táblázat: A hatás jellege
A növekedésre kifejtett hatás Növeli a tõke vagy a Produktív (+) munka határtermelékenységét Nem produktív Csökkenti/nem növeli a határtermelékenységet (-)
Példák Infrastrukturalis beruházások, oktatás, K+F, egészségügy Gazdasági szolgáltatások, reprezentációs kiadások
3. táblázat: A kiadások hatása a hosszú távú gazdasági növekedésre
38
A fenti kis táblázatból is érzékelhetõ, hogy a költségvetési kiadások szempontjából napjainkban egyre inkább a közjavak elõállítása, vagyis az allokáció s funkció a legjelentõsebb. Hiszen a legfontosabb továbbra is az oktatás, az infrastruktúra, vagy a kutatások és fejlesztések támogatása, amelyben majdnem minden közgazdász egyetért, míg a stabilizáció és redisztribúció kérdése viták tárgya. A modem költségvetési technikák is elsõsorban ennek a funkciónak hatékony ellátását tûzik ki célul. Összefoglalás Ebben a részben az állami szerepvállalás kérdéseit boncolgattuk. A kormányzat gazdasági szerepvállalását általában a piaci kudarcokkal szokták magyarázni. Az állami beavatkozás ellenzõi a kormányzati kudarcokkal válaszolnak erre. A különbözõ iskolák aszerint tekintik jónak vagy rossznak az állami szerepvállalást, hogy melyiket ítélik erõsebbnek a két tényezõ közül. Az állami kiadások hatásosságáról megoszlik a közgazdászok véleménye. Az adatok többsége azt mutatja, hogy a produktív, például oktatásra, kutatás-fejlesztésre, infrastruktúrára költött forintok általában javítják a gazdaság teljesítményét. Az állam funkcióit az államháztartáson keresztül gyakorolja, melynek legfontosabb része a költségvetés. Azt mondhatjuk, az állam gazdasági szerepét a költségvetésen keresztül gyakorolja. Így a költségvetés megalkotása az egész gazdaságra hatást gyakorol, emiatt igen fontos kérdés az, mindez hogyan, mi alapján történik? Erre keressük a választ a következõ részben.
39
