Csodaország meséi
Budapest 2015
Felelős kiadó: Mentoroktató: Gajdóné Dr. Gődény Andrea Projektben résztvevő hallgatók: Bencsik Sára Berényi Dóra Cioca Bernadett Paula Kiss Melinda Maizer Noémi Molnár Lili Perlikné Dallos Gabriella Pintér Bernadett Sándor Ildikó Marcella Telek Réka Felelős szerkesztő: Berényi Dóra Borító terv: Kalotai Dániel Szöveg és illusztráció: 3. b osztály tanulói
~2~
Előszó „Hipp-hopp, gurul a golyó, Csodaországba, velünk, továbbra is…” …Hirtelen ötlettől vezérelve Csodaország lakói a Versek
Birodalmából
kivándorolva,
most
belépést
nyerhettek Meseország kapuján. Mi csak az utat mutattuk nekik, fantáziájuk főnixmadárként a hátára kapta őket és szárnyalni kezdett velük. Kalandjuk elején a hamuban sült pogácsa mellé, tarisznyájukba útravalóként kaptak tőlünk szerencsehozó talizmánokat. A talizmánok 1-1 szót vagy betűt rejtettek, melyek a kaland során segítségükre voltak. Ki így, ki úgy használta talizmánját, volt, aki többet, de volt, aki csak egyet. Útjuk kezdete előtt foglalkozások keretein belül készítettük fel őket a nagy utazásra. A piros pozsgás arcok mosolyt, vidámságot, a szemek kíváncsiságot tükröztek. Vándorlásaik susogó erdőkön, völgyeken, viharos tengeren, virágos réteken és cukrot hányó vulkánok között vezetett.
~3~
Az úton menvén, megpihenve Csodaország lakói egy lappal a kezükben tájképként festették meg kalandjuk egy fontos mozzanatát. Titkos
útjukról
készült
illusztrációjukat
és
élménybeszámolójukat átadták tíz kis tündérnek, akik szorgos hangya módjára, összefűzték őket sorjában. A projektben résztvevő hallgatók Budapest, 2015
~4~
A rózsa A rózsa virága piros, ezért nagyon csinos. Megnézi magát a víz tükrébe, erre van minden nap szüksége. Hátrafordul hirtelen, s látja, hogy egy gyerek itt terem. Letépte őt Kristófka, s szaladt vissza a viskóba.
~5~
A piros út Egyszer egy tiszta út így siránkozott: - Jaj, nekem, jaj! Éppen arra repül egy tűzmadár. Megkérdezte: - Mi a baj? Az út azt mondta: - Jön Diobléc, a banya, és pirossá akar változtatni! – siránkozott. Sötét lett az ég és a víz tükörképe fekete, s jött a Diobléc. Elővette a pálcáját és ezt mormogta: - Piros út hi, hi, hi, fekete tó ha, ha, ha, sötét ég nagyon jó! És az út pirossá változott. Mindezt meghallotta a környékbeli
királyfi
a
tűzmadártól
és
fegyvereit
kapkodva sietett, hogy segítsen az úton. Susogó fenyvesek közt, büdös mocsarakon át eljutott a banya házáig. Berontott az ajtón és elkezdte fenyegetni a banyát. Diobléc hirtelen nem tudta mit csináljon és végül megadta magát. Visszaváltoztatta az utat és bocsánatot kért tőle. Az út pedig boldog volt, hogy újra tiszta lett.
~6~
Ha a királyfi mindezt nem hallotta volna meg a tűzmadártól, az én mesém is tovább tartott volna. Itt a vége fuss el véle.
~7~
A lila Bidocél Mikor Jancsi hazafele ment az iskolából, hirtelen elsötétült az ég és eleredt az eső. - Furcsa, - gondolta- az előbb még egy felhő sem volt az égen. Beletörődött a dologba, és megszaporázta lépteit. Mikor a folyóparthoz ért, belepillantott a vízbe. Az olyan szépen tükrözte a mozdulatait, akár a tükör. Ez nem volt mindennapi látvány, mert az a folyó nem a nyugodtságáról volt híres. Leemelte tekintetét a vízről és a szeme az útra tévedt. A lenyugvó nap sugara megcsillant a tócsákon. Jaj! Az úton mintha véres csaták dúltak volna pár perccel ezelőtt! Csak éppen egy halott embert sem látott. Az út olyan piros volt, akár a vörösbor. Rögtön megismerte: vér volt. De milyen vér? Ezen elgondolkozott. Emberi biztos nem lehetett, mert ahányszor megcsillant rajta a nap fénye, mindig a vörös, más-más árnyalataiba öltözött. Hirtelen elképesztő gyorsasággal a földnek csapódott valami, de Jancsi nem tudta kivenni, hogy mi. A fiú megdermedt. Várt, de mivel nem hallott semmit, óvatosan megmozdult. Abban a
~8~
pillanatban nyöszörgés hallatszott egy bokor mögül. Jancsi látta, hogy egy Bidocél fekszik ott. Pár perc múlva Jancsi már a Bidocéllal igyekezett hazafelé. Addigra az eső is elállt és a vér is vízzé változott. Onnan tudta, hogy egy Bidocélt talált, hogy egyszer olvasott róla egy könyvben, amihez kép is tartozott. A Bidocél legendás állat. Ő egy piros színű Bidocélt talált. Mikor hazaért, akkor derült csak ki, hogy nem piros, hanem lila, mert mikor megfürdette, lejött róla a piros szín, (amiről kiderült, hogy vér) és alatta a lilát találta. Szólt a szüleinek, akik rögtön orvost hívtak. A kis Bidocélt Jancsi Lillának nevezte el. A Bidocél pár nap múlva meggyógyult. Már kisebb-nagyobb vadászatokra is indult. Mikor már a doktor bácsi is megnézte, és nem volt semmi baja, szabadon engedték. Jancsinak nagyon szomorú esték következtek. Pár év múlva, egy júniusi reggelen, Jancsi hangos kopogásra ébredt. Egy Bidocél kopogtatott az ablakon, mellette sok bababidocéllel. Jancsinak földobbant a szíve. – Hiszen ez Lilla! – kiáltotta.
~9~
- Milyen ügyesek a kicsik! – mondta Jancsi, és kinyitotta az ablakot.
~ 10 ~
Az egérke meg a tükör Egyszer egy Gábor nevű férfinak elgurult a pénze a csatornába. És mikor belenézett, egy egérrel egyszerre nézett be. Az egérke annyira megijedt, hogy úgy elrohant, mint a pinty. Csak futott, csak futott és csak előre nézett. Nem is látta, hogy merre megy. Csak az utat tudta megjegyezni. Egyszer csak beért egy furcsa szobába. Volt bent egy asztal, négy szék, három polc és egy táblaszerűség. Az a táblaszerűség egy tükör volt. Odament a táblaszerűséghez és jól megnézte. Belenézett és magát látta. És hirtelen, egy piros ruhás egérkét talált maga mellett, akinek a neve Délió volt. Az egérke azt susogta neki, hogy ha azt az utat követi, hazatalál. Az egérke haza is talált, és többet ki nem ment a csatornához.
~ 11 ~
~ 12 ~
Léboc balesete Léboc ment az úton és betévedt egy erdőbe. Hallgatta a fák susogását. Egyszer csak meglátott egy piros madarat. Úgy megtetszett neki, hogy elhatározta, hogy megfogja. Fel is mászott a fára, de a madár elrepült. Léboc utána futott, de úgy eltévedt, hogy nem találta a helyes utat. Meglátott egy turistát, akit Eodélnak hívtak. Megkérdezte, hogy merre van Buda, de az nem értette, orosz volt. Végül megértették egymást mutogatással. Az orosz ment tovább az úton és Léboc pedig ment Budára. Mikor hazaért, meglátta magát a tükörben és aztán megfürdött.
~ 13 ~
Él élete Egyszer volt egy Él nevű öregember. Elhatározta magában, hogy elmegy Tükörországba. Ment-ment, míg egy házhoz nem ért. Ott volt egy lány. Él megkérdezte tőle, hogy hol van Tükörország. A lány útbaigazította. Él akkor követte a piros utat az utasítás szerint. Mikor odaért, egy tükörhöz lépett. De a tükör beszippantotta. Azóta van a tükörnek éle.
~ 14 ~
Címtelen történet Sétáltam - sétáltam és egyszer csak, hirtelen előugrott egy piros csuklyás alak. Köpenye csak úgy susogott. Annyira megijedtem tőle, hogy kiszaladtam a házából. Már majdnem az útra szaladtam volna, egy autó elé, ha az anyukám nem vesz észre és kiált utánam. Akkor észhez tértem és nem szaladtam tovább. De azt is mondta, hogy menjek be. Azért azt már nem akartam, mert akkor újra találkozok a piros csuklyással. Az anyukám jött, hogy akkor ő visz fel. Több se kellett, elszaladtam. Anyukám pedig utánam. Így kergetett legalább egy fél óráig. Anyának ez már sok volt. Ezért azt találta ki, ha nem megyek be, kizár. Na, erre már bementem. Gyorsan bebújtam az ágy alá, de éreztem, hogy valamibe beakadtam. Néztem, mibe akadhattam be, és észre is vettem azt, hogy ami beakadt a lábamba, az egy piros palást. Csodálkoztam. Hisz rajtam a lyukas farmer és a dínós póló volt. De nem. Előmásztam a tükör elé. Láttam, én vagyok a piros csuklyás. Gyorsan kiszaladtam a konyhába és elmondtam anyának az eseményt. Sajnos büntetésben részesültem.
~ 15 ~
Amíg elég nagy nem leszek hozzá, nem nézhetek, hallhatok és nem is öltözhetek oslbéci admirális katonának.
~ 16 ~
Peti és a sárkányok Egyszer volt egy fiú. Annak a fiúnak volt egy Müzli nevű kutyája. Peti, a fiú, elindult világot látni. Vitt magával vizet, kenyeret és kolbászt, vele ment Müzli is. Találkoztak egy öregemberrel, aki azt mondta nekik, hogy nagy veszély fenyegeti az országot, sőt az egész világot. Adott neki egy kardot és egy térképet. Peti követte a térkép szerinti utat. Az út egy hosszú, kanyargós, földes út volt. Találtak egy eltévedt fiút. Azt a fiút Lacinak hívták. Együtt mentek tovább. Egy szakadék állta az útjukat, az aljában éles sziklák voltak. Odébb találtak egy rozoga hidat. Elindultak a hídon. Mikor már elhagyták a hidat egy sziklás, tüzes, szenes helyre értek. Megláttak egy nagy sziklát, aminek volt egy kapuja és hasonlított egy összeomlott várra. Sárkányok tűntek fel, tűzpirosak, szinte már lángoltak. Peti felemelte a kardját. A kard végén egy vésett, piros sárkányfej volt. A sárkányok meghajoltak és elvezették őket a királyhoz. A királynak fekete tüskéi voltak, láva színű volt, a fején pedig egy arany korona volt. Azt mondta, ha a nagy
~ 17 ~
~ 18 ~
tükörlabirintusból
kihozzák
a
sárkányok
megmenthetik a
Földet. A sárkányok
jogarát,
egy kicsi
tükörkapuhoz vezették őket. Elindultak. Mentek húszféle úton, és mindig visszataláltak. Három napig sétáltak, és egyszer csak megtalálták a jogart. Négy óra alatt értek ki a labirintusból, de újabb akadályba ütköztek: feltűnt mögöttük rengeteg tükörtörpe. Peti elővette kardját és betört párat, aztán futottak a királyhoz. A király elmesélte, hogy régen, egy gonosz varázsló teremtette meg a legerősebb szörnyet, amit halála előtt bezárt tízezer évre. A varázsló sárkányokat ölt, hogy legyen étele a szörnynek. A fenevad most fog kiszabadulni, csak ez a jogar állíthatja meg. A vár mellett megrepedt a föld, kitört belőle egy nagy lávafolyam és egy lávakígyó tűnt fel. Peti megfogta a jogart és rászegezte a kígyóra. A jogar végéből vízcsóva tört elő, a láva kővé vált és a kígyó meghalt. Peti ekkor felébredt ágyában és kezében tartott egy kis jogart.
~ 19 ~
Péter és a boszorkány Egyszer volt hol nem volt, élt egy fiú és egy piros színű főnix madár. Egy reggel a fiú - akit úgy hívtak, hogy Péter - elindult megkeresni a Tükör utat a főnixével. Miközben Péter sétált, a főnixe gyönyörű hangon csiripelt. Amikor már sokat sétáltak egy sivatagba értek, megláttak egy oázist. Gyorsan odafutottak, és amikor odaértek hirtelen egy sárkány emelkedett ki az oázis füvéből
és
mindkét
szárnyát
jól
átmozgatta.
Megkérdezte, hogy jöhet-e velük. Péter azt mondta, hogy jöhet. Miközben sétáltak a sárkány felemelte Pétert és úgy gyorsabbak voltak. Hirtelen a sárkány elkezdett tüzet okádni. Észrevette Péter, hogy egy boszi elkapta a sárkányt. Eközben túl sokat nézte a boszit és valami megcsapta, amitől elájult. A madara mentette meg, de szegény piros főnix majd megroskadt, mert egy ilyen madárnak nehéz egy ember főleg úgy, hogy repülnek. Mikor odaértek a Tükör útra a sárkány ellenük fordult, de látszott, hogy meg van babonázva. Péter elkezdett futni a legnagyobb tükör felé. Mikor odaért megfordult és látta,
~ 20 ~
hogy a főnixe tépkedi a boszorkány haját. Gyorsan magához hívta a főnixet és egy erős mozdulattal arcon vágta a boszit. És ennek jó vége lett, mert a sárkány újból kedves lett és együtt repültek haza. Péter otthon adott a sárkánynak húst és ő pedig evett egy kekszet, azután lefeküdtek és elaludtak. A sárkány pedig rámászott egy fára és ott nézelődött, majd körberepülte a házat.
~ 21 ~
~ 22 ~
A múzeumban Egyszer
egy
szép
napon
elmentünk
egy
tükörmúzeumba. Elindultunk a kiállításra. Egy piros autóval mentünk. Mikor át akartunk menni az úton, hirtelen egy biciklista suhant át előttünk. A kiállítás nagyon szép volt. Elindultunk
hazafelé,
és
otthon
még
sokat
beszélgettünk a kiállításról.
A susogó erdő Egyszer, amikor táborba voltunk, Pisti a susogó erdőben letért a piros jelzésről. Azért jött le az útról, mert meglátott egy csomó nagyon színes gombát.
Hirtelen észrevette,
hogy
eltávolodott az útról és nem tudja, hogy hol van. Pisti tovább sétált, mert azt hitte, hogy visszatalál. Egyszer csak meglátott egy házat. Elkezdett rohanni a ház felé.
~ 23 ~
Szerencsére befogadták és adtak neki enni is. Pisti meglátott egy tükröt. Odament és megnézte magát. Egy óra múlva megtaláltuk Pistit.
~ 24 ~
A décbolok Egyszer a barátaimmal elmentünk kirándulni a söstöpögi erdőbe. Estefelé úgy döntöttünk, hogy felállítjuk a sátrunkat, és mivel volt ott egy tűzrakóhely, tüzet gyújtottunk. Hoztunk magunkkal nyársakat és húst is, amit megsütöttünk. Miközben ott falatoztunk halljuk ám, hogy valami erősen susog. Ezután fények villantak a sötét erdőben, majd kis idő múlva előlépett egy medveforma lény. De nem medve volt, hanem valami tollas, csőrös, karmos állat, és ami a legfurcsább volt, hogy a szája lángot hányt. Majdnem fölgyújtotta a sátrat. De az volt a legnagyobb baj, hogy nem egyedül volt. Jöttek még tízen, százan, sőt ezren a décbolok! Ott álltunk, mint a szobrok és csak néztünk. Hirtelen felgyulladt a sátor és mi elkezdtük oltani azzal, ami a termoszban volt. Ebben a percben az ég megnyílt és leszállt belőle egy tükör. A tükör, a főnök décbol elé szállt és ő megfogta. Vívó állásba helyezkedett és elkezdte karmolni a tükröt. A karmolással egyre beljebb lökte az erdőbe és lassan eltűnt a fák között, s
~ 25 ~
mivel ő volt a főnök, a társai követték. Ez sokkal lassabban zajlott le, mint ahogy elmesélem. Mire a sátrat eloltottuk, látszott a piros nap. Fölszedtük a sátrat és már indultunk is. Mentünkmentünk, hegyen, völgyben s nagy lassacskán úgy éreztük, hogy közeledünk hazánkhoz. Ám ez nem volt jó megérzés, még sok-sok földet be kellett járnunk, hogy végül
eljussunk
célunkhoz.
Mikor
hazaértünk
és
belenéztünk egy tükörbe, akkor döbbentünk rá, hogy mi igazából nem is voltunk sokat távol!
~ 26 ~
A titokzatos eltűnés Egyszer, egy csodaszép palotában, élt három jó barát: Szofi a királylány, Sáfrány a boszorkány, és Dudu kissárkány. Jóban, rosszban összetartottak. Egyszer Szofi így szólt: - Menjünk el sétálni! Sáfrány nem találta valami jónak az ötletet, mert ő félt a közelben ólálkodó gonosz koboldtól, akit Rudinak hívtak. Kimentek az útra játszani. Dudu és Szofi labdázott, Sáfrány pedig olvasott. Labdázásnál Szofi hirtelen rejtélyes módon eltűnt. Dudu és Sáfrány sejtette, hogy ki volt a tettes. Rudira gyanakodtak. Kétségbeestek és hazarohantak, hogy a varázsgömbben megnézzék, hogy hol lakik Rudi. A gömb megmutatta, hogy hol raboskodik Szofi. Végül kiderült, hogy egy barlangban van, de hogy ki tudják szabadítani, kellett egy varázsige. A varázslat így szólt: Libodé, libodé gonosz kobold aludj még! Dudu megörült, hogy így ki tudják szabadítani Szofit, mert Rudi a varázslattól elaludt. Gyorsan elmentek Szofiért. Szofi megörült a barátainak.
~ 27 ~
Hazamentek és otthon Sáfrány varrt egy szép, piros ruhát, és egy ünnepséget rendeztek arra, hogy Szofi hazajött.
~ 28 ~
Bumburnyák hólyagzsák A vasúti erdőben lakott Rozi és Peti, a két testvér. Az ő anyjuk lóté lázban szenvedett, amiatt folyton énekelt. Rozi és Peti már nem bírták, így hát elhatározták, hogy felkeresik a varázslót. El is mentek és tanácsot kértek tőle. A varázsló elvezette őket egy piros útra. – Ezen menjetek végig a Csillaghegyig, ott lesz egy csillagvirág, azt hozzátok el! Főzzétek meg teának, s adjátok neki! El is kezdték az útjukat a piros úton. Egyszer elágazott az út, ijedten néztek össze. – Jobbra vagy balra menjünk? - kérdezte Peti. Nem jött semmi válasz. Peti ijedten nézett Rozi felé. De Rozi sehol. Peti már fordult haza, de ekkor a háta mögött felkiáltott valaki. – Aúúú! Peti remegő lábbal fordult vissza. Egy kisfiú torzonborz haja vöröslött. – Mi a baj? - kérdezte Peti. - Egy tüske ment a lábamba - mondta duzzogva a fiú.
~ 29 ~
- Nem láttad a testvérem? - De, szedret szed. - Igazából a nevem… - Jaj, bocsánat, hogy nem kérdeztem meg. - Már mindegy. Igazán örvendek, a nevem Peti. - Az enyém Bumburnyák Hólyagzsák, személyesen. De szólíthatsz Duzinak. Mentek ketten tovább. Közben megtalálták Rozit. Hárman mentek, susogott a szél mögöttük. – A tea majd segít - susogta a szél. - Fogd be a szád szél! – mondta Duzi, és megint beduzzogott. - Ott a Csillaghegy, már látom! Másszunk fel! És a Csillaghegy tetején ott volt a csillagvirág. Le is szedték, majd otthon megfőzték teának, amitől meggyógyult az anyukájuk.
~ 30 ~
A tükör titka Gergő egyszer, mikor ment az iskolába, susogást hallott. Egy sas volt az. Mikor leszállt, azt mondta Gergőnek: - Azért, mert mindent, amit kérnek tőled olyan szépen és ügyesen csinálsz, van három kívánságod. Így Gergő: - Első kívánságom, hogy maradj mindig velem, második kívánságom, hogy örök barátok legyünk, harmadik kívánságom, hogy kapjak egy szép, piros tükröt. Amikor egyik nap mentek az úton, találtak egy gyönyörű, piros tükröt, mellette pedig egy öreg pergament. Ezen a pergamenen egy varázsige volt, amit, ha felmondtak, a tükör egy kapuvá változott, ami egy másik világba vezetett. Ezután sokat kalandoztak az új világban. A varázsige így hangzott: iobcdlé.
~ 31 ~
A kalandom Egyszer, amikor az utcán mentem, elbotlottam. Miután felálltam, megnéztem miben estem el. És nicsak, egy kis tükör volt a földön. Felvettem, hogy jobban megnézzem és mikor felemeltem, alatta egy csapóajtó volt. Én ráértem, ezért lementem a csapóajtó alatti
folyosóba.
(Mert
ott
egy
folyosó
volt.)
Végigmentem a folyosón és hirtelen egy elágazás tűnt fel. Én egy ideig tűnődtem, melyiken menjek, de aztán a jobbra vezetőt választottam. Egy fél óra múlva egy felfelé vezető úton mentem tovább. Egyszer csak susogó hangot hallottam. Szerintem valami állat volt. Mentem tovább és egy üvegszerű valamibe ütközött a lábam. Egy mécses volt. Szerencsére volt nálam gyufa, így meg tudtam gyújtani. (A gyufát apa dolgozójában találtam, azóta
nálam
van
szerencsére.)
Szóval,
mikor
meggyújtottam a mécsest, egy piros naplószerű könyvet találtam a földön. A napló üres volt. Felvettem és egy kis gyaloglás után visszajutottam az utcára. Mire hazaértem, anya és apa már nagyon vártak. És természetesen megkérdezték, miért késtem. Akkor
~ 32 ~
elmeséltem nekik az egészet. És azóta ebbe a naplóba írom a kalandjaimat.
~ 33 ~
Az állatok és modern dolgaink A város utcái felett egy piros, vörös sas repült át. Bekanyarodott a Ripacs út fölé, berepült egy ház ablakába. Az ablak mögött egy fürdőszoba volt. Odarepült a csapra és a tükörbe nézett. Ezután átrepült a konyhába. Látott egy bocitejes köcsögöt. Már nem maradt túl sok ideje a nézelődésre, mert benyitottak. A sas éles visításban tört ki: Vrji Vrji Vrji Vrji és kirepült a nyitott ablakon.
~ 34 ~
~ 35 ~
A tükör út Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy cipész. Neki volt egy nagyon hasznos fia. Egy nap a fiú elment vándorolni. Ment, ment hegyeken, vizeken át, míg nem hirtelen talált egy barlangot. Az volt ráírva: Édcb barlangja. A fiú elképedt, mert még nem látott barlangot. Bement, és bemutatkozott Édcb-nek. A fiú megkérdezte, hogy hogyan találja meg a piros utat. ember elmondta neki.
A kukacszerű
Amikor a fiú a piros útra ért,
rengeteg tükröt talált. Azért kellett neki az a sok tükör, mert elvarázsolta egy csiga és meg akarta tudni, ki is ő igazából. Mikor a fiú hazaindult a rengeteg tükörrel, hirtelen susogást hallott. Kissé megijedt, de ment tovább. Kiderült, hogy csak Édcb követte, így hát együtt mentek tovább. De útközben a fiú lerakta a tükröket. Mert már rájött, hogy ő is egy kukacszerű ember, mint Édcb. És ezt nem a tükrök segítségével tudta meg, hanem annyira jóba lett Édcb-vel, hogy már ezt is tudta.
~ 36 ~
A tükör A susogó erdőbe történt, hogy Lenédia sétált az iskolából a nagymamájához, mint szokott. De most hirtelen különös dolgot talált az út szélén. Egy piros szegélyű valamit. Ránézett és magát pillantotta meg benne. - De hát ez egy tükör! – kiáltotta Lenédia jókedvvel. Idecén hazasétált (és nem a nagymamához). Otthon elrakta a tükröt egy szép kisdobozba. Majd a dobozt elrakta a legtitkosabb fiókjába, és még ma is vigyáz rá, ha még meg nem halt. Idéc = boldog
~ 37 ~
~ 38 ~
A varázstükör Nemrég járt Cobéldi egy piros színű úton. Nyugodtan sétált, de hirtelen jött egy sárkány. Lerakott elé egy tükröt és hozzátette, hogy Bicodlé király küldi. Cobéldi belenézett a tükörbe, de fejjel lefelé látta magát. Hozzányúlt a kapott ajándékhoz, és hirtelen Susogó-völgyben találta magát. Minden susog itt a völgyben. Még mindig Susogó-völgyben él, míg meg nem hal.
~ 39 ~
Bodcilé Egyszer hazamentem. Otthon a tükörbe néztem és láttam, hogy kinőtt egy kicsi fej. Azt mondta, hogy Bodcilének
hívják.
Amikor
helytelent
mondtam
elpirosodott. Egyszer helyeset mondtam, akkor hirtelen elzöldült. Amikor rosszat mondtam, elmondta a helyes választ. Másnap bementem az órára és elkezdett susogni a fülembe. Bármit kérdeztem, tudta a választ, olyan volt, mint egy zseni. Anyu örült, hogy valaki okossá tesz. Ettől olyan okos lettem, hogy mindent tudtam és soha sem felejtettem el, amit a Bodcilé mondott. Soha nem engedtem, hogy más megmondja a helyes választ. Anya egyedül hazaengedett, mert tudta, hogy Bodcilé megvéd. Mindenki irigyelt és sokan engem faggattak, hiszen tudták, hogy helyes lesz a válasz. Este nem tudtam elaludni, és Bodcilé tanácsot adott, hogyan kell könnyen elaludni.
~ 40 ~
A piros út Egyszer egy furcsa úton álltam, ahol piros volt a járda. Elindultam azon a járdán és csak mentem. Egyszer csak észrevettem, hogy valami csillog a fűben. Odamentem és láttam, hogy egy tükör volt az. Hirtelen
úgy
belevakultam.
elkezdett Becsuktam
fényleni, a
hogy
szemem,
majdnem és
amikor
kinyitottam, egy másik világban voltam. Minden színes édességből volt. A fák csokiból voltak, a virágok mindenféle színű marcipánból voltak. A bogarak pedig gumicukorból készültek. Előttem volt egy vulkán, abból repültek ki az édességek. Hasfájásig ettem magamat. Megkerestem a tükröt, az volt a kijárat. Visszajöttem a piros útra és nagyon elkezdett fájni a fogam.
~ 41 ~
~ 42 ~
A tengeren Lolaj, a híres kapitány, hosszú útra indult. Felsétált a fedélzetre, hogy szétnézzen a hajón. Az értékes rakomány hajnalban érkezett. A kapitány megbeszélte az első tiszttel, Morvimmal, hogy merre fognak haladni. Délre el is indultak a Teknőssel. A rakományt a közeli Pálma szigetre kellett szállítani. Éjjel szörnyű vihar kerekedett. Majdnem elsüllyedtek. Reggelre viszont szerencsésen odaértek. Az áruért átvették a jutalmat, 225 aranyat.
~ 43 ~
~ 44 ~
A tükör Születésnapom alkalmából kaptam egy szép tükröt. Még nem tudtam, de később kiderült, hogy csodatükör volt. Amikor mentem az utcán, hirtelen valami susogó hangot hallottam. Kiderült, hogy a tükörből jön ez a hang és ekkor piros fénysugár csapott ki belőle. Nagyon megijedtem
és
eldobtam
a
tükröt.
Amikor
visszalopakodtam, láttam, hogy a tükör belsejében egy út nyílt. Először az egyik lábam, majd a másikat is bedugtam a résen, amikor beléptem mögöttem lezárult a nyílás és ott folytattam életem nagy részét kutatóként.
~ 45 ~
~ 46 ~
Mazsola megszökött! Egyik nap elhatároztuk, hogy elmegyünk kirándulni. Egy emeletes ház harmadik szintjén lakunk. Amikor lefelé jöttünk a lépcsőn hirtelen a szomszéd kutya, Mazsola hangját hallottam meg. A sétát úgy terveztük: Rácz Aladár köz, Rácz Aladár út, János Zsigmond út, és vissza. Elindultunk. A Rácz Aladár köz végénél, susogásra lettem figyelmes, ami az egyik bokorból jött. Közelebb mentem, hogy megnézzem mi az. - Mazsola! Te meg, hogy kerülsz ide?! – kiáltottam fel. Elszöktél, mi? Gyere, ha már itt vagy és sétálj velünk egy kicsit, aztán majd hazaviszlek!- mondtam. És amikor közelebb hajoltam, megnyalt azzal a (hát, nem túl nagy) piros nyelvével. Nem volt nálam zsebkendő, így hát nyálasan kellett folytatnom az utam. Mikor hazaértünk, odaadtam Mazsolát a szomszédnak, és bementem a házunkba.
Szaladtam
a
vécébe,
hogy
lemossam
magamról a nyálat. A tükörben észrevettem, hogy igazából mennyi nyál került az arcomra.
~ 47 ~
- Ahhoz képest, hogy mekkora a nyelve, egész nagyot tud nyalni! - gondoltam és elkezdtem lemosni az arcom.
Az ivóverseny A családdal kitaláltunk egy ivóverseny című játékot. A nagymamámék az Andrássy úton jöttek piros autóval. Anyukám azt mondta, hogy szépnek kell kinéznünk a megérkezésükre, ezért elővette a tükrét. Amikor mindenki megjött, odaraktunk eléjük egy pohár vizet vagy tejet. Amikor elkezdtük inni, izgultunk ki issza ki hamarabb. Végül a bátyám nyert. Apukám mérgébe azt mondta, hogy grcsnyx!
~ 48 ~
Lébocdi Jó reggelt! Mai adásunkban a Lébocdi ragasztóról lesz szó. Ismerik a Lébocidot? Ok! A Lébocdi ugyanaz, mint a Lébocid, csak tovább van kicsit fejlesztve és erősebb a ragasztóereje. A pirostól a kékig, porcelántól a tükörig megragaszt mindent. Ha hirtelen eltörik valami, akkor vegye elő a Lébocdit, az majd megragasztja! Tegyünk egy próbát! Összetörök egy tükröt. Látják csak a kerete maradt meg, a tükör része ripityára tört. Előveszem a Lébocdit és lássuk mi lesz 10 másodperc múlva. Megragasztotta! És ezért jó a Lébocdi. Viszontlátásra, holnap találkozunk! Addig is ne felejtések el a Lébocdit! Csak 199 Ft.
~ 49 ~
~ 50 ~
Eszton tükre Egyszer, mikor Eszton (a halandzsák hercegnője) születésnapjára készülődött az egész palota, Eszton hatalmasat sikított. Obcidlé király tűnt fel és nem sokkal később Lédobic királynő is odafutott. Eszton piros ruhában futott apjához, Délic herceg kíséretében. Délic csak azért volt a házban, mert Eszton 16. születésnapján akarta a kezét megkérni. Ebben a pillanatban viszont a lány piros ruhában visítozott és potyogtak a könnyei. Obcidlé kifaggatta a herceget és a fiú ezt zihálta: - Susogás, tükör, elveszett! Később, mikor mindkét fiatal magához tért ezt mondták: - Mikor mentünk befele a hercegnő szobájába, hirtelen hangos susogást hallottunk. Berohantunk a szobába és a hercegnő új tükre eltűnt, az ablak pedig tárva nyitva volt. - Felháborító! – mondta egy emberként a király és a királynő. Obcidlé összehívta a bölcseket és eldöntötték, hogy egy griffmadár lehetett a tolvaj. A király szólt a legjobb
~ 51 ~
~ 52 ~
vadászoknak, hogy találják meg a griffet. Egy Dákó nevű fiatal vadász, rég szerelmes volt Eszton nővérébe, ezért megkérdezte, hogy ha megölik csapatával a nagy madarat, Mercia hercegnő lehet-e a felesége. A válasz igen volt, így Dákó boldogan rohant nyíljáért. Hosszú út vezetett addig, és azt is végig fütyülte és ugrálta. Otthon hálót és altatót vett elő, majd rohant az erdőbe. Elejtett két farkast és egy szarvast, mikor megtalálta a nagy madár fészkét. Két tojás és egy madár, írta le naplójába. Fogta az altató port és beletette a puskájába. Bang! És már a földön feküdt a griffmadár. Beletette a hálóba és vitte a királyhoz. A király odaadta neki Merciát és tripla lakodalmat csaptak: 1. Eszton szülinapja, 2. Eszton esküvője, 3. Dákó esküvője. Ezután minden simán ment, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.
~ 53 ~
Záró gondolatok Mesekönyv, csodakönyv… Különleges könyvet tart kezében az olvasó, melynek meséit és illusztrációit a gyerekek hozták létre. A csodakönyv szerzői az ELTE Gyertyánffy István Gyakorló Általános Iskola 3. b osztályos tanulói, akik az ELTE TÓK könyvprojektjében résztvevő hallgatók mesekönyvprojektje keretében alkották meg meséiket, s a mesékhez tartozó rajzaikat. A mesélésnek, írásnak nagy hagyománya van az osztályban, ezt a gyerekek verseiből a szülők által kiadott verseskönyv, a Krém kaktusz is mutatja. Az osztály mesekönyve pedig azt, hogy mire képes a mese, a mesélés,
valamint
a
korán
megkezdett
kreatív
írásgyakorlat. A mesekönyv láthatóvá teszi, hogy a Z-generációként számontartott nemzedék is motiválható olvasásra és írásra, ha ismerjük a kulcsot hozzá. A felnőtt felelőssége kulcso(ka)t találni, s a rábízott gyerekeket az írásbeli kultúra élvezetére és továbbadására, kreatív alakítására
~ 54 ~
képessé tenni. Ilyen kulcskeresők a mesekönyvprojekt résztvevői is. Nem kétséges, hogy az alkotó munkában való részvétel sokaknak sok örömet okozhat, hosszú távú hatása
pedig
–
bár
egzaktan
nem
mérhető
–
felmérhetetlen. Annyi bizonyosan megjósolható, hogy az így iskolázódó alsósok között potenciálisan több az olvasó, így boldogabb és sikeresebb ember, mint a Meseországban nem kalandozó társaik között. A jövő pedagógusának ezt tudni pedig kötelező. Gajdóné Dr. Gődény Andrea egyetemi adjunktus
~ 55 ~