Csetri Elek
Bethlen Gábor fejedelemmé választása (Részlet) A Kolozsvárra összehívott erdélyi országgyűlés 1613. október 23-i ülésének második menetében a rendek a fejedelemválasztás kérdésére tértek. A választás igen sürgős volt, mert csak így lehetett az országot a benn tartózkodó török hadaktól megszabadítani. Két jelölt neve merült fel: a Szilvási Boldizsáré és a Bethlen Gáboré. Kora ifjúságától fogva a haza javára szerzett érdemei végül is Bethlen javára fordították a mérleg nyelvét. Így az erdélyi rendek által hangoztatott libera electio1 elvének, látszatának megőrzése mellett egyhangúlag – „egy szívvel s egy akarattal” – fejedelemmé választották azt a férfiút, akit a körülmények szerint meg kellett választaniok2. Bethlen Gábor megválasztásának a nem messze táborozó török sereg adott súlyt. Ezt fejezi ki a Bethlenre idegenkedve tekintő Nagy Szabó Ferenc memoriáléjában, azt ugyanis, hogy a rendek „féltekben libere eligálták Bethlen Gábort”3. A választás kétségtelenül a török fegyverek árnyékában történt, de Bethlen győzelme a másik jelölt, Szilvási Boldizsár ellenében vitathatatlanul a diéta egyhangú akaratát fejezte ki, és reménységgel töltötte el az országot. A nagy fejedelemnek és a valós történeti értékelésnek azonban tartozunk annak megállapításával, hogy Bethlen fölényes politikai-diplomáciai érzékkel, alapos gyakorlati tudással és nem mindennapi tehetséggel, módszeresen készítette elő felemelkedését a fejedelmi méltóságra úgy, hogy a rendek végül is Kolozsvár a 17. században 1
libera election – szabadon választás Erdélyi országgyűlési emlékek (kiad. Szilágyi Sándor.) I–XXI. MHH. b. sorozat. Bp., 1875–1898. A továbbiakban EOE. VI. 305, 351–354, 358–363 3 Erdélyi történelmi adatok (kiad. Mikó Imre). I–IV. Kv. 1855–1862. A továbbiakban ETA. I. 115; EOE VI. 305–306; BethEml 52. 2
1
egyhangúlag megválasztása mellett döntsenek. Nyilvánvaló, hogy a Porta4 támogatása olyan államférfinak szólt, aki belsőleg is biztosítékot jelent és az erdélyi rendek bizalmát élvezi. Nem pedig egyértelműen egy „török báb”-nak úgy, ahogy egyesek fel szeretik tüntetni. A távozó és választott fejedelem közti különbségre céloz ez a korabeli versike: „Dejicit indignos, evertit honore superbos; Virtutum puro pectore quaerit opes.” (A méltatlanokat s a dölyfösöket letaszítja, Rátermettségül tiszta szívet követel.)5 A Báthoritól sokat szenvedett szászok krónikása, Georg Kraus, Bethlen megválasztását a Szent Lélek művének tartja, Szilárdi szerint az erdélyi rendek „hazájok fiát, magok csontjokat, véröket” tettük fejükké, uralkodójukká.6 A rendek hálát éreztek Bethlen iránt, aki Báthoritól megszabadította őket. Tudták Bethlenről, hogy „iffiúságától és többire gyermekségétől olyan állapotokba forgott”7, életét az ország függetlensége védelmezésének szentelte, azért annyi áldozatot hozott, többször emigrációt szenvedett, s magatartásával a politikai bölcsesség jelét adta. Azért esett az összes jelenlevő szavazata Bethlenre, mert méltónak találták bizalmukra.8 A választást követő napon a kolozsvári főtéri nagytemplomban ment végbe – „minden rend üdvözlő éljenzése közepette”9 – az új erdélyi fejedelem ünnepélyes beiktatása. Az ősz Mikola János, az ország szószólója jó sejtelemmel, a bizalom és szeretet reménységével, antik veretű és lírai töltésű beszédben köszöntötte Bethlent: „hitünk és hitelünk is olyan vagyon nagyságod felől, ki nemzetiségét és hazáját tanquam propria viscera, saját testét, vérét úgy szánja, sebeit fájlalja, kötözi, orvosolja, ide s tova hánt, bomladozott szabadságit előbbi 4
Porta – török miniszterelnöki hivatal Bíró Vencel: Az erdélyi fejedelem jogköre. Kolozsvár,1912. 9; EOE VI. 347 6 Sieb enbürgische Chronik des Schässburger Stadtsschreibers Georg Kraus. A továbbiakban: SiebChron. Fontes rerum Austriacarum Scriptores. III–IV. Vien, 1862–1864, 40; Georg: Kraus: Cronica Transilvaniei.(Bev. és ford. G. Duzinschievici, E. Reus-Mîrza). B. 1965. 33; Szalárdi 1980, 93. 7 EOE VI. 353. 8 EOE VI. 306. 9 Bethlen Gábor emlékezete (szerk. Makkai László). A továbbiakban BethlEml. Bp., 1980, 52. 5
2
helyére rakogatja, támogatja és megerősíti, romlásit építi, pusztaságit telepíti, és mint édes atyja, anyja megbántódott szerelmesit kebelében megkérleli, édesgeti és megnyugotja.”10 A választást követően, október 26-án Keresztesmezőn Szkender bég átadta Bethlennek a Porta megerősítését szimbolizáló jelvényeket, másnap pedig hadaival elindult hazafelé.11 A török és szövetségében lévő erők kivonulása már Bethlen első politikai sikerének tekinthető. Hiszen a rendek Dóczy Andrásnak azt írták róla, „az török nemzetségnél nagy tekinteti lévén, ez mostani benn lévő hadaknak kiigazításában senki is olyan bizonyoson és hasznoson nem szolgált volna…”12 Bethlen eleitől fogva lépéseket tett a sebek gyógyítására, az idegen hadak kivonulására és a töröktől ejtett foglyok kiszabadítására.13 Mikor Báthori halálának híre Kolozsvárra érkezett, a belháború réme elhárult Erdély ege felől, kedvezőbb helyzetben kezdődhetett Bethlen uralkodása. A feltáruló lép valóban tragikus volt: miközben Bethlent fényes ünnepélyességgel iktatják be Kolozsváron, körülötte elpusztult ország, rabszíjra fűzött emberek Váradról pedig egyszerű paraszti ökörszekér halad Ecsed felé a meggyilkolt ex-fejedelem tetemével, urához egyedül hűséges kutyája kíséretében. Bethlen fejedelemségével Erdély történetének negyedszázados, „háborúságban, veszedelmezésben”, belviszályban eltelt időszaka zárult le, mely a népesség jelentős pusztulását hozta magával. Ezzel 10
EOE VI. 353 EOE VI. 307. 12 EOE VI. 369. Az erdélyi rendek Dóczy Andrásnak. Kv, 1613. okt. 29. 13 Veress Endre: Bethlen Gábor fejedelem ifjúsága. 1914. 52; Erdélyország történelmi tára. A továbbiakban: ETT. (kiad. Kemény József és Kovács István). II. 259. Borsos Tamás, Erdély portai követe még 1619-ben is emlegette Szkender bég előtt, hogy 1613-ban a török és szövetségében lévő hadak mennyire nem teljesítették Nazuf nagyvezérnek Bethlen előtt tett ígéretét, hogy egy bárányt sem fognak kivinni az országból pénz nélkül. „Nem töttek bezzeg egy bárány kárt, hanem kihozátok 25 ezer rabot az országból szolgálatotokba, ki miatt most is puszta némely falu…”(Borsos 1968, 201. Borsos Tamás Bethlen Gáborhoz, Konstantinápoly, 1619. febr. 17; ETT II. 257, 259.) Történt ez annak ellenére, hogy Bethlen, aki „egyedüli tekintély volt a megvadult barbárok között, mindent megtett, hogy a császár nevében szigorúan tilalmazza a rablásokat, zsákmányolást, rabszedést” (BethEml. 49; Bojti i. m. 337). A Szkenderrel lévő tatárok a rabokért járó váltságdíjat katonai részvételük ellenszolgáltatásának tekintették, s Bethlen kormányzatának nagy erőfeszítéseket kellett tennie a foglyok kiváltására. A rabszíjra fűzöttek számát a kortársak 10–40 000 főre becsülik. Egy újabb összefoglaló munka 16 000 fogoly kiszabadításáról beszél. Geschichte der Deutschen auf dem Gebiete Runäniens I. B. 1979, I. 202. A továbbiakban GDrum I. 11
3
kapcsolatban elég legyen csak annyit mondani, hogy 1588–1611 között a nemességnek több mint egyharmada erőszakos halállal vagy harctéren, belháborúban vérzett el.14 Az országnak annyi háború és megpróbáltatás után békére és nyugalomra volt szüksége, hogy újjáépüljön. A rendek „ennyi sok romlás, pusztulás, kegyetlenség, törvénytelenség után… jó napokat és csendes békességet” reméltek.15 Felmérhetetlen az a pusztulás is, amit a háborús viszályoktól terhes időszak alatt a jobbágyparasztság és a katonáskodó szabadparaszt rétegek szenvedtek, az anyagi javakról nem is beszélve. De az 1579–1612, a mezőkeresztesi és brassói csaták között az elszenvedett vereségek sorozata (vele csak egy-két győztes ütközet volt szembeállítható, a bel- és külpolitikai zűrzavar, a hatalommal való visszaélés, törvénytelenségek notaperek16 tömege az irányadó erdélyi vezető rétegekben teljes elbizonytalanodáshoz, az önbizalom elvesztéséhez, valóságos lelki válsághoz vezetett. Most a katonai és politikai talentumáról ismert Bethlen megválasztásával az irányadó erdélyi körökben a felemelkedés, mondhatni az „újrakezdés vakmerő reménye” csillant fel. Mikor az 1613. október 24-i beiktatással trónját ünnepélyesen elfoglalta, Bethlen Gábor nem mindennapi ember, de erőt sugárzó fejedelmi jelenség volt. Harminchárom évesen, politikai érettsége és férfikora delén, fényes palástjába öltözve, a kolozsvári főtéri templom gótikus boltozata alatt emelte esküre kezét. Kortársainak szavaiból és ecsetvonásaiból világosan kirajzolódik előttünk a „nagy fejedelem” képe, testi mivolta és lelki arca. Középmagas, „öles termetű, de bámulatosan arányos testalkatú férfiú volt”, edzett „melle és háta széles, dereka karcsú”.17 Jól formált lábai a hosszú katonaélet, a sok lovaglás 14
Monumenta Hungariae historica. A továbbiakban: MHHS. Series II. Scriptores. I– XXXVIII. Pest/Budapest, 1857–1906. VII. 256–271 adataira épített számításunk szerint az adott időszakban számba vett 1036 főnemes és nemes több mint egyharmada erőszakos halállal veszett el. 15 EOE VI. 370. 16 notaper: hűtlenségi per 17 Don Diego de Estrada visszaemlékezései, BethEml 242.
4
következtében kissé görbék, a feje a szokottnál nagyobb, jellegzetesen nyaka közé húzott fejtartással. Széles, merészen domborodó és sima homloka alól komoly, szinte szigorú „oroszlán tekintetű”, nagy szemei ragyogtak, s bennük nemegyszer villámló harag és metsző irónia tudott felvillanni. Szemöldöke ívelt volt és dús. Hosszúkás, sápadt arcát magyaros, hosszú, fekete szakáll kerítette. Fejét dús, sötét, nyírott haj borította, üstökkel. Erős metszésű orra hosszú, alul nyomottan szélesedő. Dús fekete bajuszát kissé pödörten viselte. Duzzadt, vastag ajkai mögött nagy fogai gyéren, rendetlenül nőttek szájában. Arcán komoly vonás ült, annyi küzdelem és csata, három emigráció és két korán elvesztett gyermekének gyásza, szomorúsága. Feljegyezték róla, hogy eszményien ülte meg a lovat és jeles táncos volt. Nagy nyilvánosság előtt tartott orációját ékes, törökös virágokkal díszítette, beszédét meg élénk taglejtésekkel kísérte. Szűkebb körben, fogadáson, a társalgás során nyájasan, méltóságteljesen, finoman, szellemesen, tartózkodóan és választékosan beszélt, a tanácskozásokon pedig udvariasan, de határozottan.18 Kardforgatáshoz szokott keze könnyű maradt, írása hajszálvékony vonalú és szabályos, magas betűalakítással és egyenes sorokkal írt.19 Noha egész megjelenése koránál fogva idősebb, táborozásokon, számkivetéseken, szenvedéseken, megpróbáltatásokon átment-edződött, nehéz gondoktól gyötört ember benyomását keltette – pillantásában, arcjátékában és mozdulataiban benne volt szellemi és lelki arcának nagy emberre jellemző minden lényeges ismertetőjegye, a méltóság- és hivatástudat.20 „Bethlen Gáborban hatalmas alkotó energiák feszültek” – jellemzi egyik értékelője.21 Terv és megvalósítás, szándék és tett, teremtő fantázia és valóságérzék olyan szerencsésen keveredett egyéniségében a nagy élettapasztalattal, kitartással, politikai és katonai ravaszsággal, de az emberek iránti megértéssel, szeretettel és mély vallásossággal is, hogy igazi belső lényének tömör, teljes bemutatása szinte lehetetlen feladatnak látszik.22 A mindenre alkalmasság tömör jellemképének 18
Kővári László: Erdély öröksége. I–X. A továbbiakban: ErdÖ. IV. k. IX–X. lap. A továbbiakban: ErdTört IV. 248; Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán. 1943. 105; Szilágyi Sándor: Bethlen Gábor. Budapest, Magyar Helikon. II. oszt. k. 1886. 27; BethlEml 242–243. 19 Kerekes: i. m. 162. 20 Rugonfalvi: i. m. 40–41; ErdÖ IV. k. IX–X. lap; Nagy László: i. m. 77; Tarnóc 1980. 13. 21 Tarnóc: i. m. 29. 22 Uo.
5
talán legszembetűnőbb vonása. Hiszen politikában, hadművészetben, művelődési és gazdasági építésben, lényegre törő gondolkodásban és gyakorlati szervezőmunkában egyaránt kiemelkedik, és ugyanakkor jó tollú író. Nem mindennapi ambíciójáról sokat elárul, hogy eszményképe Nagy Sándor és Mátyás király volt. Azért fordíttatta le Curtius Nagy Sándor-históriáját. Gyulafehérvári palotájának legszebb darabjai közé tartozott egy 17 gobelinből álló sorozat, amely a nagy makedón király tetteit ábrázolta.23 A fejedelem Mátyás-eszményére nemcsak
6
Kemény alapján következtethetünk, hanem „az igazságos” követésére vall a corvinákat Konstantinápolyból visszaszerezze.24 Lelki arca valóban változatos színekkel teljes. Viselkedését éppúgy, mint ábrázatát, a harccal, küzdelemmel kivívott nagyság önérzete töltötte el, de nem volt benne semmi a „homo novus”25 gőgjéből. Az élet természetes viselkedésére tanította az őt körülvevő alattvalók, katonák és udvari emberek iránt. Szerette a szépet, csaknem pompakedvelő volt, de számára a külső fény, csillogás országa tekintélyéhez szükséges kellék. Öntudatos és bátor, ügyes és elszánt ember hírében állott, aki kora ifjúságától kezdve megtanult a saját lábán járni, küzdeni, és szenvedni. Élete sok alkalmat nyújtott számára tapasztalatszerzésre. Három emigráció, több külföldi út, számos csata állott mögötte. Maradandó értékek létrehozásában elért sikerei, az életét betöltő örök mozgás lelki rugója, nagy szenvedélye: a munka, a cselekvés, a tettvágy. Semmit sem kapott készen, mindenért meg kellett küzdenie az életben, és következetesen építette életpályája egyes szakaszait. Másként hogyan jutott volna el a vagyontalan és névtelen árva fiatalember Erdély legmagasabb méltóságáig? Emelkedésében szilárd hivatástudata és kemény akarata segítette, mert életútjában csak saját erejére támaszkodhatott. Szerette országát és népét. Mikor „zélus”, lelkesedés hajtotta, mikor távolinak tűnő vagy kézzelfogható célokat tűzött maga elé, a lehetőségeket tárgyilagosan mérlegelte, és a megközelítés eszközeit azokhoz igazította. Eszme és megvalósítás tökéletes egységben olvadt össze cselekedeteiben. A tényekhez nem feltétlenül ragaszkodott, ha diplomáciáról volt szó. Bizony a politikai műveletekben nemegyszer az ördöggel kellett cimborálnia a megmaradás érdekében. Azért tűnik nem egy kortársa és értékelője szemében ellentmondásos egyéniségnek, „praktikás, álorcás” magyarnak, államférfinak. Annál természetesebb, emberibb tudott lenni a hozzá közelállókhoz. Az élete java részét harctéren eltöltő Bethlen bátorságával is kiemelkedett. Számos csatában vett részt, és többször megsebesült. Fejedelem korában Fülek ostrománál egész éjszaka kémlelte a vár 23
BethlEml 204. Tarnóc Márton: Erdély művelődése Bethlen Gábor és a két Rákóczi György korában.Budapest,1978, 261. 25 homo novus – a helyi szokásokat, körülményeket még nem ismerő, új beosztásba , más helyre került személy 24
7
gyenge pontjait, hadjáratai alatt sátrát gyakran járták át az ellenség golyói. Morvaországban egyszer a híd szakadt le alatta. Kemény, erélyes, de igazságszerető, és ha kell: megbocsátó, nem bosszúálló; rugalmas, kitartó, türelmes, csüggedést és fáradtságot nem ismerő alkat. Örökmozgó elme és éles ész, mely gyorsan és hamar visszavág. Szinte komor és metsző gondolkodású, aki a megoldásokat és ötleteket csak úgy ontja. „Bethlen melegszívű, a kedély, a bő szó és a kifogyhatatlan érvek embere.”26 Intelligens, széles, de hiányokkal csorbított műveltségű, aki ismeretei hiányait haláláig tartó tudásszomjjal, tanulással pótolja. Anyanyelvén kívül beszélt latinul és törökül, tanult németül. Alkotó és nem csapongó fantáziájával rendszeresen és logikusan épít, ítélőképessége, judíciuma soha cserben nem hagyja. Szervezőerő és alkalmazkodóképesség éppúgy jellemzik, mint a bámulatos lélekjelenlét. Rendkívül fogékony a realitások iránt. Józanul bölcs és számítóan okos, aki a természetében rejlő indulatosságot leküzdve, mérsékelt és önmérséklő. Óriási munkabírással és bőséges tapasztalattal, kiváló emberismerettel megáldott vezető, akinek erős akarata győz az akadályokon, többnyire ésszel, és csak végszükségben erőszakkal. „A politikai szálak mesteri fonogatásában nyilvánuló, szinte játékos kedve, minden csalódáson átsegítő természetes, száraz humora és a dolgokat és embereket kellő értékükre szállító iróniája elpusztíthatatlan, örökifjú életkedvének minden külső látszatot meghazudtoló bizonyítékai” – írja róla Makkai László.27 Gürdzsi pasa, a Bethlent jól ismerő és szinte fiaként szerető török barátja (akit Bethlen haláláig „apám”-nak szólít) megjósolta róla még az emigrációban, hogy király lesz belőle. Bethlen királyi zászlója 1620-ban
26
Bíró Vencel: Bethlen Gábor és az erdélyi katolicizmus. Erdélyi Irodalmi Szemle 6/1929, 261. 27 ErdÖ IV. k. X. lap.
8
Mikor uralkodóvá lett, Bethlen vér nélküli kormányzást honosított meg, a törvényesség és hagyományos államrend tiszteletének alapjaira épített, de reformokkal korszerűsítette az ország intézményeit. Mint államának első szolgája, a világhoz, Európához mérte magát és országát. Szimbolikus jelentőségű, hogy Konstantinápolyba menet már 1608-ban Ortelius világatlaszát viszi magával: művelődni, látni, mérni, viszonyítani akar. Magányos, mint a magasan szálló sas: nincsen barátja, csak tisztelői, munkatársai é ellenségei vannak. Politikai-diplomáciai siker követeli ezt. Sokirányú tehetség: de különösen politikai éleslátásával magaslik ki. A legfőbb irányítást kezében tartja, örök feszültségben él, egymaga minden ügy ismerője és felsőfokú intézője. Óriási munkabírásával kora reggeltől késő estig leveleket írt vagy írat, tisztviselőkkel és követekkel, megbízottakkal tárgyal, politikai érzékével, jó helyzetfelismerésével, gazdag tapasztalataival, kiváló emberismeretével, meggyőző erejű érvelésével és stílusával folyton keresi-kutatja a kivezető utakat-módokat. Pályája során nemegyszer találja magát szemben a közösségi érdek és magánérdek közti választás konfliktusával. Becsületére legyen mondva: a döntő pillanatokban ő mindig a köz szolgálata mellett döntött, vagy pedig a kettőt összeegyeztette. Az ország és személye ellen ármánykodókkal szemben indulatos természete nemegyszer török mód halálos fenyegetésre ragadtatja magát, a valóságban azonban az annyi vérontást látott katona nem vérengző, hanem megbocsátó ember és a békés megoldások híve, „természet szerint kegyes és kegyelmes természetű” volt.28 Jellemvonásainak legjobb ismerője, Kemény János írja róla, hogy „mindazáltal emberi gyarlóságtól ő is üres nem lehetett”, „megharagudni tudó, de azt megmértéklő, haragot nem tartó, nem kegyetlen és vért szomjúhozó, hamar megengesztelődő” ember volt a fejedelem.29 Az újra perbe fogott Báthori Annáról olyan parancsot küldött alattvalójának, hogy „törvényt láttasson rá és ha megsententiázta a törvény, megölesse… a bűnösöket égessék meg.”30
28
Kemény János önéletírása és válogatott levelei (kiad. V. Windisch Éva). Budapest,1959, 123. (Magyar századok). 29 Kemény 1959. 149. 30 Törnélmi Tár. A továbbiakban: TTár 5/1882. 126–127. Bethlen Gábor Károlyi Zsuzsannának. Fülek, 1621. jún. 24.
9
Bethlen Gábor tudósai körében. Dósa Géza festménye – 1870
Forrás Csetri Elek: Bethlen Gábor életútja. Bukarest, 1992, Kriterion Könyvkiadó.
10
