Benedek Szabolcs A DÖNTŐ színjáték két felvonásban SZEREPLŐK
KEREPECZKY JULI, a lánya BALLA BALLÁNÉ ROBI, Balláék fia SCHWARCZ SCHWARCZNÉ KOHÁRNÉ Játszódik egy pesti bérházban, 1954. július 4-én, illetve az 5-ére virradó éjszaka.
1
ELSŐ FELVONÁS
Első jelenet (Jellegzetes pesti bérházudvar, keramittal, körfolyosóval, a gangra és az udvarra nyíló ablakokkal és ajtókkal. A színdarabban a földszintnek és az első emeletnek lesz szerepe, ezért a többi emeletet nem kell elkészíteni. Mindkét jelzett szinten egyaránt három-három lakás látszik, a hozzá tartozó ablakokkal. Ezek a lakások azonban nem sorban vannak egymás mellett, mivel az udvarnak az egyik sarkában vagyunk: a színpad hosszanti oldalán két-két lakás, rövidebb oldalán, még a sarokforduló előtt egy lakás található. A ház bejárata valahol az udvartól átellenben van, azonban nem látszik, mivel már túlesik a színpadon. A földszinten a fal mellett néhány szék, valamint egy pad. Az udvarról cselédlépcső vezet fölfelé. A falakon itt-ott virágtartókampók lógnak. Kora délutáni nyári napsütés. Amikor a színpad kivilágosodik, Kohárnét látjuk, ahogy üldögél a földszinti lakása / a három közül a jobbszélső/ elé kitett ócska széken. Hunyorog az erős fényben, nem mozdul, de láthatóan jól érzi magát. Kis idő elteltével kinyílik az első emeleti, bal oldali, tehát a sarokforduló előtti lakás ajtaja, és Schwarczné lép ki rajta. Kikönyököl a gang vaskorlátjára, és azonnal észreveszi Kohárnét.) SCHWARCZNÉ
Jó napot, Kohárné!
KOHÁRNÉ
(szemellenzőt formál jobb tenyeréből, hunyorogva fölnéz) Jó napot, Schwarczné! (föláll a székről)
SCHWARCZNÉ
Na, mi volt az ebéd?
KOHÁRNÉ
Mi lett volna? Krumpli.
SCHWARCZNÉ
Már megint?
KOHÁRNÉ
Jó az. Maga nem szereti?
SCHWARCZNÉ
Tegnap is azt ette.
KOHÁRNÉ
Még egy darabig eztet fogom. A vejem hozott egy kisebb zsákkal.
SCHWARCZNÉ
Mindig mondtam, hogy maga szerencsés ember.
KOHÁRNÉ
A krumpli miatt?
SCHWARCZNÉ
Amiért ilyen veje van. Nagyon dolgos, szorgalmas fiú. 2
KOHÁRNÉ
Most éppen falun dógoznak. Teherautó viszi őket, mindig itt mennek el e, a ház előtt. Csak megálltak egy pillanatra, leugrott, behozta a zsákot, és mentek is tovább.
SCHWARCZNÉ
Tegnapelőtt is itt volt, láttam.
KOHÁRNÉ
Akkor is dógoztak.
SCHWARCZNÉ
Mindig benéz az anyósához?
KOHÁRNÉ
Benézett, mer’ amikó’ hozta, nem fizettem ki a krumplit. Annyira sietett, hogy nem volt időm előszednem a pénzet. Utólag adtam oda.
SCHWARCZNÉ
No. Hát nem ingyen volt? Ajándékba?
KOHÁRNÉ
Dehogy! Nem várhatom el tőlük. Ő se ingyér szerezte.
SCHWARCZNÉ
Pedig azt mondja, szépen keresnek.
KOHÁRNÉ
Tényleg nem lehet panasz.
SCHWARCZNÉ
A veje még sztahanovista is volt.
KOHÁRNÉ
Hogyne, hogyne! Ki is tüntették.
SCHWARCZNÉ
Kossuth-díjjal?
KOHÁRNÉ
Nem avval, hanem valami mással, de kitüntették.
SCHWARCZNÉ
Pénz is járt vele?
KOHÁRNÉ
Egy kevés. Jól is gyött, mert éppen akkor kellett fizetni a békekölcsönt.
SCHWARCZNÉ
A lánya mit is csinál?
KOHÁRNÉ
Ugyanabban a gyárban dógozik. Hiszen ott ösmerkedtek meg. Csak ő egy másik részlegen van. Az öntödében.
SCHWARCZNÉ
Szép munka.
KOHÁRNÉ
Szép.
SCHWARCZNÉ
Viszont nehéz.
KOHÁRNÉ
Hát, dógoznunk csak kell. Mi is dógoztunk egész életünkben. Örültünk, ha volt mit. Nekik legalább evvel nincsen gondjuk.
SCHWARCZNÉ
Az a lényeg, hogy boldogság legyen.
KOHÁRNÉ
Bizony.
SCHWARCZNÉ
Lassan jöhet az unoka.
KOHÁRNÉ
Előbb-utóbb biztos megérkezik.
SCHWARCZNÉ
Mióta is házasok?
KOHÁRNÉ
Két éve. 3
SCHWARCZNÉ
S még semmi?
KOHÁRNÉ
Mindennek megvan az ideje. A halálnak és a születésnek is. Tudja, hogy ez írva vagyon.
SCHWARCZNÉ
Írva? Hol?
KOHÁRNÉ
(rövid habozás után) Tanultuk az iskolában.
(Kohárné a derekát tapogatja, leül. Egy kis időre mindketten elhallgatnak.) KOHÁRNÉ
Maguknál mi vót az ebéd, Schwarczné?
SCHWARCZNÉ
Krumpli.
KOHÁRNÉ
Ma is?
SCHWARCZNÉ
Tegnap levest főztem belőle. Ma tejfellel ettük.
KOHÁRNÉ
Ízlett az urának?
SCHWARCZNÉ
Nem mondta, hogy nem ízlik. Különben meg nem igazán törődött vele. Megeszik bármit, amit elé teszek. Mi nem vagyunk válogatósak. Megtanultuk, hogy nem szabad és nem is lehet annak lenni. Egyébként szerintem észre se vette, hogy mit eszik. Annyira el volt merülve.
KOHÁRNÉ
Itthon is az üzemre gondol?
SCHWARCZNÉ
Hogyne. Arra is. De most a meccs a legfontosabb.
KOHÁRNÉ
Meccs? Megint az angolokkal? A vejem ott vót.
SCHWARCZNÉ
(elhúzza a száját) Tényleg?
KOHÁRNÉ
Hát hogyne! Igényelt jegyet, és mint élmunkás kapott is.
SCHWARCZNÉ
Ő is szerencsés ember.
KOHÁRNÉ
Inkább szorgalmas. Mesélte, hogy az egész gyár kint akart lenni, de hát ez nem lehetett. Azok vásárolhattak belépőt, akik a munkájukkal és magaviseletükkel kiérdemelték. Tudja különben, hogy mit mondott a vejem? Hogy az angolok egy hétre gyöttek, és hét-eggyel mentek. Érti, ugye? (nevet)
SCHWARCZNÉ
(fagyosan) Az én uram is szeretett volna menni.
KOHÁRNÉ
S mégse ment?
SCHWARCZNÉ
Hát nem. Képzelje csak, Kohárné, éppen ő, aki gyerekkora óta rendszeresen jár fotbalmeccsekre. Hol a válogatottéra, hol az MTK… vagyis a Vörös Lobogó meccseire. Talán nincs nála 4
nagyobb drukker egész Budapesten! Erre, amikor jönnek az angolok, hogy visszavágjanak az őszi vereségért, nem tud menni, mert bárhová fordul, mindenütt azt mondják, hogy nincs jegy. KOHÁRNÉ
Az egész ország csak nem mehetett ki a meccsre, Schwarczné, ezt maga is tudhatná.
(A balszélső földszinti lakás ajtajának ablakában megjelenik Balla bosszús feje.) SCHWARCZNÉ
Elhiszem, hanem az azért mégis csak igazságtalanság, hogy az olyan tapasztalt és hűséges drukkerek, mint amilyen az én uram is, azért nem jutnak ki egy ilyen fontos mérkőzésre, mert azoknak osztogatják el a jegyeket, akik azt se tudják, mi az a les.
KOHÁRNÉ
Maga tudja?
SCHWARCZNÉ
Hogyne tudnám! Én mindent tudok a fotbalról. Az uram mindenre megtanított.
KOHÁRNÉ
De hát azokat a jegyeket nem osztogatták! A vejemnek is meg kőtt’ vennie.
SCHWARCZNÉ
Azt viszont eldöntötték, hogy ki veheti meg és ki nem! Szegény uram így lemaradt az angolokról.
KOHÁRNÉ
(föláll) Ne mondja már, hogy az én vejem miatt…
(Balla feje eltűnik.) SCHWARCZNÉ
Nem mondom. De az bizonyos, hogy olyanok is kint voltak, akiknek fogalmuk sincs az egészről.
KOHÁRNÉ
Ugyan, kérem! A fotbalhoz mindenki ért.
SCHWARCZNÉ
(gúnyosan) Igen? Ezek szerint maga is?
KOHÁRNÉ
Valamennyire. A vejem mindig emlegeti a Puskást.
SCHWARCZNÉ
Azt mégse tudja megmondani, hogy milyen meccs van ma! (mielőtt Kohárné bármit szólna, folytatja gyorsan) Nem, Kohárné, nem az angolok. Azokon már rég túl vagyunk. Különben is, hol vannak az angolok? Nincsenek sehol. Miután kétszer is jól elagyabugyáltuk őket, most egy darabig labdába se mernek
5
szégyenükben rúgni. Mi viszont ma este döntőt játszunk. Érti, Kohárné? Döntőt. KOHÁRNÉ
(amíg Schwarczné egészen bepörög, addig ő nyugodt marad, visszaül) Tényleg, most hogy mondja… emlegette is ezt a Balla elvtárs… hogy most ma este ünnepelni fogunk…
SCHWARCZNÉ
Bizony ám…
KOHÁRNÉ
De mi van, ha mégse?
SCHWARCZNÉ
Mit mégse?
KOHÁRNÉ
Mégse ünnepelünk.
SCHWARCZNÉ
Már miért ne ünnepelnénk? Vagy maga talán nem akar örülni a magyar sportolók sikereinek?
KOHÁRNÉ
Hogyne akarnék, kérem… De mi van akkor, ha veszítenek?
SCHWARCZNÉ
(gúnyosan felkacag) Hát, Kohárné, maga tényleg nem ért a fotbalhoz, különben nem mondana ekkora szamárságokat!
(Mielőtt Kohárné bármit szólna, nyílik a bal szélső földszinti lakás ajtaja, és Balla jön ki atlétatrikóban, melegítőnadrágban, indulatosan.)
BALLA
Elvtársnők, elvtársnők, mi ez a zsibvásár?
KOHÁRNÉ
(föláll) Jó napot, Balla elvtárs! (megszeppenten) Beszélgetünk, kérem…
BALLA
Na de hogyan? Pihenőidő van, elvtársnők, maguktól viszont nem lehet pihenni! Akkora hanggal vannak, mintha nem is ketten lennének! Hát mitől vannak ekkora izgalomban? Támadnak az imperialisták?
KOHÁRNÉ
Kérem, én csak kicsit kiültem levegőzni ebéd után, amikó’ a Schwarczné…
SCHWARCZNÉ
Balla elvtárs, tudja mit mondott a Kohárné? Hogy nem fogunk ma győzni!
KOHÁRNÉ
Nem, kérem, én ezt egy szóval se mondtam. Csak megkérdeztem, hogy mi van, ha…
SCHWARCZNÉ
Balla elvtárs, maga szerint ez nem szabotázs?
BALLA
Nyugalom,
elvtársnők,
nyugalom!
Schwarczné? Nincsen semmi dolga? 6
Maga
mit
kiabál
onnét,
SCHWARCZNÉ
(sértődötten) Kijöttem én is levegőzni ebéd után. Az uram kicsit lepihent, gondoltam…
BALLA
Rosszul gondolta. Látta a hirdetményt a bejáraton, ugye? Ma reggel tettem ki. Elolvasta?
SCHWARCZNÉ
(bizonytalanul) El.
BALLA
Akkor láthatta, hogy világosan megírtam benne, hogy ma este megünnepeljük a magyar fotbalisták világbajnoki győzelmét. Természetesen szépen, csöndesen, a magunk módján. Ehhez viszont délutáni pihenésre szólítottam föl a lakos elvtársakat és elvtársnőket, hogy hétfőn a győzelem örömével eltelve mindenki megkettőzött erővel vehesse föl a munkát. Talán nem voltam világos, Schwarczné?
SCHWARCZNÉ
De igen, kérem…
BALLA
Hát akkor ehhez tartsák magukat, elvtársnők!
(Néhány pillanatig megszeppent csönd.) SCHWARCZNÉ
Minden úgy lesz, ahogy kívánja, Balla elvtárs…
BALLA
Remélem is.
KOHÁRNÉ
Mindenki ünnepelni fog, Balla elvtárs?
BALLA
Mindenki. Kivéve természetesen azokat, akik éjszakai műszakban dolgoznak, meg azokat, akik… (elhallgat)
KOHÁRNÉ
Akik börtönben vannak?
(Zavart csönd.) SCHWARCZNÉ
Tudja, Balla elvtárs, pusztán azért szálltam vitába Kohárné… (mintha habozna) elvtársnővel, mert mint említettem, fölvetette azt a lehetőséget, hogy mi van, ha mégse kerül sor ünnepségre…
BALLA
Ismétlem: ünnepségre mindenképpen sor kerül.
SCHWARCZNÉ
Ezt magam is így gondolom, viszont Kohárné…
KOHÁRNÉ
(ijedten) Én kérem, nem akartam semmi rosszat, mindössze…
BALLA
Nyugodjon meg, Kohárné! (közelebb lép hozzá és atyailag megütögeti az egyik vállát) Nem kell megijedni, nem eszünk 7
embert. Nem akarunk jóslásokba se bocsátkozni, magának igaza van, tartsuk magunkat távol az efféle ósdi, babonás módszerektől. Jóslás helyett tervezünk. Konkrétan, pontosan, megbízható adatok és útmutatások alapján. Ezek pedig egyértelműen arra utalnak, hogy a magyar labdarúgó-válogatott ma este meg fogja nyerni a világbajnoki döntőt. Egész egyszerűen nem történhet másként. Mindenki számára világos, hogy a mérkőzésnek a mi csapatunk az
esélyese,
és
azt
is
tudjuk,
hiszen
számtalanszor
bebizonyították már, hogy ezekben a fotbalistákban maximálisan megbízhatunk. Tudják, hogy mi a kötelességük, mit vár el tőlük az ország, mit vár el tőlük a párt, mit vár el tőlük a nép. Ennek megfelelően fognak ma este ott… ööö… Svájcban cselekedni. SCHWARCZNÉ
Már megint a fasisztákkal játszunk!
BALLA
(ingerülten)
Schwarczné,
megkérem,
hogy
ne
politizáljon!
Maradjon mindenki a… ööö… saját vásznánál. SCHWARCZNÉ
Akkor az imperialistákkal. Nekem aztán mindegy, hogy nevezzük őket.
KOHÁRNÉ
Az angolok nemrég vótak itt. Egy hétre gyöttek és hét eggyel távoztak. Eztet így mondta a vejem (erőltetetten nevet)
BALLA
Nem, Kohárné, most nem az angolok az ellenfél…
SCHWARCZNÉ
Ezt már én is mondtam neki!
BALLA
Hanem a nyugatnémet válogatott.
SCHWARCZNÉ
Akiket nemrég megvertünk. A csoportmérkőzéseken. Jól mondom, Balla elvtárs? Mennyire is? Az urammal hallgattuk, de sajnos már nem emlékszem mindenre egészen pontosan, mert hát közben voltak a brazilok, meg a… na, kik is…
BALLA
(változatlanul
Kohárnénak
csoportmérkőzéseken
8:3
magyaráz)
Két
héttel
arányban
megvertük
ezelőtt az
a
NSZK
válogatottját. Azóta túljutottunk a brazilokon és az uruguayiakon is, ráadásul úgy, hogy a Puskás sérülés miatt nem léphetett pályára. Ma viszont játszani fog. Délben bemondta a rádió. KOHÁRNÉ
A Puskás.
BALLA
Az!
KOHÁRNÉ
Hát őtet én is ismerem! 8
BALLA
Nagyszerű. Látja már, Kohárné, hogy miért lehetünk biztosak a győzelemben?
KOHÁRNÉ
(bizonytalanul) Hogyne.
BALLA
A mi csapatunk mindent megnyert: olimpiát, Európa-kupát, mindent. Egyszer még a szovjet elvtársakkal is döntetlent játszott. Minden józan számítás, mérlegelés és tervezés arra mutat, hogy ma este a világbajnokságot is megnyerik. Este hat órától közösen meghallgatjuk a rádióban a közvetítést, utána ünnepelni fogunk. Szolidan, tisztességgel. Ahogy kell.
SCHWARCZNÉ
Az uramnak két rádiója is van! A múltkor, mikor nem tudott kimenni az angol meccsre, vett gyorsan egy másikat, mert mi van, ha az a másik pont a közvetítés alatt romlik el.
BALLA
Rádió
lesz,
erről
magam
gondoskodom.
Most
azonban,
elvtársnők, megint csak arra szólítom fel magukat, hogy ne zavarjuk meg a ház nyugalmát, hanem menjünk be pihenni, aztán rövidesen találkozunk. KOHÁRNÉ
Itt, kint nem lehet?
BALLA
Mit nem lehet?
KOHÁRNÉ
Pihenni.
BALLA
Menjen csak be szépen, Kohárné. Mi is bemegyünk.
KOHÁRNÉ
Úgy örültem, hogy ma végre ilyen szép napsütés van.
BALLA
Hat órakor, amikor a rádiót hallgatjuk, ugyanilyen szép napsütés lesz.
KOHÁRNÉ
Remélem, nem fog esni…
BALLA
(türelmetlenül int, hogy befelé)
KOHÁRNÉ
Nem volna jó, ha eztet az egész szép dógot elmosná egy zivatar…
BALLA
Pihenni, elvtársnők, pihenni!
(Balla megvárja, míg a két nő mögött becsukódik az ajtó, aztán szétnéz az udvarban, majd ő is bemegy.)
Második jelenet 9
(Ugyanott, valamivel később. Kinyílik Balláék ajtaja, Robi feje jelenik meg a résben. Az apjáéhoz hasonló öltözékben van. Kisandít, néha visszanéz, utána óvatosan kijön. Előmerészkedik egészen az udvar közepéig, s folyton az első emeleti középső lakás ajtaját és ablakát figyeli. Közben tétován ide-oda mászkál, s gyakori pillantásokat vet a saját lakásuk ajtajára. Aztán egyszer csak nyílik a fenti középső lakás ajtaja, és Kerepeczky lép ki rajta. Cigarettára gyújt a gangon, és megpillantja Robit. Ekkor megáll a mozdulatban, végigméri, majd nekilát pöfékelni.)
ROBI
Jó napot… Kerepeczky elvtárs!
KEREPECZKY
(morog valamit)
ROBI
Milyen szép ez a délután! Végre nem esik.
KEREPECZKY
(mogorván) Miért, esett valamikor?
ROBI
Hát tegnap! Meg tegnapelőtt! Akkor nem is volt olyan meleg.
KEREPECZKY
Most viszont az van.
ROBI
Szerencsére!
KEREPECZKY
Nekem eddig se hiányzott.
ROBI
Hát ha nyár, akkor milyen legyen az idő? (nevet) Meleg.
KEREPECZKY
(gúnyosan) Örülök, hogy ezt ilyen jól megbeszéltük.
(Néhány pillanatig csönd. Kerepeczky pöfékel, Robi egyik lábáról a másikra áll.)
ROBI
Nem kínálna meg egy szállal, Kerepeczky elvtárs?
KEREPECZKY
Neked nincsen?
ROBI
Jelenleg nincs.
KEREPECZKY
Hát apádnak?
ROBI
Odabent alszanak. Nem akarom fölverni őket.
KEREPECZKY
Nem kell fölverni. Bemész és kiveszed az inge zsebéből.
ROBI
Á, nem akarok én a tudta nélkül az apu zsebében nyúlkálni. Megharagszik.
KEREPECZKY
Mi az, amiért nem haragszik meg? Balla elvtárs ritka egy indulatos ember. (legyint) Akkor kell egy cigaretta?
ROBI
Kell.
KEREPECZKY
Följössz érte? 10
ROBI
Föl! (már indul is a cselédlépcső felé)
KEREPECZKY
Várjál csak! (gúnyosan) A Juli nincs idehaza.
ROBI
(megtorpan) Nincs?
KEREPECZKY
Nincs. Így már nem kell a cigaretta?
ROBI
De kell.
(Elindul fölfelé, az előbbinél kisebb hévvel. A gangon megáll Kerepeczky mellett, az elé tartja a cigarettásdobozt.)
ROBI
Milyen fajta?
KEREPECZKY
Hogyhogy milyen fajta? Hát amilyet kapni lehet. Gondolom, apádnak is ugyanilyen van. Miért lenne más? Ez a népi demokrácia lényege.
(Robi elvesz egy szálat. Kerepeczky eléje tartja az égő gyufát.)
ROBI
(néhány pöfékelés után) Hol van a… Juli?
KEREPECZKY
Elment. Dolga van.
ROBI
Hát ez furcsa.
KEREPECZKY
Már mi furcsa van rajta?
ROBI
Nekem egy szót se szólt róla.
KEREPECZKY
Kellett volna?
ROBI
(hallgat)
KEREPECZKY
Hát idefigyelj, te… Robi! Mit akarsz te az én lányomtól? (legyint) Ostoba kérdés volt. Nagyon jól tudom, hogy mit akarsz. Csak azt nem tudom, jó vége lesz-e ennek.
ROBI
Kerepeczky elvtárs, hiszen még el se kezdődött!
KEREPECZKY
Hagyjad már ezt az elvtársazást! Nem pártaktíván vagyunk.
ROBI
Akkor hogyan szólítsam? Azt már mégse mondhatom, hogy Kerepeczky úr… Annak elmúlt az ideje.
KEREPECZKY
Azelőtt pedig így neveztek. De igazad van, ma már nem lehet. Apád,
ha
meghallaná,
kipenderülne
mélybolsevik hitéből. (Robi rémülten
11
abból
az
körülnéz,
állítólagos Kerepeczky
nyugodtan mondja tovább.) Nevezzél Gyula bátyámnak! Az jó lesz? ROBI
Ha megengedi… Gyula bátyám…
(Kezet ráznak.)
KEREPECZKY
Szóval, ott tartottunk, Robi, hogy mi lesz ebből az egészből?
ROBI
Hogy tetszik érteni?
KEREPECZKY
Hát hogy a lányom meg te… Apád például nem nézi jó szemmel.
ROBI
(ugyanolyan hangsúllyal, ahogyan Kerepeczky kérdezte az előbb azt, hogy „Mi az, amiért nem haragszik meg?”) Mi az, amit ő jó szemmel néz?
KEREPECZKY
Nem volna jó a te karrieredet se elrontani. (a „karrier” szót kicsit régiesen, affektálva, „á”-val ejti)
ROBI
Miről tetszik beszélni?
KEREPECZKY
Apád mindig büszkén emlegeti, hogy a gyárban mennyire elégedettek veled. Persze csak a hátad mögött, de azért tudjál róla, hogy van, amikor dicsér. Azt is hallottam, hogy van valami találmányod.
ROBI
Nem találmány az, Kerep… Gyula bátyám. Csak egy módszer, hogy ne hasadjon el a gépre tett anyag. (lelkesen) Elég sokat kínlódtunk vele, mert hát tényleg nagy macera föltenni a gépre, aztán amikor elpattan, akkor leszedni és föltenni egy másikat megint. Macera, meg időveszteség. Néhány napon keresztül, ahogy a munkából hazafele bicikliztem, gondolkodtam, mit lehetne tenni, és valami eszembe jutott. Kipróbáltam, hát működik. Egyelőre. Különben meg az a furcsa, hogy más nem jött rá, annyira egyszerű.
KEREPECZKY
A
nagy
találmányokkal
mindig
így
szokott
lenni.
Utóbb
csodálkoznak rajta, hogy miért nem jöttek rá addig a megoldásra. De ez tényleg nagy dolog, fiam! Apád említette, hogy ki is fognak tüntetni. ROBI
Tessék?
12
KEREPECZKY
Lehet, hogy elkotyogtam valamit? Akkor majd csinálj úgy, mintha meglepetésként érne. Tudod, hogy apáddal elég régóta ismerjük egymást. Ő ma már nem szeret azokról az időkről beszélni, én azonban pontosan emlékszem mindenre. Mindegy. Most úgy alakult, hogy be van avatva bizonyos ügyekbe. Azt hiszi, hogy sokkal többe, mint valójában, de hagyjuk meg ebben a hitében. Sok mindenben nem értünk egyet, te is hallod, az egész ház hallja olykor a szóváltásainkat, abban viszont egyezik a véleményünk, hogy te meg az én Juli lányom nem illetek össze.
ROBI
(dacosan) Pedig mi nagyon úgy gondoljuk, hogy igen!
KEREPECZKY
Ti nyilvánvalóan úgy gondoljátok, és furcsa is lenne, ha másként tennétek, mi viszont meg emígy gondoljuk. S az a nagy helyzet, Robi fiam, hogy amíg a mi kenyerünket eszitek, te ott a földszinten, Juli itt az emeleten, addig túl sok beleszólásotok nincsen ebbe.
ROBI
(indulattal) El akar bennünket tiltani egymástól?
KEREPECZKY
(szelíden, atyailag) Nem, Robikám, nem akarok semmit se tiltani. A tiltás az apád reszortja. Én csupán ki akarom nyitni a szemeteket, nem csak a tiédet, a Juliét is, és megmutatni, hogy ennek az egésznek nincsen jövője. Se a te szempontodból, se az övéből. Te is tudod, hogy hajdanában, nem is olyan régen, tíz évvel ezelőtt milyen posztot viseltem. (maga mögé mutat). Ugyanebben a lakásban laktam, de ahol én most bemegyek, az a cselédek bejárata volt, és a mi lakásunkhoz tartozott a Schwarczéké meg az a másik is. (mutogatja)
ROBI
(félbeszakítja) Ezt tudom, ez nem újdonság. Csakhogy az a világ elmúlt.
KEREPECZKY
El. S lett helyette ez a másik. Ami bizonyos tekintetben ugyanolyan, csak éppen, ahogy apád is mondogatni szokta, fordult a kocka. Na hát, most veszem észre, apáddal milyen sok dologban egyetértünk… Aki eddig lent volt, az most fönt van, és fordítva. Kivéve apádat, aki már azelőtt is ügyeskedett. Mindegy… Ma is furcsállom, hogy maradhattam ebben a házban és nem telepítettek ki. Persze ennek az lehetett az oka, hogy nélkülem és 13
még pár hozzám hasonló, régi, kipróbált, frontot megjárt, jól képzett ludovikás főtiszt nélkül az elvtársak nem bírták volna megszervezni a Magyar Néphadsereget. Hát ez lett a jutalmam a szolgálataimért. Nem küldtek el az ország végibe dinnyét kapálni, hanem megtettek a kerületi fatelepen éjjeli őrnek. (legyint) ROBI
Gyula bátyám, ez engem csöppet se zavar…
KEREPECZKY
(fölcsattan) De engem igen! A te apád ebben a mostani világban is fölkapaszkodott, érdemtelenül, én viszont lecsúsztam, úgy, hogy nem ezt érdemeltem volna! Az úristenit neki!
ROBI
(önkéntelenül is hátrál egy lépést)
KEREPECZKY
(némi csönd után, nyugodtabban) Nem ide akartam kilyukadni. Hanem oda, hogy be kell lássátok, hogy te akárhány remek találmánnyal rukkolnál elő, ha összeállsz egy horthysta főtiszt lányával, örökre elásod magad. Én pedig, megmondom őszintén, és ne vedd zokon, mert nem ellened szól, hanem az ostoba maradiságom jele, mindenesetre amennyiben abban a bizonyos régi világban élnénk, adnék neked két büdös nagy pofont, de akkorát, hogy elvegyem a kedved a lányom utáni kujtorgástól. Sőt nem is volna lehetőség rá, hogy ti egyáltalán megismerkedjetek. Azt szeretném, ha Juli tanulna valamit. Egyelőre nem engedik, de nem adom föl, ki fogom járni az elvtársaknál, hogy ne kelljen egész életében a postán gebednie. Vannak az elvtársak között szép számmal, akik anno alattam szolgáltak, és nagyon jól tudják, hogy tartoznak nekem. Mindenképpen van náluk még egy dobásom.. Ezzel ők is tisztában vannak. Én pedig szépen kivárom azt az utolsó dobást. A Juli érdekében, hogy tanulhasson, és legyen
belőle
valami.
Most
elmehetsz,
fiam.
Nincs
több
mondanivalóm. Lehetne ezt a témát tovább boncolgatni, de azt gondolom, hogy semmi értelme nincsen. A lényeg az lényeg, és én ehhez tartom magam. ROBI
A… Juli mikor jön haza?
KEREPECZKY
Nem fogtad föl, hogy ez nem rád tartozik? (megint legyint) Mindegy. Igazad van: ez egy másik világ, ti meg már ennek szellemében vagytok nevelve. Hát a Julit berendelték, mert ma 14
érkeznek a postára a világbajnoki győzelem emlékére kiadott bélyegek. Azokat rendezgetik, hogy reggel, nyitáskor már bárki megvehesse. Egyébiránt neki is elmondtam ugyanazt, amit neked. (Kerepeczky elfordul, jelezvén, hogy részéről vége a beszélgetésnek. Robi lehet, hogy mondana még valamit, végül elmormol egy köszönésfélét, majd lemegy a lépcsőn, és eltűnik a lakásuk ajtaja mögött. Kerepeczky a léptek zajára visszafordul és Robit figyeli.)
Harmadik jelenet (Ugyanott, kicsivel később. Kerepeczky még mindig a gangon álldogál. Nyílik a szomszéd ajtó, és Schwarcz jön ki, elég nehézkesen.)
KEREPECZKY
Jó napot, szomszéd!
SCHWARCZ
(morog valamit)
KEREPECZKY
Milyen kellemes az idő! Ma, úgy néz ki, megússzuk az esőt, és egyelőre nincs is az a döglesztő meleg. Segíthetek? (tesz egy előzékeny mozdulatot Schwarcz felé, miután látja, hogy annak van valami a hóna alatt, ami nehézkessé teszi a mozgását)
SCHWARCZ
(végre be tudja csukni maga mögött az ajtót) Ha már volt olyan kedves és felajánlotta, Kerepeczky elvtárs… Tudja, a délutáni ünnepséghez díszítőelem.
KEREPECZKY
(bólint) Ja, igen, láttam odalent a hirdetményt. Szóval, komolyan készülnek rá.
SCHWARCZ
Kérem,
az
élet
kötelességeinket.
lényege Magának
az,
hogy
talán
teljesítenünk nem
ezt
kell
a
tanították
gyerekkorában, Kerepeczky elvtárs? KEREPECZKY
Hogyne, hogyne! Nem csak gyerekkoromban, de később is. Tudja, Schwarcz úr, az én életem, mióta az eszemet tudom, abból áll, hogy teljesítem a kötelességemet. Ha nem így cselekedtem volna, még annyi katonát se bírtam volna hazahozni a frontról, amennyit végül sikerült. 15
SCHWARCZ
Nana, a front… Hát én avval nem dicsekednék…
KEREPECZKY
Én se dicsekszem. Ne is dicsekedjen vele senki. A front nagyon csúnya dolog, Schwarcz úr. Maga ugye nem volt katona?
SCHWARCZ
Munkaszolgálatos voltam. (sértett ingerültséggel) De ezt már említettem magának.
KEREPECZKY
(nem lehet eldönteni, hogy komolyan beszél-e) Ja, igen, persze, említette! Bocsásson meg, kérem, nagyon kopik a memóriám. Azt is mondta, hogy maga még viszonylag olcsón megúszta a dolgot. A rokonai ugyanis nem jöttek vissza… Honnét is?
SCHWARCZ
(elfordítja a fejét) Hagyjuk ezt, kérem! Senki nem beszél ma már ezekről.
KEREPECZKY
Bizony: senki. Pedig még alig tíz esztendeje, hogy a főméltóságú kormányzó úr leállította a deportálásokat. Mégis, mindenki tökéletesen elfelejtette. Az is, aki csinálta, és az is, akit vittek. Nem furcsa ez?
SCHWARCZ
(idegesen) Kérem, én mind a kettőnek az indokait meg tudom érteni.
(Zavart hallgatás.)
KEREPECZKY
Na, de ne borongjunk itt a múlton, Schwarcz úr, nézzünk inkább előre! Segíthetek?
(Schwarcznak egy összegöngyölített, széles vörös vászonszalag van a hóna alatt. Mutatja.)
SCHWARCZ
Ezt kellene ide kifeszíteni.
KEREPECZKY
Hova?
SCHWARCZ
Hát ide, a korlátra… Ha volna kedves, Kerepeczky elvtárs…
KEREPECZKY
Hogyne, hogyne. Essünk neki.
(Ketten együtt kifeszítik és kikötik a gang korlátjára, a sarokba a széles vörös vásznat, amelyre fehérbetűvel ez a felirat van festve: ÉLJEN A VILÁGBAJNOK!)
16
KEREPECZKY
(kihajol, hogy ki tudja betűzni a szöveget) Éljen a világbajnok! Igazán szép. Maga csinálta?
SCHWARCZ
Ketten együtt… a feleségemmel…
KEREPECZKY
(megtapogatja a vásznat) Príma, első osztályú anyag! Honnét szerezték?
SCHWARCZ
A feleségem hozta a munkahelyéről… A festék pedig én szereztem a gyárból. Az is minőségi holmi. Boltban nem lehet ilyet kapni.
KEREPECZKY
Szóval, akkor ebben benne van az egész népgazdaság. Tényleg nagyon elegáns és ízléses lett. A semlegessége külön tetszik.
SCHWARCZ
Már miféle semlegességre tetszik gondolni, Kerepeczky elvtárs?
KEREPECZKY
Arra, hogy ez a felirat a teljesítményre helyezi a hangsúlyt, és nem annak személyi vonatkozásaira. „Éljen a világbajnok!” Vagyis akárki nyeri a döntőt, megérdemli az elismerést.
SCHWARCZ
Nem egészen értem, mit mond az elvtárs… Mi az, hogy akárki nyeri a döntőt?
KEREPECZKY
Egy mérkőzésnek van nyertese és vesztese. Természetesen lehet döntetlen is az eredmény, jelen esetben azonban ettől el kell tekintenünk, mivel, ha jól tudom, akkor két nap múlva újrajátszás következik. Igazam van, Schwarcz úr? Maga jobban ért a fotbalhoz.
SCHWARCZ
(gyanakodva bólint)
KEREPECZKY
Tehát vagy a magyarok, vagy a németek meg fogják nyerni a világbajnokságot. A maga és a kedves feleségének a felirata tisztességgel, becsülettel elismeri a győztes teljesítményét, függetlenül annak kilététől.
SCHWARCZ
Már ne haragudjon, kedves Kerepeczky elvtárs, de mi az, hogy „függetlenül annak kilététől”? A felirat természetesen a magyar válogatottnak szól.
KEREPECZKY
(kihajol, megnézi) Ez nincs odaírva.
SCHWARCZ
Szükségtelen odaírni. Mindenki tudja, hogy mi leszünk a világbajnokok.
KEREPECZKY
Komolyan? Maga például honnét tudja, Schwarcz úr?
SCHWARCZ
Ez nem lehet másként. 17
KEREPECZKY
Kopik a memóriám, de rémlik, hogy amikor legutóbb kint voltunk a világbajnokságon, szintén döntőt játszottunk, és kikaptunk.
SCHWARCZ
Ugyan, kérem! Az egy teljesen más világ volt! A mostanival nem lehet egy kalap alá venni.
KEREPECZKY
Ebben a kijelentésben kétségtelenül van igazság, de talán inkább ne politizáljunk. Nem bölcs dolog.
SCHWARCZ
Harmincnyolcban a döntőben kikaptunk az olaszoktól. Simán.
KEREPECZKY
Örülök, hogy elismeri.
SCHWARCZ
Már miért ne ismerném el? Ami tény, az tény. A valóságot nem szabad meghamisítani. Semmi esélyünk nem volt az ellen az olasz válogatott ellen.
KEREPECZKY
Akkor is voltak, akik győzelemről ábrándoztak…
SCHWARCZ
Mert ez a természetes. Amikor a nemzeti csapat játszik, világos, hogy az ország egy emberként szorít érte.
KEREPECZKY
Nemzeti csapat… Milyen szépen mondta! Csoda, hogy ezt még nem keresztelték át népire.
SCHWARCZ
Hogyan?
KEREPECZKY
Felejtse el! Tényleg ne politizáljunk. Hanem ettől még tény marad: a legutóbbi világbajnoki döntőt elveszítettük.
SCHWARCZ
Nagyon ravaszul csűri-csavarja, Kerepeczky elvtárs, ám hiába próbálkozik, nem fogok lépre menni a provokációnak.
KEREPECZKY
Provokáció? Hova gondol? Ne lássunk már mindenütt rémeket, Schwarcz úr, mert abból kész paranoia lesz! Én mindössze erről (mutatja) a feliratról beszéltem.
SCHWARCZ
Akármivel is akar meggyanúsítani, ez a felirat a magyar válogatottról szól. A mi fiainkat ünnepli.
KEREPECZKY
Kérem, ahogy gondolja…
SCHWARCZ
Harmincnyolcban egészen más volt a szituáció. Akkor fasizmus volt.
KEREPECZKY
Már megbocsásson, de ennek mi köze a fotbalhoz?
SCHWARCZ
Nem voltunk abban a helyzetben, hogy szembeszálljunk az olasz fasisztákkal. Nem is akartunk szembeszállni. A Horthy-fasizmus hű kiszolgálója volt az olasz és a német fasizmusnak.
KEREPECZKY
(vág egy grimaszt, aztán inkább nem szólal meg) 18
SCHWARCZ
Ma viszont más a felállás. Erősek és bátrak vagyunk. Ráadásul nem vagyunk egyedül: egy emberként áll mögöttünk az egész béketábor. Készek vagyunk az imperialisták elleni harcra, amelyben győzelemre állunk. Ez az angolok elleni két mérkőzésen is megmutatkozott.
KEREPECZKY
Az angolok ellen igen. Na de ma a nyugatnémetek…
SCHWARCZ
(fölényesen) Kerepeczky elvtárs, maga nem ért a fotbalhoz.
KEREPECZKY
Ebben az országban mindenki ért hozzá.
SCHWARCZ
Majdnem mindenki. A józanul és racionálisan gondolkodók föltétlenül. Maga a kevés kivételek közé tartozik. S ezzel most nagyon elnéző voltam, mivel akár azt is mondhatnám, hogy szándékoltan rosszindulatúan gondolkodik, és zavart kelt. Persze a múltját ismerve nem is vagyok meglepve. (fölemeli a hangját) Nyolc-három, Kerepeczky! Nyolc-három! Ennyivel vertük két héttel ezelőtt a nyugatnémeteket. Előtte kilenc-nullára az amerikai és a nemzetközi imperializmus által fölfegyverzett Dél-Koreát, utána négy-kettőre a brazilokat, majd ugyanennyire az előző világbajnok Uruguayt. Utóbbi kettőt úgy, hogy Puskás sérülés miatt nem játszott. Ma viszont ott lesz a pályán. Csak egyetlen kérdés merülhet föl: hogy hány góllal fogunk győzni. Ne feledje, kérem azt se, hogy ez a csapat négy éve veretlen.
KEREPECZKY
Nekem úgy rémlik, hogy egyszer kikaptak a ruszkiktól.
SCHWARCZ
(bosszúsan) Maga ilyenekről tud? Azt hittem, nem érdekli a fotbal.
KEREPECZKY
Manapság akár érdekli az embert, akár nem, bajosan kerülheti el.
SCHWARCZ
Az a vereség nem számít, kérem. Az benne van a pakliban. Számítani lehetett rá.
KEREPECZKY
Hogy lefekszünk nekik?
SCHWARCZ
(zavartan) Nem… Dehogy… Különben meg a következő meccset már döntetlenre hoztuk az elvtársakkal. Maga is tudja, hogy a Szovjetuniót nem lehet lekörözni. Sportban se nagyon.
KEREPECZKY
Nem illik ugyebár… Köszönöm a kioktatást, Schwarcz úr, mindazonáltal a labda gömbölyű, és…
SCHWARCZ
Magát a népi demokrácia se tudta megnevelni, Kerepeczky, és se a győzelmeink, se a vívmányaink nem bírták megszabadítani a 19
régi
beidegződéseitől.
Szomorú.
Nagyon
szomorú.
Alapos
önvizsgálatot kell tartanunk, hogy kiderítsük, hol hibáztunk. (Bemegy a lakásába és indulatosan bevágja az ajtót. Kisvártatva Kerepeczky is követi példáját.)
Negyedik jelenet (Kicsivel később Robi kijön a lakásból, két összetekert zászlót cipel. Az udvaron többször körbenéz, majd fölmegy a gangra és a kifeszített felirat két szélénél a rácsnak támasztja a lobogókat. Az egyik nemzeti, a másik vörös színű. Robi pedánsan megigazgatja mind a kettőt, közben folyamatosan figyeli az udvart, leginkább a ház bejárata felé tekintget. Ahol hirtelen mintegy varázsütésre fölbukkan Juli. Fáradtan baktat befelé.)
ROBI
(kitörő
örömmel)
Juli!
(majd
sokkal
halkabban,
óvatosan
megismétli) Juli! JULI
(amint meglátja a fiút, elmosolyodik, de ő is óvatosan, halkan szól) Robi!
ROBI
Várj! Lemegyek!
JULI
Ne gyere! Úgyis föl kell mennem. Maradj ott.
ROBI
De mégis lemegyek inkább én, mert akkor utána együtt följöhetünk!
JULI
(mosolyog) Hát jól van, gyere.
(Robi leszalad, s magához öleli a lányt.)
JULI
Hé, óvatosan!
ROBI
Mindig ez az óvatoskodás. Minek? Úgyis tudja már mindenki. Nem is lehet örökké titkolózni.
JULI
Nem titkolózom!
ROBI
Hát akkor?
20
(Meg akarja csókolni, de Juli kitér. Robi az arcára nyomja a csókot.)
ROBI
Mi a baj?
JULI
Tudod, hogy nem szeretek így, mindenki előtt…
ROBI
(körbenéz) Nincs is itt senki. Mindenki pihen, vagy készülődik az estére. Mindjárt kezdődik a közvetítés.
JULI
Jaj, ne is mondd, az egész ország meg van bolondulva ettől.
(Leül a lépcső melletti padra. Robi állva marad.)
ROBI
Nem is mondtad, hogy ma dolgoznod kell.
JULI
Mert én se tudtam. Reggel becsöngettek, hogy be kell mennem, mert jönnek a bélyegek.
ROBI
Igen, tudom, a világbajnoki győzelemről.
JULI
Ezt meg kitől hallottad?
ROBI
Apád említette.
JULI
Apám? Beszéltél az apámmal?
ROBI
Eredetileg csak egy cigarettát akartam tőle kérni, aztán másról is beszéltünk.
JULI
(félve) Miről?
ROBI
Rólunk.
JULI
Na és mit beszéltetek?
ROBI
Igazad volt. Ő se örül ennek az egésznek.
JULI
Megmondtam neked.
ROBI
Pedig ő annyira más. Különbözik itt mindenkitől. Azt hittem, hogy ehhez is másként áll hozzá, mint az apám.
JULI
Én egy percig sem reménykedtem ebben.
ROBI
Te eddig is tudtad?
JULI
Micsodát?
ROBI
Hát hogy ennyire ellenzi…
JULI
Jaj, Robi, hát mondtam neked, hogy apám előtt is titkolóznunk kell! Mondjuk fölöslegesen, mert mindent észrevesz. Előtte nem marad titok.
21
ROBI
Apám néha üvölteni is szokott velem, a te apádról viszont azt reméltem, hogy legalább… nem is tudom… Persze ő nem üvöltött. Szerintem nem is szokott üvölteni. (leül Juli mellé)
JULI
Mostanában már tényleg nem. Nincs rá módja. De annak idején hallottam párszor. Kislánykoromban, amikor anyu még élt, és apu sokáig nem jöhetett haza a szolgálatból, néha elmentünk hozzá. A Mária Terézia-laktanyában szolgált. Akkor hallottam néha üvölteni. Na
nem
velünk,
hanem
a
beosztottjaival.
Leginkább
az
altisztekkel. A közlegényekkel nem nagyon üvöltözött. Velük úgy volt, hogy egyetlen kötelességük van: a parancsokat teljesíteni. Azt viszont nagyon nem bírta elviselni, ha egy altiszt rossz döntést hozott. Vagy éppen nem hoz semmilyen döntést. (Juli elmélázik. Robi megsimítja a haját.)
ROBI
Szökjünk meg.
JULI
Micsoda?!
ROBI
Menjünk el innét.
JULI
Megőrültél? Hova mennénk?
ROBI
Bárhova. Hol van az előírva, hogy nekünk itt kell laknunk?
JULI
Robi, miket beszélsz?
ROBI
Miért vagy ezen meglepődve? Nem vagyunk gyerekek. Felnőttek vagyunk. Egyikünk se jár már iskolába, mindketten dolgozunk. Mégpedig a jelek szerint jól, mivel mindkettőnkkel meg vannak elégedve. Meg tudnánk állni a saját lábainkon. Szeretjük egymást. Mi hiányzik még a boldogsághoz? Ha az apáink nem engednek boldognak lenni, akkor menjük el innét.
JULI
(döbbenten) Te soha nem mondtál eddig ilyeneket…
ROBI
De gondoltam rá. Nem is egyszer. Csak úgy voltam vele, teszek még néhány próbát. Hátha mégis megy. Kiderült, hogy nem. Ezért mondom, hogy menjünk el innét. Bemegyünk a tanácshoz, és megkérjük őket, hogy adjanak egy lakást, mivel összeházasodunk. A fizetésünkből pedig szépen fizetjük a lakbért, meg mindent, amit kell. 22
JULI
Gondolod, hogy ez így megy?
ROBI
Ha meg se próbáljuk, soha nem derül ki. Figyelj! Én már végiggondoltam mindent. Még ma lelépünk.
JULI
Még ma?
ROBI
Ma lesz a döntő. Mindenki a meccsel lesz elfoglalva. Velünk nem törődik senki. Észre sem veszik, hogy nem vagyunk itt.
JULI
Nem mehetünk el csak úgy…
ROBI
Hogyne mehetnénk! A Népstadionban délután tornaverseny van. Hatkor befejeződik, mivel akkor rákapcsolják a hangszórókat a rádióra, és mindenki meghallgatja a közvetítést. Utána ünneplés. Menjünk oda!
JULI
De mit csinálunk azután? Mit csinálunk egész éjjel?
ROBI
Ez lesz az első szabad éjszakánk! Nyár van, gyönyörű, meleg nyár! Csak nem gondolod, hogy unatkozni fogunk?
JULI
(nevet) Nem, biztosan nem fogunk unatkozni!
ROBI
Holnap pedig már az új lakásban alszunk. Mint férj és feleség.
JULI
(kételkedve) S mi lesz a szülőkkel?
ROBI
Majd megbékélnek. Ha előbb nem, akkor biztosan, amikor meglátják az unokájukat. Mást úgyse tehetnének.
JULI
(sóhajt) Bár ilyen könnyen menne!
ROBI
Nem hiszed, hogy így lesz?
JULI
(vállával nekidől Robi vállának) Szeretném, ha így lenne.
ROBI
Én is ezt szeretném. Úgyhogy megcsináljuk.
JULI
Megszökni… Ez olyan, mintha Rómeó és Júlia lennénk…
ROBI
Kicsoda?
JULI
Rómeó és Júlia…
ROBI
Talán inkább Róbert és Júlia.
JULI
Veronai szerelmespár. Egy régi színdarabból.
ROBI
Aha. (kis csönd után) Apád azt mondta, hogy szeretné, ha továbbtanulnál. Szerintem már így is nagyon sokat tudsz, de természetesen, ha tovább akarsz tanulni, akkor tanulj tovább. Én biztos nem fogom ellenezni. Egyáltalán, semmit nem fogok ellenezni. Mellettem azt csinálsz majd, amit akarsz. Apáddal ellentétben én nem foglak tiltani semmitől. 23
JULI
Apám se tilt. Legalábbis ő azt mondja, hogy nem. Egyszerűen elvei vannak. Persze az elvek olykor komolyabb korlátokat jelentenek, mint a fenyegetés.
ROBI
Néha tényleg úgy beszélsz, mint egy tanár! Neked valóban tanítanod kéne.
JULI
(nevet) Fogok is tanítani! Például téged is megtanítalak mindarra, amit én tudok, te pedig esetleg nem. Utána fordítva. Jó lesz?
ROBI
Jó! Akkor megyünk?
JULI
(kiegyenesedik) Most?
ROBI
Nemsokára. Hamarosan kezdődik a közvetítés. Addig oda kell érnünk a Népstadionhoz.
JULI
Te tényleg meg akarod hallgatni azt a meccset?
ROBI
Miért, te nem?
JULI
(vállat von) Végül is…
ROBI
(föláll) El kell indulnunk időben, hogy ne keltsünk gyanút, és azt higgyék, hogy tényleg a meccs miatt megyünk.
JULI
Avval már épp eléggé gyanút keltünk, hogy mindketten ugyanoda akarunk menni. Ráadásul egyszerre.
ROBI
Legföljebb külön-külön indulunk el. S azt mondjuk, hogy a munkahelyeinken kihirdették, hogy oda várják a munkásfiatalokat.
JULI
Az én apám ezt még el is hiszi, de a tiéd? Hiszen ő mindenről annyira jól értesült…
ROBI
Ugyan már! Bízzuk rá, hogy ő mit hisz! Azok az… izék is annyit akadékoskodtak?
JULI
Kik?
ROBI
Hát a szerelmespár. Akiket mondtál.
JULI
(nevet) Rómeó és Júlia? Nem, ők nem.
ROBI
Akkor nekünk se kell. Induljunk el külön-külön, és két utcával lentebb, a vegyesbolt előtt megvárjuk egymást. Tudod, ami régen a fűszeres volt…
JULI
Nem lesz feltűnő ott várakozni? Nem igazoltat a rendőr?
ROBI
S ha igazoltat? Várakozni lehet.
24
Ötödik jelenet (Mintegy végszóra nyílik Balláék ajtaja. Juli is fölpattan a padról. Balláné csoszog ki a lakásból.) BALLÁNÉ
Fiam, apád kérdi (itt egy pillanatra megakad, mert észreveszi Julit, akit végigmér), hogy kiraktad-e a zászlókat?
ROBI
Csókolom, mama. Kiraktam, persze. Tessék megnézni. Ott lógnak úgy, ahogy apa kérte.
BALLÁNÉ
(odapillant) Megszáradtak rendesen? Elég simák?
ROBI
Tökéletesen.
BALLÁNÉ
Csak baj ne legyen belőle.
ROBI
Már miféle baj lehetne, édesanyám?
BALLÁNÉ
Akármi. Sose lehet tudni. (kicsit halkabban mondja) A szomszéd házból pár éve azért vitték el a házmestert, mert nem vette észre, hogy fordítva tette föl a zászlót. Állítólag az még nem lett volna baj, hogy a zöld volt felül, azt viszont számon kérték rajta, hogy a címer miért van fejjel lefelé, és miért lefelé mutat a vörös csillag hegye. Pedig hát ha a színek fordítva vannak, akkor nyilván a címer is.
ROBI
Nem kell aggódnia. Itt rendben van minden.
BALLÁNÉ
(Julit nézi) Mit csináltatok?
ROBI
Beszélgettünk.
JULI
(előbújik Robi mellől) Csókolom.
BALLÁNÉ
Elég sokat beszélgettek mostanában.
JULI
Én már megyek is, apu vár. (hirtelen elindul a cselédlépcsőn fölfelé)
ROBI
Juli!
(Juli nem áll meg, halad tovább a gangon, bemegy a lakásukba.)
ROBI
(keserűen) Miért kellett elhajtania, édesanyám?
BALLÁNÉ
Hajtotta a fene. Én csak annyit mondtam, hogy sokat beszélgettek mostanában. Úgy látszik, a kisasszonynak rossz a lelkiismerete. 25
ROBI
Megijedt magától.
BALLÁNÉ
Annyira félelmetes vagyok? (legyint, és leül a padra) Ne beszéljünk mellé. Nagyon jól tudja mindenki, hogy miről van szó.
ROBI
Miről?
BALLÁNÉ
(a fejét csóválja) Nem hozzád való ez a lány, fiam.
ROBI
Ezt hallom hetek vagy ’tán hónapok óta. Csak azt nem árulta még el senki, hogy miért.
BALLÁNÉ
Ez egy úrilány. Ismerem jól a fajtáját. Annak idején az ilyenekre mostam, főztem, takarítottam. Olykor a szerelmi postásuk voltam, bizalmas feladatként kis rózsaszín, illatos levélkéket kellett átadnom nagy titokban mindenféle kikent-kifent úrfiknak. Mindig hajnalban
keltem
és
késő
éjjel
feküdtem
le.
Vasárnap
délutánonként kaptam néhány szabad órát, ami legföljebb egy sétára volt elég. S mi volt a hála? Semmi. Amikor a titkos légyottjaik miatt tartottam a hátam az anyjuk előtt, még csak azt se mondták, hogy köszönöm. ROBI
Ne háborogjon, édesanyám, az a világ már elmúlt.
BALLÁNÉ
Elmúlt, elmúlt, de ezek még most is itt vannak! (Kerepeczkyék lakása felé mutat) Ugrásra készen várják, hátha eljön még az ő idejük.
ROBI
Ugyan…
BALLÁNÉ
Azt hiszed, nem szervezkednek folyamatosan? Lehet, hogy mostanában már nem írnak annyit róla az újságok, de apád mindig tudja, hogy mikor és hol lepleztek le újabb és újabb összeesküvőket, akik arra készülődtek, hogy az imperialisták támogatásával megdöntsék a proletárdiktatúrát.
ROBI
(legyint) Nem hiszem én, hogy a Gyula bátyám… mármint a Kerepeczky elvtárs effélékben benne lenne…
BALLÁNÉ
Gyula bátyád? Azt mondtad, Gyula bátyád? Na hiszen, szépen vagyunk! Édes fiam, ez egy horthysta főtiszt!
ROBI
Csak volt. Utána a néphadseregben szolgált. Különben is, ennek már vége. Nem kellene a régi dolgokkal annyit foglalkozni. Az agitátorunk azt szokta mondani, hogy most már tekintsünk előrefele. Ne avval törődjünk, ami volt, hanem avval, ami lesz. 26
BALLÁNÉ
Ki az agitátorotok?
ROBI
Nem ismeri édesanyám. Egy fiatalember.
BALLÁNÉ
Új?
ROBI
Nemrég érkezett.
BALLÁNÉ
Akkor értem már.
(Robi akarna valamit mondani, ám nyílik az ajtó, és Balla lép ki.)
ROBI
Jó napot, édesapám.
BALLA
(hümmög, aztán fölnéz a zászlókra, majd előremegy, és megnézi a felirattal együtt a kompozíciót) Alakul. De még föl kell dobni valamivel. Ti meg miről pusmogtok?
BALLÁNÉ
Csak beszélgetünk.
BALLA
Beszélgetni ráérünk majd este is. A mérkőzés után. A Schwarczné ígért még mást is a feliraton kívül. Azt nem adta oda?
ROBI
Én nem tudok semmiről.
BALLA
Hát ezt az akármit nem te raktad ki?
ROBI
Nem. Amikor én megláttam, akkor már így volt.
BALLA
(gondolkodik) Még masnikat is ígért. Kis vörös masnikat, szépen a gang rácsai közé. Ej (a fejét csóválja), szörnyű, hogy nem lehet senkiben se megbízni!
ROBI
Szóljak neki?
BALLA
Eridj. A zászlókat úgyis meg kéne igazítani.
ROBI
Mi a baj velük?
BALLA
Előbb legyen a vörös, aztán a magyar.
(Robi fölmegy a gangra és megcseréli a zászlókat. A többiek lentről nézik.)
ROBI
Így gondolta, édesapám?
BALLA
(hümmög) Így… Vagyis hát… Tudod mit! Cseréld vissza mégis úgy, ahogy voltak.
ROBI
Előbb legyen a magyar?
27
BALLA
(bizonytalanul) Igen. Legyen az előbb. (halkabban, szinte magának) A fene se tudja eldönteni, hogy melyik most a hivatalos irányvonal.
ROBI
Akkor szóljak a Schwarczéknak?
BALLA
Szóljál.
(Robi odamegy a Schwarczék lakásához, bekopog. Kisvártatva Schwarczné jön ki.)
ROBI
Kezitcsókolom, Schwarczné elvtársnő, édesapám kérdi, hogy…
BALLA
Jó napot, Schwarczné!
SCHWARCZNÉ
Jó napot, Balla elvtárs! Sikerült pihennie?
BALLA
Idefigyeljen! Hát a masnikkal mi lesz?
SCHWARCZNÉ
Hogy tetszik a kiírás?
BALLA
Maga tette ki?
SCHWARCZNÉ
Az uram tette ki. A Kerepeczkyvel.
BALLA
A Kerepeczkyvel?
SCHWARCZNÉ
Azzal, igen. Egyedül nem bírta volna.
BALLA
(rövid hallgatás után) Na és a masnik?
SCHWARCZNÉ
Masnik sajnos nincsenek.
BALLA
Mi az, hogy nincsenek?
SCHWARCZNÉ
Ahogy mondom, Balla elvtárs. Nem bírtam szerezni. Elvitték előlem.
BALLA
Ki vitte el?
SCHWARCZNÉ
A munkatársnők. Más házakban is ünnepségre készülnek. Ott is akarnak díszíteni. Mire megszereztem a feliratnak való anyagot, a masni mind egy szálig elfogyott.
BALLA
Szóval, nem volt elég gyors az elvtársnő.
SCHWARCZNÉ
(hallgat)
BALLÁNÉ
De az a kiírás igazán csinoska lett. Látszik rajta, hogy szép, gondos munka.
BALLA
(vet egy szigorú pillantást a feleségére) Ez így kevés. Nagyon kevés.
BALLÁNÉ
Nekem tetszik.
28
BALLA
A minőség, az egy dolog. A mennyiség a másik. A kettőnek egyensúlyban kell lennie.
BALLÁNÉ
Az se jó, ha túlzsúfolt. Annak idején szolgáltam olyan úri házakban, ahol minden tele volt apró csecsebecsékkel. Mozdulni se lehetett tőlük. Ráadásul nem is voltak szépek..
BALLA
(ingerülten) Én számoltam azokkal a szalagokkal. Benne voltak a tervben. Most új tervet kell készíteni. (töprengve áll az udvaron, nézelődik, ide-oda forgatja a fejét)
ROBI
(közben lejött a lépcsőn) A tablót kihozhatom, édesapám?
BALLA
Hozd.
(Robi bemegy a lakásba.) SCHWARCZNÉ
Nagyon sajnálom, Balla elvtárs, eszem ágában sem volt kellemetlenséget okozni. Nagyon meg akartam szerezni én is azokat a szalagokat, de hát lássa be, nem mindig az önös érdek számít.
BALLA
(dühvel) Hol van itt önös érdek, Schwarczné? Hol van? Ne mondjon már ostobaságokat!
SCHWARCZNÉ
Kérem, én úgy értettem, hogy ön, Balla elvtárs, ugye akarta azokat a szalagokat…
BALLA
Nem igaz. Nem én akartam.
SCHWARCZNÉ
Hát akkor kicsoda?
BALLA
Együtt akartuk. A ház. A lakóközösség mindnyájan. Meg is szavaztuk. Emlékszik, ugye?
SCHWARCZNÉ
Hogyne, kérem, hogyne. Csak hát úgy volt ugye, hogy mi akartuk, de más is akarta, és ilyenkor…
BALLA
Jó. Hagyjuk. Nincsenek szalagok, kész.
(Kinyílik Schwarczék ajtaja, Schwarcz lép ki rajta, kezében egy rádióval.)
SCHWARCZ
Mi ez a lárma, elvtársak? Baj van?
SCHWARCZNÉ
Nincsen semmi baj, ne aggódj, drágám.
BALLA
Így van. Csak beszélgetünk. (gúnyosan) Esztétikai kérdésekről. 29
(Robi kijön a lakásból, az Aranycsapat tablóját cipeli. Méretes darab, de senki nem megy oda segíteni.)
ROBI
Hová tegyem?
BALLA
Tedd a padra.
(Közben Kohárné is kijön a lakásából. Kerepeczkyéken kívül már mindenki az udvaron vagy a gangon tartózkodik.) BALLÁNÉ
A padra? Hova fogunk akkor ülni?
BALLA
(kioktatóan) Ez nem a végleges helye. Egyelőre csak látni akarom, hogy néz ki.
(Robi ráteszi a padra.)
SCHWARCZ
Ez nagyon szép, Balla elvtárs! Honnét van?
BALLA
(a tablót nézi) Szereztem.
(Schwarcz még akarna valamit mondani, de Schwarczné szigorúan ránéz.)
ROBI
Valahová a fal mellé kéne támasztani.
BALLA
Akkor túlságosan lent lesz.
ROBI
Alá kell tenni egy széket.
BALLA
A székről bármikor lebillenhet.
ROBI
Nem dől az le szerintem.
BALLA
Ezek a székek nagyon régiek. Nem lehet bennük bízni.
ROBI
Kihozunk másikat. Vannak jó székeink.
BALLA
(legyint) Az volt a tervem, hogy föltesszük a tablót a felirat alá, és a masnik felülről, a gangról szépen rája omlanak. El tudod képzelni?
ROBI
(bizonytalanul) El.
BALLA
Ugye, milyen szép lett volna?
ROBI
Nagyon! 30
BALLA
Csak hát nincsenek szalagok.
ROBI
Ettől még nyugodtan föltehetnénk.
BALLA
Ne beszélj már szamárságokat! Így, dísztelenül?
BALLÁNÉ
(közbeszól) Miért ragaszkodsz annyira azokhoz a szalagokhoz? Ha nincsenek, hát nincsenek. Majd lesz helyette más.
BALLA
Micsoda?
BALLÁNÉ
Nem tudom. Kitaláljuk. Egyelőre tegyük föl azt a tablót.
SCHWARCZ
Segítsek, elvtársak? Remek kalapácsaim vannak.
BALLA
Kalapács, az itt is van. Hanem lejöhetne tartani.
(Schwarcz és Schwarczné elindulnak lefelé a lépcsőn.) KOHÁRNÉ
(közelebb jön) Balla elvtárs…
BALLA
Mit akar, Kohárné?
KOHÁRNÉ
Nekem van néhány szép virágom.
BALLA
Miféle virágok?
KOHÁRNÉ
A vejem hozta őket. A krumplival együtt.
BALLA
Miféle krumplival?
KOHÁRNÉ
(legyint) Nem fontos. De a virágok szépek. A vejem szedte őket. Vagy kapta. Aztat nem is tudom. Hozta nekem.
BALLA
Magának?
KOHÁRNÉ
Igen. Hozott a feleségének meg nekem is egyet. Igazán rendes ember, ugyi?
BALLA
Hozza ki őket.
(Kohárné bemegy, Schwarczék leérnek.)
SCHWARCZ
(a tablót nézi) Milyen szép… Ezek a drága aranylábú gyerekek! Ma fölteszik az egészre a koronát.
BALLA
Milyen koronáról beszél, Schwarcz elvtárs?
SCHWARCZ
Úgy értem, megnyerjük a világbajnokságot…
BALLA
Hagyjuk meg a koronákat a reakciónak, jó? Arról beszéljen inkább, hogy maga fúrná vagy inkább ütné?
SCHWARCZ
Hogy micsoda? 31
BALLA
Tegye már le azt a vacakot, és gondolkodjon maga is!
SCWARCZ
(gyorsan leteszi a rádiót a pad mellé) Tudja, két rádióm van. A múltkor az angol meccshez vettem egy másikat, mert mi van, ha amaz, úgy értem, a régebbi elromlik, éppen a mérkőzés közben, és…
ROBI
(a tablót fogdossa, emelné) Fúrni kellene.
BALLA
Biztos vagy benne?
ROBI
Egészen biztos. Nincs olyan szög, ami ezt megtartaná. Nekünk legalábbis nincsen.
BALLA
A franc essen belé. Erre nem gondoltam. (a fejét rázza) Mindennel számoltam, csak avval nem, hogy ehhez a vacakhoz meg kell fúrni a falat.
SCHWARCZ
Nem vacak ez, Balla elvtárs, dehogy vacak! Nagyon szép! (a tablót simogatja) Maga csinálta?
BALLA
Az egyik brigád. A könnyűipari öntödében. Szívességből. Nekem.
SCHWARCZ
Szívességből?
BALLA
Régi harcostársak. Együtt partizánkodtunk.
SCHWARCZ
Maga partizán volt?
BALLA
Hát persze.
SCHWARCZ
Én azt hittem, hogy…
SCHWARCZNÉ
(gyorsan közbevág) Akkor nem tudják fölrakni?
ROBI
Nincsenek megfelelő szerszámaink.
SCHWARCZNÉ
Hát miért nem hoznak?
BALLA
Robi?
ROBI
(a fejét rázza) Lehetetlenség, édesapám. Nem fogom megjárni a meccsig.
BALLA
Ha sietsz, akkor megjárod.
ROBI
De én nem itt fogom hallgatni.
BALLA
Hanem hol?
ROBI
A Népstadionban. A többiekkel együtt.
BALLA
Miféle többiekkel?
ROBI
A többi fiatal elvtárssal.
BALLA
Én erről hogyhogy nem tudok?
32
ROBI
Nekem is most szóltak. Amíg aludni tetszett, jött a direktíva, hogy mi, munkásfiatalok, menjünk ki a Népstadionba, és ott hallgassuk meg a nagy eseményt.
BALLA
A Népstadionban?
ROBI
Igen, mert így éppen olyan lesz, mintha ott lennénk a mérkőzésen. Együtt szurkolhatunk és ünnepelhetünk.
BALLA
Idehaza is lehet szurkolni meg ünnepelni. (legyint, a fejét csóválja) Akkor tényleg nem fogjuk ezt fölakasztani. Hiába dolgoztak rajta annyit a partizán elvtársak.
SCHWARCZ
Akasszuk föl helyette Rákosi elvtársat!
BALLA
Micsoda?
SCHWARCZ
Úgy értem, tegyük föl a falra Rákosi elvtárs képét, ezt a tablót pedig tegyük a… a… (forgatja a fejét)
BALLÁNÉ
Azt föl lehetne vinni a gangra és nekitámasztani a korlátnak.
BALLA
Marhaság! Akkor nem látszanak a játékosok képei.
BALLÁNÉ
Nem baj. Úgyis nagyon jól tudjuk, hogy kik azok.
BALLA
Én ezt a tablót főhelyre szántam. Úgy, hogy eléje le tudunk ülni és szépen meghallgatjuk a közvetítést. Utána pedig mindenki elmondja az érzéseit és megünnepeljük a béketábor újabb győzelmét a fasizmus és az imperializmus felett. Ez volt a tervem.
BALLÁNÉ
Jó, de csak lehet azokat a terveket módosítani. Ha valami éppenséggel másként alakul.
BALLA
Ez a baj, hogy másként alakult. Nem lett volna szabad másként alakulnia. Hibáztunk. Önkritikát kell majd gyakorolnunk.
(Rövid csönd.)
ROBI
(óvatosan) Rákosi elvtárs… az még aktuális?
BALLA
(dühösen, ijedten) Miket hadoválsz itt össze?
ROBI
Úgy értem, hogy Rákosi elvtárs már nem miniszterelnök, és…
BALLA
Számít az, hogy ki a miniszterelnök?
SCHWARCZ
(közbeszól) Nagy Imre elvtárs. Róla is van képünk?
BALLA
Nincsen.
SCHWARCZ
Akkor őt nem tudjuk kitenni. 33
BALLA
Rákosi elvtárs a párt és ezáltal a munkásosztály vezetője. Mivel pedig a munkásosztály vezeti az országot, ezért változatlanul Rákosi elvtárs a mi bölcs vezérünk.
(Rövid csönd, aztán Schwarcz tapsolni kezd. A többiek bátortalanul csatlakoznak hozzá. A taps az Él-jen-Rá-ko-si ütemében szól. Az vet véget ennek, hogy Kohárné előjön néhány hervadozó mezei virággal.) KOHÁRNÉ
(röstelkedve) Vízbe tettem, meg az ablakhó’, de úgy látszik, nem vót elég… Nagyon sajnálom…
BALLA
(épp csak egy pillantást vet a virágokra) Robi, hozd ki a Rákosi elvtárs portréját. (Robi bemegy) Azt nem is kell se szögezni, se fúrni. Van ott egy kampó (mutatja), arra föl lehet akasztani. Mintha egyenest nekünk tették volna oda.
BALLÁNÉ
Az ott egy virágtartó kampója.
KOHÁRNÉ
Igen, ebben a házban hajdanában virágok is vótak.
BALLA
(gúnyosan) Most is vannak, Kohárné. Aztán mire megyünk vele?
KOHÁRNÉ
Kérem, amikor a vejem meghozta, még nagyon szép kis csokor vót.
(Balla mintha akarna mondani valamit, ám ebben a pillanatban kivágódik Kerepeczkyék ajtaja, és előbb Juli jön ki, utána Kerepeczky. Juli nagy lendülettel, szinte futva indul a gangon.)
KEREPECZKY
Juli! Várj!
(Juli tesz még néhány lépést, azután megtorpan.)
KEREPECZKY
Megmondtam neked, hogy engem nem lehet becsapni. (körülnéz, és a sok bámészkodóra tekintettel halkabban folytatja) De menjél, nem bánom. Lesz, ami lesz. Szeretném, ha nem nekem lenne végül igazam.
34
(Juli anélkül, hogy megfordulna, elindul megint. Lemegy a lépcsőn, majd kimegy a házból. A többiek némán figyelik.)
KEREPECZKY
Látom, megy a munka, szépül a ház.
BALLA
Magának bezzeg leesne a gyűrű az ujjáról, ha segíteni kéne!
KEREPECZKY
Egyetlen gyűrű sincs a kezemen, Balla. Azelőtt is csak egyet hordtam, ami családi örökség volt, rajta az ősi címer… Aztán Győr mellett, amikor föloszlott az ezred, kenyérre és cigarettára cseréltem. De természetesen örömmel segítek, csak mondja meg, hogy mit.
BALLA
(a többieknek) Ezt az alakot! Látja, hogy itt dolgozunk, erre megkérdi,
hogy
mit
kéne
segíteni.
A
pofátlanság
teteje.
(Kereczkynek) Jöjjön le és segítsen fölvinni a gangra ezt a tablót. KEREPECZKY
Ahogy óhajtja.
(Elindul lefelé. Közben Robi is kijön a Rákosi-portréval.)
ROBI
Kicsit letörölgettem, mert elég poros volt. Látszik, hogy rég nem használtuk.
SCHWARCZ
Bizony, épp egy éve, hogy leváltották a… (a felesége megragadja a karját, Schwarcz elhallgat)
KEREPECZKY
(leér az udvarra, a portrét nézi) Á, egy régi ismerős!
ROBI
Ezt segítek föltenni, édesapám, aztán megyek.
BALLA
Hova mégy?
ROBI
Hát a Népstadionba. A többiekkel hallgatni a közvetítést.
KEREPECZKY
A Népstadionba?
ROBI
Igen, oda. Ma délután atlétikai versenyt rendeznek, utána a munkásfiatalok együtt hallgatják meg a döntőt.
KEREPECZKY
Vagy úgy.
BALLA
Na, akkor csináljuk gyorsan.
(Odatesznek egy széket a fal mellé, Robi föláll rá. Balla átnyújtja neki a Rákosiportrét, amit Robi ráakaszt a hajdani virágtartó kampóra.)
35
KEREPECZKY
Gyönyörű. Már csak néhány virág kéne. Vagy koszorú inkább?
(Kohárné előrelép a még mindig a kezében szorongatott kókadozó csokorral, aztán szégyenkezve eldugja a háta mögé.)
BALLA
Evvel megvagyunk. Schwarcz elvtárs, vigyék föl a tablót a gangra.
SCHWARCZ
Igenis, kérem! (szolgálatkészen a tablóhoz ugrik)
ROBI
Akkor viszontlátásra, édesapám! Viszontlátásra, mama!
BALLA
Szervusz, fiam.
BALLÁNÉ
Igyekezz haza. Ne lődörögjél sötétedés után az utcán.
ROBI
Július 4-e van, édesanyám. Későn sötétedik.
BALLÁNÉ
Akkor is. Legyél itthon időben.
ROBI
Így lesz.
(Elindul, de Kerepeczky elébe lép, mintha mondani akarna valamit. Aztán vet egy pillantást az őket figyelő többiekre, és végül engedi távozni Robit.)
KEREPECZKY
Na, kedves Schwarcz, vigyük, lássuk, mennyire vagyunk még jó erőben.
(Megragadják a tablót és elindulnak a lépcső felé. Közben leereszkedik a függöny. A szünetben, amennyiben a lehetőségek engedik, kihelyezett tévéken le lehet vetíteni az 1954-es vb-döntő összefoglalóját.)
36
MÁSODIK FELVONÁS
Első jelenet (Ugyanott. Az Aranycsapat tablója már a gang korlátjának támasztva. Lent, egy magas hokedlin egy nagy rádió, előtte ülnek a szereplők székeken. Kivéve Ballát, aki a rádió mellett áll, és amint a függöny fölmegy, hirtelen mozdulattal, indulatosan kikapcsolja a készüléket. Aztán döbbent, beszédes csönd. Mindenki azt várja, hogy Balla mondjon valamit.)
BALLA
Képtelenség…
SCHWARCZ
(fölpattan) Ez szabotázs! Szabotázs!
SCHWARCZNÉ
(a karját simogatja) Kérlek, próbálj megnyugodni…
SCHWARCZ
Hogy érted azt, hogy próbáljak megnyugodni?
SCHWARCZNÉ
Úgy, ahogy mondom. Mindjárt szétrobbansz a dühtől. Az utolsó tíz percben tisztára bevörösödött a fejed. Nehogy gutaütést kapjál itt nekem.
SCHWARCZ
Hát persze, hogy gutaütést kapok menten… (leül) Ez egyszerűen nem lehet igaz. Jó adót hallgattunk? Nem tréfált a Szepesi? Balla elvtárs, maga mit szól ehhez?
(Mindenki újra Ballára figyel.)
BALLA
(keresi a szavakat) Elvtársak… elvtársnők… én is nem tudom… nehéz ilyenkor bármit is… a nyilvánvaló csalódás ugye… (hirtelen rácsap a rádióra) Az istenfáját, mi volt ez?
BALLÁNÉ
Vigyázzál már, tönkreteszed a rádiót!
BALLA
Ki a fészkes fenét érdekel az a rohadt rádió?
SCHWARCZ
(megint felpattan) Balla elvtárs, azonnal ki kell vizsgálnunk ezt a dolgot! Utána kell járnunk, hogy mi történhetett. (leül)
KOHÁRNÉ
Akkó’ most nem vagyunk a világbajnokok?
SCHWARCZNÉ
Nem, Kohárné, nem vagyunk. Most örül, ugye?
KOHÁRNÉ
Hát mér’ örülnék én ennek, kérem? 37
SCHWARCZNÉ
Maga mondta délután, hogy nem biztos, hogy megnyerjük. Talán tudta előre? Hallott valamiről?
KOHÁRNÉ
Ugyan, mit tudtam vóna? Csak annyit mondtam, hogy akkó’ ünnepelhetünk, ha megnyerjük a mérkőzést.
BALLA
Hát az ünneplés elmarad. (megint rácsap a rádióra, de most jóval kisebbet az előbbinél) Az istenfáját ennek a keserves világnak.
SCHWARCZ
Eladták a mérkőzést. Nyilvánvaló, hogy eladták.
KEREPECZKY
Ugyan,
ugyan,
hölgyeim
és
uraim,
ne
legyünk
már
nevetségesek… SCHWARCZ
(föláll, Kerepeczkyre mutat) Maga! Maga is arról beszélt ma délután, hogy nem biztos, hogy megnyerjük! Talán tudott valamiről? Hallott valamit a Szabad Európa Rádióban?
SCHWARCZNÉ
(ismét a férje karja után kap) Na de nyugodjál már meg, kérlek!
KEREPECZKY
Nem hallgattam Szabad Európa Rádiót. Azt csak akkor szoktam hallgatni, amikor maga van olyan kedves és bekapcsolja.
SCHWARCZ
Hogy mi van?
KEREPECZKY
Tudja, Schwarcz úr, nagyon vékonyak ezek a pár éve salakból tessék-lássék módon fölhúzott gyöngécske válaszfalak. Még egy nyamvadt polcot se bírnak el. Ráadásul maga a készüléket nyilván közvetlenül a fal mellett tárolja, mivel minden egyes szót tisztán lehet hallani. Természetesen ez a zavarás mértékétől is függ. De mostanában egészen jól jön az adás. Maga is úgy tapasztalta? Vagy az új rádió teszi?
SCHWARCZ
Kérem, én… én… Ez egyszerűen nem igaz. Valaki más… Én egyáltalán nem… Máshonnét szűrődik át a hang… (leül)
BALLA
Hagyjuk most ezt a témát. Sokkal fontosabb dolgokat kell megbeszélnünk. Nehéz lesz, mert én még mindig nem találok rá szavakat. Mindnyájan keserűek és csalódottak vagyunk, és egyszerűen nehéz meglelni a magyarázatot.
KEREPECZKY
Pedig roppant egyszerű: a németek három gólt rúgtak, mi pedig kettőt. Ebből következően Nyugat-Németország megnyerte a labdarúgó-világbajnokságot.
38
SCHWARCZ
Éppen
délután
magyaráztam
magának,
hogy
ugyanezt
a
nyugatnémet csapatot két héttel ezelőtt simán nyolc-háromra vertük. KEREPECZKY
A szerencse forgandó. Egyszer lent, egyszer fent.
SCHWARCZ
Ugyan már! Hogy lehet itt szerencséről beszélni? Munka és teljesítmény van. A szerencse elavult fogalom.
KEREPECZKY
Evvel nem értek egyet, de ne nyissunk most ideológiai vitát. Kétségtelen, hogy a jelenlévők nálamnál sokkalta jobban értenek a fotbalhoz, ugyanakkor én is hallottam már olyanról, sőt láttam is olyat, hogy a jobbik csapat veszített. Egyszerűen azért, mert az a nyamvadt labda az istenért se akart bemenni a kapuba. A játék már csak ilyen, hölgyeim és uraim. Ez a lényege. Ezért játék. Nagyon unalmas lenne, ha mindig az előzetesen betervezett dolgok történnének benne.
SCHWARCZ
Ugyan kérem, a fotbal nem játék.
KEREPECZKY
Akkor micsoda?
SCHWARCZ
(föláll) A fotbal komoly dolog. Sport. Harc, férfias küzdelem. Erő és lendület.
Valamint
elszántság
és
munka.
Összefogja
az
embereket. A fotbalista azért játszik, hogy a saját csapatának és a drukkereknek örömöt szerezzen. A válogatott fotbalistának pedig az a feladata, hogy megmutassa egy nép erejét, s egyben azt a népet boldoggá tegye. (leül) BALLA
Nagyon jól mondta, Schwarcz elvtárs!
KEREPECZKY
Netán a Szabad Népből olvasta ki?
BALLA
Ne gúnyolódjon, Kerepeczky! Schwarcz elvtársnak igaza van. Mi az elmúlt években méltán lehettünk büszkék a fotbalistáinkra. Nagyon sok örömöt szereztek nekünk. Olyan kiváló eredményeket értek
el,
hogy
joggal
számíthattunk
a
világbajnokság
megnyerésére is. (a rádióra mutat) Még mindig képtelen vagyok elhinni, hogy nem ez történt. De ha magunkhoz térünk a sokkból, akkor muszáj leszünk föltárni az okokat és magyarázatot keresni a megmagyarázhatatlanra.
39
KEREPECZKY
Ez is gyönyörű! Úgy látszik, a bolsevizmus megtanítja az embereket szépen fogalmazni. Amikor legutóbb hallottam magát szónokolni, Balla, sokkal rosszabbul beszélt.
BALLÁNÉ
(idegesen) Jaj, nem kell ám mindig a régi dolgokat emlegetni! Beszéljünk inkább arról, hogy most mi történt.
KEREPECZKY
Mit kell ezen annyit beszélni? Vesztettünk. Ugyanúgy, mint harmincnyolcban. Akkor is döntőt játszottunk, és az olaszok nyertek. Van ez így. Szépen csillog az ezüstérem is.
SCHWARCZ
Annak a vereségnek politikai okai voltak, kérem!
KEREPECZKY
Miféle politikai okai?
SCHWARCZ
A fasiszta magyar kormány fejet hajtott hűbérura előtt. Mindenki tudta akkor, hogy azért kellett vesztenünk, mert a politikai érdekek ezt kívánták.
KEREPECZKY
Érdekes, én úgy tudtam, hogy azért kaptunk ki, mert az olaszok jobbak voltak nálunk.
SCHWARCZ
Engedtük őket jobban játszani. Az az igazság, hogy hagytuk magunkat. Ez volt a politikai utasítás. Különben néhány hónappal később nem kaptuk volna vissza tőlük a Felvidéket.
KEREPECZKY
Furcsa összefüggés. De megérte. Vagy mégsem?
SCHWARCZ
(valamit mondana, ám a felesége a karjára teszi a kezét)
BALLA
Az egy másik világ volt, Kerepeczky. Egy egészen másik világ. Ezt nagyon jól tudja maga is.
KEREPECZKY
Hát persze. Pont úgy, ahogyan maga.
(Rövid csönd.)
BALLA
Harmincnyolcban jobbak voltak az olaszok. Minden tekintetben jobbak.
KEREPECZKY
Ezért nyertek.
BALLA
Ezért.
KEREPECZKY
Ezek szerint ma este Bernben a németek voltak a jobbak.
SCHWARCZ
Már hogy lettek volna jobbak! Hiszen a magyar válogatott a legjobb a világon!
KEREPECZKY
Eddig legalábbis azt hittük. Most kiderült, hogy mégse. 40
SCHWARCZ
Kettő-nullra vezettünk tíz perc után.
BALLA
Hogy örültünk akkor… Le is ültem.
BALLÁNÉ
Nem sokáig ültél.
BALLA
Nem is értem, hogy lehet egy meccset végigülni. (szigorúan végignéz a jelenlevőkön) Pont egy ilyen meccset.
KOHÁRNÉ
Másfél óra hosszú idő, Balla elvtárs.
BALLA
Most mégis olyan hamar eltelt. Különösen a vége.
SCHWARCZ
Ha legalább kicsit korábban rúgták volna a nyugatnémetek a harmadikat! Akkor ki tudtunk volna egyenlíteni.
BALLA
Így is kiegyenlítettünk.
SCHWARCZ
Lesből.
BALLA
Azért megnézném, hogy valóban les volt-e.
SCHWARCZ
A bíró azt jelezte.
BALLA
Milyen bíró volt, Schwarcz elvtárs?
SCHWARCZ
Mármint hogyhogy milyen bíró volt, Balla elvtárs?
BALLA
Milyen nemzetiségű? Figyelte?
SCHWARCZ
(szégyenkezve) Bevallom, nem.
BALLA
Angol. Érti, ugye? Angol. Akik pedig nyilvánvalóan nem szeretnek bennünket azóta, hogy kétszer is elpáholtuk őket.
SCHWARCZ
Gondolja, hogy…?
BALLA
Igen, gondolom. Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy a Puskás lesből egyenlített.
KEREPECZKY
Igazi magyar virtus külső okokat keresni.
SCHWARCZ
Én mást se értek, kérem. Hogy például miért játszott a Czibor a jobb szélen. Éppen a Czibor, aki olyan nyilvánvalóan ballábas, hogy annál jobban nem is lehetne.
BALLA
Ez pofonegyszerű, elvtársam: A Puskásnak még nem épült föl teljesen a lába, ezért a Sebes erősítésnek melléje tette a Tóth Miskát. A Czibort viszont nem akarta kihagyni a csapatból.
SCHWARCZ
A Tóth Miskát… De hát miért kellett őt ennyire erőltetni?
BALLA
A brazilok ellen nagyot alakított.
SCHWARCZ
Én viszont úgy hallottam, hogy a Sebesnek a veje. Azért forszírozza ennyire. Az Újpesti Dózsa nem olyan erős, hogy onnét mindenképpen be kelljen valakit válogatni. 41
KEREPECZKY
Újpesti Dózsa? Hát akkor egyértelmű. Az az ÁVÓ csapata. Föltéve
hogy
van
még
egyáltalán
ÁVÓ.
Elég
nagy
a
keszekuszaság mostanában körülötte. (elengedi a füle mellett Kerepeczky megjegyzését) Én úgy vagyok
BALLA
értesülve, hogy a Tóth Miska nem a Sebes elvtársnak, hanem a Mándinak, a másodedzőnek a veje. De nem ő itt a probléma, Schwarcz elvtárs. Hanem hogy a Puskás sérülten játékra jelentkezett, és miatta föl kellett forgatni a csapatot. Azt pedig végképp nem értem, hogy miért nem maradt a Budai a jobbszélen, és miért kellett mindenáron a Czibort játszatni ott. SCHWARCZ
A Czibor gólt lőtt. S a Puskás is.
KOHÁRNÉ
A Puskás mindig rúg gólt. Ő a legjobb. A vejem mindig emlegeti.
SCHWARCZNÉ
Úgy van! A Puskásnak játszani kell! Nélküle nem igazi a csapat.
BALLA
Eddig Puskás nélkül játszottunk és mindenkit megvertünk. Persze az Öcsi akarta átvenni az aranyérmet. Ezért mindenképpen játszani akart.
SCHWARCZ
(föláll) Ugyan kérem! Mi baj van a Puskással? Ha játékra jelentkezik, tényleg ki lehetne hagyni? Amennyiben nélküle kapunk ki, most azért szidnánk a Sebest, hogy miért nem tette be.
BALLA
Nélküle lehet, hogy nem kaptunk volna ki.
SCHWARCZ
Ennek a csapatnak felforgatott csatársorral sem lett volna szabad kikapnia! Itt valami más van a háttérben. (leül)
KEREPECZKY
(gúnyosan) Nyilván most is nagyhatalmi ármány.
SCHWARCZNÉ
A Puskás volt most is a legjobb! Két gólt rúgott, csak az egyiket az imperialista bíró nem adta meg.
BALLÁNÉ
Na és hányszor nem találta el a kaput?
BALLA
Abban az összeállításban kellett volna maradnunk, amelyikben a legutóbb játszottunk. A Kocsis Sanyi eddig ontotta a gólokat, most pedig alig lehetett hallani a nevét.
KOHÁRNÉ (A
vita
A vejem mindig mondja, hogy a Puskás sok gólt szokott rúgni.
általános
hangzavarba
torkollik.
Fölállnak,
hevesen
gesztikulálva
magyaráznak, oda se figyelve a másikra. Az idő múlását a fények elhalványodása, majd újraerősödése jelzi.) 42
Második jelenet (Robi és Juli futnak be a bejárat felől, kézen fogva.)
ROBI
Édesapám!
JULI
Apa! Apa!
BALLA
Na mi van már?
(Rosszallóan nézi, hogy a fiatalok fogják egymás kezét, azok gyorsan el is engedik egymást.)
ROBI
Iszonyatos fölfordulás van odakint!
BALLA
Mit hadoválsz?
ROBI
Tele van az utca emberekkel! Kiabálnak, rázzák az öklüket. Mindenki nagyon mérges.
JULI
Csak úgy hömpölyög a tömeg! Tisztára mintha május elseje lenne. Egyedül a zászlók és a táblák hiányoznak.
ROBI
Viszont ordibálnak! Nagyon ordibálnak!
BALLA
De hát miket ordibálnak?
JULI
Szidják a focistákat.
ROBI
Meg a szövetségi kapitányt. A Sebest.
BALLÁNÉ
Hogy kerültetek ti oda? Ráadásul együtt…
(Robi és Juli összenéznek.)
ROBI
Én, ahogy mondtam édesanyáméknak, elmentem a Népstadionba a többi munkásfiatallal hallgatni a közvetítést. Ott találkoztam a Julival.
BALLA
A Népstadionban.
ROBI
Igen, ott.
BALLA
Egészen véletlenül.
43
(Kerepeczky most Balláék mellé lép, egy röpke pillanatra szinte egységfrontot alkotnak. Robi és Juli egyszerre mondják a következő mondatokat.)
ROBI
Megláttam a Julit…
JULI
Megláttam a Robit...
ROBI
Szóval megláttuk egymást.
JULI
S mivel annyian voltak, óriási nagy volt a tömeg, egymás mellett maradtunk, hogy ne keveredjünk el.
(Kerepeczky elmosolyodik és megcsóválja a fejét.)
SCHWARCZ
Óriási tömeg? Hol?
ROBI
Már a Népstadionban is. Aztán onnét elindultunk kifelé, és egyre többen csatlakoztak.
SCHWARCZ
Na de ki mondta, hogy fölvonuljatok? Ki adta ki a jelszavakat?
ROBI
Nem tudom… Senki.
SCHWARCZ
Senki?
ROBI
Magától történt az egész. Véget ért a közvetítés, és akkor mindenki kiabálni kezdett.
JULI
Azt kiabálták, hogy ez csalás, meg árulás.
ROBI
Mellettem azt mondta egy elvtárs, hogy a Puskás ötven Mercedesért eladta a meccset az imperialistáknak.
BALLA
Ötven Mercedesért?
ROBI
Legalábbis ennyit mondott.
BALLA
(látszik rajta, hogy nagyon csodálkozik) S mi történt azután?
ROBI
Egyszerre csak mindenki elindult kifelé. De nem széledtünk széjjel, hanem mentünk a Keleti pályaudvar irányába.
KEREPECZKY
S mit szóltak ehhez az egészhez a rendőrök?
ROBI
Semmit. Pedig volt belőlük néhány a Népstadionban. Ám amikor megindult a tömeg, egyszerűen eltűntek. Mintha ott se lettek volna.
BALLA
(izgatottan) A rendőrök simán engedték, hogy fölvonuljatok?
ROBI
(nevet) Tehettek volna mást? Hiszen annyian voltunk…
SCHWARCZ
S azután? 44
ROBI
Vonultunk a Kerepesi úton, közben sokan azt kiabálták, hogy Vesszen Puskás! és Vesszen Sebes!
JULI
Sebest nagyon szidták.
ROBI
Igen, amikor haladtunk a Blaha felé, már azt is kiabálták, hogy a Sebes egy szemét zsidó, és hogy mocskos zsidók mindannyian.
BALLA
Mocskos zsidók?
JULI
Ezt kiabálták.
(Schwarcz és Schwarczné rémülten, szinte egyszerre hátrébb lépnek. Kerepeczky Balla arcát fürkészi.)
KEREPECZKY
Na és a rendőrök?
ROBI
Sehol senki.
JULI
Akkor se voltak ott, amikor a Keletinél betörtek egy kirakatot.
BALLA
Egy kirakatot?
ROBI
Egy olyat, amibe ki volt rakva egy tabló. Olyan, mint amaz. (fölmutat az Aranycsapat tablójára)
JULI
Az volt az első. Utána még több kirakatot betörtek.
ROBI
S fölborítottak néhány kukát.
SCHWARCZ
(aggodalmaskodva) Már bocsánat, de miért kiabálták azt, hogy mocskos zsidók?
JULI
Azt nem tudom.
ROBI
Én igen! Legalábbis mellettem egy elvtárs azt magyarázta, hogy a Sebes zsidó, és az egész baj innen ered.
SCHWARCZ
Az egész baj? Miféle egész baj?
ROBI
Ilyesmit magyarázott.
SCHWARCZNÉ
Uramatyám!
BALLÁNÉ
Ti is kiabáltatok?
ROBI
Mi csak jöttünk a tömeggel. Végtére is arra jöttek, amerre lakunk.
JULI
De mentek innét tovább.
KEREPECZKY
Hová?
JULI
A Nemzeti Színházhoz.
KEREPECZKY
Miért pont oda?
45
JULI
Hát ott van a Szabad Nép székháza. Az emberek azt akarják, hogy az újság írja meg a követeléseket.
KEREPECZKY
Ó! Ezek szerint követelések is vannak.
ROBI
Az a követelés, hogy a Sebes ne jöjjön haza.
SCHWARCZ
Már elnézést, elvtársak, de ez valami téves információ, én úgy tudom, hogy a Sebes elvtárs nem zsidó… Nem mintha ennek bármiféle jelentősége lenne…
BALLA
A háború előtt a Hungáriában fotbalozott.
SCHWARCZ
Na de kérem, az nem jelent semmit. S hát mondom, különben is, nem értem, hogy ez most miért került megint elő…
(Dermedt csönd.)
ROBI
Igaza van Schwarcz elvtársnak: én se értem, hogy ez most miért lett fontos. Gyerekkoromban emlegettek utoljára ennyit, ma este viszont a mellettem menetelő elvtárs folyamatosan róluk beszélt, hogy a zsidók így meg úgy…
KEREPECZKY
Majd édesapád elmagyarázza. Különben meg én úgy tudom, hogy a Sebes tényleg nem zsidó, hanem sváb.
BALLÁNÉ
Akkor azért ragaszkodik annyira a Puskáshoz. Mert az is sváb.
SCHWARCZ
Sváb, ugye! Én is úgy tudom, hogy sváb. Na kérem, hát ez az ötven Mercedest is megmagyarázza. Nyilván ő tárgyalta le az üzletet a nyugatnémetekkel.
BALLÁNÉ
Ugyan már! Minek kellene nekik ötven Mercedes? Mire mennének ennyi autóval?
KEREPECZKY
(változatlan gúnnyal) Nem csak nekik kellhet. Vannak bőven elvtársak, akik képtelenek elképzelni az életüket egy imperialista autócsoda nélkül.
SCHWARCZ
Legalább kombájnokra alkudozott volna velük. Az sokkal jobban kell a népgazdaságnak.
ROBI
Mi akkor mennénk is tovább…
BALLA
Hova?
KEREPECZKY
Hova?
46
ROBI
Még nem tudom… Vagy a sajtószékházhoz, de az is lehet, hogy a rádióhoz.
BALLA
A rádióhoz?
ROBI
Igen, ott is be akarják olvasni a követelést.
KEREPECZKY
Hogy a Sebes ne jöjjön haza.
ROBI
Igen, azt.
JULI
Sokan a Keleti pályaudvaron maradtak, azt mondták, bevárják a csapatot, és majd jól megmondják nekik a magukét.
KEREPECZKY
Hát azt várhatják. Ma még javában Svájcban vannak. S abban is biztos vagyok, hogy ekkora ramazuri után nem a pályaudvaron keresztül fogják hazahozni őket.
ROBI
Akkor mi megyünk is.
JULI
Igen, indulunk.
(Mindketten szaladni kezdenek kifelé.)
BALLA
Hé! Hé!
KEREPECZKY
Várjatok!
(Tesznek feléjük pár lépést, de a pár addigra eltűnik.)
Harmadik jelenet KOHÁRNÉ
Ha nem bánják, elvtársak, én nyugovóra térnék… Későre jár, és nem bírom az éccakázást.
KEREPECZKY
A fene essen belé. Ezek jól elmentek. Remélem, nem lesz semmi bajuk. Fiatalság, bolondság. (kifelé, a kapu felé hallgatózik) Mintha hallanék valamit.
BALLA
Azt hiszem, én is.
(Mindketten fülelnek.)
KEREPECZKY
Az
is
lehet,
hogy
csak
egy
teherautó
macskaköveken. Annak is éppen ilyen hangja van. 47
zötykölődik
a
BALLA
Ugyan. Ez emberek hangja. Nagyon sok emberé.
KOHÁRNÉ
Nagyon sajnálom, hogy így alakult. De legközelebb biztosan a magyarok győznek. (kicsit vár, ám senki nem foglalkozik vele) Hát akkor, a viszontlátásra…
(Kohárné bemegy a lakásába.)
BALLA
Valahol a közelben lehetnek. Tényleg olyan, mintha felvonulás lenne. Pedig már elmúlt május elseje.
KEREPECZKY
(enyhe gúnnyal) Felvonulás? Persze, nevezzük felvonulásnak. Azt a szót úgyis elfelejtettük, hogy tüntetés.
(A Schwarcz házaspár és Balláné kicsit távolabb állnak a ház kapujától Ballához és Kerepeczkyhez képest, de ők is feszülten hallgatóznak.)
SCHWARCZ
(mintha valami titkos jelszót mondana) Tüntetés…
KEREPECZKY
Nem sok ilyet láttunk mostanában, nem igaz? Emlékeznek kilencszázharmincra? De nekem rémlik a tizenkettes is. Igaz, gyerek voltam még, viszont rémlik, hogy apám arról morgott odahaza
anyámnak,
hogy
igenis
ki
kéne
szélesíteni
a
választójogot. A saját érdekünkben is. SCHWARCZ
A zsidókat szidják?
KEREPECZKY
Maga hall ilyet, Balla? Szerintem magának van a legkifinomultabb hallása ehhez.
(Balla dermedten áll, közben szinte látszik rajta, ahogy hullámoznak benne az érzések és a gondolatok.) SCHWARCZNÉ
Rettenetes. Azt hittem, az a világ soha nem tér vissza.
KEREPECZKY
A történelem mindig ismétlem magát, Schwarczné. A szereplők és a színpad változhatnak, de a történet mindig ugyanarról szól.
SCHWARCZ
Valakinek meg kell állítani őket. Hol van ilyenkor a rendőrség? Hol van az államvédelem?
48
KEREPECZKY
Az ÁVÓ-t hiányolja, szomszéd? Hát nem hallotta a Szabad Európában? A Belügyminisztérium alá vonták. Már lényegében nem is működik. Létezése mostantól annak függvénye, hogy a mindenkori belügyminiszter kihez húz: Rákosihoz vagy Nagy Imréhez. Ez ám az igazi politikai harc, elvtársak!
SCHWARCZ
Kérem, én… én… nem is tudom, mit mondjak erre.
KEREPECZKY
Bölcs gondolat. Az a leghelyesebb, ha nem mond erre semmit.
SCHWARCZ
S most mit csináljunk?
SCHWARCZNÉ
Menjünk haza, fiam.
SCHWARCZ
Éppen most? Akkor, amikor ki tudja, mi lesz?
KEREPECZKY
Mi lenne? Nem lesz semmi. Bevernek néhány kirakatot, szidják a focistákat, aztán a következő meccsen ott fognak szurkolni a Puskás Öcsinek. Mintha mi sem történt volna.
SCHWARCZ
Nagyon remélem, hogy nem történik semmi…
KEREPECZKY
Nagyon reméli? Nyilván ezért hallgat Szabad Európát…
SCHWARCZNÉ
Hagyja már abba! Elég volt.
SCHWARCZ
Valakivel összekever. (közben a felesége támogatásával elindul fölfelé a lépcsőn) Valahonnét máshonnan jön az a hang. Én csak a Kossuth rádiót szoktam hallgatni. A Szabad Népet is olvasom. Ezt Balla elvtárs is tanúsíthatja. Ő szokta fölhozni. Miután elolvasta.
SCHWARCZNÉ
Gyere már. Bent biztonságosabb.
(A többiek csöndben figyelik, ahogy a Schwarcz házaspár bemegy a lakásába.) BALLÁNÉ
Meg kéne nézni, mi van a gyerekkel.
BALLA
Nagyon elrohant. Ha visszajön, számolunk.
BALLÁNÉ
Csak jöjjön vissza.
BALLA
Én is ugyanezt mondom.
BALLÁNÉ
Épségben, egészségben… Ne történjék semmi baja… (elcsuklik a hangja) Ha te nem vagy képes rá, akkor majd én visszahozom.
(Elszalad a kapu felé.)
49
KEREPECZKY
Hát hogy érzi most magát, Balla elvtárs? Vagy szólítsam inkább úgy: Balla testvér? Megvan még a fekete egyenruhája a pirosfehér karszalaggal?
BALLA
(mintha megváltozna az arca, a tekintete) Volt benne egy zöld kereszt is… Egy nyilaskereszt.
KEREPECZKY
Emlékszem rá. Nagyon is jól emlékszem. Mint ahogy arra is, hogy nem álltunk egy oldalon.
BALLA
Akkor nem. Legalábbis nem mindenben.
KEREPECZKY
Nagyon sok mindenben nem.
BALLA
Félretehetnénk végre az ellentéteket, ezredes úr.
KEREPECZKY
Nofene. Nem emlékszem, hogy bármikor is hallottam volna ennyire nyájasnak magát.
BALLA
Az ember olykor felülvizsgálja az álláspontját.
KEREPECZKY
Olykor? Maga hányszor forgott meg a saját tengelye körül különféle
széljárásoknak
megfelelően,
Balla?
Össze
tudná
számolni? BALLA
Méltóságos uram, én legbelül ma is ugyanaz vagyok, aki voltam tíz vagy tizenöt évvel ezelőtt.
KEREPECZKY
Ettől tartottam.
BALLA
(bizalmaskodva) Talán most itt a lehetőség, hogy levessük végre ezt a vörös maszlagot.
KEREPECZKY
Amit maga olyan kitartóan szolgál?
BALLA
(mintha meg se hallaná) Egyszer már sikerült tőle megszabadulni. Tizenkilencben. Sikerülni kell másodjára is.
KEREPECZKY
Egy fotbalmeccs miatt? Ne tegye magát a szokottnál is nevetségesebbé, Balla.
BALLA
Nevetségessé? Hát nem hallja a morajlást, ezredes úr? Tömegek vannak az utcákon. Tüntetnek. Háborognak. Kiabálnak. Épp maga mondta az előbb, hogy nem is tudjuk az idejét annak, hogy mikor volt utoljára Budapesten tüntetés.
KEREPECZKY
Én csak egy teherautó zúgását hallottam. Különben is, majd megnyugszanak és hazamennek. Egy fotbalvereség még nem ok a forradalomra. Hiszen ez csak egy játék.
50
BALLA
Téved, méltóságos uram. Igaza van ennek a zsidó Schwarcznak. A fotbal komoly dolog. Nem szabad alábecsülni. Egyáltalán nem játék. Nagyon sok mindenre használható. Ezt a kommunisták is nagyon jól tudják. Nem véletlen (kifelé mutat), hogy nincs kint egy rendőr sem. Ők se vereségre számítottak. Most aztán nem tudják, mitévők legyenek.
KEREPECZKY
Valóban úgy gondolja, hogy abból, hogy szétverték a nemzeti válogatott tablóját, bármiféle fordulat következik?
BALLA
A vörösök korántsem olyan erősek, mint amilyennek mutatják magukat. Egymást marják, fúrják, pocskondiázzák a színfalak mögött. Amióta Rákosit kicsit arrébb tették, más szelek fújnak. Aki egy kicsit jobban odanéz, észreveszi ezeket.
KEREPECZKY
Magánál jobban kevesen néznek oda. Hiszen maga a tenyerükből eszik, Balla.
BALLA
Az ellenséget akkor lehet a legjobban felőrölni, ha beépülünk közéjük. Nem ismeri ezt az ősrégi trükköt, ezredes úr?
KEREPECZKY
Én katona voltam. Jobban szeretem a tiszta dolgokat. Szemtől szemben, karddal a kézben. Úriemberek között így dukált.
BALLA
Hol vannak ma már úriemberek?
KEREPECZKY
Ezt nekem kellett volna kérdeznem magától.
BALLA
Hagyjuk, kérem, a személyeskedést. Azt szeretném inkább megbeszélni önnel, hogyan tovább.
KEREPECZKY
Mit
hogyan
tovább?
A
magyar
válogatott
elveszítette
a
világbajnoki döntőt! A szurkolók dühösek és elkeseredettek. De nemsokára
megnyugszanak
és
hazamennek,
a
következő
mérkőzésre pedig szépen elfeledik az egészet. BALLA
Na és a jelszavak?
KEREPECZKY
Miféle jelszavak? Az, hogy szidják a focistákat?
BALLA
Meg a Sebest. S a zsidókat.
KEREPECZKY
Azok a maguk jelszavai voltak. S mi lett belőle? Forradalom? Ugyan! Tengernyi halott és lángba borított Budapest. Az hiányzik magának? A fölrobbantott Duna-hidak és a rakparton sorakozó gazdátlan cipők?
BALLA
Mi akkor is a bolsevikok ellen harcoltunk, méltóságos úr. 51
KEREPECZKY
Hagyjuk már ezt a méltóságos urazást, Balla! Nagyon rosszul áll magának. Soha nem szólított így.
BALLA
A rangja szerint ez jár önnek.
KEREPECZKY
S amikor a kerületi nyilasházban revolvert dugott az orrom alá, közben azt üvöltözte, hogy zsidóbérenc vagyok, és az angoloknak kémkedek? Utána pedig csípőre tett kézzel végignézte, ahogy a cimborái véresre vernek? Akkor miért nem járt nekem a méltóságos megszólítás?
BALLA
Háború volt. Ön is tudja, hogy a háborúban másféle törvények uralkodnak.
KEREPECZKY
Nagyon téved, Balla. Egy tisztességes, becsülettel megvívott háborúban ugyanazoknak a törvényeknek kell érvényesülniük, mint békeidőben. Csakhogy ez már az elejétől fogva nem tisztességes háború volt. Pontosan az olyanok miatt, mint maga és az eszmetársai. Ott követtünk el irtózatos nagy hibát, hogy ezt nem láttuk az elejétől fogva.
BALLA
Önök is tévedtek, mi is tévedtünk. Utólag visszagondolva én is látom, hogy hol hibáztunk és mit rontottunk el. A lényeg ettől ugyanaz marad. Ha meglenne a lehetőségem rá, ma is fegyverrel a kezemben harcolnék a vörösök ellen.
KEREPECZKY
Fegyverrel a kezében? Na ne röhögtessen! Hiszen az első komolyabb ágyúszóra úgy eltűntek, mint a kámfor. Nekem, a Magyar Honvédség egyik főtisztjének azt kellett megélnem, hogy az oroszok szabadítanak ki honfitársaim börtönéből! De még csak ki se kellett különösebben szabadítaniuk, egyszerűen csupán betörni az ajtót, mivel maguk közben nyúlcipőt húztak!
BALLA
Szerintem hagyjuk ezeket a régi dolgokat.
KEREPECZKY
Persze. Hagyjuk. Ezt a legkönnyebb mondani. Amióta a sors vagy a párt vagy akárki ostoba játékának köszönhetően ebben az istenverte házban ismét összekerültünk, még egyetlen egyszer sem volt lehetőségünk ezekről rendesen, férfiak módjára beszélni. Maga folyton a vörös posztó mögül vicsorgott, és most is, amikor ideig-óráig kibújna belőle, inkább elsunnyogná az egészet.
52
BALLA
Esküszöm önnek, ezredes úr, hogy amint a helyére rázódik a világ, leülünk és tisztázzuk a régi sérelmeket…
KEREPECZKY
Maga csak ne esküdözzön, Balla. Fölösleges. Semmi jelentősége nincs.
BALLA
(elengedi a füle mellett) Hallja? Odakint még mindig kiabálnak. Egyetlen szikra elég lenne, méltóságos uram! Egyetlen szikra! A kommunisták egymással hadakoznak. Ha most végre közibük csapnánk, holnapra nem maradna írmagjuk sem.
KEREPECZKY
Miféle szikrára gondol? Menjünk ki a drukkerek közé, és ordítsuk mi is azt, hogy mocskos zsidók? Még ma is azt hiszi, hogy az vezet valahova? Ennyire elfelejtette a szétlőtt Budapestet, meg a kötelet Szálasi nyakán az Oktogonon?
BALLA
Budapestet a ruszkik lőtték szét. S ők akasztották föl Szálasit is.
KEREPECZKY
(mondana valamit, aztán csak legyint)
BALLA
Gondoljon a lányára! Mit mond neki, mi ez az egész odakint? Neki is be akarja beszélni, hogy csak azért vonulnak és tiltakoznak odakint a fiatalok, mert a magyar labdarúgó-válogatott elveszítette a világbajnoki döntőt? Ennyire kevésnek érzi a mi fiainkat? Nem veszi észre, képtelen fölfogni a fotbal mögött rejlő erőket és lehetőségeket? A kommunisták észrevették. Most ellenük lehetne fordítani a saját fegyverüket.
KEREPECZKY
(közelebb lép Ballához, előbb meg akarja ragadni a grabancát, aztán csak a mutatóujját szegezi a mellkasának; az eddigieknél halkabban, fojtottabban beszél) Ne higgye, hogy én nem várnék bizonyos dolgokat. Nem reménykedem, azért nem, mert józanul gondolkodom és látom a lehetetlenséget. Ennek ellenére mégis azt várom minden idegszálammal, hogy hátha történik valami. Hátha léteznek csodák. De ami most odakint van, abba ne keverjen maga engem bele. Ha ennyire akar, menjen ki és meneteljen együtt velük. Ám az én forradalmam ne úgy kezdődjön, hogy kirakatokat törnek be és szidják a zsidókat. Az ilyesmi a magukfajtára tartozik, Balla, nem énrám.
BALLA
A lánya is odakint van…
53
KEREPECZKY
Meg a maga fia, sőt immáron a felesége is. Különben pedig a lányomat a fia rángatta bele. Ettől függetlenül azonban amint hazajön, számolok vele.
BALLA
Azt állítja, hogy a fiam az oka? Robi egy józan életű, jó gondolkodású munkásember volt, mielőtt a maga lánya nem csavarta el a fejét. Amiatt viselkedik ilyen eszement módon.
KEREPECZKY
Én is voltam szerelmes, Balla. Még az is lehet, hogy maga is. Az ember azonban ilyenkor nem föltétlen…
(Nem tudja befejezni, mert futó léptek hallatszanak a bejárat felől. Juli érkezik.)
Negyedik jelenet
BALLA
Na, úgy látom, kezdhetik is a számolást.
JULI
Édesapa! Édesapa! Nagy a baj!
(Odaér hozzájuk.)
KEREPECZKY
Hát mi van, fiacskám, mi van?
JULI
(zihál) A Robi, a Robit lefogták!
BALLA
Micsoda?
JULI
Elvitték a rendőrök. (sírva fakad) Jaj, Istenem, mi lesz most?
BALLA
(megrázza a lány vállait) Beszélj! Mi történt?
KEREPECZKY
(arrébb tolja Balla kezét) Hagyja békén, jó?! (Julihoz) Tehát pontosan mi történt? Szedd össze magad és próbáld meg elmondani.
JULI
(elcsukló hangon) A Robi… A rádiónál… A rádióhoz mentünk… Ott is nagyon sokan voltak… De oda már jöttek rendőrök is…
BALLA
Rendőrök vagy ávósok?!
JULI
Azt én nem tudom…
BALLA
Milyen volt az egyenruhájuk?
JULI
Sötét volt… Nem láttam pontosan…
54
KEREPECZKY
Hagyja már! Nem mindegy? Karhatalmisták voltak és kész. Az ÁVÓ-t Nagy Imre bevonta a Belügyminisztérium alá. Azóta lényegében nem is létezik. Karhatalom van.
BALLA
Mennyien lehettek?
JULI
Kik?
BALLA
Hát az egyenruhások.
JULI
Nem számoltam. Nem is láttam mindet, olyan sötét az az utca… De elég sokan…
BALLA
Biztos vidékről hozták föl őket. A tüntetés hírére. S mi történt a Robival? Gyorsan, mondd már!
KEREPECZKY
Maga mióta tegezi a lányomat, Balla?
BALLA
Amióta maga az én fiamat.
KEREPECZKY
Már megbocsásson, de a helyzet azért korántsem ugyanaz. Egy fiatal úrilánnyal áll szemben.
BALLA
Jaj, hagyjuk már ezt, Kerepeczky! Ez most a legfontosabb?
KEREPECZKY
A méltóságos urat hol hagyta? Gyorsan megváltozott a széljárás megint. (Julihoz) Beszélj, mi történt.
JULI
(próbálja összeszedni magát) A rádiónál sokkal kevesebben voltunk, mint a körúton. A többség maradt a sajtószékháznál, meg a Nemzeti Színház előtt. De sokan elmentek a November 7-e térre is.
KEREPECZKY
(mintha nem értené) Hova?
JULI
Az Oktogonhoz.
BALLA
Miért, mi volt ott?
JULI
Nem tudom… Egyszerűen egy csomóan azt mondták, hogy elmennek oda. Nem tudom, miért.
KEREPECZKY
Azért, mert az egy szép nagy placc. Nincs túl messze a Hősök terétől. Meg a Városligettől, ahol el lehet rejtőzni rendőrattak idején. Ideális hely tüntetéshez. Az a baj, hogy félúton útba esik az ÁVÓ-székház.
BALLA
De hát mi történt a rádiónál?
JULI
Azért mentünk oda, mert azt akarták, hogy olvassák be a követeléseket.
BALLA
Miféle követeléseket? 55
JULI
Mindenfélét. Hogy a Sebes mondjon le és a focistákat büntessék meg.
KEREPECZKY
Bámulatos. Ezt nevezné maga forradalomnak, Balla? Tudja mit: igaza van. Ez a kis magyar focialista forradalom.
BALLA
(hitetlenkedve) A Robi is be akarta olvastatni?
JULI
Szerintem végül nem olvasott be senki semmit. Ott voltunk a rádió utcájában. Sötét volt, alig világított néhány lámpa. Mindenki kiabált, néha kórusban. Aztán egyszer csak jöttek azok az egyenruhások. Fogalmam sincs, honnét kerültek elő. Mire észbe kaptunk,
már ott
voltak,
és kezdték összeszedegetni az
embereket. BALLA
A Robit is?
JULI
Igen, a Robit is.
BALLA
De hát miért? Mit csinált?
JULI
Nem csinált semmi különöset. Még csak nem is kiabált.
BALLA
Hát akkor?
JULI
Egyszerűen odajött hozzánk két rendőr, vagy micsoda, és azt mondták, hogy menjen velük.
BALLA
A Robi.
JULI
Igen, ő.
BALLA
S te?... S maga?
JULI
Velem nem törődtek.
BALLA
A Robi ellenállt?
JULI
Nem állt ellen.
BALLA
Hála Istennek.
KEREPECZKY
Okos gyerek.
JULI
Ment velük és kész. Mást úgyse tehetett.
BALLA
Hova mentek?
JULI
Nem tudom. Nagyon sötét volt az utcában. Annyit láttam, hogy elvezetik valahova.
KEREPECZKY
Utánamentél?
JULI
Mozdulni se mertem.
KEREPECZKY
Helyes.
BALLA
S mi történt aztán? Csak a Robit vitték el? 56
JULI
Másokat is. Nem tudom, mi alapján. Nekem úgy tűnt, hogy egyszerűen összeszednek néhány embert, válogatás nélkül. Rögtön utána oszlani kezdett a tömeg. Én is rohantam haza.
BALLA
Nem értem.
KEREPECZKY
Mit nem ért?
BALLA
Ezt az egészet. A fiam nem csinált semmit és elviszik.
KEREPECZKY
Ne tegyen már úgy, mintha csodálkozna ezen, Balla! Ez a maguk módszere.
BALLA
A Robi kiváló dolgozó! Élmunkás! Soha nem volt vele semmi gond. Még a nyomát se lehetett benne fölfedezni politikai elhajlásnak.
KEREPECZKY
Ezt mondják el majd az ávósoknak. Meg a vérbírónak. Föltéve, ha lesz lehetőségük rá egyáltalán.
BALLA
(indulatosan) Nem maga mondta, hogy nincs már ÁVÓ?!
KEREPECZKY
(válaszolni akar valamit, aztán csak legyint)
JULI
Édesapa, hova vihették a Robit?
KEREPECZKY
Ezt Balla testvér… pardon: Balla elvtárs tudja a legpontosabban megmondani. Ő nagyon otthonosan mozog abban az épületben.
BALLA
Évek óta nem tettem be oda a lábam.
KEREPECZKY
Na látja, ebben is különbözünk: én viszont még soha nem jártam ott. Bár nem sok választott el tőle. Végül aztán be kellett érnem egy kis kerületi nyilasház pincéjével. Vagy ha az oroszok később érkeznek, engem is átszállítottak volna a központba?
BALLA
(Julira néz, látszik rajta, hogy a lány előtt nem akar válaszolni; enyhült, már-már esdeklő hangon kérdezi) Biztos benne, hogy a Népköztársaság 60-ba vitték?
KEREPECZKY
Nem, egyáltalán nem vagyok biztos. Miben lehet manapság biztos az ember? Legföljebb abban, hogy meghalunk. E téren még maga a párt sem tud másként rendelkezni, legföljebb annyiban, hogy meghatározza eltávozásunk időpontját.
JULI
Édesapa!
KEREPECZKY
Igazad van. Nem kell az ördögöt a falra festeni. Mindazonáltal igen, úgy sejtem, hogy Robi e percben az ávós székházban van.
BALLA
Uram, irgalmazz! 57
(Lerogy a padra.)
JULI
(reszketeg hangon) Az mit jelent?
KEREPECZKY
Ha ez egy évvel ezelőtt történik, akkor azt mondanám, hogy nagyon csúnya dolgot. Ugyanakkor a helyzet most nem annyira egyértelmű. Attól függ, miként áll az aktuális politikai széljárás. Balla, magának erről nyilván pontosabb információi vannak.
BALLA
A legfelső vezetés ügyeibe nem látok bele.
KEREPECZKY
Kicsivel többet néztem ki magából. (járkálni kezd a pad körül, akár egy hadvezér) A jelek szerint a rendőrség Budapesten tehetetlen. Vagy nincs elég emberük, vagy nincs elég fegyverük. Különben már a Keleti pályaudvarnál vagy a Rákóczi úton a tömegbe lőttek volna.
JULI
Jézusom! Hiszen mi is ott voltunk!
KEREPECZKY
Ez nagyon fontos tapasztalat, ugyanis arra utal, hogy a rendszert nem fizikai, hanem lelki ráhatással tartják össze. Meg kell mondanom, hogy amennyiben tényleg így van, nagyon ügyesen csinálják. Ez annak idején maguknak nem ment, Balla testvér. (megáll Balla előtt) Pedig maguk mögött ott álltak a német ágyúk. Csőre töltve.
JULI
Miféle német ágyúk álltak Balla elvtárs mögött, édesapa?
KEREPECZKY
(legyint)
Hagyjuk!
Majd
egy
adott
történelmi
pillanatban
elmagyarázom. Föltéve, ha eljön egyáltalán az a pillanat. (megint járkálni kezd) Tehát vidékről rendeltek föl alakulatokat, és azonnal a rádióhoz vezényelték őket. JULI
Miért?
KEREPECZKY
Mert tudják, hogy az a legfontosabb, amit az embereknek mondanak. Nem az számít, hogy mi van, hanem az, amit belénk sulykolnak. A szurkolók betörhettek megannyi kirakatot és földönthettek akármennyi kukát, a rádióhoz nem nyúlhattak. Ezért kezdték el ott összeszedni az embereket. Csöndben, szinte észrevétlenül. Azt kell mondanom, hogy ez megint csak zseniális lépés. Ha nincs elég fegyver, vagy nem lehet használni őket, mert 58
netán a párt egymással hadakozó klikkjei közül az egyik megtiltotta, akkor jöhet a pszichikai fenyegetés. Ami olykor erősebb néhány golyónál. JULI
De mi lesz most a Robival? Hiszen tényleg nem csináltunk semmit!
KEREPECZKY
Ebben az országban nagyon sokan voltak úgy az elmúlt években, akik nem csináltak semmit, és mégis odakerültek, ahová most a Robit vitték.
JULI
Megverik? Megkínozzák? (szinte sikít) Vagy megölik?
KEREPECZKY
(rezzenéstelen arccal) Ahogy mondani szokás: ez mind benne van a pakliban.
JULI
Istenem!
(Lerogy Balla mellé a padra. Kerepeczky hosszú pillanatokig némán figyeli őket.)
KEREPECZKY
Édes lányom, melyikőtöknek jutott eszébe ebbe az egészbe belekeveredni?
BALLA
(ingerülten) Nyilván a maga lányának, ugye? A Robi mindig is józanul gondolkodott.
JULI
(sírós hangon) Az ő ötlete volt. Azt akarta, hogy szökjünk el innét.
KEREPECZKY
Hogy micsoda?
JULI
Igényeljünk egy lakást és költözzünk oda. Csak mi ketten.
KEREPECZKY
Lakást igényelni? Miféle marhaság már ez? Szerintetek az csak úgy megy magától?
JULI
Robi szerint igen.
KEREPECZKY
(Ballához) Maga ezt nevezi józan gondolkodásnak?
BALLA
A maga lánya megzavarta az eszét.
KEREPECZKY
Na persze. Azért rángatta ki a tüntetésre.
JULI
Akkor még nem volt semmiféle tüntetés! Csak kimentünk a Népstadionba, hogy ott hallgassuk meg a közvetítést.
KEREPECZKY
Na és aztán?
JULI
(zavartan) Hogyhogy aztán?
KEREPECZKY
A folytatást illetően hogy szólt ez a zseniális terv? Mikor jöttetek volna haza? 59
JULI
(nem néz az apja szemeibe) Nem jöttünk volna haza. Kint maradtunk volna a városban. Reggel pedig Robi igényelt volna lakást.
KEREPECZKY
(ismét járkál) Csodálatos. Ennél jobb ötletet nem is lehetett volna kitalálni. S ha szabad érdeklődnöm, miért akartatok megszökni?
JULI
Mert… mert…
KEREPECZKY
Tehát?
JULI
Mert el lettünk tiltva egymástól.
(Kerepeczky megáll. Balla és Kerepeczky egymásra néznek.)
KEREPECZKY
Na álljon meg a menet! Én nem tiltottam el senkitől semmit. Csupán elmondtam a véleményemet.
BALLA
(föláll a padról) Én se tiltottam. Én is véleményt mondtam.
JULI
Az éppen elég…
KEREPECZKY
Mondd csak, mit akartatok tulajdonképpen? Afféle modern, kommunista Rómeó és Júliát alakítani? Édes lányom, a mai idők nem alkalmasak az effélére.
BALLA
Még hogy a Robi el akart szökni itthonról! Ezt egyszerűen képtelen vagyok elhinni.
JULI
Nem szökni akartunk. El akartunk költözni.
KEREPECZKY
Úgy, hogy nem szóltok róla senkinek. Ez ugyanazt jelenti.
JULI
Szóltunk róla, ha nincs… nincs (sírva fakad megint)
KEREPECZKY
Mi nincs?
JULI
(a tenyere mögül) Ha nincs ez a tiltás.
(Kerepeczky mondani akar valamit, de Balla közbevág.)
BALLA
Hagyjuk ezt a beszélgetést máskorra. Az a kérdés, hogy mit lehet most csinálni.
KEREPECZKY
Az ávóval szemben? Attól tartok, nem túl sokat.
BALLA
Most mondta, hogy nincs fegyverük…
KEREPECZKY
Ne feledkezzünk meg a ruszkikról. Most még a laktanyában vannak, de egy intésre előjönnek onnét. Az orosz medvével nem 60
szabad ujjat húzni, mert ha megharagszik, annak csúnya vége lesz. Különben meg be akar menni a Népköztársaság útja 60-ba? Befelé lehet menni, kifelé viszont csak az jöhet, akit engednek. Ezt nem mesélték az ott szolgáló bajtársai? JULI
(megint fölzokog)
BALLA
(kifelé mutat) Odakint sokan vannak. Nagyon sokan. 1930. szeptember 1-je óta nem voltak egyszerre ennyien az utcán.
KEREPECZKY
(sejti, miről van szó, de azért megkérdi) Na és?
BALLA
Hallotta: sokan vannak a November 7. téren is. Elég lenne néhány jelszó, és máris ott lennénk a nyilas… mármint az ÁVÓ-székház előtt.
KEREPECZKY
A barikádokra akarja vezetni a népet? A szurkolóknak nagy a hangjuk, de kétlem, hogy valódi forradalmat lehetne velük kirobbantani. Ez nem az a helyzet, Balla. Elvesztettünk egy mérkőzést. Majd szépen lecsillapodnak és hazamennek.
BALLA
De hát ártatlan embereket fogdostak össze! Szebb jövő előtt álló fiatalokat! Élmunkásokat!
KEREPECZKY
Érdekel az valakit az érintetteken kívül? Hallotta, mit mesélt a Juli: amint megjelentek a karhatalmisták, és elvittek néhány embert, a többi szépen elsunnyogott. Ezek az évek a hallgatásról szólnak. Meg a csöndről. Még csak nem is a félelem csöndjéről, hanem a közönyéről. Legföljebb a fotbal kelt némi indulatot. Átmenetileg.
BALLA
A fotbal az a szikra, ami végre lángra lobbanthatná a szunnyadó parazsat.
KEREPECZKY
Nincs itt semmiféle szunnyadó parázs. Most tél van és csend és hó és halál.
BALLA
Mi az?
KEREPECZKY
(legyint)
BALLA
Mindenesetre nem fogom tétlenül nézni, hogy a fiamat ártatlanul hurcolják meg.
KEREPECZKY
Helyes. Mondja meg az elvtársainak, hogy el a kezekkel minden Ballától! Elvégre egy falkához tartoznak. (fölmutat a Rákosi-képre) Azt nem akarja magával vinni? Ahogy május elsején szokta.
61
(Balla nagy lendülettel elindul a kapu felé, és beleütközik a feleségébe.)
Ötödik jelenet BALLÁNÉ
Itthon vannak?
BALLA
Kik?
BALLÁNÉ
Hát a gyerekek.
BALLA
Hol jártál?
BALLÁNÉ
Őket kerestem. Hazajöttek?
BALLA
Ezek szerint nem találkoztál velük.
BALLÁNÉ
Mondom, hogy nem, ne játszd már megint a rendőrt. Hazajöttek? Itthon van?
BALLA
Nem. Nincs itthon.
KEREPECZKY
(a pad mellől) Az enyém itthon van! (Juli vállára teszi a kezét)
BALLÁNÉ
Úristen! A Robi! Hol a Robi?
(Csönd.) BALLÁNÉ
Mi van? (egy lépést tesz Kerepeczky és Juli felé) Hol van?
BALLA
Most indulok érte.
BALLÁNÉ
De hát mi történt? Miért nem válaszol senki? Kerepeczky elvtárs, hol a fiam? (szinte sikítva) Meghalt?
KEREPECZKY
Nem, nem halt meg.
JULI
Ugye nem?
BALLA
Mondom, most indulok érte.
BALLÁNÉ
Hova? Mi történt vele? Hol van most?
BALLA
Elvitték.
BALLÁNÉ
Kicsoda?
BALLA
Föltehetően az ávó. Vagy bármi is a neve. A nyomorultak. Megyek és kiszabadítom.
BALLÁNÉ
Jézusom! Miért vitték el? Mit csinált? (odaszalad Julihoz) Mit csináltatok? (megrázza a vállát)
JULI
Kérem, én… 62
KEREPECZKY
(eltolja Ballánét) Hagyja békén a lányomat. Semmi szükség az efféle jelenetekre.
BALLÁNÉ
Maga könnyen beszél! A magáé idehaza van. S az enyém?
KEREPECZKY
Népköztársaság útja 60. A férje ismeri a járást.
BALLÁNÉ
(Balla felé) Miért? Miért van ott?
BALLA
Fogták és bevitték. Összeszedték a rádió elől.
BALLÁNÉ
A rádió elől? Nem volt ott senki. Üres volt az egész utca.
BALLA
Senki?
BALLÁNÉ
Senki.
BALLA
Egyenruhásokat se láttál? Ávósokat?
BALLÁNÉ
Mondom, hogy nem volt ott senki.
KEREPECZKY
Na és másutt?
BALLÁNÉ
Ott kerestem a Robit, mert hogy olyasmit emlegettek (Julira pillant), hogy odamennek. Aztán miután nem találtam, elmentem a Nemzeti Színházhoz. Onnét továbbfutottam a November 7. tér felé.
BALLA
S mit láttál?
BALLÁNÉ
Semmi különöset. Üres volt minden.
BALLA
(izgatottan) Na és a tüntetők?
BALLÁNÉ
Én nem találkoztam tüntetőkkel.
BALLA
Micsoda?
BALLÁNÉ
Üresek voltak az utcák. Üresek és sötétek.
KEREPECZKY
Nyilván mindenki hazament. Holnap hétfő, dolgozni kell. A termelés nem állhat meg.
BALLA
Talán rossz helyen kerested őket. Miért nem figyelted, hogy hol vannak betört kirakatok, felborított kukák…
BALLÁNÉ
Egyetlen betört kirakatot és felborított kukát sem láttam.
BALLA
Mi van?
BALLÁNÉ
Csönd van odakint. Egy lélek sem jár az utcákon.
BALLA
Akkor a rendőrök… Az ávó… Az egyenruhások… Lehet, hogy fegyvert is használtak?
BALLÁNÉ
Fegyvert? Miket beszélsz? Lelőtték a Robit? Valaki mondja már el értelmesen, mi történt!
KEREPECZKY
Juli! 63
JULI
(engedelmesen feláll) Kérem, szóval az volt, hogy miután ide beugrottunk elmesélni, mi történt, elmentünk a rádióhoz, hogy ott legyünk, amikor beolvassák a követeléseket.
BALLÁNÉ
Kik és miféle követeléseket?
JULI
A drukkerek… Hogy büntessék meg a Sebest és a Puskást… Meg a csapatot, amiért ötven Mercedesért eladták a döntőt a nyugatnémeteknek.
BALLÁNÉ
Nem sokkal később mentem utánatok, és nem láttam semmiféle drukkereket.
JULI
Igen, mert addigra már kettévált a tömeg. Egy kisebb csoport ment a rádióhoz, a nagyobbik része a körúton maradt.
BALLÁNÉ
A körút üres volt. Egy darabig ott gyalogoltam, aztán mentem a rádió felé.
JULI
Ezt nem értem. Hát hová tűnt az a tömérdek ember? Teljesen megtöltötték a körutat. Lépni sem lehetett tőlük.
BALLA
Egyszer mintha mi is hallottuk volna a hangjukat.
KEREPECZKY
Föltéve, hogy azok voltak. Én már akkor is azt mondtam, hogy egy teherautó zötykölődik a macskaköveken. Elég jól ismerem ezt a hangot. Amikor a Kohárné veje errefelé jön, már messziről meg szoktam hallani. Jó fülem van. A fronton is még nem is lehetett látni a T-34-eseket, én azonban már jóval előtte hallottam őket.
BALLA
Ezek szerint igaza van: megunták a dolgot, és hazamentek.
KEREPECZKY
Kérdés, hogy voltak-e egyáltalán.
BALLA
Micsoda?
KEREPECZKY
Julinak igen élénk a fantáziája.
JULI
(fölháborodottan) Na de édesapa!
KEREPECZKY
Nincs ebben semmi szégyellnivaló. A gyerekeknek időnként nem kell a szomszédba menniük egy kis füllentésért. Ezt nyilván tapasztalták maguk is.
BALLA
(műfelháborodással) Az én fiam soha nem hazudik!
KEREPECZKY
Akkor nem erről a világról való. Olyan ember ugyanis nincsen.
JULI
Édesapa, te komolyan azt hiszed, hogy én találtam ki ezt az egészet? 64
KEREPECZKY
Emlékszel, amikor annak idején nem engedtelek játszani a barátnőddel, mert úgy véltem, nem mellesleg joggal, hogy rossz hatással van rád? Amikor vele voltál, teljesen kifordultál magadból. Egyszerűen nem lehetett veled semmit se kezdeni: feleseltél, szájaltál, durcáskodtál, ajtókat csapdostál. Én pedig egy szép napon megelégeltem, és azt mondtam, hogy többet nem mehetsz hozzájuk játszani vele.
JULI
Az Etelka? Emlékszem.
KEREPECZKY
S arra is emlékszel, amikor azt füllentetted, hogy az Etelka édesapját börtönbe zárták, az édesanyja pedig ebbe teljesen belebetegedett, úgyhogy az Etelka egyedül ápolja otthon, és te azért jársz hozzájuk, hogy segíts neki a tanulásban?
JULI
Ez
nem
volt
teljesen
hazugság.
Az
apukáját
tényleg
bebörtönözték. KEREPECZKY
Helyesebben internálták. Tavaly szabadult. Az anyja, aki vígan élte világát, ez alatt a távollétében gyorsított eljárással elvált tőle, és rögtön hozzá is ment egy magas rangú pártfunkcionáriushoz. Ez volt az én szerencsém, mert amint az megtudta, hogy nevelt lánya egy volt ludovikás horthysta főtiszttel barátkozik, azonnal eltiltotta tőled.
JULI
Édesapa, ezek gyerekkori füllentések. Ugye, nem gondolod, hogy egy ilyen komoly dologgal kapcsolatban, mint ez a mostani, nem mondanék igazat?
KEREPECZKY
Fogalmam sincs róla, hogy mit gondoljak.
JULI
Nagyon bántó a föltételezésed is.
KEREPECZKY
Az alapszituáció ugyanaz. Azt hitted, hogy eltiltottalak a Robitól, ezért Rómeó és Júliát játszva megszöktetek innét. Most meg egy olyan tüntetésről beszélsz, amit rajtad, helyesebben rajtatok kívül nem látott senki.
JULI
De hát a Robi (kiabál)… a Robit tényleg elvitték! Tényleg nem hiszel nekem? Hiszen miért jöttem volna akkor vissza? (sírva fakad)
KEREPECZKY
(fagyosan) Azt majd ezután derül ki, hogy mi a játék célja.
65
(Juli lerogy a padra, megint sír.)
BALLA
Most akkor mondja meg valaki, hogy merre van a fiam.
KEREPECZKY
Juli?
JULI
Hiszen megmondtam: elvitték!
KEREPECZKY
Édes lányom, ez tényleg komoly dolog. Az ilyesmivel nem lehet szórakozni.
JULI
Nem szórakozok! Egyáltalán nem szórakozok!
BALLA
(Kerepeczkynek) Maga most jól fölkavart mindent. Akkor hol van a Robi? Az ávónál? Vagy lakást keres?
KEREPECZKY
Ezt csak a Juli bírja megmondani.
JULI
(a sírásból hirtelen dühbe vált) Én már megmondtam! Nagyon szomorú, hogy a saját apám nem hisz nekem.
KEREPECZKY
Úgy gondolod, hogy nem adtál rá okot?
JULI
Úgy.
KEREPECZKY
Én pedig ezt a szökést, vagy minek nevezzem, épp elegendő oknak látom.
BALLA
Na, ebből elég! Így nem jutunk egyről a kettőre. Megyek.
BALLÁNÉ
Hova mész?
BALLA
Hogyhogy hova? A Robiért. Népköztársaság útja 60. Velem jön, Kerepeczky?
KEREPECZKY
Már megint elmaradt a „méltóságos uram”. Olybá tűnik, véglegesen. Eddig tartott a forradalmi hevület? Sebaj. Különben miért mennék magával?
BALLA
Mert ez a maga ügye is. A mi közös ügyünk.
KEREPECZKY
Na ne röhögtessen! Még hogy nekem közös ügyem lenne magával? Elképesztő még a föltételezés is.
JULI
(abbahagyja a hüppögést, a hangja egyszerre kérlelő, egyszerre figyelmeztető) Édesapa!
KEREPECZKY
Mi van? Te mire akarsz rábeszélni?
JULI
Balla elvtársnak igaza van. Erről az egészről mindketten tehetünk.
KEREPECZKY
A szökésről?
JULI
Igen. 66
KEREPECZKY
Azt mondtad, a Robi ötlete volt.
JULI
(rövid csönd után) Mindkettőnké. Közösen találtuk ki.
BALLA
Hallja? Mire vár? Jöjjön, menjünk, mielőtt nagyobb baj lesz.
KEREPECZKY
Na de… (tétovázik)
BALLA
Magának vannak összeköttetései is.
KEREPECZKY
Miféle összeköttetéseim?
BALLA
Hát fölfelé.
KEREPECZKY
Nagyon tréfás hangulatban van ma éjjel. Vagy talán összekever engem saját magával.
BALLA
(könyörgőbb tónusra vált) Mindenki tudja, hogy maga nélkül nem lenne néphadsereg!
KEREPECZKY
De lenne. Csak abban annyi köszönet se lenne, mint amennyi a mostaniban van.
BALLA
Odafönt tartoznak magának.
KEREPECZKY
Már kifizettek. Ennek köszönhető, hogy itt vagyok, nem valahol egy börtönudvaron elkaparva, vagy egy internáló táborban, jobbik esetben pedig egy tanyán az ország túlsó felén, csirkeszar-lapátolás közben.
BALLA
Ennél azért hálásabbak szoktak lenni…
KEREPECZKY
Ők úgy vannak vele, hogy én tartozom a hálával a fentiekért… (kis szünet után) Különben igaza van. Valóban, egyszer még kérhetek valamit. Egyetlen egyszer. Ezt így megmondták annak idején. Az lehet az utolsó dobásom. Julira tartogatom.
JULI
Énrám?
KEREPECZKY
Igen. Hogy továbbtanulj, hogy legyél valaki, és ne kelljen nekik szolgálnod egész életedben. Ahogy ma is berendeltek a bélyegek miatt.
JULI
A bélyeggel késtek. Estére készültek volna el.
KEREPECZKY
Na tessék. Borul az ötéves terv. Különben mindegy. Már úgyse aktuális.
JULI
Hajnalra
rendeltek
vissza
a
postára,
állítólag
akkorra
leszállítanák a nyomdából. De a körúton volt mellettünk egy nyomdász, ő azt mesélte, hogy a mérkőzés után tíz perccel már
67
ott voltak a karhatalmisták, és elvitték az egészet. Pedig még fogazat se volt az íveken. BALLA
Hagyjuk már a francos bélyegeket! Menjünk inkább!
KEREPECZKY
De hát mit akar tőlem, Balla?
BALLA
Jöjjön el velem a Népköztársaság útja 60-ba, és hozzuk ki a Robit!
KEREPECZKY
Na de…
BALLA
Kérem!
(Balláné megragadja Kerepeczky kezét, letérdel előtte és meg akarja csókolni.) BALLÁNÉ
Méltóságos uram…
KEREPECZKY
(elkapja a kezét) Mégis, mit képzel?
BALLÁNÉ
(könyörgőre emeli a kezét) Segítsen nekünk!
(Balla hol a feleségére, hol Kerepeczkyre pillant, látszik rajta, hogy vívódik, mit tegyen: maradjon az előbbi harsány hangnál, vagy könyörögjön ő is.)
BALLA
A maga lánya is benne volt. Hallotta: ketten találták ki. Ha nem segít, és a Robival valami történik, élete végéig furdalni fogja a lelkiismeret… Maga mindig jó ember volt… méltóságos uram…
KEREPECZKY
Hogy én jó ember-e… (rövid csönd) Döntse el a Juli!
JULI
Édesapa, én is szépen kérlek… Könyörgök neked…
KEREPECZKY
Te csak ne könyörögjél. Azt se tudjuk, valóban ott van-e. (Ballához) Indulás!
(Balláné föláll. Balla fejet hajt, elindulnak Kerepeczkyvel a kijárat felé.)
Hatodik jelenet (Alig tesznek pár lépést, beleütköznek a szembejövő Robiba.)
BALLA
Robi! 68
JULI
Robi!
BALLÁNÉ
Kisfiam!
ROBI
Kezitcsókolom. Szervusz, Juli.
(A szülők körbeveszik, tapogatják. Juli is ott van, átölelné, simogatná, de nem fér hozzá.)
BALLA
Hol voltál?
ROBI
Juli nem mesélte?
BALLA
(kételkedve) Mit?
ROBI
Hát hogy lefogtak a rádió előtt.
JULI
Meséltem, persze, hogy meséltem.
ROBI
Ezek szerint neked nem lett semmi bajod.
JULI
Az égvilágon semmi.
ROBI
Téged békén hagytak?
JULI
Csak érted aggódtam. Rettenetesen. Sírtam is.
ROBI
Sírtál? (közelebb lép Julihoz, megöleli) Drága! Most már itt vagyok.
(Ölelkeznek.)
BALLA
Álljunk csak meg egy pillanatra! Mi történt akkor tulajdonképpen? Meséld csak el szépen!
ROBI
Hát, vártuk a rádió előtt, hogy történjen valami…
JULI
Hogy valaki átvegye a petíciót…
ROBI
Igen, hogy valaki átvegye a… (kérdőn Julira néz)… petíciót… (Juli bólint)… amikor odajött hozzám két egyenruhás férfi, és azt mondták, hogy menjek velük.
KEREPECZKY
(ő is közelebb jön) Csak így, egyszerűen, hogy menjél velük?
ROBI
Igen, ennyit mondtak, azzal már karon is ragadtak és vittek elfelé. El se bírtam búcsúzni a Julitól.
BALLA
Milyen egyenruhájuk volt?
ROBI
Államvédelmisek voltak.
BALLA
Biztos? 69
ROBI
(bizonytalanabbul) Azt hiszem.
BALLA
Aztán mi történt?
ROBI
Aztán az történt, hogy belöktek egy autóba és elvittek.
BALLA
Hova?
ROBI
Sokáig nem tudtam, mert sötétben mentünk, ráadásul úgy ültek kétoldalt mellettem, hogy ne nagyon lássak kifelé. Az épület, ahova vittek, az is teljesen sötét volt, mintha nem lett volna odabent senki. Mikor kiengedtek, akkor láttam, hogy a Népköztársaság útján vagyok.
(Balla és Kerepeczky jelentőségteljesen összenéznek.)
BALLA
Kiengedtek?
ROBI
Igen.
BALLA
Csak így, egyszerűen?
ROBI
Igen.
BALLA
Bevittek és ki is engedtek utána?
ROBI
Azt nem tudom, hogy mennyi idő múlva, de igen, kiengedtek. Hiszen itt vagyok.
JULI
Bántottak?
ROBI
Nem, egyáltalán nem.
BALLÁNÉ
Megütöttek? Szidalmaztak?
ROBI
Mondom, hogy nem!
BALLA
Hát akkor? Mondjad már, fiam, harapófogóval kell kiszedni belőled minden szót!
ROBI
Kiszálltunk az autóból, megint belém karoltak, bevezettek az épületbe. Ott egy darabig mindenféle folyosókon vittek, aztán kinyitottak egy ajtót és mondták, hogy menjek be.
BALLA
Mi volt az? Egy cella?
ROBI
Nem. Egy szoba, vagyis iroda. Volt bent egy asztal, meg két szék. Mondták, hogy az egyikre üljek le és várjak.
BALLA
Na és aztán?
ROBI
Vártam.
BALLA
Egyedül? 70
ROBI
Egyedül. Rám zárták az ajtót.
BALLA
Hát aztán?
ROBI
Aztán egyszer csak hallom, hogy zörög a kulcs a zárban. Bejött egy nő, leült velem szemben, és elkezdte kérdezgetni, hogy mi a nevem,
hol
születtem,
hol
lakom,
mi
a
foglalkozásom.
Csodálkoztam is, mert hát az igazolványom náluk volt, azt elvették, amikor beültettek az autóba. De megválaszoltam mindent. Ő meg mindent leírt. KEREPECZKY
Mást nem kérdeztek?
ROBI
Nem.
BALLA
Politikai témát nem hoztak szóba?
ROBI
Semmifélét.
BALLA
Azt se mondták, hogy miért vittek be?
ROBI
Nem. Az egész pár percig tartott csupán. Utána a nő fölállt és kiment.
BALLÁNÉ
S mi volt ezután? Bezártak máshova?
ROBI
Nem. Bejött megint az a két egyenruhás, megragadtak, és ugyanúgy elkezdtek vezetni. Akkor, nem mondom, kicsit megijedtem, ám egyszer csak ott voltunk a kapu előtt. Visszaadták az igazolványomat, és mondták, hogy menjek elfelé. Valósággal kilöktek a kapun.
KEREPECZKY
Hm. Ez roppant érdekes. Már ha így történt egyáltalán.
ROBI
Miért, hogy történt volna?
JULI
(Robihoz simul) Nem hiszik el, hogy volt ez az egész.
ROBI
Mit nem hisznek el?
JULI
Azt, hogy ez megtörtént. Hogy volt a tüntetés, meg hogy téged bevittek. Azt hiszik, hogy mi találtuk ki, mert meg akarunk szökni.
ROBI
(kicsit eltolja magától Julit, kutakodva a szemébe néz) Elmondtad nekik?
JULI
El. Nagyon megijedtem. Nem bírtam magamban tartani. Ne haragudj!
ROBI
No. Hát semmi baj. Úgyis megtudták volna előbb-utóbb.
BALLA
Másokat is bevittek?
JULI
Igen. 71
BALLA
Csöndet. (ijedten Kerepeczkyre pillant, de az nem reagál) A Robit kérdeztem.
ROBI
Azt nem tudom. Én nem láttam senkit se.
KEREPECZKY
Juli azt mondta, másokat is.
ROBI
Lehetséges. Én akkortól, hogy engem elvezettek, nem láttam, hogy másokkal mi van.
JULI
Hát persze, hogy nem látta. Az elsők között vitték el. Mondtam.
KEREPECZKY
Az épületben se találkoztál másokkal?
ROBI
Az őrökön meg azon a nőkön kívül senkivel.
(Csönd.) BALLÁNÉ
Azt javaslom, térjünk nyugovóra. Későre jár. Ezt az egészet majd megbeszéljük máskor.
JULI
A Szabad Népben benne lesz. Abban el lehet olvasni.
KEREPECZKY
Mi lesz benne a Szabad Népben?
JULI
Hát ez az egész dolog. Hogy felvonultak a szurkolók, és nagyon mérgesek voltak.
KEREPECZKY
Erősen kétlem, hogy megírja a Szabad Nép.
JULI
De hát ott voltunk! Nagyon sokan! Az újságírók is látták. Ott voltunk a székházuk előtt.
KEREPECZKY
A székház üres volt. Holnap hétfő. Olyankor nem jelenik meg az újság. Majd a keddiben benne lesz a döntő. Másról nem fognak írni. (gunyoros hangon) Kérdés, hogy döntő volt-e egyáltalán.
BALLA
Már hogyne lett volna. Hiszen elvesztettük.
KEREPECZKY
Manapság az történt meg, amiről ők megmondják, hogy megtörtént. (az első emelet felé mutat) Meg kell kérdezni a Schwarczot, hogy mit mondott a Szabad Európa, volt-e itt valamiféle tüntetés.
BALLA
Helyes. Menjünk.
(Indulna, de a felesége visszafogja.) BALLÁNÉ
Álljál már meg! Hova mész? Késő éjszaka van. 72
ROBI
Én is azt mondom, édesapám, hogy feküdjünk most már le. Nekem reggel korán kell kezdenem a gyárban.
JULI
Nekem meg a postán. Bár nem tudom, a bélyegekkel végül mi lett.
BALLA
(habozva) Soha nem fog kiderülni, hogy mi volt ma éjjel.
KEREPECZKY
Igaza van. Soha. De hát erről szól az egész. Jön egyik nap a másik után, és éppen olyan lesz, mint az előző. Menjünk aludni. Aztán majd beszélünk. Föltéve, ha lesz miről.
JULI
Édesapa…
KEREPECZKY
(tettetett szigorral) Indulás!
(Elindulnak a lépcsőn fölfelé, majd a gangon át a lakásukba.)
BALLA
A döntő… Elveszítettük a világbajnoki döntőt…
BALLÁNÉ
Majd a következőt megnyerjük. S lesz még olimpia is. Meg Európa-kupa. Meg minden, ami kell. Na menjünk. Mindjárt itt a reggel. Remélem, ma se fog esni.
(A színpad elsötétül, függöny.)
73
