Biographiae Óvárienses
Bauer Rudolf (1879-1932) Bauer Rudolf diszkoszvetı a magyaróvári gazdász sportélet közel 130 éves történetének legkiemelkedıbb alakja, az 1900-ban rendezett II. nyári olimpiai játékok egyetlen magyar aranyérmének nyertese. A modern kori olimpiák történetében Hajós Alfréd athéni elsıségei után – két aranyérmet is nyert úszásban – Bauer a magyar sportolók közül másodikként állhatott a dobogó legfelsı fokára, megszerezve ezzel Magyarország elsı atlétikai aranyérmét. Az ifjú sportember egy évvel a párizsi olimpia elıtt, 1899-ben kezdte meg tanulmányait Magyaróvárott, s lett az akadémiai sportklub, a MOGAAC versenyzıje, illetve egyúttal annak szertárosa, majd diákelnöke. Bauer Rudolf a sport terén mindenevınek számított. Kezdetben evezett és úszott, majd kipróbálta magát más sportágakban is, így versenyzett birkózásban, tornában és atlétikában, illetve vívott és a labdarúgást is eredményesen őzte. Diszkoszt elıször 1896-ban vett a kezébe, a következı évben pedig már magyar bajnokká avatták a versenyszámban. Bauer nagy reformátor volt, leleményességére utal, hogy az addig alkalmazott – az antik görög szobrok mozdulatsorait leutánzó – diszkoszvetési technikát továbbfejlesztette, újításával pedig megverte a világot. Az általa kialakított ún. modern fordulásos diszkoszvetı mozgást alkalmazzák a sportág versenyzıi mind a mai napig. Tanulmányai befejezése után Bauer Rudolf gazdálkodni kezdett, de a sporttal sem hagyott fel, a híres Pannónia nyolcas tagjaként evezett, illetve saját örömére még óvári hallgatósága idején is dobálta a diszkoszt, amellyel 43 méterig jutott, 7 méterrel megjavítva a párizsi olimpián elért teljesítményét. Élete utolsó három évtizedét Kisszálláson segédtisztként, majd a Dunatetétlen melletti Sósér-pusztán saját birtokainak irányításával töltötte. Salánki Miklóst idézve: „ahol nem diszkoszt, hanem búzát, kukoricát vetett, és boldogan élt. A magyar atlétika elsı olimpiai bajnoka még idısebb korában is büszke volt arra, hogy a görög diszkoszvetést 79
Bauer Rudolf megreformálta, és a fordulással való dobást az egész világon átvették, és ez lett a versenyszám új stílusa”. A kezdetek és az elsı sportsikerek Bauer Rudolf 1879. január 2-án született Budapesten, háromgyermekes dunai hajómolnár családban nevelkedett. Apai nagyapja a bécsi és müncheni festıakadémiákon tanult híres festı- és szobrászmővész Bauer Mihály volt, aki tanulmányai után 1821-ben Pesten telepedett le és szobrászmőtermet tartott fenn. A tehetséges felmenınek több mőalkotása is a budapesti Városházát díszíti. Az ifjú Bauer fiatalkori éveirıl keveset tudunk, dr. Gönczöl László „A magyar olimpiai mozgalom kialakulása – Bauer Rudolf gyızelme a párizsi olimpián 1900” c. munkájában találunk utalást az olimpiai bajnok gyermekkoráról: „a magyar népbetegségtıl, a tuberkulózistól való félelem arra késztette édesanyját, hogy gyermekeit egészségesen nevelje … A gyermek már nagyon fiatal korában megtanult úszni és késıbb tagja lett a Magyar Úszó Egyletnek”. Walleshausen Gyula is megjegyzi róla, hogy már „középiskolás diákként fıleg evezett és úszott, a Budapesti Torna Club versenyein vett részt. Neve 1895-ben (alig 16 évesen) szerepelt elıször a sportlapok hasábján: a IV. kerületi fıreáliskola hatodik osztályos tanulója a «francia rendszerő» birkózásban szerezte meg elsı gyızelmét”. A párizsi olimpia, illetve a MOGAAC sportköri tagsága elıtt Bauer a Budapesti Torna Club – amelynek alapító tagja volt, illetve ık adták a magyar labdarúgás elsı bajnokcsapatát – szakosztályaiban több sportágban is versenyzett: evezett, birkózott, atletizált, illetve válogatott labdarúgó is volt. Ahogy Walleshausen is írja „az igazi sportember ekkoriban «all-rounder» volt, vagyis több sportágnak hódolt. Bauer számára a nagy „váltást” a diszkoszvetés megismerése jelentette. A találkozás záros idın belül sikerben csúcsosodott ki: „1896. augusztus 9-én, néhány héttel az után, hogy elıször vette kezébe a diszkoszt, a siófoki atlétikai versenyen 26,30 méteres dobásával gyızött. A következı év ıszén 30,50 méteres dobásával magyar bajnok lett” – olvasható a nem hivatalos magyar bajnoki címérıl a kar 175 éves
80
Biographiae Óvárienses történetét feldolgozó munkában. Egyébként már ezzel a remek eredményével túlszárnyalta az elızı évben rendezett athéni olimpia diszkoszvetı bajnokának, Robert S. Garrettnek aranyérmet hozó legnagyobb dobását is. A budapesti fıreáliskola elvégzése után Bauer 1898-ban joghallgatóként kezdte meg felsıfokú tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen, azonban sportszenvedélyének továbbra is hódolt. 1899 pünkösdjén 31,20 méteres dobással – új országos csúccsal – nyerte meg diszkoszvetésben a tornaegyletek pozsonyi versenyét. Walleshausen szerint „lehetséges, hogy itt hallott valamit a közeli Óvár új atlétikai klubjáról, és a gazdálkodás is érdekelhette, mert jogi tanulmányának hátat fordítva, ısszel beiratkozott Óvárra”, Gönczöl szerint a váltásban édesanyja aggódó szeretete is közrejátszhatott, így választva magának a joginál „egészségesebb” életpályát. A féltés egyébként nem volt alaptalan, sajnálatos módon Bauer két testvére is tüdıbajban hunyt el. A Walleshausen által említett „új atlétikai klub” eredetileg 1881-ben Magyar-Óvári Torna és Vívó Egylet néven jött létre és Bauer pozsonyi versenyzésének évében (1899) alakult át, illetve vette fel a Magyar-Óvári Gazdasági Akadémiai Atlétikai Club (MOGAAC) nevet. Ahogy az óvári kar monográfusa is írta, a késıbbi olimpiai bajnok az év ıszén iratkozott be a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémiára és lett a sportkör tagja, illetve már I. éves korától az egylet szertárosaként, majd ifjúsági elnökeként mőködött. Ezt a tisztséget a késıbbiek során több kiváló sportoló is betöltötte, köztük szerepel Izinger Pál is, aki az 1930-as években szintén atlétikában remekelt. A 2007-ben 94. életévében elhunyt Izinger már végzett óvári gazdászként a magyar mezıgazdaság korszerő átalakításának és irányításának kiemelkedı személyiségévé vált mint az Állami Gazdaságok Fıigazgatóságának vezetıje. Romány Pál egykori földmővelésügyi miniszter Izingert nekrológjában okkal aposztrofálta úgy mint a „nemzet agrármérnöke”, aki „egymillió holdon” gazdálkodott. Szintén a MOGAAC egykori diákelnökei sorában szerepel Gundel János, aki az Egyetemi és Fıiskolai Bajnokságon tízpróbában II. helyezést ért el, illetve többek közt a férfi kézilabda szakosztály egyik alapítójaként írta be magát a MOGAAC történetébe. Gundel János neve a
81
Bauer Rudolf késıbbiekben összefonódott a takarmányozás tudományával, és vált szakterületének nemzetközileg elismert mővelıjévé, többek közt az ÁTK Takarmányozási Kutatóintézetének vezetése során elért eredményeivel. Az idıben kissé elırébb ugorva, ugyancsak az ifjúsági elnökök közt találjuk még Gulyás Lászlót, aki jelenleg az Általános Állattenyésztési Intézeti Tanszék vezetıje, illetve a MOGAAC Elnökségének tagjaként is mőködik. A sportkör tanárelnöke Bauer idejében az akkora már nemzetközi szaktekintélynek számító agrokémikus, Kosutány Tamás volt. İ 1871ben egészen fiatalon, 23 éves korában került segédtanárként Óvárra. A tudományos ranglétrán gyorsan haladt felfelé, 1873-ban – a lipcsei egyetemen, német nyelven – védte meg doktori téziseit, majd 1884-tıl már professzorként, illetve a Vegykísérleti Állomás igazgatójaként folytatta pályafutását Magyaróvárott. Tíz évvel késıbb Kosutány Tamás volt az elsı – az Óvári Nagy Tanári Kar tagjaként –, akit az MTA közvetlenül Magyaróvárról választott a tagjai közé, és az elsık között szerepel azon kevesek közt is, akik a XIX. században mezıgazdászként nyertek felvételt a tudós társaságba. Több mint három évtizedes óvári munkásság után 1903-ban az Országos Kémiai Intézet igazgatójává nevezték ki, emellett a Mőegyetem meghívott elıadójaként is tevékenykedett. Kosutányt távozása után a MOGAAC tanár-elnöki posztján Mezey Gyula, dr. Nuricsán József, dr. Ejury Lajos, dr. Karkovány Ákos, dr. Révy Dezsı, Páter Károly, Kovács László, Németh Dezsı, Hegyi Géza, dr. Szabó László, dr. Kocsis Sándor, dr. Márton Géza, dr. Kovács László és Palkovits Gusztáv, valamint ügyvezetı elnökként Szabad Sándor, Gál László és Mészáros Mihály követték. Visszatérve a századelıre és újra Walleshausent idézve: „a MOGAAC-nak 1900-ban 28 alapító és 71 «mőködı» tagja volt, tehát a hallgatóknak mintegy háromnegyed része aktívan sportolt. Bauer nem volt ismeretlen az óvári sportolók körében, így már 1. éves korában szertárossá választották … szorgalmasan hallgatja «távol a világ zajától … a tiszteletreméltó Kosutány professzor elıadásait, szabadidejében pedig a diszkoszvetés technikáján töri a fejét», melynek lényege a fordulásos – piruettes – dobás továbbfejlesztése volt.
82
Biographiae Óvárienses 1900 májusában «csak úgy mellékesen» fıiskolai versenyen birkózásban elsı díjat szerzett, magasugrásban pedig második lett. Június 14-én otthon, a MOGAAC országos atlétikai versenyén 33,45 mes dobásával országos diszkoszvetı rekordot javított...”. Bauer a párizsi olimpiára Budapesten kvalifikálta magát, „az olimpiai próbaversenyeken indulva fordulva dobós technikájával diszkoszvetésben 33,21 méteres dobással gyızött és az olimpiai résztvevık közé került” – olvashatjuk a Moson megyei életrajzi lexikon róla szóló szócikkében. A párizsi olimpia A MOGAAC közel 130 éves története alatt rengeteg országos és nemzetközi sikert könyvelhetett el. A sok dicsıség közül azonban Bauer Rudolf hallgatókorában, az akadémiai sportklub színeiben elért párizsi eredménye fénylik a legszebben. Az 1900. évi nyári olimpiai játékokon a magyar csapat tagjaként tizenhét sportoló vett részt. Az olimpia mősorán szereplı húsz sportág, illetve szakág közül négyben – atlétika, torna, úszás és vívás – indult magyar versenyzı. Kevesen tudják, de Bauer jelentıs mértékben hozzájárult a magyar csapat párizsi szerepléséhez: leszármazottainak elmondása szerint – szponzorok híján – a saját magáén felül még két másik olimpikonunk kiutazásának költségeit is ı állta. Arday Attila színes publicisztikája a következıképp emlékezik meg a magyar olimpiai csapat párizsi tartózkodásáról: „a két, Ady által versbe foglalt helyszín: a Gare de l’Est és a Bois de Boulogne. A Gare de l’Est pályaudvarra úgy érkeztek meg az olimpia kezdetén, mint eltévedt idegenek, nem várt rájuk senki, nem is akart. Omnibusszal kutatták fel szállásukat, a Hotel de’Expositiont, amely inkább volt kaszárnya, mintsem szálloda, és a személyzetnek sem volt fogalma róla, hogy olimpikonok ütötték fel náluk tanyájukat. Párizsban élı magyar mővészek keltek a segítségükre, hogy a versenyhelyszíneket megkeressék, többek között a francia fıváros ısi parkját, a Bois de Boulogne-t. Az atlétikai versenyeknek otthont adó tisztáson volt egy 500 méteres füves futópálya, közepén teniszpályákkal
83
Bauer Rudolf és termetes tölgyfával nehezítve a dobóatléták küzdelmeit. A századfordulón megoldották a kör négyszögesítését is, a diszkoszvetıknek két és fél méteres oldalú, fakeretes négyzetbıl kellett eldobniuk a szert”. A leírtak ellenére a magyar csapat sikeresen szerepelt, összesen öt érmet – egy arany, két ezüst és két bronz – szereztek, ami igaz, hogy eggyel kevesebb, mint az elızı athéni olimpián, de a nem hivatalos éremtáblázaton Magyarország – Dániával holtversenyben – így is a tizedik helyen végzett. A legeredményesebb magyar versenyzı természetesen az olimpiai válogatott egyetlen elsı helyezését megszerzı Bauer volt, mellette azonban a tizenötszörös magyar bajnok Halmay Zoltán két ezüst- és egy bronzérmet is szerzett, majd a következı, St. Louis-ban rendezett olimpián két aranyéremmel gazdagította hazánkat. A magyar csapat 1900. évi szereplésének reális értékeléséhez tartozik még, hogy az elsı újkori olimpián mindössze 13 nemzet 311 sportolója vett részt, míg a párizsin 22 ország 1320 versenyzıje mérettette meg magát. A versenyek színvonala és sportértéke felülmúlta az 1896. évi athéni olimpiáét, azonban a felületes rendezés, a versenyzési körülmények alacsony színvonala miatt a párizsi sportesemény a zőrzavarok és a legek olimpiájaként vonult be a sporttörténelembe. A legeké, mert ez volt a legzőrzavarosabb, a legszervezetlenebb és a leghosszabb, de a században mégiscsak a legelsı. A szervezetlenség egyik fı oka az volt, hogy az olimpiák újkori elindítója, a francia Coubertin báró, éppen saját hazájában nem talált kellı megértésre. A hivatalos francia körök az olimpiát az 1900. évi párizsi világkiállítás mellékeseményének tekintették, így az újkori olimpiai játékok elindítója kénytelen volt a rendezés feladatait teljesen átengedni a világkiállítás szervezıbizottságának, amely azonban az olimpiai eszme szempontjait teljesen alárendelte a világkiállítás érdekeinek. A magyar atlétika elsı jelentıs nemzetközi eredményébıl, sikerébıl szintén kisebb politikai botrány lett: „… az ünnepélyes eredményhirdetéskor a gyıztes tiszteletére a zenekar elkezdte játszani az amerikai himnuszt, mert azt hitték, a németes nevő sportoló az Egyesült Államokból érkezett. A magyar sportvezetık sietve jelezték a tévedést, azt, hogy Bauer nem amerikai, hanem magyar. A zenekar kottát váltott,
84
Biographiae Óvárienses újra hangolt, majd elkezdte játszani az osztrák himnuszt, amire a magyarok hangosan tiltakoztak. Ráadásul másnap a francia lapok úgy közölték a diszkoszvetés eredményét, hogy elsı Bauer, Budapest, Ausztria. Az úszó, Halmay Zoltán vezetésével a kint lévı magyarok felkeresték a szerkesztıségeket, és helyreigazítást követeltek azzal az indokkal, hogy ugyan Magyarország a monarchia része, de önálló ország, és sértı a magyarokat osztráknak tekinteni. A heves tiltakozás miatt a francia szerkesztık annyira megijedtek, hogy a 200 méteres úszásban ezüstérmes osztrák versenyzırıl azt írták: második Wahle, Bécs, Magyarország. Ez ellen pedig az osztrákok tiltakozhattak...” – olvashatjuk Salánki Miklós tollából. A Vasárnapi Újság korabeli száma a következı történetet hozta le hasábjain: „Sajnos azonban, hogy a jó francziák még ma sem tudják, hogy voltaképen mely nemzet fiai is a magyarok. Az udvarias és szeretetreméltó francziák oly gyönge lábon állanak földrajzi ismeretek dolgában, hogy szinte hihetetlen. De botlásaikat annyi szeretetreméltósággal, annyi kedves naivitással követik el, hogy lehetetlen érte haragudni. A cseh athletákat magyaroknak nézték. S mikor a csehek ez ellen óvást emeltek, az elnök finom mosolylyal, csodálkozva kérdezte: – Hogyan uraim, önök nem magyarok, hiszen Prágában laknak!” – mindhárom írás jól rávilágít arra, hogy az 1900. évi nyári olimpia a francia szervezés által tényleg kiérdemelte a zőrzavaros jelzıt. Az újság Bauer sikerérıl a továbbiakban így tudósított: „Az amerikai és az angol athletákkal együtt ott küzdöttek a Racing Club porondján a magyar fiúk is, s jól esett látnunk, hogy nem vagyunk utolsók az athletikában sem. Mikor megkezdıdtek a próbamérkızések, Sheldon, a világhírő amerikai súlydobó oly könnyedén dobta el harminczhat méternyire a két kilós diszkoszt, hogy már-már a világbajnokot kezdték tisztelni benne a honfitársai. Akkor egy barna magyar fiú lépett ki a sorból. Egyet-kettıt lendített a diszkoszon, aztán hirtelen kieresztette a kezébıl. A diszkosz pedig repült s mégsem állott 38 méter és 10 centiméterig. A magyar fiúk ajkáról elrebbent az elsı «éljen». Elıbb csak félénken, aztán mind erısebben: «– Éljen! Éljen Bauer Rezsı!» Az idegenek kissé meghökkentek, de aztán kénytelenek voltak mégis
85
Bauer Rudolf beismerni, hogy a világ ez idı szerinti legjobb diszkosz-dobója magyar. És felhangzott az amerikaiak csoportjából is az elismerés. - That's it! Hip Hip Hurrah! Bauer Rezsı pedig, ez a hatalmas termető, huszonhárom éves óvári gazdász, szerényen állott a tapsoló közönség elıtt. Másnap a döntı-versenyben már csak 36 méter és 4 centiméternyire dobta Bauer Rezsı a diszkoszt, de még így is ı lett a diszkoszdobás világbajnoka”. Korabeli írásokban és késıbbi visszaemlékezésekben többször találkozhatunk – ahogy az idézett Vasárnapi Újság sorai között is – a Rudolf helyett annak nyelvújítás során létrehozott magyarosított változatával, a Rezsıvel. Ettıl függetlenül Bauer keresztneve helyesen Rudolf volt, mind a Magyaróvári Gazdasági Akadémia hivatalos közlésein, mind a sírkövén is ez a név szerepel. A cikkben szereplı másik baki újra a francia rendezésnek tudható be: a már említett „zőrzavarok olimpiáját” a gallok még a nevétıl is megfosztották, többször helytelenül azt világbajnokságként tüntették fel. Ezt a téves formulát vette át a Vasárnapi Újság szerzıje is, és „fokozta le” Bauert világbajnokká. Érdekesség még – szintén a leszármazottak elbeszélését megörökítı Mészely Réka jóvoltából tudjuk –, hogy „az ötkarikás versenyen a diszkoszvetı Bauer nem aranyérmet kapott díjként, hanem egy ezüst cukortartót, de ezt is utólag küldték el postán. A család büszkén ırzi ezt a nem mindennapi ereklyét”. Gönczöl László munkájában korabeli feljegyzéseket is idéz, miszerint Bauer „kiváló testi adottságokkal rendelkezett. 186 cm magas, 85 kg-os súlyú, erıs, hosszú végtagokkal megáldott tehetség volt”. Az olimpiai bajnok méreteit vizsgálták a világ sportszakértıi, akik „karja és dereka «abnormis» hosszúságával magyarázták a gyızelmet és nem is fordult meg fejükben, hogy azt Bauer a dobás általa tökéletesített technikájának köszönheti”. A magyaróvári agrárfelsıoktatás 175 éve c. grandiózus munka ezen kívül még azt is megjegyzi, hogy „az óvári tudomány és sport Párizsban találkozott: az oktatói kar jó néhány tagja mellett (akik a világkiállításon szerepeltek) Bauer Rudolf is a dicsıséget jelzı aranyéremmel tért haza”.
86
Biographiae Óvárienses Olimpiai emlékek Bauer a párizsi Bois de Boulogne parkjában elért olimpiai teljesítményére, illetve annak elıéletére a következıképpen emlékezett vissza: „… Az elsı olimpiai versenyen, 1896-ban a diszkoszvetésnek a görögök voltak az egyedüli mővelıi. A görögök az antik diszkoszvetı szobrok mozdulatait utánozták és eszerint dobtak. Ezek a mozdulatok nagyon szépek voltak, de nagy eredményt nem lehetett velük elérni. Az amerikai Garrett ekkor látott életében elıször diszkoszt (súlylökıként utazott Athénba). Elleste a görögök mozgását, és mindjárt jelentısen javított is rajta: oldallendítéssel dobta el a szert (a görögök lendületvétel nélkül, helybıl dobtak), és le is gyızte a görögöket. Az athéni olimpián jelenlevı magyar sportvezetı, Iszer Károly hazahozott magával néhány diszkoszt. Megmutatta nekünk a Millenárison a kétféle stílust. Mi fiatalok azonnal megpróbálkoztunk mindkettıvel, és az ógörög stílust hamarosan kiszorította a Garrett-féle. Ezzel a stílussal nyertem meg 1897-ben Magyarország elsı diszkoszvetı bajnokságát 31,15 méteres eredménnyel. 1899-ben és 1900-ban a magyaróvári gazdasági akadémia hallgatója voltam, és itt már szorgalmasan készültem a párizsi olimpiára. Minthogy a Garrett-féle stílus nem elégített ki, szakítottam vele és újítással próbálkoztam. Jó füleslabdázó létemre eszembe jutott, hogy füleslabda módjára forgással kellene kidobni a diszkoszt. Megpróbáltam fordulattal venni lendületet, és ez úgy sikerült, hogy az olimpiai próbaversenyen – ahol egyedül én dobtam fordulattal – 33,21 méteres dobásommal legyıztem Crettiert, a MADSZ legjobbját is. … Párizsban az edzéseken nagyszerően ment a dobás. Egy ízben 38,1 métert dobtam, amellyel túlszárnyaltam az akkori világrekordot. A versenyen azonban, mint a legtöbb sportolót, engem is elfogott az idegesség, és bár elsı dobásaim a selejtezıben jól sikerültek és 36,04 méterre repült a diszkoszom, délután javítani már nem tudtam. Ám ezzel is elnyertem az olimpiai bajnokságot. A párizsi olimpiáról hazaérve már csak rövid ideig, és akkor is csak vidéki, gazdász-versenyeken indultam. Magyaróvárott azonban továbbra is dobálgattam, és eközben sikerült 42-43 méteres eredményeket is elérnem. … Olimpiai gyızelmem mellett legalább ennyire örültem annak,
87
Bauer Rudolf hogy a fordulással való dobást, amelyet én honosítottam meg, minden atléta átvette, és az lett a diszkoszvetés modern stílusa.” A világjátékok utáni évek Bauer Párizsból visszatért Magyaróvárra, ahol az Akadémia atlétikai klubja ifjúsági elnökévé választotta. Tanulmányaiból két szemeszter volt még hátra, amelyet becsülettel teljesített is, emellett a sportolást és a MOGAAC-ot sem hanyagolta el. Ahogy visszaemlékezéseiben írta, Magyaróvárott sikerült az olimpiai elsıséget hozó dobását 6-7 méterrel túlszárnyalnia, Gönczöl sportszervezı-fejlesztı tevékenységérıl pedig egyszerően, de sokatmondóan csak ennyit ír: „lelkes szervezıje, felfrissítı és összetartó ereje lett az akadémia sportéletének”. Gönczöl megemlíti még, hogy Bauernek volt még egy érdekes ténykedése Óvárott: „megalakította a füleslabda szakosztályt, s a csapatnak tanulmányai befejeztéig játékosa és edzıje volt”. Bauer az Akadémiától 1901 nyarán vett búcsút, de „diáktársai kérésének, a magyaróvári ifjúság meghívásainak mindig eleget tett, estélyeken, kávéházakban, sportünnepélyeken idézte fel sikereinek színhelyeit, tartott élménybeszámolókat” – írja róla Gönczöl, aki megjegyzi még, hogy „1901. július 14-én a MOGAAC atlétikai versenyén, az atlétikai klub tagjai hálájuk és elismerésük jeléül «İfensége a király» különdíját, egy ragyogóan díszített ezüst szivartartót Bauer Rudolfnak ítéltek oda”. Magyaróvárról elkerülve a versenyszerő atletizálást abbahagyta, de 1901 és 1903 között – újra váltva – a Pannonia Evezıs Club sportolója, és egyben a híres Pannónia evezınyolcas tagja lett. Bauer Rudolf a Magyaróvárott elsajátított szakmai tudását elsıként a Kiskunhalas és Szabadka között fekvı Kisszálláson mint segédtiszt kamatoztatta. A kisszállási uradalom egy hatalmas földesúri birtok része volt, amely gyakran cserélt gazdát a történelem során, Corvin Jánostól az Orczy családig széles a paletta és a gazdasághoz kapcsolódó anekdotákban és történetekben sincs hiány. Az elhanyagolt uradalom egyik tulajdonosa állítólag eltékozolta hatalmas vagyonát, valószínőleg
88
Biographiae Óvárienses innen ered az a hiedelem, hogy az új uraság Kisszállást kártyán nyerte (a helyi vendéglı neve is ezt jelzi: Piros Hetes). Az uradalom és a település életében óriási változást hozott, amikor Stametz Mayer János bécsi bankár megvásárolta a területet. Hamarosan hatalmas építkezések kezdıdtek és néhány év alatt az uradalom egy jelentıs amerikai típusú kapitalista nagybirtokká alakult át. Az ı leszármazottai, San Martino gróf és testvére Boncompagni hercegné voltak a gazdaság utolsó tulajdonosai. Bauer utódainak visszaemlékezése szerint ısük nem csak a sportot, hanem a gazdálkodást is teljes emberként, szívvel-lélekkel végezte. Bauer Rudolf ráadásul jókor volt jó helyen, a kisszállási nagybirtok a legnagyobb magyarországi gazdaságok egyike volt, és az uradalom fénykorában őzhette szakmáját. A birtokon belül mőködött gızmalom, amely a déli területek gabonáját ırölte, valamint jég- és szeszgyár is. Hatalmas kapacitású magtárral rendelkezett, az uradalom területén kiemelkedı minıségő tenyészállat-állományt tartottak. Híres volt a tüskösi ménes, ugyanúgy, mint a juh- és szarvasmarha-állomány. Bauer életének következı állomását már saját birtokainak irányítása jelentette: a Solt és Fülöpszállás közt elterülı, ma Dunatetétlenhez tartozó Sósér-pusztán gazdálkodott. Gazdaságának ügyeit a Bauerkastélyból intézte, amelyet néhány éve szépen felújítottak és ismét magántulajdonban van. Bauer szomszédai közé tartoztak a környékbeli területek tulajdonosai: a Teleki-család és pezsgıgyáros Törley Antal (a Törley major ma is fellelhetı). Az egykori olimpikon sajnos nem sokáig élvezhette a földi élet örömeit, a halál elég korán, 1932. november 9-én, 53 éves korában elragadta az élık sorából. Bauer Hajós Alfréd után második magyar sportemberként nyert olimpiai bajnokságot és a sors furcsaságaként aranyérmeseink közül másodikként hunyt el. Síremléke a Kerepesi úti temetı baloldali falsírboltjában található. Bauer Rudolf emlékezete Bauer emlékét az utókor méltón ırzi. A párizsi olimpia 75. évfordulójának emlékére az óvári kar sporttörténeti kiállítást rendezett,
89
Bauer Rudolf majd 1979 nyarán, az egykori óvári gazdász születésének századik évfordulóján az egyetem tornacsarnokának falán márvány emléktáblát helyezetek el tiszteletére, illetve a sportlétesítményt is róla nevezték el. A Gyır-Moson-Sopron Megyei Közgyőlés 1991-ben rendeletet alkotott kitüntetı sportdíj alapításáról és adományozásáról, amelyet az egykori olimpikonról Bauer Rudolf-díjnak neveztek el. A díj minden évben kiosztásra kerül, amelyet olyan személyek kaphatnak meg, akik a megye testnevelési és sportmozgalmában élen jártak, sportteljesítményükkel kiemelkedı eredményeket értek el. Bauer Rudolf emlékét Mosonmagyaróváron utca is ırzi, itt a névadó tiszteletére 2009. májusában emléktáblát is avattak. A bronzból készült alkotás Dinyés László képzımővész alkotása, aki egyébként Bauer egyik unokájának férje. Ugyancsak a diszkoszvetés megreformálójának nevét viseli a Nógrád Megyei Atlétikai Dobóklub is. Budapesten, egykori Kinizsi utcai lakóházán szintén emléktáblát helyeztek el az 1900. július 15-én aratott gyızelmének százéves jubileuma alkalmából. Felhasznált irodalom Arday Attila: A Bois de Boulogne tisztásán megszületett a magyar atlétika elsı aranya. Nemzeti Sport Online. (www.nsport.hu). dr. Gönczöl László: A magyar olimpiai mozgalom kialakulása – Bauer Rudolf gyızelme a párizsi olimpián 1900. Gyır-Moson-Sopron megyei Közgyőlés kiadása. Gyır, 1996. Markó László (fıszerk.): Új magyar életrajzi lexikon IV. Magyar Könyvklub, 2002. Mészely Réka: Cukortartó az olimpiai bajnoknak. Kisalföld. 2009. május 8. 8. Kimlei Péter - Tuba László (szerk.): Moson megyei életrajzi lexikon. Huszár Gál Városi Könyvtár. Mosonmagyaróvár, 2006. Pásztor Mihály: Az olympiai versenyek Párisban. Vasárnapi Újság. 1900. 47. 35. 581-582. Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon 1896-2002. Helikon Kiadó, 2004.
90
Biographiae Óvárienses Sallánki Miklós: Az aranyérem története. A Magyar Olimpiai Bizottság honlapja. (www.mob.hu) Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsıoktatás 175 éve. PATE. Mosonmagyaróvár, 1993. www.dunatetétlen.hu www.wikipedia.hu
91
