BÁBEL alaprajz, metszet, homlokzat

17th „Building Services, Mechanical and Building Industry days” International Conference, 13-14. October 2011, Debrecen, Hungary

BÁBEL alaprajz, metszet, homlokzat Sugár Péter, DLA, docens Budapesti Műszaki Egyetem, Építészmérnöki Kar, Középülettervezési Tanszék [email protected] Kulcsszavak: Bábel. Abstract: Between 1992 and 1994 we made plans for the Lauder Javne Foundation School with Tamás Karácsony. The school, located in the hillside, reminds us a small town in the Middle East with a spirally ascending, ziggurat-shaped tower in the centre. Archetype elements and symbolical forms (Wall, Labyrinth, and Ziggurat) were used for visualising the identity of the secular Jewish community. So the spaces of the building were organised in a ritual order. During the planning an architectural myth of genesis evolved as an architectural interpretation of the Biblical Genesis. Man and God have been struggling with each other since the beginning. There were symbolical stages in this battle acquireing the Knowledge and Immortality of God. These stages include moments from the exclusion and exodus from the Eden, to the building of Tower and Town; from the story of Adam and Eve, the myth of Babel, even the tale of Kőmíves Kelemen. People imitate the work of Creation, so they must be punished. For this reason, every action of building needs sacrifices to conciliate God. The humans’ action of creation is an ambivalent work, so the understanding and studying architecture always need sacrifices. The tower of Babel is the ‘remembrance’ of the fight with God. It is the idol of the Knowledge, the interrupted attempt of humans’ action of creation. Like every tower, it is originally sacred and it is originally a sin. Maybe, this ambivalence was described by M. Eliade when he said that the town-builders could be interpreted as the descendants of Cain and the building of Babel’s tower as the people’s < last Luciferian act of heroism>.

1. A történet A cím szerint a most következő szöveg Bábel városának az építési engedélyezési tervét ismerteti. Valójában a Lauder Javne Világi Zsidó Iskola terveiről van szó, amik 1992 és 1994 között készültek. 600 iskolás, 100 tanító és tanár és a mintegy 3000 fős közösség számára kellett otthont teremteni a 8000 m2-es épülettel, ami eredetileg a tantermeken és szaktantermeken kívül még színháztermet, tornacsarnokot, uszodát, konyhát és éttermet is magába kellett hogy fogadjon. Az intézmény már évek óta működött ideiglenesen a Terézvárosban, a világi zsidó közösség és a Ronald Lauder alapítvány fenntartásában. A új iskola felépítésére az alapítvány a Budakeszi úton kapott telket a fővárostól. Voltak már kiszemelt tervezői, de szülői kezdeményezésre a kuratórium


egy meghívásos építészeti tervpályázatot hirdetett az iskola megtervezésére.A pályázatot Karácsony Tamás építész barátommal készítettük, viharos gyorsasággal: egy héttel a beadási határidő előtt kezdtünk beszélgetni a koncepcióról, maguk a tervek 4 nap alatt születtek. A pályázatot - sokak meglepetésére, - megnyertük és némi huzavona után (tudniillik nem ránk számítottak) a megbízást is megkaptuk az engedélyezési tervek elkészítésére.

1. ábra A Lauder Javne Világi Zsidó Iskola tervpályázata, papírmodell, 1992 Két fordulatokban gazdag év következett. Városrendezési tervekre is szükség volt; a Részletes Rendezési Tervet két lakossági fórum és két képviselő testületi ülés után hagyta jóvá a kerület. Az ott lakók nem szívesen fogadták a "betolakodókat"; a lakossági fórumokon méltatlan jelenetek követték egymást. A kerületi képviselők is előbb nagy többséggel elutasították az iskola terveit, majd egy év elteltével, a helyi politikai helyzet változtával egyöntetűen megszavazták (ugyan azokról a képviselőkről van szó). Végül a 2 évig tartó tervezést, engedélyeztetési procedúrát, majd a jogerős építési engedélyt követően ünnepélyes külsőségek között megkezdődött az építkezés. A kerületi és fővárosi nobilitások és a média jelenlétében az amerikai nagykövet és Lauder úr ezüst vödörrel és vakolókanállal letették a ház alapkövét. Idáig a történet némi fényezéssel akár árkádiainak is mondható. Aztán az alapkőre egy másik terv alapján és engedély nélkül egy másik házat építettek, nem is oda, ahová az engedély eredetileg szólt. Maffia – és helyenként burleszk filmekre emlékeztető mozzanatok követték egymást: a zöldek által harcosan védett fákat minden nyikk nélkül kivágták, a tervezőket megzsarolták, csak akkor kaphatták meg a régóta esedékes tervezési díjukat, ha a szerzői jogaikról lemondtak és félre álltak, a fejleményeknek ellenszegülő iskolaigazgatót (iskolaalapítót) és a vele szövetséges tanárokat eltávolították, és így tovább. Az árkádiai állapot bábeli zűrzavarba torkollt. Ma már persze hozzászoktunk az efféle történetekhez, akkor ez még kicsit szokatlan volt. Persze a történések magyarázata meglehetősen szimpla: jóval kisebb alapterületű és lényegesen olcsóbb iskola épült fel, ugyanannyi pénzből. Bár az építők minden akadályt elhárítottak és úthengerként ment az építkezés, mégis meglehetősen nagy indulatokat és ellenállást keltett, hogy nem az eredeti terv épült meg. Az iskola közössége azonosult a korábbi tervvel, úgy érezték, hogy annak térrendszere és erős formái kifejezik a közösség sajátos identitását. A terv egyszerre mutatott modern és archaikus elemeket, ezért sokan gondolták úgy, hogy a modern zsidóság lényegét fejezi ki építészeti eszközökkel.


Bár közel kerültek a tervek a megvalósuláshoz, végül mégis a fiókokban maradtak, illetve ottmaradtak a más tervek által felépült iskola alapkövének bronz hengerében.

2. A terv Kissé pikáns a tervezett kép: a Budakeszi út fái között a 24 tantermes, 12 évfolyamos iskola egy domboldalba épített közel-keleti városkára emlékeztet. Középponjában egy spirálvonalban felfelé tekeredő zikkurat formájú torony áll: a színházterem és a könyvtár van benne, hangsúlyozva a játék és a tudás központi szerepét az oktatásban. A Budakeszi útról cikkcakkban felvezető rámpa a torony alatt lévő főbejárathoz vezet. Két osztály alkot egy évfolyamot és egy önálló ház-egységet; minden két osztálynak van közös előtere, tanárija, lépcsője, terasza. Az egységeket felfűző belső utca nem tengelyesen, hanem labirintusszerűen szervezett. A ház tulajdonképpen teraszház, minden 2 osztálynak saját kertje, terasza van az előttük lévő szaktantermek tetején, vagy a domboldal felől. Az autonom egységek az utca vonalához képest ferdén, a rétegvonalak mentén sorakoznak.

2. ábra A Lauder Javne Világi Zsidó Iskola tervpályázata, alaprajzok, 1992 Alapfeltevés volt, hogy a budai domboldalban megjelenő épület együttes bizarr megjelenése egy kozmopolita nagyváros világától nem idegen. Egy karakteres kultúrát képviselő közösségnek az építészetben is kifejeződő identitása színesítheti a város és a társadalom életét. A tervezés, a gondolkodás tétje volt, hogy kifejezhető-e építészeti eszközökkel az iskola közösségének sajátos identitása és ha igen, hogyan? Originális építészeti motívumokat a zsidó kultúra diaszpóra-jellege miatt nemigen találtunk, az asszimiláció építészeti példáit pedig a társadalmi környezet által sugallt/ kierőszakolt megjelenésük miatt tartottuk nem követendőnek. Anélkül hogy vallástörténeti tanulmányokat végeztünk volna, éreztük, hogy mélyebbről kell merítenünk, archetipikus előképeket kell keresnünk: valahonnan az Ószövetség világából.


A KÉP, egy Közel-keleti városka képe, közepén a Toronnyal, koherens módon és nagy erővel jött elő. Aztán a képek megteremtették a saját történetüket, a saját meséjüket az archetipikus építészeti elemekről, a Falról, a Labirintusról és a Zikkuratról.

3. Mese Bábel városáról és Bábel tornyáról A történetet, a mesét Európában Ádámmal és Évával szokás kezdeni. Az emberpár ószövetségi történetének az egyik fő vonulata az Isten ellen való lázadás: az ember birtokolni akarja az isteni principiumokat, a Tudást és a Halhatatlanságot. Öntudatra ébredése bűnbeesésének a következménye. Büntetése a kiűzetés, amivel a világ animális egysége megbomlik, kettészakad és megépül az Édent körülvevő Fal. A Fal az ember első építménye, amit maga és a természet közé emel. A bűnbeesés után Ádám maga is teremtővé, alkotóvá válik, aki utánozza az isteni teremtést. Nemcsak az Isten zárja ki az embert a Paradicsomból: az ember is elkülöníti magát, azért építi meg a Falat, hogy megteremtse a saját világát, ahol már ő uralkodhat. A kiűzetést követően a háború folytatódik. Ádám leszármazottai a pásztorélet helyett letelepednek és Várost kezdenek építeni. A Város a Fal építésével kezdődik, a Fal Labirintussá szerveződik. A teremtő gondolat ereje a kaotikus természetet (Hajnóczy Gyula kifejezésével élve, az „iniciativ- konstruktiv közeget”) átstrukturálja. A Labirintus a geometriailag rendezett őskáosz. A labirintus az első város és az első városok is mind labirintusok. Ez már a Második Természet, itt már Káin teremt. Az ember megépítette a saját világát, a saját Édenét, ahol az ő törvényei uralkodnak. A kapukat már ő védi.

3. ábra Marrakesh


4. ábra Mükéné A Város a teremtett világ közepe. A város közepe, a föld köldöke az a hely, ahol a menny a föld és a pokol összeérnek. Itt áll a Torony, a Zikkurat, Bábel tornya. A Zikkurat spirálisan emelkedő útja a Labirintus folytatása, az Alvilágból, a Káoszból az Égi világba vezető Ariadné- fonál. Az ember a toronnyal fel akar érni az égig, apokrif iratok tanúsága szerint azért, hogy Isten országát megtámadja, elfoglalja, hogy az Istent a Tudás trónusáról lelökje és a hatalmát elvegye. A Bábel tornya összetett jelentésű szimbólum. Cseles építmény, a trójai falóhoz hasonló, amellyel az ember a mennyei Várost akarja bevenni. De Gólem is, ami önálló életre kel, amin már nem tud uralkodni, bálvány is, ahogy minden ég felé törő torony az Istennek és az Isten ellen emelt bálvány. Ahol minden kő és tégla áldozati ajándék. Áldozat a munka is, mert az ember a saját verítékét, vérét áldozza az építésbe. De az ember nemcsak magát áldozza fel az építésben: ábrázolja, elvonatkoztatja az Istent, a nevét ornamentális díszítésbe absztrahálja, hogy varázserejét csökkentse, hogy hatalmat gyakoroljon felette és hogy ugyanakkor a kőbe vésett imával ki is engesztelje. A kiengesztelés félrevezetés is, a figyelemnek a lényegről a részletekre történő ráterelése.

5. ábra Bábel


6. ábra Bábel tornya A sárból, agyagból, téglából, kőből épített bálvány potenciális veszélyt hordoz: alkotója ráteheti az Élet jelét, a nyelvek káoszába, labirintusába süllyedt ember megtalálhatja a varázsigéket, lelket lehelhet a Gólembe és az életre kelhet, hogy földi teremtőjét szolgálja. A görög mitológiának már megnevezhető "építésze" van ehhez a hübriszhez: az ezermester és művész Daidalosz, a krétai labirintus megalkotója, akinek a sorsa többszörös bűnösséggel is terhelt. Mivel az építés - teremtés isteni titkát egyedül ő ismeri, a király és a sziget örökös foglya. Hogy szabad lehessen, repülő alkalmatosságot, szárnyakat épít; a halászok istennek vélik, mikor fiával együtt repülni látják. De a szárnyalás tudásának a megismeréséért halhatatlansága elvesztésével, fia halálával fizet. A mítosz valóságosságát jól példázza az orosz Tatlin sorsa, aki megtervezi az orosz konstruktivizmus Bábel-tornyát, a III. Internacionálé emlékművét, majd a belső emigrációként választott kolostorban a repülés titkával foglalkozik, mintha a Letatlin szárnyaival Ikaroszként akart volna onnan elrepülni.


7. ábra Tatlin: A III. Internacionálé emlékművének modellje, 1920

8. ábra A modell építése Az ember tehát utánozza a teremtést - ami büntetendő -, ezért minden építéskor az áldozathozatallal ki kell az Istent engesztelnie. Ebben a küzdelemben, ami az isteni Tudás és Halhatatlanság megszerzéséért folyik, megvannak a szimbolikus állomások, a természettől való kizárás-kiválás mozzanatától a torony-város építéséig, Ádám és Éva történetől a Bábel-torony mítoszáig, sőt Kőmíves Kelemenig. Mindezek figyelmeztetnek arra, hogy az emberi teremtés ambivalens cselekvés, ezért az építészet megértéséhez és műveléséhez az áldozathozatal mindig szükséges. Maga a nehéz fizikai munka, a kő, a tégla „kozmikus helyzetbe hozása” is áldozathozatalnak – és isteni büntetésnek tekinthető. A Bábel tornya az Istennel folytatott küzdelem emléke, a Tudás bálványa, a földi teremtés félbeszakadt nagy kísérlete. Mint minden torony, eredendően szent és eredendően bűnös. Talán ezt


az ambivalenciát fogalmazza meg M. Eliade, amikor a városépítő embereket Káin leszármazottainak, a bábeli torony építését az ember utolsó « luciferi hőstettének » nevezi.

4. Mese az építészetről Eredetét tekintve az építészet mindig is az Egészről, a Teljesről szól; egy világmodellt fogalmaz meg, ezért kell hogy legyen filozófiai alapvetése.

9. ábra Tutajev, a Voszkreszenszkij székesegyház freskója, XVII. sz.

10. ábra Pisa, Campanile, XII-XIV. sz. Vitruvius óta építész nem lehet meg filozófia nélkül. Hannes Boehringer német esztéta szerint viszont a filozófia mai állapotát leginkább a viharos tenger képével lehetne jellemezni; a katasztrófa utáni állapottal, szemben a klasszikus görög filozófusok kedvelt képével, a nyugodt tengerrel,


amelynek a felszínén egy fodor sem látszik. A viharzó tengeren egy szál deszkába, szalmaszálba kapaszkodva kell átkelni. A filozófusok szalmaszála sokkal inkább vesszőparipa, azon lovagolva már nem lehet a teljességet megragadni. Marad hát a mese, a mitológa: nem lehetünk meg építészeti mitológia nélkül. (Végül is a mitológia, a mese a teljesség, az egész megragadására törekszik, de nem igényli a tudományos alátámasztást.) Mielőtt építészeti fejtegetésekbe kezdenék, meg kell említenem egy számomra fontos mozzanatot: az iskola papirmakettjének az építése sajátos időutazást jelentett. (Egy makett építése térbeli mozzanataiban hasonlítható a tényleges építéshez). Amikor még csak a fő tömegek voltak megépítve, az iskola egy archaikus elő-ázsiai szakrális épület csoportra hasonlított; az ablakok, nyílások rákerülésével két háború közti „modern” épület együttesre kezdett emlékeztetni; végül mikor a felülvilágítók és egyéb befejező részletek is a helyükre kerültek, az épület „posztmodernné”, kortárssá vált. Így éltük meg a tradicionális, külső nézőpontra szerkesztett (Szentkirályi Zoltán által "topografikusnak" nevezett ) térbeli rendszer archaikusságát és kortárs modernizmusát, időtlenségét.

5. Identitás és a térszervezés A Lauder Javne Zsidó Alapítványi Iskola 1994-es tervében a mitikus város képét próbáltuk építészetileg megfogalmazni. Előttünk lebegett a Krier testvérek leírása az ideális iskoláról, ami olyan mint egy város, a gyerekek városa. Egy iskola, méretei és fukcionális egységeinek az ismétlődései révén talán a leginkább alkalmas arra, hogy egy épületben megfogalmazott városias modell lehessen. Az épület térszervezéséhez a további előképeket L.I.Kahn, és H.Herzberger, A. Rossi épületei, továbbá közel-keleti és görög városok jelentették.

11. ábra H. Hertzberger: Central Beheer Apeldoorn, 1968-72


12. ábra L. I. Kahn: Indian Institute Ahmedabad, 1962 A mitikus város képének a megjelenése után a kép elemekre bontása, pontosítása következett. Eközben hívódtak elő a már említett archetipikus elemek. Az identitás talán legeklatánsabb kifejeződése a térszervezés, hiszen az mindig valamilyen világmodell, kozmikus képlet térbeli megfogalmazása. Az iskolaváros autonóm egységeit felfűző belső utcahálózat a labirintusok útvesztőinek a térbeli megidézése. Elvileg a tér minden irányban hasonlóan viselkedik és az egységek a végtelenségig sorolhatók. Nincsenek perspektivát és átláthatóságot adó tengelyek. De van kivezető út és ez a középpont felé visz: még ha nem is látjuk a falak között, de tudjuk, hogy ott áll a Torony, a Zikkurat. Emlékezés a kortárs művészetben c. könyvében Keserű Katalin művészettörténész azt írja, hogy „a használat mintegy rituális rendje szerint lehetővé válik a ráismerés az adott kultúra lényegére. Hogy az élő folyamatokra épített, emlékeztető struktúrában, élet és emlékezés folytonos egymást áthatása révén az azonosulás megtörténhessen”.

6. Identitás és forma Az identitás másik alapvető kifejezési módja a szimbolikus forma, amely egy közösség magára ismerésének, magára emlékezésének a direktebb módja. A tervben nyilvánvalóan a torony formája a legdirektebb. Funkcionális szerepe szerint a főbejáratot, a színháztermet és a könyvtárat foglalja magába. Ez a létmodell a szent könyv jelentőségét (a könyvtárét) hangsúlyozza, “ahol a lét metafizikai lényegét a könyvtár zikkurat - formája jeleníti meg”. (id. Keserű Katalin) A Bábel tornyát emblematikusan megidéző archetipikus forma alkalmas arra, hogy további jelentések rakódhassanak rá. A spirálisan emelkedő forma rendelkezik antropomorf vonásokkal, kissé emlékeztet egy köpenybe (burnuszba) burkolódzó alakra is. Ez felidézheti bennünk a Gólem motívumát. A XIII. századi prágai történetben a fenyegetett, gettóba kényszerített közösséget a rabbi által megalkotott és életre keltett agyagkolosszus védelmezi meg. Teremtője lelket lehel a Gólembe amely szolgálja és védi a fallal körülvetteket. De mint minden kreatúra, ha elszabadul létrehozói ellen fordul: végül egy gyermek az a mesében, aki az óriás homlokáról leveszi a "H" (Cháj) betűt, az Élet jelét és megállítja a rombolásban. A mese építészeti továbbfűzése volt, hogy a toronynak lett két magasan fekvő ablaka, szeme, amelyek mögött mindig világít a fény. A gólemszerű torony a gyerekeket (bentieket) védelmezi, a rossz szándékkal közeledőket fenyegeti, távol tartja.


13-14. ábra Lauder Iskola tervpályázati modell, 1992

7. Kontextus és ornamentika Az iskola térszervezésében megfogalmazódott a „belső komplexitás” elve, vagy más szavakkal a saját kontextus. Az autonóm részek egységeként megfogalmazott térkompozíciót az épület identitásként tudja felmutatni és képes arra, hogy a heterogén környezetben elfogadtassa magát. A kontextualista szerkesztés eredménye lehet egy grafikusan értelmezhető vonalháló, valamiféle „szőnyegminta”. Közvetít a környezet geometrikusan értékelt- elemzett vonalrendszere és a sajátja között, szervezi, összeszövi azokat, integrálja az épület saját térrendszerét a környezetébe. Másik oldalról a vonalakra redukált rendszer egy képet is alkot, egy “pecsétet”, ornamentumot. A kontextualista szerkesztés és az ornamentális technika között átjárás van, mert az elv közös, de legalábbis a szándék hasonló irányultságú: a folytonosság és a középpont megteremtéséről van szó. A művelet emlékeztet a helykijelölés, a középpont kijelölés szakrális mozzanatára. A geometrikus vonalháló, a koordinátákkal való mágikus játék, a geometriailag stilizált-absztrahált rendszerek összeszövése tartalmaz egyfajta világteremtő, középpontképző teremtést is, aminek lehet köze a szakralitáshoz. Minden esetre a „káoszból” a „kozmosz” létrehozásának a metamorphózisára emlékeztet, ami „világteremtő” aktus.

8.

Összefoglalás

Az iskola 1992-es terve a posztmodern (racionalista) törekvések lezárásának az idején született. Annak a 80-as évekbeli időszaknak a végén, amire kezdetben az építészetben is az újra definiálás volt a jellemző. (Az egyik leggyakrabban használt kifejezés akkoriban a Young-tól átvett "archetipus" volt.) Az újrafelfedezett mitoszok időszaka volt ez, az identitást kifejező formák kereséséé és megjelenítéséé. Egy kis Aranykor, egy kis Árkádia. Az iskola tervezése egy sajátos közösségi identitás térbeli megfogalmazásaként indult és miközben ennek karakteres térszervezését és formáit kerestük, általánosabb érvényű megoldásokra találtunk.


Talán az építészeti identitás, a saját Atlantisz megtalálását jelentette ez a találkozás, ami megjelent, majd újra (talán végleg?) elmerült. Két éve Golda János építész az N&n Galériában egy kiállítás megnyitásakor egy új építészeti Aranykor beköszöntéről beszélt. Nem tudom, eljött-e végül, nem tudom, hogy hol élünk inkább: Árkádiában, vagy Bábelben? De mivé lettek a mítoszaink?

15. ábra Lauder Iskola engedélyezési terve, Budakeszi úti homlokzat, 1994

Felhasznált szakirodalom A Lauder Javne Világi Zsidó Iskola terve (Alapkőletétel – 1994) Megbízó: Lauder Alapítvány Építészet: Radius Kft Tervpályázat (I. díj) - 1992 (Karácsony Tamás és Sugár Péter terve) Részletes Rendezési Terv – 1993 - 1994 (Karácsony Tamás, Sugár Péter, Szerényi Győző) Építési engedélyezési terv - 1994 (Karácsony Tamás, Sugár Péter, Építész munkatársak: Selényi György, Sebők Ildikó) Töredékek – Sugár Péter DLA védésének a szövege, Budapesti Műszaki Egyetem, Építészmérnöki Kar Doktori Iskolája, 2004 Böhringer, Hannes (1995): Kísérletek és tévelygések, Balassi Kiadó – BAE Tartóshullám Bp. (Stílus és tárgyszerűség, 15. old.) Eliade, Mircea (1994): Vallási hiedelmek és eszmék története, Osiris – Századvég Könyvtár (I. kötet, 149. old.) Hajnóczi J. Gyula (1992): Vallum és intervallum, Akadémiai Kiadó Budapest Szentkirályi Zoltán (2006): A térművészet történeti kategóriái, Válogatott építészettörténeti és elméleti tanulmányok, Terc Budapest Keserű Katalin (1999): Emlékezés a kortárs művészetben, liturgikus és rituális terek, NORAN kiadó (149-150.o.)

BÁBEL alaprajz, metszet, homlokzat

Recommend Documents