A Z IV Á D I N É P E S S É G R O K O N H Á Z A SSÁ G A IRÓL NEMESKÉRI JÁNOS
A Heves megyei Ivád helység sajátos struktúrájú népességének — közel 2/3-a az Ivády nemzetséghez tartozik — eredetét, kialakulásának több mint 400 esztendőre visszanyúló folyamatát történeti, genealógiai, demográfiai, szociográfiai kutatások során tártuk fel. Korábbi tanulmányokban történt közlések (1, 2, 5, 10, 11, 12, 13) felmentenek attól, hogy az izolátumot alkotó endogám ivádi népesség múltját, sajátosságait részletesen ismertessem, s a következőkben csupán az izolátumok vizsgálata szempontjából lényeges vérrokoni, rokoni házasságok időbeli és rokonsági ágak szerinti alakulásával foglalkozom. I. A párválasztást, azaz az exogám és endogám házasságok létrejöttét elemezve Ivád helység népességén belül a 17. századtól napjainkig négy kor szak határozható meg. 1. Az 1617—1750 közötti időben az Ivády nemzetség tagjai által kötött házasságok exogám jellegűek. A korszak elején az Ivády nemzetség tagjai Pétervásárán éltek és idegenből „idegent” választottak párul. Ebben megha tározó tényező volt, hogy az Ivády nemzetség ekkor még csak két-három családból állott. 1738 fordulópontot jelentett a későbbi párválasztásokat illetően, ugyanis az akkor élt Ivádyak Pétervásáráról átköltöztek a mintegy 4 kilométerre fekvő Ivád helység területére, az akkor még „Ivágy pusztának” nevezett helyre. 2. Az 1750—1810. évek az endogámia kezdetének időszaka. Az Ivádyak Ivódra telepedése után következik be a nemzetségen belüli első párválasztás, amikor Ivád)' György 1759-ben feleségül veszi Ivády Rozáliát. Ezen időszak ban az Ivádon kötött házasságok száma 214; még az exogám párválasztás dominál, de 1800—1810 között a házasságkötések 12%-a már endogám jelle gű. A 18—19. század fordulójára az Ivády nemzetség lélekszámban meg növekedett családjai férfiágon, ágakra — palóc mintára — hadakra különül nek.1 1 „ A h a d I v á d o n e g y - e g y n a g y c s a lá d k ü lö n v á lá s á b ó l k e le t k e z e t i, ő s e it ő l fé r fiá g o n s z á rm a z t a t o t t (a z o n o s r a g a d v á n y n e v ű ) c s a lá d o k t a g ja ib ó l á ll.” (1 )
164
NEMESKÉRI
JÁNOS
3. Az 1810—1860 közötti időszakot azzal jellemezhetjük, hogy az exogám jellegű párválasztások száma csökken és mind gyakoribbá válnak a re latív endogám (az Ivády nemzetségen belüli) és az endogám (az Ivády nemzet ség azonos hadjain belüli) házasságkötések. Az e fázisban kötött házasságok száma 336; ebből 22% idegenek közötti házasságkötés, a házasságkötések 78%-ában Ivády-ak szerepelnek. Az 1851—1860 közötti időben az Ivády-ak egymásközötti párválasztása 34%-ra emelkedik. Az említett hadaknak vég leges kialakulása ekkorra válik teljessé. Szám szerint 21 had alakul ki, melyek közül kettő a 19. század közepére férfiágon megszakad. 4. Az 1861—1920 közötti időszak az izolátum jellegzetes kifejlődésének csúcspontja; ebben a szakaszban leggyakoribb az endogám párválasztás. A második és harmadik szakaszban a relatív endogám és endogám párvá lasztásokra jellemző, hogy a nagyszülők nem mindegyike Ivády. Ezzel szemben, ebben az időszakban az Ivády-ak közötti, azaz az Ivády—Ivády há zasságkötések túlnyomó többségében már mind a négy nagyszülő Ivády. A vérrokoni házasságkötések jelentőségének megnövekedésében szerepet játszott az egyes hadak és családok differenciális termékenysége, továbbá az 1831. és az 1873. évi kolerajárványok és a társadalmi, gazdasági változások, amelyek az eredeti 17—18. századi családközösséget megbontották. A szü letések számát a szülők családi származása szerint csoportosítva az tűnik ki, hogy az endogám házasságok a legtermékenyebbek. 1780-tól kezdve egyre emelkedik az Ivády apától-anyától született gyermekek száma, mégpedig nagyobb ütemben, mint ugyanabban az időben a megfelelő idegen házasság kötésekből. Egy évszázad múlva az újszülöttek fele (49,3%) erre a csodortra jut. Az 1920-as éveket követő korszak folyamán újabb szakaszok nem kör vonalazhatók, annyi azonban megállapítható, hogy a párválasztásban a tra dicionális tényezők még éreztetik hatásukat; az Ivády-ak, ha a körülmények Ivádhoz kötik, inkább választanak Ivády-t házastársul. A társadalmi és gazdasági tényezők okozta változások és nem utolsó sorban a ki- és bevándorlás a párválasztás új útjait nyitotta meg az Ivády-ak előtt és ma az izolátum lassú felbomlása állapítható meg. Demográfiai szem pontból éppen olyan jelentős kérdés az izolátum felbomlásának nyomonkövetése, mint annak kialakulása. II. Mielőtt a rokoni házasságok időrendi és hadak szerinti elemzésére áttér nék az elhatárolt természetes népességek — izolátumok — mikrodemográfiai és humángenetikái célkitűzésű vizsgálataiban nélkülözhetetlen rokonsági fogalmakat és tudnivalókat foglalom össze. Vérrokonságon (15) azaz consanguinitason azon személyek kapcsolatát értjük, akik mind egyugyanazon közeli őstől (törzstől), vagy akiknek egyike a másiktól testi nemzés által származik. A vérrokonság lehet törvényes vagy törvénytelen, aszerint, amint házasságon belüli vagy házasságon kívüli nemzés által jön létre (consanguinitas legitima, illegitime); egyszeres vagy többszörös; egyoldalú vagy kétoldalú.
AZ I V Á D I
ROKONHÁZASSÁGOK
16 5
A vérrokonság kiszámításában az alábbi fogalmakat szokás megkülön böztetni. 1. Közös ős (törzs — stirps) az a személy, kitől közvetlen vagy közvetett, törvényes vagy törvénytelen nemzés által mindazon személyek származnak, kiknek vérrokonságáról szó van. Abban az esetben, ha a vérrokonságban levő személyeknek azonos az atyjuk és anyjuk, akkor a közös ős (törzs) kétoldalú (ezeket nevezzük „édes testvéreknek”). Ha csak az atya, vagy az anya közös, egyoldalú a közös ős, a vérrokonság is, s az így vérrokonok, féltestvérek. A vérrokonságban álló személyeket származási táblákon, a vérrokonság foka szerint összeállított táblázatban szokás feltüntetni. 2. Ágnak (linea) nevezzük azon személyek rendezett sorát, akik a közös őstől (törzsből) származnak. A vérrokonoknak azon sorát, amelyben végig egyik a másiktól származik, egyenes ágnak nevezzük (linea recta). A vérroko noknak olyan sorát, melynek tagjai nem egymástól, hanem valamennyien egy közös őstől erednek, oldalágnak (linea collateralis) nevezzük. A nemzők az ősők (maiores), a nemzettek az utódok (posteri). Az oldalág mindig két vagy több egyenes ágból áll, melyek a közös ősből indulnak ki. Lehet az oldalág egyenlő, ha a személyek egyenlő távolságra vannak a közös őstől és egyenlőtlen, ha a személyek nem egyenlő távolságra vannak a közös őstől. 3. A vérrokonsági jók, íz (gradus) jelenti valamely személynek a vele rokoságban levő, s őt ugyanazon ágon közvetlenül megelőző vagy követő személytől való távolságát és ez a mértékegység a vérrokonság számításánál. Minden generáció (nemzedék) egy-egy fok. 4. A vérrokonsági fokok számítását (computatio graduum) két mód — a római és a kánoni — szerint szokták végezni. Az egyenes ág fokainak számítá sában mindkettő ugyanazon szabályt követi: „annyi a fok, mint a nemzés” kánonjog (96. §. 2.), vagy „annyi a fok, amennyi a személy az ősnek leszámí tásával”. A vérrokonsági fokot a római jog arab számmal, a kánoni római számmal jelöli. Az oldalág fokainak számításánál a római jog ugyanezt a sza bályt követi: tot sunt gradus, quot sunt generationes in utraque linea, vei quot sunt personae in utraque linea dempta — vagyis kiindulva az egyik személytől az ősig és onnan le a másik személyig, összeadja a nemzéseket, vagy a szemé lyeket (ez utóbbi esetben egyet leszámítva). Ez a számítás módja, akár egyen lő, akár egyenlőtlen, az oldalág. A kánonjog az egyenlő oldalági rokonságot a következő módon számítja : két személy az egyenlő oldalágon olyan fokon vérrokon egymással, ahányadik fokon áll bármelyik közülük a közös őstől. Az íz kifejezés a vérrokonságnak a germán népeknél szokásban volt kifejezési módja. Az emberi test „ízeit” használták a vérrokoni távolság kifeje zésére. A fej a közös ős, a nyak-íz a gyermeket, a váll-íz az unokatestvéreket jelentette, s ennek megfelelően jelölték a további ízeket az ujjak hegyéig. Hét íz-1 különböztettek meg — ez jelentette a „hetedíziglen”-i vérrokonságot. 5. A származási táblák a közös őstől származó egyenes- és oldalági leszár mazottakat ábrázolják. Aszerint, hogy a leszármazást az ősből kiindulva melyik nem vonalán követjük, különböztetünk meg: férfiágon (patrilinearis) és női ágon (matrilinearis) összeállított származási táblákat (családfa). Abban az esetben, ha a közös őstől indul ki egyenes- és oldalágakon a származási tábla összeállítása, lemenő származási táblának nevezzük. Ellentéte a felmenő
166
N E M E S K É R I JÁNOS
származási tábla (pedigree), ez esetben valamely egyén minden ősét tüntetjük fel, egyenes felmenő ágon haladva, a múltban visszafelé.2 6. A hatályos vérrokonság terjedelme és az azzal összefüggő jogszabályok. Az emberi közösségek tapasztalati tények alapján, tudatos örökléstani isme retek nélkül is korán ráébredtek arra, hogy a vérrokoni házasságok az utó dokban károsodást eredményezhetnek és ezért igyekeztek annak hatályos terjedelmét meghatározni és tilalmi szabályokat alkotni. Az elmúlt történeti időben a különböző népek, társadalmak, felekezetek a vérrokonság hatályos terjedelmét különböző mértékben határozták meg. Az egyiptomiak (14) és egyes észak-amerikai indián törzsek (14) az első (I.) fokú vérrokonok — édes testvérek — házasságát sem tiltották. A sémitáknál tiltott volt a házasság a fiú és anya, atya és leánya, a testvérek, a nagyatya és unoka, a nagyanya és unoka, unokaöccs és nagynéne, unokahúg és nagybátya között. Afrika és Távol-Kelet szigetvilágában élő természeti népek családrendszere igen bo nyolult és annak megfelelően a vérrokonság hatályos terjedelme is igen vál tozó. Az első fokú unokatestvérek, azaz a II. fokú vérrokoni kapcsolatban levők házasságkötését nem tiltották. A germán népek egyenes ágon mind végig, oldalágon IV. fokú vérrokonságig tiltották a házasságkötést. A római jog hasonlóképpen a IV. fokot (vérrokoni) tekintette felső határnak. A kato likus egyház kezdetben a római jogot követte, a germánoknál kialakított jelö lést alkalmazva. Az i. sz. 8—9. században kezd kialakulni a kánoni jog alap ján történő vérrokoni terjedelem határának számítása. Ebben az időben úgyszintén a IV. fokig terjedt a vérrokoni házasság tilalma. Igaz ugyan, hogy ez Rómára és részben Itáliára terjedt ki és nem volt általános az akkori Európában. A trienti (1542—1564) és a vatikáni zsinaton kérték a vérrokonsá gi fok terjedelmének pontos körvonalazását és annak lejjebb szállítását. A tri enti zsinat a IV. fok akadályát megszüntette. A trienti zsinatot követően általánosan a kánonjog 1076. §-a és annak 1. és 2. pontja szabályozza a vér rokonság terjedelmét és annak házassági akadály határát. A vérrokonság hatályos terjedelm e a kánonjog szerint a következőként alakult. a ) „E gyenes ágon tö rv én y telen a házasság az összes felmenők és lemenők között, ak ár törvényes, akár tö rvénytelen a vérrokonság (1076. §. 1.), vagyis, bontó ak ad ály az egyenes ági vérrokonság a végtelenig.” b ) „O ldalágon érvénytelen a házasság egészen a harm adik fokig bezárólag (1076. §. 2.), ha a házasulandók valam elyike négy foknyira van a közös őstől, nincs akadály akkor sem, ha a m ásik a II., vagy I. fokon áll.” A korábbi m agyar személyi és családjog (4,18) (1894. X X X I. te. 11. és 17. §-ai, valam in t a legújabb „C saládjogi tö rv én y ” II. fejezet 8. §-a a hatályos vérrokonsági terjedelm et és an nak megfelelően a házasság érvénytelenségét a következőkben adja meg. 8. §. (1) É rv én y telen : a ) az egyenesági rokonok és b ) te s tvérek házassága, to v áb b á c ) a testvérnek testvére vérszerinti leszárm azójával k ö tö tt házassága, v alam int d ) a h ázastársn ak volt h ázastársa egyenesági rokonával k ö tö tt házas sága. 8 A z e g y e n e s á g o n fe lm e n ő k és le m e n ő k n e v e : a t y a , a n y a , n a g y a t y a , n a g y a n y a , s z é p a t y a , s z é p a n y a , d é d a ty a , d é d a n y a , ü k a p a , ü k a n y a , fiú , le á n y , u n o k a , k is u n o k a , d é d u n o k a , ü k u n o k a . A z e g y e n lő o ld a lá g o n : fi,- n ő t e s tv é r , u n o k a t e s t v é r e k , m á s o d u n o k a te s tv é r e k . A z e g y e n lő tle n o ld a l á g o n fe lm e n ő k : n a g y b á t y a , n a g y n é n e , ő s b á ty a , ő sn én e, le m e n ő k : u n o k a ö c cs, k ish ú g.
167
(2) A testv érn ek testv ére vérszerinti leszármazójával és a h á z a stá r sak v o lt h ázastársa egyenesági rokonával k ö tö tt házassága nem érvénytelen, ha a tan ács végrehajtó bizottsága ak ár a házasságkötés elő tt, a k á r utó b b a házasság fennállása a la tt felm entést a d .” (4.)
A törvényes vérrokonsági fokok római- és kánonjogi megjelöléseit Orel ( 14) nyomán az alábbi táblában foglaljuk össze. E táblában a vérrokonság nak tágabb értelmű szöveges kategóriái a következők: a) igen szoros vérro konság; b) közeli vérrokonság; c) távolabbi vérrokonság; cl) preferencialis, igen távoli vérrokonság. Az említett szerző nyomán összeállított táblában a vérrokosági fokon túl, az elméletileg várható örökletesség és a homozygóták3 valószínűségét is megadjuk.
Mindazon esetekben, amikor a házasulandók között „közeli vérrokon ság” esete állott fenn, a bevett felekezetek főhatóságaitól kellett a házassági tilalom alól felmentést kérni. Az 1894. évi XXXI. t.c. (házassági jogról) kihirdetését, valamint az állami anyakönyvezés elrendelését követően az igazságügyi miniszter adhatott felmentést, újabban mint arra már utaltunk, a tanácsi szervektől kérhető felmentés. Az egyházi anyakönyvekben a házasulandók vérrokonsága esetében a felmentést megadva, a kánonjogi megjelöléseket alkalmazták, esetenként szövegesen, máskor áltört formájában: pl.: III/II. III. Ahhoz, hogy az ivádi izolátum demo-genetikai struktúráját megismer hessük két alapvetően fontos munkálatot kellett elvégeznünk, a végső munkák elvégzése a közeljövőben esedékes. Az első feladat (az első munkafázis volt) a személyi, családtörténeti adatok összegyűjtése (oklevelekből, perira3 H o m o z y g ó ta : a k é t h o m o ló g c h ro m o so m u a zo n o s lo c u s á n m in d e n b e n a zo n o s ö s s z e té te lű és fu n c t ió jú g é n ül. H o m o z y g ó t a p l. a z A v é rc s o p o rté i, A A g é n ö s s z e té te lű e g y é n .
NEMESKÉRI
16 8
JÁNOS
tokból, összeírásokból, egyházi és állami anyakönyvekből), a következő fel adat (a második munkafázis) a rokonsági kapcsolatok alapján a 12—14 gene rációt felölelő származási tábláknak rokonsági ágak, hadak szerinti összeállí tása volt. E munka alapján történt az izolátum endogámia fokának megálla-
1.
II.
fokú vérrokoni házasság az
I.
Veres— Esküdt hadakban (unokatestvéri házasság)
Б р а к м е ж д у л и ц а м и , сост оя щ и м и в к р овн ом р од ст ве вт о р о й ст у п ен и в р о д а х I . В ер еш — Э ш к ю д т (б р а к м е ж д у д в о ю р од н ы м и б р а т о м и с е с т р о й ) M a r r ia g e s between blood rela tives o f the 2nd grade w ith in the cla ns I . V eres— E s k ü d t (m a r r ia g e s bet ween f ir s t c o u s in s ).
pítása az 1866—1916. évek közötti időszakra vonatkozóan. Az izolátum endo gámia fokát azért erre az időszakra határoztuk meg, mert egyfelől az endogá mia ekkor érte el legnagyobb intenzitását (ez egyébként egybevág a későbbi francia kutatások eredményeivel, amelyekről Sutter (16,17) számolt be, s ame lyek szerint Európa nyugati országaiban szintén a 19. századra, s annak is in kább a második felére tehető a vérrokonságban álló egyének közötti gyakori párválasztás), másfelől az erre az időszakra eső anyakönyvi adatok már eléggé megbízhatók. Az ivádi izolátummal kapcsolatos jelenlegi elemzés valamenynyi Ivády-Ivády házasságkötés preferenciális vérrokonsági, azaz a közelieken túlmenő, távoli vérrokonságban állott egyének fokának megállapítására törek szik. A munka kiterjed az Ivády-aknak az „idegenekkel” történő házasság kötéseire is, mert feltételezhető, hogy az idegen nevek anyai ágon Ivády őst takarnak, többszöri visszaházasodás esetén rejtett maradhat a vérrokoni kap csolat. Az ivádi izolátum kialakulásának az 1617—1810 közötti szakaszait még a határozott exogámia jellemezte. 1811—1860 között a házasságkötések
AZ
IVÁDI
ROKONHÁZASSÁGOK
16 9
relatíve endogámok voltak, azaz ötödfokkal vegyes harmadfokú (V/III), vagy ötödfokú (V) és negyedfokkal vegyes harmadfokú (IV/III) házasság kötések fordultak elő a leggyakrabban, de az említettek mellett jelentős számú volt még az exogám párválasztás is.
2. I I I . fokú vérrokoni házasság az I. K u tri— Sulyok hadakban ( másodunokatestvéri házasság) Б р а к м ел с д у л и ц а м и y сост оя щ и м и в к р овн ом р од ст ве т р ет ьей с т у п ен и в р о д а х I . К у т р и — Ш у й о к (д р а к м е ж д у т р о ю р о д н ы м и б р а т о м и се с т р о й ) M a r r ia g e s
between blood rela tiv e s o f the 3rd grade w ith in the cla ns between second cou s in s )
I . K u t r i — S u ly o k
(m a rria g e s
Az 1866—1916 között (tehát gyakorlatilag az említett harmadik szakasz ban) a közeli vérrokonsági kapcsolatban állott Ivádyak házasságkötéseinek szá ma 14 volt.4A dispenzációs bejegyzések száma 16, ebből azonban egy érvény 4 A z E g r i F ő e g y h á z m e g y e É r s e k i L e v é lt á r á b a n ő r z ö t t fe lm e n t é s e k : 1552/1868, 1223/1871, 2594/1871, 2040/1874, 1981/1876, 2567/1877, 2470/1878, 2541/187S, 441/1882, 212/1888, 2932/1894, 3267/1905, 4112/1907, 2494/1910, 1767/1913, 430/1916.
N E M E S К É R I
170
J Á N O S
t elen volt (egy ízben félrevezetéssel anyai féltestvérek kötöttek házasságot és ezért azt utóbb megsemmisítették), egy pedig tévesen feltételezett vérrokon kapcsolat következtében, nem minősíthető annak. A jelzett időszakban a 9 százalékot kitevő közeli vérrokoni házasság viszonylagosan sok. Sutter és
3.
III/ I I .
fokú vérrokoni házasság az
Sulyok hadon belül ( nagybátya-unokahúg közötti házasság)
I.
Б р а к м е ж д у л и ц а м и , сост оя щ и м и в к р овн ом р о д ст ве т р ет ьей и вт о р о й ст у п ен и вн у т р и р о д а I . Ш у й о к (б р а к м е ж д у дя дей и к у зи н о й ) between blood rela tives o f the 2nd an d 3rd grades w ith in the clan I . S u ly o k (m a r r ia g e s between u n cle an d n ie c e ).
M a r r ia g e s
Tabah (16, 17) Franciaországra vonatkozó adatgyűjtése szerint 1926—1945 között az összes házasságoknak 1,76%-át kötötték felmentést igénylő közeli vérrokonok között. Korzikában és Savoyában a közeli vérrokonok közötti házasságok gyakorisága 1926—1930 között 8,2, ill. 11 %. Az említett perióduson belül kötött házasságok vérrokonsági koefficien seinek mérlegelt átlagát alapul véve az ivádi populáció átlagos belházaso-
AZ
IVA D I ROKONIIÁZASSÁGOK
171
(Jási együtthatója (Bernstein (3,18), α-val, Wright (18) F-e1jelöli) Thoma (13) szerint : α = 0,00283435 Az átlagos belházasodási együttható alapján Ivád népessége a részle tesen átkutatott izolátumok között a második csoportban foglal helyet, azaz európai értelemben endogám. A jugoszláviai Susak sziget népességével álla pítható meg strukturális hasonlatosság. (6).
4. IV . fokú vérrokoni házasság az I. Bialos hadon belül ( távoli vérrokoni házasság) Б р а к м е ж д у л и ц а м и , сост оя щ и м и в к р овн ом р о д ст в е ч е т ве р т ой ст у п ен и в н у т р и р о д а I.Б и о л о г и (б р а к м е ж д у д а л ь н и м и к р овн ы м и р о д с т в е н н и к а м и ) M a r r ia g e s between blood rela tives o f the 4th grade w ith in
5 A k é p le t : ba n , f a z i-e d ik s á g o k szá m a .
a m e ly b e n г vé rro k o n sá g i
-
the c la n I . B ia lo s (d is ta n t blood re la tiv e s )
a h á za s s á g o k sz á m a , a z i-e d ik v é r ro k o n s á g i o s z t á ly -
o s z t á ly n a k m e g fe le lő
m é r le g e lé s i sú ly , N
p e d ig a z összes h á za s
172
N E M E S К ÉRI
JÁNOS
Az ivádi populációt a preferenciális vérrokonok folyamatos összeháza sodása következtében valószínűleg a megadott a-nál nagyobb érték jellemzi. Mivel a preferenciális vérrokonok közötti házasságkötés annyira jellemző az
5. I V / 111. fokú vérrokoni házasság az I. László— Sulyok hadakban (távoli vérrokoni házasság) Б р а к м е ж д у л и ц а м и , сост оя щ и м и в к р овн ом родст ве ч е т ве р т ой и т р ет ьей ст у п ен и в н у т р и р о д о в I . Л а с л о — Ш у й о к ( б р а к м е ж д у да л ьн и м и к р овн ы м и родст венниксьм и) M a r r ia g e s between blood rela tives
o f the 4th an d 5th grade w ith in (d is ta n t blood re la tiv e s )
the clans
I.
L á s z ló — S u ly o k
ivádi populációra, ezért a következőkben elemezzük, hogy mely hadakban fordulnak elő a „közeli vérrokonságban” álló egyének házasságkötései és me lyek azok a hadak, amelyekre inkább a távoli vérrokonok közötti pár választás nagyobb gyakorisága jellemző.
173
IV. Az 1866—1916 közötti periódus „közeli vérrokoni házasságai” kilenc had között oszlanak meg, ezek a következők : Bialos, Esküdt, Kutri, Laci, László, Páldeák, Péter, Sulyok, Veres. A 9 had közül a közeli vérrokoni házas ságok gyakoriságát tekintve első helyen áll a Páldeák had, azt követi a Sulyok, majd azonos gyakorisággal az Esküdt, Bialos és László hadak. Példaként kiemelve a László hadat, annak endogám jellegét, a 18. század elejétől a 20. század közepéig történt házasságkötéseit elemezve a követ kező sajátosságok állapíthatók meg. A 7 generáció alatt megkötött házassá gok száma 84. Ebből 42 Ivády nevű Ivády nevűvel kötött házassága (50,0%) ; 25 Ivády férfi és idegen nő házassága (29,7%) és végül 17 esetben lépett ide gen férfi és Ivádi nő házasságra. A had kialakulásának kezdetén még a párvá lasztás teljesen exogám (4 házasságkötés). A 18. század utolsó harmadában (3. generáció) történnek e hadban először az endogám házasságkötések, „távoli vérrokonok” között (5 eset). A 4. generációban és a 6. generációban, azaz a 19 század első és második felében csúcspontját éri el a László hadban a belházasság (53%), ekkor már nemcsak Ivády mindkét házasulandó, ha nem gyakori a hadon belüli párválasztás is. E házasságok között gyakori a „közeli vérrokoni” házasság is. A had kialakulásától számított 7. generáció ban, azaz a jelenlegi László hadbeliek házasságkötéseire m ár az exogámia irá nyában történő eltolódás jellemző. Az előbbiekből következik, hogy az egész ivádi populációra számított vérrokonsági koefficiens e hadakon belül magasabb. A pusztán egyetlen periódusra meghatározott „közeli vérrokoni házasságok” gyakorisága önma gában is megadja, hogy az Ivády nemzetségen belül melyek a ténylegesen endogám hadak és melyek az exogámok. Exogám hadak a következők: Antal, Birka, Borsos, Epró, Hegyi, Kovács, Sütő és Tamás. Az endogám és exogám hadak között külön csoportot alkotnak a Dávid, Ignác, Kutri, Laci, Péter és Veres hadak. Közbülső helyzetüket az 1866—1916 közötti időre és a jelenre kell vonatkoztatnunk, mivel ebben az időszakban a preferenciális vérrokoni házasságok gyakorisága magas e hadakban. Hasonló jellegzetes ség állapítható meg a férfi ágon megszakadt József és Szaka hadakra is. (1. 2. 3. 4. 5. ábra). A László, Esküdt, Ignác, Páldeák hadak „közeli” és prefenciális vérro koni házasságkötéseit az egész 1760—1920 közötti időtartamot figyelembe véve is elemeztük. Az említett hadak között és azokon belül 30 vérrokoni párválasztás állapítható meg. Ezek a következőként oszlanak meg: 5 esetben állapítható meg II. fokú; 1 esetben II + III. fokú; 2 esetben II/III. fokú; 1 esetben III/II. fokú ; és 20 esetben IV/III. fokú vérrokoni házasság kötés. Ebből 10 tartozik a „közeli” és 20 a „távolabbi” és „távoli” vér rokonok közé. Az egész ivádi izolátumon belül a László, Páldeák és Esküdt hadban a legmagasabb a rokonházasságok gyakorisága. Ebből következik, mint erre korábban Acsádi (1) mutatott rá, hogy az izolátumon belül e hadak még szorosabb izolálódó egységet képeznek. A Bialos, Páldeák és Sulyok, valamint részben a Veres, Tamás és Ig nác hadak 1760—1920 között történt házasságkötéseinek elemzése alap ján az állapítható meg, hogy bár az Ivády—Ivády házasságok száma na gyobb, azonban a „közeli” vérrokoni házasságok száma 4 és a „preferen2 D e m o g r á fia
174
NEMESKÉRI
JANOS
ciális” vérrokoni házasságok száma 26. E rokonsági ágak központjában a Sulyok had áll, amely az összes más hadakkai házassági kapcsolatot terem tett. A két példa is igazolja, hogy az egész ivádi izolátumra a relatív endogá mia, öt hadra (Bialos, Esküdt, László, Páldeák, Sulyok hadak) viszont az intenzív endogámia a meghatározó jellegzetesség. Az egész izolátumról akkor kapunk képet, ha az újonnan kiegészített és ellenőrzött6 genealógiai táblákon feldolgozott demográfiai anyagot fel használva határozzuk meg a mintegy 200 Ivády—Ivády és 400 Ivády-idegen házasság rokonsági kapcsolatait. Az ezzel egyidejűleg végzett demográ fiai elemzés, amely eddig csak quantitatív kép felvázolására volt alkalmas, lehetőséget szolgáltat majd a qualitatív elemzésre, azaz exogám, relatív endogám és szoros endogámiát képező családok és rokonsági ágak termékeny ségének meghatározására. I R O D A L O M 1. D r . A c s á d i G y ö rg y : A z iv á d ia k tá r s a d a lm a . M a g y a r T u d o m á n y o s A k a d é m ia B io ló g ia i O s z t á ly á n a k k ö z le m é n y e i. I I . k ö t e t 1953. é v i 2— 3 sz. A z iv á d i e m b e r ta n i k u ta tá s o k I . B u d a p e s t, 154— 187. p. 2. B a ck h a u sz, B .— N e m e s k é ri J . : H á u fig k e it d é r A B O - B lu t g r u p p e n u n d des D - F a k t o r s in TJngarn. Z . M o rh p . A n t h r o p . 1960. é v i. 5 1 . sz. 103— 115. p. 3. B ö ö k , J . A . : G e n e tic a l in v e s t ig a t io n s in a N o r th - S w e d is h p o p u la t io n . P o p u la t io n s tru c tu re sp a s tic e o lig o p h r e n ia , d e a f m itis m . A n n . h u m . G e n e tic a , 1956. é v i 20. sz. 239— 250. p. 4. A c s a lá d jo g i t ö r v é n y . B u d a p e s t, K ö z g a z d a s á g i és J o g i K ö n y v k i a d ó , 1964. S7 p. 5. D r . C s izm a d ia A n d o r : A z iv á d i e m b e r t ö r té n e t e . M a g y a r T u d o m á n y o s A k a d é m ia B io ló g ia i osz t á ly á n a k k ö z le m é n y e i. I I . k ö t e t . 1953. é v i 2— 3. sz. A z i v á d i e m b e r ta n i k u ta tá s o k I. B u d a p e s t, 147— 154. p. 6. D o lin a r , Z . : M ic r o - e v o lu t io n a m o n g t h e S u sak isla n d ers. In b r e e d in g , s t e r ilit y , b lo o d , g ro u p s a n d re d h a ir. A n n . h u m . G e n e tic a . 1960. 24. sz. 15— 22. p. 7. H an ha rty E . : E r g e b n is s e d e r d e m o g e n e tis c lie n E r fo r s c h u n g d e r Is o la te , m it b e s o n d e re r B e r ü s ic h t g u n g d e r S c h w e iz e r In z u c h tg e b ie t e . In L . G e d d a : D e G e n e tic a M e d ic a . P a r s t e r tia . R o m a , 1961. 53-80 p. 8. Ig a z s á g ü g y i z s e b t ö r v é n y t á r , ö s s z e á l l í t o t t a : T é r fy G y u la . B u d a p e s t, 1930. 1357 + 1 1 6 p. 9. D r . L ip t á k P á l : I v á d és k ö rn y é k e . M a g y a r T u d o m á n y o s A k a d é m ia B io ló g ia i o s z tá ly á n a k k ö z le m é n y e i. I I . k ö t e t . 1953. é v i 2— 3. sz. A z iv á d i e m b e r ta n i k u ta tá s o k I . B u d a p e s t, 140— 146. p. 10. D r . N e m e s k é ri J á n o s : I v á d k ö z s é g — 192— 21S. p.
I v á d y c s a lá d . Századok. B u d a p e s t, 1944. é v i 4— 6. sz.
11. D r . N e m e s k é ri J á n o s : I v á d k ö z s é g n é p é n e k e m b e r ta n i v iz s g á la t a . M a g y a r T u d o m á n y o s A k a d é m ia B io ló g ia i o s z t á ly á n a k k ö z le m é n y e i I I . k ö t e t 1953. é v i 2— 3. sz. A z iv á d i e m b e r ta n i k u ta tá s o k I. B u d a p e s t, 200— 238. p. 12. D r . N e m e s k é ri J — T a rn ó c z y T . : A z iv á d i e t n ik u m c s a lá d s z ö v e v é n y v iz s g á la ta . M a g y a r T u d o m á n y o s A k a d é m ia B io ló g ia i o s z t á ly á n a k k ö z le m é n y e i. I I . k ö t e t . 1953. é v i 2 — 3. sz. A z iv á d i e m b e r ta n i k u ta tá s o k I. B u d a p e s t, 188— 200. p. 13. D r . N e m e s k é ri J . — d r. T h o m a A . : I v á d : A n is o la te in I l u n g a r v . A c t a G e n e t. 1961. én. 11. sz. 26. sz. 230— 250 p. 14. O r e l , H . : D ie V e r w a n d t e n e h e n in d er E r z d iö e s e W ie n . A r c h . R a ss en u n d G esch . B io l. 1932. é v i 26. sz. 249— 27S. p. 15. D r . S íp o s Is tv á n : A k a to lik u s h á z a s s á g jo g re n d s z e re . Á t d o l g o z t a : d r. G álos L á s z ló . B u d a p e s t, 1960. 669. p. 16. S u tte r J . : R e c h e r c h e s su r les e ffe ts d e la c o n s a n g u in ité c h e r l ’ h o m m e . B io l, m é d ., P a r is , 1958. é v i 47. sz. 563— 660. p. 17. S u tle r, J . : — T a b a h , L . : F r é q u e n c e e t r é p a r t it io n d es m a r r ia g e s co n sa n gu in s en F ra n c e . P o p u l a tio n , 1948. é v i 4. sz. 607— 630. p . L e p r o b lè m e d e la m o r t a lit é g e n e tiq u e p é r in a ta le . P o p u la t io n , 1950. é v i 2. sz. 311— 332. p . L ’ é v o lu t io n des is o la ts d e d e u x d é p a r te m e n ts fr a n ç a is : L o ir e — e t — C h er, F in is t è r e , P o p u la t io n , 1955. é v i. 4 sz. 645— 674. p. L e m esu re d e la co n s a n g u in ité . P e r s p e c t iv e d ’a p p lic a t io n à la d é m o g ra p h ie . P o p u la t io n 1950. é v i 5 . sz. 689— 712. p. 1 8 . T r e v o r, J . C .: R a c e c ro s sin g in m a n : t h e a n a ly s is o f m e t r ic a l ch a ra c te rs . E u g . L a b . M e m . 1953. é v i 3 6 . sz. 1-120 p. 6 A z I v á d r a v o n a t k o z ó t ö r t é n e t i d e m o g r á fia i v iz s g á la t o k a t a z a n y a g k ie g é s z íté s é t és e lle n ő r z é s é t a K ö z p o n t i S t a t is z t ik a i H i v a t a l N é p e s s é g t u d o m á n y i K u t a t ó c s o p o r t ja v é g z i. E m u n k á k e r e d m é n y e k é n t a k o rá b b i k ö z lé s e k b e n és e t a n u lm á n y b a n s z e re p lő e lő z e te s a d a to k n é m ile g m é g m ó d o s u lh a tn a k , a k o r r e k c ió k a zo n b a n a m e g á lla p ítá s o k t e n d e n c iá já t n e m é r in tik .
175
Э Н ДО ГА М Н Ы Е Б Р А К И Н А С Е Л Е Н И Я ИВАДА
Резюме В изменениях, происшедших с 1617 по 1965 год в ивадском резервате, можно обнаружить четыре стадии. Д л я первой и второй стадий (1617— 1750; 1751— 1810) характерна ярко вы раж енная экзогамия. Н а третьей стадии (1811— 1860) наряду с экзогамным выбором пары имело место такж е и заключение эндогамных браков. В возросшем к тому времени населении происходит выделение ветвей на основании родства (родов). Полное оформ ление резервата происходит на четвертой стадии, — в период между 1861 и 1920 годами, когда заключение браков с «близкими» по крови родствен никами достигает 9,0% всех браокв. В настоящее время резерват нахо дится в стадии постепенного распада. Имеются еще эндогамные браки но их во все большей мере вытесняют экзогамные браки. Биологической причиной, оказавш ей содействие образованию резер вата, явились такж е имевшие место в 19 веке две эпидемии холеры, но действительно определяющие причины имели общественный и экономи ческий характер. Среди населения И вада наибольшее число браков между «близкими» по крови родственниками заклю чается в пяти родах (Биалош , Эшкюдт, Ласло, П алдеак, Ш уйок). Эти роды образуют изолированные единицы и внутры самого резервата. Шесть родов (Давид, И гнац, К утри, Л аци, Пере, Вереш) представлены относительной эндогамией; они обеспе чивают генетическое равновесие внутри резервата. Восемь родов (Антал, Б и рка, Воршош, Эпро, Хеди, Ковач, Шюто, Тамаш) заклю чаю т экзогам ные браки.
ON THE MARRIAGES CONCLl'DED BETWEEN RELATIVES OF THE POPULATION OF IVÁD S u m m a ry
The changes which took place in the isolated area of Ivád in the period between 1617 and 1965 can be divided into four phases. The first and second phase (1617—1750 and 1751—1870) are still characterized expressively by endogamy. In the third phase (1811—1860), beside the exogamous choice of partners, the occurence of endogamous mar riages, too, can be observed. Within the family, already increased by that time, the sepa ration of branches of relationship (clans) can be registred. The full development of the isolated area took place in the fourth phase, between 1861 and 1920, when the frequency of the choice of “close” blood relatives amounted to 9 per cent of all marriages. At present, the isolated area reveals the signs of a slow dissolution. Though there are still endogamous marriages, the exogamous choice of partners occurs more and more frequently. In the 19th century, as a biological factor, also two cholera epidemics contributed to the formation of the isolated area, the actually determining factors, however, were the social and economic conditions. Within the family Ivády, most marriages between “close” blood relatives can be found in 5 clans (Bialos, Esküdt, László, Páldeák, Sulyok) which form a separate unit even within the isolated area. Six clans (Dávid, Ignác, Kutri, Laci, Père, Veres) reveal a relative endogamy and create a condition of equilibrium within the isolated area. S clans are expressively of an exogamous character (Antal, Birka, Borsos. Epró, Hegyi, Kovács, Sütő, Tamás.)
2*