Az éghajlatváltozás hatása a desztinációszintű termékfejlesztésre

Az éghajlatváltozás hatása a desztinációszintű termékfejlesztésre Szerző: Lőrincz Katalin1–Raffay Ágnes2–Varga Balázs3

Absztrakt: A turizmus a világ egyik legnagyobb és egyben leggyorsabban fejlődő ágazata, jelentősen hozzájárul a nemzeti és a helyi gazdasághoz. Az éghajlat és a turizmus kapcsolata többrétű és összetett, hiszen az éghajlati adottságok biztosítják és befolyásolják a turizmus alapját adó természeti erőforrásokat, és egyben olyan korlátozó tényezőnek is számítanak, amelyek kihívásokat állítanak mind a turizmus szektor, mind a turisták számára. Minden turisztikai desztináció és szolgáltató valamilyen szinten függ az éghajlattól, és az éghajlat fontos befolyásoló tényező az utazási döntés meghozatalakor és az utazási élményszerzés során. A tanulmány külföldi

szakirodalmi példák

alapján

vizsgálja

az

éghajlatváltozás

desztinációkra gyakorolt hatásait és az adaptáció lehetséges módozatait. A turisztikai kereslet, illetve a hatások mértéke alapján a (nagy)városi, a hegyvidéki, valamint a vízparti desztinációk kerültek a figyelem középpontjába.

Kulcsszavak: turizmus, kültéri rekreáció, fenntarthatóság, adaptáció, klímaérzékenység. 1, Bevezetés A fenntartható turizmus a 21. század turizmusfejlesztésének egyetlen elfogadható iránya, minden fejlesztésnek a gazdasági, társadalmi-kulturális és környezeti fenntarthatóság jegyében szabadna megvalósulnia. Az éghajlatváltozás kihat a fenntarthatóság minden területére. A természeti környezetre gyakorolt hatások az egyes turisztikai termékek alapját adó erőforrások változásaiban jelenhetnek meg, a gazdasági hatások az éghajlatváltozás kiküszöbölésére irányuló törekvések és az adaptáció költségeinél jelennek meg hangsúlyosan, az életminőségre gyakorolt hatás pedig a szocio-kulturális területen jelentkeznek. Az éghajlatváltozás turizmusra gyakorolt hatásainak vizsgálata több okból is szükséges: egyrészt a turizmus nagymértékben épít a természeti erőforrásokra, amelyek az éghajlat változásával maguk is változnak, illetve el is tűnhetnek mint erőforrások; valamint a turizmus maga is hozzájárul a klímaváltozást előidéző folyamatokhoz. A klímaváltozás a desztinációk fejlődésére is hatással van, így fontos annak a vizsgálata, hogy milyen turisztikai

1

Egyetemi docens, Pannon Egyetem. E-mail: [email protected]. Egyetemi docens, Pannon Egyetem. E-mail: [email protected]. 3 Egyetemi hallgató, Pannon Egyetem. E-mail: [email protected]. 2

1

termékfejlesztések és infrastrukturális változások mennek végbe a desztinációkban a megváltozott éghajlathoz való alkalmazkodást segítve. Jelen cikk a desztinációkban megjelenő hatások és az azokra adott termékfejlesztési ötletek, irányzatok vizsgálatát tűzte ki célul, nemzetközi és hazai példák bemutatásán keresztül. A tanulmány elméleti kereteket kialakító fejezete elsősorban a turizmus éghajlatváltozáshoz való hozzájárulását, valamint az éghajlatváltozás turizmusra gyakorolt hatásait vizsgálja. Az európai desztinációk fejlesztése szempontjából lényeges kérdés az Európai Unió klímapolitikája, valamint a fenntartható turisztikai desztinációk támogatása, amelyet a 3. fejezet mutat be. Végül a 4. fejezetben az egyes desztinációtípusokra (város, hegyvidék, és vízpart) gyakorolt hatásokat és az adaptáció módszereit vesszük górcső alá. Jelen cikk a TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0064 projekt keretében készült4. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

2, Az éghajlatváltozás és turizmus kapcsolata BUCKLEY (2007) a turizmus és az éghajlatváltozás kapcsolatát négy aspektusban javasolja vizsgálni: 

a turizmus hozzájárulása az éghajlatváltozáshoz, valamint a hatások kiküszöbölését vagy csökkentését célzó intézkedések;



megnövekedett közlekedési költségek a hatások kezelése miatt, illetve az utazási szokások változásának következményei;



a küldőországok éghajlatának változása, valamint annak hatása a kiutazó és belföldi turizmusra;



a klímaváltozás hatása a desztinációk vonzóképességére, a biztonságra és a kényelemre.

A tanulmány elsősorban a klímaváltozás desztinációkra gyakorolt hatását, illetve a desztinációk a klímaváltozást előidéző (elsősorban közlekedési

eredetű) tényezők

kiküszöbölésére tett kezdeményezéseit vizsgálja. Az éghajlatváltozást előidéző széndioxid-kibocsátásért globális szinten közel 75%-ban a közlekedés a felelős, ezen belül is a légi közlekedésnek tudható be a károsanyag-kibocsátás körülbelül 40%-a (UNEP 2008). Bár a turisztikai célú közlekedés viszonylag kis hányadot képvisel ebben, a turizmusszektor növekedési ütemét figyelembe véve elengedhetetlen a 4

http://eghajlat.info/

2

hatások enyhítését célzó intézkedések bevezetése. A technológiai fejlesztések nagy hangsúlyt kapnak, de önmagukban nem hoznak megoldást a problémára, így szabályozásra és – a turisztikai fogyasztást befolyásoló – piaci eszközökre is szükség van a negatív hatások enyhítéséhez. A lehetséges eszközök között szerepelhet a repülőgépflották megújítását segítő támogatási alap kialakítása, az útvonaltervezés és a légi közlekedést üzemeltető rendszerek hatékonyságának növelése, szorosabb együttműködés kialakítása a különböző közlekedési társaságok és a turizmus egyéb szereplői között a kibocsátás csökkentése és az értéklánc optimalizálása érdekében, a közösségi közlekedés használatának szorgalmazása, akár integrált rendszerek kialakításával, valamint a turisták informálása a károsanyag-kibocsátással kapcsolatban (UNEP, 2008). A turisztikai desztinációk és a turisztikai szolgáltatók az éghajlat változékonysága és változása kapcsán számtalan módon érintettek. Minden turisztikai desztináció klímaérzékeny bizonyos fokig, az érintettség mértékét egyrészt befolyásolja a kereslet természetes szezonalitása, másrészt – pozitív vagy negatív módon – hat rá az éghajlat változékonysága (hőhullámok, hirtelen hidegbetörések, szárazság, vihar, erős esőzés). Ez utóbbi jelenség nem csupán a turista komfort- vagy biztonságérzetére (és ebből következően elégedettségére) van befolyással, de érintettek azok a természeti attrakciók is, amelyek vonzzák a turistákat: a hó által borított területek, a korallzátonyok vagy például a természetes élővilág (SCOTT– LEMIEUX 2010). Konszenzus van abban a tekintetben, hogy a desztináció imázsa kulcsfontosságú az úti cél kiválasztásban, amelyet aztán egyéb makroszintű tényezők is befolyásolnak, mint az utazási távolság, a költség, a motiváció (PIKE 2001). Egy desztinációimázzsal foglalkozó átfogó tanulmány szerint a fogadóterület attraktivitásában a desztináció természetes szépsége és éghajlata a meghatározó (HU–RITCHIE 1993). A klíma turizmusszektorra gyakorolt hatását szemléletesen mutatja be az 1. ábra, amely a turizmus rendszeren belül elsősorban a közlekedés és a desztináció érintettségét hangsúlyozza (SCOTT–LEMIEUX, 2010).

3

1. ábra A klíma hatása a turizmusszektorra Makroszintű ágazati befolyásoló tényezők

Hatások

Turizmus rendszer Küldő piac

Gazdasági növekedés/ recesszió Megközelíthetőség/ költség Politikai stabilitás/ biztonság Technológiai változás Demográfiai változás Valutaárfolyam Határmegállapodás

Közvetlen klíma hatás

Közvetett klíma hatások Környezeti változás Gazdasági változás Társadalmi/ Politikai változás

Éghajlat Szezonalitás Extrém időjárási esemény Klímaváltozás

Klíma politika

Turisták Motiváció Kapacitás A desztináció észlelése Közlekedési rendszer Desztináció Turisztikai szolgáltatók Helyi lakosság Döntéshozók Befektetők Nemzeti DMO-k

(mérséklés és közlekedési költség)

Forrás: D. Scott and C. Lemieux (2010:147) A nemzetközi szakirodalmi források (SIMPSON et al. 2008, UNWTO 2008) az éghajlatváltozás turizmusra gyakorolt hatásai kapcsán elsősorban a következő jelenségeket említik: 

az átlagos évi középhőmérséklet emelkedik, a szélsőséges hőhullámok gyakorisága nő;



a hóhatár és a hótakaró csökken, visszahúzódnak a gleccserek;



az extrém időjárás gyakorisága és a viharok száma növekszik;



egyes régiókban csökken a csapadékmennyiség;



a tengerszint emelkedik; 4



a tenger felső szintjének hőmérséklete növekszik;



a szárazföldi és a tengeri biodiverzitás negatív irányban változik;



gyakoribb és súlyosabb következményekkel járó erdőtüzek keletkeznek;



a talaj összetétele, minősége romlik (erózió, savasodás).

MENDELSOHN és MARKOWSKI (1999) szerint az éghajlatváltozás a kültéri (outdoor)

szabadidős tevékenységekre három területen gyakorol hatást, amelyek a következőkben írhatók le: 1. a szabadidős tevékenységekre – az északi féltekén - hosszabb nyári és rövidebb téli szezon áll rendelkezésre, 2. változik a szabadidős tevékenységek kényelemérzete és az élményszerzés módja, 3. változik a szabadidős tevékenység élményének minősége. Az ő olvasatukban így az éghajlatváltozásnak ugyanúgy vannak nyertesei és vesztesei. A horgászat, a golf vagy a vitorlázás esetében pozitív hatás lehet a szezon meghosszabbodása, de a vadászat, a kempingezés és főként a síelés esetében a negatív hatás érvényesül.

3, Európai uniós intézkedések az éghajlatváltozás és a turizmus összefüggésében Az éghajlatváltozás európai következményeit tárgyalja az Európai Unió (EU) Éghajlat-politikával (2014) foglalkozó tanulmánya, amely a következő veszélyekre hívja fel a figyelmet: 

A tengerszint növekedése fenyegeti az alacsonyan fekvő szigetországok lakosságát és a tengerparti közösségeket.



A szélsőséges időjárási események veszélyeztetik az élelmiszer-termelést, különösen a legszegényebb fejlődő országokban.



Több tízezer ember korai halála írható az elmúlt évtizedben Európában a hőhullámok számlájára.



A víz- és élelmiszerhiány regionális konfliktusokat, éhínséget és tömeges elvándorlást okozhat.



A globális átlaghőmérséklet viszonylag kismértékű emelkedése növeli annak a veszélyét, hogy a növény- és állatfajok 20–30%-a kihal.

5



Ha nem alkalmazkodunk a klímaváltozáshoz, az 2020-ra – a becslések szerint – legalább 100 milliárd euróba kerülhet az Európai Uniónak.

Az Európai Unió éghajlatváltozással kapcsolatos közvetlen intézkedései alapvetően két irányba mutatnak: a mérséklés és alkalmazkodás fogalmakkal írhatók le. Az éghajlatváltozás mérséklése a gyakorlatban az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését vagy korlátozását jelenti. Ezzel összefüggésben az Európa 2020 Stratégia – nemzeti szinten – célként jelölte gázok meg az üvegházhatású kibocsátásának 20%-kal való csökkentését, a megújuló energiaforrások arányának 20%-kal való növelését, s ezekkel párhuzamban az energiahatékonyság 20%-os javítását. A konkrét légköri mérések alapján az energetika, az EU-n belüli közlekedés, valamint a lakó- és kereskedelmi ingatlanok üzemeltetése (2. ábra) okozza a legnagyobb üvegházhatású gázok kibocsátását: a turizmus rendszere mindhárom területet érinti. 2. ábra A teljes üvegházhatású gázok kibocsátása a 27 EU-tagállamban, ágazati bontásban, 2011 (%)

Illékony kibocsátások 2% Lakóingatlanok/ker eskedelmi ingatlanok üzemeltetése 14%

Ipari folyamatok Mezőgazdaság 7% 10% Hulladékgazdálkod ás 3%

Közlekedés EU-n belül 21%

Energetika 31%

Gyáripar/építőipar 12% Forrás: Európai Bizottság Kommunikációs Főigazgatóság (2014:8)

6

Az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodás azokat az erőfeszítéseket foglalja magában, amelyek célja, hogy javuljon a társadalom klímaváltozással szembeni ellenálló képessége, és minimálisra csökkenjenek az éghajlat megváltozásából eredő kedvezőtlen hatások. A fenti célok érdekében az EU konkrét projektek támogatásával5, az adaptációs esettanulmányok6 népszerűsítésével (kézikönyvek, útmutatók kiadása) vagy a fenntarthatóságot, klímabarát fejlesztéseket felmutató desztinációk kiemelt promóciójával (EDEN – fenntartható idegenforgalmi fejlesztési modellek támogatása szerte az Európai Unióban7) támogatja az ügyet.

4, Példák a turizmusban desztinációszinten legjellemzőbb hatásokra és az alkalmazkodás eszközeire A tanulmányban felsorakoztatott konkrét példák egyrészt az éghajlatváltozás megnyilvánulási formáit mutatják különböző desztinációkban, másrészt a desztinációk törekvéseit az adaptációra és az éghajlatváltozást kiváltó okok csökkentésére vagy megszüntetésére. 4.1. Alkalmazkodás a turisztikai desztinációk szintjén

Az éghajlatváltozás megnyilvánulásai közé tartozik az évi átlagos középhőmérséklet emelkedése. A hőmérséklet növekedése kihat az építészetre is, hiszen a változó körülményekhez igazodva az épületek tájolásánál az északi fekvés felértékelődhet, előtérbe kerülhet a klimatikus hűtés kialakításának fontossága, és alapvetően az épületszerkezetek változását is magával

hozhatja. Ez utóbbi az éghajlatváltozást előidéző magas

energiafelhasználás problémáját is segíthet orvosolni, az alacsony energia felhasználású (például. passzív házak) vagy alternatív (megújuló) energiát használó épületek kialakítása válik fontossá. Mivel az új technológiák egyelőre magasabb költséget jelentenek, az alacsony energiafelhasználású épületek elterjedése egyelőre lassú folyamatnak tűnik (HVG PLUSZ 2013: Fenntartható Fejlődés: Keretstratégiák, környezet, fogyasztás, fenntarthatóság). Szintén a felmelegedésre igyekeznek reagálni a desztinációk a zöld felületek, közparkok, árnyas sétányok és a köztéri vízfelületek nagyságának növelésével. A sűrűn beépült, nagyrészt aszfalt felületekkel jellemezhető városi desztinációkban a parkosítás már nemcsak esztétikai szempontból fontos, ahogy a szökőkutak, kis tavak kialakítása sem 5

http://ec.europa.eu/research/environment/index_en.cfm?pg=climate-more http://ec.europa.eu/clima/policies/adaptation/index_en.htm 7 http://ec.europa.eu/enterprise/sectors/tourism/eden/what-is-eden/index_en.htm 6

7

díszítőelem csupán, hanem a hűsítés lehetőségét is megadja, legalább a gyerekeknek forró nyári napokon. A városközpontok rehabilitációja során a klímabarát fejlesztés kiemelt szerepet kapott több hazai fogadóterületen (Balatonfüred – Balaton-part ékköve: a reformkori városközpont program, Sárvár –a Várkerület és fürdő összeköttetése). Ez a gyakorlatban az autómentes övezetek, kerékpár- és sétautak bővítését, a zöldfelület megújítását, illetve energiatakarékos világítási rendszerek telepítését is jelentette. Az alacsony széndioxid-kibocsátású gazdaság kiépítését célzó korai intézkedések (Európai Bizottság 2014) elősegítik a foglalkoztatást és a növekedést, mert ösztönzik a tiszta technológiák (például a megújuló energiát hasznosító technológiák és az energiahatékony alkalmazások) kifejlesztésére irányuló innovációt. Az ausztriai Bécs 22. kerülete, a Donaustadt e folyamat egyik gyakorlati megvalósulása. Az „Aspern: Die Seestadt Wien” az intelligens városfejlesztés legújabb alapelvei szerint épül, a környezetbarát távhőről egy geotermikus erőmű gondoskodik majd. A projekt alapvető célkitűzései közé tartozik, hogy egyensúlyt teremtsen a szabadidő és a munkával töltött idő között. A lakóépületek és az innovációs központok mellett helyet kap majd itt egy üzleti negyed is, azonban a fejlesztési terület fele köztér marad: jól megtervezett kerékpár- és gyalogutakkal, terekkel, parkokkal, szívében a tóval. Olyan élettér születik tehát, amely egyszerre urbánus és zöld, jó összeköttetése van a belvárossal, de közlekedési rendszere klímabarát és fenntartható, épületei pedig megfelelnek az energiahatékony lakásépítés legújabb követelményeinek is8 Turisztikai szempontból lényeges eleme a projektnek a szabadidős tevékenységeknek teret biztosító, valamint önmagában is vonzerőnek tekinthető pihenőparkok, kerékpáros és sétautak kialakítása. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátást segíti a helyi gazdaságfejlesztés támogatása, a helyben készült termékek kínálatának bővítése. E tekintetben jó példa a honduraszi desztinációmenedzsment szervezet azon törekvése, amely támogatja a Karibi-térségben a helyi élelmiszer- és kézműves termékek piacra jutását a ST-EP projekten keresztül9. A hazai turisztikai desztináció menedzsment szervezetek, környezetvédő egyesületek számos településen – például Egerszalók, Gyenesdiás, Hajdúszoboszló – támogatnak és szerveznek helyi (kézműves) piacot, amelyek pünkösdtől az őszi szüretig hétvégenként várják a vendégeket. A témával kapcsolatos tudástranszfert – szolgáltatói és fogyasztói szinten – segítik a legjelentősebb európai turisztikai kiállítások és konferenciák is (Berlin ITB, London WTM). 8 9

http://www.aspern-seestadt.at/en http://step.unwto.org

8

Az ITB Berlin10 konferenciaszervezői évek óta foglalkoznak a klímaváltozás, a fenntartható turizmus kérdéskörével11, s az ezzel kapcsolatos előadások minden szekcióban (a turizmus jövője, desztinációk, légi közlekedés, ökoturizmus, vállalati felelősségvállalás, CSR) jelen vannak. A WTM London novemberi seregszemléje több éven keresztül a „Fenntartható Turizmus Program” keretében mutat adaptációs megoldásokat a turizmus szakma részére12. 4.2. A (nagy)városi desztinációk adaptációja

2008-ra 50%-ra nőtt a városlakók aránya (HVG PLUSZ: Fenntartható Fejlődés), falusias jellegű és méretű települések is városi rangot kapnak. A városodás (a városok számának gyarapodása, valamint lélekszámuk növekedése) és a városiasodás (a városi életforma és technika kiterjedése) kapcsán a mobilizáció felgyorsult üteme jelent kihívást a desztinációk számára. A jelentős mértékben megnövekedett közúti forgalom, a zsúfoltság elsősorban a történelmi városközpontokat fenyegeti, amelyek a turizmus magterületeinek számítanak. A városi desztinációk esetében tehát ugyanannyira fontos a klímaváltozás hatásainak ismeretében tervezni a desztinációk fejlesztését, mint a természeti vonzerőkre épülő helyszíneknél. A klímabarát közlekedési megoldások érdekében több jelentős megoldás született. Városi desztinációkban gyakran találkozni kombinált jegyrendszerrel, mellyel arra ösztönzik a turistákat, hogy a közösségi közlekedést vegyék igénybe, illetve nagyobb tömegeket vonzó rendezvények esetén is a résztvevők ingyenesen közlekedhetnek a rendezvény helyszínére. Erre volt példa a 2006-ban Németországban rendezett FIFA Futball Világbajnokság, ahol a meccsre érvényes jeggyel rendelkező turisták a meccs napján ingyen vehették igénybe a városi közösségi közlekedés eszközeit (UNEP 2008). Magyarországon a Mogyoródon megrendezett Forma 1 futam látogatói választhatják a menetrendszerinti autóbusz és HÉV járatokat a hétvégi rendezvény ideje alatt.13 Hasonló megoldást kínálnak a rövid tartózkodási idejű városlátogatást segítő turisztikai kártyarendszerek14, amelyek 24/48/72 órás változatai a teljes tömegközlekedési hálózat, a városnéző buszok, hajók, felvonók, valamint a bérelhető, adott város által kínált kerékpárok ingyenes használatát egyaránt támogatják. A szomszédos országok közül Ausztriában Bécs és Innsbruck, Szlovákiában Pozsony, míg Szlovéniában Ljubjana vezette be 10

http://www.itb-berlin.de/en/AboutITBBerlin/ITBBerlinConvention A fenntartható turizmus a környezeti fenntarthatóságnál tágabb témakör; olyan turizmusformát takar, ahol az attrakciókat, látnivalókat utódaink számára is elérhetővé tesszük. 12 www.wtmresponsibletourism.com 13 www.hungaroring.hu 14 www.europeancitycards.com 11

9

ezt a rendszert. (Horvátországban Split és Zágráb rendelkezik ugyan városkártyával, de a közlekedés nincs benne a kedvezményezett körben.) Berlin és Koppenhága jó példa az agglomerációban elhelyezkedő turisztikai vonzerők bevonására: esetükben találkozunk azzal a szemlélettel, hogy a tömegközlekedési eszközök használatának ösztönzése nem áll meg a közigazgatási

határoknál,

hanem

a

szomszédos,

turisztikai

kereslettel

rendelkező

településekre is vonatkozik (Berlin–Potsdam). A klímaváltozásra a városi fesztiválszervezők is reagáltak. Ottawa híres rendezvénye, a májusi Tulipánfesztivál esetén a szervezők maximálisan igyekeznek alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz (növekvő hőmérséklet), és a „főszereplő” növényeket megkülönböztetett figyelemmel kísérik (UNWTO 2008). A fesztivál virágágyásainak előkészítése során a kertészek a tulipánhagymákat árnyékos helyre ültetik; több típusú hagymát választanak, amelyek eltérő időszak alatt nyílnak; s minden lehetséges eszközzel igyekeznek késleltetni a virágzást. Ez utóbbi érdekében a tulipánágyások köré télen hókerítést építenek, (segítve a hó megmaradását), a kora tavaszi meleget pedig öntözéssel kompenzálják. A 400 ezer látogatót vonzó budapesti Sziget Fesztivál 2009-ben megkapta a „Zöld Fesztivál”15 címet a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumtól16. A szervezők elkötelezettek a környezettudatosság irányában. A fesztivál ideje alatt a Hajógyári-sziget több pontján felállított szelektív hulladékgyűjtők mellett, 500 férőhelyes kerékpártároló kialakításával, busz- és hajójáratok indításával ösztönözték a fesztiválozókat, hogy ne autóval közelítsék meg helyszínt. A távolabbról érkezőknek a vasúti közlekedést ajánlották kedvezménykártyával, illetve a fesztivál hivatalos honlapján keresztül népszerűsítették és szervezték a telekocsi-szolgálatot. A zajmegelőzés érdekében este 11 óra után fedett és hangszigetelt színpadon folytatódtak a koncertek. A szálló por csökkentése érdekében a színpadok táncterein és a fontosabb útvonalakon a járófelületekre porvédő burkolást telepítettek; a fesztivál zárása után pedig újrafüvesítették a területet. A programkínálatban több

környezetvédelemmel,

klímaváltozással

foglalkozó

eseményt

ajánlottak

a

fesztiválozóknak. A városi desztinációk klímabarát intézkedései nemcsak jó példaként szolgálnak, de ezek a (környezeti fenntarthatóság érdekében tett) lépések – hosszú távon – imázs és PR előnyt jelentenek. Az Európai Bizottság 2010-ben indította el az Európa Zöld Fővárosai programot17, amelyben 12 mutató alapján értékelik a fővárosokat, elsősorban a 15

www.kvvm.hu www.sziget.hu 17 http://ec.europa.eu/environment/europeangreencapital 16

10

környezetvédelemhez való kapcsolódást és a globális éghajlatváltozáshoz való helyi hozzájárulást mérve. 2014-ben Koppenhága nyerte el a címet az öko-innovációs és a fenntartható mobilitás terén elért eredményei és elkötelezettsége miatt, a korábbi versenyek nyertesei Stockholm (2010), Hamburg (2011), Vitoria-Gasteiz (2012)

és Nantes (2013)

városai voltak. Az „Európa Zöld Fővárosa” cím elnyerése a környezettudatos városlátogatók szempontjából is versenyelőnyt jelent, így várhatóan egyre több főváros fog versenybe szállni. A klímaváltozás következtében gyakoribbá váló extrém időjárás (hőhullámok, tomboló viharok, áradás) komoly kihívást jelent, hiszen a turisták biztonságát garantálni kell a szélsőséges időjárási helyzetekben is. Ez kifejezetten fontos a nagy tömegeket vonzó szabadtéri rendezvények esetében, amikor az összegyűlt több száz vagy ezer emberből álló tömeget kell rövid időn belül biztonságba helyezni. A július 1-én megrendezésre kerülő „Kanada Napja” nemzeti ünnep szervezői például a szélsőségesen magas hőmérséklet (hőhullámok) kezelésére több lépésben készülnek (UNWTO 2008): 

a vendégek részére folyamatosan tájékoztatást adnak hőhullámmal járó stresszről;



árnyékolókat, szabadtéri sátrakat állítanak fel, valamint hűvös pontokat, frissítőállomásokat alakítanak ki a rendezvény területén;



fokozott egészségügyi szolgálatot állítanak készenlétbe;



víz(minőséggel) kapcsolatos tanácsadó szolgálatot működtetnek az úszásra, fürdőzésre alkalmas területeken.

Az extrém időjárás turisták felé történő kommunikációját segíti a korai előrejelző rendszerek telepítése, szakszerű használata. Ennek érdekében az érintett közszolgálati testületek (meterológia, katasztrófavédelem, mentő, rendőrség, önkormányzat), a média, valamint a turisztikai szolgáltatók hatékony együttműködése szükséges. A fogadóterületek gyakorlati válasza a tájékoztatás meggyorsítása, azaz az időjárási információk weblapon történő kiemelt szerepeltetése; válaszlevelekbe és honlapokba történő beágyazása; extrém időjárás esetén a vendégek SMS-ben való értesítése, illetve az okostelefon-applikációk fejlesztése. A turisztikai vonzerőfejlesztés során is egyre nagyobb hangsúlyt kap az ún. időjárástól független, alternatív (alapvetően beltéri) helyszínek kialakítása, amelyek mind az esős napokon, mind a nagy kánikulában kiváló alternatívát jelentenek a szabadtéri programok helyett. A példákat minden vonzerő-kategóriában hosszan lehetne sorolni, a következőkben néhány az időjárástól független élményt biztosító, különleges attrakciót említünk:

11



beltéri trópusi strand kialakítása kontinentális éghajlaton (Krausnick, Németország);



beltéri vízipark fejlesztése (Lalandia Aquadome Dániában);



különleges beltéri (indoor) játszótér több korosztálynak (Extreme Air Parks, Kanada);



tematikus park (Legoland, Windsor);



kalandpark (Funpark, Finnország);



beltéri drótkötélpálya (Grindewald, Svájc);



állatkert (Chester Zoo, Nagy-Britannia).

4.3. A hegyvidéki turizmus és a síturizmus jövőbeni fejlesztése

Az éghajlatváltozás egyik következménye a hómennyiség csökkenése is, bár a téli időszakot sokan a „mindent vagy semmit” jellemzővel írják le, mivel a teljes hóhiány és az extrém havazás egyaránt előfordult az elmúlt öt évtizedben. Az átlaghőmérséklet növekedésének másik indikátora a hóhatár felfelé tolódása, aminek következtében a hóbiztos (természetes hóval rendelkező) sípályák magasabb tengerszint feletti magasságban találhatók. Az Egyesült Államokban 1966 óta regisztrálják a hómennyiséget, és az adataik alapján az 2011-12-es téli időszakban a harmadik legkisebb hótakarót mérték 1966 óta (State of the Climate Overview, 2012). A szintén az Egyesült Államokban működő Nemzeti Síterepek Szövetsége (National Ski Area Association, NSAA) jelentése szerint a 2011-12-es síszezon volt a leginkább kihívásokkal terhelt az 1990-92-es szezon óta (NSAA Kottke End of Season Report, 2012). A szövetség felmérése szerint a síterepek felében az átlagosnál később nyitottak ki a pályák, és 48%-uk korábban zárta a szezont a szokásosnál. A síterepek többsége (az említett felmérésben részt vevők 88%-a) hóágyúk bevetésével próbálja a természetes hó hiányát pótolni (National Ski Areas Association Economic Analysis of United States Ski Areas 2010/2011 Report. NSAA and RRC Associates). Ennek az ára egyrészt az energiaköltségekben is mérhető, másrészt pedig a klímaváltozás hatásának ellentételezésére használt módszer egy újabb jelentős energiaigényt támasztó, ezáltal a környezetet terhelő lépés. A hóágyúk használatára vonatkozóan több ország és régió szabályozást dolgozott ki, például Ausztria és az Olaszországhoz tartozó Dél-Tirol, Svájcban pedig környezeti hatástanulmányt is kell készíteni, és szabályozott is egyben, hol megengedett a hóágyúk használata. Kérdéses az is, hogy a hőmérséklet további növekedése esetén meddig marad megfelelően alacsony a hőmérséklet ahhoz, hogy a mesterségesen előállított hó meg is

12

maradjon a pályákon. Az éghajlatváltozás okozta hatásokhoz történő adaptáció másik eszköze a sípályák áthelyezése magasabban fekvő területekre (OECD, 2007): Európában, az alpesi térségben ez jellemzően az 1500 métert jelenti18. Az olaszországi Dél-Tirol tartomány két szezonnal jellemezhető (nyári/téli) turizmusa érintett a témában, a CLISP projekt keretében19 az egyes ágazatokra vonatkozó válaszlépéseket fogalmazzák meg. A vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a nyári szezon egyértelműen nyertese lesz a klímaváltozás folyamatának, miután a mediterrán térségből a hűvösebb hegyek felé tolódik a kereslet (városlátogatás erősödése, hosszabb időszak áll rendelkezésre az aktív turisztikai termékek gyakorlására), így a desztinációmarketing során ezt hangsúlyozzák majd. A téli síszezon – általában véve – a vesztesek közé tartozik: a hóval borított napok száma és a síszezon időtartama csökken, a működő sípályák a magasabb hegycsúcsok felé koncentrálódnak (EURAC 2011). A síterepeken a mesterséges hó biztosítása mellett a természeti adottságokra és az eredetileg a síelők számára kialakított infrastruktúrára igyekeznek egyéb turisztikai termékeket, programokat építeni. Jellemzőek a konferenciák a nagyobb hotelek esetében, a lesiklópályákat mountain bike downhill pályákra alakítják át, helyenként a felvonókat is átalakítják, hogy kerékpárok szállítására is alkalmasak legyenek, valamint a canopy kötélpályák kialakítása is tipikus példa az új irányvonalak keresésére (BURAKOWSKI MAGNUSSON, 2012). A sípálya nyári hasznosítására Magyarországon is találunk példát: az

eplényi Nordica Síaréna a nyári hónapokban terepkerékpározást kínál, s Bringarénaként üzemel. A téli szabadtéri fesztiválok szervezésére és a melegedő hőmérséklethez való adaptációra jó példa a Winterlude Fesztivál. A kanadai Ottawa és Gatineau településen 1978 óta minden februárban megrendezik a Winterlude Fesztivált20, melynek programja a tél és hó örömei adta tevékenységekre koncentrál. Az éghajlatváltozás hatásai – melegebb hőmérséklet és a hó hiánya, kiszámíthatatlansága – miatt több ponton is változtattak a szervezők (UNWTO, 2008): 

az eredetileg tíznapos fesztivált három hétre nyújtották, mely időszakra három hétvége is esik, esélyt adva a megfelelő időjárási körülményeknek, s nem utolsó sorban segítve a turisták élményszerzését;

18

www.climalptour.eu www.clisp.eu 20 http://www.pch.gc.ca/eng/1379706275276 19

13



a programok helyszínét részben módosították: a befagyott tavak helyett szárazföldi pontokat jelöltek ki; a jégszobor faragási versenyt nem a szabad ég alatt, hanem hatalmas hűtőkamionokban rendezték meg;



a sífutópályák bővítésével a lesiklás helyett a sífutásra koncentráltak; melyet árnyékos, kisebb hómennyiséggel rendelkező területen is biztonsággal lehet lebonyolítani;



a technikai hátteret megerősítették: a síelést és szánkózást hóbiztossá fejlesztették, miután hóágyúkat állítottak üzembe;



alternatív helyszínt teremtettek azzal, hogy együttműködtek a helyi múzeumokkal

a

klímahatástól

független

programok

és

csomagok

kialakításában. 4.4 Tengerparti, vízparti desztinációk adaptációja a klímaváltozáshoz

A tengerparti üdülés továbbra is dominál a turizmus piacán, így kiemelten kell szólni a tengerparti desztinációkat érintő hatásokról és az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodás módozatairól. Az éghajlatváltozásnak tulajdonított jelenségek közül számos érinti a tengerparti területeket, mint például az extrém viharok, a vízszint emelkedése illetve a csapadékmennyiség csökkenésének következtében fellépő vízhiány. A tengerparti üdülés mint turisztikai termék erősen szezonális, melyet a klímaváltozás kétféleképpen is befolyásolhat. Az extrém időjárási jelenségek, valamint a vízhiány miatt a szezon rövidülésére ugyanúgy számíthatunk néhány desztinációban, mint a nyári (fő)szezon meghosszabbodására, valamint a téli enyhébb hőmérséklettel jellemezhető időszakok felértékelődésére. A 2007-ben Davosban megrendezett 2. Nemzetközi Éghajlatváltozás és Turizmus Konferencia során egy panelbeszélgetés során keresték a résztvevők az adaptáció lehetséges módszereit. Ezek között szerepelt a turisztikai létesítményeknek az érzékelt és potenciális hatások enyhítését célzó tervezése és kialakítása, az árnyékolás biztosítása, vízfogyasztást csökkentő technikák alkalmazása, valamint az összegyűjtött csapadékvíz hasznosítása, zónák kialakítása a területi tervezésnél, illetve a turisztikai termékek diverzifikációja kevésbé éghajlatfüggő és szezonális termékek fejlesztésével (mint például az ökoturizmus). A javaslatok között megfogalmazódott az időjárási információk jobb becsatornázása a turizmus rendszerébe,

a

nemzeti

meteorológiai

szolgálatokkal

történő

együttműködés

szorgalmazásával. Számos desztináció honlapján találkozhatunk már időjárás linkkel vagy közvetlenül beágyazott információval is.

14

A vízparti desztinációk a strandok fejlesztése során a hőség ellen párakapuk felszerelésével, árnyékolók kihelyezésével, a legforróbb órákban garantált programok szervezésével (animáció) reagálnak a változásra, a Balaton-parton a csopaki, alsóörsi vagy gyenesdiási strand ezt az adaptációt választja. Az ökoturisztikai fejlesztések bekapcsolására is van jó gyakorlat: a tihanyi Levendulaház Látogatóközpont és a balatonfüredi Bodorka Balatoni Vízivilág Látogatóközpont esetében.

5. Összegzés A tanulmány az éghajlatváltozás és a turizmus kapcsolatát vizsgálta, a hatások és az adaptáció módszereinek feltérképezésével. Az éghajlatváltozás egyik előidézője és egyben a hatásainak egyik elszenvedője is a turizmus, így a turizmusmenedzsment egyik fontos és aktuális kérdése a lehetséges hatások csökkentése és az alkalmazkodás a megváltozott helyzethez. Alapvetően az éghajlatváltozás negatív hatásaival foglalkozik a szakirodalom, az egyes turisztikai célterületeket érintő kihívásokról, de arra is találunk utalást, hogy bizonyos turisztikai tevékenységek és desztinációk profitálhatnak is az éghajlatváltozás egyes következményeinek hatására. Olyan szabadidős tevékenységek esetében, mint például a horgászat vagy a vitorlázás, az elnyúló nyári szezon vagy az enyhébb tél megnöveli a tevékenység végzésére alkalmas időszakot, és egyes desztinációk hosszabb nyári vagy újonnan nyert téli szezonnak örülhetnek. A tanulmány elsősorban a turisztikai desztinációk szintjén előforduló hatásokat és az alkalmazkodás módjait vizsgálta három fő desztinációtípus esetében. A vízparti desztinációk esetében az egyik legjellemzőbb hatáshoz, a magasabb átlaghőmérséklethez történő alkalmazkodásra találtunk számos példát, mind a turisztikai létesítmények kialakítása, mind a termékek diverzifikációja formájában. A hegyvidéki desztinációk kapcsán a hómennyiség csökkenése jelenti a problémát, melyre általában mesterségesen előállított hóval, magasabban fekvő területeken új pályák kialakításával, valamint a lerövidülő síszezon miatt egyéb turisztikai termékek kínálatával igyekeznek válaszolni. A városi desztinációk esetében szintén a magas hőmérséklettel szembeni védekezés módszereivel találkozunk, mint például parkosítás, hűsítő szökőkutak, valamint időjárástól függetlenül élvezhető beltéri attrakciók kialakítása, továbbá elsősorban a nagyvárosi desztinációkban a klímaváltozást elősegítő károsanyag-kibocsátás csökkentést célzó intézkedésekkel is találkozhatunk, úgymint a közösségi közlekedés igénybevételére ösztönző kombinált kártyarendszerek, gyalogos övezetek (sétálóutcák), kerékpárutak és kerékpárkölcsönző-hálózat.

15

Összességében elmondható, hogy a turizmus, mint az egyik legellenállóbb iparág, amely jellemzően hamar magára talál a különböző okokból bekövetkező csökkenő turistaérkezések és válságok idején is, az éghajlatváltozás okozta változásokhoz is hamar elkezdett adaptálódni. Desztinációs szinten elsősorban a turisztikai létesítmények technikai kialakításában és a termékkínálat bővítésével igyekeznek alkalmazkodni a magasabb hőmérséklethez, a csökkenő csapadékmennyiséghez vagy éppen a hóhatárok feljebb tolódásához. Mindezt annak érdekében, hogy az eredeti turisztikai termék továbbra is élvezhető minőségben álljon a turisták rendelkezésére, illetőleg hogy új termékekkel lehessen továbbra is turistákat vonzani a desztinációba.

Felhasznált irodalom BUCKLEY, R. (Ed) (2007): Climate Response. Gold Coast and Brisbane. Griffith University. BURAKOWSKI, E. - MAGNUSSON, M. (2012): Climate Impacts on the Winter Tourism Economy in the United States. Natural Resources Defence Council and Protect our Winters. Report SCOTTA, D - LEMIEUX, C (2010): Weather and Climate Information for Tourism. Procedia Environmental Sciences 1 (2010) 146–183 EURAC (2011): CLISP - Climate Change Adaptation by Spatial Planning in the Alpine Space Európai Bizottság Kommunikációs Főigazgatóság (2014): Közérthetően az Európai Unió szakpolitikáiról Éghajlat-politika. Brüsszel http://europa.eu/pol/index_hu.htm HU, Y - RITCHIE, J (1993): Measuring destination attractiveness: A contextual approach. Journal of Travel Research. 32 (1993) 25. HVG Plusz:

(2013) Fenntartható

fejlődés:

Keretstratégiák, környezet,

fogyasztás,

fenntarthatóság. HVG Kiadó Zrt, Budapest MENDELSOHN, R. - MARKOWSKI, M. (1999): The impact of climate change on outdoor recreation. In R. Mendelsohn and J.E. Neumann (eds) The Impact of Climate Change on the United States Economy NATIONAL SKI AREAS ASSOCIATION (NSAA) Kottke End of Season Survey Press Release for 2011/2012. http://www.nsaa.org/nsaa/press/1112/2012-Kottke-Prelim.pdf (2014.08.25.) NATIONAL SKI AREAS ASSOCIATION ECONOMIC ANALYSIS of United States Ski Areas 2010/2011 Report. NSAA and RRC Associates

16

OECD (2007): Climate Change in the European Alps: Adapting Winter Tourism and Natural Hazards Management PIKE, S (2002): Destination image analysis – A review of 142 papers from 1973 to 2000. Tourism Management. 23 (2002) 541. SIMPSON, M.C., GÖSSLING, S., SCOTT, D., HALL, C.M. and GLADIN, E. (2008) Climate Change STATE of the CLIMATE OVERVIEW, February 2012, http://www.ncdc.noaa.gov/sotc/national/2012/2 (2014.08.25) UNEP (2008): Climate Change: Adaptation and Mitigation in the Tourism Sector: Frameworks, Tools and Practices. Madrid UNWTO (2008): Climate Change and Tourism: Responding to Global Challenges. Madrid

17