„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa”
Az Alsó-Zagyva hullámtere (HUHN20089) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület fenntartási terve
Debrecen 2013
Ügyfél Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Együttműködő partnerek BioAqua Pro Környezetvédelmi Szolgáltató és Tanácsadó Kft. Nimfea Természetvédelmi Egyesület Vezető szakmai koordinátor Dr. Magura Tibor Szakmai koordinátor Dr. Juhász Péter Lesku Balázs Olajos Péter Vezető természettudományi szakértő Dr. Müller Zoltán Vezető agrárgazdálkodási szakértő Tóth Sándor Közreműködő szakértők Estók Péter Csipkés Roland Horváth Dénes Kovács Tibor Mizsei Edvárd Molnár Géza Sallai R. Benedek Sum Szabolcs Tallósi Béla Dr. Gulyás Gergely Dr. Müller Zoltán
Ez a dokumentáció a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében szerzői jogvédelem alatt áll. A dokumentáció nyilvános, a megfelelő hivatkozások mellett szabadon felhasználható és terjeszthető!
Tartalomjegyzék 1. A terület azonosító adatai........................................................................................... 7 1.1. Név...................................................................................................................... 7 1.2. Azonosító kód...................................................................................................... 7 1.3. Kiterjedés............................................................................................................ 7 1.4. A kijelölés alapjául szolgáló fajok és/vagy élőhelyek...........................................7 1.4.1. Jelölő élőhelyek............................................................................................. 7 1.4.2. Jelölő fajok.................................................................................................... 7 1.5. Érintett települések............................................................................................. 7 1.6. Egyéb védettségi kategóriák...............................................................................8 1.7. Tervezési és egyéb előírások...............................................................................8 1.7.1. Természetvédelmi kezelési terv....................................................................8 1.7.2. Településrendezési eszközök........................................................................8 1.7.3. Körzeti erdőtervek és üzemtervek................................................................8 1.7.4. Körzeti vadgazdálkodási tervek és üzemtervek............................................8 1.7.5. Halgazdálkodási tervek................................................................................8 1.7.6. Vízgyűjtő-gazdálkodási terv..........................................................................8 1.7.7. Egyéb tervek................................................................................................ 8 1.7.8. Jogerős engedélyek...................................................................................... 8 2. Veszélyeztető tényezők.............................................................................................. 9 3. Kezelési feladatok meghatározása...........................................................................13 3.1. Természetvédelmi célkitűzés, a terület rendeltetése.........................................13 3.2. Kezelési javaslatok............................................................................................ 13 3.2.1. Élőhelyek kezelése..................................................................................... 13 3.2.2. Élőhelyrekonstrukció és élőhelyfejlesztés...................................................26 3.2.3. Fajvédelmi intézkedések.............................................................................26 3.2.4. Kutatás, monitorozás.................................................................................. 31 3.2.5. Mellékletek................................................................................................. 32 3.3. A kezelési javaslatok megvalósításának lehetséges eszközei a jogi háttér és a tulajdonviszonyok függvényében.............................................................................32 3.3.1. Agrártámogatások...................................................................................... 32 3.3.2. Pályázatok.................................................................................................. 32 3.3.3. Egyéb......................................................................................................... 32 3.4. A terv egyeztetési folyamatának dokumentációja.............................................33 3.4.1. Felhasznált kommunikációs eszközök.........................................................33 3.4.2. A kommunikáció címzettjei.........................................................................33 3.4.3. Egyeztetés hatósági és területi kezelő szervekkel......................................33 1. A tervezési terület alapállapot jellemzése ...............................................................35 1.1. Környezeti adottságok....................................................................................... 35 1.1.1. Éghajlati adottságok...................................................................................35 1.1.2. Vízrajzi adottságok..................................................................................... 35 1.1.3. Talajtani adottságok ..................................................................................35 1.2. Természeti adottságok....................................................................................... 35 1.2.1. A tervezési területen előforduló közösségi jelentőségű élőhelyek..............36 1.2.2. A tervezési területen előforduló közösségi jelentőségű növényfajok..........39 1.2.3. A tervezési területen előforduló közösségi jelentőségű állatfajok..............39 1.2.4. A tervezési területen előforduló egyéb jelentős fajok.................................49 1.3. Területhasználat................................................................................................ 50 1.3.1. Művelési ág szerinti megoszlás..................................................................50 1.3.2. Tulajdoni viszonyok..................................................................................... 50 1.3.3. Területhasználat és kezelés........................................................................50 2. Felhasznált irodalom................................................................................................. 51
3. Térképek................................................................................................................... 53
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa”
I. Natura 2000 fenntartási terv
1. A terület azonosító adatai 1.1. Név Tervezési terület neve: Alsó-Zagyva hullámtere
1.2. Azonosító kód Tervezési terület azonosítója:
HUHN20089
1.3. Kiterjedés Tervezési terület kiter- 451 ha jedése:
1.4. A kijelölés alapjául szolgáló fajok és/vagy élőhelyek 1.4.1. Jelölő élőhelyek • • •
91E0* - Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) 6440 - Folyóvölgyek Cnidion dubiihoz tartozó mocsárrétjei 6510 - Sík- és dombvidéki kaszálórétek (Alopecurus pratensis, Sanguisorba officinalis)
1.4.2. Jelölő fajok • • • • • •
vágó csík (Cobitis taenia) szivárványos ökle (Rhodeus sericeus amarus) halványfoltú küllő (Gobio albipinnatus) széles durbincs (Gymnocephalus baloni) mocsári teknős (Emys orbicularis) vidra (Lutra lutra)
1.5. Érintet települések A tervezési terület által érintett helyrajzi számok listáját az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekkel érintett földrészletekről szóló 14/2010. (V. 11.) KvVM rendeletet tartalmazza. Település Szolnok
Érintett terület (ha)
Település területének érintettsége (%)
1.6. Egyéb védetségi kategóriák Típus
Kód
Név
1.7. Tervezési és egyéb előírások 1.7.1. Természetvédelmi kezelési terv •
1.7.2. Településrendezési eszközök •
1.7.3. Körzeti erdőtervek és üzemtervek •
1.7.4. Körzeti vadgazdálkodási tervek és üzemtervek •
1.7.5. Halgazdálkodási tervek •
1.7.6. Vízgyűjtő-gazdálkodási terv •
1.7.7. Egyéb tervek •
1.7.8. Jogerős engedélyek
Kiterjedés
Védetté nyilvánító jogszabály száma
2. Veszélyeztető tényezők Érintett Érintett terület terület nagysága nagysága (%) (%)
Kód
Veszélyeztető tényező neve
Jelentősége
A03.03
Kaszálás felhagyása/hiánya
M
12,5
12,5
B02.02
nevelő vágások és egyéb tisztítások
M
10
10
B03
erdészeti kitermelés újratelepítés vagy természetes felújulás nélkül
M
10
10
B07
egyéb erdészeti tevékenység
M
10
10
A03.01
Intenzív, vagy intenzívebb kaszálás
L
4
4
A04.01.01
Intenzív szarvasmarhaLegeltetés
L
5
5
Milyen jelölő élőhelyre vagy fajra és milyen módon gyakorol hatást? 6440. Az élőhely csak valamilyen kezelés hatására maradhat fenn, hiszen annak hatására is jött létre. A kaszálás felhagyásával a hullámtéri mocsárrétek becserjésednek-erdősödnek (általában invazív fajokkal), kiterjedésük csökken. *91E0. A nevelő vágások és tisztítások hatására a zárt erdő megnyílik, és teret kapnak az inváziós fafajok, és a gyalogakác. Az erdőket a kezelések homogenizálják, egykorúvá teszik. *91E0. A kitermelések helyei nagy mennyiségben tudnak fertőződni az invazív fa- és cserjefajokkal. Így jelentős gócai lesznek az invazív fajok terjedésének. *91E0. A puhafás erdők erdészeti kezelése a hullámtéren az erdőtervezéstől a véghasználatig károsnak minősíthető az élőhely szempontjából. Azok az erdőfoltok vannak jobb állapotban, amelyeket nem üzemterveztek, így nincs rajtuk gazdálkodási kényszer. Lycaena dispar: A helytelen időpontban, illetve túlzott gyakorisággal történő, valamint a gyepek egészén egyszerre végrehajtott kaszálás: a) az imágók kikelését megelőző stádiumban lévő állatok (peték, lárvák, illetve bábok) elpusztítását eredményezheti; b) meggátolja a lepkék magas füvű rétekhez kötődő élőhelyi igényeinek biztosítását; c) csökkenti a nőstény egyedek petézési hajlandóságát, illetve szűkíti vagy súlyosabb esetben megszünteti azok petézési lehetőségeit; d) hátrányosan befolyásolja a lepkék számára optimális mikroklímát, és egyes élőhelyek gyorsabb száradását idézi elő; e) veszélyezteti a nektárforrást jelentő virágos növények kellő mennyiségben és minőségben való rendelkezésre állását. Lycaena dispar: Az élőhely túlzott mértékű legeltetése több ok miatt is káros a faj állományainak fennmaradása szempontjából: a) Az állatok közlekedése jelentősen igénybe veszi a biotópok talaját, a taposás tönkreteheti a gyep struktúráját, illetve felsértheti a talajfelszínt, ami az eredeti növényzet fajkészletének romlásával, és ezzel párhuzamosan tájidegen, invazív növényfajok, gyomok megtelepedésével járhat, azaz végső soron a biotóp természeti minőségének számottevő mértékű romlását okozhatja. b) A legelés következtében eltűnhet vagy erősen megfogyatkozhat a tápnövények mennyisége, így a nőstény lepkék petézési lehetőségei erősen beszűkülnek, illetve a már kikelt lárvák nem jutnak elegendő táplálékhoz. c) A legeltetés megszünteti azt a magas füves élőhelyi struktúrát, amely az imágók mozgása, pihenése, és területőrző viselkedése szempontjából nagyon lényeges feltétel. d) A legeltetés a nektárforrásul szolgáló virágos növények számának nagyarányú csökkenését idézi elő, ami az érintett biotópokban jelentősen megnehezíti a lepkék táplálkozását. e) Mivel a L. dispar a mirmikofil fajok közé tartozik, ezért a taposás, illetve annak eredményeként a területen lévő hangyafészkek pusztulása negatív hatással lehet az állományok egyedszámára. A túlzott mértékű legeltetés a Natura 2000 területen az egyik legjelentősebb veszélyforrásnak minősül a lepkefaj állományainak fenntartása szempontjából.
0,7
A04.01.02
Intenzív birka-legeltetés
L
2,85 5
A04.01.03
Intenzív ló-legeltetés
L
5
5
0,7
D01.01
Ösvények, burkolatlan utak, bicikliutak
L
0,85
E03.03
Inert hulladék
L
3
1
3
6440. Bár a legeltetés, mint gazdálkodási mód önmagában hozzájárulhat a mocsárrét jelölő élőhely fennmaradásához, a túllegeltetés, főképp birkával elszegényíti a flórát, erodálja a gyepek talaját, összességében a gyepek leromlásához vezet. Lycaena dispar: Az élőhely túlzott mértékű legeltetése több ok miatt is káros a faj állományainak fennmaradása szempontjából: a) Az állatok közlekedése jelentősen igénybe veszi a biotópok talaját, a taposás tönkreteheti a gyep struktúráját, illetve felsértheti a talajfelszínt, ami az eredeti növényzet fajkészletének romlásával, és ezzel párhuzamosan tájidegen, invazív növényfajok, gyomok megtelepedésével járhat, azaz végső soron a biotóp természeti minőségének számottevő mértékű romlását okozhatja. b) A legelés következtében eltűnhet vagy erősen megfogyatkozhat a tápnövények mennyisége, így a nőstény lepkék petézési lehetőségei erősen beszűkülnek, illetve a már kikelt lárvák nem jutnak elegendő táplálékhoz. c) A legeltetés megszünteti azt a magas füves élőhelyi struktúrát, amely az imágók mozgása, pihenése, és területőrző viselkedése szempontjából nagyon lényeges feltétel. d) A legeltetés a nektárforrásul szolgáló virágos növények számának nagyarányú csökkenését idézi elő, ami az érintett biotópokban jelentősen megnehezíti a lepkék táplálkozását. e) Mivel a L. dispar a mirmikofil fajok közé tartozik, ezért a taposás, illetve annak eredményeként a területen lévő hangyafészkek pusztulása negatív hatással lehet az állományok egyedszámára. A túlzott mértékű legeltetés a Natura 2000 területen az egyik legjelentősebb veszélyforrásnak minősül a lepkefaj állományainak fenntartása szempontjából. Lycaena dispar: Az élőhely túlzott mértékű legeltetése több ok miatt is káros a faj állományainak fennmaradása szempontjából: a) Az állatok közlekedése jelentősen igénybe veszi a biotópok talaját, a taposás tönkreteheti a gyep struktúráját, illetve felsértheti a talajfelszínt, ami az eredeti növényzet fajkészletének romlásával, és ezzel párhuzamosan tájidegen, invazív növényfajok, gyomok megtelepedésével járhat, azaz végső soron a biotóp természeti minőségének számottevő mértékű romlását okozhatja. b) A legelés következtében eltűnhet vagy erősen megfogyatkozhat a tápnövények mennyisége, így a nőstény lepkék petézési lehetőségei erősen beszűkülnek, illetve a már kikelt lárvák nem jutnak elegendő táplálékhoz. c) A legeltetés megszünteti azt a magas füves élőhelyi struktúrát, amely az imágók mozgása, pihenése, és területőrző viselkedése szempontjából nagyon lényeges feltétel. d) A legeltetés a nektárforrásul szolgáló virágos növények számának nagyarányú csökkenését idézi elő, ami az érintett biotópokban jelentősen megnehezíti a lepkék táplálkozását. e) Mivel a L. dispar a mirmikofil fajok közé tartozik, ezért a taposás, illetve annak eredményeként a területen lévő hangyafészkek pusztulása negatív hatással lehet az állományok egyedszámára. A túlzott mértékű legeltetés a Natura 2000 területen az egyik legjelentősebb veszélyforrásnak minősül a lepkefaj állományainak fenntartása szempontjából. 6440. Az élőhelyet kismértékben károsítja az ebből eredő taposás Lycaena dispar: a) Gépi kaszálás során a mezőgazdasági járművek (bálaszállítók és traktorok) kerekei felsérthetik a lepkepopulációk élőhelyéül szolgáló gyepek et (különösen esős időszakokban jellemző a gépek által okozott mélyebb nyomvályúk, nyílt talajfelszínek kialakulása), ami sok helyütt elősegíti a tájidegen növényfajok, gyomok megtelepedését, ez pedig hosszabb távon a lepkék számára alkalmas növényzetű biotópok kierjedésének csökkenéséhez vezethet. b) A nehéz gépjárművek által a talajra kifejtett jelentős mértékű terhelés erősen veszélyezteti a lepkék lárváinak, és/vagy bábjainak esetlegesen menedéket nyújtó hangyafészkek épségét is. c) A burkolatlan utakon közlekedő gépjárművek kerekei elpusztíthatják azokat a lárvákat, melyek a tápnövény felkutatása céljából a gyep egyes pontjai között éppen az adott útszakaszon haladnak keresztül. Lycaena dispar: 2013. évi felmérésem során a faj egyes élőhelyein vagy azok szegélyeiben húzódó utak mentén, valamint gazdaságok, tanyák környékén néhol kisebb mennyiségű sitt, törmelék, és/vagy egyéb hulladék voltak látható. Noha mindez – amennyiben a hulladékokból nem jutnak szennyező anyagok, vegyszerek a felszíni vizekbe vagy a talajba – a L. disparra nézve nem kiugróan jelentős veszélyforrás a térségben, ám ezzel együtt is említést érdemel, különösen a Zagyva középső, valamint alsó, Szolnokot érintő szakaszain.
0,6 E03.04
Egyéb hulladék
L
1,8
H01.05
Diffúz felszíni vízszennyezés mezőgazdasági, vagy erdészeti tevékenység miatt
L
3
3
3
9,3
6440. A területen tapasztalható szemétlerakatoknak kismértékű károsító hatása van Lycaena dispar: 2013. évi felmérésem során a faj egyes élőhelyein vagy azok szegélyeiben húzódó utak mentén, valamint gazdaságok, tanyák környékén néhol kisebb mennyiségű sitt, törmelék, és/vagy egyéb hulladék voltak látható. Noha mindez – amennyiben a hulladékokból nem jutnak szennyező anyagok, vegyszerek a felszíni vizekbe vagy a talajba – a L. disparra nézve nem kiugróan jelentős veszélyforrás a térségben, ám ezzel együtt is említést érdemel, különösen a Zagyva középső, valamint alsó, Szolnokot érintő szakaszain. Lycaena dispar: A faj jórészt lápos, mocsaras, vizenyős biotópokban, nedves réteken fordul elő, mely területeken és/vagy azok közvetlen közelében a Zagyva nyílt vize folyik. Mivel a L. dispar élőhelyei sok esetben mezőgazdasági területek mellett/között helyezkednek el, ezért a Zagyva esetleges szennyeződése a L. dispar érintett állományaira is számottevő mértékű veszélyt jelenthet (akár a mezőgazdasági gépekből, akár az általuk kiszórt növényvédő szerekből és/vagy műtrágyákból eredően). *91E0. Az összes ligeterdő állományképét jelentősen befolyásolja az idegenhonos fajok jelenléte. Főképp Fraxinus pennsylvanica, Amorpha fruticosa, Acer negundo jellemző. A ligeterdők fajkészlete, főleg a cserjeszintben hiányos, hiányoznak az őshonos cserjék. Ezek helyét és az alsó lombszintet teljesen elfoglalták az említett fajok.
K02.01
Fajösszetétel változás, Szukcesszió
L
1,6
F02.03. D01.02
szabadidős halfogás autópályák, autóutak, fő- és mellékutak
L L
1 1
1 1
Lycaena dispar: A faj tényleges vagy potenciális élőhelyein sok esetben – főleg a rendszeresen bolygatott, illetve káros hatásoknak nagyobb mértékben kitett gyepeken - jellemző az invazív növények, özönfajok, gyomok megjelenése és terjedése. Az ilyen folyamatok azért károsak, mert az inváziós fajok fokozatosan kiszorítják a tápnövények, valamint a nektárforrásul szolgáló virágos növények állományait, és emiatt szűkítik a lepkék életterét, valamint a populációk szaporodási képességét. Noha nem kifejezetten inváziós növény, megemlítem, hogy a térség legtöbb olyan gyepterületén, amely elvileg alkalmas lenne L. dispar populációk fenntartására, a Glycyrrhiza echinata borításának aránya 60-90%-os mértékű, mely állapot jelentősen rontja az érintett biotópok vegetációjának fajkészletét, diverzitását. Cobitis taenia: A területen előforduló hat idegenhonos halfaj (Ameiurus melas, Carassius gibelio, Lepomis gibbosus, Neogobius fluviatilis, Perccottus glenii, Proterorhinus marmoratus) jelentős táplálék és élőhely konkurenciát jelent a vágócsík számára, továbbá e fajok a vágócsík szaporulatát is veszélyeztethetik ikraés ivadékfaló táplálkozásukkal. Rhodeus sericeus amarus: A területen előforduló hat idegenhonos halfaj (Ameiurus melas, Carassius gibelio, Lepomis gibbosus, Neogobius fluviatilis, Perccottus glenii, Proterorhinus marmoratus) jelentős táplálék és élőhely konkurenciát jelent a szivárványos ökle számára, továbbá e fajok a szivárványos ökle szaporulatát is veszélyeztethetik ikra- és ivadékfaló táplálkozásukkal. Gymnocephalus baloni: A területen előforduló hat idegenhonos halfaj (Ameiurus melas, Carassius gibelio, Lepomis gibbosus, Neogobius fluviatilis, Perccottus glenii, Proterorhinus marmoratus) jelentős táplálék és élőhely konkurenciát jelent a széles durbincs számára, továbbá e fajok a széles durbincs szaporulatát is veszélyeztethetik ikra- és ivadékfaló táplálkozásukkal. 6440. A művelés felhagyásával összefüggésben lévő természetes folyamat, ennek eredményeképpen cserjésednek be az élőhelyfoltok. Lycaena dispar: Az utóbbi legalább egy évtized során hazánk éghajlata némiképpen megváltozott: lassú, ám tendenciaszerű felmelegedés tapasztalható, ami helyenként – még egyes, rendkívül csapadékos évek átlagával együtt is - a vizes élőhelyek kiterjedésének mérsékelt ütemű, de jól érzékelhető csökkenését idézte elő. Ezt a folyamatot sajnos emberi tevékenységek hatásai is erősítik, hiszen például a gyepek teljes mértékű lekaszálása következtében jelentősen megnő a kipárolgás, a növényzet hiánya miatt pedig erősebben, illetve gyorsabban szárad a talaj, így a gazdálkodók idővel egyre nagyobb részeket tudnak rendszeresen lekaszálni az egykor még kellően nedves talajú, nehezen járható gyepekből. Ez a folyamat az érintett fajok élőhelyeinek fokozatos zsugorodását idézheti elő (különösen a nappali lepkék esetén). A L. dispar élőhelyéül szolgáló gyepek esetleges kiszáradása, mint veszélyforrás akkor is említést érdemel, ha annak mértéke – többek között a Zagyva közelsége miatt - nem feltétlenül jelentős. Lutra lutra: emberi jelenlét zavaró hatásán, keresztül érvényesül Lutra lutra: sok vidra esik a közúti közlekedés áldozatául, elsősorban a revírt kereső, kóborló fiatal állatok közül
G05.11
közúti ütközésből eredő sérülés vagy pusztulás
L
1
1
Lutra lutra: sok vidra esik a közúti közlekedés áldozatául, elsősorban a revírt kereső, kóborló fiatal állatok közül
L
7,15 5
I01
Idegenhonos inváziós fajok jelenléte 4,5
L
4,1
4,5
3,3 0,2
3
60 J02.05
hidrológiai viszonyok módosítása, általános
H
60
60 60
A területen található vöröshasú unka (Bombina bombina) élőhelyek legtöbbje mesterséges eredetű (kubik gödrök, csatornák), melyek folyamatosan ki vannak téve, az aktuális vízügyi tevékenységnek, amely veszélyeztetheti mind az kifejlett egyedeket, mind a szaporulatot. A területen található potenciális mocsári teknős (Emys orbicularis) élőhelyek legtöbbje mesterséges eredetű (kubik gödrök, csatornák), melyek folyamatosan ki vannak téve, az aktuális vízügyi tevékenységnek, amely veszélyeztetheti az állományt. A területen található dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus) élőhelyek legtöbbje mesterséges eredetű (kubik gödrök, csatornák), melyek folyamatosan ki vannak téve, az aktuális vízügyi tevékenységnek, amely veszélyeztetheti mind az kifejlett egyedeket, mind a szaporulatot.
Kód J02.06.01
A07
A területre kívülről ható veszélyeztető tényező neve
Jelentősége
Érintett terület nagysága (%)
Érintett terület nagysága (%)
felszíni vízkivétel mezőgazdasági célra
L
3
3
Biocid termékek, hormonok, kemikáliák használata
L
2
2
2
Kód
Potenciális veszélyeztető tényező neve
Jelentősége
Érintett terület nagysága (%)
Érintett terület nagysága (%)
J02.01.03
Csatornák, gátak, medencék, mocsarak, vagy gödrök, feltöltése
L
0,1
0,1
J02.04.01
Árvíz
H
80
80
L
1
1
J02.05.03
Állóvizek vízháztartásának megváltoztatása
L
4,5
4,5 4,5
M01.02
L
1
M
4,1
1
Aszály és csapadékmennyiség csökkenés 4,5 4,5 3,3
Milyen jelölő élőhelyre vagy fajra és milyen módon gyakorol hatást? Lutra lutra: az egyre gyakrabbá váló aszályos időszakokban a Zagyvát érintő fokozottabb vízkivételek összességében negatívan befolyásolhatják a vízi életközösséget, beleértve a vidrát is Lycaena dispar: A faj tényleges vagy potenciális élőhelyeinek egy része mezőgazdasági területek közelében helyezkedik el. A szél a tápnövények leveleire juttathatja az intenzíven művelt parcellákon kiszórt növényvédő szereket, műtrágyákat, mindamellett a vegyi anyagok vízben való oldódásuk esetén a gyökérzeten keresztül is bejutnak a növények szervezetébe. Ezek a hatások akár külön-külön, akár együttesen a peték, a lárvák, illetőleg a bábok károsodását vagy pusztulását idézhetik elő. E veszélyforrás kapcsán fontos az alábbi szempontok figyelembe vétele: a) A L. dispar hernyói igen érzékenyek a tápnövényre rakódott porra és/vagy a vegyszerekre, ezért az ilyen hatásoknak kitett leveleket már a szennyező anyagok viszonylag alacsonyabb koncentrációja esetén sem fogyasztják el. b) Ha a vegyi anyagok a talajba/talajvízbe szivárognak, úgy nem csak a területen élő hangyák fészkei szenvedhetnek károsodást, hanem az ott fejlődő lárvák vagy bábok is. Ez a veszélyforrás részben a L. dispart is érinti, mivel esetenként ez a faj ugyancsak szimbiózisban él különböző hangyafélékkel (pl.: Myrmica rubra, Lasius niger). Lutra lutra: a különböző vegyületek a víztérbe kerülve a vidra táplálékbázisán keresztül kihathatnak a terület vidráira, a biomagnifikáció miatt a kedvezőtlen hatások fokozottabban érvényesülhetnek e csúcsragadozónál Milyen jelölő élőhelyre vagy fajra és milyen módon gyakorol hatást? Lycaena dispar: A mélyebb fekvésű élőhelyek feltöltődés következtében való megszűnése, mint veszélyforrás, jelentős továbbá azoknál az egykori holtmedreknél, melyeket több oldalról is mezőgazdasági céllal hasznosított területek vesznek körül. Hasonló folyamatokat idézhet elő az intenzív legeltetés is. A faj szempontjából érzékeny időszakban érkező, tartós árvíz a L. dispar populációinak nagy részét – akár évekre is – kipusztíthatja. Lycaena dispar: Mivel ez a faj vizenyős, lápos, mocsaras élőhelyekhez kötődik, és ezek közvetlen környezetében sok helyütt intenzív mezőgazdasági tevékenység folyik, ezért fennáll a reális veszélye annak, hogy e biotópok különböző káros hatások miatt (például azért, mert a környező területek talajának mozgatása, feltörése, illetőleg a gyepgazdálkodás jellege miatt a vizes élőhelyek környezetében felerősödik a talajvíz diffúziója) vízbázisukból többet vagy gyorsabban veszítenek, mint amennyit egyébként a természetes folyamatok indokolnának. Erre a veszélyforrásra természetvédelmi szempontból fontos figyelmet fordítani, mert az élőhelyek kiszáradása a faj fogyatkozását, illetve szélsőséges esetben kipusztulását is eredményezheti. A vízbázis csökkenése a L. dispar élőhelyei közül különösen káros hatású a holtmedrek esetében. Az érintett lepkepopulációkra hasonlóan jelentős veszélyt jelenthet ugyanakkor, ha a belvízviszonyok megváltoztatása meliorációs tevékenységek, lecsapolások, vízelvezető árkok létrehozása miatt a vízbázis olyan mértékű csökkenését eredményezi, amely már az élőhelyek kiszáradásával fenyeget. Cobitis taenia: A Zagyva mellékágainak és a hullámtéri kubikoknak nincs stabil vízháztartása, a medrek csapadékszegény időszakban kiszárad(hat)nak. A medrek kiszáradásával, vagy a vízszint nagyfokú csökkenésével elpusztulhatnak a fajnak az adott területen élő példányai. Rhodeus sericeus amarus: A Zagyva mellékágainak és a hullámtéri kubikoknak nincs stabil vízháztartása, a medrek csapadékszegény időszakban kiszárad(hat)nak. A medrek kiszáradásával, vagy a vízszint nagyfokú csökkenésével elpusztulhatnak a fajnak az adott területen élő példányai. Lycaena dispar: Az utóbbi legalább egy évtized során hazánk éghajlata némiképpen megváltozott: lassú, ám tendenciaszerű felmelegedés tapasztalható, ami helyenként – még egyes, rendkívül csapadékos évek átlagával együtt is - a vizes élőhelyek kiterjedésének mérsékelt ütemű, de jól érzékelhető csökkenését idézte elő. Ezt a folyamatot sajnos emberi tevékenységek hatásai is erősítik, hiszen például a gyepek teljes mértékű lekaszálása következtében jelentősen megnő a kipárolgás, a növényzet hiánya miatt pedig erősebben, illetve gyorsabban szárad a talaj, így a gazdálkodók idővel egyre nagyobb részeket tudnak rendszeresen lekaszálni az egykor még kellően nedves talajú, nehezen járható gyepekből. Ez a folyamat az érintett fajok élőhelyeinek fokozatos zsugorodását idézheti elő (különösen a nappali lepkék esetén). A L. dispar élőhelyéül szolgáló gyepek esetleges kiszáradása, mint veszélyforrás akkor is említést érdemel, ha annak mértéke – többek között a Zagyva közelsége miatt - nem feltétlenül jelentős. Cobitis taenia: A nyári, csapadékszegény időszakban a felmelegedés és a lecsökkent vízszint, valamint a bomló szerves anyagok kedvezőtlen oxigén viszonyokat eredményezhetnek, ami a főmedertől elzárt vízterekben veszélyezteti a faj állományának a fennmaradását. Rhodeus sericeus amarus: A nyári, csapadékszegény időszakban a felmelegedés és a lecsökkent vízszint, valamint a bomló szerves anyagok kedvezőtlen oxigén viszonyokat eredményezhetnek, ami a főmedertől elzárt vízterekben veszélyezteti a faj állományának a fennmaradását. Gymnocephalus baloni: Csapadékszegény időszakban jelentősen csökken a főmeder vízborítása, így a faj élőhelyének a kiterjedése is. Ez felerősíti a fajok közötti konkurenciát, ami kedvezőtlenül hathat a széles durbincs állományára. A romló oldott oxigén viszonyok tovább csökkentik a faj túlélési esélyeit.
J02.12
vízi és part vegetáció kezelése csatornázási célból
M
10
10
Lutra lutra: a vidra kedveli a parti, partközeli vegetáció strukturális diverzitását, az ezt csökkentő, lefolyást elősegítő munkálatok negatívan befolyásolhatják élőhelyét
J03.02
élőhelyi-összeköttetések (konnektivitás) csökkenése emberi hatásra
L
4,5
4,5
Rhodeus sericeus amarus: A Holt-Zagyvát a főmedertől elválasztó gát teljesen elzárja egymástól a két vízteret, így ellehetetlenül a szivárványos ökle állományok közötti génkicserélődés.
J03.02.02
diszperzió akadályozása
L
4,5
4,5
Cobitis taenia: A Holt-Zagyva, bár kedvező élőhelyi feltételeket nyújthatna a faj számára, a gát miatt el van zárva a főmedertől, így a faj nem juthat a holtág területére.
J03.02.03
genetikai keveredés akadályozása
L
4,5
4,5
K01.02
eliszapolódás, feliszapolódás
L
1
1
Rhodeus sericeus amarus: A Holt-Zagyvát a főmedertől elválasztó gát teljesen elzárja egymástól a két vízteret, így ellehetetlenül a szivárványos ökle állományok közötti génkicserélődés. Rhodeus sericeus amarus: A mellékágak feliszapolódása kedvezőtlen élőhelyi feltételeket nyújthat a kagylók számára. A nagy testű kagylók egyedszámának csökkenése, vagy akár teljes eltűnésük a mellékágból gátolja a szivárványos ökle szaporodását.
3. Kezelési feladatok meghatározása 3.1. Természetvédelmi célkitűzés, a terület rendeltetése Fő célkitűzések: • A Natura 2000 területen található mocsárrétek (6440) és a Lycaena dispar fennmaradásának érdekében a legeltetéses és kaszálásos gazdálkodási módok fenntartása, feltételeinek megteremtése. • A puhafás ligeterdők (91E0) fennmaradása érdekében a gazdasági rendeltetés felülvizsgálata és átminősítés védelmi célú erdővé. • A jelölő halfajok (Cobitis taenia, Rhodeus sericeus amarus, Gobio albipinnatus, Gymnocephalus baloni) és a Lutra lutra állományainak fennmaradása érdekében a meder speciális élőhelytípust jelentő elemeinek (palajok, zátonyok, szakadópartok), illetve a vízparti zonáció (partél-bokorfüzes-ligeterdő) megőrzése szükséges, az élőhely átalakítása (áramlási viszonyok megváltoztatása mederduzzasztással, nagy mértékű mederalakítás, kanyarátvágás) nem elfogadható. További célkitűzések: • A hullámtéri gyepek és magaskórósok (6440, 6430) kiterjedésének növelése érdekében az idegenhonos invazív fajokkal (gyalogakác, vörös kőris, zöld juhar) már becserjésedett-beerdősödött területek gyeppé való viszszaalakítása • Amennyiben a gyeppé való alakítása nem járható, úgy a 91E0 élőhely kiterjedésének növelése érdekében a becserjésedett területek természetszerű erdővé alakítása • A puhafás ligeterdők (91E0) kiterjedésének növelése érdekében továbbá a tájidegen fafajokból álló állományok fafajcseréje hazai fajokra és fajtákra • A xilofág közösségi jelentőségű Cucujus cinnaberinus állományainak fennmaradása érdekében az erdészeti beavatkozások (főként a véghasználatok) esetében az idős, odvasodó faegyedek, valamint holt faanyag meghagyása.
3.2. Kezelési javaslatok 3.2.1. Élőhelyek kezelése A természetvédelmi szempontból javasolt kezelések egységesebb átláthatósága érdekében ún. kezelési egységeket (KE) állapítottunk meg, melyeket hasonló jellegű élőhelyfoltok alkotnak. A kezelési egységek lehatárolása nem követi az ingatlannyilvántartási határokat, mivel a valós és a tényleges területhasználat ettől jelentősen eltérhet. A kezelési egységek lefedik a teljes tervezési területet, tartalmaznak jelölő és nem jelölő élőhelytípusokat egyaránt. A kezelési egységeknél meghatározzuk
azon intézkedéseket, melyek a jelölő élőhely és/vagy a faj megőrzése érdekében javaslunk, illetve az élőhelyfejlesztési, kutatás-monitorozási feladatokra, lehetőségekre is kitérünk. A fenntartó kezeléseknél már jogszabályokkal meghatározott érvényes szabályozási rendszerek is működnek (pl. a Natura 2000 gyepterületek fenntartásának földhasználati szabályairól szóló 269/2007. (X. 18.) Kormányrendelet), amely rendelkezéseit a fenntartási javaslataink között nem ismételjük meg. A kezelési egységek elhelyezkedését a 3. pontban szereplő térképmelléklet mutatja. A 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet 4.§ 5. pontja alapján „(5) A fenntartási terv a Natura 2000 terület kezelésére vonatkozó javaslatokat, valamint ezek megvalósításának lehetséges eszközeit tartalmazza, és jogszabály eltérő rendelkezése hiányában kötelező földhasználati szabályokat nem állapít meg.” KE-1 kezelési egység (1) Meghatározása: a Zagyva középvízi medre Jelenlegi állapot A Zagyva alsó víztest (VOR azonosító: AEQ140) középvízi medre, melynek részét képezi az Alsó-Zagyva hullámtere (HUHN20089) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület tengelyét alkotó Zagyva-szakasz is állami tulajdonban van, melynek kezelői feladatait a Vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 3. § (3) bekezdése szerint a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság látja el. A Vízügyi Igazgatóság, a vizek és a közcélú vízilétesítmények fenntartására vonatkozó feladatokról szóló, 120/1999. (VIII.6.) Korm. Rendelet, 3.§ (3), 5.§ (1), (3) és a 10. § (1) bekezdésekben, valamint a mellékletben meghatározottak szerinti fenntartási jellegű munkálatokat végez el a tervezési területen. A fenntartási feladatok a meder vízemésztő képességét, vízelvezetési funkcióját szolgálják, abból a célból, hogy az előírt mértékig kiöntés mentesen folyjanak le a vizek, ne okozzanak kárt a települések házaiban és területein. Ehhez a mederben irtási és iszapolási, mederbiztosítási, uszadék eltávolítási munkákat végeznek, a töltésen gyepművelést folytatnak, valamint biztosítják a munkavégzéshez szükséges megközelítést, a 21/2006 (I.31.) Korm. rendelet szerint. A Zagyva alsó víztest jelenlegi állapotában hidromorfológiai szempontból erősen módosított víztestnek tekinthető. Az erősen módosított jelleg oka az AlsóZagyva esetében a gyakorlatilag teljes mértékben szabályozott meder és a nem megfelelő szélességű hullámtér. A jelenlegi erősen módosított állapot alapvetően a Zagyva szabályozásával alakult ki. A Zagyva érintett szakaszán a mai értelemben vett mederszabályozást 1941-ben kezdték meg. Az új meder kialakításával egyidőben 13 helyen vágtak át kanyarokat az Alsó-Zagyva mentén, melyek közül 1 átvágás esik az AlsóZagyva hullámtere (HUHN20089) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület tengelyét alkotó Zagyva-szakaszra. A kisvízi mederkialakítás és a kanyarok átvágásával egy időben történt a középvízi szabályozás. A mai szabályozott mederkeresztmetszet alapvetően a kisvízi mederkialakításhoz és a középvízi
szabályozáshoz kapcsolódó földmunkák, ill. növényzeteltávolítás következménye. A mederből kitermelt anyagot összefüggőnek mondható depóniába rakták ki a két partra úgy, hogy az a levonuló középvizeket kiöntés nélkül vezette le. A kirakott depóniák mederből való távolsága változó volt. A depóniák átalakítása az 1963. évi nagy jeges árvízig csak néhány szakaszon készült el, más szakaszon viszont csak rendezetlen depóniák voltak és a töltéssé átalakított földművek mérete sem volt megfelelő. Ezért 1963-ban több helyen töltésmeghágás, illetve szakadás keletkezett. A magassági hiányok megszüntetésére és a rendezetlen depóniák átépítésére az 1965-66. években került sor. Az érintett Zagyva-szakasz jelenlegi szabályozott állapotában nem jellemző az üledékfelhalmozódás, ill. a középvízi meder jelentős mértékű benövényesedése sem. A meder jól beágyazott, kőszórásos partvédő művet csak a keresztező hidak lábánál, ill. a legalsó torkolati – közel 200 m hosszú – szakaszon találunk. A fenti okokból kifolyólag rendszeres fenntartási jellegű kotrás, ill. növényzeteltávolítás, partkezelés nem történik. Az Alsó-Zagyva mentén jelenleg 4 db fenékküszöb található, melyek közül az alsó három az Alsó-Zagyva hullámtere (HUHN20089) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület határain belül található. Ezek célja az adott szakaszon az áramlási sebesség csökkentése és ezáltal a medererózió, bevágódás megakadályozása, ill. az átbukó víz átlevegőztetése, oxigéntartalmának növelése, ezáltal vízminőségjavítás. A fenékküszöbök felvízi áramlásmódosító hatása hozzávetőlegesen 1 km. A fenékküszöbök a halak számára az év jelentős részben átjárhatóak, tehát a hosszirányú átjárhatóságot csak időszakosan akadályozzák. A jelenlegi szabályozott meder medermorfológiai szempontból meglehetősen homogén, a keresztmetszet jellemzően közel aszimmetrikus és szűk, nem képződnek zátonyok, domború parthoz simuló palajok, ill. nem alakulnak ki típusos homorú parti szakadópartok. Ebből következően nem alakulnak ki egymáshoz közel változatos áramlási terek, melyek nagyobb sodrású és szinte állóvízi jellegű áramlási terek közötti fokozatos átmenet széles skáláját foglalnák magukban. A jelenlegi állapotban a középvízi mederben a változatos vízi, mocsári és szegélynövényzet megtelepedésének nem kedvezőek a medermorfológiai feltételek. A középvízi meder számottevő részén a parti sávban nagyon vékony emerz mocsárinövényzet sávja található. Hínárnövényzet csak kis kiterjedésű foltokban található meg szórványosan, eseti jelleggel. A középvízi meder szegélyében a meder hossz-szelvényének nagyobb részében cserjés-fás szegélyvegetáció található. A Zagyva alsó víztest (VOR azonosító: AEQ140) mentén jelenleg 48 db engedéllyel rendelkező vízkivétel található. Az engedélyek alapján évi 1.486.162 m 3 vízkivételre van maximálisan lehetőség, melyek döntő része öntözési célú vízkivétel. A tényleges kivett vízmennyiség 2006-ban 269.800 m3 volt. (2) Érintettség vizsgálata • •
élőhelyek: U8 (nem Natura élőhely) Natura 2000 élőhelyek: -
(3) Gazdálkodási jellegű kezelési, fenntartási javaslatok Partkezelés: A középvízi meder szegélyében a meder hossz-szelvényének nagyobb részében cserjés-fás szegélyvegetáció található. Ez a szegélyvegetáció több szakaszon ligetes jellegű, idős őshonos fákkal, főként füzekkel. Javasoljuk, hogy a partkezelés keretében azokon a partszakaszokon ahol a jelenlegi fáscserjés szegélyvegetációban nincs idős fa, ott a meglévő sűrű állomány ritkításával és egy-egy nagyobb őshonos fűz vagy nyár egyed kiválasztásával és meghagyásával ligetes jellegű fás-cserjés szegélyvegetáció kerüljön kialakításra, melyben vannak idős őshonos fák, melyek gyökérzete bele lóg a középvízi mederbe. A szegélyvegetációból javasoljuk az adventív cserje- és fafajok (Amorpha fruticosa, Acer negundo, Fraxinus pennsylvanica) eltávolítását. Azokon a partszakaszokon, ahol jelenleg nincs cserjés-fás szegélynövényzet, ott javasoljuk a partszegély mocsári növényzet sávján kívüli részének gyepként történő fenntartását és kezelését. Vízkivétel: Abban az esetben, ha a 48 db engedéllyel rendelkező vízkivétel mindegyike kihasználja a teljes engedélyezett vízkivételi volumenét, ill. ezek a vízkivételek nagyrészt nyári kisvizes időszakra esnek, az ökológiai vízigény biztosítása érdekében szükséges lehet a vízkivételek korlátozása. Ennek érdekében szükséges az ökológiai vízigény meghatározása. Haltelepítés: A Zagyva alsó víztest (VOR azonosító: AEQ140) horgászati hasznosítás alatt álló víztest. Javasoljuk az idegenhonos halfajok telepítésének teljes mellőzését, ill. az idegenhonos halfajok állományainak lehetőség szerinti viszszaszorítását (V19). (4) Gazdálkodási jellegű kezelési, fenntartási javaslatok indoklása Partkezelés: A középvízi meder szegélyében növő idős fák, gyökérzete belelóg a középvízi mederbe és számos halfaj, köztük a jelölő vágócsík (Cobitis taenia) számára is értékes búvóhelyet jelent. A vízbe lógó gyökerek jó lehetőséget biztosítanak a fitofil szaporodási guildbe tartozó halfajok számára az ikrázásra. A fitofil szaporodási guildbe tartozó fajok közé tartozik a jelölő vágócsík (Cobitis taenia) is. Vízkivétel: Mivel az Alsó-Zagyván kiadott vízkivételi engedélyek több mint 80%-a öntözési célú vízkivételi engedély és az öntözővízigény általában egybe esik a folyók kisvizes időszakával, ezért az engedélyekben szereplő vízkivételi volumenek maximális kihasználása esetén előfordulhat, hogy az érintett Zagyvaszakasz aktuális vízhozama nem éri el az ökológiai vízigény mennyiségét. Ez maga után vonhatja például a vízhőmérséklet túlzott megemelkedését és az oldott oxigéntartalom csökkenését, ill. a szennyvízbevezetések aktuális fajlagos terhelésének növekedését. A kedvezőtlen változások mértéke túllépheti a reofil jelölő halfajok környezeti optimumtartományát, ami az egyedsűrűség csökkenéséhez vezethet. Haltelepítés: Az idegen honos halfajok előretörésével a víztest halállományának természetessége csökken, a víztest ökológiai minőségi állapota az adott víztest
referencia állapotához viszonyítva kedvezőtlen irányba változik. Az idegen honos halfajok a legtöbb esetben igen erős kompetíciós képességgel bíró, széles toleranciaspektrumú fajok, melyek megjelenése és állományainak megerősödése a legtöbb esetben őshonos halfajok visszaszorulását, állományaik egyedsűrűségének csökkenését vonja maga után. (5)Élőhely-rekonstrukciós és élőhely-fejlesztési javaslatok Változatosabb medermorfológiai viszonyok kialakítása: A középvízi meder jelenlegi állapotának természetvédelmi és ökológiai szempontból a legjelentősebb problémája, ill. a természetes állapottól való eltérés legjelentősebb oka az érintett mederszakasz teljes hossz-szelvényére jellemző szabályozottság, a mesterségesen kialakított medermorfológiai viszonyok. Javasoljuk megvizsgálni annak lehetőségét, hogy hol lehet arra lehetőség, hogy lehetőséget biztosítsunk a folyónak arra, hogy ha rövid szakaszokon is, de beinduljanak a természetes mederfejlődési folyamatok. Amennyiben lehetőség van rá az árvízi biztonság számottevő mértékű csökkenése nélkül, akkor javasoljuk, hogy összességében minél hosszabb szakaszon biztosítsunk ellenőrzött körülmények között lehetőséget arra, hogy a természetes mederfejlődési, elsősorban laterális eróziós folyamatok, ill. ezek következtében kanyarulatfejlődési folyamatok. Amennyiben a természetes mederfejlődés beindítására az érintett legalsó Zagyva-szakaszon nincs lehetőség a Zagyva és a Tisza árhullámainak egybeesése és a Tisza viszszaduzzasztó hatása miatt, akkor javasoljuk az Eresztőhalmi-Holt-Zagyva újra élővé tételét, ill. bizonyos szakaszokon természetszerű, aszimmetrikus keresztszelvény mesterséges kialakítását. (6)Élőhely-rekonstrukciós és élőhely-fejlesztési javaslatok indoklása Változatosabb medermorfológiai viszonyok kialakítása: A természetes mederfejlődési, elsősorban laterális eróziós folyamatok beindulásának eredményeként megindul a kanyarulatfejlődés, az érintett szakaszon a mederkeresztszelvény asszimmetriájának mértéke növekszik. A folyamat eredményeként várhatóan a homorú parton megjelennek erodált szakadópartok és a domború part mentén az erodált partfalból származó mederanyag akkumulációjának eredményeként palajok alakulhatnak ki. Az érintett szakaszok keresztszelvényeiben az áramlási viszonyok heterogénebbé válnak. A fent említett folyamatok eredményeként nő a természetes mederfejlődési folyamatokkal érintett mederszakasz élőhelyi heteorgenitása. A változatosabb élőhelykínálat változatosabb életközösség kialakulására ad lehetőséget. KE-2 kezelési egység (1) Meghatározása: a Natura 2000 területen található Zagyva-holtmedrek, és a nyílt (nyíltabb) kubikok
Jelenlegi állapot Az Alsó-Zagyván a mai értelemben vett mederszabályozást 1941-ben kezdték meg. Az új meder kialakításával egyidőben 13 helyen vágták át az elfajult kanyarokat az Alsó-Zagyva mentén, melyek közül 1 átvágás esik az Alsó-Zagyva hullámtere (HUHN20089) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület tengelyét alkotó Zagyva-szakaszra. Ennek eredményeként jött létre a ma alapvetően mentett oldali helyzetű Malomzugi-Holt-Zagyva, mely horgászati hasznosítású víztér. A mederszabályozás földmunkái a mederből kitermelt anyagot öszszefüggőnek mondható depóniába rakták ki a két partra úgy, hogy az a levonuló középvizeket kiöntés nélkül vezette le, de nem történt meg a depóniák megfelelő magasságú és megfelelő statikai paraméterekkel jellemezhető kiépítése. Ezért 1963-ban a nagy jeges árvíz kapcsán több helyen töltésmeghágás, illetve szakadás keletkezett. A magassági hiányok megszüntetésére és a rendezetlen depóniák átépítésére az 1965-66. években került sor. A szükséges földanyagot sok helyen a töltés nyomvonalának hullámtéri előteréből, ill. hullámtéri anyagnyerőhelyekről termelték ki. Ennek eredményeként kubikgödrök keletkeztek, melyek között találhatók tartós vízborítású nagyobb felületű hullámtéri kubikok is. Az Alsó-Zagyva hullámtere (HUHN20089) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területen belül három ilyen jelentősebb kubikot detektáltunk. A nagy volumenű szabályozási és töltésépítési munkálatok lezárultával, a Zagyva töltésépítési és mederrendezési beruházás II. ütemében 1985-87 között valósult meg az Eresztőhalmi-átmetszés a folyó 9,200 és a 10,500 fkm-i között, melynek eredményeként létrejött a mintegy 1300 m hosszú hullámtéri helyzetű Eresztőhalmi-Holt-Zagyva. A rendelkezésre álló információk szerint a Zagyvával közvetlen összeköttetésben álló Eresztőhalmi-Holt-Zagyva nem áll horgászati hasznosítás alatt. (2) Érintettség vizsgálata • •
élőhelyek: U9, Ac, BA, B3, B1a, B5 Natura 2000 élőhelyek: 3150 (részben)
(3) Gazdálkodási jellegű kezelési, fenntartási javaslatok Partkezelés: A jelenlegi szegélyvegetációból javasoljuk az adventív cserje- és fafajok (Amorpha fruticosa, Acer negundo, Fraxinus pennsylvanica) eltávolítását. Haltelepítés: A Malomzugi-Holt-Zagyva (VOR azonosító: ADQ579) horgászati hasznosítás alatt álló víztest. Javasoljuk az idegenhonos halfajok telepítésének teljes mellőzését, ill. az idegenhonos halfajok jelenlegi állományainak lehetőség szerinti visszaszorítását (V19). Tápanyagterhelés csökkentése: A horgászati hasznosítás alatt álló Malomzugi-Holt-Zagyva (VOR azonosító: ADQ579) víztest esetében javasoljuk a tápanyagbevitel minimalizálását, ennek részeként a horgászati hasznosításhoz kapcsolódó etetőanyag formájában történő tápanyagbevitel minimalizálását is.
(4) Gazdálkodási jellegű kezelési, fenntartási javaslatok indoklása Partkezelés: A térségben a vizes élőhelyek parti szegélyvegetációját alkotó élőhelytípusok mindegyike esetében nagy problémát okoz a fásszárú idegenhonos fa és cserjefajok megjelenése és térhódítása. Ezek megjelenése és dominanciaviszonyainak erősödése a gyepjellegű (mocsárrét és kaszálórét jellegű) élőhelyek teljes leromlását és átalakulását, a ligeterdő jellegű élőhelyek esetében pedig jelentős mértékű leromlást okoznak. Ezáltal gyakran közöségi jelentőségű élőhelytípusba sorolt élőhelyek válnak leromlott, degradált élőhelyfoltokká. Haltelepítés: Az idegen honos halfajok előretörésével a víztest halállományának természetessége csökken, a víztest ökológiai minőségi állapota az adott víztest referencia állapotához viszonyítva kedvezőtlen irányba változik. Az idegen honos halfajok a legtöbb esetben igen erős kompetíciós képességgel bíró, széles toleranciaspektrumú fajok, melyek megjelenése és állományainak megerősödése a legtöbb esetben őshonos halfajok visszaszorulását, állományaik egyedsűrűségének csökkenését vonja maga után. A növényevő amúr (Ctenopharyngodon idella) számottevő arányú jelenléte sajnos drasztikus mértékben lecsökkenti például a Malomzugi-Holt-Zagyvában jelenleg is csak néhány kis foltban megjelenő 3150 kóddal jelölt (Természetes eutróf tavak Magnopotamion és Hydrocharition növényzettel) közösségi jelentőségű élőhelytípus kiterjedését. Az amúr állomány visszaszorulásával várható lenne ezen élőhelytípus számottevő arányú megjelenése. Tápanyagterhelés csökkentése: Az állóvíz jellegű víztestek esetében a vízfolyásokhoz képest még nagyobb jelentősége van a tápanyagbevitel minimalizálásának. A sok könnyen hozzáférhető tápanyagot megfelelő fényviszonyok esetén a fotoszintetizáló algák nagyon gyorsan beépítik a szervezetükbe és rövid generációs idejük következtében nagyon gyorsan képesek elszaporodni a sekély, 2-2,5 métertől nem mélyebb víztestek teljes térfogatában. Az algabiomassza növekedésével párhuzamosan egyre szélsőségesebbe válik a víztest oxigénháztartása (a nappali oxigén túltelítettség hajnali oxigénhiányos állapottal párosul), ami szélsőséges esetben jelentős volumenű halpusztuláshoz vezethet. Ebben az állapotban a víztest halállományának fajgazdagsága jelentősen csökken és az idegen honos fajok dominancia viszonyainak erősödése, az élőhely vízi életközösségének referencia állapothoz viszonyított jelentős leromlása figyelhető meg. (5)Élőhely-rekonstrukciós és élőhely-fejlesztési javaslatok Partkezelés: A Malomzugi-Holt Zagyva esetében a szárazföldi pufferzóna jelentős hosszúságú partszakaszokon hiányzik, tehát a mocsár növényzet sávja a külső oldalán közvetlen intenzív szántó hasznosítású területekkel érintkezik. Javasoljuk egy legalább 5-10 méter szélességű puhafás ligeterdő jellegű sáv kialakítását a meder szegélyében. Ezen élőhelysáv kialakítása során őshonos nyár (pl.: Populus alba, P. nigra) és fűzfajok (pl.: Salix fragilis, S. alba) alkalmazása javasolt. Hosszabb távon Ezen élőhelysáv egy részét hosszabb távon javasoljuk fokozatosan átalakítani keményfás ligeterdő jellegű élőhelysávvá kocsányos
tölgy, magyar kőris, vénic szil, ill. helyenként enyves éger fafajok szaporítóanyagának vagy csemetéinek alkalmazásával. A fafajok mellett a cserjeszint kialakítása során kecskefűz, egybibés galagonya, veresgyűrű som fajok telepítését javasoljuk. Fokgazdálkodás lehetőségének kialakítása a hullámtéri kubikokban: A kezelési egységbe sorolt tartós vízborítású, jelentős felületű kubikokat javasoljuk egy-egy 1,5-2 méter széles mesterségesen kialakításra kerülő mederrel összekötni az élő Zagyva medrével. A mesterségesen kialakításra kerülő összekötő medrekbe pedig javasoljuk elzárási lehetőség beépítését. (6)Élőhely-rekonstrukciós és élőhely-fejlesztési javaslatok indoklása Partkezelés: Már 5-10 méter széles ligeterdő jellegű élőhelysáv kialakítása is jelentős mértékben csökkentheti a Malomzugi-Holt Zagyva esetében a medret övező intenzív hasznosítású szántóföldek, ill. a Malomszeg településrész felől érkező diffúz tápanyagterhelés mértékét. Ezzel csökken a kockázata a holtmeder az eutrofizációnak, ill. az eu- és hipertróf állapot kialakulásához kapcsolódó halpusztulásnak, valamint az egész vízi életközösséget érintő degradációnak. Fokgazdálkodás lehetőségének kialakítása a hullámtéri kubikokban: A javasolt fejlesztés eredményeként a kezelési egységbe tartozó kubikokban fokgazdálkodás lenne megvalósítható, melyek a fitofil halfajok halbölcsői lehetnének a Zagyva alsó szakasza mentén. Ez javítaná a Zagyva alsó szakaszának természetes halutánpótlását, a halak szaporodásának feltételrendszerét. KE-3 kezelési egység (1) Meghatározása: a Natura 2000 terület természetszerű füves területei: mocsárrétek, rét-sásos komplexek, magassásosok, ártéri magaskórósok, illetve olyan területek, amelyek a nagyvízi időszakban inkább mocsár jellegűek, de a kiszáradásuk után rét-legelőként kezelhetők. Továbbá ide tartoznak a töltések gyepterületei is, és néhány rontottabb gyep, felhagyott szántó is. (2) Érintettség vizsgálata • •
élőhelyek: B3, B5, D34, OB, D6, B2, F2 Natura 2000 élőhelyek: 6440, 6430, 1530
(3) Gazdálkodási jellegű kezelési, fenntartási javaslatok Kaszálás-legeltetés: A kezelési egység területén legelő-kaszálóként való fenntartás megfelelő. Ügyelni kell a megfelelő állatlétszám betartására, hogy a túllegeltetést elkerüljék, ami egyes foltokban szembetűnő. Törekedni kell a szarvasmarhával történő legeltetésre. Szükséges továbbá a kezelési egységen belül a cserjésedés-erdősödés jelenlegi mértékének visszaszorítása. A vízügyi kezelés-
ben lévő töltésgyepek és töltésalji gyepek a rendszeres kezelések révén megfelelő struktúrájúak, de nem érik el a Natura 2000 élőhelyek természetességét A 269/2007. (X. 18.) Kormányrendeletben meghatározott, a Natura 2000 gyepekre vonatkozó földhasználati előírásokon túl a következő kezelési előírások fogalmazhatóak meg: • • • • •
Legeltetési sűrűség 0,6-1,0 ÁE/ha (GY43). Téli legeltetés az illetékes természetvédelmi hatóság engedélye alapján lehetséges (GY47). Kaszálás július 15. előtt a működési terület szerinti nemzeti park igazgatósággal történt egyeztetés alapján lehetséges (GY71). A gyepterület kaszálása, szárzúzása esetén min. 10 cm-es fűtarló biztosítása szükséges (GY92). Gyepterületen előforduló, 1,5 m-nél magasabb tájidegen faegyedeket lábon állva kell vegyszeres kezelésben részesíteni (törzs megfúrása, vegyszer injektálása); a hatékonyság érdekében a vegyszert is alkalmazó munkát a vegetációs időszak kezdetén (április-május) kell elvégezni (GY34). Gyepterületeken a fák vegyszeres kezelésénél tekintettel kell lenni az árvízi prognózisra is a kimosódás elkerülése végett.
(4) Gazdálkodási jellegű kezelési, fenntartási javaslatok indoklása Jelenleg szerencsés esetben évenkénti egyszeri kaszálás történik ezeken a területeken. Vélhetően a mostani magassásos élőhelyek jelentős arányban mocsárrétek (6440) átalakulásával jöttek létre. Ennek a folyamatnak a lassítása érdekében kívánatos lenne, hogy a legeltetés kerüljön előtérbe a kaszálás helyett, bár mind a kaszálás, mind a legeltetés elfogadható. A szarvasmarhával történő legeltetés kedvez a mocsárréteknek. Néhány év alatt a Carex fajok helyett fűfélék lesznek az uralkodó fajok. Ezzel párhuzamosan számos olyan kísérőfaj jelenik meg, amely a magassásréteken nem, vagy csak alacsony borítással fordul elő. Ezek: Clematis integrifolia, Galium rubioides, Cirsium canum stb. Mivel a hullámtéri gyepek esetében súlyos problémát jelent az inváziós cserjeés fafajok terjedése, ezzel kapcsolatosan is előírásokat kellett megfogalmazni a jelölő élőhelyek fennmaradásának érdekében. (4)Élőhely-rekonstrukciós és élőhely-fejlesztési javaslatok: Művelésiág-váltás: a kezelési egység területén találhatók olyan földrészletek, amelyek művelési ága szántó, vagy erdő, valós területhasználatuk azonban rét-legelő (szántó: Szolnok 0193/1b, 0188/1a, 0187/1, 0185/1, 0185/2, 0217/4; erdő: Szolnok 0161/51, 0161/62). Ezek esetében javasoljuk a művelési ág megváltoztatását a rajta található jelölő élőhely hosszú távú fennmaradása érdekében. KE-4 kezelési egység
(1) Meghatározása: a Natura 2000 terület természetszerű ligeterdői, és egyéb hazai fajokból álló erdői. Sok esetben spontán kialakult faállományok. Jelentékeny részük nem erdő művelési ágú területen található, hanem főképp kivett területeken. Emiatt sok erdő nem üzemtervezett. Az elmúlt években/évtizedekben természetes úton (elsősorban magszórással) fiatal J4 állományok jelentek meg a vizsgált területen. Sok esetben a rudas korba érő állományokban az öngyérülés is megindult, ezáltal jelentős mennyiségű holtfa került az erdőkbe. A terület jelentős részén a ligeterdőket legeltetik (birkával). (2) Érintettség vizsgálata • • •
élőhelyek: J4, RC, P3, RB Natura 2000 élőhelyek: 91E0 Érintett erdőrészletek: Szolnok 60/A, B, C, D, 60/TI1, TI2, 60/NY, 46/D, 45/G, 45/D, 46/C, 45/C, 46/B, 45/B, 46/A, 45/A
(3) Gazdálkodási jellegű kezelési, fenntartási javaslatok Az üzemtervezett erdők esetében könnyebben tehetők gazdálkodási jellegű javaslatok. Javasolt előírások:
•
• •
• •
A körzeti erdőtervezés során – a közösségi jelentőségű élőhelyek vagy fajok megőrzése érdekében – az erdőterület erre alkalmas erdőrészleteiben a folyamatos erdőborítást biztosító átalakító, szálaló vagy faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódok előírása (E03). Felújítás csak táj- és termőhelyhonos fafajokkal, illetve faállomány típussal történhet (E51). Az emberek testi épségét, közlekedést és épületeket nem veszélyeztető (az erdei élőhelyek fenntartását kiemelten szolgáló) lábon álló holtfák meghagyása (E17). A ritka fajhoz tartozó, odvas, böhöncös, idős vagy más okból értékes faegyedek kijelölése és megőrzése az elő- és véghasználatok során (E18). Őshonos fafajokkal jellemezhető faállományokban a nevelővágások során az idegenhonos fa- és cserjefajok egyedszámát (arányát) a lehetséges minimális szintre kell szorítani, illetve lehetőség szerint teljes mértékben el kell távolítani (E28). Az idegenhonos fa- és cserjefajok egyedeinek eltávolítása során tekintettel kell lenni a túlzott mértékű kitermelés okozta lékesedés elkerülésére a kitermelésre kerülő egyedek kijelölésével vagy szükség esetén a kitermelt idegenhonos fajok egyedeinek helyére őshonos cserje vagy fafajok egyidejű egyenkénti kézi beültetésével.
A kezelési egység egy részénél még a fentieknél is szelídebb kezelés lenne természetvédelmi szempontból kedvező, a teljes érintetlenség. Ehhez köthető javasolt előírás:
•
Meghatározott erdőrészletekben az élőhelyek és fajok védelme érdekében teljes érintetlenség biztosítása, térbeli vagy teljes korlátozás elrendelése (E10).
A nem üzemtervezett erdőket is az előzőekben megfogalmazott elvek szerint kell fenntartani. A kivett művelési ágú területeken (pl.: anyagnyerők, árkok) is a folyamatos erdőborítás fenntartása kívánatos, hiszen a kitermelés esetén csökken a kiemelt jelölő élőhely (91E0) kiterjedése. (4) Gazdálkodási jellegű kezelési, fenntartási javaslatok indoklása Az előírásokat azért kell megfogalmazni, mivel egyrészt a tájidegen cserje- és fajok nagyarányú jelenléte (itt főként a Fraxinus pennsylvanica, Amorpha fruticosa) jellemző, másrészt a puhafás erdőfoltok viszonylagos háborítatlanságára lenne szükség, a folyamatos erdőborítás megőrzése mellett. A hivatkozott 85/2012. (VIII. 6.) VM rendelet paragrafusainak betartása egyértelműen segítené a jelölő élőhely kiterjedésének megtartását. (5) Élőhely-rekonstrukciós és élőhely-fejlesztési javaslatok: Művelésiág-váltás: a kezelési egység területén találhatók olyan földrészletek, amelyek művelési ága szántó, valós területhasználatuk azonban erdő, és 91E0 élőhelyek (pl. Szolnok 0197/3 hrsz). Ezek esetében javasoljuk a művelési ág megváltoztatását a rajta található jelölő élőhely hosszú távú fennmaradása érdekében. KE-5 kezelési egység (1) Meghatározása: azok a Natura 2000 területen belül található szántó művelési ágú területek, amelyek valós használata is szántó (2) Érintettség vizsgálata • •
élőhelyek: T1 (nem Natura élőhely) Natura 2000 élőhelyek: -
(3) Gazdálkodási jellegű kezelési, fenntartási javaslatok A jelenlegi kezelést nem tartjuk megfelelőnek, ezért ezen élőhelyek természetességének javítása érdekében élőhely rekonstrukciós és élőhely-fejlesztési javaslatokat fogalmazunk meg. (4) Élőhely-rekonstrukciós és élőhely-fejlesztési javaslatok Élőhely-rekonstrukció: javasoljuk a kezelési egységben megjelölt területek esetében művelési ág váltás kezdeményezését a jelenlegi szántóból legelő, ha a hul-
lámtér aktuális szélessége ezt lehetővé teszi esetleg erdő művelési ágba (célállományként keményfás ligeterdő jellegű állomány kialakítása javasolt). A művelési ág váltást követően javasoljuk az érintett terület felhagyását. Javasolt előírások: • •
Szántó füves élőhellyé alakítása, későbbi kezelés nélküli spontán felhagyással, kivéve az inváziós növényfajok irtását (SZ54). Erdőtelepítés csak táj- és termőhelyhonos fafajokkal, illetve faállomány típussal történhet (E51).
KE-6 kezelési egység (1) Meghatározása: inváziós fa- és/vagy cserjefajokkal spontán benőtt területek. Meghatározó fajok az Amorpha fruticosa, Fraxinus pennsylvanica, Acer negundo. Leginkább gyepek helyét foglalják el. (2) Érintettség vizsgálata • •
élőhelyek: S6, RB, RC, B5, P2c (nem Natura élőhelyek) Natura 2000 élőhelyek: -
(3) Gazdálkodási jellegű kezelési, fenntartási javaslatok A területeken jelenleg semmilyen fenntartó jellegű kezelés nincs. Ezen élőhelyek természetességének javítása érdekében élőhely-rekonstrukciós és élőhelyfejlesztési javaslatokat fogalmazunk meg. (4) Élőhely-rekonstrukciós és élőhely-fejlesztési javaslatok • •
•
•
•
A szántó művelési ágban lévő földrészleteken (pl. Szolnok 0205/3a) a művelési ágnak megfelelő hasznosítás nem támogatandó. A honos fajokkal (elsősorban fehér fűz, szürke nyár és feketenyár) erdősülő spontán erdőfoltok fenntartása, kímélete javasolt. Megfelelő térmérték (0,5 hektár felett) elérése esetén foltjaik üzemtervezése javasolt; A vízügyi szempontokat is figyelembe véve – az árvízi lefolyási sáv érintettsége miatt – a kezelési egységben a terület tisztítása, rendszeres kaszálása indokolt a már meglévő őshonos erdőfoltok kíméletével egy fás legelő, ligetes kaszáló kialakítása céljából; A terület tisztítását mechanikus eszközökkel (kézi és gépi cserjeirtás, ill. gazoló kaszálás) javasolt elvégezni, időbeli- (augusztus 15. – március 15. között javasolt) és térbeli korlátozások (önerdősülő, honos fafajú facsoportok teljes kíméletével) betartásával. A területek kitisztítása után a gyeppé alakuló területeken már a Natura 2000 gyepterületek fenntartásának földhasználati szabályairól szóló 269/2007. (X. 18.) Kormányrendeletben megfogalmazott előírások a mérvadók
(5) Élőhely-rekonstrukciós és élőhely-fejlesztési javaslatok indoklása Az invazív cserjések főképp gyepek spontán cserjésedésével jöttek létre. Ezeken a helyszíneken nem valósultak meg a gyepterületekre vonatkozó előírások, ezért természetességük jelentősen leromlott. Vélhetően a legegyszerűbben erdővé alakításuk lenne megoldható (91E0 élőhely növekedése), de mivel a területek nagyvízi mederben vannak és az árvízi levezető sávok élet- és vagyonvédelmi szempontból jelentősek, főképp gyepekké kell őket visszaalakítani (így növekedik a 6440 élőhely kiterjedése), csak a honos puhafákkal már spontán erdősült foltok meghagyása lehet cél. KE-7 kezelési egység (1) Meghatározása: tájidegen fajok erdőtelepítései, kisebb spontán tájidegen erdőfoltok. Nemes nyarasok, klónfüzesek. (2) Érintettség vizsgálata • • •
élőhelyek: S3, S2 (nem Natura élőhelyek) Natura 2000 élőhelyek: érintett erdőrészletek: Szolnok 60/TN, 45/C (részben)
(3) Gazdálkodási jellegű kezelési, fenntartási javaslatok Gazdálkodási jellegű fenntartási javaslatunk nincs. (5) Élőhely-rekonstrukciós és élőhely-fejlesztési javaslatok: Fejlesztési jellegű javaslatunk: Fafajcsere: mivel az erdőfoltok Natura 2000 területen belül fekszenek, a tájidegen fajok helyett fafajcserét javaslunk. Az kezelési egység erdőfoltjainak véghasználata után táj- és termőhelyhonos fafajokkal történő felújítás javasolt, pl. fehér fűz, fekete nyár. Javasolt előírások: • Az idegenhonos és tájidegen fafajú erdők véghasználata során a táj- és termőhelyhonos fafajok minden egyedének meghagyása kívánatos (az alsó- és lehetőség szerint a cserjeszintben is) (E64). • Felújítás csak táj- és termőhelyhonos fafajokkal, illetve faállomány típussal történhet (E51). (6) Élőhely-rekonstrukciós és élőhely-fejlesztési javaslatok indoklása: A Natura 2000 területen fekvő tájidegen fajú erdők fafajcseréjével növelhető a jelölő élőhely (91E0) kiterjedése.
KE-8 kezelési egység (1) Meghatározása: főképp hazai fafajokból álló fasorok, facsoportok. Szürke nyár, fekete nyár, fehér fűz alkotta csoportok, legtöbbször inváziós fajokkal elegyesen. A kezelési egység legnagyobb része a Zagyva partélét követő fasorokból áll össze (2) Érintettség vizsgálata • •
élőhelyek: RA (nem Natura élőhely) Natura 2000 élőhelyek: -
(3) Gazdálkodási jellegű kezelési, fenntartási javaslatok Ezek a területek nem erdők, de az őshonos fafajú erdőkre megfogalmazott kezelési javaslatok betartása itt is célravezető. Így javasolt a tájidegen fafajok lehetőség szerinti irtása, és az idős, böhöncös, odvas, hazai fajhoz tartozó faegyedek meghagyása. Javasolt a fasorok felújítása.
3.2.2. Élőhelyrekonstrukció és élőhelyfejlesztés Az élőhely-rekonstrukciós, fejlesztéses lehetőségeket a kezelési egységek (KE) értékelését követően, azokat a 3.2.1. fejezeten belül bedolgozva tárgyaltuk.
3.2.3. Fajvédelmi intézkedések Fajvédelmi intézkedések a nagy tűzlepke (Lycaena dispar) esetében: 1.) A faj fenntartása szempontjából igen jelentős tényező egyrészt a kaszálás ésszerű idejének, intenzitásának, és hatókörének helyes megválasztása. Azokon a gyepeken, melyek nincsenek legeltetve, jellemzően a helytelen ütemű és hatókörű kaszálás jelent súlyos problémát. Ilyenek például a következő koordinátákkal jelölt területek: • 732389-210189; • 733126-209369; • 732563-209751; • 736521-207857; •
733818-208848.
A Lycaena dispar élőhelyeit érintő kaszálások tervezése, illetve megvalósítása során javasoljuk az alábbi elvek és szempontok betartását: a) Amennyiben van rá mód, úgy a megfelelő természetességű, nyílt gyepeket az élőhely természeti állapotától, illetőleg a gazdálkodási keretektől függően elegendő évente vagy kétévente egyszer lekaszálni, azzal a kitétellel, hogy a
terület legalább 15-25%-a maradjon érintetlenül. A meghagyni kívánt részek kijelölése során javasolt a legjobb természetességű, legüdébb, Rumex fajokban, és virágos növényekben leggazdagabb gyepfoltok előnyben részesítése. A kaszálás végrehajtásának legoptimálisabb időszakai: • április1. - május 1. • június 25. - július 10. • szeptember 15. - október 15. b) Minden szempontból megfelelő megoldást jelent, ha az erre alkalmas kiterjedésű rétek területe 2-3 részre kerül felosztásra, és azokat ennek megfelelő ütemben, mozaikosan vagy sávosan, 2-3 éves forgóban kaszálják. Ebben az esetben mindegyik kijelölt gyep „pihen” 2-3 évet. A munka elvégzésének lehetséges időpontjaira a fenti javaslatok megfelelően irányadók. c) A sávos vagy mozaikos kaszálás akkor is elfogadható eljárást jelent, ha a teljes terület lekaszálására egy éven belül kerül sor. Ez esetben a kaszálásokat két vagy három ütemben, a javasolt időszakok betartása mellett javasolt végrehajtani. d) A gyep záródása esetén (pl.: cserjésedés) egyelő ritkítást szükséges végrehajtani a fásszárú vegetációban, lehetőleg kézi módszerrel. Ilyen esetekben fontos, hogy a gyepen ne maradjon semmilyen vágástéri hulladék, tehát a képződött faanyagot, gallyakat, háncstörmeléket teljes egészében el kell szállítani a területről. e) Intenzív, illetve többszöri kaszálás azokon a területrészeken támogatható (sőt, esetenként kifejezetten javasolt), ahol a gyep diverzitását özönnövények, gyomok veszélyeztetik. f) A kaszálást lehetőleg kézi módszerrel kell végrehajtani. g) Gépi területkezelés során különösen javasolt a magasabb vágólapú (optimális esetben legalább 10 cm vágási magasságot elérő) kaszálás előírása, amely a következő előnyökkel jár: • nem közvetlenül a tőnél nyírja el a növényeket, így azok gyorsabban regenerálódnak; • hamarabb helyreáll az imágók számára optimális, magas füvű élőhelyi struktúra; • jóval kisebb pusztítást okoz a lepkepopulációban, hiszen a földfelszínre potyogó lárvákat, illetve a peték egy részét biztosan nem darálja le, továbbá így jó esély van arra is, hogy az állatok a levágott fű bálázása során nem kerülnek elszállításra az élőhelyről. Ez a módszer javasolt akkor is, ha a kaszálásra a vegetációs időszak végén kerül sor, mivel a Lycaena dispar hernyó alakban vonul telelni, mégpedig jellemzően a növények tövéhez vagy alacsonyabb leveleihez rögzített szövedékben, így a magas vágólapú gépi kaszálás jó eséllyel nem idézi elő a faj egyedeinek tömeges pusztulását. h) A kaszálást lehetőség szerint tiltani kell a peterakás időszakában, azaz május közepétől/végétől június közepéig, továbbá augusztus közepétől szeptember elejéig.
2.) A Lycaena dispar állományaira nézve fokozott veszélyt jelenthet a legeltetés. A legeltetés intenzitása és hatóköre a térség legtöbb gyepterületén túlmutat minden olyan ésszerű szinten, amely a L. dispar szempontjából még tolerálható lenne. Az itt tartott állatok fajösszetétele igen széles, legelnek a területen szarvasmarhák, birkák, lovak, de helyenként kecskék is. Ilyen körülmények között az állandó rágás, valamint taposás olyan mértékű, ami az érintett gyepek teljes tönkretételéhez és degradációjához vezet (pl.: 734382-208298). A lepkefaj szempontjából ezért a térségben mindenütt szükségesnek tartjuk a legeltetés arányának jelentős mértékű csökkentését (illetve a legjobb természetességű gyepeken annak megtiltását), vagy ha ez nem lehetséges, úgy legalább a sávos/mozaikos legeltetés bevezetését. Minimális célkitűzésként javasoljuk annak előírását és hatékony ellenőrzését, hogy – a legdúsabb növényzetű, legnedvesebb részek előnyben részesítése mellett – a térségben található valamennyi legelő méretének minimálisan 5-8%–át kitevő arányban mentesüljön a legeltetés alól. Az így érintetlenül maradó gyepek elegendőek lehetnek egy-egy L. dispar populáció folyamatos fenntartására. Az viszont bizonyos, hogy addig nem várható a L. dispar állományainak erősödése vagy expanziója a Natura 2000 területen, amíg a legeltetés hatóköre, illetve intenzitása a jelenlegi szinten marad. A legeltetés természetvédelmi szempontból helyes és kívánatos végrehajtásával összefüggő javaslataim a következők: a) Amennyiben van rá mód – például állami tulajdonú, az illetékes nemzeti park igazgatóság kezelésében lévő területek esetében -, úgy biztosítani kell azt, hogy a L. dispar élőhelyein egyáltalán ne folyjék legeltetés, valamint az élőhely-kezelési módszerek körében a kaszálás, illetőleg a fásszárú vegetáció eltávolítására alkalmazott egyelő tisztítási módszerek ne legyenek legeltetéssel helyettesítve. b) A lepkefaj élőhelyén a petézési időszakokban (május közepétől/végétől június közepéig, valamint augusztus közepétől szeptember elejéig) akkor is mellőzni kell az állatok legeltetését (végső megoldásként a legjobb természetességű gyepek legalább 10-20%-án), ha egyébként a terület legeltetése más időintervallumban nem tiltható meg. c) Ha az élőhely legeltetésének megtiltása, illetve számottevő mértékű korlátozása a helyi gazdálkodás szerkezete miatt vagy egyéb okból nem jelent alternatívát, úgy ilyen esetekben az érintett gyepeket leginkább kímélő módszerek bevezetése nyújthat megoldást (ld. lentebb), azzal a kitétellel, hogy a fent említett petézési időszakokban a lehető legalacsonyabbra kell szorítani a legeltetés intenzitását. Gyakorlati tapasztalatok alapján a gyepek természeti minőségének megőrzését is figyelembe vevő legeltetés esetén a 0,2 - 0,3 számosállat/HA arány tekinthető optimálisnak. d) A L. dispar élőhelyeit nagy körültekintés mellett, mérsékelten, rövid ideig, és lehetőleg kisszámú állománnyal szabad legeltetni. Az optimális természeti állapotok fenntartása, illetve a növényzet teljes felélésének megakadályozása érdekében - a biotóp aktuális természeti minőségéhez, és a helyi viszonyokhoz
igazodó ütemezéssel - az állatokat csak korlátozott időintervallumban szabad ugyanazon a területen hagyni, különben a túlzott mértékű rágás, valamint taposás tönkreteszi az élőhelyet, rontja a talaj minőségét, a gyep struktúráját, és diverzitását, továbbá csökkenti a tápnövény mennyiségét. e) A lepkefaj élőhelyein elsősorban a mérsékelt szarvasmarha-legeltetést tartjuk támogathatónak. Ezzel szemben javasoljuk a birkalegeltetés lehetőség szerinti tiltását vagy minél nagyobb arányú korlátozását, mert a birkák: • • •
nem szelektálnak, „fűnyíró-elv” szerűen gyakorlatilag a teljes vegetációt tarra rágják; táplálkozásuk üteme igen gyors; meglehetősen szaporák, illetve szorosan egymás mellett, nyájban haladnak, ennél fogva nagyobb területen terhelik egyszerre a talajt, tehát az általuk kifejtett, talajrombolásban és taposásban megnyilvánuló természeti károk is súlyosabbak.
f) A lepkefaj élőhelyéül szolgáló gyepeket kímélő legeltetési módszerek körében javasoljuk az alábbiak alkalmazását: •
Pányvás legeltetés: gyakorlatilag bármely haszonállat esetében, kisebb állományra alkalmazható módszer, melynek lényege, hogy az állatokat egy-egy karóhoz erősített láncokra kötik. E megoldás előnye, hogy jól szabályozhatóvá teszi a legelés hatókörét, valamint a karók megfelelő időközönként történő áthelyezésével a vegetáció lerágásának intenzitása is kontroll alatt tartható.
•
Láb alóli legeltetés: nagyobb állományok esetében az egyik legjobb módszernek tartjuk, mert ennek során a pásztorok folyamatosan hajtják a csordát a még nem legelt területek felé, így az is pontosan meghatározható, hogy az állatok mennyi ideig tartózkodhatnak a gyep egy adott részén, ennél fogva pedig elkerülhetővé válik a vegetáció teljes mértékű lerágása, valamint korlátozottabb a talajfelszín taposásával okozott károk mértéke is. Láb alóli legeltetés alkalmazása esetén azt tartjuk optimális megoldásnak, ha a lepkefaj fentebb meghatározott, érzékeny fejlődési stádiumaiban az élőhelyen hektáronként legfeljebb 10 szarvasmarha maximum 5-8 alkalommal történő áthajtása valósul meg.
•
Szakaszos legeltetés: ilyen esetben a legelő méretéhez igazodó számú szakaszok kerülnek előzetesen kijelölésre. A módszer előnye, hogy a szakaszokon belüli adagolás villanykarámmal történik, így jól tervezhető, valamint az igénybe vett területrészek pontosan lehatárolhatók.
•
Sávos legeltetés: e módszer alkalmazása nagyobb fűtermés, jelentősebb vegetáció rendelkezésre állásakor javasolható, mert ilyen esetekben a szakaszos legeltetés jelentősebb mértékű taposási károkat idézne elő.
•
Szakaszváltós legeltetés: az eljárás lényege, hogy a rendelkezésre álló területet villanykarámmal két gyepre osztják, és az egyik részen legeltetést, míg a másik részen kaszálást végeznek. E módszer
alkalmazása azért lehet különösen előnyös az érintett lepkepopulációk szempontjából, mert egyaránt lehatárolhatóvá teszi azokat az értékesebb biotópokat, ahol a fajvédelmi javaslatok körében ismertetett elvek szerint végrehajtandó kaszálással végezhető a területkezelés, valamint a lepkék fejlődése szempontjából azokat a kevésbé értékes gyepfoltokat is, ahol a legeltetés nem eredményez számottevő kártételt. g) Az élőhelyek teljes területén hosszabb ideig (például több hétig/hónapig) tartó legeltetés kerülendő. Ha a legeltetés azonos időszakban a biotóp egészét érintené, úgy a gyep kiterjedésének legalább 10-20%-át érintetlenül kell tartani. A meghagyni kívánt részek kijelölése során javasolt a legjobb természetességű, legnagyobb tőszámú tápnövény-állományok előnyben részesítése. A kiválasztott gyepek védelme villanykarámokkal történő elkerítés útján megfelelően biztosítható. h) Intenzív, illetve tartós legeltetés engedélyezését azokon területrészeken javasoljuk, ahol a gyep diverzitását özönnövények, gyomok, valamint a fásszárú vegetáció (cserjék) terjedése veszélyezteti. i) Amennyiben a gyep talaja vizes – például tartósan csapadékos időszakokban, továbbá közvetlenül árvíz vagy belvíz levonulását követően –, úgy a lepkefaj élőhelyein indokolt a legeltetés minél jelentősebb mértékű korlátozása vagy lehetőség szerinti megtiltása. 4.) Fokozottan ügyelni kell arra, hogy a faj élőhelyeit semmilyen körülmények között ne lehessen felszántani. 5.) A Lycaena dispar élőhelyein indokolt korlátozni a vegyszerek alkalmazását. Fajvédelmi intézkedések a vidra (Lutra lutra) esetében: Lutra lutra: Az utóbbi évek aszályos periódusai miatt kiemelten fontos a terület vízellátása, mivel egy vízhez teljes mértékben kötődő emlősről van szó. Fontos az engedély nélküli, vagy engedélytől eltérően működő vízhasználatok megszüntetése, a Zagyva vízkészletét jelentősen terhelő vízhasználatok felülvizsgálata. A mezőgazdasági célú vízkivételek csökkentése lehetőség szerint víztakarékos növénytermesztési módok alkalmazásával. A természetes mederelemek fennmaradásának teret kell engedni (az árvízvédelmi szempontok figyelembe vétele mellett), kiemelten fontos a természetes parti zonáció fenntartása. Ezek mellett fontos az invazív fajok (gyalogakác) visszaszorítása, a partmenti erdők őshonos fafajokkal való fenntartása, fokozatos átalakítása, véderdőként való fenntartása, egészségügyi beavatkozások, holtfaeltávolítás kerülése. Kiemelt jelentőségű a táplálékbázis megfelelőségének fenntartása, mivel horgászvíz, az antropogén hatás fokozottabban jelentkezhet. A terület és a vidra szempontjából fontos élőhelyek közötti kapcsolat fenntartása, az izolációs tényezők mérséklése. A széles durbincs (Gymnocephalus baloni) az élőhelyi adottságok ellenére csak nagyon kis egyedszámmal volt megtalálható a Natura 2000 területen, ezért indokolt fajvédelmi intézkedések alkalmazása. A faj állományának védelme érdekében szükséges a főmeder stabil vízháztartásának a biztosítása, így nyári, csapadékszegény időszakban elkerülhető a szerves anyagok bomlásából
és a víz hőmérsékletének emelkedéséből fakadó csökkent oldott oxigén tartalom. Javasolt továbbá a keresztzárások átjárhatóságának a biztosítása még kisvizes időszakban is, hogy a példányok kedvezőtlen környezeti viszonyok esetén elhúzódhassanak az érintett területről (pl. a Zagyva, vagy a Tisza mélyebb víztereibe). A halványfoltú küllő (Gobio albipinnatus) megjelenésének és önfenntartó állomány kialakulásának is a stabil vízháztartás, illetve a hosszanti átjárhatóság biztosítása a feltétele.
3.2.4. Kutatás, monitorozás Élőhelyek: A területről jelen felmérést megelőzően nem készült botanikai alapállapot-felmérés. A tervezés alapját jelentő élőhelytérképezés 2013 folyamán készült el. Ennek eredményét tekintjük az alapállapotnak. A jövőbeni kutatások célja a területen előforduló, illetve potenciálisan megjelenő közösségi jelentőségű élőhelyek és fajok állományváltozásának követése. A közösségi jelentőségű élőhelyek kiterjedésének monitorozására javasoljuk az NbmR protokoll szerinti élőhelytérképezés elvégzését 5 évente. Javasolt a jelölő élőhelyek (*91E0, 6440, 6510) állományainak állapotát is 1-1 mintavételi helyen monitorozni, erre alkalmas módszer a közösségi jelentőségű gyepekre és vizes élőhelyekre vonatkozó módszertan. Lycaena dispar: az Alsó-Zagyva hullámtere HUHN20089 kiemelt jelentőségű Natura 2000 természetmegőrzési területről eddig csak alig néhány adattal rendelkeztünk. A 2013. évi felmérés során a térség potenciális L. dispar élőhelyeinek legalább 90%-át megvizsgáltuk. Természetesen indokolt a 2013. évi kutatások alapján ismertté vált állományok további vizsgálata, mind a populációk egyedszámát, mind azok területi eloszlását illetően. Ennek kapcsán javasoljuk, hogy a monitorozás minimálisan 3, optimálisan pedig 5 éves időintervallumot öleljen fel. A kutatásokat mind az első, mind pedig a második nemzedéken javasolt elvégezni. A populációbecslés – időjárástól, rendelkezésre álló időtől és erőforrásoktól függően – történhet: 1.) Az ún. „triple catch” módszerrel, melynek az a lényege, hogy a vizsgált területen a felmérés minden napján háromszor – délelőtt, délben, illetve délután – be kell járni egy előre meghatározott mintavételi utat, és a megfigyelt imágók száma mindhárom alkalommal rögzítésre kerül. A populáció mérete, valamint átlagos egyedszáma ezekből az adatokból, egy e célra kifejlesztett matematikai képlettel számolható ki. 2.) Transzekt menti számlálással, akár a teljes terület bejárása alapján (véleményem szerint ez a legcélravezetőbb, és egyben legpontosabb megoldás), vagy pedig az adott élőhely méretétől függően legalább 50 - 150 méter hosszú, a faj számára legoptimálisabb növényzetű gyepeket célzó útvonalon. A transzekt menti számlálás esetén indokolt rögzíteni a lepkék előfordulási adatainak GPS-koordinátáit (néhány esetet kivéve, például tömeges rajzás esetén, amikor az összes imágó pontos helyzetének meghatározása nyilvánvalóan le-
hetetlen), továbbá a transzekt kezdő-, és végpontjának (vagy akár a megtett út összes pontjának) koordinátáit is. 3.) Standard jelölés-visszafogás módszerével (alkalmas élőhely, továbbá jó időjárási körülmények esetén ez a módszer eredményezi a legpontosabb adatokat, különösen akkor, ha erre valamennyi mintavételi ponton, és a rajzási idő minden napján sor kerül). 4.) Hernyók számlálásával az élőhelyen előre kijelölt mintavételi kvadrátokban. Mivel továbbá a Lycaena dispar mirmikofil életmódot folytat, ezért érdemes vizsgálatokat végezni a faj hangyagazdájának elterjedésére, és a hangyafészkek számára vonatkozóan is. A területen stabil állománya található a vöröshasú unkának (Bombina bombina) monitorozása nem indokolt. A területen stabil állománya található a dunai tarajosgőtének (Triturus dobrogicus) monitorozása nem indokolt. A területen a mocsári teknőst (Emys orbicularis) nem sikerült kimutatnunk, de potenciálisan előfordul. Jelenlétének kimutatása, és állománynagyságának felmérése további kutatásokat igényel. A vidra (Lutra lutra) monitorozása a területen indirekt módszerrel (életnyomok azonosítása) javasolt, mely alapján azonban alapvetően csak a jelenlét/hiány állapítható meg. Jelen vizsgálatunk során a halványfoltú küllő (Gobio albipinnatus) előfordulását nem tudtuk igazolni a Natura 2000 területen, a faj irodalmi előfordulási adatai azonban a Zagyvát is a lelőhelyek között említik. Továbbá a faj a Tiszában is bizonyítottan megtalálható, ezért onnan spontán módon (pl. áradások alkalmával) a Zagyvába is felhatolhat. A Natura 2000 területen tehát valószínűsíthető egy legalább időszakos halványfoltú küllő állomány jelenléte, azonban ennek bizonyítására, illetve az állomány fluktuációjának a magyarázatára további, több mintavételi időszakot felölelő monitorozó vizsgálat elvégzése szükséges.
3.2.5. Mellékletek
3.3. A kezelési javaslatok megvalósításának lehetséges eszközei a jogi hátér és a tulajdonviszonyok függvényében 3.3.1. Agrártámogatások 3.3.2. Pályázatok 3.3.3. Egyéb
3.4. A terv egyeztetési folyamatának dokumentációja 3.4.1. Felhasznált kommunikációs eszközök 3.4.2. A kommunikáció címzetjei 3.4.3. Egyeztetés hatósági és területi kezelő szervekkel
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa”
II. A Natura 2000 fenntartási terv készítését megalapozó dokumentáció
1. A tervezési terület alapállapot jellemzése 1.1. Környezeti adotságok 1.1.1. Éghajlati adotságok 1.1.2. Vízrajzi adotságok 1.1.3. Talajtani adotságok
1.2. Természeti adotságok A területen 2013-ban élőhelytérképezésre került sor, az Általános Élőhelyosztályozási Rendszer (Á- NÉR) kritériumrendszerét követve (Lásd. térképmelléklet). Az élőhelytérképezés során pontos adatokhoz jutottunk az adott élőhelyfoltok méretéről, kiterjedéséről, természetességéről, mely tervezési alapot is biztosított a kezelési egységek (KE) meghatározásához, az azokon javasolt természetvédelmi kezelési javaslatok megfogalmazásához.
Élőhely neve
Á-NÉR kód
Álló vagy lassan folyó viAc zek hínárja Nem tőzegképző nádasok, gyékényesek és tavikákások Virágkákás, csetkákás, hídőrös mocsarak Nem zsombékoló magassásrétek Fragmentált mocsári és hínárnövényzet mozaikok folyóvizek partjánál Mocsárrétek
Kiterjedés fő élőhelyként (ha)
Arány (%)
1,4
0,31
B1a
1,4
0,32
B3
13,0
2,89
B5
98,3
21,77
BA
4,1
0,90
D34
53,9
11,94
9,0
2,00
4,6
1,02
1,1
0,25
Ártéri és mocsári magaskóD6 rósok Sziki rétek F2 Természetes pionír nöI1 vényzet, Nanocyperion
Natura 2000 élőhely
3150
6440 és 6510. Kiterjedésük a 6440 esetében 40 ha, a 6510 esetében 13,8 ha 6430 1530 3130
Élőhely neve Puhafás ligeterdők Jellegtelen vizes élőhelyek Jellegtelen nedves gyepek Jellegtelen száraz gyepek Idegenhonos cserjések Fiatal ültetvény erdők Fasorok Jellegtelen puhafás erdők Jellegtelen keményfás erdők Nemes nyárasok Egyéb tájidegen fajok ültetvényei Gyalogakácosok Szántók Folyóvizek Állóvizek Összesen
Á-NÉR kód
Kiterjedés fő élőhelyként (ha)
J4 OA OB OC P2c P3 RA RB
45,7 14,1 48,5 30,5 0,6 4,5 21,6 19,4
10,14 3,13 10,75 6,76 0,13 1,01 4,79 4,29
RC
0,4
0,08
S2
0,6
0,14
S3
1,2
0,27
S6 T1 U8 U9
42,6 19,3 14,9 0,4
9,43 4,28 3,31 0,09
Arány (%)
Natura 2000 élőhely *91E0
451,2
A mozaikos szerkezetű terület nagyrészt a Zagyva töltések közötti hullámterében terül el, melyből a terület speciális helyzete fakad. A töltések között helyenként fellelhető puhafás és keményfás ligetek és kisebb kiterjedésű ártéri kaszálók képzik a terület fő értékeit. A speciális, hullámtéri jellegű helyzetéből adódóan sajátos gazdálkodási módok alakultak ki és terjedtek el, melyek hozzájárultak élővilág sokszínűségének kialakulásához és fennmaradásához. A hullámtérben az alsó szinteken nagy kiterjedésben vannak jelen olyan nyílt élőhelyek, amelyek az áradások után a lassan visszahúzódó víz hatására mocsár-magassásos jellegűek, később legeltetik őket. Ugyancsak előfordulnak mocsárrétek, olyan értékes fajok jelentős állományaival, mint a Clematis integrifolia, vagy a Galium boreale. A puhafaligetekben szürke nyár, fekete nyár, fehér fűz jellemzőek a lombkoronaszintben, a cserjeszintben gyakoriak az idegenhonos fajok (Fraxinus pennsylvanica, Amorpha fruticosa). A Zagyva medre ásott, partján spontán puhafás elegyes fasorok gyakoriak.
1.2.1. A tervezési területen előforduló közösségi jelentőségű élőhelyek Eredetileg a Natura 2000 adatlapon a 6430, 1530*, 3130, 3150 kódú élőhelyek nem volt feltüntetve. Javaslatot teszünk az élőhelyek felvételére (előfordulási helyeket lásd a 3. fejezetben).
Élőhelytípus kódja 91E0*
6440 6510 6430 előkerült)
Élőhelytípus megnevezése
Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) Folyóvölgyek Cnidion dubiihoz tartozó mocsárrétjei Sík- és dombvidéki kaszálórétek (Alopecurus pratensis, Sanguisorba officinalis) (újonnan Üde, tápanyaggazdag magaskórósok
1530* (újonnan előkerült) 1350 (újonnan előkerült) 3130 (újonnan előkerült)
Pannon szikes sztyeppék és mocsarak
Reprezentativitás (A-D) C
B C Javasolt: D
Javasolt: D
Természetes eutróf tavak Magnopotamion és Hydro- Javasolt: D charition növényzettel Törpekákás iszapnövényzet Javasolt: D
Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkota ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) Élőhely kódja:
91E0*
Élőhely előfordulásai a területen:
Az élőhely kiterjedését lásd a 3. mellékletben. Az élőhely a Natura 2000 terület teljes hosszán foltokban fordul elő, jellemzőek spontán kialakult állományai is.
Élőhely területi aránya: Élőhely kiterjedése a területen:
45,7 ha
Élőhely jellemzése: Mindhárom tipikus cönotaxon előfordul a területen, de a kategória Tisza-völgyére jellemző típusa is (Tisza-völgyi fűz-nyár ártéri erdők) előfordul. Meglepő módon az állományok jelentős része spontánul (természetes módon) fejlődik. Az özönfajok jelenléte kevésbé sújtja ezeket az erdőket, annál inkább feltűnő a hiányos fajkészlet. Az üzemtervezett erdők aránya alacsony, ez kedvez az állományok spontán fejlődésének, közvetetten emeli a természetességet. Élőhely természetességi - degradáltsági értékelése:
Legalacsonyabb érték 2, legmagasabb 5. Legtöbb folt esetében a természetesség 3 vagy 4. A hiányos fajkészlet rontja a természetességet. Ez sok esetben a legjelentősebb kedvezőtlen hatás. Olykor nem a tájidegen (és inváziós) fajok magas aránya miatt, hanem a hiányos fajkészlet miatt alacsonyabb az érték.
Élőhely veszélyeztetettsége:
A hosszú távú megőrzésnek jelenleg nem látszanak ko-
moly akadályai, sőt a területi arány növekedésére is lehet számítani. Veszélyeztető tényezők:
Erdőgazdálkodás fokozódása jelenti a legnagyobb veszélyt a spontán módon képződött és így fejlődött állományokra. Vélhetően jelenleg kevés az üzemtervezett erdő, emiatt nincs gazdálkodási kényszer. Másodsorban veszélyeztető tényező a növényi invázió, a tájidegen fajok nagy arányú jelenléte.
Folyóvölgyek Cnidion dubiihoz tartozó mocsárrétjei Élőhely kódja:
6440
Élőhely előfordulásai a területen:
Az élőhely kiterjedését lásd a 3. mellékletben. Az élőhely a Natura 2000 terület hullámterén fordul elő, a másik jelölő mocsárréti élőhelytől (6510) alig, vagy egyáltalán nem választható el.
Élőhely területi aránya: Élőhely kiterjedése a területen:
40 ha. Itt eltérés tapasztalható a Natura 2000 adatlaptól, mivel azon 113 ha szerepel. Ennek oka, hogy a kijelölést megelőzően nem került sor élőhelytérképezésre
Élőhely jellemzése: Vélhetően a vízjárási viszonyok nem kedveznek az élőhelynek. A Tisza visszaduzzasztó hatása miatt tartós (olykor extrémen) vízborítás jellemző, ez számos fajnak nem kedvez. A területen észlelhető magasságbeli eltéréseket nem mutatkoznak meg a különböző vegetációs egységek mintázatában. Mindent egységesen beborít a Carex melanostachya. A meglévő állományok fűféléket csekély számban (és alacsony borításban) tartalmazó élőhelyek, a kétszikű fajok magas borításával. A Tisza-mentén ismert állományokhoz hasonló a fajkészlet jellemző, sőt meglepetésképp még a Cirsium canum is előkerült. Élőhely természetességi - degradáltsági értékelése:
Nem fajgazdag állományok. Leggyakrabban a Nem zsombékoló magassásrétek veszik körül. Megfelelő kezeléssel az állományok természetessége javulna.
Élőhely veszélyeztetettsége:
Erősen veszélyeztettet. Az SDF adatok alapján nagy ütemben fogyatkozik az élőhely. Nem zsombékoló magassásrétek (B5) és erdőkké alakul át az élőhely.
Veszélyeztető tényezők:
Veszélyeztető tényező a beerdősülés. Kedvező esetben hazai fafajokkal erdősülnek a területek, kedvezőtlen esetben inváziós fajok alkotják az állományt. Előbbi esetben közösségi jelentőségű élőhelyek keletkeznek. Veszélyeztető tényező a kaszálás elmaradása. Vélhetően ennek a következménye az élőhely nagy arányú fo-
gyatkozása. Hosszú távon legeltetéssel és ezt kiegészítő kaszálással őrizhető meg az élőhely.
Sík- és dombvidéki kaszálórétek (Alopecurus pratensis, Sanguisorba oficinalis) Élőhely kódja:
6510
Élőhely előfordulásai a területen:
Az élőhely kiterjedését lásd a 3. mellékletben. A másik jelölő mocsárréti élőhelytől (6440) alig, vagy egyáltalán nem választható el, a mentett oldali kaszálókat soroltuk ide a Malomzugi Holt-Zagyva mellett
Élőhely területi aránya: Élőhely kiterjedése a területen:
13,8 ha. Itt eltérés tapasztalható a Natura 2000 adatlaptól, mivel azon 40 ha szerepel. Ennek oka, hogy a kijelölést megelőzően nem került sor élőhelytérképezésre
Élőhely jellemzése: Fajgazdag kaszálórétek a Malomzugi Holt-Zagyva mellett. Mentett oldali, emiatt a tájidegen fajoktól jobban védett és a sásosodás sem olyan mértékű. Gyalogakác a térképezés időszakában csak mutatóban volt. Élőhely természetességi-degradáltsági értékelése:
Viszonylag fajgazdag élőhelyek, néhány értékesebb faj is gyakori (Clematis integrifolia, Galium boreale)
Élőhely veszélyeztetettsége:
Megfelelő kezelés esetén van esély a hosszú távú fennmaradásra
Veszélyeztető tényezők:
Kaszálás elmaradása, becserjésedés.
1.2.2. A tervezési területen előforduló közösségi jelentőségű növényfajok A Natura 2000 adatlapon nem szerepel növényfaj
1.2.3. A tervezési területen előforduló közösségi jelentőségű állatfajok Korábban a Natura 2000 adatlapon nem szerepeltek a balin (Aspius aspius) és réti csík (Misgurnus fossilis) halfajok, amiket a vizsgálat során kimutattunk, ezért javaslatot teszünk ezek felvételére.
Irányelv melléklete
Population (A-D)
Faj név
II., IV.
nagy tűzlepke (Lycaena dispar)
D, új javasolt érték: C
II., IV.
skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus)
D
II.
vágó csík (Cobitis taenia)
C
II.
szivárványos ökle (Rhodeus sericeus amarus)
C
II.
halványfoltú küllő (Gobio albipinnatus)
C
II., IV.
széles durbincs (Gymnocephalus baloni)
C
II. V. (újonnan elő- balin (Aspius aspius) került)
Javasolt: D
II. (újonnan előke- réti csík (Misgurnus fossilis) rült)
Javasolt: D
II., IV.
vöröshasú unka (Bombina bombina)
D, új javasolt érték: C
II., IV.
mocsári teknős (Emys orbicularis)
C
II., IV.
dunai tarajos gőte (Triturus dobrogicus)
D, új javasolt érték: C
II., IV.
vidra (Lutra lutra)
C
nagy tűzlepke (Lycaena dispar) Irányelv melléklete:
II., IV.
Faj előfordulásai a területen:
A faj állományainak előfordulását 2013. évi kutatásaim során az Alsó-Zagyva hullámtere HUHN20089 kiemelt jelentőségű Natura 2000 természetmegőrzési területen belül összesen 4 élőhelyen regisztráltuk. Ezek közül 1 biotóp mérete 10 ha fölötti, míg a többi 3 terület 5 ha alatti kiterjedésű. Megjegyezzük, hogy 2013-ban – nagyrészt az időjárási körülmények miatt - a L. dispar populációinak egyedszáma az átlagoshoz (azaz más években jellemző értékekhez) képest az egész országban jóval alacsonyabb volt.
Állománynagyság (jelöléskor):
D/P
Állománynagyság (tervkészítéskor):
300-400 A megalapozó vizsgálatok során előzetes terepi tájékozódás, valamint a Natura 2000 adatlap és a légi felvételek áttekintése alapján kerültek kijelölésre, majd bejárásra a faj potenciális élőhelyei, mely terepbejárás a térség valamennyi releváns tereppontjára kiterjedt. Ennek eredményeként a felmérés alkalmával összesen 4 biotópban a faj 7 példánya került regisztrálásra. Az így felkutatott élőhelyek együttes kiterjedése 18,79 ha, ez a Natura 2000 site teljes területének 4,16%-át képezi. A megfigyelt egyedszámok
az élőhelyek kiterjedése szerinti sorrendben a következőképpen alakultak: 1. 10,11 HA (3 példány); 2. 4,19 HA (1 példány); 3. 3,78 HA (2 példány); 4. 0,71 HA (1 példány). Természeti adottságoktól, a biotóp növényzeti struktúrájától, valamint területétől függően 3 esetben 1x100 m, míg 1 esetben 1x50 m hosszúságú transzekt menti egyedszámlálást végeztünk. A terepi munka során átvizsgált gyepek nagysága a gyalogosan megtett út hossza (transzekt), valamint a gyakorlatban általánosan alkalmazott, mindkét oldalon, illetőleg felfelé 5-5-5 méteres észlelési limitek szorzataként került meghatározásra. A bejárt területeken észlelt imágók számát minden esetben arányba állítottuk az adott biotóp – poligonnal lehatárolt – teljes kiterjedésével, majd a felmért élőhelyek összegzett méretéhez képest extrapolálással számítottuk ki a Natura 2000 site-on élő populáció becsült egyedszámát. Ennek alapján az Alsó-Zagyva hullámtere HUHN20089 kiemelt jelentőségű Natura 2000 természetmegőrzési területen a Lycaena dispar hektáronkénti átlagos egyedszáma: 1>[0,66-0,88]. Új javasolt érték: C (0-2%) Állomány változásának tendenciái és okai:
Korábbi felmérési eredmények hiányában nem adható meg
Faj veszélyeztetettsége:
A faj veszélyeztetettsége az Alsó-Zagyva hullámtere HUHN20089 kiemelt jelentőségű Natura 2000 természetmegőrzési területen mindenütt jelentős mértékű. A kutatás során feltárt 4 populáció élőhelyeinek állapota egyaránt kritikus, e gyepek minősége lepkészeti szempontból még az elégséges szintet is csak nagy jóindulattal éri el, a lepkefaj élőhelyi igényeinek még részben sem felelnek meg. Az ismertté vált 4 állományban ráadásul mindössze 7 példány került regisztrálásra, mely érték alacsonynak minősül.
Veszélyeztető tényezők:
1.) A faj tényleges vagy potenciális élőhelyeinek nem megfelelő időpontokban, illetve helytelen módon/hatókörrel történő kaszálása, különös tekintettel a tenyészidőszakokra (ide értve a virágokban bővelkedő, legüdébb gyepeket érő kaszálást is). 2.) A gyepek degradációja, invazív növényfajok, gyomok terjedése a faj élőhelyén. 3.) A csatornák és egyéb vízfolyások növényzetének helytelen kezelése. 4.) Az élőhelyek tartós elöntése árvíz vagy belvíz által. 5.) Szukcessziós folyamatok következtében a nektárforrásul szolgáló virágos növények mennyiségének erőteljes csökkenése a faj élőhelyein. 6.) Az élőhelyek kiszáradása természetes tényezők (pl.: aszály) vagy mesterséges okok következtében (pl.: a talaj vízbázisának csökkentése lecsapolással, vízelvezető árkok, valamint víztározók létesítésével, illetve fenntartásával, stb.). 7.) A rétek talajának fizikai terhelése (pl.: nehéz gépek által) vagy a talaj, illetve a gyep felnyílását, valamint a vegetáció károsítását eredményező egyéb tevékenységek. 8.) A mélyebb fekvésű nedves élőhelyek (láprétek, holtmedrek,
egykori tómedrek, vizenyős gyepek) feltöltődése természetes folyamatok vagy emberi tevékenységek következtében. 9.) A faj tényleges vagy potenciális élőhelyein a gyepek méretének csökkenése, illetve a biotópok záródása nád, cserjék, továbbá egyéb fás szárú vegetáció terjeszkedése következtében. 10.) A mezőgazdasági tevékenységekkel együtt járó káros hatások (pl.: vegyszerek szóródása a faj biotópjaira és tápnövényeire, a nedves rétek talajvizébe szivárgó káros anyagok, stb.). 11.) A faj élőhelyét érintő felszíni vízbázisok szennyeződése. 12.) Az élőhelyek intenzív - túlzott mértékű és/vagy időtartamú - legeltetése, valamint ezzel összefüggésben az állatok által a gyep szerkezetében és vegetációjában okozott taposási károk. 13.) Az egyedek elpusztulása közúti gépjárműforgalom következtében.
skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus) Irányelv melléklete:
II., IV.
Faj előfordulásai a területen:
A faj jelenlétét a terület nyugati és középső részén sikerült bizonyítani. Sűrű, árnyékos ártéri kőrises-zöldjuharosokban, füzes-nyaras-kőrises állományokban, de ligetes füzesekben is előfordul, sőt magányosan álló nagy füzekben és nyarakban is. A keleti részek nyíltabb társulásaiban (8., 9. fotó) nem sikerült megtalálni. A vizsgált térségben Acer negundo, Populus sp. és Salix alba bizonyult tápnövényének.
Állománynagyság (jelöléskor):
500-550
Állománynagyság (tervkészítéskor):
A faj állománynagyságának megállapításához a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer VI. Bogarak füzetében ajánlott egyeléses módszert alkalmaztuk (Merkl & Kovács 1997). Az imágók mellett a lárvákat és vedlésbőreiket is figyeltük, mert az újabb kutatások ezek fontosságát emeli ki (Kovács & Németh 2012). Az átvizsgált területnagyság, a potenciális de nem vizsgált (lombkoronaszint) élőhelyek és az előkerült példányok mennyiségének tükrében állománynagysága 50-500 egyed lehet. Az állománynagyságának becslése igen nehéz, mert erősen ingadozhat az árvizek miatt.
Állomány változásának tendenciái és okai:
Az állománynagyságot jelöléskor megalapozó konkrét adatok hiányában (hely, idő, tápnövény, példányszám, stb.) nem lehet megmondani.
Faj veszélyeztetettsége:
A faj a jelenlegi körülmények között nem veszélyeztetett a területen. Ez elsősorban polifág voltának köszönhető: az itteni fafajok közül valamennyi potenciális tápnövénye. Jelenléte azt bizonyítja, hogy a vízborításos időszakokat is elviseli.
Veszélyeztető tényezők:
A fejlődéséhez szükséges megfelelő méretű (átmérő>10-15 cm) és nedvességtartalmú holt faanyag mennyiségének csökkenése.
vágó csík (Cobitis taenia) Irányelv melléklete:
II.
Faj előfordulásai a területen:
A vágócsík előfordulását az Alsó-Zagyva hullámtere HUHN20089 kiemelt jelentőségű Natura 2000 természetmegőrzési területen 10 mintavételi szelvényben vizsgáltuk. A faj jelenlétét hét esetben regisztráltuk.
Állománynagyság (jelöléskor):
V
Állománynagyság (tervkészítéskor):
Becsült egyedszám: 10.000-15.000 példány A halfauna felmérést a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer mintavételi protokolljának a halfauna vizsgálatára vonatkozó ajánlásai alapján végeztük. A vizsgálatok során hét mintavételi területen összesen N=320 példányt azonosítottunk, melyek 19%-a az egynyaras korcsoportba tartozott. A legnagyobb egyedszámot (N=83) a Zagyva két szakaszán tapasztaltuk, ahol az egységnyi mintavételi szakaszra becsült minimum egyedszám CPUE=19,3 ind./100m volt. Az összes mintavételi területre vonatkoztatott átlagos egyedsűrűség érték CPUE=9,0±9,3 ind./100m. Az állománybecslésnél az elektromos halászgép hatósugarát 2 méterben állapítottuk meg, így a vágócsík állomány átlagos egyedszáma N=450±465 ind./ha. A 2013-as botanikai és halfauna felmérés tapasztalatai alapján a vágócsík számára alkalmas élőhelyek becsült kiterjedése a Natura 2000 területen 20,3 ha. Becslésünk alapján a faj állománya nem éri el az országos állomány 1%-át.
Állomány változásának tendenciái és okai:
Az Alsó-Zagyva hullámtere HUHN20089 kiemelt jelentőségű Natura 2000 természetmegőrzési terület jelölő fajainak kijelölésekor a vágócsík előfordulását nagyon ritkának jelezték (V=very rare). Mivel állománybecslés nem történt, az állomány változásának a nyomon követéséhez nincs megfelelő alap adatunk. A recens adatok alapján azonban kijelenthető, hogy a faj inkább közönséges, mint ritka a területen.
Faj veszélyeztetettsége:
A vágócsík jellemzően az állandó vízborítású, mocsári növényzettel közepesen benőtt álló-, vagy folyóvízben fordul elő, ahol a homokos-iszapos aljzaton szerves törmelék felhalmozódás is tapasztalható. A HUHN20089 Natura 2000 területen kizárólag a Zagyva főmeder, valamint egy, a folyóval állandó összeköttetésben álló mellékág biztosít ilyen élőhelyi feltételeket.
A halfauna felmérés során a vágócsík előfordulását minden Zagyva főmedri mintavételi szelvényben kimutattuk. A faj nagy egyedszámú, stabil állománnyal jellemezhető, ezért nem ítéljük veszélyeztetettnek. Veszélyeztető tényezők:
Csak potenciális tényező adható meg: Műtárgyak: A Zagyván található keresztzárások gátolják a faj hosszirányú vándorlását, ezzel elszigetelik egymástól az al- és felvízi állományokat.
szivárványos ökle (Rhodeus sericeus amarus) Irányelv melléklete:
II.
Faj előfordulásai a területen:
Az Alsó-Zagyva hullámtere HUHN20089 kiemelt jelentőségű Natura 2000 természetmegőrzési területen 10 mintavételi szelvényben végeztünk halfauna felmérést, melyek közül a szivárványos ökle előfordulását nyolc esetben igazoltuk.
Állománynagyság léskor):
V
(jelö-
Állománynagyság (tervkészítéskor):
Becsült egyedszám: 25.000-50.000 példány A halfauna felmérést a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer mintavételi protokolljának a halfauna vizsgálatára vonatkozó ajánlásai alapján végeztük. A vizsgálatok során nyolc mintavételi területen összesen N=433 példányt azonosítottunk. Az egyedek 93%-a az egynyaras korcsoportba tartozott. A legnagyobb egyedszámot (N=371) a régi Zagyva alsó, a jelenlegi főmederrel állandó öszszeköttetésben álló szakaszán regisztráltuk. Itt az egységnyi mintavételi szelvényre becsült minimum egyedszám CPUE=190 ind./100m volt. A 10 mintavételi területre vonatkoztatott átlagos egyedsűrűség érték CPUE=21,3±59,6 ind./100m. Az állománybecslésnél az elektromos halászgép hatósugarát 2 méterben állapítottuk meg, így a szivárványos ökle állományának átlagos egyedszáma N=1065±2980 ind./ha. A 2013-as vegetáció térkép alapján a szivárványos ökle számára alkalmas élőhelyek kiterjedését 20,3 ha-ra becsültük. A halfauna felmérés eredménye szerint a HUHN20089 terület szivárványos ökle állománya nem éri el az országos állomány 1%-át.
Állomány változásának tendenciái és okai:
A szivárványos ökle előfordulását az Alsó-Zagyva hullámtere HUHN20089 kiemelt jelentőségű Natura 2000 természetmegőrzési területen a jelöléskor nagyon ritkának jelezték (V=very rare). Mivel egyedszám becslés nem történt, az állomány változásának a nyomon követéséhez nincs pontos alap adatunk. A friss vizsgálatok eredményeinek tükrében azonban a faj inkább gyakori, mint ritka a területen.
Faj veszélyeztetettsége:
A szivárványos ökle a makrovegetációval közepesen benőtt állóvizeket, vagy a lassú folyású kis- és közepes vízfolyásokat preferálja. A HUHN20089 Natura 2000 területen a Zagyva és a főmederrel állandó összeköttetésben álló mellékágak nyújtanak megfelelő élőhelyi feltételeket a fajnak. A fajnak stabil, önfenntartó állománya él a Natura 2000 területen, így a szivárványos ökle állományát nem tekintjük veszélyeztetettnek.
Veszélyeztető tényezők:
Csak potenciális tényező adható meg: Műtárgyak: A Zagyván található keresztzárások gátolják a faj hosszirányú vándorlását, ezzel elszigetelik egymástól az al- és felvízi állományokat.
halványfoltú küllő (Gobio albipinnatus) Irányelv melléklete:
II.
Faj előfordulásai a területen:
A halványfoltú küllő előfordulását az Alsó-Zagyva hullámtere HUHN20089 kiemelt jelentőségű Natura 2000 természetmegőrzési területen 10 mintavételi szelvényben vizsgáltuk 2013-ban a faj jelenlétét a célzott vizsgálatok során nem tudtuk igazolni.
Állománynagyság léskor):
P
(jelö-
Állománynagyság (tervkészítéskor):
Becsült egyedszám: 100-300 példány A Zagyva alsó szakaszán végzett felmérési eredmények tanúsága szerint a halványfoltú küllőnek a kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területen érintett folyószakasz szelvényeiben csupán kis denzitású állománya él. Ezt támasztja alá, hogy az elmúlt évek ökofaunisztikai jellegű, haltani vizsgálatai során több szelvényből is sikerült igazolni a faj néhány egyedének jelenlétét, viszont pályázat keretében, az állományok egyedsűrűség vizsgálatára irányuló felmérések során, az érintett szakasz egyes mintavételi szelvényeiben, a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer mintavételi protokolljának megfelelően, egységesen gyűjtött mintákban nem sikerült a faj egyedeit kimutatnunk.
Állomány változásának tendenciái és okai:
Az Alsó-Zagyva hullámtere HUHN20089 kiemelt jelentőségű Natura 2000 természetmegőrzési terület jelölő halfajainak kijelölésekor a halványfoltú küllő állományára vonatkozóan csak a faj előfordulását jelezték (P=present), pontos egyedszám adatokkal nem rendelkezünk. Korábbi állománybecslés nem volt és jelen vizsgálatunk során nem igazoltuk a halványfoltú küllő jelenlétét, tendenciák nem adhatók meg
Faj veszélyeztetettsége:
A halványfoltú küllő a nagy folyók dévér-, illetve a kis folyók sügérzónájának a jellemző hala. A közepesen durva sóde-
res-homokos mederanyagot és a közepes, illetve gyors sodrást kedveli. A Zagyva főmederben egyes szakaszokon biztosítottak ilyen élőhelyi feltételek, a faj legalább időszakosan elő is fordul a vízfolyásban. A halványfoltú küllő vélhetően nem állandó tagja a Natura 2000 terület halfaunájának, ennek ellenére – mint jelölő faj – potenciális állománya veszélyeztetettnek tekinthető. Veszélyeztető tényezők:
A faj állományát befolyásoló veszélyeztető tényezők: Műtárgyak: A Zagyván található keresztzárások gátolják a faj hosszirányú vándorlását, ezzel elszigetelik egymástól az al- és felvízi állományokat. A zárások továbbá gátolják és/vagy nehezítik az új folyószakaszok kolonizációját.
széles durbincs (Gymnocephalus baloni) Irányelv melléklete:
II.,IV.
Faj előfordulásai a terü- A széles durbincs előfordulását az Alsó-Zagyva hullámtere leten: HUHN20089 kiemelt jelentőségű Natura 2000 természetmegőrzési területen a 10 vizsgált mintavételi szelvény közül háromban igazoltuk. Állománynagyság léskor):
(jelö- P
Állománynagyság (terv- Becsült egyedszám: 100-300 példány készítéskor): A halfauna felmérést a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer mintavételi protokolljának a halfauna vizsgálatára vonatkozó ajánlásai alapján végeztük. A vizsgálatok során a három mintavételi területen mindössze N=5 példányt azonosítottunk, melyek közül három az egynyaras korcsoportba tartozott. A 10 vizsgált mintavételi területre vonatkoztatott átlagos egyedsűrűség érték CPUE=0,14±0,28 ind./100m. Az állománybecslésnél a mintavételi sáv effektív szélességét 2 méterben állapítottuk meg, így a széles durbincs állományának átlagos egyedszáma N=7±14 ind./ha. A 2013-ban végzett vegetáció térképezés és a saját terepi tapasztalatok alapján a széles durbincs számára alkalmas élőhelyek kiterjedését 14,9 ha-ra becsültük. A felmérés eredménye szerint a HUHN20089 terület széles durbincs állománya nem éri el az országos állomány 1%-át. Állomány változásának tendenciái és okai:
A széles durbincs állományára vonatkozóan csak a faj előfordulását jelezték (P=present) az Alsó-Zagyva hullámtere HUHN20089 kiemelt jelentőségű Natura 2000 természetmegőrzési területen, így az állomány változásának a nyomon követéséhez nincs megfelelő alap adatunk.
Faj veszélyeztetettsége:
A széles durbincs nagyon kis egyedszámban él a Natura 2000 területen, előfordulása pedig kizárólag a Zagyva főmederre korlátozódik. A faj állománya ezért fokozottan veszélyeztetett, mivel érzékenysége miatt fokozottan ki van téve az élőhelyén esetlegesen bekövetkező kedvezőtlen hatásoknak (pl. vízminőség romlás, emberi zavarás). Az érzékenység mellett további problémát jelent a kis populációméret, hiszen egy kedvezőtlen hatás akár a teljes állomány kipusztulását is okozhatja.
Veszélyeztető tényezők:
A faj állományát befolyásoló veszélyeztető tényezők: Műtárgyak: A Zagyván, a Natura 2000 területen található keresztzárások gátolják a faj hosszirányú vándorlását, nyári kisvizes időszakban elszigetelve ezzel egymástól az al- és felvízi állományokat.
vöröshasú unka (Bombina bombina) Irányelv melléklete:
II., IV.
Faj előfordulásai a területen:
A terület vizes élőhelyein általánosan megtalálható.
Állománynagyság léskor):
P
(jelö-
Állománynagyság (tervkészítéskor):
A megalapozó vizsgálat során az állománynagyság becslése DISTANCE módszerrel, vonal transzektek menti távolságméréssel történt (Buckland és mtsai, 2004). Az állománynagyságot a tervezési területen található potenciális vöröshasú unka szaporodó- és élőhelyek területére számítottuk ki (59.127 ha), amely 615.32±600.74 egyed/ha, az egész területre számítva 36382.0±35520.0 egyed. Az észlelési valószínűség nem volt minden mintavételi egység esetében maximális, ezért a becslést a potenciális egyedszám minimumának kell tekinteni. A becslés alapján a területen az állománynagyság 40000-60000 egyed. Javasolt új érték: C
Állomány változásának tendenciái és okai:
Tendenciaváltozásra alkalmas monitorozó kiindulási adatokkal nem rendelkezünk.
Faj veszélyeztetettsége:
Nem veszélyeztetett.
Veszélyeztető tényezők:
A területen található unka élőhelyek legtöbbje mesterséges eredetű (kubikgödrök, csatornák), melyek folyamatosan ki vannak téve az aktuális vízügyi tevékenységnek, amely veszélyeztetheti mind az kifejlett egyedeket, mind a szaporulatot.
mocsári teknős (Emys orbicularis) Irányelv melléklete:
II., IV.
Faj előfordulásai a területen:
A fajt a terepi felmérések során nem sikerült kimutatnunk. A területre vonatkozó irodalmi adatáról nincs tudomásunk. A Zagyva más részein viszont több ponton is előfordul a mocsári teknős, így nagy valószínűséggel a vizsgálati területen is megtalálható.
Állománynagyság léskor):
R
(jelö-
Állománynagyság (tervkészítéskor):
Potenciálisan előfordul.
Állomány változásának tendenciái és okai:
Tendenciaváltozásra alkalmas monitorozó kiindulási adatokkal nem rendelkezünk.
Faj veszélyeztetettsége:
Nem ismert.
Veszélyeztető tényezők:
A területen található unka élőhelyek legtöbbje mesterséges eredetű (kubik gödrök, csatornák), melyek folyamatosan ki vannak téve a vízügyi tevékenységnek, amely veszélyeztetheti az állományt
dunai tarajos gőte (Triturus dobrogicus) Irányelv melléklete:
II., IV.
Faj előfordulásai a területen:
A területen található álló vizekben szórványos előfordulását tapasztaltuk.
Állománynagyság léskor):
P
(jelö-
Állománynagyság (tervkészítéskor):
A megalapozó vizsgálat során az állománynagyság becslése DISTANCE módszerrel, vonal transzektek menti távolságméréssel történt (Buckland és mtsai, 2004). Az állománynagyságot a tervezési területen található potenciális dunai tarajos gőte szaporodó- és élőhelyek területére számítottuk ki (59.127 ha), amely 21.742±24.941 egyed/ha, az egész területre számítva 1286.0±1475.2 egyed. Az észlelési valószínűség nem volt minden mintavételi egység esetében maximális, ezért a becslést a potenciális egyedszám minimumának kell tekinteni. A becslés alapján a területen az állománynagyság 1500-3000 egyed. Javasolt új érték: C
Állomány változásának tendenciái és okai:
Tendenciaváltozásra alkalmas monitorozó kiindulási adatokkal nem rendelkezünk.
Faj veszélyeztetettsége:
Mérsékelten veszélyeztetett.
Veszélyeztető tényezők:
A területen található élőhelyek legtöbbje mesterséges eredetű (kubik gödrök, csatornák), melyek folyamatosan ki vannak téve, a vízügyi tevékenységnek, amely veszélyeztetheti mind az kifejlett egyedeket, mind a szaporulatot.
vidra (Lutra lutra) Irányelv melléklete:
II., IV.
Faj előfordulásai a terüle- A vidra igen rejtett, éjszakai életmódot élő emlős, így főleg életten: nyomai alapján lehet következtetni jelenlétére, állománybecslése rendkívül nehéz, egyedi paramétereket hordozó életnyomai alapján (ürülékből kivont DNS) lehet következtetni arra, hogy egy adott területen hány példány fordul elő, de ennek kivitelezése csak ritkán lehetséges. A terület bejárása során az összes jelentősebb jelölőhelyet (ahol a vidrák territoriális jelzésként elhelyezik ürüléküket, illetve anális váladékukat) felkerestük és felmértük. Öt ponton találtuk meg a faj életnyomait, melyek minden esetben hullatékok voltak. Ez alapján a faj egyértelműen előfordul a területen. Állománynagyság léskor):
(jelö- 5-10
Állománynagyság készítéskor):
(terv- 5-10
Állomány változásának tendenciái és okai:
Tendencia nem indikálható.
Faj veszélyeztetettsége:
A területen a vidra hosszútávú fennmaradása valószínű.
Veszélyeztető tényezők:
A vidrát veszélyeztető tényezők főleg indirekt antropogén, illetve klimatikus jellegűek. Az emberi tevékenység a vízi életközösségre való negatív hatásával jelenik meg veszélyeztetőként, a vízrendszerbe kerülő különböző kemikáliák által, melyek elsősorban mezőgazdasági eredetűek lehetnek. A folyót érintő vízkivételek a fokozódó aszályos időszakokkal együtt negatívan befolyásolhatják az élőhely minőségét. A környező közutakon az elütés kockázata reális veszélyt jelent, főleg a revírkereső fiatal egyedek számára.
1.2.4. A tervezési területen előforduló egyéb jelentős fajok
Magyar név
Tudományos név
Védettség (V, FV)
Jelentőség (1-2 mondatban leírni miért fontos a területen)
Szürke aszat
Cirsium canum
-
A fajt azért emeltük ki, mivel az Alföld számos kistáján megyényi területekről hiányzik.
réti iszalag
Clematis integrifolia
V
A fajt azért emeltük ki, mivel kiemelkedő az állománynagysága.
Diófacincér
Aegosoma scabricorne
V
Elsősorban öreg ártéri erdők, idős faállományok, valamint lakott települések, temetők, parkok, fasorok idős fáinak jellemző állata.
Amerikai darázscincér
A faj déli irányból terjed hazánkban, elsősorban folyómenti erdeinkben. Ezzel kapcsolatban Kovács (2010) a következőket írja: „Az Észak-Amerikából származó – Mediterráneumban meghonosodott – polifág Neoclytus acuminatus (Fabricius, 1775) a Szeged melletti VeNeoclytus acumina- Nem vétyeháton 1982-ben jelent meg, legészakibb letus dett lőhelye 1998-ban Csongrád volt (Gaskó 1998). Az elmúlt néhány évben Jászárokszállásról (2006, 2010), sőt 2008-ban már Budapestről (Merkl & Vig 2009) is kimutatták.” Jelenléte jellegzetes rágásképéről is felismerhető.
1.3. Területhasználat 1.3.1. Művelési ág szerinti megoszlás 1.3.2. Tulajdoni viszonyok 1.3.3. Területhasználat és kezelés
2. Felhasznált irodalom Bąkowski M., Filipiak A. & Fric Z. (2010): Foreging behaviour and nectar use in adult Large Copper Butterflies, Lycaena dispar (Lepidoptera: Lycaenidae). Entomologica Fennica 21(1): 49–57. DUFFEY E. (1968): Ecological studies on the large copper butterfly Lycaena dispar Haw. Batavus Obth. At Woodwalton Fen National Nature Reserve, Huntingdonshire 69 - 77 Gaskó B. (1998): A Maros ártérről előkerült Kárpát-medencére nézve új cincér (Coleoptera Cerambycidae) fajok. – A Makói Múzeum Füzetei, 90: 165182. Kovács T. (2010): A Chlorophorus annularis (Fabricius, 1787) Magyarországon (Coleoptera: Cerambycidae). – Folia Historico-naturalia Musei Matraensis, 34: 131–132. Kovács T. & Németh T. (2012): Ritka szaproxilofág álpattanóbogarak, pattanóbogarak és lárváik a Mátra és a Bükk területéről (Coleoptera: Cerophytidae, Elateridae) – Folia Historico-naturalia Musei Matraensis, 36: 19–28. Kühne L., Haase E., Wachlin V., Gelbrecht J. & Dommain R. (2001): Die FFH-Art Lycaena dispar – Ökologie, Verbreitung, Gefährdung und Schutz im norddeutschen Tiefland (Lepidoptera, Lycaenidae). Märkische Entomolische Nachrichten 3: 1–32 Lafranchis T., Heaulme V. & Lafranchis J. (2001): Biologie, écologie et répartition du Cuivre des marais (Lycaena dispar Haworth, 1803) en Quercy (sud-ouest de la France) (Lepidoptera: Lycaenidae). Linneana Belgica 18: 27– 36. Lai B.-C. G. & Pullin A. S. (2004): Phylogeography, genetic diversity and conservation of the Large Copper Butterfly Lycaena dispar in Europe. Journal of Insect Conservation 8(1): 27–36. Martin L. A. & Pullin A. S. (2004): Host-plant specialisation and habitat restriction of an endangered insect, Lycaena dispar batavus (Lepidoptera: Lycaenidae). European Journal of Entomology 101: 51-56 (part I: Larval feeding and oviposition preferences), 57-62 (part II: Larval survival on alternative host plants in the field). Merkl O. & Kovács T. (1997): Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer VI. Bogarak. – Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest: 1–35. Merkl O. & Vig K. (2009): Bogarak a pannon régióban. – Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, B. K. L. Kiadó, Magyar Természettudományi Múzeum, Szombathely, 496 pp. Nicholls C. N. & Pullin A. S. (2000): A comparison of larval survivorship in wild and introduced populations of the Large Copper Butterfly (Lycaena dispar batavus). Biological Conservation 93: 349–358. Nicholls C. N. & Pullin A. S. (2003): The effects of flooding on survivorship in overwintering larvae of the Large Copper Butterfly Lycaena dispar batavus, and its possible implications for restoration management. European Journal of Entomology 100: 65–72.
Pullin A. S. (1997): Habitat requirements of Lycaena dispar batavus and implications for re-establishment in England. Journal of Insect Conservation 1(3): 177–185. Pullin A. S., Bálint Zs., Balletto E., Buszko J., Coutsis J. G., Goffart P., Kulfan M., Lhonoré J. E., Settele J. & van der Made J. G. (1998): The status, ecology and conservation of Lycaena dispar (Lycaenidae: Lycaenini) in Europe. Nota Lepidopterologica 21(2): 94–100. Strausz M. (2010): Habitat and host plant use of the Large Copper Butterfly Lycaena dispar rutilus (Lepidoptera: Lycaenidae) in Vienna (Austria) [Diplomarbeit, Universität Wien) Strausz M., Fiedler K., Franzén M. & Wiemers M. (2012): Habitat and host plant use of the Large Copper Butterfly Lycaena dispar in an urban environment. Journal of Insect Conservation 16(5): 709–721. Vávra, J. & Drozd, P. (2006). II.F.6 Metodika monitoringu evropsky významného druhu lesák rumělkový (Cucujus cinnaberinus). – Agentura ochrany přírody a krajiny ČR, Praha, 12 pp. http://www.nature.cz/publik_syst2/files08/Metodika-Cucujus-cinnaberinus.pdf Webb M. R. & Pullin A. S. (1996): Larval survival in populations of the Large Copper Butterfly Lycaena dispar batavus. Ecography 19: 276–286. Webb M. R. & Pullin A. S. (2000): Egg distribution in the Large Copper butterfly Lycaena dispar batavus (Lepidoptera: Lycaenidae): Host plant versus habitat mediated effects. European Journal of Entomology 97: 363–367.
3. Térképek
