Inkluzív nevelés
Ajánlások értelmileg akadályozott gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez Óvodai nevelés
Írta és szerkesztette Szabó Borbála
suliNova Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Kht. Budapest, 2006
Készült a Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program 2.1 intézkedés Hátrányos helyzetű tanulók esélyegyenlőségének biztosítása az oktatási rendszerben központi programjának „B” komponense (Sajátos nevelési igényű gyerekek együttnevelése) keretében.
Szakmai vezető Kapcsáné Németi Júlia Projektvezető Locsmándi Alajos Témavezető Giflo H. Péter Lektorálta Kőpatakiné Mészáros Mária
Azonosító: 6/211/B/4/ovi/4
© Szabó Borbála, 2006 © suliNova Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Kht., 2006
Borítóterv: Dió Stúdió Borítófotó: Pintér Márta A fotók a Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon, Módszertani Intézmény centenáriumának alkalmából készültek.
A kiadvány ingyenes, kizárólag zárt körben, oktatási céllal használható, kereskedelmi forgalomba nem hozható. A felhasználás a jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját nem szolgálhatja.
Kiadja a suliNova Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Kht. Szakmai igazgató: Pála Károly Fejlesztési igazgatóhelyettes: Puskás Aurél Felelős kiadó: a suliNova Kht. ügyvezető igazgatója 1134 Budapest, Váci út 37. Telefon: (06-1) 886-3900 Fax: (06-1) 886-3910 E-mail:
[email protected] Internet: www.sulinova.hu
Tartalom 1. Az értelmi akadályozottság fogalmának elméleti és gyakorlati megközelítése 2. Az értelmileg akadályozott gyermekek integrációjának feltételei 2.1 Törvényi szabályozás 2.2 Az értelmileg akadályozott gyermekek óvodai nevelésének irányelvei 2.3. Az együttnevelés szereplői, feladatuk az integrációban 2.4 Fejlesztési formák 3. Az értelmileg akadályozott gyermekek fejlődési sajátosságai 3.1 A korai pszichomotoros fejlődés sajátosságai 3.2 Kognitív funkciók 4. Foglalkozási formák 4.1 Mozgásfejlesztés 4.2. Anyanyelv (Beszédfejlesztés és környezetismeret) 4.3 Játék 4.4 Matematika 4.5 Ének-zene 4.6 Az egészséges életmódra nevelés 5. Az integráció eredményes megvalósulása 5.1 Követelmények 5.2 Az óvodából iskolába történő átmenet 6. Irodalom
5 5 5 6 6 8 9 9 9 12 12 26 30 34 35 36 38 38 38 39
Óvodai nevelés
1. Az értelmi akadályozottság fogalmának elméleti és gyakorlati megközelítése A közel másfél évszázada folyó tudományos próbálkozások az adott kor tudományos szintjén igyekeztek feleletet adni arra a kérdésre, hogy mit nevezünk értelmi fogyatékosságnak. Magyarországon is sokan sokféleképpen próbálták meghatározni az értelmi fogyatékosságot. Mi Lányiné Engelmayer Ágnes „Budapest vizsgálatban” megfogalmazott definíciójából indulunk ki: „Az értelmi fogyatékosság a központi idegrendszer fejlődését befolyásoló örökletes és/vagy környezeti hatások eredőjeként alakul ki, amelynek következtében az általános értelmi képesség az adott népesség átlagától – az első életévektől kezdve – számottevően elmarad, és amely miatt az önálló életvezetés jelentősen akadályozott.” (Czeizel–Lányiné–Rátai, 1978.) Az értelmileg akadályozott egyén az átlagosnál lényegesen alacsonyabb mentális képességekkel bír, jelentősen akadályozott társadalmi cselekvőképessége, adaptív (alkalmazkodási) nehézséggel küzd − az önkiszolgálás; − a kommunikáció; − az önirányítás (feladatmegoldás, segítségkérés, kezdeményezés); − a mindennapi tevékenységek a lakásban; − a közösségi élethez szükséges készségek (a másik érzéseinek felismerése, együttműködés, a viselkedés szabályozásának készsége, a nemi normák ismerete); − a közösség/társadalom nyújtotta lehetőségek kihasználása (közlekedésben, vásárlásnál, más szolgáltatásoknál); − az egészség és biztonság megőrzése; − a tanulási képesség (elsősorban olyan alapkészségek tekintetében, amelyek megalapozzák az iskolai tanulást); − a szabadidős tevékenységek; − a munkavégzés területén. Ezek közül legalább két képességterület elmaradása szükséges az értelmi akadályozottság megállapításához. A képességek és a környezet kölcsönösen hatnak egymásra. A nevelési segítség formája, tartalma, intenzitása attól függ, milyen konkrét teljesítményre képes a gyermek a fent felsorolt adaptációs területeken, hol kell beavatkozni, mert eltér az átlagos teljesítményszinttől. A gondolkodás előterébe a speciális nevelési igényekhez igazodó segítségformák kerülnek, az eddig használt IQ-kategóriák (enyhe, középsúlyos, súlyos, igen súlyos) így értelmüket vesztik. A fejlesztés tervezéséhez elengedhetetlen a gyermek erősségeinek, gyengeségeinek feltérképezése. Szükséges a teendők konkrét meghatározása (pl. a gyermek széles körű segítségre szorul a kommunikáció, az önkiszolgálás, a közösségi életben való alkalmazkodás területén). (Hatos, 1996.)
2. Az értelmileg akadályozott gyermekek integrációjának feltételei 2.1 Törvényi szabályozás Az integrált gyermekek megjelenése a többségi óvodákban lassú, de egyre erőteljesebben érvényesülő folyamat. Az 1993. évi, többször módosított LXXIX. közoktatásról szóló törvény kötelezettségként írja elő az integrált oktatás lehetőségének biztosítását. A szabályozás a fogyatékosság típusának
Ajánlások értelmileg akadályozott gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez
megfelelő speciális intézmények szervezésének lehetőségét egyenrangú megoldásként ismeri el. Az esélyegyenlőségről szóló1998. évi XXVI. törvény kimondja, hogy az óvodai nevelésben és az iskolai oktatásban a többi gyermekkel együtt vesz részt a fogyatékos személy, ha ez fejlődése, képessége kibontakozása szempontjából előnyös. Mérlegelni kell, hogy egy-egy gyermek számára melyik nevelési intézmény, melyik fejlesztési út a legeredményesebb. A nevelési-oktatási intézményt a szülő választja ki, de ha a gyermek sajátos nevelési igényű, a döntéshez a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság véleménye is szükséges. Az az intézmény integrálhat sérült gyermeket, amelynek alapító okiratában ez szerepel. Az integrációban résztvevő óvodák az alábbi támogatásokat vehetik igénybe: − Emelt normatív költségvetési hozzájárulás − Utazó gyógypedagógus alkalmazásának lehetősége (akik biztosítják a habilitációs és rehabilitációs foglalkozásokat)
2.2 Az értelmileg akadályozott gyermekek óvodai nevelésének irányelvei Az értelmileg akadályozott gyermekek óvodai nevelése az időben elkezdett korai fejlesztésre épül. A kis lépések elvét alkalmazva, a gyermekekre jellemző cselekvésbe ágyazott gondolkodást figyelembe véve olyan képességfejlesztést kell megvalósítani, amely kellő időt, alkalmat biztosít: − az alapmozgások kialakítására, fejlesztésére; − a minimális kontaktus, kooperációs készség, a nonverbális és verbális kommunikáció fejlesztésére, a beszédindításra, a beszédmegértés fejlesztésére, az aktív szókincs bővítésére, a grammatikai rendszer kiépítésére; − az alapvető önkiszolgálási szokások kialakítására; − az adekvát játékhasználat elsajátítására; − a kognitív funkciók fejlesztésére. (A sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve 2/2005. (III. 1.) MKM-rendelet)
2.3. Az együttnevelés szereplői, feladatuk az integrációban 2.3.1 A szülők szerepe és feladatai az integrációban Figyelembe kell vennünk, hogy az óvodába kerülő értelmileg akadályozott gyermekek szülei sokszor nagyon bizonytalanok. Vannak, akik nem tudják, hogy helyesen döntettek-e akkor, amikor a speciális intézmény helyett a többségi óvodai fejlesztést választották gyermekük számára. Szükségük van közvetlen kapcsolattartásra az óvónőkkel, segítő szakemberekkel. (Igyekezzünk türelmesen kezelni aggodalmukat, és válaszoljunk minden kérdésükre!) Mivel a sérült gyermekek nem tudják elmesélni, hogy mi történt velük egésznap az óvodában, ezért a szülők minden nap szeretnének tájékoztatást kapni gyermekükről. A mindennapos kapcsolat azért is fontos, mert a gyermek fejlődési üteme nagyon lassú, és a kis apró lépések is nagy jelentőségűek. A szülőknek tudniuk kell, hogy az integráció választásával gyermekük nevelésével kapcsolatos felelősségük megnő. Az eredményes fejlődés érdekében elengedhetetlen, hogy amit már tud a gyermek, azt otthon is megköveteljék tőle, nevelése otthon és az óvodában azonos nevelési elvek alapján történjen. Sok esetben a gyermeknek fejlődési sajátosságai miatt szüksége van külön speciális fejlesztésre (ami a többségi óvodában nem valósítható meg). A szülő és az óvónő őszinte kapcsolata egy kicsit könnyebbé teheti annak a traumának a feldolgozását is, amikor kiderül, hogy a gyermek fejlődése érdekében speciális intézményi fejlesztés javasolt. Ebben természetesen segítséget nyújthat a gyógypedagógus és a szakértői bizottság is.
Óvodai nevelés
2.3.2 Az óvónő és az óvodai közösség szerepe az integrációban Az értelmileg akadályozott gyermekek fejlesztésében részt vevő óvónők és szakemberek együttműködése elengedhetetlen a sikeres integráció megvalósulásához. Az eredményes fejlesztés feltétele, hogy az integrációban részt vevő óvónőknek legyenek ismeretei a csoportba kerülő sajátos nevelési igényű gyermekek fejlődési sajátosságairól. Ebben segíthetnek a szakemberekkel történő konzultációk és szakmai továbbképzések. Az óvónőknek meg kell ismerniük az értelmileg akadályozott gyermek családi körülményeit, tudniuk kell, hogy a család részéről milyen együttműködésre számíthatnak. A szülőkkel történő megbeszélések alkalmával megismerhetik a gyermek fejlettségi szintjét egy-egy területen, magatartását, szokásait. A továbbiakban is elengedhetetlenek a rendszeres megbeszélések ahhoz, hogy egységes követelményeket támaszthassanak otthon és az óvodában, illetve a gyermek az óvodában tanultakat otthon is gyakorolhassa. Ahhoz, hogy az értelmileg akadályozott gyermekek biztonságba érezzék magukat az adott óvodai közösségben, a csoport mindkét pedagógusának és dajkájának a velük szemben támasztott elvárásoknak azonosaknak kell lenniük. Az óvónőknek rendszeresen tájékoztatniuk kell az intézményvezetőséget és a kollégákat a sajátos nevelési szükségletű gyermekek fejlődéséről, a problémákról, az elért eredményekről.
2.3.3 A gyermekközösség szerepe az integrációban A sajátos nevelési igényű gyermekek integrációja az akadályozott és az ép gyermekek számára egyaránt komoly előnyökkel járhat. Tapasztalatból tudjuk, hogy a kisgyermekek sokkal toleránsabbak, sokkal pozitívabban viszonyulnak a sérültekhez, mint a felnőttek. Már korán megtanulják elfogadni a különbségeket, sokkal érzékenyebbé válnak mások nehézségei iránt. Az integráció lehetőséget nyújt arra is, hogy megtanulják az önzetlen segítségadást, megalapozódik bennük a mások iránti felelősségérzet, empátia. Az értelmileg akadályozott gyermekek beilleszkedését segítheti, ha az adott gyermekcsoportot felkészítjük a sérült gyermekek fogadására. Tudatosan megszervezve a fogadást bevonhatjuk őket a sérült gyermekek mindennapjainak segítésébe. Szembekerülnek azzal, hogy egyes gyerekeknek milyen erőfeszítésükbe telik egy egyszerű feladat végrehajtása, megtanulnak örülni a kis dolgoknak.
2.3.4 Segítő szakemberek Az integráció megvalósulásának elengedhetetlen feltétele a szakemberek felkészítése, az óvónő és a gyógypedagógus együttműködése. A gyógypedagógus jelenléte által válik a spontán integrációból tudatos együttnevelés. A gyógypedagógus feladatai közé tartozik: − Megismerkedik a befogadó pedagógusokkal (dajkával) és lehetőség szerint a gyermekcsoporttal is. − Tájékoztat a gyermek erősségeiről és gyengeségeiről, a szülői segítőkészségről. − Felhívja a pedagógusok figyelmét a szakirodalmakra. − Tájékoztatót tart az intézmény többi pedagógusának. − Mesél az adott csoportnak a sérült gyermekekről. − Rendszeres időközönként hospitál az adott gyermekcsoportnál. − Rendszeresen konzultál a pedagógussal. − Nyomon követi a gyermek fejlődését. − Kapcsolatot tart a szülőkkel, nyomon követi az ő segítő munkájukat is.
Ajánlások értelmileg akadályozott gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez − Közvetlenül foglalkozik a gyermekkel elsősorban olyan területeken, amely csak az ő szaktudásával oldható meg. − Koordinálja a fejlesztésben részt vevő más szakemberek munkáját (logopédus, gyógytornász).
2.4. Fejlesztési formák 2.4.1 Egyéni fejlesztés Az egyéni fejlesztés során azoknak a funkcióknak, képességeknek a fejlesztése történik, amelyek elmaradást és/vagy zavart mutatnak. Feltételei: − Megfelelő szakember (gyógypedagógus, logopédus) − Fejlesztőszoba − Speciális fejlesztő eszközök
2.4.2 Mikrocsoportos fejlesztés A foglalkozáson maximum három gyermek vesz részt. Különböző feladatokkal azoknak a képességeknek a fejlesztése történik, amelyben elmaradnak az adott életkornak elvárható szinttől. Feltételei: − Megfelelő szakember (gyógypedagógus, logopédus, szomatopedagógus) − Fejlesztőszoba, tornaszoba, udvar − Speciális fejlesztő eszközök − Az így együtt dolgozó gyerekek már képesek legyenek együtt dolgozni, egymásra figyelni.
2.4.3 Makrocsoportos fejlesztés A foglalkozásokon 10–12 gyermek vesz részt (pl. intenzív mozgásfejlesztés). Feltételei: − Megfelelő szakember − Udvar, tornaterem Fejlesztés a csoportban Az óvodai csoportban történő fejlesztésnél figyelembe kell venni az értelmileg akadályozott gyermekek egyéni fejlettségi szintjét, és ennek megfelelően lehet bevonni a közös tevékenység végzésébe. A fejlődést elősegítő játékos tevékenységekre, a differenciált foglalkoztatásra a gyógypedagógus, logopédus, fejlesztőpedagógus tesz javaslatot. Feltételei: − Óvodapedagógus, fejlesztő pedagógus − Csoportszoba Fejlesztés otthon A gyermekek legoptimálisabb fejlesztése érdekében fontos a szülőkkel való kapcsolattartás, együttműködés, tanácsadás. Kiegészítő terápiák Az integrációban lévő gyermekek gyakran részt vesznek terápiákon, illetve a szülő szabadon is választhat még egyéb fejlesztési lehetőséget. (Pl. HRG, gyógyúszás, gyógylovaglás.)
Óvodai nevelés
3. Az értelmileg akadályozott gyermekek fejlődési sajátosságai 3.1 A korai pszichomotoros fejlődés sajátosságai Nehezen induló, lassú fejlődésmenet, a fejlődési tempó nagyfokú lelassúbbodása, a fejlődés szabálytalansága, egyenetlensége. Meglassúbbodott fejlődési ütem, ami megmutatkozik pl. a mozgásfejlődésben (később fordulnak meg, később kezdenek el mászni, járni), a beszédfejlődésbeli elmaradásban (a beszédmegértés késik, az aktív beszéd később, szegényesebb formában jelenik meg, szótöredékeket használnak), de tetten érhető a játékban is. A mozgásfejlődés során bizonyos fázisok kimaradnak (nem kúsznak), kevésbé gyakorlódnak be, illetve hibásan rögzülnek (szabálytalanul másznak, egyik láb talpon, másik láb térden). Ez megmutatkozik a mozgáskoordináció és egyensúlyérzék zavarában, mozgásfolyamataik kivitelezésének pontatlanságában, a testséma, a téri, időorientáció fejlődésének elmaradásában, ügyetlen, lassú mozgásban vagy hipermotilitásban. Különböző mértékű beszédfejlődésbeli elmaradás figyelhető meg – a beszédfejlődés egyes fokozatai késnek, a nyelvi differenciáltság tökéletlen, gyakran évekig megrekednek a preverbális kommunikáció szintjén, nyelvük tartalmilag szegényes (főneveket használnak, az igék csak késve jelennek meg). Mondatértékű szavakkal kommunikálnak A grammatikai rendszer késve alakul ki. Jellemző az artikulációs hibák nagy száma. Alacsony pszichés aktivációs szint miatt nehezen motiválhatók, figyelmük gyorsan elterelődik, rövid ideig képesek koncentrálni, ezért változatos feladatadással, személyes motivációval segíthetjük a szándékos figyelem fejlődését. Megnehezíti az ismeretszerzést a kognitív funkciók sérülése, a pontatlan megfigyelés, a célirányos mozgások kivitelezésének nehézségei, a hibás vizuális emlékezet, kialakulatlan dominancia, a tartós figyelem, a feladattartás gyengesége és esetleges nyugtalan magatartásuk. A hasonló korú gyermekekhez képest a játékuk monotonabb, kevésbé fantáziadús. Szívesen ismételgetik a már megtanult játékot (pl. autót tologatnak), de nem fejlesztik tovább önállóan (nem építenek garázst, nem szállítanak az autóval). Gyakran váltogatják a játékaikat, nem elég kitartóak. Személyiségfejlődésükben ellentmondó akarati sajátosságok jelennek meg. Tapasztalhatjuk a kezdeményezés hiányát, de ugyanakkor a makacsságot és befolyásolhatóságot is. Bár ismerik a magatartásukkal szembeni követelményeket, de ezek a normák csak lassan válnak cselekvési motívumokká. Elsősorban érzelemvezéreltek. Feltétlenül bíznak az őket szerető környezetben. Kevésbé tudnak disztingválni, ezért könnyebben csatlakoznak a hangadó gyermekekhez.
3.2 Kognitív funkciók A kognitív funkciók fejlesztése az értelmi nevelés központi feladata. Nem külön fejlesztésre kell törekednünk, hanem a megismerési folyamat egészének fejlesztésére. Az értelmi képességeket csak a cselekvéssel szoros összefüggésben lehet fejleszteni.
3.2.1 Észlelés, megfigyelőképesség Az értelmileg akadályozott gyermekekre az érzékelés és észlelés differenciálatlansága jellemző. A tárgyak megfigyelésénél kevesebb jegyet, különbséget tudnak észrevenni, nem tudják megkülönböztetni a lényegest a lényegtelentől, inkább a lényegtelen jegyek ragadják meg jobban. Nem törekszenek a tárgyak jellemzésére, a tárgyak nevén túl annak tulajdonságait, jellemzőit nem tudják felsorolni (pl. labda – gömbölyű, pöttyös, dobni, gurítani lehet).
10
Ajánlások értelmileg akadályozott gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez
A látási észlelés folyamata meglassúbbodott és beszűkült. A tárgyak felismeréséhez hosszabb időre van szükségük. Az észlelés beszűkülése okozza, hogy, új szokatlan szituációkban bizonytalanul tájékozódnak. A hallási észlelés terén lassan alakulnak ki a differenciált feltételes kapcsolatok, ami megmutatkozik abban, hogy a beszédhangok megkülönböztetési képessége hibás, késve alakul ki, mindez szerepet játszik a beszédfejlődés késleltetettségében.
3.2.2 Figyelem Kortársaikhoz viszonyítva az értelmileg akadályozott gyermekek figyelme szűk terjedelmű, nem tartós, hullámzó, hiányzik a figyelem megosztására való képesség. Sérülésük súlyosságával párhuzamosan romlik figyelmi teljesítményük. A tárgyakkal történő manipuláció, az érzékszervek bevonása a megismerés folyamatába, az érdeklődés felkeltése és fenntartása, a gesztus, a hangsúly segíti a figyelem tartósságának növelését.
3.2.3 Emlékezet Az értelmileg akadályozott gyermekek rendelkeznek a rövid és hosszú távú emlékezés alapvető funkcióival, a bevésés, a megőrzés és a felidézés lehetőségeivel. Azonban ezek a funkciók kortársaikhoz viszonyítva lényegesen gyengébbek, a bevésés jelentősen meglassúbbodott, a megőrzés gyakran bizonytalan, a felidézés pontatlan (hiányosan észlelik környezetük jelenségeit, nem képesek kellően a célra irányítani figyelmüket). Az értelmileg akadályozott óvodás kisgyermekek a szenzomotoros tapasztalatszerzés szintjén állnak, ezért elengedhetetlen, hogy a környezetükben lévő tárgyak emlékezetbe vésését, kiválasztását egyszerű, kevés és feltűnő jegyeket tartalmazó tárgyakon gyakorolják be. A bevésés, felidézés a gyermekek fejlődésével arányosan tartalmazzon funkcionális összefüggéseket, összehasonlításokat. A bevéséshez lényegesen több azonos nehézségi szintű, változatos ismétlésre van szükségük, mint kortársaiknak.
3.2.4 Gondolkodás Az értelmileg akadályozott gyermekek a gondolkodás területén térnek el leginkább nem akadályozott társaiktól, pedig a szociális kapcsolatokban és a problémamegoldáshoz elengedhetetlen az elemi gondolkodási képesség. Érzékelési és észlelési folyamataik differenciálatlansága, a korlátozott és szűkös tapasztalatszerzés a játékban, a manipulációban, valamint a beszédfejlődésbeli elmaradás együttesen okozzák a gondolkodási tevékenység fejlődésének zavarait. Az akadályozott gyermek gondolkodásának jellemzői: − Nagyfokú konkrétság; pl. a labda pöttyös, mert ő csak azzal találkozott eddig. Megállapítása forma szerinti összehasonlítás anélkül, hogy a lényeges jegyeket tartalmazná. Ezért fontos, hogy a pedagógus ne csak konkrét tapasztalatokhoz vezesse el a gyermekeket, hanem segítsen később elszakadni azok konkrétságától. Végezzenek általánosítást, összehasonlítást! Rávezető kérdésekkel segítse a verbális megfogalmazást! − Következetlenség: A figyelem vibráló jellege miatt nem tudnak a gyermekek huzamosabb ideig összpontosítani, megtapadnak egy számukra érdekes apróságnál, részletnél. − Gondolkodásukból hiányzik az előzetes tájékozódási szakasz. Nem ismerkednek az adott feladattal, nem képzelik el a megoldás menetét, nem kérdeznek, hanem azonnal hozzálátnak a megoldáshoz (pl.: a képtörténet kirakásánál nem keresi a kezdő képet, hanem a hozzá legközelebbit teszi a sor elejére).
Óvodai nevelés
11
Az értelmi képességek fejlesztése konkrét tevékenységek útján valósulhat meg. Piaget szerint a fejlődés típusai: − Érzékszervi mozgásos (szenzomotoros műveletek): ez jellemző az óvodába kerülő sérült gyermekekre, sokan ezen a szinten sokáig megrekednek. − A csoportosított konkrét műveletek − Formális műveletek szakasza (Salamon, 1983.) A gyermekek először csak konkrét cselekvésben hajtanak végre gondolkodási műveleteket, később ezt már elképzelt cselekvésekben is képesek megvalósítani. A legfejlettebb szinten már nem kell elképzelniük a cselekvést, azok a formális gondolkodási műveletek alakjában játszódnak le. Az értelmileg akadályozott gyermekek gondolkodásának fejlődése a cselekvéstől, a tárgyakkal való manipulációtól vezet a szimbólumokon át az elvont gondolat felé, de nem minden esetben jut el az elvont gondolkodás szintjére. A cselekvésben alakuló megismerési folyamatokat három szinten szervezhetjük meg: − Tárgyi-cselekvéses szinten (pl.: a tárgyak csoportosítása) − Szimbolikus képi-rajzos szinten (itt már az emlékképeknek is szerep jut, felhasználja korábbi tapasztalatait; pl. emberrajz) − Verbális szinten. Fontos, hogy a feladat tartalma és a benne lévő probléma mindig életközeli legyen. A gondolkodás fejlesztése – mint bármely más területre irányult tevékenység – nem lehet funkciótréning. Meg kell keresni minden gyermeknél a fejlettségének megfelelő szintet, azon belül akadályok elé s a megoldáshoz egyéni segítséget adunk. A motiváció (a jutalom kilátásba helyezése, dicséret) és a legyőzhető nehézségű feladatok segítik a sikert. A cselekvések játékos jellege, a szenzoros fejlődés alapozása elengedhetetlen. Az értelmileg akadályozott gyermekeknél a cselekvések hasonlóak a fiatalabb, nem akadályozott gyermekekéhez, de a tapasztalatok megszerzéséhez speciális szempontokat kell érvényesíteni. A közvetlen környezet megismerésére különböző tárgyi, képi műveleteket végezhetünk: − Azonosítások („Tedd mellé! Rakd rá! Kösd össze!”) − Összefüggések felidézése képekkel („Ki csinálja? Hová tartozik? Mikor vesszük fel?”) Ez történhet: • Motoros manipulációval (pl. játékos utánzó gyakorlatok) • Funkció szerint (pl. „Melyikkel vágjuk a körmöd?”) • Mellérendelés szerint (pl.: A ló az istállóban lakik, a kutya az ólban.) • Tulajdonság szerint (pl.: „Kinek van piros ruhája? Ez kövér, ez a…”) − Csoportosítás, osztályozás (pl.: játékok, ennivalók, bútorok) − Soralkotás, sorrendiség: • Ritmikus sorok kirakása fokozatos nehézséggel (pl. autó, baba, vagy piros, sárga) • Időrendiség (pl.: reggelizünk, játszunk, ebédelünk) − Logikai következmények, ok-okozat felismerése, egyszerű könnyen felismerhető szituációban (pl.: Esik az eső, megázik a kislány) Az óvoda nyújtotta természetes helyzetekben a gyermekek belátása is fejlődik. Egyre inkább megértik a szituációk közötti összefüggéseket. Ezt segíthetjük, ha egyszerű verbális magyarázatokkal kísérjük a cselekvéseket (pl.: „Lassabban tedd rá a kockát, akkor nem dől fel a torony.”) Az önkiszolgálás, a munkatevékenységek alkalmat adnak a belátásos tanulásra. − Analízis, szintézis: Játék közben sok tapasztalatot szerezhetnek a gyermekek arról, hogy miből áll egy építmény, hogy rakjuk össze stb. − Összehasonlítás: pl. nagyság, ellentétpárok, hasonlóságok (pl.: „Arra gondoltam, amelyik nagyobb egy labdánál.”)
12
Ajánlások értelmileg akadályozott gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez
− A kritikai gondolkodás fejlesztése A gyermekeknek meg kell tanulniuk felismerni a hibákat, az egymáshoz nem illő dolgokat. A sérült gyermeknek is meg kell értenie, hogy tőle is elvárják, hogy képességeinek megfelelően a legjobbat nyújtsa. A segítségnyújtás lehet: − A konkrét tapasztalatszerzés segítése, pl. az adott eszköz szétszedése, összerakása mindig a gyermek előtt történjen, apró lépésekre bontva! Az együttes tevékenységnél a hibákat javítsa a pedagógus! − Verbális segítség, pl.: a feladatok megmagyarázása, egyszerűsítése, kérdésekkel továbblendítése. Korábbi tapasztalatok felidézésének segítése. − A feladatmegoldás folyamatának segítése (közös tevékenység végzése, a feladat megoldásának elkezdése – „folytasd”, a megoldás tempójának lassítása – „ne siess”, motiválás, dicséret) (Hatos, 1996)
4. Foglalkozási formák 4.1 Mozgásfejlesztés A mozgás minden gyermek számára öröm, így az értelmileg akadályozott gyermekeknek is: nagy örömmel futkároznak, kúsznak, másznak. Számukra ez az egyetlen terület, ahol a legbiztosabbak lehetnek, ahol a legtöbb sikerélmény éri őket. Az értelmileg akadályozott gyermekeknél a központi idegrendszer sérüléséből fakadóan jelentős a szomatikus területeken, így a mozgásfejlődés területén való elmaradás is. A mozgásszerveződés különböző zavaraihoz gyakran társulnak az érzékelés különböző tartományainak zavarai. A kognitív funkciók sérülése, a pontatlan megfigyelés, a célirányos mozgások kivitelezésének nehézségei, a hibás mozgásformák rögzülése, a kialakulatlan dominancia, a tartós figyelem, a feladattartás gyengesége, sokszor nyugtalan magatartásuk nehezíti az ismeretszerzést. Ezért elengedhetetlen, hogy a fejlesztés három területen: a mozgáskoordináció (nagy- és finommotorika), a testséma és a percepció (érzékelés, észlelés) fejlesztésének területén egymással párhuzamosan, egymást kiegészítve történjen.
4.1.1 A nagymozgások fejlesztése 4.1.1.1 Az értelmileg akadályozott gyermekek mozgásának jellemzői Az értelmileg akadályozott gyermekek pszichoszomatikus fejlődését befolyásolja a fejlődési tempó nagyfokú lelassúbbodása, a fejlődés szabálytalansága, egyenetlensége. Később kezdenek el kúszni, mászni, járni, és a különböző mozgásformák begyakorlása is hosszabb ideig tart. Mozgásfejlődésük során egyes fázisok kimaradhatnak (pl. a kúszás vagy a mászás), illetve hibásan rögzülnek. Mozgásfolyamataik kivitelezése pontatlan, ez megmutatkozik a mozgáskoordináció és az egyensúlyérzék zavarában, a testséma, a téri, időbeli tájékozódás fejlődésének elmaradásában, ügyetlen, lassú, mozgásban, vagy ennek ellentéteként túlmozgásokban. Túlmozgásokon gyakori értelmetlen mozdulatok ismétlését értjük, pl. a kézrázás, fejrázás, hintázás. Ezek a mozdulatok különösen önfeledt tevékenység végzése vagy játék közben jelentkeznek náluk, illetve ha megunják a végzett feladatot. Fejlesztésüknél sok esetben építhetünk jó utánzó képességükre pl. a Down-szindrómás gyerekeknél, más típusú akadályozottság esetén a figyelemzavar és bizonytalan mozgáskivitelezés miatt egyszerű feladatokat is pontatlanul utánoznak.
Óvodai nevelés
13
A fejlesztéshez ismernünk kell a gyermekek szomatikus állapotát, az esetleges társuló mozgássérüléseket. Példaként a Down-szindrómás gyermekek mozgásfejlődési rendellenességeit feltétlenül meg kell említenünk, hiszen ők az integrált óvodai nevelésben mindenhol nagy számban vesznek részt. − Hypotónia: Laza ízületek, csökkent izomtónus, amelynek következtében fokozott a gerincferdülés veszélye. Fokozottan figyelnünk kell a helyes testtartásra, arra, hogy ne üljenek a széken törökülésben, játék közben javasolt a terpeszülés helyett inkább a „z” ülés vagy a térdelés. Karkörzéseknél a gyakorlatokat mindig hátrakörzéssel gyakoroltassuk. A tornaszeren végzett gyakorlatoknál figyeljünk arra, hogy lejtőn lehetőleg csak lefele járassuk. − Csigolya instabilitás: Nem jól záródnak a csigolyák, egymáson elmozdulhatnak, és idegsérülést okozhatnak (ritkán fordul elő), hároméves kor után oldali nyakcsigolyaröntgennel kimutatható. Ne bukfencezzenek! − Lúdtalp: Ritkán lehet veleszületett rendellenesség, leggyakrabban az izomerőt meghaladó terhelés hatására jön létre. Jól alkalmazhatók az óvónők által is ismert gyakorlatok. − Szívrendellenességek: A gyermekek terhelhetőségénél figyelembevétele elengedhetetlen. − Tölcsérmell, tyúkmell: a mellkas fejlődési rendellenességei. Hasizom-erősítés, mellkasi légzés tanítása javíthat a deformitáson. − Szülési sérült gyermekeknél a fokozott izomtónus (spazmus) lehet jellemző, bénulások, amelyek kiterjedhetnek alsó végtagra, felső végtagra, lehet féloldali, illetve érintheti mind a négy végtagot. A spazmus oldását lazító gyakorlatokkal lehet elérni, de itt feltétlenül szükséges, hogy a fejlesztő szakember (szomatopedagógus, gyógytornász) egyéni fejlesztési tervet dolgozzon ki, meghatározza azokat a gyakorlatokat, amelyek az óvodai csoporttal végezhetők, és amelyket egyéni fejlesztésen lehet megvalósítani. Lazító gyakorlatok pl. a Bobáth-labdán, függőágyban való hintáztatás, ringatás. − Sok gyermekre jellemző, hogy fél a feladatok végrehajtása közben, ennek oka lehet egyrészt bizonytalan egyensúlyuk, másrészt a szülők túlféltő, óvó magatartása. Természetesen találkozhatunk ennek az ellenkezőjével is, amikor a gyermekek semmilyen félelemérzettel nem rendelkeznek.
4.1.1.2 Az óvodába kerülő értelmileg akadályozott gyermekek mozgásának jellemzői − Mozgásuk bizonytalan, ügyetlen, kevésbé harmonikus. − Széles alapú, bizonytalan egyensúlyi állapotot feltételező járás. A kezek együttmozgása hiányzik. − Futás közben a karok, lábak mozgása összerendezetlen. − Tartáshibák, az izomtónus zavara. − Mozgásuk ritmusa diszharmonikus. − Mozgáskivitelezésük erőtlen. − Lépcsőn járásuk szélsőséges, többnyire kapaszkodva, hozzálépéssel járnak a lépcsőn. − Páros lábon merev, terpesztett lábbal ugrálnak. − Akadályokról többnyire félelemérzetük miatt csak lelépnek, nem ugranak le. − Könnyen kifáradnak. − Testsémájuk fejletlen. − A mozgások megtervezése és kivitelezése nehézséget okoz. − Finommotorikájuk fejletlen. − A kezesség dominanciája megkésve alakul ki, illetve elmarad.
14
Ajánlások értelmileg akadályozott gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez
4.1.1.3 A mozgásfejlesztés feladatai értelmileg akadályozott gyermekeknél Az óvodáskorú gyermekekre a cselekvésbe ágyazott gondolkodás jellemző, így a mozgásos tanulásnak óriási jelentősége van számukra. Mivel fogékonyak a szenzoros-motoros közlésre, tanulásuk alapja a szemléletes, cselekvéses tanulás, ehhez minden esetben vezetésre, megerősítésre van szükségük. A szerzett ismeretek begyakorlásához elengedhetetlen az apró lépésekre bontás és a sok ismétlés. Játékos utánzó gyakorlatok Az értelmileg akadályozott gyermek fejlesztésében nagy szerepe van az utánzásnak. Az utánzókészséget a nagymozgások utánzásával lehet a legjobban fejleszteni. A közös tevékenység végzése sikerélményt biztosít, segíti a kapcsolatteremtést. Ezek a gyakorlatok a test egész átmozgatását szolgálják, segítik a testséma kialakulását, elősegítik a beszédértést, erősítik a beszédkésztetést, fejlesztik a megfigyelést, figyelmet és az emlékezetet. Az énekekkel, mondókákkal kísért játékos utánzó gyakorlatoknak nagy szerepük van a beszédfejlesztésben, a mondókák szövege meghatározhatja az utánzó mozdulatokat, ritmusa segíti a beszéd indulását, valamint a helyes mozgásritmus begyakorlását. Kezdetben segítséggel, majd egyre önállóbban végzik. Az alapmozgások kialakítása, korrigálása, gyakorlása, az egyensúlyérzék fejlesztése Alapmozgásoknak tekinthetők a gurulás, kúszás, mászás, járás, futás, ugrás, kapás, dobás. Ezeknek a mozgásoknak a nagy részét az óvodába kerülő értelmileg akadályozott gyermekek már használják, azonban az előzőekben említett jellegzetességek miatt végrehajtásuk pontatlan, koordinációs problémáik miatt nem alakul ki ezen egyszerű mozgások harmóniája. A fejlesztéshez jó alapot nyújtanak a meglévő mozgásminták, és ami a legfontosabb, a gyermekek számára örömet és sikerélményt nyújtanak. Ezáltal magasabb teljesítmények elérésére törekednek. Fontos figyelnünk arra, hogy a hibás mozgások rögzülhetnek, és ezeket később már nagyon nehéz korrigálni. Mindenképpen javasoljuk, hogy a mozgásfoglalkozásokon legyen egy segítő (óvónő, fejlesztőpedagógus, dajka). Az alapmozgások fejlesztésének feladatai: − A pontos mozgáskivitelezés segítése − A hibás összerendezetlen mozgások korrigálása − A mozgásos gátlás oldása − A mozgásigény kiélésének biztosítása − Az erő, ügyesség, állóképesség, gyorsaság növelése − Az érzékelés, figyelem, emlékezet, gondolkodás, beszéd fejlesztése Az alapmozgások gyakorlásához és a segítségadáshoz néhány ötletet kívánunk adni a teljesség igénye nélkül, amelyből az óvónő az adott gyermekek fejlettségi szintjének megfelelően választhat. Gurulás Feladat
Segítségadás
Háton fekvés, fej jobbra, balra forgatása
Motiváció – tárgyak elhelyezése a bal, illetve jobb oldalon A fejforgatás segítése
Az egész test forgatása balra és jobbra
Kezek megfogásával, enyhe húzó erővel a gyermek forgatása bal, illetve jobb oldalra Mondóka: („Kaszálj Pista…”)
Háton vagy hason fekvésből az egész test ideoda forgatása „sodrás”
Pokróccal való forgatás Motiváció: mondóka („Hinta, palinta…”)
Óvodai nevelés
15
Folyamatos gurulás oldalra
Segítség adása a láb felől – a gurulás irányával ellenkező láb csípőből hashoz nyomása, és a gyermek ellenkező oldalra fordítása Segítség adása a fej felől – az egyik kézzel a tarkó alatt, a másik kézzel az áll alatt a fejet kissé megemelve fordítás Segítség adása a kar felől – a fordulás irányával ellentétes kar felemelése A gurulás segítése a kar és láb egyszerre történő mozgatásával
Egy adott pontról a másikra gurulás
Segítség adása a láb felől – a gurulás irányával ellenkező láb csípőből hashoz nyomása és a gyermek ellenkező oldalra fordítása Segítség adása a fej felől – az egyik kézzel a tarkó alatt, a másik kézzel az áll alatt a fejet kissé megemelve fordítás Segítség adása a kar felől – a fordulás irányával ellentétes kar felemelése A gurulás segítése a kar és láb egyszerre történő mozgatásával
Páros gurulás
A lábmozgás segítése két oldalról
Gurulás lejtőn
A lábmozgás segítése két oldalról
Gurulás labdával a kézben
A labda megfogásának, megtartásának és a nyújtott kar tartásának biztosítása
Gurulás pokrócban
Rétes készítése Motiváció: mondóka („Süssünk, süssünk…”)
Kúszás Feladat
Segítségadás
Hason fekvésben a fej emelgetése
A test enyhén lenyomva tartása, a fejemelés segítése, ezzel a nyak és a hátizom erősítése
Hason fekvésben a nyújtott karra támaszkodva a fej és a mellkas felemelése
Biztonságos kéztámasz segítése
Hason fekve a fej forgatása jobbra-balra
A fej forgatásának segítése, a test nyugalomban tartása
Kúszás olyan alacsony tárgyak alatt, ahol a gyermek nem tudja felemelni a hasát (tornaszerekkel a megfelelő magasságú alagút építése)
A kar-láb váltott mozgásának segítése (két ember segítsége, az egyik a kar mozgását, a másik a láb mozgását segíti) A talp megtámasztása Motiváció: kígyó mozgásának utánzása
Kúszás tornaszereken
A mozgás biztonság megteremtése, az egyensúly megtartása
16
Ajánlások értelmileg akadályozott gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez
Mászás Feladat
Segítségadás
Hintázás Bobath-labdán, Body-roll hengeren
A biztonságos kéztámasz kialakítása
Négykézláb állás – sarokülés többször
A nyújtott kartámasz segítése A lábak összezárása
Négykézlábállás
Has alatt henger – megtartani a helyzetet, előre, hátra hintáztatni Mondóka
Négykézlábállás – súlyáthelyezések előre, hátra, oldalra
A testhelyzet megtartásának segítése – a csípő megtámasztása oldalról. A laza csípő miatt a láb szétcsúszásának megelőzése. A helyes testtartás kialakítása érdekében segítsük a helyes fejtartást (ne lógjon a fej)
Négykézlábállás – karemelések
Az egyensúly megtartásának segítése, a csípő megtámasztása oldalról Motiváció: integetés, tárgy után nyúlás, tárgy felemelése, eldobása
Haladás gördeszkával, kéztámasz segítségével
A kéztámasz a páros és a váltott kézzel haladás, szemből a kéz megfogása
Mászás fejemeléssel és fordítással
A fej megfogásával az emelés, fordítás segítése
Mászás iránykövetéssel
Motiváció: elgurított labda után Motiváció: „Utánozzuk a kiskutyát! Minden kutya másszon a házba!”
Mászás tárgyak alatt
A fent felsorolt segítségnyújtásokon kívül, a bújásnál a fej lenyomása
Mászás egyensúlygyakorlattal összekapcsolva
Motiváció: a „kiskutya zsákot visz a hátán”
Mászás különböző magasságú tornaszereken
A mozgásbiztonság megteremtése, oldalról a csípő megtámasztása
Óvodai nevelés
17
Járás, futás Az értelmileg akadályozott gyermekek mozgásfejlődése megkésett, a viszonylag biztonságos járás 2 éves koruk körül alakul ki. Járásuk, széles alapú, bizonytalan egyensúlyi állapotú. A kezek-lábak összerendezett mozgása zavart. Feladat
Segítségadás
A járás helyes irányának elsajátítása, járás egyenes vonalon
Sétálás kézfogással A széles alapon történő járás zártabbá tétele • földre helyezett deszkalapon a szélesség csökkentésével; • téglasor között, utcában; • földre rajzolt két vonal között, a szélesség csökkentésével A karok oldaltartásával vagy babzsákkal a fejen az egyensúly megtartása, a fej oldalról történő megfogása Járás eszközzel a kézben Földre helyezett formákon, lábnyomokon a csoszogó, ritmustalan járás megszüntetésére helyes lépéstávolság tanítása
A járás helyes ritmusának gyakorlása
Ritmikus járás mondókára, énekre: a dob és a dobbantás a lépés hangsúlyát erősíti meg Kézfogással, együtt járás a gyermekkel a helyes mozgásritmus érzékeltetése Hangszerek hangjával a helyes mozgásritmus kialakítása A ritmikus, összerendezett mozgás kialakításának segítése különböző testrészekkel keltett hangokkal (taps, dobbantás)
Egyensúlyfejlesztő gyakorlatok végzése
Tárggyal a kézben a biztos egyensúly megtartásának segítése A mozgásbiztonság kialakulásának segítése különböző magasságú tornaszereken (pad, ferde létra) Különböző minőségű, keménységű talajon (fa, szőnyeg, szivacs) járásnál a biztonságos egyensúly megtartása
Down-szindrómás gyerekeket laza bokaízületeik miatt a lejtőn lehetőleg csak lefelé járassuk!
Járás, jelre megállás
Sípszóra, dobszóra a mozgás (futás, járás) megállításának és elindításának segítése
Fel- és lelépés tárgyakra
A fel- és lelépés segítése két kéz, majd egy kéz fogásával, a térd hajlításának segítése kézzel és verbális utasításokkal
Járás közben tárgyak átlépése
Földre helyezett (fokozatosan emelkedő, magasságú) tárgyak átlépésének segítése két kéz, majd egy kéz fogásával
Lépcsőn járás
Kézfogással, kapaszkodva az utánlépéssel történő járás, majd kapaszkodva a váltott lábbal történő lépcsőn járás közbeni mozgásbiztonság megszerzésének a segítése
18
Ajánlások értelmileg akadályozott gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez Feladat
Segítségadás
Akadályok megkerülése, járás hullámvonalon
Az iránykövetés segítése kézfogással, földre helyezett kötél követésével
Lassú és gyors ütemű járás, futás
A hallási differenciálóképesség segítése, a lassú-gyors, lassabb-gyorsabb érzékeltetése mozgással, énekkel, zenével
Futkározás
Kézfogással segítve a futás ritmusának érzékeltetése Motiválás: hangszerekkel, hangjaikkal a dinamika erősítése
Futás egyenes vonalon
Az irányok jól érthető kijelölése
Futás tárgyak megkerülésével
Segítségadás kézfogással Irány kijelölése, földre helyezett ugrókötéllel vagy rajzolt vonallal
Járás, futás váltakozása jelre
Kézfogással a mozgás elindításának és megállításának segítése
Állás Feladat
Segítségadás
Állás zárt lábbal néhány mp-ig
Földre helyezett karikában
Állás közben játékos utánzó gyakorlatok végzése
Mondókák, énekek segítségével a kar, a törzs és a lábak átmozgatása A pontos mozgás kivitelezés segítése
Terpeszállás
Motiváció: „Nyissuk ki a kaput!” A láb megfogása és a megfelelő nagyságú terpesz beállítása
Alapállás és terpeszállás váltogatása
Segítségadás mozgásminta és egyszerű verbális utasítások adásával
Ugrás Feladat
Segítségadás
Akadályokról való lelépés
Kézfogással a biztos egyensúly megtartását segítjük
Álló helyzetben való szökdécselés, ugrándozás
A gyermekkel szemben állva, kézfogással az ugrás lendületének segítése
Az ugrálás ritmusának elsajátítása térdhajlítással összekapcsolva
Bobáth-labdán rugózás Trambulinon való ugrándozás Füles labdán ugrálás
Leugrás alacsony padról, zsámolyról
Szemből a két kéz megfogásával, a lendületvétel elsajátításának segítése A puha talajéréshez célszerű tornaszőnyeget használni
Óvodai nevelés Állatmozgások utánzása, nyuszi, béka, madár
A mozgásminta bemutatása, kéztámasz segítése
Átugrások, beugrás karikába, alacsony játékok átugrása
Segítés szemből kézfogással Motiváció: mondóka („Mackó, mackó ugorjál…”)
19
Fogás, dobás Feladat
Segítségadás
A babzsák, labda megfogása elengedése, átadás, A fogás, elengedés mozdulatának kapás begyakorlása gyakoroltatása a gyermek háta mögül a kéz megfogásával Motiváció: mondóka („Megy a labda vándor útra…”) Babzsák, labda feldobása elkapás nélkül
Motiváció: „Dobjuk fel a lámpáig!”
Dobás földre rakott karikába
A mozgásminta bemutatása
Átdobás pad fölött
A mozgásminta bemutatása
Célba dobás
Nagyméretű karikán átdobás Bady-roll hengeren átdobás Zsámolyba dobás
Labda elkapása
Az elkapás mozdulatának begyakorlása a gyermek háta mögül a kéz megfogásával
Egyensúly-érzékelést fejlesztő gyakorlatok Az értelmileg akadályozott gyermekeknél a mozgásfolyamatok kivitelezése pontatlan, ez megmutatkozik a mozgáskoordináció és az egyensúlyérzék zavarában (statikus egyensúly: fekvés, térdelés, ülés, járás, dinamikus egyensúly: gurulás, mászás, járás, futás, ugrás). A szem, kéz, láb, illetve a két testfél mozgása összerendezetlen, ez lassítja a nagy- és finommozgások, valamint a testséma fejlődését. Javasolt gyakorlatok a statikus és dinamikus egyensúly fejlesztésére − Ülés törökülésben vagy nyújtott ülésben, az egyensúlyi helyzetből való kibillentés jobbra, balra („Hinta, palinta…”) − Háton és hason fekvésben ellentétes kar- és lábemelés − Az egyensúlyi helyzetből való kibillentés térdelőtámaszban, sarokülésben, térdelésben, állásban − Állás közben az egyensúly megtartása billenődeszkán, rácshintán, kapaszkodva, kapaszkodás nélkül − Lábujjhegyen járás (nyitott és csukott szemmel) − Lábujjhegyen és guggolásban járás (óriás, törpe) − Egyensúlyozó járások eszköz nélkül és eszközzel (babzsák, könyv) − Lépésritmus és egyensúly fejlesztése a sztepp-pedállal, rollerrel − Egyensúlyozó járás vonalon, egyre magasabbra emelt akadályon, pl. padon − Egy lábon megállás − Állatmozgások utánzása − Egyensúlyozás Bobath-labdán, Body-roll hengereken, Ayres-eszközökön
20
Ajánlások értelmileg akadályozott gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez
Javasolt gyakorlatok a két testfél összerendezett mozgásának fejlesztésére − A páros testrészek egyidejű, egyforma mozgatása: evezés, labdagurítás, ugrálás − Mind a négy végtag egyidejű mozgatása: dobolás kézzel és lábbal − Külön-külön a két végtag szinkron mozgatása: bokszolás, biciklizés − Mind a négy végtag térben és időben összehangolt mozgatása (Az alapmozgások fejlesztésénél erre már példákkal kitértünk.) − A testhossz tengelyének (középvonalának) átlépése: játékos utánzó gyakorlatok, kaszálás, valamilyen bemutatott testhelyzet utánzása (szoborjáték) Mozgásos játékok A mozgásos játékok lehetőséget teremtenek a gyermekek számára, hogy a tanult mozgásformákat játékos keretek között gyakorolják be, és eközben egyszerű szabályokat ismerjenek meg, és alkalmazzanak. Az értelmileg akadályozott gyermekek egyszerű, elemi szintű szabályokat nehezen ismernek fel és tanulnak meg, ezért ezek betartásához segítséget, támogatást igényelnek. A mozgásos játékok alkalmat adnak a versenyzésre, páros gyakorlatokra, együttes játékra. Javasolt tevékenységek − Népi gyermekjátékok, körjátékok − Különböző eszközökkel végzett játéktevékenységek, pl. labdázás – Az eszközök használata elősegíti a mozgáskoordináció, a figyelem fejlődését, a reakcióképesség gyorsulását, az irányok követését és tartását. − A szerialitás és a ritmusérzék fejlesztése történhet egyszerű óvodás énekkel meghatározott mozgássor kíséretével (Pl. „Nyuszi ül a fűben”, térdet üt, tapsol.) Először egy, majd két, majd három mozdulatsor utánzása. Légzőgyakorlatok Az értelmileg akadályozott gyermekek légzése helytelen ritmusú, és túlnyomóan szájon át történik a ki- és belégzés. Fontos feladat a hasi légzés kialakítása, és az orron át történő légzés megtanítása. Ezt segítheti a háton fekvésben végzett ki- és belégzés tapintás útján történő megtapasztalása: egyik kéz a mellkason, másik a hason nyugszik. Minden esetben kísérjük szóbeli utasítással. A megfelelő légzéstechnika elsajátítását segítheti, ha érzékeltetjük a be- és kilégzés hosszúságát, pl. számolással. A hosszú kilégzés segíti az izmok ellazulását és a relaxációt is. Rendgyakorlatok Az eredményes mozgásfoglalkozások vezetésénél elengedhetetlen a bizonyos fokú rend és fegyelem biztosítása. Kiemelt jelentősége az értelmileg akadályozott gyermekek fejlesztésénél abban áll, hogy az állandóság biztonságot, kapaszkodót nyújt számukra. Biztonságot jelent számukra, ha a foglakozások mindig ugyanabban a formában kezdődnek, a térben való elhelyezkedéseket, fordulásokat segíthetik különböző támpontok. Pl.: Fordulj az ablak felé!”. A köralakítást segítheti, ha körbe rakott tárgyak, székék mögött járunk, irányt mutathatnak a földre helyezett hullahopp-karikák is. Fontos, hogy az alacsony beszédmegértési szint miatt az egyszerű utasításokat mindig ugyanabban a formában adjuk. Segíthetjük a megértést gesztusokkal, rámutatással is.
4.1.2 A testséma fejlesztése Az értelmileg akadályozott gyermekek nem vagy hiányosan képesek önmagukat a térben érzékelni. Nem vagy tökéletlenül tudják felmérni önmaguk és a tárgyak viszonyát, távolságát, térben való elhelyezkedését.
Óvodai nevelés
21
4.1.2.1 A saját test érzékelésének biztonsága Fejlődésük elengedhetetlen feltétele, hogy a gyermekek ismerjék meg saját testük határait és viszonyát az adott térhez, a térben lévő tárgyakhoz, személyekhez. Tanulják meg az egyes testrészek nevét, elhelyezkedését, funkcióját. Általában a főbb testrészeket gyorsan megtanulják, mutatják magukon, a mamán, a babán. Az új testrész tanulásakor célszerű azt minél többféle módon érzékeltetni. Pl. a térd tanításakor kössünk szalagot a térdre, masszírozzuk, dörzsöljük, mindezt kísérjük verbális megerősítéssel. A testrészek tanításának sorrendje nem önkényes, mindig fentről lefelé haladjunk! Mondókákkal, játékos utánzó gyakorlatok végzésével segíthetjük a begyakorlást. Aktív mozgásokkal tudatosíthatjuk, hogy az adott testrésznek mi a funkciója, mire való. Javasolt tevékenységek − Tükör előtt végezhető gyakorlatok: A gyerekek benyomásokat szerezhetnek, fogalmat alkothatnak magukról, utánozhatnak mozdulatokat, arckifejezéseket, mimikát. Megtapasztalhatják testrészeik elhelyezkedését, egymáshoz való viszonyát. A tükör előtt a mutatott mintát utánozzák, kísérhetjük mondókákkal is. − A saját testen való tájékozódást követi a babán való felismerés, a baba testrészeinek megmutatása (baba tornáztatása). − Hanyattfekvésben labdával körbeguríthatjuk, közben megerősíthetjük verbálisan is azt a testrészt, ahol éppen a labda gurul. − Földre helyezett csomagolópapíron körberajzolhatjuk egymást, utána ki is színezhetjük. − Adott testrész mozgatása: Nyugalmi helyzetben, felszólításra csak a megnevezett testrész mozdítása. Nehézségeik lehetnek az adott testrész kiválasztásában, vagy a megnevezést nem értik, vagy nem tudják különválasztani az adott testrész mozgatását a többitől. Ezt a gyakorlatot először csak egy testrész mozgatásával kezdjük, majd fokozatosan térhetünk rá mozgássorok végrehajtására. − Különböző szerepek játszása: bohóc, robot, súlyemelő − A képen történő megnevezés, részekre szedés és összerakás juttatja el az önálló emberalak rajzoláshoz: Papírbaba sablonjának összerakása, arc kirakása (Először természetesen csak a főbb testrészek jelennek meg, később válik egyre részletesebbé.) − Szoborjáték: Egy gyermek mozdulatainak utánzása − Kire gondoltam? (A leírás alapján ki kell találni, hogy kire gondoltunk.)
4.1.2.2 Tájékozódás a térben és a síkban Az értelmileg akadályozott gyermekek térben bizonytalanul tájékozódnak, és a téri relációkat is bizonytalanul ismerik fel, határozzák meg. Az egyszerűbb téri helyzeteket (föl, le, előre, hátra, alatt, fölött, ki, be) gesztusokkal kísért utasításokkal viszonylag gyorsan megértik, megtanulják és végrehajtják, de önállóan reprodukálni csak sokkal később tudják. A téri irányok megtanításában, tudatosításában rendkívül nagy szerepe van a mozgásnak. Ennek alapja, hogy a gyermekek tudjanak saját testükön tájékozódni, észleljék testük határait és térbeli helyzetét. Mindig a saját test a viszonyítási pont, amelynek segítségével a különböző téri relációk értelmet nyernek. Javasolt tevékenységek − Nagymozgásos gyakorlatok: járás, futás, ugrás, kúszás, mászás (eszközökkel is) – Emeld fel a labdát! Mássz az asztal alá! A ki-be gyakorlására használhatunk mondókát is. „Mackó, mackó ugorjál…” − A nagymozgásos gyakorlatok után kerül sor a tárgyakkal történő manipulációra. − Síkban történő begyakorlás: Fontos, hogy a begyakorlásnál analógiás feladatokat használjunk. Játékok: képes lottó, puzzle
22
Ajánlások értelmileg akadályozott gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez
A nagymozgásokat, a tárgyakkal történő manipulációt és a síkban történő faladatmegoldásokat mindig kísérjék szóbeli megerősítések. A kérdésfeltevés után a pedagógus maga adjon helyes választ (mintát), amit a gyermekek kezdetben utánmondással ismételnek. A gyermekek a feltett kérdésekre hosszú ideig szavakban válaszolnak, majd elkezdik használni a tanult mondatsémákat, amelyek beépülnek aktív szókincsükbe.
4.1.2.3 Oldaliság (lateralizáció) A térbeli elhelyezkedés és a téri viszonylatok megfelelő észleléséhez szükséges a bal és jobb irányú tájékozódás megalapozása. A téri tájékozódás kialakításánál a gyermekek saját teste a kiindulópont, megismerik saját térbeli helyzetüket, ennek tudatosulása teszi lehetővé az irányok megkülönböztetését. Segíthetjük az irányok megkülönböztetését és begyakorlását jelzésekkel (pl. piros masni vagy pillangó a kézre húzva). A begyakorlást segítheti a szimbólumok használata, pl. bal oldalon szív, jobb oldalon a gyermek jele. A tárgyak sorba rendezésénél mindig ügyeljünk, hogy balról jobbra pakoltassunk, és kapcsoljuk hozzá az irány megnevezését is. Javasolt tevékenységek − Játékos utánzó gyakorlatok végzésénél a gyermekeknek kezdetben csak utánozniuk kell a pedagógus mozdulatait. A mozdulatokat minden esetben kísérje megnevezés is (pl.: Emeld fel a jobb kezedet!). Utánoztathatunk képen látott mozdulatokat is. Fontos, hogy a begyakorlás időszakában mindig egy irányba nézzünk a gyerekekkel, és a képen is velük egy irányba néző ábra szerepeljen. − Kéz- és lábnyomokat készíthetünk festéssel, amit azután követhetünk mászással, járással. Körberajzolhatjuk a kezünket, lábunkat, azután a megfelelő színűre (piros, kék) ki is színezhetjük. Kivágott kéz- és lábformákat válogathatunk. − A tárgyak sorba rendezésekor mindig nevezzük meg az irányokat. Segíthet a szimbólumok alkalmazása (bal oldalt szív, jobb oldalt a gyermek jele). Pl.: Rakjuk sorba a polcon a gyümölcsöket! Soroljuk fel együtt, hogy milyen gyümölcsök vannak a polcon. A kirakott tárgyak balról jobbra történő elolvasása a haladási irány rögzülését segíti, illetve fejleszti a szem-kéz koordinációt és a szemmozgást. − Keressünk egyszerű történetet, amelynek történéseit rövid mondatokkal lehet megfogalmazni, és a mondatokhoz rendeljük a képeket. A képek sorba rendezése fejleszti szerialitásukat.
4.1.3 Vizuális nevelés, percepció (érzékelés, észlelés) fejlesztése Az értelmileg akadályozott gyermekek érzékelési, észlelési sajátosságait már a kognitív funkciók fejlődésénél említettük, itt a fejlesztés feladatait és területeit emeljük ki. „Az értelmileg akadályozottak szenzoros tevékenységének fejlesztésére irányuló speciális munkának az a célja, hogy a gyermekek a zavart, a nem céltudatos tevékenységről áttérjenek a feladatok tervszerű, »értelmes« teljesítésére.” (Cikoto, 1978.) A megfigyelés fejlesztésének feladatai − Életközeli, a gyermekek számára ismert tárgyakkal végzett manipuláció, válogatás útján segítsük elő az összehasonlítást, csoportosítást. − Mindig adjunk segítséget, mintát a megkülönböztető jegyek észrevételéhez, fontos, hogy mindig valamit valamihez hasonlítsunk. − A tapasztalatokat minden alkalommal fogalmazzuk meg verbálisan is. Adjunk a gyermek beszédfejlettségi szintjének megfelelő beszédmintát.
Óvodai nevelés
23
4.1.3.1 Szem-kéz koordináció Az értelmileg akadályozott gyermekek figyelme szétszórt, kapkodó, többnyire rövid ideig képesek egy dologra koncentrálni. Finommotorikájuk pontatlan, szem-kéz koordinációjuk gyenge. Cselekvéseik pontosabb kivitelezéséhez (gondolnunk kell az önmaguk ellátásával kapcsolatos feladatok végrehajtására is), a tárgyakkal történő manipulációhoz, az író-rajzoló feladatokhoz és az olvasás megtanulásához elengedhetetlenül fontos a szem-kéz koordináció, az alakállandóság és az alak-háttér felfogás fejlesztése. A legfontosabb feladat a szem fixáló mozgásának kialakítása, pl. mozgó tárgy szemmel követése, egy maghatározott pont fixálása. A fejlesztést mindig a gyermekek számára ismert tárgyakkal történő manipulációval kell kezdeni, ehhez kapcsolódik minden esetben a szóbeli megfogalmazás. Szerepe azért elengedhetetlen, mert a percepció és a hozzá kapcsolódó nyelv együtt alakítják a fogalmi gondolkodást. Javasolt tevékenységek − Különböző súlyú és alakú tárgyak megfogása és elengedése (Ezeknek a tárgyaknak a megfogása, használata más-más mozdulatot igényel, pl. másként kell fogni a ceruzát, a fésűt, másként kell csengetni, ajtót nyitni.) − Ujjgyakorlatok (mondókákkal) − Csipeszelés: kivágott papírformán ruhaszárító csipeszekkel nap, sündisznó, bácsi (haj, szakáll) készítése − Apró tárgyak felszedése, dobozba rakása − Összerakó játékok: formakirakók, Pötyi-építő − Vágás ollóval − Gyurmázás, ujjfestés − Célba dobások
4.1.3.2 Alakállandóság Javasolt tevékenységek − Különböző formák karakterjegyeinek megismertetése (kör, négyzet, háromszög, téglalap felismerése, megnevezése, csoportosítása (Ha a gyermekek az alapformák megnevezését tévesztik – túl elvont nekik –, segíthetjük őket, hogy a megnevezés mellé hozzátesszük: „Pl. olyan, mint a labda, zsebkendő, háztető” stb., segíthetjük a megértést gesztusokkal is.) − Begyakorlás: a formák letapogatása, lejárása nagymozgásokkal, körberajzolása, színezése, festése − Rajzolt képen történő felismertetése: az ugyanolyan formák azonos színűre színezése, az összetartozók összekötése − A környezet tárgyainak megismerése: az adott formákhoz hasonló formájú tárgyak keresése (négyzet – ablak, kör – labda, háromszög – sátor stb.), a rajzolt képben a tanult formák felismertetése, átírása
4.1.3.3 Alak-háttér felfogás Az alak-háttér differenciálás fejlesztése során a gyermekek figyelmét az adott ingerre kell irányítani, meg kell tanítani arra, hogy megkülönböztessék a lényeges jegyeket a lényegtelenektől. Ezáltal fejlődik vizuális megfigyelő- és elemző képességük, fejlődik rész-egész felfogásuk. Javasolt tevékenységek − Tárgyak válogatása: a tanult alapformák felismerése a környezet tárgyaiban − Tárgyak csoportosítása: a tárgyak válogatása alak, nagyság, szín, forma, anyag stb. szerint
24
Ajánlások értelmileg akadályozott gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez
− Tárgyak válogatása tapintás útján: bekötött szemmel vagy zsákban tapintás útján azonos tárgyak megkeresése. Kezdetben nagyon eltérő tárgyakkal kezdjük (segítséget jelenthet, hogy a keresendő tárgyat megfigyeltetjük, letapogatjuk, a jellegzetes jegyeire felhívjuk a figyelmet a keresés előtt). Később a részletek finomodhatnak. − Válogathatunk vastag kartonból kivágott képeket is, ahol jól felismerhetők az ábrázolt tárgyak jellegzetes jegyei (társasjáték – Ügyes Boci). − Szétvágott képek összeillesztése (rész-egész) A fejlesztés menete: • Az egész kép bemutatása, a jellegzetes jegyek megbeszélése, megfogalmazása • A kép szétvágása (jó, ha kezdetben látják) • A szétvágott kép összeillesztése: Segítséget jelenthet, ha az eredeti képen próbálják összeilleszteni, majd ezt elhagyhatjuk. A fejlesztés menetének ismerete nem jelent újdonságot az óvónők számára, azonban hangsúlyozni akarjuk, hogy az értelmileg akadályozott gyermekeknél a didaktikai lépések elvének betartása, a fokozatosság, az apró lépésekre bontás (megfelelő idő a begyakorlásra) elengedhetetlen.
4.1.3.4 Auditív és vizuális észlelés Az auditív és vizuális észlelés során szerzett ismeretek elősegítik, hogy a gyermekek megfelelő ismereteket szerezzenek környezetünk tárgyairól, történéseiről. A hangok elősegítik tájékozódásukat térben, időben. Minél több tárgy karakterjegyeit felismerik, annál jobb a vizuális emlékezetük, megfigyelőképességük, amelyek elengedhetetlenül fontosak az elemi szintű olvasás-írás-számolás elsajátításához. Javasolt tevékenységek az auditív észlelés fejlesztésére − Játék a hangszerekkel: különböző hangszerek hangjának felismerése, megnevezése, megfelelő ritmus visszaadása − Mindennapi zajok: Ismerkedjenek meg a környezetünkben előforduló zajokkal, zörejekkel, pl.: közlekedési eszközök, időjárás, cselekvések hangjai. Ismerjék fel a magnón hallottakat (Világunk hangjai c. kazetta), és maguk is próbáljanak ilyen zajokat, zörejeket létrehozni. Az általuk keltett zajokat fel is vehetjük magnóra, és visszahallgathatjuk. Pl.: pohárba töltött víz, edénybe eső üveggolyó, papír gyűrése stb. − Állatok hangjának utánzása: magnó, képek segítségével − Utánzásos játékok: A gyerekek háta mögött a pedagógus végezzen különböző zajkeltő tevékenységeket, amelyeket a gyerekeknek utánozniuk kell. Pl.: pohár kocogtatása kanállal, labda pattogtatása, köhögés stb. Javasolt tevékenységek a vizuáli észlelés fejlesztésére − Tárgyakkal történő manipuláció • Tárgyak összehasonlítása, hasonlóság, különbség észrevétele, kezdetben nagy, később kisebb eltérések felismerése. A tapasztaltak szóban történő megfogalmazása. • Iránykülönbségek: több azonos tárgy közül, melyik áll másik irányba. • Geometriai formák: pl. három fakocka és egy henger (Melyik más mint a többi?) • Színegyeztetések: tárgyak válogatása színek szerint. Vannak olyan értelmileg akadályozott gyermekek, akik biztosan differenciálják a színeket, de a megnevezést nagyon sokáig tévesztik. − Feladatlapon • A környezet tárgyain biztosan megnevezik a színeket, de a felidézés már bizonytalan. Rajzolt képek színezése, pl. sárga a nap, a kifli, a csirke, a körte. A feladatot minden alkalommal mondatokban is megfogalmazzuk.
Óvodai nevelés
25
• Kezdetben azonos alakú és formájú formák színezése, összekapcsolása, később különböző alakú, de azonos mintájú formák összekapcsolása.
4.1.3.5 Ábrázoló tevékenység A nagymozgások és a finommotorika fejlődése egymással szoros kapcsolatban van. A mozgásos tanulás közben a vizuális, akusztikus, kinesztetikus, taktilis ingerek fejlesztik a percepciót, hatnak a kognitív funkciókra és a beszédre, segítik a manipuláció fejlesztését. A vizuális percepció által alakul a látás, tapintás és a mozgásérzet együttes szabályozása, mivel az értelmileg akadályozott gyermekeknél a mozgásszerveződés különböző zavarai gyakran társulnak az észlelés különböző tartományainak zavarával, ezért pl. ha a gyermekek kezét alkalmassá akarjuk tenni egyszerű feladatok elvégzésére, ábrázolásra, elsősorban az érzékelés, észlelés fejlesztését kell megvalósítanunk (a fejlesztési területekről és a javasolt gyakorlatokról már volt szó a vizuális percepció tárgyalásánál). Az ábrázoló tevékenység végzése feltételezi a különböző eszközök használatának elsajátítását. Az értelmileg akadályozott gyermekeknél az eszközhasználat kialakulását nehezíti, hogy kézfejlődésük üteme lassabb, a háromujjas és a kétujjas (csípő-) fogás csak hosszú gyakorlás után alakul ki. Törekednünk kell arra, hogy a közösen végzett tevékenységekkel felkeltsük alkotó kedvüket, az önálló alkotások, a különböző anyagokkal történő ismerkedések, a színek a formák megismerése vizuális élményt biztosítson a gyermekek számára. Az ábrázolás technikájának fejlesztési menete − Festés • Ismerkedés a vízzel, homokkal, víz ki-be töltögetése, homok formálása • Vizes szivaccsal nyomok hagyása padlón, üvegen, táblán • Festékes tenyér és lábnyomok készítése csomagolópapíron • Festés borotvahabbal tükörre (a testséma- és az emberalak-rajzolás fejlesztését segíti elő, kis tükörben az asztalon az arc részleteinek, nagy álló tükörben a testrészek elhelyezkedésének az érzékeltetése) • A mutatóujj különválasztásával festés ujjfestékkel (ujjnyomok hagyása vagy függőleges és vízszintes egyenesek húzása tükörre, dobozra, kartonra, rajzlapra, fóliára, belebújhatunk nejlonzacskóba vagy papírzacskóba, és azon is nyomokat hagyhatunk) • Lenyomatok készítése szivaccsal, különböző méretű dugókkal, krumplival, sárgarépával, félbe vágott gyümölcsökkel, nyomdával) • Egész felület lefestése (Motiválni lehet, ha a gyertyával előrajzolt forma előbújik.) • A fent felsorolt eszközökkel előrajzolt formák kitöltése • Festés vastag ecsettel − Gyurmázás • Vizes homok formázása • Só-liszt gyurma nyomkodása, tárgyak belenyomása (termések, pálcika) • Gyurma lapítása • Sodrás (előkészítő gyakorlatként hengerek sodrása) • Gömbölyítés (előkészítő gyakorlatként labda gömbölyítése) − Papírmunkák • Papír gyűrése • Papír tépése • Ragasztás (ragasztás technikájának megtanítása, jól használhatók a stiftek) • Vágás (az olló használatának begyakorlása nyitás, zárás, jól használhatók a kétkezes ollók)
26
Ajánlások értelmileg akadályozott gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez
− Rajzolás • Vastag zsírkrétával • Vastag színessel • Krétával • Grafit ceruzával Az ábrázolási technikák gyakorlásánál elengedhetetlen, hogy a pedagógus maga is rajzoljon, fessen, ragasszon a gyerekkel, így az óvodások megfigyelhetik az ábrázolás folyamatát, technikákat sajátíthatnak el, láthatják a helyes ceruzatartást, testtartást. A tevékenységeket mindig kísérjük verbális megerősítésekkel is. Az értelmileg akadályozott gyermekek szívesen gyurmáznak, festenek, rajzolnak, de vezetnünk, irányítanunk kell tevékenységüket. Adjunk ötleteket, mintákat, kezdhetjük ezt a félig kész rajzok kiegészítésével, pl. „rajzolj a napnak sugarakat, rajzolj a virágnak szárat, rajzol az autónak kereket”. El kell érnünk náluk, hogy mindig valamilyen céllal rajzoljanak, fessenek. Meg kell tanítanunk őket a színezés technikájára, a formatartásra. Ezt segíthetjük azzal például, ha a háttér más színű, így jobban kiugrik a kiszínezendő forma. Egyszerű képek színezésénél általában csak egy színnel dolgoznak. Rá kell vezetnünk őket arra, hogy a körülöttük lévő tárgyak is különböző színűek, és ezt rajzban is meg lehet jeleníteni.
4.2 Anyanyelv (Beszédfejlesztés és környezetismeret) 4.2.1 Az értelmileg akadályozott gyermekek beszédének jellemzői Az akadályozott gyermekeknél az értelmi fejlődési zavar egyik fő társuló tünete a különböző mértékű beszédfejlődésbeli elmaradás, akadályozott, megkésett beszédfejlődés, beszédészlelés és beszédmegértési zavarok. A tünetek formái és jellemző jegyei összefüggnek az értelmi sérülés súlyosságával. Kommunikációjuk minőségileg és mennyiségileg is eltér ép társaikétól, később indul, lassabban fejlődik; a szókincs, a mondatalkotás és az artikuláció területén sajátos vonásokat mutat. Az óvodába kerülő értelmileg akadályozott gyermekek gesztusokkal vagy rámutatással kísért rövid utasításokat, kéréseket, kérdéseket többnyire megértenek. Nemcsak a beszédfejlődés egyes fokozatai késnek, hanem a nyelvi differenciáltság is pontatlan marad, ez eredményezi a nyelv mondattani szabályainak téves alkalmazását (pl. nem vagy tévesen használnak ragokat). Verbális kommunikációjukat nehezíthetik a perifériás artikulációs apparátus rendellenességei (fogak hibás növése, viszonylag nagy nyelv, állandó nyálképződés, a nyelvmozgás renyhesége, a lágy és kemény szájpad anomáliái), a felszínes, szaggatott légzés, a túl gyors vagy túl lassú beszédtempó, amelyek hibás hangképzést eredményeznek. Az artikulációs hibák miatt beszédük nem vagy hibásan tükrözi kommunikációs szándékukat, ezért gyakran fordul elő, hogy környezetük nem érti meg őket. Ez a meg nem értés különböző viselkedési problémát, félelmet, nyugtalanságot, agressziót idézhet elő. Az értelmileg akadályozott gyermekek a beszédállapot terén rendkívül heterogén képet mutatnak. Példaként tekintsük át a Down-szindrómás és az agysérült gyermekek beszédfejlődési sajátosságait.
4.2.1.1 Down-szindrómás gyermekek beszédfejlődési sajátosságai − Jellemző rájuk a beszédmegértés alacsony szintje, a beszéd és gesztusok használatának beszűkülése, ami sok esetben közvetlen környezetük konkrét körére vonatkozik. − Többnyire szótöredékeket vagy egy-egy szót használnak.
Óvodai nevelés
27
− A beszédhangok, hangcsoportok önálló kiejtésének és utánmondásának képessége zavart, ennek oka, hogy bizonytalan az auditív figyelem. A finommozgások sérülése miatt sérült a beszédszervek mozgása is. − Hangjuk mély, érdes, rekedtes. − Viszonylag jó a beszédkésztetésük és a verbális figyelmük. − Utánzóképességük nagyon jó, de ez nem jelenti azt, hogy adekvátan használnák ezeket a kommunikációs eszközöket.
4.2.1.2 Az agysérült gyermekek beszédfejlődési sajátosságai − Indítékszegények, gyakran a beszédre való odafigyelés képessége is hiányzik. − Közömbösek az akusztikus ingerekre. − Az aktív beszéd területén jelentős lemaradás mutatkozik. − A figyelem és a koncentráció zavara − A nagymozgások ügyetlensége miatt sérült a beszédszervek működése is. Nehezen utánozzák az artikulációs mozgásokat.
4.2.2 A kommunikációra és beszédre nevelés feladatai A beszédnevelés során arra kell törekednünk, hogy a gyermekekben kialakuljanak az alapvető szenzomotoros és motoros feltételek a beszéd használatában. A figyelem ráirányítása a különféle ingerekre, azok differenciálása, a tárgyak tulajdonságainak különböző érzékszervek segítségével történő megismerése, elkülönítése, általánosítása, a mozgásos tapasztalatszerzés, a pozitív érzelmi kapcsolatok kialakulása, a szemkontaktus felvétele és tartása, a beszélőhöz való odafordulás mind a beszédfejlődést segítik. Az értelmileg akadályozott gyermekkel való kommunikáció beszédfejlődési sajátosságaik miatt nehezített. Nehezen értenek meg bennünket, és mi is nehezen értjük meg őket, ezért feltétlenül szükségük van kommunikatív támaszra, segítségre. A gyermekek környezete (család, óvoda) segíthet olyan beszédösztönző légkör megteremtésében, amely megfelelő teret biztosít a gyermekek önkifejezésének, közlési vágyának, kapcsolatteremtési készségének, érzelmi életének fejlődésében. A kommunikációra, beszédre nevelésnek tanulásra ösztönző környezetben kell folynia, élénk, serkentő formákat kell kialakítanunk a felnőttekkel és a gyermekek kortársaival. Elengedhetetlen egy olyan segítő, motiváló környezet megteremtése, amely megfelel fejlettségi szintjüknek, segíti őket a környezetben történő eligazodásban és tevékenykedésben. Rá kell nevelnünk őket a környezetből jövő jelzések iránti érzékenységre, azok felismerésére és a válaszadásra. Ehhez nagymértékben támaszkodnunk kell az otthonról hozott közlési formákra. A gyermekkel foglalkozó minden személynek ismernie kell az óvodás gyermek sajátos közlési formáit (segítség egy szótár lehet, amelyet a szülő az óvodába kerüléskor elkészít). Az esetleges rögzült és más emberek számára érthetetlen kifejezési módokat fokozatosan le kell építenünk; törekednünk kell a társadalmi beilleszkedést segítő kommunikáció kialakítására. A kommunikáció fejlesztésénél figyelembe kell venni a nonverbális ismerethordozókat, amelyek az emberi kapcsolatrendszerben fontos szerepet játszanak (mimika, gesztus, tekintetváltás, érintés, simogatás, a hang intenzitása).
4.2.3 A beszédfunkciók fejlesztése és korrekciója 4.2.3.1 A hallásfigyelem fejlesztése Az értelmileg akadályozott gyermekekre az érzékelés és észlelés differenciálatlansága jellemző. A megismerési funkciók fejlesztésénél elengedhetetlen, hogy a gyermekek a körülöttük lévő tárgyakról, jelenségekről, történésekről az érzékszervek, így a hallás bevonásával is minél több ismeretet szerez-
28
Ajánlások értelmileg akadályozott gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez
zenek. A hallásfejlesztésnél fontos szerepet játszik a hallásfigyelem felkeltése, amely szorosan kapcsolódik a látás és mozgásérzékelés folyamatához, pl. a gyermekek saját maguk keltenek hangokat különböző tárgyakkal, hangszerekkel. Ha rövid ideig már képesek figyelni hangokra, akkor az ismert hangokat differenciálhatjuk csak hallás után is. Pl.: − Hangszerek, tárgyak hangjának felismerése, megszólaltatása (Kialakulhat „felelgető játék”: az szólaltatja meg a hangszert, akinél a hallott hangú hangszer van.) − Hangok csoportosítása (járművek, hangszerek) − Kockák, zsákok párosítása azonos hangjuk alapján − Gyerekek, felnőttek hangjának felismerése − Hangforrások lokalizálása: hangforrás keresése, hol hallod, kinek a hangját hallod. Lehet testrészekkel is hangot kelteni: „Hányat dobbantottam?” Jó lehetőséget jelent a mennyiségek akusztikus úton történő felismerésére. A hallásfejlesztés segíti a beszédhangok megkülönböztetési képességének kialakulását, a hosszúrövid, gyors-lassú, magas-mély hangok megkülönböztetését is. Pl.: − Állathangok utánzása: Fontos az akusztikus, optikus és vizuális ingerek összekapcsolása (bábok, képek sorrendbe rendezése a hallottak szerint). − Halk, hangos, rövid, hosszú, mély, magas hangok differenciálása nagymozgásokkal kísérve (pl.: Ha magas hangot hallasz, nyújtózz magasra, ha mélyet, guggolj le!) − Hangemlékezet gyakorlása: hangsorrend követése, megszólaltatásuk a hallottak sorrendjében
4.2.3.2 A beszédmegértés, kifejezőkészség fejlesztése A beszéd kialakításának egyik alapvető feltétele, hogy a gyermekek részt tudjanak venni az óvodai közös tevékenységek végzésében, kapcsolatot tudjunk velük teremteni, kialakuljon a beszéd megértése. A fejlesztés már kisgyermekkorban a korai fejlesztés és a családi nevelés hatására megkezdődik. Az óvodás értelmileg akadályozott gyermekeknél jelentős különbség mutatkozik a beszédmegértés és a beszédkészség fejlettségi szintje között. Már említettük, hogy az akadályozott gyermekek gesztusokkal kísért, egyszerű formában megfogalmazott közléséket megértenek. Kezdetben ügyelnünk kell arra, hogy adott szituációhoz mindig ugyanaz a megfogalmazás kötődjön, így alakulhat ki a szituációhoz kötött beszédmegértés. A tárgyak, cselekvések tanításánál is fontos, hogy állandó tárgy-szó vagy szituáció-szó kapcsolatában alakuljon a beszédmegértés, és később a beszéd reprodukálása tárgytárgy, tárgy-kép, kép-tárgy, kép-kép egyeztetése révén. Beszédünkben következetesen egyszerű szókincset használjunk, így a gyermeknek lehetősége nyílik arra, hogy többször azonosan hallja és kapcsolja a cselekvéshez a szavakat. Ügyelnünk kell arra, hogy számukra érthető és teljesíthető cselekvéseket nevezzünk meg. A cselekvések teljesítése közben ismerkednek a gyermekek a környezetükben lévő tárgyak nevével, használatával, majd fokozatosan a megnevezéseket különféle formában ismételjük. Ha a tárgyak már ismertek számukra, áttérhetünk a képek használatára. A beszédmegértés kezdetben nagyon egyéni, fokozatosan el kell érnünk, hogy a csoportnak szóló utasításokat az értelmileg akadályozott gyermekek is megértsék, és teljesítsék. Az óvodába kerülő értelmileg akadályozott gyermekek a beszédtanulás kezdeti fokán állnak, nyelvhasználatuk pontatlan. A beszédindítás a nagymozgások fejlődésével párhuzamosan történik, a testtudat, énkép kialakulásával, önmagunk ismeretével, hiszen a saját test érzete, tudása teszi lehetővé a külvilág felé tekintést. A beszédindításban jelentős szerepe van a játékos utánzógyakorlatoknak, az egyszerű mondókák és énekek mozgással történő kísérése segíti a beszédkedv felkeltését, a ritmikus beszéd elősegíti az utánzást. Segítenünk kell a közvetlen környezetükben lévő tárgyak megismerését, megnevezését. A szókincset kis lépésekben, folyamatosan bővítsük, nagy hangsúlyt fektessünk a meg-
Óvodai nevelés
29
értésre és a szavak adekvát használatára is. A megértést segíti a tárgyakkal történő manipulálás, az érzékszervek bevonásával történő megismerés, a cselekvések dramatizálása. Ha a gyermekeknek már több szavuk van, próbáljuk összekapcsolni azokat, így fokozatosan kialakulnak a szómondatok. Ezzel elősegíthetjük a mondatokban történő beszéd fejlődését. Egyszerű kérdéseket már értenek, de meg kell tanítanunk őket a válaszadásra is. Minden választ (rámutatás, szótöredékek használata) pozitívan értékeljünk, és minden esetben mi magunk is fogalmazzuk meg, adjunk ezzel helyes beszédmintát. A szókincsbővítés és a nyelvtani szerkezetek kialakítása és gyakorlása elválaszthatatlanul összetartoznak, a begyakorlásra minden foglalkozáson lehetőséget kell teremtenünk. A gyakorlásnál fő alapelv a cselekvés, a nyelvi szerkezetek által tükrözött tárgyi viszonyok létrehozása, a nyelvi megfogalmazások pedig ezzel együtt hangozzanak el. Ezzel elősegíthetjük a beszédmegértés és a nyelvhasználat fejlődését.
4.2.3.3 A beszédmozgások fejlesztése Az óvónő feladata nem a beszéd javítása (ez a logopédusok feladata, akik egyéni fejlesztésen foglalkoznak a gyermekkel), hanem a beszédkedv felkeltése: legyen a gyermekeknek késztetése a beszédre, akarjanak kommunikálni. Azonban vannak olyan játékos gyakorlatok, amelyek jól beépíthetők a foglalkozások anyagába, és csoportosan is végezhetők. Javasolt tevékenységek − Légző és fújó gyakorlatok Az értelmileg akadályozott gyermekek légzése helytelen ritmusú, és túlnyomóan szájon át történik a ki- és belégzés. A felszínes, szaggatott, gyenge kilégzés még jobban eltorzíthatja a beszédhangokat, aminek következtében érthetetlenebbé válik a beszéd. Fontos feladat a hasi légzés kialakítása, és az orron át történő légzés megtanítása. Ezt szolgálják a légző-fújó gyakorlatok, amelyek nemcsak egyéni, de csoportos formában is gyakorolhatók. Ezek a gyakorlatok nem különböznek az ép gyermek logopédiai fejlesztésén alkalmazottaktól, de sokkal több motivációra, játékos gyakorlásra van szüksége az akadályozott gyermekeknek. Pl.: • A helyes orr és szájlégzés kialakítása szívószállal; bugyborékolás • Különböző anyagok fújása: vatta, lepke, pingpong labda, léggömb, papírzacskó • Arcfelfújás-kiengedés: „tojás kipukkasztása” • Gyertya fújása: Jól gyakorolható és szemléltethető a légzés hosszúságának és rövidségének, erősségének a szabályozása (a gyertya elfújása, a láng lebegtetése) − Ajak-, nyelv- és szájpadgyakorlatok Az értelmileg akadályozott gyermekek beszédének jellegzetességei közé tartoznak a hangok képzésének, önálló ejtésének torzítása és a beszédszervek finommozgásának sérülései, ennek következtében az utánmondás képessége is nehezített. Mivel figyelmük nem tartós, rövid ideig képesek egy dologra koncentrálni, ezért a hangutánzó gyakorlatok végeztetésénél támaszkodjunk a közvetlen utánoztatásra. A légzőgyakorlatokhoz hasonlóan ezek sem különböznek az ép gyerekek logopédiai fejlesztésénél alkalmazottaktól, de hangsúlyoznunk kell itt is a motiváció, játékosság fontosságát. Lényeges az is, hogy olyan artikulációs gyakorlatokat végeztessünk, amelyek jól láthatók, esetleg tapintás útján is jól érzékelhetők. Pl.: • Ajkak összezárása, nyitása, csukása • Ajkak szoros zárása, pl. egy szívószál vagy papír megtartása • Puszi dobása
30
Ajánlások értelmileg akadályozott gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez
• Magánhangzók hangoztatása, kísérhető nagy mozgásokkal is (a jó szemléltethetőség, valamint az utánzás megkönnyítése miatt a mély magánhangzóktól indulunk a magasig izolált helyzetekben á-a-o-u-e-é-i) − Mássalhangzók ciklizálása (pá-pá-pá, pa-pa-pa, ba-ba-ba) • Nyelv mozgatása ki-be, fel-le, jobbra-balra: „A cica nyalakodik” • Zizi felszedése tenyérből • Csukott szájjal történő rágás • Ásítás • Indiánüvöltés
4.2.4 A természeti és társadalmi környezet megismerése Feladatként jelenik meg, hogy az értelmileg akadályozott gyermekek képességeikhez mérten minél több ismeretet, tapasztalatot szerezzenek közvetlen természeti és társadalmi környezetükről. A fejlesztésnél a gyermekek már meglévő tapasztalataira, ismereteire, élményeire kell támaszkodni. Ehhez szükséges egy megértő, minden rezdüléseikre figyelő és közölni akarásukra azonnal reagáló és azt megfogalmazó környezet. Az értelmileg akadályozott gyermekek az óvodába kerüléskor bizonytalanul tájékozódnak közvetlen környezetükben. Ezt a bizonytalanságot még fokozza a számukra ismeretlen közeg és a beszédmegértés gyengesége. Fő feladatunk egy biztonságot jelentő környezet megteremtése, ahol bizalommal fordulhatnak mindenki felé. Segítenünk kell, hogy közvetlen környezetük tárgyait megismerjék, megnevezzék. A fejlesztésnél mindig a konkrét tárgyból kell kiindulnunk, mindent a lehetőség szerint valósághűen bemutatnunk. A környezet megismerésének témakörei jól csoportosíthatók a négy évszak köré. Mivel az értelmileg akadályozott gyermekek téri, időbeli tájékozódása kialakulatlan, ezért fontos a közvetlen környezet megfigyeltetése. Ez ok-okozati következtetések felismerését is segítheti, pl. a téli időjárás megfigyeltetése, érzékeltetése és ehhez kapcsolódva a téli öltözködés, téli játékok, betegség. Használhatunk szimbólumokat is, pl. a mindennap megfigyelt időjárást szimbólumokkal (képekkel) is kirakhatjuk. Egyszerű szimbólumokat gyorsan megtanulnak, illetve támaszt jelenthet azoknál a gyerekeknél, akiknél a verbalitás akadályozott. Fontos, hogy megismerkedjenek tágabb környezetükkel is. Nagyon sok sérült gyermek bizonytalan, és fél az utcán, járművön, hiszen nincsenek róla megfelelő tapasztalatai. Vannak, akiket a szülők háztól házig autóval szállítanak, így nincs lehetőségük a megfelelő biztonság megszerzésére. Ha lehetőség nyílik rá, segítsük a tágabb környezetben való tájékozódás biztonságának megszerzését, ne féljünk elvinni a sérült gyermeket színházba, kirándulásra, járművön történő utazásra! Egyszerű verseket, rövid meséket nem minden esetben értenek meg. Segítséget jelenthet, ha a mesét a gyermekek egyéni fejlettségi szintjének megfelelően feldolgozzuk, azokkal a szavakkal próbáljuk elmondani, amelyek a szókincsében megtalálhatók. Segíthetjük a megértést képekkel és dramatizálással is. Játékidőben, egyéni fejlesztésen, gyógypedagógus segítségével már előkészíthetjük a mesehallgatást.
4.3 Játék A személyiségfejlődésben meghatározó szerepe van a játéknak, amely a gyermeki fejlődés velejárója. Játék közben a gyermekek megismerik a környező világot, tapasztalatokat szereznek a tárgyakról, dolgokról, emberi viszonyokról. A játék során a tanultakat ismétlik, begyakorolják. A játék alkalmas arra, hogy eggyé szervezze az értelmi, érzelmi és társas folyamatokat. Így tág teret nyújt a társakkal, felnőttekkel való viselkedésmódok, viselkedési szabályok begyakorlására.
Óvodai nevelés
31
Az értelmileg akadályozott gyermekek fejlesztésében nemcsak az óvodában, de még az iskoláskor alsó szakaszában is a játékos elemek dominálnak a foglalkozások szervezésékor. Az akadályozott gyermekek játéktevékenységében kezdetben kizárólag a mozgásos játékok fordulnak elő. Mozgássorozatokat próbálnak ki, ismételnek, ez segíti őket saját testük megismerésében, az alapmozgások begyakorlásában és összerendezésében. Fokozatosan ismerkednek meg a különböző eszközök használatával, az őket körülvevő világgal és annak tárgyaival. Tapasztalatokat szereznek távolságról-közelségről, magasságról-mélységről, megismerik, hogy a tárgyaknak van kiterjedésük, formájuk, nagyságuk, színük, súlyuk, puhaságuk-keménységük, hangjuk. Az óvodáskorú értelmileg akadályozott gyermekek már túljutnak az elemi funkciógyakorló játékon, amely a tárgyak mozgatásából, rakosgatásából áll. Megjelennek náluk a szerepjátékok, amelyek kezdetben utánzásos cselekvések, ahol még a gyermek és a felnőtt együttjátszása dominál.
4.3.1 Az értelmileg akadályozott gyermek játéktevékenysége Az értelmileg akadályozott gyermekek játékát nem az életkoruk, hanem a fejlettségi szintjük határozza meg. A játéktanulás egyes fázisait lényegesen később érik el (hosszabb ideig is megakadhatnak egy-egy fejlődési fokon), mint kortársaik. Gyakran megrekednek az adott tevékenységnél, sokszor minden cél és elképzelés nélkül választják ugyanazokat a játéktárgyakat, a játékot önmaguktól nem fejlesztik tovább. Jellemző lehet rájuk a monoton játék, ilyenkor a begyakorolt mozdulatokat kitartóan ismételgetik, ebből a tevékenységből sokszor nehéz kimozdítani őket. Játékot ritkán kezdeményeznek. Többnyire egyedül tevékenykednek, uralkodó játékforma náluk a magányos játék. Fejlesztés hatására megjelenik a párhuzamos játék, majd az egymás mellett tevékenykedő gyermekek rövid időre együtt is megpróbálnak játszani. Közösen szervezett, irányított játékba bevonhatók, közreműködők.
4.3.2 Speciális feladatok 4.3.2.1 Gyakorló játék Az értelmileg akadályozott gyermekek játékfejlődése gyakran hosszú ideig stagnál ezen a szakaszon, de meg is rekedhet itt. Igyekezzünk értelmes cselekvésekre ösztönözni a gyermekeket, ne hagyjuk, hogy a sztereotip mozgásformák, tevékenységek rögzüljenek! Kedvelt tevékenységük (főleg a kisebb csoportokban) a ki-be pakolás, rakosgatás, ezért ezt minden esetben próbáljuk értelmes cselekvéssé alakítani, pl. pakoljunk kockákat az autóba, amit el lehet szállítani. Válogathatjuk is a tárgyakat, pl. a kockákat tegyük a dobozba, a labdákat a kosárba – ebben az esetben már ismerkednek a formákkal, színekkel, fejlődik beszédértésük is. A verbális gyakorlójáték során egy-egy szótagot, mondókatöredéket ismételgetnek, ha ezt megerősítjük, megdicsérjük, sarkalljuk a további verbális megnyilatkozásokra. Az értelmileg akadályozott gyermekek beszédgátlásuk, lelassult beszédfejlődési ütemük miatt többnyire nem kísérik játékos cselekvésüket beszéddel.
4.3.2.2 Építő-konstruáló játék Az építés során megismerkednek a rész-egész viszonyokkal. Törekedjünk arra, hogy először mindig az egészet lássa a gyermek, és csak ezután szedjük alkotóelemeire, kezdetben közösen, majd önálló próbálkozással. A begyakorlás alatt még igénylik a felnőtt segítségét, ha megakadnak. Az alak-háttér, formaérzékelés fejlesztését segítik a különböző formatáblák, amelyek kezdetben nagy alakú elemekből álljanak, és jól megfoghatók legyenek. Később, ahogy kezük ügyesedik, kialakul
32
Ajánlások értelmileg akadályozott gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez
a csípőfogás, lehetnek a formatáblák kisebbek. A puzzle kirakását is nagy formátumú és kevés elemből álló játékkal kezdjük, majd fokozatosan nehezíthetjük. A szem-kéz koordinációt és az ujjak finom mozgásainak fejlesztését szolgálják a fűzések. Kezdhetjük nagyméretű, jól megfogható részekből álló tornyokkal (Montessori-torony), gyöngyökkel. Amíg a fűzés technikáját tanulják, lehet gyöngyöt fűzni hurkapálcára, merev drótra, illetve segítséget jelenthet a hosszabb műanyag tű is.
4.3.2.3 Szerepjáték Az értelmileg akadályozott gyermekek játékában is megtalálható a szerepjáték, milyensége nagymértékben függ a gyermekek fejlettségi szintjétől és az őket segítő, támogató környezettől. Az otthon, a családdal végzett közös tevékenységek (főzés, terítés, takarítás, pakolás), a testvérekkel, szülőkkel együtt átélt élmények (vásárlás, utazás, kirándulás, színház) segítik a szerepjáték fejlődését. A játék kezdetben az óvónő és a gyermek közös játéka. A felnőtt minta nyújtásával és verbális utasításokkal irányíthatja a játéktevékenységet, jó lehetőséget teremtve a beszédmegértés és szókincs fejlesztésére. A sérült gyermekek ritkán kezdeményeznek játékot, de a közös játékban örömmel vesznek részt. Figyelnünk kell azonban arra, hogy a szerepjáték során ők is kapjanak feladatot, szerepet, ne csak egyszerű végrehajtók legyenek. A közös játék kitűnő lehetőséget jelent a magatartási szabályok begyakorlására. A szerepjátékhoz felhasználható eszközök az akadályozott gyermekek számára jól felismerhetők legyenek, mintázzák a valós élet tárgyait, hiszen ők sérülésük miatt elvonatkoztatni nem tudnak.
4.3.2.4 Szabályjáték Az értelmileg akadályozott gyermekek elemi szintű szabályokat sok gyakorlás után tanulnak meg és ismernek fel, de nem mindig tartják be azokat. A szabályok betartására folyamatosan figyelmeztetni kell őket. Mozgásos szabályjátékoknál egyszerűbb szabályokat betartanak (sorverseny, népi dalos játékok, labdázás). Értelemfejlesztő játékokat, pl. társasjátékot, memoryt, dominót játsszanak inkább felnőttel, aki folyamatosan tudja irányítani, segíteni őket!
4.3.2.5 Barkácsolás Általában ritkán van spontán indíttatásuk a barkácsolásra. A felnőtt kezdeményezésére rövid ideig bevonhatók a ragasztás, tépés, festés tevékenységébe. A finommotorika fejletlen, a szem-kéz koordináció zavartsága miatt a különböző eszközök használatánál még segítséget igényelnek.
4.3.2.6 Bábozás A bábozás, mint minden gyereket, a sérült gyermeket is elvarázsolja. Általában azokat a bábokat szeretik, amelyeknek már ismerik a hangját, vagy találkoztak vele mesekönyvben, állatkertben, vagy nekik is van otthon. A báb motiváló hatása segíti a verbális megnyilatkozásokat. A dramatizálás az értelmileg akadályozott gyermekek fejlesztésének egyik fontos eleme. A mozgás, beszéd, gesztusok összekapcsolása erősítheti a beszédmegértés és a nem vagy rosszul érthetően beszélő gyerekeknél a nonverbális jelzések fejlődését.
Óvodai nevelés
4.3.2.7 Játékajánló Finommotorikát fejlesztő játékok − Ki-be pakolás − Válogatás, csoportosítás − Építés vízszintesen − Építés függőlegesen − Építés különböző formájú, anyagú, nagyságú elemekből − Építés minta után − Illesztés − Fűzés − Ujjak ügyesítése mondókákkal, versekkel A megismerőtevékenységet fejlesztő játékok − Képes lottó − Szétvágott képek összeillesztése − Memory − Képtörténet kirakása − Sorozatok − Hallási differenciálást fejlesztő játékok − Tárgyak felismerése tapintás útján Mozgásos játékok − Köralakítás − Körbejárás − Párválasztás − Körjátékok − Páros játékok − Menetelés, vonatozás − Egyensúlyozó játékok − Célba futás − Labdadobás, -gurítás, -rúgás − Táncelemek Játék a szabadban − Homokozás − Hintázás − Csúszdázás − Mászókázás − Pancsolás − Futkározás − Ugrálás − Hógolyózás, szánkózás, csúszkálás − Húzás, tolás − Építés − Kerékpározás, rollerezés
33
34
Ajánlások értelmileg akadályozott gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez
A szerepjáték elemei − Baba ringatása, etetése, altatása, sétáltatása, öltöztetése − Autó tologatása, szállítás, garázs-, alagútépítés − Autózás közlekedési szőnyegen − Közlekedés − Utazás − Orvos, beteg − Fodrász, főzés − Takarítás − Boltos − Mese dramatizálása (Add a kezed! Gyógypedagógiai Óvodai program alapján. Kissné, 1997.)
4.4. Matematika Az óvodába kerülő értelmileg akadályozott gyermekeknél a kognitív funkciók sérülése miatt nehezített az ismeretszerzés. A matematikai gondolkodás fejlődése az egyik leglassabban fejődő terület. Jellemző rájuk az absztrakt gondolkodási folyamatok gyengesége, a szimbolikus jelek használatának nehézségei, a fogalmak strukturális nehézségei. A legegyszerűbb mennyiségi tulajdonságok felismerését a környezet tárgyainak és jelenségeinek megfigyelésével és a velük való cselekedtetéssel segíthetjük. Feladatunk, hogy felkeltsük a gyermekek érdeklődését, és érdekeltté tegyük őket a különféle feladatok végzésében. A számolási kedv felkeltéséhez játékos, szemléletes, változatos feladatok szükségesek. Ezek szolgálják a gondolkodás fejlesztését, hiszen különféle gondolkodási műveleteket végeznek a cselekvések során, összehasonlítanak, azonosságot, különbözőséget vesznek észre. A közvetlen környezet konkrét tárgyai és személyei bőséges tapasztalatot szolgáltatnak azokhoz az ismeretekhez, amelyek megalapozzák a mennyiségi viszonyban való egyszerű tájékozódásukat. A közvetlen életből vett gyakorlati feladatok megoldásakor ismerik meg a tárgyak nagyságát, formáját, számát. Sorba rakott tárgyakat számlálnak, tárgyakat csoportba, halmazokba rendeznek. Az értelmileg akadályozott gyermekeknek valamely ismeret elsajátításához több ismétlésre, gyakorlásra van szükségük, ezért fontos, hogy a mindennapi helyzetekben gyakorolhassák a már megtanultakat. Minden esetben hívjuk fel az adott összefüggésekre a gyermekek figyelmét, használjuk a tanult fogalmakat (sok, kevés, nagy, kicsi, előtt, mögött, alatt stb.) a mindennapi helyzetekben (séta, terítés, étel kiosztása, öltözködés közben stb.). A matematikai gondolkodás kialakulásához a különböző kognitív funkciók működése, begyakorlása szükséges. A begyakorlást segítik a különböző játékos tevékenységek.
4.4.1 Azonosítás, megkülönböztetés (halmazok alkotása) Az értelmileg akadályozott gyermekek képesek halmazokat képezni egy adott tulajdonság (szín, forma, nagyság) alapján. A jellemző jegyek felismerését segítik a különböző érzékelést fejlesztő játékok, pl.: − „Mi van a zsákban?” Tapintás útján a megnevezett tárgy vagy az ugyanolyan tárgy megkeresése. Az értelmileg akadályozott gyermekeknél kevesebb és formailag jól differenciálható tárggyal tevékenykedjünk. Mivel nem mindig tudják megnevezni az adott tárgyat, segítségül látható tárgysorozatot adjunk, amelyen a megfogott tárgyat meg tudja mutatni. − A színek szerinti válogatást az ugyanolyan színű és formájú tárgyak válogatásával kezdjük, majd válogathatnak különböző formájú, azonos színű tárgyakat. Az értelmileg akadályozott gyerme-
Óvodai nevelés
35
kek általában a négy színt (piros, sárga, zöld, kék) biztosan azonosítják, de a megnevezésnél sokan tévesztenek. − Válogatás megnevezett tulajdonságok alapján, pl.: „Rakjunk rendet a játékpolcon! Ide tegyük a babákat, oda tegyük az autókat!”
4.4.2 Mennyiségek összehasonlítása A gyermekek a cselekvések során elemi tapasztalatokat szereznek a tárgyak térbeli kiterjedéséről, pl. kicsi-nagy, nehéz-könnyű stb. Ezeket a felismeréseket csak akkor tehetik, ha az adott tárgy térbeli kiterjedését mindig egy másikhoz hasonlítjuk. Az értelmileg akadályozott gyermekeknél figyelnünk kell arra, hogy az összehasonlításokat jól ismert tárgyakon végezzék el, a megkülönböztető jegyek jól felismerhetők legyenek. Pl. a kicsi-nagy válogatásánál lehetnek óriások és törpék, ezt kísérhetjük játékos utánzó mozgással is: „ilyen nagy az óriás”, majd a tárgyakat csoportosíthatjuk aszerint, hogy a nagy tárgyakat az óriásnak adjuk, a kicsiket pedig a törpének. Az akadályozott gyermekek a sok-kevés közötti különbséget csak nagy különbség esetén, azonos méretű és elhelyezkedésű tárgyak esetén veszik észre. A van-nincs fogalma számukra megfoghatatlan. Sokszor azt is odaadják, ami nincs is a kezükben. Játékos formában párosításokat végezhetünk, pl.: „Minden tányérhoz tegyünk egy poharat! Kinek nem jutott?” Ez segíti a több, kevesebb, ugyanannyi fogalmának a kialakulását. Segíthetjük a felismerést azzal is, ha a különböző mennyiségek egymás alá kerülnek, így szemléletesebbé válik a különbség (pl. három almát, alá öt narancsot teszünk).
4.4.3 Azonosítás egyszempontú besorolás alapján A halmazok és az egyes elemek tulajdonságainak megnevezése ítéletek formájában történik. Az ítéletek alkotását segítsük azzal, hogy azok a tárgyak vagy képek, amelyekről ítéletet alkotnak, minden esetben előttük legyenek. Játékos tevékenységek az ítéletalkotáshoz pl.: „Melyik nem illik a sorba?” (alma, körte, alma, alma) „Melyik ugyanolyan? Színezd ki az egyformákat!” Azonosítás egy szempont figyelembevételével pl. „Melyik kutya nyakában van piros masni? Azonosítás két szempont szerint pl.: „Melyik kutya nyakában van piros masni és a fején sapka?”
4.4.4 Soralkotás Az értelmileg akadályozott gyermekek periodikus sorok alkotására megtaníthatók. Alkothatnak sorokat tárgyakkal (pl. autó, baba, autó, baba…), színek szerint (pl. piros, kék, piros, kék…), rakhatják sorba, vagy fűzhetik a gyöngyöket nagyság szerint (pl. Montessori-torony).
4.5 Ének-zene Az értelmileg akadályozott gyermekek fejlesztésében azért van különösen nagy szerepe a zenének, mert általa a személyiség olyan rétegei, olyan részei is megérinthetők, amelyeket a szavak nem érnek el. A zene elemei, a ritmus, a dallam, a dinamika, a tempó, a forma mind nonverbálisan fejtik ki fejlesztő hatásukat. Nem kell tudni beszélni ahhoz, vagy érteni a szavak értelmét, hogy a zene megérintse a személyiséget, és élvezhetővé váljon az éneklés, a zenélés, valamint közösségi élményt nyújtson. A zene az akadályozott értelmi képességek esetén is hat a személyiségre, és segíti a kognitív funkciók fejlődését, segíti a tanulási folyamatokat, bármilyen tanulásról is legyen szó. Ezért támaszkodunk rá nagymértékben az értelmileg akadályozott gyermekek fejlesztésében. Az értelmileg akadályozott gyermek életét végigkíséri a zene. A zene megnyugtató, elringató, figyelemfelkeltő, motiváló szereppel bír. A közösen játszott, elmutogatott gyermekjátékdalok, körjátékok
36
Ajánlások értelmileg akadályozott gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez
közös élményt jelentenek, a játékokhoz tartozó szabályok követése, betartása fejleszti az egymásra figyelést, a szociális érzéket, mintát nyújt. Mint minden gyermek számára, nekik is egy örömforrást jelent. Szeretnek énekelni, táncolni, és különösen a Down-szindrómás gyerekeknek jó a ritmusérzékük. Javasolt tevékenységek Játékos utánzó énekeket, mondókákat mindig mozgással kísérjünk! A gyermekek nem értik a dalok mondanivalóját, de érzik a ritmust, dallamot, tempót. Höccölő, lovagoltató énekeknél várják a végén a csattanót. Kialakul egy bensőséges testi kapcsolat. Az értelmileg akadályozott gyermekeknél az utánzásnak jelentős szerepe van, ezáltal gyakorolnak be, sajátítanak el képességeket, tanulnak meg dogokat. A mondókák, dalok mozgásának megtanulása is ilyen utánzáson alapul, a mozgás és éneklés, illetve ritmikus beszéd összehangolása a belső ritmus kialakulását támogatja. Segítik a helyes mozgás és beszédritmus fejlődését és magát a beszédfejlődést. Körjátékok, népi gyermekjátékok, erősítik a társas kapcsolatok alakulását, biztosítják az együttjátszás örömét. Fejlesztik a ritmusérzéket, a hallási differenciálóképességet (gyors-lassú, halk-hangos), segítik a szabályok betartását, és támogatják a kommunikációt. A kommunikáció támogatása a szocializáció és a társas kapcsolatok alapja, amely az értelmileg akadályozott gyermekeknél ezen az úton jól megsegíthető. Ha van élménye a közös, énekes, érzelmileg motivált játékról, könnyebben alkalmazkodik hétköznapi helyzetekhez is. A hangszeres zene hallgatása nonverbálisan közvetített motivációt jelent a mozgásos és kézműves tevékenységekhez, így érzelmi úton megsegíthetők ezek a tevékenységek. Az értelmileg akadályozott gyermekeknél ennek különösen nagy jelentősége van. A hangszerek kiválasztása, megszólaltatása az önkifejezés egyik nagy lehetősége. Az egyszerű hangszerek megszólaltatása nem igényel semmiféle zenei képességet, tudást, így értelmileg akadályozottak által is könnyen megszólaltathatók. A hangszerekkel való zenélés jól alkalmazkodik az értelmileg akadályozott gyermekek igényeihez, és örömforrást jelent. A közös zenélés nonverbális úton és pozitív élmények által segíti a kommunikációt, a kapcsolatteremtést, és ezáltal a szocializációt.
4.6 Az egészséges életmódra nevelés Az óvodába kerülő értelmileg akadályozott gyermekek az önállóság terén rendkívül eltérő képet mutatnak. Az önkiszolgálásra nevelés, ezen belül az étkezés, öltözködés, az egészségügyi higiénés szokások és a környezet rendjének elsajátítása az akadályozott gyermekek nevelésében különösen nagy hangsúlyt kap. Önkiszolgálásuk fejlődésének gátja lehet a túlzottan elkényeztető, féltő, mindenben kiszolgáló szülői környezet. Önállóságuk fejlődését nagymértékben befolyásolják egyéni fejlődési sajátosságaik és az esetleges társuló rendellenességek. Jól megválasztott napirenddel, határozott, de szeretetteljes követeléssel, tudatos, folyamatosan ellenőrzött begyakorlással segíthetjük a szokások kialakulását és fenntartását. Az egészséges életmód szokásainak kialakításakor megfelelő időt és alkalmat kell biztosítanunk a begyakorlásra. Itt ügyelnünk kell a fokozatosságra és a következetességre (amit a gyermek már önmaga is el tud végezni, azt nem szabad helyette megtenni, azt várjuk el tőle az óvodában és otthon is). A gyakorlás mindig kis lépésekre bontva, először egyénileg (óvónő, dajka – gyermek), majd csoportosan történjen. Arra kell törekednünk, hogy a tanultakat különféle helyzetekben is alkalmazni tudják.
4.6.1 Az egészséges életmódra nevelés területei − Testápolás − Étkezés − Öltözés-vetkőzés − WC-használat, szobatisztaság − Testedzés
Óvodai nevelés
37
Az akadályozott gyermekeknél a higiénés szokások kialakulását nehezíti, hogy nem tudják a mozdulatokat pontosan sorrendben végrehajtani, figyelmük könnyen elterelődik, pl. pancsolnak kézmosás helyett; kihagynak a folyamatból mozzanatokat, pl. elfelejtik megtörölni a kezüket. Kezdetben minden területen fokozott segítséget igényelnek, az önállósulás csak fokozatosan alakul ki. Testápolásnál, öltözésnél, vetkőzésnél hagyjunk megfelelő időt a tevékenységek elvégzésére, csak akkor segítsünk, ha megakadnak, de akkor is csak kis mértékben. Késztessük erőfeszítésre őket! Sok esetben már nincs szükségük tényleges segítségre, elég, ha csak szóban diktáljuk a következő lépést. Fontos, hogy minden egyéni, önálló törekvést dicsérjünk meg, ezzel is késztetjük az önálló feladatvégzésre. Étkezésnél sok esetben komoly gondot jelenthet, hogy nagyon válogatnak, nem rágják meg megfelelően az ételt, illetve túl lassan vagy túl gyorsan esznek. A válogatós gyerekeknél igyekezzünk elérni, hogy kóstolják meg a számukra ismeretlen ételeket is. Igyekezzünk a megfelelő étkezési tempót megtanítani. Tudatosan kell tanítanunk nekik az étkezés közben való helyes viselkedési módot. A finommotorika és a szem-kéz koordináció begyakorlására is számtalan lehetőség nyílik, pl. az evőeszközök használatánál, kancsóból öntésnél, merőkanállal történő merítésnél. Az értelmileg akadályozott gyermekek közül, különösen a Down-szindrómás gyermekekre jellemző az elhízás, ezért már óvodáskorban fokozottan oda kell figyelnünk étkezésükre (kevés kenyeret egyenek).
4.6.2 A közösségi élet szokásainak a megalapozása Ahhoz, hogy egy óvodai csoport együtt tudjon játszani, tevékenykedni, elengedhetetlenül szükséges, hogy a gyermekek ismerjék és tartsák be a szociális viselkedés alapvető szabályait (köszönés, kopogás, tudjanak kérni és megköszönni dolgokat, tudjanak osztozni a másik gyermekkel). Az értelmileg akadályozott gyermekek nevelésénél feltétlenül szükséges megfelelő magatartásminta adása. Még nem tudják eldöntetni, hogy mi a helyes és helytelen, de jó utánzóképességük révén a látott mintát követni tudják. Igyekezzünk kizárni azokat az alkalmakat, amelyekből a rossz szokások származhatnak. Mindig legyünk következetesek a magatartási szabályok betartásában! Az integráció egyik fontos eleme, hogy már kisgyermekkorban segítsük a másság elfogadását, azonban az elfogadás kétoldalú dolog. Ne csak az ép gyermektől várjuk el, hogy legyen toleráns, elfogadó, hanem a sérült gyermeket is meg kell tanítanunk ugyanerre. Mivel a csoporton belül azonos jogokkal rendelkezik, ezért a vele szemben támasztott magatartási elvárások is legyenek ugyanolyanok!
4.6.3 Munka jellegű tevékenységek Az integrált gyermekek többnyire gyorsan beilleszkednek az adott gyermekközösségbe, de ahhoz, hogy a gyermekközösség tagjává váljanak, fontos, hogy bevonjuk őket a mindennapi tevékenységek végzésébe (naposi munka, rendrakás, takarítás, virágöntözés, kerti munkák). Nekik is legyenek fejlettségi szintjüknek megfelelő, teljesíthető feladataik. Kis segítséggel szinte minden feladatot végre tudnak hajtani (lehet, hogy kicsit lassabban), amit a társaik. Rendkívül készségesek és segítőkészek.
4.6.4 Hagyományok Vonjuk be a gyermekeket a különböző ünnepek, események előkészítésének munkájába! A közös szerepléseken való részvételre motiváljuk őket, de vegyük figyelembe, hogy vannak olyan gyerekek, akiket zavar a tömeg, bizonytalanul érzik magukat egy új helyzetben. Náluk ne erőltessük a szereplést!
38
Ajánlások értelmileg akadályozott gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez
Aki szerepel, annak a fejlettségi szintjének megfelelő feladatot próbáljuk adni, pl. rövid vers, utánzó mondóka, vagy tegyük párba, és így társával bátrabbá válik.
5. Az integráció eredményes megvalósulása 5.1 Követelmények Sokszor jelentkezik problémaként, hogy mit és mennyit követelhetünk a többségi csoportba járó értelmileg akadályozott gyermekektől. A legfontosabb, hogy ugyanolyan gyermeknek tekintsük, mint a többieket, ne tegyünk különbséget közöttük. A sérült gyermek fejlődése szempontjából fontos, hogy be tudjon illeszkedni a csoportba. Érezze azt, hogy neki is vannak feladatai, hogy vele szemben is vannak elvárások, követelmények. Ne kényeztessük túl, ne szolgáljuk ki, inkább segítsük az önállósodását! Reális követelményeket akkor tudunk támasztani, ha megfelelően ismerjük a gyermek fejlődési sajátosságait: mi az, amit már tud, mi az, amire képes. Ezt mindig következetesen várjuk el tőle. Vegyük figyelembe, hogy az értelmileg akadályozott gyermekek kevésbé motiváltak, természetes kíváncsiságuk híján kevésbé érdeklődők a feladatok iránt, ezért a kezdeményezett foglalkozásokba önmaguktól nem mindig kapcsolódnak be. Minden esetben próbáljuk szeretettel bevonni őket is a tevékenységekbe! Ha a csoport közösen dolgozik, az értelmileg akadályozott gyermekek is kapjanak fejlettségi szintjüknek megfelelő feladatot. Ne engedjük sétálgatni, pakolgatni őket. Az óvoda feladata, hogy segítse feladattudatok kialakulását. Természetesen ezt csak fokozatosan lehet megvalósítani, először rövid időre ültessük le, majd próbáljuk hosszabb ideig lekötni a figyelmét. Ez különösen azoknál a gyermekeknél nagyon fontos, akiknél fejlettségi szintjük miatt megkísérelhető lesz a további integráció, vagyis a tanulásban akadályozott gyermekek iskolájába kerülhetnek.
5.2 Az óvodából iskolába történő átmenet A többségi óvodába integrált értelmileg akadályozott gyermekek beiskolázása általában kétféle iskolatípusba történik. Az integráció folytatódhat, és a gyermek a tanulásban akadályozott gyermekek iskolájában tanulhat tovább, vagy az értelmileg akadályozott gyermekek iskolájába kerül. A szakértői bizottságok ritkán javasolják együttnevelésüket a többségi iskolákban (személyi, tárgyi feltételek stb. okán, de természetesen nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy még egy ép értelmű gyermek számára is megterhelő az óvodából beülni az iskolapadba). Ez az eddigi gyakorlat. Már ma is vannak persze kivételek (Gyermekek Háza), és remélhetőleg az inkluzív törekvések az ő esetükben is egyre szélesebb körben fognak érvényesülni a programfejlesztések hatására. A beiskolázást minden esetben a szakértői bizottságok iskolaérettségi vizsgálata határozza meg a szülő megkérdezésével és beleegyezésével. A szülő kérhet egy év felmentést a beiskolázás alól, ezt az óvodák általában támogatni szokták.
Óvodai nevelés
39
6. Irodalom Czeizel Endre – Lányiné Engelmayer Ágnes – Rátai Csaba: Az értelmi fogyatékosok kóreredete a „Budapest vizsgálat” tükrében. Medicina, Budapest, 1978. Csányi Yvonne (szerk.): Értelmileg és tanulásban akadályozott gyermekek integrált nevelése és oktatása (Útmutató szülőknek és szakértői bizottságoknak). ELTE BGGYFK, Budapest, 2001. Csányi Yvonne (szerk.): Közösen. Szemelvénygyűjtemény az integratív nevelésről és oktatásról. BGGYTF,. Budapest, 1996. Dr. Göllesz Viktor (szerk.): Gyógypedagógiai kórtan. Tankönyvkiadó, Budapest, 1990. Gerebenné Várbíró Katalin: A Frostig-koncepció. Fejlesztő Pedagógia, I/1. 1990. Hatos Gyula: Az értelmi akadályozottsággal élő emberek: nevelésük, életük. BGGYTF, Budapest, 1996. Hatos Gyula: Az értelmileg akadályozott gyermekek az óvodában és az iskolában. In Dr. Illyés Sándor (szerk.): Gyógypedagógiai alapismeretek. ELTE BGGYTF, Budapest, 2000. 411–418. Huba Judit: Pszichomotoros fejlesztés a gyógypedagógiában. I–III. Tankönyvkiadó, Budapest, 1991. Kiss Tiborné (szerk.): Add a kezed! Fejlesztő program gyógypedagógiai óvodák számára. Budapest, 1997. Kiss Tiborné: Az értelmi fogyatékosok nevelőinek kézikönyve. OPI, Budapest, 1985. Koósné Reha Valéria – Kassa Mária – Molnár Katalin: Integrált nevelés óvodai ütemterve (a kerecsendi óvodában). Magyar Óvodapedagógiai Egyesület, Budapest, 2003. Németh Erzsébet – S. Pintye Mária: Mozdul a szó. Logopédiai Kiadó, Budapest, 1995. Perlusz Andrea (szerk.): Fogyatékos gyermekek integrált nevelése hazai kísérletek tükrében. Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola, Budapest, 1995. Rosta Katalin (szerk.): Taníts meg engem! Logopédiai Kiadó, Budapest, 1996. Salamon Jenő: A megismerő tevékenység fejlődéslélektana. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1997.