Adatok Cserebökény lepkefaunájának ismeretéhez (Lepidoptera, Macrolepidoptera)

Crisicum 8: 153–167. (2014)

Adatok Cserebökény lepkefaunájának ismeretéhez (Lepidoptera, Macrolepidoptera)

Korompai Tamás – Kozma Péter

Abstract Data to the Lepidoptera fauna of Cserebökény: Lepidoptera-faunistical investigations were carried out in one vegetation term (in 2012). All of the existing habitats were sampled. Macro-moths and butterflies were also collected. 232 Macrolepidoptera species were identified in the frame of the research. According to our estimations it could be the 60 percent of the occurring species. The number of species is considerably low, due to the features of the habitats (ec. the missing of old, near-natural forest). During the research the most important found species are Laelia coenosa, Archanara dissoluta, Cosmia diffinis, Hadula dianthi hungarica, Mythimna straminea, Simyra nervosa. According to the results the Lepidoptera fauna of the reed can be regarded the most valuable. Kulcsszavak (Keywords): Cserebökény, Macrolepidoptera fauna.

1. Bevezetés Cserebökény a Körös–Maros közén, a Csongrádi-síkon fekszik. Országos jelentőségű védett természeti terület, a Körös-Maros Nemzeti Park törzsterületeinek egyike. A Natura 2000 hálózatnak is része, Cserebökény kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület néven. A terület vegetációját a gyepek erős dominanciája jellemzi. Idősebb, természetközeli erdő nem található a vizsgált területen. Mindössze két jelentősebb kiterjedésű fiatal-középkorú telepített tölgyes található a terület északi részén. A csatornák mentén és a mélyebb fekvésű helyeken kis kiterjedésben puhafás ligeterdőfoltok találhatók. Több gyeptípus fordul elő a kutatási területen. Legnagyobb kiterjedésben rövid füvű csenkeszes szikes legelőket és fajszegény réti ecsetpázsitos enyhén szikes réteket találunk. Ez utóbbi gyeptípus a korábbi rizsföldek helyén is jellemző. Kisebb kiterjedésben gyengébben szikes, inkább löszös karakterű gyepek is találhatók. Ezek kétszikűekben gazdagabbak. Ezen kívül jellemzőek a területen az egykori folyó-mederágak. Ezek növényzetét nádas, gyékényes, harmatkásás és magassásos alkotja. A természetes állapotban fennmaradt medrek szélén a higrofil növényzet folyamatos átmenettel olvad bele a szárazabb szikes gyepek növényzetébe. Erősebben szikes gyepek (ürmös szikesek) csak kisebb foltokban találhatók a terület déli felén. Cserebökényben korábban nem végeztek lepkefaunisztikai felmérést, ezért a kutatás célkitűzése az volt, hogy egy vegetációs időszak alatt (2012.) a lehető legtöbb fajt mutassuk ki a területről, ezzel minél teljesebb képet kapjunk a terület lepkefaunájának fajösszetételéről.

153


2. Anyag és módszer A nappali lepkefauna felmérésének módszere a lepkehálós egyelés volt. Az éjszakai fauna felmérését generátoros éjszakai lámpázással és vödörcsapdás (hordozható fénycsapda) mintavételekkel végeztük. A lámpázások alkalmával 125 wattos HgLI, vagy 160 wattos HMLI higanygőzlámpát használtunk. A vödörcsapdák fényforrása 8 wattos UV fénycső volt. A vizsgálat során csak három lepkehálós egyeléses mintavétel történt, mely során a területre jellemző élőhelytípusokat jártuk be. Az éjjeli lepkés mintavételek száma 27, ebből 14 volt generátoros lámpázás, a többi vödörcsapdás mintavétel (1. táblázat). Tíz helyszínen végeztünk éjszakai mintavételt. A mintavételi helyeket különböző élőhelytípusok találkozási zónájában jelöltük ki (erdőszegélyek, nádasok és szikes gyepek találkozási zónája), hogy egy mintavétellel több élőhely fajközösségét is tudjuk vizsgálni (1-2. ábra és 1. táblázat).

1. ábra. A kutatási terület és az éjjeli lepkés mintavételi helyek Figure 1. The investigated area and the sampling points of the night Lepidoptera species

154


2. ábra. Az éjjeli lepke felmérés mintavételi pontjainak elhelyezkedése Figure 2. The sampling points of the night Lepidoptera species Azonosító

Hely

EOV X

EOV Y

Dátum

Módszer

1.

Cserebökény (erdő)

756668 757190 757341

159097 159966 159949

2.

Cserebökény (gyep)

756706

158972

2012.04.13. 2012.06.21. 2012.09.14. 2012.04.13. 2012.05.31. 2012.06.21. 2012.09.14. 2012.10.22.

lámpázás lámpázás vödörcsapda vödörcsapda vödörcsapda vödörcsapda vödörcsapda vödörcsapda

756025

159227

2012.09.15.

lámpázás

751936

156292

2012.06.21.

lámpázás

758066

158024

2012.06.20.

lámpázás

757438

160081

2012.04.13.

lámpázás

757627

159904

2012.09.14.

vödörcsapda

757237

159679

2012.04.13.

vödörcsapda

3. 4. 5. 6. 7.

Cserebökény (szántó-erdő) Debreceni-legelők Terehalom (erdő-mocsárrét) Terehalom (Feketeréti-összekötőcsatorna) Terehalom (nádas-cserjés)

155


8.

Terehalom (nádas-gyep)

9.

Terehalom (legelt nagy gyep)

10.

Terehalom (tó melletti tisztás)

757576 757560 757353 757250 757362 757333 757296

159547 159588 159691 159192 159338 159283 159307

758254

158856

2012.04.13. 2012.05.31. 2012.09.14. 2012.04.13. 2012.07.21. 2012.09.14. 2012.10.22. 2012.04.13. 2012.05.31. 2012.06.20. 2012.07.21. 2012.09.14. 2012.10.22.

vödörcsapda lámpázás lámpázás vödörcsapda vödörcsapda vödörcsapda vödörcsapda lámpázás lámpázás lámpázás lámpázás lámpázás lámpázás

1. táblázat. Az éjjeli lepkés mintavételi helyek és időpontok összefoglaló táblázata Table 1. The sampling sites and dates of the night Lepidoptera species Az alábbiakban röviden jellemezzük az egyes mintavételi helyek növényzetét. 1. Cserebökény (erdő): a legnagyobb kiterjedésű erdő a kutatási területen. Kb. 30 éves homogén kocsányos tölgyes. A keskeny déli nyúlványában sok a csertölgy (Quercus cerris). Az aljnövényzete nagyon fajszegény. Cserjeszintje szinte hiányzik. A lepedő és a lámpa egy kis tisztáson, illetve az erdő szélén volt felállítva. 2. Cserebökény (gyep): legeltetett rövid füvű csenkeszes szikes gyep. Kétszikűekben szegény. 3. Cserebökény (szántó-erdő): kis kiterjedésű idősebb erdőfolt. Fő fafajai a kocsányos tölgy és a fehér nyár. A közút és egy szántó között helyezkedik el. A lepedő és a lámpa egy kis tisztáson volt felállítva. 4. Debreceni-legelők: rövid füvű, erősen szikes gyep, ürmös foltokkal. 5. Terehalom (erdő-mocsárrét): keskeny kocsányos tölgyes erdősáv magassásossal, mocsárréttel érintkezik. Az erdősáv délkeleti szegélyén volt felállítva a lepedő és a lámpa. 6. Terehalom (Feketeréti-összekötő-csatorna): a csatorna mentén nádas, füzes vegetáció található (délkeleti 6-os pont). Az északkeleti csatornaszakasz mellett (északkeleti 6-os pont) fiatal homogén kocsányos tölgyes (1-es mintavételi hely) található. 7. Terehalom (nádas-cserjés): az egykori folyómederben lévő nádas, és a fiatal kocsányos tölgyes szegélyén húzódó csatorna menti cserjés vegetáció találkozik itt. 8. Terehalom (nádas-gyep): az egykori folyómeder higrofil vegetációja és a mellette lévő kicsit magasabb füvű, mezofil, szikes karakterű gyep találkozásánál volt felállítva a lepedő és a lámpa. 9. Terehalom (legelt nagy gyep): fajszegény, rövid füvű csenkeszes szikes legelő. 10. Terehalom (tó melletti tisztás): a legmozaikosabb élőhelyfolt. A gyepben löszös és szikes karakterű foltok is vannak, kétszikűekben gazdagabb. A gyep szegélyében cserjés található. A gyepet délkeletről keskeny sávban kb. 50 éves telepített kocsányos tölgyes határolja. A tölgyes mögött vizes élőhely található, melyben nádas az uralkodó vegetációtípus, szegélyén füzek is vannak. A lepedő és a lámpa a tölgyeshez közel, a gyepen volt felállítva. A fajok határozásához FAJČIK 1998, NOWACKI 1998 és VARGA (szerk) 2010 munkáját használtuk.

156


3. Eredmények A vizsgálat során 236 Macrolepidoptera fajt sikerült kimutatni a területről. Ez a hazai nagylepke-fauna 18,6%-a. Becslésünk szerint ez a fajszám a területen előforduló fajoknak kb. a 60%-a. A fauna közel teljes feltárásához legalább 5 év intenzív kutatómunkára lenne szükség. A lepkefauna fajösszetétele az élőhelyi adottságok alapján vártaknak megfelelő képet mutat. Mivel szinte teljesen hiányoznak a nagy fajszámú lepkeközösséggel rendelkező síkvidéki élőhelytípusok (idős keményfás ligeterdők, kétszikűekben gazdag löszgyepek és kaszálórétek), ezért az összfajszám meglehetősen alacsony. 11 védett faj került elő a kutatás során, ez a 236 fajnak a 4,7%-a. Ez az arány a hazai teljes nagylepkefauna (1274 faj) esetében 21,2%. A védett fajok alacsony részesedési aránya a helyi faunában egyrészt annak az eredménye, hogy Cserebökényben jellemzően olyan élőhelyek találhatók, amik országszerte még jelentős kiterjedésben megtalálhatók, kevéssé veszélyeztetettek (nádasok, magassásosok, puhafás ligeterdők), így a hozzájuk kötődő lepkefajok is elterjedtek, kevéssé veszélyeztetettek, kevesebb köztük a védett faj. Másrészt jelentős kiterjedésben találhatók a vizsgált területen – az egykori rizsföldek helyén kialakult – homogén, jellegtelen réti ecsetpázsitos gyepek, amelyeknek nagyon fajszegény a lepkeközössége, és amelyekben nem fordulnak elő védett fajok. Ha a főbb élőhelytípusok lepkeközösségét külön-külön vizsgáljuk, az alábbi megállapításokat tehetjük. • Nádasok (gyékényesek, harmatkásások, magassásosok): a kutatás során kiderült, hogy ezen élőhelytípusnak az itteni lepkeközössége fajgazdag, sok karakterfajjal: Acosmetia caliginosa, Archanara geminipuncta, Celaena leucostigma, Chortodes extrema, Ch. pygmina, Macrochilo cribrumalis, Mythimna impura, M. pudorina, Phragmataecia castaneae, Rhizedra lutosa, Senta flammea, Simyra albovenosa, Thumata senex. Néhány országos viszonylatban is ritkább fajt is sikerült kimutatni: Archanara dissoluta, Laelia coenosa, Mythimna straminea. A cserebökényi védett terület élőhelytípusai közül ennek a lepkeközössége bizonyult a legértékesebbnek. Megjegyezzük, hogy a terület magassásosaiban szinte biztosan előfordul a védett, közösségi jelentőségű nagy tűzlepke (Lycaena dispar rutilus), annak ellenére, hogy a jelenlegi kutatás során nem sikerült kimutatni a fajt. •

Szikes gyepek: a védett terület nagy részét ebbe az élőhelytípusba tartozó gyepek adják, ezek általában gyenge vagy közepes természetességi állapotúak. A mintavételeket igyekeztünk a jobb természetességű gyeprészeken végezni. Ennek ellenére a szikesekre jellemző legértékesebb fajok nem kerültek elő. Szikesekre jellemző védett fajok: Hyles gallii, Cucullia tanaceti, Lycaena thersamon (bár ez utóbbi fajt egy csatorna menti magaskórósban észleltük). Faunisztikai szempontból értékesebb szikes karakterfajok: Episema glaucina, Hadula dianthi hungarica. Gyakori, szikesekre (is) jellemző fajok: Lythria cruentaria, Mythimna obsoleta, Phibalapteryx virgata.

•

Puhafás ligeterdőfoltok: a fűz-nyár alkotta erdőket csak keskeny erdősávok és idősebb fák alkotta fasorok képviselik a vizsgált területen. Ennek ellenére a gyakori ligeterdei karakterfajok egy része megtalálható ezeken az élőhelyeken: Cabera exanthemata, Catocala nupta, Earias clorana, E. vernana, Eilicrinia cordiaria, Euchlia (Pterostoma) palpina, Leucoma salicis, Lomaspilis marginata, Notodonta tritophus, Parastichtis suspecta, Smerinthus ocellata, Stegania dilectaria, Tethea ocularis, T. or. Az egyetlen ligeterdőkhöz kötődő védett faj az Archiearis puella volt.

157


•

Kocsányos tölgyesek: csak fiatal és középkorú, sorba ültetett állományok találhatók a védett területen. Ennek megfelelően alacsony a tölgyes (quercetális) fajok (faunakomponensek) részesedési aránya a helyi faunában. Tölgyes karakterfajok: Catocala sponsa, Cosmia diffinis, Dryobotodes eremita, Harpyia milhauseri, Moma alpium, Neozephyrus quercus, Orthosia spp., Spatalia argentina, Triphosa dubitata. Ezek közül az Alföldön szórványos előfordulású fajok: Cosmia diffinis, Neozephyrus quercus, Triphosa dubitata.

A 3.2. fejezetben a kutatás során kimutatott védett és faunisztikai szempontból érdekes fajokat mutatjuk be. Ha ezek közül csak a ritkábbakat, szórványos előfordulásúakat vesszük figyelembe, akkor szembetűnő, hogy több nádasokhoz kötődő (arundifil) faj (Laelia coenosa, Archanara dissoluta, Mythimna straminea) van köztük. Ez is mutatja, hogy lepkészeti szempontból a védett területnek kiemelkedő jelentőségű élőhelyei a gyepekkel körülvett egykori folyómedrek mélyületei (nádas-gyékényes, harmatkásás, magassásos és mocsári növényzet), különösen abban az esetben, ha idősebb őshonos fák is övezik azokat.

3.1. A kutatás során kimutatott fajok listája Az alábbi fajlista VARGA (szerk.) 2010 munkájának nevezéktanát követi. LIMACODIDAE – csigalepkék Apoda limacodes COSSIDAE – farontólepkék Cossus cossus Dyspessa ulula Phragmathecia castanea Zeuzera pyrina LASIOCAMPIDAE – pohókok Malacosoma neustria Odonestis pruni SPHINGIDAE – szenderek Deilephila elpenor Deilephila porcellus Hyles euphorbiae Hyles galii V Laothoe populi Macroglossum stellatarum Smerinthus ocellata Sphinx ligustri

DREPANIDAE – sarlósszövők Cilix glaucata Watsonalla binaria THYATIRIDAE – pihésszövők Habrosyne pyrithoides Tethea ocularis Tethea or GEOMETRIDAE – araszolólepkék Apocheima hispidaria Archiearis puella V Ascotis selenaria Biston strataria Cabera exanthemata Camptogramma bilineata Catarhoe cuculata Chroloclystis v-ata Cleora cinctaria Clorissa cloraria/viridata Comibaena bajularia Costaconvexa polygrammata

158


Cyclophora punctaria Cyclophora ruficiliaria Ectropis crepuscularia Eilicrinia cordiaria Eilicrinia trinotata Ematurga atomaria Emmelia trabealis Epirrhoe alternata Eulithis pyraliata Eupithecia centaureata Hypomecis punctinalis Hypomecis roboraria Idaea aversata Idaea deversaria Idaea dimidiata Idaea muricata Idaea rusticata Idaea subsericeata Lithostege griseata Lomaspilis marginata Lycia hirtaria Lythria cruentaria Peribatodes rhomboidaria Phaiogramma etruscaria Phibalapteryx virgata Philereme vetulata Scopula immorata Scopula immutata Scopula rubiginata Scopula virgulata Selenia lunularia Semiothisa alternata Semiothisa clathrata Stegania dilectaria Synopsia sociaria Tephrina arenacearia Therapis flavicaria Thetidia smaragdaria Timandra comae Triphosa dubitata NOTODONTIDAE – púposszövők Clostera curtula Euchila palpina Furcula furcula Harpyia milhauseri

Notodonta tritophus Spatalia argentina LYMANTRIIDAE – gyapjaslepkék Euproctis chryssorhoea Euproctis similis Laelia coenosa Leucoma salicis Lymantria dispar Orgya antiqua ARCTIIDAE – medvelepkék Amata phegea Arctia villica Eilema complana Hyphantria cunea Pelosia muscerda Pelosia muscerda Phragmatobia fuliginosa Spilosoma lubricipeda Spilosoma urticae Thumata senex NOLIDAE – pamacsosszövők Meganola srigula Nola aerugula NOCTUIDAE – bagolylepkék Abrostola tripartita Abrostola triplasia Acosmetia caliginosa Acronicta megacephala Acronicta rumicis Aedia funesta Aedia leucomelas Agrochola circellaris Agrochola laevis Agrotis ipsilon Agrotis segetum Allophyes oxyacanthae Amphipyra livida Amphipyra pyramidea Apamea sordens Archanara dissoluta Archanara geminipuncta Archanara sp.

159


Atethmia centrago Athetis lepigone Autographa gamma Axylia putris Bena bicolorana Calamia tridens Calymma communimacula Caradrina morpheus Caranycha trigrammica Catocala fulminea Catocala nupta Catocala sponsa Celaena leucostigma Cerastis rubricosa Chortodes extrema Chortodes pygmina Chortodes sp. Colocasia coryli Cosmia diffinis Cosmia trapezina Craniophora ligustri Cryphia algae Cryphia fraudatricula Cucullia chamomillae V Cucullia tanaceti V Cucullia ubratica Deltote bankiana Dryobotodes eremita Dypterygia scabriuscula Earias chlorana Earias vernana Egira conspicillaris Elaphria venustula Episema glaucina Eublemma purpurina Euclidia glyphica Eugnorisma depuncta Eupsilia transversa Euxoa aqulina Hadena bicruris Hadena luteago Hadena rivularis Hadula dianthi hungarica Hadula trifolii Helicoverpa armigera Heliothis maritima

Heliothis maritima/viriplaca Hoplodrina ambigua Hoplodrina blanda Hoplodrina octogenaria Hoplodrina sp. Iphimorpha subtusa Lacanobia oleracea Lacanobia w-latinum Laspeyria flexula Lithophane ornitopus Macdunnoughia confusa Macrochilo cribrumalis Mesapamea furuncula Mesapamea secalis Mesapamea sp. Moma alpium Mythimna albipuncta Mythimna impura Mythimna l-album Mythimna obsoleta Mythimna pallens Mythimna pudorina Mythimna straminea Mythimna vitellina Noctua fimbriata Noctua interposita Noctua janthe Noctua janthina Noctua pronuba Ochropleura plecta Oligia latruncula Orthosia cerasi Orthosia cruda Orthosia gothica Orthosia incerta Orthosia miniosa

Orthosia opima Paracolax tristalis Parastichtis suspecta Phlogophora meticulosa Platyperigea kadenii Polia nebulosa Prodotis stolida Protodeltote pygarga Pseudeustrotia candidula Pseudoips prasinana

160


Pyrrhia umbra Rhizedra lutosa Rivula sericealis Senta flammea Simyra albovenosa Simyra nervosa Tholera cespitis Tholera decimalis Trachea atriplicis Tyta luctuosa Valeria oleagina Xanthia icteritia Xanthia ocellaris Xestia c-nigrum Xestia xanthographa Xylene exoleta HESPERIIDAE – busalepkék Pyrgus malvae Thymelicus lineola Thymelicus sylvestris

PIERIDAE – fehérlepkék Colias hyale Colias croceu Leptidea sinapis/reali Pieris rapae Pontia daplidice edusa LYCAENIDAE – boglárkalepkék Lycaena thersamon V Neozephyrus quercus V Celastrina argiolus Plebejus argus NYMPHALIDAE – tarkalepkék Issoria lathonia Nymphalis (Inachis) io V Nymphalis (Polygonia) c-album V Vanessa atalanta V Coenonympha pamphilus Maniola jurtina Pararge aegeria

PAPILIONIDAE – pillangók Iphiclides podalirius V Papilio machaon V

Rövidítés: V = védett faj 3.2. Természetvédelmi szempontból jelentős fajok és faunisztikai érdekességek A fajjellemzésekben található információk LESKÓ & SZABÓKY 1997, RONKAY & RONKAY 2006, SZABÓKY et al. 2001 és VARGA et al. 2004 munkájából származnak. Galajszender – Hyles gallii (Rottemburg, 1775) Holarktikus elterjedésű faj. Korábban gyakori volt hazánkban, az elmúlt néhány évtizedben viszont erősen visszaszorult. Az utóbbi évek alföldi kutatásai során azonban újból sok helyről előkerült. Elsősorban mezofil, illetve nedves gyepekhez kötődik. Mintavételi helyek, ahol előkerült a faj: 10. Euroszibériai faunaelem, lápréti (higrofil) faj. Védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 5.000 Ft. Kis nappaliaraszoló – Archiearis puella (Esper, 1787) Pontomediterrán elterjedésű faj. Hazánkban síkvidéken általánosan elterjedt, szinte minden olyan élőhelyen megtalálható, ahol a fehér vagy a szürke nyár előfordul. Dombvidéken jóval ritkább.

161


Síkvidéken az ártéri puhafás ligeterdőkben általánosan elterjedt, de útszéli fehér nyárból álló fasorok, facsoportok körül is találkozhatunk vele. Településeken, parkokban is előfordul, ahol tápnövénye megtalálható. Újabban nemes nyárasokban is észlelték populációit. A vizsgált területen idősebb fehérnyarak közelében általánosan előfordul. Ponto-kaszpi faunaelem, nyár-fűz faj. Védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 5.000 Ft. Kutyabenge-araszoló – Triphosa dubitata (Linnaeus, 1758) Hegy- és dombvidéki erdős területeken általánosan elterjedt, az Alföldön sokkal szórványosabb előfordulású. A vizsgált területen való előfordulása meglepő, mivel nincsen jelentősebb kiterjedésű idősebb erdő. Mintavételi helyek, ahol előkerült a faj: 5. Euroszibériai faunaelem, silvicol faj. Nem védett. Nádi szövő – Laelia coenosa (Hübner, 1808) Egyik jellegzetes nádasokhoz kötődő fajunk. Hazánkban – ahogy Európában is – szórványos előfordulású, leginkább az alföldi kiterjedt nádasokban találkozhatunk vele. Mintavételi helyek, ahol előkerült a faj: 4., 5., 10. Euroszibériai faunaelem, arundifil (nádas) faj. Nem védett. Déli folyófűbagoly – Aedia leucomelas (Linnaeus, 1758) Az óvilági trópusi területeken, a Mediterráneumban és Délkelet-Ázsiában széles körben elterjedt és gyakori vándorlepke. Első hazai példányai 1999-ben kerültek elő a Szársomlyóról (Szabóky et al. 2001). Azóta szinte minden évben észlelték példányait, elsősorban az Alföldön, de az Északiközéphegység déli területein is többfelé előkerült (pl. Déli-Mátra, Bükkalja, Tokaji-Kopasz). Mintavételi helyek, ahol előkerült a faj: 10. Paleotrópikus-szubtrópusi faunaelem, vándor faj. Nem védett. Kis nádibagoly – Archanara dissoluta (Treitschke, 1825) A ritkább nádibaglyok közé tartozik. Hazánkban szórványos előfordulású, jellemzően alföldi nagyobb nádasok környékéről vannak adatai. Mintavételi helyek, ahol előkerült a faj: 5. Boreo-kontinentális faunaelem, arundifil (nádas) faj. Nem védett. Szilfa-lombbagoly – Cosmia diffinis (Linnaeus, 1767) Hazánkban domb- és hegyvidéken elterjedt, az Alföldről csak néhány adata ismert. Erdőkhöz kötődik, ezért az Alföldnek csak a természetközelibb állapotú, erdősültebb részein (pl. Szatmár– Beregi-sík, Körösök mente) fordul elő. A vizsgált területről való előkerülése meglepő, hiszen természetközeli állapotú, idősebb erdő nem található itt. Mintavételi helyek, ahol előkerült a faj: 1., 5. Holomediterrán faunaelem, tölgyes faj. Nem védett.

162


Székfű-csuklyásbagoly – Cucullia chamomillae ([Denis & Schiffermüller], 1775) Hazánkban szinte mindenütt megtalálható, de csak ritkán jelentkezik magasabb egyedszámban. Legerősebb állományai a Tiszántúl szikes pusztáin találhatók. Jelenleg nem veszélyeztetett faj (véleményem szerint szükségtelen volt felvenni a védett fajok listájára). Mintavételi helyek, ahol előkerült a faj: 1. Holomediterrán faunaelem, lejtősztyep faj. Védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 5.000 Ft. Vonalkás csuklyásbagoly – Cucullia tanaceti ([Denis & Schiffermüller], 1775) Hazánkban hegy- és dombvidéki meleg déli lejtőkön, illetve alföldi homoki és szikes pusztákon fordul elő. Országszerte elterjedt, nem veszélyeztetett faj (véleményem szerint szükségtelen volt felvenni a védett fajok listájára). Mintavételi helyek, ahol előkerült a faj: 10. Holomediterrán (-turkesztáni, -iráni) faunaelem, lejtősztyep faj. Védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 5.000 Ft. Sziki szegfűbagoly – Hadula dianthi hungarica Wagner, 1913 Kárpát-medencei bennszülött alfaj, mely az Alföld szikes pusztáinak jellegzetes karakterfaja. Kis egyedszámban középhelységi szilagyepekben és pusztafüves lejtőkön, továbbá homoki gyepekben is megtalálták. A vizsgált területnek inkább a déli részén, szikes gyepekben fordul elő. Mintavételi helyek, ahol előkerült a faj: 4., 5. Ponto-kaszpi (-Dél-szibériai) faunaelem, szikespuszta faj. Nem védett. Szalmaszínű rétibagoly – Mythimna straminea (Treitschke, 1825) Elsősorban síkvidéki lápok és mocsarak jellegzetes lepkéje. Lokális elterjedésű és általában kis egyedszámú faj, bár az elmúlt két évtizedben több új lelőhelye vált ismertté. Mintavételi helyek, ahol előkerült a faj: 10. Euroszibériai faunaelem, arundifil (nádas) faj. Nem védett. Homoki lándzsásbagoly – Simyra nervosa ([Denis & Schiffermüller], 1775) Hazánkban sziklagyepekben és homoki gyepekben élő faj, a vizsgált területen való előkerülése kissé meglepő. Mintavételi helyek, ahol előkerült a faj: 4., 5. Ponto-kaszpi (-Dél-szibériai) faunaelem, sztyep faj. Nem védett. Kis tűzlepke – Lycaena thersamon (Esper, 1784) Közép-Ázsia és Kelet-Európa sztyeppvidékén elterjedt, Nyugat-Európában kifejezetten ritka. Hazánkban sík- és dombvidéken általánosan elterjedt. Sokféle élőhelytípusban megtalálható, homokpusztagyepeken, szikeseken, nedves réteken, csatornapartokon, de bokorerdők tisztásain is. A vizsgált területen csatorna menti higrofil sásos-magaskórós élőhelyen találtuk. Mintavételi helyek, ahol előkerült a faj: 6. Ponto-kaszpi (-Dél-szibériai) faunaelem, sztyep faj. Védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 10.000 Ft.

163


Tölgyfalepke – Neozephyrus quercus (Linnaeus, 1758) Holomediterrán faunaelem, mely Európa tölgyeseiben elterjedt és gyakori. Hazánkban hegy-, dombés síkvidéken egyaránt előfordul, az Alföldön szórványosabb. Tölgyesekben fordul elő, a molyhos tölgyes bokorerdőktől a keményfás ligeterdőkig. A vizsgált területen egy kb. 30 éves homogén kocsányos tölgyesben stabil állománya tenyészik. Meglepő, hogy ilyen gyenge természetességű élőhelyen is előfordul a faj. Ez valószínű annak köszönhető, hogy a jó repülési képessége révén a faj viszonylag rövid idő alatt képes kolonizálni a fiatal tölgyeseket. Mintavételi helyek, ahol előkerült a faj: 1. Holomediterrán faunaelem, tölgyes faj. Védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 5.000 Ft. A kutatás során kimutatott nappali lepkék között öt olyan fajt találunk, melyek védettek, de országszerte elterjedtek, nem veszélyeztetettségük miatt kerültek fel a védett fajok listájára: • kardoslepke – Iphiclides podalirius (Linnaeus, 1758) • fecskefarkú lepke – Papilio machaon Linnaeus, 1758 • nappali pávaszem – Nymphalis (Inachis) io (Linnaeus, 1758) • c-betűs lepke – Nymphalis (Polygonia) c-album (Linnaeus, 1758) • atalantalepke – Vanessa atalanta (Linnaeus, 1758) 5. Köszönetnyilvánítás Hálásan köszönjük a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóságának, hogy az anyagi támogatással lehetővé tette a kutatást. Őze Péternek a terület bemutatásáért tartozunk köszönettel. És ezúton is köszönjük Danyik Tibornak, Deli Tamásnak, Juhász Gergelynek, Enyedi Róbertnek és Patalenszki Adriennek a terepmunka során nyújtott nélkülözhetetlen segítséget.

6. Irodalom ANONIM (2001): 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet “A védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről”. – Magyar Közlöny 53: 3446-3511. FAJČIK, J. (1998): Die Schmetterlinge Mittel- und Nordeuropas – Bestimmung, Verbreitung, Flugstandort, Bionomie. – Bratislava. 172 pp. + 22 Tafel, 38 Farbtafel. LESKÓ, K. & SZABÓKY, CS. (1997): Az Alföld nagylepkefaunája az erdészeti fénycsapdák adatai alapján (1962-1996). – Erdészeti kutatások 86-87: 171-200. NOWACKI, J. (1998): The Noctuids of Central Europe (Lepidoptera, Noctuidae). – Bratislava. 51 pp. + 41 plate, 24 colour plate. RONKAY, G. & RONKAY, L. (2006): A magyarországi csuklyásbaglyok, szegfűbaglyok és földibaglyok (Noctuidae: Cuculliinae, Hadeninae és Noctuinae) atlasza. – A guide book to the Hungarian Cuculliinae, Hadeninae and Noctuinae (Lepidoptera, Noctuidae). – Natura Somogyiensis 8: 418 pp. SZABÓKY, CS., UHERKOVICH, Á., & ÁBRAHÁM, L. (2001): Az Aedia leucomelas (Linnaeus, 1758) előfordulása Magyarországon (Lepidoptera: Noctuidae). – Folia Entomologica Hungarica 62: 396-398.

164


VARGA, Z. (szerk.) (2010): Magyarország nagylepkéi – Macrolepidoptera of Hungary. Heterocera Press – Budapest. 253 pp. VARGA, Z., RONKAY, L., BÁLINT, ZS., LÁSZLÓ, M., GY. & PEREGOVITS, L. (2004): A magyar állatvilág fajjegyzéke. 3. kötet. Nagylepkék. – Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. 111 pp.

Authors’ addressess: Korompai Tamás Bükki Nemzeti Park Igazgatóság H-3304 Eger Sánc u. 6. Kozma Péter Debreceni Egyetem Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék H-4032 Debrecen Egyetem tér 1.

165


1. kép. 1. mintavételi pont, Cserebökény (erdő) Picture 1.: Sampling site 1., Cserebökény (forest)

2. kép. 8. mintavételi pont, Terehalom (nádas-gyep) Picture 2.: Sampling site 8., Terehalom (reed-grassland)

166


3. kép.: 9. mintavételi pont, Terehalom (legelt nagy gyep) Picture 3.: Sampling site 9., Terehalom (graized grassland)

4. kép: 10. mintavételi pont, Terehalom (tó melletti tisztás) Picture 4. Sampling site 10., Terehalom (clearing near the lake)

167

Adatok Cserebökény lepkefaunájának ismeretéhez (Lepidoptera, Macrolepidoptera)

Recommend Documents