Adatok a Kisfaludy Sándor alapította balatonfüredi színház történetéhez

Adatok a Kisfaludy Sándor alapította balatonfüredi színház történetéhez

Bayer József mindmáig alapvető színháztörténeti monográfiáját olvasva úgy tűnik, hogy a magyar nem­ zeti játékszín megteremtésének rögös útján a balaton­ füredi színház létrehozása igen jelentéktelen, országos szempontból alig számba vehető, mellékes esemény volt. 1 Pedig az 1821-ben Kolozsvárott, 2 az 1823-ban Miskol­ con 3 épült kőszínházak után a balatonfüredi volt az ország harmadik ilyen intézménye. Jelentősége tehát nem lebecsülendő s történetének Kisfaludy Sándor életével való összefonódása csak tovább fokozza érdeklődésün­ ket. Ismeretes, hogy Kazinczy Ferenc kezdeményezésére ala­ kult meg az első magyar színtársulat a fővárosban, Kelemen László vezetésével.4 A társulat 1792-ben kezdte meg rendsze­ res játékát a budai Duna-parton emelt ideiglenes faszínházban, de az akkor még túlnyomórészt németlakta Pest-Budán néhány év múlva (1796) szükségszerűen be kellett zárnia ka­ puit. Az 1792-ben megalakult erdélyi társulat patronálását idősebb Wesselényi Miklós vállalta s a növekvő létszámú társulat 1801-ben már az anyaországba is küldhetett csopor­ tokat. A híres Rondellát azonban, amelyben otthont talál­ tak a magyar színészek, 1815-ben lebontották s így Székes­ fehérvár, Miskolc, Kassa, Debrecen látták vendégül a ván­ dorlásra kényszerült színészeket. Egy részüknek éppen eb­ ben a válságos időben nyújtott megélhetést a balatonfüredi színház. Megalapítása közadakozásból történt, ám a kezdeménye­ zés Kisfaludy Sándor érdeme volt. A színház iránti vonzal­ ma nem újkeletű. Középiskoláinak elvégzése után, 1788 de­ rekán kerül Győrből a pozsonyi akadémiára. Pozsony az or­ szág központja ekkor. A lassan köréje szervezkedő baráti kör megismerteti vele a színházat. A városban színvonalas német színház volt, melyet az ifjak sűrűn látogattak. Kisfaludy is velük tartott. A nemrégen épült, modern felszerelésű szín­ házban ismeri meg a német lovagdrámát s itt látja először színpadon Shakespeare, Lessing, Goethe, Schiller, Iffland és Kotzebue műveit.5 A tanulók — híven a jezsuita hagyomá­ nyokhoz — maguk is rendeztek színi előadásokat. Kisfaludynak itt feltétlenül alkalma nyílott, hogy közvetlen közelről betekintést nyerjen a színpad világába, rendezésének techni­ kájába. 1790 nyarán-őszén pedig megpróbálkozik fordítással is! Ewald Christian von Kleist „Seneca" с. darabját fordítja 6 németből Seneca tragédiája címmel magyarra, majd csak­ 7 hamar egy másik művel is kísérletet tesz. Iskoláinak elvég­ zése után, 1792 tavaszán a Sándor-Lipót huszázezredbe je­ lentkezik, de már év végén felveszik a testőrségbe. Bécsbe kerül. Alig huszonegy éves, hamar elkapja a világvárosi for­ gatag. A bécsi opera, a Burgtheater, a hangversenyek min­ dennapos látogatója, fejlődik és erősödik benne az esztétikum iránti érzékenység. Jellemző, hogy amikor „ellenkezés és lázasztás" miatt kizárják a testőrségből és helyőrségi ezredbe osztják, az utolsó estét teátrumban tölti Bécsben, s az Olasz­ ország felé való menetelés pihenőnapján sem mulasztja el megnézni a helyi színházakat.8 Milánó elestével francia fog­ ságba kerül, de „parolára" haza engedik. A hazafelé tartó úton nem tudja megállni — bár erszénye (maga panaszolja

naplójában) igen sovány —, hogy Nizzában ne nézze meg a színházat.9 1799 júniusának végén lemond tiszti rangjáról. Október végén már odahaza van Téten, a szülői házban. A következő év10 elején (1800. január 20.) házasságot köt Sze­ gedy Rózával. A nyugodt, kiegyensúlyozott élet lehetővé tette, hogy a Himfy-dalokat rendezze, javítgassa. Kiadatá­ suk egycsapásra hírnevet szerzett neki. Nem felejtkezik meg a színházról sem. Bezerédy Györgyöt bízza meg például 1807-ben azzal, hogy Gorove Lászlónak magyar theátromi darabjait vegye meg számára.11 Pedig az idő nem éppen a legalkalmasabb az olvasgatásra, verselésre. Napóleon seregei újra támadásra lendülnek, elhatározzák az inszurrekciót, mennie kell Kisfaludy Sándornak is. Igazán csak 1813-ban tér vissza az irodalomhoz. A „Hunyadiak" с drámával együt összesen 6 színművet írt 1820-ig.12 A fogadtatás felemás: az olvasók lelkendeznek, a műértők, az írók fagyosan hallgat­ nak, vagy bírálják.13 A gyér siker miatt Kisfaludy fél évtize­ dig nem ír semmit. 1825-ben apja meghalt, az örökség rende­ zése minden idejét felemészti.14 Hallgatásából akkor éled csak fel, amikor megyéje, szűkebb dunántúli pátriája területén megkezdődik a színházalapítási mozgalom. A húszas-har­ mincas évek fordulóján minden erejét az állandó dunántúli színpad megteremtésére összpontosítja.15 A megalakulás körülményeit későbbi, de hiteles leírásból jól ismerjük. 1828 július havának első napjaiban jó barátok, jó hazafiak állandó társasága beszélgetett a füredi gyógyvíz közelében. Hevenyészett asztalokat és székeket raktak ki a nagy vendéglő mellé, a sűrű lombú cserfák alá. A társaság központja Kisfaludy Sándor volt. Akkor még csak ötven­ nyolc éves erős férfialak, kopasz homlokkal, de alig szür­ külő vörösbarna bajusszal és oldalszakállal. Sötét posztó attilája s nyaka hatalmas selyem kendővel állig szorosan be­ csavarva. Körülötte ülnek : Bezerédy István Tolna vármegyé­ ből, későbbi híres követ, Bezerédy György Vas vármegyéből, a költőnek sógora, a szép Szegedy Antónia férje. Vigyázó Ferenc Pest, Dabasi Halász Sámuel Veszprém megyéből, Eőrsi Nagy Antal Székesfehérvárról, Mórocza Dániel Felső­ örsről és Fülöp József mérnök és főpostamester Veszprém­ ből. A nemzeti játékszínről folyt a szó. Keserű szavakkal pa­ naszolták, hogy a német színész kényelemben él, a magyar bódéban, ólban kucorog, nincs állandó helye. — Dehogy nincs, Uraim — toppan oda egy ismeretlen és elmagyarázza, hogy jelenleg a közeli fa alatt alszik, szalmát egy jobbágytól kapott. Ha esik, bemegy a Bolha zsidó ven­ déglőjébe. Tóth Ferenc vagyok — mutatkozik be végezetül — magyar színész. Az urak összenéztek s „hazafiúi mérges fájdalomban" elhatározták, hogy színházat építenek.16 A17für­ dőzők között gyűjtést rendeztek, aránylag szép sikerrel, de mindez nem lett volna elég, ha a megyei hatóságok támoga­ tását nem sikerült volna megnyerni. Kisfaludy maga fogal­ mazza és terjeszti a közgyűlés elé a füredi színházra vonat­ kozó kérvényét. A megye tisztikarához intézett beadványá­ ban hangsúlyozza: „A nemzeti nyelv, a nemzeti kultúra, általlyában a Nemzetiség előmozdíttatásának s terjesztésének egygyik leghathatósabb módgya és eszköze minden okvetetlen a nemzeti Játékszín, és Színművesség lévén, illy Játékszí­ neknek szükségét és hiányát minden honszerető Magyar már régen sajnosán érzi, és ezen fogyatkozás miatt az Országnak nagyobb Birtokossait méltó nehezteléssel vádollya. Vannak már alkalmas színjátszó Társaságaink, s különösen ezen mű-

95

vészségben jelességre emelkedett mind két nembéli Személylyeink, de nincsenek Játékszíneink, mellyekben akár a Mű­ vészek Talentumaikat bővebben kimívelni ösztönt nyerhet­ nének, akár a hazafiúi Közönségnek kedves nemzeti mulat­ ságaikat fellelhetnék." Javasolja, hogy Füreden legyen az ál­ landó színház, mert Pesten elnyomták az ellenséges lelkek a magyar művészet ügyét. Füreden mindig lenne közönség, mert főuraink itt töltik a nyarat. Majd így folytatja: „Egy czélerányos Játékszínnek felállítása itt Füreden már régen közönséges Kívánság volt, mellynek végrehajtása minden jobb Hazafi által szívesen sürgettetett annyival inkább, mint­ hogy az ott megjelenni szokott, és valóban jobb sorsot ér­ demlő Színjátszó Társaságokat silány deszka épületekben nyomorogni, és a Művészségnek Kedvellőjit ott az eső és szél alkalmatlanságának, sőt néha veszedelemnek kitétetve lenni, neheztelve tapasztala."18 A megyegyűlésen azután Deák Antal első alispán, Csányi László (a későbbi 49-es mi­ niszter) és a fiatal Deák Ferenc segítségével sikerült meg­ nyerni a rendek támogatását.19 Kikötik azonban, hogy „a nemzeti nyelvnek pallérozása ezen színészetnek legfőbb cél­ ja" és ezért csak 20magyar társaság játszhat a megépítendő fü­ redi színházban. Aligha tévedünk, ha ebben a megfogal­ mazásban Kisfaludy sugallatát látjuk. A beleegyezés immáron megvolt, de hiányzott az építke­ zéshez szükséges telek. Füred földesura a bencés rend, tőlük kell tehát kérni azt. A megye vállalta, hogy ír a főapátnak, de Kisfaludy — a talajt előkészítendő — sietve ír az ugyan­ csak bencés írótársnak, Guzmics Izidornak és közbenjárását kéri: „A múlt hónapok egy részét Füreden töltvén — írja — az ott mulató hazafiak nagy keserűséggel láttak, miként ten­ gődik és nyomorog a magyar színjátszó társaság silány deszka kunyhóban, midőn a német társaságok roppant palotákban kevélykedve lépdelnek. Én hazafiúi mérges fájdalmamban, az ott lévő közönséget egy ugyan Füreden építendő játék­ színre felszólítván ezer egynéhány forint csakhamar öszvegyűlt." örülne, ha az apát Guzmicsot küldené a hely kijelö­ lésére és a teendők megbeszélésére.21 A válasz nem késett soká: Tekintetes Úr! Kedves Barátom Uram ! Igen becses és barátságos levelét nagy örömmel olvastam, annál nagyobbal pedig, hogy az régi óhajtásom tellyesedése hírét hozá meg. Igen is, tisztelt Barátom, régi óhajtásom, hogy a Füredi Ferdő, hazánkban talán a legjelesebb és legnépesb, Magyar Játékszínnel diszeskedjék. Ezt, mint értem, Barátom Uram eszközlé most, s elmondhatom, mind magá­ nak, mind a T. N. Vármegyének nagy dicsőségére. A dolgot azonnal közlém a Fő Apátommal, Ő ugyan még a Várme­ gye felszóllítását nem vette, de már előbb hallott a dologról valamit. Azt vettem észre beszédéből, hogy az egész dolgot a Tihanyi Apátságra bízza mint közvetetlen Uradalmi jog­ gal bíróra, a hely kijegyezése hiszem nehézségeket nem szen­ ved, mi pedig a téglát illeti, az öreg Úr nem csak mint Apát, hanem mint Zalának is gyermeke, nem fog vonakodni. így tehát az én küldöttségem elmarad, különben is bátor és ba­ rátságos összejövetelt nagy szerencsémnek tartanám, az eféle dolgokban én nagy idióta vagyok, s megtörténhetnék, hogy szívem eszemet fogná szégyenbe dönteni. Egy Ódát! Miért ne? De, megengedjen kedves Barátom Uram, ha felszólítá­ sára nagyot nevettem, s azt gondolám magamban, hogy még engem szóllitgat Zalának s a Hazának szépkoszorús lantosa, addig maga készíthet ódát, jobbat, kedvesebbet, mint az én borzom fog lenni. De tréfa a tréfa, csak ugyan az építő maga nem dicsérheti építését, ha tehát jő e tárgyról jó gondolat agyamba, ki fogom azt röppenteni s el Balaton partjára." — Pannonhon, Auguszt 25 d. 1830. Guzmics Izidor22 A főapátot egy másik jóbarátján, Deák Antalon keresztül is maga felé igyekszik hangolni. A levélváltásból, sajnos, csak a választ ismerjük.

96

Pozsonyban, 8. 14-én 1830. Különösen tisztelt Drága Kedves Uram Bátyám! Hozzám bocsátott becses úri levelét, mint szíves érzései­ nek valóságos tolmácsát vévén, valamint nem késtem annak első foglalatját tellyesítésbe venni, úgy annak miben létéről is ezennel Kedves Uram Bátyámat tudósíttani sietek: ugyanis mint Szentmártonyi Fő Apát mint Tihanyi Fő Apát Urakat a Füreden épittendő Theátrum Fundussának ki mutatására, s meg e mellett, a mennyire bőkezűségek engedné, valame­ lyes épületbéli szereknek ajánlására is személyesen fel szólí­ tottam és meg kértem; ebbeli fáradozásomnak im ez lőn si­ kerek: A Teátrum épületjére szükséges fundust a Szent Atyák megajánlották, úgy, hogy a hol az Uram Bátyámnak be látása szerint választatni fog, szabadon elfoglaltathasson, s ezen czélra alkalmaztathasson, azon esetre azonban, ha ezen fundus a mostani Kovács műhelynek helyén fogna talán ki jeleltetni, azt kívánják, hogy ezen kovács kunyhót a köz használás végett más helyen állíttassa fel Uram Bátyám, s azon világos ki kötést teszik ezen szabad választás mellé, hogy sem a mostani Angoly kertből sem a szekerezésekre szükséges útból legkevesebb is el ne foglaltasson: s mivel ebbéli ajánlások a Tihanyi Administrator Úrnak is tüstént általok megírattatni fog, ezért akár mikor Uram Bátyámnak Comoditassa engedi, annak egyet értésével a helyet kinézni s tüstént ezen czélra elfoglalni és használni lehet. Az épületre szükséges szereknek ajánlására nézve annyira mentem, hogy Téglát és meszet ugyan nem adnak, mivel állítások szerint a meszet magok is készpénzen veszik, Tég­ lára pedig magoknak is el kerülhetetlen szükségek lévén ab­ ban ez úttal fogyatkozást nem szenvedhetnek: Fát azonban az egész Theatromi épületre, a mennyi csak kívántatik So­ mogyba a Kapolyi erdőn ingyen adnak, ha tehát ezen fát Uram Bátyám el fogadhatja, tessék szinte magát a Tihanyi Adminisztrátorral, vagy Priorral egyet értésbe tenni, én úgy vélekedtem, hogy Füred körül az épület fának nagy szűke lévén, talán nem czél nélkül való dolgot cselekszem, ha illyen fának adására a tiszteltt Apát Urakat minekutánna mást nem nyerhettem tőlök, meg kérem, a télen a fát meg lehet vágatni s talán fagygyal annak helybe hordattatása kevessebbe kerülne, mint sem, ha máshol kész pénzen kellene azt szerezni, tudja-e tehát használni, vagy sem Kedves Uram Bátyám ezen ajánlást? magára bízom, én, amennyire tehetsé­ gemben állott a próbát megtettem, s örülnék rajta, ha e rész­ ben is Uram Bátyámnak óhajtását s a Nemzetiség előmozdíttatására törekedő Szíves indulattyát sikereltethettem."23 Most már meg lehetett kezdeni az építkezést. ír is mindjárt Fülöp József veszprémi postamesternek, aki gyakorlatilag az építkezést lebonyolította, hogy az előterjesztést a státusok „tapsoló örömmel fogadták". Kezdjenek is hozzá —• írja — 50 öl kőnek fejtéséhez.2* Az építkezés gyorsan haladt: 1830 novemberében kezdtek hozzá és 1831. július 3-án már meg is nyílt az új színház. A megnyitásról nem számolnak be a korabeli lapok,25 de tudjuk Ujfalvy Sándornéhoz írott leve­ léből, hogy az nem történt ünnepélyesség nélkül: „A Füredi Játékszín ezen hónap 3-án szerencsésen megnyittatott egy általam ezen alkalomra készített erős igazságokat mondó Prológussal, igen számos néző Közönségnek jelenlétében — nemzeti énekemnek többszöri elénekeltetésével."26 Ismerjük a prológust, nincsenek benne túlságosan „erős igazságok", bár gondolatmenete figyelemre méltó. Hangsúlyozza: „Az a nyelv a Nemzetnek, a mi a lélekzet az élőnek. Nyelve nélkül szintén úgy Vége a nemzetnek, mint lélegzet nélkül vége az életnek... A nyelvvel együtt jár a művészség többnyire min­ den Nemzeteknél, egygyütt virágoznak, díszlenek, — egygyütt nyomorognak, sinlódnek". A nyelvet a színészet terjeszti, támogatni kell minden áron.27 Nem új gondolatok ezek, de megfogalmazásukban tagadhatatlanul van valami magával sodró lendület. A Nemzeti Ének-et is e napra készítette Kis­ faludy és azt Komlóssy Ferenc társulata szólaltatta meg. Az ének a Tátika című regéjének négy sorával kezdődik, s a nemzeti nyelv, az alkotmány és az uralkodó magasztalásával folytatódik. A verset tartalmazó színes nyomtatványokat százával osztották szét a megjelentek között.28

Állott hát a gyorsan felépült színház, ám a szükséges anya­ giak előteremtése menet közben, nem is volt mindig olyan egyszerű feladat. Zala megye még novemberben felszólította a főszolgabírókat, hogy gyűjtsenek pénzt a színház építkezé­ sére, de egyedül a zalaegerszegi járásból érkezett adomány, 64 forint 30 krajcár.29 Vas megyében Kisfaludy sógora, Szegedy Sándor buzgólkodik derekasan. Be is folyt hamaro­ san számottevő összeg, 2194 forint 30 krajcár. A füredi job­ bágyság ingyen adott száz igás és ezer kézi napszámot. Kisjókai Szabó István révkomáromi kereskedő hatezerhatszáz kézi napszámot, Festetics László gróf hat jón oszlopot. A kormány nem adott semmit.30 Somogy és Veszprém31 is ada­ kozott, de a számadások ez ideig nem kerültek elő. A me­ gyék közül legtöbbel Bács—Bodrog támogatta a füredi vál­ lalkozást. A bajai Tanátsi Gyülekezet Jegyzőkönyve így örö­ kíti meg az eseményt: „Simíts Tivadar Bíró, és Albrecht Josef Szószóló Urak jelentették, hogy a közelebb tartott Ns. vármegye Köz Gyűlésén Zomborban jelenlévén Ttes Kis­ faludy Sándor Tábla Bíró Úrnak jeles Hazai Tudós és Köl­ tőnek felhívására, mellynél fogva a Ttes Karokat és Rende­ ket a Nemzeti Színművész Társasság számára Füreden fel­ állítandó játékszín fundussa megszerzésére és alapításához való költségekhez leendő hozzá járulásra felszólítja, ezen Város részerül 40 ftokat pengőben hozzájárultak, és így 100 ftokat meg fizettek legyen, azért ezen megbízás héjában, de mégis a város dísze emelésére tett ajánlatnak helyben hagyá­ sa mellett Tokajlits János kamarás úrnak meghagyattatott, hogy a fentebb említett czélra adott32 100 ftokat kifizetvén adandó számadása kiadásába tegye." Baja kitett magáért, de BácsBodrog is. Kisfaludy hivatkozik erre — fogjuk látni — a né­ hány év múlva történt felelősségre vonáskor. A nagylelkű adomány bizonyára összefügg azzal az élénk érdeklődéssel, amely a magyar nyelv, valamint a színészet és színház iránt Baján már a múlt század első negyedében megnyilvánult.33 Kisfaludy egy dátum nélküli fogalmazványából tudjuk, hogy Bács megyében Odry József alispán és34Markos Pál táblabíró voltak segítségére adománygyűjtésben. Füredi vendégeske­ désük idejéből bizonyára személyesen ismerték a költőt. E két tényező mellett még egy harmadik is közrejátszott a magas összeg összegyűlésében. Nevezetesen az, hogy Komlóssy Ferenc lett a füredi színház igazgatója, akit társaságának tagjaival együtt ismert a megyei közönség, hiszen az első szabadkai színház az ő szereplésükkel nyílott meg alig né­ hány évvel ezelőtt (1826. július 24.).35 De ki is volt Komlóssy Ferenc, és milyen színészek ját­ szottak társulatában ? Az igazgató nem volt kezdő a pályán, életének 35. évében járt ekkor. Társulataival bekóborolta az egész országot. 1828-ban Győr, Sopron, Vas, Zala, Veszp­ rém megyék indítványára megalakult a Dunántúli Színjátszó Társulat. Ezt 1831. május 25-én Kiscellben tartott közös ta­ nácskozásukon véglegesen megalapozták és a társulat rend­ szabályait is megalkották. Főigazgatóvá Kisfaludy Sándort választották, az igazgatást Komlóssy Ferencre bízták. „A húsz tagú társaság az akkori idők igényeinek jól megfelelt, nem annyira képessége, mint inkább az ügyes igazgató ér­ demét képező, hosszú együttlét következtében kifejlő össz­ játék folytán."36 A kiscelli tanácskozás nem maradt hatás­ talanul, a későbbiek folyamán, a füredi színház sorsára sem. Kisfaludy, mint a Dunántúli Színjátszó Társulat igazgatója, természetesen ezt a társaságot szerződtette Füredre is, így a színészet legnehezebb hónapjaiban, a nyári aratás idejében biztosította annak megélhetését. A társulat télen Kassán ját­ szott, ahol 1833-ban 3 évre „a ritka becsületességéről és színi ügyességéről (cselszövő és komikus) ismert szakavatott vi­ déki színigazgató Komlóssy Ferenc" kapta meg a bérletet.37 A társulatot Déryné hívta meg Kassára. Komlóssyról tudta, hogy becsületes, szolid igazgató, jó színész és jó társaságot szokott tartani, de a fiatalokat nem ismerte és félt, hogy nem fogják kielégíteni a már annyi jeles művész által elka­ patott közönséget. Aggodalma alaptalannak bizonyult. Jeles tehetségek voltak38 a tagok között, kikből később elsőrendű művészek lettek. A kassai téli idény áprilisban ért véget.39 A színészek — ismerjük névsorukat is40 — felkerekedtek Füred felé. Déryné naplója megőrizett néhány lényeges rész­

letet is szereplésükről: „Megérkeztünk Székesfehérvárra mi is. Ott volt most együtt majd minden tag, a kik csak része­ sek voltak a magyar színészet kezdetében. Régi pályatársaim felszólítottak, hogy maradjak velük. Azt nem tehetem, mon­ dok, mert a nyárra szerződtem Komlóssyval Füredre, s a jövő télre Kassára szól kötelezésem. Hát megegyezett aztán a két társaság, hogy együtt működjenek, és pedig úgy, hogy ha az opera Füreden játszik, a dráma játszék Fejérváron és megfordítva. így aztán váltakozva Füred és Fejérvár kö­ zött, együtt maradtunk, míg csak az állandó színház Pesten el nem készült annyira, hogy már nem sokára játszani lehe­ tett benne."41 Dérynét 1837 nyarán ismét Füreden találjuk,42 innen levelezik Bajza Józseffel, az akkor nyíló pesti színház­ hoz kerülése ügyében.43 Azzal, hogy Kisfaludy a Dunántúli Színjátszó Társulatot szerződtette Füredre, az ország legjobb társulatának szerep­ lését biztosította a fürdőközönségnek, viszont a színészek el­ nyerték az egyik legjövedelmezőbb nyári állomáshelyet. Füred közönségének műveltségét, ízlését, igényeit és anya­ gi helyzetét tekintve, egyike volt azoknak az akkor igen ritka helyeknek, ahol a színészet lelkes pártfogásra talált még oly időszakban is, amikor az egész ország lakossága elfoglalva a nyár legfontosabb munkáival, az aratással és csépléssel, a legkevésbé ért rá arra, hogy szórakozzék, így a füredi fürdő, ahová a betegek és üdülők épp ebben az időszakban gyűltek egybe, úgyszólván az egyedüli volt messze vidéken, ahol a színészeknek bőséges jövedelemre nyílt kilátása. A füredi előadások az 1830-as években eseményszámba mentek: „ . . . Komlóssy társaságában néhány tag találkozik, ki a középszerűséget (magyarországi értelemben) jóval megha­ ladja. Irántuk az egész fürdői közönség részéről szép részvét mutatkozott, mely őket folyvást iparkodásra méltán lelke­ sítheti. .. Kisfaludy Sándor... személyes jelenlétével is buzdítá a színészeket, s a budai színészeinket is érdeklő például említem, hogy azok Kisfaludy Károly vígjátékát gyakran s elég hatással, a közönség nagy megelégülésére adják" — írják 1836-ban.44 A költő boldog volt. Büszkén írja Erdélybe, hogy három hetet töltött Füreden, ahol annyi vendég sereglett öszsze, amennyit a Palatínusnak 1824-ben ott mulatása óta nem látott a vidék. A Theátrum mar egészen kész és nagy divat­ ban van.45 Füreden ekkor már jelentős társasélet van. 1825-től poli­ tikai gyülekezőhelynek számít. Ebben a közösségben való­ ban elevenen él a nemzeti csínosodás és pallérozás vágya. Jól tudja, hogy „legelsőbben is játékszíneket kell emelnünk hazánkban, és pedig ollyanokat, mellyek nem csak elég csi­ nosak s a nemzet nagyságának megfelelőek, hanem egyszers­ mind téresek, alkalmatosak, s oily rendeltetésűek legyenek, hogy ne csak különbféle, a játék darabokban előforduló áb­ rázolatok a természethez minél hasonlóbban láttathassanak, hanem hogy a személyek minden kifejezése,46 minden hangja a legtávolabbi nézőkhöz is hallható legyen". Nem csak játék­ színünk van bimbójában, hanem egy része közönségünknek is.47 Ám a nemesek tunyaságát, áldozni nem akarását leg­ jobbjaink ostorozzák. Ezeket az eszméket ismerte a fürdőközönség s lelkesen tá­ mogatta a színházat. De milyen volt maga a fürdő, annak szűkebb-tágabb környezete? Egykori leírásokból, levelekből erről is tudunk egyet s mást. Tárják elénk az egykoriak a régi Füredet: „.. .régen Balatonfüreden! A mikor még a Bala­ tonnak ez volt egyetlen fürdőhelye. Negyedszázad előtt még nem volt Siófok, nem volt Kenése, Almádi, Alsó-Örs, Fülöp, Badacsony, Balaton-Földvár, Boglár, Fonyód. Mind e gyö­ nyörű fürdőhelyek sivatag pontok voltak s idegen közönsé­ get nem ismertek. Egy-két úri ember szegényes deszka viskó­ ban ugyan mindenütt fürdött s négy-öt vasárnapon a közeli falvak lakossága oda vonult kocsikon egyszer megfürödni, de aztán ebből állott az egész. Holt tenger volt a Balaton s még zarándokok se látogat­ ták. Csak Balaton-Füred állott és Keszthely s kissé távolabb a Hévíz. Ez se régóta." „A harmincas években már nagy és előkelő fürdő, már az országos nevezetességek találkozó he­ lye Balaton-Füred. Könyveket lehet írni élményeiről, ka­ landjairól, társaságáról, szép asszonyairól. Széchenyi, Deák és Wesselényi első emberei az országnak. Deák ott tölti nya-

97

rának négy-öt hetét rendesen. Kedvéért, szaváért, látásáért öreg és ifjú államférfiak sereglenek oda, hosszabb vagy rövi­ debb időre. Pestről gyakran egész társaság rándul ki egy-két napra. Vannak már írók, jurátusok, jogászok, Dunán túl, Tiszán túl messze fekvő kálvinista főiskolák ifjai, kik össze­ beszélnek, fölkerekednek, s hol kocsin, hol gyalog, hol ló­ háton, ki a hogy bírja, elindulnak, hetekig utaznak, hogy föl­ keressék Deákot és Kisfaludy Sándort, Balaton-Füredet és Csobáncz vidékét a költészetnek ábrándnak és rég eltűnt szá­ zadoknak tanyáit és emlékeit."48 „Füredi savanyúvíz, közel a Balaton partjához, egy mene­ teles völgyben, melly nem látszik meg az útról, míg az ember a mulató erdő sarkához nem jut. Itt egy lejtő következik, mellyet elérvén, szeme előtt van a meszsze földről ide vá­ gyott utazónak a savanyúvíz egész ditsőségében. Balról a le­ menetelnél vagyon mindjárt egy nagy udvarú vendégfogadó, ezen alól az istálók, kotsiszínek, és ezeken ismét alól a pa­ tika, és fürdőházak... E forrást hosszas négy szögben veszi körül a sétálóhely, melly gyönyörű hársfákkal vagyon beül­ tetve olly sűrűen, hogy a napnak tikkasztó hevétől a mulatók egészen mentve vágynak, mellyeknek a mulatási időben nyíl­ ván virágjok, kellemes szaggal töltik be a teret. A fák alatt imitt amott tsinos padok és asztalok vágynak kirakva, a fá­ radtaknak elfogadására, és a jádzani kívánók számára. A sé­ tálóhely apró követsekkel van megtöltve, melly minden reg­ gel tisztára kisepertetik... A mulató kert szélén épült nem régiben Játékszín is, melly egészszen ugyan még nem kész: de már a jádzásra alkalmatos és adatnak is benne játékok. Nyugatra vágynak a szállások, boltok, közönséges vendég­ lők két sorban, nagy utszát képezvén, többnyire emeletesek, jó ízléssel épültek, mellyeknek eleje hasonlóul hársfákkal vagyon beültetve. Ezen két sor épület között kell kimenni a hideg fürdőbe, mellybe, mivel a Balatonban a nádasban va­ gyon épülve, hoszszú deszka híd vezet be. Méltó megemlíte­ nem a mulató kertet is, mellyet az ide való nép Ánglus kert­ nek nevez. Ez hazai fákkal és tsemetékkel van beültetve, útjai mulattató tsavargásúak, hol hegyre mennek fel, hol völgyre szállanak alá, és jól töltöttek. Néhol vágynak benne szérű nagyságú puszta helyek is, és az utak mellett nyugvó padok, Szép hely, de mivel jobbadán a Vénus madarai ebben tartóz­ kodnak, lesvén a prédára: a jobb ízlésűek és erköltsűek tsak a forrás mellett mulatnak.. ." 49 Néha elégedetlen hangok is hallatszanak. Harsányi Pál arról számol be barátjához írott költői levelében, hogy Fü­ redre kirándult Pestről. A vendégek gőgösek, igen fenn hord­ ják az orrukat, tíz ősig felszámolják elődeiket. Mindenütt nagy a szemét, de a kocsmák szépek. Elment a játékszínbe is : „Egy kis templom is van Füreden, alsó végén a sétányának és csudául, egy kis színház a közeli liget szélén... Hát a játékszínben mennyi mulatságot leltem?! pedig csak egy hú­ szasért, mondhatom, soha ilyen olcsón annyi mulatságot nem vettem. Az ottani játékokat látni, valóban éldelet. Kérdé tőlem egy, nem tudom, szeretetre-e, vagy tiszteletre mél­ tóbb dáma, mint tetszik a játék? s mint akkor feleltem, most is azt ismétlem. Páratlanul, mondám, s épen úgy jő ki mint mikor a nagy városból falura sétál az ember, hol kifáradása után a szalmaszék jobban tetszik, mint a palota pamlaga és a fakanál tej mellé jobban illik az ezüstnél. Korántsem az Elassicitás teszi mulatságossá e játékot, hanem hogy ollyan a millyen, s kritikára még nem szorult. Ki is óhajtana für­ dőbe komolyt és valódiságot..." írja, hogy a liget fái ki­ csinyek, mert nemrég tűzvész pusztított.50 Az urak mulat­ tak, Jancsi cigány húzta a nótájukat. Ő játszotta a bálokon is a talpalávalót.51 Megkezdődik a hírverés, ebben a színház is szerepel a látványosságok között: „A gyógyhely épületei csinos, meglehetősen szabályszerű csoportozatot mutatnak, hasonlót egy nagyobb város részéhez, a sík tóról tekintve meglepő pompával díszeskednek. Az épületek részint a Ti­ hanyi uradalomhoz, részint magános emberekhez tartoz­ nak . . . Az uradalmi épületeket teszik a gyógyszertár, az ó és új fürdőház, a vendéglőház, papház, Plébános lakhelye, kórház, postamester háza, a zsidó vendéglő, a seborvos lak­ helye s néhány gazdasági épületek, ólak, kovácsműhely, bol­ tok stb. Ide számláljuk még a kápolnát, és színházat i s . . . A szekérúton túl, a főkúttal szemben tűnik föl a magyar

98

színház, homlokán illyen fölírással : „A Hazafiság a nemze­ tiségnek". 1836-ban a kassai társaság játszott benne."52 Kisfaludy Sándor boldog lehetett, úgy érezhette, régi di­ csősége támadt fel újra. Egy sor vármegye ünnepelte, nemes urak sokasága köszöntötte elismerő szóval. Sikerült ismét adnia valamit nemzetének. Öröme és büszkesége kiérzik a Magyar Tudós Társaságnak, melynek 1830 novembere óta rendes tagja,53 írott leveléből: „ . . .alázatosan jelentem a T. T. Társaságnak azt is, hogy ezen folyó esztendőben BalatonFüreden a Hazafiaknak köz bizodalma már több évek ólta hozzám folyamodván, hazafiúi adakozásokból, noha temér­ dek akadályokkal kelle küszködnöm, még is egy czélerányos, csinos nemzeti Játékszínt építettem, és pedig olly fáradha­ tatlan szorgalommal, hogy az, múlt július 3-kán egy számo­ san öszve sereglett Közönségnek jelenlétében, köz örömmel, és megelégedéssel meg is nyittatott."54 Döbrentei Gábornak, az Akadémia titkárának, aki önéletrajz írására és jelenlegi irodalmi, tudományos munkájáról való beszámolásra kéri, ezeket válaszolja: „1832-dik ólta e hazai nyelv, Literatura és Művészség tekintetéből, lakom vidékén legjelesebb tüne­ mény, és a nyelvnek, művészségnek, Nemzetségnek, hazafi­ ságnak előmozdíttatására leghasznosabb, legérdekesebb, leg­ hamarább gyümölcsöző Intézet, az általam indítványba ho­ zott, eszközlött, felépített, szükségeivel ellátott és emberi állíthatás szerint örök időkre 55megalapított Magyar Nemzeti Játékszín Balaton Füreden." A gondtalan, vidám élet azonban lassan eltűnőben van. 1832 tavaszán meghalt Szegedy Róza, a 32 éven át hű hit­ ves. Családi bajai mellett közéleti szereplése is keseríti. Eb­ ben az időben az Auróra Kör, Vörösmarty—Bajza—Toldy triumvirátusával a középpontban, folyvást előretör s mind nagyobb szerepet kap az Akadémián belül. E csoport politi­ kai és irodalmi nézetei merőben különböznek Kisfaludyétól, ezért már 1833 őszén készül lemondani akadémiai tagságá­ ról.56 Gazdasági tennivalóira hivatkozik, ám Sághy Ferenc­ nek írott levelében elárulja visszahúzódásának igazi okát: „Bajza öklelő szarvát" nem képes elviselni. A tiszteleti tag­ ság már csak szépségtapasz az események végén.57 S mindezek mellett a füredi színház körül is bonyodalmak támadnak, az irodalmi vereségét még a tekintetes vármegye okvetetlenkedése is tetézi! Az 1836. február 29-én Zalaeger­ szegen tartott megyegyűlésen, kihasználva Kisfaludy Sándor és híveinek távollétét, kimondották, hogy a színház építkezé­ séről számadást tegyen.58 A megye ridegen hivatalos eljárása vérig sérti, de Nyilatkozatá-Ъап még mérsékelt hangot üt meg. „Midőn hazafiúi buzgalomból 1830-ik esztendőben én a Füreden mulató minden vidékbeli hazafiakat egy becsüle­ tes Játékszínnek építésére, alapítására barátságosan serken­ tettem, kértem, felszólítottam, hogy egykor az ott futólag épült, szúette avétt fából öszveragasztott, ingatag-Játékszín­ ből, egy hirtelen szélvész támadásakor, azon agyon veretes­ től méltán tartható Publicum a játék közepében kifutott, ak­ kor a bennem magamban helyezett s pontosított köz biza­ lom csak azon feltétel alatt szavazott részvétet, és hozzá já­ ruló adakozást, ha ezen hazafiúi vállalatra én szánom maga­ mat." Egyben jelenti, hogy számadása sokból fog állani, mert miután nemes Bács, Veszprém és Vas vármegyék folyamodá­ sára a füredi színház felépülhetésére és alapulhatására segédkezöket úgy nyújták, mint hatóságok, közgyűléseken hozott végzéseik mellett, — nem csak illendőnek, de kötelességének is érzi, noha 59 ők ezt tőle soha nem kívánták, hogy számot ad­ jon azoknak. A második Nyilatkozat már keményebb han­ gú, méltán panaszolja az iránta gerjedett s indított némi bizodalmatlanságot, majd haraggal és fájdalommal vágja oda a megye urainak: „Én a Füredi Színházat N. Zala Vármegyé­ nek, mint hatóságnak pártfogásába ajánlottam, hogy felvi­ gyázói, és intézői hatalmat gyakorollyon abban: mert e nél­ kül ki lett volna birtokossá, Ura vagy Intézője ezen Szín­ háznak? Azon százak-e valamennyien, kik többet, keveseb­ bet adtak, létrehozatalára? Vagy a sok mellett senki sem? — S Ha az lenne Ura, ki legtöbbet adott támadhatására, hát az adakozók mértéke szerint mint hatóság N. Bács Várme­ gye volna, mint egygyes személy pedig magam volnék: mert leszámolván fáradtságomat, gondomat, aggodalmamat, én költöttem arra legtöbb pénzt."60 Jelenti, hogy a munka igen

sok volt, azt egyedül el nem végezhette. Különösen akadá­ lyozta ebben az, hogy ő Sümegen lakik és gazdasága majd minden idejét lefoglalta. Ilyen körülmények között az épít­ kezést egyedül nem vezethette, ezért a pénzkezeléssel, anyag­ beszerzéssel, mesterekkel való tárgyalással együtt Fülöp Jó­ zsef veszprémi postamesterre bízta azt, akinek Füreden háza volt és így az építkezésre menet közben jobban tudott fel­ ügyelni.61 A számadásokat elkészítette, de ezeket 1844-ben hiába keresték az kiemelték a megyei levéltárból,62 s azokat 63 64 1930-as években és legújabban is. Fontos tanúskodásuk­ 65 ról bizonyára örökre le kell mondanunk. A 30-as évek derekától visszahúzódik minden közéleti sze­ repléstől, még füredi vízért is ispánját küldi el, azzal palackoztat 60 üveget.66 Amikor 1837-ben Jankovich Miklós a Nemzeti Színház megnyitására „Corona Polyglatta" címmel emlékkönyvet szándékozik kiadni és abba Kisfaludytól is kér verset, a költő megtagadja azt s imigyen válaszol: „Én megelékszem azon csekély, de nékem mégis sok gondomba, aggodalmamba, fáradságomba került hazafiúi tettemmel, hogy B. Füreden életem és értékem veszélyeztetésével egy olly csinos Nemzeti Színházat építettem és alapítottam, mellyben a szegény, és idegen nyelvű zselléreink által félre nyomott s taszított magyar Thalia, már hét év ólta él, mun­ kálkodik és díszlik."67 Öregszik már, közeledik a hetedik . X-hez. Sümegi magányában vezeti gazdaságát, egyre jobban megkeseredve, egyre inkább magára maradottan.68 1844. ok­ tóber 28-án, valamivel éjfél előtt fejezi be életét. A megye urai immár ad acta tehették a füredi színház krajcároskodó számadásait. A színház sorsa a lassú halódás. 1836-ban, Kisfaludy ha­ tározott tiltakozása ellenére, a kitűnő Komlóssy-féle társu­ lat helyére Fekete Gábor társulatát szerződtetik.69 Kisfaludy halálával Bogyay Lajos tapolcai járásbíró veszi át az ügyek intézését, akit már korábban aligazgatóvá neveztek ki az öregedő Kisfaludynak segítendő.70 Bogyaynak csak egy volt a színház ügye a sok hivatali teendő mellett. Rendkívül érde­ kes fényt vet az ekkori színházra Egressy Gábor bejegyzése a füredi panaszkönyvbe: „A Színház, mint minden nyilvá­ nos intézet, melly közönségért van, közvélemény ítélete alá tartozik, annálfogva az alulírott nem hiszi megsérthetni azon méltányos elismerést melly a B. Füredi Színház lelkes alapí­ tói iránt minden kebelben visszhangzik, ha észrevételeit őszintén előmondja. Ezen Színház sem általában, sem részletesen nem elégíti ki az ízlés, s a kényelem kívánatait, nem a színészet szüksé­ geit, s az egésznek elrendezése nem igen kedvező tanúságot nyújt a végrehajtók tárgyismeretéről, kiknek egyébiránt min­ den becsület. —• A Színháznak csupán homlokzatán látszik némi csín: a színpad igen magas s a földszintérnek csaknem semmi lejtőssége nincs. — ...földszinti padok miért nem csinossak, s kényelmesbek? olly sokba került volna e ezek­ nek szénával kitömése, s kanavásszal bevonatása, befestése? A karzat miért nem folyja körül a falakat? És a színpad homlokzata minő idomtalan! A színpadnak semmi gépezete! még azon nélkülözhetetlen sem melly a színfalakat változtat­ ja, minden színfalat külön kézzel kell ki és betolni, nincs egy annyira szükséges sülyesztője. Díszítménye pedig valóságos dísztelenítmény, a legnélkülözhetetlenebb rakdarabok (ver­ setz stüke) hiányzanak, millyenek: oldalajtók, ablakok, élő­ fák, bokrok, szikladarabok, házkülseje stb...

A kellemetlen bűzű, sötét, veszélyes és olvadékony fagygyú világítás helyett, nem célszerűbb lenne e tizenkét olaj­ lámpa? Mit mondjak a színészeknek szánt lakásokról? ezen két szűk föld-alatti lyuk, egy egész társaságnak számítva, igen is érthetőleg visszautasítani látszik őket a túléltnek hitt parasitai állapotjukba.. ." 7 1 Ne feledjük, Egressy bejegyzése mintegy tizenöt esztendő­ vel a színház megépülése után kelt. Világosan látnunk kell ezzel kapcsolatban: éppen ez a faggyúgyertyákkal világított szerény kis színpad volt komoly bástyája a magyar nyelv ápolásának abban az időszakban, amikor a német nyelvű darabokat valóságos „palotákban" mutatták be. 1845-ből van adatunk arra, hogy kőfallal kerítik a szín­ kört, melynek Latabár E. az igazgatója.72 A játék azonban ettől mit sem javul, amint az egy levélből kiderül: Balaton-Füred, 1847. július 22. »,Hetényi József társasága június végén kezdé meg előadásait, 5Marcsa, ezred lányával' •— A ,Farsangi iskolában' Jánossy mint Béla, — ,Falura kell menni' Polyákovicsné mint Drangné, a Lindában a czímszerepben művészileg játszott. Szaklényi a népdalokban aratott gyakori tetszést. Egyébiránt a 24 tagból álló társaság a szó teljes értelmében, összetanulatlanabb bármelly falusi csapatnál, ezért játékjok kedvetlen, színfalak között zajongnak (sic!), darab-választásuk gyenge, szerepkiosztásaik öncélt vagy tudatlanságot árulnak el. — S ezért bukott ,Az eljegyzés', ,Szökött katona', örök­ ség' ,Saint-Tropezi úrnő' stb. stb. A pesti újabb vígjátékok szóba sem jöhetnek, legyen in­ doka igazgatói fukarság vagy tanulási hanyagság — mind­ egy, e hiba eredménye az üres színház. — Ócska 5 felvonásos darabok fürdőre nem valók. A színlapok telvék hibákkal, a szavalás elhanyagolt vagy éneklő — tivornyákon gyászos, s télen fehér kalappal jelen­ nek meg, — a színpadi világítás setét, — a kellékek a néző előtt kézről-kézre utazva jőnek helyeikre — jelentéseket ki­ hagynak, átalakítanak stb." 73 Nem kétséges: a társaságnak bukás és szétoszlás a jövője. A következő időkből kevés adat maradt reánk, de tudjuk, hogy 1867-ben már annyira megromlott az épület, hogy a tihanyi apát fürdőintézet építésére kéri el anyagát. A megye az ajándékozásba nem egyezik bele, de megbecsülteti az épü­ letet és ennek alapján az 1868. március 30-i megyegyűlés határozatával 442 Ft 17 krajcárért eladja azt a tihanyi apát­ ságnak. Tudjuk azt is, hogy 1878. február 18-án kezdték meg lerombolását. Helyén már a következő évben felépítik a Gyógyterem emeletes épületét, amely ma a SZOT üdülő kultúrterme. A század elején osztatlan örömöt 74keltett, hogy egyik oszlopát megtalálták és kiásták a földből. Dokumen­ táció hiányában makettjének elkészítése a közelmúltban is nehézségeket okozott.75 Mindebből talán szabad levonnunk azt a következ­ tetést, hogy a füredi teátrum nem csak Kisfaludy Sándor életének kései szakaszában töltött be jelentős szerepet, hanem az egyetemes magyar színháztörténet szempont­ jából is volt — a helyi viszonyokon messze túlmutató — jelentősége. Kőhegyi Mihály

JEGYZETEK 1

Bayer József: A Nemzeti Játékszín története. Bp. 1887.1. 589. Horváth János monográfiája 5 sorban intézi el a balatonfüredi színház ügyét. Horváth János: Kisfaludy Sándor. Bp. 1936. 6. 2 Jancsó Elemér: Az erdélyi magyar színészet hőskora, 1792—1821. Ko­ lozsvár, 1942. 3 Keresztesy Sándor: Miskolc színészetének története. Miskolc, 1903. 4 Lugosi Döme : Kelemen László és az első Magyar Játszó Színi Társasáp. Makó, 1927. — Vali Béla: Kelemen László, az első magyar színigazgató. Arad, 1888.

7*

6

Dengi János: Kisfaludy Sándor Pozsonyban. Nemzet 1888. 173. és 188. szám. Koltai Virgil: Kisfaludy Sándor első drámai kísérlete. Fővárosi Lapok, 1890. 128. szám. — Lehr Vilmos: Kleist ,,Senecá"-ja Kisfaludy Sándor­ nál. Egyetemes Philológiai Közlöny, 1890. 489. 7 Friz András „Penelope" című 1761-ben megjelent ötfelvonásos drámá­ ját ültette át, de ebből csak töredékek maradtak ránk. —• Viszota Gyula: Kisfaludy Sándor „Ulisszes és Penelope" с. tragédiája. Irodalomtörténeti Közlemények, 1907. 429—447. 6

99

8

Az állomások, ahol a színhazakat meglátogatta: Wiener Neustadt már­ cius 8., Rovedero április 25., Mantua április 29. és május 1. Cremona május 4., Mayland május 8. Kisfaludy naplóját az OSZK Oct. Hung. 265. alatt őrzik. Első kiadója Kisfaludy Á. Béla (Kisfaludy Társaság Évlapjai 1882—1883.) bizonyos, sokszor igen fontos részeket kihagyott. Még sajnálatosabb, hogy a kéziratot több helyen fekete tintával olvas­ hatatlanná tette. Az Angyal-féle nyolckötetes kiadás pedig változatlanul ezt a megcsonkított szöveget nyomtatta le. A kihagyott részletek azóta hozzáférhetőek. — Fenyő István: Kihagyott részletek Kisfaludy Sándor naplójából. Irodalomtörténet, 1959. 499—501. 9 Kisfaludy Sándor naplója és Francia fogságom. Bp. 1962. 10 Gálos Rezső: Kisfaludy Sándor és Szegedy Róza házassága. Hadtör­ ténelmi Közlemények, 1934. 83. 11 Géfin Gyula: Kisfaludy Sándor kiadatlan levelei. Győri Szemle, 1933. 213. 12 ,,Ich habe 3 Trauerspiele, als: Kun László, Bánk, Maróthy Kálmán, 2 Familiengemählde, als: A Dárday Ház, A lelkes magyar leány, und ein Lustspiel: Az elmés özvegy, lauter Originals, theils in Jamben, theils in Prosa bereits fertig". — írja Mailáth Jánosnak 1820 őszén. — Kis­ faludy Sándor Minden Munkái I—VIII. Kiadta: Angyal Dávid, Bp. 1892. (A továbbiakban: MM.) VIII. 380. 13 Kazinczy Lev. XX. 116. 11 Anyagi ügyekben kicsinyeskedően aprólékos, ezt reánk maradt Kész­ pénzbéli jövedelemnek naplója híven igazolja OSZK Fol. Hung. 1725. — Darnay Kálmán: Kisfaludy Sándor mint gazda és társadalmi ember. Zalai Közlöny, 1882. 50. szám. — A testvérek alapvető osztálylevelét az OSZK Fol. Hung. 1347 alatt őrzik. 15 Fenyő István: Kisfaludy Sándor. Bp. 1961. 362. le Eötvös Károly: Az első magyar nemzeti színház. Országvilág, 1900. no­ vember 25. — december 9., 48—50. szám. — Eötvös szépirodalmi for­ mában dolgozza fel az eseményeket, de értesüléseit első kézből, az alapí­ tásnál jelen lévő és az építkezéseket irányító Fülöp József veszprémi postamestertől szerezte. " Összesen 1330 Ft gyűlt össze. MM. VII. 465—472. 18 Zala megye Levéltára, közgyűlési jegyzőkönyv 2415. szám. (1830. VIII. 9.) 19 MM. VII. 465. 20 A nemzeti nyelv megteremtése és a színház ügye igen szorosan összetar­ tozó kérdés. Látni fogjuk: Kisfaludy sem választja el a kettőt. A problé­ ma mélyebb vizsgálásába nem merülhetünk, meg kell elégednünk az irodalomra utalással. Komáromy Lajos: Ortológia és neológia. Bp. 1881. Simonyi Zsigmond: A nyelvújítás történetéhez. Bp. 1888. 21 MTA kézirattár, levélmásolat. — MM. VIII. 459—462. 22 Eredetije a Kisfaludy Társaság Gyűjt. Levelek, MTA. Kézirattár. Közli Gálos Rezső: Kisfaludy Sándor Hátrahagyott Munkái. Kisfaludy Iro­ dalmi Kör Könyvei 1. Győr, 1931. 561—562. (Ezentúl: KShm.) 23 KShm. 558—559. 24 MTA. Kézirattár, másolat. (Sümegh, 1830. aug. 13.) MM. VIII. 457— 458. 25 A színház építéséről, későbbi szereplésekről egyáltalán nem emlékeznek meg a korabeli lapok, ami igen feltűnő. Az átnézett lapok: Kritikai La­ pok, 1831—34., Hasznos Mulatságok 1831—1833., Bétsi Magyar Üjság 1831—32., Hírnök 1837., Jelenkor 1832—33., Regélő 1833—36., Magyar Kurir, Élet és Literatura 1829—33., Tudományos Gyűjtemény 1831— 1837., Koszorú 1830—37., Felső Magyar-Országi Minerva 1830—1836. 28 Gyalui Farkas: Üjfalvy Sándor emlékirataiból és levelezéséből. Pásztor­ tűz, 1926. 595—599. 27 Prológus, a füredi Játékszínnek megnyitásánál. Közli Kisfaludy Á. Béla: Győri Közlöny, 1881. 2. szám. 28 A nyomtatvány egy példánya az OSZK Kézirattár, Annalecta. 29 Fára József: A balatonfüredi színház megalapítása és működésének első évtizedei. Zalaegerszeg, 1925. 11—12. 30 Rédey Tivadar: Balatonfüredi színház. Magyar Színművészeti Lexikon. Bp. 1930. I. 98. 31 Fára József: i. m. 12. 32 Tanátsi Gyülekezet jegyzőkönyve 229/1832. Pécsi Állami Levéltár, Bajai részlege. 33 ,,Baja édes hazánknak tartozó adója lerovatásául azzal akará először is lelke vágyait kielégíteni, hogy a régi rendelet szerint eddig magyar, német és rácz, egyenlő idomzatban szerkezeit, polgárokbul álló választott községe jegyzőkönyvei magyar nyelven vitessenek". Jelenkor, 1833. márc. 20. Sólymos Ede: A bajai színészet múltjából. Bajai Hírlap, 1961. júl. 19. és aug. 23. " KShm. 405. — A személyes ismeretség döntő volt az adományok gyűjté­ sében. A bajai bejegyzés egyértelműen megmondja, hogy a megyegyűlé­ sen vetődött fel a füredi színház támogatásának ügye. A megyei levél­ tárban, mely azóta Zomborból is elkerült, nem állott módomban kuta­ tásokat végezni. Kézenfekvőnek látszott, hogy a szomszédos városok levéltárában nyomozzak. Hiába néztem azonban át Kiskunhalas és Kis­ kunfélegyháza tanácsi jegyzőkönyveit, valamint a korabeli levelezését, nyomára sem akadtam esetleges kérelemnek, illetve adománynak. (Szabó Sándor levéltáros segítségét itt is köszönöm). Kecskemét levéltárában nem csak a jegyzőkönyveket és levelezést néztem át, hanem a Regest rum Perceptorale 1831—1833. évre és az Index literarum Correspondentialium kötetét is. Feltételezhető, hogy az ügyet rövid úton, szóban, intézték el, hiszen a bajaiak is utólag jelentik csak azt, de a kiadások között feltétle­ nül szerepelnie kellene az összegnek, mert az a pénztáros saját zsebére ment volna. (A bajai jegyzőkönyv is lényegében ezért foglalkozik vele.) Az eredmény negatív volt. Kétségtelen tehát, hogy a füredi színház meg­

segítésére Kisfaludy nem indított országos akciót, inkább ismerősei útján bonyolította le azt. (Dr. Balanyi Béla levéltáros fáradozását hálásan kö­ szönöm.) 35 Pataki József: A magyar színészet története. Bp. 1922. 205. 38 Vali Béla: Kisfaludy Sándor és a balatoni színház. Figyelő, 1887. 133— 141. 37 Klestinszky László: A kassai magyar színészet. 1781—1877. 9. 38 Déryné naplója (Szerk. Tors Károly) Bp. 1880. II. 277—278. 39 Benczúr Vilmos: Kassai játékszín 1816—1916. Kassa, 1924. 23. 10 Az 1836/37-es idényben férfiak: Bartha János, Boldizsár súgó, Erdős János, Deézsi Zsigmond, Haray Viktor, Hubenay Ferenc, Keresztessy súgó, Kilényi Dávid, Komáromy Sámuel, László József, Latabár Endre, Lendvay Márton, Pály Elek rendező, Parázsó János, Szakácsy István, Szerdahelyi József rendező, Szilágyi József, Szőke Mihály, Tóth István, Turcsányi Károly, Várossy József, Henszmann karmester. Nők: Balogh Hermin, Chiabayné Édes Antónia, Dain Borbála, Erdősné Dain Teréz, Erdős Laura, Fügedy Kati, Hansóczky Lujza, Hubenayné Magda L., Kántorné Engelhardt Anna, Kilényiné, Komáromyné, Komlóssyné, Komlóssy Ida. — Lestinszky László: i. m. 17. 41 Déryné naplója. Bp. 1880. II. 305—306. 42 Staud Géza: Déryné. Bp. 1957. 52. 43 B. Füred, július 15-ik, 1837. Ez Déryné ezideig ismert legkorábbi kelte­ zésű levele. Bayer József: Déryné. Déryné levelei. Sajtó alá rendezte, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Staud Géza. Bp. 1944. 89—90. 44 Könyves Máté: Játékszíni Koszorú. Pest, 1834. 204. 45 „Csak az oszlopok hibáznak még, de ezek is minden áron fel fognak állíttatni". A levél kelte Sümeg, 1832. aug. 1. Gyalui Farkas : Üjfalvy Sándor emlékirataiból és levelezéséből. Pásztortűz, 1926. 599. 46 Kiss Endre: Nemzeti Játékszín Honi fölemelkedésünk segéde. Tud. Gyűjt. 1831. XII. 1—35. 47 M-t-y: Színészek jutalmaztatása a régi s újabb időkben. Társalkodó, 1835. 180. 48 Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül. I. 69., 93—94. 49 Oláh János: Balaton mellyéki tudósítások barátságos levelekben. Tud. Gyűjt. 1834. III. 51—96. 60 Harsányi (Pál) : Levelezés. Hírnök (Pozsony) 1837. július 28. 61 Nagy Híd utca 4 alatt Millernél kaphatók: „Füredi magyar tánczok, a kedvelt Jancsitól játszva, Guitárra szerkezteié Padovecz." Hasznos Mulatságok, 1833. I. 57. 62 Füred ásványos vize és a Balaton. Tud. Gyűjt. 1837. VII. 1—50. 63 Viszota Gyula: Kisfaludy Sándor és a Tudós Társaság. ItK. 1911. 432— 455. 64 Kisfaludy Sándor levele a T. T. Társasághoz, Sümeg, 1831. nov. 20. MM. VIII. 493—495. 65 MM. VIII. 511—517. 66 „Én elhatároztam magamban, hogy most utolszor vagyok itt, mint tagja a M. T. Társaságnak. . ." 1833. nov. 3. húgának. KShm. 497. 87 MM. VIII. 556. és 551. 68 Vali Béla: i. m. 140. 89 Zala megye levéltára. Közgyűlési jegyzőkönyv 870/1836. Nyilatkozás. Tekintetes Nemes Zala Vármegyének azon végzésére, melly szerint Kuthy Pál Főbíró Úrnak meghagyatik, hogy minekutánna a BalatonFüredi Színház felépült, s a N. Vármegye a dolognak miben létét tudni kívánná, ő engem számadásra szóllítson. — KShm. 381—383. 80 Nyilatkozás T. N. Zala vármegyéhez a Füredi Színházat illető számadá­ som mellé. Kelet nélküli fogalmazvány a sümegi Darnay múzeumból. Leltári szám 1/1033. Az igen értékes Kisfaludy Sándorra vonatkozó anyagot jelenleg a Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi. A Nyilatkozás szövege KShm. 388—389. 81 Fára József: i. m. 30. 82 Eredetileg a 18-as csomó 305. folyószáma alatt őrizték őket 1844-ig, amikor egy ott maradt szelet papírra tett megjegyzés szerint, Csillagh Lajos alispán magához küldette a számadásokat a levéltárból.

03 04

Fára József: i. m. 30.

.

..„ _

„

Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai. Bp. 1962. II. 73. csak Fára könyvét ismeri, új levéltári anyagot nem hoz. 85 Kisfaludy eredetileg tervezte a színház történetének megírását, de erről a tervéről, a zaklatások miatt, lemondott. KShm. 391. 88 Viszota Gyula: Kisfaludy Sándor három ismeretlen levele. Egyetemes Philológiai Közlöny, 1907. 445—447. .,.,.,,,, 87 Korompay Bertalan: Kisfaludy Sándor levele Jankovich Miklóshoz. Iro­ dalomtörténet. 1943. 143—144. 88 Darnay Kálmán: Kaszinózó táblabírák. Bp. é. n. II. 213. 89 Fenyő István: i. m. 367. 70 71 Fára József: i. m. 36—39. Kulcsár Adorján: Százéves balatonfüredi panaszkönyv. ItK. 1940. 183— 1 Q«

72

Roboz István: A balaton-füredi színkör. Hazánk s a Külföld, 1865. aug. 13., 144. szám. > . , „ , , » , 73 Arthur: Levelezések. Hazánk (Győr), 1847. aug. 14.,96. szám.— A szín­ ház kései történetére vonatkozó adatokat Lipták Gábortól kaptam. Fo­ gadja érte köszönetemet. , 74 Iván Ede: Egy ledőlt oszlop története. Uj Idők, 1913. április 6., 15. szám. 75 „A feladat nem volt egyszerű, éppen a rendelkezésre álló anyag tárgyi ellentmondásai miatt. Az épületből, a lebontás és széthordás után mind­ össze hat oszloptörzs maradt meg s ez is hányódott erre-arra". A re­ konstruáláshoz egy alaprajzot is felhasználtak, de erről közelebbit meg­ tudnunk nem sikerült. — Bajcsa András: Milyen volt Balatonfüred kőszínháza? Színház és Filmművészet, 1956. 585—586.

Beiträge zur Geschichte des von Sándor Kisfaludy gegründeten Theaters in Balatonfüred Bekanntlich war es Ferenc Kazinczy, auf dessen Geheiß sich im damaligen Pesth das erste ungarische SprechtheaterBühnenensemble unter Leitung von László Kelemen bildete. Die ersten repertoiremäßigen Vorstellungen begannen im Jahre 1792 auf der Bühne eines provisorischen Holzbaus am linken Donauufer. Es dauerte aber nicht lange und das Theater mußte 1796 in dem damals noch vornehmlich deutschbevölkerten Pesth-Buda seine Tore schließen. Unter der Ägide von Miklós Wesselényi sr. bildete sich gleichfalls im Jahre 1792 ein siebenbürgisches Bühnenensemble. Hier blieb der Erfolg nicht aus, das Ensemble wurde immer zahlreicher, so daß 1801 mehr oder weniger starke Gruppen bereits im ungarischen Mutterland Gastspiele veranstalteten. Die berühmte Rondelle, wo die ungarische Bühnenkunst sich entfalten konnte, nachdem der Holzbau des Pesther ungarischen Theaters durch eine Feuersbrunst zerstört worden war, wurde jedoch 1815 abgerissen, so daß die ungarischen Mimen von einer Stadt zur anderen wandern mußten (Székesfehérvár, Miskolc, Kassa, Debrecen), um ihrer Kunst zu huldigen.

Eine ihrer Gruppen fand aber zu jener Zeit in Balatonfüred ein ständiges Heim. Der Aufwand für den Theaterbau wurde aus Spenden bestritten. Die Anregung hierzu war von Sándor Kisfaludy ausgegangen. Der Rückblick beginnt mit der Geschichte des im Jahre 1831 in Balatonfüred eröffneten ersten ständigen ungarischen Theaters und schildert die Schwierigkeiten des Theaterbaus. Vor den Augen des Lesers entsteht ein Bild des damaligen Balatonfüred auf Grund zeitgenössischer Schilderungen und Erinnerungen. Verfasser verfolgt von Schritt zu Schritt das Wirken Sándor Kisfaludy's auf dem Forum der Öffentlichkeit, sein dichterisches Können, aber auch die Schwierigkeiten, die dem alternden Dichter bei Verrechnung der Baukosten mit den damaligen Behörden nicht erspart blieben. Aus all dem erfährt man, daß der Theaterbau von Balatonfüred nicht bloß im vorgerückten Alter des Dichters eine bedeutende Tat war, sondern auch vom Gesichtspunkt der ganzen ungarischen Bühnengeschichte — weit über das Regionale hinaus — hoch zu werten ist. Mihály Kőhegyi

Contributions à l'historique du théâtre de Balatonfüred, fondé par Sándor Kisfaludy Il est connu que c'est sur l'initiative de Ferenc Kazinczy que la première troupe de comédiens hongroise se forma à Pest-Buda sous la direction de László Kelemen. C'est en 1792 que la troupe commença ses représentations dans le bâtiment en bois du théâtre provisoire, élevé sur la rive droite du Danube, mais quelques années après (en 1796) il dut fermer ses portes à Pest-Buda car la majeure partie de la population de la ville était allemande. La troupe transylvanienne, formée en 1792 et patronnée par Miklós Wesselényi père, connut du succès et devint si nombreuse qu'en 1801 elle put envoyer des troupes aussi à la patrie-mère. Mais la fameuse Rondelle où les acteurs hongrois trouvèrent abri, fut démolie en 1815, ainsi les villes de Székesfehérvár, Miskolc, Kassa, Debrecen offrirent leur hospitalité aux acteurs réduits à la vie errante. C'est justement à cette époque critique que le théâtre de Balatonfüred recevait une partie des acteurs en leur assurant la subsistance. Le théâtre de Bala-

tonfüred se fonda grâce à la générosité publique, mais le mérite de l'avoir initié revient à Sándor Kisfaludy. L'étude s'occupe de l'historique, des difficultés de la construction du théâtre inauguré en 1831. En utilisant des descriptions, des mémoires contemporaines, elle donne une vue d'ensemble de Balatonfüred d'autrefois. Elle trace la ligne de l'activité publique et dramaturgique de Sándor Kis­ faludy, et nous raconte les mille tours et retours que firent les autorités du comitat au poète âgé en rapport de l'arrêté de comptes de la construction. Des données citées, l'auteur tire la conclusion que le théâtre de Füred a joué un rôle considérable non seulement à la période tardive de la vie de Sándor Kisfaludy, mais il était d'une importance remarquable du point de vue de l'histoire générale du théâtre hongrois, car il ouvrit un horizon dépassant de beaucoup les conditions locales. Mihály Kőhegyi

101

Данные к истории Балатнфюредского Театра, основанного Шандором Кишфалуди Известно, что первая театральная труппа, руководимая Ласло Келеменом, возникла в Будапеште по инициативе Ференца Казинци. Систематическую игру труппа начала в 1792 году во временном деревянном театральном по­ мещении, построенном на берегу Дуная; но очень скоро (в 1796 году) театр закрылся, так как Пешт и Буду в то время населяли в основном немцы. В 1792 году возникла труппа в Трансильвании, которую патронировал стар­ ший Миклош Вешшелени. Быстро растущая труппа уже к 1801 году могла посылать группы для выступления в центре страны. Прославленную Ронделлу, в которой нашли приют венгерские актеры, в 1815 году снесли, ак­ теры были вынуждены странствовать и давать спектакли то в Секешфехерваре, то в Мишкольце, Кошице или Дебрецене. Как раз часть из них в это критическое время обос­ новалась в балатонфюредском театре, созданном на об­

102

щественные пожертвования, инициатором чего выступил Шандор Кишфалуди. Статья рассказывает об истории открывшегося в 1831 году театра и трудностях, связанных; с его постройкой. Статья на основании воспоминаний современников, пись­ менных документов, относящихся к тому времени, дает картину жизни тогдашнего Балатонфюреда; прослежи­ вает общественную деятельность Шандора Кишфалуди, его драматургическую работу и ту волокиту, которую чинили комитатские власти пожилому поэту в расчетах, связанных со строительством. Из приведенного материала автор делает вывод о том, что балатонфюредский театр имел большое значение не только для Шандора Кишфалуди в его последние годы жизни. Он, выйдя за рамки сугубо местного характера, занял важное место в истории венгерского театра вооб­ ще. Михай Кёхедьи