A VÉRENGZÉS A likvidálás ellenzőjét is likvidálják
N EM áll rendelkezésre olyan korabeli d o k u m e n t u m , a felszabadulásnak m o n d o t t e s e m é n y utáni
amelyből
torontálvásárhelyi
vérengzés történetét részleteiben, o k m á n y o k k a l alátámasztva is m e r t e t h e t n é n k . Legalábbis n i n c s e n róla korabeli leírás, csupán egy-egy e s e m é n y r ő l van valami. N a g y valószínűséggel állítható a z o n b a n , h o g y a v i s s z a e m l é k e z ö k p o n t o s a n , m i n d e n k é p p e n hi h e t ő e n , e s e t e n k é n t apró részletekre k i t e r j e d ő e n e l m o n d t á k , h o gyan zajlott le, k ü l ö n ö s e n e l m o n d h a t ó ez a p ü s p ö k lelkész kivég zéséről. A szórványosan és véletlenül e l ő b u k k a n ó
dokumentu
m o k a nyilatkozók állítását alátámasztják. A fellelt t a n ú k egy része nyilatkozásuk idején, tehát j ó fél év századdal a történtek után s e m m e r a nyilvánosság előtt szere pelni állításával. Ez é r t h e t ő azok i s m e r e t é b e n , amit az a k k o r i és az azt követő fél évszázadon át tartó titói korszakról tudunk. Az egyik leghitelesebb nyilatkozó a n e g y v e n ö t őszén lelőtt k o m m u n i s t a párttitkár fia, az azóta m á r elhunyt, fentebb idézett N é m e t h Gyula volt. Neki több oka volt rá, h o g y n é m i fenntar tással ugyan, de vállalja a nyilvánosságot. A z egyik az a puszta tény, h o g y a faluért és a torontálvásárhelyiekért a g g ó d ó édesapja szintén az őszinte és tisztességes, a magyarságát vállaló magatar tásának lett az áldozata. A m á s i k m e g az, h o g y N é m e t h G y u l a és egész családja csakugyan hálás volt n e m csupán a m á r t í r lelkész nek, aki a családot nagy n y o m o r á b a n é l e t m e n t ő élelmiszer- és egyéb a d o m á n y o k k a l segítette, h a n e m a falu egész n é p é n e k , hi szen senki s e m árulta el őket, senki s e m tartotta azt, h o g y ezeket a k o m m u n i s t á k a t ki kell irtani. N é m e t h Péter ugyanis úgy lett baloldalivá, h o g y védte a n i n c s t e l e n e k érdekeit. Ilyenek pedig b ő s é g e s e n voltak abban az időben, k ü l ö n ö s e n az e l n y o m o t t m a -
gyar k i s e b b s é g i e k között. N e m véletlen ugyanis, h o g y a n i n c s t e len délvidéki m a g y a r o k között m e g l e h e t ő s e n elterjedt a k k o r i b a n a j o g e g y e n l ő s é g e t is h i r d e t ő k o m m u n i s t a eszme. M o s t n e m fog l a l k o z u n k azzal a kérdéssel, h o g y a n hagyta c s e r b e n a Párt ezeket a követőit a későbbi i d ő b e n . A h a r m a d i k o k pedig az, h o g y a börtönszigeten, és utána m a g a N é m e t h Gyula is keservesen ta nulta meg, milyen is a k o m m u n i z m u s igazi arca. í m e n é h á n y részlet a k i l e n c v e n e s évek elején, a Fruska gora egyik lejtőjén álló házában tett nyilatkozatából. E l ő b b egy olyan, amely azt b i z o nyítja, h o g y a falu lakossága a m i n d a n n y i u k a t fenyegető m i n d e n támadás ellen e g y m á s mentésével a legveszélyesebb i d ő k b e n is védekezett. „1941-ben, a Szovjetunió megtámadása után letartóztatták Márton Pált és Andorka Sándort - a Magyar Tanácsköztársaság idején. Szegeden szerepelt ez utóbbi -, a debelyacsaiak kezességet vállaltak értük, és így szabadon engedték őket. A mi házunk akko riban kommunisták és más illegálisok átjáróháza voh. Abban az időben Becskereken magánúton diákoskodtam. Megtörtént, hogy amikor hazamentem, nem volt mit felvennem, mert a ruhámat valamelyik illegalitásban élő személynek kellett odaadni.
(...) Negyvennégyben apámat letartóztatták, de a börtönből kiadták egy cipészmühelybe dolgozni [Nagybecskereken - M . M . ] , ott fejel te a csizmát a börtönparancsnokoknak, én odajártam hozzá talál kozni vele, vinni hozzá a híreket. A főtéren már ott álltak a német Tigrisek, Módoson meg az oroszok, onnan lőtték ez utóbbiak Ara dacot. Apám ekkor a zűrzavart kihasználva ledobta a kötényt, és hozzám szökött a tót templom felé eső szobámba (...) másnap a fő téren a nép már verte le a táblát a városházáról. (...) Mi gyalog el indultunk Debellácsra(...) délelőtt kilenc-tíz órára érkeztünk meg. Ez október ötödikén és hatodikán történt. Édesanyám és 1922-beli Pista testvérem mesélték, hogy milyen sok a baj, az orosz katonák a nőket erőszakolják. A falu szélén volt egy hídalkatrész-lerakat, amit olasz katonák őriztek. A helybeli szerb telepesek ezektől az öröktől elszedték a fegyvert és átvették a faluban a hatalmat. Egy-
"
Idézetek A megtorlás napjai c. könyvből ( F o r u m Könyvkiadó, Újvidék,
1991, 3 4 9 - 3 5 3 . o.
szer valaki azzal a hírrel jött, hogy elvitték Gachal tiszteletest. Kovacicáró?'' jöttek érte OZNA-tisztek^\ és magukkal vitték. A Vörös Hadsereggel érkezett a faluba egy Szása nevű vézna, sovány, szőke suhanc. Ezt láttam egyszer a színpadon beszélni, vé resen uszított a magyarok ellen. Tudtam róla, hogy meg akarta erőszakolni Debreceni Jánosnak, nekem jó ismerősömnek az édes anyját. Apámnak szóltak, ő lefegyverezte és lecsukatta. Másnap a kovacicai oznások kiszabadították. (•••) Még korábban, a felszabadulás napjaiban, az is megtörtént, hogy jött egy Crna Gora-i ember egy névsorral, és összeszedett a faluban hatvan magyar embert, hogy azok mind bűnösök. Apám odament, és megnézte, kik azok a bűnösök. Nem egyet a karjánál fogva vett ki a többi közül, hogy ez nem bűnös. De mind nem szedhette ki. Az embereket összeszedő tiszttel ebből kemény nézet eltérése támadt, amelynek során a fegyverek is előkerültek. Bementek a községházára, annak a bejárata fölötti lépcsőn erő sen dulakodtak már, aminek során apám úgy meglökte a tisztet, hogy az legurult. Végül is azt a hatvanas csoportot nem vitték el, de az apám később áldozatul esett. Ez a dulakodás abban az időben történt, amikor Ürményházán készítették a helyet, hogy a bánáti magyarokat mind oda viszik gyűjtőtáborba. Amikor apám erről tudomást szerzett, azt mondta, ha viszik a többi magyart, akkor mi is megyünk. Nyomban elutazott Belgrádba, beszélt Mosa Pijadéval és Rankovictya?^, s később a táborszervezést lefújták.^^ Mi, mozgalmisták^", tudtuk, mit köszönhetünk dául Gachal tiszteletesnek. Hogy mi, nyilvántartott megmaradtunk, azt legfőképpen neki köszönhettük. "
másoknak, pél mozgalmisták, Benne volt a
Antalfalva.
" Ó Z N A - Odelenje za zastitu naroda. Népvédelmi osztály. A titói titkosren dőrségek egyike, a délvidéki vérengzésért leginkább felelős fegyveres szolgálat. Mindketten Tito legodaadóbb hívei és első számú munkatársai. Pijade nevéhez fűződik az új állam szervezése, Rankovic pedig a belügy teljhatalmú megbízottja volt. Az említett Ürményháza táborrá alakítási szándékát más forrásból is megerősíthetjük. Dr. Horváth József írt róla a R é m u r a l o m a Délvidéken c. kö tet 8 5 - 9 4 . oldalain. " A nyilatkozó természetesen a baloldali mozgalmistákat érti.
keze abban, a falu"
hogy
negyvenegy
után
mindannyiunkért
kezeskedett
A torontálvásárhelyi e s e m é n y e k n é h á n y héttel megelőzték azt, a m i n o v e m b e r elseje táján vált j e l l e m z ő v é a bácskai oldalon. A véres, általános és t ö m e g e s megtorlás. Elképzelhető, h o g y N é m e t h Péter k e m é n y kiállása v a l a m i k é p p e n befolyásolta a törté néseket, h o g y a felső vezetés általában n e m m e r t e vállalni a nyílt magyarirtást. E z alól c s a k néhány kivételről tudunk, m i n t példá ul a m i C s u r o g o n , Zsablyán és M o z s o r b a n t ö r t é n t . " A p a r t i z á n o k o k t ó b e r negyedikén érkeztek m e g a faluba, amely egy ideig m é g viszonylag bajmentesen viselte a felszaba dítók jelenlétét. G a c h a l p ü s p ö k végezte a lelkészi m u n k á t , n e m utalt k ü l ö n ö s e b b jel arra, h o g y személyes oka lenne féltenie az életét. E g y é b k é n t is m e g e d z ő d ö t t ő már, a volt tábori pap sza golt m á r lőporfüstöt, látott m á r hullahegyeket. A n é h á n y hetes eltéréssel likvidáltak is h a s o n l ó k é p p e n viselkedtek, nyugodtan néztek a j ö v ő b e . N e m feltételezték, h o g y a k o m m u n i s t á k által f e n n h a n g o n hirdetett elv, a n é p e k közötti testvériség és egyen lőség puszta propaganda, a háttérben a k o m m u n i s t a rezsim ki építése mellett a vidék szláv j e l l e g é n e k az erősítése áll, ahogyan azt Ivan Rukavina, a katonai közigazgatás p a r a n c s n o k a is m e g fogalmazta. N o v e m b e r 12-én, vasárnap, a lelkész m é g bejegyezte a halot tak anyakönyvébe, h o g y eltemette J o ó Lajos 17 éves legényt, halálokként szívgyengeséget jelölve meg. A két hét múlva, n o v e m b e r 2 7 - é n végzett bejegyzés a z o n b a n m á r azt tanúsítja, h o g y Vitkay Gyula k á n t o r t e m e t t e el az újabb halottat. Kovács F e r e n c 6 0 éves lakost. A p ü s p ö k tehát e k k o r m á r n e m volt meg. E z az a két keltezés, amelyek között lezajlott a p ü s p ö k likvidálása. A faluban u r a l k o d ó hangulatról, a k ü l ö n b ö z ő , esetenként alantas érzelmektől fűtött helybeliek magatartásáról is nyilatko zott N é m e t h Péter fia. A d o l o g b a n az a csodálatos, h o g y amíg a G a c h a l által is b u z g ó n t á m o g a t o t t és formált szellemiség d o m i A h á r o m helységben mintegy ötezer magyar lakos élt. Közülük mintegy ezret kivégeztek. Meglehetősen pontosan ismerjük őket név szerint. A m a r a dékot táborba hajtották, háborús bűnössé nyilvánították, ennek következtében minden vagyonuktól megfosztották, egyben örök időkre kitiltották őket lakó helyükről.
nált a faluban, addig a szélsőségesek akarata n e m j u t h a t o t t kifeje zésre. E l n y o m t a az egészséges közhangulat. T i t o fegyvereseinek a megérkezése, a „felszabadulás" a g o n o s z szellem feltámadásával j á r t együtt. Lássuk, erről mit nyilatkozott N é m e t h Gyula: „Debelyacsának volt egy nevezetes gyógyszerész Joanovich. Nagyszerb érzelmű embernek ismerték
családja, a [A családfőt.
- M . M . ] , akinek a családja azonban furcsa módon formálódott. Három fiuk volt. Emilnek magyar lány lett a felesége, ö maga is magyarrá lett, itthon úgy köszönt: Szebb jövőt'"'! Feleségével Temerinbe költözködött. Saci szerb lett, a köszönése: Dobro jutro! Gyuszi köszönése: Heil Hitler! A gyógyszerész nagyszerb létére úgy összevitatkozott a még nagyobb szerb Vilovski iskolaigazga tóval, hogy pisztollyal mentek egymásra. O találta föl a Natália néven árusított krémet, a háború után is gyártotta, mert enge délye volt rá, s az engedélyt azért kapta meg, mert ezt a krémet Tito is használta. Ennek a kapcsolatnak köszönhetően Gyuszi az ötvenes években útlevelet kapott Amerikába, hogy ott részt vegyen egy tanulmányúton. Annak ellenére, hogy itthon már nős volt felesége Glumac lány -, ő ott maradt, s ott kinn magyarrá lett. A debelyacsaiak úgy tudják, hogy azt, ami itt történt, elsősorban Saci tette, vagy legalábbis az ő keze benne volt. A saját testvérét, Emilt is bezáratta. A Joanovichokban egyébként egy csepp magyar vér sem folyt, apjuk szerb volt, anyjuk román." [Florescu E m i l i a . - M . M.] Egy névtelen"" visszaemlékező, a lelkész közeli i s m e r ő s e és m u n k a t á r s a az alábbiakat közölte a k i l e n c v e n e s évek elején: „Voltak itt nagy kommunisták, akik nagyon védték a tiszteletes urat. Elsősorban Németh Péter és Andorka Béla. Két-három nap pal elhurcolása előtt találkoztam vele az utcán. A mándlija [Rö vid posztókabát. - M . M.] ki volt szakítva, de ő nem igazította meg, hanem úgy járt-kelt a faluban. Közölte, hogy egy orosz ka tona megkérdezte tőle, hány óra. Ö elővette a zsebórát, megnézte, és megmondta, mire az orosz megragadta az órát, és kiszakította Valójában a nyilasok által használt és terjesztett köszönés, amire az volt a válasz: „Éljen Szálasi." •" A nyilatkozó akkor - A megtorlás napjai c. kötet anyagának 1990 nyarán folyt gyűjtése idején - még nem vállalta a nyilvánosságot e nyilatkozatával, most azonban engedelmével e helyen felfedjük, hogy ez a személy is a m á r említett Bakator János.
A községháza
épülete. Udvarában nagylelkű
szenvedett lelkésze
mártírhalált
a falu
mándlistul. Azt mondta, így fog maradni, hadd lássa mindenki. Mondtam neki: - Tiszteletes úr, itt nem számíthat semmi jóra, rejtőzködjön el, vagy legjobb lenne, ha elmenekülne. Azt válaszolta: - A híveimet nem hagyhatom. Nem sokkal később egy éjjel elvitték. Másnap vagy harmadnap az irodájából a könyveit egy szekérre dobálták, és a téglagyár göd reiben elégették. Itthon azt tudtuk róla, hogy az ÓZNA emberei Kovacicára vitték. Közülünk soha senki többet nem látta. A ruhá ját láttuk később egy kovacicai szerb emberen. A faluból abban az időben többeket is elvittek, köztük Hős Gyula kereskedőt, Tóth Sá mueljegyzőt, Molnár Ferenc üvegkereskedőt, Joó Bálintot, ez utób bi ellen már bírósági eljárás folyt. A hozzánk érkező hírek szerint a tiszteletes urat agyonkínozták. Szókimondó ember volt, aktív, a Délvidéki Magyar Kultúrszövetségnek ő volt itt az elnöke. Kapcso latot tartott külfölddel is. Az ő lányát vette feleségül Mohácsi Imre törökkanizsai gyógyszerész."
Ez u t ó b b i n a k a lánya, az Újvidéken élő Farkas Lászlóné az alábbiakat közölte édesapjáról és nagyapjáról, G a c h a l p ü s p ö k ről. „A felszabadulás első napjaiban a helyi partizánok befogták édesapámat, Mohácsi Imrét. Mi Törökkanizsán éltünk, ő ott volt gyógyszerész. Elhurcolása után néhány nappal házkutatásra érke zett hozzánk néhány fegyveres katona. El is kezdték a kutatást, amikor a parancsnokuk meglátta apám irodájának a falán apósa, a nagypapa fényképét. - Az ott ki? - kérdezte tőlünk. Mi mondtuk, hogy ki. Mindent el kellett róla mondani, hogy meggyőzzük, csakugyan édesanyám apjának a fényképe van a falon. Mindennek az lett a vége, hogy a parancsnok véget vetett a további házkutatásnak, apámat pedig kiengedtette. Apám azzal jött ki, hogy az a tiszt azt mondta, aki nek ilyen apósa van, az nem lehet ellenség. Apámnak nem is lett később sem semmi bántódása." N é m e t h Péter fia befolyásos és tekintélyes fiatalember volt azokban a n a p o k b a n , években - 1 9 4 4 őszétől kezdve 1 9 4 8 - a s letartóztatásáig - , elképzelhető, h o g y m i n d e n t megtett a n n a k érdekében, derüljön fény apja titokzatos m e g g y i l k o l á s á n a k m i n den részletére. M a g a is tapasztalhatta, h o g y az akkori h a t a l o m tartók között azok d o m i n á l t a k , akik m i n d e n t megtettek, h o g y az ügy h o m á l y b a n maradjon. M i n t felső k a p c s o l a t o k k a l rendelkező, beavatott helybeli, s ok m i n d e n t m á s k é n t élt át és látott, belülről szemlélte a gyilkos rendszer gazemberségeit, ezért é r d e m e s e h e lyen is közölni, mit tapasztalt. Ezt nyilatkozta: [Édesapja temetése után. - M . M . ] „A sírtól elmentem csovára a körzeti ÓZNA parancsnokához. Ott azt kérdezték hogy ugye nekem van pisztolyom. Mondtam, hogy van.
Pan tőlem,
- No, azt add le, nehogy valami butaságot csinálj. Nagyon furcsállottam, hogy ezzel kezdi, és nem azzal, hogy a gyilkost el fogjuk. Nem szóltam, a pisztolyt leadtam, könnyen tettem, otthon volt másik kettő is ezer golyóval. (...) Apám temetése után lejárt az egy hónap. Akkor elmentem dékre, és kihallgatást kértem Lala Beljanskinál, Kosta Nad*^
Újvi helyet-
Részint magyar származású horvát katonatiszt. A titói Jugoszláv Népfel szabadító Hadsereg több, szintén hadseregnek nevezett részre volt tagolva. Ó voh annak a parancsnoka, amelynek a székhelye akkor Üjvidéken volt.
tesénél. Elküldött még három hónapi szabadságra, hogy annak letelte után leszereltet. ígéretét be is
és azt tartotta.
mondta,
Még a németek idején voh itt egy német katona, aki beleszere tett egy Földesi Rozika nevű gazdag parasztlányba. A felszabadu láskor a katona nem menekült el, hanem jelentkezett a községhá zán. Agyonlőtték. Szegény Rozikát pedig sok orosz katona megerő szakolta. (...) Apám ezen fel volt háborodva. Rozikát hazaküldte. Nagyon hálás volt érte. Egyszer nekem azt mondta, menjek el hozzá, van egy nagyon jó könyve. (...) Megkérdeztem tőle, akar-e az apámon segíteni. Persze, hogy vállalta. Arra kértem, segítsen felkutatni a gyilkost. Nem sokkal később engem Újvidékre küldtek pártiskolába. Hazalátogatván, anyám újságolta, hogy keresett Rozika. El mentem hozzá, és közölte, hogy megvan a gyilkos. Ekkor tudtam meg tőle, hogy amikor korábban nála jártam, akkor kilesett egy ember. Ez Laki Mihály borbélymesternél volt alkalmazásban, a neve Cincar. Ez a segéd nagyon udvarolt volna Rozikának, egy al kalommal berúgott, és akkor bökte ki Rozika előtt, hogy ő lőtte le Németh Pétert. Én másnap telefonáltam az OZNA-ra. Tudomásul vették, de bizonyítékokat kértek tőlem. Én ettől kezdve rendszere sen odajártam a műhelybe borotváltatni magamat, hogy megnyer jem a bizalmát. Tudtam, hogy kivel van dolgom, ő is tudta, hogy az áldozata fiának a nyaka körül mozgatja a borotvát, de nem tudta rólam, hogy én mindent tudok. Nem volt mindegy" A t ö r t é n e t b ő l a nyilatkozó állítása szerint az derült ki, h o g y a gyilkosságot titkos királypárti c s e t n i k szervezet tagjai hajtották végre. A m i éppenséggel n e m zárható ki, j e l l e m z ő a z o n b a n , h o g y az új, k o m m u n i s t a h a t a l o m m e n n y i r e falazott a m a g y a r n e m zetiségű pártvezető gyilkosának. Nevezettet hosszú, sokáig ha logatott büntetőeljárásban, N é m e t h Gyula intervencióira, végül elítélték. A nyilatkozat így folytatódik: „Nagyon érdekek, hogy kik voltak Cincar segítőtársai. Egy al kalommal bedobtak hozzám az ablakunkon egy levelet, amiben az volt, hogy az apám gyilkosának a háza a Kolónián van, a házuk előtt egy száraz epefa áll. Ott lakott Slavko Stojkovic a szüleivel. Ettől kezdve nagyon figyeltem öt. jelentkezett önkéntes munkára'*^ "
Abban az időben folyt az országban a háborii okozta károk helyreállítása,
amit újjáépítés néven hatalmas propagandával népszerűsített a rendszer. Az új-
Kissé életlen felvétel, de világos az üzenete: sarló és kalapács, a kommunizmus szimbóluma mindenütt. A kisiparosok műhelyében is. Valószínűleg felvonulásra kellett készülniük a Száva menti csatorna építésére. Én gondoskodtam arról, hogy szép egyenruhát kapjon és jól el legyen látva. Amikor visszajött, behívattam az irodába, kitettem elébe a pisztolyt. Szemére hány tam, hogy én vele jól bántam, közben megtudtam róla, hogy ö az apám gyilkosainak egyike. Megtört, és bevallotta, hogy a náluk lakó Szása, ez, aki az oroszokkal érkezett a faluba, és Cincar meg fenyegették és kényszerítették. Hazaengedtem, a házuk elé két párt őrt állíttattam, és nyomban telefonáltam Pancsovára az OZNA-ra, hogy megvan minden tettes, csak Szása eltűnt, mire kiadták ellene a letartóztatási parancsot. Cincar védőügyvédje is kiszedte védencéből, kik voltak a segítő társak, és nekem megmondta, hogy könnyítsen védencén. Azonnal elrendelték, hogy a gyanúsítottakat vitessem Pancsovára. A bíró sági tárgyalás lefolyt, nagy nehezen megszületett az elsőfokú ítélet. Cincart halálra ítélték, a pancsovai belügy főnöke felajánlotta, hogy én személyesen lelőhetem, végrehajthatom a hivatalos ítéletet. Érre mégsem vállalkoztam. Időközben bevonultam katonának, rendes jáépítésre fiatalok tíz- és tízezreit toborozták önkéntes munkatáborokba, a m e lyek egyszersmind a kommunista ideológia népszerűsítésére is szolgáltak.
szolgálati időre. Ez idő alatt Cincar fellebbezett, és az ítéletet 20 évre módosították. Stojkovic főtárgyalásán megjelentem a védelem tanújaként, ő tizenkét évet kapott, de megígértem az édesanyjá nak, hogy segítek kihúzni a börtönből. Körülbelül másfél-két év után fölkeresett az anyja, hogy segítsek neki a fiát kiszabadítani. Megírattam vele egy kegyelmi kérvényt, azt aláírtam én is meg Pista*'' is, és ennek alapján a gyereket csakugyan kiengedték. Az óta is tartjuk vele a kapcsolatot'.' A nyilatkozóval n e m mérlegeltük, vajon ez, az édesapja szerb gyilkosainak felelősségre vonatása, m e n n y i r e befolyásolta az ő sorsát. Nevezetesen: ez az egész felelősségre vonatás kiváltott-e bizonyos szerb k ö r ö k b e n olyan ellenszenvet iránta, h o g y neki emiatt kellett m e g j á r n i a a p o k l o k poklát, a börtönszigetet.
Gyula testvére.
