A városi biotópok értékelésének tanulmánya

A városi biotópok értékelésének tanulmánya .1. A növények tanulmányozására vonatkozó eredmények bemutatása Tanulmányunk 452 faj kormofita meghatározásához vezetett, melyből 289 fűnemű, illetve 163 fás szárú (fák, cserjék, liánok) faj. A florisztika és vegetáció szempontjából Temesvár egy viszonylag magas fokú florisztikai diverzitást mutat, számos idegen elemmel, melyek mellett (különösen a peremterületeken) sok faj és növénytársulás áll fenn, mely az erdős sztyeppék övezetének felel meg.

.1.1. A növényi fajok bemutatása (tudományos és népi elnevezés, azonosítási és megkülönböztetési jellegek, a fajok fontossága az ökoszisztéma számára, jelenlévő és potenciális veszélyeztetések, a megőrzési állapot leírása és menedzsmenti (védelmi) intézkedések a fajok fenntartásának vagy védelmének javítása érdekében) 1. Abies alba Mill. (Pinaceae) Nagyméretű, vékony kérgű, tűlevelű fa. Kúp formájú korona, vízszintes főágakkal, melyek örvekbe csoportosulnak. Levelei fésűsen rendezkednek el oldalsó ágain, hosszuk kb. 3 cm, hegyük tompa és csorbított; a levelek alsó oldalán, a bordázat mindkét szélén két kékesfehér sáv jelenik meg. A nőnemű tobozok henger alakúak, hosszúk akár 20 cm is lehet, szélességük 3-5 cm. A mag szárnyas, 8-13 mm. Európai származású faj, spontán módon megtalálható tiszta és vegyes erdőkben egyaránt. Dísznövényként termesztett örökzöld karaktere és a korona felépítése miatt. A sík régiókban, a környezeti feltételek miatt, nem éri el fajának szabványméreteit. A városi élőhelyeken a fiatal példányokat néha illegálisan vágják ki, hogy azokat később karácsonyfaként használhassák. Az Abies concolor ezüstszínű leveleiben különbözik az A. alba-tól, melyet ezek kutin rétege ad. 2. Abies grandis (Dougl.) Lindl. (Pinaceae) – Fenyő Levelei vékonyak és rugalmasak. A levelek felső része sötétzöld színű, alsó részük pedig fehér ezüstös színezésű, hátán két sztómák által alkotott csíkkal. hímnemű virágai halványsárgák. Nőnemű virágai zöldessárga színűek. Tobozai henger alakúak és világoszöld színűek. Ágai függőek és tekervényesek. Észak Amerikából származó faj. Európában gyakran használt parkokban és kertekben mint díszítő faj. 3. Abies concolor Lindl.&Gord. (Abietaceae) – Fenyő E faj különlegessége a levelek, illetve tűk elrendezése a szárakon, tekintve hogy ezek többé-kevésbé merevek. Színük kékes az elején, de 2-3 év után átvált zöldre. Virágai sötétpiros színűek. Tobozai hosszúkásak, vastagságuk közepeiktől a csúcsuk felé csökken. Az idősebb példányoknál a kéreg nagyon vastag és mélyen szántott a törzs alapja felé. Puha és könnyű fa. Egzotikus faj, származási helye Észak Amerika. Sűrűn ültetik mint díszítőelemet parkokban és kertekben. 4. Abies nordmanniana (Steven.) Spach. (Pinaceae) Ez a faj elég lassú növekedéssel rendelkezik. Fényre, nedvességre és jó vízelvezetésű talajokra van szüksége. Koronája piramis alakú, sűrű, keskeny, ágai a talajtól nőnek. Tűlevelei fényesek, feketés-zöld színezésűek, hátukon két sztómák által alkotott csíkkal. Tobozai vöröses színűek lesznek ősszel. Egzotikus faj. A hideg tájakat kedveli, a száraz, meleg nyarakat nem viseli el. 45

5. Acer campestre L. (Sapindaceae) - Juharfa III. nagyságú, lombhullató fa, mely ritkán haladja meg a 15 m-es magasságot. Törzse általában rossz felépítésű, kérge mállékony, finom és szabálytalanul repedezett. A korona sűrű, serdülő szárakkal a fiatal években. A levelek 5-10 cm hosszúságúak és 3-5 karéjos tenyér alakúak. Virága zöldessárga színű, korimbiform virágzatokba csoportosul.. A juharfa egy őshonos faj, mely elterjedt Európában és Nyugat-Ázsiában. Viszonylagosan magas elvárásai vannak a nyári meleggel szemben, de elég toleráns a talajt illetően. Fontos az esztétikai értéke, ami miatt gyakran megtalálható parkokban, de ugyanakkor nagy mennyiségben termesztik is, mivel ez a fa nagyon jó üzemanyagnak számít. Védi és javítja a talajt. 6. Acer monspessulanum L. (Sapindaceae) – Bánsági Juharfa III. Nagyságú fa, alkalmanként akár a cserjék fajába is sorolható, elérve a legfeljebb 10 m magasságot. A törzs görbe, gyakran elágazó a talajtól, pikkelyes kérgét csak felnőttkorban fejleszti ki. A levelek kicsik, 3-7 cm hosszúságúak, szélesek, 3 karéjos; felső részük csupasz, fénylő, alsó részükön pedig szőrcsomókkal a bordázatok hónaljában. A levélnyél 2-6 cm hosszú. Őshonos faj, de csak szórványosan található meg a Bánság déli részén. Jól tűri a fagyot és a száraz, alvázas, sekély talajokat. Bevezethető száraz, szikkadt üdülőhelyekre, mint talajjavító és védő faj. 7. Acer negundo L. (Sapindaceae) – Amerikai juharfa Fa, mely származási helyén eléri a 20 m-es magasságot, országunkban azonban ritkán haladja meg a 10-12 m-t. Törzse szinuszos, alacsony magasságtól elágazó. Levelei páratlanok, 37 levélkéből állnak, a végső levél általában 3 karéjos. Virága kétlaki, sziromtalan, 4-5 csészelevéllel, színe sárga vagy sárgás. A gyümölcsök ismételten keserűek, 2,5-3 cm-es szárnyakkal, melyek kifelé íveltek és a végüknél átfedik egymást. Észak-Amerika keleti és középső térségeiből származó faj. Nálunk sokszor használatos mint díszítő elem parkokban és ritkábban erdei kultúrákban is. Kevésbé érzékeny az éghajlatra és talajokra, elviseli a fagyokat és elél a száraz vagy kompakt talajokon. Inváziós jelleggel rendelkezik. 8. Acer platanoides L. (Sapindaceae) – Juharfa; Mezei jávorfa Akár 25m-es magasságú fa, mely csavaros-nyújtott gyökérrendszerrel. Kérge sima fiatal évei alatt, szürkésfehér színű, korán alakul ki és vékony. A levelek rendszerint 10-15 cm hosszúak, karéjos tenyér alakúak, 5-7 karéjjal, nyilvánvalóan hegyesedő végekkel. A virágai poligámok, zöldes-sárga színűek. A gyümölcsök – kesernyések, 3-5 cm hosszú szárnyakkal, tompa szögben szétágazóak. Őshonos fa Dél- és Közép- Európa területén. Domb és sík vidéki vegyes erdőkben gyakran használt faj. Szüksége van a melegre a vegetációs időszakban. Elég jól tűri a levegő és talaj szárazságát. A termékeny, gyengén savas, laza talajokat kedveli. Magas a díszítő értéke, mely nagyrészt leveleinek köszönhető, melyek ősszel sárgára változnak, így gyakran ültetik parkokba és az utak mentére. 9. Acer pseudoplatanus L. (Sapindaceae) – Jávorfa; Hegyi jávorfa I. nagyságú fa, 30-40 m-es magasságokat ér el. A kéreg sima a fiatalkorban, mely után létrejön egy karakterisztikus, vörösesbarna, lemezekben lefejlő kérget. A levelek penta-karéjos tenyér alakúak, 10-18 cm hosszúságúak, kihegyezett karéjokkal, a kanyarulatok keskenyek és 46

hegyesek. A gyümölcsök kesernyések, konvex sejtmagvacskákkal és 3-5 cm-es szárnyakkal, melyek derék vagy hegyes szögben távolodnak egymástól. Közép-Európára jellemző, őshonos faj. A sík területektől egészen a lucfenyők övezetéig megtalálható elszórtan, vagy kis csoportokban. A jávorfa nagyon kényes a talaj termékenységének tekintetében és nem viseli el a felesleges nedvességet. Díszfaként is használják parkokban vagy terepkijelöléseknél. 10. Acer tataricum L. (Sapindaceae) – Tatár juhar; III. Nagyságú fa, mely nem haladja meg a 10 m magasságot, de gyakran marad cserje formájában. A törzs görbe és rossz alkatú, a kéreg nem alkot ritidomot, így sima marad, színe vöröses-szürke. Levelei tojásdad vagy hosszúkás tojásdad formájúak, forma mely egyértelműen különbözik a többi Acer faj levelétől, teljes, 5-10 cm hosszúságúak. Ősszel a levelek piros színre váltanak át, ezáltal magas dekoratív értéket kölcsönözve e fajnak. A gyümölcsök kesernyések, ívelt magházzal és lilás-piros szárnyakkal, melyek átfedik egymást a végeknél. Őshonos faj, mely hazánkban a sík és dombos területeken lelhető fel. Elég nagy igényeket támaszt a hővel kapcsolatosan, de elég jól tolerálja a talaj tápértéki jellegeit. Kompakt és szikes talajokon jelenik meg. Egyaránt használatos mint vegyes faj, leromlott területű ültetvényeken és mint dísz faj. 11. Achillea cartilaginea Ledeb. (Asteraceae) – egérfarkfű Évelő fű faj, robusztus, serdülő, teljes levelekkel, a bázison lineárisak vagy lineárisan lándzsa alakúak, karakterek, melyek meg is különböztetik ezen nem legtöbb fajától. Ezek 68 cm szélességűek, 5-10 cm hosszúságúak, bordázott fogazatúak. Nagy sátorvirágzat, kis kalatidiumokkal, melyek 7-8 fehér virággal rendelkeznek. Július-augusztusban virágzik. Egy ritkább növény, melyet spontán módon fedezhetünk fel nedvesebb domb-vidéki bokrosokban; Bánságban Lugos és Facsád területein található meg, Temesváron dísznövényként termesztik a Botanikus Kertben, mivel fenn kell tartani művelés útján a park gyűjteményében. 12. Achillea clypeolata Sibth. et Sm. (Asteraceae) – egérfarkfű Évelő növény, molyhos, vastag gyökértörzzsel. A törzs eléri a 45 cm-t, nem elágazó, az elosztott levelek (kétszer szárnyasan osztott) legfeljebb 20 cm hosszúak és 2-3 cm szélesek. Sátorvirágzata kompakt, ovális kalitidiumokkal, melyek sárga virágokkal rendelkeznek. Júniusjúliusban virágzik. Spontán módon megtalálható a Dobrogeai dombokon, Temesváron dísznövényként termesztik a Botanikus Parkban, melynek gyűjteményében fenn kell tartani. 13. Achillea millefolium L. (Asteraceae) – egérfarkfű Évelő növény, indás rizómákkal, kopaszodó vagy enyhén serdülő szárakkal, melyek elérhetik a 80 cm-t. A levelek zöldek, legfeljebb 30 cm hosszúak, 1-4 cm szélesek, kétszer szárnyasan osztottak. Hosszúkás-tojásdad alakú kalitidiumokkal rendelkező sátorvirágzat, virágai fehérek, ritkán rózsaszínek. Június-augusztusban virágzik. Spontán módon található meg réteken, tisztásokon, az erdők szélén, árnyékos és száraz helyeken, megjelenése az egész országban gyakori. Nem rendelkezik dekoratív értékkel, de orvosi felhasználású. Megjelenése gyakori volt a város lágyszárú fajai között, nem veszélyeztetett és nem igényel különleges intézkedéseket Temesvár területén. 14. Aesculus hippocastanum L. (Sapindaceae) – vadgesztenye Legfeljebb 30 m magasságú fa. Az elszigetelt példányok törzse rövid és erősen 47

elágazó. A kéreg feketés-szürke, pikkelyes. Koronája sűrű, gömbölyű, szép látványt nyújt. A levelek tenyér alakúan összetettek, hosszú levélnyelekkel, 5-7 levélkével. A gyümölcsök szférikus, húsos kapszulák, melyeknek színe zöld és 3 hüvelybe nyílik. Magvaiból (a gesztenyék) 1-2 található egy kupában és belapított-gömb alakúak. Egzotikus faj, származási helye Kis-Ázsia. Magas díszítőértékkel rendelkezik, gyakran használják zöld övezetekben. Ugyanakkor érdeklődést kelt a gyümölcse miatt is, mivel az olajat és keményítőt tartalmaz. 15. Ageratum houstonianum Mill. (Asteraceae) – ismeretlen népi név Perenniális évelő növény, akár 100 cm magasra is nőhet, szőrős és talajmagasságtól elágazó. A levelek széles háromszög alakúak, virágzata összetett sátorvirágzatú, kb. 8 mm széles kalitidiumokkal. Virágai mind cső alakúak, kékek. Magas díszítő értéke miatt sokat használt kertekben, származási helye Mexikó. Megtalálható a Botanikus Park gyűjteményében, ahol művelési szinten kell fenntartani. 16. Agrimonia eupatoria L. (Rosaceae) – galaj Fűnemű, bokrosodó évelő növény, akár 100cm magasságú szárral, gyakran szőrös, páratlanul szárnyas levelekkel, melyek hossza 8-16 m, szélességük pedig 4-8 cm. Virágzata hosszúkás, virágai sárgák, rövid kocsánnyal. Június-augusztusban virágzik (néha akár októberig is).A vacok visszagörbülő tövisekkel rendelkezik és szőrős, a 10 barázda megjelenése pedig megkülönbözteti a nem többi fajától. Diós jellegű gyümölcs. Megjelenése megszokott a síkságtól egészen a hegyekig, a múltban gyógynövényként volt használatos. Gyakran megfigyelhető volt Temesváron; nem rendelkezik dekoratív értékkel, nem jelent fenyegetést és nincs szüksége különleges intézkedésekre. 17. Ailanthus altissima (Mill.) Swingle (A. glandulosa Desf.) (Simaroubaceae) – Bálványfa 15-20 m magasságot is elérő fa. Törzse elágazó, finom, lágyan repedezett kérgű (a repedések fehéres színűek). Ritkás korona, erőteljes ágakkal. A levelek páratlan szárnyasan összetettek és 45-70 cm hosszúságúak. Szaguk visszataszító. A virágok poligámok, színük zöldes vagy sárgás. A gyümölcs 1-6 szabad teherhordó nyeregből áll, melyek hossza 3-4 cm. Egzotikus faj, származási helye Kína, de nálunk vad jellegűvé vált. A Bálványfa érzékeny a korai és a téli nagy fagyra. Viszonylag jól bírja a szárazságot. Hasznos azon kultúrákban melyeket a talajok javítására használnak, de dísznövényként is, nagy leveleinek, valamint teherhordó nyergeinek köszönhetően, melyek egész télen át a fán maradnak.

Fig. 39 - Ailanthus altissima (Mill.) Swingle 18. Alnus glutinosa (L.) Gaertn. (Betulaceae) – Enyves éger 20 – 25 m magasságú fa. A törzs egyenes és egészen a tetejéig megfigyelhető. Kérge sima, szürke a fiatal éveiben, majd 20 év elteltével létrehoz egy feketés, hegyes pikkelyes ritidómust. A levelek 6-10 cm hosszúak, tojásdad alakúak vagy majdnem kerekek, végük 48

kerekített. A levélnyél 2-3 cm-es. A levelek sokáig megőrzik zöld színüket télen, majd megfeketednek. Az Enyves éger őshonos faj, egy övezettel, mely majdnem befedi egész Európát. Országunkban általában a síkágon és dombvidéken található folyóvölgyekben vegetál. Könnyen alkalmazkodik az éghajlathoz, de nagyon kényes a talaj nedvességét illetően, aktívan vegetálva a nedves talajokon. Nagyrészt olyan üdülőhelyeken használatos ahol túl magas a páratartalom. Ugyanakkor fontos szerepet játszik a talaj nitrogéngazdagításában, mivel egy fontos bioakkumulatív faj.

Fig. 40 - Alnus glutinosa (L.) Gaertn. 19. Alcea rosea L. (Malvaceae) – Kerti mályva Évelő növény, robusztus, szőrös szárakkal, melyek elérik a 3 m-t is. Hosszú levélnyéllel rendelkező levelek, melyek szív alakú gömbölydedek, érdes szőrszálakkal. A virágok nagyok, axilárisak, hosszú kalászokba csoportosulnak, színeik: piros, lila, fekete, fehér vagy sárgás. Június-októberben virágzik. Gyümölcsei résztermők. Kertekben termesztik, mint dísznövényt, néha elvadul. Úgy tűnik, hogy a törökök hozták be Keletről. Díszítő szerepe mellett a virágokat tinktúraként használták (borok, likőrök, szirupok színezéséhez), mézelő. Több helyen megfigyelték, dísznövényként termesztve, különösen a lakott területeken. Nem veszélyeztetett és nem igényel óvintézkedéseket. 20. Allium scorodoprasum L. (Amaryllidaceae) (Allium sativum ssp. ophioscorodon) – fokhagyma, kígyóhagyma. Az A. sativum fajjal szemben, a gumó gömbölyű hagymákkal rendelkezik; a külső porzók szálai háromcsúcsúak, rövidebb oldalsó fogakkal; A virágzat hagymái nagyok, 1 cm-nél hosszabbak, színük zöld vagy piros. A hagyományos fokhagymánál édesebb gumókat és hagymákat fűszerként használják. Nálunk fűszer- illetve gyógynövényként termesztik, származási helye: Észak-India, Tádzsikisztán, Üzbegisztán, Irán és Afganisztán. Szórványosan azonosították Temesváron, termesztve, nem jelent fenyegetést és nem kíván óvintézkedéseket. 21. Amaranthus albus L. (Amaranthaceae) - disznóparéj Fűnemű növény, mely gazdagon elágazó, gömbölyű szárral rendelkezik, ágai fehérek vagy vörösek. A levelek tojásdad alakúak a levélnyél fele vagy kenőlapátka formájúak, barázdált vagy több pici csúcsos heggyel. A virágok klaszterekbe csoportosulnak és laza kalászokat alkotnak. Július-Szeptemberben virágzik. Kerek gyümölcsök fekete magokkal. Gyakori gyomnövény nálunk az alacsony és napos területeken, gyorsan terjed. Származási helye Észak-Amerika. A növényt sokszor jelezték Temesváron, díszítő jelleggel nem rendelkezik, ezért szükséges a megsemmisítése. 49

22. Amaranthus caudatus L. (Amaranthaceae) – ismeretlen népi elnevezés Éves fűjellegű növény, szára akár a 80 cm-t is elérheti, színe vörös, a felső részben serdülő. Levelei tojásdad-rombusz alakúak, hosszú levélnyéllel. A virágok véges kalászokba és axiláris ingákba csoportosulnak, murvákkal, szúrós hegyű murvákkal. A gyümölcsök különböző színezésű kis magokkal rendelkeznek. Dísznövényként termesztik, származása valószínűleg keleti. Szórványosan jelezve Temesváron, termesztett, nem veszélyeztetett és nem kíván óvintézkedéseket. 23. Amaranthus retroflexus L. (Amaranthaceae) – vad bársonyvirág Éves növény, mely akár 1 m magasra is nőhet, zöld vagy vörös virágzattal és szárral. Levelei tojásdad-rombusz alakúak, hosszú levélnyéllel. Kalászba csoportosult virágzat, szúrós murvákkal, július-szeptemberben virágzik. A termés egy ellipszoid kapszula számos kis maggal. Gyakori gyomnövény az alacsony fekvésű területeken, 700m-es magasságig található meg. Származási helye Észak-Amerika, behozták Európába, ahonnan elért Ázsiába és Afrikába is. Ezt a növényt csakis disznók etetésére használják, amúgy egy idegesítő, gyorsan terjeszkedő gyomnövény. Gyakoriként jelezték Temesváron, így csökkenteni kell fajának népességét. 24. Amorpha fruticosa L. (Fabaceae) – Gyalogakác Cserje, magassága 1-3 m (ritkán 5m), törzse számos karcsú ágazattal rendelkezik. Szárai zöldesek és tövismentesek. Levelei váltakozóak, páratlanul szárnyasak, 11-25 levélkével, melyeknek vége hegyes. Termése egy enyhén görbített, apró hüvely, mérete 0,7-0,9 cm. Egzotikus faj, származási helye Észak-Amerika de nálunk vaddá vált. Nagyon könnyen regenerálódik vegetatív módon (hajtásokból és indákból), de a magja által is. A folyók medrének árvizei elszállítják a magot, így a gyalogakác nagyon gyorsan terjed, elfoglalván a fás fajoktól mentes területeket. Régen élősövényként vagy más díszítő céllal használták, ám nagymértékű terjeszkedése miatt ma már nem ajánlják.

Fig. 41 - Amorpha fruticosa L. 25. Ambrosia artemisiifolia L. (Asteraceae) -Parlagfű Nem, melynek fajai unisexuált-monoikus virágokkal rendelkeznek. Éves faj, szárai egyenesek, akár 90 cm-t is elérhetik, elágazó, puha-serdülő. Levelei összetettek, széles-tojásdad alakúak. Virágai kalitidiumok formájában jelennek meg és fürtökben rendeződnek el, a hímneműek a növény felső részében, míg a nőneműek az alsó részében helyezkednek el. Augusztus-szeptemberben virágzik. Termése összenőtt levélkékbe zárva található. Rudeláris növényként van számon tartva, széles körben elterjedt hazánkban, ínvázív jellegű. ÉszakAmerikából származik, együtt hozták át az első gabonafélékkel. A pollenje erős allergén jelleggel rendelkezik, így szükséges az irtása. 50

26. Amygdalus nana (Rosaceae) – Törpe mandula Cserje, mely elérheti az 1,5 m-es magasságot. Levelei levélnyéllel rendelkeznek, lineáris lándzsa alaktól a hosszúkásan ovális formáig, csipkézettek, kihegyezettek. Virágai magányosak, szár nélküliek, biszexuálisak, rózsaszín szirmokkal. Termése csonthéjas, gömb alakú, fehér szőrszálakkal borított és bársonyos. Megtalálható erdei tisztásokban, az erdők szélén vagy tisztásokban. 27. Anchusa officinalis L. (Boraginaceae) – Orvosi atracél Évelő növény, ritkán kétévi, egyenes szárral, mely 80 cm -ig is nőhet és melyet durva tapintású szőrök borítanak. Széles, lándzsás, érdes szőrökkel ellátott levelek. Lilás virágok, melyek ritkán rózsaszínűek vagy fehérek, tipikus virágzatba szerveződnek (bogernyő, visszakunkorodó). Május-szeptemberben virágzik. Termése tojásdad. Fellelhető a száraz réteken, termő területeken, utak mentén, megjelenése gyakori a síkságtól a hegyes területekig. Temesváron szórványosan van jelen parkokban és a Bega mentén – Cometei utca. Nem rendelkezik dekoratív jelleggel, mézes, néha gyógynövényként használatos. Nem rendelkezik fenyegető jelleggel és nem igényel óvintézkedéseket. 28. Anethum graveolens L. (Apiaceae) – kapor Évelő növény, jellemző illattal. Szára eléri a 130 cm-es magasságot, hengeres alakú, elágazó, finom barázdákkal, belseje üres. Levelei szárnyas ágazatúak, hüvelyesek, lineáris karéjokkal. Virágai aprók, sárgák, nagy összetett esernyőkben helyezkednek el. Júliusaugusztusban virágzik. Ikerkaszat, összelapított termés. Ízesítő növényként termesztik szinte az egész bolygón, származási helye Délkelet-Ázsia. Szórványosan fellelhető Temesváron, termesztve vagy vadon, nincs fenyegető jellege. 29. Angelica silvestris L. (Apiaceae) – Erdei angyalgyökér Nienálé vagy évelő növény, melynek szára elérheti a 150 cm-es magasságot, vastag, fisztulás és elágazó. Levelei 2-3-szorosan szárnyas ágazatúak, hüvelyesek, háromszög alakúak. Pirosas-fehér vagy lilás virágok, nagy, összetett ernyőkben. Június-szeptemberben virágzik. Termése összenyomott. Közönséges faj az egész országban, erdőkben, réteken, nedves tisztásokon, a síkságoktól egészen a szubalpesi régiókig. Temesváron szórványosan, nincs sem felhasználása, sem dekoratív értéke. Nincs fenyegető jellege. 30. Antirrhinum majus L. (Scrophulariaceae) – tátinka Éves fűjellegű növény, melynek szára 70 cm-ig nőhet, lehet egyszerű vagy elágazó. A levelek egybe vannak és lándzsa alakúak. Virágai nagyok, véges fürtökben, pirosak, lilák, fehérek vagy rózsaszínek, egyedi corolával. Június-Szeptemberben virágzik. A termés felnyíló kapszula, feketés magokkal. Elterjedt a mediterrán térségben, Irakban és Iránban, nálunk dísznövényként termesztik, néha elvadul. Gyakori Temesváron, termesztik parkokban és a lakótelepeken, nem rendelkezik fenyegető jelleggel. 31. Arctium lappa L. (Asteraceae) – bojtorján Fűjellegű, kétévi faj, erős gyökérrendszerrel és egyenes szárral, mely elérheti a 200 cm magasságot, valamint elágazó és serdülő. Széles, háromszög alakú levelek, melyek alja molyhos. Lila, előbb gömb alakú kalitidiumokba, majd sátorvirágzatba csoportosult virágok. Júliusaugusztusban virágzik. Gyakori faj rudeláris területeken, berkekben. A gyökerei által gyógynövény. Szórványosan jelenik meg Temesváron, olyan gyom, melyet irtani kell. 32. Aristolochia clematitis L. (Aristolochiaceae) – Farkasalma

51

Fű jellegű, évelő növény, szára elérheti a 100 cm-t és ízelt. Oválisan háromszög alakú levelek. Virágai sápadt-sárgák, axillárisan rendezett, május-júniusban virágzik. Termése felnyíló, gömb alakú, barna, háromszög alakú magokkal. Fellelhető a szőlősökben, erdők szélén és bokrosokban. Mérgező, gyógynövényként is használatos. Temesváron ritka, beszámoltak róla a Behela patak partján (Cometei utca). Nincs díszítő értéke és nem veszélyeztetett.

Fig. 42 - Aristolochia clematitis L. 33. Armeniaca vulgaris Lam. (Prunus armeniaca L.)(Rosaceae) - Kajszibarack III. méretű fa vagy cserje. Hegyes végű, tojásdad levelek. Sűrű és terjedelmes korona. A virágok fehérek vagy rózsaszínűek. A termések gömbölyű bogyók serdülők, narancssárga színűek. Származási helye Ázsia. Használat gyümölcstermelés céljából. 34. Armoracia rusticana P. Gaertn., B. Mey, et Scherb. (Brassicaceae) – torma Fűjellegű, évelő növény, vastag, húsos gyökérrel, vegetatív szaporítás szerepű. Szára eléri a 100 cm magasságot, üreges, elágazó a felső részen. Nagy, hosszúkásan tojásdad levelek. Fehér, laza fürtökbe rendezett virágok. Május-júliusban virágzik. Termése felnyíló, gömb alakú becőke. Származási helye Délnyugat-Európa és Nyugat Ázsia, napjainkban szinte az összes kontinensen ízesítő növényként termesztik; el is vadulhat. Szórványosan megjelenik Temesváron, nem veszélyeztetett. 35. Artemisia vulgaris L. (Asteraceae) – Fekete üröm Fű jellegű évelő faj, szára bőségesen elágazó és elérheti a 200 cm-t. Levélnyél felé csúcsosodó tojásdad alakú, változó színű, a felső részen zöld, az alsó részen ezüstös-fehér színű levelek. A virágok sárgák, cső alakúak, poligámok, a kalitidiumok szélén a nőnemű, a belsejében a hermafrodita virágok helyezkednek el. A kalitidiák összetett füzérvirágzatban helyezkednek el. Július-szeptemberben virágzik. Termése hengeres, kaszattermés. Közönséges faj, a síkságtól egészen a hegységek régiójáig, gyakori a termőföldeken és parlagokon, vagy mint rudeláris faj. Pollenje allergén jellegű. Gyakori Temesváron, nincs felhasználása, gyomnövény, melyet allergén jellege miatt is irtani kell. 36. Avena fatua L. (Poaceae) – Héla zab Fűjellegű, évelő faj, egyenes, ízes, elágazásokkal nem rendelkező szárakkal, melyek elérhetik a 120 cm-t. Kopaszodó, lineáris levelek. Virágai 2-3 kalászocskába csoportosulnak, melyek laza fűzérvirágzatban helyezkednek el. A toklász szálkájának alsó része göcsörtös. Július-augusztusban virágzik. Fellelhető gyomnövényként termőföldeken és parlagon hagyott területeken vagy rudeláris fajként, a síkságtól egészen a hegyek birodalmáig. Temesváron szórványosan jelenik meg , a Bega folyó mentén, a Cometei utca körzetében vagy a CFR 52

vasútvonal mentén. Nem rendelkezik dekoratív tulajdonságokkal, vagy veszélyeztető jelleggel, ellenkezőleg, ki kell irtani. 37. Bellis perennis L. (Asteraceae) – Százszorszép Alacsony fűjellegű perenniális növény, a szára egy tőkocsány, alanyos, legfeljebb 20 cm lehet. Levelei spatula alakúak és bazális rozetta alakjában helyezkednek el. A szélső ligulás virágok nőneműek, a középső, a cső alakú, sárga színűek hermafroditák. Az év minden időszakában, amennyiben a hőmérséklet 0°C felett van, akár a hótakaró alatt is telel virágbimbó formájában. Kaszatterméses gyümölcs, bóbita nélküli. Gyakori faj a síkságoktól a hegyekig, szórványosan megtalálható a réteken is. Dísznövényként termesztik. Temesváron sok helyen megtalálható a parkokban és a lakó övezetekben. Díszítő értékkel rendelkező faj, mely korán virágzik és könnyen szaporítható és fenntartható. 38. Berberis aquifolium Pursh (=Mahonia aquifolium (Pursh) Nutt.) (Berberidaceae) Körülbelül 2 m magas cserje. Levelei váltakozóak, 3-4 pár levélkével, melyek tartósak, fényesek és oválisak. Gyümölcsei 3-9 magos bogyók. Egzotikus faj, származási helye Észak-Amerika nyugati része. Dísznövényként méltányolják. 39. Berberis julianae Schneid. (Berberidaceae) Cserje, mely elérheti a 2-4 m magasságot. Levelei tartósak, vastagak és merevek, ősszel piros színűre váltanak át. Virágai sárgák és május-júniusban jelennek meg, termései kicsik, színűk kékesfekete. Mérsékelt növekedésű. Jól bírja a napfényt és a félárnyékot. Bírja a visszametszést és a szennyezést. 40. Berberis thunbergii D.C. (Berberidaceae) – Japán borbolya Erőteljesen elágazó cserje, mely a 2,5 m magasságot is elérheti. Szárai tövisekkel rendelkeznek. Levelei kicsik, 1-3 cm hosszúságúak, tojásdad alakúak, és teljesek. Termései piros, fényes bogyók. Származási helye Japán. Hazánkban dísznövényként használatos parkokban és kertekben. Jól bírja a szárazságot, fagyot, füstöt és nem igényes a talajok szempontjából sem. 41. Berberis vulgaris L. (Berberidaceae) – Borbolya, sóskafa Bokros cserje, mely elérheti a 2 m-es magasságot. Ágai szürke kéreggel rendelkeznek, míg a fiatal szárak sárgák. Levelei egyszerűek, tojásdad alakúak, hosszuk 2-4 cm, a rövidebb ágakon csomókba csoportosulnak. Ősszel piros színre vált. Szárai tövisekkel rendelkeznek. Virágai kicsik, sárgák és 6 szirommal rendelkeznek. Termései kis, ellipszoid alakú bogyók. Európai faj, nálunk a síkságtól a dombvidékig megtalálható. Ellenáll a fagynak és a füstnek, de érzékeny a fluort tartalmazó szennyező anyagokra. Gyakran használatos mint dísznövény, mivel virágai, termései és levelei díszítő értékűek. Alkalmas metszésre, így zöldsövényekként is használják. Nem ajánlatos termőföldek mellé ültetni, mivel a Puccinia graminis (búza rozsda) nevű gombának ad otthont. 42. Berteroa incana (L.) DC. (Brassicaceae) – hamuka Éves vagy kétéves lágyszárú faj, elágazó szárakkal, melyek elérik a 60-95cm-t és csillag alakú sörtékkel borított. Levelei lándzsa alakúak, szürkés-zöldek az őket befedő sörték miatt. Fehér virágok, melyek fürtökbe rendeződnek. Május-szeptemberben virágzik. Becős, gömbölyű magú virágok. Gyakori faj, a homokos vagy sziklás, száraz helyeket kedveli. Ruderális vagy szántóföldi gyomnövényként vegetál. Szórványosan megjelenik Temesváron is, a Bega folyó partján vagy a vasúti töltésen. Nincsen semmilyen fajta felhasználása és nem veszélyeztetett.

53

Fig. 43 - Berteroa incana (L.) DC. 43. Betula verrucosa Ehrh. (Betula pendula Roth.; Betula alba) (Betulaceae) – Nyírfa Fa, mely általában eléri a 25 m-ig terjedő magasságot. Koronája könnyen felismerhető távolról, mivel laza, könnyed, függő szárakkal. Szára karcsú, kúpos. Kérge sima, fehér színű, vékony csíkokban hámló epidermával. Öregkorban az alapnál egy feketés, mélyen barázdált ritidómust hoz létre. Levelei rombusz alakúak, hosszuk 6-7 cm, hosszban, végüknél kihegyesedőek, első részük fényes. Termése nagyon kicsi és könnyű teherhordó, két hártyás szárnnyal. Őshonos faj. Hazánkban vágásterületeken, köves területeken található meg a síkságtól a hegyvidékig. Rusztikus faj, mely kevésbé igényes az éghajlat és a talaj szempontjából. Jól viseli a téli hideget, a forróságot és a fagyokat. A fát furnérozásra és rétegelt lemezekként hasznosítják. Nagyon megbecsült mint díszítő értékű faj. 44. Bidens tripartita L. (Asteraceae) – Subás farkasfog Évelő, lágyszárú faj, felegyenesedő szárral, mely az alaptól elágazódó és eléri a 100 cm-es magasságot. Levelei ellentétesek, oválisak és lándzsa alakúak. Középen elhelyezkedő, cső alakú, hermafrodita virágok, a szélső ligulásak hiányoznak, magányos kalitidiumokba csoportosulnak. Július-szeptemberben virágzik. Kaszatterméses gyümölcs, mely 2-4 készlet visszakanyarodó tövissel rendelkezik (a zoochor terjesztésben van szerepe). Közönséges faj hazánk összes területén, a nedves régiókban. Temesváron szórványosan jelzett faj hasonló környezetekben. Nincs semmilyen felhasználása, nem veszélyeztetett. 45. Bifora radians M.B. (Apiaceae) – büdös fű Évelő, lágyszárú növény, egyenes, elágazó szárral, mely legfeljebb 60 cm magas, kopaszodó, barázdátlan. Levelei 2-3-szorosan szárnyasan osztottak, az alapon találhatóak tojásdad alakúak, a száron találhatóak lineárisak, szűk hüvellyel. Poligám virágok (hermafroditák és hímneműek), fehérek, összetett ernyőkbe rendezettek. Május-júniusban virágzik. Szélesített ikerkaszatos termés. A növény kellemetlen, átható és tartós szaggal rendelkezik. Termések között lelhető fel, vegetálhat nagy mennyiségben vagy a szőlőültetvények szélén. Temesváron szórványos. Nincs semmilyen felhasználása, szaga miatt el kell távolítani a lakó övezetekből. 46. Buxus sempervirens L. (Buxaceae) – Tőzegáfonya, puszpáng Általában cserje, de származási országában elérheti akár a 10 m-es magasságot is, így fának számít. Szára sűrű, elágazó és megfelelő a metszésnek. Szárai zöldek, 4 szélűek. Levelei tartósak (a cserjén maradnak télen is), elliptikusak vagy oválisak, kicsik, 1-3 cm hosszak, héjasak. Termései 8 cm hosszú gömb kapszulák. Egzotikus faj, származási helye Európa déli része, Észak-Amerika, Kis-Ázsia, és NyugatÁzsia. Gyakran termesztik parkokban, kertekben, udvarokban és temetőkben. Elég jól viseli a 54

fagyot és szárazságot és nem igényes a talajok szempontjából. Dísznövényként használják egyénien, csoportosan vagy mint sövényt.

47. Calamagrostis arundinacea (L.) Roth. (Poaceae) – Erdei nádtippan Évelő növény rizómákkal és futókkal. Egyenesen álló szárakkal, melyek 60-120 cm magasak. Lapos, szélükön és felső felületükön durva levelek. Sárgás-zöldes vagy lila, göcsörtös szálkás virágok, melyek laza füzérvirágzatban csoportosulnak. Június-augusztusban virágzik. Közönséges faj, gyomos területeken, tisztásokon, erdei vágásokon vegetál. Temesváron szórványosan jelenik meg, a vasúti töltéseken, a Bega folyó és Behela patak (Cometei utca környéke) partján. Robusztus növény, mely megkötheti a talajt, nem rendelkezik sem díszítő jelleggel és más felhasználása sincs. Nem veszélyeztetett. 48. Calendula officinalis L. (Asteraceae) – Körömvirág Évelő, ritkán kétéves lágyszárú növény erős balzsamos illattal. Szára elágazó a felső részén, eléri az 50 cm-t., serdülő. A száron lévő helyzetüktől függően változatos formájú, serdülő levelek. Magányos kalitidiumokba rendezett virágok, két fajtájúak: a periferikusak nőneműek, termékenyek, ligulásak, narancssárgák, a központiak cső alakúak, hermafroditák vagy sterilek. Július-szeptemberben virágzik. Termése ívelt kaszattermés. Közönséges faj, dísz vagy gyógynövényként, a virágai miatt tinktúrának termesztik, sokszor elvadul. Temesváron gyakran termesztik parkokban, kertekben vagy temetőkben. Nem veszélyeztetett. 49. Callistephus chinensis (L.) Nees. (Asteraceae) – őszi rózsa, aster Évelő lágyszárú növény, 80 cm-ig terjedő szár, általában elágazó, szőrös. Váltakozó, ovális vagy lándzsásan ovális levelek. Bóbitával ellátott virágok, két fajtájuk van: a szélsők ligulárisak, nőneműek vagy sterilek, változatos színűek (fehérek, pirosak, lilák, kékek), a központiak cső alakúak, hermafroditák, sárgák, mindegyik nagy, magányos kalitidiumokba rendeződve. Júliusoktóberben virágzik. Termése serdülő, kaszattermés. Gyakori faj, dísznövényként termesztett több mint 700 fajtája, egyike a legméltányoltabb fajoknak nyáron és ősszel. Európába DélkeletÁzsiából hozták. Temesváron gyakori, mint dísznövény. Nem veszélyeztetett. 50. Calystegia sepium (L.) R. Br. (Convolvulaceae) – sövényszulák Pereniális növény, kopasz, sárga, szára bő, eléri a 200 cm-t. Nyílt-szív alakú levelek és axiláris, magányos, fehér virágok, május-szeptemberben virágzik. Termése 1-2 magos, gömb alakú kapszula. Nedves területeken vegetál, erdők vagy bokrosok szélén, a síkságoktól a hegyvidékig. Temesváron szórványosan lelhető fel. A Bega folyó és Behela patak folyása mentén, valamint a Vadászerdő szélén. Gyógynövényként használatos. Nem veszélyeztetett. 51. Campsis radicans (L.) Seem. (Tecoma radicans Juss.) (Bignoniaceae) – ismeretlen népi név Kúszó cserje, lián. Elérheti a 10-13 m-es magasságot. Összetett, 9-10 levélkés levelek. Nagy, piros vagy sárga virágok. Származási helye Ázsia. Kevéssé igényes a talajt illetően. Ellenáll a fagynak és szárazságnak. Parkokban és kertekben termesztik. 52. Caragana arborescens Lam. (Fabaceae) – ismeretlen népi név Cserje mely elérheti a 4-6 m magasságot. Jól tűri a fagyot és szárasságot. Szegény talajokon is vegetálhat. Levelei párosan-szárnyasan összetettek. Egzotikus faj, Szerbiából származik. Dísznövényként használatos leveleinek és lombozatának köszönhetően. Egyedülállóan ültetik vagy csoportokban, védősávként a homokos területeken. 55

53. Carduus acanthoides L. (Asteraceae) – útszéli bogáncs Lágyszárú, kétéves növény, első évben rozetta alakú levelekkel, a második évben kialakul egy szár, mely elérheti a 100-150 cm magasságot, mely sűrűn elágazott, szárnyas, tüskés. A rozetta és a szár levelei lándzsa alakúak, tövisesek. Csőalakú, piros, néha fehér, magányos kalitidiumokba elrendezett vagy 2-4 fürtbe csoportosult virágok. Június-szeptemberben virágzik. Gyakori faj, réteken vegetál, mint rudeláris vagy szántóföldi gyomnövényként Temesváron szórványos, parkokban, vagy a Bega folyó és Behela patak menti zöld övezetekben, valamint a Vadászerdő területén jelenik meg. Gyomnövény, nem veszélyeztetett és ki kell irtani a parkokból. 54. Carduus nutans L. (Asteraceae) – bókoló bogáncs Kétéves lágyszárú faj, alapnál rozetta alakú levelekkel az első évben, a második évben magányos vagy elágazó szárat alakít ki, melyek tüskésen szálkásak és elérik a 100 cm-t is. Ovális lándzsa alakú, sárga tövisekkel ellátott lebenyes levelek, a száron található levelek lefutóak a száron. Összes virága cső alakú, piros, bóbitás, magányos kalitidiumokba rendeződve, általában árnyaltak. Június-augusztusban virágzik. Gyümölcse kaszattermés. Gyakran fellelhető mint rudeláris faj. Temesváron szórványos, parkokban, a Vadászerdő területén vagy a Bega folyó partján találhatóak. Nem veszélyeztetett, gyomnövény. 55. Carex hirta L. (Cyperaceae) – borzas sás Évelő lágyszárú növény, szára háromélű, elérheti a 100 cm magasságot, szőrös, lapos, hajótest alakúak középen. Mind a nőnemű, mind a hímnemű virágok uniszexek, 2-3 hengeres alakú kalászba csoportosítva. Április-júniusban virágzik. Háromélű, aszmag termés. Gyakori faj mocsaras területeken vagy nedves homokokon, réteken. Temesváron szórványos, a Bega és a Behela partján, a Vadászerdő szélén. Nem veszélyeztetett, leszámítva a Bega folyó tisztítási akcióit. 56. Carex riparia Curtis (Cyperaceae) – parti sás Pereniális lágyszárú növény, háromélű szárakkal, melyek elérhetik a 200 cm magasságot, lapos, akár 15-30 mm széles levelek. Egynemű, kalászokba csoportosult virágok, mind a hímneműek, mind a nőneműek 2-5-ösévelcsoportosulva. Május-júniusban virágzik. Háromélű, aszmag termés. Gyakori faj, mely kompakt együtteseket alkot a mocsarak és tavak szélén. Nincs semmilyen felhasználása, de hozzájárul azon partok stabilizációjához amelyeket benépesít. Temesváron szórványos, de egyes helyeken bőséges a Bega és Behela folyása mentén, és a Lacului Tó partján. Nem veszélyeztetett, leszámítva a szabályozási munkálatokat. 57. Carpinus betulus L. (Coryllaceae) - Gyertyán Közepes méretű fa, ritkán éri el a 25 m magasságot. Törzse gyakran csavaros. Kérge sima, szürkés – fehér, karakterisztikus hosszanti barázdákkal (vájatok). Ovális vagy elliptikus-tojásdad alakú, 5-10 cm hosszú, hegyes végű, az alapnál kerekített, széleknél duplán recés levelek. Termése oldalán lapos, kb. 1 cm hosszú kaszattermés. Származási helye Európa és Délnyugat-Ázsia. Hazánkban síkságokon és dombvidékeken található meg, Gyakran vesz részt a tölgyesek kialakulásában, a tölgyfa, cserfa és szil és más fajok társaságában. Rendkívül ellenálló a fagyok és kései téli hidegek ellen. Nem támogatja az aszályt és szárazságot. Bár elsősorban faként használatosak, sövényként is megtalálhatóak. 58. Carthamus tinctorius L. (Asteraceae) - sáfrány Évelő vagy kétéves lágyszárú növény, felegyenesedő, lemezes, a felső részén elágazó szárral, mely elérheti a 60-100 cm magasságot. A szári levelek szár nélküliek, lándzsaalakúak, tövisesek a széleiken. Hermafrodita virágok, melyek eleinte narancssárgák, majd pirosak, bóbita 56

nélküliek, magányos gömb alakú kalitidiumokba rendeződve. Július-augusztusban virágzik. Termése sárgás, bóbita nélküli kaszattermés. Az ókor óta termesztett faj, az olaj és tinktúra végett, vagy mint gyógynövényt, néha elvadulhat. Temesváron szórványos, termesztett. Nem veszélyeztetett. 59. Castanea sativa Mill. (C. vesca Gaertn.) (Fagaceae) – Szelíd gesztenye Fa mely elérheti a 30 m magasságot. Öregkorára vastag, elágazó törzset alakít ki. Mélyen repedezett, sötétbarna kéreg. Nagy (10-22 cm) ovális-lándzsa alakú levelek. Termései gömbölyű kaszattermések (gesztenyék), melyek egy gömbölyű kapszulába burkolóznak, amit hosszú, szúrós tövisek fednek. A gesztenyék magas tápértékkel rendelkeznek, gyakran használják pirítva vagy liszt formájában. Mediterrán faj. Hazánkban az enyhe éghajlatú területeken jelenik meg. Figyelemre méltó ellenállást mutat az ipari szennyezést illetően. Fája jó minőségű. Mint erdei fát a tölgyekkel együtt termesztik. Méltányolt mint díszítő értékű fa, bevezethető leromlott földekre vagy szennyezett területekre. 60. Catalpa bignonioides Walter (Bignonia catalpa L.) (Bignoniaceae) – ismeretlen népi név III. Méretű fa, mely eléri a 15 m magasságot. Törzse gyakran görbe és rövid. Kérge sima, szürke fiatalkorban. Szárai erőteljesek, tágas, fehéres velővel. Levelei nagyok, 10-20 cm hosszúságúak, oválisak, kissé szívalakúak, röviden csúcsosak, szélük teljes. A levélnyél 9-16 cm. Termései 20-40 cm hosszú, keskeny, függő kapszulák. Ezek télen át is a fán maradnak. Egzotikus faj, Észak-Amerika délnyugati részéről származik. Hazánkban csakis dekoratív céllal használják parkokban vagy terepkijelöléseken. Viszonylag meleg éghajlatra van szüksége, hosszú vegetációs idővel. 61. Celtis australis L. (Ulmaceae) – Ausztrál ostorfa Fa mely akár a 20 m-es magasságot is elérheti. Kérge sima, nincs ritidómus. Szárai rugalmasak, vékonyak. Levelei ovális-lándzsa alakúak, 4-12 cm hosszúságúak, hosszúkásan hegyesedő csúccsal és aszimmetrikus alappal. A levélnyél 5-18 cm hosszú. Termése gömbölyű gyümölcsökből áll, átmérőjük 8-12 mm, melyek eleinte zöldek, majd feketések. Őshonos faj. Hazánkban csupán szórványosan jelenik meg Bánságban, Dobrudzsában és Olténiában, általában az erdők szélén, vagy a napsütötte lejtőkön. Előnyben részesíti az enyhe, meleg éghajlatot. Jól vegetál a könnyed, termékeny, jó vízelvezetésű talajokon. Jól bírja a szárazságot. Használható száraz földeken. Megbecsülik a zöldövezeteken is, ahol zöldíti a tájat és jól árnyékolja a talajt. 62. Celtis occidentalis L. (Ulmaceae) – Nyugati ostorfa Fa mely származási helyén elérheti a 25 m magasságot is. Kérge csupán fiatalkorában sima, ezután egy karakterisztikus, mély, egyenetlenül repedezett kérget hoz létre. Levelei 5-12 cm hosszúak, a levélnyél 2 cm. Csúcsuk hosszúkásan hegyes. Termései gömbölyű gyümölcsök, 7-10 mm hosszúságúak, enyhén hosszúkásak, narancssárgák. Egzotikus faj, Észak-Amerikából származik. Jobban viseli a kemény éghajlatot mint az őshonos ostorfa, jobban ellenállva a fagynak. 63. Celosia argentea L. (Celosia cristata L.) 57

(Amaranthaceae) – kakas taréj Éves lágyszárú növény, kopasz szárral. Lineáris, lándzsa alakú levelek. Kalászformákba csoportosult virágzatokba rendezett virágok, melyek augusztus-szeptemberben virágoznak. Tropikus faj, melyet dísznövényként termesztenek, főleg a melegebb vidékeken. Temesváron szórványosan jelenik meg parkokban, lakó övezetekben, mint dísznövényt. Nem veszélyeztetett. 64. Centaurea atropurpurea W. et K. (Asteraceae) – nincs népi neve Lágyszárú, pereniális növény, felfelé álló szárral, mely eléri a 200 cm-t, barázdált, általában elágazó. Szárnyasan elosztott, fogazott levelek. Fekete-lilás, ritkán piros vagy sárga virágok, a szélsők tölcsér alakúak, a központiak cső alakúak, magányos vagy csoportos kalitidiumokba rendeződnek. Június-júliusban virágzik. Termése bóbitás, kaszattermés. Sziklás helyeken lelhető fel, a síkságtól a hegyvidékig. Néha dísznövényként termesztik. Temesváron a Botanikus Parkban lelhető fel, ahol szükséges a fenntartása. 65. Centaurea cyanus L. (Asteraceae) – Kék búzavirág Évelő lágyszárú növény, felfelé álló, éllel rendelkező, kissé elágazó vagy egyenes, akár 100 cm hosszú szárral. Lándzsás levelek. Marginális virágai trombita alakúak, kékek, ritkán fehérek vagy rózsaszínűek, a központiak cső alakúak, lilásak, tojásdad kalitidiumokba csoportosulnak. Július-augusztusban virágzik. Termése bóbitás, kaszattermés. Gyakori faj mint szántóföldi gyomnövény, főleg a gabonafélék termesztésében sík és dombvidékeken. Alkalmanként dísznövényként termesztett. Temesváron szórványos, dísznövényként termesztett. Nem veszélyeztetett. 66. Centaurea pannonica (Heuff.) Hayek (Asteraceae) – Magyar imola Pereniális lágyszárú növény, élekkel rendelkező, felső részében elágazó, 10-80 cm magas szárral. Lándzsalakú, karéjos, serdülő levelek. Rózsaszín, tojásdad kalitidiumokba rendezett virágok. Július-novemberben virágzik. Termése bóbitás kaszattermés. Tisztásokon, erdőkben és vasutak mentén vegetáló faj. Temesváron szórványos a Vadászerdő területén és a Bega partján. Nem veszélyeztetett. 67. Centaurea solstitialis L. (Asteraceae) – nincs népi elnevezése Évelő vagy kétéves növény, felfelé álló, barázdált, szárnyas, molyhos, bokros, akár 100 cm-es szárral. Lant formájú alapi levelek, a szári levelek lineárisan lándzsa alakúak, következetlenek. Szulfát-sárga, kalitidiumokba csoportosult virágok, melyek tüskés murvákkal rendelkeznek. Június-októberben virágzik. Termése bóbita nélküli kaszattermés. A sík vidékeken rudeláris fajként jelenik meg. Temesváron ritka, a Bega partján, a gyár területén. A tömítés, kaszálás és szemétlerakás révén sérülékeny.

Fig. 44 - Centaurea solstitialis L. 68. Cerasus avium (L.) Moench. (Prunus avium L.)(Rosaceae) - Cseresznyefa 58

Fa mely akár a 25 m magasságot is eléri. Törzse egyenes, kérge sima, fényes, kör alakú csíkokban hámlik. Öregkorára alapjánál egy vastag kérget hoz létre. Koronája tojásdad, piramis alakú, felfelé álló szárakkal. Levelei hosszúkásan tojásdadok, 8-15 cm hosszúak, hegyes csúccsal. Termései gyümölcsök (cseresznyék), szárasok, gömbölyűek, pirosak vagy feketések.Őshonos faj. Elszórtan megtalálható a lombhullató erdőkben. Általában gyümölcsei miatt termesztik, de a fa is értékes a bútoriparban. Értékelik, mint dísznövényt, elsősorban a virágai miatt. 69. Cerasus vulgaris Mill. (Rosaceae) - Meggyfa III. méretű fa. Gyümölcstermesztés miatt termesztik, de olykor dísznövényként is. A cseresznyefával szemben (Cerasus avium), alacsonyabb magasságokat ér el, levelei fényesebbek, színűk feketés zöld, termései száratlanok. 70. Cercidiphyllum japonicum Sieb. & Zucc (Cercidiphyllaceae) – Júdásfa I. méretű fa, mely elérheti a 40-45 m-es magasságot. Törzse elágazó az alapnál. Kérge durva, hosszában hámlik. Kerek, szívalakú, 4,5 cm hosszúságú levelek. Levelei pirossá színeződnek. Március-áprilisban virágzik. Egzotikus faj, származási helye: Ázsia, Kína és Japán. Dísznövényként használt. 71. Cephalotaxus haringtonia (Forbes) K. Koch (Cephalotaxaceae) Alacsony magasságú cserje vagy fa, származása keleti (Japán), szélesített, körkörös, kétszeresen pektintáltan elhelyezett levelek, két fehér vonallal melyek a felső felületen helyezkednek el. Egynemű, dióikus virágok, melyek március-májusban virágoznak. Dísznövényként termesztett faj, többféle kertészeti formában, gyógynövényként is fontos. 72. Ceratophyllum demersum L. (Ceratophyllaceae) – ismeretlen népi elnevezés Évelő lágyszárú növény, alámerülő, vékony szárral, mely általában eléri a 150cm-t és felső részében elágazó. 4-12 csigavonalas elrendezésű, villásan elosztott levél. Egynemű, kis virágok, június-szeptemberben virágzik. Három tüskével ellátott, hosszúkás termés. Álló és lassan folyó vizekben vegetál. Néha akváriumokban termesztik és táplálékul szolgálhat egyes vízi rágcsálóknak és madaraknak. Gyakran fellelhető Temesváron a vízfolyásokban (Bega, Behela) és buján kialakult a Lacului Tóban. Nem jelent nagyobb fenyegetést, kivéve a vízfolyások karbantartási munkálataiban. 73. Chaenomeles japonica (Rosaceae) (Thunb.) Lindl. & Spach (Rosaceae) – Japán birs Díszítő értékű cserje, származási helye Ázsia keleti része. Akár a 3 m magasságot is eléri. A virágok piros-tégla színűek, 5 szirommal, gazdag fürtökbe csoportosulnak. Termései miniatűr birsek és nagyon savanyúak. Nagyon sok C-vitamint tartalmaznak. Kevéssé igényes a talaj szempontjából, de jól vegetálnak nedves talajokon. Ellenálló a szárazsággal és a faggyal szemben. Gyakran használják kertek díszítésére. 74. Chamaecyparis lawsoniana (Cupresaceae) – Kaliforniai ciprusfa Egylaki fa, származási helyén (Észak-Amerika) eléri az 50-60 m magasságot, koronája karcsú-kúpos alakú, a törzs hegye gyakran bókoló (meghajlott). Levelei pikkelyesek, akár a Tuja fajoké, alapi részükkel hozzáragadván az ágakhoz. Tisztán különbözik a Thuja fajoktól a nőnemű tobozok tekintetében, melyek szférikusak, maximális átmérőjük kb. 1 cm. Díszítő elemként termesztett különböző típusú kertészetekben. 75. Chamaecyparis pisifera Endl. (Cupresaceae) Fa, mely elérheti az 50 m magasságot és 2 m-es átmérőt. Kérge vöröses-barna. Levelei maximum 2 mm hosszak. Tobozai gömb alakúak, átmérőjük 4-8 mm. Japán származású faj. Megbecsült mint díszítő értékű faj kertekben és parkokban. 59

76. Chelidonium majus L. (Papaveraceae) – vérehulló fecskefű Pereniális lágyszárú növény, elágazó szárral, mely eléri a 100 cm-t. Nagy, páratlanul szárnyazott, ovális szegmensekkel ellátott levelek. Sárga, ernyő alakzatba csoportosult virágok. Május-szeptemberben virágzik. Termése egy becő alakú kapszula, sok maggal. Gyakori faj, árnyékos helyeken vagy rudeláris fajként vegetál a síkságoktól a hegyvidékig. Gyógynövényként használatos. Temesváron fellelhető a Vadászerdőben, parkokban vagy lakóövezetekben. Nem veszélyeztetett. 77. Chenopdium album L. (Amaranthaceae) – vad spenót Évelő lágyszárú növény, lisztes-szürkés, felfelé álló szárral, mely elágazó és 15-180 c. magas. Oválisan rombusz alakútól lándzsás alakig változó levelek. Virágai egy piramis alakú virágzatba csoportosulnak, július-szeptemberben virágzik. Termése fekete, fényes magos. Közönséges faj termő vagy rudeláris a síkságoktól a szubalpesi vidékig. Temesváron gyakori, minden területen mellyel foglalkoztunk, anélkül hogy veszélyeztetne. 78. Chenopodium hybridum L. (Amaranthaceae) – Pokolvarlibatop Évelő lágyszárú növény, sima és kopasz, szára eléri a 100 cm-es magasságot, egyenes, vagy elágazó. Szívalakú, vágott vagy alapjuknál kerekített levelek. Fűzérvirágzatba rendeződött virágok, május-augusztusban virágzik. Lencsealakú, fényes magvú termés. Szántóföldi gyomnövényként vagy rudeláris fajként vegetál, elsősorban árnyékos helyeken. Temesváron szórványosan jelenik meg parkokban, lakó övezetekben vagy a Bega folyó partjain. Nem veszélyeztetett. 79. Chionanthus retusus Lindley & Paxton (Oleaceae) III. Nagyságú fa vagy cserje. Törzse alapjától elágazó. Levelei hártyásak, oválisan elliptikusak. A levelek sárgává változnak ősszel. A kéreg egy szürke ritidómust hoz létre, mely lehámlik és kellemes külsővel rendelkezik nyáron. Származási helye Ázsia keleti része, illetve Kína, Korea és Japán. Megbecsült díszítő faj, főleg fehér virágai miatt. 80. Cichorium intybus L. (Asteraceae) – mezei katáng Pereniális lágyszárú faj, felfelé álló szárral, mely 30-120 m magas, elágazó, leveles, alapnál levél rozettával. A rozetta levelei és a szár levelei morfológiailag különböznek, az alapiak lándzsásak, a felső száriak oválisan lándzsás alakúak. Ligulás kék, magányos vagy 2-3 csoportos kalitidiumokkal rendelkező virágok. Július-szeptemberben virágzik. Termése tojásdad alakú, kaszattermés, rövid bóbitával. Közönséges faj, a síkságtól a hegyvidékig, a réteken, vagy rudeláris fajként. Temesváron gyakori, anélkül, hogy veszélyeztetne. 81. Cirsium arvense (L.) Scop. (Asteraceae) – mezei aszat Pereniális lágyszárú faj, felfelé ágaskodó szárral, mely eléri az 50-150 cm-t. Alapi levelei eltűnnek a kivirágzás után, a száriak lándzsa alakúak, a lebeny hegyei tüskések. Piros-lila, tojásdad-gömbölyded kalitidiumokba rendeződött virágok. Június-augusztusban virágzik. Gyakori faj megműveletlen területeken, rudeláris vagy szántóföldi gyomnövényként a síkságtó a hegyvidékig, gyakran rendkívül versengő gyom a termések között. Temesváron gyakran fellelhető, minden tanulmányozott területen, a parkokban szükséges az irtása. 60

82. Clematis integrifolia L. (Ranunculaceae) – réti iszalag Lágyszárú, évelő növény, szára eléri a 70 cm-es magasságot, egyenes vagy ritkán elágazó, élekkel rendelkezik. A levelek egyszerűek, szár nélküliek, ellentétesek, hártyásak, oválisak, vagy oválisan lándzsa alakúak. Virágai nagyok, harang alakúak, kékes-lilák, általában magányosak, ritkán van több. Május-júniusban virágzik. Termései szférikus aszmagok, serdülők, szőrős meghosszabbítással. Sztyeppés karakterű területeken, bokrosokban, réteken és az erdők szélén. Temesváron ritka, jelezték a Zsidó Temető Liniș tei utca felőli részén, kevés példányszámban, melyeket a múltban ültettek, de fenntartják magukat vadon. Sajnálatos módon a temető azon része ahova a növényi maradékokat rakják le, mely veszélyezteti a faj jövőjét. Parkba való átültetését javasoljuk (Botanikus Park), ahol megfelelően vegetálhat.

Fig. 45 - Clematis integrifolia L.

Fig. 46 - Clematis integrifolia L. – balra a virág részlete, jobbra – a termés részlete 83. Clematis vitalba L. (Ranunculaceae) – Erdei iszalag Kapaszkodó lián, eléri a 10 m-es hosszúságot, támasz hiányában kúszóvá válik. Kérge hosszanti szalagokban hámlik. Páratlanul összetett, 3-10 cm hosszú, 3-5 levélkés ovális vagy oválisan lándzsás levelek. A levélnyél indává változhat. Az alsó felületen a levelek gyapjasan szőrösek az erek mentén. Többszörös termések, melyek számos kaszattermésből állnak. Őshonos faj, megszokott a síkságon és dombvidékeken. Rusztikus faj, nehéz talajokon vegetál. Jó ellenállást tanúsít a füsttel szemben. Dísznövényként felhasználható falak, romok eltakarására, de általában nincs nagy jelentősége a fajnak. 61

84. Crataegus laevigata (Poir) D.C. (Rosaceae) – Cseregalagonya 4-5 m magas cserje. Szárai rövidek, 1-1,5 cm hosszúságú, erős tüskékkel. Tojásdad, 3 karéjos (ritkán 5), sekély levelek. Virágai multiflorális sátorvirágzatok, májusban jelennek meg. Gömbölyű vagy spirális állgyümölcs, piros, 2-3 magos termés. Gyakran használt mint díszítő faj, kiváltképp virágai miatt, de használható bizonyos területek lezárására is, tüskéinek köszönhetően. 85. Crataegus multiflora Bunge (Rosaceae) Fa vagy cserje. A szár gyakran az alaptól elágazó. Tövises indák. Szélesen ovális vagy háromszög alakú, hegyes vagy éles, alapjuknál kerek vagy szív alakú levelek. Virágai május végén nyílnak. Termései a télen át is a fán maradnak. Dísznövényként termesztik. Jól vegetál gazdag talajokon. 86. Crataegus phaenopyrum Med. (Rosaceae) III. Méretű fa. Gyakran az alaptól elágazó törzs. Tövises indák. Szélesen ovális vagy háromszög alakú, hegyes vagy éles, alapjuknál kerek vagy szív alakú levelek. Virágai május végén nyílnak. Termései a télen át is a fán maradnak. Dísznövényként termesztik. Jól vegetál gazdag talajokon. 87. Conium maculatum L. (Apiaceae) - bürök Évelő vagy kétéves lágyszárú faj, felfelé álló szárral, mely finoman barázdált, sipolyos, nagyon elágazó, eléri a 250 cm-t és gyakran pirosas-barnán foltozott. Levelei nagyok, 2-3szorosan szárnyasan osztottak, háromszög alakban oválisak. Számos, összetett ernyőbe csoportosuló virág. Június-júliusban virágzik. Ovális, ikerkaszat termés. Visszataszító szagú növény. Közönséges faj, rudeláris és nitrofil, síkságoktól a hegyvidékig megtalálható. Mérgező növény (Socrates halt meg e növény mérge által), mivel tartalmazza a koniin alkaloidot. Temesváron szórványos, a nitrogén többlettel rendelkező területeken (szemétlerakások – a Bega és Behela partja, a CFR vasútvonal) jelenik meg. Nem veszélyeztetett, ellenkezőleg, irtani kell. 88. Convalaria majalis L. (Asparagaceae) – liliom Évelő lágyszárú növény, gyökértörzzsel rendelkezik, melyből kiindul a virágzatos szár, mely 15-20 cm hosszú, 1-3 alapi levéllel. Ez utóbbiak gömbölyűen lándzsa alakúak, ívelt erezettel. Fehér vagy rózsaszín leples, korsószerű, fürtökbe rendezett virágok. Május-júniusban virágzik. Termése piros bogyó. Közönséges faj, spontán jelenik meg lombhullató erőkben, cserjésekben, tisztásokon, a sík és dombos területeken. Sokat termesztett mint dísznövény, illatszerként használatos. Gyógynövényként is használják. Toxikus növény. Temesváron dísznövényként termesztett a lakó övezetekben. Nincs kitéve veszélyeztetésnek, leszámítva a virágok túlzott begyűjtését. 89. Convolvulus arvensis L. (Convolvulaceae) – apró szulák Pereniális lágyszárú növény, 100 m magasságot elérő, futó szárral. Nyílt alak, egész méretű levelek. Axiláris, magányos, nagy, tartályos, fehér vagy rózsaszín virágok, melyek május-szeptemberben virágoznak. Termése kapszula, 2 maggal mindkét tokban. Közönséges faj megműveletlen területeken vagy mint gyomnövény a termések között, a síkságoktól a hegyvidékig. Temesváron gyakori a tanulmányozott területeken. Nem veszélyeztetett, néha az irtása is szükséges. 90. Conyza canadensis (L.) Cronquist (Asteraceae) – betyárkóró Évelő vagy kétéves lágyszárú növény, 120 cm magasságot elérő, felfele álló, elágazó szőrös szárral. Lándzsás vagy lineárisan lándzsás levelek. A szélső virágok fehérek, ligulásak, a központiak cső alakúak, sárgásak, számos kis kalitidiumba csoportosulnak. Június62

szeptemberben virágzik. Termése hosszú, piszkos-fehér bóbitás kaszattermés. Gyakori faj, rudeláris, szántóföldi gyomnövény, kivágott fás területeken, gyakran inváziós. Amerikából származik. Temesváron szórványosan fellelhető a tanulmányozott területek többségében. Nem veszélyeztetett. 91. Coreopsis tinctoria Nutt. (Asteraceae) – ismeretlen népi elnevezés Évelő lágyszárú növény, 90 cm magasságig nyúló, egyenes, felső részén elágazó szárral. Szárnyas levelek. Szélső virágok ligulásak, sterilek, sárgák, a központiak cső alakúak, hermafroditák, számos kalitidiumba csoportosulva. Július-szeptemberben virágzik. Termése bóbita nélküli kaszattermés. Származási helye Észak-Amerika, nálunk gyakran termesztett dísznövényként. Temesváron dísznövényként lelhető fel, nem veszélyeztetett. 92. Coriandrum sativum L. (Apiaceae) - koriander Évelő lágyszárú faj, egyenes 70 cm-ig terjedő, henger alakú, a felső részen elágazó szárral. Változatos alakú levelek, a 3 karajostól a szárnyasan osztottig. Fehér vagy rózsaszín, összetett ernyőkbe rendezett virágok. Június-júliusban virágzik. Gömbölyű termés. Terméséért termesztett növény, ízesítésre vagy gyógyászatra használatos. Temesváron ritka, termesztett. Nem veszélyeztetett. 93. Corylus avellana L. (Corylaceae) – Parcul Botanic – mogyoró Egylaki cserje, mely éves ágait vöröses mirigyes szőr borítja. Ovális vagy fordítottan ovális, éles hegyű és duplán osztott szélű lemezes levelek. 2-4-esével függő, hímnemű barkák, 24-esével nőnemű virágok, gallérral, mely felnőttkorban rövidebb mint az aszmag. Gyakori cserje a domb és hegyvidéken, folyók és patakok mentén erdei tisztásokon, stb. Magvai miatt és díszítő értéke miatt egyaránt termesztett faj. Az első növények között található melyek a mi éghajlatunkban virágzanak, a pollenje allergén hatású lehet. Optimális körülményekkel rendelkező területeken termesztik, melyen kívül gyengén terem. Hozzájárul a parkok díszítéséhez, létező lehetséges veszély ágainak illegális lemetszése különböző célokra. 94. Corylus colurna L. (Corylaceae) – török mogyoró – egylaki fa, mely elérheti a 15-20 m-t. Vastag kéreggel, szabálytalan pikkelyekben hámlik. A fiatal ágak fényesek, mirigyesen serdülők. Szélesen ovális, hegyes végű, gyakran szív alakú alappal rendelkező levelek. Az alsó részen lévő oldalsó érpár a levélnyélből indul ki. A nőnemű virágok 3-10-escsoportokba rendeződnek, mindegyik egy mélyen osztott cimpás gallérral, hegyesek és mirigyes szőrökkel rendelkeznek. A gallér hossza 2-3-szor előzi meg a termését (aszmag). Európa délkeleti részéről és Ázsiából származó faj, Romániában spontán a délnyugati hegyes területeken, elszórva a bükkerdőkben. A fájának változatosak a felhasználási módjai, magvai ehetőek. Gyengén terem a síksági városok területén. 95. Cornus mas L. (Cornaceae) - Húsos som Cserje, mely olykor elérheti a fák méretét (7-8 m). Korai, vörös kéreg. Oválisan elliptikus, 4-10 cm hosszú, mindkét felükön serdülő levelek. A veresgyűrű sommal ellentétben, a levelek alsó felén az erek metszéspontjánál, jellemző szürkés-fehér szőrnyalábokkal rendelkezik. Termései hosszúkásan-gömbölyű (szarvak) gyümölcsök. Őshonos faj, gyakran fellelhető nálunk a síkságokon és dombvidékeken. Ellenáll a pornak és a füstnek. Aljnövényzeti faj. A húsos somot dekoratív célokból használják sárga virágának, gyümölcsének és őszi vörös színezésének köszönhetően 96. Cornus sanguinea L. (Swida sanguine, Thelycrania sanguinea Fourr.)(Cornaceae) – Veresgyűrű som

63

Cserje, mely eléri a 3-4 m magasságot. Vékony, liláspiros indái vannak. Szélesen elliptikus vagy tojásdad alakú, 4-8 cm hosszú, mindkét oldalon serdülő levelek. Ősszel pirosra vált. Virágai sűrű, ernyő alakú sátorvirágzatba csoportosulnak, május-júniusban virágzik. Termései gömb alakú, lilásfekete, 5-8 cm átmérőjű gyümölcsök. Törpehajtásokkal és gyökérhajtásokkal rendelkezik. Őshonos faj, nagyon elterjedt a síksági és romvidéki erdőkben. A veresgyűrű som megjelenése gyakran van összefüggésbe hozva a talaj nedvességének növekedésével, ok mely miatt gyakran lelhető fel réteken. Fontos aljnövényzeti faj, mivel jól elfedi a talajt, de gyakran használatos dísznövényként is, főleg levelei miatt, melyek ősszel pirosra váltanak. 97. Coronilla varia L. (Fabaceae) – tarka koronafürt Pereniális lágyszárú faj, 30-120 cm magas, felfelé álló vagy plagiotróp szárral. Páratlanul összetett, pálcikás levelek. Rózsaszín-fehér, ernyő alakú virágzatba rendeződött virágok. Júniusaugusztusban virágzik. Termése hüvely, szűk keresztmetszettel a magok között, melyek pirosasbarnák. Gyakori faj a síkságoktól a hegyvidékig, füves területeken, cserjésekben, gyümölcsösökben vagy mint szántóföldi gyomnövény. Temesváron szórványos, megjelenik a Bega partján, a Vadászerdőben és parkokban. Nem veszélyeztetett. 98. Cosmos bipinnatus Cav. (Asteraceae) – nincs népi elnevezése Évelő lágyszárú növény, felfelé álló, 120 cmt elérő, elágazó serdülő szárral. Szélesen ovális vagy háromszög alakú levelek. Nagy ligulás, steril, rózsaszin vagy fehér szélső virágok, cső alakú, nagy, magányos kalitidiumokba csoportosult központi virágok. Július-októberben virágzik. Termése fekete kaszattermés. Gyakran tenyésztett mint dísznövény, Mexikóból származik. Temesváron parkokban vagy lakó övezetekben lelhető fel. 99. Cosmos sulfureus Cav. (Asteraceae) – nincs népi elnevezése A C. Bipinatus fajjal együtt tenyésztik, melyhez hasonlít, de ligulás, kénsárga vagy narancssárga virágokkal rendelkezik. 100.Cotinus coggygria Scop. (Anacardiaceae) – cserszömörce Cserje mely elérheti az 5 m magasságot, egyszerű levelekkel, melyek elliptikus formától a fordítottan ovális alakig terjednek, melyek zúzottan a sárgarépa szagára emlékeztetnek. Kicsi, zöldes-sárga, poligám, fűzérvirágzatba rendeződött virágok. Május-júliusban virágzik. Virágzás után a steril virágok gyümölcsszárai serdülővé válnak. Termése gyümölcs. Erdők szélén vagy erdei tisztásokon, meleg, napos területeken jelenik meg. Dísznövényként is termesztett Temesváron a Botanikus Kertben vagy a Bega partján. Nem veszélyeztetett. 101.Cotoneaster integerrima f. horizontalis Medik.(Rosaceae) – ismeretlen népi elnevezés 2 m magasságot elérő cserje, lehet felálló vagy kúszó. Oválisan kerekded, 1,5-4 cm hosszú, rövid, szálkahegyes csúcs, finoman recézett vagy egész levelek. Virágai 5. típusúak, fehérek vagy pirosasak. Termései kerekded gyümölcsök, melyek átmérője 6-8 mm, kopaszok, pirosak és két maggal rendelkeznek. Hazánkban szórványos megjelenésű, a domb és hegyvidékeken, sziklás mészköveken vagy száraz helyeken. Parkokban használatos. 102.Cotoneaster niger (Thunb.) Fr. (sin. C. melanocarpa Lodd ex Schneid.) (Rosaceae) – ismeretlen népi elnevezés 1,5-2 m magasságig terjedő cserje, fiatal, sűrű, puha, serdülő indákkal. Levelei hasonlóak a C. integerrima fajéhoz, de alsó felükön molyhos fehéresek. Virágai rózsaszínűek, 3-12 csoportosul egy-egy sátorvirágzatba. Termései gömbölyűek, 6-7 mm átmérővel, feketék, kopaszok, 2 maggal. 64

Ritka faj, a dombvidéktől a szubalpesi övezetig lelhető fel. Mészkő sziklákra, napos lejtőkre telepszik. 103.Crataegus monogyna Jack. (Rosaceae) – Egybibés galagonya III. Méretű fa, de gyakran marad cserje formájában. Szára szabályozatlan, pikkelyes, szürkés-barna kéreggel. Lombozata szabálytalan. Levelei váltakozóak, rombuszosan oválisak, 37 szabálytalan karajjal, mély redőkkel. Termései álgyümölcsök (bogyók), oválisak vagy szférikusak, pirosak, csontos maggal. Fája kemény, nehéz és strapabíró. Őshonos faj, széles területtel, az erdős sztyeppétől a hegyvidékig. Ellenáll a fagynak és téli hidegnek, jól bírja a szárazságot és a kompakt talajokat. Jó aljnövényzeti elem, de megbecsült a gyógyszerészetben is, termése és virágai miatt, melyeket teáknak használnak. Dísznövényként is használják, de termeszthető bizonyos területek eltorlaszolásának céljából is, töviseinek köszönhetően. 104.Cryptomeria japonica (L.) Don (Taxodiaceae) – ismeretlen népi elnevezés Fa, mely hazájában eléri a 45 m magasságot. Törzse kúpos, egyenes. Kérge pirosas barna, hosszú, vékony lemezekben hámlik. Lombozata piramis-tojásdad alakú. Levelei állandóak, körkörösek, spirálisan helyezkednek el az inda körül, elég merevek, hosszuk 12-15 cm. Tobozai szférikusak, hosszuk 2-3 cm. Egzotikus faj, Japánból és Kínából származik. A mérsékelt égövet szereti, sok csapadékkal. Parkokban tenyésztik. 105.Cydonia oblonga Mill. (Rosaceae) - Birs Cserje vagy kis magasságú fa – eléri a 8 m-t. Tojásdad vagy elliptikus levelek, 5-10 cm hosszúak, hegyük hegyes, vagy tompán hegyes, alapjuknál kerekített vagy kissé szív alakú, élük recézetlen levelek. Magányos, terminális, 4-5 cm átmérőjű, fehér vagy rózsaszín virágok. Termései gömbölyű, sárga, molyhos, aromás gyümölcsök. Gyümölcstermesztési célból tartják termései végett vagy mint dísznövényt. 106.Cynara cardunculus L. (Asteraceae) - articsóka Pereniális vagy kétéves lágyszárú faj, felfelé álló, 180-at elérő, elágazó, pókhálósan molyhos szárral. Alapi levelei rozetta alakúak az első évben, a száriak szárnyasan osztottak vagy hasadtak, néha tüskések, alsó felükön molyhosak. Kék, nagy kalitidiumokba rendeződött magányos virágok. Július-szeptemberben virágzik. Termése barna, bóbitás kaszattermés. Élelmiszernek valamint gyógynövényként termesztett. Temesváron szórványos. Mivel termesztik, nincs kitéve nagy veszélynek. 107.Cynodon dactylon (L.) Pers. (Poaceae) – csillagpázsit Évelő lágyszárú növény, hosszú, elágazó rizómákkal, melyekről légi szárak és futók indulnak ki. Légi szárai elérik a 10-15 cm-t, alapjuktól elágazóak, göcsörtösek. Hosszú, alsó felükön szőrös levelek. Pirosas bibés, szálkás toklászos, kalászkákba rendeződött magányos virágok, melyek lineáris kalászokba rendeződnek és kézszerűen helyezkednek el a szár végén. Június-augusztusban virágzik. Termése barna, szemtermés. Gyakori faj a sík területeken, főleg a sztyeppéken és erdős sztyeppéken, homokos helyeken, termesztett növények között és az út szélén, ahol gyakran jelenik meg csomókban. Temesváron gyakori minden tanulmányozott területen. Nem veszélyeztetett és nem igényel védelmi intézkedéseket. 108.Dactylis glomerata L. (Poaceae) – csomós ebír Évelő lágyszárú faj, laza bokorral, futók nélkül. 30-90 cm magas, göcsörtösen emelkedő szár. Hosszú, lineáris levelek. Virágai 3-4-en alakítanak egy kalászocskát, ezek pedig összezsúfolódnak az ágak végén, hosszú, hengeres fűzérvirágzatot hozva létre. Június-júliusban virágzik. Termése szemtermés. gyakori faj réteken, erdei tisztásokon vagy rudeláris fajként. A 65

síkságoktól egészen a szubalpesi régiókig. Kiváló takarmánynövény. Temesváron gyakran megtalálható a tanulmányozott területeken. Nincs veszélyben, leszámítva a korai kaszálásokat (érés előtt).

109.Dahlia pinnata Cav. (= D. variabilis Hort.) (Asteraceae) – törpe dália Pereniális lágyszárú faj, felfelé egyenesedő, 60-180 cm-es, alapjánál elágazó, sipolyos szárral. Egyszerű, ritkán szárnyasan osztott levelek. Szélső virágai ligulárisak, nőneműek, sterilek, lilák, lilásak, pirosak, ritkán rózsaszínek, fehérek, égő-vörösek vagy narancssárgák. A központi virágai cső alakúak, hermafroditák, sárgák. Július-szeptemberben virágzik. Termése bóbita nélküli kaszattermés. Gyakori faj növénykultúrákban, nagyon nagyra értékelt mint dísznövény, származási helye: Mexikó. Temesváron gyakori a parkokban és lakóterületeken. Nem veszélyeztetett faj. 110.Datura stramonium (Solanaceae) – csattanó maszlag Évelő lágyszárú faj felfelé álló, 100 (120) cm-es, a felső felétől gyakran elágazó szárral. Nagy, tojásdad alakú levelek. Magányos, fehér, tölcséralakú pártás virágok. Júniusszeptemberben virágzik. Termése egy kapszula, melyet számos tüske fed és három hüvelyben nyílik meg. Feketés-barna, vesealakú magok. Gyakori faj a síkságokon, rudeláris faj a nitrogénben gazdag talajokon (nitrofil). Észak-Amerikából származik, gyógynövényként használatos. Temesváron szórványosan jelenik meg parkokban, a Bega folyó parján és az erdők lombozatában. Nem veszélyeztetett. 111.Daucus carota L. (Apiaceae) – murok Biennálé lágyszárú faj, évelő vagy pereniális, karógyökeres, a termesztett fajoknál gumós. Szára 50-80 (cm), elágazó, élekkel rendelkező, durva tapintású, szőrös. Szárnyasan-szeldelt, háromszög vagy tojásdad alakúak. Virágai fehérek, rózsaszínek vagy lilák, összetett ernyőkben helyezkednek el, gallérosak és gallérkásak. Június-szeptemberben virágzik. Termése ikerkaszat, tojásdad vagy ellipszoid alakú. Közönséges faj, gyakran jelenik meg réteken, tisztásokon és vetésekben. A sativus ssp. Által az egész világon termesztett, megközelítően 4000 éve. A Bega partján, a Vadászerdő területén és a Lacului Tó övezetben az ssp. carota – vadmurok jelenlétét jelezték. Nem veszélyeztetett. 112.Digitaria sanguinalis (L.) Scop. (Poaceae) – pirók-ujjas muhar Évelő lágyszárú növény, 100 cm magas is lehet, gyakran lilás. Szára göcsörtös, alaptól elágazó. Levelei lineárisak, selymes szőrökkel. Liláspiros stigmás, kalászocskákba csoportosult, a szár végén 2 ujjszerű kalászba rendezett virágok. Július-októberben virágzik. Gyakori faj parlag területeken vagy rudelárisként. Temesváron szinte az összes tanulmányozott területen megjelenik, anélkül hogy veszélyeztetve lenne. 113.Dipsacus laciniatus L. (Dipsacaceae) – héjakútmácsonya Biennálé lágyszárú faj, tüskés, felfele álló szárral. Alapi levelei rozetta alakba helyezkednek amelyek ellentétes párok azok szárölelőek. Sápadt-lila vagy fehér, fejecskébe csoportosuló virágok. Június-augusztusban virágzik. Gyakori mint rudeláris faj vagy vizek partján, kiváltképp a melegebb övezetekben. Temesváron az erdei lombozatban, a Bega folyó partján vagy a Vadászerdő szélén jelezték. 114.Eleagnus angustifolia L. (Eleagnaceae) – ezüst fa, olajfűz, ezüstfűz Cserje vagy III. Méretű fa. Törzse rendezetlen. Szárai tüskések. Levelei hosszúkásan lándzsa alakúak, 4-8 cm hosszúságúak. Termések áll-gyümölcsök, ellipszoid alakúak, hosszuk 1 cm, sárgás narancssárgák. 66

Egzotikus faj. Nálunk meleg, száraz régiókban ültetik, de fellelhető parkokban és kertekben is. Helyenként vaddá vált. Jól bírja a fagyot, de előnybe részesíti a sok nyári meleggel rendelkező térségeket. Megbecsült, mint instabil talajt rögzítő faj. Magas a díszítő értéke, ezüstös lombozatának köszönhetően. 115.Elymus repens (L.) Gould (Poaceae) – tarackbúza Pereniális lágyszárú faj, hosszú, kúszó, tarackos rizómával. Kopasz, 150 cm-t is elérő szárak. Lineáris, a felső részükön szőrös levelek. Lándzsás kalászokba elrendezett, majd hossz kalászokba csoportosuló virágok. Június-júliusban virágzik. Termések lapos, összenőtt, toklászos szemtermések. Gyakori faj réteken, termőföldeken, útszéleken, erdőszéleken, cserjésekben a síkságtól a hegyvidékig. Takarmány és gyógynövényként használatos, ám nehezen kiirtható gyomnövény is lehet. Temesváron gyakori az összes tanulmányozott területen, anélkül hogy veszélyeztetve lenne. Parkokban ki kell irtani, mert elnyomja a gyepfüvet. 116.Epilobium hirsutum (Onagraceae) –borzas füzike Pereniális lágyszárú növény, vastag, húsos indákkal. Felfelé álló, 150 cm-t elérő, elágazó, serdülő szár. Hosszúkás, lándzsás, szárölelő, serdülő levelek. Liláspiros virágok, melyek júliusaugusztusban nyílnak. Termés kapszula, hosszúkás magokkal. Gyakori faj nedves és mocsaras helyeken. Temesváron fellelhető a Bega folyó és a Behela patak partján, valamint a Vadászerdő szélén. Nem veszélyeztetett. 117.Equisetum arvense L. (Equisetaceae) – mezei zsurló Pereniális lágyszárú növény, gyökértörzzsel és két fajta hajtással: ivaros, tavaszi, vörösesbarnás, nem elágazó és ivartalan, nyári, zöld, elágazó hüvelyeket alkotnak melyek a göcsörtöknél helyezkednek el. Spórás kalászba csoportosult sporofilliumok,a hajtás tetején ivarosak, áprilismájusban alakulnak ki. Réteken vagy megművelt területeken fordul elő, síkságokon vagy hegyvidékeken. Gyógynövény. Temesváron a Bega folyó és Behela patak partján, valamint a Vadászerdő szélén jelezték. Nem veszélyeztetett. 118.Equisetum telmateia Ehrh. (Equisetaceae) – óriás zsurló Évelő lágyszárú faj, gyökértörzzsel és három fajta hajtással: ivarosak, vörösesbarnák, tavasszal jelennek meg, nem elágazóak, eltűnnek a spórák kiszórása után, ivartalanok, zöldek, elágazóak, elérik a 120 cm-t és ritkábban megjelennek késői hajtások, melyek hasonlóak az ivartalanokhoz, de rendelkeznek spórás kalászokkal. Levelei rövidek a tartóknál, és melyek hüvelyekben rendeződnek el a göcsörtöknél. A spórás kalászok március-áprilisban vagy augusztusban jelennek meg. Gyakori növény vizek partján vagy más nedves területeken, a síkságtól a hegyvidékig. Temesváron a vasúti töltésen lelhető fel. Nem veszélyeztetett.

Fig. 47 - Equisetum telmateia Ehrh.

Fig. 48 - Equisetum arvense L.

119.Eryngium campestre L. (Apiaceae) – mezei iringó, ördögszekér Pereniális lágyszárú növény, elágazó szárral, mely eléri az 50 cm-t. Levelei merevek, tüskések, az első levelek tagolatlanok, a többiek tenyeresen kétszer tövig szeldeltek. Virágai 67

zöldes-fehérek, fejecskékbe rendeződnek. Július-augusztusban virágzik. Termése ellipszoid alakú. Gyakori faj réteken vagy sziklás, homokos helyeken. Használatos gyógynövényként és fűszernövényként, de mérgező az állatokra nézve, ha a szénába kerül. Temesváron szórványos, parkokban, a Vadászerdő szélén, a Bega folyó vagy Behela patak partján lelhető fel. Nem veszélyeztetett, el kell távolítani a parkokból. 120.Euonymus europaeus L. (Celastraceae) – csíkos kecskerágó Cserje mely elérheti a 6 mes magasságot. Fiatal ágai gyengén négyélűek. Levelei hosszúkás lándzsásak vagy hosszúkás tojás alakúak, 3-10 cm hosszúságúak, csúcsuk hegyes, alsó felük zöldeskékek. Virágai hermafroditák, sárgás-zöldek. Termése egy 1-1,5 cm átmérőjű kapszula, mely felnőtt korra karmazsin vörösre vagy rózsaszínre színeződik; 4 kerekített karajjal a hátukon. Őshonos faj, gyakran megtalálható nálunk a síksági és dombvidéki erdők aljnövényzetében. Igényes a fény és meleg szempontjából és jól bírja a szárazságot. A csíkos kecskerágó fája homogén, egyszerűen feldolgozható és fogpiszkálóként használatos. Gyökerei kérge guttaperchát tartalmaznak, mely az elektrotechnikai iparban használatos. 121.Euonymus verrucosus Scop. (Celastraceae) – bibircses kecskerágó Cserje, melynek magassága alacsonyabb a csíkos kecskerágóénál (2-3 m magas). Levelek átellenesek, kisebbek mint a csíkos kecskerágóé (3-6 cm hosszú), oválisan lándzsa alakúak vagy hosszúkásan elliptikusak, csúcsuk hegyes. Termése gy 4 karajos kapszula, rózsaszín, 1 cm átmérőjű. Őshonos faj, aljnövény fajként lelhető fel a síkságokon és dombvidéken. Nehezebben tűri a szárazságot és aszályt mint a csíkos kecskerágó. 122.Eupatorium cannabinum L. (Asteraceae) – sédkender Évelő lágyszárú növény, mely eléri a 175 cm-t, egyszerű vagy elágazó, szőrös szárral. Levelek átellenesek, tenyeresen szeldeltek, 3-5 karajjal. Virágok csőalakúak, hermafroditák, pirosak, rózsaszínek vagy fehéresek, kalitidiumokba, majd fürtökbe rendeződnek. Júliusszeptemberben virágzik. Termése bóbitás kaszattermés. Gyakori faj, vizek mentén és nedves helyeken. Helyenként gyógynövényként használatos. Temesváron szórványos megjelenés, a Behela patak partján. 123.Fagus sylvatica L. (Fagaceae)- bükk, bükkfa Fa, mely elérheti a 40 m magasságot. Törzse egyenes és erdőben hengeres de néha kettéágazik. Kérge sima, szürkéstől fehérig. Koronája hosszúkásan ovális, gazdag ágakban és levelekben, jelentősen fejlődik oldalra. Levelek elliptikustól ovális alakúig, 5-10 cm hosszúak. Virágok egyneműen monoikusak. Termés – 3 élű kaszattermés, elnevezése „makk”. A legelterjedtebb fa Romániában, a százalékarány amit elfoglal az ország erdős felületeiből: 31%. Domb és hegyvidéken lelhető fel. Nagyfokú érzékenységgel rendelkezik a 68

faggyal és forrósággal szemben. Díszítő értékű faként is használatos, főleg a termése, de a kérge miatt is. 124.Festuca pratensis Huds. (Poaceae) – réti csenkesz Évelő fűféle, szára kb. 1 m magas, fűzérvirágzattal mely kevés ággal rendelkezik alsó részén, sok virágos kalászoskákkal, szálmentesek, hengeresek. Kiváló széna takarmánynövény, réti pázsitokon, gyümölcsösökben, ritkábban rudeláris élőhelyeken jelenik meg. Nem igényel intézkedéseket Temesvár városában. 125.Festuca rupicola Heuff. (Poaceae) – barázdált csenkesz Pereniális fűféle, kisméretű, sűrű bokorral. Sok, hosszú, visszahajló, 2-3 mm széles levéllel rendelkezik. Levelek színezése szürkés-zöld. Szára (szála) eléri a 0,3-0,4 m körüli magasságot. Rövid fűzérvirágzat. Ez a faj alkotja a másodlagosan végleges pázsitok döntő részét a Bánság erdős sztyeppés területétől egészen a dombvidékig. Jelenléte nagy populációkban a pázsit ökoszisztémájának stabilitására utal, mely számos állatfajnak környezete. A barázdált csenkesz által felépített pázsitok fenntartása megvalósítható mérsékelt hasznosítás (a túlzott legeltetés csökkenti florisztikai diverzitásukat) és cserjék tisztítása által. Ilyen fajta pázsitok felé kell hajoljon a Vadászerdőbeli füves sávok menedzsmentje is. Megjegyzés: A Festuca nemzetség fajai allergén pollent termelnek. 126.Ficus carica (Moraceae) – füge Mediterrán és Nyugat-Ázsiai faj. Hazánkban csak enyhe éghajlatú területeken termesztik, általában az ország déli részén. Fellelhető egyes botanikus kertekben is. Jeleztek elvadult, szubspontán egyedeket is (Mangália, Techirgiol, stb.). 127.Foeniculum vulgare Mill. (Apiaceae) - édeskömény Édeskömény, édes kapor. Évelő termesztett faj, gyógynövény és aromás növény, könnyen felismerhető a kaporéhoz hasonló levelei miatt (finoman lineárisan osztottak) és jellemző illata miatt. A Botanikus Kertben termesztették, ahol a gyógynövény gyűjteményt újra kell alapítani. 128.Forsythia x intermedia Zbl. (F. suspensa x F. viridissima) (Oleaceae) Hibrid cserje, jellemzője a szárak csomópontjainál lévő bél, a csomópontok között lévő bél lemezes vagy teljes mértékben hiányzik. Parkokban termesztve lelhető fel. A leggyakrabban fellelhető fajok a Forsythia suspensa (egzotikus cserje, 3 m magas, 6-8 cm-es tojásdadon ovális levelekkel) és a Forsythia viridissima (egzotikus cserje, 2-3 m magas, megszakított béllel a szár teljes hosszán), a leírt faj a fenti kettő hibridje lévén. 129.Frangula dodonei Ard. (=F. alnus Mill.) (Rhamnaceae) – homoktövis, varjútövis Cserje mely eléri az 5 m magasságot, barna szárakkal, számos fehéres paraszemölcsökkel nyomatva. Levelek elliptikusak, 4-12 cm hosszúak, hegyes csúccsal, és keskeny alappal, nyilvánvaló erezettel alsó felükön, felfelé íveltek. Virágok hermafroditák, fehéres zöldek. Termések – 6-8 mm átmérőjű, gömb alakú gyümölcsök, melyek felnőttkorukban feketés-lilák. Őshonos faj, igényes a talaj nedvességét illetően. Értékes az aljnövényzetben. Kérge gyakran használatos a gyógyszerészetben (Cortex frangulae). 130.Fraxinus americana L. (Oleaceae) – Fehér kőris Fa, mely elérheti a 40 m magasságot, zöldes-szürkés kéreggel. Levelei páratlanulösszetettek, 5-11 levélszáras levélkével, ovális lándzsa alakúak. Virágok egyneműen kétlakiak. Termések lependékesek, 3-4 cm hosszúak, magvai felső része egy szárny által takart. Egzotikus faj, Észak-Amerika keleti részéről származik. Rétek, berkek jellemzője, jobban bírja az árvizeket mint a magas kőris és ennél kevésbé érzékeny a tavaszi fagyokra is. 69

131.Fraxinus excelsior L. (Oleaceae) – magas kőris Nagyméretű fa, mely elérheti a 40 m magasságot és 1 m átmérőt. Gyökérrendszere erősen fejlődik oldalra (húzott). Törzse egyenes és hengeres. Kérge egy feketés, felületesen barázdált ritidómust hoz létre. Koronája gyér, erőteljes, erőteljes fiatal ágakkal. Levelei páratlanul összetettek, nagyok, elérhetik a 40 cm hosszúságot, 7-15 levélkével. Virágok poligámok vagy hermafroditák. Termések lependékesek, sárgás-szürkések, lándzsa alakúak vagy elliptikusak, 2-4 cm hosszúságúak. Őshonos faj. Hazánkban a síkságoktól a hegyvidékig fellelhető. Tekintetre méltó alkalmazkodást mutat az éghajlatokhoz, de elég igényes a talajokat illetően. Értékes az erdőkultúrákban mivel minőségi fával rendelkezik. A kőris dísznövényként és terület határolóként is értékelt. 132.Fraxinus pennsylvanica Marsh. (Fr pubescens Lam.) (Oleaceae) – zöld kőris Fa, mely eléri a 20 m magasságot. Törzse szabálytalan kinövésekkel. Fiatal ágai szürkék, serdülőek. Levelek páratlanul összetettek, 5-9 levélkével, 40 cm hosszúak. A levelek oválisan hosszúkásak. Virágok kétlakiak. Termések lependékesek, 3-6 cm, szárnyacskája lefutó, egészen a mag alapjáig. Egzotikus faj, az USA-ból és Kanadából származik. Hazánkban erdei kultúrákba lett bevezetve a Duna Árterületén. A legkevésbé igényes faj az összes Kőris közül, jól bírja a fagyot és szárazságot. Erdei sztyeppék ültetvényein illetve dísznövényként használatos. 133.Galium aparine L. (Rubiaceae) – ragadós galaj Éves faj, szárral, mely elérheti az 1m hosszúságot, élekkel rendelkezik, kis, visszahajló szőröcskékkel, ez segíti a növényt a felkapaszkodáshoz. Levelek örvösek (kettő a sok levélből pálhalevél), fordítottan lándzsa alakúak. Virágok kicsik, fehérek, termései két szemtermésesek, szintén visszahajló szőröcskékkel. Egyike a közönséges gyomnövényeknek a gabonatáblákban, rudeláris helyeken, de erdőkben (megszokott a Vadászerdőben) is, tápanyagokban gazdag talajokon. A termés terjesztését az állatok biztosítják. Egy nem kívánatos faj a városi környezetben. 134.Galium mollugo L. (Rubiaceae) - galaj Évelő lágyszárú faj, félig felfele álló, háromélű, 1 m magasságot elérő szárakkal. Levelek 6-8 egy csomópontnál, vékonyan lándzsaalakúak. Sűrű apró, fehér virágokból álló virágzat. A növény, a Galium aparine -vel ellentétben nem rendelkezik kapaszkodó szőrökkel. Gyakori mezofil pázsitokban, cserjésekben, rudeláris. Azonosították a Vadászerdőben,a Bega és Behela partjain, temesvári telkeken. Nem védett faj. A városban található zöldövezetek minimális karbantartása e faj jelenlétének csökkenéséhez vezet. 135.Geranium phaeum L. (Geraniaceae) – fodros gólyaorr Pereniális lágyszárú faj, 0,3-0,5 m magas, érdesen szőrös szárakkal. A levelek hosszúkásan levélnyelesek, 5-7 tenyeresen karajosak, rombusz alakú, recés karajokkal. A virágok nagyok (3 cm átmérő), kettesével egy kocsányon, sötét meggyszínű, szürkéskék vagy lila színű szirmokkal, melyek vége hengerelt és hullámos. Spontán módon nő ritka erdőkben, cserjésekben; gyakori Romániában. Azonosítva a Zsidó Temetőben, a múltban valószínűleg dísznövényként termesztett. 136.Geranium robertianum L. (Geraniaceae) – nehézszagú gerely Lágyszárú évelő vagy kétéves növény, szára gyakran vöröses felnőttkorban (több faj jellemzője is a Geranium spontane családból). Kellemetlen, átható szag is jellemzi. Levelei 3-5ösen osztottak. Virágok kocsányosak, az 5. típuson, lilás rózsaszínek. Erdei faj, jelen van a Zölderdőben, szórványosan a város parkjaiban, ritkán rudelárisan jelenik meg. 70

137.Geranium pratense L. (Geraniaceae) – mezei gólyaorr Viszonylag kisméretű, rizómás lágyszárú növény, felfelé álló szárakkal. Levelek kerekdedvesealakúak, hosszan levélnyelesek, a nyelv átmérő felén túlig, 7 karajba osztottak. Virágok sátorvirágzatba csoportosulnak, az 5. típuson, kb. 3 cm átmérőjű pártákkal, lilásak, rózsaszínek vagy ritkán fehérek. Termések hegyesen hengeresek, kb. 3 cm hosszúságúak. Növény mely megszokott jelenléttel bír Románia cserjéseiben, füves területein és rudeléris élőhelyein. 138.Geum urbanum L. (Rosaceae) – erdei gyömbérgyökér Pereniális növény, 1 m magasságot elérő, felfelé álló szárakkal. Levelek szárnyazottak, változatosan osztottak a növény aljától a tetejéig (az alapiak kerekdedek, a felsők háromlevelűek). Virágok aprók, 5 sárga szirommal, számos porzóval és termőlevéllel. A párták átmérője 1 cm alatti. Termése többeskaszat. Lombhullató erdőkre jellemző faj. Tűri az árnyékolást. Gyakori a Vadászerdőben és a város cserjéseiben. 139.Ginkgo biloba L. (Ginkgoaceae) – páfrányfenyő Fa, mely óriási méreteket ölthet, valamint elérheti a 40 m magasságot és 3-4 m átmérőt. Törzse egyenes, szabálytalanul, függőlegesen elágazó, mint a Gymunospermaek többségénél. Vastag, sötétszürke, széles hasadásos kéreggel rendelkezik. Levelek hullatagok, ellentétben a tűlevelűek többségével, 5-8 cm-esek, legyező formájúak, szélesedett nyelvel. Virágai egyneműen kétlakiak. Magvai állgyümölcsök (galbulus), hosszan nyelesek, érés után sárga színűek. Egzotikus faj, Kínából származik. Hazánkban kizárólagosan dísznövényként termesztett. Jól tűri a fagyot, szárazságot és a városi szennyezést. 140.Gladiolus x gandavensis Van Houtte (Iridaceae) – kerti kardvirág Pereniális lágyszárú növény, hagymagumóval. Levelei kardalakúak (mint a nősziromé). Virágzata meghaladhatja az 1 m magasságot (fajtól függően). Virágai komplex, terminális virágzatokba csoportosulnak, látszólag fürtösek, egyoldalúak. Zigomorf spárták, nagyon változatos színű szirmokkal. Dél-Afrikai származású növény, masszívan termesztett levágott virágai miatt is. Temesváron főleg temetőkbe és magán kertekbe ültetik. A kerti kardvirág nagymértékű használata a zöldövezetekben kiváló szépítőeleme lehetne a városi környezetnek. 141.Gleditsia triacanthos L. (Caesalpinaceae) – Vad szentjánoskenyér Fa, mely származási országában elérheti a 45 m magasságot. Hazánkban, a parkokban, elérheti a 20 m magasságot. Törzse viszonylag egyenes, kérge pikkelyes. Koronája gyér, világos. Az ágakon vagy akár a hajtásokon hosszú, hármasan elágazó, merev tüskékkel rendelkezik (elérik akár a 15 cm-t). Levelei páratlanul összetettek, 20-24 levélkével. A levélkék oválisan lándzsa alakúak, kisebbek mint a fűznél. Virágaik poligámok vagy kétlakiak. Termései nagy, 3040 cm hosszú, 3-4 cm széles hüvelyek. Észak-Amerika dél-keleti részéből származó faj. Jól fejlődik a meleg éghajlatú területeken. Használatos a védő függönyökben, leromlott földeken, sövények kialakításában, de dísznövényként is terepkijelölésekben.

71

Fig. 49 - Gleditsia triacanthos L. 142.Hedera helix L. (Araliaceae) - repkény Mászó lián, mely elérheti a 20 m hosszúságot is. Kúszóvá válik, ha nincs támasza. Szárai és hajtásai járulékos gyökerekkel rendelkeznek, melyek itatós szőrökkel vannak ellátva, melyek segítségével a támaszoz tapadnak. Kérge pikkelyes, szürke. Levelei váltakozóak, állandóak, 3-5 háromszögalakú karajjal. Termései gömbölyű, fekete 6 cm átmérőjű bogyók. Őshonos faj. A repkény nagyon megbecsült, mint kúszónövény, parkokban és kertekben használatos fatörzsek vagy falak díszítésére.

Fig. 50 - Hedera helix L. 143.Helichrysum bracteatum (Vent.) Willd. (Asteraceae) - szalmavirág Éves vagy kétéves kompozit, kopasz vagy ritkán szőrös, 1 m magasságot elérő szárakkal. Szári levelei keskenyen lándzsásak, teljesek, szár nélküliek. Egynemű virágokból álló antódiumok, melyek lehetnek rózsaszín, lilás vagy lilás fehér színűek, formájukat és színűket elszáradás után is megőrzik. Dísznövényként termesztett virágdíszeknek, temetőkben és kertekben használatos. Azonosítva (kevés példányszámban, a Zsidó Temetőben). 144.Heliotropium europaeum L. (Heliotropiaceae) – vad vanília Évelő, kb. 20-30 cm magas növény, finom szőrszálakkal a szárakon és leveleken. Elliptikus, levélnyeles levelek. Forgóvirágzat típusú virágzat, fehér virágokból, pártája kívülről szőrös. Termése aszmag. Faj, mely szórványosan jelenik meg parlagon hagyott területeken, gyomnövényes vagy rudeláris területeken. Nem emel veszélyeztetési vagy irtási gondokat a mintául szolgáló területeken. 145.Hibiscus syriacus L. (Malvaceae) – ismeretlen népi elnevezés Cserje, mely elérheti a 3 m magasságot. A kérge eleinte sima, szürke, majd átvált feketésre, nem nagyon mély repedésekkel. Levelei változóak, oválisak vagy rombuszosan

72

oválisak, 5-12 cm hosszúak, három tenyeres bordázattal. A virágok hermafroditák. A termések felnyíló kapszulák 5 hüvellyel. Magvai szőrösek. Egzotikus faj, származási helye: Kis-Ázsia, India, Kína. A cserje igazodik a szárazsághoz és fagyhoz, kevéssé igényes a talajok szempontjából. Nagyon megbecsült mint díszítő cserje, főleg nagy, fehér virágai miatt. 146.Hibiscus trionum (Malvaceae) - Varjúmák Könnyen felismerhető évelő növény, más fajokhoz viszonyított morfológiai különbözősége által, A szárak részlegesen felfelé állóak, merev szőrszálakkal. A levelei három fő elosztásúak, a központi fejlettebb, melyek tovább osztottak, karajosak. Virágai magányosak, axilárisak, dupla csészések (malvaceae jellemző), 2-3 cm átmérőjű spártával, sápadt-sárga szirmokkal, melyek mindegyike rendelkezik egy lilás folttal a tövénél. Termése egy kapszula, felnőtt korban befedi a belső membrános kehely. Apró, fekete magvak. Gyakori, szántóföldi gyomnövény mely rudeláris, laza, mozgó talajos helyeken telepszik meg. Nem talál kedvező körülményeket a gyepen, nedves helyeken vagy réteken. Nem szükségesek különleges lépések e faj irtásának tekintetében. 147.Hieracium virosum Pall. (Asteraceae) Évelő kompozit felfele álló, kb. 0,5-1 m magas szárakkal. A szár latexszel rendelkezik ( a latex hiányzik az Inula fajokról, melyekkel valamennyire hasonlatos morfológiailag). Sűrű levelek a száron, melyek oválisak, szőrösek és szárölelőek. Felső részén a szár sátorvirágzatformában elágazó, mindegyik elágazáson egy liguláris, sárga virágos kalitidiummal. Cserjésekben, erdőkben, félszáraz gyepeken, rudeláris élőhelyeken fellelhető faj. Elég gyakori növény Romániában. Jelen van a Vadászerdő területén, nincs szüksége védelmi vagy irtási lépésekre. 148.Hippophaë rhamnoides L. (Eleagnaceae) – Homoktövis Cserje mely 2-3 m magas bokrokat alkot. Levelek lineárisan lándzsásak, elérhetik a 6 cm-t, hegyes vagy tompa csúccsal, teljes szélekkel. Virágok aprók, kétlakiak. Termések állgyümölcsök, oválisak, 7-8 mm-esek, húsosak, a 2 éves ágak vége felé csoportosulnak, melyeken télen át is megmaradnak. Őshonos faj, nagyon széles területeken, melyet a magas ökológiai amplitúdója ad. Ellenáll mind az erős fagynak, mind a szárazságnak és nagy melegeknek. Kiváló faj olyan leromlott területeknek, melyek extrém edafikus körülményekkel rendelkeznek. Gazdasági értékét a termései is adják, melyek gazdagok a C- és A-vitaminokban és gyógyszerészetbe valamint élelmiszeriparban használatos, mint üdítő vagy lekvár. Magas díszítő jellegét a levelei és termései adják. 149.Humulus lupulus L. (Cannabaceae) - komló Kúszó növény, mely megtalálható a rétek és berkek spontán flórájában, de síkságokon és dombvidéken is. Virágai barkák, melyek egy kúphoz hasonlítanak. Nagyon fontos alapanyagot jelent a sörgyártásban.

73

Fig. 51- Humulus lupulus L. 150.Impatiens balsamina L. (Balsaminaceae) – ismeretlen népi név Évelő faj, húsos, lédús, kb. 0,5-0,7 m magas felfelé álló szárakkal. Levelek váltakozóak, lándzsásak, kb. 10-15 cm hosszúak. Virágok axilárisak, magányosak vagy kevesek, kocsányosak, zigomorfok, rózsaszín, világos lilás, sötétlilás, egységes színezésűek vagy sötét színű foltokban, mely bőséges néhány kertészeti formában. Termése kapszula. Rusztikus díszítő értékű faj, néha temetőkben termesztett. Származási helye India, sok, származási területén kívüli országban invazívnak tartott faj. Temesvár területén kevéssé termesztett, a veszély, hogy számos elvadult populációkat hozzon létre alacsony, annak köszönhetően, hogy a növény a nedves helyeket kedveli. Minden esetre, javasoljuk a megfigyelendő invazív fajok listájára való felvételét. 151.Inula britannica L. (Asteraceae) – ismeretlen népi elnevezés Kétévi, egyenes szárú növény, mely elérheti a kb. 0,5 m-t. Levelek lándzsásak, szárölelőek (melyek körbeveszik a szárat a levélnyelv alapjával). Kicsi, 3-4 mm átmérőjű, liguláris, sárga, cső alakú virágokkal rendelkező antódiumok. Gyakori rudeláris növény (berkek, cserjések, szőlősök, gyümölcsösök, útszélek, stb.), főleg nedves talajokon. Szórványos, klaszterekben Temesvár periferikus részein. 152.Inula helenium L. (Asteraceae) – tengeri fű Pereniális, robusztus fűnemű növény (a szár meghaladja az 1,5 m magasságot). Levelek váltakozóak, eliptikusak, nagyok, szőrösek. Szár felső része elágazó, mindegyik elágazás rendelkezik egy kb. 5-7 cm átmérőjű kalitidiummal, mely sárga virágokkal rendelkezik, a szélsőek ligulárisak. Termés kaszattermés. Cserjések, szegélyek, a dombvidékek jellemző növénye. Gyógynövény (gyökértörzse inulint tartalmaz). Kevés példányt határoltunk be a Vadászerdőben (valószínűleg a régen létező, tartalmas populációk maradványa). Ajánljuk e faj bevezetését a Botanikus Kert gyógynövény részlegébe. 153.Iris sp. (Iridaceae) – írisz, nőszirom A vegetatív szervek morfológiájának szempontjából nagyon egyenletes fajokkal és hibridekkel rendelkező nemzetség. A nőszirom pereniális növény, húsos, vastag gyökértörzzsel, transzverzális gyűrűzéssel, és kard alakú (ensiformis), kétsoros levelekkel, és tipikus bogas virágzattal. Virágok két három lepellevelű ciklussal rendelkeznek, a külső cikluson lévők kihajtottak. A lepellevelek színezése változó a fajok és kertészeti fajták függvényében. A Bánság nedves területein jelen van a Sárga nőszirom (Iris pseudacorus L.), elegáns levélzettel és szép sárga virágokkal, egy spontán, dekoratív (a vizek szélén termesztett) faj. Temesváron az elterjedtebb fajok a magánkertekben, a házak előtt, tömbházak előtt, temetőkben, stb., az Iris germanica L. és Iris florentina L. Fajok, melyek magas díszítő értékkel rendelkeznek, virágaik nyári színezése és konformációja, valamint levelei különleges viselete miatt az év többi részében. 74

154.Juglans nigra L. (Juglandaceae) – Fekete dió Fa mely elérheti a 40-45 m magasságot. Tömegesen egyenes, jól egyenlített, mélyen szántott, sötétbarna kéreggel rendelkező törzse van. Levelek páratlanul összetettek, 40 cm hosszúságúak, 15-23 oválisan lándzsás, hosszan hegyesedő csúcsú levélkével. Termések szférikus csonthéjas gyümölcsök (diók), húsos, eleinte zöld, majd fekete borítással. A dió haja nagyon kemény, a bele nehezen vehető ki. Egzotikus faj, Észak-Amerika dél-keleti részéről származik. Hazánkban a múlt évszázadba vezették be, elsősorban parkokban, de jól adaptálódott tömegesen is. A Fekete dió érzékeny a fagyokra, így fiatalkorában védelemre van szüksége. Aktív növekedéseket tisztásokon produkál. Viszonylag ellenálló a kén-oxidok csoportjába tartozó szennyező anyagok ellen. Nagyon megbecsült mint díszítő értékű fa. 155.Juglans regia L. (Juglandaceae) – Dió (közönséges) Fa, mely tömegesen elérheti a 30 m magasságot, törzse egyenes. Amennyiben magányos, alacsony marad, koronája szélesebb, erős elágazásokkal. Kérge öregkorára egy sötétszürke, mélyen barázdált ritidómust hoz létre. Fiatal ágai erősek, zöldes-barnák, széles, lamellárisan megszakított béllel. Levelek páratlanul összetettek, 5-11 elliptikus levélkével. Virágok egyneműen monoikusak. Termések gömbölyű, csonthéjas gyümölcsök (diók), 45 cm átmérőjűek, zöld, húsos borítással, mely felnőttkorban széthasad. Őshonos faj. A Diófa igényes a stacionárius állapotokat illetően. A száraz, hideg szelekkel rendelkező tartományok teljesen kedvezőtlenek. A talaj tekintetében is igényes. Más fajok számára szennyező anyagokat bocsát a talajba. Elég érzékeny a szennyező anyagokra. Fája nagyon értékes. Termései, valamint dekoratív értéke miatt is kedvelt. 156.Juniperus chinensis L. (Cupressaceae) – Kínai boróka Elérheti a 20m magasságot, de néha cserje formájában marad. Két típusú levelet formál – a fiatalok tűlevelek, elérhetik a 10 mm-t, a másikok pikkelyesek, elérhetik a 3 mm-t. 7-12 mm átmérőjű, 2-4 magos tobozok. Ázsiából származó faj. Gyakran használatos parkokban mint díszítő értékű fa. 157.Juniperus communis – Boróka Kétlaki cserje vagy fa, háromélű törpehajtásokkal és áralakú levelekkel, hármasával egy örvben. Nőnemű virágai hármasával csoportosulnak, egy húsos takaró alatt; tobozai eleinte zöldek, majd kékes-feketén deresek, álgyümölcsként vannak nyilvántartva – álbogyók. Spontán a domb és hegyvidékeken, erdők szélén réteken, legelőkön. Dísznövényként termesztett különböző kertészeti formákban, a földben vagy cserepekben. 158.Juniperus horizontalis Moench (Cupressaceae) Kúszó cserje, 0,3 m-es magasságokkal és pár méteres hosszúságokkal. Levelei két típusúak – a fiatalok tűlevelek, a felnőttkorúak pikkelyesek. Tobozai gömbölydedek, 5-7 mm átmérőjűek, kékek. Egzotikus faj, mely Észak-Amerikából származik. Díszítő értékű fajként használatos parkokban és kertekben. 159.Juniperus sabina L. (Cupressaceae) – ismeretlen nép név Kb. 3 m magas cserje, a talajon elnyúlt, bőségesen elágazó szárakkal. Kis méretű, pikkelyes, hegyes csúcsú levelek, mely négy sorban helyezkednek el az ágakon. Szétzúzás után levelei kellemetlen szagot árasztanak. A növény egylakiként vagy kétlakiként viselkedik, szférikus álbogyókkal, melyek négy pikkelyből állnak, felnőttkorban kékes-feketék. Románia hegyvidékeiben általában sziklákon és mészköves kavicsokon található meg. Dísznövényként termesztik, főleg sziklakertek és hatalmas örökzöld cserjések kialakítására.

75

160.Juniperus virginiana L. (Cupressaceae) – Virginiai boróka Kétlaki, ritkán egylaki fa mely elérheti a 30 m magasságot. Koronája kúp alakú, széles. Levelei pikkelyesek, alapjuk az ághoz ragadt, néha acirkuláris levelekkel is ugyanazon a növényen. Álbogyói szférikusan oválisak, kb. 0,5 cm hosszúak, 1-2 magot tartalmaznak. ÉszakAmerikából származó faj, erdei és díszítő jelleggel termesztett, fáját hagyományosan ceruzagyártásra használják.

Fig. 52 - Juniperus virginiana L. 161.Knautia arvensis (L.) Coult. (Dipsacaceae) – Mezei varfű Pereniális lágyszárú növény, gyökértörzzsel. Szára felfelé álló, elérheti az 1-1,5 m-t. Ellentétes, mélyen hasított, lekerekített osztódásokkal. Gömbölyded virágzat, 3-4 cm átmérőjű, számos virágból, melyek pártáinak csöve kb. 1-1,5 cm hosszú, lilák, rózsaszínek vagy ritkán fehérek. Félszáraz pázsitok, termofil és mészkőkedvelő növény. Fontos a pázsitok ökoszisztémájában, mivel táplálékul szolgál bizonyos lepkefajoknak. Törzsének eleganciájával és virágai színezése miatt hozzájárul a pázsitok kellemes kinézetéhez. 162.Kolkwitzia amabilis Graebn. (Caprifoliaceae) Cserje mely elér a 3 m magasságot. Kínából származó faj. Megbecsült a különleges kinézete miatt, melyet meghajló, kecses „íveket” alkotó ágai adnak, de a tavasz végén nyíló, rózsaszín virágai miatt is. 163.Laburnum anagyroides Medik. (Fabaceae) – Aranyeső Kis fa, mely eléri a 7 m-t, kérge olíva színű. Nagy, kúp alakú, szőrős rügyekkel. Hármaslevelű, elliptikus, 3-8 cm hosszúságú levelecskés levelek. Nagy, 2 cm-es, zöldes-sárga, függő gerezdekbe helyezkedő virágok. Termései 5 cm hosszúságú hüvelyek, 3-7 kis maggal. Kérge, levelei és termései mérgezőek. Őshonos faj. Jól bírja a fagyot és a füstöt és kevéssé igényes a talaj szempontjából. Értékelt, mint díszítő faj, virágfürtjei szépsége miatt. 164.Lamium amplexicaule L. (Lamiaceae) – Bársonyos árvacsalán Faj, mely morfológiailag különbözik a Lamium purpureum fajtól, elsősorban a felső, szárölelő (melyek átölelik a szárat) levelei miatt. Kevésbé gyakori a tanulmányozott területeken. 165.Lamium purpureum L. (Lamiaceae) – Piros árvacsalán Évelő vagy kétéves növény, kicsi (a tavaszi példányoknál), kb. 1 m-t elérő (a nyári példányoknál) szárakkal. Az egész növény egy kellemetlen illattal rendelkezik. Ellentétes levelek, melyek a csalánéhoz hasonítanak, de nem csípnek és az alapiak levélnyelesek. Terminális és szubterminális örvekbe rendeződött, rózsaszínű, kb. 1 cm hosszú spártával és ívelt felső ajakkal rendelkező virágok. Az alsó ajak foltos, lilás foltokkal. Termése négyes aszmag. 76

Gyakori faj rudelárisként és szántóföldi gyomnövényként. Elég gyakori a tanulmányozott területeken. Mézes növény és nektárforrás a rovarok számára. Nincs díszítő jellege. 166.Lactuca serriola L. (Asteraceae) - Keszegsaláta Évelő vagy kétéves lágyszárú növény, mely eredetileg rozettába csoportosuló leveleket hoz létre. Szárai elérik az 1-1,5 m magasságot. A felső levelek É-D-i orientációval rendelkeznek, ahonnan a népi elnevezés is ered. Az egész növény fehér latexet tartalmaz, mint a mezei csorbóka, melytől egy sor kis tüske különbözteti meg, mely a hátoldali középső levélbordázat mentén jelenik meg. Levelei oválisak, szabálytalanul osztottak (kacúros),ízeltek. Világos sárga virágokból álló kalitidiumok. A kaszattermések finom bóbitával rendelkeznek. Nálunk egyike a leggyakoribb rudeláris növényeknek. Nem rendelkezik díszítő értékkel. 167.Larix decidua Mill. (Pinaceae) – Európai vörösfenyő Nagyméretű tűlevelű fa, kúpos vagy hengeres-kúpos, gyér, világos koronával. Kérge hosszanti és szélti repedésekkel rendelkezik. Fő ágai majdnem vízszintesek, felfelé orientálódó extremitásokkal. Felfele hajló, puha, 1-3 cm hosszú, sötétzöld színű levelek, melyek nagy számba (30-40)csoportosulnak a rövid ágakra. A nőnemű tobozok oválisak, elérik a 4-5 cm hosszúságot, szárnyas magvakkal. Erdei jelentőségű fa, gyakran termesztett mint dísznövény, lombozatának színe illetve koronájának alakja miatt. Romániában szórványosan spontánul jelenik meg, főleg a Keleti Kárpátokban. 168.Lathyrus tuberosus L. (Fabaceae) – Mogyorós lednek Pereniális, lágyszárú növény, futónövény kacsói miatt, vékony gyökértörzzsel, melyen mogyoró nagyság, gumóalakú vastagodások találhatóak. Leveleit egy pár kerekített levelecske alkotja. Kevés virágból álló, monoszisztematikus spártával rendelkező virágzat, mely karmazsinvörös színű, kellemesen illatos (a rózsákéhoz hasonló illatú). Termése egy kb. 3 cm hosszú hüvely. Gyomnövény, mely a gabonaföldek, rudeláris élőhelyek és cserjések jellemzője. Nem védett faj és nem szükségeltet különleges irtási lépéseket sem. Temesváron termesztésre ajánljuk e faj dísznövényeit, melyek változatos színű virágokkal rendelkeznek. 169.Laurocerasus officinalis (Prunus laurocerasus L.)(Rosaceae) – ismeretlen népi elnevezés Cserje, vagy III. Méretű fa. Sok fényre van szüksége, hogy optimálisan vegetálhasson. Levelei sötétzöldek, bőrösek, fényesek, fűrészes szélűek. E faj jól bírja a fagyokat. Ázsiából származó faj. Dísznövényként használatos parkokban és kertekben. Alkalmasak a nyírásra, így sövényekként is alkalmazzák. 170.Lemna minor L. (Lemnaceae) – apró békalencse Lebegő, kisméretű (pár mm) vízinövény, mely sűrű populációkat alkot a sekély állóvizeken, míg be nem fedi azok teljes felületét. Levelei cirkulárisak, felső oldalukon laposak (a Lemna gibba fajjal ellentétben, ahol konvexek). A vizek nagyobb mértékű eutrofizációját jelzi mint a Lemna trisulca faj jelenléte. A csatornák, árkok kitakarítása és a vízfolyamok gyorsítása nagyon mértékben csökkenti az apró békalencse populációkat, melyek az „állott víz” megjelenést adják. Az apró békalencse állatok által fogyasztott, főleg kacsák által. 171.Lemna trisulca L. (Lemnaceae) – Keresztes békalencse Ovális, hármasan bordázott, lebegő leveleiben különbözik az előzőtől. Kevésbé gyakori a tanulmányozott területeken, mint a Lemna minor. 172.Leontopodium alpinum Cass. (Asteraceae) – Havasi gyopár

77

Ez a faj azért került be ebbe a listába, mert jelen volt a Botanikus Park sziklás szektoraiban, ahol újratermesztését ajánljuk. A romániai konzerválási mozgalom egy karizmatikus faja és ezért egy kiemelkedő tanító szereppel rendelkezik. 173.Leucanthemum maximum (Ramond) DC. (Chrysanthemum maximum Ramond) (Asteraceae) – kerti százszorszép Pereniális, gyökértörzzsel rendelkező növény, mely különbözik a réti százszorszépektől nagyobb mérete és nagyobb átmérőjű, néha több liguláris virágciklussal rendelkező antiódiumai miatt. Kertekben, temetőkben, földszinteken termesztett. Levágott virágai miatt is alkalmas a termesztésre. Temesváron szórványosan termesztett mint dísznövény; e rusztikus faj termesztésének parkokra való kiterjesztése, a fejlesztési tervekbe való bevonással hozzájárulna a növényi sokféleséghez. Megjegyzés: A százszorszép elnevezés alatt a kertészeti anyagokat forgalmazó cégek e csoport más fajait és ezek hibridjeit is árusítják. 174.Leucanthemum vulgare Lam. (Chrysanthemum leucanthemum L.) (Asteraceae) – réti százszorszép Gyökértörzzsel rendelkező lágyszárú faj. Általában nem elágazó, 1 m magasságot elérő szárak. Levelek váltakozóak, tojásdad vagy lapátka alakúak, fogazott széllel. Kb. 3-5 cm átmérőjű kalitidiumok, mely fehér, ligluáris szélső és belső cső alakú, sárga virágokból áll. Termése kaszattermés. Réti faj, a magas síkságoktól a hegyvidékig, trófikus talajokon lelhető fel. Néha rudeláris helyeken. Nem védett faj, de egy természetes dekoratív növény a réteken. Néha felszedik spontán flórájából, hogy felhasználást nyerjen mint vágott virág, koszorúcska. A Zölderdő területén található pázsitok védelmi intézkedései mint szemi-természetes ökoszisztémák, kaszálás által, ezen faj fennmaradásához is vezet. 175.Ligustrum ovalifolium “aureum” Hassk. (Oleaceae) Kopasz szárakkal, szempiperszisztens vagy hulló, elliptikusan oválistól oválisan hosszúkás alakúig, 3-6 cm hosszú, hegyes csúcsos, alapjánál ékelt, felül sötétzöld, kopasz levelekkel rendelkező cserje. Fűzérvirágzatba csoportosult, sárgásfehér virágok. Fekete színű, gömbölyded termések. Elsősorban sövényként termesztett a síkságtól a hegyvidékig. 176.Ligustrum vulgare L. (Oleaceae) – Fagyal Cserje, mely eléri az m magasságot, szürkésbarna kéreggel. Szárai vékonyak, zöldes barnák. Levelek hosszúkásan oválistól lándzsásig, 3-10cm hosszúságúak. Hermafrodita virágok. Termések gömb alakú, 6-10 mm átmérőjű, fekete színű, fényes, 1-4 ellipszoid maggal ellátott bogyók, melyek télen át is a szárakon maradnak. Őshonos faj. Értékelt mint aljnövényzeti faj, mivel jól takarja a talajt. Gyakran használatos mint díszítő értékű cserje és sövényekhez. Koronái könnyen metszhetőek. 177.Linaria vulgaris Mill. (Scrophulariaceae) - Gyújtoványfű Pereniális lágyszárú növény, gyökérhajtásos gyökérrel. Szárai felfelé állóak, általában 0,5 m alattiak. Levelek lineárisak, sűrűbbek a szárak felső részén. Terminális virágzatok, melyek sárga, zigomorf virágokból állnak, narancssárga karajokkal, melyek elfedik a párta csövét. A párta a tátinkáéhoz hasonló melytől színe különbözteti meg (csak sárgák), valamint egy sarkantyú jelenléte a párta csövének alapjánál és kisebb mérete miatt. A nyár második felében kezd el virágozni. Gyakori faj félszáraz pázsitokon és rudeláris helyeken, ritkábban szántóföldi gyomnövényként. Gyakori, főleg Temesvár periferikus részein. Nem védett faj. 178.Liriodendron tulipifera (Magnoliaceae)

78

I. méretű fa, elérheti a 45 m magasságot. Törzse hengeres, egyenes, jól egyenlített. Kéreg vékony, sötétszürke színű. Az idős ágak vékony, hosszantian repedezett ritidómussal rendelkeznek. Levelek nagyok, hosszan levélnyelezettek, 7-12 cm hosszúak, 4 szimmetrikusan elrendezett karajjal. Virágok hermafroditák. Termések hosszúkás, 6-8 cm hosszú, kúpok formájában. Egzotikus fa, Észak-Amerikából származik. Hazánkban díszítő értékű faként használják parkokban és kertekben. Igényes faj a talaj és levegő nedvességének szempontjából. Gyakran használatos dísznövényként, lombozatának eleganciája, virágai szépsége és nagysága miatt. 179.Lolium perenne L. (Poaceae) – Angol pereje, Kurta pereje Évelő fűféle, magas bokrosodási készséggel, gyakran vöröses-cianin színezéses alapú szárakkal. Többvirágos kalászkákból összetett kalászok, általában nem szálkásak, oldalasantömörítettek, melyek lazán elhelyezkedve találhatóak, egy éllel a tengely felé; a bemeneti éllel átellenes oldalon a kalászkák pelyvával rendelkeznek, mely általában sötétebb színű mint a virágok szirmai. Nem téveszthető össze a tarackbúzával az indák hiánya valamint a kalászkák elhelyezkedési módja az összetett kalász tengelyén (az előbbinél a kalászkák egy széles résszel a csutka felé találhatóak). Termése szemtermés (mint az összes spontán fűféléé Romániában). Spontán módon nő pázsitokon, gyepen és kiváló takarmánynövényként termesztett (egymagában vagy keverve). Az útszéleken jellemző asszociációkat hoz létre a széles levelű útifűvel, mezei szulákkal, Sclerochloa dura-val, árpával stb. A temesvári körülmények között, melyek nyarai szárazak a második felében, a gyepnek öntözésre van szüksége, legalább az ültetéstől vagy a tekercsek betelepítésétől számított két évben. A megfelelően gondozott gyep egy egységes zöldövezetet hoz létre és egy rendezett, gondozott, de valóban szegény megjelenést kölcsönöz a városi látképnek. Ezen okokat kell figyelembe venni, akkor, amikor a gyepes zöldövezeteket határozzák meg. 180.Lonicera xylosteum (Caprifoliaceae) – Kecskeszakáll Cserje, mely eléri a 2-3 m magasságot, egyenes, elágazó szárakkal. Levelek elliptikusak, elliptikusan oválisak, 3-6 cm hosszúak, sima széllel. 5-ös típusú virágok. Termések piros, fényes bogyók. Európai és ázsiai faj. Erdei tisztásokon vagy erdők szélén lelhető fel. Magas ökológiai amplitúdóval rendelkezik. Elég gyengén fedi a talajt. 181.Lotus corniculatus L. (Fabaceae) - Szarvaskerep Pereniális lágyszárú faj, növekvő, 0,5 m magasságot elérő szárakkal. Levelek váltakozóak, levélnyelesek, látszólag 5 levélkével (igazából, az alapi levélkék strukturálisan páhák). Virágok egyszerűek, kevés virágú (3-6 virág) ernyőbe csoportosulva, sárga pártával, néha vöröses árnyalatokkal, tipikusan zöldségfélék struktúrájával. Termések 2-3 cm hosszú, többondós hüvelyek, melyek felnőttkorban nyílnak ki. Takarmánynövény, spontán és termesztett, gyakori Romániában a síkságtól a hegyvidékig. Réteken, cserjésekben vagy rudeláris helyeken nő. Mézes növény és táplálék biztosíték a vad beporzóknak. Nem található meg a védett fajok listáin Elég gyakori Temesvár tanulmányozott területein ugyanúgy, mint a város többi részén. 182.Lycium barbarum L. (= L. halimifolium Mill.) (Solanaceae) – ismeretlen népi elnevezés Cserje, 2,4 m magas. Ágai íveltek és lógnak. Levelek lándzsásak, 3-6 cm hosszúságúak, magányosak vagy háromig terjedő kötegbe csoportosulva. Virágzata több lila virágból áll. A virágok tölcsér alakúak és hermafroditák. Termés narancssárga vagy piros, 2 cm átmérőjű bogyó. Gyógynövény, termésének terapeutikus tulajdonságai miatt.

79

Fig. 53 - Lycium barbarum L. 183.Lycopus europaeus L. (Lamiaceae) – ismeretlen népi elnevezés Pereniális lágyszárú növény, gyökértörzzsel és felfelé álló, 1,2 m magasságot elérő szárakkal. Ellentétes, lándzsás, szárnyasan osztott (de a bemetszések mélysége nem ér közel a középső bordázathoz, min t a Lycopus exaltatus fajnál, az egyetlen mellyel össze lehet keverni Romániában), az alapnál karajos levelek. Virágok a levelek axilárisaiba csoportosulva találhatóak, sűrű örvekbe; kétajkú felépítésük van, kifejtett, porló nélküli, fehér spártával. Termés négyes aszmag. Mocsári növény, spontán a folyók rétein és nedves rudeláris élőhelyek fűféléinek fitocönózisában. A víz menti növényzet összetevője a tanulmányozott területeken. 184.Lysimachia nummularia L. (Primulaceae) – Pénzlevelű lizinka Pereniális lágyszárú növény, 0,5 m hosszúságot elérő, kúszó szárakkal, mely járulékos gyökereket ereszt. Ellentétes, ovális, levélnyeles levelek. A levelek axilárisaiban kocsányos magányos, sárga virágok találhatóak. Termés gömbölyded, kis kapszula. Higrofil faj, erdőkben, berkekben, vizek mentén stb. nő. Könnyen felismerhető faj. Megtalálható a Zölderdőben, a város egyes parkjaiban, ahol foltokat alkot. Mivel gyakori, nem védett. Ott ahol az árnyékolás megakadályozza a gyep lefektetését ajánlott faj. 185.Lythrum virgatum L. (Lythraceae) Évelő lágyszárú faj, mely gyökértörzzsel rendelkezik. Szára négyesélű, 1-2 m, felfelé álló, elágazó a felső felében. Levelek ellentétesek vagy váltakozóak, lándzsásak, kb. 10 cm hosszúságúak. Terminális virágzatok, rózsaszín virágokból. Termése egy kapszula. A faj különbözik a Lythrum salicaria fajtól a száron és leveleken található szőrszálak hiánya miatt. Szórványos, kis populációkkal vagy magányos egyedekkel a tanulmányozott területen. Mocsári növény, mely virágai színezése miatt hozzájárul a vízparti növényzet sajátosságához. Nem védett. 186.Maclura aurantiaca (M. pomifera CK Scheneid.) (Moraceae) – ismeretlen népi elnevezés Fa, mely eléri a 20 m magasságot. Törzse egyenes, kis magasságon elágazó, sötétnarancssárga, korai, mélyen barázdált kéreggel. Széles, dús koronája van. Szárak erős tüskékkel. Levelek egyben, oválisak vagy elliptikusak, 5-15 cm hosszúak. Virágok uniszexuálisan kétlakiak. Termések többszörös gyümölcsök, nagyok, gömbölyűek, 5-14cm átmérőjűek. Egzotikus faj, származási helye: Észak-Amerika déli része. Érzékenységet tanúsít a fagyokkal szemben. Jól bírja a szárazságot. Használható mint elsődleges erdősítési faj, a leromlott talajú területek enyhítésére. Tüskéinek köszönhetően, ültethető mint torlasz, mely meggátolja a háziállatok bejutását bizonyos területekre. 187.Magnolia kobus L. (Magnoliaceae) – Magnólia 80

II. méretű fa (10-12 m). Koronáját vékony ágak alkotják. Szárai kopaszok, zöldesek vagy vöröses barnák. Levelek kicsik, 6-10 cm hosszúságúak, tojásdad alakúak, hirtelen hegyesek a csúcsuknál. Virágok nagyok (10 cm), egy rózsaszín-lilás csíkkal az alapnál, fehér szirmokkal. Termések hosszúkás, hengeres, 10-12 cm hosszú többszörös tüszők. Egzotikus faj, származási helye: Japán. Nálunk gyakran termesztett parkokban és kertekben. Az izolált, védetlen példányokra hatással lehet az erős téli fagy. Egy nagyon értékes dísznövény virágainak köszönhetően. 188.Malus domestica Borkh. (Rosaceae) – Alma Őshonos faj. Törzse egyenlőtlenül elágazó. Termések gyümölcsök, melyek nagyon változóak mind formailag, mind méretileg. Levelek váltakozóak, elliptikusak vagy kerekítettek. Ez a faj nem rendelkezik erdőgazdálkodási jelentőséggel, kizárólagosan gyümölcstermesztés miatt tartják. 189.Malus floribunda Siebold. (Rosaceae) Széles, sűrű, kerek lombozat, visszahajló ágakkal. Levelek elliptikusak, zöld színűek. Virágok nyíláskor rózsaszínes fehér színűek. Termések kicsik, sárgászöldek és vörösesek. Eléri a 4-6 m magasságot, koronájának átmérője 4-6 m. Jól nő fényben és félárnyékban. A könnyed, kicsit meszes talajokat kedveli. Egzotikus faj, származási helye. Japán. 190.Malus sylvestris (L.)Mill. (Rosaceae) – Vadalma III. Méretű fa. Törzse egyenlőtlenül elágazódó, rövid, pikkelyes kéreggel. Levelek váltakozóak, szélesen oválisak, elliptikusak vagy kerekítettek, hirtelen hegyesedő csúcsokkal és kerekített alappal. Virágok hermafroditák. Termések gyümölcsök, tartós csészével, gömbölyűek vagy oválisak, 2-2,5 cm átmérőjűek. Őshonos faj. Jól bírja a fagyokat. Nem rendelkezik erdőgazdálkodási fontossággal, melyet legtöbbször a gyümölcse ad. 191.Malva neglecta Wallr. (Malvaceae) - Papsajt Éves vagy pereniális lágyszárú növény, kisméretű, részlegesen kúszó, hengeres szárakkal. Levelek váltakozóak, levélnyelesek, vesealakú nyelvvel, 5(7) fogazott karajjal. Virágok ailárisak, kocsányosak, kicsik, csorbítottak, világos-rózsaszínek vagy fehérek. Nem lehet összekeverni a mályvával, méretei miatt, a virágai nagysága valamint kúszó levélzete miatt. Termése korongszerű, széthasadó. Gyakori rudeláris faj, nem áll védelmi rendszer alatt; nem szükségeltet különleges irtási módszereket. 192.Malva sylvestris L. (Malvaceae) – Erdei mályva Éves vagy pereniális lágyszárú faj, kb. 0,5 m-es, általában szőrös szár. Levelek váltakozóak, kerekek vagy vesealakúak, 3-5(-7)-karajosak, fogazott szélekkel. Virágok a levelek axilárisaiban, dupla csészével és 5 fordítottan szív alakúak vagy kétkaréjúak, lilás-rózsaszínek, lilák, ritkán fehérek, sötét színezésű bordázattal. Számos porzó, egy sorba gyülekezve. Termés korongszerű, mely részterméskékre nyílik radiálisan az érett korban. AZ egész országban gyakori a rudeláris élőhelyeken, ritkábban erdei vágásokon, terményekben, réteken. Faj, melyet a múltban fűszernövényként használtak (a leveleit); szirmait gyógyszerészetben használják. Kis populációkat alkot a Temesváron tanulmányozott területeken. Nem védett. 193.Medicago falcata L. (Fabaceae) – Sárkerep lucerna Pereniális növény, kb. 0,5-0,8 m-es szárakkal. Levelek hármaslevelesek, levélnyéllel, szűkebb levelekkel mint a Takarmány lucernáé. Virágai rövid fürtösek, sárga színűek. Hüvely egyenes vagy sarlós (kanyaros). A Komlós lucernával ellentétben, egy száraz helyeket, köves, szkeletikus talajokat kedvelő faj. Nem keverhető össze a somkóróval, mivel ez utóbbinak egy sajátos, kumarin illata van. Nem találtunk sok populációt a tanulmányozott területen. Nem védett faj; könnyek kiirtható a rudeláris élőhelyekről. 81

194.Medicago lupulina (Fabaceae) – Komlós lucerna Évelő, kétéves vagy pereniális lágyszárú növény, szára elesett, maximum 0,5-0,7 m hosszú. Levelek hármaslevelűek, levélnyelesek, tojásdad levélkékkel, hiányzik a fehéres folt, mellyel a lóhere fajok rendelkeznek (bár apró lóherének is nevezik). Virágzatok axilárisok, aprók, eleinte gömbölydedek, majd hengeresek, kis virágokból, sárga pártával. Közönséges faj, gyakori egész Romániában, az erdősztyeppe pázsitjain. Akár a hüvelyesek többsége, jó mint takarmány növény és hozzájárul a talaj táplálékszintjéhez, a nitrogén lekötésében. Fellelhető beépítetlen területeken, a Vadászerdő területén lévő réteken, a Behela partján. Nem védett faj. 195.Medicago sativa L. (Fabaceae) – Takarmány lucerna Pereniális növény, erősen fejlett gyökérrel, mely enyves mirigyszőrökön található rügyei által biztosítja perenialitását. Szárai elérhetik az 1 m magasságot. Levelek levélnyelesek, tojásdad levélkékkel, fogazottak a felső háromnegyedben. Kék (ritkán fehér) virágokból álló fürtök. Termések kis, spirálos hüvelyek. Nem létezik összetévesztési lehetőség e fajnál, főleg virágzáskor. Kiváló takarmánynövényi faj, termesztett és spontán, nagyon termékeny. Kertekben kis területeken termesztik, mint táplálékot a háziállatoknak. A városon kívüli rétek területén ez a faj vadon van jelen, táplálék alapot adva változatos növényevő fajoknak. 196.Mentha aquatica L. (Lamiaceae) – vízi menta Fűnemű faj, gyökértörzzsel és növekvő szárakkal, melyek járulékos gyökereket eresztenek a csomóknál melyek kapcsolatba kerülnek a nedves talajjal vagy vízzel. A növény általánosan szőrtelen. Levelek oválisak, az alapiak levélnyelesek. Különbözik a Borsától tőkevirágzata miatt (majdnem szférikusak) és világos-lila vagy fehér virágai miatt, de főleg a helyek miatt ahol nő. Erős, kellemes menta illat. Csak nedves helyeken lelhető fel, akár sekély vízben is nőhet. Felhasználható gyógynövényként, akár a Borsmenta. Temes megyében gyakori vízi és mocsári faj. Annak köszönhetően, hogy indákra támaszkodik nem semmisül meg kaszálás által a partok fenntartása során. Mint minden menta féle keresett a beporzók által és így funkcionális jelentőséggel rendelkezik az ökoszisztémán belül. 197.Mentha longifolia (L.) L. (Lamiaceae) - Lómenta Pereniális faj, gyökértörzzsel, különbözik a Borsmentától kevésbé átható és kellemes szaga, a nyilvánvaló szőrnövekedés a szárakon és leveleken, valamint a rózsaszín virágok világosabb árnyalata révén. Elég gyakori Temesváron rudelárisként. Nincsenek gyógynövényi vagy dísznövényi tulajdonságai. 198.Mentha x piperita (L.) L. (Lamiaceae) – Borsmenta Pereniális fűnemű növény, gyökértörzzsel és szárakkal melyek elérik az 1 m magasságot. A szárak elágazóak a szár második felén. Általában, a növény szárán és levelein nincs szőr. Levelek ovális alakúak, fűrészes szélekkel. Terminális virágzatok, kalász alakúak, sűrűek, rózsaszín virágokból. Termés négyes asszmag. Hibrid faj, ember által fejlesztett, széles körben termesztett gyógító és aromatikus hatásai miatt. Erős, jellemző illata, levelei világoszöld árnyalata és a szőrök hiánya elég könnyen felismerhetővé teszik eme hibridet. Temesváron magán kertekben termesztett, ahonnan kis, szórványos, elvadult populációk származnak el. Már nincs jelen a Botanikus Kertben ennek gyógynövény gyűjteményében. Kanálisszájak, szemétlerakó pontok környékén javasoljuk termesztését, légfrissítő és antibakteriális tulajdonságai miatt. 199.Mentha pulegium L. (Lamiaceae) - csombormenta Pereniális lágyszárú növény, 0,5 m alatti szárakkal. A szárak alapi részei elesettek, indásak (járulékos gyökereket eresztenek). Levelek elliptikusak, ellentétesek, sima vagy finoman fogazott széllel. Rózsaszín virágú, egymástól távolabb álló örvök. Termés négyes asszmag típusú. Az egész növény kellemes menta illatot áraszt. Spontán módon nő nedves területeken 82

(vízpartokon, árkokban, ideiglenesen elárasztott réteken). A múltban használatos volt a hagyományos gyógyászatban, szúnyogok távol tartására. Gyakori faj, csak a fent említett helyeken lelhető fel. Ritkán megtalálható városokban is. Természeti változatosságot adó elemként tekinthetjük Temesvár periférikus részein. Nincs szüksége védelemre, sem különleges irtási lépésekre. 200.Morus alba L. (Moraceae) – Fehér eperfa Fa, mely elérheti a 15 m magasságot. Törzse egyenes, kis magasságoktól elágazó. Kérge szürkésbarna, nagyon korai ritidómussal. Koronája gömbölyded. Fiatal ágai keskenyek. Levelek oválisak vagy elliptikusak, 6-18 cm hosszúak, egészek vagy 3-5 aszimmetrikus karéjjal, szélükön egyenetlenül fűrészesek. Leveleit táplálékként használják a selyemhernyók nevelésénél. Termések többes csonthéjas gyümölcs, 1-1,25 cm hosszúságú. Elvadult faj, származási helye: Kína és Japán. Nagy igényeket tanúsít a meleg iránt. Értékelt ehető gyümölcsei miatt, melyekből alkoholos italokat is elő lehet állítani. Területjelöléseknél, sövényeknél és védőfüggönyöknél használatos. 201.Morus nigra L. (Moraceae) – Fekete eperfa Szélesebb és sűrűbb koronája különbözteti meg a Fehér eperfától; fiatal ágai serdülőek; levelei általában karéjtalanok, mélyen fűrészes szélekkel; alapjuknál erősen szív alakúak, alsó részükön serdülőek. Virágok kétlakiak. A faeprek sötétvörösek vagy feketék. Származási helye: Irán. Jobban bírja a fagyokat mint a Fehér eperfa. Érdeklődést kelt édes gyümölcsei miatt, de díszítő értékű fa is, parkokban és területjelöléseknél használatos. 202.Oenothera bienis L. (Onagraceae) – ismeretlen népi elnevezés Bianeálé lágyszárú növény, erős főgyökérrel, mely jól kifejlett, mely az első évben csak egy levélkés rozettát alkot. A második évben a növény kifejleszti a virágzó szárát. Levelek elliptikusak vagy hosszúkásan-tojásdad alakúak, az alapiak nagyobbak. Virágok nagyok, axilárisok, illatosak, a párta csöve 5-6 cm hosszú, kénsárga színű. Termése kapszula. ÉszakAmerikából származó faj, ahonnan dísznövényként hozták. Elsősorban rudeláris helyeken vált vaddá. Temesváron kertekben, temetőkben, házak előtti területeken termesztett, innen erednek az elszórt, elszigetelődött, spontán populációk. Fontos, mint mézes növény és mint táplálékforrás (nektár) más beporzóknak. 203.Onopordum acanthium L. (Asteraceae) - Szamárbogáncs Robusztus bianeálé növény, szárakkal, melyek meghaladhatják a 2 m magasságot a kedvező helyeken. Levelek nagyok, oválisak, a száron lefutóak, tüskés karéjokkal. Úgy a levelek, mint a szár sűrű, szürke szőrökkel fedett. Nagyi, gömbölyű antódiumok, melyek kb. 5 cm átmérőjűek, lilás-vörös virágokból. Bóbitás kaszattermések. Rudeláris növény, mely néha sűrű foltokat alkot. E faj jelenléte egy rudeláris, gondozatlan jelleget kölcsönöz a városi pázsitoknak. Kiirtását ajánljuk. 204.Oxalis dillenii Jacq. (= Oxalis stricta L.) (Oxalidaceae) Pereniális lágyszárú növény, földalatti indákkal, melyek kisméretűek (30 cm alattiak). Levelek hosszú levélnyéllel, háromlevélkések, fordítottan-szívalakú levélkékkel. Axiláris, sárga virágokból álló, 5-ös típusú virágzat. Termések kocsányos kapszulák. Származási helye: ÉszakAmerika, rudeláris és szántóföldi 83

gyomnövényként viselkedik. Invazívnak tekinthető, de nem egy problémás faj kis mérete miatt. Nem szükségeltet különleges irtási lépéseket. 205.Padus racemosa (Rosaceae) – Zelnicemeggy Fa, mely elérheti a 15 m magasságot. Törzse egyenes, kérge sima, szürke. Koronája sűrű, árnyékos. Levelek elliptikusak vagy oválisak, 6-12 cm hosszúságúak, hirtelen hegyesedő csúcsokkal, alapjuknál kerekítettek. Virágok fehérek, kb. 1,5 cm átmérőjűek, sokvirágos fürtökbe csoportosulnak. Termései gömbölydedek, kicsik, 6-8 mm átmérőjűek, feketések, keserűek, ehetetlenek. Őshonos faj. Megbecsült mint díszítő értékű faj, virágainak és levelei színezésének köszönhetően. 206.Parthenocissus quinquefolia (L.) Planch. (Vitaceae) – ismeretlen népi elnevezés Kacsos lián. 5-10 elágazással rendelkezik, melyek egy tapadó korongban végződnek, néha járulékos légi gyökerekkel. Levelek tenyeresen összetettek, 5 csipkézett-fűrészesek, melyek ősszel vörösre színeződnek. Elég ritkán terem. Termései bogyók, kékesfeketék, gyengén deresek, terminális fűzérvirágzatokba csoportosulnak. Egzotikus faj, Észak-Amerikából származik. Kevéssé igényes az éghajlati és talaj viszonyokkal szemben. Elsősorban falak díszítésére használják.

Fig. 54 - Parthenocissus quinquefolia (L.) Planch. 207.Pastinaca sylvestris Mill (= Pastinaca sativa L. subsp. sylvestris Roug. & Camus) (Apiaceae) – vad paszternák Bianeálé lágyszárú növény, vastag, jól fejlett gyökérrel, 1,5 m-t elérő szárakkal. Szára barázdált, gyakran szőrtelen (kopasz). Levelek páratlanul-összetettek, ovális levélkékkel, alapnál karéjosak. Az ernyő összetett, gallér és gallérka nélküli. Virágok sárgák, termése kétszeres szemtermés. Réti és rudeláris növény, a nedves helyeket kedveli. Néha sekély vizekben nő. Fellelhető a Vadászerdőben, a Behela partján, máshol szórványosan. Nem szükségeltet különleges irtási lépéseket, mivel a populációkat elfogadható szinten tartják kaszálás által. 208.Persica vulgaris “Atropurpurea” (Roaceae) Kisméretű fa, maximum 8 m magasságig. Levelek elliptikusak. Virágok kicsik, magányosak, ritkábban kettesével, karmazsin-vörös, rózsaszín, ritkán fehér színűek. Márciusáprilis hónapokban virágzik. Termése szférikus alakú, szőrös vagy kopasz, ízletes és aromás. Származási helye: Kína. Gyümölcstermesztési faj. 209.Petunia x hybrida Hort. ex Vilm. (Solanaceae) - petúnia Kertészek által létrehozott, évelő, kisméretű hibrid faj. Szára és levelei szőrösek. Levelek oválisak, az alapiak levélnyelesek. A növény díszítő értékét nagy virágai (elérik a 10 cm átmérőt) adják, pártájuk tölcsér alakú, változatosan színezett. Termés kis magos kapszula. Sok kertészeti formában termesztik (egyformán színezett vagy kétszínű virágokkal, egyszerű vagy

84

bőséges virágzattal, stb.), ágyásokban, cserepekben, stb. Nem vadul el, mivel nem marad meg a spontán diszemináció következtében. Egyike a legolcsóbb dísznövényeknek. 210.Phragmites australis (Cav.) Steud. (Poaceae) - Nád Pereniális, gyökértörzzsel rendelkező, nagyméretű (2-3 m) fűfajta. Levelek durvák, háromszögesen hosszúkásak. Fűzérvirágzata sűrű, ovális, nagy, számos szomjas kalászkából. A Nád mocsári növénytársulásokat edifikáló növény, mely fontos a vízi és mocsári ökoszisztémák gazdaságában. Elviseli az ingadozó hidraulikai rendszereket, néha olyan talajokra telepszik, melyeknél a talajvíz a felszínen található. A Nádasok fészeklerakási helyeket jelentenek bizonyos madárfajoknak. A szinte kizárólagosan gyökértörzsekkel való szaporodásnak köszönhetően, a Nád egy buja növényi szőnyeget képes létrehozni a sekély, lassan folyó csatornák ágyaiban, mely hozzájárul ezek eltömődéséhez. A Nád populációk kezelését, melyek a víztükörrel rendelkező területek meghatározó elemei, a kitűzött célok függvényében (természetességi fok) kell meghatározni. 211.Phytolacca americana L. (Phytolaccaceae) - alkörmös Pereniális lágyszárú, robusztus (meghaladja a 2 m magasságot a kedvező helyeken) növény. Hengeres, elágazó, üreges (üres belsejű) szárakkal. Levelek oválisak, váltakozóak. Virágok terminális, kalászformájú, kb. 10 cm hosszúságú, kis, eleinte fehér, majd lilás virágokból álló virágzatokba csoportosulva találhatóak. A fenti morfológiai jellegek a faj pontos meghatározását engedélyezik. Termése egy vöröses-barna, 10szeresen bordázott bogyó. ÉszakAmerikai származású faj, élelmiszer-ipari festőanyagot termelő (a termésből) növényként vezették be Európába. Elvadult, befészkelve magát a rudeláris élőhelyekbe. Ritkán alkot tartalmas populációkat. Egy alacsony fokú árnyékolást tűr el. Jelenleg az invazív növények listáján szerepel. Emiatt irtását javasoljuk Temesvár zöldövezeteiben. 212.Picea abies (L.) H.Karst. (Pinaceae) – Közönséges lucfenyő Nagyméretű, vöröses-barna vagy szürke, vékony pikkelyekben hámló ritidómussal rendelkező fa. Korona kúpos, a fenyőtől megkülönböztető jellemzője az alapi ágak enyhén függő helyezkedése, felfelé irányuló csúcsokkal. A fenyőtől eltérően, levelei szúrósak, négyesélűek és az ágak körül helyezkednek el. Nőnemű tobozok függőek, 10-15 cm-esek, hengeresen-kúposak, néha vörös színűek a fiatalkorban. A felső hegyvidéki erdőket edifikáló faj, mely a bükkel és fenyővel keveredik a középső hegyvidéken, fontos forrása a cellulóznak, az építészetben, különböző hangszerek készítésében, stb. használt fáknak. Dísznövényként termesztett, akárcsak a fenyő, ugyanazon okok miatt. A városi élőhelyeken egyes fiatal 85

fajokat illegálisan vágják ki, hogy karácsonyfaként szolgáljanak. 213.Picea orientalis (L.) Link (Pinaceae) – Keleti (kaukázusi) luc Fa, mely elérheti a 40 m magasságot. Keskeny, hegyes, rendezetlen örvökkel rendelkező korona, mely eltakarja a törzset, közel az alapig. Új ágai fényesek, vöröses-barnák. Tűlevelek nagyon fényesek és akár 1 cm rövidek, egyenesek, merevek, nem szúrósak. Tobozok 6-10 cmesek, barna pikkelyekkel. Egzotikus, kaukázusi faj. Jól nő az agyagos-homokos, mély, vízzel jól ellátott talajokon. A keskeny völgyeket kedveli, jól árnyékolt lejtőkkel. Nálunk díszítő jellegű faként vezették be parkokban. 214.Picea pungens Engelm. var. argentea (Pinaceae) – Szúrós luc, ezüstfenyő Mérete, mely általában kisebb és kékes-zöld tűlevelei által különbözik a Közönséges lucfenyőtől. Dísznövény behatású faj, Észak-Amerikából származik, mint az Ezüstfenyő (Abies gluaca). Észrevehető az ágak illegális levágása a parkokban lévő fák közül, hogy különböző díszítő elrendezésekben használhassák. 215.Picris angustifolia DC. subsp. angustifolia DC. (=P. hieracioides L.) (Asteraceae) – Közönséges keserűgyökér. Évelő vagy pereniális lágyszárú növény, mely eléri az 1 m magasságot. A szár és a levelek durva tapintású kinézetét a kettéágazó végű szőrök adják. Levelek lándzsásak, az alapiak elszáradtak a virágzás pillanatában. Felleveles antódiumok, sárga, liguláris, a ligula belső felén enyhén vöröses árnyalatú virágokból. 3-4 mm-es, enyhén íves, bóbitás kaszattermések. Réteken, vágott erdőkben, bokrosokban, útszéleken gyakori polimorf faj, a száraz talajokat kedveli. A nyár második felében virágzik, tény, mely kiemeli a növényt a virágszőnyegben abban a pillanatban, amikor a többi növény nagy része már a termésnél és diszeminációnál tart. Elég gyakori Temesváron az utak szélén, árkokban, kaszálatlan gyepeken, stb. Nem termesztik dísznövényként, sem védelmi rendszer alatt. 216.Pimpinella anisum L. (Apiaceae) - Ánizs Termesztett évelő növény (néha vadon is elél). Azért van jelen most a listán, mert része volt a Botanikus Kert gyógynövénygyűjteményének, mely napjainkban már nem létezik. Ennek újraalapítása hozzájárulna a temesvári Botanikus Park/Botanikus Kert tanító szerepének megvalósításához. 217.Pinus banksiana Lamb. (Pinaceae) – Banks-fenyő Fa, mely elérheti a 25 m magasságot, törzse egyenes, kérge hamar kialakult, keskeny repedésekkel és fekete pikkelyekkel, az orsó egész hosszán. Tűlevelei kettősével, 2-4 cm hosszúak, szétszórtak, csavartak és görbék. Tobozok jellemzően csavartak, kettesével vagy hármasával, örvben. Magja kicsi, 2-4 mm-es. Egzotikus, észak-amerikai faj. Nagyon kevéssé igényes az éghajlattal és talajjal szemben. Jól tűri a fagyot és az aszályt. Kielégítően viselkedik a leromlott területeken. Fája gyengébb minőségű. 218.Pinus mugo Turra (Pinus montana Mill.) (Pinaceae) – Törpefenyő Cserjés faj, mely kompakt bokrokat alkot. Tűlevelei kettesével vannak egy 3-6 cm hosszúságú, élénk-zöld színű, erős, a fiatal ág vége felé felhalmozódott és sarlószerűen elhelyezkedő tokban. Tobozok magányosak vagy 2-4-esével örvökbe csoportosultak, oválisan gömbölyűek. Magok kicsik, sárgák. Kizárólagosan európai, hegyvidéki és alpesi övezetű faj. Nálunk 1400–1500 m-es magasságokon vegetál. Erősen kifejlődik az árnyékolt lejtőkön. Gyantájából felső minőségű terpentint vonnak ki. Az erodált gerincek megerősítésére és megvédésére használt. 86

219.Pinus nigra Arn. (Pinaceae) – Fekete fenyő Egylaki fa, mely természetes élőhelyein elérheti a 40 m-t, széles, oválisan hengeres koronával. Kérge mélyen barázdált. A fenyők azon kategóriájába tartozik, melyek két levéllel rendelkeznek a törpehajtásokon; a tűlevelek merevek és meghaladhatják a 10 cm hosszúságot. A nőnemű tobozok általában 2-4-esével csoportosulnak, szár nélküliek, oválisan-kúposak, kb. 4-7 cm-esek, az első évben zöldek. A tobozok pikkelyei kemények, magfásodottak. Magok szárnyasak. Közép- és Dél-európai területekről származó faj, erdőkben és dísznövényként termesztett. 220.Pinus ponderosa Dougl. ex Laws. (Pinaceae) – Amerikai sárgafenyő I. nagyságú fa, elérheti az 50 m magasságot. Törzse egyenes, kérge vörös vagy sötétbarnától feketésig, vastag ritidómussal, szabálytalan lemezekben repedezett. Koronája keskeny. Piramis alakú. Fiatal ágai nagyon vastagok. Tobozok 8-15 cm hosszúak és hármasával vagy négyesével örvökbe csoportosulnak. Egzotikus faj, Észak-Amerika nyugati részéről származik. Nálunk elsősorban parkokban termesztett. Széles ökológiai alkalmazkodóképességgel rendelkezik. Kevéssé igényes az edifikus körülményekkel szemben. Jó eredményekkel használható leromlott területeken, mint díszítő jellegű faj koronájának sötét árnyalata és nagyon hosszú tűlevelei miatt kiemelkedő. 221.Pinus rigida Mill. (Pinaceae) - Szurokfenyő A fa, mely eléri a 25 m magasságot, Törzse egyenes, vízszintes elágazásokkal. Koronája gyér, szabálytalan. Tűlevelei hármasával csoportosulnak, 7-14 cm hosszúak, vastagok, majdnem egyenesek, csavart, sötét-zöld színűek. Tobozok oválisak, alapi asszimetriával.A mag háromszög alakú. Egzotikus faj, származási helye Észak-Amerika. Homokos, száraz vagy sziklás talajokon nő. Hazánkban kevésbé termesztették, csak mint díszítő jellegű fa a parkokban. Az idős fák különleges díszítő értékkel rendelkeznek széles, gömbölyded koronájuk által. 222.Pinus sylvestris L. (Pinaceae) – Erdeifenyő Egylaki, nagyméretű fa, koronája eleinte kúp alakú, majd kehelyszerű. Kérge vékony, tégla-vörös, vékony lemezekbe hámlik; az idős példányoknál a törzs alapja szürkés-barna, repedt ritidómussal. Akárcsak a Feketefenyő, ez a fa is két tűlevéllel rendelkezik a törpehajtáson, de ezek 7 cm alattiak. A nőnemű tobozok függőek, kúposan-ovális alakúak, elérik a 7 cm hosszúságot. Magok 3-4 mm hosszúságúak, szárnyasak. Európai és nyugat-kelet-ázsiai származású faj, a hegyvidéki és szubalpesi övezetből, kevéssé trófikus, sziklás, tőzeges talajokon. Értékes erdei faj, valamint dísznövényként termesztett koronájának különleges felépítése miatt. 223.Pinus strobus (Pinaceae) – Sima fenyő, selyemfenyő Egylaki fa, mely elérheti a 40 m magasságot, kúp és hengeres-kúp alakú koronával és fiatal korban simán maradó ritidómussal. A fő behatárolását segítő jellemzői a puha, hosszú (akár 10 cm), ötösével csoportosult tűlevelei egy vékony ágon. A nőnemű tobozok függőek, hosszúak (meghaladhatják a 20 cm hosszúságot), hengeresek, hegyes csúccsal. Mag szárnyas. Északamerikai származású faj, fája miatt termesztett, valamint dísznövényként, gyors növekedéssel. 224.Pinus wallichiana A. B. Jackson (Pinaceae) – Himalájai selyemfenyő Ázsiából származó faj. Levelei 5-ösével csoportosult tűlevelek, 12-18 cm hosszúságúak. Tobozok hosszúak, néha 15 cm felett, felnőttkorban sárgásak. Származási országában természetesen vegetál a hegyekben, de gyakran termesztett mint díszítő jellegű fa parkokban levelei külsője valamint nagy tobozai miatt.

87

225.Piracantha coccinea M. Roem. (Rosaceae) - Tűztöviscserje Ezt a fajt dísznővényként termesztették a parkokban a legősibb idők óta. Virágok fehérek, kisméretűek. Termések kicsik, pirosak, ehetőek, keserű és fanyar ízűek. E fajt Észak-Amerikába is bevezették mint dísznövényt. Parkokban termesztett, ágai virágai és termései által alkotott viselete miatt. 226.Plantago lanceolata L. (Plantaginaceae) – Lándzsás útifű Pereniális növény, rövid gyökértörzzsel, rozettába vagy bokorba rendezett levelekkel. Teljesen különbözik a Nagy útifűtől a levelek sokkal kisebb szélessége által, mely cserében sokkal nagyobb hosszúságokat érhet el. A Réti útifűvel sem lehet összekeverni, mivel nem rendelkezik szőrös levelekkel, sem rózsaszín vagy fehér portokokkal. Gyakori faj réteken, elhagyatott mezőgazdasági területeken, bokrosokon, antropofil. Gyakori a tanulmányozott területeken. Gyógynövény, termesztettként is. A Botanikus Park gyógynövény szekciójában termesztették, mely rekonstrukciója kívánatos. Ugyanazok a managementi megfontolások érvényesek itt is mint a Plantago media fajnál. 227.Plantago major (Plantaginaceae) – Nagy útifű Pereniális növény, gyökértörzzsel és rozetta alakba csoportosult ovális, nagy alapi levelekkel, melyek sima vagy táv-karéjozott szélűek. Könnyen felismerhető faj, levelei ívelt erezete miatt. Virágzó szára eléri a 30 cm magasságot és egy kis virágokból álló, sűrű kalásszal rendelkezik, porzókkal, melyek meghaladják a pártát, fehér porzókkal (a Réti útifűvel ellentétben, melynél porzók rózsaszínűek). Termése egy kapszula. Egyike a leggyakoribb fajoknak nálunk, mely megtalálható egyaránt a réteken, parlagokon, rudeláris helyeken, stb. Az a tömörítésnek alávetett talajokon társul a gyep fűvel, a Sclerochloa dura fajjal és a csomós fűvel. Gyakori a tanulmányozott területeken. A zöldterületek megfelelő kezelése e faj jelenlétének csökkenéséhez vezet. Gyógyászati tulajdonságokkal is rendelkezik (hidratáló, hegesítő), ahonnan a népesség tájékoztatásának szükséglete ered, arról hogy kerüljék a Nagy útifű szedését a városokban. Megakadályozza a gyep kikelését és növekedését, melyet az árnyékolás eredményez, mivel a levelek egyenesen érintkeznek a talajjal. 228.Platanus x hispanica (Platanaceae) - Platán I. méretű fa, mely eléri a 20 m magasságot. Ellenálló a szennyező anyagokkal szemben. Gyakran dísznövényként használt hibrid parkokban és területjelöléseknél. Széles korona. Rohamosan növekszik. Törzse nagymértékben dekoratív, kérge által, mely hámlik és ezáltal fehéres-szürkévé válik. 229.Poa annua L. (Poaceae) – Egynyári perje Fűnemű faj, mely általában évelő, kb. 30-40 cm magas bokorral. A többi Poa fajhoz hasonlóan csúcsán csónakos vájatú levelekkel, membrános lugilával és laza fűzérvirágzattal, számos elágazással az alapi részen. Sokvirágos, nyilvánvaló laterálisan sűrített kalászkák. Más egyazon nemzetiségbe tartozó fajokkal ellentétben a rudeláris szántóföldi élőhelyeket kedveli, kevésbé értékeli a réti élőhelyeket. Elég gyakori a városban. Megjegyzés: Az összes Poa faj és az összes fűnemű potenciálisan allergén virágport termelnek; mivel ezek a fajok hozzájárulnak a növénytakaró létrehozásához az egyetlen ésszerű lépés az allergiák megakadályozásában a virágzás előtti lekaszálás, melyet meg kell ismételni az év során. 230.Polygonum aviculare L. (Polygonaceae) - Porcsinkeserűfű Évelő növény, evidens csomókkal rendelkező, leterülő (kúszó) szárakkal. Mint minden Polygonaceae pálhakürtővel rendelkezik. Virágok kicsik, fehérek. Termése trigonális aszmag, tartós virágtakaróval. Kozmopolita növény, kiválóan antropofil. Utak szélén, udvarokban, a sikátorok lapjai között, etc. nő, nagyon eltérő környezeti feltételek mellett. Nem rendelkezik 88

díszítő értékkel, de azzal az előnnyel rendelkezik, hogy egy alacsony méretű, folyamatos növénytakarót hoz létre. Gyomnövényként viselkedik a gyeppel, vagy más dísznövényekkel bevetett területeken. Gyógyászati felhasználásai is vannak, de ezekből ki kell zárni a városi övezetbeli egyedeket. 231.Populus alba L. (Salicaceae) – Fehér nyárfa Nagyméretű fa – 35 m-t elérő magasságok és 1,5 m-t elérő átmérők. Törzse vastag, hengeres, erőteljesen elágazó, jellegzetes, fehér színű, sima kéreggel rendelkezik. Öregkorára egy köves, mélyen barázdált ritidómust hoz létre. Korona erőteljesen elágazó, szabálytalan. Levelek hosszan levélnyelesek, kétlakúak: a törpehajtásokon és hosszú indákon levőek 5-12 m hosszúságúak és oválistól kereken-ovális alakúak, a rövid indákon lévők kisebbek és oválistól tojásdad alakúak. Őshonos faj. Széles éghajlati amplitúdóval rendelkezik. Igényes a talaj szempontjából. Jól bírja az árvizeket. Fáját papírnak, gyufáknak, furnéroknak, stb. használják. A Fehér nyár főleg vizek partján használatos díszítő értékű faként. 232.Populus x canadensis Moench (P. euramericana Guinier (Salicaceae) – Kanadai nyárfa Fák, melyek a Fekete nyár (P. nigra L.) és a Populus deltoides (P. deltoides Marsh.) keresztezésével jött létre. Egyetlen nemű hibridek, így csakis vegetatív úton tudnak regenerálódni. Igényesebbnek bizonyulnak a helyi feltételekkel szemben mint az őshonos nyárfák. Szeretik a meleget. Fiatal ágai vastagok, élekkel rendelkeznek, levelei általában háromszög alakúak, csonkított alappal. Gyorsan növekednek. Sikerrel termesztik a folyók árterületein. Területjelöléseknél is használatosak. 233.Populus nigra L. var. italica Koehne (Salicaceae) – Fekete nyárfa Fa mely elérheti a 25 m magasságot, jellemző, oszlopos-piramis alakú lombozattal. Törzse hornyolt az alapjánál, kérge feketés-szürke, hosszanti, mélyen barázdált ritidómussal. Rügyei kicsik, 6-7 mm-ig, ragadósak. Levelek rombuszosan oválisak. Általában csak a hím példányok lelhetőek fel. Gyakran használatosak területjelöléseknél és utak mentén. 234.Portulaca oleracea L. (Portulacaceae) – Kövér porcsin Kisméretű, lédús évelő növény, részben földön fekvő szárakkal. Levelek ellentétesek, húsosak, kb. 2 cm hosszúságúak. Virágok a levelek axilárisaiba csoportosulva, vagy az ágak végén, kis szirmokból (4-6 db.), sárgák. Termések ovális kapszulák. A múltban vitaminos és ehető növényként használták. Napjainkban egy kozmopolita, agresszív gyomnövény, főleg a kapás ültetvényeken. Megfelelő feltételeket talál a városon belüli talajfoltokban. Magas terjedési potenciáljának köszönhetően, a faj kiírtását javasoljuk. 235.Potentilla reptans L. (Rosaceae) – Indás pimpó Pereniális lágyszárú növény, tarackos szárakkal, melyek a csomóknál gyökereznek. Egy egyszerű behatárolási módot a levélnyeles levelek adnak, melyek 5ujjasan osztottak (a növényen 3-szorosan osztott levelek is találhatóak). Virágok sárgák, 2-3 cm átmérőjűek, számos porzóval. Termései többszörös aszmagok. Egyike Románia leggyakoribb fajainak, nedves és közepesensűrített talajokon. A növény vegetatív részei gyógyászati felhasználással rendelkeznek. A tanulmányozott területen e faj elsősorban a csatornák, tavak, árkok partján van jelen. Nem áll

89

természetvédelmi rendszer alatt. Olyan faj, mely mely általában beletartozik a növényvilág felépítésébe a fent említett közösségek élőhelyein. 236.Prunella vulgaris L. (Lamiaceae) – Közönséges gyíkfű Növény mely lehet évelő vagy pereniális. Kisméretű, ovális levelekkel (a viszonylagos hasonlóság a bazsalikommal adta a népi nevét). Sűrű, röviden-hengeres, lilás, ritkán fehér virágokból álló. Összetetten ívelt felső ajakkal rendelkező terminális virágzatok. Termése négyes aszmag. A virágzat felépítése, a növény mérete kizárja más ajkas fajokkal való összetévesztését. Gyakori faj a réteken, főleg nedves talajokon. Szórványosan jelen van Temesvár parkjaiban és a Zölderdő pázsitos területein. Jelenleg nem termesztett dísznövényként és nem áll védelmi rendszer alatt. 237.Prunus cerasifera Ehrh. (Rosaceae) – Cseresznyeszilva Fa mely eléri a 8 m magasságot. Törzse szabálytalan, alacsony, kérge fényes-szürke. Fiatal ágai vékonyak és kerekek. Levelek 2-7 cm hosszúságúak, elliptikusan-oválisak. Tövüknél hirtelen összeszűkültek. Virágok fehérek, magányosak vagy kettesével. Termések gömbölyűek, 2-3 cm átmérőjűek, ehetőek. Elvadult faj. Kevésbé igényes, ellenáll a szárazságnak és a fagynak. Keverési fajként bevezetett a leromlott területek feljavító kultúráiban. Védőfüggönyökben és zöldövezetekben termesztett. 238.Prunus cerasifera var. pisardii C.K. Schneid.(Rosaceae) – Vérszilva A közönséges Cseresznyefával szemben, ez a faj sötétlila fiatal ágakkal rendelkezik, levelei lilás-vörösek, virágai rózsaszínűek és termésük piros. Dísznövényként termesztett levelei színezéke miatt. 239.Prunus domestica L. (Rosaceae) - Szilva III. méretű fa. Gyümölcsfaként termesztik a termése miatt, melyekből lekvárt, ízt vagy szeszes italokat készítenek. Nincs erdészeti vagy különleges díszítő értéke. 240.Prunus spinosa L. (Rosaceae) - Kökény üskés cserje, sűrű bokor formájában, nem haladja meg a 4-5 m magasságot. Kérge sötétszürke, kissé repedezett. Szárai szürkék, serdülőek, az oldalsóak tüskében végződnek. Levelek elliptikusak vagy hosszúkásan-tojásdadok, 2-4 cm-esek. Virágok hermafroditák, magányosak, kocsányosak, kicsik, fehérek. Termések gömbölyűek, felfelé állóak, vagy függőek. Őshonos faj. Nálunk gyakran jelenik meg síkságokon és a dombvidéken. Jól tűri a nagy nedvességű talajokat. Jól bírja a fagyot és kevésbé igényes a talajokat illetően. 241.Pseudotsuga menziesii (Mirb.) Franco (Pinaceae) – Amerikai duglászfenyő Fa mely eléri a kb.-i 100 m magasságot (a természetes élőhelyén – Sziklás hegység, U.S.A.). Függőleges ágak, levelei tűlevelek melyek elérhetik a 3 cm hosszúságot, fésűsen vagy az ágon körkörösen elrendezve. A levelek jellemzője az aromás, narancsos illat, melyet akkor enged ki, ha összezúzzuk. Egylaki növény, mint a fenyő, nőnemű tobozai oválisan-hengeres alakúak, pikkelyei sterilek és hármas karéjúak. Erdészeti faj, Európában főleg azért termesztett, mert gyorsan fejlődő faj. Díszítési célokra alkalmas a termesztése, használatos parkokban, ritkábban területjelölésekben. A sík területeken és száraz nyarakon a fiatal egyedek kiszáradhatnak. 242.Pterocaria fraxinifolia (Juglandaceae) – Kaukázusi szárnyasdió Fa mely eléri a 30 m magasságot. Kérge vékony repedésekkel rendelkezik. Fiatal ágai vastagok, velejük lamellárisan megszakított. Levelei páratlanul összetettek, a Kőriséhez hasonlóak, 11-20 levélkével, 8-12 cm hosszúságúak, tojásdalosan- lándzsásak. Virágok egylakiak. Termések nagyon kis diók, két félköríves szárnnyal. 90

Egzotikus faj, Ázsiából származik. Nálunk csupán parkokban díszítő értékű fajként termesztett. 243.Pulicaria dysenterica (L.) Bernh. (Asteraceae) – Mezei bolhafű Kisméretű (kb. 0,5 m magas), évelő kompozit, a felső részben sátorvirágzatba elágazó szárakkal, általában sűrűn szőrös. Levelek oválisak, váltakozóak, a levélnyelv alapjánál félig körbeveszik a szárat (félig szárölelő levelek). Virágzatai maximum 3 cm átmérőjű antódiumok, egy sorozat szélső ligulás virággal (sárga színűek) és belső cső alakú virágokkal. Termése – bóbitás kaszattermés. Faj mely a nedves helyeket kedveli, melyek ideiglenesen elárasztottak vagy állóvízzel rendelkeznek, réteken, rudeláris helyeken. Nem termesztik dísznövényként és nem szerepel a védett növényeket tartalmazó listákon. 244.Pyrus piraster (L.) Du Roi (Rosaceae) – Vadkörte, vackor Fa mely elérheti a 20 m magasságot, de néha cserje formájában maradhat. Törzse pikkelyes, törékeny, gyengén barázdált ritidómussal rendelkezik, koronája erősen elágazó, tüskés ágakkal. Levelek kicsik, 2-5 cm-esek, szélesen elliptikusak vagy kereken oválisak, hegyesedő csúccsal és kerekített tővel. Virágok ernyő alakú, fehér sátorvirágzatúak. Termések ovális vagy gömbölyű, maximum 3 cm hosszúságú csonthéjas gyümölcsök. Őshonos faj. Elég széles ökológiai amplitúdóval. Jól bírja a fagyot és a nagy téli hidegeket. Fontos fájának tulajdonságai valamint termésének felhasználási módjai miatt. Ajánlott a leromlott területek kultúráiban. 245.Quercus cerris L. (Fagaceae) – Csertölgy Fa, mely eléri a 35 m magasságot. Törzse egyenes, hengeres alakú. Kérge vastag, kavicsos, feketés, téglaszínű, hosszanti repedésekkel, melyek jellemzőek. Levelei elliptikustól hosszúkásan oválisig terjednek, 5-15 cm hosszúságúak, hegyes karéjokkal, bőrösek. Termései (makkok) kocsány nélküliek vagy röviden kocsányosak, a hosszúságuk felénél egy nagy kupába fogva, molyhosak, száltalan fás, hosszúkás pikkelyekkel. Őshonos faj. Jól tűri a szárazságot és az aszályt. Jól vegetálhat agyagos, kompakt, nehéz áteresztőképességű talajokon is. 246.Quercus imbricaria Michx. (Fagaceae) – Zsindelytölgy Származási helye Észak-Amerika dél-keleti része, nálunk dísznövényként termesztik. Egy érdekes fa, mely elérheti a 20 m magasságot, kérge sima, levelei hosszúkásak, 7-16 cm hosszúságúak és 2-5 cm szélességűek, szélük egész, karéjtalan, megfordult, aljukon serdülőek. 247.Quercus rubra L. (Fagaceae) – Vöröstölgy Fa, mely elérheti a 25 m magasságot. Törzse csak tömegesen egyenes, ezen kívül rosszul felépített hibákkal. Az őshonos Tölgy fajokkal ellentétben kérge sima, vékony, szürke. Levelei hosszúkásak, 10-22 cm hosszúságúak, mélyen karéjosak, háromszög alakú karéjokkal. A makkok röviden kocsányosak, félig szférikusak. Egzotikus faj, Észak-Amerikából származik. Nálunk kultúrákban használatos, de főleg dísznövényként parkokban, kertekben vagy területjelölésekben. 248.Quercus robur L. (Q. pedunculata Ehrh.) (Fagaceae) – Kocsányos tölgy Nagyméretű fa, mely elérheti 50 cm magasságot és 1-2 m átmérőt. Jól kialakult fő gyökérrendszerrel rendelkezik, ez erőssé teszi a szél által okozott kidőlések ellen. Zárt állományban egyenes, jól egyenlített a törzse. Magányosan a törzse kúpos lesz, növekedési egyenetlenségeket mutatva. Koronája mély és széles. Ritidómusa feketés-barna, kavicsos. Levelek 6-20 cm hosszúságúak, tojásdadalakúak, alapjuknál két fülecskébe végződnek. Karéjosak vagy szárnyasan karéjosak. Termései makkok, melyek 2-5-ösével csoportosulnak egy 3- cm hosszú kocsányon. Kupája fás, háromszög alakú, szorosan összeragadt pikkelyekkel 91

borított. Őshonos faj, jellegzetes a síkságok és alacsony dombvidékek térségére. Magas elvárásokat támaszt a meleggel szemben. A Kocsányos tölgy nagyon ellenálló a faggyal szemben. Igényes a talaj és fény szempontjából. Egyike a legértékesebb fajoknak tőlünk, elsősorban fájának felsőbbrendű minősége miatt. Egyike az alap fajoknak a meleg és száraz területek kultúráiból. Díszítő értékű faként is elismert. 249.Rhamnus procumbens Edgew. (Rhamnaceae), sin. Rhamnus rupestris Royle – Ismeretlen népi elnevezés A Rhamnus nemzetség kb. 100 cserje vagy kisebb méretű fafélét foglal magába, melyek Ázsiából vagy Észak-Amerikából származnak. Levelek egyszerűek, hullóak. Termések gömbölyű csonthéjas gyümölcsök, tartós kalcium alapú maradványokkal az alapnál, egy maggal. Országunkba kb. 25 ehhez a nemzetséghez tartozó fajt vezettek be, díszítő céllal. 250.Rhus toxicodendron L. (Anacardiaceae) Mérges szömörce Egzotikus faj Észak-Amerikából származik. Olyan növény, mely egy mérgező anyagot tartalmaz a nedvében, érintése irritáló. Kúszó liánként vagy mászó liánként jelenhet meg vagy kb. 1 m magas cserjeként. Levelek hármaslevélkések, 3-12 cm hosszúságúak. Termése egy fehéres-szürke színű, csonthéjas gyümölcs. 251.Rhus typhina L. (R. hirta (L.) Sudw.) (Anacardiaceae) -Ecetfa Cserje vagy II. Magasságú fa. Kérge vékony, sötétszürke, enyhén barázdált ritidómussal. Koronája elágazó, az ágak hegye felfelé ívelő, új ágai vastagok, melyek megtörés után egy tejszerű, irritáló nedvet levedzenek. Levelek nagyon nagyok, elérhetik az 50 cm hosszúságot, páratlanul összetettek, 11-31 levélkével. Ősszel égővörös színűre vált. Termések 2-4 mm hosszúságú, csonthéjas gyümölcsök, melyek egy lilásvörös gombolyagba csoportosulnak. Egzotikus faj, Észak-Amerikából származik. Nálunk parkokba és kertekbe vezették be. Elég jól bírja a szárazságot, fagyot és füstöt. Terméseit az ecet gyártásához használják fel. Nagyon értékelt mint dísznövény. 252.Robinia pseudacacia L. (Fabaceae) – Fehér akác Fa, mely elérheti a 25-30 m magasságot. Törzse zárt állományban egyenes és jól egyenlített. A magányos példányoknál azonban csavart, összeágazó és göcsörtös. Kérge vastag, hosszanti irányba mélyen barázdált ritidómussal rendelkezik. Koronája széles, gyér, világos. Levelek páratlanul összetettek, 9-19, röviden levélnyeles elliptikus vagy ovális levélkével. Termései 5-10 cm hosszúságú hüvelyek. Egzotikus faj, Észak-Amerikából származik. Nálunk az olténiai homokok lekötésére lett bevezetve. Nagyfokú vitalitás a meleg régiókban. Jelentős ökológiai plaszticitása. Fája egy jó üzemanyag. Mézes, ebből a szempontból is fontos. Területjelölésekben és dísznövényként is használatos. Erősen fejleszt ki törpe és gyökérhajtásokat. 253.Rorippa sylvestris (L.) Besser (Brassicaceae) – Erdei kányafű Pereniális keresztesvirágú, 30-60 cm magasságú, felfelé álló szárral. Levelek váltakozóak, szárnyasan-osztottak, egészen a középső erezetig. Aranysárga, kb. 1 cm hosszúságú virágokból álló fürtök. Nedves talaji faj, ártéri gyepeken, rudeláris élőhelyeken lelhető fel, Romániában gyakori. A tanulmányozott területen szórványos. Nincs természetvédelmi jogállása és dísznövényi sajátosságokkal sem rendelkezik. 254.Rosa canina L. (Rosaceae) – Gyepűrózsa, vadrózsa Cserje, mely eléri a 2-3 m magasságot, ívelt ágakkal és erős tüskékkel. Levelek páratlanul összetettek, általában 7 levélkések, 2-4 cm hosszúságúak, oválisak vagy elliptikusak. Virágai rózsaszínek vagy fehérek. Gyümölcse hamis, többszörös, ellipszoid alakú, 1,5-2 cm-es, vörös, számos bóbitás kaszatterméssel. 92

Őshonos faj, széles elterjedéssel. Nálunk a domb és hegyvidékre jellemző. Általában erdőszéleken vagy ritkított cserjésekben lelhető fel. Széles éghajlati amplitúdóval rendelkezik. Díszítő értékkel rendelkezik vagy jelentős mint talaj javító faj. Termései C-vitaminban gazdagok, lekvárt és szirupokat készítenek belőle.

Fig. 55 - Rosa canina L. 255. Rubus caesius L. (Rosaceae) ) – Hamvas szeder Pereniális faj, felnőttkorban a földön elterülő szárakkal, melyek felületükön ritka, visszakanyarodó tüskékkel rendelkeznek. Kevés virággal rendelkező, fehér pártás virágzat. Termése többszörös csontházas gyümölcs (szeder). Közönséges és gyakori faj cserjésekben, rudeláris helyeken és mint kapás gyomnövény. Nincs díszítő értéke; termései ehetőek és a spontán flórából szedik őket. Temesváron is gyakran megtalálható a vasúti sínek, csatornák lejtőin, üres építkezési helyeken, stb. Nem védett faj. Az élelmiszeriparban használatos szedrek más Rubus fajoktól származnak. 256.Rubus hirtus Waldst. et Kit (Rosaceae) – Szeder Rugalmas, meghajlott ágú cserje mely eléri 1-1,5 m magasságot. Levelek 3-(5-)-szörösen összetettek, szőrösek, főleg az alsó felükön, hibernálóak. Fehér virágok, az 5. típuson. Termése többszörös csonthéjas gyümölcs. Gyakori faj cserjésekben és erdőkben, főleg a domb és hegyvidéken. Nem termesztett a termései miatt, sem dísznövényként. Áthatolatlan csomókat hoz létre, mely gondozatlan külsőt kölcsönöz a városi zöldterületeknek. Következésképpen egy nemkívánatos faj. 257.Rubus plicatus Whe. et N. (Rosaceae) – Földi szeder Cserjés növény, felfelé egyenesedő törpehajtásokkal, eléri a 150 cm-t, egyenes, vagy kevéssé visszahajló tüskékkel. Levelek tenyeresen-összetettek, 5 levélkével. Virágok fehérek vagy rózsaszínűek, Június-júliusban virágoznak. Termése többszörös csonthéjas gyümölcs, savanykás ízzel. Erdők szélén lelhető fel, mint a cserjések növényzetének egyik összetevője. Temesváron szórványos, a Vadászerdőben vagy a Behela, ritkán a Bega partján lelhető fel. Nem veszélyeztetett és nem rendelkezik természetvédelmi jogi állapottal sem. 258.Rumex crispus L. (Polygonaceae) – Fodros lórom Gyökértörzzsel rendelkező lágyszárú növény. Levelek nagyok, vastagok, a levélnyelv széle hullámos (göndör). Szára felfelé álló, egynemű, zöld színű virágokkal ellátott. Termése aszmag mely tartós leples cimpákkal rendelkezik. Az egész országban gyakori faj, réteken rudeláris helyeken, a magas nitrátszintű talajokat kedveli. A növény levelei ehetőek (néha fenntartják a 93

kertekben e célból); nem ajánlott a városból szedett levelek fogyasztása, a szennyező anyagok koncentrációja miatt. E faj nem rendelkezik díszítőértékkel, de a város szélén lévő félig természetes területeken való jelenléte természetes. 259.Ruscus aculeatus L. (Liliaceae) – Szúrós csodabogyó Pereniális, örökzöld növény, legfeljebb 70 cm magas, szára gazdagon elágazó. Levelek membrános murvára csökkentettek. A szárak utolsó szegmense kiszélesedett, zöld, asszimiláló – levélszerű szál, tetejükön egy éles tüskével vannak ellátva. Virágok zöldesek, fürtökben elrendezett virágzattal. Termése gy vörös bogyó. Szórványosan fellelhető erdőkben, tisztásokon, ritkított területeken, bokrosokban, nyitott, sziklás helyeken. Temesváron szórványos (Botanikus Kert, Erdészeti Iskola, Vadászerdő), dísznövényként termesztett. Mivel termesztett faj, nem szükségeltet különleges intézkedéseket. 260.Salix alba L. (Salicaceae) – Fehér fűz Legfeljebb 10-15 m magas fa. A gyakran eláradó területeken a törzsön nagy magasságokon léggyökereket alkot. A törzsek hibásak, szinuszosak. Kérge szürke, mélyen repedezett. Koronája rendezetlen, gömbölyded, ritka. Levelek lándzsásak, 4-10 cm hosszúságúak, felnőttkorban az aljukon szőrösek. Virágok kétlakiak. Termések kapszulák. Őshonos faj. Széles termikus amplitúdóval rendelkezik, jól bírja a fagyokat. A laza, vízzel jól ellátott talajokat kedvelik. Fáját a cellulóz iparában használják, gyufáknak és pozdorjának. A kéregből cserzőanyag vonható ki. Enyhítő faj azokon a területeken, melyek földcsuszamlás veszélyesek. 261.Salix babylonica L. (Salicaceae) – Babiloni szomorúfűz Legfeljebb 15 m magas fa, nagyon hosszú, rugalmas, sárgás, teljesen kopasz és fénylő, függő ágakkal és szárakkal melyek néha a földig érnek. Levelek kopaszok, vékonyan lándzsásak, 8-16 m hosszúságúak. Egzotikus faj, Iránból és Kína észak-keleti részéről származik. Nálunk díszfaként található meg. Magas dekoratív értékét a függőszárak által alkotott lombozata adja. 262.Salix caprea L.- Kecskefűz Cserje vagy II. Méretű fa. Törzse általában ferde. Kérge fiatal korában sima, majd ezután egy vékony, enyhén barázdált ritidómust hoz létre. Koronája rendezetlen, gyér. Levelek fehéren molyhosak az aljukon, vastagok, nagyon csavart csúcsokkal, sima széllel és kiemelkedő bordázattal. Virágok felfelé álló barkákban. Őshonos faj, széles körben elterjedt a domb és hegyvidéken. Könnyedén telepszik, így egy úttörő faj. 263.Salix cinerea L.- Hamvas fűz Legfeljebb 6 m magas cserje. Szárai vastagok és hosszanti élekkel rendelkeznek. Levelek tojásdad-lándzsa alakúak, 5-10 cm hosszúságúak, egyenetlenül csipkézett szélekkel. Őshonos faj, széles körben elterjedt a domb és hegyvidékeken. Jelenlétét a felesleges nedvességgel hozzák összefüggésbe, a fekete égert kísérve. Használható parkokban és vizek szélén. 264.Salix fragilis L. – Törékeny fűz Fa, mely eléri a 20 m magasságot. Szárai viszonylag vastagok, fényesek és könnyen szakadnak, kicsattanva a helyről ahol az ágakba fúródnak (innen a faj neve is). Levelek tojásdadlándzsa alakúak, 6-16 cm hosszúságúak, hosszúkásan hegyesek, felszínükön fényesek. A hímnemű virágok kb. 5 cm hosszú barkákba rendeződnek. Őshonos faj, gyakran fellelhető a folyók melletti réteken. Nehéz talajokhoz adaptált.

94

265.Salix matsudana Koidz. (Salicaceae) – Mandzsu fűz, csavart fűz Legfeljebb 6 m magas fa, felfelé álló, hullámos ágakkal. Levelek vékonyan lándzsásak, 5-8 cm hosszúságúak. Jól tűri a fagyot. Jól vegetál nedves helyeken, a folyók partján, jól tűri az árvizeket de a vízhiányt is. Egzotikus faj, Ázsiából származik. Értékes mint díszítő faj, elsősorban szárai és viselete miatt. 266.Salix viminalis L. (Salicaceae) – Kosárfonó fűz, kenderfűz Legfeljebb 6 m magas cserje. Hosszú, felfelé álló, nagyon rugalmas szárakkal rendelkezik. Levelek lándzsásak, 8-15 cm hosszúságúak és 0,5-1,5 cm szélességűek, csúcsuk hosszúkásan hegyes. A barkák a kihajtás előtt jelennek meg és barna pikkelyekkel rendelkeznek. Őshonos faj, nálunk szórványosan lelhető fel a folyók menti réteken. Nagyon értékes fonatai miatt, gyakran termesztett e célból. A gazdag, humuszos talajokat kedveli. Dekoratív levélzetének köszönhetően dísznövényként is kedvelt. 267.Salvinia natans (Salviniaceae) – Vízi rucaöröm Úszó páfrány, legfeljebb 20 cm hosszú szárral, oválisan elliptikus, duplán fűrészes levelekkel. Lápokban és lassan folyó vizekben vegetál. Sporokarpiumok által szaporodik, melyek a vizek fenekén telelnek. A Temesvár körüli lápokban és csatornákban lelhető fel, szórványosan a Begán. E növénynek élőhelyi szerepe van, valamint táplálékot jelent a vízi élőlényeknek. Kiirtása egy olyan lépés, melyhez csak akkor kell folyamodni, ha populációi száma nagy mértéket ölt.

Fig. 56 - Salvinia natans (L.) All. 268.Sambucus ebulus L. (Caprifoliaceae) – Földi bodza, gyalogbodza Lágyszárú faj, gyökértörzzsel rendelkezik, melyről 2 m magas szárak indulnak ki. Ugyanúgy mint a Bodzánál, a levelek ellentétesek és páratlanul összetettek. Virágok fehérek, komplex virágzatokban. Termések fekete, szférikusan 5 mm átmérőjű csonthéjas gyümölcsök. E növény jellemzője a kellemetlen szag, melyet a növény áraszt, kiszáradás után is. Kemencepadkákat (klasztereket) alkot nitrátokban gazdag területeken: sziklákon, útszéleken erdőszéleken, stb. A városi környezetben a Földi bodza nem kívánatos (kellemetlen szag), de a folyók menti réteken, erdőkben, e faj számos Lepidoptera fajnak ad otthont. 269.Sambucus nigra L. (Caprifoliaceae) ) – Fekete bodza, festőbodza Általában cserje, ritkán éri el egy fa méreteit. Szára rendszertelenül elágazó; korán kialakult, repedezett ritidómus. Koronája oldalirányban kiterjedt, gömbölyű, elég sűrű. Levelei páratlanul összetettek, 5-7 elliptikus vagy oválisan-elliptikus levélkével, melyek rövid levélnyéllel rendelkeznek. Virágok fehértől sárgás-fehérig terjednek, 5 kerekített lebennyel, esernyő alakú bogernyő. Termések bogyószerű, szférikus, 6-8 cm átmérőjű, feketés csonthéjas gyümölcsök. Őshonos faj, gyakori a síkságokon és dombvidékeken. Magas fokú elvárásokat támaszt az éghajlattal és talajjal szemben. Erdővágásokban, tisztásokon elterjedt. Az 95

aljnövényzet számára fontos faj, hozzájárulva a talaj javításához, mivel az általa termelt alom hamar felbomlik. 270.Saponaria officinalis L. (Caryophyllaceae) – Orvosi szappanfű Pereiális növény, gyökértörzsekkel és legfeljebb 0,7 m magasságot elérő szárakkal. Mint minden Caryophyllaceae, ellentétes levelekkel rendelkezik, e faj jellemzője a három fő bordázat jelenléte. Virágok sűrű, bogernyős virágzatokba csoportosulnak, cső alakú csészékkel és fehér vagy rózsaszín -fehér színűek, enyhén csorbított. Virági rendezettek. Termések kapszulák. A növény olyan anyagokat tartalmaz melyek vízbeli felrázáskor habzási hatást idéz elő. Spontán a folyók menti rétek cserjéseiben, de rudelárisként is. Dísznövényként is termesztett különböző kertészeti variációkban (fehér virágok, zöldes-sárga virágok, egyszerű vagy gazdag stb. ). A tanulmányozott területeken nem alkot nagyméretű spontán populációkat. Ajánljuk a kertészeti formák termesztését a zöldövezetekben. 271.Scabiosa ochroleuca L. (Caprifoliaceae) – Vajszínű ördögszem Pereniális lágyszárú növény, legfeljebb 1 m magas, szára szőrös az alsó felében. Levelek ellentétesek, váltakozóan-szárnyasan-osztottak. Virágzatai terminálisak, gömbölyűek, sápadtsárga színű virágokkal, a virágzat szélén levőek nagyobb szirmokkal. Többé-kevésbé aszályos réti növény. Nem rendelkezik kiemelt védettséggel. Amennyiben állandó pázsitok fenntartása kívánatos városszéli területeken, abban az esetben e faj jelenléte ezen élőhelyeken természetes és megkívánt. 272.Sclerochloa dura (L.) P. Beauv. (Poaceae) - Kőperje Évelő lágyszárú növény, 5-10 cm-es szárral, mely részlegesen a földön fekszik. A levelek nyelve rövidebb mint a hüvely. Ligulája kb. 2 mm rövid. Virágzata egyoldalú, sűrű fűzérvirágzat (fontos kritérium a faj megkülönböztetésében más kisméretű fűfajoktól). Gyakori faj sziklás és száraz területeken, de antropofil is, ellenáll a taposásoknak. Gyakran asszociálódik útszéleken, udvarokban, stb., a gyepfűvel és a Nagy útifűvel. Nem szükségeltet védelmi vagy irtási lépéseket. A Poa fajokhoz hasonlóan, nemzetség, melybe korábban sorolták, Poa dura Scop. néven, potenciálisan allergén pollent termel. 273.Securinega suffruticosa Rehder (Flueggea suffruticosa Baill.) Ism. népi elnevezés Ázsiából származó cserje. Levelek elliptikusak, kopaszok, váltakozóak, legfeljebb 7 cm hosszúságúak. Virágok egyneműen egylakiak és június-július hónapokban virágzanak. Termése egy kapszula. Hazánkban díszítő cserjeként vagy botanikus kertekbe lett bevezetve. 274.Sempervivum tectorum L. (Crassulceae) - Kövirózsa Pereniális növény, húsos levelekből álló rozettával, általában kisméretű. Az alapi rozettából alakul ki a virágot hordozó szár, mely számos lilás-rózsaszín virágot tartalmaz, változó számú szirommal és porzóval. Dísznövény, sziklakertek rendezésére használt és cserepekben, virágtartókban, temetőkben (mint a legtöbb pozsgás növény, nagy ellenállással rendelkezik a szárazsággal szemben). Termesztett állapotból elvadulhat a városi élőhelyeken, a falak repedéseiben, háztetőkön, kőfalakon, stb. fordul elő. Feltérképezték a Zsidó Temetőben, szórványosan a többi tanulmányozott területen. Gyakori faj lévén, nem rendelkezik védettségi állapottal. 275.Senecio leucanthemifolius Poir. Subsp. Vernalis (Waldst. & Kit.) Greuter (Asteraceae) – Tavaszi aggófű Évelő vagy bianeálé növény, maximum 0,8 m-t elérő szárakkal. Alapi levelek egészek, a többi szárnyasan-osztott. A növényen több antódium található, sárga virágokkal, melyek két fajtájúak: liguláris szélső virágok és cső alakú központi virágok. Rudeláris növényként viselkednek, kevésbé mint kultúrák gyomnövényei. Úgy mint a következő, szórványosan van 96

jelen a tanulmányozott területek határain belül. Viszonylagosan nagy, szépen színezett antódiumai (2-3 cm átmérőjű) miatt e növény csodálatos, de nem termesztett dísznövényként. Nem szükségeltet védettséget, a rudeláris élőhelyek ó fenntartása érdekében. 276.Senecio vulgaris L. (Asteraceae) – Közönséges aggófű, pihésfű Évelő vagy kétéves növény, felfelé álló, kisméretű (0,5 m alatti), világoszöld színű, serdülő szárral. Levelei szárnyazottak, mélyen osztottak, kerekített lebenyekkel. A kalitidiumot kizárólag cső alakú virágok alkotják (kritérium, mely megkülönbözteti a Senecio leucanthemifolius vernalis fajtól), melyek sárga színűek. Termései bóbitásak. Májustól szeptemberig virágzik. A szél általi diszeminációnak köszönhetően, a faj kis méretű populációkban van jelen a környéken, rudeláris élőhelyeken, a vasúti és villamossínek talpfái között, falak és utak mentén. Nincs díszítő értéke és nem szükségeltet védőintézkedéseket. 277.Serratula tinctoria L. (Asteraceae) – Festő zsoltina, fűrészfű Pereniális lágyszárú növény, hengeres, finom élekkel rendelkező, kb. 2 m magas szárral. Levelek jellemzője a fűrészes levélnyelv. Levelek oválisak, egészek vagy osztottak (alapiak). A virágtartós levélkék hegyesek. Virágok lilás-vörösek. Kaszattermése bóbitás (szél által terjednek). Hogy elkerüljük az összetévesztés lehetőségét, megjegyezzük, hogy a tanulmányozott területen nem létezik más fűrészes levelű kompozitok, azonos színű virágokkal. Erdőszéleken, erdővágásokban. Réteken, berkekben fellelhető faj. Nem termesztik dísznövényként. A múltban e növény leveléből vontak ki sárga festéket (ahonnan a román népi elnevezés: gălbinare (sárgácskák – a ford.), pedig a növény virágai lilás-vörösek). A Vadászerdő tisztásain természetes faj; a térség más rudeláris élőhelyein a természetes növényzet egyik maradványaként tekinthetőek. 278.Setaria pumila (Poir.) Roem. & Schult. (Poaceae) – Fakó muhar Évelő növény (akárcsak a következő muhar fajok). Virágzatai kalász alakú fűzérvirágzatok, számos szőrrel a kalászkák alapjánál. Különbözik a többi Setaria fajtól kb. 4 mm hosszú, sűrű szőrei miatt, melyek a levélnyelv tetején találhatóak. Koszmopolita gyomnövény, főleg a gabonafélék kultúráiban. Laza, megművelt talajokon telepszik le. 279.Setaria verticillata (L.) Beauv. (Poaceae) – Ragadós muhar Setaria faj, melyet a virágtartón található szőrök fogacskáinak alapi irányú orientációja kellemez; emiatt virágzatai jól beakadnak a ruházatba, állatok gyapjába, szőrébe. Közép-európai és mediterrán származású faj. Elsősorban „alj gyomnövényként” viselkedik a búzában és árpában, ültetvények, melyekben a muhar későn csirázik és csak aratás után szökken kalászba. 280.Setaria viridis (L.) P.Beauv. (Poaceae) – Zöldes muhar A Setaria pumilla fajjal összehasonlítva a levélnyelvek nem csillósan szőrösek (esetleg erősen érdes a felső részén), valamint a Setaria verticillata fajhoz képest virágzatai nem akadnak be. Megjegyzés: Egyetlen, a területen behatárolt, fenn említett Muhar faj sem igényel védelmi lépéseket. Ellenkezőleg, ezek irtandó gyomnövények, főleg a gyepfertőző képességük miatt, melyből nehéz kiirtani. Nincs ökológiai jelentőség, ezek a fajok magvakat termelnek, melyek táplálékul szolgálnak a madaraknak (de ez a táplálkozási forrás nem olyan fontos a városi környezetben; a városbeli madarak Temesvár szomszédságában álló területeken és tarlókon táplálkoznak efféle magvakkal). 281.Silene latifolia Poir. (Caryophyllaceae) – Fehér mécsvirág Pereniális vagy kétéves lágyszárú növény, felegyenesedő, szőrös, 1,2 m magasságot elérő szárakkal. Levelek ellentétesek, oválisak, az alsóak levélnyelesek. Virágok egyneműenkétlakiak. Jól kifejlett csésze, nyilvánvaló sötét bordázattal. Párták fehérek, 5 kettéhasadt 97

szirmúak. Termése egy kapszula. Rudeláris és cserjésekre jellemző faj, gyakori az egész országban. Nem termesztik dísznövényként és nem szükségeltet védelmi lépéseket. Senecio leucanthemifolius Poir. Subsp. Vernalis (Waldst. & Kit.) Greuter (Asteraceae)

Fig. 56 - Silene latifolia Poir. 282.Solanum americanum Mill. (=S. nigrum L.) (Solanaceae) - Csucsor Lágyszárú egynyári növény, viszonylagosan kisméretű, sötétzöld színű, szőrös szárakkal és levelekkel. Levelek váltakozóak, levélnyelesek, oválisak, szinuszos levélszéllel. Virágok fehérek, fürtös, ernyő alakú virágzattal. Termések szférikus bogyók, feketék vagy zöldesfeketék. Koszmopolita kapás gyomnövény (főleg zöldségeknél). Termések szolanint tartalmaznak és mérgezést okozhatnak emberi alanyokon. Megmunkált, laza talajokon fennmaradó faj. Temesvár zöldövezeteiben való jelenléte valószínűleg a magánkertekből és szomszédos kultúrákból való zoochor diszeminációjának köszönhető. Javasoljuk e növények eltávolítását azokból az övezetekből ahol gyerekek közlekednek vagy játszanak. 283.Solanum dulcamara L. (Solanaceae) - Ebszőlő. csucsor Félig felálló (félig-mászó) ágakkal rendelkező aljnövényzet, szárakkal melyek elérhetik a 3 m magasságot. Levelek váltakozóak, oválisak, alapuk enyhén szív alakú, ritkán szőrös mindkét oldalon. Bogas, axiláris virágzat lila, néha fehér pártás virágokból. Vörös, szférikus, maximum kb. 1 cm átmérőjű bogyók. Viseletének és virágai színének köszönhetően viszonylag könnyen felismerhető és nem lehet összekeverni más hasonló fajokkal Románia növényzetéből. Cserjésekre, berkekre, erdővágásokra jellemző faj. A múltban gyógynövény volt. Szórványosan megtalálható a Vadászerdőben és a város egyes temetőiben. Nem termesztett. Termései élénk színűek, de mérgezőek, csábítóak lehetnek a gyerekek számára; ezért eltávolítását ajánljuk a játszóhelyek környékéről. 284.Solidago canadensis L. (Asteraceae) – Kanadai aranyvessző Pereniális növény, vízszintes gyökértörzzsel és rövid indákkal. Szára(legfeljebb 2 m magas) és levelei röviden szőrösek. Az antódiumok, sárga virágokból, terminális ágakon csoportosulnak, karakterisztikus módon íveltek a legtöbb e nemzetséghez tartozó fajnál. Dísznövényként termesztett, invazívvá válhat. A tanulmányozott területeken nem találtak nagy populációkat, melyek különleges intézkedéseket igényeltek volna a faj ellen. Javasoljuk a faj megfigyelését. 285.Solidago gigantea Ait. (= Solidago serotina Ait.) (Asteraceae) – Magas aranyvessző 98

Pereniális faj, indás gyökértörzzsel. Szára magas (meghaladhatja a 2 m-t), gazdagon levélkés. Az S. canadensis fajjal ellentétben szára kopasz, esetleg felső részén finoman szőrös. Levelek lándzsásak, finoman fűrészesek. Kicsi, sárga virágokból álló antódiumok, sűrűn csoportosulva a felső ágakon. Ugyanúgy mint az S. canadensis faj, Észak-Amerikából lett behozva Európába mint dísznövény és elvadult. Magas fokú potenciállal rendelkezik, hogy invazívvá váljon, ezért gyökerestől ki kell pusztítani a (félig) természetes élőhelyekről. 286.Sonchus oleraceus (L.) L. (Asteraceae) – Szelíd csorbóka Évelő növény, felálló szárral (legfeljebb 1 m), mely éllel rendelkezik, üreges, és felső részén elágazó. A növény vegetatív részei latexet tartalmaznak. Nagy, puha, 2 nagy, hegyes fülecskébe meghosszabbított alapú levélnyelvekkel a szár mindkét felén (más Csorbóka fajoktól megkülönböztető tulajdonságok). Liguláris, sárga virágokból álló kalitídiumok. Termése kaszattermés. Kultúrákban és rudeláris élőhelyeken található gyomnövény. A tanulmányozott területeken szórványos. Nincs díszítő értéke. 287.Sophora japonica L. (Fabaceae) – Japánakác Legfeljebb 20-25 m magasságú fa. Kérge sima, sötétzöld színű, karakterisztikus, később szürke, vékony ritidómussal. Koronája elég széles és sűrű. Levelek váltakozóak, páratlanulösszetettek, 15-25 cm hosszúságúak, 7-11 ovális vagy oválisan lándzsás levélkével. Különbözőek az Akácétól, mivel hegyes csúcsokkal rendelkeznek. Termések zöld, kocsányos, 510 cm hosszúságú hüvelyek. Egzotikus faj, a Távol-Keletről származik. Nálunk parkokban vagy területjelöléseknél termesztik. Ellenáll a fagynak és szárazságnak. Jól tűri a levegő szennyezését. Megbecsült mint dísznövény, gyógyszerészeti tulajdonságokkal is rendelkezik. 288.Sorbus torminalis (L.) Crantz (Rosaceae) – Barkócaberkenye Fa, mely eléri a 20-25 m magasságot. Néha azonban cserje formájában marad. Kérge sokáig sima, majd egy pikkelyes ritidómust alakít ki. Koronája gömbölyded vagy ovális, gazdag levélzettel. Levelei egyszerűek, szélesen oválisak, 5-10 cm hosszúságúak, 3-5 pár háromszögalakú lebennyel. Termések ellipszoid vagy tojásdad alakú, 1,5 cm hosszú csonthéjas gyümölcsök. Őshonos faj. Szórványosan fellelhető a dombvidéken. Meleg éghajlatú helyeken vegetál. Fája szépen színezett, finoman elasztikus és nagyon ellenálló. Dísznövény leveleinek, terméseinek és virágainak köszönhetően. 289.Sorghum halepense (L.) Pers. (Poaceae) - Fenyércirok

99

Pereniális növény, életerős gyökértörzzsel, mely kedvező feltételek között elérheti a 2 m-es méretet. Levelekkel ellátott fűfaj, mely egy hosszanti, központi fehér sávval rendelkezik. Zöld virágokból álló fűzérvirágzat, mely felnőttkorban egy vöröses színt kap. A fajt nem lehet összekeverni, Románia növényzetében nem létezvén más, ugyanazon nemzetségből származó spontán faj. Származási helye Európa déli része valamint Afrika északi része, a kukorica legerősebb és legnehezebben kipusztítható gyomnövényévé vált (mivel metabolizmusa hasonló a kukoricáéhoz, lebontja a gyomirtó szerek többségét). Bár tipikusan kapás gyomnövény, a Fenyércirok megtalálható rudelárisként is és fennmarad pár évre közvetlen a kultúrák elhagyása után. Szabad területeken, temetőkben, a Temesvár szélén lévő ültetvények szomszédságában lelhető fel. Az ismételt kaszálás vagy a gyomirtó szerek használata (a megfelelő óvintézkedésekkel) olyan lépések, melyek e kívánatlan fajok megsemmisítéséhez vezet. 290.Spiraea x vauhouttei (Rosaceae) – Gyöngyvessző Hibrid cserje, legfeljebb 2 m magas. Ágai íveltek. Levelek rombuszosan-oválisak. Kékeszöldek. Érdeklődést kelt, mint dísznövény bőséges virágzata miatt, melyek kicsik, fehérek és számos sátorvirágzatba csoportosulnak. Nagy az ökológiai plaszticitása. Ellenáll a fagynak és a levegő szennyezettségének. 291.Stachys byzantine K.Koch (=S. lanata Jacq.) (Lamiaceae) - Tisztesfű Pereniális lágyszárú növény, szárakkal, melyek eléárik a 0,7-0,8 m magasságot s kevéssé elágazóak. Levelek vastagok, az alapiak szív alakúak, levélnyelesek, a felsők oválisak, szár nélküliek. Úgy a száron, mint főleg a leveleken egy sűrű szőrréteg található, mely puha tapintáskor és melyek világosszürke színt kölcsönöznek ezeknek a részeknek. Virágok kicsik, lilás-rózsaszínűek. Termése négyes aszmag. A faj Eurázsia déli részéről, viszonylagosan száraz övezetekből származik. Tömegesen termesztett mint dísznövény, ezüstös-szürke színezése miatt, mely kontrasztot alkot a többi faj színezésével. A faj fellelhető a Botanikus Kertben, a város temetőiben és néhány magán kertben. Nem támaszt különös igényeket az éghajlattal és talajjal szemben. 292.Stellaria media (L.) Vill. (Caryophyllaceae) - Tyúkhúr Kisméretű, évelő lágyszárú növény, kúszó szárral. A száron, a levelek között egy jellemző szőrökből álló sorral rendelkezik. Levelek oválisak, ellentétesek. Virágok fehérek, kicsik, mélyen osztott szirmokkal, az alaphoz egészen közel(a Cerastium fajoktól diszkrimináló karakter, melyek ugyanazon nemzetséghez tartoznak). Termése egy kapszula, kis magokkal. Koszmopolita gyomnövény, legfőképpen gabonafélék termesztésénél van jelen és mint rudeláris gyomnövény, trófikus talajokon. Az összes tanulmányozott területen gyakori, de nem egy gondot okozó gyomnövény, a biomasszának, kis méretének és rövid idejű vegetációjának köszönhetően. Nem alkalmaznak népességszabályozási lépéseket, e faj elfogadható számának fenntartását általános gyomnövény-kezelési lépésekkel oldják meg. A Tyúkhúr magvait a madarak fogyasztják. 293.Symphytum officinale L. (Boraginaceae) – Fkete nadálytő Pereniális lágyszárú növény, jól kifejlett gyökértörzzsel. Szárak meghaladhatják az 1 m magasságot. Az egész növény durván szőrös (majd az összes Borganiceae jellemzője). Levelek nagyok, tojásdad alakúak, a levélnyelv alapjával megnyúlva a száron. Virágzatai skorpiószerű bogok, cső alakú, lilás-rózsaszín, ritkán fehér virágokból. Termések négyes aszmagok. Gyakori faj nedves talajokon, réteken, útszéleken öntözőcsatornák szélein, elárasztható pázsitokon lelhető fel; emelkedett páratartalom mellett sűrű populációkat alkot. A múltban leveleit élelmiszerként, 100

takarmányként, a gyökértörzset pedig a mai napig gyógynövényként használják. A növény nagy mézes potenciállal rendelkezik. Fellelhető a tanulmányozott területeken, a Vadászerdőben, a Bega és Behela szélén és szórványosan az egyéb városon belüli területeken. Virágai miatt rendelkezik valamelyest díszítő értékkel, de nem termesztik. A nedves területeken hozzájárul a növényzet diverzitásához. 294.Syringa vulgaris L. (Oleaceae) – Közönséges orgona Legfeljebb 3-4 m magasságú cserje. Törzse az alaptól közel elágazó. Kérge szürke. Levelek 6-12 cm hosszúságúak, oválisan-szívalakúak, hegyesek. Virágok lilásak, vörösesek vagy fehérek, kellemes illatúak, sűrű, 10-20 cm hosszú fűzérvirágzatokban. Termések ellipszoid, hegyes, kb. 1-1,5 cm hosszú kapszulák, melyek két hüvelyben nyílnak meg. Őshonos faj. Jól tűri a fagyot és szárazságot. A gazdag, enyhén savas talajokat kedveli. Nagyon magas díszítő értékkel rendelkezik virágainak köszönhetően. 295.Tagetes patula L. (Asteraceae) - Büdöske Évelő lágyszárú növény, felálló szárral, mely kb. 0,5 m magas, barnás-vöröses. Levelek osztottak, váltakozóak. Vöröses árnyalatú, sárga liguláris virágokból álló virágzatokkal (antódiumok) rendelkezik. AZ antódium kocsánya kicsit szélesedett a csúcsánál (a T. erecta L. fajjal ellentétben). Az egész növény sajátos, erős, egyes emberek által kellemetlennek ítélt szaggal rendelkezik. Származási helye: Dél-Amerika, ahol virágzatai ehetőek. Romániában dísznövényként termesztett, gyors növekedésének és rusztikus kinézetének köszönhetően. Szagának köszönhetően a növény taszítja az egyes rovarokat a gyökerek váladéka gátló hatással van a csirázásra és a mezei szulák, valamint a kúszótarack gyökerek növekedésére, valamint elűzi a fonálférgeket. 296.Tamarix ramosissima (Tamaricaceae) – Tamariska Cserje, legfeljebb 4 m magas, számos vékony szárú bokrot hoz létre. A fiatal ágak vékonyak és vörösek. Levelek nagyon kicsik, 2-3 mm hosszúságúak, pikkelyalakúak, oválisan lándzsásak, hegyesek. Termések kapszulák, 3-5 hüvellyel és nagyon kicsi magokkal. Őshonos faj, nálunk síkságokon és a dombvidéken lelhető fel. Ellenálló a faggyal szemben. A leromlott talajok javítására használják. Megbecsült mint dísznövény, elegáns viselete és szépen színezett virágainak köszönhetően. 297.Tanacetum coccineum (Willd.) Sch.-Bip. (Chrysanthemum roseum Adam) (Asteraceae) – Rózsaszín margitvirág Pereniális lágyszárú növény, felálló szárral (0,5-1 m magas) és osztott levelekkel. A kalitídiumok liguláris szélső virágokkal rendelkeznek, melyek különböző vörös és rózsaszín árnyalatokban játszanak. A növény természetes rovarirtót tartalmaz (piretroid). Dísznövényként termesztett. A Krizantémok termesztési potenciálja (különböző nemekből, fajokból és hibridekből) Temesvár közterületein, mint őszi virágok kevéssé van kihasználva. A Krizantémok piaca, mint vágott növények a november 1-jén (Halottak Napja) való felhasználásuk szokására alapszik. Megjegyzés: A dísznövényként termesztett Krizantémok botanikus szempontból a Chrysanthemum, Glebionis, Dendranthema nemekhez tartoznak és gyakran termesztettek mint hibridek. Az összes Krizantém meghatározása, csupán morfológiai kritériumokra alapozva Temesváron gyakorlatilag lehetetlen. Emellett a kisméretű Krizantémok cserepekben is termeszthetőek a lakásban, esztétikus haszna mellett levegőtisztító hatással is rendelkezik. 298.Tanacetum vulgare L. (= Chrysanthemum vulgare (L.) Bernh.) (Asteraceae) – Gilisztaűző varádics Pereniális lágyszárú növény, gyökértörzzsel. Cserjés habitussal (cserje formájában), 1legfeljebb 1,5 m magassággal. Törzse néha barnás-vörös árnyalatot kap. Levelek 1-2-szeresen szárnyasan-osztottak. Az ágak csúcsán található, csakis sárga, csőalakú virágokból alkotott antódiumok. AZ egész növény egy erős, aromás szagot áraszt. Mezsgyéken, útszéleken, bokrosokban, erdők szélén, stb. nő. Biogeográfiai szempontból egy mediterrán és melegmérsékelt égövi faj. A növényt a népi gyógyszerészetben gilisztaűzőként használták; olaja, esszenciaként, nagy adagokban mérgező (Tuionint tartalmaz). Elűzi a szúnyogokat, hangyákat, legyeket, poloskákat. A méhészek olykor a száraz növényeket használják, hogy befüstöljék a 101

kaptárakat. Nem rendelkezik különleges dísznövényi tulajdonságokkal (leszámítva a crispum válfaját, finoman osztott levelekkel, termesztett). E faj fenntartása Temesvár külső részein, a természetes élőhelyeken kívánatos (hozzájárul a növényzet változatosságához). 299.Taraxacum officinale Webb (Asteraceae) – Gyermekláncf, pongyolapitypang Pereniális lágyszárú növény, gyökértörzzsel és latexszel. Levelek szabálytalanul-osztottak (kacuros) és az alapi rozettában találhatóak. A szár, mely a virágzatot hordozza levéltelen, tőkocsányos. Virágzata egy kalitidium (antódium) liguláris, sárga virágokból. Termésének (kaszattermésének) jellegzetessége egy fehéres szőrökkel ellátott bóbita. A faj apomixist mutat (a termés és mag kialakulása megtermékenyítés nélküli), bár beporzók által látogatott. A virágzásra hamar sor kerül és megismétlődhet ősszel is. Egyike a legközönségesebb és leggyakoribb fajoknak Románia növényzetéből, réteken, rudeláris élőhelyeken található. Fellelhető a Temesváron tanulmányozott területeken. Egyike az első élénk virágzattal rendelkező növényeknek, melyek egy évben megjelennek (főleg védett helyeken). Gyümölcsözésére rövid idővel virágzása után kerül sor, a kényelmetlenség érzet, melyet a szél által hordozott bóbiták hoznak létre, nem olyan természetű, hogy kiiktatási vagy szabályozási intézkedéseket vezessenek be a Gyermekláncfű populációkba. 300.Taxodium distichum (Taxodiaceae) – Mocsárciprus Egylaki fa, mely származási helyein eléri a 40 m magasságot. A mocsaras helyeken gyökerei a fajnak karakterisztikus lélegzőgyökereket ereszt. Nyitvatermő, hullatag levelekkel, melyek ősszel egy szép barnás színezést kapnak. Levelek egy síkba rendezettek, kétsorosak. Nőnemü tobozok gömbölyűen oválisak, kb. 2-3 cm átmérőjűek. Faj, mely Észak-Amerika déli részének mocsaras területeiről származik, gyakran termesztett dísznövényként a Föld mérsékelt éghajlattal rendelkező területein, levelei színezése és koronája felépítése miatt. Nagyon alkalmas területjelölésekre folyók mentén és a vizek szélén általában. 301.Taxus baccata L. (Taxaceae) – Közönséges tiszafa Fa, mely legfeljebb 15-20 m magas. Törzse egyenes, csapolt. A törpehajtásokból való egyedeknél a törzs emelkedővé vagy lefekvővé válik, bokor formájában. Ritidómus vékony és lemezekben hámlik, mely egy, az állatok számára mérgező alkaloidot tartalmaz (taxin). Koronája oválisan-kúp alakú. Levelek lineárisan kiszélesedettek, laposak, 2-3 cm-esek, és hasonlóak a fenyőjéhez, de puhák és nincs jelen rajtuk a két fehér sáv. Magja egy vörös színű maglepellel borított, édeskés, ehető. Őshonos faj. Nálunk megtalálható a hegyvidéken. Az árnyékos, magas páratartalmú helyeket kedveli. Természeti emlékműnek mondták ki, ritkaságának köszönhetően. Elsősorban könnyed metszése miatt díszítő értékű. Fája nagyon kemény, sima és homogén.

Fig. 57 - Taxus baccata L. 302.Taxus fastigiata aureo-variegata (Taxaceae) - Tiszafa

102

Oszlopos alakú cserje, elérheti a 4-5 m magasságot. A fiatal törpehajtásokon található levelek aranysárgák, majd később átmennek zödbe. Lassú a növekedése. A termékeny, meszes talajokat kedveli. Jól bírja a fagyot és a levegő szennyezettségét. Nem tűri a túlzott páratartalmat. 303.Tetradium danielii (sin. Evodia danielii) (Rutaceae) – Koreai mézesfa II. vagy II. Méretű fa, Ázsiából (Kína és Korea) származik. Általában törzse az alaptól elágazó. Levelek ellentétesek, 7-11 levélkével. A levélkék oválisak és alapjuknál kerekítettek. Virágok kicsik, fehérek július-augusztusban virágzanak. Termések kis, feketés-vörös kapszulák. Dekoratív jellegét a termései is biztosítják. Kérge szürke, sima. Dísznövényként használatos. 304.Thuja occidentalis L. (Cupressaceae) – Nyugati tuja Méretében különbözik a T. orientalis fajtól, mely általában kisebb és pikkelyes levelei miatt, melyek alsó részükön egy kis, cirkuláris kiemelkedés található; egy másik diszkrimináló karaktert a nőnemű tobozok adnak, melyek kisebbek, egyenes pikkelyekkel, melyek nem visszahajlóak. Magja két szárnyat mutat. Észak-Amerikából származik, több kertészeti formában dísznövényként termesztett. 305.Thuja (Platycladus) orientalis (Cupressaceae) – Keleti tuja, életfa Fa, mely a natív élőhelyein (Távol-Kelet) található hegyi üdülőhelyeken eléri a 40 m magasságot. Koronája ovális vagy hengeres. A torony formákat a masszív hóesésekhez való adaptációnak tekintik. Levelek pikkelyesek, hozzásimulnak az ágakhoz, az alsó felükön keskeny, hosszúkás makkal. Nőnemű tobozai 10-15 mm hosszúságúak, eredetileg húsosak és liláskékesek, utólag 6-8 pikkelybe nyílnak szét, visszahajló végekkel. A magok nem rendelkeznek szárnnyal. Egyike a leggyakoribb, mérsékelt övezeti fás díszítőfajoknak, számos kertészeti formában termesztett (ovális, tornyos koronával, egységesen zöld vagy csíkozott levelekkel, stb.). A fiatal növények öntözést szükségeltetnek a száraz években. 306.Thuja plicata L. (Cupressaceae) (T. gigantea Nutt. ) (Cupressaceae) – Óriás tuja Nagy magasságú faj, származási helyén elérheti a 60 m magasságot. Törzse egyenes és kérge vörösesbarna. Különbözik a Thuja occidentalis-tól majdnem kerek szárai miatt, melyek illata aromás, levelei pikkelyalakúak, alsó felükön kékes-fehér csíkokkal ellátott. Tobozai nagyobbak, 12-18 mm-esek, 8-12 pikkellyel. Egzotikus faj Észak-Amerikából. Érzékeny a faggyal és szárazsággal szemben. Nagyon megbecsült mint díszítő faj. 307.Tilia cordata Mill. (Tiliaceae) – Kislevelű hárs Fa mely legfeljebb 20 m magasságot ér el. Zárt állományban törzse egyenes, jól egyenlített. Fiatal kérge sima, de 20-30 év után egy feketés ritidómust hoz létre. Levelei 5-7 cm hosszúságúak, gömbölydedtől szélesen tojásdad alakúig, alapjuk szív alakú. Virágok ötosztatúak, sárgák, egy murvával ellátva. Termések gömbölyű vagy tojásdad, 4-6 mm átmérőjű kaszattermések. Őshonos faj, a legkiterjedtebb területű az őshonos hársak közül. Nálunk általában a dombvidéken lelhető fel. Gyakran termesztett terepkijelöléseknél és parkokban. Kevésbé igényes a meleggel szemben és érzékenyebb a szárazságra mint a többi hárs. 308.Tilia platyphyllos Scop. (T. grandifolia Ehrh.) (Tiliaceae) – Nagylevelű hárs Fa, mely elérheti a 30-40 m magasságot. Levelek fél-gömbtől tojásdad alakúig, 6-12 cm hosszúságúak, hegyesen fűrészesek, fehéres vagy sárga szőrpamacsokkal (nem rozsdaszínűek mint a Tilia tomentosa -nál) a bordázat hónaljánál. Kaszattermések gömbölyűek, körtealakúak vagy tojásdadok, nagyobbak mint a többi őshonos hársé, 6-8 mm átmérőjű. Őshonos faj, ritkábban lelhető fel mint a többi hárs. Díszítő faként vagy területjelölésekbe termesztett. 309.Tilia tomentosa Moench (T. argentea Desf.) (Tiliaceae) – Ezüsthárs 103

Fa mely eléri a 30 m magasságot. Kérge hosszú ideig sima, szürke, idős korára egy vékony ritidómust alakít ki. Koronája széles és sűrű. Levelek nagyok, 7-13 cm hosszúságúak, féliggömbölyű-szív alakúak, hirtelen hegyesek, alsó részükön szürkések vagy ezüstösek, csillagosan molyhosak. Virágok függő virágzatokba csoportosulnak, nagy mézes értékkel. Termések 5-7 mm hosszúságú, szürkén molyhos, kemény falu, fás kaszattermések. Őshonos faj. Gyakran fellelhető a síkságok szekérútjain. Igényes a talajjal szemben. Nagyon hasznos keverési faj. Mézelő, díszítő fajként is értékelt. 310.Tragopogon pratensis L. (Asteraceae) - Bakszakáll Bianeálé vagy pereniális lágyszárú faj, felálló, 1 m alatti magasságú szárral. Levelek szürke lándzsásak, 1-2 cm szélesek. Virágzatok vékony kocsányokkal (a T. dubius Scop. Fajjal ellentétben), liguláris, hosszúságuk egyenlő a gallér murváinak hosszúságával. A sárga színű porzók melyek csak a végükön feketés-lilák (a nemzetség más fajaival ellentétben). Termések csőrös kaszattermések. Pázsitokon (réteken), rudeláris élőhelyeken fellelhető faj; sosem alkot nagy és egybefüggő populációkat. A faj fellelhető a Vadászerdő tisztásain és szórványosan az utak szélén (a közutak és csatornák töltései menedék-élőhelyekként tekinthetőek e fajnak, mint más legelői fajoknak is). A növény elegáns, karcsú viselete miatt spontán díszítőfajnak tekinthető (főleg nyár elején értékelt, a temes megyei utak szélén). A rétes szakaszok megfelelő kezelése egyúttal a faj fennmaradásához vezet. 311.Trifolium repens (Fabaceae) - Fehérhere Pereniális növény gyökértörzzsel és gyökerező indákkal. A földön elnyúlt szárak csomópontjai hosszan levélnyeles leveleket eresztenek háromlevélkés levélnyelvvel mely jellemzője a nemzetségnek. Virágzatai is hosszan kocsányosak, fejecskés típusúak, szférikusak, fehér virágokból, melyek beporzásukat követően megbarnulnak és visszahajlóvá válnak. Termésük hüvely. Gyakori faj, kiváló takarmánynövény a réteken (az állatok által való taposás kedvez a Fehérhere populációk kiterjedésének). A városokban, falvakban a faj kedvező feltételeket talál és spontán módon telepszik le a sűrített talajokhoz való könnyed adaptációjának köszönhetően. Együtt termeszthető a gyepfűvel, főleg mivel ellenáll a nyírási/kaszálási folyamatoknak. Díszítő értékkel is rendelkezik, főleg az egyes területeken, mint útszélek, gyepek, udvarok, stb. ahol ingadozó öntözési feltételek mellett is összefüggő növényi szőnyeget alkot. Megjegyzés: Temesváron és a városi területeken más lóhere fajok is vegetálnak (pl. T. pretense L., T. medium L.), de ezek alacsonyabb előfordulással rendelkeznek. 312.Tsuga canadensis (L.) Carr. (Pinaceae) – Kanadai homlokfenyő Fa mely 30 m magasságot is elérheti. Szára egyenes, de olykor összeágazó és teteje kanyaros. Levelek lineáris tűk, laposak, 8-18 mm-esek, alapjuknál szélesebbek, tompa heggyel, aljukon két fehér csíkkal. A tobozok nagyon kicsik, kb. 2 cm hosszúak, tojásdad alakúak, kerekített pikkelyekkel a csúcsán. A magok kicsik, 2-4 mm-esek, összenőtt szárnyakkal. Egzotikus faj, származási helye Észak-Amerika. Jól tűri a fagyot, de nagyok elvárásokat támaszt a levegő és a talaj nedvességével szemben. Van díszítő értéke. 313.Typha angustifolia L. (Typhaceae) – Keskewnylevelű gyékény Pereniális növény, gyökértörzzsel, mely meghaladhatja a 3 m magasságot. A Széleslevelű gyékénnyel ellentétben levelei nem haladják meg az 1 cm szélességet és egy pár centiméteres hellyel rendelkezik a nőnemű és férfinemű virágok csoportosulásai között a virágzat tengelyén. Az álló vagy lassan folyó vizek szélén lelhető fel, olykor a Széleslevelű gyékénnyel együtt az árterületeken. Kevésbé gyakori a tanulmányozott területen mint a Széleslevelű gyékény. 314.Typha latifolia L. (Typhaceae) – Széleslevelű gyékény

104

Pereniális növény, nagy középső légüreggel rendelkező gyökértörzzsel. Szára meghaladhatja a 2 m magasságot. Levelek lineárisak, 1.5-2 (2,5) cm szélességgel, csúcsukon tompák. Virágok egyneműek, terminális virágzatokba csoportosulva (a hímneműek a tetején). A hímnemű és nőnemű virágzatok között (ugyanazon a tengelyen) nincsenek üres részek. Termések szőrökkel vannak ellátva, melyek a széllel való terjedésben segítenek. Sekély állóvízi faj. Dísznövényként is termesztett a vizek szélén. A virágzatokat néha levágják hogy egymagukban vagy változatos kombinációkban virágelrendezésekben használhassák. A gyékényes számos vízi organizmusnak jelent kiváló szaporodási és létezési környezetet. Összetett populációk alkotására való hajlamuk a csatornák ágyában ezek eldugulásának kedvezményez. Tavasszal, az elszáradt levelek és szárak eltávolítása azon helyeken ahogy a gyékényesek jelenléte megkívánt egy fenntartási lépés. 315.Ulmus glabra (U. montana With., U. scabra Mill.) (Ulmaceae) – Hegyi szil Fa mely elérheti a 30 m magasságot. Törzse egyenes, szabálytalan kinövésekkel, kérge sima fiatalkorában, majd kialakít egy vékony repedésekkel rendelkező ritidómust. Koronája szélesebb és ritkább mint az U. minor-é. Levelek elliptikustól tojásdad alakúig terjednek, aszimmetrikusak, erősen kétszeresen-fűrészesek, nagyobbak mint a Vénic-szíl levele. Termések lapos lependékesek, a membrán közepén elhelyezkedő maggal.Őshonos faj, inkább szétszórtan elterjedt a dombvidéktől a hegyvidékig. Kevésbé igényes a melegre mint a Mezei szil. Igényes a páratartalommal szemben. Díszítő fajként is kedvelt, legfőképpen a piramis alakú lombozattal vagy függő ágakkal rendelkező különböző válfajai miatt. 316.Ulmus laevis Pall. (U. effusa Willd.) (Ulmaceae) – Vénic-szil Fa, mely elérheti a 30-35 m magasságot. Ritidómusa korán kifejlődik és hámló, fehéresszürke foltokkal. Levelek elliptikusak vagy tojásdadok, kétszerese-fűrészesek, hegyesek, hangsúlyozottan aszimmetrikus alappal. A lependékek függőek, hosszan és teljesen kocsányosak, oválisak, kb. 1 cm-esek. Őshonos fák, mely hazánkban kisebb területeket foglal el mint a többi szil. Szórványosan fordul elő a síkságokon és dombokon. Széles termikus amplitúdót mutat. Kevésbé igényes a talaj troficitásával szemben mint a többi szil. 317.Ulmus minor Mill. (U. foliacea Gilib, U. glabra Mill., U. campestris Auctnon L., U. carpinifolia Gled.) (Ulmaceae) – Mezei szil Fa mely elérheti a 30-35 m magasságot. Törzse egyenes, elegáns, korai, sötétszürke ritidómussal. Koronája kúpostól gömbölyűig terjed, emelkedő ágakkal. Levelek elliptikustól tojásdadig terjednek, 5-9 cm hosszúságúak. Termések lapos lependékek, elliptikusak vagy tojásdadok, 1,5-2 cm hosszúságúak. Magja excentrikusan helyezkedik el egy membrános szárnyacskában. Őshonos faj, síkságokon és alacsony dombokon lelhető fel. Keverési faj a kevert erdőkben. Ellenáll a szárazságnak. Igényes a talajokban található tápértékű anyagokkal szemben. Területjelöléseknél vagy zöldövezetekben is használhatóak, legfőképp a függő ágakkal vagy gömbölyű koronákkal rendelkező válfajok. 318.Urtica dioica L. (Urticaceae) – Nagy csalán Pereniális, kétlaki növény, gyökértörzzsel. Levelein és szárain allergén reakciókat kiváltó szőrökkel (csalános szőrök) rendelkeznek. Levelek ellentétesek, hosszúkás-szívalakúak. A kétnemű növényeknél a virágok zöldek. Termése kaszattermés. Elismert mint nitrofil növény. A Vadászerdőben való jelenléte a talaj troficitásának egyik mutatója és természetes. Viszont a csalán jelenléte városi területeken, parkokban, a városi vizek mentén a minimális gondozási intézkedések hiányát jelzi. Az ilyen jellegű élőhelyekről a növény elnyomását ajánljuk, valamint a fiatal példányok szedését, melyeket gyógyászati vagy élelmiszeri célokra használnak ugyanazon élőhelyeken. 319.Verbascum phlomoides L. (Scrophulariaceae) – Szöszös ökörfarkkóró 105

Évelő vagy bianeálé növény, robusztus, elágazó szárral (meghaladhatja az 1,5 m magasságot). Úgy a levelek mint a szárak sűrűen szőrösek, majdnem bársonyosak. Alapi levelei elérik a 30 cm hosszúságot, élük elliptikus. A felső levelek sokkal kisebbek, oválisak vagy vékonyan oválisak. A virágok a szár felső részén találhatóak, 2-9 egy murva axilárisában. Pártája sárga. Termése egy ovális kapszula. Napfénykedvelő növény, rudeláris élőhelyeken, parlagokon, erdővágásokon található. Nem termesztett dísznövényként. Virágait gyógyászatban használják. Nem ajánlott a populációk fenntartása a városban, e faj jelenléte (mint másoké ebből a nemzetségből) elsősorban a z elhanyagoltság jelét keltve a zöldövezetek gondozásában. 320.Verbena officinalis L. (Verbenaceae) - Vasfű Évelő vagy pereniális növény, gyökértörzzsel. Szára felálló, 1 m alatti magasságokkal, négyélű. Alapi levelek levélszárasak, felső levelek levélszár nélküliek, ellentétesek. Levélnyelv osztott, majdnem kerekített lebenyekkel. Virágok kicsik, kalászformájú terminális virágzatokba csoportosulnak. A virágok zigimorf szimmetriával rendelkeznek. Párta lilás, rózsaszínűek, ritkán fehérek. Termése négyélű aszmag. Gyakori faj rudeláris élőhelyeken (szabad városi területeken, útszéleken). A virágok mérete nem ad díszítő jelleget. Faj melyet a múltban sokat használtak a népi gyógyászatban. Nem mérgező. Megjegyzés: A dísznövényekként termesztett Vasfüvek nagyméretű, változatosan színezett virágokkal rendelkeznek, melyek más fajok fajtáji vagy hibridek. Ezen formák jelenléte Temesváron elég alacsony. 321.Viburnum burejaeticum Regel et Herd (Adoxaceae) – Ismeretlen népi elnevezés Legfeljebb 5 m magas cserje. Jól viseli a részleges árnyékolást, de napfényes helyeken szeret vegetálni. Levelek fényesek és valamivel vékonyabbak mint a Viburnum fajoknál. Ősszel vörösre színeződik. Termések feketés-kékek. Kínából származó faj. 322.Viburnum carlesii Hemsl. (Adoxaceae) - Carles-bangita Legfeljebb 2-3 m magas cserje. Koronája 2-3 m széles. Virágok rózsaszínűek vagy fehérek. Termések vörösek, majd átváltanak feketésre. A termések a télen át is a növényen maradnak. Levelek serdülőek és vörösre váltanak ősszel. Díszítő faj. Ázsiából származik. 323.Viburnum lantana L. (Adoxaceae) - Ostorménfa Legfeljebb 4-5 m magas cserje. Levelek egyszerűek, ellentettek, oválisak vagy lándzsásak. Virágok hermafroditák, 5 mm-esek, fehérek. Termése oválisan hosszúkás csonthéjas gyümölcs mely 8 mm hosszúságú, eleinte zöld majd átvált vörösre és végül feketére, egy magot tartalmaz. Dísz cserjeként termesztik virágai és termései szépsége miatt. Termése nem ehető, viszonylag mérgező. 324.Viburnum orientale Pall. (Adoxaceae) - Ismeretlen népi elnevezés Kb. 3 m magas cserje. Levelek hármas-lebenyesek, lebenyek hegyesek. Levelek aranysárgává színeződnek ősz környékén, melyek a vörös termésekkel vannak kontrasztban. Virágok kicsik, fűzérvirágzatba csoportosulnak. Termések valamivel nagyobbak mint a többi Viburnum, fajnál. Ázsiából származó faj. Díszcserjeként termesztik, legfőképp virágai és termései miatt. 325.Viburnum rhitidophyllum Hemsl. (Adoxaceae) – Ráncos levelű bangita Ázsiából származó díszcserje. Levelek ellentettek, akárcsak a többi Viburnum fajé. Parkokban vagy kertekben termesztik dísznövényként virágai és termései miatt. Ezen faj egyik jellemzőjét a fodros levelei adják, melyek alsó felükön puhán bolyhosak, míg a felsőn kevésbé. 326.Vicia cracca L. (Fabaceae) – Kaszanyűg bükköny

106

Pereniális lágyszárú növény, gyökértörzzsel. Szára félig felálló és meghaladhatja az 1,5 hosszúságot. Levelei (6) 10-12 (20) keskeny levélkéből állnak. Virágzatai többvirágos (20-40 virág) racémák, egyoldalúak, kis virágokból röviden kocsányosak, kékes-rózsaszín (ritkán fehér) pártával. Termése hüvely 4-8 kerek, kicsi (2-3 mm átmérőjű) maggal. Erdőszéli, bokros, parlag területeken jellemző faj. Ritkábban gyomnövényként viselkedik az évelő kultúrákban. Jó takarmány és mézes növény. Nem termesztik dísznövényként. A Vadászerdőn belüli élőhelyeken való jelenléte természetesnek tekintendő. Megjegyzés: Temesváron mind a tanulmányozott területeken, mind a többi területen más Bükköny fajok is vegetálnak (pl. V. grandiflora, V. angustifolia) melyeket a tavaszi és nyári időszakban lehet meghatározni. 327.Vincetoxicum hirundinaria Medik. (= Cynanchum vincetoxicum (L.) R. Br.) (Apocynaceae) – Közönséges méreggyilok Pereniális lágyszárú növény, felálló szárakkal melyek meghaladhatják az 1 m magasságot. Levelek ellentettek (néha 3-4 egy örvben), hosszúkásan szívalakúak. Virágok a felső levelek axilárisaiba csoportosulnak, sárgás-fehér színűek, párta átmérője kb. 1 cm. A termés egy tüsző, szőrökkel a magok között. Lombhullató erdőkre jellemző faj. Nem kívánt a városi környezetben, mivel mérgező a növényevőkre és (esetleg) gyerekekre nézve. Az erdőkben a virágok pollenforrást jelentenek. 328.Viola odorata L. (Violaceae) – Illatos ibolya Kisméretű pereniális növény, gyökértörzzsel és indákkal. Két fajta levéllel rendelkezik, mindkettő szív alakú, levélnyeles: a tavaszi levelek kicsik(3 cm alatt), a később megjelenőek nagyobb méretűek (5-6 cm). Lila, ritkán fehér, egyszimmetriás, sarkantyús párta. Virágok kellemes illatúak. A virágzás hamar zajlik (február vége-március). Termése egy kapszula. Faj mely gyakran megtalálható a lombhullató erdőkben, de fellelhető a városbeli parkokban is. Díszítő értékét virágzásának koraisága, virágai színe és illata adja, valamint a zöld szőnyeg alkotása is árnyékos helyeken. Így ajánljuk a populációk fenntartását azokban a parkokban, ahol magas a fák sűrűsége és ahol a gyep termesztése sikertelen. 329.Viola reichenbachiana Jord. ex Boreau (= Viola sylvestris Lam.) (Violaceae) – Erdei ibolya. Különbözik a Viola odorata -tól az indák hiánya, felálló. levélkés szárai (kb. 15-25 cm), a levelei melyek általában nagyobbak, a lilás hosszanti sávos szirmokkal rendelkező, kevésbé illatos virágok és későbbi kivirágzása által. Fellelhető a Vadászerdőben és néhány régebbi parkban. E fajnak a jelenléte a területen levő erdei élőhelyeken természetes. 330.Viola x wittrockiana Gams - Árvácska Kertészek által létrehozott hibrid faj. Évelő, kisméretű, felálló szárral. Jellemzői a nagy virágok (10 cm feletti átmérőjűek), nagyon változatos színezéssel. Változatos kertészeti származásai dísznövényként termesztettek. Alkalmas a vetőmagok általi termesztése. Elég jól bírja az alacsony hőmérsékleteket. Kevésbé praktikus nálunk a cserepekben, virágtartókban való termesztése; a nagyobb mennyiségben való termesztése virágtartókban a tömbházak erkélyein vagy ablakaiban hozzájárulna a város megszépítéséhez, főleg hogy a vetőmagok olcsóak. 331.Vitis vinifera L. (Vitaceae) – Bortermő szőlő A kampói segítségével kúszó cserje (lián). Levelei tenyeresek, változó mélységű metszésekkel, fajtól függően, hibrid. Virágok zöld színűek, kellemesen illatosak. Termései változatos színű és alakú bogyók, melyek magburka (héja) a húshoz tapadnak vagy sem. A városi környezetben kertekben, udvarokon, tömbházak bejáratánál termesztett, főként nyitott lugasként. A város külterületein még közvetlenül termelő hibrideket (KTH) termesztenek. A Zölderdőben vagy a vasúti töltésen található spontán növények a legvalószínűbben magokból származnak vagy vadszőlők (előzetesen, subsp. sylvestris). A városi környezet szennyezettsége 107

miatt nem ajánlatos a szőlök fogyasztása vagy borok készítése. Levélzetét, kúszó viseletét, de terméseinek színét is díszítő lehetőségként lehet elkönyvelni. Bár nyitott lugasként való termesztése hagyomány értékkel rendelkezik a térségben, futórózsával való helyettesítését ajánljuk. A Bortermő szőlő új épületek frontjára lehet felfuttatni, melyek közelében nincsenek fák vagy cserjék. A növény vasúti töltésről való elnyomása, buja fejlődésének és más fajok beárnyékolásának köszönhetően, egy másik javallott lépés. 332.Weigela florida - Rózsalonc Díszítő cserje, Ázsiából származik. Legfeljebb a 3 m magasságot éri el. Szára az alaptól elágazó, amely egy bokrot alkot. Megbecsült mint díszítő faj, különösképp rózsaszín virágai miatt. Május-júniusban virágzik. 333.Xanthium strumarium L. (Asteraceae) – Bojtorján szerbtövis Erőteljes egynyári növény, egyenletesen zöld vagy barnás-vörös pöttyökkel foltozott. Levelek váltakozóak, levélnyelesek, simán-érdesen-szőrös, tojásdad-háromszögalakú. Az italicum alfajból való növények vegetatív részei egy jellegzetes szaggal rendelkeznek. Virágok párban jelennek meg, egy közös gallérral, visszahajló tüskékkel; a gallér terminális részén lévő tüskék, szám szerint kettő, nagyobbak, ahonnan a napi elnevezés is. Észak-Amerikából származik. Szántóföldi gyomnövény és rudeláris faj, magas számú populációkban van jelen az üres telkeken és parlag területeken. Annak a ténynek köszönhetően, hogy magas a gyomnövényesedési potenciálja, a növények beérése előtti megsemmisítését ajánljuk. Az üres telkek lekaszálása 1-2 alkalommal egy évben elegendő megoldás. 334.Yucca filamentosa L. (Asparagaceae) - Pálmaliliom Korábban e faj a Liliomfélék (sensu lato) csoportjába tartozott. Pereniális faj, sűrű bokor habitussal (1 m magasság alatt). Levelek állandóak a télen át, a mi éghajlatunkban is, a levelek szélső nyalábjai szálak formájában válnak le. A növény több virágszárat ereszt, melyek meghaladják az 1-1,5 m magasságot, elágazóak, harang alakú, függő, fehér-krém színű lepelleveles, rendezett virágokkal. Nagyon keveset terem. Kiváló dísznövény levélkéi és virágai miatt; alkalmas cserepekben, parkokban, területjelöléseken, stb. való termesztésre. Észak-Amerika déli részéről származik. Nincs szüksége védelmi intézkedésekre. A virágzás időszakában ellátja a beporzókat.

Fig. 58 - Yucca filamentosa L. 335.Zinnia violacea Cav. (= Zinnia elegans Jacq.) (Asteraceae) - Rézvirág Évelő növény 0,5-0,7 m-es méretekkel, ellentett levelekkel, melyek durva-szőrösek mint a szára. Változatosan színezett liguláris virágokkal rendelkező kalitidiumok. A liguláris virágok száma változó a kertészeti válfaj függvényében (néhánytól a számosig, az utóbbi változatban a 108

kalitidiumnak „vert virág” alakja van). Könnyen szaporodik, magok által. Rusztikus díszítő növény, a szintekbeli kombinációknak megfelelően. Néha kirázott magvai által tart ki még egykét évet, így egy enyhe hajlamot mutat a vaddá válásra. Mexikóból származik. Nem szükségeltet védelmi intézkedéseket. Javasoljuk az ültetését, mivel nektárt termel és ezáltal táplálékot szolgáltat a lepkéknek. A fenti fajok mellett a tanulmányozott területen (főleg a Vadászerdő területén), a szakirodalom jelzéseinek megfelelően, jelen vannak még a következő fajok (ABC sorrendbe szedve): Aegopodium podagraria L., Agrostis stolonifera L., Ajuga reptans L., Alliaria petiolata (M. Bieb.) Cavaraet Grande, Allium ursinum L., Alopecurus pratensis L., Althaea officinalis L., Arrhenatherum elatius (L.) P.Beauv., Arum maculatum L., Anthoxanthum odoratum L., Artemisia absinthium L., Astragalus glycyphyllos L., Brachypodium sylvaticum (Hudson.) Beauv., Bromus arvensis L., Bromus hordeaceus L., Bromus sterilis L., Buglossoides purpurocaerulea (L.) I.M. Johnst., Butomus umbellatus L., Calystegia silvatica (Kit) Griseb., Campanula patula L., Capsella bursa-pastoris (L.) Med., Cardamine pratensis L., Cardaria draba L., Carex brizoides L., Carex divulsa Stokes., Carex elongata L., Carex sylvatica Hudson., Carex vulpina L., Carex distans L., Centaurea rocheliana (Heuffel) Dostal, Centaurium erythraea Rafn., Chaerophyllum aromaticum L., Chaerophyllum bulbosum L., Circaea lutetiana L., Cirsium oleraceum (L.) Scop., Convolvulus arvensis L., Cruciata laevipes Opiz., Colchicum autumnale L., Corydalis cava (L.) Schweig&Korte., Echinochloa crus-galli (L.) Beauv., Erigeron annuus (L.) Pers., Erodium cicutarium (L.) L’Her, Euphorbia amygdaloides L., Euphorbia cyparissias L., Falaris arundinacea L., Falcaria vulgaris Bernh., Festuca altissima All., Galanthus nivalis L., Galium mollogo L., Galium verum L., Geranium dissectum L., Geranium macrorrhizum L., Gypsophila paniculata L., Glechoma hederacea L., Glychyrrhiza echinata L., Gratiola officinalis L., Helianthus tuberosus L., Hordeum murinum L., Hypericum perforatum L., Inula germanica L., Iris pseudacorus L., Juncus effusus L., Juncus inflexus L., Lamium album L., Lapsana communis L., Lathyrus pratensis L., Lysimachia vulgaris L., Lythrum salicaria L., Luzula campestris (L.) DC., Melittis melissophyllum L., Mentha aquatica L., Myosotis sylvatica Hoffm., Oenanthe aquatic, Onosis spinosa L., Papaver rhoeas L., Pastinaca sativa L., Picris hieracioides L., Pimpinella saxifraga L., Plantago media L., Poa palustris L., Poa pratensis L., Poa trivialis L., Polygonatum latifolium (Jacq.) Desf., Polygonatum multiflorum (L.) All., Polygonum amphibium L., Pulmonaria officinalis L., Ranunculus acris L., Ranunculus aquatilis L., Ranunculus ficaria L., Ranunculus repens L., Rorippa amphibia (L.) Besser, Rosa gallica L., Rumex acetosa L., Rumex conglomerates Murray, Salvia nemorosa L., Scilla bifolia L., Scirpus maritimus L., Scrophularia nodosa L., Scutellaria hastifolia L., Silene vulgaris (Moench) Garcke, Stachys sylvatica L., Stellaria nemorum L., Tamus communis L., Thalictrum flavum L., Thlaspi perfoliatum L., Thymus pannonicus All., Trifolium medium L., Trifolium pratense L., Verbascum blattaria L., Veronica chamaedrys L., Veronica hederifolia L., Vicia grandiflora Scop., Vinca minor L., Viola arvensis Murray, Viola hirta L., Viola tricolor L., Viscum album L., Xanthium spinosa L.

3.1.1.2. Ajánlatok a biológiai sokféleség megőrzését illetően Temesvár városi területein A városi környezeteket és a városi területeket, főleg Nyugat és Közép Európában, kb. fél évszázada kezdték el szisztematikusan vizsgálni, a biodiverzitás szempontjából. A biodiverzitás fogalmának tudományba való felszentelését követően (az 1988-as évben), a tájak ökológiájának kiemelkedését, mint az ökológia egyik ágazata és leginkább a biológiai sokféleség megőrzésével foglalkozó tanulmányok és akciók megnövekedését követően, ezek a környezetekre más szemszögből tekintenek: a természetvédelméből. Gyakran tekintettek elsősorban, mint mesterséges környezetek, melyek a maradi biológusok számára nem adnak helyet érdekes fajoknak, ám a települések periférikus területeikkel fajokban gazdagnak bizonyulnak, gazdagság mely, a legtöbbjük esetében, vetekszik az őket körülvevő, monoton, belterjesített mezőgazdasági 109

területekkel. A városok számos bevezetett faj számára jelentenek élőhelyet, melyek együtt élnek a biodiverzitás őshonos fajaival. E nagy biológiai sokféleség okai között vannak a következőek: élőhelyek változatossága (a területek különböző módú felhasználásai, gyakran a geológiai aljzat és talajok változatossága); a városok magasabb hőmérséklete, a városok működése, mint közlekedési hálózatok csomópontjai, mely fajok akaratlagos vagy véletlen bevezetéséhez vezet. A városi területbeli biodiverzitás a következő funkciókat teljesíti (ökoszisztémai szolgáltatások): Mentálhigiéniás, Esztétikai-rekreációs, Tanító, Mikroklímák szabályozása, Természetes környezetszennyezés enyhítő, A helyi kulturális identitás eleme. A biodiverzitás megközelítése csupán egyetlen fenti funkció szempontjából reduktív (leggyakrabban, a városokban lévő zöldövezeteket csupán szépítő elemnek, dekoratívnak tekintik). Tanulmányunk 452 faj kormofita meghatározásához vezetett, melyből 289 fűnemű, illetve 163 fás szárú (fák, cserjék, liánok) faj. A florisztika és vegetáció szempontjából Temesvár egy viszonylag magas fokú florisztikai diverzitást mutat, számos idegen elemmel, melyek mellett (különösen a peremterületeken) sok faj és növénytársulás áll fenn, mely az erdős-sztyeppék övezetének felel meg. Temesvár, gazdag kertészeti hagyománnyal rendelkező város, növényzete jelenleg az 1990 után bekövetkezett társadalmi és gazdasági változások nyomát viseli. Így megállapítható: a lakó és ipari területek bővülése a félig természetes növényzet által elfoglalt területek kárára, számos díszítő faj és változat bevezetése a város magán kertjeibe, egyes jól karbantartott zöldövezetek együttélése olyan területekkel, melyek nem tárgyai egy karbantartási stratégiának és melyek rudelarizációs értelemben alakultak ki, szomszédos, műveletlen mezőgazdasági területek létezése, melyek így gyomnövény fertőzési gócokká alakulnak a város perifériái számára, a magántulajdonosok zöldterületekbe való beavatkozása (a házak, tömbházak előtti kertek,..) nagyon változó mértékben (a karbantartás teljes hiányától egészen a kaotikus berendezésekig, melyek nem veszik figyelembe a városi tájak princípiumait), a „vandalizáló” akciók nyomai (a fák és cserjék ágainak letörése, a virágos növények gyűjtése, az ültetendő anyagok lopása, stb.). A terepről összegyűjtött megfigyelések következményeképp, a mintavételre kiválasztott területeken, a következő ajánlásokat fogalmazzuk meg: A. Általános jellegű ajánlások: Temesváron a biológiai sokféleség megőrzésének általános megközelítésének szemszöge a (félig)természetes környezetben való biodiverzitás megőrzésének esetében érvényes megközelítés kell legyen: táj-szintű megközelítést, figyelembe véve a kapcsolódást (ökologikus folyósok által összekötött kulcsterületek). Ebből a szempontból az összes parkot és elővárosi ökoszisztémát fenn kell tartani. 110

A közösség tagjainak bevonása a biodiverzitás védelmi tevékenységébe (a védelmi akciók sikerének egyik fő feltétele azon szereplők részvétele, akik egyenes kontaktusban élnek a cél-ökoszisztémákkal). Ezt meg lehet tenni azáltal is, hogy a lakosságot kívánt fajok ültetésre/vetésre buzdítjuk tanító/informáló tevékenységek és ingyenes (a lehetőségekhez mérten) vagy alacsony árú biológiai alapanyagok felajánlása által. Tekintettel arra, hogy ez a tanulmány egy mintavételi terület alapján lett elvégezve és nem a teljes nagyvárosi terület kiterjedt tanulmányozása által, kiegészítése/kibővítése szükséges és hasznos információkat fog hozni, elsősorban az ökológiai folyósok behatárolásában. A természetvédelmi erőfeszítések magas ökológiai értékű területek felé való irányítása: a Zölderdő, a város összes közép és nagyméretű fákkal rendelkező parkja (akkor is ha ezek nem szolgálnak otthonul a piros-listás fajoknak, számos madárnak, gerinctelennek, stb. alapvető élőhelyéül szolgálnak), a Behela csatorna. Nem határoltunk be növényi fajokat, melyek a 49/2011 számú Törvényben szereplő változtatásokkal és kiegészítésekkel elfogadott 57/2007 számú Sürgősségi Kormányrendeletben szerepelnek, a Galanthus nivalis faj kivételével (5A melléklet – közösségi érdeklődéssel rendelkező fajok, melyek természetből való elvétele és kitermelése a gazdálkodási intézkedések tárgyát képezik). Ezáltal szükségesek azon gazdálkodási intézkedések melyek megszüntetik (lecsökkentik) e faj begyűjtését. B. A növényi sokféleség tanulmányozásából származó ajánlások: Szükséges egy, a telepes növényekre irányuló tanulmány készítése (gombák, mohák, zuzmók), egyes ezen kategóriákba tartozó szervezetek a szennyezettségi fok biológiai mutatójaként viselkednek (zuzmók). Az összes invazív növény eltávolítása: Ambrosia artemisiifolia (mely, ráadásként, egy félelmetes allergén pollent termelő faj), Phytolaca americana, Rudbeckia laciniata, Xanthium strumarium italicum, Helianthus tuberosus stb… A mechanikus irtási lépések (kaszálások) kedvezőbbek a vegyi anyagokkal való irtással szemben. Az összes városban található füves felület lekaszálása, melyben a füvek dominálnak, még mielőtt ezek kiserkennének, hogy ez által csökkentsék az allergén pollen kibocsátásának kockázatát. A zöldövezetek berendezésére használt díszítő fajok körének kibővítése (pl. a Gikgo biloba gyakorisága alacsony, de egy nagyon hatékony díszítő faj; a hímnemű példányok ültetése kikerüli a magok szagának gondját). C. A Botanikus Kertet érintő ajánlások: Elengedhetetlen a Botanikus Park de facto átalakítása botanikus kertté, Temesvár egy nagy város lévén, melyben egy effajta intézmény tudományos, tanító és rekreációs-tanító funkciói hasznosak lehetnének. Ebben az értelemben ajánljuk: - a Botanikus Kert Tudományos Tanácsának megalapítását, a város szakértőinek együttműködésén keresztül (biológusok, kertészek, táj-szakértők, stb. - fizetéses belépési rendszer bevezetése (újra bevezetése) a Botanikus Kertbe, mely hozzájárulna a fenntartási költségek egy részének a fedezéséhez, - a Botanikus Kert eredeti tervezetének felülvizsgálata, a gyűjtemények helyreállításának érdekében, - üvegházak felépítése az eredeti tervezetnek megfelelően, esetleg átdolgozva, - a cserére ajánlott vetőmagok Katalógusának újranyomtatása. D. A védőfüggönyt érintő ajánlások: Aktuális állapotában a város északi részén található zöld függöny egy nem megfelelő faji összetétellel rendelkezik. Újravizsgálandó egy pár méter szélességű zöld függöny célszerűsége egy nagy város szélén. Egy zöld gyűrű, mely magában foglalna egy övnyi fafélét és félig111

természetes lágyszárú ökoszisztémákat, valamint sűrű zöldövezeteket a külvárosokban, hozzájárulna egy hatékonyabb megvalósítását jelentené azoknak a funkcióknak, melyek megvalósítására a védőfüggönyt ültették. Mindenesetre, az aktuálisan ültetett fákat és cserjéket tartalmazó sávot meg kell tartani, viszont növényzeti felépítését újra kell gondolni. További pontozott ajánlások: A kiszáradt példányok eltávolítás és lecserélése; A függönyön belüli fa/hektár számarány növelése az optimális értékre, mely 5000 palánta hektáronként telepítésnél (kiterjesztés esetében); Egyes ültetési tervek használata, melyekben a fák a védőfüggöny szélén legyenek elhelyezve és az alapvető fajok váltakozóak legyenek; Az invazív fajok felügyelete és támogatásuk megvonása a jövőben (Amorpha fruticosa); A kiszáradt példányok eltávolítása és lecserélése; Kiegészítések megvalósítása azokon a helyeken ahol a palánták sűrűsége kicsi. A zárt állomány státusz elérését figyelemmel kell kísérni majd ahhoz hogy a függöny működőképessé váljon; A védő kerítés javítása vagy helyreállítása azokon a szakaszokon, ahol ez szükséges ahhoz, hogy a háziállatok behatolása kivédhető legyen, különösképp a kecskéké, teheneké és birkáké, melyek letépnek egyes példányokat vagy lelegelik a terminális rügyeket; egy sor tüskés cserje/fa ültetése (Rosa canina – Kutyarózsa; Crataegus monogyna Galagonya), a védőfüggöny minden szélére hogy meggátolja a nagyméretű háziállatok behatolását így megvédve a palántákat a megsemmisítés ellen. Valamint ezek a cserjék fognak a függöny függőleges lezárásához hozzájárulni. Abban a pillanatban amikor a sövény működőképessé válik le lehet mondani az aktuális védő kerítésről, melyet szögesdróttal hoztak létre. Ez a palántákat a nagyméretű háziállatoktól védő forma kedvezőbb a szögesdrótnál, mivel az megsebezheti a vad állatállományt; A betegségek és kártevők elleni rendszeres küzdelem; A talajelőkészítési munkálatok és az ültetvények fenntartásának megvalósítása, különösen azokon a területeken ahol kiegészítéseket végeznek; E. A Vadászerdőt érintő ajánlások: A Vadászerdő Temesvár egyik lehetőségét képezi, a közösség természeti örökségének egy eleme. A legnagyobb gondot ezen zöldövezet gazdálkodásában a hulladék illegális lerakása képezi, tény, mely nagymértékben csökkenti az esztétikus-rekreatív funkció teljesítését. Nem tartunk szükségesnek olyan lépéseket melyek a fajok struktúráját megváltoztatnák. A cserjék erdőből való kivágását nem tartjuk szükségesnek, mivel populációik természetes módon állítódnak be. Egy lépést melyet ajánlunk, egyes látogatási útvonalak/sétányok kijelölése és szemetesekkel való ellátásuk. Ezeket az útvonalakat felhasználási célok szerint kéne elhatárolni: gyalogos sétákra, ATV-vel, motorkerékpárral és kerékpárral való hozzáférés szerint (a motorral rendelkező járművek hozzáférését korlátozni kell a magas madár koncentrátumú területeken). Bizonyos erdőszéli területeken javasoljuk a Prunus spinosa faj által foglalt sávok csökkentését, mivel a rétek elfoglalása ezen cserje által a lágyszárú fajok diverzitásának csökkenéséhez vezet. A Vadászerdő az O.S. Temesvár által adminisztrált, a hatályban lévő erdészeti rendelkezésnek megfelelően, mely a 2008.01.01 – 2017.12.31. időszakra érvényes. Így továbbra is be lesz tartva minden javasolt gazdálkodási intézkedés és munkálat, minden berendezési egységben külön-külön. A parcellák, melyek a tanulmányozott terület részét képezték, a következőek: 19, 20, 26, 27, 33, 54, 55, 56, 57, a következő berendezési egységekkel: 19, 20, 26, 27, 33, 54A, 54B, 55, 56, 57A, 57B, 57C, 57D. - b.e. 19 - 80% Tölgy 20% Kőrisfa, kora 124 év ajánlott munkálatok – higiéniai metszések; - b.e. 20 - 80% Tölgy 20% Kőrisfa, kora 84 év, ajánlott munkálatok – higiéniai metszések; - b.e. 26 - 70% Tölgy 20% Kőrisfa 10% Kemény fajok, kora 124 év, ajánlott munkálatok – higiéniai metszések; 112

b.e. 27 - 90% Tölgy 10% Kőrisfa, kora 124 év, ajánlott munkálatok – higiéniai metszések; - b.e. 33 - 80% Tölgy 20% Kőrisfa 10% Platán, kora 74 év, ajánlott munkálatok – higiéniai metszések; - b.e. 54A - 70% Kőrisfa 30% Tölgy, kora 94 év, ajánlott munkálatok – higiéniai metszések; - b.e. 54B - 80% Tölgy 20% Kőrisfa, kora 74 év, ajánlott munkálatok – higiéniai metszések; - b.e. 55A - 80% Tölgy 10% Cer 10% Kőrisfa, kora 84 év, ajánlott munkálatok – higiéniai metszések; - b.e. 55B - 60% Tölgy 30% Cer 10% Kőrisfa, kora 84 év, ajánlott munkálatok – higiéniai metszések; - b.e. 56 - 80% Tölgy 10% Cer 10% Kőrisfa, kora 84 év, ajánlott munkálatok – higiéniai metszések; - b.e. 57A - 70% Tölgy 30% Diverse tari, kora 84 év, ajánlott munkálatok – higiéniai metszések; - b.e. 57B - 90% Tölgy 10% Kemény fajok, kora 84 év, ajánlott munkálatok – higiéniai metszések; - b.e. 57C - 100% Tölgy, kora 84 év, ajánlott munkálatok – higiéniai metszések; - b.e. 57D - 100% Tölgy, kora 84 év, ajánlott munkálatok – higiéniai metszések; - b.e. 57E - 100% Tölgy, kora 84 év, ajánlott munkálatok – higiéniai metszések; Mivel a Vadászerdő rekreációs céllal rendelkezik, melyet a használati csoport is hangsúlyoz, melynek része (1.4 - Parkos erdőkés más rekreációs erdők magas fokú funkcionális intenzitással),azt ajánljuk, hogy a berendezésben említett higiéniai metszéseket a vegetációs időszakon kívül végezzék. F. A CFR Vasútvonal lejtőjét érintő ajánlások: Az egymást követő növényzet aktuális szakasza a vasút mentén, mely kelet-nyugati irányban szeli át Temesvárt a fás növényzetéhez tartozik, mely ingatag karbantartást jelez. Szerintünk helyénvalóbb a növényzet másodszakaszi rétekbe való fenntartása. A lakótömbök közelében futó részeknél fasávhoz lehet folyamodni, mint zajtompító lépés. Ebben az értelemben használhatóak a Nyárfa (Populus italica pyramidalis) hímnemű egyedei (ez kikerüli a szőrök gondját a diszemináció pillanatában). G. A Behela csatornát érintő ajánlások: A vízi és mocsári növényzet a Behela medréből és partjairól, valamint a környező növényzet is elég változatos. A nedves élőhelyekre jellemző növényi közösségek mellett (Békalencse, Gyékényes, stb. társulások), megállapítottunk a patak mellett élő lakosság (Ghiroda lakossága) által ültetett alkalmatlan fajokat (pl. fenyő, alma). E vízi folyosónak az egységes megközelítése szükséges. Gondot okoz a víz egy minimális hozamának biztosítása, legfőképp az aszályos években, az újszentesi gátnak köszönhetően. Ingadozó, alacsony vízjárása rudelarizációhoz és eutrofizációhoz fog vezetni. -

113