A tızeg alkalmazása a mezıgazdaságban. Hazánkban még nagyon sok oly földterület van, amelynek eddigelé kevé vagy éppen semmi hasznát sem vették tulajdovosaik. Talán évtizedek, sıt évszázadok óta nem mívelve, magukra hagyatva állanak ezen területek, azért, mert alig teremne rajta gabona, sıt még a fő is csak úgy ímmel-ámmal nı, s ami nı is, az is rosz. Ezek — a tızegterületek. Pedig éppen a mai válságos idıben kellené megragadni mindazon eszközöket és módokat, melyekkel földeink jövedelmét szaporíthatjuk; alkalmazásba venni mindazon mellék-keresetágakat, amelyek csak a legkisebb haszonnal is kecsegtetnek. Ilyen a tızeg különféle ipari és mezıgazdasági alkalmazása. Ha nem értékesíthetjük tızegterületeinket annak felszinén, hatoljunk be azoknak mélyére s aknázzuk ki az ott rejlı hasznos anyagot: a tızeget. A Hanság 4 mértföldnyi területe, a Sárrét Fehérvár mellett, a Keszthely melletti lápmedencze, a kéthelyi lápmedencze, a berettyó-sárréti mocsarak, a békési Sárrét, az ecsedi láp, a Hosszurét, a Felvidék hegyi lápjai mindmegannyi tızegtermı hely, — s ennek daczára is talán a lébenyszt-miklósi s a magyar-óvári uradalmak azok, amelyek a tızeget ásták és értékesitik jelenleg is. Külföldön — különösen Németországban — a tızegipar egész nagyiparrá fejlıdött ki, ott használják a tızeget égetésre, szén, világitógáz s mellékterményei gyártására (mint kátrány, ammoniakvíz stb.) s az ujabb idıben a mezıgazdaságban alom gyanánt, pondrette és compost készitésére. Különösen Bajorországban és Hannoverában szedik nagyban a tızeget; Bajorországban mintegy 20 mértföld, Hannoverában 120 — 130 mértföld tızegláp van, s ezeknek kiaknázására társulatok alakultak s a tızeget a legkülönbözıbb módon értékesitik. S hogy mily nagy fontosságu e vidékeken, különösen Észak-Németországban, ezen iparág: kitünik abból is, hogy Bremában dr Fleischer vezetése alatt egy — csupán csak a tızegipar számára felállitott — kisérleti állomás mőködik. A tızeg — eltekintve a magyar-óvári fıherczegi uradalomtól — hazánkban, legalább tudtommal, csakis égetésre használtatik. Én jelenleg nem akarok a tızeg különbözı ipari, hanem csakis annak mezıgazdasági alkalmaztatásáról — amelynek, nézetem szerint, egyes helyeken nálunk is nagyobb jövıje van — szólani. A tızeg tökéletlenül elkorhadt növények tömege, amely bizonyos hıfoknál víz behatása s a levegı teljes vagy részleges elzárása mellett leginkább vizinövényekbıl képzıdött. Daczára a képzıdés egyöntetüségének, az egyes tızegek különféle physikai és chemiai tulajdonságot mutatnak. Ennek oka 1. a növények minıségében, 2. a korhadás elıhaladottságában, 3. a hozzá keveredett ásványi alkotórészekben, 4. a vízben, amelyben képzıdött, 5. a talajban, amelyen képzıdött, és 6. a fekvési viszonyokban rejlik. Tızeg képzıdik ott, ahol stagnáló édes víz van. Ezekben a vizinövények különbözı nemei fejlıdnek ki, melyek az ısz bekövetkeztével kihalnak s a víz fenekére sülyednek alá. Tavaszszal új növények fejlıdnek és ıszszel ezek is kihalva, a már alant levıre sülyednek, s ezen képzıdés foly évrıl évre, mígnem az egész mocsár (tızegláp) megtelik ily elhalt növényi részekkel, amely azután a tızeg különbözı nemeit szolgáltatja. A tapasztalat azt mutatja, hogy 100 év alatt mintegy 0·75 m/ vastag tızegréteg képzıdik, de sok helyen e vastagságot 50 — 60 év alatt is eléri. Ha azután a mocsár esetleg kiszárad, a szél által reá hordott földdel befedetik, s ily módon keletkeznek a tızegtalajok. A tızeg kiszedése kiásás vagy baggerozás által történik. Ott, hol nagyban dolgoznak, e czélra készitett gépeket használnak, míg kicsiben a kiásás, emberi erıvel történik. A tızeg, ha kivétetik, — különösen ha fölötte még mocsár van, — nagyon vízdús, s így szállitása sokba kerülne; azért a legalkalmasabb helyen, a kiásási terület közelében, ha a kiásás nyáron történt,
a nap heve által a szabadban, — tavaszszal vagy ıszszel esıs idıben nyitott pajták alatt kiszáríttatik. A tızeg, a lápból kivéve, 80 — 90 % vizet tartalmaz. Ha a levegın 15 — 30 napig áll, elveszít 50 — 60 % vizet, úgy hogy a légszáraz anyag már csak 12 — 20 % vizet tartalmaz, s így szállitása sokkal könnyebb és olcsóbb is. Az ily módon nyert tızeg, a korhadás elıhaladottsága szerint, különbözı: 1. A felsı réteg még világosan mutatja azon növény structuráját, amelybıl képzıdött, a hamumennyiség kevés; ez az alomtızeg. 2. A középsı réteg már nem mutatja oly tisztán a növények structuráját, a korhadás következtében megbarnul, helylyel-közzel elszenesedett részeket találunk s a hamumennyiség jóval nagyobb; ezt barna tızegnek nevezik. 3. A legalsó réteg a legtöbb ásványi alkotórészt tartalmazza, a korhadás következtében a szerves anyagok megszenesedtek, az egésznek szine fekete s azért fekete tızegnek neveztetik. A rétegek kora szerint változnak a tızeg physikai és chemiai tulajdonságai. K. Birnbaum a különbözı rétegeket megelemezvén, talált: káli
felsı réteg középsı réteg alsó réteg
0·98 % 1·26 ,, 0·65 ,,
natron
0·05 % 0·38 ,, 0·67 ,,
phosphorsav
0·199 % 0·130 ,, 0·360 ,,
vagyis a káli a felsı, még élı rétegben kevesebb, mint a már félig elkorhadt, és több, mint a már elszenesedett rétegben; míg ellenben a phosphorsav-tartalom az alsó rétegben kétszer oly nagy, mint az eredeti élı növényekben. Alom gyanánt a tözegnek minden nemét; sıt magát a már teljesen elkorhadt, illetıleg elszenesedett tızeget is használják. Lássuk: melyek azon tulajdonságok, amelyek a tızeget oly kitünı alommá teszik. A jó alomtól megkivánjuk, hogy a következı tulajdonságokkal birjon: 1. az állatnak jó, ruganyos és puha fekhelyet nyujtson; 2. hogy víz- és gázfelvevı képessége nagy legyen; 3. hogy a szilárd ürülékkel jól összekeveredjék; 4. hogy jó trágyát szolgáltasson; s emellett lehetıleg kis térfogatban sok tápanyag legyen felhalmozva. Ha a tızeget e szempontokból megvizsgáljuk: azt fogjuk látni, hogy az a kitüzött feltételeknek mindenben teljesen megfelel. I. A tızeg — különösen a fiatal — sokkal puhább, ruganyosabb fekhelyet nyujt, mint a szalma. A tapasztalás azt bizonyítja, hogy az állatok — különösen a lovak — sokkal jobban szeretik a tızeg-, mint a szalma-almot. Az állatok sokkal tisztábban tarthatók. Rothadásba csak hosszabb idı mulva megy át, s ez okból sokkal hosszabb ideig (8 — 14, sıt 30 napig is) tartható az istállóban, s emellett a szalmánál jóval könnyebb lévén, a napi szükséglet is kevesebb; ló alá 2·5, szarvasmarha alá 3, disznó alá 1/2 k/g tızeg elégséges, hogy elég vastag alomréteget nyerjünk. Ha ló alá 25 k/g tızeget almozunk, úgy az 10 — 15 c/m magas réteget képez, s azután naponkint 2 1/2 k/g-ot utána hintve, a trágya három hétig az istállóban tartható. A tızegalom értéke kétszeres, mert 1 q tızeg = 2 q szalmával (az ár egyenlı). A keletkezı trágya köbtartalma például két lónál egy év alatt 20 m/3, míg szalmánál 40 — 48 m/3. Látszólag a szalma több trágyát ad, de a késıbb elıadandó okoknál fogva a trágya sulya mégis egyenlı, mert a tızeg vízfelvevı képessége kétszer akkora, mint a szalmáé. Hogy éppen a magyarországi tızeg mily kitünı tulajdonságokkal bir, arra nézve legyen szabad dr Fleischernek szavait idéznem: ,,A magyar láptızeg alsó rétegének vízfelvevı képessége minden eddig megvizsgált tızegfélék vízfelvevı képességét túlhaladja; ruganyossága és pormentessége plane ideális almozó-anyaggá teszik.” II. Hogy a tızegnek mily nagy a vízfelvevı képessége, arra nézve kisérleteket tettem s azt találtam, hogy egy, a Hanságból származó alomtızeg 820 %, egy másik (ugyancsak
hansági, de kevésbé jó) tızeg 490 % vizet vesz fel, míg ennek ellenében az 5 c/m hosszura szecskázott búzaszalma csak 360 %-ot vesz fel, vagyis az arány az elsı esetben 1 : 2·27-hez, a második esetben 1 : 136 hoz. A felvett vizet a tızeg sokkal tovább tartja magában, mint a szalma, s ennélfogva mint trágya is nedvszivóbb, mint a szalma. Ugyancsak nagy felszivóképességgel bir gázok iránt is. Egy istállóban, amelyben tızegalom van, ammoniaknak még szagát sem érezni. Hogy az ammoniakoldat iránti felvevıképességet meghatározzam, készitettem oly híg ammoniakoldatot, melynek literjében 1·428 g/ ammoniakgáz volt feloldva. Ebbıl 50 g/légszáraz tızegre (jobb minıségü) reá öntöttem 2 l oldatot és 24 órai állás után meghatároztam a folyadék ammoniaktartalmát, s abban 2·040 g/-ot találván, elnyeletett 0·816 g/, vagyis 1·632 %. A rosszabb fajta tızeg magához kötött 1·020 % ammoniakot, a búzaszalma pedig 1·36 %-ot. A tızeg a levegıbıl is nagymennyiségü vizet szí fel, ami kitetszik abból is, hogy a szállitásnál a tızeg sulya a megérkezésnél sokkal nagyobb, mint a feladásnál. Én e nedvességszivó képességet meghatározandó, teljesen száraz tızeget vízgızzel telitett üvegbura alatt hagytam állani s a súlyszaporodást lemértem. A felvett vízmennyiség volt: I. II. 20 óra után 21·70 % 18·28 % 40 ,, ,, 23·04 ,, 19·96 ,, 60 ,, ,, 25·89 ,, 21·77 ,, A tızeg vízfelvevı képessége függ annak korától; minél régibb a tızeg, annál nagyobb vízkötı és vízszivó képessége, amint ez a fentebbi adatokból is kitünik. Az 1. számu tızeg felsı rétegbıl való, a növényi structura még teljesen épségben van, szine világosbarna, szén mentes, míg a II. számu barnaszinü, helyenkint fekete szénné átalakult részekkel. Az 1. számu kevés port ad, míg a II. számunál a szerkezet sokkal lazább, a korhadás folytán a növényi szálak szétváltak s így több tızegport tartalmaz. Ezen tızegpor (Torimull) ugyanoly czélokra használtatik, mint maga a tızeg. A II. számu tızegbıl nyert por vízfelvevı képessége 200 %, vagyis a szalmáénál jóval kevesebb. III A tızeg a szilárd ürülékkel nagyon jól összekeveredik, az állatok nem piszkolódnak be; csupán a teheneknél tapasztalták, hogy azoknak tıgyérıl a reá tapadt piszkot nehezen lehet eltávolitani, amiért is tanácsos a fejıstehenek alá a tızegrétegre néhány ujjnyi szalmát hinteni, hogy így a tıgy tisztán maradjon. IV. A tızeg kétféle minıségben is szolgál trágya gyanánt; egyrészt a tızeget tisztán is használják, másrészt mint az almozásnál nyert tızegtrágyát. A tiszta tızegnek magának ugyan nem valami nagy a trágyaértéke, mert mind phosphorsav-, mind pedig kálitartalma csekély, de mégis nagyobb; mint a szalmáé. A kálitartalom 0·5 — 2, a phospborsav 0·1 — 1·2, a nitrogen 1 — 3 %-ig változik. A magyaróvári vegykisérleti állomás által vizsgált tızegek közt például három fajta szepes-bélai tızeg 0·70, 1·00, 1·01 % káliumoxydot, 0·49, 0·37, 0·45 % phosphorsavat és 2·22, 2·97, 2·39% nitrogent, a hansági tızeg 1·82, 1·78, 0·94 % nitrogent tartalmazott; míg a szalma — Wolff szerint — tartalmaz: 0·63 % kálit, 0·22 % phosphorsavat és 0·48 % nitrogent. Trágyául alkalmas mind laza, mind pedig kötött talajra; az elıbbi esetben a talajt kötöttebbé, az utóbbi esetben pedig lazábbá teszi. Nagy szolgálatot tesz azonban a tızeg oly helyeken, ahol az esızések ritkábbak; nagy nedvességtartó és vízfelvevı képességénél fogva a talajt hosszu ideig nedvesen tartja, amint az a Németországban tett kisérletekbıl kitünik, ahol is annak belátására jutottak, hogy száraz idıjárás alkalmával a tızeg sokkal jobb szolgálatot tesz, mint a szalma. Fıhátránya azonban az, hogy nagyon nehezen rothad; meszes talajokon a felbomlás eléggé gyors, de mészszegény talajokban a felbomlás nagyon lassan halad elıre, amiért is rendesen égetett mészszel keverve alkalmazzák.
A szilárd és híg ürülékkel kevert tızegtrágya értéke jóval nagyobb a szalmatrágyáénál; mert egyrészt magában a tızegben is több a növényekre fontos tápanyag, másrészt a felvett ürülék mennyisége is jóval több. Erre nézve legyen szabad dr Fleischer kisérleteinek eredményeit közölnöm. Alom gyanánt leméretett 250 k/g 12 — 13 c/m hosszura vágott rozsszalma és 187·5 k/g alomtızeg. Kilencz állat után hat nap mulva nyeretett: szalmatrágya
2971 k/g szárazanyag 17·98 % vagyis 534·2 k/g
tızegtrágya
2766·5 k/g 17·11 % száraz trágya 473·4 k/g
Mindkét trágya meganalyzáltatván, találtatott: Nyers trágyában: szalma tızeg
káli phosphorsav összes nitrogen
2·93 1·42 2·72
Száraz trágyában: szalma tızeg
2·91 1·43 3·36
16·28 7·91 15·12
16·99 8·33 19·63
Eszerint tehát a produkált trágya következı tápanyag-mennyiségeket tartalmazott:
káli phosphorsav összes nitrogen
szalma
tızeg
8697 4226 8077
g r a m m b a n 8043 —654 3943 —283 9293 +1132
több, kevesebb
vagyis a szalma 8·1 %-kal több kálit és 7·20 %-kal több phosphorsavat tartalmazott, mint a tızeg, — de viszont a tızeg 12·3 %-kal több nitrogent tartalmazott, mint a szalma. A nitrogen a trágyában fıkép szénsavas ammon alakjában lép fel, s e többlet éppen azt mutatja, hogy mily nagy mértékben lesz az ammoniak — ezen, a növényekre oly fontos tápanyag — a tızeg által lekötve. De még jobban feltünik a tızegnek rendkivüli absorbeálóképessége, ha azt azon trágyaconserváló szerekkel kezeljük, mint az istállótrágyánál szokásos. Ilyenek: a gipsz, superphosphatgipsz stb. A tızegtrágya ellen azon ellenvetést hozták fel, hogy az savanyu hatásu, s így a talajt is elsavanyítja. Az általam vizsgált tızegek egyike sem mutatott savanyu reactiót, s még ha tényleg savanyu vegyhatásu lenne is a tızeg, a savanyu vegyhatásnak el kell tünnie, mert a, híg ürülék erısen alkalikus, s így a trágya is alkalikus hatásu kell hogy legyen. Sıt még az esetben is, ha a tızeg tisztán lesz trágyázásra felhasználva és savanyu reactiót mutatna, a savak a talaj mesze által neutralizáltatnának. Ha a talaj nem, vagy csak igen kevés mennyiségben tartálmaz meszet: úgy annak meszezése amúgy is czélszerü, s így a mészszel kevert tızeggeli trágyázás bizonyára semmi hátránynyal nem fog járni. A magyar-óvári fıherczegi uradalomban a tızeggel trágyázott földek — különösen szárazabb idıjárás alkalmával — sokkal több termést hoznak, mint az istállótrágyával trágyázottak. Németország több gazdaságában az istállókból kivezetı vizeletcsatornákat 3 4 láb széles és 1 1/2 — 2 láb vastag tızegréteggel zárják el, s azután, ha az trágyalével jól teleszivódott, a trágyadombra vitetik ki. Ezáltal a kifolyó híg ürülék sokkal jobban kihasználtatik, mint ha az közvetlen a trágyadomb légyüjtıjébe vezettetnék, ahol nem kerülhetjük el, hogy a felbomlás alatt ammoniakveszteség be ne álljon, míg ez a fentebbi módon végrehajtva, veszteséget nem okoz. A trágya kezelése a trágyadombon éppen úgy történik, mint az istállótrágyánál.
Különösen fontos szerep jutott a tızegnek, fıkép pedig a tızegpornak, a poudrette készitésénél. A már fentebb felsorolt tulajdonságok, t. i. hogy mind a szilárd, mind a cseppfolyó ürüléket fölvegye s azonkivül a kellemetlen szagu gázokat visszatartsa: a tızegben nagy mérvben feltalálhatók. Könnyü kezelésénél fogva s azon okból, hogy nagyobb sulyu anyag kisebb tért foglal el: a tızegpor alkalmazása; vált elterjedtebbé. Használata a következı: A poudrette-csatorna kitisztogattatik s azután 25 c/m magasságra akár szálas, akár poralaku tızeggel meg lesz töltve; erre naponkint 1/10 k/g hintendı reá, s ezen mennyiség a legtöbb esetben elégséges leend arra, hogy az ürülék felbomlásánál keletkezı gázokat visszatartsa s ily módon a pıczegödröket szagtalanná tegye. Ha azonban esetleg mégis kellemetlen szag volna érezhetı: ez annak a jele, hogy a bedobott tızegpor nem elegendı; s ekkor mindig többét kell beadni és fokozni az adagokat addig, míg a szag megszünik. Egy személy évenkinti ürüléke körülbelül 200 k/g-ot tesz ki, s ennek desinficiálására k 16 /g tızegpor elégséges. Hogy az esı- vagy talajvíz be ne hatolhasson s így a tápanyagokat ki ne mossa: czélszerü leend a poudrette-csatornát kicementezni. Az ily, módon keletkezett trágya sőrő, pépnemü, szagtalan tömeget képez; a csatornából könnyen és minden kellemetlen szag terjesztése nélkül kimerhetı; az eszközöket nem piszkítja be; minthogy a vizet felszívja, a gödörben folyékony ürülék hátra nem marad. Egy ily trágya, dr Fleischer elemzése szerint, tartalmazott: 83·10 % vizet, 14·60 % szerves anyagot; ebben 0·78 % nitrogent, 2·30 % hamut (0·22 % phosphorsav és 0·28% káli). E trágya, minthogy szántóföldek trágyázására kevés, kitünı kerti trágyát szolgáltat. Földdel keverve és hosszabb ideig állva hagyva, kitünı compostot ad. A poudrette-csatornában alomtızeggel vagy tızegporral nagyon könnyen concentráltabb trágyaszert is lehet elıállitani oly módon, hogy a teleitatott alomtızeget vagy tızegport kiszedik s azután napos helyen (esıtıl védve) kiszárítják. Ily módon a víztartalom 25 — 30 %-ra száll alá; a kiszáradt anyag ismét visszahelyezhetı és tulajdonságai ismét oly módon, ha már nem is annyira intensiven, érvényesülnek, mint elsı izben. Ezen eljárást több izben ismételve, a tápanyagok mennyisége folyton nagyobb leend, amint ez a következı táblázatból kitünik:
Evizsgálat igen vízdús — vízvezetékkel ellátott poudrette-csatornából nyert — trágyára vonatkozik. A tápanyag-mennyiség szárazabb poudrette-csatornában jóval több leend, úgy hogy 1 q trágya értéke 3 — 4 frtra becsülhetı. Ezek volnának azok, amelyeket a tızegnek mezıgazdasági alkalmazásáról elmondani akartam. Hazánkban, hogy a tızeget ily czélokra idıvel fel fogják használni oly helyeken, hol a szalma kevés és emellett drága: hiszem; de ott, hol túlságos szalmamennyiséggel rendelkeznek, nem hiszem, hogy nagyobb jövıje lenne. Végül legyen szabad rövid leirását adnom a m.-óvári fıherczegi uradalomhoz tartozó lehndorfi tızegásásnak, amely Magyarországon az egyedüli hely, ahol a tızeg ipari és mezıgızdasági czélokra ásatik. — Lehndorf major M.-Óvártól körülbelül 18 K/m-nyire
fekszik s a hegyeshalomi vasútállomással 20 K/m-nyi lóvonatu vasúttal van összekötve, amely a széna és kiásott tızeg szállitására szolgál. — A tızeg ásására szolgáló hely benn a Hanságban mintegy 3 K/m-nyire van s a száritópajtáktól az ásás helyéig 4 — 5 m/-nyi széles és lapos fenekü dereglyékkel járható csatorna vezet. A tızeg ásása Brosowsky-féle gépekkel (Stettin, ára 350 frt) történik. Egy gép naponkint 100 — 150 q tızeget ás ki. A tızeget, amint a gép fölemeli, ásókkal koczkákba vágják s így rakják le. 1 m/2 tızeg kiásása 15 krba kerül Ha már annyira megszikkadt, hogy nyomásnál víz belıle nem jön, gúlákba rakatik össze s nyáron keresztül itt szárad. İszszel azután dereglyére rakják s a csatornán felvontatják a száritópajtáig, ahol esıtıl védvé s a szélnek kitéve október-novemberig kiszárad. Ekkor járgánynyal hajtott géppel szétszaggattatik s Hofherr és Schrantz-féle préselıvel összepréselve gyékény közé csomagoltatik, s innen a lóvaúttál Hegyeshalomra és tovább Bécsbe lesz szállítva. Hegyeshalomra beállítva 1 q 90 krba kerül Amint ebbıl látszik, a tızeg látszólag jóval többe kerül a szalmánál, mert e vidéken a szalma métermázsája csak 50 — 55. kr; de ha tekintetbe veszszük azt, hogy a kiásás még a kezdet nehézségeivel küzd; s ha tekintetbe vessszük a tızeg azon tulajdonságait, melyekrıl fennebb szólottam, a tızeg ára körülbelül megegyez a szalma árával; s az esetben, ha a kereslet nagyobbodtával az ásás fokozottabb mérvben eszközölhetı, a kiásás költségei is tetemesebben lejebb fognak szállani. Mert ha meggondoljuk, hogy a csatorna, a lóvasút s az épületek befektetései részben a kiásott tızeget terhelik, nem csodálkozhatunk ezen magas ár felett. Zalka ZS.
