Márton László
A TÖRÖTT NÁDSZÁL Szomorújáték Szereplők BÁTHORY ZSIGMOND, Erdély fejedelme KRISZTIERNA, Zsigmond felesége, Rudolf császár unokahúga BOCSKAI ISTVÁN„ az erdélyi hadak főkapitánya, Zsigmond nagybátyja JÓSIKA ISTVÁN, kancellár UNGNÁD DÁVID, császári követ KAKAS ISTVÁN, a fejedelemasszony intézője LÖBL TERÉZIA, udvarhölgy THOROCZKAY MÁTÉ, gyulafehérvári prédikátor NYIRŐ PÁL, váradi prédikátor NYIRŐ PÁLNÉ HUSZÁR PÉTER SZÉKELY MÓZES NAGY TAMÁS FERHÁT, temesvári pasa DECSI JÁNOS, történetíró BORSOLÓ JÁNOS, ítélőmester NÁPRÁGYI DEMETER, gyulafehérvári püspök BÁSTA GYÖRGY, kassai főkapitány ISTVÁNFFY MIKLÓS, nádori személynök KORNIS GÁSPÁR, kincstartó SENNYEI PONGRÁC, udvarmester HASZÁN IBRAHIM török követek SZATURDZSI LÁZÁR ISTVÁN, a testőrség parancsnoka JÓSIKA ISTVÁNNÉ FÜZI BORBÁLA Katonák, testőrök, polgárok, janicsárok, jezsuiták, csavargók
Első szín
Gyulafehérvár Bocskai, Jósika BOCSKAI
JÓSIKA BOCSKAI JÓSIKA
El kell ismerni, hogy Geszti Ferenc férfiasan fogadta végzetét. Vigasztalás nem lágyította meg, nem törte össze semmi gúnyolódás, és egyetlen jajszót sem hallatott hosszan tartó haláltusája közben. Csak testének legérzéketlenebb részei mutatták a szenvedést: hajszálai, melyek az égnek álltak. Akik ott voltak, egészen közel, azt mondják, néhány perc alatt megőszült. Valaki másnak vermet ás. - Nem így van? Én mégsem érzek megkönnyebbülést. Bizony, hajszálon múlt az életed, de már tövestől kitéptük a bajt. Valóban tövestől? Vagy azt hiszed, hogy ki tudod szaggatni a gyanakvást, ha egyszer gyökeret ver valahol? Ügyeink mentén úgy óvakodunk, mint cyclops-barlangban a görögök,
tudván, hogy az egyszemű szörnyeteg egyenként akarja fölfalni őket. Most Gesztit marcangolta szét a cyclops; utána melyikünk következik? S főleg: melyikünk lesz a bölcs Ulixes, akit az Isten arra tartogat, hogy kieszelje a menekülést? BOCSKAI Beszélj nyíltan: tartasz valamitől? Most, hogy ellenségednek vége van JÓSIKA Ő hazánknak is ellensége volt! BOCSKAI - áll-e még az utadban valaki? Tőlem ne félj, mert én nem akarok s nem akarhatok neked semmi rosszat. JÓSIKA Tudnod kell, hogy per folyik ellenem; azzal a váddal, amelynek alapján Geszti oly borzalmasan meglakolt: hazaárulás, összeesküvés. Igaz, lassan és titokban folyik; de sehogyan sem akar véget érni. BOCSKAI Ugyan már! Te magad kérted a pert magad ellen, hogy tisztázd magadat. Ne is legyen kétséged afelől, hogy felmentő ítélet születik. JÓSIKA Nincs kétségem; de még nem született. BOCSKAI Vagy úgy! Tehát benned él a gyanakvás, amelyet kiszaggatni nem lehet! S ki az a cyclops, akit emlegetsz, a zsarnok, szeszélyes emberevő, aki bennünket fenyeget - szerinted? JÓSIKA Nem tűröm, hogy kiforgasd szavamat. Zsigmondhoz hűséges vagyok, uram! BOCSKAI Uram, ezt nem vonta kétségbe senki. Te hűséges vagy, én is az vagyok; de ő? De ő nem hűtlen önmagához vagy inkább: kötelességeihez? S nem leszünk-e magunk is hűtlenek, ha e dolog fölött vagy félelemből, vagy szolgalelkűség, vagy tunyaság, vagy bármi más miatt szemet hunyunk? Mit képzelsz: miért ment Prágába Zsigmond? JÓSIKA Miféle kérdés már megint! Azért, hogy megszerezze a támogatást, amely lehetővé tenné a harcok folytatását és újabb sikerét. Min mosolyogsz? BOCSKAI Nekem ne hazudozz! Magad is ,ól tudod, hogy nem ezért ment. JÓSIKA De hát ez titok! BOCSKAI Ez államtitok; mi pedig államférfiak vagyunk. JÓSIKA. A házassági szerződés - van egy titkos záradéka -- ő azt akarja - megrontották vízbe dobott parázs - viaszbábú - a titkos záradék - és Krisztierna - és ha sikerül - ha érvényét veszti - ha nem lehet - Én rögtön láttam! Tudtam! De nekem nem volt szabad BOCSKAI Mit zagyválsz összevissza? Hát nem látod, hogy Zsigmond mire készül? Nem látod, hogy le akar mondani? Alig várja, hogy Erdélyt és a trónt, mint egy rossz köpenyt, ledobja magáról. Meglátod, majd a császár fölveszi!
KRISZTIERNA (jön) Milyen furcsa érzés! Farsang előtt, mikor egy ízben beléptem ide, ugyanígy találtalak titeket! Éppily hevesen vitatkoztatok, annyi különbséggel, hogy egyikőtök még nem Jósika, hanem Geszti volt. Két magyar férfi, délceg nagyurak vitatkoznak egy fontos államügyben: komoly dolog, mondom, halálkomoly! De legyünk vidámabbak, uraim; elvégre tavasz van! BOCSKAI Fenséges asszony, akárcsak az általad felidézett beszélgetés során, ezúttal is döntő kérdéseket kell megvitatnunk, melyek érintik mind személyedet, mind pedig az egész ország jövőjét. KRISZTIERNA Rendben van, csak ne ilyen komolyan! Labdázni akarok! Hiszen tavasz van! Fél éve nem láttam a férjemet, a leveleimet folyton kibontják, de tavasz van, urak! Vagy nincs tavasz? Labdázzunk! - Vagy engem nem anya szült? Nem vagyok húsból és vérből való? Már semmi más nem vár, csak tűrni kell? Tengődni az Isten háta mögött, ebben a - Nem tudjátok, uraim, hogy épp ma van a születésnapom? JÓSIKA Hol az udvarmester?! KRISZTIERNA Hol a zene, hol a felköszöntés, a költemény? Elmés meglepetés, virágfüzér, tűzijáték, tánc és komédia? De semmi baj! Labdázzunk, uraim! Ki a cica? Kancellár, te vagy az, állj középre! De mégse - ily cica, még attól félek, dorombolni kezd, s a szoknyám aljához törleszkedik. Bocskai, neked kell középre állnod. Kapd el, hopp! Mi az, lyukas a kezed? BOCSKAI Asszonyom KRISZTIERNA Hopp! BOCSKAI - a tőlem telhető legnagyobb KRISZTIERNA Hopp! BOCSKAI - nyíltsággal kell beszélnen Zsigmond arról tárgyal, hogy KRISZTIERNA Hopp! BOCSKAI - lemond ez erdélyi KRISZTIERNA Hopp! BOCSKAI - fejedelemi székről, s ez igen súlyos KRISZTIERNA Hopp! BOCSKAI - veszélyt jelent, azon túl, hogy sérti KRISZTIERNA Hopp! BOCSKAI - a szabad fejedelemválasztás KRISZTIERNA Hopp! BOCSKAI - jogát. JÓSIKA Különben KRISZTIERNA Jósika, te csak dobálj. De jól vigyázz, nehogy elejtsd a labdát, mert szóba sem állok többé veled. JÓSIKA Úgy röpíted a ruganyos golyót a kezembe, ahogy az Alkalom pontosan kimért röppályán hajítja szívünkbe a pillanat ihletét; és aki képes, hogy ezt visszadobja, az Örökkévalóságig jut el. BOCSKAI Fenséges asszony JÓSIKA Hopp! BOCSKAI - e pillanatban sok minden rajtad áll JÓSIKA Hopp!
BOCSKAI JÓSIKA BOCSKAI JÓSIKA BOCSKAI JÓSIKA BOCSKAI JÓSIKA BOCSKAI JÓSIKA BOCSKAI
- vagy bukik. Kérd a férjedet -
Hopp! - nehogy lemondjon, vagy ha lemond Hopp! - a rendek előtt, nyíltan közölje Hopp! - akaratát, s nekik adja vissza Hopp! - a jogart. S ha mindenképp ragaszHopp! -kodik ahhoz, hogy Erdély a csáJÓSIKA Hopp! BOCSKAI -száré legyen: akkor, fenséges úrnőm, kérd a császárt, hogy rögtön küldjön helytartót ide! Tudd meg, hogy sokkal nagyobb a veszély, mint Szinán pasa támadásakor volt! És ha Zsigmond elmegy: veled mi lesz? Utánamégy Oppeln- és Ratiborba? KRISZTIERNA Egy árva szót sem értek az egészből, s tudd meg: nem is akarok érteni! KAKAS (jön) Asszonyom, a Kővár melletti nép szerencsét kíván születésnapodra, egyszersmind küldött ajándék gyanánt egy őzgidaformában sült kalácsot! Ellenben kötelességem tudatni - Ne kívánd, hogy ünneprontó legyek!, de nézd, mi folyik lent KRISZTIERNA Máskor, Kakas! TERÉZIA (jön) Ez meg a fehérvári hentesek ajándéka: nézd, hogy szeret a nép! Egy zsírból faragott márványszobor! Épp olyan, mint a pogány istenek: oly fehéren duzzadnak izmai. Egyébiránt KRISZTIERNA Mégis jó, hogy vagyok! Mégis jó, hogy vannak más emberek! UNGNAD (jön) Úrnőm, fontos üzenet érkezett. Édesanyád, Mária főhercegasszony ebben a levelében arra kér - no persze a császár tudtával és engedélyével! -, nyomatékosan sürgeti, hogy azonnal térj haza. - Nocsak, uraim! Ejnye! - De sebaj. Hisz már a szolgák is tudják a dolgot. KRISZTIERNA Miféle dolgot? UNGNÁD A gyalázatot, a nyomorúságot és a veszélyt, amelybe kerültél méltatlanul! Édesanyád sürgősen hazahív: már befogattam a szekereket! Nézz ki az ablakon: éppen rakodják az értékesebb ingóságokat. E szerencsétlen ország nemsokára iszonyú pusztítás prédája lesz; és mondhatom, Zsigmond nem érdemel olyan feleséget, amily te vagy. KRISZTIERNA Biztos vagy-e benne, hogy mondhatod? Ne felelj, gróf! - Tehát édesanyám üzenetét jóváhagyta a császár. De vajon jóváhagyta férjem is? UNGNÁD Őt nem kérdeztük. KRISZTIERNA Akkor maradok. Arra esküdtem az oltár előtt, hogy mellette jóban-rosszban kitartok. Míg itthon van, hites társa leszek, ha pedig elszólítják ügyei, képviselem - nem hatalmát, hanem: a méltóságát és az érdekét! UNGNÁD E nagy hűség szép dolog, asszonyom;
KRISZTIERNA
KAKAS KRISZTIERNA
JÓSIKA
BOCSKAI
talán szebb és nagyobb a kelleténél, főként, ha viszonzásra nem talál, de még csak nem is méltányolja senki. Bizony, bánni fogod keservesen, hogy édesanyádnak szót nem fogadtál. (El) Most hát ítéljétek meg, uraim, hogy mire vehetem rá férjemet vagy fenséges nagybátyámat, Rudolfot. Kakas uram, írd össze, arra kérlek, mit szállítanak el. s mit hagynak itt. Fenséges úrnőm, hiszen kirabolnak! Ami az enyém, az nem veszhet el. Csupán az vész el, amit messze földről hoznak ide, majd ismét messzire visznek innét a kanyargós utak. Jó tanácskozást kívánok, urak! (Teréziával és Kakassal kimegy) Hidd el nekem, nem fog lemondani. Mert hát, uram, van itt még valami: csak néhány sor, Zsigmondtól érkezett, és megcáfolja feltevésedet. Azt írja, hogy Prágából visszaindul, és hogy azonnal gyűjtsek hadakat. Temesvárat akarja ostromolni! S te még mindig attól félsz, hogy lemond? Ellenkezőleg - új hőstettre készül. Nem mondom, kalandos vállalkozás; meg aztán Nándorfehérvár felől bármikor jöhet felmentő sereg, s akkor úgy fogunk visszavakarodni, hogy még a seggünk is porzik bele! De tudjuk, gyáva népnek nincs hazája. Meg aztán - te vagy a főkapitány, te vagy a tapasztaltabb hadvezér! Miért nem neked ír? Furcsa! - De mindegy. Látod már, hogy nem fog lemondani? Látod, bízik bennem! Látod, szeret! S azt hiszed, üres kézzel érkezik? Hisz a felséges császár megígérte, hogy legjobb csapatait bízza rá! Így lesz ez, így! És ami vakmerő könnyelműségnek kelti látszatát, az valójában - De hát fontos ez? Könnyűszerrel toljuk a szekeret, ha be van fogva elé négy ökör. Öcsém, te hat ökörrel is felérsz!
THOROCZKAY
NYIRŐ NYIRŐNÉ
NYIRŐ THOROCZKAY
NYIRŐNÉ NYIRŐ THOROCZKAY
NYIRŐ THOROCZKAY
NYIRŐ
Második szín Várad, az egykori Szentlélek-templom Thoroczkay Máté, Nyirő Pál NYIRŐ THOROCZKAY
THOROCZKAY NYIRŐ
Alig hihetem!
Ez még szinte semmi! Amikor az új püspök, Demeter Gyulafehérvárra megérkezett, az üdvözlő ágyúzás hallatán a bíró szelídített farkasa egyszerre csak megvadult: vicsorogva, nyíva elrohant, és nyoma veszett. És a szemforgató jezsuiták nem szégyellték erre azt mondani, hogy a jó pásztor érkezésekor a nyáj mellől a farkas elszalad! Egyikük ujjal mutatott felém: már tudta, hogy ki fognak tiltani! NYIRŐ Itt, Váradon menedékre találsz, itt nincs vallási civódás. THOROCZKAY De majd lesz: tartok én olyan prédikációt! NYIRŐNÉ (jön) Nagytiszteletű uram, hagyja békén ezt az áldott jó embert! Oly szelíd, hogy megalszik a szájában a tej! Minden szomszédjával békében él;
THOROCZKAY
NYIRŐ THOROCZKAY
NYIRŐ
THOROCZKAY
ne sodorja szegényt perbe, haragba! Te pedig állj a sarkadra, fiam! Egyszer végre légy férfi: mondd meg a nagytiszte etű úrnak: nem fogunk senkivel sem tengelyt akasztani! Én eddig azt hittem, Tonsorius, hogy saját házadban te vagy az úr; de már látom, itt az asszony parancsol. Ha az én feleségem ezt csinálná, hát végigrugdosnám az udvaron. Az udvaron. - Asszony, hallottad ezt? Ennek a jóembernek született kilenc gyermeke: hét még most is él! Mindenféle hitújítás miatt nem hagyom, hogy a vérpadra vigyék! De most már azt mondom, ne szégyeníts meg! Eltakarodj amíg szépen vagyunk! Nyirő Pál uram, ne légy ily kemény; s jóasszony, kérlek, enyhülj meg te is! Hiszen a prédikátor én vagyok, és én szenvedem az üldöztetést. Éppen azt akarom, hogy senkinek ne kelljen a vérpadtól félnie, s hogy minden derék ember - férjed is ülhessen a fügefája tövében. Csak egyre kérlek: hogy a templomajtót kívülről zárd ránk, majd siess haza. Vigyázz, nehogy útközben lássanak! Cirógasd meg a gyermekek fejét, aztán fújd el a mécset, és aludj; hidd azt, rogy álmodtad a mai estét. Bizony, szükségem lesz a mécsvilágra: ma éjjel megvarrom a gyászruhát. (Kimegy) Most megmutattam, hogy férfi vagyok! Hát mit kívánsz, Thoroczkay uram? Látod ezt z írást? Mi lenne, ha kiragasztanám - ahogy kiragasztom! - ide a szószékre? Olvasd csak el! Már sötétedik. Jöjj hát közelebb; vagy köszörültesd ki a szemedet, hogy élesebb legyen! No, nem vagyok vak. „Ti, Luthernek és Kálvinnak csipás fattyai, mit irigykedtek reánk" Nagytiszteletű úr, mi ez?! Csak olvasd! „Beste lelkek, nem félünk tőletek: a kezünkben van a fejedelem! Tudjuk, Fehérvárott hogy jártatok" - Én ezt nem olvasom! Ez becstelenség! Le kell tépni azt a rongy papirost! Holnap, ha majd összegyűlik a nép, és látja mindenki, letépheted. Képzeld ide a gyülekezetet! Előbb megdöbbenés, aztán harag majd holnap! ..Elvetteik a templomot, a prédikátort ebrúdon kidobtuk, s Váradon is körmötökre csapunk, hogy belekékül a tíz ujjatok!" De hát ezt nem ők írták! Ez hamisság! Még hogy nem ők írták! Honnan tudod? És ha nem ők írták, akkor mi van? Úgyis ezt gondolják! Mi tagadás, jól utánzod a beszédmódjukat: látszik, hogy sokat forogtál közöttük. „Nemhogy a városból ki nem megyünk, de még beljebb csúszunk hamarosan! Itt, ahol vagytok, a templomotokban, melyet jogtalanul vettetek el a püspöktől harminc esztendeje..." Valóban ,jogtalanul? Isten őrizz! De minél vastagabb a mi jogunk, ők -- tudd meg -- annál inkább vékonyítják!
NYIRŐ
THOROCZKAY
NYIRŐ THOROCZKAY
NYIRŐ THOROCZKAY
,...ahol vagytok... harminc esztendeje, harminc nap múlva mi mondunk misét!" Szörnyű! „Ti pellengér alá való cégéres latrok, szívből üdvözölnek, azaz rátok szarnak a páterek!" - Bármit mondj, ez közönséges csalás! Gondold meg, Máté: Isten ránk tekint! Nézd a pelikánt a szószék fölött: önvérével táplálja fiait: ők nem isznak-e hazugságot is a vérrel együtt? Ez csak buta szárnyas, de a világot félrevezeti, hogy a szeretet példája legyen! S ha Isten ránk néz, és megengedi, hogy a világ minden zege-zuga vagy gúnyolódás, vagy nyílt elnyomás, vagy alattomosság tere legyen; ha piactéren és csatamezőn, királyi paloták termeiben, kínzókamrában, koldusmenhelyen, bordélyházakban és kolostorokban mindenki mindenkinek hazudik - hazugság, hogy este lemegy a nap, hisz mozdulatlan áll a semmiben; hazugság az, hogy múlik az idő, hiszen egy számlapon körbeforog, hazugság minden erkölcs és tekintély! - hazudnak a világi fejedelmek, hazudnak a régi egyházatyák, a próféták és az apostolok, és ha maga Isten is hazudik - akkor ki vagyok én, hogy ne hazudjam? S ki vagy te, hogy útjába állni mersz a hazugságnak, mely ellenfelét, az igazságot viszi győzelemre? Ez káromlás! - Vagy félreértelek? Csak a király csalhatja meg a népet? Csak a fejedelmek? A nagyurak? A gonosz ellensége is gonosz; másképp a gonoszt nem lehet legyőzni. S még finnyáskodni akarsz, cimbora? - Azon az ablakon fogunk kimászni. Nem értem, de nagyon félek. Eressz! Könnyebbülj meg itt, a szószék előtt, hogy a botránkozás teljes legyen. Ügyünk zsákjába minden belefér: meglátod, holnap vér fog folyni. Vér! Harmadik szín
Sík vidék Temesvár alatt Jön Jósika és Huszár Péter. Székely Mózest hordszéken hozzák JÓSIKA
Ez a köd a saját kardunk hegyét is elfedi, nemhogy a sáncokat! HUSZÁR PÉTER Egyetlen jószerencsénk e palást: amíg nem látjuk őket, ők se minket! MÓZES Ha észrevesznek, még azt hihetik: valami rossz tréfát űzünk velük. Ilyen hitvány sereggel egy csapat kereskedőt lehet kifosztani, vagy egy falut feldúlni - azt igen! De Temesvár - nem kellenek az ágyúk, az is elég, ha csak ránk finganak, s mindnyájan Fehérvárig röpülünk! S a hadvezér - hát akármi legyek, ha ki nem röhögnek a janicsárok! Egész Erdélyben senki nem akad, csak egy beteg, nyomorék öregember? Jó, hogy nem a sírból ástok elő! JÓSIKA Mózes uram, ne légy ily kishitű! MÓZES Én, kishitű? Én férfi napjaimban megküzdöttem bárkivel, aki jött! Egyszer, fél napig tartó harc után
fogaim közé kaptam kardomat, úgy úsztam át a jeges Visztulát; ám bolondságot sohasem csináltam! Hol van Zsigmond? Miért nem jön ide? Hol vannak a császári csapatok? JÓSIKA Ma kellett volna megérkezniük, és meg is érkeznek minden bizonnyal, ha a sűrű köd útjukba nem áll. Nem várhatunk tovább: támadni kell! Adj parancsot! MÓZES Itt egy marék parancs: vegyél belőle, és majszold, uram. Fél lábamat már ellőtték Facsádnál Geszti Ferenc árulása miatt; és ha te most meggondolatlanul JÓSIKA Urak, ha nem hisztek a győzelemben, a győzelem valóban elmarad. Nem tudjátok, hogy a Gondviselés a jobb és igazabb oldalon áll? Emlékezzetek rá: Szinán pasa támadásakor éppígy féltetek, és az Isten akkor is megsegített! S nem az Isten segítsége vajon e súlyos köd? Nem azt súgja nekünk, hogy itt az alkalom? El ne mulasszuk! Hol van a petárda? Osonjatok vészes terhetekkel a kapuhoz: hátha sikerül felrobbantani! Biztosan sikerül: durrantsatok, és használjátok ki a zűrzavart! MÓZES Nohát, gyerünk, egy élet, egy halál! (Elviszik) HUSZÁR PÉTER Ne örvendj oly nagyon, Filisztea, hogy a téged verők vesszeje megtört: kél a kígyó magvából baziliszkusz, amelytől sárkányfajzat származik. Vitézek, utánam! - Lábujjhegyen. (El) NAGY TAMÁS (jön) Kancellár uram, hol vagy? JÓSIKA Mit akarsz? NAGY TAMÁS Elfogtunk egy csavargót. JÓSIKA Hozd ide. NAGY TAMÁS Már hozzák. Öltözéke rongyai szerencsésebb napokra vallanak, de úgy látszik, meghibbant a nyomortól. Mesébe illő, zagyva dolgokat hord össze; meglehet, hogy kémkedett. Két katona hozza Zsigmondot ZSIGMOND
NAGY TAMÁS
JÓSIKA ZSIGMOND
JÓSIKA ZSIGMOND
Itt vagytok? - Fésülködik a világ, az ég s a föld köpenyt borít magára. Ti hóhéraim és cinkosaim! Ha nem tudunk belőle kicsikarni híreket vagy értesüléseket, legjobb lesz, ha máris végzünk vele. Ez itt - ez itt - nem hiszek a szememnek! Jó uram, de hát mi történt veled? A vízcseppek a légben oszlanak, mint világtérben az eszmeparányok, melyekből fölépülnek vágyaink; és a ködgomolyok módján kavargó vágyak vége nincs rajzása miatt nem pillantjuk meg Isten Városát, de még saját lelkünk bástyafokát sem. A fénytelenség és árnyéktalanság leplekbe burkolt kétségei közt egyetlen tömb homályban olvad össze az üldöző és az oltalmazó. - Hát te ki vagy? Miféle bőr feszül vigyorgó koponyacsontod fölé? Ellenséges vagy jóbaráti arc? Barátod és alattvalód vagyok! Ne félj, uram, soha nem hagylak el. Barát és alattvaló? Mind a kettő? Tehát föld vagy: igen, alattvaló, s nem hagysz el, mert a csizmámhoz tapadsz.
JÓSIKA Egyedül jöttél? - Félő, hogy igen. Hogy tudtál átvergődni egymagad hegyeken, erdőkön és ingoványon és az emberi rosszindulaton? - Katonák! Megjött a fejedelem! Isten és Báthory Zsigmond velünk van! NAGY TAMÁS Csak Isten és Báthory? Senki más? Császári seregek? Nehézlovasság? Tűzmester? Hadigépek? Zsoldosok? JÓSIKA Ne locsogj, fuss előre! Rohamozz!
FERHÁT
Dörrenés, robaj, előrefutó katonák
FERHÁT I. JANICSÁR FERHÁT
Hallottad ezt? És hátha sikerül! Úristen, utoljára tégy csodát! ZSIGMOND Csodára vársz? - Egyre sűrűbb a köd! Miért kívánjátok a ráadást, ha még a foglaló sincs kifizetve? - Nem látom a saját ujjaimat, míg följebb, azon a magaslaton szellemujjak félrehúzzák a függönyt. Futó árnyak bukdosnak odafönt, a ködpalást nyíló redőiben: mintha arra terelné Próteusz fókák nyáját hideg hullámokon. - Nem kellenek a várva jött csodák! Inkább Krisztus példáját kell követnünk, hogy életünket adjuk zálogul, hőstett és tanúságtétel gyanánt; hibátlan aranyfüsttel fedje be az emberfaj összes bűneinek egekig fölmagasló halmazát, hátha csillogni vágyik az egész, és egészben arannyá változik! En ezt akartam; de mikor a szándék sűrűn csomós hálója elmerült az események tajtékja közé: vizem kifolyt a hálószemeken, s a jutalmazást ígérő halak igen mélyen elbújtak az iszapba. JÓSIKA Uram, rohamozunk! Siess előre, ragadd meg a döntő pillanatot! Vagy én megyek -- De nem! Nem hagylak i ZSIGMOND Nem ismerlek. Tudd meg, akárki vagy, hogy eliszonyodtam a feszülettől, melyre, mint mészárszéken az ökör, úgy van a véres ember fölfeszítve! A két gerenda, mint határsorompók, nem és nem engednek Isten elé! Csupa vér! Csupa tátongó sebek! Melyikbe kell dugnom az ujjamat, hogy újra higgyem: van feltámadás? JÓSIKA (egy közeledőhöz) Te vagy az, Nagy Tamás? Mi dolgod itt? A KÖZELEDŐ Tán összetévesztesz valakivel. Janicsárok! Fussatok ide! Gyorsan! Becsületes nevem Ferhát pasa. JÓSIKA (kardot ránt) Nesze! Nesze! - Mi vagy te: levegő? FERHÁT Janicsárok, itt a gyaur vezér! Élve fogjátok el! Siessetek! Nem hallottad Ferhát pasa nevét? Én viselem gondját ennek a tájnak mindenfelé, ameddig lát a szem. ZSIGMOND Akkor viseld gondját az orrodig! FERHÁT Ketten vagytok?
I. JANICSÁR ZSIGMOND
Még hogy Zsigmond! A komor bikaborjú, aki dühében csak öklelni tud, de nem teszi tehénné az üszőt! Nem fontos élve! Jó lesz holtan is! Hol az a gyaur? Mert itt senki sincs! Dehogy nincs! Én talán senki vagyok? Te csak ígérted, hogy meglátogatsz; én bezzeg zörgetek a kapudon!
Dörrenés, robaj
JÓSIKA (súgva) II.JANICSÁR JÓSIKA
III. beszélni: te ki vagy?
Itt keressetek, ahol én vagyok! Megvagy, te nyomorult! (Leszúrja Ferhátot) Megvan bizony a hülye fejed, nehogy elveszítsd! (Meghal) Uram, itt a pasa turbánja: tedd föl, és hallgass, ha kedves az életed! Itt bujkál mind a kettő! Ostobák, nem látjátok, hogy ez Ferhát pasa? Megsebesült, azért nem tud beszélni. JANICSÁR De te jól tudsz
Nyilván egy erdélyi tolvaj kutya! Ferhát pasa megmondja, ki vagyok mondaná ha nem némult volna meg! II. JANICSÁR Egy pillanat, és megnémulsz te is! Itt öljük meg őket vagy bent a várban? I. JANICSÁR Vigyázzatok! Jönnek a magyarok! MÓZES (behozzák) Élők, utánam! Halottak, ti is támadjatok fel, és harcoljatok! NAGY TAMÁS (jön, belebotlik Ferhát holttestébe) Órákig tarkó, ádáz viadalban megöltük a temesvári pasát! Hurrá, dicsőség! - Futás, magyarok! (El) HUSZÁR PÉTER (jön) Arra támadj, amerre menekülsz: ezt végbeviszed, míg azt színleled. JÓSIKA
Heves küzdelem ZSIGMOND
Szakadj, köd! Sűrűsödj meg, minta sár! Ti, a vértől részeg föld gőzei nyirkossá hűljetek az iszonyattól! Kússzatot: be az ajtóréseken; korhasszátok a latrok és paráznák csontjában a velőt, húzódjatok a molnár szívére: búza helyett legyen szíve fakérget őrleni! Borítsatok homályt a csillagász látására, hogy sivár és tüzes gömbjei re mutassák a jövőt! Vaktában uralkodjék a király, tapintással gyógyítgasson az orvos, szaglás után küzdjön a katona! Ködlött agyú ítélőmesterek Justitiának szemgödreiről Mercur bokájára kössék a kendőt! Háztetőkről fejtsen ércet a bányász, a halász Földből ásson kecsegét, vízbe vesse magvát a magvető, s borjú nagyságú kősziklára csapjon taglójával a mészároslegény! S ha végül teljes lesz a zűrzavar a földkerekségen fönt és alant, hadd mondják: vak vezet világtalant! Negyedik szín
Janicsárok jönnek EGY JANICSÁR FERHÁT
ZSIGMOND
Nem, harmincan vagyunk. Akkor metéljétek harmincfelé a levegő tésztás lepényeit, hátha húsvagdalék is jut bele! Az a Ferhát vagy, aki megüzented Báthory Zsigmonclnak, hogy odamégy menyegzőjére a szomszéd jogán?
Gyulafehérvár, fejedelmi palota Jön Decsi DECSI
Egyik vereség a másik után! Zsigmond azt hitte, jóváteheti Temesvárnál elszenvedett kudarcát, ha segítséget visz a törökök által szorongatott Eger alá.
Maga Mehemed szultán vezeti az ostromot százezer katonával: rettenetes a törökök dühe! Egy nap alatt hét vagy nyolc ízben is a legnagyobb erővel rohamoznak. Újak lépnek a fáradtak nyomába, lépcsőnek használják a holtakat, lecsapolják a vizesárkokat, új és új ostrombástyákat emelnek, s egyszerre jönnek négy égtáj felől! Elfoglalják a régi várat, és a védők közül nyolcszázat megölnek. Most az új várhoz alagutakat ásnak, feltöltik őket puskaporral. Hol van a negyven évvel ezelőtti kitartás? Hol vannak az akkori egri nők, akik százszor többet értek a jelen idő hímringyóinál? Dobó István a sírjában forog! A védőseregben a vallonok fellázadnak, az olasz katonák átállnak az ellenség oldalára, s mindjárt fölveszik Mohamed hitét; a németek egyszerre megrohanják és lefegyverzik a magyarokat! Már nyíltan tárgyalnak a megadásról. Nyári Pál, a nagyhírű kapitány letérdepel az árulók elé, s könyörög, hogy öljék meg, mielőtt a vár feladásának szégyenét lelkén kellene szárítania; ám élve adják a szultán kezébe. Mire Zsigmond az erdélyi sereggel átkel a Tiszán, Eger elveszett! Magyarország nyitott testtel hever a fölhatolni kész barbár hadak s a vétkeink miatti büntetésként ránk zúdított sátáni légió vezére, Mehemed szultán előtt! Miksa főherceg gyáván meglapul, minta barázda végében a nyúl: harmincezer jól táplált, kipihent zsoldossal Miskolcnál várakozik. Te anyámasszony katonája, Miksa, egy rühös kutyától is megijedsz, és ellened jön egész Ázsia! Egyvalaki nem fél: a fejedelmünk. Igaz ugyan, hogy Temesvár alatt cserbenhagyták a német seregek, de ő a rosszat jóval viszonozza. Legalább a veszett fejsze nyelét akarja megmenteni! Végre Miksa fogvacogva Egerhez vánszorog, majd a mezőkeresztesi mocsárnál a császári és az erdélyi had Mehemed ellen együtt kezd csatát. Az iszapos, tarlott vidék fölött soha nem látott vándormadarak ezt rikoltják: „Fugite! Fugite!", megrémítvén a latinul tudókat, de mégis jól kezdődik a csata: Dzsáfer pasa nem tud előretörni, Cikala pasa magára marad! Zsigmond elszánt, okos és tettrekész: emitt a lankadókat támogatja, amott lelkesíti a bátrakat, s gyáváknak tanít halálmegvetést. A törökök jobb szárnya meginog! A törökök fejvesztve menekülnek! Zsigmond megtiltja a fosztogatást: addig üssük a vasat, míg meleg! Ám a német zsoldosok nekiesnek a pasák elhagyott sátrainak, és az erdélyi csapatokat is megrészegíti a zsákmányolás,
megőrjíti őket a kapzsiság! Már a németekkel verekszenek azért, ami nem juthat senkinek. És látja Isten a förtelmeket, és a mieinket magukra hagyja, készítve nekik hamar büntetést. Mert ágyúzni kezdik a törökök saját táborukat; mindenfelől üvöltve zúdul a sok janicsár - tolongás, mészárlás, vakrémület - mindennek vége! S ha nem jön az est, amely a végnek is véget vetett, e gyásznapot senki sem éli túl. Mohács óta ekkora vereség a magyarokra sohasem szakadt! Zsigmond azóta nem beszél velünk. Naphosszat kibámul az ablakon a szemközti nyárfák ágaira. Most is ott áll. - Hallasz minket, uram? - Nézzétek, megfordul! Beszélni fog! ZSIGMOND Hangod fülem hártyáját verdesi. DECSI Uram, tehát hallasz. És mit csinálsz? ZSIGMOND Hallani tanulnék, ha nem zavarnál, és látni tanulnék. DECSI Sosem vagyunk túlságosan vének a tanuláshoz, ha él bennünk a kellő szorgalom. S hogy tanulod a látást? ZSIGMOND Ahogyan fészket rak a Nincs fölött, ami Van. Csak azt tudnám: fészkel vagy fészkelődik? Igaz is: mi az a kerek dolog? DECSI Varjúfészek. ZSIGMOND S mi az a fekete, mozgó lény, amely mégis mozdulatlan? DECSI Varjú. ZSIGMOND S tudod-e, miért nem mozog? DECSI Mert a tojásait melengeti. ZSIGMOND Melengeti; de melengetem én is, mert megfőzettem a tojásait, és most a főtt tojáson üldögél, mint a trónon a jó fejedelem. DECSI Zsibbasztó rejtvény! ZSIGMOND Fordítva igaz: úgy rémlik, a madarat kitömettem, és békén hagytam a tojásokat. Fiókáim, kikelhettek, ha tudtok! A varjak és tojások Istene a dolgotokat nem könnyíti meg; ám egy hang, a kötelesség szava mégis azt parancsolja: keljetek ki! Hogy nem lehet? No de varjúfiak: nem épp a lehetetlenség a legszebb? DECSI Már gyógyul; már beszél, gondolkodik, ha kissé fejre fordítottan is. Egy-két nap, és teljesen rendbejön. Visszakapjuk az irigy fátumoktól a dicső fejedelmet, aki volt, és aki lesz az ország édesapja: így önmagát az ország visszakapja. (El) Zsigmond egyedül. Kis idő múlva jön Jósika és Borsoló JÓSIKA
BORSOLÓ
Láthatod: úgy áll itt, mint egy szobor. Nem hallja s nem érti a szavakat. Még az ételt is csak szelíd erőszak tudja átcsempészni az összezárt fogak makacs védőőrizetén. Nos, ha így van, tanácstalan vagyok. Elindítani könnyű volt a pert, de mint a lejtőn futó szekeret, megállítani rendkívül nehéz. Az államhatalom egy ideje már annyira működésképtelen, hogy sem büntetni, sem kegyelmet adni nem tud az igazságszolgáltatás.
JÓSIKA BORSOLÓ
JÓSIKA
BORSOLÓ
De hát az én ügyem A te ügyed előttem oly világos, mint a nap, már csak azért is, mert fölöttesem vagy. Ha kerékvágásából ki nem ugrik a dolgok jól megszokott menete, a törvényszék rögtön fölmentene; de nincsenek utasításaink, s nem tudjuk, mire hivatkozhatunk. Egyszerre csak túl nagy lett a szabadság! Uram, az ügyed különleges ügy: nem kereshetsz felsőbb instanciát, mert rangod miatt mindenki fölött állsz. De épp ezért nincs okod félelemre: csak a fejedelem árthat neked. Ő senkinek nem használ és nem árt. Itt van közel, de mégis messze van, a magával tehetetlen hülye! Teste még él, a lelke már halott. Úgy végképp nem kell félned senkitől. Ezt a pert agyonütni nem lehet: mint a békának, hét élete van, de meglásd, jön még a békára dér. Ha most lefelé rohan a szekér, úgyis megáll, csak hajtsad jámborul, és ne félj, hogy az úton felborul!
NÁPRÁGYI
BOCSKAI NÁPRÁGYI
BOCSKAI NÁPRÁGYI
BÁSTA (belép)
Ötödik szín Várad Bocskai, Náprágyi
BOCSKAI (kezében levél) „Én jól vagyok; te Is vigyázz magadra." Vajon miről értesült a spanyol udvarban e ravasz jezsuita, s mint írja, őszinte jóakaróm? „Én jól vagyok; te is vigyázz magadra." Ki lehet az, kik lehetnek azok, akik miatt megint vigyázni kell? NÁPRÁGYI Egyre jobban terjed a szóbeszéd, amely szerint Jósika trónra tör. Állítólag egy mesét is koholt a származásáról: azt képzeli BOCSKAI Én nem törődön az ilyesmivel! De látom, hogy a kettős csatavesztés után s az uralomváltás előtt Jósikának más választása nincs: vagy még előbbre tör, vagy elbukik! Nem maradhatok tovább Váradon, ha Gyulafehérvárott Jósika kihasználva azt, hogy Zsigmond beteg NÁPRÁGYI Egy szájból fúj hideget, meleget. Lázadást szít és békétlenkedést, közben Zsigmondot figyelmezteti, hogy nő a békétlenség, lázadás lesz. De biztos-e, hogy Zsigmond leköszön? BOCSKAI Úgy kérded, mintha nem látnád előre. Mióta Zsigmond visszaérkezett a mezőkeresztesi háborúból, amelyben az erdélyi fiatalság színe-virága fölöslegesen és értelmetlenül odaveszett, azóta Zsigmond szinte nagybeteg: lelkében összeroppant valami. Fekszik, és nézi a mennyezetet, vagy nézi görbe üvegen keresztül, mint pusztul a pókhálóban a légy, s hogyan csinál a kicsiny szenvedésből nagy szenvedést a csalóka üveg. NÁPRÁGYI Azt kell hinnem, hogy beszámíthatatlan. BOCSKAI Kiszámíthatatlan -- és az a baj, hogy nekünk mégis számítgatni kell! Vajon Carillo ezzel mit üzen: „Én jól vagyok; te is vigyázz magadra"?
BOCSKAI
NÁPRÁGYI
BÁSTA,
BOCSKAI BÁSTA
BOCSKAI
NÁPRÁGYI BÁSTA
A beteg Zsigmond nyilván képtelen Erdélyt a [öröktől megvédeni; csak a császárban bizakodhatunk! A királyban. Hívd, ahogy jólesik. Nos, a csiszári udvar készen áll, hogy Erdélyben átvegye az uralmat, amennyiben te is így akarod. A császári biztosak egyike, Istvánffy Miklós nádori személynök: alattomos, gyáva, erőszakos, máskülönben kiváló férfiú, és a császár bizalmát élvezi. Carillo csakis rá gondolhatott: vigyázz, de közben titkold, hogy vigyázol. Annál fontosabb, hogy a másikat jószándékra hangold Ő kicsoda? Ő az új kassai főkapitány, neve Básta György. Jeles férfiú, Erdélynek még nagy jótevője lesz. Egyébként itt áll az ajtó mögött: személyesen teszi tiszteletét. Zsigmondhoz egyelőre nem mehet, ám tudva hogy te itt vagy Váradon, hozzád eljött -- egyelőre titokban. Üdvöz légy, Bocskai! Azért jövök, hogy a császár személyét képviseljem, és felséges nevében kérjelek, hogy hűségétől el ne tántorodj. Jutalmad pedig -Nem várok jutalmat. Én azért állok őfelsége mellé, mert csak ő mentheti meg a hazát; s ha Zsigmond Erdélyből eltávozik, ő jelenti a jogot és a törvényt. Igen dicséretes egy felfogás. - Básta úr Epirusban született, előkelő családban, ötven éve. Szorgalmas, titoktartó, engedelmes, bátor ember. Szereti a zenét. Vaskézzel tartja fenn a vasfegyelmet, rajonganak érte a katonák. Alba hercege sokszor megdicsérte kiváló szolgálatai miatt; a harlemi zavargás parazsát száz elszánt ember élén eltaposta, s minden egyes brabanti faluban megtanulták tisztelni a nevét. Azt mondod, hogy a törvény és a jog híveként őfelsége híve vagy. Éppoly bölcs, amily szép szavaidat hadd kapjuk meg írásban, most azonnal, és írd alá az esküformulát! Zsigmond még törvényes uralkodó. Csak az erdélyi törvények szerint, miket ő maga is lábbal tipor. Már (étre jött a megállapodás, melynek értelmében átengedi a császárnak Erdélyt - cserébe kap két tartományt, Oppelnt és Ratibort. Nem elsó ízben hallok a dologról, ám eddie nem gondoltam, hogy komoly. Oppeln és Ratibor: vizes, kopár hely, és akkora sincs, mint egy vármegye. De aki csalatni akar. csalassék! (Aláírja az esküt) Nem fogjuk, uram, elfelejteni, hogy elsőként írtad alá az esküt. Őfelsége szándéka pedig ez: mihelyt Zsigmond leteszi az uralmat, Erdélyt alkirály kormányozza majd, személy szerint a császár öccse, Miksa. Míg a főherceg meg nem érkezik, császári biztosok őrzik a rendet. Számíts rá, hogy én is köztük leszek.
EGY ŐR (jön)
BOCSKAI JEZSUITA (jön) BOCSKAI JEZSUITA
BÁSTA
JEZSUITA BOCSKAI
Forrong a város! Felzendült a nép! Mint akiknek odalett az eszük, vasvillákkal, fejszékkel és botokkal a jezsuitákhoz gyülekszenek! Mi történik? Ments meg minket, uram! Magatoknak kerestétek a bajt! Ártatlanok vagyunk! Még tegnap is mindenki barátságosan beszélt velünk, s ma reggel - te mint a fejedelem helytartója, ne hagyj elveszni minket! Valaki - nem tudjuk, hogy kicsoda fellázította őket ellenünk! Már sok történetet hallottam arról, milyen határozott vagy, Bocskai; hogy a törvényt mennyire tiszteled, s hogy nincs benned vallási elfogultság: nem kérded, ki van veled egy hiten, csak azt, hogy ki a rendbontó, s kinek van szüksége, hogy védd - akár karddal is. Uram, könyörülj rajtunk! Jöjj hamar! Legjobb belátásom szerint cselekszem. (Kimegy)
Fegyvercsörgés, vezényszó NÁPRÁGYI BÁSTA NÁPRÁGYI
Most aztán meglátják a kálvinisták: végigsújt rajtuk a saját kezük! És végigsimít a császár keze. De még mennyire, hogy végigsimít: minta hideg szél, amikor sivít!
Polgárok és polgárasszonyok jönnek I. POLGÁR
Itt van, tessék! Olvassátok az írást! Lássuk, nem sül-e ki a szemetek! II. POLGÁR Ki űz csúfot belőlünk és a jogból, és ki gyalázta meg a templomot? I. POLGÁR A tordai országgyűlés kimondja, „tévelygések kigyomláltassanak", és aki a pápista tudományhoz a mértéken fölül ragaszkodik, Erdélyből ki kell igazítani! LEGÉNY (jön) Összetörtük Szent László szarkofágját, s a földön szétszórtuk a csontokat! II. POLGÁR Ez mégis túlzás! Ez már nem helyes! Eddig Szent László védte Váradot; mi lesz velünk, ha baj lesz, nélküle? LEGÉNY Nem kell nekünk védőszent, sem egyéb szent! Elég, ha vannak jó fegyvereink! III. POLGÁR (jön) Megtámadott az őrség! Egyikük a lovával közibénk rúgatott, a többi meg a népet üti-vágja! Maga Bocskai van az élükön! Meglássátok, mi lesz: emberhalál! NÁPRÁGYI Mi dolog ez? Vajon így kell-e bánni egy szabad város polgáraival? I. POLGÁR Halljátok ezt? Maga a püspök úr méltányosabb velünk, mint Bocskai! NÁPRÁGYI Ám csendítsék el a főkolompost, de benneteket miért bántanak? Úgy hallottuk, Thoroczkay uram Váradra tette át a székhelyét. Ilyenkor ő - Hol vagy, Thoroczkay? EGY ASSZONY Az alsó malomnál csónakba szállt, s ki tudja, hogy már meddig evezett. BÁSTA Váradiak! Szabadságotokat kétszeresen sértik: részint azáltal, hogy Zsigmond a pátereket behozta, részint meg, hogy védelmük ürügyén Bocskai úr erőszakoskodik. HANGOK Így van! - P f u j, Bocskai!-Mondjon le Zsigmond! BÁSTA No de, váradiak: ha majd a császár - vagy hogy mondják itt? A magyar király! -, a magyar király lesz az uratok, megígérem, hogy rögtön visszavonja az összes megalázó rendszabályt.
HANGOK BÁSTA
Éljen a császár! - Éljen a király! Még várjatok! Még csak a szívetek, még ne a szájatok éltesse őt!
Polgárok holttestet hoznak IV. POLGÁR NYIRŐNÉ (jön)
Ez Nyirő Pál. A katonák megölték. Drága férjem! - Átkozott gyilkosok! Hatodik szín
Gyulafehérvár Zsigmond, Bocskai ZSIGMOND
Igazad van. Már megint igazad van! Előbb vagy utóbb le kell mondanom. A ránk tornyosuló veszedelemmel nem birkóztam meg, s a kifáradás lidércei elcsenték szívemet; helyébe kötöttek egy lakatot, amelynek rozsdás kulcsát oda-vissza fordítgatják láthatatlan kezek. Nem látod? Pedig üvegből vagyok! Csak azért rejtenek a ruhafélék, mert átlátszóságomat leplezik! BOCSKAI Öcsém, te már megint színészkedel. Színészkedés volt egész tébolyod, és a felemás kijózanodás csak félig sikerült színészi munka. ZSIGMOND Előbb vagy utóbb: lehet, hogy utóbb, és nem előbb. Talán Kharón ladikján akarom csak letenni a jogart, s azt mondom Kharónnak: no, öregem, cseréljünk - mostantól én evezek, te pedig menj Erdélybe, és uralkodj! Vajon előbb halok meg vagy utóbb? S hová kerülök: mennybe vagy pokolba? BOCSKAI Attól függ, hogy állod-e a sarat. ZSIGMOND Ha egy sárló kanca ez a világ, Úgy nem hiszem, hogy állani fogom. Beletörik a bicskám - S nemcsak az: magam is össszetörnék! BOCSKAI Ezt hogy érted? ZSIGMOND Iszonyodom a helyváltoztatástól, kerülöm a gyors mozdulatokat; bárcsak becsomagolna valaki, mint a zsarolást a diplomaták begöngyölik a felcifrált szavakba! Ez az ember átlátszó és törékeny, akár a velencei poharak; ez az ember nem tör, hanem törik! BOCSKAI Gondold meg ZSIGMOND Persze hogy meggondolom! S tudod-e, hogy Krisztiernát miért iszonyodom megérinteni? Félek, hogy foltot hagy a felületemen! BOCSKAI Ez így nem megy tovább! ZSIGMOND Nohát, lemondok. Prágában alig várják. Tudtad-e, hogy Rudolf császár teljesen bolond? A saját udvari bolondja lett, csak az a kár, hogy nem szabad nevetni. Ő igen, ő nevethet bármikor, de nem jut eszébe a nevetés; merev és puha, mint egy rongybaba. Tehát lemondok. Nem tiltakozol? Hiába tennéd; lemondok, le én de nem biztos, hogy a császár javára. Ne köntörfalazzunk: mondd, Bocskai, mi lesz abból, ha utódom leszel? BOCSKAI Megmondom, öcsém: abból semmi nem lesz. ZSIGMOND Nagyságos bátyám, te most azt hiszed, hogy próbára teszlek - pedig dehogynem. Te megérdemelnéd ezt a hazát, és a haza megérdemelne téged.
BOCSKAI
Ha ragaszkodol ahhoz, hogy lemondasz, akkor ne szegd meg ígéretedet. ZSIGMOND Hát amit ők ígértek, nem szegik meg?! No, jó: megígérem s meg nem szegem, hogy háromig számolok, és aki addig bejön, annak adom a trónt. Azt mondom: egy! BOCSKAI Te csakugyan bolond vagy, s tényleg lakat van a szíved helyén! Szívesebben látnám a szívedet ennek a kamrának az ajtaján, mögötte pedig téged, láncra verve! ZSIGMOND Kettő! Nem tréfálok - vagy azt hiszed? Könnyelműnek, sőt könnyűnek nevezhetsz, ám annál szebb, annál dicsőbb dolog, hogy eddig is elbírtam ezt a nagy súlyt. És most: há... há... há... SENNYEI (jön) Fenséges uram, a szultántól követség érkezett. ZSIGMOND Három! SENNYEI Hárman vannak - honnan tudod? Haszán aga, Ibrahim és Szaturdzsi. JÓSIKA (jön) Uram, a császár nevében van itt Kassa főkapitánya, Básta György. ZSIGMOND Sennyei Pongrác jókor érkezett; Jósika István, te későn futottál. Uraim, előttetek nem titok, hogy nem sokáig leszünk már a trónon. Gondjaitokra bízzuk a hazát, s kijelöljük az utódunkat is. Köztetek Pongrác a legöregebb, sokféle jó és rossz dolgot kipróbált - SENNYEI
(térdre borul)
ZSIGMOND SENNYEI
ZSIGMOND
Könyörülj, uram! Mit vétettem én, hogy ilyen csúfos kelepcébe csalsz? Amit felkínálsz, éppúgy nem merem elutasítani, mint elfogadni! Megígérem, nem lesz semmi bajod. Méghogy semmi baj! Nem a semmi bajtól, én a valami bajtól rettegek! - Mi a bűnöm? Ki vádol és mivel, és írhatok-e végrendeletet? Ha nem akarod, nem erőltetem. De annyi kedvezést megérdemelsz, hogy a törököt fogadom először, s aztán a kassai főkapitányt. István bátyánk, ugye te Váradon egyszer már találkoztál Básta Györggyel? Beszélj vele, kérlek, és igyekezz kipuhatolni a szándékait. S te, Pongrác, a szultán követeit hívd.
Sennyei és Bocskai előrejön Az egyik őrült, a másik bolond: valóban szépen összeillenek. BOCSKAI Buta vagy, de jók az ösztöneid. Ezentúl is ösztöneidre hallgass, ha kedves az a hitvány életed. Színlelj halált, mint a rémült bogár, és legyen hat kezed, mint a bogárnak, hogy kettőt a szemeidre tapassz, kettővel befoghasd a füleidet, kettő pedig a szájadra vigyázzon. SENNYEI Vak leszek, süket és néma leszek. De fogadjunk, hogy a fejedelem az iménti rossz tréfát Jósikával is kipróbálja, és ő lépre megy. BOCSKAI Előrenézz, mert a lábad remeg. (Kimennek) ZSIGMOND Jósika, már csak benned bízhatom. Ezek kikényszerítik, hogy lemondjak! JÓSIKA Kikről beszélsz? ZSIGMOND Őrültnek tartanak, s azt hiszik, csúfot űzhetnek belőlem. Magad is láthattad - a pimaszok! Bohóckodnak! Hemperegnek előttünk!
JÓSIKA ZSIGMOND
JÓSIKA ZSIGMOND
JÓSIKA ZSIGMOND JÓSIKA
ZSIGMOND
SENNYEI
JÓSIKA ZSIGMOND
ZSIGMOND
JÓSIKA
Uram, egyetlen szavadba kerül Pedig hidd el, hogy őrült nem vagyok, csak sarokba szorított, zaklatott és nagyon fáradt. Nem bírom tovább. Nekem két testem van: egy mennyei s egy bűnben fogantatott földi test. A földi test zavarodva bolyong, mert a megszentelt és kölcsönkapott uralkodói testben összetört a malaszt és a fenség fűszere, s feloszlik a bitorló rombolásban. Mi történt'? Nem történik soha semmi. csak váltják egymást az állapotok. - Képzeld el, hogy te vagy Báthory Zsigmond, egyedül vagy Prágában, betegen, te vagy! Ez itt, akit magad előtt látsz, egy hétfejű sárkány -elképzeled? Hét különböző császári tanácsos hangján kiabál mind a hét feje Báthory Zsigmond egyetlen fejével. Az egyik: ,.Bukásod közeledik! Most még lemondhatsz, mondj le szépszerével!" A másik: „A császár ősi joga kiterjed Erdély uralmára is!" A harmadik sipítja: „Miksa, Miksa!" A negyedik: „Rudolf, Rudolf,Rudolf!" Az ötödik: „Tudjuk, hogy magtalan vagy!" A hatodik: „Oppeln és Ratibor!" A hetedik: „Bíbornoki kalap s az olmützi püspökség jövedelme!" Te mit feleltél volna? Ez hazugság! Na, látod, én is ezt mondtam: hazugság! Hát ezeké legyen az uralom? Uram, a közérdek s a józan ész azt kívánja. maradj fejedelem! Országod gazdag, és a háború ezután éppúgy elhárítható lesz, ahogy megkímélt a mai napig. Szépen, boldogan élhetnél közöttünk. Néped szeret, s a főembereid végrehajtják minden parancsodat. Hőstetteid fátylat borítanak minden bűnre, amelyet elkövettél; a zavaros vonások jellemedben kezdenek tiszta formát ölteni. Rangodori és érdemeden felül, császári vérből kaptál feleséget, s ha igaz. amit magad sem tagadsz, hogy az így kapott jogokkal nem élsz, ő még akkor is, húgodként kitart az oldaladon szűzi szeretettel. Feltéve, rogy az oldalam kitart. Erdélyt a Habsburgoknak nem adom! Inkább annak - sejted-e már, kinek? -, akinek az apja Báthory volt. Ejnye, mi Ölelt? Milyen feldúlt az arcod! Behívod Báthory Andrást? Soha. Nem őrá gondoltam. Valaki másra. Valaki sokkal közelebbire. Báthory Kristófnak van egy fia. Úgy értem: rajtam kívül is van egy. JÓSIKA Honnan tudod?! Mehemed vagyok én, aki meggyilkolja testvéreit? Honnan tudom! -- Onnan, hogy nem vagyok vak. Először óvakodva néztelek: mint minden igazi Báthoryban, vajon mikor támad fel benned is a nagyra-, sőt a még nagyobbra vágyás? Vártam: vajon mi lesz, ha megtudod? Még nem tudom elhinni teljesen. Lelkem egyik szárnya nagy és erős, és magasságokban evezni kész,
ZSIGMOND
JÓSIKA
ZSIGMOND JÓSIKA ZSIGMOND JÓSIKA ZSIGMOND
JÓSIKA ZSIGMOND
JÓSIKA
ZSIGMOND JÓSIKA ZSIGMOND
JÓSIKA
ZSIGMOND
JÓSIKA
de állapotom és neveltetésem durván lenyeste másik szárnyamat. Hogyan röpüljek, ha félszeg vagyok? Felbukfencezem, és kacagni fognak rajtam a csúszómászó többiek. Testvérem vagy! Egyetlen rokonom, akit hazugság nélkül szeretek. Egyetlen, akinek megmutatom olyan átlátszóságban lényemet, mintha üvegből volnék: nézz belém! Szívemet úgy nyithatod-zárhatod, mint egy lakatot: tessék, itt a kulcs! Uram, örömmel zárom és nyitom, csak el ne vond előlem szívedet - és magadat se! Könyörgök, maradj! Ne azt mondd, hogy „uram"! Öcséd vagyok. Öcsém. No, még egyszer! Édes öcsém! Mennem kell. Gyűlölnek a törökök, Rudolf pedig bizalmatlan irántam. Neked kell a két fenevad között átevezned félszeg szárnyaidon. Ne te kérlelj, hadd kérleljelek én: könyörgök, vedd magadra ezt a terhet! És ha ez a dolog mégsem igaz? Ha csak tréfa vagy mese, vagy koholmány, vagy barlang, amelyben cyclops lakik? Akkor te légy leleményes Ulixes, akit az Isten arra tartogat, hogy kieszelje a menekülést! Értsd meg: nem lehetsz más, mint ami vagy. Eddig apa voltam: egy majdani fényes család alapító elődje; most egyszeriben csak fiú leszek: hamis fiú, törvénytelen fiú. Én azt hittem, hogy senkinek születtem, s valakivé küzdöttem magamat; már látom, előbb voltam valaki, most meg nagyúr és nagy senki vagyok. Így szeretlek, ilyennek: senkinek. Egyébként sincs menekvés. Ezt hogy érted? Már csak előre futhatsz, vissza nem. Az a per, amely folyik ellened, igen kedvezőtlen fordulatot vett. Tudjuk, hogy ártatlan vagy, márpedig hazánk jogállam, ahol nem lehet senkit, aki ártatlan, perbe fogni: akit perbe fognak ártatlanul, az épp ezért bűnös kell, hogy legyen. Aki ártatlan, az bűnös. - Na, látod! Látod, Jósika István elveszett. De az én testvérem, Báthory Kristóf természetes fia - ő megmarad. Légy utódom! Ha te lépsz a helyembe, lélekben én is itt maradhatok. És ha én leszek a fejedelem, eltemethetem szegény Jósikát? És megengedhetem az özvegyének, hogy megtartsa férje birtokait? Lezárhatom a pert? Kimondhatom, hogy Jósikának voltak bűnei, de azért nem volt hazaáruló, nem volt gazember, nem volt becstelen? Bármit megengedhetsz, bármit kimondhatsz. Fogd ezt a tollat, írd le szaporán: „Miksa főhercegnek, nagy tisztelettel." Mondom, hogy Erdélyt nem adom nekik de nem nekik mondom, hogy nem adom! „Légy óvatos! Ha behívnak, ne jöjj. A fejedelem bolond." Kész? Leírtad? Nem hitegetsz? Nem rántod el a szájam közeléből az ízes falatot? S nem járok úgy, mint másik rokonunk, szerencsétlen Báthory Boldizsár?
ZSIGMOND
JÓSIKA ZSIGMOND
JÓSIKA ZSIGMOND
JÓSIKA ZSIGMOND JÓSIKA ZSIGMOND
JÓSIKA ZSIGMOND SENNYEI (jön) ZSIGMOND JÓSIKA
Ez a vonakodás tetszik nekem, de már nem kell színlelned, hogy szerény vagy. „A fejedelem bolond; bármikor megfordulhat szándéka, minta szél." Nem így beszélnek rólam? De igen; s te milyen bölcsen kihasználod ezt! „Teste még él, a lelke már halott. Itt van közel, de mégis messze van, a magával tehetetlen hülye!" Ezt inkább hagyjuk, ettől csak gyanút fog! Mit mondasz? - Igazad van, ezt ne írd. Te tudod, mi a mérték; folytatom. „A magyarok amúgy is gyűlölik a németeket; jobb, ha vársz, amíg Erdélyből kimegy a fejedelem. Addig ne jöjj. Nagyon aggódom érted." Hogy te milyen okos vagy! „Jósika." Tessék?! Aláírás: Jósika István. Én megkapom Oppeln- és Ratibort, te megkapod Erdély kormányzatát, Miksa megkapja ezt a levelet, s bokájáig összeszarja magát. Bőven lesz ideje kimosdani. Haha! Ezt jól kifőztük! Remekül. Jöhetnek a szultán követei? Csak jöjjenek! - S hogy hiteles legyen, nyomd rá kancellári pecsétedet! A kicsit is! A nagyobbikat is!
Jön Haszán, Ibrahim és Szaturdzsi ZSIGMOND IBRAHIM
HASZÁN
SZATURDZSI IBRAHIM
ZSIGMOND IBRAHIM HASZÁN SZATURDZSI
JÓSIKA
IBRAHIM
Mi járatban vagytok? Dolgunk nehéz, ismerve állhatatosságodat. De mégis megpróbálunk rábeszélni Teleírtunk egy rőfnyi papirost oly érvekkel, amelyek egybehangzón tanúsítják Az ellenérvek is minket igazolnak De ne rideg érvelés, hanem színpompás szavak, szívre ható, meleg fordulatok győzzenek meg róla, hogy Mit akartok? Egyetlen szóval! Békét akarunk. Itt a szultán levele. Ezt pedig a szultán idős édesanyja írta. Ezt a nagyvezír, vastagon fogó aranytollal, s a tinta is arany; s hidd el, uram, hogy színarany szavak! Te legyőztél bennünket, majd mi téged; hagyjuk abba! Ne folytassuk tovább! Miért is vesződjék a padisah olyan kis darab földdel, mint hazátok, ha megkaphatja egész Perzsiát? Ígérd meg, hogy nem harcolsz ellenünk, s mi megígérjük, hogy nem támadunk meg: legyünk jó szomszédok, mint azelőtt! Nem ég le az orcátokról a bőr? Annyi halál és pusztítás után idejöttök és békéről fecsegtek? Egy percig se higgy nekik! Higgy nekünk! A padisahnak volna ereje, hogy eltörölje az országodat, ám sajnál, mintha édes öccse volnál. Bocsánatot kínál neked, noha még nem kértél bocsánatot. Fogadd el!
HASZÁN ZSIGMOND SZATURDZSI ZSIGMOND IBRAHIM ZSIGMOND
Még ne mondd ki a végső szót! Kimondom. Gondolkodj rajta!
Nem gondolkodom. Hátha más belátásra térsz. Nem én! Elég az a belátás, ami van. Belátom: nektek van igazatok. SZATURDZSIAkkor miért ez a vonakodás? Miért ellenkezel? HASZÁN Ne mondj igent, csak ne vágd el a remény fonalát! ZSIGMOND De én máris azt mondom, hogy igen! Elfogadok minden ajánlatot. Legyen béke! - Hiszen, ha béke van, és nem kell rettegnünk a törököktől, akkor eszemben sincs lemondani! Igy hát az országgyűlésen, ha majd összeül, nem azt fogjuk hírül adni, hogy lemondok, mitől mindenki fél, hanem a jó hírt, hogy békét kötünk. IBRAHIM Micsoda kellemes meglepetés! SZATURDZSI Ki hitte volna! HASZÁN Megjósolhatom: a szultán édesanyja sírni fog örömében: mézédes könnyeket, amelyek illatoznak, mint a rózsa! ZSIGMOND Pihenjetek, szultán küldöttei! Holnap ajándékokkal megrakodva, kedvező válasszal induljatok a fényes arcú padisah elé! - S te, Jósika, küldd el a levelet Miksának, nehogy aztán idejöjjön! JÓSIKA Már nemcsak téged szeretlek, hanem szeretem az egész Báthory-házat. Szépek erényeik, szép a gyalázat, amelynek köszönhetem létemet. Ez az érzés vezeti léptemet! Hetedik szín
De jól vigyázz, ne történjék bajuk! Nem görbülhet egy hajuk szála sem. LÁZÁR Szót fogadok, és fogadom a szót, és úgy cselekszem, ahogy megbeszéltük! (El) BÁSTA (Jósikához) Örülök, hogy ilyen világosan és egyértelműen gondolkodol. Bárcsak az összes honfitársad is hasonlókepp látná a dolgokat! Észrevennék, hogy elkerülhetetlen Erdélyben a hatalomváltozás. JÓSIKA Fájdalmas lesz, de nem haszontalan. BÁSTA Mégy egyszer: örülök, hogy egyetértünk. S még inkább örülnék, ha egy ilyen okos, tisztességes, körültekintő férfi, amilyen vagy, továbbra is betölthetné magas hivatalát. Várakozva nézel rám? Jól teszed. Nos, én is várok tőled valamit. Egy aláírást. Írd alá az esküt, melyben Rudolfnak hűséget fogadsz. Írd alá! Jobb túlesni rajta. JÓSIKA Nem. BÁSTA Nemet mondasz? Tudod, hogy mit jelent ez? Igaz, hogy kesztyű van a kezemen, de vaskesztyű - gondold meg, mit felelsz! JÓSIKA Én Báthory Zsigmondra tettem esküt, ő pedig nem oldott fel ezalól. BÁSTA. Jól van, édes barátom; te tudod. LÁZÁR (jön) Megvannak -- megtettem JÓSIKA Ilyen hamar elindítottad őket Gyaluba? LÁZÁR Nem Gyaluba, hanem gyalu alá.
Jön egy katona három levágott fejjel JÓSIKA LÁZÁR JÓSIKA BÁSTA
A fejedelmi palota kertje Básta, Lázár LÁZÁR BÁSTA LÁZÁR BÁSTA
JÓSIKA (jön) BÁSTA JÓSIKA
BÁSTA
JÓSIKA
Valamit forral. Engem nem fogad, a szultán követét pedig fogadja. S a kancellár? Már nem sokáig az. Megtudtuk, hogy per folyik ellene, amelynek rá nézve rossz vége lesz. Egyelőre szót fogadhatsz neki; helyesebben, fogadd el a szavát, aztán pedig tedd, amit megbeszéltünk. Kibékül a szultánnal. Micsoda? A szultán békefeltételeit percnyi habozás nélkül elfogadta. Vigyázzatok, nem is olyan bolond: esze ágában sincs lemondani. Én, a felséges császár követe elvárom tőled, hogy határozott légy. Rajtad múlik, hogy a súlyos beteg fejedelem kuszál]: ötletei ártalmatlanok maradnak-e vagy sem. El kell érnünk, hogy minél hamarabb, hogy lehetőleg most rögtön lemondjon. S nem szabad hagynunk, hogy a követek hírt vigyenek a szultánnak, akár arról, hogy Zsigmond milyen békülékeny, akár pedig Lázár! Óvatosan, csöndben vedd körül a szállásukat. Fogd el mind a hármat, és nagy titokban még az éjjel vidd őket Gyaluba.
LÁZÁR
Mit tettél, te gazember? Ellenálltak. Egy hajszáluk sem görbült, láthatod. Ezért keservesen bűnhődni fogsz! Kancellár, ne légy igazságtalan. Először is, te adtad a parancsot ezt akármikor tanúsíthatom -. ő végrehajtotta; és pontosan. Másodszor: annak csak örülhetünk, hogy most már végképp lehetetlen Erdély s a porta között a kibékülés. Sajnálom ezt a három törököt. Uram, fejvesztve menekül a testük: ők sem tették le Rudolfra az esküt. Nyolcadik szín
Krisztierna lakosztálya Krisztierna, Terézia TERÉZIA
Kedves úrnőm KRISZTIERNAHagyd a szép
szavakat;
TERÉZIA
KAKAS (jön)
nem vigasztalás, vigasz kellene. Szeretnéd látni a szüleidet? Grácba szeretnél visszamenni? Menj! Nem tartóztatlak, menj: de nélkülem. Most még visszamehetsz - most vagy soha. Félsz, hogy bajod esik, ha itt maradsz? Bánatos vagy? Hogy őszinte legyek, nem szeretném a te bánatodat a magaméval súlyosbítani. Nem vagyok bánatos, ellenkezőleg. Birtokod intézője, Kakas űr mindjárt szolgál magyarázattal is. Nem kérek mást, úrnőm, csak egy kezet; szorgalmas ujjacskák együttesét, az ujjakon a rózsás körmöket. Egy párnás kis tenyeret, lepkekönnyűt,
a hosszú vonalat a közepén, s a folytatást, a könyököt, a vállat KRISZTIERNA Nagyon helyes. Legyetek boldogok. Legalább valaki boldog lehet ebben a szomorú komédiában. JÓSIKA (jön) Hallgass meg, aztán tégy, amit akarsz KRISZTIERNA Ejnye, már megint valami komoly. - A kancellár öltözéke zilált. Próbáld rendbehozni, Terézia! Kakas uram, hát miért nem segítesz a mátkádnak? Ennyi a szerelem? JÓSIKA De négyszemközt KRISZTIERNA Hallottátok, ti ketten? Eresszétek le szempillátokat: magába forduló látásotok rejtőzzék el piros függöny mögé, hogy négyszemközt beszéljek Jósikával. JÓSIKA Úgyis elválik tőled! KRISZTIERNA Mit beszélsz?! JÓSIKA Tíz perce sincs, hogy történt valami, egy szörnyű dolog, egy rettenetes baj! Itt járt a szultán három követe, Zsigmond jókedvű és elégedett volt, elbocsátotta a követeket. Csak néhány perc - és meghalt mind a három. Zsigmondnak el kell menekülnie! Még nem tud róla, de meg fogja tudni KRISZTIERNA Miért nekem szólsz? Miért nem neki? JÓSIKA Mert nem akarom azt, hogy én legyek, akitől a hírt hallania kell. Mert úgy éreztem, hogy jobb lesz, ha téged figyelmeztetlek mindenekelőtt. KRISZTIERNA Attól félek, hogy elment az eszed, még az a kis eszed is, ami volt! JÓSIKA Ő nem kíván téged, és nem szeret; én szeretlek, és megőrülök érted. KRISZTIERNA Tényleg megőrültél, az már igaz, de hogy merészelsz JÓSIKA Várj, elmagyarázom! Tudd meg, hogy Zsigmond rokona vagyok, Zsigmond édes testvére KRISZTIERNA Hé, ti ketten! Kóstoljátok meg, tényleg édes-e. Azt mondtam, hogy harapjatok bele! - Édes testvér: mégis, hogy képzeled? JÓSIKA Aki szól hozzád, már nem Jósika. Jósika nyomtalanul elveszett; özvegye siratja egy darabig, majd lassacskán vigasztalódni fog, árvája nem fog emlékezni rá. Jósika odavan! Jósika nincs! Nekem Báthory Kristóf az apám. Csak egy egész kicsit nyújtózkodom, és egykettőre Báthory vagyok. Boldoggá teszlek a másik helyett! KRISZTIERNA Hát nem tréfálsz? Hát komolyan beszélsz? Nézz a lábad elé, nézd a szerelmet. Nézd ezt a kettőt, ahogy odalent megisszák egymás szájából a nyálat; kérlek, hogy csináld velem ugyanezt.
KRISZTIERNA ZSIGMOND JÓSIKA ZSIGMOND JÓSIKA KKAKAS TERÉZIA
Jósika után kimennek ZSIGMOND
KRISZTIERNA ZSIGMOND KRISZTIERNA ZSIGMOND
KRISZTIERNA ZSIGMOND
KRISZTIERNA ZSIGMOND
KRISZTIERNA
ZSIGMOND
Csók JÓSIKA KRISZTIERNA
Úrnőm! Szerelmem! Rabszolgád vagyok! Akkor, te még csak nem is Jósika, válassz a vadászkutyáid közül egy jónövésű, türelmes szukát: az méltóképpen jutalmazza majd vágyaidat és érdemeidet. (Megüti) JÓSIKA Bocsásd meg nekem, hogy arcul ütöttél. ZSIGMOND (jön) Bizonyára meglepődöl - Hohó! A kancellár is itt van? Szép dolog! Nyilván elmondta, hogy a törökök Mindent elfogadok! Békét kötünk! Szegény kancellár! - Sebaj, béke lesz!
Még most is kancellár? Ki hitte volna! Ebben az országban én döntöm el, hogy ki a kancellár és ki nem az. Uram, ha már beszélünk Nem beszélünk. Ahogy óhajtod; már itt sem vagyok. (El) Már itt sem vagyunk! Árok és bokor!
KRISZTIERNA ZSIGMOND KRISZTIERNA
ZSIGMOND KRISZTIERNA ZSIGMOND
Ne vedd rossz néven e látogatás szokatlan időpontját, asszonyom. Úgy érzem, hogy őszintén kell beszélnünk. Nem mondom, beletelt egy kis időbe, amíg ez az érzés idehozott! Hidd el nekem, jobb későn, mint soha. S ha tudnád, mennyi minden állt közöttünk! Azt mondod, állt? Jelenleg már nem áll? E pillanatban közös végzetünk, mint a kocka, hatot vet vagy vakot. Lehet, hogy hibás voltam, amikor házasságkötésünk zálogaként oly feltételeket fogadtam el, melyek mindkettőnkhöz méltatlanok; ám e feltételek bilincseit néhány ökölcsapással összezúztam. Egymásnak rendelt bennünket a sors! Te bámulatos ember! Úgy beszélsz, mintha ezt valaki megírta volna. Meg van írva sorsom könyveiben az is, ami szétszórta lelkemet, és ami szívem pitvaraiban a világ iszapját lerakta volt, ami tiltó kézként feszült elém, ha feléd irányoztam léptemet; s ezelőtt még csak egy órával is úgy megkavart, úgy elhomályosított, mint forgószél a száraz levegőt. De nemrégiben történt valami - Békét kötünk! Mindent elfogadok! Senkinek nem kell félni soha többé! Ez is meg volt írva aranylapon, arany tintával, színarany szavakkal! Sorsod könyvéből az aranylapot rosszakaró kezek máris kitépték. Beteg voltam, de már gyógyulni kezdek. Mint mikor a kibicsaklott bokát egyetlen mozdulattal helyrerántják: még mindig fáj, de már nem annyira - így fáj az is, ha visszaáll a rend. A bizonytalanságban egyedül a te hűséged volt a bizonyosság, a csöndes, de hatalmas szeretet! Most már eszemben sincs átváltani a biztos jót a rossz bizonytalanra, most már jövök hozzád, szerelmesen! Miért nem jöttél egy esztendeje? Vagy egy hónapja? Vagy tegnapelőtt? Vagy tegnap? Vagy csak tíz perccel korábban? Bocsásd meg a hosszú várakozást; hadd vessünk véget neki röviden. Egyesüljünk boldogságot hozó, forró és fejedelmi ölelésben! Uram, nem szabad! - Engedj! Ne csináld! Nincs az a zsinór, nincs az a kapocs, amit ne tudnék leszaggatni rólad! Te már ne csókolj meg! Nem akarom! Annak a hitvány senkiházinak, aki édes testvéred és barátod, hamarabb megengedném, mint neked! Micsoda?! Hát nem félsz, hogy agyonütlek? Bár megtennéd! Szeretnéd, asszonyom? Ha csak ez kell, hát ezt megkaphatod!
(Kardot ránt) Ütni. azt nem; de döfni, azt igen! Hideg vasat beléd! - De nem, de mégsem! Ne reméld, hogy megúszod ennyivel! LÁZÁR (jön) Fenség ZSIGMOND Tűnj el. LÁZÁR Az történt ZSIGMOND Takarodj! BÁSTA (jön) Valaki - ismeretlen tettesek megölték a szultán követeit. Ez az aljas merénylet - bárki tette joggal ébreszt a portán ellened kiengesztelhetetlen haragot! ZSIGMOND Ki ez az ember? Hogy került ide? Zavard el innét! LÁZÁR Uram, nem lehet. BÁSTA Ez a merénylet oly könyörtelen, tartós haragot ébreszt ellened, hogy csak egy módon tudod elkerülni. ZSIGMOND Aha. - Világos, innen fúj a szél. Uram, egy dolgot engedj meg csupán: hogy jelenlétedben a hitvesemtől valamit megkérdezzek. - Tudtad ezt? Tudtál róla? Krisztierna, felelj! - Hallgatsz. Hallgatásod égbe kiált. KRISZTIERNA Én soha semmi rosszat nem akartam, és egy percig sem hazudtam neked. ZSIGMOND Hallottátok ezt? Most is hazudik! KRISZTIERNA Igazságtalan voltál eddig is, ezután is légy igazságtalan. ZSIGMOND Tehát így álltál bosszút. Érthető: elvégre volt mit megbosszulni, bőven! Te hajszoltál bele a pusztulásba, te vagy minden nyomorúság oka. Te szűz ringyó! Te szagtalan görény! BÁSTA Ez a lemondásod. Itt írd alá. ZSIGMOND (ír) Tessék, aláírtam. És most mi van? Összedőlt a világ? Megnyílt a föld? Vagy az égbolt kárpitja meghasadt? A tüzes szögekkel kilyuggatott mennyei gyászkendő oly mozdulatlan, mintha nem történt volna semmi sem. Ti kóbor macskák, akik éjszaka háztetőn surrantok, sírjatok értem! Ti fülesbaglyok és ti kuvikok huhogjatok: „Elmegy Báthory Zsigmond!" Ti varangyok, ti meztelencsigák izzadjátok a részvét könnyeit! Ti sündisznók, gömbölyödjetek össze: az éjszakába szúrjátok bele a vigasztalanság töviseit! Ti könnyelmű lepkék a tűz körül egyre gyorsabban, egyre közelebb rójátok a fájdalom karikáját; s ti láncra vert kutyák, vonítsatok: elmegy a gazdátok! Rikolts, kakas, mint amikor a kertben róka van! Gágogjatok, ludak: „Zsigmond, maradj!" - Csönd van. A világ csöndes és közömbös. - Megkaptátok, nesztek! És most mi van? BÁSTA Az van, hogy a mostani pillanattól Rudolf császár alattvalója vagy. Az ő nevében megparancsolom, hogy a nemsokára összeülő országgyűléssel közöld a lemondást, és ruházd át, ígéreted szerint, Rudolf császárra Erdély birtokát. ZSIGMOND Tudod-e, ki vagyok?! BÁSTA Tudom, ki vagy: nem az, aki voltál egy perce még. Most pedig KRISZTIERNA Megkérem az urakat, hogy szíveskedjenek magamra hagyni. BÁSTA Jó, hogy eszembe jutott, asszonyom:
KRISZTIERNA
BÁSTA
anyád alig várja, hogy visszatérj. Csomagolj össze, holnap reggel indulsz. György úr. ha férjemet lenyelted is, de velem hogy merészelsz így beszélni? Én a te gazdád rokona vagyok, és nincsenek meg az eszközeid, hogy maradék becsületemmel együtt kiszámított utadból félrelökj. Én úgy döntöttem, hogy itt maradok. Döntésedet csak helyeselhetem: a dolgomat ez könnyíteni fogja. Engedd meg, hogy tudomásodra hozzam Zsigmond rád vonatkozó óhaját. Zsigmond nem óhajt látni soha többé, s mivel te Grácba menni nem akarsz, azt óhajtja Zsigmond, hogy lakhelyed mostantól ismét Kővárban legyen. Egy férfiszolgát. egy asszonycselédet s egy szekér holmit magaddal vihetsz. A védelmedről én gondoskodom. A te személyed a jogfolytonosság látványos megtestesülése lesz. Új a fedél, de marad az eresz. Kilencedik szín
Jósika háza Jósikáné Füzi Borbála, Kornis Gáspár
KORNIS
BORBÁLA KORNIS
BORBÁLA KORNIS
BORBÁLA KORNIS BORBÁLA KORNIS
BORBÁLA KORNIS
Üdvöz légy, asszonyom! Szép napokat hozzon a sors neked' - Ezek szerint a férjed még nem érkezett haza. Nem szokta megmondani, hogy mikor jön. A kancellár föl és alá siet, mintha egy titkos démon hajtaná. Azt mondja, segítséget visz a népnek, mert a medrükből kicsapott folyók sok embert életveszélybe sodortak. S valóban, láttam az árvízi hőst! Ahogy széles csónakjában evez, keresvén a bajbajutottakat, és megfeszíti minden erejét, hogy egy lelket se hagyjon odaveszni: azt hihetnéd, ő az újabb Noé. A nép a megmentőjét látja benne, ő meg a Gyilkos vizet figyeli, s a népet biztatja, mondván, az árvíz országos változásokat jelez. És nekem, a hitvesnek, az anyának tőled kell e dologról hallanom? Asszonyom, a legnagyobb tisztelettel kérdezhetek - őszintén! - valamit? Neked már volt egy férjed; Jósika ebből az állatfajból nem az első. Ez nem kérdés, ez meztelen való. Még szép vagy és fiatal. Udvarolsz? Tapasztalhattad, milyen a tavasz csalókán és egyhangúan kibomló, hamar hervadó virágjaival, amikkel nem lakik jól, csak szemünk. Hazug és vigasztalan látomány! Ellenben lásd az ősz gyümölcseit: hamvas szilvát, mézes húsú barackot, mosolygó almát, lágy körtét, fügét s a tüzes borral vemhes fürtöket! Mondd, asszonyom: ha özvegységre jutsz mitől ég óvjon! reménykedhetem? Miket beszélsz, uram? Hogy képzeled? Nem vagyok már egészen fiatal, de tetőtő talpig férfi vagyok, és éppenséggel nem vagyok szegény. Mohón vágylak csókkal borítani, ha van rá tisztességes lehetőség.
BORBÁLA
Ejnye, Gáspár, ez mégis különös: megkérni egy férjes asszony kezét! Hanem, tudod mit: lehet róla szó. KORNIS Már csak azért is, mert ha - Isten őrizz! -, ha néhány nap múlva megözvegyülsz, az új házassággal vissza lehet a vagyonelkobzást fordítani. És a kis árvának - mi a neve? megígérem, hogy jó apja leszek. JÓSIKA (jön) Itt vagy, Kornis uram? Derék dolog. Vizes vagyok, átfáztam teljesen. BORBÁLA Engem észre sem veszel? JÓSIKA Igaz is, milyen piros vagy! KORNIS Éles a szemed: észreveszed a gyertyaláng mögött a lángoló arcot. Ha ilyen éles a szemed, meglátod-e a jövőt? Mi lesz holnap? Mi lesz holnapután? JÓSIKA Kornis uram, te is mily fiatal vagy! Reggel óta eltűntek ráncaid, a hajad sűrű lett és fekete; máskor csapzottan lógó bajuszod még a bajuszod is - Fáradt vagyok. Jól tudom, mit kellene tenni holnap, csakhogy mire a holnapból ma lesz, mire leapadnak az árvizek, s a bárkából kibocsátott galamb csőrében olajággal visszatér - Zsigmond elmegy. Erdélyt elvesztegette. Elcserélte, mint egy túros lovat! Meglásd, ha nem választhat fejedelmet az ország törvény szerint, szabadon, akkor itt nem lesz ország, és a német az ország hűlt helyéről kisöpör. Bocskait megvették, Sennyei gyáva, Ravaszdi alattomos, te pedig - te pedig éppoly hamar fiatal vagy, amilyen gyorsan elfáradtam én. KORNIS Sötéten látsz, túlságosan sötéten. Talán a hajamat is csak azért látod feketének - vagy tévedek? JÓSIKA S te, Borbála? Okos, hű feleség? BORBÁLA Más asszonyok meggondolatlanul hajszolják előre a férjüket, mint némely vadászaton a kopót, elfeledvén, hogy elöl szakadék; én inkább vigyázatra intelek. Azt hiszed, meg akarok özvegyülni? Tépelődni, mit válasszak: magányt, a magánnyal nyomort és bujdosást? Vagy hűtlenül átlépve árnyadon, lesni a nem egészen fiatal, de tetőtől talpig férfiakat: melyikük nem éppen szegény, s melyiknek a szándékai tisztességesek? Más csókoljon? Más aludjék velem? Idegenek neveljék fiadat? Zsigmond már lemondott. Már semmi nem köt, már nincs közöd hozzá. Vigyázz, ne légy a kelleténél is hűségesebb! Már mindenki fölesküdött Rudolfra! JÓSIKA Gáspár, te is? BORBÁLA Az egyetlen te vagy, aki az aláírást megtagadta. KORNIS Mi tűrés-tagadás, rossz éjszakám volt, de rájöttem, hogy mást nem tehetek. Aláírtam: egy kis tintás maszat, egy kis viasz - nem törődöm vele, BORBÁLA Uram, ne légy vak! Ne légy ostoba! Szaladj, amíg nem késő: írd alá, és térden csúszva kérj bocsánatot! JÓSIKA Zsigmond elmegy - ez már kétségtelen. Elárulta trónját, el a hazáját, elárulta önzetlen híveit,
BORBÁLA JÓSIKA
elárulta magát, Zsigmondot is. Ő igen - én akkor sem. Vak leszek, ostoba leszek, öngyilkos leszek! Én, a paraszt, én, a csinált nemes majd megmutatom, mi a becsület! - Én nyomorult! Fölesküdnék azonnal, de már késő, már nem kellek nekik. El kell, hogy meneküljek, asszonyom. Uram, ha elmégy, nem foglak szeretni. Észak. Nem, Dél. Nem, Nyugat. Nem, Kelet! - A világból kimenni nem lehet.
Tizedik szín
Gyulafehérvár a sáncok előtt Básta, Bocskai, Lázár, Borsolló BOCSKAI Percről percre magasodik a víz. Kicsapott a medréből a Maros; az Omboly alsó kanyarulatában az elsodort gerendák és a jég torlaszt emeltek az árvíz elé, s két irányból is a városra törnek a méltatlankodó, szennyes habok. A megdühödött folyamistenek, mint rosszul fogalmazott iratot, országszerte törölték a vetést Ceres kalásztermő tábláiról. És kiöblítette a temetőt a rázúduló vízözön: kimosta a koporsókat és a holtakat; s az alsóváros lagúnáiban, leroskadó, silány vályogfalak rémülten kapkodó lakói közt halkan, komoran siklanak az ősök s a gyermekként meghalt százévesek. BÁSTA Eszerint, ha jól értem szavadat, Fehérvárat körülzárta a víz. A rendek megérkeztek? LÁZÁR Java részt. BÁSTA Az országgyűlésnek nincs akadálya. És amíg tart, idejönni nehéz, innét elmenni szinte lehetetlen; hacsak nem koporsó jön komp gyanánt. Egy erdélyi úr miatt mondom ezt. BOCSKAI S nem volna jobb, ha mégis futni hagynád? BÁSTA Ez neked semmiképp sem érdeked. BORSOLÓ Az ítélet már majdnem készen áll. Már csak egyetlen mozzanat hiányzik, egy számára kínos meglepetés. LÁZÁR Vigyázz, uram: egy ilyen cselszövő, aki az ártatlan követeket orozva meggyilkolja, sokra képes! S ne feledd, hogy nem tette le az esküt! Mi lesz, ha fegyverhez folyamodik? BOCSKAI Biztos vagy benne, hogy ő volt a tettes? BÁSTA Nyilván ő volt. Miért, ki más lehet? BOCSKAI Be is tudjátok bizonyítani? LÁZÁR Annyi vért kifolyatott, hogy az én köpenyem is véres lett. Nézz ide! Nézd meg, milyen véres a köpenyem! BORSOLÓ Igazán sajnálom, hogy nincs idő ebben az éppannyira szomorú, mint amennyire gyalázatos ügyben részletes vizsgálatot kezdenünk. BÁSTA S van egy másik vétke, még súlyosabb. BOCSKAI Épp ezért jobb lesz, ha futni hagyod. Másként óhatatlanul rád vetül a gyalázat árnyából egy vonás. BÁSTA Vagy úgy. Uram, rendben van, engedek bár Isten látja, hogy nem szívesen. Az árvíz miatt csak a hegyen át lehet Fehérvárról elmenekülni. Nos hát, a te kedvedért, Bocskai,
BOCSKAI BÁSTA
LÁZÁR BÁSTA
LÁZÁR BÁSTA
reggelig őrizetlenül hagyom a hegyek felé vezető utat. De szavamra!, ha ez a kis nagyúr nem fél és nem szégyell kiállani az összegyűlt három nemzet elé Akkor tégy a belátásod szerint. S akkor te vagy soron. - Lázár, figyelj! Holnap az országgyűlésen, akit Bocskai István vállon vereget, akármilyen nagyúr legyen is az, embereid fogják el, és vigyék. Egy embert holnap vállon vereget, hátulról - így, ahogy most én csinálom. Megértetted? Megértettem, uram. A rendeknek csak fegyvertelenül engedd, hogy a terembe lépjenek. Állíts egy-egy ágyút a négy sarokba, és kapjon égő fáklyát a tüzér. Megértetted? Megértettem, uram. Eredj, hívd össze a testőröket! Magyarázd el, hogy akit Bocskai - meg aztán Básta - vállon vereget, az a teremből nem old kereket.
Tizenegyedik szín Zsigmond lakosztálya lstvánffy Miklós jegyzetel ISTVÁNFFY
Almárium. Indiai nemesfa, sarkain trébelt ezüst berakás. Aranyveretes nyereg. Díszpohár. Rubintos markolatú, görbe kard. Egy alabástromszobor, nőalak, felirattal: „Fiat justitia". ZSIGMOND (jön) Írd inkább azt, hogy „mundus pereat". ISTVÁNFFY Üdvözöllek Rudolf császár nevében, te Oppeln és Ratibor hercege! Nevem lstvánffy Miklós. Én vagyok miután a nádori szék üres - a nádort helyettesítő személynök. Összeírom az ingóságokat. ZSIGMOND Nádori személynök, nem gondolod, hogy az ingóság olykor ingatag? Vigyázz, mert az utókor kikacag! ISTVÁNFFY Azt gondolom, Oppeln és Ratibor, hogy bízd az utókorra a kacajt, és a jelen pillanattal törődj, amelynek mézét mint magánszemély mostantól gond nélkül szürcsölheted. Még egy utolsó, nehéz próba jön, az országgyűlés -ZSIGMOND Perceken belül elkezdődik, s megtörve a szokást, ide hívták össze a rendeket, az én palotámba ISTVÁNFFY Már nem tiéd. ZSIGMOND - rokonom, Rudolf ISTVÁNFFY Már nem rokonod. ZSIGMOND - buzgó, túl buzgó megbízottai. És ha Erdély három nemzetei el nem fogadják lemondásomat? És ha ragaszkodnak Báthoryhoz? És ha sírva kérlelnek, hogy maradjak? És ha kérésük szívemig hatol? Akkor mit fogsz tenni, személynök úr, te nemlétező nádor jobbkeze, te balkezes jobbkéz, te ritkaság? ISTVÁNFFY Oppeln- és Ratibornak érdeke életbevágóan fontos neki! -, hogy szépszerével s minél hamarabb Erdély kalickájából kirepüljön,
mivel a kalicka kulcsa Rudolf császárhoz került: ő nagy madarász, és a hamisan fütyülő madárból egykettőre pástétomot csinál! Ezt ugye te is tudod, hercegem. Igaz is, herceg mit gondolsz, miért nem jött ide a császár öccse, Miksa, hogy birtokba vegye a tartományt? Miért vállalkozik -- miért muszáj e nagy dologra vállalkoznia olyan kis embernek, mint én vagyok? Erre válaszolj, hercegem - ha tudsz. ZSIGMOND Miksa főherceg igen óvatos, másfelől pedig igen bátor ember, főleg, ha sík vidék veszi körül. A magassággal egyenes arányban gyűlik szíve mögött a félelem, s eszerint fél az erdélyi hegyektől. ISTVÁNFFY És miért fel az erdélyi hegyektől? Mert azt gondolja, hogy tőrbe csalod. És miért gondol ilyen csúf dologra? Mert nemrégen kapott egy levelet; s az kinek elmeborjadzása volt? ZSIGMOND Semmilyen levélről nincs tudomásom! ISTVÁNFFY Még erről sincsen'? „Jobb, ha vársz, amíg Erdélyből kimegy a fejedelem. Addig ne jöjj ZSIGMOND Ki merészelte ezt?! ISTVÁNFFY „A magyarok amúgy is gyűlölik a németeket" -- Nem tudod, ki volt? ZSIGMOND Ez koholmány! Ezzel akartok engem Rudolf előtt meggyanúsítani! Hát nem látjátok, hogy fölösleges? Én már lemondtam! Én már elmegyek! ISTVÁNFFY Lehet, hogy koholmány, de te koholtad. Rajta van a kancellári pecsét, szabályszerűen és hitelesen. ZSIGMOND Tehát a kancellár! ISTVÁNFFY Nem hihetem, hogy tudtod nélkül így próbált szerencsét. ZSIGMOND Én csináltam belőle nagyurat! Legbenső titkaim tudója volt! Úgy szerettem, akár testvéremet, és most -- De nem! Ez nem lehet igaz! Ez ostobaság! Ez csak arra jó, hogy Miksát késleltesse, és a császár jóindulatát semmivé tegye, és becstelenség árnyát vesse rám! ISTVÁNFFY Nos, ha egy herceg állít valamit, azt akkor is hiszem, ha nem igaz. És ha tényleg nem tudtál a levélről, akkor ne félj, még nincsen semmi baj. ZSIGMOND Még nincsen semmi baj; valami baj van. „A fejedelem bolond; bármikor megfordulhat szándéka, mint a szél." Ezt merte leírni? A nyavalyás! A gazdájáról? A rühös kutya! Hozzátok. ide! Megölöm! ISTVÁNFFY Nyugodj meg! NÁPRÁGYI (jön) Hol a kancellár? ISTVÁNFFY Itt van. Te vagy az. Én úgy vélem, nem vagy rá érdemes, de Őfelsége döntése szerint - és e döntéssel nem szállok vitába! - te vagy a. tisztség várományosa. NÁRPÁGYI Rendben van; de hová lett Jósika? ZSIGMOND Talán megsúgta neki valaki, egy szellő vagy egy kismadár a fán ISTVÁNFFY Nem baj. Távollétében elítéljük. Te lesze az utódja, püspök úr, bár én tudnék alkalmasabbat is. ZSIGMOND Elítéljük, el bizony! Mint a pinty! Hisz perbe fogtuk! -- Kedves uraim, tudok még meglepőket mondani! Több, mint egy éve kezdődött a per,
BÁSTA (jön) ZSIGMOND ISTVÁNFFY BÁSTA LÁZÁR (jön) BÁSTA
eddig titokban, kíméletesen folyt. Csakhogy amit eltitkolt Báthory, akit Báthory kímélni akart, azt nem fogja Oppeln és Ratibor kímélni vagy titokban tartani. Jaj, most már minden vádat elhiszek. Elkezdjük. És mit fogtok mondani, ha kérdik, hogy mikor jön Miksa herceg? A te gondod az legyen, hogy mikor mégy. Mihelyt az országgyűlés véget ér, máris kezdheted a csomagolást. Minden készen áll. Már csak arra várunk, hogy végre megjelenjék Jósika. A kancellár - tudomásom szerint reggel kilovagolt a György-kapun. Nekünk is így a jobb, hogy elfutott. - Uram, szedd most össze minden erődet, hogy életed legnagyobb és utolsó szereplése tökéletes legyen. Tizenkettedik szín
Országgyűlés a fejedelmi palota nagytermében
SENNYEI
ZSIGMOND
Szívből köszöntünk, Erdély fejedelme! Örömmel, de aggodalommal is jöttünk palotád falai közé. Öröm, hogy szemtől szemben láthatunk, s hogy remélhetjük bölcs döntésedet az ország lényeges ügyeiben. Reméljük, hogy a portával kötendő régóta várt békéről szó esik. Ellenben arról sem hallgathatok, hogy némely szokatlan és újszerű körülményt furcsállanak egyesek. Egyesek szerint a testőreid viselkedése nem helyénvaló. Egyesek azt hiszik Tudni szeretném, név szerint, kik azok az egyesek! Senki? Furcsállom ezt a hallgatást! Szerintem szokatlan és újszerű, s nem épp helyénvaló viselkedés; de nem baj, csak jó egészség legyen! Sajnos a kancellár, Jósika István nem jött el közénk - ő tudja, miért. Távollétében a főkapitány, Bocskai István terjeszti elő azt, amit az országnak üzenünk. Most Bocskainak átadjuk a szót, és az országot átadjuk Rudolfnak, a felséges császárnak, aki sokkal jobb uralkodó lesz, mint mi vagyunk.
Zúgás a teremben BOCSKAI
Báthory Zsigmond üzeni: lemond, és azt kívánja, hogy tegyetek esküt országunk jövendő gazdáira. HUSZÁR PÉTER Hány gazdája lesz ennek a hazának? SZÉKELY MÓZES Döntöttek - megint a hátunk mögött! BOCSKAI A felséges császár követei: Istvánffy Miklós nádori személynök és Básta György kassai kapitány. ISTVÁNFFY Először is, megvan a magyarázat arra, hogy miért nincs itt Jósika. Kezeimhez jutott egy levele - tessék, itt van, bárki megnézheti! -; ebből nyilvánvalóan kiderül, hogy a hatalmat át akarja venni. Ezenkívül - lépj elő, főügyész! Jósika ellen titkos per folyik, főbenjáró ügyben egy éve már.
Habár ítélet még nem született, semmi kétség, hogy elmarasztaló lesz. BORSOLÓ Az összegyűlt vallomások alapján bebizonyítható, hogy Jósika - noha sem jelleme, sem származása uralomra méltóvá nem teszi egyszerre próbálta kijátszani Rudolf császárt és Zsigmond fejedelmet, hogy a nevető harmadik legyen. ISTVÁNFFY Most azt is tudjátok meg, hogy miért nem fogtok megbékülni a törökkel. Már küszöbön állt a békekötés, éppen csak az aláírás hiányzott, amikor megölték vagy megölették a portáról jött három követet. Elszörnyedés Ki lehetett ez az elvetemült? Ki nem akarja, hogy béke legyen, hogy a jogar békésen szálljon át fejedelmi kézből császári kézbe? Hol a kancellár? Miért nincs jelen? JÓSIKA (jön) Ez furcsa! Elveszik a kardomat, és végigmotoznak a darabontok, akárcsak valami gonosztevőt! Lázár István uram, nem gondolod, hogy a pimaszságnak is van határa? - Üdvöz légy, fenséges úr! - Ti pedig bocsássátok meg indulatomat, valamint azt, hogy későn érkezem. Mi ez a nagy csend? Engem vártatok? Reggel kilovagoltam a kapun, hogy megnézzem, apad-e már az árvíz, ám a várostól fél mérföldnyire megbotlott a lovam, és ledobott - nézzétek, milyen sáros a ruhám! BOCSKAI (vállon veregeti) Sebaj, öcsém; fő, hogy itt vagy közöttünk. Botlik aló, pedig négy lába van; boldog az, akinek csak lova botlik, s akinek ruháján tapad a sár, nem pedig jellemén és tettein. A darabontok megrohanják Jósikát JÓSIKA BÁSTA ISTVÁNFFY JÓSIKA ISTVÁNFFY
ZSIGMOND JÓSIKA ZSIGMOND JÓSIKA ISTVÁNFFY
JÓSIKA ISTVÁNFFY
JÓSIKA
Fenséges úr, te parancsoltad ezt? Hiszen a leghívebb szolgád vagyok! Igen?! Akkor milyen lehet a többi? Felelj: te írtad ezt a levelet? Én Erdély kancellárja és az ország legtekintélyesebb Tudjuk, mi vagy. „Miksa főhercegnek, nagy tisztelettel. A fejedelem bolond; bármikor megfordulhat szándéka, minta szél. - Nagyon aggódom érted. Jósika." Ez a te kézírásod? Válaszolj! Fenséges úr Igen vagy nem?! Igen. Most már semmi másra nem kell felelned, csak arra, hogy magadtól írtad-e. Tudott-e a levélről valaki? Nem tudott róla senki. Jól vigyázz: az életed múlik a válaszon, és holtod után a becsületed. Én írtam a saját akaratomból, saját szándékom és tervem szerint, amelybe senki nem volt beavatva.
Darabontok ládákkal jönnek KORNIS
Itt vannak a kancellár kincsei,
miket az ártatlanul elítéltek vagyonából rabolt piszkos keze! Nézzétek ezt a szép ezüstkupát: Jósika István Kovacsóczytól - akinek térdéig sem érne föl! nemcsak a kancellári hivatalt, hanem edényeit is örökölte! NÁPRÁGYI A kancellári díszruhák! No, lám, hamar beléjük nőtt a siheder! S nem vágtad le az aranygombokat, hogy eladd őket és ellopd a pénzt? BÁSTA Eleget láttunk; elvihetitek. NAGY TAMÁS S ezt végignézitek, ti gyáva rongyok'? Hát egyetlen férfi sincs köztetek? Ez országgyűlés? Nem, nagyuraim, ez börtön, vesztőhely és gályapad! Erdély kancellárját, Jósika Istvánt elhurcolják, mint egy haramiát? Hazátokat a németnek lökik, mint redves csontot a kutyák elé, és ti mindezt hang nélkül tűritek? Zsigmondot alattvalói közül senki sem kényszeríti távozásra; de ha már úgy megunta nemzetét és honfitársait, hogy menni óhajt, akkor menjen, de hagyja meg nekünk a fejedelemválasztás jogát, melyet még az Aranybulla hagyott ránk! ZSIGMOND Kifulladt jogod egy kötélen, ott ráng! Vigyázzon, aki semmibe veszi a szerződést, mely nemcsak a hazának jelent védelmet, hanem az egész keresztény ügynek is hasznára lesz! Jól vigyázzon, aki ellenkezik: mert makacskodásáról oly hamar, oly hirtelen kell majd letennie, hogy megbánásra sem lesz ideje. (Vállon veregeti Nagy Tamást) Egyébként jól beszéltél, Nagy Tamás. NAGY TAMÁS Méltó kezdethez méltó folytatás. A darabontok megrohanják, és elviszik LÁZÁR
Néhány perc kínos vergődés után nyelvet öltve lóg az élettelen dög! BÁSTA Kinek van mondanivalója még'? Óhaj? Sóhaj? - No, ezt már szeretem. JÓSIKA Most már én kérem azt, hogy vigyetek, és öljetek meg minél hamarabb. LÁZÁR Halálba menekülnél, nyomorult? Nem jó az akasztott ember alatt ácsorogni, mert rád hullik a magja, és a fejedbe gyökeret ereszt! SENNYEI Ha lemondasz is, fenség: most az egyszer, még utoljára mutasd meg nekünk, hogy nagylelkűen irgalmazni tudsz! ZSIGMOND Én, Zsigmond, hazátok volt fejedelme szívesen kegyelmet adnék neki, ha kezemben volna a kegyelem. De így mit tehetek barátomért? Legfeljebb annyit, hogy karon fogom, és elkísérem: jöjj, kedves barátom, ennyi tisztességet megérdemelsz. A siralomházig együtt megyünk. JÓSIKA Nagyurakkal egy tálból ne cseresznyézz, mert arcodba köpködik a magot. Vagy megérzik az idegen szagot, vagy meghitt, baráti percek után lemetszenek, mint egy beteg tagot. (Zsigmonddal kimegy) BÁSTA Végezzük el, ami még hátravan. A kancellár: Náprágyi Demeter. Éljenezzétek meg, tapsoljatok!
Jósika vagyonának a felét elkobozzuk, ami pedig marad, Kornis Gáspár őrizetére bízzuk; ő a kis árvának a gyámja lesz, s ha majd a gyászév - mely, mint a mesékben, csupán három napig tart - letelik, Füzi Borbálát, a szép özvegyet akár feleségül is veheti. Kornis Gáspár mindezeken felül mától fogva Várad főkapitánya. BOCSKAI Uram, ez azt jelenti -- ? BÁSTA Azt jelenti. - Bocskai Istvánt a mai napon megfosztjuk minden lisztségeitől! BOCSKAIEz a jutalom? Ez a köszönet, amiért elsőként írtam alá a császáriak az esküformulát? Mire mehettél volna nélkülem? BÁSTA Bocskainak súlyos vétkei vannak. Növekvő hatalmával visszaélt; a vallási zavargások alatt rnegöletett nem egy ártatlan embert, és a fejedelem rokonaként oly tanácsokat adott, amelyek nem Erdélynek használtak, csak neki. Mentsége az, hogy nem vonakodott aláírni az esküformulát, ezért nem állítjuk törvény elé, s nem hurcoljuk meg ősi nagy nevét. \/onuljon vissza birtokaira: Szentjób vára legyen lakóhelye mint afféle custodia honesta. -- Megértetted? BOCSKAI Eljön még az idő, mikor őfelsége belátja majd, hogy mily méltatlanul határozott. (El) LÁZÁR Uram, őt is? BÁSTA Kitűnő gondolat; megérdemel egy vállveregetést. LÁZÁR Hohó! Vigyázz, uram: velem ne köss ki! Itt vannak az én darabontjaim: ha bármit parancsolok, szót fogadnak! I. DARABONT Uram, szót fogadunk; de nem neked. II. DARABONT Te már nem parancsolsz; egy perce még parancsoltál -- közben eltelt a perc. LÁZÁR Nem értem. Valami megváltozott? Rosszabb ember lettem valamitől? ügyetlenebb? Sillányabb? Kevesebb? A darabontok megrohanják Eresszetek! - Hohó, jó lesz vigyázni, mert mindent elmondok, amit tudok! Elmondom a császári biztosok alávaló -BÁSTA (betömi a száját) Mit fogsz elmondani? Na, látod semmi, sem jut az eszedbe. Lázár István, sok tüzes bort megittál; most életed végén igyál vizet. Friss vizet a Marosból. I. DARABONT Igenis! Lázárt kiviszik ISTVÁNFFY Erdélyi rendek, nézetem szerint az országgyűlés ezzel véget ért. Végighallgatjuk a fejedelem búcsúbeszédét: ez van hátra még. Utána pedig -- éljen a haza, Isten hírével menjetek haza. Minden eddigi vétket megbocsátunk: aki nem ellenségünk, az barátunk.
Tizenharmadik szín
gyémántfüvek - alabástromgyümölcsök - a csillagokba - nézd csak, ott a Föld! Smaragdgyűszű egy nagy, fekete asszony fekete ujján; s a fekete kéz fekete tűvel, fekete fonallal a nagy feketeséget hímezi. Ne búsulj, testvérem: együtt megyünk! (Kijön a kamrából) Majd a távoli csillagzatokon találunk másik magyar nemzetet, éppannyira magyart, mint a magyar, annyi különbséggel, hogy boldogabbat. Ők nem lehetnek pofozóbabái keresztény Isten s pogány fátumok száz irányból felgerjedő dühének. Majd egyszer a távoli csillagokból eljönnek az igazi magyarok, akik szegény létező magyaroknál sokkal jobban intézik sorsukat, s meghozzák a mi jósorsunkat is. Mert a sok sebből vérző, megtiport magyar nemzetnek egyszer újra kell születni az egész emberiségben, és a magyar nemzetnek vissza kell térnie az egész emberiség teljes értékű tagjai közé, máskülönben elpusztul a magyarság, s magyarok nélkül az emberi faj bármily gazdag lesz, mégis csonka lesz. Most gyorsan öljétek meg Jósikát.
A palota egyik szűk kamrája Zsigmond. Jósika ZSIGMOND
Étvágygerjesztő, pompás illatok! Kamrád alatt éppen a konyha van; kár, hogy a felszálló gőzök miatt a falról szinte patakzik a víz, és amihez nyúlok, minden ragad. Fényes lakoma készül odalent; kár, hogy már nem nekem, hanem nekik. Micsoda ételszag van itt! Piha! S az én édes fivérem egy ilyen patkányveremben várja a halált? Hozzatok redőzött kárpitokat, arannyal hímzett faliszőnyegeket, festményeket és mindent, ami szép! Az én barátomat megilleti ennyi figyelmesség! - Többet! Hamar!
Darabontok szőnyegekkel, festményekkel stb. jönnek, és feldíszítik a kamrát Barátságom jele: saját kezemmel ütöm be a falba a szögeket, amikre fel fognak akasztani mindenféle szemgyönyörködtető képet, hogy fogságod vígabb legyen. Van itt néhány kiváló férfiú arcmása, hogy okulj példáikon. Ez itt Seneca - sorsa ismerős. Ez Papinianus, a nagy jogász, őt Caracalla gyilkoltatta meg. Ez itt a jó Morus Tamás, aki Brit Henriknek esett áldozatul. Ez Bánk bán, Magyarország nádora, aki a szép királynét, Gertrudist akkor próbálta elcsábítani, amikor Endre király háborúzott. Csinos kis munka! Tetszik neked is? Megtisztelő társaságba jutottál. Egy könyv: a Boéthius által írt „Consolatio Philosophiae". A Filozófia fölkeresi a siralomházban ártatlanul sínylődő bölcset - kétszáz oldalon, szűnni nem akaró vigasztalás! Lesz mit olvasnod - nem örülsz neki? S te hallgatsz. Nincs hozzám egy jó szavad. Bánatosnak látszol. Ugyan miért? Fel a fejjel! Még nincsen semmi baj! Nézz rám, és nyújtsd felém a kezedet! Rajtad kívül senkim sincs a világon. A legmélyebb és legmagányosabb s az Örökkévalósággal fölérő jelen pillanatot neked adom! Komolyan azt hiszed, hogy veszni hagylak? Kezemből kiüthetik a jogart, az ebédemet megemészthetik, de téged - téged, aki én vagyok, téged nem hagylak! - Együtt elszökünk, áthajózunk a bíbor tengeren, szempillaként rebbenő madarak, buja virágok, beszélni tudó fák s bársonyhajú, szelíd népek közé. Legyünk ketten királyok: te meg én! Ismerek egy olasz mechanikust, aki mesterséges madarat épít. Kilencöles, csapkodó szárnya van - bebújunk a hasába - összebújunk - oly egyformák leszünk, mint két tojás - felröppenünk a Holdba - színezüst -
Epilógus Elmondja Zsigmond Szeretett híveim! Amióta csak a trónon vagyok, nagy könnyhullatással, keservesen, szívszaggató gondokban hánykolódom: hogyan lehet megóvni a hazát, amikor két világbirodalom élethalálharca közé szorultunk. Minden hiba közt a legsúlyosabb, amikor a fejedelem hibázik, mert azt az egész ország sínyli meg. Jól tudtam, hogy milyen rettenetes, milyen örökre szóló felelősség, amikor azt kellett eldöntenem, hogy a két küzdő hatalom közül vajon a Római Szent Birodalmat vagy a bizánci császárt, a pogányt válasszuk szövetségesünk gyanánt, tudván, hogy ellenségünk lesz a másik. Mert bárhogy nézzem is, a háború semmiképp sem volt elkerülhető; hiszen aki fonák ravaszkodásból vagy gyávaságból a békét lesi, azt meglakoltatják a fegyverek. Én keresztény vagyok, így veletek a keresztény oldalhoz csatlakoztam, s ellenfeleim is elismerik, hogy Erdélynek ez nagy megbecsülést, s nem hervadó dicsőséget jelentett. Valahányszor csak visszagondolok indulásom fényes perceire, nagyot sóhajtok, és megkérdezem: vajon miért, hogy nincs olyan öröm, nincs boldogság, nincs lelki nyugalom, amelyet rögtön a legélesebb, legnyíltabb ellentéte ne követne? Miért, hogy minden szép és jó dolog a mulandóság gyors prédája lesz;
s a jó Szerencse, mely hű szukaként sokáig a nyomunkban koslatott, egyszerre csak - miért?! - mintha kifáradt volna, sarkon fordul. és elmarad. Ifjúságom sok nagy vétke miatt, , úgy érzem, büntetéssel sújt az Isten; s nem akarom, hogy egy ember miatt ártatlanul bűnhődjék a hazám; nem akarom, hogy ti bűnhődjetek. Tudjátok, hogy nem született utódom, és nyilván ezután sem születik: így jobb lesz, ha már most kijelölöm, aki hazámról gondoskodni fog. Tehát úgy döntöttem: hazámat, Erdélyt ünnepélyesen átadom Rudolf német császárnak és magyar királynak! Ne feledjétek: hazánk jog szerint a magyar koronához tartozik, amelytől az elmúlt negyvenöt év zűrzavara szakította csak el. S ha így áll a dolog, mi rossz van abban, ha visszaszáll - mégpedig nem erőszak, de törvény és jog által visszaszáll - oda, ahová mindig tartozott? A császár volt a harcban támaszunk: legfőbb ideje, hogy ezt viszonozzuk! Talán azt kérditek: miként lehet, hogy egy fejedelem önként lemond arról, amit örökségül kapott, s amiért mások életüket is kockára vetnék, csak hogy megszerezzék? Én a szerencse adományait megvetem: úgy cselekszem, minta pitypang, amikor bóbitáit ellöki. Úgy vagyok a sorssal, minta ruhámmal: inkább termetemhez illő legyen, mint hosszabb annál, ami kellene. Számos kiváló császár és király példája lebeg szemeim előtt! Hayton örmény király remete lett; Giselbert herceg Lotharingiát önként átengedte a németeknek; Wamba spanyol király végigtekintett országán, és kolostorba vonult; Alfonz király Nagy Károlyt hívta be, hogy a hatalmat átruházza rá. Mit mondjunk Dukas Parapinakésről, aki egy birodalmat eldobott, és meghalt Ephesus püspökeként? Ugyanígy tett Kalaphatés Mihály, annyi különbséggel, hogy megvakult, mert nem bírta uralma ragyogását! A fényes nevű Theodosius belátta, hogy vetélytársa, Leó nála is méltóbb az uralkodásra! Itt van Krőzus: máglyára menekült, hogy a hűvös uralkodás után végre melegedhessen egy kicsit! Még a bősz Diocletianus is vidéki házában öregedett meg. János pap, a kitájok hercege, felismerve, hogy jobb a nyugalom, mint a folytonos háborúskodás, letette Dzsingisz kán kezeibe ősi hatalmának összes jelét. Végül itt van saját évszázadunk nagy példaképe és nagy hérosza: Károly, ezen a néven ötödik! Ha ő képes volt az öccse javára lemondani világuralomról,
miért ne tudnék én egy tartományt kiereszteni a kezem közül? Minden ellenfelemnek megbocsátok, és bocsánatot kérek magam is. Tudom, hogy fiatal korom miatt s a rám rakott terhektől roskadozva gyakran voltam szigorú és rideg: sőt kegyetlenség, hirtelen harag, korlátokat nem tűrő nagyravágyás, ingadozó, majd rombadőlt kedély, kapkodás, búskomorság és közöny vádja ellen sem könnyű védekeznem. Mindezt ne rójátok fel bűnömül. Lerakom a kezemből a jogart, levetem a fejedelmi palástot, és elmegyek. De bárhová megyek, s na többé nem fogok is visszatérni, veletek mindig törődni fogok; irántatok és a hazám iránt érzett szeretetem nem múlik el. Mostantól nem az uratok vagyok, hanem bajtársatok és hívetek. Bocsássátok meg, hogy elnémulok: nem tudok beszélni a könnyeimtől! Gyertek ide, világ szegényei! Gyertek, didergők. gyertek, éhezők! Gyertek elűzöttek, megtagadottak! Öreg koldusok, árva gyerekek, összeszidott, pofon vert inasok, csavargók, repedt sarkú némberek, bélpoklosok és nyavalyatörősök, akárhol vagytok is, gyertek ide! Minden a t étek: gyertek ide! Törjétek le az aranydíszeket a bútorról, és lesz aranyatok. Tépjétek szét a selymet, a brokátot, és nem fogtok fázni: öltözzetek I Dúljátok fel a kertet! Lakjatok jól a virágok lisztes gumóival, s ne csak gyümölcsöt szedjetek a fáról, de kivághatjátok a fákat is! Gyertek, álljatok bosszút mindenért! Minden rúgást, pofont és ütleget, amit kaptatok, adjatok tovább! Zúzzátok össze a szép szobrokat: hogy mennek szépek lenni. ahelyett, hogy ocsmányak lennének, mint ti vagytok! Az elefántcsont faragványokat, a címerpajzsokat, a lobogókat, az aranydíszes lószerszámokat hajigáljátok, a pöcegödörbe, és hulljon rájuk legjobb részetek! Az istállóból a válogatott, nemes paripákat vigyétek el, és adjátok az első lócsiszárnak; vagy inkább süssétek. meg húsukat azon a hatalmas máglyán, amely a levéltár előtt épp most lobog fel! Tűzbe veletek, titkos iratok, összeírások és oklevelek, szerződések és régi krónikák! Nincs emlékezés! Elhamvad a múlt! Én voltam az első és az utolsó! Most már megyek! Most már szabad vagyok! Szabad, mint a madár, vagy mint a szél, vagy mint az űrben szálló földgolyó, amelynek határoktól összevagdalt, lassú vizek mosta térségein a történelem-kerékre feszítve, sikoltva pörög az emberiség. Én elmegyek -- éljetek boldogan vagy boldogtalanul és haljatok meg.
E szomorújátéka szerző Báthory Zsigmondról szóló drámaciklusának negyedik, befejező része. Az első rész A nagyratőrő címen a Színház 1992/12. számának mellékletében jelent meg, a második rész ugyanezen a címen a kolozsvári Korunk 1992/12., 1993/1. és 2. számában olvasható: a harmadik rész Az állhatatlancímen az Alföld ez évi. júniusi és júliusi számában látott napvilágot
Kiadó: Színház Alapítvány. Felelős kiadó: Koltai Tamás Készült a Diamant Kft.-ben