A termőföld igénybevételével összefüggő földhivatali eljárásról Az építési tevékenység gyakorta érint termőföldeket. A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (a továbbiakban: Tft.) határozza meg a termőföld fogalmát, melyet a Tft. alkalmazása során figyelembe kell venni. (Megjegyzendő, hogy számos jogszabály a termőföld kapcsán a Tft-ben foglalt fogalom-meghatározást veszi alaul.) A Tft. értelmében termőföldnek minősül az a földrészlet, amelyet a település külterületén az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas, erdő vagy fásított terület művelési ágban vagy halastóként tartanak nyilván [Tft. 3. § a)]. A földvédelem vonatkozásában a törvény a termőföldre vonatkozó rendelkezéseket kiterjeszti a mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földekre is [Tft. 2. § (2) bek.; 3. § f)], azonban az ingatlan-nyilvántartási szabályok miatt ebben a tekintetben területi korlátozás áll fenn. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 23. § (3) bekezdése alapján a település belterületének 1 hektárt meg nem haladó földrészletét - a fő hasznosítási módra tekintet nélkül - művelés alól kivett területként kell nyilvántartani. Erre tekintettel az egy hektárnál kisebb belterületi földrészletekre, mint művelés alól kivett területekre a földvédelemi eljárás nem terjed ki. Jóllehet az erdő művelési ágban nyilvántartott földrészletek is termőföldnek minősülnek, azonban az erdők létesítésére, használatára, igénybevételére, megszüntetésére, és védelmére, valamint az erdőgazdálkodásra maga a Tft. zárja a tárgyi hatályát [Tft. 2. § (4) bek. a)]. A Tft. 36. § (1) bekezdése hasznosítási kötelezettséget ír elő, ami a termőföld művelési ágának megfelelő hasznosítást vagy a termelés folytatása nélkül a talajvédelmi előírások betartását jelenti. A hasznosítással kapcsolatos kötelezettségek betartását a földhivatal rendszeresen ellenőrzi. A termőföld takarékos felhasználásához fűződő közösségi érdek érvényesülése érdekében a Tft. a termőföld más célú hasznosításának tekinti azokat a tevékenységeket, amelyek során a termőföld mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlanná válik. A Tft. 36. § (2) bekezdése alapján más célú hasznosításnak minősül: – ha a termőföld hasznosításától időlegesen vagy véglegesen úgy térnek el, hogy az a továbbiakban mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlanná válik; – a külterületi földet belterületbe vonják; – a mezőgazdasági művelés alatt álló belterületi földet céljának megfelelően felhasználják; – továbbá ha nem talajvédelmi jellegű védelmi erdőt telepítenek.
2
A Tft. 46. §-a alapján a termőföld más célú hasznosítására vonatkozó engedélyt előzetesen meg kell kérni a termőföld fekvése szerint illetékes körzeti földhivataltól. A hatósági engedélyezési eljárás legfőbb oka a termőföldek mennyiségi védelme, vagyis az, hogy a más célú hasznosításra irányuló túlzott mértékű, indokolatlan kezdeményezések megakadályozásra kerüljenek. A földhivatal a más célú hasznosítást csak az indokolt szükségletnek megfelelő nagyságú területre és ütemezve engedélyezi, figyelemmel a jobb minőségű termőföldek védelmére. Ezt maga a Tft. is kimondja. A Tft. 44. §-a előírja, hogy termőföldet más célú hasznosítással járó beruházás céljára csak kivételesen – elsősorban a gyengébb minőségű termőföld igénybevételével – lehet felhasználni. A szőlő/ a gyümölcsös/ az öntözésre berendezett terület és meliorált terület/, valamint az átlagosnál jobb minőségű termőföld csak különösen indokolt esetben – helyhez kötött beruházás céljára – vehető igénybe. A hulladéklerakó telepek céljára, a környezetvédelmi követelmények betartása mellett, mezőgazdasági művelésre alkalmatlan vagy gyenge minőségű területet kell kijelölni. Az igénybevételt az indokolt szükségletnek megfelelő legkisebb területre kell korlátozni. A belterület indokolatlan idő előtti növelését hivatott akadályozni a Tft. 44. § (4) bekezdésében foglalt előírás, miszerint a település rendezési terve szerint belterületi felhasználásra kerülő külterületi termőföldek a településfejlesztés megvalósításától függően vonhatók belterületbe. Földvédelmi szempontból ugyanis indokolt, hogy a településfejlesztési célok elsősorban a meglévő belterületi határokon belül valósuljanak meg. Amennyiben ez nem lehetséges – a termőföld takarékos felhasználása érdekében – belterületbe vonni elsősorban a gyengébb minőségű termőföldeket lehet. A más célú hasznosítás időleges vagy végleges lehet. Abban az esetben, ha időleges jellegű a más célú hasznosítás, úgy a földhivatali engedély csak határozott időre, legfeljebb 1 alkalommal, maximum 5 évre szólhat, és az engedélyben szereplő időpont lejártával a termőföldet eredeti állapotába helyre kell állítani [Tft. 45. § (1),(3) bekezdés]. A Tft. alapján időleges hasznosítás körébe tartozik a villamos berendezések elhelyezését biztosító használati jog, a vezetékjog, a vízvezetési és bányaszolgalmi jog olyan gyakorlása is, amelynek révén az érintett területeken a termelés folytatása, illetve a talajvédelmi előírások betartása lehetetlenné válik. Ha a jog gyakorlása az említett következménnyel jár, akkor a jogosult bejelentési kötelezettséggel tartozik a földhivatal felé, melynek elmulasztását a törvény szigorú szankcióval sújtja. Ez esetben a földvédelmi járulék megfizetésén túl, annak háromszoros összegét is meg kell fizetni földvédelmi bírságként. [Tft. (2), (4) bekezdés]
3
Az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységgel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet 17-18. §-a értelmében a termőföld felhasználásával járó építési tevékenység esetén az építési engedély iránti kérelemhez mellékelni kell a földhivatal határozatát a más célú hasznosítás engedélyezéséről, melyről az építésügyi hatóság köteles meggyőződni. Ennek értelmében a termőföldet érintő építkezés során az építési engedély iránti kérelem benyújtását megelőzően a földhivatali engedélyt be kell szerezni. A földhivatal tehát ebben az esetben nem szakhatóságként jár el az építésügyi eljárás keretében, hanem attól különálló földvédelmi eljárásban, ügydöntő hatóságként érvényesíti a Tft-ben foglalt követelményeket. A termőföld más célú hasznosítására vonatkozó engedélyt a Tft. 46. §-a alapján a termőföld fekvése szerint illetékes körzeti földhivataltól kell kérni. 2006. január 1-jével visszaállt az az általános illetékességi szabályozás, miszerint a más célú hasznosítással érintett területnagyságtól függetlenül a termőföld fekvése szerinti körzeti földhivatal jogosult az engedélyezési eljárást lefolytatni. [Rövid ideig – 2002. február 13 és 2005. december 31-e között – az 1 hektárnál nagyobb térmértékű más célú hasznosítások esetében különös illetékességi szabályok érvényesültek]. Ha a más célú hasznosítás engedélyezése iránti kérelem több földhivatal illetékességi területén fekvő termőföldre vonatkozik, a kérelmet a megyei földhivatal bírálja el. Ha pedig az érintett terület több megye területén fekszik, a kérelmet – előzetes egyeztetést követően – területi illetékességüknek megfelelően ugyancsak a megyei földhivatalok bírálják el. Ilyen esetekben a kérelmet valamennyi érintett földhivatalnál egyidejűleg be kell nyújtani, s abban utalni kell az ily módon érintett földhivatalokra. Más célú hasznosítás iránti kérelmet – a belterületbe vonás esetét ide nem értve – bárki előterjeszthet. Ennek alapján termőföld más célú hasznosításának engedélyezése iránt nem csak a föld tulajdonosa, használója nyújthat be kérelmet. Ennek az az oka, hogy a termőföld más célú hasznosításának engedélyezési eljárása keretében a földhivatal kizárólag földvédelmi szempontok szerint jár el, s minthogy engedélyezésről van szó, a földhivatali határozat (a később említett járulékfizetési kötelezettségen túl) nem ír elő kötelezést az engedélyes részére a termőföld más célú hasznosítására. Itt van relevanciája a Tft. 49. §-ának, mely szerint „a termőföld más célú hasznosítására kiadott engedély, ha e hasznosítás megkezdésére öt év alatt nem kerül sor, érvényét veszti”.
4
A belterületbe vonás, mint – nem beruházási jellegű – más célú hasznosítás engedélyezését azonban csak az érintett önkormányzat kérheti a földhivataltól. Ennek oka az, hogy az önkormányzat képviselő-testületét illeti meg e kérdéskörben a döntés. A földhivatal magánkezdeményezésekre nem dönthet a külterületi földek belterületbe vonásának engedélyezéséről, az ilyen kérelem tárgyában akkor jár el helyesen a földhivatal, ha azt mint nem a jogosulttól származó kérelmet elutasítja. A kérelemnek a más célú hasznosításhoz szükséges teljes területigényt tartalmaznia kell, s meg kell konkrétan jelölni az igénybevétel célját. Beruházás esetén az elhelyezésre – a helyhez kötött beruházás és a hófogó erdősáv kivételével – több helyet (változatot) kell megjelölni. E rendelkezés alkalmazása szempontjából helyhez kötött beruházásnak kell tekinteni a meglévő létesítmény bővítését, közlekedési és közmű kapcsolatainak kiépítését, valamint a bányaüzemet és az egyéb természeti kincsek kitermeléséhez szükséges létesítményt is. A kérelemhez mellékelni kell a földmérési alaptérképnek a más célú hasznosításra tervezett területet feltüntető másolatát és az ehhez tartozó terület kimutatást. A Tft. nem tesz különbséget az egyes földterületek építésügyi szempontból történő övezeti besorolása (területfelhasználási cél) szerint, illetőleg a szerint, hogy a más célú hasznosítás iránti kérelmet előterjesztő személy élethivatásszerűen mezőgazdasági tevékenységet folytató személy-e vagy sem. A földhivatal más célú hasznosítás engedélyezéséről helyszíni vizsgálat alapján dönt. A földhivatal az engedélyezési eljárás során – konkrét törvényi mérlegelési szempontokkal nem korlátozott – széles körű mérlegelési jogkörben jár el. A mérlegelési jogkör alkalmazása során alapvető szempont az, hogy a más célú hasznosítás iránti kérelem milyen termőképességű termőföldet érint. Ezen túl a földhivatal joga és egyben kötelessége is az, hogy vizsgálja a termőföld igénybevételének célját. Ennek hiányában a földhivatali eljárás nem töltené be a termőföldvédelem érvényesítésére szánt jogalkotói akaratot, az eljárás formális lenne, mi több, a földvédelmi járulékmentességre vonatkozó szabályozás is értelmét veszítené. A földhivatalt a belterületbe vonás iránti kérelem elbírálásánál az önkormányzat képviselő-testülete rendeletével elfogadott szabályozási terv célkitűzései is csak annyiban kötik, hogy döntése meghozatalakor a településfejlesztési célok megvalósítását és a földvédelmi szempontokat kell mérlegelnie.
5
Amennyiben a földhivatal a kérelmező részére – meghatározott célra – engedélyezi a más célú hasznosítást, a földhivatal utólag a beruházás megvalósulását hivatalból ellenőrzi. Ha az engedélyes a jogerős határozatban foglalt céltól eltérő célra hasznosítja a termőföldet, úgy a Tft. 55. § (1) bekezdésének d) pontjában foglaltakat kell alkalmazni, vagyis földvédelmi bírságot kiszabásának van helye. A földhivatal az engedélyezés során a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló a 2004. évi CXL. törvény (Ket.) szabályai szerint jár el. A hatósági engedély mellett a földvédelmi járulék is a termőföld védelmét szolgálja, mivel a Tft differenciáltan határozza meg a járulék összegét a termőföld minőségi osztályától, művelési ágától és a kataszteri tiszta jövedelmétől függően. Ez a szabályozás pedig arra ösztönzi a beruházókat, hogy a gyengébb minőségű termőföldeket használják fel. A termőföld más célú hasznosítása során a Tft. főszabályként írja elő a földvédelmi járulék fizetését. A főszabály alól vannak kivételek. A Tft. 52. § (3) bekezdése tartalmazza azon eseteket, amikor a földhivatali engedély birtokában megvalósítandó termőföld más célú hasznosításakor nem kell földvédelmi járulékot fizetnie az engedélyesnek. A más célú hasznosítás engedélyeztetésének célja tehát nem csak az engedélyezés során, hanem a járulékmentesség szempontjából is meghatározó. Hangsúlyozandó, hogy a mentességi körbe tartozó esetek csak akkor állnak fenn, ha a más célú hasznosításra földhivatali engedély alapján és annak megfelelő módon kerül sor. A földhivatali engedély nélküli más célú hasznosítások esetén az 52. § (3) bekezdése nem alkalmazható. A Tft. 54. §-a szabályozza azokat az eseteket, melyek során a földvédelmi járulék felét, illetőleg ötven százalékkal növelt összegét kell megfizetni. A termőföld más célú hasznosításának engedélyezése, valamint a földvédelmi járulék befizetése még nem eredményezi a termőföldnek művelés alól kivett területként az ingatlan-nyilvántartásba történő átvezetését, vagyis a földrészlet még nem kerül ki a Tft. tárgyi hatálya alól. Erre csak a más célú hasznosítás megvalósulását követően kerülhet sor, mivel az ingatlan-nyilvántartás egyik alapelve a tényleges állapottal egyező nyilvántartás. A Tft. 53. § (1) bekezdése szerint „a járulék összegének megállapításáról a más célú hasznosítást engedélyező határozatban kell rendelkezni”.
6
Tft. 53. § (3) bekezdése szerint „a járulék megfizetésére a termőföldet igénybe vevőt kell kötelezni.” A termőföld más célú hasznosításának engedélyezése során kiszabott földvédelmi járulékot a termőföldet igénybe vevő személynek, azaz az engedély jogosultjának kell megfizetnie, tekintettel arra, hogy termőföld igénybevételére – jogszerűen – kizárólag földhivatali engedély birtokában kerülhet sor. A földvédelmi járulék megfizetésének esedékessége: Az időleges hasznosítás esetén az engedélyező határozatban az eredeti állapot helyreállítására meghatározott időpont elteltéig esedékes a járulék teljes összegének megfizetése. A beruházás esetén a megvalósítás megkezdése napján, míg a véglegesen más célra engedélyezett, illetőleg engedély nélküli hasznosítás esetén az engedélyező, vagy az eredeti állapot helyreállítását elfogadó, illetőleg a más célú hasznosítás folytatásához hozzájáruló határozat jogerőre emelkedését követő harminc napon belül esedékes a földvédelmi járulék megfizetése [Tft. 53.§ (2) bekezdés]. Az engedély nélküli más célú hasznosítás esetén a földhivatal a Tft. 50. §-a alapján jár el. Ezen jogszabályhely kimondja, hogy a más célra engedély nélkül hasznosított termőföldet eredeti állapotába helyre kell állítni, melyet a földhivatal határidő megjelölésével rendel el. A kötelezett a helyreállítás elvégzését köteles a földhivatalnak bejelenteni. A bejelentés alapján a földhivatal helyszíni szemlét tart, s határozatot hoz a helyreállítás elfogadásáról, és egyidejűleg dönt a fizetendő földvédelmi járulék és bírság kérdésében, vagy újabb határidő megjelölésével a helyreállítás érdekében szükséges további munkák elvégzését írja elő. 2005. november 1-jével kivételesen, indokolt esetben a földhivatal a más célú hasznosítás folytatásához is hozzájárulhat. A hozzájárulás megadásához elengedhetetlen a tulajdonos hozzájáruló nyilatkozata. A hozzájárulás megadásával egyidejűleg rendelkezni kell a fizetendő földvédelmi járulékról és bírságról. Határidőben be nem fizetett földvédelmi járulék/bírság adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül. Erre tekintettel az előírt fizetési kötelezettségnek határidőben történő nem teljesítése esetén a földhivatal a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatósághoz fordul végrehajtás iránt. Így ezen pénzösszegek behajtására vonatkozó végrehajtási eljárás nem a Ket., hanem az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (régi Art.), illetőleg az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (új Art.) hatálya alá tartozik.
7
Eredeti állapot helyreállítására vonatkozó kötelezettség nem teljesítése esetén a Ket. végrehajtási szabályait alkalmazza a földhivatal. Honvédelemi Építésügy A Tft. 46. § (6) bekezdése szerint a honvédelmi vagy rendészeti feladatok ellátásával, (illetve a fokozottan védett természeti területté nyilvánítással) kapcsolatos más célú hasznosításra a külön jogszabályok rendelkezései az irányadóak. A honvédelmi vagy rendészeti feladatok ellátásával kapcsolatos más célú hasznosításra irányadó külön jogszabály – a 11/1998 (X. 18.) MÉM-HM-BMIM együttes rendelettel módosított – a fegyveres erők, a fegyveres testületek és az állami tűzoltóság mezőgazdasági rendeltetésű földigénybevételével kapcsolatos feladatokról szóló 1/1984. (II. 21.) MÉM-HM-BM-IM együttes rendelet. Ezen jogszabály – az 1987. szeptember 1-vel hatályon kívül helyezett – a mezőgazdasági rendeltetésű földek védelméről szóló 1961. évi VI. törvény végrehajtása tárgyában kiadott 38/1977. (X. 12.) MT rendelet 28. §-ának (3) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján került megalkotásra, mely a Tft-hez képest speciális eljárásjogi szabályokat állapít meg a fegyveres szervek és az állami tűzoltóság feladatainak ellátásához igényelt termőföldek más célú hasznosításának engedélyezése esetében. Deregulációs folyamat eredményeként az egyes jogszabályok és jogszabályi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről szóló 149/2005. (VII. 27.) Korm. rendelet 2005. szeptember 1-jével hatályon kívül helyezte az együttes rendeletet. Az 1/1984. (II. 21.) MÉM-HM-BM-IM együttes rendelet megalkotásának céljára tekintettel, a jövőben indokoltnak tűnhet a megváltozott körülményeket is figyelembe véve,– új felhatalmazás alapján – az életviszony újraszabályozása.