A települési önkormányzatok jegyzıinek hatásköre az élelmiszerlánc-biztonság területén

A települési önkormányzatok jegyzıinek hatásköre az élelmiszerlánc-biztonság területén

írta: dr. Vercseg Orsolya FVM

Tartalomjegyzék I.

Bevezetés

4

II.

Növényvédelem

5

Jogszabályi alapok

5

II.1.

A parlagfő elleni védekezés

6

II.1.1.

Változások a jogi szabályozásban

7

II.1.2.

Hatóságok eljárása és együttmőködés

9

II.1.3.

Döntéshozatal, jogkövetkezmények

10

II.1.4.

Jogorvoslati rendszer

12

II.1.5.

A közérdekő védekezés pénzügyi lebonyolítása, és a behajtás

12

II.2.

A jegyzı egyéb növényvédelmi hatósági jogköre

13

II.2.1.

Egyéb károsítók elleni védekezéssel kapcsolatos feladatok

13

II.2.2.

Növényvédı szer nagy- és kiskereskedelmi forgalmazás engedélyezése

15

II.2.3.

Bejelentési, tájékoztatási kötelezettség a növényvédelem területén

17

II.2.4.

Helyi piacokon a permetezési napló vezetésének, valamint a növényegészségügyi igazolás meglétének ellenırzése

17

III.

Állategészségügy

18

Jogszabályi alapok

18

III.1.

Méhek védelmével kapcsolatos feladatok

18

III.2.

Bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségek vagy azok gyanúja esetén szükséges hatósági intézkedések

20

III.3.

Állati hullák és feldolgozásra alkalmatlan állati eredető hulladékkal kapcsolatos feladatok

22

III.4.

Marhalevél

22

III.5.

Kéknyelv betegséggel kapcsolatos jegyzıi feladatok

23

III.6.

Veszettség elleni eboltással kapcsolatos feladatok

24

3

Állatvédelem

25

Jogszabályi alapok

25

IV.1.

Veszélyes állat tartása, szaporítása, országba történı behozatala

25

IV.2.

Veszélyes ebek tartása

26

IV.3.

Állatpanzió, állatmenhely, állatotthon, állatkert, cirkuszi menazséria létesítése, mőködése

27

IV.4.

Kóbor állatokra vonatkozó rendelkezések

31

IV.5.

Állatvédelem esetén alkalmazott jogkövetkezmények köre

31

V.

Kereskedelem, vendéglátás

33

Jogszabályi alapok

33

V.1.

Kereskedelemi és vendéglátó tevékenység

33

V.2.

Vásár- és piactartás

35

V.3.

Kereskedelmi tevékenységre vonatkozó elıírások megsértése esetén alkalmazott jogkövetkezmények

36

VI.

Jegyzı által alkalmazott egyéb jogkövetkezmények

39

Jogszabályi alapok

39

VI.1.

Eljárási bírság

39

VI.2.

Szabálysértési eljárás

40

VII.

Zárszó

41

IV.

4

I. Bevezetés Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletérıl szóló 2008. évi XLVI. törvény (Éltv.) hatályba lépésével új fejezet kezdıdött az élelmiszerlánc szabályozása és annak végrehajtása terén. Az érintett ellenırzı hatóságok egy szervezetbe integrálása, szabályainak közös törvénybe foglalása a hatékonyabb felügyelet és hatósági ellenırzés lehetıségét teremtette meg. Az Éltv. fıbb céljai: az élelmiszer-biztonsági ellenırzés és szankcionálás eszköztárának megerısítése, egy élelmiszerlánc-felügyeleti hatóság révén a hatósági jogkörök egységesítése, az élelmiszer-biztonsági célból nyilvánosságra hozható és kötelezıen nyilvánosságra hozandó adatok körének meghatározása. Az Éltv. a teljes élelmiszerláncot átfogó ellenırzı szervezet hatáskörének, feladatainak és eljárásrendjének egységesen szabályozását valósította meg. Ezen túlmenıen egységesítette a szankcionálás és bírságok alkalmazásának eljárásrendjét is. Hatályba lépését követıen némileg módosultak, bizonyos területeken szőkültek a települési és a fıvárosi kerületi önkormányzatok élelmiszerlánc-felügyelet területén jelentkezı feladat– és hatáskörei. Ebbıl eredıen e kiadvány célja, hogy a vonatkozó jogszabályok közelmúltban történt változásainak, valamint a jegyzık kapcsolódó hatásköreinek áttekintésével segítse a települési önkormányzatok munkáját.

5

II. Növényvédelem Jogszabályi alapok A jegyzıi feladatok közül az utóbbi években társadalmi szempontból is leginkább kiemelt feladat a parlagfő elleni védekezési kötelezettség elmulasztásából adódó hatósási intézkedés, melyet az alábbi joganyagok szabályoznak:

• •

• •

•

•

az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletérıl szóló 2008. évi XLVI. törvény (a továbbiakban: Éltv.), a parlagfő elleni közérdekő védekezés végrehajtásának, valamint az állami, illetve a közérdekő védekezés költségei megállapításának és igénylésének részletes szabályairól szóló 221/2008. (VIII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 221/2008. Korm.r.), a Mezıgazdasági Szakigazgatási Hivatal létrehozásáról és mőködésérıl szóló 274/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 274/2006. Korm.r.), a Mezıgazdasági Szakigazgatási Hivatal létrehozásáról és mőködésérıl szóló 274/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet és egyes élelmiszerláncfelügyeleti tárgyú kormányrendelet módosításáról szóló 218/2008. (VIII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 218/2008. Korm.r.), a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségő szervek feladat- és hatáskörének megállapításával kapcsolatos földmővelésügyi ágazati jogszabályok módosításáról szóló 19/1992. (I. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 19/1992. Korm.r.), a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.).

További, jegyzıi hatáskört érintı, növényvédelemmel kapcsolatos jogszabályok:

• •

•

a növényvédı szerek kis- és nagykereskedelmi forgalmazásának részletes szabályairól szóló 156/2002. (VII. 11.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 156/2002. Korm.r.), a Nemzeti Hírközlési Hatóság eljárásában közremőködı szakhatóságok kijelölésérıl, valamint egyes szakhatósági közremőködések megszőntetésérıl és módosításáról szóló 362/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 362/2008. Korm.r.), az üzletek mőködésének rendjérıl, valamint az egyes üzlet nélkül folytatható kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeirıl szóló 133/2007. (VI. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 133/2007. Korm.r.),

6

•

• •

a telepengedély, illetve a telep létesítésének bejelentése alapján gyakorolható egyes termelı és egyes szolgáltató tevékenységekrıl, valamint a telepengedélyezés rendjérıl és a bejelentés szabályairól szóló 358/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 358/2008. Korm.r.), az egyes szabálysértésekrıl szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm.rendelet (a továbbiakban: 218/1999. Korm.r.), a növényvédelmi tevékenységrıl szóló 5/2001. (I. 16.) FVM rendelet (a továbbiakban: 5/2001.FVM r.).

II.1. A parlagfő elleni védekezés Alapjogok és a tulajdonjog Az egészséghez való alapjog, valamint az egészséges környezet biztosítása érdekében továbbra is közös cél a parlagfő felszaporodásának és terjedésének megakadályozása. Ezen az alapvetı érdeken a jogszabályváltozások következtében elıállt új hatósági eljárás sem módosított, bár a hatósági eljárás kifogásaként többen hivatkoztak a tulajdonuk feletti rendelkezés szabadságára. Tény, hogy az Alkotmány 13. § (1) bekezdése szerint: „a Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot”, de 18. §-a alapján „a Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez” is. A gyommentesítés hatósági eljárása tehát az Alkotmányban meghatározott két alapjog összeütközéséhez vezet. Ugyanakkor az alapjogok közül a tulajdonjog korlátozható leginkább. Ez azt jelenti, hogy senki sem veszélyeztetheti mások egészségét pusztán tulajdonosi jogaira hivatkozva, még akkor sem, ha ez nem tettlegességbıl, hanem tétlenségbıl történik. A parlagfő mentesítés hatósági eljárása egy tevıleges kötelezettség, így a jogsértés a mulasztással valósul meg. Az is egyértelmő, hogy bár a tulajdonnal való rendelkezés szabad, az a tulajdonost illeti, de a rendelkezési jog gyakorlása vagy a gyommentesítési ügyekben nem gyakorlása, - nem eredményezheti mások jogainak, jogos érdekeinek sérelmét. A növényvédelmi jog hagyományos felfogása szerint a parlagfő nem volt privilegizált gyomnövény. A többi, a mezıgazdasági termelést akadályozó gyomnövénnyel együtt került szabályozásra. Kiemelt szerepet elsısorban közegészségügyi szempontból, allergén hatása miatt kapott, legelterjedtebb és leggyakoribb gyomfajként jelentkezı negatív gazdasági hatása mellett. A növényvédelemrıl szóló 2000. évi XXXV. törvény 2005. május 31-én megjelent és június 15-én hatályba lépett módosítása ezért szakított a korábbi gyakorlattal, és a földhasználóra vonatkozó elıírások között a parlagfő elleni védekezési kötelezettségre, illetve a közérdekő védekezésre új szabályokat határozott meg. A növényvédelmi tevékenységrıl szóló 5/2001. (I. 16.) FVM rendelet pedig már 2003. július 24-tıl tartalmazott az általánostól eltérı mentesítési kötelezettséget.

7

II.1.1. Változások a jogi szabályozásban 2008. szeptember 1-tıl a növényvédelemrıl szóló 2000. évi XXXV. törvényt felváltotta az Éltv, mely ugyanazon alapvetı rendelkezéseket tartalmazza, mint a korábbi növényvédelmi törvény. Ezzel egy idıben a növényvédelmi közérdekő védekezés költségei megállapításának és igénylésének részletes szabályairól szóló 160/2005. (VIII. 16.) Korm. rendelet helyébe a 221/2008. Korm. r. lépett. E rendelet értelmében, külterületen a Mezıgazdasági Szakigazgatási Hivatal (a továbbiakban: MgSzH) területi szerve, belterületen pedig a települési (fıvárosban kerületi) önkormányzat jegyzıje rendeli el a közérdekő védekezést. Ha a belterületi ingatlan vonatkozásában a települési (fıvárosban kerületi) önkormányzat minısül földhasználónak, és az nem tesz eleget a parlagfő elleni védekezési kötelezettségének, akkor a közérdekő védekezést az MgSzH rendeli el. A védekezési kötelezettség esetleges elmulasztásának megállapítására helyszíni ellenırzést külterületen az ingatlanügyi hatóság (a továbbiakban: körzeti földhivatal), belterületen a jegyzı végez. Amennyiben bizonyítást nyer, hogy a földhasználó nem tett eleget a védekezési kötelezettségének, akkor külterületen a fertızött felületet a fıbb töréspont koordináták meghatározásával, belterületen a helyrajzi szám alapján kell beazonosítani. Külterületen az MgSzH, belterületen a jegyzı a közérdekő védekezést elrendelı hatóság. A közérdekő védekezés elrendelése önmagában megalapozza a növényvédelmi bírság kiszabását is, hiszen a földhasználó nem tett eleget a törvényi kötelezettségének, azaz kimerítette a vonatkozó bírság tényállást. A növényvédelmi bírság kiszabására az MgSzH jogosult, bel- és külterületen egyaránt. Az élelmiszerlánc felügyeletével összefüggı bírságok kiszámításának módjáról és mértékérıl szóló 194/2008. (VII. 31.) Korm. rendelet elıírásai tehát jegyzıi hatáskört nem érintenek. Külterület vonatkozásában az MgSzH az ingatlanügyi hatóság által átadott bizonyítékok alapján jár el. Belterület esetén pedig a Ket. 94. § (1) bekezdés c) pontja szerint kell eljárni, az alábbiak szerint: „94. § (1) Ha a hatóság a hatósági ellenırzés eredményeként megállapítja, hogy az ügyfél a jogszabályban, illetve hatósági határozatban foglalt elıírásokat megsértette,… c) megkeresi az intézkedésre hatáskörrel rendelkezı hatóságot, illetve fegyelmi, szabálysértési, büntetı-, polgári vagy egyéb eljárást kezdeményez.” Fentiek alapján a jegyzı – a közérdekő védekezés elrendelése mellett – köteles megkeresni az intézkedésre (bírságolásra) hatáskörrel rendelkezı hatóságot, vagyis az MgSzH-t, mely a továbbiakban megteszi a bírság kiszabása iránt szükséges intézkedéseket. Ugyanakkor helyszíni szemle lefolytatására az MgSzH belterületen is jogosult. Amennyiben az MgSzH jegyzıkönyvet vesz fel adott terület vonatkozásában, szintén köteles a Ket. 94. § (1) bekezdésének c) pontja alapján a bizonyítékokat a jegyzı részére átadni a közérdekő védekezés elrendelése érdekében. Így a két hatóság Ket. szerinti együttmőködésével elkerülhetı, hogy ugyanazon ingatlanra két eltérı tartalmú jegyzıkönyv kerüljön

8

felvételre. Az új szabályozási rendszer hatálybalépésével tehát a jegyzı továbbra is jogosult és egyben köteles belterületen elrendelni a közérdekő védekezést a további pollenszórás megakadályozására. Ugyanakkor a jogszabálysértéstıl való elrettentést a növényvédelmi bírság biztosítja, melyet az MgSzH szab ki. Ezt a jogkörét a 274/2006. Korm. r. 10. §-ának c) pontja állapítja meg, mely szerint az MgSzH-t – ha kormányrendelet eltérıen nem rendelkezik – a Kormány élelmiszerlánc-felügyeleti szervként jelöli ki. A 218/2008. Korm. r. 23. § (1) bekezdése által módosított 19/1992. Korm. r. 1. § g) pont értelmében a jegyzı látja el belterületen – az Éltv. fenti rendelkezéseivel kapcsolatos – közérdekő védekezési feladatokat. E jogkörében a jegyzı jogosult az ellenırzésre és elrendelésre is. A 274/2006. Korm.r. 17. § (8) bekezdése alapján, amennyiben elsı fokon a jegyzı a közérdekő védekezést elrendelı hatóság, másodfokon az MgSzH területi szerve jár el.

Személyi és tárgyi hatály Az Éltv. 2. § (1) bekezdése szerint: „E törvény hatálya kiterjed mindazon természetes személyre, jogi személyre és jogi személyiséggel nem rendelkezı gazdálkodó szervezetre, aki (amely) az élelmiszerlánc-szereplıje.” Az Éltv. 2. § (2) bekezdésének h) pontja szerint: „A törvény alkalmazási köre kiterjed a termıföld, erdı- és egyéb növényi vegetáció számára alkalmas terület, vagy olyan dolog (eszköz, berendezés) birtoklására, használatára, amelyben növény fenntartható, továbbá az ezeken történı növénytermesztésre, növény, növényi termék hasznosítására (beleértve a legeltetést is), feldolgozására, forgalomba hozatalára, tárolására, szállítására és felhasználására;…” Továbbá az Éltv. fogalom meghatározásai közül kiemelendı a földhasználó fogalma: „30. földhasználó: termıfölddel, erdı vagy egyéb növényi vegetáció számára alkalmas területtel rendelkezik, illetve azt használja, vagy a termıföld hasznosítására kötelezett, vagy olyan dologgal (eszközzel, berendezéssel, tárggyal) rendelkezik, illetve azt használja, amelyben növény fenntartható;” A jogszabály személyi és tárgyi hatálya tehát teljes körő, és ebbıl következik, hogy a hatóság bármely személy, szervezet ellen eljárhat, ha az egyéb jogszabályi feltételek fennállnak. A belterületi ingatlanok az „egyéb növényi vegetáció számára alkalmas terület” jogszabályi fordulatába tartoznak, és az eljárás során az ügyfél az, aki „…területtel rendelkezik, illetve azt használja…”. Az ingatlan tulajdonosa tehát nem minden esetben lehet kötelezett. A földhasználó által teljesítendı kötelezettséget az Éltv. 17. § (4) bekezdése írja elı, mely szerint „a földhasználó köteles az adott év június 30. napjáig az ingatlanon a parlagfő virágbimbójának kialakulását megakadályozni, és ezt követıen ezt az állapotot a vegetációs idıszak végéig folyamatosan fenntartani”.

9

Amennyiben ennek a kötelezettségének a földhasználó nem tesz eleget, úgy az Éltv. 50. § (4) bekezdése alapján parlagfő elleni közérdekő védekezést kell elrendelni, valamint a 60. § (1) bekezdésének c) pontja alapján növényvédelmi bírságot kell kiszabni.

II.1.2. Hatóságok eljárása és együttmőködés A fent említett, parlagfő eljárásra vonatkozó számos jogszabály anyagi- és részben eljárásjogi szabályokat, míg a Ket csak eljárási jogi szabályokat ír elı. Így, ha az Éltv., vagy a kormányrendeletek eljárásjogi szabályt nem tartalmaznak, akkor a hatóságnak a Ket. szabályait kell alkalmaznia. Ez utóbbi ugyanis a hatósági eljárás általános szabályait tartalmazza, és ehhez képest foglalnak magukban eltérı rendelkezéseket az említett anyagi jogi jogszabályok. A hatósági eljárás hivatalból, más hatóság megkeresésére, vagy bejelentésre indulhat. A bejelentés megtehetı személyesen vagy írásban, névtelenül illetve névvel ellátva. Amennyiben a bejelentı névvel ellátva teszi meg a bejelentést, és kéri az adatainak zárt kezelését, úgy a Ket. 39. § (4) bekezdése alapján a hatóság az ügy hozzáférhetı iratai között a bejelentés olyan másolatát köteles elhelyezni, mely nem tartalmazza a bejelentı személyes adatait. A hatóság továbbá köteles a bejelentıt értesíteni a megtett intézkedésrıl. Amennyiben ezt elmulasztja, a mulasztás nem teszi az eljárást jogsértıvé, de egy esetleges ügyészi ellenırzés kifogásolhatja ezt a gyakorlatot (bıvebben: 2004. évi XXIX. törvény 141-143. §). Ha a bejelentés több ingatlant érint és mindegyik vonatkozásában indokoltnak tőnik, akkor egy eljárást kell lefolytatni, és nem lehet ingatlanonként külön eljárást kezdeni. Ezzel egyszerősödhet, gyorsabbá válhat a hatósági eljárás, és az ügyfél egyszer lesz kitéve a hatósági eljárásnak. Ha utóbb, ugyanazon ügyfél több ingatlana vonatkozásában indul eljárás, azok egyesítésére csak akkor van szükség, ha az egyes eljárások még nem jutottak el az érdemi döntést közvetlenül megelızı szakaszba, vagy az ügyek „összevárása” nem jár indokolatlan késedelemmel (Ket. 1-5. §). Fontos, már említett szabály, hogy a jegyzı minden egyes ügyben köteles az eljárás során figyelemmel kísérni, hogy hatásköre, illetve illetékessége fennáll-e. A tényállást a hatóságnak kell felderítenie. Ez azt jelenti, hogy a bizonyítékok begyőjtése a hatóság feladata, és minden nem vizsgált – akár utóbb felmerült – tény vagy adat is megalapozatlanná teheti az eljárást. A magyar közigazgatási jogban a bizonyítás nem kötött, azaz bármi felhasználható bizonyítékként, amely a tényállás jobb felderítését teszi lehetıvé. A parlagfő-mentesítési ügyekben a leggyakoribb – de nem kizárólagos – bizonyítékok: a helyszíni ellenırzésrıl felvett jegyzıkönyv, ügyféli nyilatkozat, okirat, fénykép és térkép. Az Éltv. rendelkezései alapján a hatóságnak a tényállás tisztázásával kapcsolatos teendıi leegyszerősödtek, és ezáltal meggyorsultak. Amennyiben a jegyzı helyszíni ellenırzést tart, nem kell a földhasználót elızetesen értesítenie, és a hatósági

10

tanú igénybevétele is csak lehetıség, de nem kötelezı. Belterületen a jegyzı, illetve az MgSzH által felvett jegyzıkönyv szolgál bizonyítékul. Hangsúlyozni kell azonban azt, hogy a 221/2008. Korm. r. 1. számú melléklete szerinti jegyzıkönyv belterületi ellenırzés esetén nem kötelezı formanyomtatvány. Mivel az eljárással érintett ingatlant abban az állapotában, amelyre a hatósági eljárás alapul, általában az MgSzH, illetve a jegyzı látja, így a közérdekő védekezést elrendelı, bírságot kiszabó hatóság „ki van szolgáltatva” a társhatóságok által megállapítottaknak. Emiatt nagyon fontos a korrekt együttmőködés. Ha belterületi helyszíni szemlén, adott ingatlanon parlagfő-fertızés állapítható meg, a helyszínen jegyzıkönyv felvétele, esetleg fénykép készítése szükséges, és meghatározásra kerül a terület helyrajzi száma is. Belterületen a fertızött terület töréspont koordinátáinak megadása nem kötelezı. Az ingatlan és a földhasználók adatainak beszerzésében az ingatlanügyi hatóság nyújt segítséget. Ezt követıen a bizonyítékokat a Ket. 94. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján kell átadni az érintett társhatóság (pl. MgSzH) felé. A bizonyítási eljárás befejezését követı 5 napon belül a bizonyítékokat az ügyféllel ismertetni kell a Ket. 70. §-a alapján, amennyiben nem történt meg a Ket. 29. § (3) bekezdés szerinti értesítés. Az ügyfél errıl értesítést kap, mely ellen külön fellebbezésnek nincs helye. Tehát a jegyzı a helyszíni ellenırzést követıen végzésben értesíti az ügyfelet a hatósági eljárás megindításáról, továbbá mellékeli a rendelkezésre álló bizonyítékot (pl. jegyzıkönyv), vagy tájékoztatja az ügyfelet iratbetekintési jogáról. A Ket. 29. § (4) bekezdése lehetıséget biztosít arra, hogy a hatóság az eljárás megindítására vonatkozó értesítést mellızze, ha az veszélyeztetné annak eredményességét, de indok lehet e körben az is, hogy az ügy egyszerő megítéléső. Ebben az esetben viszont a hatóság köteles lenne a Ket. 70. §-a szerint eljárni, amely megnövelné az eljárás érdemi befejezésének idıtartamát. Célszerőbb ezért, ha az eljárás megindításáról a jegyzı a Ket. 29. §-a szerint értesíti az ügyfelet, és az értesítés közlésétıl függetlenül megteszi az érdemi intézkedéseket.

II.1.3. Döntéshozatal, jogkövetkezmények Amennyiben az eljárás során egyértelmővé válik az ügyfél személye és megállapítást nyert a védekezési kötelezettség elmulasztása, az érdemi döntés meghozható. Az érdemi döntés alaki és tartalmi elemeirıl a Ket. 71–74. §-ai tartalmaznak részletes rendelkezéseket. A parlagfő-mentesítés hatósági eljárása során érdemi döntés a közérdekő védekezés elrendelése, a közérdekő védekezés költségeirıl rendelkezı végzés, továbbá a növényvédelmi bírságot kiszabó határozat, mely döntések bíróság elıtt, közigazgatási perben is támadhatók. Nem teljesítés esetén a hatóság a közérdekő védekezést határozattal rendeli el. A korábbi szabályozás szerint a közérdekő védekezés elrendelésére csak egy védekezésre kötelezı határozat eredménytelensége esetén volt lehetıség.

11

Jelenleg ilyen, ún. alaphatározatra nincs szükség. E szabály azonban csak és kizárólag a parlagfő elleni védekezés során alkalmazható. Belterület esetén, a közérdekő védekezést elrendelı határozatban helyrajzi számmal kell feltüntetni a fertızött területet és a közérdekő védekezés elvégzésével megbízott vállalkozót. Az Éltv. szerint a határozat fellebbezésre tekintet nélkül, azonnal végrehajtható. A határozatot – ha a közlés más módja az azonnali végrehajtáshoz főzıdı érdeket veszélyeztetné – hirdetmény útján is lehet közölni. Ebben az esetben a határozat a települési önkormányzat hirdetıtáblájára kerül kifüggesztésre, 15 nap idıtartamra. A határozatban foglaltak végrehajtásával nem kell megvárni, hogy az említett 15 nap elteljen, vagy, hogy a határozat tartalmáról az ügyfél tudomást szerezzen. A közérdekő védekezés végrehajtását akár a határozathozatal napján meg lehet kezdeni. Mindenképpen kerülni kell azonban azt, hogy a végrehajtás megkezdése megelızze a kifüggesztést. A közérdekő védekezés elrendelésére jogosult hatóság – a 221/2008. Korm. r. 2. § (1) bekezdése alapján – általa minden év május 31. napjáig kiválasztott gazdálkodó szervezetet bízhat meg a közérdekő védekezés elvégzésével. . Fontos viszont megjegyezni, hogy a közérdekő védekezés elrendelését követıen a földhasználónak még mindig van lehetısége a parlagfő-mentesítésre. Amennyiben ezt megteszi és a mentesítés tényét bejelenti, úgy a közérdekő védekezés végrehajtására sem kerül sor. Így csak a közérdekő védekezés elrendelésével kapcsolatos eljárási költségeket kell megfizetni. Ha azonban a földhasználó a védekezési kötelezettségének továbbra sem tesz eleget, úgy a hatóság – az általa megbízott vállalkozóval – köteles a közérdekő védekezést végrehajtatni, és a vállalkozó költségeit, valamint az eljárási költségeket külön végzésben megállapítani. A jegyzı a közérdekő védekezés költségeirıl rendelkezı határozatának meghozatala során azokat a költségeket számítja fel, melyekre jogszabály felhatalmazza. A közérdekő védekezés költsége nem csak a vállalkozó költségeit foglalja magában, hanem az elrendeléssel felmerült hatósági költségeket is. Az eljárási költségek tekintetében a Ket. 153. §-a ad eligazítást. A közérdekő védekezés költsége így a védekezést elvégzı vállalkozó díjából és az eljáró hatóság költségeibıl tevıdhet össze. Ez utóbbiak elszámolása érdekében a jegyzı köteles tételesen kimutatni az adott ügyben felmerült költségeit. Kiadásként - fıszabályként – a következı költségnemek és költségek vannak: gépkocsihasználat, telefonhasználat, fénymásolás és nyomtatás, postaköltség. Az Éltv. 50. § (6) bekezdése szerint a hatóság a közérdekő védekezés végrehajtását lezárt terület felnyitásával és az ott tartózkodó személyek akarata ellenére is megtarthatja, illetve elvégeztetheti. Az ilyen kényszerintézkedéshez (a Ket. 57. §-a szerint) rendıri közremőködésre és elızetes – vagy ha az késedelmet jelent, utólagos – ügyészi jóváhagyásra van szükség. Ha a hatóság az ingatlanra zár levételével jut be, és emiatt a zár használhatatlanná válik, köteles azt új, saját költségen beszerzett zárral pótolni, majd a felmerült költséget az ügyféllel

12

szemben a közérdekő védekezés költségeként érvényesíteni. A költséget a jogsértést elkövetı földhasználó a végzés jogerıre emelkedését követı 15 napon belül köteles megfizetni. A végzésben figyelmeztetni kell arra, hogy ha nem, vagy nem teljes mértékben fizeti meg határidıre a költségeket, úgy a késedelmes idıszakra a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelı mértékő kamat kerül felszámolásra. Ha az ingatlan közös tulajdonban áll, a költségek megfizetéséért valamennyi tulajdonos egyetemlegesen felel. Az ügyfél a végzés ellen fellebbezéssel élhet, melynek a végrehajtásra halasztó hatálya van. Az MgSzH a közérdekő védekezés elrendelése, valamint a költségek behajtása mellett köteles az Éltv. 60. § (1) bek. c) pontja alapján a növényvédelmi bírságot is kiszabni. E körben a hatóságnak nincs mérlegelési jogköre. A jegyzıt a bizonyítékok átadásán túl egyéb kötelezettség e körben nem terheli, mivel a jegyzı bírság-kiszabási jogköre megszőnt.

II.1.4. Jogorvoslati rendszer Az elsıfokú hatóság határozata/végzése ellen annak közlését követı 15 napon belül fellebbezésnek van helye. Fellebbezésnél a másodfokú hatósági eljárást az eljárás típusa függvényében vagy az MgSzH Központ, vagy a megyei MgSzH folytatja le. Így belterületen a közérdekő védekezés elrendelése és a költségek behajtása esetén – mivel az a jegyzı hatásköre – másodfokon a megyei MgSzH az eljáró hatóság. Ugyanakkor, ha a növényvédelmi bírság kiszabására belterületen kerül sor, az új szabályozás értelmében elsı fokon a megyei MgSzH jár el, így másodfokú hatóságként az MgSzH Központ dönt. A másodfokú határozat ellen közigazgatási úton további jogorvoslatnak ugyan nincs helye, de az ügyfél bírósági felülvizsgálat lehetıségével élhet. A másodfokú határozat elleni kereset elıterjesztésének nincs halasztó hatálya a másodfokú hatósági döntés végrehajtására, azaz a hatóság akár a másodfokú döntés napján intézkedhet az esetlegesen kiszabott növényvédelmi bírság, illetve közérdekő védekezés költségének behajtása iránt. Az ügyfélnek a keresetében ezért külön kell kérnie a végrehajtás felfüggesztését a bíróságtól. Ebben az esetben a keresetlevelet a hatóságnak haladéktalanul el kell juttatnia a megyei bírósághoz. A megyei bíróság, mint közigazgatási ügyekben eljáró bíróság eljárásának az a sajátossága, hogy a bírósági döntés ellen külön fellebbezésnek nincs helye, ugyanakkor a peres felek jogosultak felülvizsgálati kérelemmel fordulni a Legfelsıbb Bírósághoz, a sérelmezett döntés közlését követı 60 napon belül.

II.1.5. A közérdekő védekezés pénzügyi lebonyolítása, és a behajtás A közérdekő védekezés költsége a Földmővelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium költségvetési fejezetében meghatározott elıirányzatból biztosított. A közérdekő védekezéshez kapcsolódó pénzügyi feladatokat a Mezıgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ (1224 Budapest, Keleti K. u. 24.), – illetve ennek Gazdasági és Pénzügyi Elnökhelyettese – látja el.

13

A közérdekő védekezés költségeinek lehívása és a pénzügyi bonyolítása egyszerő. A 221/2008. Korm. r. 7. §-a szerint: „(1) A közérdekő védekezéssel kapcsolatos költségek elılegezését a közérdekő védekezést elrendelı hatóság a védekezést elrendelı határozat meghozatala után igényelheti az MGSZH Központtól. (2) Az MGSZH Központ a közérdekő védekezéssel kapcsolatos költségeket a hozzá érkezett igény szerint a közérdekő védekezést elrendelı hatóság részére az elıirányzat terhére megelılegezi, az igénylés beérkezését követı 5 napon belül.” A rendelkezés szerint tehát a jegyzı a költségek elılegezését már a közérdekő védekezés elrendelése után kérheti az MGSZH Központtól, amely köteles az igény beérkezését követı 5 napon belül a költségeket megelılegezni. A jegyzı az elılegezni kért költségekbe már köteles beleszámítani a várható vállalkozói díjat, a körzeti földhivatal és a saját költségeit. A vállalkozó a közérdekő védekezésrıl számlát állít ki, melyet felülvizsgálatra és jóváhagyásra megküld a jegyzınek, aki a védekezés elvégzését igazolja, és a vállalkozó díját – ha az elıleg beérkezett – kifizeti. Az elıleg beérkezését követıen a jegyzı, a vállalkozói díj megfizetésén túl, átutalja az esetleges földhivatali költséget is. A fel nem használt elılegrészt pedig vissza kell utalni az MGSZH Központ részére. A jegyzı a kifizetésekkel egy idıben végzésben kötelezi a földhasználót a költségek megfizetésére. Ha a földhasználó a költségeket 15 napon belül nem fizeti meg, és a végzés jogerıre emelkedik, a jegyzı köteles végrehajtási eljárást indítani az APEH-nál. Ha utóbb az ügyfél a közérdekő védekezés költségét befizeti, vagy azt az APEH behajtja, a jegyzı ezen összeget köteles 8 napon belül az MGSZH Központnak visszautalni.

II.2. A jegyzı egyéb növényvédelmi hatósági jogköre II.2.1. Egyéb károsítók elleni védekezéssel kapcsolatos feladatok A jegyzı nem csak a parlagfő elleni védekezési tevékenységet, hanem más allergén gyomok elleni védekezési kötelezettség betartását is ellenırzi, és adott esetben szankcionálja annak elmulasztását. E körben a földhasználók által teljesítendı kötelezettséget az Éltv. 17. §-a írja le az alábbiak szerint: „17. § (1) A termelı, illetve a földhasználó köteles … c) az a) pont alá nem tartozó egyéb károsítók ellen védekezni, ha azok más, különösen a szomszédos termelık növénytermelési, növényvédelmi biztonságát vagy az emberi egészséget bármely módon veszélyeztetik, valamint figyelembe venni az integrált növénytermesztés alapelveit, továbbá a környezet és a természet védelmét.” Az Éltv. 17. § (1) bekezdés c) pontjának bírósági gyakorlat által is alátámasztott értelmezése szerint a jegyzı eljárása a hivatkozott rendelkezés alapján kizárólag

14

allergén gyomfertızés megszüntetésére irányulhat. Az allergén gyomok jelenléte esetén az intézkedés alapja a veszélyhelyzet létrejötte, azaz adott gyom megjelenése és virágbimbó közeli állapota, míg parlagfő fertızöttség esetében a védekezés június 30-át követı elmulasztása. A hatósági eljárás megindítására, valamint a helyszíni ellenırzésre az egyéb allergén gyomok tekintetében is a II.1.2. pontban leírtak irányadóak azzal, hogy a 221/2008. Korm. r. csak a parlagfő elleni közérdekő védekezés szabályait tartalmazza. Így az allergén gyomok elleni eljárás nem ezen a jogszabályon, hanem a Ket. és részben az Éltv. 50. §-ának elıírásain alapul. Allergén gyomfertızés esetén a helyszíni ellenırzést a Ket. 88-94. §-ai szabályozzák. Kiemelendı a 90. § (1) bekezdése, mely fı szabályként elızetes értesítési kötelezettséget ír elı. Ugyanakkor a (2)-(4) bekezdések ezt a szigorú elıírást oldják azzal, hogy nem szükséges az elızetes értesítés, ha az eljárás eredményességét veszélyezteti, vagy ha az ellenırzés az ügyfél közremőködése nélkül is elvégezhetı. A helyszíni ellenırzésrıl felvett jegyzıkönyv tartalmát szintén a Ket. határozza meg (39. §). A jegyzıkönyvben rögzített adatoknak olyanoknak kell lenniük, amelyek alapján egyértelmően megállapítható az Éltv. 17. § (1) bekezdésének c) pontjában írt kötelezettség megsértése. Mivel z Éltv. és a 221/2008. Korm. r. sem tartalmazza azt, hogy hogyan kell azonosítani az allergén gyommal fertızött területet, így a jegyzınek kell gondoskodnia arról, hogy a jegyzıkönyv tartalma alkalmas legyen a földhasználói jogsértés bizonyítására. A bizonyítási szakasz lezártát követıen kerül sor a döntéshozatalra. A parlagfő elleni védekezés hatósági eljárásával ellentétben a jegyzı az Éltv. 50. § (1) bekezdése alapján a közérdekő védekezés elrendelését megelızıen védekezésre kötelezı határozatot hoz (ún. alaphatározatot),. Ebben felszólítja az ügyfelet a gyommentesítési kötelezettségének teljesítésére. Közérdekő védekezést csak akkor rendelhet el, ha az ügyfél a védekezésre kötelezı határozatban foglalt kötelezettségének nem tesz eleget. A kötelezettség teljesítésére határidıt, vagy határnapot lehet megjelölni, de elıírható az ügyfél számára a teljesítésre vonatkozó bejelentési kötelezettség is. Tájékoztatni kell az ügyfelet arról is, hogy ha a határozat ellenére kötelezettségét nem, vagy nem határidıben teljesíti, úgy a jegyzı közérdekő védekezést rendel el, eljárási bírságot szab ki, vagy esetlegesen szabálysértési feljelentést tesz. A Ket. 101. § (3) bekezdés a) vagy c) pontja alapján a határozat fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá nyilvánítható. A közérdekő védekezést elrendelı határozatot postai úton kell kézbesíteni. Kézbesítése hirdetményi úton kizárólag a Ket. 80. §-ában írt szabályok szerint történhet. A határozat fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, de nem az Éltv., hanem a Ket. rendelkezései alapján. A közérdekő védekezés költségeirıl szóló határozat tekintetében a II.1.3. és II.1.4. pontban írt rendelkezések az irányadók azzal, hogy másodfokon a megyei MgSzH jár el.

15

2008. szeptember 1. napját követıen a jegyzı a hatályos jogszabályi rendelkezések alapján, az egyéb allergén gyomok elleni védekezés hatósági eljárásában növényvédelmi bírság kiszabására nem jogosult. Ugyanakkor lehetıség van a Ket. 140-142. §-a szerinti eljárási bírság alkalmazására. Ennek kiszabására akár az alaphatározat jogerıre emelkedése elıtt is sor kerülhet az elıírt védekezési kötelezettség kikényszerítése érdekében, ha az alaphatározat végrehajthatóságát kinyilvánították. Az eljárási bírság a közérdekő védekezéssel párhuzamosan is alkalmazható. Emellett lehetıség van szabálysértési eljárás lefolytatására is a 218/1999. Korm. r. 106. §-a alapján.

II.2.2. Növényvédı szer nagy- és kiskereskedelmi forgalmazás engedélyezése A növényvédı szerek nagy- és kiskereskedelmi forgalmazását érintı szabályozás 2009. március 1. napjával módosult. Korábban a kapcsolódó engedélyezési eljárás alapját a növényvédelmi törvény, valamint a végrehajtására kiadott, 156/2002. Korm. r. adta. A jegyzı növényvédı szerek forgalmazása tekintetében ennek alapján adta ki az alábbi engedélyeket: - kis- és nagykereskedelmi tevékenységre vonatkozó mőködési engedély, - raktározási tevékenységre vonatkozó telepengedély. A 156/2002. Korm. r. korábbi szabályozása szerint (2.-5. §) a növényvédı szerek kiskereskedelmi forgalmazásának engedélyezési eljárásában a megyei MgSzH, nagykereskedelmi forgalmazásának engedélyezési eljárásában az MgSzH Központ, telepengedélyezési eljárásában pedig a megyei MgSzH szakhatósági állásfoglalását kellett beszerezni. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium kezdeményezésére a 2008. évben megindult a szakhatósági közremőködések jogszabályi felülvizsgálata. Az ebbıl eredı jogszabály-módosítások célja az egységes tartalmi követelmények alapján történı, célszerőségi és hatékonysági szempontból, illetve az ügyfelek és a

szakhatóságok adminisztratív terheinek csökkentése érdekében végzett jogalkotás volt. A szakhatósági közremőködések felülvizsgálatát emellett a Ket. rendelkezései is indokolták. A Ket. 174/A. § a) pontja felhatalmazást ad a Kormány részére, hogy – az önkormányzati hatósági ügyek kivételével – a közigazgatási hatósági eljárásokban közremőködı szakhatóságokat rendeletben jelölje ki. Ennek alapján került sor a 362/2008. Korm. r. kiadására. A változások következtében a jegyzı továbbra is mőködési- és telepengedélyeket ad ki, ugyanakkor a szakhatósági közremőködések jogszabályi alapjait, azaz a hatósági kijelöléseket már a 156/2002. Korm. r. nem tartalmazza.

16

Mőködési engedélyezési eljárás A 362/2008. Korm.r. 44. § (1) bekezdésének 48. pontjával hatályon kívül helyezésre kerültek a 156/2002. Korm. r.-bıl az MgSzH szakhatósági közremőködésére vonatkozó bekezdések. Ugyanakkor a 362/2008. Korm. r. 13. §a az alábbi 3/A. §-al, módosította a 133/2007. Korm. rendeletet: „3/A. § A Kormány az üzlet mőködésének engedélyezése iránti eljárásban,… c) ha az üzletben, vendéglátóhelyen élelmiszert, élelmiszer-nyersanyagot állítanak elı, használnak fel, hoznak forgalomba, továbbá amennyiben az üzletben terményt, takarmányt, élı állatot, állatgyógyászati készítményt, növényvédı szert vagy nyers állateledelként állati végterméket forgalmaznak, értékesítenek - a nemzeti és közösségi élelmiszer-higiéniai és - biztonsági követelményeknek, takarmányhigiéniai és -biztonsági más, a takarmányok elıállítására, forgalomba hozatalára és felhasználására vonatkozó követelményeknek, a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi elıírásoknak, az állat-egészségügyi szabályoknak, a mezıgazdasági haszonállatok tartása követelményeinek, valamint a növényvédı szerek forgalmazása közösségi és nemzeti jogszabályok szerinti követelményeinek való megfelelés kérdésében elsı fokú eljárásban a Mezıgazdasági Szakigazgatási Hivatalnak (a továbbiakban: MgSzH) az üzlet helye, mozgóbolt esetén a kereskedı székhelye szerint illetékes elsı fokú szakhatóságként eljáró szervét, másodfokú eljárásban az MgSzH másodfokú szakhatóságként eljáró szervét,… szakhatóságként jelöli ki.” A fenti jogszabályi rendelkezés következtében megszőnt a kis- és nagykereskedelmi tevékenység szerinti szakhatósági közremőködés szétválasztása. Így a változásokat követıen, a jegyzı mőködési engedélyezési eljárásában elsıfokú szakhatóságként minden esetben a megyei MgSzH az eljáró hatóság. A jegyzı eljárása során a Ket. 44-45. §-ai szerinti, szakhatósági közremőködésre vonatkozó szabályok szerint köteles eljárni. Emellett továbbra is alkalmazni kell a 156/2002. Korm. r. elıírásait, melyek az engedélyezés további feltételeit határozzák meg.

Telepengedélyezési eljárás A telepengedélyezési eljárást a 358/2008. Korm. r. szabályozza, mely 2009. április 1-jén lépett hatályba. A hivatkozott rendelet 4. § d) pontja az alábbiak szerint rendelkezik: „4. § A Kormány a telepengedély kiadása iránti eljárásban… d) termıfölddel közvetlenül szomszédos földrészleten álló telep engedélyezése esetén annak elbírálása kérdésében, hogy az ipari tevékenység a termıföld talajának szennyezıdésére, károsodására, roncsolására, valamint az ott folytatott mezıgazdasági tevékenységre, továbbá a növényvédıszerekkel folytatott ipari tevékenységek engedélyezése esetén a kezelıszemélyzet kitettségére, a lehetséges humán- és környezeti toxicitásra, terhelésre hatással van-e, elsı fokú

17

eljárásban a Mezıgazdasági Szakigazgatási Hivatalnak (a továbbiakban: MgSzH) a telep fekvése szerint illetékes elsı fokú szakhatóságként eljáró szervét, másodfokú eljárásban az MgSZH másodfokú szakhatóságként eljáró szervét;… szakhatóságként jelöli ki.” Az eljárásban a jegyzı helyszíni szemlét tart, melynek során a szakhatóságok állásfoglalásukat jegyzıkönyvbe is mondhatják. Az erre vonatkozó részletes szabályokat ugyancsak a 358/2008. Korm. rendelet határozza meg. Emellett a 156/2002. Korm. rendelet szintén alkalmazandó, mivel a kérelmezıre további feltételeket állapít meg.

II.2.3. Bejelentési, tájékoztatási kötelezettség a növényvédelem területén A 218/2008. Korm. rendelet 23. § (1) bekezdése módosítja 19/1992. Korm. rendeletet. Ez utóbbi 1. § h) pontja szerint a jegyzı látja el a méregjelzéső vagy tőz- és robbanásveszélyes növényvédı szer elvesztésére, elcserélésére, eltulajdonítására, növényvédı szernek élelmiszerbe, takarmányba keveredésére, ivóvízbe, állóvízbe vagy vízfolyásba jutására vonatkozó bejelentésnek az Éltv. 26. § (2) bekezdése szerinti, Növény- és Talajvédelmi Szolgálat részére való továbbításával kapcsolatos feladatokat. Erre vonatkozóan a Szolgálat további feladatait az 5/2001. FVM rendelet 20. §-a határozza meg. A jegyzı feladata csupán a hatóság értesítésére terjed ki.

II.2.4. Helyi piacokon a permetezési napló vezetésének, valamint a növényegészségügyi igazolás meglétének ellenırzése 2008. augusztus 31-ig a növényvédelmi törvény 53. § (4) bekezdésének a) pontja értelmében a jegyzı ellenırizte a helyi piacokon a termelınél a növényegészségügyi igazolás meglétét. Erre a jegyzıt a növényvédelmi igazgatás szervezetérıl szóló 335/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 3. § (3) bekezdése jelölte ki. Ezen túlmenıen a 19/1992. (I. 28.) Korm. rendelet. 1. § g) pontja felhatalmazta a jegyzıt a helyi piacokon a permetezési napló vezetésének ellenırzésére is. 2008. szeptember 1. napjával a fenti rendelkezések hatályon kívül helyezésre kerültek, így a jegyzınek ez irányú feladatai megszőntek.

18

III. Állategészségügy Jogszabályi alapok • • •

Az állategészségügyrıl szóló 2005. évi CLXXVI. törvény (a továbbiakban: állategészségügyi törvény), Az egyes állatbetegségek gyanúja esetén, a települési önkormányzat jegyzıjének hatáskörébe tartozó ideiglenes hatósági intézkedésekrıl szóló 247/2002. (XI. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 247/2002. Korm.r.), A méhállományok védelmérıl és a mézelı méhek egyes betegségeinek megelızésérıl és leküzdésérıl szóló 70/2003. (VI. 27.) FVM rendelet (a továbbiakban: 70/2003. FVM r.),

•

Az Állat-egészségügyi Szabályzat kiadásáról szóló 41/1997. (V. 28.) FM rendelet (a továbbiakban: 41/1997. FM r.),

•

A marhalevél kiváltásáról és kezelésérıl szóló 21/1996. (VII. 9.) FM rendelet (a továbbiakban: 21/1996. FM r.).

III.1. Méhek védelmével kapcsolatos feladatok A jegyzı feladatai közé tartozik a méhészetek és a növénytermelık gazdasági érdekeinek kölcsönös védelme. A már idıközben hatályon kívül helyezett növényvédelemi törvény 45. §-a szabályozta a házi méhek által látogatott virágzó gazdasági növények károsítói elleni vegyszeres védekezés, valamint a méhveszélyes növényvédelmi tevékenység szabályait. A növényvédelmi törvény szabályai szerint a termelı köteles volt a területileg illetékes jegyzınek bejelentést tenni a tervezett méhveszélyes növényvédelmi munkáról, valamint a növényvédelmi munka következményeként vélelmezett méhelhullásról. A növényvédelmi törvény fenti szabályai ugyanakkor nem kerültek át a 2008. szeptember 1-jén hatályba lépett Éltv.-be, így a házi méhek tekintetében a szabályozás még nem kielégítı. A jelenleg hatályos Éltv. méhek vonatkozásában meglehetısen szőkszavúan rendelkezik. „5. § (3) A növényvédelmi tevékenységet a károsítóra célzottan, térben és idıben okszerő módon és eszközzel kell végezni. Ennek során tilos a gazdasági növényekre veszélyt nem jelentı szervezetek pusztítása, életterük rombolása, elterjedésük növényvédelmi eszközökkel való akadályozása. A növényvédelmi szempontból hasznos élı szervezetek (beleértve a méheket is) minden fejlıdési alakját védeni kell… 17. § (3) A termelı, illetve a földhasználó tevékenysége során köteles

19

a) az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban számára elıírt, a méhek védelmére vonatkozó elıírásokat betartani és ezekkel kapcsolatos bejelentési és tájékoztatási kötelezettségének eleget tenni;… 18. (6) A méhész köteles a méhállományok tartásának helyét, vándoroltatását nyilvántartásba vétel céljából az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározottak szerint bejelenteni a letelepedés helye szerint illetékes élelmiszerlánc-felügyeleti szervnél. 60. § (1) Növényvédelmi bírságot kell kiszabni azzal szemben, aki… g) a méhészetek növényvédelmi szempontból elrendelt vándoroltatási tilalmát megszegi;… q) a méhekre veszélyes növényvédelmi munkavégzés bejelentési kötelezettségét elmulasztja;…” Az Éltv. 17. § (3) bekezdésének a) pontja a termelı, illetve földhasználó számára fogalmaz meg kötelezettségeket, míg a 18. § (6) bekezdés az élelmiszerláncfelügyeleti szervet említi a méhekkel kapcsolatos hatósági feladatok ellátására. Mivel a hatóságok kijelölése nem törvényben, hanem kormányrendeletekben (ún. statútum rendeletekben) történik, így a jegyzı hatáskörét is kormányrendelet nevesíti. A 218/2008. Korm. r. 23. § (1) bekezdése módosítja a 19/1992. Korm. r.-t. Ez utóbbi 1. § d) pontja szerint a jegyzı látja el az Éltv. 18. § (6) bekezdése szerinti, méhek védelmével kapcsolatos feladatokat, mint élelmiszerlánc-felügyeleti szerv. Ez a rendelkezés nem ad lehetıséget a jegyzınek a növényvédelmi bírság kiszabására, mivel a jegyzı feladata pusztán a bejelentéssel kapcsolatos hatósági feladatok ellátására terjed ki. Ugyanakkor a 218/1999. Korm. r. 116. §-a értelmében, „aki a méhek tartásával, bejelentésével, vándoroltatásával kapcsolatos, jogszabályban meghatározott kötelezettségét megszegi, 10.000 Ft-ig terjedı pénzbírsággal sújtható.” A jegyzı szabálysértési eljárást kezdeményezhet tehát a fenti jogszabályi rendelkezést megsértıvel szemben. A jegyzı részére további feladatokat a 70/2003. FVM r. határoz meg. A jegyzı feladatai a 2. § és a 9. § alapján a következık: - a jegyzı a méhészt nyilvántartásba veszi, és a nyilvántartást folyamatosan vezeti, - a jegyzı nyilvántartja a méhész nevét és lakóhelyét, a méhcsaládok állandó és legutóbbi tartási helyét, az állatorvosi igazolás számát, keltét és kiállításának helyét, a méhcsaládok számát, az elhelyezésre szolgáló terület pontos megjelölését és a letelepedés idejét, - a jegyzınek be kell jelenteni a méhek be- és kiszállítását is, - az országhatártól számított tíz kilométeres körzeten belül, a szomszédos állam területérıl, vagy ismeretlen helyrıl származó méhrajt észlelıje vagy befogója köteles a jegyzınél haladéktalanul bejelenteni, aki a kiirtás végrehajtása érdekében értesíti a kerületi fıállatorvost, aki elrendeli a méhraj állami kártalanítás nélküli leölését.

20

A méhek védelmével kapcsolatos jogi szabályozás tekintetében a közeljövıben ismételt változásra lehet számítani. A már hatályon kívül helyezett növényvédelmi törvény 45. §-ában foglalt rendelkezések nélkül jelenleg meglehetısen szabályozatlan a növényvédı szer felhasználás azon területeken, melyeket méhek látogatnak. Így a jelenlegi 5/2001. FVM r. helyett új FVM rendelet kerül kiadásra.

III.2. Bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségek vagy azok gyanúja esetén szükséges hatósági intézkedések Az Éltv. hatályba lépését megelızıen a jegyzınek a bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségek vagy azok gyanúja esetén meghatározott hatósági intézkedési jogkörének jogalapját az állategészségügyi törvény 44. § (1) bekezdése adta. A részletes hatósági feladatokat a 41/1997. FM r. 106. §-a szabályozta. E szerint a jegyzı köteles volt: - a betegségrıl vagy annak gyanújáról a magánállatorvost értesíteni, - a hatósági állatorvosnak a helyszínre érkezéséig az állathullákat, beteg, fertızött vagy betegségre/fertızésre gyanús állatokat az egészségesektıl való elkülönítésére az állattartót kötelezni, - állatszállítási és marhalevél kezelési tilalmat elrendelni, - beteg, fertızött a betegségre/fertızésre gyanús állatok termékenyítését vagy fedeztetését felfüggeszteni, - betegséggel, fertızéssel érintett helyeket elızetesen zárlat alá helyezni. Ezen túlmenıen köteles volt a jegyzı községi zárlatra vonatkozó szabályok ideiglenes alkalmazásának elrendelésére, zárlat alá helyezni azon helyeket, melyek szomszédságában juhot vagy kecskét tartanak, egész legelıt, ha azokon több különálló nyáj legel (300. §, 314. §). Az Éltv. hatályba lépését követıen a jegyzı hatósági intézkedéseinek jogalapját az Éltv. 18. § (1) bekezdésének f) pontja teremti meg,.A jegyzıt élelmiszerláncfelügyeleti szervként a 19/1992. (I. 28.) Korm. r. 1. § e) pontja jelöli ki a bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségek vagy azok gyanúja esetén meghatározott hatósági intézkedések megtételére a külön jogszabályokban foglaltak szerint. Egyik ilyen külön jogszabály a 41/1997. FM r., mely meghagyta a jegyzı községi zárlat elrendelésére vonatkozó kötelezettségét, valamint a zárlat alá helyezésre vonatkozó jogkörét azokon a helyeken, melyek szomszédságában juhot vagy kecskét tartanak, illetve egész legelık tekintetében, ha azokon több különálló nyáj legel. Ugyanakkor a rendelet 106. §-át hatályon kívül helyezte a 247/2002. Korm. r. A kormányrendelet megtartja a korábbi jegyzıi hatásköröket, ugyanakkor kibıvíti azokat. A jegyzı intézkedései ideiglenes intézkedések, melyek a hatósági állatorvos intézkedéséig maradnak hatályban. Így a jegyzı a fentieken túl a hatósági állatorvos intézkedéséig zár alá helyezi és ırizteti:

21

- a beteg, betegségre vagy fertızöttségre gyanús állat tartási helyét és azokat a helyeket, ahol ilyen állat megfordult vagy elhullott, ahol ilyen állatot leöltek, továbbá ahol ilyen állat gondozója, tulajdonosa vagy azzal egy udvarban (telepen, majorban) élı személy megfordult, valamint az ezekkel szomszédos helyeket, ahol fogékony állatot tartanak; - nagy létszámú állatállomány esetében az egész telepet (üzemegységet, majort), az egész legelıt vagy vágóhidat akkor is, ha a telepen több istálló van, a legelın több különálló gulya, nyáj, legelı vagy a vágóhíd több vágócsarnokból áll; - azokat a helyeket, ahol ugyan fogékony állat nincs, de ahol betegségre vagy fertızöttségre gyanús állat megfordult, továbbá a helyi zárlat alá helyezett hellyel szomszédos helyeket is, ha ott fogékony állatot tartanak. A jegyzı, ha bejelentési kötelezettség alá esı betegség vagy fertızöttség gyanújáról szerez tudomást: - a községi zárlatra vonatkozó szabályok ideiglenes alkalmazását elrendeli; - ha a betegséget legelın észlelik, az észlelés helyén lévı szarvasmarhákat, sertéseket, juhokat, kecskéket és pásztorebeket - az ırzı és közelben tartózkodó személyekkel együtt - a hatósági állatorvos megérkezéséig a legelın elkülönítteti; - a helyi zárlat alá helyezett helyen levı állatokat fajok, korcsoportok és nemek szerint jegyzékbe veszi, valamint az állatszállítási és marhalevél-kezelési tilalmat elrendeli; - a közös legeltetést azonnal megtiltja; - a településrıl sertést, sertés feldolgozásából eredı nyers vagy tartósított hús, szalonna és húskészítmény kivitelét megtiltja. A jegyzı a helyszínre érkezett hatósági állatorvos rendelkezéseit, intézkedéseit a helyben szokásos módon közzéteszi. A 41/1997. FM r. melléklete sorolja fel a különbözı betegségeket, melyek tekintetében a jegyzı hatáskörrel rendelkezik. A betegség illetve fertızöttség gyanúját haladéktalanul köteles a jegyzı bejelenteni a hatósági állatorvosnak, illetve magánorvosnak. Itt szükséges megjegyezni azt is, hogy a fenti intézkedések kikényszerítése érdekében a jegyzı jogosult a Ket. szerinti eljárási bírság kiszabására is, melyre határozatában az ügyfelet fel kell szólítani. Emellett lehetıség van szabálysértési eljárás lefolytatására is a 218/1999. Korm. r. 113. §-a alapján, mely a következık szerint rendelkezik: „Aki az állatbetegségek megelızésére vagy elfojtására, így különösen az állatbetegségek bejelentésére, az állatok oltására, gyógyítására, elkülönítésére, az állati tetemek megsemmisítésére, valamint a fertıtlenítésre vonatkozó jogszabályt vagy az azon alapuló állat-egészségügyi rendelkezést megszegi, ötvenezer forintig terjedı pénzbírsággal sújtható.”

22

III.3. Állati hullák és feldolgozásra alkalmatlan állati eredető hulladékkal kapcsolatos feladatok Az állati eredető melléktermék kezelésére, ártalmatlanná tételére vonatkozó önkormányzati feladatokat 2008. szeptember 1. napja elıtt az állategészségügyi törvény 11. §-a és a 14. § (1) bekezdése rögzítette. E szerint az állati eredető melléktermék szállításáról, feldolgozásáról, ártalmatlanná tételérıl annak tulajdonosa, vagy amennyiben az ismeretlen vagy ismeretlen helyen tartózkodik, az állati eredető melléktermék fellelési helye szerint illetékes önkormányzat köteles gondoskodni. Az állati eredető melléktermék feldolgozásának, ártalmatlanná tételének költségét az állati eredető melléktermék tulajdonosa, ha pedig a tulajdonos ismeretlen, a települési (kerületi) önkormányzat viseli. Ha a tulajdonos ismertté válik, a költségeket köteles az önkormányzatnak megtéríteni. Az Éltv. némi változtatással meghagyta a települési (fıvárosban kerületi) önkormányzat erre vonatkozó kötelezettségét, melyet a törvény 19. § (1)-(3) bekezdései szabályoznak. Így az elhullott állat tetemének tulajdonosa saját költségén köteles az állati eredető melléktermék elszállításáról, ártalmatlanná tételérıl gondoskodni, és az élelmiszerlánc-felügyeleti szervet (a 274/2006. Korm. r. 13. § (2) bekezdése szerint az MgSzH területi szervét) – annak felhívására – az állati eredető melléktermék ártalmatlanná tételének jogszabályban meghatározott módon történı végrehajtásáról tájékoztatni, ha - az állati eredető melléktermék tulajdonosa ismeretlen vagy ismeretlen helyen tartózkodik, - az állati eredető melléktermék közterületen van. Fentieken túl a 19/1992. Korm. r. 1. § f) pontja szerint a jegyzı látja el a települési önkormányzat döntését elıkészítı eljárás során az állati hullák és feldolgozásra alkalmatlan állati eredető hulladékok elföldelésére alkalmas területek kijelölésével kapcsolatos feladatokat is.

III.4. Marhalevél A marhalevéllel kapcsolatos jegyzıi hatáskörökben nem történt változás. Az Éltv. 21. §-a alapján az állattartó állata forgalomképességének igazolására köteles a törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott okiratot (marhalevelet) kiállíttatni és érvényesíttetni. A marhalevél kiállítása elıtt az állatot tartósan meg kell jelölni. A marhalevélre vonatkozó részletes szabályok, az Éltv. végrehajtására kiadott 21/1996. FM r.-ben találhatóak. A jegyzı ez irányú feladatai az alábbiakra terjednek ki: - megrendeli térítés ellenében a belföldi marhalevél-nyomtatványt, - az állattartó kérelmére egyedi vagy közös marhalevelet állít ki és azon irányítási intézkedést, állategészségügyi igazolást jegyez fel, illetıleg lejegyzést végez, - a marhalevelet csak akkor állíthatja ki, ha az állattartó az állatát, állatait az egészségügyi és az állattenyésztési jogszabályoknak megfelelı, külön jogszabály

23

(azaz a 41/1997. FM r. 1. sz. mellékletének 36. § (2) bekezdése) szerint meghatározott jelöléssel látta el, vagy jelöltette meg, - a kiállított marhalevelekrıl, az azokra jegyzett irányítási és egyéb intézkedésekrıl köteles nyilvántartást vezetni, - ha az állatot megbízott vásárolja meg, a tulajdonjogot az igazolt megbízó nevére írja át, kivéve, ha a megbízott – három napnál hosszabb ideig – saját győjtıtelepén kívánja tartani, - ha a tulajdonjog megszőnésének helye nem azonos a tartás vagy a legutolsó irányítás helyével, a marhalevelet három napon belül a tulajdon átruházás, illetve az utolsó irányítás helye szerint illetékes jegyzıhöz kell továbbítani, - új marhalevelet kell kiállítani, ha az állat tulajdonosa nem tudja megnevezni azt a települést, ahol az eredeti marhalevelet kiváltották vagy a tulajdon-átruházási nyilatkozatot átvezették, - jogosult kiigazítani a marhalevelet, - jogosult ellenırizni a marhalevél-kezelést, és a tapasztalt hiányosságokról értesíti a területileg illetékes hatósági állatorvost, - a marhalevél kiváltására, kezelésére vonatkozó kötelezettség megszegése miatt indult szabálysértési eljárásról haladéktalanul értesíti a területileg illetékes hatósági állatorvost, egyidejőleg intézkedik az eljárással érintett állatok marhalevéllel történı ellátásáról, illetve a marhalevél-kezelésérıl. A jegyzı eljárására a Ket. szabályait kell alkalmazni. A jegyzı a marhalevél kiváltására és kezelésére vonatkozó kötelezettségek megszegése esetén szabálysértési eljárás lefolytatására is jogosult a 218/1999. Korm.r. 114. §-a alapján. A pénzbírság összege 60.000 Ft-ig terjedhet. A jegyzı határozatában foglalt kötelezettségek megszegése esetén jogosult a Ket. szerinti eljárási bírság kiszabására is. Fentieken túlmenıen a 247/2002. Korm.r. szerint ideiglenes hatósági intézkedésként marhalevél-kezelési tilalmat rendelhet el, mely a hatósági állatorvos intézkedéséig maradhat hatályban.

III.5. Kéknyelv betegséggel kapcsolatos jegyzıi feladatok A jegyzı 2009. április 11-ig a kéknyelv betegség elleni védekezés szabályairól szóló 35/2002. (IV. 27.) FVM rendelet alapján járt el. Feladata volt a kéknyelv betegség esetén elrendelt zárlat alatt rendszeres szúnyogirtás végzése, valamint köteles volt a községi zárlatról az érintett terület lakosságát a helyben szokásos módon értesíteni. A fenti rendeletet idıközben hatályon kívül helyezte a kéknyelv betegség elleni védekezés szabályairól szóló 31/2009. (III. 27.) FVM rendelet. Ez utóbbi rendelet a jegyzıre hatáskört nem telepít, így hatásköre e körben megszőnt. Ugyanakkor a 247/2002. Korm. r. melléklete tartalmazza a kéknyelv betegséget, így amennyiben a jegyzı a betegség vagy fertızöttség gyanújáról tudomást szerez, haladéktalanul köteles értesíteni a hatósági állatorvost, illetve a

24

magánállatorvost. (Ideiglenes hatósági intézkedései tekintetében ld. a III.2. pontban írtakat.)

III.6. Veszettség elleni eboltással kapcsolatos feladatok Az állategészségügyi törvény 44. §-a alapján a jegyzı hatáskörébe tartozott az ebek nyilvántartása. Erre vonatkozó kijelölést a 19/1992. (I. 28.) Korm.r. 1. § d) pontja tartalmazta, mely az alábbiak szerint rendelkezett: „1. § A jegyzı látja el: d) a bejelentett ebek nyilvántartásával (ebtulajdonos adatai: név, lakcím, az eb azonosítási adatai: fajta, születési év, nem, szín, jelölési szám; veszettség elleni utolsó védıoltás idıpontja), összeírásával, veszettség elleni kötelezı védıoltása és pótoltása idıpontjainak, helyének meghatározásával, azoknak, valamint az oltás költségeinek a helyben szokásos módon történı közzétételével, az oltás és adminisztráció személyi és tárgyi feltételeinek megteremtésével, az oltás költségének az eb tulajdonosa által az oltást megelızıen vagy a helyszínen az állatorvos részére történı megfizetésének biztosításával… kapcsolatos feladatokat.” Az Éltv. egyrészt hatályon kívül helyezte az állategészségügyi törvényt, másrészt a 79. § (2) bekezdésével módosította a Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlásáról szóló 1995. évi XCIV. törvényt. A törvény 2008. szeptember 1. után hatályos szövege szerint annak 32. §-a kiegészült az alábbi (4)-(6) bekezdésekkel: „(4) A magánállatorvos feladata az ebek kötelezı veszettség elleni immunizálásának elvégzése és külön jogszabály szerint ebenkénti nyilvántartása. (5) A (4) bekezdés szerinti nyilvántartás tartalmazza az állattartó nevét és lakcímét is. (6) A (4) bekezdés szerinti feladataival összefüggésben az élelmiszerláncfelügyeleti szerv felhívására a magánállatorvos köteles ellenszolgáltatás nélkül adatot szolgáltatni, továbbá minden év január 30-ig az elızı évben veszettség ellen immunizált ebekrıl készített (4) bekezdés szerinti nyilvántartást köteles megküldeni az élelmiszerlánc-felügyeleti szervnek.” A jelenleg hatályos Éltv. és a fenti jogszabályi rendelkezés alapján elmondható, hogy az ebek nyilvántartása általában nem kötelezı, a magánállatorvos a veszettség elleni eboltással kapcsolatban vezet nyilvántartást. E körben a jegyzı hatásköre megszőnt. Javasolt, hogy a jegyzık a meglévı eb-nyilvántartásaikat az MgSzH részére átadják, mivel az embermarás, és az ezzel kapcsolatos hatósági intézkedés az MgSzH, illetve a hatósági állatorvos feladata. A jegyzık ilyen irányú megkeresése érdekében az illetékes megyei MgSzH fog majd intézkedni.

25

IV. Állatvédelem Jogszabályi alapok • • • • • • • • •

Az állatok védelmérıl és kíméletérıl szóló 1998. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: állatvédelmi törvény), A környezetvédelmi, természetvédelmi, vízügyi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelölésérıl szóló 347/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 347/2006. Korm.r.), Az állatvédelmi hatóság kijelölésérıl szóló 334/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.r.), A veszélyes és a veszélyesnek minısített eb tartásáról és a tartás engedélyezésének szabályairól szóló 35/1997. (II. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 35/1997. Korm. r.), A cirkuszi menazséria létesítése és mőködtetése engedélyezésének, valamint fenntartásának részletes szabályairól szóló 222/2007. (VIII. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 222/2007. Korm. r.), Az állatok védelmével, valamint az állatok nyilvántartásával kapcsolatos egyes feladat- és hatásköreirıl szóló 245/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 245/1998. Korm. r.), Az állatvédelmi bírságról szóló 244/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 244/1998. Korm. r.) A veszélyes állatokról és tartásuk engedélyezésének részletes szabályairól szóló 8/1999. (VIII. 13.) KöM-FVM-NKÖM-BM együttes rendelet (8/1999. együttes rendelet), Az állatkert és az állatotthon létesítésének, mőködésének és fenntartásának részletes szabályairól szóló 3/2001. (II. 23.) KöM-FVMNKÖM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: 3/2001. együttes rendelet).

IV.1. Veszélyes állat tartása, szaporítása, országba történı behozatala A veszélyes állatok tartásának, szaporításának, országba történı behozatalának szabályait az állatvédelmi törvény 20-24. §-ai rendezik. Ugyanakkor a törvény nem tartalmaz hatósági kijelöléseket, az eljáró hatóságokat összefoglalóan állatvédelmi, illetve természetvédelmi hatóságként nevesíti. A konkrét kijelölések a törvény végrehajtására kiadott statútum rendeletekben találhatóak. - Az állatvédelmi törvény 20. § (3) bekezdése és 21. § (2) bekezdése értelmében a természetvédelmi oltalom alatt álló, illetve nemzetközi természetvédelmi

26

egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állat tartásának, szaporításának, országba való behozatalának engedélyezési eljárásában a jegyzı szakhatóságként mőködik közre a 362/2008. Korm. r. 17. § (1) bekezdésével módosított, a 347/2006. Korm.r. 32/F. § (3) bekezdésének b) pontja alapján, az állatvédelem helyi követelményeinek és az állattartás helyi szabályainak való megfelelés kérdésében. - Az állatvédelmi törvény 20. § (2) bekezdése értelmében a természetvédelmi oltalom alatt nem álló, illetve nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá nem tartozó veszélyes állat tartására, szaporítására az állatvédelmi hatóság engedélyt, a 21. § (1) bekezdés értelmében az ilyen veszélyes állatnak országba történı behozatalához az állatvédelmi hatóság elızetes tartási engedélyt ad. Az állatvédelmi hatóság kijelölésérıl a 334/2006. Korm.r. 2. § (1) bekezdése rendelkezik, mely szerint ezekben az ügyekben a tervezett tartás helye szerint illetékes települési, fıvárosban a kerületi önkormányzat jegyzıje jár el. - Az állatvédelmi törvény 22. § (2) bekezdésének a)-b) pontjai alapján a veszélyes állat tartója a veszélyes állat eltőnését és elhullását haladéktalanul köteles bejelenteni az állatvédelmi hatóságnak. Állatvédelmi hatóság a 334/2006. Korm. r. 2. § (2) bekezdése szerint a jegyzı. Az állatvédelmi törvény 23. § (1) bekezdése szerint, ha a veszélyes állat tartója az engedélyben foglalt feltételeket nem, vagy nem megfelelıen teljesíti, illetve veszélyes állatot engedély nélkül tart, vagy behoz az országba – kivéve természetvédelmi oltalom alatt álló, vagy nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állat esetét – a tulajdonos költségére, a feltételek biztosításáig, a veszélyes állat állatkertbe vagy más megfelelı helyre való szállítását a jegyzı rendelheti el, vagy egyéb megfelelı intézkedést hozhat. Az erre vonatkozó kijelölést a 334/2006. Korm.r. 2. § (2) bekezdése tartalmazza.

IV.2. Veszélyes ebek tartása A veszélyes ebek tartása tekintetében az állatvédelmi törvény 24/A.-24/E. §-ai tartalmaznak szabályokat. Ezek közül az alább részletezett feladatok tekintetében rendelkezik a jegyzı hatáskörrel. A jegyzı erre vonatkozó jogkörét mindegyik esetben a 334/2006. Korm. r. 2. § (2) bekezdése adja. - Az állatvédelmi törvény 24/A. § (3)-(4) bekezdése szerint az életre és a testi épségre természetes hajlamainál fogva fokozottan veszélyes eben túl egyidejőleg veszélyesnek minısítheti az olyan ebet a jegyzı, amelyik embernek vagy állatnak – ingerlése nélkül – okozott súlyos sérülést. Az eb veszélyessé minısítése iránti eljárásban az állat lehetıségekhez képest jóléte biztosítása kérdésében a 362/2008. Korm. r. 20. §-ával módosított 334/2006. Korm. r. 4. §-a alapján az MgSzH szakhatóságként vesz részt. A veszélyes és veszélyesnek minısített eb a jegyzı által kiadott engedéllyel, egyedi azonosítóval ellátva tartható. A veszélyes és a veszélyesnek minısített eb tartására vonatkozó engedélyezési eljárás során a jegyzı a 35/1997. Korm. r.-ben foglaltak szerint jár el. - Az állatvédelmi törvény 24/A. § (4) bekezdése szerinti engedélyezési eljárásban

27

a jegyzı jogosult kezelni az ebtartó személyes adatait, az ebtartó nyilatkozatát, hogy nem áll cselekvıképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság alatt, valamint az eb tartási helyét. - Az állatvédelmi törvény 24/D. § (1) bekezdése alapján a veszélyes ebekrıl és a veszélyessé minısített ebekrıl nyilvántartást vezet az ott meghatározott adattartalommal. - Az állatvédelmi törvény 24/E. § (1)-(2) bekezdései szerint, ha a veszélyes ebre vonatkozó ebtartás szabályait megszegik, és emiatt az eb embernek vagy állatnak sérülést okoz, a jegyzı elrendeli az eb életének kioltását. A jegyzı elrendeli továbbá az eb ivartalanítását, ha az ebtartás szabályainak megszegése miatt az eb az embernek 8 napon belül gyógyuló sérülést vagy állatnak kisebb sérülést okoz; ezen kívül elrendeli az eb életének kioltását akkor is, ha az eb embernek vagy állatnak ismételten sérülést okoz, vagy embernek 8 napon túl gyógyuló sérülést, illetve állatnak súlyos sérülést okoz. Az állatvédelmi törvény végrehajtására kiadott 8/1999. együttes rendelet alapján a jegyzı a veszélyes állatokat nyilvántartásba veszi és ellenırzi azokat. Amennyiben a tartás feltételei nem felelnek meg a mellékletekben elıírtaknak, az állatvédelmi törvény 23. §-ában foglaltak szerint jár el, azaz az ott meghatározottak szerint a veszélyes állat állatkertbe vagy más megfelelı helyre való szállítását rendelheti el, vagy egyéb intézkedést hozhat.

IV.3. Állatpanzió, állatmenhely, menazséria létesítése, mőködése

állatotthon,

állatkert,

cirkuszi

Állatpanzió és állatmenhely (együtt: állatotthon) Az állatvédelmi törvény 41. § (1)-(2) bekezdése értelmében az állatvédelmi hatóság engedélyezi állatotthon létesítését, ha - az állattartás jogszabályban meghatározott feltételei tartósan és folyamatosan rendelkezésre állnak, - a rendszeres állatorvosi ellátás biztosított, - az állatotthon mőködtetése nem sérti a köznyugalmat, - az állatotthon vezetıje vagy az állatotthon mőködési szabályzatában megjelölt felelıs személy szakirányú végzettséggel rendelkezik, - a tartós mőködtetéshez szükséges vagyoni fedezet biztosított. A jegyzı engedélyezési hatóságként történı kijelölését a 334/2006. Korm. r. 2. § (3) bekezdése tartalmazza. Az állatotthon létesítése, mőködtetése és fenntartása vonatkozásában részletes szabályokat a 3/2001. együttes rendelet 10-12. §-ai állapítják meg. Az állatotthon létesítése iránti eljárásban a 362/2008. Korm. r. 20. §-ával módosított 334/2006. Korm. r. 6. §-a alapján az MgSzH szakhatóságként vesz részt. Egyidejőleg változás történt az állatotthon mőködésének felülvizsgálati

28

eljárása tekintetében. A 3/2001. együttes rendelet 2009. március 1. napja elıtti szabályozása értelmében a jegyzı felülvizsgálati eljárásában a 13. § (2) bekezdése szerinti szakhatóságok – az állat-egészségügyi hatóság, ÁNTSZ és a környezetvédelmi hatóság – vettek részt. 2009. március 1. napjától a 362/2008. Korm. r. 44. § (2) bekezdésének 69. pontja hatályon kívül helyezte a rendeletnek a szakhatóságokra vonatkozó kijelölését. Így a 3/2001. együttes rendelet 12. § (5) bekezdése a következık szerint rendelkezik: „Az állatotthon mőködését a jegyzı - a szakhatóságok részvételével - a folyamatos ellenırzés mellett, 4 évenként köteles felülvizsgálni…” A fenti rendelkezés alapján szakhatóság alatt most már az MgSzH-t kell érteni, hiszen az állatotthon létesítési eljárásában az MgSzH a közremőködı szakhatóság. A jegyzı ugyanezen jogszabályi rendelkezés alapján „a felülvizsgálat eredményétıl függıen az állatotthon mőködését tovább engedélyezi, az állatotthont bezárathatja, illetıleg azonnali bezárást nem indokoló hiányosságok esetén határidı tőzésével a hiányosságok teljesítését rendelheti el.”

Állatkert Az állatvédelmi törvény 39. § (1) bekezdése értelmében az állatkert létesítését a természetvédelmi hatóság engedélyezi. Az állatkert létesítése, mőködtetése és fenntartása vonatkozásában további szabályokat a 3/2001. együttes rendelet 1-9. §-ai állapítanak meg. 2009. március 1. napját megelızıen a fenti rendelet 6. § (1) és a 13. § (1) bekezdése jelölte ki a jegyzıt szakhatóságként az állatkert mőködési engedélyezési eljárásában. Ugyanakkor a 362/2008. Korm. r. 44. § (2) bekezdésének 69. pontja hatályon kívül helyezte a rendeletnek a szakhatóságokra vonatkozó kijelölését. A 3/2001. együttes rendelet jelenleg hatályos 6. § (1) bekezdése a következık szerint rendelkezik: „Az állatkert mőködési engedélye akkor adható ki, illetıleg a felülvizsgálat alapján akkor hosszabbítható meg, ha az engedélyezı hatóság és a szakhatóságok helyszíni ellenırzése megállapítja, hogy az Átv.-ben és az e rendeletben, valamint a létesítı által az engedélykérelemmel benyújtott szabályzatokban elıírtak gyakorlati feltételei biztosítottak, és ennek alapján a 2. §-ban meghatározott rendeltetést és feladatok ellátását az állatkert mőködése folyamatában teljesíteni tudja.” Ugyanakkor a jegyzı szakhatóságként történı kijelölése a 362/2008. Korm. r. 17. §-ával módosított 347/2006. Korm. r. 32/F. § (2) bekezdésének c) pontjában történt meg az alábbiak szerint: „(2) A Kormány a felügyelıség állatkert létesítésének, mőködésének engedélyezésére irányuló eljárásában,.. c) - az állattartás és állatvédelem helyi követelményeinek való megfelelés kérdésében - elsı fokú eljárásban a települési önkormányzat jegyzıjét, másodfokú eljárásban a Kormány általános hatáskörő területi államigazgatási szervét szakhatóságként jelöli ki.” (Emellett szakhatóságok még az ÁNTSZ és az

29

MgSzH). A 3/2001. együttes rendelet 9. §-a rendelkezik az állatkert teljes és részleges helyszíni ellenırzésérıl. 2009. március 1-jét megelızıen a rendelet 9. §-a és 13. § (1) bekezdése jelölte ki a közremőködı szakhatóságokat, így az állategészségügyi hatóságot, az ÁNTSZ-t és a jegyzıt. 2009. március 1. napját követıen a 362/2008. Korm. r. 44. § (2) bekezdésének 69. pontja hatályon kívül helyezésével megszőnt a szakhatóságok rendeletben történı kijelölése. A 3/2001. együttes rendelet jelenleg hatályos 9. §-a a következık szerint rendelkezik: „Az engedélyezı hatóság a folyamatos ellenırzéstıl függetlenül köteles 4 évenként - a szakhatóságok bevonásával - az állatkert mőködésének teljes és részletes helyszíni ellenırzésére…” Tehát az engedélyezı hatóság a helyszíni ellenırzési eljárásába azokat a szakhatóságokat vonja be, amelyek az állatkert mőködési engedélyezési eljárásában szakhatóságként mőködtek közre.

Cirkuszi menazséria Az állatvédelmi törvény 40. §-a szabályozza a cirkuszi menazséria, valamint a kedvtelésbıl tartott állatok kereskedése létesítésének, mőködtetésének engedélyezésére, mőködésére vonatkozó alaprendelkezéseket. A részletes szabályokat a 222/2007. (VIII. 29.) Korm. r. tartalmazza. Állandó menazsériára vonatkozó szabályok - Az állandó menazséria mőködési engedélyezése iránti hatósági eljárásra vonatkozó szabályozás a szakhatóságok közremőködése tekintetében 2009. március 1. napjával megváltozott. A mőködési engedélyt a 222/2007. Korm. r. 3. § (2) bekezdése alapján a jegyzı adja ki. Az eljárásban a korábbi szabályozás szerint szakhatóságként bevonásra került az MgSzH és az ÁNTSZ (3. § (3) bek.). 2009. március 1-jét követıen a 362/2008. Korm. r. 12. § (1) bekezdése módosította a 222/2007. Korm. r. 3. § (3) bekezdését. E szerint az állandó menazséria mőködési engedélyezési eljárásában szakhatóságként az MgSzH, valamint a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelıség kerül bevonásra. Ugyanezen jogszabályi rendelkezés a jegyzı feladatává teszi a nyilvántartás vezetését az engedéllyel rendelkezı állandó menazsériákról. Ezen túlmenıen a jegyzı jogosult az engedély azonnali hatályú visszavonására, illetve bevonására is (3. § (7) bek.) azon egyed vonatkozásában, amely tartása során az állat kíméletére, ellátására, tartására vonatkozó elıírásokat oly mértékben szegték meg, hogy az egyed súlyos károsodását okozták, illetve ezt súlyosan vagy ismétlıdıen szegték meg. - Az állatállomány faj és nem szerinti létszámáról, a szaporulatról, az új beszerzésekrıl, az elhullásról, az eladásokról, valamint azok okairól a fenntartónak nyilvántartást kell vezetnie. A fenntartó a nyilvántartás másolatát minden év január 31-ig köteles megküldeni a jegyzınek, aki annak másolatát február 15-ig megküldi az MgSzH-nak, valamint a területileg illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelıségnek (3. § (8) bek.). - A jegyzı az állandó menazséria mőködését legalább négyévenként köteles

30

felülvizsgálni, a mőködési engedélyezési eljárásban résztvevı hatóságok bevonásával. Errıl 2009. március 1-jét követıen a 222/2007. Korm. r. 3. § (9) bekezdése rendelkezik. A felülvizsgálat eredményétıl függıen a jegyzı az engedélyt visszavonhatja, vagy hiányok pótlására kötelezhet. - A jegyzı a mőködési engedély kiadásáról, visszavonásáról értesíti a természetvédelmi oltalom alatt álló, illetıleg nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó fajok esetében az illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelıséget, egyéb fajok esetében az MgSzH-t, amely a menazséria fenntartója, illetve az állatok tulajdonosának költségére, az állatoknak - azok sorsának végsı rendezéséig - állatkertbe vagy más megfelelı helyre történı szállítását és ottani gondozását rendelheti el, vagy más megfelelı intézkedést hozhat (3. § (10) bek.). - Amennyiben a menazséria bizonyos egyedek vonatkozásában nem teljesíti az elıírt tartási feltételeket, a kérdéses egyedek tartását a jegyzı nem engedélyezi, illetve megtiltja (3. § (11) bek.). - A jegyzı a veszélyes vagy védett, illetıleg nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó fajok egyedeinek tartását megtilthatja, ha az állandó menazséria a biztonsági feltételeket nem teljesíti; az állatok tartása során az állat kíméletére, ellátására, tartására vonatkozó elıírásokat megszegi, vagy az egyedek károsodását okozza, fennmaradásukat veszélyezteti (3. § (12) bek.). A jegyzınek ebben az eljárásában 2009. március 1-je óta nem kerül szakhatóság bevonásra.

Ideiglenes menazsériára vonatkozó szabályok - A jegyzı a fenntartó kérésére az állandó menazsériából történı indulás elıtt kiadja az ideiglenes menazséria úti naplót (4. § (2) bek.). - A jegyzı a leadott ideiglenes menazséria úti naplókat minden év február 15-ig – nyilvántartás céljából – továbbítja az MgSzH-nak, valamint a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelıségnek (4. § (6) bek.). - A jegyzı – a szakhatóságok bevonásával – jogosult ellenırizni a rendeletben foglaltak betartását. A hiányosságok észlelése esetén hiánypótlásra szólíthat fel, vagy bevonhatja az úti naplót, egyidejőleg elrendeli az állatoknak az állandó menazsériába történı visszaszállítását (3. § (7) bek.). - Külföldrıl érkezı cirkuszi menazséria esetén – amennyiben az adott naptári évben 6 hónapnál rövidebb ideig tartózkodik Magyarországon – az ország területén lévı elsı ideiglenes telephely szerint illetékes kistérségi székhely szerinti jegyzı, fıvárosban a fıvárosi kerületi jegyzı adja ki az ideiglenes menazséria úti naplót (3. § (8) bek.). - Ha a betanított állat télen folyamatosan zárt, főtött elhelyezést igényel, a jegyzı engedélyezheti az állat tartását külsı kifutó nélkül is (6. § (3) bek.). Ehhez a jegyzınek 2009. március 1. után már nem kell bevonnia a szakhatóságokat sem a 362/2008. Korm. r. 44. § (1) bek. 7. pontja alapján, mely az erre vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezte.

31

IV.4. Kóbor állatokra vonatkozó rendelkezések Változott a szabályozás a kóbor állatok tekintetében is. A már hatályon kívül helyezett állategészségügyi törvény 43. § (1) bekezdése alapján ugyanis korábban a kóbor állatok elhelyezése nem volt önkormányzati feladat. Az Éltv. a 83. § (1) bekezdésével módosította az állatvédelmi törvény 48/A. §-át, mely kiegészült egy új (3) bekezdéssel. A jogszabályi rendelkezés értelmében az önkormányzat kötelezı feladata 2008. szeptember 1-tıl a település belterületén a kóbor állatok befogása és elhelyezése. Idıközben az egyes agrártárgyú törvények módosításáról szóló 2009. évi XXVIII. törvény 11. § (4) bekezdése módosította az állatvédelmi törvény 48/A. §-ának (3) bekezdését, valamint kiegészítette egy új (4) bekezdéssel. „(3) A települési - a fıváros belterületén a fıvárosi - önkormányzat kötelezı feladata a település belterületén a kóbor állatok befogása. Az így befogott kóbor állat - amennyiben a befogástól számított 15 napon belül a kóbor állat tulajdonosa nem válik ismertté - az állam tulajdonába kerül. Az állatvédelmi hatóság gondoskodik az állat tulajdonjogának átruházásáról, ha ezt jogszabály kizárja vagy az eredménytelen, az állat végleges elhelyezésérıl. Az elhelyezés eredménytelensége esetén - a külön jogszabályban meghatározott idıtartam elteltével - az állat életét megengedett módon ki lehet oltani. (4) Ha a kóbor állat tulajdonosa ismertté válik, a tulajdonos köteles az állatot visszavenni, valamint a befogásával és elhelyezésével kapcsolatos költségeket megtéríteni. Ha a tulajdonos az állatot nem veszi vissza, vagy az állat egészségét súlyosan veszélyeztetı tartási körülmények miatt az állat a tulajdonos részére nem adható ki, az állatvédelmi hatóság - az addig felmerült költségek megtérítésére való kötelezés mellett - az állatot elkobozza, ezt követıen gondoskodik az állat tulajdonjogának átruházásáról, ha ezt jogszabály kizárja vagy az eredménytelen, az állat végleges elhelyezésérıl. Ha az állat végleges elhelyezése csak rendszeres költségráfordítással biztosítható, a korábbi tulajdonos a jogsértés súlyától, ismétlıdésétıl függıen legfeljebb 12 hónapra jutó költség fizetésére kötelezhetı. Az elhelyezés eredménytelensége esetén - a külön jogszabályban meghatározott idıtartam elteltével - az állat életét megengedett módon ki lehet oltani.” A fenti rendelkezés alapján 2009. május 15-tıl a jegyzı hatásköre a kóbor állat befogására terjed ki. Az elhelyezéssel kapcsolatban az állatvédelmi törvény pusztán állatvédelmi hatóságot említ. Ugyanakkor a 49. § (3) bekezdése kimondja, hogy a település belterületén a kóbor állatok befogásával, tulajdonjogának átruházásával és elhelyezésével kapcsolatos feladatok ellátásának részletes szabályait kormányrendelet fogja szabályozni. Jelenleg az állatvédelmi hatóság kijelölésére nincs külön jogszabály.

IV.5. Állatvédelem területén alkalmazott jogkövetkezmények köre Állatok védelmével összefüggı jegyzıi hatósági feladatok A legfontosabb jegyzıi feladatokat a települési önkormányzat jegyzıjének a 245/1998. Korm. r. tartalmazza.

32

- A jegyzı az állattartót az állat megfelelı és biztonságos elhelyezése, valamint szökésének megakadályozása érdekében meghatározott építési munka elvégzésére kötelezheti (2. §). Az eljárásból 2009. március 1. napjával kikerült a természetvédelmi oltalom alatt álló állat, illetve a természetvédelmi oltalom alatt nem álló veszélyes állat esetében a természetvédelmi hatóság szakhatósági közremőködése. - Ha a jegyzı az állatvédelmi törvény 6-8. §-ában meghatározott rendelkezések megsértését észleli, illetve ezek megsértése miatt hozzá bejelentés érkezik, köteles haladéktalanul eljárni, illetve az illetékes hatóság intézkedését kezdeményezni (3. §). - A jegyzı az állatvédelmi és állattartási szabályok megsértése esetén meghatározott cselekmény végzésére, tőrésére vagy abbahagyására kötelezheti az állattartót az állatok védelme érdekében. Amennyiben az intézkedés természetvédelmi oltalom alatt álló állatot érint, a jegyzı köteles megküldeni a határozatot a természetvédelmi hatóságnak (4. §). - A jegyzı az önkormányzat illetékességi területén tartott veszélyes állatokról nyilvántartást vezet a rendeletben meghatározott adattartalommal (6. §). A jegyzı az állatvédelemre, valamint az állattartásra vonatkozó szabályok megsértése esetén az állattartást korlátozhatja, megtilthatja. Természetvédelmi oltalom alatt álló, illetve nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó állat esetén a jegyzınek az állat tartásának korlátozására, illetve megtiltására kezdeményezi joga van a természetvédelmi hatóságnál (7. §).

Állatvédelmi bírság A 244/1998. Korm. r. 1. §-a értelmében, aki tevékenységével, vagy mulasztásával az állatok védelmére és kíméletére vonatkozó jogszabály rendelkezését, vagy hatósági határozat elıírását megsérti - magatartásának súlyához, ismétlıdéséhez igazodó - állatvédelmi bírságot köteles fizetni. A bírság összege 5.000 Ft-tól 150.000 Ft-ig terjed. A bírságot települési, fıvárosban a fıvárosi kerületi önkormányzat jegyzıje szabja ki. A rendelet 4. §-a sorolja fel azokat a jogszabálysértési eseteket, melyekre a bírság kiszabható. Az állatvédelmi bírságból befolyt összeget elkülönítetten és ellenırizhetıen kell kezelni, kizárólag az állatvédelemmel kapcsolatos kiadási többletének fedezeteként lehet felhasználni.

Egyéb jogkövetkezmények Az állatvédelmi intézkedések kikényszerítése érdekében a jegyzı jogosult a Ket. szerinti eljárási bírság kiszabására is, melyre határozatában az ügyfelet fel kell szólítani.

33

V. Kereskedelem, vendéglátás Jogszabályi alapok • • •

a kereskedelemrıl szóló 2005. évi CLXIV. törvény ( a továbbiakban: kereskedelmi törvény), az üzletek mőködésének rendjérıl, valamint az egyes üzlet nélkül folytatható kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeirıl szóló 133/2007. (VI. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 133/2007. Korm.r.), a vásárokról és piacokról szóló 55/2009. (III. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 55/2009. Korm.r.)

V.1. kereskedelmi és vendéglátó tevékenység A kereskedelmi tevékenységre vonatkozó jogszabályi alapokat a kereskedelmi törvény tartalmazza. Ebbıl érdemes néhány fogalom meghatározást kiemelni. „2. § c) csomagküldı kereskedelem: az a kereskedelmi tevékenység, amelynek során a kereskedı kizárólag a termék ismertetıjét juttatja el bármely formában a vásárlóhoz vagy reklámban hívja fel a figyelmet a termékre, és az ismertetı vagy reklám alapján kiválasztott és megrendelt terméket szállítja (szállíttatja) a megjelölt címre; d) forgalmazás: kereskedelmi tevékenység keretében valamely termék vagy szolgáltatás értékesítés, fogyasztás vagy használat, illetve igénybevétel céljára ellenérték fejében történı rendelkezésre bocsátása; g) kereskedelmi tevékenység: kis-, illetve nagykereskedelmi tevékenység, kereskedelmi ügynöki tevékenység, vendéglátás, turisztikai tevékenység üzletszerő végzése, kereskedelmi szolgáltatás nyújtása, amelybe beleértendı a vásárolt termékek és kereskedelmi szolgáltatások gazdasági tevékenység keretében történı értékesítése, házhoz szállítása; h) kereskedelmi ügynöki tevékenység: olyan tevékenység, amelynek keretében a kereskedı más javára termékek, szolgáltatások eladására vagy vételére tárgyalásokat folytat, és azokra megbízás alapján szerzıdést köt; j) kiskereskedelem: termékek és kereskedelmi szolgáltatások értékesítése, illetve nyújtása közvetlenül a vásárló részére; k) közterületi értékesítés: a közterületi engedély alapján végzett kiskereskedelmi tevékenység; l) nagykereskedelem: termékek átalakítás (feldolgozás) nélküli továbbértékesítése kereskedı, feldolgozó részére, ideértve a termékek raktározásával, szállításával

34

és a termékekhez kapcsolódó közvetlen szolgáltatások nyújtásával folytatott tevékenységet, a nagybani piaci tevékenységet, valamint a felvásárló tevékenységet is; r) üzlet: a szilárd térelemekkel körülhatárolt, talajjal egybeépített vagy ahhoz rögzített, tartós használatra készült, rendszeresen (állandóan vagy ideiglenes jelleggel) nyitva tartó kis- és nagykereskedelmi, jármő- és üzemanyagkereskedelmi, vendéglátó, szálláshely-szolgáltató, idegenforgalmi, továbbá lakossági fogyasztási cikk javító-szolgáltató értékesítı hely, ideértve a lakástól vagy lakóingatlantól mőszakilag el nem különíthetı, fogyasztási cikk javítószolgáltató tevékenység céljára kialakított helyet, a raktározás, tárolás célját szolgáló nyitott, értékesítést folytató helyet, valamint a különbözı intézményekben, munkahelyeken üzemelı értékesítı helyeket, továbbá a mozgóboltot; t) vendéglátás: kész vagy helyben készített ételek, italok jellemzıen helyben fogyasztás céljából történı eladása, az azzal összefüggı szórakoztató és egyéb szolgáltató tevékenység, továbbá a munkahelyen, valamint az oktatási és nevelési intézményekben bármely formában üzletszerően történı étkeztetés.” A kereskedelmi tevékenység külön jogszabály alapján meghatározott mőködési engedéllyel rendelkezı üzletben folytatható (3. § (1) bek.). Az üzlet mőködéséhez szükséges feltételek – a szakhatóság közremőködése esetén, ideértve a szakhatósági állásfoglalások bekérését is – meglétét egy hatósági eljárás keretében, a kereskedı kérelmére a kereskedelmi hatóság vizsgálja meg (3. § (5) bek.). A kereskedelmi hatóság adja ki a mőködési engedélyeket. A kereskedelmi törvény végrehajtására kiadott 133/2007. Korm. r. tartalmazza a mőködési engedély kiadásának részletes szabályait, melynek 1/A. §-a jelöli ki a jegyzıt, mint kereskedelmi hatóságot. A jegyzı kereskedelmi törvény alapján a következı hatásköröket gyakorolja: - kiadja a mőködési engedélyeket meghatározott üzletkörökre (3. § (5)-(6) bek.), - nyilvántartást vezet az üzletekrıl, üzletek nyitva tartásáról (3. § (8) bek. a) pont), - bejelentés alapján vagy hivatalból veszélyes mértékő zaj esetén az üzlet éjszakai nyitva tartását korlátozhatja (6. § (5) bek.), - veszélyes mértékő zaj esetén megtilthatja vagy korlátozhatja a kereskedı számára a hirdetés vagy figyelemfelhívás céljára szolgáló hanghatásokat okozó eszköz használatát, ha az az emberek nyugalmát jelentıs mértékben zavarja (6. § (6) bek.), - ellenırzi a kereskedelmi tevékenységre vonatkozó elıírások betartását (9. § (1) bek.), - a kereskedelmi tevékenységre vonatkozó elıírások megsértése esetén meghatározott hatósági intézkedéseket hoz (9. § (5) bek.). A mőködési engedélyezési eljárásban a 362/2008. Korm.r. 13. § (1) bekezdése módosította a 133/2007. Korm.r.-et a szakhatóságok tekintetében. A 133/2007. Korm.r. egy új 3/A. §-sal egészült ki, mely felsorolja az eljárásban résztvevı szakhatóságokat, melyek közül az élelmiszerlánc-felügyeletet érintıen a rendelet

35

a következık szerint rendelkezik: „3/A. § A Kormány az üzlet mőködésének engedélyezése iránti eljárásban,… c) ha az üzletben, vendéglátóhelyen élelmiszert, élelmiszer-nyersanyagot állítanak elı, használnak fel, hoznak forgalomba, továbbá amennyiben az üzletben terményt, takarmányt, élı állatot, állatgyógyászati készítményt, növényvédı szert vagy nyers állateledelként állati végterméket forgalmaznak, értékesítenek - a nemzeti és közösségi élelmiszer-higiéniai és - biztonsági követelményeknek, takarmányhigiéniai és -biztonsági más, a takarmányok elıállítására, forgalomba hozatalára és felhasználására vonatkozó követelményeknek, a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi elıírásoknak, az állat-egészségügyi szabályoknak, a mezıgazdasági haszonállatok tartása követelményeinek, valamint a növényvédı szerek forgalmazása közösségi és nemzeti jogszabályok szerinti követelményeinek való megfelelés kérdésében elsı fokú eljárásban a Mezıgazdasági Szakigazgatási Hivatalnak (a továbbiakban: MgSzH) az üzlet helye, mozgóbolt esetén a kereskedı székhelye szerint illetékes elsı fokú szakhatóságként eljáró szervét, másodfokú eljárásban az MgSzH másodfokú szakhatóságként eljáró szervét,… szakhatóságként jelöli ki.” A jegyzı az eljárásban, amennyiben a kereskedı helyszíni szemle megtartását kérte, értesíti többek közt a szakhatóságokat is a szemle megtartása elıtt legalább 8 nappal. A szakhatóságok az állásfoglalásukat jegyzıkönyvbe is mondhatják. A jegyzı a kérelem beérkezésétıl számított 30 napon belül dönt a mőködési engedély megadásáról vagy a kérelem elutasításáról. Néhány termék vonatkozásában kiemelendık az alábbi szabályok: - Élelmiszereknek üzlet nélkül közterületen, valamint mozgóárusítás szerinti árusításához az ÁNTSZ és az MgSzH engedélye szükséges. - Szeszes ital és dohánytermék alkalmi árusítása csak az árusítás helye szerint illetékes jegyzıhöz, rendırkapitánysághoz és vámhatósághoz történt elızetes bejelentést követıen folytatható. Az élelmiszerek alkalmi árusításához az ÁNTSZ és az MgSzH engedélye szükséges. Nem forgalmazható üzleten kívüli kereskedés útján többek közt növényvédı szer, növényvédelmi célú és termésnövelı anyag, valamint állatgyógyászati készítmény, élelmiszer (ideértve a gombát is) a zöldség és a gyümölcs kivételével, valamint növényi szaporítóanyag.

V.2. Vásár- és piactartás Elöljáróban fontos megjegyezni, hogy a vásárokról és piacokról szóló 35/1995. (IV. 5.) Korm. rendeletet a 2009. április 12-én hatályba lépett, 55/2009. Korm.r. teljes egészében hatályon kívül helyezte. A rendelet hatálya a Magyar Köztársaság területén rendezett, illetve tartott vásárokra, piacokra, valamint a vásárokon, piacokon folytatott kereskedelmi tevékenységre terjed ki. Nem tartozik e rendelet hatálya alá a külön jogszabály szerint közterületen a húsvéti, karácsonyi és szilveszteri, valamint évente egy alkalommal, az adott ünnepen és az azt megelızı 20 napban rendezett vásár. A rendelet alkalmazásában az alábbi

36

fogalmak érdemesek kiemelésre. - Vásár, piac: a kereskedelmi törvényben meghatározott értékesítési forma, értékesítési hely; - Alkalmi (ünnepi) vásár: ünnepekhez, rendezvényekhez, eseményekhez kapcsolódó alkalomszerő - legfeljebb 20 napig, indokolt esetben 30 napig tartható - vásár; - Állandó vásár, illetve piac: az alkalmi vásár fogalmánál meghatározott idıtartamot meghaladó ideig mőködı értékesítési forma, értékesítési hely, ideértve az ugyanazon helyszínen, nyitva tartása szerint csak meghatározott napokon és meghatározott idıben, de rendszeresen mőködı vásárt, piacot is, ide nem értve a nagybani piaci tevékenységet. Vásár és piac olyan területen rendezhetı, illetve tartható, amelyen a településrendezési terv a vásárrendezést, piactartást lehetıvé teszi, vagy amely vásár rendezése céljából területhasználati hozzájárulással rendelkezik. A területnek, a vásár, illetve piac jellegétıl, az ott értékesített termékkörtıl, illetve a folytatott tevékenységtıl függıen, meg kell felelnie a jogszabályban elıírt építésügyi, közegészségügyi, élelmiszerlánc-biztonsági, élelmiszer-higiéniai, állategészségügyi, növény-egészségügyi, környezetvédelmi, kulturális örökségvédelmi, munkavédelmi és tőzvédelmi követelményeknek, valamint rendelkeznie kell a tevékenység során képzıdı hulladékok elkülönített győjtését biztosító hulladéktárolókkal. A rendelet a fenti tevékenység gyakorlása tekintetében kereskedelmi hatóságként a jegyzıt jelöli ki (4. § (1) bek.). A vásár rendezését, piac tartását a jegyzı engedélyezi. Az engedélyezési eljárás során az 55/2009. Korm.r. szakhatóságként jelöli ki többek közt élelmiszer-higiéniai és állat-egészségügyi követelményeknek való megfelelés kérdésében az MgSzH-t. A jegyzı az engedélyrıl vagy annak elutasításáról 15 napon belül dönt, egyidejőleg a vásárt, piacot és annak fenntartóját nyilvántartásba veszi. A jegyzı az engedélyt visszavonja, a vásárt és piacot bezáratja, ha az engedély kiadásának feltételei már nem állnak fenn; a vásár, piac megszőnik; a vásár, piac mőködése az elıírásoknak nem felel meg.

V.3. A kereskedelmi tevékenységre vonatkozó elıírások megsértése esetén alkalmazott jogkövetkezmények Kereskedelmi törvényben alkalmazott jogkövetkezmények A kereskedelmi tevékenységre vonatkozó jogszabályi és hatósági elıírások megsértése esetére alkalmazott jogkövetkezményeket a kereskedelmi törvény 9. § (5) bekezdése sorolja fel. E szerint a jegyzı, mint kereskedelmi hatóság: - elrendeli az üzlet ideiglenes bezárását, - elrendeli az üzlet azonnali bezárását, - korlátozza az üzlet éjszakai nyitva tartását, - kötelezı éjszakai zárva tartási idıszakot állapít meg,

37

- megtiltja vagy korlátozza a 6. § (6) bekezdésében meghatározott hanghatást okozó eszköz használatát, - megtiltja vagy korlátozza a vendéglátó üzletben a vendégek szórakoztatására nyújtott szolgáltatást, tevékenységet a külön jogszabályban meghatározott veszélyes mértékő zaj esetén, - megtiltja az engedély nélkül folytatott, elıírásokba ütközı tevékenység végzését, termékkör értékesítését, - visszavonja az üzlet mőködési engedélyét, - bírságot szab ki, illetve - a külön jogszabályban meghatározott egyéb jogkövetkezményt alkalmaz.

Bírság kérdése A kereskedelmi törvény 9. § (5) bekezdés i) pontja szerint a kereskedelmi hatóság bírságot szab ki. Az üzletek mőködése, vásár- és piactartás vonatkozásában a fent kifejtettek alapján a jegyzı kereskedelmi hatóságként van kijelölve. A kereskedelmi törvény 12. § (1) bekezdés g) pontja felhatalmazza a Kormányt a kereskedelmi hatóság által kiszabható bírság szabályainak megalkotására. A felhatalmazás alapján került megalkotásra a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal által kiszabható bírság mértékére és alkalmazására vonatkozó részletes szabályokról szóló 262/2006. (XII. 20.) Korm. rendelet. Ugyanakkor a rendelet csak a MKEH-t hatalmazza fel a bírság kiszabására. A jegyzı tekintetében jelenleg nincs hatályos kormányrendelet, mely a bírság mértéke, szabályai tekintetében eligazítást adna a jegyzı részére, így jelenleg a jegyzı a kereskedelmi törvény fenti jogszabályi rendelkezése alapján bírságot nem tud kiszabni.

Szabálysértési eljárás A jegyzı általános jogkörében eljárva a 218/1999. Korm. r. alapján jogosult szabálysértési eljárás lefolytatására, pénzbírság kiszabására. A 218/1999. Korm. r. a fogyasztóvédelemmel kapcsolatban az alábbi legfontosabb szabálysértési tényállásokat nevesíti e körben: - kereskedésre vonatkozó szabályok megsértése, - jogosulatlan kereskedés, - vásárlók megkárosítása, - vásári és piaci szabályok megszegése, - élelmiszer jogosulatlan elıállítása, forgalomba hozatala, - élelmezés-egészségügyi szabálysértés, - minısítési kötelezettségre vonatkozó elıírások, - üzletkörbe nem tartozó árusítás.

38

Eljárási bírság A kereskedelmi tevékenységgel, vásár- és piactartással kapcsolatban elrendelt intézkedések kikényszerítése érdekében a jegyzı jogosult a Ket. szerinti eljárási bírság kiszabására is, melyre határozatában az ügyfelet fel kell szólítani.

39

VI. A jegyzı által alkalmazott egyéb jogkövetkezmények Jogszabályi alapok •

A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.).

•

A szabálysértésekrıl szóló 1999. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Szabs.tv.)

VI.1. Eljárási bírság A kiadványban több helyen is említésre került, hogy a jegyzı jogosult eljárási bírság kiszabására, bizonyos tevékenységek, jegyzıi intézkedések végrehajtásának kikényszerítése érdekében. A jegyzınek ezt a jogkörét a Ket. 140. §-a biztosítja, mely meghatározott cselekmény végrehajtására vonatkozik. A hivatkozott jogszabályi rendelkezés alapján, „ha a végrehajtás meghatározott cselekmény elvégzésére vagy meghatározott magatartásra irányul, a teljesítés elmaradása esetén a végrehajtást foganatosító szerv, ha a teljesítés elmaradása a kötelezettnek felróható, a kötelezettel szemben eljárási bírságot szabhat ki.” (140. § (1) bek. d) pont). Ez azt jelenti, ha a jegyzı a növényvédelem, állategészségügy, állatvédelem, valamint a kereskedelem terén határozatban kötelezte az ügyfelet valamely cselekmény végrehajtására (pl. zárlat, korlátozás, eltiltás, bírság, stb.), akkor a jegyzı ebben a határozatában felszólítja, hogy a határozatban foglaltak nem vagy nem megfelelı teljesítése esetén eljárási bírságot szab ki. Az ügyfelet erre minden esetben figyelmeztetni kell. Az eljárási bírság legkisebb összege esetenként 5.000 Ft, legmagasabb összege természetes személy esetén 500.000 Ft, jogi személy, szervezet esetén 1.000.000 Ft (61. § (2) bek.). Ha a meghatározott cselekmény elvégzéséhez szükséges költségek egy százaléka az eljárási bírság felsı határánál nagyobb összeg, a végrehajtási eljárásban kiszabható eljárási bírság felsı határa a teljesítési költség egy százalékáig terjedhet (141. § (1) bek.). Az eljárási bírság ismételten kiszabható, ha a cselekményt az ügyfél/kötelezett a bírságot kiszabó döntésben megállapított újabb határidı alatt sem teljesítette, vagy a rá vonatkozó rendelkezéseket ismételten megszegi (141. § (2) bek.). Az eljárási bírságot végzésben kell meghozni, ellene jogorvoslatnak van helye.

40

VI.2. Szabálysértési eljárás A 218/1999. Korm. r.-ben meghatározott (melyek közül néhány szabálysértési tényállást a kiadvány is tartalmaz) a jegyzı jogosult szabálysértési eljárás lefolytatására. A Szabs.tv. tartalmazza a szabálysértési eljárásra vonatkozó alaprendelkezéseket. A Szabs.tv. 32. §-a értelmében szabálysértés miatt – fıszabályként – a községi, városi, megyei jogú városi, fıvárosi kerületi jegyzı jár el, ha a szabálysértést meghatározó jogszabály másként nem rendelkezik. Ugyanakkor a törvény kimondja azt is, ha az eljárás alá vont személlyel szemben a jegyzı hatáskörébe tartozó szabálysértésen kívül más szabálysértés miatt is eljárás indul, a jegyzı az egyébként hatáskörébe nem tartozó szabálysértés miatt is eljárhat. Ez alól kivételt képeznek a közlekedésrendészeti és vámszabálysértések. Az élelmiszerláncbiztonság területén a jegyzı mellett a Szabs.tv. a 35. § j) pontja szerint szabálysértési hatóság jogkörét gyakorolja az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv is, jogszabályban hatáskörébe utalt szabálysértési ügyekben. A szabálysértési eljárás következményeként alkalmazott egyes pénzbírságok tekintetében a 218/1999. Korm. r. tartalmaz rendelkezéseket. A szabálysértési bírságot a jegyzı határozatban szabja ki, mely ellen jogorvoslatnak van helye.

41

VII. Zárszó

A közigazgatás korszerősítéséhez, az adminisztratív terhek csökkentéséhez, valamint a deregulációhoz kapcsolódó szabályozási reform még nem ért véget. Továbbra is kiemelt a különbözı ágazatokban jelentkezı feladat- és hatáskörök felülvizsgálata, valamint az államigazgatási szervek mőködésének hatékonysági átvilágítása. E folyamat tükrözıdik az önkormányzati közigazgatás szabályozásának változásaiban is. Ennek részeként, az élelmiszerlánc-felügyelet területén megszőnt a jegyzıi hatáskör számos olyan esetben, amikor a hatósági feladat az adott ágazat szakmai intézménye által – a szakterületi specifikumok miatt – hatékonyabban ellátható. Ennek ellenére az Éltv. alapvetı céljának megvalósításához az önkormányzatok továbbra is nagymértékben hozzájárulnak aktív szerepvállalásukkal. Hatósági jogkörében a jegyzı (az élelmiszerlánc-felügyeleti szervvel együttmőködve) része mindannak az ellenırzési tevékenységnek, mely az élelmiszerlánc teljes vertikumában, a termelés, feldolgozás és forgalmazás minden szakaszában a biztonságos és egészséges élelmiszer és környezet garanciáját adja. E tekintetben kiemelésre érdemes az eljáró hatóságok és szakhatóságok közti együttmőködés, hatékony információáramlás, és tapasztalatcsere fontossága, melyhez reméljük jelen kiadvány hasznos ismeretekkel szolgál.

42

Készült: a Földmővelési– és Vidékfejlesztési Minisztérium megbízásából Felelıs kiadó: Dr. Gólya Gellért

2009