A téeszesítés elıkészítése Hódmezıvásárhelyen A „kolhozosítás” meghirdetése és a mezıgazdasági ingatlanok haszonbérletérıl szóló rendelet kiadása
A Kominform 1948. júniusi határozatában többek közt „liberális” parasztpolitikájuk miatt ítélte el a jugoszláv kommunistákat. Ennek hatására az MDP moszkovita vezetıi nyomban megindították a támadást a közép- és nagygazdák (a leendı „kulákok”) gazdasági pozícióinak felszámolása, majd egyre gyorsuló mértékben teljes anyagi és erkölcsi megsemmisítésük, likvidálásuk érdekében. Ennek elsı lépéseként a kormány június 27-én elrendelte a mezıgazdaság-fejlesztési járulék fizetését. A 15 holdat meghaladó és legalább 150 aranykorona értékő birtokok után komoly adót vetettek ki.1 A június 29-i Szabad Nép az új adónem bevezetését „új korszak nyitányaként” értékelte, melyben „fizessenek a gazdagok” elvének érvényesítésével „hatalmas összegeket” biztosíthatnak a mezıgazdaság fejlesztésére. A „kulákellenes politika” folytatását az MDP Politikai Bizottsága július 13-i ülésén hozott határozat mutatta: „…döntı szempont a kulák elszigetelésének, gazdasági és politikai befolyása szőkítésének elımozdítása. Minden egyéb szempontot, így a termelés megszervezésének szempontjait is alá kell rendelni ennek a célnak.”2 Erre utalt Rákosi Mátyás is, az augusztus 20-án – az „új kenyér ünnepén” – Kecskeméten elmondott beszédében3 is, de ez nem emiatt vált korszakos jelentıségővé, hanem azért, mert meghirdette a „kollektivizálás” programját: „Két út áll a magyar dolgozó parasztság elıtt. Az egyik a régi, a megszokott, a túlzásba vitt egyéni gazdálkodás, ahol mindenki csak magával törıdik, ahol az az elv uralkodik, aki bírja, marja. Ennek elkerülhetetlen, törvényszerő következménye az, hogy [...] a nagy kulákgazdák tovább erısödnek és tönkreteszik a szegényebb dolgozó parasztságot. [...] Ezen az úton a népi demokrácia nem mehet tovább. [...] A mi célunk, az hogy a falun dolgozó ember is részesülhessen a kultúra minden áldásában: a háza legyen egészséges, emberhez méltó, legyen benne villany, vízvezeték. [...] Álljon a rendelkezésére mindaz a gép, ami megkönnyíti a munkát és növeli az eredményt. Egyszóval tőnjön el lassanként a város és a falu közötti különbség. Ilyen falut és dolgozó parasztságot akar a népi demokrácia. De mindenki tudja, hogy a mai termelési módszerekkel, az öt-, tíz-, tizenöt holdas parcellákon ezt a kultúrát, ezt az életszínvonalat megvalósítani nem lehet: ezt csak közös összefogással, szövetkezéssel lehet.” Rákosi persze elhúzta a mézesmadzagot is a leendı „szövetkezeti dolgozók” elıtt, amikor azt ígérte, hogy „a magyar demokrácia természetesen minden erejével azon van, hogy támogassa a dolgozó parasztságot a szövetkezésben. [...] Ezért építjük gyors ütemben az állami mezıgazdasági gépüzemeket, melyek a dolgozó parasztság számára biztosítják a modern gépek minden vívmányát, kezükre adják a legjobb traktorokat, a legjobb mezıgazdasági gépeket. Ezért támogatja a demokrácia anyagilag a szövetkezeteket.” Ebbıl az ígéretbıl azonban – miként késıbb az kiderült – szinte semmi sem lett. (A „kolhozosítás” felgyorsításáról az MDP Központi Vezetıségének november 27-i ülésén beszélt Rákosi: „Nekünk ezt a kérdést 3–4 éven belül oda kell vinni, hogy a magyar parasztság 90 százaléka rendes szocialista közös társasmővelésben mővelje földjét.”4) 1
A mértékét aranykoronánként közli: Erdmann Gyula: Begyőjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945– 1956. Gyula, 1992. Tevan Kiadó, 94. (A továbbiakban: Erdmann, 1992.) 2 Idézi: Závada Pál: Teljes erıvel. (Agrárpolitika 1949–1953). In: Medvetánc, 1984. 2–3. sz., 138. (A továbbiakban: Závada, 1984.) 3 „A dolgozó parasztság a szövetkezés útján” címet viselı beszédet közli: Rákosi Mátyás: Építjük a nép országát. Budapest, 1955. Szikra, 194–196. 4 Závada, 1984., 138.
1
A Rákosi-beszéd után újabb „kulák-korlátozó” intézkedések születtek. Közéjük tartozott az augusztus 29-én kihirdetett 9000/1948. számú kormányrendelet a mezıgazdasági ingatlanok haszonbérletérıl.5 Ennek a leglényegesebb pontjai az alábbiak voltak. 1) elıhaszonbérleti joggal lehetett élni abban esetben, ha „a mezıgazdasági termeléssel élethivatásszerően foglalkozó személy” által haszonbérelt ingatlan területe a 25 kat. holdat meghaladja, illetve ha a haszonbérlı saját tulajdonában/használatában levı ingatlanával együtt a 40 holdat meghaladja; a nem a mezıgazdaságból élı személy által haszonbérelt ingatlan területe – a saját tulajdonában levı ingatlannal együtt – az 5 holdat meghaladja; végül a haszonbérlı jogi személy. 2) Ha a haszonbérbeadó 25 holdat meghaladó ingatlan tulajdonosa, akkor a bérbe adott ingatlan nagyságára való tekintet nélkül helye van az elıhaszonbérleti jog gyakorlásának. (Ráadásul ez a jog kiterjed a haszonbérletbe adott ingatlan élı és holt felszereléseinek arra a részére is, amelyet a haszonbérbeadó az eredeti haszonbérlınek a szerzıdés értelmében átengedett.) A törvényhozók valódi szándékára világít rá az is, hogy a tanyáját a körülötte lévı néhány holdas földel ingyenesen, rászoruló ismerıse részére használatra átengedı nagygazda jó szándékát is haszonbérletnek tekintették. Az elıhaszonbérleti jog gyakorlása tárgyában a községi földbérlı bizottság6 határozott. Amennyiben ez megállapította, hogy az elıhaszonbérleti jog gyakorlásának helye van, a haszonbérlet átvételét igényjogosultakból megalakult, vagy a haszonbérlet átvételére alakuló bérlıszövetkezeteknek kellett felajánlania. Ha a haszonbérletet földbérlı szövetkezet nem kívánta igénybe venni, azt a helyi földmőves szövetkezetnek kellett felajánlani, ha ez sem tartott rá igényt, akkor a FÉKOSZ javaslata alapján jelölte ki az új haszonbérlıket a földbérlı bizottság. Ha nem volt megfelelı igényjogosult személy, a földbérlı bizottság a régi haszonbérleti jogügyletet legfeljebb 3 évre jóváhagyhatta. Tehát a rendelet földbérlı szövetkezeteknek a létrehozását volt hivatott elıidézni, hiszen legelıször a földbérlı szövetkezetek igényeit kellett kielégíteni. Elırelátható volt, hogy a jobb fekvéső, jobb minıségő, gazdasági épülettel, munkaeszközökkel felszerelt haszonbérleteket ezek kapják majd meg. Ami haszonbérletre jogosultak körét illeti, a jogszabály az „élethivatásszerően földmíveléssel foglalkozó családos mezıgazdasági munkásokra”; ezen a kategórián belül azokra terjedt ki, akiknek a bérelt és saját tulajdonukban lévı ingatlanuk területe legfeljebb 10 hold. Ugyancsak figyelemre méltó, hogy a jogszabály elıírása szerint a rendelet hatálya alá esı személyek minimum öt évig kellett az ingatlanukat haszonbérbe adniuk – központilag megállapított bérleti díjért. A jogszabály megszegıit 1 évig terjedı büntetéssel sújthatták. Végeredményben elmondható, hogy ennek a rendeletnek a hatására a magyar mezıgazdaság a szovjet típusú mezıgazdasági termelési mód „elıszobájába” érkezett. A földbérlı szövetkezetek a tervek szerint – fejlıdésük „bizonyos fokán” – meg kell kapniuk a késıbb meghatározandó birtokmaximumot meghaladó összes mezıgazdasági ingatlant. (Gerı Ernı a szövetkezeti kongresszuson a földbérlı-szövetkezeteket a termelıszövetkezetek „különleges típusaként” jelölte meg!)7
5
Megjelent: 1948. év hatályos jogszabályai. (Szerk.: Dr. Bacsó Ferenc.) Budapest, 1949, Grill KKV, 854. A bizottság tagjai a volt a községi jegyzı, illetve a városi polgármester – vagy az általuk kijelölt tisztviselı, továbbá az Újbirtokosok és Földhözjutottak Országos Szövetsége (UFOSZ) a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége (FÉKOSZ) helyi szervezetének, valamint a megalakuló földbérlıszövetkezetnek, végül a földmőves szövetkezet egy-egy küldötte. 7 Lásd: Benkı Péter: A változó agrárpolitika. In: Fordulat a világban és Magyarországon 1947–1949. (Szerk.: Feitl István – Izsák Lajos – Székely Gábor). Budapest, 2000. Napvilág Kiadó, 193. 6
2
A haszonbérletérıl szóló rendelet végrehajtása Hódmezıvásárhelyen A rendeletet 1948. augusztus 29-én, vasárnap hirdették ki,8 de már ezen a napon megjelent a jól informált Vásárhely Népe címő kommunista napilap címlapján kivonatos formában.9 A Községi Földbérlı Bizottság szeptember 1-i vásárhelyi megalakulásáról a másnapi Független Ujság, a helyi kisgazda hátterő napilap számolt be. A bizottságnak az elöljáróság részérıl Duránszky László volt a tagjai, a Földbérlı Szövetkezettıl Sápi Mihály, a FÉKOSZ-tól (Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége) Lévai Sándor, az UFOSZ-tól (Újbirtokosok és Földhözjutottak Országos Szövetsége) Földházi Pál, a Földmőves Szövetkezettıl Süle György. A bizottság felhívta az igényjogosultak figyelmét, hogy jelentkezzenek összeírás végett, és ismertette az eljárás menetét. Ezzel egyidejőleg nyilatkozatra hívták fel a Földbérlı Szövetkezetet és a Földmőves Szövetkezetet, hogy kívánnak-e élni az elıhaszonbérleti jog gyakorlásával. Szeptember 4-én a Fekete Sas Szállodában az UFOSZ és a FÉKOSZ rendezésében győlést tartottak a mezıgazdasági bérmunkások és törpebirtokosok részére. Ezen Borbás Lajos, az MDP megyei titkára beszélt a haszonbérleti rendelet jelentıségérıl, és felhívta a figyelmet arra, hogy a megyében mintegy 70.000 a paraszti földtulajdon száma, amibıl 65.000 a 15 kat. holdon aluli, és csupán 5.000 a nagyobb birtokok. „A kormány rendeletével ezt a nagy többséget akarja életlehetıségeiben megizmosítani” – mondta. „Erre különösen azért volt szükség, mert a három eltelt év alatt a kormány minden akciójának ellenére a falu kapitalista elemei a nagygazdák, gazdaságilag egyre izmosodtak a bérmunkás, a törpe- és a középparasztság rovására.”10 Borbás gyakorlatilag Rákosi kecskeméti beszédének „vonalát” követte: kifejezte, hogy az MDP a szegényparasztok pártján áll, valamint azt, hogy ennek a rétegnek a nehéz életkörülményeiért a nagygazdákat tartja felelısnek. Kijelentette, hogy „a harc folyik falun és tanyákon, amely egyre élesedik és a haszonbérleti szerzıdés fegyver a szegényparasztság kezében e harc megvívására.”11 Végül úgy próbálta kívánatossá tenni a szövetkezeti földmővelést, hogy közölte: a nagyobb mérető földek ıszi gépesített bemunkálásánál véleménye szerint jelentıs költségeket lehet megtakarítani. Ez egy nagyon szimpatikus érv, kétségkívül igaz is, arról azonban nem lehet elfeledkezni, hogy ennek a „ragyogó” költségmegtakarítási módszernek a gazdaságosan mőködı, bérelt földeken is mezıgazdasági termelést végzı középbirtokosok tönkretételével, a birtokstruktúra tovább aprózásával adtak értelmet. Szeptember 6-án – a rendelet kihirdetését követı nyolcadik napon – a közgyőlési teremben lezárták a nagyhaszonbérletek összeírását. A nyolc nap – amelybıl hat volt munkanap – nyilvánvalóan nem volt elégséges, figyelembe véve a kor információ áramlásának sebességét, hiszen az érintetteknek jelentkezni kellett, nem értesítés által érték el ıket.12 Jogosan merül fel a kérdés: esetleg az volt a cél, hogy minél több nagyhaszonbérlıt lehessen büntetıeljárás alá vonni? Persze a szők határidıt indokolhatta az is, hogy az ıszi munkák elvégzését biztosítani akarták az eljárás alá vont földeken, ehhez valóban fontos volt az ügyek mielıbbi rendezése. Az összeírási idı alatt összesen 915 haszonbérlı és haszonbérbeadó, valamint 1601 igénylı jelentkezett a gazdasági ügyosztályon. Az összeírás lezárásakor az illetékesek úgy látták, hogy a haszonbérleti rendelet alapján igénybe vett földterületek fedezni fogják az igénylık szükségleteit, ekkor 5–6.000 katasztrális holddal számoltak. A Földbérlı Bizottság az összeírás
8
1948. év hatályos jogszabályai. Szerkesztette: Dr. Bacsó Ferenc. Budapest, 1949, Grill KKV, 854. A kevésbé jól informált Független Ujság csak augusztus 31-én ismertette a rendeletet. 10 Vásárhely Népe, 1948. szeptember 7. 11 Uo. 12 Ez kiviláglik a szeptember 9-i Vásárhely Népe címlapján megjelenı cikkbıl is: „Lehet, hogy lett volna még jelentkezı, de a miniszteri rendelet értelmében a hivatalnak nem áll módjában tovább folytatni az összeírást. [...] Azokat, akik mégsem jelentkeztek és kimaradtak az összeírásból, az idevonatkozó büntetıeljárás alá vonják”. 9
3
befejezése után rögtön hozzáfogott a nagyhaszonbérletek elbírálásához, tervei szerint október 15-ig minden új haszonbérlıt új bérleményébe kívántak helyezni. Munkája tényleges megkezdésének negyedik napján a Földbérlı Bizottság már 383 haszonbérleti ügyet tárgyalt le, és 2774 hold nagyságú földterületet vettek igénybe. A 383 ügybıl 32 esetben azt állapították meg, hogy nem esik a rendelet hatálya alá, ezek értesítést kaptak, hogy a bérlet maradhat a régi bérlı kezelésében, az igénybe vett területekre, pedig megkezdıdött az új bérlık kijelölése.13 Úgy tőnik, a bizottság rendkívüli hatékonysággal volt képes dolgozni, ugyanis amennyiben nyolc órás munkaidıvel számolunk, akkor azt találjuk, hogy ötpercenként zártak le egy ügyet! A Földbérlı Bizottság véghatározatai egyébként sok esetben nem jelölték meg az új haszonbérlıt, sokszor pontatlanok voltak a gyors munkavégzés következtében. Ez azonban talán nem volt véletlen! Az elsıdleges kedvezményezett ugyanis mindig a Földbérlı Szövetkezet volt, általában ezt jelölték meg új haszonbérlıként. A szövetkezetnek nem volt a rendelet végrehajtása kezdetén jelentıs tömegbázisa, gyakorlatilag a hatalom a földbérlı szövetkezetek túlnyomó részét a rendelettel hívta életre, mivel a 4. § szerint: „Ha a bizottság megállapítja, hogy az elıhaszonbérleti jog gyakorlásának helye van, a haszonbérlet átvételét a jelen rendelet alapján igényjogosultakból már megalakult, vagy a haszonbérlet átvételére alakuló földbérlıszövetkezetnek felajánlja.” A Földbérlı Bizottság véghatározati őrlapja, már egyértelmően arra utal, hogy a földbérlı szövetkezeteknek jelentıs szerepet (jelentısebbet, mint ami a rendeletben rögzítve van) szántak a hatalom birtokosai. A rendelet szerint, ugyanis – a gazdaságban még nem bizonyító – földbérlı szövetkezeteket elıjog illette meg a haszonbérlet igénybevételére. Természetesen a rendelet hatálya alá esı földbirtokosok nem örültek, hogy kényszerhaszonbérletbe veszik földjeiket, központilag megállapított alacsony bérleti díj fejében, minimum öt évre. Sokan hangot is adtak neheztelésüknek. Oláh Mihály Hódmezıvásárhely polgármestere (eredetileg vöröskatona, kımőves, 1952-ben még a 8. osztály elvégzése is sikerült neki)14 is észlelte ezt. Ezért szeptember 23-án hirdetményt adott ki a mezıgazdasági ingatlanok hasznosítása ügyében: „Tudomásomra jutott, hogy Hódmezıvásárhely egész területén, különösen a külterületen, a közelmúltban megjelent haszonbérleti rendelettel kapcsolatosan nyugtalanságot és zavart elıidézı ellenségek és reakciós agitátorok mőködnek, akik mindenáron a parasztság körében a folyamatos mezıgazdasági munkálatok, szántás, vetés menetét megzavarni igyekeznek. Oly híreket terjesztenek, hogy a haszonbérlıktıl az ingatlant teljes egészében elveszik, kilakoltatják és az összes haszonbérlet a szövetkezet kezébe jut és ez nem más, mint kolhosz. [...] Nyomatékosan felhívom a város lakosságát, hogy ha bárki ilyen reakciós elemrıl tud, vagy vele beszél, azonnal jelentse az államvédelmi szerveknél, akár a város polgármesterénél.”15 A „reakciós agitátorok”, mint késıbb kiderült nem is jártak messze a valóságtól. A földbérlı szövetkezetek ugyan valóban nem „kolhozok” voltak, de – mint az elızı fejezetben említettem – ezeket a termelıszövetkezetek „korai formájának” tekintették. Az elsı négy földbérlı szövetkezet október 1-én alakult meg Hódmezıvásárhely határában. Szövetkezeti munkára 391-en jelentkeztek, magánbehelyezést, pedig 130-an kértek szeptember utolsó napjáig. A négy megalakuló bérlı szövetkezet munkájába 77 igénylı kapcsolódott be. A helyszínen – a kényszerbérletbe vett földeken – megállapították, hogy ki melyik földet kapja, a fı szempont az volt, hogy földjéhez lehetıleg minél közelebb lakjon az új bérlı. A földhöz jutó új bérlık elsısorban a szegényparasztság, a földnélküli 13
Vásárhely Népe, 1948. szeptember 16. 1948 májusában lett polgármester, a korábban e tisztséget az SZDP színeiben betöltı Tamás Béla megbuktatása után. Oláht az MKP KB jelölte ki, belügyminiszteri rendelettel foglalhatta el a polgármesteri széket. Lásd: Hódmezıvásárhelyi életrajzi lexikon. (Szerk.: Kıszegfalvi Ferenc – Borus Gábor.) Szeged, 2002, 162. (A továbbiakban: Életrajzi lexikon, 2002.) 15 CSML HF, XXI. 504. a, 6255. 14
4
mezıgazdasági munkások köreibıl kerültek ki, többségének nem volt megfelelı felszerelése, az ısz folyamán felállított állami mezıgazdasági gépállomásnak komoly szerepet szántak a bérlıszövetkezetek munkájában. A bérlıszövetkezetek tagjainak központilag támogatást ígértek, hitelbe adott vetımagot és szántási hitelt. Az elsı bérletbe helyezések ünnepélyes keretek között zajlottak, Karácsonyi Ferenc fıispán16 és Oláh Mihály polgármester jelenlétében. Az elsı bérlı szövetkezet – nevét „népünk nagy vezérérıl”, Rákosi Mátyásról vette fel, bukása után Somogyi tszcs néven mőködött – központja a csárpateleki út melletti Franki-tanya volt. Huszonhat igénylıt helyeztek itt bérletbe, a szövetkezet 310 kataszteri hold földön kezdhette meg munkáját. A másodikat – melyet Gerı Ernırıl kereszteltek el, késıbb Alkotmány tszcs néven mőködött – a katraszéli Beretzki-tanya központtal szervezték meg, a környéken lévı 200 kataszteri hold földön 18 igénylı bevonásával. A harmadikat – mely a hódmezıvásárhelyi kötıdéső agrárszocialista mozgalom kiemelkedı alakjának, Szántó Kovács Jánosnak a nevét vette fel – a vereskutasi Deák-tanya köré szervezték, 140 kataszteri holdon, 10 új bérlıvel. A negyediket a Ficsér-dőlı mentén alakították ki, a Hegedős-tanya köré szervezve. Itt 298 kataszteri hold föld került 23 tag bérleményébe.17 Hamarosan további szövetkezetek alakultak, az év végén már 8 mőködött a vásárhelyi határban, melyek Dózsa, Táncsics, Rákóczi és Ady nevét vették fel.18 A vásárhelyi gazdák nagy részének az volt a véleménye, hogy a bérlı szövetkezetek a „kolhoz” felé vezetı út elsı lépcsıjét jelentik, ezzel szemben az elsı szövetkezetek tagjai megalakulásukkor másként látták: „Nem az önállóság elvesztése lesz ez. Hiszen éppen eddig voltunk lekötelezve valamelyik kuláknál” – mondták a Vásárhely Népe újságírója szerint.19 A pártlap újságírója természetesen nem mehetett el szó nélkül a régi bérlık „ármánykodásai” mellett sem: „Érdemes vele foglalkozni, hogy a Deák-féle föld bérlıje, Hosszú Molnár Sándor, miként akarta kijátszani a rendeletet. Mikor tudomására jutott a nagyhaszonbérletek felosztása, elkezdett hurcolkodni a tanyából. Elıször csak a takarmányt, aztán még a galambdúcokat is elvitte. Most is itt lábatlankodik az ünnepélyes átadásnál. Kedveskedik ››elvtársazza‹‹ az új bérlıket, meg panaszkodik. (pedig 14 hold földet vett a felszabadulás után). Annál inkább elhanyagolta a tanyaépületet. Olyan itt minden, mint egy temetı. Dolgozhatnak rajta a szövetkezeti tagok, mire rendbe szedik.”20 A Földbérlı Bizottság október 6-án közzétett kimutatása szerint összesen 8 szövetkezeti csoport alakult 118 taggal, 1336 katasztrális hold területen. Egyéni juttatásban 306 személy 1629 katasztrális holdon. A kimutatás szerint három kisebb szövetkezet is alakult, idénymunkákra, 215 személlyel 3225 katasztrális holdon.21 Végeredményként 639 személy 5990 katasztrális hold területen lett bérletbe helyezve. Ha ennek átlagát nézzük, azt tapasztaljuk, hogy a rendelet által elıírt 10 kataszteri holdnál kisebb az átlagosan juttatott földterület: 9, 37kh/fı. Ez kiváló a törvényesség látszatának keltésére.22 A „három kisebb szövetkezet” megnevezés végképp nem érthetı, hiszen ezek kezelésébe került a kimutatás szerint a juttatott területeknek több mint fele, ezeknél átlagosan 15 kataszteri hold föld esett átlagosan minden tagra. A legrosszabbul az egyéni juttatásban részesülık jártak, ık átlagosan
16
Az MKP tagjaként került az Ideiglenes Nemzetgyőlésbe, 1945. január 1.-én az Ideiglenes Kormány 23/1945. M. E. számú rendeletével kinevezte Hódmezıvásárhely törvényhatósági jogú város, Szeged szabad királyi város és Csongrád vármegye fıispánjává. Bár magas közigazgatási tisztséget töltött be (1950. tavaszáig), de nem tartozott a megyei pártszervezet legfontosabb emberei közé. 17 Független Ujság, 1948. október 1. 18 : Dr. Baracs Gabriella: Gazdasági, társadalmi változások Hódmezıvásárhelyen 1945–1962 között. Doktori (Ph.D.) disszertáció, Debrecen, 2000. 54. (A továbbiakban: Baracs, 2000.) 19 Vásárhely Népe, 1948. október 3. 20 Uo. 21 Független Ujság, 1948. október 6. 22 1336 kh/118 fı= 11,3 kh/fı
5
5,3 kataszteri holdhoz jutottak átlagosan. Számukra is nyilvánvalóvá válhatott, hogy a szövetkezetbe tömörülés nagyobb haszonnal jár. A rendelet megalkotói és helyi végrehajtói számára is az volt a cél, hogy a szövetkezést népszerősítsék. Ezt a legkönnyebben a propaganda mellett azzal érték el a végrehajtók, hogy látványos pozitív diszkriminációban részesítették a bérlı szövetkezetek tagjait. A nagyobb fölhöz való juttatás ennek csupán az egyik eleme volt. Fontos szerepet szántak a föld megmunkálására: szántásra, vetımagra, mőtrágyára nyújtott hiteleknek. A vetımag hitelek megadásáról is a Földbérlı Bizottság döntött, utalványaira a Földmőves Szövetkezet adta ki a kataszteri holdanként adható 120 kg búzát, vagy 90 kg rozst, vagy ıszi árpából 100 kg-ot. Itt is tíz százalékos kamatot állapítottak meg, tehát minden igénybe vett 100 kg gabona után 110 kg-ot kellett visszavinni a Földmőves Szövetkezethez a betakarítás után. Mőtrágyát is lehetett igényelni: egy kiló szuperfoszfát ára 50 fillér, a pétisó kilógrammja, pedig 80 fillérbe került. Ezeknek az árát is csak a következı év október 31-ig kellett kifizetni, szintén tíz százalékos kamattal. A hitelekhez legkönnyebben a bérlıszövetkezetek tagjai juthattak, de eredetileg olyanok is kérhették, akik nem voltak tagok bár nekik hosszabb procedúrán kellett átesni a kérelem elbírálásakor.23 Október 19-tıl viszont már csak a szövetkezeteknek ítélt meg hitelt a Földbérlı Bizottság, arra hivatkozva, hogy „felsıbb helyrıl azt az utasítást kapták [...], hogy az egyéni juttatottak nem vehetik igénybe azokat. Csupán abban az esetben részesülhetnek vetımagkiutalásban és szántási hitelben, ha szövetkeznek egymással”.24 Lévai Sándor, a FÉKOSZ titkára, a Földbérlı Bizottság tagja a szövetkezés további népszerősítése érdekében az egyéni juttatottaktól megvont hitellehetıség közzétételekor bejelentette: „Azoknak a bérlıknek, akik többen társultak szántásra, illetve a föld bemunkálására a földterület nagyságára való tekintet nélkül 30 százalékos szántási díjkedvezményt ad az állami gépállomás.” Egyértelmő ezeknek az intézkedéseknek a célja. A harminc százalékos szántási díjkedvezmény túl nagy ahhoz, hogy azt azzal indokolják, hogy nagyobb terület megmővelése költséghatékonyabb fıleg azért is, mert a fentiek alapján nem a terület nagysága után járt a kedvezmény, hanem a szövetkezéses gazdálkodási formára. A gazdatársadalom egyre erıteljesebben érezhette hogy, elsıdleges prioritása van a bérlıszövetkezeteknek, a szövetkezéses gazdálkodásnak. Hamarosan megkezdıdtek az eljárások a 9000/1948. és 10000/1948. rendeletek alapján a mulasztókkal, vétséget elkövetıkkel szemben. Az elsı eljárás a Csáki-fivérek ellen indult. A FÉKOSZ hódmezıvásárhelyi titkára, Lévai Sándor tett bejelentést a Földbérlı Bizottságnál – aminek mellesleg ı is tagja volt! Azt állította, hogy Csákiék nem úgy hajtották végre a rendeletet, mint ahogy az elı van írva. Duránszky László szerint azért kell megindítani az eljárást Csákiék ellen, mert azok 187 hold bérelt földjük elvételét nem vették tudomásul. Hiába értesítették ıket, tovább szántottak-vetettek. A kijelölt új mezsgyék karóit is eltávolították. A Földbérlı Bizottság vezetıje szerint a visszahagyandó takarmányféléket a saját tulajdonukat képezı tanyájukba hordták össze, továbbá nem adták át 6 lovukat az új bérlıknek. A tanyákat lezárták, a gabonabeszolgáltatásnak csak részben tettek eleget, valamint szemetes gabonát vetettek és egy 24 holdas bérletet be sem jelentettek.25 Duránszky szinte az összes lehetséges vétséggel megvádolta Csákiékat, amit csak el lehetett követni. İk valószínőleg tényleg elkövették azokat a „vétségeket”, amiket Duránszky felsorolt. A Független Ujságban Csákiékról megjelenı cikk után két nappal a Vásárhely Népének is célkeresztjébe került a kulák családot. A „Nagybérlık kulákzsoldban - nem ismerik el a népi demokrácia törvényeit – Szabotálnak a zsírosparasztokká lett Csáki testvérek” – címő cikk tipikus „kulák-cikk”, ezért érdemes bıvebben idézni belıle: „Csáki Pál, Csáki János, Csáki Dániel és Csáki Lajos Vörösmarty utca 25. szám alatti lakosok összesen közel 300 hold 23
Vásárhely Népe, 1948. október 3. Független Ujság, 1948. október 20. 25 Független Ujság, 1948. október 24. 24
6
földet mővelnek bérletben a vásárhelyi határban. [...] A Csáki testvérek egy 27 holdas kisbirtokból egy nagy gazdaságot hoztak létre a bérletekkel, és kulákparasztokká nıtték ki magukat. Béreseket és tanyásokat tartottak, akikkel ugyanúgy bántak, mint a környékükben élı zsírosparasztok. [...] Csákiék szabotálnak. [...] A kezelésükben levı Berecz-féle 79 holdas birtokot 18 tagból álló bérlıszövetkezet vette át. Mikor Csákiék által megkezdett vetést folytatni akarták a szövetkezet tagjai felháborodva tapasztalták, hogy az elvetésre váró 8–10 mázsa búzavetımag tisztítatlan, csupa kefefüves és ördögbocskoros. [...] A gazdasági rendırség pénteken délelıtt vizsgálta ki Csákiék szabotázs cselekményét és megállapította, hogy a szövetkezeti tagok valót állítanak.”26 Egy következı fejezetben még szó lesz arról, hogy milyen következményekkel járt ez a feljelentés-szerő cikk a Csáki-testvérekre. Visszatérve a hivatkozott rendeletek végrehajtására, a Földbérlı Bizottság, miután a megszabott feladatait elvégezte, feloszlatta magát. Az utolsó bizottsági ülésen összesítették a vásárhelyi határban elért eredményeiket. E szerint összesen 8034 katasztrális hold földet vett kényszerbérletbe. Az összegzés szerint: „a bérletbejuttatott családok száma 1034, ami átlagosan 3-4 fıvel számolva, 3102-4136 személyt jelent. A földbérlı szövetkezet 109 családdal, taggal alakult meg, széjjelosztva a központi szövetkezet 7 külterületi csoportjára, 1238 katasztrális hold területen. Táblás gazdálkodásra szövetkezett 264 új bérlı 3481 katasztrális holdon, a többi egyéni bérlıként végzi a mezıgazdasági munkálatokat.”27 Érdemes összevetni ezeket az adatokat az október 6-án a Független Ujságban közzétett részadatokkal. Addig a Földbérlı Bizottság szerint 8 szövetkezeti csoport alakult 118 taggal, 1336 kataszteri hold földterületen. Elképzelhetı, hogy az október 6-ig a megalakuló bérlı szövetkezeteknek juttatott területekbıl elvettek volna a következı négy hétben 100 kataszteri hold földet? Mi lehetett az oka annak, hogy a Földbérlı Bizottság végösszegzésében „a bérlıszövetkezet”-rıl beszél, amikor a 9000/1948. rendelet alapján elméletileg spontán alakuló, független bérlı szövetkezeteknek kellett volna szervezıdni? Ehelyett ezekre a „szövetkezeti csoport” megnevezést alkalmazza, ami már csak egy lépésre van a magyar mezıgazdaságot négy évtizeden át meghatározó gazdálkodási forma elnevezésétıl: a termelıszövetkezeti csoporttól (tszcs). Vajon miért adja meg határozatlan formában a bérlı szövetkezet taglétszámát, „109 családdal, taggal”? A bérlı szövetkezet[ek], tagságának létszámát azért nem közölték valószínőleg egyértelmően, valamint a bérlı szövetkezetek számára juttatott terület nagyságát mutató számadat is amiatt „csökkenhetett” le, hogy ne derülhessen ki egyértelmően az a tény, hogy a bérlı szövetkezetek tagjaira átlagosan 12 kataszteri hold föld jutott, szemben a rendelet által egy tagra 10 kataszteri holdban maximált területtel. Ahhoz képest, hogy a 9000/1948. rendelet alapján a szeptember elsı napjaiban, a polgármesteri hivatalban tartott nagyhaszonbérletek összeírása után 5-6000 kataszteri hold kényszerhaszonbérletbe vehetı földdel számoltak a rendelet végrehajtói, végül november elejéig sikerült a Földbérlı Bizottságnak 8034 katasztrális holdat kényszerbérletbe venni. A szeptember elején közétett adatokat 34-60%-al sikerült túlteljesíteni igazi sztahanovista élharcoshoz méltó módon a Földbérlı Bizottság tagjainak. Ezt az elızetes felméréshez képest jelentıs növekedést részben a 10000/1948. rendelet szeptember végi hatályba lépésével lehet magyarázni, miután ez alapján újabb haszonbérletek kerültek a Földbérlı Bizottság döntéskörébe. A másik ok az, hogy a bizottság tagjai, olyan szervezetekbıl származtak, ahol jelentıs kommunista befolyás volt jelen. A FÉKOSZ és az UFOSZ (1945-ben a földosztás nyomán földhöz jutó újgazdák alkották tagságát) szegény parasztok szervezetei voltak A helyi Földmőves Szövetkezet is a földreform miatt alakult meg (mindenhol meg kellett alakulnia, ahol 300 kataszteri holdnál nagyobb területő földet osztottak szét 1945-ben), tehát elsısorban a kommunistáknak köszönhette létét. 26 27
Vásárhely Népe, 1948. október 26. Független Ujság, 1948. november 5.
7
Ezen információk birtokában nem tételezhetjük fel, hogy a bizottság megértı jóakaratúság jegyében járt volna el a nem egyértelmő esetekben. Valószínőleg igyekeztek a lehetı legnagyobb földterületet kényszerbérletbe venni, bizonyítandó jó elvtársiasságukat. Ezt a lehetıséget nagyon nehéz lenne figyelmen kívül hagyni, az elızetes számítások 50%-os túlteljesítésének magyarázatakor. Végösszegzés alapján a kényszerbérletbe vett 8034 kataszteri hold földnek közel 60%-a került (a táblás mővelésre szövetkezettekkel együtt) összesen szövetkezeti kezelésbe 373 új bérlıvel, 4515 katasztrális holdon. Ez alapján ismét a 12 katasztrális hold/ fı eredményhez jutunk. A maradék 3519 katasztrális holdon, pedig a többi, egyénileg bérlethez juttatott 661 szegényparaszt osztozhatott, ık átlagosan 5,3 kataszteri holdas bérelt földeket mővelhettek. A megalakult bérlı szövetkezetek megalakulásukkor – már-már tragikomikusan – gyenge gazdasági felszereléssel és állatállománnyal rendelkeztek,28 melyek nagy része a kényszerbérletbe vett gazdaságokból, a korábbi nagyhaszonbérlıktıl származtak. Persze a szántási-, vetımag- és mőtrágya hiteleknek köszönhetıen be tudták mővelni a földeiket a tagok, de az alacsony felszereltség, és a tagonként esı nagynak számító átlag 12 kataszteri holdnyi föld mindenesetre sok nehézséget okozott az újbérlıknek. Még ebben az évben, tehát 1948-ban a vásárhelyi bérlıszövetkezetek a Földmővelésügyi Minisztériumtól 60 db szarvasmarhát kaptak Az ehhez hasonló támogatások elısegítették ezeknek a gyenge bérlı szövetkezeteknek a megerısödését, amelyeket az év vége felé már termelıszövetkezeti csoportként kezdtek nevezni…
28
A Rákosi és a Szántó Kovács szövetkezetek eszközállományát felsorolja: Baracs, 2000, 55–56.
8
