BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.
Osváth Gábor A távol-keleti verbális kommunikáció néhány sajátossága A konfuciánus ideológia pozitív szerepét a protestáns erkölcsnek Max Webertől említett szerepéhez szokták újabban hasonlítani: Európában a puritán, takarékos polgár ideálja az eredeti tőkefelhalmozáshoz járult hozzá, Kínában, Koreában és Japánban pedig a tudás és az állampolgári (munkavállalói) lojalitás konfuciánus eszménye segítette elő a gazdasági modernizációs folyamatokat, az igen gyors felzárkózást a világgazdaság élvonalához. Hofstede, holland közgazdász négy kulturális dimenzióján (Hofstede 1994: 14) igen pontosan kirajzolódnak a nyugati és a távol-keleti kommunikáció különbségei. Az első dimenzió az ún. hatalmi távolság, amely azt jelzi, hogy egy társadalom intézményeiben és szervezeteiben az alacsonyabb beosztású, kevesebb hatalommal rendelkező tagok milyen mértékben fogadják el és várják el a hatalmi egyenlőtlenséget. A konfuciánus kultúrájú távolkeleti társadalmakban ezt elvárják, sőt kívánatosnak tartják, tehát a hatalmi távolság magas. Ez a konfucianizmus öt fő erkölcsi szabályából fakad, amely szerint a fiú köteles megadni a tiszteletet apjának, a fiatalabb testvér az idősebbnek, a feleség a férjének, az ifjabb barát az idősebbnek, s végül mindenki köteles alárendelni magát az uralkodónak. A konfuciánus állameszmény a kiterjesztett patriarchális család, amelyben mindenkinek megvan a maga helye, ami ellen nem lázadhat (Tőkei 1974: 277). Ez az elképzelés a nyelvben, sőt az írásban is tükröződik: az állam ma is használt ősi kínai neve:
kuo kia ’a fejedelemség és
családjai’. Az állam tehát egy óriási család, melyben az uralkodó olyan, mint egy apa. Mivel igazi konfuciánussá csak az idealizált régi korok, az aranykor megfeszített tanulmányozása eredményeként válhatunk, ezért a tanító, a mester megkülönböztetett tisztelet tárgya, ő is egy apafigura tehát, amit a következő bölcs mondás is sugall:
jun shi fu yi ti ’Az
uralkodó, a tanító és az apa egy test.’ Az ilyen és ehhez hasonló idiómák (
cheng yu
’megállapodott szavak’) a konfuciánus kultúrkörhöz tartozó országok közös kincsei: a Kínából származó vallásokkal (konfucianizmus és buddhizmus) együtt a klasszikus kínai nyelvet (
ven-jen) és írást is átvették. A múlt század második feléig a kínainak ez a
változata (kor.
han-mun, jap. kan-bun) volt a hivatalos nyelv, a hazai nyelvet lenézték.
Ezzel magyarázható, hogy a mai koreaiban, japánban (és még a vietnamiban is) 60 % fölött van a kínai kölcsönszók aránya, a tudományos terminológia szinte teljes egészében kínai
BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.
lexikai elemekből szerkesztett ún. sino-koreai, sino-japán és sino-vietnami szó. Szerepe emlékeztet a latinnak az európai, s az arabnak a muszlim országokban betöltött szerepére: minél absztraktabb, választékosabb, udvariasabb egy fogalom, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy Kínából származik. Koreában és Japánban ma is tanítják, részben használják is a kínai írásjegyeket; szerepük háttérbe szorítása időnként heves viták tárgya. A kínai írásjegyek megtanulása rendkívüli fegyelmet és szorgalmat igényel, aki alaposan elsajátította (Japánban, ahol kb. 2000 írásjegyet használnak, gyakorlatilag nincs analfabéta!) arról feltételezhető, hogy fegyelmezett, pontos munkaerő lesz, erős affinitással az esztétikum iránt (a kínai fogalomírás eredetileg képírás volt: a kalligráfia ezért nem különül el a festészettől; annak egy megbecsült ága). A hatalmi távolság nagyságára, a hierarchia fontosságára utal az is, hogy mindhárom nyelvben igen fejlett a nyelvi etikettet, az udvariasságot kifejező rendszer: ez egyrészt a beszélő alázatos voltát mutatja, másrészt (a hallgatóról vagy a beszéd tárgyát képező személyről szólva) fokozott tiszteletet jelezhet. Mivel genetikai és tipológiai szempontból a kínaitól (sino-tibeti nyelv, monoszillabikus, izoláló és tonális), jelentősen eltér a koreai és japán (altaji nyelvek?, poliszillabikusak, agglutinálók és atonálisak), ezért a hatalmi távolságra más-más nyelvi eszközzel utalnak. A kínai elsősorban jelzőkkel és rokon értelmű szavakkal operál: csekély (értékű) gyerekem, nemes barátom stb., míg a koreai és japán az ún. beszédszinteknek (Martin 1975) megfelelően az állítmány mondatzáró végződését ragozza (az állítmány SOV szórendi helye mindig a mondat legvégén van). A koreaiban négyféleképpen, a japánban háromféleképpen lehet mondani az ilyenfajta mondatokat is: „Esik az eső.” „Hol van a toll?” „Tanár vagyok”. A beszédszintek megléte azt jelenti tehát, hogy nincsenek nyelvileg semleges mondatok: a beszélőnek minden mondatban érzékeltetnie kell a hallgatóval kapcsolatos tiszteleti viszonyát. Ez a hivatali pozíció és az életkor szerint változik (a két tényező a vállalati életben is összefügg: előléptetéskor a szenioritás elve sokkal gyakrabban érvényesül, mint a nyugati cégeknél). A koreai nyelv eszközei ezen a téren a leggazdagabbak, ami talán azzal magyarázható, hogy Korea volt a legelzártabb és legkonfuciánusabb ország a mandzsu hódítás (17. sz.) után (Mártonfi 1972). Közös sajátosság a három nyelvben, hogy – az európai nyelvhasználattól eltérően – a szinonimák közötti választás – a tisztelet mértékének megfelelően – kötelező: míg nekem házam van, a főnökömnek hajléka, nekem feleségem van, a főnökömnek hitvese. A koreaiban tucatnyi szó felel meg a magyar ’feleség’ vagy ’férj’ fogalomnak: a legtiszteletteljesebb változat a
BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.
szamonim, ami a tanító feleségét jelenti; említettük már a mester kiemelt szerepét a konfuciánus hierarchiában. A hatalmi távolság nagyságát jelzi, hogy igen nagy szerepet tulajdonítanak a különböző címeknek és rangoknak. „A konfucianizmust úgy ismerik, mint ming chiao-t (
), azaz a
nevek vallását. A név olyan cím, amely megadja az embereknek a maga határozott állását minden társaságban, s meghatározza másokkal való kapcsolatát” (Lin 1945: 198). A személynév ebben az összefüggésben nem játszik olyan fontos szerepet, mint a nyugati kultúrákban; az utónevet csak a családban, vagy a szűk baráti körben használják. A beosztást pontosan megjelölő névjegy rendkívül fontos tehát (Koreában és Japánban az egyetemi hallgatóknak is van): rögtön zsebre vágni nem szabad, tanulmányozni illik, tárgyalás közben magunk elé tehetjük az asztalra (Hidasi 1998: 141). A nevekkel kapcsolatos szórend mindhárom tárgyalt nyelvben megegyezik a magyarral: családnév+utónév: tung (kínai),
Mao Ce-
Kim De-dzsung (koreai), Oe Kenzaburo (japán). A koreai névadási
szokások megegyeznek a kínaival: a családnév többnyire egy szótagból áll. A rangra utaló szó követi a személynevet:
Wang lao-shu (kínai),
Wang szonszengnim (koreai),
Wang sensei (japán) ’Wang tanár úr’. A neveket szigorúan tilos piros színnel leírni, úgy csak a halottakét szokás. A felmenők neve tabunak minősül: a fiú nem örökölheti egyik ősének utónevét sem. Régebben ugyanilyen tabu illette a királyok nevét is. A feleség Kínában és Koreában megtartja lánykori családnevét, Japánban nem: felveszi a férj családnevét. Mindhárom nyelvben fordított logikával válaszolnak az ún. negatív, tehát tagadást tartalmazó kérdésre: Nincs autója? Igen. A válasz értelmezése: Igen, amit ön mond helyes, azaz nincs autóm. Az európaitól való eltérést egy japán professzor az udvariasságra való fokozott törekvéssel magyarázza, s ez, mint tudjuk a hatalmi távolságnak a nyugatitól való jóval nagyobb távolságára utal. A japán gyerekek, amikor beszélni tanulnak, „európai” módon felelnek az ilyen típusú kérdésekre, s csak a nyelvi szocializáció folyamán sajátítják el a „helyes”, azaz tiszteletteljes válasz szabályát (Székács Anna szíves közlése). Célszerű az ilyen típusú kérdéseket elkerülni, még akkor is, ha valamilyen közvetítő nyelv segítségével érintkezünk távol-keleti partnereinkkel. Mindhárom nyelvben közös az ún. számlálószók vagy darabjelölők fontossága, használatuk kötelezősége. Ez a szófaji kategória Kínában alakult ki kb. 2000-2500 évvel ezelőtt, s terjedt el a távol-keleti nyelvekben (Trauter 1996). A kínaiban a jelzett szó előtt áll, a koreaiban és a japánban általában a jelzett szó után. Koreai példa:
mal han mari ’ló, egy fő’,
radio se de ’rádió, három darab’. Talán e kategória megléte is a hatalmi távolsággal állhat
BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.
összefüggésben: nemcsak a társadalom tagjait, hanem a környező valóság minden tárgyát és élőlényét is csoportokba próbálták sorolni közös jellemzőik alapján. Külön problémát jelenthet, hogy Koreában és Japánban kettős számrendszert használnak (ezek egyike Kínából átvett); a váltószám a tízezer és százmillió (tehát a millió: száz tízezer, a milliárd pedig: tíz százmillió) . Hofstede második dimenziója az individualitás mértékét jelzi: azt mutatja, hogy egy nemzeti kultúrában az individualista („én-kultúra”) vagy a kollektivista („mi-kultúra”) tendenciák erősebbek-e. A távol-keleti kultúrák hagyományosan kollektivisták: a lojalitásért cserébe a csoport életre szóló védelmet nyújt az egyén számára. Ezt fejezi ki az ’ember’ fogalom választékos kínai elnevezése is, amely motivált szó:
ren jian; a két szótag
jelentése: ’ember+között’. A kínai, konfuciánus felfogás szerint az ember nem individuum elsősorban, hanem „emberek közötti” lény, azaz a közösség tagja. Erkölcsi kapcsolat fűzi a többi emberi lényhez: a másik emberhez fűződő kapcsolatai határozzák meg (Hahm 1997: 6970). A kollektivista szemléletet tükrözi a „mi” névmás vagy annak megfelelő főnév használata is. A koreaiban
uri omoni ’anyánk’, a japánban az ucsi no haha ’házunk anyja’
alak a gyakoribb, a koreaiban az
uri csho ’feleségünk’ is igen jellemző (a feleségem
nemcsak az én tulajdonom”, hanem az egész családé, a gyerekeké is); sőt az
uri pubu
’a mi házaspárunk’ alak is, ’mi: én és a feleségem’ jelentésben. Mindhárom nyelvben közös az is, hogy a köszönések java része kérdő mondat (Hova megy? Jól van? Evett? stb.), amire ugyanezzel a mondattal kell válaszolni (vö. angol How do you do?). Ezt a nyelvi sajátosságot is a patriarchális, földművelő és kollektivista kultúrával próbálják magyarázni: a faluközösségben, egymással mindennapi munkakapcsolatban élő parasztoknak fontos volt értesülnie a másik egészségi állapotáról, hangulatáról, cselekedeteinek céljáról (Suh 1996: 4142.). A kollektivitásra vezethető vissza az a kommunikációs szokás is, hogy a rokonságneveket kiterjesztik idegenekre (néném, bátyám, nővérem stb.). Ennek – a nyugati kultúrában is megszokott - gyakorlatnak az elterjedettségét mutatja például, hogy Dél-Koreában az eladólányok, diáklányok stb. következetesen onninak (’nővérkém’) szólítják egymást (és nem az utónevükön), a diáktársukat, munkatársukat bátyónak (oppa vagy hjong). Az egy generációval idősebb férfiak megszólítása: adzsossi, az illető idősebb férfi családi vagy utónevének említése nélkül. A távol-keleti nő nem férjhez megy, hanem ’az apósék házába megy’ (si-csip kada), a férj nem megnősül, hanem ő is (háztűznézőbe) ’az apósék házába megy’ (chan-ga tulda), a fiatal pár később a férj családjával lakott együtt. A kifejezése
BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.
kulturális háttere valószínűleg az, hogy a házasságot nem két ember egyéni, szerelmen alapuló kapcsolatának tekintették, hanem inkább két család szövetségének, melyben az egyéni érzelmeknek nem volt helye, az apa döntését el kellett fogadni. Hofstede harmadik kulturális dimenziója a maszkulinitás, illetve feminitás. A maszkulin társadalmakban az anyagi siker és a karrier az elsődleges, míg a feminin kultúrákban a másokról való gondoskodás, a harmóniára való törekvés a domináns érték. A maszkulin kultúrákban a nemi szerepek élesen elkülönülnek. A távol-keleti kultúrák erőteljesen maszkulin irányultságúak, s ez verbális kommunikációjukban is jól látszik. A hagyományos konfuciánus etikett szerint a női nyelvhasználatot szigorú szabályok korlátozták. A két nem nyelvileg jobban elkülönült, mint az európai kultúrában; különösen a japán női nyelvhasználat mutatott markáns eltéréseket a férfiakétól, mára ez a különbség – a nyugati kultúra hatására – jelentősen csökkent (Székács 2002: 173). Férj és feleség kommunikációjában asszimetria figyelhető meg: a férj mindig alacsonyabb beszédszinten szól a feleségéhez, mind fordítva (vö. „csendőrpertu”). Személyes megfigyelésem, hogy Koreában a fiatalabb nemzedék körében ez a szokás fellazulóban van. A kínai írásjegyek grafikailag is maszkulin értékrendet tükröznek, a ’nő’ jelentésű írásjegy ( ), mint gyök (azaz összetételek lényeges komponense) többnyire negatív jelentésű szavakban fordul elő, például: rabszolga, prostitúció, árulás, házasságtörés, féltékenység, kapzsiság. A féltékenység összetett szó, mindkét írásjegyében ott a ’nő’ gyökjele a bal oldalon:
(koreai kiejtése:
csil-thu). Ez a szemlélet még a pozitív
jelentésű szavakban is tetten érhető: a „béke’ jelentésű írásjegy tető alatt, azaz otthon ülő nőalakot ábrázol ( ), ami úgy is értelmezhető, hogy ha békességet akarunk, akkor az asszonyt otthon kell tartani. A ’jó’ fogalom írásjegye a ’nő’ és a ’fiúgyerek’ összetétele ( ): ez is maszkulin érvelés: csak a fiú utód a jó, a kívánatos; a ’kitűnő’ jelentésű ’nő’ + ’kevés’ összetétel ( ) is magáért beszél (Hodge 1998: 60-60). A taoizmus (ami a konfucianizmusnak mint állambölcseletnek filozófiai kiegészülése) két princípiuma a jang (pozitív, férfias) is
jin (negatív, nőies) és a
előfordul összetételek komponenseként: a 34 darab jin elemet
tartalmazó írásjegy 68 %-a negatív jelentésű, míg a 21 darab jang elemet tartalmazóból csak 10 %. (ibid: 52). Az sem lehet véletlen, hogy bizonyos szavakban vagy kifejezésekben, amelyekben mindkét nemre utalás történik, mindig az erősebb nem szerepel az első helyen (koreai példák, de a másik két nyelvben is így van; persze az európai nyelvhasználat is tükrözi a példák nagy részéban a patriarchális múlt nyomait): gyerekei’,
pu-mo (apa+anya) ’szülők’, sinsza-szuknyo
ca-njo (fiú+lány) ’vkinek a (urak+hölgyek) ’hölgyeim
és uraim’ stb. Ugyan nem tartozik szorosan ide, de említésre érdemes, hogy a fordítottság,
BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.
tehát az európaival ellentétes gondolkodásmód tér- és időszemléletükben is fellelhető; az idősík fentről lefelé (tehát térben és időben is felénk) halad, ezért jelenti az ’alsó harmad’ (sino-kor.
ha-szun) a hónap utolsó tíz napját (a véget, a kész állapotot), míg a ’felső
harmad’ (sino-kor.
szang-szun) az első tíz napot (a kezdetet). A kínai írás (és nyomában a
koreai és japán is) jobbról balra és (az említett térszemléletnek megfelelően) fentről (a sor kezdetétől) lefelé (a sor végéig) halad; ezt európai mintára csak századunkban változtatták meg Kínában és Koreában, a japán íráskép a régi maradt. Gondolkodásuk holisztikus volta, azaz az európainál kevésbé lineáris jellege talán abban is tükröződik, hogy a szövegben nem hagytak ki szóközöket, a központozást is mellőzték, s ez is csak a 20. században változott meg a latinon alapuló írások hatására. A negyedik hofstedei dimenzió a bizonytalanságkerülés mértéke, amely lehet erős és gyenge, s azt mutatja, hogy egy kultúra tagjai milyen mértékben éreznek fenyegettetést bizonytalan, ismeretlen helyzetben. A távol-keleti kultúrákban a bizonytalanságkerülési index magas. (Ez tükröződik a távol-keleti diskurzus sajátosságaiban is: kerülik az európai típusú nyílt verbális konfrontációt („Ez rossz”, „Ez nevetséges” stb.), az elutasítást: az „érdekes” „még meggondolom”, „jelentem a főnökeimnek” megfogalmazás jelenthet „nemet”, míg az európainál gyakoribb „igen” nem feltétlenül beleegyezést implikál, inkább felszólítást az érvelés folytatására: fatikus funkciója van tehát. A távol-keleti ember elsősorban a főnökével szemben óvatos: inkább hallgat, nehogy kudarc, feddés érje; ez persze gátolhatja a kommunikáció feladatmegoldásra irányuló funkcióját. A távol-keleti ember arra törekszik, hogy a kommunikáció zavarok nélkül, olajozottan folyjék: nehogy valamelyik fél megszégyenüljön, „elveszítse az arcát”, azaz emberi méltóságát. A verbális kommunikációt támogatja a nem verbális eszköztár talán legfontosabb távol-keleti kelléke, a mosoly is. Ez az európai beidegződéssel ellentétben nem mindig örömet fejez ki; esetenként a keleti ember által kommunikált kellemetlen esemény (tanácstalanság, bosszúság, kudarcélmény stb.) nemverbális kísérőjeként jelenik meg, de nem a megtévesztés, ravaszkodás szándékával, ahogy a tájékozatlan nyugatiak gondolják, hanem azért, hogy a mosoly enyhítse a kellemetlen közlendőket: a keleti ember nem akarja, hogy a kommunikációs partnert őmiatta érje negatív érzelmi hatás.
BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.
Irodalom Gudykunst-Kim (1997): Communicating with Strangers. McGraw Hill: Boston. Hahm, Chaibong (1997): The Confucian Political Discourse . Korea Journal. Seoul, Winter. Hidasi Judit (1998): Szavak, jelek, szokások. Windsor Kiadó: Budapest. Hodge-Louise (1998): The Politics of Chinese Language and Culture. Routledge: London and New York. Hofstede, G. (1994): Cultures and Organisations. Software of the Mind, London: HarperCollins. Martin, S (1974): A beszéd szintjei Japánban és Koreában. (Pap Mária, Szépe György szerk.). Társadalom és nyelv. Szociolingvisztikai írások. Gondolat: Budapest. Lin Yutang (1945): Mi kínaiak. Révai: Budapest. Mártonfi Ferenc (1972): A tiszteletiség kifejezési formáiról a kelet- és délkelet-ázsiai nyelvekben. Általános Nyelvészeti Tanulmányok VIII, 159-180. Székács Anna (2002): Nyelvi változások és ezek társadalmi okai a mai japán nyelvben. A nyelv nevelő szerepe. Lingua Franca Csoport: Pécs, 2002. 173-180. Tőkei Ferenc (1974): Sinológiai műhely. Magvető: Budapest Tranter, Nic (1996): Classifiers: Cutting Up the World in East Asian Languages. EARC Research Papers. University of Sheffield: February 1996. Suh, Cheong-soo (1996): A Cultural Perspective on Korean Language. Korea Journal. Seoul, Autumn. Trompenaars, F. (1995): Riding the Waves of Culture. London: Nicholas Brealey Publishing.
