A TÁVFŐTÉS ÁRALAKÍTÓ TÉNYEZİINEK VIZSGÁLATA A

MISKOLCI EGYETEM GAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR

KÁDÁRNÉ HORVÁTH ÁGNES

A TÁVFŐTÉS ÁRALAKÍTÓ TÉNYEZİINEK VIZSGÁLATA A MAGYARORSZÁGI TÁVHİSZOLGÁLTATÓ VÁLLALATOK KÖRÉBEN

PHD ÉRTEKEZÉS TÉZISEI

DOKTORI ISKOLA NEVE:

VÁLLALKOZÁSELMÉLET ÉS GYAKORLAT DOKTORI ISKOLA

DOKTORI ISKOLA VEZETİJE:

DR. SZINTAY ISTVÁN egyetemi tanár A közgazdaságtudományok kandidátusa

TUDOMÁNYOS TÉMAVEZETİ:

DR. ILLÉS MÁRIA egyetemi tanár A közgazdaságtudományok kandidátusa

MISKOLC, 2010

TARTALOMJEGYZÉK

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11.

2

A kutatás elızményei ....................................................................................................... 3 Az értekezés célja és felépítése ........................................................................................ 4 A téma elméleti megközelítése ........................................................................................ 5 A kutatás koncepcionális modellje ................................................................................. 7 A modellben szereplı tényezık tartalmának meghatározása...................................... 9 A kutatás hipotézisei ...................................................................................................... 10 A kutatás módszere........................................................................................................ 11 A kutatás új és újszerő megállapításai......................................................................... 12 A kutatás eredményeinek gyakorlati hasznosíthatósága............................................ 22 Irodalmi hivatkozások ................................................................................................... 24 A szerzı témához kapcsolódó publikációi ................................................................... 26

1. A KUTATÁS ELİZMÉNYEI A távhıszolgáltatás megítélése Magyarországon rendkívül ellentmondásos. Széles rétegeket érint, mintegy 2 millió lakost, 650 ezer lakást (a lakások mintegy 16 százalékát), számos közintézményt, kommunális létesítményt és ipari fogyasztót. Környezetvédelmi és energiatakarékossági elınyei miatt a távfőtés nemzetközileg elismert és kedvelt főtési mód, az EU a távfőtés fejlesztésére, bıvítésére ösztönöz. Hazánkban azonban a rendszerváltás óta tartó árfelhajtó hatások miatt a távhıszolgáltatás társadalmi megítélése környezetvédelmi és biztonsági elınyei ellenére egyre kedvezıtlenebbé vált. A média mind gyakrabban foglalkozik a távhıszolgáltatók magas díjtételeivel, továbbá sok kritika éri a távhıszolgáltatókat az áraikban kialakult jelentıs különbségek miatt is. Maguk a távhıszolgáltató vállalatok sincsenek könnyő helyzetben. A rendszerek többsége kedvezıtlen energetikai determinációkat hordoz. Sajátos gazdasági, politikai és energiapolitikai szemlélet érvényesült mind a lakások távfőtési rendszereinek, mind a hıtermelés és a hıtovábbítás technológiájának kialakítása során. A mőszaki rendszereken idıközben végbement számos korszerősítés, fejlesztés ellenére a távfőtési rendszerek még ma is magukon viselik a kialakításkor pazarlóként létrehozott konstrukció sajátosságait, melyek következtében a mai megváltozott körülmények között a távfőtés versenyképessége vitatott. A téma iránti érdeklıdésem 2005-ben kezdıdött, amikor részt vettem Intézetünk Miskolci Hıszolgáltató Kft. számára végzett tanácsadási projektjében. E munka kapcsán teljes körő betekintést nyertem egy közszolgáltató vállalat sajátos mőködésébe, gazdálkodási folyamatába. A téma illeszkedik a Gazdálkodástani Intézet oktatási profiljába is. Az évek során bekapcsolódtam a Közszolgáltató vállalatok gazdaságtana és a Közüzemi gazdaságtan címő tantárgy oktatásába. Ez vezetett abba az irányba, hogy a megszerzett gyakorlati tapasztalataimat, szakmai ismereteimet tudományos szinten is továbbfejlesszem. A távfőtéssel kapcsolatban számos publikáció látott napvilágot. Ezek többsége jellemzıen mőszaki, illetve szabályozási kérdésekkel foglalkozik. Hiányzik a kutatásnak az az irányvonala, amely a távhıszolgáltató vállalatok gazdálkodási jellemzıit vizsgálja, illetve a mőszaki, jogi és szabályozási vonatkozásokat gazdasági szempontból szintetizálja. Dolgozatommal ezt az új kutatási irányt szeretném képviselni, kísérletet téve az összefüggések átfogó feltérképezésére. Köszönettel tartozom témavezetımnek, dr. Illés Mária professzor asszonynak iránymutatásáért, támogató észrevételeiért. Kutatásom során értékes szakmai segítséget kaptam dr. Garbai László professzor úrtól, a Budapesti Mőszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egyetemi tanárától, aki mintegy másfél évtizeden keresztül a Magyar Távhıszolgáltatók Szakmai Szövetségének fıtitkára volt. Egy, a Magyar Energia Hivatallal történı együttmőködés keretében 2009 nyarán hozzáférést kaptam a Hivatal akkor rendelkezésre álló adatbázisához. Sok értékes szakmai konzultációt köszönhetek Lángfy Pálnak, a Magyar Energia Hivatal Távhı Engedélyezési és Felügyeleti Osztály osztályvezetıjének. Végül, de nem utolsósorban szeretném megköszönni azon távhıszolgáltató vállalatok vezetıinek, munkatársainak a segítıkészségét, akik vállalták, hogy kérdıív kitöltésével segítik munkámat, s akik tapasztalataik révén konzultációk alkalmával segítették szakmai fejlıdésemet.

3

2. AZ ÉRTEKEZÉS CÉLJA ÉS FELÉPÍTÉSE A kutatás alapvetı célja: a távfőtés áralakító tényezıinek vizsgálata, valamint a jelentıs áreltérések okainak feltárása a magyarországi távhıszolgáltató vállalatok körében. Ehhez kapcsolódóan az alábbi részcélokat is megfogalmaztam: − A távfőtés nemzetközi és hazai kialakulásának, fejlıdésének és jelenlegi helyzetének összehasonlító elemzése. − A távfőtés árstruktúrájának vizsgálata szolgáltatónként, a hıtermelés és hıtovábbítás fajlagos közvetlen költségei, továbbá az árakba beépülı nyereségtartalom szórása szerint. − A távfőtésben alkalmazható díjrendszerek bemutatása, a kéttényezıs díjrendszer és a költségstruktúra összefüggéseinek vizsgálata. A távhıszolgáltatók által alkalmazott lakossági díjképletek elemzése. − Egy átlaglakás éves távfőtési költségeinek és az azt meghatározó tényezıknek a vizsgálata. − A csoportképzési lehetıségek vizsgálata a távhıszolgáltató vállalatok körében. Az értekezés felépítése A téma kutatása a szakirodalmi háttér feldolgozásával és rendszerezésével kezdıdött. Áttekintettem a közszolgáltatások besorolási problémáival kapcsolatos, valamint a természetes monopolhelyzetbıl fakadó elméleti dilemmákat (1. fejezet), majd ezt követıen a távfőtés gyakorlati szakirodalmának feldolgozása következett (2. fejezet). Ebben a fejezetben a távfőtés jelentıs környezeti meghatározottságából indultam ki. Bemutattam a távfőtés nemzetközi és hazai kialakulásának, fejlıdésének, valamint jelenlegi helyzetének legfontosabb momentumait, majd a távhıszolgáltatás erıs energiapiaci érintettségét és politikai-jogszabályi meghatározottságát vizsgáltam. Mindeközben a távhıszolgáltatás folyamatosan a média figyelmének középpontjában állt a magas díjtételei és az árakban mutatkozó jelentıs különbségek miatt. A kritikák létjogosultságának igazolására vizsgáltam a lakossági díjak alakulásának trendjeit, a trendet alakító fı hatótényezıket, valamint elemeztem a távhıszolgáltatók áraiban mutatkozó eltéréseket (terjedelmi korlátok miatt ezt a részt az 5. számú melléklet tartalmazza). Miután a vizsgálat alátámasztotta a távhıszolgáltatás díjainak növekedési tendenciáját és távhıszolgáltatónként jelentıs különbségek mutatkoztak a díjakban, pontosítottam a kutatás célkitőzéseit, megalkottam a kutatás koncepcionális modelljét, majd e modell logikája mentén az elméleti és szakirodalmi ismeretekre támaszkodva megfogalmaztam a kutatás hipotéziseit. Az elemzés eredményeinek pontos értelmezhetısége érdekében meghatároztam a modellben szereplı tényezık konkrét tartalmát (3. fejezet). A dolgozat 4. fejezete tartalmazza a távfőtés áralakító tényezıinek empirikus vizsgálatát, 5. fejezete pedig a kutatás további irányainak elemzı bemutatását. Az elemzés részletesebb a hipotézisek puszta tesztelésétıl. A dolgozat új és újszerő megállapításainak összefoglalása – immár célirányosan a hipotézisek tesztelésére alkalmas legfontosabb eredmények összegzésével – a 6. fejezetben történik. Végül bemutattam a kutatás további kiterjesztésének lehetıségeit, illetve az eredmények gyakorlati hasznosíthatóságát (7. fejezet).

4

3. A TÉMA ELMÉLETI MEGKÖZELÍTÉSE A távhıszolgáltatás hálózatos rendszerő helyi közszolgáltatás, amelyet az esetek többségében vállalatszerő mőködés keretében látnak el. Közszolgáltatóként a távhıszolgáltatóknak ellátási kötelezettségük van, emellett a hálózati rendszerbıl fakadóan a természetes monopólium állapotában vannak. Mindezek következtében az árak alakulása és a szolgáltatás minısége erıs jogi szabályozás és hatósági kontroll alatt áll. Ezen jellemzıkbıl kiindulva az elméleti háttér összefoglalását három fı témakör alapján végeztem: elsıként a közszolgáltatások szakirodalmának rendszerezésére, majd a természetes monopolhelyzet és az ebbıl fakadó elméleti dilemmák tömör bemutatására törekedtem. Külön fejezet tartalmazza a távhıszolgáltatás gyakorlati szakirodalmi hátterének összefoglalását. 3.1. A közszolgáltatások szakirodalmi hátterének rendszerezése A közszolgáltatásokkal foglalkozó releváns publikációkat négyféle megközelítés köré csoportosítottam: A közgazdaságtani megközelítés szerint a közszolgáltatások meghatározásánál több szerzı a javak és szolgáltatások olyan rendszerezésébıl indul ki, amely a fogyasztás magán-, illetve közösségi sajátosságain alapul. A javaknak ez a fajta rendszerezése megtalálható többek között Horváth M. 2002, Cullis-Jones 2003, Vigvári 2005, Stiglitz 2005, Scheiring-Boda 2008 munkájában. Vállalatgazdaságtani szempontú megközelítésben az elsı, közszolgáltató vállalatok mőködésének és szabályozásának gyakorlati kérdéseit átfogó jelleggel bemutató hazai irodalomként Illés 2000 munkája tekinthetı. A közszolgáltató vállalatok gazdálkodási sajátosságait vállalatgazdaságtani megközelítésben tárgyaló publikációt e munkán kívül nem találtam. Szervezési és menedzsment megközelítés: számos hazai szerzı publikációi a közszolgáltatások szervezésének fı kérdéseit, valamint a közszolgáltatások marketing és menedzsment kérdéseit mutatják be. Többek között Horváth M. 1997/a,b, 2002, Hetesi et al. 2002, László-Pap 2007, Hoffmann 2009 munkáit tekintettem át. Jogi szempontú megközelítés: a hazai törvényi szabályozás szerint a közszolgáltatásokra vonatkozóan nincs egy egzakt, pontosan lehatárolt definíció, a törvényhozók besorolása alapján tekinthetı egy tevékenység közszolgáltatásnak. Ezt támasztja alá az EU joggyakorlatában alkalmazott közszolgáltatás-definíció is. A közszolgáltatásokkal kapcsolatos publikációk egy csoportja a közszolgáltatások szabályozásának kérdéskörével foglalkozik, így például Valentiny 2004, Major 2004, Kovácsy 2005, Kiss-Major 2007, Valentiny-Kiss (szerk.) 2008, 2009. 3.2. A természetes monopolhelyzet és az ebbıl fakadó elméleti dilemmák A természetes monopolhelyzet és az ebbıl fakadó elméleti dilemmák áttekintése során tanulmányoztam a természetes monopóliumok, a szabályozásgazdaságtan, a modern piacelméletek, a liberalizáció-demonopolizáció-dereguláció és privatizáció elméleti hátterét. A közgazdaságtani irodalom hat olyan körülményt említ, amelyeknél a piaci mechanizmusok nem képesek hatékonyan mőködni, ezeket piaci kudarcoknak nevezik. A piaci kudarcok közül dolgozatomban a természetes monopóliumot emeltem ki, mivel a hálózatos rendszerek, köztük a távhıszolgáltatás is jellegüknél fogva magukban hordozzák a természetes monopolhelyzet fennállását. (Samuelson-Nordhaus 1987, Kopányi 1996, Stiglitz 2000) Annak következtében, hogy a természetes monopolhelyzet korlátozza vagy lehetetlenné teszi a verseny kiépítését, szigorú jogi szabályozás és erıs hatósági kontroll szükséges. Ehhez kapcsolódóan tanulmányoztam a szabályozásgazdaságtan elméleti hátterét. A szabályozásgazdaságtan alkalmazott közgazdaságtan, célja a piaci kudarcok megelızése, illetve kijavítása. A szabályozásgazdaságtan kialakulását és a szabályozás fı eszközeit Train 1997, Jha 2004, CarltonPerloff 2006, Kiss 2007 alapján foglaltam össze. A 20. század végén kibontakozó új folyamatok (liberalizációs hullám) magyarázatában a (neoklasszikus megközelítéső) szabályozásgazdaságtan hagyományos módszerei nem jártak eredménnyel. Paradigmaváltásra volt szükség, mely a neoklasszikus megközelítés helyett a 5

játékelméleti megközelítéshez vezetett. Kialakult a piacelmélet (industrial organization), a modern közgazdaságtan egyik legdinamikusabban fejlıdı területe, mely a tökéletes versenyhez és a tiszta monopóliumhoz képest eltérı piaci helyzeteket elemzi. „Tekinthetünk rá úgy is, mint az üzleti tudományok mikroökonómiai modellekkel való megalapozására.” (Pepall-Richards-Normann, 2008 p. 17.) A modern piacelméletek kialakulását, eszköztárát és fı jellemzıit Carlton-Perloff 2006, valamint Pepall-Richards-Normann 2008 alapján tekintettem át. A szakirodalomban nincs egységes állásfoglalás az erıs állami szabályozás szükségességére vonatkozóan. A szabályozás szükségességét tagadó elméletek1 szerint egy piaci kudarc, mint például a természetes monopolhelyzet még nem teszi indokolttá a kormányzati fellépést. Egyre erısödött a közszolgáltatások liberalizálásának követelése a kialakuló versenyhelyzet jótékony hatását hangsúlyozva (lásd Bolkestein direktíva, GATS-egyezmény). A liberalizációhoz gyakran szorosan kapcsolódik a privatizáció gondolata, a liberalizáció és a verseny megvalósulásának elıfeltételeként tekintik a privatizációt. Másik oldalról pedig továbbra is tartja magát az a nézet, hogy a közszolgáltatások ellátása, jellegénél fogva állami feladat, piacosításuk visszafordíthatatlan következményekkel jár, mely veszélyezteti a közszolgáltatások fenntarthatóságát2. Jómagam szintén ez utóbbi állásponttal értek egyet. 3.3. A távfőtés és erıs környezeti meghatározottsága – szakirodalmi áttekintés A távfőtés nemzetközi és hazai kialakulásának, jellemzıinek bemutatása mellett a távhıszolgáltatás erıs energiapiaci érintettségét és politikai-jogszabályi meghatározottságát tekintettem át részletesen. A különbözı országokban különbözı megfontolásokból, eltérı technológiai megvalósítással alakították ki a távfőtési rendszereket. A nemzetközi helyzetkép szakirodalmi hátterét alapvetıen az Euroheat&Power szakmai szervezet idıszakos kiadványai, valamint az Európai Bizottság SAVE (Special Actions for Vigorous Energy Efficiency) programja támogatásával készült DHCAN Project tanulmánysorozata jelentették. Összehasonlítást végeztem a távfőtés energiabázisára, az alkalmazott díjrendszerre és árszabályozásra, a távfőtést érintı nemzetközi egyezményekre és a nemzeti távfőtési politikákra, valamint a távhıszolgáltató vállalatok tulajdonosi hátterére vonatkozóan. Az energiapiaci helyzetkép bemutatása során rövid áttekintést adtam a földgázpiac helyzetérıl, átalakulásáról, a földgáz világpiaci árának növekvı tendenciájáról, a magyar gázárrendszer sajátosságairól (torzításairól), valamint a földgázpiaci liberalizáció várt elınyeirıl, s azok korlátozott érvényesülésérıl. Áttekintettem a távhıszolgáltatásban szóba jöhetı releváns alternatív energiaforrásokra vonatkozó irodalmakat, s bemutattam az alternatív energiahordozók terjedésének nehézségeit, korlátait is. Nagy hangsúlyt helyeztem a kapcsolt hı- és villamosenergiatermelés szakirodalmának feldolgozására. Dolgozatomban elsısorban távhıszolgáltatókat érintı, gazdasági szempontú megközelítés kapott szerepet, így a kapcsolt energiatermelés támogatása körül kialakult álláspontok bemutatása, a felmerült költségek hı- és villamos energia között történı megosztásának problematikája, s a vásárolt hı árának meghatározása. Ehhez kapcsolódóan bemutattam a fıtermék és melléktermékek közötti, illetve az ikertermékek közötti költségmegosztás Cost Accounting szakirodalomban fellelhetı módszereit (Heitger-Matulich 1985, Usry-HammerMatz 1988, Helmkamp 1987, Polimeni – Fabozzi – Adelberg 1986, Martin 1994 alapján). A jogszabályi környezet bemutatása során elsısorban a távfőtés árát, illetve áralakító tényezıit közvetlenül vagy közvetve érintı rendelkezések kiemelésére törekedtem. Az áttekintést az alábbi csoportosítás szerint végeztem: árszabályozás, távhıtörvények, a távhı támogatási formái, az energiaágazati törvények hatásai, a közbeszerzési törvény. 1

Ide tartozik elsısorban a „megtámadható piacok elmélete” és a „közösségi választások elmélete”, melyhez szorosan kapcsolódik a zsákmányelmélet. 2 A közszolgáltatások liberalizációjának káros hatásairól írt többek között Fritz-Scherrer 2002, Dickhaus-Dietz 2004, Stiglitz 2005, Scheiring-Boda 2008. Több szerzı pedig a magánosítás ellen érvel azzal, hogy a verseny megteremtésének nem a tulajdonjog átruházása a feltétele, pusztán a privatizáció révén nem teremtıdik meg a versenyhelyzet, csupán egy állami monopólium adja át a tevékenységet egy magánmonopóliumnak (lásd többek között Osborne-Gaebler 1994, Baar 1999, Illés 2000)

6

4. A KUTATÁS KONCEPCIONÁLIS MODELLJE Az elméleti, szakirodalmi háttér áttekintése, valamint a megfogalmazott célkitőzések alapján megalkottam a távfőtés áralakító tényezıi kutatásának koncepcionális modelljét. Az áralakító tényezıket két fı csoportba soroltam. 1. A távfőtési tevékenység megtérülési követelménye (az árstruktúra szerint). A távfőtés árának elsıdleges meghatározója a tevékenység megtérülési követelménye, azaz vizsgálni kell, minek kell megtérülnie a távfőtés árában. A fogyasztóhoz eljuttatott egységnyi hıenergia árát döntıen a távfőtés közvetlen önköltsége határozza meg, mely két meghatározó elembıl, a hıenergia biztosításának közvetlen önköltségébıl és a hıtovábbítás fajlagos közvetlen költségébıl tevıdik össze. A távfőtés árstruktúrájában ezek mellett megjelenik a távhıszolgáltatásra ráosztott vállalati általános költségek hányada, valamint megjelenhet valamekkora nyereségtartalom. A költségek elemzését közvetlen költség szinten végeztem. A távhıszolgáltatásra ráosztott vállalati általános költségek aránya nagymértékben különbözik az eltérı tevékenységi kör (profil), valamint az eltérı költségfelosztási módszerek következtében. Ez nagymértékben rontja a vállalatok közötti összehasonlíthatóságot, így a megtérülési követelmény elemei közül részletesen csak azokat vizsgáltam, melyek közvetlenül a távhı termelése/vásárlása, illetve a hıszolgáltatás érdekében merültek fel. 2. A megtérülés biztosításának módja (az alkalmazott díjmechanizmus). A díjtételek alakulását befolyásolja, hogy az egyes díjtételekben a megtérülési követelmény mely elemeinek megtérítése történik. Fontos következtetések adódnak a kéttényezıs díjrendszer és a költségstruktúra összefüggéseinek, valamint az alkalmazott díjképletek elemzésébıl. A kutatás további részei Az áralakító tényezık vizsgálata mellett a kutatás további része egy átlaglakás éves távfőtési költsége alakulásának, illetve az ezt meghatározó tényezıknek a vizsgálata. Abból indultam ki, hogy egy lakás éves távfőtési költségét a távfőtés fajlagos árán kívül egy átlaglakás éves hıfogyasztása is meghatározza. Egy átlaglakás éves hıfogyasztását több tényezı is befolyásolja, úgymint a főtés szabályozhatósága, a lakás szigeteltségi állapota, az igényelt belsı hımérséklet, valamint a főtési idıszak külsı átlagos hımérséklete. Mind a távfőtés árának, mind egy átlaglakás éves távfőtési költségének alakulására jelentıs befolyást gyakorol a politikai-jogszabályi környezet.. A jogszabályi környezet általános bemutatását külön fejezetben, az egyes törvények, rendeletek távhıszolgáltatásra gyakorolt gazdasági hatásait az érintett területeknél fejtettem ki dolgozatomban. A távfőtés árára a hatósági árszabályozás, az egyes önkormányzatok távfőtés árait szabályozó rendeletei, a nemrégiben módosított áfa-törvény, valamint a kapcsolt energiatermelés támogatásának folyamatban lévı változása van a legnagyobb hatással. Egy átlaglakás éves távfőtési költségeit a távfőtési számlák kiegyenlítéséhez nyújtott szociális alapú támogatás, valamint a lakások és a távfőtési rendszerek korszerősítésére irányuló programok mérsékelhetik. Végül a kutatás kiterjedt annak vizsgálatára, vajon lehetıség van-e az egyes távhıszolgáltatók számos egyedi vonása ellenére homogén csoportok képzésére. Véleményem szerint a távhıszolgáltatók egyedi jellege miatt a homogén csoportok kialakításának lehetıségei korlátozottak. A kutatás koncepcionális modelljét az 1. ábra szemlélteti.

7

Forrás: saját szerkesztés

1. ábra. A kutatás koncepcionális modellje

8

- A megtérülési követelmény elemeinek érvényesítése a díjtételekben - Alkalmazott díjrendszer - Árszabályozási formulák

A megtérülés biztosításának módja (az alkalmazott díjmechanizmus mentén)

- A hıenergia biztosításának közvetlen önköltsége - A hıtovábbítás fajlagos közvetlen költsége - A távfőtésre osztott vállalati általános költségek (fajlagosan) - Beépített nyereségtartalom

A megtérülési követelmény elemei (az árstruktúra mentén)

- Szabályozhatóság - Lakások szigeteltségi állapota - Igényelt belsı hımérséklet - A főtési idıszak átlaghımérséklete

Egy átlaglakás éves hıfogyasztása

A KUTATÁS A KUTATÁS TOVÁBBI IRÁNYAI TOVÁBBI RÉSZEI

Jogszabályi környezet/ támogatási rendszer

A távfőtés fajlagos, GJ-ra értelmezett ára

A KUTATÁS ALAPVETİ TÁRGYA: A TÁVFŐTÉS ÁRALAKÍTÓ TÉNYEZİI

Csoportképzési lehetıségek vizsgálata

Egy átlaglakás éves távfőtési költsége

5. A MODELLBEN MEGHATÁROZÁSA

SZEREPLİ

TÉNYEZİK

TARTALMÁNAK

A kifejtés egyértelmősége érdekében nélkülözhetetlennek tartom a legfontosabb fogalmak tisztázását, pontos lehatárolását, valamint az elemzés során felhasznált „származtatott” információk pontos tartalmának bemutatását. A 2005. évi XVIII. törvény alapján az alábbi szóhasználatot fogadom el: − Távhıtermelés: a távhı (hıenergia) hıtermelı létesítményben történı elıállítása, termelése. − Távhıszolgáltatás: a távhıtermelést követıen a hınek a felhasználókhoz való eljuttatása (szinonimaként használom a hıtovábbítás kifejezéssel). − Távfőtés: a távhıtermelés és a távhıszolgáltatás együttesen. A távfőtést másik értelemben is használom, magának a főtési módnak a megnevezésére. A megtérülési követelmény vizsgált (számított) elemeinek tartalma: 1. A hıenergia biztosításának közvetlen önköltsége. − Saját hıtermelés esetén: A hıtermelés (kibıvített) közvetlen önköltsége (a hagyományos közvetlen költségek és az üzemi általános költségek egységnyi termelt hıenergiára esı része)3 − Hıvásárlás esetén: A hıvásárlás fajlagos költsége4 − A hıtermelés és a hıvásárlás kombinációja esetén: a hıtermelés közvetlen önköltségének és a hıvásárlás fajlagos költségének a súlyozott átlaga. Súlyarányok: A saját termeléssel elıállított hımennyiség, valamint a vásárolt hımennyiség arányai az összes hımennyiségen belül. 2. A hıszolgáltatás (hıtovábbítás) fajlagos közvetlen költsége: a hı felhasználókhoz való eljuttatásának fajlagos közvetlen költsége5 3. =(1+2) A távfőtés (kibıvített) közvetlen önköltsége: a hıenergia biztosításának közvetlen önköltsége és a hıtovábbítás fajlagos közvetlen költsége együtt. Lakossági díjtételekbıl származtatott információk: − A távfőtés fajlagos, GJ-ra értelmezett ára: A távfőtés díjtételeinek és azok mértékegységének sokfélesége miatt szükség volt a távfőtés fajlagos, GJ-ra értelmezett árának egységes mértékegységben (Ft/GJ) történı kifejezésére. Ez tulajdonképpen azt mutatja meg, mennyi a távfőtés lakosság felé kiszámlázott ára. − Egy átlaglakás éves összes távfőtési költsége: Egy átlaglakás éves összes távfőtési költsége egy átlaglakás éves összes alapdíjának, éves főtési hıdíjának, valamint éves vízfelmelegítési díjának az összegeként adódik. 3

A hıtermelés közvetlen költségei: a felhasznált energiahordozók költségei, a hıtermelı létesítmények (saját tulajdonú erımő, főtımő, kazánok, kazánházak, gázmotorok, hıtermelési épületek stb.) javítási, karbantartási költségei, amortizációja, a hıtermelésben foglalkoztatottak bére, annak járulékai, és egyéb személyi jellegő ráfordításai, valamint a hıtermelésre vonatkoztatható további költségek. 4 A hıvásárlási költség: a vásárolt hı teljesítménydíja, a vásárolt hı energiadíja és a pótvízdíj. 5 A hıszolgáltatás (hıtovábbítás) közvetlen költsége: a hálózatüzemeltetés villamos energia költségei (a keringtetéshez), a hıtovábbító létesítmények (vezetékhálózat, hıközpontok, hıszivattyúk, egyéb hıtovábbító létesítmények) amortizációja, javítási, karbantartási költségei, a hıszolgáltatásban foglalkoztatottak bére, annak járulékai és egyéb személyi jellegő ráfordításai, a hálózati hı- és pótvízveszteség költsége, valamint a hıtovábbításra vonatkoztatható további költségek.

9

6. A KUTATÁS HIPOTÉZISEI A koncepcionális modell logikája mentén, az elméleti és szakirodalmi ismeretekre támaszkodva a következı hipotéziseket fogalmaztam meg.

A hıenergia biztosításának közvetlen önköltsége A megtérülési követelmény elemei és az azokat meghatározó tényezık A hıtovábbítás fajlagos közvetlen költsége

A megtérülés biztosításának módja

A kutatás további részei

A távfőtés közvetlen költség struktúrája A beépített nyereségtartalom A díjrendszer és a költségstruktúra összefüggései Egy átlaglakás éves összes távfőtési költségére ható tényezık A csoportképzés lehetısége

10

H1 A távfőtés árát, s a távhıszolgáltatók áreltéréseit nagymértékben meghatározza a felhasznált energiahordozók fajtája és ára. H2 A földgázpiaci liberalizációtól várt versenyhelyzet megteremtıdése, s az ezáltal remélt földgázár-csökkenés nem valósult meg maradéktalanul. A földgáz beszerzési ára elsısorban a távhıszolgáltató alkupozíciójától függ. H3 Az alternatív energiahordozók felhasználása révén csökkenthetık a hıtermelés költségei, ennek ellenére gyors hazai elterjedésükre nem lehet számítani. H4a A saját tulajdonú kapcsolt energiatermelés egyértelmő elınyökkel jár mind a költségek, mind a lakossági díjtételek alakulása szempontjából. Vásárolt hı esetén a kapcsolt energiatermelésbıl származó elınyök megosztása a hıtermelık és a távhıszolgáltatók között nem igazságosan történik. H4b A kapcsolt energiatermelés támogatási rendszerének folyamatban lévı átalakítása várhatóan kedvezıtlenül befolyásolja a távfőtés árát, másrészt viszont a jelenlegi támogatási rendszer nem tartható fenn változtatás nélkül. H5 A hıtovábbítás fajlagos közvetlen költségének struktúrájában a nagy kiterjedéső vezetékhálózat miatt az amortizáció képviseli a legnagyobb arányt. A csıvezetékek típusa és kora, a hálózati hıveszteség, valamint a hálózatsőrőség meghatározó a hıtovábbítás közvetlen költségeit illetıen. H6 A távfőtés árát alapvetıen a távfőtés közvetlen önköltsége határozza meg, amiben a hıenergia biztosításának közvetlen önköltsége nagyobb arányt képvisel, mint a hıtovábbítás fajlagos közvetlen költsége. H7 Azon távhıszolgáltató vállalatok, amelyek nyereséget építenek áraikba, jellemzıen drágábbak.

nagyobb

H8 A távhıszolgáltatók összességében törekednek arra, hogy a díjrendszer tükrözze a reális költségstruktúrát, ám a lakosság felé kisebb alapdíjarányt érvényesítenek. H9a A magas távfőtési díjak jobban ösztönöznek megtakarításra a hıfelhasználás terén. H9b A magyarországi távfőtési rendszerek számos örökölt, mőszaki-, konstrukcionális problémával küzdenek, s emellett a lakásoknak rendkívül rossz a szigeteltségi állapota. Ez növeli a lakások hıfogyasztását, s ezáltal egy átlaglakás éves távfőtési költségét. H10 A csoportképzés a távhıszolgáltató vállalatok körében számos egyedi vonásuk miatt csak korlátozottan lehetséges. A hıtovábbítási jellemzıket illetıen nem, a hıenergia biztosításának módja és az elıállítás kapcsolt-nem kapcsolt jellege szerint inkább képezhetık homogén csoportok.

7. A KUTATÁS MÓDSZERE A távfőtés nemzetközi és hazai kialakulásának, jelenlegi helyzetének összehasonlítását a hazai és nemzetközi statisztikák, a gyakorlati szakirodalom, illetve a jogszabályi háttér áttekintése segítségével foglaltam össze. Az egyes vállalatok távfőtési díjaiban bekövetkezı változásokat, továbbá ezeknek az árindexhez, valamint a földgáz áraihoz képesti viszonyítását idısor-elemzéssel és egyszerő statisztikai módszertan felhasználásával végeztem. Az árstruktúra elemzése részletesen kiterjedt a három fı árösszetevıt (a hıenergia biztosításának közvetlen önköltségét, a hıtovábbítás fajlagos közvetlen költségeit és a beépített nyereségtartalmat) meghatározó tényezık összességére. Az elemzés egyszerő, leíró statisztikai módszerek (gyakoriság, átlag, szórás, minimum-maximum értékek, medián), valamint többváltozós statisztikai módszerek (korrelációszámítás, regressziószámítás, klaszterelemzés és faktorelemzés) segítségével történt. A vizsgálat során 0,05-ös szignifikancia szintet tekintettem bizonyító erejőnek. Az adatok feldolgozásához, elemzéséhez az SPSS 16.0 statisztikai programcsomagot, valamint az Excel táblázatkezelı programot alkalmaztam. Adatbázisok 1. A Magyar Energiahivatal adatbázisa, mely számos mőszaki jellegő, illetve naturális adatot, valamint a távhıszolgáltatók mérleg és eredménykimutatás-adatait tartalmazza 2007-2008. évekre. 2. A MaTáSzSz és a Magyar Energiahivatal adatai alapján általam összeállított, 71 vállalat adatait tartalmazó adatbázis, mely zömében mőszaki jellegő adatot tartalmaz. Ezen kívül tartalmazza a lakossági díjtételeket 2001-2008 között. 3. A kutatás céljának megvalósításához alapjában véve gazdasági jellegő információkra volt szükségem, így a távhıszolgáltató vállalatok kérdıíves megkérdezését is elvégeztem. Az empirikus felmérés A kérdıíves felmérést a magyarországi távhıszolgáltató vállalatok körében végeztem, az áralakító tényezık vizsgálatának céljából. Az ország 92 településén van távhıszolgáltatás. A kérdıív összességében 85 távhıszolgáltató vállalatot ért el, lefedve ezzel a távfőtéssel ellátott lakások mintegy 99 százalékát. A kérdıív a következı területeket érintette: 1. Általános információk; 2. Távhıdíjak; 3. A hı biztosításának módja (saját hıtermelés és hıvásárlás); 4. Hıszolgáltatás (hıtovábbítás); 5. Nyereségbeépülés; 6. Díjfizetıkre vonatkozó adatok; 7. Egyéb adatok; 8. Nyitott kérdés. A kérdıív egyes kérdései a vállalatok mőszaki és gazdálkodási adataira (zömében költségadataira) vonatkoztak, másik részük a vállalatvezetık véleményének feltárására irányult. Ez utóbbihoz Likert skála alkalmazása tőnt célszerőnek. A kiküldött kérdıív terjedelmi korlátai miatt mellıznünk kellett számos olyan kérdéskört, melyek vizsgálata teljesebbé tette volna a távfőtés áralakító tényezıinek feltérképezését és elemzési lehetıségeit. Így például le kellett mondanom a gazdálkodás jellemzésére szolgáló általános információkról, a vállalatvezetési, szervezési feladatok ellátására, a költségek csökkentésére és mőködési hatékonyság növelésére irányuló intézkedésekre vonatkozó (szubjektívebb jellegő) kérdésekrıl, illetve a helyi társadalmi, politikai viszonyok, s érdekérdekeltségi viszonyok megismerésérıl annak ellenére, hogy meggyızıdésem szerint a távfőtés árának alakulásában ezen tényezık is jelentıs szerepet játszhatnak. A kérdıív kiküldésére 2009 januárjában került sor. A kért adatok az utolsó lezárt évre, 2007-re vonatkoztak. A kérdıívet 27 vállalat küldte vissza. Ez 31,76 százalékos visszaérkezési arányt jelent. A válaszadó vállalatok által ellátott lakások száma összesen 418016 db, ami az összes távhıvel ellátott lakás (2007-ben 650170 db6) 64,3 százalékát teszi ki. A közvetlen költségstruktúra vizsgálata 15 vállalat esetén volt korrekten elvégezhetı. Ez a megkeresett távhıszolgáltató vállalatoknak 17,65 százalékát, a távfőtött lakásokat tekintve 55,1 százalékos lefedettségét jelenti. 6

Magyar Energiahivatal adatai szerint

11

8. A KUTATÁS ÚJ ÉS ÚJSZERŐ MEGÁLLAPÍTÁSAI A kutatás új és újszerő megállapításainak bemutatása a korábbi koncepcionális modell logikája szerint történik. 8.1. A megtérülési követelmény elemeihez és az azokat meghatározó tényezıkhöz kapcsolódó fı megállapítások A korábbiak szerint a távfőtés árának elsıdleges meghatározója a tevékenység megtérülési követelménye. A megtérülési követelmény elemeihez, és az azokat meghatározó legfontosabb tényezıkhöz kapcsolódó fı megállapítások a következık. 8.1.1. Az alkalmazott technológiának, valamint a felhasznált energiahordozó fajtájának és árának a távfőtés árára gyakorolt hatásai A vállalaton belüli hıtermelés költségeit alapvetıen az alkalmazott technológia, valamint a felhasznált energiahordozók fajtája és ára határozza meg. A távhıszolgáltatók teljes körére vonatkozó vizsgálat szerint azok a távhıszolgáltató vállalatok, amelyeknél saját hıtermelés történik, túlnyomó részben kizárólag, vagy dominánsan kazánt alkalmaznak a hı elıállítására. Az alkalmazott technológia nem vizsgálható a felhasznált energiahordozóktól és a termelés kapcsoltnem kapcsolt jellegétıl függetlenül, így a távhıszolgáltatók áraiban lévı eltéréseket csak korlátozottan tudjuk az alkalmazott technológiák különbözıségével magyarázni. A felhasznált tüzelıanyagok beszerzési ára és a távfőtés díjai közötti korrelációvizsgálat kimutatta, hogy az átlagos tüzelıanyag egységár (ami a földgáz és az egyéb tüzelıanyag egységárának azok arányával súlyozott összege) pozitív irányú, közepesen erıs korrelációban áll mind a főtési hıdíjjal, mind a távfőtés fajlagos, GJ-ra értelmezett árával, mind az egy átlaglakás éves távfőtési költségeivel7. A magyarországi távhıszolgáltató vállalatok tüzelıanyag-struktúrájának elemzése során az alábbiakat állapíthatjuk meg. A Magyar Energiahivatal 2007. évi adatai szerint Magyarország 92 távhıvel ellátott településén mőködı távhıszolgáltató vállalatok közül 64 vállalat (69,6 százalék) tisztán földgázbázison állítja elı (vagy szerzi be) a hıt. További 10 vállalatnál a földgáz energiahordozó aránya meghaladja a 92 százalékot (zömében a 96 százalékot). Összességében ez a két csoport lefedi a távfőtött lakások 82,4 százalékát. 19 település esetén (20,7 százalék) volt 90 százalék alatt a földgáz aránya. A kérdıíves felmérés is visszaigazolta ezt az arányt, a válaszadó vállalatok nagy része tisztán, vagy dominánsan földgázbázison üzemel. A távfőtésben felhasznált földgáz aránya az összes energiahordozón belül rendkívül magas, ebbıl következıen ezen energiahordozó ára az egyik legjelentısebb áralakító tényezı a távfőtés esetében. Ennek a struktúrának a kialakulásában szerepet játszott, hogy kezdetben a földgáz energiahordozó ára alacsony volt, majd a földgáz világpiaci árának emelkedése ellenére Magyarország még sokáig igen kedvezı áron kapta az orosz földgázt. Ehhez társult még, hogy a hazai politika szociális megfontolásokból a földgázárakat mesterségesen alacsonyan tartotta. A földgáz világpiaci árának folyamatos és drasztikus növekedési tendenciája, a szabadpiaci földgázár-képletek változása, valamint a hazai földgázár-politika fokozatos átalakulása következtében hazánkban is egyre jobban érvényesülnek a magas világpiaci árak. A távhıszolgáltatókat a hazai gázár-rendszer torzításai is sújtják. Ezek alapján mára egyértelmővé vált, hogy az egyik legdrágább energiahordozó a földgáz, s a tisztán, vagy dominánsan

7

(Pearson Corr. 0,508; sig. 0,001); (Pearson Corr. 0,412; sig. 0,006); (Pearson Corr. 0,412; sig. 0,006) a távhıszolgáltatók teljes körére vonatkozóan (2008. évi adatok szerint). A 27 vállalat 2007. évi adata alapján elvégzett vizsgálat szintén hasonló összefüggéseket mutatott.

12

földgázbázison mőködtetett távhırendszerek rendkívül drágán tudják elıállítani, illetve beszerezni a távhıt8. A hıtermelés közvetlen önköltségének struktúrájára vonatkozó vizsgálat9 is megerısítette a földgáz energiahordozó költség- és ezáltal áralakító szerepét. Mértékét és tendenciáját tekintve a hıtermelés közvetlen önköltségét legnagyobb mértékben az egy GJ termelt hıre esı földgázköltség határozta meg. A hıtermelés közvetlen költségstruktúrájának egyes elemei, valamint a hıtermelés közvetlen önköltsége közötti korrelációvizsgálat során pozitív irányú, erıs korreláció10 mutatkozott a hıtermelés közvetlen önköltsége és az egy GJ termelt hıre esı földgázköltség között. Az egyes költségösszetevık százalékos megoszlása alapján (aggregált átlag szerint) a legnagyobb arányt, átlagosan mintegy 69 százalékot a földgázköltség teszi ki a hıtermelés közvetlen költségstruktúrájában. Pozitív irányú korreláció mutatkozott a hıtermelés fajlagos közvetlen költsége és a főtési hıdíj, valamint a távfőtés fajlagos, GJ-ra értelmezett ára között is. T1 A magyarországi távfőtés magas árában jelentıs szerepet játszik, hogy a távhıszolgáltató vállalatok 81 százaléka (lefedve az ellátott lakásszám 82 százalékát) tisztán, vagy 90 százalék feletti dominanciával az egyik legdrágább primer energiahordozó, a földgáz felhasználásával termeli a hıt, vagy földgázbázison elıállított hıt vásárol. Magyarországon nem érvényesül a távfőtés egyik legnagyobb elınye, miszerint bármilyen forrásból származó hıt képes biztonságosan eljuttatni a felhasználókhoz. 8.1.2. A földgázpiaci liberalizáció távfőtés árára gyakorolt hatása A kérdıívben arra kértem a válaszadókat, hogy ötfokozatú Likert-skálán értékeljék a szabadpiaci tapasztalatokat a közüzemi szolgáltatáshoz viszonyítva a 2007-2008. évekre vonatkozóan11. Az adott értékek átlaga minden szempont esetén pozitív volt, ami azt jelenti, hogy a válaszadók összességében pozitívan ítélték meg a szabadpiac nyújtotta lehetıségeket, azonban a két év adata alapján a szabadpiacon elérhetı elınyök csökkentek 2007-rıl 2008-ra. Ezt támasztotta alá a következı vizsgálat is. Arra a kérdésre, hogy a vállalat milyen áreltéréssel szerezte be a földgázt a szabadpiacon a közüzemi beszerzéshez képest, a különbözı években eltérı válaszok adódtak. Az áreltérés átlagos mértéke 2007-ben még -5,8 százalék volt, ami olcsóbb beszerzést jelent, míg 2008ban már csak -0,03 százalék, 2009-ben pedig már +1,06 százalék volt. A felmérés során igazolódott, hogy a vállalatok alkuerejének meghatározó jelentısége van a kedvezmények megszerzésében. A vállalatok különbözı mértékő áreltérést realizáltak. A jobb alkupozícióval rendelkezı vállalatok még a romló feltételek mellett is jelentıs kedvezményt tudtak elérni a szabadpiacon, míg a rosszabb alkuerejő vállalatok már a kezdetekben is csekélyebb elınyt élvezhettek. Az alkupozíció jelentıségét még jobban megerısítette annak vizsgálata, hogyan ítélik meg a földgázpiaci liberalizáció kérdését az egyazon gázkereskedıvel szerzıdı vállalatok. Az eltérı alkupozíciókat jól mutatja az a tény, hogy az ugyanazon gázkereskedıvel szerzıdött vállalatok szerzıdési feltételei nagyban eltérnek a válaszadók adatai alapján. 2007. évben a földgáz energiahordozót igen különbözı árakon szerezték be a távhıszolgáltatók. Az eltérı árak szintén az eltérı alkupozícióra utalnak.

8

Tekintettel arra, hogy a magyarországi átlagkeresetek a fejlett piacgazdaságokéhoz képest relatíve alacsonyabbak, a távfőtésben felhasznált energiahordozók szerkezetében a rendszerváltástól bekövetkezı kedvezıtlen irányvétel nagyobb mértékben veti vissza az életszínvonalat, mintha ugyanez egy fejlettebb országban következett volna be. 9 Erre vonatkozóan csupán 2007-re és a távhıszolgáltatók egy szőkebb körére álltak rendelkezésre adatok (de így is lefedi a távfőtött lakások 53,3 százalékát). 10 (Pearson corr: 0,897, sig.: 0,000) 11 Véleményüket egy -2-tıl +2-ig terjedı skálán fogalmazhatták meg. A -2 választása azt jelentette, hogy a vállalat a szabadpiaci feltételeket jelentısen rosszabbnak ítéli meg a közüzemihez képest, a 0, hogy közel azonosnak ítéli a két lehetıséget, +2, hogy a szabadpiaci feltételeket jelentısen jobbnak ítéli meg a közüzemihez képest.

13

Vizsgáltam a földgáz beszerzési lehetıségeinek hatását a hıtermelés közvetlen költségeire12. Azok a szolgáltatók, amelyeknél az átlagosnál alacsonyabb a hıtermelés közvetlen önköltsége, kivétel nélkül a szabadpiacról szerezték be a földgázt 2007-ben. Ezek mindegyike jelentısen jobbnak ítélte a szabadpiacot a földgáz árát illetıen, s általában nagymértékő árkedvezményrıl számolt be a közüzemi beszerzéshez képest. Az átlagosnál magasabb hıtermelési (közvetlen) költségő távhıszolgáltatók közé általában azok a vállalatok tartoztak, amelyek a közüzemi piacról történı beszerzést választották, vagy kiléptek ugyan a szabadpiacra, de a közüzemihez közel hasonló szerzıdési feltételekrıl számoltak be. A szabadpiacon a feltételek romlásának egyik oka a közüzemi árhoz kapcsolt árazás visszaszorulása és ezzel egy idıben az import földgáz árhoz kapcsolt indexált árazás nagyarányú terjedése volt. Míg az elızı garantálta a közüzemi áraknál kedvezıbb beszerzést a beépített mechanizmus révén, addig a formulaár típusú árazás jelentıs bizonytalansági elemeket hordoz magában. A földgáz világpiaci árának változásai, valamint a forint-dollár árfolyam kiszámíthatatlan alakulása miatt a szabadpiacra történı kilépés nem egyértelmően kedvezı a kilépı vállalatok számára. T2 A földgázpiaci szektorban a struktúra átalakításától várt verseny csak korlátozottan valósult meg. Az egész szektor értékláncát átfogó, vertikálisan integrált transznacionális piaci szereplık jöttek létre. Ma ezek piaci dominanciája jellemzı. Ebben a helyzetben a távhıszektor érdekérvényesítı képessége csekély. 8.1.3. Az alternatív energiahordozók felhasználásának hatása a távfőtés árára A földgáz-tüzelés jelentıs dominanciája és az ebbıl fakadó hátrányok felvetették az alternatív energiahordozók távfőtésben való felhasználási lehetıségeinek elemzését. Az energiapiaci fejezetben rövid áttekintést adtam a szóba jöhetı alternatív energiahordozókról, a nemzetközi kitekintésben pedig számos vonzó példát ismertettem az alternatív energiahordozók felhasználására vonatkozóan13. A megújuló erıforrások, valamint a hulladék felhasználásának aránya Magyarországon mintegy fele az EU felhasználásának. Az alternatív energiahordozók felhasználása kedvezıen hat a hıtermelés költségeire, és ezáltal a távfőtés árára. Az átlagosnál alacsonyabb volt a hıtermelés közvetlen önköltsége azoknál a vállalatoknál, amelyek a földgáz mellett egyéb energiahordozót is felhasználnak14. Azon távhıszolgáltatók, amelyek nagyobb mértékben alkalmaznak alternatív energiaforrást, jellemzıen olcsóbbak. Tekintettel arra, hogy ez a megállapítás nem szignifikáns összefüggésre alapul, próbáltam más oldalról is megközelíteni a kérdést. A Magyar Energia Hivatal 2008. évre vonatkozó teljes körő adatbázisa alapján vizsgáltam a vállalatok éves távfőtési költségeit. Box-plot diagram segítségével ábrázoltam az adatokat, amely öt kiugró értéket jelölt meg. Az öt kiugró éves távfőtési költségő vállalat – egy kivételével – azzal tőnt ki a többi szolgáltató közül, hogy itt lényegesen alacsonyabbak az éves távfőtési költségek. A négy kiugróan alacsony éves távfőtési költségő vállalat számos paraméterben különbözött, szembetőnı volt azonban egy nagyon fontos hasonlóság. Mind a négy településen elenyészı volt a földgázfelhasználás aránya. Csongrádon 86, Szentesen 98 százalékban termálvizet, Szarvason pedig 100 százalékban geotermikus energiát használnak a hı elıállítására. A geotermikus energia GJ-ra vetített egységára lényegesen alacsonyabb, mint a földgáz esetében. Pakson nincs saját termelés, viszont a távhıszolgáltató rendkívül kedvezı áron jut a vásárolt hıhöz (764 Ft/GJ egységáron). Minden bizonnyal ez okozza, hogy az említett vállalatok sokkal alacsonyabb díjtételekkel tudnak dolgozni, és a távfőtés fajlagos ára is sokkal alacsonyabb esetükben.

12

A távfőtött lakások 53,3 százalékát lefedve (12 vállalat adata alapján). Kiemelendı Bécs és Dánia példája, ahol igen jelentıs mértékő és hatékonyságú a hulladék elégetése. 14 A távfőtött lakások 53,3 százalékát lefedve (12 vállalat adata alapján). 13

14

Az alternatív energiahordozókkal kapcsolatban elınyeik mellett vizsgáltam az egyes energiaforrásokkal kapcsolatban felmerülı hátrányokat, és azok terjedésének korlátait is. Erre vonatkozóan empirikus adatok nem álltak rendelkezésemre, az ide vonatkozó megállapításaimat a szakirodalom alapján foglaltam össze. T3 Az alternatív energiahordozók felhasználása kedvezıen hat a hıtermelés költségeire, s ezáltal a távfőtés árára, viszont gyors hazai elterjedésük nem prognosztizálható. A nem kellıen átgondolt gazdaság- és energiapolitikai koncepció következményeként a hıtermelésben elterjedt (jellemzıen földgázbázisú) technológiák hosszabb idıre determinálják a távfőtésben felhasznált energiahordozók struktúráját. Ezt erısíti a 2008-as gazdasági válság kedvezıtlen hatása is, mivel az alternatív energiaforrásokra épülı technológiák tıkeigénye nagyobb. A fokozatos elterjedésük a hagyományos technológiák leíródásával, azok korszerősítı cseréje révén várható. 8.1.4. A kapcsolt energiatermelés hatása a távfőtés árára Azon vállalatok esetében, amelyek saját kapcsolt energiatermelı berendezésekkel rendelkeznek, a kapcsolt energiatermelés elınyei egyértelmően megmutatkoztak15. A saját kapcsolt energiatermelés a díjtételekkel, a távfőtés fajlagos, GJ-ra értelmezett árával, valamint a fajlagos közvetlen költségekkel egyaránt negatív irányú, szignifikáns kapcsolatot mutatott, azaz annak a távhıszolgáltatónak, amely saját kapcsolt termeléssel rendelkezik, jellemzıen alacsonyabbak voltak a fajlagos közvetlen költségei, és a díjtételei is. A hıtermelés közvetlen költségeinek vizsgálata során is megmutatkozott, hogy azok a távhıszolgáltatók, melyeknél nincs kapcsolt energiatermelés, jellemzıen átlag feletti hıtermelési (közvetlen) költséggel, amelyeknél van saját tulajdonú kapcsolt energiatermelı berendezés (általában gázmotor), jellemzıen átlag alatti hıtermelési (közvetlen) költséggel termeltek16. A kérdıív nyitott kérdésében a külsı forrásból történı hıbeszerzés esetén felmerülı két jelentıs problémára kerestem a választ, a hıtermelı és a hıszolgáltató kapcsolatában a vásárolt hı díjképzési mechanizmusának, valamint a harmadik feles (vállalkozói tıkebevonással megvalósult) kapcsolt energiatermelésbıl származó nettó villamosenergia-bevétel megosztásának problematikájára. A nyitott kérdést megválaszoló vállalatok szinte kivétel nélkül a kapcsolt energiatermelésbıl származó nettó villamosenergia-bevétel megosztásának problémájára reagáltak. A beérkezı változatos válaszok arra engednek következtetni, hogy a vásárolt hı ára és ezáltal távhıszolgáltatás díjai szempontjából a kapcsolt energia-termelés hasznának megosztása a hıtermelı és a hıszolgáltató között kardinális kérdés, hiszen a hıtermelık jellemzıen nem engedik át a hasznot a hıszolgáltatók felé, s így a kapcsolt energiatermelés haszna nem jut át érzékelhetıen a hıfogyasztóhoz. A távhıszolgáltatókat foglalkoztatják ezen probléma megoldásának lehetıségei. Szükségesnek tartják a konkrét jogi szabályozás megteremtését ezen a téren. T4a 2007. évi adatok szerint a saját kapcsolt termeléssel rendelkezı távhıszolgáltatók közvetlen költségei és díjtételei is alacsonyabbak az átlagnál. A hıvásárlás esetében kardinális probléma, hogy a hıtermelık nem, vagy nem igazságosan osztják meg a távhıszolgáltatókkal a kapcsolt energiatermelésbıl származó hasznokat. A hıtermelık jellemzı monopolhelyzete miatt a távhıszektor érdekérvényesítı képessége rendkívül gyenge.

15

27 vállalat, mintegy 32 százalékos válaszadási arány, 64,3 százalékos lefedettség a távfőtött lakások számát illetıen. A 2008-as adatokra épülı, minden távhıszolgáltatóra kiterjedı vizsgálat is alátámasztotta, hogy azok a távhıszolgáltatók, amelyek valamilyen formában érintettek a kapcsolt energiatermelésben, valamivel olcsóbbak átlagosan a távfőtés fajlagos, GJ-ra értelmezett árát szemlélve. A legalacsonyabb a távfőtés fajlagos ára abban a csoportban, ahol a kapcsolt energiatermelés kizárólag saját tulajdonú megvalósításban mőködik. Ezek az összefüggések igazolni látszanak azt a feltevést, hogy a kapcsolt energiatermelés jelenléte a távhıszolgáltatásban kedvezı hatással van a távhıárakra, különösen ott, ahol a kapcsolt termelésbıl származó hasznok a távhıszolgáltatónál csapódnak le. 16

15

A kapcsolt energiatermelésbıl származó elınyök nagy részben a hatályban lévı támogatási rendszernek köszönhetıek. A kapcsolt energiatermelésrıl szóló irodalmak áttekintése, valamint az erre vonatkozó elemzések során kifejtettem a kapcsolt energiatermelés jelenlegi támogatásával és a támogatási rendszer folyamatban lévı átalakításával kapcsolatos különbözı álláspontokat. A jelenlegi támogatási rendszer hiányossága, hogy a több tízmilliárdos támogatást végsı soron a villamos áram fogyasztóival fizettették meg, miközben az ebbıl származó haszon nem jutott el a távhıfogyasztókhoz. A külsı hıtermelık ugyanis „megtartották” a hasznot, és vajmi keveset engedtek át a távhıszolgáltatóknak. Vitatott kérdés, hogy meddig indokolt támogatni a kapcsolt energiatermelést, hiszen a beruházás megtérülése utáni idıszakban hatékonysága révén meg kellene állnia a saját lábán. A villamosenergia-piacon kialakult kedvezıtlen értékesítési lehetıségek miatt azonban a villamos energia gázmotorokkal történı termelése jelenleg veszteséges. Felmerül a kérdés, ha a gázmotoros technológia támogatás nélkül valóban életképtelen, vajon helyes volt-e egy nem megfelelıen átgondolt támogatási rendszer révén elterjedését ösztönözni. Mielıtt azonban a gázmotoros technológiák hatékonyságát megkérdıjeleznénk, fontos lenne megvizsgálni a villamosenergia-piacon az árak alakulásának várható tendenciáját, melynek révén becsülhetı, hogy a kapcsolt energiatermelésben a villamosenergia-értékesítés terén kialakult nehézségek meddig maradnak fenn. A támogatási rendszer folyamatban lévı átalakítása kapcsán az alap problémát az jelenti, hogy a támogatás megszőnésével a villamosenergia-piacon a garantált átvételi ár helyett versenyáron fogják a villamos energiát értékesíteni. Míg tehát a villamos energiát versenypiacon, addig a hıt továbbra is szabályozott piacon értékesítik. A villamos energia versenypiaci ára a jelenlegi (2010) gazdasági helyzetben viszonylag alacsony, amiatt, hogy az ipari fogyasztás visszaesése révén csökkent a kereslet a villamos áram iránt. Azoknál a vállalatoknál, ahol saját tulajdonú kapcsolt energiatermelés történik, a villamosenergia-piacon kialakult kedvezıtlen helyzet veszteségessé teheti a gázmotorok üzemeltetését, s felmerülhet a kazántechnológiára való átállás szükségessége. Azon vállalatok esetében, amelyek külsı hıtermelıtıl vásárolják a hıt, több szempontból is probléma jelentkezhet. Amennyiben a hıtermelı és a hıszolgáltató közötti rögzített árképletben eddig levonták a villamos energiatermelés nettó hasznát a kiszámlázott alapdíjból, ott emelkedni fog a távhı, és ezáltal a távfőtés ára, mivel a változás életbe lépésétıl kezdve ez a „keresztfinanszírozás” nem érvényesül. Szintén a távfőtés drágulása irányába hat, hogy az erımővek (hıtermelık) – ha nincs közvetlen érdekeltségük a távhıszolgáltatásban – magasabb távhıárak révén próbálják majd növelni versenyképességüket a villamos versenypiacon, illetve kompenzálni a villamosenergiaértékesítésbıl kiesett nyereségüket. Ez nagy nyomást jelent a távhıszolgáltatók szempontjából, mivel a lakossági felhasználók felé értékesített távhı hatósági áras termék marad továbbra is. A támogatási rendszer átalakításának feltétele egy hatástanulmány készítése a várható gazdasági-társadalmi-környezeti hasznokról, s esetleges károkról. A támogatási rendszert úgy kell átalakítani, hogy az ne hozza kedvezıtlenebb helyzetbe azokat a távhıszolgáltatókat, akik saját tulajdonú kapcsolt energiatermelı berendezéssel rendelkeznek, és kimutathatóan eljuttatják a kapcsolt energiatermelésbıl keletkezı haszon egy részét a fogyasztókhoz. Ennek teljesülését egyedileg kell vizsgálni. Fontos szempont lenne a politika-semlegesség teljesülése, és a lobbyzás lehetıségének kizárása a szabályozás alakításában és az ellenırzések terén. T4b A kapcsolt energiatermelés 2010. decemberéig érvényben lévı támogatási rendszere nem érte el szándékolt célját. Bizonyos esetekben a nem kellıen hatékony, önmagában „életképtelen” konstrukciók terjedését is támogatta, mindemellett a támogatás haszna nem jutott el kimutathatóan a távhıfogyasztóhoz. A támogatási rendszer folyamatban lévı átalakítása várhatóan kedvezıtlen hatást gyakorol a távfőtés árára (a saját hıtermelés és a hıvásárlás esetében egyaránt). A támogatási rendszert egy új szabályozási rendszerrel összekapcsolva lenne célszerő újragondolni. A vásárolt távhı árát illetıen szükséges lenne egy, az ikertermékek költségmegosztási lehetıségeibıl kiinduló szigorú szabályozás. (A nyereség transzferárakon történı kimentése még ekkor sem kerülhetı el.) 16

8.1.5. A hıtovábbítás fajlagos közvetlen költségét meghatározó tényezık Vizsgáltam a hıtovábbítás fajlagos közvetlen költségeinek struktúráját 2007. évre vonatkozóan17. A hıtovábbítás közvetlen költségei között a legnagyobb arányt, mintegy 29 százalékot tett ki az értékcsökkenési leírás. Ez nem meglepı, hiszen a hı továbbítása nagy kiterjedéső hálózatrendszert és egyéb hıtovábbító létesítményeket igényel. Az értékcsökkenési leírás fajlagos értéke a csıvezeték korával, valamint a felújított csıvezetékek arányával korrelál18. E szerint a fajlagos értékcsökkenési leírás annál kisebb, minél magasabb a vezetékek átlagos életkora. Ez valószínőleg azzal függ össze, hogy a magasabb életkorú vezetékek nagyobb része van 0-ra leírva. A felújított csıvezetékek magasabb aránya pedig a vezetékek bruttó értékének növekedését eredményezi, melynek révén nı az amortizáció is. A hıtovábbítás fajlagos közvetlen költsége a hálózati hıveszteség mértékével mutatott pozitív irányú szignifikáns kapcsolatot19. További összefüggések feltárása céljából a válaszadó vállalatokat két csoportra osztottam, az elsı csoportot az átlagosnál alacsonyabb, a másik csoportot az átlagosnál magasabb fajlagos hıtovábbítási költségő távhıszolgáltatók alkották (a közvetlen költségeken értelmezve a hıtovábbítás költségeit). A két csoportra vonatozóan külön-külön átlagokat határoztam meg az egyes tényezık tekintetében. Az átlagosnál alacsonyabb hıtovábbítási költségő vállalatoknál magasabb volt az újabb, korszerőbb vezetékek aránya, valamivel alacsonyabb volt a csıvezetékek átlagos kora és a hálózati hıveszteség mértéke. Az egyes hıtovábbító létesítmények esetén az alacsonyabb hıtovábbítási költségő csoportban találkozunk alacsonyabb leírási kulcsokkal (átlagosan). A nagyobb hálózatsőrőséggel rendelkezı vállalatok fajlagos hıszolgáltatási költsége átlagosan kisebb, mint az alacsonyabb hálózatsőrőségő városokban. T5 A hıtovábbítás fajlagos közvetlen költségeinek 2007. évi struktúrájában a nagy kiterjedéső vezetékhálózat miatt az amortizáció képviseli a legnagyobb arányt, azonban a már nullára leírt hıtovábbító létesítmények magas aránya miatt ez mindössze 29 százalék. A viszonylag újabb, korszerőbb csıvezetékekkel rendelkezı távhıszolgáltatóknál magasabb ugyan az amortizáció, viszont alacsonyabb a hálózati hıveszteség, s így itt a hıtovábbítás közvetlen költsége alacsonyabb. A nagyobb hálózatsőrőségő településeken szintén alacsonyabb a fajlagos hıtovábbítási költség. 8.1.6. A távfőtés közvetlen költség struktúrája Dolgozatomban a távfőtés közvetlen költségeit, illetve azok struktúráját elemeztem részletesen. A távhıszolgáltatók közvetlen költségstruktúráját a két fı tevékenységi rész, a hıtermelés/hıvásárlás és a hıtovábbítás fajlagos közvetlen költségei szerinti bontásban20 vizsgálva megállapítható, hogy a távfőtés közvetlen költségeinek átlagosan mintegy háromnegyedét teszi ki a hıenergia biztosításának közvetlen önköltsége, és mindössze 25 százalék a hıtovábbítás fajlagos közvetlen költsége. A távfőtés árstruktúrájában tehát a hıenergia biztosításának közvetlen önköltsége a döntı jelentıségő tényezı. A távfőtés fajlagos közvetlen költségei és a lakossági díjtételek közötti korrelációvizsgálat szerint pozitív irányú szignifikáns összefüggés adódott a hı biztosításának közvetlen önköltsége és a főtési hıdíjak között. Azok a távhıszolgáltatók, melyeknél magasabb a hı biztosításának közvetlen önköltsége, magasabb főtési hıdíjakat határoznak meg21. A hıtovábbítás fajlagos közvetlen költségei nem mutattak szignifikáns összefüggést egyik díjtétellel sem. Pozitív irányú 17

15 vállalat adata, 55,1 százalékos lefedettség a távfőtött lakások számát illetıen. (Pearson corr.: -0,537, sig.: 0,039), valamint (Pearson corr.: 0,526, sig.: 0,044) 19 (Pearson corr.: 0,803, sig.: 0,000). 20 15 vállalat adata alapján, 55,1 százalékos lefedettség a távfőtött lakások számát illetıen 21 (Pearson corr. 0,653; sig: 0,008) 15 vállalat adata alapján (55,1 százalékos lefedettség) 18

17

szignifikáns összefüggés mutatható ki a távfőtés GJ-ra értelmezett ára és a távfőtés összes fajlagos közvetlen költsége között22. Amennyiben a távfőtés fajlagos költségeit részletes bontás nélkül vizsgáljuk, akkor ez az összefüggés 27 vállalat esetén is kimutatható volt. Annak érdekében, hogy a többi változó hatását kiszőrhessem, valamint a két változó közötti kapcsolatot szemléletesebbé tegyem, regressziós vizsgálatot folytattam. A megalkotott függvény által megmagyarázott hányad (Adjusted R Square) 0,918, ami azt jelzi, hogy a távfőtés ára varianciájának 91,8 százalékára magyarázatot ad a távfőtés közvetlen önköltségének alakulása. A becsült egyenes alapján a távfőtés közvetlen önköltségének egy forintos növekedése 0,902 forintos növekedést eredményez a távfőtés árában. T6 A távfőtés árában döntı szerepet játszik a hıenergia biztosításának közvetlen önköltsége, mely a közvetlen költségstruktúrában 75 százalékos aránnyal szerepel (2007. évi adatok szerint). Ehhez képest a hıtovábbítás fajlagos közvetlen költségeinek aránya mindössze 25 százalék. A távfőtés árának eltéréseit 91,8 százalékban magyarázzák a távfőtés közvetlen költségeinek eltérései. 8.1.7. A beépített nyereségtartalom mint áralakító tényezı A távhıszolgáltatók esetében a jövedelmezıségi mutatók alakulását kellı körültekintéssel kell kezelni. A beépített nyereségtartalmat a tıkearányos jövedelmezıség (ROI) elemzésével vizsgáltam. A ROI kiszámítása folyóáron történt, így ez nem vethetı össze a méltányos nyereség szintjével, amit reálértéken értelmeznek. A tıkearányos nyereség és az alkalmazott díjtételek közötti korrelációvizsgálat szerint nem mutatkozott szignifikáns összefüggés egyik díjtétellel sem, valamint a távfőtés fajlagos, GJ-ra értelmezett árával sem. A korrelációvizsgálatot elvégeztem méretkategóriánként is. Méret szerint sem mutatkozott értelmezhetı szignifikáns összefüggés a díjtételek és a tıkearányos nyereség között. Nem jelenthetı tehát ki, hogy azon vállalatoknak magasabb a tıkearányos nyeresége, amelyeknél magasabb a távfőtés fajlagos ára. T7 2007. évi adatok alapján a tıkearányos nyereség és az alkalmazott díjtételek nagysága között nem mutatkozott szignifikáns összefüggés. A magasabb nyereségbeépítés nem járt feltétlenül magasabb árakkal. 8.2. A megtérülés biztosításának módja - a díjrendszer és a költségstruktúra összefüggései Vizsgáltam a megtérülési követelmény elemei érvényesítésének a helyét az egyes díjtételekben23. Ezek alapján elmondható, hogy a távhıszolgáltató vállalatok a hıdíjakban térítik meg a felhasznált tüzelıanyag költségét, a vásárolt hıenergia energiadíját, illetve az üzemeltetés és fenntartás során szükségszerően elfolyt víz hıtartalmának hıköltségét. Az alapdíjakban kell, hogy megtérüljön a tüzelıanyag és hıenergia költségeken kívül az összes távhıszolgáltatási költség. Vannak azonban olyan megtérítendı elemek, amelyek érvényesítésének helye a különbözı díjtételekben nem általánosan jellemzı. Ilyenek például a teljesítménydíjak, a hálózati hıveszteség (zömében a hıdíjakban térülnek meg), az elfolyt víz költsége (pótvízveszteség), a felhasznált villamos energia költsége, az energiaadók, valamint a fejlesztési forrás, illetve beépített nyereségtartalom. Ezeket a költségelemeket a vállalatok közel fele az alapdíjak tételei között, másik fele a hıdíjtételek között számolja el. 22

Pearson Correlation=0,542, p=0,037. Ezt 36 távhıszolgáltató vállalat esetében tekintettem át, részben a kérdıívet visszaküldı 27 vállalat válaszai alapján, részben pedig e 36 távhıszolgáltató esetében az illetékes települési önkormányzat „távhıszolgáltatásról, a lakossági távhıszolgáltatás legmagasabb hatósági díjának megállapításáról és a díjalkalmazás feltételeirıl” szóló rendelete alapján (2007-ben ennyi vállalat rendeletéhez tudtam hozzáférni) 23

18

Vizsgáltam az alapdíj-hıdíj arányt lakossági és összfogyasztói szinten. 2007-ben a lakosság felé kiszámlázott alapdíjak aránya mintegy 30 százalék volt átlagosan, s mintegy 70 százalékot tett ki a hıdíj aránya. Az összfogyasztói szinten kiszámlázott összegek alapján számított alapdíj-hıdíj arány átlagosan 39-61 százalék volt. Látható, hogy ez nagyobb mértékő alapdíjarányt mutat a lakossági díjakból számított arányhoz képest. A lakosság irányába tehát az alacsonyabb alapdíjarányt célozzák meg a vállalatok. Az alapdíj-hıdíj arányok alakulását összevetettem a fix és változó költségek arányával. A vizsgált 15 vállalat esetében a díjtételek aránya összfogyasztói szinten tükrözi a fix és változó költségek arányát, azaz a kiszámlázott alapdíjakból a fix költségeket, a kiszámlázott hıdíjakból pedig a változó költségeket téríttették meg. A lakosság felé alkalmazott alapdíj arány 2007 és 2009 között nagyjából 30 százalék körül volt. Feltételezve, hogy a vállalatok fix költség-változó költség struktúrája sem változott jelentısen, az összefüggést nem csak a 2007. évre vonatkozóan fogadhatjuk el. T8 A távhıszolgáltatók jellemzıen törekednek arra, hogy az alapdíj-hıdíj arány összfogyasztói szinten illeszkedjen a fix-változó költségek arányához. A felhasználók negatív visszajelzései miatt azonban a lakossági díjstruktúrában nem tudják tartani ezt az arányt, így a lakossági felhasználók felé alacsonyabb alapdíj-arányt érvényesítenek. 8.3. A kutatás további részei Az áralakító tényezık vizsgálata mellett a kutatás további részét képezte egy átlaglakás éves távfőtési költsége alakulásának, az ezt meghatározó tényezıknek, valamint a csoportképzés lehetıségeinek elemzése a távhıszolgáltató vállalatok körében. 8.3.1. Egy átlaglakás éves összes távfőtési költségére ható tényezık Az áralakító tényezık vizsgálata mellett a kutatás további része egy átlaglakás éves távfőtési költsége alakulásának, illetve az ezt meghatározó tényezıknek a vizsgálata. Egy átlaglakás éves távfőtési költségét a távfőtés fajlagos, GJ-ra értelmezett árán kívül a lakás átlagos éves hıfogyasztása határozza meg. Egy átlaglakás éves hıfogyasztása szignifikáns összefüggést mutatott a távfőtés fajlagos GJárával, valamint a felhasználó által igényelt épülethımérséklettel. Kapcsolatot kerestem egy átlaglakás éves távfőtési költsége, a távfőtés fajlagos ára és egy átlaglakás éves átlagos fogyasztása között. A három változó két dimenzióban történı ábrázolhatósága érdekében az egy átlaglakás éves átlagos fogyasztására vonatkozó változót klaszterelemzéssel 4 klaszterbe soroltam, majd a vállalatok válaszait az éves távfőtési költség és a távfőtés GJ-árának koordinátarendszerében ábrázoltam, különbözı színekkel jelölve az egyes klaszterekbe való tartozást. A távfőtés magasabb egységára alacsonyabb fogyasztásra ösztönöz, ami azt eredményezi, hogy a magasabb távfőtési egységárak ellenére is alacsonyabb lehet egy átlaglakás éves összes távfőtési költsége. A főtés szabályozhatósága a főtési rendszer típusától függ. A válaszadó vállalatok esetében, 2007-es adatok szerint átlagosan a lakások mintegy 18 százaléka egycsöves átfolyós főtési rendszerő, ahol nincs lehetıség a főtés szabályozására. (Olyan település is van, ahol ez az arány 81 százalék.) Az egycsöves átkötıszakaszos főtési rendszerő lakások aránya átlagosan mintegy 33 százalék, a kétcsöves átfolyós főtési rendszerő lakásoké mintegy 49 százalék. Összességében tehát elmondható, hogy a lakások mintegy 82 százaléka esetén van valamiféle lehetıség a főtés szabályozására. Korrelációvizsgálat során negatív irányú szignifikáns kapcsolat mutatkozott a panelprogramban felújított lakások hozzávetıleges aránya és az átlagos éves távfőtési költségek

19

között24, ami arra utal, hogy a felújított lakások nagyobb arányát kiszolgáló vállalatok esetében egy átlaglakás éves távfőtési költsége kedvezıbben alakul. Egy felújított lakás éves távfőtési költsége átlagosan mintegy 33 százalékkal kerül kevesebbe, mint egy nem felújított lakás esetében. A Panelprogram vagy egyéb program során felújított lakások arányára vonatkozóan 20 település esetében állt rendelkezésre információ. Ez alapján 370424 távfőtött lakásból mindössze 64824 lett felújítva a Panelprogramban. Ez mindössze mintegy 17,5 százalékos arányt jelent. (Valószínősíthetı, hogy a távfőtött lakások másik felénél is hasonló arány adódna.) T9a Azokon a településeken, ahol magasabb a távfőtés ára, jellemzıen alacsonyabb egy átlaglakás éves átlagos hıfogyasztása a nagyobb takarékossági kényszer miatt. A magasabb távfőtési egységárak ellenére is adódhat alacsonyabb távfőtési költség egy átlaglakásra vonatkozóan éves szinten. T9b A felújított lakások nagyobb arányát kiszolgáló vállalatok esetében egy átlaglakás éves távfőtési költsége átlagosan 33 százalékkal kevesebb a lakások jobb szigeteltségi állapota és a főtés szabályozhatósága révén (2007. évi adatok szerint). Ennek ellenére a lakásoknak mindössze kis százaléka (mintegy 17,5 százalék) élt a Panelprogram kínálta lehetıségekkel (2007-ig), melynek oka az önrész és a domináns társasházi többség szükségességében keresendı. 8.3.2. A csoportképzés lehetıségével kapcsolatos fı megállapítások A távhıszolgáltatók jellemzıinek eltérésein kívül a települések is számos sajátosságot mutatnak, többek között a hálózatsőrőség, a talajviszonyok, (de az önkormányzati politika, a lakosság jövedelmi helyzete terén is), s ez jelentısen eltérı mőködési feltételeket teremt a vállalatok számára. Ebbıl kiindulva a csoportosíthatóság a távhıszolgáltató vállalatok körében a hıtovábbítási jellemzıjük szerint nem lehetséges. A mőszaki paraméterek alapján, elsısorban az ellátott lakások száma, a hıenergia biztosításának módja, és a hıtermelés kapcsolt és nem kapcsolt jellege inkább adhat alapot a csoportképzésre. Ezek alapján próbáltam klaszterelemzést végezni, de a rendelkezésre álló adatok nem bizonyultak alkalmasnak az összefüggések felderítésére, ezen adatok alapján a klaszterképzés a korrelációk feltárásával (a statisztikai módszerek segítségével) nem volt lehetséges. A továbbiakban a csoportképzésnek egy mesterséges útját választottam. Minden távhıszolgáltató vállalat kapott egy háromjegyő kódot, ahol az elsı számjegy a méret szerinti kódot, a második számjegy a saját hıtermelés aránya szerinti kódot, a harmadik számjegy pedig a termelés kapcsolt-nem kapcsolt jellege szerinti kódot jelenti. A távhıszolgáltató vállalatok jellemzıik alapján 32 kódvariáció szerint szóródtak. A 32-féle érvényes kódvariáció további szőkítése érdekében további korlátozást vezettem be. Ez alapján 10 csoportba soroltam a távhıszolgáltatókat. Ezzel a módszerrel 56 távhıszolgáltatót lehetett csoportba sorolni. A maradék 28 vállalat a három relevánsnak tekintett csoportképzési ismérv szerinti jellemzıi alapján meglehetısen egyedinek tekinthetı, ıket ezen ismérvek együttes figyelembevétele szerint nem lehet csoportokba sorolni. Vizsgáltam, vajon a díjtételeket illetıen vannak-e hasonlóságok az egyes csoportokon belül, illetve lényegi különbségek a csoportok között (2008. év adatai alapján). Az összefüggést Box-plot diagramok segítségével szemléltettem. A csoportok felénél igazolódott, hogy az alkalmazott díjtételek alapján egy átlaglakásra számszerősített éves távfőtési költségekben nincsenek nagy különbségek a csoportokon belül. Az ezen csoportokba tartozó vállalatok feltételezésem szerint egyéb jellemzıikben is hasonlítanak egymáshoz. A csoportok másik felénél azonban jelentıs különbségek adódtak a távfőtés fajlagos árában és az éves távfőtési költségekben. Ezeknél a csoportoknál valószínősíthetı, hogy az ide tartozó vállalatok bizonyos további jellemzıket figyelembe véve jobban különböznek egymástól. Érdekes lett volna annak vizsgálata, vajon hogyan 24

Pearson Correlation: -0,460, p=0,047.

20

alakulnak a csoporton belül a távfőtés közvetlen költségei, hiszen a csoportképzı ismérvek döntıen a távfőtés közvetlen költségeire gyakorolnak befolyást, sajnos azonban ez az adat csupán 27 vállalatra állt rendelkezésre. T10 A települési sajátosságok eltérései miatt a hıtovábbítási jellemzık szempontjából nem képezhetık homogén csoportok a távhıszolgáltatók körében. A hıenergia biztosítása szerint a vállalat mérete, a hıenergia biztosításának módja és az elıállítás kapcsolt-nem kapcsolt jellege szerint lehet ugyan bizonyos csoportokat képezni, de ezek sem tekinthetık homogénnek, mivel a figyelembe vett paramétereken kívül a távhıszolgáltatók számos további jellemzıjükben is eltérnek. Mindezek határozottan megerısítik, hogy az áralakító tényezık szempontjából nem csoportosíthatók a távhıszolgáltatók, így a csoportonkénti díjmodellek megszerkesztése sem lehet reális cél.

8.4. A kutatás új és újszerő megállapításainak összefoglalása a koncepcionális modell alapján

A hıenergia biztosításának közvetlen önköltsége A megtérülési követelmény elemei és az azokat meghatározó tényezık

A megtérülés biztosításának módja

A kutatás további részei

A hıtovábbítás fajlagos közvetlen költsége A távfőtés közvetlen költség struktúrája A távfőtésre osztott vállalati általános költségek (fajlagosan) A beépített nyereségtartalom A díjrendszer és a költség-struktúra összefüggései Egy átlaglakás éves összes távfőtési költségére ható tényezık A csoportképzés lehetısége

H1 H2 H3 H4a H4b

Igazolva → Igazolva → Igazolva → Igazolva → Igazolva →

T1 T2 T3 T4a T4b

H5

Igazolva →

T5

H6

Igazolva →

T6

-

-

-

H7

Elvetve →

T7

H8

Igazolva →

T8

H9a

Igazolva →

T9a

H9b

Igazolva →

T9b

H10

Részben igazolva →

T10

21

9. A KUTATÁS EREDMÉNYEINEK GYAKORLATI HASZNOSÍTHATÓSÁGA A kutatás eredménye, hogy átfogó képet nyújt a távfőtés áralakító tényezıinek alakulásáról, a szolgáltatónkénti áreltérések okairól, valamint rámutat egy átlaglakás éves távfőtési költségét meghatározó további tényezık jelentıségére. A csoportképzés lehetıségeinek vizsgálata megerısítette, hogy a távhıszolgáltatók számos egyedi jellemzıik miatt nem sorolhatók markáns csoportokba, s így a csoportonkénti díjmodellek megszerkesztése sem lehet reális cél. Disszertációmban törekedtem a távfőtés áralakulását érintı kérdések teljes körő feltárására, a problematikus területek gazdasági szempontú elemzésére. A mőszaki feltételek, az energiapiaci helyzetkép és a jogszabályi környezet bemutatása azok gazdasági vonatkozásainak kiemelésével történt. Kísérletet tettem arra, hogy egy, az elméleti, módszertani és gyakorlati vonatkozásokat gazdasági szempontból szintetizáló kutatás szülessen a távhıszolgáltatást illetıen. Az elemzések mind a döntéshozók és ellenırzı szervek, mind a távhıszolgáltató vállalatok szempontjából tartalmaznak hasznosítható összefüggéseket. Az eredmények alapul szolgálhatnak egy olyan „ár-megfelelıségi” vizsgálati módszer kidolgozására, mely segítséget jelentene az ellenırzı szerveknek annak megállapításában, vajon a vizsgált távhıszolgáltató vállalat díjai megfelelnek-e a jogszabályban elıírt követelményeknek, figyelembe véve a távhıszolgáltató vállalat egyedi mőködési feltételeit is. Egy „költség és nyereség benchmarking” együttes elvégzése révén (a költségadatok normalizálását, valamint a benchmark vállalat meghatározását követıen) összemérhetı lenne az egyes vállalatok költsége a benchmark vállalatéval. Természetesen az összehasonlítás során figyelembe kellene venni a mőszaki jellemzık, valamint a mőködési feltételek eltéréseibıl adódó költségkülönbségeket is. Egy költség benchmarking elvégzéséhez a költségek ismeretén túl fontos a fı költség- és áralakító tényezık feltárása is (erre vonatkozóan a dolgozat eredményei hasznos információkkal szolgálnak). Mivel az áralakító tényezık között több olyan is elıfordul, melynek megítélése szubjektív elemeket hordoz magában, és melyek hatása nem mérhetı, a módszer leegyszerősítését javaslom. A fıbb költségalakító tényezık közül számos tényezı adottságként fogható fel a vállalat számára (így például adottságnak tekintem a rendelkezésre álló technológiát, a felhasznált energiahordozó fajtáját, árát, a vásárolt hıenergia árát stb.) A benchmark vállalat megkeresése után az adott távhıszolgáltató vállalat adottságbeli eltérései alapján megbecsülhetı lenne a szükséges költségek indokolt eltérése a benchmark vállalatéhoz képest. Így tulajdonképpen megkaphatnánk egy olyan távfőtésre vonatkozó egységárat, ami a benchmark vállalat indokolt árához képest eltér az adottságbeli különbségek miatt, de lényegében az ún. „puha tényezık” (vezetési képességek, különbözı érdekek, politika befolyása stb.) hasonló jelenlétét feltételezi. Ez alapján látni lehetne, hogy az „etalon” vállalat által alkalmazott árat nem kell feltétlenül erıltetni minden vállalatra, hiszen az adottságbeli különbségek indokolttá teszik az eltéréseket, viszont becsülhetı lenne egy olyan ár, amely az eltéréseket figyelembe véve elérhetı a távhıszolgáltató számára. Etalonként lehet választani egy átlagosan teljesítı vállalatot, de a legjobb gyakorlat (best practice) elvén is történhetne a kiválasztás. Az etalon vállalat kiválasztása azonban nehézségekbe ütközhet. Célszerő átgondolni egy „virtuális távhıszolgáltató” létrehozását, és az ezzel való összehasonlítást. A dolgozatomban részletesen kifejtettem az ellenırzı szervek rendelkezésére álló adatbázis hiányosságait. A legfıbb problémát az adatbázissal kapcsolatban az jelenti, hogy a mérleg és eredménykimutatás adatai csupán a teljes vállalatra vonatkozóan, összesített formában állnak rendelkezésre. Így például a nem tiszta távhı profilú vállalatok esetében nem lehet tudni, hogy az ebben megjelenı költségeknek mekkora része az, ami valójában a távhıszolgáltatás érdekében merült fel, és mekkora részét okozzák az egyéb tevékenységek. Vegyes profil esetén lényeges kérdés az üzemi és vállalati általános költségek felosztása is az egyes tevékenységek között. Ismerni 22

kellene a közvetett költségek felosztásának módját, illetve pótlékkulcsos felosztás esetén a vetítési alapot. Az árképzésre vonatkozóan érdemi (távhıszolgáltatásra vonatkozóan megtisztított) költséginformációk nélkül nem lehetséges helytálló következtetéseket levonni. Dolgozatomban javaslatot tettem egy teljes körő adatbázis kialakítására, mely a mőszaki adatokon kívül a releváns gazdasági adatokat is tartalmazza. A kutatás eredményei az oktatásban is hasznosíthatók, a legfontosabb összefüggések beépíthetık a Közszolgáltató vállalatok gazdaságtana és a Közüzemi gazdaságtan címő tantárgyak gyakorlati anyagába, s így illeszkedik a Gazdálkodástani Intézet oktatási tevékenységébe. A kutatómunka nem ér itt véget. A munka során felmerülı kérdések további kutatási irányokat jelöltek ki, amelyeknek elemzésére a jelenlegi információbázis nem adott kellı alapot. Célom, hogy a feltáratlan területek tudományos igényő és a gyakorlat számára is hasznosítható kutatását folytassam.

23

10.IRODALMI HIVATKOZÁSOK BAAR, K.K. 1999: Települési közszolgáltatások vállalkozásba adása: átláthatóság, beszerzés, és ármegállapítási kérdések. Magyar Közigazgatás CARLTON, D.W. –PERLOFF, J.M. 2006: Modern piacelmélet. Panem Könyvkiadó, Budapest CULLIS, J.– ONES, Ph. 2003: Közpénzügyek és közösségi döntések. Aula kiadó, Budapest DICKHAUS, B.–DIETZ, K. 2004: Öffentliche Dienstleistungen unter Privatisierungsdruck. Folgen von Privatisierung und Liberalisierung öffentlicher Dienstleistungen in Europa. Studie des Projekts "Privatisierung und öffentliche Güter im Globalisierungsprozess" in Kooperation mit weed, der Rosa- Luxemburg Stiftung und dem wissenschaftlichen Beirat von Attac. http://www2.weedonline.org/uploads/EU-Studie-Privatisierung-DL-final.pdf, letöltve: 2008. január 22. District Heating and Cooling Country by Country/2007 Survey. Euroheat&Power, 2007. FRITZ, T.–SCHERRER, Ch. 2002: GATS – zu wessen Diensten Öffentliche Aufgaben unter Globalisierungsdruck. VSA, Hamburg HEITGER, L.E.–MATULICH, S. 1985: Cost Accounting. McGraw-Hill Book Company, New York HELMKAMP, J.G. 1987: Managerial Accounting. John Wiley&Sons, New York LÁSZLÓ M.–PAP N. (szerk.) 2007: A közszolgáltatások szervezésének alternatívái. Lomart, Pécs HOFFMAN I. 2009: Önkormányzati közszolgáltatások szervezése és igazgatása. ELTE Eötvös Kiadó Kft., Budapest HORVÁTH M.T. 1997: Közszolgáltatás, magánszervezıdés - privatizáció a településeken. - In: Magyar közigazgatás. (47. évf.), 4. sz., 193-201. p.; 5. sz., 257-267. p. HORVÁTH M.T. 2002: Helyi közszolgáltatások szervezése. Dialóg Campus kiadó, Budapest-Pécs ILLÉS M. 2000/a: A közszolgáltató vállalatok gazdasági szabályozása. AULA Kiadó, Budapest ILLÉS M. 2000/b: A távfőtés korrekt ártartalma. Magyar Energetika, 2000/3 RAGHBENDRA Jha 2004: Modern Public Economics. Rootledge London and New York KISS K.M.–MAJOR I. 2007: A közszolgáltatások ösztönzı szabályozása. Közgazdasági szemle, LIV. évf., 2007. február (pp. 101-124.) KOPÁNYI M. 1996: Mikroökonómia. Mőszaki Könyvkiadó, Budapest KOVÁCSY Zs 2005.: A jobb szabályozás gyakorlatának fıbb kérdései. Magyar Közigazgatás. (55. évf.), 12. sz., (pp. 728-734.) MAJOR I. 2004: A korlátozó szabályozástól az ösztönzı szabályozásig. Közgazdasági szemle, LI. évf. 2004. június (pp. 501-529.) MARTIN, J.R. 1994: Management Accounting: Concepts, Techniques & Controversial Issues. Journal of Accounting Education 12 (1) OSBORNE, D.–GAEBLER, F. 1994: Új utak a közigazgatásban. Vállalkozói szellem a közösségi szektorban. Kossuth Könyvkiadó, Budapest PEPALL, L.–RICHARDS, D.J.–NORMANN, G. 2008: Piacelmélet. Modern megközelítés gyakorlati alkalmazásokkal. HVG-Orac Lap-Könyvkiadó Kft.

24

POLIMENI, R.S.–FABOZZI, F.J.–ADELBERG, A.H. 1986: Cost Accounting. Concepts and applications for managerial decision making. McGraw-Hill Book Company. New York, St. Louis etc. SAMUELSON, P.A.–NORDHAUS, W.D. 1987: Közgazdaságtan I.-II.-III. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest SCHEIRING G.–BODA Zs. (szerk.) 2008: Gazdálkodj okosan! A privatizáció és a közszolgáltatások politikája. Védegylet és az Új Mandátum Kiadó, Budapest STIGLITZ, J.E. 2000: A kormányzati szektor gazdaságtana. KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó, Budapest STIGLITZ, J.E. 2005: A viharos kilencvenes évek. A világ eddig legprosperálóbb tíz évének története. Napvilág Kiadó, Budapest TRAIN, K.E. 1997: Optimal Regulation: The Economic Theory of Natural Monopoly. The MITPress Cambridge, Massachusetts, London, England USRY, M.F.–HAMMER, L.H.–MATZ, A. 1988: Cost Accounting. South-Western Publishing Co. VALENTINY P. 1999: A szabályozószervezetek mőködése a hálózatos közszolgáltatásokban. Közgazdasági szemle, XLVI. évf., 1999. október (pp. 873-887.) VALENTINY P. 2004: Árprés és felfaló árazás. Közgazdasági Szemle, LI. évf., 2004. január (24– 45. o.) http://www.epa.oszk.hu/00000/00017/00100/pdf/2valentiny.pdf KISS F.L. 2008: Bevezetés a szabályozás gazdaságtanába. in Verseny és szabályozás 2007. (szerk: Valentiny P., Kiss F.L.) MTA Közgazdaságtudományi Intézet, Budapest VIGVÁRI A. 2005: Közpénzügyeink. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti kiadó Kft., Budapest

25

11.A SZERZİ TÉMÁHOZ KAPCSOLÓDÓ PUBLIKÁCIÓI Tervezett, folyamatban lévı publikációk: Kádárné Horváth Ágnes: A távfőtés fı áralakító tényezıi – magyarországi helyzetkép. "SZELLEMI TİKE, MINT VERSENYELİNY" avagy a tudásmenedzsment szerepe a versenyképességben címő tudományos konferencia.. Selye János Egyetem, 2010. június 19-én, Komárom, Szlovákia. A tanulmány leadásának határideje: 2010. május 21. (Absztrakt elfogadva) Kádárné Horváth Ágnes: Impact of Energy Sources and Technologies on District Heating Prices. Business Studies 2010. A tanulmány megküldésének határideje: 2010. július 30. Megjelent publikációk Kádárné Horváth Ágnes: A távfőtésben alkalmazott kéttényezıs díjrendszer és a költségstruktúra összefüggései. E-tudomány, 2010. E-tudomány Egyesület, Budapest. Nemzetközi azonosító szám: HU ISSN 1786-6960 Kádárné Horváth Ágnes: A magyarországi távhıszolgáltató vállalatok vagyoni-, pénzügyi-, jövedelmezıségi helyzetének elemzése. RODOSZ Konferenciakötet 2009. p. 195-209. ISBN: 978973-88970-8-3. Dynamic Design & Advertising, Kolozsvár, 2009 Ágnes Kádár Horváth: The importance of own property combined heat and power generation in district heating. 2009. Kecskemét Erdei Ferenc Konferencia Ágnes Kádár Horváth: The significance and problems of “third party” combined heat and power generation in district heating. 2009. Kecskemét Erdei Ferenc Konferencia Ágnes Kádár Horváth: Environment protection in the sustainable development context. In HermanWeissbach-Kádár-Horváth-Georgescu-Szegedi-Ciucan Rusu: Sustainable Development and Business Opportunities. 2009 „Petru Maior” University of Targu-Mures Printing House (Petru POP); p.196-212; ISBN: 978-80-553-0181-5 Kádárné Horváth Ágnes: A földgázpiaci liberalizáció és a távfőtés. (Liberalisation of the natural gas market and district-heating) In: Hetesi-Majó-Lukovics: Szolgáltatások világa, JATEPress, Szeged 2009. p.302-315. Kádárné Horváth Ágnes: A távhıszolgáltatók lakossági díjképleteinek összehasonlítása. Etudomány, 2009/3. szám, E-tudomány Egyesület, Budapest. Nemzetközi azonosító szám: HU ISSN 1786-6960 Kádárné Horváth Ágnes: A távfőtés áralakító tényezıinek empirikus vizsgálata. E-tudomány, 2009/1. szám, E-tudomány Egyesület, Budapest. Nemzetközi azonosító szám: HU ISSN 1786-6960 Kádárné Horváth Ágnes: A földgáz és a távfőtés: az alapanyag egyben versenytárs is [VIII. Regionális Tanácsadási Konferencia „A lehetıségek újraértékelése a konvergencia program szorításában” Miskolc, 2008. október 8. ISBN 978-963-661-860-5] Kádárné Horváth Ágnes: A kapcsolt hı- és villamosenergia-termelés elınyei a távhıszolgáltatók szempontjából. E-tudomány, 2008/4. szám, E-tudomány Egyesület, Budapest. Nemzetközi azonosító szám: HU ISSN 1786-6960 http://www.etudomany.hu/etudomany/web/uploaded_files/20080403.pdf Kádárné Horváth Ágnes: A jogszabályi környezet, mint áralakító tényezı a távhıszolgáltatás esetében. E-tudomány, 2008/3. szám, E-tudomány Egyesület, Budapest. Nemzetközi azonosító 26

szám: HU 20080303.pdf

ISSN

1786-6960

http://www.e-tudomany.hu/etudomany/web/uploaded_files/

A szerzı témához kapcsolódó egyéb munkái Kádárné Horváth Ágnes: A csoportképzés lehetıségének empirikus vizsgálata a magyarországi távhıszolgáltató vállalatok körében. A tanulmány a Magyar Energiahivatal megbízásából készült. 2009. Fülöp Gyula-Szőcsné Szaniszló Zsuzsa-Horváth Ágnes: A Miskolci Hıszolgáltató Kft. gazdálkodási tevékenységének komplex helyzetvizsgálata és fejlesztése. Tanácsadói projekt. 2005.

27