A táplálékok esszenciális összetevői és fontosságuk terhesség előtt, alatt és szoptatás idején

A táplálékok esszenciális összetevői és fontosságuk terhesség előtt, alatt és szoptatás idején Dr. Lakatos Bélaϯ Dr. Szentmihályi Klára Dr. Balla György Dr. VinklerPéter

A táplálékok esszenciális összetevői és fontosságuk terhesség előtt, alatt és szoptatás idején Dr. Lakatos Bélaϯ, Dr. Szentmihályi Klára, Dr. Balla György, Dr. VinklerPéter Lektorálta: Dr. Then Mária Borítóterv: Horváth Balázs Zsigmond

Képanyag: https://pixabay.com/hu/photos internetről szabadon letölthető képek

Underground Kiadó Budapest 2016

Tartalomjegyzék

Előszó Az ember minden tevékenységében meghatározó az orientáló értékek ismerete. Az értékes, a hasznos, a szükséges, a közömbös és a káros, valamint a szükségtelen közti különbségtétel – az értékelés – alapvetően fontos a táplálkozásban is. Különösen lényeges a szervezet élettani egyensúlyának fenntartásában a megfelelő tápanyagok kiválasztása és azok megfelelő mennyiségben történő fogyasztása. Így alapvető kategóriaként tekinthetjük a fehérjék, zsírok, szénhidrátok, vitaminok és ásványi anyagok életkornak és életmódnak, illetve a szervezet állapotának megfelelő mértékű fogyasztását. Az emberi élet fenntartásához a szervezetnek mind gáznemű, mind folyékony és szilárd halmazállapotú anyagok állandó vagy időközönkénti, kisebb-nagyobb mértékben történő felvételére van szüksége. Az a tény, hogy a levegő oxigénje nélkül a sejtek életfeltételei nem biztosíthatók, már régóta ismeretes, az viszont, hogy a sejtek kommunikációjához nitrogénmonoxidra (egy gáz állapotú anyagra) is szükség van, csupán néhány éve derült ki. Oxigén nélkül még a legjobb búvárok vagy a legjobb gyöngyhalászok sem bírják ki öt percnél hosszabb ideig. Folyadék (víz) nélkül általában két-három napig, de legfeljebb 5-7 napig tudunk létezni. Szilárd tápanyagok nélkül viszonylag hosszú ideig, akár 30 napig is eltengődhetünk. Ám ahhoz, hogy egészségesek maradjunk, rendszeres fehérje és szénhidrát utánpótlásra van szükségünk. Az életfunkciók megfelelő működéséhez azonban még számos, viszonylag kis mennyiségű anyag is szükséges. Ezeket összefoglalóan vitaminoknak és ásványi anyagoknak (elemeknek) nevezzük. A ma ismert szerves és szervetlen vegyületek száma a Chemical Abstracts adatai szerint mintegy 110 millió. Az ember elámul, ha arra gondol, hogy ez az átláthatatlanul nagy számú anyag mindössze mintegy 118 ismert elem igen változatos összekapcsolódási lehetőségei révén jött létre. Az analitikai módszerek lehetőségei a XX. század végére szinte fantasztikus módon kiterjedtek. Ma már lehetséges az akár 2000-3000 különböző anyagot tartalmazó keverékek mennyiségi vizsgálata is. Akár egyetlen olyan molekula is kimutatható egy gyógyszerben vagy élelmiszerben, ami pl. nem kívánt mellékhatást tud okozni. A Földön természetes körülmények között mintegy 90 elem fordul elő. Ezek legtöbbje megtalálható az élőlények szervezetében is. Azonban az élőlények testét hozzávetőleg 98%ban csupán 11 elem alkotja. Közülük a leggyakoribbak a szén, az oxigén, a hidrogén és a nitrogén, de jelentős a kálium, a nátrium, a foszfor, a kalcium, a magnézium, a kén és a klór mennyisége is. Már hosszú ideje ismert, hogy a vitaminok, valamint egyes elemek (pl. vas, kalcium, jód) hiánya különböző betegségekhez, sőt súlyos esetben halálhoz vezethet. Azonban csupán a XX. század 60-as 70-es éveitől számíthatjuk Európában azoknak az ismereteknek az elterjedését, amelyek szerint a humán szervezet egészséges működéséhez nemcsak néhány elem (pl. kalcium) nagy vagy közepes (pl. magnézium) mennyisége szükséges, hanem több olyan fémelem is van, amelyből igen kevés vagy viszonylag kevés kell, de ez a kevés létfontosságú. Ilyen például a szelén, a réz vagy a cink. Ugyanakkor akár létfontosságú fémelemeknek (pl. vas) a kívánatosnál lényegesen nagyobb mennyisége, igen káros hatásokat válthat ki. Az egészséges szervezet önszabályozó mechanizmusok révén arra törekszik, hogy egyensúlyi (homeosztatikus) állapotát fenntartsa. Azonban ez a kedvező állapot csak tudatosan célszerű életmóddal, helyes étkezési kultúrával válhat tartóssá.

A modern ember életformája, táplálkozási szokásai, továbbá maguknak az élelmi anyagoknak a korábbi évtizedekhez, évszázadokhoz képest megváltozott vitamin- és elemtartalmának következtében, kénytelenek vagyunk belátni, hogy nem elegendő egyedül a változatos forrású táplálkozás, az egészséges étrend, de szükségünk van pótlásra is mind vitaminokból, mind esszenciális fémelemekből. Az emberi élet alapvető kategóriája: a mérték. Káros a kevés, de káros a túl sok, még a vitaminokból is. A napi táplálkozás összetevőinek és a szükséglet mennyiségének ismeretében legalább hozzávetőleg meg kell tudni állapítanunk, milyen mennyiségű pótlásra szorulunk. Nehéz a mai életben eligazodni, annyi mindenre kell figyelni, mégis csak olyan terméket volna szabad megvennünk, amelynek előállítója nyilvántartott cég, az áru csomagolásán szerepel az összes alkotórész pontos mennyisége és a termék forgalmazását a megfelelő hazai hatóságok engedélyezték. Manapság igen divatosak a „biotáplálékok”. Tévedés azt hinni, hogy ha ilyeneket eszünk, akkor a megfelelő mennyiségben hozzájuthatunk minden szükséges tápanyaghoz. Ezek a termékek általában nem tartalmaznak káros (toxikus) növényvédőszer-maradványokat, toxikus fémeket (ólom, kadmium, higany, arzén), szénhidrogéneket, azonban nincs garancia arra, hogy ezekben kellő mennyiségű és arányú a vitamin, valamint az esszenciális fémelem. Azok a tápanyagok, amelyek hiányoznak a talajból nem juthatnak be a növényekbe sem, nem kerülhetnek a takarmánnyal az állatok szervezetébe, s így hiányoznak a gabonafélékből, zöldségekből, gyümölcsökből, tejből, tejtermékekből. Sok tápanyag elvész a modern élelmiszeripari feldolgozási technológiák alkalmazásának következményeképp is, ezért nem elegendő csak előre feldolgozott élelmiszerkészítmény fogyasztása. Kétségtelenül nehéz a sok és sokféle élelmiszer közül történő választás, mert ami „egészséges”, az sokszor drága, ami finom, az gyakran haszontalan vagy éppen káros a szervezet számára. Célszerűen akkor járunk el, ha kiegyensúlyozottan, vegyesen táplálkozunk, nem víve túlzásba az „egészségesnek” mondott élelmiszerek, a kizárólag zöldségekre-gyümölcsökre épülő táplálkozás vagy a túlzott mennyiségű húskészítményt tartalmazó étrend szerepét. A modern élet velejárója, hogy az élelmiszerekből hiányozhatnak a létfontosságú vitaminok, az ásványi anyagok vagy a rostos anyagok. Ha bebizonyosodik, hogy szervezetünk emiatt károsodott, nem szabad habozni, és külső forrásokból kell pótolni a hiányzó anyagokat. Még arra is gondolnunk kell, hogy az általunk fogyasztott élelmiszerek forrását (gyártóját, termelésének helyét), időnként változtassuk, hacsak nem vagyunk bizonyosak benne, hogy az illető termék nem tartalmaz ártalmas adalékokat, növényvédőszermaradványokat, káros anyagokat. Feltétlenül ajánlható mindenki számára, hogy még akkor is, ha egészségesnek érzi magát, évente egyszer csináltasson egy teljes vérképet, aminek az adatai támpontot adhatnak például a vaspótlásához. Mindenkinek kötelessége saját magával, családjával és az egész társadalommal szemben, hogy okosan figyeljen magára, különösen a szervezetében bekövetkező változásokra és szükség esetén orvoshoz forduljon. A gyógyításban alkalmazott, ill. alkalmazandó hatóanyagok primer hatásának ismeretén kívül az egyik legizgalmasabb kérdés: az interakció, azaz a különböző tápanyagok, vitaminok, fémek egymás melletti, ill. egymásra gyakorolt hatása. Az itt olvasható könyv komoly érdeme, hogy a vitaminok és a fémek, ill. más elemek szerepét egységben tárgyalja, és a kölcsönhatások ismertetésére nagy hangsúlyt helyez. A kölcsönhatások bonyolultsága, az életkortól, táplálkozási szokásoktól való függés különösen nehézzé teszi azt, hogy

belenyúljunk abba a bonyolult összműködésbe, amit a szervezet különböző folyamatai hoznak létre. Azt azonban általában tudjuk, hogy az egészségesen működő szervezetben (ill. ahhoz, hogy a szervezet egészségesen működjék) milyen mennyiségű és arányú vitaminokra és fémelemekre van szükség. Így, ha laboratóriumi eredményekből vagy egyértelmű tünetekből ezen anyagok valamelyikének hiányára derül fény, akkor a hiányt mesterséges bevitellel, ill. megfelelő tápanyagokkal feltétlenül pótolni kell, nehogy később nagyobb legyen a baj. Számosan fogyasztanak tartósan, viszonylag nagy mennyiségben vitaminokat, ásványi anyagokat különböző mesterséges készítmények formájában. Ez természetesen helytelen. Ugyanakkor viszont, ha különben egészségesek és panaszmentesek is vagyunk, célszerű, ha évente egyszer-kétszer egy-két hétig tartó vitaminkúrát, majd ezt követően ásványianyag-kúrát tartunk. Ha tehetjük, inkább külön vegyük be a vitaminokat és külön az ásványi anyagokat az esetleges nem kívánatos kölcsönhatások miatt. A kúráktól nem várható azonnali hatás, hosszabb idő szükséges ahhoz, hogy a szervezet a bevitt anyagokat hasznosítsa. A könyv egy olyan kutatóműhely, az MTA Kémiai Kutatóközpont szerzőinek (Lakatos Béla, Szentmihályi Klára, Vinkler Péter), valamint részben: társszerzőjének (Balla György, Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum) a munkája, amely sikeresen tudta ötvözni az új tudományos eredmények létrehozására irányuló kutatásait az emberek számára közvetlenül hasznos, élettanilag nagy jelentőségű hatóanyagok gyakorlati kidolgozásával. A kutatócsoportot, amelynek munkájában, ill. irányításában magam is több évig részt vettem, Dr. Lakatos Béla alapította. Lakatos Béla egész kutatói pályafutása alatt szenvedélyes és fáradhatatlan munkával gyűjtötte a különböző elemek, vitaminok élettani szerepére vonatkozó szakirodalmat. Fantasztikus emlékezőtehetsége és szintetizáló képessége révén, úgy gondolom, a szakterület világszerte számos laboratóriumában dolgozó kutatói közül szinte egyedülállóan képes volt átlátni az emberi szervezet egészének működését, a szervezet saját anyagai és a kívülről bekerülő anyagok (élelmiszerek, gyógyszerek stb.) egymást befolyásoló élettani folyamatait. Messze megelőzve mind a Magyarországon, mind a külföldön dolgozó szakembereket, elsőként javasolta olyan kelát-komplexek kidolgozását, amelyek kémiai, fizikai és élettani tulajdonságai optimálisak az emberi szervezet számára. A természetben – például a gyümölcsökben – jelentős mennyiségben előforduló pektinből nyerhető poliszacharid, a poligalakturonsav olyan kedvező komplexeket tud képezni az ember számára létfontosságú fémekkel, amelyekből azokat a szervezet igen jó hatásfokkal képes felvenni, és ami még ennél is fontosabb, kedvezőtlen mellékhatások nélkül, hasznosítani. Hiszen alapvető, hogy a szervezetbe pótlólag bevitt fémelemek felszívódjanak és hasznosuljanak. A felszívódás azt jelenti, hogy a szervezet fehérjéi át tudják venni a fémet attól a hordozótól, amellyel a fémet a szervezetbe juttatjuk. A hasznosulás igénye pedig az, hogy megtörténjenek azok az élettanilag kedvező hatások, amelyeket az illető esszenciális fémelemtől várunk. Mind a felszívódás, mind pedig a hasznosulás nagymértékben függ attól a hordozótól, attól a kémiai formától, amelyben a fém a szervezetbe kerül. Az említett követelményeknek a pektinből nyert poligalakturonsav felel meg a legjobban. A legismertebb tüneteket, állapotokat, betegségeket a vas hiánya okozza. A vaspótlásra általánosan alkalmazott szereknek (elsősorban is a szervetlen fémsóknak) igen káros mellékhatásai lehetnek. Lakatos Béla évtizedes komplexkémiai munkássága eredményeként dolgozta ki munkatársaival együtt azt az optimális komplexképző anyagot, a poligalakturonsavat, aminek a vaskomplexe mentes az egyéb típusú vasvegyületek káros mellékhatásaitól. A pektin (ill. a poligalakturonsav) ugyanis olyan bevonatot képez a gyomorfalon, amely megóvja azt a mikrovérzésektől és más mellékhatásoktól, amiket pl. a

szervetlen vasvegyületek okoznak. A vaspoligalakturonátból a vas igen jól (mintegy 40-50 százalékában) felszívódik, szemben sok vasvegyület mindössze néhány százalékos felszívódási arányával. Ez a tény azt jelenti, hogy a beszedett vas-készítmény nem terheli feleslegesen a szervezetet nagymennyiségű vassal, ami káros mellékhatásokat okozhat. Szerencsésnek tartom magam, hogy ebben a munkában részt vehettem. Sajnos ennek a kiváló tudósnak arra már nem futotta erejéből, hogy karrierjét menedzselje, így korszakos felismerései nem hozták meg számára azt az elismerést, amit pedig megérdemelt volna. Remélem, hogy ez a könyv mind a kutatók, mind a laikus érdeklődők számára hasznos információkat tud nyújtani, s ez a tény, részben legalább, kárpótlást nyújthat Lakatos Béla kollégánk emlékének. Hála az IN VITRO Kft. kutatási igazgatójának, Bodrogi Lajosnak, Lakatos Béla és munkatársainak eredményei nem csak a könyvtárak polcain lévő kötetekbe kerültek, hanem sok ezer ember gyógyulását is segítik. A FERROCOMP márkanevű vaskészítmény már több mint két évtizede elérhető Magyarországon. Ennek a készítménynek a révén már sok gyermek és felnőtt gyógyult meg, illetve sikerrel előzte meg a vérszegénység okozta betegségeket. Az itt következő tanulmány az emberi táplálkozás alapvetően fontos komponenseivel: a vitaminokkal és az esszenciális fémes, ill. nem fémes elemekkel foglalkozik. A szerzők az említett anyagok legfontosabb biokémiai tulajdonságait és részvételükkel a szervezetben lejátszódó élettani folyamatok jelentőségét is vázolják. Megjegyzendő azonban, hogy ezeknek a tudományos magyarázatoknak semmiképpen nem szabad elriasztaniuk azokat az olvasókat, akik nem kívánnak ilyen mélységben belelátni a természet vegykonyhájába. Ugorják át bátran ezeket a részeket és tanulmányozzák a mindenki számára könnyen megérthető adatokat, információkat (miből, miben, mennyi van, mekkora a szervezet egészséges működéséhez szükséges vitaminok és tápelemek mennyisége). Ami a legfontosabb: fogadják meg a jó szándékú tanácsokat. Mindenképpen hasznos viszont, ha a követendő „étkezési stratégiát”, étrendjük megváltoztatását, a szükséges pótlásra alkalmazandó készítményeket szakemberrel, háziorvossal megbeszélik. Úgy gondolom, hogy a hivatásszerűen táplálkozási tanácsadással foglalkozók és a megfelelő orvosi szakterületet művelők számára is sokat tud a könyv nyújtani a vitaminok és a létfontosságú elemek legfontosabb élettani hatásairól. A könyv óriási előnye, hogy a vonatkozó szakirodalom csaknem teljes feltárásának és áttekintésének alapján íródott. Az olvasó egy olyan könyvet tart a kezében, amely gyakorlati segítséget igyekszik nyújtani mindenkinek, akit a táplálkozásnak az egészség fenntartásában játszott szerepe érdekel. A szerzők azonban elsősorban a várandós édesanyákra és a gyermeküket szoptató anyákra gondoltak, mikor tanácsaikat megfogalmazták. A könyv felhívja az olvasók figyelmét arra, milyen lényeges a helyes táplálkozás az egészség megőrzése, a jó kedély, a boldog élet érdekében. Az ember élete csak akkor lehet teljes, ha nemcsak „továbbadja magát”, gyermekeket nevel, de nevelése, példája nyomán a következő generáció előbbre jut, „jobbá”, boldogabbá válik. Ennek alapvető feltétele az, hogy egészséges legyen. Ehhez járul hozzá az itt olvasható könyv. Budapest, 2016. március 31. Dr. Vinkler Péter

1. Az egészséges táplálkozás Már az ókorban a görög filozófusok is hirdették, hogy „ép testben ép lélek”, valamint a Hyppokratésztől származó mondást „életed az élelmed” és „táplálékunk legyen az orvosságunk”. A korszerű egészségtudomány felfogása szerint az emberi test egészségét nagyobb, kb. kétharmad részben az örökölt gének, míg maradék részben a táplálkozás, valamint az életmód és a különböző természeti és társadalmi környezetből eredő stressz és distressz hatások együttesen határozzák meg. Már a Bibliából is ismeretesek táplálkozási és életmódbeli tanácsok, tiltások, amelyek egy részét a modern egészség- és táplálkozástudomány is alátámasztotta. Közismert, hogy milyen nehéz és hosszú időt igénybe vevő nevelési munka szükséges ahhoz, hogy a már kialakult táplálkozási szokásokat megváltoztassuk, még akkor is, ha azok köztudottan egészségkárosító hatásúak. Hozzájárul a nehézségekhez még az a tény is, hogy jó néhány egymásnak ellentmondó tanáccsal, sőt tévtanítással találkozhatunk az óriási terjedelmű szakirodalomban, különösen pedig a szenzációt hajhászó médiában és számos, fizetett TV- reklámhirdetésben. Az élelmiszeripar és a gyorsétkezési láncok profitéhségével pedig lehetetlen megküzdeni. A mára már kialakult, egyértelműen bizonyított egészséges táplálkozási elvek alkalmazásának teljes mellőzése, a termékekhez adott sok cukor, a sófelesleg, a telített zsírok és a transzolajok nagyobb mennyiségű alkalmazása, továbbá a vörös húsok túlzott fogyasztása jellemző. Nemcsak hazánkban, hanem földünk nagyobb részén is egyre általánosabb a túlsúlyosság, ami komolyan veszélyezteti az emberi nem egészségi állapotát. A neves angol folyóiratban, a Nature-ben megjelent cikk (Schneider A.: Foods FAO, 433, 798-799, 2005) szerint az elhízottság a gazdag országokban a szegények betegsége, míg a szegény országokban a gazdagoké. A táplálékok kiválasztásánál általában kulcstényező, hogy azok a legkevesebb pénzért a legtöbb kalóriát, azaz a jóllakottságot nyújtson. A túlzott mennyiségű és nagy kalóriatartalmú ételek és italok fogyasztása, valamint a mozgásszegény életmód miatt sajnos sokkal több energiát veszünk fel, mint amennyit leadunk. Ez természetesen folyamatos testtömeg-gyarapodáshoz vezet. A megoldást a táplálékok és italok mennyiségének, illetve kalóriaértékének megszorítása jelentheti. Fontos az esszenciális tápanyag-összetevők: cukrok, zsírok, fehérjék arányainak megváltoztatása az egyéni szempontokat is figyelembe vevő, de kiemelten alacsony zsírtartalmú étrend összeállítása, ugyanakkor a bevitt energiát nagyobb mértékben csökkentő fizikai aktivitás növelése, célszerűen a testtömeg rendszeres kontrollálása mellett. Igen hasznos lehet az időnként, pl. heti egy-két napig tartott részleges vagy teljes böjt is, azonban ez a megoldás várandós anyák, cukorbetegek, gyengébb szervezetűek részére nem ajánlott.  A szervezet a számára fontos anyagokat a táplálékokból veszi fel. A fehérjéken, cukrokon túl, a létfontosságú anyagok csoportját (esszenciális tápanyagok) képezik a vitaminok, számos fém és nem-fémes elemek.  A második csoportot a nem esszenciális, antioxidáns tápanyagok alkotják, mint pl. a növényi eredetű flavonoidok.  A harmadik csoporthoz

a mesterségesen előállított élelmiszeradalék-anyagok sorolhatók, mint a galluszsav származékok (E310; E311 és E312), a butil-hidroxi-anizol (E320), a butil-hidroxi-toluol (E321), a licitinek (E322) a fölös fémeket megkötő, ún. fémkelátokat képező anyagok, mint a kalcium-dinátrium-etilén-diamin-tetraacetát (E385). Az E-szám az azonosításra szolgál, amit az élelmiszeren minden esetben kötelezően fel kell tüntetni, mint jelző számot, ha az ilyen adalékanyagot tartalmaz. Az egészséges táplálkozásban célszerűen alkalmazásra kerülő, a kívánatos antioxidáns védelmet is szolgáló esszenciális tápanyagok alapvető szerepe a következőkben foglalható össze:  a magnézium természetes kalcium antagonistaként célszerűen B6-vitaminnal kombinálva, többek között a szükséges fehérjék szervezetbeli előállításához szükséges (lásd a 2.1.2.5. és a 3.1.2. fejezetet);  a mikroelemek közül legfontosabb a cinkkel történő megfelelő ellátottság (lásd a 3.2.3. fejezetet), mert így lesz biztosítva az antioxidáns védelem, mivel a cink aktiválja az igen jó antioxidáns, nagy ciszteintartalmú metallotionein fehérje képződését;  a nem-fémes mikroelemek közül a szelén, különösen szerves formában, kéntartalmú aminosavakhoz (cisztein, metionin) kötött formában (előszelén), élesztőbe épített alakban igen hatékony antioxidáns már igen kis koncentrációban is, nagyobb koncentrációban pedig a kalcium sejtbe történő beáramlását is blokkolja;  a vízoldékony C-vitamin a zsíroldékony E-vitaminnal vagy utóbbi származékaival szinergetikusan, egymás hatását kölcsönösen fokozva, néha célszerűen A-vitaminnal, illetve béta-karotintípusú anyagokkal kombinálva, számos betegségben hatásos (Alzheimer-kórban, cukorbetegségben, érelmeszesedésben);  a B-vitamin komplexeket (folsav, B1, B2 B3, B6, B12) szív- és érrendszeri megbetegedésekben előnyösen alkalmazzák;  a D-vitamint és származékait egyes rákos megbetegedések megelőzésében javasolják;  a K-vitamint, pl.: magas lázzal született csecsemőknél közvetlenül a szülés után alkalmazzák. Megjegyzendő, hogy a K-vitamin a C-vitaminnal (1:100 arányban) daganatellenes hatású;  telítetlen omega-3 zsírsavakat, pl. dokozahexaénsavat és eikozapentaénsavat érelmeszesedés kivédésében alkalmaznak. Jövőnk szempontjából az egyik legfontosabb tényező a várandós nők és szoptató anyák, valamint a csecsemők jó egészségi állapotának biztosítása. Ezért megkíséreltük meg összefoglalni a modern táplálkozástudomány alapján a legfontosabb táplálkozási komponensek szerepét e fontos életszakban a leglényegesebb szakirodalmi források felhasználásával. A legfontosabb kapcsolódó irodalmi forrásokat a könyv végén soroltuk fel. Az egyes adatokat 60 kg testtömeg (ttm) átlagos referenciaérték alapján és 2455 kcal/nap (várandós nők), illetve 2835 kcal/nap (szoptató anyák) energia bevitele mellett, az ún. esszenciális tápanyagszükséglet mg/nap értékeiben adtuk meg. Az egyes élelmiszerek által bevitt tápanyagkomponensek mennyiségét az 1., 2., 3., 4. és 5. táblázatban megadott, egy étkezéssel átlagosan elfogyasztott élelmiszermennyiség alapján számítottuk. A könyvben található vitamin- és elemtartalmak általában mg/100g-ra, illetve Hés D-vitamin, valamint kobalt, nikkel, króm, molibdén, vanádium, szelén és jód esetében μg/100g-ra vonatkoznak (1000 μg = 1 mg).

1. táblázat: Egy étkezéssel átlagosan elfogyasztott gabonafélék mennyisége Élelmiszer Átlagosan fogyasztott mennyiség étkezésenként Búzacsíra 30 g Rizs (fehér) 70 g Tésztaféleségek (száraz) 80 g Fehér kenyér 30 g (1/2 szelet, 1 kg-os kenyér közepéről) Félbarna kenyér 30 g Graham kenyér 30 g Kukoricapelyhes kenyér 30 g Rozskenyér 40 g Kifli 45 g (1 db) Zsemle 54 g (1 db) 2. táblázat: Egy étkezéssel átlagosan elfogyasztott hüvelyesek, zöldségfélék és gombák mennyisége Élelmiszer Átlagosan fogyasztott mennyiség étkezésenként (g) Bab (fehér, száraz) 100 Bab (zöld) 125 Borsó (száraz) 100 Borsó (zöld) 125 Lencse 100 Articsóka 50 Aszparágusz (spárga) 80 Bimbós kel (kelbimbó) 80 Brokkoli 100 Burgonya 150 Endívia, salátakatáng 50 Fejes saláta 50 Fokhagyma 1 Karalábé 50-100 Karfiol 20-100 Káposzta 100 Kelkáposzta-féleségek 100 Kukorica (csemege) 150 (1 cső) Paradicsom 60 Paraj (spenót) 100 Petrezselyemgyökér 10 Póréhagyma 70 Retek 10 Répa (sárga) 20-100 Tök, sütőtök 100 Uborka 50 Vöröshagyma 25 Zöldpaprika 80 Csiperkegomba 100 Laskagomba (késői) 100 Vargánya (ízletes) 80

3. táblázat: Egy étkezéssel átlagosan elfogyasztott tejtermék és tojás mennyisége Élelmiszer Átlagosan fogyasztott mennyiség étkezésenként Vaj 20 g Tej (tehén, friss) 2,5 dl Kefir 175 g Joghurt 150 g Tehéntúró 50 g Tejföl 100 g Tejszín 20 g Juhtúró 30 g Sajtféleségek 30 g Tojás (egész) 80 g

4. táblázat: Egy étkezés alkalmával átlagosan elfogyasztott gyümölcs, dióféle, illetve olajos mag mennyisége Élelmiszer Átlagosan fogyasztott mennyiség étkezésenként (g) Alma 150 Ananász 100 Banán 100 Citrom 30 (héj nélkül) Cukordinnye (sárga) 150 Cseresznye 10 Csipkebogyó 5 Egres 50 Füge 50 Görögdinnye 200 Grapefruit 150 Kajszibarack 50 Kivi 40 Körte 150 Mandarin 60 Málna 50 Meggy 50 Narancs 70 (héja nélkül) Őszibarack 150 Ribizke 50 Szamóca (földieper) 100 Szeder 50 Szilvaféleségek 50 Szőlő 200 Dió 10 Földimogyoró 10 Gesztenye 10 Mandula 10 Mák 5 Tökmag 5 Napraforgómag 5

5. táblázat: Egy étkezéssel átlagosan elfogyasztott húskészítmény, illetve friss húsra vonatkoztatott hús mennyisége Élelmiszer Átlagosan fogyasztott mennyiség étkezésenként (g) Bárány (juh) hús 75 Borjúhús 75 Borjú-, marhaszív 100 Csirkehús (tyúk) 150 Liba-, kacsahús 160 Marhahús 150 Őzhús 120 Pulykahús 150 Sertéshúsféleségek 150-200 Borjú- és marhamáj 100 Libamáj 20 Sertésmáj 150 Sertésszív 100 Sertésvese 100 Harcsa 100 Hering 100 Lazac 100 Ponty 100 Tőkehalfilé 100 Tonhal 150 Felvágottak 50-150 Disznósajt 80 Szalonna 50 Kétségtelen, hogy a mértékletesség, elsősorban a szénhidrátok, cukrok, valamint a zsírok fogyasztásának ésszerű korlátozása, az ún. kalorikus táplálkozás egészségesebb, mint a bő, vagy a mértéktelen ételfogyasztás, így annak megvalósítása valószínűleg az emberi élettartam meghosszabbításához vezet. Ezáltal, valamint a káros oxidációs stressz ellen védő, az oxidációt gátló, sőt azt megakadályozó antioxidáns anyagoknak a szervezetbe történő mérsékelt bevitelével, az antioxidáns védelem fokozásával, egyes kutatók szerint akár a bibliai 120 éves emberi élettartam is elérhető lenne.

2. Az esszenciális tápanyagok és táplálék-összetevők Az esszenciális, vagyis nélkülözhetetlen tápanyagok a következők: vitaminok [A, B1B12, C, D, E, F, G (B2), H (B7), K, M (B9, B10, B11), P, PP (B3)], makro-, mezo-, mikro- és ultramikroelemek (Na, K, Mg, Ca, P, Fe, Zn, Cu, Mn, Co, Se, I), fehérjék, zsírok és olajok, szénhidrátok (cukrok), végül a víz. A táplálékok elsősorban szénhidrátokat, zsírokat és fehérjéket tartalmazó anyagok, melyek a levegő oxigénjével széndioxiddá és vízzé oxidálódnak. Így ezek a tápanyagok szolgáltatják az emberi szervezet bonyolult anyagcseréje, ún. metabolizmusa útján a szervezet számára szükséges energiát, valamint az anyagcsere során keletkezett „köztitermékeiből” képződő, a szervezet működéséhez fontos és nélkülözhetetlen anyagok (nukleinsavak, aminosavak, illetve fehérjék, zsírsavak, szénhidrátok) előállítását és szállítását a felhasználási helyükre, továbbá a lebomlásukhoz szükséges energiát. (Élettani magyarázat, 5.1. Fejezet)

2. 1. Fehérjék (aminosavak) A fehérjék aminosav-építőköveinek mintegy felét, az ún. nélkülözhetetlen,  esszenciális aminosavakat, a szervezet nem tudja szintetizálni, így azok csak külső forrásból, a táplálékkal vehetők fel. Ezek a következők: hisztidin, leucin, izoleucin, lizin, metionin, fenilalanin, treonin, triptofán és valin. Az aminosavak másik felét,  a nem esszenciális aminosavakat a humán szervezet elegendő mennyiségben képes előállítani.  A fél-esszenciális aminosavakat, pl. az arginint, az emberi szervezet csak kis sebességgel tudja előállítani és így mennyiségük nem elégséges, pl. a fejlődésben lévő szervezet számára. Élettani funkciók, miért fontosak a fehérjék, aminosavak? A vegetatív idegrendszer működésében három fontos idegingerület-átvivő aminosav is szerepel. Ezek a következők: a serkentő hatású, ún. excitátoros glutaminsav (pontosabban a glutaminsav sói a glutamátok, de ezeket az egyszerűség kedvéért a következőkben csak glutaminsavként említjük), az agyban és a központi idegrendszerben található, gátló ingerületátvivő gamma-aminosav és az agytörzsben és a gerincvelőben lévő glicin. Előanyaguk szénhidrát, glükóz, amelyből a citromsavkörben képződő alfa-ketoglutársavból jön létre a glutaminsav, abból pedig a gamma-aminovajsav és a glicin. Ennek során előállításukhoz nélkülözhetetlen a B1-vitamin aktív formája, a tiamin-difoszfát és a magnézium. A glutaminsav az agyi erek bélését képező kapillárisok rétegén, az ún. vér-agy-gáton nem tud áthatolni, ezért képződése az agyban történik. A serkentő glutaminsavnak kiemelkedően fontos szerepe van az ún. neuronális plaszticitásban. Az idegpályák sűrű igénybevétele növeli, míg hosszabb ideig tartó használaton kívüli állapota csökkenti a működőképességét. Ezen kívül szerepe van a tanulásban, gyakorlás révén új működések elsajátításában, valamint az emlékezés folyamatában, ahol a posztszinaptikus neuronküszöb alatti ingerekre is akciós potenciált generál. E bonyolult folyamatok során a központi idegrendszer kis- és

nagyfrekvenciájú ingerlése során a preszinaptikusan felszabaduló glutaminsav a szinaptikus résben átdiffundálva a posztszinaptikus neuron idegsejthártyájában levő glutaminsavreceptorfehérjékhez erősen kötődik. Ezek a receptorok két nagy csoportra oszthatók.  Az első csoportba tartozó glutaminsavreceptor négy, a neuron sejthártyán átmenő, átvezető ún. transzmembrán szakaszból áll. Ezek közül a sejten kívülről egyikhez glicin, a másikhoz glutaminsav kötődik. Ezek összekapcsolódva (heterodimérként) egy feszültségfüggő idegi ioncsatornát képeznek, melyet a receptor transzmembrán szakaszait alkotó fehérjék negatív töltésű aminosavjai veszik körül. Emiatt ezeket a receptorfehérjéket ionotrop receptoroknak nevezik. A glutaminsavat megkötött, aktivált ionotrop receptor hatására működésbe jön a receptor részét képező transzmembrán ioncsatorna szakasz, ami kalciumot és nátriumot enged be az idegsejtbe, és ugyanakkor abból kálium áramlik ki. (Élettani magyarázat, 5.2. fejezet)  A kolint régebben a B-vitaminok csoportjába sorolták, mint B4-vitamint, azonban a szervezetben szerin aminosavakból és megfelelő mennyiségű metioninból képződik. A táplálékok általában tartalmaznak kolint a szükséges mennyiségben, így a tojássárgája, az agyvelő, az állatok szíve, a máj, a zöld levelű főzelékek, a búzacsíra. Esetleges kolinhiányban májelzsírosodás lép fel, melyet a máj idült gyulladásos kötőszövet szaporodása, majd májzsugorodás követhet. A kolin fontos foszfatidil-származéka a lecitin, ami az agy és izom sejthártyák felépítésében vesz részt. Nagy mennyiségben a tojássárgájában fordul elő. Másik fontos származéka az idegingeringerületátvivő anyag az acetil-kolin (lásd később). Nagymértékű alkoholfogyasztásnál a májműködés javítására, mint zsírégetőt ajánlják a kolint, illetve a lecitint. Ezen kívül erős ízületi fájdalmak esetén, valamint sportolóknak és időskori emlékezetvesztésnél 500–1000 mg/nap lecitint javasolnak. Nagy nitrogéntartalmú tápanyagok, mint például az arginin, melyből jelentősebb mennyiség található a hal és a tojás fehérjében, és amelyből nitrogénoxid képződik a nitrogénoxid-szintáz enzimfehérje katalízissel. A nitrogénoxid a vérerek belső falának tágulását biztosítja, az érgörcsoldó hatást, így a megfelelő véráramlást. Ezen kívül megakadályozza a vérben keringő fehérvérsejtek és vérlemezkék (trombociták) a vérerek belső falához, valamint egymáshoz való tapadását (trombózis), hasonlóan a közismert nitroglicerintartalmú gyógyszerek hatásához. A nitrogénoxid gázt belélegeztetve önmagában is felhasználják olyan újszülötteknél az erek tágítására, akiknél a tüdőerek túlzottan összehúzott állapotban vannak. Az agyban, a neuronokban is képződik nitrogénoxid, így különösen a több munkát végző területekhez több vért juttat el, így az agyműködéshez szükséges megfelelő agyi véráramlást biztosítja. Ha a légzési láncban túl sok szuperoxid képződik (lásd később), akkor a nitrogénoxiddal rendkívül aktív, káros peroxi-nitrit jön létre, mely a közismert salétromsavhoz hasonló tulajdonságú és súlyos agykárosodásokat (agyvérzés, epilepszia) hoz létre. Fehérjeszükséglet A kiegyensúlyozott táplálkozás a megfelelő jó minőségű és mennyiségű fehérjék bevitelével biztosítható. Az endogén fehérjeveszteség (széklet, vizelet) miatt, amely 24 g/nap egy 70 kg testtömegű felnőttnél, pótlásként minimum 42 g/nap élettani fehérje szükséges a

szervezet nitrogén-egyensúlyának biztosításához. Ez a mennyiség csak megfelelő aminosavösszetételű, komplett fehérjék esetében elegendő, melyek jól (95%-ban) emészthetők. A várandós nőknél 52-60 g/nap/60 kg ttm, míg szoptató anyáknál 61-65 g/nap/60 kg ttm fehérjeszükséglet javasolt. Az ajánlott fehérjebevitel felső határát nőknél 120 g/nap/60 kg ttm, férfiaknál 104 g/nap/70 kg ttm értéknél szabják meg. Az ajánlott mennyiség feletti fehérjebevitel károsító hatására ezideig nincs kísérleti bizonyíték, de a túlzott fehérjebevitelhez nem kapcsolódnak pozitív élettani hatások. Milyen élelmiszerek jó fehérjeforrások? Az állati fehérjék általában előnyösebbek, mint a növényiek, így a növényi fehérjéket komplettálni kell az állatiakkal, mivel az utóbbiak kellő mennyiségben és megfelelő arányban tartalmazzák az esszenciális aminosavakat, ezek az ún. komplett fehérjék. Így a szigorúan vegetáriánus étkezés nem ajánlott a várandós és szoptató nőknél, valamint kisgyermekeknél. Az ajánlott fehérjemennyiség bevitelénél a lakto- és ovovegetariánus (vegyes, növényi fehérjékre, továbbá tej és tojás fogyasztására alapozott) étkezés az egészséges táplálkozás alapja. Legfontosabb élelmiszerek fehérjetartalmát (%, g/100 g) és minőségét (biológiai értéke 0-100%, teljes értékű fehérjére vonatkoztatva) az 6. táblázat tartalmazza. Az egyes élelmiszerek fehérjetartalma meghatározza a fehérjebevitelt. Többféle élelmiszer változatos bevitele ajánlott. 6. táblázat: Néhány élelmiszer fehérjetartalma és biológiai értéke, valamint az egy étkezéssel átlagosan bevitt fehérje mennyisége Táplálék Fehérje Biológiai érték Bevitt fehérje mennyisége (%) (%) (g) Tojás (egész) 13,5 100 0,6 Tehéntej (2,8%) 3,4 104 17 Halhús 15,0-21,5 80-92 22-32 Marhahús 15,0-20,0 88-92 22-30 Baromfi (csirke, pulyka, liba) 20,5-20,9 82 30-31 Sertéshús 12,0-21,0 73,0 18-42 Szójabab 41,5-45,0 72-78 20-22 Burgonya 2,5 67-73 5 Rizs (hántolt) 8,0 63-64 5,6 Búza (teljes kiőrlésű) 14,4 54 29 Borsó 21,7 56-64 22 Kukorica 9,6 49-60 44 Fontos szerepet játszik a fehérjékben az antagonista, ellentétes hatású arginin és lizin aránya. A növekvő arány kedvez a fiatal szervezet növekedésének, a szénhidrátok feldolgozásának (inzulin), az immunvédekezés erősítésének, aterogen hatások (trigliceridszint, máj elzsírosodás, koleszterinszint) csökkentésének. Néhány tápfehérje arginin/lizin arányának csökkenési sorrendje a következő: anyatej fehérjék, szójafehérjék, halfehérjék, tojás, kazein, teljes tehéntej fehérjék, amit célszerű a táplálkozásnál figyelembe venni.

A táplálkozási gyakorlatban hasznos figyelembe venni, hogy természetes eredetű élelmiszerforrásainkban kisebb mennyiségben előfordul a glutaminsav, illetve sói, a glutamátok, különösen a gabonamagvak sikér-fehérjetartalmában. Ezzel szemben más élelmiszerekben mesterséges tápanyagadalékként túlzott mennyiségben alkalmazott glutaminsav található. Ilyenek pl. egyes ételízesítők, húsleves kivonatok, zöldség és tonhal konzervek, valamint hidrolizált szójafehérjék, növényi fehérjekivonatok, szója-kazeinátok és zselatinok. Különösen sok glutamát található a különböző kínai ételekben, szószokban, szójakészítményekben. Ezek a készítmények növelik a vér inzulin- és zsírszintjét, valamint, mivel az ízhatást is fokozzák, az étvágyat is növelik, és végeredményben elhízáshoz vezethetnek. Növelik a vérnyomást, szívbetegséget és agykárosodást is eredményezhetnek, különösen tartós, gyakori fogyasztás mellett.

2.2. Zsírok (olajok) A zsírok legfontosabb komponensei a zsírsavak, melyek lehetnek telítettek (vajsav, mirisztinsav, palmitinsav, sztearinsav) vagy telítetlenek (egyszeresen telítetlen: olajsav; többszörösen telítetlen: linolsav (omega-6); linolénsav (omega-3); arachidonsav (omega-6). Az utóbbi említett többszörösen telítetlen zsírsavak esszenciálisak. Élettani funkciók, miért fontosak a zsírok A szervezet a nagy energiaszükségletű izommunkát, a testhőmérsékletének fenntartását, az elhasznált anyagok pótlását a táplálékból felvett lipidekből, a zsír(olaj)-savak gliceridjeiből biztosítja, mivel ezek több mint kétszeresen múlják felül a fehérjék és szénhidrátok energiatartalmát. A szervezet nem esszenciális zsírsavainak előállításához a következő vegyületek szükségesek: biotin (B7-vitamin), B5-, B-1 és B2-vitamin, valamint liponsav. A tápanyagok döntő többsége, de elsősorban a szénhidrátok, kisebb mennyiségben a fehérjék, illetve aminosavak is lebomlanak piroszőlősavvá a májban, a zsírszövetekben vagy a tejtermelő emlőmirigyek sejtjeiben. (Lásd Élettani magyarázat, 5.3. fejezet) A telítetlen zsírsavak a megfelelő zsírsavcsoportot (pl. sztearil) hordozó koenzimA-ból az ún. deszaturációt katalizáló enzimek és oxigén jelenlétében képződnek. A telítetlen, illetve kettőskötések kialakításában résztvevő vastartalmú deszaturáz-enzimek a citokróm B5-fehérje és egy flavoprotein (B3-vitamin-származék). Mivel a zsírsavlánc vége (omega), és a már meglévő kettőskötés között egyik fajta deszaturáz-enzim sem tud kettőskötést kialakítani, így a linolsav (omega-6) és a linolénsav (omega-3) nem tudnak az emberi szervezetben képződni, így ezek az emberi szervezet számára esszenciális zsírsavak, ún. F-vitaminok (lásd később). Az esszenciális zsírsavak hiányának következményei Az esszenciális (omega-6) zsírsavak hiánya vérszegénységhez, fertőzésekkel szembeni fogékonysághoz, zsírmájhoz, ekcémákhoz, sebgyógyulási zavarokhoz, gyulladási folyamatok súlyosbodásához, a növekedés elmaradásához vezethet, míg (omega-3) zsírsavak hiányában izomgyengeség és remegés, a thrombociták fokozott aggregációjára való hajlam, valamint látási zavarok léphetnek fel.

Zsírbevitel, szükséglet A várandós és szoptató anyák zsírbevitele a teljes energiabevitelnek kb. 25-30%-a legyen, míg csecsemők már 30-40%-ot igényelnek. Ideális zsírbevitel esetén a zsírként bevitt energia egyharmada telített zsír, míg kétharmada telítetlen kell, hogy legyen. Utóbbinál az ideális omega zsírsav arány: (omega6)/(omega-3) = 3:1-hez, bár sok ajánlásban általában 10:1 szerepel. Az omega-6, illetve omega-3 az első kettőskötés a szénlánc utolsó szénatomjától (omega) visszafelé számolva a hatodik (omega-6) vagy a harmadik szénatomon (omega-3) található. Fontos, hogy az élelmiszereinket növényi olajokban (napi max. 40 g) viszonylag alacsony hőmérsékleten (200 °C alatt) süssük és a keletkezett szilárd termékeket szűrjük ki, végül a többször használt égetett olajat a karcinogén égéstermékek (aromás szabad gyököket tartalmazó vegyületek) keletkezése miatt ne használjuk fel újra. Milyen élelmiszerek tartalmaznak kedvező arányú omega zsírsavakat? Az ideális összetételnek leginkább a tejzsír (tejszín) és a vajzsír felel meg. Bonyolítja a helyzetet, hogy a telítetlen zsírsavaknak kétféle térbeli helyzete lehet: cisz-helyzetű (a kettős kötés hajlított), ez biológiailag hatékony, míg a transz-helyzetű, a telített zsírsavakhoz hasonló egyenes lefutású szénlánc, ami a margaringyártás során a keményítéssel, hidrogénnel való telítéssel keletkezik és így tulajdonságai a telített zsírsavakéhoz hasonlóak. Fontos, hogy az ember táplálékában minél kisebb (1% alatti) mennyiségben legyenek a transz-zsírsavak. (Ezek az értékek fel vannak tüntetve az élelmiszereken). Különösen ajánlható az „extra virgin” olívaolaj kedvező összetétele miatt, mely a mediterrán szívbarát és rákellenes olasz diéta alapját képezi. Ajánlható a legújabban forgalomba hozott, ún. szívbarát margarin, ami számos előnyös tulajdonsággal rendelkezik: növényi olajtartalma 25%-kal csökkentett telített zsírsavtartalmú, és nagyobb a többszörösen telítetlen zsírsavtartalma, de transz-zsírsavtartalma kisebb, mint mint 1%. A Flóra margarin folsavval (0,2 mg/20 g) és B12-vitaminnal (1 μg/20 g) van dúsítva, A-, D-, E- és B6-vitamin is található benne. Növényi szterintartalma viszont csökkenti táplálékaink állati koleszterintartalmának felszívódását, különösen magas növényi élelmiszertartalmú étrenddel párosítva. Túlzott és nem megfelelő zsírbevitel A testtömeg-növekedés, az elhízás elkerülésére, különösen a várandós és szoptató anyák esetében, igyekezzünk csökkenteni a telített zsírokat tartalmazó zsiradékok (sertészsír, -háj, szalonna, faggyú, kacsa- és libazsír, –hús, rejtett zsírt tartalmazó húsok, keményített margarinok) fogyasztását. A zsírok (olajok) egészségre káros hatása, csökkenő sorrendben: birka-, sertés-, marhaháj, faggyú, szalonna, zsír > baromfi zsírok > keményített margarinok > növényi olajok (napraforgó, erukasav-szegény repce, szója, oliva, tökmag, dió, kukoricacsíra) > halzsír (olaj). A legmagasabb omega-3 többszörösen telítetlen zsírsavtartalmú halféleségek omega-3 többszörösen telítetlen zsírsavtartalma a 7. táblázatban található. A magas zsírtartalmú táplálék káros hatása csökkenthető a zsírbevitel csökkentésével, antioxidáns C-, E-, D- és Kvitamin, nyomelemek (cink, szelén) ésszerű mennyiségben történő bevitelével. A káros hatások visszafordíthatóak nem esszenciális növényi eredetű anyagok (flavonoidok, fitoösztrogének) fogyasztásával.

7. Táblázat: A halak omega-3 többszörösen telítetlen zsírsavtartalma Halfajta Omega-3 telítetlen zsírsavtartalom (g/100 g) Makréla 1,8-5,3 Hering 1,2-3,1 Kecsege 2,1 Busa 1,4-1,5 Lazac 1,0-2,0 Angolna 0,8-1,0 Pisztráng 0,5-1,6 Tonhal 0,5-1,6 Óriás laposhal 0,5-1,0 Csuka 0,2 Tőkehal 0,2 Ponty 0,1-0,2 Compó 0,1-0,2

2.3. Szénhidrátok (cukrok) Az energiatermelő különféle szénhidrátok csak közvetve esszenciálisak, amennyiben szervezetünkbe juttatva kímélik az energiát szintén termelni képes, de közvetlenül esszenciális aminosavakat és zsírsavakat. Így, ha az energianyeréshez közelítőleg szükséges mennyiségű szénhidrátot fogyasztjuk el, akkor az utóbbi két esszenciális tápanyag főként a szervezet építéséhez és nem az energiatermeléshez használódik fel. Egyébként a szervezet ezeket is elégetné. Élettani funkciók, miért fontosak a szénhidrátok? A szénhidrátok közé taroznak többek között az összetett cukrok (nádcukor, tejcukor, malátacukor), a glikogén (állati keményítő), a növényi keményítők (amiláz, amilopektin), a pektin. Ezek a cukrok az emésztőcsatornában levő enzimfehérjék (alfa-amiláz, oligoszacharidáz, maltáz, szukráz, laktáz, pektináz) hatására egyszerű cukrokra bomlanak le, elsősorban glükózra, továbbá fruktózra, maltózra, galaktózra és laktózra. Az egyszerű cukrok, pl. a glükóz, egy bonyolult, többlépéses cukorlebontás az ún. glikolízis (glykys=édes, lysis=hasítás görög szavakból) során piroszőlősavvá oxidálódik oxigén jelenlétében ún. aerob viszonyok között, miközben energiát termel adenozin-trifoszfát képzése által. Az egyszerű szénhidrátokon, főként a glükózon kívül a táplálék fehérjéi és zsírjai állnak rendelkezésre a szervezet energiájának biztosítására, részben a piroszőlősavon, részben az acetilkoenzimA-n keresztül (lásd később). A szénhidrátok, az aminosavak, illetve a fehérjék, valamint a zsírsavak és a zsírok anyagcseréjében szerepet játszó néhány, alapvetően fontos enzimfehérje (mint piroszőlősavkarboxiláz és -dekarboxiláz és -kináz stb.) kofaktora az aktív B1-vitamin, a tiamin-difoszfát, a magnézium és a kálium. A szénhidrátokból glikolízissel vagy közvetlen oxidációval képződött piroszőlősavat (illetve sóit a piruvátokat) a tiamin-difoszfát tiazolgyűrűje (lásd később) köti meg, aktív piroszőlősavat képezve. (Lásd Élettani magyarázat, 5.4. fejezet) A szénhidrátokból, glükózokból, aminosavakból, tejsavból képződő piroszőlősav azonban széndioxidot is képes felvenni a piroszőlősav karboxiláz enzimfehérje katalízissel

biotin (B7-vitamint) koenzim, mint ún. prosztetikus csoport jelenlétében. Ez energiaigényes folyamat, adenozin-trifoszfát segítségével történik és oxálacetát keletkezik. Az adenozintrifoszfáttal kapcsolódó aktivált széndioxid előbb az enzimhez kötött biotinhoz kötődik, majd innen a piroszőlősavhoz kerül, és így oxálacetátot eredményez. Az aktív ecetsavat tartalmazó acetil-koenzimA az oxálacetáttal citromsavvá kondenzálódik. Ez az első lépése a szervezetben a tápanyagok, szénhidrátok, fehérjék, zsírok anyagcseréjében a végső oxidatív lebontásban szereplő, ún. Szent-Györgyi-Krebs-féle citrátkörnek, a citromsav-trikarbonsav ciklusnak, mely tíz lépésből áll.

1. Ábra: A Szent-Györgyi-Krebs- féle citrátkör sematikus ábrázolása A citrátkörben az acetil teljesen széndioxiddá oxidálódik, de a fő energiaképző az energiagazdag guanozin-trifoszfát képzés, valamint a fontos közti termékek képződése. A piroszőlősav pedig még egyes aminosavak (lizin, valin) szervezetben történő előállításánál játszik fontos szerepet, de keletkezik más aminosavak lebontásánál is. A citrátkör bizonyos tagjai egyes aminosavak és zsírok előállításánál lényegesek. Légzési lánc A szervezet legkülönbözőbb, de elsősorban a nagy energiaigényű szöveteiben (mint pl. az agy és idegszövetek, neuronok, szívizom, látópályák, vese) jelenlévő sejtszervecskében, az ún. mitokondriumban a légzés során a levegő oxigénjének hatására a felvett táplálék, elsősorban a szénhidrátok (cukrok, glükóz), lassú égése zajlik. Ez a citromsav körfolyamat, melynek során a levegő oxigénjének a hatására a szénhidrátok (cukrok) hidrogénjeivel végeredményben víz képződik egy több lépéses folyamatban: oxigén → szuperoxid → hidrogén-peroxid → hidroxil → víz Ebben a lassú égésben, a légzési láncban termelődik a szervezet szükséges energiája. (Lásd Élettani magyarázat, 5.5. fejezet) .

Normális légzési lánc működése során a levegőben lévő oxigén nagy részének közreműködésével a szervezet szükséges energiáján és a citrátkör termékein kívül a légzési láncban képződő, az előzőekben említett igen aktív képződményeket a faló fehérvérsejtek a szervezet védelmére használják azáltal, hogy a behatoló mikroorganizmusokat,

baktériumokat, gombákat bekebelezik, majd elpusztítják. Az említett pusztító hatás részben az oxigéntartalmú, igen hatékony hidrogén-peroxid, illetve a belőle képződő hidroxidgyök valamint a hipo-oxidáció által, részben pedig a fehérjéket hasító, bontó ún. proteáz enzimek baktériumokat, gombákat szétbontó hatására jön létre. Újabban az utóbbi fehérjebontó hatást találták nagyobb mértékűnek, mivel a sejtfaló vakuolákba, a sejt belsejében lévő folyadékkal telt hólyagocskáiba beömlő, a negatív töltéseket kompenzáló, pozitív töltésű káliumionok hatására nagyobb mennyiségű fehérjét hasító proteáz enzimek (elasztáz, katepszin) szabadulnak fel. Öregedés során még a különben normális működésű sejtek szervecskéi a mitokondriumok által termelt aktív, oxidációt okozó anyagok (szuperoxid, hidrogén-peroxid, hidroxilcsoport, hipoklórossav, peroxinitrit) felhalmozódnak, így a létrehozott sejtkárosítások a kor előrehaladásával megnövekszenek, mivel ugyanakkor a szervezet antioxidáns, az oxidációs stresszt kivédő rendszere fokozatosan gyengül. Ez az előzőekben tárgyalt pozitív visszacsatolás már 35 éves kor után, elsősorban a nagy energiaigényű sejtekben (agy-, ideg-, szívizom-, látóideg-, vesesejtek) lép fel. Ezáltal a mitokondrium sejtszervecske alkotórészeinek, sejthártyáinak, de elsősorban a mitokondriális mag nukleinsavainak (dezoxiribonukleinsav) a károsodása következik be, ami csökkenti a mitokondriális légzési láncot alkotó anyagok (komplex I-IV.) hatékonyságát. Ez a folyamat viszont újabb károsító, oxidáló anyagok termeléséhez vezet, tovább fokozva a sejtpusztító hatást, de a folyamat csökkenti a sejtek energiát adó anyagainak mennyiségét, így végül azok elpusztulását okozza. A rákbetegségek kialakulásában is szerepe lehet a túlzott mennyiségű aktív, oxidációs stresszt okozó anyagok által előidézett mitokondriális sejtmag nukleinsav károsodásának, ami dezoxiribonukleinsav-mutációk létrehozásával következik be. Szénhidrátok túlzott fogyasztása A szervezetbe jutó fölös mennyiségű táplálékot a máj és a zsírszövetek a zsírsavak előállítására használják fel és zsírként (glicerinnel képzett vegyület formájában, mint triglicerid) raktározzák el. Különösen a cukor (glükóz és fruktóz összekapcsolódásával létrejött diszacharidok) túlfogyasztása, mint „édes méreg”, káros napi 400 g, illetve e felett. Ez ugyanis gyorsan felszívódó és metabolizáló energiaforrás, így ha nem használódik fel, akkor telített zsírsavakká alakulva a zsírszövetekben halmozódik fel (hízás). Állandó és nagy mennyiségű cukorfogyasztás cukorbetegség (diabétesz mellitus II.) kialakulásához, majd érelmeszesedéshez vezethet. Gyakran a szájüregben termelődő szerves savak miatt fogszuvasodás (caries) lép fel. Ha lehetőség van rá, kerülni kell a cukros, foszforsavtartalmú üdítők (kólafélék) fogyasztását is, ugyanis a nagy cukorterhelésen kívül a magas foszfátbevitel növeli a kalcium-kiürítést, és így a csontritkulás (oszteoporózis) rizikóját jelentősen megemeli.

Figyelem! Az elfogyasztott táplálék, különösen a szénhidrátok, cukrok mennyisége nemcsak a túlsúlyos egyéneknél, hanem a sovány alkatúaknál is arányos a sejtben lévő sejtszervecskék, a mitokondriumok működésének aktivitásával és így hatásfokával. Ezáltal mindkét esetben a mértéktelen ételfogyasztás az oxidáció által káros anyagok nagyobb mennyiségben történő képződését okozza a mitokondriumokban.

Mi lehet kedvező szénhidrátforrás? Édesítésre a várandós és szoptató kismamáknak mérsékelt mennyiségben különféle erdei, illetve virágmézeket lehet javasolni, melyek számos értékes hatóanyagot is tartalmaznak: a 40% cukron kívül vitaminokat (C, B1, B2, B5, B6, B9), makro- (Mg, Ca, P, S) és mikroelemeket (Fe, Mn), fehérjéket (aminosavakat), alma- és citromsavat, továbbá speciális szerves hatóanyagokat. Ajánlatos felváltva többféle mézet használni. Hasznos lehet idegbetegségek, depresszió, gyulladásos megbetegedések esetén, gyomor- és nyombélfekélynél, emésztési zavaroknál. Fajtától függően a méz hosszabb-rövidebb idő után megsűrűsödik, kikristályosodik, de ettől kémiai összetétele nem változik meg. Édességként javasolható a keserű csokoládé (de nem a tejcsokoládé) fogyasztása, mely Kot, Mg-ot, Ca-ot, nyomelemeket, továbbá flavonoidokat is tartalmaz. Diabéteszes és túlsúlyos kismamáknak a mesterséges édesítőszerek (ciklamát, aszpartám) használata célszerű. A keményítőhöz nagyon hasonló kémiai összetételű a cellulóz, hemicellulóz, ami a növényi rostok alkotórésze. A rostdús táplálkozás (napi minimum 30 g), korpás készítmények, teljes kiőrlésű gabona készítmények, zöldségfélék, gyümölcsök fogyasztása, igen hasznos a következő betegségek: székrekedés, vastagbél diverticulosis (nagyszámú kiboltosulás, gurdély, kiöblösödés a bélben), túlsúly, epekő, hiperkoleszterinémia, diabétesz mellitus, érelmeszesedés esetén, valamint bélrák rizikójának csökkentésére. A szénhidrátban gazdag élelmiszerek szénhidrát- és élelmi rosttartalmát és egy étkezéssel átlagosan bevitt mennyiségeket a 8., 9. és 10. táblázat tartalmazza. Szénhidrátszükséglet A szénhidrátoknak különösen a szellemi munka végzésénél, az agy energiaellátásában jelentős a szerepe. Felnőtteknél napi 130 g glükóz felhasználása esetén az agy 100-120 g-ot éget el vízzé és széndioxiddá. Kívánatos, hogy a fehérjéből történő glükoneogenézis (cukor képzése fehérjéből) és lipolízis (zsírlebontás) gátlására felnőtteknél (várandós nőknél és szoptató anyáknál) ugyanúgy, mint csecsemőknél a teljes energiaszükséglet legalább 25%-át, de legfeljebb 50%-át kell a szénhidrátoknak, különösen a poliszacharidoknak, mint pl. keményítő (burgonya, búza) szolgáltatniuk. Célszerű, ha gyümölcs és zöldségfélék di- és oligoszacharidjai szerepelnek táplálékként.

Figyelem! A várandós nők napi szénhidrátszükséglete 175 g, míg a szoptató anyáké 210 g. Ennek a napi glükózigénynek 70-90%-át az agy használja fel energiaforrásként. A többi glükóz az adenozin-trifoszfát előállítására fordítódik, főként a vörösvértestek, a leukociták, a szemszaruhártya, a szemlencse, a szem ideghártya sejtjei, a vese velőállomány sejtjei és az izomrost sejtek esetén.

8. táblázat: Szénhidrátban gazdag néhány gabonatermék (mg/100 g) szénhidrát- és élelmi rosttartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt mennyiségek (mg) Élelmiszer Szénhidrát- Élelmi rost– Bevitt szénhidrátBevitt tartalom tartalom mennyiség rostmennyiség (mg) (mg/100 g) (mg/100 g) (mg) Rizs (fehér) 78 4,6 54,6 3,22 Búza (teljes) 70,7 12,8 Búzaliszt (rétes) 70,6 3,2 Kukoricaliszt (teljes) 66,0 5,4 Búzacsíra 42 10,5 12,6 3,15 Rozs (teljes) liszt 67 10,5 Zabliszt 65 12,0 Szója (teljes) liszt 23 22 Száraz tészták 70-75 3,2 56-60 2,56 Méz 80000-85000 80000-85000 Étcsokoládé 56-57,1 1,0-1,6 56-57,1 1,0-1,6 Fehér kenyér 53 3,7 15,9 1,11 Graham kenyér 54 11,6 16,2 3,48 Rozskenyér 54 7,6 16,2 2,28 Félbarna kenyér 48-51 6,3 14,4-15,3 1,89 Kukoricáskenyér 50 4,6 15 1,38 Zsemle, kifli 25-30 1,5-1,7 11,25-13,5 0,675-0,765 9. táblázat: Szénhidrátban gazdagabb zöldségek szénhidrát- és élelmi rosttartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt mennyiségek (mg) Élelmiszer SzénhidrátÉlelmi Bevitt szénhidrátBevitt tartalom rosttartalom mennyiség rostmennyiség (mg/100 g) (mg/100 g) (mg) (mg) Bab (fehér, száraz) 58 24 58 24 Borsó (száraz) 53 23 53 23 Lencse 53 19 53 19 Borsó (zöld) 14,0 8,8 1,75 11 Bab (zöld) 6,8 3,0 8,5 3,75 Fokhagyma 26,3 2,72 0,26 0,027 Kukorica (csemege) 23,6 8,8 35,4 13,2 Burgonya 18,4 3,0 2,76 4,5 Vöröshagyma 8,3 2,1 2,075 0,525 Répa (sárga) 8,1 3,3 1,62-8,1 0,66-3,3 Tök, sütőtök 6,1-16,5 0-2,4 6,1-16,5 0-2,4 Karalábé 6,9 3,45-6,9 Bimbós kel 6,1 4,88 Laskagomba 5,8 5,8 Káposzta 5,7 2,5 2,5 5,7

10. táblázat: Szénhidrátban gazdagabb gyümölcsök szénhidrát- és élelmi rosttartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt mennyiségek (mg) Élelmiszer SzénhidrátÉlelmi Bevitt szénhidrát Bevitt tartalom rosttartalom mennyisége rostmennyiség (mg/100 g) (mg/100 g) (mg) (mg) Füge 62,0 31 Banán 24,2 24,2 Szőlő 18,1 5,7 18,1 5,7 Cseresznye 14,0 7 Ananász 12,0 12 Körte 12,0 6,2 9,6 Meggy 11,0 4,2 5,5 2,1 Szilvaféleségek 10,2-13,5 0-5,7 5,1-6,75 0.2,85 Kajszibarack 10,2 3,6 5,1 Gesztenye 32,6 2,8 3,26 0,28 Napraforgómag 17,4 2,5 0,87 0,125 Dió, mogyoró 11,7-14,7 2,0-2,8 Mandula 6,8 3,7 Tökmag 3,6 2,4

2.4. Vitaminok Miért szükségesek a vitaminok? Az emberi szervezet normális működéséhez, anyagcseréjének szabályozásához, vitalitásához és növekedéséhez nélkülözhetetlenek a biológiailag aktív, igen csekély, mikromennyiségű, természetes szénvegyületek, a vitaminok, illetve elővitaminok (provitaminok): az A- és a D-vitamin esetében. Mivel az emberi szervezet nem képes ezeket előállítani, ezért táplálékaink segítségével kell biztosítani a vitaminszükségletet. A vitaminok különböző mennyiségben sokféle táplálékban megtalálhatók, és több táplálék sokféle vitamint is tartalmazhat. Azonban nincs olyan táplálék, mely minden vitamint a szervezet számára szükséges teljes mennyiségben tartalmazna. Éppen ezért általában törekedni kell arra, hogy vegyes táplálkozással elégítsük ki a vitaminszükségletet. Ezen kívül figyelembe kell venni, hogy a fokozott vitaminigényt várandós nőknél és szoptató anyáknál, serdülőknél, időskorúaknál, sportolóknál a vitaminszükségletet csak külön pótlással lehet fedezni. A vitaminoknak gyakorlatilag két csoportját különböztetik meg: a vízoldékonyakat, mint valamennyi B-vitamin és a C-vitamin, melyeket naponként célszerű a szervezet számára biztosítani a megfelelő táplálékkal, vagy külön pótlással, mivel ezek általában nem raktározódnak. A másik csoportot a zsírban oldódó vitaminok, az A-, D-, E- és K-vitaminok alkotják, melyek a szervezetben általában jól raktározódnak, de túlzott, mértéktelen fogyasztásuk káros, sőt toxikus lehet. Fontos tudni, hogy a vitaminok, illetve a provitaminok egyéb tápanyagok elfogyasztása nélkül nem hasznosulnak, így a gyakori tévhittel ellentétben a vitaminok nem helyettesítői a többi tápanyagnak (lásd pl. a koplalást), de nem is élénkítőszerek, és önmagukban energiaértékük sincs (lásd pl. sportolók).

Mi a vitaminhiány? Ha valamelyik vitaminból a minimális szükségletet sem kapja meg a szervezet, vitaminhiány, ún. avitaminózis lép fel. Ez az adott vitaminhiányra jellemző speciális kóros állapot, de hazánkban igen ritka kórkép, mint pl. a skorbut, angolkór, beriberi, „vészes” vérszegénység, farkasvakság. Az avitaminózis azonban idővel halálhoz vezethet. Egyetlen vitamin hiánya is képes az emberi szervezetet veszélyeztetni. Ne feledkezzünk meg itt még a „Liebig-féle minimum törvény” elvéről sem, ugyanis hiába adunk az élő szervezetnek többféle vitamint, fölös mennyiségben a szervezet nem tud vele mit kezdeni, ha csak egyből is hiány áll fenn. Igaz, hogy Liebig ezt a növények növekedéséhez szükséges tápanyagokra állapította meg és az embernél ez a helyzet bonyolultabb, de az elv lényegében elfogadható. Gyakori a hiányos, a nem teljesen elegendő vitaminellátottság, az ún. hipovitaminózis. Általános jellegű, határozatlan panaszokat okozhat, mint pl. a szem és a nyelv (ajak) égése, szárazsága; zsibbadása, az érzékszervek zavara, vérszegénység, sápadtság, foghúsvérzés, fokozott fáradtság, szellemi alulteljesítés.

2. 4. 1. Folsav Szinonim nevei, eredete B4-, B9-, illetve B11 –vitamin vagy M-vitamin, folát, levélsav. A folsav neve a folium=levél latin szóból ered, mivel legjobb forrásai a zöld levelek. Élettani funkciók, miért fontos a folsav? Elsősorban a sejtosztódásban, az új sejtek képzésében, a sejtmag DNS-ének kialakításában vesz részt. Ezen kívül a szervezetet érő oxidatív distresszek kivédésében is jelentős, mivel a képződő káros, nagy mennyiségű, oxigéntartalmú gyököknek (lásd később) a szervezetből történő eltávolításához is hozzájárul. Végül nélkülözhetetlenek a kéntartalmú aminosavak a metionin (főként húsok, halak, tojás tartalmazzák) ↔ homocisztein ↔ cisztein anyagcseréjében. Magas homociszteinszintet (nagyobb, mint 9,0 μmol/l) hoz létre az említett folyamatban szereplő enzimek (transzszulfuráció és visszametilezés által) genetikai rendellenessége, de még inkább a táplálkozásból eredő folsav- és egyéb B-vitamin- (B12, B6, B3, B2), valamint a cink- és a szelénhiány. A nagy homociszteinkoncentráció károsítja a sejthártyát körülvevő, a sejtet védő, ún. extracelluláris mátrix megfelelő kiépítését, valamint a sejthártya, az ún. sejtmembrán lipidjeit és fehérjéit, mivel ez utóbbi esetben a levegő oxigénjével aktív szuperoxidot, majd ez utóbbi a nitrogénoxiddal szintén aktív peroxinitritet képez. Ezáltal az érfalat „érdessé” teszi, érfalgyulladást, érelmeszesedést okoz. Ezen kívül a magas homociszteinszint a májban jelentősen serkenti a májsejtek koleszterin termelését és kiválasztását, valamint a sejtekben a zsírok (lipoidok) felhalmozódását és a máj elzsírosodását, valamint a fibrózist, aminek következtében további májkárosodás lép fel. Megnő a vérplazma zsír- és koleszterinszintje is, ami további érelmeszesedést okoz. Érelmeszesedés megelőzésére 5 mg/nap dózist ajánlanak folsavból. A folsav az aminosavak anyagcseréjében (szerin → glicin átalakulás miatt) növeli a kreatin- (lásd magnéziumnál), valamint a porfirin (hemoglobin) mennyiségét és a káros oxigéntartalmú gyököket eltávolítja, növelve a glutation mennyiségét is. A prosztatarák rizikóját csökkenti, mivel a folsav bevitele és prosztatarák között fordított az arány. A folsav más vitaminokkal együtt részt vesz a vörösvértestek képzésében, javítja a vasfelszívódás mértékét.

Felszívódás, metabolizmus, hatékony alak A folsav az emésztőcsatornából könnyen és gyorsan felszívódik, a májban a B12- és Cvitamin jelenlétében alakul át a fiziológiásan hatékony folinsavvá. Ez az ún. citrovorum faktor (folinsav vagy leucovorin: 5-formil-5,6,7,8-tetrahidropteroil-glutaminsav), ami MgATP hatására aktív hangyasavvá alakul és uracilt timinné metilezve vesz részt a vörösvértestek nukleinsav-szintézisében. Természetes tápanyagainkból kb. 50%-os a folsav felszívódása.

Mit okozhat a folsavhiány? A folsavhiány növeli a szisztolés vérnyomást, valamint a perifériás és agyi artériák elzáródásának és a mélyvénás vérrögösödésnek, a trombózisnak a rizikóját. A folsavhiány, csökkenti a kognitív képességeket, növeli az időskori elbutulás (demencia) lehetőségét, a csontritkulás (oszteoporosis) gyakoriságát, ami megnöveli a csípőcsont törésrizikóját. Növeli a várandós anyában a terhességi magasvérnyomás (preeklampszia) kockázatát. A folsavhiány vérszegénységet és magzatfejlődési rendellenességeket eredményezhet. Anti-folátok (tea, kávé, alkohol, egyes folsav-antagonista gyógyszerek) fogyasztása, valamint dohányzás tilos közvetlenül a várandósság előtt és alatt. A folsavhiány az egyik legközönségesebb vitaminhiány, aminek hatására fokozott a rizikója a vérszegénységnek (éretlen, nagy vörösvértestek), a velőcsőzáródási és más fejlődési rendellenességeknek, az idegbántalomnak, a korai vetélésnek, a testtömeg csökkenésének, a száj- és bélfekélyesedésnek, a nyelv és ajakgyulladásnak, továbbá az érelmeszesedésnek (atherosclerosis), a szívinfarktusnak, a trombózisnak, az agyvérzésnek, valamint a méhnyakráknak, a mellráknak, a hasnyálmirigy daganatnak, a vastagbél- és vékonybél adenomáknak és tumoroknak, valamint a fehérvérűség kialakulásának. Milyen élelmiszerek jó folsavforrások? Tápanyagainkból (pl. szója, teljes kiőrlésű lisztből készült pékáruk, bab, borsó, karfiol, spárga, brokkoli, spenót, paradicsom, uborka, kelkáposzta, kelbimbó, tej és tejtermék, tojás, máj, hús, dió, narancs) csak kevés, 0,16-0,18 mg napi folát szerezhető be (11., 12., 13. és 14. táblázat). Az élelmiszerek folsavtartalma idővel csökken, mivel a vitamin hőre, fényre és tárolásra érzékeny. Mennyi a várandós nők és szoptató anyák folsavszükséglete? Várandós nőknek 0,4 mg/nap folsav fogyasztása ajánlott, amit lehetőleg a tervezett várandósság előtt 4 héttel kell megkezdeni. Mivel az átlagos folsavfogyasztás 0,3 mg/nap, ezért folsav bevitele általában szükséges. Azoknál a nőknél, akik kórtörténetében már velőcsőzáródási vagy egyéb fejlődési rendellenesség, szívfejlődési és húgyúti abnormalitás, spontán vetélés szerepel, 4,0 mg B9-vitamin javasolható orvosi ellenőrzés mellett. Szoptató anyáknak 0,4 mg/nap fogyasztás ajánlható. Folsav-védőként C-vitamin napi 250 mg szedése ajánlott, amit B-vitaminokkal, E-vitaminnal és N-acetilciszteinnel, valamint magnézium-, vas, cink- és szelénpótlással is célszerű kiegészíteni.

11. táblázat: Gabonatermékek folsavtartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt folsav mennyisége (mg) Élelmiszer Folsavtartalom (mg/100 g) Bevitt folsav mennyiség (mg) Búzacsíra 0,52 0,156 Szója (teljes) liszt 0,2 Rozs (teljes) liszt 0,135 Búzaliszt 0,016 Rizs (fehér) 0,016 0,0112 Kukoricaliszt (teljes) 0,015 Tésztaféleségek (száraz) 0,020-0,050 0,016-0,04 Fehér kenyér 0,036 0,0108 Graham kenyér 0,030 0,009 Rozskenyér 0,016 0,0064 Zsemle, kifli 0,014-0,031 0,0063-0,014

12. táblázat: Gyümölcsök, diófélék, olajos magvak folsavtartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt folsav mennyisége (mg) Élelmiszer Folsavtartalom (mg/100 g) Bevitt folsav mennyisége (mg) Cukordinnye (sárga) 0,024 0,036 Narancs 0,017 0,007 Banán 0,013 0,013 Dió 0,033 0,0033 Mogyoró 0,03 0,0015 Mandula 0,023 0,0023 13. táblázat: Zöldségek folsavtartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt folsav mennyisége (mg) Élelmiszer Folsavtartalom (mg/100 g) Bevitt folsav mennyisége (mg) Bab (fehér, száraz) 0,13 0,13 Bab (zöld) 0,041 0,051 Lencse 0,170 0,17 Borsó (száraz) 0,16 0,16 Borsó (zöld) 0,013 0,01625 Petrezselyem zöldje 0,149 0,014 Póréhagyma 0,103 0,014 Karalábé 0,07 0,035-0,07 Paraj (spenót) 0,066 0,066 Kelkáposzta-féleségek 0,065 0,065 Bimbós kel (kelbimbó) 0,061 0,0488 Endívia, salátakatáng 0,050 0,025 Paradicsom 0,037 0,0222 Karfiol 0,034 0,0068-0,034 Brokkoli 0,033 0,033 Káposzta 0,031 0,031 Kukorica (csemege) 0,026 0,039 Sütőtök 0,025 0,025

14. táblázat: Húsok folsavtartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt folsav mennyisége (mg) Élelmiszer Folsavtartalom (mg/100 g) Bevitt folsav mennyisége (mg) Sertésvese 0,044 0,044 Borjú- és marhamáj 0,23 0,23 Sertésmáj 0,205 0,205 Csirkehús (tyúk) 0,009-0,012 0,0135-0,018 Lazac 0,04 0,04 Tojás (egész) 0,070 0,056 Pótlás szükséges-e? Az elmondottak alapján, az orvos ajánlása szerint a pótlás elkerülhetetlen, pl. valamilyen tablettával, melyből 90%-nál nagyobb a felszívódás. Többféle készítmény van forgalomban, melyben más vitaminok és ásványi anyagok mellett a folsav is megtalálható. A folsavval dúsított „Táltos” kenyér 0,2 mg folsav/200 g kenyér/nap bevitelt jelent.

2. 4. 2. B-vitaminok Miért fontosak a B-vitaminok? Valamennyi B-vitamin nélkülözhetetlen a human szervezet fehérje-, zsír- és szénhidrát anyagcseréjében. Ezek a vitaminok részt vesznek a vörösvértestek képzésében, növekedésében, valamint az ideg- és izomkárosodások kivédésében. Az anyagcsere-folyamatokban az aktivált csoportokat átvivő karrier anyagcsoportok vízoldékony B-vitaminok. Ezek a vitaminok az elektronokat, illetve hidrogéneket átvivő B2-, illetve B3-vitaminon kívül az aktív aldehidcsoportot átvivő B1-vitamin (tiamin), a savi acilcsoportot átvivő B5-vitamin (acetil-koenzimA, pantoténsav), az aktív széndioxidot átvivő B7-vitamin (biotin), az amincsoportot átvivő B6-vitamin (piridoxál-foszfát), majd az egy szénatomot tartalmazó aktív töredékcsoportot átvivő B9-vitamin (folsav). Az 15. táblázatban láthatók az egyes B-vitaminok elnevezései, napi szükségletük és a vitaminhiány tünetei. Milyen élelmiszerek jó B-vitaminforrások? Növényi és állati eredetű táplálékaink legtöbbje tartalmazza a különböző Bvitaminokat, így normál vegyes táplálkozáskor a B-vitaminok egy részéhez hozzájuthatunk, átlagban a következő mennyiségben (mg/nap): B1: 0,8-1,37; B2: 0,5-1,4; B3: 13-18,5; B5: 4-5; B6: 0,8-2,0; B12: 0,002. B2-vitaminban gazdag élelmiszer az élesztő, a mogyoró, a tej és tejtermékek, a tojás, a tőkehúsok, a máj, a vese, a szív és a halak (16., 17., 18., 19. és 20. táblázat).

15. táblázat: A B-vitaminok napi szükséglete és hiánytüneteik Vita- Szinonim név Szükséglet (mg/nap) Hiányjelenségek min (kórképek) Várandós Szoptató nők anyák B1 Tiamin, 1,4 1,4 Beriberi, vérszegénység, polyneuritis szénhidrát (több ideg egyidejű gyulladása), vitamin izomgyengeség, hányás, mielinhiány B2 Riboflavin, 1,4 1,6 Vérszegénység (bélboholy hipertrófia), növekedési vasfelszívódási zavar, növekedésgátlás, vitamin (Gnyelv- és nyálkahártya gyulladás, vitamin) riboflavinhiánys B3 Niacin, PP18,0 17,0 Pellagra (durva bőr), bőrgyulladás, faktor, hiperlipidémia (triglicerid LDLantipellagra-, koleszterin nő, HDL-koleszterin csökken), antihiperlipidémi depresszív pszichózis (fejfájás), hányás ás vitamin B5 Pantoténsav, 6,0 7,0 Bőr és nyálkahártya-gyulladás, csökkent antidermatitiszsebgyógyulás, „égőláb szindróma”, faktor (vitamin), hiányosan fejlődött agy és koponya, pantothein hiperkoleszterémia B6 Piridoxál (1,9 2,0 Vérszegénység, fehérje (aminosav)foszfát), fehérjeszintézis defektusa, ideggyulladás, (aminosav)trombózis, terhességi toxémia, hányás, vitamin hányinger, vesekő, migrén, bőrgyulladás B12 Kobalamin (Co0,0026 0,0028 Vészes vérszegénység, idegbántalom, tartalmú)depresszió, agyfunkciók zavara, szellemi vitamin hanyatlás, a felfogóképesség csökkenése, immunhiányos hatás, növekedés romlása, étvágytalanság, fogamzási képesség csökkenése, nőknél csökkent csontásványi anyagtartalom és sűrűség (oszteoporozis) 15. táblázat: B2-vitaminban gazdag néhány gabonatermék B2-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan elfogyasztott B2-vitamin mennyisége (mg) Élelmiszer B2-vitamintartalom (mg/100 g) Bevitt B2-vitamin mennyisége (mg) Élesztő 1,17-1,7 Búzacsíra 0,66 Szója (teljes) liszt 0,31 Rozs (teljes) liszt 0,15 Búza (teljes) 0,15 Búzaliszt 0,15 Kukoricaliszt (teljes) 0,12 Száraztészták 0,050-0,2 0,08-0,1 Graham kenyér 0,13 0,039 Rozskenyér 0,1 0,03 Félbarna kenyér 0,070 0,021 Kukoricás kenyér 0,046 0,0138 Fehér kenyér 0,03 0,009

17. táblázat: Zöldségek B2-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B2-vitamin mennyisége (mg) Élelmiszer B2-vitamintartalom (mg/100 g) Bevitt B2-vitamin mennyisége (mg) Lencse 0,255 0,255 Borsó (sárga) liszt 0,245 0,245 Bab (zöld) 0,2 0,25 Bab (fehér, száraz) 0,2 0,2 Borsó (zöld) 0,15 0,1875 Csiperkegomba 0,44 0,44 Petrezselyem zöldje 0,3 0,21 Brokkoli 0,210 0,21 Paraj (spenót) 0,2 0,2 Kelkáposzta-féleségek 0,15 0,15 Spárga 0,15 0,15 Fokhagyma 0,14 0,0014

18. táblázat: Diófélék, olajos magvak B2-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B2-vitamin mennyisége (mg) Élelmiszer B2-vitamintartalom (mg/100 g) Bevitt B2-vitamin mennyisége (mg) Tökmag 0,28 0,014 Gesztenye 0,25 0,025 Mandula 0,2 0,02 Napraforgómag 0,17 0,0085 Dió 0,1 0,01

19. táblázat: Néhány tejtermék és tojás B2-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B2-vitamin mennyisége (mg) Élelmiszer B2-vitamintartalom (mg/100 g) Bevitt B2-vitamin mennyisége (mg) Sajtféleségek 0,2-0,35 0,06-0,105 Kefir 0,2 0,35 Joghurt 0,18 0,27 Tej (tehén, friss) 0,15 0,375 Juhtúró 0,15 0,045 Tehéntúró 0,1-0,14 0,05-0,07 Tejföl 0,125 0,125 Tojás (egész) 0,248 0,1985

20. táblázat: Húsok B2-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B2vitamin mennyisége (mg) Élelmiszer B2-vitamintartalom (mg/100 g) Bevitt B2-vitamin mennyisége (mg) Borjú- és marhamáj 3,0 3,0 Libamáj 3,0 0,6 Sertésmáj 2,0 3000 Sertésvese 1,0 1,0 Sertésszív 0,8 0,8 Borjúhús 0,3 0,225 Sertéshúsféleségek 0,25-0,35 0,375-0,7 Őzhús 0,25 0,3 Liba-, kacsahús 0,2 0,32 Bárány (juh) hús 0,2 0,15 Marhahús 0,17-0,2 0,255-0,3 Csirkehús (tyúk) 0,17-0,2 0,255-0,3 Borjú-, marhaszív 0,1 0,1 Pulykahús 0,080-0,18 0,12-0,27 Kenőmájas 1,3 0,25 Májas hurka 0,9 0,9 Disznósajt 0,25 0,25 Parasztkolbász 0,25 0,125 Lazac 0,17 0,17 B3-vitamint nagyobb mennyiségben tartalmaz az élesztő, a burgonya, a hüvelyesek, a kelkáposzta, a kukorica, a napraforgómag, a tökmag, a tojás, sertéshús, a máj, a vese, a tüdő, a baromfihúsok, a halak (hering), a gombák (21., 22., 23. táblázat).

21. táblázat: B3-vitaminban gazdag gabonatermékek (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B3-vitamin mennyisége (mg) Élelmiszer B3-vitamintartalom (mg/100 g) Bevitt B3-vitamin mennyisége (mg) Szója (teljes) liszt 3 Búzacsíra 2,9 0,87 Búza (teljes) 5 Búzaliszt 2 Kukoricaliszt (teljes) 1,5 Rizs (fehér) 1,1 0,77 Rozs (teljes) liszt 1,0 Zabliszt 0,9 Száraz tészták 1,7 1,36 Graham kenyér 3 Kukoricás kenyér 1,1 Félbarna kenyér 1 0,3 Fehér kenyér 1 0,3 Rozskenyér 1 0,4 Zsemle, kifli 0,3-0,4 0,3-0,4

22. táblázat: Zöldségek B3-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B3-vitamin mennyisége (mg) Élelmiszer B3-vitamintartalom (mg/100 g) Bevitt B3-vitamin mennyisége (mg) Lencse 2,7 2,7 Borsó (száraz) 1,8 1,8 Borsó (sárga) liszt 1,5 1,5 Bab (zöld) 1 1,8 Bab (fehér, száraz) 1 1,5 Borsó (zöld) 1 2,7 Laskagomba 5,2 5,2 Csiperkegomba 4,5 4,5 Vargánya 4,5 3,6 Petrezselyemgyökér 3 0,3 Kelkáposzta 2 2 Kukorica (csemege) 1,8 1,8 Répa (sárga) 1,5 0,3-1,5 Vöröshagyma 1,2 0,3 Paraj (spenót) 1 1 Káposzta 1 1 Burgonya 1 1,5 Brokkoli 1 1 Tök, sütőtök 1 1 Karfiol 0,5 0,1-0,5 Póréhagyma 0,5 0,35 Paradicsom 0,5 0,3 Fejes saláta 0,5 0,25 Fokhagyma 0,4 0,4 Karalábé 0,3 0,15-0,3 Kelbimbó 0,3 0,24 Endívia 0,24 0,12 Zöldpaprika 0,2 0,16

23. táblázat: Húsok B3-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B3vitamin mennyisége (mg) Élelmiszer B3-vitamintartalom Bevitt B3-vitamin mennyisége (mg/100 g) (mg) Borjú- és marhamáj 0,015 15 Libamáj 0,014 0,003 Sertésmáj 0,014 0,021 Csirkehús (tyúk) 0,008 0,012 Borjú-, marhaszív 0,007 0,007 Sertésszív 0,007 0,007 B5-vitamint tartalmaz az élesztő, a hüvelyesek (borsó, szója), a brokkoli, a mogyoró, a gesztenye, a lisztek (teljes), a tej és tejtermékek, a tojás, a tőkehúsok, a máj és a szív (24., 25. és 26. táblázat).

24. táblázat: B5-vitaminban gazdag gabonakészítmények (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B5-vitamin mennyisége (mg) Élelmiszer B5-vitamintartalom (mg/100 g) Bevitt B5-vitamin mennyisége (mg) Kukoricaliszt 0,550 Búzacsíra 0,140 0,042 Rizs (fehér) 0,130 0,091 Graham kenyér 0,79 0,237 Rozskenyér 0,47 0,188 Fehér kenyér 0,35 0,105 Zsemle 0,14 0,063 Félbarna kenyér 0,13 0,039 Kukoricás kenyér 0,11 0,033 25. táblázat: Néhány zöldségféle és tojás B5-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B5-vitamin mennyisége (mg) Élelmiszer B5-vitamintartalom (mg/100 g) Bevitt B5-vitamin mennyisége (mg) Lencse 1,7 1,7 Bab (fehér, száraz) 0,97 0,97 Bab (zöld) 0,26 0,325 Borsó (száraz) 0,23 0,23 Borsó (sárga) liszt 0,2 0,2 Brokkoli 1,3 1,3 Laskagomba 0,5 0,5 Tojás (egész) 2,5 2

26. táblázat: Húsok B5-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B5vitamin mennyisége (mg) Élelmiszer B5-vitamintartalom (mg/100 g) Bevitt B5-vitamin mennyisége (mg) Sertésmáj 6,8 Borjú- és marhamáj 3,7 Sertésvese 3,4 Borjú-, marhaszív 2,8 Sertésszív 2,2 Marhahús 1 Csirkehús (tyúk) 0,96 Pulykahús 0,59-1,13 B6-vitaminban gazdag élelmiszerek a következők: élesztő, hüvelyesek (bab, lencse), káposzta, burgonya, banán, sertéshús, tyúkhús, máj, vese, halak (27., 28., 29., 30. és 31. táblázat).

27. táblázat: B6-vitaminban gazdag néhány gabonaféle (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B6-vitamin mennyisége (mg) Élelmiszer B6-vitamintartalom (mg/100 g) Bevitt B6-vitamin mennyisége (mg) Élesztő 1,1-1,14 Búzacsíra 1,2 0,36 Szója (teljes) liszt 0,52 Búza (teljes) 0,27 Rizs (fehér) 0,21 0,147 Rozs (teljes) liszt 0,21 Zabliszt 0,21 Búzaliszt 0,1 Borsó (sárga) liszt 0,2 Száraz tészták 0,05 0,04 Fehér kenyér 0,1 0,03 Félbarna kenyér 0,14 0,042 Graham kenyér 0,2 0,08 Kukoricás kenyér 0,11 0,033 Rozskenyér 0,22 0,066 Zsemle, kifli 0,02-0,1 0,02-0,1 28. táblázat: Zöldségek B6-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B6-vitamin mennyisége (mg) Élelmiszer B6-vitamintartalom (mg/100 g) Bevitt B6-vitamin mennyisége (mg) Lencse 0,59 0,59 Bab (fehér, száraz) 0,4 0,4 Borsó (száraz) 0,2 0,2 Borsó (sárga) liszt 0,2 0,2 Burgonya 0,53 0,795 Vöröshagyma 0,41 0,1025 Petrezselyemgyökér 0,4 0,04 Rebarbara 0,35 0,245 Káposzta 0,31 0,31 Karalábé 0,26 0,13-0,26 Paraj (spenót) 0,25 0,25 Karfiol 0,24 0,048-0,24 Zöldpaprika 0,24 0,192 Kelbimbó 0,22 0,176 Répa (sárga) 0,2 0,04-0,2 Kelkáposzta 0,19 0,19 Kukorica (csemege) 0,12 0,18 Cukkini 0,12 0,06 Retek 0,12 0,012 Tök, sütőtök 0,08 0,08 Paradicsom 0,07 0,042 Endívia 0,048 0,024 Uborka 0,03 0,015

29. táblázat: Néhány gyümölcs, diófélék, olajos magvak B6-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B6-vitamin mennyisége (mg) Élelmiszer B6-vitamintartalom (mg/100 g) Bevitt B6-vitamin mennyisége (mg) Banán 0,25 0,25 Füge 0,15 0,075 Mák 0,46 0,046 Napraforgómag 0,42 0,042 Dió, mogyoró 0,34 0,034 Gesztenye 0,32 0,032 Mogyoró 0,19 0,095 Tökmag 0,19 0,0095 Mandula 0,14 0,014

30. táblázat: Néhány tejtermék és tojás B6-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B6-vitamin mennyisége (mg) Élelmiszer B6-vitamintartalom (mg/100 g) Bevitt B6-vitamin mennyisége (mg) Vaj 0,01 0,002 Kefir 0,1 0,175 Juhtúró 0,05 0,015 Joghurt 0,04 0,021 Sajtféleségek 0,03-0,06 0,009-0,018 Tej (tehén, friss) 0,03-0,04 0,075-0,1 Tehéntúró 0,02-0,03 0,01-0,015 Tojás (sárgája) 0,12 Tojás (egész) 0,05 0,04 Tojás (fehérje) 0,003

31. táblázat: Húsok B6-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B6vitamin mennyisége (mg) Élelmiszer B6-vitamintartalom (mg/100 g) Bevitt B6-vitamin mennyisége (mg) Borjú- és marhamáj 1,7 1,7 Borjúhús 0,7 0,525 Sertésmáj 0,66 0,99 Liba-, kacsahús 0,58 0,928 Csirkehús (tyúk) 0,5-0,66 0,75-0,99 Sertésvese 0,34 0,34 Sertéshúsféleségek 0,3-0,4 0,45-0,8 Borjú-, marhaszív 0,29 0,29 Sertésszív 0,22 0,22 Bárány (juh) hús 0,16 0,12 Marhahús 0,12-0,37 0,18-0,555 Lazac 0,5 0,5 Ponty 0,08 0,08

B12-vitamint nagyobb mennyiségben a máj (sertés és borjú), a szív, a vese, a tojássárgája, a tőkehúsok, a hal (hering), a tej, a túró,a joghurt és a sajtok tartalmaznak (32. és 33. táblázat). Megjegyzendő, hogy B12-vitamin növényi táplálékokban nem található, így a szigorúan vegetáriánus koszton élők veszélyeztetettek.

32. táblázat: Néhány tejtermék és tojás B12-vitamintartalma (μg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B12-vitamin mennyisége (μg) Élelmiszer B12-vitamintartalom (μg/100 g) Bevitt B12-vitamin mennyisége (μg) Tehéntúró 0,70 0,35 Tej (tehén, friss) 0,30 0,75 Kefir 0,20 0,35 Sajtféleségek 0-1,5 0-0,45 Tojás (sárgája) 2,80 Tojás (egész) 1,3 1,04 Tojás (fehérje) 0,3

33. táblázat: Húsok B12-vitamintartalma (μg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B12-vitamin mennyisége (μg) Élelmiszer B12-vitamintartalom (μg/100 g) Bevitt B12-vitamin mennyisége (μg) Sertésmáj 60 90 Borjú- és marhamáj 58 58 Sertésvese 29 29 Sertésszív 7,8 7,8 Bárány (juh) hús 4,05 3,04 Lóhús 2,25 1,69 Marhahús-felsár 2 3 Sertéshúsok 0,08-0,8 0,12-1,6 Lazac 5 5 Ponty 1,53 1,53 Szükséges-e a B-vitaminok pótlása? Bizonyos esetekben célszerű ami patikai forgalomban kapható komplex B-vitamin készítményt fogyasztani, ami különböző mennyiségű B-vitaminokat tartalmaz a B1-, B2-, B3-, B5-, B6- és B12-vitaminból, és a táplálkozástól függően napi 1-3 kapszula elfogyasztása javasolt. Némely esetben, idegi és izomkárosodásoknál, görcsös állapotban a B-vitaminokból terápiás, illetve masszív, nagy adagokat javasolnak. A vegetatív idegrendszer A közismert, első megközelítésben az akarattól független ún. vegetatív idegrendszer két, a központi idegrendszerrel közvetlen kapcsolatban álló, ellentétes hatású, ún. antagonista idegrendszerből, a paraszinaptikus és szinaptikus idegrendszerből áll. A paraszinaptikus idegrostok legfőbb ingerületátvivő anyaga az acetil-kolin, de ezen kívül, ha kisebb mértékben is, de szerepet játszik még egy kisebb polipeptid, a bradikinin is. A paraszinaptikus idegrendszernek számos szerepe ismeretes. Általánosságban feladata a szervezet

energiatartalékainak a felhalmozása és tárolása, a kimerült szervek helyreállítása, regenerációja, a létrejött anyagveszteségek újrapótlása. Csökkenti a szívizmok oxigénfogyasztását és javítja az energiatermelő folyamatok hatásfokát. A paraszinaptikus idegrendszer végkészülékeken az acetil-kolin és a bradikinin hatására az erek keresztmetszete nő, az ingervezetés lassúbbodása és az értágulat miatt a vérnyomás, mind a szisztolés (szívösszehúzódásos), mind a diasztolés (szívelernyedési-telítődési) csökken, pulzusgyengülés áll elő. Kivételek a szíverek, ahol összeszűkülés következik be. A mirigyműködések fokozódnak, ami könnyezésben, nyál bőséges folyásában, erős izzadásban nyilvánul meg. Erőteljesebb lesz a gyomorsav kiválasztása, növekszik a gyomornedv mucintartalma, a hasnyálmirigy működése, az epehólyag kiürülése. A gyomor- és a bélmozgás (perisztaltika, görcsök) fokozódik, ami később hányáshoz, hasmenéshez vezethet. A leszálló vastagbél paraszinaptikus izgatása székelési, a húgyhólyag kiürítésében működő izom paraszinaptikus idegizgatása pedig vizelési ingert idéz elő. A nemi szervek merevedését a harántcsíkolt izmok paraszinaptikus idegizgatása biztosítja. A vegetatív idegrendszer másik, a paraszinaptikus idegrostokkal szoros kölcsönhatásban működő, de a legtöbb szervben ellentétes, gátló hatású, ún. szinaptikus idegrostjainak legfőbb mediátorai a noradrenalin és a belőle képződő adrenalin (a mellékvesekéregben), valamint a dopamin és a szerotonin. Feladatuk a szervezetben a belső környezet állandóságának, az ún. homeosztázisnak a biztosítása. Ezen kívül a szervezetet érő külső behatásokra állandó készenlétet biztosít, azaz a szervezetet védekezésre készteti a szervezet nem specifikus válaszának első fázisa, az ún. vészreakció, alarmreakció által. Hatására az erek összehúzódnak, a vérnyomás emelkedik. Fokozódik a szívizmok és a szervezet oxigénfogyasztása, de romlik az energiafolyamatok hatásfoka. A szívre gyakorolt hatásként nő a perctérfogat, azaz a szívkamra által egy perc alatt továbbított vérmennyiség. A hörgők tágulnak. Gátlódik az emésztőnedvek elválasztása, korlátozódnak a gyomor és a bélrendszer mozgásai. A végbél záróizmainak feszülését fokozza, a méhösszehúzódást csökkenti. Általában az anyagcserét az összetett anyagok lebomlása irányába tolja el. Normális élettani körülmények között az agy, illetve a központi idegrendszer legfontosabb ingerület-átvivő anyaga a glutaminsav és a glutaminsav receptor. Ezek szerepe kiemelkedő a gondolkodás, a tanulás és az emlékezés folyamatában (Lásd Élettani magyarázat, 5.6. fejezet). A legkülönbözőbb ingerületfokozók, mint a túlzott glutaminsav-, illetve glutamátfogyasztás, valamint a glutaminsav receptorok túlzott mértékű működése kóros állapotokhoz, betegségekhez vezethet. Ezek ugyan soktényezős elváltozások, mégis itt a legjelentősebb tényező a glutaminsav és receptorainak túlműködése következtében létrehozott a magas kalciumszint által előidézett posztszinaptikus neuronok kiváltotta túlzott sejtizgatás, sejtelfajulás (degeneráció), sejtkárosodás, sőt sejtelhalás és programozott sejthalál (lásd az előzőeket). Ezekhez a betegségekhez a következő jelenségek vezethetnek: fizikai sokkhatások, különböző traumák (részben mechanikai sérülés révén, részben pedig infarktus jellegű szövetelhalások), szellemi-lelki megrázkódtatások, továbbá súlyos lelki megterhelés, idegsokk, valamint az élettani folyamatok során keletkező, túlzott mennyiségű, el nem használt vagy nem hatástalanított, nem eltávolított (angolul: non scavenged), igen aktív, hatékony oxigén-, illetve oxigén- és nitrogén-, esetleg klórtartalmú szabad gyökök, ionok által okozott oxidatív stresszek, valamint gyulladások. Az említett idegi megbetegedések fő oka mellett más faktorok is szerepet játszanak, mint pl. a helyi vizenyő felszaporodása, ún. ödémája, elsősorban a glutaminsav receptorok ioncsatornáin bejutott fölös nátrium következményeképp. Ezen kívül a neuronokban megnövekedett kalciumszint a gyulladásos folyamatok kialakulását segíti elő a gyulladást okozó, ún. proinflammatórikus citokin fehérjék (interleukin-1 és -6, valamint -8, továbbá a tumor-nekrózis-faktor-alfa), a telítetlen zsírsav, az arachidonsav oxidációs származékai: a

prosztaglandinok, a tromboxánok, a leukotriének, az epoxitetraénsavak, végül a hisztamin és a szerotonin, továbbá a bradikinin peptid. Ezek hatására láz, gyulladás lép fel, megváltoznak a véráramlási tényezők, az érfal vérrögösödés miatt, a verőér eldugulása folytán a szerv helyi, szöveti vérszegénysége következik be, így az oxigénellátás zavara lép fel (stroke), valamint kóros anyagcsere termékek szaporodnak fel. Az epilepszia tünetei Hazánk lakosságának közel öt százaléka szenved epilepsziában. Az epilepszia (ún. morbus sacer, latin kifejezéssel „szent betegség”) időszakosan ismétlődő, szabályosan visszatérő, periodikus, feszüléses, görcsökkel, rohamokban jelentkező, tudatbeszűküléssel vagy tudatvesztéssel járó és sajátos emlékezészavarral vagy emlékezetkieséssel járó állapot. A nagy epilepsziás rohamnál a beteg rendszerint hangos sikoltás után hirtelen eszméletvesztéssel kimerevedik és összerogyik, majd néhány másodperc elteltével egész testében görcsösen rángatózni kezd. Gyakran nyelvét megharapja, szája habzik, arca elkékül, erősen izzad. Átmeneti légzésbénulás, sápadtság, ritkult, lassú szívverés, pupillaszűkülés után ellentétes jelenségek: pupillatágulás, vérbőség, szapora szívverés lépnek fel. Néhány perc múlva ritkulnak a rángások, a törzs és a végtagok kinyújtóznak, testszerte reflexhiány észlelhető. Gyakran előfordul a roham közben vizelet- és székletürítés is. A görcsös rángatást az izmok elernyedése váltja fel. Az eleinte hörgő légzés szabályossá válik és az átmeneti nyugtalanság, a ködös tudatállapot után a betegek gyakorta elalusznak. A nagy roham emlékezéskieséssel jár.

Gyerekkori epilepszia A gyermekeknél gyakran fordul elő epilepsziás kis roham, ami rövid ideig, gyakran csak másodpercekig tartó enyhe tudatzavarral, tudatbeszűküléssel járó, görcsös jelenségek nélküli rosszullét. A gyermekek ilyenkor mozdulatlanná válnak, tekintetük megmerevedik, mintegy elbambulnak, figyelmetlenné válnak, beszédüket félbeszakítják. Később azután folytatják a tevékenységüket, mintha semmi sem történt volna, és nem emlékeznek a rosszullétre. Ez a gyermekkori tünetegyüttes serdülőkorban általában megszűnik. Az epilepszia kiváltó okai Az epilepszia létrejöttét kiváltó sokféle lehetséges tényező között a legfontosabbak: az örökölt, genetikus terheltség, a csecsemők veleszületett fejlődési rendellenességei, a szülési károsodások, fejsérülések, terhességei mérgezéses állapot, az ún. terhességi toxikózis. Ide tartoznak még az agyi vérkeringési zavarok, agyvérzés, az agyi verőérben képződött véralvadék, vérrög (thrombus) által a verőér eldugaszolódása miatt kialakuló agyi elhalás (infarktus), az agyi sérülések és az ezeket követő hegesedés, agyhártya- és gerincvelőagyvelőgyulladás, agydaganatok. Az alkoholbetegek agyi károsodása is gyakran okozhat epilepsziát, ez az ún. „epilepsia alcoholica”. (Lásd Élettani magyarázat, 5.7. fejezet) A B-vitaminok és az epilepszia A B-vitaminok, mint a B1-, B6- és B3-vitamin, valamint a folsav (B9) hiánya fokozza, viszont ezekkel és a magnéziummal, cinkkel való bőséges ellátottság csökkenti az epilepsziás görcsös rohamok kockázatát, esetleg azok mértékét. Így a csecsemők epilepsziáját eredményesen lehetett kezelni napi 2,0 – 8,0 mg B6 –vitaminnal. (Lásd Élettani magyarázat, 5.8. fejezet)

A B6-vitamin aktív formájának kialakításához magnéziumra és cinkre van szükség, így ezek szájon keresztül történő adása az említett B-vitaminokkal együtt hatékony az epilepsziában (lásd a 2.4.2.6. fejezetet). Ezenkívül kedvező az a hatás, amely szerint a cink gátolja a posztszinaptikus neuronok glutamátreceptorait, így az epilepsziában történő túlműködésüket. Az epilepszia ellenes gyógyszerek egy része csökkenti a serkentő glutaminsav felszabadulását és excitatorikus hatását, míg másik része akadályozza a gamma-aminovajsav elbontását, illetve átalakítását a gamma-aminovajsav-aminotranszferáz enzim gátlásával. Várandós nők és az epilepszia A várandós nők jó részénél a várandóság alatt növekszik az epilepsziás görcskészség. Az ilyen esetben alkalmazott gyógyszer könnyen átjut a méhlepényen, ezért károsan hathat a magzatra, 2-3-szorosára növelve a veleszületett rendellenességeket. Mégis, a halmozottan jelentkező rohamok okozta oxigénhiány és egyéb hatások ártalmasabbak lehetnek a magzatra, mint a lehető legkisebb, de még hatékony mennyiségben alkalmazott epilepszia ellenes gyógyszer. A várandós nők epilepsziájánál alkalmazott gyógyszerek egy része lehet folsav antagonista, azaz annak hatását gátló, vagy növelhetik a folsav lebomlását, metabolizmusát. Ezeknek a gyógyszereknek a szedésénél a magzatfejlődési rendellenességek, velőcsőzáródási hibák (lásd a 2.4.1. fejezetet) megelőzésére a fogamzás előtt és a fogamzás után az első három hónapban 1 mg/nap, illetve 5 mg/nap folsavat (B9-vitamint) javasolnak. Születéskor a csecsemőknek a vérzékenység (agyvérzés) megakadályozására 1 mg K1-vitamint juttatnak izomba adott injekció formájában (vagy a várandós anyáknak szüléskor 10 mg K1-vitamint adnak, illetve szájon keresztül 20 mg-ot). Az epilepszia ellenes szerek szedése mellett a kismamák szoptathatnak, mivel az újszülöttre nem jelentenek veszélyt az anyatejbe átjutott szermennyiségek. A várandós anyák terhességi toxikózisban (mérgezéses állapotban) hirtelen fellépő rángógörcsös rohamainak megszüntetésére magnézium-szulfát infúziót, fiziológiás, magnézium-szulfátot tartalmazó oldat vénába történő bejuttatását alkalmazzák (lásd a 2.5.1.2. fejezetet). A várandós anyák esetleges meghűlése, influenza, fertőzések esetében fellépő magas láz (hipertermia) és a testhőmérséklet átmeneti emelkedése fizikai sokkhatásra epilepsziás görcsrohamok kiváltója lehet. Ilyenkor feltétlenül csillapítani kell a testhőmérséklet emelkedését megfelelő, torzszülést, illetve fejlődési rendellenességet nem okozó, nem teratogén hatású lázcsillapítókkal, esetleg priznic (Priessnitz-féle állottvizes, felmelegedő borogatás láz, gyulladásos tünetek enyhítésére) alkalmazásával.

2. 4. 3. B1-vitamin Szinonim nevei: tiamin, tiamin-pirofoszfát, kokarboxiláz; aneurin, anti-polineuritiszes-vitamin, antineuralgiás (antineuritiszes)-vitamin, anti-beriberi vitamin, szénhidrát-vitamin, ideg-vitamin, szellemivitamin. (Szerkezet lásd Élettani magyarázat, 5.9. fejezet) Mi a B1-vitamin aktív alakja?

A szervezetben lefolyó anyagcserében a B1-vitamin aktív alakja a vitamin foszforilált változata, mely két foszfátcsoportot közös oxigénnel összekapcsolva tartalmaz. Elnevezései a következők: tiamin-pirofoszfát, tiamin-difoszfát, aneurin-dipirofoszfát, régebbi elnevezéssel kokarboxiláz. Ennek képződése magnézium jelenlétében magnézium-adenozin-trifoszfát (MgATP) hatására történik, azáltal, hogy ez a tiamin ötös gyűrűjéhez kapcsolódó etilalkoholos csoporttal pirofoszforsav-észter csoportot alkot a tiamin-pirofoszfokináz enzimfehérje gyorsító hatásának segítségével. Az aktív alak a tiamin-(di)pirofoszfát számos, a szénhidrát, aminosav és zsírsav anyagcseréjében részt vevő enzim egyik kofaktora, illetve koenzimje, kiegészítő összetevője, tényezője (pl.: karboxiláz-, illetve dekarboxiláztípusú enzim), míg a másik kofaktora a magnézium, melyet ugyan helyettesíthet a mangán, de ekkor az enzim aktivitása, hatékonysága kisebb lesz, réz jelenléte teljesen gátolja a folyamatot. Hogy fedezték fel a B1-vitamint? Már közel másfél évszázaddal ezelőtt (1878-ban) rájöttek arra, hogy az egyoldalú, nagy szénhidrátbevitelű táplálkozás, mely a hántolt és fényezett rizsből készült ételek rendszeres fogyasztását jelentette, a „beriberi” (hindusztáni nyelvben „merev járás”) nevű betegséget eredményezte. Elsősorban Kelet-Ázsiában, Jáva szigetén, Kínában, Japánban, továbbá Szudánban okozott problémát. A következő évszázadban pedig japán kutatók arra is rájöttek, hogy a rizsszemek cink-oxiddal történő polírozása a gyomornyálkahártya felsértése által gyomorfekélyt, sőt gyomorrákot okozhat. Megfigyelték viszont, hogy a hántolatlan ún. barna rizsből készült ételeket vagy a húst, belsőségeket, tojást és zöldségfélét és gyümölcsöket is tartalmazó vegyes étrend fogyasztása során gyorsan megszűnt a beriberi. Elsőként a japán tengerészet egyik orvosa, Takaki az 1880-as években alkalmazta japán matrózoknál a vegyes táplálkozást, igen jó eredménnyel. Már két évszázaddal ezelőtt észlelték, hogy nemcsak az emberek, hanem az állatok (csirke, kutya, macska, egér, patkány, tengeri malac) esetében is fellép a beriberi, ha tartósan hántolt rizzsel táplálják azokat. Eijkman holland katonaorvos 1889-ben Jáván észlelte, hogy a hántolt rizst tartalmazó ételmaradékokkal etetett tyúkok lábai megmerevedtek, megbénultak, polyneuritis (ideggyulladás) lépett fel, amit tyúk-polyneuritisznek nevezett el. Ez az human beriberi-hez hasonló betegség megszűnt a tyúkok kapirgálással megszerzett vegyes táplálkozásával, valamint nyers, hántolatlan rizs etetésével, végül rizshéjakból készült vizes péppel sikerült meggyógyítani, illetve megelőzni a tyúk-polyneuritist (polyneuritis gallinarum). Néhány évvel később a rizskorpából sikerült izolálni egy vízoldékony, gyógyító összetevőt, ami beriberit, illetve ideggyulladást elhárító hatással rendelkezett. Ezzel bizonyították, hogy ez az anyag egy nélkülözhetetlen tápanyag, aminek hiánya okozza a betegséget. De Eijkman csak 1929-ben kapta meg az orvosi Nobel-díjat annak elismeréseként, hogy ő fedezte fel az első vitaminhiány okozta betegséget. További állatkísérletek (majmokkal, kecskékkel) bizonyították, hogy a rizskorpa, majd az élesztő, bármilyen nevetségesnek hangzott az akkori orvosi tudományos körökben nemcsak a beriberi gyógyszere, hanem a növekedésnek is nélkülözhetetlen tényezője. A rizskorpa vizes kivonatából 1911-ben Funknak sikerült egy hatékony „csapadékot” elkülönítenie. Ezt a rizsben oldódó B-faktort, melyből már mg-nyi mennyiség rövid idő (3 óra) alatt meggyógyítja a beriberiben szenvedő galambokat a vita=élet (latinul) és a talált aminocsoport alapján „vitamine”-nek nevezi el. Később, 1926-ban a rizshéj vizes kivonatából elsőként Jensennek és Donathnak, majd 1931-ben Windausnak és asszisztenseinek sikerült izolálniuk a B1-vitamin kristályokat élesztő vizes kivonatából. Az anyagot, kémiai összetételét megállapítva, mint idegekre ható vegyületet aneurinnak nevezték el. 1936-ban Williams meghatározta a

kristályok szerkezetét, majd mesterségesen előállította az anyagot, amit „thiamine”-nak nevezett el kéntartalma ([theion]=kén, görög szó alapján) és aminocsoportja miatt. Később megállapították a tiamin szerepét a szénhidrátok anyagcseréjében, valamint megtalálták a tiamin aktív alakját is. Hasznos lehet megemlíteni, hogy a feldolgozás előtti, természetes, ún. barna rizsszemeket több vízben és hosszabb ideig kell főzni. Ezzel szemben újabban előre feldolgozott rizst ajánlanak, aminek előgőzölés, illetve előfőzés után a külső kemény rétegét eltávolítják. A tápanyagok, mint a fehérje, szénhidrát, zsír, B1-vitamin (0,25 mg/100 g), magnézium (102 mg/100 g), foszfor (289 mg/100 g) és a rostanyagok (4,7 g/100 g) nagyobbik része a rizsszemekben marad, így annak tápértéke a barna rizséhez hasonló lesz. Gyorsabban fő (kb. 10 perc és ugyanennyi puhulás) és az íze jobb lesz, mint a barna rizsé. Előnye az is, hogy nem lesz rágós. A B1-vitamin élettani fontossága A tiamin és tiamin-foszfát-származékok alapvető fontosságúak az idegvezetésben és az idegingerületek átvitelében. A tiamin-trifoszfát és kisebb mértékben a tiamin-difoszfát szabályozza az idegsejtnyúlványok, az idegrostok, az ún. axonok sejthártyáiban lévő feszültségfüggő nátrium-, kálium- és klorid-ioncsatornák működését, azok nyitását és zárását, miáltal megváltozik ezen sejthártyák ionáteresztő-képessége, ami a sejthártyák külső és belső felszínén ioneloszlás különbséget és ezáltal a két felszín között elektromos feszültségkülönbséget hoz létre. Általában a sejt belsejében kálium, míg a sejten kívül nátrium található nagyobb mennyiségben. A sejten kívül kloridionok, míg sejten belül a szintén negatív töltésű fehérjék vannak nagyobb koncentrációban. (Élettani magyarázat, 5.10. fejezet) Néhány mondat az idegrendszer működéséről Az idegrendszer elemi egységei az ún. neuronok. Ezek lehetnek idegsejtek, ún. neurociták, idegsejtnyúlványok, illetve rostok, ún. axonok illetve neuritok, ág alakú idegsejtnyúlványok, ún. dendritek, valamint idegsejt végfácskák, ún. telodendronok. A neuronok átkapcsolása, az idegi inger átcsatolódása az ún. neurotranszmisszió, a szinapszisoknak nevezett, a neuronok elkülönített, specializálódott idegsejthártya szakaszán át történik. (Lásd Élettani magyarázat, 5.11. fejezet)

Idegi ingerületvezetés Az idegrost sejthártya-nyúlványok, a tengelyfonál axonok sejtalapanyagát, az ún. cito-, illetve protoplazmát körülvevő, elektromosan gerjeszthető, ingerelhető sejthártyáját (lásd előbb) koncentrikusan és spirálisan, több réteget alkotó, szigetelő védőburok, az ún. velőshüvely, a mielin burok fogja körül. (Élettani magyarázat, 5.12. fejezet) A velős hüvely, a mielin fő alkotó része a szfingomielin. Ennek képződésében nélkülözhetetlen a B1-vitamin aktív alakja és a magnézium kofaktorok, valamint a szénhidrátok jelenléte. A zsírok általában glicerin és zsírsavak észterei. A szfingolipoidokban, a szfingomielinben azonban a glicerin helyett a hasonló vázzal rendelkező szfingozin található, melyhez egyrészt egy hosszúláncú zsírsav savamid formában kapcsolódik, másrészt egy foszforsavdiészter kötéssel kolin kötődik. (Élettani magyarázat, 5.12 fejezet) Az idegingerületek kémiai átvitellel történő terjedésében szereplő, eddig ismert húszféle szer közül néhány fontos átvivő anyagnak a biológiai úton történő képződésében nélkülözhetetlenül fontos szerep jut a B1-vitaminnak, illetve a tiamin foszforilált aktív származékainak és a magnéziumnak.

Idegrendszeri betegségek és a B1-vitamin A szellemi-lelki betegségek közül legismertebb a közönséges depresszió, hangulatzavar, ami szellemi túlterheltséggel, túlhajszoltsággal kapcsolatos fáradtság, súlyos anyagi gondok vagy anyagi veszteségek, családi és/vagy munkahelyi konfliktusok következményeként, esetleg gyász esetén léphet fel. Tünetei (hivatalosan kilenc tünetet deklarálnak:  levert, nyomott hangulat, hangulati labilitás, zavar, búskomorság, melankólia;  az érdeklődés és az örömkészség elvesztése;  megváltozott, csökkent vagy fokozott étvágy, ezért  fogyás vagy hízás;  megváltozott, csökkent vagy fokozott alvásigény;  pszichoszomatikus nyugtalanság vagy gátoltság;  erőtlenség, fáradtság, a szervezet csökkent reakcióképessége;  értéktelenség érzése, önvád, bűntudat, halálvágy, öngyilkossági hajlam, sőt…  csökkent gondolkodási, koncentrálási vagy döntési képesség, szellemi hanyatlás. A depresszió esetén a következő panaszokkal is találkozhatunk: magatartás – viselkedéslélektani zavarok, remegés, izzadás, szorongás, fejfájás, esetleg hasi és mellkasi panaszok. Tartósan fennálló depresszió szív- és érrendszeri panaszokra hajlamosít, valamint hozzájárulhat a magas vérnyomás, a szívinfarktus, a szélütés, sőt a daganatos megbetegedések, esetleg különböző fertőzések kialakulásához is. A hosszútávon fennálló vagy visszatérő depresszió ritkán, de vezethet elbutuláshoz. Téli depresszióban a fényterápia nagyon hatékony lehet, amit (1500-2000 lux intenzitású fény expozíciója naponta három órán keresztül) célszerűen a tavaszi napfény beálltáig folytatni lehet. De a szolárium- vagy kvarcfény-kezelés gyakorlatilag hatástalan. Erős hőhatás (égés, magas láz, hipertermia, a testhőmérséklet átmeneti emelkedése) és radioaktív sugárzás is okozhat fizikai sokkot. A szorongásos betegségek gyakran mennek át ún. szorongásos depresszióba. Ez viszont átmehet – különösen, kezelés hiányában – a mániás depresszió enyhe formájába, ún. cydophrenia-ba (cyclothymia), melyre váltakozó lefolyású, pozitív és negatív irányú hangulati-, illetve kedélyhullámzás jellemző. Ennek később súlyosabb formája a mániás depresszió, az elmélyülő, tartós depressziónál fellépő elmezavar, elmebaj (pszichózis), ami a hangulati élet kóros túlzásaiban vagy nyomottságában nyilvánul meg. A tartósan depresszív hangulatú és a lecsökkent pszichomotorikus tevékenységgel járó, depresszióhoz hasonló a szintén közismert pánikbetegség, mely csak kis részben örökölhető, inkább környezeti stresszhatások következménye. A jó közérzet közben hirtelen, rohamszerűen lépnek fel a szorongásra és a depresszióra jellemző tünetek. Ezek a következőek lehetnek: a társadalmi tevékenység elkerülése, akadékoskodás, változékony hangulat, alvásszegénység, tetterő hiányában idült fáradtság, gyengeség, szédülés, ájulás, személytelenedés érzése, tébolyodottság érzése, zsibbadás, migrénes fejfájás, remegés, hidegrázás vagy hőhullám, erős izzadás, szívdobogás, aritmia, légszomj, fulladás, mellkasfájdalom, félelem a megőrüléstől, a szívrohamtól, a haláltól. De ezek a tünetek általában rövid idő (negyed – fél óra) eltelte után megszűnnek, és így a következő roham fellépéséig (hónap vagy hónapok múlva) tünet és panaszmentes állapot következik be. Pánikbetegségben egy idő után a szabad térségben való tartózkodáskor szédüléses rosszullét, tériszony léphet fel. A túlzott, napi rendszerességű többszöri kávéfogyasztás, valamint alkohol- és drogbetegség, illetve dohányzás során alkoholelvonás alatt vagy után nagy dózisú kortikoszteroid kezelés után idővel gyakran pánikbetegség, majd szorongásos depresszió is

kialakulhat. Ezekben az esetekben öngyilkossági hajlam léphet fel, öngyilkossági kísérletek is történhetnek. A depresszió a szintén szorongásos elmebajjal, a szkizofréniával nagyon ritkán keveredik, ez az ún. szkizoaffektív betegség. A szkizofrénia hasadásos elemzavar. Az elmekórházi felvételre kerülők, valamint hosszú ideig az elmeosztályon kezelt betegek közel felét teszi ki, többféle kórképből összetett. Számos tünete közül a legfőbbek: tudatzavar, szorongások, figyelmetlenség, révetegség, kuszaság, érzékcsalódások, téveszmék, beszéd, és írászavar, hallucinációk, a külvilágot álomszerűen meghamisító tudatállapot, lidércnyomás, nyomasztó álmok. Az érzelmi betokosodás megmerevedett formát is ölthet. Az egyszerű, tünetekben szegény fiatalkori szkizofrénián kívül az enyhe, rövid lefolyású ún. mite szkizofrénia, valamint a cirkuláris, a hangulati fázisok változásával lefolyó szkizofrénia is ismert. A hipochondriás szkizofrénia esetében különféle bebeszélt betegségektől való félelem uralkodik a betegen. A paranoid szkizofrénia üldöztetési vagy nagyzási téveszme-rendszerrel jelentkező forma. A szkizofrénia örökletes, hét gént (pl.: a dysbindint) tesz ezért felelőssé, ezen kívül a szinapszisnál szereplő neuronok kölcsönhatása csökkent, amiben a neurotranszmitterek a glutaminsav-, acetilkolin-noradrenalin, -dopamin és szerotonin receptorainak bonyolult kölcsönhatása vesz részt, rontva a neuronális szinaptikus plasztikus plaszticitást és a hosszútávú potenciálódást (lásd az előzőeket). Így a glutamin receptorok blokkolódnak. Ebben szerepet játszhat a rosszul tápláltság, a B1-vitamin, és a fehérjék hiánya, valamint a túlzott alkoholfogyasztás is. A szkizofréniákban csökkent teljes agytérfogatot és csökkent szürke agyállományt találtak. Az idegelfajulásos betegségekben a legjelentősebb szerepe glutaminsavnak és az ezt gátló gamma-aminovajsavnak van, ami serkentő, idegsejtet érzékenyítő, izgató, élénkítő hatású. Közismert a hatása epilepsziás görcsrohamok esetében, idős korban, a világszerte egyre gyakrabban jelentkező Alzheimer-kórban, a ritka vitustáncban (chorea; görög szó, jelentése: tánc, és az örökletes Huntington chorea betegségben), ami néha várandósság idején jelentkezik, végül a B1-vitamin hiányában, idült, hosszantartóan alultáplált alkoholista betegeknél kifejlődő, ún. Wernicke-Korsakoff-féle agyvelőbántalom tünetegyüttesnél és alkoholos idegbántalom, a központi és a külső, perifériás idegek egyidejű gyulladásánál (ún. polyneuritis alcoholica), ami sajnos különösen hazánkban gyakori. Szklerózis multiplex Az idegrendszer legkülönbözőbb helyein található gócokban fellépő, az axont körülvevő mielin velőshüvely burok károsodásával, sőt elvesztésével, ún. demielizációjával járó kórfolyamat a szklerózis multiplex. Ez a betegség az elsődleges demielizáción, az axon elfajulásán kívül a neuroglia sejtek felszaporodásával, az agyvelő és a gerincvelő, valamint a látóidegek heveny, majd idült gyulladásával és az ezekkel kapcsolatos, szabálytalan morfológiájú új érképződéssel, a vér-agy-gát károsodásával, lebomlásával, sőt tönkremenetelével, mikrokeringési zavarokkal, vizenyőképződésekkel, helyi vérszegénységgel és szöveti elhalással, valamint az erek bélelősejtjeinek szaporodásával járó kóros elváltozások összessége. A szklerózis multiplex betegek állapotának romlása során jelentős a növekedési tényező fehérjék, az érbélés (vaszkuláris endotheliális) növekedési faktora és a vérlemezkékből származó növekedési faktor csökkenése. Ma még kérdéses, hogy a szklerózis multiplex kockázati tényezőjének csökkentésében, továbbá a kór lefolyásának enyhítésében hatékony lehet-e a B-vitaminkokkal történő kezelés. A betegség előfordulása gyakoribb a kevésbé napfényes vidékeken élők között, ahol alacsony a szérum 25-hidroxi-D-vitamin szintje és nem élnek D-vitamin pótlásával. A Dvitamin, a kalcium és a magnézium védő szerepet játszik, e hosszú lefolyású betegség kockázatát csökkentik. A D-vitamin, a B-vitaminok, a kalcium és a magnézium mellett a cink

és többféle vitamin (E-, C-vitamin, béta-karotin) bevitelével a betegség kockázatának 40%-os csökkenését találták nők esetében több éves megfigyelés alapján. A legújabb kutatások alapján a szklerózis multiplex gyógyításában az alfa-interferon-kezelés mellett helyileg ható inhibitorok, pl. az említett növekedési faktor kipróbálására kerülhet sor. B1-vitamin és a cukorbetegség A cukorbetegségben (II-típusú, időskori diabetes mellitus) a hasnyálmirigy ún. Langerhans-szigetei inzulin hormont elválasztó béta-sejtjeinek csökkent működése és fokozódó inzulinérzéketlensége, az ún. inzulinrezisztencia miatt megemelkedett vércukorszint (nagyobb, mint 7 mmol/l) hatására, a sejtmitokondriumok túlhajszoltan, alacsonyabb hatásfokkal működnek. Ezáltal még több aktív, oxidáló, sejtkárosító, mitokondriumban képződő légzési lánctag jön létre. Ezek viszont cukorbetegséggel járó idegbántalmakat, szívés érrendszeri szövődményeket, érelmeszesedést, a szem ideghártyájának betegségét, fehérjevizelést, vérnyomás-emelkedést, veseelégtelenséget, alsó végtagi panaszokat, szívizominfarktust, szélütést, sőt rosszindulatú daganatokat is okozhatnak. Védekezésben megfelelő inzulinadagolás (injekció, pumpa, inhaláció), cukorfelszívódást gátló, inzulinérzékenyítő, illetve érzékenységet fokozó anyagok adása a legfontosabb. Fontos a szénhidrátok mennyiségének csökkentése, a megfelelő, kalóriában korlátozott, mérsékelt, antioxidánsokban gazdag táplálkozás, a testsúlycsökkentés, a hasi, zsigeri elhízás megakadályozása, valamint a korhoz igazodó aktív testmozgás. A cukorbetegségnek és szövődményeinek kezelésében fontos a tiamin (B1-vitamin), illetve ennek a zsíroldékony származéka a benfotiamin. A vízoldékony tiamin sójából 50-100 mg/nap maximálisan csak 5 mg szívódik fel, míg a benfotiamin felszívódása arányos a szájon át bevitt dózissal, átmegy a vér-agy gáton, a tiamin jóval gyorsabban alakul át az aktív tiaminpirofoszfáttá, végül biológiai hatékonysága ötször-tízszer nagyobb a tiaminénál. Általában célszerűen másik két B-vitaminnal adják ún. MilgammaN-vitamin komplex néven, mely 40 mg benfotiamint, 0,25 mg B12-vitamint és 90 mg B6-vitamint (piridoxin) tartalmaz és különösen cukorbetegséghez társuló, több ideg egyidejű gyulladása esetén. Ezen kívül előnyösen alkalmaznak antioxidáns vitaminokat A-, E- és C-vitamint, valamint bőséges zöldség-, gyümölcs-, olivaolaj-fogyasztással járó ún. mediterrán diétát is. Felszívódás, metabolizmus A táplálékban levő aktív B1-vitamin forma, a tiamin-difoszfát a bélüregben, a béllumenben vízzel hidrolizál, éspedig difoszfátvesztéssel szabad tiaminná alakul a különböző ún. foszfatáz (pl.: alkálifoszfatáz) enzimfehérjék hatására. A felszabadult tiamin vagy a táplálék tiamintartalma, esetleg a mesterségesen előállított B1-vitamin készítmények, a vékonybél kezdeti szakaszán a nyombélen (duodénum) és az éhbélen (proximális jejunum) keresztül szívódnak fel. A tiamin felvételi sebessége a következő sorrendben csökken: nyombél > éhbél > vastagbél > vakbél > végbél > csípőbél > gyomor. Kis koncentrációknál a tiamin aktív szállítással (transzport) szívódik fel a hőmérséklettől, valamint a telítési koncentrációtól (2 μM) függően. Ez a folyamat telíthető, a pozitív töltésű tiaminkation - hidrogénion antiport útján, 1:1 arányban, tehát elektromosan semleges módon (elektroneutrálisan). Itt a kétféle kation egyidejűen cserélődik a sejthártyán keresztül, szállításuk ellentétes irányú. A tiamin felszívódása a gyomornedv savasságának csökkenésével nő. Mivel a savas közegben a hidrogénionok a tiaminkationokkal versengve akadályozzák a tiamin felszívódását, melynek maximuma az enyhén bázisos közegben (pH=8,5) van, ezért a B1vitamint célszerű étkezés közben vagy közvetlen azután bevenni. Ezzel szemben a

gyomorsósavat lekötő, közömbösítő szerekkel, az ún. antacidumokkal együtt bevéve, a B1vitamin elveszíti hatását. Az antacidumok feleslegével létrehozott gyengén lúgos közegben (pH=9 felett) a tiamin egyrészt nem képez kationt, másrészt a tiazolgyűrű felnyílásával elbomlik. (Lásd Élettani magyarázat, 5.13. fejezet) Tiaminhiányban növekszik a tiamincsere és -szállítás kapacitása, azaz a karrierek száma, azok mennyisége, de a tiaminhoz való affinitásuk csökken. Végeredményben nő a tiamin felszívódásának sebessége. Tiaminfölösleg esetén viszont a tiamin és a tiamin analógok (lásd később) versengve akadályozzák a saját, bélben történő felvételüket. Érdekes, hogy folsavhiányos táplálkozásnál csökken a tiamin felszívódása. Meg kell jegyezni, hogy a tiamin mellett kismértékben a tiamin-monofoszfát felszívódását is észlelték hasonló karrierrel. Nem természetes, azaz nem táplálékkal történő, hanem mesterségesen előállított B1vitamin készítményekkel megvalósított vitaminbevitelnél nem telítési, hanem egyszerű fizikai diffúzió által létrejövő tiaminszállítás történik, ami a bélrendszer távolabbi szakaszait veszi igénybe. Ezekben az esetekben a tiamin mennyiségének a növelésével fokozatosan csökken a felszívódott B1-vitamin mennyisége. Érdekes, hogy nagy mennyiségű tiamin szájon keresztül történő bevitele során sem észleltek felszívódási blokkot. C-vitamin elősegíti a B1-vitamin felszívódását, mind kis-, mind nagy mennyiségű tiamin alkalmazásánál. Viszont a tiroid hormon (T3) és a cukorbetegség (aktív inzulin hiánya) csökkenti a tiamin felszívódását. Gyomor és bélbetegségek esetén a tiamin felszívódása gyengül. Ilyenkor jótékony hatású a fokhagyma, mivel egyik összetevőjével, az allicinnel a tiamin zsíroldékony allitiamint képez, így a bevitt allicin mennyiségével egyenes arányban szívódik fel a tiamin. A bélsejtekbe került tiamin adenozin-trifoszfáttal magnézium jelenlétében a tiaminfoszfokináz enzimfehérje gyorsító hatására tiamin-difoszfáttá foszforilálódik. Ez az aktív B1vitamin forma vízzel elreagálva difoszfátvesztés közben foszfatáz enzim katalízissel tiaminná alakul, és a bazolaterális membránon át a nátrium-ionpumpa (nátrium-kálium adenozintrifoszfatáz enzimfehérje) segítségével szállítódik át a vérsavóba. Ezt a szállítást az alkohol gátolja. Növekvő alkoholmennyiség növekvő mértékben képes gátolni. A tiamin a vérsavóból a májba, az agyba, a vesébe, a méhlepénybe és onnan a magzatba kerül, ahol ismét aktív formává alakul. Izzadtság formájában csak meleg éghajlat alatt távozik jelentősebb mennyiségű B1vitamin. A humán szervezetben a tiamin tartózkodási félideje 9,5-19,5 nap között van. A felnőtt szervezet 30 mg B1-vitamint tartalmaz, ennek 80%-a tiamin-difoszfát, míg 10%-a tiamin-trifoszfát, a többi szabad tiamin és tiamin-monofoszfát formájában. A teljes B1-vitamin készletnek nagyjából a fele van az izmokban, míg a többi a májban, a vesében, a szívben és az agyban található. Mivel a B1-vitaminnak kicsi a raktározási kapacitása, de nagy a viszonylagos átviteli, forgatási sebessége, ezért táplálékból vagy mesterséges készítményekből folyamatos napi B1-vitamin bevitel a célszerű. Vitaminhiány esetén az agy kivételével valamennyi szövetből gyors a kiürülés. (Lásd a folytatást Élettani magyarázat, 5.13. fejezet)

Az agyban a vér-agy-gát működésének következtében a teljes B1-vitamin mennyisége állandó, ez a B1-vitamin homeosztázisa az agyban, az agyvízben, a központi idegrendszerben. Így az agyban a B1-vitamin aktív alakjainak, a tiamin-difoszfátnak és a tiamain-trifoszfátnak a mennyisége is nagymértékben szabályozott. Ennek a ténynek fontos gyakorlati következménye, hogy fölös mennyiségű B1-vitamin beléptetése az agyba erősen akadályozva van, sőt akár lehetetlen. Emiatt sem a szájon keresztül történő masszív, egy-két mg helyett 100 mg tiamin bevitelével, sem a gyomor- és bélrendszert megkerülő, ún. parenterális: izomba vagy gyűjtőérbe adott vagy bőr alá történő befecskendezésnél gyakorlatilag nem vagy legfeljebb igen csekély mértékben lehet az agy és agyvíz teljes B1-vitaminszintjét megemelni. Ezzel szemben a perifériás idegrendszer és izmok kapcsolatában, bizonyos esetekben

(sportolóknál, szívizombántalmak esetében, vesebetegeknél) hasznos lehet magnézium mellett a masszív mennyiségű B1-vitamin alkalmazása is. Mikor jön létre B1-vitaminhiány? Megemlítjük, hogy a következő esetekben B1-vitaminhiány léphet fel: gyomor és bélrendszeri megbetegedéseknél, egyes bélbaktériumok tiaminbontó tiamináz tevékenysége miatt, bélgyulladás következtében, esetleg nyombél, ún. duodénum-csonkolás vagy eltávolítás esetén, végül gyorsan növekvő, vérrel kapcsolatos rosszindulatú daganatoknál, az ún. hematológiai tumoroknál. A rosszultápláltság, a túlzott nagymértékű és indokolatlan fogyókúrák, az idős emberek csökkent étvágya, emésztési nehézségei miatti egyoldalú, főként finomított szénhidrátokat, fehér kenyeret, fehér lisztből készült élelmet, hántott rizst, túlfőtt ételeket és sok édességet tartalmazó táplálkozás szintén B1-vitaminhiányhoz vezethet. A rendszeres alkoholfogyasztás és a dohányzás is nagyobb B1-vitaminbevitelt igényel. Mindezek miatt több államban, pl. az USA-ban, bevezették a fehér liszt és a fehér kenyér, valamint a reggelihez fogyasztott gabonafélék, továbbá a hántolt rizs B1-vitaminnal történő dúsítását más vitaminok és vas mellett. Mindezeket figyelembe véve talán nem meglepő, hogy noha az élelmiszerekből a B1vitaminszükséglet bőven fedezhető lenne (lásd a 4. táblázatot), mégis a hazai lakosság valamivel több, mint 60%-a a szükségesnél kevesebbet fogyaszt ebből a vitaminból. Milyen következményei lehetnek a B1-vitaminhiánynak? A beriberi főbb tünetei a merev járáson kívül a több ideg egyidejű gyulladása és idegbántalom, az ún. neuropátia, valamint agyvelőbántalom, az ún. encephalopatia, továbbá ideggyengeség, azaz az idegrendszer fokozott ingerlékenységével és fáradékonyságával járó állapot, az ún. neuraszténia, és depresszió. Emellett gyakoriak a gyomor- és bélrendszeri, emésztési panaszok, étvágytalanság, hányás, savhiány, székrekedés. Jellemző tünetek még az általános izomgyengeség, izomgörcsök és izombénulás, nemcsak a váz-, hanem a szívizmok sorvadásai, szapora szívverés (tachycardia), vízháztarási zavarok, ödémák, vizenyők képződése. Akut „rizshéj hiányban” gyakran rövid idő alatt a szívelégtelenség után halál következhet be. B1-vitaminhiányban a vérben és a különböző szövetekben mérgező mennyiségű piroszőlősav és ennek redukciós terméke a tejsav szaporodik fel, amit a vitaminhiány felismerésére és meghatározására lehet felhasználni. Miután az agy és az idegrendszer energiaszükségletét a szervezet gyakorlatilag a szénhidrátok égetése útján fedezi, B1-vitamin hiányában idegártalmak lépnek fel. Innen származik az aneurin, az anti(poli)neuritiszes vagy antineuralgiás vitamin elnevezés is. Milyen élelmiszerek jó B1-vitaminforrások? Már a múlt évszázadban megállapították, hogy a legtöbb élelmiszerben van többkevesebb B1-vitamin (lásd a 34., 35., 36., 37., 38. táblázatot). Különösen sokat tartalmaz a korpa (rizs és gabonaszemek), a gabonacsírák, az élesztők, a hüvelyesek (bab, borsó, lencse), a különböző tojások sárgája, a sertéshús és a belsőségek (máj, szív, vese), valamint a zöldségfélék. Kevesebb B1-vitamin található a szárnyas húsokban, a marha- és a birka(bárány) húsokban, valamint a gyümölcsökben, továbbá a tejben és a tejtermékekben. Mivel a B1-vitamin vízoldékony és hőérzékeny, így a B1-vitamin kb. egyharmada-fele elvész a mosás során és a főzésnél vagy a tej sterilizálásánál. A kenyér héjában levő vitamin elbomlik, csak a belében lévő marad meg, de nagy a veszteség a kenyérpirítással is. A B1-vitamint az ún.

tiamináz enzimfehérje bontja, így a zöldségfélékben, a kelbimbóban, a vörös káposztában, a céklában, a gyümölcsfélékben, a ribizliben, a fekete áfonyában, továbbá a vörös cikóriában, a kávéban (kávésav) és a teában (csersav, tanninok) lévő tiamináz enzim antitiamin hatású. Ezt a tiamináz enzimet a főzés, hőkezelés elbontja. A csersavak és a tanninok antitiamin hatását a C-vitamin csökkenti. Tiamináz enzimet tartalmaznak a nyers, édesvízi halak, valamint a kagylók és az egyes rákféleségek. Így Ázsiában a halak szokásos nyers fogyasztása csökkenti a tiaminellátottságot.

34. táblázat: B1-vitaminban gazdag gabonatermékek B1-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B1-vitamin mennyisége (mg) Élelmiszer B1-vitamintartalom (mg/100 g) Bevitt B1-vitamin mennyisége (mg) Sörélesztő 15,6 Búzacsíra 1,35 0,40 Pékélesztő 1,2 Borsó (sárga) liszt 0,76 Búza (teljes) 0,55 Kukoricaliszt (teljes) 0,4 Rozs (teljes) liszt 0,3 Búzaliszt 0,2 Zabliszt 0,2 Szója (teljes) liszt 0,1 Rizs (fehér) 0,09 0,063 Száraz tészták 0,06-0,1 0,05-0,08 Graham kenyér 0,25 0,1 Kukoricás kenyér 0,11 0,033 Rozskenyér 0,1 0,03 Félbarna kenyér 0,08 0,024 Fehér kenyér 0,075 0,023 Zsemle, kifli 0,075 0,034

35. táblázat: Néhány tejtermék, tojás és női tej B1-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B1-vitamin mennyisége (mg) Élelmiszer B1-vitamintartalom (mg/100 g) Bevitt B1-vitamin mennyisége (mg) Vaj 0,01 0,002 Kefir 0,1 0,175 Juhtúró 0,05 0,015 Joghurt 0,04 0,021 Tej (tehén, friss) 0,03 - 0,04 0,075-0,1 Sajtféleségek 0,030 - 0,06 0,009-0,018 Tehéntúró 0,020 - 0,030 0,01-0,015 Tojás (sárgája) 0,12 Tojás (egész) 0,05 0,04

Milyen formában tartalmazzák az élelmiszerek a B1-vitamint? A növényi táplálékok főként szabad tiamint tartalmaznak, és ugyanilyen formában történik a gabonafélék B1-vitamin dúsítása is, míg az állati eredetű termékekben nagy részben foszforilált (tiamin-difoszfát) formában található a B1-vitamin. 36. táblázat: Zöldségek B1-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B1-vitamin mennyisége (mg) Élelmiszer B1-vitamintartalom (mg/100 g) Bevitt B1-vitamin mennyisége (mg) Bab (fehér, száraz) 0,6 0,6 Bab (zöld) 0,07 0,0875 Borsó (száraz) 0,28 - 0,32 0,28-0,32 Borsó (zöld) 0,2 0,25 Borsó (sárga) liszt 0,76 0,76 Lencse 0,35 0,35 Spárga 0,15-0,18 0,12-0,144 Fokhagyma 0,14 0,001 Articsóka 0,14 0,07 Kelkáposzta 0,11 - 0,12 0,11-0,12 Vargánya (ízletes) 0,11 0,088 Kelbimbó 0,10 - 0,20 0,08-0,16 Póréhagyma 0,1 0,07 Brokkoli 0,1 0,1 Retek 0,1 0,01 Paraj (spenót) 0,08 0,08 Vöröshagyma 0,08 0,02 Burgonya 0,070 - 0,110 0,10-0,165 Paradicsom 0,06 - 0,10 0,036-0,06 Fejes saláta 0,06 0,03 Karfiol 0,06 0,012-0,06 Uborka 0,06 0,03 Endívia 0,051 - 0,10 0,025-0,05 Zöldpaprika 0,05 0,04 Répa (sárga) 0,05 - 0,06 0,01-0,06 Tök, sütőtök 0,05 0,05 Karalábé 0,05 0,025-0,05 Kukorica (csemege) 0,048 0,072 Káposzta 0,04 - 0,05 0,04-0,05 Csiperkegomba 0,04 0,04 Laskagomba 0,028 0,028

Mennyi a B1-vitaminszükséglet? A B1-vitamin humán napi szükséglete 1,1 mg, illetve 1,0-1,4 mg, de e szükséglet jelentősen függ különböző tényezőktől, elsősorban a napi szénhidrátfogyasztástól, a fizikai és szellemi igénybevételtől, a különböző stresszállapotoktól, alkoholfogyasztástól stb. (pl. a napi érték 0,33-0,5 mg 1 kcal bevitelnél). Csecsemők napi B1-vitaminszükséglete 0,2 -0,3 mg 1 éves korig, kisgyermek esetén 3 éves korig 0,5 mg, gyermekeknek 8 éves korig 0,6 mg,13 éves korig 0,9 mg, serdülőknek 1,0-1,2 mg, felnőtteknek általában 1,1-1,2 mg a napi

szükséglet. Férfiaknak általában 1,2 mg, nőknek 1,1 mg, várandós és szoptató anyáknak 1,4 mg, sportolóknak 2,2 mg a napi szükséglet.

37. táblázat: Gyümölcsök, diófélék, olajos magvak B1-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B1-vitamin mennyisége (mg) Élelmiszer B1-vitamintartalom (mg/100 g) Bevitt B1-vitamin mennyisége (mg) Csipkebogyó 0,1 0,01 Ananász 0,08 0,08 Narancs 0,070 - 0,10 0,05-0,07 Banán 0,05 - 0,16 0,05-0,06 Mandarin 0,05 0,03 Meggy 0,05 0,025 Szilvaféleségek 0,05 0,025 Szőlő 0,05 0,1 Cukordinnye (sárga) 0,045 0,068 Ribizke 0,040 - 0,060 0,02-0,03 Alma 0,04 - 0,05 0,06-0,07 Füge 0,04 0,02 Szeder 0,04 0,02 Körte 0,03 0,048 Szamóca (földieper) 0,03 0,03 Egres 0,02 0,01 Málna 0,02 0,01 Kajszibarack 0,02 0,01 Napraforgómag 2,02 0,1 Tökmag 0,42 0,02 Dió, mogyoró 0,4 0,04 Gesztenye 0,2 0,02 Mandula 0,1 0,01 Szükséges-e B1-vitaminpótlás? A B1-vitamin szénhidrátokkal az erős szellemi tevékenységet végzőknek és sportolóknak különösen ajánlható. Ezen kívül a fogamzásgátlót szedő nőknek, légi- és tengeri betegség leküzdésénél, dohányzóknak és alkoholistáknak igen hasznos. Terápiás céllal, gyógyászati alkalmazásban a következő esetekben javasolják:  csecsemőknek hiányos növekedés esetén és étvágytalanságban, gyakran B2- és Cvitamin kiegészítéssel;  kisgyermekeknek étvágytalanságban vagy bélgyulladásban, esetleg parenterális (gyomor-bél rendszeren kívüli) táplálás esetén, hiányos növekedésben, gyakran B2- és B6-vitaminkiegészítéssel;  felnőtteknek fáradtság, izomgyengeség és szívbántalmak (tachycardia) esetében, esetleg B3- és B6-vitamin és magnézium kiegészítéssel;  felnőtteknek több ideg egyidejű gyulladásánál;  idült alkoholizmusban;  szúnyogok ellen (ui. a bőrön át a szúnyogok számára kellemetlen szag lép fel). A B1-vitamin a többi B-vitaminnal együtt hatékonyabb, mint egyedül. Magnacomp magnézium-készítményünk kísérőjeként a vitaminok közül tablettánként 0,5 mg B1-vitamint,

mint „szénhidrát vitamint” és 0,5 mg B6-vitamint, mint „protein vitamint” javasoltunk napi 3x1 tabletta dózis esetén. Sajnos a készítmány jelenleg nem kapható.

38. táblázat: Húsok B1-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B1vitamin mennyisége (mg) Élelmiszer B1-vitamintartalom (mg/100 g) Bevitt B1-vitamin mennyisége (mg) Sertéshúsféleségek 0,74-1,10 1,11-2,20 Borjú-, marhaszív 0,40 0,4 Sertésmáj 0,30 - 0,43 0,37-0,65 Sertésvese 0,30 0,30 Borjú- és marhamáj 0,25 - 0,28 0,25-0,28 Sertésszív 0,25 0,25 Libamáj 0,25 0,50 Őzhús 0,17 0,20 Borjúhús 0,15 - 0,18 0,11 Bárány (juh) hús 0,15 0,11 Csirkehús (tyúk) 0,15 0,225 Marhahús 0,15 0,23 Pulykahús 0,13 0,20 Liba-, kacsahús 0,10 - 0,15 0,16-0,24 Harcsa 0,08 0,08 Hering 0,02 - 0,10 0,02-0,10 Lazac 0,17 0,17 Ponty 0,10 0,10 Tőkehalfilé 0,10 0,10 Tonhal 0,10 0,15 Szalonna 0,03 0,015 Melyek a B1-vitamin túladagolásának tünetei? A B1-vitamin gyakorlatilag nem mérgező és nem halmozódik fel, vízoldékony, könnyen kiürülő vitamin. Masszív, szájon át történő B1-vitamin adagolásnál (1800 mg /nap, illetve 3000 mg /nap) nem észleltek sem hipervitaminózis tüneteket, sem mellékreakciókat. Nagy adag bőr alá vagy izomba történő adását követően néhány személynél, a fokozott mértékű immunválasz miatt kialakuló allergia, anafilaxiás sokk, keringési zavar, gyengeség, ájulás lépett fel. 500 mg vagy ennél több B1-vitamin intravénásan a gyűjtőérbe történő befecskendezésénél hőhullám, verejtékezés, légszomj, szapora szívdobogás, idegesség, remegés léphet fel.

2. 4. 4. H-vitamin Szinonim nevei, eredete B7-vitamin, biotin. A H-vitamin a vízben oldódó B-vitaminok csoportjához tartozik. Levegővel, hővel (főzés) és fénnyel szemben ellenálló, de ultraibolya-sugárzás és oxidálószerek könnyen elbontják.

1901-ben Wildiers és munkatársai az élesztő növekedésének tanulmányozása során, a cukron és sókon kívül ún. „bios” (életfontosságú) faktorokat talált. Később az egyiket elkülönítették, majd a bios I-t mezo-inozitként, a bios II A-t pantoténsavként (B5-vitamin) azonosították. A bios II B-t 1936-ban Kögl szárított tojássárgájából is izolálta, kristályosította és a bios-faktor után biotinnak nevezte el. A huszadik század fordulóján észlelték, hogy a nyers tojásfehérje mérgező az ezzel etetett állatokra és bőrkárosodásokat is okoz. Ezek azonban az élesztő és a máj hőstabil faktorával kezelve jól kúrálhatók, ezért ezt a faktort H(Haut=bőr) vitaminnak nevezték el. Majd 1939-ben kiderült, hogy a H-vitamin valójában a biotin, mely a B-vitaminok csoportjába tartozik, és a B7-vitamin besorolást nyerte el. Élettani funkciók, miért fontos a H-vitamin? A H-vitamin nélkülözhetetlen a szénhidrátok és a zsírsavak képződésében, valamint négy esszenciális aminosav (metionin, izoleucin, treonin, valin) lebontásában. (Élettani magyarázat, 5.14. fejezet)

A szervezet nem csak a táplálékkal felvett szénhidrátokat használja fel, hanem szükség esetén folyamatosan képes glükózt előállítani tejsavból (ami a cukor/glükóz és a glikogénlebontás végterméke), valamint a páratlan szénatomszámú zsírsavakból (pl. propionsav), továbbá aminosavakból (lizin és leucin kivételével), főként a májban, kisebb mennyiségben a vesében. Az izmokban szabad glükóz nem keletkezik, hanem a tartalék tápanyagként szolgáló glikogén polimerje, ami nagyszámú glükózból álló, elágazó, hosszúláncú alakja. A tejsav piroszőlősavvá oxidálódik, ami a piroszőlősav-karboxiláz-biotinszéndioxid enzimkomplexből széndioxidot vesz fel és oxálacetáttá alakul. Az oxálacetát egy hasonlóan működő foszfoenolpiroszőlősav-karboxikináz enzimmel foszfoenolpiroszőlősavvá, majd több lépésen át végül is glükózzá alakul. Így a szervezet glükóz anyagcseréje (homeosztázisa), a cukorképzés és a cukorlebontás glükokináz enzim és biotin függő. Cukorbetegségben a hasnyálmirigy ún. Langerhans-szigeteinek béta-sejtjei által termelt inzulin hormon szintje, illetve aktivitása csökken, ami csökkenti a cukorlebontást a glükokináz enzim indukálásának csökkentésén keresztül, és nő a vér cukorszintje (hiperglikémia). A biotin részt vesz az inzulinszekréció és a glükózhomeosztázis szabályozásában is. Így cukorbetegségben szenvedő felnőtteknél 9 mg biotin/nap 1 hónapon át történő adásával 45%os vércukorszint csökkenést tudtak elérni. A szervezet nem esszenciális zsírsavainak előállításához nem nélkülözhető a biotin (B7-vitamin) néhány más vitamin (B5-, B1- és B2-vitamin), valamint a liponsav mellett. Végül megemlítendő, hogy az öt biotinfüggő karboxiláz enzim (lásd az előzőeket), inaktív, ún. apoenzim részébe (biotin koenzim, illetve prosztetikus-csoport hiányos) az apokarboxiláz fehérjébe a biotin bekötését a holokarboxiláz-szintetáz enzim katalizálja MgATP közreműködésével. Így az apokarboxilázból létrejön a biotinált, teljes (holo), aktív formájú holokarboxiláz, az öt enzim egyike. A biotin fontos szerepet játszik az emberi szervezet immunológiai védelmének, a B- és T-nyiroksejtek hatékonyságának biztosításában is.

A H-vitamin metabolizmusa Az emberi szervek közül a máj tartalmazza a legtöbb biotint (0,2 mg/g), így a máj a biotin fő hasznosulási és raktározó helye, noha a többi vízoldékony vitaminhoz viszonyítva korlátozottabb a biotint raktározó kapacitása. A májsejtek ún. bazolaterális hártyáján át a sejten kívüli biotint, a bélsejtekhez hasonlóan, a nátriumfüggő multivitamin transzportervivő fehérje szállítja, azonban meglepő, hogy a méhlepényhez hasonlóan a biotin/nátrium arány itt 1:2-höz, ellentétben a bélsejtek csúcsi hártyáinál, az ún. apikális membránjainál észlelt 1:1-

aránnyal szemben. Kisebb mértékben a biocitin biotinje a biotinidáz enzim fehérjével jut át a májsejteken. Főként a májban történik a biotinnak a karboxiláz/dekarboxiláz enzimekbe történő beépítése, és azokban a széndioxid megkötése (lásd az előzőekben). Megemlítendő, hogy a hirtelen csecsemőhalál által elvesztett csecsemők májában alacsony biotinszintet találtak. A központi idegrendszer idegsejtjeibe a biotinnak a vér-agy-gáton történő szállítását is egy nátriumfüggő multivitamin szállítófehérje végzi. A biocitin és biotinidáz enzim nem játszik szerepet a szállításban, csupán a biotin felszabadításában. A biotin kiürítése a vizelettel és a széklettel történik. A vizeletben a szabad biotinen és bicitinen kívül inaktív anyagcseretermékei is megtalálhatók, pl. 3-hidroxi-valeriánsav, 3hidroxi-propionsav, homobiotin, norbiotin, trisznorbiotin, biotin-d,l-szulfoxid és -szulfonok. Mikor léphet fel H-vitaminhiány? Néhány esetben H-vitaminhiányt észlelték, pl.: súlyos, fehérjeszegény alultápláltságnál, valamint túlzott mennyiségű alkoholt fogyasztó várandós, illetve szoptató anyák esetében. Hasonlóan béloperáció utáni, ún. rövid bél tünetegyüttesnél, valamint fekélyes vastagbélgyulladásnál fennálló felszívódási nehézségek miatt. A hosszabb időn át nyers tojást fogyasztóknál, mivel a tojásfehérje egy bázisos cukorfehérjét (glikoproteint), avidint tartalmaz, ami oly erősen köti a biotint, hogy az emésztő fehérjebontó enzimek nem tudják széthasítani, a biotin nem hasznosulhat. A 100°C-on történő hőkezelés denaturálja az avidint, így a biotin felszabadul, ezáltal a főtt vagy sült tojás fogyasztása ártalmatlan. Az avidin még a biotintartalmú enzimekhez is kötődik. H-vitaminhiány alakulhat ki hosszú időn át tartó, nem megfelelő, biotinhiányos táplálkozásnál, görcsoldó, epilepszia elleni gyógyszerek fogyasztásánál, nem megfelelő, biotinhiányos csecsemő diéta alkalmazása esetén vagy parenterális táplálkozásnál. Az újszülött csecsemők veleszületett, lappangó, rejtett, ún. recesszíven öröklődő, a holokarboxiláz-szintetáz enzim génhibájából eredő, valamint több biotinfüggő karboxiláz enzim defektusa eseténél. Fiatalkorúaknál a biotinidáz enzim hiányánál észlelt karboxiláz enzim defektus esetén is H-vitaminhiány léphet fel. Melyek a H-vitamin hiányának tünetei? H-vitamin hiányában bőrgyulladások, száraz bőr, szürkés bőrszín, bőrpikkelyesedés, bőrhámlás, faggyúképződés, ún. seborrhoea, ótvaros, foltos bőr, bőrkiütés, kopaszodás léphet fel. Csecsemőknél, majd gyermekkorban ún. Leiner-kór észlelhető, feltehetően biotinhiány miatti, bőrpírral járó vérbő gyulladásos bőrelváltozás. Gyakran idegrendszeri zavarok, fáradtság, fásultság, álmosság, depresszió, pánikszerű állapot, hallucinációk, bizonyos ingerek iránti túlérzékenység, fejfájás, izomfájdalom, étvágytalanság észlelhető. Néha sápadt nyelvet, kötőhártya-gyulladást találtak. Általában csökkent immunológiai védekezés volt észlelhető biotinhiányban, magas szérumkoleszterin-szintet mértek, sőt májzsírosodás is fellépett. Állatkísérletek során magzati fejlődési rendellenességek, torzszülés is jellemző volt súlyos Hvitaminhiány esetén. Milyen élelmiszerek jó H-vitaminforrások? A következő élelmiszerek jó forrásai a H-vitaminnak: tojássárgája, máj, vese, élesztő, szójabab, lencse, kukorica, karfiol, paradicsom, paraj, sóska, fejes saláta, sárgadinnye, földi mogyoró, mák, tehén- és juhtej, tejszín, tejföl és sajtok (39., 40., 41. és 42. táblázat). A

vegyes, az említetteket figyelembe vevő táplálkozás esetén általában elegendő H-vitaminhoz lehet hozzájutni.

39. táblázat: Zöldségek H-vitamintartalma (μg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt H-vitamin mennyisége (mg) Élelmiszer H-vitamintartalom (μg/100 g) Bevitt H-vitamin mennyisége (μg) Borsó (zöld) 8,2 10,25 Bab (zöld) 3,1 3,875 Fejes saláta 22 11 Petrezselyemlevél 8,2 Sóska 8,2 8,2 Paraj (spenót) 7 7 Karfiol 6 1,2-6 Endivia 4,8 2,4 Petrezselyemgyökér 4,5 0,45 Répa (sárga) 3,6 0,72-3,6 Karalábé 3,6 1,8-3,6 Tök 3,4 3,4 Vöröshagyma 3 0,75 Kukorica (csemege) 2,7 4,05 Paradicsom 2,4 1,44 Káposzta 2,2 2,2 Kelkáposzta 2,2 2,2 Retek 1,9 0,19 Póréhagyma 1,6 1,12 Uborka 1,4 0,7 Sütőtök 1,1 1,1 Zöldpaprika 1,0 0,8 Milyen formában található a H-vitamin az élelmiszerekben? Táplálékainkban a H-vitamin kétféle formában található: a növényi eredetűekben, mint a zöldségfélék, hüvelyesek, gyümölcsök, gombák, főként szabad biotinként, míg az állati eredetűekben, belsőségekben, tojássárgájában pedig leginkább fehérjékhez kötött formában. Hogyan szívódik fel a H-vitamin az élelmiszerekből? A fehérjékhez kötött biotin, nagy molekulájú képződmény, melyet a gyomorbélcsatorna eredetű fehérjebontó, fehérjehidrolizáló enzimjei, az ún. proteázok és peptidázok hasítanak szét biotintartalmú rövid fehérjeláncokra, peptidekre és olyan biotinra, mely lizin aminosavat köt magához. Ez az ún. biocitin. Mind a biocitint, mind a biotintartalmú peptideket a hasnyálmirigyekben található, biotint kihasító ún. biotinidáz enzim enyhén savanyú közegben (pH=4,5-5,0) hidrolizálja szabad biotinra és lizinre vagy fehérjemaradékra. Ezen kívül a vastagbél normális, természetes mikroflóra baktériumai képesek jelentős, de az előzőeknél kisebb mennyiségű szabad biotint előállítani a bélüregben. A szabad biotint a vékony- és a vastagbélen át, továbbá a méhlepényen és más szerveken keresztül egy specifikus vivő fehérje, az ún. multivitamin transzporter szállítja. Ez a fehérje nátriumkoncentrációtól függő, elektromosan semleges: Na+/biotin 1:1 arányú, aktív,

hőmérsékletfüggő, növekvő biotinkoncentráció hatására azonban telítődő hordozó. Mivel ez a fehérje a szállítója a pantoténsavnak, a liponsavnak és hasonlóan a C-vitaminnak is, ezek között az egymással történő versengés miatt, gátlás lép fel. Ezek a multivitaminvivő fehérjék a cukor (glükóz) vivő fehérjék családjába tartoznak. Cukorbetegségben a biotin növeli a máj glükokináz enzimjének aktivitását, érelmeszesedésben pedig a biotin és a C-vitamin csökkenti a koleszterin által létesített, indukált érfal plakkok számát. A szabad biotinon kívül a biocitin is képes átjutni a vékonybélen keresztül a véráramba egyszerű fizikai diffúzió révén, de jóval kisebb mértékben. (Lásd Élettani rész, 5.15. fejezet)

A biotin a sejtek gyors szaporodásában, a növekedésben, a magzat fejlődésében is szerepet játszik.

40. táblázat: Gyümölcsök, diófélék, olajos magvak H-vitamintartalma (μg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt H-vitamin mennyisége (μg) Élelmiszer H-vitamintartalom (μg/100 g) Bevitt H-vitamin mennyisége (μg) Banán 34 34 Ribizke 2,4 1,2 Málna 2,3 1,15 Őszibarack 1,8 2,7 Kajszibarack 1,7 0,85 Szőlő 1,4 2,8 Körte 1,3 1,95 Cukordinnye (sárga) 1,2 1,8 Egres 1,2 0,6 Alma 1,0 1,5 Görögdinnye 0,9 1,8 Narancs 0,9 0,63 Meggy 0,8 0,4 Szamóca (földieper) 0,6 0,6 Földimogyoró 77,0 3,35 Mák 24,0 1,2 Dió 6,3 0,63 Mandula 4,8 0,48

41. táblázat: Néhány tejtermék és tojás H-vitamintartalma (μg/100 g) és egy étkezéssel átlagosan bevitt H-vitamin mennyisége (μg) Élelmiszer H-vitamintartalom (μg/100 g) Bevitt H-vitamin mennyisége (μg) Sajtféleségek 5-27 1,5-8,1 Tejszín 6 1,2 Tejföl 4,1 4,1 Kefír 2,1 3,7 Tehéntúró 2,1 1,05 Joghurt 2 3 Tej (tehén, friss) 1,8 4,5 Tojás (sárgája) 25 Tojás (egész) 13,7 10,96

42. táblázat: Húsok H-vitamintartalma (μg/100 g) és egy étkezéssel átlagosan bevitt Hvitamin mennyisége (μg) Élelmiszer H-vitamintartalom (μg/100 g) Bevitt H-vitamin mennyisége (μg) Borjú- és marhamáj 42 42 Sertésmáj 40 60 Sertésvese 19 19 Borjú-, marhaszív 7,6 7,6 Borjú-, marhatüdő 7,1 7,1 Sertéshúsféleségek 5,0-5,6 7,5-11,2 Marhahús 4,3-4,6 6,45-6,9 Liba-, kacsahús 3,4 5,44 Sertésszív 3 3 Borjúhús 2,1 2,1 Kagyló 10,0 5 Májas hurka 17,6 26,4 Kenőmájas 15,0 2,25 Csabai kolbász 7,2 7,2 Füstölt paraszt sonka 6,1 6,1 Disznósajt 5,9 5,9 Gépsonka 3,9 3,9 Téliszalámi 3,7 3,7 Paraszt kolbász 2,3 2,3 Párizsi-virsli 1,8-2,1 2,7-3,15 Szükséglet, adekvát bevitel Megfelelően megválasztott, kiegyensúlyozott, vegyes táplálkozás esetén Hvitaminhiány nem lép fel. Figyelembe véve az emberi bélflóra által termelt biotin mennyiségét is, a napi biotinfelvétel (kb. 0,01-0,05 mg) fedezi az átlagos felnőtt 0,025-0,03 mg/nap szükségletét. Várandós nőknél az előzőekben elmondottak alapján nagyobb a H-vitaminszükséglet, bár a napi ajánlott értékek ezt nem tükrözik. Az USA-ban végzett felmérések alapján a várandós nők egyharmadánál találtak marginális, a szükséges mennyiség alsó határán lévő biotinszintet. Ezekben az esetekben, a többi B-vitamin mellett, 0,08±0,013 mg biotinbevitelt, azaz az átlagos mennyiség mintegy 3-4-szeresét javasolták.

Szükséges-e H-vitamin pótlása? A várandós nőkben, egyrészt a korai terhességi szakaszban (8-18 hét) nagy a kiürített biotin, illetve anyagcseretermékeinek a mennyisége, másrészt a nátriumfüggő multivitaminszállító fehérje által történő méhlepény→magzat biotinszállítás nem különösen hatékony. Emiatt a várandósság kezdeti szakaszában indokolt a biotin pótlása. Ehhez még figyelembe kell venni, hogy ha a várandós nők szervezetében - később részletezendő okok miatt – szuboptimális, illetve marginális az alsó határon lévő biotinszint, akkor a máj biotinfüggő karboxiláz enzimjeinek hatáscsökkenése jóval jelentősebb a magzatban, mint a várandós anyában. Például ha várandós anyában az enzim aktivitása 50%-a a normál biotinellátottságú esethez viszonyítva, akkor a magzatban az aktivitás 10% alatt van. Így a magzat fejlődésében elmaradás, neurológiai rendellenességek, bőrkárosodások léphetnek fel. A női mell

tejmirigyeiben biotinraktározást észleltek normál biotin ellátottság mellett. Az anyatej biotintartalma: 0,006 mg/l. Kiegyensúlyozott, vegyes táplálkozásnál várandós nőknek 0,03 mg/nap, míg szoptató anyáknak 0,035 mg/nap biotin javasolható. Azonban az említett okok miatti H-vitaminhiány fennállásának veszélye esetén, a várandós anyáknak az első trimeszter során a többi B-vitamin mellett 0,08-0,09 mg biotint célszerű adni naponként. Mikor szükséges nagy dózisú H-vitaminkezelés? Újszülött csecsemőkben igen ritkán fordul elő rejtetten, recesszíven örökölt több karboxiláz enzim hiánya, ami a holokarboxiláz-szintetáz enzim génmutációjára vezethető vissza. Biotinkezelés nélkül néhány nap alatt bekövetkező halál fenyegeti ezeket a betegeket. (Élettani magyarázat, 5.16. fejezet) Megemlíthető még, hogy a biocitin biotinjét megkötő biotinidáz enzimen kívül a biotint megkötő és aktiváló holokarboxiláz-szintetáz enzim is képes a hisztonfehérjékhez biotint kapcsolni (lásd az előzőeket). Okoz-e mellékhatásokat a H-vitamin túlzott bevitele? Sem H-vitamin hipervitaminózist, sem káros mellékhatást, sem mérgezést nem észleltek a biotin masszív, hosszú időn át (hónapok, évek) történő adásánál gyermekek és felnőttek esetén. Gyermekeknél a vér-agy-gáton át történő biotinszállító fehérje hibája miatt fellépő alap idegdúc megbetegedés, agyvelőgyulladás, szellemi elmaradottság, zavarodottság, elbutulás, izomtónus rendellenesség, idegbénulás, nyelési, valamint kiejtési nehézség, néha hallásvesztés, reszketés, végül kóma kezelésére 5-10 mg /ttm kg/nap masszív adagú biotint adtak szájon át éveken keresztül. A nagyadagú biotin egyszerű fizikai diffúzió által képes volt biztosítani a szükséges mennyiségű biotin átvitelét az agyi kapilláris ereken át a vér-agygáton. Csecsemők örökölt, biotinfüggő enzim (biotinidáz, holokarboxiláz szintetáz, többszörös karboxiláz)-hiányban 10 mg/nap biotint injekcióban alkalmazva, több hónapon át is jól tűrték.

2. 4. 5. C-vitamin Szinonim nevei, eredete A C-vitamin a legközismertebb vitamin, a következő neveken ismert még: aszkorbinsav, antiskorbut-vitamin, cebion. A C-vitaminhiány (skorbut) tüneteit már az ókori egyiptomiak /EBERS PAPYRUS/ és a görögök is leírták, azonban később a hosszú tengeri utakon a tengerészek között is előfordult és mint hiánybetegség közismert lett. Az aszkorbinsav nevét az „a” fosztóképzővel ellátott skorbǔt-tól kapta, míg az utóbbi a normann „skyrbjǔr”-nak megfelelő latin „skurbutus”-ból származott. Nagyobb mennyiségben elsőként a Nobel-díjas magyar tudósnak, Szent-Györgyi Albertnek sikerült előbb mellékveséből, majd a szegedi paradicsompaprikából előállítania. Élettani funkciók, miért fontos a C-vitamin? A C-vitamin az emberi szervezet számos élettani folyamatában részt vevő, erősen redukáló hatású molekula. Antioxidáns és antistressz hatású anyag, eltávolítja a káros

oxigéntartalmú gyököket és molekulákat a szervezetből, de ezenkívül antitoxikus hatása is ismert számos méreganyag (pl.: nitrovegyületek) és gyógyszer esetén. Növeli a szervezet immunvédekező képességét (pl.: influenzában), elősegíti a vas felszívódását, közreműködik számos hormon képzésében, a kötő- és támasztószövetek kollagén fehérjéinek előállításában, így különösen fontos a sebgyógyulásban. Nélkülözhetetlen a csecsemők fejlődésében, valamint a csontképzésben. Részt vesz a tetrahidrofolsav regenerálásában. A C-vitamin az Evitaminnal együtt, ahhoz hasonlóan (lásd ott) csökkenti a trombózis veszélyét, mivel gátolja a vérlemezkék aggregációját. A szervezetben az E-vitamin és a liponsav, valamint a kéntartalmú aminosavak, mint a cisztein/cisztin, illetve az N-acetil cisztein is az oxidált C-vitamint képesek visszaredukálni és így regenerálni. Ezek az anyagok főként csirke, borjú- és sertésmájban, marhahúsban, szívizomban és halakban találhatók. Mára már tisztázódott, hogy a humán szervezet Cvitaminnal történő bőséges ellátása számos ok miatt igen hasznos. Így pl. a különböző gyulladásoknál, fertőző betegségekben. Vérmérgezésben a képződött endotoxinok gátolják a szövetekben az aszkorbinsav transzportját, emiatt a C-vitamin szöveti koncentrációja nem lesz megfelelő, holott a vitamin bevitele, felszívódása és a vérrel történő cirkulációja normális. Csökkentik a vérben a C-vitamin szintjét a különböző civilizációs tényezők is, mint pl. a distressz, az alkohol nagymértékű fogyasztása, a dohányzás, a környezeti, illetve vegyi szennyezések, toxikus anyagok, nehézfémek, szénmonoxid, nitrogén- és kénoxidok, szénhidrogének, festékek, növényvédőszerek. Az emberi táplálkozásban bekövetkezett változások korlátozzák a C-vitamin-ellátottságot, mivel csökken az elfogyasztott növényi eredetű élelmiszerek mennyisége az állati eredetűekhez képest. Súlyosbítja a zöldség- és gyümölcsféleségek hosszabb ideig történő raktározása, ami miatt aszkorbinsavtartalmuk jelentősen lecsökken. Felszívódás, metabolizmus Az aszkorbinsav a bélből, a nátrium- és a C-vitamin koncentrációtól függően telíthető, nagy affinitású, aktív szállítással szívódik fel. Így extrém nagy mennyiségek felszívódása nem várható, ezáltal egy bizonyos mennyiség felett további bevitelnöveléssel kedvező hatás már nem érhető el. Mit okoz a C-vitamin hiánya? C-vitamin hiányában foghúsvérzés, majd orrvérzés, később a bőrben, valamint az izomzatban, a kéz- és lábfej táján, továbbá a zsírszövetekben, a belső szervekben nagy felületekre kiterjedő vérzések, vérzőcsíkok, ezután rendkívül fájdalmas duzzanatok, ödémák lépnek fel. Ezeket a normannok „bjǔr”-nak nevezték. Ezekből, felszakadásuk után, jellegzetes vizes folyadék szivárog, ami a kövér tejhez, a „skyr”-hez hasonlít. Innen ered a betegség normann neve „skyrbjǔr”. C-vitamin teljes hiányában, ami ma már nálunk ritka, felnőtteknél skorbut, gyermekeknél Möller-Barlow-kór (vérzésekkel és angolkórszerű csontelváltozással járó csecsemő skorbut) léphet fel. Csekély mennyiségű hiányában csontképzési és növekedési zavarok, a bőr, a nyálkahártyák, az izomzat és a belső szervek vérzési hajlamossága, kapilláris törékenység léphet fel. Általános fáradtságérzet, gyengeség, mozgási renyheség, csökkent vitalitás, elhúzódó sebgyógyulások, fertőzésekkel szembeni érzékenység, betegségek utáni lassú felépülés, étvágytalanság, csökkent mentális jólét, jelentős hajhullás, idült degeneratív betegségek, szürke hályog, szív- és érrendszeri károsodások, érelmeszesedés, tumorok kockázatának növekedése is előfordulhat C-vitamin hiányában. Az optimális mennyiségnél kevesebb C-vitamin bevitele megemeli a szívizom-infarktus rizikóját.

C-vitamin hiányában (hipovitaminózisban) romlik a vas felszívódása, továbbá a csöves csontokban meszesedési zavarok léphetnek fel. Milyen élelmiszerek jó C-vitaminforrások? A C-vitamin döntő mennyiségben növényi eredetű táplálékokban található, így igen gazdag forrásai a citrusfélék, a csipkebogyó, az egres, a kivi, a ribizliféleségek, a paradicsom, a paprika, a káposztafélék, a kelbimbó, a brokkoli (43. és 44. táblázat). Állati eredetű táplálékokban ezzel szemben, csak igen kis mennyiségben található (45. táblázat). Mivel a Cvitamin oxigénre, hőre, fényre és fémionokra (elsősorban vasra és rézre) érzékeny, ezért a táplálkozás minőségétől és mennyiségétől függően, célszerű olcsó, szintetikusan előállított vitaminnal a hiányt pótolni.

43. táblázat: Zöldségek C-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt C-vitamin mennyisége (mg) Élelmiszer C-vitamintartalom (mg/100 g) Bevitt C-vitamin mennyisége (mg) Borsó (zöld) 20 25 Bab (zöld) 15 18,75 Petrezselyem zöldje 160 Zöldpaprika 120 96 Brokkoli 100 100 Kelbimbó 99 79,2 Karalábé 70 35-70 Karfiol 55 11-55 Káposzta 50 50 Kelkáposzta 35 35 Paraj (spenót) 30 30 Sóska 30 30 Póréhagyma 26 18,2 Paradicsom 25 15 Sütőtök 25 25 Retek 20 0,2 Petrezselyemgyökér 20 0,2 Burgonya 10 15 Vöröshagyma 10 2,5

44. táblázat: Húsok és a tej C-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt C-vitamin mennyisége (mg) Élelmiszer C-vitamintartalom (mg/100 g) Bevitt C-vitamin mennyisége (mg) Tej (tehén, friss) 1,0 2,5 Borjú- és marhamáj 30 30 Sertésmáj 25 37,5 Borjú-, marhavelő 19 19 Sertésvese 10 10 Sertésszív 6 6

Mennyi a várandós nők és szoptató anyák C-vitaminszükséglete? C-vitaminból a várandós nőknek 90-95 mg, szoptató anyák részére 115-120 mg ajánlott. Optimálisan a szövetek telítéséhez 250 mg szükséges. Maximum 500 mg/nap adása célszerű. A C-vitaminnal jól ellátott szoptató anya tejének C-vitamintartalma: 30-65 mg/l. Miután a C-vitamin, mint redukáló anyag segít megvédeni a spermiumot az esetleges oxidációs károsodásoktól, ezért férfiaknak is célszerű C-vitamint szedni a tervezett fogantatást megelőző néhány héttel, mint ahogy egyéb vitaminok (B9-, B6-, B12-vitamin) adása is javasolható.

Szükséges-e C-vitaminpótlás? Terápiásan néha 0,5-1,0 g/nap dózist is javasolnak, sőt a szakirodalomban 1-10 g/nap masszív C-vitamin dózisokkal is találkozhatunk. Az óriási dózisok alkalmazása hatására sem mutattak ki toxikus károsodást. Legújabban kimutatták, hogy két hónapon át történő nagy dózisú C-vitaminadagolás (500 mg/nap) csökkenti a vér húgysav- és trigliceridszintjét, a köszvényt, azaz a húgysavkiválást az ízületekben, a magas vérnyomást és az uráttartalmú vesekőkiválást, valamint a vesekárosodást: vese-elmeszesedést, vesezsugorodást, veseszövetek közti rostos elfajulást, veseérgomoly túlburjánzást. A terhességi preeklampszia kockázata kismértékben csökkenthető C-vitamin (1000 mg/nap) és E-vitamin (400 mg/nap) adásával.

45. táblázat: Gyümölcsök C-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt C-vitamin mennyisége (mg) Élelmiszer C-vitamintartalom (mg/100 g) Bevitt C-vitamin mennyisége (mg) Alma 5 3,5 Csipkebogyó 400 20 Ribizke 160 80 Kivi 71 28,4 Narancs 50 35 Citrom 45 13,5 Mandarin 42 25,2 Grapefruit 40 60 Szamóca (földieper) 40 40 Cukordinnye (sárga) 35 52,5 Egres 30 15 Málna 30 15 Ananász 20 20 Banán 10 10 Kajszibarack 10 5 Meggy 10 5 Görögdinnye 7 14 Szilvaféleségek 5-6 2,5-3 Füge 5 2,5 Körte 5 4 Szőlő 5 5

2. 4. 6. E-vitamin Szinonim nevei, eredete Tokoferolok, antisterilitási-, termékenységi-, szaporodási-, fertilitási-vitamin. Az Evitamin érzékeny a napfényre és az UV-fényre. A levegő oxigénje gyorsan oxidálja egyes fémionok (vas és réz) és avas zsiradékok jelenlétében. (Szerkezet Élettani magyarázat, 5.17. fejezet) 1922-ben állatkísérletek alapján megállapították, hogy a hímeknél az ondósejtképződéshez, a nőstényeknél a peteéréshez és a fogamzáshoz, valamint az embrió fejlődéséhez, továbbá a vemhesség megtartásához nélkülözhetetlen az E-vitamin, amit ezért a görög tokos = magzat, utód és fero = hordoz szavakból tokoferolnak = magzathordozónak, antisterilitási – másként termékenységi-, fertilitási – vitaminnak neveztek el. Élettani funkciók, miért fontos az E-vitamin? Humán megfigyelések alapján megállapították, hogy az E-vitamin az agyalapi mirigy serkentésén át alkalmas adjuváns a menstruációs ciklus zavarainak, valamint a várandósság megszakadásának és a koraszülésnek az elhárítására, a humán termékenység biztosítására, és nélkülözhetetlen a magzat növekedéséhez. Mindezeken kívül az E-vitaminnak számos kedvező hatását is észlelték. Egyes források szerint az E-vitamin szelénnel jelentősen csökkenti a prosztatarák rizikóját. Hozzájárul az érfalak védelméhez, ami magas vérnyomás és diabétesz esetén igen előnyös. A humán szervezet sejtjeit a külvilágtól elhatárolják, integritásukat és működésüket védik a féligáteresztő sejthártyák, a plazmamembránok, amiknek fontos komponensei a lipoidok (foszfolipid-koleszterin-glikolipid). A redukáló hatású, zsíroldékony E-vitamin lipoidokkal kölcsönhatásba lépve egyrészt stabilizálja a membránokat, biztosítva a megfelelő fluiditását, átjárhatóságot és a metabolikus potenciált. Másrészt az E-vitamin, mint redukálószer antioxidánsként, a káros, oxigéntartalmú gyökök eliminációjával védi a membránt, így a sejtet is, az oxidatív stresszek által okozott sérülésektől. A védelemben az Evitamin hatását néhány fontos redukálószer segíti, gyakran szinergetikusan. Ilyenek a Cvitamin, a béta-karotin, továbbá a liponsav B2- és B3-vitaminnal, a koenzim Q10, a glutation (glutaminsav-cisztein-glicin aminosavak tripeptidje). Ha nincs elegendő mennyiségű védő redukálószer, pl. C-vitamin a rendszerben, akkor az E-vitamin, kis mennyiségek esetében, káros oxidációt elősegítő (prooxidáns) anyaggá válik, így pl. az LDL (low density lipoprotein=kis sűrűségű zsír-fehérje) koleszterin oxidálódik, és az érelmeszesedés fokozódik. Hasonló a helyzet esszenciális fémionok (lásd 2.5 fejezet), réz(II)- és vas(II)-ionok esetében, mivel ezek kis mennyiségű E-vitamin jelenlétében a káros, oxidációs hatást erősítik. Nagyobb mennyiségű E-vitamin jelenlétében azonban, az említett anyagok mint komplexképző kelátorok a védő antioxidáns hatást fokozzák. A magnéziumion, ami természetes kalciumantagonista és közvetetten antioxidáns hatású, az E-vitaminnal szinergizmust mutat. A C-vitaminhoz hasonlóan, az E-vitamin is hatékonyan gátolja néhány mérgező, karcinogén anyag (nitrovegyületek, nitrozaminok) képződését. Az E-vitamin gyulladásgátló hatású azáltal, hogy a gyulladást okozó anyagok (prosztaglandinok, leukotriének, tromboxánok) keletkezését a ciklooxigenáz és a lipoxigenáz enzimek gátlásával csökkenti. Ugyanakkor csökkenti a gyulladást okozó citokin fehérjék mennyiségét is. Az E-vitamin, a polyneuritist (több ideg egyidejű gyulladását) is mérsékeli. Hiperlipidémiában magas koleszterin- és trigliceridszint esetében az E-vitamin védő hatású. Az E-vitamin kedvezően befolyásolja a véralvadást, mivel K-vitamin (koagulációs, véralvadási vitamin) antagonista (lásd 2.4.8. fejezetet). Antitrombogén hatású, gátolja a

vérlemezkék (trombociták) káros összetapadását, összenövését (adhézió) és összetömörülését (aggregáció), továbbá a kontrakcióját. Orális fogamzásgátlót szedő nőknél is csökkenti a fokozott véralvadási hajlam veszélyét. Az E-vitamint hasznosnak találták a szívizmok működésének javításában. Magas vérnyomás esetén csökkenti a szisztolés vérnyomást és a káros LDL-koleszterinszintet, míg a védő HDL-koleszterinszintet növeli. Az E-vitamin nem specifikus immunadjuvánsként növeli a fehérvérsejtek fagocitáló képességét, az alfa- és béta-globulin képzését, valamint az immunstimuláló prosztaciklin előállítását. Felszívódás Mint zsíroldékony vitamin, zsírokkal, illetve olajokkal szívódik fel, dózisfüggően. Rostos anyagok csökkentik a felszívódását. Mit okoz az E-vitamin hiánya? Az E-vitamin hiánya vérszegénységhez, vérzésekhez, hemolízishez, szív- és érrendszeri károsodásokhoz, a vérlemezkék nagyfokú összetömörüléséhez, valamint ideggyengeséghez, a nem specifikus immunológiai védelem csökkenéséhez, izom és szemideghártya károsodáshoz vezethet. Az oxidációs stressz okozta károsodásokra (hipoxia és reoxigenizáció) a legérzékenyebb és a legjobban veszélyeztetett sejtek a vörösvértestek. A sejtmembrán sérülésekor E-vitamin hiányában a hemoglobin kiszabadul a vörösvértestekből (hemolízis). Különösen az említett redukáló anyagok hiányában, koraszülött csecsemők esetében az agykamra vérzése következhet be vagy sarlósejtes vérszegénység vagy acanthocytosis (eltorzult alakú, „tüskés” vörösvértestek) léphetnek fel. Milyen élelmiszerek jó E-vitaminforrások? A növényi magvak (napraforgó, tökmag, dió), bab, borsó, lencse, búzacsíra, olajok, halmáj, tojás, margarin gazdagok E-vitaminban (46., 47., 48., 49. és 50. táblázat). A sütőzsiradékok és olajok ismételt felmelegítésénél gyakorlatilag az egész E-vitamintartalom tönkremegy. Gyorsfagyasztott élelmiszerekben is fokozottan csökken az E-vitamin mennyisége. Mennyi a várandós nők és szoptató anyák E-vitaminszükséglete? A várandós nőknek 15 mg/nap, míg a szoptató anyáknak 19 mg/nap mennyiség szükséges C-vitamin adása mellett. Megemlíthető, hogy geriátrikumként (idős korban alkalmazandó) 400 mg/nap értéket ajánlanak, de ennél nagyobb dózisok nem mutattak semmiféle előnyt. Pótlás szükséges-e? Táplálékainkból részben (4-22, átlagban 12 mg/nap) fedezhető a szükséglet. Várandós nőknek és szoptató anyáknak indokolt esetben ajánlható, C-vitamin kiegészítéssel.

46. táblázat: E-vitaminban gazdag néhány gabonakészítmény (mg/100 g), és az egy étkezéssel átlagosan bevitt E-vitamin mennyisége (mg) Élelmiszer E-vitamintartalom (mg/100 g) Bevitt E-vitamin mennyisége (mg) Búzacsíra 31 9,3 Szója (teljes) liszt 10 Búzaliszt 4 Búza (teljes) 3,2 Zabliszt 3 Rozs (teljes) liszt 2,6 Borsó (sárga) liszt Száraz tészták 0,3-1,2 0,24-0,96 Rozskenyér 2,4 0,72 Graham kenyér 2 0,6 47. táblázat: Zöldségek E-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt E-vitamin mennyisége (mg) Élelmiszer E-vitamintartalom (mg/100 g) Bevitt E-vitamin mennyisége (mg) Bab (fehér, száraz) 2 2 Borsó (száraz) 3,0 3 Bab (zöld) 0,3 0,375 Zeller 2,6 2,6 Paraj (spenót) 2,5 2,5 Petrezselyem zöldje 1,8 Kelkáposzta 1,7 1,7 Spárga 1,6 1,6 Kelbimbó 1 0,8 Brokkoli 2 2 Répa (sárga) 0,7 0,14-0,7 Paradicsom 0,5 0,3 Póréhagyma 0,53 0,377 Póréhagyma 0,53 0,377 Póréhagyma 0,53 0,377 Fejes saláta 0,4 0,2 Uborka 0,2 0,1 Vöröshagyma 0,2 0,05

48. táblázat: Néhány hústermék és tepertő E-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt E-vitamin mennyisége (mg) Élelmiszer B1-vitamintartalom (mg/100 g) Bevitt B1-vitamin mennyisége (mg) Tepertő 2,2 2,2 Borjú- és marhavelő 1,9 1,9 Marhahús 1,1 1,65 Pulykahús 1-1,2 1,5-1,8 Harcsa 2,1 2,1 Ponty 0,5 0,5

49. táblázat: Néhány gyümölcs, diófélék, olajos magvak E-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt E-vitamin mennyisége (mg) Élelmiszer B1-vitamintartalom (mg/100 g) Bevitt B1-vitamin mennyisége (mg) Mák 4,9 2,99 Málna 1,4 0,7 Szamóca (földieper) 1,2 1,2 Ribizke 1,0 0,5 Tökmag 38,5 1,925 Napraforgómag 29 1,45 Mandula 26,1 2,61 Dió 24,7 2,47 Földimogyoró 20,2 2,02 Gesztenye 7,5 0,75 Pisztácia 5,2 3,64

50. táblázat: Néhány zsiradék és tojás E-vitamintartalma (mg/100 g) és egy étkezéssel átlagosan bevitt E-vitamin mennyisége (mg) Élelmiszer E-vitamintartalom (mg/100 g) Bevitt E-vitamin mennyisége (mg) Szójaolaj 93 Repceolaj 65 Napraforgóolaj 60 Margarin 20 0,4 Olivaolaj 13,3 Vaj 2,2 0,44 Sertészsír 2,2 0,44 Tojás (sárgája) 3,00 Tojás (egész) 1,2 0,96

2. 4. 7. A-vitamin Szinonim nevei, eredete Az A-vitamint már az ókori Egyiptomban is ismerték. A zsíroldékony vitaminok közül elsőként felfedezték fel. Ismert még, mint retinol, retinál, retinolsav és karotinoidok, axeroftol, antixeroftalmiás-, növekedési-, antiinfektív-vitamin. Élettani funkciók, miért fontos az A-vitamin? Az A-vitamin igen lényeges a szervezet immunvédelmi rendszerében. A retinolsav hatására egyrészt a csontvelő, a lép és a nyirok eredetű fehérvérsejtek, részben a csecsemőmirigybe vándorolva, érett T-limfocita nyiroksejtekké fejlődnek, másrészt nő a szabályozó, segítő (Th1 és Th2 helper) sejtek képződése, ami által elősegítődik, fokozódik az immunválasz a fertőzésre, elsősorban antitestképzése révén. A T-sejtek által termelt vírusellenes interferonok (INF-gamma) az A-vitaminnal, konkrétan a retinolsavval szinergetikusan gátolják egyes rákos sejtek növekedését (leukémia, mellrák). A limfocita természetes ölősejtek (NK = Natural Killer) mennyiségét és természetes sejtoldó aktivitását az

A-vitamin növeli. A neutrofil és monocita fehérvérsejtek vírus- és baktériumölő fagocitózisának aktivitása A-vitamin hiányában jelentősen csökken. A csecsemők és a gyermekek nem specifikus immunvédekező rendszerének fő komponense a vasat megkötő laktoferrin (lásd a 2.5.2. fejezetet), aminek a koncentrációját az A-vitamin növeli. A laktoferrin vírusellenes, baktérium- gombaölő hatású, könnyben, nyálban, gyomor- és bélnedvben is megtalálható. A fejlődő országokban klinikai megfigyelések alapján korán felismerték, hogy A-vitamin hiányában jelentősen megnövelik a csecsemőhalandóságot bizonyos fertőző megbetegedések, mint pl. hasmenés, kanyaró, kolera szepszis, tetanusz, malária, influenza (-A), akut alsó légúti fertőzés, bőrgyulladás, húgyvezeték-fertőzés, valamint leukémia. A-vitamin bevitele azonban mind az anyában, mind a csecsemőben az immunvédekezésben jelentős javulást eredményezett. Így az A-vitamint már 1928-ban elnevezték antiinfektív (fertőzésgátló, fertőzésellenes) vitaminnak, majd később megállapították, hogy „nincs más táplálkozási hiány, amely következetesebben szinergista hatású a fertőző betegségekkel, mint az A-vitamin hiány”. A különböző, fent említett fertőző megbetegedésekben, valamint csecsemők tüdőgyulladásában, várandós anyák farkasvakságában (szürkületi vakság), asztmában, reumás ízületi gyulladásban fordított összefüggést találtak a szérum CRP (C-reaktív protein) és az Avitamin-koncentráció között. Az A-vitamint és a karotinoidokat is gyulladásgátló hatásúnak találták. Az említett fertőző vagy krónikus megbetegedéseknél, különösen az alultáplált várandós nők, szoptató anyák, csecsemők és gyermekek esetében, főként a vas és a mikroelemek, valamint a vitaminok hiányában a vashormon (hepcidin) hatására vashiányos vérszegénység lép fel, amely jelentősen csökkenti az immunvédekező képességet. Azonban az ilyenkor szokásos vasbevitel: a nagyobb mennyiségű szervetlen vas-szulfát szájon át történő alkalmazása vagy szerves vasinjekció (intravénásan vagy intramuszkulárisan) (lásd a 2.5.2. fejezet), a mikroorganizmusok szaporodásához szükséges tápvasat szolgáltatja. Ezzel a fajta vaspótlással megindul a versengés a patogén baktériumok és a szervezet vaskötő fehérjéi között a vas megszerzéséért, és a fölös, könnyen mobilizálható vas, valamint a baktériumok kiemelkedően erős vasmegkötő anyagainak, az ún. szideroforoknak, enterokelineknek a hatására a baktériumok szaporodása felgyorsul, így a fertőzés fokozódik. Ezért a szérum akutfázis-protein, a (CRP) plazmaszintje nő (lásd az előzőeket) és a szervezet immunvédekező képességét szolgáltató fehérvérsejtek mikroorganizmusokat ölő oxigéntartalmú vegyületeket, pl.: szuperoxidgyököket képeznek, melyek a vasat raktározó fehérjéből, a ferritinből (lásd a 2.5.2. fejezet) újabb vasat szabadítanak fel. A fertőzésgátló Avitamin vagy A-elővitaminok bevitele jelentős javulást okozhat a fertőző megbetegedéseknél és alkalmazása elkerülhetetlen a mortalitás csökkentésére. A fejlődő országokban a várandós nők és szoptató anyák, valamint a nem várandós anyák esetében, továbbá a csecsemőknél és a gyermekeknél is, közepes vasellátottság esetén, de a hiányos táplálkozásból eredő A-vitamin hiánya mellett, mérsékelt vashiányos vérszegénységet észleltek, amit egyedül vas pótlásával nem, hanem csak A-vitamin adásával sikerült megszüntetni. Az A-vitamin több vonalon segíti elő a vas felszívódását és hasznosulását a szervezetben. A táplálék nemhem-típusú vastartalmának felszívódását az Avitamin és a karotinoidok jelentősen támogatják azáltal, hogy az élelmiszerekből történő vasfelszívódást gátló összetevők (rostanyagok, fitátok, polifenolok, pektinek, hemicellulózok, cellulózok) hatását csökkentik, miután a nemhem-típusú vasat a bélüregben komplexek formájában feloldják, elősegítve ezeknek a bélsejteken át történő szállítását. Az A-vitamin az oxigéntartalomtól függetlenül (mind a normál nyomású, mind a csökkent oxigéntenziójú, oxigénszegény, ún. hipoxiás) állapotban, pl.: vérszegénységben, isémiában indukálja, gerjeszti a vörösvértest-képződést stimuláló (fokozó) glikoprotein hormon, az eritropoetin előállítását. Az eritropoetin hormont a képződés helyétől (magzatban

a máj, születés után a csecsemőkben, gyerekekben és felnőttekben pedig a vese) a vér a vérképző vöröscsontvelő szöveteihez szállítja. (Lásd Élettani magyarázat, 5.18. fejezet) Az A-vitamin nélkülözhetetlen a sejtek sokszorozódásában, szaporodásában és differenciálódásában, a nukleinsavak (DNS és RNS) lemásolódásában, valamint a fehérjék előállításában. A különböző szövetek, elsősorban az üreges szervek, mint a száj, emésztőrendszer, húgyvezeték, légzőszervek, mirigyek, bélelő fedőhám, ezen kívül a magzati szövetek, a csont és csontvelő, valamint a fogak képződésében az A-vitamin esszenciális. A magzat tengelyében helyezkedik el a külső csíralemezből kialakult velőcső és a belső csíralemez (entoderma) között a középső csíralemezből kifejlődött gerinchúr, melyből később porcos, majd csontos gerinc és a gerincvelő lesz. Az A-vitamin, mint morfogén anyag szabályozza az elpusztult sejtek, a szövetek megújulását irányító alaki fejlődést és a regenerációt: a gerinchúr képződésének a kezdeti, egyidejű, bal- és jobboldali szimmetriáját. Az A-vitamin alapvető fontosságú a magzati erek és szövetek képzésében is. A bétakarotin direkt stimulálja az ereket bélelő, korai, ún. differenciált őssejteket: azok vegyi anyagok hatására történő vándorlását, adhézióját, „hazavándorlását”. Ezen őssejtek mobilizációjával és érésével a kezdeti kapillárisokból alakul ki a köldökzsinór. A természetes A-vitaminok és a mesterségesen előállított származékok, valamint a karotinoidok képesek reagálni számos aktív, káros, toxikus oxigéntartalmú speciesszel, mint a szinglet oxigén, ózon, szuperoxidgyök, hidrogén-peroxid, hidroxilgyök, nitrogénoxidgyökök, peroxinitrit, peroxilgyök, alkoxilgyök, kéndioxid, hipoklórossav. Ebben a káros anyagokat kiküszöbölő folyamatban szinergetikusan részt vesznek más antioxidáns vitaminok is, mint a C- és az E-vitamin. Így számos nem fertőző, krónikus megbetegedésben, ahol a fent említett káros, oxigéntartalmú specieszek (vegyületek) jelentős szerepet játszanak, megelőzésképpen vagy kezelésükkor kisegítő anyagként több-kevesebb eredménnyel alkalmazták az A-vitamint és annak származékait, továbbá a karotinoidokat, illetve az azokat bőven tartalmazó élelmiszereket. Ezen betegségek között a legfontosabbak a szív- és érrendszeri megbetegedések, gutaütés, pikkelysömör, pattanás, UV-sugárzás okozta bőrkárosodás, kötőszöveti gázgyülem (emfizéma) a tüdőben, asztma, szürke hályog, foltképződés a szemfenéken, leukémia, prosztatarák, mellrák, tüdőrák. Az érelmeszesedésnél az egyik lényeges rizikófaktor a magas koleszterinszint. A koleszterint szállító zsírszerű LDLkoleszterin részecskék (gömb alakúak, lipid (zsír) magot, koleszterint és észterét, valamint külső hártyájukban foszfolipideket és fehérjéket tartalmaznak) fehérje oldalláncai közé bétakarotinok ékelődnek be. Ezek a béta-karotinok képesek egyrészt térbelileg megakadályozni a káros oxigéntartalmú specieszek hozzáférését az LDL-koleszterin részecskékhez, másrészt reagálnak ezekkel a specieszekkel, miáltal meggátolják a lipidperoxidációt, az érfal elmeszesedését. Megállapították, hogy a béta-karotinhoz hasonlóan viselkedik a koffein is. Így a kávéfogyasztás (napi 1-3 adag), valamint a kakaót tartalmazó készítmények hasznosak az érelmeszesedés megelőzésében. De célszerűbb liofilizált, ún. instant kávé fogyasztása, mivel a főzött kávé olajának kafestol- és kahweoltartalma emeli a vér koleszterinszintjét. Legújabb japán epidemológiai vizsgálatok szerint a rendszeres kávéfogyasztás csökkenti a primer májrák rizikóját. Másrészt azonban a kávé emeli a vérnyomást, amit figyelembe kell venni, és így általában napi 3 adagnál/csészénél nem célszerű többet fogyasztani. Felszívódás Az A-vitamin felszívódásához zsírokra és főleg a vékonybél sejtekben képződő vivő fehérjékre, ún. 2-es típusú sejtes retinolkötő, hordozó fehérjékre van szükség. Ezek a fehérjék képződésükhöz, működésükhöz magnéziumot, cinket és vasat igényelnek. Így zsírfelszívódási zavar esetén A-vitamin hiány jöhet létre.

A karotinoidokból maximálisan 50% szívódik fel, és a vitamint a növényi sejtfalból, az ún. mátrixból, általában hőkezeléssel kell felszabadítani. Így érdemes tudomásul venni, hogy a béta-karotin pl. sárgarépából, nyersen fogyasztva, gyakorlatilag nem szívódik fel. A bétakarotin nem hasznosul, csupán a rostanyag, a pektin fogyasztása előnyös más összetevők mellett (répacukor, fehérjék). A karotinoidok közül leghatékonyabb a likopin, amely főzésre nem károsodik. Az elővitaminként szolgáló karotinoidokból a bélnyálkahártyában és a bélsejtekben lévő vastartalmú béta-karotin-dioxigenáz enzim a levegő oxigénjével alakítja ki az A-vitamint, a retinált. A szervezet A-vitamin készlete a béta-karotin-dioxigenáz enzim aktivitását csökkenti, valamint annak képződését is gátolja, ezáltal szigorúan szabályozza az A-vitamin szintjét, annak állandóságát, biztosítva az A-vitamin homeosztázisát. Így a karotinoidok túlzott mennyiségű (nagyobb, mint 30 mg/nap) fogyasztása esetén sem keletkezik toxikus mennyiségű A-vitamin, csupán megnő a vérben a karotinoidok mennyisége, a bőr sárgásan elszíneződik. A jelenség, az ún. karotinodermia azonban megfordítható, és nem káros.

Az A-vitamin metabolizmusa A karotinoidok (A-vitamin elővitaminjai) a szervezetben szabályozottan, szükség szerint alakulnak át A-vitaminná. A karotinoidok biohasznosulása a narancssárga színű táplálékforrásokból nagyobb, mint a sötétzöld színű zöldségfélékből. A fölös karotinoidok a vesével választódnak ki és a vizelettel ürülnek, szemben az A-vitaminnal, ami a májban raktározódik. Fontos figyelembe venni, hogy a karotinoidokat tartalmazó növényi tápanyagok, élelmiszerek sokféle más, hasznos esszenciális és nem esszenciális tápanyagokat, mint antioxidánsokat és rostanyagot is tartalmaznak. A nyomelemek közül főként a cinknek van szerepe az A-vitamin hasznosulása során. Az alultáplált, satnya csecsemők, és gyermekek esetében cink hiányában az A-vitaminpótlás nem oldja meg az A-vitaminhiányt. Azonban a cink és az A-vitamin kombinált adása, a hiányosan, rosszul táplált várandós nők, szoptató anyák és csecsemők esetében is javítja az A-vitamin státuszt. Ezáltal megnő a szérum retinolkötő-fehérje koncentrációja és retinolszintje, valamint a szem ideghártya (retina) sötétséghez való alkalmazkodási képessége. Csökken a csecsemők és gyermekek vérhasi és légzőszervi megbetegedésének rizikója, és az ezek által okozott mortalitása is. Az állati eredetű táplálékokban (máj, tojás, vaj, tejtermékek) lévő A-vitamin főként a retinol palmitinsavval (50-60%-a), sztearinsavval (20-25%-a) és olajsavval (10-20%-a) képzett észtere. Ezek az észterek vitaminhatás szempontjából nem aktívak, ezért a bélkefeszegély felületén a hasnyálmirigy eredetű hidroláz enzim hatására vízzel retinollá hidrolizálnak, majd az epesavakkal ismét észtereket alkotva, a táplálékban lévő zsírokkal, illetve olajokkal ún. micellákat, „olajcseppeket” képeznek. A képződött olajcseppek egyszerű, passzív diffúzióval jutnak be a béllumenből (bélüregből) a bélsejtekbe. Mivel a többi zsíroldékony vitamin (E-, D- és K-vitamin), valamint a koleszterin és a koleszterinészterek is ugyanezen micellákat használják a felszívódásukhoz, ezért egymás felszívódását jelentősen gátolják. (Lásd Élettan magyarázat, 5.19. fejezet) Fontos figyelembe venni, hogy színes TV-adások rendszeres nézésénél kb. ötszázszoros a szem napi A-vitamin szükséglete. Az A-vitamin harmadik aktív formája a retinolsav, más néven retinsav. Számos szövetben megtalálható, így a tüdő és légutak, vese, szív- és vázizom, érrendszer, agy és idegrendszer, bél, végtagok, csontvelő, bőr, here, csecsemőmirigy, pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy szöveteiben. A véráramból a célszövetbe került retinolészter vagy a máj szövetben az összes mintegy 80%-a raktározódik A-vitamin tartalékot képezve, vagy az inaktív retinolészterből a sejt által szabályozott hidrolízissel retinol szabadul fel. A retinol előbb retinállá alakul (lásd a

szemnél), azután a retinol-dehidrogenáz enzimmel oxidálódik retinolsavvá, mely az albuminnal vagy a retinolsavkötő fehérjével a sejtmaghoz kapcsolódva fejti ki hatását. Az Avitaminsav azonban csak bizonyos funkciók betöltésére alkalmas, így pl. a látásban és a reprodukciós folyamatokban nem vesz részt. A légzőrendszerben a légutakat bélelő fedő hámrétegek sejtjeinek a szaporodásában és differenciálódásában, a nyálképződésben, a magzati tüdő kifejlődésében nélkülözhetetlen a retinolsav. Így a vitamin hiányában a magzati légutat bélelő fedőhám alkotta nyálkahártya csillós sejtjeit jórészben pikkelyes sejtek helyettesítik, a hámréteg elszarusodik. Ezáltal az alsó légúti szakaszokon megnövekedett vírusabszorpció miatt fertőzések, a hörgőkkel és a tüdőszövettel kapcsolatos fejlődési zavarok, a koraszülöttek megbetegedése és növekvő halálozása lép fel. Mit okoz az A-vitamin hiánya? A-vitamin hiányában úgynevezett szemszárazság, majd szaruhártya elfekélyesedés, farkasvakság (szürkületi vakság) lép fel. Immunrendszeri zavarok jönnek létre, gyengül a védekezőképesség, a hasmenés és a légzési megbetegedések előfordulása megnő. Ezek súlyos károsodáskor, illetve fertőzések esetén halálhoz vezethetnek (lásd a fejlődő országokban elterjedt vakságot, illetve a nagy csecsemőhalandóságot). Az A-vitamin hámvédő vitamin, ezért hiányában hiperkeratózis, a bőr szarurétegének túlburjánzása jön létre. A-vitaminhiányban csökken a vörösvértestek képződésének mértéke és hemoglobintartalma, valamint hematokrit értéke, végül a vas beépülése a vörösvértestekbe (59Fe izotóppal mérve). A vörösvértestek normális alakja megváltozik A-vitamin hiányában, miáltal az abnormális vörösvértestek megnövekedett hemolízise (szétbomlása) megemeli a lép és a csontvelő vasszintjét, valamint emelkedik a máj és a vese vasszintje is. Avitaminhiányban lecsökken a vérplazma teljes vaskötő kapacitása és a vasraktározó fehérje (L-ferritin) szintje is, ezzel szemben megnő a vasszállító fehérjének, a transzferrinnek és receptorának a mennyisége. Viszont A-vitamin bejuttatásakor ellentétes irányú változás áll be, vitamin hatására a sejten belüli vas-újraeloszlás a fölös vas képződésének irányába mutat. Az A-vitamin igen fontos a növekedésben. Az A-vitaminhiányos nők gyakran nagyon kis súlyú csecsemőket szülnek, bár ebben szerepe lehet, a rosszultápláltság miatt, más nélkülözhetetlen tápanyagok hiányának is. Meglepő, hogy szoptató anyák tejének vastartalmát jelentősen befolyásolja az anya Avitaminellátottsága. Ez a felismerés az anya tejmirigyeiben lévő vasszállító és -raktározó fehérjéknek a többi szövettől eltérő szabályozásával értelmezhető. Így elkerülhetetlen a szoptató anyák vasszükségletének és A-vitaminellátottságának biztosítása is. Milyen élelmiszerek jó A-vitamin források? Az A1-vitamin (retinol) főként tengeri halak májában, az A2-vitamin (dehidroretinol) édesvízi halak májában található, míg az elő(pro)vitamint jelentő karotinoidok a színes, sárga és sötétzöld színű, növényi eredetű termékekben fordulnak elő. Az A2-vitamin hatása csak 40%-a az A1-vitaminénak, míg a karotinoidokból kb. 50%-ban képződik az A1-vitamin. A növényi eredetű karotinoidoknak eddig kb. 600 fajtája ismeretes. Ezekből csak kb. 60 tekinthető A-elővitaminnak, de a többi karotinoid is hasznos. Legnagyobb mennyiségben a közismert béta-karotin (sárgarépa, sütőtök, sárgadinnye, kajszibarack, szójabab) és az alfakarotin (spenót), az epoxi-béta-karotinok, továbbá a xantinok közül a béta-kriptoxantin (narancs, édes pirospaprika) fordul elő. Az elővitaminnak nem tekinthető karotinoidok közül nagyobb mennyiségben fordul elő a táplálékokban a likopin (paradicsom, ketchup, görögdinnye, a rózsaszín grapefruit), valamint a lutein és zeaxantin (spenót, kelkáposzta, sötétzöld levelű zöldségfélék).

Béta-karotinféleségek bőven találhatók a sárgarépában (nem nyersen kell fogyasztani, hanem a jó feltárás miatt főzve vagy blansírozva), a színes gyümölcsökben (őszibarack, sárgabarack, narancs), a paradicsomban, a paprikában, a sütőtökben, a spenótban. A-vitamin található a vajban, a májban, a halmájolajban, a tojásban, a tej- és tejtermékekben is (51. táblázat). 51. táblázat: A-vitamint, illetve A-elővitamint (karotint) tartalmazó élelmiszerek vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt A-vitamin (elővitamin) mennyisége (mg) Élelmiszer A-vitamintartalom (mg/100 g) Bevitt A-vitamin mennyiség (mg) 5,8-11,6 Csirkemáj 11,6 2,25-4,5 Sertésmáj 4,5 4 Marha-, borjúmáj 4 0,07 Liba-, kacsahús 0,07 Bárányhús 0,03 0,03 Csirkehús 0,01 0,01 Marhahús 0,005-0,022 0,005-0,022 Kenőmájas 1,5 0,012 Kaviár 0,06 0,06 Lazac 0,06 0,0675 Ponty 0,045 0,02 Harcsa 0,02 0,14 Vaj 0,7 0,126 Margarin 0,63 0,09 Ementáli sajt 0,3 0,025 Tejszín (hab) 0,25 0,1 Tejföl 0,1 0,005 Sűrített tej 0,1 0,14 Kecsketej 0,07 0,075 Tehéntej 0,03 0,009-0,03 Ömlesztett sajt 0,03-0,1 0,0195 Kefir, joghurt 0,013 0,0001-0,0023 Tejpor 0,012-0,23 0,001-0,02 Tehéntúró, krémtúró 0,002-0,04 2,4-12 Sárgarépa 12 0,07 Petrezselyem zöldje 7,3 5,17 Kelkáposzta 5,17 4,2 Paraj 4,2 4 Sütőtök 4 3,5 Sóska 3,5 5,25 Sárgadinnye 1,8 5,25 Kajszibarack 1,8

Mennyi a várandós nők és szoptató anyák A-vitamin szükséglete?  Várandós nőknek az I. trimeszterben 0,75 mg, a II. és a III. trimeszterben 0,77 mg retinol,  szoptató anyáknak 1,2-1,3 mg retinol javasolt (1,0 mg retinol = 3300 NE Avitamin = 6 mg béta-karotin). Az élelmiszerekből a teljes A-vitamin szükséglet fedezhető. A legtöbb retinol a májból (10-100 mg/100g), pl. csirkemájból szerezhető be (125 g/hét a II. trimesztertől kezdve). Figyelem! A várandósság kezdetén, az I. trimeszterben a várandós nők ne vegyenek be retinolt, májat se egyenek, mivel a retinolból teratogén (magzatkárosító) retinsav képződik. Csak növényi eredetű, béta-karotintípusú, úgynevezett pro A-vitaminokat vegyenek magukhoz. (Már 3,3 mg retinol = 10000 NE A-vitamin veszélyes.) Viszont a béta-karotin és a karotinoidok nagyobb mennységben fogyasztva sem toxikusak. A-vitamin pótlása szükséges-e? A koraszülött csecsemőknek a 2-es típusú sejtes retinolkötő és -vivő fehérjék szintje általában alacsony, ezért általában A-vitamin pótlására van szükségük. Adagolás: 280 μg Avitamin intravénás olajos emulzióban (ttm kg/nap), gyakran a többi zsíroldékony (E-, D- és K) vitaminnal, illetve esetenként B2-vitaminnal együtt. Adekvát, sem kicsi, sem nagy A-vitamin státusz szükséges a csecsemő és a gyermek harmonikus fejlődéséhez. A-vitaminhiányban, hipovitaminózisban a vitamin gyakori, kisebb dózisokban történő folyamatos pótlása szükséges, és vitaminban vagy karotinoidokban gazdag táplálékkal a legkedvezőbb. Tehát nem egy alkalommal, hanem periodikusan, szabályosan ismétlődő nagyobb dózisú vitaminkészítménnyel történjen a pótlás. Az Avitamin túladagolása elkerülhető, ha vitaminkészítmények helyett karotinoidokat fogyasztunk. Lehet-e az A-vitamint túladagolni és mit okoz? Valószínűleg elsőként az eszkimók, a halásznépek és a sarkkutatók észlelték, hogy a húsevő állatok, mint pl. a jegesmedvék, fókák, bálnák, cápák májának fogyasztásakor, a magas A-vitamin-tartalom miatt, káros, súlyosan mérgező hatások lépnek fel. Ezzel szemben a növényevők (marhák, birkák, kecskék, nyulak, baromfik, sertések) jóval kisebb Avitamintartalmú májának a vegyes táplálékokkal való fogyasztása biztonságos. A-vitamin túladagolásakor krónikus hiper-A-vitaminózis alakulhat ki csecsemőkben, gyermekekben és felnőttekben egyaránt. Rövid idejű, de nagy adagú A-vitamin bevételénél gyorsan fellép a hipervitaminózis, azonban lassabban, hónapok, sőt évek alatt is kialakulhat. A toxicitást mindig az okozza, hogy a jelenlevő A-vitamin (retinol, retinolsav és retinolészter) mennyisége meghaladja a vérplazma retinolkötő-fehérje szabad A-vitamint megkötő kapacitását. Az így képződött szabad retinol, illetve retinolsav a sejtmaghártya receptoraira fejti ki hatását, beindítva a géntranszkripciót, ami nagy mennyiségű A-vitaminnal káros folyamat. Ismereteink szerint már időszámításunk kezdete előtt 3500 évvel az egyiptomiak a nílusi halak májával kezelték a szürkületi vakságban szenvedő betegeket. A görögök pedig nyers, mézbe mártott marhamájjal gyógyították ezt a látásproblémát. Jóval később az A-vitamin felfedezése és különböző származékainak előállítása, felhasználása során fedezték fel a hiperA-vitaminózist. Viszonylag nagy mennyiségű A-vitamint vagy származékait alkalmazták csecsemők és gyermekek D-vitamin- (angolkór) és A-vitamin hiányában (hasmenés),

valamint a száraz, kicserepesedett, pikkelyesedett, szarusodott, hámló bőr, pattanások, mitesszerek (akne) esetében, valamint pikkelysömör (pszoriázis) kezelésére. A felnőttek krónikus, nem fertőző megbetegedéseinek, mint pl. a szív és érrendszeri károsodások, az érelmeszesedés, a tumorok (leukémia, prosztata, tüdő- és mellrák, bőrrák) megelőzésénél, illetve gyógyításánál, valamint az öngyógyítás alkalmával nem megfelelően alkalmazott Avitaminmennyiségek vezetnek hipervitaminózishoz. A fellépő akut A-vitamintoxicitás (szérum A-vitaminszint kisebb, mint 2,7 μmol/l) számos tünete közül a fontosabbak: fejfájás, szédülés, álmosság, hányás, orrvérzés, ingerlékenység, izomgyengeség, az újszülöttek koponyáján lévő nyílások (kutacs) nem záródnak. Az akutnál gyakoribb a krónikus hiper-Avitaminózis (szérum A-vitaminszint kisebb, mint 3,49 μmol/l). Ennek tünetei a következők lehetnek: étvágytalanság, hasmenés, hányás, hajhullás, sőt kopaszság, körömtöredezés, száraz bőrviszketés és bőrgyulladás, bőrhámlás, gyulladásos bőrpirosság, szemkötőhártya-gyulladás, vizenyő (ödéma), vérszegénység, a trombociták számának csökkenése, vérzsíremelkedés, zsíros máj- és lépmegnagyobbodás, izommerevség, csontmegvastagodás, ízületi és csontfájdalmak, a menstruáció elmaradása, ingerlékenység, idegi abnormalitások, agyi áldaganat, csontritkulás, reumatológiai megnyilvánulások, ízületi gyulladás, érgyulladás, izombántalom. Mit okozhat az A-vitamin túladagolása várandós nők esetében? A várandósság első harmadában vagy a várandósságot közvetlen megelőző időben fogyasztott, túlzott mennyiségű A-vitamin, illetve származékai a májban és a zsírszövetekben felszaporodnak. A nagy mennyiségű A-vitamin és annak anyagcsere-termékei magzatkárosító, fejlődési rendellenességet okozó hatásai a következők lehetnek: gerinchasadék, szájpadláshasadék, kisfejűség, kisállúság, kisfülűség, hiányosan fejlődött agyvelő, kisszeműség, szemhiányosság, a Forti-féle hallószerv károsodása, a központi idegrendszer idegrost, velőhüvely rétegeinek károsodása, spontán vetélés. Toxikus mennyiség csecsemők esetében napi 3-5 mg retinol, gyerekek esetében 5-6 mg, felnőttek esetében 6-12 mg felett van. Anyatejjel táplált csecsemők kb. 0,5 mg retinolhoz jutnak naponta, ha az anya A-vitaminszintje megfelelő.

2. 4. 8. K-vitamin Szinonim nevei Koagulációs=véralvadási-, antihaemorrhágiás, vérzékenység elleni vitamin. A természetes K-vitamin a K1 fillokinon és a K2 menakinon keveréke. Napfényre érzékeny vitamin. Élettani funkciók, miért fontos a K-vitamin? A K-vitaminok a vérzékenység elkerülésére a véralvadást azáltal segítik elő, hogy a májban képződött, az alvadásban résztvevő fehérje faktorokban lévő kalciumiont erősen megkötő helyek kialakításában vesznek részt, melyek nélkülözhetetlenek a véralvadáshoz. A csontképző sejtek a csontszövetek mineralizációjában résztvevő csontfehérje, az osteocalcin előállításában is részt vesznek a D-vitaminnal együtt, szintén a kalciumiont erősen kötő helyek képzésével.

Felszívódás, metabolizmus A K1- és K2-vitamin, mint zsíroldékony anyag normális emésztés esetén 10-70%-ban szívódik fel, és a májban raktározódik. Toxicitása csekély, így várandós nőknél masszív bevitel esetén (5-20 mg/nap) sem találtak káros mellékhatást. Ezzel szemben a szintetikus és vízoldékony K3-vitamin (menadion) intramuszkuláris bevitele vérsejtoldó, hemolitikus vérszegénységet, sárgaságot (hiperbilirubinémiát), némely esetben csecsemőhalált is okozott. Mikor léphet fel K-vitaminhiány? Csecsemőkben, főleg koraszülöttekben, a csak anyatejjel táplált újszülöttekben Kvitaminhiány léphet fel, mivel egyrészt a méhlepényen keresztül a K-vitaminellátottság nem kielégítő, másrészt az anyatej K-vitamintartalma igen alacsony (0,5 μg/ml), különösen, ha még nem is elegendő a tej mennyisége. Ilyenkor vérzések léphetnek fel az agyban, de más szervekben, (bőr, nyálkahártya, gyomor és bélrendszer, mellékvesék) is. A hiány kivédhető a várandós nőknek közvetlenül a szülés előtt adott K-vitaminnal (10-20 mg szájon át vagy 5 mg/nap a várandósság utolsó hónapjában vagy 2-4 mg intramuszkulárisan), vagy az újszülötteknek szájon át (3  2 mg dózisú) vagy injekcióban (1 mg dózisú) K-vitamin juttatásával. Felnőttek esetében hosszantartó, széles spektrumú antibiotikummal történő kezelés vagy antitrombotikus, anti-K-vitamin hatású gyógyszerek (dikumarinok) szedése, továbbá zsírfelszívódási zavarok (elzáródásos sárgaság, zsírszéklet, tartós hasmenéses állapot) vezethetnek K-vitaminhiányos állapothoz. Különösen nőknél növelheti a K-vitaminhiány a csonttörések, így a combnyaktörés veszélyét. Ezzel szemben hosszantartó (féléves) K2vitamin bevitele (szájon át 90 μg/nap) növeli a csontsűrűséget és csökkenti a csonttörés rizikóját. Milyen élelmiszerekben található K-vitamin? A K1-vitamin növényi eredetű táplálékokban (zöldségek, paraj, fejes saláta, káposzta, brokkoli, szója olaj) fordul elő, míg az állati eredetűekben (tej és tejtermékek, joghurt, tojás, hal, tőkehúsok, máj, halolajok) ezen kívül még K2-vitamin is található, melyet a vastagbél baktériumok is képesek előállítani. Mennyi a várandós nők K-vitaminszükséglete? Felnőttek K-vitamin szükségletét 0,075 - 0,12 mg/nap, míg a várandós nők és szoptató anyákét 0,08-0,09 mg/nap értékre becsülik. A felnőttek K1- és K2-vitaminszükségletét részben a növényi (0,03-0,8 mg/100 g) és az állati eredetű termékek, de részben a bélbaktériumok is fedezhetik. Általában vegyes táplálkozás és normális bélflóra, kielégítő felszívódás és zsíremésztés esetén a humán szervezet K-vitaminellátottsága elégséges.

2. 4. 9. D- vitamin Szinonim nevei A D-vitaminok összefoglaló neve: kalciferolok.

A D-vitaminok biológiai hatásai A D-vitamin (D-hormon) hatása nélkülözhetetlen a normális, élettani csontsűrűség fenntartásában. Az aktív D-hormon különböző fehérjék termelését indítja be. Ilyen a vékonybél duodénum szakaszában a kalciumkötő kalbindin, melynek képzéséhez azonban magnéziumra, káliumra, cinkre és mangánra is szükség van D-vitamin mellett. Ezen kívül a D-vitamin egy másik membrán sejthártya receptoraihoz kötődve képes serkenteni a bélben a kalciumcsatornáknak, valamint a kalcium pumpáinak képződését és működését, valamint növelni a kalcium paracelluláris (sejtek közötti) diffúzióját is. A D-vitamin aktiválja továbbá a kalmodulin, az oszteokalcin, oszteopontin és alkalikus foszfatáz enzim működését. A D-vitamin gátolja a sejtosztódást, a sejtciklust, a sejtnövekedést, valamint a sejtinváziót, az érképződést és a daganat áttételt. Ugyanakkor a D-vitamin megindítja és fokozza a sejtdifferenciálódást, amikoris a szervek fejlődése során a közös szülői sejtből származó sejtek alaktani, szerkezeti és működési tulajdonságai jellegzetesen és tartósan megváltoznak, különleges specializáltságot érnek el és tartanak fenn. Az említetteken kívül a D-vitamin az immunológiai védekezést csökkenti, továbbá a sejtek programozott sejthalálát növeli. Mindezek a hatások együttesen csökkentik egyes rákfajták, mint az emlő-, a petefészek-, a vastagbél- és a prosztatarák előfordulásának kockázatát. A szív- és a vázizom sejtjeiben, valamint a szív koszorúér fedőhámsejtjeiben Dvitamint erősen kötő receptorfehérjék találhatók. Ezek a receptorok megfelelő D-vitamin-, kalcium- és magnéziumellátottság esetén részt vesznek az izomösszehúzódásnak és elernyedésnek, valamint a szívizomsejtek működésének biztosításában. A kétféle D-vitaminreceptor közül az izom- és csontsejthártyákon működő receptorok a kalciumszállítást, míg az épülő csontsejteknél lévő receptorok a kalciumcsatornák működését biztosítják. A sejtmag Dvitamin-receptorai az izomsejtek szaporodásában, az izomrostok és az összehúzódást biztosító proteinek képzésében vesznek rész, valamint a csontépítő sejtek fehérjéinek előállítását biztosítják. A megfelelő mennyiségű D-vitamin, a kalcium és magnézium mellett fontos szerepet játszik a normális vérnyomás kialakításában, mivel a D-vitamin a renin antagonista rendszert szabályozza. A D-hormon gátolja a mellékpajzsmirigy-sejtek szaporodását és így az általuk képzett parathormon képződését, valamint kiválasztódását, miáltal csökkenti a parathormon csontbontó hatását. A D-vitamin hatása szinergetikusan fokozható antioxidánsok, mint béta-karotin, lutein, likopén, kurkuma, szilibin, cink, szelén és glutation adásával. Cukorbetegség A D-vitamin a kalcium és a magnézium mellett fontos szerepet játszik a cukorbetegségben. Az inzulin hormont termelő és kiválasztó hasnyálmirigy bétasejtcsoportjainak, az ún. Langerhans-szigetek sejtjeinek felszínén D-vitamint megkötő receptorfehérjék találhatók. A receptorok által megkötött aktív D-vitamin szükséges az inzulin képzéséhez és kiválasztásához. D-vitamin hiányában csökken az inzulinszint, elégtelen lesz az inzulinválasz. A D-vitamin védi a hasnyálmirigy béta sejtjeit a nyiroksejtek (B- és Tlimfociták) által képzett, gyulladást okozó citokin fehérjék (interleukinek, gamma-interferon) támadásától, az általuk létrehozott aktív, oxigéntartalmú szabad gyökök károsító hatásától. A cukor gátolja a D-vitamint kötő receptorok működését, a vér magas cukorszintje csökkenti a D-vitamin hatását. Az örökölhető, de helytelen táplálkozással is kiváltható I-típusú cukorbetegség, a hasnyálmirigy béta sejtjeinek autoimmun destrukciója. A szervezet saját szöveti sejtjei azok

anyagai ellen alakít ki immunválaszt, ami főként csecsemőket és gyermekeket súlyt. A táplálkozási okok közt említhető, hogy 3 hónaposnál fiatalabb csecsemőknek a táplálékban magas sikértartalmú (glutén fehérje) búza vagy rozslisztet használnak, ami növeli az I-típusú cukorbetegség kockázatát. Terhességi toxikózis Terhességi toxikózisban (gesztációs, terhességgel kapcsolatos mérgezéses állapot) a hirtelen fellépő rángógörcsöt (eklampszia) megelőző időszakban, az ún. preeklampsziában növekszik a kockázata a koraszülésnek, a várandós anya és a magzat halandóságának. A három alaptünet a vizenyő (ödéma), a magas vérnyomás és a fehérjevizelés (proteinuria) mellé súlyos esetekben rángógörcs-roham, mély kábultság, eszméletlenség, tudatvesztés (kóma) is társulhat. Várandós nőknél a preeklampsziás toxikózis előfordulásának gyakorisága néhány autoimmun megbetegedésben emelkedik, mint pl. az I-típusú cukorbetegségben, reumatoid arthritisben, szklerózis multiplexben. Várandós nőknél preeklampsziás toxikózisban aktív D-vitaminhiány, alacsony 25hidroxi-D-vitamin- és kalciumszint mutatható ki, továbbá ezen anyák újszülötteinek szintén alacsony a D-vitaminszintje, és a gyermekeknél igen gyakori az angolkór. A várandós nő és a magzat közötti immunológiai alkalmazkodóképesség szükséges a megtermékenyített petesejnek a méh nyálkahártyába történő eredményes beágyazódásához, valamint a magzat-kihordásához. Ez az immunológiai összeférhetőség, kompatibilitás, az ún. immuntolerancia, azaz a meghatározott antigénekkel szembeni átmeneti immunválasz hiánya. Feltételezések szerint a terhességi toxikózis legfőbb oka a nagyfokú immunológiai összeférhetetlenség lehet. Ez D-vitaminhiányban, illetve a D-vitamin-receptorok számának és aktivitásának csökkenésében, valamint mutációjában, genetikus változásában nyilvánul meg. A D-vitamin az immunológiai védekezést csökkentő immunszupresszív hatása megfelelő vitaminellátottság esetén képes biztosítani a szükséges immuntoleranciát. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a D-vitamin, immunszupresszív hatása mellett, a várandós nő immunvédelmét is képes biztosítani, mivel a vírusok és baktériumok elnyelésére képes falósejtek életidejét fokozza. D-vitamin hosszútávú adásával, valamint kalciumpótlással a felére lehet csökkenteni a preeklampsziás toxikózis kockázatát. Preeklampsziás toxikózisban fellépő oxidatív stressz C- és E-vitamin, valamint béta-karotin, glutation, N-acetil-cisztein és szelén kisadagú alkalmazásával csökkenthető. A preeklampsziás toxikózis másik oka a méhlepény vérszegénysége, a vér csökkent oxigéntelítettsége. Az oxigénnel történő újratelítési peroxidáció csökkentésére a magnézium az alkalmas. A magnézium a preeklampsziás toxikózisban szenvedő várandós nők idegrendszerének védelmére is szolgál. Ilyen állapotban a szérum magnéziumszintje csökken, viszont a sejten belüli szabad kalciumkoncentráció megnövekszik számos sejtben, például a vörösvértestekben és a fehérvérsejtekben, a méhizomzatban. A magnézium, mint természetes kalciumantagonista gátolja a kálciumcsatornák, pumpák és a kálciumszállítás működését, így átmenetileg a kalciumkoncentráció csökkenését eredményezi. Ez a kalciumszint-csökkenés bonyolult jelátviteli folyamatokon át előbb a gyulladást okozó citokin fehérjék koncentrációját csökkenti, majd az oxigéntartalmú képződményeket termelő oxidáz enzimek előállítását gátolja. Összességében a magnéziumszint növelése a kalciumszint-csökkenésen át az oxidációs stressz és a gyulladások kiküszöbölését eredményezi. Premenstruális szindróma Fogamzóképes nőknél a menstruáció előtt 4-14 nappal jelentkező tünetegyüttes az ún. premenstruációs szindróma, mely a következő testi és lelki panaszokban nyilvánul meg:

fejfájás, has-, derék-, hátfájdalom, ingerlékenység, aluszékonyság, fáradékonyság, étvágynövekedés, esetleg az édességek iránti fokozott igény, súlynövekedés. Ezek néha súlyos esetekben rossz közérzetbe, sőt rosszullétbe mehetnek át. Szorongás, érzelmi labilitás, csökkent érdeklődés, depresszív hangulat léphet fel, ami a normális életvitelt zavarhatja. A családi és munkahelyi életet lehetetlenné teheti, néha agresszióhoz vezethet. Mivel jelenleg nincs egyetlen biztosan ajánlható gyógymód sem, enyhébb esetekben D-vitamin és kalcium bevitelével próbálják csökkenteni a tüneteket. Ezek mellett magnézium, B6-, C- és E-vitamin, valamint triptofán adása is jótékony hatásúnak bizonyult.

Szteroidok A magasabb rendű szervezetekben a szénvegyületek fontos csoportját alkotják a szteránvázas vegyületek, a szteroidok. Ezeknek három osztálya ismeretes: az állati szteroidok (zooszterinek), a növényi szteroidok (fitoszterinek) és a gombaszteroidok (mikoszterinek). Az állati szteroidok legfontosabb és legismertebb tagja a koleszterin, amit vagy állati eredetű táplálékainkból nyerünk vagy az emberi szervezetben képződik. Különösen nagy mennyiségű koleszterin keletkezik a májban, de ezen kívül a mellékvesékben, a petefészekben és a herékben, valamint a bélhámsejtekben is. A koleszterin képződése soklépéses folyamat, amiben a zsírsavak és a cukor (glükóz) közvetlen oxidációjából keletkezett termék (a nikotin-adenin-dinukleotid-foszfát redukált alakja), valamint egy speciális szállító, a karnitin vesz részt. Mind a képződött koleszterin, mind a táplálékból a vékonybélben felvett és főként a májba szállított koleszterin önmagában is szabályozza a képződést egy visszacsatolási mechanizmussal: a mennyiség növekedése gátolja a képződést. A májban a koleszterinből képződő epesavak keletkezése is csökkenti a koleszterinszintet. A bélben alkalmazott epesavkötő gyanták, melyek akadályozzák az epesavak felszívódását, növelve a májban a koleszterinből történő epesavképzést, csökkentik a károsan megnövekedett plazma koleszterinszintet. Az epesavkötő gyanták hátránya azonban, hogy az epesavakon kívül megkötik és kiürítik a zsírban oldódó vitaminokat (D-, A, E-, K-vitamin) is. Jobbak a koleszterinnek a bélsejtekbe történő szállítását szelektíven gátló anyagok. Bonyolítja a helyzetet, hogy egyes hormonok is befolyásolják a koleszterinképződést. A kortizol és glukagon csökkentik, míg az inzulin és a trijód-tironin fokozzák azt. Miért fontosak a szteroidok? A koleszterin nélkülözhetetlen az emberi szervezetben, mint minden sejthártya (membrán) alkotórésze szabályozza azok fluiditását és átjárhatóságát. A koleszterinből a májban epesavak képződnek. Ezek az epehólyagban raktározódnak és az epével a vékonybél kezdeti szakaszába, a duodénumba választódnak ki. A szteroid elnevezés a görög szilárd elnevezésből származik, utalva ezen anyagok szilárd, kristályos jellegére. A szteroidokat felépítő szteránváz összesen 29 szénatomból álló molekula, ami alapvetően négy gyűrűből áll (három hattagú és egy öttagú). A szteroidhormonok képződése A szteroidhormonok képződésének kiindulási anyaga egy koleszterinszármazék, a 7,8dehidrokoleszterin. A szteroidhormonok három csoportját különböztethetjük meg képződésük alapján:

a

mellékvese-kéreg hormonjait, melyek a szénhidrát-anyagcserét irányító glükokortikoidok (kortizol, kortizon) és az ásványi anyagcserét irányító mineralokortikoidok (aldoszteron),  ivari hormonok (tesztoszteron, ösztrogének, androgének, androszteron),  D-vitamin csoport (D1-D7), az ún. kalciferol hormonok. Az utóbbi D-vitaminok helyes elnevezése: D-kalciferolhormon-csoport, mivel a vitaminokkal ellentétben az egészséges felnőtt szervezet képes előállítani a D-hormont a szükséges mennyiségben. Ezen kívül a D-hormon a vitaminokkal szemben egyetlen enzimfehérjének sem kofaktora, azaz nem koenzim, mely az enzimfehérjéhez kapcsolódó nem fehérje természetű anyagként aktív, működő enzimet képes létrehozni. Meg kell jegyezni azonban, hogy a D-hormont ugyan a többi hormontól eltérően nem belső-elválasztású mirigy termeli, mégis a mellékpajzsmirigy hormonján a parathormonon (PTH= parathyroid hormon) keresztül kapcsolata van a véráram közvetítéssel működő neurohumorális szabályozással. A koleszterin átalakulása A májban a koleszterinből enyhe oxidációval egy koleszterinszármazék, a 7,8dehidrokoleszterin képződik, mely elő (pro) D3-vitaminnak tekinthető. Ez a pro D3-vitamin a májból a vérkeringéssel a bőrbe kerül, ahol feldúsul, majd a napsugárzásból az ultraibolya 290-305 nm hullámhosszú tartományából energiát nyel el. Ennek hatására a pro D3-vitamin szteránvázának egyik gyűrűje felszakad és pre-D3-vitamin /hormon alakul ki. Ez a vegyület néhány óra alatt izomerizációs átalakuláson megy át, vagyis az összetétele nem, csupán a szerkezete változik, és D3-vitamin, ún. kolekalciferol (kalciol) képződik. A besugárzás alatt azonban még más termékek is képződnek, mint lumiszterin, továbbá túlsugárzott készítmények, mint szupraszterin I és II, valamint tachiszterin, ami a mellékpajzsmirigy által termelt hormon, a PTH (parathormon) hatását mutatja.

Az epe Az epe a májsejtek által kiválasztott aranysárga színű nedv (májepe), melynek fő alkotórészei a szabad koleszterinen és az epesavakon (kólsav, litokólsav, dezoxikólsav, kenodezoxikólsav) kívül a színt adó epefestékek, a hemoglobinból képződő bilirubin, a mucinok (mukopoliszacharid szénhidrát-fehérje komplex), a lecitin, továbbá a nátrium-, kalciumsók. Az epe legfőbb szerepe a zsírok emésztése, mely az epe epesavtartalmával függ össze. (Lásd Élettani magyarázat, 5.20. fejezet) A szteroidok felszívódása A táplálékból a D-vitamin az epesavak segítségével a bélen át szívódik fel. A növényi szterinek csak nagyon kis mértékben szívódnak fel és számos növényi szteroidnak (pl. béta szitoszterinnek, a kampeszterinnek, a sztigmaszterinnek) a felszívódását gátolja a koleszterin. A D-vitamin képződése, formái D-vitamin hormon képződik a természetes (nap) fény, illetve UV-fény hatására a bőrben. A D3 (állati eredetű) hatékonyabb, mint a D2 (növényi eredetű). Az emberi szervezetben a D2-vitamin biológiai hatása körülbelül egyharmada a D3-vitamin hatásának.

A D-vitamin átalakulása aktív formává Mind a bőrben az UV-besugárzás hatására képződött D3-vitamin, mind a táplálékkal felvett D2- és D3-vitamin biológiailag még nem hatékony. Ezek a D-vitaminok, mint zsíroldékony anyagok, teljes mennyiségükben lekötődnek a vérplazma D-vitaminkötő fehérjéihez, valamint albuminhoz és egyes lipoproteinekhez. Az így lekötött D-vitaminok a vérárammal a májba kerülnek. A D-vitaminkötő fehérjék szintje különösen várandós állapotban és ösztrogén hormonkezelés hatására nő. A D-vitaminkötő fehérjék fontos szerepe a D-vitamin szállításán kívül még az, hogy védik a szervezetet a fölös, túlságosan nagy mennyiségű D-vitamin mérgező hatásától. (Lásd Élettani magyarázat, 5.21. fejezet) Az 1,25-dihidroxi-D-vitamin, a kalcitriol a biológiailag aktív D-hormon. Noha az 1,25-dihidroxi-D-vitamin legfőbb képződési helye a vese, mégis más szervekben, mint a bőrben, csontban, valamint várandós anyákban a méhlepény sejtjeiben, sőt a rákos sejtekben is kimutatható. Az 1,25-dihidroxi-D-vitamin képződése szigorúan szabályozva van. Elsősorban maga az aktív D-hormon gátolja saját képződését azáltal, hogy a képződést katalizáló 1-alfahidroxiláz enzim működését közvetlen akadályozza, másrészt közvetett módon az enzimfehérje génjének átíródását gátolja. Mindezek segítségével maga a D-hormon védi a szervezetet a fölös mennyiségű D-vitamin mérgező hatásától. Mit okozhat a D-vitamin hiánya? A D-vitamin hiányában fellépő betegségek a következők lehetnek: rachitis (angolkór), csontfejlődési zavar a csecsemőknél és a kisgyermekeknél, továbbá csökkent izomerő és izomtónus, fokozott fogékonyság a fertőzésekkel szemben. Angolkórban a csecsemőknek mind a növekedési porcon belüli, mind a csontszöveti szerves állománya, a kollagén és a nem kollagén fehérjemátrix alig vagy nem elegendő mértékben vesz fel ásványi anyagokat. Így a porcok átalakulása, csontosodása késik, az ásványosodási zavar miatt a porcos állomány felszaporodik, kórossá válik. A csont növekedésének üteme eltér a normálistól. A csont puhává válik, a csontalak változást szenved, meghajlik, deformálódik. A csöves csontok ízületi vége kiszélesedik, a lágy koponyacsontok eltorzulása szögletes koponyát eredményez. A gerinc oldalirányú elgörbülése kacsázó járást, Ó-lábat, mellkasi deformálódást okoz, a termet alacsonyabb lesz. Gyakran a fogváltás elhúzódik, az állandó fogak késve jelennek meg, a fogzománc képződése hiányos. A csontok fájdalmasan érzékenyek lesznek, gyengeség, csökkent izomtónus, fokozott görcskészség, csökkent vérnyomás lép fel, végül fokozódik a fogékonyság a fertőzésekkel szemben. Felnőtt korban a D-vitamin hiánya csontritkulást és csontlágyulás okozhat. A csontokon áltörések, hiányos törésnek látszó elváltozások vagy valódi törések alakulnak ki. Aktív D-hormon hiányában a csökkenő kalbindinképzés miatt, csökken a kalcium felszívódása és így a vérszérum szabad kalciumszintje is. Milyen élelmiszerekben található D-vitamin? Általában a következő táplálékokból nyerhető D-vitamin: halmájak, margarin (Dvitaminnal dúsított), tej, vaj, tejszín, csirkemáj, borjú- és marhamáj, sajtok, tojássárgája, hal konzervben (52. táblázat). D-hormon, illetve D-vitamin a következő táplálékokból nyerhető:  D2-vitamin (ergokalciferol) található kis mennyiségben a növényi eredetű táplálékokban, így a gombafélékben, a búzacsírában, a zabpehelyben, az élesztőben, a banánban, az avokádóban, a dióban, a mogyoróban;  D3-vitamin (kolekalciferol) található viszonylag nagyobb mennyiségben az állati eredetű táplálékokban, így a tojássárgájában, a májakban, a tengeri halakban (lazac, szardínia,

makréla, lepényhal, tőkehal, tonhal), a halolajokban, a kaviárban, a harcsában, a kagylókban, az agyvelőben, a tejtermékekben (tejzsír, tejszínhab, vaj, sajtok). A tengeri halak májából nyert olajokban sok a pro D3-vitamin, ami a halak táplálékaiból (algák, planktonok, diatomák, kis rákok) képződik. 52. Táblázat: Élelmiszerek D-vitamintartalma (μg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt D-vitamin mennyisége (μg) Élelmiszer D-vitamintartalom (μg/100 g) Bevitt D-vitamin mennyiség (μg) Tojássárgája 60 2,1 Laskagomba 2,1 1,9 Csiperkegomba 1,9 0,65-1,3 Csirkemáj 1,3 2 Marha-, borjúmáj 2 16,3 Lazac 16,3 0,29 Halolaj 12 1,18 Kaviár 5,9 3,75 Tőkehalfilé 2,5 0, 5 Harcsa 0,5 0,1 Vaj 0,5 1,5 Margarin 7,5 0,11 Tejszín (hab) 1,1 0,33 Ementáli sajt 1,1 0,0046 Tejpor 0,46 0,3 Tejföl 0,3 0,5 Kecsketej 0,25 0,005 Sűrített tej 0,1 0,045 Tehéntúró, krémtúró 0,09 0,18 Ömlesztett sajt 0,6 0,15-3,125 Tehéntej 0,06 - 1,25 0,045 Kefir, joghurt 0,03 A koleszterin nagyobb részben az állati eredetű táplálékokból származik: marha-, sertés-, csirke agyvelőből, májféleségekből, marha- és sertésveséből, hizlalt liba- és kacsahúsból, szardíniából, osztrigából, rákból, kagylóból, tonhalból, szárnyas hús bőréből, zsíros marha- és disznóhúsból, tojássárgájából, teljes tejből, vajból, zsíros sajtokból (53. táblázat). Növényi szerinek növényi olajokban, olajos magvakban, növényi olaj alapú margarinokban, zöldségekben fordulnak elő (54. táblázat).

53. táblázat: Állati eredetű élelmiszerek koleszterintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt koleszterin mennyisége (mg) Élelmiszer Koleszterintartalom (mg/100 g) Bevitt koleszterin mennyisége (mg) Tojássárgája 220-240 Agyvelő 3000 6000 Sertésmáj 430 645 Sertéstüdő 350 350 Marhamáj 305 305 Baromfimáj 300-500 450-750 Libamájkrém 290 145 Csontvelő 240 72 Sertéshús sovány 70 105-140 Szárnyas hús 38 57 Kacsazsír 100 20 Libazsír 100 20 Kenőmájas 225 112 Gyulai kolbász 170 17-34 Sertés tepertő 155 31 Téliszalámi 150 150-300 Hurkaféleségek 150 300 Császárhús 140 28 Nyáriszalámi 114 57 Disznósajt 110 33 Sonka 108 54 Füstölt szalonna 105 21 Vagdalt hús (konzerv) 105 52,5 Főzőkolbász 100 200-250 Füstölt oldalas, tarja 95 95 Húskrém 83 41,5 Párizsi, krinolin, virsli 75 75 Vaj 230 46 Ementáli sajt 135 40,5 Adami sajt 110 33 Trappista sajt 107 21,4 Ömlesztett sajtok 99 24,75 Tejpor (teljes) 99 0,99 Tejszín 75 7,5 Tejcsokoládé 74 7,4 Sűrített tej 28 1,4 Túró 25 12,5 Kecsketej 59 118 Tejföl 39 39 Csukamájolaj 850 17 Ponty, angolna 70 70 Tonhal 70 105 Szardínia 70 14 Hering 64 64 Tőkehal 50 50 Fogas 30 30

54. táblázat: Növényi eredetű élelmiszereink szterintartalma Élelmiszer Szterintartalom (mg/100 g) Bevitt szterin mennyisége (mg) Kukoricacsíraolaj 850 42,5 Kakaó 700 14 Napraforgóolaj 620 62 Búzacsíraolaj 550 5,5 Szója 340 170 Mandula 310 31 Dió 269 26,9 Repceolaj 268 26,8 Margarin 260 52 Mák 228 1,1 Földimogyoróolaj 188 4,4 Mogyoró 176 17,6

Mennyi a D-vitaminszükséglet? Az egészséges felnőttek napi D3-vitamin bevitelének 400-600 NE-nek (NE= nemzetközi egység D2- ill. D3-vitaminra: 1 NE= 0,025 μg = 0,000025 mg, ill. 40 NE = 0,001 mg = 1 μg D-vitaminnak felel meg.) kell lennie, míg ez gyermekek esetében 1-10 éves kor között 200 NE (0,005 mg). A csecsemők D-vitaminszükséglete is 200 NE (0,005 mg) egész csecsemőkorban. Várandós nők és szoptató anyák D-vitamin szükséglete sok tényezőtől függ, például évszak, táplálkozás. Általában optimálisan 0,005 mg D3-vitamin (UV, illetve napfény nélkül) szükséges a várandós nőknek. Természetesen, ha a szoptató anyának D2 vagy D3vitamint adnak a csecsemő angolkórjának megelőzésére, akkor jelentősen megemelkedik az anyatej D-vitamin szintje. Koraszülöttek D-vitamin igénye nagyobb, mint a normál csecsemőké. A szervezetbe bekerülő, mérgező hatású fémek, mint az ólom, kadmium, valamint egyes gyógyszerek (epilepszia ellenes készítmények, barbiturátok), fogamzásgátlók növelik a D-vitamin szükségletet. Szükséges-e D-vitaminpótlás és milyen formában? Általában elégséges a táplálékból és/vagy a természetes (UV) fény besugárzása által szerzett D-vitamin, így pótlásra nincs szükség. Hazánkban nyáron a rendszeres, naponta 15 percen keresztül történő napfürdőzés 10 000-25 000 NE/nap D-vitamin bevitelének felel meg, földrajzi helyzettől, a levegő tisztaságától, por- és füst-, valamint páratartalmától függően. Ez az átlagban 15 000 NE érték elegendő lehet a napi D-vitamin szükséglet biztosítására. Figyelembe kell venni, hogy a napi rendszerességgel végzett, hosszabb időtartamú napozás után bőrártalmak léphetnek fel, sőt növekszik a bőrrák kockázata is. Ezen károsodások ellen alkalmazott napvédő krémek és olajok jelentősen csökkentik a D3-vitamin bőrben történő képződését. Egy 8-as faktorú krém például több mint 95%-kal csökkenti a D3-vitamin képződését, így napvédő anyagok alkalmazása előtt szükséges, hogy megfelelő mennyiségű napsugárzás érje a bőrt. A már lesült bőrben gyakorlatilag megszűnik a D-vitamin képződése, ezért pigmentált sötét bőrűeknek hosszabb időt kell napfényen tölteniük a megfelelő D3-vitamin mennyiségének bőrben történő kialakulásához. Az afro-amerikaiaknak 1 000 NE/nap D-vitamin bevitelét javasolják.

Északibb helyzetű országokban, ahol kevesebb a napfényes nappalok száma, valamint nagyvárosok erősen szennyezett levegőjű (füst, köd) körzeteiben, leginkább téli időszakban, valamint éjszakai munkásoknál és fekete ruhát hordó egyének esetében, továbbá idősebb (6570 éves vagy idősebb) személyeknél nélkülözhetetlen a D-vitamin pótlása, mivel 30-50%-kal csökkenhet a bőrben a 7,8-dehidrokoleszterin koncentrációja. A pótlás ilyenkor történhet kvarcfény (UV-lámpa) kezeléssel, vagy megfelelő D-vitamintartalmú, főként állati eredetű táplálékok, esetleg D-vitaminnal dúsított élelmiszerek (tej, margarin), végül Dvitaminkészítmények fogyasztásával. A napi bevitelt 1 000-2 000 NE célszerű emelni. Mivel a D3-, illetve D2-vitamin zsíroldékony és így jól raktározódik, ezért lehet havonta vagy kéthavonta egyszeri (50 000-100 000 NE) dózisban is alkalmazni. Azonban a hidroxilált D-vitaminszármazékokat egyszeri nagyobb dózisban nem szabad alkalmazni. A szoptató anyák D-vitamin szükségletét újabban 200 NE/nap értékre becsülik. A 3, illetve 5 hónapon át D2-, illetve D3-vitamin formájában adott készítmény biztosítja a csecsemő megfelelő ellátottságát az anyatej révén, valamint az anyai 25-hidroxi-D-vitaminkoncentráció normál értéken való tartását. Különösen figyelni kell a koraszülöttek D-vitamin pótlására. Koraszülötteknél a csökkent D-vitamin felszívódás és a megnövekedett szükséglet miatt néha 0,025 mg értékig is felemelik a napi D-vitamin adagot. A közép-európai klimatikus viszonyokat is figyelembe véve 0,0025-0,005 mg/nap (100-200 NE) kalcitriol elvben ugyan megvédi a csecsemőket az angolkórtól, azonban a gyakorlatban a biztonsági tartalék bevonásával 0,01 mg/nap D-vitamin adását ajánlják egész csecsemőkoron át. Gyakran D-vitamin készítmény helyett mesterségesen előállított, a szoptatott csecsemők szükségletéhez igazodó mennyiségű D-vitaminnal dúsított csecsemőtápszereket használnak az angolkór megelőzésére. Túlzott D-vitaminbevitel, napsugárzás Nagy dózisú, hosszabb ideig tartó D-vitaminbevitel (25 000 NE) szájon át káros hatású lehet. D-vitamin túladagolás esetén a vérben a normálisnál nagyobb kalciumtartalmat és nagy mennyiségű kalciumot tartalmazó vizeletürítést tapasztaltak. Ezen kívül áttételes meszesedést észleltek a szívizmokban, a sérült verőérfalakban, az ízület körüli lágy részekben, a vese szöveteiben, ahol vesekövek is képződhetnek. A gyomorfal és a tüdő erei is gyakran elmeszesednek, étvágytalanság, fogyás, növekedési zavarok, gyomor- és bélműködési rendellenesség, veseműködési gátlás, fejfájás, gyengeség, izomerő-csökkenés, hányinger, hányás, hasmenés vagy székrekedés, ideggyulladás, izomrángás, izom- és csontfájdalmak lephetnek fel. Csecsemőknél csak 1800-6300 NE/nap között észleltek gátlást a lineáris csontnövekedésben. Sok napfény hatására bekövetkező D-vitaminmérgezést eddig nem írtak le, mivel a bőrben a pre-D3-vitaminon kívül biológiailag inaktív termékek (pl. a lumiszterin) is képződnek, valamint azért nem, mert a D3-vitamin a fölös napfény hatására inaktív szupraszterin I- és II-re. bomlik

2. 4. 10. P-vitamin Szinonim nevei

Permeabilitás-vitamin, citrin, rutin, permodin. Ennek a vízoldékony, bioflavonoidokhoz tartozó anyagcsoportnak, ami főként a hajszálerek átjárhatóságára, áthatolhatóságára, áteresztő képességére, ún. permeabilitására hat, felfedezése Szent-Györgyi Albert és Rusznyák István magyar tudósok nevéhez fűződik. A legfontosabb tagjai: a citrin (a heszperidin és az eriodiktin flavonoidok cukorral alkotott glikozidjainak keveréke), a rutin (a kvercetin flavonoid rutinózzal: ramnozil-glükózzal képzett glikozidja), ezen kívül a cianidin, epikatechin és a diozmin tartozik ide. Élettani funkciók, miért fontos? A P-vitamin emeli a vér kalciumszintjét, csökkenti a kapillárisok sejtjeinek permeabilitását, és a hajszálerek keringésére serkentőleg hatva elősegíti a mikrocirkulációt, a C-vitaminnal szinergetikus hatású, mivel egyrészt elősegíti annak felszívódását, másrészt takarékoskodik a C-vitaminnal az oxidált dehidroaszkorbinsavat visszaoxidálva aszkorbinsavvá, végül megvédi a C-vitamint az oxidációtól. Antioxidáns hatású azáltal, hogy a vérlemezkék sejthártyáihoz kötődve csökkenti a káros szuperoxidgyök képződését, szuperoxid-dizmutáz hatásával a szuperoxidokat eliminálja, átalakítja hidrogén-peroxiddá, továbbá a lipidperoxidáció mértékét csökkenti. A vitamin a rézzel aktív stabil kelátkomplexet képez, ami az antioxidáns hatást kb. öt-tízszeresére emeli. A vérlemezkék összecsapódását gátolja, a gyulladásokat csökkenti a gyulladásfokozó prosztaglandinok és tromboxánok képződésének gátlásával, és mérsékli a fehérvérsejtek (neutrofil granulociták) vándorlását. A P-vitamin a hajszálerek kapilláris ellenállását növeli, csökkenti azok permeabilitását, főleg a fehérjékre vonatkozóan, csökkenti törékenységüket. Így a P-vitamin adjuvásként alkalmazható számos, a kapillárisok törékenységének fokozódásával kapcsolatos megbetegedés, illetve a vérzékenység gyógyításánál. Ilyen megbetegedés, illetve tünet pl. a vérlemezkék számának csökkenésével kapcsolatos apró vérzések fellépése a bőrben és a nyálkahártyában, a piros arcszín és „rezes” orr, tüdővérzések, vérzéses vesegyulladás, vérvizelés, fogíny- és orrvérzés, sérüléses és zúzódásos vérzések, szöveti vizenyő, vérömlenyek, krónikus visszeresség, vénás elégtelen működés, főleg az alsó végtagokon, vénás hipertenzió, vérrögösödés okozta érelzáródás, felületi vénás gyulladások, aranyérképződés. Fontos megjegyezni, hogy különösen a rendszeresen fogamzásgátlót szedő nőknél áll fenn a vérrögösödés okozta érelzáródás veszélye. Miért nem tartozik a P-vitamin a vitaminok közé? A bioflavonoidok szűkebb értelemben véve azért nem tekinthetők vitaminoknak, mert előírt étrendi úton nem lehet sajátos P-vitamin hiányállapotot előidézni, ezek a vegyületek a növényi eredetű táplálékok nem esszenciális összetevőihez tartoznak. Milyen élelmiszerek tartalmaznak P-vitamint? Növényi eredetű táplálékainkban van citrin, amint a neve is mutatja elsősorban a citrusféleségek (citrom, narancs, grapefruit) fordul elő, azok héjának fehér rétegében és a gerezdek elválasztó falában, továbbá megtalálható a paprikában, a csipkebogyóban, a fekete ribizliben, a szőlőben, a szilvában, a földiszederben, a sárgabarackban, a cseresznyében. A rutin a hajdinában és a rutafűben nagyobb mennyiségben fordul elő.

Mennyi a napi P-vitaminszükséglet?

A napi optimális bevitelt kb. 30-100 mg értékre becsülik. Mivel a P-vitaminok vízoldékonyak, és hő- (főzés), fény-, illetve oxigénérzékenyek, a korábban említett megbetegedésekben adjuvánsként célszerű rutaszkorbint (20 mg rutozid + 50 mg C-vitamin tablettánként) vagy venorutont (exorutin) félszintetikus rutinszármazékot (500 mg exorutin tablettánként) alkalmazni.

2.5. Az esszenciális elemek Az esszenciális, a szervezet számára nélkülözhetetlen, a táplálékkal felveendő elemek a napi szükséglet alapján négy csoportba oszthatók:  makroelemek (kalcium, magnézium, nátrium, kálium, nitrogén, foszfor, kén, klór, oxigén, szén, hidrogén) g-tól néhány tized g-ig;  mezoelem (vas) tized g-tól század g-ig;  mikroelemek (réz, mangán, cink, kobalt, fluor) néhány mg;  ultramikroelemek (szelén, jód) mg alatti napi igénnyel.

2.5.1. A makroelemek 2.5.1.1. Kalcium (Ca2+-ion) Élettani funkciók, miért fontos? Az esszenciális, makromennyiségben igényelt fémionok közül a kalciumionok a legnagyobb mennyiségben, az emberi test 1,5%-át alkotva a foszfát- és a hidroxid-, illetve fluoridionokkal a csontok és a fogak felépítésében vesznek részt. Emellett a kalciumionok a szervezet különböző élettani folyamatainak szabályozásában, a biológiai információk átvitelében, az izom- és az idegingerlésben, a véralvadásban, valamint a hormonok képződésében is alapvető fontosságúak. Az izomösszehúzódásnak és -elernyedésnek, valamint a szívizomsejtek megfelelő működésének a biztosításához, megfelelő kalciumellátottság mellett, magnéziumra és D-vitaminra is szükség van. Kalcium és a csontok A kalcium legfőbb raktárai a szervezetünkben a csontok, amik a kalciumon kívül magnéziumot, nátriumot, cinket, citrátot, kloridot és fluoridot is tartalmaznak. A csontfejlődés során az alapszövet őssejtjeiből létrejövő ún. oszteoblasztok építik fel a csontszövetet, az új csontot. A csont összetétele 2/3 részben szervetlen, 1/3 részben szerves állományból áll. Az ásványosodott, ún. meszesedett rész az apatit nevű kálcium-hidroxi-foszfát, míg a szerves rész az oszteoblasztokból képződő csontsejtek (oszteociták), a csontmátrix fehérjékből álló alapállomány és a csontbontó, oszteoklaszt sejtekből áll. A csontfelépítést és csontbontást irányító legfőbb tényezők a következők: D-vitamin, parathormon és ennek antagonistája, a kalcitonin hormon. Ezen kívül számos egyéb faktor, mint az inzulin, a citokin fehérjék

(gyulladást okozó interleukinok: IL-1, IL-6, tumornekrózis faktor), a prosztaglandinok és a glükokortikoidok. A kalcium egyéb hatásai A nagy energiát igénylő szövetek sejtjeiben, elsősorban a neuronokban, a különböző stresszek, idegi megterhelések alkalmával bejutott nagy mennyiségű, feleslegbe kerülő kalcium több úton képes aktiválni a mitokondriumok révén telítődő oxigén-, nitrogén-, illetve klórtartalmú aktív, oxidáló, sejtkárosító anyagok koncentrációját:  szuperoxidot termelő monooxigenáz enzimek (redukált nikotinsavamid-adenindinukleotid-foszfát-oxidáz, xantin-oxidáz, citokróm-oxidáz) aktiválásával;  nitrogénoxidáz-szintáz enzimfehérje aktiválásával;  a citromsavkör és a légzési lánc oxidatív foszforilációs aktiválásával;  a mitokondriális belső membrán károsításával, annak átjárhatóságát növelve;  a mitokondrium sejtmagjából az ún. poli-adenozin-difoszfát-polimeráz enzimfehérje, felszabadításával, miáltal csökken a sejt energiaraktáraiban lévő anyagok mennyisége (adenozin-trifoszfát, nikotinsavamid-adenin-dinukleotid). Mindezek a kalcium által aktivált hatások hozzájárulnak az időskori memóriazavarok és egyéb idős kori állapotok (Alzheimer-kór, Parkinson-kór) kialakulásához. Felszívódás, metabolizmus A kalcium felszívódása a nyombélből (duodénum) 7%-ban, az éhbélből 13%-ban, míg a csípőbélből 80%-ban történik meg. A kalcium felszívódását és a vér kalciumszintjét csökkenti az aktív D-vitaminhiányban csökkenő mértékű kalbindinképződés. Ez a csökkenés fokozza a parathormon kiválasztását, ami növeli a vesében az 1-alfa-hidroxiláz működését, és ugyanakkor növekszik a vesében az aktív 1,25-dihidroxi-D-hormon mennyisége. Fordítva, ha az aktív D-hormonszint emelkedik a kalbindin képződésén keresztül, a kalcium abszorpciójának növekedésével, növekszik a szérum kalciumszintje. A tejben és a tejtermékekben lévő tejcukor (laktóz), kazein fehérje, citrát, tejsav, B5vitamin (pantotenát) hozzájárulnak emésztéskor a kalcium oldatban való tartásához és így felszívódásához (a kalciumabszorpció átlagosan kb. 60%-os). Ezáltal a szervezet számára optimális Ca:PO4=1:1 aránynál még nem csapódik ki az oldhatatlan, nem abszorbeálódó kalciumfoszfát. Ezzel szemben a sok foszfátot tartalmazó élelmiszerek (húsok, húskonzervek), bizonyos üdítő italok fogyasztása esetén inkább az 1:2 = Ca:PO4 arány alakul ki, ami jelentősen csökkenti a kalciumionok felszívódását. A kalcium felszívódását gátolják a zsírok, melyek a kalciumionokkal oldhatatlan szappanokat képeznek, ugyanakkor gátló hatású az egyes növényi táplálékban lévő oxálsav (különösen sóska, paraj, zellergumó és mogyorókrém) és rostanyag (fitinsav) is, mivel ezek a vegyületek a bélben megkötik a kalciumot, és így a széklettel való kiürítést segítik elő, miáltal a felszívódás jelentősen, az eredeti mennyiség kb. 5%-ára csökkenhet. Na+-ionokban, illetve sóban gazdag étrend a vizelet-kiválasztást fokozva, nagyfokú kalcium vizeletürítést, hiperkalciuriát okoz. A szervezet túlzott kalcium és D-vitamin bevitele esetén is hiperkalciuriával védekezik. Így a szérum és a vizelet kalciumszintjének ellenőrzésével, a kalcium dózisok csökkentésével, a hiperkalcémia okozta vesekőképzés, meszesedés veszélye elhárítható. Az anyai szervezet kalciumvesztése tejjel napi 240 mg, az anyatej 320 mg/l kalciumkoncentrációja miatt. Az újszülöttek szervezete kb. 30 g kalciumot tartalmaz, ami főleg a harmadik trimeszterben akkumulálódik. A csecsemők anyatejes táplálásakor az abszorpció 66%-os, míg mesterséges tápszerek (kalcium-kazeinát) alkalmazásakor néha kevesebb, mint 30% is lehet, ami miatt egyes esetben megnövelt kalciumbevitelre lehet

szükség. Csecsemőkorban a tehéntej és tejtermékek (joghurt, kefir) adását nem javasolhatjuk. Egyrészt a vasfelszívódást gátló anyagok jelenléte, másrészt az esetleges gyomor- és bélvérzések okozása, valamint laktóz intolerancia esetleges fellépése miatt! Milyen élelmiszerek tartalmaznak kalciumot? A tej (zsírszegény) és tejtermékek, mint író, sajtok, joghurt, kefir, túró (a vaj kivételével), valamint a kakaópor, dió, mandula, mogyoró, banán, és kismértékben a kalciumtartalmú ásványvizek is, hozzájárulnak a kalciumionok pótlásához (55., 56., 57., 58. és 59. táblázat). A sajtféleségek kalcium-kazein-tartalmúak, melyek emésztésekor a kalcium oldatban marad és jól felszívódik. Az utolsó (esti) étkezésnél célszerű élőflórás joghurt, a változatosság kedvéért kefír, vagy tej fogyasztása 1 tabletta Protexinnel (7-féle tejsavbaktérium), mivel a tejsavbaktériumok a bélből kiszorítják a patogén baktériumokat, biztosítva a jobb immunvédekezést (bélrákveszély csökkentését).

55. táblázat: Kalciumban gazdag gabonakészítmények kalciumtartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt kalcium mennyisége (mg) Élelmiszer Kalciumtartalom (mg/100 g) Kalcium mennyisége (mg) Szója (teljes) liszt 195 Száraz tészták 24-27 19,2-21,6 Rozskenyér 30 9 Graham kenyér 25 10 Félbarna kenyér 20 6 Fehér kenyér 15 4,5 Kukoricás kenyér 13 3,9 Zsemle, kifli 11-15 11-15

56. táblázat: Néhány tejtermék és tojás kalciumtartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan elfogyasztott kalcium mennyisége (mg) Élelmiszer Kalciumtartalom (mg/100 g) Bevitt kalcium mennyisége (mg) Sajtféleségek 400-800 120-240 Tej (tehén, friss) 148 370 Tejföl 130 130 Kefir 120 210 Tejszín 100 20 Tehéntúró 63-90 31,5-45 Író 25 37,5 Tojás (sárgája) 80 Tojás (egész) 40 3,2 Tojás (fehérje) 13

57. táblázat: Húsok kalciumtartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt kalcium mennyisége (mg) Élelmiszer Kalciumtartalom (mg/100 g) Bevitt kalcium mennyisége (mg) Őzhús 25 30 Sertésszív 17,6 17,6 Libamáj 17 3,4 Borjú-, marhaszív 16 16 Bárány (juh) hús 15 11,25 Borjú- és marhamáj 12,8 12,8 Sertésvese 12,6 12,6 Sertéshúsféleségek 11-17 16,5-22 Borjúhús 11 8,25 Sertésmáj 10,4 15,6 Liba-, kacsahús 6 9,6 Csirkehús (tyúk) 5-11 7,5-16,5 Marhahús 2-10 3-15 Fogas 210 210 Busa 130 130 Ponty 30 30 Mennyi a napi kalciumszükséglet? Várandós nők és szoptató anyák napi kalciumszükséglete 1000 és 1300 mg közötti van. A napi kalciumbevitelt több étkezésre kell elosztani, és biztosítani kell a késői (esti) étkezésre is, hogy az éjszakai csontlebontási folyamatot mérsékeljük. A kalciumbevitel mellett a jó hasznosításhoz nélkülözhetetlen a megfelelő mennyiségű D-vitamin, magnéziumion és fehérjék (aminosavak) bevitele is. Emiatt a kalciumpótlást, e tápanyagokat is biztosító, gazdag kalciumforrást tartalmazó élelmiszerekkel történő, kiegyensúlyozott, vegyes táplálkozással valósítsuk meg. Mit okoz a túlzott kalciumbevitel? Felnőtt korban 1000-1300 mg/nap, gyermekkorban 500-800 mg/nap megelőzhető a csontritkulás és csökkenthető a törések kockázata. A kalciumbevitel napi 1500 mg-nál nagyobb mennyisége a hatékonyságot nem fokozza, sőt 2000 mg felett a csontok törékenysége nő, és a sok kalcium bevitele gátolja a 25-hidroxi-D-vitamin képződését. Szükséges-e kalciumpótlás? Újabban tejtermékeket (1200 mg kalcium/nap) és D-vitamint (0,025 mg/nap) javasolnak végbélpolip kiújulás és a bélrák rizikójának csökkentésére. Cukorbetegségben gyakori a vér kalcium és magnézium szintjének a normális érték alá való csökkenése, ami kalciumban gazdag élelmiszerek és magnézium fogyasztásával korrigálható. Ha mégis kalciumpótlás szükséges, akkor ezt nem szervetlen sókkal (kalciumkarbonát, pezsgőtabletták) célszerű megtenni, mivel ezek gyomor- és bélpanaszokat, esetleg vesekövességet is okozhatnak. Szerves vegyületekből, pl. kalcium-glükonátból és kalciumcitrátból a kalcium felszívódása jobb és kevesebb mellékhatást okoz.

58. táblázat: Zöldségek, hüvelyesek és gombák kalciumtartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt kalcium mennyisége (mg) Élelmiszer Kalciumtartalom (mg/100 Bevitt kalcium mennyisége (mg) g) Bab (fehér, száraz) 100 100 Borsó (száraz) 68 68 Lencse 68 68 Borsó (sárga) liszt 67 67 Borsó (zöld) 41 51,25 Bab (zöld) 32 40 Petrezselyem zöldje 245 Paraj (spenót) 133 133 Sóska 113 113 Brokkoli 87 87 Póréhagyma 87 60,9 Kelkáposzta 57 57 Karalábé 43 21,5-43 Sütőtök 40 40 Káposzta 33 33 Retek 33 3,3 Kelbimbó 30 24 Vöröshagyma 30 7,5 Fejes saláta 28 14 Répa (sárga) 28 5,6-28 Endívia 26 13 Karfiol 26 5,2-26 Uborka 18 9 Fokhagyma 14 0,14 Zöldpaprika 14 11,2 Paradicsom 9 5,4 Laskagomba 35 35 Csiperkegomba 20 20

59. táblázat: Gyümölcsök, diófélék, olajos magvak kalciumtartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt kalcium mennyisége (mg) Élelmiszer Kalciumtartalom (mg/100 g) Bevitt kalcium mennyisége (mg) Banán 110 110 Birsalma 66 66 Ribizke 56,8 28,4 Szeder 52 26 Csipkebogyó 50 5 Narancs 43,8 30,66 Kivi 38 15,2 Egres 36,4 18,2 Meggy 31,3 15,65 Szőlő 28,2 56,4 Szamóca (földieper) 28,1 28,1 Málna 27,3 13,6 Mandarin 23 13,8 Görögdinnye 19,4 38,8 Körte 15,7 12,56 Szilvaféleségek 14-16 7-8 Cukordinnye (sárga) 12,6 18,9 Mák 968 48,4 Mogyoró 290 14,5 Mandula 238 11,9 Dió 202 20,2 Napraforgómag 118 5,9 Gesztenye 94,6 9,46 Földimogyoró 88,5 8,85 Tökmag 66,5 3,325

2.5.1.2. Magnézium (Mg2+-ion) Élettani funkciók, miért fontos? A magnézium nélkülözhetetlen a sejtmagok nukleinsavainak és a szervezet fehérjéinek előállításához. A sejtek és az izmok energiájának biztosításában, a növekedésben, és a csontképzésben a magnézium alapvető fontosságú. Mind a B-vitaminok: B1-, B2-, B3- és B4vitamin, mind a D-vitamin, helyesebben a hormonhatékony aktív alakok létrehozásában is feltétlenül szükség van magnéziumra. A magnézium alapvető a sejthártyák stabilitásának biztosításában. Ismert, hogy a magnézium csökkenti a prosztaciklin termelését. A magnéziumkoncentráció növekedésével nő az antioxidáns hatású glutation mennyisége. A magnézium az idegingerlékenységet blokkolja, az ideg-izom átvitelben szereplő ingerületátvivő anyagok felszabadulását gátolja. A szénhidrátok és a cukrok anyagcseréjében szereplő, számos katalizátorként működő enzim aktivátora. A vérsejtek képzésében, a trombózis megakadályozásában a különböző distresszek indirekt kivédésében alapvető a magnézium. Ebben jelentős szerepe van annak, hogy a

magnézium természetes kalcium antagonista, valamint annak, hogy számos kalcium által irányított biológiai információ átvitelét fékezi, sőt megakadályozza. Magnézium és diabetes A magnéziumhiány elhízott emberekben inzulin-rezisztenciát, csökkent inzulinérzékenységet és –kiválasztást, továbbá kisebb inzulin által történő cukor(glükóz)fogyasztást és -szállítást eredményez. Növeli a cukorbetegség rizikóját. A magnézium szájon át történő pótlása megemeli a szérum (1%-os) és az intracelluláris (99%-os) magnéziumszintet, de ezzel ellentétesen csökkenti a kalciumét. Ez a magnéziumszint-változás javítja a hasnyálmirigy inzulintermelő állományának (ún. Langerhans-szigetek) a cukorterhelésre adott válaszát és inzulinérzékenységét, valamint segít megelőzni a cukorbetegséget a kövér gyermekek és túlsúlyos anyák esetében. A cukorbetegség érrendszeri szövődményeként megjelenő szemideghártya-gyulladás, továbbá a diabetikus szürkehályog, majd vakság, valamint a perifériás idegek degeneratív károsodása, továbbá lábszárfekély esetén, valamint a cukorbetegség okozta vese-megbetegedésnél is minden esetben alacsony szérum magnéziumszint értékeket találtak. . Felszívódás, metabolizmus A magnéziumionok felszívódása a táplálékkal vagy per os alkalmazott sókból mintegy 15-30%. Felszívódásuk karrierproteinekkel, facilitált diffúzióval és paracellulárisan történik. Mit okozhat a magnéziumhiány? A hosszan tartó magnéziumhiányos táplálkozás szubklinikai prelátens, illetve látens hajlamosító tényezőjeként vagy komplikációjaként kellemetlen, káros klinikai tüneteket okozhat. Ilyen tünetek a következők: ideg-izom túlingerlékenység, ideg- és elmekórtani fokozott ingerlékenység, agyvelőbántalom, valamint vérszegénység, fokozott véralvadás, trombózishajlam, fehérje-, zsír-, és szénhidrát-anyagcsere-károsodások, hipertenzió, szív- és érrendszeri panaszok, aritmiák, növekvő stresszérzékenység. Az említetteken kívül oxidációt erősítő prooxidáns és gyulladást növelő proinflammációs hatások is felléphetnek. Magnéziumhiányban a várandós nőknél növekszik a rizikója a magzati fejlődés rendellenességeinek, a látens méhlepény-elégtelenségnek, az idő előtti méhösszehúzódások gyakorisága növekedésének, a spontán vetélésnek, a koraszülésnek, a rángógörcsök előtti mérgezett állapotnak, a preeklampsziás toxémiának, a magzat méhen belüli visszamaradt fejlődésének, így a kistömegű újszülöttek világrajöttének és a csecsemőhalálnak. Milyen élelmiszerek jó magnéziumforrások? Táplálékaink közül jó magnéziumforrások a bab, borsó, lencse, tökmag, napraforgómag, mogyorófélék, mandula, pisztácia, gesztenye, mazsola, zabpehely, teljes kiőrlésű gabonatermékek, hántolt búza, barna és rozskenyér, Graham kenyér, céklarépa, zellergumó, paraj, sóska, gombák, tojás, tejpor, sajtok, tea, kakaópor, diófélék, mák (60., 61. és 62. táblázat).

60. táblázat: Magnéziumban gazdag gabonatermékek (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt magnézium mennyisége (mg) Élelmiszer Magnéziumtartalom (mg/100 g) Bevitt magnézium mennyisége (mg) Szójaliszt 225 Zabliszt 130 Borsó (sárga) liszt 120 Búzaliszt 114 Rizs (fényezetlen) 110 77 Kukoricaliszt (teljes) 47 Rozs (teljes) liszt 25 Búza (teljes) 20 Rizs (hántol, fényezett) 13 9,1 Száraz tészták 22-25 17,6-20 Rozskenyér 50 20 Félbarna kenyér 50 15 Kukoricás kenyér 45 13,5 Graham kenyér 42 12,6 Fehér kenyér 22 6,6 Zsemle, kifli 21-22 6,3-6,6 61. táblázat: Zöldségek magnéziumtartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt magnézium mennyisége (mg) Élelmiszer Magnéziumtartalom (mg/100 g) Bevitt magnézium mennyisége (mg) Bab (fehér, száraz) 145 145 Lencse 135 135 Borsó (száraz) 120 120 Borsó (zöld) 42 52,5 Paraj (spenót) 133 133 Kukorica (csemege) 120 180 Cékla 87 87 Fokhagyma 50 0,05 Répa (sárga) 35 7-35 Burgonya 28 42 Petrezselyemgyökér 33 3,3 Brokkoli 24 24 Karalábé 24 12-24 Karfiol 21 4,2-21 Kelbimbó 22 17,6 Káposzta 20 20 Fejes saláta 19 9,5 Póréhagyma 18 12,6 Retek 10 1 Laskagomba 83 83 Vargánya 63 50,4

62. táblázat: Gyümölcsök, diófélék, olajos magvak magnéziumtartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt magnézium mennyisége (mg) Élelmiszer Magnéziumtartalom (mg/100 g) Bevitt magnézium mennyisége (mg) Banán 60 60 Málna 24 12 Narancs 22 15,4 Szeder 22 11 Citrom 20 6 Cukordinnye (sárga) 20 30 Szamóca (földieper) 18 18 Szilvaféleségek 16 8 Egres 15 7,5 Meggy 15 7,5 Görögdinnye 15 30 Kajszibarack 14 7 Szőlő 14 28 Körte 10 15 Mandarin 10 6 Ribizke 10 5 Tökmag 970 48,5 Napraforgómag 620 31 Mák 506 25,3 Mandula 368 36,8 Földimogyoró 290 29 Dió 256 25,6 Gesztenye 48 48 Mennyi a várandós nők napi magnéziumszükséglete? Várandós nők és szoptató anyák napi szükséglete 350-380 mg, illetve 320-400 mg magnézium. Szükséges-e magnéziumpótlás? Mivel általában a várandósság ideje alatt is szubklinikai magnéziumhiány állhat fenn, ezért indokolt, hogy a várandós anyák magnéziumpótlásban részesüljenek várandós állapotuk minél korábbi időszakától kezdve! Általában, a szájon át bejuttatott Mg-pótlás vagy az elfogyasztott élelmiszerekből származó magnézium, még jelentős mennyiségű magnéziumbevitel esetén sem okoz súlyos hipermagnezémiát, mivel a vese magnéziumürítő képessége ilyen esetekben igen nagymértékű lehet. Ilyenkor, legfeljebb a pótlással bejuttatott fölös magnéziumion hashajtó hatása lép fel, és a külön magnéziumpótlást természetesen csökkenteni kell. Általában a várandós és a szoptató anyák megnövekedett magnéziumigényét a táplálkozás önmagában nem képes fedezni, általánosságban az Európai Unióban plus 35 mg Mg bevitelét javasolják egészséges várandós nők esetében. A hazai élelmiszerek igen alacsony magnéziumszintje és a csekély, 20-30%-os felszívódás miatt, valamint az elfogyasztott táplálékok rostanyag, kalcium- (magnézium antagonista) és zsír-(hosszúláncú trigliceridek)tartalmának a magnézium felszívódására gyakorolt gátló hatása miatt, az élelmi anyagokból felvett (kb. 100 mg-260 mg /nap) magnéziumot feltétlenül pótolni kell. Ez

különösen fontos, mivel az anyai szövetek magnéziumszintje fokozatosan csökken a magzat fejlődése, valamint a magzatvíz és a méhlepény nagyfokú magnéziumfelvétele miatt. Főleg a várandósság első harmadában fellépő gyakori és ismétlődő hányások miatt fokozott a magnéziumveszteség, hozzátéve, hogy a magnéziumhiány önmagában is hányingert és hányást okozhat. A magnézium pótlására olyan készítmény javasolható, ami magnézium mellett B1-és B6-vitamint tartalmaz, és a magnézium szerves kötésben található, pl. gyümölcspektin oligo-poligalakturonátjaihoz kötve. Az ilyen vegyületekben a magnéziumkötések az élelmiszerekben található magnéziumvegyületekéhez hasonlóak. Nem ajánlható a szervetlen magnéziumsók (magnézium-oxid; CaMg(CO3)2 : dolomit), vagy a nagy stabilitású komplexek, pl. magnézium-citrát, magnézium-EDTA bevitelét. A magnéziumpótláskor számításba kell venni a jelentős Mg2+-tartalmú ásványvizekből (keserűvizek) származó mennyiséget is.

2.5.1.3. Nátrium és kálium (Na+- és K+-ion) Élettani funkciók, miért fontosak? A nátrium- és káliumionok (akálifémionok) a kalciumionok mellett – a megfelelő anionokkal - alapvető szerepet játszanak a sejtek stabilitását és dinamikáját biztosító térfogatés ozmotikus nyomás szabályozásban, valamint az elektromos, akciós membránpotenciál kialakításában. Ezek a folyamatok az ioncsatornákon át, valamint az ionpumpák és ioncserélők segítségével sejthártyán keresztül létrehozott ionátvitel segítségével történnek. Az ionpumpák és ioncserélők működéséhez szükséges energiát a magnézium-adenozin-trifoszfát (MgATP) formájában szolgáltatja. A nátrium- és káliumionok a szervezet sav-bázis háztartásában és egyensúlyának fenntartásában, továbbá a sejthártyák számos enzimjének aktív működésében is részt vesznek. Ezek az ionok mind a szív- és a vázizmok, valamint a vesék működésében és védelmében, így a vérnyomás szabályozásában is alapvető fontosságúak. Felszívódás, metabolizmus Az élelmiszerekből (kősó, húskészítmények, felvágottak, kolbászok, konzervek, sajtok) az alkálifémionok felszívódása igen jó, mintegy 85-90 %-os. Mit okoz a káliumionok hiánya? A káliumionok hiánya neuromuszkuláris zavarokat (vázizom-gyengeség, izomelernyedés, bélbénulás) okozhat, viszont a túlságosan magas káliumszint szívműködési zavarokhoz vezet. Káliumpótlásként célszerű jódozott sót káliumkloriddal keverve használni. Egyes jódhiányos vidékeken a jódozott sót, vagy a tengeri sók használatát javasolják magnézium-, kalcium-, kálium, valamint jodidtartalma miatt. Káliumhiányban, amikor ez gyakran alacsony vér magnéziumszinttel társul, csak a két iont együttesen alkalmazva lehetséges a káliumhiány megszüntetése. Ilyen fordulhat elő a szívelégtelenségben szenvedőknél, ahol csupán káliummal nem befolyásolható a hiányállapot. Nátrium- és káliumionok túlzott bevitele

Az alkálifémionok túlzott mennyisége káros a szervezetre. Szív- és érrendszeri károsodás, agyvérzés, sóérzékenyeknél genetikus eredetű magas vérnyomásra való hajlam, vérnyomás-növekedés, csontvesztéses demineralizáció alakulhat ki, nő a gyomorrák rizikója. Ezért általában ezeknek a fémeknek a visszafogott bevitelére, sócsökkentésre (< 2400 mg/nap) kell törekedni. A konyhasón (NaCl) kívül más nátriumvegyületnek nincs jelentős befolyása a vérnyomásra (pl. a növényi élelmiszereknek csekély a nátriumtartalma). Elősegítheti a konyhasó csökkentését a diétás só (60% NaCl és 40% KCl keveréke), ún. sópótszer (pl. Redisó) mérsékelt mennyiségű alkalmazása is. Lényeges a Na+/K+ aránya is, mely ideális esetben 1:4. Biztosított-e a megfelelő nátrium- és káliumionok bevitele? Némely kenyérfajtából már egy szelet is kb. 200 mg sót tartalmaz, de a sós pékáruk (sóskifli, sósperec), és a különböző sózott magvakat célszerű elkerülni (63. táblázat). A káliumot KCl-ból, valamint főleg zöldség- és gyümölcsfélék fogyasztásával biztosíthatjuk (64. és 65. táblázat), azonban a húsok és tejtermékek is tartalmaznak káliumot és nátriumot (66. és 67. táblázat). A bőséges káliumionbevitel csökkenti a vérnyomást.

63. táblázat: Néhány gabonaféle kálium és nátriumtartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt kálium és nátrium mennyisége (mg) Élelmiszer K-tartalom Na-tartalom Bevitt kálium Bevitt nátrium (mg/100 g) (mg/100 g) mennyisége (mg) mennyisége (mg) Szója (teljes) liszt 1670 4 Búzaliszt 381 Zabliszt 268 6 Rizs (fehér) 230 10 161 7 Rozs (teljes) liszt 140 1 Kukoricaliszt (teljes) 110 5 Búza (teljes) 20 30 Százaz tészták 100 210-248 80 168-198,4 Graham kenyér 295 686 118 274,4 Rozskenyér 150 610 45 183 Félbarna kenyér 150 650 45 195 Kukoricás kenyér 109 660 32,9 198 Fehér kenyér 100 700 30 210 Zsemle, kifli 64-82 34-154 64-82 34-154

64. táblázat: Néhány zöldség, hüvelyes és gomba kálium- és náriumtartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt kálium, illetve nátrium mennyisége (mg) Élelmiszer Káliumtartalom Nátriumtartalom Bevitt kálium Bevitt nátrium (mg/100 g) (mg/100 g) mennyisége (mg) mennyisége (mg) Bab (fehér, száraz) 1550 8 1550 8 Borsó (száraz) 1000 15 1000 15 Borsó (sárga) liszt 980 12 980 12 Lencse 840 7 840 7 Borsó (zöld) 325 8 325 8 Bab (zöld) 229 6 229 6 Petrezselyem zöldje 1000 33 Paraj (spenót) 526 24 526 24 Kelkáposzta 490 20 490 20 Pasztinák 469 8 93,8 1,6 Kelbimbó 387 9,6 309,6 7,68 Fokhagyma 380 100 3,8 1 Répa (sárga) 360 70 72-360 14-70 Burgonya 340 5 510 7,5 Sóska 340 26 340 26 Kukorica (csemege) 330 6 495 9 Brokkoli 324 9 324 9 Karalábé 300 26 150-300 13-26 Petrezselyemgyökér 298 34 29,8 3,4 Retek 270 30 27 3 Fejes saláta 261 16 130,5 8 Cékla 260 98 130 49 Spárga 240 20 192 16 Paradicsom 240 5 144 3 Póréhagyma 235 4,5 164,5 3,15 Káposzta 216 23 216 23 Endívia 194 4,3 97 2,15 Vöröshagyma 180 6 45 1,5 Karfiol 175 11 35-175 2,2-11 Zöldpaprika 160 4 128 3,2 Uborka 150 7 75 3,5 Vargánya 580 4 464 3,2 Csiperkegomba 400 6,5 400 6,5 Laskagomba 290 3 290 3 Mennyi a várandós nők és a szoptató anyák napi szükséglete? A várandós nők és szoptató anyák napi alkálifémion-szükséglete 2000 mg mindkét fémionból. A nátriumion felvétele a konyhasóból és az élelmiszerekből, fűszerkeverékek használatával napi 15000-20000 mg-ig is terjedhet, ezért ezek fogyasztása óvatosságot igényel várandós állapotban.

65. táblázat: Gyümölcsök, diófélék, olajos magvak kálium- és magnéziumtartalma (mg/100 g), valamint az egy étkezéssel átlagosan bevitt kálium és magnézium mennyisége (mg) Élelmiszer Káliumtartalom Nátriumtartalom Bevitt kálium Bevitt nátrium (mg/100 g) (mg/100 g) mennyisége (mg) mennyisége (mg) Banán 500 22 500 22 Ribizke 316 2,8 156 1,4 Kivi 295 4,1 118 1,64 Citrom 275 4,3 82,5 1,29 Narancs 255 2,6 178,5 1,82 Szilvaféleségek 240 3,9 120 1,95 Kajszibarack 226 6,1 113 3,05 Sárgadinnye 210 7,7 315 11,55 Mandarin 210 1,2 126 0,72 Szőlő 195 2,3 195 2,3 Meggy 186 4,7 93 2,35 Őszibarack 183 1,7 274,5 2,55 Egres 183 5,9 91,5 2,95 Grapefruit 180 1,6 270 2,4 Cseresznye 174 8 17,4 0,8 Szeder 160 3 80 1,5 Görögdinnye 147 4,9 294 9,8 Málna 172 3,9 86 1,95 Földieper 145 4,6 145 4,6 Alma 112 2 78,4 1,4 Körte 100 2,3 80 1,84 Dió 1710 10,5 171 1,05 Mák 1105 16,5 110,5 1,65 Pisztácia 1020 51 Földimogyoró 920 9,5 92 0,95 Tökmag 920 9,5 46 0,475 Napraforgómag 600 67 150 3,35 Gesztenye 553 20 55,3 2

66. táblázat: Húsok és húskészítmények kálium- és nátriumtartalma (mg/100 g), valamint az egy étkezéssel átlagosan bevitt kálium és nátrium mennyisége (mg) Élelmiszer Káliumtartalom Nátriumtartalom Bevitt kálium Bevitt nátrium (mg/100 g) (mg/100 g) mennyisége (mg) mennyisége (mg) Sertéshúsféleségek 442 50-85 663-884 75-170 Csirkehús 400 50 600 75 Borjúhús 350 100 262,5 75 Sertésmáj 368 338 552 507 Őzhús 340 84 408 100,8 Borjú-, marhamáj 332 120 332 120 Sertésszív 326 290 326 290 Borjú-, marhaszív 308 38 308 38 Pulykahús 290-330 46-86 435-495 69-129 Sertésvese 284 220 284 220 Liba-, kacsahús 270-420 38-86 432-672 60,8-137,6 Marhahús 260-400 60-110 390-600 90-165 Csirkemáj 220 68 44 13,6 Ponty 310 50 310 50 Heck 240 125 240 125 Busa 210 70 210 70 Fogas 210 35 210 35 Disznósajt 130 1650 130 1650 Parasztkolbász 170 1900 170 1900 Kenőmájas 304 1070 304 1070 Párizsi, krinolin 240 810 240 810 Virsli 160 2000 160 2000

67. táblázat: Néhány tejtermék és tojás kálium- és magnéziumtartalma (mg/100 g), valamint egy étkezéssel átlagosan bevitt kálium és nátrium mennyisége (mg) Élelmiszer Káliumtartalom Nátriumtartalom Bevitt kálium Bevitt nátrium (mg/100 g) (mg/100 g) mennyisége (mg) mennyisége (mg) Joghurt Tejföl Tej (tehén, friss) Sajtféleségek Tehéntúró Juhtúró Tojás (egész)

181 148 120 100-150 50-71 35 106

120 35 45 50-800 15-20 87

271,5 148 300 30-45 25-35,5 10,5 84,8

180 35 112,5 15-240 7,5-10 79,6

2.5.2. Mikroelemek, mezoelem A szervezet számára a nagyobb mennyiségben igényelt makroelemeken kívül, több olyan elem is szükséges, amely kisebb mennyiségben, de szintén nélkülözhetetlen. Ilyen a

vas, ami ún. mezoelem, mivel közepesen nagy a szükséges mennyiség. Az említetteken kívül ún. mikroelemek, cink, réz, mangán és kobalt, valamint ultramikroelemek, szelén, jód esszencialitását és hatását is igazolták (68. táblázat). Az említett elemeket gyakran mint élelmiszerkiegészítőket alkalmazzák. Egyéb mikroelemek, mint pl. a nikkel, a króm, a molibdén és a vanádium, elegendő mennyiségben található az élelmiszerekben.

68. táblázat: Mikroelemszükséglet várandósság alatt és pótlásának lehetősége Elem Vas (Fe) Cink (Zn) Réz (Cu) Mangán (Mn) Kobalt (Co) Szelén (Se) Jód (I)

Várandós nők (V) és szoptató anyák(Sz) szükséglete (mg/nap) V: 27-30 Sz: 9-20 V:… …11-12 Sz: 12-13 V: 1,0-1,5 Sz: 1,3-1,5 V: 2,0-5,0 Sz: 2,6-5,0 0,01-0,02 V: 0,030-0,060 Sz: 0,030-0,070 V: 0,175-0,230 Sz: 0,230-0,260

Táplálékból nyerhető (mg/nap)

FERROCOMP (forte) tabletta tartalma (mg)

8-12 (nő); 9-14 (férfi) 8,0-8,8 (nő); 11,6 (férfi) 0,86-1,1 (nő); 1,2-2,1 (férfi) 1,05- 2,4 (nő); 1,21-2,7 (férfi) 0,01- 0,012

10 3,0 1,0 1,0 0,06

0,030 (nő) 0,041 (férfi)

Miért fontosak a mikroelemek? A mikroelemek jelentősége a humán szervezet működésében ma már vitathatatlan. Megtalálhatók szinte az összes fontos élettani folyamatban mint valamely fehérje alkotórésze vagy mint enzimkatalizátor. A vas és a nyomelemek a vérképzésben és számos biokatalizátor enzim alkotórészeként, illetve aktivátoraként az anyagcserében is nélkülözhetetlenek. Ezen kívül a magzat fejlődésében, a csontképzésben, az agy és az idegek, így az intelligencia, valamint az immunvédekezés kialakulásában alapvetőek. Hiány vérszegénység (vashiányos anémia), továbbá fejlődési rendellenességek, testsúlycsökkenés, spontán vetélés, koraszülés, sőt csecsemőhalál léphet fel (lásd még a magnéziumhiányt is). A szervezet védekezőrendszere egyrészt antioxidáns enzimfehérjéket, másrészt antioxidáns anyagokat termel és használ az aktív, az oxidációs stresszt okozó, sejtkárosító anyagok megkötésére, eltávolítására. Ezek az antioxidáns rendszerek, mint redukáló anyagok elektronjaikat az aktív, oxidáló, károsító anyagoknak adják át, miáltal azokat nem aktív, stabilisabb, „redukált” képződményekké alakítják. Ennek eredményeként a sejtkárosító, a sejteket romboló, oxidációs folyamatokat lelassítják, sőt teljesen le is állíthatják. A szervezet természetes védő, antioxidáns enzimjei közül elsőként emelhető ki a valamennyi, oxigént igénylő szövetben meglévő szuperoxid-dizmutáz enzimfehérje, ami a mitokondrium sejtszervecskében a mangán-szuperoxid-dizmutáz, míg a réz-cink-szuperoxiddizmutáz a sejtnedvben található. A szuperoxid-dizmutáz, amint nevéből is kitűnik, a szuperoxidot semlegesíti, az egyik oxigén atomot oxidálja, a másikat pedig redukálja. Így, oxigén és hidrogén-peroxid keletkezik. A képződött hidrogén-peroxidot két másik antioxidáns enzimfehérje bontja le vízzé. Nagy hidrogén-peroxid-koncentrációknál, a főként a májban, a vesében és a vér alakos elemeiben található, hemvasat tartalmazó kataláz enzim bontja el a

hidrogén-peroxidot vízzé, illetve alakítja át oxigénné. Kis hidrogén-peroxid-koncentrációk esetén a glutation-peroxidáz enzimfehérje a hidrogén-peroxidot vízzé alakítja a szeléntartalmú redukált glutation segítségével, ami közben ugyan feloxidálódik, de ezt a glutation-reduktáz enzim visszaredukálja B3-vitamin jelenlétében. A glutation-peroxidáz enzim a zsírok oxidációjánál képződő káros lipid-(hidro)-peroxidokat is képes semlegesíteni. A szervezet aktív, oxigéntartalmú képződményei képesek arra, hogy a rákos sejteket elpusztítsák egy jól kontrollált, önemésztési folyamat beindítása, az ún. programozott sejthalál (apoptosis) révén. Ebben a folyamatban specifikus proteázok (kaszpázok), a lipidperoxidáció, valamint a szomszédos sejtek bekebelező, illetve a mitokondrium citokromC elektronszállító hatása, a vas-kéntartalmú fehérjéjének a felszabadulása játszik szerepet. Az aktív, oxidáló, sejtkárosító anyagok képződése még nagyobb fokú a mértéktelen ételfogyasztás, vagy az egyoldalú táplálkozás, (pl. túl sok édesség vagy disznózsíros ételek fogyasztása) esetén, továbbá a legkülönbözőbb stresszhatások, a különféle sérülések, lelki megrázkódtatások, traumák, fizikai és idegi megterhelődések, gyulladások, valamint az öregedés következményeként. Ma már szinte a legtöbb betegségben sikerült kétséget kizáróan kimutatni a káros, oxidációt okozó anyagok, az ún. szabad gyökök, ionok fölös mennyiségű jelenlétét és ezeknek a sejtekre gyakorolt romboló hatását. Milyen élelmiszerek jó mikroelemforrások? A vas, a réz, a cink és a kobalt főként az állati eredetű élelmiszerekben (húsok, belsőségek), míg a mangán inkább a növényi eredetűekben található nagyobb mennyiségben. Részletesebb felsorolás az egyes mikroelemek tárgyalásánál található.

2.5.2.1. Mezoelem: vas (Fe, ferrum, Fe2+ (ferro)-ion,

Fee+(ferri)-ion)

A vas a legrégebben ismert esszenciális mezoelem, bár néhányan a mikroelemek közé sorolják. Már a görögök is (pl. Hippokratész) említik, hogy a felizzított régi kardokat vízbe mártva vagy vasreszeléket, vasrozsdát vörösborba áztatva, majd a folyadékot elfogyasztva erősítették a sebesült katonákat. Ismeretes az a népi gyógymód is, amely szerint almába rozsdás szögeket szúrtak, majd egy idő után a vasban dúsított almával gyógyították a vérszegény gyerekeket és asszonyokat. A 17. században két angol orvos, Sydenham és Willis, megfigyelések alapján vassókat alkalmazott fiatal nők chlorosisának, vérszegénységének kezelésére. Az akkori időknek megfelelő és úttörő jelentőségű gyógymódok azonban ma már nem követendőek. A vas esszencialitását csak a 20. század harmincas éveiben fogadták el általánosan. Élettani funkciók, miért fontos a vas? Az esszenciális elemek közül a vas az az elem, amelynek az élettani folyamatokban játszott szerepe a legjobban ismert. A vas sokféle biokémiai folyamatban vesz részt, pl. a szteroidhormonok, a neurotranszmitterek, a citokinfehérjék, a mielinek, a nukleinsavak kötő és támasztó szövetek elasztin és kollagén fehérjéinek az előállításában. Az oxigén szállítása a vörösvértestek segítségével történik, ahol a vaskészlet 65-73%-a található meg. Az itt található vastartalmú szállító-fehérjéje a transzferrin. A vas egy részének tárolása az izomsejtekben található mioglobin (a vaskészlet 15%-a) által történik. A vas jelentős része raktározódik a

ferritinben és a hemosziderinben (a vaskészlet 12-17%-a). A szervezetben számos vasenzim található, ami az anyagcsere-folyamatokban nélkülözhetetlen, annak ellenére, hogy a vaskészlet csupán 0,2%-át alkotják. Felszívódás, metabolizmus Az élelmiszerekből általában 10-15%-os vasfelszívódással számolnak, emiatt átlagosan a vasszükségletnek csak kb. 2/3-a fedezhető a táplálkozás révén. Megnövekedett fiziológiás szükséglet esetén, így várandós nők és szoptató anyák, koraszülött csecsemők, serdülők, menstruáló nők esetén pedig különösen súlyos vashiány léphet fel. Ma a legtöbb országban a nők közel fele valamilyen formában vashiányos, a várandós anyáknak pedig a túlnyomó többsége (90%-a) vashiányos anémiában szenved. A férfiak 10-20%-ának látens hiposziderózisa van. Mind hazánkban, mind a fejlődő és a fejlett országok legtöbbjében a vashiány általános, amely prelátens, illetve látens, sőt gyakran manifeszt formában jelentkezik. A vashiányos vérszegénység szerte a világon, mint népbetegség fordul elő. Vastúlterhelés ezzel szemben ritkán, leginkább férfiaknál fordul elő. Mik a vashiány tünetei? A vashiány számos kellemetlen kísérő tünete jól ismert: gyengeség, sápadtság, fáradékonyság, a figyelem-összpontosítás zavara, a testi és szellemi munkaképesség csökkenése, szédülés, fejfájás, aluszékonyság, neurózis, gyomor- és bélpanaszok, étvágytalanság, savhiány, gyomornyálkahártya gyulladás (gastritis), neurózis és szexuális rendellenességek. Felléphet idült száraz, felsőlégúti hurut, száj- és nyelvszárazság, bőr- és körömrepedések, hajhullás, korai őszülés, a végtagok hűvös tapintata. Egyes esetekben, a rossz vér- és oxigénellátás miatt, szívpanaszok, hőemelkedés, retina- és üvegtestvérzés, vérrögképződés, a vénák falának gyulladása (thrombophlebitis) tapasztalható. Vérnyomásnövekedés, szív- és érrendszeri károsodások is felléphetnek. A várandós nők vashiányos vérszegénységének esetében gyakran fordul elő hipotermiás rossz közérzet, amikoris a normálisnál alacsonyabb testhőmérséklet a hidegben kellemetlen érzéseket kelt, a beteg szervezete nehezebben szabályozza a testhőmérsékletét és nehezebben viseli el a hideget. Ez az állapot különösen az immunológiai védekezőképességet csökkenti, így húgy- és ivarszervi fertőzésekhez, gyermekágyi vérmérgezéshez, szepszishez, sőt elhalálozáshoz is vezethet. Csökkennek a pajzsmirigy-funkciók. Gyakran csökken a fizikai munkavégzés produktivitása, a tanulási és a szellemi képesség romlik. Súlyos csecsemőkori vashiány esetén, általában 2-3 év után, de számos esetben hosszú idő, több mint 10 év eltelte után is észlelhetők káros fejlődési, hátrányos értelmi (pl. figyelemösszpontosítás hiánya) és kockázatos viselkedési (pl. depresszió, szorongás, félelemérzet) hatások. Vashiányos vérszegénység esetén a vérben egyes toxikus elemek, pl. kadmium, ólom, higany, nikkel, szintje megemelkedik. Mit okozhat az újszülöttek vashiánya? Az újszülött 300 mg körüli vastartalma elsősorban a hemoglobinban található, ezért elsősorban a vörösvértest-képződés igénye határozza meg a vasszükségletet. Az újszülöttek vashiánya a vérszegénységen kívül szívizombántalmakat, a harántcsíkolt izmok működési zavarát, gyomor-bél−rendszeri eltéréseket, csökkent immunológiai védekezőképességet, idegrendszeri tüneteket, fejlődésbeli elmaradást okoz, ami arra utal, hogy a vas minden szervrendszer működéséhez nélkülözhetetlen.

Érdemes megemlíteni, hogy alultáplált csecsemőknél, gyerekeknél egyszerre, nagy adag vas alkalmazása nem ajánlott. Különösen káros a nem természetes úton (pl.: injekcióban izomba vagy intravénásan) vagy a szájon át bevitt nagy mennyiségű vas(II)-szulfát. A szervezetbe így bekerült vas könnyen hozzáférhető és a legyengült szervezetet támadó mikroorganizmusok osztódásához feltétlenül szükséges. Mindez a fertőző betegségeket, pl. a maláriát vagy a kanyarót súlyosbíthatja. Megjegyzendő, hogy ennek az állapotnak súlyosbodásához a nagy adagú C-vitamin is hozzájárulhat. Ilyen esetben ugyanis a ferritin és a laktoferrin képzésével sem képes a szervezet vashomeosztázisa megkötni a fölösleges mennyiségű vasat. Milyen élelmiszerek jó vasforrások? A szervezet vasszükségletének legfontosabb természetes forrása a táplálékok vastartalma. Sajnos táplálkozásunkban igen jelentős az eltolódás a vasat gyakorlatilag nem tartalmazó élelmiszerek felé, mint pl. a cukor, az alkoholmentes italok, a legtöbb szörp, vaj, margarin, olajok, cukrászati készítmények. Az igen kis vastartalmú és nagy kalciumtartalmú élelmiszerek (tehéntej, tejtermékek), valamint a kis vastartalmú és abból rosszul felszívódó, növényi eredetű élelmiszerek (zöldségfélék, gyümölcsök, hüvelyesek, fehér lisztek; 69. és 70. táblázat) fogyasztása megnőtt, a nagy vastartalmú és jobban felszívódó vöröshús- és húskészítmények, máj, tojás, tengeri állatok fogyasztásával szemben (71. táblázat). Ezért is fontos arra figyelni, kell-e vasat pótlólag a szervezet számára biztosítani.

69. táblázat: Vasban gazdagabb gabonatermékek vastartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt vas mennyisége (mg) Élelmiszer Vastartalom (mg/100 g) Bevitt vas mennyisége (mg) Köles 6 Zabliszt 3,8 Búza (teljes) 3,4 Rozs (teljes) liszt 2,3 Kukoricaliszt (teljes) 1,5 Száraz tészták 1,9-3,9 0,57 Félbarna kenyér 2,5 0,75 Barna kenyér 2,1 0,63 Rozskenyér 2 0,8 Graham kenyér 1,47 0,441 Fehér kenyér 1 0,3 Magzati vasellátottság A magzat esetében az anya tekinthető vasforrásnak. A magzathoz a szükséges mennyiség a méhlepényen keresztül jut el. A vas felvételét a magzat igénye határozza meg, nem pedig az anya vaskínálata. Igen kifejezett anyai vashiány esetében is képes a magzat elég vashoz jutni abban az esetben, ha a méhlepény működése megfelelő. Emiatt az anya szempontjából a vashiány pótlása nélkülözhetetlen, legcélszerűbben a fogamzás előtti hónapoktól kezdve legalább a szoptatás befejezéséig. A méhlepény érrendszeri betegsége vagy a magzat nagy vasigénye az a két jellegzetes ok, ami miatt a magzat vashiányos állapotba kerülhet. Az első esetben az újszülött visszamaradt állapotban születhet, a másodikban jellegzetes állapot a cukorbetegséget kísérő magzatkárosodás.

70. táblázat: Zöldségek, gyümölcsök vastartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt vas mennyisége (mg) Élelmiszer Vastartalom (mg/100 g) Bevitt vas mennyisége (mg) Szójabab 6,7 8,4 Bab (fehér, száraz) 6,6 6,6 Lencse 6,5 6,5 Borsó (száraz) 6,4 6,4 Borsó (sárga) liszt 6,4 6,4 Petrezselyem zöldje 4 0,4 Sóska 1,6 0,16 Spárga 1,4 1,12 Kelbimbó 1,2 0,96 Póréhagyma 1 0,7 Laskagomba 1,2 1,2 Csiperkegomba 1 1 Vargánya 1 0,8 Faeper 11,3 22,6 Csipkebogyó 10 1 Ribizke 4,5 2,25 Birsalma 1,1 1,1 Citrom 1 1 Naspolya 1 0,8 Mák 15 7,5 Pisztácia 7,3 3,65 Mandula 4,1 0,41 Mogyoró 4 0,2 Dió 3,8 0,38 Napraforgómag 3,2 0,16 Földimogyoró 2,8 0,14 Gesztenye 1,2 0,12 Koraszülöttek vasszükséglete A koraszülöttek vasigénye az első 4 élethét után 2 mg/kg/nap elemi vas. Ebben az időszakban észlelhető a koraszülöttek jellegzetes vérszegénysége, az anémia premature, amikor alacsony a hemoglobinkoncentráció és a retikulocitaszám, valamint lelassul a testsúlygyarapodás. Ennek oka lehet az eritropoetin-szintézis csökkenése, a csontvelő eritropoetin rezisztenciája, valamint egy általános proteinszintézis-csökkenés is. Abban az esetben, ha a koraszülöttek eritropoetin-kezelésben is részesülnek, vasigényük legalább 6 mg/kg/nap. A leginkább veszélyeztetett újszülött-populáció az eritropoetin-kezelésben részesültek csoportja. Ők kevesebb transzfúziót kapnak, így jelentős vaspótlástól esnek el, ugyanakkor vörösvértestképződésük stimulált, a csontvelő vasfelvétele jelentős, így könnyen az egész szervezetet érintő vashiányos állapot alakulhat ki.

71. táblázat: Húsok és húskészítmények, valamint a tojás vastartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt vas mennyisége (mg) Élelmiszer Vastartalom (mg/100 g) Bevitt vas mennyisége (mg) Sertésmáj 16 24 Bárány (juh) hús 10,5 8,06 Libamáj 7,6 1,52 Csirkemáj 6,5 6,5 Borjú-, marhaszív 6 6 Borjú- és marhamáj 5,5 5,5 Sertésvese 5,1 5,1 Borjúhús 3 2,25 Őzhús 3 3,6 Liba-, kacsahús 3,9 6,24 Sertésszív 2 2 Marhahús 1,6-1,9 2,4-2,85 Sertéshúsféleségek 1-1,1 1,5-2,2 Pulykahús 0,5-1,1 0,75-1,65 Busa 1,2 1,2 Ponty 1 1 Téliszalámi 6,5 0,325 Kenőmájas 5,6 0,28 Disznósajt 2,2 0,22 Tojás (sárgája) 4,1 Tojás (egész) 1,8 1,44 Szükséges-e vaspótlás és mikor várandós nőknél? A várandós nők vashiányos vérszegénysége gyenge 10-11 térfogat% hemoglobinértéknél, mérsékelt 7-10%-nál és súlyos, ha 7 vagy annál kevesebb a százalékérték. Gyakran lép fel hipotermiás rossz közérzet, amikor a normálisnál alacsonyabb testhőmérséklet a hidegben kellemetlen érzéseket kelt, nehezebben szabályozza a testhőfokot és viseli el a hideget. A kis születési súly rizikója különösen a várandósság első harmadában fellépő anyai vérszegénység esetén igen jelentős, de kisebb a második és harmadik harmadában. Így a vashiányos várandós anyák vaspótlása általában sokkal fontosabb a várandósság korai szakaszában, mint később, noha a magzat növekedtével a vaspótlásra még a várandósság harmadik harmadában is figyelni érdemes! Ha vashiány van, akkor a csecsemő központi idegrendszerének kifejlődése, a hallóagytörzs érése késést szenved. A várandós nők esetében a vaspótlás dózisa 10-60 mg/nap (8. táblázat), egyénektől függően igen különböző lehet. A pontos dozírozás nem könnyű feladat, mivel számos körülménytől függ:  Igen fontos a vas bevitelének formája (szervetlen sók vagy szerves komplexek, lásd később) ennek mennyisége. Kisebb mennyiség esetén, esetleg naponként többször alkalmazva, nagyobb a felszívódás lehetősége. Számolni kell a vastoxicitás lehetőségével is. Az E-vitaminhiányos állapotok vizsgálata bizonyította, hogy a vas kontrollálatlan alkalmazása a vérszegénység állapotát (hemolízis, vértestoldódás révén) tovább ronthatja; hosszantartó nagy mennyiségű, főként szervetlen vassók (szulfát, klorid) bevitele növelheti a szívizombántalom és a bél-, valamint májrák rizikóját.  Mind a pótlás, mind a diétás vasbevitelnél lényeges a kísérő táplálék összetétele.



A C-vitamin, a citromsav, a húsfehérjék elősegítik, míg a kalcium, a foszfátok, az antacidok (savlekötők), a tejtermékek, a rostanyagok, az oxálsav, a tanninok, a tea és a kávé fogyasztása gátolja.  Ismételt várandósság esetében nő a vaspótlás szükségessége, mértéke.  A serdülőkori erős fejlődés miatt vashiány alakulhat ki. Ennek következményeként a kiürülő vasraktárak hatékony és gyors vaspótlást igényelnek.  Krónikus vérveszteség esetén (pl. bélfertőzés) sürgős vaspótlásra van szükség.  Különböző stresszhatások fellépte, krónikus betegségek, a dohányzás, az életkor figyelembe vétele feltétlenül szükséges vaspótlásnál. Az anyai vashiány megelőzése érdekében a vaspótlás mellett az előzőekben tárgyalt vitaminok, Mg-, illetve Ca- és esszenciális nyomelemek pótlása is nélkülözhetetlen. A vas pótlására, a vashiányos állapotok megelőzésére elsősorban gyümölcspektinhez kötött fémeket tartalmazó készítményeket ajánlhatunk. Ezekből az anyagokból a szükséges elemek természetes úton gyorsan felszívódnak, és jól hasznosulnak mindenféle kellemetlen vagy káros mellékhatás nélkül. Ilyen ideális készítmény pl. a Ferrocomp. Vaspótlás Mivel a vas és a nélkülözhetetlen nyomelemek felszívódását nagy mennyiségű kalcium és foszfát (tej és tejtermékek), valamint a rostanyagok (ligno-cellulóz, hemicellulóz, fitin, mézgák, nyákok, kitin) gátolják, így az ezekben gazdag élelmiszerek fogyasztása után csak 3-4 órával később célszerű a vaskészítményeket bevenni. A Ferrocomp (mite vagy forte) dózisát a táplálkozástól függően, illetve a megfelelő vérvizsgálat eredménye alapján célszerű megállapítani. Egyébként a szokásos adagolás: 3 x 1-2 tabletta, étkezés után. Fontos, hogy a különböző reklámok hatására vagy félrevezető ajánlásoknak engedve, semmiképpen ne fogyasszunk ásványi, szervetlen vas- vagy egyéb fémsókat (mint pl. vas-szulfát, -klorid, oxid, -karbonát, valamint vaspor). Az ilyen anyagokat tartalmazó készítménynél újabban csak a fémtartalmat tüntetik fel, de a teljes kémiai összetételt (a fémionokhoz kapcsolódó anionokat) gyakran nem. Különösen óvakodjunk az olyan készítményektől, amelyek csak egyetlen fémiont, pl. a vasiont tartalmazzák, gyakran szervetlen formában (pl. vas-szulfát), a vastoxicitás veszélye miatt. A szervetlen fémsó összetételű készítményekben lévő vas-, réz-, és mangánionok a levegő oxigénjével, különösen a jelenlévő belső (endogén) vagy segítőként (adjuváns) exogénen (szájon át) alkalmazott C-vitamin jelenlétében (ún. Fenton és Fentontípusú reakciókban) hidrogén-peroxidot, majd ebből hidroxilgyököt, sőt az endogén nitrogénoxiddal (NO) peroxinitritet adnak. Ezek a rendkívül aktív anyagok a szervezetben, a károsító anyagokat megkötő faktorok kapacitásának kimerülésével, súlyos membrán- és sejtkárosodást (fehérje- és lipidperoxidációt), érelmeszesedést, sejtelhalást okozhatnak. Ezek a szervetlen fémsók általában jól felszívódnak, de csak kis mértékben hasznosulnak, így a gyakorlatban, szájon keresztül alkalmazva extrém nagy dózisokat kell használni: pl. 250-300 mg vasat naponként 70 kg testtömeg esetén. Ez a nagy dózis számos káros mellékhatást okoz, ami kellemetlen gyomortáji panaszokkal, fájdalmakkal, továbbá hányással, hasmenéssel vagy éppen székrekedéssel súlyosbodhat. Szükséges-e vaspótlás csecsemőknél? Születés után az egészséges újszülött 6-8 hétig a lebomló hemoglobin hemjének vasát nem üríti ki, nem veszti el, hanem a hem- és a vasproteinek új szintézisére használja fel, így nem lép fel vashiány. Ez után az életperiódus után azonban az újszülött növekedése és a vértérfogat expanziója miatt, a szervezet vas iránti igényét a belső vasraktárak és a táplálék vastartalma biztosítja. A táplálék révén fedezett vasigény kb. 0,3-1 mg/kg/nap elemi vasra

vonatkoztatva. Az anyatej 0,8 mg/l vaskoncentrációja kisebb, mint a tápszerek vastartalma, biológiai hasznosulása azonban jobb. Ennek oka, hogy az anyatejben lévő, ún. laktoferrin a vas abszorpcióját elősegíti. A laktoferrin a csecsemő nem specifikus immunvédekező rendszerének komponense, ugyanis részben antimikrobiális (vírusok, baktériumok, gombák), részben antikarcinogén (fej- és nyak- és mellrák) hatású. Az anyatej egészséges újszülöttek esetében hathónapos korig fedezi a vasszükséglet táplálékkal biztosítandó részét. A tápszerek vaskoncentrációja változó, 1-12 mg/l elemi vas. Az 5-6 mg/l vaskoncentrációjú tápszerek mellett nem alakulhat ki vashiány. A 6 mg/l vaskoncentráció feletti tápszerek tekinthetők vassal dúsítottnak. Csecsemőkorban a tehéntej és a tejtermékek (joghurt, kefir) fogyasztását nem javasolhatjuk a vasfelszívódást gátló anyagok jelenléte, illetve ritkán, de előforduló rejtett gyomor-bélvérzések miatt. A vas abszorpciójának szabályozásában a laktoferrin is szerepet játszik. A humán magzat és a csecsemő bélkefeszegély membránjaiban specifikus laktoferrin receptorok találhatók, melyek a laktoferrint megkötve, vashiány esetén, lehetővé teszik a vas abszorpciójának fokozását. Ezek a receptorok specifikusak, így a tehéntej laktoferrinje gyengén kötődik a humán laktoferrin receptorhoz. Ez a csecsemők táplálkozásában az anyatej fontosságát támasztja alá. A fehérjesejteken és vérlemezkéken is léteznek laktoferrin receptorok. Vasfelesleg esetén a laktoferrin igen erős vaskötése puffer funkciót tölt be.

2.5. 2.2. Cink (Zn, zincum, Zn2+-ion) Élettani funkciók, miért fontos? A cink az esszenciális nyomelemek közül a legnagyobb mennyiségben szükséges ion a vas normális anyagcseréjéhez és a vastartalmú vérfesték, a hemoglobin képződéséhez. A cink nélkülözhetetlen a nukleinsavak (DNS, RNS) és a nagyszámú, kb. 300 cinkenzim működéséhez. Fontos továbbá a legkülönbözőbb fehérjék, mint pl. a hisztonok, az iniciáló és az elongáló, azaz a fehérjeláncot növelő faktorok, a hordozó- és szállító, valamint a raktározó (pl. a metallotionein) fehérjék, a géneket aktiváló transzkripciós faktorok, a citokin fehérjék, a szteroid-, szexuális- és csecsemőmirigy hormonok, továbbá a szénhidrátok, cukrok (hasnyálmirigy inzulinja), valamint a zsírok előállításában, illetve anyagcseréjében. Így a cink alapvető a sejtosztódásban és a sejtszaporodásban, valamint a sejtdifferenciálódásban, a kötőés támasztószövetek kollagén fehérjéinek képzésében, ezáltal a növekedésben, a bőrregenerációban, a sebgyógyulásban. A cink nem nélkülözhető a férfiak nemzőképességének a fenntartásában, az ondósejtek képzésében és a tesztoszteron termelésében, a herék és a prosztata mirigy működésében, valamint a méh epiteliális sejtjeiben a női fogamzóképesség biztosításában. Potenciazavarokban cinket és B6-vitamint ajánlanak. A cink szerepe igen jelentős az immunvédekező képességben, mivel elősegíti a csecsemőmirigybe vándorolt védő fehérvérsejtek, a T-limfociták érését (lásd még az Avitamin szerepét, 2.4.7. pont). A központi idegrendszer neuronjaiban lévő cink és a cinkszállító fehérjék (ZnT-3 és ZnT-4) alapvető szerepet játszanak az intelligenciában, a tanulásban, a felfogóképesség kifejlesztésében, a memória biztosításában, valamint az idegmérgező fémionok, ólom, kadmium, higany, arzén, alumínium megkötésében a metallotionein fehérjék által. A nagy kéntartalmú aminosavval, a ciszteinnel rendelkező, raktározó, de egyben cinkszállító metallotionein fehérjék termelését a cink indukció megemeli, ezáltal viszont a cisztein

aminosav kén összetevője erősen megköti a mérgező ólmot, kadmiumot, higanyt, alumíniumot. Így a cinkpótlás képes késleltetni az Alzheimer-kórt, és más demenciát, elbutulást okozó megbetegedések előrehaladását. A cink a magnéziumhoz hasonlóan védi az agy neuronjait (ZnT=cinktranszportfehérje) a serkentő, izgató, ún. excitátoros aminosavak, pl. a glutamátok, által okozott túlzott stimulálástól (hiperexcitáció), ami nagyfokú idegizgalomban, nyavalyatörésben, epilepsziás görcsrohamokban, agysérülésekben, isémiás agyi károsodásban, gutaütésben nyilvánulhat meg. Így a cink a magnéziummal együtt igen fontos neuroprotektív, idegvédő hatású elem. A cinknek a látásban játszott szerepét már tárgyaltuk (lásd a 2.4.6. fejezetet), jelenlétében az A-vitamin (retinál) az opszin fehérjével létrehozza a látóbíbort, a rodopszint. A szemideget és az érhártyát cinkhidak kapcsolják össze. Zöldhályog kezelésénél, valamint a szürkehályog megelőzésénél adjuvánsként alkalmazott vitaminkészítmények cinket is tartalmaznak (550 mg C-vitamin, 400 mg E-vitamin, 15 mg béta-karotin, valamint 80 mg cink-oxid, 2 mg réz-oxid). A cink részt vesz a szénhidrátháztartást és a zsíranyagcserét irányító hormonoknak, az inzulin, a leptin, a ghrelin, a glükokortikoid hormon és receptorainak a kölcsönhatásában, valamint a hipotalamusz, a harmadik agykamrát körülvevő talamusz alatti agyrészlet idegfehérjéivel való kapcsolatban. Mindezek által a cinkionok részt vesznek az étvágy, a testsúlynövekedés és az energiaraktárak homeosztázisa által biztosított egyensúly szabályozásában. A cink, mint a redukciós és oxidációs folyamatokban egyaránt résztvevő ion, több vonalon, de csak közvetve fejtheti ki az oxidatív stresszel szembeni védő, antioxidáns hatását (Lásd Élettani magyarázat, 5.22. fejezet) Az igen érzékeny vörösvértestek sejthártyáiban kötött cink a sejtek védelmét, a sejthártyák mechanikus és dinamikus stabilitását, működőképes szerkezetét, továbbá az oxidatív stressz alatt képződő oxigéntartalmú aktív részecskék lipidperoxidációja és fehérjekárosítása által okozott ozmotikus törékenységgel, valamint hemolízissel szembeni ellenállását biztosítja. A cink, hasonlóan a magnéziumhoz (lásd a 2.5.1.2. fejezetet) szintén természetes kalcium antagonista. Megjegyzendő, hogy örökölt sarlósejtes vérszegénységben, ahol a kórosan nagy kalciumfelhalmozódás a sejthártyák és a sejthemoglobinok közötti keresztkötésekkel elősegíti hemoglobinjaik óriásmolekulákká történő polimerizációját, ezáltal csökkenti a sarlósejtek deformálhatóságát és átjárhatóságát – eredményes kezelést valósítottak meg szájon át bevitt cinkkészítmények segítségével. A cink szerepe várandósságban A várandósság korai szakaszában a cinknek a folsavval (lásd a 2.4.1. fejezetet), valamint a B-vitaminokkal (lásd a 2.4.2. fejezetet) együtt a torz magzati fejlődést: koponyazáródási hibákat, arc-hasadék (nyúlszáj, farkastorok) kialakulását kivédő hatása van. A közel-keleti és a fejlődő országokban, a rosszul, hiányosan táplált várandós anyák Avitamin, vas és cinkhiányos étrendje miatt, nő a csecsemők hasmenéses megbetegedéseinek száma, a vashiányos vérszegénység, a kolera- és a vérhas, továbbá nő a légzőszervek betegségeinek, a tüdőgyulladásnak a kockázata, valamint emelkedik a fejlődésben elmaradt és a veleszületett rendellenességgel világra jött csecsemők száma, végül magas a halálozási arányuk is. A cink szerepe a bőr védelmében Az emberi bőrt, a bőrsejteket érő napsugárzás káros hatásai (különösen erős 320-400 nm hullámhosszú UVB és UVA ultraibolya sugárzás által okozott bőrkárosodás, a szinergiás

UVB és UVA együtthatással létrehozott bőrrák) ellen az adjuvánsként bevitt cink, a cinktionein képződése által igen jó hatású. A cink bejuttatásának hatására beindul a cink-indukált védő-metallotionein képződése, majd létrejön a cink-tionein, ami behatolva a sejtmagba direkt védőhatást fejt ki a kromoszómák DNS nukleinsavára. A cink-tionein egyrészt, mint kiváló gyökfogó, eltávolítja a káros oxigéntartalmú gyököket, a szuperoxidot, a hidroxilgyököt és peroxinitritet, megakadályozza a DNS károsodását, a lipidperoxidációt és a fehérjék pusztulását, másrészt cinket szolgáltat a DNS nukleinsavat helyreállító, a sejt funkcióit, szaporodását, növekedését és fennmaradását a besugárzás után is biztosító cinkenzimek számára. A cink a glutation kénatomjait is megvédi az oxidatív károsodástól, hasonlóan a szelén által biztosított, csatolt védőhatáshoz. Cinkkezeléssel eredményesen gyógyították a különböző bőrbetegségeket, bőrgyulladásokat, ekcémákat, a faggyúmirigyek fokozott működését, bőrbevérzéseket, nagyfokú festékezettséget (hiperpigmentációt), a csecsemők acrodermatitis enteropathica nevű bőrelváltozását. Felszívódás Az állati eredetű élelmiszerekből, így a húsokból, a halakból, a tengerből származó termékekből, a májból, a tejből, a tojásból, a sajtokból lényegesen jobb a cink felszívódása, mint a növényi eredetűekből, így a teából, dióból, mandulából, mogyoróból, tökmagból, hüvelyesekből, a különböző lisztféleségekből. Sokkal jobb a cink felszívódása az anyatejből (1,2 mg cink/l), mint a tehéntejből (0,36 mg/l). A cink felszívódását gátló anyagok: a kalcium, a vas, a foszfátok, a kazein, de különösen a növényi rostanyagok. A növényi rostanyagoknak a cink felszívódásra gyakorolt gátló hatását tejjel és joghurttal lehet csökkenteni. Vegyes étrend esetében átlagban 30%-os cinkfelszívódással számolnak. A cink azonban jelentősen gátolja a vas, a réz és a kadmium felszívódását. Mit okozhat a cinkhiány? Cinkhiányban csökken az ízérzékelés, étvágytalanság, sőt hasmenés léphet fel. Növekedésbeli elmaradást figyeltek meg, fokozott hajlamot találtak a fertőzésekre, a különböző légúti megbetegedésekre, elhúzódó sebgyógyulást, pszichés rendellenességeket, szexuális zavarokat is észleltek. Cinkhiányban vérszegénység, máj- és lépmegnagyobbodás, csökkent glükóztolerancia, csökkent ivarmirigy-működése, a bél-nyálkahártya krónikus gyulladásai, vesevizenyővel és fehérjevizeléssel, hipoalbuminémiával és hiperkoleszterinémiával járó tünetegyüttes, máj- és hasnyálmirigy megbetegedések léphetnek fel, durva felületi bőr, és a körmön fehér foltok jelenhetnek meg. Egyes rákbetegségekben, nyelőcsőrák, bélrák, prosztatarák esetén jelentős a cink csökkenése a szérumban. A cink a jóddal együtt nélkülözhetetlen a pajzsmirigy normális működéséhez. Mindkét elem hiánya hozzájárulhat a golyva, a strúma (hipotireózis), a kreténizmus kialakulásához. Milyen élelmiszerek jó cinkforrások? Az állati eredetű élelmiszerek, így a húsok, a halak, a tengerből származó termékek, a máj, a tej, a tojás, a sajtok lényegesen jobb cinkforrások, mint a növényi eredetűek (72. és 73. táblázat). A növényi tea, dió, mandula, mogyoró, a különböző lisztféleségek jelentősebb mennyiségű cinket tartalmaznak.

72. táblázat: Nagyobb cinktartalmú (mg/100 g) gabonatermékek és diófélék, valamint az egy étkezéssel átlagosan bevitt cink mennyisége (mg) Élelmiszer Cinktartalom (mg/100 g) Bevitt cink mennyisége (mg) Búzacsíra 6 1,8 Búza (teljes) 3,1 Zabliszt 3 Rozs (teljes) liszt 2,85 Búzaliszt 2,8 Rizs (fényezetlen) 1,6 1,12 Szójabab 4,5 4,5 Lencse 3,5 3,5 Borsó (száraz) 3,5 3,5 Borsó (sárga) liszt 3,3 Bab (száraz) 2,8 2,8 Dió 4,2 0,42 Mandula 3,52 0,352 Földimogyoró 3,5 0,35 Mogyoró 2,8 0,28

73. táblázat: Húsok cinktartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt cink mennyisége (mg) Élelmiszer Cinktartalom (mg/100 g) Bevitt cink mennyisége (mg) Csirkemáj 4,93 5,92 Sertésmáj 4,11 6,16 Borjú- és marhamáj 3,29 3,29 Marhahús 3,1-3,6 4,65-5,9 Sertéshúsféleségek 2,6-2,76 3,9-5,52 Sertésvese 2,06 2,06 Sertésszív 1,6 1,6 Fácán 1,58 1,19 Pulykahús 1,54-3,9 2,31-5,85 Bárány (juh) hús 1,2 0,9 Csirkehús (tyúk) 0,57-1,43 0,855 Ponty 1,41 1,41 Busa 1,4 1,4 Heck 1,2 1,2 Szükséglet, adekvát bevitel A cink javasolt napi beviteli mennyisége sok tényező függvénye. A cinkszükséglet az életkor előrehaladtával nő, nagyobb cinkbevitelt igényelnek a várandós nők és a szoptató anyák is. A napi cinkszükséglet a legújabb ajánlások szerint csecsemőknek (0-12 hónap) 2-3 mg, kisgyermekeknek (1-8 év) 3-5 mg, serdülőknek 8-11 mg és felnőtt (19-50 év) férfiaknak 8-11 mg, felnőtt (19-50 év) nőknek 8-9 mg, míg várandós nőknek és szoptató anyáknak 11-13 mg. Mikor szükséges cinkpótlás?

Az emberi szervezetnek nincsenek cinkraktárai. A széklettel, a vizelettel és a bőrön keresztüli izzadással, valamint a hámlással is jelentős lehet a cinkveszteség. Különösen hányás, hasmenés fellépésénél vagy jelentős testmozgás esetén, különösen a meleg időszakokban cinkpótlás szükséges. A táplálékokból 5-10 mg/nap/70 kg az átlagos cinkfelvétel, így a hazai étrend nem mindig fedezi a cinkszükségletet, ezért esetenként pótlásra van szükség. A legújabb kutatások megállapították, hogy a pajzsmirigy fokozott működése, túltengése miatt kialakult, a szemgolyó kóros kidülledésével járó állapot (ún. Graves-féle betegség) esetén a gyógyszeres kezelés mellett adjuvánsként alkalmazott antioxidáns vitaminok (200 mg/nap C-vitamin, 36 mg/nap E-vitamin és 6 mg/nap béta-karotin) és szelén (0,06 mg/nap), valamint cink (30 mg/nap) segítették a pajzsmirigy hormonok normális működését. Felhívjuk a figyelmet azonban arra, hogy külön, saját felelősségre alkalmazott szucinkpótlás esetén mindenképpen forduljanak orvoshoz. A várandós anyák alkoholfogyasztása, egyes gyógyszerek (pl.: epilepsziaellenes szerek: valproinsav, a rákellenes melphalan), toxikus fémek (kadmium, ólom, higany, arzén, ezüst), kemikáliák indukálni képesek a májban a metallotionein képződését. Az így fokozott metallotionein képzés egyre több cinket köt le a várandós anya májában, csökken a cink szintje a májban és a vérben, és egyre kevesebb cink jut át a méhlepényen keresztül a magzatba, miáltal súlyos magzatkárosodás is felléphet. Ilyen esetben is feltétlen szükséges a cinkpótlás. Cinkkezelést már régen is alkalmaztak a lábszárfekélyek gyógyításánál. A cink, azáltal, hogy elősegíti az érfalat védő HDL-koleszterin képződését, az érelmeszesedés kivédésében is szerepet játszik. Cinkpótlás A táplálékkal nyújtott megfelelő mennyiségű cinkellátás, valamint a jelentős cinkpótlás csökkentheti a bélrák rizikóját, ellentétben a rizikót fokozó, hemvasat tartalmazó élelmiszerek fogyasztásával, ilyenek pl. a vér és a különböző vért tartalmazó készítmények. Az állapotot még súlyosbíthatja a nagymértékű, rendszeres alkoholfogyasztás is. Kedvezőnek találták a cink kis mennyiségű, pótlólagos bevitelét (1-24 mg/nap) a jóindulatú prosztataszövet-túlburjánzás és a prosztatarák (33 mg/nap) rizikójának csökkentésében. Ezzel szemben a nagy dózisokat (nagyobb mint 100 mg/nap) hosszú időn át (10 évnél hosszabb) alkalmazva a betegség kockázata kb. két és félszeresére nő. Meg kell jegyezni, hogy mind a kis, mind a túl nagy cinkdózisok gyengítik az immunvédekező képességet. A cinkhiány megelőzésére, a vas pótlásához hasonlóan, a természetes növényi formában, pl. a pektint tartalmazó cinkkészítmény cink-oligo- és poligalakturonátként ajánlható. Figyelembe kell venni a cinkfelszívódást gátló növényi rostanyagok, valamint a tehéntej és tejtermékek mennyiségét is (lásd a 3. táblázatot). A cinknek jelentős szerepe van, mint segítő adjuváns, az érfalat ért oxidatív stressz, valamint az érfalgyulladás, a korai érelmeszesedés kialakulásának védelménél. Mit okozhat túlzottan nagy mennyiségű cink bevitele? A cink pótlásánál nem tanácsos nagyobb mennyiségű (33 mg/nap-nál több) cinket alkalmazni, mivel kb. 50 mg/nap vagy ennél nagyobb mennyiségű cink elfogyasztása, a rézzel történő antagonista kölcsönhatás miatt ún. hipokróm vérszegénységet, a normálisnál kisebb hemoglobintartalmú vörösvértesteket és a vérben a fehérvérsejtek (a neutrofilek) számának a csökkenését okozhatja, sőt gerincvelő bántalom is felléphet. Nagyobb cinkdózisok, különösen szervetlen cink vegyületek (Zn2+-ionok) egyes káros gombák okozta fertőzések veszélyét is

növelni képesek. Energia és fehérje hiányosan táplált csecsemők esetén alkalmazott nagydózisú (nagyobb mint 6 mg/kg/nap) cinkpótlás megnövelheti a halálozások arányszámát. Kisebb dózisok (1,5 mg/kg/nap) viszont hatékonynak és veszélytelennek bizonyultak.

2.5.2.3. Réz (Cu, cuprum; Cu+=kupro-ion, Cu2+=kupri-ion) Élettani funkciók, miért fontos a réz? A vas metabolizmusában fontos esszenciális nyomelemek közül a réz szerepét ismerték fel a legrégebben (már 1928-ban) a vaspótlásra érzéketlen, nem reagáló, ún. refrakter vérszegénységnél. Rézhiányos táplálkozás esetén mind a vas felvételében és mobilizációjában, mind annak hasznosulásában zavarok állnak be. Ennek következményeként csökken a szövetek összes vastartalma (a májszövet kivételével), a vér hemoglobinszintje és a hematokritérték (a vér sejtes elemeinek térfogatszázaléka), valamint az eritroblastok, azaz a fiatal, éretlen, magvas elő – vörösvértestek érése. Rézhiányos állapotban általában a vas lassabban mobilizálódik a sejtekből (pl. nyálkahártya, májsejtek). A réz fontos faktor a sejtmag nukleinsav szintézisének szabályozásában. A szervezetben lévő vas állandó mennyiségét, homeosztázisát biztosító transzlációsszintű génszabályozás bonyolult módon össze van kapcsolva a rézével. A réz a hemoglobin hem részének előállításában csak közvetve, a mellékvese hormonok, az ún. mineralokortikoidok és glükokortikoidok szintjének növelésén keresztül vesz részt a hemképzés kezdeti lépésében (a delta-aminolevulinát szintetáz enzim aktiválása révén). A réz alapvető fontosságú a vas anyagcseréjében (lásd a 2.5.2.1. fejezetet). A vas alacsonyabb oxidációs állapotú, redukált ferroion alakját, ami aktívabb, mozgékonyabb, a levegő oxigénjével a réz „ferroxidáz” aktivitású enzimfehérjéi a cöruloplazmin hephaestin segítségével képes a stabilabb, oxidált, ferriionná átalakítani. Ezáltal egyrészt biztosított a szervezet szükségletének megfelelő mértékű vasnak a transzferrin fehérjével történő szállítása, vagy raktározása a ferritinnel, mivel ezek a vaskötő fehérjék a ferriiont jóval erősebben képesek megtartani, mint a ferroiont (lásd a 2.5.2.1. fejezetet). Másrészt a cöruloplazmin kupro- és kupri –rézenzim az aktívabb, a toxikus ferrovasiont a nem, illetve kevésbé toxikus ferrivas-ionná oxidálva, annak lekötése után csökkenti az érfalban a káros lipidperoxidáció veszélyét, továbbá az agyban az Alzheimer-kór vagy a Parkinson-kór rizikóját is. A cöruloplazmin egyes szervekben, pl. a tüdőben fontos antioxidáns szerepet is betölt, mivel kéntartalmú fehérjék, pl. glutation jelenlétében, hasonlóan a szeléntartalmú glutationperoxidáz enzimhez, elbontja a hidrogén-peroxidot és a káros lipidperoxidokat. Ezzel szemben igen erős oxidatív stressz vagy nagy dózisú káros UV-besugárzás esetén a képződő hidroxilgyökök, valamint a peroxinitrit megtámadják, oxidálják a cöruloplazmint, annak érzékeny (lizin), valamint rezet kötő aminosavait (cisztein, metionin, hisztidin), miáltal réz szabadul fel és a fehérje összetömörül. A szabad réz pedig, szuperoxidés hidroxilgyök képzése révén, káros, oxidáló hatást fejt ki az érfal LDL-koleszterinjére, valamint fehérjéire, ezáltal érfalgyulladás, érelmeszesedés jön létre, ami idősebb korban gyakoribb. Szabad réz jelenlétében az E-vitamin és a béta-karotin nem fejtik ki védő hatásukat. A cöruloplazmin a legfontosabb rézszállító (60-65%) fehérje a vérplazmában, de ezen kívül számos szervben, a májban, a vesében, az agyban, a szívben és a tüdőben is megtalálható. A magzat cöruloplazminszintje csekély még a születéskor is, de a csecsemő

növekedése során emelkedik. Preeklampsziás toxikózisban az anyai szérum réz és cöruloplazmin szintje és a lipidperoxidáció mértéke jelentősen emelkedik, míg a cink és a szelén szintje csökken, továbbá a vörösvértestek katalázaktivitása nő, de a cink-réz szuperoxidázé esik. Mit okoz a réz hiánya? Réz hiányában vagy magas cink/réz beviteli arány mellett, amikoris ez az arány lényegesen nagyobb, mint 3:1, a vér valamennyi sejtjének kóros csökkenése észlelhető, különösen kevés az éretlen hálózatos sejt magállományú retikulociták és az érett, neutrofil fehérvérsejtek, valamint a vérlemezkék száma. Végeredményben a normálisnál kisebb hemoglobintartalmú vörösvértesteket találtak és ún. hipokróm vérszegénység lépett fel (lásd a 2.5.2.3. fejezetet). A véralvadásban szereplő, ún. faktor-V- és faktor-VIII-fehérjék réztartalmúak, így rézhiányban fokozott a vérzékenység, amihez még hozzájárul a vérlemezkék számának a csökkenése is. Ezzel szemben a réz elősegíti a rögképződést a vérben, a trombózist, pl. vérmérgezésben. Az anya rosszultápláltsága, rézhiánya esetén romlik a méhlepényen keresztül történő vasszállítás a magzatba. A szoptató anyák rézhiánya csökkenti az emlő szöveteibe, a tejmirigyekbe történő a vasszállítást, és csökken az anyatej vas- és réztartalma. Noha az anya mája nagyobb vastartalmúvá válik, a magzat, illetve az újszülött agyi vas- és rézszintje alacsonyabb lesz, miáltal csökkent velőhüvelyképződés léphet fel. Rézhiányban a szérum rézszintje alacsony, és rézszállítási problémák esetén alacsony a cöruloplazmin-koncentráció. Emellett a nagy cinkbevitel (50-200 cink mg/nap) cinktoxicitást okoz, a vérrel kapcsolatos megbetegedések mellett demielinizáció, a központi idegrendszer idegrostjainak tengelyfonala körüli velőhüvelykárosodás, „elvelőtlenedés”, valamint gerincvelő-idegbántalom léphet fel. Az említettek memóriavesztéshez, zavarodottsághoz, érzékelési és mozgási koordináció hiányához, görcsös részleges, majd teljes bénuláshoz vezethetnek. A réz pótlásával (2,5 mg/nap) csak a vérrel kapcsolatos megbetegedések gyógyíthatók, de az idegiek nem. Valószínűleg itt szerepe van a cinktoxicitásnak is, mivel a cinkfelesleg által fokozott metallotionein-termelés a bélrendszerben leköti a felszívódott rezet, mivel a metallotionein jóval erősebben köti a rezet, mint a cinket. Az igen ritka fehér, merev, göndörhaj-tünetegyüttesnél, az ún. Menkes-féle megbetegedésnél rézhiányt észleltek. Az említett betegség egy veleszületett, örökölt rézmobilizációs zavar. A felszívódott réz a bélsejtekben halmozódik fel, mivel a Menkes-féle fehérje (a rezet a sejthártyán átpumpáló magnézium-ATP-vel működő fehérje), öröklött mutáció miatt, károsodott. Így a réz az emésztőtraktusból csak csekély mértékben szállítódik el a véráramba, a vérből a kötőszövetekbe, az izmokba és egyéb szervekbe, szívbe, tüdőbe, pankreászba, vesébe, a vér-agy-gáton át az agyba. Réz hiányában pedig a rézenzimek hatékonysága, aktivitása jelentősen lecsökken. Egyes anyagcserefolyamatok lelassulnak, az idegrostok tengelyfonala körüli velőhüvely, a mielinréteg képződése (a citokróm-c oxidáz rézenzim) károsodik, a szív és az érrendszer kötőszöveteinek integritása sérül, a csontképződés lassul (a liziloxidáz is rézenzim). Az oxidatív stressz által történő károsodás esetében (réz-cink-szuperoxid-dizmutáz, monoamin-oxidáz és dopamin-béta-hidroxidáz rézenzimek nem működnek), testi és szellemi elmaradottság, idegi elfajulás léphet fel. A Menkes-féle betegség sajnos rézpótlással nem gyógyítható, és már gyermekkorban halálhoz vezet. Megjegyzendő, hogy rézhiányban reprodukciós zavarok is felléphetnek.

Rézakkumuláció, Wilson-kór Viszonylag gyakoribb a szintén rézszállítási hibával kapcsolatos, de rézfelesleg által okozott mérgezés, az ún. Wilson-féle megbetegedés, ami genetikai zavar. Normális körülmények között a vérből a májba kerülő és ott raktározott réz, főként az epével választódik ki, de kevés réz a vizelettel is távozik. A Wilson-féle megbetegedésben észlelt rézpumpa-károsodásnál réz alig választódik ki az epével, így a májsejtekben mérgező mennyiségű réz halmozódik fel, kötőszöveti túlburjánzás lép fel, ami májkárosodáshoz vezet. Miután a réz a májból nem pumpálódik ki, így a plazmában a réz-cöruloplazmin-szint igen alacsony marad. Később nemcsak a májban, hanem a vesében is nő a rézszint, ami a vesecsatornák rézblokkjához vezet. Végül a szem szaruhártyájában és az agyi idegdúcokban is káros mennyiségű réz halmozódik fel, ami elfajulásos, degeneratív idegrendszeri tünetekhez vezet. A Wilson-megbetegedésben eredményesen alkalmaztak a rézzel antagonista hatású molibdént (ammónium-tetratiomolibdátot), és ezt követően szájon keresztül történő cinkpótlást. A réz szerepe a légzési láncban Rézhiányban, a citokróm-oxidáz csökkent hatású működése miatt, a szívizom szövetelemeinek túlburjánzása, rostos elfajulása, szívizom-károsodás, a szív mitrális billentyűjének elégtelensége, a szívizom merevségének növekedése, a szív összehúzódó képességének a csökkenése léphet fel. Ha a légzési láncban a redukció tökéletlen, a légzési lánc melléktermékei, szuperoxidgyök, hidrogén-peroxid, hidroxilgyök, peroxinitrit keletkeznek. Ezeknek a melléktermékeknek az oxigéntoxicitása oxidatív stresszt, súlyos sejtkárosítást, membránkárosodást, lipidperoxidációt, nukleinsav- és fehérjeoxidációt eredményez, krónikus gyulladás, érelmeszesedés, szívinfarktus, agyi érkatasztrófák, továbbá mutagén, magzatkárosító és karcinogén hatások léphetnek fel. A légzési lánc káros melléktermékeinek eltávolítására két út lehetséges, az enzimfehérjékkel történő katalitikus út és az antioxidáns hatású anyagokkal, mint pl. a vitaminok: A-, C-, E-vitamin, Q10-, antioxidáns gyógyszerekkel való reakció. Az első úton a réz- és cinktartalmú szuperoxid-dizmutáz katalizálja az aktív szuperoxidgyökök átalakítását (dizmutációját) kevésbé aktív hidrogén-peroxiddá és a kiindulási oxigénné. Minden oxigénigénylő, ún. aerob szövetben, sejthártyában, sejtplazmában és mitokondriumban vannak szuperoxid-dizmutáz enzimek, a réz és cink mellett kompenzatorikus módon mangánszuperoxid-dizmutázok. Az érzékeny vörösvértestek védelmét szintén ezek az enzimek biztosítják. (Folytatás Élettani magyarázat, 5.23. fejezet) Az erek és a réz A nagyerek, a főütőér, az aorta és a verőerek, az artériák falának megfelelő szerkezetét, ezáltal szívósságát, rugalmasságát, nyújthatóságát és tágíthatóságát is biztosító elasztin és kollagén kötőszöveti rostok létrehozásához és keresztkötéseik kialakításához a Cvitaminon, a vason és cinken kívül rézre, mégpedig a réztartalmú lizin-oxidáz enzimre is szükség van. Ezen tápanyagok hiányában nem jönnek létre az érfal jó működőképességét biztosító keresztkötések, hanem ezek helyét különféle lipidek, koleszterin, lipoproteinek és ezek oxidációs termékei, valamint kalcium-apatit ásványlerakódások foglalják el. Mindezen anyagok felszaporodásával elindul az érelmeszesedés folyamata, az érfal megkeményedik, torziók és tágulatok, esetleg törések is felléphetnek. A nagyerek gyengesége miatt, főleg a

hasüregben aneurizma, pókhoz hasonló formájú vagy zsákszerű, esetleg orsó alakú verőértágulat is keletkezhet, főként rézhiányban a lizin-oxidáz, valamint a réz-cinkszuperoxid-dizmutáz enzimek csökkent hatékonyságának következtében. Az érfal kitágulását és a megfelelő vérnyomást biztosító nitrogénmonoxid csak réz jelenlétében, éspedig vörösvértestek réz-cink-szuperoxid-dizmutáza, illetve az érfal lizin-oxidáza által képes reagálni a vörösvértestek hemoglobinjával. Nitrogénmonoxid csere, szükség szerint leadás vagy felvétel jön létre a hemoglobin és a glutation vagy a fehérjék, pl. albumin cisztein aminosavának kénje között. Emiatt rézhiányban nő a vérnyomás, így a nem kezelt, közepes mértékű vagy magas vérnyomás fordítva arányos a lizin-oxidáz és a réz-cink-szuperoxiddizmutáz aktivitásával. A hajszálerek, kapillárisok képződésénél, ereződésénél, illetve új ér képződésénél az ún. angiogenézisnél a réz részvétele nélkülözhetetelen. Elsősorban a rézenzimek, mint a cöruloplazmin és a lizin-oxidáz rézszállító és oxidációs hatása, de a réz-cink-szuperoxiddizmutáz is alapvető fontosságú. Az igen nagyszámú, az angiogenézis aktiválásáért felelős tényező, mint a kötőszöveti sejtek fiatal alakja a fibroblaszt-, az endothel- és a felhám, valamint a transzformáló, továbbá a vérlemezke eredetű növekedési faktor, ezen kívül a gyulladást fokozó citokin fehérjék (interleukin-1 alfa, -6 és -8, valamint a tumor-nekrózis faktor), prosztaglandinok, fibronektin és oszteonektin előállításánál, stabilizációjánál, stimulálásánál, serkentésénél a réz nélkülözhetetlen. Az érfal kifejlődésében az egyik legfontosabb faktor a réztartalmú angiogenin. Az érfal sejtjeinek, az endotélsejteknek a felszíni tapadásában, kölcsönhatásában, kommunikációjában. adhéziójában és vándorlásában kiemelt szerepet játszó sejtfelszíni adhéziós molekulák, mint a szelektinek, integrinek, intercelluláris adhéziós molekulák esetében is fontos a réz szerepe. Az angiogenézisnél a réz antagonistái, a vas és cink, gátló hatást fejtenek ki, elnyomják az érfal sejtjeinek a növekedését. A korai magzati fejlődés során az ér-őssejtekből vándorlás, majd adhézió és érsejtekké történő differenciálódás során alakul ki az érrendszer. Hasonló a szövetfejlődés során lejátszódó érképződés, illetve a sebgyógyulás, valamint a csontfejlődés, ahol a réz nélkülözhetetlen. Az egészséges egyedek szöveteiben az angiogenézis jól szabályozottan játszódik le, aminek során az angiogenézist elősegítő, közvetítő anyagok, mediátorok hatását az angiogenézist gátló anyagok, antiangiogenetikus, angiosztatikus anyagok (interferonok, természetes, főként cinkaktivált szöveti mátrix metalloproteinázok) inhibitorai (endosztatin és angiosztatin) ellensúlyozzák. Ezzel szemben, ha az egyensúly valamilyen okból az új érek képződésének felfokozódása miatt felbomlik, és ezt a gátló faktorok termelődése nem követi, fokozott angiogenézissel járó betegségek léphetnek fel. Ilyenek pl. az ízületi gyulladás (rheumatoid arthritis), a pikkelysömör, a koraszülött csecsemők szem ideghártya- és látóhártya (retina) károsodása, a cukorbetegség érrendszeri szövődményeiből származó szemészeti betegség, öregkori retina bántalom, valamint a sarlósejtes látóhártya megbetegedés, valamint a mell-, agy-, máj-, vese-, tüdőtumorok. Ezekben a megbetegedésekben az antiangiogenetikus gyógyszereken kívül legújabban réz antagonista molibdénvegyülettel, a tetratiomolibdát alkalmazásával próbálkoznak olyan mennyiségben, mely képes elnyomni az angiogenézist, anélkül azonban, hogy a szervezetben lévő réz elveszítené az alapvető életfunkciók biztosításához való lehetőségét. Idegi szabályozás és a réz A réz az idegi ingerületátvivők, a neurotranszmitterek, így a dopamin, valamint a noradrenalin és az adrenalin előállításában is szerepet játszik. A vasaktivált hidroxiláz (monooxigenáz) enzim levegő oxigénjével, magnézium és C-vitamin jelenlétében, a fenilalaninból tirozint, majd ebből DOPA-t képez, ami enzimatikusan a B6-vitamin

jelenlétében széndioxidot veszít (dekarboxiláz enzim) és dopaminná alakul. A dopamin pedig, a dopamin-béta-hidroxiláz (monooxigenáz) rézenzim katalízisével és a levegő oxigénjével a C-vitamin jelenlétében noradrenalinná oxidálódik, ami végül adrenalinná alakul. Réz hiánya az egész testnek a normálisnál alacsonyabb testhőmérsékletre történő lehűléshez, a szisztolés vérnyomásnak az életkornak megfelelő érték alsó határa alá történő süllyedéséhez, beteges aluszékonysághoz, kóros álmossághoz vezethet. A tirozin aminosav, a tirozináz rézenzim katalízise révén a levegő oxigénjével dopakinonná, majd dopakrómmá alakul. Ez az anyag a bőr melaninját adja, ami sötétbarna vagy fekete színű festékanyag, polimer pigment, a bőr, a haj, a szem szivárványhártyája és az érhártya színéért felelős. Réz hiányában a melaninképződés csökken, illetve megáll. A másik fontos neurotranszmitter a szerotonin triptofánból képződik a tetrahidrobiopterinhez kötött vasaktivált monooxigenáz (hidroxiláz) enzimmel katalizált, levegő oxigénjével történő oxidációval, majd a B6-vitamin jelenlétében történő széndioxidvesztéssel (dekarboxiláz enzim). A szerotonin lebomlása monoamin-oxidáz (MAO) rézenzimmel és a levegő oxigénjével, B6-vitamin jelenlétében játszódik le, és mint inaktív indolecetsav ürül ki, főként a vizelettel. A MAO-inhibitorok, melyek a szerotonin bomlását gátolják, a szerotonin hatását növelik, a depressziós állapotokat csökkentik. A szerotonin az agykéreg aktivitásának fenntartásában, olyan jellegű pszichés folyamatokban, mint a hangulat, hallucináció, izgalom, izgatottság, sőt tudathasadásos jellegű károsodások vesz részt. Érdekes, hogy egyes hallucinogénhatású kábítószerek (LSD) hatását antiszerotonin tulajdonságaikkal hozzák összefüggésbe. A szerotonin az agyon kívül a lépben, a belekben és a vérlemezkékben képződik. Jelentős érszűkítő, az érmozgató idegekre hat, valamint erős vizelethajtó hatású. Béltumorokban különösen fokozott a béltartalmat továbbpréselő, ún. bélperisztaltika a képződött nagy mennyiségű szerotonin hatására, ugyanis normális körülmények között 1% triptofán alakul át szerotoninná, míg bélrák esetében 60%. A szerotoninból a középagyban elhelyezkedő tobozmirigyben képződik a melatonin, ami részt vesz a szervezet napszakos ritmusának (alvás és ébrenlét) szabályozásában, valamint az oxidatív stresszben keletkező káros oxigéntartalmú gyökök eltávolításában. A hisztidin aminosavból B6-vitamin és magnézium jelenlétében széndioxidvesztéssel (karboxiláz enzimkatalízissel) képződő hisztamin lebontásában szintén a réztartalmú monoaminoxidáz enzim vesz részt a levegő oxigénjével oxidálva a hisztamint. Allergiás reakciókban hisztamin szabadul fel, ami az érfalak hajszálereiben, kapillárisaiban kitágulást okoz, helyi vizenyők keletkezhetnek, sőt vérnyomáscsökkenés, súlyos esetben sokk is felléphet. Az alsó légutakhoz tartozó hörgőkben a hisztamin görcsös összehúzódást okoz, ami az asztmás betegeknél a légzést nehezíti. A hisztamin a gyomorban savkiválasztást hoz létre. Érdekes, hogy a szerotonin hisztamint képes felszabadítani. Rézfelszívódás A réz a táplálékokban a fehérjékhez (aminosavakhoz), a szénhidrátokhoz (pl. savas szénhidrátokhoz, így pl. a Ferrocomp-ban lévő réz az oligo- és poligalakturonsavhoz), a zsírokhoz, a növényi összetevőkhöz (pl. flavonoidokhoz) kötött. A réz a belekből leghatékonyabban a nyombél kefeszegély membránjain természetes úton szívódik fel. Ezzel ellentétben az ún. ásványi szervetlen sók, majd a vizes közegben ezekből képződő réz-víz komplexionok olyan agresszívek, hogy a bélhámsejteket összekapcsoló, szorosan záró fehérjének, az ún. aktin-miozin gyűrűjét felbontják, annak kéntartalmú cisztein aminosav összetevőjének kénjével erősen kapcsolódva. Ezáltal a réz kontrollálatlanul, egyre nagyobb mennyiségben jut be a bélsejtekbe, ahol a bélsejtek fehérjékből álló belső védőmechanizmusa ezt a nagy mennyiséget már nem tudja tolerálni. Ezek a védőfehérjék, mint az albumin, a metallotioneinek, a glutation-peptid, a makroglobulin, a transzkuprein, a hisztidin és a cisztein

aminosavak a szabad rezet megkötik. A réz a bélsejtek elárasztása után nem megfelelő helyekre történő bekötődésével káros hatást fejt ki a sejtalkotókra. C-vitamin jelenlétében ez a fölös, nem kontrollált, lazábban kötött réz a vasnál is aktívabban a levegő oxigénjével hidrogén-peroxidot, majd ebből károsító, oxigéntartalmú agresszív gyököket termel. Mindezek a folyamatok gyulladást, kellemetlen gyomortáji panaszokat, fájdalmakat okoznak, sőt gyomorirritációt, vizenyőt, bevérzést, fekélyt okozhatnak, nem várt immunológiai és allergiás hatásokat válthatnak ki, gyomor-bél toxicitást hozhatnak létre. Mit okoz a rézhiány? Réz hiányában csökken a réz-cink szuperoxid-dizmutáz hatékonysága, túl nagy a koleszterin mennyisége a vérben, csökken a HDL-koleszterin. Diszlipidémia, csökkent érkitágulás és érellazulás, artériakárosodás léphet fel. A májsejtekben a DNA, lipid és fehérjekárosodás miatt növekszik a májrák rizikója. De a réz-cink-szuperoxid aktivitás mellett, ennek az enzimnek a szeléntartalmú glutationperoxidáz és a vastartalmú kataláz enzimek aktivitásához való arányát is figyelembe kell venni. A táplálkozásból származó, nem elegendő mennyiségű rézbevitel megnöveli a székletben a káros oxigéntartalmú szabad gyökök, a szuperoxid- és hidroxilgyök szintjét és ezek sejttoxicitása miatt megnövekszik a bélrák kockázata is. Összefoglalóan rézhiányban a következő tünetek észlelhetők: vérszegénység, csökkent immunológiai védekező képesség, csökkent energiatermelés, szívizom-elfajulás, érelmeszesedés, növekedésbeli elmaradottság, csontfejlődési zavarok, érfalkárosodások, neurológiai zavarok, bőrpigmentáció csökkenése. Növekszik egyes tumorok rizikófaktora. Rézhiányban késik a sejtdifferenciálódás, valamint az ivarsejtek megtermékenyülés előtti nélkülözhetetlen érési folyamata. Milyen élelmiszerek jó rézforrások? A réz nagyobb mennyiségben található az általánosan fogyasztott állati termékekben, így a borjú-, marha-, csirke-, sertésmájban, a disznósajtban, a vesében, a szívben (75. táblázat). Kisebb mennyiségben fordul elő a következő élelmiszerekben: tengeri halak, rákok, továbbá tojás, gomba, dió, mandula, mogyoró, gabonafélék, szója, zab, korpa, Graham kenyér, zöldborsó, fűszerpaprika, kakaó, csokoládé, kávé, tea (74., 75. és 76. táblázat). Mennyi a rézszükséglet? A hazai rézellátottság nőknél 0,86-1,05 mg/nap, míg férfiaknál 1,2 mg/nap, közelítőleg egyezik a németországi adatokkal. Az optimális szükséglet várandós nők esetében 1 mg/nap, amit nagy általában fedezni lehet táplálkozással. A szoptató anyák ideális ellátottsága ennél nagyobb, 1,3 mg/nap (lásd 5. táblázat). Az ivóvíz nagy réztartalma (0,2 mg/l-nél nagyobb rézszintnél) savanyú vizek esetén, a házi vezetékek rézcsövei miatt, a csecsemőknél májkárosodást, idült gyulladásos kötőszövet-szaporodást, majd májzsugorodást ún. májcirrózist okozhat. Várandós nők vérszérumának réztartalma jelentősen nő. Az anyatej réztartalma jelentős, de a szoptatás első hat hónapjában 0,6 mg/l-ről 0,2 mg/l-re csökken. A tehéntej réztartalma ezzel szemben kisebb (~0,17 mg/l), ezért más okok mellett sem javasolható a csecsemőknek anyatej pótlásaként tehéntej. A réz jó felszívódási aránya miatt az anyatej egyedül is képes fedezni a rézszükségletet a szoptatás első hat hónapjában. A csecsemő májában a réz születéskor főként metallo-(réz)-tionein formájában raktározódik.

74. táblázat: Néhány rézben gazdag gabonatermék réztartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt réz mennyisége (mg) Élelmiszer Réztartalom (mg/100 g) Bevitt réz mennyisége (mg) Zabliszt 0,5 Búzaliszt 0,43 Búza (teljes) 0,4 Rozs (teljes) liszt 0,38 Búzacsíra 0,3 Kukoricaliszt (teljes) 0,12 Száraz tészták 0,17-0,2 Kukoricapelyhes kenyér 0,2 0,06 Graham kenyér 0,177 0,053 Félbarna kenyér 0,16 0,048 Kifli 0,154 0,154 Fehér kenyér 0,13 0,039 Rozskenyér 0,12 0,036 75. táblázat: Zöldségek és egyéb növényi eredetű termék réztartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt réz mennyisége (mg) Élelmiszer Réztartalom (mg/100 g) Bevitt réz mennyisége (mg) Bab (fehér, száraz) 0,85 0,85 Szójabab 1,2 1,56 Borsó (száraz) 0,9 0,9 Borsó (zöld) 0,33 0,413 Borsó (sárga) liszt 0,89 0,89 Lencse 0,75 0,75 Petrezselyemgyökér 0,246 0,025 Spárga 0,175 0,14 Zeller 0,172 0,086 Sóska 0,169 0,0169 Paraj (spenót) 0,156 0,156 Cikória 0,101 0,05 Tök, sütőtök 0,1 0,1 Vargánya 0,6 0,48 Csiperkegomba 0,375 0,375 Laskagomba 0,18 0,18 Kesudió 3,7 3,7 Mogyoró 1,1 1,1 Dió 0,86 0,86 Mandula 0,81 0,81 Földimogyoró 0,6 0,6 Kakaó 2,8 0,07 Csokoládé 0,5 0,25

76. táblázat: Állati eredetű élelmiszerek cinktartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan elfogyasztott bevitt cink mennyisége (mg) Élelmiszer Cinktartalom (mg/100 g) Bevitt cink mennyisége (mg) Tojás (sárgája) 0,45 Tojás (egész) 0,207 0,166 Borjú- és marhamáj 1,52 1,52 Sertésmáj 0,43 0,645 Sertésvese 0,37 0,37 Sertésszív 0,34 0,34 Borjú-, marhaszív 0,32 0,32 Csirkemáj 0,3 0,06 Liba-, kacsahús 0,24-0,33 0,384-0,528 Ponty 0,09 0,09 Busa 0,089 0,089 Heck 0,074 0,111 Gépsonka 0,086 0,043 Disznósajt 1,33 1,33 Bácskai májas 0,096 0,048 Kenőmájas 0,03 0,015 Párizsi, krinolin 0,052 0,026 Virsli 0,043 0,021 Rézpótlás Az anyai rézhiány megelőzésére a vasnál is javasolt Ferrocompot (lásd a 2.5.2.1. fejezetet) célszerű alkalmazni, mivel ez a készítmény a vason kívül más nyomelemeket is tartalmaz: cinket, rezet, mangánt és kobaltot. A természetes eredetű növényi táplálékok egyik összetevőjéhez, a gyümölcspektinből képződő, illetve abból előállítható oligo-, illetve poligalakturonsavakhoz kötve, stabil komplex formában és a szervezet számára megfelelő élettani arányban tartalmazza a fémeket, illetve a fémionokat. Nem lehet azonban itt is eléggé hangsúlyozni, hogy semmiféle ajánlatra se fogyasszunk szervetlen fémsókat pl.: réz-szulfátot (rézgálic) vagy réz-kloridot, -oxidot vagy -karbonátot vagy egyéb szervetlen rézkészítményt (pl. fercupárt), vagy bármely más olyan rezet, esetleg egyéb olyan fémet tartalmazó készítményt, melynek pontos kémiai összetétele, a fémionokhoz kapcsolódó negatív töltésű anionokkal együtt nincs feltüntetve.

2.5.2.4. Mangán Mn4+= manganit, MnO42-= manganát, MnO4-= permanganát) Élettani funkciók, miért fontos? Mind a szabad mangán, mind a mangánenzimek (mangán-szuperoxid-dizmutáz, mangán-peroxidáz, mangán-kataláz) védik az érzékeny vörösvértestek és fehérvérsejtek valamint az érfalsejtek sejthártyáit, ezek alkotó váz- és szállító fehérjéit, továbbá lipidjeit az oxidáció által okozott stresszhatásoktól, az oxidatív sejtkárosodásoktól. A mangánszuperoxid-dizmutáz enzim képes kompenzatorikus módon helyettesíteni a hiányzó réz-cinkszuperoxid-dizmutázt. Így a mangán is fontos antioxidánsnak tekinthető.

A sejthártyák integritásában, funkcionális stabilitásában fontos szerepet játszó membránösszetevő, a koleszterin biológiai úton történő képződésében is nélkülözhetetlen a mangán. Mivel a koleszterin egyúttal prekurzora, előanyaga néhány fontos szteroidnak és nemi hormonnak, ezért mangánhiány esetén a csökkent koleszterinszint, és így a korlátozott szexuális hormonszint miatt, szaporodásbiológiai zavarok, a fogamzásképesség és libidó csökkenése léphet fel. A szénhidrátok anyagcseréjében a mangán nélkülözhetetlen, mint a glikoziltranszferáz és mint a hasonló, cukorcsoportokat átvivő enzimek aktivátora. A szervezet fehérjéinek többsége szénhidrátokat (poliszacharidokat) is tartalmazó ún. glikoprotein. Ilyenek a vörösvértest-képződést fokozó hormon az eritropoetin, valamint a vas anyagcseréjében szereplő fehérjék és azok fehérjereceptorai: jelfogók, illetve ingerfelvevők. Ezek képződésében, a fehérje és a poliszacharid (cukor) részek közötti hidak (ún. triszacharid egységek) kialakításában, sőt a glikolizáció (cukorrész-képzés) prekurzorainak, előanyagainak előállításában és szállításában is nélkülözhetetlen a mangán. A csontokban nehezen mobilizálható formában a szervezet összes mangántartalmának 25%-a található, így a mangán fontos a megfelelő csontsűrűség kialakításában, a hosszanti csontnövekedésben is. Az ízületi porcok mátrix anyagának, az ún. kötőszöveti mikropoliszacharidoknak (glikozaminglikánok) képzésében is nélkülözhetetlen. A mangánnak a K-vitaminnal együtt a véralvadásban is szerepe van, nevezetesen a protrombin (trombin enzim), ami a fibrinogént fibrinné alakítja, előanyagának képzésénél. Az esszenciális nyomelemek közül a mangán csak közvetve vesz részt a hemoglobin képződésében, így a táplálkozási mangánhiány indirekt módon vashiányos vérszegénységet indukál. Ennek következtében a vérben csökken a vörösvértestek száma, a hemoglobinszint, a vér sejtes elemeinek térfogatszázaléka, az ún. hematokritérték, valamint csökken az egyes szervek, mint a máj, vese, lép szív, izmok, az agy, a csontvelő, a here mangánszintje és ezekben a szervekben lévő enzimek pl.: argináz aktivitása is. Felszívódás, metabolizmus A mangán a vashoz hasonlóan főként a duodénumból szívódik fel (kb. 3-4%). A felszívódásnak számos antagonistája ismert, ilyenek a kalcium (tej és tejtermékek), a vas, a cink, de különösen a foszfátok, a növényi rostanyagok. Telített zsírok növelik a táplálékkal bevitt, szénhidrátokhoz, fehérjékhez kötött mangán felszívódását, de a visszatartását is. A bevitt mangán mennyiségének növelése jelentősen csökkenti a százalékos felszívódást és visszatartást, tehát a kiürítés biológiai félidejét (mangán homeosztázis), ami az egészségesek szervezetben 35 nap. A mangán a vérben, a vashoz hasonlóan, de azzal versengve, szintén a cöruloplazmin rézenzimmel történő oxidáció után, a transzferrinhez kapcsolódva, ún. transzmanganin formájában szállítódik. A mangán egy része a vérplazmában szabad, más része viszont különböző fehérjékhez (albumin, globulin) vagy a vörösvértest porfirinjához van kötve. A vérből a mangán nagy részét a máj veszi fel, ahol raktározódik, majd az epe üríti. Csekély mennyiségben a vese is üríti, és az izzadás által választódik ki. Megjegyzendő, hogy a magzat szervezete születés előtt nem akkumulálja a mangánt. Az anyatej mangántartalma 7-26 μg/l és három vegyértékű mangáni-formában kötődik a laktoferrinhez, így felszívódását a laktoferrin-receptorok szabályozzák. Ezzel szemben a koraszületett, kis testtömegű csecsemőknél tápszer kiegészítőként használt mangán-szulfát nem kötődik a laktoferrinhez, így nem a laktoferrin-receptorok szabályozzák, segítik a mangán felszívódását, aminek következtében a mangánfelszívódás mértéke csökken.

Mikor alakulhat ki mangánhiány és mit okoz? Mivel a mangán a vashoz hasonlóan főként a duodénumból (elég rosszul) szívódik fel, valamint felszívódásnak számos antagonistája ismert, ezért számolni lehet a látens rejtett mangánhiánnyal. Csecsemőknél tartós, cinkkel kombinált, teljes parenterális, intravénás táplálásnál észleltek mangánhiányt. Nőknél posztmenopauzális (havi vérzés elmaradása utáni) állapotban nagyobb gyakoriságban találtak látens mangánhiányt. Mangánhiányban cukor(glükóz)-terhelés esetén a cukorbetegségekhez hasonló tünetek léphetnek fel: csökkenő inzulinkiválasztás és -érzékenység, romló glükóztolerancia. Mangán hiányában a kalcium-, foszfor- és rézhiány által okozott csontproblémáktól jól megkülönböztethető csontérési hiányosságok, csökkent csonttörési szilárdság és csökkent koponyacsont-fejlődés, porcon belüli csontosodási zavar, fülkő-képződés és a belső fülcsontok abnormalitása, csontok deformációja, valamint mozgáskoordináció hiánya, továbbá satnya fejlődés, a haj és a köröm növekedésének zavara, illetve elmaradása fordulhat elő. Mangánhiányban vérszegénység, szaporodásbiológiai zavarok, a növekedés visszamaradása, bőrgyulladás és a haj pigmentációjának zavara is felléphet. Milyen élelmiszerek jó mangánforrások? A növényi eredetű élelmiszerek mangánban jóval gazdagabbak, mint az állati eredetűek. Jó mangánforrások a különböző teák, a rizs, a gabonafélék, főleg azok teljes őrleménye, a Graham liszt, a búzakorpa, a rozsliszt, a búzacsíra, a zabpehely, továbbá a hüvelyesek: bab, borsó, lencse, szója, valamint a dió, mandula, mogyoró, ezenkívül a hagymafélék, a fejes saláták, a paraj, a cékla, az egyes fűszerféleségek és a földi eper (0,1 – 7,0 mg/100 g; 77., 78. táblázat). Ezzel szemben az állati termékek: a tej, a tojás és a különböző húsok igen kis mennyiségben tartalmaznak mangánt (0,001 – 0,1 mg/100 g).

77. táblázat: Néhány mangánban gazdag gabonatermék mangántartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt mangán mennyisége (mg) Élelmiszer Mangántartalom (mg/100 g) Bevitt mangán mennyisége (mg) Búzacsíra 7 2,1 Zabliszt 3,5 Szója (teljes) liszt 3 Rozs (teljes) liszt 2,6 Búzakorpa 1,3 Köles 1 Búzaliszt 0,18-0,2 Kukoricaliszt (teljes) 0,175 Száraz tészták 0,14-0,185 0,112 Graham kenyér 1,05 0,315 Rozskenyér 1 0,3 Félbarna kenyér 0,95 0,285 Zsemle 0,11 0,11 Mennyi a mangánszükséglet? A napi mangánszükségletet ma még csak közelítően tudjuk megadni. Csecsemőknél (412 hónap között) 0,6 mg/nap, kisgyermekeknél 1,2-1,5 mg/nap, serdülőknél 1,9-2,3 mg/nap,

felnőtteknél 1,6-1,8 mg/nap, várandós nőknél 2,0 mg/nap, szoptató anyáknál 2,6 mg/nap. Az elfogyasztott táplálékmennyiségből Európában 1,05-2,7 mg/nap, az USA-ban 1,8-2,3 mg/nap beviteli értéket számítanak. A hazai vegyes táplálkozásnál nem találtak kifejezett mangánhiányt. 78. táblázat: Zöldségek, gyümölcsök, diófélék mangántartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt mangán mennyisége (mg) Élelmiszer Mangántartalom (mg/100 g) Bevitt mangán mennyisége (mg) Bab (fehér, száraz) 2,5 2,5 Borsó (száraz) 2 2 Borsó (sárga) liszt 2 2 Lencse 1,55 1,55 Borsó (zöld) 0,31 0,426 Bab (zöld) 0,12 0,15 Paraj (spenót) 0,62 0,62 Cékla 0,54 0,81 Kínai kel 0,28 0,056-0,28 Kelbimbó 0,184 0,3312 Sütőtök 0,166 0,166 Kelkáposzta 0,146 0,146 Brokkoli 0,143 0,143 Zeller 0,136 0,68 Fejes saláta 0,136 0,68 Kukorica (tejes) 0,13 0,195 Káposzta 0,122 0,122 Répa (sárga) 0,102 0,0204-0,102 Kucsmagomba 0,45 0,45 Szegfűgomba 0,28 0,28 Vargánya (ízletes) 0,26 0,208 Szamóca (földieper) 0,136 0,136 Mogyoró 3,24 0,162 Dió 1,89 0,189 Földimogyoró 1,79 0,089 Mandula 1,24 0,124 Kesudió 0,84 0,084 Mit okoz a túlzott mangánbevitel? Hosszú ideig tartó, nagy mangántartalmú ivóvíz fogyasztása, mangántartalmú kopogásgátló benzinadalékok, mangántartalmú ásványok porának belélegzése a Parkinsonkórhoz hasonló neurológiai és központi idegrendszeri megbetegedéseket, ún. manganizmust hozhat létre.

2. 5.2.6. Kobalt (Co, cobalt, Co2+-kobalto-ion, Co3+ -kobalti-ion)

Élettani funkciók, miért fontos? A vas anyagcseréjében nélkülözhetetlen nyomelemek közül a legkisebb mennyiségben szükséges esszenciális fémion a kobalt, több úton is szerepet játszik a vörösvértestek képződésében és védelmében. A kobalt fontos a B12–vitamin működésében. A kobalt fokozza a vörösvértestképzést és a vér oxigéntartalmát szabályozó glikoprotein, az eritropoetin hormon termelését. A kobalt szerepet játszik a vörösvértesthártyák védelmében, csökkentve a thártyákban az oxidáció okozta stresszt, a lipidperoxidáció mértékét. A kobalt hatására, valamint a szöveti hypoxia (oxigénszegénység) esetén létrejött vörösvértestszám (hemoglobintartalom) és hematokrit-növekedés már több mint fél évszázada jól ismert. A kobalt indukálja a globinképzést is. Hasonlóan a vashoz, de annál nagyobb sebességgel segíti elő az új globinláncok létrejöttét. Megjegyzendő, hogy a kobalttartalmú B12-vitamin felszívódásához az ún. intrinszik faktor (glikoprotein) nélkülözhetetlen. Milyen élelmiszerek jó kobaltforrások? Viszonylag több kobaltot tartalmaznak a hüvelyesek, a mogyoró, a körte, a tej és a vaj, a borjúhús, a máj, a tyúkhús, a garnélarák, a kenyér, a burgonya, a csokoládé és a sör (79., 80., 81., 82. és 83. táblázat).

79. táblázat: Néhány kobaltban gazdag gabonatermék kobalttartalma (μg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt kobalt mennyisége (μg) Élelmiszer Kobalttartalom (μg/100 g) Bevitt kobalt mennyisége (μg) Búzacsíra 24 0,072 Szója (teljes) liszt 5 Búza (teljes) 2 Búzaliszt 2 Száraz tészták 2-3 1,6-2,4 Barna kenyér 13 3,9 Fehér kenyér 10 3 Graham kenyér 9 2,7 Zsemle, kifli 5-8 5-8 Rozskenyér 2 2

Mennyi a kobaltszükséglet? A humán napi szükségletet 0,01-0,02 mg-ra becsülik. Mikor szükséges kobaltpótlás? A kobaltot leggyakrabban a vasra nem reagáló, ún. refrakter vérszegénység esetében orálisan adják. Legnagyobb dózisként napi 3 mg/kg ttm alkalmaznak. A dózis gyermekeknek: 1 mg/nap. A „vészes” vérszegénység ritkasága miatt a legtöbb vaskészítmény nem tartalmaz B12vitamint, mivel ilyen esetekben a B12-vitamin adása injekcióban célszerű. Ugyanakkor kívánatos, hogy a vaskészítmények tartalmazzanak kobaltot, mivel ennek az elemnek fontos szerepe van a hemoglobinképződésben (Ferrocomp tablettában 0,006 mg található).

80. táblázat: Zöldségek kobalttartalma (μg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt kobalt mennyisége (μg) Élelmiszer Kobalttartalom (μg/100 g) Bevitt kobalt mennyisége (μg) Lencse 15 100 Bab (zöld) 14 17,5 Borsó (zöld) 5 7,5 Bab (fehér, száraz) 5 5 Borsó (száraz) 3 3 Paraj (spenót) 20 20 Padlizsán 19 28,5 Petrezselyemgyökér 15 1,5 Kelbimbó 7 5,6 Kelkáposzta 7 7 Patisszon 7 4,9 Burgonya 6 9 Fejes saláta 6 3 Karalábé 6 3-6 Karfiol 6 1,2-6 Brokkoli 5 5 Paradicsom 5 3 Répa (sárga) 5 1-5 Retek 4 0,4 Káposzta 4 4 Zöldpaprika 4 3,2

81. táblázat: Gyümölcsök, diófélék, olajos magvak kobalttartalma (μg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt kobalt mennyisége (μg) Élelmiszer Kobalttartalom (μg/100 g) Bevitt kobalt mennyisége (μg) Meggy 10 9 Cseresznye 9 0,9 Kajszibarack 7 3,5 Őszibarack 6 93,5 Szilvaféleségek 5 3 Ribizke 4 2,5 Körte 3 4,5 Cukordinnye (sárga) 3 4,5 Málna 3 1,5 Görögdinnye 2 4 Szamóca (földieper) 2 2 Alma 1 1,5 Szőlő 1 1 Dió 0,026 0,0026 Földimogyoró 0,025 0,0025 Mogyoró 0,24 0,012 Mandula 0,02 0,002 Kesudió 0,1 0,005

82. táblázat: Néhány tejtermék, tojás kobalttartalma (μg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt kobalt mennyisége (μg) Élelmiszer Kobalttartalom (μg/100 g) Bevitt kobalt mennyisége (μg) Tejszín, hab 315 63 Juhtúró 40 1,2 Sajtféleségek 24-60 7,2-18 Tejföl 16 16 Kefir 8 14 Tej (tehén, friss) 6 15 Író 3 4,5 Tehéntúró 1 0,5 Tojás (sárgája) 8 Tojás (egész) 6 4,8

83. táblázat: Húsok kobalttartalma (μg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt kobalt mennyisége (μg) Élelmiszer Kobalttartalom (μg/100 g) Bevitt kobalt mennyisége (μg) Borjú- és marhamáj 12 12 Sertéshúsféleségek 11 16,5-22 Sertésmáj 10 15 Sertésvese 7 7 Marhahús 6 9 Ponty 7 7 Mit okozhat a kobalttúladagolás? A szervetlen kobaltsókból származó nagy dózisú kobaltionok oxidációs stresszben aktív, káros hidroxilgyököket termelnek. Nagyobb mennyiségű, hosszú ideig tartó sörfogyasztásnál a habstabilizáló kobalt-klorid (1 mg/l) szívizomkárosodást, ritkábban golyvát okoz (kobalt-jód antagonizmus).

2.5.2.7. Egyéb mikroelemek: nikkel, króm, molibdén, vanádium A szakirodalomban ritkábban szereplő mikroelemek: a nikkel, króm, molibdén, vanádium. Ezeknél a mikroelemeknél általában nem észleltek hiányjelenségeket, mivel a hazai élelmiszerek összességükben ezekből az elemekből általában elegendő mennyiséget tartalmaznak. 2.5.2.7.1. Nikkel (Ni2+-ion) Élettani funkciók

A nikkel élettani szerepe ma még nem ismert teljesen. Annyi azonban bizonyos, hogy nagyobb mennyiségben toxikus, kontakt bőrgyulladást, bőrekcémát, nikkelallergiát, túlérzékenységet, sőt bőrrákot is okozhat. Valószínű, hogy oxidatív stressz során aktív, káros hidroxilgyököket képez. Milyen élelmiszerek jó nikkelforrások? Nikkelben gazdagabb élelmiszerek a következők: búzaliszt, búzakorpa, Graham liszt; hüvelyesek: bab, borsó, lencse, szója; gesztenye, kakaó, cékla, savanyított káposzta, paradicsomsűrítmény, petrezselyemgyökér, sóska, spenót, egres, vörös ribizke, sertésmáj, hering, ponty, juhsajt, sűrített tej, sajtok, tojássárgája, karfiol, tavaszi vegyes zöldség, mexikói saláta, tea (84., 85., 86. és 87 táblázat).

84. táblázat: Nikkelben gazdag gabonatermék nikkeltartalma (μg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt nikkel mennyisége (μg) Élelmiszer Nikkeltartalom (μg/100 g) Bevitt nikkel mennyisége (μg) Rizs (fehér) 380-2000 266-1400 Köles 150 Kukoricaliszt (teljes) Szója (teljes) liszt 350 Búzacsíra 96 28,8 Rozs (teljes) liszt 16 Búza (teljes) 13 Búzaliszt 10 Száraz tészták 20-30 1,6-2,4 Graham kenyér 27 8,1 Fehér kenyér 22 6,6 Rozskenyér 20 6 Zsemle, kifli 13-20 13-20 Félbarna kenyér 8 2,4

85. táblázat: Zöldségek nikkeltartalma (μg/100 g) és egy étkezéssel átlagosan bevitt nikkel mennyisége (μg) Élelmiszer Nikkeltartalom (μg/100 g) Bevitt nikkel mennyisége (μg) Lencse 310 310 Bab (fehér, száraz) 200 200 Borsó (száraz) 100 100 Borsó (sárga) liszt 98 98 Borsó (zöld) 67 83,8 Bab (zöld) 40 50 Cékla 540 540 Petrezselyemgyökér 54 5,4 Sóska 51 51 Brokkoli 29 29 Kelbimbó 25 20 Karalábé 22 11-22 Endívia 20 10 Karfiol 18 3,6-18 Répa (sárga) 17 3,4-17 Kelkáposzta 16 16 Burgonya 15 22,5 Zöldpaprika 15 12 Fejes saláta 15 7,5 Kukorica (csemege) 13 19,5 Paradicsom 13 7,8 Paraj (spenót) 12 12 Káposzta 10 10 Fokhagyma 10 0,1 86. táblázat: Gyümölcsök, diófélék és a kakaó nikkeltartalma (μg/100 g) és egy étkezéssel bevitt nikkel mennyisége (μg) Élelmiszer Nikkeltartalom (μg/100 g) Bevitt nikkel mennyisége (μg) Ribizke 53 26,5 Málna 33 16,5 Cseresznye 19 19 Őszibarack 18 1,8 Szamóca (földieper) 16 24 Körte 15 22,5 Egres 14 7 Szilvaféleségek 14 7 Kajszibarack 13 6,5 Görögdinnye 12 24 Cukordinnye (sárga) 11 17,5 Meggy 11 5,5 Alma 11 16,5 Dió 132 13,2 Mandula 130 13 Mogyoró 122 61 Kakaó 500-1000 5-10

87. táblázat: Néhány tejtermék, tojás nikkeltartalma (μg/100 g) és egy étkezéssel átlagosan bevitt nikkel mennyisége (μg) Élelmiszer Nikkeltartalom (μg/100 g) Bevitt nikkel mennyisége (μg) Juhtúró 60 18 Sajtféleségek 30-90 9-27 Tehéntúró 20 10 Kefir 17 29,75 Tejföl 16 24 Tej (tehén, friss) 12 30 Tojás (fehérje) 66 Tojás (egész) 22 17,6

2.5.2.7.2. Króm (Cr3+-ion és CrO42--ion) Élettani funkciók A króm a szénhidrátok anyagcseréjében működik közre. A fokozott cukorfogyasztás csökkenti a szervezet krómraktárait és emeli a vizelet és a széklet krómtartalmát. A króm feltételezett szerepe a glükóztoleranciában még tisztázásra vár. Előfordul-e krómhiány, szükséges-e krómpótlás? A táplálékok bőséges krómkínálata miatt a krómhiány klinikai tüneteit eddig még csak tartós parenterális, a gyomor- és bél-rendszert megkerülő mesterséges táplálás után figyeltek meg. Emiatt sem a várandós nők, sem a szoptató anyák nem szorulnak krómkiegészítésre. Mit okoz a túlzott krómbevitel? A nagyobb mennyiségű, illetve hosszantartó krómadagolás hatása káros, sőt toxikus lehet. Különösen kromátformában (CrO42--ion) okozhat akut, kontakt bőrgyulladást, bőrkiütést, gennyes hólyagos állapotot, bőrallergiás ekcémát (foglalkozási ártalom). Egyes krómvegyületek (króm-pikolinát), hosszabb idő alatt, nagyobb mennyiségben fogyasztva (nagyobb, mint 600 µg/nap) vese- és májkárosodást, genetikai károsodást, kromoszómahasítást okozhatnak, így a króm emberben rákkeltő hatású lehet. Mennyi a krómszükséglet? A felnőttek becsült krómszükséglete: 0,020-0,030 mg/nap, de a táplálékból átlagban napi 0,025-0,285 mg/nap szerezhető be. Az anyatej krómtartalma nagyon csekély 0,00018 mg/l, mégis a kizárólag anyatejet kapó csecsemők krómellátottsága teljesen kielégítő. A króm a méhlepényen átmegy, így a magzatban és az újszülöttben egyaránt kimutatható. Milyen élelmiszerek jó krómforrások?

Krómban gazdag élelmiszerek: búzaliszt, búzakorpa, nyerscukor, hüvelyesek, zabpehely, paradicsom, fejes saláta, zöldbab, borjú és sertésmáj, tejpor, sajtok, gomba, csokoládé, kakaópor, mogyoró (88., 89., 90. és 91. táblázat). 88. táblázat: Zöldségek, gombák, gyümölcsök és diófélék krómtartalma (μg/100 g), valamint egy étkezéssel átlagosan bevitt króm mennyisége (μg) Élelmiszer Krómtartalom (μg/100 g) Bevitt króm mennyisége (μg) Bab (zöld) 33 41,25 Bab (fehér, száraz) 18 18 Lencse 15 15 Borsó (száraz) 5 5 Borsó (zöld) 2 2,5 Paraj (spenót) 30 30 Pasztinák 13 9,1 Cékla 5 2,5 Petrezselyemgyökér 5 0,5 Fejes saláta 4 2 Kelbimbó 3 2,4 Brokkoli 3 3 Burgonya 3 4,5 Karalábé 3 1,5-3 Káposzta 3 3 Kelkáposzta 3 3 Kukorica (csemege) 2 3 Paradicsom 2 1,2 Zöldpaprika 2 1,6 Répa (sárga) 2 0,4-2 Karfiol 1 0,2-1 Nagy őzlábgomba 6 6 Laskagomba 1 1 Őszibarack 7 10,5 Kajszibarack 6 3 Meggy 6 3 Cukordinnye (sárga) 6 9 Ribizke 6 3 Cseresznye 4 0,4 Szőlő 4 8 Szilvaféleségek 3 1,5 Szamóca (földieper) 3 3 Málna 3 1,5 Egres 2 1 Birsalma 2 2 Alma 2 3 Körte 2 3 Mandarin 1 0,6 Narancs 1 0,7 Dió 8 0,8 Mandula 8 0,8 Földimogyoró 6 0,6

89. táblázat: Krómban gazdag néhány gabonatermék krómtartalma (μg/100 g) és egy étkezéssel átlagosan bevitt króm mennyisége (μg) Élelmiszer Krómtartalom (μg/100 g) Bevitt króm mennyisége (μg) Búzacsíra 18 5,4 Kukoricaliszt (teljes) 4 Rizs (fehér) 3-7 2,1-4,9 Búza (teljes) 3 Búzaliszt 2-21 Szója (teljes) liszt 1,8-2 Rozs (teljes) liszt 0,7-2 Száraz tészták 4-5 3,2-4 Fehér kenyér 7 2,1 Rozskenyér 7 2,1 Barna kenyér 5 1,5 Graham kenyér 5 1,5 Zsemle, kifli 2-3 2-3

90. táblázat: Néhány tejtermék és tojás krómtartalma (μg/100 g) és egy étkezéssel átlagosan bevitt króm mennyisége (μg) Élelmiszer Krómtartalom (μg/100 g) Bevitt króm mennyisége (μg) Tej (tehén, friss) 13 32,5 Kefir 3 5,25 Tejföl 3 1,5 Író 1 1,5 Sajtféleségek 0-29 0-8,7 Tojás (sárgája) 13 Tojás (egész) 6 4,8

91. táblázat: Húsok krómtartalma (μg/100 g) és egy étkezéssel átlagosan bevitt króm mennyisége (μg) Élelmiszer Krómtartalom (μg/100 g) Bevitt króm mennyisége (μg) Borjú- és marhamáj 15 15 Sertésmáj 12 18 Sertésvese 12 12 Marhavese 10 10 Borjú-, marhatüdő 3 3 Marha lapocka, tarja 2 3 Csirkemáj 2 3 Sertéshúsféleségek 0-8 0-16 Busa 84 84 Ponty 3 3

2.5.2.7.3. Molibdén (MoO42--ion) Élettani funkciók A molibdén a sejtmag nukleinsav (DNS és RNS) építőköveinek, a nukleotidoknak a szintézisében és a kéntartalmú aminosavak anyagcseréjében, valamint néhány enzim alkotórészeként szerepel. Ilyen enzim a molibdént és vasat tartalmazó xantinoxidáz, ami az aktív szuperoxidot képezi. Felszívódás, metabolizmus A molibdén jól szívódik fel (40-80%), a májban, a vesében, a csontokban halmozódik fel, és főként a vizelettel ürül. Milyen élelmiszerek jó molibdénforrások? Molibdénben gazdagok a gabonafélék és a hüvelyesek (bab, borsó, lencse), a belsőségek (máj és vese), valamint a tej (92. táblázat).

92. táblázat: Néhány élelmiszer molibdéntartalma (μg/100 g) és egy étkezéssel átlagosan bevitt molibdén mennyisége (μg) Élelmiszer Molibdéntartalom (μg/100 g) Bevitt molibdén mennyisége (μg) Zabliszt 0,59-0,84 Búza (teljes) 0,18-0,42 Rizs (fehér) 0,12-1,31 0,084 Burgonya 4,7 7,05 Kukorica (csemege) 4,5 6 Paradicsom 4,2 2,52 Hagyma 2,4 0,6 Uborka 2,4 1,2 Fejes saláta 0,5 0,25 Narancs 1,4 0,98 Alma 0,18 0,27 Tej (tehén, friss) 28 70 Sertésmáj 50-75 75-112,5 Sertéshúsféleségek 2,2 3,3-4,4 Kolbász 8 4 Molibdénhiány Molibdén hiányát emberben nem észleltek, csupán parenterális táplálásnál, amikor agyi és idegrendszeri működési zavarok léptek fel. Napi molibdén szükséglet A kielégítő molibdén beviteli érték 0,034-0,050 mg/nap felnőttek esetén, ez a mennyiség várandós és szoptató anyáknál is bőségesen kielégíthető az élelmiszerekkel. Az

előtej, a kolosztrum molibdénkoncentrációja 0,015 mg/l, míg az érett anyatejé 0,001-0,002 mg/l, a csecsemőtápszereké 0,006 mg/nap. Mit okozhat a túlzott molibdénbevitel? Hosszantartó, rendkívül magas molibdénfelvételnél (10-15 mg/nap) pl.: a termőtalaj, esetleg az ivóvíz nagy molibdéntartalma miatt, nagyarányú, köszvényszerű megbetegedéseket észleltek. Mivel a molibdén a réz antagonista eleme, a vesén keresztül emelkedett rézkiválasztást észleltek. A jellemző tünetek: térd-, kéz- és lábfejízületi fájdalmak, deformitások, emelkedett szérumhúgysav-tartalom és molibdénszint, megnövekedett xantinoxidáz enzimaktivitás.

2.5.2.7.4. Vanádium (V3+-ion, VO2--ion, VO3--ion) Élettani funkciók A vanádium, a krómhoz hasonlóan, a szénhidrát és a zsírok anyagcseréjében vesz részt, gyorsítja a glükóz oxidációját, a májban gátolja a fehérjékből és a zsírokból történő a cukorképződést, valamint akadályozza a koleszterin szintézisét is. Milyen élelmiszerek jó vanádiumforrások? Vanádiumban gazdag élelmiszerek a halak, a húsok, a tej, a tojássárgája, a kenyér, a burgonya, a makaróni, a gyümölcsök és a zöldségek (93. táblázat). Szükséges-e vanádium pótlás? A vanádium élelmiszerekből történő napi bő felvétele miatt (0,030-2,0 mg/nap) pótlására nincs szükség. Toxicitása csekély.

93. táblázat: Élelmiszerek vanádiumtartalma (μg/100 g) és egy étkezéssel átlagosan bevitt vanádium mennyisége (μg) Élelmiszer Vanádiumtartalom (μg/100 g) Bevitt vanádium mennyisége (μg) Búza (teljes) 0,7-1 Bab (fehér, száraz) 14 14 Bab (zöld) 0,34 0,51 Paraj (spenót) 5,33-8,4 5,33-8,4 Burgonya 5,33-6,06 7,995-9,09 Répa (sárga) 0,88 0,176-0,88 Káposzta 0,8 0,8 Uborka 0,58 0,29 Spárga 0,52-1,28 0,416-1,024 Fejes saláta 0,28-0,71 0,14-0,355 Vöröshagyma 0,22-0,58 0,055-0,145 Gombák 0,5-20 0,4-16 Sertésvese 1,5 1,5 Sertés-, marhamáj 0,6 0,9

2.5.2.7.5. Káros mikro- és ultramikroelemek Meg kell említeni azokat a mikro- és ultramikroelemeket, amelyeket nem sorolnak az esszenciális elemek közé. Ezek a következők: alumínium, antimon, arzén, bárium, berillium, bizmut, bróm, cézium, ezüst, fluor, germánium, higany, indium, kadmium, ólom, ón, stroncium, tallium, tellúr, volfram. Egyes élelmiszerek jelentősen megnövelhetik más mikroelemek felszívódását, így az ólomét a tej zsírtartalma. Az alkohol, a borok, a sörök szintén növelik az ólom felszívódását. Hazánk egyes délalföldi településeinek ivóvizei viszonylag nagy mennyiségű arzént tartalmaznak.

2.5.2.8. A jód A jód a sóképző, ún. halogén elemek (fluor, klór, bróm, jód) csoportjába tartozik. A természetben, mint negatív elem főként negatív töltésű jodidok formájában, ritkán a szintén negatív töltésű jodátként vagy perjodátként kőzetekben, ásványokban (kősóban), salétromtelepeken, olajmezők jódtartalmú sóoldatában és a különböző talajokban fordul elő. A talajból a jód esővizekkel, forrás- és talajvizekkel a folyókba, tavakba kerül, majd végül a tengerekbe jut, ahol feldúsul. Egyes tengeri szervezetek, mint pl. az algák, a moszatok, a korallok, a szivacsok jelentős mennyiségű jódot képesek magukban felhalmozni. Jódban gazdagok a tengerpartok és az őskorban tengervízzel borított területek is. Ezzel szemben a tengertől távoleső területek, valamint a magas hegyvidékek, mint az Alpok, Pireneusok, Himalája, Andok, jódban rendkívül szegények. Élettani funkciói, miért fontos? A jód, mint ásványi anyag, negatív mikroelem, nélkülözhetetlen az ember szervezetének normális testi és lelki-értelmi fejlődéséhez. A felnőtt emberi szervezetben levő 15–20 mg jód 70–80% a pajzsmirigyben, míg a többi része az izmokban és a zsírszövetekben, kevés a vérben, a májban, a vesékben és az agyban található. A jódnak, illetve a pajzsmirigy hormonjainak alapvető a szerepe az agy differenciálódásában, fejlődésében, és az agysejtek szaporodásában, érésében. A jód, illetve a pajzsmirigyhormonok nélkülözhetetlenek az agyban a központi és a perifériás idegrendszer kifejlődésében. A pajzsmirigy működése A pajzsmirigy normális működéséhez mind jódra, mind szelénre szükség van. A pajzsmirigy a legnagyobb belső elválasztású mirigy, a nyak alsó részén, a gége előtt, közvetlenül a bőr alatt foglal helyet. A pajzsmirigyen keresztül kb. 17 percenként az emberi szervezet egész vérmennyisége áthalad. A pajzsmirigy sejtjeinek igen nagy az affinitásuk a jód megkötésére. A pajzsmirigysejtekből a véráramba kerülő szabad tiroxin (T4) és a liotironin (T3) pajzsmirigyhormon hatással rendelkezik, de a T3 háromszor-ötször hatásosabb, aktívabb hormon, mint a tiroxin (T4). A vérben a tiroxin és a T3 legnagyobb részben számos

plazmafehérjéhez van kötve. Legnagyobb részt (80%-a T4 és 46%-a T3) az ún. tiroxinkötőglobulinhoz kapcsolódik, míg kisebb részben a prealbuminhoz (transztiretin) és az albuminhoz. Milyen folyamatokat szabályoznak a pajzsmirigy hormonok? A pajzsmirigy-hormonok nélkülözhetetlenek a normális fejlődésben, a növekedésben. A T3- és T4-hormon fokozza az emberi növekedési hormon, az ún. szomatotropin, szomatotrop hormon (STH) képződését és elválasztását a célsejtekben, az agyalapi mirigy sejtjeiben, ezenkívül fokozzák a növekedési hormon hatását is. Ez a hatás nemcsak a hosszirányú növekedésben, hanem mindenfajta szerv-megnagyobbodással járó folyamatban is észlelhető. A növekedési hormon, az aminosavaknak a sejtekbe történő belépésére és a ribonukleinsavak előállítására történő serkentő hatásán keresztül, a fehérjék aminosavakból való felépítését biztosítja. Így fontos szerepe van a vázizomzat fehérjéinek építésében és érésében. A növekedési hormon közreműködik a zsír anyagcseréjében is; a raktárokban lévő zsírt felszabadítja, fokozza a zsírok normális lebontását és szabályozza a szervezetben való eloszlásukat, illetve növeli a vér szabad zsírsavtartalmát. A cukoranyagcserében inzulinellenes hatása, az ún. inzulinrezisztencia fokozása révén növeli a vércukorszintet, ezen kívül fokozza a májban a fehérjékből és a zsírokból történő cukorképződést. Fokozza a csontok növekedését is az oszteoblasztok aktiválásával, elősegíti a csöves csontok ízületi végeinek a záródását. (Élettani magyarázat, 5.24. fejezet) Ez a mukopoliszacharidok előállításának fokozásával, a porcokban való képződésével jön létre. A növekedési hormon a bélben növeli a kalcium és a foszfát felszívódását és ezek szintjét a vérben. Szükséges a fogak normális fejlődéséhez. Pajzsmirigy és növekedési hormon alulműködésben törpenövés alakul ki, ilyen gyermekekben a nemi érés egyik nemben sem következik be. A jód, illetve a pajzsmirigyhormonok a növekedési hormonon keresztül történő hatáson kívül közvetlenül is hatnak a zsír és a szénhidrát-anyagcserére, így a szervezet energiaháztartására. A májban a koleszterinből létrejövő epesavak az epehólyagban raktározódnak. Étkezés után onnan kiszabadulva az epesavak egyrészt elősegítik a bélből a zsírok felszívódását, másrészt, a keringésben létrejövő epesavmennyiség révén a zsírszövetek és a vázizmok sejtjeiben hozzájárulnak a T3-hormon termeléséhez. (Lásd Élettani magyarázat, 5.25. fejezet)

A pajzsmirigy hormonok a zsírok mellett elősegítik a fő energiaszolgáltató szénhidrátoknak a (cukrok, glükóz) bélből történő felszívódását. Ezenkívül fokozzák a cukor képződését fehérjékből és zsírokból, az ún. glikoneogenezist, valamint főleg a májban és az izmokban található tartalékszénhidrát, az állati keményítő, a glikogén felszabadulását. Így a vér glükózszintje megnő, a vázizmokban növekszik a glükózfelvétel és csökken a test glükózleadása is. Végeredményben a jód, illetve a pajzsmirigy hormonok fokozzák az anyagcserét, biztosítják a normál anyagcseresebességet, főként a vázizmok, a máj, a szív és a vese normál oxigénfelhasználását, így az energia képződését adenozin-trifoszfát formájában, a szükséges hőfejlesztést és testhőmérsékletet, végül a megfelelő nitrogénürítést (ammónia, karbamid, húgysav, kreatinin formájában). Így, ha a táplálékfelvétel nem nő, növekvő pajzsmirigyhormon-működéssel testtömegveszteség jön létre. A pajzsmirigyhormonok csökkentik a vérben a koleszterinkoncentrációt az LDL-koleszterin receptorainak fokozott képződése miatt. Így csökken a koleszterinből az epesavképződés, és a zsírsejtekben, valamint a vázizom-sejtekben csökken a T3-hormon képződése is. Idegi ingerek hatására (hideg, szomjúság, éhezés, izgalom, stressz/distressz állapotok jelzése a hipotalamuszban, a harmadik agykamra alsó részén, a talamusz alatt elhelyezkedő

önálló agyrészletből), gyorsan és rendkívül kis mennyiségben egy ideghormon, a TRH, tireotropin realising hormon (tireotropint felszabadító hormon), révén ún. tireoliberin szabadul fel, ami egy három aminosavból álló tripeptid. A TRH előállítását a hipotalamuszban a TRH-szintetáz enzimfehérje katalizálja, aminek az aktivitását a neurotranszmitterek, az idegingerület elektromos jeleit átvivő kémiai anyagok befolyásolják. Ilyenek pl. a dopamin vagy a szerotonin. A pajzsmirigyhormonok a só és vízháztartásra is hatással vannak, fokozzák a vizelet kiválasztást, a diuresist, és növelik a kalciumürítést is. A pajzsmirigy fejlődése az embrióban A pajzsmirigy az embrió legkorábban fejlődő szerveinek egyike. Az embrióban már a harmadik héten megjelenik a szederhez hasonló barázdálódáson már átjutott pete bőrének belső csíralemezéből eredő pajzsmirigy hámja. Ez végleges helyét a 7. héten foglalja el a légcső kialakulása előtt, majd a várandósság 10-12. hetéig kialakul a pajzsmirigyhormonok képzésének képessége. (lásd Élettani magyarázat. 5.26. fejezet) Már a várandósság elején fontos a jódháztartásra (a vizelet jódkiválasztására) és a pajzsmirigyműködésre (a szérum szabad T4-hormonszintje) irányuló szűrővizsgálat. Rejtett, lappangó vagy nyilvánvaló, esetleg látható tünetekkel járó jódhiány esetén, a klinikai vizsgálatok szerint a várandósság alatt elkezdett, az ún. biztonsági tartalékkal megnövelt, napi 0,3 mg jóddal (pl. kálium-jodid tabletta) a várandós nő jódellátását biztosítani lehet. Ezáltal a magzati pajzsmirigy-megnagyobbodás, illetve a csökkent pajzsmirigyműködés kialakulása megakadályozható. Az idegrost tengelyfonalak, a neuritok végfácskákban végződve szinapszisokat, idegi átkapcsolódási helyeket alkotnak, amelyek normális fejlődéséhez a pajzsmirigyhormonok nélkülözhetetlenek. Idült autoimmun pajzsmirigygyulladás Sajnos a fejlett országokban a fogamzóképes nők között észlelt idült autoimmun pajzsmirigygyulladás a legközönségesebb és a leggyakoribb oka a csökkent pajzsmirigyműködésnek, mivel ebben a betegségben a szervezet saját szöveti sejtjei ellen kialakult immunválasz során képződő tireoperoxidáz és tireoglobulin ellenanyagok, ún. antitestek, átjutnak a méhlepényen és veszélyeztetik a magzat, majd az újszülött pajzsmirigyének működését. Ezáltal veleszületett, átmeneti pajzsmirigy-alulműködés jöhet létre. Felszívódás, metabolizmus A jodid a kloridhoz hasonlóan egyszerű fizikai, passzív diffúzióval jól és igen gyorsan felszívódik a belekből. Egyes, szerveskötésű jódvegyületek, mint pl. az aminosavakhoz kötött jód is, változatlanul, de rosszabb hatásfokkal és lassabban szívódnak fel. A jód legnagyobb része a vérkeringés által a pajzsmirigybe kerül. Ezen kívül a gyomornyálkahártya, a vékonybél, a nyálmirigyek és az emlőmirigyek, valamint a méhlepény is felveszi a jodidot. A jód nagy része a veséken keresztül a vizelettel ürül (napi 0,09 mg), de ha a napi vizelet jódtartalma nem éri el a 0,04 mg-ot, az egyértelműen jódhiányra utal. Kevesebb jód ürül az epével, a széklettel (napi 0,02 mg), valamint a nyállal, továbbá a faggyúmirigyekkel, a verejtékkel. A szoptató anyák az anyatejjel kevés jódot (0,1 mg/l) veszítenek. (Folytatás Élettani magyarázat, 5.27. fejezet)

Mit okoz a jódhiány? Jód hiányában golyva, strúma, kreténizmus alakulhat ki. A jódhiány, illetve a pajzsmirigy alulműködés következménye zsírképződés, ún. lipogenezis, zsírlerakódás, végeredményben elhízás. A bőrben az egyes fehérjékhez kötött mukopoliszacharidok, az ún. mukoproteinek felhalmozódnak, a kötőszövetek nyákos átivódásával vízvisszatartást, megrekedést okozva mixödémát hoznak létre, az arc duzzadt, petyhüdt, kifejezéstelen, a szemhéjak duzzadtak, mozgásuk nehézkes lesz. Csökkent pajzsmirigyműködésben egyrészt csökken a csontvelő anyagcseréje, másrészt a B12-vitamin felszívódásának zavara miatt vérszegénység alakul ki. A béta-karotinok A-vitaminná történő átalakulása gátlódik, ezáltal megnő a vér karotinszintje és a bőr narancssárga árnyalatú lehet. Pajzsmirigy alulműködés Pajzsmirigy alulműködésben a fehérjék (ún. polimorfonukleáris granulociták) baktériumok és gombák okozta fertőzések elleni anti-mikrobiális hatása jelentősen gyengül. A bipoláris érzelmi megbetegedések kezelésénél használt lítium blokkolni képes a jódtironinok képződését, gátolja a pajzsmirigyhormonok (T3 és T4) felszabadulását és növeli a kompenzáló tireotropin (TSH)-hormon szintjét. Általában ilyen esetekben tüneteket nem mutató, alacsony pajzsmirigyműködés lép fel, amikor mesterséges pajzsmirigyhormon bevitelt javasolnak és a hormon mesterséges pótlásával a pajzsmirigy-alulműködés tünetmentessé tehető. (Élettani magyarázat, 5.28. fejezet) Jódhiányos vidékeken vagy tiroidantitest okozta csökkent pajzsmirigyműködés esetén nagy tireotrop- (TSH) és kis szabad T3- és T4-pajzsmirigy-hormonszintnél nagy a plazma fibrinogénszint. A várandósság alatti jódhiány következményei Jódhiányban, pajzsmirigy-alulműködésben, a fogamzóképes nők termékenysége csökkenhet, a várandós nőknek a szülés ideje körüli elhalálozási esélye nőhet, a csecsemőhalandóság növekedhet, a magzat és a csecsemő növekedési visszamaradásának, koraszülésnek, az anyagcsere- és az energiaszabályozási hibák bekövetkeztének valószínűsége növekedhet. Noha a várandós nő és magzata pajzsmirigy-működésének szabályozása egymástól lényegében független, a jódhiány súlyosbodásával mindkettő szabályozása zavart szenved. A koraszülöttek mind jódhiányra, mind jódtöbbletre különösen érzékenyek, így a várandós nő optimális jódellátottságra és a koraszülöttek pajzsmirigyműködésére gondosan figyelni kell. Meg kell jegyezni, hogy jódhiány esetében egyes élelmiszerek a pajzsmirigy működését csökkentik, de ugyanakkor a mirigy térfogatát növelik. Ezek a golyvát (strúma) képző, ún. strumigén anyagok. Ilyenek a káposztafélék, különösen a kelkáposzta, a retek, valamint a szója, a köles, a batáta (édesburgonya), a manióka, a Lima bab, továbbá a szervetlen fluor, az arzén és a nitrát. Fontos tudni azt is, hogy az ivóvizek általánosan alkalmazott tisztítása, klórozása eltávolítja a jódot, mivel a klórral jóddá oxidálódott jodid elpárolog a levegőbe. Az ivóvizek nitrátterhelésének strumigén hatása a jódantagonizmus miatt a jódbevitel növelésével mérsékelhető. Főzés során a jód egy része elvész és ez érvényes a jódozott konyhasóra is. A várandósság alatti jódhiányban, illetve az általa okozott vagy egyéb okok miatt történő csökkent pajzsmirigy-működés esetén az újszülöttek szellemi visszamaradottsága, idegrendszeri hiánybetegség, ún. kreténizmus, idiotizmus lép fel a növekedési, fejlődési

rendellenességek mellett. Ez a kreténizmus veleszületett, de nem örökletes megbetegedés, ami újszülötteken vagy korai gyermekkorban gyakran ugyanazon a földrajzi területen, pl. a Dunántúl egyes részein, a Csallóközben, a Mátra és Börzsöny egyes helyein rendszeresen halmozódva, tömegesen fordul elő (ún. endémiás kreténizmus). A jódhiány mellett elégtelen vitamin- és fehérjehiányos táplálkozás, továbbá autoimmun pajzsmirigygyulladás súlyosbítja a betegséget. A károsodást erős besugárzásos kezelés, valamint az esetlegesen, pl. atomerőművekben bekövetkezett nukleáris balesetek fokozzák, mivel jódhiányban a pajzsmirigy a szervezetbe bekerült radioaktív jód többszörösét veszi fel, mint normális jódellátottság esetén. Emiatt az optimális jódpótlás (lásd később) szignifikánsan csökkenti a pajzsmirigy radioaktívjód-felvételét és a sugárterhelést. A kreténizmusban szenvedő újszülötteknél és a gyerekeknél már az első hónapokban jelentkezik mind a szellemi, mind a testi fejlődésben észlelhető visszamaradás. A szellemi visszamaradottság, a korlátoltság foka, az intellektuális, észbeli teljesítőképesség csökkenése igen nagymértékű lehet. A későbbiek során ezek a gyermekek neuropszichológiai tesztekben elért teljesítménye csökken, intelligenciahányadosuk (IQ-juk), azaz az értelmi teljesítőképesség szintjének számszerű értéke igen alacsony. Az említett esetekben igen fontos a megelőzés, a várandós nők számára az optimális jódellátás biztosítása, továbbá a megszületett kretén csecsemő minél hamarabb pajzsmirigyhormon készítménnyel történő ellátása. (Kiegészítés: Élettani magyarázat, 5.28. fejezet) Milyen élelmiszerek jó jódforrások? Táplálékaink jódtartalmának nagyobb része szervetlen jodid és csak kisebb része szerves jódvegyület. Megjegyzendő, hogy a szerves jódvegyületek jelentős részben szintén jodiddá redukálódnak. Főként a tengeri eredetű anyagok, illetve termékek, pl. hal, csukamájolaj, alga (tabletták), „tenger gyümölcsei” (kagyló, rák, osztriga), valamint a zöld növények, mint pl. saláták, spenót, rebarbara, spárga, sárgarépa, paradicsom, borsó, bab, hagyma, eper, gomba, banán, valamint tojássárgája és tej jó jódforrások (94. táblázatot). Számolnunk kell azzal, hogy a kevés jódot tartalmazó ivóvizekkel ellátott területeken az állati eredetű élelmiszerek, mint pl. a tej és a tejtermékek, továbbá a tojás, valamint a húsféleségek is kevés jódot tartalmaznak. A növényi eredetű élelmiszerek jódtartalmát a növény fajtáján kívül részben a talaj, részben pedig az ivóvíz, illetve az öntözővizek jódtartalma, valamint az élelmiszerek feldolgozottsága befolyásolja. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy az élelmiszerek jelentős része nem a lakóhely közeléből, sőt külföldről származik.

94. táblázat: Különböző élelmiszerek jódtartalma (μg /100g) és az egy étkezéssel bevitt jódmennyiség (μg) Élelmiszer Jódkoncentráció (μg /100g) Bevitt jód mennyisége (μg) Gyümölcs 1-5 01-5 Sárgabarack 1 0,5 Körte 1 0,8 Eper 1 1 Spenót 20 2 Gomba 18 18 Zöldborsó 4 5 Sárgarépa 4 0,8-4 Száraz bab 3 3 Paradicsom 2 1,2 Rozskenyér 9 2,7 Fehér kenyér 6 1,8 Tej (tehén) 1,1 2,75 Tojás 10 Vaj 6 1,2 Marhahús 3 4,5 Disznóhús 3 4,5-6 Kagyló 659 131,8 Ponty 4 4 Pisztráng 3 4,5 Hering 20-50 20-50 Ivóvizeink jódtartalma A régebbi (1924) és az újabb (1978-1997) hazai, népegészségügyi felmérések azt mutatták, hogy az ország nagy részén az ivóvíz jódban szegény, emiatt a lakosság 80%-a jódszegény ivóvizet fogyaszt. Az ivóvíz jódtartalmának jellemzése a jód mg/liter mértékegység alapján történik a következő besorolás szerint. Igen alacsony: 0-0,001; alacsony 0,011-0,025; közepesen alacsony: 0,025-0,050; közepes: 0,05-0,150; megfelelő: 0,150-0,500; végül magas: nagyobb, mint 0,5 jódszintűek (mg/l). Hazánkban az ivóvizek jódtartalma igen alacsony a Dunántúlon, Tolna megye kivételével, de különösen Zala megyében és a Dunántúl északi részén, továbbá a Csallóközben, valamint az északi hegyvidéken, majd Pest, Nógrád, Bács-Kiskun és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Közepes Szabolcs-Szatmár és Csongrád megyében. Ezzel szemben Tiszántúlon, Jász–Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar és Békés megyében igen sok helyen nagy jódtartalmú, gyakran literenként mg nagyságrendű jódot tartalmazó ivóvíz található, pl. Törökszentmiklóson 1,2 mg/l az ivóvíz jódtartalma. Meglepő azonban, hogy a nagyvárosaink, így Budapest, Debrecen, Szolnok, Szeged ivóvizeinek jódtartalma sajnálatos módon alacsony. Figyelembe kell vennünk, hogy az ivóvízforrások vizének jódtartalmából 70% elvész a tisztítás során; a karsztvizek jódtartalma pedig igen alacsony, hasonlóképp nagy folyóinkhoz (Tisza, Duna). A legismertebb jódtartalmú ásványvizünk a hajdúszoboszlói „Páva Vajna”-féle, széndioxiddal dúsított gyógyvíz, ami 0,26 mg/l jódot tartalmaz. A haloidok: fluorid, klorid, bromid, valamint a fémionok (lítium, nátrium, kálium, kalcium, magnézium) mellett, értékes benne a savlekötő nátrium-hidrogénkarbonát (671 mg/l) és a metabórsav (14 mg/l) tartalom is. A víz kevés fluoridot (0,38 mg/l) és vasat (0,37 mg/l) tartalmaz. Említésre méltó még a

Fonyódi-, a Santé- és a Jodicum-ásványvíz, valamennyi kb. 0,1 mg /l jódtartalommal. Nagy jódtartalmúak a sóshartyáni Jódaqua (93 mg/l), az egri Dobóforrás és a pesterzsébeti jódos gyógyvizek. Ismeretes, hogy az elfogyasztott ivóvíz, ásványi- vagy gyógyvíz jódtartalma jó összefüggést mutat a vizelettel történő jódürítés mértékével és fordítva arányos a hazai jódhiányos golyva előfordulásának gyakoriságával. Mennyi a jódszükséglet? A következő jódbeviteli ajánlások javasolhatók: csecsemőknél hathónapos korig 0,11 mg/nap, majd 7–12 hónap között 0,13 mg/nap, gyermeknél 1-8 éves kor között 0,09 mg/nap, 9–13 éves kor között 0,12 mg/nap, végül 14–18 év között 0,15 mg/nap a célszerű. Felnőtteknek 0,15 mg/nap adható, várandós nők esetén legalább 0,22 mg/nap, míg szoptató anyáknál 0,29–0,3 mg/nap az optimális érték. Jódpótlás szükséges-e? A szervezet jódszükségletét részben a táplálékkal, részben pedig a különböző jódtartalmú ivóvizekkel biztosítani lehet. Általában napi 0,1 mg/nap jód bevitele hazánk lakosságának többsége számára jótékony hatású és ártalmatlan. Ez a mennyiség a normális pajzsmirigy-működéshez szükséges minimális érték, mivel a kiürült és újra nem hasznosított jód mennyisége 0,050 – 0,11 mg/nap értékre becsülhető. Jódhiányos vidékeken jódtartalmú ásványvizekkel vagy táplálékkiegészítőkkel, mint amilyen a jódozott konyhasó (1 kg só általában 15 mg jódot tartalmaz), esetleg kenyér vagy olaj, vagy jodidtartalmú tablettával (kálium- vagy nátriumjodid, vagy a stabilisabb káliumjodát; 0,1 mg jód/tabletta) vagy ún. Lugol-oldat (5% jód és 10% kálium-jodid) segítségével elégítik ki a szervezet igényét. Jódpótlás idült autoimmun pajzsmirigy-gyulladás esetében Klinikai megfigyelések azt mutatták, hogy jódhiány esetén a várandósság alatti jódpótlás nem növelte meg az anyai szérum ellenanyagainak szintjét, az autoimmun pajzsmirigy-gyulladás kockázatát, így a jódhiányos várandós nőknél a jódpótlás (0,3 mg/nap) biztonságos. Az idült autoimmun pajzsmirigygyulladás esetén az újszülöttek kezelését tiroxin (T4) hormonpótlással (12 μg/kg ttm) kell elkezdeni. Minden várandós anyának tudni kell! Az újszülöttek sokkal érzékenyebbek a jódhiányra, mint a felnőttek, mivel a pajzsmirigyen belüli jódraktáruk nagyon kicsi, ami szérum tireotropin (TSH) serkentést és tireoglobulinszint-növekedést hoz magával, hogy fenntartható legyen pajzsmirigyhormonjaik normál mértékű kiválasztása. Ezen kívül még figyelembe kell venni, hogy a várandósság alatt jelentősen megnő a pajzsmirigy-hormonok iránti igény. Az ösztrogén hormonszint emelkedése a tiroxinkötő globulin szérumkoncentrációját növeli, ennek következtében megnő a szérumban a T4- és a T3-hormonok koncentrációja is. A méhlepény is termel hormonokat: koriongonadotropint és koriontirotropint (chorion=magzatburok). Ezek a hormonok fokozzák a várandós nő pajzsmirigy-működését, növelik a szabad T4- és T3-hormon szintjét. Megemlítendő, hogy tireotropin (TSH) aktivitással rendelkeznek.

Túlzott jódbevitel A jód nagyobb mennyiségben történő (0,4 – 0,5 mg/nap) fogyasztásának általában nincsenek káros hatásai. Azonban felnőttek, különösen idősebb emberek esetén az összes jódbevitel ne haladja meg a 0,5 mg/nap értéket, elkerülve így a jóddózistól függő pajzsmirigytúlműködést. A jód túladagolása csak napi 1 mg fölötti esetben (a normál szükségletet tízszeresenhúszszorosan meghaladó mértékű fogyasztás) okozhat pajzsmirigy-gyulladást és strúma kialakulását. Ez egyaránt okozhat csökkentett vagy megnövekedett pajzsmirigyműködést. A pajzsmirigy-hormonok túltermelése, esetleg túladagolása következtében fellépő tünetcsoport, melyben fokozott a pajzsmirigyműködés, a Basedow-kór (Graves-kór). A betegség autóimmun eredetű, de lehet túlzott mértékű, főleg szervetlen jód alkalmazásának (jód-Basedow) vagy pajzsmirigy-hormon túladagolásnak a következménye. Ebben a betegségben fokozódik az anyagcsere, idegesség, ingerlékenység lép fel. Gyengeség, reszketés, tachikardia, azaz szapora szívverés, csillogó szemek, a szemgolyók kóros kidülledése (exoftalmusz) észlelhető. Az utóbbi szemnyomást, szúró érzést, könnyezést okoz, de előfordul a kettős látás is. Az esetek 95%-ában strúma is fellép. A fokozott étvágy ellenére a testsúly fokozatosan csökken. Jellemző az erős izzadás, a nyirkos bőr, a fokozott vizeletkiválasztás, fehérjeveszteség, elszegényedés zsírban és glikogénben. A pajzsmirigy jódfelvétele, de leadása is fokozott mértékű. A szérum koleszterinszintje és a szénhidráttűrés is csökken. A betegség krízise szapora szívveréssel, fokozott nyugtalansággal és lázzal jár, majd eszméletvesztéssel folytatódik, gyakran halállal végződik. Ha a nyugtalanság elmarad, akkor elesettség és közönyösség áll be. A betegség kezelése pajzsmirigyműködés ellenes gyógyszerekkel, vagy a golyva, illetve a pajzsmirigy műtéti eltávolításával vagy radioaktív jóddal való kezeléssel történik. A jódindukált jód-Basedow-kór esetében kialakult pajzsmirigy túlműködés a jódfogyasztás elhagyása után már 1-6 hónap alatt magától meggyógyul. A pajzsmirigy túlműködésében a tiroxin (T4) és a trijód-tironin (T3)-hormonok a különböző szövetekben oxidatív stresszt indukálnak azáltal, hogy a szív- és vázizmok, a máj, a vese, a csecsemőmirigy, a here, az agy, a barna zsírszövetek mitokondriumaiban működő légzési láncot aktiválják úgy, hogy a szövetek sejtmagjainak receptoraira hatnak. Ezáltal indukálják a légzési láncban szereplő kulcsenzimfehérjék képződését. A sejtekben a légzési lánc normális működése közben a belélegzett levegő oxigénjéből és a felvett táplálékból származó szénhidrátok (glükóz, cukor), zsírok, fehérjék hidrogéntartalmából lényegében a lánc citokróm-c-oxidáz enzimfehérje katalízisével, víz képződik, miközben energia szabadul fel. A különböző oxidatív stresszek, hormontúlműködés, örökölt mitokondriumkárosodás, öregedés miatt kisebb lesz a légzési láncot alkotó fehérje komplexek (I, II, III és IV jelölésű) hatékonysága. Ennek következtében a légzési lánc fő termékei mellett melléktermékek: szuperoxidok, hidrogén-peroxidok, hidroxilgyökök, peroxinitrit-csoportok, mint aktív termékek képződnek, amelyek károsítják a sejtek működését, energiatermelését, reagálnak a nukleinsavakkal, így a genetikai anyag egy része elvész, oxidálják a zsírokat (lipidperoxidáció) és a fehérjék érzékeny részét. Végül is a károsodások sejtpusztuláshoz, sejthalálhoz vezetnek, ugyanis az oxidációval és az ezt követő proteolízissel a mitokondrium légzési lánc károsodott fehérjéi a külső sejthártya porin (pórus) csatornáin keresztül kiürülnek (programozott sejthalál által), így a szövet megtisztul azoktól a sejtektől, melyek nagy mennyiségű káros, oxigéntartalmú anyagokat (lásd fent), mint melléktermékeket képesek termelni. A vérplazma kis tireotropin- (TSH) és nagy pajzsmirigy-hormonszintje (szabad T3 és T4), viszonyítva a pajzsmirigy kiegyensúlyozott hormonális működéséhez, mind klinikai tüneteket nem mutató, mind szemmel látható pajzsmirigytúlműködésben tromboembolia

növekvő kockázatához vezet. Egyrészt a véráramba bejutott és tovasodródott, majd a vérerekbe beékelődött véralvadék, vérrög elzárja az ereket, másrészt csökken a vérrögök feloldódási sebessége, az ún. fibrinolízis. Növekszik a vér belső súrlódása (viszkozitása), az ütőér belső és külső rétege, az érfal megvastagszik. Szabálytalan szívverés (aritmia), ritmushiány, szívpitvarremegés, sőt a bal szívkamra megnagyobbodása is felléphet. Mindezek növelik a szív- és az agyi érrendszeri halálozás kockázatát. Ez azzal értelmezhető, hogy pajzsmirigytúlműködés esetén a T3-hormon az előzőekben leírt magreceptor hatáson keresztül aktiválja a véralvadásban kulcsfontosságú fehérjék (fibrinogén, véralvadási tényezők: faktor II, faktor VIII, faktor IX és X; véralvadási fehérjék: plazmafibronektin, protrombin előanyag) képződését. Ugyanakkor a T3-pajzsmirigyhormon csökkenti a vérrögök feloldását elősegítő plazmin szerin-protáz enzim előanyagának a plazminogénnek a mennyiségét, valamint a magzat esetleges károsodását jelző alfa-fetoproteinszintet. A pajzsmirigytúlműködés oxidatív hatásait csökkenthetik az antioxidánsok, így pl. az Eés a C-, a B2- és a K-vitamin, a glutation és a koenzim Q10 mennyiségét. De gyökeres megoldást csak az előzőekben tárgyalt, a pajzsmirigy kiegyensúlyozott hormonális működését biztosító gyógyszerekkel, vagy jódizotópos, illetve a műtéti kezeléssel érhetünk el. Ha a 131-es jódizotóp jelentős mennyisége a pajzsmirigybe jut, ott akkumulálódik. Ez a rövid felezési idő ellenére igen veszélyes, mert biológiai felezési ideje hosszú, ennek következtében az izotóp egész radioaktív élettartalma alatt a pajzsmirigyben marad, s ott igen erős károsító hatást fejthet ki.

2.5.2.9. Szelén A szelén viszonylag nagy koncentrációban található a normálisan működő pajzsmirigyben. A szelén hiánya a jódot elvonó dejodináz enzimfehérjéknek a T4 → T3 pajzsmirigyhormon-átalakulásra gyakorolt katalizáló hatását csökkenti, ami a várandós anyai T4-tiroxin hormonnak a magzati agyban történő növekvő felhasználását eredményezi. Emellett a magzat agyában a trijód-tironin (T3) hiánya fokozott ingerlésre és az agyalapi mirigy tireotropin (TSH) pajzsmirigy stimuláló hormon elválasztására készteti a mirigyet. Mindezek pedig növelik a sejten belüli hidrogén-peroxid-képződést. A szöveteket károsító hidrogén-peroxidot hatékonyan eltávolítani képes, az azt elbontó, szeléntartalmú glutationperoxidáz enzimfehérje. Ez a fehérje szelénhiányban gyengébben működik, aminek következtében a hidrogén-peroxid felhalmozódik. Ez a pajzsmirigyszövet rostos elfajulását, az ún. fibrózist okozza, ami pajzsmirigy elégtelenséghez vezet. A káros hidrogén-peroxidot és lipidperoxidokat a vastartalmú kataláz és a szeléntartalmú glutation peroxidáz enzim bontja le. Mit okoz a szelénhiány? Szelén hiányában Keshan-kór, szívizombántalmak léphetnek fel, az immunvédekező képesség csökken, a bőr-, máj- és bélrák kockázata megnő. Mennyi a szelénszükséglet? A várandós nők és a szoptató anyák szükséglete 0,06 és 0,07 mg/nap.

Milyen élelmiszerek jó szelénforrások? Szelénben gazdag élelmiszerek: hüvelyesek, kukorica, káposzta, paradicsom, fejes saláta, zöldbab, borjú és sertéshús (95. táblázat).

95. táblázat: Szelénben gazdag élelmiszerek szeléntartalma (μg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt szelén mennyisége (μg) Élelmiszer Szeléntartalom (μg/100 g) Bevitt szelén mennyisége (μg) Rizs 15,5-40 10,8-28 Tésztaféleségek (száraz) 13-26 10,4-20,8 Szójabab 21 10,5 Bab (fehér, száraz) 10 10 Bab (zöld) 0-1,3 0-1,3 Lencse 8 8 Borsó (zöld) 3 3,75 Kukorica (csemege) 16 24 Fokhagyma 6 0,06 Káposzta 2 2 Répa (sárga) 1,7 0,34-1,7 Burgonya 1,3 1,95 Kelbimbó 1 0,8 Brokkoli 1 1 Burgonya 1 1,5 Endivia 1 0,5 Fejes saláta 1 0,5 Karalábé 1 0,5-1 Karfiol 1 0,2-1 Paradicsom 1 0,6 Paraj (spenót) 1 1 Sajtok 5,2-6,8 2,6-6,8 Lazac 75 75 Sertéshús 19-51 19-51 Marhahús 19-51 19-51 Csirkehús 17-26 17-26 Garnélarák 64 64 Szükséges-e szelénpótlás? A táplálékban lévő kevés szelénnel (hal, húsok, máj, vese, tojás, fokhagyma, retek, lencse, spárga, teljes kiőrlésű gabona), különösen szelénhiányos vidékeken, nem elégíthető ki a várandós nők és szoptató anyák szükséglete. A szelén pótlása célszerűen az élesztőbe épített szelénnel (Selenor) történhet.

2.6. Víz

Az emberi szervezetbe felvett anyagok közül a legnagyobb mennyiségű a víz. Az ókori görög orvosok tanítása szerint: „Ha tájékozódni akarsz az ott élők egészségi állapotáról, először vizsgáld meg, hogy milyen vizet isznak”. Miért fontos a megfelelő folyadékháztartás biztosítása? Miután a szervezet legnagyobb mennyiségű összetevője a víz (50-75%), így a tiszta víz még a tápláléknál is fontosabb „élelmiszer”, elengedhetetlen az élethez, a szervezet zavartalan működéséhez. Mind a víz hiánya (2-4 nap), mind a víz fölöslege (vízmérgezés) végzetes lehet. A víz szerepe sokoldalú, nemcsak oldószere és közege a szervezetben lejátszódó folyamatoknak, hanem szállítja is a tápanyagokat és az abból képződő salakanyagokat, valamint biztosítja a vesék szűrőfunkcióját (napi 170 liter glomerulus szüredék), sőt a „hidrolízis” biokémiai folyamataiban a víz az egyik reagens. Nélkülözhetetlen az energiatermeléshez, a hőszabályozáshoz, a szervezet sav-bázis egyensúlyában, melynek zavara terápia nélkül az alapbetegségeket súlyosbíthatja, sőt halálhoz is vezethet. Ezért a megfelelő folyadékháztartásra nagy hangsúlyt kell fektetni. Fontos a vízháztartás pontos egyensúlya, a vízfelvétel és a vízleadás csak szűk határok között ingadozhat. A vízleadás vizelettel (1,47-2,60 liter), széklettel (kb. 0,16 liter), bőrön keresztül izzadással (kb. 0,55 liter) és a tüdőn át légzéssel (kb. 0,55 liter) történik. Milyen következményei lehetnek a vízhiánynak? A vízhiány mind szomjazással, mind jelentős mennyiségű vízleadással (nagymértékű izzadással, hasmenéssel) létrejöhet. Különösen idősebb embereknél gyengülhet a szomjúságérzés annyira, hogy nem képesek a fellépő folyadékhiányt megfelelően érzékelni. Meleg környezetben végzett erős fizikai munkánál a napi vízszükséglet a megadott érték többszörösét is elérheti, sőt szélsőséges helyzetben a 10 litert is meghaladhatja. Vízhiányban a nyálkahártyák és a nyelv száraz lesz, erős a szomjúságérzés, a pulzus szapora, a bőr sápadt, a végtagok hűvösek, a vizelet mennyisége csökken, és a salakanyagok felszaporodnak benne. Székrekedés léphet fel, mind a fizikai, mind a szellemi teljesítmény csökken, végül a vér besűrűsödik, és a keringés összeomlik. Hiponatrémia (sóhiány) esetén görcsrohammal járó agyödéma léphet fel. A kiszáradás várandósság esetén reggeli rosszulléteket okozhat, magas vérnyomást, stresszt, depressziót, magas vérkoleszterin szintet is előidézhet. Folyadékszükséglet és folyadékbeviteli lehetőségek Felnőtteknek napi 1,6-2 liter, míg gyermekeknek napi 60 ml/ttm-kg-onként a javasolt folyadékbevitel. Várandós anyáknak 2,7-3,0 liter, szoptató nőknek 3,1-3,8 liter a napi optimális összes folyadék (víz) bevitel, ami három forrásból tevődik össze:  italokból: 1,47-1,77 liter várandós nők, illetve 1,87-2,57 liter szoptató anyák esetében;  a szilárd táplálék víztartalmából: 0,89 liter várandós nők, 1,0 liter szoptató anyák esetében;  zsírok, szénhidrátok és fehérjék oxidációjából származó vízből: 0,34 liter várandós nőknek, 0,39 liter szoptató anyáknak. Hazánkban a vezetékes víz 70%-a kifogástalan, de néhány helyen, ahol a víz minősége nem megfelelő, megoldás lehet a házi víztisztító rendszer, a palackozott víz, vagy a forrásvizek, és ásványvizek. A palackozott vizek kiválasztása

Hazánkban ma valamivel több, mint százötven forrásból nyernek ásvány-, illetve gyógyvizet, de a külföldről behozott vizek mennyisége sem elhanyagolható. Régebbi (1989) felmérések szerint hazánkban a felnőtteknek csak kb. 30 % fogyasztott ásványvizet, míg az újabb (2003) felmérések szerint már kb. 70%. Ennek oka részben az erős reklám, részben pedig az, hogy sokan a csapvizet élvezhetetlennek találták, az ásványvizeket pedig élvezeti, illetve kedvező gyógyhatásai miatt részesítik előnyben. A palackozott vizek, ásványi, illetve forrásvizek kiválasztásánál fontos figyelembe venni, hogy a lehetőségekhez képest az ásványi szervetlen sók, elsősorban a kalciumionok mennyisége a lehető legkisebb legyen, mivel egyrészt ezeket a „hidratált” ionokat csak elenyésző mértékben hasznosítja a szervezet, másrészt a szervezetben lerakódva vesekő, epekő és az érelmeszesedés kialakulásában szerepük lehet. Nem szerencsés a túl nagy nátriumkoncentráció sem a túlzott mennyiségű nátriumsók kedvezőtlen élettani hatásai miatt. Rendszeres fogyasztásra a következő tulajdonságok egyidejű megléte esetén ajánlhatók az ásványvizek: - a kalcium- és a magnéziumionok mennyiségének aránya kisebb, mint: 2,80, előnyösen 2,0 körüli érték; - a nátriumionok koncentrációja (mg/l) kisebb, mint 35 mg/l, előnyösen 10 mg/l vagy kisebb; - a kalciumionok koncentrációja haladja meg a 60 mg/l értéket. A káliumionok mennyiségét a legtöbb esetben nem mutatja az ásványvizes palackok címkéje. Előnyös, ha a víz 2-10 mg/l koncentrációban ezt az elemet is tartalmazza. Nyilvánvaló, hogy a szervezet mindenkori állapota, étkezésünk minősége és mennyisége jelentősen befolyásolja, milyen ásványvizet igyunk. Esetenként, például kalciumhiányos táplálkozásnál (tej és tejtermékek nélküli étrendnél) a nagy kalciumtartalmú, a nagy igénybevételnek kitett szervezet számára, főként erős izzadással járó tevékenység végzése után a nagy nátriumion-tartalmú vizek fogyasztása előnyös lehet. Ha rendszeresen ásványvizet iszunk, akkor tekintettel kell lenni az egyéb forrásokból bevitt ásványi anyagok mennyiségére is. Egyébként az ásványvizek fogyasztásánál is, csakúgy, mint az étkezésnél a termékek gondos kiválasztása és a mértékletesség alapvető szempont. A vizek leggyakrabban előforduló szennyezői A vezetékes víz helyenként káros anyagokat is tartalmazhat: nagy mennyiségű vasat, arzént, ólmot, nitrátot, radont. Előfordulhat, hogy a víz baktériumokkal és más mikrobákkal, vagy a klórral történő fertőtlenítés klórtartalmú melléktermékeivel is szennyezett lehet. A leggyakrabban előforduló szennyező, toxikus mikroelemek ionjainak engedélyezett határértékeit és a kritikus koncentrációjuk felett megjelenő káros hatásukat, a mikroelemek kóroki szerepét a 96. táblázat tartalmazza. A műtrágyázás miatt egyes ivóvizekbe sok nitrát kerül, ami nitritté alakulva különösen a csecsemőkre veszélyes, ugyanis gátolja az oxigénellátást. Sajnos helyenként a szennyvizek egy része csatornázás híján a talajba szivárogva szennyezi a talajvizet, így a szerves anyagokkal és ammóniummal fertőzött kútvíz káros, fogyasztása akár járványt is okozhat. Az ilyen vízzel történő öntözés veszélyes, mert a káros anyagok jelentős része felszívódik az öntözött haszonnövényekbe, és ezek fogyasztása révén károsítja a szervezetet. Mit okoz a túlzott vízbevitel? Víztoxicitás túlzott itatás, izotóniás elektrolit oldattal történő túltöltés esetén alakulhat ki. Tünete: ödéma, idegrendszeri tünetek.

96. táblázat: Ivóvizek mikro-, ultramikroelemeinek megengedett határértékei és káros hatásai Elem Alumínium

Megengedett koncentráció (mg/l) 0,2

Antimon

0,005

Arzén

0,01

Bór Cink

1,0 0,2

Fluor

1,5

Higany

0,001

Kadmium Króm

0,005 0,05

Mangán

0,05

Nikkel

0,02

Réz Szelén Ólom

0,2 0,001 0,01

Vas

0,2

Toxikus hatások Vesekárosodás, vesefunkciós zavarok, agyi szürkeállomány károsodása, szellemi hanyatlás, vérszegénység (normálisnál kicsit kisebb vörösvértestek), csontlágyulás Kötőhártya- és szaruhártyagyulladás, légúti gyulladás, hányás, hasmenés, bőrgyulladás, Étvágytalanság, fokozott nyálelválasztás, a száj nyálkahártyájának gyulladása, emésztési zavar, hasgörcs, hányás, hasmenés, fogyás, bőrtünetek (festékanyag-lerakódás, foltokban mutatkozó fehérség), a körmök fehéren csíkozottá válnak, több ideg egyidejű gyulladása, vörösvértestek szétesése, spontán abortuszok és a fejlődési rendellenességek számának növekedése, kis súlyú újszülött, bőr- és hólyagrák, szív- és tüdőtünetek Vesekárosodás, hányinger, hasmenés, bőrgyulladás Álmatlanság, letargia, hányinger, hányás, láz, veseelégtelenség, vérszegénység, szérumlipáz-emelkedés Fogfluorózis (színtelen, fakó, opálosan fehér fog), fogzománc-károsodás (sárgás-barna foltok, csíkok, pettyezettség, felmaródások, satnya fejlődés, szövettani elváltozás), csontfluorózis (deformáció, csontlágyulás, csontritkulás, ízületi merevedés, vashiányos anémia (a hembe történő vasbeépülés gátlása) Immunrendszer károsítása, vesefunkció-zavar, nyálkahártya-elváltozás, idegrendszeri károsodások Szív- és veseelégtelenség, magas vérnyomás, Bőrelváltozás, allergiás bőrekcéma, vese- és májkárosodás, szövetelhalás, mutagén és rákkeltő hatás Letargia, izomtónus fokozódása, remegés, neurotoxikus hatás, vérnyomáscsökkenés, alacsony fehérvérsejtszám, koraszülés, spontán abortusz Nyálkahártya-összehúzó hatású, szenzibilizálás, allergiás bőr és légúti tünetek, bőrgyulladás, rákkeltő Étvágycsökkenés, máj- és vesekárosodás, vérszegénység, sárgaság Gyomorpanaszok, hajhullás, körömelváltozások Vashiányos vérszegénység, központi és perifériás idegmérgezés, agyvelőbántalom, nyugtalanság, gyengeség, fejfájás, látászavar, depresszió, memóriazavar, álmatlanság, étvágytalanság, hascsikarás, veseelégtelenség, sterilitás (hereszövet-károsodás, sperma abnormalitás), gyomor- és bélrendszeri tumorok, légúti daganatok Nyálkasejtek elhalása, gyomorfájás, hányás, hasmenés, fekete széklet, máj idült gyulladása, veseelégtelenség

3. Újszülött és Csecsemőtáplálás

3.1. A magyar csecsemőtáplálás rövid történelmi áttekintése 1690-ben jelent meg Kolozsváron Pápai Páriz Ferenc orvosdoktor „Pax Corporis” című könyve, az első magyar nyelvű, nyomtatott, általános orvosi kézikönyv. A szerző útmutatást adott benne nemcsak a betegségek felismeréséhez és okainak felderítéséhez, hanem a gyógykezeléshez is. Ír a szülésről, a gyermekágyi időszakról és a gyermekbetegségekről is. Az 1760-as évektől folyamatosan adnak ki a szülészek és a gyermekágyas időszak segítői, a bábák számára írt tankönyveket. 1766-ban jelent meg a Debrecenben működő kálvinista orvos, Wesprémi István első magyar nyelvű bábakönyve. A gyermek megszületésével a gyermekágy időszaka kezdődik el, melyben az anya és újszülött aktív segítői voltak a bábák. Nemcsak az anya körüli teendőket látták le, hanem az újszülöttet is ellátták, segítették a szoptatást. Az ókortól vita övezi a szoptatás megkezdésének idejét, a colostrum, az előtej ártalmas vagy ártalmatlan voltát. Az antikvitásban ugyanis az a nézet élt, hogy a gyermekágyi tisztulás és a tej összeférhetetlen, az ún. „tejmetasztázis tana” szerint a megevett étel egy része tejjé válva a vérben kering és a várandósság alatt ez a tejtartalmú vér a magzatot, majd születés után tejként a csecsemőt táplálja. Ha az anya nem szoptat, akkor a vér felgyülemlik és szétárad az erekben súlyos betegséget okozva. Ez a nézet a 19. század közepén elfogadott volt Magyarországon is. Az előtejet mérgezőnek tartották, veszélyesnek mind az anyára, mind a gyermekre nézve. Egész Európában élt ez a Plinius óta az ókortól ránk maradt hiedelem, és a 20. század közepéig a magyarországi vidéki közösségekben fennmaradt. Ezért élt az a szokás, hogy az újszülöttet teával kell „kitisztítani” az első napokban. Ugyanakkor az első 2-3 napban még nem kell szoptatni. Az orvosok azonban az előtejet a 18. század közepére már jótékony hatásúnak, az újszülött számára enyhe hashajtó, tisztító tulajdonsággal bírónak írták le. Ezért óva intették az asszonyokat, hogy a korábbi szokás szerint kifejjék és eldobják ezt a „gyógyszert”. Az okleveles bábák a szülést követő 4-6 órában igyekeztek mellre tenni az újszülöttet, hogy szophasson. A magyarországi közösségekben általános szokás volt azonban, hogy a megkeresztelés előtt nem szophatott a csecsemő. Éppen ezért a megszületett gyermeket igyekeztek minél hamarabb keresztvíz alá tartani. Ha csak 2-3 nap múlva nyílt erre lehetőség, addig cukros vízzel vagy gyenge teával itatták a kicsit. A tejtermelést évszázadok óta többféle módon próbálták segíteni. Pápai Páriz a máig ismert édesköményt ajánlotta a petrezselyem mellett. De szerepel az összegyűjtött munkákban harmattal átitatott kenyér, más asszony tejével gyúrt pogácsa is tejszaporítóként. A legegyszerűbb módja a tejindításnak, ami az egész Kárpát-medencében ismert volt, hogy a nagyobb gyermekkel vagy a férjjel, bábával szopatták ki az emlőt. A szoptatásnak nem volt szabott rendje, ha sírt a gyermek, megszoptatták. Az első hathétben az anya mellett, majd azután bölcsőben helyezték el. Fekve, illetve gyakran kisszékre, ún. szoptatószékre, karosszékbe ülve szoptattak. Ha kint dolgoztak a földeken, akkor egy fa alá ülve szoptatták az anyák a gyermekeket. Ha utaztak, gyalogoltak, eközben is mellre vették a gyermeket, és nyugodtan folytatták az útjukat. Éjszaka, ha a gyermek fölsírt, maguk mellé

vették, és együtt aludtak tovább. A nők a szoptatás idejére általában félrehúzódtak, félve a boszorkányoktól és a szemmel veréstől. Erre leginkább a gyermekágyi időszakban ügyeltek. Szoptatás előtt megnyálazták a mellbimbót, és csak akkor mosták meg, ha amúgy is mosdottak. A szülés után már néhány nappal, de a hathetes gyermekágy után a szoptatás a mindennapok rendjébe illeszkedett. Számos szokás volt a megfelelő étrend betartására is. A tej megóvása érdekében az anyának és környezetének vigyáznia kellett, ugyanúgy, mint a várandós időszakban, hogy a szoptató nő ne legyen kitéve lelkét, kedélyét megzavaró élményeknek, látványoknak. A nők addig szoptattak, míg tejük volt. Magyarországon általában 10-12 hónapig, de gyakran akár a gyermek két éves koráig is szoptattak. Néha még 3-4 éves gyermek is kapott alkalmanként anyatejet, mert az anya sajnálta elválasztani. Azonban már 4-6 hónapos kortól kiegészítették az anyatejet darával, hígított tehéntejjel, előrerágott falatokkal. Ha az anyamellben a kívánt időben nem apadt el a tej, különböző elválasztási rítusokat alkalmaztak. A radikális mód szerint az anya néhány napra elment otthonról, addig a gyermeket feles tejjel, teával, szilárd étellel táplálta a család. Amikor az anya visszatért, akkor sem engedték a gyermeket szopni, hanem valamilyen undort keltő dologgal, ecettel, borssal, szúrós tárggyal fordították el ettől. A magasabb társadalmi helyzetű csoportoknál, kíméletesebb, fokozatosabb elválasztást alkalmaztak, és egy-egy alkalommal az anyatejet tehéntejjel váltották fel. Mindkét módot megelőzte azonban a gyermek vegyes tápláláshoz való szoktatása. Ha minden elővigyázatosság ellenére a szoptató asszonynak mellgyulladása alakult ki, számos gyógyító praktikát alkalmaztak. Tersánszky József és Ócsváry Ede orvosok 1843-ban adtak erre vonatkozó útmutatást. Ezek között a lefejés, a gyógynövényekkel történő borogatás, sőt a pióca használata is szerepel. Magyarországon a 18. század első évtizedéig nemcsak a parasztközösségekben, hanem a főúri családokban is természetes volt, hogy az anyák maguk szoptatták csecsemőiket. Csak betegség, vagy halál esetén vettek igénybe a családok más asszonyt, aki maga is szoptatott, és volt elég teje. Ez teljesen elfogadott, természetes gyakorlat volt, nem feltételezett vérségi rokonságot, aki tudott segített. Nem járt érte semmilyen ellenszolgáltatás. A 18. század közepére a városi polgári családokban nálunk is elterjedt a dajkatartás. Ezt a folyamatot az orvosok kezdettől fogva ellenezték, és igyekeztek szoptatásra bírni az anyákat, nemcsak ennek fiziológiai fontossága, hanem az anyagi ellenszolgáltatás problémái miatt is. A dajka szerepe nem ért véget a szoptatással, gyakran élete végéig a családban maradt, és a gyermekgondozás későbbi feladatait is ellátta. Nálunk a 16. századi főúri levelezésben olvashatunk egyébként először a főúri csemete mellé fogadott dajkáról, aki a családdal együtt élt, és akiről bőségesen gondoskodtak. A 18. század végétől a 20. század elejéig számos tehetős család alkalmazott szoptató dajkát, természetesen rendszeres fizetésért. A bérdajkaság, széles körben elfogadott pénzkereseti forrás volt. Ha az anya nem tudta szoptatni gyermekét és nem volt a közelben alkalmas dajka sem, akkor mesterséges táplálásra volt szükség. 1841-ben Zeyk Dániel a kecsketejet ajánlotta erre alkalmas, agyagból, fából, állati szarvból készült szopóedényekből. Magyarországon is a kecske- és a tehéntej, valamint víz keverékét alkalmazták. Gumiszopókával ellátott üveg lehetett már 1870-ben is, mert az 1876-ban megjelent bábakönyvben a tisztántartásáról pontos utasítások voltak. A mesterséges táplálás kérdése a 19. század második felére fontos egészségügyi és szociális kérdés volt Magyarországon, ugyanis az így táplált gyermekek közt rendkívül magas volt a gyermekhalandóság. Fontos lépés volt a pasztőrözés és a sterilizálás elterjedése. Ennek alapján csak forralt tejet kaphatott a csecsemő. A 19. század végére többféle anyatejpótló tápszerrel is előálltak a tejporgyárak. A legismertebb a Nestlé-féle gyermekliszt volt, ezt Monarchia-szerte reklámozták.

3.2. Csecsemőkor, csecsemőellátás Az emberi lét legesendőbb életperiódusa a csecsemőkor. Az újszülöttkor az élet első hónapja, a csecsemőkor pedig az élet első éve. Segítő támogatás nélkül az újszülöttnek nincs semmi esélye arra, hogy megérje első életévét. Az anyai, a családi gondoskodás nagymértékben függ a környezet szolidaritásától. Már a gyermekét váró anya kifejezésekből is érződik a közösség speciális viszonya a kismamához. Van ahol áldott állapotúnak nevezik a magzatát hordozó kismamát, van ahol várandósnak, de igen gyakori megnevezés a várandós asszony is. Az is érdekes, hogy az egyes társadalmak mit tekintenek az újszülött szempontjából nézve születésnek. Magyarországon születésről beszélünk akkor, ha az újszülött születése a 24. gesztációs hét után következett be, vagy születési súlya meghaladta az 500 g-ot, valamint minden esemény születésnek számít, amennyiben az újszülött életjelenséget mutatott, például sírt, mozgott, szívműködése volt, ingerekre reagált. Ezzel a megközelítéssel teljes mértékben követjük a fejlett európai országok gyakorlatát, így a hazai, csecsemők túlélési esélyeit jellemző adatok összevethetők a hasonló elveket követő országok eredményeivel. A világ minden országának csecsemőhalálozási adatait az Egészségügyi Világszervezet gyűjti össze, és közli éves kiadványaiban. Érdekes módon, ha egy országról kívánunk tájékozódni, és keressük legjellemzőbb adatait, a csecsemőhalálozási arányszámokat már az első jellemző paraméterek között megtaláljuk. Miért ilyen fontos a csecsemőhalálozási arányszám? Mi a csecsemőhalálozás? Csecsemőhalálozáson azt értjük, hogy a nulla és egyéves életkor között a csecsemők hány ezreléke hal meg. Ez az érték az európai országok esetében átlagban 10 ezrelék alatt van, a fejlett országokban viszont 5 ezrelék alatt. Magyarországon 5 ezrelék körül mozog, tehát megszületéskor az várható, hogy 1000 újszülött közül öt nem éri meg az egyéves születésnapját. Népegészségügyi elemzők szerint a csecsemőhalálozási arányszám jobban jellemzi az adott ország egészségügyének fejlettségi szintjét, mint a szociális helyzetet, a családok életszínvonalát. Természetesen a szociális helyzet, az életszínvonal hat a csecsemők túlélési esélyeire, amit azonban a fejlett egészségügyi ellátás, a megfelelő kultúra jó irányban befolyásolhat. Mindezek alapján levonhatjuk a következtetést, hogy a magyar csecsemőhalálozás közelít a fejlett európai államok eredményeihez, és a magyar egészségügyi ellátás még a nehezebb szociális helyzetben nevelkedő csecsemőknek is európai esélyegyenlőséget biztosít. Miért javul folyamatosan a magyar csecsemőhalálozás, ami az 1990-es évek elején 15 ezrelék körül mozgott, és napjainkban remélhetőleg 5 ezrelék alá csökken. A számos ok közül meg kell említeni néhányat. Az egészséges, érett újszülöttek túlélési esélye azért javult, mert a gyermek-családorvosi, védőnői megelőző tevékenység nagyon eredményes. Jól folyik a védőoltási prevenció, általában lelkiismeretesen követik az újszülött, csecsemő testi, mozgásés mentális fejlődését, gond esetén segítenek, és amennyiben nagyobb a probléma, kórházi segítséget kérnek. A csecsemőhalálozás nagy terhe a beteg újszülöttek, a fejlődési rendellenességgel születettek és a koraszülöttek halálozása. Hazánk az elmúlt évek alatt ezen a területen is jelentősen fejlődött, hiszen a beteg újszülötteket, koraszülötteket intenzív, újszülött centrumokban gyógyítják, ahol Magyarországon is elérhetők a legjobb gyógyszerek, a legfejlettebb kezelési eljárások; a szakembergárda is kitűnő, mind az orvosok, mind a nővérek magas szintű, áldozatos munkát végeznek. Mit sem érne a fejlett egészségügy, ha nem találkozna a gyermekek felé irányuló családi gondoskodással. A család a mai modern világban szűkül, általában a nagyszülők, keresztszülők nem élnek a család közelében. A fizikai távolság sokszor akadálya annak, hogy a nagymama segítsen az unoka nevelésében, támogassa, tanáccsal lássa el lányát. Éppen ezért felértékelődik az a közösség, melyben a család él, a baráti kör, a munkahely, a szomszédok és

minden egyéb közösség, mely támogatást nyújthat a csecsemőről gondoskodó szülőknek. Információt számos helyről be lehet szerezni, például arról, hogyan ápoljuk, öltöztessük, etessük gyermekünket, azonban a személyes példa ereje a legfontosabb. További gond, mi tekinthető hiteles információforrásnak, amire a család támaszkodhat. Az is nehézséget okozhat, ha jó szándékú és nagy tudással bíró szakemberek ellentétes álláspontra helyezkedve nem segítik, hanem éppen megnehezítik a fiatal szülők helyzetét. Szerencsére mindig van egy bölcs a családban, maga az újszülött, a csecsemő. Sokszor viselkedésével jelzi azt, mit kell tennünk. Ehhez viszont az kell, hogy megismerjük és gondosan figyeljünk rá. A következő fejezetben az első életév csupán egyik, de igen fontos kérdésével foglalkozunk, az újszülött- és csecsemőtáplálással. Leszögezzük, hogy akkor, amikor vitatható kérdéssel találkozunk, igyekszünk a már korábban bevált tapasztalatok alapján kínálni megoldást.

3.3. Miért anyatej? Az anyatejjel történő táplálás története egybeesik az emberiség történetével, sikeressége nem igényel bizonyítást. Fogalmát érdemes tisztázni, mielőtt a részletekbe mélyednénk. A természetes anyatejes táplálás a szoptatás, hiszen így az újszülött és édesanyja között kettős kapocs alakul ki. Az első a táplálás, a második a lelki kapocs. A szoptatás tehát azt jelenti, amikor az édesanya újszülöttjének anyatejet szoptatás útján ad, akkor fizikailag és lelkileg a lehető legközelebb kerültek egymáshoz, talán a legtartósabb emberi kapcsolat születik meg ezáltal. Természetesen az édesanya adhat anyatejet úgy is, hogy lefeji tejét, ami történhet kézzel vagy gépi fejéssel, és ezt az anyatejet cumisüvegből, kis pohárból vagy kis kanállal adja oda gyermekének. Másik anyának tejét is kaphatja az újszülött, ami beszerezhető anyatejgyűjtő-állomásoktól, akár tejtestvéri kapcsolat útján, azaz ismerős anya megszoptatja az újszülöttet, vagy lefejt tejet ad neki. Természetesen mindezen formák célja az, hogy anyai tejet kapjon a gyermek, de anyatejes szoptatást csak az első forma képvisel, amikor is az édesanya szoptatja gyermekét, ezért a szoptatás fogalmát fenntartjuk a legoptimálisabb csecsemőtáplálási formára. Néhány rövid gondolat a különböző táplálási formákhoz. A szoptatás előnyösen hat az édesanyára, fizikai, lelki állapota stabil lesz, hormonháztartása kiegyensúlyozottá válik, nőies alakja gyorsan az áldott állapot előttihez tér vissza. Az újszülött a szopással számára kellemesen nehéz fizikai munkát végez, erősíti arc és nyelvizmait, átszellőzteti középfülét, összehangolt szopási, légzési és nyelő funkciót végez, figyeli édesanyját, kezével, lábával, egész testével tapintja anyja bőrét, ismerkedik, és így rövidesen felismeri anyja illatát, ízleli anyja tejét, hallgatja környezetét, ami fontos, összetett koordinációs gyakorlat a számára. Ha a csecsemő cumisüvegből kap lefejt saját anyai tejet, csupán a táplálás lesz az esemény, nem kell megdolgoznia az ennivalóért, a könnyű táplálás nem formálja az arc izmait, nem szellőzteti át a középfület, nincs szoros kontaktus anya és gyermeke között, akár gombafertőzést is kaphat a cumi gumiján megtapadt kórokozóktól. Az anyatejgyűjtő állomástól kapott anyatej pasztőrözéses sterilizáláson megy keresztül. Természetesen a gyűjtött tejet számos kórokozó jelenlétére vizsgálják, mégsem tekinthetünk el a pasztőrözéstől. A hőkezelés azonban gyengítheti, akár fel is függesztheti számos védőfehérje működését, így az anyatejben lévő immunglobulinok, antibakteriális fehérjék nem működnek megfelelően.

A kis kanalas és az üvegpoharas anyatejpótlás a csecsemőnek előnyösebb, mint a cumisüvegből adott pótlás, mivel nem rombolja le a mellből történő szopás bonyolult reflexét. A cumisüvegből táplált csecsemő hamar leszokik a szopásról. A tejtestvéres szoptatás, azaz amikor hasonló korú csecsemők közül az egyik édesanyja mellről szoptatja a másik anya gyermekét, természetesen igen közel áll az optimális tápláláshoz, viszont két feltételnek nem tesz eleget, nincs fizikai, lelki kontaktus az édesanyával, a másik pedig, az adott tejnek nincs infekció- és minőségi kontrollja. Ezzel a táplálási formával ma ritkán találkozunk. A kizárólagos szoptatás fogalma azért érdemel figyelmet, mert az édesanya részéről olyan magatartást kíván, ami az emlőből való szoptatást minden egyéb gyakorlat elé helyezi, mindent megtesz, hogy újszülöttje tartósan jól szopó csecsemő maradjon, nem engedi, hogy hozzátáplálással, lefejt saját anyatejjel, akár idegen anya tejével, vagy tápszerrel a szoptatás esélye csökkenjen. Természetesen, ha szükséges, akkor vitaminok vagy gyógyszerek adása megengedhető. A teáztatás, a lehűtött forralt víz, cukros oldatok, gyümölcslé mind-mind csökkentik a kizárólagos szoptatás esélyét, ezért alkalmazásuk újszülötteknek, fiatal csecsemőknek nem ajánlható, hiszen a gyermek hathónapos korig az anyatej önmagában tökéletes táplálékot jelent. Természetesen a gyakorlatban számos esetben találkozunk olyan helyzetekkel, amikor a csecsemő döntő mértékben anyatejet kap, teát vagy vizet csak esetenként. A kizárólagos szoptatást kívánatos célnak tekinthetjük, hiszen ez az optimális táplálási forma az újszülött számára és a legelőnyösebb az anya részére. Ez az álláspont megegyezik az Egészségügyi Világszervezet ajánlásával, ami szerint az élet első hónapjaiban a gyermek érdekeit legjobban a kizárólagos szoptatás szolgálja. Ahhoz, hogy ezt a célt elérhessük, már a megszületés pillanatában fontos lépéseket kell megtennünk, bizonyos körülményeket meg kell teremtenünk. A megszületést követően, már az élet első félórájában lehetőséget kell adni az újszülöttnek az első szopásra, és ez előtt szájon át ne kapjon semmilyen egyéb táplálékot, kivéve, ha annak orvosi oka van. Mind a gyakorlat, mind pedig a kutatások megegyeznek abban, hogy megszületés után előnyös, ha az újszülöttet az anya mellkasára helyezik, mivel a gyermek azonnal az emlőt keresi, és ezt megtalálva, akár segítség nélkül is hatékonyan szopni kezd. Még császármetszés után is, félórán belül helyezzük emlőre az újszülöttet. Ehhez a fáradt anyát meg kell győzni, ami meglepő módon könnyen megy. Az újszülött aktívan szopni kezd, a bőr-bőr kontaktussal együtt a szoptatás az anyát is megnyugtatja. A kizárólagos szoptatás tehát a szülőszobában indul, és ajánlatos, ha legalább hat hónapig tart. Csak abban az esetben pótoljunk, ha a csecsemő fejlődése lelassult vagy megállt, vagy olyan mértékben csökken az anyatej mennyisége, hogy a csecsemő sírással és a széklet mennyiségének csökkenésével jelzi, hogy éhes maradt a szoptatás után. Természetesen a hatodik hónapos kor után hozzátáplálás szükséges, mivel az anyatej önmagában már nem elegendő táplálék. Kívánatos a szoptatást a kisded kétéves koráig fenntartani. Miért előnyös a szoptatás a csecsemő számára? Mint említettük, számos izom fejlődését elősegíti, ezáltal később a hangképzés is jobb, kevesebb a fogzási zavar, ritkább a fogszuvasodás. Továbbá az anyatej mind mennyiségében és mind minőségi összetevőiben optimális a csecsemő szükségleteinek kielégítésére. Könnyen emészthető, csökkenti a légúti és az enterális fertőzések gyakoriságát, a cukorbetegség előfordulása is ritkább. Újabb adatok alapján a szoptatás elősegíti az agy fejlődését, javítja az éleslátást, koraszülöttek esetében csökkenti a súlyos bélelhalás előfordulását. Vannak adatok arra nézve is, hogy a szoptatott csecsemőkben kevesebb a bölcsőhalál, az allergiás megbetegedés és bizonyos daganatok előfordulása.

3.4. A szoptatás hatása az anyára A szoptató anyák esetében számos előnyös hatást tapasztaltak. Néhány ezek közül: a későbbi életkorban kisebb az emlő és a petefészek rákos megbetegedések előfordulása, az időskori combnyaktörés kockázata is kisebb a nem szoptató asszonyokhoz viszonyítva. A szoptatás rövidebb távon elősegíti a várandósság alatt felszedett felesleges kilók ledolgozását. A csecsemő táplálása éjjelente és utazások alatt lényegesen egyszerűbb. A szoptatásnak számos egyéb előnye is van, amiket azonban nehéz számszerűsíteni. A szoptatás az újszülött és az anya között kialakuló kötődést is elősegíti. A bőr-bőr kontaktus és az érzelmi hatások eredményeként a szoptatás alatt az anyában olyan hormonok termelődnek, amelyek befolyásolják az anya viselkedését, nyugalmat, boldogságérzést, ragaszkodást idéznek elő. Ezek a hormonok a prolaktin és az oxitocin. Az anya szervezete mintegy programozva van a gyermeknevelésre. A szoptatott csecsemő kevesebbet sír, az anya gyorsabban reagál gyermeke reakcióira, mint például a tápszerrel etető anyák.

3.5 Az anyatej összetétele Az anyatej természetesen több mint táplálék. Ezt erősíti meg az a mindenki számára ismert jelenség, hogy a szoptatott csecsemők ritkábban kapnak fertőző betegségeket. Az élet első évében a csecsemő immunrendszere intenzív fejlődési szakaszban van, ami könnyebben boldogul a kórokozókkal, ha segítséget kap. Az anyatejben immunsejtek, mikroba elleni fehérjék, antitestek találhatók. Az antitestek azok ellen a kórokozók ellen védenek, melyekkel az anya a korábbi időszakban találkozott, valamint azok ellen is, amelyekkel a szoptatási időszak ellen küzdött. Ezeket az ellenanyagokat tehát az újszülött készen kapja. Mindebből következik, a fertőzött anyát nem kell elválasztani gyermekétől, hiszen a frissen készült immunanyagokhoz a csecsemő csupán a szoptatás útján jut. Az anyatej fő immunglobulinja az IgA, annak is a sekretoros formája, ami testnedvekben többek között az anyatejben is kiválasztásra kerül. Az anyatej összetétele változó. A kolosztrum már a várandósság végén képződik, és az emlőben raktározódik. Az első szopások alkalmával ehhez jut az újszülött. Az előtej színe sárgás, sűrű konzisztenciájú, az újszülött 24-72 óra alatt kiüríti a mellből. A következő 10-14 nap során képződik az átmeneti anyatej, majd ezután az érett anyatej. A tej termelődése folyamatos, mennyisége nő, az emlő duzzadt, néha akár kemény, nehéz. Egy etetés során is változik a tej minősége. A szoptatás elején az újszülött az előtejhez jut, aminek a színe világos, akár vízszerű, színe lehet kékes, tejcukorban, fehérjékben gazdag. A szoptatás végén tejzsírban és energiában gazdaggá válik, színe sárgásabb, konzisztenciája töményebb lesz. Az újszülöttnek mindkét minőségű tejre szüksége van, azaz egy szoptatás alatt végig kell ennie a teljes menüt. Mivel az anyatej eleje vízben bőséges, nincs szükség extra folyadékpótlásra. Az anyák néha aggódnak a tej színe miatt, ami teljesen felesleges, hiszen az előbbiek alapján, az összetétel ideális a csecsemő számára. A kolosztrumra minden újszülöttnek szüksége van. Már az első mellretételnél, az élet első félóráján belül az újszülött hozzájuthat, ha ezért mindent megteszünk. A kevés kolosztrum az élet első napján elegendő táplálék, nagyon gazdag fehérjékben, elsősorban IgA típusú immunglobulinban, immunsejtekben, hormonokban, melyek beindítják a bélműködést, segítik a magzatszurok, a mekónium kiürítését. Növekedési hormonjai, vitaminjai, így az Aés a K-vitamin nehezen lennének nélkülözhetők.

Az érett tej zsírtartalma nem csupán gazdag energiaforrás, hanem a különleges zsírsavösszetétel miatt, ami csak a humán anyatejre jellemző, sok hasznos tulajdonsága van. Telítetlen zsírsavjai az agy és az érzékszervek idegsejtjeinek fejlődéséhez, az idegsejtek nyúlványainak kifejlődéshez, ezek mielinhüvellyel történő beburkolásához nélkülözhetetlenek. Természetesen ezek a zsírsavak a többi szerv sejtjeinek is fontos építőkövei. Érdekes módon a zsír mellett az anyatej zsírbontó enzimeket is tartalmaz, ami segíti a csecsemő zsíremésztését. Az anyatej fehérjeösszetétele fajspecifikus. Az állati eredetű tej fehérjekoncentrációja gyakran nagyobb, és a csecsemő számára nehezebben emészthető. Így lehet az, hogy a kevesebb több, azaz a kevesebb, de könnyebben emészthető humán anyatej fehérjéje a csecsemő számára optimálisabb fejlődést biztosít. Az anyatej laktalbuminja igen könnyen emészthető, nagyon jól hasznosul, a gyomorból hamar ürül, nem okoz székrekedést, kemény székletet. Az immunglobulinokon kívül egyéb tejfehérjéknek is van antiinfektív hatása. A laktoferrin nem csupán a vas felszívódását segíti elő, de a hozzá kötött vasat a kórokozók nem tudják felvenni, így gátolja azok szaporodást, csökkentve ezzel a csecsemő megfertőződésének esélyét. A lizozim az anyatej természetes alkotója, emészti a baktériumok falát, a tej hatékony védelmi fehérjéje. A bifidus faktor elősegíti a Lactobacillus bifidus bélben történő növekedését, ezáltal a patogén kórokozók osztódásának lehetősége csökken. Az anyatejes széklet savanykás illatát ennek a természetes baktériumnak a jelenléte okozza, arra utal, hogy a csecsemő táplálása körül minden rendben van. Az anyatej fő szénhidrát alkotója a laktóz, ami a bélben glükózra és galaktózra hasad. Mindét cukor nem csupán az agy működéséhez, fejlődéséhez nélkülözhetetlen, hanem minden sejt számára fontos energiaforrás. A vitaminok zsíroldékony formái nagyobb mennyiségben vannak a zsírban gazdag tejfrakcióban, azaz a szoptatás végén szopott anyatejben, ezért fontos, hogy egy-egy szopáskor a csecsemő az összes tejet megkapja. A zsíroldékony vitaminok közül az anyatej az A- és E-vitaminból elegendő mennyiséget tartalmaz, a D- és K-vitamint azonban az újszülött számára pótolni kell. A vízoldékony vitaminok az anya egészséges táplálkozása esetében elegendő mennyiségben vannak az anyatejben, pótlásra nincs szükség. A nátriumot, kalciumot, foszfátot és magnéziumot tekintve az anyatej ideális az újszülött és csecsemő számára. A vas olyan formában található az anyatejben, mely hatékonyan szívódik fel, mennyisége általában elegendő a csecsemő számára. A felszívódást a laktoferrin segíti. A tápszerekben a vas nem laktoferrinhez van kötve, nehezebben szívódik fel, és a patogén baktériumok számára könnyebben hozzáférhető.

3.6. A tápszer Természetesen vannak olyan állapotok, helyzetek, amikor az újszülött, illetve a csecsemő tápszerrel történő táplálásra szorul. Ennek legjelentősebb oka sajnos nem egészségi probléma, hanem az újszülött megszületése után közvetlenül eltelt igen rövid idő történéseiben keresendő, nevezetesen sem az újszülött, sem az anya nem részesült a szoptatás, illetve a szopás élményében. Ugyanakkor az anyák kisebb, mint 5%-ában egészségi gond lehet a szoptatás körül, és ezért indokolt a tápszer alkalmazása. A későbbiekben várható nehézségekre fel kell hívni a család figyelmét, hiszen a mesterséges táplálás nagyobb körültekintést igényel, mint a természetes szoptatás. Tápszerek alkalmazásának esetében gyakrabban fordulhat elő légúti és enterális fertőzés, középfülgyulladás, allergia nagyobb valószínűséggel alakul ki, különböző légúti-, enterális- és bőrtünetek mutatkozhatnak.

3.7. A szoptatás Az emlő 15-25 lebenyt tartalmaz, melyekben a mirigyszövetet a támasztó kötőszövet tartja. A lebeny mélyén a tejtermelő sejtek kiválasztják az anyatejet és a tejelvezető csatornácskákba juttatják, melyek egyre nagyobb csatornákat képezve a tejet a raktározó öblökbe, szinuszokba vezetik. A tejtermelést a prolaktin hormon, a csatornák működését, annak összehúzódását okozva, az oxitocin hormon irányítja. A tejöblökből a tejet az újszülött szopómozgása üríti ki, mivel az öblök az areola alatti emlőterületen helyezkednek el. Az öblökből 10-15 szűk vezetéken át jut a tej az emlőbimbó felszínére, ami fejéskor jól megfigyelhető. A fejés nem más, mint az öblökre gyakorolt nyomással a bimbó felszínére történő tejkiürítés. Tulajdonképpen a szopás nem csupán a csecsemő szívótevékenysége, hanem ettől sokkal fontosabb művelete, mégpedig a tejöblökre gyakorolt összetett nyomás kifejtése, mellyel kipréseli az öblökből a tejet. Amikor a csecsemő szopik, az anya szervezetében összetett folyamatok indulnak el. A szopás hatására az emlőbimbóból az agyalapi mirigy irányába inger indul el, a prolaktin szekréciója fokozódik, ami az emlő mirigyeihez jutva, kiváltja a tej termelődését. A szopást követően akár 1,5 óráig is magas marad a prolaktin vérszintje, előkészítve a tejet a következő szopáshoz. Ezért, minél gyakrabban és többet szopik a csecsemő, annál több tej termelődik. A prolaktin éjjel nagyobb mértékben termelődik, mint nappal, az újszülött és a csecsemő éjjel hatékonyan szophat, tehát az éjjeli szoptatás előnyös a csecsemőnek, és hozzájárul a tejtermelés tartós fennmaradásához. Ugyanakkor a prolaktinnak pszichés hatása is van, az anya nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lesz, néha akár álmosabb is. A prolaktin gátolja gonadotrop-releasing hormont (GnRH), így gátlódik az ovuláció, a menstruáció és a fertilitás. A gyakran és helyesen szoptató anyák általában a csecsemő 6 hónapos koráig nem menstruálnak és nem esnek teherbe. A szoptatás másik fontos hormonja az oxitocin. A szoptatás során az emlőbimbóból az ingerek hatására az agyalapi mirigyben oxitocin is termelődik, ami a tejet gyűjtő csatornácskák összehúzódását váltja ki, így a tej a mirigyek mélyéről a tejöblökbe jut, ahonnan a csecsemő kipréseli magának az anyatejet. Néha olyan erőteljes a reflex, hogy a tej kilövellhet az emlőből. Az oxitocin nagyon gyorsan termelődik a szoptatás alatt, akár már a szoptatás megkezdése előtt, feltételes reflexes úton beindul elválasztása. Hatása a méhre is megfigyelhető, a méh izomsejtjeit is összehúzza. Ez a gyermekágyas időszakban nagyon előnyös, már a szülés utáni percekben, hiszen a méh összehúzódása kiüríti a placentát, váladékot, vérzést csillapít. Az újszülött szopása így segíti az édesanyát a szülés után közvetlenül is. Az oxitocin-reflexet erősíti szoptatáskor az újszülött érintése, szemlélése, vagy az, hogy az anya hallja a gyermeke sírását. Gátolja az oxitocin-reflexet az aggódás, az izgalom, a fájdalom. Az újszülött állandó jelenléte alapvetően fontos az egészséges anyagyermek viszony kialakulásához, ez a sikeres és tartós szoptatás záloga. A tejtermelődésre a mellben maradt anyatej gátlólag hat. Ha a csecsemő az egyik mellet jobban szereti, mint a másikat, az elsőben több tej termelődik. A másik mellet fejéssel lehet jó kondícióban tartani addig, amíg a csecsemő nem tér jobb belátásra. Szoptatáskor indokolt, hogy odafigyeljenek a sok apró technikai részletre. Régen a nagyszülők sokat segítettek az édesanyának. Ma a bababarát kórházak, gyermekorvosok, védőnők igyekszenek segíteni. A kórház szerepe kiemelkedően fontos, egyrészt biztosítja a szülést követő azonnali szoptatás lehetőségét és az éjjel-nappali együttlét feltételeit, továbbá a kórházban megtanítják az édesanyát a szoptatás helyes gyakorlatára. Már az első mellretevésnél kritikus, hogy az újszülött az areola legnagyobb részét szájába vegye, mivel a tejöblök az areola területén helyezkednek el, ne az emlőbimbót szívja a csecsemő, hanem az areolát. Az újszülött nyelve a mell és az alsó fogmeder között helyezkedjen el, az öblök

magasságában. A nyelv hullámzó, fejő mozgást végez, ami csak az áll alatti terület megfigyelésével követhető. A csecsemőt úgy kell mellre tenni, hogy szája szélesen nyitva legyen, alsó ajka kifelé forduljon, az álla érintse a mellet. A csecsemő reflexesen helyesen cselekszik, csak kevés támogatást igényel, kereső-, szopó- és nyelési reflexe sikeres szopást eredményez. Kik igényelnek több-kevesebb segítséget? Azok, akik első gyermeküket szoptatják, akik korábban a szoptatás terén sikertelenek voltak, csalódtak, de most szeretnének szoptatni, akik önmaguk is betegek, gyengék, ikergyermekeik vannak. A szoptatás feltétele, hogy az anya kényelmes helyzetet vegyen fel, hálóinge, ruhája a szoptatást ne akadályozza, fogyasszon megfelelő mennyiségű folyadékot, táplálkozzon egészségesen, szobája, környezete, ágya nyugalmat, kényelmet nyújtson. Hogyan tartsa csecsemőjét az édesanya? A csecsemő feje és teste egyenes vonalban legyen, ferde nyakkal nem lehet szopni és nyelni. A fej a mellel szemben legyen, a felsőajak az emlőbimbó magasságában. Az anya a csecsemő testét tartsa közel magához. Újszülött esetében a test mellett a fejet is tartani kell. Szoptatni lehet ülve, fekve, a lényeg, hogy megfelelően támasszuk meg a csecsemőt. Gyenge újszülöttnél az egész gyermeket tartani kell, mégpedig úgy, hogy az anya ne fáradjon el, azaz sok esetben az anya egész karját alá kell párnázni. Az első gyermekes anyáknak természetesen több segítséget kell nyújtani, különösen azért, hogy a születést követő első félórán belül megtörténhessen az első mellre tevés. Ezt egyedül az anya nem tudja megoldani, szükség van az egészségügyi személyzet támogatására, aminek ki kell terjednie a lelki megerősítésre is, hogy minden sikerüljön. Sok segítséget igényelnek azok az anyák is, akiknek egyéb okból vannak nehézségei, vagy a korábbi gyermeküket nem tudták szoptatni. A segítőnek ilyenkor tájékozódnia kell a körülmények felől, érdeklődni kell olyan dolgok iránt is, ami hosszú ideje mélyen az anya lelkében rejtve van, de a legfontosabb feladat, hogy sohasem keltsünk bűntudatot az anyában, feladatunk a támogatás, a segítségnyújtás. Különösen oda kell figyelni a koraszülöttek édesanyjára, hiszen ilyenkor sokkal nehezebben jön létre a kötődés anya és gyermeke között. Fontos ezért, hogy a beteg újszülöttet is tartani tudja édesanyja, adjuk kezébe gyermekét. Nagyon pozitív lelki hatása van annak, ha a koraszülött legalább néhány szopási kísérletet végre tud hajtani. Vannak jellegzetes gondok a csecsemő tartásakor. Például a mellbimbóhoz képest túl magasan, vagy túl alacsonyan helyezkedik el a csecsemő ajka, a teste nincs az anya teste mellett, az anya kezével nem segíti, inkább távol tartja az újszülött szájától az areolát, különösen, ha két ujjával fogja közre az emlőbimbót, ami már önmagában helytelen. Sokszor féltik az újszülöttet, hogy nem kap levegőt az orrán át, helyet akar formálni az orrnak, amivel persze távol tartja az areolát a csecsemő szájától. Nem kell izgulni, szopás közben igen kis helyen át hatékonyan lélegzik a gyermek. A csecsemőtáplálás egyik jelentős gondja a sírós gyermek. Természetesen a gyermeksírás fokozatainak megítélése szubjektív, azonban valóban vannak csecsemők, akik az átlagosnál többet és hangosabban sírnak. A csecsemő is érezheti magát rosszul, lehet fáradt, fájdalma van, vagy éhes. A szoptató anya is fogyaszthat olyan ételt, amely kellemetlen a csecsemőnek, anyai gyógyszer vagy annak megvonása hathat a gyermekre, az esetleges túletetés diszkomfort érzést okozhat. A csecsemők egynegyede kólikás hasi fájdalomtól szenvedhet. Mindig törekedni kell az ok megtalálására. A kólikás csecsemő jól gyarapszik, megnyugvás után jól szopik. Általában a 4. hónapos életkorra a kólika spontán megszűnik. Sajnos nem ismeretes hatásos kólika elleni gyógyszer. A koraszülöttek anyatejes táplálása kiemelkedően fontos. A 30-32. várandóssági hét előtti koraszülöttek lefejt anyatejet kaphatnak a gyomorba vezetett szondán át. A 32. hét körüliek már tudnak szopni, nyelni, azonban nagyon gyorsan fáradnak, nem koordinálják jól az összetett szopómozgást, ezért erőltetni nem szabad. Alkalmazzunk kis poharat, kanalat és

szondát is. A 32. hétnél érettebbek már hatékonyan tudnak szopni, a jó támasztásról, tartásról gondoskodni kell. Súlyos szoptatási nehézségnél, akadálynál a segítség számos lehetősége adódik. A szonda a gyomron túl a vékonybélbe is levezethető, lehet intravénás módon is táplálni, valamint a kombinációk több formája ismert. A családok még a legnehezebb helyzetben is segítséget kaphatnak, a cél mindig az anyatejes táplálás visszaállítása.

3.8. Hatékony-e szopás? A szopás folyamatának egyszerű megfigyeléséből meg lehet győződni a hatékonyságról. Az újszülött élénk keresőreflexe már megnyugtató, hiszen arra utal, lesz mit találni. A szopás alatti csendesség, nyugalom, ritmikus szopás, nyelés, légzés, az anya szemének figyelése a csecsemő kiegyensúlyozott szopására utal. Azonban, ha az újszülött lecsúszik a mellről, nyugtalan, sír, lehet, hogy csupán a mellre tétel volt helytelen, és nincs nagyobb gond. De lehet egyéb negatív tényező is. Szopási nehézség léphet fel akkor, ha az újszülött sárga, orra nem szelel, légúti gyulladása van, folyadékhiány miatt kifejezett a kezdeti súlycsökkenés, gombás szájfertőzése van, de oka lehet a lenőtt nyelv, a hasadt ajak és szájpad, valamint összetettebb egészségi gondok, például szívbetegség, idegrendszeri elváltozás és még számos faktor. Hatékony a szopás, ha az első néhány szopóreflex után a csecsemő szopása lassul, hallhatóan nagyokat nyel, rövid szünetet tart és anélkül, hogy a mellet elengedte volna, újra kezdi a nyugodt szopást. A szopási idő egy mellről általában 5 és 40 perc között van. Ha az újszülött tovább is szopni akar, akkor ott gond van. Hatékony szopás végén az újszülött elálmosodik, és magától elengedi a mellet. A mell teltségének csökkenése is a hatékony szopást jelzi. A mellbimbónak és a mell bőrének egészséges színe, a gyulladás jeleinek (vörösség, berepedés, vérzés, váladék) hiánya szintén az egészséges technikájú szopásról tanúskodik. Az oxitocin-reflex egészséges működésére utal a méh összehúzódási fájdalma, ami akár extrém erős is lehet, mindenesetre a tej szempontjából pozitív jel.

3.9. Fejés A csecsemőtáplálás fontos része az anyatej korrekt fejése, amennyiben az szükséges. Történhet kézzel és gépi fejéssel, minden anyának ismernie szükséges. A fejés hozzátartozik a mell karbantartásához, számos gondot megelőz, fokozza, illetve megőrzi a tej termelését, segíti a csecsemő anyatejes táplálását. Néhány csepp anyatej kifejése és annak az emlőbimbóra, valamint az areolára való kenése, beszárítása, ápolja a mellet. Elzáródott tejcsatorna fejéssel kidugítható, a tej miatti emlőfeszülési fájdalom oldható, persze az utóbbi akkor ajánlott, ha a csecsemő már nem tud rajta segíteni. Még gyenge vagy beteg csecsemő is táplálható lefejt tejjel. Előfordul, hogy egészséges csecsemő átmenetileg elutasítja a szopást, ilyenkor marad a fejés. Maga az anya is lehet beteg, fejéssel a tejtermelés fenntartható. A fejés elősegíthető az oxitocin-reflex kihasználásával. Az emlőbimbó fizikai ingerlése, a csecsemőre való koncentrálás, a nyugodt környezet fokozza az oxitocintermelődést, ami előidézi a tejelvezető és gyűjtő csatornácskák összehúzódását. A tej

az areola alatti tejöblökbe jut, innen pedig az öblökre gyakorolt nyomással a tej a bimbón át kiüríthető. Az öblökre gyakorolt nyomásra számos módszer áll rendelkezésre, az anya dönti el, melyik a legmegfelelőbb számára. Van, aki saját maga szereti a fejést végezni, mások szintén a kézi fejést részesítik előnyben, de ehhez külső segítséget vesznek igénybe. Vannak, akiknek a különböző típusú fejőgépek válnak be. Természetesen minden fejési módszernek megvan a sajátos módszertana, feltétele. Fontos a sterilitásra való törekvés, vigyázni kell az emlő szövetére, a mirigyekre, nyomást csak a tejöblökre szabad gyakorolni, a bőrt kímélni kell, mivel dörzsöléssel hámhiányt, fertőzést lehet előidézni. Az emlőbimbót sem szabad nyomni, mert bevizenyősödhet, a tej nem ürül, a pangás emlőgyulladást okozhat. A lefejt anyatej szobahőmérsékleten 8 órán át használható, hűtőszekrényben 24 órán át tartható, mínusz 20 ºC-on 3 hónapig tárolható. Mikrohullámú melegítőt ne használjunk a tárolt anyatej langyosításához, mert egyenetlenül melegít és megégetheti a csecsemőt. Ha az édesanya lefejt tejét kapja a csecsemő, valamint a tej helyesen volt tárolva, sterilizálásra nincs szükség.

3.10. Emlőápolás Szoptatás alatt az anya közérzete legyen jó, és ne érezzen fájdalmat. Sok esetben mindehhez tenni kell valamit. A berepedt, gyulladt, lepedékes emlőbimbó bizony akadálya a fájdalommentes szoptatásnak. Ennek az állapotnak a megelőzése érdekében fontos az újszülött, a csecsemő helyes mellre tétele, tartása, hagyjuk, hogy a gyermek maga fejezze be a szopást, és engedje el a mellet. Ha a csecsemő csupán az emlőbimbót veszi a szájába, akkor az erős szopómozgások nem a tejöblökre hatnak, hanem az emlőbimbót mechanikusan károsítják, vizenyő, berepedés, vérzékenység, majd gombás-, bakteriális fertőzés is bekövetkezhet, váladékozással, akár a mélyebb szövetek gyulladása miatt emlőtályoggal. Ebben az estben legfontosabb az anya segítése, a helyes mellre tevés megtanítása, gyakorlása. Mindig az egészségesebb mellel kell kezdeni a szoptatást, és amikor a tej már folyik, akkor kell a gyermeket a betegebb emlőre helyezni. Ha gombás Candida-fertőzés következett be, mind az anyát, mind a gyermeket kezelni kell. Az emlő bőrét ápolni kell. Nem igényel gyakori lemosást, mivel azzal hámsejteket, természetes protektív anyagokat, nem patogén kórokozókat távolítunk el, elősegítve a bőr vékonyodását, patogén kórokozók megjelenését. Elegendő annyiszor mosni a mellett, amennyit az egyéb testrészek is igényelnek. Nem tanácsos fertőtlenítő oldatokat, krémeket kenni az emlőre, mert irritációt idézhetnek elő. Nagyon hasznos, ha szoptatás vagy fürdés, zuhanyozás után kevés tejet présel ki az anya, amit szétken a mellen és hagyja megszáradni. Ez természetes emlőbimbó- és areola-ápolás. A műanyag bimbóvédők használatát nem ajánljuk. Az anya ruhája természetes anyagokból készüljön. A mell kipállásának megelőzése a mell szabadon hagyásával, levegőztetésével történhet. A szülés utáni napok valamelyikén, még az első héten az emlő fájdalmas lehet. Az anyai hormonok hatására mind az emlőmirigyek duzzadása, mind a tejképződés beindulása úgynevezett tejbelövellést okoz. Ennek megoldása a helyes módon történő gyakori szoptatás. Ha a duzzanat jelentősebb, azaz az emlő bőre elsimult, az erek áttűnnek, akár bőrpír is jelentkezik, és 24 óránál nem hosszabb ideig tartó láz, hőemelkedés lép fel, a mirigy duzzanatához szöveti vizenyő is társul, ami nyomást gyakorol a tejelvezető csatornákra, akadályozva a tej kiürülését. Mindezek a faktorok együttesen duzzadt mellet, fájdalmat és kifejezett szopási akadályt képeznek. A megoldást a csecsemőre kell bízni, de külső segítség is szükséges. A tejöblök lefejése lazítja a vizenyőt, langyos-meleg fürdő segíti a tejelvezető

csatornák megnyílását, és a szopás utáni enyhén hideg borogatás tovább csökkenti a vizenyőt. Ha sikerül az újszülött szájába kevés anyatejet fejni, az őt megnyugtatja, ezután könnyebben helyezhető mellre, szopása nyugodt, hatékony és erőteljes lesz, ami csökkenti a mell feszülését. Ha bármilyen ok miatt nem járunk sikerrel, akkor annak akár súlyos következménye is lehet, mint például tejpangás és melltályog, a tejtermelődés csökkenése, akár a szoptatás feladása. Az emlőbimbó alakja jelenti a legkevesebb gondot, bár a várandósság alatt a bimbó alakjától és a mell nagyságától tartanak leginkább az anyukák. A szülés után a mell olyan jelentős mértékben változik, amit a várandósság alatt megjósolni sem lehet. A lapos emlőbimbó kiemelkedik, a helyes szopási technika leküzdi ezt az akadályt. A befelé forduló emlő kiemelkedik, és egyébként sem a bimbót, hanem az areolát kell az újszülött szájába helyezni, hogy a szopás hatékony legyen. A hosszú, vastag bimbónál pedig arra kell törekedni, hogy az areola jelentős része a csecsemő szájába kerüljön. A mastitis oka a tejpangás, egy (ritkán több) tejelvezető csatorna lezáródása. Ha baktérium is van az emlőben, akkor 24 órán túli magas láz, később tályog alakul ki. A legfontosabb teendő tehát a tej kiürülése. Jól szopó csecsemő esetében szopás alatt az érintett emlőrészt úgy kell masszírozni, hogy az irány a duzzadt szövetrész felől a bimbó felé irányuljon. A terület melegítése segít a tejelvezető csatorna kitágulásában. Egyértelmű bakteriális fertőzés esetén, amire a bimbó berepedése körüli pír is utalhat, antibiotikum szedését javasolhatjuk. A fájdalmat és a lázat természetesen csillapítani kell. A szoptatást folytatni kell, hiszen ez oki terápiának felel meg. Még tályog esetében is javasolható a szoptatás folytatása.

3.11. Csökkenő tejmennyiség A csökkenő, vagy nem elegendő tejmennyiségnek számos jele van. Az újszülött, a csecsemő súlya nem gyarapszik. Vizelet- és székletürítése eltér a normálistól. A gyermek sírós, szopás alatt nyugtalan, gyakran szopni szeretne, de vissza is utasíthatja a szoptatást. Az emlő üresebbnek, kisebbnek érződik, alig vagy egyáltalán nem sikerül tejet lefejni belőle. Az újszülött súlya megáll, csökken, kisebb gond esetében kevésbé gyarapszik. Általában az élet 10. napjára minden újszülött visszanyeri születési súlyát. Amennyiben a 2. hét végére ez nem történik meg, az kóros. Az újszülöttek az első hat hónapban megkétszerezik születési súlyukat, az első év végére pedig megháromszorozzák. Az első élethónapok súlygyarapodása havonta 500 g, azaz hetente 120 g, később a gyarapodás lassul. Kezdetben anyatejes széklet naponta többször van, gyakran minden szopáskor, mivel az anyatej a bélműködést is serkenti. Színe aranysárga, szaga savanykás, konzisztenciája kenőcsös, kevés zöldes szín nem kóros. Ritkábban előfordul, hogy akár 2-3 napig nincs széklet, majd nagymennyiségű ürül, ez is egészséges állapot. Kóros azonban az, ha a széklet állandóan zöldes színű; kevés, ritka az, ha egyáltalán nincs. Ez a jelenség alultápláltságot jelent, ha a táplálási zavarra egyéb jel is figyelmeztet. A vizelet mennyisége is megfogyatkozik, normális naponta 4-6-szor pisil a csecsemő, a pelenka nehéz. Az újszülöttet ritkán kell mérni, gyarapszik-e, de ilyen esetben szükséges. Nem ajánlott minden etetésnél a mérés, mivel hol kevesebbet, hol többet szophat a csecsemő. Ha mégis mérjük a csecsemőt minden szopásnál, a nap végén adjuk össze a mennyiségeket, és az összeget értékeljük. Csökkenő tejtermelésnél mind az anyának, mind a csecsemőnek körültekintő segítségre van szüksége. Pszichológiai okok is vezethetnek csökkenő tejtermeléshez, az anya

szorong, nagy feszültséget érez, sok a napi stressz, és komolyabb, akár pszichiátriai betegségek is lehetnek a háttérben. Gyógyszerek csökkenthetik a tejprodukciót, kontraceptív szerek, vízhajtók, de jobban befolyásolja az egészségtelen táplálkozás, az alkohol és a dohányzás. Anyai betegségek fellépte szintén hátrányos a tejtermelésre, aminek a megoldása az alapbetegség gyógyítása. Természetesen a gyermek betegsége is visszahat a tejtermelésre. Előfordulhat, hogy különböző okok miatt a szoptatás abbamarad, és a tejtermelés is leáll. Ilyenkor is van esély szoptatás újraindítására. Sok függ a csecsemőtől is. A gyakori, akár kétóránkénti szoptatás sokat segít. A csecsemőt a szopás előtt érdemes kevés tápszerrel vagy gyűjtött anyatejjel megetetni, de ne legyen cumival, hanem pohárból, kis kanállal, azért, hogy a szopásról ne szoktassuk le. Az emlőt fejéssel is lehet stimulálni. Akár 5-10 napot is igénybe vehet az erőfeszítés, amikor ismét megjelenik a tej. A gyógyszeres stimuláció sohasem sikeres a következetes szoptatási gyakorlatok nélkül. Tartsuk mindig szem előtt, hogy alig van olyan betegség vagy helyzet, amin nem lehet segíteni, tehát mindent tegyünk meg a helyes megoldás megtalálására, mert ezzel megmentjük az anyatejes szoptatást.

3.12. Gyakoribb újszülött- és csecsemőbetegségek, melyek jelentős segítséget igényelnek Szükséges, hogy a beteg újszülöttek, csecsemők kórházba kerülésük esetében is jussanak anyatejhez. A koraszülöttség mellett a sárgaság a leggyakoribb ok, ami nehezíti a táplálást. A sárgaság többnyire normális jelenség, kezelést nem igényel. Ritkábban azonban körültekintő kivizsgálást, orvosi ellátást tesz szükséges. Az úgynevezett egészséges sárgaságnál is fontos követni és megítélni a sárgaság fokát. A sárgaságot okozó epefesték, a bilirubin a széklettel ürül, tehát a jelentős mennyiségű széklet segít a sárgaság csökkentésében. A széklet mennyisége pedig a szopás hatékonyságának függvénye, így tehát a legfontosabb teendő a korai és támogatott szopás. Az egy héten túl meglévő sárgaság is lehet ártalmatlan, különösen, ha bizonyos súlyossági szint alatt marad, a gyermek jól szopik, széklete sárga, hányás nincs, mája, lépe nem nagyobb. Ritka, de az elhúzódó sárgaság oka lehet maga az anyatej. Ezt az okot úgy lehet tisztázni, ha az anyatej adását egy napra felfüggesztjük, és azt észleljük, hogy a sárgaság csökken. Ez alatt az idő alatt a lefejt anyatejet célszerű tárolni, a választott tápszert pohárból, vagy kis kanál segítségével adni. Az újszülötteknél viszonylag ritkán vércsoport-különbözőség miatt egy speciális sárgaság jöhet létre, az úgynevezett hemolitikus icterus, ahol az ok a vörösvértestek szétesése. Ez a betegség orvosi ellátást igényel, kékfénykezelést, a táplálás fokozását, akár infúziós beavatkozást és a legsúlyosabb esetben vércserét. Természetesen a sárgaságnak még nagyon sok egyéb oka lehet, melyek habár ritkák, nagy odafigyelést igényelnek. Az alacsony vércukorszint nem csupán felnőttekben, hanem csecsemőkben is gondot jelent. A korai szoptatás, a kolosztrumhoz a születést követő első félórán belüli hozzájutás, annak magas cukortartalma miatt, segít a baj megelőzésében. Az alacsony vércukorszintre különösen érzékenyek a kis súlyú újszülöttek, a koraszülöttek. A gyakori szoptatás néha nem elegendő, infúziós pótlásra, orvosi kezelésre is szükség lehet. Ha az alacsony cukorszint létrejött, az újszülött nehezen táplálható, légzészavar, sápadtság, akár eszméletzavar, idegrendszeri görcsök mutatkoznak, ilyen esetben intenzív újszülött- és csecsemő-ellátás indokolt.

Szopási nehézséget okozhat számos fertőzés, esetleges fejlődési rendellenességek, hipoxiás károsodás, anyagcserezavar, keringési elégtelenség és még többféle betegség. Minden esetben törekedni kell a csecsemő mielöbbi meggyógyítására, továbbá az anyatej termelődésének megtartására, lehetőség szerint a szopási reflex megőrzésére, a szopás újraindítására, amennyiben ezt a csecsemő állapota megengedi. Az anya lelki támogatása ebben a nehéz időszakban igen fontos.

.

4. Összefoglalás A várandós nőknek és szoptató anyáknak többféle nyersanyagból álló, a változatos, minden esszenciális tápanyagot kiegyensúlyozottan, megfelelő-arányban biztosító, a növényi élelmiszereket előnyben részesítő, az egyéni ízlést is figyelembe vevő táplálékokat ajánljuk. Az étkezésre elég időt kell szánni, mivel a megkívánt étel és ital elfogyasztása után csak 2030 perc elteltével jelentkezik a jóllakottság érzése. A gyors étkezés után a szervezetnek nincs elég ideje jelezni, hogy az elfogyasztott tápanyagok és a folyadék mennyisége elégséges volt. Ennek az a veszélye, hogy aki gyorsan eszik, sokkal több kalóriát fogyaszt, mint amennyire szervezetének szüksége lenne. Ez idővel elhízáshoz vezethet. Fontos ügyelni arra, hogy evés közben újság-, könyvolvasás, rádióhallgatás, TV-nézés stb. ne vonja el a figyelmet az étkezéstől. Így elkerülhető az elégségesnél nagyobb mennyiségű étel, illetve kalória elfogyasztása. Az össze-vissza történő étkezés, ahogyan éppen ráérünk, egészségtelen. Az étkezések időpontjánál a rendszeresség, a „biológiai óra” betartása az egyén által megszokott menetrend szerint főként gyermekeknél, igen fontos. Egyszerre ne együnk sokat, inkább napjában többször (pl. ötször). Legyen a reggeli és/vagy az ebéd bőségesebb. Uzsonnára lehetőleg gyümölcsöt fogyasszunk. A vacsora inkább könnyen emészthető táplálékokból álljon, (joghurt, kefir), mivel a zsírok, olajok lebontása este lelassul, fizikai aktivitásunk csökken, így az elfogyasztott kalóriákból több raktározódik a szervezetben. A vacsora időpontja ne legyen későn, az ideális a hat óra. Mindig csak akkor együnk, ha igazán éhesek vagyunk. A gyomornak az emésztéshez és kiürítéshez 3-6 óra szükséges, az étkezések között tartsuk be ezt az időt. A napi testmozgás (séta, úszás, futás, kerékpározás, túrázás stb.) fontossága alapvető, de a megfelelő pihenésről, alvásról sem szabad megfeledkezni. A helyes életmódhoz az említettek alapvetőek, mivel a statisztikai felmérések szerint a helytelen életmód a korai halálozások mintegy 40%-áért felelős. A hazai táplálkozási szokások mellett a naponként pótlandó esszenciális anyagok a következők: magnézium, vas és nyomelemek, folsav, B-vitaminok, E-vitamin. Célszerű a ballaszt rostanyagokból (pektin, cellulóz, hemicellulóz, lignin) napi kb. 30 g-ot fogyasztani, pl. étkezési korpa formájában, joghurtban vagy kefirben elkeverve.

5. Élettani magyarázatok, hatások jelenlegi tudásunk alapján

5.1. A biológiai oxidáció A biológiai oxidációban a szerves anyagokban lévő szén a levegő oxigénjével történő oxidációja vagy hidrogénvesztése (dehidrogenálódása), illetve elektronvesztése történik: metilcsoport → hidroxilcsoport → aldehidcsoport → karbonsav (karboxil) → széndioxid sor szerint, miközben a levegő oxigénje redukálódik: dioxigén (O2) → szuperoxid → hidrogénperoxid → hidroxil → víz irányban. Ha azonban a redukció tökéletlen, igen veszélyes, káros, oxigéntartalmú szabad gyökök szabadulnak fel, ami oxigéntoxicitás, ún. oxidatív stressz kialakulását eredményezi. Ez sejt- és membránkárosodáshoz, fehérjeoxidációhoz, szénhidrátoxidációhoz, lipidperoxidációhoz, érfal meszesedéshez, rák kialakulásához vezethet. A redukciós folyamatban a tápanyagok hidrogénjei speciális, hidrogént, illetve elektront átvivő, karrier (hordozó) anyagcsoportokra kerülnek, mint pl. a nikotinsavamid-adenid-dinukleotidra (lásd a B3-vitamint), vagy pl. a flavin-adenid-dinukleotidra (lásd a B2-vitamint). Ezeket a hidrogéneket pedig a levegő oxigénje vízzé oxidálja, miközben a sejt energiáját biztosító, a legfontosabb sejtenergiát tároló anyag, adenozin-trifoszfát (ATP) képződik, ún. oxidatív foszforiláció által. Az adenozin-trifoszfát biztosítja az izmok által végzendő mechanikai munka energiáját és az esszenciális ionok aktív transzportjához, a felszívódásához szükséges energiát, valamint a számos biológiailag aktív anyag előállításához nélkülözhetetlen energiát.

5.2. Az ionotrop receptorok Az ionotrop receptor több, gyógyszerhatástani szempontból fontos kötőhelyet tartalmaz, így:  serkentő aminosav (glutaminsav) kötőhelyet, valamint támogató, ún. agonista, szintén serkentő hatású aszparaginsavat (N-metil-D-aszpartát) és homocisztint kötőhelyeket;  a szintén együttható, serkentő glicin aminosavat kötőhelyet;  a kalcium-, nátrium- és káliumionokat kötő és a sejthártyán átvivő, feszültségfüggő, ioncsatornához kapcsolt kötőhelyeket;  az ellentétes hatású, gátló ún. antagonisták az ioncsatornát blokkoló anyagok kötőhelyeit;  a magnézium feszültségtől függően gátló, az ioncsatornát blokkoló kötőhelyeit;  a cinket kötő, szintén gátló helyet. A beáramló kalcium egy része aktiválja a protein-kináz-C enzimet, a kalcium másik része pedig kalmodulin fehérjével kapcsolódva szintén aktivál egy kalcium-kalmodulin függő protein-kináz-II-enzimet. Ezek a kináz enzimek az ionotrop receptorhoz kötődve foszforilálják az ioncsatorna egyes aminosavait (szerin, treonin), ezáltal szabályozzák az ioncsatorna működését. Nyugalmi állapotban, polarizált, azaz negatív sejthártya-feszültség értéknél magnézium zárja le a glutaminsav ionotropreceptor fehérjéit. Ez meggátolja a glutaminsav okozta kalcium, nátrium és kálium átmenetelt, így blokkolja a receptor által közvetített ioncsatorna-

áramokat. Azonban a serkentő glutaminsav receptorhoz való kapcsolódása, valamint a nátrium a posztszinaptikus neuront depolarizálva, megszünteti a receptor magnézium által történt lezárását. Ezért megindul a posztszinaptikus neuronokba a sejten kívüli kalcium jelentős mennyiségben történő beáramlása, felborul a kalcium homeosztázis. Megnő a sejten belüli és a mitokondriális, (energia előállító sejtszervecskék) kalciumszint, míg az endoplazmatikus reticulumé (belső sejthártyatömlő) csökken. Emellett a neuronok kalcium pumpáinak és nátrium-kálium-ioncserélőinek működése, azaz a kalciumnak a neuronokból történő kipumpálása is csökken, ami szintén hozzájárul a posztszinaptikus neuronokon belüli jelentős kalciumkoncentráció növeléséhez. A glutaminsav receptorok másik csoportja az anyagcserével kapcsolatos, ún. metabotrop glutamát receptorok, melyek egy része sejthártyához kapcsolt guanozintrifoszfátot kötő, ún. G-fehérjékkel működik. Egyrészt kalciumcsatornákat nyitnak, másrészt az idegsejtek kalciumraktáraiból kalciumot szabadítanak fel. Így végeredményben a neuronokban növelik a kalcium-, illetve kalcium-kalmodulin-szintet. A glutaminsav receptorok által megnövelt kalciumszint, valamint a kalmodulinhoz kapcsolt kalcium a neuronok számos más enzimfehérjéjét aktiválják és az idegsejtek főbb alkotórészeit bontják. Ezek az enzimfehérjék a következők:  fehérjéket (proteinek, proteidek) bontó enzimek, melyek a fehérjék jellemző kötéseit, az ún. peptidkötéseket (egyik aminosav alfa aminocsoportja egy másik aminosav alfakarboxilcsoportjához kötődik víz kilépése közben) hasítják, hidrolizálják. Ezek az ún. proteolízist végző enzimfehérjék, a proteinázok, proteázok, polipeptidázok, endo- (a lánc belsejét hasító), illetve exo- (a lánc végét hasító) peptidázok;  zsírokat (lipidek) bontó enzimfehérjék, melyek a zsírokat vízzel történő reagáltatással, hidrolízissel, ún. lipolízissel alkotórészeire: glicerinre és zsírsavakra hasítják. Ezek a lipolízist gyorsító, katalizáló enzimek a lipázok;  foszfolipideket bontó enzimek, melyek a foszfoglicerideket (kardiolipin) és a foszfatidokat, valamint a foszfoinozitideket vízzel összetevőire bontják: foszforsavra, illetve szervetlen foszfátra, glicerinre, zsírsavakra, valamint kolinra, illetve lecitinre, kefalinra, szerinre, szfingozinra (lásd később), inozitra, ún. foszfolipolízissel foszfolipáz enzim katalízissel. Az agyban szerepet játszik egy kalcium-kalmodulinnal aktivált foszfátenzim, ami interleukin-2-képzést gerjeszt és sejtszaporodáshoz vezet;  endonukleáz enzimfehérje, ami a dezoxiribonukleinsav (DNS; a kromoszómák alapanyagát képező, önreprodukcióra képes, öröklődési anyagot hordozó fehérje) belsejében lévő „foszfodiészter” kötéseket vízzel hidrolizálja;  nitrogénoxid-szintáz (nNOS, illetve iNOS) enzimfehérjék, melyek katalízisével nitrogénoxid képződik. Ez a nitrogénoxid az agyban a vér odajutásának gátlása miatt fellépő helyi szöveti oxigénhiányt, ún. hipoxiát okoz, majd az ezt követő oxigénátáramoltatás során a nitrogénoxid szuperoxiddal peroxinitritet képez. Ilyen történések tapasztalhatók például agysérüléseknél, gutaütésnél ún. stroke esetében. A peroxinitrit igen erősen károsító termékekre, hidroxid- és nitrogéndioxidgyökre bomlik. Ezek az igen aktív termékek pedig a zsír oxidációját (lipidperoxidációt) fehérjét- és nukleinsavat károsító oxidációt eredményeznek. A létrejött oxidatív stresszt még súlyosbítja, hogy a glutaminsav megkötése, majd jórészének az idegsejtbe való beáramlása miatt csökken a cisztein (kéntartalmú aminosav) oxidált alakjának a cisztinnek a sejtbe jutása. Ennek oka a csökkent glutaminsav-cisztin antiporter-fehérje működés. Ez a fehérje a kétféle anyag szállítását az aktív folyamattal ellentétes irányban végzi: a cisztint befelé, a glutaminsavat kifelé viszi. Így a cisztinből az élettani redukcióval keletkező cisztein is kevesebb lesz, csökkentve a glutamil-ciszteinil-glicin képződését, ami fontos oxidációt, oxidációs stresszt gátló anyag. Így a glutamil-ciszteinil-glicin-szint csökkenése jelentősen növeli a fontos sejtalkotórészek oxidációját.





A fölös glutaminsav, illetve a glutaminsav receptor túlműködés által kiváltott idegi, izgalmi, mérgező (excito-toxikus) állapot, a károsodás elleni védekezés során kéntartalmú cisztein származékot (N-acetil-cisztein) vagy liponsavat használnak. Az N-acetil-cisztein átjut a vér-agy-gáton, részt vesz a glutamil-ciszteinil-glicin képződésében, ami gátolja a nitrogénoxid-szintáz enzimfehérje működését, blokkolja a káros peroxinitrit képződését (lásd előbb), valamint csökkenti az acetaminoféntartalmú fájdalomcsillapító gyógyszerek káros hatását. A neuronok glutaminsavreceptor-ioncsatornáival szoros kapcsolatban lévő, hidrolizáló, valamint oxidáló enzimek, melyek az ioncsatornákon bejutott kalciummal, illetve kalmodulinnal kapcsolt kalciummal aktiválódnak. Ezek a fehérjék elbontják a sejtalkotó fehérjéket, zsírokat, szénhidrátokat, a sejthártyát, a sejtmag nukleinsavait, súlyosan károsítják a vér-agy-gátat, sejtelhalált, ún. nekrózist, agyszövetelhalást okoznak. Ezen kívül a neuronok sejtszervecskéi az energiát (adenozin-trifoszfát) szolgáltató mitokondriumok az oxidatív stressz oxidáló enzimjeinek, illetve anyagainak hatására károsodnak. Ezáltal citokróm-c szabadul fel, ami ismét hidrolizáló enzimfehérjéket, cisztein proteázokat, ún. kaszpázokat aktivál. Ezek a proteázok több mint 30 féle sejtfehérjét hasítanak, így sejtvázfehérjéket, dezoxiribonukleinsavat kijavító enzimet, a poli-adenozin-difoszfát-ribóz polimeráz enzimet. E bonyolult történések ún. programozott sejthalálhoz vezetnek.

5.3. Piroszőlősav A piroszőlősav bonyolult, gyakorlatilag nem megfordítható, egyirányú folyamatban széndioxidot veszít, és ecetsavvá oxidálódva a koenzimA-t acetil-koenzimA-vá (ecetsavas CoA) alakítja. E bonyolult folyamatot a piroszőlősav-dehidrogenáz multienzim komplex katalizálja, ami három enzimből áll és a B1-, B2-vitamin aktív alakjával, valamint liponsavval, mint prosztetikus csoportokkal működik, ezen kívül két szabályozó enzimet is tartalmaz (foszforiláló és defoszforiláló enzim). A koenzimA a pantoténsav (B5-vitamin) ciszteaminnal (tioetanolamin) alkotott származékának a panteteinnek a foszfátja. A koenzimA ciszteamin végének kénatomjához kapcsolódik a piroszőlősavból képződött acetilcsoport acetilkoenzimA-t alkotva. Az acetil-koenzimA ecetsav molekularésze megköti a biotinnal aktivált széndioxidot (lásd előbb a piroszőlősav-karboxiláz enzimet) malonsavvá alakítva, így az acetil-koenzimA-ból malonil-koenzimA-t képez. Ez a zsírsavelőállítás alapvető lépése. A folyamat a biotin prosztetikus csoporttal működő acetil-koenzimA-karboxiláz enzim katalízissel és a MgATP energiájának felhasználásával történik. Az acetil-koenzimA-ból a malonil-koenzimA közreműködésével zsírsavlánc, a tizenhat szénatomos palmitinsav és ebből a többi zsírsav jön létre. A zsírsavelőállítás katalizátora a zsírsav-szintáz többfunkciós enzimkomplex, melyben hét különböző, enzimaktivitással rendelkező fehérje kapcsolódik össze, éspedig acetil- és malonilszállító enzim, egy széndioxidot kiválasztó kondenzáló enzim, két redukáló enzim, egy vizet leadó dehidratáz enzim és egy tioészteráz enzim. A zsírsavlánc egy szerves savcsoportot hordozó fehérjéhez (acetil-karrier-protein) kapcsolódva épül fel, ami még egy B5-vitamint is köt pantetein-foszfát formában. Az egymást követő hét ciklus végén kialakult palmitoil-kén-koenzimA-ból a tioészteráz enzim szabadítja fel a palmitinsavat. A szervezet számára a szükséges telített zsírsavak a palmitinsavból ismét acetil-koenzimA-val, malonil-koenzimA segítségével, a zsírsavlánc hosszabbításával ún. elongációval képződnek. Így a legtöbb sejtben a palmitinsavból a tizennyolc szénatomos sztearinsav képződik

Ebből széndioxid-leadással piruvát-dekarboxiláz enzimfehérje katalízissel, magnézium kofaktor jelenlétében aktív aldehidet, majd oxidálva ecetsavat ad. Az élő szervezetben a széndioxid leadása után az oxidációt, a dehidrogénezést egy piroszőlősav-dehidrogenáz5 enzimből álló bonyolult multienzim rendszer végzi, mely koenzimként erősen kötő, ún. prosztetikus csoportként tiamin-pirofoszfátot, liponsavat és flavin-adenid-dinukletidot (lásd B2-vitamint) tartalmaz. Az oxidációban képződött kötött ecetsavrész pedig koenzimA-val (lásd a B5-vitamint) reagálva acetil-koenzimA-t, „aktív ecetsavat” képez. Ebből széndioxid-leadással piruvát-dekarboxiláz enzimfehérje katalízissel, magnézium kofaktor jelenlétében aktív aldehidet, majd oxidálva ecetsavat ad. Az élő szervezetben a széndioxid leadása után az oxidációt, a dehidrogénezést egy piroszőlősav-dehidrogenáz5 enzimből álló bonyolult multienzim rendszer végzi, mely koenzimként erősen kötő, ún. prosztetikus csoportként tiamin-pirofoszfátot, liponsavat és flavin-adenid-dinukletidot (lásd B2-vitamint) tartalmaz. Az oxidációban képződött kötött ecetsavrész pedig koenzimA-val (lásd a B5-vitamint) reagálva acetil-koenzimA-t, „aktív ecetsavat” képez.

5.4. Szénhidrátok A piroszőlősav tiamin-difoszfáttal képzett adduktja széndioxid-leadással piruvátdekarboxiláz enzimfehérje katalízissel, magnézium kofaktor jelenlétében aktív aldehidet, majd oxidálva ecetsavat ad. Az élő szervezetben a széndioxid leadása után az oxidációt, a dehidrogénezést egy piroszőlősav-dehidrogenáz5 enzimből álló bonyolult multienzim rendszer végzi, mely koenzimként erősen kötő, ún. prosztetikus csoportként tiaminpirofoszfátot, liponsavat és flavin-adenid-dinukletidot (lásd B2-vitamint) tartalmaz. Az oxidációban képződött kötött ecetsavrész pedig koenzimA-val (lásd a B5-vitamint) reagálva acetil-koenzimA-t, „aktív ecetsavat” képez.

5.5. Kiegészítés a légzési lánchoz A légzési láncban a sejt mitokondriumában az elektronok oxigénre történő átszállítása következik be, ami a táplálékból származó hidrogénatomokkal vizet alkot. Ez a folyamat a mitokondrium belső sejthártyáján elektromos feszültségkülönbséget hoz létre. Ennek segítségével adenozin-trifoszfát termelődik, ami a sejt legfőbb energiaraktára, ezért a folyamatot oxidatív foszforilálásnak is hívják, mivel nagyenergiájú foszfátot tartalmazó magnézium-adenozin-trifoszfát is keletkezik. A táplálék széntartalma pedig a mitokondrium belsejében a levegő oxigénjével széndioxiddá alakul. A felszabaduló energia segítségével szintén adenozin-trifoszfát keletkezik. A légzési láncban szereplő hidrogén-peroxid közismert, erős fertőtlenítőszer, hajszőkítő anyag. A hidrogén-peroxid vas, esetleg réz, valamint C-vitamin jelenlétében az ún. Fenton-reakció során (lásd 2.5.2.1. fejezetet) a lánc következő tagját alkotó rendkívül aktív, „szabad” anyagcsoporttá, hidroxilgyökké alakul, amely a környezetében lévő anyagból elektront „rabolva” (oxidatív stressz) hidroxidionná válik és a hidrogénionnal végeredményben vizet ad.

A hidrogén-peroxid a szinte mindenütt előforduló kloriddal, ún. mieloperoxid enzimfehérje katalízissel, a szintén közismert fertőtlenítő és tisztító anyagot, a hipót a hipoklórossavat képezi, ami szintén igen aktív oxidáló hatóanyag. A fehérvérsejtek, éspedig a neutrofil szemcséket, ún. granulumokat tartalmazó granulociták, faló fehérvérsejtek, valamint idegsejtek mitokondriumaiban, fölös mennyiségű kalciumaktiváló hatására a redukált nikotinamid-adenin-dinukleotid-foszfát-oxidáz és egyéb monooxigenáz és dioxigenáz enzim-fehérjék (xantin-oxidáz, citokrom P450 monooxidáz) katalízise által a levegő oxigénjéből a légzési lánc első tagja szuperoxid képződik. A szuperoxidot pedig a mitokondrium mangán-szuperoxid dizmutáz (lásd a 2.5.2.5. fejezetet) enzim-fehérje hidrogén-peroxiddá alakítja

5.6. Kiegészítés a vegetatív idegrendszer működéséhez Az agyban, az idegszövetekben a szénhidrátok, a glükóz anyagcsere során keletkező piroszőlősavból széndioxid-vesztéssel, majd magnézium és aktív tiamin-difoszfát-függő piroszőlősav-dehidrogenáz fehérjekomplex (lásd előbb) katalízis segítségével koenzimA jelenlétében aktív ecetsav, ún. acetil-koenzimA képződik. Az aktív acetil-koenzimA kolinnal a vegetatív, paraszinaptikus, ún. kolinerg ideg végkészülékeket izgató, ingerületátvivő, átkapcsoló, továbbvivő anyagot, acetil-kolint képez kolin-acetil-transzferáz enzimfehérje katalizátor segítségével, miközben koenzimA válik szabaddá. Az agyvelő hippocampusában (az agy oldalsó kamrájában lévő henger alakú görbült test) lévő preszinaptikus neuronok rövid ideig tartó, nagy frekvenciájú impulzussorozattal történő idegingerlése után, az ingerlési periódus befejezését követően, az újabb, kis frekvenciájú ingerlés is igen hosszú időre (órákra, sőt napokra, hetekre) megnöveli a posztszinaptikus neuronok válaszpotenciálját, az ún. ingerelt excitatoros posztszinaptikus potenciál nagyságát. Ez a jelenség a preszinaptikus → posztszinaptikus áttevődés hosszútávú potenciálódása. Lényegében a nagyfrekvenciájú preszinaptikus ingerlés után az újabb preszinaptikus ingerlésre a posztszinaptikus neuronok hosszú ideig könnyebben aktiválhatókká válnak, mintegy „emlékeznek” az előző nagy frekvenciájú ingerlésre. A hosszútávú potenciálódás alatt a preszinaptikus sejtet érő kis frekvenciájú ingerlés által felszabadított glutaminsav a posztszinaptikus sejtben a glutaminsav receptor ioncsatornáján keresztüli nátriumbeáramlással rövid, átmeneti, kismértékű depolarizációt eredményez. A posztszinaptikus sejt további, folyamatos depolarizációja azonban tartóssá válva, a növekvő mennyiségű glutaminsavval a magnéziummal lezárt glutaminsav receptor ioncsatornát a magnézium eltávolítása révén megnyitja. A sejtbe a nyitott ioncsatornán beáramló kalcium pedig két anyag felszabadítását eredményezi. Egyrészt a posztszinaptikus sejthártya lipidjeiből arachidonsavat szabadít fel a foszfolipáz enzim aktiválásával, másrészt a nitrogénoxid-szintetáz enzim aktiválásával nitrogénoxidot hoz létre. Mindkét anyag a posztszinaptikus sejtből a preszinaptikus neuronokba diffundálva, fokozza azokból a glutaminsav felszabadulását, tovább növelve posztszinaptikus neuronok glutaminsav-receptor ioncsatornáinak hatását. A nyitott csatornán át a sejtbe belépő kalcium pedig hosszabb időre érzékenyíti a sejtet, számos fehérjét aktivál foszforilálással (kalcium-kalmodulin kináz, tirozinkináz valamint foszfokinázA és -C enzim), továbbá megszünteti az aktiválást a foszfatáz (kalciumfüggő, kalcineurin) enzimmel, így szerkezeti változásokat hoz létre, és géngyártásban vesz részt. Mindezek által szerepe van a hosszú távú potenciálódásban, a tanulásban és az emlékezés folyamatában.

5.7. Az epilepsziás roham fiziológiás történései Az epilepsziás rohamokban a kiváltó ingerek hatására megnő a serkentő idegingerátvivő anyagoknak, mint az acetilkolinnak, de még inkább a glutaminsavnak a mennyisége, és beindul a glutaminsav receptorfehérjék túlműködése. Ugyanakkor a gátló neurotranszmitter anyagok, elsősorban a gamma-aminovajsav, termelése csökken. Ezáltal a posztszinaptikus neuronok kóros ingerlése miatt (lásd az előzőekben), a glutaminsavnak a receptoraihoz történt kapcsolódása után a receptor-ioncsatornán belépő pozitív töltésű kalcium- és nátriumionok, valamint az anyagcserével kapcsolatos glutaminsav-receptorok sejten belüli kalciumot növelő hatása (lásd az előbbiekben), pozitívabbá teszik, azaz deporalizálják az idegsejthártyát. Így a kialakult, ingerület excitátoros, posztszinaptikus potenciál átlépi az akciós potenciál küszöböt (kb. 40 mV). Ezt a potenciált normál körülmények között ellensúlyozza az, hogy a gammaaminovajsav ingerátviteltgátló hatására, a posztszinaptikus neuronból a sejthártya gammaaminovajsav egyik fajta receptorai által kialakított ioncsatornán át (a kálium átjárhatóságát növelve, de ugyanakkor a kalciumét csökkentve) pozitív töltésű káliumionok lépnek ki. Ezzel egyidőben a másik fajta gamma-aminovajsav receptor-ioncsatornáin, valamint a szintén gátló glicin receptor-ioncsatornáin keresztül viszont negatív töltésű klórionok jutnak be a posztszinaptikus neuronba. Mindezek által a sejthártya egyre negatívabbá válik, azaz hiperpolarizálódik, így ún. gátló posztszinaptikus potenciál jön létre. Az ingerlő és gátló posztszinaptikus potenciál különbsége szabja meg, hogy kialakul-e akciós potenciál, azaz az általa gerjesztett idegingerület, tehát, hogy a posztszinaptikus neuron ingerlődik-e? Viszont a negatívabb sejthártya potenciál, azaz annak polarizációja, sőt hiperpolarizációja gátolja a posztszinaptikus neuron ingerlődését. Végeredményben a serkentő és gátló posztszinaptikus neuronok szinkron együttműködésének károsodása, a fokozott ingerelhetőség, a serkentő és a gátló neurotranszmitterek termelődésének, kibocsátásának, lebomlásának és visszavételének zavarai, a posztszinaptikus idegsejthártyán lévő serkentő és gátló idegátviteli anyagok receptorfehérjéinek sűrűségi, szerkezeti és működési károsodásai vezetnek el az epilepszás rohamokhoz.

5.8. A B-vitaminok és az epilepszia Az alkoholbetegség agyi károsító hatásának magyarázata a következőkben összegezhető. Főként a hippocampushoz tartozó agyszövet preszinaptikus neuronjaiban az acetilkolinnál kb. ezerszer nagyobb koncentrációban keletkezik a gátló hatású gammaaminovajsav glutaminsavból, ami a citrátkörben (glükóz > piroszőlősav > acetilkoenzimA > citromsav > alfa-ketoglutársav > glutaminsav) a B2-vitamin aktív alakjának (tiaminpirofoszfát) jelenlétében képződik. Az utolsó lépésben a glutaminsav ketoglutársavból cink és B3-vitamin kofaktorral (nikotinsavamid-adenin-dinukleotid-foszfát) működő redukáló glutamát-dehidrogenázzal, valamint ammóniával és aminotranszferáz enzimmel, továbbá annak B6-vitamin kofaktorával (lásd a 2. 4. 2. 6. fejezetet) jön létre. Végül a glutaminsav egy lépésben széndioxidot ad le glutaminsav dekarboxiláz enzim gyorsításával a B6-vitamin aktív alakjának, a piridoxálfoszfát kofaktornak a jelenlétében, miáltal gátló gamma-aminovajsavvá alakul.

A gamma-aminovajsav visszavitele a citrátkörbe, végeredményben borostyánkősavvá alakítva gamma-aminovajsav-aminotranszferáz enzimkatalízissel és szintén B6-vitamin kofaktorral történik. A folsav, a B9-vitamin (lásd a 2. 4. 1. fejezetet) hiányában homocisztein aminosav szaporodik fel a vérszérumban és az agyszövetekben. A homocisztein pedig a B6vitamin aktív alakjával a piridoxál-foszfáttal egy gyűrű alakú képződményt ad, miáltal leköti és elvonja a B6-vitamint, és így gátolja a B6-vitamin kofaktorral működő enzimek gyorsító, katalitikus hatását. Ennek következtében pedig a fölös mennyiségű homocisztein akadályozza a gátló hatású gamma-aminovajsav képződését. Maga a homocisztein közvetlen serkentő, izgató, excitátoros hatást is képes kifejteni azáltal, hogy egyrészt a legfontosabb serkentő aminosav, a glutaminsav receptoraihoz képes kötődni, így gerjeszti azt, másrész a homocisztein-piridoxál-foszfát (B6-vitamin) képződmény háromtagú komplex rendszert alkotva a gamma-aminovajsavval kapcsolódik az utóbbi receptoraihoz, miáltal megakadályozza a gamma-aminovajsavnak a receptoraira való hatékony kötődését.

5.9. A B1-vitamin szerkezete A B1-vitamin (régebbi jelzéssel M5-vitamin) két gyűrűt, egy metiléncsoporttal összekötött hat- és öttagszámú gyűrűt tartalmazó molekula. Az ötös gyűrű egy nitrogén- és egy kénatomot tartalmazó ún. tiazolgyűrű, így a vitamint tiaminnak is nevezték. Az ötös gyűrűhöz még egy etilalkohol csoport is kapcsolódik. A hatos gyűrű két nitrogént tartalmazó ún. pirimidingyűrű, melyhez egy aminocsoport is csatolódik. A tiamin két pozitív töltéssel rendelkező kationt ad, mely két kloridionnal sót képez. Ez a B1-vitamin gyógyászatban alkalmazott egyik formája.

5. 10. A B1-vitamin élettani funkciói Nyugalmi állapotban egyenlőtlen ioneloszlás alakul ki a sejthártya külső és belső felszíne között, ami a belső oldalon kb. 65 mV negatív nyugalmi sejthártya-potenciált okoz. Ennek oka egyrészt az, hogy a sejthártya a különböző ionokat eltérő mértékben engedi át, másrészt a sejthártyában működő nátriumpumpa három nátriumatomot távolít el a sejtből, és helyette csupán csak két káliumatomot visz be a sejtbe magnézium-adenozin-trifoszfát energiájának felhasználásával. A nyugalmi állapotú idegsejtnyúlványok hártyáiban különböző okokból történő idegi behatáskor, helyi inger esetén kismértékű elektromos feszültségváltozás lép fel, aminek hatására a hártyában lévő feszültségfüggő, gyors nátrium-ioncsatornák 1-2 ms időtartamig megnyílnak. Ennek következtében nagy mennyiségű nátrium áramlik az axonokba az elektromos térerőgradiens (lejtés vagy emelkedés) irányában. Ezáltal a sejthártya belső felülete kevésbé válik negatívvá a külső felülethez képest, azaz az axon sejthártyája depolarizálódik. Ez a feszültségváltozás azonban a nátrium-ioncsatornák gyors bezáródását okozza, de egyúttal a nátriumcsatornánál kb. 50-szer nagyobb számú feszültségfüggő káliumioncsatornák kinyílnak, és kálium áramlik ki a sejtből, miáltal a sejthártya belső fele ismét kezd negatívabbá válni (repolarizáció). Ugyanekkor a klorid-ioncsatorna is kinyílik, kloridionok áramlanak be a sejtbe (hiperpolarizáció), miáltal tovább növekszik a sejten belül a negatív feszültség egészen a nyugalmi potenciál eléréséig. Ez az idegingerület az ingerület vezetését kísérő elektromos jelenség a depolarizáció által létrehozott ún. akciós áram,

melynek működési feszültsége, az ún. akciós potenciál, melynek során az idegrost sejthártya nyugalmi feszültsége hirtelen, átmenetileg nagymértékben lecsökken.

5.11. Az idegrendszer működése - kiegészítés A szinapszisok, melyek száma rendkívül nagy, kb. százbillió az emberi agyban, a preszinaptikus és a posztszinaptikus idegsejthártyából és a köztük lévő szinaptikus résből állnak. Az idegi jelet átvivő anyagok képződése a szinaptikus rés előtti, ún. preszinaptikus idegvégződés sejtszóljában folyik le, majd ezek itt kisméretű (20-40 nm átmérőjű) hólyagocskákban, ún. vezikulákban raktározódnak. Az idegek elektromos ingerlésének, az akciós potenciál által létrehozott depolarizáció hatására az átvivő anyagok a hólyagocskákból a szinaptikus résbe ürülnek. Az átvivő anyagok felszabadulása gyorsan (1 ms) végbe menő, kalciumfüggő folyamat, melyben számos specifikus fehérje is részt vesz. A preszinaptikus idegsejthártyában nagy sűrűségben találhatók ún. feszültségfüggő kalciumcsatornák, amelyek a depolarizáció hatására kinyílnak, és a kalciumbelépés megemeli az idegsejt kalciumszintjét. Ez a kalciummal és a résztvevő fehérjékkel együtt a hólyagocskák és a preszinaptikus idegsejthártyák bonyolult összekapcsolódási, dokkolási, majd az ezt követő összeolvadás folyamat során (fúzió, exocitózis) az átvivő anyagok kiszabadulhatnak. Ezután az átvivő anyagok, az egymással szemben lévő pre- és posztszinaptikus sejthártyát elválasztó, jól meghatározott, csekély távolságú (20 mm) ún. szinaptikus résen átdiffundálnak és a posztszinaptikus sejthártyában elhelyezkedő receptor fehérjéken erősen megkötődnek. Az átvivőanyag pedig depolarizálja, azaz csökkenti a célsejthártya potenciálját, ez a potenciál viszont gyorsan működésbe hozza a célsejtet tartalmazó szervet, pl.: izmot, mirigysejtet

5.12. Idegi ingerületvezetés A mielin réteg lipoidokból (nagyobb, mint 70%-ban) és koleszterinből, valamint speciális fehérjékből, proteolipoidokból áll; az idegrostok támasztószöveti sejtjei, az ún. neurogliák, illetve oligodendrogliák nyúlványainak felcsavarodásából származnak. A mielin velőshüvely egyes szakaszain hüvelyi befűződések, ún. Ranvier-féle csomók találhatók, ahol az axon csupasszá válik, mivel nem borítja mielin réteg. Ezek a Ranvier-féle befűződések az idegrostot szelvényekre osztják. Minél vastagabb az idegrost, annál nagyobb az egyes szelvények közti távolság. A Ranvier-féle befűződéseknél a nátrium-ioncsatornák sűrűsége tízszer nagyobb, mint a befűződések közti szelvények területén, így az axon sejthártyájának ellenállása tízszer kisebb, mint a befűződések között. Az elektromos ingerület így szakaszosan és ugrásszerűen terjed, ez az ún. szaltatórikus-ingerületvezetés. Tekintettel a mielin velőshüvely hatékony szigetelésére, csak a Ranvier-féle befűződéseknél létrejött jelentős depolarizáció okoz elektromos áramot, a töltéssel rendelkező ionok csak az axon-sejtplazmán (protoplazmán), illetve a sejten kívüli folyadékon át tudnak a következő, kb. 1 mm-re lévő befűződésig elvándorolni. Mivel a mielin velőshüvely alatti axon tengelyfonal sejthártyák területei nem depolarizálódnak, ezért az ugrásszerű vezetés az egyik befűződéstől a másikig gyorsabb, mint a velőshüvely nélküli rostok vezetése

A szfingomielin szervezetbeli képzéséhez a kiindulási anyag szerin aminosav és palmitinsav-koenzimA. Az utóbbi, valamint a zsírsavrész előállításához acetil-koenzimA (lásd előbb) kell, hasonlóan, mint a sejthártyák másik alkotórészének a koleszterinnek a létrehozásához. Az acetil-koenzimA-hoz pedig nélkülözhetetlen kofaktor a tiamin-difoszfát és a magnézium is (lásd előbb). Ezen kívül a glükóz direkt oxidációjából képződő redukált nikotinsavamid-adenin-dinukleotid-foszfát, végül a lecitin (foszfatidil-kolin) beléptetése szükséges, utóbbinak a szfingomielin-szintáz enzim fehérjével katalizált reakcióban.

5.13. Tiaminfelszívódás A tiaminfelszívódás telíthetősége arra mutat, hogy a hidrogénionnal történő cserében és a szállításban hordozó, ún. karrier fehérje vesz részt. Ez a hordozó az újabb vizsgálatok szerint a redukált folsav karrier családjába tartozó (lásd a 2.4.1. fejezetet) ún. humán tiamin transzporter (hTHTR-1 és -2 kalmodulin) fehérje. Megállapítást nyert, hogy a hordozó működésében kalcium is részt vesz, a kalciumot kötő ún. kalmodulin fehérje által. A kalciumot kötött kalmodulin szerkezeti változáson megy át és ezáltal aktiválja az ún. kalciumkalmodulintól függő protein-kináz enzimfehérjéket. Az aktivált protein-kináz enzim pedig foszforilálja a hordozó karrierfehérje szerin, illetve treonin aminosav oldalláncait, és így működésbe hozza a karriert a tiamin- és hidrogénkation-csere és -szállítás lebonyolítása céljából. A tiamin csekély része az epével ugyan visszakerül a béllumenbe és látszólag, mint „nem abszorbeált” tiamin a széklettel távozik, azonban nagy része a májban aktív tiamindifoszfáttá alakul, mint enzimkiegészítő, „hozzájáruló” tényező (kofaktor) vesz részt a szénhidrát-anyagcsere számos fontos folyamatában. A vitamin a vizelettel gyorsan kiürül, kis mennyiségű, de nagyszámú bomlás-, illetve anyagcseretermékével. A legnagyobb mennyiségben pirimidin-karbonsav, valamint tiazol- és tiamin-ecetsav alakjában ürül. A kiválasztott anyag mennyisége a vitaminellátottság mértékének meghatározója lehet. A vese tiamin-visszatartását nem észlelték, a kiválasztás a nátrium-ionpumpa segítségével történik. A tiaminnak enyhe vízhajtó hatása is van. A B1-vitamin a véráramból az agyba, a központi idegrendszerbe az agyi kapillárisok egyrétegű laphámból álló bélését alkotó sejtrétegen, a vér-agy-gáton szintén aktív, telítési módon, hordozó karrier segítségével szabályozott úton jut át. Az agyban azonban nemcsak a legnagyobb mennyiségben képződő, aktív vitamin alak, a tiamin-difoszfát képződik, hanem ebből, mint előanyagból a még aktívabb, három foszfátot tartalmazó tiamin-trifoszfát jön létre magnézium-adenozin-trifoszfáttal foszforilálódva (tiamin-pirofoszfát-adenozin-trifoszfátfoszforil-transzferáz enzim katalízissel), igaz csak mintegy 1%-nyi mennyiségben. A tiamin-trifoszfát vízzel tiamin-difoszfáttá hidrolizál, melynek kis mennyisége szintén hidrolizál, de foszforilálódik tiamin-monofoszfáttá, ún. tiamin-foszfátenzimek katalízisével. Végül a tiamin-monofoszfát tiaminná hidrolizál. A legaktívabb tiamin-trifoszfát főként az idegsejthártyákban található és egyben idegsejthártya stabilizáló. A defoszforilált alakok, a tiamin és monofoszfátja könnyebben távoznak el az agyból a vér-agy-gáton át, mint az aktív, B1-vitamin formák, a tiamin-trifoszfát és a difoszfát. Mivel az agynak kismértékű a B1-vitamin tartalék kapacitása, kicsiny a vitamin ellátottságának toleranciája (tűréshatára), így az agyból eltávozott defoszforilált alakokat a vérből felvett tiaminnak és a tiamin-difoszfátnak kell pótolnia, de fontos a foszforiláció mértéke is.

5.14. H-vitamin A H-vitamin a szintén kéntartalmú pantetinhez (antidermatitisz-faktor) hasonló, két gyűrű, az imidazol- és a tioféngyűrű összekapcsolódásával kialakuló és valeriánsavból álló alapvázú vitamin. Az anyagcsere-folyamatokban olyan ún. karboxiláz enzimfehérjék vesznek részt, melyek lizin aminosavának aminocsoportjához egy biotint, éspedig valeriánsav láncának karboxilcsoportját kötik az enzimmel együttható prosztetikus (hozzájáruló) csoportként. Ezen enzimeknek három csoportja ismert. Az enzimekhez kapcsolt biotin széndioxidot (CO2) köt meg (a sejt hidrogénkarbonát-ionjából (HCO3-) magnézium-adenozin-trifoszfát segítségével) és szállít (transzkarboxiláz, illetve karboxil-transzferáz enzimek), valamint épít be, mint karboxilát (COO-) szerves savi csoportot (karboxiláz enzimek), vagy az enzimhez kötött biotin széndioxidot szabadít fel (dekarboniláz enzimek).

5.15. H-vitamin szállítása A biotin más szállítói is ismertek, mint pl. a biotin a vérben a fehérvérsejtekbe (monociták) és a szaruhártyasejtekbe továbbító ún. monokarboxilát transzporter, mely nem nátrium-, hanem hidrogénion-függő. Találtak az agyi érkapillárisok vér-agy-gátján át is működő biotinszállító fehérjét, mely egyben B1-vitamin szállító is. A plazma biotinidáz enzim fehérjéje a biocitin biotinjét megköti a biotinidáz cisztein aminosavának kénjével, kiszorítva annak lizin aminosavát a vérplazma közel semleges (pH=7,4) közegében. Azonban itt a biotinált-biotinidáz nem szabadít fel biotint, hanem mint a biotin szállítója képes a sejtmagállomány, a kromoszóma DNS (dezoxiribonukleinsav) örökítő anyagát védő fehérjéket, az ún. hiszton fehérjéket (H1, H2A, H2B, H3 és H4 jelű maghisztonok, főként lizin vagy arginin aminosavat tartalmazó bázikus fehérjék) biotinizálni, azáltal, hogy azok lizin aminosavához kapcsolják a biotint. Ez a biotin-hiszton kapcsolódás részt vesz a DNS másolásának (replikációjának), a DNS→RNS átírásának (transzkripciójának), valamint az RNS (ribonukleinsav) transzlációjának, az aminosavakból fehérjék biológiai úton történő előállításának az irányításában.

5.16. Mikor szükséges nagy dózisú H-vitaminkezelés? Újszülött csecsemőkben a holokarboxiláz szintetáz enzimnek a biotinhez való kötődése annyira lecsökken, hogy a gyógyszerként alkalmazott B7-vitamin koncentrációját kb. százszorosára kell emelni (10-20 mg biotin/nap). A csökkent holokarboxiláz szintáz hatékonyság jelentősen csökkenti a biotinfüggő holokarboxiláz enzimek mennyiségét, mihez még hozzájárul, hogy ezen enzimek biotin nélküli apoalakjai nagyobb mértékben degradálódnak, mint a holoalakjai. Ezekben a biotinfüggő, többszörösen karboxilázhiányos csecsemőkben a szénhidrátképzés, a zsírsavanyagcsere és a fehérjelebontás zavarai figyelhetők meg. Emiatt kis születési súly, fejlődési elmaradás, agyvelőbántalom, késleltetett

velőhüvely-képződés következik be, valamint az agykamrákat és a gerincvelő központi csatornáját bélelő sejtréteg alatt kóros tömlő agykamra megnagyobbodás is fellép. Így biotinkezelés nélkül néhány nap alatt bekövetkező halál fenyegeti ezeket a betegeket.

5.17. AZ E-vitamin szerkezete A tokoferolok egy kromongyűrűn szabad vagy észterezett hidroxilcsoportot, metilcsoporto(ka)t és egy 16 szénatomszámú izoprenoid oldalláncot tartalmaznak. A metilcsoportok száma és elhelyezkedése szerint alfa-, béta-, gamma- és delta-tokoferolokat különböztetünk meg.

5.18. Miért fontos az A-vitamin A vöröscsontvelő szövetei sejtmaggal rendelkező éretlen vörösvér-őssejtjeinek átalakulása: legfiatalabb proeritroblaszt → nagyméretű makroblaszt → normális nagyságú normoblaszt → éretlen, „hálózatos magállományú” retikulocita. A folyamat során az őssejtek (eritroid prekurzorok) kötődése által az eritropoetin hormon a vörösvér-őssejtek érett vörösvértestekké történő differenciálódását, érését stimulálja. Ennek során az őssejt és a sejtmagja fokozatosan összehúzódik, majd a sejtmag kilökődik a sejtből, sejtplazmája telítődik a közben képződő hemoglobinnal. Erre az átalakulásra azért van szükség, mert a magvas vörösvér-őssejtek nem képesek a vöröscsontvelőt elhagyni, az ún. „csontvelő-vér” gáton áthatolni, csupán a legfiatalabb, éretlen vörösvértest, a retikulocita képes erre. A differenciálódás azáltal következik be, hogy az őssejt pl.: proeritroblaszt receptorának kalciumcsatornáit az eritropoetin hormon bekötése megnyitja (a csatolt G-protein tirozin aminosavjának kináz/foszfatáz kaszkádja által biztosított kalciumcsatorna nyitás – zárás útján), az őssejten belül megnövekedett kalciumszint pedig beindítja az érési folyamatot. Az eritropoetin hormon a vasszállító fehérje, a transzferrinnek és receptorának szintjét is stimulálja, ami a nemhemvas mobilizációjához és a vörösvér-őssejtek, leginkább a normoblasztok fokozott vasfelvételéhez vezet. Ezáltal a vas nem képes az oxigénnel hidrogén-peroxidot, majd ebből sejtkárosító hidroxilgyököt termelni (lásd a 2.5.2. fejezet, Fenton-reakció). Ezen kívül az eritropoetin hormon a hemoglobin hemjének előállítását (3. lépésében szereplő porfobilinogén deamináz enzim hatását) is fokozza. Végeredményben az eritropoetin hormon megnöveli a vörösvértestek számát. Védi a létrejött vörösvértest sejthártyáját az oxidációs károsodástól, pl. a lipidperoxidációtól, mivel ennek szénhidrátjai és bázisos aminosavjai hidroxilgyökfogók, ezáltal távolítják a káros oxigéntartalmú szabad gyököket. Az eritropoetin hormont a csökkent oxigénellátás (hipoxia) és a kobalt (lásd a 2.5.2.6. fejezetet) aktiválja. Ez a hatás egy oxigénérzékelőn (a citokróm b559 hemet tartalmazó fehérje) és az ún. hipoxia indukáló faktoron át működik. Mivel az A-vitamin és a karotinoidok oxigéntartalmú gyökfogók, pl. hidroxilgyökfogók, ezért normál oxigénellátottság esetén is, a vesében hipoxiát mimikálva növelik az eritropoetin képződését. Másrészt, oxigénszegény környezetben az A-vitamin (retinolsav) az eritropoetin gén szteroidtípusú retinoid receptorához kötődik, ezáltal fokozni képes az eritropoetin hormon előállítását.

A természetes A-vitaminok és a mesterségesen előállított származékok, valamint a karotinoidok képesek reagálni számos aktív, káros, toxikus oxigéntartalmú speciesszel, mint a szinglet oxigén, ózon, szuperoxidgyök, hidrogén-peroxid, hidroxilgyök, nitrogénoxidgyökök, peroxinitrit, peroxilgyök, alkoxilgyök, kéndioxid, hipoklórossav. Ebben a káros anyagokat kiküszöbölő folyamatban szinergetikusan részt vesznek más antioxidáns vitaminok is, mint a C- és az E-vitamin.

5.19. az A-vitamin metabolizmusa A bélsejtekben a retinolészterek ismét retinollá hidrolizálnak, ami a 2-es típusú sejtes retinolkötő és -hordozó fehérjékhez kapcsolódik, majd ismét visszaésztereződnek, és a zsírokból, koleszterinből, foszfolipoidokból, valamint kevés fehérjéből álló lipoproteinekkel zsírszemcséket, ún. kilomikronokat adnak. Az A-vitamin, főként palmitinsavval alkotott retinolészterei, a kilomikronokkal a bélfodor ún. nyirokérhálózatának kapillárisain keresztül jut a véráramba. A transzhyretin fehérjével 1:1:1 arányú A-vitamin (retinolészter): retinolkötő fehérje: transzhyretin komplex képződik. A véráramból az A-vitamin-észter átkerül a főraktározó májba (90%-a), ahol retinollá hidrolizál és az 1. típusú retinolkötő és -hordozó, szállító fehérje viszi tovább a vérbe, vagy ismét retinolészterré alakítva raktározódik a májban. A májban retinolészterként raktározott A-vitamin raktározási ideje csecsemőknél csak 1-3 hét, gyermekeknél 3 hónap, viszont felnőtteknél 1 év. A koraszülött csecsemők extrém kis testtömege esetében a plazma retinolszintje kisebb, mint 0,35 μmol/l, szemben az egészséges koraszülöttek ≥ 0,7 μmol/l értékével. A véráramból a szembe, a retinába kerülő A-vitamin (innen kapta a retinol nevet) retinál nevű aldehiddé oxidálódik a cinkkel működő retinol-dehidrogenáz enzim katalízisének segítségével. A retina pálcikáiban, melyek nagy fényérzékenységük miatt a szürkületi fekete/fehér látásban játszanak szerepet, a létrejött 11-cisz-retinál (mely a 11-es szénatomnál megtört láncú alakkal rendelkezik) az ún. látópigment vagy fotoreceptor egy apszin nevű fehérjével kapcsolódva (a fehérje VII. szakaszának lizin aminosavjával a retinál aldehidcsoportja Schiff-bázis kötést képez) látóbíbort, ún. rodopszint alkot a sötétben. Ez a rodopszin fény hatására vörös színű lesz, ún. meta III-rodopszint alkot, miközben a 11-ciszretinál megtört lánca kiegyenesedik és lineáris transz-retinállá alakul, majd a kapcsolódó fehérjében (opszinban) változást idéz elő, miáltal ez leválik a vitaminról. A fénnyel aktivált látóbíbor, a meta III-rodopszin, kölcsönhatásba lép a pálcikákhoz kapcsolódó transzducin Gfehérjével, mely egy enzimrendszeren át szabályozza a fotopigment membrán Na+- és Ca2+csatornáinak áteresztőképességét, így a transzmembrán potenciált is, mely végül tovaterjedő elektromos ingerületet hoz létre a látóidegekben. A retinában lévő csapoknál, melyek viszont a színeslátásban játszanak központi szerepet, az adott szín érzékelésére való behangolásért a csapsejtekben képződő iodopszinben a retinát körülvevő fehérje a felelős. Fontos figyelembe venni, hogy színes TV-adások rendszeres nézésénél kb. ötszázszoros a szem napi A-vitamin szükséglete. A transz-retinál az opszin kiválása után visszaredukálódik transz-retinollá, majd retinol-palmitinsavvá visszaésztereződik, végül ismét hidrolizál és visszaalakul 11-ciszretinollá.

5.20. Epe - kiegészítés Az emésztési szünetekben a májepe az epehólyag bevezető csövén át az epehólyagba kerül, és közelítőleg a tízszeresére betöményedik. Színe sötétbarnás-zöldre változik (hólyagepe), és így raktározódik. A megfelelő inger hatására, mint zsírok, tojássárgája, magnézium-szulfát, az epehólyag összehúzódásával az epe szakaszosan bekerül a duodénumba. Az epesav az apró cseppekbe tömörült zsírokkal és a szabad koleszterinnel vagy azok zsírsavakkal alkotott észtereivel, valamint a vékonybél vizes közegével, felületaktív, ezáltal nedvesítő (detergens) hatása folytán zsír (lipoid) – víz emulziót képez, miáltal a bél vizes közegében a zsírok és a koleszterinészterek oldott állapotban maradnak. Az epesavak a hasnyálmirigyből a vékonybélbe kerülő, zsírokat hasító lipáz enzimet aktiválják, hasonlóan a lipázokat hasító észterázokat is. A fölös koleszterin a szervezetből a széklettel távozik. Ha az epesavak nem tudják a nagy mennyiségű koleszterint oldatban tartani, koleszterinkövek keletkeznek, ez az ún. epekőbetegség (cholelithiasis).

5.21. A D-vitamin átalakulása A májban a D-vitaminkötő fehérjékről leszakadó, szabaddá váló D-vitamint, annak 25ös szénatomját a máj oxidálja és ezen a szénatomon egy hidroxilcsoportot alakít ki. Az oxidációt egy vastartalmú monooxigenáz (ún. citokróm P450) enzim gyorsítja. A mono (=egy) elnevezés azt jelzi, hogy a levegő két oxigénből álló dioxigénje kettéhasad, és az egyik oxigénatom egy hidrogénatommal hidroxilcsoportot képez. A másik oxigénből pedig két hidrogénatommal víz képződik. A létrejött 25-hidroxi-D-vitamin, az ún. kalcidiol megbízható jelzője a szervezet D-vitaminháztartása mértékének, a vizsgált személy Dvitaminellátottságának. Megjegyzendő, hogy a 25-hidroxi-D-vitamin biológiailag nem hatékony. A 25-hidroxi-D-vitamin a májból a vérkeringéssel a vesébe kerül, ahol az 1-es szénatomon hidroxilálódik (szintén a levegő oxigénjével) a vastartalmú monooxigenáz egy másik izoenzimje, az 1-alfa-hidroxiláz segítségével 1,25-dihidroxi-D-vitamin keletkezik. Az 1,25-dihidroxi-D-vitamin további szénatomjainak oxidációja, hidroxilációja során a Dhormon elveszti biológiai aktivitását és a vizelettel kiürül.

5.22. A Zn mint antioxidáns A cink több vonalon közvetve fejtheti ki az oxidatív stresszel szembeni védő, antioxidáns hatását:  A vörösvértestek és a fehérvérsejtek (leukociták, limfociták) sejthártyáiban, valamint egyéb szervek (pl. máj, szív) sejtjeiben az oxigénből aktív szuperoxidgyökök előállítását segítő hemvasat, illetve vasat és molibdént tartalmazó fehérjék (nikotinamid-adenid-dinukleotid–foszfát-oxidáz és xantin-oxidáz enzim) működését a cink jelentősen gátolja, miáltal jelentősen csökkenti a káros szuperoxid képződését.





  

Ugyancsak a vörösvértestek, valamint a fehérvérsejtek sejthártyáiban, továbbá a máj, szív, izom, agy, vese sejtszervecskéiben, az ún. mitokondriumokban az oxidatív behatás során az oxigénből képződött aktív szuperoxidgyököket a cink- és a réztartalmú szuperoxid-dizmutáz fehérje (lásd a 2.5.2.4. fejezetet) alakítja vissza oxigénné és a kevésbé aktív hidrogén-peroxiddá. A hidrogén-peroxidot viszont a vastartalmú kataláz és a szeléntartalmú fehérjék, a glutation-peroxidáz és a glutation bontják le vízzé, nehogy a hidrogén-peroxid elroncsolja a cink-réz-szuperoxiddizmutázt, vagy más fontos fehérjét, nukleinsavat vagy lipoidot, zsírrészecskét. A hidrogén-peroxidból, különösképpen redukáló anyagok, pl. C-vitamin jelenlétében a vas és a réz katalizálják, gyorsítják a rendkívül aktív hidroxilgyökök képződését a Fenton, illetve Fenton-típusú reakció szerint (lásd a 2.5.2.1. fejezetet). Ezt a folyamatot a cink, mint a vas és a réz antagonista eleme akadályozza. A cink, mint a kénhez igen erősen kötődő elem, megvédi néhány fontos kéntartalmú enzimfehérje (pl. a hemképzésben szereplő delta-amino-levulinát-dehidratáz enzim, a glutation-reduktáz enzim) cisztein aminosav összetevőinek oxidációját. A májsejtekben és a vérben a cink növeli az oxidatív stresszben jelentős védőhatású, három aminosavból (gamma-glutamil-ciszteinil-glicin) álló glutation tripeptid magnéziumot is igénylő képződését, és védi a megemelkedett glutation szintjét. A cink indukálja, megindítja, majd fokozza a magát cinket is megkötő, raktározó és szállító, nagy kéntartalmú metallotionein fehérjék képződését. Ezek a nagy, kb. egyharmadnyi ciszteintartalmú fehérjék a szervezet számára igen hasznosak, mivel nemcsak a nagyon mérgező fémionokat képesek lekötni, hanem az oxidatív stressz során nagyobb koncentrációban keletkező aktív, károsító hidroxilgyököket, valamint a szuperoxidgyökkel és nitrogénmonoxiddal képzett peroxinitritet is nagyon hatásosan megkötik, eltávolítják a szervezetből. Viszont, ha a szervezetet érő oxidatív stressz túlságosan nagymértékű, amivel a szervezet természetes antioxidáns védelme nem tud megbirkózni, akkor az aktív termékek a cinktioneinből képesek cinket felszabadítani. Ezek a szabad, aktív cinkionok pedig káros hatásúak, pl. neurotoxikusak lehetnek, mielőtt még azokat újabb fehérjék, pl. albumin kötnék meg. A táplálékban kötött cink vagy mint cink-aminosav (hisztidin, cisztein) vagy a cink-porfirin komplex képződmény védi a neuronokat a káros behatásokkal szemben.

5.23. Réz a légzési láncban A nem nélkülözhető tápanyagok, a szénhidrátok (cukrok), zsírok (zsírsavak) és fehérjék (aminosavak) széntartalma a sejtek plazmájában jelenlevő sejtszervecskékben, a mitokondriumokban, a levegő oxigénjével történő oxidáción, az ún. légzési lánc bonyolult folyamatain át, széndioxiddá ég el, míg hidrogéntartalma hidrogénszállító és elektron átvivő anyagok (B2- és B3-vitamin származékok) segítségével vízzé redukálódik. Eközben a felszabaduló energiát a magnézium-adenozin-trifoszfát (ATP) veszi át, ami az izmokban és az agyban az antioxidáns kreatint (ami arginin, glicin és metionin aminosavakból képződik) alakítja át – a kreatin-kináz enzim katalízisével - kreatin-foszfáttá, így raktározva az energiát, amiből szükség esetén energia mobilizálható, egy gyors, ATP-vé történő visszaalakítással. A magnézium-ATP-vel más nukleozid-trifoszfátok is létrejöhetnek, így GTP (guanozintrifoszfát), UTP (uridin-trifoszfát) és CTP (citidin-trifoszfát). Ezek a vegyületek energiaátadóként szerepelnek a fehérjék, a szénhidrátok és a zsírok előállításában.

A légzési lánc utolsó lépésében, a hemvasat és rezet tartalmazó citokróm-oxidáz enzim katalízisével, a levegő oxigénje pontos és jól szervezett folyamatok során, protonpumpáló fehérjék jelenlétében, vízzé redukálódik, miközben a ferrocitokrómC ferricitokrómC-vé oxidálódik.

5.24. Mukopoliszacharidok A mukopoliszacharidok a kötőszövet sejten kívüli alapanyagának jellemző alkatrészei (kondroitin-szulfát, hialuronsav, dermatán-szulfát, keratán-szulfát), amik fehérjéhez kötött formában, az ún. mukoproteidekben fordulnak elő. Az agyalapi mirigy az agyalapon elhelyezkedő, azzal vékony nyéllel összeköttetésben álló, babszem alakú és nagyságú mirigy, az ún. hipofízis) elülső lebenyéből tireotropint, pajzsmirigy stimuláló hormont szabadít fel. Ez a tireotropin hormon egy szénhidrátot tartalmazó fehérje, ami a pajzsmirigy-sejtek felszínén lévő TSH-receptorokhoz kötődik. Egy ilyen TSH-receptor hat a pajzsmirigy-sejthártyában levő, guanozin-trifoszfátot (GTP) kötő, ún. G-membránfehérjére, ami aktiválja a kalciumcsatornát és a sejtben levő végrehajtó (ún. effektor) adenil-cikláz enzimfehérjét. Így lehetővé válik, hogy a magnézium-adenozinfoszfátból gyűrűs (ciklusos) adenozin-monofoszfát (cAMP) keletkezzen. A sejten belül megnövekedett koncentrációjú ciklusos adenozin-monofoszfát eredményezi a TSH tireotropin hormon főbb hatásait: fokozza a pajzsmirigy jodidfelvételét, serkenti a tireoglobulin képződését, fokozza a jódozott tireoglobulin hidrolízisét, ezáltal a vérszérumban a pajzsmirigy hormonjainak, a T4- és T3-nak a szintjét. A pajzsmirigy súlyát is növeli azáltal, hogy gyarapítja az érett szöveti állományt. Tireotropin hiányában a pajzsmirigy szövet elsorvad.

5.25. Milyen folyamatokat szabályoznak a pajzsmirigyhormonok Az epesavak az újszülöttek esetében a barna zsírszövet, míg a felnőtteknél a vázizom sejthártyában levő guanozin-trifoszfátot (GTP) kötő, ún. G-sejthártya fehérjéhez kapcsolt, TGR5 jelzésű transzfer receptorához kötődve aktiválják a sejtben levő adenil-cikláz enzimfehérjét és a kalciumcsatornát, miáltal a termelt gyűrűs adenozin-monofoszfát (cAMP) szintjét növelik. Ez a sejten belüli gyűrűs adenozin-monofoszfát és a sejtbe bejutott nagy zsír-, illetve zsírsavmennyiség emeli a szeléntartalmú, jódot elvonó dejodináz enzimfehérje szintjét, aminek révén a tiroxin (T4) hormonból aktív T3-hormon jön létre. A T3-hormon az előzőekben leírt módon az energiaszabályozásban szereplő génekre hat, miután a mag receptorokhoz kapcsolódott azáltal, hogy aktiválja a DNS, illetve RNSnukleinsavakat. Így a T3-hormon beindítja azon fehérjék előállítását, melyek biztosítják a szervezet energia-homeosztázisát, hőfelhasználását, a környezetéhez alkalmazkodó hőtermelést és hőleadást, az ún. adaptív termogenézist. Így hideg körülmények között is megmarad az emberi test normális hőmérséklete, a zsírszövetek lebontása (lipolízis) és elégetése, valamint a szénhidrátok oxidációja biztosítja a hőelőállítást és a hőszabályozást.

A pajzsmirigyhormonokra, a tiroxinra (T4) és a liotironinra (T3) reagáló szövetek a máj-, vese-, izom-, agyszövetek. A T4 és T3 ezeknek a szöveteknek a sejthártyáin átjutva segítő, szállító fehérjék által (ún. nátrium-függő és -független szerves aniontranszporterek) erősen kötődnek a sejtmagreceptorokhoz, a T4- és T3- pajzsmirigyhormont befogadó fehérjékhez. A T3 liotironin tízszer erősebben kötődik a pajzsmirigyhormonokra reagáló szövetek magreceptoraira, mint a T4 tiroxin hormon. A T4 legnagyobb része a sejtplazmában a jódot elvonó dejodináz enzimfehérje hatására T3-má alakul (lásd előbb), és így mint a T3 fejti ki hatását. A rendelkezésre álló jód mennyisége alapvetően befolyásolja a pajzsmirigyhormonok képződését. Jódhiányban nagyobb mennyiségű T3 képződik, mint T4, mivel a T3-hormon előállításához kevesebb jódra van szükség, azonban így biológiailag hatékonyabb anyag jön létre. Ezzel szemben nagy mennyiségű jód bevitele csökkenti mind a jód átalakulását jód-tirozinná és jód-tironinná, mind pedig a pajzsmirigyhormonoknak a vérkeringésbe jutását. A pajzsmirigyhormonok, kötődve a nem-hiszton természetű magreceptor fehérjékhez, melyek még a D-vitamin hormonhoz hasonlóan retinsav Xreceptorokhoz is kapcsolódnak, - főként két cink-ujj (cink-4 cisztein) tartomány segítségével együttesen megkötik a fehérje átírásért felelős DNS-ének a pajzsmirigyhormonokra érzékenyen válaszoló tartományát. Ennek hatására a ribonukleinsavak (mRNS és rRNS) képződése fokozódik, így a T3 és T4 által „indukált” több száz enzim (pl. növekedési hormonok, ATP-áz enzimek, specifikus hormon receptorok, hialuronidáz, prosztaglandin(D2)-szintetáz, neurogranin, pirofoszfatáz, légzési lánc enzimjei, fibrinogén, véralvadási faktorok és fehérjék, Na+/H+ kicserélő, foszfoenolpiruvát-karboxikináz, apolipoproteinA, piruvát-dehidrogenáz kináz, karnitin-palmitoil transzferáz) előállítása elkezdődik. A sejten belül megnövekedett koncentrációjú ciklusos adenozin-monofoszfát eredményezi a TSH tireotropin hormon főbb hatásait: fokozza a pajzsmirigy jodidfelvételét, serkenti a tireoglobulin képződését, fokozza a jódozott tireoglobulin hidrolízisét, ezáltal a vérszérumban a pajzsmirigy hormonjainak, a T4- és T3-nak a szintjét. A pajzsmirigy súlyát is növeli azáltal, hogy gyarapítja az érett szöveti állományt. Tireotropin hiányában a pajzsmirigy szövet elsorvad.

5.26. A pajzsmirigy fejlődése az embrióban A pajzsmirigyhormonok képzésével egyidőben a hipotalamusz és az agyalapi mirigy is elkülönül, differenciálódik. Így a hipotalamusz TRH (tioliberin) termelése a 8. héttől, míg az agyalapi mirigy TSH (tireotropin) pajzsmirigy stimuláló hormonjának a kiválasztása a 10-12. héttel kezdődik el. De a TRH és a TSH termelésének fokozódása a szükséges szintre csak később, a hipotalamusz-agyalapimirigy-pajzsmirigytengely érése során történik meg. Így a várandósságnak a 12. hete előtt, mielőtt még a magzat pajzsmirigyhormon termelése beindul, az anya szervezete az egyetlen pajzsmirigy-hormonforrás a magzat számára, mivel a méhlepény átjárható a pajzsmirigy-hormonok számára. Ennek következtében az embrióban már az első trimeszterben, a várandósság 6. hetében a várandós nő szérum T4-hormon koncentrációjával korreláló, T4-koncentráció mutatható ki. A magzat szempontjából is az első két trimeszterben a legfontosabb a várandós nő pajzsmirigy-hormonszintje. A tiroxin T4-hormont a jódot elvonó dejodináz enzimfehérje már a várandósság második felében átalakítja T3-hormonná. A T3-hormon közvetlen hat a magzat agyára, az agykéreg szürke állományára. Az agy idegrendszerének, az idegszöveteknek elemi egységét képezik a neuronok, amelyek az embrió külső csíralemez eredetű, éretlen sejtjeiből (neuroblasztok) fejlődnek ki. A neuronok az idegsejtekből (neurociták),

idegsejtnyúlványokból (dendrit), idegrost tengelyfonalakból (axon neurit) és idegvégfácskából (telodendron) állnak. A központi idegrendszer támasztó szöveteinek (neuroglia) csillagalakú sejtjei (oligodendrocita, asztrocita), továbbá a falósejttípusú, középső csíralemez eredetű központi idegrendszeri sejtek (mikroglia) az agyi sejtekhez tartoznak. Ezeknek az agyi sejtek a méretnövelése és számának gyarapodása a pajzsmirigy-hormonok hatására történik. Ennek oka, hogy az előzőekben felsorolt agyi idegsejtek olyan magreceptorokkal rendelkeznek, melyekhez a T3-hormon erősen kötődik. Ezáltal hat a T3hormon fehérjeátírásért felelős DNS-nek a T3-hormonra érzékenyen reagáló tartományára. Ennek a hatásnak az eredményeként, az mRNS (hírvivő ribonukleinsav) képződése fokozódik, aminek következtében számos agyi neuron szerkezeti és adhéziós sejtkapcsolatokat, összetapadást kialakító, a sejtek szaporodását szabályozó, érését, differenciálódását biztosító, vándorlását irányító, kötegképző, sejten kivüli mátrixot alkotó jelközvetítő (neurogranin), a memóriáért felelős fehérje mennyisége növekszik. Beindul, a mielin bázisos fehérjék képződésével, az idegrost tengelyfonala körüli szigetelőréteg, a szvingomielin-lipid összetételű velőhüvely létrejötte, az idegsejtek ún. mielinizációja, továbbá a mielinizált tengelyfonalak, az axonok érése, átmérőjüknek és számuknak a növekedése, valamint az őket körülvevő mielinrétegek vastagságának és számának gyarapodása. Ezenkívül a pajzsmirigy-hormonok lényegesek az agy mikrotubuláris rendszerének kialakulását szabályozó fehérjék előállításában is. Ez a rendszer üreges, hengeralakú vékony (kb. 25 nm-es átmérőjű) csövecskékből áll, amit spirális szerkezetben összetömörült, gömbalakú fehérjékből álló, ún. tubulin molekulák építenek fel. Ezzel egyidőben a hipotalamusz és az agyalapi mirigy is elkülönül, differenciálódik. Így a hipotalamusz TRH (tioliberin) termelése a 8. héttől, míg az agyalapi mirigy TSH (tireotropin) pajzsmirigy stimuláló hormonjának a kiválasztása a 10-12. héttel kezdődik el. De a TRH és a TSH termelésének fokozódása a szükséges szintre csak később a hipotalamuszagyalapimirigy-pajzsmirigytengely érése során történik meg. Így a várandósságnak a 12. hete előtt, mielőtt még a magzat pajzsmirigyhormon termelése beindul, az anya szervezete az egyetlen pajzsmirigy-hormonforrás a magzat számára, mivel a méhlepény átjárható a pajzsmirigy-hormonok számára. Ennek következtében az embrióban már az első trimeszterben, a várandósság 6. hetében a várandós nő szérum T4-hormon koncentrációjával korreláló, T4-koncentráció mutatható ki. A magzat szempontjából is az első két trimeszterben a legfontosabb a várandós nő pajzsmirigy-hormonszintje.

5.27. Jód metabolizmus A májban a jódtartalmú pajzsmirigy-hormonok szulfátokkal és glükuronidokkal konjugálódnak és az epével kiválasztódnak, majd egy részük a széklettel kiürül, más részük újból felszívódik. A lehasadt jód egy része azonban újra hasznosul a szervezetben. A növekvő jódfelvétel és a vérben szabad állapotban keringő pajzsmirigyhormonok (T4 és T3), negatív visszacsatolás révén csökkentik a tireotropin TSH-hormon kiválasztódását, a tireoglobulin jódozását és hidrolízisét, sőt a tireotropint felszabadító, hipotalamusz eredetű TRH-hormon váladékképződése is csökken. Végeredményben a TSH tireotropinszint a hipotalamusz-agyalapimirigy-pajzsmirigytengely állapotának sokkal érzékenyebb jellemzője, mint a pajzsmirigy-hormonok szintje.

5.28. Pajzsmirigy alulműködés Az alulműködés oka, hogy az alacsony pajzsmirigy-hormonszint (T4 és T3) következtében csökken a szuperoxidképződés és a fehérjék spontán vándorlása. Ez a hipotalamusz – agyalapi mirigy – pajzsmirigytengely és az immunológiai védekezésben részt vevő granulocita fehérjék működésének kapcsolatára utal, ami biztosítja a szervezet védekezését, a testidegen sejtek felismerését és elpusztítását.

5.29. A várandósság alatti jódhiány következményei Amint láttuk, a kreténizmusnak a csökkent pajzsmirigyműködés is fontos részjelensége lehet. Felnőtteknél a megfelelő jódellátás hiányában a pajzsmirigy nem képes a T3- és T4-hormonokat, az élettanilag szükséges mennyiségben termelni. Ez a hiány a pajzsmirigyet, ún. visszacsatolási folyamatok útján, fokozott működésre készteti. Ezáltal a pajzsmirigyállomány megnagyobbodik és strúma (golyva) alakul ki, ami csökkent pajzsmirigy-működésre mutat. A strúmát a jódhiányon kívül autoimmun pajzsmirigygyulladás, golyvaképző strumigén anyagok, táplálékok, egyes gyógyszerek (szájon keresztül bevitt antidiabetikumok, tireosztatikumok, PAS=para-aminoszalicilsav), a pajzsmirigy radikális műtéti eltávolítása, pajzsmirigy-túlműködés esetén alkalmazott túl nagy dózisú, radioaktív, 131-es tömegszámú jódkezelés, végül pajzsmirigysorvadás is előidézheti. A betegségre jellemző az anyagcserefolyamatok lelassulása, s amint már említettük, a munkaképesség csökkenése, a normálisnál alacsonyabb testhőmérséklet, a hízás, a lassult szívverés, mixödéma. A szérumfehérjéhez kötött jódérték alacsony, a szérumkoleszterin-szint emelkedett. A kezelés pajzsmirigyhormonok (T4 és T3) rendszeres szedésével történik. Legújabban azt találták, hogy már közepesen jódhiányos vidékeken is a várandós nők alacsony szabad T4 és T3 pajzsmirigy-hormonszintje miatt, az anyai pajzsmirigyalulműködés (hipotiroxinémia) következtében, a fejlődő magzat agyára történő hatás miatt, később a gyermekben hiperaktivitás, fokozott működési rendellenesség és figyelemhiány tapasztalható. Emiatt is alapvető a jódprofilaxis.

5.30. Jódfelszívódás A tiroxin T4-hormont a jódot elvonó dejodináz enzimfehérje már a várandósság második felében átalakítja T3-hormonná. A T3-hormon közvetlen hat a magzat agyára, az agykéreg szürke állományára. Az agy idegrendszerének, az idegszöveteknek elemi egységét képezik a neuronok, amik az embrió külső csíralemez eredetű, éretlen sejtjeiből (neuroblasztok) fejlődnek ki. A neuronok az idegsejtekből (neurociták), idegsejtnyúlványokból (dendrit), idegrost tengelyfonalakból (axon neurit) és idegvégfácskából (telodendron) állnak. A központi idegrendszer támasztó szöveteinek (neuroglia) csillagalakú sejtjei (oligodendrocita, asztrocita), továbbá a falósejttípusú, középső csíralemez eredetű központi idegrendszeri sejtek (mikroglia) az agyi sejtekhez tartoznak. Ezeknek az agyi sejtek a méretnövelése és számának gyarapodása a pajzsmirigy-hormonok

hatására történik. Ennek oka, hogy az előzőekben felsorolt agyi idegsejtek olyan magreceptorokkal rendelkeznek, melyekhez a T3-hormon erősen kötődik. Ezáltal hat a T3hormon fehérjeátírásért felelős DNS-nek a T3-hormonra érzékenyen reagáló tartományára. Ennek a hatásnak az eredményeként, az mRNS (hírvivő ribonukleinsav) képződése fokozódik, aminek következtében számos agyi neuron szerkezeti és adhéziós sejtkapcsolatokat, összetapadást kialakító, a sejtek szaporodását szabályozó, érését, differenciálódását biztosító, vándorlását irányító, kötegképző, sejten kivüli mátrixot alkotó jelközvetítő (neurogranin), a memóriáért felelős fehérje mennyisége növekszik. Beindul, a mielin bázisos fehérjék képződésével, az idegrost tengelyfonala körüli szigetelőréteg, a szvingomielin-lipid összetételű velőhüvely létrejötte, az idegsejtek ún. mielinizációja, továbbá a mielinizált tengelyfonalak, az axonok érése, átmérőjüknek és számuknak a növekedése, valamint az őket körülvevő mielinrétegek vastagságának és számának gyarapodása. Ezenkívül a pajzsmirigy-hormonok lényegesek az agy mikrotubuláris rendszerének kialakulását szabályozó fehérjék előállításában is. Ez a rendszer üreges, hengeralakú vékony (kb. 25 nm-es átmérőjű) csövecskékből áll, amit spirális szerkezetben összetömörült, gömbalakú fehérjékből álló, ún. tubulin molekulák építenek fel

5.31. Újszülöttek érzékenysége a Jódhiányra Az újszülöttek sokkal érzékenyebbek a jódhiányra, mint a felnőttek, mivel a pajzsmirigyen belüli jódraktáruk nagyon kicsi, ami szérum tireotropin (TSH) serkentést és tireoglobulinszint-növekedést hoz magával, hogy fenntartható legyen pajzsmirigyhormonjaik normál mértékű kiválasztása. Ezen kívül még figyelembe kell venni, hogy a várandósság alatt jelentősen megnő a pajzsmirigy-hormonok iránti igény. Az ösztrogén hormonszint emelkedése a tiroxinkötő globulin szérumkoncentrációját növeli, ennek következtében megnő a szérumban a T4- és a T3-hormonok koncentrációja is. A méhlepény is termel hormonokat: koriongonadotropint és koriontirotropint (chorion=magzatburok). Ezek a hormonok fokozzák a várandós nő pajzsmirigy-működését, növelik a szabad T4- és T3-hormon szintjét. Megemlítendő, hogy tireotropin (TSH) aktivitással rendelkeznek.

Irodalom Bíró Gy., Lindner K.: Tápanyagtáblázat. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1995. Barna M.: Táplálkozás-diéta. Medicina Kiadó, Budapest, 1996. Erbersdobler H., Elmadfa I., Keller U., Walter P.: Tápanyag-beviteli referencia-értékek. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 2004. Kabata-Pendias A., Mukherjee A.B.: Trace elements from soil to human (Mikroelemek a talajtól az emberig). Springer Verlag, Berlin, 2007. Kürti G.: Vitamin ABC. Pueblo Kiadó, 2004. Lakatos B., Szentmihályi K., Vinkler P., Balla J., Balla Gy.: Az esszenciális fémionok szerepe az emberi szervezet működésében, hiányuk pótlása orális úton. Orvosi Hetilap 145 (25) 1315-1319 (2004). Lakatos B. Szentmihályi K.: Az E-vitamin antioxidáns hatásai és klinikai alkalmazásai. Lege Artis Medicinae 9 (10) 716-725 (1999). Merian E., Anke M., Stoeppler I., Stoeppler M.: Elements and their compounds in the environment (Elemek és vegyületeik a környezetben). Wiley-VCH Verlag GmbH, Weinheim, 2004. Mindell E.: Vitamin Biblia, Glória Kiadó, Debrecen, 1995 Ródler I.: Új tápanyagtáblázat. Medicina Könyvkiadó Zrt, Budapest, 2006.

Táblázatjegyzék „ÉTKEZÉS” 1. táblázat: Egy étkezéssel átlagosan elfogyasztott gabonafélék mennyisége 2.táblázat: Egy étkezéssel átlagosan elfogyasztott hüvelyesek, zöldségfélék és gombák mennyisége 3.táblázat: Egy étkezéssel átlagosan elfogyasztott tejtermék és tojás mennyisége 4.táblázat: Egy étkezés alkalmával átlagosan elfogyasztott gyümölcs, dióféle, illetve olajos mag mennyisége 5.táblázat: Egy étkezéssel átlagosan elfogyasztott húskészítmény, illetve friss húsra vonatkoztatott hús mennyisége „FEHÉRJÉK” 6.táblázat: Néhány élelmiszer fehérjetartalma és biológiai értéke, valamint az egy étkezéssel átlagosan bevitt fehérje mennyisége „TELÍTETTLEN ZSÍRSAVAK” 7. táblázat: A halak omega-3 többszörösen telítetlen zsírsavtartalma „SZÉNHIDRÁTOK „ 8. táblázat: Szénhidrátban gazdag néhány gabonatermék (mg/100 g) szénhidrát- és élelmi rosttartalma (mg/100 g) és egy étkezéssel átlagosan bevitt mennyiségek (mg) 9.táblázat: Szénhidrátban gazdagabb zöldségek szénhidrát- és élelmi rosttartalma (mg/100 g) és egy étkezéssel átlagosan bevitt mennyiségek (mg) 10.táblázat: Szénhidrátban gazdagabb gyümölcsök szénhidrát- és élelmi rosttartalma (mg/100 g) és egy étkezéssel átlagosan bevitt mennyiségek (mg)

VITAMINOK „Folsav” 11.táblázat: Gabonatermékek folsavtartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt folsav mennyisége (mg) 12.táblázat: Gyümölcsök, diófélék, olajos magvak folsavtartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt folsav mennyisége (mg) 13.táblázat: Zöldségek folsavtartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt folsav mennyisége (mg) 14.táblázat: Húsok folsavtartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt folsav mennyisége (mg) 15.táblázat: A B-vitaminok napi szükséglete és a hiánytüneteik „B2-vitamin” 16. táblázat: B2-vitaminban gazdag néhány gabonatermék (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan elfogyasztott mennyiség (g) és a bevitt B1-vitamin mennyisége (mg)

17. táblázat: Zöldségek B2-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B2-vitamin mennyisége (mg) 18.táblázat: Diófélék, olajos magvak B2-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B2-vitamin mennyisége (mg) 19.táblázat: Néhány tejtermék és tojás B2-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B2-vitamin mennyisége (mg) 20.táblázat: Húsok B2-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B2vitamin mennyisége (mg) „B3-vitamin” 21táblázat: B3-vitaminban gazdag gabonatermékek (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B3-vitamin mennyisége (mg) 22.táblázat: Zöldségek B3-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B3-vitamin mennyisége (mg) 23.táblázat: Húsok B3-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B3vitamin mennyisége (mg)

„B5-vitamin” 24.táblázat: B5-vitaminban gazdag gabonakészítmények (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B5-vitamin mennyisége (mg) 25.táblázat: Néhány zöldségféle és tojás B5-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B5-vitamin mennyisége (mg) 26.táblázat: Húsok B5-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B5vitamin mennyisége (mg) „B6-vitami” 27.táblázat: B6-vitaminban gazdag néhány gabonaféle (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B6-vitamin mennyisége (mg) 28.táblázat: Zöldségek B6-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B6-vitamin mennyisége (mg) 29.táblázat: Néhány gyümölcs, diófélék, olajos magvak B6-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B6-vitamin mennyisége (mg) 30.táblázat: Néhány tejtermék és tojás B6-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B6-vitamin mennyisége (mg 31.táblázat: Húsok B6-vitamintartalma (mg/100 g) ) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B6vitamin mennyisége (mg) „B12-vitamin” 32.táblázat: Néhány tejtermék és tojás B12-vitamintartalma (μg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B12-vitamin mennyisége (μg) 33.táblázat: Húsok B12-vitamintartalma (μg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B12vitamin mennyisége (μg) „B1-vitamin” 34. táblázat: B1-vitaminban gazdag gabonatermék B1-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B1-vitamin mennyisége (mg) 35. táblázat: Néhány tejtermék, tojás és női tej B1-vitamintartalma (mg/100 g) és azegy étkezéssel átlagosan bevitt B1-vitamin mennyisége (mg)

36. táblázat: Zöldségek B1-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B1-vitamin mennyisége (mg) 37. táblázat: Gyümölcsök, diófélék, olajos magvak B1-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B1-vitamin mennyisége (mg) 38. táblázat: Húsok B1-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt B1vitamin mennyisége (mg) „ H-vitamin” 39. táblázat: Zöldségek H-vitamintartalma (μg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt Hvitamin mennyisége (mg) 40. táblázat: Gyümölcsök, diófélék, olajos magvak H-vitamintartalma (μg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt H-vitamin mennyisége (μg) 41. táblázat: Néhány tejtermék és tojás H-vitamintartalma (μg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt H-vitamin mennyisége (μg) 42. táblázat: Húsok H-vitamintartalma (μg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt Hvitamin mennyisége (μg) „C-vitamin” . táblázat: Zöldségek C-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan elfogyasztott mennyiség (g) és a bevitt B1-vitamin mennyisége (mg) 44. táblázat: Húsok és a tej C-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt C-vitamin mennyisége (mg) 45. táblázat: Gyümölcsök C-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt C-vitamin mennyisége (mg) Zsíroldékony vitaminok „E-vitamin” 46. táblázat: E-vitaminban gazdag néhány gabonakészítmény (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt E-vitamin mennyisége (mg) 47. táblázat: Zöldségek E-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt Evitamin mennyisége (mg) 49. táblázat: Néhány gyümölcs, diófélék, olajos magvak E-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt E-vitamin mennyisége (mg) 48. táblázat: Néhány hústermék és tepertő E-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt E-vitamin mennyisége (mg) 50. táblázat: Néhány zsiradék és tojás E-vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt E-vitamin mennyisége (mg) „A-vitamn” 51. táblázat: A-vitamint, illetve A-elővitamint (karotint) tartalmazó élelmiszerek vitamintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt A-vitamin (elővitamin) mennyisége (mg) „D-vitamin” 52. Táblázat: Élelmiszerek D-vitamintartalma (μg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt D-vitamin mennyisége (μg)

„Koleszterin” 53. táblázat: Állati eredetű élelmiszerek koleszterintartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt koleszterin mennyisége (mg) „Szerotinin” 54. táblázat: Növényi eredetű élelmiszereink szterintartalma Makroásványielemek „ Kalcium (Ca2+-ion)” 55. táblázat: Kalciumban gazdag gabonakészítmények kalciumtartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt kalcium mennyisége (mg) 56. táblázat: Néhány tejtermék és tojás kalciumtartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan elfogyasztott kalcium mennyisége (mg 57. táblázat: Húsok kalciumtartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt kalcium mennyisége (mg) 58. táblázat: Zöldségek, hüvelyesek és gombák kalciumtartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt kalcium mennyisége (mg) 59. táblázat: Gyümölcsök, diófélék, olajos magvak kalciumtartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt kalcium mennyisége (mg) „Magnézium (Mg2+-ionok)” 60. táblázat: Magnéziumban gazdag gabonatermékek (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt magnézium mennyisége (mg) 61. táblázat: Zöldségek magnéziumtartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt magnézium mennyisége (mg) 62. táblázat: Gyümölcsök, diófélék, olajos magvak magnéziumtartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt magnézium mennyisége (mg) „Nátrium és kálium (Na+- és K+- ion)” 63. táblázat: Néhány gabonaféle kálium és nátriumtartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt kálium és nátrium mennyisége (mg) 64. táblázat: Néhány zöldség, hüvelyes és gomba kálium- és náriumtartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt kálium, illetve nátrium mennyisége (mg) 65. táblázat: Gyümölcsök, diófélék, olajos magvak kálium- és magnéziumtartalma (mg/100 g), valamint az egy étkezéssel átlagosan bevitt kálium és magnézium mennyisége (mg) 76. táblázat: Húsok és húskészítmények kálium- és nátriumtartalma (mg/100 g), valamint az egy étkezéssel átlagosan bevitt kálium és nátrium mennyisége (mg) 67. táblázat: Néhány tejtermék és tojás kálium- és magnéziumtartalma (mg/100 g), valamint az egy étkezéssel átlagosan bevitt kálium és nátrium mennyisége „Mikroelem” 68. táblázat: Mikroelemszükséglet várandósság alatt és pótlásának lehetősége „Vas” 69. táblázat: Vasban gazdagabb gabonatermékek vastartalam (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt vas mennyisége (mg)

70. táblázat: Zöldségek, gyümölcsök vastartalma (mg/100 g), és az egy étkezéssel átlagosan bevitt vas mennyisége (mg) 71. táblázat: Húsok és húskészítmények, valamint a tojás vastartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt vas mennyisége (mg) „Cink” 72. táblázat: Nagyobb cinktartalmú (mg/100 g) gabonatermékek és diófélék, valamint az egy étkezéssel átlagosan bevitt cink mennyisége (mg) 73. táblázat: Húsok cinktartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt cink mennyisége (mg) „Réz” 74. táblázat: Néhány rézben gazdag gabonatermék réztartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt réz mennyisége (mg) 75. táblázat: Zöldségek és egyéb növényi eredetű termék réztartalma (mg/100 g) és azegy étkezéssel átlagosan bevitt réz mennyisége (mg) 76. táblázat: Állati eredetű élelmiszerek cinktartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan elfogyasztott bevitt cink mennyisége (mg) „Mangán” 77. táblázat: Néhány mangánban gazdag gabonatermék mangántartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt mangán mennyisége (mg) 78. táblázat: Zöldségek, gyümölcsök , diófélék mangántartalma (mg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt mangán mennyisége (mg) „ Kobalt” 79. táblázat: Néhány kobaltban gazdag gabotermék kobalttartalma (μg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt kobalt mennyisége (μg) 80. táblázat: Zöldségek kobalttartalma (μg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt kobalt mennyisége (μg) 81. táblázat: Gyümölcsök, diófélék, olajos magvak kobalttartalma (μg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt kobalt mennyisége (μg) 82. táblázat: Néhány tejtermék, tojás kobalttartalma (μg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt kobalt mennyisége (μg) 83. táblázat: Húsok B1-vitamintartalma (μg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt kobalt mennyisége (μg) „Nikkel „ 84. táblázat: Nikkelben gazdag gabonatermék nikkeltartalma (μg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt nikkel mennyisége (μg) 85. táblázat: Zöldségek nikkeltartalma (μg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt nikkel mennyisége (μg) 86. táblázat: Gyümölcsök, diófélék és a kakaó nikkeltartalma (μg/100 g) és az egy étkezéssel bevitt nikkel mennyisége (μg) 87. táblázat: Néhány tejtermék, tojás nikkeltartalma (μg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt nikkel mennyisége (μg) „Króm”

88. táblázat: Zöldségek, gombák, gyümölcsök és diófélék krómtartalma (μg/100 g), valamint az egy étkezéssel átlagosan bevitt króm mennyisége (μg) 89. táblázat: Krómban gazdag néhány gabonatermék krómtartalma (μg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt króm mennyisége (μg) 90. táblázat: Néhány tejtermék és tojás krómtartalma (μg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt króm mennyisége (μg) 91. táblázat: Húsok krómtartalma (μg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt króm mennyisége (μg) „Molibdén” 92. táblázat: Néhány élelmiszer molibdéntartalma (μg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt molibdén mennyisége (μg) „Vanádium” 93. táblázat: Élelmiszerek vanádiumtartalma (μg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt vanádium mennyisége (μg) „Jód” 94. táblázat: Különböző élelmiszerek jódtartalma (μg /100g) és az egy étkezéssel bevitt jód mennyiség (μg) „Szelén” 95. táblázat: Szelénben gazdag élelmiszerek szeléntertalma (μg/100 g) és az egy étkezéssel átlagosan bevitt szelén mennyisége (μmg) „Víz” 96. táblázat: Ivóvizek mikro-, ultramikroelemeinek megengedett határértékei és káros hatásai

Tárgymutató a N-acetil-cisztein acilcsoport acetil-koenzimA acetil-kolin acetil-kolin receptor acrodermatitis adaptív termogenézis adenil-cikláz adenozin-monofoszfát adenozin-trifoszfát adrenalin affinitás agonista agyalapi mirigy agydaganat agyi elhalás agyvérzés akciós áram akciós potenciál aktív ecetsav aktív transzport aldehidcsoport alfa- fötoprotein alkalikus foszfatáz allitiamin Alzheim-kór aminocsoport aminosav aneurin aneurin-dipirofoszfát antacidum antagonista anti-mikrobiális antioxidáns antiport antitest antitiamin anyagcsere anyagcsereszabályozás arachidonsav avidin avitaminózis A-vitaminhiány A-vitaminforrás A-vitaminpótlás A-vitaminszükséglet

axon b B1-vitamin B1-vitaminforrás B1-vitaminhiány B1-vitaminpótlás B4-vitamin B12-vitamin Basedow-kór bazolaterális membrán beri-beri bélgyulladás bélrák Biblia biocitin biotin biotinidáz c choriongonadotropin choriontriotropin ciklusos adenozin-monofoszfát cink cinkhiány cinkpótlás cinkszükséglet cink-oxid cisztein citokróm-oxidáz citrin citromsav citromsav-kör cöruloplazmin cukoranyagcsere cukorbetegség C-vitamin C-vitaminhiány C-vitaminforrás C-vitaminpótlás cydophrenia cs csillagalakú sejt csecsemőhalandóság csontnövekedés d demielizáció depolarizálás

depresszió 1,25-dihidroxi-D-vitamin dejodináz dijód-tirozin dissterss diuresis dopamin dopamin receptor duodénum D-vitaminforrás D-vitaminhiány D-vitaminképződés D-vitaminpótlás D-vitaminszükséglet e effektor elasztin elhízás elongáció elővitamin embrió emlékezés emulzió encephalopatia endémiás kreténizmus endonukleáz endoplazmatikus retikulum energiaháztartás energia homeosztázis energiaszabályozás epe epesav epesavkötő gyanták epilepsia alcoholica epilepszia epilepsziás roham eritripoetin esszenciális aminosavak esszenciális tápanyagok E-vitaminforrás E-viatminhiány E-vitaminpótlás E-vitaminszükséglet exoftalmusz é élelmiszeradalék életmód érelmeszesedés

észteráz f fehérje fehérje anyagcsere fehérje faktor fehérjeforrás fehérjeszükséglet fehérje vitamin fejlődési rendellenesség Ferrocomp ferroxidáz fél-esszenciális fibrinolízis fibrózis fillokinon fizikai diffúzió fizikai sokkhatás flavin-adenin-dinukleotid folsav antagonista folsavhiány folsavforrás folsavszükséglet folyadékháztartás folyadékszükséglet foszfolipáz foszfolipolízis foszforilálás fruktóz F-vitamin g galaktóz gamma-aminosav gamma-aminovajsav ghrelin glicin glikogén glikolízis glikoneogenézis glikoprotein glutamát glutamil-ciszteinil-glicin glutaminsav glutaminsav-cisztin antiporter glutaminsav-receptor glutation glutation-peroxidáz glükokináz glükóz

G-membránfehérje Golyva Graves-kór gy gyulladás h hem hematológiai tumor hephaestin hidrogén-peroxid hidroláz hidrolizál 25-hidroxi-D-vitamin hidroxilgyök hiperaktivitás hiperpolarizáció hipochondriás szkizofrénia hipokróm vérszegénység hipotalamusz hipovitaminózis hipoxia hippocampus holokarboxiláz-szintáz homocisztein H-vitamin H-vitaminforrás H-vitaminhiány H-vitaminpótlás i idegi ingerületvezetés idegingerület idegrendszer idült autoimmuin pajzsmirigygyulladás immunvédekezés immunvédekezőképesség immunvédelem indirekt vashiány infarktus ingerelt excitatorikus posztszinaptikus potenciál ingerület vezetés inteligencia intrinsic faktor inzulin inzulinrezisztencia ionáteresztőképesség ioncsatorna ioncserélő

ionotrop receptor j jodát jodid jód jódantagonizmus jódforrás jódgolyva jódháztartás jódhiány jódozott konyhasó jódpótlás jód-pumpa jódszármazék jódszükséglet jód túladagolás k kalcium kalciumion kalciumfelszívódás kalciumkiürítés kalciumpótlás kalciumpumpa kalciumszükséglet kalcium antagonista kalmodulin kalorikus restrikció karboxilát karboxilázkarrier karotenoidermia béta-karotin karnitin kataláz káliumhiány káliumion kálium-ioncsatorna káliumszükséglet béta-karotin karotinoid kelátor klorid-ioncsatorna klórion kobaltforrás kobaltpótlás kobaltszükséglet kobalttúladagolás koenzimA kofaktor

kokarboxiláz koenzim kolekalciferol koleszterin koleszterinészter kolin kollagén komplett fehérje koraszülés koraszülött központi idegrendszeri sejt Krebs-Szent-Györgyi citrátkör kreténizmus béta-kriptoxantin krómforrás krómpótlás krómszükséglet K-vitaminhiány K-vitaminforrás K-vitaminszükséglet l laktoferin laktóz látóbíbor lecitin Leiner-kór leptin légzési lánc Liebig féle minimum törvény likopin lipáz lipogenesis lipoidok lipolízis lizinoxidáz lizoszóma m malonil-koenzimA maltóz Magnacomp magnézium magnézium-adenozin-foszfát magnéziumhiány magnéziumforrás magnéziumpótlás magnéziumszükséglet magreceptor magzatfejlődési rendellenesség

mangán-szuperoxid dizmutáz májelzsírosodás mániás depresszió menakinon Menkens-féle fehérje Menkens-féle megbetegedés merev járás metabolizmus metabotrop glutamát receptor metallotionein metionin mielin mielinizáció mikroelem mikropoliszacharid mikrotubuláris MilgammaN Mineralizáció mitokondrium mixödéma molibdén molibdénbevitel molibdénforrás molibdénhiány molibdénszükséglet monojód-tirozin monokarboxilát transzporter mono-oxigenáz mukopoliszacharid mukoproteid multivitamin transzporter multivitaminvivő fehérje n napsugárzás nátriumion nátrium-ioncsatorna nátrium-jodid szimporter nátrium-pumpa negatív elem nekrózis nemi hormon neuraszténia neurit neuroglia neuron neuronális plaszticitásoxidatív foszforiláció neuropátia neurotranszmitter nélkülözhetetlen tápanyagok

nikkel nikkelforrás nikotinsavamid-adenin-dinukleotid nitrogénmonoxid nitrogénoxid nitrogénoxid-szintáz noradrenalin növekedési hormon növekedési tényező növekedési visszamaradás ny nyugalmi állapot o oszteokalcin oszteopontin oxál-ecetsav oxidál oxidatív disstresz oxidatív foszforilálás oxidatív stresz ö ödéma p pajzsmirigy pajzsmirigy alulműködés pajzsmirigygyulladás pajzsmirigyhormon palmitinsav pánikbetegség pantetein paranoid szkizofrénia peptidkötés perjodát peroxinitrit pirimidin piroszőlősav piroszőlősav-dehidrogenáz piruvát plazmamembrán plazmin plazminogén polineuritisz porin pozitív visszacsatolás preeklampszia preeklampsziás toxikózis

premenstruális szindróma priznic programozott sejthalál proteáz proteolízis protrombin provitamin P-vitamin P-vitaminszükséglet r Ranvier-féle csomó receptor fehérje repolarizálódás retinal retinol retinolsav rézakkumuláció rézfelszívódás rézforrás rézhiány rézpótlás rézszükséglet rodopszin rutin s salétromsav sarlósejtes vérszegénység sasedow-struma sikér sócsökkentés stressz stresszhatás struma strumigén sz szaltatórikus ingerületvezetés szelén szelénhiány szelénpótlás szelénszükséglet szellemi munka szerin szerotonin receptor széndioxid szénhidrát szénhidrát anyagcsere szénhidrátfogyasztás

szénhidrátszükséglet szénhidrát vitamin széntartalom szinapszis szfingomielin szfingozin szimporter szinaptikus idegrendszer szinaptikus idegrost szinaptikus rés szinkron együttműködés szkevengel szkizoaffektív betegség szkizofrénia szklerózis multiplex szorongásos depresszió szterintartalom szteroid szuperoxidgyök szuperoxid-dizmutáz szupraszterin t talamusz tanulás tápanyag táplálék táplálkozás társadalmi környezet tenger gyümölcsei terhességi toxikózis termékenység természeti környezet tetrajód-tironin tetratiomolibdát tiamin tiamináz tiamin-difoszfát tiaminkation tiamin-monofoszfát tiamin-pirofofokináz tiamin-pirofoszfát tireoglobulin tireoliberin tireo-peroxidáz tireotropin tiroid hormon tironin tiroxin tiroxinkötő globulin

tokoferol torzfejlődés többszörösen telítetlen zsírsavak törpenövés transzhyretin transzmanganin transzmembrán transzmembrán ioncsatorna transzport transz-zsírsav trauma triglicerid trijód-trionin TSH TSH-receptor tubulin túlsúlyosság ú újszülöttek vashiánya ü üres kalória v vanádiumforrás vanádiumpótlás vasbevitel vasforrás vashiány vashiányos vérszegénység vaspótlás vasszükséglet vegetariánus koszt vegetatív idegrendszer vegyes táplálkozás velőcsőzáródási hiba velőshüvely vér-agy-gát véralvadási fehérje véralvadási tényező vérszegénység viszkozitás vitalitás vitaminhiány vizelet jódürítés vizelet kiválasztás vízhiány w

Wernicke-Korsakoff-féle agyvelőbántalom Wilson-féle megbetegedés

zs zsír anyagcsere zsírbevitel zsírsav zsírsavhiány zsírsav-szintáz zsírszükséglet