EUROSTAT STATISTICAL BOOKS: QUALITY OF LIFE – FACTS AND VIEWS 2015
A tanulmány szemlélete A gazdasági mutatók, mint a GDP bár fontosak, mégsem írják le igazán, mennyire jól élünk. Egyre nagyobb egyetértés van afelől, hogy a GDP mellé egyéb mutatókat is be kell vezetni a jólét leírására. Az életminőség mérését szolgáló mutató-együttes összeállításakor is elsődleges szempont volt annak figyelembevétele, hogy az élet minél több területére kiterjedjen a számítás. Ezért helyet foglal benne a munkahelyi elégedettség, az egészségügyi állapot, a társas kapcsolatok, a szabadidő, képzettség, környezeti állapot, biztonság, és a kormányzásra vonatkozó mutatók. Az életminőség vizsgálatakor mindezen tényezőkre szükség van, gazdasági és nem-gazdasági, objektív és szubjektív tényezőkre, a társadalmon belüli átlagokra és szélsőségekre. Pontosan ez a célja ennek a kiadványnak, az élet minél több területének vizsgálata egy komplex jelenség leírásához, a statisztikai adatokon túl szubjektív felmérésekre is támaszkodva. Az Európai Bizottság 2013-ban vezette be kiadványainak egy új fajtáját, az úgynevezett „kiemelt kiadványokat”, melyek olyan témákkal foglalkoznak, amik kiemelt jelentőségűek az EU szakpolitikáiban. Ennek a sorozatnak az egyik tagja a ’Quality of life’ című kiadvány. Célja, hogy egyfajta „statisztikai űrt” töltsön be azzal, hogy megpróbálja leírni az életminőség nehezen meghatározható fogalmát. Az életminőség mindenképpen többet jelent a gazdasági teljesítménynél és az életszínvonalnál. Beletartoznak az élet minden területén minket körülvevő, sokszor nem is anyagi tényezők. A fogalmat összességében 8+1 indikátor segítségével foglalták össze. A 8 összetevő a következő: anyagi életkörülmények, jövedelemtermelő vagy fő tevékenység, egészség, oktatás, társas kapcsolatok és szabadidő, gazdasági és fizikai biztonság, kormányzás és alapvető jogok, természeti és lakóhely-környezet állapota. A kilencedik tényező a külső tényezőktől eltérően egy belső tényező, azt mutatja, hogy az egyének milyennek élik meg az életminőségüket, ez az „általánosan megélt életminőség”.
1. ábra: Az életminőség 8+1 összetevője
A kiadvány fejezetei ezeket a tényezőket veszik sorra:
Anyagi életkörülmények Az Eurostat itt azt vizsgálta, hogy a megkérdezettek mennyire elégedettek az anyagi életkörülményeikkel. A válaszadók közel fele (49,2%) közepesen elégedett az anyagi helyzetével (ez 6-8-as értéket jelent egy 10-es skálán, ahol 0 az ’egyáltalán nem elégedett’, 10 a ’teljesen elégedett’ kategória), több mint egyharmaduk (37,6%) nem, vagy kevéssé elégedett (0-5 pont), és csupán 13,2% nagyon elégedett (9-10 pont). Az átlagos elégedettségi szint ezek alapján 6,0, az értékek Bulgária 3,7-es pontszámától Dánia és Svédország 7,6-os pontjáig terjednek.
2. ábra: A háztartások elégedettsége pénzügyi helyzetükkel országonként, 2013 A nők és férfiak elégedettségi foka nem tér el egymástól, életkor tekintetében az idős és fiatal korcsoportok elégedettebbnek mutatkoznak, mint a többi korcsoport. A szubjektív felmérés eredményei igen szoros korrelációt mutatnak az objektív statisztikai adatokkal e tekintetben. A legmagasabb értékeket az északi EU-tagállamokban adták, a legalacsonyabbakat az EU keleti és déli részén. A kevéssé elégedettek száma is ezekben az országokban volt legmagasabb, az élen Bulgáriával, őt követi Portugália, Görögország és Horvátország. A háztartástípusokat vizsgálva megállapítható, hogy a gyermektelen párok háztartásaiban volt legmagasabb a pénzügyi elégedettség (függetlenül a koruktól). Legkevésbé a legalább egy gyermekét önállóan nevelő szülők elégedettek, valamint a gyermektelen egyedülálló felnőttek. Nem meglepő, hogy a munkaerőpiaci helyzetet vizsgálva a foglalkoztatottak a legelégedettebbek, azonban érdekesség, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatottak összességében elégedettebbek, mint a teljes állásúak. A nettó bevételek és a pénzügyi elégedettség között szoros kapcsolat figyelhető meg, azaz a magasabb bevétellel rendelkezők elégedettebbek anyagi helyzetükkel, azonban ebben is vannak kivételek. Románia például a legalacsonyabb bevételekkel rendelkezők körébe tartozik, az elégedettségi szintje mégis valamivel a teljes átlag felett van. Luxemburg pedig, bár a jövedelemszint kiugróan magas, mégis számos észak- és nyugat-európai államban magasabb az elégedettség, mint ott.
3. ábra: A pénzügyi helyzettel való elégedettség átlaga összehasonlítva a jövedelem középértékével országonként, 2013
Foglalkoztatás 2014-ben a 20-64 év közöttiek foglalkoztatási aránya az EU tagországok között 69,2% volt. 2005-ben ez az érték 67,9% volt, 2008-ban, a gazdasági válság kitörésének évében pedig 70,3. 2014-ben tehát a foglalkoztatás szintje 5,8 százalékponttal maradt el a 2020-ra kitűzött célértéktől. Bár jelentős erőfeszítések történtek a nemek közötti kiegyenlítésre, EU-s szinten még mindig 11,5 százalékponttal több a férfi foglalkoztatott, mint a női (ez a különbség 2005-ben még 15,9 százalékpont volt). Az EU munkavállalóinak nagyjából egyötöde kevéssé elégedett a munkájával, míg nagyjából egynegyede meglehetősen elégedett. A maradék kicsit több mint 50% közepesen elégedett a munkájával. Az elégedettség átlagértéke (10-es skálán) 6, illetve 6,1-től (Bulgária és Görögország) 8,1-ig terjed (Finnország és Dánia). Az elégedettség értékei szoros összefüggést mutatnak a foglalkoztatottsági aránnyal: míg Görögországban és Bulgáriában igen magas a munkanélküliség, addig Finnországban és Dániában a legmagasabbak között van a foglalkoztatottsági ráta értéke.
4. ábra: A munkahellyel való elégedettség országonként, 2013 Az életkort tekintve a munkahelyi elégedettség igen stabil képet mutat, elhanyagolható a különbség az egyes korcsoportok értékei között. Ugyanígy a férfiak és nők elégedettsége között is meglehetősen kicsi a különbség. A bevételi tercilisek (harmadok) és az elégedettség között viszont szoros az összefüggés. A legalacsonyabb jövedelmi harmadban a legkevésbé elégedettek, míg a legmagasabb jövedelmi harmadba tartozók a leginkább elégedettek munkahelyükkel. Ugyanilyen szoros összefüggés figyelhető meg a képzettség tekintetében is, azaz leegyszerűsítve azt lehet mondani, minél képzettebb valaki, annál elégedettebb a munkahelyével. A magasabb kvalitásokat igénylő munkakörökben, illetve a vezető beosztásúak között magasabb az elégedettség, mint az alacsonyabb beosztásban dolgozók között, ez sem meglepő eredmény. Egyértelmű trendvonal rajzolható fel a beosztás és az elégedettség szintje között, a két faktor egyenesen arányos. A jelentés részletesen kitér a munkába járáshoz szükséges idő és az elégedettség kapcsolatára is. Ebből kiemelendő az urbanizáltság és az ingázási idő kapcsolata. Érdekesség, hogy nem a nagyvárosokban élők elégedettek leginkább az ingázási idejükkel, hanem azok, akik a városkörnyékeken, illetve kisvárosokban élnek. A rurális területen élők a legkevésbé elégedettek a munkába járáshoz szükséges idő mértékével. A válság után megnőtt az ún. alulfoglalkoztatottak aránya, vagyis azoké, akik nem a végzettségüknek megfelelő feladatokat látnak el, hanem alacsonyabb kvalitást igénylőket. Az alulfoglalkoztatottság mégsem mutat egyértelműen szoros kapcsolatot a munkahelyi elégedettséggel. Általánosságban elmondható, hogy a nyugat-európai országokban az alulfoglalkoztatottak is sokkal nagyobb arányban elégedettek, mint a kelet- és dél-európai országokban. Ugyanez a trend figyelhető meg a határozott szerződéssel foglalkoztatottak, illetve ideiglenes alkalmazásban állók munkahelyi elégedettsége között is.
Képzettség A képzettség számos módon befolyásolhatja az emberek életminőségbeli elégedettségét. A kevésbé képzettek kevésbé jó munkahelyeken tudnak elhelyezkedni, és gazdasági kilátásaik is korlátozottabbak, a korai iskolaelhagyóknak pedig a társadalmi kirekesztés veszélyeivel kell szembenézniük, és ők a civil szerveződésekben is kevésbé aktívak. A foglalkoztatottsághoz hasonlóan az oktatás is központi eleme az EU szakpolitikáknak, éppen azért, mert a képzettségi szint jelentősen befolyásolja a foglalkoztatási lehetőségeket, ezért fontos a szegénységi kockázatok minimálása, és a lehető legjobban használható szakképzések és oktatás biztosítása. 2014-ben az EU28 tagállamokban a 18-24 évesek között 4,6 millió iskolaelhagyó volt, 41%-uk munkanélküli. Ez magas értéknek tűnik, azonban érdemes hozzátenni, hogy a 2005-ös 15,7%-ról 2014-re 11,1%-ra csökkent az iskolaelhagyók száma, ez 1,1 százalékponttal több csupán a 2020-as célkitűzéstől. A képzettség vizsgálatakor fontos indikátor az idegennyelv-használat. Egy felmérés szerint 2011-ben a 25-64 év közötti EU állampolgárok egyharmada (34,3%) nem beszélt semmilyen idegen nyelven. Az idegen nyelvet nem beszélők legmagasabb arányban Írországban élnek (72,7%), de Magyarország a második helyen áll e tekintetben. A legalacsonyabb az idegen nyelvet nem beszélők aránya Luxemburgban (1,1%). A lakosság másik egyharmada (35,8%) egy idegen nyelven beszél, 21,1% két idegen nyelven, 8,8% pedig három, vagy több idegen nyelven.
5. ábra: Idegennyelv-tudás (önbevallásos alapon) országonként, 2011 A nyelvtudás mellett annak szintje is meghatározó tényező. Arra a kérdésre, hogy a legjobban beszélt idegen nyelvet milyen szinten beszéli az illető, a válaszok hasonló sorrendet adtak ki. Három országban volt 50% felett azoknak a száma, akik a legjobban beszélt idegen nyelvet is csupán „elfogadható” szinten értékelték: Olaszországban,
Írországban és Lengyelországban. Hazánkban ennél jobb eredmények születtek, de még mindig 6. helyen állunk. Az úgynevezett digitális írástudatlanság felszámolásában jelentős előrelépések történtek az EU-ban, 2005 óta jelentősen növekedett a legalább közepes, vagy haladó szintű számítógép-felhasználók aránya. Az internetet egyáltalán nem használók aránya Dániában, Luxemburgban, Svédországban és Hollandiában a legkisebb (6% körül), míg Romániában és Bulgáriában a legnagyobb (40% felett). Összefüggés figyelhető meg a képzettségi szint és az internethasználat között: azokban az országokban, ahol a népesség nagyobb részének csak alapfokú, vagy középfokú végzettsége van, magasabb az internetet nem használók aránya. 2005 óta jelentősen növekedett a közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya az EU tagállamokban. A képzettségi szint elég vegyes képet mutat, nem állapítható meg egyértelmű területi mintázat.
6. ábra: Képzettségi szint országonként, 2013 Az életkor szerinti bontásból kiderül, hogy a 25-34 évesek korcsoportja a legképzettebb, 36,2%-uknak van felsőfokú végzettsége, szemben az 55-74 év közöttiek 18,9%-ával. A nemek arányát tekintve pedig az derül ki, hogy a nők kis mértékben képzettebbek a férfiaknál, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya 1,2 százalékponttal magasabb. A képzettségi szint egyértelműen tagolja a társadalom jövedelemszintjét, az alacsony végzettségűek bevétele a legalacsonyabb, míg a felsőfokú végzettségűeké a legmagasabb. A munkanélküliek és gazdaságilag inaktívak aránya is jóval magasabb az alacsony végzettségűek körében. A vizsgálat készítésekor feltették azt a kérdést, volt-e az illető lehangolt, vagy
depressziós az elmúlt 4 hétben. A válaszadók iskolai végzettség szerinti megoszlása azt mutatja, hogy az alacsony végzettségűek sokkal nagyobb arányban számolnak be rossz közérzetről, mint a magasan képzettek. Ugyanez az ábra arra a kérdésre, hogy az illető volt-e ideges, stresszes az elmúlt négy hétben, már nem mutat szignifikáns különbséget (igaz, kis mértékben még mindig az képzetlenebbek felé billen a mérleg). A megkérdezett felsőfokú végzettségűek kétharmada nyilatkozott úgy, hogy legtöbbször, vagy állandóan boldog, míg az alacsony végzettségűek között ez az arány csak 52% volt. A jelentés szerint van összefüggés a képzettség és a mentális jólét között. Az eredmények értékelhetők úgy, hogy a magasabb képzettség több lehetőséget nyit meg az életben, ennek köszönhetően jobb életminőséget és munkahelyet biztosít, valamint a képzett egyének rugalmasabban tudnak igazodni a változásokhoz is, ami nem utolsó szempont, meglehetősen gyorsan változó világunkban. Összességében tehát a felsőfokú végzettségűek elégedettebbek az életminőségükkel, azonban az is érdekes kérdés, hogy az alacsonyan képzettek és a felsőfokú végzettségűek elégedettségi aránya között mekkora a különbség. Általánosságban elmondható, hogy az olló a fejlettebb nyugat-európai országokban igen kicsire nyílik, tehát szinte ugyanannyira elégedettek az alacsonyan képzettek is, mint a felsőfokúak, Dél- és Kelet-Európa felé haladva viszont egyre nő a szakadék.
Egészség A rossz egészségügyi állapot nem csak, hogy megrövidíti az életet, de meglehetősen aláaknázza az életminőséget is. Össztársadalmi szinten visszaveti a gazdasági teljesítményt, jelentős terhet ró a szociális intézményekre, csökkenti az úgynevezett társadalmi tőkét. Az egészségi állapot ezért kiemelt jelentőségű az életminőség faktorai között. A várható élettartamot tekintve a nők átlagosan 5,6 évvel élnek tovább a férfiaknál, de a különbség csökkent 2005 óta. Ugyanakkor a férfiak nagyobb arányban értékelték egészségi állapotukat jónak, vagy nagyon jónak, mint a nők. A területi különbségek a szokásos kelet-nyugat eloszlást mutatják, Nyugat-Európában alapvetően magasabb a születéskor várható élettartam. A kérdőíves felmérés eredményei alapján az EU állampolgárok 2/3-a jónak, vagy nagyon jónak értékeli az egészségi állapotát.
7. ábra: Egészségi állapot önértékelés alapján, 2013 A kutatás a továbbiakban azt vizsgálta, hogyan hat a társadalmi-demográfiai státusz az egészségügyi állapot megítélésére. Nem meglepő módon az életkor változásával az az eredmény jött ki, hogy minél idősebb valaki, annál kevésbé értékeli jónak az egészségi állapotát. A férfi-nő viszonylatban a férfiak valamivel pozitívabban értékelték magukat. Ennek az lehet az oka, hogy mivel a nők alapvetően hosszabb ideig élnek, ezért több egészségügyi problémával is kell szembenézniük. Egy másik magyarázat szerint a férfiak kevésbé figyelnek oda a tünetekre, ezért kevésbé érzékelik problémásnak egyegy betegség kialakulását, mint a nők. A bevételek és az egészségügyi állapot kapcsolatát vizsgálva az az eredmény jött ki, hogy a magasabb bevétellel rendelkezők pozitívabban értékelték egészségi állapotukat, mint az alacsonyabb bevételűek. Ez alapján feltételezhető, hogy az egészségügyi ellátás is valamilyen szinten bevételfüggő, azaz aki magasabb bevétellel rendelkezik, adott esetben magasabb színvonalú egészségügyi ellátást engedhet meg magának. A foglalkoztatás és egészségi állapot kapcsolata azt mutatja, hogy az oktatásban lévők, illetve teljes állásban foglalkoztatottak értékelik a legegészségesebbnek magukat. Ez a korcsoport (főleg a tanulók) fiatalabbak, ennek is köszönhetőek a jó eredmények. Képzettség tekintetében pedig az adatok szerint a legképzetlenebbek számoltak be a legrosszabb egészségi állapotról. Ez a korábbiak ismeretében szintén nem meglepő eredmény. A megkérdezettek közül azok, akik azt mondták, számíthatnak segítségre másoktól, azaz megfelelő társadalmi kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, egészségesebb életkörülményekről számoltak be.
A kutatás vizsgálta a kapcsolatot aközött, hogy valakinek hosszú ideig súlyosan korlátozott a mindennapi tevékenysége, és, hogy önbevallás alapján rossz, vagy nagyon rossz egészségügyi állapotról számoltak be. Előbbi valamilyen hosszan tartó betegségre utal. A skandináv országokban viszonylag sokan korlátozottak mindennapi tevékenységeikben, mégsem élik meg egészségügyi állapotukat rossznak, vagy nagyon rossznak. Kelet-Európában ezzel szemben sokkal többen tartják egészségügyi állapotukat rossznak, mint ahányan tényleges korlátoltságról számoltak be. A hozzáférés (távolság, költségek, várakozási idő vagy egyéb tényezők) miatt nem megfelelő egészségügyi ellátásban részesülők aránya egyes kelet- és dél-európai országokban az átlaghoz képest nagy kiugrást mutatott (Olaszország, Görögország, Észtország, Lettország, Lengyelország, Bulgária, Románia), azonban ezt leszámítva ez az indikátor nem mutat kapcsolatot az egészségügyi állapot megítélésével. A születéskor várható élettartam és az önértékelésen alapuló egészségügyi állapot szoros pozitív korrelációt mutat.
8. ábra: Jónak, vagy nagyon jónak ítélt egészségi állapot, valamint a várható élettartam kapcsolata országonként, 2013 Ugyanígy azok, akik jónak ítélték egészségi állapotukat, általánosságban elégedettebbek voltak az életükkel, ez a két mutató is szoros pozitív korrelációt mutat.
Társas kapcsolatok és szabadidő A munka és szabadidő kapcsolata meglehetősen fontos az emberek pszichológiai kiegyensúlyozottsága szempontjából, a megfelelő szabadidős tevékenységek ennélfogva nagy mértékben hozzájárulnak az életminőséggel való elégedettséghez. Ezt többek között az ENSZ World Happiness Reportja is hangsúlyozza.
2012-ben az EU állampolgárok 1300 eurót költöttek rekreációs és kulturális tevékenységekre, ez 100 euróval több, mint a 2005-ös érték (igaz, a háztartások kiadásainak arányában csökkent, az összes kiadás 9,3%-áról 8,7%-ra). 2013-ban összesen a lakosság mintegy fele közepesen volt elégedett az ideje felhasználásával, egynegyed nem volt elégedett, egynegyed pedig meglehetősen elégedett. 10-es skálán (ahol 0 az egyáltalán nem elégedett, és 10 a maximálisan elégedett) az összes válaszadó átlaga 6,7 volt, ez az életkorral összehasonlítva jól látható különbségeket mutat (a fiatalabb és idősebb korcsoportok magasabb középértéket adtak), nemek szempontjából viszont nincs különbség. A foglalkoztatási helyzettel is jól korrelálnak az adatok: a tanulók, nyugdíjasok, valamint a részmunkaidőben dolgozók elégedettebbek voltak idejük felhasználásával, míg a teljes állásban dolgozók és az önfoglalkoztatottak kevésbé. Területileg a hagyományos kelet-nyugat különbséget fedezhetjük fel kisebb kivételekkel: számos dél-európai államban (Olaszország, Portugália, Spanyolország, Málta, Ciprus), valamint Németországban is viszonylag alacsony az elégedettség.
9. ábra: Az idő eltöltésével való elégedettség országonként, 2013 A bevételkülönbségek viszont csak igen kismértékben befolyásolják az elégedettséget, alig változnak az arányok. A háztartások közül az idős (65 év feletti), gyermektelen háztartások tagjai a legelégedettebbek idejük felhasználásával, utánuk a fiatalabb gyermektelen párok háztartása következik, a legelégedetlenebbek az egyszülős, legalább egygyermekes háztartások. A képzettségi szint kevésbé befolyásolta az elégedettséget. Az átlagos heti munkával töltött óraszámmal alapvetően fordítottan arányos az időfelhasználással való elégedettség országonként. Azokban az országokban, ahol alacsonyabb a heti munkaórák száma (30-35), ott elégedettebbek az emberek, ahol magasabb (40, vagy afölött), ott elégedetlenebbek. Németország e tekintetben is kivétel, viszonylag alacsony a heti óraszám, az emberek mégis kevésbé elégedettek.
Az EU állampolgárok mintegy fele közepesen elégedett társas kapcsolataival, kisebb részük (11,7%) nem elégedett, közel negyven százalékuk viszont nagyon elégedett. E tekintetben területi mintázatot nem lehet felfedezni, egyéb szempontokat figyelembe véve viszont vannak összefüggések. A fiatalabb és idősebb korcsoportok elégedettebbek kapcsolataikkal. Hasonlóképpen a tanulók, nyugdíjasok és részmunkaidőben dolgozók is. Az is információértékkel bír, hogy sem a nemek között, sem a bevételi tercilisek között, sem a képzettségi szint tekintetében nem lehet kimutatni jelentős különbségeket (ez összhangban van az időfelhasználással való elégedettség értékeivel).
Gazdasági és fizikai biztonság A biztonság alapvető szempont az előre tervezhetőség szempontjából, mind gazdasági, mind fizikai értelemben. Ebben a fejezetben pedig különösen fontos a szubjektív elégedettségi tényező, ugyanis például a fizikai biztonság tekintetében felszínre hozhatja a száraz adatok és az észlelt valóság közötti különbséget. Arra a kérdésre, hogy az utcán sötétedés után biztonságban érzi-e magát, az EU állampolgárok közel fele ’nagyjából igen’-nel válaszolt. Több mint egynegyedük teljesen biztonságban érzi magát, valamivel kisebb százalékban viszont némiképp veszélyben érzik magukat. A nők kevésbé érzik magukat biztonságban mint a férfiak, valamint az idősebbek is a fiatalabbakhoz képest. Településtípusok szerint pedig a kisebb településeken, rurális területeken élők érezték magukat nagyobb biztonságban, a nagyvárosokban és agglomerációs területeken kevésbé.
10. ábra: A magukat éjjel, egyedül az utcán biztonságban érzők országonként, 2013 Gazdasági biztonság tekintetében a 16-34 év közöttiek néznek szembe a legnagyobb nehézségekkel. Általánosságban az életkorral nő a gazdasági biztonság érzete,
azonban ez országonként jelentős eltéréseket mutathat. Érthető módon az egyszülős háztartások, illetve a munkanélküliek válaszoltak legnagyobb arányban nemmel arra a kérdésre, hogy ki tudnának-e fizetni váratlanul fellépő kiadásokat. Területileg kirajzolódik a klasszikus kelet-nyugat differencia (egyedül Írország mutat KeletEurópához hasonló értékeket), és egy észak-dél különbség is megfigyelhető. A megkérdezettek közül Magyarországon adták legtöbben azt a választ, hogy nem tudnának kifizetni egy váratlan kiadást (és az arány még nőtt is 2008-hoz képest).
11. ábra: A váratlan kiadásokat fizetni nem tudók aránya országonként 2008-ban és 2013-ban
Kormányzás és alapvető jogok A kormányzás életminőségbeli szempontjai: a nemek közötti különbségek tekintetében még meglehetősen sok tennivaló akad. A férfiak még mindig 16%-kal többet kerestek órabérben a nőknél 2013-ban.
12. ábra: A nemek közötti fizetési különbségek országonként 2008-ban és 2013-ban A parlamenti választásokon való részvétel is folyamatosan csökken a ’90-es évek közepe óta, ez különösen jelentős az európai parlamenti választások tekintetében. Az állampolgárok viszonyulása a különböző intézményekhez meglehetősen eltérő képet mutat. Egy 10-es skálán (ahol 0 az ’egyáltalán nem bízik benne’, és 10 a ’teljes mértékben megbízik benne’) a legmagasabb „bizalmi” értéket a rendőrség kapta (6,0), míg a jogi rendszer csak 4,6-ot, a politikai rendszer pedig 3,5-öt. Az egyéb intézményekben való bizalom átlagosan 5,8 pontot ért el. Az intézmények iránti bizalom a skandináv államokban a legmagasabb, Kelet- és Dél-Európában alacsonyabb.
13. ábra: Az intézmények iránti bizalom országonként, 2013
Az intézmények iránti bizalom elég egységesen megítélt mutató, nincs jelentős különbség sem a különböző korcsoportok tekintetében, sem a nemek, a bevételek, a képzettség, vagy a háztartástípusok között. Egyedül a foglalkoztatási helyzet különbségei emelhetők ki, ahol a rész- és teljes munkaidőben dolgozók, illetve a tanulók között a legnagyobb a bizalom, a legkisebb pedig a munkanélküliek között, mindhárom „intézménytípus” tekintetében. Az összefüggéseket vizsgálva azt is megállapítja a kutatás, hogy azokban az országokban, ahol magasabb az intézmények iránti bizalom, az életminőséggel való elégedettség is magasabb. Ebben szintén a skandináv és nyugat-európai államok állnak élen, a kelet- és dél-európai országok állnak a skála másik végén.
Természeti és lakóhely környezete Az EU-ban nagy egyetértés van a természeti értékek védelmében, a lakókörnyezet állapota pedig szoros összefüggésben van az egészségi állapottal és a jóléttel, tehát közvetlen hatással van az életminőségre. Az adatok alapján megállapítható, hogy az elmúlt évtizedben csökkent a szennyezésnek való kitettség a lakosság körében. Ugyanakkor még mindig minden hetedik megkérdezett úgy nyilatkozott, hogy ki van téve valamilyen szennyezésnek, és minden ötödik úgy, hogy éri zajszennyezés. Az EU állampolgárok egyharmada nyilatkozott úgy, hogy nagyon elégedett lakókörnyezetével és a települése rekreációs tereivel, 20% elégedetlen volt, a többi nagyjából 50% közepesen elégedett. Nem meglepő módon a szennyezéseknek, illetve zajterhelésnek kitett lakosság kevésbé elégedett lakókörnyezetével. Ez az elégedettségi mutató meglehetősen kis eltérést mutatott a különböző nemű, illetve életkorú válaszadók között. A foglalkoztatottsági helyzettel való összefüggés viszont egyértelmű: a részmunkaidőben foglalkoztatottak és a nyugdíjasok voltak leginkább elégedettek lakókörnyezetükkel és a zöld terekkel. A magasabban képzettek, illetve a magasabb jövedelműek szintén elégedettebbek voltak környezetükkel – ez vélhetően abból is fakad, hogy ők többnyire megengedhetik maguknak, hogy kellemes lakókörnyezetben éljenek. A ritkán lakott területeken élők kis mértékben elégedettebbek lakókörnyezetükkel, mint a városi lakosok, feltehetően azért, mert kevésbé vannak kitéve a szennyezéseknek. A területi különbségek tekintetében általánosságban elmondható, hogy az észak- és nyugat-európaiak között kevesebben elégedetlenek lakókörnyezetükkel, mint a kelet- és dél-európaiak között.
14. ábra: Lakókörnyezettel való elégedettség országonként, 2013
+1 Az általánosan megélt életminőség Míg a korábbi kérdések mind egy-egy szűkebb területet fedtek le, az utolsó témakör az általános elégedettséget hivatott vizsgálni, ami tekinthető az előzőek összefoglalásának is, mégis egy önálló terület, hiszen a kutatás során erre külön is rákérdeztek. Ennek megfelelően az előzőektől teljesen függetlenül is kezelhető – igaz az eredmények szoros kapcsolatban vannak az előzőekkel. Nullától tízig terjedő skálán 2013-ban a megkérdezettek 80%-a értékelte 6 ponttal, vagy afölött, mennyire elégedett az életével. Az átlagpontszám 7,1 lett, a legalacsonyabb pontszámot, 4,8-at Bulgária adta, (őt követi egységesen 6,2 ponttal Portugália, Magyarország, Görögország és Ciprus), a legmagasabbat a skandináv országok, Finnország, Dánia és Svédország is 8,0 pontot.
15. ábra: Általános elégedettség országonként, 2013 Nők és férfiak alapvetően hasonlóan pontoztak, a fiatalabb korcsoportok általánosságban elégedettebbek, mint az idősebbek. Foglalkoztatási szempontból a munkanélküliek és az inaktívak voltak legkevésbé, míg a teljes állásban foglalkoztatottak és a tanulók a leginkább elégedettek. Az anyagi életkörülmények, társadalmi kapcsolatok és az egészségügyi helyzet egyértelműen kapcsolatban van az általános elégedettséggel. A szegénységnek való kitettség különösen fontos ebből a szempontból. Legnegatívabban mégis a rossz egészségügyi állapot hat az elégedettségre. Összességében az Eurostat Quality of Life 2015 kiadványa meglehetősen sokrétű, alapos vizsgálatnak vetette alá az életminőséget befolyásoló különböző tényezőket. A kutatás formabontó a tekintetben, hogy a meglévő objektív adatok mellett a szubjektív szempontokat is igyekezett mérni, az eredmények nagy része ezek interpretálása, ami egy ilyen jellegű kutatásnál üdvözlendő módszertani hozzáállás. Mindazonáltal az eredmények kevés esetben okoznak meglepetést: ahogy számos más objektív indikátor vizsgálatakor, így ebben az esetben is nagyrészt a szokásos mintázatok rajzolódnak ki, Nyugat- és Észak-Európa hagyományosan jól szerepel a különböző esetekben, míg Kelet- és Dél-Európa kevésbé jó eredményeket produkál. Mégis fontos, hogy ezek az új vizsgálati szempontok megjelentek, segítve a minél célzottabb és tudatosabb beavatkozások és szakpolitikák kialakítását. Felhasznált irodalom Eurostat Statistical Books: Quality of Life – Facts and Views, 2015 edition. http://ec.europa.eu/eurostat/documents/3217494/6856423/KS-05-14-073-EN-N/742a ee45-4085-4dac-9e2e-9ed7e9501f23 (2015.10.07.) Képek forrása
Eurostat Statistical Books: Quality of Life – Facts and Views, 2015 edition. http://ec.europa.eu/eurostat/documents/3217494/6856423/KS-05-14-073-EN-N/742a ee45-4085-4dac-9e2e-9ed7e9501f23 (2015.10.07.)