A TANODÁK LEHETŐSÉGEI AZ OKTATÁSI HÁTRÁNYOK KOMPENZÁLÁSÁBAN:

A TANODÁK LEHETŐSÉGEI AZ OKTATÁSI HÁTRÁNYOK KOMPENZÁLÁSÁBAN: CÉLOK, TÍPUSOK, HATÉKONYSÁG Elnök: Opponens:

Fejes József Balázs SZTE BTK Neveléstudományi Intézet Papp Z. Attila MTA Kisebbségkutató Intézet

Tanodamozgalom a célok, pályázati kiírások és indikátorok tükrében Fejes József Balázs SZTE Neveléstudományi Intézet A 2009-es és a 2013-as tanodakutatás eredményeinek az összehasonlítása Németh Szilvia T-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt. Korrepetálás vagy egyéni fejlesztés? Gyakorlatok a 2013-as Tanoda-vizsgálat eredményei alapján Zágon Bertalanné Fejlesztő, közoktatási szakértő Egésznapos iskola vagy tanoda Lannert Judit T-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt. Tanodatípusok – tipologizálási kísérelt esettanulmányok alapján Szűcs Norbert SZTE Felnőttképzési Intézet

115

SZIMPÓZIUM - ÖSSZEFOGLALÓ Témakörök: Hátrányos helyzet, kisebbségi oktatás; Oktatáspolitika, EU oktatásügy A tanodák hátrányos helyzetű, kiemelten roma tanulókat támogató komplex hátránykompenzáló kezdeményezések, amelyek az iskolai sikeresség elősegítése érdekében jöttek létre, és általában a civilszférához köthetők. A tanodák megalakulása mögött álló alapvető feltételezés, hogy a „hagyományos” iskola a hátrányos helyzetű és roma tanulók sajátos szükségleteihez nem alkalmazkodik megfelelően, amit egy eltérő szemléletű intézmény ellensúlyozhat. Ebből következően a tanoda általában az iskolától független, legtöbbször térben is elkülönülő kezdeményezés, amelyet délután, hétvégenként, illetve iskolai szünetekben látogathatnak a tanulók. Közel két évtizede működnek tanodák hazánkban, ugyanakkor e kezdeményezésekkel összefüggésben számos alapvető kérdésről nem folyt eddig párbeszéd. Ezek közül e szimpózium a következőkre fókuszál: milyen szerepe lehet a tanodáknak a hátránykompenzálásban, hogyan viszonyulnak a pályázati kiírások a kitűzött célokhoz, a tanodák mely területeken segíthetik a tanodába járó gyermekek, fiatalok fejlődést, milyen célból, szakmai háttérrel jönnek létre, milyen jellemző tanodatípusok azonosíthatók. Az első előadás, amely a Tanodamozgalom a célok, pályázati kiírások és indikátorok tükrében címet viseli, az oktatási hátránykompenzálással foglalkozó szakirodalom és a pályázatokhoz kapcsolódó dokumentumok alapján egy áttekintést kínál a tanodamozgalom történetéről, céljairól, valamint a tanodák eredményességének bizonyos kérdéseiről, megalapozva ezzel a további előadások mondanivalóját. A 2009-es és a 2013-as tanodakutatás eredményeinek az összehasonlítása című előadás a Roma Oktatási Alap megbízásából készült eddigi két legátfogóbb hatásvizsgálat összevetése alapján arra a kérdésre keresi a választ, hogyan változott a tanodák működése a két adatfelvétel közötti időszakban, főként a tanodák iskolásítási törekvéseinek következményeire fókuszálva. A harmadik előadás a Korrepetálás vagy egyéni fejlesztés? Gyakorlatok a 2013-as tanoda-vizsgálat eredményei alapján címmel a tanodák többségében tapasztalt egyéni fejlesztő próbálkozások gyakorlatát, a fenntartható tanulási sikerhez, eredményességhez szükséges feltételek megteremtésének lehetőségeit, valamint szervezeti és tanulásszervezésimódszertani variánsok bemutatását helyezi a középpontba. Az Egésznapos iskola vagy tanoda című előadás ugyancsak a 2013-as tanodakutatásra épül, empirikus adatok alapján elemzi a tanodás tanulók fejlődését, ugyanakkor rendszerszintű következtetéseket fogalmaz meg a tanodakutatás eredményei, valamint a nemzetközi mérések hátránykompenzálással kapcsolatos tapasztalatai alapján. A Tanodatípusok – tipologizálási kísérelt esettanulmányok alapján című előadás jelenleg működő tanodák munkatársaival készült interjúk alapján kíván különböző profilú tanodákat megkülönböztetni, amely segítséget kínálhat többek között a tanodák hatékonyságának pontosabb megítéléséhez, valamint megalapozhat egy differenciáltabb pályázati kiírást.

116

TANODAMOZGALOM A CÉLOK, PÁLYÁZATI KIÍRÁSOK ÉS INDIKÁTOROK TÜKRÉBEN

Fejes József Balázs SZTE Neveléstudományi Intézet [email protected] Témakörök: Hátrányos helyzet, kisebbségi oktatás; Oktatáspolitika, EU oktatásügy Az első tanodák a kilencvenes évek közepén jelentek meg, fenntartásuk elsősorban adományokhoz kötődött. Az ezredforduló után megtörtént a tanodák legitimációja, a közoktatási törvényben nevesítik, és több pályázatot is kiírnak finanszírozásuk érdekében. E pályázati források következtében egyre növekvő számban szerveznek tanoda típusú kezdeményezéseket hazánkban. A tanodák többsége e pályázati forrásokra támaszkodik, így a kiírások elvárásai alapvetően meghatározzák a tanodák működését, ugyanakkor a célokról és működés feltételeit meghatározó szabályozásról eddig nem folyt szakmai párbeszéd. Az előadás az oktatási hátránykompenzálással foglalkozó szakirodalom és a pályázatokhoz kapcsolódó dokumentumok alapján áttekinti a tanodamozgalom történetét, céljait és az eredményesség meghatározásához kapcsolódó témakörök közül néhányat. A tanoda főként a családi erőforrások hiányából adódó nehézségek enyhítése felől kíván beavatkozni, a célcsoport iskolai karrierjét érintő legsúlyosabb probléma megoldásához, az extrém mértékű szelekciós mechanizmusok enyhítéséhez alig járulhatnak hozzá. Ugyanakkor számos olyan település létezik, ahol hiányoznak az integrált oktatás megvalósításához szükséges feltételek, e településeken különösen fontos szerepet játszhatnak a tanodák az oktatási hátrányok kompenzálásában. A tanodapályázatok nyerteseinek áttekintése alapján kirajzolódó kép szerint a tanodák többsége rövid életű, egyegy projektcikluson keresztül működik. A folyamatosság hiánya vélhetően nem kedvez a pedagógiai munka hatékonyságának, többek között a felhalmozott tapasztalatokat, a különböző intézményekkel és a családdokkal kialakított együttműködést vagy a működési rend kialakítását tekintve, de a költséghatékonyság kérdése is felvethető. A pályázati kiírások céljai között az érettségire való felkészítés, a felsőoktatásba való bejutás lehetőségének megteremtése központi helyet foglal el, azonban az adatok tükrében hangsúlyosabban szükséges megjeleníteni, ösztönözni a szakiskolában tanulók támogatását, valamint a lemorzsolódás megakadályozását mind a szakiskolában, mind az érettségit adó középfokú intézményekben. A pályázati kiírások szerint rendkívül széles körű, látszólag a formális iskolai oktatás céljait messze meghaladó feladatok ellátására alkalmas a tanoda. A rendelkezésre álló időt figyelembe véve kérdéses, hogy egy tanoda meg tud-e felelni az elvárt feladatok mindegyikének úgy, hogy az iskolában töltött idő töredékét tölthetik az érintett tanulók a tanodában. Az előadás a tanodapályázatok kiírása, megvalósítása és eredményességének megítélése kapcsán fogalmaz meg olyan javaslatokat, amelyek hozzájárulhatnak e kezdeményezések hatékonyságának növeléséhez. Az áttekintett témakörök közül több ugyanakkor általános érvényű, a hazai oktatási hátránykompenzáló programok többsége esetében felvethető.

117

A 2009-ES ÉS A 2013-AS TANODAKUTATÁS EREDMÉNYEINEK AZ ÖSSZEHASONLÍTÁSA

Németh Szilvia T-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt [email protected] Témakörök: Hátrányos helyzet, kisebbségi oktatás; Oktatáspolitika, EU oktatásügy 2008 és 2013 között két esetben került sor a Roma Oktatási Alap (ROA) megbízásából tanoda-vizsgálatra. A 2008/2009-es tanévben zajló, kvantitatív és kvalitatív módszereket egyaránt felhasználó kutatás elsődleges célja a magyarországi tanodák teljes körű kérdőíves lekérdezése volt. A kutatási terv azzal a nem titkolt szándékkal (is) született, hogy a vizsgálat adatgyűjtése és elemzése által meghatározhatók legyenek a tanoda-működés eredményességének kritériumai, mintegy adalékul szolgálva a majdani tanoda-támogatási pályázatok tervezéséhez. A kutatás teljeskörű volt, összesen 64 tanodajellegű tevékenységet folytató szervezet megkeresése történt meg. A 2012/2013-as tanévben a ROA által támogatott 19 tanoda szakmai-pedagógiai munkáját követtük nyomon. A tanodások körében (19 helyszínen) három időpontban történt kompetenciamérés: bemeneti mérés októberben, időközi mérés februárban, és kimeneti mérés májusban. A kutatási terv alapján a programba bekerült 19 tanoda mindegyikében monitoring-látogatást tettünk, hogy kvalitatív módszerekkel gyűjtött adatokkal gazdagítsuk az elemezhető információk körét. A két kutatás között eltelt öt év alatt, markáns változás ment végbe a tanodák vonatkozásában. A tanodaműködtetés a pályázati források hektikus hozzáférhetősége miatt veszélybe került, évről évre drámaian csökkent a még működő tanodák száma. A 2008-ban feltárt sokféleséget, mind célrendszer, mind módszertan, mind célcsoport vonatkozásában egy sokkal homogénebb tanodai kör váltotta fel. A jelen előadás célja, annak körüljárása, hogy milyen következményekkel járt a tanulók és a szülők vonatkozásában a tanodák iskolásítási törekvése? Azaz milyen következményei vannak annak, ha a többnyire civil szervezetek által foglalkoztatott önkéntes munkaerőt a helyi iskola pedagógusai váltják fel, s ha rajtuk keresztül a helyi iskola pedagógiai kultúrája szivárog át a helyi tanodába is? Milyen változást okoz, ha a tanulási teljesítménynövelés indirekt eszközeit, mint például aktív, tartalmas szabadidős tevékenységek biztosítása, egy tanítás-tanulás központú, az iskolai teljesítménynövelést azonnali célként előtérbe állító gyakorlat váltja fel? Miként támogatható a hátrányos helyzetű, főként roma tanodások identitáserősítése e megváltozott térben? S miként viszonyul a szülő ehhez az új tanulási környezethez? Mi a szülő szerepe egy ilyen tanodai modellben?

118

KORREPETÁLÁS VAGY EGYÉNI FEJLESZTÉS? GYAKORLATOK A 2013-AS TANODA-VIZSGÁLAT EREDMÉNYEI ALAPJÁN Zágon Bertalanné [email protected] Témakörök: Hátrányos helyzet, kisebbségi oktatás; Oktatáspolitika, EU oktatásügy A tanodák nagy részének kiemelt feladata a tanulási sikeresség, a tanulás eredményességének növelése. Ez elsősorban a bukás, évismétlés, lemorzsolódás, kimaradás, megelőzését, az osztályzatok megőrzését, kisebb mértékben emelkedését jelenti. A tanodákban folyó tanulást segítő munka ehhez alkalmazkodva a legcélravezetőbb megoldásként az aktuális tananyag megértését, gyakoroltatást, a klasszikusnak nevezhető korrepetálás jellegű foglalkozásokat alkalmazza. A hiányok, az el és lemaradás okainak felderítésére, folyamatos, szisztematikus megszüntetésére sem idő, sem felkészültség, sem eszközök nem, vagy hiányosan állnak rendelkezésre. Pedig az okok között az ismert, általánosan jellemzők mellett nagyon sok és sokféle egyéni különbség is van. A tanulás sikerességét biztosító képességek, a kompetenciák helyzetének feltárása, tudatos fejlesztése nélkül tartós siker nem érhető el. Gátolja ennek kialakulását az iskola mindent és mindenkor minősítő-osztályozó gyakorlata, amelyhez a tanodának szükséges alkalmazkodnia, hiszen a folyamatos számonkérés különböző formái miatt nincs lehetőség az egyéni fejlődési-haladási ütem „kivárására”. Hiányzik a fejlesztéshez szükséges belső és külső szakértelem, elsősorban az anyagi erőforrások szűkössége, hektikussága, a szakképzett fejlesztőpedagógusok kevés száma, valamint a pedagógusok ilyen irányú tudásának hiányossága miatt. Az un. fejlesztő gyakorlat kialakulásához, a mindent uraló frontalitás mellett, gyakran helyette olyan tanulásszervezési eljárások alkalmazására is szükség lenne nemcsak a tanodában, hanem a vele együtt dolgozó iskolában is, amelyekkel lehetőség nyílik az egyéni, kiscsoportos fejlesztésre. Gyakran gátja a tanoda korszerű tanulást segítő-fejlesztő munkájának a vele párhuzamosan dolgozó iskola konzervatív gyakorlata is. Az előadás a tanodák többségében tapasztalt egyéni fejlesztő próbálkozások gyakorlatát, a fenntartható tanulási sikerhez, eredményességhez szükséges feltételek megteremtésének lehetőségeit, szervezeti, tanulásszervezési-módszertani variánsok bemutatását helyezi a középpontba.

119

EGÉSZNAPOS ISKOLA VAGY TANODA Lannert Judit T-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt. [email protected] Témakörök: Hátrányos helyzet, kisebbségi oktatás; Oktatáspolitika, EU oktatásügy A magyar közoktatás eredményessége az elmúlt években több területen is romlott. A PISA adatoknak a T-TUDOK által az OH megbízásából végzett mélyebb elemzése rámutatott arra, hogy a nem megfelelő iskolai tanítást nem tudja kompenzálni az iskolaidőn túli mechanikus és extenzív korrepetálás. A sikeres országok az oktatási rendszeren belül érik el azt, hogy a hátrányos helyzetű tanulók is megfelelő tudáshoz jussanak. Magyarországon az iskolai problémákat exportálni szokás az iskolán kívüli és gyakran civil szférába, az egyik ilyen iskolán kívüli hátránykompenzáló intézmény a tanoda. A tanodák annak idején sokféle céllal és civil alapon indultak, mára viszont szinte mindegyik a tanulási eredmények javítását tűzte ki maga elé célként. A T-TUDOK a REF megbízásából a 2012/2013-as tanévben 19 támogatott tanoda szakmai-pedagógiai munkáját követte nyomon, ahol az egyik cél a tanodai munka eredményességének feltárása volt. Az adatfelvétel eredményeként elkészült tisztított adatbázis 342 tanodás (69%) és 154 kontroll csoportos (31%) diákot tartalmazott. Elemzésünk egyik kulcskérdése az volt, hogy a tanodába járás összefüggésben áll-e a kompetenciaeredményekkel, képes-e kompenzálni a hátrányos helyzetű diákok lemaradásait. Ez implicite azt a feltevést is tartalmazza, hogy a tanodák célja a tanulók kompetenciáinak fejlesztése. Az eredmények azt mutatják, hogy a tanodák hatása kimutatható ugyan, de elsősorban a mechanikus ismétlést alkalmazó korrepetálások által javítható alapszintű matematikai ismeretek terén. A bonyolultabb problémamegoldó készségeket igénylő feladatok terén javulás nem volt kimutatható. A tanodás és nem tanodás gyerekek közötti különbség nem volt számottevő, ugyanakkor kompetenciáik szintje meglehetősen alacsonynak bizonyult. A tanodák eredményessége jól láthatóan nem függetleníthető el a környező iskolák minőségétől. Kutatások sora bizonyítja, hogy a koragyermekkori nevelés minősége kulcsfontosságú a későbbi iskolai eredményesség tekintetében. A nemzetközi példák azt mutatják, hogy az eredményes országokban az iskolai problémákat nem az iskolán kívül, hanem az iskolán belül próbálják megoldani. Az egyik ilyen gyakorlat a kisebb gyermekek bioritmusát és életkori sajátosságait jobban figyelembe vévő egésznapos iskolai oktatás. Ma Magyarországon viszont nemcsak hogy egyszerre létezik két egymásnak ellentmondó elképzelés, mint az egésznapos iskola és a tanoda, de ezek gyakorlati megvalósulása éppen, hogy a rendszer eredménytelenségét konzerválja.

120

TANODATÍPUSOK – TIPOLOGIZÁLÁSI KÍSÉRLET ESETTANULMÁNYOK ALAPJÁN

Szűcs Norbert Szegedi Tudományegyetem JGYPK Felnőttképzési Intézet [email protected] Témakörök: Hátrányos helyzet, kisebbségi oktatás; Oktatáspolitika, EU oktatásügy Két évtizedes múltra tekint vissza a hazai tanodamozgalom, amely eddig öt nagyobb pályázati körben igényelhetett támogatást központi forrásokból. E pályázatokból közel 250 tanoda típusú kezdeményezés részesült már támogatásban, napjainkban mintegy 130 tanoda működik TÁMOP-finanszírozásból (Fejes, 2014). Bár a tanodák ismertek és elismertek az oktatási hátránykompenzálás területén, illetve egyre növekvő központi támogatásban részesülnek, viszonylag keveset tudunk a tanodák működésének részleteiről (kivételként l. Németh, 2008; Lannert, Németh és Zágonné, 2013). Ebből következően a tanoda jellegű kezdeményezések támogatása, a tanodák mindennapi pedagógiai gyakorlatán, szükségletein alapuló valóságos igények és a pályázati kiírások szinkronizálása is nehézkes. Kutatásunk keretében a TanodaPlatform szakértői csoport tagjai 20 tanodáról készítettek esettanulmányt tanodavezetőkkel és tanodai munkatársakkal felvett interjúkra támaszkodva. Az interjúvázlat témakörei a (1) tanodát fenntartó szervezetre és a kezdeményezés előzményeire, (2) a település oktatási és szociális helyzetére, valamint a (3) tanoda működésére (pl. célok, célcsoport, munkatársak, napi működés, beágyazottság) irányultak. Eredményeink szerint a tanodák társadalmi környezete, célcsoportja, prioritásai és pedagógiai munkája rendkívüli heterogenitást mutat. A rendelkezésre álló információk szerint profiljukat a következő szempontok határozzák meg leginkább: célcsoport, településméret, a szervezet korábbi tapasztalatai a célcsoport kapcsán, a szervezet társadalmi beágyazottsága az adott településen, valamint a működést biztosító források. Interjúkutatásunk tapasztalatai alapján megfogalmazható, hogy a különböző profilú tanodák eredményeinek megítéléséhez, fejlesztésének támogatásához, valamint a pályázati rendszer finomhangolásához eltérő szempontrendszer kidolgozása javasolható, amely szükségessé teszi a különböző típusú tanodák figyelembe vételét már a pályázati kiírások során. Eredményeink segítséget nyújthatnak a tanodák hatékonyságának pontosabb megítéléséhez, egy referenciatanoda-hálózat kialakításához, a tanodák által kifejlesztett jó gyakorlatok összegyűjtéséhez és terjesztéséhez, valamint megalapozhatnak egy differenciáltabb pályázati kiírást.

121