Szörnyeteg vagyok
„Szerelmi történet ínyenceknek... az örök romantikusok a világ minden részén élvezni fogják” - Anette Curtis Klause, a Vér és csokoládé szerzője.
imádja a tündérmeséket, és a két lányával végighallgattatta a Szépség és a Szörnyeteg számos változatát, miközben ezt a könyvet írta... majd megkérdezte tőlük, hogy szerintük hogyan ismerkedhet meg egy lány egy szörnyeteggel New Yorkban. Eddig öt, különböző díjakat nyert könyvet írt, és Miamiban él. A honlapját a www.alexflinn.com címen lehet megtalálni.
Szörnyeteg vagyok Egy szörnyeteg. Nem farkas vagy medve, gorilla vagy kutya, hanem egy teljesen új faj, ami két lábon jár - egy karmos, agyaras teremtmény, akinek minden testrészét sűrű szőr fedi. Azt hiszed, ez egy tündérmese? Nincs olyan szerencsém. New York Cityben vagyunk. És a jelenről beszélek. Nem baleset ért, és nem valami betegség támadott meg. De örökre ilyen torz maradok, hacsak meg nem sikerül törnöm az átkot. Igen, az átkot, amit az irodalomórámra járó boszorkány bocsátott rám. Hogy miért változtatott szörnyeteggé, aki nappal elrejtőzik, éjszaka pedig az utcákon settenkedik? Elárulom. Elmesélem, milyen voltam Kyle Kingsburyként, olyasvalakiként, aki mindenki lenni szeretne, gazdagon, tökéletes külsővel és tökéletes élettel. Utána elmesélem, hogy váltam tökéletesen... szörnyeteggé.
A szörnyszívű
A szörnyszívű
S
ötétben éltem. Rászoktam, hogy nappal aludjak, éjszaka pedig, amikor senki nem láthat, mászkáltam és metróztam. Most már tudom, milyen a végső kétségbeesés. Tudom, milyen a sötétben ólálkodni, egy kis reményt keresve, de semmit nem találva. Tudom, milyen az a magány, amitől ölni lehetne. Azt kívántam, bár lenne operaházam. Azt kívántam, bár lenne egy katedrálisom. Azt kívántam, bár felmászhatnék az Empire State Building tetejére, mint King Kong. De csak könyveim voltak, könyvek és New York névtelen utcái az ostoba, értetlen embermilliókkal... nagyon félelmetes volt.
Fli nn
Akarod hallani? Mered hallani? Jacket art © 2007 by The Heads of State Jacket design by Sasha Illingworth Author photo by Gene Flinn
Tizennégy éves kortól ajánljuk
A szörnyszívű
3 999 Ft
Vörös pöttyös könyvek
élményt keresőknek – pont neked
pergő, izgalmas
Al ex
F l inn
A szörnyszívű
•1•
A szörnyszívű
Első kiadás Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2010
Ajánlás Lányomnak, Katherine-nek, aki végre elég idős ahhoz, hogy elolvassa valamelyik könyvemet! Új dolgokkal próbálkozni nem könnyű. Szeretném megköszönni a segítséget és a megerősítést, hogy ez nem egy eszement ötlet volt, a következőknek: Joyce Sweeney-nek (és az általa vezetett Pénteki klub néhány tagjának), Marjetta Geerlingnek, George Nicholsonnak, Phoebe Yehnek, Catherine Ondernak, Savina Kimnek és Antonia Markietnek. Külön köszönöm lányomnak, Meredithnek, hogy a Szépség és a szörnyetegnek oly sok változatát hajlandó volt meghallgatni, gyakran képek nélkül.
•5•
•6•
Mr. Anderson: Üdvözöljük a Váratlan Átváltozások chatszoba első gyűlésén. Mr. Anderson: Van itt valaki? Jobban mondva, van itt bárki, aki beismeri, hogy itt van?
SzornyetegNYC belépett a chatszobába. Mr. Anderson: Helló, SzornyetegNYC. Mr. Anderson: Hahó! Látlak, SzornyetegNYC. Bemutatkoznál? SzornyetegNYC: Nem akarok elsőnek beszélni... van itt még valaki? Mr. Anderson: Igen, úgy tűnik, egy csomóan rejtőzködnek itt, akik előtted léptek be. SzornyetegNYC: Akkor kezdjék ők. Mr. Anderson: Szeretne valaki beszélgetni SzornyetegNYC-vel? NemaLeany: Szia, SzornyetegNYC. Hívhatunk Szörnyetegnek? SzornyetegNYC: Tökmindegy. Nem számít. Mr. Anderson: Kösz, hogy megszólaltál, Néma – bocs a viccért. Te miféle lény vagy? NemaLeany: Sellő. Egy kisebbfajta. Mr. Anderson: Úgy változtattak át sellővé? NemaLeany: Igazából most éppen sellő vagyok, de *fontolga� tom* az átváltozást. Úgy gondoltam, ez a csoport segíthet a döntésben. Mr. Anderson: Ma pont erről fogunk beszélgetni – az átváltozás élményéről, arról, hogyan lettetek azok, akik vagytok. Breki: téged átválttak, Andy?
•7•
Mr. Anderson: Hát, nem. De azért indítottam ezt, hogy segíthessek nektek. SzornyetegNYC: Te lány vagy, NemaLeany? Úgy értem, nőstény, izé, hal. Egy hab*leány*? Breki: Hgy seg nknk, ha nem tod milyen NemaLeany: Szörnyeteg, igen, az vagyok. Azon gondolkozom, hogy emberré változzak-e. Mr. Anderson: Breki, tanulmányoztam a hozzád hasonló eseteket. Alaposan. A szakdolgozatom címe Az igaz szerelemből történő transzformáció hatásai, Grimm, LePrince de Beaumont, Akszakov, Quiller-Couch és Walt Disney munkássága alapján... SzornyetegNYC: Hol vagy, Néma? NemaLeany: Biztosra veszem, hogy érted a dolgod, Andy. Ked� ves tőled, hogy ezt összehoztad :) Mr. Anderson: Köszönöm, Néma. NemaLeany: Szörnyeteg, Dániában lakom. Konkrétan az Atlan� ti-óceánban, Dánia mellett. SzornyetegNYC: Dániában? Breki: Bcs, de nhéz bkalábal géplni. NemaLeany: Dániában. Európában. Breki: Úgy értem, LÁBBAL. Mr. Anderson: Értem, Breki. Szerintem jót tesz nektek, srácok – és a lányoknak is –, ha meg tudjátok beszélni a dolgokat.
Grizzlysrac belépett a chatszobába. Grizzlysrac: Szeretnék mesélni 2 lányról, akikkel találkoztam.
•8•
SzornyetegNYC: Tudom, merre van Dánia. Az átok óta rengeteg időm van tanulni, m (sic! — és a többi csetes rövidítés is szándékos) nincs életem. Mr. Anderson: Ez jó gondolat, SzornyetegNYC. Az átváltozás okozta életmódváltozásokat is megbeszéljük majd. SzornyetegNYC: Ott hideg van, Néma! NemaLeany: Igen, az van.
De a víz alatt meleg van. Grizzlysrac: Szeretnék mesélni erről a két lányról! SzornyetegNYC: Van valakid, Néma? Grizzlysrac: A 2 lányból az 1ik RoseRed & ő nagggyon sexy!!! NemaLeany: Nincs igazán, Szörnyeteg. Azt hiszem, tudom, mire akarsz kilyukadni... Breki: Az a lgnhezebb, h l1eket kell enni. Grizzlysrac: A másik Hófehérke. NemaLeany: Nincs pasim, de van ez a srác... egy tengerész. Grizzlysrac: Nem az a Hófehérke. Ez 1 másik – RoseRed testvére. Csendes. Ő is kedves. Breki: n sztem a legyeket. SzornyetegNYC: Az van, Néma, hogy egy lányt keresek, egy olyat, aki szeretni tudna. NemaLeany: Ez hízelgő, Szörnyeteg, de én mást szeretek. Volt az a hajós fiú. Megmentettem a vízbefulladástól. Mr. Anderson: Lehetne, hogy NE egyszerre beszéljünk? SzornyetegNYC: De nekünk általában nincs kihez beszélnünk. Breki: Mgányos békának lnni, ha igazából n v az.
•9•
Mr. Anderson: Értem. Akkor is felváltva kell írnunk, hogy ne keveredjenek a szálak. Ez az első alkalom, úgyhogy úgy gondoltam, megbeszélhetnénk, hogy lettünk ilyenek – hogyan változtunk át. Breki: Ez knnyű – mgharagítottam 1 boszit. SzornyetegNYC: Dettó. NemaLeany: Én fontolgatom az alkut egy boszorkánnyal. Ten� geri boszorkánnal, történetesen. Hogy odaadom a hangomat lábakért. Ezért vagyok Néma. SzornyetegNYC: Gyönyörűen gépelsz, Néma. NemaLeany: Köszönöm, Szörnyeteg. Nekem ujjaim vannak, nem karmaim. Grizzlysrac: Lá-ti-dó. Mr. Anderson: Szörnyeteg, mesélnél az átváltozásodról? SzornyetegNYC: Nincs kedvem. Mr. Anderson: Barátok között vagy, Szörnyeteg. Grizzlysrac: Jah, gyerünk, hogy beszélhessek a 2 lányról utána. SzornyetegNYC: 2 lányt is ismersz, Herceg??? Hol laksz te? Mr. Anderson: Ez nem társkereső szolgáltatás, Szörnyeteg. SzornyetegNYC: Hát, pedig nekem az kellene. Nem könnyű lányokat összeszedni, ha az ember úgy néz ki, mint Csubakka! Pedig muszáj lenne szereznem egyet, hogy leszálljon rólam az átok. Mr. Anderson: Lelkisegélyre is szükség van. Ezért hoztam össze ezt itt. NemaLeany: kérlek, mesélj nekünk, Szörnyeteg. Barátok közt vagy. SzornyetegNYC: Oké, rendben. Az első, amit tudnotok kell rólam, hogy egy szörnyeteg vagyok.
• 10 •
Breki: Ezért a név. Mr. Anderson: Csak semmi flame, Breki. SzornyetegNYC: Igen, persze. De volt idő, amikor a kövér lányokra mondtam olyat, hogy „ez egy szörnyeteg”. Én nem olyasfajta szörnyeteg vagyok. Egy állat vagyok. Szőrme, karmok, minden, amit akartok. Mindenem állatias, kivéve belül. Odabent még ember vagyok. Grizzlysrac: Dettó. SzornyetegNYC: És ez azért nagyon nehéz nekem, mert mielőtt szörnyeteggé váltam volna, én... hát, hihetetlen jól néztem ki, na. Menő, népszerű, gazdag. A barátaim az iskolában herceggé választottak. Grizzlysrac: Választottak? Herceggé? Breki: A hrcegeket n vlsztják. De én vmikor herceg vtam. SzornyetegNYC: Hosszú történet. Breki: hrcg vltam Mr. Anderson: Rengeteg időnk van, Szörnyeteg. Mesélj. SzornyetegNYC: <sóhaj> oké. Az egész egy boszorkány miatt kezdődött. Breki: Mnd úgy kzdődk
• 11 •
• 12 •
1.A herceg ésRÉSZ: a boszorkány
• 13 •
• 14 •
1. Éreztem, hogy mindenki engem néz, de ezt megszoktam már. Az apám arra tanított meg legelőször és legalaposabban, hogy tegyek úgy, mintha semmi nem hatna meg. Ha az ember különleges, mint mi, az fel szokott tűnni. A kilencedik osztály utolsó hónapjában jártunk. A helyettesítő tanár szavazólapokat osztogatott a szokásos diákbálhoz, amiről általában úgy gondoltam volna, hogy bénaság. – Hé, Kyle, ezen a te neved van – pöccintette meg a karomat a barátom, Trey Parker. – Ne már. – Amikor Trey felé fordultam, a mellette ülő lány – Anna, vagy talán Hanna – lesütötte a szemét. Jaj. Engem bámult. Megszemléltem a szavazólapot. Nem csak hogy rajta volt a nevem, Kyle Kingsbury, a kilencedikesek hercege szerepnél, de ráadásul én voltam a tuti befutó. Senki nem versenyezhet az én külsőmmel és az apám pénzével. A helyettesítő tanár új lehetett, és láthatóan még azt hitte, hogy csak mert a Tuttle olyan suli, amiben salátabár van az ebédlőben, és ahol kínaiul is lehet tanulni – vagyis olyan iskola, ahova New York komolyabb • 15 •
emberei járatják a csemetéiket –, mi nem fogunk úgy kitolni vele, ahogy az állami iskolákban szoktak. Nagyot tévedett. Kizárt volt, hogy valaha is bármiből vizsgáztasson minket, úgyhogy azon ügyködtünk, hogy a szavazólap elolvasása és a szavazatunk felvésése eltartson az ötven perces óra végéig. Legalábbis a legtöbben. A többiek egymással SMS-eztek. Figyeltem, ahogy azok, akik szavaztak éppen, felém nézegetnek. Mosolyogtam. Más talán lesütötte volna a szemét, hogy szégyenlősnek és szerénynek tűnjön, mintha zavarba lenne tőle, hogy ott a neve – de nincs értelme tagadni a nyilvánvalót. – Az én nevem is ott van – pöckölte meg Trey ismét a karom. – Hé, vigyázz! – dörzsöltem a karom. – Vigyázz te. Olyan ostoba vigyor ül az arcodon, mintha már nyertél is volna, és most pózolnál a paparazziknak. – És mi ezzel a baj? – vigyorogtam még szélesebben, hogy idegesítsem, és aprókat integettem, ahogy a felvonulásokon szoktak. Valakinek pont ekkor sült el a fényképezőgépe, mintegy felkiáltójelként. – Ilyeneknek nem is lenne szabad élniük – mondta Trey. – Ó, köszönöm szépen. – Elgondolkoztam azon, hogy Treyre szavazok, csak kedvességből. Trey nagyon vicces, de nincs túl jól megáldva kinézetileg. A családja sem különösebb – az apja orvos, vagy mi. Lehet, hogy közzé fogják tenni az eredményeket az iskolaújságban, és nagyon ciki lenne Treynek, ha az utolsó helyre kerülne, vagy egyáltalán nem kapna szavazatot. Másrészt meg klassz lenne, ha én kétszer-háromszor annyi szavazatot kapnék, mint a második. És egyébként is, Trey istenít engem. Egy igaz barát azt szeretné, ha parádésan nyernék. Ez a másik dolog, amit apám mindig mondogatott: – Ne legyél balek, Kyle, és ne tegyél meg dolgokat pusztán barátságból vagy szerelemből. Mert mindig az fog kiderülni, hogy az egyetlen, aki igazán szeret téged, te magad vagy. • 16 •
Hét vagy nyolc éves lehettem, amikor ezt mondta, és azonnal visszakérdeztem: – És te, apa? – Én mi? – Te szeretsz... – Engem. – Minket. A családodat. Apa hosszan rám nézett, mielőtt válaszolt volna. – Az más, Kyle. Soha többé nem kérdeztem meg, hogy szeret-e. Tudtam, hogy első alkalommal az igazat mondta. Összehajtottam a szavazólapot, nehogy Trey meglássa, hogy magamra szavaztam. Persze tudtam, hogy ő is magára szavazott, de az más volt. Ekkor megszólalt egy hang a terem végében. – Ez gusztustalan! Mindannyian hátrafordultunk. – Lehet, hogy valaki az asztal alá ragasztotta a taknyát – suttogta Trey. – Te voltál az? – kérdeztem. – Én már nem csinálok ilyeneket. – Gusztustalan – ismételte meg a hang. Elhallgattam, és odanéztem, ahonnan a hang jött, arra a gót stílusban öltözködő idiótára ott hátul. Kövér csaj volt, olyan leomló, fekete ruhákban, amilyet általában csak boszorkányok vagy terroristák hordanak (nálunk, a Tuttle-ben nincs egyenruha; a szülők dühösek lennének, ha nem villogtathatnák a csemetéiket a Dolce & Gabbanás cuccokban), a haja pedig zöld volt. Egyértelmű, hogy ez egy néma segélykiáltás. Az a fura, hogy korábban soha nem vettem észre a csajt. Pedig a legtöbb embert ismertem a suliban. A helyettesítő tanár túl ostoba volt ahhoz, hogy ne figyeljen rá. – Mi a gusztustalan, ööö... – Hilferty – válaszolta a lány. – Kendra Hilferty. – Kendra, valami gond van az asztaloddal? – Ezzel a világgal van valami gond. – Kendra felállt, mintha valami szónoklatot tartana. – Valami nagyon nagy baj van a világgal, ha ilyen ez • 17 •
a huszonegyedik század, ez egy kész elitista paródia – emelte a magasba a szavazólapját. Mindenki kuncogott. – Ez egy kilencedikes báli szavazás – szólalt meg Trey. – Hogy megválasszuk a bál uralkodóit. – Pontosan – felelte a lány. – Kik ezek az emberek? Miért kellene uralkodóként bánnunk velük? Milyen alapon? Az emberek ebben a szavazásban egyetlen tulajdonság alapján döntenek, ez pedig a külső szépség, semmi egyéb. – Nekem ez jó alapnak tűnik – mondtam Traynek félhangosan, és felálltam. – Így működik. Mindenki szavaz, és ezt választják. Ilyen a demokrácia. Körülöttem páran a magasba emelték a hüvelykujjukat, elhangzott pár hajrá is, különösen Annától vagy Hannától. De észrevettem, hogy egy csomóan, javarészt a csúnyák, hallgatnak. A lány felém lépett. – Ezek birkák, akik követik a csordát. Azért szavaznak az úgynevezett népszerű emberekre, mert az könnyű. A felszínes szépséget, a szőkeséget, a kék szemet – nézett rám – mindig könnyű felismerni. De ha valaki bátrabb, erősebb, okosabb, az kevésbé feltűnő. Felhúzott, úgyhogy nekiugrottam. – Aki olyan okos, az rájön, hogy lehetne szebb. Fogyókúrázhatsz, elmehetsz plasztikai sebészhez, legyalultathatod az arcod, még a fogaidat is kifehéríttetheted. – Úgy hangsúlyoztam, hogy értse, róla van szó, nem egy általános alanyról. – Az apám tévébemondó. Azt mondja, ne csúnya embereket mutogassanak. – Így gondolod? – emelte meg sötét szemöldökét a lány. – Akkor változzunk mindannyian olyanná, amilyennek te szeretnél minket, Kyle Kingsbury? A nevemre elbámultam. Biztosra vettem, hogy még soha nem láttam ezt a lányt. De ő persze ismert. Mint mindenki. Valószínűleg reménytelenül belém volt zúgva. • 18 •
– Igen – feleltem. – Igen. Ezt gondolom. Így van. A lány felém sétált. A szeme világoszöld volt, az orra pedig hosszú és horgas. – Akkor reménykedj abban, hogy soha nem csúnyulsz meg, Kyle. Mert most is csúnya vagy, belül, ahol a legjobban számít, és ha valaha elveszítenéd a vonzó külsődet, szerintem nem lennél elég okos ahhoz, hogy visszaszerezd. Kyle Kingsbury, te egy szörnyeteg vagy. Szörnyeteg. Ez a szó egy másik időt és helyet idézett fel. Tündérmesék jutottak róla eszembe, és fura bizsergést éreztem, mintha a karomon a szőr lángra kapott volna a lány tekintetétől. Elintéztem egy legyintéssel.
• 19 •
Szörnyeteg vagyok
„Szerelmi történet ínyenceknek... az örök romantikusok a világ minden részén élvezni fogják” - Anette Curtis Klause, a Vér és csokoládé szerzője.
imádja a tündérmeséket, és a két lányával végighallgattatta a Szépség és a Szörnyeteg számos változatát, miközben ezt a könyvet írta... majd megkérdezte tőlük, hogy szerintük hogyan ismerkedhet meg egy lány egy szörnyeteggel New Yorkban. Eddig öt, különböző díjakat nyert könyvet írt, és Miamiban él. A honlapját a www.alexflinn.com címen lehet megtalálni.
Szörnyeteg vagyok Egy szörnyeteg. Nem farkas vagy medve, gorilla vagy kutya, hanem egy teljesen új faj, ami két lábon jár - egy karmos, agyaras teremtmény, akinek minden testrészét sűrű szőr fedi. Azt hiszed, ez egy tündérmese? Nincs olyan szerencsém. New York Cityben vagyunk. És a jelenről beszélek. Nem baleset ért, és nem valami betegség támadott meg. De örökre ilyen torz maradok, hacsak meg nem sikerül törnöm az átkot. Igen, az átkot, amit az irodalomórámra járó boszorkány bocsátott rám. Hogy miért változtatott szörnyeteggé, aki nappal elrejtőzik, éjszaka pedig az utcákon settenkedik? Elárulom. Elmesélem, milyen voltam Kyle Kingsburyként, olyasvalakiként, aki mindenki lenni szeretne, gazdagon, tökéletes külsővel és tökéletes élettel. Utána elmesélem, hogy váltam tökéletesen... szörnyeteggé.
A szörnyszívű
A szörnyszívű
S
ötétben éltem. Rászoktam, hogy nappal aludjak, éjszaka pedig, amikor senki nem láthat, mászkáltam és metróztam. Most már tudom, milyen a végső kétségbeesés. Tudom, milyen a sötétben ólálkodni, egy kis reményt keresve, de semmit nem találva. Tudom, milyen az a magány, amitől ölni lehetne. Azt kívántam, bár lenne operaházam. Azt kívántam, bár lenne egy katedrálisom. Azt kívántam, bár felmászhatnék az Empire State Building tetejére, mint King Kong. De csak könyveim voltak, könyvek és New York névtelen utcái az ostoba, értetlen embermilliókkal... nagyon félelmetes volt.
Fli nn
Akarod hallani? Mered hallani? Jacket art © 2007 by The Heads of State Jacket design by Sasha Illingworth Author photo by Gene Flinn
Tizennégy éves kortól ajánljuk
A szörnyszívű
3 999 Ft
Vörös pöttyös könyvek
élményt keresőknek – pont neked
pergő, izgalmas
Al ex
F l inn
