A súlyfürdő hatékonyságának összehasonlító vizsgálata

Miskolci Egyetem Egészségügyi Kar

A súlyfürdő hatékonyságának összehasonlító vizsgálata

Konzulens: Kató Csaba Dr. Oláh Csaba Zsolt

Készítette: Duchony Katalin 2010.

Tartalomjegyzék

I.

Bevezetés ......................................................................................................2 I. 1. Kutatási célok, feltételezések .............................................................3

II.

Irodalmi áttekintés ......................................................................................4 II.1. Gerinc degenerációjának patológiája .................................................4 II.2. Coxarthrosis patomechanizmusa .......................................................5 II.3. A súlyfürdő fogalma ..........................................................................5 II.3.1. A súlyfürdő-kezelés története .......................................................6 II.3.2. A súlyfürdő-kezelés technikai lebonyolítása ................................6 II.3.3. A súlyfürdő-kezelés célja .............................................................7 II.3.4. A súlyfürdő-kezelés indikációi ....................................................7 II.3.5. A súlyfürdő-kezelés kontraindikációi ...........................................8 II.4. Egyéb kezelések ..................................................................................8

III. Anyag és módszer ........................................................................................13 IV. Eredményeim ...............................................................................................17 IV.1. Általános felmérések .........................................................................17 IV.2. Gerinc mozgásvizsgálatának eredményei .........................................20 IV.3. Csípőízület mozgásvizsgálatának eredményei .................................24 IV.4. Járástesztek ........................................................................................30 IV.5. Kérdőíves felmérés eredményei .......................................................34 V.

Megbeszélés .................................................................................................37

VI. Összefoglalás ..............................................................................................44 VII. Irodalomjegyzék ........................................................................................46 VII. Mellékletek

1

I. Bevezetés Dolgozatom mozgásszervi

témájának

felmérést

gerincbetegek

választottam,

és

csípőarthrosisos

súlyfürdő-kezelés

betegek

hatékonyságának

figyelembevételével. Azt kívánom megvizsgálni, hogy egy önállóan alkalmazott súlyfürdő terápia eredményessége megközelíthet-e egy komplex fizioterápiát, melynek része a súlyfürdő-kezelés. A gerinc és csípőízület degeneratív megbetegedései rendkívül gyakoriak napjainkban. A gerincoszlop károsodásából származó fájdalom a lakosság 80%-át érinti, míg az 50 éven felüliek 80%-a szenved coxarthrosisban. Dolgozatom készítésével szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy csak úgy, mint más betegségeknél, ezeknél a problémáknál is fontos a megfelelő kezelés. Napjainkban egyre több fizioterápiás kezeléseket lehet igénybe venni problémáink gyógyítására, fájdalmaink csökkentésére. Ezek közül a kezelések közül választottam ki a súlyfürdőt, mely során a kezelés hatékonyságát vizsgálom. A trakciós kezelések hatékonysága már régóta bizonyított, ennek hatása fokozható, ha a kezelés vízben történik. Az évek folyamán nemcsak Magyarországon terjedt el a használata, hanem számos más országban is, de alkalmazása más országokban nem olyan gyakori, mint nálunk. A dolgozatom kiválasztásához nagyban hozzájárult, hogy a családomban már korábban előfordult gerincfájdalom, valamint csípőarthrosis, ez motivált arra, hogy megvizsgáljam a súlyfürdő-kezelés nyújtotta kezelés hatásfokát. A tanulmányaim során megtanultam, hogy bizonyos betegségeknél fontos a trakciós kezelés, valamint megtanultam, hogy a víz kiváló hatással van a szervezetre. Dolgozatomban

a

súlyfürdő-kezelésre

járó

gerincbetegek

és

csípőarthrosisban szenvedők mozgásstátuszát szeretném felállítani a kezelés megkezdésekor, valamint befejezésekor.

2

I. 1. Kutatási célok, feltételezések Dolgozatom során a súlyfürdő, mint vízalatti trakciós kezelés hatékonyságát vizsgálom összehasonlító elemzéssel. Összehasonlítom a súlyfürdő jótékony hatását komplex fizioterápiaként, valamint önálló terápiaként, így képet kapva a gerincbetegségek és coxarthrosis terápiájának eredményességéről. Azt kívántam felmérni, hogy a súlyfürdő-terápiában résztvevő gerincbetegek, milyen problémákra kapták a kezelést. Célom volt, hogy súlyfürdő-kezelésben résztvett gerinc, illetve csípőízületi betegségben szenvedő betegek mozgásfunkcióját megvizsgáljam a tanult módszerek szerint, ezáltal vizsgáltam a gerinc és csípőízület állapotát a kezelés megkezdésekor és befejezésekor. A mozgásszervi vizsgálatok mellett járástesztekkel szereztem információt arról, hogy egy vízalatti trakciós kezelés milyen mértékben segítheti elő a járás javulását síktalajon, illetve lépcsőn. Kérdőíves felméréssel szeretném megállapítani a betegek önellátási képességüket. A kérdőív kiértékelése során egy általános képet szeretnék kapni az önellátási képességük változásáról. Vizsgálni szeretném a felmerült panaszok enyhülésének mértékét súlyfürdő-kezelés hatására. • Feltételezem, hogy a vizsgált betegek gerincében a kezelés végére javult az aktív mozgásterjedelem. • Feltételezem, hogy a kezelés kezdetéhez képest javult az aktív és passzív mozgásterjedelem a csípőízületben a kezelés végére. • Feltételezem, hogy a súlyfürdő-kezelés csökkenteni fogja a felmért betegek fájdalmait a kezelés végére. • Feltételezem, hogy mind a gerincbetegek, mind a coxarthrosisban szenvedő betegek sík talajon való járása gyorsabb lesz a kezelés végére. • Feltételezem, hogy gyorsabb lesz a lépcsőn felfelé és lefelé történő járás. • Feltételezem, hogy a kérdőívvel felmért önellátási állapot a kezelés végére jobb eredményt ad. • Feltétezem, hogy az önálló súlyfürdő terápiában résztvevő betegek eredményeinek

javulása,

közel

azonos

fizioterápiában résztvevő betegekével.

3

értéket

mutat

a

komplex

II. Irodalmi áttekintés II. 1. Gerinc degenerációjának patológiája A gerincoszlop egyes szakaszainak károsodásából származó fájdalmak, panaszok a lakosság közel 80 %-át érinti. A gerinc eredetű panaszok nagymértékben a lumbalis, illetve lumbosacralis gerincszakasz betegségéből származik. Lokalizáció szerint a lumbalis szakasz a gerincből származó panaszok, fájdalmak 80%-áért felelős, ezt követi a cervicalis szakasz, míg a thoracalis szakasz az előző kettő mellett eltörpül. A porckorong a megfelelően hidratált, zselészerű nucleus pulposából, a sűrű, koncentrikus körökben elrendezett kollagénrostos anulus fibrosusból áll, amely a jól elkülöníthető porccal fedett csigolyatest-véglemezekkel rugalmas és egyben erős összeköttetést alkot a csigolyatestek között. Ez a szegmentum a gerinc hossztengelyében érvényesülő erőhatásokra megfelelő módon reagál. 20-30 éves korban megkezdődik a nucleus dehidrációs folyamata, mely a 40. életévre már jelentős vízveszteséggel jár. A nucleus és az anulus határ elmosódik, az anulus belső koncentrikus rostjai berepedezés miatt fellazulnak. Ha a fissurák elérik a külső gyűrűjét az anulusnak, akkor fibrosus szövetproliferatio indul meg a discus közepe felé. Ez a hegszövet kitöltheti a lamellák közeit, valamint nucleus pulposust is, az idegvégződéseket magával hozva. A dehidrálódott nucleus és a csökkent rugalmasságú anulus következtében az intervertebralis rés magassága csökkeni fog, melynek következménye, hogy a hosszanti szalagok feszessége csökken, illetve az adott szegmentum ízületeiben hypermobilitás keletkezik, az ízület instabillá válik, melynek eredményeképpen a tok, ideg becsípődési lehetősége áll fenn. A discus intervertebralis degeneratiójának instabil szakaszában kialakuló intervertebrális rés magasságcsökkenéssel, valamint ventralis és foraminalis peremszéli

csontos-porcos

felrakódásokkal

járó

betegséget

nevezzük

spondylosisnak. Ebben az instabilitási fázisban alakul ki a gerinc synovalis ízületeinek az arthrosisa, a spondyloarthrosis. A szegmentális instabilitás krónikus formája mellett (porckorong-degeneráció) kialakulhat akut formában is (porckorongsérv, csigolyatörés). Discus hernia akkor 4

jön létre, ha a kitüremkedő nucleus átszakítja az anulus rostjait, így a porckorong egyes elemei a gerinccsatornában kerülnek, ahol térszűkítést hoz létre.

II. 2. Coxarthrosis patomechanizmusa Az egyik leggyakoribb degeneratív mozgásszervi kórkép a coxarthrosis. Az 55 éven felüliek 80%-a szenved csípőarthrosisban. Az

arthrosis

a

csípőízületben

létrejövő

porc-

és

csontdegeneráció

következtében kialakuló deformitás, amely fájdalommal és mozgáskorlátozottsággal jár. A csípőízület nagy teherviselő ízület, az ízfelszínek nagyfokú kongruenciája jellemzi, melyben elsősorban csúszó mozgások jönnek létre, így kisfokú porckárosodás is nagy fájdalommal és mozgáskieséssel járhat. Az ízületi porcszövet károsodása rendszerint a leginkább terhelésnek kitett helyen kezdődik. Az ízületi felszín helyenként felrostozódik, berepedezik, az ízfelszín elveszíti sima, fénylő jellegét, csökken a kondroitin-szulfát-tartalma. A porcsejtek száma fokozatosan csökken, az ízületi porc felszínén hasadékok, fissurák jelennek meg. Nagyobb fokú elváltozást jelent, ha az ízületi porc felszíne feltöredezett, szakadozott lesz, egyes részek mechanikailag leválaszthatóak lesznek. A degenerációnak végső állapota, ha az ízületi porcon fekélyszerű porchiány keletkezik, és előtűnik a subchondralis csontlemez. Az arthrosis a synovalis ízület minden elemét érinti, nemcsak a porcszövetet. A porcra a fissurák, erosiok lesznek jellemzők, ennek következtében az ízületi rés ellapultá válik. Az ízületi tokra gyulladás, hypertrophia és tokzsugorodás, míg a subchondralis csontra avascularis necrosis, sclerosis lesz jellemző. Az ízület körüli izmok atrophiája és az izmok ínainak gyulladását fogja előidézni.

II. 3. A súlyfürdő fogalma A súlyfürdő-kezelést másképp subaqualis trakciónak nevezhetjük, mivel ez a vízben, függőleges helyzetben történő trakciós eljárás, melynek hatását, hatásfokát a fizika törvényei és tényezői határozzák meg. Vízben történő kezelés, így számolni kell a víz felhajtó erejével, valamint tudni kell a víz fajsúlyát, a test súlyát,

5

térfogatsúlyát, de bizonyos esetekben szükség van ezeknek az adatoknak a testrészenkénti értékeire is. A subaqualis trakció a gerinc és a nagyízületek degeneratív elváltozásaiból eredő betegségek nyújtás útján történő gyógykezelésére alkalmazott eljárás.

II. 3.1. A súlyfürdő-kezelés története A trakciós kezelések első ábrázolása Appolonius, ókori orvos könyvéből származik, s ez a mű Ptolemaiosz király számára készült az időszámítás előtti utolsó évszázadban. A gerincnyújtó eljárást már Hyppocrates is használta, ha a betegeit nyújtani kellett, de egyszerűen létrára kötözte őket. Glisson nyaknyújtója is több évszázados eljárás. Közben a fekvő helyzetben történő nyújtó-eljárások is teret hódítottak, különösen a franciáknál, akik gépiesítve alkalmazták, melyek elég hatásosak, de egyben gyötrelmesek is voltak. Dr. Moll Károly hévízi orvos, világviszonylatban elsőként alkalmazta a súlyfürdőt, erről első közleménye 1953-ban jelent meg az Orvosi Hetilapban. A forradalmian új, víz alatti trakciós eljárás nemzetközi fórumon először 1955-ben, a III. Európai Reumatológiai Kongresszuson került ismertetésre Hollandiában. Az évek folyamán a súlyfürdő nemcsak Magyarországon terjedt el széleskörűen, hanem néhány más országban is eredményesen alkalmazzák, így például Ausztria, Szlovákia, Izland, Kanada.

II. 3.2. A súlyfürdő-kezelés technikai lebonyolítása A kezelés egy speciális medencében történik, melynek a trakciót kivitelező oldalon 90-100 cm magas, 20 cm széles tartófalat alakítanak ki és ugyanitt a húzás biztosítására a medencefenéken 50x50 cm szélességű és mélységű árkot létesítenek. A mélyítés azért szükséges, hogy a beteg lába ne érje a medence alapzatát, így a test támaszkodás nélkül tud függeni. A medencevíz hőmérséklete vagy indifferens (34-35 °C) hőfokú, vagy ha gyógyvízben történik a kezelés, az ideális víz hőmérséklete 36 °C.

6

A tartófalra helyezik az ún. Glisson függesztő készüléket. Ez a speciális fémötvözetből készült fokozott teherviselést elbíró szerkezet három részből – tartó részből, függesztő részből és oldalra mozgatható ún. hónaljtámaszból – áll. Az oldalra mozgatható hónaljtámaszt kizárólag akkor használják, ha a háti vagy ágyéki, illetve a végtagízületek húzása a cél. A súlyfürdőben a felfüggesztés három módon lehetséges: 1. Egypontos felfüggesztés: csak a nyakra helyezett függesztő készülékkel történik, a fej és a tarkó síkjában fekszik fel a gallérra. A karok támasz nélkül helyezkednek el a test mellett. Ennél a módszernél jelentős húzó hatás érvényesül a nyaki gerincen. Ez a felfüggesztési mód mind a nyaki, háti illetve az ágyéki gerincszakasz nyújtására alkalmas. 2. Kétpontos felfüggesztés: ilyenkor a felfüggesztést a két hónaljtámasz biztosítja. Ezt akkor alkalmazzák, ha nincs szükség a nyaki gerinc nyújtására vagy nem lehetséges annak nyújtása. Ez a felfüggesztés csak a gerinc ágyéki szakaszának a nyújtására alkalmas. 3. Hárompontos felfüggesztés: a felfüggesztést a Glisson függesztőn és a két hónaljtámaszon valósítják meg. Ez a módszer elsősorban az ágyéki gerincszakasz nyújtására alkalmas, a nyaki szakasz nyújtása a hónaljtámasz használatának a mértékétől függ. A kezelés történhet a beteg testére ható felhajtóerő által csökkentett önsúlyával illetve a derekán, bokáján elhelyezett ólomsúlyokkal. Ezek a súlyok általában 2-5 kg-osak. A fokozatosság elvét megtartva a nyaki szakaszra maximálisan 10 kg, a háti és ágyéki szakaszra 20 kg-os végterhelést, a csípő és térdízületre maximálisan 4 kg súlyhúzást lehet alkalmazni. A gerinc esetén a súlyokat rögzítő övet a derékra, csípő és térdízület esetén a súlyokat tartó övet a boka felett mindig szimmetrikusan kell elhelyezni. A súlyok helyét és idejét a kezelés célja szabja meg. A kezelési idők beállításánál is a fokozatosság elvét kell követni, így 10 perccel kezdve a kezelés 20 percig növelhető.

7

II. 3.3. A súlyfürdő-kezelés célja A súlyfürdővel, mint trakciós eljárással három terület kezelhető. Ezek a csípő, térd és gerincoszlop. Trakcióval az adott anatómiai képletek egymástól való kismértékű eltávolítása lehetséges, mely eredményeként bizonyos betegségek javulása várható. Cél, a gerinccsatornából kilépő, bizonyos mértékig nyomás alatt lévő idegek pihentetése, a paravertebrális izomzat tónusának csökkentése, a gerinc, csípő- és térdízület mozgáskorlátozottságának csökkentése. A meleg vízben nem csak az izomzat lazul el, hanem a kellemes érzés következtében jelentősen nő a kezelés hatásfoka. A súlyfürdő alkalmazható minden olyan degeneratív gerincbetegségben, ahol cél a gerinc hosszirányú megnyúlása, valamint minden olyan betegségekben, ahol a csípő- és térdízületi kontraktúrák kezelése szükséges. Súlyfürdő-kezelés során elérhető, hogy a víz hatására az izmok ellazuljanak, így a gerinc megnyúlik, melynek következtében a discus hernia visszahúzódik. Ezt a folyamatot elősegíti hidrosztatikai nyomása. Korábbi vizsgálati eredmények bizonyítják, hogy súlyfürdő-kelezés nem csak a betegek fájdalmait csillapítja, hanem javítja az életminőségüket is.

II. 3.4. A súlyfürdő-kezelés indikációi: • discopathia • spondylosis, spondyloarthrosis • paravertebralis myalgia • cervico-brachyalgia, lumbo-ischialgia, intercostalis neuralgia • radiculopathia subacuta et chronica • neuralgia occipitalis • cervicalis migrén, insuffitientia arteria vertebrae • SPA I. és II. stádium • Scheuermann-kór • csípő- és térdízületi contractura

8

II. 3.5. A súlyfürdő-kezelés kontraindikációi: • intolerabilis fájdalom • keringési zavar a végtagokon • csigolya kompressziót okozó osteoporosis • malignus betegség • spondylolysis, spondylolisthesis, csigolyaív osteosynthesis utáni állapot • előzőleg műtét a gerincen • balneo-hydroterápia egyéb ellenjavallatai

II. 4. Egyéb kezelések Gyógytorna: A gyógytorna, mint mozgásterápia, része a fizioterápiának. Klinikai vizsgálat alapján összeállított terápiás célú mozgásgyakorlatokból áll, amelyek adekvát ingersorozattal hoznak létre funkcióváltozást. A gyógytorna célja az egészségmegőrzés, vagy a lehető legmagasabb fokú rehabilitáció általi gyógyító és helyreállító hatás gyakorlása az egész szervezetre és egyes szervek működésére. Subaqualis torna: A vízben végzett gyógytornának fizikai és biológiai hatásai vannak. A fizikai hatások közül a víz felhajtóerejének és hidrosztatikai hatásának van jelentősége. A felhajtóerő hatására az emberi test súlya a tizedére csökken. Ennek következtében a beteg olyan mozgásokat tud kivitelezni a vízben, ami a szárazföldön nem lehetséges. A felhajtóerő hatásaihoz soroljuk a tehermentesítést, csökkent fájdalomérzetet, ízületi mozgáspálya növelését, mozgásfunkció javítását és a kedvező pszichés változást. A hidrosztatikai nyomás elősegíti a kilégzést, biztosítja az egyensúlyi helyzet megtartását, javítja a vénás keringést a víz által kifejtett kompressziós nyomás által. Gyógymasszázs: Terápiás céllal alkalmazott kezelő eljárás. A gyógymasszázs különböző formái a bőr, kötőszövet és izomszöveten keresztül fejtik ki helyi és távolhatásaikat. A gyógymasszázst a klasszikus svéd masszázsra, valamint reflexzóna

masszázsra

lehet

felosztani.

A

reflexzóna

masszázson

megkülönböztetünk szegment masszázst és kötőszöveti masszázst. Klasszikus svéd masszázs célja: 9

belül

• Fájdalomcsökkentés • A szövetek lokális keringésének javítása • A szöveti anyagcsere fokozása • Az izomtónus normalizálása • A szervezet állapotának javítása Diadynamik: A diadynamikus áramforma két komponensből, egy ún. bázisáramból és egy ún. dózisáramból áll. A bázisáram 1-3 mA intenzitású galvánáram, a dózisáram pedig egy pozitív vagy negatív polaritású egyenáram. A diadynamikus ingeráramok típusait tekintve a Mono-Fázis vasoconstrictiot eredményez; a Di-Fázis vasodilatációt hoz létre; míg a Court Period a vasoconstrictiot és a vasodilatációt felváltva hozza létra, így fokozódik a vérkeringés és javul a szövetnedvek felszívódása; a Long periodnak pedig fájdalomcsillapító hatása érvényesül. Interferecia: Az interferenciaáram kezelés a középfrekvenciás áramkezelések közé tartozik, ami 1000 és 100000 Hz érték közt zajlik. A frekvencia mértéke határozza meg az interferencia biológiai hatását, ezáltal csökkentheti a sympathikus túlsúlyt; izomstimuláló hatása lehet; fájdalomcsillapításra is alkalmas; segítheti a vérömlenyek, ödémák felszívódását. Ultrahang: Az ultrahangot leginkább a szervezeten belüli diagnosztikus céllal használják, de alkalmazzák egyes izom-, ideg- és csontrendszeri megbetegedések kezelésére. Az ultrahang-kezelés mechanikai, termikus és kémiai hatást vált ki a szövetekben. Alkalmazásakor az erek kitágulnak, a sejtmembrán permeabilitasa javul, fokozódik a nyirokkeringés, lazítja az izmokat, stimulálja az anyagcserét. Szénsavas fürdő: Szénsavas víznek nevezzük azt az ásványvizet, amely szénsavtartalma 1000 mg literenként. A szénsavas fürdő történhet természetes, illetve mesterséges szénsavgázzal. A szénsavgázbuborékok csökkentik a hidegérző receptorok ingerelhetőségét, míg a melegérző receptorokét pedig növelik, így a hidegebb szénsavas fürdő melegebbnek érződik. Biológiai hatását tekintve a szénsavgáz a bőrben mikromasszázs hatása révén értágulatot hoz létre, melynek következtében javul a bőr vérellátása és fokozódik az anyagcseréje.

10

Víz alatti sugármasszázs: A víz alatti sugármasszázst köznyelven tangentornak szokták nevezni, mely kifejezés helytelen, mert a kezelést biztosító készüléket nevezzük tangentornak. A kezeléseket derékszögű vízsugárral kell kezdeni és 45°nál nem lehet kisebb a beesési szög, mert ilyen esetben nyíróerő érvényesül, melynek következtében a szövetek eltolódnak egymás felett, ami fájdalommal, esetleges bőr alatti bevérzéssel járhat. Ha merőlegesen éri a vízsugár a bőrfelületet, nyomóerő dominál. A vízsugár nyomóerejének hatására a kezelt felületen átmeneti ischaemia lép fel, mely nyomás megszűntével vérbőség keletkezik. A helyi vérellátás javulása fokozza az anyagcserét. A mechanikai hatás megszűnteti a nyirokpangást. Kedvező hatást fejt ki az izom tónusának javítására. A kezelés lényege, hogy a vízsugarat körkörösen a vénás keringésnek megfelelően, distaltól proximális irányba vezetjük. A végtag proximális végéhez érve a vízsugarat a beteg mellett vezetjük vissza. Kénes gyógyvíz: A kén a bőrön átdiffundál, értágító hatást fejt ki, csökkenti a vérnyomást, javítja az erek vérellátását. A kén az érfalba beépülve gátolja a koleszterin és kalcium beépülését. A kénes fürdő gyulladáscsökkentő hatású, így elősegíti a degeneratív ízületi betegségek gyógyulását. Élénkíti a légzést, javítja az anyagcserét. Paraffin pakolás: A kezelés során 60-70°-ra felmelegített paraffint helyeznek a kezelendő felületre, majd több rétegben vászon- és szövetkendőkkel beburkolják. Mivel a paraffin hővezető képessége csekély, lassan adja le a hőt a testrész felé, így 1-2 órán keresztül biztosítja az egyenletes meleget. Kryoterápia: A kryoterápia a hűtéses gyógykezelésekhez tartozik, amely érintheti az egész testet, de helyi alkalmazásra is megfelelő. A helyi kezelés hatására vazoconstrictio jön létre, amelyre az izomspazmusok és az izomhipertóniák csökkennek, mérséklődik a fájdalom, az idegekeben az ingerületvezetés csökken és a gyulladás is csökken. Kryoterápiás kezelések után ajánlott az aktív mozgásos gyógytorna, amely hatására vasodilatacio következik be. Extensiós kezelés: A betegeknek bizonyos mértékig tehermentesítést és nyugalomba helyezést

biztosít.

Fájdalom

csökkentésére,

11

contractura

oldására,

esetleg

megszűnésére alkalmas eljárási mód. Elsősorban a degeneratív eredetű alsóvégtagi és gerinc betegségeinél alkalmazzák. Nyújtópad: A nyújtópad hatását tekintve a súlyfürdő-kezelés szárazföldi megfelelőjének tekinthetjük. A nyújtópad a gravitáció erejét és a test súlyát alkalmazza nyújtásra. A kezelés kivitelezéséhez szükséges a beteg bokájának a rögzítése, majd fokozatosan fejjel lefelé billentése. Ebben a testhelyzetben megszűnik a nyomás, ami a gerincoszlopot érte, valamint a paravertebralis izomzat a függeszkedés következtében nyúlik. Weyland-kezelés: Egy extenziós masszázs szék, mely alkalmas a cervicalis, thoracalis és lumbalis gerincszakaszok izomzatának kezelésére. A paraspinalis izomzat vibrációjával csökkenti a merevség és fájdalomérzetet. Kedvezőbb hatás elérése érdekében hővel alkalmazható. Magnetoterápia: Ez egy speciális, mágneses térrel való kezelés. Mágneses tér hatására az ideg elektromos vezetőképességének fokozódását indukálja. Az idegszövet regenerációja fokozottabb lesz, fájdalomcsillapítást eredményezi, mérséklődik az izomspazmus.

12

III. Anyag és módszer Vizsgálataimat

2

mezőkövesdi

intézményben,

a

Zsóry

Gyógy-

és

Strandfürdőben, valamint a Mozgásszervi Rehabilitációs központban végeztem. Kutatásomhoz olyan 40 és 60 év közötti betegeket választottam ki, akiknek valamilyen gerincbetegségük vagy csípőízületi arthrosisuk volt. Szempontként szerepelt, hogy terápiájukban súlyfürdővel történő kezelés is legyen. A felmért csoport 30 főből állt, 13 férfi és 17 nő volt. A vizsgálatban szereplő betegeket két csoportra osztottam. Az egyik csoport csak súlyfürdő-kezelésben részesült, ez lesz II-es csoport, a másik csoportba azok a személyek kerültek, akik komplex fizioterápiát kaptak, mely tartalmazta a súlyfürdő-kezelést is, ez az I-es csoport. A két csoportban a közös a súlyfürdőn kívül a kénes víz volt még, melyet nem kúraszerűen, hanem saját döntés alapján vettek igénybe, valamint általuk önkényesen megválasztott ideig tartózkodtak a gyógyvízben. Felméréseimet 2010 júniusától-augusztusáig végeztem. Vizsgálatom két részből tevődött össze. Egyik részről egy kérdőíves felméréssel állapítottam meg a betegek önellátási képességüket, másrészről megvizsgáltam a betegek aktuális állapotát. A betegekkel az intézményekbe való érkezésükkor nem volt lehetőségem találkozni velük, így mind a kérdőívet, mind az állapot felmérést az első súlyfürdő kezelés után végeztem, valamint az utolsó kezelés befejeztével visszamérések történtek. A kérdőív és a vizsgálati lap is tartalmazta a résztvevő betegek teljes nevét, a visszamérések és a későbbi összesítések megkönnyítésének érdekében. Az összesítető táblázatban a vizsgált betegek már kóddal szerepelnek. A kérdőív kitöltéséhez szóbeli útmutatást adtam. A

mozgásszervi

vizsgálatokat

a

fent

már

említett

mezőkövesdi

intézményekben végeztem. A vizsgálatokhoz használt eszközök közt szerepelt egy centiméterszalag, stopperóra, ízületi szögmérő, kezelőágy, folyosó, lépcső. A felmérések eredményeit egy általam készített vizsgálati lapra vezettem fel. A gerincproblémákkal küzdő betegek körében mozgásterjedelem vizsgálatot végeztem. A gerincben létrejövő mozgások közül a flexiót, extensiót és mindkét oldalra lateralflexiót vizsgáltam. Első lépésként mindig a flexiót néztem, melynél 13

arra kértem a beteget, hogy háttal álljon a falhoz, majd hajoljon előre. A hajlást csak addig engedtem, míg a beteg medencéje nem mozdult el a faltól, így kizárva, hogy egy esetleges medence nutáció jöjjön létre, mert akkor már a csípőízület mozgása is hozzájárult volna az eredményhez. Az előrehajolt állapotban, centiméterszalaggal lemértem a beteg középső ujja és a talaj közti távolságot. Ezután a lateralflexiós mozgásterjedelmet vizsgáltam mindkét oldalra. Ennél a vizsgálatnál a beteg megint csak a falnak háttal állt. A beteget arra kértem, hogy hajoljon úgy oldalra, hogy a két válla maradjon a falnál - ezzel kikerülve, hogy flexiós és rotációs mozgás is létrejöjjön - a karját pedig lazán lógassa le. Ebben a testhelyzetben mértem le a beteg középső ujja és a talaj közötti távolságot. Figyelni kellett arra, hogy a beteg válla mindvégig a falnál maradjon, valamint a hajlással ellenoldali lába ne emelkedjen el a talajtól, ezzel érve el jobb eredményt. A gerinc extensiós terjedelmének mérését kezelőágyon végeztem, hasonfekve. Arra kértem a beteget, hogy helyezze a kezét a válla alá és nyomja ki magát karból homorítson a hátával- annyira, hogy a spina iliaca anterior superior még a kezelőágyon maradjon. Ennél a helyzetnél az sternum incisura jugularisának és a kezelőágynak a távolságát mértem le centiméterszalaggal. Vizsgáltam a lumbalis szakasz flexiós terjedelmét. Ez esetben a centiméterszalagot a beteg thoracalis 12-es csigolyájához helyeztem, megmértem a gerinc íve mentén a távolságot a sacrum bázisáig, majd előrehajlás alatt is lemértem a változást. Megnéztem a thoracalis szakasz flexiós mozgásterjedelmét is. Ezt úgy vizsgáltam, hogy a beteg cervicalis 7-es csigolyája és a thoracalis 12-es csigolyája között mértem le a távolságot - a gerinc ívét követve, majd előrehajlás közben megnéztem a változás mértékét.

A coxarthrosisban szenvedő betegek esetén a csípőízületben létrejövő mozgásokat vizsgáltam. A vizsgálat során a megtanult módon, ízületi szögmérővel mértem meg aktívan a flexiót, extensiót, abdukciót, addukciót, ki- és berotációt. A flexió során a betegnek hátonfekve, hajlított térdízület mellett kellett hashoz húznia a lábát, ameddig tudta. Ezalatt a másik láb nyújtva helyezkedett el a kezelőágyon. Arra figyeltem oda, hogy ne társuljon a flexióhoz a gerinc lumbalis szakaszának a

14

mozgása, így a kezemet a beteg medencéje alá helyeztem, és ha éreztem, hogy mozdul a medence, megállítottam a mozgást. A csípő extensió vizsgálatnál hashoz húzattam a beteg lábát, majd megfigyeltem, hogy a nyújtva maradt láb az ággyal mekkora szöget zár be. Ha párhuzamos maradt a comb az ággyal, akkor a csípő ízületben nem tapasztalható flexiós kontraktúra. Az abdukciós és addukciós vizsgálatnál arra kellett odafigyelni, hogy a beteg nyújtott láb mellett végezze a mozgást, miközben a térdei a plafon felé néznek. A mozgásterjedelemnek az ellenkező oldali spina iliaca anterior superior szabott határt, mert addig volt teljes az abdukció, addukció, ameddig nem mozdult el. A rotációt az ágy végében ülve végeztettem, úgy hogy a beteg lába térdtől lelógott az ágyról. Így kellett létrehozni rotációt. Az aktív vizsgálat után ezekkel a módszerekkel, csak az aktív véghelyzetre egy kicsit rányomva mértem végig a csípőízületben a passzív mozgásterjedelmet.

Mind

a

gerincproblémák,

mind

a

coxarthrosis

esetén

végeztettem

járásteszteket. Ez a vizsgálat 3 részből tevődött össze. Első feladatként egy 25 méteres távolságot kellett teljesíteni sík talajon. Ezt a távolságot minél gyorsabban kellett megtenni, de a járás nem változhatott át futássá, mindezt stopperóra segítségével mértem meg. Második feladatként lépcsőn kellett minél gyorsabban felmenni, de ez sem lehetett futás, a lépcsőkön csak egyesével lehetett lépni. Az eredményeket másodpercben kaptam meg. A lépcsőfokok magassága 13 cm, mélységük 31 cm. Összesen 25 lépcsőfokot kellett megtenni, közepén egy fordulóval. Harmadik lépésként lépcsőn lefelé kellett minél gyorsabban lemenni. Ez is egy 25 lépcsőfokot jelentett. Itt sem lehetet futni, és nem lehetett kettesével venni a lépcsőket.

Felmérésem második része egy általam készített kérdőív kitöltéséből állt. A gerincbetegségben szenvedők részére készített kérdőív tartalmazott egy Visual Analóg Skálát, amely a beteg aktuális fájdalom érzetéről tájékoztat. Ennél a skálánál a beteg feladata, hogy egy 10 cm-es csíkon jelölje be azt a pontot, mely fájdalmával arányos. Minél enyhébb volt a fájdalom, annál közelebb kellett pontot

15

rajzolni az egyenes bal oldalához, minél erősebbnek érezte a fájdalmat, annál inkább jobbra kellett egy pontot elhelyezni a vonalon. A kérdőívben szerepelt még egy önellátást felmérő teszt, az Oswestry Disability Index. Ezen kérdőíven belül kérdésként szerepelt a betegek foglalkozása. Kíváncsi voltam, hogy az általuk végzett munka hozzájárulhat-e a betegségük kialakulásához, valamint mennyiben rontja a kialakult betegségük általános állapotát. Kíváncsi voltam arra is, hogy mikor alakult ki a gerincproblémájuk, fájdalmuk, továbbá érdekelt, hogy ha jelentkezik a fájdalom, mennyi időbe telik mire enyhül, esetlegesen elmúlik. Önellátásukra vonatkozólag összesen 10 kérdést tettem fel, melyek közt szerepelt a fájdalom erőssége, öltözködés, tárgyak emelése, járás, ülés, állás, alvás, szexuális élet, szórakozási élet, utazás, közlekedés nehezítettsége. Kiértékeléshez pontoztam a válaszaikat, minél jobb volt az állapotuk, annál magasabb pontszámot értek el.

A coxarthrosisban szenvedő betegek részére is összeállítottam egy kérdőívet, melyben a már említett Visual Analóg Skála is szerepelt. Ennél a csoportnál is felmértem az önellátási képességeket egy 22 kérdésből álló kérdőívvel. Kérdéseket tettem fel arra vonatkozóan, hogy milyen erős fájdalmat érez a beteg a csípőjében álláskor, szobában járáskor, lépcsőn járáskor, éjjel az ágyban, ülés, fekvés közben. Kíváncsi voltam, hogy a betegeknek milyen mértékű volt az ízületi merevsége a reggeli ébredéskor, milyen erős volt a napközben ülés, fekvés, pihenés során érzett fájdalom, merevség a csípőízületben. Fizikális funkciójukra irányuló kérdéseket tettem fel arra vonatkozóan, hogy mennyire képesek ellátni önmagukat a mindennapi élet során. A kérdésekre adott válaszokat ismételten egy 10 cm-es vonalon kellett bejelölni. Egy 9 kérdésből álló funkcionális skálát is kitöltettem a betegekkel, mellyel szintén önellátási képességüket mértem fel, azt vizsgálva, hogy a fájdalom milyen mértékben befolyásolja őket a napi tevékenységük során. A betegeknek a megfelelő választ kellett aláhúzással bejelölni. A válaszokra pontszámokat kaptak, minél magasabb eredményt értek el a válaszaik alapján, annál jobb a funkcionális állapotukat.

16

IV. Eredményeim Az alábbi fejezetben részletezem a mozgásszervi vizsgálat, a járástesztek és a kérdőíves felmérés összesített eredményeit. Az eredmények összegzése, és az ebből levont következtetések leírását ismertetem.

IV. 1. Általános felmérések A vizsgálatba bevont betegek száma 30 fő volt, életkoruk 40 és 60 év közé tehető. Az átlag életkoruk 52,36 volt. A vizsgálatban résztvevő személyek közül 13 férfi és 17 nő volt. A megvizsgált 30 betegből 22 személy gerincproblémára, 8 személy pedig coxarthrosisra kapott súlyfürdő-kezelést. A két csoportot külön elemezve a komplex fizioterápiás betegek között 9 férfi és 6 nő volt.

Ebből a 15 betegből 13 beteg kapott súlyfürdő-kezelést gerinc

betegségre, 2 beteg pedig coxarthrosisra. Ennek a csoportnak az átlag életkora 50,73 volt. A másik csoportban, ahol a betegek csak súlyfürdőben részesültek a 15 résztvevőből 4 férfi és 11 nő volt. Betegségüket tekintve 9 személy érkezett gerincproblémával, 6 személy pedig csípőarthrosissal. Átlag életkoruk 53,86 volt. A következő ábra a kezelésekre érkezett betegek panasz szerinti eloszlását mutatja.

1. ábra: A betegek panasz szerinti elosztása

17

Felméréseim készítése során összesen 33 beteggel beszéltem, ebből vizsgáltam meg 30 beteget. A beszélgetések során először információt gyűjtöttem, hogy milyen betegséggel érkeztek a kezelésre, ezt feljegyezve vizsgálom meg a súlyfürdőre érkezett betegek panasz szerinti elosztását. Az ábrán látható adatok alapján elmondható, hogy az általam vizsgált időszakban a thoracalis és lumbalis gerincszakasz panaszai a leggyakoribbak a súlyfürdőre járó betegek körében. Ez 4 fő esetén kombinálódott cervicalis gerincszakasz problémával, 1 főnél pedig csípőízületi panasszal. Önmagában csak csípőízületi arthrosissal 7 főt kezeltek. Csak cervicalis szakasz problémával összesen 3 fő érkezett. A felmérések során nem találkoztam olyan beteggel, akinek mind a 4 testtájékkal problémája lett volna, valamint nem beszéltem olyan beteggel sem, akinek térdízületi problémája volt és ezért járt súlyfürdő-kezelésre, pedig hazánkban gyakori betegség a térdarthrosis, melynek megfelelő kezelési módja lehetne egy súlyfürdő-kezelés.

A vizsgált 30 beteg különböző számú súlyfürdő-kezelésben részesült. A 2. ábra ezt ismerteti. 30 25 20

fő; 15

15 10 5 0

fő; 2 fő; 3

fő; 10 kezelések száma; 6

kezelések száma; 9

kezelések száma; 12

kezelések száma

kezelések száma; 15

fő

2. ábra: Kezelések számának megoszlása

A Mozgásszervi Rehabilitációs Központban a vizsgált 15 beteg minden esetben 9 kezelést kapott, ez a csoport alkotja a komplex fizioterápiás csoportomat. Ennél a csoportnál a súlyfürdő-kezelést 6 egyéb terápiás eljárás egészítette ki. A Zsóry Gyógy- és Strandfürdőben vizsgált betegek eltérő számú kezeléseket kaptak.

18

6 kezelést kapott összesen 10 fő, 12 kezelést kapott 3 beteg és 15 kezelésben részesült 2 személy.

6 5 4 3

6

5 4

2

3 2

1

2

1

0 discus hernia

spondylosis

discopathia

lumboischialgia

protrusio

SPA

kyphoscoliosis

3. ábra: Gerincbetegségek megoszlása A 3. ábra a beutalási diagnózisok megoszlását mutatja gerincbetegeknél. A gerincbetegségre vizsgált 22 főből 6 betegnél a diagnózis discus hernia volt. A discus herniát tovább elemezve elmondható, hogy a vizsgált 6 főből 2 esetben a sérv az LIII-as szinten, 4 esetben pedig LIV-es szinten volt. 1 esetben a discus hernia spondylosissal kombinálódott, ezt a személyt mind a két betegségnél feltüntettem.

4

4

4 3

3 3 2 fő 2 2 1

kyphoscoliosis

SPA

lumboischialgia

discus hernia

0 1

I-es csoport n=13

1

1 II-es csoport n=9 I-es csoport n=13 spondylosis

0 1

0

protrusio

0

discopathia

1

II-es csoport n=9

4. ábra: Gerincbetegek megoszlása csoportok szerint 19

A 4. ábra a gerincbetegek csoportonkénti megoszlását mutatja. A II-es csoportban volt egy személy, akinek a discus hernia spondylosissal kombinálódott, ezt a személy mind a két betegségnél feltüntettem. Mint a diagram is szemlélteti az I-es csoport esetén a discus herniára kezelt betegek száma volt a legmagasabb, míg a II-es csoport esetén a legtöbb beteg spondylosisra kapta a kezelést. A II-es csoportba lumboischialgiara, SPA-ra, kyphoscoliosisra nem kaptak kezelést.

IV. 2. Gerinc mozgásvizsgálatának eredményei Felméréseim során vizsgáltam a gerincbe létrejövő mozgásokat (flexio, extensio, lateralflexio). A kezelés kezdetén felmértem a mozgásterjedelmét, majd kezelés végeztél visszaméréseket folytattam. Az eredményeket úgy kaptam meg, hogy mindkét csoportban kiszámoltam egyénenként a kezelés kezdete és a kezelés vége közt mért érték különbséget, majd a változást átlagoltam. Külön átlagoltam a komplex fizioterápiában résztvevő betegek változásának az értékét és külön átlagoltam azt a csoportot, ahol a súlyfürdőt önálló kezelésként alkalmazták. A diagramokon a javulás mértékét tüntetem fel.

7 6

6,05

5 cm

4,65

4 3 2 1 0 Flexió I-es csoport n=13

II-es csoport n=8

5. ábra: Gerinc flexiós mozgásterjedelmének változása

A 5. ábrán lévő diagram a 2 csoport flexiós mozgásterjedelem változását mutatja. A diagramon a 2 csoport változásának az átlagát lehet látni centiméterben.

20

A flexió során az I-es csoportnak lett nagyobb a javulás mértéke, ez 1,4 cm-rel több, mint a II-es csoport javulásának az átlaga. A komplex terápiaként alkalmazott súlyfürdős csoportban mindegyik betegnél a flexiós terjedelemben javulás történt. Ezzel ellentétben az önállóan alkalmazott súlyfürdős csoportban volt 1 beteg, akinek a flexió nem változott, valamint volt 1 személy, akinek a mozgása romlott 0,5 cm-rel. Ez a beteg a visszaméréskor elmondta, hogy éjszaka megfájdult a háta, így a mozgás is nehezített volt számára. A visszaméréskor a beteg fájdalmainak az oka nem volt tisztázott. Ezt az értéket a csoport átlagához nem adtam hozzá. Annak a betegnek, akinek a flexiós mozgásterjedelmében rosszabb eredményt kaptam spondylosisa és discus herniája volt. A két csoportból összesen 3 beteg ért el 10 cm feletti javulást, ebből 2 személy tartozott az I-es csoporthoz. A javulás mértékét tovább bontva megállapítható, hogy összesen 12 beteg volt, akiknek az eredménye 0,1 és 5 cm közé került, ebből 8 személy, aki komplex kezelésben részesült és 4, akinek csak önállóan alkalmazták a súlyfürdőt. Összesen 5 beteg volt, akinek a javulás eredménye 5,1 és 10 cm közt volt, ebből 3 beteg az I-es csoportból, 2 pedig a II-es csoportból került ki.

Az extensiós mozgások kezelés előtti és kezelés utáni eredményei lényegesebb különbséget mutatnak, mint a flexiós mozgás során mért értékek. A két csoport átlagértékét az alábbi diagram ismerteti.

7 6

5,71

4,97

5 cm

4 3 2 1 0 Extensio I-es csoport n=10

II-es csoport n=7

6. ábra: Gerinc extensiós mozgásterjedelmének változása A gerincbetegségre vizsgált 22 főből összesen 18 beteg tudta az extensiót kivitelezni. Az extensiós mozgást nem tudta kivitelezni a 2 SPA-val érkezett beteg, 21

valamint 2 discus herniaval küzdő beteg. Ebből a vizsgált 18 betegből 1 személynek az adatai nem kerültek be az átlag értékek közé, mivel nála a vizsgálati napra fájdalmak jelentkeztek, mint már a flexiós mozgásterjedelem vizsgálatánál írtam, így összesen 17 fő eredménye adja az extensiós értékeket. Az I-es csoportból 10 betegnél mértem meg az extensiós mozgásterjedelmet, míg a II-es csoportból 7 beteget mértem fel. A két csoport átlagértékei közt 0,74 cm-es differencia állapítható meg. Egyik csoportban sem volt olyan beteg, akinél nem történt volna javulás a gerinc extensiós mozgásterjedelmében. A komplex terápiás csoport esetén 2 főnél lett a változás mértéke 10 cm feletti, míg a II-es csoportban csak 1 főnél lett a javulás eredménye 10 cm feletti. 0,1 és 5 cm közötti eredmény az I-es csoporton belül, összesen 5 főnél mértem, míg 5,1 és 10 cm közötti javulást 3 betegnél kaptam. Az önálló terápiában részesülő csoportban 6 főnek az eredménye lett 0,1 és 5 cm közötti.

Az alábbi diagramon (7. ábra) a gerinc laterálflexiós mozgásterjedelmének változását elemzem. A diagramon együttesen tüntettem fel a laterálflexiót mindkét oldalra, ezáltal elősegítve a két oldal összehasonlítását.

7 6 5

4,94

4,93

4 cm 3

3,26

2,96

2 1 0 Laterálflexió balra

Laterálflexió jobbra

I-es csoport n=13

II-es csoport n=8

7. ábra: Gerinc laterálflexiós mozgásterjedelmének változása

Összesen 22 betegnél vizsgáltam a laterálflexiót, de a diagram adatai csak 21 beteg mért értékeit tartalmazza, mert a visszamérésre érkezett, fájdalmakkal küzdő beteg adatait itt is kihagytam az átlagolásból.

22

Mint ahogy a 7. ábra is szemlélteti, az I-es csoportnak a változása balra 4,93 cm, míg jobbra 4,94 cm lett. A csak súlyfürdőben részesülő betegek értékeinek átlaga balra 2,96 cm, míg jobbra 3,26 cm lett, a különbség a két oldal közt 0,3 cm. Összehasonlítva a két csoportot megállapítható, hogy a balra történő laterálflexió esetén az I-es csoport eredménye 4,93 cm, 1,97 cm-re jobb, mint az önálló súlyfürdő terápiás csoport, amelynek az átlagértéke 2,96 cm lett. Jobbra történő lateralflexiónál az I-es csoport értéke 4,94 cm lett, míg a II-es csoport eredménye 3,26 cm lett, a két kapott eredmény közt létrejött különbség 1,68 cm. A II-es csoport esetén a jobbra lateralflexió nagyobb mértékű javulást mutat, mint a balra történő laterálflexió, az egyéni mérések során két beteg esetén volt 1,5 cm-re nagyobb a jobbra laterálflexió, ami eredményezheti a laterálflexióban a jobb oldali dominanciát.

Mindkét csoportba volt 1-1 beteg, akiknek mindkét oldali

laterálflexiós értékük 10 cm felett lett. A komplex fizioterápiás csoporton belül 1 személynek lett rosszabb eredménye a kiinduló állapotához képest, nála a balra lateralflexió 0.5 cm-rel, a jobbra laterálflexió pedig 5,5 cm-rel lett rosszabb. Ez a személy discopathia miatt kapta a súlyfürdőt, de diagnózisában még szerepelt arthritis urica és PHS is. A másik csoporton belül 1 betegnek lett rosszabb az eredménye a kezelés kezdetéhez képest, nála spondylosis volt a diagnózis. Ennél a betegnél a lateralflexió balra 3,5 cm-rel, jobbra pedig 3 cm-rel lett rosszabb. Ennél a csoportnál volt 1 discopathias személy, akinek a balra laterálflexióban nem történt változás. Az I-es csoportnál 8 esetben volt a balra laterálflexió 0,1 és 5 cm között, 3 betegnél pedig 5,1 és 10 cm közötti eredményt állapítottam meg. A súlyfürdőt önállóan kapott csoportban 5 betegnek lett a balra laterálflexiós eredménye 0,1 és 5 cm közötti, de ebben a csoportba nem mértem 5,1 és 10 cm közötti eredményt. A jobbra történő laterálflexió az I-es csoportnál 7 főnek eredményezett 0,1 és 5 cm közötti értéket, 4 főnél pedig 5,1 és 10 cm közötti értéket. A másik csoportnál a jobbra laterálflexió 6 főnél eredményezett 0,1 és 5 cm közötti eredményt, 5,1 és 10 cm közötti változást nem mértem. Egy spondylosissal érkezett beteg értékeit egyik eredmény értékelésénél se vettem hozzá az átlaghoz, mivel az negatív irányba befolyásolná a kapott eredményeket a II-es csoportnál. Nála a flexió 0,5 cm-rel, az extensió 12,7 cm-rel, a

23

laterálflexió balra 2 cm-rel, valamint a laterálflexió jobbra 8,2 cm-rel lett rosszabb a kiinduló állapotához képest.

A felméréseim során vizsgáltam a gerinc thoracalis és lumbalis szakaszának flexiós terjedelmét is. Ennek eredményei mind a két csoportban szinte teljesen azonosak voltak, 0 és 2 cm közötti értékeket mértem

IV. 3. Csípőízület mozgásvizsgálatának eredményei A vizsgálatom kiterjed a csípőízületben létrejövő aktív és passzív mozgásterjedelmének mérésére.

A coxarthrosisban szenvedő betegek esetén is

felméréseket folytattam a kezelés megkezdésekor, valamint befejeztével, a mért eredmények különbségét átlagoltam, mint a gerincbetegek esetében. Ez alapján a következő eredményeket kaptam.

12 11 10 9 8 7 fok 6 5 4 3 2 1 0

11,33 9,5

9,33 7,5

Aktív flexió

Passzív flexió

I-es csoport n=2

II-es csoport n=6

8. ábra: A csípőízületben létrejövő aktív és passzív flexiós mozgásterjedelemének változása

A vizsgálatban összesen 8 személyt tudtam felmérnem, ebből 2 beteg tartozott az I-es csoporthoz, 6 fő pedig a II-es csoportoz. A 8. ábra a csípőízületben létrejövő aktív és passzív flexió javulását mutatja. A két csoport közül a II-es csoport 1,83°kal nagyobb javulást ért el az aktív flexió során. Egyik csoportban sem volt olyan beteg, akinek az eredményei változatlanok maradtak, vagy romlást mutattak. Az 24

aktív flexiós során az átlag kiindulási állapot az I-es csoport esetén 61°, míg a II-es csoport esetén 97,5° volt. Az I-es csoportban felmért két beteg közül az aktív flexióra az egyik beteg 5°-os javulást, míg a másik beteg 14°-os javulást eredményezett. A II-es csoportban 1 fő volt, akinek a javulás értéke 0,1 és 5° közötti értéket adott, szintén 1 beteg volt, akinek az eredményei 5,1 és 10° közé került, valamint 4 személy értéke esett 10 és 15°. A csípőízületben létrejövő passzív flexió változásának a különbsége a két csoport közt szintén 1,83° lett. A kiindulási mozgásterjedelem átlaga az I-es csoport esetén 66,5°, a II-es csoport esetén 104,5° volt. Az I-es csoportban vizsgált 2 fő közül az egyiknek a változás mértéke 5°, míg a másik személynek 10° lett. A II-es csoportban 1 esetben fordult elő, hogy a változás mértéke 0,1 és 5° közé került, 4 személynél 5,1 és 10° között lett a javulás mértéke, és 1 személynek lett 10,1° feletti a javulás átlagértéke. A diagram is mutatja, hogy a csípőízületben létrejövő aktív és passzív flexió során a II-es csoport jobb eredményt ért el, de ennek oka lehet, hogy az I-es csoportban alacsony volt az elemszám.

Vizsgáltam a csípőízületben létrejövő extensiós mozgásterjedelmet. A felmért 8 betegnél 0°-os extensiót állapítottam meg, nem találkoztam olyan beteggel, akinek flexiós típusú kontraktúrája volt. Passzívan lehetett növelni az extensiót, de ez minden betegnél csak néhány fokot jelentett.

25

Méréseket folytattam a csípőízületben létrejövő aktív és passzív abductiós mozgásterjedelem mértékének megállapítására. 10 9 8

9,5

8,83 8

7 6 fok 5 4 3

6

2 1 0 aktív abductió

passzív abductió

I-es csoport n=2

II-es csoport n=6

9. ábra: A csípőízületben létrejövő aktív és passzív abductiós mozgásterjedelemének változása

Az aktív abductió során az I-es csoport átlaga 0,67°-kal jobb változást eredményezett, mint a II-es csoport átlaga. A passzív abductiót tekintve a II-es csoport eredménye lett jobb, a két csoport közti különbség 2° lett. A mérések kezdetén az I-es csoport átlag aktív mozgásterjedelme 19° volt, a II-es csoportnak pedig 24° volt. A passzív mozgás során a I-es csoportnál átlag 23°-os abductiót, míg a II-es csoportnál 28°-ot mértem. Az I-es csoporton belül az egyik beteg 10°-os javulást, míg a másik személy 9°-os javulást ért el az aktív abductió során. A II-es csoportban egy személy 5°-os változást, 4 beteg 5,1 és 10° közötti javulást, 1 fő pedig 11°-os változást ért el az aktív abductió mérése során. A csípőízület passzív abductiójának vizsgálatakor a Ies csoportban az egyik vizsgált beteg 5°-os javulást, a másik személy 7°-os javulást eredményezett. A II-es csoportban egy személy eredménye 5° lett, 5 betegnek pedig 5,1 és 10° közti eredménye lett.

26

A 10. ábra a csípőízületben mért aktív és passzív adductiós mozgásterjedelem javulásának mértékét mutatja.

10 9 8 7 6 fok 5 4 3

9,5

9,16

5,5

5,5

2 1 0 aktív adductió

passzív adductió

I-es csoport n=2

II-es csoport n=6

10. ábra: A csípőízületben létrejövő aktív és passzív adductiós mozgásterjedelemének változása

Az aktív adductiós során mért átlagérték alapján a II-es csoport 3,66°-kal nagyobb változást ért el, mint az I-es csoport. A passzív adductió során szintén a IIes csoportnak lett jobb az eredménye, 4°-kal nagyobb javulást ért el, mint az I-es csoport. Az I-es csoport kezdeti adductiós mozgásterjedelme aktívan 17° volt, a IIes csoportnak hasonló értéke, 17,83° volt. A passzív adductiós mozgásterjedelem kiinduló értéke az I-es csoportnál 20,5°, a II-es csoportnál 20,66° volt. Az I-es csoportban az aktív adductió javulásának mértéke az egyik betegnél 5°, a másik betegnél 6° lett, valamint a passzív adductió mozgásterjedelme is hasonlóképpen alakult, így 5°-os és 6°-os változás jött létre a betegeknél. A II-es csoportban 3 betegnek lett a javulás értéke 5,1 és 10° közötti, 2 betegnek lett 10,1° feletti a mért eredmény. Egy személy volt, akinél nem történt változás az aktív adductió során. A II-es csoportban a passzív adductió mérésekor 2 főnek mértem 5,1 és 10° közötti eredményt, és 3 személy esetén lett a javulás mértéke 10° feletti.

27

10 9 8 7 6 fok 5 4 3 2 1 0

3,66 2,83 2

1,5 aktív berotáció

passzív berotáció

I-es csoport n=2

II-es csoport n=6

11. ábra: A csípőízületben létrejövő aktív és passzív berotáció

mozgásterjedelemének változása

Az egyes betegeknél mért rotációs értékek változásai olyan kismértékűek, melyek mérési hibahatáron belül vannak. Vizsgálatom kiterjedt a csípőízület aktív és passzív berotációjára is. A két csoport eredménye között 2,16°-os különbség jött létre az aktív berotáció során. A passzív berotáció mértéke 0,83°-os különbséget mutat a vizsgált csoportok között. Az aktív berotáció az I-es csoportnál 8,5° volt a kezelés kezdetén, míg a II-es csoportnál ez 19,5° volt. A passzív berotáció mértéke az I-es csoport esetén 12,5°, a II-es csoport esetén 23,33° volt. Az I-es csoporton belül az egyik személy az aktív mozgásterjedelem 3° javulást eredményezett, míg a másik beteg esetén nem történt változás. A II-es csoporton belül 2 főnél nem mértem változást az aktív berotáció alatt, 3 betegnél lett a változás mértéke 0,1 és 5° közötti, 1 esetben pedig a változás mértéke 10° lett. Az I-es csoporton belül a passzív berotáció mértéke nem változott annál a személynél, akinél az aktív berotáció során sem történt változás, a másik beteg esetén 4°-os változás jött létre. A II-es csoporton belül 4 fő esetén lett a passzív berotáció eredménye 0,1 és 5° közötti, 2 beteg esetében pedig nem történt változás.

28

10 9 8 7 6 fok 5 4 3

3,5

3,16

2 1 0

2,5

2 aktív kirotáció

passzív kirotáció

I-es csoport n=2

II-es csoport n=6

12. ábra: A csípőízületben létrejövő aktív és passzív kirotáció mozgásterjedelemének változása

A 12. ábrán a csípőízületben létrejövő aktív és passzív kirotáció javulásának eredménye látható. A diagram alapján is látható, hogy az aktív kirotáció során két csoport értéke közti különbség 1,16°. A passzív kirotáció esetén a különbség a két csoport közt 1°. Az aktív kirotáció mértéke az I-es csoportnál 20,5° volt, míg a II-es csoportnál ez 18,66° volt. A passzív kirotáció mértéke az I-es csoport esetén 23,5°, míg a II-es csoport esetén 22,16° volt. Az I-es csoporton belül annál a személynél-akinek sem az aktív, sem a passzív berotáció mérésénél nem történt változás- a passzív és aktív kirotáció során sem lehetett változást mérni. Az I-es csoporton belüli másik beteg esetén az aktív kirotáció 4°, míg a passzív kirotáció 5° lett. A II-es csoportban is volt egy személy, akinek a berotáció alatt nem mértem változást és a kirotáció alkalmával sem történt változás. Volt egy eset, mely során az aktív kirotáció nem változott, de a passzív kirotáció során 5°-os javulás jött létre. A többi beteg adatait elemezve megállapítható, hogy 0,1 és 5° közötti javulás 3 fő esetén történt, 1 fő esetén pedig a változás mértéke 5° feletti lett.

29

IV. 4. Járástesztek A vizsgált 30 beteggel végeztettem járásteszteket az első kezelés után, valamint visszamértem a betegeket a kezelések befejezésekor. Az eredményeket másodpercben kaptam meg. Minden egyén esetén kiszámoltam a két mért érték közti különbséget, majd ezeket az eredményeket csoportonként átlagoltam. A diagramok a kezelés előtti és kezelés utáni átlag-időeredmények javulását ábrázolják.

A 13. ábra egy 25 méteres folyosón történő gyors ütemű járás adatait ismerteti. 0,78

Összesített

2,06 0,74

Csípőarthrosis

3,14 0,83

Gerincbetegek

3,8 0

1

2

3

4

5

6

7

sec I-es csoport

II-es csoport

13. ábra: 25 méteres sík talajon történt járás javulása másodpercben

A diagramon látható külön-külön a két csoport átlagolt értéke, függetlenül attól, hogy milyen betegségre kapták a betegek a kezelést. A két csoport átlagértéke közti különbség 1,29 sec. Az I-es csoport kezelés kezdetén mért átlagértéke 13,47 másodperc lett, míg a II-es csoport átlagértéke 14,27 másodperc lett. Az ábra ismerteti a két csoport eredményét a betegségekre vonatkozóan is. Ez alapján az I-es csoport 1,07 secundummal jobb lett az átlagideje, mint a II-es csoportnak, gerincbetegségek esetén. A coxarthrosissal kezelt betegek esetén is az Ies csoport ért el jobb átlageredményt. A két csoport között 2,4 másodperc különbség jött létre. Az I-es csoporton belül a legkisebb javulás 0,45 másodperc, míg a legnagyobb mértékű javulás 9,45 secundum lett. A II-es csoport esetén a

30

legkisebb javulás értéke 0,26 secundum, a legnagyobb javulás pedig 2,63 másodperc lett. Az I-es csoporton belül 2 főnek lett romlás az eredményében, a kiinduló értékhez képest. Az egyik beteg SPA-val érkezett, a másik betegnek pedig kyphoscoliosisa volt. A II-es csoport esetén szintén 2 személynek lett rosszabb az eredménye, mint az első mérés során. A 2 beteg közül az egyik discopathiára, a másik beteg spondylosisra és discus herniára kapta a kezelést. A II-es csoportban egy személy esetén nem történt időbeli változás a járásában, nála a diagnózis csípőarthrosis volt. Az I-es csoportban két személynek lett a javulás eredménye 1 másodperc alatt, ezzel ellentétben, a II-es csoportban összesen 6 betegnek lett 1 másodperc alatti javulás. Az I-es csoporton belül 11 fő, a II-es csoporton belül 5 fő ért el 1,01 és 5 másodperc közti javulást. 5,01 másodperc feletti változást 1 személy ért el a I-es csoportból. Az eredmények számolásakor kihagytam a II-es csoport eredményéből a fájdalommal érkező beteg adatait, neki a javulás mértéke 0,79 sec lett. Nála ez az eredmény javult, ellentétben a mozgásterjedelem vizsgálattal, ahol minden eredmény rosszabb lett.

2,23

Összesített

3,93 1,94

Csípőarthrosis

6,15 2,23

Gerincbetegek

3,93 0

1

2

3

4

5

6

7

sec I-es csoport

II-es csoport

14. ábra: Lépcsőn felfelé történt járás javulása másodpercben

Vizsgáltam, hogy milyen mértékben változik a lépcsőn felfelé történő járás a kezelés hatására. A 14. ábra ezt szemlélteti.

31

A diagramon a vizsgált 30 beteg közül, 29 személynek kerültek bele az adatai, mert a fájdalommal küzdő beteg adatait itt is kihagytam. Nála 1,04 secundummal javult a járás lépcsőn felfelé. Az összes beteget vizsgálva az I-es csoport 1,7 secundummal jobb javulást ért el, mint a II-es csoport. A lépcsőn felfelé mért járás kezdeti átlaga az I-es csoport esetén

15,6

secundum,

a

II-es

csoport

esetné

14,11

secundum

lett.

Betegségcsoportonként vizsgálva megállapítható, hogy a gerincbetegek esetén az Ies csoportnak 1,15 másodperccel nagyobb lett a javulás mértéke, a II-es csoporttal szemben. Csípőarthrosis esetén is a javulás az I-es csoport esetén lett nagyobb, ez 4,21 másodperccel nagyobb mértékű változás, mint a II-es csoport javulása. Az I-es csoporton belül a legkisebb mértékű javulás 0,23 másodperc lett, míg a II-es csoporton belül 0,49 másodperc lett. A legnagyobb mértékű javulás az I-es csoport esetén 8,68 másodperc lett, a II-es csoporton belül ez 5,75 secuncum lett. A II-es csoporton belül, 1 spondylosisos betegnél lett rosszabb az eredmény a kezdeti méréshez képest. Az I-es csoporton belül 1 személynek- SPA-val kezelt beteg- lett a változás értéke 1 másodperc alatti, a II-es csoporton belül is 1 fő eredménye lett 1 sec alatt, ezt a beteget discus protrusioval kezelték. Az I-es csoportból 9 betegnek, a II-es csoportból 11 betegnek lett az eredménye 1,01 és 5 secundum között. Az I-es csoportból 5 fő teljesített 5,01 másodperc feletti értékjavulást. A másik csoportból, ahol a súlyfürdőt önálló kezelésként alkalmazták csak 1 személy értéke lett jobb, mint 5,01 másodperc.

32

A 15. ábrával a lépcsőn lefelé történt járás idejének a javulásátt szemléltetem. 1,66

Összesített

3,34 6,27

Csípőarthrosis

1,82 2,88

Gerincbetegek

1,54 0

1

2

3

4

5

6

7

sec I-es csoport

II-es csoport

15. ábra: Lépcsőn lefelé történt járás javulása másodpercben

A vizsgált 30 betegből, 29 személynek az adatait tartalmazza a diagram. A fájdalom miatt kihagyott betegnek 1,8 secundummal javult a lépcsőn lefele történő járása. Az összesített eredmény alapján megállapítható, hogy az I-es csoport 1,68 secundummal jobb eredményt ért el, mint a II-es csoport. A kezelés kezdetén mért átlagidő az I-es csoportnál 14,42 másodperc, míg a II-es csoportnál 13,44 másodperc lett. A gerincbetegek esetén az I-es csoport 2,88 secundummal, míg a IIes csoport 1,54 secundummal ért el jobb eredményt, így a különbség 1,34 másodperc. A csípőarthrosis esetén szintén az I-es csoportnak lett jobb a javulása, ez 4,45 másodperccel több, mint a II-es csoport eredménye. A lépcsőn lefelé történő járás javulásának a legkisebb értéke az I-es csopoton belül 0,32 secundum lett, míg a II-es csoporton belül 0,71 secundum lett. A legnagyobb mértékű változás az I-es csoport esetén 8,19 másodperc, a II-es csoport esetén 2,96 másodperc lett. Visszamérésekkor a II-es csoporton belül 2 személynek mértem rosszabb eredményt, mint első alkalommal. Az egyik beteg discus protrusioban, a másik beteg spondylosisban szenvedett. Az I-es csoporton belül nem volt olyan beteg, aki rosszabb eredményt ért el. Az I-es csoportból 1 főnek lett a változás értéke 1 másodperc alatti. A II-es csoportban 3 főnek lett a javulásának eredménye 1 másodperc alatti. Az I-es csoportból 11 betegnek lett az eredménye 1,01 és 5 másodperc közötti. A II-es csoportnál 9 beteg ért el 1,01 és 5 másodperc közötti

33

javulást. 3 személynek lett az eredménye 5,01 secundum feletti az I-es csoportban, míg a II-es csoportban ilyen beteg nem volt.

IV. 5. Kérdőíves felmérés eredményei A betegek fájdalmának monitorozására a Visual Analóg Skálát használtam. Az eredményeket úgy kaptam meg, hogy a betegek egy 10 cm-es vonalon bejelölték a fájdalmukat a kezelés megkezdésekor és befejezésekor, megmértem a két pont közti különbséget, majd csoportonként átlagoltam azokat. 8 7 6 5 4

6,7

3

5,21

2

3,44

2,68

1 0 I-es csoport n=15

II-es csoport n=14

Kiinduló állapot

Végállapot

16. ábra: Visual Analóg Skála

A 16. ábra a fájdalom mértékének a változását mutatja. Az összesített eredmény alapján az I-es csoporton belül a fájdalom változás átlaga 3,26, míg a IIes csoporton belül az átlag 2,53 lett. A javulás különbsége a két csoport közt 0,73. Betegségenként vizsgálva megállapítható, hogy a gerincbetegeknél az I-es csoportnak az átlaga 3,19-el, a II-es csoportnak 1,92-el csökkent a fájdalmuk. A két csoport 1,27-es különbséget eredményezett. Csípőarthrosis esetén a I-es csoportnak a változás értéke 3,7 lett, a II-es csoportnak pedig 3,35, így a különbség 0,35. Az átlagszámításnál kihagytam a II-es csoportból a fájdalmakkal érkező beteg eredményét, de annak ellenére, hogy fájdalom jelentkezett nála, a Visual Analóg Skálán a fájdalom változása 1,5-el jobb lett, valószínűleg a fájdalom jelentkezése előtti állapotot próbálta értékelni.

34

A II-es csoportnál egy személy jelölte be ugyanazt a pontot visszaméréskor, így nála nem történt a fájdalomba változás. Egyik csoportban sem volt olyan beteg, hogy második alkalommal nagyobb fájdalmat jelölt be, mint a kezdéskor. A I-es csoportból 1 személy ért el 1 alatti változást, valamint 1 személy ért el 5,1 feletti változást. A többi 13 beteg változásának az értéke 1,1 és 5 közé került. A II-es csoporton belül 2 főnek lett az eredménye 1 alatti, 1 személynek pedig 5,1 feletti. Ebből a csoportból a többi beteg 1,1 és 5 közötti fájdalomcsökkenést ért el.

A gerincbetegekkel az Oswestry Disability Indexet töltettem ki, hogy felmérjem önellátási képességüket a kezelés kezdetén, valamint újra kitöltettem velük a kezelés befejezésekor. A válaszokra pontokat adtam, minél több pontot ért el egy beteg, annál jobb a funkcionális állapot. Ez alapján az I-es csoport átlagba 7,69 pontos javulást ért el, ezzel ellentétben a II-es csoportnak csak 3,25 ponttal lett jobb a funkcionális állapota. Az I-es csoporton belül volt egy személy, akinek a kezelések végére nagymértékben javult az állapota, ő 39 pontos változást ért el a teszt kitöltésével. Ha ezt az eredményt nem veszem bele az átlagolásba, akkor az Ies csoport pontváltozása 5,25. A I-es csoporton belül 2 főnek nem változott a funkcionális állapota, ők SPA betegségre kapták a kezeléseket. A II-es csoport is hasonlóságot mutat, mivel ebben a csoportban is két személy nem ért el pontváltozást. Az egyik beteget discopathiara kezelték, a másik beteget pedig spondylosisra. A II-es csoportban az a beteg, aki a visszamérésekre fájdalommal érkezett, a kérdőív kitöltése során 6 ponttal jobb eredményt ért el. A kérdőívben szereplő kérdések közül, leginkább az ülés javult a legtöbb betegnél. Ezt a kérdést csoportonént vizsgálva, az I-es csoporton belül legtöbb esetben az ülés és az utazás kérdésre érkezett jobb válasz, míg a II-es csoportban az ülés változott a legtöbb személynél. A coxarthrosisos betegekkel is töltettem ki kérdőívet, szintén pontoztam a válaszokat, itt is a nagyobb pontszám jelentett jobb funkcionális állapot létrejöttét. A funkcionális kérdőív eredménye alapján megállapítható, hogy az I-es csoportnak átlag 3 ponttal javult az állapotuk, míg a II-es csoport átlag 1,83 ponttal lett

35

eredményesebb. A funkcionális állapotban a két csoportot összesítve, a házimunka ellátására vonatkozó kérdést jelölték meg a legtöbben változásnak. Egy másik kérdőíven a betegeknek egy 10 cm-es vonalon jelölniük kellett, hogy hol érezték a fájdalmukat a terápia elején és végén a mindennapi cselekvésük közben. Egy összesített eredmény alapján az I-es csoport átlag 1,76 cm-es változást, a II-es csoport átlag 2,3-as javulást ért el. Voltak az ízületi merevségre is vonatkozó kérdések. Ennek az összesített átlaga az I-es csoporton belül 2,05, a II-es csoportban 2,18 lett. A kérdőívben szerepelt még kérdés a mindennapi életfunkciók nehezítettségére vonatkozóan. Ennek átlaga a I-es csoportban 1,62 javulás, míg a IIes csoportba 2,44-el lett jobb az eredmény.

36

V. Megbeszélés Mozgásszervi vizsgálatokat folytattam a gerincbetegségben szenvedők körében. Vizsgálataim a gerinc mozgásterjedelmének kezelés előtti és kezelés utáni állapotára terjedt ki. Ennek eredményeképp megállapítottam, hogy az I-es csoportnál nagyobb mértékben változott a flexiós mozgásterjedelem. A II-es csoportnál is történt flexiós mozgásterjedelem javulás, de ez 1,4 cm-re kevesebb, mint az I-es csoport eredménye. Ez alapján megállapítható, hogy a gerincben a flexiós mozgásterjedelem nagyobb mértékben javult, ha a súlyfürdő-kezelést több kezeléssel együtt alkalmazták. A gerinc extensiós mozgásterjedelemében is történt javulás. Ez már kisebb különbséget mutat a két csoport közt, mert a változás mértéke a 0,74 cm-es különbséget eredményezett. Ennél a mozgásnál is az I-es csoport ért el jobb eredményt a II-es csoporttal szemben, de itt már a differencia nem volt nagymértékű. A gerinc laterálflexiójának a javulása is azt eredményezte, hogy a komplex fizioterápia részeként alkalmazott súlyfürdőben résztvevő betegek eredményei jobbak, mint a II-es csoportba tartozó betegek eredménye. A balra történt laterálflexió 1,97 cm-rel lett jobb az I-es csoportnak, míg a jobbra történt laterálflexió 1,68 cm-rel jobb eredményt adott a I-es csoportnak. Az is megállapítható, hogy közel azonos eredményt adott a két oldalra történő laterálflexió. Az I-es csoportnál a balra és jobbra történő mozgás közt csak 0,1 cmes átlagkülönbség lett, míg a II-es csoport esetében az átlag különbség csak 0,3 cmes a két oldal közt. A melegvíz hatására az izmok ellazulnak, tónusuk csökken, a gerinc megnyúlik, ezáltal javul a gerincben a mozgásterjedelem, ezért javult az I-es csoportnál és a II-es csoportnál is mind a flexió, mind az extensió, mind a laterálflexió. Az I-es csoportnál minden irányba történő mozgás nagyobb mértékben javult, de ennek oka, hogy különböző fizioterápiás kezelések társultak a súlyfürdő terápiához. Ezen eredmények a feltételezésemmel megegyező eredményt hoztak, hiszen feltételeztem, hogy javulni fog a gerincben az aktív mozgásterjedelem mindkét csoport esetén. 37

Azon feltételezésem, hogy a két csoport közel azonos eredményt fog adni beigazolódott, hiszen a mozgásterjedelmek mérésekor nem lett nagymértékű a különbség a két csoport közt.

A mozgásszervi vizsgálatok közt szerepelt a csípőízületben létrejövő aktív és passzív mozgásterjedelmének változása coxarthrosis esetén. Mozgásterjedelmi méréseket folytattam a csípőben létrejövő aktív és passzív flexió, extensió, abductió, adductió, berotációs és kirotáció irányában. A csípőízületben létrejövő aktív flexiós mozgásterjedelemben 1,83°-kal ért el jobb eredményt a II-es csoport, de ezt mutatja a passzív mozgásterjedelem javulása is, mivel a II-es csoport szintén 1,83°-kal nagyobb mértékű változást eredményezett. A coxarthrosis egyik jellemzője a flexiós kontraktúra, melynek megfelelő kezelése a súlyfürdő. A felmért betegek közt nem volt olyan, akinek a csípőízületében flexiós kontraktúra volt, így minden betegnél 0°-os extensiót tudtam megállapítani. Annak oka, hogy nem találkoztam flexiós kontraktúrával, oka lehet, hogy kevés létszámú beteget sikerült felmérnem, valamint a felmért coxarthrosisos betegek nem voltak olyan stádiumba, amely már flexiós kontraktúrával jár. A csípőízületben aktívan létrejött abductió során az I-es csoport 0,67°-kal jobb eredményt ért el, mint a II-es csoport, míg a passzív flexió során a II-es csoportnak lett nagyobb mértékű a változás, ami 2°-kal lett jobb, mint az I-es csoport eredménye. Ez esetben az I-es csoport az aktív flexió során ért el jobb eredményt, míg a II-es csoportnak a passzív flexió alatt lett jobb átlageredménye. Vizsgálatom kiterjedt a csípőízületben létrejövő aktív és passzív adductióra is. Ennek eredményeképpen a II-es csoport ért el nagyobb mértékű változást mind az aktív adductió, mind a passzív adductió során. Az aktív adductió során a II-es csoport 3,66°-kal ért el jobb mozgásterjedelem változást, valamint a passzív adductió értékelésekor szintén a II-es csoport ért el jobb eredményt, 4°-kal lett jobb a javulás átlagértéke. A csípőízületben létrejövő aktív és passzív berotációjának mértéke a II-es csoportnak javult nagyobb mértékben. Az aktív berotáció során a II-es csoport 2,16°-kal ért el jobb eredményt az I-es csoporttal szemben, míg a passzív berotáció

38

során 0,83°-kal lett jobb a javulás átlagértéke a súlyfürdőt önálló terápiaként alkalmazott csoportnál. Az aktív és passzív kirotáció is javult mind a két csoport esetében. Ennél a mérésnél is a II-es csoportnak lett jobb az eredménye, mert az aktív kirotáció során 1,16°-kal értek el jobb eredményt az I-es csoporttal szemben, míg a passzív kirotáció során 1°-kal lett jobb az eredményük. Ezen mozgásterjedelem vizsgálatok esetén a II-es csoport jobb eredménye adódhat abból, hogy az I-es csoportba csak 2 coxarthrosisos személyt sikerült felmérnem, míg a II-es csoportban 6 személyt tudtam belevonni a vizsgálataimba. Feltételeztem, hogy javulni fog az aktív és passzív mozgásterjedelem mind a két csoport esetén, feltételeztem, hogy a II-es csoport megközelítő értéket fog adni az Ies csoporthoz. Ha ezeket az eredményeket megfigyeljük, akkor az a feltételezésem beigazolódott, hogy javul az aktív és passzív mozgásterjedelem a csípőízületben, míg a másik feltételezésem nem teljes, hiszen a II-es csoport átlagértékei jobbak lettek, mint az I-es csoport eredményei, de véleményem szerint ennek oka, az alacsony létszámú I-es csoport. Megfigyelhető, hogy a vizsgált 10 paraméterből, 9 mérésnél lett jobb a II-es csoport eredménye és csak az aktív abductiós során ért el jobb átlagértéket a I-es csoport. A mozgásterjedelem elemzésénél megállapítható, hogy az aktív és passzív mozgásterjedelem változás egyforma mértékében változott egyes mozgásoknál. Így a flexió során nem lett különbség az aktív és passzív mozgásterjedelem változásának mértékében, az abductió során csak 1,33°-kal lett jobb a passzív mozgásterjedelem az aktívnál, az adductió mérésekor a passzív mozgásterjedelem csak 0,34°-kal lett jobb az aktívnál, berotáció vizsgálatakor 1,33°-kal lett jobb az aktív mozgásterjedelem változás a passzívnál, míg kirotációkor is minimális, 0,16°os különbséggel lett jobb az aktív mozgásterjedelem a passzívhoz képest. A csípőízület mozgásterjedelmének elemzésekor megfigyelhető, hogy a flexiós, abductiós és adductió vizsgálat nagyobb fokú javulást eredményezett, ellentétben a be- és kirotációval. Ennek okát a működést létrehozó főbb izmok lefutásában látom. A hosszanti lefutású izmokra kedvezőbb hatással lehet a súlyfürdő-kezelés, mely során egy ellazult hosszanti lefutású izomra jobban hat a nyújtó hatás, valamint egy ilyen megnyújtott izom jelentősebb kontrakcióra képes, mely során növekedni fog a

39

mozgásterjedelem. Ezzel ellentétben a kirotációt leginkább az adductor csoport izmai hozzák létre, így kiemelve a musculus adductor longust, melynek adductiós és flexiós hatása is lehet a csípőízületre, valamint kifelé rotál. A lefutás alapján ez is egy hosszanti irányú izomlefutást mutat, működése alapján viszont az adductió jellemző, de emellett kirotál is. A befelé rotációt legjelentősebben a musculus gluteus medius és a musculus gluteus minimus hozza létre, működésüket tekintve a glutes medius a combot abdukálja, az izom elülső és hátsó része rotáló hatású, a gluteus minimus szintén abdukálja a combot és befelé rotáló hatása van.

A mozgásszervi vizsgálatok mellett járásteszteket végeztettem a betegekkel. A 25 méteres sík talajon történt járás, a vizsgált 30 betegből 4 esetben adott rosszabb eredményt a kiinduló állapothoz képest, míg 1 főnél nem történt változás. Ennek eredményeképpen egy összesített átlag alapján megállapítható, hogy az I-es csoport 1,28 másodperccel teljesített jobban. Betegségenként megfigyelve, a coxarthrosisra vizsgált betegek esetén szintén az I-es csoport ért el jobb eredményt, 2,4 secundummal. Gerincbetegségre vizsgált személyek esetében ugyancsak az I-es csoport teljesített jobban, ez 1,07 másodpercet jelent. Feltételeztem, hogy a mozgásterjedelem javulása következtében javulni fog a betegek járása, ez a feltételezésem be is igazolódott, hiszen mindkét csoport esetén jobb eredmény jött létre, mint a kiinduló állapot. Ahhoz a megállapításhoz, hogy a járás javulására hatással van a súlyfürdő-kezelés, szükséges volt megvizsgálni a lépcsőn felfelé és lefelé történő járásváltozást is. A lépcsőn felfelé történt járás során, csupán egyetlen egy embernél mértem rosszabb eredményt, mint a kezelés megkezdésekor, így a vizsgált 30 emberből 29-nél megállapítható, hogy eredményesebb lett a lépcsőn felfelé történt járás. A csoportonként átlagolt eredmény alapján megállapítható, hogy az I-es csoport 1,7 másodperccel teljesített jobban, mint a II-es csoport. Csípőarthrosis esetén szintén az I-es csoportnak lett jobb az eredmény, 4,21 másodperccel. Gerincbetegeket vizsgálva az I-es csoport 1,15 secundummal teljesített jobban, mint a II-es csoport. Ennél a vizsgálatnál is beigazolódott a feltételezésem, hogy a komplex fizioterápiában résztvevő betegek eredményesebben teljesítettek.

40

A

járásváltozást

lépcsőn

lefelé

történő

járáskor

is

megvizsgáltam.

A

visszamérésekkor a vizsgált 30 beteg közül, 2 személy teljesített rosszabbul. Ez alapján az összesített eredmény átlaga, az I-es csoportnál 1,68 másodperccel lett jobb.

A csípőarthrosisra vizsgált betegek körében az I-es csoport 4,45

másodperccel, míg gerincbetegek esetében 1,34 másodperccel lett jobb a végső eredmény, a II-es csoporttal szemben. A feltételezésem itt is igazolódott, miszerint a lépcsőn lefelé irányuló járás javulást mutat. Feltételeztem, hogy a két csoport közel azonos eredményt fog elérni a kezelés végére, ez nem igazolódott, mivel a II-es csoport csak fele akkora javulást eredményezett, mint az I-es csoport. Feltűnést keltett, hogy a vizsgált 30 főből 22 betegnek a lépcsőn felfelé történt járás változott a legjelentősebben. Véleményem szerint azáltal, hogy a vízben az izmok ellazulnak, a trakciós hatásra megnyúlnak, nagyobb konrtakcióra lesznek képesek, így könnyebbé válik a járás is. A kezelések hatására részben a fájdalom csökkenés, részben az izom hosszirányú növekedés valósult meg. Kisebb fájdalom szabadabb mozgást tesz lehetővé a betegeknek, a megnyújtott izmok pedig hatékonyabb koncentrikus izomaktivitást tudnak produkálni. Ezen hatások összességében eredményezhetik, hogy a lépcsőn felfelé történő járás során született a legjelentősebb változás.

A Visual Analóg Skála eredményeit megfigyelve az összesített értékek alapján az I-es csoportnak csökkent jelentősebben a fájdalma, ez a skálán 0,73-as különbséget mutat. A coxarthrosis esetén szintén az I-es csoportnak lett jobb az eredménye, ami 0,35-es differencia a II-es csoporthoz képest, valamint a gerincbetegek esetén is az I-es csoportnak csökkent a fájdalmuk nagyobb mértékben, ez a skálán 1,73-as különbséget mutat. Feltételeztem, hogy mind a két csoportnak csökkentek a fájdalmaik a kezelés végére, ez a feltételezésem helytálló, mivel az I-es csoportnak és a II-es csoportnak is csökkentek a fájdalmaik. Feltételeztem még, hogy közel azonos eredményt fogok kapni a fájdalom csökkenésére a két csoport között, ez szintén beigazolódott, mert a II-es csoport, az

41

I-es csoport eredményeinek a felétől magasabb eredményt ért el, így a fájdalmuk a súlyfürdő hatására jelentősen csökkent.

A gerinc és csípőízületi betegségek felmérése céljából készített kérdőív az önellátási állapot javulásának felmérését segítette. A gerincbetegek által kitöltött kérdőív alapján az I-es csoportnak nagyobb fokú volt a funkcionális állapot javulása, de a II-es csoportnak is javult az állapotuk. A kérdőív kiértékelése során azt tapasztaltam, hogy a legtöbb betegnek az ülő pozícióban töltött idő jelentősen nőtt, ami magával hozta az utazás, közlekedés javulását is. Feltételeztem, hogy javulni fog a funkcionális állapot, ami mindkét csoport esetében meg is történt, a kezelés kezdetéhez képest jobb eredményt értek el a kezelés végére. A

gerincbetegek

számára

készített

kérdőívben

feltett

kérdések

eredményeképpen az derül ki, hogy a gerincproblémára vizsgált betegből 9-nél jelentkezik a fájdalom kisugárzó jelleggel. A vizsgált betegek közül 14 esetben a gerincfájdalom mellett lábfájdalom is jelentkezett. Az is megállapítható, hogy a kialakult betegségből származó fájdalom az I-es csoport esetén már több éve kialakult, átlagban 12 évben, míg a II-es csoportnál ez csak hónapokat jelent, átlagosan 11 hónapot. A betegség fennállásának az időtartama azt mutatja, hogy aki már évek óta szenved panaszával egy teljesebb körű kezelésben vesz részt, míg akinek a panaszai csak hónapok óta áll fenn, az csak 1, esetleg 2 kezelést vesz igénybe tüneteinek kezelésére. A vizsgálat nem terjedt ki a beutalási rendszerre. A vizsgált betegek foglalkozásukat tekintve 6 személy már nyugdíjas volt, 5 beteg ülő foglalkozást, 11 beteg álló foglalkozást, valamint 8 beteg fizikai munkát végzett. Függetlenül attól, hogy az emberek milyen foglalkozást űznek, kialakulhatnak különböző alsóvégtagi, illetve gerinc betegségek. A vizsgált betegek esetében az álló, illetve fizikai munka volt a domináns, ami valószínűsíthetően elősegítette a betegségük kialakulását. A visszamérések alkalmával az I-es csoportból a betegek nagytöbbsége elmondta, hogy a különböző kezelések közül a súlyfürdőt érezték a leghatásosabbnak. A II-es csoportnak is az volt a véleménye, hogy a súlyfürdő-kezelés egy hatékony terápiás módszer és már az első kezelés után lehetett érezni a javulást és a fájdalom

42

csökkenését. A II-es csoportból voltak olyan betegek, akik elmondták, hogy hatásosabbnak érezték a súlyfürdőt, ha kezelés előtt egy rövid időt töltöttek a gyógyvízben.

43

VI. Összefoglalás A dolgozatom készítését 2 mezőkövesdi intézetben, a Zsóry Gyógy- és Strandfürdőben és a Mozgásszervi és Rehabilitációs Központban végeztem. Összesen

22

gerincbeteget

és

8

csoxarthrosisos

beteget

mértem

fel

mozgásvizsgálattal, járásteszttel, valamint ezeket egészítette ki egy funkcionális állapotot felmérő kérdőív. A mozgásvizsgálattal, járásteszttel és kérdőíves felméréssel a súlyfürdő hatékonyságát vizsgáltam. A dolgozatom készítése során megpróbáltam megvizsgálni, hogy egy önálló terápiaként alkalmazott súlyfürdő-kezelés hatékonyságában megközelíthet-e egy komplex terápiát, melyben szintén alkalmazott eljárásként szerepel a súlyfürdő. Vizsgáltam a mozgásterjedelem változást, a járás javulásának mértékét és az önellátási képesség változását a súlyfürdő-kezelés kezdetén, valamint annak befejezésekor. A gerincproblémával érkező betegek esetén azt tapasztaltam, hogy mind a komplex terápiában részesülő betegek, mind az önálló terápiaként alkalmazott súlyfürdőben

részesülő

betegeknél

javult

a

gerincben

létrejövő

aktív

mozgásterjedelem. A komplex terápiás csoport nagyobb mértékű változást ért el a terápia végeztével, de az önálló súlyfürdőben részesülő csoport ezt az eredményt megközelítette. A kezelésekre fordított idő nincs arányban a javulás mértékével. Nem vizsgáltam a komplex kezelés idejét, de ez jóval több időt vesz igénybe, mind a beteg, mind a szakemberek részéről, mint egy önálló súlyfürdő terápia, amely kevesebb időráfordítással közel azonos hatást eredményez. Csípőarthrosissal érkező betegeknél az aktív és passzív mozgásterjedelem vizsgálat azt eredményezte, hogy komplex fizioterápiában részesülő betegek elmaradtak a várttól, mivel a súlyfürdőt önálló terápiaként alkalmazott csoport eredményeik jobbak lettek. Ennek ok lehet a vizsgálatba bevont betegek alacsony száma. A járástesztek elemzésekor arra az eredményre jutottam, hogy a súlyfürdőkezelés pozitívan befolyásolja a járás változását. A súlyfürdő-kezelés végére a

44

betegek járása gyorsabb lett. Ennél a vizsgálatnál a komplex fizioterápiás csoport nagyobb mértékű javulást ért el a másik csoporttal szemben. Az önellátási képességet vizsgáló kérdőívek elemzése azt mutatja, hogy a súlyfürdőben részesülő betegek önellátási állapotuk javulnak a kezelés végére, javulás erőteljesebb, ha a hatékony súlyfürdő-kezelést kiegészítik egyéb fizioterápiás kezelések is. Dolgozatommal szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a súlyfürdőkezelés önmagában is megfelelő terápiás módszer lehet gerincbetegségek, illetve csípőarthrosis esetén, de a hatékonysága fokozható, ha komplex fizioterápiaként alkalmazzák. A hatékonyságát bizonyítja, hogy nem csak a mozgásterjedelemben történnek változások, illetve a járás gyorsasága javul, hanem csökkennek a betegek fájdalmai, ami a legfontosabb a betegek szempontjából. Ezek mellett javulnak a betegek önellátási képességük, ami egyúttal pozitív pszichés hatást vált ki a betegekben.

45

VII. Irodalomjegyzék 1. Dr. Csermely Miklós: A fizioterápia kézikönyve, White Golden Book Kiadó, 2004 2. Dr. Csemely Miklós: Gyógyfürdők és gyógyvizek, White Golden Book Kiadó, 2002 3. Dr. Szendrői Miklós: Ortopédia Semmelweis Kiadó, Budapest, 2005

4. Prof. Dr. Tarsoly Emil: Funkcionális Anatómia, gyógytornász hallgatók számára. Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar, Budapest, 2006 5. Ibrahim A. Kapandji: Az ízületek élettana. 2. kötet, Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest, 2007. 6. Ibrahim A. Kapandji: Az ízületek élettana. 3. kötet, Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest, 2007. 7. Katona Ferenc-Siegler János: Orvosi rehabilitáció, Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest, 1999. 8. Koltainé Balázs Éva: A masszázs gyakorlata, Semmelweis Egyetem Egészségügyi Kar jegyzete, Budapest, 2005. 9. http://vit.bme.hu/tdk/2000/szabadszallasit.pdf 10. http://www.otka.hu/index.php?akt_menu=1457

46

1. számú melléklet Gerincvizsgálat Kód:

Név: Diagnózis: Születési dátum: Gyógyszerek: Egyéb kezelések: Milyen szabadidős tevékenységet folytat? • Nincs • Úszás • Futás • Gyaloglás-túrázás • Kerékpározás • Tánc, torna • Kertészkedés • Labdajátékok:……………………… • Egyéb:……………………………… Mozgásterjedelem vizsgálat: Flexio:

Extensio:

Lateralflexio balra:

Lateralflexio jobbra:

Lumbalis szakasz flexios mozgásterjedelme:

Thoracalis szakasz flexios mozgásterjedelme:

Járás síkon :…………….…………..sec lépcsőn felfelé:…………..…….sec lépcsőn lefelé:……………..…..sec

Dátum:

47

Vizuál Analóg Skála: A 10 cm hosszú egyenesen jelölje be azt a pontot, mely fájdalmával arányos. Minél enyhébb az ön fájdalma, az egyenes bal végéhez annál közelebb jelöljön. Minél erősebb, annál közelebb jelöljön az egyenes jobb végéhez. Nincs fájdalom

erős fájdalom

Oswestry Disability Index: Foglalkozás: Mennyi ideje fáj a dereka: Évek hónapok Mennyi ideje fáj a lába: Évek hónapok Milyen jellegű a fájdalma: • heves • tompa • kisugárzó • hasogató • égető • egyéb:…………………. Mennyi ideig tart a fájdalom:………………….

hetek hetek

1. Fájdalom erőssége • Tűröm a fájdalmat, fájdalomcsillapítót nem szedek • Erős fájdalmam van, de bírom fájdalomcsillapító nélkül • A fájdalomcsillapító teljesen megszünteti a fájdalmaimat • A fájdalomcsillapító csökkenti a fájdalmaimat • A fájdalomcsillapító nagyon kis mértékben csökkenti a panaszaimat • A fájdalomcsillapító semmit sem használ,így nem szedem 2. A személyes szükségletek ellátása • Ellátom magam anélkül, hogy ez plusz fájdalmat okozna • Ellátom magam, de ez fájdalmaimat fokozza • Fájdalmat okoz önmagam ellátása, ezért óvatos és lassú vagyok • Szükségem van valamelyes segítségre, de nagyjából ellátom magam • A legtöbb területen szükségleteimben segítségre szorulok • Képtelen vagyok felkelni, öltözködni, napjaimat az ágyban töltöm 3. Emelés • Nehéz tárgyakat is fel tudok emelni, ez nem fokozza a fájdalmaimat • Nehéz tárgyakat is fel tudok emelni, de ez fokozott fájdalommal jár • A fájdalom nem teszi lehetővé, hogy nehéz tárgyakat a földről felemeljek, de például asztalról fel tudom emelni azokat • A fájdalom miatt a nehéz tárgyakat nem emelem fel a földről, de a könnyebbeket az asztalról fel tudom emelni • Csak könnyű tárgyakat tudok felemelni • Nem tudok emelni vagy vinni semmilyen tárgyat 4. Járás • A fájdalom nem jelent akadályt a járásban, bármilyen hosszú távon sem • A fájdalom miatt 1 km-nél hosszabb távot nem tudok megtenni

48

• A fájdalom miatt 500 m-nél hosszabb távot nem tudok megtenni • A fájdalom miatt 250 m-nél hosszabb távot nem tudok megtenni • Csak bottal, járókerettel tudok járni • Többnyire ágyban vagyok, csak a WC-re megyek ki, kúszva-mászva 5. Ülés • Annyit tudok ülni karosszékben, ameddig csak akarok • Csak saját, kedvenc székemben tudok hosszasan ülni • A fájdalom nem engedi, hogy 1 óránál tovább üljek • A fájdalom nem engedi, hogy fél óránál tovább üljek • A fájdalom nem engedi, hogy 10 percnél tovább üljek • A fájdalom miatt egyáltalán nem tudok ülni 6. Állás • Korlátlanul hosszú ideig tudok állni • Korlátlanul hosszú ideig tudok állni, de ez fájdalmat okoz • 1 óránál tovább nem tudok állni a fájdalom miatt • Fél óránál többet nem tudok állni a fájdalom miatt • 10 percnél nem tudok tovább állni a fájdalom miatt • Egyáltalán nem tudok állni a fájdalom miatt 7. Alvás • A fájdalom nem zavarja az alvásomat • A fájdalom miatt csak altatóval tudok aludni • Altatóval is csak kb.6 órát tudok aludni • Altatóval is csak kb.4 órát tudok aludni • Altatóval is csak kb.2 órát tudok aludni • A fájdalom miatt egyáltalán nem tudok aludni 8. Szexuális élet • A szexuális életem normális, nem okoz fájdalmat • A szexuális életem normális, de fájdalmat okoz • A szexuális életem közel normális, de nagy fájdalommal jár • A szexuális életem a fájdalom miatt zavart/korlátozott • A szexuális életem csaknem megszűnt a fájdalom miatt • A fájdalom miatt egyáltalán nincs szexuális életem 9. Szórakozás, társadalmi élet • Normális, nem okoz fájdalmat • Normális, de fájdalmat okoz • A fájdalom miatt nem járok gyakran • A fájdalom miatt egyáltalán nem járok • A fájdalom miatt csak otthon • A fájdalom miatt otthon sem 10. Utazás, közlekedés • Korlátlanul messzire tudok utazni • Korlátlanul utazom, de fájdalmas • Fájdalommal jár, de 2 óránál többet is tudok utazni • A fájdalom miatt kevesebb, mint 1 órát tudok utazni • A fájdalom miatt kevesebb, mint fél órát tudok utazni • A fájdalom miatt egyáltalán nem utazok, csak orvoshoz/kezelésre

49

2. számú melléklet Csípőízület vizsgálata Kód: Név: Diagnózis: Születési dátum: Foglalkozása: Gyógyszerek: Egyéb kezelések:

Milyen szabadidős tevékenységet folytat? • Nincs • Úszás • Futás • Gyaloglás-túrázás • Kerékpározás • Tánc, torna • Kertészkedés • Labdajátékok:……………………… • Egyéb:……………………………… Mozgásterjedelem vizsgálat: Aktívan

Passzívan

Flexio:

Flexio:

Extensio:

Extensio:

Abdukció:

Abdukció:

Addukció:

Addukció:

Berotáció:

Berotáció:

Kirotáció:

Kirotáció:

Járás síkon :…………….…………..sec lépcsőn felfelé:…………..…….sec lépcsőn lefelé:……………..…..sec

Dátum:

50

Vizuál Analóg Skála: A 10 cm hosszú egyenesen jelölje be azt a pontot, mely fájdalmával arányos. Minél enyhébb az ön fájdalma, az egyenes bal végéhez annál közelebb jelöljön. Minél erősebb, annál közelebb jelöljön az egyenes jobb végéhez. Nincs fájdalom

erős fájdalom

Funkcionális skála 1. Ha szűkebb lakóhelyén közlekedik, szüksége van-e valaki segítségére, mert fáj a csípője? Igen: 0 Nem: 1 2. A nap nagy részében otthon kell-e tartózkodnia, mert fáj a csípője? Igen: 0 Nem: 1 3. A nap legnagyobb részét ágyban, vagy karosszékben tölti, mert fáj a csípője? Igen: 0 Nem: 1 4. Ha van megfelelő közlekedési lehetősége, be tud vásárolni a közérzetben vagy ruhaboltban? Igen: 2 Igen, segítséggel: 1 Nem: 0 5. Ha van megfelelő felszerelése el tudja látni a házi munkát? Igen: 2 Igen, segítséggel: 1 Nem: 0 6. Ha van mosógépe, ki tud mosni otthon? Igen: 2 Igen, segítséggel: 1 Nem: 0 7. Hogy értékelné, mennyire fájt a csípője az utóbbi hónapban? Nagyon, erősen 0 Erősen 1 Közepesen 2 Viszonylag enyhén 3 Alig 4 Egyáltalán nem 5 8. Az elmúlt hónapban hányszor kelt nagyon erős csípő fájdalommal? Szinte állandóan 0 Többször naponta 1 Csaknem naponta 2 Hetente többször 3 Néha 4 Egyszer sem 5 9. Az elmúlt hónapban hány ízben érzett fájdalmat két vagy több ízületében, egyidőben? Szinte mindig 0 Többször naponta 1 Csaknem naponta 2 Hetente többször 3 51

Néha 4 Egyszer sem 5 10. Járáskor használja-e valaki más segítségét? Használ-e járáskor botot, mankót, járókát? Igen: 0 Nem: 1 A továbbiakban 10 cm hosszú egyenesen jelölje be azt a pontot, mely fájdalmával arányos. Minél enyhébb az Ön fájdalma, az egyenes bal végéhez annál közelebb, minél erősebb, annál közelebb jelöljön az egyenes jobb végéhez. A A következő kérdések arra vonatkoznak, milyen erős fájdalmat érez a csípőjében?

1. Éjjel az ágyban? nincs fájdalom

erős fájdalom

2. Ülés, fekvés közben? nincs fájdalom

erős fájdalom

3. Állás közben? nincs fájdalom

erős fájdalom

4. Szobában járáskor? nincs fájdalom

erős fájdalom

5. Lépcsőn lefelé? nincs fájdalom

erős fájdalom

B A következő kérdések az Ön által érzett ízületi merevséget vizsgálják. A merevség jelenti az Ön által az elmúlt 72 órában érzett csípőízületi korlátozottságot, az ízületi mozgások meglassúbbodását. 1. Milyen mértékű a reggel felkeléskor érzett ízületi merevség? nincs fájdalom

erős fájdalom

2. Milyen erős a napközben ülés, fekvés, pihenés során érzett fájdalom, merevség? nincs fájdalom

erős fájdalom

C A következőekben az Ön fizikális funkcióját vizsgáló kérdések következnek, melyek azt vizsgálják, mennyire képes önmagát ellátni. Kérjük, jelölje meg a csípőfájdalmainak megfelelően a mindennapi életfunkció nehezítettségének megfelelő értékeket. Mennyire nehezített: 1. Ágyban fekvés nem

nagyon

2. Ülés nem

nagyon

3. Ágyból való kikelés nem

nagyon

52

4. Ülésből felállás nem

nagyon

5. Zokni, harisnyanadrág felvétele nem

nagyon

6. Zokni harisnyanadrág levétele nem

nagyon

7. WC-re ülés, onnan felállás nem

nagyon

8. Állás nem

nagyon

9. Előrehajlás nem

nagyon

10. Fürdőkádba ki- és beszállás nem

nagyon

11. Autóba ki- és beszállás nem

nagyon

12. Séta a lakásban nem

nagyon

13. Bevásárlás, boltba menés nem

nagyon

14. Járás lépcsőn lefelé nem

nagyon

15. Járás lépcsőn felfelé Nem

nagyon

53

3. számú melléklet

Zsóry Gyógy- és Strandfürdő, súlyfürdő részleg

Zsóry Gyógy- és Strandfürdő, gyógyászati részleg

Zsóry Gyógy- és Strandfürdő, gyógyvizes medence

54

Zsóry Gyógy- és Strandfürdő

Mozgásszervi Rehabilitációs Központ, súlyfürdő részleg

Mozgásszervi Rehabilitációs Központ, medence

55

Mozgásszervi Rehabilitációs Központ, vízalatti sugármasszázs kezelés,

Mozgásszervi Rehabilitációs Központ, elektromos kádfürdő

Mozgásszervi Rehabilitációs Központ

56