~1~
A ROMÁN STÍLUS MAGYARORSZÁGON A 10. század közepén Géza fejedelem és a nemzetségfők felismerték, hogy a magyarságot be kell illeszteniük a megszilárduló nyugati országok közösségébe. Felvették tehát a kereszténységet és szövetséget kötöttek a szomszédos feudális országokkal. A népvándorlás és a kalandozások korszakának vége egy lassú folyamatot indított el, amelynek eredményei az ország képét lényegesen átformáló építkezésekben is megmutatkoztak, a magyarországi román stílus főként az épületek maradványaiból tanulmányozható. Magyarországon a román stílust az építészetben három hatás alakította: a) a Kárpát-medencébe érkező ősmagyarok legelső városaikat a római kori pannóniai települések maradványain alapították - nem véletlenül. Hatással kellett, hogy legyen rájuk az antik római építészet magas technikai színvonala: a számukra ismeretlen kő-, fa-, téglahasználat. b) a keletről magukkal hozott nomád lovas kultúra, a kunyhó- és faházépítés; c) a kalandozások nyomán látott, tapasztalt európai kultúra (gazdag, középkori városok, kolostorok, később kővárak) Az épületek alapvető jellemzői között említhetjük meg a vastag, alacsony falakat, a keskeny, lőrésnyi ablakokat, a belső termekben uralkodó félhomályt és a jellegzetes félköríves formát. Királyi rendelet nyomán épültek fel az első monumentális építmények: a székesfehérvári bazilika (az épületnek sajnos csak alapfalai maradtak ránk), majd a királyi palota Esztergomban, amely 1180-ban, tűzvészben pusztult el). A XI. század végét nagy arányú építkezés jellemzi, ekkorra épültek fel a székesegyházak és a kolostortemplomok, valamint az első alárendelt templomok és kápolnák, ám sajnos jórészt fából, így szinte teljesen megsemmisültek. A később épült körkápolnák közül részben, vagy egészben egy-kettő viszont ma is látható. A kora Árpád-korban az is meghatározta egy-egy nemzetség hatalmát, hogy mekkora körtemplomot birtokolt. Ma Öskün áll egy körtemplom, amely egy római őrtoronyra épült, és Magyarországon egyedülállóként, jelenleg szinte teljesen az eredeti állapotában áll. Az első templomok meglehetősen dísztelenek voltak, a nyugatról hívott mesterek, például kőfaragók ebben a korban még csak a belső terekben alkalmazták a szobrászatot. A székesegyházak és a kolostortemplomok egyaránt árkádokkal három hajóra osztott terű, kereszthajó nélküli bazilikák mintájára épültek. Ehhez a típushoz tartozott az I. Géza által 1074 után alapított váci székesegyház (ma már klasszicista épület áll a helyén, ugyanis kétszer is romba döntötték, előbb a tatárok, aztán a törökök), az 1075-ben alapított garamszentbenedeki bencés apátsági templom (amely négyszer porig égett, mindannyiszor újjáépítették), végül a somogyvári Szent Egyed apátsági templom. Az 1064-ben leégett pécsi székesegyház újjáépítését valószínűleg azonnal megkezdték - ez volt a kor egyik legnagyobb, a 12. századba is átnyúló építészeti vállalkozása. A székesegyházat egyébként szintén többször átépítették, mai formáját 1891-ben kapta. Istvánt abban is követték az utódai, hogy még életükben igyekeztek megalapítani saját monostorukat. Boldván található egy református templom, amely mellett még láthatók a 12. századi monostor romjai. A 13. században épült Mánfán, majd Egregyen és Csempeszkopácson egy-egy kő- illetve téglatemplom, valamint az ócsai templom, amely a román stílus egyik legszebben megőrzött műemléke. Késői román stílusban épült a 13. század végén a veleméri templom, és a csarodai templom is, amelynek 13-17. századi belső falfestése talán a legértékesebb és legszebb román stílusú, falusi templomunkká teszi. A vizsolyi templom pedig már (itt nyomták az első magyar nyelvű, Károli Gáspár-féle Bibliát) már gótikus hatást is mutat. A román kori, világi építészet szép példái a cseszneki vár, amelyet a tatárjárás után, a 13. század végén építettek, és a füzéri vár.
~2~
2. román körtemplom Öskün
1. A székesfehérvári bazilika maradványai légifelvételen
3. somogyvári Szent Egyed apátsági templom
4. A pécsi székesegyház
~3~
5. monostorrom Boldván
7. ócsai román templom
9. cseszneki várrom
6. csempeszkopácsi román templom
8. veleméri késő román templom
10. így nézhetett ki a cseszneki vár
~4~
A GÓTIKUS STÍLUS MAGYARORSZÁGON A román stílust felváltó gótika a XII. századbeli Észak-Franciaországból ered, és hosszú ideig meghatározó Európa számos országában, egészen a reneszánsz virágzásáig. A román vaskos, tömör falú épületei után megjelennek a légiesebb, díszítettebb építmények. A tornyok égre törően jelképezik az egyház nagyságát, ezért a falak már vékonyabbak. A boltozatok már nem körívesek, hanem merészen csúcsívesek és bordázottak. A külső támpillérek megjelenése lehetővé teszi a falfelületek csökkentését, átvéve azok szerkezeti funkcióinak egy részét. A falakba hatalmas ablakok kerülnek - nagy kiterjedésű, színes üvegeken (máriaüveg) át özönlik a fény a termekbe. A korai gótikus templomok falfelületei ezért olyan benyomást keltenek, mintha átlátszó és könnyed függönyök fednék őket. A gótikus katedrálisok vallásos szimbolizmusában meghatározó ereje van a spirituális és misztikus tulajdonságokkal felruházott fénynek. Alaprajzát tekintve a korai gótika katedrálisa hű marad a hagyományos bazilikális formához. Oldalhajókkal támogatott főhajóból áll, amelynek a végén egy kápolnás kerengővel körbezárt kórus található. Ezek az elemek azonban a továbbiakban nem tekintendők különálló egységeknek, hanem formálisan is részei lesznek egy közös térbeli tervnek. A katedrális külső képét gyakran meghatározták az ikertornyok. A homlokzat meghatározó eleme a gyakran fényűző szobrokkal díszített főkapu, míg magasabban megjelenik a központi szerepet betöltő rózsaablak. A többi toronynak gyakorta van saját főkapuja és szobra. Az épület felső része körül külső támívek és csúcsos tetőtornyok sokasága áll. A várak már nemcsak stratégiai, hanem kényelmi és esztétikai igényeknek is megfelelnek. A román idején elkezdődött folyamat, vagyis a kő és a tégla felfedezése a világi építészetben, a gótikában teljesedik ki: a lakóházak tartósabbak és díszesebbek lesznek. Magyarországon a gótika a XIII. század második felében kezd meghonosodni, és a XVI. század elejéig virágzik. Meghonosodásában a ciszterciek, majd a kolduló rendek templom építkezéseinek volt jelentős szerepe. Kezdetben a francia, majd német, később a cseh, osztrák hatás érződik. A magyarországi gótika alkotásai méreteiben és kiképzésükben szerények. A francia és a német gótika erősen tagolt templomtömegeivel szemben a lényegesen kisebb hazai templomok inkább zárt, tömbszerű megjelenésűek, homlokzataik egyszerűbbek, kevésbé áttörtek. A templomok sokkal alacsonyabbak is. A csarnoktemplomokban egyforma magasak a hajók, a fő és mellékhajót csak árkádsor választja el, nincs trifórium (hármas árkád) és üvegablak. A mellékhajó fala sem hármas osztású (általában): csak üvegablak (rózsaablak) van. Pl. soproni és szegedi ferences templom, nyírbátori templom, budai Mátyás-templom, szászsebesi templom. Gótikus építészetünk alkotásai a töröktől megszállt területeken jórészt elpusztulnak. Emlékei jobbára az ország mai területének töröktől meg nem szállt nyugati, északi és északkeleti vidékein, továbbá a Felvidéken és Erdélyben maradtak ránk. Gótikus falusi templomaink általában kis méretűek, egyhajós épületek. A gótikus várépítészet legismertebb példái a budai királyi várpalota, visegrádi királyi vár és palota.
~5~
Mátyás templom
Sopron, ferences (Kecske) templom
A nyírbátori gótikus templom és a reneszánsz harangláb
A hálóboltozatos teremtemplom alaprajza
Gótikus hálóboltozat
~6~ A gótika alapvető szerkezeti, formai és tartalmi jegyei ugyan Magyarországon csakúgy, mint máshol, elsősorban az egyházi rendeltetésű műalkotásokban jelentkeznek, a világi művészet mégis mind nagyobb jelentőségre tesz szert, és az új igények hathatósan segítik az ábrázoló művészetek önállósodási folyamatát. A történeti és művészeti szálak egységgé fonódnak a hazai gótikában, s keltik életre a maguk európai gyökerű, de egyszersmind sajátosan helyi művészetét. Kakaslomnici Szent László legendárium Az 1290-es években épített, szepességi kakaslomnici plébániatemplom sekrestyéjében fennmaradtak töredékek a Szent László legendáját ábrázoló egyik legrégebbi falfestményciklusból. A falképek a szent király és a kun harcának utolsó epizódjait ábrázolják: a lóról hátrafelé fordulva nyilazó kunt, a birkózás jelenetét, végül a lányt nevét : Ladiua, is tudja a festő -, amint megöli a kunt. A háttér semleges, a tájnak csupán jelzett elemeit láthatjuk. A kifejező körvonalakkal és élénk színekkel megfestett folyamatos jelenetsor a figurák típusai, a kifejező, hajlékony körvonal szerepe tekintetében a klasszikus gótikus festészet hagyományait követi. Szentháromság (oltárkép, 1471, Mosóc, G. H. mester műve) A kép a Szentháromság egyik különös típusát, a Kegyelem trónját ábrázolja, ahol a trónoló Atyaisten keresztre feszített fiát tartja maga előtt, a Szentháromság harmadik tagja, a Szentlélek galamb alakjában lebeg Krisztus feje felett. Az Atyaisten trónjára "égi sátor" borul, amelybe az angyalok által széthúzott függöny enged bepillantást. Bár a Szentháromság ábrázolásának ez a típusa a XII. század óta ismeretes, a halott Krisztus tiszteletének újraéledésével, a XIV. század végén és a XV. században válik újra kedveltté. A széthúzott függönyű sátor, amely a csodás látványt kiemeli, először a németalföldi festészetben jelenik meg az 1430-as évek vége felé. A németalföldi művészet távoli hatása stiláris jegyeken érezhető, mint az angyalok megnyúlt arca vagy az Atyaisten ruhaszegélyének és dicsfényének drágaköves berakása. Németalföldi hatásra utal az oltár szárnyképeinek stílusa is.
~7~ A középkori Magyarország egész területén számos templomban láthatók gótikus falképek. A táblakép festészetet szárnyas oltárok képviselik. Kiemelkedők a csak képeit jelző monogramjáról ismert M. S. mesternek a passiót ábrázoló táblái a XV.-XVI. század fordulójáról az esztergomi Keresztény Múzeum tulajdonában. A szárnyas oltárok fő része az oltárasztal (mensa) és az oltárasztal hátsó oldalán, hosszába fektetett deszkaalapzaton (predella) felépített szekrény. Ez a középrész lehet festett táblakép is. A XIV. században és a XV. század elején gyakori volt Magyarországon a festett oltár, akárcsak Itáliában. A korszak legkiválóbb alkotása, amely összetett stílusának elemeiben, a különböző magyarországi stílustörekvések egyeztetésében és kifejezésében az ország központja felé mutat, Kolozsvári Tamás garamszentbenedeki festett oltára. Magas színvonalon egyesíti a franko-flamand udvari művészet kompozícióit, tájszemléletét, figuratípusait. A lágy tömegekbe rendeződő, gazdagon lehulló ruharedők, az akár szélsőséges érzelmektől áthatott arcok, a virágokkal telehintett tájak, a rövidülésben láttatott fejek nem pusztán stíluselemek, hanem személyes festői világ alkotórészei. A Trencsénből származó, 1440-1450 körül készült "házi oltár" kisméretű Madonna-ábrázolását a barokk korban megújított ereklyetartó keret a XIV. század végi kegyképekhez teszi hasonlóvá. A Madonna típusa is a kegyképek újabb átfogalmazásáról vall. Ezt erősíti meg koronájának drágaköves berakást utánzó domborítása, Mária és palást csatját megfogó gyermek Jézus közvetlen kapcsolata. A középkép és a szárnyak alakjainak stílusa között megfigyelhető némi eltérés. Bár kivitelezésük szempontjából igen közel állnak egymáshoz, a szárnyképek mégis jobban kötődnek a lágy stílushoz, míg a Madonnán az éles törésű ruharedők, a csavart fejkendő, a lefelé tekintő szemek a modernebb németalföldi törekvések hatására utalnak. Mária megnyúlt ujjainak finom rajzossága is bizonyítja, hogy a kép mestere a XV. század közepi magyarországi festészet legjobb alkotói közé tartozott.
Garamszentbenedek: Kálvária oltár (részlet, 1427)
Házi oltár, Trencsén (tempera, hársfa, 1440-50)
~8~ M. S. Mester: Mária és Erzsébet találkozása
A magyarországi késő gótikus festészet legjelentősebb mesterének, M. S. mesternek életével kapcsolatban ez ideig semmilyen írásos adatot nem ismerünk. A budapesti Szépművészeti Múzeumban őrzött Mária és Erzsébet találkozása c. képe bizonyságot tesz arról, hogy e nagy festő mily utolérhetetlen bensőséggel, meleg emberi érzéssel tudta a dráma komor akkordjai mellett a líra finom zengésű húrjait is megszólaltatni. Erzsébet alattvalói kézcsókkal köszönti Máriát, akiben Isten anyját ismeri fel. A szereplőkkel egységet alkotó idilli táj tovább fokozza a kép költői hangulatát. A Vizitációnak ez az ikonográfiai típusa, ahol a két szent nem Erzsébet házánál, hanem a szabad természetben találkozik, a németalföldi táblakép- és könyvfestészetben terjedt el legkorábban. Az előtérben ábrázolt virágok, az írisz és pünkösdi rózsa Máriaszimbólumok, MS mester képén a kompozíció sarokpilléreivé válnak. Ezek a "növényportrék" közvetlen természettanulmányokat feltételeznek, melyek többek között herbáriumok révén is terjedhettek. M. S. mester: Kálvária