2. oldal
Felsővárosi Harangszó
2015. január
A Nyugdíjas Klub karácsonyi összejövetele December 9-én délelőtt ismét összejött egyházközösségünk Nyugdíjas Klubjának tagsága a Hévei házaspár vezetésével. A díszteremben szépen feldíszített asztalsor és karácsonyi dallamok várták az érkezőket. Mindenki hozott magával egy kis harapnivalót, valamint egy ajándékcsomagot. A Miatyánk elimádkozása után ismert karácsonyi dalt énekeltünk, majd a decemberi névnapos és születésnapos társainkat köszöntöttük (a nők virágot, a férfiak Gyökössy Endre kis füzeteit kapták). A hozott finomságok felkínálása és elfogyasztása után megkezdődött az ajándékok kisorsolása. Mindenki kíváncsian és izgatottan bontogatta a csomagját. Megérkezett József atya is, akinek éves fáradozását és a templomi közösség összetartozását köszönték meg a klubvezetők. Ezután a nyugdíjas társaink egy pár idézetet, kis történeteket olvastak fel szórakoztatásunkra, majd kötetlen beszélgetések voltak. Áginak és Lacinak köszönetünket fejeztük ki a lelkes, lelkiismeretes, gazdag programok biztosításával vezetett klubéletünkért. Csoportkép készítésével tettük emlékezetessé ezt a napot. Az összejövetel végén áldott, kegyelmekben gazdag karácsonyt és boldog újévet kívántunk egymásnak. (Kelényi Feri és Marika)
Monspart Sarolta: Nagymamakönyv A jó nagymama sütit süt (vagy palacsintát), fürdet, ringat, pelenkáz, várat épít, cirkuszba jár (persze nem egyedül), simogat és simogat, hasfájást csillapít, sok mindent (de nem mindent) megenged, rajzol, mesél, bábozik, hógolyózik, bicajozik, táncol, ápol, hallgat és meghallgat, karácsonykor angyal, húsvétkor nyuszi, erdőbe kirándul, suttyomban zsebpénzt ad (mást suttyomban nem tesz), nem állít be váratlanul (ha mégis, jól időzíti), nem vesz túl drága ajándékot (csak néha), nem kritizál, nem ébreszt bűntudatot.
A jó nagymama bölcs, türelmes, nem szól bele a nevelésbe (csak egy kicsit), társasozik és sakkozik, támasz a gondban-bajban, nem öregszik (csak egy picit), állatkertben majmot etet, ismeri az etikettet, gyógyteát főz, gyógyszert bead, óvodából-iskolából hazaszállít, ideje tengernyi (igyekszik, hogy annyi legyen), nem sértődik meg (tudja, nem ő a főszereplő), titkot őriz, nem vár hálát, nem vár el semmit, csak szeret, szeret, szeret… És minden unokája bízvást azt hiheti, hogy ő a kedvenc.
Guy Gilbert atyától: egy nyolcéves kisfiú a nagymamákról... A nagymama olyan nő, akinek nincs gyereke. Ezért van, hogy a mások gyerekeit szereti. A nagymamáknak nincs semmi dolguk, hacsak nem az, hogy jelen legyenek. Ha sétálni visznek, lassan haladnak, nem rátaposva a szép levelekre és a hernyókra. Sosem mondják: „Menj gyorsabban!” Általában kövérek; de nem nagyon: vannak soványak is, ami miatt le tudnak hajolni, hogy bekössék a cipőnket. Tudják, hogy mindig kell egy második darab sütemény, vagy egy nagyobb darab. Egy igazi nagymama sohasem üt meg egy gyereket; úgy haragosak, hogy sírnak. A nagymamák mindig szemüveget viselnek, sőt néha – és ez meglepő – még a fogukat is ki tudják venni. Amikor egy történetet olvasnak nekünk, sohasem ugranak a végére, és nem neheztelnek ránk, ha többször akarjuk hallani ugyanazt a történetet. A nagymamák az egyedüli felnőttek, akiknek mindig van idejük. Sohasem annyira törékenyek, hogy ezt ki is mondják, még ha gyakrabban meghalnak is, mint mi. Mindenkinek meg kellene próbálnia szerezni egy nagymamát, különösen azoknak, akiknek nincs tévéjük.
3. oldal
Felsővárosi Harangszó
2015. január
Jótékonysági koncert templomunkban – december 6. A Karitász szervezésében került megrendezésre jótékonysági célból ismét egy szép koncert. Műsoron J. S. Bach, Mozart, Reinecke, Händel, Telemann és Hindemith művei szóltak. Felléptek: Farkas Erzsébet (hegedű), Kiss Melinda (brácsa), Szántó Katalin (fuvola), Tóth Anikó (brácsa) és Bögös Dániel (gitár); zongorán közreműködtek Lengyel Andrea és Csima Zsolt. A szép zenék mellé Csima Zsolt előadásában zenetörténeti ismertetést is kaptunk. Ezek a hangversenyek a jótékonysági cél mellett lehetőségek „kis művészeink” bemutatkozására. Sok próba és áldozatos munka van mögöttük. Ilyenkor nemcsak plébániánk hívei, hanem kívülállók is jönnek. Örömteli esemény volt, hogy Nagy Enikő zenetanárnő is eljött, és meghallgatta a fellépőket. Ő mint szakértő nagy elismerést tanúsított irántuk. Felemelő élmény volt ez a koncert; különösen megragadott mindnyájunkat Piazzola Ave Mariája Csima Zsolt és Kiss Melinda interpretálásában. Köszönjük a Jóistennek, plébános atyánknak és a művészeknek! (Szeretettel Hatásné Anikó)
Missziós szentmise – december 5.
A 2014-es év utolsó „missziós szentmiséjének” meghívott vendége Blendina verbita nővér volt. Indonéziából, Timor szigetéről származik. Timor, ahol született és élt, tiszta katolikus sziget. Az első keresztény misszionáriusok Hollandiából, majd Portugáliából jöttek. A verbiták pedig éppen most száz éve érkeztek hozzájuk. Blendina nővér családjából már heten szerzetesek. Ő maga nem is gondolt erre a hivatásra, tanár szeretett volna lenni. Kilenc éves korában lett elsőáldozó. Nagyon félt a gyónástól. Látta viszont, hogy egy hívő minden hétvégén gyónik. Beszélgetett vele, és ez a testvér azt mondta neki, hogy csodálatos az a megtisztulás és lelki béke, amit minden szentgyónás után érez. Így lett a saját szentgyónása után is. Továbbra is a tanításra készült, de nem ez volt az ő útja. Náluk az a szokás, hogy minden csütörtök este új papi és szerzetesi hivatásokért imádkoznak. Édesapja imádkozott érte. Mikor megérezte a hívást, jelentkezett a verbita nővéreknél. Édesanyja nehezen adta beleegyezését. A hivatásához az a gondolat segítette, hogy még mindig nagyon sok ember nem is meri Istent, Jézust és Isten nagy-nagy szeretetét. A verbiták karizmája pedig Istenhez elvezetni minél több embert. A noviciátus elején minden jelölt három országot kap, amiért imádkozik a Szentlélekhez. Ő Ausztráliát, Angolát és Brazíliát kapta. Aztán örökfogadalma évében, nagy meglepetésére, Magyarországot kapta, amelyről semmit sem tudott. Elkezdett érdeklődni, és
azt hallotta, hogy az egy kommunista ország. Az interneten próbált tájékozódni, és akkor egy festményt látott, amelyen Szent István király felajánlja országát és koronáját Szűz Máriának. Ezután szívesen elfogadta küldetését Magyarországra. Tanúságtétele végén még elmesélte, hogy Mélykúton volt egy családnál, melynek férfi tagja soha nem járt templomba. Szép püspöki ünnepség készült, többször hívta János bácsit, aki végül elfogadta a meghívást. Ez az igazi boldogság: Istenhez hívni az embereket – mondta. A szentmise végén József atya megköszönte Blendina nővér beszámolóját, és azt kívánta neki, hogy még sok János bácsit vezessen sikeresen a Jóistenhez. (Szeretettel: Hatás Anikó) Indonézia: köztársaság Területe: 1.994.443 km² Népessége: 227.943.000 fő Fővárosa: Dzsakarta (Jakarta) Pénzneme: rúpia Nyelvek: bahasza indonéz, angol, holland, jávai helyi dialektus Vallások: szunnita muzulmán 88%, protestáns 5%, római katolikus 3%, hindu 2%, buddhista 1%, egyéb 1% A „missziós szentmiséken” nemcsak a hivatások történetével ismerkedhetünk meg, hanem távoli földrészekkel és azok lakóival is.
Segíts, hogy segíthessünk! Talán ez lehetne a mottója karitasz-csoportunk idei évének. Ugyanis anyagi hátterünket teljes egészében a felsővárosi hívek adományai teremtették meg. Karácsony-év vége tájékán mindenki számadást tart, tervez. Ezért gondoltam – mivel ez mindnyájunk közös ügye – beszámolok 2014-es tevékenységünkről. Ebből mindenki maga döntheti el, mennyiben tudott részt vállalni mások segítésében. Ha szétnézünk környezetünkben, észre kell vegyük azt a szakadékot, amely egyre tágul az anyagi jólétben élők és a nélkülözők között. Egyházközségünk aránylag szerencsés, mert – legalábbis tapasztalataink szerint – kevés a nagyon szegény sorsú. Mi az egyházközségünk területén élő, s valóban hozzánk tartozó rászoruló idős-beteg embereket és nagy családokat célozzuk meg segítő szándékunkkal. Tudjuk, hogy az ország más területein sokkal nagyobb szegénységben élnek emberek, de az ő sorsukat nem vállalhatjuk fel innen Budafokról. Bár mindenképpen támogatjuk azon kezdeményezéseket, gyűjtéseket, melyek ünnepek előtt néhány célterület megsegítését szolgálják: Rákóczi Szövetség,
4. oldal
Felsővárosi Harangszó
2015. január
Abaújkéri Nevelőotthon. Nézzük címszavakban azokat az akciókat, melyek – a hívek nagylelkűségének köszönhetően – megteremtették a segítségnyújtás feltételeit: kokárda-vásár, nagyböjti tartós élelmiszer-gyűjtés, nagyböjti és adventi jótékonysági koncert. Ez utóbbi alkalmakról szeretnék bővebben megemlékezni, hiszen itt többszörös segítségről és élményről van szó. A fiatal művészek plébániánkon nőttek fel, nagy öröm látni tehetségük kibontakozását, igazi művésszé válásukat. Nekik is jó alkalom közönség előtt játszani, hiszen erre kevés a lehetőségük az Akadémián. A közönség a művészi élményt adományaival köszönheti meg, melyet teljes egészében az ünnepi ajándékozásra fordítunk. Ezek a koncertek már túllépték plébániánk határait, hiszen rendre megjelenik a hirdetés a kerületi sajtóban, a nagyböjti koncert után a Promontor TV riportműsort is közvetített. Úgy érzem, aki akár csak egy koncertet is végighallgatott, igazi művészi élménnyel távozott. Utolsó akciónk volt az adventi koszorúkészítés és -árusítás. A templomunk bejáratánál kihelyezett KARITASZ feliratú és a Szent Antal-perselyben is mindig találunk adományokat. Nézzük, mire fordítottuk a befolyt összegeket. Két nagy ajándékozási akciónk a húsvéti és a karácsonyi. Örömmel számolhatok be arról, hogy évről-évre több csomagot tudunk összeállítani, karácsonykor 40 darab lelt gazdára. Már második alkalommal egy-egy vásárlási utalvánnyal járultunk hozzá a nagycsaládok tanévkezdési gondjainak enyhítéséhez. Sajnos arra nincs módunk, hogy bárkinek rendszeres anyagi támogatást nyújtsunk, néhány rendkívüli adománnyal azonban tudtunk segíteni akut probléma megoldásában. Továbbra is él faliújságunk az előcsarnokban – bátran kérjenek és ajándékozzanak még használható eszközöket, szolgáltatásokat. A megajándékozandók listája nem végleges, bárki kerülhet sajnos ma olyan helyzetbe, hogy segítségre szorul, ezért kérjük, ha tudomást szereznek szorult helyzetbe került szomszédról, ismerősről, családtagról, jelezzék nekünk. Végül szeretném megköszönni mindenki bármilyen formájú és mértékű segítségét, imáját. Az Úr biztosan többszörösen fizeti majd vissza. Mindenkinek Isten áldásával kísért békés Új évet kívánok az egész csoport nevében. (M. Wágner Katalin)
A hűség mint életforma Egyházközségünkben, decemberben két számunkra kedves baráti házaspár ünnepelte 50. házassági évfordulóját, vagyis aranylakodalmát. Ilyenkor az ember elgondolkozik azon, hogy milyen szerencse, hogy ilyen házaspárokat ismerhetünk, és hogy a Jóisten mennyi kegyelmet adott nekik ez idő alatt, hogy ezt a szép ünnepet megérhették. Hűségesnek lenni érdemes az élet minden területén, mert Isten biztosan meg fogja hálálni a mi hűségünket, hiszen Ő hűséges Isten. A hűség nem azt jeleni, hogy elvekhez, feladatokhoz vagyok hű. Ez inkább kötelességteljesítés vagy kitartás. A hűség mindig személyes, egy másik emberhez fűz. A hűség a szeretetből következik. Csak ahhoz tudok hűséges lenni, akit szeretek. A hűségben ott rejlik a vágy, hogy minden bizalmamat abba helyezzem, akit szeretek, és kész legyek mindig meghallani társam hívását, akihez kötöttem magamat. (Anselm Grün). A hűség nem valami statikus dolog, hanem olyan készség, amivel az ember útnak indul, s erejéből a saját személyes változásai ellenére mégis hű és megbízható tud maradni. Hűséggel találkozhatunk az állatvilágban is. Ennek a hűségnek is mindig a szeretet az alapja. Az interneten találtam Beni kutya történetét, talán sokan olvasták is, de akik nem, azoknak szívesen közreadom. „Beni története úgy kezdődött, mint egy mese vagy egy álom…
Élt Budapest XVI. kerület Villő u. 9. számú házban egy cukrászmester és a kutyája boldogan és nagy-nagy szeretetben. De az álom rémálommá változott, mikor a cukrászmester meghalt. A házat hajléktalanok szállták meg, aki megverték és elüldözték a kutyát, miután kifosztották a házat, azt fel is gyújtották. Így lett Beni hajléktalan és kóbor kutya egyidejűleg. Egy szokványos történetnek itt vége lenne, de Beni nem nyugodott bele, hogy elüldözzék, és évekig visszajárt volt otthonához. Beni a 10. számú ház kapualjában vert tanyát, ahonnan rálátott régi otthonára, és leste, várta, hogy mikor jön vissza szeretett gazdája. Az évek teltekmúltak, de Beni kitartóan és hűségesen várt! Beni kedves, barátságos kutyus volt, hűsége meghatotta a környék lakóit, akik megszerették, és enni-inni adtak neki, az állatorvos pedig ingyen gyógyította, ha beteg volt. A kutyabefogók sokszor üldözték, de fiatal korában esze és ügyessége, idős korában az emberek segítőkészsége miatt sosem tudták elfogni. Tíz hosszú év telt el így, amikor a kerület lakói azzal a kéréssel fordultak az Önkormányzathoz, hogy ne üldözzék a kutyát. Az Önkormányzat Beni hűségét elismerve eleget tett a kérésnek, és a polgármester ünnepség keretében menlevelet adott Beni részére. Így lett Beni az Önkormányzat kutyája. Újabb két év telt el immár békében, amikor 2014. március 13-án Beni hűséges szíve megszűnt dobogni. Beni ekkor találkozott ismét szeretett gazdájával, és
5. oldal
Felsővárosi Harangszó
most a Mennyországból együtt figyelik, hogy mi, gyarló emberek valamit tanultunk-e Beni hűséges életéből. Beni halála után egy óvónő kezdeményezte, hogy ezt a 12 évnyi hűséget szoborba kellene önteni. Négy hónappal később emelték a domborművet, melynek elkészültéhez sokan hozzájárultak, elsősorban R. Törley Mária szobrászművész, aki a szobrot ingyen elkészítette. Az emlékművet ott állították fel, ahol Beni élt és
2015. január
szeretett tartózkodni. Beni szeretetével összekovácsolta a környék lakóit, példát mutatott hűségből és odaadásból.” A hűség egy csodálatos készség. Tetten érhetjük a Hűség Angyalát, aki képessé tehet erre a mindent legyőző hűségre, hiszen mi magunktól képtelenek lennénk rá. Hűséges és boldog Újévet kívánok mindnyájatoknak. (Herczegné Marika)
„Karácsony ünnepén…” Karácsony ünnepén piros, fehér, zöld és arany színekbe öltözik a keresztények otthona. Ezek a színek jelennek meg karácsonyfánkon, asztalterítőnkön, szeretet-ajándékaink csomagolópapírján. A zöld a remény színe, az örökzöld karácsonyfenyő a halhatatlanságot szimbolizálja. Az élő fa az életfa megjelenítése, ezért is ne használjunk műanyag karácsonyfát, hanem inkább vegyünk gyökeres fenyőt, ami Karácsony elmúltával cserépben vagy kertben tovább élhet. Évek alatt egész fenyőerdő hirdetheti régi karácsonyaink emlékét. A karácsonyfára (főleg, ha gyökeres) ne tegyünk sok díszt, csak annyit és olyat, ami az ünnepet szimbolizálja: mézeskalácsot, aranydiót, vagy ezt idéző arany üveggömböket. Az arany: az ünnep rangjára utaló szín, helyettesíthető színe lehet (ahogy a keresztény képzőművészetben) nálunk is az ezüst és a narancssárga (de nem a citromsárga, mert az az irigység színe). A piros az életet jelentő vér és az öröm színe, ezért piros üveggömböket vagy szíveket is akaszthatunk a karácsonyfára. A fehér (a tisztaság, a gyermeki ártatlanság színe) elsősorban a szaloncukor papírjának és a karácsonyfagyertyának a színében van képviselve karácsonyfánkon. Ha nem a fára, legalább mellé igazi gyertyát tegyünk! A Szenteste gyertyagyújtásának lélekemelő hangulatához az élő láng látványa feltétlenül hozzátartozik. Ne felejtsük el az ünneplésre hívó és jelt adó kis csengőt a fára vagy a fa alá tenni! És persze, katolikus családban ott van a fa alatt a Betlehem is, Jézus születésének Assisi Szent Ferenc óta szokásos megjelenítése. Lehet ez gyerekek által készített gyurmafigura-csoport vagy rajzolt, kivágott gyermekrajz vagy a karácsonyfa törzséhez támasztott szép képeslap is. A karácsonyfa alá szoktuk tenni a családtagjainknak szánt ajándékokat, amiket a Szentestét köszöntő ének és ima után személyesen szoktunk átadni, ennek ellenére illik őket becsomagolni és kísérő cédulával ellátni. Így szerez ajándékunk háromszoros örömet: magán az ajándékon kívül öröm az ünnephez illő, szép csomagolás, melynek bontogatása késlelteti és fokozza az ajándék hatását, a kísérő cédula pedig megörökíti. Igyekezzünk olyan képecskét, olyan személyhez szóló jókívánságot, bibliai idézetet vagy verset találni, hogy a megajándékozott érdemesnek találja emlékei között őrizni azt. Ajándékozási szokásaink nagyrészt az ókori rómaiaktól erednek, akik úgy tartották, hogy az ajándékozásra egyenesen istennők vigyáznak: a görög Khariszok római megfelelői a 3 Gratia. Martialis római költő verseiből azt is tudjuk, mit illik és mit nem illik ajándékba adni. Ezek az elvek ma is, a karácsonyi ajándékozásra is érvényesek. Adhatunk ajándékba édességet, csemegét – ezek az ünnep édes voltát hangsúlyozzák, míg az ünnep szépségét emeli ki minden, ami esztétikai örömet jelent: dísztárgy, szépítőszer, asztalnemű, szép formájú használati tárgy, ékszer, esetleg ruhaféle is, de alsóruha még hozzátartozónk esetében sem illik ehhez az ünnephez. A karácsonyi idő békességére utalnak a jó időtöltés kellékei: jó könyvek, köztük vallásos könyvek, lemezek, kazetták, aztán hobbi-kellékek, de ne durva játékszerek, ne zajos technikai eszközök legyenek! És semmiképp ne ajándékozzunk szúró, vágó szerszámokat, mert ezek aztán végképp nem illenek a Karácsonyhoz! És ne felejtsük el, hogy a vettnél becsesebb a saját készítésű ajándék, amiben benne van a munkánk, kézügyességünk, ízlésünk, szeretetünk…. És mi legyen Szentestén az ünnepi asztalon? Karácsonyi dísz. Gyertyatartó (Szűz Mária-jelkép), égő gyertyával (ami Krisztusjelkép). Fehér virág, pl. egy szál fehér rózsa. Ez is Mária-szimbólum, de a mennyországra is emlékeztet, mióta Dante azt írta, hogy fehér rózsában pillantotta meg a mennyországot. Bármilyen fehér vagy piros virág karácsonyi örömet szerezhet, különösen, ha magunk hajtattuk a fehér jácintot vagy mikulásvirágot. Földes cserepet azonban ne tegyünk a terített asztalra! Inkább gyümölcsöstálat karácsonyi gondolatokat ébresztő gyümölcsökkel. Piros alma: a bűn és a bűnből való megváltás, helyettesítő gyümölcse a körte. Szőlő: Krisztus önfeláldozása. Dió: Krisztus keresztje és drága gyümölcse. A diót helyettesítheti a mandula is, és megjelenhet asztalunkon diósbeigli alakjában is. Párja – a mákos beigli a mák szimbolikájának megfelelően a bűnbe merültek bódult álmára, illetve felébredésére utal. A piros almából asztaldíszt is készíthetünk, ha szára helyére fehér gyertyát illesztünk. Akár minden teríték elé tehetünk belőle egyet. „Gyertyatartót” készíthetünk tobozból is, ami a maga csodálatos formája miatt a tökéletesség szimbóluma, és illata a korábbi századokban sokféle betegségre használt gyógyító hatását juttathatja eszünkbe. Karácsony napján (a régi hagyományt folytatva) templomban megáldott kalácsot tegyünk családunk asztalára. A kalács már az ókorban a születésnap kelléke volt, így Jézus születésének ünnepléséhez jól illik, a „kalácsszentelés” szokása pedig nemcsak felidézi, hanem egyenesen otthonunkba viszi Isten áldását. (Szőke Ágnes)
6. oldal
Felsővárosi Harangszó
2015. január
