A NEMZETSÉGALAPITÓ SZÉCHENYI GYÖRGY

A NEMZETSÉGALAPITÓ SZÉCHENYI GYÖRGY Irta: K O V Á T S Á G O S T O N Ez a p o m p á s t ö r t é n e l m ia r c k é p m u t a t v á n ys z e r z ő N e m z e t és n e m z e t s é g (Egy p r o g r a m m története) c. m u n k á j á b ó l , m e l y b e n a „legna­ g y o b bm a g y a r " ,S z é c h e n y i István őseit v o n u l t a t j a fel, k i m u t a t v a S z é c h e n y i István n e m z e t ié r z é s é n e ké s af ő u r in e m z e t s é g é r d e k e i n e k k a p ­ csolatát illetve a n n a ke m e z e k t ő l való f ü g g é s é t , r á m u t a t v a ezáltal S z é c h e n y i István r e f o r m p r o g r a m j a k ö v e t k e z e t e s k e r e s z t ü l v i t e l é n e k re­ f o r m j a i o l i g a r c h as z á r m a z á s á b a n rejlő gátlásaira is.

Házasságlevetek, adás-vételi szerződések, végrendeletek, kötelezvé­ nyek, folyamodványok, határ- és osztálypörök, elkövetett és elszenvedett harácsolások és hatalmaskodások igazolása avagy miattok való panaszok százai töltik el az okmányokat, melyeket történetiróink a nem-nemes s en­ nélfogva a nemzetként elismert osztályon kivül maradt Széchenyiekre v o ­ natkozólag, a XII. századtól kezdve egészen a X V I I I . század elejéig, für­ kész szorgalommal gyüjtöttek össze. V é g r e 1620-ban megszólal egy bizonyos Széchenyi Lőrincz, hogy az országos eseményeknek a maga családi körében való keserves visszahatá­ sát, ezekbe a z egyszerü szavakba foglalja: „Anno 1620 jöttünk ki Széchenyből, atyámmal Széchenyi Mártonnal mentünk Gyön­ gyösre lakni... akkor Bethlen hada megégette a Széchenyi házunkat." Ez a családtörténeti szerény feljegyzés a többi okmányokkal együtt s még Lőrincz apjának, Széchenyi Mártonnak, ugyis mint Ferdinánd ki­ rály tisztjének a török elleni háborúságban történt halála is, okvetlenül feledésbe veszett volna, ha az elesett derék vitéznek Lőrincz fián kivül nem lett volna még egy másik, György nevű idősebb fia is, aki végül kikényszeritette a Széchenyiek számára a történelem hosszan tartó, SZIVÓS megemlékezését. De még e nevezetes György fiatalságának három évtize­ de is nyomtalanul veszett ki a történelemből. N e m tudunk róla hol járt, mit csiniált, amig végül harmincegynéhány esztendős korában be nem, állt Esztergomban papnövendéknek. Ott érte szerencsében bővelkedő életének első szerencséje, amikor megnyerte Pázmány Péter kegyeit, ki a tehetsé­ ges lévitát a Pázmány alapitványából épült bécsi papnöveldében helyezte el. S a második akkor, mikor szinte negyven esztendős korában elvégezte tanulmányait és magával együtt édes anyja, valamint Lőrincz öccse szá­ mára is elnyerte a nemességet, illetve, mint a Széchenyiek egyik házi tör­ ténetirója hizelgően, a Széchenyiek hiteles papirok hijján meg nem álla­ pitható, legalább is kétessé vált régi nemességét ujra érvénybe emelte. A szerencsés eseteknek e megismétlődése aligha lehet véletlen. Mert akármivel töltötte is Széchenyi az ifjuságát, nem lehet róla józanul felté­ telezni, hogy meg ne ismerte volna a hadi életet s hogy az asszony és a pénz kisértései ne kerülgették s meg is ne ejtették volna. Előmenetelét és sikereit tehát éppen nem bölcsészeti vagy esztétikai ismeretének köszön­ hette, melyekből a bécsi egyetemen nyerte meg a bakkalaureátusi, hanem igenis a világi életben sokat forgolódott ember ravaszul vezérelt becsvá­ gyának és okosan alkalmazkodó képességének. Stendhal tollára méltó feladat volna leirni a már nem fiatal, nagyKORUNK 14. évf. 913-1008.

eszű és nagytapasztalatú Széchenyi Györgyöt a pelyhes arcu papnövendé­ kek között, amint cellákban, folyosókon, refektoriumokban, tantermekben, amint a szeminárium szédült sétákban ezerszer is körül-körül kerengett udvarán s lesütött szemmel, térden csuszva és fohászra kulcsolt kezekkel még a templom kövén is, hol buzgalmával, hol mértékletességével, hol szorgalmával s ha kell hizelgésével és intrikáival, mindig, mindenképpen és minden módon arra törekszik, hogy magára vonja legbefolyásosabb föl­ jebbvalóinak jóakaratú fiigyeimét. Mindazonáltal Széchenyi, mint fölszentelt pap s mint nemes ember sem szabadithatta fel oly sokáig féken tartott ambicióját. Mert Pázmány Széchenyit, előbb, mint sellyei papot, utóbb, mint esztergomi kanonokot hol az egyház birtokainak, hol az egyházmegye kormányzatának vezetésével bizta meg. Ebben a függő helyzetben szinte tiz esztendeig gya­ korolta az engedelmességnek ajakösszeszoritó erényét. N e m könnyen s na­ gyon is maga ellenére. E z az elnyomott ifju- és férfi-kor nem is mult el fölötte hatástalanul, mert még évek mulva is, mikor mint püspöknek fülé­ hez ér a gyakori helyváltoztatások miatt zugolódó plébánosok panasza, saját tapasztalatainak fanyar emléke érzik ki ridegen rendelkező szavá­ ból: „Sic fit, sic debet fieri, ez igy van, ennek i g y kell lenni, az egyháznak legengedelmesebb fiai vagyunk". Igaz, hogy ebben az engedelmes szolgálat­ ban, mint a fönnmaradt okiratok bizonyitják, ugyancsak megtanult gaz­ dálkodni s ami a gazdálkodással együtt jár, emberekkel bánni, rendet tar­ tani s főleg rendelkezni is. Végre, mint zólyomi főesperes önálló hatáskörre tett szert, mely azon­ ban aligha elégithette ki az 50. éve felé járó embert. Mégis fiatal becs­ vággyal, de az érett ember önuralmával látott munkához. Nincs haszno­ sabb, mint a még töretlenül friss ambiciónak s az önmérséklő fegyelemnek ez a keveréke, különösen, ha valaki oly higgadt meggondolás után teszi fel jövőjét egy tétre, mint Széchenyi György. A k i okosan kockáztat, az nyer. A zólyomi esperes tehát azon kezdi, hogy a sajátjából visszaváltja az esperesség zálogban levő birtokait, jövedelmét templomépitésre fordit­ ja, kispapokat nevel... A feljebbvalók megnyerését célzó s már a szemináriumban sikerrel alkalmazott taktika beválik az életben is, — a király s az egyházi előljá­ rók örömmel értesülnek Széchenyi érdemeiről, kit egymást követő két év­ ben előbb pécsi, majd csanádi püspöknek léptetnek elő. Ezek a püspöksé­ gek azonban török hódoltság alatt lévén, nem jelentenek a püspök szá­ mára sem függetlenséget, sem pedig, amire leginkább vágyott, püspöki jövedelmet. Legföllebb, ha hatásköre tágul, mert Rákóczy György táma­ dásainak idején, az országos politikában is fölhasználják képességeit, mi­ dőn hol a király megbizottjaként, hol a kancellária vezetőjeként vesz részt a linci békét megelőző tárgyalásokon. Mégis még három évig kell türelmetlenségét türtőztetnie, amig az uralkodó kinevezte veszprémi püspöknek. 56 éves, amikor végre-valahára szabadjára eresztheti oly sokáig féken tartott s oly nehezen visszafojtott becsvágyát. Amikor végre-valahára azt teheti, amit akar, megvalósithat­ ja ifjukori álmát s vásárolhat házat-földet, ha nem is a maga, de az anyja meg a testvére számára, kiket püspöksége első évéiben Galgócon egy ház­ zal s a házhoz mindjárt egy nyitramegyei faluval is megajándékozott. A Széchenyiek ez időben költöztek Gyöngyösről Galgóczra, utóbb Nagyszombatra, majd Györbe s Lőrincz ur számadási könyvében 14 tal­ lérért vett pallos, aztán egyremásra összevásárolt aranypallos, aranyszablya, meg a képfaragónak és képirónak adott honoráriumok s a „Palkó fiamnak" veres köpenyére hat talléron vett ezüst gombok, meg a Márton fiu négy forintért vett veres köpenyege szolgálnak a későbbi olygarchák

fényűző udvartartásának egyenlőre még fölöttébb szerény bevezetéséül. Széchenyi viszont, már mint veszprémi püspök, mindjárt első jószág vásárlásaikor alkalmazza mindvégig oly sikerrel gyakorolt taktikáját, hogy amit az atyafiság számlájára vásárolt, azt bőséges közadakozások­ kal ellensulyozza. Amikor 5 évi várakozás után végre a pápa is megerősi­ tette püspöki kinevezését, már javában épültek Széchenyi jóvoltából a sümegi templom és zárda, melyeket Széchenyi e g y évvel később, felszen­ telése napján, az egyház legfőbb méltóságának és a legfényesebb nevű magyar főuraknak jelenlétében, mint uj püspök, maga szentelt fel a legünnepibb formák közt. A háromnapi ünnepségről, mely gondoskodott az összes lelki, szellemi (mert az ünnep második napján disputatio folyt) és testi javakról, azt irja annak egyik résztvevő tanuja, hogy: „Minden bő­ ven volt, megittunk 38 hordó bort, megettünk közel 500 bárányt, az em­ berek 17, 18, 19, 20-as számmal ültek egy-egy csoportban." Mint látni, a szegény és nem-nemes család sarja ugyancsak beletanult az egyházi és nemesi kiváltságolt rendek stilusába, — mai szóval: az uri tempóba. S még ezenfelül tudott valamit, amit nem tudnak azok akik rangban és hatalomban születtek s kiknek ennélfogva nincs szükségük az uj nemeseknek és uj gazdagoknak boldogulását s főleg anyagiakban való előmenetelét minél jobb összeköttetésekkel, minél több lekötelezettel (ne feledjük el, hogy a püspök a sümegi ünnepség legelőkelőbb vendégének hi­ telezője volt) s minél nagyobb anyagi áldozatokkal igazoló tudományára, melynek Széchenyi mindvégig diplomatikus nagymestere, valósággal egyen­ sulyozó bűvésze volt. Mert a veszprémi püspökből győri püspök lesz, majd e méltóságának megtartásával cimzetes kalocsai érsek (hajh, Kalocsa ugyancsak török fennhatóság alatt v a n ! ) s végre 22 évi győri püspökség után, 93 éves korá­ ban kinevezik esztergomi érsekké — s e hosszu idő alatt, mintha az elmu­ lasztott évtizedeket akarná pótolni, nem szűnik meg a vásárló adakozás­ ban s adakozó vásárlásban való serénysége. Széchenyi csak a kincstár­ tól 13 jószágot vásárolt, hatot Eszterházy Páltól, négyet Draskóczy gróf­ tól, hármat a Lippay családtól s azonfelül még uradalmakat, kuriákat, birtokrészeket Batthyányiaktól, Csákyaktól, Czirákyaktól, Festeticsektől, Forgáchoktól, Káldyaktól, Péryektől, Méreyektől, Ordódyaktól, Perneszyektől, Petheőktől, Révayaktól, Zichyektől, emellett a világi kezekre jutott sávniki, borosmonostori, szent-gotthárdi apátságokat és a vágujhelyi pré­ postságot is visszaváltotta, részint zálogban, részint örök áron főpásztori működésének 47 esztendeje alatt összesen 1.400.000 forintot költött jószágvásárlásra. Ezenközben nem szűnik meg bőségesen juttatni aján­ dékaiból és alapitványaiból a kincstárnak, az országnak, a templomoknak, papnöveldéknek, — a jezsuiták, dominikánusok, franciskánusok, karme­ liták, misericordiánusok, szerviták, kapucinusok, minoriták, paulinusok, trinitáriusok s a Szent Ágoston, Szent Klára, Szent Orsolya szűzek ko­ lostorainak épitésére v a g y alapitványaik gyarapitására, iskolák, konviktusok, kórházak, többek közt a rokkant katonák pesti kórházának épitésére is, mely előbb, mint Károly-kaszárnya, utóbb, mint Városháza, mindmai­ napig a főváros legnevezetesebb épületei közül való, — koronázási aján­ dékra, a bécsi őrség zsoldjára, a győri bástyára, egyéb erőditési művekre és várakra, s ha arra kerül a sor, nagy pénzeket nyom Lipót vagy Jó­ zsef királyoknak feléje tartott felséges markába, de a legmagasabb jóin­ dulatnak közvetlen biztositása mellett, éppen nem tartózkodik annak köz­ vetett módjától, a királyi tanácsosok megvesztegetésétől sem. Ád, hogy nyugodt lelkiismerettel vegyen, — sokat ád, hogy többet vegyen, — mert keze alatt még egy-egy nagylelkű ajánlat is hasznot hajtó üzletté válik. Igy például, ha felajánlja az országgyűlésnek, a Zsigmond király által el-

zálogositott felvidéki városok visszaváltását, e hazafias ajánlat feltételéül nem mulasztja el kikötni, hogy a visszaszerzett területek jövedelme felől élethossziglan maga akar rendelkezni. Széchenyi nemcsak jószág- és pénzszerző, hanem annak, amit szer­ zett, leggondosabb sáfárja. Munkalázban égő szemének vizsga tekintete elér uradalmainak káprázatos során végig, minden egyes jobbágyának minden egyes telkecskéjére. Még oda is, ahol sohse járt. Ha például N ó g ­ rádmegyének sógorsági-komasági szolidaritásban összetartó nemesei a. megyei közigazgatás költségeire szánt u. n. házi adóval sulyosabban ter­ helik a Nógrádban fekvő Széchenyi-féle uradalmak jobbágyait, mint a magukéit, mert az urak abban bizakodtak, hogy ez a többlet elkerüli a győri, rákosi vagy pozsonyi palotáiban, szóval Nógrádtól messzire rezideáló, sok jószágú, sok jobbágyú érsek figyelmét, akkor a j ó nógrádi táb­ labirák ugyancsak félreismerték Széchenyit. A győri püspök u. i., ha ideig-óráig be is fogta fülét a jobbágyok keserves panaszai elől, mert egész egyszerüen nem hitte el nekik, hogy két-három annyit fizetnek, mint akik­ nek urai „ott kegyelmetek közt laknak", — de most „akarom tudtára adni kegyelmeteknek nemes uraimék" — s e ludbőröztetően erélyes fe­ nyegetés után, valóban tudtukra adja, hogy ő nem az az ember, akivel packázni lehet, mert „nem mulattam el, ne vizsgálnám a dolgot s alkal­ masint ugy találtam s ugy találom hogy nagyobb biztonság okáért rövid nap az inquisitio (a helyszini vizsgálat) is meg lesz. Bizony nehezen szen­ vedem. Hát ez az érdemem kegyelmeteknél. Ilyet sehol másutt nem cse­ lekszenek. Maga van Isten által 20 vármegyében jószágim, ezt el nem mű­ velik...", — s az Isten által való földesurnak levele végén nagyot csattan az ostor: „az is lehet benne, hogy én pápista vagyok és pedig pap". A m i annak a ténynek fenyegető körülirása, hogy ugy is, mint pápistának s ugyis, mint papnak, épp elegendő hatalom van a kezében, hogy „Isten á l tal" móresre tanitsa a nógrádmegyei számitást a győrmegyei gazda nél­ kül megejtő eretnek nemeseket. Kegyetlen hitelező, ki az adóssal szemben nem ismer kiméletet. A Nádasdyaknak, Eszterházyaknak jó kamatra kiadott százezreket épp oly pontosan behajtja, mint a szegény földhöz ragadt Salamon György, Csáky Pál, Sily György és Szanyi Mihály téti telkes jobbágyokon a 169 forint 58 dinárnyi, öt év óta elmaradt tizedet. Hol a soproniak kvárta-jegyzékét kéri az érsek, hogy számon tarthassa a fizető és a nemfizető jobbágyokat, hol meg azon akad fenn, hogy a jobbágyok is halandók s hogy aki meghalt, nem fizet, habár a föld megmarad utána, melyet élők foglalnak le s mű­ velnek meg, de épp oly kevéssé fizetnek, mint a halottak. S ha dézsmál­ nak is, természetben teszik azt s nem kikötés szerint, pénzben. A z öttevényiek meg éppenséggel irtás cimén nem adóznak, pedig a kujonok nem is irtottak, hanem gyepet szántottak fel. „Tudom, hogy lator a jobbágy" — ez a Széchenyi kiindulópontja és e szerint cselekszik is. Törvény elé ci­ tálni a parasztot, karhatalmat küldeni rá, igy válogatják egymást S z é ­ chenyinek a legkülönbözőbb periratokra sajátkezűleg rávezetett kedély­ telen megjegyzései. Amikor a széplaki jobbágyak, akik alighanem megkárositották, m a ­ gukra vonják földesuri neheztelését, ez a különben oly józanul számitó és zord megszólalású főpap, szitkos haragjában valósággal festői, kajánul irónikus játékot űz a fenyegető szavakkal: „Jaj azoknak... azt én soha nem szenvedhetem. Vigyék Sopronba feleségek minden portékáikkal együtt. Széplak Rutlak leszen, azt én nem szenvedhetem tovább..." Ennél a nagystílű embernél, ha arra kerül a sor, senki sem tud ki­ csinyesebb lenni. E z a vagyonszerzők titka. Ha pl. földesuri joga, h o g y asztalát Szombathely városa lássa el gyümölccsel és a városi hegymester

megtagadja a püspöki pater követelését s az másodmagával tér vissza, hogy szőlőt és barackot szedjen, de a városi szőlőpásztorok elűzik s el is verik, akkor Széchenyi nem rest, maga tesz panaszt a város közgyűlésén. Senki se merje kétségbevonni földesuri jogait. Majd ő már megtudja, kik azok a renitens pásztorok, követeli azoknak a püspöki várba való beszol­ gáltatását: „Ihon látják immár kicsodák és micsodák a szombathelyiek, csak egynéhány barackért is, kiben a disznóknak is elég jutott az idén, mit nem miveltek Urok böcstelenségére." Érdekeit oly szenvedéllyel védi, hogy kiadott parancsaiban rég ha­ lott jobbágyhajcsárok és jobbágyok vetéseinek, aratásainak és szüretei­ nek szine, szava, szaga veritékesen elevenül, rikit, kiált és párolog a negyedfélszáz év előtt kiégett nap alatt a magyar mezőkön, legelőkön és dom­ bok menedékén: „Szent-Miklóson csak meg nem metszette a szőlőket az a veszedelmes fi, Radics István; immár kapáitassa meg kegyelmed kétszer legalább. Istenemre is kérem, Kegyelmed viseljen gondot rá, szinte ugy más hegyeken való szőlőkre; és mivel mint a komló oly termett, hadd le­ gyen gondviselés a kötözésre és karókra. Ha az ilyenekre gondot nem vi­ sel Kegyelmed, inkább hagyon békét mindeneknek, adja tudtomra. Szám­ talan karó kell ott, kik ha nem lesznek, a szőlő is elvész róluk." A r r ó l is gondoskodik, hogy instrukciói ne vesszenek kárba hasztalan papiron: „ember kell a gátra, az okosság, emberség vezérel mindnyájun­ kat mindenre, — héjába való az instrukció, ha ez nem lészen." A ma­ gunkfajta kapa-kerülő szinte szégyell magát Széchenyi György előtt, hogy hasznot hajtó munka helyett, ennek a nagy munkás embernek karakterké­ pét dirib-darab idézetekből tákolgassa össze, ahelyett, hogy megfogad­ ná az ő hosszú életének rövid szavakba süritett foglalatját és bölcs ta­ nulságát: „ H a nem tudjuk a jószágnak hasznát venni, nem vigyáztunk jö­ vedelmére, bizony jobb volna halnunk, mint élnünk."

* Széchenyi G y ö r g y ö t ugyan Pázmány Péter töltötte el az ellenrefor­ máció buzgalmával, mégis a mesternek transcendentális tanitása a tanit­ ványban a maga józanul földizű anyagias szemléletéhez idomult. Mert Páz­ mány még, mint ellenreformátor sem vetette meg a reformáció szellemi fegyverét: az érvek ellen szegezett ellenérveket, ha egyébért nem, azért, hogy a térités céljából alkalmazott erőszakot Isten-ember előtt igazolja. Széchenyi G y ö r g y ellenben el- és megvette a polémiát. Minek vitatkozni, mikor a polémiák és kritikák tudvalevőleg csak a Tekintély rovására mennek, már pedig az Egyház hatalmát és vagyonát csak a föltétlen Te­ kintély biztosithatja. Ezért nem áll szóba Széchenyi az eretnekekkel s ugyancsak ennek a legkiméletlenebb eljárásnak alkalmazását ajánlja a sérelmeiket felhánytorgató kálvinistákkal szemben a kancellárnak is: „elei­ ben sem bocsássa kegyelmetek azokat a lator, istentelen gyöngyösi kál­ vinistákat". Mert ugyan mi jogon panaszkodik, akiről eleve föl kell tételezni, hogy nincsen igaza? S miiért szóba állni avval, aki annyit sem érdemel, hogy figyelemre méltassák? M é g az elveszett lelkeknek kegyes, szép szóval való esetleges meggyőzése is ugyan mire volna jó? A r r a való a pozsonyi vérbi­ róság, melynek Széchenyi is tagja, hogy a meggyötrött, illetve jogi szóval megcsigáztatott eretnekek vallatása után kimondja: a börtönről, gályáról, esetleg előzetes megcsonkitással egybekötött fejvesztésről, máglyahalál­ ról szóló, előre kész szentenciát. S a lelkek fölött való pásztorkodás ugyan mit érne Széchenyinek, ha nem rendelkezhetnék a testek fölött is, ha nem állna rendelkezésére karhatalom, hogy megtámadja és föloldja az eret­ nekség fészkeit, lerombolja templomaikat és örökre elnémitsa, „a sze­ génység lelkét rontó" prédikátoraikat.

Széchenyi, mint lelkek pásztora, kötelességéhez hiven mondott szentbeszédeket s alapítványait indokoló alapitó leveleket is irt. „ A z Ur su­ gallatára — irja ilyenkor Széchenyi — elhatároztuk..." v a g y : „ A jóságos Istent meg nem szűnő buzgósággal kérjük, hogy illatozzék jószándékunknak ezen áldozata..." Mondott beszédeket országgyűlésen a király előtt, — ékesen szerkesztett latinsággal feliratokat is intézett a királyhoz. Csupa klasszikus stílmunka. De mintha ez ünnepi alkalmakkor, va­ lahányszor e földi élet dolgai fölé emelkedik, nem is önmagát adná. E g y é ­ ni szenvedélye csak anyanyelvén s különösen akkor pattog, ha elmaradt hasznok, határvillongások, határsértések, követelések és egyéb pörös ügyekben — mert nincs az a prókátor, akinek annyi pöre volna, mint az érseknek — rendelkezhetik, kifujhatja örök méltatlankodásait, v a g y hoszszu szakálla mögül, valami veszteség miatt morog. Mint minden pénzszer­ zőnek, egocentrizmusa szabja meg szemléletét, meg van róla győződve, hogy az ő kárán, még a legidegenebb — s tán még a legszegényebb — ide­ gen is épp ugy fel van háborodva, mint ő maga: „hiszen csak abból i s eszébe veheti kegyelmetek, mely gaz, elvetett, gonosz erkölcsű ember le­ gyen az, még faluim jövedelméhez is hozzányul." A vagyonszerzőknek f ö ­ löttébb anyagi etikája szerint ugyanis: derék ember, akiből hasznuk, gaz­ ember, akiből káruk van. Pedig ez esetben csak e g y nyomorult közegről, a lévai harmincadosról van szó, ki a dézsmát nem a maga javára, hanem a püspökség és kamara régi megállapodásai értelmiében, a kamarának hajtja be. Mégis gazember: „abban nem maradnak cselekedeti, ha Isten éltet, abban semmit sem kételkedjék." Széchenyi mindazonáltal tisztában van vele, hogy a király emberét, ha még oly jelentéktelen is, nem bánt­ hatja büntetlenül — ezért él avval a rabulista megkülönböztetéssel, h o g y ő nem is ő felsége szolgáján, hanem a maga jószágának prédálóján f o g bosszut állani: „noha szolgája válogatja — i g y füstölög benne a harag tovább — lovászi is vannak ő felséginek... főember szolgái is." Természetes ,hogy Széchenyinek nem csupán a földöntuliakhoz, ha­ nem a földiekhez való viszonyát is elsősorban vagyongyüjtő és jószágszerző ösztönei szabják meg. E g y vallás biztositja az egyházi és egy király a Világi Tekintélyt, — diskussziónak nincs helye. M é g a lévai harmincadossal való pörös dologban is a dinasztikus hűségnek oly őszinte hangjai­ ra talál, hogy nem lehet pusztán csak jogászi felfogás, midőn a király ke­ gyes személyét rossz szolgáitól megkülönböztetve kifakad: „ H a ő felsége maga kegyelmesen intimálná nekem azt, ha mit akarna, nemhogy árendáimat oda nem engedném, de ruháimat is levetném s oda adnám." Mégis ez a királyim főpap, ha hihetünk kortársainak, belekeveredett a király ellen konspiráló Wesselényiek, Nádasdyak és Zrinyiek körébe. E z az, amit ugyan a Széchenyi nemzetségnek legujabb történetiről, főuri megbizóik monarchikus érzelmei iránt való tekintetből tagadnak, de a valószinűség a kelleténél lojálisabb történetírók ellen s a kortársak mel­ lett szól. Mert ha a följelentők szava nem is volna szinigazság, abból még ép­ pen nem következik, hogy Széchenyi Nádasdyban és összeesküvő társai­ ban, meg ne szimatolta volna a kétfejű sas karmában minden hatalmat kaparintó abszolutizmussal szemben annak a középkori rendiségnek utol­ só felágaskodását, mely a szabadságot a kényuri függetlenséggel s a j o ­ got a nemesi és földesuri kiváltsággal tévesztette össze. Ezért föltehető, h o g y Széchenyi, ha netán nem is csatlakozott volna nyilvánosan az össze­ esküvőkhöz, de mint akinek szerzeményeit az abszolutizmus önkénye nem szűnt meg fenyegetni, bizonyára kereste a kapcsolatot a királyi teljhata­ lom ellen konspiráló főurakkal. Szelepcsényi primás, aki maga is az öszszeesküvés gyanujába volt belekeverve s a maga tisztázása okából nem

átalt annak leleplezésére vállalkozni, — ez a besugóvá lealjasult főpap, mégis azért alighanem Széchenyi életének egyik legjellemzőbb pillanatát örökitette meg, midőn följelentésében megirta róla, hogy egy adott alka­ lommal a régi szép idők visszatérésére, szóval Nádasdyra és hiveire is ürítette poharát. Széchenyinek a konspirációban való érdekeltsége: mellett szól az a buzgalom is, melyet kifejt a fogságba vetett Nádasdy és Zrínyi érdeké­ ben: „Péterért és Perenleért" ezért a „két szegény emberért", akik közül az egyik „harangszó, a másik a mester", kiket átkozott eretnekek csaltak zsinagógáikba de „az egyik nem tud harangozni, a másik nem tud kántorkodni". Igy lágyul meg ez a másszor oly kemény toll Montecuccolli f ő ­ vezérhez irt levélben, — mignem végül, az eféle óvatos embernek körülte­ kintő bizalmatlansága ellenére, annyira megfeledkezik magáról, hogy va­ lósággal jótállást vállal az összeesküvőkért, mert a nyilvánvaló igazság ellenére megkockáztatja az állitást, hogy: „sohasem volt fejük rebellióra". Á m büntessék helyettük csábitóikat, akiket ugyan nem nevez meg s bizonyára a legnagyobb zavarban volna, ha valaki rajta azoknak nevét követelné, mert világos, hogy (ugyancsak közismert prókátori fogással) nem létező egyénekre szeretné áthárítani a konspirációért való felelőssé­ get. Honnét ez a buzgalom? E z a melegség és könyörületesség, mely kü­ lönben o l y idegen volt Széchenyitől, hogy nem bűnbocsánatot, hanem épp ellenkezőleg, a bűnösök minél szigorúbb megbüntetését szokta kérni a ki­ rálytól. V o l t rá eset, hogy főpapnál szokatlan, szinte már embertelen ridegséggel, Isten büntetésével fenyegeti meg a királyt, ha a két sulyos bű­ nösnek esetleg netán kegyelmet találna adni. Ha tehát ebben az e g y eset­ ben résztvevő szavakra talál s ily gyöngéd és kiméletes, akkor annak nem lehet más magyarázata, mint hogy a szabadság oltalmazóit, azaz, hogy Werbőczy nyelvéről mai nyelvre forditva, saját szerzeményeinek s e gainak védelmezőit ismerte föl bennük. A kérlelhetetlen Széchenyinek a rabok kiszabaditása dolgában feltü­ nő buzgólkodása körül valóságos regéket fontak-szőttek a kortársak. E legendák és Széchenyi lénye közt föltátongó ellentét nem is kerülte ki az élesszemű Cserei Mihály figyelmét, ki mielőtt a hazafias legenda előadá­ sába fogna, előbb figyelmezteti olvasóit, hogy Magyarország prímása „ke­ mény és reális ember vala teljes életében" s csakis az alább következő lélekemelő példázat hitelességét székelymódra, szinte eleve megdöntő ra­ vasz bevezetés után lát hozzá, annak előadásához: „sokat törekedett (már t. i. Széchényi) a rab urak szabadulásában, de megértvén, hogy a császár is már subscribálta a sententiát, felette igen megbusulván, min­ den audientia nélkül bemegyen az császárhoz és nagy haraggal azt mond­ j a : ,Miért kell Felségednek ártatlan vért ontani? nem fél-e az Istentől? A császár azt felelé: ,Apám uram, ne szóljon K g d többet, mert nincsen haszna'. A z érsek annál inkább felgerjedvén, kezeit égre felemelé, s nagy felszóval kiáltja: ,Száradtanak volna meg ezek az én kezeim akkor, mikor a magyar koronát Felséged fejében tették vala! Valóban szép hire-neve leszen Felségednek az egész keresztény világ előtt.' É s ezzel el sem bu­ csuzván a császártól, az ajtón nagy furiával kimegyen; Lobkowicz feje­ delem a kezében levő pálcáját utána hanyitja az érseknek; az érsek meg­ fordul, és nagy sebességgel a pálcát felvevén, visszairanyitja épen a csá­ szár lába eleiben, s ,azzal lemegyen a szállására nagy szomorusággal." Ennek a szép legendának csak egy baja van, hogy t. i. nem igaz. S ami még nagyobb baj, hogy ép az ellenkezője igaz. Mert Széchenyi csak addig védte a konspiránsokat, amig azt osztályérdeke kivánta. Mihelyt

szerzemények

önérdeke annak ellenkezőjét kivánta, akkor egyaránt feláldozza a „harangozót" is, meg a „mestert." A Wesselényi-összeesküvés leleplezése után ugyanis Bécsiben elhatá­ rozták, hogy katonaság szállja meg a lázadók országát s h o g y a megszál­ lás költségeit éppen nem annak rendje-módja szerint a jobbágyok, hanem birtokaik arányában a rebellis rendi osztályok tagjai, tehát a klérus és a nemesség viseljék. Már pedig Széchenyit s egyházi és világi rangtársait, legfőképpen az a törekvés vezérli, hogy az egyházi és nemesi adómentes­ séget, mint a különben javarészt feladott nemzeti szuverénitásnak féltve őrzött (mert az első és második rendnek f ő érdekeit jelentő) legbecsesebb biztositékát a rendiség hajótöréséből kimentsék. A császárt az összeesküvők érdekében megfenyegető Burg-beli láto­ gatás legendájának ténybeli alapja minden valószinüség szerint az a fel­ irat, melyet Széchenyi ez alkalommal a királyhoz osztálytudatos önérzet­ ben intézett: „ A kizsarolt haza népe felzokog, se szeri, se száma az özve­ gyeknek és árváknak, akik karjukat esdve emelik az ég felé s kérnek bosszut a gyászos parancsolat szerzői ellen", ami kétségtelenül szivreható érvelés volna, ha nem az a szándék rejlenék mögötte, hogy a katona­ tartás terhét át kell rakni a nemesség szűz válláról a nyomorult adózó jobbágyok teherviseléshez szokott vállára. Széchenyi a maga földesuri igaza mellett mégsem Werbőczyt, hanem Istent idézi, kitől a király áldást vár magára, felséges asszonyára, gyermekeire, — majd a magyarok multban-jelenben tanusitott hűségére is hivatkozik, — kijátsza az összes ér­ veket, végül a bajba jutott társak és barátok életénél is becsesebb adó­ mentességért ugy tagadja meg az összeesküvőknek immár veszett ügyét, mintha soha semmi köze, közössége nem lett volna velük. N e m is könyö­ rög értük többé, hanem mint „kemény, reális ember"hez illik, feláldozza őket. Ha vétkeztek, ám bűnhödjenek, „de kérdezze meg önmagától a fel­ ség, igazságos-e, hogy néhány vétkes bűnének az egész haza adja meg az árát". ,S most éppen nem a halálra itéltek sorsán érzékenyül el a főpap hangja: „Nyelvem tollam elakad megrendülésemben, karom is megbé­ nul, könnyek öntik el arcomat, mig e sorokat vetem papirra, mert előre látom, hogy..." s a meghatottság retorikája alól végre kisurran az a nem komikum nélkül való prófécia, hogy t. i. „temérdek kára lesz az ország­ nak az adó behajtásából". Nyilvánvaló, h o g y a rendi osztályérdekeknek esze- v a g y ha ugy tetszik zsebe-járása épp ugy működött a rendi, mint a tőkés társadalom korában. Ezért van, hogy az érsek panaszait hallva, mintha csak a „vörös" Bécs v a g y a „népfront" francia tőkéseinek panaszát hallanók, hogy az országnak tömérdek kára lesz belőle, ha az adót a gaz­ dagokon és nem a szegényeken hajtják be. Különben az osztályérdek annakidején épp oly kevéssé volt váloga­ tós a maga szövetségeseinek megválogatásában, mint manapság. L á m az érsek, ki „ a szegény emberek lelkét rontó kálvinisták" társaságától anynyira féltette hiveit, mielőtt a gazdagok dolgában felirt volna a király­ hoz, előbb érintkezésbe lép a református Apafi Mihállyal, hogy vállalkoz­ zék a magyar király és magyar nemesség közt a közbenjáró szerepére. A császári helytartóvá lefokozott fejedelem azonban még ezt a szerény sze­ repet is azon a szégyenletes ürügyön háritja el, hogy eddigi „istenes és keresztény dolgokban való fáradozása csak hasztalan tért meg ő felsége méltóságos udvarából". A z ő diplomáciája már csak arra való, hogy mint a gyönge emberek szokása, cselekvő beavatkozás helyett, j ó tanáccsal szolgáljon. Ezért, miután előbb háláját fejezte ki Széchenyinek, mint aki „szegény, utolsó bomlásához közelitett boldogtalan sorsban forgó nemze­ tünknek keserves állapotán megindult s orvoslásában fáradni igyekszik", ugyanakkor egyszersmind föl is szólitja őt, hogy miként arra „igáz ma-

gyarsága" s „méltóságos hivatala" valósággal kötelezik, álljon a sarká­ ra és irjon föl a királynak. Igy készült el az a fölirat, melynek erélyes szövegét fönnebb idéztük, a pápista és református, egyházi és világi ellen­ séges fejedelmeknek a nemesi adómentesség privilégiumát közösen féltő osztály-érdekében, szinte-szinte osztály-ihletében. Manapság, ha lentről fenyegetik meg a kapitalizmust vagy negyedfélszáz évvel ezelőtt, amidőn az abszolutizmus föntről fenyegette meg a feu­ dalizmust, a progressziv adóval vagy éppenséggel vagyonváltsággal suj­ tott kapitalista ép ugy siránkozik, mint Széchenyi, midőn a kancellár har­ mincezerről ötvenezer forintra csavarta föl a papság adóját, György ur sem csupán az özvegyek és árvák nevében ontja jelképes könnyeit, ha­ nem valóban elsirja magát: „az egész világon rut dolog leszen igy rikatnyi a clerust". Majd a meghatottság átvált káromlásba: „Kancellárius U r a m ...hogy hiuságát és zélusát mutassa azért cselekedte ezt... pestilens, nyomorult ember, rontotta a clerust." E z az uj nemes a régi nemeseknél is: jobban félti a nemesi privilégiu­ mot, mely fölött ugy áll őrt, mint nevének sárkányölő szentje. A még t ö ­ retlen, friss s ezért meg nem törhető osztályöntudatot méltányolják benne a pozsonyi nemesek, akiknek választása Széchenyi G y ö r g y r e esett, mikor óvást emeltek megadóztatásuk ellen, melyet az a g g főpapnak kellett vol­ na a nádor elé, majd a nádorral együtt a király elé is vinnie. Nincs meg­ bizatás, melyet szivesebben vállalna, mert — ugymond — mint egyház­ főt fogadása köti, ( ó nem a szegénységhez!) hogy a jövedelmét ne enged­ j e kevesbiteni! De az agg test nem engedelmeskedik többé a szellemnek, mely élteti. Megrokkant öreg, nem hagyhatja el székhelyét. Kénytelen a küldetést P á l unokaöccsére, a veszprémi püspökre bízni. Mint beteg ked­ vesének életéért remegő szerelmese, kit az álmából fölköltött orvosnak lassú föltápászkodása kihoz a sodrából, oly idegesen liheg Széchenyi Györgynek Pál püspökhöz intézett szava, melyben önfeledten föltárja or­ szágos politikájának legtitkosabb érzelmi rugóit: „Istenért kérem Kegyel­ medet, menten menjen, mert periculum in mora. H o g y megértse Kegyel­ med, annyira jutottunk s annyira mentek az emberek rajtunk, azt kiván­ ják, kiki az urak közül bizonyos quantumot vegyen magára és adózó-fizető jobbágyok Megyünk, a kit csak hallani is merő rémülés." De az osztályérdek oly automatikusan működik, hogy az elvet, mi­ k o r annak gyakorlati keresztülvitelére kerül a sor, megdönti az élet. E z az, amit a Széchenyi Márton országló nagyok közé emelkedett fia ösztö­ nösen meg is érez, mikor a nemesekről a nem-nemesnek született ember öntudatlan respektusával azt irja: Urak, ami alatt kétségkivül csak az egyházfejedelmeket, főurakat v a g y legalább is a nagybirtokos nemes föl­ d e s u r a k a t kell érteni. Mert amikor a rendiségből a maguk szükös vagyo­ ni helyzeténél fogva kicsöppent jobbágytelkes nemesek adómentességének védelmét követelik tőle, akkor Széchnyi avval az okadatolással ejti el az egy és ugyanazon nemességnek Werbőczy-féle elvét, hogy a szegények dol­ ga „nem érdemel nagyobb erőfeszitést".

Ezért nem véletlen, hanem a századokat átfogó osztályközösséghajszálcsöves kozás történt Széchenyi Györgyre. És pedig az utolsó rendi országgyülésen abban a pillanatban, mikor a rendi alkotmány népképviseleti alkot­ mánnyá fejlesztése, a rendi táblák képviselőházzá átalakitása és még a jobbágyi szolgálmányok eltörlése, mint Kossuth irja, „nem, talált ellen­ zésre" mégis, midőn a nemesi megyének népképviseleti alapra való áthe­ lyezésére került a sor, akkor a már-már feladott nemesi nemzet szemefé­ nyét a nemesi megyét a veszprémi követ, tagbaszakadt, hatalmas ember, mintegy a nemesi privilégium védszentjének, Széchenyi Györgynek fan-

tomját halottaiból fölidézve igyekezett megvédeni: „ A nemesség küldöttje vagyok. Ennek emlékezetét nem tudom szi­ vemből kiszakitani. Miként Széchenyi érsek azt mondá I. Leopolt törvény­ rontó királynak ,bár száradt volna el jobb karom, midőn a koronát Fel­ séges fejére tevém', ugy én is azt mondom, száradjon el inkább jobb ka­ rom, mintsem oly törvényt elfogadjak, mely a nemességtől ősi jogát el­ veszi, hogy a megyegyűléseken személyes részt vehessen." Igy találkoznak az érzelmek és a szavak a legkülönbözőbb körülmé­ nyek közt és a legkülönbözőbb századokban, ha ugyanazok az érdekek f o ­ rognak kockán.

* Ennek a századokat éltető osztályérdeknek áldozza fel Széchenyi a maga életét, — ezért vállalt annyi szerelmes törődést és annyi kalandos hazárdot. Ebből táplálkozott munkás becsvágya s ugyanakkor áldozatkész lemondása is. Ezért ragaszkodott bizonyos elvekhez s ezért vetette el, ha ez az érdek kívánta, egy napról-másra fölényes megvetéssel ugyanazokat az elveket és embereket, melyek mellett tegnap még oly szivós következe­ tességgel kitartott. Ezért harácsolt össze oly kiméletlenül s ezért oszto­ gatott szét oly bőkezűen milliókat. Ezért élt ugy ez a szent ember, mint e g y prókátor, mint egy kufár... Ezért nem költött a saját személyére, ezért takarékos, ezért fukar. Nincs okunk abban kételkedni, amit egyik testamentumában állit, hogy szerzeményeiből csak a legkisbb részt köl­ tötte magára és a családjára. Lehet-e, hogy mint emberbarát, a keresményét jótékony és istenes célokra forditsa? E z az, amit alapitó le­ velei és beszédei praktikusan meggyőző erővel el szeretnének velünk hi­ tetni s ha mégsem hihetünk neki, hát mert adakozó kedvének lelki okaira különös világot vet az a közömbösség, mellyel derűre-borúra, válogatás nélkül adakozik egyházi és, világi, hasznos és káros, kegyes és kegyeletlen s némely esetben éppenséggel kegyetlen célokra. S hogy, mint azt ma­ napság némely amerikai milliomos cselekszi, előbb suttyomban a köztől vonta el, amit aztán utóbb, a köz céljaira a nagy nyilvánosság szine előtt forditott. Mert Széchenyi tudvalevőleg a fiskussal köti legtöbb üzletét, már pedig ő nem szokott az üzleteire ráfizetni. V a n ugy, hogy pörli is a fiskust kikötött és elmaradt nagy vagy kis jövedelmekért és várt, de el­ maradt hasznokért, — s ha mégis nagy összegeket fordit a fiskus céljai­ ra, ezt bizonyára nem azért teszi, mert annak dolga különösebben szivé­ hez nőtt. Különben a maga jól kifejlett pörösködő kedvében az egyház­ fiaikat, még Széchenyi Pált is, aki rokon is, pap is, ép oly kevéssé kiméli, mint holmi világfiakat és idegeneket. Amiből szintén csak arra következ­ tethetünk, hogy azok az eszmék, intézmények és hatóságok v a g y szemé­ lyek, kiket százezrekkel ajándékozott meg, éppen nem nőttek szivéhez. Különben Széchenyinek érzelmeire és szándékaira vonatkozólag nem szo­ rulunk közvetett bizonyitékokra. A z ilyen hatalmas temperamentum szá­ mára ugyanis- oly sajgó fájdalom a véka alá rejtett igazság, h o g y csak ugy buzog belőle az őszinte vallomás, Nyilt őszinteségében maga cáfol rá alapitó leveleinek vagy hivatalból elmondott beszédeinek kenetesen ala­ koskodó retorikájára. Igy pl. midőn egyik levelében felsorolja azokat az eshetőségeket, melyek legidősebb unokaöccsét, ifjabb Széchenyi Györgyöt kizárhatnák az örökségből, a félelmes nagybácsi mindenekelőtt azt a bal­ jóslatú esetet veti föl, hogy „Gyurkó rossz, tehetetlen lenne, eretnekké lenne, akármi más gonoszságra vetemednék, kiért nem érdemelné az jó­ szágát", ami a. gondos örökhagyó részéről fölöttébb méltánylandó meg­ gondolás. D e a nagy főpap fölveti a fenyegető lehetőséget is, hogy örökö­ se „szerzetessé, pappá lenne, azután ugy, mint lévitára szálljon az jószág,

szánalomtól

ind

annak teljességgel semmi része benne ne legyen. M i é r t ? " - veti maga elé a kérdést Széchenyi s minden álszenteskedés nélkül megfelel a kér­ désre: „ A z é r t ha pap lészen, ád a papi tiszt neki annyit, megéri vele, ha szerzetes a szerzet tartsa el, akinek szolgál, ugymint csak nem természet ellen való rossz kivánság az, hogy a szerzetbe vigye csak valami részét is és ott rekedjen, a többire ne decedáltassék..." Átlagember számára misem természetesebb, mint hogy a főpapi j ö ­ vedelem, akár a maga teljességében, valamely szerzetre vagy egyéb ke­ gyes célra szálljon, de Széchenyi egyedül való, senkihez sem hasonlitható, lekésett renaissance-ember, akinek a köznapi képmutatáson felülemelke­ dett egyéniségében a természetes is természet ellen valóvá válik. Ezért, ha köznapi felfogás szerint nem is volna igaza, a dolgok lényegét kicserélő fantáziájában még igaztalansága is igaz lesz. Már pedig Széchenyi igazsá­ ga oly szuggesztiv, hogy annak csak egyetlen párját lelem a magyar iro­ dalomban, mikor az eléhezés neuraszténiájában gyötrődő Arany János azt irja: „Gondolám, hogy egy kis birtok - Vételére pénzt szoritok". E z a tulajdonhoz való ragaszkodásnak lirája, melynek üzleti nyelvből szedett prózai sivár fordulata épp oly művészien megrázó, mintha Széchenyi ha­ lálon is tul féltve-féltett anyagi javait rettenetes erejü „csak valami ott ne rekedjen"-ében elhörgi. Ezért nem kegyeletlenség, hanem ellenkezőleg, egy kiváltságos törté­ nelmi alak megközelítésének legtiszteletteljesebb módja, ha a nagyközön­ ségnek szánt mutatványos frázisok helyett, meghittjeinek szánt vallomá­ saiból igyekszünk magunknak felőle nem hazug képet alkotni.

* Széchenyi leginkább örököseivel szemben adja magát olyannak, ami­ lyen, — mert éltében nem győzi őket a halála után rájukváró javakért korholni-gyalázni: „...él az Isten — irja ifjabb Györgynek, — h o g y ha vala­ mi gondviseletlenségedet látom, ki miatt pusztul a jószág, a ki szép s nagy, mindjárt kivetlek belőle..." és a kegyes alapitványozó egyszerre csak lerántja a leplet a maga kegyességéről, mert mint legvégső esetet emliti, mint legnagyobb fenyegetést kockáztatja meg, hogy az örökséget „ad pias causa (kegyes célokra) rendelem, mint a többit..." Ennyi is elég annak bebizonyitására, hogy Széchenyitől aligha lehe­ tett valami idegenebb, mint a filantrópia. Viszont a fönnebb idézett so­ rokból az is nyilvánvaló, hogy atyafisága iránt való gondoskodásába sem­ mi sem vegyült abból a szeretetből, mely a vérség kapcsaival egymáshoz tartozó lényeket családba fűzi össze. Mert ez a magános ember oly kevés­ sé ismerte az atyafiságos gyöngédséget, hogy egyik testamentumának szö­ vegezése közben (a testamentumirás kedvenc mestersége v o l t ) nemcsak arról feledkezik meg, hogy a testvére gyermekei közül ki milyen koru, melyik a legidősebb s melyik a legifjabb, hanem jóformán még unokaöcscseinek neve sem jut eszébe. S ha a nevek eszébe ötlenek is, nincs köszö­ net benne. M é g Márton nevű unokaöccsének halála után sem a szeretet szól vagy a rokoni fájdalom sir belőle, hanem inkább amiatt bosszankodik, hogy a boldogulttal, aki után rosszul kezelt jószágok maradtak, nem éreztette eléggé a maga családfői szigorát: „...szegény Széchenyi Márton éltiben nézettem volna meg azt a jószá­ got, megrontotta volna szegényt", — azazhogy ha meg nem; halt volna szegény, hát György bácsinak lett volna rá gondja, hogy a jószágnézésbe belehaljon. Aminthogy a bácsi arról is gondoskodik, hogy ifjabb G y ö r g y , mint Márton halála után maradt univerzális! örökös, kelleténél inkább el ne bizza magát s ezért az öreg György az ifjabbnak igy kiáltja arcába a gondatlan Márton esetének tanulságát: „nem heában mondják mások i s

s én i s : atyafi kutyafi etc. s mintha valamely ebre biznánk, amit tor­ kokba vetünk." Mégis, ez a kutyába sem vett atyafiság mindennél becsesebb volt a számára. Mert még Márton életében két részre osztotta birtokait s az örö­ kösödésnek magyar módja, a nemzetségek hatalmát csorbitó egyenlő osz­ tály helyett, az Örökösödésnek német módját, a nemzetség tulajdonát, Márton és G y ö r g y legidősebb fiuörököseinek kezében összetartó hitbizományt, Széchenyi elsők közt hozta be hazánkba. Rokoni gondja m é g arra is kiterjedt, hogy amennyiben a gyermektelen Mártonnak, kire a rárói uradalmat hagyta, utóbb fia születnék, a testamentumon ne legyen szük­ ség semmi változtatásra. „...mert medio tempore kerestem" — aminthogy nincs o l y időköz Széchenyi György főpásztori működése alatt, amikor ne keresett volna: „adott Isten kit volui adderem supra Ráro (értsd: amit a rárói jószágon felül Mártonnak adjak), — Szent Gotthárd állapotja sem változott sem­ miben is, hiszem Istent, hogy rövid nap minden intentióm végbemegy Is­ ten által". Szóval, a két unokaöccs megnyugodhatnék a maga dolga felől, mert a nagybácsi ez egyetlen mondatban háromszor is megidézett Isten segit­ ségével gondot viselt rájuk. De j a j , néhai Márton gyermek nélkül maradt özvegyének, midőn a vérség kapcsai elszakadnak közte és bácsikája közt s az asszony olyan emberhez megy férjhez, ki „nem humorom szerint va­ ló..." s mégis igényt tart volt ura hagyatékára: „Hazud benne, szemtelen kivánság, m i köze e g y olyan pendelnek az én keresményemhez... ördögi szemtelenség, ha én tőlem kivánja". K i is adja ifjabb Györgynek a paran­ csot, hogy szava nem is irott szó, hanem a dühös aggastyán ziháló beszé­ de: „mindjárt menj be Ráróra, Kürtre, foglalj el mindeneket... adj ki raj­ ta felrakatván portékáját, a győri házat is foglald el s Ötevény szigetét a házzal együtt". A m i a foglalás után a menyecskére marad, nincs köszö­ net abban; „ A galgóci házat szőlőkkel együtt (azt i s elpusztitotta a lot y ó ) . . . " nos hát, ezt az elpusztitott szőlőt a haragos bácsi meghagyta „ke­ zénél" s még miegymás házat, földet, bizonyára értéktelen silányat „ a lotyónak, noha — teszi hozzá kedvetlenül — azt sem érdemli..." S mikor az asszony még mindig nem hagyja abba a követelődzést, Széchenyi, mint­ ha levelének sárgult papirján is fenyegető botot emelne: „Szemtelenség minden kivánsága, semmiben se engedj neki, mint olyan haszontalan aszszonynak, meglátom én ki bánt." Amikor György ur sógora meghal „Temessétek el szegényt, Isten ir­ galmazzon neki" — jegyzi föl György a halálhirt jelentő levélen a hátlap­ ra s aztán elözvegyült testvérnénjére vonatkozólag, mielőtt rászánná ma­ gát, hogy az özvegyet kis jószággal megajándékozza, előbb igy füstölög magában: „Talán valami segitséget kiván tőlem, e g y pénzt sem adok. Eleget adtam s abbul elélhetnének, csak emberek legyen. P i a rossz, mert rosszul tanitotta, hagyjon békét annak, hogy engemet búsitson, hiszen vadtok, akik vadtok Pál s te, mások". Igy az érsek. Pedig mások nem igen vannak. Még P á l sem igen, aki mint pap, a nagybácsi — ismert elvei szerint, nem számithat segitségre. Még azt is visszaveszi tőle, amit neki adott s György ur parázs pörbe ke­ veredett öccsével. N e m is testál rá egyebet, mint e g y diszkocsit hat lóval. Meg valami kis készpénzt e g y távoli rokonnak, mert mindene, amije van, a két unokaöccsé, illetve Márton halála után ifjabb Györgyé. Mért ép az övék? M á r volt róla sző, hogy ez a két fiatalember, sze­ mélyük szerint mily keveset, éppenséggel semmit sem, jelentett a számá­ ra. Mégis amikor az érseket Bécsben avval gyanusitják, h o g y kelleténél többet rakott félre a családja javára, aminek az a kellemetlen következ-

ménye tehet, hogy a fiskus megakadályozza a végrendelet teljesítését s kapzsi marokkal csap le a hagyatékra, — akkor nincs az a szerető csa­ ládapa, aki oly elszántan küzdene gyermekeiért, mint ez a szívtelen bácsi az öccseiért. Meghozza értük a legnagyobb áldozatot! Mert van-e nagyobb áldozat e g y olyan temperamentumos ember számára, mint hogy folytonos önfegyelmet igénylő komédiát játszik? Már pedig Széchenyi „némelyek gyanujának eloszlatására" el-elejt egy-egy olyan megjegyzést, hogy amit egy szerzettől vásárolt, megint „azé lehet" — de viszont ha az ilyesféle nyilatkozatok miatt kérdőre vonják a rokonok akkor még P á l t is, akivel pedig pörben áll, avval nyugtatja meg, hogy sem szerzet, sem senki fia nem ehetik többé abból, amit György ur valaha a családja számára ra­ kott félre. De ezt a családi titkot még testamentumaiban sem árulja el. Mert az egyikben azt irja, hogy amiből magát és családját fenntartotta, gazdálkod­ va és takarékoskodva, nehéz munkával szerezte s hogy már mint vesz­ prémi püspök is, minden egyházi javadalmat építkezésekre, papnövendé­ kek ellátására és alapitványokra forditotta, — e g y másik végrendeleté­ ben pedig gyanusan tulzott lojalitásban a győri káptalant bizza meg vele, hogy szükség esetén Ő Felsége támogatásával verje ki birtokaiból unokaöccseit, ha azok iránta hűtelenekké, eretnekekké v a g y tékozlókká lenné­ nek s elkobzott birtokaik a végvárak és őrségeik fenntartására fordittas­ sanak. De a szó csak szó, már pedig Széchenyiről tudjuk, mily kevéssé bi­ zik a szavakban. Ezért toldja meg végrendeletét a királynak szóló hagya­ tékokkal. Á m legyen Ő Felségéé a nyolcvanezer forintot érő sárfenéki j ó ­ szág s még azonfelül az érseki pincék bora-gabonája. De a testamentum is csak szó, ha ugyan irott szó. Pénz beszél, kutya ugat, — Pál menjen föl Bécsbe, tanácskozzon az országos ügyekről s a tanácskozásoknak L i ­ pótnak császári-királyi felséges zsebébe tömött százezer forinttal adjon nyomatékot. A z öccs már Bécset járja, de a pozsonyi karszékéhez láncolt bácsi oly izgalommal követi annak utjait, hogy százesztendős szivének do­ bogása még ma is érzik levelének lüktető papirján: „Talán abban tennének a kamarák s ő fölsége is valami difficultást, hogy annyit adtam az atyafiaknak? E g y az, hogy mindennek har­ madrészit szabad volt nekik hadnom, noha tizedrészit sem hadtam annak, a kit ad pias causas hadtam. Másik az: mit hadtam? K ü r t 13.000 forint­ ban van. Ráró 20.000-ben egy része, másik része 10.000-ben. Széplak 20 ezerben, Felső vidék 50.000-ben, Egervár 36.000-ben. Mindez sem teszen annyit is, mint amit ő fölségének hadtam és adtam: az a 100.00 forint s azon kivül még 120.000 forint. Hát hol még mit az ispotálokra hadtam és fun­ dáltam? Osztán mit kivánok én? Testamentomomnak confirmatióját? Meg van. Mert még ezelőtt tizenöt esztendővel kiadta ő fölsége az diplo­ mát, de facultate testandi quoumque modo. — E g e r v á r felől perennális fassiója van ő fölségének örökben az atyafiaknak. Széplakot palatinus uramtól, Felső-vidéket Draskovics uraiméktul birom zálogban, R á r ó t ha­ sonlóképen. M i közük az ilyenekhez a kamaráknak? Hiszen eladhatjuk most is, s oda fordithatjuk a pénzt, ahova akarjuk. H a ezeken s ilyene­ ken adakoznak, szégyen tülek. Ezeket mindenütt mondhatja kegyelmed!" Pál bizonyára elmondott hiven mindent, amit rábiztak s ha a szavak el is hangzottak volna a szélben, a százezer forint nem maradt hatás nélkül, mert Lipót király megerősitette az érsek végrendeletét.

* Szeretet hijján vajjon mi egyéb birta rá Györgyöt, hogy örököseiért ne csak izguljon, hanem ami még annál is több, ne sokalja a legbősége­ sebb áldozatokat? Vannak, akik szeretetlenül is szeretetet követelnek, de Széchenyinek,

mintha csak az volna törekvése, hogy még a várható örökséggel is, minél jobban elidegenítse magától örököseit. Mert csak nem vehetjük komolyan azt a mentegetődzését, mely szerint szünetlen szidalmait avval a pedagó­ giai célzattal alkalmazza, hogy „minden tehetségével jóvátegye" (értsd: megjavitsa) örököseit. Nincs az a paedagógia, mely igazolhatná a balzaci vént, ki ugyan a rokonok kedvéért terjeszti hirét, hogy kegyes célra hagyja, amit szerzett, de ugyanakkor titkos öröme telik benne, ha a rokonok felülnek a hamis hireszteléseknek s tényleg elhiszik, hogy az ő rovásukra változtatta meg testamentumát. Csupán az örökségből kizárt, mert pappá lett P á l unoka­ öccsét avatja bele titkába, hogy a testamentum „a legkisebb dologban" sem változott ugyan, de annak is lelkére köti, hogy a titkot a gyónás pe­ csétje alatt őrizze, mert „az ifjaknak nem j ó mindent tudni, zabolán kell őket hordozni, félelemben kell tartani". E g y - e g y ilyen vallomás, mintha annak jele volna, hogy Széchenyi György az örökösök idegein játszó ha­ talomnak kielégülését kereste, mintegy a tőle megtagadott családi érzés helyett, némi kárpótlásul. Igaz ugyan, hogy az ótestamentomi patriárka-kort. megért embernek jó­ szágszerző szenvedélye s e szenvedélyt kiélő ádáz küzdelme és munkája, sokkal keményebb és kitartóbb, semmint pusztán csak az örökhagyónak az örökösökkel kajánkodó fölényben lelhetné lélektani magyarázatát. Szé­ chenyi György számára minden jel szerint a nemzetség az volt, ami a köl­ tőnek a hit, a maga nevének a hatalmas és gazdag Széchenyiek jövőbe nyuló, végtelen sorában sirontuli fennmaradása, az elmuláson vett dia­ dal, az örök élet igérete és igézete. Ő a genealogikus, illetve a heraldikus álmok megszállottja volt, aki ugyan eltitkolja végső intézkedéseit, nem szereti és nyugtalanitja örököseit, de mégis, ha azok kételkednek nemzet­ ségalapitó szándékaiban, a hivatásában és rendeltetésében félreismert em­ bernek méltatlankodása igy horkan fel belőle: „Rut, bolond ember... aki elhiteti magával, hogy én a magam vérét megvessem annyi véres veritékkel, sok pénzemmel, fáradságommal, sőt majd véres veritékemmel szerzett állapotunkat idegen kézben ejtsem. Nem volna igy igaz vér bennem." A z Urak, már t. i. azok, akik magukat uraknak hiszik, mert sok ne­ mes ősnek vére fáradt ki bennük, a maguk számára foglalták le az igazi vér kifejezést. Széchenyi György ellenben, mint nemzetségének ősatyja, a maga friss vérét vallja igazi vér-nek. Önkéntelenül Voltaire esete jut eszünkbe, akitől Rohan herceg szá­ mon kérte, hogy Arouet néven, miért hivatja magát Monsieur de Voltairenek? „Mert mindenesetre többet ér — adta joggal hetyke válaszát a szel­ lem a hivalkodó rangnak — ha az ember maga szerzi nevét, mintha sár­ ban hurcolja azt, amelyet örökölt." Igy találkoznak a magyar főpap és a francia bölcselő, az istenes hivő és az istentelen tagadó, a nemzetség-alapitó és a nemzetségek pusztitója, a kiváltságok védője és kiváltságok rombolója, a forradalmi szellem és a társadalom támasza, a X V I I . század és a X V I I I . minden időbeli, térbeli s főleg lelki távolságokon keresztül, mégis mint két homo novus a maguk emberi méltóságának fölemelő tudatában. Ez az igazi vér nem szűnt meg Széchenyi ereiben forrni-pezsegni s forralni-pezsgetni agyában a kitartó reményt, hogy amit szerzett, annak hasznát fogják látni testvéreinek fia s annak fia s e fiu fiának fia és uno­ kája és dédunokája és ükunokája, de még talán azon is tul az ükunoka ükunokájának ükunokája s annak ismét legidősebb fia s e fiu után követ­ kező majoreszko, majd e majoreszkót megöröklő fiu, unoka, dédunoka, ükunoka, egész az idők végéig, amig csak Széchenyiek lesznek, mert Szé-

chenyi G y ö r g y nem kételkedett benne, hogy az idők végéig tesznek Szé­ chenyiek... A nagy érsek, hogy ez örökkévalóságra kiható küldetésnek megfelel­ hessen egy teljes századnál is többet kapott a maga számára a kegyes sorstól. Mert amikor negyvenhétesztendős főpásztori működés után, mely idő alatt két millió és négyszázezer forintot költött alapitványokra és adakozásokra, hogy hagyatékának családja részére eső hányadát az egy­ ház, a király, a kincstár, az állam és a nemzet, szóval a nemzetség összes ellenségei e l l e n biztositsa, — mert száz és három esztendős volt a gyogás után, abban a pozsonyi palotában hunyta le szemét, ahol a föld­ szinten s még a haldokló hálójának tőszomszédságában az. emeleten is egerek és patkányok rágták a magtárul használt szobáknak felhalmozott buzáját, lisztjét, — s ahol a kincses és cimeres, nagyhatalmi álmok ál­ modójának végső, megtört tekintete egy négyszögletes kis asztalra, három kopott faszékre s ha bizhatunk a leltár készitőjének alighanem fogyaté­ kos izlésében, a helyiség egyetlen szépségére, e g y diszesnek mondott kály­ hára esett...

A MAGYAR NÉPRAJZI KUTATÁS UJ U T J A I Irta: S Z E N T I M R E I JENŐ Tudományos néprajzi munkáról magyar vonatkozásban mindössze öt­ ven év óta lehet komolyan beszélni. Herman Ottónak, a polihisztornak kormánypárti képviselőséget kellett vállalnia, hogy hivatalos kormány­ tényezőkkel meg tudja értetni a néptudományok művelésének fontossá­ g á t . Munkatársa és utóda, Huszka József, az ősrégészet területéről csa­ pott át a néprajz területére. Számos, kincseket érő megállapitása, felfede­ zése és egész gyüjtőmunkája még tele van mitikus, regényes elemekkel. Magán viseli a mult századvég regényes utkeresésének bélyegét, melyben, még a képzőművészeteké volt a vezérszólam. A nagyérdemű Lechner Ödön a Japán kávéház márványasztalaira firkálta szellemes elképzeléseit az ős­ magyar épitőstilusról s Kőrösfői Kriesch Aladár és Nagy Sándor — Ruskin és Rosetti uttürésére támaszkodva — a praerafaelita festészeti irányt akarták e g y ősmagyar és népi művészi kifejezési, móddal összeházasitani. Mégis az első tudatos, komoly néprajzi kutatómunka ezekben az évtize­ dekben indult meg, finn minták ösztönzésére. Akoriban tért haza hoszszabb finnországi tartózkodásából Vikár Béla, aki ott csodálkozva eszmélt rá a folklore-gyüjtés fontosságára. A mult század első tizedeiben öntu­ datra ébredt finn népkutatás több, mint kétmillió oldalra terjedő népraj­ zi gyüjtésanyagot hordott össze s ennek alapjain épitette át a korábbi szá­ zadokban svéddel felismerhetetlenségig átitatott sajátosan nemzeti műve­ lődését. Vikár Bélát ez a példa inditottá el uttörő munkájában s mellette első komoly néprajztudósunknak az ifjabbik Jankó Jánost kell tekinte­ nünk, ki alapvető gondossággal és lelkiismeretességgel dolgozta fel éppen az erdélyi Kalotaszeg huszonhét falujának néprajzát. Vikár működésé­ nek javarésze is Erdély területére esik. A z ő feltárásai irányitották Er­ dély felé később Bartók Béla és Kodály Zoltán zenei gyűjtő tevékenysé-

nemzetségalapitó,

gét, akik aztán a művészi és tudományos képzettség teljes birtokában nép­ zenei területen mintaszerű munkát végeztek. A népköltési gyűjtés, hála Arany János, Gyulai Pál és Kriza János buzgólkodásának, már a Bachkorszakban megkezdődhetett. A Kisfaludy Társaság gyűjtőmunkája és népköltési kiadványai ma is párjukat ritkitó értéket képviselnek és sok hasznára lehetnek szakmabeli néprajztudósaknak is, bár a gyüjtésnél itt nem a néprajz, hanem a költészet szempontjai voltak elsősorban irány­ adók. A lelkes és szakszerűen irányitott gyüjtők sok helyi néphagyományt is megörökitettek. Ennek köszönhető, hogy a szellemi néprajz területén a modern eszközökkel és modern szempontok szerint dolgozó néprajzosok­ nak már nem kell sötétben tapogatózniok. A néprajz, mint tudomány, melyre más államoknak, nemzeteknek és népeknek egész közművelődési, társadalmi és gazdasági felépitménye ala­ pozódik, egészen a legujabb időkig mostoha gyermekként élt a magyar köztudatban. A rendi társadalom világfelfogása „uraságán alulinak" tar­ totta volna, hogy a néppel, mint tudományos anyaggal foglalkozzék. Időnkénti divatfellobbanások érzelmi apálya és dagálya nem volt intéz­ ményesen felhasználható hajtóerő a z elszigetelten dolgozó néprajztudósok munkásságához, kiknek lépésről-lépésre kellett meghóditani az érdeklő­ dést, hogy egy-egy kiadvány megjelentetése erejéig levegőhöz jussanak. Ötven évvel ezelőtt megalakult végre a Magyar Néprajzi Társaság és nagysokára felállitották a Néprajzi Muzeumot, igen jellemzően a buda­ pesti ligetben, vurstlik és vásári céllövősátrak szomszédságában. D e az Egyetemi Néprajzi Intézet mostanában váratlanul elhunyt kitünő igazga­ tója, Győrffy István, e nyáron megjelent könyvében kesergi el, hogy a muzeumban és egyetemi intézetében a kéziratos folkolore-gyűjtés együtt­ véve sem haladja meg az ezer oldalt, mikor e g y lépéssel keletebbre a R o ­ mán Akadémia már több kötetes gyűjtésanyagot jelentetett meg. A világháborút követő forradalmakat és ezek lehiggadása után a fokozott lendülettel megindult idegenforgalomnak kellett felnyitni a ma­ gyar szemeket, hogy a magyar néprajztudomány is megkísérelje az el­ ugrást az eddigi renyhe mozdulatlanságtól egy európai szintű tudományos munka felé. Bartókék szellemi forradalma a zeneművészet terén, kiadós külföldi sikerek után, más művészetágakban is éreztetni kezdte hatását, sőt a közgondolkozás közönyének jege is fokozatosan engedni kezdett a népnemzeti felfogás irányában. Móricz Zsigmond irodalmi sikon mutatott rá a népi élet feltáratlan mélységeire s utmutatása nyomán az ifjuság vette munkába a „magyar ugar" ujbóli felmérését néprajzi és társadalom­ tudományos eszközökkel. A felvidéki Sarlósok regöléseivel egyidőben a z erdélyi fiatalság is elinditotta Borsára első falukutató csoportját és Sze­ geden az oda kiszármazott erdélyi egyetemi hallgatók kezdtek agrár-settlement mozgalmat a tanyavilágban. A felismerés, hogy minden társada­ lomtudományos felmérésnek és minden társadalompolitikai berendezke­ désnek a néprajz a tárgyi alapja, csak most kezdett egyre szélesebb kör­ ben tért hóditani, hogy aztán fiatal irók feldolgozásában, a valóságábrá­ zolás tényszerű rámutatásaival döbbentse rá a felsőbb társadalmi rétege­ ket a mélyvilág katasztrofális életszinvonalára. Népzene, „népért siró" iro­ dalom és néphagyományokat gyűjtő tudós munkásság igy váltak észre­ vétlen és tervszerűtlen együttműködésben egy uj társadalomlátás kiala­ kitó tényezőivé, mely már a hivatalos kormányzó körökkel is beláttatta e g y

gazdaságtársadalmi átrendeződés halaszthatatlan voltát. És mindezeknek a mozgalmaknak gyujtópontjában egy csöndes, zajtalan következetesség­ gel dolgozó férfiu ült: Győrffy István, a magyar parasztvilág első tudo­ mányos képviselője a budapesti tudományegyetem első néprajzi tanszé­ kén. Györffy életművét, hatásának jelentőségét csak ezeknek az előzmé­ nyeknek ismeretében lehet felbecsülni. Nagyszabásu és nagy tudományos értékű az a többkötetes alapvető mű is, melyet Visky Károly társaságá­ ban régebben jelentetett meg: A magyarság néprajza. Ennél azonban sok­ kal jelentőségteljesebb az a pedagógiai munka, melyet tanszékén szi­ vós következetességgel, mértéktartó konzervatizmussal és mégis az egész magyar nyelvterületre szétküllöző hatósugarakkal, intézetének négy fala között folytatott. A h o g y az idők során Kodály tanitványai békéscsabai és kecskeméti dalárdákból európai szintű vegyeskarokat formáltak és vidéki zeneiskolák kézbevevésével megrázták a talajt az egész cigányos-dalárdás„klasszikus" magyar zenei közművelődés alatt, a Györffy-tanitványok is szétszéledtek a szélrózsa minden irányába és hol itt, hol ott felbukkanva hirdették mesterük tanitását egy megujhodásra váró magyar közgondol­ kodásról és közmüveltségről, melynek középpontjában az eladdig lenézett nép tapasztalati hagyományokra felépült kulturájának kell állania. En­ nek a közgondolkozásnak gyökerében, strukturájában kell magyarnak lennie, nem kirakatba helyezett művirágaiban. A z angol nép elképzelni sem tudná, hogy szellemi, gazdasági és politikai életének minden megnyilat­ kozásában nem az angol gondolkodás és vérmérséklet nyilvánuljon meg. A svédek egész műveltsége abból a svéd népi talajból szivta fel éltető erőit, abból virágoztatta ki a mélységesen svéd Lagerlöf Zelmát, mely év­ tizedek óta ezrelékekben sem képes analfabétákat kimutatni. Nálunk a magyar vigjáték francia figurákat mozgat és az operett német érzelmes­ séget áraszt magából v a g y cigányos műromantikát, mely legjobb esetben az elrontott magyar középosztálybeli izlés kifejezője. Mielőtt egy ma­ gyar közműveltség önmagából kifejlődhetett volna, féluton idegen ele­ mekkel telitődött, hogy hamis képet alkosson magának az egész magyar életformáról az is, aki adja, az is ki befogadja. Rajkózenekarok járják a művelt világ nagyvárosait sohanemlátott magyar libériákba bujtatva, sohanemlátott magyar táncokat lejtve és nemzetiszin rokolyás varieté csil­ lagok rámás atlaszcsizmában rekedtes hangon hirdetik világgá, hogy a magyar élet mélységei csupán a felszini sekélyig terjednek, a csikós-pusz­ ta-gulyás-fokos művalóságig. E z a sekélyesség lazitja fel a társadalom egészséges kohéziós erőit, ez teszi képtelenné egységes és öncélú közgon­ dolkozás kialakitására s egy szervesen önmagából kifejlesztett életfor­ ma kiélésére. Győrffy István erre is tud magyarázatot találni a tudományban, mely magyarázatnak érdekes, de mentségnek alig fogadható el. Elmélete sze­ rint a mai magyarság háromnegyedrészét kitevő földmives társadalomi az igazi finnugor alapanyag, melyre az Európába történt átvándorlás után e g y felszini töröktatár uralkodóréteg kényszeritette rá hatalmát, ellenértékül csupán nyelvét, munkaerejét fogadván el tőle. A z igazi magyar művelt­ séghagyomány őrzője tehát nem más, mint a háromnegyedrészt kitevő alapréteg, mely az idők során a felszini nemesi társadalomból alászállott műveltségelemeket is átvette ugyan, de azokat tömegének és hagyomá-

nyainak erejével sajátjaivá hasonitotta át s i g y a valódi magyar művelt­ ségállománynak ma egyedüli letéteményese. E z a műveltségállomány, amiért nincs lefektetve irásban, egyáltalán nem lekicsinylésre méltó. A földművelésben, épitő és diszitő elemekben, zenei, költészeti és diszitőmű­ vészeti kivirágzásaiban a falvak népe annyi felhalmozott tudásanyaggal és annyi ösztönös, öröklött tehetséggel rendelkezik, hogy az ugynevezett müveit középosztály ebben messzire elmarad mögötte a maga egyoldalu, felületi könyvműveltségével. Páratlan teljesítménynek mondja, hogy a magyar Alföld a vadvizek lecsapolása óta milyen ösztönös leleményesség­ gel tért át a korábbi, századokon át gyakorolt nedves gazdálkodásról a száraz gazdálkodásra s hogy minő uj mezőgazdasági termelési ágakat ho­ nositott meg kiszáritott szikes legelőkön és a megkötött homokon. A ho­ moki szőlő és gyümölcstermelés eredményei ma már az egész világon köz­ ismertek, noha száz évvel ezelőtt a mostani barackerdők helyén még ingoványok terültek el v a g y futó homokot hordott a kósza szél. Példákat hoz fel az alföldi állattenyésztés okszerűségére és gazdaságosságára, me­ lyet a külföldi származású tudományos kisérletek inkább megrontottak s csak igen kicsiny részben javitottak fel. Győrffy igazi értéke abban a felismerésben rejlik, mely tájat és népet egyetlen elválaszthatatlan egységként von tanulmányozás alá. A népi műveltség a táji követelményekhez igazodik, tehát nem lehet elszigetelten beszélni róla. Tájban és népben együtt jelentkeznek azok a tulajdonságok, melyek az emberi közösség szempontjából e g y népet közművelődési ér­ tékké tesznek. Pillanatra sem becsüli le az európai műveltséget s nem he­ lyezi horváthistvános elvakultsággal a néphagyományra támaszkodó ta­ pasztalati műveltséget a könyvműveltség elé. De az alapvető értéket nem hagyja elvitatni a népi műveltségtől, mert öntudatos társadalom csak a táj és nép együtthatóinak eredőjeként jelentkezhetik s az emberi közös­ ség szempontjából annyi értéket képvisel, amennyi erővel magába tudja olvasztani és sajátjává alakitani az idegen, könyvből magába szivott műve­ lődési elemeket. N e őt alakitsa át az idegen befolyás, de ő értékesitse az idegenből vett értékeket saját háztáján saját hasznára. Mindez most már azon a ponton érintkezik a gyakorlat világával, hogy a nemzet létszámiának háromnegyed részét kitevő magyar földmives réteg kimagasló fiai előtt minél szélesebb területen meg kell nyitni az érvényesülés utját. Meg kell találni a módját annak minél belterjesebb néptanulmányozással — hogy a mai közép és felsőrétegek is átállithassák gondolkodásmódjukat erre a néphagyományi sikra. „ U r " és „paraszt" kö­ zött ma áthidalhatatlan szakadék tátong és ezt a szakadékot nem a mé­ lyebb szinten élő parasztságnak, hanem a számbelileg kisebb, műveltségre felületesebb rétegnek kel behordania. A népi viselet, a népi táncok, a népi zene, a napi költészet ne elrontott, meghamisitott és elkendőzött alakjuk­ ban jussanak el a városok lakóihoz, hanem, ősi eredetiségükben s ne csak idegenforgalmi attrakcióként, Gyöngyösi Bokréták alakjában, hanem az elemi műveltség szerves tartozékaként. Győrffy egész életműve számára most érett volna be az idő, mikor váratlanul bekövetkezett halála elszakitotta egyetemi katedrájától. Most jutott el tudományos tekintélyének arra a magaslatára, honnan már el­ lentmondást nem tűrő mozdulatokkal irányitani és épiteni tudott volna. Tele volt tervekkel, javaslatokkal az egész magyar élet gyökeres átalaki-

tására. Csak most a nyáron tudta megvalósitani kedvenc eszméjét, egy könyvsorozat meginditását „ A magyar táj és népismeret könyvtára" ci­ men, melynek első kötete még be sem itta a nyomdafesték szagát. Ez a könyve, „ A néphagyomány és a nemzeti művelődés" egy emlékirat anya­ g á t tartalmazza kibővitett formában, melyet szerzője a korábbi magyar közmüvelődésügyi miniszterhez nyujtott be, hogy elképzelései előtt ezzel is egyengesse a gyakorlati megvalósitások utját. Rövid összefoglalásban ezek volnának főbb kivánságai: A magyar népnyelvet, a tájszólásokat, •ahelyett, hogy felhasználnák az irodalmi nyelv gazdagitására, oktalanul már az elemi iskolában üldö­ zik, irtják, gyomlálják. Hasztalanul, mert minden iskolavégzett falusi gyermek ugyis visszatér apáinak idiómájához. Tanitókat, tanárokat, lel­ készeket rá kell tehát nevelni a népnyelv helyes értékelésére. A nyelvi ha­ gyományok összegyűjtésére és feldolgozására pedig haladéktalanul az Akadémiától független, önálló nyelvtudományi intézetet kellene létesite­ ni. Másik (követelése annyira jellemző egész gondolkodására és a jelen ál­ lapotok megitélésére, hogy legalább egyik részletét érdemes szószerint ideiktatnunk: „ A z iskola és az általános tankötelezettség betöltötte hivatását: megtanitotta a népet olvasni. Azonban nem gondoskodott olyan olvasmányok­ ról, amelyek a nép lelki igényeit kielégithetnék... Nemzetünk történelmi nagyjainak példáival, hazafias.... versekkel, szavalatokkal akarják a né­ pet hazafiasabbá nevelni, pedig az a magyar paraszt, akinek joga és boldo­ gulása van, minden propaganda nélkül is hazafi... Ma már kiváló népi ere­ detű, a néppel együttérző fiatal irógárdánk van. Ezek a nép lelkét jól is­ merik, ahhoz közel tudnak férkőzni s azt M tudják elégiteni. Ezekre kell bizni a nép irodalmi szükségletének fedezését. Amikor a gyógyszer, élel­ miszer és más elsőrendű szükségleteket törvény védi a hamisitástól, a nép szellemi táplálékával is törődnünk kellene és az idegenlelküséget árasztó munkákat a ponyváról el kellene tüntetnünk... Parasztszemléletünknek, ér­ tékelésünknek meg kell változnia, ha azt akarjuk, hogy az ő urszemléletük is megváltozzék". Állitja és bizonyitani is tudja Győrffy, hogy létezik: a nép irásmódjában, faragásaiban egy kialakult népies latin betőstilus. Ezt is szükséges volna fölemelni, mint a népi zenét és otthonossá tenni irás­ ban, nyomtatásban egyaránt. A népszokások megismerését és tiszteletbentartását mélybepillantó lélektani indokolással követeli Győrffy. A falvak életét az irott törvények mellett különleges népi szokások kormányozzák. Ezek az ősöktől öröklött szokások sokkal mélyebben gyökereznek az i r o t t törvényeknél. A parasz­ tot az irott törvény nemtudása nem, mentesiti a büntetés alól. „Miféle j o ­ gon követeljük a néptől a tiszességtudást, ha mi nem tudjuk a népi szo­ kást, illendő magatartást és tapintatlanul napról napra megsértjük őket? Minket a népi törvény, a szokás nemtudása menthet-e" Követeli tehát, hogy a törvények megalkotásánál, idegenből egyszerűen leforditott tör­ vények helyett a parasztság szokásjogának tiszteletbentartása érvénye­ süljön. A népi művészetek és a népzene tárgyalásánál kereken tiltakozik a Bartókék által feltárt népzenei kincs ellen széltében emelt „oláhosság" vádja ellen. Sürgeti a szomszéd és együttélő népek népzenéjének megisme­ rését is, hogy ilyen ostobaságok gyökeret ne verhessenek a köztudatban.

Tudományegyetemen és Zeneművészeti Főiskolán külön tanszéket követet a népi zenének, mert a zenetanárképzés alapjává a népi zenét kell tenni. Még a cigányzenészeket is szakfelügyelet alá kivánja helyezni, hogy az eredeti magyar népi zenét meg ne hamisíthassák. Sürgeti falusi szinpadok felállitását, a népi szinjátszó tehetségek kialakitására saját környezetük­ ben s a népi játékok és népi táncok kötelező iskolai oktatását. Ugyanigy a népi diszitőművészet, szövés, varrás, faragás, keramia is megtisztitan­ dó volna szerinte a rárakodott hamisitványoktól és eredeti alakjában be­ vezetendő volna az iskolai kézimunkatanitás anyagába. E z t az elképzelést szervesen végigvezeti a népi jellegű épitkezéstől a magyaros jellegű konyháig az életnek minden vonatkozásán. A népi gaz­ dálkodás közelebbi megismerését, kielemzését tartja kivánatosnak, mert a táji kövtelmények csak a helyszinen mutatkoznak meg és ezek ismere­ tében itélhető csak meg, hogy az illető terület milyen gazdiasági ujitáso­ kat bir el. Országos Néphagyományi Tanács felállitását javasolja, mely magában egyesitse a tudományosan képzett, irodalmilag is működő szak­ embereket, hogy ez legyen a kormánynak minden intézkedésében előzete­ sen felkért szaktanácsadó szerve. Szükségesnek látja népismereti tantár­ gyak bevezetését katonaiskolákba, jegyzőtanfolyamokra, tanitó és pap­ nevelő intézetekbe, hogy a jövendő népvezetők előzetesen alapos tájéko­ zódást szerezzenek a népről, mellyel majd dolgozniuk kell. De a népisme­ retek tantárgya középiskolákban és egyetemeken, mint az, általános mü­ veltség alapanyaga, ugyancsak nem mellőzhető. Kivánatos volna még Győrffy elgondolása szerint egy Táj és Néptudományi Központ felállitása és a Magyar Néprajzi Muzeum szabadtéri muzeummal való kibővitése a svéd Skanzenek mintájára. Igy halad végig az állam és társadalom min­ den intézményén, minden tevékenységi körén, hogy a népismereteket min­ den oldalról kereszttűz alá vegye, mig az önként át nem alakul az általa elképzelt irányban. Lesujtó véleményt mond a magyarkodókról és sürgő­ sen megállapitja, hogy a magyarság nem, a test és nem a vér, hanem, a lélek kérdése. „Azért, hogy valaki törzsökös magyarnak vallja magát, de csak magyarkodik, még nem magyarabb, mint a lélekben is teljesen ma­ gyarrá vált idegen eredetű magyar... Ma is vannk idegen eszmékért lelke­ sedő törzsökös magyarok, akiket már nem a magyar lélek kormányoz.... H a a félig megmagyarosodottak közül most sokan elpártolnak tőlünk, azon ne csodálkozzunk, hiszen alig törekedtünk a lelkük, megnyerésére. Beértük mindig a külsőségekkel, a magyarkodással." Győrffy István korai halála — mindössze 5ö éves volt — végzetes vesztesége nemcsak a magyar, de az egyetemes tudományos világnak. Azon a poszton, melyet ő betöltött, sokáig és egyre intenzivebb fénnyel világithatta volna be a szükebb értelemben vett magyarság és ezen ke­ resztül az egyetemes emberi haladás utját, mely napjainkban a sötétség utvesztőiben botorkál. ANGOL VAGYON KÜLFÖLDÖN. 1936-ban, a legutolsó erre­ vonatkozó statisztika, szerint, Anglia külföldre kihelyezett tökéje 8.36-3.76 milliárd font. Ez az összeg nem kevesebb, mint a britek össznemzeti jövedelme 1933-ban, beleértve az összes munkabére­ ket, fizetéseket, állami bevételeket, honoráriumokat, nyereségeket s eladásból származó bevételeket. Ez az a puha párna, amelyen Nagybritannia, a „láthatatlan" világbirodalom nyugszik.

F A L U S I

K A L A N D

Irta: K O V Á C S

GYÖRGY

1. A szövetkezeti ellenőr a hatalmas üzleti könyvek fölé görnyedve a hosszú számoszlopok összeadásával kinlódott, ujjai között idegesen for­ gatta a piros ceruzát és gyomra, kétszer-háromszor egymásután, megkordult. Majd önkéntelen mozdulattal hátsózsebébe nyult, ahol a cigaret­ tatárcáját szokta tartani, de nyomban vissza is huzta a k e z é t . A tiszteletes ur is hasonló mozdulatot tett és elpirult: — Sajnos, nem kinálhatom meg, én nem dohányzom, — dadogta. Gyorsan végigtapogatta összes zsebeit, fészkelődött és köhintett néhá­ nyat. — De azonnal küldök cigarettáért! — mondta még s ő is hozzálá­ tott ismét a számoláshoz az ebédlő viaszos vászonnal bevont asztalán sza­ naszét heverő papirlapok egyikén. Vajjon milyen cigarettát sziv az ellen­ őr? — töprengett magában. A szövetkezetben, ahol adnának hitelben, hi­ szen ő az elnöke az intézménynek, ott a „Mără e t i " a legjobb minőségű. A zsidó boltosnál finomabb is van, de oda nem küldhet pénz nélkül éppen a szövetkezet miatt. Ült tehát, látszólag nyugodtan, de közben mindegyre elvétette az összeadást, égett alatta a szék és várta, hogy valamilyen csu­ da megoldja ezt a cigaretta-problémát ugy, hogy a vendéglátó szeretetense A z ellenőr gyomrának ujabb méltatlankodása következtében a pap letette az irószerszámot és felállt: U g y látszik, nem akarnak zavarni minket és azért nem hozzák be az uzsonnát. Szólok a konyhán! — és sietett ki, mintha menekülne. — N e tessék fáradni! — pillantott fel a vendég s melegfényű, de kis­ sé gunyoros barna szeme sarkában mosoly bujkált. — E j , ha én is ilyen figyelmes kis feleséget kaphatnék! kiáltotta a távozó után, mire mind­ kettőjükből egészséges, vidám kacagás buggyant elő. Mert valóban nagy figyelmesség ez, ha még az uzsonnával sem akarja zavarni őket. A z idegen férfi az ablakhoz lépett, nyujtózott és ásitott. Kimerült a második napja tartó megfeszitett munkától. A z ablak szárnyai tárva vol­ tak a májusi levegő előtt, bár néhány napja, mióta mindegyre megered az eső, meglehetősen lehült. Kissé meg is fáztak az ellenőr lábai, most érzi csak hogy felkelt. A nap olykor elővillan a felhők mögül, de csak ámi­ tásból, mert meg sem száradhat a lábnyomok peremén a sár, ismét ömlik a zápor. A papi lakás udvarra néző ablakaival szemben a pajta körül egy gyermeket látott ácsorogni, magához intette és tiz lejt adott neki, hogy cigarettát hozzon a szövetkezetből. Közben boszankodott, hogy milyen nagyon „kifogta" ezt a falut! Itt mégcsak nem ;s dohányzik a pap és fizetésének számottevő hányadát füstölőre kell elköltenie, ha igy megy tovább. A gyermeknek is kell egy-két lej, mert ő maga nem uszhat le a boltba, sárcipőjét minden lépésnél letépné a sár. Ha legalább várhatott volna néhány napot a kiutazással mig felderül az idő. De a boltkezelő már elsején távozni akar: nem tudja behajtani a kintlévő hitel nagy ré­ szét, az eddigi számolásokból is már több, mint ötezer lej hiánya mutat­ kozik, elmegy tehát, mielőtt nem lesz katasztrófálisabb a bukása. Mintha szobafogságból szabadult volna Ákos tiszteletes, amikor vég-

essék csorba

re a konyhában érezte magát. Sohasem szerette az illatos szappannal mo­ sakodó, minden nap borotválkozó, nadrágjuk vasalására kínosan vigyázó emberek közellétét. Hat éve hagyta el a theológiát s azóta hozzáidomult ehhez az esőben nagyon sáros, szép időiben nagyon poros falu életéhez. A szárnyrakelése utáni hónapokban már meg is házasodott, az esperes leá­ nyát vette feleségül s egyetlen gyermekük, — egy vakitóan szőke, min­ dig az anyja szoknyája körül bujkáló kisfiu, — nemsokára betölti az ötö­ dik évét. - Nos, fiacskám, mi lesz az uzsonnával? — csipte meg kedveskedőn az asszony "hamvas, finom bőrű arcát. — Tudod jól, hogy nincsen tej a háznál, most küldtem el érte a cse­ lédet. Beadom, amint hozza, azonnal. Én nem tehetek erről a szegénység­ ről, — vonta meg a vállát az asszony s lehajolt, hogy a kisfia nadrágján igazitson valamit.

* Uzsonna után az ellenőr többször kilesett az ablakon, végül megje­ gyezte: — U g y látszik, a gyermek nem hozza a cigarettát. Ákos tiszteletes most is elvörösödött: — Persze, a cigaretta! A k i nem dohányzik, az könnyen megfeledke­ zik róla. N o , én is rendes házigazda vagyok! mentegetőzött. — K i t küldött érte? — N e m tudom. N e m kérdeztem a nevét. A pajta előtt ácsorgott. — Biztos a Peti Sándor fia, a tehéngondozó emberemé. Egyetlen árva tehene volt a tiszteletes urnak, ott kérődzött egész nap a jászol mellet. Tejelni vette, de már az első napokban ugy meggonoszodott uj helyén a jámbor barom, — talán a magánosságtól, — h o g y nem lehetett a tőgyéhez nyulni. Peti Sándor takaritotta alóla a trágyát, itatta, táplálta, olykor a közeli falvak vásáraiba is elhajtotta, de m é g nem került vevője az állatnak; csak végignéztek rajta félszemmel, ismer­ ték jól, hire volt már magaviseletének az egész környéken. A Peti fia szo­ kott a pajta körül lődörögni, e g y nyolc-kilenc esztendős mihaszna iskola­ kerülő. De hogy ellopta volna a pénzt?... Negyedórányi mély hallgatás után a lelkipásztor ismét visszatért a kérdéshez: — Valóban jönnie kellene annak a gyermeknek, az nem lehet, hogy a pénzt zsebrevágta volna. Ebben a községben nem lopnak az emberek! — tiltakozott mutatóujjával az ellenőr felé, de keze csakhamar lehullott, elszégyelte magát önmaga előtt. K é t hete sincsen, hogy valaki éjnek ide­ jén összeszedte a pap udvarán száradni kiteritett fehérnemű egyrészét. A tiszteletes ur a csendőrséget is igénybevette a tolvaj kideritése érdekében s a nyomozás, mint idegen darázs a méhkast, felbolygatta, valósággal felzuditotta a falut. A tettes azonban nem került meg. Hátha értesült már az esetről az ellenőr is? — Ha a gyermek nem hozza el a cigarettát, akkor elmegyünk az ap­ jához; csak itt lakik a szomszédban, derék, becsületes ember, nekem a jobb kezem, — tette hozzá zavartan. A z ellenőr kiegyenesedett, nem dolgozott tovább: — Igen, mi talán az utolsó nemzedékek közé tartozunk, akiket arra tanitottak az iskolában, hogy a magyar ember tulajdonsága a bátor, egye­ nes jellem, a köztudomásu nyilteszüség, mig a szlávok például körmükön

szurokkal születnek erre a világra. A z t pedig tudjuk, ugyebár, — huzta fel jobb szemöldökét, ami gúnyos kifejezést kölcsönzött arcának, — hogy a székely ember a magyarnál is kiválóbb!... A z ó t a azt az elméletet tömik a gyermekek fejébe, hogy a magyarok valamikor nyereg alatt puhitot­ ták a húst, nyersen ették s azután se tudtak beleidomulni a lélekszeliditő nyugati kulturába, vadak ma is, barbárok és pogányok, csak nem mutat­ ják annyira, mint ezer esztendővel ezelőtt... A lopás elmélete azonban nem szerepel egyik népjellemző tételben sem; viszont azt már a társadalomtu­ domány tanitásából tudjuk, hogy a lopás osztálytulajdonság is lehet, gazdag ember nem igen szokta beszennyezni vele a becsületét. Beszélgetésbe melegedtek, a gyermek azonban nem jött a cigarettá­ val. E z a semmiség is talán komolyabb következmények nélkül került vol­ na a hétköznapok apró, elmult, érdektelen eseményei közé, ha a pap ki­ hivást nem érez az ellenőr szavaiban. Ő azonban saját népnevelői tekin­ télyét érezte veszélyben forogni s már-már azt a kijelentést várta az ide­ gen ur szájából, hogy papi diplomáját küldje vissza a református theológia nagytiszteletű tanári karának. Petiéket sem hagyhatja gyanuban, azok az ő emberei, gyerünk hát oda s tisztázzuk a történetet az illetéke­ seknél! 2. Peti Sándor alacsony termetű, kissé hajlott hátu s előretolt fejű em­ ber volt. A z ellenőr a sokat utazott ember ösztönével alattomosságot ol­ vasott le figurájáról, amint az — a pap szólitására — megjelent a ház végénél, Haja is mélyen benőtt homlokába s csapzott volt az izzadtságtól. Árkot csinált éppen a trágyalének, mert a kertből, a komor fellegek minden rohama alkalmával leömlő víz betemette a lefolyás utját... A férfi harisnyája trottyához törülte kezét, hátha az urakkal kézfogásra kerül sor! — Itthon van-e a gyermek, Sándor? — kérdezte a pap. — Bizén nem tom, — de a ház felé fordulva elkiáltotta magát: — Dani! Itthon vagy-é? Rongyos kis emberke került elő a házból, kezei vörös-feketék voltak és repedezettek, lábai koszosak s rongyos, foltos harisnyája alig lábszá­ ra közepéig ért. Csak nézte az urakat sután, bután, kifejezéstelen szem­ mel, nem volt megijedve. E z volt? — fordult a lelkész az ellenőrhöz. A z rábólintott, mire Ákos Jenő arcát elöntötte a tűz, homloka rán­ cokba szaladt s szeme fenyegetőleg meglobbant: - T e haszontalan kölyök, t e ! Mit csináltál az ellenőr ur pénzével,

mi? A gyermek vállat vont. — M é g tagadni mered? U g y tett, mintha nem értené: — A z t sem tudom, hogy mit kéne tagadni... A Dani apja nem messze tőlük, ölbefont karokkal állt. A mocskos munka miatt, amit az urak érkezése előtt végzett, könyökig feltűrte in­ gét s karját sűrű, fekete szőrzet boritotta. Mint e g y kőoszlop, meg sem mozdult. — T e szemtelen! T e orcátlan, t e ! Igy mersz beszélni velem? — s a

-

papot elragadta a fegyelmezés indulata, alig tudott uralkodni magán, hogy neki ne rontson a gyermeknek. Most előbbre lépett P e t i Sándor, komor, szigoru volt az ő arca is: Miről van szó? Majd megtanitom én becsületre ezt a betyárt! — tüzelt a pap. — M e g tudom azt tanitani én i s ! - villámlott rá most a paraszt sze­ me. — Kitől lopott? S mit lopott? Előlépett az ellenőr i s : — Tőlem! Pénzt adtam, neki, hogy... — Várjunk csak, tisztázzuk a helyzetet, — s Peti széles, ügyetlen mozdulatok kiséretében magyarázni kezdett. — Tuggya j ó l a tiszteletes ur s megmondhassa ennek az urnak is, hogy én világéletemben! tisztes­ séges, becsületes ember vótam. De nemcsak én, hanem má apám is. Isten nyugosztalja. A poroncsolatokat nekem má akkor megtanitotta, hogy én még nem is jártam oskolába! Tőlem kérdezhetett a pap, ingem nem le­ hetett megfogni a parancsolatokban! De ha kitudódik, hogy lopott ez a gyermek, mámint az én fijam, én letöröm a két kezit! Olyan nincs! Hal­ lod-e, Dani — fordult most feddőleg a fiához. — Tudod te is a parancso­ latot, mondd fel a tiszteletes urnak, hogy lássa, hogy te nem; loptál! Dani a földet nézte és konokul hallgatott. Mély, feszült, izgalmas csend támadt, Mindnyájuk tekintete a gyer­ mekre szegeződött. Aztán ismét a gazda szólalt meg: — T u g g y a a. Én megtanitottam. Csak teccik tudni, szivire ment a gyanusitás. Ilyenkor nem beszél. Ilyenkor én sem beszélek. Senki sem be­ szél, ha ártatlanul megvádolják. N e m lopott ez, kérem. A z ellenőr felpattant. Felbőszitette ez a játék, előre ugrott: — D e lopott! Tőlem lopott! Peti szeme fellobbant: — Mikor lopott? De ha nem igaz s én ártatlanul megszekirozom ezt a gyermeket, osztán én rosszat csinálok valakivel! — Másfél órával ezelőtt! Hol? — A tisztelles urnál! A gazda fékezte magát, igyekezett megőrizni hangjának nyugalmát: — N a , lássa! E z a gyermek déltől fogva ki sem tehette a lábát a kapun! Munkát adtam neki, fejteni kell a törökbuzát! I t t álltam folyton a ház végiben, láttam vóna, ha elódalgott vóna! De az is kell a fejinek! Ha én eccer azt mondom a gyermeknek, hogy üjj le s dógozz! — onnét nincs felállás, uram! I t t olyan a nevelés! — Maga is hazudik! — tört ki az ellenőrből. Felfortyant: — Tyű, az ántiistenit ennek a világnak! — vakarta meg elkese­ redetten a fejét. — Szóljon má, tiszteletes ur! H á t hazudtam én életem­ ben egy szót is valakinek? H á t olyan ember vagyok én? A k á r a törvény előtt is kiállok a becsületemért! Nézze meg a törökbuzát! H á t fejthet va­ lakit ennyit, ha elmegy kóricálni? Ákos tiszteletes talpa alatt forró volt a talaj. Egész testét kinos hő­ ség öntötte el, amikor az ellenőr tovább nyakaskodott: — Akkor miért sáros a lába a gyermeknek? — Tán zárjam bé a maga kedviért, hogy még az udvarra se léphes-

sem ki? N e m kell a n n a k a maga pénze. Adok én neki pénzt, ha kell. A k á r a tiszteletes ur is ad tiz lejt, ha má megszorul az ember! Igaz-e, tiszteletes ur? Persze, persze, — felélte gépiesen s nagyon megbánta, hogy ide­ jöttek. Ő a hibás, ő hurcolta ide a vendéget. M i lesz ma este a tehénnel, ha ez az ember bosszut forral és nem jön ellátni az állatot? K i fogja elad­ ni a vásárban? Ma reggel járt az eszében, hogy a barmot Petivel el kéne küldeni a kereszturi vásárba, olyan messze talán nem. jutott el a hire. Megragadta az ellenőr karját: — Menjünk! — majd a gazdát vigasztalta: — N e m szabad azért olyan nagyon haragudni, Sándor! Tévedett az ellenőr ur. Sok egyforma gyermek van a faluban egy idegen szemében! Szótlanul tettek néhány lépést a szövetkezet felé, cubbogtattak a sár­ ban. Itt-ott, végig az ucca házsorai előtt, egy-egy ember állott a kapuban, v a g y asszony, köténye alá rejtett kézzel; néma, unalmas, gyötrő volt ez a sáros világ. A z ellenőr az ajkát rágta, majd azt mondta: — Biztosan tudom, hogy ez a gyermek volt! A pap a mondatot eleresztette a füle mellett. — M é g szerencse, hogy a pap közbelépett, — mondta Peti Sándor a fiának, amint helyet foglalt a küszöbön. — Mert már szinte megtörül­ tem! H o l van anyád? Jó, hogy legalább nincsen itthon, a fejérnép el szok­ ta rontani az effélét. Hozzad csak ki azt a cigarettát, hadd gyujtsak réa. A z ember két nap óta nem dohányzik, osztán még ő j ő a nyakamra azért a koszos tiz lejért! H á t pénz az egy urnak? U g y keresik a pénzt, mint a cigány a tetűt s még idejő veszekedni! Miért tette bé a lábát ebbe a falu­ ba? M i t uraskodik itt nekem? Mit szökdösik, mikor a pap is megmondta má neki, hogy én nem vagyok olyan ember, aki valakijéhez hézzanyul? Dani kihozta a cigarettát, a csomag még fel sem volt bontva. Lassu, nyugodt mozdulatokkal tépte fel a papirosát s mikor rágyujtott Peti, mintha álmot látna. Szeme egész kicsire összeszükült s révedezve, min­ denről megfeledkezve nézte a kék füstön át a világot. Nyelte, j ó l esett. — H á t a törökbuza hogy jutott eszibe keednek? Hátha megnézték vóna? — kérdezte a fia. Bölcsen belekanyaritott a levegőbe: — A nem. Üsmerem én őket. N e m olyan a, hogy megnézze. Osztán e g y ilyen idegen jött-mentet bé sem engedne az ember a házába. Tolvaj i s lehet az ilyen, nem lehet tudni. A gyermek is ugy nézett szét a világban, mintha minden, amit befog a tekintet, az ő vagyona volna. N a g y biztonságérzés áradt szét benne itt az apja mellett. Elmerengett a füstkarikákon, melyek gyűrüztek a leve­ gőben. N e m látott még embert, aki i g y tudna füstölni, mint az ő apja. A történtek még mindig izgatták elméjét s megkérdezte: — H á t azt mért tűrte, hogy keedet hazugnak mongya? Peti felütötte fejét az álmodozásból: — K i mondta azt, te? — A z az idegen ur. — Mikor? — A végin. — N e m hallottam, — rázta tagadólag a fejét.

— Hogyne hallotta vóna? Én is jól hallottam! — U g y láccik, nem merte hangosan mondani, mert én nem hallottam. De mondta! Bizonyisten mondta! A férfi elkomorodott, megcsóválta fejét: szégyenben hagyták a fia. előtt! — Majd megkérdezem én tőle! Nem hagyom annyiba, ha mondta! Többet e g y szót sem váltottak. A gazda a cigarettavéget elhajitotta s az sercegve mult ki a sárban. Később felállt, letürte ingét, megmosta kezét és elment hazulról. 3. A vacsora már elszáradt a kályhán s a tiszteletes asszonyban hang­ talanul háborogva lázadozott a gazdasszonyi büszkeség. Igy szokott rend­ szerint történni, ha férfi-vendég jön a házhoz: estefelé elmennek „szel­ lőzni" egy kicsit, betérnek a szövetkezetbe, végigkóstolják a raktáron lé­ vő pálinkaféléket, vitatják a hangyakeserű minőségét, a pap pedig ezál­ tal hizlalja dicsőségét, mint az intézmény vezetője. Minden ilyen alkalom után egy hétig, büszke sértődöttséggel e g y szót sem szól férjéhez az aszszony. De ezzel a módszerrel öt év alatt sem sikerült javitani a férfiak ez utálatos szokásán. Ezen az estén azonban nem a szokás vérforraló receptje szerint tör­ téntek a dolgok: a papné visszafojtott, szótlan, önmagában sistergő mér­ g é t a következő percben szivethasitó rémület váltatta fel. A z ajtó előtti veranda lépcsőjén egyenlőtlen, botorkáló lépteket hallott s az volt az első gondolata, hogy nem rughatott be az ellenőr, ez lehetetlenség, hiszen az e g y talpig korrekt, pedáns városi uri ember! Kinyilt az ajtó s tépett ru­ háju, sártól csatakos, véres arcu, borzas, ázott haju férfi tántorgott be. A szánalomra gyötört alak uralkodni próbált nyomorusága feletti érzé­ sein, mosolyogni akart, de arca torz fintorba rándult: — Azonnal utazom!... — dadogta. — A parasztok... A tiszteletes asszony arca fehérre dermedt, kezét összecsapta s fel­ sikoltott. N e m értett semmit az ijesztő helyzetből. Hol van az ura? A vendég természetesen nem utazhatott el azonnal, mert a legköze­ lebbi vonat csak reggel indult. A cseléd vetkőztette le, vizet hozott és l e ­ mosta testéről a sárt, különben a hasán és mellén hatalmas kék foltok disztelenkedtek, csakhamar hányinger kezdte gyötörni és véres volt a gyomrából kiadott anyag. A papné betartotta a vidéki erkölcsi parancso­ latokat s csak akkor jött be, még mindig egész testében remegve, amikor a férfi már az ágyban feküdt s meg is nyugodott kissé. A kérdezősködések és sajnálkozások végnélküli áradatában lassanként kibontakozott a tör­ ténet, melynek áldozata összetört arccal, foltos testtel, magával tehe­ tetlenül feküdt a selyem paplan alatt, amit most elfelejtett félteni a házi­ asszony. U g y volt, hogy a szövetkezetből a pappal együtt indult haza az el­ lenőr, de a bolt előtt néhány emberrel, köztük a megyebiróval, meg kel­ lett állania a tiszteletesnek, elintézendő valamit. A városi ur egyedül sé­ tálgatott tovább, mindegyre meg-megállva, visszanézve, várta a papot. A Petiék telkén felül az uton v a g y hárman-négyen előugrottak a kerités mögül, valaki e g y kampósbottal kirántotta alóla a lábát s Ő elesett, még mielőtt védekezhetett volna. Ekkor hirtelen hanyatforditották s párszor

végigtapostak rajta. Amikor magához tért, forróságot és tompa fájásokat érzett a testében, mintha csontjait törték volna össze. Nagynehezen fel­ tápászkodott, derengeni kezdett elméjében a sötét falusi világ, ráeszmélt hollétére s a kerités deszkáiba kapaszkodva elvánszorgott a vendéglátó házig. Motyogott valamit a délutáni tiz lejről is, de az eseményeknek ez az epizódja már olyan bonyolult és kuszált volt az előadásában, hogy az asszony nem értette meg. Szaladnia kellett a szolgálónak a tiszteletes urért, Ákos Jenőné sem maradhatott a szobában egy vadidegen férfivel, visszavonult a konyhába és türelmetlenül várta férjei érkezését. A kis gyermeket már régebb lefek­ tette, A vacsora, persze, ugy összeaszalódott, mintha e g y csepp zsir sem volna a papék házánál. De kinek kell most, ilyen lélekforditó izgalmak közepette, étel? A tiszteletes urba csaknem beleütközött a leány a sűrű sötétben, a kapu előtt. Lélekszakadva, szavaiban meg-megakadva adta elő a történ­ teket. Talán nem is értette volna meg más, de Ákos Jenő tudta, már az első mondatoknál megértette, miről van szó. Visszafordult nyomban, az ő belsejében is dult a háborúság, dühös volt a szégyentől, amit vendége előtt kellett elszenvednie. Bekopogott Petiékhez. A gyermek, aki a bajt előidézte, már az ágyon heverészett. A z aszszony, — csontos, fekete arcu, égő kis bogárszemű, lapos faru és rette­ netesen hegyes nyelvű teremtés, — a kinlódva világitó petróleumlámpa alatt fehérneműket varrógatott, a férfi pedig a hideg cserepes mellett ült olyan üres, kifejezéstelen arccal, mélyről még a gondolkozás folytonos munkáját sem lehetett feltételezni. A pap betoppanása látszólag kirántot­ ta közönyéből: — Tán valami baja esett a tehénnek? — mutatta az ijedtséget. Csudálatos, ez a hang lefékezte a lelkész indulatát, mely olyan ke­ gyetfen erővel tombolt benne még az imént is. Már uralkodott magán: — M i t csináltak maguk az ellenőr urral? Tudják-e, hogy mi lesz en­ nek a következménye? A -család tagjai összenéztek. P e t i fejmozdulataival is sajnálkozni igyekezett: — H á t azt a fájin embert ugyanbiza mi lölhett-e? Látod-e, Mari, — fordult a feleségéhez, — mikor te hazajöttél s mondtad vót, hogy egy ur­ féle részegen heverészik a sárban... Dehát mi történt vele, drága tisztele­ tes ur? H o g y sajnálom én azt az embert! Mondom a fijamnak a délután: na, látod, ha csak ilyen jóságos, derék uri nép hordaná a nadrágot a vi­ lágon, egybe könnyebben menne a szegény ember élete is. Igen-igen ked­ ves személynek mutatkozott, mikor ittjárt vót. Most férj és feleség szeme ismét összevillant s az asszony élesen, mintegy adott jelre, belevágott: — H á t az mért járt nálunk ? Jövök haza az imént s mondom az uram­ nak , hogy ott fetreng egy részeg ur a sárban, vajjon ki lehet? Keednek is az a rendes, jóravaló ember, aki fődre issza magát, ugyi ? — tüzelt ki­ csit az urára. — A z az igazi, mert az olyan, mint keed! — Csend! — szólott rá erélyesen Peti, majd ismét a papihoz beszélt: — Osztán mi v ó t ? H o g y vót?... Ejnye, de sajnálom!... Már azt hittem, amikor látom bélépni a tiszteletes urat, hogy a tehénnel van valami. Este­ felé, amikor megitattam s takarmányt dobtam neki, még semmi baja nem

vót. A pajtát is ugy kitakaritottam, — ugyi, Dani? — hogy akár a püs­ pök is elhálhatna benne! Mondom én, tiszteletes ur, hogy eladom azt a tehenet, ha lyukasra vásik is a talpam! Isten ingem haza ne segijjen a vásárból, ha én túl nem teszek rajta! Ákos Jenő szeme előtt elsötétült, majd megvilágosodott a szoba, lel­ kében az iménti felajzott harag helyet a dolgokkal szembeni közönyös­ ség lett urrá. Megnyugodott. A tehén! E z a széttörhetetlen kapocs, mely osszebilincseli, érdekközösségbe kovácsolja őt ezzel az emberrel. — A z é r t nem ártana megnézni azt a tehenet, Sándor! — felelte. — Nehogy valami baja történjen. Nagyon nyugtalanul viselkedik mostaná­ ban éjszakánként.

* A papné izgalma tetőfokra hágott, mire az ura hazaérkezett. A férfi be sem mehetett a szobába, megnézni alaposan helybenhagyott vendégét, az asszony már a konyhában megrohanta: — H o g y ilyesmi megtörténhetett nálunk! Tudod, hogy ennek a köz­ ségnek te v a g y a lelkipásztora! Mindenért te vagy a felelős! S még hoz­ zá éppen a mi vendégünkkel kellett ennek megesnie! A z t hiszed, j ó t tesz ez papi hirnevednek az egyházkerületnél? Meg kell torolni, elégtételt kell venni Petiéken! Értelmetlenül nézett feleségére: — M i köze ehhez Petiéknek? — Ő csinálta! A z ellenőr is felismerte a támadók között! É s te is igen jól tudod az egész históriát, ezt nem lehet letagadni, Petinek felelnie kell! — viharzott az asszony. — Mit vétett neki ez a szegény ember, hogy éjnek idején, mint a rablók, reárontsanak és leüssék, mint e g y kutyát?! E z egy talpig uriember, nem szabad annyiba hagynod! E z t a szé­ gyent! N e m merek a szeme elé kerülni... A pap homloka ráncokba szaladt, arca elborult, fenyegető lett. H o ­ gyan is mondta az ellenőr a délután? H a én is e g y ilyen figyelmes kis fe­ leséget kaphatnék? — T e talán szerelmes lettél ebbe az emberbe, mi? — szúrt kegyet­ lenül a tekintete. — Miféle hóbort ez? És én a te kalandjaidért veszitsem el a tehéngondozómat? A z ellenőrnek mielőbb el kell utaznia a faluból! N e m tűröm, hogy az én felesé.... hogy holmi idegenek feldulják a hiveim nyugalmát! E l van intézve és kész! Mégegyszer végigmérte az asszonyt, megvetőleg, megalázó pillantás­ sal, aztán bement a szobába. A papné az asztal mellé roskadt és zokogás rázta a mellét. Nem, nem érti az urát, hogy az a rosszat, az Isten ellen valót, a bűnt pártolja. És mivel vádolja őt? Méghogy szerelmes abba a férfiba?! E g y r e erősebben zokogott.

AZ ANGOL VILÁGBIRODALOM NÉPESEDÉSI GONDJA. Az angol világbirodalmat kicsiny fehér kisebbség tartja össze és vé­ delmezi. 72 és fél millió európai fajtájú lakosságával szemben szi­ nes alattvalói száma kb. 420 millió. Ez a fehér kisebbség ma már alig szaporodik s 25-30 év mulva minden valószinűség szerint el­ kezd apadni, miközben szines, nem-európai fajtájú lakossága évrőlévre nagy mértékben duzzad.

FELVIDÉKI SZELLEM, FELVIDÉKI IRODALOM Irta: B E R K Ó S Á N D O R Nemcsak most, a közelmult távlatából, de az anyaállamhoz való viszszatérésünk előtt is meglehetősen közismert volt Magyarországon a cseh­ szlovákiai magyar kisebbség sorshelyzete, éppen ezért furcsának tűnik sokak szemében, hogy az a manapság kihangsulyozott „felvidéki szellem." oly idegenül hangzik az ország széles rétegeiben. Mi oka lehet annak, hogy husz éves kisebbségi életünk szellemi kincseiről, iróink, kulturmunkásaink erőfeszitéseiről jóformán semmit sem tudnak az anyaállam pol­ gárai s amit mi „szlovenszkói magyar irodalom" cimen összefoglaltunk, alig jutott el néhány hazai „szaktárs" iróasztaláig? A, felelet igen egy­ szerű, bár az okok halmaza megneheziti a gyors hozzáférkőzést. Egyesek szerint a felvidéki magyar irodalom nem is juthatott el az anyaállam kö­ zönségéhez, mert egyszerűen felvidéki magyar irodalom — nincs, v a g y legalább is oly alacsony és mit se mondó szinvonalon mozog, hogy nélkülö­ zése sohse jelenthetett különösebb veszteséget. Mások elzárkózásról beszél­ nek, sőt akadnak, akik az uralkodó cseh nemzeti bürokráciát teszik mind­ ezért felelőssé. A kérdés magva máshol keresendő. A csehszlovákiai magyar kisebbség, ellentétben az Erdélyben élő ma­ gyarsággal, sohasem rendelkezett akkora erővel, hogy osztály- és pártideológián tul megbonthatatlan, egységesen felsorakozó néptömböt alkotha­ tott volna, előtérbe állítva azokat a problémákat, amelyeket sajátos ki­ sebbségi helyzete összmagyar szempontból kiván meg, tehát — elsősor­ ban — a nemzetiségi jogokért való egyöntetü küzdelmet. H o g y miért volt ez igy, éppen Csehszlovákiában, ahol aránylag szabadabban lehetett mind­ ezeket érinteni, most ne kutassuk. Tény az, hogy e belső, önmagunkat bomlasztó és elkülönitő folyamat, amely természetes társadalmi és szel­ lemi differenciák eredője volt, két egymástól mereven elzárkózó csoportot termelt ki magából. A z egyik az anyaállam hivatalos álláspontját képvi­ selte, a másik a feltörekvő osztályok kivánalmait szólaltatja meg. A ket­ tő csikorgó erővel morzsolta szét a középen állókat. Természetes, hogy ez utóbb emiitett, mind az anyaállammal, mind a Csehszlovák államhata­ lommal ellenkező ideológiájú tábor két részről is erős nyomás alatt állt. Igy történhetett meg, hogy a Budapesten rendezett magyar könyvnapon a felvidéki magyar irókat kimondottan és szigoruan a magyarországi v i ­ szonyok néhány kisebbségi kegyeltje képviselte, egy szinvonalnélküli, szinte gyermekien naiv folyóiratocska piacrarakásával. A z az irócsoport pedig, amely a csehszlovákiai magyar munkásság, parasztság és müvelt polgárság szépszámu rétegeinek kifejezője volt, a felvidéki magyar iroda­ lom eliteje az anyaállambeli néppel nem volt képes fenntartani még iro­ dalmi összeköttetést sem. Szlovenszkói, illetve felvidéki irodalomról a békekötések után be­ szélünk. A Felvidék Csehszlovákiához való csatolásával szellemi tekintet­ ben is uj áramlatok sodrába és ütközőpontjába kerülünk, melyeknek lel­ ket formáló erejében, regionális mivoltában kereste elvesztett talaját egy uj, kisebbségi magyarság. A változás első óráiban szinte: hitetlenül csó­ váltuk fejünket: hát igy is történhet? Vérkeringésünkben, mozdulataink-

ban és fintorainkban még teljes forróságával lüktetett az élet heve, me­ lyet az évszázados sors, az egységes nemzet- és államkeret szivdobogása táplált. Nehéz és küzdelmes éveknek kellett elmulniok felettünk, mig fel tudtuk fedezni, hogy a lendület, a láz, a hév, mindaz, amit a közös sziv adott, nem enyészett el, itt rángatózik didergő testünkben. Először csak a talajt vizsgálgattuk, szorongó szivvel vigyáztuk lép­ teinket, fürkésztünk, kutattunk, de nem sokáig tartott ez i g y . A világ, megelégedvén a vérontást, látszólag megállapodott s a szlovenszkói magyar póval belekapcsolódhassék abba az életfolyamatba, amelyből kivonni ma­ gát amugy is lehetetlen. Elképzelhető, mily önmarcangoló belső vajudá­ sok közepette született meg az első öntudatos, erőteljesebb lendület. For­ radalmi erejű tett volt akkor még minden nekibuzdulás. Igy jelenik meg Szlovenszkó földjén e g y uj embertipus: az. „ujarcú magyar", aki meglát­ ván helyzetét, már tuljutott az öregek sopánkodásán és biztos szemekkel méri fel lehetőségeit. N e m csoda, hogy az első fontosabb felismerés éppen abból a momentumból adódott, ami megteremtette az uj keretformát: a háborúból. Túl a nemzeti önérzeten egy általánosan emberi érzés döbbent a szivekbe, a háború borzalmainak el nem homályosuló lidérce, a pusztu­ lástól való félelem és a szlovenszkói költő, a fiatal Mécs László sem irha­ tott le más szavakat, mint, hogy:

...Átkozott, átkozott, kongatom

ki ki

most székelyt

piros

sem

áll

testvércsókos

gyilkol

harangom,

Szent-Istvánkor, ifjú

szivem

hajnal-táncba, zsidót

gunyol

szombaton,

kongatom...

(Hogy ennek a lelkesitő, evangéliumi tisztasággal megirt versnek a költője ma már talán épp az ellenkezőjét veti papirra, az bizony nem csu­ pán felvidéki jellegzetesség.) A politikai és társadalmi külhatások folyományaként természetsze­ rűleg alakult ki a felvidéki magyarság fizikai és lelki magatartása, ösztö­ nös nemzeti habitusa és kevéssel később osztálytagozódásának öntudatositása. Mindezeknek pedig mi más lehetett a gyüjtő és egyben szórólencsé­ je, mint a betű, a szó, az irodalom? Mécs László ugy tört át az uj talajon, mint a gyermek templomi tisz­ tasága a fertőn, a harcos humanizmus jegyében, ám ne csodálkozzunk azon, hogy a felvidéki magyar kisebbség nagy tömegeit a legkevésbé elé­ gitette ki ez a. hang. A háborúban elcsigázottaknak utmutatásra, nyilt programadásra volt szükségük, hogy eligazodhassanak az uj állam és az uj világ összekuszált utain. A z Ady-Szabó-Móricz nemzedék csapásain igy ugrik az élre merész lendülettel a legszlovenszkóibb magyar költő: Győry Dezső. E g y uj nemzedék dalosa, közösségi költő, akinek szavaiban szinte eszelős páthosszal csap elő az ujarcú magyarok útkereső lelkese­ dése. E z a Győry Dezső volt az, aki nevezetes önvallomásában i g y irt: „Hiszek a kisebbségi géniuszban. Találkoztam vele. A z t mondta: ezt a né­ pet szétdarabolták, de a részek uj életet kezdtek. U j mentalitásuk gazda­ gitó erő... Szeressétek az elnyomottakat, ti legyetek a legszélesebb emberi szolidaritás, leglehetőbb szabadság ,legbátrabb becsület." Db ez még csak a kezdet volt. Mintegy varázsszóra bukkant fel a mélyből e g y kétségbeesett korosztály tenniakarásba sűrűsödő heve s Ba­ logh Edgarral az élén megindul utján a szlovenszkói magyar fiatalság, a

felismervén az

jólismert Sarlós mozgalom, amely a szlovenszkói magyar irodalomnak nem egy tipikusan-kisebbségi irót adott. Költők és regényirók, esszéisták és publicisták emelkedtek soraikból. Munkájuk tervszerű és valóban ideális célokért küzd: a szlovenszkói ma­ g y a r paraszt és munkástömegek sorsának biztositásáért. Ez pedig már felsőbbrendü társadalmi küldetést jelentett. Hogyan: is irta Győry Dezső? ...Ur, hogy

paraszt, egy

Egyek magyarok.

szegény

rögből gesztusban, Ámen.

és

és

gazdag:

lélekből

egyek, születtek.

vágyakban,

alakban:

Megmásithatatlan.

Eleinte mindez kulturpolitikai sikon mozgott, nem egyszer a művé­ szi követelmények hátrányára. De lényegtelen ez, A tömegeknek nyilt program, sőt kenyér kellett és csak azután művészi tökéletesség. Nevelni, gazdasági és kulturális helyzetét megalapozni, emberi öntudatára ébresz­ teni, cselekvésre ösztönözni: — ez volt a cél. Szlovenszkó magyar irodalma aránylag rövid idő alatt jutott el idei állapotához. N e m időbeli fejlődést értek ezalatt, hanem hogy alig néhány esztendő folyamán átélte mindazt, amelyeik, ha gondosan visszatekintünk, valóban tradiciót és megalapozást jelentenek a felvidéki magyarság husz esztendős multjában. Mit is jelentett felvidéki magyar irónak lenni? Semmiesetre sem azt, amit a széles nagyközönség előtt erdélyi kollégáink képviselnek: regioná­ lis érdekességet, fűtött levegőjű exotikumot, a mi esetünkben tehát feny­ vesek susogását, szlovák atyafiakat, és a Tátra tengerszemeinek dicsőité­ sét. Mindjárt az a tény, hogy a kisebbségi iró bizonyos foku alacsonyabbrendűséget sejtet — és valóban i g y is van, legalább is a mi esetünkben tragikusan igy volt. Kisebbségiek, tehát az uralkodó nemzet soviniszta vezetőinek itéleteképpen: idegenek, amolyan „magyarok" voltunk abban az államban, amely husz esztendőn át sohsem tudott bennünket százszá­ zalékosan „államalkotó" néppé tenni, sem fizikailag, sem érzelmileg. A z anyaállam uralkodó rétegeinek felvidéki magyarjait éppugy, mint a haladó, demokratikus eszméket valló felvidékieket egyforma erővel szoritották háttérbe a soviniszta államvezetők, azzal a különbséggel, hogy ez az emiitett demokratikus réteg még e g y másik és az előbbinél nem ke­ vésbé számottevő erővel is szemben találta magát: a saját fajtájabeli reakcióval. Eltekintve attól a becsehelt csoporttól, amely egyetlen táma­ szát, magától érthetően, az uralkodó nemzetben lelte meg. Nagyjából ilyen ellentéken épült fel a felvidéki magyarság, mint nemzeti-kisebbség, tehát az irodalom is hasonló szempontok szerint iga­ zódott. A z első fontosabb irodalmi csoportositást Szlovenszkón e g y meglehe­ tősen rövidéletü folyóirat, a Magyar Irás vállalta, megindulásának első éveiben szép sikerrel. Darkó István, a kiváló regény- és novellairó állt a lap élére, aki tiszta szándékkal és mindennemű politikai háttértől mente­ sen válogatta meg munkatársait. K é t szempont dominált, hogy szloven­ szkói és hogy i r ó ; minden más mellékes volt. E z volt Szlovenszkón az el­ ső erőteljesebb áthidalási kisérlet a politikailag csoportokra, klikkekre

hasadt felvidéki magyarság szellemi életében! és egyben az, utolsó is, el­ tekintve attól a néhány ezután következő próbálkozástól, amelyeket már a születés első óráiban elért a pusztulás. A politika zavarosban halászó maradi vezérei hamar gondoskodtak arról, hogy a Magyar Irás szépen induló szervező munkáját csirájában el­ fojthassák. A demokratikus elemeket elkülönitették a laptól és Darkó, aki oly becsületes hittel irányitotta folyóiratát, önkéntesen megvált tőle. N e m csoda, hogy a később uj köntösben megjelenő Magyar Irás csúfosan megbukott, — anyagilag is, — hogy örökre kitörölje nyomát a Felvidék szellemtörténetéből. E g y i k folyóirat a másikat váltotta fel, legtöbbször eredmény nélkül. Tiszavirág életüek voltak s hóhéruk mindig ugyanaz a politikai párt, amely sohse tűrt meg két pásztort egy akolban. Szlovenszkó különbözőideológiájú irói i g y csoportosultak azután egy-egy meginduló folyóirat köré, mignem belátták, hogy mindez fölösleges emergiapocséklás. Jöttek a napilapok s nagyjából ezek szabták meg mindmáig iróink tömörüléseit, az illető lap elvi magatartása szerint. A z ideológiai belső ellentétekből i g y alakult ki fokról-fokra az a szellem, amely irodalmunknak, mozgalmainknak sajátos jelleget adott. A mentém egyik ujja himes, érzelgős, forró, ez Kelet, az ész szaván agyafurt, hüvős Nyugat varrta a más felet. S mig itt virrasztok, két kulturát őrző Kiskárpát dombokon, ezüst Dunám a mentém csattja s a kettőt összegombolom. (Győry

Dezső: A középeurópai ember.) Kelet és N y u g a t kapujában álltunk, két kultura egymásba áramlásá­ nak kellős közepén. -Prága, az egykori középeurópai Párizs, mohó falánksággal nyelte magába a nagyszerü nyugati eszméket, keverve a Kelet túl­ fűtött, ideges levegőjével. Lelkileg-testileg átéreztük középeurópaiságun­ kat és azt az -európai hivatást, amely a dunamenti kisállamok egymásra utaltságán túl, e g y boldog és szabad Európáról álmodozott. Europeérek voltunk, a szó legtisztább és legtragikusabb értelmében s ezt nemcsak mi, de az egész művelt középeurópai szellemiség átérezte. Tamási Áron ala­ pos megfontoltsággal irta annak idején: „Csehszlovákia magyarsága csak akkor fogja helyes és méltó utját megtalálni, ha nemes értelemben vett Európai irodalmat próbál magyarul irni. Hagyományai és földrajzi fekvé­ se egyaránt legalkalmasabbá teszik arra, hogy a magyarság zöme és Nyu­ gateurópa között az európai szellem kapcsolatát szolgálja." Mily lesujtó, hogy ez a szép hivatás csak „hivatás" maradt. Mikép­ pen is teljesithettük volna azt a szép tervet, amelyet Tamási Áron ily ki­ tűnően megfogalmazott? A z anyaállam nem akart tudni rólunk s — kinos iróniája a sorsnak — magunkra maradtunk magyarságunkkal, európaisá­ gunkkal, világpolgári álmodozásainkkal s egyre lejjebb és lejjebb süllyed­ tünk a regionalizmus tapadó sarába. A magyar föld nem tette lehetővé, hogy felelősségteljesen átérzett demokratikus hitvallásunkat, a dunamenti testvériség ideáját az ő sorsával egybekapcsoljuk, ahhoz pedig tul-

ságosan gyöngék voltunk, hogy a mi kisebbségi csoportunkat teljes egé­ szében fel tudjuk emelni s az európai szellem vérkeringésébe dobni. Ez a szellemi tehetetlenség is hathatósan közrejátszott abban, hogy irodal­ munk belső lényegébe, mondanivalóink, irói intuicióink területeire kiűzhetetlenül befurakodott a napi politika s ezért amikor szlovenszkói magyar irodalomról beszélünk, csakis a teljes társadalompolitikai átértékelés függvényeként, mint valami lelkében és formájában determinált „szelle­ mi működést" emiitjük. A föld, amelyen éltünk, a táj sajátos világa husz esztendő alatt ed­ zett és sorsát bátran vállán viselő iró-generációt formált, amely, a vázolt keretek között, SZIVÓS elszántsággal kereste a jövő lehetőségeit igaz, a társadalmi és egyéb hatóerők folytán bekövetkezett fegyelmezetlensége iróinknak valóban nem. sok remekművet szült, bár nem e g y irodalmi ter­ mékünk méltó vetélytársa az anyaországbeli produktumoknak. Nálunk, ha fel is bukkant egy-egy kimagasló iróegyéniség (Márai Sán­ dor, Komlós A l a d á r ) , egyiküket se tudtuk megtartani a „ m i " irodalmunk, a mi földünk számára, mert ez részükre csak ellaposodást, eliszaposodást jelentett volna a politikai csetepaték zűrzavarában. N e m véletlen, hogy a szlovenszkói magyar ember gondolat- és érze­ lem világának első kifejezője a lira volt, a vers. A hirtelen beálló átcsatolási folyamat, a levegőben lebegés bizonytalansága, fájdalom, kétségbe­ esés, majd pedig az ocsudó lélek lassú nekirugaszkodása, ujjászületése csakis ebben a műfajban nyilatkozhatott meg. Mondhatnók, első lélekzetvétele volt ez a szlovenszkói magyar tömegeknek, egy olyan társadalmi és lelki folyamat, amely kisebbségi sorsunk kialakulásának első pillana­ tától végig kisért bennünket, magába sűritve és kisugározva kisebbségi életünk minden rezzenését. A legjobb példa erre Győry Dezső költészete. A z „ujarcú magyarok" költője, szinte szerves egészet alkotván azzal a földdel, amelynek szivdobogása oly hevesen lüktette ereiben a vért, finom szeizmográfként rögzi­ tette meg a! felvidéki magyarság társadalmi és szellemi fejlődésének egyes szakaszait. Világpolitikai programmal indult, akár a maturáns ifju, aki egy csavarintással akarja kiforditani sarkából a világot, de, mint legtöbb törekvésünk, ott állapodott meg, a dunamenti hivatás eszméjénél s az ap­ ró munka gyakorlati vállalásánál. A program összébb zsugorodott s az a csodás horizont, amely oly tarka és sokat sejttető szineket ragyogtatott, márcsak a megtorpant hit lemondó legyintését jelentette, mint aki azt mondja: az eszme csak lelkesit, s a kenyér sokkal előbbrevaló. Hittünk és verekedtünk apákkal és kapákkal, amig csak kicsordultak, amig megöregedtek, nem hiszünk s nem cselekszünk, már férfisorba kenyeret vagy kenyérkereső helyet keresünk.

nőttünk,

Európa, Kina és te, volgai táj, de hányszor hullt szó-vérünk értetek: szóljatok Szlovenszkónak, adjon kis krumpliföldet, zsendicét és gomolyát, adjon valamit enni! Hiszen csak őt szeretjük...

Győry a szlovenszkói talajból nőtt s oda is kanyorodott vissza, euró­ pai zarándoklás után. Érdekes, hogy ez a költő, aki formában annyira A d y r a üt, lelkében mennyire Petőfi vonásait örökölte. Állítsuk őt például Forbáth Imre mellé. Meglátjuk a különbséget, nemcsak kettőjük, de két eszmeáramlat között is. G y ő r y — s ebben hasonlitható Petőfihez — szlovenszkói méretekben gondolkodó európai. Forbáth európai méretekben gon­ dolkodó szlovenszkói magyar. A kettő lényegileg egy, de ez a horizontbeli különbség jóval többet jelent nüánsznyi eltérésnél. G y ő r y a nép költője, Forbáth egy osztály megszólaltatója. A z egyik nép-demokrata, a másik szocialista. Forbáth Imre versei iskolát jelentenek a modern magyar költészet­ ben. Bizarr, ám ötletektől mentes groteszkjei a hideglelés borzongásával keritik hatalmukba az olvasót. Ismervén „ F a v á g ó k " c. kötetét, valóban legkiválóbb költőink egyikét fedezzük fel tenne, aki mindmáig megtar­ totta eredetiségét és frisseségét. Ellentétben Mécs Lászlóval, aki leg­ ujabb „frissitményeivel" hiába erőlködik indulásának igéretes korszakát hébe-korba egy-egy jelentéktelen kötettel feleveniteni. A második nemzedék lirikusai közt különleges hely illeti meg Vozári Dezső pesszimisztikus, szinte anarchikusan destruktiv költészetét, amely mégis páratlan finomsággal tudja magáibaolvasztani egy cinikus és hitetlen lélek fintorgásait. Szenes Erzsi finom, puritán egyszerüséggel megirt versei a szerelem gyötrelmeit és a halál lidércét formálják művészivé. Földes Sándor első versei, Morvay Gyula darabos, majdnem, primitiv lirája, a halkszavú Szalatnai Rezső, Szabó Béla első versei a felvidéki: li­ ra gazdagsága mellett tanuskodnak. A „harmadik" nemzedék fiataljait (Sáfári László, Berkó Sándor) már nem a „szlovenszkói sors" ösztönzi fejlődésükben. A regény mindig gyöngéje volt a szlovenszkói magyar irodalomnak. Néhány különösebben tehetséges regény és novellairónk kivételével alig emlithetnénk neveket, naiv dilettantizmussal, felelőtlen irói ambiciókkal találkoznánk csupán. A lira és a széppróza nem egyszer jelentkezett nálunk. A z utóbbi, mintha kivárta volna azt az alkalmas időpontot, amely a politikai, társa­ dalmi és egyéb események hullámveréseinek robaja alól pillanatnyilag nyugodtabb, csöndesebb érába vezette — és talán éppen ebben rejlik az a mérsékelt és sokszor mesterségesen illuzórikus légkör, amely regényiróink könyveiből áramlik. A vers mintegy gyujtópontja volt a fullasztó ködben botorkáló szlovenszkói magyar tömegek erőfeszitéseinek, természetesen mély jelentőséget kapott. A tömeg lelkét betöltő szenvedélyes hév, az első öntudatra ébredés mámoros élménye, amely lehetővé tette egy G y ő r y De­ zső költői kibontakozását, nem volt képes életre hivni szépprózai munká­ kat. Különös értéket jelent felvidéki viszonylatban Darkó István. Mond­ hatnók, ugyanazt, amit Győry Dezső a lirában. Regényei nem, szakadnak olyan mélyről, mint Győry versei, de — és ez lényeges: — már sajáto­ san szlovenszkói problémák fűtik s ha némelyik regényében vagy novel­ lájában inkább csak a személyek fintorai és a couleur locale nyujt szlo­ venszkói jelleget, munkáiban itt-ott megizleljük a tájélmény realizált és mélyről szakadó sajátosságait is. Különösen „Deszkaváros" c. regé-

nyére gondolok, amelyben szép és igaz meglátással próbálja megközelí­ teni a kisebbségi sors problémáját. Szenes Piroska neve már a hazai olvasóközönség előtt sem isme­ retlen. Budapesti könyvkiadóknál és az anyaállambeli folyóiratokban sű­ rűn jelenték meg irásai. Első jelentősebb regénye (Csillag a homlokán) józan szociális meglátásával és nemes művészetével igaz értéket nyujt. Kár, hogy ezt a szépen induló irónőt oly hamar elhallgattatta a politi­ k a i sorsfordulat. Tamás Mihály novelláit élményszerű meglátás, pompás stílus, fe­ gyelmezett szerkesztés sorozza a felvidéki széppróza szine-java közé. Kaczér Illés meleg emberséggel megirt regényei és meséi, Sándor Imre, M o r v a y Gyula elbeszélései, a szertelen és bizonytalan Szabó Béla novel­ lái szintén i t t emlithetők. Barta Lajos nevét még a „boldogabb Amilyen mértékben háttérbe szorult nálunk a regény és novellairo­ dalom, épp oly jelentőséget kapott a publicisztika és az esszé. Helytálló az a megállapitás, hogy Szlovenszkó a publicisták földje v o l t ; de nem elcsodálkoztató. A z a határtalan politikai káosz, irigység, düh, vita mi másba csapódhatott volna le, mint a publicisztikában? Másrészt pedig, van-e egyéb műfaj, amely kézzel foghatóbban, tárgyilagosabban tudta volna tisztázni tömegeink előtt a felvidéki kisebbségi sors és a középeu­ rópai egyesülés mibenlétét és szükségességét, gazdasági, szociális és esz­ mei elgondolását, mint a publicisztika, avagy ennek tudományos művészi felső fokozata, az esszé? N e m kell részleteznünk, immár eléggé ismert földrajzi és történel­ mi helyzetünk önmagából adódóan szülte meg a publicisztikát és az esszét s lenditette a szlovenszkói magyar kisebbség szellemi életének az élére. Éppen az az ok rejlik megette, ami az anyaállamban adott lenditő lökést a szociográfiai irodalomnak. És még egyet vegyünk itt figyelem­ be. A felvidéki iró, aki megfelelő folyóiratok hijján minden összekötte­ tést elveszitett tömegével, nagy nekibuzdulással: vetette magát az ujság­ irásra, hogy véleményeinek, programot mutató elgondolásainak nyílt te­ r e t szorítson. A m i szintén a publicisztikát helyezte előtérbe. A z ellentétes, illetve ellenséges ideológiai áramlatok sorra termel­ ték ki magukból publicistáinkat (Dzurányi László, Fábry Zoltán, F ö l ­ des Sándor, Ferencz László, Győry Dezső, no meg a Felvidék jobboldali magyarjainak kedvence: Szvatkó P á l ) s nyiltan kijelenthetjük, hogy az­ zal a néhány esszéiróval egyetemben, (Dobossy, Jócsik, Krammer, Peéry, Szalatnai), akik e műfaj legkiválóbbjai voltak nálunk, a legnagyobb, legfelelősségteljesebb szerepet töltötték be a volt csehszlovákiai magyarság kulturális életében. Ma a felvidéki irodalom természetszerűleg más megfogalmazást kap. De vigyázzunk. Más a politika és más az irodalom. A visszacsatolás — politikai értelemben — fizikai, mechanikai valami, amelyet a jól meg­ szervezett hivatalnok és egyéb körök máról-holnapra megvalósithatnak. A szellem, az a manapság oly sokat hangoztatott felvidéki szellem nem a hivatalok fiókjaiban él és érvényesül. A husz éves kisebbségi sorsban nem­ csak szenvedtünk és küzködtünk, de tanultunk és egyben gyarapodtunk i s : európai nevelést kaptunk, akár akartuk, akár nem. Középeurópai ma-

időkből"

j ó l ism

gatartásunk, rendithetetlen hitünk a humanizmus eljövetelében több volt, mint pillanatnyi lelki élmény. És még inkább több ma, amikor az európai szellem szárnyaló gondolatát oly kiméletlen kezekkel rántják a mélybe. A felvidéki irodalom megszűnik külön zártságában élni, de a szellem, amely husz éven át dobogtatta mindannyiunk szivét: független Magyarország, szabad és erős Európa, — továbbra is egybeforrasztja mindazokat, akik e kor szörnyűségeinek ellenére is hinni mernek a szel­ lem formáló erejében. A „felvidéki magyar szellem" létjogosultságát ép­ pen az dönti el, h o g y lesz-e ereje érlelő kovászként hatni az ország tisz­ tánlátó rétegeiben. A jelek, sajnos, nem a legkedvezőbbek.

M A I GEREBLYÉS

M A G Y A R

LÁSZLÓ: Párizs

EGY serény

Még működött, Még fujtatott, Még csalt az

K Ö L T Ő K

PÁRISI

NAP,

1939

volt. mint roppant még őrölt s égbolt:

szerkezet, lüktetett,

Sugallt nyugalmat, Mint bátoritó asszonyi mosoly, Miközben foszlott ujsághir-gomoly, És ágyutalpak Csattogtak HOLLÓS

KORVIN

LAJOS:

messze,

tompán... GYERMEKKOROM

Egy öreg verklis dalolt nékem egyszer a vándordarvakról, kik messze mentek. Bölcsőm mellett térdelt e régi mester, mint verklijén a régi égi szentek. Később anyókák tipegtek mögöttem, kalapjukon strucctollak bólogattak. — Ilyen tolluk van, — mondtam és — éppen ilyen a temetéslovaknak.

nevettem,

Nem mosták arcomat szamár tejében, S jól emlékszem, csak ijedtemben sírtam egy myrtus-szagu őszi temetésen, hogy kistestvérkém fektették a sírba. Matrózblúzomon piros volt a másni. S ha azt is elmondom, mennyire féltem, mikor megjött hozzánk a bécsi bácsi, azt hiszem, akkor mindent elmeséltem.

1

Aztán egy éjjel elfagyott a kertünk, ez volt gyermekkorom, — meg sem sirattam, hogy észrevétlen, mint az illat, eltűnt egy lábujjhegyen lépő pillanatban. HOLLÓS

KORVIN

LAJOS:

TÉLI

ESTE

Mint ejtőernyő, száll alá a hold. Komor festő vászna az ég és rajta a hold villogó, furcsa, karcsu folt. Ablakpárkányon didereg a tél: nagy, fehér madár s szembenéz kibámulok, mint rácson elitélt.

velem,

Szemközt a havas tetejű házak trópusi-sisakos légionisták, kik fekete embervadra vadásznak. Már órahosszat nézem az eget, pipás parasztok nézik ily bizalmas, vallató szemmel, vajjon mit rejteget. Mögöttem vászon suhog, szó susog, a lámpa sárga, nyugalmas körében varrnak és sóhajtanak asszonyok. Az óra olykor üt egyet s ilyenkor velük sóhajtok az órára nézve: Hajaj, bizony, milyen idők! Milyen MÁRIA

BÉLA:

MÉGIS! Nehéz ma élni: zsiványok kora ez, — ó ember, érző, egyenes, nyiltszivű ember, mily idegen, kitaszitott, különös, elmult korokból ittmaradt muzeumi tárgy lettél! Mégis, ó mégis ne fordulj a falnak és ne ijesszen a pillanatnyi sötétség! És ha mély undorodnál csak süket tehetetlenséged nagyobb: vigyázz magadra! E nagy eltévelyedésben őrizd meg magadat magadnak és a rejtőző igazaknak, kik őrizői

kor!

veled együtt a kiirthatatlan magnak, amely végül is áttöri a csendet és elárasztja világossággal a világot! SZTOJKA LÁSZLÓ: VALLOMÁS Meséljem el a gyermekkornak szörnyű keserveit, dermesztő hidegét? Kenyér-jegyért állongni nem volt könnyű a sor végén. A hideg és sötét, szobában este úgy hulltunk az ágyba agyonfázva, ásitva, éhesen, mint aggastyánok. Nem néztünk anyánkra, ki egyre sirt, szaladt és éjjeken át sikoltva hivta messze-ment apánkat, — meghált, még él és milyen harcmezőn? Fáradt mosoly vonta be gyerek szánkat — hajnalban keltünk félve, reszketőn. A zsir-jegyet kora-hajnalban adták, később a liszt-utalványt... A kenyér vizes volt s zöld. Fa védte cipőnk talpát. Tejet nem láttunk. Hig és hideg vér szaladgált testünk útjain — játékra sohsem volt időnk, de ki is akart? Pár évesen a nagy komédiában, bölcsek lettünk s hült fejjel bogoztuk: ki hozta ránk s miért e szörnyű bajt? Meséljem el a kamaszkor nehéz terheit a sors szükitett útján, amikor a gyermekifjút boldog vész fogja el s mereng süldő leánya csókján? Nekünk csak gond volt az év, a tél, a nyár — Lábunk fáradt; ligetekbe nem lépett — És az ifjuság, a zúgó, drága nyár? Az is nehéz volt s fekete és tépett. De tűrtük hősen, ifjan és keményen — a jobb sorsért! S a zöldelő remény tartotta csupán zsenge, hulló testünk: kapaszkodj szépbe, jóba, drága pajtás! s ha elzuhantunk, hát gyorsam felkeltünk, Szinte megszoktuk, hogy nehéz és hajszás a sorsunk, amig egy beteg, ködös nap az orvosok hirtelen ágyba tettek — majdnem jött a nagy szünet, a végső... De kihevertük. És minden ment tovább. ...Meséljem el az első szerelem vad titkait? Szőke volt, fázós buba s e kettős, mély és szegény szerelemnek kin volt, rém és korbács az éjszaka.

Úgy ültünk a sétatér árva padján összefogózva, elkeseredetten, nehogy a vad szél elsodorjon, ajkán félelem... Ültünk remegve ketten! ...Meséljem el a kinyilt éjszakákat mikor láncunkat zörgettük s hasadt szívvel csititottuk a hivó-vágyat, mély mélyből zugott; ez mért nem szabad? Nyeltünk, lenyeltük a kínt és a fájás vizeit, alázatos mosollyal elfordultunk a hivalgó és lármás terektől s tiszta lélekkel és szóval köpültük magunkban a szebbet, a jobbat... S ma állunk: sebesülten, de ércek erejével lépjük a tiszta útat s mozdulataink súlyosak s kemények. Tudjuk: állni kell végig a vad árban annak, ki megjött s annak, aki elmegy — s minek panaszolni e rideg világban! Állj s ha indulsz — tűnj némán, mint a felleg!

A NEMZETI ESZME A VILÁGHÁBORU UTÁN I r t a : SZABÓ I M R E A nemzetiségi kérdés, mint a nemzetiségileg összetartozó népcsopor­ tok mozgalma, lényegében más Közép-Keleteurópában, mint a Nyugaton. A nyugati államokban a nemzeti eszme azt jelentette, hogy e jelszó ha­ tása következtében a X V I I I . és X I X . század során nagyobb államegységek alakultak ki, többé-kevésbé egységes nemzettel, jelentéktelen és szerepet nem játszó kisebbségkkel; az állam határa általában összeesett a népraj­ zi és történelmi határokkal. Nyugaton a nemzeti: elv államnemzetek kiala­ kulását tette lehetővé és a nemzetiség — nationalité az államhoz tar­ tozást, állampolgárságot jelentett. Ha voltak is elhanyagolható mennyi­ ségű nemzeti kisebbségek, azok még a folyamat kezdetén felszivódtak. A nemzeti államok kialakulásával a kérdés a Nyugat számára volta­ képpen megszűnt. A nemzetnek és nemzetiségnek ujabb hangoztatása és előtérbe jutása ott visszhangot alig keltett és az angolok például manap­ ság a nemzetiségi megmozdulásokat sajátos közép-keleteurópai tünetnek tartják. Jellemző, hogy Bertrand Russel, visszatekintve a mult század nacionalizmusára, e jelenség tartalmát egy sereg borju v a g y marhacsorda összetartozásával tudja csak összehasonlitani. A mai közép-keleteurópai nemzetiségi kérdés, mely életünket és sorsunkat annyira befolyásolja, nyugaton í g y nem jelent feszitőerőt s ha a nemzeti-nemzetiségi kérdés földrajzi határát keressük, ugy látjuk, hogy nyugati határa a Rajnánál van, kibontakozását ott kezdi és kelet felé növekvő irányt mutat. Kelet és Nyugat között ilyen szempontból már a világháboru előtt is lényeges volt különbség. Más volt mindenekelőtt a külső keret is: az a

egységes nemzeti államokkal szemben Keleten rendezetlenek voltak a vi­ szonyok, teljes nemzetiségi csoportok éltek idegen államok keretei között s voltak kénytelenek harcolni jogaikért. E z azonban nem érte el mai fokát s nem volt azonos jellegű a maival. A háború előtti kisebbségek öntudata csekély volt, csak a középosztály vékony rétege vezette e megmozduláso­ kat, akkor is inkább, mint politikai harcot, semmint komoly nemzetiségi küzdelmet, amely mögött széles tömegek állanak. A világháboru belső és külső változást hozott e kérdésben. Megváltozott a nemzetiségek elhelyez­ kedése és csökkent azok abszolut száma. Mig addig teljes nemzetek éltek idegen keretben, most ezek nagyrésze elnyerte v a g y kivivta az állami füg­ getlenséget, helyettük azonban más nemzetdarabok szakadtak le és ke­ rültek idegen, számukra eddig szokatlan környezetbe és politikai rend­ szerbe. Külsőleg tehát az a helyzet állott elő, hogy a nemzetiségi kérdés, mint olyan, meg nem szűnt, csak a nemzetiségek száma apadt le 45 mil­ lióról 20 millióra és uj kisebbségek jöttek a régiek helyére. De a háború után e külső módosulásoknak megfelelően a belső jelleg is megváltozott. Eltekintve egyelőre a nemzetiségi megmozdulások jelle­ gétől, e változás főként abban mutatkozik, hogy a nemzeti tudat elmé­ lyült az emberekben, egyre nagyobb tömegeket kerit hatalmába s mig előbb inkább csak a politika jelszava volt, most belső meggyőződéssé vált; mint társadalmi tünet, az objektiv megjelenése helyett szubjektiv, lel­ ki tartalom-mivolta került előtérbe. E változást mindeddig nem értékel­ ték kellően a nemzetiségi kérdésről alkotott felfogásban. A háború előtt a kérdést ugy választották ketté, hogy klasszikus tudományos meghatáro­ zással nemzetnek nevezték az állami hatalmat gyakorló nemzetiséget, — nemzetiségnek pedig az állami kereten belül kisebbségben élő népcsopor­ tot. A z ilyen államjogi megfogalmazásból csak az következhetett, hogy nemzeti problémát nemzetre és nemzetiségre egyaránt kiterjedően nem rámertek. A nemzetiségi kérdés csak a nemzeti kisebbségek kérdését je­ lentette és alatta azt a megmozdulást, politikai szervezkedést értették, melyet e kisebbségek életükben kimutattak; ahol a megmozdulások az érettségnek ezen objektiv megjelenési fokát el nem érték, ott ilyen kér­ désről szó nem lehetett. A háború utáni helyzet viszont lassan azt a felfo­ gást hozta előtérbe, hogy a nemzet és nemzetiség államjogi elkülönböztetése felesleges és rossz, mert a kérdést csak külsőségekben mutatja, holott az érzés- és gondolatbeli tartalom nemzetnél és nemzetiségnél azonos. En­ nek a közös nevezőnek pontos körülhatárolása és megállapitása lenne a mai hasonló elméleteknek főfeladata, — szemben a misztikus: nemzeti hitvallásokkal, — e tartalomnak, tehát azon érzésnek, mely ilyen vonatkozás­ iban eltölti az embereket és közösségibe hozza őket. Amidőn azt mondjuk, hogy a világháború utáni nemzetiségi kérdésinek (értve ezalatt a nemzet és nemzetiség kérdését egyaránt) megváltozott a jellege, ez annyit jelent, hogy a kérdés sulypontja az objektiv, külső társadalmi megjelenésből in­ kább belsővé vált, vagyis mai fellépéséiben a lényeg a nemzeti meggyőző­ dés, nem pedig, mint a háború előtt, a csoportok: pusztán külső elhelyez­ kedése és mozgása; de jelenti azt is, hogy Közép-Keleteurópában a nem­ zet és nemzetiség egyformán kimutatják a nemzeti tudat képletét, tehát közös nevezőre hozhatók és együtt tárgyalhatók. A nemzetiségi kérdésről eddig alkotott tudományos kép külsőleges volta mellett természetesen a nemzetnek, mint ilyennek meghatározása is inkább objektiv ismérvek sze-

rint történt és a nyelv, a közös történelmi mult volt a megkülönböztető j e l . A kérdés társadalomdinamikai értékelésénél pedig inkább azt nézték, hogy milyen változásokra, harcokra vezet ez a probléma; a háboru előtti szocialista felfogás például csak annyiban foglalkozott a nemzetiségek­ kel, amennyiben mozgalmuk a társadalmi ellentétek kiélezésére irányult és azokat megvilágitotta. E felfogás ma háttérbe szorul és az értékelő szem­ pont a nemzeti tudat; e tudat teszi erős csoporttá a nemzetiségeket és en­ nek érettségi foka szabja meg a harcokat: e lelki tartalom, mennyiségének és milyenségének a vizsgálata ma az elsődleges feladat, mivel a külső helyzeti kép nem járul hozzá eléggé a jelenség megvilágitásához. A tör­ ténelem során bizonyos társadalmi jelenséggel megtörténik, hogy jellegét megváltoztatja és oldalai közül hol egyik, hol másik kerül előtérbe; i g y történt a nemzetiségi kérdéssel is. A nemzeti-nemzetiségi kérdés alapja igy az az érzés lett, mely az em­ bereket bizonyos közösségtudatból következően, mint csoportot összetart­ ja, egymáshoz közel hozza, v a g y akár közös harcba viszi őket. M i g eddig a társadalom tulajdonképpen csak akkor figyelt fel e jelenségre, amikor a harc bizonyos külsőleg látható fokot ért el, addig ma szociológiailag ér­ tékelendő azon vonatkozása is, amely a csoportnak, mint nemzetnek közös érdekeit bensőleg fejleszteni igyekszik, anélkül, hogy harcba kellene ok­ vetlenül kerülnie idegen közösségekkel vagy államhatalommal. E társa­ dalmi jelenség közösségi eredete nyilvánvaló; a nemzeti meggyőződés csak a közösség együttmunkálkodásában tűnhet elő. A z olyan individuálpszichológiai magyarázat, mint például a Freudé, mely szerint a nemzeti ér­ zés alapja az emberben lévő támadó ösztön, az érzés belső felépitését nem magyarázza meg, de apriorisztikusan fogja fel s az egyéni lelki tartal­ mat kihangsulyozva elhanyagolja az érzés közösségi eredetéinek tapasztalatilag kimutatható tényét. A jogi felfogás változása is e felismerést mu­ tatja: ez egyéni, individuális jogok elégtelennek mutatkoztak a jelenség felölelésére, a nemzetiségnek, mint csoportnak kell jogi egyéniséget tulaj­ donítani, — közösségi mivoltában fogható csak meg jogi keretben. A z északi államok kisebbségi törványhozása e közösségi jeleket egyre inkább koncedálja. A nemzetiségi kérdés jellegének megváltozását mi sem mutatja job­ ban, mint a cél, melyet az emberek ezen elv égisze alatt meg akarnak va­ lósítani. Mindenekelőtt érdekes, hogy a nemzeti elv kezdetben jelszava volt az egységesitésnek, az embercsoportok összefogásának, állami keret­ be foglalásának az európai szakadozottsággal szentben. A kérdés tehát az volt, hogy ki mindenki tartozik egy csoportba s az önként jelentkezés ele­ gendő volt a hovátartozás meghatározásához. Ma, midőn az emberi közös­ ségek között támadó ellentétek feszülnek, a nemzeti hovatartozás vizsgá­ lata nem a csoportok kialakitását és összegyüjtését, hanem egységesités helyett azok szétválasztását célozza és centrifugális jelleget ölt, alapos megszoritásokkal rostálván meg a csoportokat. E változás sejteni engedi, hogy megváltozott a szándék is, amelyért a nemzeti elvet csatasorba állit­ ják. A nemzetiségi kérdés külső megfogalmazásában azt jelentette a há­ ború előtt, hogy a kisebbség a z állam nyomasztó fölényével és, türelmet­ lenségével szemben természetes élettörekvése következtében legelemibb kulturális igényeit, nyelvének, kulturájának fenntarását s tagjainak gaz­ dasági exisztenciáját vivja ki, illetve biztositsa. Ezzel adva volt a határ,

ameddig a tudatfűtötte küzdelem mehetett. A szétválasztó, csoporton, be­ lül szelektáló irány a nemzeteknél és nemzetiségeknél egyaránt a társa­ dalmi fejlődés szempontjából nézve negatív előjelű, mert ilyen értelme­ zése eleve ellenkezik minden társadalmiság lényegével: a közösség minél jobb ellátását és boldogulását célzó szervezkedéssel. E támadó, a különb­ ségeket és határokat egyre erősebben megvonó, inkább affektív jellegű irány ellentétben áll mindenekelőtt azzal a közismert és közgazdászok előtt nyilvánuló ténnyel, hogy a nemzetgazdaság lassan világméretűvé nő és a szükségletek kellő ellátása csak világviszonylatban lehetséges. M i g tehát egyrészt a holt gazdasági erők, a termelés alapja egyre nagyobb egységek felé mutat, addig az emberek nemzeti meggyőződése eszközeik ellenére olyan gazdasági és szellemi autarkiához: vezet, mely az adott erők­ ben rejlő és belőlük következő fejlődési lehetőséget meggátolja. A cso­ portok közötti kapcsolat ezáltal megmerevedik és az egyes csoportok érde­ keivel ellentétbe jut. A külső csoportok egymásközti viszonyának megme­ revedésével együtt j á r azonban a belső megmerevedés is, a csoport tagjai­ nak hovatartozását illető szigoru itélet s a nemzetiségi elv öncéluvá emel­ kedése. A kapcsolat a nemzet tagjai között többé nem funkcionális, nem az anyagi, és szellemi javak termelésére irányul, hanem pusztán mechani­ kus: elkülönböztet, szembeállit. A z ilyen ellentétek mesterséges szitását és a különbségi kategóriák felállitását mutatja az a szándék, mellyel N é ­ meth László legujabb könyvében még e g y adott csoporton belül is higjött- és mély-magyarság-felosztásával értékelni akar. A nemzetiségi elv, mondottuk, öncéluvá lett, tulnőtte reális tartalmát és irracionális egész megjelenésében. A régi Csehszlovákia nemzetiségeinek magatartása és kiválása jellemző az uj helyzetre. A német népcsoport nyilvánvalóan tud­ hatta és tudta is, mert a tények mutatták, hogy az anyaországukhoz viszszatérés számukra nemcsak az életlehetőségek megnehezitését jelenti, ha­ nem egész gazdasági épületük, termelésük, gyáriparuk kárt szenved. A szlovákok tulzott önállóságra törése figyelmen kivül hagyta azt a vesze­ delmet, mely a nagy tömbök surlódásai között egy kisebb egészre v á r s hogy önállóságuk, azaz nemzeti ambiciójuk megvalósitása az anyagi rom­ lás kisértetet hivja elő. A rutének olyan laza önkormányzatot követel­ tek a csehektől, hogy ha önigazgatásukat egyedül is intézhették volna, ezzel szemben elveszíthették volna azokat az előnyöket, amelyek a tőkegazdagabb és jobban felépitett, termelésiébein és elosztásában jobban meg­ szervezett állami egység és szorosabb kapcsolat jeleníthetett számukra. A jólét és anyagi érdekek fölött tehát győzedelmeskedett a nemzeti eszme, ami természetesen csak akkor lenne társadalmilag kellőiképpen értékelhe­ tő, ha ez az eszmei hajtóerő a közösség érdekét szolgálta volna s nem a csoportok szembeállitását és a közöttük feszülő ellentétet. „Mindenütt hiábavaló volt, hogy a legjobbak és legmiveltebbek a nemzetiségi torzsalkodásoknak káros, embertelen és ostoba voltára rá­ mutattak: a harc nem lankadó erővel folyik tovább. Természeti folyamat­ tal állunk szemben itt is, mely minden racionalista utópiát meghazudtol. M e r t az emberek mindig csak oly dolgokat tudnak ,belátni', melyek a mindenkori hatalmi erők eredőjének irányában vaunak. Humanitás és józan ész még mindig csütörtököt mondott a történelemben, valahányszor a hatalmi erőkkel szembe kerültek. Igy van ez a nemzetiségi kérdéssel is" — irja Jászi Oszkár ( A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi

kérdés, 109. o . ) . A hatalmi erők hatása a nemzetiségi kérdésre, az egész jelenségnek irracionális sikra kerülte és öncélúvá fajulása nemzeteknél és nemzetiségeknél egyaránt megvan. E tulhajtás a nemzeteknél vagy anya­ országuk felé forduló nemzetiségeknél az állam és nemzet kettős kategó­ riájának azonositásából is következik. A z állam hatalmi ambiciói és az államot megjelenítő politikai irány hóditó öncélusága könnyen átvihetők a nemzet fogalmára, melynek céljai pedig inkább szellemi jellegűek. Nem­ zet és állam azonositásában elsikkad a finom megkülönböztetés, mely az állam időleges létezésével a nemzet megfoghatatlan, immanens lelki ér­ tékét állitja szembe. A z állam és az adott politikai irány a maga hatalmas agitációs, propaganda-gépezetével fanatikus lázba ejti lakosságát és ide­ genben élő kisebbségeit. E propaganda lassan az egész polgárságot áthat­ ja. A háború előtt a nemzetiségi kérdést alapjával véve középosztályi problémának tartották, nemcsak azért, mert a középosztály volt hangadó­ ja a nemzeti megmozdulásoknak és szitája a nemzetiségi harcoknak, ha­ nem azért is, mert a nemzetiségi, kisebbségi küzdelem anyagi hátterét a. kisebbségi középosztálynak a többségi középosztály poziciói ellen inditott támadásában látták. Ha a tömeg-hatalmi v á g y mellett az egyén hatalmi vágyát odaszámithatjuk az erőkhöz, melyek a nemzeti tudat végletes fel­ fokozását előidézhették, a jelenség még érthetőbbé válik, tekintetbe véve azt a tünetet, hogy a háború utáni demokratikus hullám a polgárságnak közéletbe vonását csak előmozditotta s lassan a teljes lakosságot beleérde­ kelték a közéleti mozgalmakba. Mig tehát a nemzeti eszmének a kisebb­ ségekről az önálló államok életére történt átvitelét s igy Közép-Keleteurópában a nemzeti elv majdnem kizárólagos uralmát a nemzeti eszme hori­ zontális terjedésének nevezhetjük, a teljes lakosságnak bevonását a poli­ tikába és a nemzetiségi harcokba, nemzeti küzdelmekbe a nemzeti eszmé­ nek vertikális terjeszkedéseként foghatjuk fel. A jelenség okai és összetevői még nem világosak; külön kutatások lennének szükségesek ezen összetevők kölcsönös viszonyának, hatékony­ sági fokuknak, társadalmi értéküknek megvilágitására s felderitésére a n ­ nak a kölcsönhatásnak, mely a társadalmi jelenség és egyéni lélek között fennáll. Politikai erők keverednek a hatalomvággyal, előnyös társadalmi poziciók megkivánásával, a felületi érintkezés és kicsinyes sérelmek, sur­ lódások előtérbe törtek. A z is kétségtelen, hogy a mai állam mindenáron olyan jelszót akar politikája alapjává tenni, mely könnyen megkülönböz­ tethető kategóriákra bontja az embereket, különösen csoportok közötti v i ­ szonylatban; egységesitő szempont kellett, melynek zászlója alatt harcba lehet vinni a csoportot állitólagos nemzeti, lényegében azonban politikai uralmi érdekekért. A z emberek, akik a megkülönböztetések finomabb ár­ nyalatait, az amugy is gyorsan változó gazdasági és más csoportosulások elmosodó határait nehezen tudták értékelésük alapjául elfogadni, szive­ sebben fordulnak a megkülönböztetésnek pusztán külső, származásban vagy fajban mutatkozó jeleihez, különösen, ha a politikai agitáció is ilyen primitiv értékelésre ösztökéli őket. H o g y e politikai agitáció mögött az állam belső nehézségei állanak-e, vagy a kis államok féltik létüket a nagy egységek malomkövei között és ezért fokozzák végletekig a nemzeti ön­ tudatot, — ha az okok még n e m is világosak, csak egyes jelek mutatnak a mozgató erők felé, — az összetevők eredője világos: a nemzeti eszme és tudat a mai Közép-Keleturópában irracionális jelenség, öncéluvá nőtt és

ellentétbe került az állammal s az általános csoportérdekekkel is, emellett a csoport belső érdekét sem szogálja. Ilyen vonatkozásban tehát a világháború előtti nemzetiségi helyzet megváltozott, mert a nemzetiség többet akar, mint önmagának szabad kultur- és gazdasági kiélést biztositani és a nemzet többet, mint az adott államkeretet egységes és adekvát szellemi tartalommal megtölteni. E nemzeti és öncéluságában illogikus renaissance történelmi és politikai sérelmekhez szolgál jelszóul s ellentétbe kerül a csoport érdekeivel, melynek pedig egyik mozgatóerejévé válhatott volna. E z az érzés a maga tulhajtottságában most már ellentéteket fűt, népcso­ portok szembenállása és politikai harcok vették magukra a nemzeti kér­ dés ruháját. A háboru előtti értelemben vett nemzetiségi kérdés, a nemzetiségi viszonyok elrendezése és a minimális kulturfejlődési lehetőségek biztositása ma már eltűnt szem elől, tulhaladott követelmény; a néprajzi elv más érdekeket takar; a végletekig felfokozott csoport-szembenállás, a nemzeti eszme támadó jellegének teljes uralomra jutása külső és belső feszültségekre vezet s megbénítja a fejlődést. A nemzeti érzés i g y tehát elmélyült az emberekben, tudatukat el­ tölti és jelszava lesz különböző ellentéteiknek. Mégis, jelentkezésénél fi­ gyelembe kell venni azt a körülményt, hogy a világháboru, előtt ez az ér­ zés pusztán vékony rétegeket érintett, inkább egyéni megélést jelentett, mig most tömegeket f o g el és csoportokat ural: kollektiv érzéssé és tudattá nőtt. Ha tehát azt a kérdést vizsgáljuk, hogy az együttélés során fejlő­ dik-e bizonyos közösségi csoporttudat az emberekben, azt kell monda­ nunk, hogy a nemzeti eszme mai tulhajszolásában e g y eljövendő, felelős, közösségi tudatnak első és ma még talán szükkörű, elfogult megnyilvánu­ lását lehet felfedezni; a helyzet megenyhülésével a nemzeti eszme vissza­ vonul saját köreihez, feszitő élét, negativ támadó jellegét elveszítve a nem­ zetnek, mint csoportnak szellemi, kulturális kifejlesztését fogja szorgal­ mazni s az eddigi szűkebb és egyetlen csoportra korlátozott közösségi tu­ dat a különböző csoportok és nemzetek közösségét belátó, átfogó, maga­ sabb összemberi tudattá fejlődik.

SZÉKELYFÖLDI

FIGURÁK

Irta: K Ö V E S M I K L Ó S 1. Ennek a halványzöldre-meszelt háznak idefenn, a temetődomb alján fehér és félfehér csipkefüggönyök függnek két ablakán, a harmadikat, a nap-felé nézőt a régi békeidőből való uri hetilapok, U j Idők meg Vasár­ napi U j s á g lapjaival ragasztották be. A z udvaron koválygó kuvaszt uri módon Bobbynak szólitják vissza a kapuból, amelyen kimennie nem sza­ bad... A házfeljáróval szemben füstölgő nyárikonyháról sültek és cukrossütemények szaga csap ki az utra... A konyha megett, már a kert alján terpeszkedő szemétdombon városi mosdószappan és szardiniák dobozai... Uri tanya? De a ház elején, a kerités és házfal közötti szűk helyen, az ablakokra boruló vén hársfa alatt, virágágyak helyett, amik oda illenének, disznóól, előtte, a feldöntött vizesvályuba botladozva két idei hizó röffen az elhaladóra, a nagy szárazságban is sáros földet turja, ebédjét

követeli... A házfal gerendákból rakott, minden szem felismeri; a házfe­ dél hasitott paraszt zsindelyből való, a fatornác parasztmódon faragva, az ablak feketedő fáját fejszével faragták — parasztok háza, mint annyi más... Kora-reggelen a ház tornácán áll meg a ház gazdája, Berecz Árpád, Árpád ur. Sokáig áll ott elgondolkozva, sötét homlokkal. — a multat idé­ zi ? a jelent birálja? de aztán az udvarra ereszkedik le, a kaszát kere­ si, amellyel a kert füvét vágja, az öntöző kannákat cipeli át a veteményes kertbe, az ebédhez való fát vágja... Fekete posztókabátja, amely uri vol­ tát hangsulyozza, nap-idején a tornác fáján lóg, ingje-nadrágja pedig itt­ honi gyolcsból s darócból való, mint mindenkié itt a temetődomb környé­ kén... Árpád ur más vidékről való nemesi házból ide házasodott, paraszt­ sorba került és ebbe-vénült ur. A háziasszony, Anna asszony, ellenkező­ leg: helybeli parasztok lányából háza-földje révén nemes ember felesége, majd — ugyancsak vagyona árán — városban tanult hivatalnok-emberek szülője: két fia is szolgálja az államot, Katika lánya is kijárta a négy polgári osztályt, sőt, e g y testvére is, Kádár Bence nyugalmazott „főjegy­ ző", aki most itteni örökségén él, nyugdijat élvez, két kollégiumi osztályá­ val községi szolgálatban állt és vitte — nem a főjegyzőságig, mint állitja, de az aljegyzői rangig. E g y kis uriszint hozott még be Katika kisasszony, a féligősz házilány, aki tizenegynéhányévig környékbeli mágnáscsaládoknál élt háziszolgálatban és egy év óta az itthoni munkát végzi. Tavasz óta egy kis városbeli unoka, a hatéves Ágica is itt vendégeskedik és pün­ kösd óta idegen ur is él a házban: Makkay tanár ur, a györgyvári kollé­ gium itteni birtokának intézője. Azóta (és amig a vendégek el nem mennek) az ebédek itt többfélék s dúsabbak, a szobák csinosabbak, az evés illemesebb, a beszéd választékosabb... A z udvaron, a diófa árnyékában álló teritett asztal fejénél Berecz Ár­ pád ur állva, félig csukott szemekkel mondja elé családjának a minden­ napi déli imát: vontatottan és akadozva, szót szó után, de még a szavakat is gyakran meg-megfelezve: hetvenhat éves s gégéje csak ugy birja már. A család, Anna-asszony, Katika-kisasszony és egy szénfeketeszemű vendéglányka, Ágica — jól mondják „utána", az első szó után magukban gyorsan ledarálják az egészet és aztán türelmesen hallgatva bevárják, amig az öreg is az utolsó szavaikat lesillabizálja, aztán elmondja az áment és leülhetnek. Ágica persze kivétel, semmire se köteles, ő az első két-há­ rom szó után rögtön utánanyomja a maga ámenjét is és. leül, székén he­ lyezkedik, a kenyérszeletek között válogat... A kasztos ur helye üresen vár... — A tanár ur... ur... me.., megint — próbálja megjegyezni Árpád ur, kanalát emelgetve, hogy azt a levesbe mártsa — Esment elmaradt — segiti Anna-asszony és egy kis gunyos hang­ sullyal ismétli: A tanár ur... Árpád ur igen tiszteli vendégét, fájlalja, hogy későn érkezik, hogy nem várhatják meg. ( D e hiába: ezt már igy hozta ő apai házából, igy ho­ nosodott meg az egész öt százados unitárius Berecz Berecz-nemzetségen v é g i g : hogy ahogy a harangszó elhalkul odafenn, idebenn akkor csendül­ jön fel az asztali ima.) Anna-asszony ellenkezőleg: nem kedveli Makkay tanár urat. Talán

a miatta kötelességé vált finom viselkedés esik nehezére, talán parasztias voltát és esetleg szószegény tájszólását is resteli. De talán egyéb is köz­ bejátszott: Makkay tanár ur a papékhoz jár, nekik mindennapos barát­ juk, a paphoz fűzi hivatala is, kollégiumi birtok az a megtámadott vég­ rendelet, amellyel néhai Nagypál Gergelyéé, akitől a kollégium része származik, a helybeli egyházközségre is hagyott egy részt. Anna-asszony pedig tagja a feloszlatott (de fel nem oszlott) nőegyleti vezetőségnek, hű követője a pap-ellenes pártnak, a Kökössi-kisasszonyoknak, soha tiszte­ letesnek el nem ismeri, csak „Sütő urnak" mondja a papot és főleg a papnét „Sütőnének". A tanár és a pappár egy kéznek (halotti kéznek) köszönhetik hiva­ talukat, egyazon ellenségtől féltik azt. H o g y a papnéhoz külön még m i huzza a tanárt - ez a külön kérdés. Eléggé feltűnő, hogy Makkay ur m é g ereje teljében lévő legényember, soha még e g y lépéssel se keresett utat helybeli urinőkhöz. Ott volnának a Kökössi-kisasszonyok, ott volna Czakó Sándornak egy érettségizett leánya; itt Van — csak példaképpen maga Katika... Katika maga, ő nem szól a dologhoz. N e m állhat két szülője közé. Egyébként is szűkszavú, magában évődő természet. De N a g y Sándorné, a volt tanitónő véleménye szerint, Katika szép csendben mégis csak tervel valamit a tanár urral. Neki az feltűnő, hogy Katika, amióta a tanárja itt lakik, a nőegyleti ügyektől elhúzódott, sehova nem jár... Persze: a ven­ déglátás nagyobb elfoglaltság... Persze... A eves ideje alatt egy szó sem esik közöttük. Csak Ágica szólt több­ ször, ő sem az asztalnál ülőkhöz: az asztalra merészkedő legyekhez, a csontra leselkedő Bobbyhoz. Aztán megint Árpád ur kezdi — mialatt kis őszes szakállát zsebkendővel szárítgatja: — A ta... a tanár ur... Anna-asszony erre már csipős megjegyzésekbe bocsátkozik: — Tanár ur... éppen... H a tanár vóna... Árpád ur öreg füle mást értett. — Igaz — , felel rá. — El... elkelt vóna... — Tanár, aki tanit! — magyarázza Anna-asszony, férje siketségével nem törődve. — E z ? N e m v ó t arravaló... Makkay ur: ennyi... N a g y debla kenyérfaló... Akkorákat fal... Ágicának tetszik a szó: — F a l ó ! — mondja utána. — Fábólvaló a lelkem: — A z — nevet rá Anna-asszony, fából faló... Ágica más szójátékot is tud: — Tanár ur, szamár ur... — T e ne szólj, Ágica — inti le Katika sugva a fecsegő gyermeket. Aztán feláll elmegy, hogy a következő fogást hozza. A m i t apja-anyja nem tudnak, ő tudja: hogy hol időzik a vendég. I t t a temetőt járja. Egyedül ő látta meg, amikor a tanár sétájáról érkezve oda felment... De nem mondja. Isten ments! Csak ezt kéne megtudni a kritikusnak!

2. Fenn a temetőben, a fenyőfák alatt álló keskeny deszkapadon gond­ jaiba merülten ül egy szomorú ember: Makkay tanár ur. Lábai, elé néz,

csak olykor-olykor e m e l i meg kopaszodó fejét, h o g y körüljártassa szemét az előtte lejtő temetőn, a sirokon. Kicsi mongolos szeméből néha egy-egy könnycseppet töröl ki. Valakit sirat? Valakije itt fekszik? N e m balt meg senkije Dánoson. Amióta a faluba jött és korán kel, örökös a náthája, ta­ lán ettől könnyezik a szeme. Györgyváron van otthon, ott husz évig volt a kollégium tanára. Öt éve nem tanit már. Semmi különös nem történt, csak nem. tanulta meg, nem birta megtanulni az államnyelvet. (Öt évig tengődött fél- és negyednyugdijon, amit hol megkapott, hol meg se kapott a szegény iskola-ta­ nácstól. Öt álló évig, hogy mit szenvedett, mit vergődött egyedül — azt senkise tudja itt. K é t vastag füzetben van az mind leirva. Egyszer talán el is mondja majd, ha az idő igy hozza, valakinek, talán Katikának...) V é g r e is hogy segitsenek rajta, neki juttatták a dánosi örökségi birtok gondnokságát. „Jó lesz ott neked", — mondták a gratuláló kollégák, — „csendes, biztos hely, kényelmes..." A feljebbvalók is igy beszéltek: ülhet otthon Györgyváron, két-háromszor kell. ha kell kiszállni oda, néhányszor a főbérlőt behivatnia. Nyáron ott kell lennie, de az csak üdülés lesz ott a bir­ tokhoz tartozó kertes kurián. Sok dolga nincs, az igaz. A gazdaságot intézi, a főbérlő, Bóka A n ­ tal, a többi ügyek az ügyvédre tartoznak, de a kényelmes üdülés a kertes kuria — ebből semmi se igaz. A z örökséget — Nagypál Gergelyné vég­ rendeletét, amellyel a birtok javarészét a györgyvári kollégiumra hagy­ ta — négy év óta és mind máig, perrel támadják meg a rokonok. M é g az elhunyt életében ravaszul befészkel te magát e g y rokon család s onnan mindeddig nem lehetett kiverni, A kollégium megbizottjának vendéglő­ ben kellene élnie — ha volna itt vendéglő. Sajnálatból — uri együttér­ zésből fogadták be Berecz Árpád urék — ha ugyan ők még uraknak szá­ mithatók. Elparasztosodott egykori nemesek ezek, daróc-nadrághoz vá­ rosi posztókabátban, házukban — ha ez is ház még igazán! — szalvéta és fémevőeszköz csak a vendégnek jut ki, szintén csak neki a szalmazsákos ágyon az egyetlen, évtizedek óta féltveőrzött paplan... Elfogadta a meg­ hivást, mert itt laknak a falu legmagasabb dombján, szinte a falun ki­ vül, a temetővel szomszédságban, a temetőt szegélyező csudás fenyőfák il­ latában. Nem is marad otthon sohase, délelőtt-délután elbujdosik onnan, a főbérlőjének, Bóka Antalnak kell is utána futkosnia faluhosszant a kör­ nyező réteken. Akármerre járt el s bármily késve jött meg, addig haza nem megy, asztalhoz nem ül, ágyba nem tér, amig a temető fenyőit körül nem járta s ezen a helyen, ebben a legfelső fenyő-közben itt, ezen a padon egy j ó órácskát ki nem ült. Egyetlen emberrel van dolga: Bóka Antallal, aki naponta, kétnapon­ ta, ahol éppen találja, eléje járul, hogy elmondja a birtokon történteket, a peres ellenfelek hadmozdulatait. H o g y miért is fut utána a jó ember ezekkel a történetekkel olyan szorgalmasain? — nemis egészen érthető. M i t tehet ő ebben? A gazdaság — a főbérlő dolga; a per — az ügyvéd ke­ zén van. A kollégák odafent talán nem egészen komolyan gondolták, ami­ kor azt mondták: nyaralni fogsz; de ő egészen csak ugy értette. M i t is tehetne itt? Naponta s kétnaponként figyelmesen meghallgatja Bóka A n ­ tal ujdonságait albérlőkről, munkásokról, fuvarosokról elfogadja ja-

vaslatait és helyeslőleg bátoritja: „Jól van, Tóni-bátyám, én is i g y gon­ dolom". Ha valamiben az ő segitségét várják, azt is megigéri: „Jó Tóni­ bátyám azt bizza csak rám" — és megirja a dolgot a kollégiumnak. H a a pereskedők áskálódásairól van szó, azokat — „Tóni-bátyám ebben nyu­ godt lehet" — részletesen megirja az ügyvédnek. Nagyon bele nem mé­ lyedhet ebbe se, amig az ügy előzményeit, egész öt éves történetét meg nem ismerte. E z pedig oly bonyolultan, ezer ágon-bogon gyökerezik vissza a multba! Történésznek vagy vizsgálóbirónak való munka. De ő latin-ma­ g y a r szakos nyelvész, szükségből tanitott bölcsészetet is, logikát, no és hellyel-közzel, önszórakoztatásul irt egy-egy verset... Megőrizte mindig, tanulókkal és szülőkkel szemben, tanári tekintélyét; megőrzi itt is, nem paroláz, nem árulja el gyengeségét. A z a paraszt főbérlő, azok az albér­ lők, azok az áskálódó ellenfelek is minden szaván megérezhetik, hogy f e l sőbbséggel, hogy a györgyvári kollégiummal állnak szemben, sőt, hogy ha kell, az egész országos magyar vezetőséggel... Ez a legtöbb, ez minden, amit tehet. Lenn a Berecz udvaron, a fa árnyékában bizonyára már asztalhoz ültek, az ő teritéke leboritva vár. Megbocsássanak, — ő még várat ma­ gára egy kicsit. Ezen a reggelen történt valami, még nem tért felette na­ pirendre. Reggeli sétája alatt történt: Korán indult, tiz óra se volt még és — miért is tette? — Utközben bement a papnéhoz. Utközben? Már i g y indult. E z az igazság. Sokat gon­ dolt éjjel a papnéra... A kapu záratlan volt, a házajtó szintugy nyitva. Belépett, nem látott sehol senkit. Kopogott egy belső szoba ajtaján — senki se felelt. Benyi­ tott, amikor odabent valaki felsikoltott, aztán kikiáltott: — N e m szabad! Anyaszült meztelen vagyok! — és nevetett. A pap­ né volt. E g y pillanaton mult... Ha csak e g y pillanatra megnyitja azt az ajtót és benéz elgondolni is szörnyűség. Többé be nem tehette volna a lábát a papékhoz. Mint, aki a robogó vonat elé került és megmenekült: nem tud ma már másra gondolni. — T e vagy az, Sándor? — kérdezte az ajtón a nő. Ő n e m felelt, mit is mondhatott volna? És jó volt i g y : nem, ő volt, Sándor volt, a pap. Gyor­ san, mint a rajtakapott macska, osont ki a házból. A kapuban — érthető — utolérte a szobájából utánaleső papné tekintete. Nevetést is hallott on­ nan. Kacérság volt? Guny? Ha csak ennyi lett volna... De a: nő képe is benne ragad, benne ég. Most visszagondolva meg kell állapitsa, hogy tu­ lajdonképpen látta is a papnét, látta is, ha háttal is, falnak fordultan, de ő volt: az ő boglyas-barna cigányfejecskéje, az ő napégette bőre, az ő ke­ reksége...! Ő, Ő, a pap Borikája, egészen tetőtől-talpig meztelenül... Még csak e g y nő képe ragadt meg benne, ezelőtt husz évvel. E g y hadbavonult őrnagy özvegye volt az, nála tiz évvel idősebb, szőkefejű, hangos, pávás nőstény — minden ízében nekikellő; de ő igen gyerek volt hozzá, igen tétovázó; két nap alatt megunták és felcserélték egy erélyes arcu negyvenötös urral... És most ez itt: tizévvel fiatalabb - és már a más felesége. Talán végzete ez, — s ezt jó volna már egyszer eldönteni, — hogy mindenhez igen későn érkezik — v a g y igen korán. Talán ezért se nősült meg idáig...

Előveszi jegyzőfüzetét. Verset f o g irni. Nem egyszer ez szabaditotta fel lidérces töprengéséből: ha versbefoglalta. A szavak szabályos üteme lefogta az ösztönök elemi áradozását, a sorképzés száraz fegyelme a rimkeresés izzasztó munkája... Már mindjárt a cim kérdése: „Nyárvégi láng". Nem j ó ! (Julius van.) „Még Nem!

egyszer

odaállok..."

A tartalomnak ellentmond. „Uram,

hagyj

mennem..."

Nem. Rossz. Ady-változat. Végül i s : „Késői kikelet". Ez elég találó és elég óvatos is egyben; sejtteti a tartalmat, de nem mondja ki, „késői kikelet" — nyilvánvalóan allegorikus mégis világos és egyszerű; szines, ütemes és hármasan alliterál: „Késői kikelet". A z első sorok is elkészülnek: Ó, hagyjatok e hő tusában megállnom nyiló ajtónál: falak megett, csend zugában keressem képed, Madonnám... ...De már nagyon megéhezett mégis. Abbahagyja, befelé indul. Izgal­ mas napokon mindig i g y , hirtelenül és szokatlan erővel csap rá az éhség. Asztalhoz ülve — a család már végzett — nem mulasztja el illő sza­ vakkal kiérdemelni a vendéglátók bocsánatát. Anna-asszony kétértelműen felel: — Égben a bocsánat - és pár perc mulva észrevétlenül távozik. Katika szó nélkül hozza a levest. Árpád ur illőnek tartja, hogy asz­ talnál maradjon és — amennyire rokkant beszélő tehetsége engedi, ma­ ga mentse vendége hibáját: — Sok ve-sző-vesződés ugye a nagy gaz-gazda-gazdaság. — Igenis... Csupa vergődés... — Megöli a na... a nap a buzánkat... A kuko... a tengeri gyon... nagyon siny-sinyli bizonyára... Makkay tanár urnak véleményt kell mondania:

is na­

— A buza bizony nagyjában elég soványan lesz... A m i a tengerit i l ­ leti, még van remény... A légköri viszonyoktól függ... Különben Árpád ur se látta maga a termést, meg kell vallania: — De nem is tu-tudom már én, mi-mi történik... Vakon hajtok-hajtok fejet már mindennek... Makkay ur teli szájjal hümmögve bólint rá. Különben hangtalanul, de elég bőven s szaporán fogyaszt mindent, ami eléje kerül. Általában — is­ merősei körében, vendéglőkben, — nagy evőnek számit.

AZ

„ E U R Ó P A I " Irta: H O R T DEZSŐ I.

Régibb és ujabb pszichológiáról beszélhetünk. A régebbi a lelki élet képességeivel és állapotaival foglalkozik; azt irja le tehát, hogyan gondolkozik, emlékezik v a g y akar az ember, v a g y hogy miként Viselkedik, amikor szorgalmas vagy irigy, utánoz, lelkesül v a g y alázatos. E régibb pszichológia számára a lelki élet csak, mint egyes képességek és magatartások mozaikja létezik. A z ujabb ezzel szemben már az élő ember lelki világának egészét tartja szem előtt. Számára az „egyén" mindenkor a gondolkodás, akarat és érzület, valamint a sajátos lélekállapotok: például a szorgalom, az irigység, az utánzó készség, a vallásos áhitat v a g y a lázadó szellem bizo­ nyos „proporciója", vegyülete. Röviden: az ujabb pszichológia jellemtan, karakterológia.

* Wilhelm Pinder emliti egyik szellemes irásában, h o g y a karakterológia, „amely az orvostudomány területéről egyre jobban a szellemtudomá­ nyok felé törekszik", már 1926-ban „biztos szakavatottsággal" beszél a jellemalkat két főtipusáról: a Lang- és Breitmenschről, vagyis a nyulánk és gömbölyded tipusról... Mint tudatos: ismeretelméleti alapokon nyugvó tudomány a jellem­ tan valóban alig néhány esztendős, bármily messze nyulnak is vissza az eszmélés történetében első megsejtései. A lélekkutató figyelmét először — a megfigyelésre kiszemelt tárgy természete szerint az érzékek munká­ ja kötötte le (Auguste Comte ép' ezért nem tekinti még a pszichológiát külön tudománynak, hanem csak a fiziológia egy részének, mert az ő ide­ jében még csak ez az érzékekkel foglalkozó lélektan — a későbbi: német Sinnenpsychologie — élte csecsemőkorát), majd a gondolkodás-akarat-ér­ zület folyamata, valamint a magatartásformák sajátos nyilvánulásai. Csak azután vehette észre, hogy nincs a pszichológus számára méltóbb tárgy­ kör, mint a pszüché tipikus alakjai: azok a jellegzetes lelki vegyületek, ahogyan emberek érzékelnek-gondolkodnak-éreznek-cselekszenek. A Lang- und Breitmensch, a sehizotym és cyklothym, az introvertált és extrovertált, az integrált és dezintegrált ilyen jellegzetes pszichikus vegyületek; vegyületek szinte a szó kémiai értelmében, mert hisz a lélek elemei keveredésének különböző aránya szerint, különböző pszichikus anyagként jelentkezik. A z egyes ember, aki az élét, a ráható külvilág be­ nyomásaira igy v a g y úgy viselkedik, schizothym v a g y zyklothym, introv a g y extrovertált, integrált v a g y dezintegrált — helyesebben többé-ke­ vésbé teljes képviselője e lelki típusoknak.

* Könnyen érthető, hogy az első tudományos karakterológusok orvosok voltak. A z orvost nem fogalmak és szellemtörténeti alakzatok, hanem élő emberek foglalkoztatják — élők vágyai, kivánságai, kényszerképzetei és lázálmai. A z t figyeli meg, hogy bizonyos beteg, adott körülmények között,

miként viselkedik... Könnyen veheti észre, h o g y e viselkedések és maga­ tartások néhány sematikus megjelenési formára, tipusra egyszerüsithetők s hogy e típusok például külsőleg hasonló felépitésű egyéneknél nagy­ jából azonosak... Leirja a megfigyelt esetet és kész a jelemforma, a pszi­ chikus magatartás valamely jellegzetes vegyülete. Orvos volt Kretschmer, ki a nyulánk és; gömbölyded testi alkatnak megfelelő schizothym és zyklothym típust irta le, orvos a zürichi Carl Gustav Jung, aki az introvertált és extrovertált típusi megfigyelője, or­ vos Erich Jaensch, ki az integrált és dezintegrált alkatban látja a társas ember két legjellegzetesebb formáját. Orvos volt Alfréd Adler, aki a volt a néhány hete elhunyt Sigmund Freud is.

kisebbértékűség

é

pillantásával,

s

II. Freud pszichoanalizise is egyre mélyebb összefüggést keres a lélek ősi magatartásformái s a társas élet intézményeinek lényege és alakulása kö­ zött. A tanitványok közül Alfréd Adler épp azért nevezi a maga egyéni hangsulyozású tanát Individuálpszichológiának, mert az egyén és közület közti konfliktus egyik legfontosabb lelki okára tapint. Jung „egyénfeletti kollektiv öntudatlanja" valójában a társas tapasztalás egy részlete, me­ lyet a közület „ősidők óta" gyüjt s elraktároz az öröklés örök titkai sze­ rint az egyéni lélek legmélyére („nicht konzentriert und intensiv, sondern dunkelhaft bis dunkel"). Erich Jaensch számára is e g y r e elválaszthatatlanabb egységbe folynak a lélek s hordozó ( v a g y hordozott?) kultura kér­ dései. Rendkivül érdekes, bár politikai szempontok szerint kissé tulhangsu­ lyozott „Gegentyp"-je: mindennek ellentmondó, ellenérző és ellene cse­ lekvő típusa ragyogó példája ennek az egyre inkább szociológiai irányu karakterológiának, általános társadalomtudományi nézőpontú jellemtannak. Szociológiai jellegű lélekalkatok Eduard Spranger „életformái" is: a vallásos, az elméleti, a szociális, a politikus stb. ember. A m i g azonban a német filozófus-professzor rendkivül messzenyuló és bonyolult szellemtör­ téneti összefüggésekre épiti tanát, melyet „geisteswissenschaftliche Psychologie"-nak nevez, az angol gondolkodók egyszerűen a maguk reális lógiai (javarészt etikus szinezetű) típusokat: L . T . Hobhouse, a mult év­ tized vége felé elhunyt kiváló angol társadalombölcsész például a „Citizen" — persze nem a „nyárspolgár" v a g y a „tőkés polgár", hanem a közösség­ be illeszkedő szabad ember kitűnő jellemrajzát adja. Egész etikus jellegű társadalombölcselete azon a meggyőződésen épül, hogy a társaséletben, szükségszerű fejlődésirány szerint, mindinkább ily szabad polgárok neve­ lődnek, élnek és lesznek iránytadók. Szociológiai tipusellentétre épiti Thorsten Veblen is nagyhatású gondolatvilágát, mellyel megteremtette a szükséges szellemi légkört Roosevelt társadalomalakitó kisérletei szá­ mára.

A z „Európai" sem más, mint ilyen etikus hangsúlyú társadalomlé­ lektani tipus. Paul Valéry beszélt először róla — 1922-ben a zürichi egyetem aulá­ jában, akkor tehát, mikor a „Homo Europäus" egyik nagy lelki, válságá­ ból ébredezni látszott, s ott ahol minden muló katasztrófa ellenére élő a

remény, hogy az európai életforma krizisei nem végződhetnek spengleri megsemmisüléssel. A z ebben az eszmei költeményben az „Európai" legjellemzőbb saját­ sága, hogy „szüntelenül és szükségkép szembehelyezkedik azzal, ami van, azáltal, h o g y keresi, ami nincsen és hogy akár verejtékkel, akár a láng­ ész ösztönével, de mindent csak azért teremt, hogy álmainak egyfelől a valóság hatalmát és határozottságát kölcsönözhesse, másfelől, hogy e valóságot oly növekvő változásoknak vesse alá, amelyek révén elérhesse ál­ mait. Vannak álmok a nehézségi erő ellen és vannak a mozgás szabályai ellen, vannak, melyek tér és mások, melyek az idő ellen irányulnak. Van­ nak álmok, amelyek Mayer, mások, amelyek Carnot tételével küzdenek. Egyesek a fiziológiai törvényekkel, mások a népi ősjelleg fanatizmusával hadakoznak ez utóbbiak közül valók a fajok egyenlőségének, az örök és egyetemes békének álmai..." „Mind ez álmok és megvalósitások közül a legtöbbet, a legmeglepőbbeket és a legtermékenyebbeket az emberiség e g y kicsiny része hajtotta végre, a lakható földeikhez képest igen kicsiny te­ rületen: Európa volt e kiváltságos hely. A z európai ember az európai szellem e csodék végrehajtója." „Vizsgáljuk meg e személyiséget az emberiség egyszerűbb típusaihoz képest: valóságos szörnyeteg. E m l é ­ kezetét tuságosan megterheli és ébrentartja. Vágyai rendkivüliek, tudás és kincsek utáni szomjusága határtalan. Minthogy legtöbbször olyan nem­ zet fia, mely valaha többé-kevésbé az egész viliág ura volt s amely még ma is álmodik Cézárjáról, V . Károlyáról vagy Napoleonjáról, a lelkében szunnyadó gőg, reménység és bánkódás mindig ébredésre készen állanak. Minthogy olyan korszaknak és kontinensnek gyermeke, mely ugyszólván minden téren annyi csodálatos találmánynak és annyi sikeres merészségnek volt a szemtanuja, nincsen olyan tudományos hóditás v a g y vállalkozás, amiről ne merne álmodozni. Káprázatos emlékek és határtalan remények rabja s ha néha megtörténik, hogy pesszimizmus fogja el, akarata ellen is felmerül az a gondolata, hogy a pesszimizmus is nem egy kiváló művet hozott létre. Ahelyett, hogy elmerülne ebben a szellemi ürben, kétségbe­ eséséből is dalt fakaszt..." A legragyogóbb francia szellemek egyike alkotta itt a maga képére a Homo Europäus tipusát. Nem ilyen csillogó, bár a Valéry által alkototthoz hasonlóan nagy­ vonalú az a kép, melyet Wilhelm Pinder fest az európai emberről: „Ahol N a g y Károly birodalmának középpontja volt — olvassuk A nemzedék

problémája

Európa

művésztörténetében

cimű szellemes köny­

vében — körülbelül a Loire, a Weser és a Tiber között: itt hat ma is a legtermékenyebben Európa művészi teremtő ereje, itt születtek és voltak tevékenyek legnagyobb művészeink. Ebben a körzetben fekszik Párizs és Firenze, Reims és Basel, Amsterdam és Augsburg, Antwerpen és Nürn­ berg, Brügge és Velence. A határvonal, persze nem huzható meg élesen s, Európának nincs ezzel vége. N e m feledjük el sem Spanyolországot, sem Németország keleti vidékeit. D e mégis nyilvánvaló, hogy e határvonalon tul a művészi teremtés ereje lassan hanyatlik - persze nem az egyesek teljesitményében és nem a szin alapkarakterében... Mert minden másfajta kulturával összehasonlitva van egy európai nemzeti jellemvonás, amelyet állandó tényezőnek tekinthetünk, bár még nem alakult ki teljesen... Kez­ dünk erre ráeszmélni, szörnyű politikai szétszaggatottságunk ellenére is...

És miben nyilatkozik ez az ,európai nemzeti karakter'? Kétségtelenül valami sajátos, velünk született életérzésben, amely a ,döntő' egyéniségek földrészt jellemző műremekeket alkot s mely Gaguint például arra kényszerité, hogy a primitívekről, Európa iránti utálatában is tiszta európai módra fesse képeit... S ez életérzés az Európai örök gondjának történeti formáiban nyilatkozik: az öntudatéban, hogy függünk és feltételezettek vagyunk s a kivánságában, hogy ne legyünk azok... A z ,európai bátorság' ez, mely Michelangelo szonettjeiben éppugy kifejezésre jut, mint későb­ bi műveiben..."

III. Mindakét „Európai"-nak van e g y nagy fogyatékossága: merész v o ­ násokkal rajzolt portréjuk tulságos messzire tekint a jelen kérdései és vágyai, kis kivánságai és kinzó zűrzavara felett. Pheidias alkotta igy a maga isteni szobrait, mig a görög élet mindennapján bőrcserző vargák politizáltak és itélkeztek Szokratész feltett. N e legyünk illuziók rabjai: A mai Európait — alig egy-két tiz- vagy százezrelék kivételével - nem érdeklik a szellem és a művészet prob­ lémái. A mai Európai kérdése a kenyér, vágya a nő v a g y a férfi, szóra­ kozása a jazz, a mozi, sport, irodalma a detektívregény, jobb esetben a Huxleyi fintor, s csodálatának egyetlen tárgya a technika: az autó, a repülőgép, a rádió... A mai Európai domináns tipusa a lelki életére las­ san éledő tömegember, akinek mitsem jelentenek a mult tradicionális szépségei és metafizikai igazságai; a „soffőr", a „technizált primitiv" (Keyserling)

—

az

a primitiv,

akinek

már

nincsenek

szellemei,

hogy

a

közösségi C e t fegyelmét, mint Isteni parancsot kényszeritsék önző, centrifugális ösztönökkel terhes énjére. A soffőr-tipus e mai teljes metafizikátlansága és etikátlansága iga­ zában azonban csak lelki védekezés, pszichikus reakció. Mert a soffőr, abban a mértékben, ahogy élted lelki világa, ahogy gondolkodó lénnyé válik, autójával, Diesel motorjával és ötlámpás világvevőjével éppugy sűrű és nehéz titkok elé kerül, akár a katakombák első kereszténye v a g y a középkori székesegyházak épitői — azzal a különbséggel mégis, hogy számára a „végső kérdésekre" még nincs felelet, hogy az ő technikai megoldásokhoz szokott intelligenciája nem érzi már a régi, évezredek öntudatlanságában kialakult s a technikátlan és tehetetlen ember számá­ ra megnyugvást jelentő menekülést és áhitatot, Épp, mert uj, átszelle­ mült és átlelkesült életformák még nem: születtek számára, irja róla Keyserling valahol, csak a „primordiális" életnyilvánulások érdeklik. A lélek mely ismerője merné mégis állitani, hogy nem keresi a lelkesülést, az új áhitatot; hogy megingott és uj támaszpontok után kutató szelleme egyáltalán nem ismeri a vallásos érzésnek azt a lényegét, amit az ujidealizmus egyik kiváló képviselője: az olasz Giovanni Gentile u g y jellemez, h o g y az az egyes ember végtelen semmiségének s a megoldásra kész fel­ adatok sokaságának érzete... che fa sentire all uomo il nulla che ogli é, e il tutto che puó essere a fare, se vuole... Igen, a soffőr fintora látszat: a lélek mély és kielégitetlen érdeklődését eltakaró, csaknem öntudatlan reflex-mozdulat: Azért, mert nem adtok, nem kapok ujat, hiszem vagy legalábbis mutatom, hogy hiszem, hogy nincs i s szükségem a lelkesülésre,

által: E

hogy talán lelkem sincs, csak érzékem, és nem vagyok hajlandó más igaz­ ságot is eismerni, mint a technikait: azt, ami az érzékeimmel felfogható... Azért épp, mert úgy érzem, hogy körülöttem minden megingott menekü­ lök az anyag ősi s megingathatatlan erkölcséhez s tapsolok a bohócnak, aki mindent és mindenkit kifiguráz... De próbálnátok meg csak egyszer i s az igazi, a valóságos, a nagy feleletet: az én technikai világomhoz illő, a rá épülő, a vele kongruens választ... A „soffőr" persze mindezt nem tudja még. De kész a lelke a m e g ­ oldásra.

V

A Irta:

D

N

Y

SÁNDOR

U

G

A

T

JÓZSEF

Önálló részlet szerző kiadásra váró nagyvonalu Európaszatirájából. Bebotorkáltak a szobába. Robinson felkattantotta

a villanyt.

— Foglaljon helyet! — mondta és Sitingflesh ur részére pazarlóan kiutalta egyetlen székét. Ő és Arthur az ágy szélére ültek. Sitingflesh úr a z asztalhoz igazította a széket és átszellemült, min­ dent megbocsátó mosollyal ült le. A z asztal tele volt papirokkal és jám­ bor, simogató pillantásokkal nézelődött rajtuk. — E g y iróasztal, e g y szék!... Uraim, kell-e ennél több boldogság? — kezdte. — A m i n t most itt ülök, eszembe jut a régi, szép idő, ahogyan még néhány évvel ezelőtt is volt. Ámbár ez nagyon sokszor eszembe jut, szinte egyéb sem jut eszembe sohasem. A z bizonyos, hogy azóta megy ilyen ku­ tyául az életem, mióta állásomat, holmi leépitéssel kapcsolatban fel­ mondták. A k k o r kezdődött minden tragédiám. Milyen boldog voltam az­ előtt! Csak ült az ember a hivatalban az asztalnál, ült, ült évszámra, év­ tizedekig és nem történt vele soha semmi. Legalább is nem olyasmik, mint mostanában... Kérni fogom, hogy itt aludhassak az asztalra borulva, job­ ban f o g esni, mint bárhol, életem legszebb része f o g visszatérni néhány órára!... — Töltse kedvét! — bólintott Robinson. — Köszönöm. — De hogy megértsék jelenlegi helyzetem, hogy mi képpen jutottam ennyire és főleg, hogy belássák, miszerint nem vagyok sem részeg, sem bolond, meg kell, hogy hallgassák az előzményeket. Mint emlitettem, leépitett főtisztviselő vagyok. A végkielégitésem éppen csak arra volt elég, hogy szeretett gyermekeim ugy-ahogy, befejezhessék tanul­ mányaikat. K é t gyönyörü lányom és a derék fiam. A z egyik lányom, aki jelenleg bridzs-szalónt tart, tanári képesitőt végzett. A másik lányom, aki okleveles masszőr, tulajdonképpen gyors- és gépiró és tökéletes fran­ cia. A fiamban, meg kell vallanom, sokat csalódtam, nem örökölte az én értékes erkölcsi és polgári tulajdonságaimat. Azonban mégis benne van a legtöbb reményem a jövőre vonatkozólag," mivel mindamellett igen életre­ való. Sajnos, jelenleg vizsgálati fogságban ül, tapasztalatlan fejjel na­ gyon rossz társaságba keveredett. Restellem megvallani, de tartozom az

igazságnak azzal, hogy őszinte legyek: valamiféle munkéspárti — vagy Isten ne adja, hogy ugy legyen — talán szocialistának nevezett körökkel tartott fenn bizonyos kapcsolatokat. Válóban? — érdeklődött Robinson. Na, nem kell megijedni uraim, nem tulságosan komoly a dolog, va­ lószinű, hogy szépszerével megussza. Tulajdonképpen, amint kiderült, csak annyi köze volt hozzájuk, hogy bizonyos pénzeket sikkasztott tőlük. — Én mingyárt sejtettem, hogy nem komoly a dolog! — jegyezte meg Arthur. - Ugy van, nincs nagy baj! Végre is az én fiam, az én nevelésem és az alma nem esik messze a fájától, ahogy mondani szokták, hehehe... Bár, hogy kellően jellemezzem a fiamat, ki kell jelentenem, hogy azok ott a pártban jól jártak volna vele. Igen agilis, hasznos ember. V o l t ő már többféle pártban, mindenütt bevált. Kérem, ahogyan az beszél, amekkora szája annak van! Én nem is tudom honnan szedi azt a sok okos dolgot! Könyvet nem olvas, az iskoláit éppencsak hogy el tudta végezni pótvizs­ gákkal. Kétségtelen, hogy született tehetség, — Családi örökség... — állapitotta meg Arthur. — U g y kell, hogy legyen! — hagyta helyben Sitingflesh. - Sajnos azonban, — folytatta — a világválság, a rossz gazdasági viszonyok tönk­ retették minden számitásomat. E g y i k gyerekem sem tudott társadalmi rangjához méltóan elhelyezkedni. Átmenetileg — mert az ugyebár ter­ mészetes, hogy a mai viszonyok csak átmenetiek — belenyugodtam volna már mindenbe, de azt, hogy saját lakásomból i s kirugjanak, magam is soknak találom. Belenyugodtam a masszirozó intézetbe, a bridzs-szalonba, de belenyugodtam abba is, hogy a feleségem jóslással foglalkozik. Állan­ dó keresete lett, hogy jósol minden rendü és rangú embernek. Jövőbe lát, de tyukszemet is vág. Belátom, hogy ezek a foglalkozások nem egészen nobilis dolgok, de az elfogadott erkölcsi szabályokba nem ütköznek, sen­ ki sem szólhat e g y szót sem. Belenyugodtam, belenyugodtam, mert jelen­ leg nincs más mód, hogy megmeneküljünk a legborzalmasabbtól: az elpro­ letarizálódástól. Habár, ismétlem, a tisztesség ellen senkinek sem lehet semmi bizonyitéka, sokszor mégis olyan a lakásom, mint... mint... — Tud­ ják az urak, hogy milyen e g y bordélyházi — Hogyne, hogyne! — nyugtatták meg. — H á t kérem, igen sokszor hasonlit a lakásom egy ilyen intézethez vagy m é g rosszabbhoz, ha ugyan létezik olyasmi. M i t mondjak önöknek, olykor nincs e g y szabad hely a lakásban és különösképpen nincsen a ré­ szemre, sejtem, hogy most is azért zártak ki. I t t gyógymasszázs folyik ott bridzselnek, emitt jósolnak vagy tyukszemet vágnak, egyszóval kelle­ metlen a helyzetem! Akárhányszor a W . C.-ben töltöm az éjszakámat, de állíthatom, hogy ott sem nyugodtam. D e mit tehetek? Ilyenkor és máskor is, sehova sem mehetek, feleségemnél a pénz. Már csak emiatt is ragasz­ kodnom kell az otthonomhoz és hozzá, bár az utóbbi időben éppen ő törte a legtöbb borsot az orrom alá. N e m ugy viselkedik velem szemben, aho­ gyan azt megérdemelném nagylelküségemért és engedékenységemért. Tud­ niillik, hogy mindennel tisztában legyenek, én tökéletesen imipotens va­ gyok... E z utóbbi tényt kissé rezignáltan adta tudtul. Néhány pillanatra el­ hallgatott, várva a fiatalemberek megjegyzéseit, de azok minden felindu-

-

lás nélkül vettek róla tudomást, olyan érdeklődés nélküli közönnyel bá­ multak rá, mintha ezt régen tudnák. Igen, uraim, ez az igazság és ez a tény már e g y magában is sokat ront a helyzetemen. Feleségem ugyanis olyan asszony, akire azt szokták mondani, hogy élnivágyó. Pedig már nem fiatal, de azért mindenféle aztán nagyon hátrányomra vált szemethunyásom. Eltürtem, hogy min­ denféle alakkal kikezdjen. Jelenleg is járogat e g y rettenetes pofa hozzá ugylátszik ez igen jól tudja őt befolyásolni, gondolom pénzeket is kap tőle, mármint a feleségemtől. Mindenféle jelvényeket, kereszteket hord a gomblukában és állandóan revolverrel jár. Mondhatom, veszedelmes alak! Ugyannyira, hogy holnap a hatósághoz fogok fordulni, hogy az helyezzen engem vissza jogaimba. — Lepra, lepra... — ismételte Arthur meggyőződéssel. Robinson a szája elé tartotta a zsebkendőjét és kisietett a szobából. — Én nem értem önt, uram, — szólt türelmetlenül Sitingflesh ur — miért emlegeti folyton nekem azt a leprát! Kikérem magamnak, engem ne froclizzon! V a n nekem, ugyis éppen elég bajom! Robinson visszajött, leült megint az ágyra, majd rápillantván Sitingflesh urra, végignyult rajta és a falnak fordult. ... — V é g r e i s tanult ember vagyok, tisztában vagyok azzal, hogy mi a lepra, velem az semmiféle kapcsolatba sem hozható! Mégiscsak kellemet­ len ok nélkül az ön gorombaságait hallgatnom! I t t van a barátja, a házi­ gazdánk, látja milyen más ember az, hogy megérti az ember dolgát... — Csak hagyja a barátomat! N e m mondom, hogy nem érti meg, a megértésben nincs hiba, de látszik, hogy nem ismeri őt, illetve nem ismeri korunk irodalmát... — Megint tévedni méltóztatik, ez ugylátszik jellmző önre. A z igaz. hogy speciel az ő müveit nem ismerem, sohasem hallottam a nevét, meg­ lepetéssel hallom, hogy iró, de higyje el, hogy dacára klasszikus irányú műveltségemnek, éppen a legmodernebb irodalomban nagy a jártasságom. Fogalma sincs róla, fiatal barátom, hogy mennyi modern iró jár a fele­ ségemhez jövendőt mondatni, akik ezirányban ugylátszik nem ismerik ki magukat, de jelenkorunkról olyan ügyesen, szellemesen, viccesen v a g y megrikatóan irnak, mégpedig igazat, hogy annál különbet gróf Monte Cristo sem irt. Ezek az urak mind otthagyják dedikált könyveiket fele­ ségemnél és én mind kiolvasom. Szinházigazgatók is jönnek hozzá a szebb j ö v ő reményében, rengeteg potyajegyet hagynak ott. Olyan modern szindarabokat és operetteket láttam kérem az utóbbi időben, hogy annál különbet a barátja sem irhat, bármilyen tehetséges is legyen máskülön­ ben. Éppen a mult héten olvastam egy könyvet, abban mintha csak a sa­ ját gondolataim lettek volna megirva. Mert én is azt gondolom, amit a szerző, hogy ujra vissza fog jönni a régi j ó világ. Nemcsak gondolom, de hiszem is. Magamra vonatkoztatva ezt ugy értelmezem, hogy megtépá­ zott becsületem és tekintélyem visszaszerzem, leányaim rangjukhoz illő partit csinálnak, a fiam folytatja az én hivatásomat, hitvesem pedig kiábrándulva a stricikből, visszatér hozzám. Mindent megbocsátunk és fele­ dünk és élünk, mint hal a vizben... — Ebből csak az látszik, hogy magánál nem sokkal értelmesebb em­ bereknek is vannak rögeszméik!... — szólalt meg Robinson, egy pillanat-

trükkel,

kenőccsel, fes

-

ra kifelé forditva a fejét. Önök megrögzött pesszimisták! Ime, én sulyos helyzetemben is remélek! Egyebet se csinálok, folyton csak remélek... — Ellenkezőleg, öregem, főfoglalkozásunk az optimizmus! — vála­ szolt Arthur. — N e m értem, hogy akkor miért nem egyeznek gondolataink... — És mi az ön mellékfoglalkozása, ha szabad érdeklődnöm? — Orvos vagyok! Sitingflesh ur hitetlenül csóválta a fejét. N e m igen látszik meg önön a foglalkozása. Legalább is a beszéde után egészen másnak nézné az ember. H o l van a rendelője? — Még sehol. A h á ! Állástalan diplomás!... — N e m is l e s z önnek s o h a pacienturája, ezt én mondom! Akinek olyan téves d i a g n ó z i s a i vannak, hogy mint nálam is, leprát állapit meg, az nincs tisztában a tudományával! Egyébként nem akarok senkit sem megsérteni, de az a .benyomásom ura­ im, hogy sok tekintetben nem értjük meg egymást. Éppen azért jó é j t ! — Szólt és leborult az asztalra. — M é g csak annyit jegyzek meg, — szólt Arthur — hogy teljes mér­ tékben megérdemli sorsát. Sőt ennél is rosszabbat érdemel! — S ezzel el­ oltotta a villanyt és ő is végignyult az ágyon. — Ki kellene rugni!... ajánlotta Robinson. Arthur reménytelenül tapogatta karját, lábát, minden része fájt, — Köpök rá! — mondta fáradtan. De e kijelentésével egyben tanusá­ got tett a klasszikus orosz irodalomban való nagy jártasságáról. A z asztal felől boldog szortyogás volt a válasz.

A

D

A

R

D

A

N

E

L

L

Á

K

Irta: A S Z Ó D Y JÁNOS Földgolyónk kétharmad része (71.6%) viz s csak egyharmad része ( 2 8 . 4 % ) szárazföld. Ezért nagy államhatalmak csak ugy épülhettek fel és csak ugy maradhattak fenn, ha erejük nem csupán a Földön, hanem a vizen is felépült. Ma már mindenfajta imperialista politikát e g y irány­ elv vezet: a Föld a Viztől függ! A Föld csak hid a Vizek között! Min­ den földbirtok csak eszköz a tengerek fölötti hatalom megerősitésére!

1. A népvándorlás gigászi tömegei nem számithatnak Földre felépitett ha­ talomnak. Jólehet a hunok, mongolok, törökök hadmüveletei szárazföldek belsejéből tengerek felé irányultak, Attila, Dzsingisz K á n és a szultánok birodalmai, bár történelmileg nagyhatalmak, gazdaságpolitikailag nem szá­ mithatnak nagyhatalmaknak. Éppen igy nem jöhetnek ebből a szempontból számitásba a bábilonok, asszirok, egyiptomiak államalakulatai sem s talán csak a föniciaiak terjedelemre ugyan nem nagy országa számit olyasmi­ nek, amely szárazföldi hatalmát távoli tengereket járó flottája kiépitésének segitségévél biztosította és erősitette meg. A rómaiak világbirodalma is a Földön épült fel s talán elsőnek N a g y Sándor impériuma tűnik ugy

fel a térképeken, mintha a n n a k felépitését a V i z politikája inspirálta volna. Azóta, a brit világbirodalom megalakulásáig, a V i z és Föld ténye­ zőinek összhangbahozatalát illetően nem történt semmi a történelemiben. A kelet-római császárság, a nagy francia állam keretei XXV. Lajostól Na­ poleonig, nemkülönben a Habsburgok büszke országának határai, ame­ lyeken belül „sohasem nyugodott le a nap", valamennyien mind Földre, szárazföldre alapozott államok voltak. A z ujkori felfedezők Kolumbustól Vasco de Gamaig és Cortezig mind azért keltek utra, hogy azt az elvet váltsák valóra, amely szerint minden földbirtok csak eszköz a tengerek feletti hatalom megerősitésére. A ku­ tatók lelkesedését a britek váltották át a reálpolitika aprópénzére. Ők voltak azok, akik először felismerve a szigetek, szorosok és vizek menti partok fontosságát, a felfedezők zászlólobogtató korát lezárták és hideg fejjel számolva a rendszeres gyarmatpolitika szolgálatába állitották egyre jobban fejlődő méretű flottáikat. Ha végignézünk a Föld térképén, látjuk, hogy ott, ahol a Föld a V i ­ zet uralja, vagyis a tengerszorosokon mindenütt Anglia az ur. Gibraltár, Aden, Port-Said, Singapore. K é t kivétel van csupán: Panama és a Dar­ danellák. 2. A z elveszett meseország, a csodálatos Atlantisz ködös legendája az emberiség véres történelmének enyhitő fejezeteként iktatódott be az egyes földrészek történetébe. Utópista történészek szerint majd a Gibraltárnál volt az elveszett ország, ott, ahol a Heszperidák kertje állott, majd vala­ hol az észak afrikai partokon, ahol most a Földközi-tenger hullámai sö­ pörnek. A Kaukázus völgyéről is irtak csodálatos történeteket meg Geor­ giáról, amelyet akkor találtak meg, amikor a görögök és föniciaiak a Dardanellákom áthajózva, felfedezték a Fekete-tengert, ezt az óriási, cso­ dálatos „tavat". A főniciaiak és görögök után jöttek az ottomán törökök, akik Bizánc lankadó hatalmával állottak harcban és megvetették lábukat a Dardanellák nyugati partjain. Ezen az uton hóditó elődjeik nyomán e g y ­ másután foglalták el Makedoniát, Epiruszt, Illiriát, Szerbiát és Bulgáriát. A nagy pusztitók közül sem Dzsingisz Kán, sem Tamerlán nem jutott el a Dardanellákig és a halálra itélt „beteg ember", a lassan; sorvadó T ö r ö k Birodalom, vesztett háborúk után sem engedte ki kezéből a földszorost, amelybe, Európába átnyuló kezei, a halálraitélt makacsságával kapasz­ kodtak. A szuezi csatorna átvágásával a Földközi-tenger világjelentőségre tett szert. Elsősorban azért, mert sok ezer kilométerrel leröviditette az India felé vezető utat, másodsorban pedig, mert az imperialista gyarmat­ politika e g y r e nagyobb arányu kifejlődésével kapcsolatban nemzetközi torzsalkodások uj szinhelyévé vált. Nagybritannia a megnyert krimi had­ járat ellenére is megelégedett azzal, hogy a Dardanellákat török kezek­ ben hagyja, mivel a Porta a nagypéteri „történelmi küldetés" nyomdokain járó, erőszakos orosz külpolitika ellen a brit flotta ágyucsövei mögött ke­ resett menedéket. Ennek a történelmi küldetésnek véghezvitelére a cári Oroszország nyolc háborút viselt Törökország é l e n . A Dardanellákig azonban soha sem nyultak az orosz határok. N a g y Péter előretörése után Katalin cár­ nő a Krimi félszigetet foglalja el, valamint a Fekete-tenger egész északi partját, Ennél tovább azonban nem jutottak. 1877 áprilisában „szláv test-

véreinek", a bolgároknak és szerbeknek „felszabaditására" az orosz cári haderők ujra m e g j e l e n n e k Európa déli részén. S bár a hadjáratot befejező san-stefanoi békekötés sulyos feltételeket szabott a szultánra, Anglia az utolsó pillanatban közbelép és abból az ősi elvből kiindulva, hogy a tenger­ szorosnak t ö r ö k n e k kell maradnia s minden orosz előretörés, amely a z Adria felé irányul, veszedelmet jelent az angolok földközi-tengeri p o z i ­ cióira, megtorpedózza a san-stefanoi békekötést és Berlinben e g y kong­ resszusnak nevezett komédiát rendez, amelynek egyetlen f e l a d a t a volt a biztosra vett zsákmányt az orosz medve mancsai közül kitépni. A berlini kongresszus hatalmas kudarca után a cári Oroszország Dardanella-politikája megváltozik. „ A z ősi küldetés" jelszavát feladva a cári imperializmus nem támadja, de a maga módján védi Konstantiná­ polyt, A X I X . század második felében az orosz külpolitika politikai akti­ vumnak könyvelt el minden olyan szerződést, amellyel a cári kormány el­ érte a Dardanellák idegen csatahajók előli lezárását. „Oroszországnak szüksége van erre a török uniformisba öltöztetett portásra ott a Darda­ nellákon. A tengerszorosnak zárva kell maradnia. A Fekete-tenger az orosz M a r e Clausum", - mondotta Kapnist gróf, orosz diplomata 1897 májusában, amikor a Monarchia és Oroszország k ö z ö t t uj szerződés jön létre, — az elmult évszázad folyamán ki tudja hányadik, — amelyben le­ szögezik, hogy a t e n g e r s z o r o s r a v o n a t k o z ó a n a k é t s z e r z ő d ő f é l k ü l ö n egyez­ ményt nem köthet. Akadt a Dardanella-szerződések k ö z ö t t jónéhány olyan egyezmény is, amelyek az orosz hajóhadat tiltották ki a Földközi tengerről (1856-1871-1878), jólehet a cári kormány állandóan a nagypéteri gon­ dolatért harcolt: „szabad kijárat a Földközi-tengerre". 1877-től kezdve Szentpétervár és London között közvetett vagy közvetlen uton állandó a surlódás a Dardanellák dolgában. Anglia magatartásának tulajdonitható, hogy az orosz-japán háború alatt a feketetengeri orosz flotta tétlen­ ségre volt kárhoztatva és ugyancsak Nagybritannia magatartásán mulott az is, hogy a feketengeri orosz hajóhadat a cári uralom utolsó pillanatáig sem sikerült ujabb egységekkel megerősiteni. Amikor tehát a berlini kongresszus után az orosz, külpolitika vissza­ vonulót volt kénytelen fujni az ősi küldetés megvalósitásának tekinteté­ ben, London és Szentpétervár, ellentéteiben is egymást vonzva, csak azon igyekezett, hogy ha már egyikük sem tűzheti ki saját lobogóját a török félhold h e l y e t t a Boszporus erősségeire, legalább más államok se szólhas­ sanak bele a Dardanellák ellenőrzésébe. Igy példaul annak ellenére, h o g y a cári kormány a Balkán-háborúk idején nyiltan támogatta a két szláv államot, Szerbiát és Bulgáriát az Ozmán ellen vivott legfrissebb harcuk­ ban, a Kirk-Kilisse-i és Lulé-Burgas-i győzelmek után, amikor a bulgár seregek napok alatt a török főváros alá értek, az orosz külügyminiszté­ rium minden lehetőt megtesz, hogy „ a kis szláv testvér" kezéből k i m a r j a a győzelmet. Szaszonov ajánlatokat sürgönyöz szét az európai fővárosok­ ba: „ A szultán Konstantinápolyban marad, a török főváros körül semle­ ges zónát kell vonni..." Amikor pedig a bulgár előrenyomulás tovább tart, Szentpétervár azt sürgönyzi Párizsba, hogy ha a bulgár hadsereg bevo­ nul Konstantinápolyba, a fekete-tengeri orosz flotta megjelenik a török főváros előtt... Amióta pedig a vitorlás hajókat gőzösök váltották fel és amióta a gőzösöket nyersolajjal fűtik, Nagybritanniát keleti politikájában - ujabb

szempont is vezeti Már nemcsak az Indiai-Óceán felé vezető ut a fontos, de ugyanolyan fontos a mezopotámiai nyersolajtelepek felé vezető ut biz­ tonsága is. A z angol imperializmus megiratlan politikai programjában életszabály, hogy azok az országok, amelyek India felé és a petróleummezők fellé vezető uton fekszenek, közvetlenül v a g y közvetve angol uralom alá kell kerüljenek. Ezért nagyjelentőségü Anglia szempontjából, hogy milyen lobogó leng a Gallipoli félszigeten, ezért küzd egész erejével Egyiptom függetlensége ellen és általában ezért van az, hogy a fontos tengeri támpontok körül fekvő országok egyike sem tudott teljes függet­ lenséget kivivni magának, E z áll a Panama-csatorna esetében, ugyanez a helyzet Egyiptomban s az; arab félszigeten éppen ugy, mint Sziámban vagy a Gibraltár körül. Egyetlen kivétel talán ez alól a szabály alól a mai T ö ­ rökország, amely a lausannei-szerződés ellenére is meg tudta őrizni füg­ getlenségét. Ennek pedig az a magyarázata, hogy 1923-tól kezdve a Szov­ jetunió szakitva a cári Oroszország erőszakos Dardanella-politikájával, olyan megoldást talált, amely egyetlen cári külpolitikusnak sem jutott eszébe. A „török portást" eszköz helyett barátjává tette. A lausanneikonferencián arra kényszeritették Törökországot, hogy a Dardanellák vo­ nalát, le, egészen a Gallipoli-félsziget csucsáig, semlegesitse, az ágyuütegeket leszerelje s végig a hatalmas tengerparton a világitótornyok őrsé­ gén kivül ne tartson egyetlen őrszemet sem. A fiatal török állam, tiltako­ zását egyedül a Szovjetunió támogatta s amikor 1936 tavaszán az abesszin ügyekkel elfoglalt nyugati külügyminisztériumokban Mustafa Kemál be­ jelenti, hogy a Dardanellákat ujra megerősiteni kényszerül, mert: „...az egyre sűrűbben ismétlődő politikai válságok, valamint az egyetemes biz­ tonság gépezetének megbénított mozgókészsége, amelynek alapján külön­ ben a lausannei-határozatok készültek, nem nyujtják többé a török terü­ letek számára azt a biztonságot, amire annak szüksége volna." — ezt a tételt a török köztársaság szövetségese, a Szovjetunió, amelynek politiká­ ja a kérdés hátterében huzódott meg, erőteljesein alátámasztotta. A z oro­ szok az elmult évszázadbeli cári Dardanella-politikával szemben ma a tö­ rök köztársasággal való megegyezést és barátságot, nemkülönben a ten­ gerszoros teljes lezárását kivánják.

NYIKOLAJ ALEXEJEVICS NYEKRASZOV: SZÜLŐFÖLD Forditotta: És itt vagyok megint az ismerős helyen, ahol apáim éltek, dőrén, gyümölcstelen; nagy lakomák során, ivással és falással, kis szennyes zsarnokok, esztelen nagyzolással, hol adatott nekem világra megszületnem és tűrni megtanulnom s gyűlölni mérhetetlen;

PERVY

PÉTER

hol e l t i t k o l v a azt, ami bensőmbe forr még én is földes ur voltam valamikor; hol még idő előtt megrontott lelkem ébredt, és benn a nyugalom oly gyorsan semmivé lett, hol már nem gyermeki rajongás tüziben, oly tulontul korán elégett a szivem.

Az elmult ifjuság — kivül, mint ek-kövekkel befödve csillogó, pompázatos nevekkel — rossz mérget ontva rám kivédhetetlenül: teljes szépségiben előttem felmerül.

Im, itt a szürke ház... rajt némaság remeg, rimák, ebek, bohócok, szolgák bent nincsenek. És egykor? Ó, emlékszem: volt élet itt, de nyomta valami rémület s a lelket gyászba vonta. Én dajkámhoz futottam... Ó dajkám, mily sokat sirtam öledbe, ha szivem majd megszakadt! Nevedre még soká ellágyulás fogott el. Ez áhitat belőlem vajjon mikor fogyott el? Mert jóságodra, mely káros volt s oktalan, ma hogy ha gondolok: nem hagylak zoktalan, hisz u j r a gyűlölet borit felhőt fölébem...

Sötét, sötét a kert... kinek az arca fordul bánattól betegen felém a nagy fasorbul? Zokognod, ó anyám, tudom mért kell neked, tudom ki rontja meg ártatlan életed! Konok hóhérodat lerázni nem tudod már, érzed, hogy errül itt hiába álmodoztál; hogy fellázadni merj: riaszt e gondolat, némultan, mint a rab, Nem! Lázadó s komor görnyedsz igád alatt. ifjukorom ölében De én azt is tudom, nincs szép emlékezés, hogy mit szenvedsz magadban,nincs lágy zsongású hang, akartál élni büszkén, sőt inkább: mind a rossz, szebben és szabadabban, mi később rám zuhant és mégis, mindazért, s átokként rámtapadt mit rád mért zsarnokod: az élet bősz csatáján, halálos ágyadon mind-mind itt született, bocsánatot kapott. szülőföldem határán. E gyűlölt tájakon szemem most körbejár, S ki együtt szenvedett s látom, hogy a sötét a néma szenvedővel, liget kiirtva már, a szégyenét tűrő s hol izzó nap hevét bánatkinozta nővel, hűs árnyék enyhitette, ó nővérem te sem vagy most elpörkölt mezőn már az élők között. a csorda, áll lihegve, A szajhák és pecérek s fejét lógatja mert gazdája kiűzött kiszáradt a patak... házábul aljason. Aztán a neje lettél egy olyan idegennek, S rozzantan hallgat itt akit sosem szerettél. a puszta uri lak, S megismétléd anyánk hol csengett a pohár, sorsát, de oly hideg tivornya-lárma zugott, mosollyal feküvél s az elnyomott kinok ravatalod rideg örök nyögése bugott, párnáján, hogy a hóhér, s hol szabadon s vigan ki elhajszolt a sirba, csak egy ember lakott: megszánta holt leányát az, ki a többire s lerokkant rája sirva. oly szörnyű sulyt rakott.

KULTURKRÓNIKA F R E U D A legmagasabb, amit az ember elérhet — a hősi életpálya, mondja a filozófus Schopenhauer. Freud életére ezt a mondást joggal lehet alkal­ mazni. Egész életén harcos, konokan verekedett tanitása igazságáért, akárcsak Schopenhauer, akire egyéniségében és emberlátásában megkapóan emlékeztet. Előbb a világ gunyos lekicsinylése v a g y méltatlankodó felháborodása fogadta tanitását, élete alkonyán már szinte legendává magasztositott hódolat fonódott köréje. Ha van kibékitő, kiegyenlitő elégté­ tel, amely a szellem emberének munkájáért kijár, ugy azt Freud még éle­ tében megérte. A k i t előbb a szűkebb tudományos közvélemény még out­ sidernek tekintett, később a lélektani kutatás legnagyobbjának ismert el. És bár nem kapott egyetemi tanszéket, sem Nobeldijat, a magántanár Freud, a kuriózusnak v a g y fantasztának bélyegzett „magántudós" a világ szellemi közvéleményének tudatában az emberiség halhatatlanjai sorába emelkedett. A mű, amit megalkotott, részleteiben lehet hibás, távoli ki­ sugárzásaiban tulhajtott, a tanitás alapvető tartalma, a mag, amelyből a mű kicsirázott s egész szellemi világunkat megtermékenyitette — vég­ leges érvényű. Freud, az örök szkeptikus, egyszer azt irta, hogy halálával műve is el f o g enyészni, mert az emberiség tanitását nem. fogja meg­ emészteni, mivel ez az emberek önszeretetét — nárcizmusát — megsér­ tette. Kopernikus, Darwin és ő, (mondotta önmagáról), ledöntötték trón­ járól az embert, Kopernikus a világegyetemben, midőn a Föld helyett a Napot deklarálta az univerzum középpontjává, Darwin, aki a homo sapienst állati léte eredeteire vezette vissza, mig ő, Freud, a tudat minden­ hatóságának hitét ingatta meg a tudattalan világ feltárásával. A valóság rácáfolt Freud jóslatára s az előbb berzenkedő, tiltakozó világ megemész­ tette a freudi tant, mégha oly fájdalmas is volt ez a szellemi bekebelezés. Valahogy ugy érezzük, mintha az egész szellemi közvélemény lett volna Freud páciense, s miként a neurótikus beteg kezelésében ellentállásokra bukkanunk, a negativ és pozitiv indulatáttétel jelenségeire, mig végül, a belső átvilágositás és lelki tisztázódás folyamata a beteget önmaga démo­ naitól megszabaditja, úgy az ellentálló, gúnyosan v a g y haragosan felzú­ duló szellemi közvélemény is átesett — cum grano salis — a lelki, szel­ lemi önelemzés, a tényekkel való szembenézés és tudatosodás fájdalmas műveletén, hogy aztán Freud tanitását szellemi világképébe fogadja. Mert csodálatosan, legádázabb ellenfelei is eljutottak ide, elég a Nobeldijas Wagner-Jauregg példájára hivatkozni. Valahogy ugy van, hogy Freud nemcsak orvos, kutató volt, hanem egyuttal nevelő is, az egész em­ beriség pedagógusa. Talán kissé szigorú, gyakran, morózus, de alapjában a legnemesebb szándéku nevelő. Ő, aki lelkileg pőrére vetkőztette az embbert, aki felismerte annak eredendő gyöngéit s törékenységét, nyilván szánalommal vegyes csodálatot érzett fölötte. Mily nehéz primitiv, állati mélyekből, az ösztönök ősi tárnáiból emberi magaslatra, a tudat napfé­ nyes szféráiba emelkedni... Mily nehéz a dolga az embernek, aki lelki fej­ lődése pályáján külső és belső adottságokkal meghatározottan kell, hogy elérkezzék a harmónikus emberlét csucsára. Milyen egyszerű az állati lét, milyen szövevényes, ellentmondó, küzdelmes az emberréválás folyamata.

Senki ezt élesebben nem látta Freudnál. Freud felismerte az ember lelki valóságát s azt leplezés nélkül ki is fejezte. „Ismerd meg önmagadat", a g ö r ö g bölcselők ajánlását valósitja meg, immár a tapasztalás eszközeivel, megmutatva az önmegismerés utját. Tanitása valóságos tetemrehivás volt, felbolygató, dramatikus, de végül is megtisztitó, tudatositó, tisztánlátásra nevelő azoknak, akik önmagukban átélték. N e m tulzás tehát, ha az em­ beriség egyik nagy nevelőjét látjuk benne. Freudot szokás Einsteinnal együtt emlegetni. Mint a korszak szellemóriásait, állitják őket egymás mellé. Bizonyos, hogy mindketten — más tereken bár — a kor szellemi világképének kialakításában döntő, átfor­ máló munkát végeztek. A z ember fizikai világképének ujramintázója Ein­ stein, miként Freud az ember lelki világképének ujraformálója, vagy pon­ tosabban, felfedezője. Mert valóban a lelki élet rejtett birodalmát tárta fel, a tudattalan világ, az ösztönök alvilágát, amit előtte egyes költők és bölcselők sejtettek bár, de Freud a tapasztalati megismerés erejével tette érzékelhetővé számunkra. Kolumbusénál is nagyobbjelentőségű felfedező tett volt ez, valójában az ember lelki mivoltának felfedezése. És bár a fel­ ismerés megrenditően hangzik, mert vallja, hogy démoni ösztönerők mű­ ködnek bennünk, végsően mégis kibékitő és bátoritó, mert az ösztönerők átszellemitésének, a tudati átfinomitás lehetőségét tanitja. H o g y mi lesz az emberből, mivé válik emberileg az egyén, az a születésével magával ho­ zott alkata — az élettani tényező — s a társadalmi környezet — a szo­ ciológiai faktor — egymásrahatásából alakul ki. A m i t egyéni. léleknek mondunk, az e két tényező bonyolult kölcsönhatásának eredménye. És Freud következetesen, noha a biológiai ösztönelméletből indult ki, nem állt meg itt, hanem tisztánlátóan eljutott a lelki élet másik alapvető té­ nyezőjének, a társadalmi környezet szerepének értékeléséhez. Freud fel­ ismerte, hogy a neurózis, a lelki betegségek megannyi; formái, társadalmi eredetüek, bár esendőségünk alkati adottságainkhoz képest változik. Freud a szociológiai neurózis-tan megalapozója, s ez tanitásának másik uttörő vivmánya. Bár Freud megtorpant a neurózis társadalombirálati ér­ tékelésénél, a szociológiai meghatározók felismerése rendkivüli becses táv­ latokat nyit a neurózis megelőzésére. Freud utóbb a halál- és életösztönök, mint a lelki élét őserőinek megállapitásával metafizikai dualizmusba tor­ kolott, s némi öngúnnyal „mitológiai ösztöntannak" nevezi el ujabb f o ­ galmazását. H a ettől a metafizikai felülépitménytől eltekintünk, s Freud eredeti leletét fejlesztjük tovább, ugy a neurózisprobléma társadalmi g y ö kérzetének pontosabb felismerésével a lelki betegségek megelőző terén végezhetünk termékeny munkát. A neurózistan orvosi-gyógyászati jelen­ tősége lényegében ebben csúcsosodik ki. Persze Freud műve jóval több, mint csupán uj gyógyeljárás a lelki zavarok kezelésére, Freud nemcsak a beteg emberi lélek működési folyamatait és e g y uj gyógymódot fedezett fel, hanem azontul, megismertette velünk a lelki élet normális szerkezetét, világunk egyik legnagyobb nevelő mestere lett. Műve besugárzott a szel­ lemi tudományok szféráiba — noha alapjában a lélek természettudomá­ nyának mondható — s lenditő, termékenyitő ösztönzéseket adott a szép­ irodalomnak, a kulturtörténelemnek, vallásbölcseletnek, stb. M i g Einstein hatása csak a szakemberek körében érvényesült, s neve inkább szimbólum, Freud viszont az emberlátás uj formáit dolgozta ki, s a freudi gon-

felépitését és funkció

dolkodás, a pszichoanalizis látásmódja egész világunk intellektuális szem­ letét döntően befolyásolta. A z t mondhatnónk, hogy a mai u. n. kulturem­ ber nemcsak a freudi frazeológiában beszél, hanem a freudi „kategóriák­ ban" is gondolkodik, H a valaki egykor a X X . századi szellemi arculatát fogja rekonstruálni, első helyen Freud tanitását s annak kisugárzásait fogja méltatni. A z emberről kialakitott lelki képpel vele senki más jelen­ tőségében és hatásában fel nem mérhető. Valóban egyetlen, valóban szel­ lemi tünemény: az ember és műve. És e mű tökéletes tolmácsa éppen ő volt; gondolat és kifejezés nála hiánytalan egységben forrott össze. A k i az ösztönök sötét, örvénylő alvilágába betekintett, a nyelv egyensulyos, kristálytiszta napfényességével világitotta át művét és önmagát. Párat­ lan készség ez, s nem utolsó sorban oka Freud elemi hatásának. Halálával — ebben tévedett — tanitása nem fog elenyészni, mivel lényeges elemei­ ben „ércnél is maradandóbb". A 83 éves Freud idegenben, önkéntes száműzetésben halt meg. T r a ­ gikus jelkép van ebben. A k i az ösztönök átszellemitését, mint a nevelés legfőbb elvét hirdette, mondván, hogy ahol előbb az „ E s " ( a tudattalan) volt, ott legyen az „ I c h " ( a tudat) s hogy az „ E s " területét le kell csa­ polni, mint egykor a Zuider-tavat; ő a saját bőrén érezhette azoknak az ösztönöknek tobzódását, melyek megszeliditését tanitotta és gyógyitó munkájában gyakorolta is. De — az ösztönök megfékezésétől egyelőre még messze vagyunk... (Neufeld Béla)

KULTURCSÖND A FELVIDÉKEN (Egy

év

mérlege)

E g y év telt el, sorsforditó eseményekben gazdag esztendő, a Felvidék visszacsatolása óta. Mi, akik itt élünk a Felvidéken és tanui, passziv Vagy aktiv résztvevői voltunk az elmult tizenkét hónapiban lezajlott események­ nek, még mindig kissé kábultan és mintegy állandó idegfeszültségben f o ­ gadjuk a változások sűrű özönét. Jóformán alig van valaki, akit a vissza­ csatolás ténye ne érintett volna valamilyen formában. A változási lázas napjai után csaknem valamennyien létünk exisztenciális alapjait igyekez­ tünk biztositani, M i , akik huszéves különélés után utlevél- és vámvizsgá­ lat nélkül tértünk vissza s akik a huszéves kisebbségi sorsban emberibb, józanabb, szociálisabb, dolgosabb magyarokká edződtünk, z első váratlan és egyben kiméletlen fejbevágást akkor kaptuk, amikor azt kérdezték tő­ lünk, hogy magyarok maradtunk-e. Ezt kellett igazolnunk mindenekelőtt és mindenáron. Holmi nemzethűségi bizonyitványok, nyilatkozatok és iga­ zolások beszerzése lett a főcél, alig volt valaki, akinek ne kellett volna „jó magyar" vagy „hű magyar" voltát irásban is igazolni. Közben a fel­ adások, intrikák, besugások egész lavinája indult el, hogy maga alá te­ messen mindenkit. Más levegő áramlását éreztük, a közszellem gyökeres változását tapasztaltuk. Alkalmazkodnunk kellett a változott viszonyok­ hoz, ha belsőleg nem is, külsőleg azonban feltétlenül, különben létünk biz­ tositása vált volna kétségessé. A fennmaradásért folytatott küzdelem, a kényszerűségből vállalt mimikri-élet megbontó hatással volt a felvidéki haladó káderekre. A meglévő keretek széthullottak, ujak nem teremtőd­ tek. Ha kulturális és szellemi vonatkozásban próbálunk mérleget készi-

teni a Felvidék hazatérése után eltelt esztendőről, csupa negativumot le­ het csak felsorolnunk. A z alkalmazkodásnak két formája volt. A z elhallgatás, visszavonu­ lás, passzív rezisztencia, vagy pedig — és ez volt a kártevőbb — az ural­ kodó áramlat külső megnyilatkozási formájának szolgai átvétele. A F e l ­ vidéken levő haladó kulturszervek jóformán egycsapásra elnémultak, be­ szüntették működésüket anélkül, hogy erre bárki is felszólitotta volna őket. Komáromtól Nagyszőlősig szinte máról-holnapra kialudtak a kultu­ ra egy évvel ezelőtt még fennen lobogó pásztortűzei. A z Alkotás, Szikra, Tűz, Haladás és a többi kulturegyesület önként feladta működését. L e ­ mondott arról a fontos küldetéséről és szerepéről, hogy nevelőleg és irányitólag nyuljon bele a felvidéki tömegek szellemi életébe. Lemondott — ha ideiglenesen is — a változtatni akarás nagyszerű igényéről. Helyes volt-e ez v a g y helytelen? Nehéz ezt a kérdést egyelőre kellő távlat hiá­ nyában végérvényesen eldönteni. A haladó arcvonal régi kulturkeretei — miiként fentebb megjegyez­ tük önszántukból felbomlottak, a vezetők zöme pedig behódolt az ural­ kodó szellemnek. E z a folyamat ugyan már a Köztársaság utolsó éveiben megindult, de zenitjét csak a visszacsatolás után érte el. Volt sarlósok és a haladás más „kipróbált" élharcosai egymásután dezertáltak, hogy a má­ sik oldalon tűnjenek fel és gyengitsék a haladó front munkáját. Szvatkó Pál a tényeket tudatosan eltorzitó, hamis adatok egész tömegéit tartalma­ zó könyvében, A visszatért magyarokban ( A felvidéki magyarság husz éve, Révai, Budapest, 1938) leplezetlen örömmel ir erről a folyamatról és ugy állitja be ezt a tényt, hogy „magyar lelkük előtört a marxizmus lekopott máza alól és a nép iránti rajongásuk végre megkapta reális kereteit." (137. o.) Valóban, e g y egész sereg nevet lehetne itt felsorolni, fiatal kul­ turmunkások, irók és társadalomtudósok nevét, akik átpártoltak a „má­ sik oldalra" és részben a SzMKE (azelőtt Szlovenszkói Magyar Kultur Egyesület, ujabban Széchenyi Magyar Kultur E g y l e t ) , részben pedig a Prohászka K ö r , stb. fennmaradt kereteiben próbáltak elhelyezkedni. Jellemző az általános helyzetre, hogy bár a jobboldali kulturkeretek jóformán teljes mértékben életben maradtak, komoly, átfogó munkának még a jelét sem tapasztalhatjuk ezen a vonalon sem. A kulturcsönd tel­ jes. A Felvidéken lévő régi folyóiratok, napilapok a visszacsatolás pilla­ natában csaknem kivétel nélkül megszűntek. Feltűnő az is, hogy az el­ mult év alatt a Felvidéken egyetlen szépirodalmi vagy tudományos ja, az Uj Élet folytatja tovább munkáját és igyekszik bátor kritikai ső és külső munkája, továbbá a S z M K E , Kazinczy Társaság és más helyi jellegű egyesületek tevékenysége, néhány kisebb jelentőségü kivételtől el­ tekintve, alig érzékelhető. A nagy némaság és mozdulatlanság oly' bántó, hogy már nem lehet szó nélkül elmennie mellette a jobboldalnak sem. A z U j Élet legutóbbi számában több cikk is utal a Felvidék kulturéletének elakadására. A z egyik cikkiró hivatkozik e g y érsekujvári kulturmunkásra, aki a helyi lapban névszerint felszólította a város kulturtényezőit a munkára, szemükre vetve tétlenségüket és visszahuzódásukat. A cikk o l y sok igazságot tartalmaz, hogy üdvösnek tartjuk néhány sorát idézni, me-

munka hangot

sem meg

lyek mindkét irányiba komoly figyelmeztetésül szolgálhatnak: ,Az érsekujvári kiáltáshoz hasonlóan mi is belekiáltunk közéletünk­ be és munkára, cselekvésre szólitjuk fel azokat, akik eddig önzetlen nap­ számosai voltak a magyar népnek... Felhivjuk őket, vegyék fel a küzdel­ met az akadályokkal és teremtsenek életet az elárvult keretekben. N e es­ senek kétségbe, ne hangolja le őket az, hogy a kisebbségi élet néhány patentirozott és jólfizetett politikai vezetője cserben hagyta a népet és munkásait. Ezek a vezetők a multban sem dolgoztak a nép kulturális ügyéért, nem jártak kulturát terjeszteni és nem i s segitették mindig j ó szándékkal a kulturmunkások terveit... Többé nincs semmi kapcsolatunk, nem is akarunk velük többé e g y táborba kerülni. A jövőben csak azokkal haladunk együtt ,akik a nép ügyét teljességgel szolgálják és nem adják el egy-egy tál lencséért." ( U j Elet, V I I I . évf. 10. sz. 348-9. old.) Kemény szavak! N e m alaptalanul és nem ok nélkül iródtak. A z t bi­ zonyitják, hogy a kulturmunka meginditására sürgős szükség van min­ den tekintetben. Mert bármily' nagy az aránytalanság a felvidéki és anya­ országbeli magyar népi és középrétegek kulturáltsága, tájékozottsága, felvilágosultsága között az előbbi javára, mégis rendkivül szükséges, hogy az az erjesztő és tudatositó munka, mely a Felvidéken néhány évvel ez­ előtt elindult, meg ne torpanjon, hanem tovább folytatódjék. A jelek ar­ ra engednek következtetni, hogy azok a kulturtényezők, melyek hivatva vannak a felvidéki haladó magyarság művelődési szinvonalát emelni, az első meddő esztendő elmultával ujra szervezkedni próbálnak és megkisér­ lik folytatni a munkát ott, ahol a tavalyi sorsdöntő napokban abbahagy­ ták. (Sándor László) M A G Y A R O R S Z Á G I K R Ó N I K A . A

t o r l ó d ó

e s e m é n y e k a z

gyar N e m z e t b e n „Szidor" ó s g ó d ó

s z o c i á l d e m o k r a t a "

„Ag­

között.

u t ó b b ii d ő b e ns o km i n d e n n e k elvet­

M a j db e k a p c s o l ó d o t tav i t á b aa M a ­

ték az aktualitását. G o n d o s a n kiépi­

gyar N e m z e t

tett e l m é l k e d é s e ko m l o t t a k ö s s z e a

szerkesztője, P e t h ő S á n d o r , vala­

t é n y e ks u l y a alatt

m i n t a

m á s i k r a ;

e g y i k óráról a

s z é l e s h e l y z e t a n a l i z i s e k

t ö r t é n e l e m t u d ó s

fő­

m a g y a r o r s z á g i szociálde-

m o k r a t a p á r t k ö z i p o n t ik ö z l ö n y e , a

b o r u l t a kfel p e r c e k alatt; logikai­

N é p s z a v a ,t o v á b b áan é p i e s e k veze­

lag h i b á t l a n u l felállitott k o m b i n á ­

tő irói k ü l ö n b ö z ő s a j t ó o r g á n u m o k -

c i ó i k b i z o n y u l t a k h i u

á b r á n d o k n a k .

b a n .

Ezzel a vita

kilépett a m a ­

h o g yv a l a m e l y t á r s a ­

g á n s z e m é l y e kg o n d o l a t k i c s e r é l é s i é s

d a l m i kisérletezés f é l b e n m a r a d t ,ö n ­

j á m b o rs z á n d é k uk ö r é b ő l . Azzal p e -

Az

tehát,

m a g á b a nv é v e n e mv o l n a tos.

D e a n n á l

c s o d á l a ­

é r d e k e s e b b , h o g y

o l y a n kisérlettel h a g y t a k fel n y o s értelmiségi —

h o g y t. i.

bizo­

é s m u n k á s k ö r ö k ,

e g y m á s h o z m e g t a l á l ­

d i g , h o g yap o l é m i á tu g y m u n k á s , m i n t é r t e l m i s é g i részről f e l k a p t á k é ss a j t ó nk i v ü l is, i r o d a l m it á r s a s á ­ g o k b a n , k u l t u r s z e r v e z e t e k b e n , m e g ­ o l d a n d ó p r o b l é m á v á a v a t t á k , — a

ják az u t a t— a m e l y a z e s e m é n y e k

k é r d é ss z i n t e m o z g a l m i jelleget vett

Borán

fel.

n e m h o g yi d ő s z e r ű t l e n n é ,

n e me l l e n k e z ő l e g

vált, — és o l y a no k o k b ó l , a

h a ­

egyre é g e t ő b b é a m e l y e k

jövőre n é z v e k o m o l y t a n u l s á g o k a t

r e j t e n e k m a g u k b a n .

k i i n d u l á s m o t i v u m a i t

a

M a ­

n y u g a t r ó lf e n y e g e t ő

v e s z e d e l e m szolgáltatta: a

„törzsö­

k ö sm a g y a r o k " és a „szellemi h o n ­

A k e z d e t egy s a j t ó p o l é m i a volt a h a l a d óé r t e l m i s é g l a p j á b a n , a

A

g y a r o r s z á g o t

M a -

v é d e l e m " c i m s z ó k alatt t ö m ö r ü l t ér­ t e l m i s é g i e ka m a b e l á t á s a , h o g y M a -

kat a társadalmi tényezők legfonto­ sabbikának tartják, kikristályosodási pontnak, központi erőnek, amely­ nek a többi réteg segitséget kell hogy nyujtson minden ellenszolgál­ tatás nélkül, Csak azon az alapon, hogy ők a magyar szellemiség meg­ testesitői, már pedig más cél nem lehet, mint ennek a szellemiségnek a fenntartása. Másodszor pedig kisérletet tettek, hogy a munkásság és vezetői közé éket verjenek, mondván, hogy a munkásság magyarságában senki se kételkedik és nem a munkásság maga az, amely a nemzetközi tan aliapján áll és folytat osztályharcot. A vita tehát ebiben a stádiumá­ ban egy eredménnyel mindenesetre szolgált: hogy ama nemzetközi ta­ nok gyönyörű érvényesülésekép a két réteg szemben állása tisztázó­ A „kézfogás" kezdeményezése a dott. Egyfelől van a „feudális szel­ dolog természeténél fogva az értel­ lemi középosztály,... amely lefelé miségiek részéről történt: hiszen az csak parancsoló szemmel tud néz­ ország függetlenségének csorbulása ni", — másfelől pedig az ipari mun­ ennek a rétegnek az elveszését je­ kásság, „amelynek felfelé tartó len­ lenti elsősorban. Munkás részről dülete találkozott a szocializmus nem is keltett megütközést e réteg eszméjével a igy öntudatos osztálypartikuláris érdekeinek védelmére lyá válván nem birja el a feudális felállitott általános nemzeti vész- gátakat". Azaz: a középosztálynál kiáltása: a történelem során meg­ a feudális gőggé merevedő vezető, szokta már, hogy a részérdek érvé­ nemzetfenntartó réteg-tudat, a nyesitésére egyetemes köntösben munkásságnál a nemzetköziséget jelenik meg. Csak éppen leleplezte dacosan vállaló osztályöntudat. ezt a réteg-érdeket és szembeszöEgy ilyen szembenállás persze gezte vele a mágiáét, melyet viszont inkább vezet kölcsönös vádaskodás­ történelmileg, a végcélt illetőleg hoz és ellenségeskedéshez, mint kö­ tart a maga részéről egyetemesnek. zös frontba. Pethő Sándornak kel­ A leleplezés elevenbe talált: az lett a maga tekintélyét latbavetve értelmiségiek nem késlekedtek rá­ a békitő szerepét átvenni, hogy a olvasni a szembenállókra nemzet­ kézfogásból ökölvivás ne legyen. köziségüket és „azokat a merev és Mindkét réteg bünös, „mind a ket­ kiméletlen tanokat", melyek az tőnknek bőségesen megvan az „osztálytusa" alapját teszik és em­ okunk arra, hogy Hamvazószerdát legettek bizonyos háború utáni ese­ tartsunk" — mondja; de éppen ar­ ményeket is, melyeket egyenesen ról van szó, hogy a hamut „ne egy­ ugy fogtak fel ós interpretáltak, más szemébe szórjuk, hanem a sa­ hogy az nem is a termelőeszközök­ ját fejünkre hintsük". kel rendelkező rétegek ellen irá­ Addig-addig, hogy aztán végül is nyult, hanem egyenesen ő ellenük: a vitatkozó felek megtalálták a a középosztály megsemmisitésére. megváltó formulát, amelynek alap­ Ezzel azonban csak a leleplezők- ján megint egy asztalhoz ülhetnek: nek segitettek: először is önleleple- „Mindenekelőtt magyarok va­ zéssel szolgáltak, hogy t. i. magu­ gyunk". S ez a formlua már nem gyarország, ha sor kerül rá, a ha­ talmi erők roppant egyenlőtlenségé­ ben nem tanusithatna eredményes fizikai ellenállást, — egy esetleges alulkerülésnek azonban nem szabad a szellemi elveszéssel egyetértelműnek lennie s igy már jóelőre elő kell készíteni az országot a „szel­ lemi honvédelemre", és ennek a célMaik az érdekében össze kell fogni minden erőtényezőnek. Azaz az ér­ telmiségieknek, akik ezt a szellemi honvédelmet vezetnék, nem szabad légüres térben handabandázniok, — szavuk ne legyen pusztába kiáltott szó, hanem legyen fül, aki hallja, legyen szem, aki látja őket. Másszóval az értelmiségieknek össze kell fogni a munkássággal és parasztsággal, törekvéseik, mondani­ valóik számára tömegbázist kell te­ remteniök.

világnézeti

állásfoglalást,

— an y i l a s p á r t o k gyengitésére, —

h a n e m

faji m e g á l l a p i t á s t jelentett,

a m i tm a g á n a kS z i d o r n a k a m e g á l -

u g y ­

a p i t á s a s z e r i n t is i m m á r „teljes a n n y i r a , h o g y pl. S z i d o r ki is s ü ­ l e z d e n e k m a g u k elvégezni", tötte, h o g yn i n c s is s e m m i f é l e kéz­ sikerrel k — a n e m a szervezett r e g r e s s z i ó k fogásra s z ü k s é g : k é z f o g á s s z e m b e n ­h álló p a r t n e r e k között m e g t ö r t é n j é k , a

kell, h o g y

ellen,

m a g y a rm u n k á s é s

bárki

k é p v i s e l j e is azt.

Sm i n t h o g yam u n k á s o ké s szel­

m a g y a r k ö z é p o s z t á l y b e l iv i s z o n t —

l e m i vezetői

s z á r m a z á s á n á l f o g v a

test,

letlen t a n o k világánál p o n t o s a n lát­

a s a j á t

ják, h o g ya r e g r e s s z i ó k a t M a g y a r ­

—

egy

m á rp e d i g„ ö n m a g u n k k a l , t e s t ü n k k e l

s o h a

n e m kell k e z e t

fogni".

ha

leg­

erővel

e ma k ü l ö n b ö z ő , e g y m á s s a l h a r c ­ d o l o g a h o z z á s z ó l ó kn b a n álló, e g y e s k ü l f ö l d i k e g y e k e t s ü r g e t t é k m i t

ilyen „lelki k i e n g e s z t e l ő d é s " ,

nem

l e g n a g y o b b

v e h e m e n s e b i b e n

a z u t á nat o v á b b i lépést: m e r t ér egy

o r s z á g o n l e g k ö v e t k e z e t e s e b b e n , r a d i k á l i s a b b a n ,

I d á i gé r v é n a egyre

a m am e r e v és k i m é ­

élvező n y i l a s p á r t o k képviselik, sőt. valósitják meg, v a t a l o s s á g ,—

követi c s e l e k e d e t ?

h a n e mm a g a a hi­ igy

a z é r t e l m i s é g i e k ,

e l y e kf ü g g ő v i s z o n y b a nv a n n a k et­ h o g y m től, eb e l á t á s b a n nem k ö v e t h e t i k a a tett a z ilyen ö s s z e f o g á s n a ka z ö z é p o s z t á l y elé­ u g r ó p o n t j a . D a r v a sJ ó z s e f tett ki- vitapartnert s a k é t e g e i n e k r á j u k n e h e z e d ő sérletet a r r a , h o g y k ö z e l e b b vigye gületlen r y o m á s a alól a z z a lt é r n e k ki, h o g y a j á m b o rs z á n d é k o ta c s e l e k v é s h e z . n a m i g am u n k á s o s z t á l ya k i m é l e t ­ Az u g r ó p o n t o t a z o n b a n n e m sike­ „ S

m i s e m t e r m é s z e t e s e b b ,

e n o s z t á l y h a r c a l a p j á n áll, a kö­ rült m e g t a l á l n i a . J a v a s l a t a a tettet l é p o s z t á l y c s a kö n g y i l k o s s á g i s z á n ­ illetőleg á l t a l á n o s é s elvont: „egy z m i n é l s z é l e s e b b a l a p o k o n n y u g v ó b e l s ő ö s s z e f o g á s " . E b b e n a

d é k k a l s z ö v e t k e z h e t i k vele".

javas­

V i s z o n th a af ű g g ő v i s z o n y b a n álv a n . ló é r t e l m i s é g i e k e l l e n é r e b i z o n y o s A s z é l e sa l a pa z o s z t á l y s z e r v e z e t e k k ö z é p o s z t á l y b e l i r é t e g e k a m u n k á ­ egység-akciója; t e h á t n e m l e h e t s o k é h o z h a s o n l ó b e l á t á s r a j u t n á ­ l a t b a n

„belső"

e l l e n t m o n d á s

belső. A m á s o d i k e l l e n t m o n d á s ,

n a k , u g y e g y s z e r i b e n e l e s n é n e k a z h o g yo l y a n„ b e l s ős z ö v e t k e z é s t " k ö ­ e g y ü t t m ű k ö d é sf o r m á i r av o n a t k o z ó vetet „ a m e l y b e n ap a t r i o t i z m u s , a zg o n d o l a t m e n e t e k , a g g o d a l m a k is. a g g ó d óé s

c s e l e k v ő h a z a s z e r e t e t M e r th a a zé r t e l m i s é g i e k k i á l l n á e g y m á s m e l l é s o d o r é s ö s s z e t a r t n a k o l y a n k ö v e t e l é s e k k e l , a m e l y e k m i n d e n k i t ,a k i m a g y a r u l ó s e m b e ­ a h i v a t a l o s s á g törekvéseit k e r e s z ­ rül, t e h á ts z a b a d o né se m b e r i szin­ t e z n é k , h a e m l é k e z n é n e k és e m l é ­ ten a k a r élni e b i b e na z o r s z á g b a n " , k e z t e t n é n e k a k á r c s a k o l y a n régi — a m é g i s e l é g t e l e n n e k tart e g y d o l g o k r a is, m i n te l ő d e i k ,a m á r ­ „ad h o c "ö s s z e f o g á s t . A r r a v o n a t ­ c i u s i ifjak 12 p o n t j a , h a hitet ten­ k o z ó l a ga z o n b a n , h o g yh o g y a n k é p ­n é n e k as z a b a d i s á g ó s e g y e n l ő s é g zeli a zá l l a n d ó , szervezeti együtt­ e s z m é i mellett, a k á r h a polgári érte­ m ü k ö d é s t é s m i l y e n p r o g r a m m l e m b e n is, d e a z o k n a k k o n k r é t a l a p j á n ,m i l y e nk ö z v e t l e n célkitűzé­ m e g n y i l v á n u l á s a i t illetőleg, — a k ­ sekért — ő é p p u g y nem felel, m i n t k o r a h h o zn e mk e l l e n e leülni „tár­ a vita t ö b b i résztvevői.

gyalni" a m u n k á s s á g g a l ,n e m kel­

A m i n t h o g yn e m is felelhet. M e r t a p o l é m i a szociális é r t e l m e m i n d ­ ö s s z ea n n y i ,

h o g ya t ö m e g e k lét­

s z ü k s é g l e t e n y o m j a a s z e l l e m i zető rétegeket e g yb i z o n y o s m ü k ö d é s r e . E

l é t s z ü k s é g l e t a z o n b a n

v a l ó s á g o st é n y e k r ei r á n y u l ,— t é n y e k

ve­

ö s s z e -

n e m azt

é s e

követelik, h o g y

m o z g a l o mi n d u l j o n —

m i n t állitják

l e n e s e ma dh o c ,s e má l l a n d ó k é s fogás,

e k ö v e t e l é s e k é r t folytatott

h a r c b a nm a r a d é k n é l k ü l , m e g á l l a ­ p o d á sn é l k ü l , m a g u k mellett talál­ n á k a nem

m u n k á s s á g o t ,

m a g y a r t és

m a g y a r t e g y a r á n t . De

a m i g ugy

áll a d o l o g ,h o g y az

értelmiségiek, m e l y e k r e a

regresz-

sziv s z e l l e m űh i v a t a l o s s á g n a k m i n d

m i a z o n b a na n n a k ide­ k e v é s b év a n s z ü k s é g e ,m i n t h o g y a lesztésén. A jén t e r m é k e n yn é p i kitárulás volt, s z e l l e m erejét e g y é be r ő k váltják á n e h e z e d ő n y o m á s s a l fel, a m u n k á s s á g é sp a r a s z t s á g tö­ feszitő erő a r z e m b e n ,— a m e g v á l t o z o t t viszo­ m e g e r e j é v e l a k a r érvelni a z u r a ­ s y o k között a j ó z a nn é p i m a g a t a r ­ l o m m a ls z e m b e n ,h o g ys z e l l e m i ve­ n o k o z o t t a n elvont zető s z e r e p é t é s privilégiumait Vál­ tástól távolodó, f p e k u l á t i v jellegü kizárólagos­ t o z a t l a n u l t o v á b b r a is f e n n t a r t h a s ­ és s á g g á vált. N e ma n n y i r aa s z a b a ­ sa, — a d d i gt e r m é s z e t e s e n M a g y a r ­ s d a b b r ö p t űs z é p i r o d a l o m n á l és k é p ­ o r s z á g o n m i n d e n e g y ü t t m ű k ö d é s i ő m ű v é s z e t n é l észleljük ezt, a m e ­ kisérletnek m i n d e n s ü r g e t ő idősze­ z y e k n e k erőteljes n é p i gyökereit itt r ű s é g e ellenére f é l b e n kell m a r a d ­ l é l y szociális s z e l l e m él­ nia, m e g kell h i u s u l n i a . (Kollár Fe­ is, ott is m teti, h a n e ma f e l s ő b b g y á m k o d á s t renc) k e v é s b én é l k ü l ö z ő t a n u l m á n y o k n á l . AG Â N DR O M Â N E S CÉSA Z A r o m á ns z e l l e m i élet e l m é l y ü l ő ERDÉLYISÉG. „HUSZ évi i s m e r t e t é s e mellett a zá l t a l á n o s er­ s z e l l e m i élet E r d é l y b e n " a z a l c i m e délyi p r o b l é m á k féltetten egyol­ a G â n d R o m â n e s cs z e p t e m b e r i ö s z -d a l ú megvilágitást n y e r n e ke t a n u l ­ s z e v o n tü n n e p i s z á m á n a k , a m e l y a z m á n y o k b a n . K ü l ö n ö s e n áll ez Vasile Astra, a n a g y m u l t u erdélyi r o m á n B ă n c i l ă „Erdély jelentősége" c. cik­ k ö z m ü v e l ő d é s i e g y e s ü l e t s z e p t e m ­ kére, a m e l ya z e r d é l y i s é g n e k el­ b e r r e tervezett n a g y g y ü l é s é r e k é ­ vont, a t é n y e k k e ln e mm i n d i g s z á ­ szült. T ö b b m i n t2 7 0 oldal g a z d a gm o l óf e l m a g a s z t a l á s a ,e l s ő b b r e n d ű a n y a g á t k a p j u k b e n n e .T a n u l m á ­ s é g é n e kk i h a n g s u l y o z á s a a r o m á n n y o k , s z é p i r o d a l m ir é s zé s m ű m e l - t ö r t é n e l e m b e n . Ezt a c i k k e t a bele­ lékletek a z erdélyi r o m á n t u d o m á ­ é r z é s teszi g a z d a g g á , d ec s a k ott n y o s , i r o d a l m i é s k é p z ő m ű v é s z e t i v a n elhitető ereje, a h o l s z e m é l y e s e n élet m ű h e l y m u n k á j á b an y u j t a n a k a észlelt d o l g o k a t k o m m e n t á l . Igy teljesség i g é n y en é l k ü l is á l t a l á n o s p é l d á u l m i k o r az erdélyi r o m á n betekintést. A z ö s s z e v á l o g a t á s h o z s z e l l e m i s é gm é l y s é g é té s k ö v e t k e z e ­ n e h é zl e n n eh o z z á s z ó l a n u n k ,h i s z e n , t e s e b b egységét a b e n n e m é g el n e m h an e m is a c i m b e n , d el e g a l á b b is m o s ó d o t t paraszti élet, f ö l d h ö z k ö ­ a z erdélyi „ r o m á n " s z e l l e m i élet töttség jellegzetességeivel m a g y a ­ m i n d e ná g á b a n való jártasság kel­ rázza. V i s z o n ti m p r e s s z i o n i s t a m ó d ­ l e n ea h h o z , h o g yr á v i l á g i t s u n k a s z e r e f e l m o n d j a a szolgálatot a h o g y s z e m p o n t o k termeszetére. A z egy­ a „ m á s i k " erdélyiségre, a r o m á n n a l s z e r ű s z e m l é l ő is m e g é r z i a z o n b a n együtt élő n é p e k erdélyiségére tér rá. a m ű i g é n y t ,a m ie s z á m m e g s z e r ­ V. B ă n c i l ă kifogásol m i n d e n o l y a n k e s z t é s e felett őrködött. történelemszemléletet, a m e l y „közös" erdélyi v o n á s r ó lb e s z é l sh o g y m e g ­ K é t s é g k i v ü l t ö b b b i z t o n s á g g a l i n d o k o l j a álláspontját, a „ m a g y a ­ s z ó l h a t u n kh o z z áa z o k h o za h a t á r ­ rok", m i n tn é p ,l é n y e g e s e n i m p e r i á ­ k é r d é s e k h e z ,a m e l y e ká t c s a p n a k a z lista lelki alkatát emliti fel, s z e m ­ erdélyi m a g y a r szellemi élet s í k j á r a beállitva a „ n e m i m p e r i á l i s t a " beál­ is. S a j n o s , erre k e v é su t a l á s t ka­ litottságú és ezáltal s z a b a d , önálló, p u n k e s z á m b a n , m e r t a z e g y e s m e r t m á s o k leigázására lelkileg t á r g y k ö r ö k f e l d o l g o z á s a oly k ö r ü l ­ n e mk é n y s z e r ü l őn é p e k k e l ,m i n t a zárt és m a g á b a n való, h o g y n e m r o m á n is. M i ezzel s z e m b e n ú g y m e r n ő ka k ö l c s ö n ö s s é ge z e r n y i té­ t u d j u k , h o g y imperiálista törekvé­ n y é t felvető v a l ó s á g h ü t ü k r é n e k sei a zu r a l k o d ór é t e g n e k v a n n a k , nevezni. B i z o n y á r a közrejátszott ( t e r m é s z e t e s e n nem lelki a l k a t á n á l e n n é l a felfogásnál a m u l t b ó lm a ­ fogva) s e z e kat ö r e k v é s e k vissza­ r a d t szellem, a m e l yah á b o r ú előtti h a t n a k a saját n e m z e t e b e l i t ö m e ­ imperiálisztikus térfoglalásokkal gekre is. Igy t u d t a k találkozni a n y s z e m b e nő r k ö d ö t t am e g l é v ő n é p i n y i s z o r at ö r t é n e l e m f o l y a m á n Eré r t é k e k m e g ő r z é s é n é s továbbfej­

d é l y e l n y o m o t t m a g y a r j o b b á g y t ö m e g e ia z ittélőr o m á n s á g osztály é s n e m z e t i jellegű

s z a b a d s á g t ö r e k ­

K

É M E K ,P R O P A G A N D I S T Á K .. A „totális" h á b o r ú h á r o m -

szorosan

5d i m e n z i ó j ú .

E l ő s z ö r , öt

a r c it é n y e z ők ü z db e n n e : p r o p a ­ véseivel. A cikkiró a z o n b a nn e m a h a n d i s t á k , k é m e k , feltalálók, h a d i ­ d o l g o k , h a n e m érzései l o g i k á j á r a g z e m e k , h a d s e r e g e k . M á s o d s z o r , épiti fel érvelését.Igyvezeti le a zü öt f r o n t o n folyik: „földalatt" (kép­

i m p e r i á l i s t a n e m z e t il é n y e g b ő l a z t

e t e s e n értendő), l e v e g ő b e n , f ö l d ö n , is, h o g yam a g y a r s á g n e m tartozik l i z e n és viz alatt. H a r m a d s z o r : öt s z e r v e s e n E r d é l y h e z , a b a l t i k u m i v e l l e n s é g e sc é l p o n t :

j u n k e r e ks z e r e p é ts z á n v a neki.

a zi d e g e k , a z

r á n y i t ó é s z k ö z p o n t o k , a z erkölcsi „Az erdélyi r o m á n i a d i - és létfenntartási a n y a ­ történetirás a ze g y e s ü l é su t á n i 2 0 erő, a h o k és e m b e r e k m e g s e m m i s i t é s é r e é v b e n " c. t a n u l m á n y á b a nm á r t ö b b g s s z p o n t o s u l . b e f o g a d ó k é s z s é g n y i l v á n u l m e g . ö Aurel D e c e i

T u d o m á n y o s jellegű, bibliográfiára t á m a s z k o d ó

m u n k á j a k ü l ö n b e n is

l á s f o g l a l á s o k

ö s s z e v e t é s é b ő l t ö b b

Az első s o r b a n emlitett ö t h a r c i

t é n y e z ők ö z ü l , kettő s z e r e p e k e r ü l t t é n y e k h e z kötött, s az e l m é l e t e k , ál­u j a b b a n i g e n előtérbe: a p r o p a g a n ­

tárgyilagosság s z ü l e t i k meg. D e c e i

d i s t á k éé sk é m e k é . E z

a két vesze­

d e l m e s fegyver az e l m u l t két é v b e n ,

h a n e m is ért egyet v e l ü k ,

m é l t á ­ ak i s z e m e l té ss o r r ak e r ü l t ellenfe­ sőt i s m e r t e t erdélyi m a g y a r l e k e n a l e g h a l á l o s a b b s e b e k e t ej­ történetfelfogásokat is. „Az erdélyi tette.

nyol,

r o m á n történetirás — i r j a — m a ­ g á i n a k vall o l y a n p r o b l é m á k a t a m e l y e k n e m tisztán r o m á n

is,

A p r o p a g a n d i s t á k t ő s z ó b a é p p u g y

e b b e a gyüj­

b e l e t a r t o z n a k

a z

jelle­

irányitó á l l a m v e z e t ő k ,m i n t a dip­ g ü e k ,a z o n b a n n é p ü n k tág, m e g é r t ől o m á c i a , sajtó, rádió, k a t o n a i é s s z e l l e m é b e n „Igazi

tárgyalja

a z o k a t " .

h u m a n i z m u s r ó l "

b e s z é l ,

a m e l y a történetirás f e j l ő d é s é t le­

k ö z g a z d a s á g is z a k i r o d a l o m stb. ve­ zető e m b e r e i )

f e l a d a t a o l y a n

elő­

n y ö sh e l y z e t és l é g k ö r t e r e m t é s e ,

h e t ő v é tette, s elismeri, h o g y „ a z a m e l yal e h e t ől e g n a g y o b b m é r t é k ­ á l l a n d ók a p c s o l a t o k által m á s n é p i b e nk ö n n y i t im e g a felfejlődő fegy­ k ö z ö s s é g e k k e l , a m e l y e ks a j á t ré­ v e r e se r ő k utját é sm u n k á j á t .A s z ü k r ő l s z i n t é n

t ö r t é n e l m ü k m a ­ p r o p a g a n d i s t á k at u l a j d o n k é p p e n i g a s l a t á r ae m e l k e d t e k , ar o m á n tör­ k a t o n a ia k c i ó tm e g e l ő z ő illetve előt é n e l m ie r ő k a jótevő k o v á s z szere­ k á s z i t ő á l t a l á n o s szellemi, erkölcsi, p é r e tettek szert..."

a n y a g i é s stratégiai

E r d é l yn é p ik ö l c s ö n h a t á s a i v a l ,

a z

e g y ü v é t a r t o z á s é r z é s e mellett,

a z

épitő jellegű n e m z e t iö n t u d a t

fej­

lesztője is volt a r o m á n s á g b a n . Té­ ves e l g o n d o l á s o k b ó l

t á p l á l k o z i k a z

an e m z e t f é l t é s ,a m e l y v é k a alá rejti a m á sn é p e k k e l m e t . l e n n e

k ö z ö s erdélyi ele­

Az erdélyi szolidaritás m o s t al e g j o b b

biztositék arra,

h o g y egyik se váljék k ü l s ő h a t a l m i s z á n d é k o ke s z k ö z é v éam á s i k ellen. An é p é t szolgáló reális t ö r t é n e l e m ­ s z e m l é l e t ezért n e m élezi ki a n e m ­ zeti

s z e n v e d é l y e k e t

e g y m á s s a l

s z e m b e á l l i t ó , s igy a h a l a d á s t m e g ­

c é l j a i n a k

eléréséért

( „ L e g f o n t o s a b b

ö s s z p o n t o s i t á s k ü z d e n e k .

a l e h e t ő legtelje­

s e b b ,m i n d e n r ek i t e r j e d ő ö s s z p o n t o ­ sitás u t á n i v i l l á m g y o r s akció!" — irja T e m p e l h o f f t á b o r n o ka W i s s e n u n dW e h r b e n . )

E z e k a célok: 1)

Az ellenfél á l l a m ( l a k o s s á g és h a d ­ sereg) erkölcsi e r e j é n e k a l á á s á s a é s m e g t ö r é s e ; 2) A z ellenfél politikai, g a z d a s á g i és k a t o n a i

v e z é r k a r á n a k

(s a z ellenfél k ö z v é l e m é n y é n e k ) fél­ r e v e z e t é s e é s m e g z a v a r á s a ; 3)

A z

ellenfél a n y a g i , erkölcsi, s z e l l e m i és, stratégiai f e l k é s z ü l t s é g é n e k

m e g -

b o m l a s z t á s a ; 4) A s a j á t (és szövet­

séges) v a l a m i n t a s e m l e g e s álla­ k ö t ő e l e m e k e t , h a n e m azu t t ö r őfo­ m o k b a no l y a n „lelkes" v a g y lega­ l y a m a t o t d o m b o r i t j a ki a k ö z ö s ki­ l á b b is „ r o k o n s z e n v e z ő "l é g k ö r kib o n t a k o z á s h o z .( B á n y a i László) a l a k i t á s a , a m e l y& l e g h a t v á n y o z o t -

tabb erejű támadást illetve védel- készitésének idejére és mozzana­ met teszi lehetővé; 5) A belső ellen­ taira!) ség megszervezése, táplálása és iráUgyancsak a propaganda felada­ nyitása az ellenfél államában, nem­ ta a tömegfélelmet keltő hirek ter­ zetiségi, faji, ideológiai alapon. E jesztése az ellenfél államokban. Az célok elérésére a „totális" propa­ ilyen hirek különösen a képzeletbeli ganda minden lehető és rendelke­ hadi-szerek-eszközök bekövetkezendő zésre álló eszközt felhasznál. Ami hatásait ismertetik az ellenfél álla­ ezek közül az u. n. szellemi eszkö­ mokban már beszervezett pánik­ zöket illeti ugy itt az igazság és a hangulat és delejezettség fokozásá­ hazugság, a valóság és a képtelen­ ra. Ha azután ezzel kapcsolatban ség közti széles skála valamennyi sikerül olyan hirek terjesztése is, billentyűje mozgásba kerül. A pro­ amelyek az ellenfél hadieszközeit, pagandisták feladatainak, harci gazdasági erőforrásait, hadseregét módszereinek lés alkalmazott eszkö­ stb. fogyatékosnak vagy hasznave­ zeinek kellő szemléltetésére elegen- hetetlennek tüntetik fel a k ö z v é l e ­ dő felvilágositással szolgálnak pl. a mény ©lőtt, vagy a kül- és belpoli­ franciaországi és angliai szélsőjobb­ tikai helyzetet festik mesterségesen, oldali és „közép-párti" folyóiratok egy óriási „suttogó-gépezet" m o z ­ és napilapok pár hónappal ezelőtt gásba hozásával mennél sötétebbre; leleplezett külföldi összeköttetései­ akkor az ellenfél erkölcsi-erődvonanek, ez összeköttetések anyagi alap­ la át van törve: az ellenállás pillé­ jainak és célkitűzésének a legutób­ rei inognak már az első puskalövés bi kémbotrány-sorozat alkalmával előtt! A „totális" szellemű propa­ csekély részben nyilvánosságra jut­ ganda jellegzetes példái az olyan hatott adatai, Sir Arthur Mosley fajta „hadijelentések" is, amilye­ angol „feketeinges" vezető és a nekre pl. a Domej japán távirati nemrég még „teljes gőzzel" működő ügynökség „hirszolgálata" hivta fel ir terrorszervezetek külföldi kap­ a világ közvéleményének figyelmét csolatai s ezek bel- és külpolitikai a nyáron. („12 japán repülőgép ne­ célkitűzései; néhány USA-beli poli­ gyedórai légiharcban százötven tikus tulerélyes Roosevelt s főleg szovjet gépet semmisitett meg..." progresszio-ellenes fellépésének tit­ vagy: „A legutóbbi öt nap légihar­ kos, Oceánon-inneni rugói; az USA- cai során több m i n t hatszáz szovjet bam, Svájcban, Belgiumban, Dániá­ gépet teritettünk le..." Ugyanebbe ban idén felfedezett nagyarányu, a kategóriáiba sorozhatók azok a külföldi vonatkozású politikai moz­ német-lengyel háború folyamán golódások és, ezek kereteibe tartozó nyilvánosságira hozott „veszteségkémkedések s néhány más politikai listák" is, amelyek nyilvánvaló célja merénylet (gyilkosság stb.) kivülről befelé a megnyugtatás, kifelé pedig irányított megszervezése stb. Jó a „sebezhetetlenség" látszatát kel­ ideiig hatásos időnyerő, félrevezető tik). Az ilyen és hasonló hirek na­ és. bomlasztó erejű propagandabom­ ponta ismétlődnek, mert az állandó báknak bizonyultak az olyan külön­ ismétlés alkalmas befelé az „erköl­ böző „illetékesek" által tett kijelen­ csi" erő, kifelé pedig a fegyveres tések, amelyek kimondottan straté­ támadás hatásainak felerősitésére. giai célkitüzések vérnélküli elérésé­ r e faji, nyelvi s hasonló „magátólA támadást megelőzően és annak értetődő" érveket hangoztattak s ideje alatt is, a semleges országok minden ilyen követelést „végső és sajtó és rádióhirszolgálata tehet legutolsó" követelésként állitottak nagy szolgálatokat a „totális" pro­ volt be... (Emlékezzünk a mult év pagandának és biztosithatja a „hi­ elejétől az idei nyár végéig bekö- rek" hitelét. A német-lengyel hábo­ vetkezett politikai események és rút megelőzően sikerült pl. olyan változások szellemi és erkölcsi elő- „hirt" lanszirozni a támadónak a semleges sajtón keresztül, amely

szerint „Keletporoszországban való­ sággal kapkodó iramban készülnek fel a védelemre, lövészárkokat ás­ nak, erődítési munkálatokat végez­ nek, a lakosságot belsőbb területe­ ken helyezik biztonságba stb..." A lengyel vezérkar tehát nyugodtan aludhat ezen a frontszakaszon... Eredmény: nyugodtan is aludt, mi­ közben a német támadás itt is olyan erővel zudult rájuk, hogy har­ madnap még a Narevnél se szedte össze magát a hiányos információs szolgálattal rendelkező lengyel had­ sereg!! A z akciót megelőző illetve előkészi­ tő „totális" propagandát H. Rauschning „az akarat megbénitásának" nevezi! Ez a fenyegetésekből és „békés" ajánlatokból álló propagan­ da az ellenféli kormányzatában és közvéleményében teljes zavart, tájé­ kozatlanságot, majd pedig tehetet­ len idegességet kelt. A „totális" propaganda természetesen megsza­ kitás nélkül offenzivában van, miért is az ellenfél védekezésre és tárgya­ lásokra kényszerül, olyankor, ami­ kor már lélektanilag kimerült. A propaganda arzenálja szinte kimerithetetlen. A rádiótól a semle­ gesek sajtóin keresztüli, a fizetett ügynökök a az ellenfél államban élő nemzetiségi, ideológiai szövetsége­ sek megfelelő működésén át a repü­ lők milliószámra ledobált röpcéduláig, a közvetitő módok és eszközök légiója áll rendelkezésre. Hatalmas és változatos fegyvertára ellenére azonban a propaganda a háborút megelőzően és annak ideje alatt is csak az oly államokkal szemben al­ kalmazható sikerrel, amely államok szervezeteit a politika, a társada­ lom, a gazdaság, a korrupció stb. lappangó vagy idült betegségei töl­ tik meg. A z ilyen kóros állapot a legérzékenyebb talaj a propaganda számára. Áttörhetetlen gát ezzel a megtévesztő, belső ellentéteket, er­ kölcsi és szellemi káoszt keltő totá­ lis propagandával szemben a közvé­ lemény, illetve a széles néprétegek politikai felvilágosodottsága, az esz­ mei célkitűzések tudatositása és az

ezek eléréséért küzdő erők tökéletes erkölcsi és szellemi mozgósitása és felkészültsége. Nem érhet el az el­ lenséges propaganda pánikgyökerü (pl. infláció stb.) eredményeket ott ahol az állami élet vérkeringé­ séből az előbbi tényezők már eleve kiküszöbölődtek, nem vezethet ered­ ményre a stratégiai félrevezetést célzó propaganda-mesterkedés olyan állammal szemben, amelynek ve­ zérkara és információs-gépezete he­ lyesen működik és nem talál célba a faji, nemzetiségi, politikai stb. el­ lentétekre támaszkodó ellenséges propaganda és diverziós-hadjárat az olyan államban, amelynek alapépit­ ménye a fajok, nemzetiségek stb. tel­ jes szabadságának és tökéletes együttműködésének megingathatat­ lan erő-oszlopain nyugszik. A propagandisták mellett (azok­ kal szorosan lés tervszerűen összeműködve) a kémek hadserege az a másik veszedelmes fegyver, amely az uj háború egyik legfontosabb té­ nyezője. A kémek tömegében a tit­ kos és a „legális"-külsejű ügynö­ kök, megbizottak mellett az „infor­ mátorok" egész hada dolgozik, va­ lamennyi jól meghatározott front­ szakaszon, pontosan meghatározott cél elérése érdekében. Egyes kém­ csoportok kizárólag ipari-kémkedést folytatnak s a fontosabb hadifelsze­ relési vegyészeti stb. termékek, ta­ lálmányok, ujitások receptjeinek és tervrajzainak megszerzése, lemáso­ lása a feladatuk, Más csoportok hadműveleti, hadmozdulati tervekre, titkos utasitásokra vadásznak. Má­ sok u. n. „hangulatinformátorok", akik az ellenfél állam általános lel­ ki és erkölcsi légkörét igyekeznek kifürkészni különböző, lehetőleg minél számosabb és változatosabb foglalkozású és szellemű személyek­ kel való kapcsolatok, beszélgetés, levelezés stb. utján. A totális-kémszolgálat ügynökei tucatnyi álcában (mérnökök, turisták, artisták, ke­ reskedelmi utazók, fotoriporterek, ujságirók stb. „legális" cégérei alatt) rajzanak mindenfelé. A kémek „földalatti" hadseregé-

vel működnek össze a különböző ágentprovokatőrök, merénylők, a szervezett szabotázs-akciók emberei és más, hasonló rendeltetésű ele­ mek, akiknek szolgalatait ugyan­ c s a k előszeretettel veszi igénybe a „totális" háború vezérkara.

dásra fel nem készült államok poli­ tikai és katonai gépezetét, arra a mult év eleje óta lejátszódott ese­ mények eléggé megadják a választ! (Keleti Sándor)

A

REPÜLŐGÉP A SZÁRAZ­ F Ö L D I H Á B O R Ú B A N . A né­ met-lengyel háború megdöntötte többek között azt a, különösen A r m e n g a u d francia tábornok, M a u rice Bourdet francia katonai szak­ iró és mások által felállitott elmé­ leti tételt, amely szerint: „ A légi­ haderő csupán a lakosság megfélemlitésére való eszköz, amely so­ hasem lehet főfegyvere a győzelem, elérésének..." A német támadás három hete alatt a német légihaderő rácáfolt erre és bebizonyitotta, hogy a megfelelően irányitott, kel­ lő időben és helyen felhasznált lé­ gierő u g y a tankegységekkel és gépesitett rohamgyalogsággal öszszeműködve, mint önálló akciók kereteiben félelmetes hadieszköz! A német légiflotta — sajnos — kifogástalanul hajtotta végre vál­ lalt feladatait. M i k voltak ezek a feladatok? 1. Rajtaütéses támadás a háború első órájában, az ellensé­ ges repülőterek ellen, az ellenséges légierők „helyben való" elpusztitá­ A totális-háború vezérkarai tény­ sa céljából. ( H a az ellenség szá­ leg tömegeket mozgósitanak ebben mos földalatti repülőtérrel rendel­ a vonatkozásban is, mielőtt még kezik, akkor is sikeres lehet ez a mozgásba jön a tulajdonképpeni támadás, legalább részben, a fronthadigépezet. A z U S A kémelháritó hoz közeli improvizált, u. n. s z ü k ­ szolgálatának egyik legutóbbi jelen­ ség-repülőterek ellen, amelyek, kütése szerint Amerikában több mint lönösen „mozgó" háborúban, állan­ 1 0 . 0 0 0 kém; működik a katonai és dóan változtatni kényszerülnek he­ ipari kémszolgálat különböző „re­ lyüket és igy, még a legjobb álcá­ szortjaiban!" Franciaországban az zással sem lehetnek annyira védett idén, januártól augusztusig, több helyzetben, mint eredeti „béke-állomint 2 5 . 0 0 0 kémgyanus esetben vemáshelyeik" földalatti repülőterein. zettek be vizsgalatot. É s mennyi Ilyen esetekben természetesen, a maradt kivizsgálatlan! minden támadás és Védelem alapját H o g y milyen eredménnyel támad tevő információs-szolgálat az, valamennyi „fedetlen" ponton a toamely pontos utmutatással szolgál tális propagandisták és kémek had­ előzetesen a támadásra induló serege az emlitett nemzetiségi, tár­ bombavetőknek.) 2. Támadás a h á ­ sadalmi, politikai stb. ellentétek ál­ ború első 6-12 órájában, a kialakuló front illetve határvonal tal fertőzött terülteteken s milyen felvonuló és összpontosuló ellensé­ módon és erővel képes aláaknázni, ges csapatok, csapatszállitó vonamegbénitani és tönkrezuzni a kellő védelemre és megfelelő ellentáma­

Erre az általános, láthatatlan kém-merénylő-diverzionista-szabo­ tázs offenziva méreteire és módsze­ reire szemléltetően világit r á pl. a pár hónappal ezelőtt Algirban pusz­ titó és milliós károkat okozó kikö­ tői tűzvész, a warsói uj központi pályaudvar égése röviddel a németlengyel háború kitörése előtt, soro­ zatos vasuti szerencsétlenségek ugyanabban az időben Lengyelor­ szágban, az isztambuli hadianyagraktárak felrobbantása, külföldi mérnökök és szakmunkások ismere­ tes akicói a Szovjetunióban pár év­ vel ezelőtt, L e H a v r e kikötőjében az idei sorozatos hajótüzek, külön­ böző államokban történt tenger­ alattjáró és repülőszerencsétlensé­ gek, municiógyárak levegőberöpülése, vezető politikai személyiségek elleni merényletek stb., amikor a nyomozó hatóságok mindannyiszor „bünös kezek" munkájára bukkan­ tak.

mögöt

tok, vasutvonalak, hidak ellen akár 5-600 kilométeres mélységben is az ellenséges ország belsejében s tá­ madás az ellenség hadfelszerelési üzemei, repülőgép- és municiógyárai, katonai épületei, vegyészeti üze­ mei, közigazgatási, ipari, kereske­ delmi gócpontjai ellen! A sikeres légitámadások legujabb technikájához és taktikájához hoz­ zátartozik a jó célpontul szolgáló és nagy zajt okozó 100-Í500 géppel végirehajtott akciók helyett, az 1-2-3-5-7 esetleg 15-ös csoportok által végrehajtott támadások ke­ resztülvitele. Ebben az esetben, még ha Viszonylagosan nem is áll­ na tulnagy számul repülőgép rendel­ kezésre, egyszerre akár száz vagy még ennél is több pont ellen indit­ ható légitámadás, ami nagyban fokozza a támadás sikerét, csök­ kenti a védelem lehetőségeit és mérhetetlenül erősiti a pánikhangu­ latot. Légvédelmi tüzérséggel és a lég­ védelmet szolgáló külön repülőegy­ ségekkel is (vadászrajokkal) megerősitett ipari, katonai stb. közpon­ tok ellen a támadó légiflotta 3 részre osztva végzi el feladatait. A bombavető támadókat kisérő va­ dászgépek egyik csoportja a légvé­ delmi tüzérségre veti magát, má­ sik csoportja a felszállt légvédelmi repülőkkel veszi fel a harcot, mig a harmadik csoport (bombavetők) eközben eléggé tehermentesitve és szabadon hagyva: az eredetileg ki­ tűzött feladatot végzi. A fontosabb célpontok elleni támadások (külö­ nösen ha azok keresztülvitele elő­ zetesen csak részben sikerülhetett) 24 esetleg 12 óra vagy ennél is kevesebb idő alatt, egymásután többször ismétlődnek. A sorozatos támadás ugyanis, nagyban kimeriti A légvédelmet ős végülis a támadás százszázalékos eredményességét biz­ tositja. A z előbbi offenzivfeladatokon ki­ vül továbbra is eredményes mun­ kát végez a légi-flotta a felderitő, megfigyelő szolgálat terén. Erődvonalak, hadiipari központok, köz­

lekedési vonalak, csapatmozdula­ tok és összpontositási helyek fel­ fedezése, lefényképezése, térképe­ zése, különösen a helyes információ alapján induló s azt követő légi, tü­ zérségi, helyi vagy általános táma­ dás igen szükséges bevezető lépése lehet. A jól müködő felderitő repü­ lés nemcsak kiegészitő részét, ha­ nem betetőzéséit jelenti a „száraz­ földi" információs szolgálat mun­ kájának és számos esetben egye­ nesen ellenőrzi és verifikálja azt, a legalkalmasabb időpontban, azaz, közvetlenül a döntő akció bekövet­ kezése előtt. A megfelelő irányitás alatt álló lágihaderő csak ugyszólván egy megszakítás nélküli offenzivában fejtheti ki a legnagyobb erőt. A repülőgép u. i. konstrukciója és va­ lamennyi adottsága (gyorsaság stb.) következtében: támadó fegy­ ver. Számára a támadás az a for­ ma, amelynek keretei között leg­ jobban töltheti be igazi hivatását. A támadásra képtelen illetve abban sorozatosan megakadályozott és pusztán csak Védekezésre készte­ tett repülőflotta szerepe végzetesen hasonlit a szárazra tett hal vergő­ déséhez, (lásd: a háború első nap­ ján „nyitott" repülőterein megti­ zedelt, majd pedig saját vezérkara által is „passzivitásra" itélt több mint 1600 gépből álló lengyel légi­ flotta tragédiáját!!) Hogy pedig milyen szolgálatot tehet a légiflotta az uj háború élet­ kérdésévé nőtt villámgyors had­ mozdulatok (csapatszállitások, átcsoportositások, nagy egységeknek az ellenség által nem várt helyeken való rajtaütéses harcbadobása, hadianyagszállitás, eljtőernyős egysé­ gek elenséges front mögé Való szál­ litása stb.) megvalósitása terén, elegendő felhoznunk, hogy pl: 100 csapatszállitó repülőgép háromszori fordulattal, azaz 6 óra leforgása alatt, 15.000 embert Vihet teljes felszereléssel, felszállási helyétől 300-350 km. távolságra!! Ha 300 repülőgép áll rendelkezésre, akkor ugyanez a művelet egy óra alatt

végrehajtható! R o s s zá l l a p o t b a n le­ vő u t a k r a , m e g r o n g á l t v a s u t v o n a ­ lakra, k ö z l e k e d é s r e a l k a l m a t l a n h e g y v i d é k r e stb. való tekintet nél­ kül! E g y ü t t m ű k ö d v e a t a n k o s z t a g o k kal é s a motorizált r o h a m g y a l o g sággal v a g y a d o t t h e l y z e t e k b e n azok nélkül is ugyanilyen jelentős s z e r e p e v a n a légiflottának folyók o n , m o c s á r v i d é k e n , á r a d á s i terü­ l e t e k e n való á t k e l é s e k előkészitésé­ b e n és b i z t o s i t á s á b a n v a l a m i n t v i s s z a v o n u l ó b a n lévő e l l e n s é g e s erők, m e n e t o s z l o p o k , tüzérség, g é p fegyverfészkek, h a d i a n y a gé s m á s s z á l l i t m á n y o k , átcsoportositási ki­ sérletek stb. m e g s e m m i s i t é s é b e n illetve m a g g á t l á s i á b a n .

k ö r ü l b e l ü l kétmillióval — N é m e t o r ­ s z á g szerepel, u t á n a a z egykori C s e h s z l o v á k i a , Ausztria, a z Egye­ s ü l t Á l l a m o k , F r a n c i a o r s z á g és hol a tizenhatodik h e l y e n áll: száz­ e z e r gyüjtőjével. A bélyeggyüjtők­ n e k egy idő ó t am á ra p o s t a is m i n d nagyobb figyelmet szentel s a világ k ü l ö n b ö z ő postahivatalai or­ s z á g u k t ö r t é n e l m i évfordulói, n e m ­ zeti ü n n e p e i v a g y az o r s z á g b a n le­ zajló é sn e m z e t k ö z ié r d e k l ő d é s r e is s z á m o t tartható e s e m é n y e k alkal­ m á b ó ls ű r ű n adnak ki emléksorozatokat. A postabélyegnek ma m á r hivatalosan nyilvántartott árfolya­ ma van s egyes n y u g a t i á l l a m o k b a n k ü l ö n bélyegtőzsdéken bonyolitják le a b é l y e g k e r e s k e d ő k a gyüjtőszenvedélyre alapitott s n é h a h a t a l m a s v a g y o n o k a t j ö v e d e l m e z ő üzleteiket.

Á l l a n d ó taktikai alapfeltétel ter­ m é s z e t e s e n , h o g y a légierők meg­ felelő pontos információkkal ren­ A b é l y e g t ő z s d é t e g y é b k é n t érzé­ d e l k e z z e n e ks á l l a n d ó rádió, szikra­ k e n y e n b e f o l y á s o l t á k a z u t ó b b i táviró k a p c s o l a t b a ná l l j a n a k divizióik parancsnokságával, a repülő évek történelmi eseményei: a határ­ l s ő n e k a zo s z t r á k b é ­ e g y s é gt ö b b i gépeivel é s— a s z á ­ változások. E tőzsdéről az An­ razföldi e r ő k k e lk o m b i n i á i t h a d m ű - lyeg tűnt el a c h l u s su t á n ,h o g yk é s ő b b s egyre veletek v é g r e h a j t á s a k o r — a tü­ s m e l k e d őá r f o l y a m o n i s m é t m e g j e ­ zérséggel, t a n k o s z t a g o k k a l és a gé­ e lenjék, m a j d h a s o n l ó k ö r ü l m é n y e k pesitett gyalogsággal. között a M e m e l v i d é k , C s e h s z l o v á ­ Jól szervezett, jó m i n ő s é g ű é s é g ü l L e n g y e l o r s z á g bélyegei. k e z e l é s ű légiflotta ellen c s a k e g y kia, v f r a n c i a b é l y e g s z a k l a p közlése még m a g a s a b bf o k o n álló é s lehe­ Egy e m z e t k ö z ib é l y e g p i a c az tőleg még n a g y o b bs z á m ú ellensé­ szerint a n s z t r á k ős c s e h p é l d á ku t á n m á r ges légierő veheti fel a h a r c o t sike­o r e s e n . H a a z u t á n ilyen e s e t b e n a előre felkészült a lengyel „üzletre" m i k o rL e n g y e l o r s z á g ellen m e g ­ m e g t á m a d o t t á l l a m területi n a g y ­ s a sága, hadiüzemeinek jó elhelyezése, indult a német támadás, a tőzsdé­ n é h á n y n a p alatt teljes egészé­ kifogástalan i n f o r m á c i ó s szolgálata, ken felvásárolták a lengyel „ t ö m e g l a k o s s á g á n a k és h a d i e r e j é n e k e m e l ­ ben bélyeget". E z e ka b é l y e g e k c s a k kedett h a r c i s z e l l e m e t ö k é l e t e s e n egy-két h ó n a pm u l v aj e l e n n e k m a j d m e g s z e r v e z e t t és n a g y s z á m ú lég­ meg i s m é ta p i a c o n , a réginél 3 0 4 0 v é d e l m i tüzérséggel r e n d e l k e z ő z á z a l é k k a lm a g a s a b b á r o n . A n a ­ ereje is l a t b a esik: a k k o rat á m a d ó s y o b b á r e m e l k e d é s t a l e g j o b b a n légierők esélyei n a g y o n l e c s ö k k e n - g ellenére is h e t n e k ,a s z e n v e d e t t v e s z t e s é g p e - szervezett felvásárlás m e g a k a d á l y o z z a a z a k ö r ü l m é n y , dig o l y a ns u l y o s s á lehet, a m e l y már h o g ym i n d e g y i k m e g s z ű n t á l l a m közelről s i n c sa r á n y b a n az elérhető h a t a l m a s b é l y e g m e n n y i s é g e t hozott e r e d m é n y e k k e l . (K. S.) f o r g a l o m b a . D ea k a do l y a n b é l y e g is, a m e l y h a t a l m a s t ő z s d e i „kar­ T Ö R T É N E L E M — B É L Y E riert" futott b e a történelmi válto­ G E K B E N . H o z z á v e t ő l e g e s z á s o k k a l . a d a t o k szerint a világ filatelista

ved­

egyesületei h u s z m i l l i ó tagot tarta­ nak

Az o s z t r á k p o s t a k ö r ü l b e l ü l i fél­ nyilván. A l e g t ö b b gyüjtővel — évvel a „hazatérés" előtt kiadott

Anglia k ö v e t k e z

egy

10 schilling

emlékbélyeget, cellár kevés

A

a

bevonul­

m é g meglevő

azonnal

megsemmisitették.

lefoglalták

A

Dolfuss-emlékbélyeget kás

amikor

a németek

Ausztriába

készleteket

s

árfolyamon

és

mert

s ugyanez

forgalma

már­

nyilván a

bélyege A

volt

szemben

tott

„jó"

bélyege

tus

csehszlovák

é valatt

postabélyeg

lesz

bo­

a helyzet üzletet

reméli

a

posta­

A a

háromfajta

évének

a

i s visszatükrözik.

A z első

lyeg

1920

kiadásra é s

körül

került

Freistadt

bé­

felirása

német:

Danzig;

a másik

b é l y e g e t ez. é v a u g u s z t u s á ­

hisz'

fontos

sem v o l t irása

forgalomban,

van:

dik m á r posta

kiét

bélyegnek, amely Port

Az ben

A harma­

adott

k i s csak addig

lakott.

A

bélyeggyüjtés

diákok, a

bogaras

ezirányu,

körül

öregurak

semmivel

indokolt magatartásukat, nak, A

hol tudománynak

ritkaságok,

bélyegei ban

hódoltak

szenvedélyének

már

hol

a megszűnt

könnyen

sem sport­

nevezték. inkább

szállitható

(Köves

József)

A

üzlet.

államok s ár-

évről-évre emelkedő értéket

lentenek

s

je­

ezelőtt m a is a

a szigetcsoport

mintegy

s v é d é s 80 k m . - r e A fővárost lehet

sziget

km.-re

a finn

partok­

— Mariehamn —

elérni.

2 0 perc

Egyébként

Leningrádtól

km.-re

bejára­

40

repülőgépen 450,

6 5 0 , M e m e l t ő l 300,

Azelőtt

svédek,

szigetek a Botteni-öböl

alatt

különben

—

Csatolása.

tánál fekszenek,

állam

Valójában

bélyeggyüjtés ma

Törekvésük

a fő-

Danzigtól

Kopenhágától

van.

A szigeteket Finnországgal 1809-ben Az volt

csatolták

1856. é v i p á r i s i

azonban

a z orosz

kongresszuson állam

kénytelen

getek

neut-

E z a z állapot egészen

világháborúig

Oroszország, sát,

együtt

Oroszországhoz.

elfogadni a szigetcsoport

rálizálását. a

csak

lakosai —

évszázaddal

Svédországhoz A

külön­

ide. Nyelvük

a német

megváltozott.

bélyeggyüjtés

svéd.

700

keresztül.

azonban

28 ezer lélek

jónéhány

Stockholmból

Deutsch.

itt vezet

A szigetek

tól.

D a n z i g ist

Skandinávia és Kelet-

6500 s z i g e t b ő l é s s z i g e t e c s ­

végle-

*

sok m i n d e n

nemcsak

Aaland-szigetcsoport

mintegy

a

ura is

is. Minden

között

kb.

200

német

a f e l i r á s a is­

birtokosa

fontossága

marad

vérkeringésébe. Ennek

napirenden:

de gazdasági

Danzig

amig

gesen b e k a p c s o l ó d i k mét német:

a

küzdelmek

ujból

kéből áll. E z e k közül

lengyel fel-

Dancka.

emlékbélyeg, amit

használatban,

En­

hónapig

nem folyó

Ma

utvonal

Európa

telepedtek

a

t ö r t ki, d e

szigetek

mány

tamonopóliumról szóló törvényt.

akkor

a z Aaland-szigetek

akik

nek

konflik­

v a g y ellenőre, a Balti-tenger

ban a d t á k ki, a m i k o r a l e n g y e l k o r ­ m e g v á l t o z t a t t a a danzigi pos-

s

segélynyuj­

kiéleződtek.

történel­

mét

köré

is mozgósí­

hadosztályt

háború

stratégiai,

egyébként

flotta

Svédország

szigetcsoportért

által

a z utóbbi

partok

kérte.

egyben.

kiadott

husz

Finnország

jelentős s kevés

felirásai

szabadváros

mozgósitot­

a finn

a z Aaland-szigetek

nehány

tását

a te­

a z Aaland-szigetek k ö ­

esetére

A

posta

kitöré­

igen megélénkült

is. A z a n g o l flottát

egységei

maradt.

danzigi

husz

rül

ezzel

a szabadváros

nem

vékenység

a mult

c i r k á l t a k , mig a n é m e t

bélyegeitől

mert

sétől féltek,

Amikor

a háború

körül

az egykori

Danzig

tőzsde,

egyik gyúpontja. szeptemberében

m a 145

L e n g y e l o r s z á g g a l is. A n a g y most

ka

a z Aaland-

a világpoliti­

a z orosz hajók

állam igen nagy postaforgalmat nyolitott

hogy

ujból

óv

vonultak.

ugynevezett

mult,

ták,

tartja

Csehszlovákiának volt,

éve

10 schillinges

Michel-katalogus.

kevés

Z AALAND-SZIGETEK. E g y

szigetek kérdése

szokatlanul

forgalomba

később

A

kan­

bélyegből meglehetősen

került

félévvel

Dolfuss-

meggyilkolt

arcképével.

nagycimletű

tak

névértékű

a

tartott,

amikor

hogy megelőzze

Németország

a franciák

általi

a szi­

elfoglalá­

beleegyezésével meg­

szállotta. Finnország

függetlenségének

ki-

k i á l t á s a k o r , a z A a l a n d s z i g e t e k

la­

lyes f ö l l é p é s e k ö v e t k e z t é b e n m e g ­

k o s s á g a aS v é d o r s z á g i h o z való c s a ­

h i u s u l t . Az

tolás mellett foglalt állást. A své­

N é m e t o r s z á g e l l e n foglaltak állást,

dek,

u g y a n a k k o ra z o n b a nt á m o g a t t á k a

h o g ya zo r o s z f o r r a d a l o m győ­

z e l m é ta s z i g e t e k e n m e g a k a d á l y o z ­ zák,

s v é d és f i n n kérést.

g y o r s a nm e g s z á l l o t t á k . A m e g ­

s z á l l á s b ó l e r e d őf i n n s v é d k o n f l i k ­ t u s tv é g ü l is

egy

égisze

tartott

alatt

( a m e l y e n

a N é p s z ö v e t s é g k o n f e r e n c i a

résztvettek:

Anglia,

a n g o l o ks a f r a n c i á k is

N é m e t o r s z á g ez a Szovjet

á l l a m o k h o z k a p c s o l a t a i

Lett és Esztország, D á n i a ,

ra. A s v é d és

N é m e t

ú g yo l d o t t a m e g ,

t a v a s z á n

m á s r é s z t a f ű z ő d ő

a

s k a n d i n á v

k e r e s k e d e l m i

z a v a r t a l a n biztosításá­ n o r v é g v a s é r c u g y a n i s

a z A a l a n d s z i g e t e k e n át k e r ü l

h o g y a szigeteket a f i n n e k n e k itél­

m e t o r s z á g b asm i v e la z évi

te, d es z é l e s k ö r ű a u t o n ó m i a a d á s á ­

lió

ra kötelezte őket. Nem

l é s b ő l 10

s o k k a l k é ­

még

t á m a s z p o n t u l a k a r t af e l h a s z n á l n i szigeteket,

F r a n c i a o r s z á g ,F i n n é s S v é d o r s z á g , é s O l a s z o r s z á g )

év

é s Balti á l l a m o k elleni

N é ­

13 mil­

t o n n á tk i t e v ős v é d v a s é r c t e r m e ­ millió t o n n á t N é m e t o r s z á g

s ő b bk i m o n d o t t á ka s z i g e t e k teljes

V e s z át, érthető a „ k ö z l e k e d é s biz­

demilitárizálását.

t o n s á g á r a " fordított n é m e t g o n d o s ­

Az

e l m u l t é v b e n S v é d - é s F i n n ­

o r s z á g k ö z ö sa k c i ó t inditott a szi­ get

militarizálása (új

e r ő d i t m é n y e k

k o d á s . S v é d érc n é l k ü l nem

tud

dol­

g o z n ian é m e t hadiipar... Az

o r o s z o k

é sf i n n e k jelenlegi

kiépitése) é r d e k é b e n . N é m e t o r s z á g

t á r g y a l á s ab i z o n y á r aa zAaland-szigetekp r o b l é m á j á t

j ó a k a r a t ú a nn é z t e ezt, de kikötötte,

(jordáky Lajos)

h o g ya z erőditési m u n k á k b a n

ő is

résztvesz. M i n d e z a S z o v j e t u n i ó eré­

V I L Á G S Z E M L E PASSZIV HÁBORU ÉS AKTIV SEMLEGESSÉG Ha helyes volt a közelmult éveket a „háborús béke" időszakának n e ­ vezni, úgy azt mondhatjuk, hogy most, a háború rövid, lengyelországi epi­ zódja után, annak „békés" periódusa következett. De nem hisszük, hogy az igazi, minden vonalon a katonai apparátus teljes megfeszitésével foly­ tatott háború eseményekben és fordulatokban lehetne gazdagabb, de mégcsak annyira is változatos, mint a háborúnak ez a „békés" formája, amely a diplomácia ( = „háború más eszközökkel") közvetitésével orszá­ gokat és nemzeteket hoz össze vagy választ szét, határokat tüntet el, kor­ mányokat és népeket táncoltat és állandó láziban, tartja a népeket. Oly­ annyira, hogy szinte le kell mondanunk ezuttal arról, hogy rövid „szem­ le" keretében valamennyire is összefogó képét adjuk az egész helyzetnek hanem arra kell szoritkoznunk, hogy a hónap eseményeit ugy sorakoztas­ suk fel, amint azok időrendben egymáshoz füződnek. Krónikánkat tehát azzal a német-orosz egyezménnyel kezdhetjük, amelyet a két ország szeptember 28.-án a „határmegállapitás" céljából kötött egymással, amelynek jelentősége nem abban áll, hogy a volt Len­ gyelországból mindkét nagyhatalomnak kiadta az őt megillető részt, ha­ nem abban, hogy az új határt a két ország közötti érdekhatárnak nyil­ vánitotta, vagyis: Németország lemondott arról, hogy az ezen határtól Keletre eső területeken, a Balti-államokban imperialista érdekeit érvé-

is

m e g o l d j a .

nyesitse, ezen a területen teljesen szabad kezet ád a szovjeteknek. Ez ed­ dig elég egyoldalú kedvezmény, mert viszont a szovjetnek, amely a saját védelmén tulmenő hatalmi célokat (és különösen Lengyelországtól!) nem követ, cserébe nem volt miről lemondania. És mégis adott a szovjet vala­ m i t cserébe: két nyilatkozatot. E z első szóra mosolyogtatóan hat, mert hi­ szen „nyilatkozatok nem kerülnek semmibe", de valójában elég komoly segitséget jelentenek Németország részére: erkölcsi támaszt nehéz hábo­ rúja folytatására. A z egyik nyilatkozat szerint a szovjetek támogatják Hitler „békeoffenziváját" és a háború folytatásáért a nyugati hatalmakat teszi felelőssé, sőt: egy célzással a szovjetek további közremüködését he­ lyezi kilátásba Németországnak; a másik a gazdasági kapcsolatok kimélyitését mondja ki és ezzel Németország háborújának nyersanyagokkal (vasérc? petróleum? zsir? nem tudni) való megsegitését helyezi kilá­ tásba. H a csak ennyi volna: nyilatkozatok, erkölcsi támogatás és jövőbeli kilátások — az is segitséget jelent, lelket önt a német háború tömegeibe, amelyeket azzal vittek és visznek harcba, hogy a „szovjet segit." De nem­ csak ennyi van, nemcsak szó — amit éppen a szovjetek mindig ko­ molyan megtartottak — , hanem tényleges tartós együttmüködésről a dip­ lomáciai és gazdasági vonalon mindaddig, amig a helyzet változása más politikát itél célszerűnek. Homokban tartják fejüket, akik azt hiszik, hogy a német-szovjet együttmüködés „nem komoly", hogy csak időleges és helyi előnyök kicsikarását célozza. A célok sokkal messzebbmenőek: a Balti- és Balkán-„geopolitika" eddigi és várható eredményein tul legalább 1? addig az időpontig érvényesek, amikor az erőviszonyok lényegesen meg­ változnak az összes államok között, konkrétebben: amig nemcsak az öszszes hadviselők, Anglia, Franciaország, Németország, Japán erői, de kü­ lönösen Anglia ereje és befolyása eléggé lecsökken ahhoz, hogy a szovje­ tek számára más politikát tegyen szükségessé és lehetségessé. Mint min­ den államnak, ugy a szovjeteknek is mindenkor azzal az ellenségével kell együtthaladnia, aki az adott helyzetben legkevésbé veszélyesnek tünik és a legtöbb előnyt nyujtja. Németország minden jel szerint még j ó ideig a gyengébb, vagyis a kevésbé veszélyes ellenségnek számit és szorongatott helyzetében jelentős poziciók átengedésére hajlandó és ha ezért „fizetni" kell, ha ezért háborús erejét viszonylagosan növelő támogatásban kell részesiteni, a háborús helyzetben az is csak előnyös lehet, ha ezzel a ve­ szélyesebb Anglia és Franciaország szorulnak vissza, mig a megsegitett Németországgal együtt a segitő is előretörhet. E z a taktika, amelyet az „aktiv semlegesség" politikájának nevezhe­ tünk, természetesen a háborús helyzetben válik be leginkább, de alapvető irányvonala ugyanaz, mint békében volt és amelyet maga Sztálin fogalma­ zott meg még a „népszövetségi" politika kezdetén, 1932-ben, amikor azt mondta: a szovjetek nem csinálnak sem. francia-barát politikát, sem né­ met-barát politikát: csak szovjet-barát politikát. A „népszövetségi" vagy „litvinovi" politika, amely egyesek szerint „kudarccal" végződött, alapvo­ nalában éppen ugy megfelelt a fentvázolt céloknak, mint ez a mai és ha amannak az volt a célja, hogy az akkor „békésebb", tehát kevésbé veszé­ lyes népszövetségi államokkal együtthaladva puhitsa a hitlerista dinami­ ka Kelet ellen törő dühét, ugy ezt a célját éppugy elérte, mint amilyen cél­ irányosnak látszik az illető állam szempontjából az, hogy ma, a „megpu­ hult", békekináló és békevágyó Hitlerrel együtt puhitsák a foga-fehérjét

mutogató Anglia háborúra uszitó és háborúkat kihivó erejét, aktivitá­ sát... Egyes érzelmi idealisták és pacifisták az ilyen politikát talán tulkegyetlennek vagy cinikusnak tarthatják és (nem látva soha semminek a mélyét, de érzékenyen tapogatva mindennek a felszinét), beszélhetnek az „ideológiák alkonyáról", ezt megértjük és kellőleg értékeljük. De már ne­ hezebben érthető, ha különben jóakaratú ábrándozók az U S A magatartásá­ ban és Roosevelt akciójában „idealista" célokat ismernek fel és nem lát­ ják, hogy ez sem más, mint az „aktiv semlegességnek" fentvázolt politi­ kája, amely attól éppen csak annyiban különbözik el, amennyiben az U S A az URSS-től éppen „ideológiailag" különbözik: mig Roosevelt és az U S A végső célja, hogy imperialista konkurrenseit (főleg Angliát) kiszoritsa a világpiacról, hogy a maga imperialista hatalmát biztositsa, addig az U R S S célja, hogy minden imperializmust és imperialista befolyást messzi el­ űzzön a saját határaitól és a lehetőség szerint — minél több népet ki­ vonjon az imperialista befolyás alól, minél nagyobb területet likvidáljon, mint „világpiaci" tényezőt. E z persze csak akkor világos, ha imperializmus alatt nem egyszerűen a területi hóditást és minden hatalmi törekvést ér­ tünk, hanem azt a hatalmi terjeszkedést, amely — egy igen régi, de mindinkább igazolódó fogalmazás szerint — speciálisan huszadik századunkat jellemzi, amely egyben egy nagyobb és tőkeerősebb állam monopolista tő­ kéjének terjeszkedése a kisebb, a tőkeszegényebb, el maradtabb országok felé és fölé, amely a tőke-elhelyezés ( = kamat-, és osztalék-szivattyuzás) lehetőségei, nyersanyagforrások gazdagsága és a munkaerő-olcsósága szempontjából osztja a világot „érdekszférákra", és amely a felosztással elégedetleneket örökösen arra kényszeriti, hogy az ujra-felosztást köve­ teljék és ezzel az örökös háború állapotában tartsák a földkerekség la­ kosságát. A z imperializmusnak ebben a valóságos értelmében tehát pél­ dául a panamai pánamerikai értekezlet, melyen az U S A , konkurrensei ( f ő ­ l e g Anglia és Németország) másoldalu elfoglaltságát kihasználva, még egy „rukkal" kinebb szoritotta azokat az amerikai kontinensről, hatalmas flottájának „védelme" ( = uralma) alá helyezte nemcsak a középamerikai földszorost és Panama-csatornát, hanem az egész amerikai földrészt, sőt (mint ők maguk mondják) az egész nyugati földgömböt, minden békés lát­ szat és vérnyomok hiján is az imperialista hóditás minden ismérvét éppugy magán hordja (csak sokkal nagyobb méretekkel és intenzitással), mint a náci-német imperializmusnak véres erőszakkal véghezvitt tettei, ame­ lyekkel ő is ragadott — ha nem is egész kontinenseket, de — amennyit éppen lehetett. Ezzel szemben hiába keressük legkisebb foltját is az im­ perialista kiszoritó, elnyomó és szivattyuzó törekvésnek azokban a pozició-szerzésekben, amelyekre e hónapban az URSS szánta rá magát, leg­ feljebb azt láthatjuk, hogy e g y nagy világhatalom, amelynek nyugati tengerpartján kis vazallus-államokon keresztül nagy, állig felfegyverzett állam-farkasok nyujtogatják feléje fog-csattogtatva mérges szájukat, biztositja önmaga védelmét, miközben féltő gonddal ügyel arra, nehogy menet közben a szóbanforgó kis államokban a nagy vörös „medve" talpai alatt bárkinek akár tőkés-szivattyus-érdekei is csorbát szenvedjenek. Idézünk a „Völkischer Beobachter" nyomán a Balti-tenger kis kikötőit most megszálló hadsereg hivatalos lapjának, a „Krasznaja Zvezdá"-nak egy cikkéből, amely a Litvániával kötött szerződésről irva igy buzditja

992

Világszemle

a megszálló katonákat: „ ( E z e k a szerződések) biztosítják a Szovjetunio északnyugati határát is... az i g y kiépitett védelmi rendszer egyben biz­ tositéka Keleteurópa békéjének. A z imperialisták minden erőfeszitése, amely arra irányul, hogy a Szovjetunió békepolitikáját meggyanusitsák és szomszédait arra kényszeritsék, hogy a háborus uszitók részére kapar­ ják ki a gesztenyét, csődöt mondottak." A Vilna-kérdésről: „A törté­ nelemben példátlan egy óriás-hatalomnak egy kis államocskával szem­ ben tanusitott oly barátságos eljárása, mint amilyent a Vilna városról való lemondás és annak átadása bizonyit." Szükséges ezt kiemelnünk nemcsak azon aggodalmak miatt, ame­ lyekkel sokan Finnország sorsát kisérik, hanem azért is, mert az aggó­ dók között látjuk éppen azt az U S A - t is, amely épp most azon fárado­ zik, hogy kamat-szivattyus rendszere érdekében (bár „puskalövés nél­ kül", de jól felszerelt hadiflottája árnyékában, mégis) egy tucatnyi ame­ rikai kis állam végleges elnyelésével vigye győzelemre a Monroe elvnek igazi parancsát: „Amerika — az U S A - é " . De másért is fel kell figyel­ nünk arra a barátságos módra, amellyel az URSS, a kis államok segitsé­ gével biztositja saját katonai biztonságát, anélkül, hogy azok belső éle­ tét a legkisebb mértékben (főleg: gazdasági rendszerüknek a szovjet­ rendszertől való teljes függetlenségét) érintenék. A z é r t ugyanis, mert egyes rémhirkeltők nem mulasztják el ma már az összes kis és közép­ államokat a szörnyüséges erejü vörös sárkány rémével ijesztgeni. Más, felvilágosultabb polgári elmélkedők ezzel kapcsolatban már felvetik a kis nemzetek és államok létjogának kérdését. De ha retrográdnak és anarchikusnak kell tartanunk a szétszaggató lokálpatrióta törekvéseket, ( v a g y ahogy valaki nemrég mondta: „Elviselhetetlen már, hogy Bosz­ nia is nagykövetséget akar Tokióban felállitani"), biztos, hogy majd­ nem ilyen retrográd felfogás az is, amely a kis nemzeteket a „demokra­ tikus" és totális nagyhatalmak között kivánja felosztani. A jövő sem a. „demokrata" tipusu imperializmusé, amely csak oly mértékben ad poli­ tikai függetlenséget, amilyen mértékben tőkéje utján biztositotta fel­ tétlen uralmát, sem pedig a „totális" tipusu hóditásé, amely megfelelő tőkeerő hiányában erőszakkal veszi „protektorátusa" alá v a g y albánizálja a már független államokat, hanem egy olyan (ma még csak rész­ legesen kialakult és még kialakulóban lévő) nemzet- és államszövetségi rendszeré, amely a társadalmi alapzat átalakulásávál egyidejüleg kizár­ ja ugy a nagyobb nemzetek „nagyhatalmi sovinizmusát", mint a kis nemzetek lokálpátrióta kispolgári anarchiáját és i g y biztositja a nagy egészen belül minden nagy és kis nemzetnek egyenlő, valóban szabad gazdasági, politikai és kulturális fejlődéséit. A kis nemzetek tehát bátran és bizalommal nézhetnek a jövőbe még akkor is, ha a mai belső rendsze­ rüket fenntartva, nem lehetnek tagjai egy ilyen államszövetségnek, de mint annak külső szövetségesei, annak sorsához kötik a sorsukat, ahe­ lyett, hogy akár a „demokratikus" imperializmus előtt hajítanának tejet, akár a totális hóditás „védelme" alá helyeznék magukat. Ezek szerint nem nehéz tisztán látnunk több oly kérdésben, amely az elmult hónapban a diplomáciát és közvéleményt lekötötte. Finnor­ szág kérdésében például indokolatlannak látszik az a világ-légi-riadó, amelyet a skandináv államok csaptak, nyilván nem a finn nemzetet, ha­ nem saját angol- és amerikai tőke-érdeken függő szivattyús-érdekeiket

féltve. Ennél jogosabban kelt figyelmet a kontinens ellentett oldalán a dunai és balkáni államok összefogásának kisérlete, amely az Albániában már gyökeret vert olasz katonai hatalom védelme alatt akarja a szó­ banforgó nemzetek békéjét biztositani. Ennél is jogosabb az az aggoda­ lom, amelyet az angol-francia-török szövetség megkötése kelt, amely azáltal, hogy e g y hadviselő csoport érdekeit szolgálja és kiszolgáltatja annak a török tengerszorosokat, nemcsak Törökországot fosztja meg e g y régi, békéjét és függetlenségét biztositó szövetségtől, hanem hasonló módon a háboru veszélyét idézi. A háború második hónapjának egész mozgalmas történetét össze­ foglalva, azt mondhatjuk: a háború első, lengyelországi fázisa után ez a hónap még nem v i t t el a háború második fázisához, hanem a „békés" há­ ború jegyében folyt le, amelyben a hadviselők egyike (Németország) 1-2 tengeralattjáró és repülőgép-akciótól eltekintve, béke-beszédekkel lövöldö­ zött, a másik kettő Törökországot verbuválta be hadsorába, de a legnagyobb szerepet mégis a semlegesek játszották: Szovjetoroszország a Balti-ten­ geren, az U S A a Panama-konferencián, Olaszország a Balkánon. A hó­ nap utolsó napjaiban a skandináv államok csoportja emelt fejet azzal, hogy a finn kérdés alkalmát és ürügyét felhasználva, beinditotta a Sven Hedin-akciót, amelynek máig látható célja az, hogy Németországot való együttmüködés utjáról, a maga szolgálatain kivül bizonyos ameri­ kai és angol civilizáció-mentő titkos körök támogatását ajánlgatva. V é ­ gül az „aktiv semlegesek" sikerein felbuzdulva szavát kezdi hallatni, Európa nyugati sarkábn, a Franco-spanyol diplomácia is, amely lesi­ puskás rejtekéből gazdátlan vadra célozgat, amidőn spanyol-amerikai körök felé nyujtogatja csápjait és a keresztény civilizáció megmentésé­ nek élére tologatja magát. N e m jelentéktelenek azok az események sem, amelyek más konti­ nenseken: a japán kormány belsejében, a kinai fronton, az indiai kon­ gresszusi körökben, stb. végbementek, de azok — lassubb tempójuk folytán — még nem teljesedtek odáig, hogy a világ sorsát eldöntő euró­ pai eseményekre érezhető befolyással lennének. De nincs kizárva, hogy hamarosan — talán már a jövő hónapban - az itt végbemenő esemé­ nyek is a világpolitika előterébe kerülnek. (K.)

A

N Y U G A T I

F R O N T

I. Itália és Spanyolország semlegessége — időlegesen v a g y véglegesen? — megszabaditotta Franciaországot a várt három fronton való háború sulyos gondjaitól. A mai helyzet tehát az, hogy a kb. 400 kilométeres spa­ nyol-francia, s a kb. 300 kilométeres olasz-francia határvonalon egyelőre elegendők az u. n. határbiztositó védintézkedések, mig a francia haderő zöme, az eddig nem valami nagy számu (kb. 200.000 ember október máso­ dik hetéig) angol kiegészitéssel együtt kb. 350 kilométer hosszú, Svájc és Luxemburg közti jelenlegi tényleges frontra és annak hadtápzónáiba összpontosulhat. Ugyancsak az olasz és spanyol semlegesség által ideig­ lenesen v a g y véglegesen kialakult uj helyzetből eredendően, nem történt máig sem német, sem francia-angol részről semmi olyan politikai, illetve

az

katonai akció, mely a jelenlegi nyugati frontot déli v a g y északi irányban meghosszabbitsa és ezáltal a kb. 300 kilométeres svájci-francia, a kb. 40 kilométeres luxemburgi-francia, v a g y a több mint 300 kilométer belgafrancia határvonalakat fronttá alakitsa. Igy a nyugati front hadműve­ letei máig, a francia Maginot-erődövezet elzászi és lotharingiai, illetve a német Siegfried-vonal rajnai és saarvidéki részeinek zónájában folynak. E z a két egymással szemben huzódó erődvonal és kiépitett védrendszereikből adódott általános stratégiai helyzet — október közepére — telje­ sen rányomta bélyegét a nyugati front hadműveleteire mindkét oldalon. De különösen és fokozottabb mértékben áll ez a francia erődvonallal kap­ csolatban, mivel a Maginot-vonalat nemcsak a várt német támadás által már régebben kialakult bizonyos lelki-légkör s a mutatkozott stratégiai szükségszerüség, hanem a világháború utáni második évtizedben kijegecesedett francia defenziv-elmélet szülte. Ennek a haditeóriának legjelen­ tősebb képviselői ma Gamelin tábornagy, a francia-angol szárazföldi had­ erők főparancsnoka és Petain marsall. G r a s s e t francia vezérkari ezredes Entre la paix et la guerre que sera demain cimű munkájában igen jellemző en foglalja össze a Maginot-védelmi rendszer lényegét és célját: „ A Maginot-erődöv hivatása lehetővé tenni maga mögött a hadsereg tökéletes megszervezését, zavartalan felvonulását és összpontositását. A Maginotvonal ezenkivül kikényszeriti a hosszu háborút..." Lássuk tehát ennek az erődláncolatnak főbb sajátosságait: A Maginot-vonalat eredeti formájában több, mint 7 milliárd arany­ frank költséggel az 1930-38. években épitették, a régebbi terveknek meg­ felelően Bâletől Longuyonig, a svájci határtól a belga határig, mintegy 350 km. hosszuságban. Közben, a nemzetközi helyzet alakulásainak, külö­ nösen pedig az olasz-német kapcsolatokból származott helyzetnek megfe­ lelően, ugy északi, mint déli irányban fokozatosan uj épitkezésekkel hoszszabbitották meg, ugy hogy 1938-ra már szinte megszakitás nélküli erődláncolattá nőtt Franciaország egész nyugati határán az Északi-tengertől, le a Földközi-tengerig. A svájci-francia határon és az olasz-francia hatá­ ron azonban, részben a hatalmas, természetes akadályt alkotó magashe­ gyi-terep miatt, fölöslegessé vált a Maginot-vonalrészek olyan alapos és tökéletes kiépitése mint az eredeti fővonalon, a német-francia határzó­ nában és azon tul a luxemburgi-francia és a belga-francia határokon. A Maginot-vonal épitkezésének alapjait, az eddigi várszerű, tehát körerőditéses formáktól teljesen eltérően láncolatos földalatti vasbeton és acél „block-haus" teszik. Ezeknek a „block-haus"-iCÍknak vasbeton és acél tetőzete 4 méter, sőt még ennél is vastagabb, a föld felszinétől lefelé szá­ mitva. E földalatti erőditmények mélyén egész kaszárnyák, munició és élelmiszer-raktárak, parancsnoksági irodák, fürdők, vizvezeték, villanytelepek, műhelyek és tábori kórházak vannak elhelyezve, felszerelve a leg­ ujabb technikai eszközökkel. E g y i k erődöt a másikkal, jobbra-balra-hátra-előre villanyvilágitásos, keskenyvágányú vasutvonallal ellátott vasbetonfalazatú és mennyezetű alagutak kötik össze. E z a földalatti épitke­ zési-rendszer az első vonaltól Franciaország belseje felé néhol az 50 km. szélességet is meghaladja. A z 50-80 méter mélyen elhelyezett, emelet­ rendszerű helyiségek és folyosók között villanyerőre berendezett liftek közlekednek nagy gyorsasággal. A liftek, ugyanugy, mint a végeláthatat­ lan vasbetonfolyosókon át nagy gyorsasággal haladó, e célra épitett kü-

lönleges villanyvonatok csapat-, munició- és élelmiszer- stb. szállitást bo­ nyolitnak le az erőd-részek és az erőd „blokkok" között. Villanyfűtésre berendezett hatalmas méretű konyhák, gázvédelmi- és szellőztető- vala­ mint riadó-jelzőkészülékek, telefon és rádió állomások, a nehéztüzérség vasbeton-fészked és földalatti repülőterek egészitik ki tökéletes védelmi művé a Maginot-erődvonalat, amelynek előterében és övezetei között rej­ tett aknamezők, jobbról-balról egyidőben működésbe hozható gyorstüzelő ágyú- és gépfegyver-gócpontok, tankvédelmi akadályhálózat s az automa­ tikus csapdák egész láncolata készül megneheziteni és visszavetni az el­ lenséges támadásokat. A Maginot-erődövezet, az egész vonalon végig, mindenütt alkalmaz­ kodik a terep j ó v a g y rossz adottságaihoz és számos helyen szükségsze­ rűen kiegésziti illetve megjavitja azt. A z olasz-francia, a svájci-francia és a német-francia, valamint a luxemburgi-francia határzónák a belga-fran­ cia határ d é l részével együtt, mint igen előnyös földrajzi adottságu te­ rep erősitik még külön is a Maginot-erődvonalat. A Maginot-erődövezettel szemben egyes pontokon közvetlenül a ha­ tárzónákon, másutt mélyen a német területen vonul végig a francia-német, a luxemburgi-német, a belga-német és részben a holland-német határon i s a sebtében épitett és párhuzamosan hármas láncolatu német Siegfriedvosnal, A Siegfried-erődvonal, különösen a mélyépitkezések berendezéseit iletően, pontos mása a Maginot-erődövezetnek, azonban ugy olasz, mint más nemzetbeli szakértők véleménye szerint, számos vonatkozásban mé­ lyen alatta marad a franciák erődvonalának. A Siegfried-vonalnak a Má­ ginot-erődövezettel szembeni fogyatékosságai legfőképpen az épitésére szánt idő rövidségéből ( a Maginot vonal 8 évével szemben a Siegfried-vo­ nalat alig pár hónap alatt épitették!) származnak. Hozzájárult ehhez az is, hogy a rajnai részen a terep adottságok meglehetősen kedvezőtlenek a német vonal számára és a nagy esőzések (pl. október második hetében!) emiatt sok helyen vizzel árasztották el a Siegfried-vonal egyes részeit. A z olasz „Corriere della Sera" nemrég a Siegfried-vonalban járt katonai le­ velezője szerint a Siegfried-vonal több ezer csapdájával és egész védrendszerével együtt — a Maginot erődövezettel ellentétben - „nem annyira az ellenség visszaverésére, mint inkább csak becsapására, tőrbecsalására szolgál." Mindez természetesen korántsem jelenti azt, mintha a Siegfriederődvonalak áttörése gyerekjáték lenne... Annyi azonban bizonyos, hogy a Maginot-erődövezeté még kevésbé. 2. A nyugati front Maginot- és Siegfried-vonalak közti német-francia te­ rületrészén a háború „hivatalos" kezdetétől október második hetéig be­ zárólag, nem történtek emlitésre méltó hadmüveletek. Ezalatt a 45 nap alatt egyrészt a francia hadsereg hajtott végre e g y u. n. „stratégiai" ma­ nővert, különösen Saarbrücken körül, német földön ugyan, de seholsem kerülve érintkezésbe a jóval beljebb fekvő Siegfried vonallal; másrészt pedig az időközben Lengyelországgal végzett német csapatok átcsoporto­ sitása fejeződött be keletről a nyugati frontra. Október közepére tehát mindkét oldalon teljesen befejeződött a bekövetkező hadmüveletek alap­ ját és kiinduló pontját tevő összpontositás. Ennek eredményeként a kö­ vetkező hadseregek vonultak fel, már amennyire ez a „hivatalos" és „félhivatalos" adatokból és különböző sajtóközleményekből megállapithatók: 1.

Franciaország kb. 120-130 divizióval (egy hadilétszámu divizióra kb. 1820.000 ember számitható), ezenfelül kb. 8-10 gépesitett hadosztállyal, mintegy 300-400 ezer f ő gyarmati gyalogsággal, 4-5000 repülőgéppel és kb. ugyanannyi tankkal. 2. Anglia kb. 15-20 divizióval, amelyekből 4-5 gépesitett, kb. 1500-2000 repülőgéppel és több, mint 2000 tankkal. (Ezek a megközelitő számok természetesen csak a jelenleg Franciaországban lé­ vő, illetve odairányitott angol erőkre vonatkoznak!). 3. Németország, (amelynek elég jelentős egységei maradtak az elfoglalt lengyel, valamint csehszlovák területeken) kb. 120-130 diviziót összpontosithatott a nyugati fronton. Ezek közül azonban 15 a gépesitett hadosztályok száma, a re­ pülőgépeké 5-6000, a tankoké pedig kb. 6-7000. Szükség esetén azonban Németország még kb. 15-30 diviziót dobhat harcba. A z előbb felsorolt erőkhöz mindhárom hadseregnél megfelelő számu műszaki csapatok, légvédelmi egységek, tüzérség stb. tartoznak. Ezek létszáma és felszerelése, divizióik keretei között, ugyszólván teljesen azo­ nos, különösen a francia és a német hadseregben. H o g y az uj háborúban annyira fontos szerepét játszó tüzérségi erőkről megközelitő képet kap­ junk, megjegyezhetjük, hogy pl. egy német gyalogsági diviziónak — a Krasznaya Zvezda cimű szaklap közlése szerint — 72 tank-elháritó-, 12 légelháritó-ágyuja, valamint e g y teljes könnyű- és egy teljes nehéztüzér­ ezrede volt a lengyel fronton! E létszámon felül vannak azután a front­ zónában és az ország belső területein elhelyezett légvédelmi tüzéregysé­ gek, a Maginot-illetve a Siegfried-vonalak „beépitett" tüzérsége, a part­ védő tüzérség stb. Hangsulyoznunk kell, hogy fenti erők, különösen az emberlétszámra vonatkozóan: nem az egyes államok teljes mozgósitási, illetve mozgósit­ ható vagy már mozgósitott összlétszámát jelentik, hanem kizárólag csak a nyugati frontra és annak hátsó övezeteibe összevont és készenlétbe he­ lyezett egységeket. ( A kiképzett és mozgósitható tartalékok létszáma pl. Franciaországban meghaladja a 6, Németországban pedig 7 millió körül mozog.) Elválaszthatatlanul összefügg az előbbi számokkal s az azokból le­ vonható következtetésekkel a hadianyag-gyárak termelőképessége, a ren­ delkezésre álló nyersanyagkészletek mennyisége és minősége, az utánpót­ lás lehetőségei, a hadsereg és a lakosság rendelkezésére álló élelmiszerkészletek mennyisége és minősége, ezek termelési illetve utánpótlási, szál­ litási lehetőségei, valamint a szembenálló hadseregek harci szelleme, tak­ tikai és stratégiai felkészültsége, a lakosság általános politikai, szociális és gazdasági helyzete, stb. A nyersanyagutánpótlásra és az élelmiszer-el­ látásra vonatkozóan a pillanatnyi mérleg Anglia és Franciaország javára billen, különösen, ha „hosszú" háború lesz; itt azonban döntően eshet még latba, a Szovjetunió Németországhoz való viszonyának és a délkeleteuró­ pai helyzetnek további alakulása! 3. A nyugati fronton az első jelentős, de helyi jellegű szárazföldi had­ művelet, 6 hetes tapogatódzás, a szükséges átcsoportositás és összpontositás befejezése után, október 15-én, e g y viszonylagosan kis erőkkel vég­ rehajtott német támadással kezdődött meg. Mintegy 30 km. széles vona­ lon, erős tüzérségi előkészités után a Saar-szénmedence táján, tehát né­ met területen a tervszerűen lépésről-lépésre hátráló francia csapatokkal

szemben előrenyomulva, a németek visszafoglalták j ó részét annak a francia-német határ és a Siegfried-vonal között elterülő résznek, amelyet a francia csapatok még szeptember első felében szálltak meg. A közvet­ len határsávban azután a francia csapatok elfoglalták az előre kijelölt hadállásokat és onnan minden további német kisérletet visszautasitottak október 18-ig bezárólag. E z időpont után különben a német hadvezetőség se erőszakolt ujabb támadást. Francia megfigyelések szerint azonban a német vonalak mögött olyan arányú csapatösszevonások és mozdulatok folynak, amelyekből egy nagyobb szabásu támadásra lehet következtetni. A német vezérkar intenciói természetesen nem, ismeretesek, az azonban nyilvánvaló, hogy egy a lengyelországihoz hasonló taktikájú, tehát hatal­ mas tüzérségi pergőtüz utáni tank-tömegrohammal végrehajtandó táma­ dás a Maginot-erődövezet ellen semmilyen eredménnyel nem járna. Ugyanigy nem eredményezhet Maginot-frontáttörést egy, akár az egész német légiflottával végrehajtandó repülőtámadási sem. E z elpusztithatja Párizst, tönkrebombázhatja az ipari központokat is, stb. (egyenlő erejű el­ lenfelekről lévén azonban szó, számolni kell az azonnali visszavágás le­ hetőségeivel!), de érintetlenül kénytelen hagyni a Maginot-erődövezetben minden légi, tüzérségi, gáz, stb. támadással szemben védett francia had­ sereget a francia légiflottával s a felhalmozott rengeteg hadianyggal, élelmiszerkészletekkel, stb., stb., együtt! Olyan támadás pedig, amelynek eredménye és befejezéseként, az ellenséges hadsereg tömegei (tehát a gyalogság) nem szállhatnak meg területeket, nem is ejthetnek foglyokat, nem semmisithetnek meg egy ellenálló hadsereget, nem jelenthet ered­ ményt! Ugyanez a megállapitás áll természetesen a franciákra, illetve a Siegfried-vonalra is. Csupán e g y esetleg mégis meginditott (Maginotvagy Siegfried-vonal elleni) általános nagy támadás véres összeroppaná­ sa teremthet uj helyzetet és lehetőségeket az ellenfelek mai viszonyában a nyugati fronton, v a g y pedig egy olyan erődvonal-elleni, teljesen ujszerű támadó-müvelet, amely egyelőre ismeretlen a védők és az egész világ előtt... Ugyanilyen nehézségekbe ütközne egy esetleges Svájcon, Luxem­ burgon, v a g y Belgiumon keresztüli német támadás. Egyrészt a francia hadvezetőség számit erre az eshetőségre, másrészt pedig, különösen a bel­ g a Maginot-vonal és hadsereg jóval nehezebb dió ma, mint 1914-ben volt. A legkönnyebb „átjáró" Hollandia volna, ahol sem az alföldi terep, sem az ellenállás nem okozna gondot, de az ut itt is csak Belgiumon, a francia hadseregen és végül a Maginot-vonalon keresztül vezetne Franciaország­ ba... Mindezen lehetőségekkel szemben sok a valószinűsége az állóharc­ nak, vagyis teljes csendnek a nyugati fronton. A z eddigi nyugati harcokról okt. 19-én kiadott német összefoglaló hadijelentés szövege erre enged következtetni. Vagypedig: az előbb jelzett uj (de minden vonatkozásban u j ! ) nagy roham készül?! A tengeri- illetve még pontosabban: a tenger-alatti és a tenger-feletti flotta néhány részleteredménye és helyi értékü teljesitménye eltemére sem mutatott fel eddig olyan nagyszabásu és átütő sikert, amely akár a 99 és háromnegyed százalékban érintetlen (és mozdulatlan) angol és francia flotta, még kevésbé a nyugati front vázolt helyzetét bármilyen kis mér­ tékben is befolyásolta volna. Kérdés: nem készül-e az egész „nyugati" hadszintér más t e r ü l t e k r e való áthelyezése? (Keleti Sándor)

SZEMLE, B I R Á L A T O K GYÖRFFY ISTVÁN ISKOLÁJA Akkor ragadta el a halál, amikor éppen vitába szálltunk volna v e l e . Nem azért, mintha tudományos eredményeit kétségbevontuk volna, hanem ellenkezőleg: szakmai tevékenységének növekvő jelentősége miatt. Győrffy István, a magyar néprajz és településtörténet anyagszerű felfo­ gásával új magyar tárgyilagosság felé tört utat s azon a ponton, ahol a szaktudomány a közművelődésbe csap át s mintegy elnépszerűsödik, akadt volna figyelmeztető mondanivalónk. Örökségét óvjuk, ha munkásságának még kellően nem tisztázott közéleti vonatkozásaira is rátereljük a szót. Györffy Istvánnak magáért a szaktudományért is SZÍVÓS türelemmel kellett helytállania. A földművesség multját és életkörülményeit kutató néprajz távol állott mind a hivatalos magyar történelmi felfogástól, mind az idegenszerüen kialakult magyar polgárság egyoldalu városi szemléleté­ től. A magyar népéletet romantikus köd boritotta s ebben a ködben a magyarosság rajongói tulipánhoz, turánizmushoz, népszinmű-betyárhoz s Lechner Ödön perzsa-indus cicomáihoz tévedtek el. A szigorúan leiró föld­ rajz és természetrajz adott legelébb alkalmat e g y tárgyilagos magyar nép­ isme kialakitására. Mint Magyarország halait v a g y madarait, éppen ugy ősfoglalkozású lakosait is, Herman Ottó ismertette először alaposan s nem véletlen, hogy egy kiváló földrajztudós: Bátky Zsigmond kerül ké­ sőbb a magyar tárgyi néprajz élére. Győrffy István első jelentős tanulmá­ nyai a feketekőrösvölgyi magyarság településéről, majd Dél-Bihar népe­ sedési és nemzetiségi viszonyairól a Földrajzi Közlemények évfolyamai­ ban látnak napvilágot, Már a fiatal Györffy Istvánban is feltűnik, hogy nem reked meg a szakmai részletezésben, hanem a településtörténet és népesedéstan alapvető tényeiből kiindulva a hagyományos magyar népélet teljességét keresi. A Magyar Néprajzi Muzeum megalapitására s igy egy független és öncélú magyar néprajztudomány lehetőségeinek megnyitásá­ ra azonban csak 1919-ben kerül sor, abban a forradalmi időben, mely Sza­ bó Dezső Elsodort Faluját is megjelenteti, Bartók Bélának és Kodály Zol­ tánnak a Zeneakadémián helyet ad s K i r á l y Györgyöt egyetemi tanszék­ hez segiti... A z ezutáni idők új romantikája, de méginkább Klebelsberg Kunó gróf gyökértelenül városias, elvontan nyugati, kasztszerűen közép­ osztálybeli kulturpolitikája nem kedvezett a magyar néprajz továbbfejlő­ désének. A neonacionalista kultuszminiszter sorra megteremtette a ma­ gyar tudományos utánképzés berlini, párizsi és római intézményeit, a ma­ gyar néprajz és népkutatás azonban nem tudott egyetemi tanszékhez jut­ ni. Miképpen Bartók Béla is Londonban, Moszkvában v a g y Newyorkban talált előbb megbecsülésre, mint otthon, Győrffy István munkásságára is a külföld figyelt fel előbb. A z alföldi kertes városok tudományos bemu­ tatásával Győrffy István kiragadja a magyar településtörténetet minden­ nemű általánositásból s évszázadok folyamán kialakult önálló magyar alakzatokra figyelmezteti a tudományos világot. Muzeumi munkássága s szakirói tevékenysége különösen a rokon török és finnugor népek kuta­ tóiban kelt érdeklődést s a Szovjetunió legtávolabbi részeiből is felkere­ sik a báskir, özbég, komi népkutatók. Kun ember volt Győrffy István, abból a kálvinista parasztfajtából,

amely sohasem hiedelmekből, hanem csakis tapasztalati tényezőkből itél. A föld népét nem felülről közelitette meg, nem kivülről nézte, hanem sa­ ját magából ismerte. Társaival (elsősorban Bátky Zsigmonddal, Viski Károllyal és Madarassy Lászlóval) egyetemben éppen azért tudott egy neobarokk korban reális tudományos irányzatot érvényrejuttatni, mert a nép fiaiban eszes lényeket, öntudatos alkotókat látott, akik termé­ szetes szükségleteik szerint törvényszerüen módositják maguk körül a v i ­ lágot. Innen származott nem egyszer a feszültség is Solymossy Sándor szellemidéző folkloreja s a Hungária-köruti muzeumban székelő „ t á r g y i néprajzisták" között... H a nevet akarnánk adni Győrffy István irányza­ tának, leghelyesebben talán a népi tárgyilagosság iskolájáról beszélhet­ nénk. E z az iskola hovatovább egyetemes képet tudott adni az ősi föld­ művelő közösségek sajátos gazdasági, társadalmi és szellemi megnyilatkozásairól. A hagyományos népélet összképének felfedezése után fordult Győrffy István a magyar nevelésügy felé. E g y mondvacsinált s a magyar tájra, népre s történelemre felületesen ráerőszakolt álpolgári nyugatos­ ság helyett olyan magyar életformára figyelmeztette nevelőinket, ame­ lyet szervesen fejlesztett ki gazdaságban és épitkezésben, iparban és mű­ vészetben, táplálkozásban és gondolkozásban a magyar népélet. A m i g a magyar földművesek és ősfoglalkozásúak közösségi életének szigorúan észszerű és anyagszerű belső szerkezetéről van szó, nyomon követhetjük Győrffy Istvánt, amint azonban az évszázadokon át kite­ nyésztett paraszti életforma középosztály-nevelésünk mintájává válik, joggal félthetjük a tudományos tárgyilagosságot. Hiszen, amilyen erő­ szakolt e g y szűk társadalmi réteg európéerségének rámásolása a sajátos magyar életre, ugyanolyan visszás a parasztközösségi életforma ráhuzása is egy már kibontakozottabb, ellentétekbe szakadt, anarchikusan kavargó társadalmi egyetemre. Győrffy István maga is érzi a feladat belső ellent­ mondását s mig szaktudományában mindig anyagelvű, tudományos ered­ ményeinek a közéletre való átszármaztatásánál elvont eszményiségbe csap át. „ A magyar társadalom utolsó, de legnagyobb erőtartaléka a ma­ gyar nép s a magyar néphagyományok felvételével, sőt az abba való be­ leélésével a középosztálynak meg kell ujulnia, meg kell erősödnie, sőt lel­ kileg is néppé kell lennie, ha magyar akar maradni" — irja az uj ma­ gyar művelődés alapjairól szóló tanulmányában. Bármilyen jóakaratú is az uj kulturatermő szándék, az eredményt eleve kétségessé teszi az a tény, hogy egy belső közösségi szerkezet életformáló valóságát itt már csak egy külső életforma-másolás erkölcsi ajánlata helyettesiti. N e m vonhatjuk kétségbe Győrffy István nevelésügyi reformjainak jelentőségét sem. Már maga a néphagyomány ismertetése, e g y szigorú szükségszerűségből termett életforma tárgyi tényezőinek igazolása s kö­ zösségi jegyeinek felmutatása, uttörő jelentőségű, mert ránevelhet a sa­ játos magyar viszonyok számbavételéire. Győrffy István nevelésügyi ter­ vezete alkalmas arra, hogy kiszoritsa a magyar iskoláztatásból egy tá­ lajtalan nacionalista romantika pongyolaságait s kasztszellemét. Ha azonban a tárgyi ismeretszerzésen túl e g y új, egyetemes magyar közös­ ségi életforma kialakitásáról van szó (márpedig Győrffy István is erről álmodozott), akkor a népi tárgyilagosság iskolájának csakis annyiban van. jelentősége, amennyiben nem egyszerű formamásolásra, hanem a formá­ kat létrehozó közösségi erők mozgósitására bir. Győrffy István álmában

mi is hiszünk: a magyar nép egyetemes és egységes kulturájában, mely föld és ember egymásrahatásából, észszerű munkaviszonyokból, közös társi életből természetesen fakad... Ezt az álmot azonban nem a népha­ gyomány szolgai ismétlői, hanem csakis azok valósithatják meg, akik az ősi parasztközösséget a mai termelési és társadalmi viszonyoknak meg­ felelő fokon s általánosabb társadalmi értelemben tudják visszaadni. A m i g a magyar életformát középosztályunk lelki erejére bizzuk, a nép­ hagyományok további bomlását semmi sem akadályozhatja meg, de talál­ jon csak módot társadalmunk legszélesebb rétege a közjó alkotására, ujjá­ születik mindnyájunk számára a* közösségihagyomány.(BaloghEdgár)

LA

P E N S É E . (A

k o r s z e r ű ra-

c i o n a l i z m u s folyóirata. E l s ő s z á m . ) Egy ló

s z ű k r e s z a b o t t b e s z á m o ­

k e r e t é b e n

a l i g h a l e h e t jelentő­

l e h e t ő s é g e i is m e g s e m m i s ü l t e k . A m a ir e n d s z e r s z e l l e m it é r e n is ugy­ s z ó l v á n

n a p r ó l n a p r a ujratermeli

a z o k a t a —

l e g p r i m i t i v e b bf o r m á ­

s é g é h e zm é l t ó a n foglalkozni e vállal­

jától a l e g k i f i n o m o d o t t a b b

k o z á s s a l , m e l y a z z a l az

m á n y o s "

i g é n n y e l in­

d u l , h o g ya f r a n c i a s z e l l e m c s u c s -

m á r é v e z r e d e k ó t a

t e l j e s i t m é n y e legyen.

s z a b a d s á gé s h u m a n i z m u s

A

o l d a l a s kötet s z i n v o n a l á t

k ö z e l 2 0 0 o l y sze­

A

p o r l a s z t j á ka alapjait.

f r a n c i a r e a k c i ó M e i nK a m p f j á t

m é l y i s é g e k biztositják, m i n t L a n g e -

még

vin,

c s e n e k r e n d s z e r b e foglalva,

H o l d a n e , P r e n a n t ,

t a n á r o k , G e o r g e ,

C o g n i o t képviselő, Pierre G e o r g e s Politzer, A n d r é

P a r r e a u xé s társaik. u j

e g y e t e m i

folyóirat

K ü l ö n b e n

a z

p r o g r a m a d á s a m á r

nem

irták meg

zatai, a m e l y e k „ k e d v e z ő " n y e kk ö z ö t t a h o v á

e s s z e i s t á j a

m e r tn y i l t a né sb á t r a n vállalja

a k o r

a m e l y n é l k ü l

n a g yt u d o m á n y o s k é r d é s e i t

a

k ö r ü l m é ­

a n é m e ts z e l l e m n i e t z s c h e i

d o m á n y o s k i a d v á n y o k azt a „pártosságot",

d e

u g y a n o d a f u t n á n a k ,

á r a m l a t a torkolt. A

től,

sm i t o s z a is i n ­

f r a n c i a s z e l l e m n e k is v a n n a k i r á n y ­

c s a k azért is eltér a s z o k v á n y o s tu­ törekvései­

„tudo­

feldolgozásig — a m e l y e k

„ P e n s é e " egyik

n e m tartja v é l e t l e n n e k

K i e r k e g a a r d é s H e i d e g g e r

divatos­

s á g á t b i z o n y o sf r a n c i a értelmiségi k ö r ö k b e n s i g e n m e g g y ő z ő e n bizo­

is lehetetlen m e g k ö z e l i t e n i . E „pár­

nyitja, h o g y B e r g s o n , B r u n s c h v i c

t o s s á g "n e mm á s ,

s m á s o k

m i n ta z e m b e r i

h a l a d á sn a g ye s z m é j é h e z t á r s a d a l m i

k ö v e t e l m é n y e i h e z való

r a g a s z k o d á s . „A térése —

s a n n a k

b a r b á r s á g vissza­

o l v a s s u k a z egyik t a n u l ­

m á n y b a n — az

o b s z k u r a n t i z m u s el­

leni h a r c k é n y s z e r e elé állitja a fi­ lozófiát és

f ü g g e t l e n ü l

jektív s z á n d é k á t ó l , m á rc s a ka k ü l ­ s ő s é g e k ,

a „nivó" k é t e s t á v o l s á g a

választja el attól a ponttól, a h o l a m o d e r ni d e á l i z m u s a g e r m á n való­ s á g b ac s a p át.

a filozófust. A bölcselet­ A

n e ki s m é t az a h i v a t á s a ,h o g y leg­ n a g y o b b

törekvéseit,

s z á m o s u j a b bb ö l c s e l ő s iró s z u b ­

e s z m e i kifejezése l e g y e n

f r a n c i a a n t i r a c i o n a l i z m u s és

a n t i m a t e r i a l i z m u s képviselői u g y a n ­

a ze m b e r i s é gh a r c á n a k a civilizáció

oly

v é d e l m é é r t s továbbterjesztéséért".

a z o k k a l a z é r v e k k e l

h e v e s e n

XVIII. és XIX. V a l a k ie l l e n v e t h e t n é ,h o g y a b a r ­ b á r s á g v i s s z a t é r é s e

F r a n c i a o r s z á g ­

s l é n y e g é b e n

u g y a n ­

h a r c o l n a k

a

s z á z a d h a g y a t é k a

ellen, m i n tn é m e té s o l a s z k o r t á r ­ saik. S b á r e z e ka z irók é s filozó­

b a nc s a k kivülről f e n y e g e t ő veszély,

f u s o k r e n d s z e r i n ta„ t u d o m á n y leg­

h i s z e n1 9 3 4ó t a

u j a b b

a szervezett reg­

r e s s z i ób e l s ő erői c s e k é l y e k . Való­

(pl.

b a n , az

lók,)

u j b a r b á r o k politikai t á m a ­

v i v m á n y a i r a " h i v a t k o z n a k

a z„ a n y a ge l t ű n é s e "é s h a s o n ­ u g y a n a z ti s m é t e l g e t i k u j

d á s ae d d i gm e g t ö r t an é p i ellenál­

m i n o l ó g i á b a b u r k o l t a n s e g y r e

l á s o n . S a j n o s , e zk o r á n t s e m

g i e s e b b e l v o n t s á g g a l , a m i t a

a n n y i t ,

jelent

h o g y e g yu j a b bo f f e n z i v a

ter­ lé­ régi

idealisták e g y s z e r ű e n sn a i v nyilt-

sággal m o n d o t t a k el. u j a b b a k

közötti

A

r é g i e ks a z hez"

k ü l ö n b s é g e t a z

u t ó b b i a kr o v á s á r aa ze l m u l t évtize­

af r a n c i a i r o d a l o m b a n , jólehet

állhatatlan politikai m a g a t a r t á s a el­ lenére, m i n d i gh ű s é g g e l szolgálta a

d e k h a t a l m a s t u d o m á n y o s

e r e d m é ­ f r a n c i a n e m z e t e t .D u f f C o o p e r , m i ­

n y e i eléggé érzékeltetik...

A régi

alatt T a l l e y r a n dh i r h e d t erkölcseit

r a c i o n a l i z m u s s a régi m e c h a n i k u s foldozza, nem m a t e r i a l i z m u sh i á n y a i r a , tökéletlen­ ba s é g é r e való h i v a t k o z á s

nem

e s i ke l l e n k e z ő tulzás­ m e n t i T a l l e y r a n d jellem­

é r v é n y t e l e n , beli gyengeségeit, i n k á b bc s a k m a ­

a t u d o m á n yu j a b b e r e d m é n y e i n e k h e l y t e l e n é r t e l m e z é s e ,

és

g y a r á z z a é s t ö r t é n e l m i megvilági­

a z a n y a g e l - t á s b a helyezi.

Feltárásai

v a l ó b a n

v ü s é g óriási h a l a d á s á n a k s k o r s z e r ü a r r a u t a l n a k ,h o g yT a l l e y r a n dh a á t a l a k i t á s á n a k

s e m m i b e v e v é s e . . .

r á c s o l á s a i é s k o r r u p t s á g a

m e g g y ő ­

„ É r t e l m ü n k f e j l ő d é s é n e kr e n d k i v ü l i

z ő d é s ev o n a l á n volt h a t á r t a l a n ,

f o n t o s s á g ú s z a k a s z á b a n v a g y u n k —

veiért h a g y t a c s a k

irja a „ P e n s é e " b e nP a u l L a n g e v i n , m a g á t , de

h aF r a n c i a o r s z á g szolgá­

a világhirű f i l o z ó f u s —, é r t e l m ü n k

lata érdekeivel

n e m apriori adott, keretei nem

a k i k o r g o n d o l k o d á sn é l k ü l

o l y

el­

m e g v e s z t e g e t n i

e l l e n t é t b e n álllott, F r a n c i a ­

m e r e v e k , m i n t e g y k o ra k a r t á k rá-

o r s z á g szolgálatát választotta.

kényszeriteni.

k e r ü l t s z e m b em i n t N a p o l e o n k ü l ­

A

külvilágot

e g y r e

Igy

j o b b a n v i s s z a t ü k r ö z v e , é r t e l m ü n k

ü g y m i n i s z t e r e a c s á s z á r r a l , m e r t

e g y r ek ö z e l e b b jut a valósághoz...

h ó d i t á s a i t

A

elleni m e r é n y l e t n e k , h a n e m m i n d e ­

d e t e r m i n i z m u s

s z é l n e k ma tiv

is,

válságáról' b e ­

n o h a a t é n y e k o b j e k ­n e k e l ő t t F r a n c i a o r s z á g s z e r e n c s é t ­

d e t e r m i n á l t s á g ai s m e r t e b b , m i n t l e n s é g é n e k itélte.

egykor.

B i z o n y o s ,h o g y valóságis­

m e r e t ü n kf e j l ő d é s é n e k m é r t é k e sze­ rint a d e t e r m i n i z m u s r ó l alkotott el­ k é p z e l é s e i n k m ó d o s i t á s á r ak é n y s z e ­ r ü l ü n k . A z o k ,

a k i ka d e t e r m i n i z ­

m u s r ó l szerzett i s m e r e t e i n k fejlődé­ sét a d e t e r m i n i z m u sc s ő d j é n e k ér­ tékelik, h i á b ah i v a t k o z n a ka l e g m o ­ d e r n e b bt u d o m á n y r a ,

n e m i n n e n

meritik ezt a g o n d o l a t o t ; ez d o l a t egy

a g o n ­

régi t u d o m á n y e l l e n e s

c s e l e t b ő l s z á r m a z i k , m e l y e t

böl-

i s m é t

b ea k a r n a k vezetni a t u d o m á n y b a . M i d ő na z idealista f i l o z ó f u s o k erre vagy a r r aa z idealista f i z i k u s r a hi­ v a t k o z n a k c s a ka z o k a t az e l k é p z e ­ léseket v e s z i kv i s s z a tőle, m e l y e k e t m a g u kk ö l c s ö n ö z t e k neki..." A d o m á n y o k

tu­

l e g u j a b b n a g y e r e d m é ­

n y e i n e k ilyen é r t é k e l é s é t s

b ö l c s e ­

leti á l t a l á n o s i t á s á t vallja a „Pensée"

l e g f ő b bf e l a d a t á n a k .

( S z e k e r e s

György)

DUFF C O O P E R : TALLEYR A N D

életrajza ( S i n g e r és

Wolfner) b e v a l l o t t a n is rehabilitáló e m l é k e tk i v á n t am e g t é p á z o t t h i r ű f r a n c i a á l l a m f é r f i ú n a k állitani. Iga­ nem

D u f f C o o p e r an a p o l e o n ik o r s z a k t á r s a d a l m i é s politikai rajzát

Tal­

l e y r a n d é l e t l e i r á s á n a kk ö z p o n t i ten­ gelyévé teszi. Bár

az

életrajziró ré­

széről e zi n d o k o l t ,h i s z e na f r a n c i a államférfi e k k o r állott

pályája te­

t ő f o k á n , m é g i sn e mn e h é z h a s o n l ó ­ s á g o t találni a t é n y e k c s o p o r t o s i t á ­ s a é sé r t e l m e z é s e mellett,

a z idő­

s z e r ű e u r ó p a i változatokkal. D.

C.

irói m é r s é k l e t e és

politikai higgadt­

s á g at a r t ó z k o d i k

a za n a l ó g i á k te­

r e m t é s é t ő l , ami

s u l y o s a nc s o r b i t a n á

m u n k á j a célját és

hitelét, de p á r h u ­

z a m o kn é l k ü l is t ö r t é n e l m i i n t e l e m s u g á r z i k

e g yo l y a n politikai kor­

s z á k d o k u m e n t á l i sa n y a g á n a k ö s z s z e v e t é s é b ő l , a m e l y félreérthetetle­ n ü l a r r a utal, h o g ya ze u r ó p a i n é ­ p e i k e t nem

lehetett már

a XIX.

z a d b a ns e mt a r t ó s a n leigázni.

s z á ­ N a ­

p o l e o nh ó d i t á s a i T a l l e y r a n ds z e m é ­ i b e n c s a k az

e r ő s z a kf u t ó s i k e r e i n e k

t ű n t e k , s nem

k é s e t ta c s á s z á r fi­

g y e l m é t felhivni a h ó d i t á s o k veszé­ lyeire. A k o r

g y ő z e l m e kt e t ő f o k á n ,

F r a n c i a o r s z á g

Visztula,

m i ­

h a t á r am á r a

T a l l e y r a n dn e m vállalta

t o v á b b N a p o l e o nk ü l ü g y i képvisele­

tét és l e m o n d á s á v a l ak ö z ö s s é g e t is h o g y T a l l e y r a n d m e g t a g a d t a vele. Nem sértett igazJ u t o t t„igaziv é d e l m e z ő j é ­

z o l á s u l felemliti, még

n e m c s a kE u r ó p a n é p e i

e l i s m e r é s e i m i n d i gs o k a t m o n d ó k . s á g é r z e t ev a g yah á b o r ú k k a l s z e m ­ f z illuzió — irja — a v a l ó s á g jobb­ b e n i e m b e r b a r á t i érzülete l á z a d t felA n a kl á t á s a , az e l f o r d u l á s a v a l ó s á g ­ N a p o l e o n h a d j á r a t a i ellen, h a n e m á l l a m f é r f i ú i j u d i c i u m a ,

b ö l c s e s s é g e

é s tiszta

a m e l y látni e n g e d t e

a

tól, a félig realisztikus m a g a t a r t á s s e g y b e n ö n c s a l á s . . . „Az i l l u z i ó n a k

é l t u d a ­ k i k e r ü l h e t e t l e n ö s s z e o m l á s t . Talley- politikai-lélektani szerepe: f a l á s t o l á s v a g y alig t u d a t o s önr a n de l l e n s é g e sh a t a l m a k k a l c i m b o - tos p e l y szinte a k a r a t o s fél­ rált N a p o l e o ng y ő z e l m e i ellen, m e r t biztatás, m l o m b ar i n g a t á s s a lé r fel". N e m le­ a g y ő z e l m e k k e l é s F r a n c i a o r s z á g á területi

n ö v e k e d é s é v e l

a r á n y b a n n ő t

e g y e n l ő

an é p n y o m o r a , a z

o r s z á gg a z d a s á g il e r o m l á s a

é s a z

e l é g e d e t l e n s é g . D. C. T a l l e y r a n d n a k

h e t n e t a l á l ó b b a n j e l l e m e z n i a m a ­ g y a rn a r o d n i k i k „paraszt"

illuzióit

pozitiv

s e m :a

illuzióját s

a z

é r e m m á s i k felét: azt az é p p e n n e m

t u l a j d o n i t j a azt a m e g g y ő z ő d é s t is,

hizelgő v é l e m é n y t a m i v e l e z e k

h o g y„ s e mF r a n c i a o r s z á g n a k , s e m

irók, l e g t ö b b j ü k , at ö b b i o s z t á l y o k ­

az.

E u r ó p á n a kn e m jó e g y e t l e n e m b e r

ról,

e l s ős o r b a na k ö z é p o s z t á l y r ó l

a n n a k . a k a r a t a alatt élni, m é g a k k o r s e m , v h aa za ze g y e t l e ne m b e r , a f r a n c i a c s á s z á r " .

Z i l a h y

l e g u j a b b

s z i n m ű v e ,

a

„ G y ü m ö l c s af á n " is e n n e k a kettős

l l u z i ó n a k a t e r m é k e . As z e r z őm e g l e p ő o t t h o n o s s á g g a l i m o z o ga k o r a b e l i f r a n c i as z a l o n o k s z e l l e m i l é g k ö r é b e n , tájékozott int-

...A szociológia k ö r ü l r a j o n g o t t s a n y a g i l a g is jól szituált p r o f e s s z o ­

rikáiról é si s m e r i politikai és sze­ ra b o l d o g t a l a nc s a l á d i életet ól, b á r r e l m i pletykáit. P l a s z t i k u s a k jel- s z e r e l m e s a feleségébe: n i n c s gyer­ lemelevenitései, d e k ü l ö n ö s e n m a r a ­m e k e .Z s u f o l t p a d s o r o k előtt tar­ d a n d óh a t á s úT a l l e y r a n d á b r á z o l á ­ tott e g y l e t e m ie l ő a d á s a i n a k is e z a sa, a m e l y e n n e k ar o m l o t t e r k ö l c s ü ,n a g y és r e m é n y t e l e n s ó v á r g á s a d j a c i n i k u s , hitszegő, d em é g i s e l v h ü ál­t a r t a l m á té sb e n s ő tüzét. A s z a b a d , l a m f é r f i n e k b o n y o l u l t lelki a l k a t á t f e l s z a b a d u l t és h a l a d ó s z e l l e m ű e m ­ oly s o k politikai m e g é r t é s s e l és m ű ­ b e r p á r , vészi g o n d d a lm a g y a r á z z a . ( R o b o ­ tos Imre)

u t á n ,

s u l y o s

végre

lelki g y ö t r e l m e k

m e g e g y e z i k a b b a n ,

h o g y a .p r o f e s s z o r e l c s á b i t j a fiatal é s e g é s z s é g e s s z o b a l á n y á t .Igyaz­

AZ I L L U Z I ÓA Z I R O D A L O M -

t á n ö r ö k b e f o g a d h a t e g y

törvényte­

y e r m e k e t , a k i az övé... A t é m a . h a s o n ­ len g g é s z e n pirandellói: P i r a n d e l l o t ö b b ló szociális a l a p o k b ó l a z o n o s v a g y e r e m e kn o v e l l á j á b a n d o l g o z z a fel a h a s o n l ó s z e l l e m if o r m á k (ideoló­ z e l l e m i é r z e l m e k s a testilét giák) s a r j a d n a k : Azt a zi r ó ik ö r t labilis s v á l t o z h a t a t l a n t ö r v é n y s z e r ű s é g e i n e k is, m e l y n e k Z i l a h yL a j o s e g y i k BAN. A z o n o sv a g y

„representativ m a n " j e , a z

a r c á t , sa p i r a n d e l l ó i s t i l u s o n is e g y k o r i h t r e m e gm i n d e n k o ra z osztályhely­ e m l é ­ á

o r o s z n a r o d n i k i m o z g a l o m r a

keztető p a r a s z t i m á d a t jellemzi. A

zet s u l y á n a k és f e l e l ő s s é g é n e k t u d a ­

i l a h y— b á r fölösleges k ü ­ „paraszt" a za z etnikai é r t e l e m b e n ta. H a Z i e m e l n i ,h o g y jeliemalkotó é s is ideális tipus, a k i a testi é s lelki lön k e g é s z s é g megtestesitője, a n é p i élet

jellemlátó m ű v é s z —

g y ö k e r e ó s fejlesztője,

r a n d e l l ó i a n

a n e m z e t i

oly k e v é s s é pi-

o l d o t t a m e g

t é m á j á t ,

n n a ké p a za z oka, h o g y illuziójá­ jövő. Mellette v a g yé p p vele s z e m ­ a a k á l d o z t a fel a j e l l e m f o r m á l á s b e n c s a k c s ö k e v é n yé s c s e n e v é s z n ű v é s z i kötelességét; h o g y ezuttal é r d e k c s o p o r t o k élik a m a g u k re­ m c s a kn a r o d n i k i s é m á k a t és n e m élő m é n y t e l e n ó s jövőtlen percéletét... m b e r e k e t adott. Az illuzióról, m i n t a lelki m a g a t a r ­ e tás e g ys a j á t o s f o r m á j á r ó l , é p p

a

T á r s a d a l o m t u d o m á n yl e g u t ó b b i s z á ­ m á b a n ir D é k á n y István,

a k i n e k

t á r s a d a l o m l é l e k t a n i m e g l á t á s a i é s

A z volt a cél, h o g y

n y i l v á n v a l ó

l e g y e n ad a r a b b a ns z e r e p l ő

m i n d e n

k ö z é p o s z t á l y b e l i testi-lelki gyökért e l e n s é g e , f e l h á b o r i t ó ö n z é s e ,

ciniz-

m u s a , s am á s i k , a pozitiv oldal: a h a an é z őm á r a z első,

p s z i c h o l ó ­

p a r a s z t o k ősi

t ö r v é n y e k e n é p ü l ő er­ giailag k i t ű n ő e n felépitett e l s ő fel­ kölcse: s z e m é r m e sb i z t o s s á g a , n y u ­ v o n á s u t á n el nem v e s z t e n é végér­ g o d t s a kellő p i l l a n a t b a n e r ő s z a k ­ v é n y e s e n a t ü r e l m é t s n e m l á t n á ra

is

k é s z á l l h a t a t o s s á g a . . . A m i t

a z t á nZ i l a h ye

cél,

ka", é r d e k é b e n véghezvitet a p a d o n—

egyre

e „sűritett logi­ s z i n ­

a

j e l l e m a l a k u l á st ü k r e ,h a n e mc s a ka köze. (Hort Dezső)

a z e g y e t e m i t a n á r , a k i

s z a v a k és

s z é p

TÁBOR BÉLA: A ZSIDÓSÁG KÉT UTJA. Metafizikai ta­

p r o f e s s z o r o s s z ó r a k o z o t t ­

s á gm ö g é rejti a h a t á r o z a t l a n s á g á t a

m e g d ö b b e n é s s e l ,

lesz a s z i n p a d , h a nem

a z e g y e n e s e n h á t b o r z o n ­ k ö n n y ű é s átlátszó p r o p a g a n d a e s z ­

gató. Ez

f o k o z ó d ó

h o g y mi

l é l e k b e t e g v á l l a l n i n e m t u d á s á t ,

a p ó s á r ab i z z a

n á c s o k egy

gyakorlati t r a g é d i á b a n .

ah á r o m n a p előtt T á b o rB é l a k ö n y v e t irt a z s i d ó s á g

m e g t ö r t é n t „dolog" eligazitását; e z

két utjáról. Történeti v o n a t k o z á s a i ­

a za p ó s , aki k i t ű n ő e nt u d j a , h o g y

n á l f o g v a s o km é l t á n y l á s t é r d e m e l ,

mi

a törvény,

még

d e h á r o m n a p u t á n d e gyakorlati m e g o l d á s o k a t n e m

o r v o s h o z

k ü l d i

h o g ya z t á nr ö g t ö n

a p á c i e n s t , t u d

találni.

O l y a ne m b e r irta —

m i h e l y t A n n a m o n d j a ö n m a g á r ó l ,

( S i m a A n n aa zÉ d e sA n n á k fajtá­

b a n ,

aki „ h i s z

a b ­

h o g ym i n d a z ,a m ié r t é k v a n

jából) n e ma d j a a l e e n d ő g y e r m e ­ b e n n e , e l v á l a s z t h a t a t l a n attól a ket­ két, d i c s h i m n u s z tz e n g j e n a z a n y a ­ tős ténytől, h o g yő ságról;

e za t ö r v é n y e sé s m ű v e l t dó;

m a g y a r és zsi­

s h aa k á rm a g y a r s á g á t , a k á r

feleség, a k ih á l á r ó lé s tisztességről z s i d ó s á g á t e g y pillanatra is felad­ p r é d i k á l a zőt a n á c s á r a , elcsábitott n á ,m i n d e ne m b e r ié r t é k é t elveszte­ s z o b a l á n y n a k ,

h o g ya k ö v e t k e z ő

né,

t e h á t nem

é r d e m e l n é meg,

h o g y

p i l l a n a t b a nk i p a r a n c s o l j a a h á z á b ó l éljen". M á re z e n i d é z e t b ő l sejthet­ a l e á n y a n y á t é sa r r a k é n y s z e r i t s e , jük, h o g y o t t h a g y j a „ m é h e

h o g ya z

a k i h e za p r o f e s s z o ru rm i n d e n „tör- ja m e g o l d a n i , ami v é n y a d t a "

jogát egy

g e d m é n y

n é l k ü l " ,

„jottányi e n ­ é r v é n y e s i t e n i

a k a r j a ( m e r t ap r o f e s s z o r u r rög­ t ö n

„közjegyzőileg"

s z ü l e t e n d ő

g y e r m e k e t

m i n d e nv a g y o n á t , meg

a d o p t á l t a

hetetlen, fajjal

a ket.

s ráiratta

n e m f e l e d k e z v e

p e r s z e arról s e m , h o g y a való jogáról)... —

ritett

logika

együtt, h a nem

nem,

m é g a k k o r

ez

s z e f ü g g é s n é l k ü l b e b e s u r r a n ód u s ­ ö z v e g ySacyb á r ó n ő t , aki j o b b a n

m o n d v a a u t ó z i ka zo l a s z o r s z á g u t a ­ k o n ,

nem

e m l é k s z i k arra, h o g y a

g y e r m e k e i c s e c s e m ő k is voltak

s

b á r a p r o f e s s z o r f e l e s é g é n e k j ó b a rátnője, m i n d e n tőle telhetőt m e g ­ tesz, h o g y e l c s á b i t s a a professzort... E b b ő l a nem

is

a z o n o s i t j u k . T. B . V á d a k : 1.)

p o n t o s a n

ellenvetése­

az s i d ó s á g i d e g e n a

z s i d ó s á g elfoglalta a g a z d a s á g i p o ­ ziciókat.

Ellenvetés:

a z s i d ó s á g

faj, h a n e m vallás.

a s ü ­

s z á m i t j u k a t á r s a ­

h ó n a p o k a t tölt F i r e n z é b e n ,

a k k o r is le­

e l e m a m a g y a r s á g t e s t é b e n , 2.)

T.

is s o k

s á g h o za zi d ő n k é n té sm i n d e n ö s z g a z d a g és

még

h a a zsidóvallást a z s i d ó

felvetiti a v á d a k a t és

l e á n y a n y á t l e m o n d a s s aa g y e r m e k ­ nem hez

e l m é r g e s e d e t t faji

m a g z a t á t " , k é r d é s tő m a g ais faji a l a p o n a k a r ­

éjsötét, h a n e m piaci

B.

nem

ért egyet e z e n ellenve­

téssel. M i v e lm a g á t a ze m b e r i fajt a legvégső s z e l l e m i v a l ó s á g n a k zi,

ér­

a zam e g g y ő z ő d é s e , h o g y a faj­

n a kd ö n t ő s z e r e p ev a n a teljes beri k i a l a k u l á s á b a n .A rinte

v é g s ő

em­

fajiság sze­

közvetitő a történeti

e m b e ré sa s z e l l e m közt, á m d e ha ezt

a

tételt, m i n t v é g s ő elvet még

is f o g a d n ó k , am e g o l d á s b a n ez igazit el.

Az

e m b e r i t á r s a d a l o mk e ­

l e t k e z é s é n e k v é g s ő elve p e n sem

el sem

biztositja a mai

s e m m i k é p ­ ellentétek

m e g f e j t é s é t . T. B. j o g o s a nu t a l ar­ kel­ ra, h o g y a fajiság p r o b l é m á j a a l e n e c s a k a n n á l e r ő s e b b e nk i d o m b o ­ m a it ö r t é n e l m iv á l t o z á s o k b a nn a g y r o d n i aa m á s i k o l d a l e r k ö l c s é n e k — s z e r e p e t játszik, d e elfelejti m e g k ö z h e l y e k k e l s z ü r k eh á t t é r b ő l

b é lehet fajilag m e g o l d á s t találni, vizsgálni: n e m s z á m i t ee t a b e n a je­ e r ta k i k ak é r d é s t m e s t e r s é g e s e n m i n t m

l e n s é g b e na p r o b l é m at ö b b e t , m a g a a fajiság t é n y e ? A

faj:

m e g t e r e m t e t t é k ,a k i kan e m z e t i fo­

m u l t k ö z ö s s é g— m o n d j a

T. B. s m e g f e l e d k e z i k arról, h o g y ­

g a l m a t faji t a r t a l o m m a l telitették —

m e g n y u g t a t ó

h aa zidőé sh e l yö s s z e k ö t ő k a p c s as e m találtak.

m e g o l d á s t a z o k

T. B.

azt k í v á n j a ,

m e g l a z u l , k e v é sm a r a df e n n a

k ö ­ h o g ya z s i d ó k „letétnek" t e k i n t s é k z ö s s é g b ő l , főleg, n aa n y e l v k ö z ö s s é g a g a z d a s á g o tsa d j á k v i s s z aa m a ­ is e l h o m á l y o s u l t ,a m ia m a g y a r o r ­ g y a r s á g n a k .Ámdeh a a z iró elis­ szági z s i d ó s á g n á l nyilvánvaló. A m e r é s e szerint is a z s i d ó k n é l k ü l m a g y a r n y e l v a z o n b a n , m i n t u j M a g y a r o r s z á g o ne g é s z e na z „idege­ a n y a n y e l y , u jk ö z ö s s é g e t v a g y h o g yn e k " vették v o l n ak e z ü k b ea g a z d a ­ T. B. t e r m i n o l ó g i á j á th a s z n á l j a m — ságot, jelenleg is n e m a z i d e g e n e k ­ u jt i t o k k ö z ö s s é g e t teremtett é s t é n yn e kk e d v e z n e ee zav i s s z a a d á s — az, (akár e l i s m e r ie z th i v a t a l o s a n a m a g y a r s á g

m á r h a a d o l g o t igy le l e h e t n e egy­

v a g y zsidóság), h o g y

s z e r ü s i t e n i .H a a g y ő z ő f a j n a k fajie n n e k a zu jk ö z ö s s é g n e k a z s i d ó s á gs á g a n e mh o ze k é r d é s b e n m e g o l ­ i n k á b b tagja, m i n ta r é g i n e k . T. B. azt állitja,

d á s t , a legyőzött faj á l d o z a t k é s z s é ­

e m h o z h a t . h o g y a r e f o r m ge s

k o r s z a ku t á nam a g y a r s á g n a ke z a

A m a g y a r s á g szociális céljaira m e l y d o l g o z z é ka z s i d ó s á g — e z t k i v á n j a a k a r j a T. B .E d d i gs e m lehetett m á s k é p .

m á s o d i k g a z d a s á g i l e n d ü l e t e , a

g a z d a s á g o t

m u n k á v á

e m e l n i , holott a z s i d ó s á g n a k a gaz­ D e e zm i n d e n m a g y a r l a k o s n a k kö­ d a s á g i é l e t b e való t ú l s á g o s b e k a p ­ telessége volt. A t ö r v é n y ,a z alkot­ c s o l ó d á s a

—

a s z e l l e m e l á r u l á s a

m á n y o s s á g é sa k ö z s z e l l e m m e g a z következik, s e m e n g e d t e v o l n a , h o g y m á s k é p le­ h o g ya z s i d ó s á g am a ih e l y z e t b e n gyen. E zn e m speciális z s i d ó köte­ volt.

E b b ő lt e h á t

„kitaláljon"

ag a z d a s á g b ó l

s e n ­ lesség. N e m a k a r j u k T. B . ta s z k o -

g e d j e v i s s z a ezt a teret a m a g y a r ­

l a s z t i k u s érvelés u t j á n követni, E g y e t l e n ú t ez T. B. sze ­ c s a k f u t ó l a g e m l í t j ü km e g a z alter­ rint a z s i d ó s á gs z á m á r a ,a z á l d o z a t nativát, a m i t az s i d ó s á g r ó l m o n d : s á g n a k . —

ú t j a , m i ga m á s i k :

a k a t a s z t r ó f a

útja. A n a l i t i k u se l m é v e l a civilizációt

„ n e m l e h e t jó m a g y a r , h an e m jó z s i d ós n e m l e h e t jó zsidó, h a n e m jő m a g y a r " . A faj, m i n t elméletileg

m i n d i g s z e m b e l e h e t állitani a szel­ s z ű k elhatárolás, é p ú g y n e m kvali­ k e r e s k e ­ fikálja a ze m b e r t ,m i n t a n e m z e t , d e l e m ,ag a z d a s á g ,m i n t gyakorlati a z e l m é l e t i l l e g t á g a b b m e g h a t á r o l t l e m m u n k á j á v a l , t e h á t a

é s h a s z n o t h a j t ó m u n k a is ellentét­ s á gé sn e m kvalifikálhatja a vallás b e n állhat a tiszta s z e l l e m követei­ s e m , a m e l y p e d i gal e g t á g a b b e l h a m é n y e i v e l .B eh a e z — egyik faj­ tároltságot jelenti. H o g ya k e r e s z n á l igaz, a m á s i k n á l is az. S h a —

t é n y s é gé p p e naz s i d óv a l l á s b ó l ki­

a m i t n e ml e h e t k é t s é g b e v o n n i , a

v á l v a teremtett m e g egy u j civili­

g a z d a s á gé sk e r e s k e d e l e mn a g y o n

zációt —

e zé p p e n a faji elhatáro­ k e v é s s év a ná t h a t v a„ a szellemtől" lás t a g a d á s a volt. S h a m o s t , Kr. u. — ezért s e m m i e s e t r es e m l e h e t a c s a k n e m k é t e z e ré r v v e l s aG o b i z s i d ó s á g o t ,m i n t fajt v o n n i felelős­ n e a u t u d o m á n y o s fajelmélete u t á n ségre. Történeti m a g y a r á z a t o t k e ­ n e me g é s z e nk i l e n cé v t i z e d d e l u j r a r e s h e t ü n k é s t a l á l h a t u n k arra, h o g y a fajiság a l a p j á n a k a r u n k b e r e n ­ a d i a s p o r a z s i d ó s á g a m i é r t volt d e z k e d n i ,e zé p p e no l y a n irracioná­ k é n y t e l e n t ú l n y o m ó a n a g a z d a s á g i lis h a a győző, m i n t h a a legyőzött d o l g o k k a l foglalkozni s h a ezt a f a j o k hirdetik. k é n y t e l e n s é g e t m e g á l l a p i t j u k ) , m e g S h o g y a m a g y a r o r s z á g i prolék é r d e z h e t j ü k , h o g y a n lehet m a e n ­ m á r av i s s z a t é r j ü n k , s e ma m a g y a r n e ka ze g y o l d a l ú s á g n a k véget vet­ hivatalos felfogás v a g y közvéleni. E k é r d é s r e a z o n b a n a n n á l k e v é s ­ m é n y , s e m T á b o r B é l a n e m felel rá:

e l y m ű s e l y e m g y á r g y á r t m á n y a i t h o l d o l g o z h a t n a kh á t az s i d ó k , h a m j á n l ó r e k l á m c i k k , a k á r s z a k á c s ­ a g a z d a s á g i m u n k a t e r e t t e l j e s e n el­a ö n y v h ö z irt e l ő s z ő volt, a valójá­ h a g y j á k ? A szellemi, ipari m u n k a ­ k b a n k e s e r n y é s é sp ó z t a l a n iró h a ­ tér is el l é v é n z á r v a — m i l y e n t é r e n y a t é k á b a n h i á b a k e r e s n é n e k tár­ h o z z á km e gt e h á t ak i v á n t á l d o z a ­ g a s á g b a n f e l h a s z n á l h a t óa n y a g o t . tot? — A t á r s a d a l m i t e r m e l é s i b e n s t é n y l e g u t á n

a p l ó j a i n k á b ba m a g a s z á m á r a V a n n a k a h á b o r ú N s e b t é b e n felrótt e m l é k e z t e t ő , a

b a j o k

se z e k

M a g y a r o r s z á g o n is

e d i g a „ s z e l l e m e s " K a é r e z h e t ő k . Az e l l e n m o n d á s t a z o n ­ jegyzetek p i n t h y i r á s n a k a kivülálló s z á m á r a b a ne g yt á r s a d a l o m b a ns o h a s e m a z r s a kg y a k r a n érthetetlen m a g j a i . o k o z z a , h o g y e g y i k n é p r é t e g v a g y c o s z t á l ye g y o l d a l ú a n am á s i k javára

Az i r o d a l m i k a r r i k a t u r á k k a l in­ h o g ye g y e s n é p - d u l óK a r i n t h y a k i t t a l á n a m é l y ­ r é t e g e ks e m p r o d u k t i vm u n k a a l k a l ­ s é g e k felé való o l t h a t a t l a n v á g y a ­

p r o d u k á lv a g y az,

m á h o z , s e m m e g é l h e t é s h e z n e m jut -o k z á s s o d o r tah u m o r pártjaira, re­ n a k .A t á r s a d a l m a k ( h a a primitív z i g n á l t a n s z á m o lb e egyik feljegy­ a l a k u l á s faji a l a p o n történhetett is)z é s é b e n : „Ugy h a s z n á l n a k e n g e m , nem faji a l a p o n fejlődtek, ( a u t o k -m i n t a k r u m p l i t e l ő s z ö r E u r ó p á ­ ratia, h i e r a r c h i a , h ű b é r i s é g , l i z m u s , l i b e r a l i z m u s , —

f e u d a ­ b a n—

k a p i t a l i z m u s

m ik ö z e volt m i n d e n n e k a faji­

v i r á g o m a té s g y ü m ö l c s ö m e t

( h u m o r , vicc) tépik, m ó t (filozófiámat)

a g y ö k é r g u ­

e l d o b j á k " . E z

s á g h o z ?!) s e b i b ő lk ö v e t k e z i k , h o g ya z „ e n c i k l o p e d i s t a "K a r i n t h y bele­ a z ellentéteket s e ma m a i g y ő z ő k , n y u g v á s a ) ,a k i a 1 9 .s z á z a d t e r m é ­ s e ma m a i legyőzöttek faji a l a p o n

s z e t t u d o m á n y o s g o n d o l k o d á s á n a k m e r t a z t u d a t o s é s h ü folytatója k i v á n t lel­ ilyen m e g o l d á s a n a k r o n i z m u s a c s a kni. T a l á nP e s t s z e l l e m ié s fizikai b e l á t h a t a t l a n u t v e s z t ő b e vezetne. k ö r n y e z e t e , t a l á n lelki k o n s t i t u m e g o l d a n i

n e m fogják,

( B a b Imre)

ciója k ö v e t k e z t é b e n , s o h a e g y

pil­

l a n a t r a ki n e m z ö k k e n t e b b ő l a sze­

K

A R I N T H Y

F R I G Y E S KI­

A D A T L A N N A P L Ó J A . A z

esszéiró, a k i m a j d é r t é k e l n ia k a r j a K a r i n t h ym u n k á j á t é s m e g

a k a r j a

állapitani h e l y é t a m a g y a r

i r o d a ­

l o m b a n ,

k i a d a t l a n „ n a p l ó j á b ó l "

„levelezéséből" k a p a z iró

n e m s o k

a r c k é p é h e z .

e g y é b k é n t s e mn a p l ó , e m b e r

a

u j

é s

s z i n t

A n a p l ó literátus

u t ó k o r s z á m á r a irt n a p l ó i

é r t e l m é b e n a k ö z r e a d o t t levelezése is alig levelezés.

H a

repből. S h af a n t a s z t i k u m b a m e n e ­ k ü l t a zs e m egyéb,

m i n t ö s z t ö n ö s

m e g é r z é s e i d ő s z e r ü t l e n s é g é n e k . A m e c h a n i k u s logika,

a d o l g o k o k o ­

zati ö s s z e f ü g g é s é n e k u t ó p i á i g v a g y n e v e t s é g e s s é g i g való h a j t á s a ,

m e l y

K a r i n t h y irásait jellemzi, m i n d e n ­ n e k a t e r m é s z e t t u d o m á n y o s d o l k o d á s m ó d n a k

g o n ­

k ö v e t k e z m é n y e i .

T á r s a d a l m i k é r d é s e k

alig

kelték s a j á t m a g á n é s a s a j á t

é r d e ­ b ő ­

m é g i s u g y

r é n é r e z h e t őf e r d e s á g e k e m kivül. A é r e z z ü k ,hogyn e m ü t el, s ő t kifeje­s z e m p o n t a z o n b a n , m e l y b ő l a tár­ zetten beleillik a K a r i n t h y o e u v r e - s a d a l m a t n é z t e af e j l ő d é s s z e m ­ be, a z főleg azért v a n ,m e r ta k ö z ­p o n t j a volt. M i n d e ni r á s á b a na k ö r ­ t u d o m á s u l a gá l l a n d ó a n zilált p é n z ­ nyezet, a világ é st á r s a d a l o m je­ ü g y iv i s z o n y o kk ö z ö t t élő K a r i n t h y , lenlegi f o r m á i n a k e s e t l e g e s s é g é r e elforgácsolt i r o d a l m i m ü k ö d é s é t ő l m u t a t o t t rá... S azzal, h o g y k i m o n ­ eltekintve, k i s s ém e g f é s ü l v e u g y a n ,

d a t l a n u lé ss z ü n t e l e n ü l azt b i z o n y ­ d e m a g a is k i a d t am á rk o r á b b i n o ­ gatta, h o g y a d o l g o k jelenlegi ál­ t e s z e i n e k t a r t a l m á t (Notesz.). l a p o t a p u s z t á n véletlen, c á f o l t a Az u r v e z e t ő k é s z s u r f i u ka z o n ­ b a n ,

K a r i n t h y

l e g h ü b b olvasói,

m i n d a z o k a t ,

a k i k é sm i n d e n t , a m i

v i l á g u n k a té st á r s a d a l m u n k a t , m i n t

e g y e t l e n l e h e t ő s é g e t , g y a k r a n m i n t s z e l l e m e s s é g e i n e k ö n k é n t e s é s lel­ z elszigetelhető t á r s a d a l m a k leg­ k e sn é p s z e r ü s i t ő i , a k i km i n d e n irá­ a j o b b i k á t p r ó b á l t a feltüntetni. S h a sát s z o r o n g v a lesték, a k á r vala­

irótársai é s a t á r s a d a l o m ö n t u d a t l a ­ h á r o mé v s z á z a d n u lt e r m e t t e az a p o l ó g i á k a t , ő tu­ d a t o s a n t a g a d o t t a

i r o d a l m i k ö z t u d a ­

t á n a kh e l y e s l é s e erősitette m e g . D e

m e g n e v e t t e t é s ,

R a c i n e a m a g ak o r á n a k s e m volt m ó d s z e ­ m o s t o h a g y e r m e k e ; n a g y s á g á t fél­ rével. H o g yj o b b a t n e m m u t a t o t t ? ték, e l i s m e r t é k és irigyelték. „ A z

a n e v e t s é g e s s é g közvetett

Af e j l ő d é s b e n , a ze m b e r fölé helye­ Athalieért o d a a d n á m al e g f é n y e s e b b zett f e j l ő d é s b e n s g y a k r a n a z e m ­ haditetteket", — m o n d o t t a N a g y b e r a k a r a t a e l l e n é r eh a t ó fejlődés­ Frigyes, a királyi s z n o b . P á l y á j a b e n való hit a k a d á l y o z t ae b b e n el­ m é g s e m volt zavartalan. Sikerei s ő s o r b a n . S h an é h a , m i n ta z E z e r ­l t e j é b e n a k é n y e s k e d ő s z a l o n o k a r c u lélek T e l m aT i t u s z á b a n m é g i s c s e l s z ö v é n y e i elől sértett m a g á n y ­ előtérbe k e r ü l m o r a l i t á s a , ez c s a k a zb a , m a j d m i k o r f e l é b r e d n e k b e n n e ö r ö ke m b e r in e v é b e n történik. S o h a j a n z e n i s t a n e v e l é s é n e k e m l é k e i , ve­ közvetlenül. H á b o r ú e l l e n e s s é g e is

a zeklő lélekkel a Port-Royal a p á t ­ s e b e z h e t e t l e n T e l m a Titusz u t ó p i á ­ s á g b av o n u l .Ö r e gn a p j a i r a a kirá­ j á b a n b o n t a k o z i k ki, s z é l e s ü l é s lyi k e g y is e l f o r d u l tőle. Az u t ó k o r

m é l y ü l a h u m a n i z m u se l s ő é s leg- itélete a z o n b a nC o r n e i l l e é s Moliét ö r h e t e t l e n e b b k é p v i s e l ő i n e k k i s s é re, a N a g yS z á z a dm á s i k két szin­ p á t o s z o s , i s t e n ü l ő h a n g j á h o z . p a d i l á n g e l m é j e mellé, s ő tn e m egy­ K é t s é g t e l e n ü l

egyike volt a k o r

l e g n é r p s z e r ü b b i r ó i n a k . A z

áligazsá-

g o k é sá l b ö l c s e s é g e k h u m o r b a c s o ­ m a g o l tn e v e t s é g e s s é tétele olvasói

s z e r f ö l é j ü k helyezte. rátja,

(Atyai

b a ­

B o i l e a u ,b á rm i n d e n t e l k ö v e t

elismertetéséért, M o l i é r e m e l l é

m é g h a b o z i k őt

állitani).

k ö z és o d o r t m i n d e n k i t ,a k i

b i z o n y ­ Af r a n c i a k l a s s z i k u s tragédiát a t a l a n u l és h a b o z v au g y a n ,d e vala­ s p a n y o l o sg r a n d e z á j u , l e n d ü l e t e s é s m i m á s , v a l a m ij o b b u t á n kutatot t. h ő s i C o r n e i l l e t e r e m t i m e g m e r é s z H o g yK a r i n t h yc s a kah a z u g s á g é s alapvetéssel, ifjukori r e m e k é b e n , a i g a z s á g t a l a n s á gm e g m u t a t á s á i g ve­ C i d b e n . Az a g g k o r h a n y a t l á s a a z o n ­ a zm ó d s z e r é b ő l ö n ­ b a na k ö n n y e b b m e g o l d á s o k i r á n y á ­

zethette őket,

k é n t következik. A virággal é s g y ü ­a csalja. A b z é r z é s e k és s z e n v e d é ­ m ö l c c s e la z o n b a n v a l a m ik e v é s gyö­ l y e k d r á m á j á t f á r a d h a t a t l a n retori­ k é r g u m ó t m é g i s c s a k k é n y t e l e n e k kával és a k ü l s őb o n y o d a l m a k h a l ­ voltak b e v e n n i , v a l a m is z e b bé s va­ m o z á s á v a l helyettesiti. E k k o r vir­ i g a z a b bu t á n i v á g y a k o z á s t , r a d fel a z ifju R a c i n e n a p j a . A

l a m i

a m i tK a r i n t h yp r ó z á b a né s v e r s b e n , f r a n c i a k l a s s z i k u s tragédiátőviszi h u m o r o s a nó sk o m o l y a n e g y e t l e n d i a d a l r aé s ő r u h á z z a fel E u r ó p a pillanatra s e ms z ü n t m e g

h i r d e t n i legelső s z i n p a d á t a g ö r ö g tökéle­ h a ­ t e s s é g szellemével. A h a l á l aó t a el­ mis..." (Kovács Katona tJenő) elt k é t é v s z á z a d b a nm é gc s a k si­ a „ k o r b a n ,

m e l y n e k m é r l e g e

k e r e s u t á n z ó i s e m a k a d n a k . A m i n ­ d e n m ű f a j b a n p a r á d é z ó , u n i v e r z á ­ RACINE. Franciaország leglis Voltaire is h a s z t a l a n vágyott n a g y o b b t r a g i k u s költő­ je,

R a c i n e n e v é t irta

e s z t e n d ő fölé

r ö k é b e . Af r a n c i a s z i n p a d o nm i n d ­ a z 1 9 3 9 e s ö m á i g s e n k i s e m m u l t a felül.

é sn a g yf é n n y e l k é ­

*

s z ü l tm e g ü n n e p e l n i a költő születé­ s é n e k 3 0 0 . évfordulóját. Az ü n n e p ­

Az a k l a s s z i k u s m ű v é s z e t , m e l y

lés a z o n b a n t r a g i k u s a n f é l b e s z a ­ a f r a n c i a s z e l l e m i s é g é sa f r a n c i a kadt. A h á b o r ú letörülte a z é v h o m ­ jel leg m á i g is i r á n y a d ó m e g n y i l a t ­ lokáról a költő n e v é t é sa m a g a k o z á s a ,aN a p k i r á l y u r a l k o d á s á n a k gyűlöletes n e v é t irta a h e l y é b e . „A f r a n c i a s z i n p a d d i c s ő s é g e c s o d á j a " —

f é n y é b e n b o n t a k o z i k ki. R a c i n e k o ­ á b a n é s r

F r a n c i a o r s z á g E u r ó p a

é l é n

irta e g y a r c m á s a alá a z jár, XIV. Lajos e g y erős, k ö z p o n t o ­

ó v a t o sB o i l e a u ,a f r a n c i a P a r n a s z -

sitott, fejlődő é sh ó d i t á s o k k a l gya­

s z u ss z e r e t e t r e m é l t ó t ö r v é n y h o z ó -

r a p o d ó F r a n c i a o r s z á g u r a , a z i r o d a ­

z s a r n o k a .B o i l e a u e hizelgő itéletét

l o mé sa m ű v é s z e t e k pártfogója.

A

k i k n e mé r e z t e k z s e n i j ü k b e n p o m p á z óu d v a r i élet, a s z a l o n o k ki­ volt, a r ő t és b ő s é g e t ,h o g ya n é z ő t a s z i n h á zn é p - elég e

f i n o m u l t s z e l l e m e ,

t f e l v o n á s o n k e r e s z t ü l l e k ö s s é k s z e r ű s é g e ,a m ű v é s z e té sa z i r o d a ­ ö g y e g y s z e r űc s e l e k m é n n y e l , a m e ­ l o mm e g b e c s ü l é s ea f é n y e s t e h e t s é ­ e e m tart f e n n m á s , m i n t a g e k g é s z seregét ö s z t ö n z i a l k o t á s ­ lyet n s z e n v e d é l y e kh e v e ,a zé r z é s e k s z é p ­ Irók é sm ű v é s z e k e g y m á s s a l s é g e s a kifejezés e l e g á n c i á j a " . v e r s e n g v e t e r e m t i km e g e g y hierar­ * c h i k u s k o rs z i g o r up o m p á j u , fegyel­

ra.

m e z e t té sé s z é l v űm ű v é s z e t é n e k s a ­

R a c i n eas z e r e l m is z e n v e d é l y , a játos stilusát. A s z é p é s igaz k u l t u ­ n ő i lélek költője. A n d r o m a q u e , B é s z á b a n élő r a c i o n a l i s t as z e l l e m ű iro­ rénice, P h e d r a felejthetetlen a l a k ­ d a l o m

a z a n t i k m i n t á k h o z igyek­ jai a zé r z é s e k d i l e m m á j á b a n ver­ E n n e ka z a n t i k g ő d ő , a s z e n v e d é l yv i h a r á b a k e r ü l t

s z i kf e l e m e l k e d n i . p é l d á k o n

c s ü g g ő

i r o d a l o m n a k a

n ő n e k . L e l k i k ü z d e l m ü k b ő l , szerel­ a m i d ő n m e sv i a s k o d á s u k b ó l ,k e g y e t l e n p á r ­ h ű s é g e s t a n i t v á n y á n a k h a r c u k b ó l a z „ ö r ö k a s s z o n y i " for­

s z e l l e m é t fejezi ki R a c i n e , E u r i p i d e s

vallja m a g á t . R a c i n e n e m a kerete ­ r ós z e l ec s a p m e g . R a c i n e kérlelhe­ ket szétvető, s z a b á l y o k a t felboritó tetlen nyiltsággal m u t a t j a m e g a z l á n g e l m e .N e m c s a kh o g ye l f o g a d j a

„ é r z e l m e kz ű r z a v a r á t " , a lélek két-

ak l a s s z i k u st r a g é d i as z i g o r ú tör­

lakiságát, a s z e n v e d é l y e kh a r c á t , —

vényeit s a k o r nyelvi k o n v e n c i ó i t , s e za za n t i km e z t e l e n s é g az, a m i t h a n e mm é g tetézi is a n e h é z s é g e ­ t r a g é d i á i b a n oly m o d e r n n e k é r z ü n k . ket, s h al e h e t m é g s z i g o r ú b b tör­ M i n d e za z o n b a nt u l s á g o s a n m e r é s z v é n y e k e t s z a bö n m a g á n a k . M i n d e n volt a k o r a b e l i k é n y e s k e d ő k n e k . h e n y e k ö n n y i t é s t , kélt

b o n y o d a l m a t

m i n d e n m e s t e r ­ H i á b a volt a f o r m a d i s z t e l e n ele­ v i s s z a u t a s i t s g á n c i á j a , an y e l v eltökélt választé­

e g y e d ü l a lélektani i g a z s á g erejére k o s s á g a , a k é n y e s k e d ő k n y e r s n e k t á m a s z k o d i k . A b b a n a k e r e s z t ü l ­ találták. A k é n y e s k e d ő ké s C o r n e i l k a s u lh i e r a r c h i k u sk o r b a n R a c i n e le p á r t j á n a k e p é s kritikái jóideig n e m is g o n d o l h a t o t t ak e r e t e k le­

n e mé r t e k fel R a c i n e

r o m b o l á s á r a ,s e g y s z e r r e h a j l é k o n y

B o u i l l o n é s m e g n e m a l k u v ó z s e n i j ea f o r m a a z o n b a n , s z i g o r úf e g y e l m é b e n saf e l a d a t n e ­

o k o z z a ,

h e r c e g n ő m e l ya

d i c s ő s é g é h e z . c s e l s z ö v é n y e

P h e d r a b u k á s á t

s z i v e n találja R a c i n e t ,a

h é z s é g é b e n lelte ö r ö m é t . M ű v é s z e t e b á r n e m s o k á r a m e g é r i a P h e d r a é p p e n a m é r t é k , at a p i n t a ts a z d i a d a l á t , a tragédiaköltő t ö b b m i n t a n y a g o n vett d i a d a lc s o d á j a .N e m egy évtizedre elhallgat. széttörni, h a n e m e l f o g a d n ia f o r m á t és r a g y o g ó é s f e g y e l m e z e t t szettel d i a d a l m a s k o d n i e b b e n látta

m ű v é ­

felette

—

R a c i n eam ű v é s z fel­

* A XVII. s z á z a d i f r a n c i a klasszi­ c i z m u s s z e l l e m é te g y b ü s z k e h a g y o ­

m á n yé s al e g j o b b a k m ü v é n végig­ a d a t á t .Őm a g a irja a B é r é n i c e elő­ h ú z ó d ó s z e l l e m i f o l y t o n o s s á g őrzi é s s z a v á b a n Corneille fölös b o n y o d a l ­ m a i r a célozva: v a l ó s z e r ű s é g

„A t r a g é d i á b a n

l a s s z i c i z m u s ragyo­ a örökiti át. A k g á s á t ar o m a n t i k a k ö z e le g y év­

k a pm e g . M á r m o s t

z á z a d o s d i a d a l m e n e t e s e m h o m á ­ v a l ó s z e r ű e ,h a e g y e t l e nn a p o n e g y s lyositotta el. A k l a s s z i c i z m u s b e l s ő c s o m ó o l y a nd o l o g történik, a m i h e ­ e g y e l m em e g f e l e l a f r a n c i a s z e l l e m tek alatt is alig e s h e t i k m e g ? V a n ­f z i l á r d a n racionalista a l k a t á n a k . n a k ,a k i ka z t tartják, h o g ya z egy­ s E za m a g y a r á z a t a , h o g y R a c i n e s z e r ű s é ga t a l á l é k o n y s á gh i á n y á r a ű v ea f r a n c i a i r o d a i a m b a nm a is vall. E z e k elfelejtik, h o g y é p p ellen­m é l d a a d ó és e l e v e nh a t á s u . A régi­ k e z ő l e gat a l á l é k o n y s á ga b b a n m u ­ p k b e n s z a k a d a t l a n u l „ u j táplálé­ h o g ys e m m i b ő l te­ e o k r a " lelő m o d e r nf r a n c i a érzé­ r e m t ü n kv a l a m i té sh o g ya b o n y o ­ k e n y s é g egyre u js z é p s é g e k e t f e d e z d a l m a i k h a l m o z á s a m i n d e n i d ő b e n k tatkozik m e g ,

a z o k n a k

e n n e . AP h e d r a n é m e l y s o r á t ak ö l t ő k n e k a m e n e d é k e fel b a „tiszta költészet"i n y e n c e ir a j o n g -

va és á t s z e l l e m ü l t e n ,m i n t a legdal- a z „időtlen" m a g y a r o k k a lé s idét­ l a m o s a b bf r a n c i a v e r s s o r o k a t idéz­ len p r o g r a m a t i z á l á s o k k a l z s u f o l t getik. (Korvin S á n d o r ) Kolozsvár. A z igaz, h o g y j o b b a n o d a kell figyelni rá. V e r s e i g e n h a l k é si g e nt ö r é k e n y .N e m is i g e n m a i H O R V Á T H IMRE: A D J ,KERTEMT Ö B B V I R Á G O T . m ó d ú , s es z ó b a n ,s et á r g y b a n . N e m transzilvanista, n e mn é p i e s . M i n t a ­ s o k a ni r n a k m a itt Er­ é p e i se m a é l n e k . M a g á n y o s , félel­ d é l y b e ns m á rm á rt ö b b k ö n y v je­ k e k k e l teli, é r z é k e n y : a vers-litel e n i k m e g ,m i n ta m e n n y i t — e r ő n k ­ m Tényleg:

h ö z m é r t e n—

v á r u n k . Ám, a k i k r e

az i l y e s m i é b e r n y i l v á n t a r t á s a h á ­

r á t o r o km a m á r ritka fajtából. Tü­ n ő d ő ,

h a n g u l a t o s , s z i m b o l u m o k r a

a m i n d e z n é m i l e g k o r s z e ­ m i n t h an e m v e z e t n é k a kellő hajló. S m rütlen, S e m m i e s e t r e s e „költői". lelkiismerettel a leltárt. S z á m o s z é r ta z u t á n H o r v á t h p o é t a . Sm e r t k ö n y v és e m b e r s i k k a d el u. n. iro­ E rul,

e m átal az ö r ö k régi p o é t a i d a l m i f ó r u m a i n k előtt, m e l y e k szin­ ez: — n k e l l é k e k k e l d o l g o z n i se z e k e t a z a z o k a t , a k i k

te é s z r es e m v e s z i k

K o l o z s v á r o n kivül, a „ v i d é k e n "

d o n s á g o k a t legfeljebb f a n y a re s z ir­ ó m é l k e d é s e ső s z i n t e szive oltja ujjá.

n a k és é l n e k . N e má l l a t j u k (egyelő­

e m c s o d a igy, h ak o r á n t s e m láng, re!), h a g yc s o d á kh a m v a d t a k v o l n a N e kitartó, b ő o l a j ú m é c s e s . V e r s e i el a zi n d o k o l a t l a n k o l o z s v á r i f ö l é n y d ö r ü lu g y is s ü l y e d el a világ olva­ é sk ö z ö n y k ö v e t k e z t é b e n ,d em é g a k á s u k k ö z b e n , m i n tas z o b a k ö z e p é ­ h a m u alatt lapitó s z a k r a is l á n g o t s é c s e s k ö r ü la t á r g y a k - Kö­ vet — h a szitják. N e f i n n y á s k o d ­ re tett m ö s k ö r ü ls e m m i s e m él, c s a ka m é ­ j u n k tehát, h a a „vidéki" n y o m d á k r c s e s lobog. Ám ez a h a l k l o b o g á s is

s i r a l m a s izlését t a n u s i t ó kezdetle­ ges

kiállitású

k ö n y v e kk e r ü l n e k

élet.

E z e k b e nap a s z t e l

realitású,

e r s e k b e n e g y e m b e r él a átpoetizált v h s é g e i v e la „ b u s , m i n y o m d á i n k izlése s es o k k a l n e ­ szája, szive, lelke é á n á t i földön"... S a h h o z , h o g y szit­ veltebb, h a n e m m e r te z e k k ö z t ab az i m b o l y g ó lángját, k i v á n h a r a g a c s o s , d r ó t o sk a r t o n o k b a kötött, sük t u n k e t ö b b e t ?B i z o n y v e g y é k a z o k e l s őn a p avitt p a p i r u k ö n y v e k b ő l a g y s á g o s , s z ó l a m o k ­ n é h a l á n gc s a p ki. M i n t pl. a v á r a -a kolozsvári n e l é n ks n e m c s u p á n azért, m e r t

r o d a l m i„ f ó r u m o k " észre. di H o r v á t h I m r ek i c s i n y k ö n y v é b ő l , kal bélelt i G.) a m i t b i z o n y é s z r e v e h e t e t t v o l n a e z (G.

A LONDONI CITY óriási szerepet játszik Angliában. Ha másországokban a bankok lényegében szolgái és jobbkezei a gazdasági életnek, úgy Angliában a szerepük nagyobb. Ezeken kivül van még égy sajátos feladatuk. Anglia nem csupán a maga munkájából él. Nagy vagyona külföldre való kikölcsönzése, illetve az ezért járó kamat és egyéb jövedelmek következtében, más nemzetek munká­ jának egy részét is a maga aratásaként könyvelheti él. Az angol ipar, mezőgazdaság és hajózás mellett az idegen országok kamat­ termése is a rendelkezésére áll s ezt a termést tárolják a londoni City bankházai. Ők őrzik azt a pénzt, amit Anglia e l v i t a t h a t a l a n ipari fölényével a világban keres; náluk fekszik az angol nép meg­ takaritott pénze s mert az ilyen pénzügyi központnak nagy a von­ zóereje a City páncélszekrényeiben huzódik meg a világ megtaka­ ritott pénzének jó része is. Mindezeket a pénzeket azután a City bankárjai hosszú és rövid lejáratra kikölcsönzik. Az ebből a müve­ letből előálló különféle jövedelmekből a City 1928/29-ben 65 millió fontot vett be. S ez a szám korántsem becslés, hanem az angol ke­ reskedelmi minisztérium hivatalos adata.