A nagykőrösi református gyülekezet pünkösdi hírlevele XIV. évfolyam, 5. szám; 2011. június Textus: Máté 28: 16-20 és ApCsel 1: 6-12
Elhangzott: Június 2-án, áldozócsütörtökön.
Kedves Testvérek!
J
ézus Krisztus a feltámadása után, mennybemenetele előtt többször megjelent a tanítványoknak. Ezeknek a megjelenéseknek egyrészt a tanítványok bátorítása, erősítése volt a célja. Hogy merjék elhinni: Jézus él, nem maradt a sírban, legyőzte a halált. A megjelenéseknek volt azonban ezen túl egy másik, nagyon fontos üzenete is, amelyről a felolvasott két igeszakasz szól. Ez az üzenet, amelyet Jézus a tanítványok lelkére köt még közvetlenül a mennybemenetele előtt is: az, hogy tanítványnak lenni nem azt jelenti, hogy én hiszek valamiben, vagy élek valamilyen elvek szerint, de ez megragad az életemben a magánügyek szintjén. Tanítványnak lenni mindig küldetés. Ez a tanítványi élet titka és lényege, és ami ennél kevesebb, az lehet vallásosság, de az nem tanítványság. Jézus a mennybemenetele előtt azt mondja a tanítványainak: eljön majd a Szentlélek, hogy megelevenítse bennetek mindazt az üzenetet, amely tőlem való. És amikor a Szentlélek leszáll rátok, akkor majd minden megváltozik. Nem tudjátok majd nem elmondani, szinte szétfeszít majd benneteket az üzenet, s kiárad belőletek a világra. És így váltok az én tanúimmá, az én követeimmé mindenhol, Jeruzsálemben, Júdeában, Samáriában, sőt, el egészen a föld végső határáig. A Máté evangéliumában leírt találkozás és kiküldetés kicsit olyan, mint egy utolsó pillanatfelvétel a tanítványok és Jézus közösségéből, mielőtt Ő testben eltávozik közülük. Mennybemenetel ünnepén nézzünk rá most közösen erre az utolsó pillanatfelvételre. Hogyan látjuk ezen a képen a tanítványokat? Hogyan kapják meg az életre szóló küldetésüket ott és akkor, hogyan nyernek felhatalmazást erre? És ezzel együtt: hogyan hatalmaz fel és küld ki a mennybe ment Úr minket is, mai tanítványait? Hogyan vannak jelen a tanítványok ott, Galileában, azon a hegyen, ahol Jézussal találkoznak? Így írja Máté: „Amikor meglátták Őt, leborultak előtte, pedig kétségek fogták el őket”. Kétségek, és a kétségek között is Jézus imádata, dicsőítése – valahol ez a keresztyén élet állandó dinamikája. Talán tapasztaljuk mi magunk is mind a két pólust a személyes életünkben. Kétségek – egyikünk számára sem ismeretlenek. Bár szívesen mutatjuk magunkat erősnek és magabiztosnak, a kétségek időről időre jönnek, ránk törnek. Akár úgy, hogy Isten felől bizonytalanodunk el, mert nem tudjuk összeegyeztetni azt, amit tudunk Istenről, és azt, amit tapasztalunk. Elbizonytalanodunk az Ő mindenhatóságában. Hiszen, ha mindenható, akkor miért hagyja, hogy olyan sokan ellenálljanak neki, hogy olyan sokat tagadják, gyalázzák a nevét… Elbizonytalanodunk a szeretetében
2011. június 12.
2
is. Olvasva az Ószövetség történeteit, amit első, vagy talán már sokadik hallásra is nehéz összeegyeztetni azzal az Istennel, akiről Jézus Krisztus az Ő Atyjaként és a mi Atyánkként beszél. És olvasva a mindennapok, az élet forgatókönyvében. Van egy nagyon jó barátnőm, aki egyetemistaként tért meg, a hite lángoló volt, szinte rajongó szeretettel beszélt Jézusról mindig. Aztán egy nap egy értelmetlen baleset következtében meghalt valaki, akit nagyon tisztelt és szeretett. És kétségek törtek rá, hiába volt erős és megalapozott a hite: ez az Isten vagy nem mindenható, vagy nem szeret. Mert egy mindenható és mindenek fölött szerető Istenről alkotott képbe ez nem fér bele. Amikor szembekerülünk az emberi élet nehéz és elhordozhatatlannak tűnő terheivel, mélységeivel, nincs más, csak annak a megvallása, hogy mennyire nem értünk semmit sem. Mennyire nem tudjuk átlátni Isten útjait, Isten gondviselésének a történetét, amelyben mindannyian helyet és szerepet kapunk. Keressük a dolgok értelmét, de sokszor nem találjuk. És kétségek fognak el minket is. De nem csak Istenben kételkedünk. Kételkedünk eleget magunkban is. Kételkedünk látva a saját gyengeségeinket, a saját hiányosságainkat. Kételkedünk időről időre abban, hogy az életünknek biztos célja és értelme van. Kételkedünk abban, hogy tartunk-e egyáltalán még valamerre, vagy pedig csak telik egyik nap a másik után a mókuskerékben. Kétségek fognak el, ha valaki nagy feladatot bíz ránk – kétségek, hogy nem leszünk elég jók, hogy kudarcot vallunk. S kétségek fognak el, ha a hitünkre, az Istennel való kapcsolatunkra gondolunk. Mert tudjuk, ebben a történetben mi vagyunk a gyengébb láncszemek. És Péter apostol háromszori tagadása óta tudjuk: bármiféle emberi lelkesültség, elkötelezettség olyan törékeny, olyan ingatag. Hogyan is bízhatnánk a saját hitünkben, a saját szeretetünkben? Ki tudja, vajon végig állhatatosan kitartunk-e majd a hitben? Vagy megbotránkozunk, és eljön a nap, amikor azt mondjuk – én ebben már nem tudok hinni. Igen, ha önmagunkra nézünk, akkor is kétségek foghatnak el bennünket. A tanítványok, bár kétségek fogták el őket, leborulva imádták Jézust. Mert Jézus tanítványát nem onnan lehet megismerni, hogy nem kételkedik, hanem onnan, hogy a kétségek között is hűséges marad, és a hit tudatosan vállalt döntésében önmagát, amint van, teljesen odatéve dicséri az Urat. Ahogyan egy újabb keletű dicsőítő ének mondja: „Áldom szent neved, ha éppen minden rendben megy, ha napfényes az életem, áldom nevedet. Áldom szent neved, a szenvedések útján is, bár könynyek között áldozom, áldom nevedet...” Vajon nem képmutatás-e ez? Áldani, dicsérni Istent, akkor is, ha a szívünket kétségek járják át? Ha azt gondoljuk, hogy a hitünk alapja az, amit aktuálisan érzünk, akkor igen, akkor képmutatásnak tűnhet ez. A hit alapja azonban nem az érzés, mi aktuálisan bennünk van, hanem az a tudatos döntés, amelyet Isten kegyelmében hozunk meg Őmellette. Vannak időszakok, amikor könnyű ezt a döntést vállalnunk és láthatóvá tennünk a hétköznapokban. De vannak olyan időszakok is, amikor csak a döntés marad, és az érzések elmúlnak. Amikor jönnek a kétségek. Amikor nem fakad a dicséret önként és dalolva. Ott dől el nagyon sok minden, hogy mit teszünk ilyenkor. A tanítványok kétségek között is leborulnak, és megvallják, hogy Jézus az Úr. Erre hív bennünket is Isten. Ha kétségeink vannak is, ha talán gyengének és bizonytalannak is érezzük a hitünket, ha nem bízunk már önmagunkban, sőt, ha elbizonytalanodtunk már Isten felől is – mégis, ha valaha is az Ő tanítványainak vallottuk magunkat, akkor ez alapján az egykor meghozott döntés alapján, teljes lényünket, akaratunkat odaszánva dicsérhetjük Őt. Nem azért, ami körülvesz minket. Nem azért, amit önmagunkba nézve látunk, hanem azért Aki Ő. Akinek megismertük, Akinek látjuk Őt a Szentírásban tett ígéreteinek tükrében. Azért, ahogyan egykor láttuk és tapasztaltuk Őt, még ha most nem is tudjuk, hogy hol van, mert a kétségek elvakítanak. Áldjuk Őt, magasztaljuk Őt. A Szentírás sokszor hasonlítja Istennek és a népének a viszonyát a házassághoz. Az analógia ebben az esetben is igaz. Egy házasságot nem a pillanatnyi érzések tartják össze. Nem a minden pillanatban lobogó szerelem. Nem az, hogy soha nem történik elbizonytalanodás, sosem jönnek kétségek. Sokan nem hiszik ezt, ezért hát ha a kétségek jönnek, gyorsan elválnak. Pedig kétségek mindenhol vannak. A házasságot a hűség tartja össze, az egymás felé vállalt tudatos elköteleződés. Az Istennel való kapcsolatunk alapja is a hűség, az Ő hűsége. És ezért a hűségért mi tudatosan dicsérhetjük
3
XIV. évfolyam 6. szám
Őt, akármi is történjen. A tanítványok kétségek között is dicsérik Jézust. Megtanulták már a leckét – elég jó tanulóiskola volt erre Jézus elfogatása, szenvedése, teljes erőtlensége, kiszolgáltatottsága és kereszthalála – hogy ne a láthatókra nézzenek, hanem a láthatatlanokra. Tudják Jézust dicsérni a kétségek között is – mert valami sokkal mélyebb elköteleződés köti őket össze, mint a pillanatnyi hangulatok. És ez által válnak éretté arra, hogy Jézus kiküldje őket, hogy az Ő követei legyenek szerte a világon. Most, amikor a kétségek ellenére sem menekülnek már el. Miből áll és mire szól ez a küldetés? A feladatot, amit kapnak, és amit kapunk mi is, egy kijelentés és egy ígéret keretezi körbe. Mind a kettő a feltámadt Jézus Krisztusról szól. Mert mindenféle küldetés Vele kezdődik és Vele végződik. Azoknak, akik a kétségek között is leborulva dicsérik Jézust, nekik Ő kijelenti a hatalmát. Ez minden küldetés kezdete, ez az Istentől jövő kijelentés: „Nekem adatott minden hatalom menynyen és földön.” A tanítványok kétségeit nem a saját erőlködésük oldja meg, mint ahogyan a mi kétségeinknek sem vet véget pusztán az emberi elhatározás. A kétségeket Jézus kijelentése oldja fel, amikor megszólít bennünket, amikor Őelőtte hódolattal állunk meg, és kijelenti nekünk is a hatalmát. A hűségben, tudatosan vállalt Krisztus-követés elvezet oda, hogy meghalljuk, megértsük és megtapasztaljuk ezt a hatalmat. Amikor Istent dicsérve, Őt dicsőítve megállunk az Ő trónja előtt, és felnézünk rá, akkor, ebben az állapotunkban a leginkább fogékony a szívünk, hogy az Ő nagyságára és erejére rácsodálkozzunk. Amikor már kiürül belőlünk minden más, minden emberi kapaszkodó. Amikor önmagunkat teljesen kiszolgáltatjuk Neki, és jövünk: Uram, bár kételkedek, de benned bízom mégis. Mielőtt bármiféle küldetést vállalnánk az Isten országának terjedéséért, meg kell látnunk, hogy Kié minden hatalom. Ha ebben nem vagyunk teljesen biztosak, hová menekülünk, ha elfogyott az emberi erőnk? Honnan merítünk kreativitást a száraz és örömtelen időszakokban, honnan merítünk bátorságot akkor, amikor el akarnak hallgattatni? Ha nem hisszük, nem valljuk, és nem az az életünk alapja, hogy Jézusé minden hatalom, akkor milyen alapon hirdetjük az Ő nevét bárkinek is? Milyen alapon avatkozunk bele emberek magánéletébe, és hívjuk őket valami másra, mint amiben most vannak? Ha nem hisszük, hogy Jézusé minden hatalom, akkor hogyan merünk bármilyen vigasztaló szót szólni a koporsó mellett megállóknak? Ha nem hisszük, hogy Jézusé minden hatalom, akkor miért építünk és tartunk fenn hatalmas templomot, miért ölünk bele pénzt és energiát, miközben hétről hétre majdnem üresen áll? Mindennek ez az alapja, ez a kijelentés, amit Jézus mond a tanítványoknak, mielőtt feladatot ad nekik: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön”. És ez a kijelentés az, ami erőt és reménységet ad akkor is, amikor az emberi erő és reménység a végéhez ér. Ezzel küldi ki Jézus a tanítványait, és így hatalmazza fel őket: Menjetek el, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket, és tanítva az Isten parancsolatainak megtartására. Menjetek el – mert el kell indulni. Mert várhatjuk, hogy majd az emberek megváltoznak maguktól, és újra elkezdenek templomba járni. Ülhetünk itt bent, tarthatunk magunknak összejöveteleket, és kesereghetünk azon, hogy mennyien vagyunk. Vagy épp szidhatjuk azokat, akik istentelen életet élnek. Ezt a várost, ahol annyi embernek van csak formális kapcsolata az egyházzal, vagy talán még az sem. De a felelősség igazából legalább annyira a mienk ezért, amennyire az övék. Mert minket küld el a mennybement Úr, hogy menjünk el, hogy lépjünk ki, hogy nyújtsuk ki a kezünket feléjük. Hogy induljunk el, az egy helyben álldogálás helyett. A mennybement Úr ma rajtunk keresztül van jelen a világban. S ahogyan Ő indulna az elveszett emberek felé, úgy indít minket. A mi lábunkkal akar melléjük lépni, a mi kezünkkel akar segítséget nyújtani, a mi szánkkal akarja szólni az élet és a megbékélés szavát. Tegyetek tanítványokká minden népet megkeresztelve és tanítva őket. Igen, tanítványokká. Nem pusztán egyháztagokká. Nem pusztán a keresztelési vagy a konfirmációs anyakönyv egy újabb tételévé, adatává. Nem csak református általános iskolássá vagy gimnazistává. Hanem tanítványokká. Ezért keresztelünk, és nem azért, mert ez egy szép szokás. Ezért tanítunk annyi gyereket az egyház-
2011. június 12.
4
község iskoláiban. Nem annak kellene csupán a célnak lenni, hogy sokan legyünk; a végső cél az, hogy tanítvánnyá legyünk. Hogy tanítványok legyenek ők is, és mi erre nézve adjunk példát, nem csak okos tanításokat mondva, hanem velük együtt élve. Ahogyan Jézus tette, aki soha nem csak tanított, hanem követésre hívott. Jézus együtt élt, együtt lélegzett a tanítványokkal. Ezt jelenti ma is a tanítvánnyá tétel – az egymással való életközösség vállalását. Nem tudjuk betölteni keresztyén gyülekezetként ezt a hivatásunkat ebben a városban, ha mi magunk nem vagyunk tanítványi közösség, és ha nem vállalunk közösséget egymással, és kifelé is. És: minden népeket –személyválogatás nélkül. Könnyű elveszni ebben a kijelentésben: mindenkit. Ha mindenkihez akarunk szólni, akkor annak általában az a vége, hogy senkit sem szólítunk meg. Minden népet – ez számunkra, személyesen azt jelentheti: bárkit, akivel kapcsolatban állunk. Nem vagyunk egy személyben felelősek mindenért és mindenkiért. De felelősek vagyunk azokért, akikkel kapcsolatban vagyunk. A családunkért, a rokonainkért. A barátainkért. A munkatársainkért. Ha mindannyian vállalnánk feléjük a küldetésünket, akkor valami megmozdulna itt is. Végül, a küldetés ígérettel zárul – és ezzel az ígérettel zárul Máté evangéliuma: „íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”. Jézus a küldő, az Ő mindenható ereje hatalmaz fel, és ő az, aki nap mint nap kísér ezen az úton bennünket. Mennybemenetele előtt csupán egyetlen helyen tudott jelen lenni. És csak kevesek találkozhattak vele. A mennybe fölmenve elküldte közénk Szentlelkét, Aki által velünk van minden napon. Jézus Krisztus utolsó „hivatalos” tette a tanítványok felé mennybemenetele előtt: a tanítványok kiküldése a szolgálatba. Azoknak a tanítványoknak a kiküldése, akik a kétségek közt is tudatos döntésből dicsérik, és leborulva imádják őt. Így hív bennünket is az Ő imádatára, amely az első lépés. Ennek következménye az, hogy Jézus mindenek felett való hatalmát megtapasztaljuk, és engedünk az Ő küldetésének, hogy mások felé is elinduljunk ezzel az örömhírrel, annak a reménységével, hogy minden napon velünk van, ígérete szerint. Ámen. (Kiss Georgina)
Minden héten: Vasárnapi istentiszteletek: 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.] 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem] 10.00 Templom 10.00 Kocsér 11.15 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.] 18.00 Templom Hétfő: 7.30 Középiskolai hétkezdő áhítat [Templom] 8.00 Általános iskolai hétkezdő áhítat [Templom] 16.00 Konfirmációs óra [Kálvin Terem] Szerda: 9.30 KincsŐ Baba-Mama Kör [Kálvin Terem] 19.00 Házicsoport [Széchenyi tér 4.]
Csütörtök: 15.00 Idősek otthona [Ady E. u. 16.] 17.30 Gyülekezeti bibliaóra [Kálvin terem] 19.00 Énekkar [Kálvin terem] Péntek: 18.30 Ifjúsági bibliaóra [Széchenyi tér 4.] Minden második héten: Vasárnap (páratlan hét) 14.30 Nyársapát [Szarka kúria] Kedd (páratlan hét): 10.00 Idősek otthona [Arany J. u. 35.] Szerda (páros hét): 10.00 Gyülekezeti bibliaóra [Hunyadi u. 31.] Péntek (páratlan hét): 17.00 Női bibliakör [ Kálvin Terem] Minden hónap utolsó péntek: 13.00 Általános iskolai hónapzáró istentisztelet 13.30 Középiskolai hónapzáró istentisztelet
5
XIV. évfolyam 6. szám
Adományok érkeztek: Isten dicsőségére: 26 000.-Ft Templom felújítására mindösszesen 2009. január 1-től: 12 621 710.-Ft Hangversenysorozat eddigi bevétele: 482 160.-Ft A május 22-e és június 10-e között az istentiszteletek perselypénze: 101 365.-Ft Gyülekezeti gyermektáborra: 58 000.-Ft Szeretettel és az adományokért való hálás köszönettel tudatjuk, hogy a templom felújításának javára felajánlott adományokról és az adományozókról- 2009-január 1-től kezdődően- lista készült, mely megtekinthető (az adományozók számára) a lelkészi hivatalban. Anyakönyvi hírek: Megkereszteltük: Sebestyén Gréta, Sebestyén Gábor és Vincze Katalin leányát. Kiszel Árpád; Kiszel Béla és Dobos Szilvia fiát, Anyalai Richárd és Dzsenifer;Anyalai Ferenc és Fokti Erzsébet fia és leánya (ikrek) Isten áldása legyen a gyermekekre és családjaikra! Elhunyt: Dobos Ferenc 69 éves, Czakó Katalin férje Nk. Huba u. 4. Tolnai Ferenc 84 éves, Kopa Irén özvegye Nk. Szabó E.u. 21.
Isten Szentlelke által vigasztalja meg a gyászolókat!
Iskoláink hírei GIMNÁZIUM ÉS SZAKKÉPZŐ ISKOLA: Május 25-én Kompetencia mérés volt a 8. és a 10.osztályos tanulóknak. Felelős: Habon László tanár. Május 27-én ünnepélyes műsorral emlékeztünk meg a Hősök napjáról. A műsort a 12.c osztály tartotta. Felkészítők:Dr. Fülöp Tiborné, Váradi-Kusztos Györgyi. Június 2-án áldozócsütörtökön a templomba Szabó Gábor Szolgálatát hallgattuk meg. Június 3-án 11.c osztály tartotta a trianoni emlékezés alkalmából rendezett műsort. Felkészítő: Váradi-Kusztos Györgyi. Június 4-én a már hagyományosnak mondható trianoni kerékpártúrán vettek részt iskolánk tanárai és diákjai. Főszervező:Mari László. Június 6-án tanári értekezletet tartottunk, megbeszéltük a nyári feladatokat. Június 7-én Madarak-és fák napját tartottunk a Cifra kertben. A gyerekek élvezetes feladatokkal töltötték a napot. A szervező osztály:10.b, osztályfőnök Tők János. Június 10-én évzáró Csendesnappal zártuk a tanévet. jún. 4: Biztonság politikai és integrációs verseny; Budapest (Hadtörténeti Intézet és Múzeum) felkészítő tanár: Szentgróti Antal. Csapattagok: Parázs Roland Krisztián (11d), Kovács Barbara Cecília (11d), Kürti Viktória (11d), Sáfár Andrea (11d).
2011. június 12.
6
ÁLTALÁNOS ISKOLA: Június 2-án, áldozócsütörtökön délelőtt a templomban istentiszteleten vettünk részt. Június 4én németül tanuló diákjaink 32 fős csoportja Ausztriába látogatott. Úti céljuk az eisenstadti élménypark volt. A kirándulást Nagy Andrea tanárnő szervezte. Június 6-án, hétfőn ünnepi táncbemutatóval köszöntötték a tantestület tagjait búcsúzó nyolcadikosaink. Műsoruk után a szülők által rendezett pedagógus napi vacsorán Szabó Gábor nagytiszteletű úr átadta a Soli Deo Gloria Alapítvány díját Tormáné Zöldi Szilvia tanárnőnek eddigi pedagógusi, gyermekvédelmi, szabadidő szervezői munkája méltó elismeréseképpen. Csütörtökön oklevelet vehettek át városunk polgármesterétől az idei versenyeken kiválóan teljesítő tanulóink. Osztályozó értekezleteinket ezen a héten megtartottuk. Az osztálykirándulások változatos programjai teszik tartalmassá a tanév utolsó napjait.
Gyülekezetünk hírei A templomunk felújítását szolgáló jótékonysági koncertsorozat harmadik előadása Június negyedikén, szombaton este öt órától ismét felejthetetlen zenei élmény részesei lehettünk templomunkban. A Szent Efrém Férfikar énekelt. Az együttest Bubnó Tamás alakította meg 2002-ben. Görög katolikus liturgiákon rendszeresen teljesítenek szolgálatot. Nevük az egyik első nagy bizánci himnuszköltőt, Szír Szent Efrémet (306-373) idézi. Repertoárjukon a görög-bizánci, bolgár, magyar, orosz, ruszin, ukrán egyházzenei válogatás mellett egy különlegesség is van: Liszt Ferenc egyetlen egyházi szláv nyelvre komponált motettája, a Slavimo slavno Slaveni. Műsoraikban Csajkovszkij, Muszorgszkij, Rachmaninov, Glinka és Csesznokov művei, valamint kortárs magyar kompozíciók szerepelnek. Időnként más, nyugati rítusú énekeket (gregoriánt, protestáns énekeket, gospeleket), valamint világi műveket is előadnak. 2006-ban átütő nemzetközi sikert ért el a férfikar: a Hajnówka Nemzetközi Ortodox Egyházzenei Fesztiválon (Lengyelország) megnyerték a professzionális kamarakórus kategóriát. Először fordult elő a rangos fesztivál 25 éves történetében, hogy nem szláv kórus vitte el az első díjat. Az elmúlt öt évben a Szent Efrém Férfikar koncertezett Berlin, Moszkva, Szentpétervár, Párizs és Róma jelentős hangversenytermeiben és templomaiban. Turnéztak Lengyelországban, Szlovákiában és Szerbiában is. Nagyhírű külföldi és hazai fesztiválok kérték föl őket vendégszereplésre. A koncert első részében Dr. Dávid István vendégszereplésével Liszt Ferenc műveiből hallhattunk hármat, a második részében pedig elsősorban bizánci rítusú énekeket szólaltak meg. A hallgatóság nagy örömére felhangzott 42. zsoltárunk is feledhetetlen, professzionális előadásban. Köszönjük a szép muzsikát (melyet az előadók hozzájárulásával refkoros.hu honlapunkon a nagyobb közönség számára is elérhetővé tettünk), köszönjük a részvételt és az adományokat. A református és a katolikus templomok felújítását előmozdítani kívánó eseményre kevés híján kétszázan voltak kíváncsiak. Mikó Péterné, Csécsy László
7
XIV. évfolyam 6. szám
Családi délután A Kisgyermeket Nevelő Családok Összejövetelén (KINCSŐ – Baba-mama klub) támadt többünkben az ötlet, hogy a mindannyiunk által óhajtott pihenés, a várva-várt vakáció előtt találkozhassanak gyülekezetünk kisebb-nagyobb gyermekeket nevelő családjai. Örömmel el is jöttek 2011. június 5-én vasárnap délután 16:00 órára a Református Gyülekezeti Házunkba és annak udvarára. Léleképítő áhítat után kötetlen beszélgetés hozta még közelebb egymáshoz a hasonló problémákkal küzdő és hasonló örömökben gazdag szülőket. A gyerekek szívderítően játszottak együtt. A szeretetvendégségre lehetősége szerint egy kis harapnivalót hozott mindenki a közös asztalra. Együttlétünk derűs hangulatát érzékeltetik a refkoros.hu honlapunkon található fotók. Szabó Gábor, Kati és Annácska Napsugár gyülekezeti gyermektábor Szeretettel hívunk és várunk minden gyermeket 2011. június 27-től – 2011. július 1-ig, hétfőtől péntekig Református Gyülekezeti Házban és udvarán (Szolnoki út 5.) tartandó gyülekezeti táborunkba naponta 8:00-17:00 óráig. A tábor díja 7.500 Ft. Címe: Ismerd meg a Biblia világát! Vagy: Hogyan jutunk el a lámpástól a szemig? Jelentkezni lehet a Nagykőrösi Református Egyházközség Lelkészi Hivatalában (Szolnoki út 5.) naponta 8:00-15:00 között 2011. június 15-ig. A résztvevő gyermekek számára napi háromszori étkezést (tízórai, ebéd, uzsonna), valamint teljes körű felügyeletet és naponta gazdag programot biztosítunk. A bibliaismereti, hitmélyítő alkalmak mellett közösségi játékok, kézműves foglalkozások, valamint egy egész napos autóbusz-kirándulás teszi színesebbé gyülekezeti táborunkat. Sok szeretettel várunk minden Gyermeket! Július 2-5-ig, szombattól kedd délutánig IFJÚSÁGI TÁBORT szervezünk Pálfáján! Várjunk minden olyan gyülekezethez kapcsolódó fiatal jelentkezését, aki már elmúlt hatodik osztályos, és szívesen bekapcsolódna a gyülekezet ifjúságába! További információk és jelentkezés: Kiss Georgina Orsolya intézeti lelkész, 30/636-5865 Jelentkezési határidő: július 26. vasárnap
8
2011. június 12.
Dsida Jenő: Pünkösdi várakozás
Reviczky Gyula: Pünkösd
Kész a világ, Feszült ünnepi várás Tereng felette. Halotti csend. Csak néha néha Sóhajt az Isten Lelke. Kimérve minden pálya Megtöltve minden lélek-lámpa, Ahol csak úr a lét... De jaj, sötét van, Mélységes, iszonyú sötét! A zordon tömeg-árnyék Némán zokogva kering útjain, S csak egyet tud és egyet érez... Most váratlanul vágyón megvonaglik És felzúg Istenéhez: Betelt az idő! Sugarat, fényt, színt adj nekünk, Mert epedünk! Fényesség nélkül oly sivár az élet! Nagy alkotónk, oh mondd ki szent igédet Legyen világosság!... És ismétlik mindig erősebben A felviharzott étheren keresztül És felharsan az egek harsonája S a végtelennek zsolozsmája zendül Zsibongva, zsongva... És nagy szavát az Úr - kimondja!
Piros pünkösd öltözik sugárba, Mosolyogva száll le a világra. Nyomában kél édes rózsa-illat, Fényözön hull, a szívek megnyílnak. Hogy először tűnt fel a világnak: Tüzes nyelvek alakjába' támadt. Megoldotta apostolok nyelvét, Hirdeté a győzedelmes eszmét. Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed' Ma is minden bánkodó szívének, Hogy ki tévelyeg kétségbe', homályba': Világító sugaradat áldja. Habozóknak oldjad meg a nyelvét, Világosítsd hittel föl az elmét. Hogy az eszme szívből szívbe szálljon, Diadallal az egész világon! Piros pünkösd, szállj le a világra, Taníts meg új nyelvre, új imára. Oszlasd széjjel mindenütt az éjet, Szeretetnek sugara, Szentlélek!
Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykőrös, Szolnoki út 5., telefonszámai: (53)351-535 és (53)552-215 A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfő: 8.00 - 12.00 és 15.00 - 18.00, Kedd - Péntek: 8.00 - 12.00 E-mail címünk:
[email protected], Honlap: http://refkoros.hu
A kiadvány ára: 50 Ft
