A MEZÕGAZDASÁGI FÖLD KÖZGAZDASÁGI ÉRTÉKELÉSE*

Társadalom és Gazdaság 28 (2006) 1, 1–20 DOI: 10.1556/TársGazd.28.2006.1.1

A MEZÕGAZDASÁGI FÖLD KÖZGAZDASÁGI ÉRTÉKELÉSE* BAKUCS LAJOS ZOLTÁN1 – FERTÕ IMRE2 1

tudományos segédmunkatárs, MTA Közgazdaságtudományi Intézet [email protected] 2 tudományos fõmunkatárs, MTA Közgazdaságtudományi Intézet [email protected] (Beérkezett: 2005. december 14.; elfogadva: 2006. május 5.)

A cikk a földárak közgazdasági értékelésével foglalkozik. A tanulmányban három elméleti megközelítést tekintünk át. Röviden bemutatjuk az 1960-as években alkalmazott föld kereslet-kínálati függvények becslésére alapozó, úgynevezett strukturális modelleket, valamint a földterület környezetének, elhelyezkedésének kvalitatív tulajdonságait figyelembe vevõ hedonikus árképzés modelleket. Ezután részletesen tárgyaljuk a nemzetközi földértékelés-irodalomban elterjedt, jelenérték-számításon alapuló modellcsaládot. A jelenérték modellek közgazdasági elméleti megalapozottsága ellenére az empirikus tanulmányok rendre a modellek alacsony magyarázóerejét emelik ki. Cikkünkben sorra vesszük az empirikus kutatásoknak a jelenérték modellek földérték-elõrejelzõ teljesítményét javítani szándékozó alternatív modellspecifikációit, különös figyelmet szentelve az alkalmazott módszertanra. Mivel tanulmányunk a közgazdaságtan egy jelenleg is intenzíven kutatott területével foglalkozik, cikkünket nem az empirikus kutatásokra legalkalmasabb modell bemutatásával, hanem a további kutatások valószínû irányának az ismertetésével zárjuk. Kulcsszavak: földárak; földjáradék; hedonikus árképzés; jelenérték modell

A földnek mint termelési tényezõnek sokáig kitüntetett szerepe volt a közgazdasági elméletben. Az ok a termõföld mint termelési tényezõ azon sajátosságában rejlik, hogy a föld hozadéka csak a kombinált tényezõfelhasználás hozadékának részeként jelenik meg, miközben a föld maga a többi tényezõvel ellentétben nem használódik el. Smith, Ricardo és Marx egyaránt saját földjáradék-elméletet dol-

*

A kutatás az NKFP-2004-4/015. számú, „Földminõség, földérték és fenntartható földhasználat az Európai Uniós adottságok között” címû, az MTA Talajtani Kutatóintézete által koordinált kutatási program támogatásával készült. 1588-9734 © 2006 Akadémiai Kiadó, Budapest

2

BAKUCS LAJOS ZOLTÁN – FERTÕ IMRE

gozott ki, hogy megmagyarázza a földek értékének alakulását. A mezõgazdaság mint meghatározó gazdasági szektor nemzetgazdasági arányának csökkenésével azonban a tõke és a munkaerõ mellett a föld is csak egy lett a többi termelési tényezõ között. Következésképpen, a közgazdaságtan is elveszítette az érdeklõdését a föld iránt. Napjainkban a föld értékét, illetve árát a standard közgazdasági elmélet segítségével határozzák meg. A magyar szakirodalom ugyan az elmúlt évtizedekben sokat foglalkozott a föld értékelésének különbözõ aspektusaival, azonban a nemzetközi irodalomban ismert földértékelés modellek csak szûk körben kerültek alkalmazásra. Ennek több oka lehetséges, de talán a legfontosabb, hogy a magyar földpiac tulajdonképpen 40 évig nem mûködött. Cikkünk az elõbb említett hiányt hivatott pótolni, célja a földértékelés legfontosabb közgazdasági problémáinak a nemzetközi irodalom alapján való áttekintése. A tanulmány szerkezete a következõ. Az elsõ fejezet bemutatja a föld közgazdasági értékelésének uralkodó elméleti hátterét. A második fejezet ismerteti a föld árának meghatározásával foglalkozó empirikus irodalmat. A harmadik fejezet röviden leírja az empirikus vizsgálatok módszertanát. Végezetül összefoglaljuk a nemzetközi irodalom legfontosabb eredményeit.

1. A FÖLD KÖZGAZDASÁGI ÉRTÉKELÉSÉNEK ELMÉLETI KÉRDÉSEI

Kereslet-kínálat modellek Az elsõ modern földértékelési tanulmányok az 1960-as években jelentek meg, amelyek standard kereslet-kínálat modell keretében elemezték a földárakat. Herdt és Cochrane (1966), valamint Tweeten és Martin (1966) szimultán egyenletekkel vizsgálták a földárak alakulását, de a modellek nem voltak képesek megfelelõen magyarázni a változásokat, így a kereslet-kínálat vonalon a további kutatások abbamaradtak. Harvey (1974) szerint az említett modellek fõ buktatói a következõk: elõször is valószínûtlen, hogy a földkínálat, illetve -kereslet között létezik egy stabil kapcsolat, valamint hogy a keresleti és kínálati görbéket befolyásoló tényezõk akár el is tolhatják a keresleti és kínálati görbéket, így az egyéni hatásokat nehéz meghatározni. Burt (1986) szerint pedig a klasszikus értelemben vett mezõgazdasági föld-kínálati függvény nem létezik, egyrészt mivel a földkínálatot nagyban befolyásolják a kormányzat földhasználatra vonatkozó tervei, illetve a különbözõ agrárpolitikai eszközök, másrészt mert a földkínálat árrugalmatlan. A kereslet-kínálat modellek kudarcának lehetséges okaként Traill (1979) a farmerek spekulatív viselkedését is megemlíti. A gazdálkodásból visszavonulásra készülõdõ farmerek elhalaszthatják nyugalomba vonulásukat, ha a késõbbiekben

A MEZÕGAZDASÁGI FÖLD KÖZGAZDASÁGI ÉRTÉKELÉSE

3

komoly földáremelkedést valószínûsítenek, vagy pedig a tervezettnél korábban visszavonulhatnak, ha csökkenõ földárakat prognosztizálnak. A bemutatott, a mezõgazdasági föld keresletére-kínálatára alapuló modellezéssel kapcsolatos elméleti és gyakorlati problémáknak is köszönhetõ, hogy az újabb empirikus kutatások kizárólag a keresleti oldalt meghatározó tényezõkre koncentrálnak. A keresleti oldalra koncentráló tanulmányokat két nagy csoportra oszthatjuk: a hedonikus árképzési modellekre (Hedonic Pricing Models), illetve a valamilyen jelenérték számításon alapuló modellekre (Present Value Models, PV). A továbbiakban röviden tárgyaljuk az elsõ modellcsaládot, majd részletesen a második, témánk szempontjából fontosabb PV modellcsaládot.

Hedonikus árképzés modellek A hedonikus ár(képzés) modellek elsõsorban nem mezõgazdasági tényezõkkel magyarázzák a mezõgazdasági földárak változását. Gyakran használt magyarázó változók például a mezõgazdasági terület és a városi központok vagy fõutak közötti távolság, a lakosság sûrûsége, a terület alkalmassága szabadidõs tevékenységekre, valamint a föld-, illetve talajjellemzõk. Oltmer és Florax (2001) irodalom-összefoglaló munkájukban részletesen tárgyalják a hedonikus modelleket alkalmazó tanulmányokat. Dolgozatukban Chicoine (1981), Dunford és társai (1985), valamint Shi és társai (1997) az urbanizációt, illetve a városok közelségét, Miranowski és Hammes (1984), Xu és társai (1993), valamint Elad és társai (1994) a talaj, illetve a földterület elhelyezkedésének a tulajdonságait, míg Ervin és Mill (1985), King és Sinden (1988), valamint Palmquist és Danielson (1989) az eróziókontrollt és talajkonzervációt vizsgálták a föld értékét meghatározó tényezõkként. A hedonikus modellek alkalmasak a földszabályozások rövid távú hatásainak a vizsgálatára, ellenben nem képesek vizsgálni az agrárpolitika változásainak a földárakra gyakorolt hosszú távú hatásait.

A jelenérték modell A jelenérték modellek a vagyonárképzési és kapitalizációs modellekbõl származnak (asset pricing, capitalisation), ahol egy vagyontárgy értéke egyenlõ az összes jövõbeli várt bevétel, valamint ár diszkontált értékével. Ezekeket a modelleket elsõsorban pénzügyi és ingatlanelméleti környezetben dolgozták ki, de közel állnak a természeti erõforrások gazdaságtanában alkalmazott nettó jelenérték modellekhez is (Randall – Castle 1985). Lloyd (1993) és Shigeto (2005) szerint az alapmodell 11 hipotézisen alapul:

4


(1) Számos homogén birtokegység jellemzi a földpiacot. (2) Elegendõ számú piaci szereplõ van a földpiacon ahhoz, hogy az összes földegységnek birtokosa legyen nem nulla áron, vagyis a földre nulla áron többlet kereslet van. (3) Mindegyik piaci szereplõ csak egy egység földet kíván birtokolni. (4) A földtulajdon átadása nem jár tranzakciós költségekkel. (5) Az input és output piacok tökéletesen kompetitívek. (6) A földbirtoklás minden nem pénzjellegû haszna számszerûsíthetõ. (7) Az egyének célja a jövedelemmaximalizálás (pénzben vagy egyéb formában). (8) Nincs semmiféle kormányzati szabályozás. (9) Az egyén csakis a föld nettó jelenértéke alapján dönt a földvásárlásról. (10) Az egyéneknek tökéletes információjuk van a jelen periódusról, ugyanakkor szubjektív elképzelésük a jövõ periódusokról. (11) A tökéletesen mûködõ tõkepiacon az aktuális kamatok mellett a hitelkínálat tökéletesen rugalmas bármely egyén számára. A fentiek alapján, az (1) képletben a föld értéke egyenlõ az összes jelen és jövõben elérhetõ jövedelem tõkésített értékével: ∞

Pt = ∑ i= 0

E (R t+ i ) , (1 + rt+1 ) (1 + rt+ 2 )... (1 + rt+ i )

(1)

ahol Pt az egyensúlyi földár a t periódus kezdetén; Rt a reál maradványhozam (residual real return) a t periódus végén; rt idõben változó reál diszkontráta a t évben; E pedig a t idõpontban rendelkezésre álló információk alapján várt hozam. Ha a diszkontrátát konstansnak, a gazdasági szereplõket kockázatsemlegesnek feltételezzük, továbbá a tõkenyereségek eltérõ adózási szabályaitól, valamint a bérlet jellegû jövedelmektõl eltekintünk, akkor az (1) egyenlet a következõképpen módosul: ∞

Pt = d ∑ d i E t [R t+ i ],

(2)

i=1

1 . A (2) egyenlet az alapvetõ piaci tényezõk alapján határozza meg a 1+ r föld árát, vagyis (2) egy döntési szabály, amely szerint a föld árában bekövetkezett változások a jövõben várt hozamokról szóló új információknak tulajdoníthatók. Ha a maradványhozamokat minden évben állandónak tekintjük, akkor (2) a szokásos tõkésítési formulára egyszerûsödik: ahol d =


Pt =

R* . r

5

(3)

A földtulajdon jövõbeli esetleges értékesítésének hatása a PV modellre A termõföldbõl származó várható hozamot és azon keresztül a föld jelenértékét az is befolyásolja, hogy tulajdonosa milyen használati célokra értékesítheti tulajdonát valamikor a jövõben. Ha mezõgazdasági használatra fogja eladni a földjét, akkor (2) alapján, a jelenértéke (4) lesz: T

P0A = d ∑ d i E t [R t+ i ] + PTA ,

(4)

i=1

ahol P0A a mezõgazdasági terület piaci ára 0 idõpontban. Ha nincs váratlan tõkenövekedés, akkor a föld ára T idõpontban, vagyis PTA, a T idõpontban várt mezõgazdasági használatból származó maradványbevétel jelenértékével kell egyenlõ legyen: T

PTA = d ∑ d i E t [R t+ i ] . i=T

Látjuk tehát, hogy jövõbeli mezõgazdasági célú értékesítés esetén a föld jelenértéke nem változik, az szükségszerûen a T idõpontban várt ár jelenértéke. Ha ellenben a jövõben, T idõpontban a föld használata megváltozik, például kereskedelmi, ipari vagy lakásépítési célokra, akkor a föld jelenértéke (4)-hez képest átalakul, mivel a nem mezõgazdasági (NA) használatból származó határbevétel magasabb lehet a mezõgazdaságból származónál: T

∞

i=1

i=T

P0NA = d ∑ d i E t [R t+ i ] + d ∑ d i E t [R t′+ i ],

(5)

ahol P0NA a mezõgazdasági föld piaci ára 0 idõpontban, amelyet T idõpontban nem mezõgazdasági használatra fognak átalakítani. R’ pedig a nem mezõgazdasági használatból várt maradványhozam. Ha a T idõpontban bekövetkezõ nem mezõgazdasági használatra való eladásból származó értéknövekedést PTNA-nak nevezzük, akkor (5) a következõképpen írható fel: T

P0NA = d ∑ d i E t [R t+ i ] + PTNA . i=1

(6)

6


Adaptív, naiv, valamint racionális várakozások belefoglalása a PV modellbe Lloyd és társai (1991) nyomán, ha (2) (hosszú távú PV döntési szabály) alapján kiszámoljuk az Et[Pt+1]-t, majd d Et[Pt+1]-t kivonjuk (2)-bõl, akkor megkapjuk a rövid távú PV döntési szabály képletét: Pt = dE t [R t + Pt+1 ] + u t ,

(7)

ahol ut a véletlen hibatag. A (7) képlet alapján, a föld reálára a t periódus kezdetén egyenlõ a termõföld t idõszakban várt diszkontált reálhozama és a t+1 periódusban várt diszkontált reál földár összegével. A (7) specifikáció segítségével a földpiaci spekuláció is modellezhetõvé válik. Adaptív várakozás esetén (7) a következõképpen írható át: E t [R t + Pt+1 ] =

a(R t−1 + Pt ) + n t , 1 + (1 − a)L

(8)

ahol a a várakozás együttható, L a késleltetés operátor, és nt az ut-vel nem korrelált véletlen hibatag. A (8) képletet a (7) képletbe helyettesítve a következõt kapjuk: Pt =

1 1 da R t−1 + (1 − a)Pt−1 + (dnt + u t − (1 − a)u t−1 ). 1 − da 1 − da 1 − da

(9)

A naiv várakozások modell a (9) modell egy speciális esete, ahol a = 1: Pt =

u d (R t−1 + n t ) + t . 1− d 1− d

(10)

Vagyis: 1 Pt = R t−1 + e t , r

(11)

ahol et nem korrelált hibatagok. A racionális várakozások modelljének megalkotásához (a várható tõkenyereség, illetve a várható jövedelemáram elmélet alapján) feltételezzük, hogy a földbõl mint vagyonból származó százalékos hozam egyenlõ a (konstans) reál diszkontrátával:


E t [Pt+1 ] − Pt + E t [R t ] = r. Pt

7

(12)

A racionális várakozások alapján: Pt+1 − E t [Pt+1 ] = e t+1 ,

(13)

ahol et+1 nem korrelált. Ha a (13) egyenletet a (12) képletben használjuk, eggyel csökkentjük az alsóindexeket, valamint átírjuk az eredményt, akkor az alábbi egyenletet kapjuk: Pt = d −1Pt−1 + e t − E t−1 [R t−1 ].

(14)

Továbbá ha feltételezzük, hogy a hozam extrapoláló, gyengén racionális elõrejelzõ modellként modellezhetõ, azaz n

R t = f + ∑ b i R t− i ,

(15)

i=1

akkor az Et–1[Rt–1] tag a (14) képletben, a (15) egyenletbõl származó Rt–1 OLS regresszióval becsült értékével, R$ t−1 -el helyettesíthetõ, tehát a racionális várakozások modellje az alábbi lesz: Pt = d −1Pt−1 − R$ t−1 + h t ,

(16)

ahol ht nem korrelált.

2. EMPIRIKUS FÖLDÉRTÉKELÉSI KUTATÁSOK A PV MODELLEK SEGÍTSÉGÉVEL

A gyakorlatban a mezõgazdasági földérték tanulmányozása több problémába is ütközik. Ezek közül kettõt, a felhasznált adatok minõségét, illetve az adatok típusát emeljük ki. Az elsõ probléma a gyakorlatban azt jelenti, hogy a PV módszerrel végzett mezõgazdasági földértékeléshez olyan földterületet kell tanulmányozni, amelynek az értékét egyrészt nem befolyásolja mezõgazdaságon kívüli tényezõ, másrészt pedig homogén. Az Egyesült Államokban készült empirikus kutatások ezért alkalmaznak általában a közép-nyugati államokból származó adatokat (pl. Iowa).

8


A második probléma, hogy a használt adatok típusa lényegesen összetettebb. A piaci földáradatok általában akadály nélkül használhatóak, de a magyarázóváltozóként használt adatok nehézségeket okoznak. A PV modellek a földbõl származó várt hozam jelenértékére alapulnak. Ezért az empirikus kutatások számára kulcsfontosságú a föld hozamának mérésére hivatott gazdasági változó kiválasztása. A földhozamnak egy népszerû, számos tanulmányban alkalmazott becslése a nettó farmbevétel. Ezt általában úgy határozzák meg mint a tõke, a föld, illetve a bérelt munkaerõköltség levonása utáni, mezõgazdaságból származó maradványjövedelmet. Több kutató szerint (pl. Melichar 1979) a nettó farmbevétel nem alkalmas a földbõl származó hozam mérésére, és valamilyen „tiszta” földhozam használata lenne kívánatos. Az újabb kutatások nettó hozamokat, vagy maradványhozamokat használnak a földhozam becslésére. Nettóhozam-adatok azonban csak az Egyesült Államokban állnak rendelkezésre, így az Egyesült Államokon kívüli tanulmányok bérleti díjat (cash rent), farmbevételt, bruttó farmbevételt használnak a földhozam mérésére. Egyes kutatások a mezõgazdasági termelés értékét, vagyis a piaci árbevételt (terméshozam szorozva átlagárral) használják hasonló célra. Mint láttuk, a PV modell a földárak és a földhozam között fennálló konzisztens kapcsolatra alapul, ami ugyan összhangban van a közgazdasági elmélettel, ellenben a gyakorlatban az 1980-as évek vége felé nyilvánvalóvá vált, hogy nem képes megfelelõen magyarázni a földárak változásait. A modellek magyarázóerejének növelésére az empirikus kutatások egyéb magyarázó változókat is beépítettek elemzésükbe (például infláció, reálkamatok, tõkenyereség). A következõkben, kronológiai sorrendben mutatjuk be a fontosabb kutatásokat, a használt adatokat, az alkalmazott modellt, módszertant, illetve az eredményeket. Phipps (1984) a mezõgazdasági földárak, a földhaszonáldozat költsége és a föld alapú maradványhozam közötti elméleti kapcsolatot vezeti le, majd teszteli empirikus módszerekkel, valamint a földárak változásának a forrását vizsgálja a Granger-okság egy változatával. A modell tökéletes versenyt, jólétjelenértékmaximalizáló farmert feltételez, és kiindulópontja, hogy a farmer kompetitív körülmények között gazdálkodik. Az elméleti modell mikroökonómiai szinten határoz meg hat egyenletet, három input (munkaerõ, föld, tõke) figyelembevételével. Az empirikus elemzéshez Phipps az egész Egyesült Államokra számolt aggregált idõsorokat használ, ezek az átlagos mezõgazdasági földterület ára,1 valamint a föld maradványhozama.2 Az empirikus modell a földárakat exogénnek találta, és megállapította, hogy a mezõgazdaságból származó hozam egyirányúan Granger okozza a mezõgazdasági földárakat. Ebbõl következik a kutatás konklúziója, hogy a mezõgazdasági földárakat a szektoron belüli tényezõk határozzák meg. Alston (1986) kutatásának kiindulópontja az, hogy 1960 és 1980 között az Egyesült Államokban a földár reálértékben megduplázódott, 1981 és 1982-ben


9

azonban a drasztikusan csökkent. Általános vélemény volt, hogy a mezõgazdasági földterületek nagymértékû reálnövekedésének a növekvõ infláció volt az oka, míg az 1981–1982-ben tapasztalt nagyarányú reálárcsökkenéseket a csökkenõ inflációval magyarázták. Alston újítása, hogy megpróbálta az inflációs hatásokat is belefoglalni a már ismert PV modellbe, két, korábban megfogalmazott, a föld árának növekedését magyarázó hipotézis felhasználásával. Az elsõ Melichar (1979) hipotézise, amely szerint a földárak növekedésének oka a földbõl származó jövedelem növekedése. A második hipotézist Feldstein (1980) dolgozta ki, aki a reál földárak növekedését az Egyesült Államok adózási rendszerének sajátosságain keresztül, a várt inflációs ráta növekedésével magyarázza. Az empirikus modellhez felhasznált adatok egyrészt aggregált földárak nyolc közép-nyugati államból, ahol az árakra gyakorolt nem mezõgazdasági eredetû hatások elhanyagolható mértékûek, másrészt pedig a korábbi tanulmányokban alkalmazott, valamilyen maradványjövedelem-számítással szemben bérleti díjak. A kutatás megállapította, hogy elméleti szinten nehezen magyarázható az infláció beleépítése a modellbe, és hatásának mértékét teoretikusan nem lehet elõre jelezni. Az empirikus eredmények megerõsítik az elõbbieket, az inflációnak mint magyarázó változónak elhanyagolható hatása van a földárakra. A földárakban bekövetkezett változásokat nagyrészben a földbõl származó reál nettóhozam növekedés okozza. Featherstone és Baker (1987) vektor-autoregressziós (VAR) módszerek segítségével elemezték a reál földárak válaszát a nettó hozam, illetve kamatráta változásaira. Az Egyesült Államokban a mezõgazdasági szektor jellemzõje a földárak hosszú távú periodikus ingamozgása, amely pár évtized gyors növekedésben majd szintén évtizedeken át tartó nyomott árakban nyilvánul meg. A tanulmány alapkérdése, hogy vajon ez a növekedési-csökkenési folyamat egy racionálisan dinamikus válasz az adott idõpontban rendelkezésre álló információkra, vagy pedig a földárak periodikusan túl-, illetve alászaladnak hosszú távú egyensúlyi pályájuknak. A korábbi tanulmányok statikus modelljeihez képest a VAR modellspecifikáció lehetõvé teszi a földárak dinamikus válaszának a tanulmányozását a nettó hozamok, illetve a kamatláb változásaira. A PV modellben a hosszú távú egyensúlyi árat (lásd (2) egyenlet) piaci alapárnak is nevezzük, mivel alapvetõ gazdasági változókon alapul. Ettõl a hosszú távú egyensúlyi ártól rövid távon (lásd (7) egyenlet) a piaci árak több okból is eltérhetnek. A szerzõk az alkalmazott modellel a piaci buborékok és az ártúlreagálás kialakulásának lehetõségét is vizsgálni tudják. A felhasznált adatok a következõk: az egyesült államokbeli mezõgazdasági ingatlanárak, a Melichar-féle hozambecslés (lásd feljebb, Alston (1986) tanulmányának tárgyalásánál), valamint az állampapírok rátája alapján kiszámolt reálkamatláb. A Granger-féle okságvizsgálat megállapította, hogy a földárakat saját történelmi értékeik, illetve a hozamok alakulása határozza meg, és nem fordítva. A kutatás eredményei szerint ha sokk éri

10


akár a földárakat, akár a reálhozamot, vagy akár a kamatláb nagyságát, a reál földárak túlreagálnak, másképpen fogalmazva a sokk irányától függõen túlszaladnak, vagy alászaladnak hosszú távú egyensúlyi szintjüknek. Ebbõl következik, hogy a periodikusan változó árakat elsõsorban a földpiac dinamikája okozza, amely hajlamos piaci buborékok kialakítására is. Tegene és Kuchler (1991) kutatásában újdonság, hogy kointegrációs és vektor-hibakorrekciós (VECM) módszerekkel vizsgálja öt közép-nyugati kukoricatermelõ államban (Illinois, Indiana, Iowa, Missouri, Ohio) a földárak alakulását. A VECM modell nagy elõnye, hogy segítségével szimultán vizsgálható a változók közötti kapcsolat hosszú és rövid távú dinamikája. Az empirikus elemzés az 1921 és 1989 közötti földárakat, valamint a bérleti díjakat kointegráltaknak találta, és kétirányú (földár–hozam, illetve hozam–földár) Granger-okságot állapított meg. A szerzõk érvelése szerint a hibakorrekciós tag mindkét egyenletben szignifikáns, a korábbi egyszerû VAR modellt alkalmazó kutatások hibásan specifikáltak. Lloyd, Rayner és Orme (1991) kutatásuk elméleti részében egyrészt a különbözõ várakozástípusokat (adaptív, naiv, racionális – lásd (8), (11) és (16) egyenletek), másrészt a nem farm indíttatású földkeresletet és az egyensúlyi ár fogalmát foglalják bele a PV modellbe, majd a modelleket angliai és walesi adatokon empirikusan is tesztelik. Az empirikus elemzés nagyon adatigényes,3 a szerzõk az OLS-regresszió és a látszólag össze nem függõ regressziók (SUR) módszereit alkalmazták. A három alternatív modell közül csak az adaptív várakozás modell eredményei bizonyultak elfogadhatónak. A modell földhasználattól függõen a mezõgazdasági földre 2,3% és 3,4% közötti reálhozamrátát számolt ki, a reál és nominál hitelkamatlábak pedig nem gyakorolnak érezhetõ hatást a mezõgazdasági föld keresletére. Falk (1991) kutatása a részvénypiacok árfolyamának tanulmányozására kifejlesztett statisztikai módszereket alkalmazva teszteli a PV modellekben a földárak mozgásának magyarázatára gyakran alkalmazott várt konstans hozamok (lásd (1) és (2) egyenletek) elméletét. A felhasznált adatok 1921 és 1986 közötti Iowa állambeli földárak és bérleti díjak. Az empirikus kutatás megállapította, hogy bár a földárak és a hozamok változása magasan korrelált, a földárak sokkal változékonyabbak, mint a hozamok. A PV modell formális tesztelése elutasította a modellt, az ezt követõ elemzés pedig úgy találta, hogy a modell statisztikai alulteljesítése a gazdasági tényezõknek, nem pedig mérési, meghatározási vagy mintavételi hibáknak tulajdonítható. A szerzõ a modell kudarcára két lehetséges magyarázattal szolgál. Elõször is az iowai földpiacot „racionális buborékok” (rational bubbels) jellemzik, ami azt jelenti, hogy az árak egyes öngerjesztõ meggyõzõdések hatására – például hogy a földár egy (vagy egy csoport) változótól függ, amelyek valójában alapvetõen irrelevánsak a föld alapértékére nézve –, hajlamosak nem stacio-


11

nárius módon eltérni hosszú távú (alapvetõ) értéküktõl. Második magyarázata, hogy a racionális befektetõ magatartásának elméletével összhangban a diszkontráta idõben nem konstans, hanem változik. Tegene és Kuchler (1993) kutatása szorosan kapcsolódik Falk (1991) tanulmányához. Célja, hogy tesztelje, mennyire alkalmas a PV modell a mezõgazdasági földárak mozgásának magyarázatára, racionális várakozások feltételezése mellett. A kutatás a következõ kérdéssel kezdõdik: vajon a befektetõk rendszeresen elmulasztják kihasználni a földpiac adta nyereséges kereskedési lehetõségeket? Ugyanis ha a földárak túlságosan változékonyak a földtulajdonlásból származó várt hozamokhoz képest, vagyis ha a földárak nem válaszolnak a változó hozamokra, a földpiac és a pénzügyi piac között fel nem térképezett nyereséges üzletlehetõségek létezhetnek. Ha a mezõgazdasági földbe befektetõk eladási és vásárlási döntéseiket a PV modell alapján és racionális várakozásoknak megfelelõen hoznák, akkor ilyen lehetõségeknek nem kellene létezniük. Az empirikus kutatáshoz az Egyesült Államok három régiójából, összesen 12 államból származó, 1921 és 1989 közötti földárakat és bérleti díjakat használtak (a földtulajdon hozamának a proxyjaként). Az alkalmazott (konstans, vagy idõben változó) diszkontrátától függetlenül a racionális várakozásokra alapozott PV modellt a kutatás elutasította. Az eredmények megerõsítik Falk (1991) egy államra (Iowa) alkalmazott kutatásának eredményeit. A szerzõk felteszik a kérdést, hogy az általános véleménnyel szemben, miszerint a hozam határozza meg a földárakat, hogyan lehet magyarázni az eredményeket. Az elsõ lehetséges válasz a Falk kutatásában már ismertetett „racionális buborék” hipotézis, a valóságban azonban a kutatások kevés erre utaló jelet találtak. A második magyarázat szerint talán a földtulajdonlás önmagában is hasznot generál, például a földtulajdonosok számára hozam nemcsak pénzformában (bérleti díj), hanem más formában (pl. biztonság, büszkeség) is jelentkezik. Ezt pedig nehéz mérni, és jelenértékben kifejezni. Ennek ugyanakkor ellentmond, hogy az Egyesült Államokban a mezõgazdasági föld tekintélyes részét nem farmer befektetõk birtokolják, akik a jelek szerint elmulasztották kihasználni a valós árak, illetve a jövõbeli hozamok alapján meghatározott árak különbségébõl származó profitszerzési lehetõséget. Lloyd (1994) tanulmánya a Johansen-féle maximum likelihood kointegrációs eljárást alkalmazza egy olyan PV modellben, amelyben az infláció is magyarázó változóként szerepel. A szerzõ szerint ugyanis a PV modellek nagy része alulparametrizáltnak tekinthetõ, mivel nem számol a mezõgazdasági földterülettel mint lehetséges befektetési portfolióval. Elméletileg a PV modellbe foglalható tényezõk közé tartozik a spekuláció, a tõkeadózás, a földterületek egyesítésének igénye, a kamatlábak, az infláció elleni biztosíték. Az elsõ három tényezõt azonban csak nehezen vagy egyáltalán nem lehet idõsorelemzésben alkalmazni. Korábbi kutatások (pl. Lloyd et al. 1991) a kamatlábat foglalták bele magyarázó vál-

12


tozóként a PV modellbe, ez azonban nem bizonyult szignifikánsnak. Jelen kutatásban Lloyd azt vizsgálja, vajon van-e a földbirtoklásnak infláció elleni védekezés jellegû motivációja. A földet ugyanis a közhiedelem az értékpapírokkal vagy a pénzzel szemben gyakran „valós” vagyonnak tekinti elsõsorban azért, mert a földkínálat rögzített. Három, 1947 és 1991 közötti idõsort (az évente eladott 20 hektáron felüli földbirtokok átlagárának a logaritmusa, az adott évben bérleti díjváltozáson átesett farmok átlag bérleti díjának a logaritmusa, valamint az inflációs ráta) alkalmaz az empirikus modellben. A reál bérleti díj, a reál földár, valamint az infláció kointegrált, tehát a változók között hosszú távú kapcsolat létezik, a reál földárat pedig nagyban befolyásolja a hosszú távú infláció alakulása. A modell 3,6% reál diszkontrátát állapít meg, ami hasonló a korábbi kutatásokban kapott értékekkel. A VECM modell eredményei alátámasztják az elméleti PV modell hipotéziseit. Falk és Lee (1998) kutatásának a kiindulópontja, hogy racionális várakozásokkal számolva, a PV modell nem magyarázza jól a földárak változásait. Az elutasításnak több oka lehetséges, egyes kutatók szerint a hosszú távú egyensúlyi ártól való eltérések spekulatív tevékenységekre (pl. hóbort) vezethetõk vissza. Korábban nem próbálták számszerûsíteni a „hóbort” komponenst, ezért a kutatás célja úgy vizsgálni a földárak alakulását, hogy az alapvetõ erõk által befolyásolt földárváltozást különválasztják a „hóbort” erõk által befolyásolt földárváltozástól. Eszerint a szerzõk a mezõgazdasági földárakat három, egymással nem korrelált komponensre bontják fel: állandó alapvetõ4 komponens, temporális alapvetõ5 komponens, valamint nem alapvetõ komponens. A „hóbortoknak” és túlreagálásoknak (fads and overreactions) fontos szerepük van a rövid távú árváltozások magyarázatában, míg a hosszú távú ármozgásokat az állandó alapvetõ sokkok magyarázzák. Az alapvetõ sokkok idõben befolyásolják a bérleti díj és/vagy a kamatlábat. A nem alapvetõ sokkok befolyásolják a földárat, de nincsenek hatással a bérleti díjra, illetve a kamatszintre. Az empirikus kutatást a Falk (1991) által használt Iowa állambeli adatokon végezték, és a következõ eredményeket kapták. Elõször, a földárak rövid távú változására nagy hatással vannak a temporális alapvetõ sokkok, valamint a nem alapvetõ sokkok. Hosszú távon azonban az állandó alapvetõ sokkok magyarázzák a földárak alakulását. Másodszor, a bérleti díj, a kamatláb és a földár állandó alapvetõ sokkokra adott dinamikus válasza konzisztens a PV modell elõrejelzéseivel, ellenben a dinamikus válaszelemzés azt sugallja, hogy a temporális alapvetõ sokkok hatására a földárak túlreagálnak. Lence és Miller (1999) a konstans diszkontrátát feltételezõ jelenérték modell hiányosságait a tranzakciós költségek elméletével kapcsolatban vizsgálja. A korábbi PV modellt alkalmazó tanulmányok általában nem vették figyelembe, hogy a földterület tulajdonosváltása számottevõ tranzakciós költséggel jár (a szerzõk szerint az Egyesült Államokban a föld értékének minimum 7,5%-át teszi ki).


13

Lence és Miller két tranzakciós költséget is magában foglaló modellt dolgoztak ki. Az elsõ modellben a piaci szereplõk egy perióduson keresztül birtokolják a földvagyont mielõtt továbbadnák, a másodikban pedig végtelen perióduson át. A különbség az esetleges spekulációs tevékenységek modellezésében játszik lényeges szerepet. A kutatók 1900 és 1994 közötti adatsorokat használnak, az elsõ változó az iowai piaci mezõgazdasági földár, a második változó a készpénz bérleti díj, mínusz a vagyonadó. Az elõzõ tanulmányokhoz hasonlóan az empirikus eredmények alapján elutasítható a tranzakciós költségek nélküli PV modell. Az egyperiódusos modellt nem, ellenben a végtelen periódusos modellt elutasítják a tesztek. Következésképpen a kutatás empirikus eredményei a tranzakciós költségeket is modellezõ, konstans diszkontrátájú PV modellt tekintve nem egyértelmûek. De Fontnouvelle és Lence (2002) az imént ismertetett Lence és Miller (1999) arányos tranzakciós költség modellt alkalmazzák 20 egyéni államra, valamint aggregált idõsorok segítségével az egész Egyesült Államokra. A kutatás konklúziói megegyeznek a korábbi Lence és Miller-féle tanulmány eredményeivel, lényeges különbség az alkalmazott empirikus módszertanban (De Fontnouvelle és Lence Kernel-regressziós technikákat alkalmaz, míg Lence és Miller „bootstrapping” módszert), valamint a felhasznált adatok mennyiségében van. Jelen kutatás eredményei kiemelkedõen robusztusak, hiszen korábban egyetlen földértékeléssel foglalkozó tanulmány sem alkalmazott ilyen hosszú idõsort. Az empirikus irodalom ismertetését Gutierrez, Erickson és Westerlund (2005) kutatásával zárjuk. A szerzõk modern panel-kointegrációs technikákkal, 1960 és 2000 közötti adatokkal (reál mezõgazdasági földár- és bérletidíj-adatok az Amerikai Egyesült Államok 31 tagállamából) tesztelik a konstans diszkontrátát feltételezõ PV modellt. A kutatás kimutatta, hogy az adatok panelegységgyököket tartalmaznak, ezért a földárnak és a bérleti díjnak kointegráltaknak kell lenniük, hogy a közöttük levõ ökonometriai kapcsolat értelmezhetõ legyen. A konstans diszkontrátát feltételezõ PV modellben az adatok nem bizonyultak kointegráltnak. Egy újraspecifikált modell, amelybe a szerzõk idõben változó6 diszkontrátát feltételeztek, kointegráltnak bizonyult. A kutatás konklúziója, hogy a klasszikus, konstans diszkontrátát feltételezõ PV modell használata empirikusan nem támasztható alá.

3. A FÖLD KÖZGAZDASÁGI ÉRTÉKELÉSÉNEK EMPIRIKUS MÓDSZERTANA

Az 1980-as évek közepe elõtt végzett kutatások jellemzõen OLS-regresszió segítségével vizsgálták a PV modellt. Az egységgyök, illetve kointegráció fogalmak megjelenése a 80-as években gyökeresen átalakította az idõsorelemzés módszertanát. Nelson és Plosser 1982-ben megjelent, meghatározó fontosságú tanulmá-

14


nya óta tudjuk, hogy a legtöbb makroökonomiai idõsor idõben nem stacionárius, vagyis egységgyököket tartalmaz. (Gyengén) stacionáriusnak nevezünk egy idõsort, ha várható értéke és varianciája konstans, autokovarianciája pedig csak a megfigyelések távolságától és nem azok idõpontjától függ (Darvas 2004). Egy nem stacionárius idõsor esetében tehát az idõsorok várható értéke és/vagy varianciája idõben nem állandó. Több nem stacionárius és nem kointegrált idõsor esetében a klasszikus OLS regresszió alkalmazása, valamint a standard statisztikai tesztek torzított becsléseket és/vagy értelmetlen regressziót eredményeznek. Bár az önálló idõsorok sztohasztikus trendeket tartalmazhatnak (vagyis szintén nem stacionáriusok), több sorozat is együtt mozoghat hosszú távon, egy hosszú távú egyensúlyi kapcsolat létét sugallva. Két vagy több nem stacionárius változót kointegráltnak tekintünk, ha létezik a változóknak legalább egy lineáris kombinációja, amelyik stacionárius. Ez azt jelenti, hogy az önálló változók sztochasztikus trendjei között kapcsolat van, és ezek együtt mozognak egy hosszú távú közös egyensúlyi pont felé. A következõkben formálisan is ismertetjük a kointegrációs elemzés fõbb lépéseit. Tekintsünk egy tetszõleges elsõrendû autoregressziv folyamatot, AR(1): yt = ryt–1 + et t =…,–1,0,1,2,…,

(17)

ahol et fehér zaj.7 A folyamatot stacionáriusnak tekintjük, ha | r | < 1. A stacionaritás tesztelése ekvivalens az egységgyökteszttel, vagyis, hogy (r = 1). A (17) egyenletet átírva a következõt kapjuk: Dyt = dyt–1 + et,

(18)

ahol d = 1 – r. A teszt az alábbi null hipotézisre alapul: H0 : d = 0 nullhipotézist teszteljük az H1: d < 0 alternatív hipotézis ellenében. A leggyakrabban alkalmazott teszt a bõvített Dickey–Fuller (Augmented Dickey–Fuller, ADF) teszt (Dickey – Fuller 1979). Az ADF teszt az alábbi három regresszió8 közül becsüli valamelyiket, majd speciálisan kiszámolt kritikus értékek segítségével teszteli a d = 0 nullhipotézist: p

Dy t = dy t−1 + ∑ q t Dy t−p + e t

(19)

i=1

p

Dy t = a + dy t−1 + ∑ q i Dy t−p + e t

(20)

i=1

p

Dy t = a + bt + dy t−1 + ∑ q t D t−p + e t . i=1

(21)


15

A két leggyakrabban alkalmazott kointegráció teszt az Engle–Granger két lépcsõs módszer (Engle – Granger 1987), valamint a Johansen-féle többváltozós eljárás (Johansen 1988). Engle és Granger a kointegrációs kapcsolat reziduumainak stacionaritásvizsgálatára alapozzák tesztjüket. Elõször egy klasszikus OLS-regresszióval becsülik a hosszú távú kapcsolatot, majd az innen származó reziduumokat egységgyökteszteknek vetik alá. Ha a nem stacionaritás nullhipotézis elutasítható, akkor a változókat kointegráltaknak tekintik. A Johansen-teszteljárás elõnye, hogy több mint egy kointegrációs kapcsolatot (vektort) is tud kezelni, valamint a hosszú távú egyensúlyi ponthoz való igazodási sebesség vektora könnyen kiszámolható. Az eljárás a többváltozós autoregresszív környezetbe ágyazott Maximum Likelihood (ML) módszer, ahol fehérzaj-reziduumok eléréséhez szükséges számú késleltetést veszünk be a modellbe. A teszt során a (22) egyenlethez hasonló vektor hiba korrekciós modellt (Vector Error Correction Model, VECM) becslünk: DZ t = G1 DZ t−1 +...+Gk−1 DZ t− k+1 + PZ t− k + YD + u t ,

(22)

ahol Z t = [ y 1t , y 2t ]', az I(1) endogén változókat tartalmazó vektor (PV modell esetében a földár, illetve hozam), G1 ,….Gk+1 a rövid távú paramétereket tartalmazó vektorok, P a hosszú távú paramétereket tartalmazó mátrix, Y egy paramétermátrix, D exogén változók (pl. szezonális dummyk), és ut a fehér zaj sztochasztikus komponens. P = ab ′, ahol az a mátrix az egyensúlyi állapothoz való igazodás sebességét méri, és b mátrix a változók között létezõ maximum (n – 1) kointegrációs kapcsolatot tartalmazza. Az így becsült VECM modell szimultán képes a változók rövid, illetve hosszú távú (kointegrációs) dinamikáját modellezni. A legújabb tanulmányok már kihasználják a paneladatok kínálta robusztusabb becslési eredmények lehetõségét és panel-kointegrációs környezetben tesztelik a PV modellt. Az egyik gyakran alkalmazott, az ADF teszthez hasonló panel-egységgyökteszt a Levin és Lin (1993) teszt: pi

Dy it = r * y it−1 + ∑ q iL Dy it− L + z it g + u it ,

(23)

L=1

ahol i = 1,…,P jelenthet egyéneket, cégeket, háztartásokat (a PV modell esetében földár, hozam), t = 1,…,T az idõt jelöli, zit pedig a determinisztikus komponens, amely specifikációtól függõen többféle lehet (pl. zit = ai vagy ai + hit, ahol ai rögzített hatás, hit pedig az egyéni, idõben változó hatások). A H0 : r* = 0 nullhipotézist, vagyis azt, hogy mindegyik sorozat a panelben egységgyököt tartalmaz az összes i-re, teszteljük a H1 alternatív hipotézis ellené-

16


ben, miszerint az egyéni panelsorozatok közül „legalább egy” stacionárius (vagyis r* < 0 legalább egy i-re). Az Engle és Granger egyegyenletes kointegrációs tesztre hasonlít Kao (1999) panel-kointegrációs tesztje, melynek a nullhipotézise a kointegráció hiánya: y it = x ' it−1 b + z ' it g + e it ,

(24)

ahol yit és xit nem stacionárius sorozatok, és e$ it = re$ it−1 + u it ,

(25)

ahol e$ it (≡ y it − x ′it b$ − z ′it g$ ) a (24) egyenletben becsült reziduumok. A teszt során a H0 : r = 1 nullhipotézist teszteljük a H1: r < 1 alternatív hipotézis ellenében. Felvetõdik a kérdés, hogy a korai, nem kointegrációs technikákat alkalmazó kutatások eredményei mennyire megbízhatóak, hiszen tudjuk, hogy ha a vizsgált idõsorok különbözõ fokon integráltak, akkor a közöttük levõ kapcsolat vizsgálatakor értelmetlen regressziót és torzított tesztstatisztikákat kapunk.

4. ÖSSZEFOGLALÁS

A tanulmányban a földértékelés közgazdasági problémáival foglalkoztunk. Elõször három, különbözõ teoretikus alapokra támaszkodó modellcsaládot vizsgáltunk: a kereslet-kínálati modelleket, amelyek segítségével a korai földértékelés-kutatások készültek, de amelyek (többek között) a földkínálati görbe, ezen belül pedig a földkínálat rugalmasságának a becslési nehézségei miatt nem váltak be; a hedonikus árképzés modelleket, amelyek a föld valamely kvalitatív tulajdonsága alapján értékelik az árat, valamint a jelenérték (PV) modelleket. A PV modellek stabil mikróökonómiai magyarázattal, háttérrel rendelkeznek, és a közgazdaság-tudomány több területén is használatos technikákat alkalmaznak. Ennek ellenére az empirikus tanulmányok megállapították, hogy a PV modellek földárak változását magyarázó teljesítménye gyenge. Láttuk, hogy a teljesítmény fokozását szolgáló, különbözõ makróökonómiai (pl. kamatláb, infláció, adózás), vagy a piaci szereplõk spekulatív viselkedését (pl. piaci „buborék”, hóbort) jellemzõ változók modellbe foglalása, illetve a PV modell nem lineáris átalakítása (tranzakciós költségek szerepeltetése) sem hozott egyértelmû magyarázóerõ-javulást. A jelenérték modelleken alapuló számítások legnagyobb problémája, hogy nem tudjuk megfigyelni a jövõbeli jövedelmekre és kormányzati támogatásokra vonatkozó várakozásokat. A föld várható jövedelmére és az agrárpolitikai támo-


17

gatásokra vonatkozó várakozásoknak viszonylag stabilaknak kell lenniük, viszont a megfigyelt jövedelmek és megkapott állami támogatások évrõl évre jelentõsen ingadoznak. Ezért az empirikus vizsgálatoknak szembe kell nézniük azzal, hogy hiba van változóikban. A másik fontos kérdés, hogy mivel mérjük a föld jövedelmét. A tanulmányok egyik csoportja a földbõl származó jövedelmet a bérleti díjjal közelíti. Ezzel az eljárással az a probléma, hogy a földbérleti díjat számos más kulturális vagy intézményi tényezõ is befolyásolja, mint például az, hogy a földtulajdonos és a bérlõ barátok, szomszédok, családtagok vagy sem. Megállapíthatjuk, hogy bár még számottevõ empirikus kutatási lehetõség van a földértékelés területén, a módszertan utóbbi években tapasztalt rohamos fejlõdése, a bonyolultabb idõsortechnikák alkalmazása, illetve a nem lineáris modellezés összetettebb, a valós földárakat jobban elõrejelzõ empirikus tanulmányok megszületéséhez vezethetnek.

HIVATKOZÁSOK Alston, J. M. (1986): An analysis of growth of US farmland prices, 1963–1982. American Journal of Agricultural Economics 68: 1–9. Burt, O. R. (1986): Economic Modelling of the Capitalization Formula for Farmland Prices. American Journal of Agricultural Economics 68: 10–26. Chicoine, D. L. (1981): Farmland Values at the Urban Fringe: An Analysis of Sales Places. Land Economics 57: 353–362. Darvas Zs. (2004): Bevezetés az idõsorelemzés fogalmaiba. Egyetemi jegyzet, Budapest. De Fontnouvelle, P. – Lence, S. (2002): Transaction Costs and the Present Value. Southern Economic Journal 68: 549–565. Dickey, D. A. – Fuller, W. A. (1979): Distributions of the Estimators For Autoregressive Time Series with a Unit Root. Journal of the American Statistical Association 75: 427–431. Dunford, R. W. – Marti, C. E. – Mittelhammer, R. C. (1985): A Case Study of Rural Land Values at the Urban Fringe Including Subjective Buyer Expectations. Land Economics 61: 10–16. Elad, E. L. – Clifton, I. D. – Epperson, J. E. (1994): Hedonic Estimation Applied to the Farmland Market in Georgia. Journal of Agricultural and Applied Economics 26: 351–366. Engle, R. F. – Granger, C. W. J. (1987): Cointegration and Error Correction: Representation, Estimation and Testing. Econometrica 55: 251–276. Ervin, D. E. – Mill, J. W. (1985): Agricultural Land Markets and Soil Erosion: Policy Relevance and Conceptual Issues. American Journal of Agricultural Economics 67: 938–942. Falk, B. (1991): Formally Testing the Present Value Model of Farmland Prices. American Journal of Agricultural Economics 73: 1–10. Falk, B. – Lee, B. S. (1998): Fads versus Fundamentals in Farmland Prices. American Journal of Agricultural Economics 80: 696–707. Featherstone, A. M. – Baker, T. G. (1987): An Examination of Farm Sector Real Asset Dynamics, 1910–1985. American Journal of Agricultural Economics 69: 532–545. Featherstone, A. M. – Baker, T. G. (1988): Effects of Reduced Price and Income Supports on Farmland Rent and Value. North Central Journal of Agricultural Economics 10: 177–190.

18


Feldstein, M. (1980): Inflation, Portfolio Choice and the Prices of Land and Corporate Stock. American Journal of Agricultural Economics 62: 532–546. Gutierrez, L. – Erickson, K. – Westerlund, J. (2005): The Present Value Model, Farmland Prices and Structural Breaks. Paper prepared for presentation at the XIth International Congress of the European Association of Agricultural Economists (EAAE),”The Future of Rural Europe in the Global Agri-Food System”. Koppenhága, Dánia, 2005. augusztus 24–27. Harvey, D. R. (1974): The Theoretical and Empirical Analysis of Agricultural Land Values in England and Wales, 1948–1970. University of Manchester. Nem publikált PhD értekezés. Herdt, R. W. – Cochrane, W. W. (1966): Farmland Prices and Technological Advance. Journal of Farm Economics 48(2): 243–263. Johansen, S. (1988): Statistical Analysis of Cointegrating Vectors. Journal of Economic Dynamics and Control 12: 231–254. Just, R. E. – Miranowski, J. A. (1993): Understanding Farmland Price Changes. American Journal of Agricultural Economics 75: 156–168. Kao, C. (1999): Spurious Regression and Residual-Based Tests for Cointegration in Panel Data. Journal of Econometrics 90: 1–44. King, D. A. – Sinden, J. A. (1988): Influence of Soil Conservation on Farm Land Values. Land Economics 64: 242–255. Lence, S. H. – Miller, D. J. (1999): Transaction Costs and the Present Value Model of Farmland, Iowa, 1900–1994. American Journal of Agricultural Economics 81: 257–272. Lence, S. – Mishra, A. (2003): The Impacts of Different Farm Programs on Cash Rents. American Journal of Agricultural Economics 85: 753–761. Levin, A. – Lin, C. F. (1993): Unit Root Tests in Panel Data: New Results. Discussion Paper No. 93–56, University of California at San Diego. Lloyd, T. A. (1993): Present Value Models of Land Prices in England and Wales. Nem publikált PhD tézis. University of Nottingham, UK. Lloyd, T. A. – Rayner, R. A. – Orme, C. D. (1991): Present-value Models of Land Prices in England and Wales. European Review of Agricultural Economics 18: 141–166. Lloyd, T. (1994): Testing a Present Value Model of Agricultural Land Values. Oxford Bulletin of Economics and Statistics 56(2): 209–223. Melichar, E. (1979): Capital Gains versus Current Income in the Farming Sector. American Journal of Agricultural Economics 61: 1085–1092. Miranowski, A. J. – Hammes B. D. (1984): Implicit Prices of Soil Characteristics for Farmland in Iowa. American Journal of Agricultural Economics 66: 1085–1074. Nelson, C. R. – Plosser, C. J. (1982): Trends and Random Walks in Macroeconomic Time Series. Journal of Monetary Economics 10: 139–162. Oltmer, K. – Florax, J. G. M. (2001): Impacts of Agricultural Policy Reform on Land Prices: A Quantitative Analysis of the Literature. AAEA-CAES Annual Meeting, Chicago. Palmquist, R. B. – Danielson, L. E. (1989): A Hedonic Study of the Effects of Erosion Control and Drainage on Farmland Values. American Journal of Agricultural Economics 71: 55–62. Phipps, T. T. (1984): Land Prices and Farm-based Returns, American Journal of Agricultural Economics 66: 422–429. Randall, A. – Castle, E. N. (1985): Chapter 13 Land Resources and Land Market. In: Kneese, A. V. – Sweeney, J. L. (eds): Handbook of Natural Resource and Energy Economics 2. North-Holland. Schmitz, A. (1995): Boom-boost Cycles and Ricardian Rents. American Journal of Agricultural Economics 77: 1110–1125. Shi, Y. J. – Phibbs, T. T. – Coyler, D. (1997): Agricultural Land Values under Urbanizing Influences. Land Economics 73: 90–100.


19

Shigeto, S (2005): Farmland Adandonment and the Farmland Market: Lessons from Japan. Nem publikált PhD tézis. University of Newcastle upon Tyne, UK. Schoemaker, R. – Anderson, M. – Hrubovcak, J. (1990): U.S. Farm Programs and Agricultural Resources. Agricultural Information Bulletin 1990. Washington D.C.: USDA-ERS. Tegene, A. – Kuchler, F. (1991): An Error Correcting Model of Farmland Prices, Applied Economics 23: 1741–1747. Tegene, A. – Kuchler, F. (1993): A Regression Test of the Present Value Model of US Farmland Prices. Journal of Agricultural Economics 44: 135–143. Traill, B. (1979): An Empirical Model of the U.K. Land Market and the Impact of Price Policy on Land Values and Rents. European Review of Agricultural Economics 6: 209–232. Tweeten, L. G. – Martin, J. E. (1966): A Methodology for Predicting U.S. Farm Real Estate Price Variation. Journal of Farm Economics 48: 378–393. Veeman, M. M. – Dong, X. Y. – Veeman, T. S. (1993): Price Behaviour of Canadian Farmland. Canadian Journal of Agricultural Economics 41: 36–50. Xu, F. – Mittelhammer R. C. – Barkley, B. W. (1993): Measuring the Contributions of Site Characteristics to the Value of Agricultural Land. Land Economics 69: 356–369.

JEGYZETEK 1 2

3

4 5

6

7 8

Átlagos mezõgazdasági földterület ára: összes mezõgazdasági terület plusz a rajtuk levõ kiszolgálóépületek (service buildings) piaci értéke elosztva az összes farmterülettel. Föld maradványhozama: a nettó farmbevétel mínusz munkaerõnek, menedzsmentnek, háztartási javaknak megfelelõ hozam, nem föld jellegû hosszú távú beruházások amortizációja, a határhaszonköltség plusz a hosszú távú befektetések után (föld után is) fizetendõ kamatokkal, nettó bérleti díj, valamint a földtulajdonosnak (nem gazdálkodónak) járó kormányzati kifizetések. A szerzõk 6 idõsort használtak, ezek: Pt – reál átlag ára a t évben Angliában és Walesben eladott mezõgazdasági földnek (GBP/hektár); WPt – reál átlag ára a t évben Angliában és Walesben eladott bérelt földnek (GBP/hektár); VPt – reál átlag ára a t évben Angliában és Walesben eladott tulajdonos által elfoglalt földnek (GBP/hektár); Rt – reál átlag bérleti díja a t évben Angliában és Walesben a mezõgazdasági földnek (GBP/hektár); RNt – reál átlag bérleti díja a t évben Angliában és Walesben annak a mezõgazdasági területnek, amelynek bérleti díját a t évben újratárgyalták; Ft – az Egyesült Királyság GDP-deflátora a t évben. Állandó alapvetõ komponensek pl.: növénygenetikai kutatások eredményei, kereskedelmi egyezmények, orvosi kutatások eredményei. Temporális alapvetõ komponensek pl.: a produktivitást idõlegesen javító vegyi eljárások alkalmazása, szokatlan idõjárási viszonyok, váratlan pénzkínálat-változások, kulináris szokások, divatok. A szerzõk az idõben változó diszkontrátát empirikusan egy strukturális töréssel modellezték. Mivel panel-kointegrációs környezetben strukturális törést vizsgáló teszt nem állt rendelkezésre, a kutatók kifejlesztettek egy kointegrációs tesztet, amely képes az a priori ismeretlen strukturális törések jelenlétében tesztelni a panel-kointegrációt. Független és identikus eloszlású (Independently and Identically Distributed, IID), nulla középértékkel és állandó varianciával. Modellspecifikációtól függõen: a (19) egyenlet nem tartalmaz determinisztikus változókat, a (20) egyenlet csak konstanst, míg a (21) konstanst és trendet is tartalmaz.

20


AGRICULTURAL LAND PRICING LAJOS ZOLTÁN BAKUCS – IMRE FERTÕ The article focuses on economics issues of land pricing. In this study, we survey three distinct theoretical approaches. We briefly present the structural models based on the supply–demand function estimations used in the 1960s, and the hedonic pricing models that quantify the qualitative properties (environment, location, etc.) of the agricultural land. We discuss in more detail the present value (PV) model family widely used in the international literature. Although the PV models are deeply rooted in macro- and microeconomic theory, empirical studies regularly emphasise the low explanation power of these models. We list the alternative model specifications, meant to enhance the land-price forecast performance of the PV models, with special emphasis on the applied econometric methodology. As literature on land pricing is continuously growing, we did not select a specific model as most appropriate, but rather pointed to the possible directions of further empirical research. Keywords: agricultural land prices; rent; hedonic pricing; present value model

A MEZÕGAZDASÁGI FÖLD KÖZGAZDASÁGI ÉRTÉKELÉSE*

Recommend Documents